Közjegyzők közlönye 2010. 5. szám - Magyar Országos Közjegyzői ...

mokk.hu
  • No tags were found...

Közjegyzők közlönye 2010. 5. szám - Magyar Országos Közjegyzői ...

2 0 1 0 . 1 4 . é v f o l y a m • L V I i . é v f o l y a m 5. számKözjegyzőkközlönyeT a r t a l o m j e g y z é kÉrvénytelen végrendelet teljesbizonyító erejű magánokiratbanVarga István, Ph.D. 1Az okiratot záradékoló közjegyzőségmindennapjai dr. Balogh Zsigmond 8A közjegyzői gyakorlatot érintőjogi esetek 27Nemzetközi sajtószemle 39Szakmai sajtófigyelő 45A MOKK Jogi hírlevele 51Közjegyzői régiség 61Mokk A Magyar Országos Közjegyzői Kamara Szakmai Folyóirata


Érvénytelen végrendeletteljes bizonyító erejűmagánokiratbanKözjegyzők közlönyeA Közjegyzők Közlönyének 2010. évi 1. számában jelent meg Dr. Mikó Ádám, budapestiközjegyzőhelyettes cikke az írásbeli magánvégrendeletek alaki érvényességéről. A szerzőegy olyan hagyatéki ügyből kiindulva, amelynek az alapját egy két tanú által aláírt,a tanúk lakcímét azonban nem tartalmazó allográf magánvégrendelet képezte, arra akérdésre keresi a választ, hogy miként viszonyul egymáshoz a Polgári Törvénykönyvnek(a továbbiakban: Ptk.) a végintézkedések alaki érvényességi kellékeit meghatározószabályrendszere (627-629. §) és a Polgári perrendtartásnak (a továbbiakban: Pp.) a teljesbizonyító erejű magánokiratok formai kellékeire vonatkozó szabályozása (196. §). MikóÁdám – a jelen cikk szerzőjének meggyőződése szerint helyesen – végül arra a következtetésrejut, hogy a tanúk lakcíme feltüntetésének az elmulasztása ugyan azzal a következménnyeljár, hogy az okirat nem felel meg a teljes bizonyító erejű magánokiratokkalszemben támasztott törvényi követelményeknek – azaz nem rendelkezik teljes bizonyítóerővel –, ez azonban a végrendeletet önmagában nem teszi alakilag érvénytelenné.Az utóbbi időben több olyan ügyben hozott bírósági határozatot is közzétettek, amelybenaz eljáró bíróságoknak abban a kérdésben kellett állást foglalniuk, hogy az allográf magánvégrendeletekés az öröklési szerződések esetében a tanú aláírását pótolhatja-e az ügyvédiellenjegyzés. Az alábbiakban ezek közül egy olyan eset kerül részletes ismertetésre,amely nem csak a feleknek és jogi képviselőiknek tartogatott a hagyatéki eljárástól kezdveegészen az ügy Legfelsőbb Bíróságon, felülvizsgálati szakban történt lezárásáig különbözőelőjelű meglepetéseket és tanulságokat, hanem a szakma képviselőit több szempontból is –így elsősorban az anyagi és az eljárási jog viszonya, valamint a jogalakító közjegyzői ésügyvédi működés és felelősség szempontjából – hasznos továbbgondolásra indíthatja.Az ügyvédi ellenjegyzés öröklési jogi jelentőségét firtató kérdés kiindulópontját olyanvégintézkedések jelentették, amelyeken ugyan két tanú aláírása szerepelt, a tanúk egyikéneka közreműködése azonban – az aláírás körülményeiből vagy a tanú személyéből fakadóan– nem felelt meg a törvényi követelményeknek. A jelen cikk alapjául szolgáló ügyben Közjegyzők Közlönye, 2010/1. szám, 8. skk. o. Fővárosi Bíróság 22.P.24.323/2007. sz. (anonim változatban közzétéve 1-H-PJ-2008-712. szám alatt), Fővárosi Ítélőtábla1.Pf.20.184/2009. sz. (anonim változatban közzétéve FIT-H-PJ-2009-894. szám alatt), Legfelsőbb Bíróság Pfv.I.21.936/2009. sz.


2 0 1 0. 5. s z á ma végrendeleti tanúk egyike a végrendeleti örökös édesanyja volt, más közzétett esetekbenpedig az egyik tanú aláírása azért nem felelt meg a Ptk. rendelkezéseinek, mert a tanú nemvolt jelen akkor, amikor az örökhagyó az öröklési szerződést a másik tanú és az okiratotszerkesztő és ellenjegyző ügyvéd jelenlétében aláírta. Mivel a végintézkedést magábanfoglaló okiratot mindegyik esetben ellenjegyezte az okiratszerkesztő ügyvéd, a végintézkedésérvényességét állító felek azzal érveltek, hogy az ügyvédi ellenjegyzés tartalmilagmegfelel a tanú aláírásának, ezért az a hibás aláírás helyébe léphet, orvosolva a végintézkedésérvénytelenségét.Mikó Ádám hivatkozott esetével ellentétben, illetőleg annak bizonyos értelembenegyfajta tükörképeként a fenti ügyekben nem az volt a kérdés, hogy ha a végintézkedésnem felel meg a magánokiratok teljes bizonyító erejéhez szükséges alaki kellékeknek, akkoralakilag érvénytelen-e, hanem az, hogy a magánokiratnak teljes bizonyító erőt kölcsönzőügyvédi ellenjegyzés orvosolja-e az egyik tanú fogyatékos aláírásából fakadó alakiérvénytelenséget. Az ellenkező irányú kérdésfeltevés ellenére a helyes válasz mindkétkérdésre ugyanaz: nem, a végintézkedés alaki érvényességét ugyanis nem befolyásolja avégintézkedést magában foglaló okirat teljes bizonyító ereje vagy annak esetleges hiánya.Mivel a végintézkedések érvényessége először általában a hagyatéki eljárásbankérdőjeleződik meg, a Ptk.-ban szabályozott érvényességi kellékek és a teljes bizonyítóerejű magánokiratokkal szemben a Pp. által támasztott formai követelmények egymáshozvaló viszonya nemcsak az okiratokat szerkesztő és ellenjegyző vagy jogi képviseletetellátó ügyvédek és a hagyatéki perekben eljáró bíróságok, hanem a közjegyzők számárais lényeges kérdés. Az, hogy az egyik tanú később írta alá az okiratot, azaz az örökhagyóa végintézkedést nem két tanú együttes jelenlétében írta alá, a hagyatéki eljárásban a törvényesörökösök részéről ugyan kifogásolható, de általában nem bizonyítható (legfeljebbaz ellenérdekű felek egyező előadása alapján). A tanúnak a végrendeleti örököshöz fűződőhozzátartozói viszonya azonban adott esetben a közjegyző számára is egyértelműenmegállapítható. Noha a tanú hozzátartozója javára szóló juttatás érvénytelensége (Ptk.632. §) szigorú értelemben véve nem alaki érvénytelenség, hiszen a két aláírással ellátottvégrendelet alaki szempontból – „ránézésre” – megfelel a Ptk. 629. § (1) bekezdés b) pontjábanfoglaltaknak, a közjegyző a tanúnak a végrendeleti örököshöz fűződő hozzátartozóiviszonyát – mint nyilvánvaló tartalmi aggályt – a hagyatéki eljárásról szóló 6/1958.A bírói gyakorlat szerint öröklési szerződés esetén a végintézkedés készítésénél közreműködő személy, illetve a tanúhozzátartozói minősége nem eredményezi a szerződéses örökös javára szóló juttatás érvénytelenségét: LegfelsőbbBíróság Pf.II.25.872/1999. sz. (közzétéve BH2002. 269. szám alatt); Legfelsőbb Bíróság Pfv.V.21.352/1996. sz. (közzétéveBH1998. 176. szám alatt); Legfelsőbb Bíróság P.törv.II.20.247/1989. sz. (közzétéve BH1990. 59. szám alatt).Fővárosi Bíróság 22.P.25.222/2006. sz. (anonim változatban közzétéve 1-H-PJ-2007-70. szám alatt), Fővárosi Ítélőtábla1.Pf.21.189/2007. sz. (anonim változatban közzétéve FIT-H-PJ-2007-174. szám alatt; a fellebbezés a per főtárgyát nemérintette, csak az elsőfokú ítélet perköltségre vonatkozó része ellen irányult).Fővárosi Bíróság 8.ÚP.633337/2005. sz. (anonim változatban közzétéve 1-H-PJ-2007-179. szám alatt), Fővárosi Ítélőtábla1.Pf.20.831/2007. sz. (anonim változatban közzétéve FIT-H-PJ-2007-378., valamint BDT2009. 1964. szám alatt). LegfelsőbbBíróság Pfv. II.22.289/2006. sz. (közzétéve BH2008. 122. szám alatt). Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.22.620/2000. sz.


Közjegyzők közlönye(VII. 4.) IM rendelet (a továbbiakban: He.) 61. § (3) bekezdése alapján jogszerűen vehetifigyelembe – akár hivatalból is –, és ilyen esetben a bírói gyakorlat szerint akkor jár elhelyesen, ha a hagyatékot ideiglenes hatállyal a törvényes örökösnek adja át. Ha az ügyvédiellenjegyzés nem fogadható el a tanú aláírásával egyenértékűnek, akkor a közjegyzőnekaz okiraton szereplő ellenjegyzést figyelmen kívül kell hagynia, és a hagyatékot atörvényes örökösnek kell átadnia. Ugyanakkor, ha az ügyvédi ellenjegyzés alkalmas arra,hogy a nem független tanú aláírását pótolja, az ellenjegyzés megléte olyan, az okiratrólegyszerűen leolvasható – nyilvánvaló – körülmény, amely a tanúnak a végrendeleti örököshözfűződő hozzátartozói viszonyából eredő, nyilvánvaló tartalmi aggályt orvosolja,azaz a közjegyző a végrendeleti örökösnek köteles ideiglenes hatállyal átadni a hagyatékot.Ennyiben tehát – legalábbis a tanú és a végrendeleti örökös között fennálló hozzátartozóiviszonnyal összefüggő érvénytelenségi ok tekintetében – közjegyzői szemszögbőlis meghatározó jelentősége van az ügyvédi ellenjegyzés öröklési jogi megítélésének.A jelen cikk megírására alkalmat szolgáltató ügy kiindulópontját egy olyan allográfmagánvégrendelet képezte, amelyet ugyan két tanú írt alá, de a tanúk egyike a teljeshagyaték egyedüli örököseként megjelölt végrendeleti örökös édesanyja volt. A végrendeletetaz okiratszerkesztő ügyvéd, bélyegzőjének használata és dátumozás mellett, szószerint a következő szavakkal ellenjegyezte: „Készítettem és ellenjegyzem”. A tanú és avégrendeleti örökös közötti hozzátartozói viszonyra a nevek hasonlóságából fakadóan –a közjegyző észlelése és a végrendeleti örökös megerősítő nyilatkozata alapján – már ahagyatéki eljárásban fény derült. A közjegyző ezt követően arra hívta fel a külföldönélő törvényes örökösöket, hogy nyilatkozzanak, elfogadják-e érvényesnek a végrendeletiörökös javára szóló juttatásokat annak ellenére, hogy az egyik tanú az örökös édesanyja.Az egyik törvényes örökös a hagyatéki eljáráson kívül a végrendeleti örökös megkeresésérekorábban tett elfogadó nyilatkozatát visszavonva úgy nyilatkozott, hogy nem ismeriel érvényesnek a végintézkedést, és igényt tart a hagyaték rá eső részére. A másik törvényesörököst a közjegyző a rendelkezésére álló külföldi lakcímen nem tudta elérni, ezértőt a hagyatéki tárgyaláson ügygondnok képviselte, aki szintén a törvényes öröklés rendjeszerint kérte átadni a hagyatékot. A közjegyző a törvényes örökösök nyilatkozatai alapjána hagyatékot a tanú és a végrendeleti örökös között fennálló hozzátartozói viszonybóleredő nyilvánvaló tartalmi aggályra tekintettel a He. 61. § (3) bekezdésére hivatkozással atörvényes örökösöknek adta át ideiglenes hatállyal. A közjegyző a végrendelet érvényességéneka megítélése körében láthatólag figyelmen kívül hagyta az ügyvédi ellenjegyzést,azaz – implicit módon – úgy foglalt állást, hogy az okiratszerkesztő ügyvéd, aki az ellenjegyzéstanúsága szerint a két tanún kívül szintén jelen volt a végrendelet aláírásakor,Legfelsőbb Bíróság P.törv.II.20.206/1987. sz. (közzétéve BH1987. 445. szám alatt).A közjegyző ideiglenes hagyatékátadó végzése ellen a végrendeleti örökös fellebbezett, a végzést azonban a bírósághelybenhagyta azzal, hogy a közjegyző a rendelkezésre álló adatoknak megfelelően, helyesen határozott, és a végrendeletiörökös a végrendeletre alapított igényét külön perben kísérelheti meg érvényesíteni (Fővárosi Bíróság52.Pkfv.637697/2006. sz.).


2 0 1 0. 5. s z á mnem minősül a Ptk. 632. § (2) bekezdése szerinti harmadik tanúnak, és nem pótolhatja azösszeférhetetlen tanú aláírását.A végrendeleti örökös – mint felperes – a végrendelet érvényességének a megállapításairánt keresetet indított. Álláspontja szerint az ügyvéd által ellenjegyzett okirat teljesbizonyító erejű magánokirat, amely alapján a bíróságnak az örökhagyói akaratot érvényrekell juttatnia. Előadta, hogy élettársával együtt éveken át gondozták az örökhagyót,aki ezért is végrendelkezett az ő javára. A felperes tehát egyrészről arra hivatkozott, hogya teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt végrendeletből és az ügy körülményeibőlegyértelműen kiolvasható az örökhagyói akarat, másrészről arra, hogy az okiratnak teljesbizonyító erőt kölcsönző ügyvédi ellenjegyzés orvosolja a tanú és a végrendeleti örökösközött fennálló hozzátartozói viszonyból eredő érvénytelenségi okot. Az alperesek szerintezzel szemben az egyik tanú összeférhetetlensége miatt a végintézkedés olyan alakihibában szenved, amelynek az esetében nem érvényesülhet a favor testamenti elve. Azügyvédi ellenjegyzés nem helyettesíti a független tanú igénybe vételét, önmagában az atény ugyanis, hogy a végintézkedést a Pp. szabályainak megfelelő teljes bizonyító erejűmagánokiratba foglalták, nem pótolja azokat a követelményeket, amelyeket a Ptk. mintanyagi jogi jogszabály a végrendelet alaki érvényességéhez fűz.Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a végrendelet alakilagérvényes, a felperes javára szóló juttatások azonban a Ptk. 632. § (1) bekezdése értelmébenérvénytelenek. Ez egyébként esetünkben tartalmilag a teljes végrendeleti juttatásérvénytelenségét eredményezte, mivel a végrendeletben csak egy nevezett örökös volt:felperes. Az érvénytelenséget a Ptk. 632. § (2) bekezdése alapján az ügyvédi ellenjegyzéssem orvosolja, az ügyvéd ugyanis a végrendeletet nem tanúként, hanem az okiratot készítőés ellenjegyző ügyvédként írta alá. A bíróság álláspontja szerint a Ptk. azt írja elő, hogya tanúnak tudomással kell bírnia arról, hogy ő tanúként és nem az okiratot szerkesztő ésellenjegyző személyként jár el, továbbá a tanúnak a tanúi minősége feltüntetésével kellaláírnia a végrendeletet. Mindezek alapján az ügyvéd tanúnak nem tekinthető, függetlenülattól, hogy tanúsítani képes a végrendelet keletkezésének a körülményeit.Az elsőfokú ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést. Fellebbezésében az ügyvédekrőlszóló 1998. évi XI. törvény 27. § (1) bekezdés b) pontjára támaszkodva többekközött arra hivatkozott, hogy az ügyvédi ellenjegyzés fogalmilag magában foglaljaaz aláírás-hitelesítést, és ebből kifolyólag az ügyvéd tanúi minőségének a feltüntetéséresincs szükség. Az ügyvéd ugyanis az ellenjegyzésével – akárcsak a végrendeleti tanúaz aláírásával – azt tanúsítja, hogy az okirat kiállítója az okiratot előtte írta alá, illetvealáírását előtte a sajátjának ismerte el. Az alperesek korábbi álláspontjuk fenntartásávalhangsúlyozták, hogy az allográf magánvégrendelet érvényességi kellékeit a Ptk. – mintanyagi jogi jogszabály – határozza meg, ehhez képest a Pp. – mint eljárásjogi jogszabály –az okiratok bizonyító erejét szabályozza. Az ügyvédi ellenjegyzés és a (két) tanú aláírásaa Pp. alapján a végrendeletet magában foglaló magánokirat teljes bizonyító ereje körébenugyan helyettesítheti egymást, az ügyvédi ellenjegyzés azonban nem pótolhatja a tanú


Közjegyzők közlönyealáírását, mint a Ptk.-ban meghatározott érvényességi kelléket. Attól, hogy egy magánokiratteljes bizonyító erejű, az okiratba foglalt jogügylet lehet érvénytelen – akár alaki,akár tartalmi okokból.A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bírósága döntését azzal indokolta, hogy a Pp. szabályai szerint teljes bizonyító erejű magánokiratnakmegfelelő végintézkedés öröklési jogi szempontból csak akkor érvényes,ha megfelel a végrendelet speciális alaki követelményeinek. A Ptk. 629. § (1) bekezdés b)pontja szerint a végrendelet alaki érvényességi feltétele, hogy azt a tanúk e minőségükfeltüntetésével írják alá. Ez a követelmény a perbeli esetben az ügyvéd vonatkozásábannem teljesült, ezért ő nem tekinthető végrendeleti tanúnak.A felperes a jogerős ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelybenaz ügyvédi ellenjegyzés megítélésével kapcsolatban lényegében megismételte a fellebbezésieljárás során kifejtetteket. Az alperesek ellenkérelmükben szintén fenntartottákkorábbi álláspontjukat, kiemelve, hogy a Ptk. és a végrendeletek alaki érvényességévelkapcsolatos, egységes és következetes bírói gyakorlat az ügyvédi ellenjegyzést az írásbelimagánvégrendeletek körében nem ismeri (el) sem „önálló”, sem pedig a tanú aláírásáthelyettesítő érvényességi kellékként. A felülvizsgálati eljárásban a felperes az alperesekellenkérelmére válaszolva mindenekelőtt annak szükségességét hangsúlyozta, hogy aLegfelsőbb Bíróság a Ptk. 632. §-át és 629. § (1) bekezdés b) pontját – az addig érvényesülőbírói gyakorlattól eltérve és a törvényszöveg szó szerinti értelmezésétől elszakadva – afavor testamenti elvével összhangban értelmezze és alkalmazza a perbeli esetre.A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az indokolásból azalábbi megállapítások érdemelnek különös figyelmet:• A Ptk. 629. §-a ugyan a végrendelet alakiságára vonatkozik, de egyértelműenanyagi jogi szabály. A Pp. 196. § (1) bekezdésének mint eljárásjogi szabálynak avégrendelet alaki érvényessége szempontjából – amely anyagi jogi kérdés – nincsjelentősége.• A Ptk.-nak az írásbeli magánvégrendelet alakiságára vonatkozó szabályai kógensszabályok, azoktól eltérni nem lehet. Az írásbeli végrendelet egyes formáira megszabottalaki kellékek bármelyikének a hiánya a végrendelet érvénytelenségét eredményezi.• A Ptk. az örökhagyó személyazonosságának két tanú által történő igazolása mellettnem teszi lehetővé az örökhagyó nevének más módon – például közjegyzői aláíráshitelesítés vagy ügyvédi ellenjegyzés útján – történő hitelesítését, azaz a Ptk. nemismeri el érvényességi kellékként az ügyvédi ellenjegyzést.• A végrendelet alaki hibája sem bizonyítással, sem az örökhagyó akaratának megfelelőértelmezésével nem orvosolható, az örökhagyó akaratának vizsgálatára ugyaniscsak érvényes végintézkedés alapján van jogi lehetőség.Ezzel kapcsolatban lásd Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.21.588/1999. sz. (közzétéve BH2000. 446. szám alatt).


2 0 1 0. 5. s z á mMindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az első- és másodfokú bíróság, valamint azalperesek álláspontjával összhangban arra a következtetésre jutott, hogy a perbeli végrendeletesetében a felperes javára szóló juttatások a Ptk. 632. § (1) bekezdése értelmébenérvénytelenek, mivel az egyik végrendeleti tanú a felperes mint végrendeleti örökösédesanyja, a Ptk. 632. § (2) bekezdésében foglalt feltétel pedig nem teljesül, az ügyvédiellenjegyzés ugyanis nem tekinthető tanúként történő közreműködésnek. Annak, hogya végrendelet mint okirat mindenben megfelel a teljes bizonyító erejű magánokiratokPp. 196. § (1) bekezdésében meghatározott kellékeinek, a felperes javára szóló juttatásokérvénytelenségére semmilyen kihatása nincs.A Legfelsőbb Bíróság helyes és egyben a mintegy négy évet igénybe vevő jogvita lezárásátjelentő döntése után talán nem haszontalan a következő néhány összefoglaló gondolat:Az ügyben felperes lényegében végig – ennyiben konzekvensen – az örökhagyói akaratnyilvánvaló és kétséget kizáró bizonyítottságára hivatkozott, és ezt alapul véve tágabbértelemben és visszatérő módon a bíróságok igazságérzetére appellált. Ez az érvelés olyaneredményre vezet, amely nehezen lenne összeegyeztethető azokkal a jogalkotói célokkal,amelyek megvalósulása a jogügyleti formakényszer betartásától függ. Az anyagi jog általaz írásbeli magánvégrendelet érvényessége kapcsán definiált formakényszer körében azérdektelen tanúnak és az ellenjegyző ügyvédnek lehet szerepe, ezek a szerepek azonbannem szabad felcserélés tárgyai. A Ptk. nem véletlenül nem a teljes bizonyító erejű magánokiratiformát, hanem a két érdektelen tanú aláírását teszi érvényességi feltétellé, ahogyanez a Ptk. 629. § (1) bek. b) pontja és a 632. § összeolvasásából kiderül. A tanúknaka végrendelet tartalmát sem kell ismerniük, sőt, még a végrendelkezés tényével sem kell,hogy tisztában legyenek (630. §). Miután tehát kizárólag hitelességi funkciót töltenekbe, elégséges, ha hitelt érdemlően igazolják, hogy az általuk tanúként jegyzett dokumentumonszereplő aláírás az örökhagyóként rendelkező személytől származik. Ettől afunkciótól élesen elkülönül az okiratszerkesztő és ebben a minőségében egyúttal ellenjegyzőügyvéd szerepe: az ő közreműködése nem feltétele az érvényes magánvégrendeletlétrejöttének. Ha azonban szerkeszti és ellenjegyzi a végrendeletet, akkor az ügyvéditevékenységet szabályozó jogszabályokból következően a funkciója a jogi felvilágosításés annak biztosítása, hogy a jogügylet mind formájában, mind tartalmában megfeleljen ajogszabályoknak és egyúttal kiváltsa az alany(ok) által kívánt joghatást. Ezt a funkciót ahatályos jogszabályok szerint – a közjegyző mellett – az ügyvéd tudja csak megvalósítani,a tanú pedig nem. Elfogadhatatlan ezért az – a perben többször felmerült – érvelés, miszerintaz ellenjegyző ügyvéd „beugrik” az érdekelt tanú helyére és ezzel érvényessé teszia végrendeletet. Ezen az elfogadhatatlanságon még az a groteszk érv sem változtathat,hogy esetünkben az ellenjegyző ügyvéd lényegében tanúnak minősült, mert éppen a fentírt ügyvédi funkcióját nem töltötte be akkor, amikor az anyagi jogi jogszabály értelmébenérvénytelenné szerkesztette a végrendeletet.A fentebb jelzett funkcionális különbségek jogágilag is megfelelően leképeződnek:Ahogyan nem felcserélhető a tanúzási és az ügyvédi ellenjegyzési funkció, úgy nem fel-


Közjegyzők közlönyecserélhető az anyagi jog érvényességi kellékrendszere az eljárásjog bizonyító erőt definiálószabályrendszerével. Esetünkre vetítve ez összefoglalható abban a mondatban,amelyben az alperesi argumentáció a bíróságok előtt kicsúcsosodott: A ügy tárgyát képezővégrendelet egy olyan teljes bizonyító erejű magánokirat, amely a Pp. 196. §-ánakteljesen megfelelve az ellenkező bebizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy azabban foglalt érvénytelen végakarati intézkedést a végrendelkező tette.E logika kényszerítő igazságát és ezzel az anyagi és az eljárási jog funkcionális elkülönülésétszépen bizonyította a perben az a mellékes körülmény is, hogy az anyagi jogilagérvénytelen végrendelet – természetesen – az ügyvédi ellenjegyzés nélkül is már megfeleltaz eljárásjog teljes bizonyító erejű magánokirattal szemben támasztott követelményeinek,hiszen a Pp. 196. § (1) bek. b) pontja által megkívánt két tanú-aláírás (lakóhely feltüntetéssel)teljesült. Az ügyvédi ellenjegyzés ilyen formán csak „tetézte”, megduplázta ateljes bizonyító erejű okirati jelleget a Pp. 196. (1) bek. e) pontjában foglalt okkal.Végül röviden említést érdemel a favor testamenti elve, mint a felperesi érvelés egészpertörténetet végigkísérő motívuma. Az öröklési jog e központi elve egy értelmezési szabály,amelynek alkalmazása – bármennyire is sértheti ez adott esetben az individuálisügy érintettjeinek igazságérzetét – nem hozható előre, nem rendelhető a formakényszer,az alaki érvényesség vizsgálata elé. Éppen ellenkezőleg, a favor testamenti elve kényszerítőenfeltételezi egy érvényes végrendelet létrejöttét, amelynek tartalmára azután lehetalkalmazni az elvet. Az elemzett ügyben a fent kifejtettek alapján a végrendeletet hordozóteljes bizonyító erejű magánokirat azonban éppen azt bizonyította, hogy az anyagijog szerint érvénytelen végakarati intézkedést az örökhagyó tette. Ez a körülmény pediglogikailag kizárta a favor testamenti elvének alkalmazását.A jelen írás szerzője – nem a végrendeletet ellenjegyző ügyvédként – eljárt az ismertetettperben, ezért nincsen lehetősége az ügy tanúlságai egyes nyúlványainak elmélyítéséreezen a fórumon. Ennek megfelelően csak utalni tud arra, hogy az egységesalsóbb szintű és Legfelsőbb Bírósági gyakorlat nem csak az anyagi jog és az eljárásjogintézményeinek fentebb írt elhatárolásához járul hozzá helyesen, hanem tartalmilag azta tanúlságot is magában hordozza, hogy a jogászi szakmai – itt: az ügyvédi – felelősségetkomolyan kell venni.Varga István, Ph.D.tanszékvezető egyetemi docens(ELTE ÁJK Polgári Eljárásjogi Tanszék)


2 0 1 0. 5. s z á mAz okiratot záradékolóközjegyzőség mindennapjai2010 izgalmas, kihívásokban gazdag esztendő a magyar közjegyzőség számára. Az élettársinyilatkozatok nyilvántartása (ENYER) január óta része a munkánknak, ezt követőentavasszal még azt sem tudhattuk, hogy másnaptól elővegyük-e az új Ptk.-t, vagylegalábbis annak személyi és családjogi könyvét (hozzáteszem, most már azt sem tudhatjukteljes bizonyossággal, hogy valaha is elővegyük-e bármelyik könyvét), aminek megtanulásáraa törvényhozó bőséges felkészülési időt engedett számunkra. A május sem volteseménytelen: izgatottan vártuk, hogy vajon június 1. napja előtt még lesz-e alkalmunkelolvasni a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvény végrehajtási rendeleteit, egybenaggodalommal kísértük figyelemmel, hogy a lehetetlen határidőre az informatikusok betudják-e majd üzemelni a fizetési meghagyás rendszerét.Visszatekintve az elmúlt fél esztendőre, joggal vethető fel, hogy e sok esemény közepettenem részesült kellő figyelemben, avagy szinte elsikkadt az a tény, hogy 2010. június1. napjától nemcsak a fizetési meghagyásos eljárás, hanem egyes végrehajtás elrendelésihatáskörök is a közjegyzőkhöz kerülnek. Az azóta eltelt rövid idő is elégnek bizonyultahhoz, hogy belássuk, ezzel nem kis feladat hárult a karra. E felvezetés ellenére e dolgozatnakmégsem az oktalan szánakozás a célja, hanem sokkal inkább annak hangsúlyozása,hogy ezzel a hatáskörbővüléssel a közjegyzőség újabb történelmi lehetőséget kapott atörvényhozótól.Úgy vélem, tényként mondható ki, hogy a magyar közjegyzőség még soha nem érezhetteekkora súllyal azon jogszabálybéli mondat jelentőségét, amely szerint: „A közjegyzőa jogszabály által meghatározott hatáskörében az állam igazságszolgáltató tevékenysége részekéntjogszolgáltató hatósági tevékenységet végez.” Szemben azon új hatáskörökkel, amelyeknek Magyarországon előzménye nem volt(pl. az ENYER vezetése), a végrehajtás elrendelése tekintetében a közjegyzőknek szembesülniükkell azzal a ténnyel, hogy annak ezidáig a bíróságok által kialakított gyakorlatavolt. Különös éllel merül fel ilyenkor a kérdés: mennyiben van megkötve az eljáróközjegyző keze a korábban eljárt bíróságok gyakorlata által, és mennyire érdemes illetveszükséges saját magára hagyatkoznia, és bizonyos esetekben saját, egységes jogértelmezéskialakítására törekednie? Amikor fentebb történelmi lehetőségről beszéltem, akkor éppenerre céloztam. Tapasztalati tény, hogy a bíróságok gyakorlata korántsem volt egységesegyes kérdésekben. Álláspontom szerint a kis létszámú közjegyzőség számára sokkal1991. évi XLI. törvény a közjegyzőkről, 1. § (4) bekezdés


Közjegyzők közlönyeinkább adott a lehetőség, hogy az egyes vitás, heterogén megoldásokat szült eljárási, jogértelmezésiproblémákra egységes válasszal szolgáljon, s ezáltal a jogbiztonság érvényrejuttatásában is közreműködjön. Egy ilyen kiszámítható, egységes gyakorlat kialakításanemcsak a feleknek érdeke, hanem általában a jogalkalmazás minden szereplőjének.Az első ezirányú lépés annak tudomásulvétele, hogy 2010. június 1. napjától tabularasa van érvényben. A korábbi gyakorlatot a közjegyző – már csak saját munkája könynyítéseérdekében is – nyilván alaposan áttanulmányozza, hasznosítja, ám ez nem jelentiszükségszerűen azt, hogy mindenben ugyanúgy fog eljárni. Mindemellett nem hagyhatófigyelmen kívül az a körülmény sem, hogy a közjegyzői hatáskörbe helyezésével az eljárásjellege is némileg módosul, ami a közjegyzői nemperes eljárás sajátosságaiból fakad. Túlazon, hogy pl. az eljárás lefolytatásáért díjat, és nem illetéket kell fizetni, és így az Itv.rendelkezései még csak analóg sem alkalmazhatóak, vagy hogy költségkedvezmény nemérvényesíthető a közjegyző nemperes eljárásában, látni kell azt is, hogy a közjegyző asaját anyagi felelősségének tudatában nem lesz egykönnyen meggyőzhető, hogy pusztánazért járjon el a személyes jogértelmezésével esetlegesen ellentétes módon, mert az ügyfélálláspontja szerint „volt bíróság, ahol ezt másként csinálták”.Más szemszögből vizsgálva e hatáskörbővülés jelentőségét, az sem elhanyagolható körülmény,hogy a közjegyzők most szembesülnek először a gyakorlatban azzal, hogy mit isjelent és milyen munkával jár az általuk készített okirat végrehajtása. Ehhez társul annaklehetősége is, hogy fontos gyakorlati tapasztalatokra is szert tehetnek az okiratok szerkesztésekörében, amivel az esetleges későbbi végrehajtást és így végső soron saját munkájukatkönnyítik meg, az eljárás pedig ezáltal még hatékonyabbá, gördülékenyebbé válhat.A dolgozat célja, hogy a közjegyző által elrendelt végrehajtásos (ezen belül is az okiratzáradékolási) eljárás lényegét, menetét vázlatosan áttekintse, egyben olyan, zömébengyakorlati kérdésekre is választ adjon, amelyek az elmúlt időszakban felmerültek, vagyakár a jövőben kihívás elé állíthatják a jogalkalmazót. E munkámban nem térek ki afizetési meghagyásos eljárás végrehajtásának elrendelésére, tekintettel arra, hogy annakjellege elektronizáltsága miatt nagyban eltér az egyéb, közjegyzői végrehatásoktól.A közjegyző, mint végrehajtást elrendelő hatóság, feleka végrehajtási eljárásbanA közjegyző 2010. júniusától végrehajtást elrendelő hatóságként is működik, így abírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvénynek (Vht.) a közjegyzők vonatkozásábanérdemben módosult rendelkezéseit alapvetően a végrehajtás elrendelésérőlszóló II. fejezetben kell keresnünk. Hangsúlyozandó, hogy a közjegyző kizárólagvégrehajtást elrendelő hatáskörrel rendelkezik, foganatosítóval nem. Ezt a Vht. 23/C.§-a mellett a 31/E. §-a is egyértelművé teszi, amikor annak (1) bekezdése a bírósá-


2 0 1 0. 5. s z á m10gi végrehajtás elrendelésére hatáskörrel rendelkező közjegyzőt említi. Ezt követően, a(2) bekezdés kimondja: a közjegyző eljárása a bíróság eljárásával azonos hatályú, határozatapedig a helyi bíróság határozatával azonos hatályú. Az itt idézett § már csakazért is kulcsfontosságú, mert tartalommal tölti meg a közjegyző eljárását az (1) bekezdésbenfoglalt Vht. hivatkozásokkal, azaz kijelöli a közjegyző hatáskörét, rögzíti ará vonatkozó szabályokat.A Vht. új, 23/C. §-a mondja ki, hogy június 1. napjától az „okiratot készítő közjegyző”látja el végrehajtási záradékkal a közjegyzői okiratot, amennyiben az rendelkezikaz ehhez szükséges tartalmi elemekkel (ezt meghaladóan a § szövege megegyezik akorábbi Vht. 21. §-sal). Az elsőre egyértelműnek tűnő fogalmazás a gyakorlatban máraz első napokban problémát okozott: ki minősül okiratot készítő közjegyzőnek olyankor,amikor az eredeti okiratot más közjegyző közreműködésével már módosították afelek, és vajon benyújtható-e a kérelem annál a közjegyzőnél, aki a felmondást készítette(okiratba foglalta). Az ellentmondásos joggyakorlat elkerülése érdekében a Magyar OrszágosKözjegyzői Kamara (MOKK) közzétette a 29. számú Iránymutatását, amelybenrögzíti: okiratot készítő közjegyzőn mindig az alapokiratot készítő közjegyzőt kell érteni.A módosítások és az esetleges felmondás az illetékesség szempontjából figyelmen kívülmaradnak. Amennyiben az ügyleti ajánlat és annak elfogadása elválik egymástól, úgy azajánlatot magában foglaló okirat alapozza meg az illetékességet. A végrehajtást elrendelő közjegyző eljárása tehát megegyezik az ugyanezen hatáskörbeneljáró bíróságéval. A Vht-n kívül alkalmazandó jogszabályok között említendőeka teljesség igénye nélkül a Pp. (a Vht. 9. §-a alapján), a 37/2003. (X.29.) IM rendelet , ésaz annak 42. § (6) bekezdése alapján alkalmazandó, a bírósági végrehajtási ügyvitelről éspénzkezelésről szóló 1/2002. (I. 17.) IM rendelet 12-14. §-ai.Mint arra korábban már utaltam, a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 4. § b) pontjaalapján költségkedvezmény nem alkalmazható illetve nem engedélyezhető a felekneka közjegyző által elrendelt végrehajtási eljárásban, az pusztán a végrehajtás elrendelésétkövetően a foganatosító bíróságtól kérelmezhető. A közjegyző határozata ellenbenyújtott fellebbezésnél azonban a fél előterjeszthet ilyen kérelmet, és így akár mentesülhetis az illeték lerovása alól.A végrehajtási eljárásban a felek: a végrehajtást kérő és az adós. Mindkét fogalom igenátfogó: végrehajtást kérő alatt értendő minden olyan (természetes vagy jogi) személy,aki végrehajtás elrendelése iránti kérelmet terjeszt elő, legyen akár pl. hitelező, vagy zálogjogosult.Ehhez hasonlóan adós fogalma alatt sem pusztán az anyagi jogi értelembenvett személyi kör értendő, hanem pl. a kezes, zálogkötelezett, vagy akár a meghatáro-A végrehajtási eljárásban tehát az eljáró közjegyző illetékessége szempontjából a felek lakcíme, a végrehajtás alá vonnikért vagyontárgy fekvése figyelmen kívül marad, ezen körülményeknek csak az eljáró önálló bírósági végrehajtó kiválasztásánálvan jelentősége.E rendelet további módosítása várható többek között a közjegyző által elrendelt végrehajtásra tekintettel is.Az erre vonatkoztató tájékoztatást a végrehajtási lap és végrehajtási záradék nyomtatványok is megfelelően tartalmazzák.


Közjegyzők közlönyezott cselekmény kötelezettje is. A közjegyző az adóssal általában nem kerül kapcsolatba,ritkán kézbesít részére közvetlenül iratot, határozatot, hiszen a végrehajtás elrendelésétkövetően a végrehajtó kézbesíti a végrehajtható okiratot az adós részére, és az adós általelőterjeszthető jogorvoslatok elbírálására is túlnyomórészt a foganatosító bíróság (Vht.225. § (6) bekezdése) rendelkezik hatáskörrel.A Pp. 67. §-a alapján meghatalmazott is eljárhat a fél képviseletében, e jogosultságáttermészetesen megfelelően igazolnia kell. Amennyiben a jogi képviselő ezt elmulasztja,úgy az végső soron a kérelem elutasításához vezethet a Vht. 9. §-a alapján alkalmazandóPp. 130. § (1) bekezdésének i) pontja alapján.A felekről szólva érdemes kitérni a jogutódlás esetére, illetve az azzal kapcsolatbanfelmerülő egyes kérdésekre. A Vht. 31/E § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 39. § (1)bekezdése alapján, amennyiben bármelyik fél személyében változás állna be, úgy a jogutódlásmegállapítására akkor van hatásköre a végrehajtást elrendelő közjegyzőnek, ha eváltozás a végrehajtható okirat kiállítása előtt derült ki. E fogalmazásból tehát az következik,hogy nem a jogutódlás alapjául szolgáló körülmény bekövetkeztének időpontja (pl.halál, engedményezés stb.), hanem az annak tényéről való hivatalos tudomásszerzés azirányadó annak eldöntésekor, hogy a közjegyző vagy a végrehajtást foganatosító bíróságfog-e határozatot hozni.A jogutódlás bekövetkeztéről, illetve a jogutódlás megállapítása iránti kérelem elutasításárólminden esetben alakszerű határozatot (végzést) kell hozni, az ellen mindkét félfellebbezéssel élhet. A végrehajtás elrendelésére csak akkor kerülhet sor, ha a jogutódlástmegállapító végzés jogerőre emelkedett. Az irányadó bírói gyakorlat egységes abban,hogy a jogutódlás tárgyában való döntés akkor sem mellőzhető, ha a jogutódlás tényétközokirat tartalmazza. Ebből következően, ha egy gazdasági társaság átalakult, a cégkivonattartalma nem helyettesítheti a jogutódlás formális megállapítását, de ugyanez azeljárás pl. akkor is, ha hagyatékátadó végzés áll rendelkezésre, vagy ha az engedményezésrőlszóló megállapodást közjegyzői okiratba foglalták. A határozathozatal különösenkörültekintő eljárást igényel akkor, ha a jogelőd után több jogutód is van. Példa lehet erregazdasági társaságok esetén pl. a kiválás, ahol megvizsgálandó, hogy a végrehajtási eljárásbanérvényesíteni kívánt követelés tekintetében valóban a kérelemben megjelölt cég-ejogosult vagy kötelezett. A jogutódlás tárgyában hozott döntés meghozatalakor szükségesetén a felek meghallgatására is sor kerülhet (Vht. 39. § (1) bekezdése).Más kihívások elé állíthat minket az engedményezés kérdése. A Ptk. 328.§ (1) bekezdésealapján a jogosult követelését szerződéssel másra átruházhatja (engedményezés).A tapasztalat az, hogy különösen bankok, pénzintézetek élnek ezzel a lehetőséggel kintlévőségeikhatékonyabb behajtása érdekében. Amennyiben az engedményezésről szólómegállapodást a végrehajtást kérő engedményes csatolja a végrehajtás elrendelése iránti11Az adós a Vht. 5. § (1) bekezdése alapján „adós a pénzfizetésre illetve az egyéb magatartásra kötelezett” személy.Ld. még: Balogh-Korek-Császti-Juhász: A bírósági végrehajtás. HVGOrac, Budapest, 2009. 145. oldal


2 0 1 0. 5. s z á m12kérelméhez, úgy – álláspontom szerint – ez már önmagában a jogutódlás megállapításairánti kérelemnek is tekinthető. Minden kétséget eloszlatandó, a BH1999.77. számú esetidöntése tisztázza azt a tényt, hogy – az egyébként igen gyakori – faktorálásra az engedményezésszabályai az irányadók. A Ptk. 328. § (3) – (4) bekezdése rendelkezik arról, hogy az engedményezésről a kötelezettetértesíteni kell, aminek megtörténtekor a kötelezett még az engedményezés megtörténténekigazolását is kérheti az engedményestől. Utóbbi hiányában csak saját veszélyéreteljesíthet annak, aki engedményesként fellépett. Az értesítésig a kötelezett jogosultaz engedményezőnek teljesíteni. Az engedményezés megtörténtéről szóló értesítés kérdéséveltöbb eseti döntés is foglalkozik. Ezekből, de a Ptk. itt idézett §-ából is levonhatóaz a következtetés, hogy a jogutódlás megállapításának nem akadálya az, ha a kötelezett(adós) értesítése az engedményezésről elmaradt, illetve ha annak megtörténtét az engedményesnem igazolja. A BH1997. 586. számú döntés kifejezetten a végrehajtási eljárásbanmegállapított jogutódlással kapcsolatban kifejti, hogy: „Az engedményezésen alapuló jogutódlásaz erre vonatkozó bírósági határozat jogerőre emelkedésével bekövetkezett. Így a Ptk. 329.§-ának (1) bekezdése szerint – amint arra az elsőfokú bíróság is jogszerűen utalt – a jogosult felpereshelyébe az engedményezésre vonatkozó határozatban megállapított követelés tekintetében –a felszámoló P. Kft. lépett, függetlenül attól, hogy kapott-e erre vonatkozó értesítést az alperesikötelezett vagy sem.” A problémát tehát nem is a jogutódlás megállapítása okozza az értesítéselmaradása esetén. Álláspontom szerint a lényeget a BH2004.183. számú döntésénekegy mondatán keresztül ragadhatjuk meg leginkább: „Az engedményezés jogszerűségét nembefolyásolja az a körülmény, hogy a kötelezett értesítése az engedményezésről elmaradt. A Ptk.328. § (4) bekezdése értelmében az értesítés elmaradásának csak a kötelezett teljesítése szempontjábólvan jelentősége.” Az engedményezés jogi természetéből adódóan ugyanis egy ilyenmegállapodás alapján az engedményes jogosulttá válik a követelés teljesítését az adóstól(kötelezettől) követelni, ám az adós az értesítés megtörténtéig nem köteles az engedményesnekteljesíteni. Álláspontom szerint tehát igencsak kérdéses, hogy ilyen helyzetben avégrehajtás elrendelhető-e. A tapasztalat egyébként is az, hogy a végrehajtást kérők csatolniszokták az értesítés megküldéséről szóló tértivevények másolatát. Tekintettel arra,hogy az értesítés nincs alakisághoz kötve, az szóban is megtörténhet (ez persze bankok,ill. a gazdasági élet nagyobb szereplői esetében az ügyek jelentős számára figyelemmelkevésbé valószínű). Ebben az esetben legalább egy erre vonatkozó nyilatkozat a végrehajtástkérő részéről mindenképpen szükséges, egyben elegendő is. Felvethető, hogy azengedményezésről az adós a jogutódlást megállapító végzés útján is értesülhet, azonbanvéleményem szerint a közjegyző jogutódlást megállapító végzésének egyáltalán nem az afeladata, hogy a felek magánjogi jogviszonyában jognyilatkozatokat pótoljon, sokkal in-„A faktoringszerződés valamely jövőben esedékessé váló követelés átruházását, megvásárlását jelenti, ez tehát engedményezésnekfogható fel. Jogszabályi előírás hiányában az engedményezési szerződés érvényességéhez – s ezzel afaktoringszerződés érvényességéhez – nem szükséges annak írásba foglalása. A faktoring szerződésről szóló értesítéstkövetően a kötelezett csak az „engedményesnek” teljesíthet [Ptk. 328. § (1) bek., 329. § (1) és (3) bek.].”


Közjegyzők közlönyekább hogy eljárásjogi tényt rögzítsen. Visszautalnék továbbá az adósnak (kötelezettnek)a Ptk. 328. § (4) bekezdésében rögzített azon jogára is, miszerint az engedményezésrőlmég igazolást is kérhet a jogosulttól. Belátható, hogy a végrehajtást kérő számára semszerencsés, ha mindezen jognyilatkozatokra egy már megindított végrehajtási eljárásbankerül sor pótlólag, ami egyben az eljárás elhúzására is okot szolgáltathat pl. különbözőjogorvoslatok formájában. Meglehet természetesen, hogy a peres eljárásban, annak közvetlenségemiatt ezek a kérdések nem vetődnek fel olyan hangsúlyosan, mint a nemperesvégrehajtási eljárásban. A BH1997.586. számú eseti döntés utal továbbá arra is, hogy aPp. 61. § (2) bekezdése (alperesi kötelezett hozzájárulása a jogutódláshoz) a végrehajtásieljárásban nem alkalmazható, ami ugyancsak az eljárás nemperes jellegével indokolható.13Az okirat záradékolása iránti kérelemÖrökérvényű kérdés minden hatósági, bírósági eljárásnál, hogy kinek miből hány példányt,milyen mellékletekkel és milyen kötelező tartalommal kell csatolni – nincs ezmásként a végrehajtás elrendelésére irányuló kérelem esetében sem. A közjegyzők 2010.június 1. napját követően hamar megtapasztalhatták azt a tényt, hogy talán e kérdésbenvolt a legheterogénebb a bíróságok gyakorlata, már ha hihetünk a végrehajtási kérelmetelőterjesztő ügyfelek előadásának. A fejezet indításaként utalnék a bevezetőben elmondottakra,miszerint a közjegyzőségnek nemcsak joga és lehetősége, de kötelessége is, hogyezen változtasson, és legalább ilyen alapvető gyakorlati kérdésekben egységes álláspontrahelyezkedjen. Ebben pedig nem a korábbi gyakorlat, hanem a saját jogértelmezése kell,hogy irányadó legyen. Éppen ezt a célt szolgálja a MOKK Jogi Bizottságának 1/2010.számú állásfoglalása, amire jelen részben még részletesebben kitérünk.A végrehajtás elrendelése iránti kérelmet az arra rendszeresített űrlapon kell előterjeszteni(Vht. 12. § (1) bekezdése), és ahhoz csatolni kell záradékolni kért okiratot. Ebbenaz állapotában a csatolt közjegyzői okirat kiadmány a végrehajtandó okirat, ami tehát a kérelemszükségszerű melléklete. Az eljáró közjegyző a kérelem megvizsgálását követően –amennyiben hiánypótlásra, elutasításra, a kérelem áttételére nincs szükség – a záradéknyomtatvány egy példányát aláírja. A többi példány hiteles kiadmányként kerül majd kiállításra,az eredeti, közjegyző által aláírt példány az iratoknál marad. Lényegében ezzelaz aktussal jön létre a Vht. 10. § b) pontja szerinti végrehajtható okirat, amit tehát a közjegyzőiokirat kiadmánya és a közjegyző által kiállított záradék együttese alkot. A benyújtandó kérelmek, okirat kiadmányok számát illetően a Pp. vonatkozó szabályait(93. § (2) bekezdése) a Vht. 20. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó 18. § (3) be-Más a helyzet a végrehajtási lappal történő végrehajtás esetén, ami a 10. § a) pontja értelmében önmagában végrehajthatóokirat.


2 0 1 0. 5. s z á m14kezdése felülírja, ahhoz képest speciális szabályként fogalmazza meg, hogy a záradékbólannyi kiadmányt kell készíteni, hogy a végrehajtó, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara,minden végrehajtást kérő és az adós egy-egy példányt kapjanak. A fent már idézett1/2010. számú állásfoglalás 6. és 7. pontja – a Vht. 10. b) pontjára utalva – kifejti, hogy azáradéknak „melléklete” a közjegyzői okirat kiadmány, és a közjegyzői okirat és a záradékegyütt az ügy érdemében hozott határozat. Önmagában a záradék-nyomtatvány tehátnemcsak hogy nem értelmezhető, de érdemi joghatás kiváltására sem lehet alkalmas.Idézi továbbá az állásfoglalás a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (Kjtv.) 111.§ (2) bekezdését, miszerint csak a közjegyzői okirat, annak hiteles kiadmánya minősülközokiratnak, így értelemszerűen az arról készült egyszerű fénymásolatot nem lehet záradékkalellátni, hiszen akkor a közjegyző határozata sem lenne közokirat. Amikor teháta közjegyző végrehajtható okiratot készít a záradék kiállításával, akkor mindenképpeneredeti okirat kiadmányokra van szüksége, azok fénymásolt példánnyal nem pótolhatók.Ebből pedig az következik, hogy ugyanannyi okirat kiadmányt kell benyújtania a végrehajtástkérőnek, mint ahány záradék nyomtatványt.Szám szerint ez összesen 5 példány kitöltött záradék nyomtatványt és ugyanennyiokirat kiadmányt jelent, amit az alábbiak indokolnak. Egy-egy példány a közjegyző iratainálmarad (az eredeti aláírt záradék nyomtatvány és okirat kiadmány), a Vht. 18. § (3)bekezdése alapján egy példányt ki kell adni a záradék kiadmányból és az annak mellékletétképező okiratból a végrehajtást kérőnek a végrehajtás elrendelésekor. A közjegyző az önállóbírósági végrehajtónak 2-2 példányt küld meg az okiratból és az ahhoz tartozó záradékkiadmányból, hiszen az adós részére majd a végrehajtó fogja a végrehajtható okiratot kézbesítenia Vht. 36. §-a alapján. A 37/2003. (X.29.) IM rendelet (Küsz.) 42. § (6) bekezdésealapján alkalmazandó 1/2002. (I.17.) IM rendelet 14. § (3) bekezdése alapján a közjegyzővégrehajtható okirat egy példányát megküldi a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamarának.Röviden említést érdemel, hogy amennyiben felmondással vált esedékessé a fennállótartozás, úgy azt, illetve az annak bekövetkeztét tanúsító közokiratot ugyancsak csatolnikell a kérelemhez. Mivel azt a közjegyzőnek máshova már nem kell továbbítania, ígyelegendő azt egy eredeti példányban benyújtani.A formai követelményeknél maradva a végrehajtási kérelem a fentiek teljesítésén túlis csak akkor hiánytalan, ha az eljárási díjat maradéktalanul megfizették. Ennek mértékérőla Vht. 31/E. § (3)-(5) bekezdései rendelkeznek. Hangsúlyozandó, hogy nem eljárásiilletékről van szó, hanem az attól jogi természetében teljesen más megítélés alá eső díjról,amit közvetlenül a közjegyzőnek kell megfizetni. A MOKK Jogi Bizottságának már idézettállásfoglalása részletesen foglalkozik annak kérdésével, hogy mi számít végrehajtásiügynek, hogyan alakul a díjfizetési kötelezettség több – végrehajtási értelemben vett –adós esetén, illetve hogy befolyásolja-e a díjfizetés módját az adósok egyetemlegessége.Az alábbiakban ezt tekintem át röviden, néhány kiegészítéssel.Ld. még: Németh-Vida: A bírósági végrehajtás magyarázata. Budapest, 2004. KJK Kerszöv 258. old.


Közjegyzők közlönyeA Vht. 31/E. § (3) bekezdése alapján a végrehajtás elrendeléséért kell a díjat megfizetnia közjegyző részére. A közjegyző egy ügyben egy végrehajtást rendelhet csak el, ígyebből adódóan a díjfizetési kötelezettség ügyenként értendő. Ezt követően annak eldöntéselehet fontos a számunkra, hogy hogyan határozzuk meg a végrehajtási ügy fogalmátaz okirat záradékolása iránti eljárásban.A Vht. 10. §-a alapján a végrehajtás elrendelése a végrehajtható okirat kiállításávaltörténik. A Vht. 20. § (2) bekezdése alapján megfelelően alkalmazandó 18. § (2) bekezdésealapján ahány adóssal szemben kérik a végrehajtás elrendelését, annyiszor kell az okiratotzáradékkal ellátni, tehát végrehajtást elrendelni. Ez azonban azt jelenti, hogy adósonkéntkülön ügy keletkezik, amit a Küsz. 27. § (1) bekezdés g) pontja külön ügyként, különügyszámon rendel nyilvántartásba venni. Ennek megfelelően a díjfizetési kötelezettségis ehhez igazodik: adósonként, és ily módon ügyenként kell a közjegyző részére eljárásidíjat fizetni. E szempontból közömbös az adósok esetleges egyetemlegessége is. Hasonlóanrendelkezik a végrehajtási díjszabásról szóló 14/1994. (IX.8.) IM rendelet 5. §(1) bekezdése, amely alapján a végrehajtók díját is ügyenként kell megállapítani, és „ezirányadó az egyetemlegesen felelős adósok ellen vezetett végrehajtási eljárásokra is.” Jólláthatóan tehát a végrehajtási ügy fogalma a végrehajtás elrendelésének és foganatosításánakkülönböző fázisaiban ugyanúgy értendő, és – legalábbis a díjfizetési kötelezettségszempontjából – ugyanazzal a következménnyel is jár. A probléma lezárásaként annyitérdemes tehát leszögezni, hogy egy okirat alapján több végrehajtási eljárás is indulhat,amennyiben az okiratban szereplő több – tágabb értelemben vett – adóssal szemben kérika végrehajtás elrendelését. Így téves az a megközelítés is, hogy az egyetemleges adósokkalszembeni egyszerre történő végrehajtás elrendelés esetén elegendő volna egyszer kifizetniaz eljárási díjat. Túl azon, hogy ennek a feltételezésnek jogszabályi alapja nincs, talánnem tűnne merész felvetésnek, ha egy ilyen felfogást nemcsak hogy diszkriminatívnakneveznénk, hanem egyben a végrehajtásban érvényesülő fokozatosság, arányosság elveiterősen sértőnek is. Ezzel ugyanis éppen azt támogatná a jogalkotó, hogy minél többvégrehajtási eljárás induljon ugyanazon okirat alapján, és mindez ráadásul egy időbentörténjen, hisz az a díj megfizetése szempontjából kedvezőbb elbírálás alá esne.A Vht. 31/E. § (4) bekezdése határozza meg, mi számít végrehajtási ügyértéknek,azaz mely összeg után számítandó az eljárási díj. Ennek értelmében: „Az ügyérték a végrehajtandókövetelésnek az eljárás megindításakor fennálló, járulékok nélkül számítottértéke. Az ügyérték megállapításánál a Pp. 24. §-át megfelelően alkalmazni kell.” A Pp.24. § (1) bekezdése alapján: „A pertárgy értékének megállapításánál a keresettel érvényesítettkövetelés vagy más jog az irányadó.” Általános tapasztalat, hogy a végrehajtást nempusztán tőke összegre, hanem a felmondással lejárttá tett, és ily módon tőkésített kamatokra,kezelési és más költségekre, járulékokra is kérik elrendelni, a felmondás időpontjátkövetően pedig a késedelemi kamatot is érvényesíteni kívánják. Ilyen esetben előfordul,hogy a végrehajtást kérő pusztán a tőke összeget veszi az ügyérték és így a díjfizetés alapjául,a tőkésített járulékokat nem.15


2 0 1 0. 5. s z á m16Ezzel szemben az idézett jogszabályhelyek következetesen a végrehajtandó követelésrőlbeszélnek, ami – az adós korábbi részteljesítése folytán – lehet kevesebb, mint a szerződésestőke összeg, de lehet több is annál, amennyiben ahhoz a tőkésített járulékokat iskérik végrehajtani. Arra kell tehát figyelemmel lenni az ügyérték megállapításakor, hogymilyen lejárt, esedékessé vált összegre kéri a végrehajtás elrendelését a végrehajtást kérő,amibe az ezt meghaladóan végrehajtani kért késedelmi kamat vagy végrehajtás elrendeléséveljáró költségek már nem számítanak bele. A Pp. 25. § (4) bekezdése, miszerinta „főkövetelés” járulékai az ügyérték megállapításánál figyelmen kívül maradnak, a Vht.31/E. § alapján nem alkalmazható. Említést érdemlő tény, hogy a bírósági végrehajtásieljárásban közreműködő jogi képviselő díjazásáról szóló 12/1994. (IX.8.) IM rendelet 2.§ (1) bekezdése a végrehajtási ügyértéket a végrehajtható okiratban feltüntetett főkövetelés,járulék és költség együttes összegeként határozza meg. 10A kérelem (értsd a kitöltött záradék-nyomtatvány) tartalmi követelményeivel kapcsolatbanelsősorban a Vht. 11. § (2)-(3) bekezdése ad eligazítást, miszerint a végrehajtástkérő közölni köteles az adós nevét, az azonosításához szükséges adatokat, és az ügy körülményeitőlfüggően közölni kell az adós lakóhelyét, székhelyét, telephelyét; a végrehajtásalá vonható vagyontárgyak helyét, de utóbbiak közül legalább egyet. A végrehajtás alávonható vagyontárgyak megjelölése például zálogkötelezettség esetén bírhat jelentőséggel,általánosságban azonban feltüntetésük nem elvárás. A végrehajtandó okirattal szembentámasztott tartalmi követelményekről a későbbiekben szólunk részletesen.Ezt meghaladóan természetesen fontos, hogy a végrehajtandó követelés pontosanlegyen meghatározva. Itt az okirat szövege szolgál alapul, a végrehajtást kérő feladataabban áll, hogy a jogcím feltüntetésével határozott összeget jelöljön meg, kamat esetébenez történhet százalékban, a kezdő időpont rögzítésével.A végrehajtás elrendeléseMiután az előzőekben áttekintettük a kérelem szükséges formai, és egyes tartalmi elemeit,érdemes kitérni néhány olyan a kérdésre, ami a kérelem előterjesztését követően, avégrehajtás elrendelése körében vetődhet fel.Amikor a közjegyző az előterjesztett kérelmet a kezébe veszi, tisztában kell lennünkazzal, hogy a vizsgálódását, mozgásterét jelentősen befolyásolja (szűkíti) az a körülmény,hogy nemperes eljárást folytat le. Ennek megfelelően bizonyításra sem alkalma, sem le-10 Tévedések elkerülésére, a közjegyzői eljárásban számítandó ügyérték nem azonos a 14/1994. (IX.8.) IM rendelet alapjánaz önálló bírósági végrehajtó eljárásában számított ügyértékkel, ahol az összes, a végrehajtható okiratban feltüntetettkövetelés, járulék és költség alapul szolgál a végrehajtói munkadíj számításánál. Ez érthető is, hiszen egyedül a végrehajtásutolsó, záró szakaszában eljáró végrehajtó van abban a helyzetben, hogy a végrehajtandó teljes követelést (bennepl. a lejárat utáni, kifizetésig járó kamatokkal) kiszámítsa.


Közjegyzők közlönyehetősége nincs, kizárólag a kérelem és az annak alapjául szolgáló okirat (illetve az ahhozesetlegesen kapcsolódó felmondás) áll rendelkezésére. Van ugyan eset, amikor a törvényhozómaga említi a felek meghallgatásának lehetőségét, mint pl. a jogutódlásnál, bárrögtön hozzá kell tennünk, hogy ott egy eljárási kérdésben kell a közjegyzőnek tényeketfeltárnia, nem pedig az ügy érdemében. Ennél érdekesebb eset az, amikor az ingatlanközös tulajdonának árveréssel történő megszüntetésről szóló közjegyzői okiratot kérikzáradékoltatni, ahol – elviekben – a Vht. 162. § (3) bekezdése alapján a közjegyzőnekkellene szakértő kirendelése útján az ingatlan becsértékét megállapítania. Álláspontomszerint jogalkotói következetlenség eredménye, hogy az okirati záradékolás közjegyzőihatáskörbe kerülésével 2010. június 1. napjával kikerült ugyan a Vht. 22. § d) pontjából a„közokirat” szó, mivel az adott § a bíróság általi záradékolásról szól, ellenben e változásdacára a 31/E. § (1) bekezdéséből a 162. §-ra utalás kimaradt. Tehát a most hatályos rendelkezésekszerint, ha a közjegyzői okirat szolgál alapjául a közös tulajdon árverés útjántörténő megszüntetésének, a 23/C. § alapján végrehajtást elrendelő közjegyző elviekbennem lesz jogosult a becsérték 162. § (3) bekezdése szerinti megállapítására.Elsőre talán aggályosnak is tűnhet, hogy anélkül, hogy a végrehajtási eljárást megelőzőena felek között bármilyen bírósági, hatósági eljárás lett volna folyamatban, végrehajtásrendelhető el a közjegyző okirata alapján. Bár e kérdés megvitatása meghaladjajelen dolgozat kereteit, a kétségek eloszlatása érdekében mégis utalnék a Kjtv.-ben foglaltgaranciákra, amelyek az okirat készítését szigorú szabályok közé szorítják, valamint arra,hogy az okirat záradékolásánál az adós szélesebb körben jogosult végrehajtás korlátozásiés megszüntetési pert kezdeményezni. 11Visszatérve a végrehajtási kérelemre, annak vizsgálatakor a közjegyző a Vht. 23/C.§-a alapján áttekinti, hogy a csatolt közjegyzői okirat megfelel-e az ott sorolt tartalmikritériumoknak: kötelezettségvállalást kell tartalmaznia, fel kell tüntetni abban a feleknevét, a kötelezettség tárgyát, mennyiségét (összegét), jogcímét és a teljesítés módját éshatáridejét. Úgy vélem, nem szorul különösebb magyarázatra, hogy ezek bármelyikénekhiánya a végrehajtás megtagadásához vezet.Mint arra már korábban utaltam, a felek személyében történt változás nem akadályaa végrehajtás elrendelésének. Ugyancsak életszerű, hogy az eredeti, okiratban foglaltköveteléstől eltérő összegre kéri a végrehajtás elrendelését a fél. A közjegyzőnek nincslehetősége a kértnél magasabb összegre elrendelni a végrehajtást, hiszen az a Vht. 9. §alapján alkalmazandó Pp. 3. § (2) bekezdése szerinti kérelemhez kötöttség elvébe ütközne.Értendő ez arra az esetre is, amikor a fél az őt a szerződés (okirat) alapján megilletőügyleti kamatot vagy más járulékot nem tünteti fel kérelmében. A fél kérelme az általakitöltött nyomtatvány, nem pedig az ahhoz csatolt okirat.Amennyiben a végrehajtást kérő magasabb összeget jelöl meg kérelmében, mint ami őtaz okirat alapján megilletné, a közjegyző a végrehajtási záradékot a Vht. 19. § (2) bekezdése1711 Ld.: Pp. 369. §; HVGOrac kommentár: 78. oldal


2 0 1 0. 5. s z á m18alapján a kérelemtől eltérően állítja ki. Ennek tárgyában a közjegyző végzést hoz, amely aVht. 213. § (2) bekezdése alapján fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható. E végzés a záradékelválaszthatatlan részének tekinthető, hisz egyik sem értelmezhető a másik nélkül. Ebbőlkövetkezően a végzést is a végrehajtó kézbesíti az adós részére, nem pedig a végrehajtást elrendelőközjegyző. Tekintettel a kézbesítés e módjára, a közjegyző nem lesz abban a helyzetben,hogy a végzés jogerejét meg tudja állapítani, hiszen az adósi oldalról nem rendelkezhetaz átvétel (kézbesítés) megtörténtét igazoló okirattal. Valószínűbb azonban, hogy e határozatellen inkább a végrehajtást kérő él jogorvoslattal, hiszen az ő kérelme szenved általa csorbát.A kérelemtől eltérő végrehajtás elrendelés egyik speciális esete az, amikor az ügyvédimunkadíj összegét mérsékeli a közjegyző. A bírósági végrehajtási eljárásban közreműködőjogi képviselő díjazásáról szóló 12/1994. (IX.8.) IM rendelet részletesen szabályozzaennek módját. Lényeges, hogy az ügyvédnek legkésőbb a díj megállapításáig nyilatkozniakell arra, hogy általános forgalmi adó fizetésére köteles-e. Amennyiben a végrehajtásikérelemhez díjmegállapodást is csatolnak, úgy az abban foglalt összeg tekintendő irányadónak,ám ez is mérsékelhető a közjegyző által, ha az nem áll arányban a végrehajtásiügyértékkel. Díjmegállapodás hiányában, vagy ha a végrehajtást kérő ezt kéri, ügyvédidíjként a rendeletben foglalt munkadíj, költségátalány és készkiadás állapítandó meg.A rendelet kimondja továbbá, hogy az ügyvéd a végrehajtható okirat díjmegállapítórésze ellen ugyanazokkal a jogorvoslatokkal élhet, mint amelyek a Vht. alapján a végrehajtástkérő részére is nyitva állnak (ld.: rendelet 11. § (1) bekezdése), ami esetünkben azáradékot kérelemtől eltérően kiállító végzés. A 11. § (2) bekezdése alapján természetesene végzés ellen a felek is élhetnek fellebbezéssel.A végrehajtás elrendelésekor a közjegyző a végrehajtható okiratot kézbesíti a korábbiakbanmár említett személyeknek, megfelelő példányszámban. A végrehajtónak amellett2 példány kísérőjegyzéket is meg kell küldenie, 12 amelyből a végrehajtó egyet kötelesvisszaküldeni, feltüntetve rajta az átvétel időpontját és azt a végrehajtói ügyszámot,amelyen nála a nyilvántartásba vétel történt. Ugyancsak kísérőjegyzékkel (1 példány)küldi meg a végrehajtható okiratot a közjegyző a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáiga végrehajtói kamarának.Az eddig említetteken kívül fontos kitérni a cégekkel szemben elrendelt végrehajtásesetében arra, hogy a Ctv. 26. § (1) bekezdés i) pontja alapján a cég elleni végrehajtáselrendelését és megszüntetését is fel kell tüntetni a cégjegyzékben, amit a cégbíróság avégrehajtást elrendelő hatóság elektronikus értesítése alapján hivatalból jegyez be (26. § (4)bekezdése). Az egyelőre a jövőben megoldandó kérdés, hogy az értesítés megküldéséneke módja mikor és milyen módon lesz megvalósítható.A szükséges iratok végrehajtónak történő megküldésekor eldöntendő kérdés a végrehajtókilletékessége. A Vht. 32. § (1) bekezdése főszabályként mondja ki, hogy az adós lakó-12 A 37/2003. (X.29.) IM rendelet (Küsz.) 42. § (6) bekezdése alapján alkalmazandó 1/2002. (I.17.) IM rendelet 12. § (2)bekezdése


Közjegyzők közlönyehelye (székhelye) szerint illetékes végrehajtó jár el az adott ügyben, kivételesen, a végrehajtástkérő kérelmére vagy akkor, ha az adós lakóhelye, székhelye ismeretlen, a végrehajtásalá vonható vagyontárgy fekvése szerinti végrehajtó jár el (Vht. 32. § (2) bekezdése).A végrehajtás irányulhat pénzkövetelésre vagy meghatározott cselekmény teljesítésére.Amennyiben az ugyanazon okirat alapján előterjesztett kérelem egyszerre irányulpénzkövetelés és meghatározott cselekmény teljesítésére, úgy nincs akadálya, hogyugyanazon nyomtatványon terjessze elő a fél kérelmét, a megfelelő mezők értelemszerűkitöltésével. Tipikus példája lehet az itt említett esetnek, amikor a korábbi bérleti jogviszonyalapján elmaradt bérleti díjat és helyiség kiürítést is kér a végrehajtást kérő.Abban az esetben, ha a végrehajtást kérő felmondással tette lejárttá az adós hátralékostartozását, úgy csatolnia kell magát a felmondást is, valamint annak az adóssal történtközlését tanúsító közokiratot, figyelemmel a Vht. 23/C. § (2) bekezdésében foglaltakra. AzEBH2008. 1786. számú döntés megerősíti, hogy „a közokirat végrehajtási záradékkal valóeltátásához nem követelhető meg a felmondás közokiratba foglalása, illetőleg ez utóbbihiánya az elrendelt végrehajtás megszüntetése okaként a végrehajtás megszüntetése irántiperben hivatalból nem vehető figyelembe”. A jogi irodalom is rámutat, hogy elegendőannak közokirati tanúsítása, hogy a felmondást az adóssal szerződésszerűen közölték. 13Tény, hogy a felmondások közjegyzői okiratba foglalása, valamint a közlés megtörténténekközokirati tanúsítása során többféle gyakorlat alakult ki. Abban az esetben, haa közjegyző a Kjt. 111. § (1) bekezdése szerinti ténytanúsító okiratba (jegyzőkönyvbe)foglalja a felmondást a Kjt. 142. (2) bekezdése alapján, 14 akkor annak a törvény alapjánszükségszerű következménye, hogy „az okiratot postán ajánlott vagy tértivevényes küldeménykénta másik fél lakására továbbítja”, majd „erről a megbízó félnek tanúsítványtad, amelyben feltünteti a nyilatkozat vagy értesítés szó szerinti szövegét, a felek nevét, lakóhelyét,a feladás helyét, évét, hónapját, napját, a megbízó fél kívánságára óráját is.” Más,ettől eltérő gyakorlat szerint a közjegyző ügyleti okiratban, egyoldalú nyilatkozatként veszifel a – későbbi – végrehajtást kérő felmondását, a kézbesítést igazoló tértivevényekrőlhiteles másolatot készít. Álláspontom szerint bár mindkét megoldás alkalmas a kívántjoghatás kiváltására, az előbbi a felmondás jogi természetére figyelemmel inkább mondhatóoptimálisnak. Mindkét esetben adott azonban a tény, hogy megtörténik a felmondásközokiratba (közjegyzői okiratba) foglalása, ami – bár nem elvárt – hasznos a végrehajtáselrendelése során. A jól megszerkesztett felmondás ugyanis alapvető feltétele annak,hogy a végrehajtás elrendelhető legyen. Világosan ki kell derülnie belőle a nyilatkozószándékának: milyen összegre (tőke, kamat, egyéb költségek, járulékok) és milyen határidővel(felmondási idővel) kívánja lejárttá tenni követelését. A közjegyző ugyanis csakis alejárt és esedékes követelésre rendelhet el végrehajtást. A felmondással a jogosult a tőke1913 HVG Orac kommentár: 78. oldal; Ismert azonban ezzel ellentétes tartalmú döntés is, ld.: BH2002.491.14 Hiszen a felmondás tipikusan olyan jognyilatkozat, amely közlésének elmaradása jogkövetkezménnyel járhat (142. §(1) bekezdése).


2 0 1 0. 5. s z á m20összegen felül követelt járulékokat is tőkésíti, és ezen követelése után a felmondás kézbesítésétkövető naptól kezdődően késedelmi kamatot is igényelhet. Mivel a Ptk. 301. §-aalapján a törvényes kamat külön kikötés hiányában is megilleti a jogosultat, így tehát aztszerződéses rendelkezés hiányában is kérhet a végrehajtási kérelmében. 15A deviza alapú kölcsönök a felmondással lejárttá tett követelés tekintetében más problémákatis felvetnek. Előfordulhat ugyanis, hogy az árfolyam változása folytán a végrehajtástkérő jogosulttá válik magasabb tőke összeg követelésére, mint amennyi eredetilega szerződésben szerepelt. Megjegyzendő, hogy a szerződési gyakorlat bankonként igeneltérő a tekintetben, hogy deviza alapú kölcsönöknél hogyan tüntetik fel annak összegét:devizában és forintban egyaránt, olykor csak devizában, vagy éppen csak forintbana devizanem egyidejű meghatározása mellett, és teszik mindezt ráadásul úgy, hogya kölcsön devizában számított összege egyébként is tudhatóan más lesz, mint amit azokirat rögzít, hiszen azt folyósítási árfolyamon, a folyósítás napján rögzítik. Belátható,hogy a közjegyző egyáltalán nincs abban a helyzetben, hogy egy több év után felmondottkölcsönügyletnél a fennálló tartozás összegét az elmúlt évek árfolyamváltozásai alapjánkiszámolja. Ezt ellensúlyozandó, az adós széles körű végrehajtás megszüntetési perlési jogosultsággalrendelkezik, ahol lehetősége van perben, bíró előtt vitatni a fennálló tartozásösszegét. Éppen azért biztosít ilyen eljárási garanciát az adós számára a törvényhozó,mert egyfelől a nemperes végrehajtási eljárás ilyen kérdések érdemi eldöntésére amúgy isalkalmatlan volna, másrészt pedig okirat záradékolása esetén nem volt egy azt megelőzőhatósági vagy bírósági eljárás, ami erre lehetőséget teremtett volna a feleknek. 16 Éppenezért nyomatékosítja a kommentár a Pp. 369. §-hoz fűzött magyarázatában, hogy: „Avégrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránti perben ugyanazokat a körülményeket kella bíróságnak vizsgálnia, mint amelyeket akkor vizsgálna, ha a végrehajtást kérő követelésénekérvényesítése iránt pert indított volna a végrehajtás elrendelésére irányuló kérelem előterjesztésehelyett.” 17 Hasonló megállapítást tartalmaz a BH2006.255. számú jogeset, amely kimondja,hogy:”Végrehajtás megszüntetési perben a záradékolt közokirattal szemben is helye van ellenbizonyításnak(1952. évi III. törvény 164. §, 195. §, 275. §, 369. § és 1994. évi LIII. törvény 21.§).” Más esetben ezt olvashatjuk: „A végrehajtást elrendelő bíróságnak (közjegyzőnek – kiegészítésa szerzőtől) nem feladata az adós magatartásának értékelése, illetve annak eldöntése, hogya követelés alapos-e, erre végrehajtás megszüntetése (korlátozása) iránti perben van lehetőség.(…) Így e ténnyel kapcsolatban elég és megfelelő a végrehajtást kérő egyoldalú előadása”. 1815 Sőt, továbbfejtve e gondolatot eljuthatunk a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának PK 226. számú állásfoglalásához,amely az ítélet alapján történő végrehajtás elrendelése körében ekként rendelkezik: ”A késedelmi kamat a hitelezőta Ptk. 301. §-a szerint akkor is megilleti, ha a bíróság határozata az adóst annak fizetésére kifejezetten nem kötelezi. A bírósághatározatában meghatározott teljesítési határidő lejártától esedékes késedelmi kamatot tehát – a hitelező kérelmére – akkor is felkell tüntetni a végrehajtási lapon, ha az ítélet erről nem rendelkezik.”16 Ld. még: Németh-Vida: A bírósági végrehajtás magyarázata. Budapest, 2004. KJK-Kerszöv. 258-259. oldal17 Ld: CompLex Jogtár Plusz, Pp. 369. §-hoz fűzött kommentárját18 BH2002.491.


Közjegyzők közlönyeBár szem előtt kell tartani, hogy minden ügy egyedi kérdéseket vet fel, és mintláthattuk, az egyes szerződések is különböző megoldásokat tartalmaznak, álláspontomszerint az itt taglalt esetben nem kizárt a végrehajtás elrendelése a szerződésben foglaltnálnagyobb tőkeösszegre. Az adós a szerződés megkötésekor tisztában volt azzal,hogy árfolyamkockázata keletkezik, aminek ez egy alapvető következménye. Ugyancsaktudnia kell az adósnak, hogy a bank a fennálló tartozás összegét saját nyilvántartásaialapján állapítja meg, mint ahogyan ezt a szerződések is tartalmazni szokták. Felmondásközjegyzői okiratba foglalásakor a közjegyző sem tehet mást, mint hogy az elé tárt adatokat,összegeket rögzíti.A Vht. 23/C. § (2) bekezdésére visszatérve röviden említést érdemel az a körülmény,hogy „a közjegyzői okiratban meghatározott teljesítési határidő, illetve határnap elteltének tényeönmagában elég ahhoz, hogy a végrehajthatóság megállapítható legyen.” 19 Ebből következően agyakorlat nem követeli meg a közokirati tanúsítást akkor, amikor az időpont bekövetkeztévelválik esedékessé a követelés.E fejezet lezárásául röviden visszatérnék az oly sok kérdést felvető engedményezéshez,ezúttal azonban sokkal inkább a végrehajtás elrendelését érintő vonatkozásában.A bírósági gyakorlatot tanulmányozva ugyanis érdemes tüzetesebben megvizsgálni akamat engedményezésével foglalkozó néhány határozatot. A BH1993.95. számú esetidöntés igen lényeges megállapítást tett akkor, amikor rámutatott: „A követelés engedményezésekülön kikötés hiányában nem terjed ki a kamatokra is.” Máshol kifejti, hogy „Akamat a pénzkövetelés járuléka ugyan, ebből a jellegéből azonban nem következik az, hogy azengedményezett pénzkövetelés kamatára kiterjed az engedményezés, erre vonatkozó kifejezettmegállapodás nélkül is. Ebből következik, hogy a kamatok engedményezéséről meg kell állapodni”.Ennek indokát a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága abban látta, hogy: „Azengedmény tárgya nem maga a jogviszony, hanem az abból eredő meghatározott követelés.” Hasonlóvégkövetkeztetésre jut a Legfelsőbb Bíróság a BH1997.449. számú határozatában,amelyben megerősíti: „Ha az engedményezési szerződés az engedmény összegét meghatározza,de nem szól a már esedékessé vált késedelmi kamatokról, azok összege – a kamat járulékosjellege ellenére – automatikusan nem tárgya az engedménynek.” Más a helyzet azonban azengedményezés időpontjában még le nem járt követelésnél, ahogy arra a BH1996.31.eseti döntés rámutat: „Az engedményezés után esedékessé váló kamatok az engedményest különkikötés hiányában is megilletik.”A közjegyző tehát, amikor az engedményezési szerződés alapján a jogutódlást megállapítja,véleményem szerint megteheti, hogy a jogutódlás megállapítása iránti kérelmeta kamat tekintetében elutasítja, és kifejezetten csak a főkövetelés tekintetében állapítjameg a jogutódlás beálltát, amennyiben az engedményezés a kamatra nem terjedt ki.A másik lehetséges megoldás az, ha kérelemtől eltérően csak a főkövetelésre rendeliel a végrehajtást. Nehézséget jelent, hogy a gyakorlatban a végrehajtást kérő csupán2119 Németh-Vida: A bírósági végrehajtás magyarázata. Budapest, 2004. KJK-Kerszöv. 262. oldal


2 0 1 0. 5. s z á m22az engedményezési megállapodást csatolja a kitöltött záradék nyomtatvány és a végrehajtandóokirat mellett, a jogutódlás megállapítására irányuló kérelemre ily módonkövetkeztetni lehet csupán.A végrehajtási kérelem elutasítása és megtagadásaA kérelem alaki vagy tartalmi hibája esetén a közjegyző végső soron a kérelmet elutasíthatjavagy megtagadhatja. Fontos látnunk a két jogintézmény közötti különbséget, mert azonkívül, hogy adott esetben csak az egyik alkalmazható, a jogkövetkezményük is eltérő.A kérelmet a közjegyző a Vht. 9. § alapján alkalmazandó Pp. 130. § (1) bekezdésébenmeghatározottak szerint utasíthatja el, és ezen eljárásra megfelelően alkalmazandóka Pp. 130. és 132. §-ai. Az elutasító végzést a közjegyző mind a végrehajtást kérőnek,mind az adósnak kézbesíti, sőt, a Pp. 130. § (2) bekezdésének értelmében az adóspéldányához csatolja magát a végrehajtási kérelmet is (záradék nyomtatványt). A Pp.132. § (1) bekezdése alapján a kérelem beadásának jogi hatályai fennmaradnak, amenynyibena végzés jogerőre emelkedését követő 30 napon belül a kérelmet szabályszerűenismételten előterjesztik.Általánosságban elmondható, hogy elutasításnak nem is annyira tartalmi, mint inkábbalaki hiányosságok miatt van helye. Nem véletlenül emeli ki az irodalom is a Pp.130. § (1) bekezdésének j) pontján alapuló elutasítási okot, a hiánypótlás elmulasztását,ami a végrehajtás elrendelése körében a legvalószínűbben előforduló eset. 20 Szót érdemlőprobléma, hogy helye van-e elutasításnak a Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontja (res iudicata)alapján. A kérdést megvizsgálva látnunk kell, hogy e jogszabályhely alkalmazásának dogmatikaiés gyakorlati akadálya is van. A végrehajtási eljárásban ugyanis a szó eljárásjogiértelmében a közjegyző nem hoz érdemi döntést, már csak azért sem teheti ezt, mertjogvita sincs. Éppen ezért – mint arra már korábban részletesen kitértem – bizonyítástsem folytat le, lényegében a felek előadására és a benyújtott iratokban foglaltakra hagyatkozik.Ilyen értelemben a perfüggőség vagy res iudicata fogalmai tehát nem is értelmezhetőek.A gyakorlati szempont, ami a res iudicata okán történő elutasítást kizárja,az annak a lehetősége, hogy a végrehajtást kérő kérelmére lehet ugyan, hogy ugyanazonadóssal szemben ugyanarra a követelésre már elrendelték a végrehajtást, ám előfordulhat,hogy a végrehajtó díját mégsem fizette meg, és ezáltal az eljárás a Vht. 54. § (3) bekezdésealapján ipso iure megszűnt. Erre vonatkozóan a közjegyzőnek azonban semmilyen adatanem lehet. Ha tehát a fél egy évvel később újabb kérelmet terjeszt elő e tárgyban, úgylehet, hogy azt azért teszi, mert azon eljárás keretein belül már nincs jogi lehetősége,hogy igényét érvényesítse.20 HVG Orac kommentár: 69. oldal


Közjegyzők közlönyeA res iudicata tárgyában való döntés tehát tipikusan végrehajtás megszüntetési (korlátozási)kérdés, ami meghaladja a közjegyző hatáskörét. Utalnék továbbá a Vht. azon kifejezettrendelkezésére amely alapján az egyébként erős pozícióban lévő végrehajtást kérő kötelesa köteles a végrehajtandó követelés megszűnését és csökkenését bejelenteni a végrehajtónak,aminek elmulasztásáért kártérítési felelőssége is keletkezik (Vht. 40. § (1) bekezdése).Véleményem szerint az itt kifejtettek ellenére feltételezhető, hogy e kérdés az évek soránmég teremthet majd olyan helyzeteket, egyedi eseteket, ahol az ismételten előterjesztettkérelmek körében a közjegyzői „beavatkozás” indokoltsága esetlegesen felvetődhet, vagylegalábbis ahol a közjegyző nem rendelné el nyugodt lelkiismerettel a végrehajtást.A Pp. 130. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti elutasításra adhat okot az a körülmény,ha az adós időközben felszámolás alatt áll, hiszen a Cstv. 38. § (3) bekezdésealapján a felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámoláskörébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretébenlehet érvényesíteni. 21A végrehajtási kérelem megtagadásának alapjául szolgáló körülmények már sokkalinkább a kérelem tartalmára vezethetők vissza. A Vht. 19. § (1) bekezdése alapján a bírósága végrehajtási lap kiállítását megtagadja, ha a végrehajtási kérelem teljesen alaptalan.Már a törvény megfogalmazásból is érzékelhető, hogy – bár nem érdemi elbírálásrólvan ugyan szó – a közjegyző a kérelem alaposságát vizsgálja. Ehhez árnyaltan fogalmazvarögvest hozzá is fűzhetjük, hogy nem a megalapozottság a vizsgálat tárgya. Hogy a különbségérzékelhető legyen, utalnék a BH1997.347. és 348. számú eseti döntésekre, aholisaz utóbbiban a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága rámutatott: „Az okiratban meghatározottteljesítési határidő, illetőleg határnap elteltének ténye elégséges ahhoz, hogy ebből aszempontból a végrehajthatóság megállapítható legyen, miután a végrehajtást kérő állítja, hogya kötelezett nem teljesített.” 22A megtagadásról a közjegyző végzést hoz, és azt – szemben az elutasítással – csupán avégrehajtást kérőnek kézbesítteti. Annak eldöntésében, hogy mikor minősül teljesen alaptalannaka kérelem, a 23/C. §-ban foglalt feltételekből kell kiindulnunk. Lényeges tartalmieleme a végrehajtható közjegyzői okiratnak a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányulóvagy egyoldalú kötelezettségvállalás, hiszen ennek hiányában az okirat, illetve az annakalapján előterjesztett kérelem nem is tartozik végrehajtási útra (23/C. § (5) bekezdése). Nemigényel hosszas fejtegetést, hogy kötelezettség tárgyának, mennyiségének, jogcíménekugyancsak meghatározhatónak kell lennie. Korábban, a felmondás kapcsán már láthattuk,hogy a teljesítési határidő letelte, a követelés lejárta is lényeges és vizsgálandó körülmény.A közjegyzőnek figyelemmel kell lennie arra a törvényi követelményre is, hogy avégrehajtani kért követelésnek bírósági végrehajtási útra kell tartoznia (az elévülés azonbannem vehető hivatalból figyelembe). Nem nagy persze a valószínűsége, hogy a közjegyző2321 Ld. pl.: BH2002. 148., BH2001. 282., BH1999. 572., stb.22 Ld. még: HVGOrac kommentár: 77. oldal


2 0 1 0. 5. s z á m24a Ptk. 204. §-a szerinti szerződést foglaljon okiratba, ám nem végrehajtható a követelésakkor sem, ha az közigazgatási végrehajtási útra tartozik. 23Rövid magyarázatra szorulhat még a 23/C. § (3) bekezdése, amely alapján a közjegyzőa követelés teljesítési határidejének letelte esetén végrehajtási záradékkal látja ela „zálogszerződésről szóló közokiratot”. A fogalmazás alapján tehát egyértelmű, hogy mintahogyan az a főkövetelés (pl. kölcsönszerződés) esetében sem kötelező, úgy a zálogszerződésesetén sem elvárt, hogy a teljes szerződés közokirati formát nyerjen. 24 A zálogszerződésrőlszóló közokirat is lehet tehát a zálogkötelezett egyoldalú nyilatkozata. A végrehajthatósághozazonban a felek megjelölésén túl tartalmaznia kell zálogjoggal biztosítottkövetelés megjelölését, annak lejártát, a végrehajtás tűrésére és az ingatlan kiürítéséreirányuló kötelezettségvállalást. Az önálló zálogjogról szóló közokirat záradékolásánál akérelem előterjesztésekor a fenti tartalmi követelményeken túl feltétel a Ptk. 269. § (2)bekezdése szerinti felmondás, és az annak közlését tanúsító közokirat csatolása is.Abban az esetben, ha a kérelem csak részben alaptalan, úgy a végrehajtási záradékkérelemtől eltérő kiállításának van helye. E törvényi rendelkezésből adódóan kimondhatjuktehát, hogy ha a részbeni alaptalanság miatt nincs helye a kérelem megtagadásának,a közjegyző „részben elrendeli” a végrehajtást (eltérő végzéssel), nem pedig „részbenmegtagadja”. A közjegyző ilyenkor végzéssel határozza meg a korábban elmondottakszerint azt a követelést, amelyre a végrehajtást elrendeli, tehát aminek tekintetében akérelem alaposnak bizonyult. A végzés kézbesítésére a végrehajtás elrendelésére irányadószabályok az irányadók azzal, hogy a végrehajtásra nincs halasztó hatálya a végzés elleniesetleges fellebbezésnek.A végrehajtás elrendelésével szemben előterjeszthetőjogorvoslatokA Vht. XIV. fejezetében meghatározott jogorvoslatokat a törvényt akként rendszerezihogy azok a végrehajtás elrendelésével vagy foganatosításával kapcsolatosak-e. Ezt meghaladóanérdemes megvizsgálni azt is, hogy hol kell azokat előterjeszteni, illetve szempontlehet még, hogy ki rendelkezik hatáskörrel azok elbírálására. A jogorvoslatokrólszólva tehát különös jelentősége van annak, hogy az okiratot záradékoló közjegyző mintvégrehajtást elrendelő hatóság jár el (ld. még: Vht. 224/A. §).A törvény megsértésével kiállított végrehajtási záradék törlésére irányuló kérelmet afelek bármelyike határidő nélkül benyújthatja a közjegyzőnél, de lehetősége van erre a23 KJK Kerszöv kommentár: 261. oldal24 A főkötelem tekintetében a 23/C § (1) bekezdés a) pontjának megfogalmazásából adódik, hogy a kötelezettségvállaláslehet egyoldalú nyilatkozat is, amely a gyakorlatban tipikusan a magánokirati kölcsönszerződésről szóló közokirat.


Közjegyzők közlönyevégrehajtónak is, illetve a közjegyző hivatalból is elrendelheti azt. A záradék törlése végzésseltörténik, amely ellen a felek fellebbezhetnek. A végrehajtási záradék törlésére okotadó törvénysértés a Vht. 23/C. §-ában foglalt valamely feltétel hiánya (pl. a teljesítésihatáridő nem telt le). Fontos, hogy amennyiben a céggel szemben elrendelt végrehajtásesetén a záradék törlését rendeli el a közjegyző, úgy erről a cégbíróságot is értesíti, hiszena végrehajtás elrendelésének ténye is feltüntetésre kerül a cégnyilvántartásban (ennektermészetesen ugyanúgy kérdéses a módja, kivitelezése, mint a végrehajtás elrendelésérőlszóló közlésnek).A végrehajtás elrendelésével szemben a felek bármelyike akkor élhet fellebbezéssel,ha az végzéssel történt. A közjegyző eljárásában az okirat záradékolásánál ez a kérelemtőleltérő végrehajtás elrendeléséről szóló végzést jelenti. Következik emellett a törvény szövegébőlaz is, hogy ha a kérelemnek megfelelően állítja ki a végrehajtási záradékot a közjegyző,úgy pusztán a záradékkal szemben nincs helye fellebbezésnek. Bár a végzés ellenifellebbezésnek nincs halasztó hatálya a végrehajtás foganatosítására, ám a lefoglalt dolognem értékesíthető, a végrehajtás során befolyt összeget nem lehet a végrehajtást kérőnekkiadni. A végrehajtást megtagadó végzéssel szemben kizárólag a végrehajtást kérő fellebbezhet(a végzést is csak neki kell kiadni). Természetesen azon végzéseknél, amelyekrea Pp. fellebbezést enged, ugyanerre a végrehajtási eljárásban is lehetőség van. Ilyeneklehetnek a teljesség igénye nélkül a jogutódlást megállapító végzés, igazolási kérelmetelutasító végzés, kijavítás tárgyában hozott végzés stb. A végrehajtási eljárásban benyújtottfellebbezés tehát a Vht. 9. §-a (illetve 224. § (1) bekezdése) alapján alkalmazandó Pp.szerinti rendes jogorvoslat amit a közjegyzőnél kell benyújtani kézbesítéstől számított 15napon belül, a közjegyzői nemperes eljárásokra irányadó illeték leróvásával (Itv. 47. § (2)bekezdése) és a közjegyző székhelye szerint illetékes megyei bíróság bírálja azt el.Ugyan nem jogorvoslat, hanem a Pp. XXV. Fejezetében foglalt különleges eljárása végrehajtás megszüntetési és korlátozási per, az logikailag mégis a dolgozat ezen részébeilleszkedik, s így ehelyütt röviden említést érdemel. A Pp. 369. § alapján az adóshivatkozhat arra, hogy a követelés érvényesen nem jött létre, a követelés egészen, illetőlegrészben megszűnt vagy a végrehajtást kérőtől halasztást kapott a teljesítésre illetveannak időtartama nem járt le, vagy hogy beszámítható követelést kíván érvényesíteni aköveteléssel szemben.A gyakorlatban előforduló probléma lehet, hogy a jogban járatlan ügyfél egyes jogorvoslati(tipikusan végrehajtási kifogás), vagy éppen végrehajtás megszüntetési, szünetelési,felfüggesztési kérelmeket, amelyek elbírálására a foganatosító bíróság (Vht. 225. § (6)bekezdése) illetékes, tévedésből a végrehajtást elrendelő közjegyzőnél terjeszt elő. Álláspontomszerint nem osztható az a vélemény, ami alapján ilyen esetben a kérelem áttételénekvolna helye. Ezen beadványoknál ugyanis elsősorban arra kell az eljáró hatóságnak(közjegyzőnek) figyelemmel lennie, hogy jelentős érdeksérelemmel járhat, és az eljárásindokolatlan elhúzódásához vezethet, ha végzéssel áttételt rendel el, s így akár hetekigis eltarthat (a végzés elleni esetleges fellebbezés esetét nem is említve), míg a kérelem az25


2 0 1 0. 5. s z á m26annak elintézésére hatáskörrel rendelkező bírósághoz megérkezik. Megjegyzendő, hogya tévesen benyújtott fellebbezéseknél is bevett gyakorlat, hogy azt egyszerűen megküldikaz annak felterjesztésére illetékes bíróságnak.ZárszóMint arra munkám elején is utaltam, szinte példátlan az a törvényhozói bizalom és felhatalmazás,aminek következményeként 2010. júniusától az okiratok záradékolása (és másnemperes) eljárások a közjegyzőség hatáskörébe kerültek. Az itt leírtakkal azt kívántamazonban demonstrálni, hogy e feladat ellátása nemcsak hogy jelentős felelősséggel jár, deszakmai szempontból is új kihívások elé állítja e jogászi közösséget.Tapasztalati tény, hogy az ilyen horderejű jogszabályi változásokra rendelkezésre állórövid felkészülési idő, az olykor kapkodónak tűnő jogalkotás még tovább nehezíti a felkészülést.Ehhez társul az az eljárás jellegéből fakadó körülmény, hogy az ügyfelek (felek) avégrehajtási kérelmeiket soron kívül, haladéktalanul kérik elintézni, tehát már kezdettőlnagy nyomás nehezedik az egyelőre még „új cipőben” járó, vagy azt még éppen csak „próbálgató”közjegyzőkre. Mindezek ellenére meggyőződésem, hogy a kezdeti nehézségekentúljutva megvalósíthatóak lesznek azok a törvényhozói törekvések, amelyek a bíróságoktehermentesítését, az eljárás gyorsítását, az egységes gyakorlat kialakítását célozzák. Edolgozatommal is ahhoz kívántam hozzájárulni, hogy az egyes vitás kérdéseket feltárva,illetve azokra válaszokat nyújtva e munkát elősegítsem.Dr. Balogh Zsigmond


A közjegyzői gyakorlatotérintő jogi esetekKözjegyzők közlönye27Élettársak vagyonszerzéseA szerzési arány meghatározásaA peres felek 1979. májusától 2004. augusztusáig élettársak voltak, kapcsolatukból háromgyermek született, akik ma már nagykorúak. Az együttélést a felperes különvagyonátképező Gy. M. u. 51. szám alatti ingatlanban folytatták.A felek az együttélés során megvásárolták a Gy., M. u. 51/A. szám alatti telekingatlantés azon közösen építkeztek. Az ingatlan-nyilvántartás szerint ez az ingatlan azalperes tulajdonát képezi, azonban – a felek által sem vitatottan – az az élettársak közösvagyonához tartozik. Az ingatlanon létesült több szintes lakóépületnek csak az alsó szintjérekapott az alperes használatbavételi engedélyt 1984-ben, azonban az építkezés nemfejeződött be, az ingatlant nem lakják. A szakértői vélemény értelmében a telek értéke6.290.000 forint, a 70%-os készültségi fokú épületé 36.960.000 forint, a teljes ingatlanforgalmi értéke 43.250.000 forint.Az élettársi kapcsolat fennállása alatt került sor a T., Ö. u. 7. szám alatti ingatlanvételére is, ami az ingatlan-nyilvántartásba a felperes kizárólagos tulajdonaként nyertbejegyzést. Az ingatlanon a felek ugyancsak építkeztek.A felperes bírói egyezséggel vállalta, hogy megfizet a testvérének 2001. szeptember30-ig kölcsön jogcímén 1.540.000 forint tőkét és annak kamatait. A felperes e kötelezettségéneknem tett eleget, emiatt végrehajtási eljárás indult. Ennek során egy harmadikszemély a teljes tartozást átvállalta és 2004. július 30-án a végrehajtási eljárás költségeivelegyütt összesen 4.565.282 forintot utalt át a végrehajtói számlára. A tartozásátvállalásravonatkozó megállapodásban a felperes hozzájárult ahhoz, hogy a tartozás kiegyenlítésefejében a t.-i ingatlan tulajdonjogát a tartozást átvállaló megszerezze. A 2008. január21-én kötött szerződés alapján a felperes holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten atartozást átvállaló magánszemély lett az ingatlan tulajdonosa. A szerződésben az ingatlanértékét 4.000.000 forintban határozták meg, amit az illetékhivatal az illetékkivetés alapjáulelfogadott, ugyanakkor a perben kirendelt szakértő az ingatlan forgalmi értékét azértékesítést megelőzően 12,2 millió forintban állapította meg.Ugyancsak a felek életközösségének fennállása alatt került sor az r.-i zártkerti ingatlanvételére, mely az alperes nevére került az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre.


2 0 1 0. 5. s z á m28Ezt az ingatlant az életközösség megszűnését követően, 2004-ben az alperes a felpereshozzájárulása nélkül, 4.800.000 forint vételárért értékesítette.A felperes módosított keresetében a számára kedvezőbb 70-30%-os szerzési arányfigyelembevételével kérte az élettársi közös vagyon megosztását, az alperes kizárólagostulajdonaként nyilvántartott gy.-i és r.-i ingatlanok tekintetében tulajdonjogának megállapítását,a gyömrői ingatlanra tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzését. Kérteaz alperes kötelezését a r.-i ingatlan 4.800.000 forint összegű teljes vételárából a tulajdonihányadának megfelelő vételárrész megtérítésére. Álláspontja szerint a t.-i ingatlan forgalmiértéke az elidegenítés időpontjában az adásvételi szerződésben feltüntetett 4.000.000forint volt, ennek megfelelően kérte az alperest megillető hányad meghatározását.A felperes az 50-50%-os szerzési aránytól való eltérés indokoltságát azzal magyarázta,hogy a gyömrői telekingatlan vételárát és az építési költségek túlnyomó részétő fedezte az örökségéből. Az ezt meghaladó részt, valamint az együttélés alatt szerzetttovábbi ingatlanok vételárát és az építkezés fennmaradó költségeit a felperes fő- és mellékfoglalkozásából,illetve a néhai apjával közösen végzett fenyőkertészetből befolyt jövedelembőlviselte. Az építkezéseken a munkát – kizárólag rá tekintettel – barátai, illetveüzleti partnerei „kalákában” végezték. A korábban hivatkozott, testvérétől felvett kölcsöntis a közös építkezésekre fordította a felperes. Az alperes az életközösség kezdetekorönálló egzisztenciával, vagyonnal nem rendelkezett, az együttélés során huzamos ideiggyermekgondozási segélyt vett igénybe, az építkezéseken nem vett részt, illetve a munkaviszonybólszármazó jövedelme lényegesen kevesebb volt, mint a felperesé.Az alperes módosított ellenkérelmében, illetve viszontkeresetében az általa 50-50%-osnak tartott szerzési arány alapulvételével kérte az élettársi közös vagyon megosztásátmindhárom ingatlan esetében. Egyúttal kérte a gy.-i ingatlan tekintetében a közös tulajdonmegszüntetését árverési értékesítés elrendelésével, 43.250.000 forint forgalmi érték, mintlegkisebb árverési vételár meghatározásával. A felperes által értékesített tiszafüredi ingatlantilletően a szakértő által megállapított 12.200.000 forint forgalmi értékből kiindulvakérte a felperes 6.100.000 forint megtérítésére történő kötelezését. Az r.-i ingatlan esetébenaz általa felvett 4.800.000 forint eladási ár megosztását a felperessel nem látta indokoltnak,illetve méltányosnak, figyelemmel arra, hogy az életközösség megszakadásakor minden ingósága felperes által birtokolt ingatlanban maradt, ezek pótlását és az alperes, valamintgyermekei lakhatási költségeit biztosította az r.-i ingatlan eladásából befolyt összeg.Az alperes az 50-50%-os szerzési arány megállapítására vonatkozó kérelmét azzalindokolta, hogy az életközösség fennállása alatt a három közös gyermeket gondozta, nevelte,a család szükségleteit meghaladó állattartással is foglalkozott, valamint gondoskodottaz építkezésen dolgozók ellátásáról. Munkába állását követően pedig a felperesétmeghaladó jövedelemre tett szert. Vitatta a felperes különvagyoni ráfordításait, illetve afelperes által hivatkozott munkatársak és barátok ingyenes munkavégzését.Az elsőfokú bíróság ítéletével – azonos mértékű szerzési arány alapulvételével – megállapította,hogy a Gy., M. u. 51/A. szám alatti ingatlan az ingatlan-nyilvántartási bejegy-


Közjegyzők közlönyezéstől eltérően a felek 1/2-1/2 arányú közös tulajdona, amit árverési értékesítés elrendelésévelszüntetett meg, a legkisebb árverési vételárat 43.250.000 forintban meghatározva,azzal, hogy a legkisebb árverési vételár, az árverésen elért többletvételár és az árverésselkapcsolatos költség a feleket azonos arányban illeti. A felek azonos arányú közös tulajdonánakminősülő t.-i és r.-i ingatlanok értékesítése folytán – értékkülönbözet címén – afelperest a sikeres árverést követő 15 napon belül 3.700.000 forint megfizetésére kötelezte.Az elsőfokú bíróság a szerzési arány meghatározásánál a következetes ítélkezési gyakorlatrahivatkozott, mely szerint az élettársak szerzésben való közreműködésének arányátaz együttélés teljes időszakára kell vizsgálni, és azt a Ptk. 578/G. §-ának (1) bekezdéseszerint azonos mértékben kell meghatározni, ha a felek az eltérő arányt nem bizonyítják.Ezzel összefüggésben tekintettel volt arra, hogy az alperes a három közös gyermek utánigénybe vette a gyermekgondozási segélyt, ezért a felperesnél szükségszerűen kevesebbjövedelmet ért el. Ugyanakkor az alperes oldalán értékelte a háztartásban végzett tevékenységet,mely a felperesnél nagyobb mértékben terhelte. Erre tekintettel az elsőfokúbíróság szerint a felperes által csatolt jövedelemigazolások a felperes javára kedvezőbbszerzési arány meghatározására nem adtak alapot. A felperes a javára elszámolni kért, amunkatársak, valamint barátok által az építkezéseken végzett munka értékét nem jelöltemeg, az értéknövekmény meghatározására szakértői bizonyítást nem indítványozott.Ugyanakkor a kalákában történt ingyenes munkavégzést az ismerősök és a barátok azépítkező családjának nyújtották, ezért közreműködésük utóbb visszterhessé nem tehető.Mivel egyik fél sem kívánta, illetve tudta a másik tulajdoni hányadát magához váltani,az elsőfokú bíróság a gyömrői ingatlan árverési értékesítését rendelte el a közös tulajdonmegszüntetése érdekében, a szakértő által meghatározott forgalmi értéket a legkisebbvételárként megjelölve. Az elsőfokú bíróság az értékesített r.-i ingatlan tekintetében azadásvételi szerződésben kikötött 4.800.000 forint vételárat, míg a t.-i ingatlan vonatkozásábana szakértő által meghatározott 12.200.000 forint forgalmi értéket vette alapul,erre figyelemmel kötelezte a felperest 3.700.000 forint megfizetésére a követelések éstartozások egyenlegeként.A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. Mellőzteaz azonos szerzési arányra vonatkozó megállapítást. Megállapította, hogy a Gy., M.u. 51/A. szám alatti ingatlanból a felperest élettársi vagyonközösség jogcímén 6/10 hányadilleti meg, ezzel az alperes vétel jogcímén bejegyzett tulajdoni hányada 4/10 részre módosul.Rögzítette, hogy árverés esetén a legkisebb vételárat, magasabb árverési vételár elérése eseténpedig a többletvételárat a felperes és az alperes között a módosított tulajdoni hányadokarányában kell megosztani, ugyanakkor az 1994. évi LIII. törvényre utalással mellőzte azárverés elrendelésével kapcsolatos végrehajtási költségek viselésére vonatkozó rendelkezést.A felperes által fizetendő értékkülönbözet összegét 2.000.000 forintra leszállította.A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság a felek szerzésben való közreműködésénekarányát befolyásoló tényezőket a szükséges mértékben tisztázta. Így igazolástnyert, hogy a felperes a főállású munkaviszonyából, mellékfoglalkozásából, egyéb megbí-29


2 0 1 0. 5. s z á m30zásaiból az 1994. évi nyugdíjazásáig jelentős jövedelmet ért el. A csatolt iratokból megállapíthatóana felperes olyan épületbontási munkálatokban is részt vett, ahol a munkáltatórészéről juttatásként megkapta a kitermelt haszonanyagok egy részét, a tanúvallomásokértelmében pedig az építkezéshez szükséges faanyagok egy részének szállítása, az épületgépészetitervezés és az anyagköltség biztosítása az üzleti kapcsolatokra figyelemmel, tehátellenszolgáltatás fejében történt. Az is kétségtelen, hogy a felperes az építkezéseken –javára értékelhető – jelentős szervező tevékenységet végzett.A felperes ugyanakkor az alperes tagadásával szemben nem bizonyította, hogy szülőiörökségét, néhai apjával közösen végzett fenyőkertészetből elért jövedelmét, valamint atestvérétől felvett kölcsönt a gy.-i telekingatlan megvételére, illetve az építkezés költségeirefordította volna. A felperes az örökség összegéről ellentmondó előadásokat tett, ugyanakkortestvére azt adta elő tanúvallomásában, hogy a felperes édesanyja nem hagyhatott afiára ilyen nagyságrendű összeget. A felperes a testvérétől felvett, összesen 1.500.000 forintkölcsönt sem fordította az építkezésre, saját előadása szerint ez az összeg megélhetésre,illetve a különvagyonát képező másik gy.-i ingatlanba történt gázbevezetésre kellett.Az alperes a tényleges jövedelmét okiratokkal nem bizonyította. Tény ugyanakkor,hogy az együttélés során a három közös gyermek után összesen 9 évig gyermekgondozásiszabadságon volt, majd munkába állt és havi átlag 30.000 forintos jövedelmet ért el.Az alperes azt állította, hogy az életközösség fennállása alatt gondozta, nevelte agyermekeket, ellátta a háztartást, állattartással és fajkutyák nevelésével is foglalkozott,valamint a gyömrői ingatlan építési munkáiban is részt vett és esetenként biztosította azott dolgozók étkeztetését.A fentiekkel összefüggésben a másodfokú bíróság életszerűnek tekintette, hogy a főésmellékállásban dolgozó, az építkezéseket folyamatosan szervező felperes mellett az alpereslátta el – egy ideig nagyanyja segítségével – a háztartási munkákat, a gyermeknevelésifeladatokat és a család szükségleteit biztosító házi állatok tartásának túlnyomó részét,valamint az építkezés ideje alatt a dolgozók számára is rendszeresen főzött. Ugyanakkoraz elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy nem bizonyított a fajkutyák tartásából,értékesítéséből befolyó jövedelemszerzés.A bizonyítékok összességét értékelve a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott,hogy a felek közös vagyoni szerzésben való közreműködésének aránya a felperesrekedvezőbb 60-40%-os volt. Ennek következtében a felperest a perbeli ingatlanok, illetveazok eladási árának 6/10 illetősége, míg az alperest 4/10 része illeti meg. Az elsőfokúbíróság helyesen határozta meg a szakértői vélemény alapján a gy.-i ingatlan forgalmiértékét, illetve a legkisebb árverési vételárat és helyesen állapította meg a r.-i ingatlanesetében annak értékét az adásvételi szerződésben meghatározott vételárnak megfelelően.A t.-i ingatlan esetében is helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor megállapította,hogy az ingatlan értéke lényegesen meghaladta az értékesítésére vonatkozó szerződésbenkikötött vételárat és erre tekintettel azt a szakértői véleményben foglaltaknak megfelelően,12.200.000 forintban határozta meg.


Közjegyzők közlönyeA kifejtettekből következően a másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperesneka t.-i ingatlan értékesítése folytán az ingatlan-nyilvántartáson kívüli 4/10 tulajdoniilletőségéhez viszonyítva 4.880.000 forint jár, terheli ugyanakkor az r.-i ingatlan vételáránaka felperesre jutó 6/10 része, azaz 2.880.000 forint. Az elszámolás eredményekénttehát az alperest – értékkülönbözet címén – 2.000.000 forint illeti meg.A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel, az alperes pedig csatlakozófelülvizsgálati kérelemmel élt. Mind a ketten vitatták a jogerős ítélet szerinti szerzésiarányt és az ennek megfelelő elszámolást.A Legfelsőbb Bíróság sem a felülvizsgálati kérelmet, sem a csatlakozó felülvizsgálatikérelmet nem találta alaposnak. Álláspontját a következőkkel indokolta.A Ptk. 578/G. § (1) bekezdése szerint az élettársak együttélésük alatt a szerzésbenvaló közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont. Ha a közreműködés arányanem állapítható meg, azt azonos mértékűnek kell tekinteni. A háztartásban végzett munkaa szerzésben való közreműködésnek számít.A következetes bírói gyakorlat szerint a szerzésben való közreműködést az együttélésteljes tartamára és valamennyi vagyontárgyra egységesen kell meghatározni.Jelen per központi kérdése az élettársak szerzésben való közreműködési arányánakmegállapítása volt, melyet a felülvizsgálati eljárásban a felperes 70-30%-ban, az alperespedig 50-50%-ban kért megállapítani.A Ptk. idézett rendelkezése a szerzésben való közreműködés tényleges arányának meghatározásátállítja előtérbe, melynek alapján eldönthető, hogy milyen mértékben szerzettaz egyik, illetve a másik fél részesedést a közös vagyonban. Az 50-50%-os szerzésre vonatkozóvélelem csak akkor alkalmazható, ha a valós szerzési arány nem állapítható meg.A perben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által feltárt bizonyítékok összességétértékelve arra a megállapításra jutott, hogy a szerzési arány meghatározása során az50-50%-os szerzési vélelem alkalmazása nem szükséges, a rendelkezésre álló bizonyítékokelengedő adatot tartalmaztak annak megállapításához, hogy a felperes közreműködésea szerzésben szignifikánsan nagyobb volumenű volt, mint az alperesé.A másodfokú bíróság részletesen kifejtette és megindokolta, hogy mely, a felek általállított vagyoni hozzájárulást, illetve személyes közreműködést támasztották alá aperben bizonyítékok és melyeket nem. Így nem látta bizonyítottnak, hogy a felperes azingatlanok megvásárlásához, illetve az azokon folyó építkezéshez jelentős nagyságrendűörökséget vagy kölcsönt használt volna fel, illetve, hogy az alperesnek a kutyatenyésztésbőlértékelhető jövedelme származott volna.Tekintettel volt ugyanakkor a másodfokú bíróság arra, hogy a felperes az életközösségfennállása alatt, különösen az ingatlanok megszerzésekor, illetve az építkezések időszakábana főállású munkaviszonyából, a mellékfoglalkozásból és egyéb megbízási jogviszonyokbóljelentős jövedelemmel rendelkezett, illetve, hogy az alperesnek az élettársikapcsolat fennállása alatt azért volt lényegesen alacsonyabb a munkaviszonyból származóösszjövedelme, mivel a közös gyermekek nevelése, gondozása, a megfelelő családi háttér31


2 0 1 0. 5. s z á m32biztosítása érdekében közel 10 évig gyermekgondozási segélyt vett igénybe. Ez a tevékenységhasonló értéket képviselt, vagyoni hozzájárulásnak minősült, mint a felperesjövedelemszerző tevékenységének eredménye. Ugyanakkor a másodfokú bíróság a felperesoldalán olyan további „hozzáadott értéket” is figyelembe vett, ami megalapozta afelperesre kedvezőbb 60-40%-os szerzési arány megállapítását.A perben ugyanis bizonyítást nyert, hogy a gy.-i, valamint a t.-i építkezésekhez afelperessel üzleti kapcsolatba került személyek közvetlenül, illetve cégükön keresztül –korábbi szívességek ellentételezéseként – jelentős volumenű építőanyaggal, fuvarral,valamint az építkezéseken végzett fizikai munkával is hozzájárultak. Ezt támasztottaalá a másodfokú bíróság által hivatkozott Cs. O., valamint O. P. tanúvallomásais. O. P., aki a felperest a 70-es évek eleje óta ismeri, olyan vállalatnál dolgozott,amely rendszeresen kapott megrendeléseket a felperes munkáltatójától, és ebben afelperesnek jelentős szerepe volt, aki a hivatalos munkakapcsolaton kívül az egyetemidolgozók építkezéssel kapcsolatos privát megrendeléseit is „kiközvetítette” a tanúvállalkozásának. Ezt a huzamos felperesi közreműködést kívánta a tanú, illetve a cégekompenzálni az épületgépészeti tervek elkészítésével, illetve a víz és fűtésszerelésianyagok teljes körű biztosításával. A tanú kizárólag a felperessel állt kapcsolatban, azalperessel csak egy alkalommal találkozott. Hasonló tartalmú tanúvallomást tett Cs.O. is, aki korábbi felperesi szívességek ellentételezéseként jelentős volumenű faanyagotés vasanyagot szállított a gy.-i, majd a t.-i építkezéshez. A felperes mint általánosszakipari építész maga vezette az építkezéseket, dolgozott rajtuk, illetve ellenőriztea munkálatokat.A másodfokú bíróság a fenti tényállást, az élettársak szerzésben való közreműködésénekarányát a rendelkezésre álló bizonyítékok részletes mérlegelése, egymással valóegybevetése, azok okszerű, logikai ellentmondásoktól mentes és a Pp. 206. §-ának (1)bekezdésében foglalt elveknek megfelelő értékelése alapján állapította meg, arra a következtetésrejutva, hogy a létrejött élettársi közös vagyon szerzésében való közreműködésaránya 60-40% a felperes és az alperes között.A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítéletnem jogszabálysértő, ezért azt hatályában fenntartotta. (Pfv.II.21.181/2009. szám)Az élettárs halálakor a lakossági folyószámláján illetveönkéntes nyugdíjpénztári egyéni számláján meglévőösszeg közös vagyonhoz tartozásaA jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott részének az alapjául szolgáló tényállás szerint afelperes és az örökhagyó – akinek az alperes a testvére és egyben a törvényes örököse is –


Közjegyzők közlönye1993. október 22-től az örökhagyó 2005. július 27-én bekövetkezett haláláig, élettársikapcsolatban éltek a felperes különvagyoni ingatlanában.Az élettársi kapcsolat ideje alatt a felperes közalkalmazotti munkaviszonnyal rendelkezettés összesen 6.705.900 forint jövedelmet ért el, az örökhagyó pedig alkalmazásbanállott és összesen 9.674.606 forint munkabér jövedelemben részesült, amelyhez 157.116forint munkába járást támogató költségtérítés járult. A háztartásukat – amelyben kiskorúgyermek vagy más hozzátartozó nem élt – teljes egészében a felperes látta el.Az örökhagyó munkabére az E. Bank Nyrt.-nél vezetett lakossági folyószámlára érkezett,amelynek az egyenlege az örökhagyó halálakor 344.252 forint volt. A felperes azörökhagyó halálát követően a számláról az örökhagyó bankkártyájával vásárolt, a számlán14.765 forint összeg maradt.Az örökhagyó 1995-től volt tagja a V. Társaságok Nyugdíjpénztárának. Halálánakidőpontjában az önkéntes pénztári egyéni számláján 1.826.066 forint összeget tartottaknyilván. A számlának kedvezményezettje nem volt megjelölve.A felperes módosított keresetében – tulajdonjog megállapítása, közös tulajdon megszüntetése,hagyatéki hitelezői igény érvényesítése és élettársi közös vagyon megosztásajogcímén előterjesztett egyéb igények mellett – az alperes arra való kötelezését kérte,hogy hagyatéki hitelezői igény jogcímén fizesse meg neki a közös vagyonhoz tartozó, deaz örökhagyó nevére szóló számlákon lévő – többek között a bank és a nyugdíjpénztáráltal kezelt, fentebb részletezett – megtakarítások fele részét.Az alperes az érdemi ellenkérelmében a hagyatéki hitelezői igény jogalapját és öszszegszerűségétrészben (a temetési költség vonatkozásában) elismerte, ezt meghaladóanazonban a kereset elutasítását kérte, és beszámítási kifogással élt az örökhagyó nevéreszóló betétkönyvből, illetve számlákról a felperes által felvett összegek vonatkozásában.Az elsőfokú bíróság az ítéletével megállapította, hogy a felperes élettársi közös szerzésjogcímén megszerezte egy személygépkocsi tulajdonjogát 1/2 részben. A közös tulajdontmegszüntette akként, hogy az alperes 1/2 tulajdoni illetőségét 200.000 forint megváltásiár ellenében a felperes tulajdonába adta. Kötelezte az alperest 609.486 forint megfizetésérea felperes részére 15 nap alatt, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.Az ítélete felülvizsgálattal érintett részének indokokolása szerint az elsőfokú bíróságbizonyítottnak látta azt, hogy a felperes és az örökhagyó között a felperes által megjelöltidőszakban élettársi kapcsolat állott fenn, és a volt élettársak jövedelmét, valamint a felperesközös háztartásban végzett munkáját értékelve a közös szerzésben való közreműködésükarányát 50-50%-os mértékben határozta meg.Az ítéletét – egyebek mellett – azzal indokolta, hogy a Ptk. 578/G. §-ának (1) bekezdésébenfoglaltakból az következik, hogy az élettársi vagyonközösség része az életközösségalatt vásárolt ingó és ingatlanvagyon, továbbá mindaz a vagyonszaporulat is, ami azéletközösség alatt a felek közös gazdálkodása során keletkezett.A felperes és az örökhagyó élettársi életközössége az örökhagyó halálával szűnt meg,és az említett időpontban az örökhagyó lakossági folyószámláján 344.252 forint volt,33


2 0 1 0. 5. s z á m34amely a per adatai szerint munkabérből származott. Nem volt megállapítható ugyanakkoraz, hogy a vitás összeg a közös gazdálkodás eredményeként áll-e rendelkezésre, ésezért az tartósan a vagyonközösség részét képező vagyonszaporulathoz, illetve vagyongyarapodáshoztartozik-e. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy azteljes egészében a hagyatékhoz tartozik, ezért az E. Bank Nyrt. által vezetett folyószámlakövetelés megosztása iránt előterjesztett keresetet elutasította.Alaposnak találta viszont a V. Társaság Nyugdíjpénztáránál meglévő 1.826.066 forintvonatkozásában előterjesztett hagyatéki hitelezői igényt. A nyugdíjpénztár tájékoztatásaés a per egyéb adatai szerint az örökhagyó az egyéni számláját 1994-1995. évekbennyitotta és arra mind a munkáltató, mint pedig a pénztártag befizetéseket teljesített. Azegyéni számla megnyitására tehát az életközösség ideje alatt került sor, az oda befizetettösszegek teljesítése a közös gazdálkodás során történt, így az említett megtakarítást a voltélettársaknak nyilvánvalóan közös teherviseléssel kellett az életközösség alatt kigazdálkodniuk.Mindezek miatt az elsőfokú bíróság a felperesnek a nyugdíjpénztárban meglévőösszeg 1/2 részére előterjesztett megtérítési igényét alaposnak találta, ezért az említettjogcímen 913.033 forintot a felperes javára elszámolt.Az első fokú bíróság ítélete ellen mindkét fél fellebbezett.A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részétnem érintette, míg fellebbezett részében megváltoztatta és a felperesnek járó 609.486forint marasztalási összeget 845.496 forintra felemelte.A másodfokú bíróság alaposnak találta a felperes fellebbezését az örökhagyó E.Banknál lévő folyószámláján elhelyezett megtakarítással kapcsolatosan.Nem vitatottan a felperes és az örökhagyó 1993. október 22-től 2005. július 27-igélettársi kapcsolatban éltek.A Ptk. 578/G. § (1) bekezdésének alkalmazásával az állandó bírói gyakorlat szerint azélettársi jogviszony fennállásának bizonyítottsága törvényes vélelmet létesít amellett, hogyaz annak tartama alatt az élettársak által akár együttesen, akár külön-külön megszerzettbármely vagyontárgy az élettársak közös tulajdonát képezi, kivéve, ha az élettársak valamelyikekizárólagos szerzést bizonyít, ezért a közös szerzés célját, a szerzésben való közreműködésbenvaló tényét és mértékét, valamint az ennek megfelelő arányú közös tulajdonszerzésmértékét, nem az egyes vagyontárgyakra nézve külön-külön, hanem az együttélés teljestartama alatt megszerzett vagyontömegre vonatkozóan egységesen kell meghatározni.E szerint a felperes és az örökhagyó élettársi kapcsolatának fennállása alatt szerzettvagyontárgy, készpénz, megtakarítás, munkabér, élettársi közös vagyonnak minősül.Ennek megfelelően az örökhagyó nevére nyitott lakossági folyószámlán elhelyezett megtakarítás,az örökhagyó fizetése az élettársi közös vagyon része, mint ahogyan a nyugdíjbiztosítónálelhelyezett megtakarítás is. Utóbbi vonatkozásában az alperes alaptalanulhivatkozik annak különvagyoni jellegére.Az alperes a fellebbezésében helyesen hivatkozott arra, hogy a nyugdíjpénztár egyéniszámláján nyilvántartott megtakarítás az 1993. évi XCVI. törvény 16/A. §-ának (1)


Közjegyzők közlönyebekezdése értelmében az örökhagyó hagyatékának nem része, e vonatkozásban a felpereshagyatéki hitelezői igényt nem érvényesíthet. A felperes azonban az egész eljárás soránazt adta elő, hogy a lakossági fo1yószámlán és nyugdíj pénztárnál vezetett számlán lévőmegtakarítás az élettársi közös gazdálkodás eredménye, a keresetét pedig a másodfokúeljárásban pontosította, és az említett összegekre az élettársi közös vagyon megosztásajogcímén tartott igényt.Mindezek alapján az elsőfokú bíróság által megállapított összegeken felül a felperesjavára kellett elszámolni az E. Banknál elhelyezett lakossági fo1yószámlán az örökhagyóhalálakor meglévő megtakarítási összeg felét, 172.127 forintot.A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt a másodfokú bíróságítéletének a részbeli hatályon kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróság ítéletének arészbeni megváltoztatása és az örökhagyó nevén az E. Bank Nyrt. által vezetett lakosságifolyószámla 344.252 forintos követelésének a fele része, valamint a V. Társaságok Nyugdíjpénztáraáltal vezetett egyéni számla 1.826.066 forintos követelésének a fele része vonatkozásábana felperes keresetének az elutasítása iránt.A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság alaptalannak találta, az alábbiak szerint.A Ptk. – perbeli időszakban hatályos – 685/A. §-a szerint az élettársak – ha jogszabálymásként nem rendelkezik – két, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdaságiközösségben együtt élő személy, a Ptk. 578/G. §-ának (1) bekezdése értelmébenaz élettársak együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában szereznekközös tulajdont, ha pedig a közreműködés aránya nem állapítható meg, azt azonosmértékűnek kell tekinteni, azzal, hogy a háztartásban végzett munka a szerzésben valóközreműködésnek számít.Amíg tehát a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése „házastársi vagyonközösség” létrejöttérőlrendelkezik, és a házastársak „osztatlan közös tulajdonává” minősíti „mindazt”, amit aházastársak a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek,addig a Ptk. 578/G. §-ának (1) bekezdése – a másodfokú bíróság e vonatkozásbantéves indokolásával szemben – kizárólag az élettársak „szerzésben való közreműködésarányában történő közös tulajdonszerzéséről” szól, nem létesít viszont „vagyonközösséget”az élettársak között.Ebből viszont az következik, hogy az élettársak foglalkozásból, illetve kereső tevékenységbőleredő jövedelme és az annak felhasználásával szerzett vagyontárgy csak akkorés annyiban minősül közös vagyonnak, ha és amennyiben az a közös gazdálkodás körében,illetőleg a közös szerzéshez ténylegesen felhasználást nyer vagy közös felhalmozásicéllal létrehozott megtakarításnak tekinthető.1. Téves az alperesnek az a felülvizsgálati érvelése, hogy az örökhagyó hagyatékánakmegnyíltakor meglévő és az E. Bank Nyrt. által vezetett lakossági folyószámlán kezelt344.252 forint élettársi közös vagyonként történő megosztása a Ptk. 578/G. §-ának (1) bekezdésétsértené azért, mert az nem a volt élettársak közös gazdálkodásának az eredménye,hanem az örökhagyó munkabére volt, amely teljes egészében a hagyatékhoz tartozott.35


2 0 1 0. 5. s z á m36Nem merült fel ugyanis a perben semmiféle olyan adat, amely arra utalna, hogy avolt élettársak a saját jövedelmeiket külön-külön kezelték volna, a vitás folyószámla követelésepedig a rendszeres havi jövedelmükhöz képest viszonylag jelentős összeget tettki, ez a tény pedig már önmagában is arra utal, hogy az a volt élettársak közös megtakarításánakminősül.A Ptk. 578/G. §-ának a helyes alkalmazásával, és az ítélkezési gyakorlattal is összhangbanjárt el tehát a másodfokú bíróság akkor, amikor az örökhagyó nevén vezetettfolyószámlán lévő 344.252 forintos megtakarítás 172.126 forintos fele részét – élettársiközös vagyon megosztása jogcímén – a felperes javára számolta el.2. Alappal hivatkozik az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az okirati bizonyítékokadatai alapján tévesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogyaz örökhagyó – életközösség ideje alatt megnyitott – egyéni számlájára „befizetett összegekteljesítése … a közös gazdálkodás során történt, az említett megtakarítást tehát a voltélettársaknak nyilvánvalóan közös teherviseléssel kellett az életközösség alatt kigazdálkodniuk”,mert a nyugdíjpénztári befizetés túlnyomó részét az örökhagyó munkáltatójafizette be, és ehhez képest az örökhagyó által teljesített tagdíj befizetés elenyésző volt.Helyes az alperesnek az az érvelése is, hogy az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakrólszóló 1993. évi XCVI. törvény (a továbbiakban: Tv.) 13. §-ának (3) bekezdéseszerint a pénztártag számláján elhelyezett összegekre sem a pénztártag hitelezői, semkívülálló harmadik személy hitelezői nem tarthatnak igényt, kivéve a pénztártag rendelkezéseszerint az egyéni számlán lekötött összeget, amelyet a 47. § (7) bekezdés szerinta Hpt. hatálya alá tartozó hitelintézettel kötött szerződésében fedezetként felajánl (tagilekötés). A 16/A. §-ának (1) bekezdése értelmében a tag halála esetén az egyéni számlahagyatékának nem része. A tag a halála esetére az alapszabályban foglaltak szerint természetesszemély kedvezményezettet jelölhet a belépési nyilatkozaton, közokiratban vagyteljes bizonyító erejű magánokiratban (haláleseti kedvezményezett). A (7) bekezdése kimondja,hogy ha a pénztártag kedvezményezettet nem jelölt, vagy a jelölés az (5) bekezdésbenfoglaltak alapján hatályát vesztette, akkor kedvezményezettnek a tag természetesszemély örökösét kell tekinteni, örökrésze arányában. Az örökös jogállása ebben az esetbena kedvezményezettével megegyezik. Ha a tagnak a törvényes öröklés rendje szerinttermészetes személy örököse nincs, akkor az egyéni számlán lévő összeg a pénztárra szállés azt a pénztár fedezeti tartalékán a tagok egyéni számlái és a szolgáltatási tartalékokjavára a jóváírás időpontjában fennálló egyenlegek figyelembevételével kell elszámolni.A (8) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a kedvezményezett(ek) a tag halálának időpontjábanaz egyéni számla kizárólagos tulajdonosává válik (válnak).Ennek ellenére is alaptalanul érvel viszont az alperes azzal, hogy az örökhagyó halálakoraz egyéni számlán lévő megtakarítás fele részére a felperes élettársi közös vagyonmegosztásának jogcímén sem tarthat jogszerű igényt, hagyatéki hitelezői igényt pedig azemlített tétellel összefüggésben – a pontosított keresete és a másodfokú bíróság helyesindokai szerint – nem érvényesített.


Közjegyzők közlönyeA Tv. rendelkezéseiből ugyanis az következik, hogy a munkavállaló által a nyugdíjpénztárnálnyitott egyéni számlára eszközölt tagdíj és egyéb befizetéseknek, valamint –többek között – a munkáltatói tag hozzájárulása részbeni jóváírásának nem az egyedüli,és nem is az elsődleges célja az, hogy a tag halála esetén az általa megnevezett kedvezményezett,haláleseti kedvezményezett hiányában pedig a tag – kedvezményezettnektekintett – természetes személy örököse az egyéni számlának, és ezáltal a számlánnyilvántartott összegnek a kizárólagos tulajdonosává váljék. A nyugdíjpénztári tagság ésegyéni számla ugyanis elsődlegesen azt a célt szolgálja, hogy az egyéni nyugdíjszámlánnyilvántartott összeghez az ún. várakozási idő letelte, a nyugdíjszolgáltatáshoz (kiegészítőnyugdíj) pedig a nyugdíjkorhatár elérése után – a pénztári tagságának fenntartása vagyannak megszüntetése mellett – választása szerint egy összegben vagy járadék formájábanmég életében maga a pénztártag hozzájuthasson. Az említett nyugdíjpénztári szolgáltatásoktehát lényegében a pénztártag saját megélhetéséhez biztosítanak a várakozási időletelte vagy a nyugdíjkorhatár elérése után egy összegű többletbevételt vagy járadékszerűkiegészítő jövedelmet. Emellett pedig csupán másodlagos jelentősége lehet annak, hogyaz egyéni számlán nyilvántartott összeg – a munkavállalókat kötelezően terhelő ún. államinyugdíjjárulékként befizetett összegekhez hasonlóan – nem örökölhető ugyan, de aszámla kizárólagos tulajdonát a haláleseti kedvezményezett vagy a tag kedvezményezettnektekintett természetes személy örököse – a nyugdíjjáruléktól eltérően – a tag halálaesetén akkor is megszerzi, ha a pénztár szolgáltatásaihoz a tag életében nem jutott hozzávagy az említett szolgáltatásokra még jogosulttá sem vált.Mindezekből viszont az következik, hogy az örökhagyó a nyugdíjpénztári tagságiviszonyát nyilvánvalóan azzal a céllal létesítette, és a nyugdíjpénztári befizetéseket azzala céllal teljesítette, hogy a pénztár említett szolgáltatásaihoz a várakozási idő eltelte vagya nyugdíjkorhatár elérése után ő maga még életében hozzájuthasson, és ezáltal az egyösszegű vagy a járadékszerű szolgáltatás a saját, és a vele több mint 11 éven át élettárskéntegyütt élő felperes megélhetéséhez is kiegészítő jövedelmet biztosítson. Ennek ugyanisnem mond ellent az, hogy – a haláleseti kedvezményezett megjelölésének a hiánya miatt –az egyéni számla kizárólagos tulajdonát az alperes, mint az örökhagyó kedvezményezettnektekintett természetes személy örököse szerezte meg, hiszen – az egyesített hagyatékátadóvégzésből kitűnően – az egyéni számla megnyitásakor még élt az örökhagyószülője. Ez a tény pedig cáfolja annak a lehetőségét, hogy az örökhagyó a haláleseti kedvezményezettmegjelölését szándékosan mulasztotta volna el azzal a céllal, hogy a halálaesetén a számla tulajdonjogát az alperes szerezze meg.Az örökhagyó az egyéni számláját élettársi kapcsolat ideje alatt nyitotta meg, az általa,valamint a munkáltatója által eszközölt tagdíj befizetések teljesítésére az együttéléstartama alatt került sor, ezért az örökhagyó halálakor az egyéni nyugdíjszámlán nyilvántartott1.826.066 forint – az első- és a másodfokú bíróság helyes jogi következtetéseszerint – a volt élettársak közös megtakarításának minősül, és annak 913.033 forintos felerészét a felperes – élettársi közös vagyon megosztásának a jogcímén – alappal igényelheti.37


2 0 1 0. 5. s z á m38A megtakarítás egészének a közös vagyoni jellege szempontjából ugyanis nincs jogi jelentőségeannak, hogy a számlára eszközölt befizetések túlnyomó részét nem az örökhagyó,hanem a munkáltatója teljesítette. A Tv. 12. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a pénztármunkáltatói tagja a pénztárral kötött szerződés alapján egészben vagy részben csaka munkavállalójának a tagdíjfizetési kötelezettségét vállalhatja át (munkáltatói hozzájárulás).Ebből pedig az következik, hogy a vitás munkáltatói hozzájárulás az örökhagyóáltal a Tv. 11. §-ának (1) bekezdése alapján vállalt és közös megtakarítási céllal teljesítetttagdíjbefizetések értékén szerzett vagyonnak minősül, amely utóbbi ugyancsak a voltélettársak közös vagyonához.A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.(Legf. Bír. Pfv.II.22.093/2009. szám)Dr. Körös Andráslegfelsőbb bírtósági tanácselnök


Nemzetközi sajtószemleKözjegyzők közlönye39La Semaine Juridique Notariale et immobilière(francia közjegyzői hetilap, 20/2010-es szám)A „La Semaine Juridique Notariale et immobilière” francia közjegyzői és ingatlanjogi hetilapidei, 20. száma a Bordeaux-ban, 2010. Május 30. és Június 2. napja között 106. alkalommalmegrendezett Francia Közjegyzők Kongresszusa vezértémáinak szentelte hasábjailegnagyobb részét.A Kongresszus a „Párok, vagyon: az együttélés kihívásai” mottó köré szervezte előadásaités szekcióüléseit, melyek felölelték a házassági, élettársi kapcsolat létrejöttétől indulva,az együttélés családi- és vagyonjogi vonatkozásain keresztül az együttélés megszűnéséig(akár elhalálozás, válás, vagy az együttélés megszakadása okán) a francia családjog,házassági vagyonjog és öröklési jog aktuális kérdéseit és problémáit.KönyvajánlóAhogy a Kongresszus alkalmából megjelent, azonos című összefoglaló kötet ajánlójábanDamien Brac de la Perrière elnök, Lyon-i közjegyző fogalmazott: „Hogyan is lenne a pároktémája bármikor időszerűtlen? Hiszen míg a párok közös élete egy mozgásban lévő társadalomkeretei között zajlik, saját fejlődésük időről-időre a jogalkotásra is hatással van. Az elmúlt tízévben valóságos felfordulás történt az együttélést szabályozó jogintézmények körében… itt azideje tehát állást foglalni ezen új jogi környezet hatásaival kapcsolatban.” Álláspontja szerint azegyüttélés kihívásait azok az új élethelyzetek jelentik, amikkel a párok közös életük soránszembesülnek (házasság, gyermekek, közös befektetés, válás, elhalálozás); a közjegyző –mint a család jogi tanácsadója és bizalmasa – ezekre a problémákra a felek szándékánakmegfelelő jogi választ kell adjon.A megjelent összefoglaló kötet egy olyan alapos és átfogó kutató-elemző munkagyümölcse, ami a párok védelmére és az együttélés konfliktusainak békés úton történőmegoldására fókuszál. Ennek érdekében nemcsak jogtudományi írásokat tartalmaz, deszociológusok, pszichiáterek és pszichológusok véleményét is tükrözi a mű, sőt, a franciaközjegyzők négy vallás (a katolikus, zsidó, muzulmán és protestáns vallás) magas rangúképviselőivel is egyeztettek a Kongresszus témájával, vagyis a páros élet és az együttéléskihívásaival kapcsolatban.


2 0 1 0. 5. s z á m40Jean-Michel Coquema, Charles Barthelet: Azéletközösség fogalmának vizsgálata, az együttélő párfogalmának lényegeA tanulmány szerzői rögzítik, hogy a Code civil az együttélés három formáját szabályozza:a házasság, a pacs , és az élettársi együttélés jogintézményeit; azonban nem határozza mega pár fogalmát, mely fogalom tulajdonképpen az életközösség fogalmának vizsgálatávalközelíthető meg. Rámutatnak: annak ellenére, hogy a pár fogalmának jogi definíciójahiányzik, a fogalom mégis „önálló jogi életet nyert”, hiszen nemcsak jogtudományi ésalkotmánybírósági szinten, de maga a Code civil is használja a „párban él, egy párként él”kifejezést, például az élettársi kapcsolatra vonatkozó rendelkezések körében.Ezek eredményeképpen az életközösség fogalma ma már nemcsak a házassági együttéléshezkötődő fogalom; lényegében (de nem kizárólagosan) a pacs és az élettársi együttélésjogai és kötelezettségei is ebből, vagyis az életközösség fennállásából fakadnak.A szerzőpáros azonban úgy véli, hogy az életközösség fogalma nincs megfelelőképpendefiniálva a törvényben, mivel annak csak három ténybeli aspektusára hivatkozik azegyüttélés három ismertetett formája:A. Az életközösség egy érzelmi és intellektuális együttélés, mely a felek – a pár – közös,akaratán, kölcsönös érzelmein alapul. A szerzőpáros véleménye szerint míg ez a kölcsönösakarat a házasság esetében (a válás ellenére) egész életre szólóan keletkezik, addig azélettársi kapcsolatnál a bizonytalanság a meghatározó, míg a pacs – annak kötelmi, szerződésesjellege miatt – szintén nem az örökkévalóságig szólóan jön létre.B. Az életközösség a közös lakóhelyet vagy lakóközösséget, a „közös tető” alatti fizikaiegyüttélést, a közös tűzhelyet jelenti (középkori meghatározás szerint: „ugyanazon fazékés tűz mellett élni”) – vagyis a közös háztartást. A szerzők hozzáteszik, hogy az együttélésaz életközösség bírói joggyakorlat szerinti legfontosabb kritériuma, melynek időtartamais jelentőséggel bír (különösen a pacs és az élettársak esetében, ahol az együttélés időtartamaalapozza meg a pár kapcsolatának társadalmi elfogadottságát, és a jogintézményhezrendelt jogkövetkezmények megalapozottságát, igazolását).C. Az életközösség a „közös ágyat”, a pár stabil és monogám, érzéki, szexuális kapcsolatátis jelenti – emeli ki a szerzőpáros. E vonatkozásban fontos tény, hogy a francia jog szerintkizárólag a házasság jogintézménye alapít „szülői, apasági vélelmet”, sem a pacs-hoz,sem az élettársi kapcsolathoz nem kötődik ilyen fontos jogkövetkezmény. A szerzőpárosa házassági életközösség fontos elemeként jelöli meg továbbá a „házastársi kötelezettséget„Pacte civil de solidarité” (pacs): magánjogi szerződés, melyet 1999-ben vezettek be Franciaországban. A pacs két nagykorú,bármilyen nemű személy között létrejött szerződéses partnerség, mely a felek együttélésének teljes jogi kereteitmeghatározza. 2009-ig több mint 700.000 pacs szerződés került aláírásra annak köszönhetően, hogy a többször is módosítotttörvény ma már a házassághoz hasonló vagyonjogi rendszerek közötti választást tesz lehetővé.


Közjegyzők közlönye(debitum conjugale)”, ami azonos módon, az élettársi kapcsolatnál is „kötelező elemként”definiálódik, míg a pacs jogintézménye az Alkotmánybíróság álláspontja alapján ilyenmásodlagos, „kötelező szexualitásra” utaló jelentéssel nem kell rendelkezzen.D. A szerzőpáros szerint az életközösség további fontos elemei a következők: az együttéléstartóssága (időtartama), stabilitása és kizárólagossága.Kiemelik továbbá, hogy kizárólag a házasság és a pacs jogintézmények hatálya alattélő párok rendelkeznek a jogban és a társadalomban is elismert „jogcímmel és nyilvánossággal”(ezzel a párkapcsolat fennállásának és tartósságának bizonyíthatóságára utalnak),ellenben az egyszerű élettársi kapcsolat esetében, ahol nincs ilyen „vélelem” vagybizonyíthatóság, a szerzőpáros élettársi tanúsítvány, vagy közjegyzői okiratba foglalt közösnyilatkozat bevezetését javasolja.41Jean-Brice Dassy, Marie-Gabrielle Migeon-Cros:A közös számla és az életközösségi formákA szerzők az együttélő párok által közösen nyitott és használt bankszámla (közös számla)előnyeit és hátrányait elemzik igen részletesen, figyelemmel az életközösségi formákra,és azokon belül a lehetséges, fennálló házassági vagyonjogi viszonyokra.Bevezetőképpen elmondják, hogy a francia jog háromféle státuszú bankszámlát ismer:• a magánszámla (compte personnel), mely egy személyhez kötött, és kizárólag az őrendelkezése alapján végezhetők el az egyes banki műveletek;• a közös számla (compte joint), amely két tulajdonos – házaspár vagy nem – nevéreszólóan kerül megnyitásra, akik a számla felett korlátlanul, önállóan rendelkezhetnek,egyetemleges felelősséggel; és• az osztatlan számla (compte indivis), mely több tulajdonos nevére szólóan nyitottszámla, a tulajdonosok közösen megnevezhetnek egy teljes rendelkezési joggal bírómeghatalmazottat, vagy a számla felett kizárólag együttesen, mindannyiuk aláírásávaljogosultak rendelkezni (kollektív típusú számla).A gyakorlati életben – és az együttélő párok vagyoni viszonyában – a legtöbb problémáta közös számla okozza.A szerzők ismertetik a közös számla feletti rendelkezés jogi elemeit (banki műveletek,a számla megszüntetése, a számlára befizetett összegek tulajdoni helyzete, a felekjövedelmi és vagyoni helyzete, a terhek és a hitelezői igények, a felek jogai és kötelezettségeia betéti számlák és a hitelszámlák vonatkozásában).Az igen alapos és példákkal illusztrált elemzés konklúziója alapján a szerzők a közösszámla körültekintő használatára intik a házaspárokat és élettársakat: mivel a közösszámláról bonyolított tranzakciókért a felek egyetemlegesen felelnek, az ilyen számlanyitását nem, vagy igen korlátozott mértékben javasolják azoknak a pároknak, akik a tel-


2 0 1 0. 5. s z á m42jes vagyonelkülönítés vagyonjogi rendszerén alapuló házassági szerződést kötöttek (a közösszámla jogi jellege felborítja a vagyonelkülönítést, és bizonytalan helyzetet teremt).A szerzők így teljes vagyonelkülönítés esetén a közös számla használatát szigorúan éskizárólag csak a közös háztartás és a mindennapi kiadások fedezésére javasolják használni.Ugyanígy, a pacs és az egyszerű élettársi kapcsolatban élőknek sem javasolják, hogy azilyen közös számlát a befektetések vagy megtakarítások kezelésére használják. Nem javasoljáktovábbá azt sem, hogy a párok a saját jövedelmüket vagy különvagyoni pénzeszközeiketezen a közös számlán kezeljék vagy ide utalják – erre jobb, ha magánszámlájukathasználják a felek még akkor is, ha vagyonközösségi rendszerben élnek együtt.A házassági vagyonközösségben élők esetén viszont a közös számla előnyös lehet a tekintetben,hogy jogi jellegével „elfedi” a számlára érkező pénzösszegek vagyonjogi eredetét,így hosszú távon homogenizálja a felek vagyonát, és megelőzi a jövőbeni jogvitákat.Tudósítás Brüsszelből – aktuális európai jogi- éshivatáspolitika(notar 2010/ 5 szám)Az intézmények visszatérése – a Szövetségi Közjegyzői Kamara konferenciájaProf. Robert ShillerrelA neves amerikai közgazdász professzor Robert Shiller (Yale Egyetem) 2009-ben jelentettemeg könyvét, melyben kifejti, hogy Amerikában a német közjegyzőséghez hasonlóintézményrendszer a jelenlegi fogyasztóvédelmi problémákat megakadályozhatta volna.Rámutatott a független, nem pártérdekből vezetett intézmények szerepére a piaci tranzakciókban.Kritizálta a szabad-piaci iskola módszereit, amely egy racionális kereskedelmetfeltételez, amit csak matematikai modellekkel lehet leírni. Elméleteire figyelemmelkapott meghívást Brüsszelbe. A konferenciának témája volt még a közös piaci szabályozásvalamint a közjegyző és a telekkönyv által gyakorolt közhatalom jelentősége.„A nemzetközi pénzügyi– és gazdasági válság – bizalomszerzés a jog által”(Nemzetközi Konferencia Berlinben, az Igazságügyi Minisztériumban)2010. március 10-11. között került megrendezésre a Szövetségi Igazságügyi Minisztériumbana gazdasági válságról szóló konferencia mintegy 150 szakértő részvételével Németországbólés más országokból, többek között Grúziából, Romániából, Litvániából,Oroszországból és Ukrajnából.


Közjegyzők közlönyeAz ülést az igazságügy miniszter nyitotta meg, a bevezető előadást az amerikai kereskedelmikamara elnöke tartotta, mindketten a gazdasági válság hatásait elemezték.Ebben az ügyben a kapcsolat Amerika és Németország, valamint az EU országai közöttnagyon fontos, hiszen a gazdasági válság az egész világot érintő globális probléma. Kritikátelsősorban a német csődjoggal szemben fogalmazott meg. A csődeljárást szerinte nem„vereségnek” kell tekinteni, hanem inkább esélynek az „újrakezdésre”.2009-ben 30.104 vállalkozói csődeljárás volt. Egy folyamatban lévő csődeljárás alattáltalában lehetséges a tevékenység folytatása. Új nézőpont, hogy fel kellene tenni a kérdést,hogy vajon a vállalkozás még mindig életképes-e. Lehetséges reformként a nagyvállalatokcsődjének szabályozását nevezte meg, hisz ilyen szabályozás eddig még nincs a törvényben.Azt is nehezményezte, hogy különböző csődbíróságok – a vállalat székhelyétől függően –illetékesek az ügyekben. Összehasonlításképpen, egész Amerikában 94, Németországbanpedig 182 van. Kiemelte egy központi csődbíróság illetékességének fontosságát.Dr. Tilman Götte a Szövetségi Közjegyzői Kamara elnöke még egyszer elmondta, hogya válság nem egy jogi vákuumban jött létre, ezért is nagyon fontos, hogy a megfelelő jogi„nyilakat” vessék be a krízis megszüntetése érdekében. Dr. Oliver Vossius a Német KözjegyzőiEgyesület elnöke egy mindennapi példával szemléltette a jogszolgáltatás hatásait ésjelentőségét, főleg az ingatlanforgalomban. Utalt arra, hogy a jogszolgáltatás van abban ahelyzetben, hogy az érintettek rizikóját, valamint a tranzakciós költségeket csökkentse.A két előadó abban egyetértett, hogy a csődjog és a tőkepiaci jog megtett mindent, amita válság legyőzése érdekében tehetett. Kifejtették, hogy a válság és a pénzügyi piac egykonzekvens, tiszta igazságszolgáltatást kíván, valamint, hogy a felelősségi szisztéma európaiszintű szabályozása csak akkor lehetséges, ha EU szinten teljes harmonizáció történik.43Digitális Archivumok Európában(Az európai közjegyzők találkozója Berlinben– Notaries of Europe News 2010 június)Idén tavasszal az európai közjegyzők találkoztak Berlinben, hogy megosszák tapasztalataikata közokiratok archiválásáról. A közjegyzők szerte Európában ismertek arról, hogyaz állampolgárok és a gazdasági élet szereplői által kötött szerződéseket őrzik, a közhatalombirtokában azzal a kötelezettséggel, hogy a dokumentumokat tökéletesen, eredetiállapotukban óvják meg, mivel közokiratként alapvető bizonyítékként szolgálnak.A dokumentumok papír alapú őrzése ugyan klasszikus módja e feladat teljesítésének,ugyanakkor költséges és problémát okoz a tárolás is. Ezért számos országban a kormányzatelvárásokat fogalmaz mega közjegyzőkkel szemben, hogy optimálisabb lehetőségeittalálja meg a dokumentumok őrzésének. Ezzel párhuzamosan gyakran a közjegyzői okiratokcsak elektronikus formában kerülnek kibocsátásra. Ezek a példák is oda vezettek,hogy a digitális archiválási technikákat alkalmazni kezdték a dokumentumok őrzésénél.


2 0 1 0. 5. s z á m44Szembenézve e kihívásokkal, 11 ország delegációja vett részt azon a berlini konferencián,ahol kicserélhették tapasztalataikat és a gyakorlati tudnivalókat az archiválássalkapcsolatban. A résztvevőknek lehetőségük volt bemutatni a különböző technikai megoldásokat,mely alapján megállapítható, hogy tagországok széles skáláját alkalmazzák ennek,így e téren a tagállamok fejlettsége is eltérő. Egyes országok még csak most kezdtékkiépíteni a rendszerüket, míg mások a dokumentumok elektronizálása terén olyan szintreértek, hogy pár éven belül a „zéro papír” kibocsátást is megvalósíthatják.Dr. Horváth Gyöngyiügyvezető, közjegyzőhelyettesDr. Varga Krisztinaügyvezető, közjegyzőhelyettes


Szakmai SajtófigyelőKözjegyzők közlönye45Jogtudományi Közlöny„Jelszó a takarékosság, mindenben. Mintha árlejtés előtt állnánk: úgy kinálják a reformokataz olcsóság czége alatt. (…) Az olcsóságot némelyek az eljárás oly szükséges kellékének tekintik,mint mi az alaposságot és egyszerűséget.” – e szavakkal Ökröss Bálintot idézi a JogtudományiKözlöny idei évfolyam 7-8. (összevont) számában Pallós Nikoletta A kis értékű követelésekeurópai eljárása a magyar jogi környezetben címmel megjelent cikkében, majd megállapítja:ma már nemcsak a nemzeti, de az európai jogalkotót is az eljárások gyorsításának ésegyszerűsítésének gondolata hatja át az eljárások költségeinek csökkentése mint cél szemelőtt tartásával.Az Amszterdami Szerződés jogosította fel az Uniót, hogy a tagállamok polgári eljárásjogaterületén is elkezdje a harmonizációt, e folyamatnak már az elején jelentkezett azigény a határokon átnyúló bagatell követelések érvényesítésének egyszerűsítésére. 2009.január elsején hatályba is lépett az Európai Parlament és az Európai Tanács 861/2007.rendelete (a továbbiakban: rendelet) a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről.Egy sui generis eljárástípus jelent meg európai szinten, amelynek alkalmazásaugyanakkor a nemzeti eljárási szabályok mellett, az azok adta keretek között történik.A szerző értékelésében komoly sebet ejtett a harmonizáción az, hogy a rendelet sajátalkalmazását fakultatív jellegűvé tette: azaz egy speciális nemzetközi elemmel (eltérő lakóhely)bíró jogviszony esetén a jogosult választhat, hogy az eddigi magyar jog vagy arendelet szabályai szerint indítja meg az eljárást. Ezáltal csorbát szenved az egyszerűsítésgondolata is, hiszen a bonyolítja a helyzetet, hogy a jogosult immár érdekeltté válik abban,hogy mérlegeljen, összehasonlítson, melyik eljárásrend szerint hozhat kedvezőbberedményt számára az igényérvényesítés. További problémát jelent, hogy mindazokbana kérdésekben, amelyeket a rendelet nem szabályoz, az eljáró bíróság államának eljárásjogátkell alkalmazni. A „foltszerű” szabályozási struktúrából adódóan számos esetben anemzeti jogoknak kell kitölteni a hézagokat. Nehéz vitatkozni a szerzőnek azzal a megállapításával,miszerint amíg nem nyer kizárólagos és teljes felhatalmazást egy adott területenaz EU, addig a hézagkitöltő nemzeti szabályok érvényesülése az eljárás során nemaz olcsóság, hanem éppen a költségnövelés irányába megy.A rendelet alkalmazási köre a 2000 euró alatti polgári és kereskedelmi ügyből fakadókövetelésekre terjed ki; a polgári és kereskedelmi ügy fogalmára nézve a Brüsszel-I. rendeletmár kipróbált és bevált fogalma irányadó. A törvénykezés reformja, saját kiadás, Budapest, 1880., 64-65.


2 0 1 0. 5. s z á m46A magyar peres eljárásban eddig szokatlan módon az eljárást formanyomtatvány alapúkeresetlevéllel kell megindítani (bár megjegyzendő, hogy 2011. január 1-től a Pp. isbevezeti a formanyomtatványon előterjesztendő kereset fogalmát a vállalkozások egymásközti pereiben). A rendelet szerint a kereset (nem pedig a keresetlevél !) elutasítható, ha akövetelés nyilvánvalóan alaptalan. Ez ütközik a jelenleg érvényes magyar jogfelfogással,hiszen az Alkotmánybíróság az 59/1993. (XI.29.) AB határozatában a magyar Pp. ugyanezenszabályát megsemmisítette, most viszont EU-s tagságunkból eredően ez a megítélésünkszerint alkotmányosan aggályos jogintézmény visszaszivárog a magyar jogba. Pallósrögzíti, hogy más – elsősorban az angol jog által befolyásolt – jogrendekben a nyilvánvalóanalaptalan, rosszhiszemű, eleve sikertelen követelések sommás érdemi elutasításanem ismeretlen, így például az USA-ban létezik a „frivoulous claim” doktrina, más angolszászországokban pedig a „vexatious litigation”, amiből azt a következtetést vonja le, hogyamennyiben a bírósághoz fordulás európai alapjogát ugyanúgy elismerő és érvényesítőEgyesült Királyság alkalmaz ilyen eszközöket, akkor az ugyanazon európai standardokalá tartozó Magyarország is „megfontolhatja” ilyen lehetőség bevezetését. További érdekessége a kis értékű követelések európai eljárásának, hogy az „A” formanyomtatványonelőterjesztett keresetlevél nyomán a bíróság 14 napon belül megküldaz alperesnek egy ún. „C” válasz-formanyomtatványt, s az alperes ezen, vagy anyomtatvány mellőzésével, de írásban válaszol; ha ezt a kötelezettségét elmulasztja, abíróság köteles ítéletet hozni. Ezen a ponton az eljárás megint élesen ütközik hazai jogrendünkkel.A magyar eljárás szóbeli, a bíróság a keresetlevelet csak mintegy előkészítőjelleggel kézbesíti az alperesnek, a cselekmény (idézés) lényege a fél megjelenésreés későbbi nyilatkozattételre történő felhívása. A rendelet szerint azonban tárgyalás epertípusban főszabályként nincs, így a keresetlevél ezen megküldése (közlés) az alperesszámára egyben a kereset közlése is. A magyar szabályok szerint az elsőfokú eljárásban akereset megváltoztatható – erről a lehetőségről a rendelet nem szól, ami viszont – az eztesetlegesen korlátozó szabály beiktatása hiányában – az eljárás elhúzódását eredményezhetitekintettel a fentebb írtakra, azaz arra, hogy a rendelet a hazai jogok kiegészítőjecsupán (foltszerű szabályozás).A szerző ezt követően kitér a kézbesítési szabályok bonyolultságából adódó nehézségektaglalására, azonban ennél érdekesebbnek találjuk a jogorvoslat terén jelentkezőegy további sajátosság ismertetését, amelyből szintén feszültség keletkezhet a magyarjogrendbe való beillesztéssel. A jogorvoslat tekintetében a szabályozási megoldás az,hogy a rendelet nem tartalmaz sui generis perorvoslati szabályokat (életbe lép tehát azA magunk részéről ezzel a szerző által követett érveléssel messzemenően nem értünk egyet. Egyrészről uniós tagságunkokán nem „megfontolás” tárgya Magyarország részéről, hanem a rendelet létrejöttével kötelezően alkalmazandóe szabály, másrészről nem tartjuk alkalmasnak az Alkotmánybíróság az említett AB határozatban lefektetett, komolyérveken alapuló szakmai levezetését pusztán azon az alapon a „szemétdombra” vetni, hogy ami az Egyesült Királyságnakjó, az legyen jó Magyarországnak is.Ez az összeütközés pedig azért aggályos, mert az eljárás garanciális alapelvi szintjén jelentkezik.


Közjegyzők közlönyeaz alapelv, hogy mindazon esetek, amelyeket a rendelet nem szabályoz, a tagállami jogalapján rendezendők), csupán előírja a tagállamok tájékoztatási kötelezettségét a felekszámára rendelkezésre álló jogorvoslati módokról. Magyarország ennek a kötelezettségéneka 2056/2008. (V.9.) Korm.határozatban tett eleget – természetesen – oly módon,hogy a Pp. szabályainak alkalmazását rendeli el a kis értékű per európai szabályai szerintszületett ítélet elleni jogorvoslat tekintetében. Pallós Nikoletta rámutat: a Magyarországonperelt alperesek hátrányos megkülönböztetésben fognak részesülni, mivel a magyarjogban már jelenleg is élő kisértékű perek (Pp. V. rész, 387-394/A. §) szabályozása szerintfellebbezésnek csak az elsőfokú eljárás szabályainak lényeges megsértése vagy az ügyérdemi elbírálásának alapjául szolgáló jogszabály téves alkalmazása esetén van helye, míga fenti utaló szabály révén a rendelet szerinti kisértékű peres eljárásban marasztalt alperesekrea jóval szélesebb fellebbezési alapot engedő általános szabályok vonatkoznak. Akülönbségtétel felperesi oldalról is aggályos, hiszen a felperes annak ismeretében döntheta rendelet szerinti eljárás vagy a kisértékű per Pp.-ben szabályozott eljárása között, hogyismeri a fellebbezés esetén irányadó eltéréseket is. Tekintettel arra, hogy az alperesreoktrojálva van a perbeli pozíciója, eltérő eljárási helyzetbe kerülhet pusztán a felperesakaratától függően. Kétséges, hogy a törvény előtti egyenlőség elve teljes mértékbenérvényesül, amikor az azonos alapokon nyugvó, érdemben nem különböző igények érvényesítésétcélzó eljárásokra különböző eljárási rezsimet alkalmaz a jogalkotó, ráadásul azellenfél választásától függő módon.A fentiek alapján akár az EU-szkeptikusság is belénk férkőzhet, a szerző mindenesetreidáig nem jut el cikke végén, pusztán azt rögzíti szellemesen, hogy úgy tűnik, a harmonizáltállapothoz a legnagyobb diszharmónián keresztül vezet az út az EU-ban. A harmonizáltállapotot pedig talán egy teljesen egységes európai polgári peres kódex jelentené.47Európai JogAz Európai Jog 2010. májusi számában is olvashatunk a fenti témáról. Dr. Horváth E.Írisz jegyzi a Kis értékű követelések európai eljárása Egy új alternatíva? című dolgozatot.A szerző kiemeli, hogy hosszas jogalkotási folyamat eredményeként fogadták el a861/2007/EK, más néven Bagatell-rendeletet, ami több szempontból is mérföldkőnektekinthető, legfőképp azért, mert a kis értékű követelések európai eljárása az első, közösségiszinten szabályozott polgári peres eljárás.A rendelet célja a határokon átnyúló, kis értékű követelésekkel kapcsolatos ügyekelbírálásának egyszerűsítése, felgyorsítása és a költségek csökkentése. E szerző szerintis gondolkodásra serkentő rendelkezés, hogy az európai bagatell eljárás a tagállami jogszabályokszerinti eljárások alternatívájaként áll a peres felek rendelkezésére. Továbbrasincs tehát egységes, a nemzeti eljárások helyébe lépő eljárásrend pusztán a mostanáig


2 0 1 0. 5. s z á m48egyetlen másik, közösségi szinten szabályozott polgári eljárás, az európai fizetési meghagyásoseljárás új alternatívája jött létre. Az alternativitás a gyakorlatban akként érvényesül,hogy amennyiben egy külföldi hitelező szeretne egy adóssal szemben 1000euró vonatkozásában eljárást kezdeményezni, azt ötféle úton teheti meg: a tagállami jogáltal rögzített fizetési meghagyásos eljárás, az európai fizetési meghagyásos eljárás, anemzeti jog által szabályozott kisértékű peres eljárás , ezen új, a 861/2007/EK rendelettelbevezetett bagatell eljárás keretében, valamint esetlegesen a nemzeti jog által szabályozottmás polgári eljárás keretében is. A felperes döntési lehetősége ugyanakkortagállamonként eltér, azaz tagállamonként más igényérvényesítési lehetőségek állnakrendelkezésre, így az európai jogalkotás által létrehozott eljárástípusok (európai fizetésimeghagyásos eljárás, illetve európai bagatell eljárás) mellett alternatívaként továbbra isdivergálnak az egyes nemzeti eljárások olyannyira, hogy az európai bagatell eljárás méga határokon átnyúló ügyekben sem kötelező.E cikk szerzője is rámutat arra, mennyire aggályos, hogy a rendelet figyelmen kívülhagyja az alperes álláspontját és érdekeit. Sőt, Horváth odáig is elmegy, hogy kijelenti:az alperes akaratautonómiájának ilyen mértékű háttérbe szorítása indokolatlan, hiszenezáltal a perben egyébként is sokkal kiszolgáltatottabb helyzete tovább romlik.A polgári és kereskedelmi ügyek (a rendelet tárgyi hatálya) kapcsán kiemeli, hogya tárgyi hatály alól kivont területek tagállamonként eltérő szélességgel bírnak, ami arendelet egységes alkalmazhatósága ellen hat. A jogbiztonság ellen ható szabályozás továbbá,hogy a rendelet tárgyi hatálya alá való tartozásra vonatkozó két legfontosabb feltételneknem egy időben kell érvényesülnie: míg a 2000 eurós értékhatár alá tartozásnaka keresetlevél bíróság általi kézhezvétele időpontjában, addig az ügy határokon átnyúlójellegének a keresetlevél bírósághoz való benyújtása időpontjában kell fennállnia; a kétidőpont között hetek is eltelhetnek. Külföldi elemzők is rámutattak már annak fontosságára,hogy a két feltételnek egy időben kellene fennállnia, és ez az időpont a keresetlevélbírósághoz való benyújtásának időpontja kellene legyen. További akadálya a rendeletegységes alkalmazhatóságának az, hogy a követelés összegének meghatározása az egyesnemzeti jogok alapján történik, itt hívja fel a figyelmet a szerző azokra a tagállamokra,amelyek nem tartoznak az euró-zónához. A napjainkban gyakori és szélsőséges árfolyam-ingadozásokeredményeképpen ugyanaz a követelés egyik nap a rendelet hatályaalá tartozik, másik nap már nem.Mi minősül határokon átnyúló ügynek? Az az ügy, amelyben legalább az egyik fél azeljáró bíróság székhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban rendelkezik állandó lakóhellyelvagy szokásos tartózkodási hellyel. Az állandó lakóhely meghatározása kapcsán alakóhely fogalmára a tagállami jog irányadó, a székhely fogalmára pedig a létesítő okiratszerinti székhely, központi ügyvezetés helye bír meghatározó szereppel. Az alperesnek va- Magyarországon: Pp. V. rész, 387-394/A. § Magyarország kivétel, nálunk a nemzeti bagatell eljárás és a fizetési meghagyásos eljárás egymásra épül.


Közjegyzők közlönyelamely tagállamban kell lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkeznie. Mivelazonban a felperesre nézve nincs rendelkezés a rendeletben, adódik a következtetés, hogya felperes lakóhelyének nincs jelentősége a joghatósági szabályok kapcsán. A jogirodalommegosztott abban, vajon lehet-e felperes a rendelet szerinti eljárásban egy harmadik állambanlakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező személy. Ez az eset előállhatúgy is, hogy a felperes a kérelme benyújtását követően elköltözik egy másik – adott esetbenUnión kívüli – államba. A szerző arra jut – összhangban a rendelet céljával is –, hogy a fentiesetekben is megindulhat, illetve folytatódhat a rendelet szerinti eljárás. Megeshet tehát,hogy magyar bíróság előtt folyamatban lévő eljárásban mind a felperes, mind az alpereslakóhelye, illetőleg szokásos tartózkodási helye Magyarországon van.A rendelet kapcsán a személyi hatály kérdése csak közvetett módon merül fel, hiszena rendelet címzettjei a tagállamok kijelölt bíróságai. Bíróságok alatt az állami, hagyományosértelemben vett bíróságokat kell értenünk, azaz a rendelet hatálya nem terjed ki aválasztottbíróságokra, sem pedig a vitarendezés egyéb útjaira. A tagállamokban mindenholaz alsó szintű bíróságok bírnak hatáskörrel a kis értékű követelések európai eljárására,az adott bíróságon eljáró személyek tekintetében pedig minden tagállam esetébena saját polgári eljárásjogi kódexre való utalást találhatunk, ami – mint azt már eddigtöbbször rögzíthettük e rendelet kapcsán – a jogérvényesítés nehezítése irányába hat. Enehézséget ugyanakkor oldja az a rendelet preambulumába bekerült kitétel, hogy a bíróságnaktagja kell legyen egy a nemzeti joggal összhangban bírói képesítéssel rendelkezőszemély is. Erre azért volt szükség, mert a nemzeti bagatell eljárásokban eljáró bírótilletően többféle megoldás érvényesül Európa országaiban: az Egyesült Királyságbanpéldául járási bíró, Franciaországban bírósági titkár intézi ezeket az ügyeket. A szerzőfontosnak tartja hangsúlyozni annak jelentőségét, mennyire káros ez utóbbi helyzetneka változatlanul hagyása: az eljáró bíró bírósági hierarchiában elfoglalt helyének szélesenértelmezett meghatározása az igazságszolgáltatásba vetett bizalom meggyengüléséhez,sőt, jogbizonytalansághoz vezethet.A rendelet személyi hatálya kapcsán a kérelmező személyére nézve nincs különösrendelkezés, így az egyes nemzeti jogok szerint aktív perbeli legitimációval felruházottszemélyek mind kezdeményezhetik az eljárást.Végül a területi hatállyal kapcsolatban az emelhető ki, hogy a rendelet Dánia kivételévelaz Európai Közösség valamennyi tagállamában alkalmazandó. Dánia nem veszrészt a polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködésben, azEgyesült Királyság és Írország pedig külön nyilatkozatot tett arra nézve, hogy részt kívánnakvenni a rendelet alkalmazásában.Összegzésként a szerző arra az ellentmondásra világít rá, ami a fentiek alapján a rendeletmegismerőiben is kialakulhatott: a határokon átnyúló, kis értékű követelésekkelkapcsolatos ügyek elbírálásának egyszerűsítését és felgyorsítását, mint a rendelet megalkotásánakelsődleges céljait beárnyékolják azok a jellegzetességek, ahol felismerhető,hogy a jogalkotó kevésbé mert, illetőleg tudott elszakadni a tagállami eljárási szabályoktól49


2 0 1 0. 5. s z á m50jogi és politikai okokból is. Nem szabad ugyanakkor elfelejteni annak jelentőségét, hogyez az első közösségi peres eljárás. Az egyes államok szuverenitáshoz való ragaszkodásarévén azonban a jogforrás sokat veszít értékéből, hiszen gyakorlatilag csak a leglényegesebbkérdések, főbb eljárási irányvonalak kerültek rögzítésre; ezek pontos tartalommalvaló kitöltése a nemzeti jogalkotók feladata. „[A] célzott jogegységesítéssel szemben egy olyan’egységes’ eljárás jött létre, melynek szabályai tagállamonként más-más tartalommal bírnak” –zárja írását Horváth E. Írisz egyetemi tanársegéd.Dr. Székely Erika közjegyzőhelyettes


A MOKK 2010. évi 4. számújogi hírlevele (kivonatos közlés)Közjegyzők közlönye51Jogszabály ismertetőA Magyar Közlöny 2010. június 28-i 108. számában került kihirdetésre az egyes elektronikuseljárások módosításáról szóló 2010. évi LIX. törvény, amelynek 3. § (9)-(13) bekezdéseimódosítják a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvényt (Fmhtv.).A módosítások a tényleges helyzethez igazítják a jogszabályt.Az Fmhtv. alábbi rendelkezései módosulnak 2010. június 29-i hatálybalépéssel:Az Fmhtv. 11. § (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:(Az elektronikus úton beadványt kizárólag erre rendszeresített űrlapon lehet benyújtani,és a beadványt)„a) minősített elektronikus aláírással és minősített időbélyegzővel kell ellátni.”Azaz nincs helye a kormányzati ügyfélkapu használatának (a gyakorlatban eddig semvolt).Az Fmhtv. 11. § (1) bekezdésének b) pontja, valamint 16. § (4) bekezdése hatályát veszti.Azaz nincs helye a kormányzati ügyfélkapu használatának és a központi elektronikus kézbesítésiszolgáltató közbejöttének az iratkézbesítéskor (a gyakorlatban eddig sem volt).Az Fmhtv. 26. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:„(1) Ha a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem hivatalból történő elutasításánakvagy az ügy áttételének nincs helye, és ha nem kell a felet a hiányok pótlására felhívni,vagy a fél a hiánypótlási kötelezettségének eleget tett, a közjegyző az ellenfél meghallgatása(nyilatkoztatása) nélkül köteles a fizetési meghagyást kibocsátani. A közjegyző afizetési meghagyást legkésőbb a kérelem beérkezésétől számított tizenöt napon belül –elektronikus úton beadott kérelem esetén három munkanapon belül – papír alapon bocsátjaki. A közjegyző a fizetési meghagyást elektronikusan bocsátja ki és kézbesítteti afélnek, ha e törvény elektronikus kézbesítést ír elő.”Kikerült az elektronikus tértivevény törvényre való utalás.Az Fmhtv. 43. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:„(6) Az illeték megfizetésének megtörténtét a bíróság ellenőrzi.”Azaz nem kell ellenőriznünk, hogy a fellebbezési illetéket a fél lerótta-e!A módosítás egyik legfontosabb elemeként az Fmhtv. az európai fizetési meghagyásoseljárással összefüggésben új rendelkezéseket vezet be a következők szerint:Az Fmhtv. 59. §-a a következő (10) és (11) bekezdéssel egészül ki:


2 0 1 0. 5. s z á m52„(10) Az európai fizetési meghagyásos eljárásban a beadványokat kizárólag papír alaponírásban az eljáró közjegyzőnél lehet előterjeszteni, e törvénynek a MOKK rendszerérevonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók. Az európai fizetési meghagyásos eljárásbankizárólag papír alapú beadványok alkalmazhatók; az eljáró közjegyző az iratokat papíronállítja elő, és kézbesítteti a félnek.(11) Az európai fizetési meghagyásos eljárásért a közjegyző részére külön jogszabály szerintmeghatározott módon eljárási díjat kell fizetni; a 42. § (1) és (2) bekezdését, és a 46. § (3)–(5)bekezdését nem lehet alkalmazni. Az európai fizetési meghagyás végrehajtásának elrendeléséértaz 55. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott összegű díjat a közjegyző részére különjogszabály szerint meghatározott módon kell megfizetni, a díj az eljáró közjegyzőt illeti.”Az európai fizetési meghagyásos eljárást tehát kizárólag papír alapon, a MOKK rendszerénekmellőzésével kell lefolytatni. Mivel az eljárást teljesen egészében a közjegyzőkfolytatják le, abban a MOKK-nak nincs szerepe, ezért az eljárásért fizetett díj teljes egészébena közjegyzőknél marad.Végül jelzem, hogy a MOKK Jogi Irodája segédletet készít az európai fizetési meghagyásoseljárás ügyintézésével kapcsolatban, amelyet hamarosan megküldünk a TiszteltKollégáknak.MiscellaneaTájékoztató a fizetési meghagyásos eljárásban a mentesítési kérelmek elintézésének rendjérőlA fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény 9. §-ának (4) bekezdése szerint aközjegyző a MOKK elnökétől írásban, az érintett időszakot legalább harminc nappal megelőzőenkérheti, hogy az általa megjelölt, legalább ötnapos és évente legfeljebb hatvannapos folyamatosidőszakra a fizetési meghagyásos eljárásban a közreműködés alól mentesítse. A MOKK elnöke(elnökhelyettese) a mentesítést csak fontos okból, így különösen az ügyfelek érdekeinek védelmeés a MOKK rendszerének folyamatos és biztonságos működtetése érdekében tagadhatja meg. Aközjegyző a mentesítés időszakában és az azt megelőző tizenöt napban új ügyet nem kap, a folyamatbanlévő ügyekben pedig – szükség esetén – gondoskodnia kell a helyettesítéséről.A MOKK rendszere úgy került kialakításra, hogy a mentesítést megelőző 15 napban újügy már nem kerül kiszignálásra a mentesítéssel érintett közjegyzőre. Ez egyúttal azzal is jár,hogy ahhoz, hogy ez tartható legyen, illetve hogy a mentesítés rögzíthető legyen, a mentesítéstlegalább 15 nappal a mentesítéssel érintett időszakot megelőzően rögzíteni kell.Erre figyelemmel a mentesítés iránti kérelmet – az Fmhtv. 9. §-ának (4) bekezdésével összhangban– legalább a mentesítéssel érintett időszaknál 30 nappal korábban be kell nyújtani.Természetesen a Kamara tisztában van vele, hogy bizonyos helyzetekben ezt a 30 naposhatáridőt nem lehet tartani, így a MOKK elnöke a lehetőségekhez mérten rugalmasan kezelia mentesítés iránti kérelmeket. Azonban ennek is van korlátja, mégpedig az a 15 napos ha-


Közjegyzők közlönyetáridő, amelyen belül új ügy már nem kerül kiszignálásra. Ezért, amennyiben a mentesítéstmegelőző 15 napon belül kerül benyújtásra a kérelem, az el lesz utasítva.Az érintett időszakot megelőző 30. és 16. nap között lehetőleg csak kivételes esetben lehetigényelni a mentesítést.Ha valamilyen kivételes és kimenthető oknál fogva (pl. betegség, baleset) a mentesítésreokot adó körülmény a mentesítést megelőző 15 napon belül merül fel ezt a mentesítési kérelemindokolásában ezt feltétlenül fel kell tüntetni, ugyanis csak a megfelelő indok ismeretébenvan lehetősége a MOKK elnökének kivételesen engedélyezni a mentesítést. Erre valóbancsak kivételes és indokolt esetben kerülhet sor.A mentesítési kérdésekkel kapcsolatban a MOKK Jogi Irodájának munkatársai azalábbi elérhetőségeken készséggel állnak rendelkezésre: Rák Viktor (rak.viktor@kamara.mokk.hu,06-1-489-4880), Gyimóthy Eszter (gyimothy.eszter@kamara.mokk.hu,06-1-489-4880)53Tőlünk kérdeztékHogyan kaphatja vissza a fél a már lerótt illetéket, ha a végrehajtási záradékolási ügyet abíróság áttette megszűnt hatáskörére hivatkozva a közjegyzőhözAzokban az esetekben, amikor a bíróság olyan kérelmek áttétele mellett dönt, amikorhatásköre időközben megszűnt, de áttételnek helye van (tehát az illetékességgel és hatáskörrelrendelkező hatóság megállapítható) egyúttal – figyelemre az illetékekről szóló 1990. éviXCIII. törvény (Itv.) 80. § (1) bekezdésének f) pontjában foglaltakra („ha az illetékfizetésrekötelezett jogszabály téves értelmezése folytán a szabályszerű illetéknél többet fizetett) ahatározatát (végzését) a székhelye szerint illetékes állami adóhatóságnak is meg kell(ene)küldenie (Itv. 81. § (2) ebk.) abból a célból, hogy az ügyfél a lerótt illetéket visszakapja.Ha ezt nem teszi meg, akkor két módon juthat az ügyfél a lerótt illetékhez:• ha a bíróság az áttételről hozott végzésében a lerótt illeték sorsáról egyáltalán nemrendelkezett, akkor kérnie kell a bíróságtól a végzés Itv. 80. § (1) bekezdés f) pontjánakmegfelelő kiegészítését, és ennek a bíróság székhelye szerint illetékes államiadóhatóságnak történő megküldését;• ha a bíróság ennek nem tesz eleget, akkor az ügyfélnek a lakóhelye/székhelye szerintilletékes adóhatósághoz kell fordulnia. Ehhez azonban mindenképpen szükségvan azokra az okiratokra, melyek kétséget kizáróan alátámasztják, hogy az illetékbélyegérvénytelenítése ellenére eljárás lefolytatására nem került sor, az adotteljárásra hatáskörrel rendelkező közjegyző eljárásáért pedig nem illetéket, hanemeljárási díjat kell fizetni. Célszerű ilyenkor, ha a közjegyző az áttett iratot (melyenaz érvénytelenített illetékbélyeg található) lemásolja, és az eredetit visszaadjaaz ügyfélnek az áttételt elrendelő végzéssel együtt. Az ügyfél ezzel és egy kére-


2 0 1 0. 5. s z á m54lemmel tud az APEH-hez fordulni, melyben hivatkozni kell arra, hogy az általakezdeményezett, és illetékköteles eljárás átkerült a közjegyzőkhöz, ahol az eljárásmár díjköteles. Így végül is érvényes az a kitétel, hogy az ügyfél jogszabály tévesértelmezése folytán a szabályszerű illetéknél (mely itt jelen esetben nulla) többetfizetett. A többi dokumentum pedig igazolja, hogy a bírósági eljárás lefolytatásanem történt meg.Fizetési meghagyásos eljárás1. Egymillió forint pertárgyérték fölött van helye fizetési meghagyásnak?Van. Az Fmhtv. 3. §-ának (2) bekezdése és a Pp. 314. §-ának (1) bekezdése ugyanisnem arról rendelkezik, hogy egymillió forint ügyérték felett nincs helye fizetési meghagyáskibocsátásának, hanem arról, hogy alulról számolva eddig az ügyértékig nincs helyeperindításnak. Azt semmi nem tiltja, hogy a fél egymillió forintot meghaladó igényétfizetési meghagyásos eljárásban érvényesítse. Ilyen értelemben nincs felső értékhatára azFMH eljárásnak.Kiemelendő, hogy a perindítási korlátozás a munkaügyi jellegű pénzkövetelésekszempontjából nem releváns, azaz 1 Ft-os ügyértéktől helye van mind munkaügyi pernek,mind fizetési meghagyás kibocsátásának. Az Fmhtv. 3. §-ának (4) bekezdése pedig bizonyosmunkaügyi tárgyú pénzköveteléseket eleve kizár a fizetési meghagyásos eljárás köréből– ügyértékre tekintet nélkül. Utóbbiak tekintetében csak perindításnak van helye.2. Lehetséges-e egy rendőrkapitányság ellen fizetési meghagyást kibocsátani?Igen. A rendőrkapitányság költségvetési szerv, tehát jogi személy. A kérelemben akötelezett személytípusaként a „20”-as (költségvetési szerv) kódot kell megjelölni.3. Kell-e nyilatkoznia az FMH kérelmen képviseleti jogosultságáról a törvényes képviselőnek?Nem. Az Fmhtv. 10. §-ának (4) bekezdése értelmében az FMH kérelmen az alábbinyilatkozatot csak a meghatalmazottnak kell megtennie:„A meghatalmazott kijelenti, hogy az ügyben érvényes és hatályos írásbeli meghatalmazássalrendelkezik, illetve képviseleti jogosultsága az ügyben jogszabály alapján fennáll.”A nyilatkozat tehát egyértelműen csak a meghatalmazottakra értelmezhető. Az aszöveg, hogy „képviseleti jogosultsága az ügyben jogszabály alapján fennáll” a meghatalmazottkénteljáró jogtanácsosra vonatkozik, hiszen ő a felet a jogtanácsosi tvr. alapján,külön alakszerű meghatalmazás nélkül, a jogtanácsosi igazolványával igazolható módon,de meghatalmazottként képviseli.Azaz: szülőt, gyámot, gondnokot, cégvezetőt, igazgatót, elnököt stb. nem hívhatja fela közjegyző hiánypótlásra azért, mert nem nyilatkozott a képviseleti jogról. ez az Fmhtv.


Közjegyzők közlönye10. §-ának (4) bekezdése alapján nekik nem kötelező – sőt mivel nem meghatalmazottak,nem is tehetnek ilyen nyilatkozatot. Azaz ha a képviseleti kód 83, vagy 1011-1059, ilyennyilatkozattételre a képviselőt nem lehet felhívni.554. A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet nyújtott be elektronikus úton a kft. nevébenaz ügyvezető. Nem jelölte meg az űrlapon a képviselő nevét, címét. Ezt a cégnyilvántartás alapjánbe lehet-e írni hivatalból történt javításként vagy a kérelmet hiánypótoltatni kell?Ebben az esetben hiánypótlási felhívást kell kiadni, itt ugyanis nem pusztán egy lefelejtettés hivatalból megállapítható adatról van szó, hanem arról, hogy egyáltalán kitőlered a nyilatkozat.A jogi személyt ügyvéden kívül képviselheti meghatalmazottként az alkalmazottja[Pp. 67. § (1) i)] és jogtanácsosa is. Amennyiben nincs meghatalmazott, akkor a jogiszemélyt csak a törvényes képviselője képviselheti. Tekintettel arra, hogy az ügyvezetőegyúttal alkalmazott is lehet, képviseleti jogosultsága két jogcímen is fennállhat, ezértsemmiképpen nem mellőzhető a helyzet tisztázása végett a hiánypótlás.5. Jogi személy által benyújtott kérelmeken a jogi előadó elfelejtett nyilatkozni a képviseleti jogosultságáról.Mi a teendő ebben az esetben?A jogi előadót az eljárásban az ügyvéd jogállása illeti meg, tehát meghatalmazottnakminősül [Pp. 67. § (2) bek.]. Mivel a meghatalmazotti képviseleti jogosultságról szólónyilatkozat az Fmhtv. 10. §-ának (4) bekezdése alapján kötelező, – és nem a 20. § (1) bekezdésealapján –, e nyilatkozat elmulasztása nem elutasítási ok, viszont hiánypótolásrakell felhívni a felet. Erre az alábbi szövegezésű végzést javasoljuk:„A közjegyző/közjegyzőhelyettes a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L.törvény (a továbbiakban: Fmhtv.) 21. §-ának (2) bekezdése alapján felhívja a jogosultat,hogy a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelme alábbi hiányait e végzés kézbesítésétőlszámított 15 nap alatt pótolja.Fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmén nyilatkozzon arról, hogy az ügybenérvényes és hatályos írásbeli meghatalmazással rendelkezik, vagy képviseleti jogosultságajogszabály alapján fennáll (jogtanácsos, jogi előadó esetén) [Fmhtv. 10. § (4) bek.].Amennyiben a felhívásnak a fenti határidő alatt nem tesz eleget, vagy a kérelmétismételten hiányosan nyújtja be, azt a közjegyző/közjegyzőhelyettes elutasítja.Ez ellen a végzés ellen fellebbezésnek helye nincs.”6. Mi a teendő, ha a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmen megjelölt meghatalmazottneve és az elektronikus aláíráshoz kapcsolódó név nem egyezik meg?Hiánypótlási felhívást kell kibocsátani (1.2.1. minta) azzal, hogy a meghatalmazottírja alá a kérelmet, vagy az aláírót képviselőként tüntessék fel az űrlapon. A kérelmethivatalból azért nem lehet elutasítani, mert nem az biztos, hogy az aláíró jogi képviselő,így az Fmhtv. 24. §-a (1) bekezdésének j) pontja nem alkalmazható.


2 0 1 0. 5. s z á m567. A fizetési meghagyásos eljárás során a Társasház közös képviselője – mely jelen estben egy kft. –kizárólag elektronikus úton adhatja be a kérelmét?Nem. Az Fmhtv. 11. §-ának (3) bekezdése szerint a jogi képviselővel rendelkező fél ésa jogi személy fél beadványát kizárólag elektronikus úton terjesztheti elő. Erre figyelemmela jogi személyiséggel nem rendelkező jogalany társasház beadhatja a kérelmet papíralapon is, mert az eljárásban ő a fél, és nem jogi személy. A képviselő személye ugyanisaz iratbeadás szempontjából irreleváns.8. Az fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmen kötelező-e feltüntetni a kamatkövetelést,illetve a parkolási ügyben miért nem követelnek soha kamatot?A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 15/C. §-ának (3) bekezdése alapjánparkolási ügyekben a díj és pótdíj után késedelmi kamat nem követelhető! Következésképpennem hiba, ha a parkolócég nem kér kamatot. A kamat adatok – bár az Fmhtv.20. §-a felsorolja a járulékot is a kötelező adatok között – a 22/2010. IRM rendelet 1.mellékletének 4.7. pontja alapján nem kötelező adatok. Azaz ha üresen hagyja a jogosulta mezőt, akkor értelemszerűen a járulékigénye 0 Ft.Tekintettel arra, hogy a fizetési meghagyásos eljárásban fokozottan érvényesül kérelemhezkötöttség elve, ha nem jelöl meg kamatkövetelést a fél, akkor nincs kamat igénye.A jogosultat még a törvény sem kötelezheti arra, hogy követeljen kamatot.9. A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemben a jogosult a követelés lejárati idejét megelőzőidőszakra is követeli késedelmi kamat megfizetését. Ebben az esetben helye van-e a kérelemelutasításának?Nem. A fizetési meghagyásos eljárás során a kérelem érdemi elbírálásra nincs lehetőség,így ez a kérdés – a kamatkövetelés jogszerűsége – sem vizsgálható: ki kellbocsátani a fizetési meghagyást. A kötelezett ellentmondással élhet csak a kamatkövetelésvagy annak egy része ellen is, azaz ha nem tartja alaposnak a jogosult igényét,jogorvoslattal élhet.Emellett meg kell jegyezni, hogy a kamatigény alapulhat az ún. középmértékes kamatszámítási módjából is. Utóbbit éppen a bírói gyakorlat vezette be az időszakos szolgáltatásokesetére, azaz hogy az egyes időszakos részletek után ne kelljen külön-különkamatigényt megjelölni, hanem arányosítva az egész időszakra egy átlagkamatot. Ebbenaz esetben a lejárat (az utolsó részlet lejártának időpontja) szükségszerűen későbbi nap,mint a kamatkövetelés kezdőnapja. Például 12 havi egyenlő összegű részkövetelés eseténa középmértékes késedelmi kamat a 6 részlet lejártától jár az egész követelésre, tehát azakkor még le nem járt részletekre is.10. A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemben a jogosult a követelés alapjául szolgálójogviszonyként egy kártérítési jogviszonyt jelölt meg és egy bírósági ítéletre is hivatkozott. Ilyenesetben megállapítható a res iudicata, és el kell utasítani a kérelmet?


Közjegyzők közlönyeAmennyiben a kérelmező hivatkozik a res iudicatára, mint a követelés alapjára, akkoraz megállapítható és a kérelmet el kell utasítani az Fmhtv. 24. §-a (1) bekezdésének d)pontja alapján. Érdemes ugyanakkor az elutasító végzésben (a mintatárban a száma: 4.4)tájékoztatni a felet az ítélet közvetlen végrehajtásának lehetőségéről.5711. A fizetési meghagyásos eljárásban a jogosult egy betéti társaság és annak beltagja ellen, utóbbimögöttes felelősségére hivatkozással kéri a meghagyás kibocsátását. Ezt a tényt hogyan lehet azfmh kérelmen megjelölni?A probléma orvoslására decemberre lesz valódi megoldás, mert egyrészt módosítaniszükséges a 22/2010. IRM rendeletet, másrészt az alkalmazás egész adatbázisának a szerkezetétis át kell alakítani ahhoz, hogy az a végrehajtási szakban is működjön.Addig a kérelemben egyetemlegességet kell feltüntetni és a megjegyzés rovatbanutalni lehet a mögöttes felelősség tényére. A közjegyzőnek ezekben az esetekben mindenképpki kell bocsátania a fizetési meghagyást, mert anyagi jogi kérdések vizsgálatát atörvény nem teszi lehetővé. Ráadásul a kérelem formailag jó, mert az Fmhtv. 21. §-a nemis teszi lehetővé elvileg a mögöttes felelősség megjelölését, a § szerint vagy a részkövetelésösszegét, vagy az egyetemlegességet kell feltüntetni.12. A fizetési meghagyásos eljárásban hogyan kell vizsgálni, hogy az írásbeli papír alapú beadványok,különösen az ellentmondás az arra jogosulttól származnak-e? Jogi személyek és cégekesetén címpéldányt, vagy aláírásmintát kell csatolni a beadványhoz?Az Fmhtv. 10. §-a alapján – a törvényben felsoroltakon kívül – a beadványhoz mellékletetcsatolni nem lehet. Éppen ezért a kérdésben megjelölt mellékletek benyújtásáratilos felhívni a felet. Ha az okiratból (pl. az aláírásból, vagy az irat tartalmából) kiderül,hogy azt nem előterjesztésre jogosult adta be, így ha az ellentmondás nem a kötelezettőlszármazik, akkor azt először az 1.2.8-as végzésminta alkalmazásával hiánypótoltatni kell.Elképzelhető ugyanis, hogy a kötelezett képviselője terjesztette elő a beadványt, csaknem jelölte meg magát képviselőként (hiányos ellentmondás). Ha a hiánypótlási felhívásnaka személy nem tesz eleget, az ellentmondást el kell utasítani, amihez a 9.1.b. számúvégzésminta használható.13. Mi a teendő a jogi képviselővel rendelkező kötelezett, illetve a jogi személy kötelezett nemelektronikus úton, hanem tipikusan papíron előterjesztett ellentmondásával?A probléma megoldására két jogértelmezés lehetséges:1. Az első változat szerint – bár az Fmhtv. 11. §-ának (3) bekezdése minden iratra, ígyaz ellentmondásra előírja, hogy a jogi személy fél és a jogi képviselővel rendelkező fél aztcsak elektronikus úton terjesztheti elő – a szabály az ellentmondás tekintetében szankciónélküli. Míg ugyanis az Fmhtv. 24. §-a (1) bekezdésének k) pontja a fizetési meghagyáskibocsátása iránti kérelem tekintetében expressis verbis kimondja az elutasítást, addigaz ellentmondást csak akkor lehet elutasítani, ha az elkésett, vagy nem az ellentmondás


2 0 1 0. 5. s z á m58előterjesztésére jogosulttól származik [Fmhtv. 36. § (5) bek.]. Mivel pedig a nem elektronikusellentmondást nem lehet szankcionálni, az általánosan alkalmazandó Pp. 95. §-aszerinti hiánypótlásnak sincs értelme, hiszen nem lehet szankcióval fenyegetni a kötelezettet.Ha ugyanis a papír alapon előterjesztett ellentmondásból kiderül, hogy az kitőlszármazik (pl.: cégszerűen aláírták), és kiderül belőle, hogy a fizetés meghagyást vitatja,ettől kezdve a beadvány elbírálható, így a Pp. 95. §-ának (2) bekezdése szerinti elutasításnaksincs helye. Megjegyzendő továbbá, hogy a bíróságok eddig sem hiánypótoltatták anem alakszerű ellentmondásokat (csak akkor, ha pl. a nem kötelezett által előterjesztettellentmondás előterjesztőjéről nem derült ki, hogy az rendelkezik meghatalmazással).Annak igen csekély a valószínűsége, hogy egy bíróság, amely maga is papíron kapja meg aMOKK-tól az aktát, arra hivatkozva, hogy a fél nem elektronikusan terjesztette elő az ellentmondást,megállapítsa a fizetési meghagyás jogerőre emelkedését. Végezetül fel kellhívni arra is a figyelmet, hogy míg a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem, mintkezdőirat elektronikus beadásának a célja az automatikus ügyelosztás, és hogy a kérelmetbeadó, az eljárást indító fél maga dönti el, indít-e eljárást, mikor teszi azt, így fel is tudkészülni rá (vásárolhat elektronikus aláíró kártyát stb.), addig a kötelezett passzív alanyaaz eljárásnak, nem maga dönti el, meddig terjesztheti elő a beadványt, nem feltétlenülmarad ideje arra, hogy a szükséges technikai eszközöket beszerezze stb. Mindezekre tekintettelezen álláspont szerint a papíron beérkező ellentmondások hiánypótlás nélkülrögzíthetők a rendszeren.2. A másik – szigorúbb – értelmezés szerint a Pp. 95. §-ának (2) bekezdésére hivatkozássalhiánypótoltatni kell a törvények meg nem felelő ellentmondást előterjesztő kötelezettetazzal a figyelmeztetéssel, hogy ha a beadványt újból hiányosan adja be, az a közjegyzőel fogja utasítani, illetőleg hiányos tartalma szerint fogja elintézni. Természetesen ettőlkezdve ismét értelmezési kérdés, hogy ha nem teljesíti a hiánypótlási felhívásban foglaltakata kötelezett, akkor a papíron egyébként a Pp. 196. §-ának megfelelő ellentmondás,amely anyagi jogilag értelmes nyilatkozatot tartalmaz, tekinthető-e elbírálhatatlannak.Elutasítani csak akkor lehet a Pp. 95. §-ának (2) bekezdése alapján a beadványt, ha az hiányosan– tehát itt az alaki hiba miatt – elbírálhatatlan. Ha azt választjuk, hogy elbírálható,az egész hiánypótlás értelmetlen volt, hiszen nincs szankciója, és akkor konzekvensebb az1. értelmezéshez tartanunk magunkat. Ha azt mondjuk, hogy a beadvány elbírálhatatlan,akkor a Pp. 95. §-ának (2) bekezdése szerint a hiánypótlási felhívást követően sem elektronikusanelőterjesztett ellentmondást el kell utasítani, ami ellen fellebbezhet a kötelezett,(a fellebbezési határidő lejártáig a fizetési meghagyás sem jogerősíthető), és majd fellebbezésfolytán a megyei bíróság dönt arról, hogy az alaki szabály megsértése eredményezheteolyan szankciót, hogy a fizetési meghagyás jogerőre emelkedik.Mindent egybevetve a magunk részéről az 1. értelmezést támogatjuk.14. Mikor tekintendő előterjesztettnek az az ellentmondás, melyet nem az eljáró közjegyzőhöz,hanem a MOKK-hoz terjesztettek elő?


Közjegyzők közlönyeMivel az ellentmondást írásban az eljáró közjegyzőhöz kell benyújtani [Fmhtv. 28. §(1) bek., 13. § (1) bek.], az ellentmondás előterjesztésének napja az a nap, amikor a MOKKáltal a közjegyzőnek továbbított ellentmondás a közjegyzőhöz megérkezett.5915. Ki jogosult az aktív korúak ellátására, azaz kinek kell mérlegelés nélkül költségfeljegyzéstengedélyezni a 6/1986. IM rendelet 6. §-ának (1) bekezdése alapján?Az aktív korúak elleátásának fogalmát a szociális igazgatásról és szociális ellátásokrólszóló 1993. évi III. törvény 33. §-a határozza meg:33. § (1) Az aktív korúak ellátása a hátrányos munkaerő-piaci helyzetű aktív korúszemélyek és családjuk részére nyújtott ellátás. A jegyző aktív korúak ellátására való jogosultságotállapít meg annak az aktív korú személynek,a) aki munkaképességét legalább 67%-ban elvesztette, illetve legalább 50%-os mértékűegészségkárosodást szenvedett, vagyb) aki vakok személyi járadékában részesül, vagyc) aki fogyatékossági támogatásban részesül [az a)-c) pont szerinti személy a továbbiakbanegyütt: egészségkárosodott személy], vagyd) akinek esetében a munkanélküli-járadék, álláskeresési járadék, álláskeresési segély,vállalkozói járadék (a továbbiakban együtt: álláskeresési támogatás) folyósítási időtartamalejárt, vagye) akinek esetében az álláskeresési támogatás folyósítását keresőtevékenység folytatásamiatt a folyósítási idő lejártát megelőzően szüntették meg, és a keresőtevékenységetkövetően az Flt. alapján álláskeresési támogatásra nem szerez jogosultságot, vagyf) aki az aktív korúak ellátása iránti kérelem benyújtását megelőző két évben az államifoglalkoztatási szervvel legalább egy év időtartamig együttműködött, vagyg) akinek esetében az ápolási díj, a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás,a rendszeres szociális járadék, a bányász dolgozók egészségkárosodási járadéka,az átmeneti járadék, a rehabilitációs járadék, a rokkantsági nyugdíj, a baleseti rokkantságinyugdíj, az ideiglenes özvegyi nyugdíj folyósítása megszűnt, illetve az özvegyi nyugdíjfolyósítása a Tny. 52. §-ának (3) bekezdése szerinti okból szűnt meg, és közvetlenül a kérelembenyújtását megelőzően az állami foglalkoztatási szervvel legalább három hónapigegyüttműködött,feltéve, hogy saját maga és családjának megélhetése más módon nem biztosított, éskeresőtevékenységet – ide nem értve a közfoglalkoztatást és az alkalmi munkavállalóikönyvvel végzett munkát – nem folytat.(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában akkor nem biztosított a megélhetés, ha a családnakaz egy fogyasztási egységre jutó havi jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíjmindenkori legkisebb összegének 90%-át és vagyona nincs.(3) Az (1) bekezdés f) és g) pontja szerinti előzetes együttműködés időtartamánakszámításánál az aktív korúak ellátásának megállapítására irányuló kérelmet benyújtó személyáltal elvállalt munka időtartamát is figyelembe kell venni.


2 0 1 0. 5. s z á m60(4) Az aktív korúak ellátására való jogosultsága) az (1) bekezdés d) pontjában foglalt esetben az Flt. alapján folyósított álláskeresésitámogatás időtartamának kimerítésétől,b) az (1) bekezdés e) pontjában foglalt esetben a keresőtevékenység megszűnésétől,c) az (1) bekezdés g) pontja szerinti rendszeres pénzellátás folyósításának megszűnésétőlszámított tizenkettő hónapon belül benyújtott kérelem alapján állapítható meg.Dr. Székely Erikaközjegyzőhelyettes


Közjegyzők közlönye61


2 0 1 0. 5. s z á m62


Közjegyzők közlönye63


2 0 1 0. 5. s z á m64

More magazines by this user
Similar magazines