2005. október - Színház.net

FESZTIVÁLOKA Szentivánéji álom Oskaras Koršunovas rendezésébenA színpad farsangi mulatozás, házibuli utáni csatatér, ahonnana vendégek mindent elvittek. Az aranyozott rokokó fotelek és asztaloka gazdagságot hirdetik, míg az üveges szekrények a hanyatlástjelzik, hiszen nincsen tragikusabb látvány egy üres könyvtárnál,az elveszett tudás és a halandóság szimbólumánál. Az almáriumokparavánként funkcionálnak: tetejükön, mint a koloniálbútor díszítôelemei, kerti törpék gubbasztanak. Második nézôközönségkéntkövetik az eseményeket. Az elsô felvonásban a paravánoka színpad hátsó részén Olivia tengerre nézô ablakait jelzik,elhatárolják az ôselemet a szárazföldi létezéstôl.A második részben a szekrénysor viszont a közönség és a színpadközé kerül, amitôl a nézôk fizetô voyeurökké válnak. A szereplôkaz almárium ablakszerû ajtaján közlekednek ki-be, mintErich Kästner Május 35 címû regényében. Az események csúcspontjána többfunkciós bútordarabok hirtelen egyszerû szekrénykéntmûködnek tovább. A finálé már-már egy céllövölde szépségétidézi, kár, hogy a törpék nem világítanak.A darab végén korábbi bûneiért Antoniót fáslival bebugyolálva,leragasztott szájjal a herceg elé cibálják. A félreértések tisztázásaután Malvoliót dobozba zárják, amelybôl elpanaszolja az ôt ért sérelmeket,majd dobozostól elrepül. Sir Aguecheek egy hûtôszekrénybôllép elô, majd vissza. A párok egymásra találnak, mindenkimenyasszonyi fátyollal borítja fejét. Az identitászavar teljes,most már végképp nem tudjuk, ki nô, ki férfi, a szexuális fantazmagóriákrészeg valósággá és éber rémálommá változtak. Az esküvôna hosszú fekete kabátos, szatírszerû Bohóc énekel, a daimóniférfiú, aki ironikus mélabújával egyszerre mosolyogja meg aszereplôk különbözô mértékû és típusú ôrültségét, és elmélkedik ahalandóság tragikumáról.A boldog végítéletben mindenki elfeledkezik Antonióról, aki apadlón múmiaként bebugyolálva fekszik, az elhagyott szeretô siralmaspózában.Az elôadás mégsem itt ér véget, hanem a meghajlás után, amikorkét lány a színház nevében virágkosarat helyez a színpadra.A magára hagyott múmia meghajol, de mozdulni továbbra sem tud.■A litván Oskaras Koršunovas Színház a Szentivánéji álmot mozgásszínházieszközökkel állította színpadra, puszta jelek szintjérecsupaszítva. A rendezésben – amely ugyancsak elhozhatta volna alegjobbaknak járó díjat – az álom és a valóság még inkább összefonódik,mintha valakinek a képzeletében vándorolnánk.Ezt erôsíti a görög drámákat idézô kórus szerepeltetése, amelyXXXVIII. évfolyam 10. számKoncz Zsuzsa felvételeiúgy adja meg az alaphangot, hogy nem kommentálja vagy elôrevetítiaz eseményeket, hanem körbefolyja ôket. A színész sokszor akarból lép ki, és jelenete után újra abba olvad bele. A tökéletesszervezettség, együttmozgás falanszterré alakítja át Athént, ahol aszerelmeseket nem a szülôi akarat szakítja el egymástól, hanem afalak. Az alakok karaktere még árnyaltabb. Egéust kizárólag apaihiúsága vezérli, igazi zsarnok, még lányának vôlegényét is szolgakéntkezeli. Demetrius saját testének rabja, Frenák Pál-os madárszerûmozgása csupa szenvedést és félelmet tükröz. A gyávaLysander csak távolról „kakaskodik” vetélytársával. Mindkét férfitvalójában a nôk irányítják. Heléna még kislány, naiv és szentimentális,ugyanakkor iszonyatosan agresszív, hisztérikus. Mindenterôvel akar megszerezni. Hermia karaktere ezzel szemben elnagyolt,igazi hôs(nô)szerelmes. A tündérek kapcsolatait is a fentifelállás jellemzi. Oberon inkább pajkos kisfiú, mint tündérkirály,az amazon Titania uralkodik rajta.A kézmûvesek, ha lehet, még egyszerûbb figurák a korábbi feldolgozásokmesterembereinél, hadarnak, mintha a szöveg mellékeslenne, és a mûvészi hatás fokozásaként néha recitálnak.A díszlet, a jelmez és a világítás is minimalista: a folyamatosanszerepet cserélô színészek kék kertésznadrágos munkaruhát viselnek.Kivéve Oberont és Titaniát, akiket fehér vászonnadrágjuk különböztetmeg a földi halandóktól. Puck fekete harisnyájában,szûk felsôjében és csuklyaszerû sapkájában egyszerre manó és ördögfióka.A szimbolikus éjszakai bolyongás Koršunovasnál a szereplôkjellemét is átformálja: Heléna és Hermia kezdeti sutaságukután a beteljesült szerelem hatására felnôtt nôkké válnak, amit arendezô jelmezváltással hangsúlyoz (Heléna piros pöttyös, Hermiatiszta fehér vászonnadrágot húz).A díszletet falapok alkotják, amelyek egyúttal kellékként isszolgálnak, hatásuk azonban jóval mûvészibb bármilyen, gondosanmegtervezett hagyományos háttérnél. Kezdetben az egymásmellé helyezett lapok pajzsszerûen takarják el a kórust, ebbôl azalakzatból emelkedik ki az aktuális beszélô. A tündérek a deszkákategymásra rakva hordozzák a tündérkirályt. Késôbbi orgiájukona tárgy szexuális partnerré válik, a faelem a földet jelképezvemegtermékenyül. Amikor Oberon csínytevésen kapja Puckot, ajtóklesznek, amelyeken áthaladva megzavarják a tündérek intimpillanatait. Majd paravánként mûködnek, amelyen a meselényekujjaikkal bábszerûen táncolják el a Szentivánéji álom balettverzióját.A szerelmesek hol súlyos teherként a hátukon cipelik, holszemérmességbôl maguk közé helyezik ôket. Végsô elkeseredésükbenkeresztként veszik vállukra, és amikor leheverednek a fûbe,megannyi sírkô marad utánuk. Mindent falapok jelenítenek2005. OKTÓBER ■ 2 5