A magyarországi szlovákok „... Bölcsőjét a Felvidék regényes hegyei ...

lib.pte.hu
  • No tags were found...

A magyarországi szlovákok „... Bölcsőjét a Felvidék regényes hegyei ...

A magyarországi szlovákok„... Bölcsőjét a Felvidék regényes hegyei-völgyei ringatták, de ősi hitéhez ragaszkodó lelkebúcsút mondott a szülőföld bérceinek, hogy a török dúlás után fűtengerré, nádastengerré váltsíkságon új otthont keressen, azt munkás kezével, szorgalmával, kitartásával újból a kultúraszolgálatába állítsa. Kiváló, erélyes férfiak néppé forrasztották a több mint 100 helyrőlösszeverődő tömeget; vérét felfrissítette, gazdagította a beléje olvadt magyarság, amelyhezviseletben, szokásokban észrevétlenül hozzáidomult..." (83). Rell Lajos írta ezeket a sorokatBékéscsaba népe c. könyvében.A magyarországi szlovákok története szorosan kapcsolódik a hozzájuk nyelvileg,földrajzilag legközelebb álló nyugati szlávok csoportjához, másrészt a magyarságtörténelméhez. A szlovákság ősei a IV-V., esetleg a VI. században telepedtek le a Kárpátmedencében,és a magyar honfoglalás után a XI-XII. században már teljes egészében amagyar királyság része lett ez a terület (87).A szlovákság mint etnikum a magyar királyság keretén belül a középkorban a Nagymorvabirodalom szlovákjaiból fejlődött ki, az ország akkori középkori megyei beosztását tekintve16 északi megyében döntően szlovákok is laktak. Történelmi iratok adatai szerint aszlovákság száma a XVI. században mintegy félmillió lehetett, a lakosság kisebb része élt avárosokban.A XVII. század nehéz időszak volt, számos megpróbáltatással: a törökellenes háborúk, arendi felkelések és a vallási szembenállások is nehezítették a szlovákság életét. Az 1673-banÁrva és Túróc megyében levert protestáns felkelés után nagyszámú szlovák jobbágy és kisnemesicsalád indult a magyar alföldi tájak felé (3). Erre szükség is volt, hiszen a török hatalomidején az alföldi területek nagy része elnéptelenedett, és ez vonzotta az új munkaerőt hazánkmás részéről is. Különösen felerősödött a felvidéki szlovákság leköltözése a XVIII. századelején a Rákóczi szabadságharc bukása után. Az áttelepülést segítették a Habsburgok, akatolikus egyház és a magyar főurak is (15).A szlovákok a legszegényebb megyékből vándoroltak el: Árva, Liptó, Trencsén és Szepesmegyékből (87). A földesurak az elnéptelenedett területekre magyarokat, szlovákokat,románokat és németeket telepítettek és általában arra törekedtek, hogy helységenkéntnemzetiségi és vallási vonatkozásban lehetőleg azonos lakosságú települések jöjjenek létre.Ez természetesen nem mindenütt sikerült így, pl. Mezőberény esetében sem.A szlovákok térbeli elhelyezkedésében 5 térbeli régiót szokás megkülönböztetni (3):• Északkelet-Magyarországon Borsod-Abaúj-Zemplén megyében,• Heves és Nógrád megyében,• Dunántúlon: Komárom, Esztergom, Fejér, Veszprém és Pest megyét,• A délkelet-alföldi Békés és Csongrád (az egykori Csanád) megyét,• Nyíregyháza és környékének tanyavilágát.Ezek a szlovákok által lakott, nagyobb létszámú régiók, de más csoportosítás is lehetséges.


Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a Sajó, a Hernád és a Bodrog völgyében a törökökkiűzése után elsőként jelentek meg a szlovákok, akik földműveléssel, mészégetéssel, szén- ésércbányászattal foglalkoztak. Heves és Nógrád megyében a XVIII. század elején telepedtek lea szlovákok. Általában magyar-szlovák, és német-szlovák vegyes településeket alkottak,főfoglalkozásuk a mezőgazdaság, ezen belül l a földművelés és állattenyésztés. Főlegevangélikusok, de vannak katolikusok is. A Dunántúlon a XVIII. század első harmadábantelepedtek le a Bakony, a Vértes, a Gerecse és a Pilis hegységek erdős területén, fa-, kő-,mészkitermeléssel és faszénégetéssel foglalkoztak, többségük a katolikus vallást követi.A délkelet-magyarországi szlovákokat Harruckern György báró telepítette le, döntőenazonos nemzetiségű településeken élnek, de vannak városok, ahol németekkel, magyarokkal,szerbekkel és románokkal. Nagy részük evangélikus. A XIX. század második felében az Alfölddélkeleti részében már 9 jelentős, nagy létszámú szlovák település létezett: Békéscsaba,Szarvas, Tótkomlós, Nagybánhegyes, Pitvaros, Nagylak, Kondoros, Ambrózfalva ésMedgyesháza. Jelenleg kb. 100 olyan település van Magyarországon, ahol nagyobb számbanszlovákok is élnek. Korábban több ilyen település volt. A második világháború után a lakosságcserekeretében 73 ezer szlovák költözött el Csehszlovákia területére, és 100 ezer csehszlovákiaimagyar költözött hazánkba. A lakosságcsere után is jelentős számú szlovák maradt hazánkban(87).A magyarországi szlovákság több mint 2/3-a evangélikus és kevesebb mint 1/3-a katolikus,rajtuk kívül vannak kis létszámban görög katolikusok, baptisták, adventisták. Amagyarországi szlovákok idősebb generációja a magyar nyelvet már az itteni letelepedés előttis beszélte, a fiatalok részére pedig a mindennapi élet és az együttélés tette szükségessé a kétnyelv használatát (3). Az 1970-es években elkezdődött a különböző szlovák kulturális szervezeteklétrehozása és aktív működése a régi szlovák hagyományok megőrzése és megismertetéseérdekében.A magyarországi szlovák nemzeti kisebbség történetének fontos állomása volt az 1993. évikisebbségi törvény meghozatala, amely lehetőséget adott már 1994-ben a helyi szlovák kisebbségiönkormányzatok megválasztására és ez 40 településen sikerrel is járt. Végülgazdálkodásuk, népviseletük, népszokásaik megőrzése terén kifejtett eredményes munkájukalapján a hazai szlovákság két népes csoportját a Nyíregyháza és környékének tirpákjait és abékéscsabaiakat jogosan tekinthetjük néprajzi csoportnak is (3).„...A tirpák etnikumra jellemző néprajzi sajátosságokat túlnyomórészt a Békés megyébőlidetelepült szlovák telepesek hozták magukkal. Ez a népcsoport itt kovácsolódott önállónéprajzi etnikummá, itt alakult ki egy sajátos »tirpák öntudat és életmód«. A tirpák hagyományokma is erősek, de a tirpákságra ma már nem a nyelvi különállóság, hanem a kulturálishagyományok a jellemzőek..."Étkezési kultúraA Felvidékről Magyarország különböző tájaira áttelepült szlovákok magukkal hoztákszarvasmarhájukat, juhaikat és azokat az újhaza területén legeltették tovább. Észak-Magyarország hegyes tájaira birkát, kecskét hoztak és az adta az első ételkészítési lehetőséget.A hegyvidéki szlovákok folytatták régi munkájukat a fakitermelést, szénégetést, azalföldiek pedig a földet művelték (31).


Az áttelepült szlovákok - a hegyvidéki területeket kivéve - nemcsak új környezetbekerültek, hanem az éghajlat, a kedvező talajviszonyok következtében az ételkészítés újalapanyagaival is megismerkedtek, amit még növeltek az új típusú főző- éstüzelőberendezések használatának lehetőségei (1).Vannak olyan települések, ahol magyarok, szlovákok, németek, vagy magyarok, németek,ruszinok élnek és a több, mint 150 éves együttélés sem jelentette az egyes nemzetiségek ételkészítésiszokásainak egységessé alakulását, bár sok a közös vonás, de a régi nemzeti ételek isélnek. A legjobb példa erre Mezőberény, ahol magyarok, szlovákok, németek élnek együtt ésbár szívesen megismerik egymás ételeit, ételkészítési szokásait, közülük sokat át is vesznek,eredeti ételeiket is megőrzik. A Szabó Ferenc szerkesztésében megjelent kétkötetes műben -Mezőberény története - bővebben találhatunk erre vonatkozó példákat. „... a mezőberényimagyarok pontosan számon tartják,... hogy e táplálkozás mennyiben különbözik anémetekétől vagy a szlovákokétól, tudják, hogy a németek kevésbé fűszerezik ételeiket éstáplálkozási ízlésben a szlovákokat érzik magukhoz legközelebb..." (2).Az alföldi szlovákok egyrészt őrzik a szülőföld kedvelt ételeit, másrészt szlovákételkészítési módokon új ételeket készítenek. Ez a tendencia legjobban a békéscsabai,mezőberényi szlovákoknál és a Nyíregyházán és környékén, bokortanyákon élő tirpákoknálérvényesül. Ilyenek:-> a szombatesti haluska, (ami a családi kapcsolatok fenntartásának, erősítésének egyikfontos eszköze), -> a savanyú levesek, -> szlovák káposztaleves, -> cigánka, -> rapcsánka,kvasjenka és a már világhírű csabai kolbász több változata.A hegyvidéki szlovákoknál a: -> juhtúrós leves, -> sztrapacska, -> pampuska, -> brindzáspalacsinta, lepény, -> loksa, -> tócsni.Jellegzetes karácsonyi étel a: -> karácsonyi metélt (plzike) és általánosan készített szlovákétel a -> kvasjenka, kvasienke.Néhány jellegzetesség a szlovák ételkészítési és étkezési szokásokból (3):• Legfontosabb mindennapi eledel a kenyér (a délkelet-alföldi szlovák asszonyoksütötték a legfinomabbat).• A kenyérpótló lepények szinte minden szlovák településen fontos szerepettöltöttek be, a legfontosabbat kétségtelenül az észak-magyarországi szlovák laktahegyvidéki sávban, bár legváltozatosabban a békés megyei szlovákok készítették,és ők kedvelik ma is a legjobban.• A szlovákok leggyakrabban készített ételei a főtt és sült tészták, elsősorban azészaki hegyvidéki és a dunántúliaknál. A sült tészták közül ünnepi készítmény akalács.• A levesek nagy csoportjában legtovább a habart levesek maradtak fenn, alegkisebb változtatásokkal, a húsleves változatlan maradt.• A sertés-, és baromfitartás megnövekedése következtében a hétköznapitáplálkozásban is megnövekedett a húsételek gyakorisága és aránya.• Sok tejet fogyasztanak, frissen, forraltan, aludttej formában, de ma már atejtermékek házi készítése lényegesen csökkent.


• A táplálkozás színvonalát nemcsak az ételek készítéséhez szükséges alapanyagbefolyásolja, hanem az ételek készítésének technológiája is. Itt a legkedvezőbbváltozások és lehetőségek az északi-hegyvidéki szlovákoknál vannak (4).• A szabad tűzhelyen és a cserépedényben főzött ételeknek egészen más íze van.• Több helyen van még kemence, de már csak néhány családnál sütnek bennekenyeret, a kenyértésztából korábban oly kedvelt készítmények sütése isminimálisra csökkent és az is más konyhatechnikai eszközökkel (5). Kemencébenfőzték cserépedényben a: káposztát, babot, borsót, lencsét, húsokat (6).• A szegény kisparasztok, tanyabérlők táplálkozása csak az ételek minőségében éselőfordulásának számában különbözött a tehetősebb gazdákétól. A városiszegénycsaládok étrendje elég egyhangú volt: kásák, kukoricás ételek, paprikáskrumpli váltogatták egymást, csak a disznóvágás hozott érezhető változatosságot(7). A jómódú családok nagy része sohasem evett kukoricás ételt.• A hal csak a víz közelében élők táplálkozásában volt jelentős.• A legtöbb család vág disznót, még akkor is, ha a városi körülmények nem tesziklehetővé a hizlalást (8). Ami változatlan, a disznó kölcsönös, kalákaszerűlevágása, amelynek olyan elvei is élnek még, mint a disznótoros vacsorahagyományos ételeinek a készítése, vagy a kóstoló küldése.• A finoman fűszerezett, kellemesen csípős csabai kolbász „titkát" apáról-fiúrahagyományosan őrzik, ma ugyanazon recept alapján készül, mint régen, egyetlenkülönbséggel, a kolbászhúst már nem nagykéssel aprítják össze, hanemhúsdarálóval. Emellett a családi étkezésben szinte ugyanannyira kedveltek adisznóvágáskor készített hurkák, sajtok, a sertéshalóba töltött töltelékek,kocsonyák, és a békéscsabai különlegességnek számító cigánka (8).• A szabadtűzhelyen való főzést az 1900-as évek elején a tűzhely váltotta fel, ekkoraz agyagedényeket a vasedények váltották fel.• A hegyvidéki szlovák asszonyok a leveseik nagy részét, a mártásokat az egészmagyarszlovák etnikai határ mentén habarással készítették, ezek az ételek igenkedveltek voltak. A régi hagyományos ételek skáláját a szakácskönyvekbőlszerzett ismeretek alapján egészítik ki már mai technológiára és technikára épülőételekkel (4).• A régi rántott, és köménymagos levesek helyét átvevő saláta-, karfiol-,paradicsom-, alma- és meggylevesek egyre népszerűbbek (5).• A főtt és sült tészták egykor jelentős részét foglalták el a táplálkozásnak (7), ésnagyon szegény család volt az, ahol szombatonként nem sütöttek vagy nemfőztek valamilyen tésztát.Levesek, levesbetétekA Békés megyei szlovákok táplálkozásának legnagyobb részét a levesek alkotják. „Levesminden ebédre volt". A különböző levesfajták jól tükrözik a lakosság életében végbemenőváltozásokat. Legegyszerűbb a frissen kifejt tej volt, amibe kenyeret aprítottak, és ezt islevesnek nevezték (35).A levesek egy része csak sűrűségében különbözött a főzelékektől. A szlovák népi ételkészítésselkapcsolatos írások alapján az alábbi levesféléket különböztetjük meg: tej-, tészta-,zöldség-, savanyú, hüvelyes, gyümölcs-, és húslevesek.


A tejlevesek a legrégibb levesformáknak tekinthetők, kedveltségükből máig sem vesztettek.Nem csak kimondottan tejleveseket készítettek édes tejjel, hanem sok hagyományoslevesnek is megvan a tejes formája. -> Tejes gombócleves.A tésztalevesek összetétele gazdag és változatos: gombóc-, galuska-, táskalevesek. ->Kötött galuskaleves, -> laskaleves, ->rétesleves.A zöldségleveseken belül a leggazdagabb a káposztalevesek választéka. ->Szlovák káposztaleves,-> répaleves, -* salátaleves, ->tökkáposzta leves. Ha volt rá mód, füstölt hússalfőzték.A savanyú levesek a nagy nyári mezőgazdasági munkák kedvelt levesei, más részük adisznó vágáshoz kapcsolódik, ezek természetesen hússal készülnek. -> Savanyú velőleves, ->korhelyleves, -> savanyú lencseleves.A hüvelyesekből készült levesek - éppen az alapanyag sokfélesége következtében - igenváltozatosak; füstölt hússal, paprikás, hagymás rántással készülnek. Zöldbabból, zöldborsóbólis főznek levest. -> Bableves tirpák módra, -> zöldséges borsóleves, ->lencseleves, ->zöldbableves (10).Gyümölcsleveseket nem főztek gyakran, környékükön kevés gyümölcs termett és azt inkábbnyersen ették meg (10). -> Birsalma leves, -> meggyleves.A húsleves az ünnepek levese. Érdekessége, hogy a tyúkhús levest karikára vágotthagymára szedték és vékonyra vágott, száraz kenyérszeletekkel ették. Leggyakoribbak: agalamb-, az orja-, a disznó- és a tyúkhús leves (kuracia poljoka). Legjellegzetesebblevesbetétek: -> házi metélt, -> grízgaluska, -> reszelt tészta. Ezen kívül készítenekeperlevelet; csigatésztát, sifli-tésztát. A csigatésztát az 1950-es években ismerték meg a Békésmegyei szlovákok (11).Mártások, szószokA mai idősebbek a liszttel sűrített, rántásos növényi eredetű ételeket mártásnak, újabbanszósznak mondják. A főzelék elnevezést a régi öregek nem ismerték, a levesnél sűrűbbételeket nevezték mártásnak. Levesben főtt hús mellé, sőt leves helyett is fogyasztottak ilyenételeket (2). A sűrű rántással készült mártás a főtt, füstölt hússal, szalonnával, főtt vagy sültkolbásszal a főétkezés második fogása volt (12). Legkedveltebb mártások: ->paradicsommártás, -> almamártás, -> meggymártás.Főzelékek, köretekA főzelékek elterjedése az alföldi szlovákoknál az 1930-as években kezdődött. A Békésmegyei szlovákoknál a főzelék szónak nincs szlovák megfelelője. A zöldfőzelékeken kívül ahüvelyesekből készültek főzelékek, ma a legnépszerűbbek: -> salátafőzelék, -> sárgarépafőzelék, -> tökfőzelék, -> spenótfőzelék - és krumplifőzelék (34).A húsételek köretei szintén újabb keletűek, alapanyaguk általában valamilyen száraztészta,gabona, vagy burgonya. ->Keménytarhonya, -> sűrű- vagy krumplis tarhonya.


Kásák és pépes ételekA kásák a legősibb ételek közé tartoznak, a hegyvidéki szlovákok emlékezete szerint alegrégibb kásaételnek ismert lisztes kását rozslisztből főzték -> lisztkása (4), majd eztkiszorította a jobban kedvelt kukoricakása, köleskása és a krumplikása. Az árpakása csakrövid ideig szerepelt az étrenden, és az 1950-es évek első felében a rizsből készült rizskásalett maradandó étel, amelyet tejben főznek, cukorral édesítve, vajjal finomítva fogyasztanak(4). A rizskását kétféleképpen tudják készíteni: serpenyőben vagy lábasban forralt tejbebeleszórják a rizskását, régen betolták a kemencébe, ma már a sütőbe és a tűz melegében arizs megpárolódik. Az idősebb asszonyok inkább kása formájában főzik meg és tálalják.A népi táplálkozás legrégibb csoportjához tartozó kásákat elsősorban kölesből éskukoricából készítették. A magyar fajtájú kukoricából készült lisztet és kását szerették alegjobban, mert az édes volt. A lófogú kukorica kásája már nem jó erre a célra. A kásás éskukoricalisztből készült ételeket leginkább télen készítették és fogyasztották. Tanyánleggyakrabban az volt a reggeli (7).A XIX. században erősen elterjedt köleskását az 1900-as évek elejétől egyre kevesebb családnálfőzik, fő terményként való vetése is csak kevés helyen maradt fenn. A köztes növénykéntvetett köles már nem tartozik az alapvető életkészítési anyagok közé (2).Hústalan egytálételekA szlovák étkezési szokásokról szóló írások ezt az ételcsoportosítási elnevezést nemhasználják, de ez nem jeleneti azt, hogy nem készítenek olyan tartalmas, hús nélküli ételeket,amelyek ebbe a fogalomkörbe sorolhatók. A leggyakrabban főzött és legkedveltebbegytálételek közül néhány: -> paprikás krumpli, -> paradicsomos káposzta, -> öreglaska, ->tepsis krumpli, -> sült káposzta. Egyes írásokban „alkalmi ételek"-nek nevezik őket, jelezvén,hogy ezeket csak kisebb összejöveteleken fogyasztják (7). Ilyenek: rántotta, sült tök, főtt, éssült kukorica, -> héjában sült krumpli.HalételekAz alföldi szlovákok közül a Kőrös-mentén és a Duna-mentén lakó szlovákoknál voltszerepe a táplálkozásban és ezen kívül a hegyvidéki szlovákoknál. A halételek még ezeken ahelyeken sem túl gyakoriak. Kivételt képez a katolikus szlovákok karácsonyi vacsorája,amelyben a leves főfogásként szerepel és szinte elmaradhatatlan valamilyen halétel (3).Leggyakrabban hallevest, halászlét és halpaprikást főznek, vagy paprikás lisztbenmegforgatják a halat és forró zsírban vagy olajban kisütik (23).A halászlé készítéséhez pontyot, kecsegét, márnát és keszeget használtak, krumplit vagylebbencstésztát főztek bele. A savanyú hallevest vékony, világos rántással berántották,„ecettel és babérlevéllel savanyították" (12).HúsételekA sok baromfi - különösen a tanyákon élő családoknál - lehetőséget adott arra, hogylegalább vasárnapokon és ünnepnapokon (a tehetősebb családoknál gyakran hétköznapokon


is) húsos étel kerüljön az asztalra. A füstölt hús takarékos és gondos bevezetése pedig azt islehetővé tette, hogy a nagy mezőgazdasági munkák idején tartalmas húsos ételek készüljenek.Borjú-és marhahúst a tanyán lakó emberek csak kényszervágás idején ettek, a birkahús pediga családi ünnepek ételkészítési alapanyaga volt.A húsételek fogyasztásának gyakoriságán lehet lemérni az egyes paraszti rétegek köztikülönbségeket.A borsodi tájakon lakó szlovákok a friss húst főleg főzve fogyasztották, csak későbbsajátították el a hús pörkölését (pracenice) és a sütését (pecenie). A rántott karaj (vyprazan) az1920-as években terjedt el.Őzből, nyúlból főleg paprikást és tűzdelt húsokat készítettek, de az őzet savanyúkáposztával is főzték.Alapvetően két időszak volt, amikor a húsos ételek készítése és fogyasztása gyakoribbvolt, mint más időszakban, az egyik tavasszal, amikor a kiscsirkék már vágható jércékkéfejlődtek, a másik pedig a disznóvágás utáni hetek. Ez utóbbi esetben gyakori volt reggelire ésvacsorára a tepertő, sült kolbász, oldalas és a húsos savanyú leves, ebédre pedig a friss húsvalamilyen formában.A marhahús legkedveltebb készítési módjai: gulyáshús, pörkölt és paprikás. Borjúból,marhából, sertésből is csináltak paprikást, különösen nagyobb családi ünnepekre -> disznópaprikás.Birkából leggyakrabban gulyást, pörköltet és paprikást készítettek, húsvétkor pedig rántottbárányt. -> Birkapaprikás, -> szlovák birkagulyás, és a szüret jellegzetes étele a -> juhhúsoskása.Az alföldi szlovák családok jellegzetes húsétele a paprikás, amit vágóállatok húsán kívülcsirkéből is gyakran készítettek vasbográcsban, vagy öntöttvas lábasban. Általában főttkrumplival fogyasztották, külön adott paprikás lével tálalva (13). Répáshután a paprikáscsirke galuskával (kurca na paprike s haluskami) az egyik legnépszerűbb étel.A kacsát leggyakrabban úgy készítették, hogy a combból, mellből és szárnyból pecsenyétsütöttek, hagymás kacsazsíros tört krumplival, párolt vöröskáposztával, míg az apróhúsrészeket összefőzték köleskásával. Jellegzetes őszi étel a liba- és kacsasült (husaca-, kacacápecena).A baromfi csontos húsrészeit levesben megfőzték, először a levest zöldséggel, tészta levesbetéttelelfogyasztották, a főtt húst pedig mártással vagy párolt savanyú káposztával ették(10).A rántott szelet, fasírozott a magyarok révén terjedt el a szlovák konyhán a pörkölthöz hasonlóan(10).Karácsony éjfélkor, Szilveszter éjszakáján jellegzetes húsétel a sült disznótoka, a celust.Disznóvágás után az állaszalonnát megfüstölték, felhasználás előtt bevagdosták, éskemencében megsütötték. Újév reggelén ez volt az ünnepi étel tejjel, tört krumplival éssavanyúsággal.


Főtt és sült tésztákA szlovák területeken a főtt tészták fogyasztása mennyiségben és azok változatosságábanegyaránt igen jelentős. Legjellegzetesebb ezek közül a haluska vagy metélt tészta. A tésztacipókatnagy kerek lapokká nyújtják, és összehajtogatás után éles késsel vágják metéltté. Télen,szombatonként annyit főztek, hogy vasárnapra is maradjon. Ez különösen a summások étrendjérevonatkozik (11). Böjtös időszakban különösen sok főtt tésztát főztek, természetesenzsír nélkül, sajt, túró, mák ízesítéssel.A főtt tészták köréből kerül ki az igazi szlovák karácsonyi ételspecialitás, a -> plzike, és a -> kvasjenka vagy gőzön főtt fánk.A Békés megyei szlovákok hagyománya a szombat esti tésztafogyasztás, amikor a munkahelyekrőlhazaérkezett és együtt volt a család. A szombat esti halusícában két-háromféletészta került az asztalra, mindig készítettek mákos tésztát és még kétféle tésztát, pl. darás, káposztásvagy túrós tésztát. Ha derelyét vagy gombócot főztek, akkor más tészta nem volt.Az egy-egy alkalomra gyúrt és felhasznált tésztán kívül természetesen minden család rendelkezettnyáron készített szárított tésztával. Különösen a családjuktól távol dolgozósummásoknak, fakitermelőknek, mészégetőknek volt erre szüksége. A szárított laska, tördeltlaska és tarhonya készítéséhez kenyérlisztet használtak (11).A borsodi szlovák asszonyok a nehéz erdei munkát végző férjüknek gyakran főztek tésztát.Ha nem volt elég lisztjük, akkor nyers vagy főtt krumplival egészítették ki (4).A főtt tészták közül a galuska tésztája kissé keményebb, mivel ez köretnek készül legtöbbször,míg a haluska levesbetétnek. Ezért fordulhat elő, hogyha hígabbra sikeredik, csurgatotttésztának is felhasználható.A tarhonya a levesek, köretek, húsos és hústalan egytálételek kedvelt alapanyaga. -> Tarhonyaleves,-> szarvasi tarhonyás burgonyaleves, -> sűrű vagy krumplis tarhonya, ->kolbászos tarhonya (16).A sült tészták közül a legfontosabb táplálék a kenyér, ha az volt, a szlovák ember már neméhezett. A kenyérsütés a finomságok, a jóllakás napja volt, amikor a háziasszonykenyértésztából sütött nyalánkságokkal is kedveskedett a családjának. Ilyen volt a cipó, aminélkül a szlovák ember el sem tudta képzelni a kenyérsütést (10). -> Cipó, -> buchnica, ->posucha.A szlovák családok minden étkezéshez ettek kenyeret, vagy kenyértésztából sütöttet. Általában6-7 kg-os kenyeret sütöttek (9).Kenyértésztából sütöttek: -> hajtogatottat, -> lángosokat különféle ízesítéssel és ->lepényeket változatos töltelékekkel, -> gubát (17).Délkelet-Alföldön termett a legjobb minőségű búza és ebből sütötték a szlovák asszonyoka legszebb, legízletesebb kenyeret. Az északi hegyvidéken lakó szlovákok gyakran ettek rozslisztbőlsütött kenyeret, sőt a liszt pótlására krumplit is használtak. Az ínséges idők kenyere akukoricalisztből sült (3) -> loksa. A kukoricaliszt és búzaliszt keverékéből sütött kenyér aszlovákoknál a szegénység jelképe volt.


A sült tészták készítéséhez tiszta búzalisztet használtak, a gyúrni való liszt finomabb volt,mint a kenyérliszt. Ebből készült a kalácstészta és a kelt tészta. A kemencében vagy tepsiben,sütőben sült tésztaféléket többféle módszer alapján is lehet csoportosítani.A legrégibb típusú sült tészták a pogácsák -> a lángoson és a lepényen kívül -, amelynekszámos fajtáját is kedvelik a szlovák családok -> pogácsák (7).A rétesek ünnepi süteménynek számítanak, de egyszerűbb töltelékkel készítve ahétköznapok eledele is. Alapanyaga nullás liszt, a felhasználásával készült rétesnek kétalapvető formája van: nyújtott és kelt rétes. -> Almás rétes, -> káposztás rétes, -> tejes rétes.Szilveszterkor sütötték a béreseknek a kitolórétest, különböző töltelékekkel készült a kásásrétes, vajastésztából a kígyórétes (18).A kalácsok a legfinomabb lisztből, ünnepekre készült sütemények. A lakodalmi kalácsok3-4 szálból álló fonott kalácsok. Ezek közül a legrégibb eredetű a: -> kulcsos kalács és az ->örömkalács. A békési szlovákoknál szokásos a: -> fonott kalács, -> kiskalács (18).Kalácstésztából sül: -> mákos vagy diós tekercs, ->mézes perec.A zsírban sült tészták legismertebb képviselője a fánk: -> pampuska, -> ipolysági fánk, ->rózsafánk, -> csöröge, -> talkedli, ->tyúkláb tészta.Tejből, tojással, búzaliszttel kevert tészták a palacsinták, amelyeket ízesítő anyaguktól függőenkülönböző jelzőkkel ismerünk: ->brindzás palacsinta, -^káposztás palacsinta, ->burgonyás palacsinta. Ezeken kívül még számos változatát sütik (12).A kukoricaliszt felhasználásával készített sült tésztáknak már csak a nevét ismerjük: ->görhe, ->máié, -> prósza.Ünnepi sütemény alapanyaga és a készítés nehézségi foka alapján: -> aranygaluska, ->krémes, -> ostya, és a tótkomlósi lakodalmak ünnepi vacsoráját emelő grillázstorta.HúsfeldolgozásCsabai kolbász - cabienska klobász. „...az igazi csabai kolbász jellegzetesen népiproduktum, a békéscsabai népi élet sajátos tartozéka, amelyhez népi munkafolyamatok, népiszokások kapcsolódnak. A csabai kolbász kritériuma nem elsősorban a gyártási helyben,hanem technológiájában, készítési módjában, összetételében, fűszerezésében van. A csabaikolbász kizárólag sertéshúsból készül, a régi csabaiak kizárólag az általuk vágott hízókhúsából készítették...A csabai kolbásznak szigorú értelemben vett pontos receptje nincs, most a kolbász nem azüzemben, hanem több ezer háztartásban készül... függ a hízótól, a fűszerektől, a füstöléstől,stb. Fűszerek a következők: kétféle paprika: erős és csemege, fokhagyma, só, köménymag,más fűszert a csabai kolbász nem tűr el. A csabai vastag kolbász készítéséhez legjobb a sertésvég-, és vastagbél. A vékony kolbászt nem szokás lezárni, elkötni, egyszerűen csak elcsípik akét végén. Az elkészült kolbászokat már másnap reggel füstre teszik (77).Disznóvágáskor az 1900-as évek végén köleskásás hurka (kasovo huriké) készült, aztán aXX. század elejétől a rizses hurkát (rizovie huriké) kezdték csinálni. Az I. világháború idején


alapanyag hiányában kukoricakását használtak. Készítése: a főtt, darált, sóval, őrölt borssal,törött paprikával, pirított, finomra vágott hagymával ízesített belsőséget a főtt kölessel vagyfőtt rizzsel összekeverték, a tölteléket gondosan tisztított, mosott vastagbélbe töltötték, végeithurkapálcával elkötötték, majd megabálták (12).A véres hurka (krvavinke) készítése nem általános és csak az I. világháború után kezdtékkészíteni: a leölt disznó vérét tálban felfogják, megfőzik. Két rész gyengén főzött májból, egyrész húsból és egy rész szalonnából - mindkettőt megdarálva, a félpuhára főzött rizzselösszekeverik, sóval, őrölt borssal, néhány ek hagymás rizzsel fűszerezik, bélbe töltik, füstölvevagy füstöletlenül, frissen megsütve fogyasztják (12).Tüdős hurka: a sertésbelsőséget, zsiradékot, a bélfodor haját megfőzik, ledarálják, sóval,őrölt borssal ízesítik, külön főzött rizzsel összekeverik, vékonybélbe töltik, megabálják, hidegentárolják és sütve fogyasztják (20).A májas hurka készítése a XX. század közepén kezdődött: a tokaszalonnát, májat, zsírosszalonnát sok vöröshagymával, sóval, őrölt borssal összekeverik, ledarálják, és vastagbélbe,sok helyen neccbe (sertéshálóba) töltik, felfüstölik. Hidegen sokáig eláll (18).Disznósajt (svinskvo sira). Tölteléke: fejhús, fül, szív, kevés tokaszalonna, bőrdarabkák.Ezeket megfőzik, nem darálják, hanem éles késsel csíkokra vágják, kivéve a nyelvet, amitegészben tesznek a töltelékbe. Sóval, őrölt borssal, fűszerpaprikával, zúzott fokhagymávalóvatosan összekeverik a tölteléket, alaposan kitisztított, mosott disznógyomorba töltik, anyílást bevarrják, megabálják, formázzák, lepréselik és füstölik.Sonka. A sonkáról, még frissen, mielőtt kihűlne, lefaragják a túl zsíros részeket, sózóedényberakják, két hétig sóban tartják, közben megforgatják, azután lemossák és füstölik. Mamár szokás a pácolása (salétrom, fenyőmag, koriander, só, fokhagyma). Két hétig tart apácolás és utána rakják füstre (30).Szalonnakészítés: leggyakrabban fehérszalonnát (bjelá slanina) készül, ami sóznak ésfüstölnek is. Készítenek paprikás szalonnát (cadena aj papriková) és abált szalonnát, tepertőt,ezt megsütik, üvegbe rakják, zsírral leöntve tárolják.TarhonyakészítésA tarhonya (tarhona) török eredetű szó, nem véletlen, hogy ott terjedt el, ahol a legtovábbtartott a török uralom, és ahol a legjobb minőségű földek voltak. Nyáron készítették el azegész évi tarhonyamennyiséget, amikor a legtöbb volt a tojás és jó meleg is volt (39).Változások az ételkészítési szokásokbanAz 1940-es évekig még jelen voltak és érvényesültek a szlovák táplálkozásra jellemzőjegyek, aztán a háború befejeztével új szakasz kezdődött a magyar-szlovák táplálkozásiszokásokban a mások ételkészítési szokásainak megismerésével és bizonyos elemeinekátvételével. A korszerűség követelményei mindkét nép konyhájára hatottak, ennekkövetkeztében a növényi eredetű élelmiszerek, a hús, a sütemények nagyobb szerepet kaptaka táplálkozásban, mint korábban.


Legnagyobb változás a főzelékeknél, leveseknél és mártásoknál következett be, ugyanazonalapanyagokból készült híg és sűrű levesek elváltak egymástól, a levesek hígabbak lettek,kialakult a változatos levesbetétekkel való készítésük, a sűrű levesek pedig rántás vagy mártáshozzáadásával kialakították a főzelékek csoportját, egyre több lett az olyan alapanyag,amelyből levest és főzeléket egyaránt főztek.A levesek alkotórészei is korszerűbbek lettek, és sokkal több leveszöldséget használnak,mint korábban. Ennek nincs már idényjellege sem, mert a sárgarépát, petrezselyemgyökeret,zellert, paprikát és fűszerzöldet ledarálva, sózva befőttes üvegben rakják el a téli időkre. Otthoniés társas együttlétek alkalmával a levesek jelentősége csökkent, szerepükből egyre növekvőrészt vesznek át a főzelékek és előételek.Disznótor alkalmával összegyűlt zsíros anyagokból sűrű, hagymás, paprikás rántástkészítettek és rakták el üvegbe, esetenként innen használtak. Ennek a szokásnak is kezdelmúlni az ideje.A paradicsommártás változatlanul őrzi elsődlegességét, de feljövőben vannak az újalapanyagokból készültek: -> meggymártás, -> szilvamártás, -> almamártás.Az étrend is fokozatosan változott, nyáron különösen eltért a szokásostól, mivel sokfélétzölden fogyasztottak, ezekből főztek levest, mártást és főzeléket. Hozzászoktak egy csomózöldség (paradicsom, zöldpaprika, uborka stb.) nyers fogyasztásához. Új savanyúságok, salátákjelentek meg: -> savanyú dinnye, -> savanyú káposztával töltött paprika (19).A változások a következőkben foglalhatók össze:• A régi zsíros rántással készült levesek helyét fokozatosan átveszik a tejjel,tejföllel habart levesek.• Napjainkban a haluska szenvedélyes szeretete megkopott, egyre kevesebbcsaládnál számít főételnek (8).• A XIX. században nagy ütemben terjedtek el és váltak népszerűvé a kásás ételek.A XX. században ugyanilyen gyors ütemben kezdett elmaradni a készítésük.• A kenyér házi sütése és ezzel együtt a kenyértésztából sütött tészták az 1960-asévekben kezdett elmaradni. Ugyanerre az időre tehető a tejtermékek házikészítésének egyre ritkábbá válása. Ekkor kezdenek megjelenni a tanyai életben isaz elektromos hűtőszekrények, amelyek gyors változásokat hoztak azélelmiszerek, ételek tárolásában (12).• A hegyvidéki tájakon élő szlovákok évente 5-6 alkalommal is elzarándokoltak abúcsújáró helyekre és ősi szokás szerint főtt húst és kalácsot vittektarisznyájukban. Igaz, a kalács változatlanul megmaradt, a főtt hús már csakemlék, helyette rántott húst vagy fasírozottat raknak a hátizsákjukba (4).• Balogh Emese írt egy nagyon érdekes tanulmányt a háromnemzetiségűMezőberenyben a XX. században bekövetkezett változásokról: „... a XIX. századközepétől - jórészt az iparosodással párhuzamosan - jelentős polgári hatások érika népi közösségek kultúráját, amelyek számos vonatkozásban hozzájárultak anépi hagyományok elhalványodásához. A XX. század első évtizedeiben ahagyományok már háttérbe szorultak. A hajdan volt három közösségből (magyar,szlovák, német) egy nagy közösség lett, de vallási tagozódásukat megőrizték és aszlovák nyelv is él még a városban. Néhány, napjainkban is élő hagyomány a


Hétköznapokhajdani nemzetiségek szokásainak egységesítésével alakult ki. Az maradt fenn,amelyik a legszebb, leghasznosabb, legjelentősebb volt..." (9)Étkezési szokásokA szegények és tehetősebbek táplálkozásában - függetlenül attól, hogy a faluban vagy atanyán laktak - nem volt jelentős különbség, talán csak az, hogy a tehetősebbek asztaláragyakrabban került hús (1). Az étrend télen és nyáron elég egyhangú volt, bár a nehéz fizikaimunkák idején naponta többször és tartalmasabb ételeket készítettek. Kivételt képezett aszombat, amikor minden családnál haluskát főztek.A tanyán és városban lakók étkezésében voltak eltérések, a tanyán élők egyszerűbbenfőztek, különösen abban az időben, amikor a XX. század elején csak a férfiak éltek kint atanyán a téli időben, és az egy hétre kivitt élelmiszerekből főztek. A békéscsabai családokáltalában háromszor étkeztek naponta, ebből két alkalommal főtt tésztát ettek. Napi kétszeriétkezés főleg télen az idősebbeknél alakult ki, és az étkezés ideje a kemence befűtésénekidőpontjához kapcsolódott: az első étkezés 9-10 óra, a második délután 4-5 óra között volt(40). Étkezési idők: reggeli 7 óra körül, tanyán az állatok ellátása után. Ebéd: 13 óra körül ésvacsora a munkák befejezése után. Hetenként legalább egyszer volt friss vagy füstölt hús,disznóvágást követő hetekben többször is (10).Aratásra húsos ételeket készítettek, Dunaegyházán (41): gulyásleves csipetkével, sült hús,túrós lepény, vagy kalács. Aratás és cséplés idején hajnali 4 órakor már a mezőn voltak, 6órakor reggeliztek, 12 órakor ebédeltek, délután 4 órakor uzsonnáztak és este 8 órakorvacsoráztak (10).A mezőre az asszonyok és gyerekek hordták az ételt. Pitvaroson és környékén aratás,cséplés idején főleg az alábbi ételeket készítették: húsos káposzta füstölt vagy birkahússal,zsíros galuska, túrós tészta, krumplipaprikás füstölt hússal. Ha közel dolgoztak, akkor kézbenvitték ki az ebédet, a vacsorát otthon ették (19).Vasárnap reggelire a szombaton bőségesen főzött galuska maradékát melegítették meg. Azünnepi ebéd:tyúkhús leves, ritkán marhahús leves tésztával,csirkepaprikás vagy csirkepörkölt, vagy töltött csirke, sült csirke, sütemény.A vacsora: a déli maradék és sonka, kolbász.Télen a szobában vagy a pitvarban, nyáron kint az udvarban fa alatt, mezőgazdaságimunkák idején a határban ettek. A nyíregyházi és környéki tanyabokrok tirpákjainakéletvitele, szokásai az utóbbi évtizedekben teljesen megváltozott (42):jellegzetes ételük a sztrapacska, a rapcsánka, a krumplilángos, a lapcsánka, a táska volt,reggelire egy kosár krumplit vagy egy tepsi káposztát raktak a meleg kemencébe,


abot főztek gerslivel, a töltött káposztába is gerslit raktak,disznót csak télen vágtak, és néha egy-egy juhot,a köleskását (ritka kása) gyakran ették.A családfő ült az asztalfőn, mellette a legidősebb fiú, a nők és a gyermekek kevés kivétellelszintén az asztalnál ültek, az étkezés előtt és után imát mondtak. A kenyeret a gazdaszeletelte fel. A jómódú és magát valamire tartó gazda a cselédeivel egy asztalnál étkezett. AXX. század közepéig Békéscsaba tanyavilágában a tepsiben sült káposztát, krumplit, haluskátsütőedényben tették az asztalra, és onnan közösen ettek. Így tettek a tejbeaprítással is. A tálbólvaló étkezés szokása fokozatosan eltűnt. A kézzel való étkezés szokása szinte csak a darabossült tésztáknál maradt fenn (12).ÜnnepnapokAz elmúlt századok során számos ünnephez különleges szokások, hiedelmek iskapcsolódtak, közülük több befolyásolta az ünnepi ételkészítési szokásokat. Újévkordisznóhúsból, vagy disznóhússal készített ételeket főztek. Szárnyast nem volt ajánlatos sütnivagy főzni, mert az elkaparja a szerencsét, a disznó viszont előre túrja. Így a kiskőrösiszlovákok Újév napjára bablevest főztek disznóorral (43), és Dunaegyházán is disznótorostkészítettek.Vallási ünnepekKarácsony szenteste, december 24. Különleges helyet foglal el a békéscsabai katolikusokkörében, akik napközben csak pattogatott (pukaná kukuric) vagy főtt kukoricát (varenákukuric) ettek, este mézes-mákos haluskát, kalácsot tejbe mártogatva, diót, almát és fokhagymát.A csabai katolikus szlovákok hagyományos étele a disznó megsütött tokánya (peceniecelustri) (12).A tehetősebb evangélikus családokban többfogásos vacsora adta meg az ünnep rangját. Ahagyományoknak megfelelően egy gerezd fokhagymát ettek először, majd káposztalevestkolbásszal (kisel renkov klbasov), vagy töltött káposztát, sült kolbászt, mézes-mákos metéltet,diós-mákos bejglit és apró száraz süteményeket. Végül almát és diót ettek. Az éjféli mise utánmár ehettek zsírosat és húsételt is. Dr. Krupa András a jeles napokról szóló tanulmányában(45) a karácsonyi étrend változásait is bemutatja a békéscsabai evangélikus szlovákoknál,közte „napjaink étrendjét": fokhagyma, húsleves, sült oldalas, kolbász, mákos tekercs.A tirpákok nagyon készültek karácsonyeste megünneplésére, amit ők vilia estének neveznek.Egész nap főznek, sütnek, de böjtölnek, a szentestei vacsora igen gazdag, a szépen terítettasztalhoz számos hiedelem és hagyomány kapcsolódik (44).A kiskőrösi szlovákok a karácsony esti vacsorát „pósni vecer"-nek, vagyis bojtos esténeknevezik, ami kolbászos káposztalevessel kezdődik. Utána mákos tészta vagy gubakövetkezett, és befejezésül almát és diót fogyasztottak (43).Mezőberényben szigorúan tartották a dec. 24-i böjtöt, sokan naplementéig böjtöltek ésvacsorára -> plziket ettek (1).


Karácsony első és második napján Mezőberényben a két nap ételei általában azonosak (1):ebédre: tyúkhús leves, paprikás a levesben főtt tyúkhúsból vagy sertéspaprikás krumplival,savanyúsággal. Vacsora sült hús és disznótoros.Albertirsán: pulykahúsleves, egybesült sertéspecsenye, savanyúság, mákos, diós, túróskalács tepsiben, kemencében sütve (46). Békéscsabán a katolikus szlovákok ebédje: pohárpálinka, pulykahús leves hosszú metélttel, pulykasült befőttel, rántott tyúk, töltött káposzta ésbor (12). Az észak-magyarországi szlovák lakta sávban karácsony első napján mindenkiotthon maradt, a nagy ünnepre való tekintettel ilyenkor nem főztek, hanem az előzőlegelkészített ételeket fogyasztották. A XX. század közepétől a karácsonyra készített főtt tésztákkezdenek háttérbe szorulni és helyüket a különböző töltelékkel készülő tekercsek, bejglikveszik át (3). „Az év egyes napjaihoz kapcsolódó hiedelem jellegű szokásokat ma már inkábbcsak emlegetik. A szertartásos karácsonyi vacsora mind tartalmában, mind formájábanmegváltozott. Ha fel is kerül az alma és dió az asztalra, aligha vágja fel, vagy töri felvalamelyik családtag azért, hogy megtudja, él-e még egy évet. A vacsora előtti fokhagyma iseltűnt a tiszta, ünnepi tányérokról..." (8).Szilveszter-újév. Dunaegyházán szilveszterkor bált tartottak a szegénylegények, akikekkor ünnepelték éves jövedelmük kézhezvételét is. Újévkor lencselevest és rétest ettek (55).Békéscsabán (56) a szilveszteri vacsora: pálinka, füstölt hús, hurka, kolbász, rétes és bor volt.Éjfél előtt a templomkertben gyülekeztek, meghallgatták a harangok zúgását, aztán étellelitallalünnepelték az újesztendőt. Kiskőrösön a hagyományőrző családoknál a szilveszteriétrend ugyanaz volt, mint karácsonyeste: káposztaleves és mákos guba. Újév napján bablevestfőztek disznóorral, mert az előre túrja a szerencsét. Elmaradhatatlan volt a rétes (43).Mezőberényben (1) óév estéjén minden háznál volt rétes különböző töltelékekkel, hogy aszerencse hosszúra nyúljon. Újévre kakast vágtak, vagy disznóhúst sütöttek, mert amazkikaparja, ez kitúrja a szerencsét. Az 1900-as évek elején még nem ismerték a töltöttkáposztát, ezért savanyú aprókáposztát főztek disznóhússal, vászonfazékban, kemencében.Fövés után tepsibe rakták a húst, kemencében átsütötték, és a káposztával együtt tálalták.Békéscsabán hagyományosan nyújtott rétest sütöttek újévre.Vízkereszt (Tri kvále, január 6.). Az oroszlányi szlovák családok krumplilevest főztek éshozzá káposztás rétest sütöttek (47).Hamvazószerdán (papozlová streda) (47) rendezték Oroszlányban a legények maskarásfelvonulását, hogy ételt-italt gyűjtsenek az esti kocsmai vacsorára. Kolbászt, szalonnát, húst,sonkát, tojást kértek, vendéglőben elkészítették és elfogyasztották. A hamvazószerda ételei(15) kása, mákos tészta, hal, olajban sült tészta, főtt burgonya, asztalt gyümölcs.Farsang. A Pest megyei Sóskúton egészen a II. világháborúig háromnapos táncmulatságottartottak a farsang végén. A bálnak és a farsang időszakának húshagyó kedd éjjelén a 23. óraiharangszó vetett véget. Másnap, hamvazószerdán délelőtt kezdődött a legények maskarajárása,majd megválasztották a falu első legényét és megrendezték a hagyományos kakasütést.A kakasütés (a földbe ásott kakas nyakának leütése) a dunántúli szlovákoknál az 1920-asévekig létezett (54). A tulajdonképpeni farsang a délkelet-magyarországi szlovákoknálközvetlenül a nagyböjt előtti napokra tevődött. Ilyenkor voltak a táncmulatságok, álarcosokkószáltak az utcákon, vidám élet folyt a fonókban, és ez volt a lakodalmak rendezésénekleggyakoribb időszaka is. Ma már sokat vesztettek fényükből a farsangi hagyományok és azesküvők tartásának ideje is az ősz lett. Jellegzetes farsangi ételek: -> pampuska, -> csöröge, -> pár-nácska. Húshagyókedden még -> kocsonyafőzésre is sor került (26).


házhoz reggel érkezőket birkapaprikással, krumplikörettel és savanyúsággal várták. Avendégeket a lányos háznál ebédre várták tyúkhúslevessel, főtt hússal vagy töltöttkáposztával. Vacsora a vőlegényes háznál volt, ahol csigaleves, sült húsok (oldalas, kacsa,liba) savanyúság és befőtt várta az érkezőket. Minden meghívott az általa hozott tortávalkínálta a többi vendéget. A grillázstorta a lakodalmi ételek egyik különlegessége volt.A menyasszony által sütött „örömkalács"-ot (radosnik) éjfélkor ő osztotta szét a vendégekközött, mérete 10-15 kg-os volt, alakja kerek vagy szegletes (49).Keresztelő. A szertartás után a családtagokat, keresztszülőket ital és étel várta otthon,amiről a keresztszülők gondoskodtak. Tyúkhús leves, csirkepaprikás, csöröge, tejbegríz volt aszokásos, ma már torta (12). A közel lakó komaasszonyok vitték a bőséges ebédet agyermekágyas asszonynak és családjának: tyúkhús levest, benne hússal és csigatésztával,sertés- vagy baromfisültet, savanyúságot, befőttet, csörögét (herőcét). A nagy távolságokmiatt a bokortanyák világában az ételhordásnak egy másik módszere is kialakult (48): akeresztszülők a keresztelő utáni vasárnap elmennek a gyermekágyas asszonyhoz látogatóbaszekéren. Ilyenkor sok húsfélét, süteményt - újabban tortát - gyenge galambhúst, vagy rántottcsirkét visznek. A tirpákok ezt a látogatást apácskának nevezik.Névnapok. Rokonok, barátok és szomszédok körében szokás megünnepelni a névnapelőestéjén. Ha ez disznóvágás környékére esett, akkor disznótoros vacsorát tálaltaksüteményekkel, borral és pálinkával (1).Halotti tor. A virrasztókat kaláccsal, friss kenyérrel, sajttal, kolbásszal és pálinkávalkínálták. Temetés után először a templomba, imádkozás után haza mentek, ahol fehér vagyfekete-fehér szőttessel terített asztalok várták a sírásókat és a szűk családi kört. Régen borjúvagydisznópörköltet, kenyeret, savanyúságot, pálinkát, bort, ma már inkább hideg ételeketkínálnak, sajtot, kolbászt, kenyeret, esetleg kalácsot (52). Volt család, ahol pl. birkapaprikást,vagy csirkepaprikást kínáltak (53).Munkához kapcsolódó ünnepekDisznótor. A munka pohár pálinkával hajnalban kezdődött, reggeli csak később volt (48).Tehetősebb helyeken nyúl-, vagy birkapaprikás volt a reggeli friss kenyérrel, a szegényebbhelyeken a disznó vérét edényben felfogták, hagymás zsíron megsütötték, krumplival tálalták.Délben savanyú orjaleves volt főtt hússal, sertéspaprikás friss húsból, vagy sült hús savanyúsággal,kenyérrel. Vacsorára töltött káposztát vagy toroskáposztát tálaltak és ekkor kóstoltákmeg a frissen készített és sült hurkát, kolbászt (1). A disznótor befejeztével a háziasszonyminden résztvevőnek ad egy kis kóstolót, ami általában ezeket tartalmazza (48): hurka, kolbász,tepertő, friss hús és hájas pogácsa.Szüret (oberacka). Oroszlányban már a XX. század elején is rendeztek szüreti mulatságot,hosszabb kihagyás után az 1990-as évektől újból megrendezik a régi hagyományok felelevenítésével(47). A szüreti bált a szüret befejezése után tartják, amihez hozzá tartozik ahangulatos, lovas felvonulás, feldíszített szekéren ülő lányokkal, cigányasszonnyal,alakoskodókkal. Végül a kocsma szőlőfürtökkel feldíszített termébe vonulnak, aholnépviseletbe öltözött csőszlányok vigyáznak a szőlőfürtökre, hogy ne lehessen lopni belőlük.Gyermekek étkezése


Amíg a gyerek szopott, nemigen kapott mást enni, amikor elválasztották az anyjától,lehetőség szerint tejet, kávét adtak neki és különféle teákat. A gyerek első ételei: tejbe áztatottkalács, majd kenyérbél, főztek grízt is neki. A fő étkezésből ugyanazt ette, mint a felnőttek,legfeljebb „megcsócsálták" neki és úgy tették a szájába (13). A nagyobbacska gyerekek márhullott gyümölcsöt is ettek. Csirkehúsból a comb volt az övék, amit apróra vágva kaptak. Akisgyermekek külön ettek a szoba közepén álló kisasztalnál, házilag készített kis sámlikon. Aszülők jobb falatokkal igyekeztek megkedveltetni a munkát és az iskolába menést gyermekeikkel.Iskolába menés előtt a gyerekek friss vagy forralt tejet kapnak pirított kenyérrel (19). Akisgyermek nem nyúlhatott a kenyérhez, ha éhes volt, a szülőktől vagy nagyszülőktől kellettkérnie. A felnőtté válás egyik fontos pillanata volt, amikor az ifjú kezébe vehette a kenyérvágókést (13) és csak akkor ülhetett a nagyasztalhoz, ha már „elbírta a kaszát".http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_kisebbsegek/2008/Nepi_konyha/pages/002_magyarorsz_szlovakok.htm

More magazines by this user
Similar magazines