húsvéti szám - Bárdos László Gimnázium

barla.blg.sulinet.hu
  • No tags were found...

húsvéti szám - Bárdos László Gimnázium

XX.ÉVFOLYAM 2008.húsvétA tatabányai BárdosLászló Gimnáziumélménymagazinja.megjelenikéventeötszörTovábbtanulási esélyek 2008-ban MagyarországonJövőbe pillantókMikor 2000-ben elkezdtünk a Bárdosbajárni, rettenetesen távolinak tűnt a 2008,mikor mi is végzősök, majdnem-felnőttekleszünk, és pályát kell választanunk,majd érettségiznünk. Aztán szilveszterkormár a pezsgő sem volt olyan édes,mint korábban, mert rá kellett döbbennünkarra, hogy ha eddig nem is vettükkomolyan a dolgot, míg kampányoltunkvagy készültünk a szalagavatóra, és csaka strigulákat húzogattuk a füzet hátuljába,hogy a tanárnő még hányszor teszleplezett vagy konkrét utalást az érettségirenegyvenöt perc alatt, idén valóbanbefejeződnek középiskolai tanulmányaink.És ekkor elkezdődött a nyuzakodás. Az a dilemma,amelyet a faktválasztás jelentett két évvelezelőtt, semmi nem volt ahhoz képest, hogy hovaadjuk be a felvételi lapunkat. Mert ez már komolyhatással lesz a jövőnkre. Ez egy olyan frázis, amitmár évek óta hallgatunk, csak soha nem vettükkomolyan, hiszen az élet apró-cseprő gondjai,hogy holnap felelés lesz biológiából, hogy szeret-ea kedves vagy sem, vagy hogy hova menjünkbulizni pénteken, mindig feledtették a felelősségetvelünk, könnyedén azzal takaróztunk, hogy vanmég időnk. De a szalagavató után a szilveszter ótatöbbé-kevésbé elnyomott torokszorító érzésrőlmár nem lehetett tudomást nem venni. Életünkbenelőször komoly döntést kellett hoznunk.Azt hiszem, azoknak volt a legkönnyebb dolguk,akiknek megmondták a szüleik, mit válasszanak.Voltak olyanok, akiknek konkrétan kijelölték, hovaadják be a lapjukat, mert amíg a szülők finanszírozzáka tanulmányokat, addig a „gyerek” – akárelmúlt tizennyolc éves, akár nem – nekik tartozikengedelmességgel. És most morfondírozhatunkazon, hogy helyes-e ez a szülői magatartás vagysem, de valaki csak kimondta: a továbbtanulásiszonyú anyagi terheket ró egy családra, így aszülő joggal várhatja, hogy a „befektetése megtérüljön.”Ha a legelemibbel kezdjük, az a lakhatás kérdése.Ismerek olyan egyetemistát, akinek a szüleihatvan plusz rezsit fizetnek havonta. Szerencsések,mert megtehetik. De nem áll mindenkinekmódjában, hogy egyedül élhessen. Sokan jóbulinak tartják, hogy összeköltöznek, barátok,barátnők, párok mind-mind azt hiszik, úgy képzelik,ezentúl felnőtt életet élhetnek (a szülőkpénzén, persze). Aztán a hosszú barátságoknakés szerelmeknek expresszsebességgel vége szakad.Vannak, akiknek ez sem áll módjukban, ők koleszbaköltözhetnek. Hát, az sem egy leányálom. Mégha fel is van újítva az épület, nem nagy élvezetaz otthoni kényelemből átszokni arra, hogy afolyosó végére kell menni vécére és hallgatni egyvadidegen horkolását, pakolni a kupiját, mikor mára saját testvérünket sem bírjuk elviselni hároméve. Ráadásul nem is biztos, hogy kapunk helyet,hiszen lehet, hogy édesanyánk egyedül nevel minket,de az egy főre jutó átlagjövedelmünk akkor ismeghaladja azokét a vállalkozócsemetékét, akikNagy Tamás felvételeA felkészülésnek annyiféle formáját láthattukaz elmúlt években. Volt, aki az iskolában,könyvtárban, folyosón vagy éppen lyukasórán tanult. Volt, aki maszek tanfolyamra jártmessze földre magas költségekért. Volt, aki sajátjegyzeteit bújta; volt, aki a már sikerrel jártismerőstől kölcsön kapottban bízott vakon.De az idei év ebben is annyira más.Mintha végzőseink a továbbtanulók egyrealacsonyabb számában bíznának? Vagymegrendült a bizalom a diploma értékeiránt? Mindenesetre a két végzős osztálynál– nyolcosztályos képzésben – sohasemlátott mértékben romlik a tanulmányi eredmény,és nő a hiányzások száma. Mindenkitudja, hogy mondvacsinált ürügyekkel lehetigazolást szerezni, és a szaktanároknak, ill.osztályfőnököknek sincs semmiféle valóbanhatékony fegyelmezési lehetőségük a szellemiés morális agónia megakadályozására.száznegyven négyzetméteres, kétemeletes házbanlaknak, két ötmilliós autóval rohangásznak, dea szülők minimálbérre vannak bejelentve. Maradtehát a bejárás, már ha Pestre vagy Győrbe vesznekfel minket, remélve, hogy a MÁV-dolgozókcsak évente egy-két napot sztrájkolnak…A lakhatáson kívül pénzbe kerül még az utazás,az étkezés, és legfőképpen a könyvek meg a vizsgadíjak.A felsőoktatás eddig sem volt ingyenes,csak látszólag, de ezután végképp nem lesz az. Anépszavazással ugyan hamvába holt a tandíj, devalószínű, hogy valamilyen formában úgyis megkell majd téríteni az ezzel járó veszteségeket.És ha el is végezzük az egyetemet, állandóankísért a diplomás munkanélküli rémképe. MertÓ 3


közhírré tétetik!A Bárdos melletti új lakóépület szenvedte el a legnagyobbkárokatNagy hírek akisvilágbólVihar a köbönAz utolsó nyolcosztályos felvételivizsgát elementáris orkán tetteizgalmasabbá 2008. március 1-jéniskolánkban. A pusztító szélvihar fákatés közlekedési táblákat csavartki, számtalan épület tetőszerkezetétrongálta meg. A kisgimnazisták felvételivizsgái a tetőtéri tantermekbenzajlottak, így érthető riadalmatváltott ki az égi áldás. Dobrova Zitatanárnő vizsgáztatás közben az „egrinők” bátorságával csillapította le akedélyeket, és vonta el a gyerekekfigyelmét a riadalomtól.Fotóriportok az aulábanKósik Mónika könyvtáros kedvesfigyelmessége, hogy az idei – azaza jubileumi huszadik – tanévben mársokadik alkalommal fotóriportot állítki az aulában az iskolai programokonkészült fényképekből. Az adventiműsor, a szalagavató, a farsangi bál,a március tizenötödikei ünnepélyeseményei egyaránt szerepelnekezeken a képeken dokumentálva aziskola eseményeit. Reméljük, hogy anagyszerű ötlet hagyománnyá válik.Emléknapok zűrzavaraFebruár 25-én tartottuk meg a kommunizmusáldozatainak emléknapját.Úgy, ahogy ezt a 2000/2001-estanév óta az országgyűlési határozatszerint a középfokú oktatásiintézményekben tenni kell. Ezen anapon azokra emlékezünk, akiket amásodik világháború utáni diktatórikusrendszer üldözött, bántalmazott,elpusztított, a dátum mégis egy emberhez,Kovács Béla nevéhez fűződik.A Független Kisgazdapárt főtitkárát1947. február 25-én Budapesten anyílt utcáról hurcolták orosz katonáka Szovjetunióba, ahol ítéletnélkül nyolc évet töltött fogságban.Az ENSZ 2005. novemberben létrehoztaa nemzetközi holokausztemléknapot, amelyet január 27-éntartanak az auschwitzi tábor felszabadításánakévfordulóján. Többország is volt, amelyik nem ehhezaz időponthoz csatlakozott, hanemkorábban saját emléknapot jelölt ki,melyhez valamilyen nemzeti eseménykapcsolódik. Így Magyarországonáprilis 16-ára esett a választás,amely az itt élő zsidók gettóbazárásának kezdete. A cigányok különfotók: nagy tamásNagy Tamás felvételeholokauszt emléknapot is tartanakaugusztus 2-án. A fentebbi dátu-Ma már számos magyarországi településen– így Budapesten is – szobor őrzi akommunizmus áldozatainak emlékét…mok nyilvánvalóan nem egy napraesnek – ezért nem is szerencsés akommunizmus és a népirtások áldozatairaegyszerre emlékezni. Városunkbizonyos iskoláiban február25-én egyszerűen elfeledkeztek amegemlékezésről. Máshol készültekműsorral, ahogy kell – a holokausztemléknapra…Monostori AndreaIsmét kakaókoncertek!A hossszúra nyúló télre való tekintettela Géniusz Alapítvány finom, melegkakaóval és a muzsika hangjaivalkívánja közelebb hozni egymáshoz aképforrás: internetfáradt, elnyűtt lelkeket: a közeljövőbenkét koncerttel jeleskedik a Bárdosbanaz Évszakok kamarazenekar.Március 28-án és április 11-én 18.30órai kezdettel ismételten fellépnek,a különbség csupán annyi, hogy amásodik hangversenyen a Lloyd’segyüttessel közösen szerepelnek.Várunk mindenkit sok szeretettel!A kockák néha gördülnekNagy sikert aratott a Petrol klubbana Tumbling Dice Rolling Stonesemlékzenekar fellépése – iskolánkszámos tanulójának közreműködésével– február 29-én, a Petrolklubban. Külön érdekesség volt a Fékzenekar vendégszereplése, amelybenolyan középkorúak szerepeltek,akik a Bárdos László Gimnázium elsőéveiben hasonló zenei stílust képviseltek.Szirmai Bencéék sikerérőlrészletesen beszámolunk lapunkhamarosan megjelenő következő,tavaszi számában.Tudományos tanácskozásIzgalmas, érdekes kezdeményezésrőlszámolt be lapunknak Sándor Jánosigazgató úr: a Tudományos DiákkörökOrszágos Konferenciájának(TUDOK) vezetője, Csermely Péter,a Mindentudás Egyeteméről is ismertbiokémikus megkereste iskolánkat ésa tatabányai Rotary Klubot, hogy avállaljunk együttműködést a 2008.évi regionális konferencia lebonyolításában.A nagy érdeklődésre számottartó rendezvény – bár időbenvalószínűleg egy tanévbe kerül ajubileumi, tizedik diákbiológus konferenciával– hozzájárulhat iskolánkelismertségének növekedéséhez.Szombati munkanap,korai ballagásMájus 1-je csütörtökre esik, ezért atavaszi munkanap-áthelyezés a ballagásiünnepély időpontját is jelentősenbefolyásolja. Idén április 29-énlesz a 12.-esek osztályozó konferenciája,30-án délelőtt a „bolond”- ésdélután a hivatalos ballagásuk. Eztnégynapos szünet követi az írásbeliérettségi megkezdése előtt.fotók: Szokács BenceHelikonIskolánk tanulói idén is indulnak azÚjkori Középiskolás Helikoni Ünnepségeken.Az áprilisban 50. alkalommalmegrendezett művészeti fesztiválraszámos kategóriában nevezteka bárdososok.Az irodalmi színpad Dobrova Zitatanárnő rendezésében a Parasztbibliábólfog részleteket bemutatni. Ajeleneteket összekötő motívuma azédenkerti tiltott fa lesz, melybőlaz idők során számos tárgy készül:Noé bárkája, Krisztus bölcsője, akeresztfa. Az előadásban a mégújoncnak számító 9. césektől kezdvea végzősökig a gimnázium mindenévfolyama részt vesz. Kis Gábriel,Laskay Péter és Szirmai Bence akarácsonyi műsorokon és a városiKi mit tud?-okon nagy sikert aratózenekara is fellép majd Keszthelyen,Eric Clapton Tears in heaven címűszámát játsszák majd el. A PadTVis készül a megmérettetésre (errőlaz À La Bárdos külön számol be).Kis Gábriel az irodalmi színpados,filmes és zenei műfajokban valórészvétele mellett Ratkó József Azének megmarad című versét szavaljamajd középiskolás éveinek utolsóművészeti megmérettetéseként. Aversenyzőknek eredményes felkészüléstés sok sikert kívánunk!À La Bárdos • A Bárdos LászlóGimnázium élménymagazinja. Megjelenikötször egy tanévben. XX. év f.,2008. húsvéti szám. Lapszerkesztõk:Kis Gábriel, Monostori Andrea, SzûcsÁgnes. Munka társak: Csonka Nikolett,Kincses Brigitta, Mihóczy Mercédeszés Weiszengru ber Dóra. Felelõs szerkesztõ: Nagy Tamás. Olva sószerkesztõ:Dob ro va Zita és Sipos Etelka. Felelõskiadó: Sándor János igazgató. A lapcíme: Bárdos László Gimnázium. 2800Tata bánya, Gál István-ltp. 701. Telefon:34/311-749 E-mail: ala bar dos@blg.suli n e t . h u , n o h a b 0 0 8@ g m a i l . c o m I s m é-telten felhívjuk kedves olvasóink figyelmét,hogy a korrekt tájékoztatásérdekében a cikkeknek akkor is megjelenéstbiztosítunk, ha tartalmukkala szerkesz tõség nem ért egyet.2 À La Bárdos • XX/2008. húsvéti szám


Ó 1fennáll annak a veszélye, hogy csak a falra akaszthatjukki kínnal-keservvel megszerzett diplománkat,hiszen a cégek megnézik, melyik intézménybenszereztük azt. Megtehetik, ugyanis túlkínálatvan a munkaerőpiacon, és egy kevésbé felkapottegyetemen végzettek eleve rosszabb eséllyel indulnak.Ráadásul mire mi végzünk, még nagyobblesz a túlkínálat, hiszen nem megy nyugdíjba amagas korhatár és anyagi megfontolások miattannyi dolgozó, hogy az egyetemről kikerülőknekhelyet biztosítsanak.FelhőkalattDrámai dokumentumfilma Helikonraédes otthonIdén is akadt néhány diák,akik megküzdve a kihívássalegy filmet készítenek az ideiHelikoni Ünnepségekre. A körülbelülfélórás mű hamarosanelnyeri végleges formáját,bár műfaját tekintve még eltérőaz alkotók véleménye. CsíkAnnamáriával, Havasi Gergővelés Pleier Erikkel beszélgetettMonostori AndreaNagy Tamás felvételeEzzel pedig eljutottunk oda, hogy akkor mi értelmevan a szüleiknek egy vagyont kifizetnie, miértelme van 3-5 évet végiggürcölnünk, ha csak adiplomás munkanélküliek egyre népesebb táborátfogjuk szaporítani? Ne is tanuljunk tovább? Hiszenegy jó műkörmös vagy CNC-hegesztő úgyis többetkeres, mint egy középiskolai tanár.Vagy menjünk ki néhány évre külföldre, mertott majd biztos megcsináljuk a szerencsénket?Persze, lehet hallani olyanokról, akik néhány évetlehúztak egy luxushajón, vakarták a koszt és kibírtáka beképzelt vendégek rigolyáit, és összespóroltakannyit, hogy itthon vállalkozást indítsanak.Vagy gazdag családoknál sikeres au-pairek lettekNew Yorkban, és itthon sorra veszik a lakásokat,hiszen a lakhatásuk-étkeztetésük biztosítva van,keresményük nagy részét félretehetik. De olyanokrólis szállingóznak hírek, akik itthon jómódúcsaládban éltek, nyaranta csak bulizgattak, olyanlaza csávók voltak, hogy az egyetemről kivágtákőket, kimentek Londonba, most a McDonald’s-bansütik a hamburgerhúst vagy egy olasz kisvendéglőbenmosogatnak, épp annyit keresnek, hogykifizessék az albérletet, és arra sem futja, hogyhazajöjjenek karácsonyra.Nem lehet itt sem levonni a végső következtetéstarra vonatkozóan, hogy mit is kellenetennünk. Csak remélhetjük, hogy nekünk majdsikerül, hogy mi – másokkal ellentétben – boldog,sikeres felnőttek leszünk, és ezért mindent meg isteszünk. Képtelenség ennél biztosabbat mondani.Marad a kétség.Szűcs Ágnes• Mi a film alaptörténete?p. e.: – Két angyal leszáll a földre, mert kíváncsiakarra, hogy milyen a földi világ. Megtapasztaljákaz életnek a jó és rossz oldalát, amihezaz emberek már hozzászoktak, de nekik mindezúj – egy nagy tanulság arról a világról, amibenélünk.h. g.: – Megjelennek benne a társadalmi problémákis, mint munkanélküliség, hogy nehezentalálnak lakást, hitelt kell felvenniük.• Milyen kategóriába sorolnátok a filmet?cs. a.: – Művészfilm.p. e.: – Talán kicsit a dráma felé hajlik… és dokumentumfilmesjellege is van az ábrázolás miatt.h. g.: – Dokumentumfilm az életről? Végülis igen.p. e.: – Drámai elemekkel.• Az ötlet kitől ered, hogyan születettmeg?p. e.: – Mentem egyszer hazafele tavaly, és márgondolkodtam a film témáján, tanulságokon; mitlehet újat bemutatni, nem a szokásos züllést. Ésaz jutott eszembe, mi lenne, ha azok tapasztalnákmeg a problémákat, akik tiszta lappal indulnak.• A fontosabb szerepeket kik játsszák?p. e.: – A leány angyal Dubravszky Blanka, afiú angyal Aradi Balázs, és a barát Kis Gábriel.• Hány szereplőt, és milyen korúakat láthatunka filmben?p. e.: – Körülbelül húsz szereplő van, hetediktőltizenkettedikig. Mindenki idejár a Bárdosbaegy lány kivételével.• A háttérmunkát kik végzik?h. g.: – Én voltam a kameraman és a vágó,Erik a producer. Külön technikai személyzetünknincs, értem ezalatt a hangmérnököt ésvilágítástechnikust – arra nem telik. Annamarifelel a logisztikai dolgokért; van egy tanácsadónk,Tót András, a továbbiakban ő lesz a producer.• Mennyi pénz költöttetek a filmre, kaptatok-etámogatást iskolai részről?h. g.: – Anyagi támogatást? Konkrétan pénzt?• Igen.h. g.: – Nem, nem kaptunk. Morálisat semegyébként.cs. a.: – Elviekben kapni fogunk DVD-re,kazettára, de az csak a nyersanyag ára.p. e.: – Amit mi vettünk, az körülbelül 2000 forintbakerült, szóval nincsenek nagy költségek.• Mikor kezdtétek a forgatás? Mennyi időtáldoztatok rá?cs. a.: – Úgy egy hónappal ezelőtt. Mostvégezzük a simításokat.h. g.: – Összesen 80-100 órát dolgoztunk.• Milyen eszközök álltak rendelkezésre?h. g.: – Az iskola biztosított számítógépet,egy mikrofont, egy állványt. A kamera, a fényképezőgépsaját.• Az eddigi teljesítményeteket ti magatokhogyan értékelitek?cs. a.: – Nem azt mondom, hogy elégedettvagyok, vagy hogy ezt vártam, de a körülményekhezképest jó.p. e.: – Én elégedett vagyok, mert nagyon sokmunka van benne, rengeteget fagyoskodtunk ahidegben, forgattunk szünetben is, hétvégén is.Szerintem ez a film azért nagy teljesítmény.h. g.: – Mivel a szabadidőnk 70-80 %-átrááldoztuk, többet már nem tudtunk volna tenniérte. Úgy gondolom, megtettünk mindent, hogyez a film létrejöjjön és maximálisan igényes legyen.Szóval tízből tizenegy.p. e.: – Hadd jegyezzem meg, hogy nagyonjó színészeink vannak. Ők nagyon feltornázzák afilm színvonalát.• Milyen tapasztalatokkal rendelkeztekfilmezés terén?h. g.: – Nekem volt vágó és operatőri tapasztalatom,de az eddigiek ehhez képest teljesenamatőr filmek voltak.cs. a.: – Tavaly küldtünk egy filmet a JózsefAttila-pályázatra, ott ezüst minősítést kaptunk,de ez sokkal nagyobb falat volt.• Köszönöm a beszélgetést! Sok sikert kívánunka versenyen!À La Bárdos • XX/2008. húsvéti szám 3


édes otthonNyílt napi tapasztalatok: érdemes-e vagy semmi értelme?Túl a legális lógásonMinden tanéven minden végzős diákkap két „szabadnapot” arra, hogy azáltala érdekesnek talált felsőoktatásiintézménybe látogasson, és részt vegyenannak nyílt napi előadásain. Van,aki becsületesen él ezzel a lehetőséggel,azonban akadnak olyanok is, akiknekez csupán egy jó alkalom a lógásra, amitki kell használni. Korábban én is az elsőcsoportba tartoztam, amikor eldöntöttem,hogy ellátogatok az ország egyik legnevesebbegyetemének nyílt napjára.A nyílt napokat a felsőoktatási intézményekegyes karainak oktatási dékánhelyetteseáltal irányított szakmai stáb szervezi. Ebbenaz előadók mellett a Hallgatói Önkormányzatáltal delegált fiatalok is részt vállalnak.Ők vagy maguk is az önkormányzat tisztségviselői,vagy ösztöndíjasok, demonstrátorok.A nyílt nap tipikusan a felsőoktatásördögi körének egyik jellemző darabja:ahogy csökken a jelentkező hallgatók létszáma,úgy kell az egyes intézményeknekmindinkább eladniuk magukat, ám az errefordítható összeg – a hallgatói normatívacsökkenésével – évről évre egyre kevesebb.forrás: internetAz előadás reggel tíz órakor kezdődött, így jókorán elindultam otthonról, hogy időben oda isérjek. Mivel azonban nem ismerem túl jól az adottvárost, a korai kelés ellenére is sikerült késnemhúsz percet a kezdésről. Azaz az általam gondolttízórai kezdésről, ugyanis megérkezésemkor azelőadás – mint később kiderült – csak néhányperce kezdődött. De nem szaladok ennyire előre…Amikor beléptem e gigantikus épület előcsarnokába,mosolygós fiatal egyetemisták fogadtak,akik rögtön eligazítottak, és elláttak mindenfélehasznos tájékoztatóval. Eközben más diákok azaula közepén egy mikrofonba kántálták instrukcióikata bolyongó érdeklődőknek. Nyomban jobbkedvem lett, hiszen azonnal megtudtam, hogypontosan hányadik emeletre és hova kell mennem.Örömöm azonban csak rövid ideig tarthatott,ugyanis késésemnek köszönhetően nemhogy ülő- ,de még állóhelyet sem találtam a teremben, ígykívülről tudtam csak figyelni a dékáni megnyitóra,ahogyan még sokan mások. Az általam várt hatáselmaradt. E bő 45 perc alatt nem lettem túl sokinformációval gazdagabb, de lelkes jelentkezőlévén izgatottan vártam a következő előadást,mely – apró tájékoztatóm szerint – az általamválasztott szak jellemzőit, érdekességeit tartalmaztavolna. A két előadás közti szünetben akadtnéhány felelőtlen ember, aki elhagyta a helyét, ígybe tudtunk araszolni, és a terem szélén ráakadtunknéhány állóhelyre. Pár perccel később azonbana tér megint zsúfolásig telt, sőt, ha lehet, mégtöbb ember nyomorgott benn, mint korábban.Amikor már kezdtem kétségbe esni a tömeg miatt,ugyanazok a mosolygós fiatal egyetemistákbejelentették, hogy próbálnak tenni valamit akényelmesebb elhelyezkedés érdekében. Ezt húszpercig próbálták, majd közölték, hogy az összeselőadóteremben ugyanez a helyzet, ezért csakannyit tehetnek, hogy kinyitnak néhány ablakot.Ekkor a tömeg kicsit bosszant felmordulását véltemfelfedezni, ami nyomban elhallgatott a megrökönyödéstől,amikor az előadó – aki nem sokkalazelőtt lépett be a terembe – valamiféle technikaiproblémára hivatkozott, és szíves türelmünketkérte. A még mindig mosolygós egyetemistákújabb lapokat osztogattak nekünk, amíg a többieka háttérben megpróbálták orvosolni a dolgot. Bőnegyedóra után végre elkezdődhetett a várvavárt előadás, melyet egy jó megjelenésű fiatalprofesszor tartott. Sok érdekes dolgot mondott,azonban idő és a terem levegőjének hiányábanrövidebbre fogta mondanivalóját a tervezettnél.E negatív tapasztalatok után úgy döntöttem, nemmaradok az utolsó előadáson, ami egy mintaórátfoglalt magában az adott szakon. Erről osztálytársaimatkérdeztem, akiknek volt annyi akaraterejük,hogy még ezen is részt vegyenek. Mint kiderült,az óra csak egy bizonyos szakterületről szólt,ráadásul egyáltalán nem arról, ami őket valójábanérdekelte volna.Mindent összevetve, mások tapasztalataibólis kiindulva azt gondolom, hogy ezeken a nyíltnapokon a legtöbb hasznos információhoz a tájékoztatófüzetekből vagy pedig a szórólapokbóljuthatunk. Az előadásokért viszont – véleményemszerint – nem éri meg sem az idő, sem pedig apénz (az utazási költség). Nekem személy szerinta nyílt napi élmények keserű csalódást okoztak,de egy lelkes felvételizőt sem szeretnék eltántorítaniattól, hogy elzarándokoljon a számára„szent” intézménybe. Természetesen jó móka két„szabadnap” a suliból, de az igazat megvallva amásodik napomat már biztos én sem „legális”szándékkal venném ki.Knitzky NóraFebruár 29-én elbúcsúztunk az apróktólForintos emlékeinkAz apró fémpénzeket lehet szeretni vagy nemszeretni. Sokan úgy vélik, az apró csak nehezéka pénztárcákban. Épp ezért, ha leejtenek egyegy- vagy kétforintost, még arra sem veszika fáradságot, hogy lehajoljanak és felvegyék.Nekem ilyenkor mindig a jól ismert közmondásjut eszembe: ki a kicsit nem becsüli… Perszelehet, hogy ezzel örömet okoznak azoknak, akikmegtalálják, de sokszor előfordul, hogy az apróa csatornában vagy a föld mélyén végzi. A pénzgazdája pedig bele sem gondol, hogy az a párforint, amit elejtett, sokaknak mennyit jelentene.Hosszú várakozás után végül a Magyar NemzetiBank úgy döntött, bevonja két legkisebb értékűérménket. Nem ezzel kezdődött: fizetőeszközünkvásárlóértékének csökkenésével előbb a tíz filléralatti érmék, majd a tíz-, húsz- és ötvenfilléresszűntek meg. Ennek a legtöbben örülnek, hiszenpénztárcájuk ezentúl pár dekával könnyebb lesz.Az érzelgősebbeknek azonban eszükbe jutnak aboldog emlékek: amikor szüleik nekik ajándékoztáka felesleges aprót, amikor perselyük végülmegtelt az egy- és kétforintosokkal, és boldogantörték össze, majd megvették belőle áhított játékukat.Még a jól ismert 999 forintos árakra isnosztalgiával emlékeznek, belegondolva, hogy azártáblákon ezentúl a kevésbé ötletes ezres számáll majd. Életünket valószínűleg tényleg könnyebbéteszi az aprópénztől való megszabadulás, demost utoljára még lehetőséget kapunk, hogy jóemlékeket őrizzünk róla. Az egész országban –beleértve iskolánkat is – jótékonysági kampányokindultak, hogy hasznosan szabadulhassunk megaz aprótól segítséget nyújtva azoknak, akik igenisrászorulnak arra a pár forintra. - MM -4 À La Bárdos • XX/2008. húsvéti szám


A varázslatos történetbefejeződöttIgen, eljött a nap, amit mi, Harry Potterrajongókoly régóta vártunk. Az a csodálatos,keserédes nap, amikor kezünkbe foghattuk azutolsó Harry Potter-kötetet. Évek teltek már elazóta, hogy részesévé váltunk a varázslóvilágnak,hogy részünkké vált a mágia. És most itt van atörténet vége, választ kaphatunk a nagy kérdésre:Vajon Harry legyőzi Voldemort Nagyurat, túléli acsatát? Alig vártuk, hogy a történet végére érjünk,és most, hogy ez megtörtént, egyszerre érzünkörömet és ürességet. Örömet, hogy minden (?)titokra fény derült, és ürességet, mert többé nemvárhatjuk izgalommal a folytatások megjelenését.A hetedik rész Angliábanés Amerikábanmár nyáron olvashatóvolt, hatalmas őrületetkeltve az egészvilágon. A talárosrajongók órákat vártaka könyvesboltokelőtt, hogy kezükbefoghassák a legendabefejező (?) kötetét.A fogadóirodáknálmég Harry halálára isaz oldal képei: internetfogadni lehetett. Egyszóvalaz őrület mindeneddiginél nagyobb volt. Mi, magyar olvasóktudtuk, hogy a fordításra még fél évet várnunkkell, de kétségek közt vergődve töltsük el ezt ahosszú időt? Aki nem bírt ennyit várni, azokat alegnagyobb Potter-rajongók, akik némi nyelvtudássalis rendelkeznek, örömmel kisegítették. Azangol megjelenés után két héttel már olvashattukaz Interneten a kalózfordításokat. Ezek ugyanillegálisak, és nem érik el a valódi magyar fordításminőségét, de választ kaphattunk belőlükkérdéseinkre. A türelmesebbek ennek ellenéreúgy döntöttek, megvárják február 9-ét, amikora Harry Potter és a Halál ereklyéi a könyvesboltokpolcaira kerül. Bevallom, én már a kalózfordítástis olvastam, mert nem vagyok az a várakozóstípus. Azoknak, akik még nem olvasták, csakannyit mondhatok, hogy ez minden bizonnyala legeseménydúsabb kötet. Tele izgalommal, újrejtélyekkel, megválaszolt kérdésekkel. Azon valószínűlegsenki sem lepődik meg, ha elárulom, atörténetben több szereplő is meghal könnyeketcsalva a rajongók szemébe. Sokan csak azértdrukkoltak, hogy kedvenc szereplőjük túlélje, ésHarry sorsa kevésbé érdekelte őket. Ez is azt mutatja,mennyire a szívünkhöz nőtt ez a történet,mennyire köztünk élnek szereplői.A Harry Potter-sorozat valószínűleg mindenkibenkeltett valamiféle érzelmet. Vannak, akikrajonganak érte, akadnak, akik nem értik, mitszerethetnek az emberek ennyire benne. A pápaegyenesen sátánistának titulálta. De valamibenegyetérthetünk. Harry Potter az egész világotmeghódította (az első kötetet még latinra és ógörögreis lefordították), és korunk egyik legnagyobbbestsellerévé vált. Sok gyereket (és felnőttet) vettrá az olvasásra, és ez igazán nagy eredmény.Mihóczy Mercédeszé l e t + m ó dPicassótól KandinszkijigMesélnek a tárgyak– Jéghegy pontosan előttünk! – kiáltott 1912.április 12-én a hatalmas óceánjáró, a Titanic legénységénekegy tagja azon a bizonyos hidegéjjelen. Az emberek az ütközést követően mégsokáig bíztak benne, hogy nem történt nagyobbbaj, hiszen a világ legbiztonságosabb hajójánakkikiáltott hatalmas monstrum, melynek berendezésea Ritz Hotel berendezésével vetekedett, selnyerte az emberi kéz által valaha épített legnagyobbmozgó tárgy címét, elsüllyeszthetetlennektűnt. Ám hamar kiderült, hogy tévedtek…A Titanic mindössze két óra alatt került avíz fenekére, a több mint 1500 halottról nem isbeszélve. Most, 2007-ben, csaknem 95 évvel atragédia után a Titanicon levő tárgyak mesélneknekünk a katasztrófa körülményeiről. A kutatóklelkes munkája nélkül ma nem lenne alkalmunkellátogatni a Millenáris Parkba, s szemügyrevenni a majdnem egy évszázadalatt az óceán mélyén nyugvó cilindert,utazótáskát, ékszereket vagy azt aharangot, melyet a tragédia éjjelénháromszor kongatott meg a legénységegy tagja. A tárgyakkal foglalkozó emberekenhatalmas a felelősség, hiszennagyon kell vigyázniuk, nehogy azokmegsérüljenek az utazások során.A kutatók igyekeznek minél többdolgot felszínre hozni, melyek a tengermélyén rövid időn belül tönkremennének.A tragédia közel 700 túlélőjeközül már sajnos egy sem él. SokanA Szépművészeti Múzeum ismét kedvez a művészetszerelmeseinek. Rembrandt és Van Gogh utánújabb festők időszaki kiállításait tekinthetik meg azérdeklődők. A szervezők ezúttal a modern művészetetszeretőknek kedveznek. Október 11-től január13-ig a Hundertwasser, október 26-tól január27-ig pedig Picasso, Klee, Kandinszkij alkotásaittekinthetik meg az érdeklődők. Az előbbi tárlatonnemcsak a művész festményei, hanem az általatervezett kárpitok is láthatók lesznek. Ezenkívül akülönleges épületeiről készült fotók szintén megtekinthetők.A tárlat ily módon Hundertwasseréletéről átfogó képet nyújt. Olyannyira, hogymegismerhetjük különleges gondolkodását, filozófiájátis. A másik kiállítás különlegessége, hogya gyűjtemény első alkalommal mutatkozik be azeurópai nagyközönség előtt egy vándorkiállításkeretében. Akiket esetleg mindkét program érdekel,lehetőségük van kombinált jegy vásárlására is.Reméljük, ezek a kiállítások is hasonló sikereketérnek el, mint a korábbiak.Mihóczy Mercédeszelvesztették akkor mindenüket, ám a legnagyobbveszteséget mindenképp a családtagok halálaokozta. A tragédiát követő napon az újságokarról értesítették az embereket, hogy egy hajókimentett mindenkit. Mindenki túlélte a balesetet.A szörnyű igazság azonban hamar napvilágotlátott. Azóta könyvek és filmek „ezrei” próbáljákrekonstruálni az eseményeket az olvasók, nézőkszámára, ám azt hiszem, erre a kiállítás lehet alegjobb alkalom, ahol azt is megtapasztalhatjuk,milyen hideg volt a víz azon az éjjelen.Azt azonban, hogy az utasoknak milyen borzalmasélményt kellett átélniük, sosem érthetjükmeg igazán. A szörnyűségeket a Titanic, az álmokhajója az óceán mélyének szívében őrzi mindörökké…A most végre Magyarországon is láthatókiállítást a nagy érdeklődésre való tekintettelfebruár 5-ig meghosszabbították. Így akinek mégnem volt alkalma megnézni, az még megteheti azadott időpontig. Plóza MónikaÀ La Bárdos • XX/2008. húsvéti szám 5


a fal adja a másikatIdén is volt március tizenötödikeSzázhatvanévvel később„Nyolc civil és három rendőr sérült meg, 24embert állítottak elő – ez a mérlege a március15-i budapesti eseményeknek.”„Huszonnégy embert állítottak elő a rendőrök afővárosban a március 15-ei rendezvények, illetveaz esti zavargások helyszíneiről.”„Több száz ember vonult a Fővám térről aMárcius 15. térre, ahol Demszky Gábor főpolgármestertart ünnepi rendezvényt; az árpádsávosés nemzetiszínű zászlót lobogtatók nyíltan közölték,céljuk a rendezvény megzavarása. A Váciutcán keresztül vonuló tömeg többször skandálta»Gyurcsányt a Dunába!«„A Kossuth téri zászlófelvonáson és a múzeumkertiünnepségen még csak bekiabálásokvoltak, Demszky Gábor főpolgármestert mármegdobálták, este pedig a Nagykörúton összecsaptaka tüntetők és a rendőrök. Égő palackokrepültek a rendőrök felé, akik könnygázzal oszlattak.Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a nemzetiprogresszióról szónokolt, Orbán Viktor Fideszelnökaz összefogásnak örült, és a sikerességútját ecsetelte.”„Bíróság elé állítják azt a negyvenegy évesférfit, aki a Március 15. téri fővárosi ünnepségetkövetően elrugdosta Petőfi szobrának tövéből afőpolgármester koszorúját.”•Élelmes honfitársaink idén nem használtak elannyi macskakövet Pest utcáiból, mint tavaly, deazért most is érezhettük a nemzeti összefogásszellemét, ahogy végigsétáltunk a Rákóczi úton, aBlahán, vagy a Nagykörútnak azon a részét, ahola négyes, hatos már nem közlekedhetett…Különben is, a Kombínókat szabadságra küldtékazon a napon, nehogy kár essen bennük… Demiért?! – gondolná az ember… hiszen kisgyerekescsaládok kokárdával a baloldalukon, pereccel akezükben mennek egyik helyszínről a másikra,hogy verseket hallgassanak, tánc- vagy színielőadásokat nézzenek, magyar népdalokat dúdoljanak.Én erre számítottam volna, naivan, demást kellett látnom.Ám ott voltak ők, a fekete ruhás gárdisták, alufiárusok, a Molotov-mixerek, és a harci teknőcökreemlékeztető álmos rendőrök. Miutánátverekedtem magam a tömegen, nézelődtem, belehallgattammindenféle színű politikus beszédébe,a csodálatos közös kiabálásba és füttyjátékba,elment a kedvem az egésztől, és végigsétáltama lezárt Erzsébet hídon. Ez volt a legélvezetesebbszámomra március 15-éből. Két oldalonpiros-fehér-zöld zászlókat csapkodott az erősszél, sokan gyönyörködtek a csillámló Dunában.A Citadelláig vezető úton sorozatosan meglepődtem…A Gellérthegyen rengeteg ember élveztea jó időt, a napsütést. Idős emberek tollasoztak,kutyát sétáltattak, fiatal szülők kirándultak gyerekeikkel.Fürdették arcukat a napfényben, tisztestávolságból – hozzám hasonlóan – értetlenül vagyérdektelenül szemlélték a városbeli történéseket.Idefentről makettnek látszott a lenti világ, eltörpültekaz indulatok.Egy nemzeti ünnep sokaknak sokféleképpenlehet ünnep, ennek igazságáról ezen a szombatonis meggyőződhettem.Képriport: Tálos Zsófia6 À La Bárdos • XX/2008. húsvéti szám


h a z a f f yA magyar műszaki felsőoktatás hírneveitthon ma már nem olyan, mint rég. Sokanlegyintenek rá (ezzel ellentétben amai viszonyok azt mutatják, a mérnökembertkeresik a munkaadók), a történetét,a diákok életét, a tradíciót szinte aligismerik. Pedig számos szép hagyományszármazik e témakörből, erre talán a manapságis megtartott szakestélyek szolgáljáka legjobb példát.Az egész sztori Selmecbányán kezdődött. ASelmeci Akadémia alapításától (1735) kezdve mégjó néhány évtizedig nem beszélhetünk egységesdiákéletről, az erről szóló első írásos emlékekaz 1820-as évekből származnak. Ezen írásokbólmegtudhatjuk, hogy ekkortájt alakult a DeutscheGesellschaft in Schemnitz nevű ifjúsági szervezet.Ez a társaság – bár a nyílt beszédű, kritikus,német egységtörekvéseket támogató flottistákalapították – a selmeci ifjúság egészét képviselteés összefogta. Két törzshelyük az Arany Bányamécshezcímzett kávéház és a Schacht (magyarul:akna) nevű kocsma volt. Összejöveteleiket a városonkívüli Schachtban tartották, hetente kétszer,hajnalig tartó sörözés és nótázás közepette. Atársaságot a Selmeci Akadémiához való tartozás,a barátság, a kollegialitás érzése kovácsolta eggyé.Az elsőévesek csak akkor válhattak hallgatókká,Selmec, Selmec,sáros Selmecha az oktatást megelőzően a társaságba is beilleszkedtek.Ezt a gyakorlatot az Akadémiai oktatóiis elfogadták, sőt szorgalmazták.Valószínűsíthető, hogy az előbb említettSchacht kocsmában tartott összejövetelek (a„Schachttag”-ok), az Akadémia diákjai és oktatóiközt folyó, kezdetben szakmai, később kötetlenmegbeszélések tekinthetők a Szakestélyek elődjeinek.A Schacht épületének szemöldökgerendájábaa „Tempus” szót vésték, mely azt jelentette, hogycsak az akadémisták, illetve tanáraik tehették belábukat a Schachttagokra, melyeken (csakúgy,mint ma) minden világi cím és rang érvényétveszítette. Minden a választott Elnöknek és tisztségviselőinekutasításaitól függött.1919 tavaszán az első világháború következményekéntkialakult államjogi viszony miatt a magyarnyelvű Akadémiának el kellett költöznie Selmecbányáról,hiszen az a magyarellenes Csehszlovákiarésze lett. 1919 első hónapjaiban érkeztek meg adiákok és az oktatók az új székhelyre, Sopronba.A diákságot ekkor már az 1879-ben létrehozottÁltalános Ifjúsági Kör képviselte, mely társaság azalapítását követő években fokozatosan erősödveaz egész hallgatóságot irányító, jelentős tekintélyűdiákszervezetté vált. A Kör legnagyobb érdeme,hogy meghonosította Sopronban a selmecidiákhagyományokat annak ellenére, hogy az elsővilágháború miatt kevés selmeci diák volt köztük,és a hallgatók nagy része már Sopronban kezdtemeg tanulmányait. A Kör hazafias rendezvényeketszervezett: március 15-én, október 6-án, illetveKossuth Lajos halának évfordulóján, és segítettea hallgatóságot a második világháború alatt.Később az ellentétek azonban annyira kiéleződtekaz Ifjúsági Kör és a kommunista ifjúságiszervezetek között, hogy 1948-ban a Kör kénytelenvolt feloszlatni magát, megszüntetve tehátazt a szervezetet, mely utoljára fogta át sikerrela hallgatóság egészét. A kommunista vezetésidegennek bélyegezte, majd betiltotta a selmecidiákhagyományokat: 1951-ben tömegesen zártákki a hallgatókat a hagyományok ápolása miatt. Abetiltás okai elsősorban a szakestélyek, a balek–Selmec olyan,mint egyelsüllyedttörténelmi kor:1919-ben megállt az időfirma viszony sajátosságai, az egyenruha viseleteés a nóták többsége voltak.Bár már az ’50-es évek végén megkezdődhetetta diákhagyományok visszaállítása, a politikaihelyzet csak 1969-től tette lehetővé, hogy hagyományainkatténylegesen ápolhassuk. E folyamatbannagy előrelépés volt az 1962-63-as tanév,amikor a miskolci gépészek Szakestélyt tartottak,és emlékgyűrűt avattak, kifejezve ezzel, hogyújra a selmeci diákhagyományok eszméi szerintszeretnének élni.A hagyományok visszaállításának másik mérföldköveaz 1971-es vadászati világkiállítás volt, azerdészek ettől kezdve viselik újra egyenruhájukat,a waldent. Az idő során lassan de biztosan csiszolódtakmai formájukra a hagyományok. A szakestélya selmeci diákhagyományokat ápolók egyiklegfontosabb rendezvénye. Hangulatát évszázadokonkeresztül megőrizte, formáját tekintvetöbbé-kevésbé változatlan maradt. A szakestélymindig egy adott szak, baráti kör rendezvénye,mely az érintettek összetartozását, barátságáthivatott kifejezni, erősíteni. A szakestély mindigünnep, a barátság, a kollegialitás, az egymáshoztartozás ünnepe. Egy szakestélyre meghívástkapni mindig nagy megtiszteltetés, éppen ezértmindenkire nézve kötelező az ünnephez méltóanviselkedni és öltözni.Ezen szép hagyományok engem is elragadtak,és nemrég alkalmam nyílt ellátogatni Selmecbányáraa Budapesti Műszaki Egyetem KözlekedésmérnökiKar diákjaiból verbuválódott kisebb társaságtagjaként. A csodás belvárossal, hangulatoskocsmákkal büszkélkedő bányaváros szűk, macskakövesutcáit taposva kicsit visszautazhattunkaz időben. A nevezetességek megtekintése utána háromnapos túra zárásaként megkoszorúztukKerpely Antal, a magyar nyelvű műszaki oktatásmegteremtőjének sírját.Aki teheti, látogassa meg ezt a szép kisvárost,mely gyönyörű fekvésével, hangulatosságával,történelmével kiváló kirándulóhely.Csizsek Ádám képriportjaÀ La Bárdos • XX/2008. húsvéti szám 7


v e r s e n y s z f é r aVívózseni, de orvos szeretne lenniIskolánk legújabb kiemelkedő sporteredményétBöjte Szabolcs szállította, akia 9. a osztály tanulója. A korosztályosEurópa-bajnokság megnyerése után eljöttaz idő, hogy a nagyra nőtt, szerényfiatalembert bemutassuk az À La Bárdosolvasóinak.• Mióta vívsz, és pontosanmilyen eredményeketértél el eddig ebben asportágban?– Ez most a kilencedikévem. Magyar bajnokságoneddig hétszer nyertem aranyérmet,volt több ezüstöm is,ezenkívül tavaly összejött egyEurópa-bajnoki harmadik helycsapatban. Egyébként nemcsak a saját kategóriámbanvívok, az én korosztályom a1991-92-esek, ebben vezetema magyar és az Európa-bajnokiranglistát, az eggyel nagyobbaknál, a junior korosztálynálpedig jelenleg negyedik helyen állok.• És kilenc éve hogyan jött az ötlet, hogyelkezdd?– Apukám húsz éven keresztül vívott, és őjavasolta, hogy próbáljam ki. Nagyon megszerettem.Egy idő után pedig azért sem hagyja abba azember, mert rengeteg munka van benne.• Ez mennyi edzést jelent?– Heti hármat, de mivelátigazoltam Tatáról Pestre,minden egyes alkalommal felkell utaznom. Ezeken a napokoneste tíz óra körül szoktamhazaérni.• Az ilyesmit hogyan lehetösszeegyeztetni a tanulássalés minden mással?– A tanulással elég nehezen.(Nevet.) Egyébként másrasincs sok időm, iskola utánrögtön megyek Pestre, akkorforrás: böjte családedzek, vagy a barátnőmmeltalálkozom. A vívás teljesenlefoglal. Átlagosan hetente vannak versenyeim.Már rég nem volt szabad hétvégém. A mostaniaz lenne, de edzőtáborba megyek, a következőnmegint egy verseny, utána pedig Európa-bajnokság.• Nincs belőle néha eleged?– Dehogynem! Olyankor jön egy hét szünet.Azalatt persze kijövök az edzésből, de ha az emberneknincs kedve vívni, akkor nem is fog mennineki, tehát néha szükség van ilyenre.• Nem akarok túlzottan pofátlan lenni, dea vívás drága sport?– Igen, egy kifejezetten drága sport. Vívni csaka FIE Nemzetközi Vívó Szövetség által előírt felszerelésbenlehet. Az ilyen típusú ruhák bizonyosmértékben golyóállóak is, hiszen a szúrások elégerősek, és a maszkkal együtt száz-százötvenezerforintba kerülnek, márkától és minőségtől függően.Egy cipő negyvenezer, és egy FIE védjegyévelellátott párbajtőr huszonötezer per darab, ami ráadásulelég törékeny, és hozzá még be kell szereznia kosarat, markolatot, konnektorállványt.• Hosszútávon milyen terveid vannak asporttal?– A cél természetesen az olimpia, a londonira jólenne kijutni, akkorra húszéves leszek. De egyelőresemmi sem biztos, mindenesetre minél továbbszeretném folytatni, és minél több eredménytszeretnék elérni.• Van példaképed a vívás területén?– Például Nagy Tímea.• Egy nő? (Kicsit meglepve.)– Persze, nem vagyok hímsoviniszta. (Nevet.)Szimpatikus, mert többgyermekes anyuka, ésennek ellenére többszörös olimpiai bajnok is.• Hova szeretnél továbbtanulni?– Remélem, sikerül az orvosi. Azért is szeretném,mert komoly családi hagyományai vannak,a nagybácsim, az anyukám és az apukám is orvos,valamint a nővérem is annak készül.Kincses BrigittaASoliman Emira képei és verseiEgy kicsit másÉletem filmje 1982 tavaszán kezdődött,amikor a komáromi Jókai MórGimnázium tanulói és a külföldrőlérkező hallgatók számára egyetemielőkészítő kirándulást szerveztekSopronba. Ott találkoztak. A fiú és alány. A távol és a közel lakó. A szüleim.Hosszas levelezések és találkozásokután megtartották az esküvőt,majd 1990-ben megszületett a következőszereplő: én – Soliman Emira.Édesapám Egyiptomból származik.Születésem óta Magyarországonélek, magyarnak érzem magam, dea szívem mélyén egy kicsit másnak.Leginkább a Mimi névre hallgatok,és ezért cikiztek a kiskamaszok, ésküszködtek nevemmel a kisiskolástanárok a jutalomkönyvek osztásakor.Szerencsére a gimnáziumbanettől már nem kell tartanom…Szeretem, hogy neked oly mindegy, hogyén hogy érzem magam.Szeretem, hogy neked oly mindegy, hogyén mit érzek.Szeretem, hogy neked oly mindegy, hogyén mit szeretnék.Utálom, hogy neked oly mindegy, hogynekem mi lenne a jó.Utálom, hogy neked oly mindegy, hogyneked oly mindegy.Gyűlölöm, hogy neked minden mindegy,ami volt.Szereted, hogy nekem oly mindegy, hogyte hogy viselkedsz velem.Oly mindegy, hogy én mit szeretnék, teúgyis szereted magad.Szeretném, ha nekem oly mindegy lenne.„A végtelen tenger nyugtató hatással volt rám.Feledtette a múltat és a jövőt.”BSok hajszál táncolt körülöttünk a feketénvilágító éjszakák rengetegében.Később még mindig hajszál.Csak már nem a tiéd.Ez már a hajszál ami elválasztja a szereteteta gyűlölettől, amit irántad érzek.Az örömöt a bánattól, hogy megismertelek.És a keserűséget a boldogságtól,ahogy visszaemlékszem rád.Mimi fényképeit a Diákújságírók OrszágosEgyesülete díjjal értékeli, és rövidesenkiállítás nyílik ezekből a gimigalériában.8 À La Bárdos • XX/2008. húsvéti szám


ez+azCHat szelíd csillag volt az égen,mikor megláttalak.Huszonhárom óvatos lépést tettem feléd,hogy a közeledbe érjek.Te hét lépést hátráltál miközben izzóhópelyhek csapódtak jéghideg testedminden kiaknázott és aknázatlanterületére.Tizenkétszer ütött az óra a vörös mámorosködben, miben elvesztem érted.Huszonhárom számításba vett késdöfésselkeltem fel ebből,hogy felkészüljek a következőre útra.Immár nélküled.Dreszketve szálltam be az autóba.azt mondtad olyan helyre viszel, aholminden más.semmi sem biztos de minden mindenbizonyítéka.a fák lombjai egymásba kapaszkodvaüvöltötték a változás szelét.Soliman Emira képeiaz út odáig hosszúnak tűnt, de a célszentesítette az eszközt.az eszköz én voltam, a cél meg te magad.Mondd el és elfelejtem; Mutasd meg ésmegjegyzem; Engedd, hogy csináljam ésmegértem.EVégtelen homokdűnéken át rohantam,rohantam, menekültem tőled. Azt hittem avégtelen végére érhetek és ott majd megnyugszom.Szívószállal akarod kiszívni belőlem alétem, hogy magadba nyelj még több tapasztalatot,de nem engedem.Én nem. Hanem rohanok tovább.Végtelen tengereken keresztül úsztam, úsztam,menekültem tőled. Azt hittem a végtelenvégére érhetek és ott majd megnyugszom. Egyvégzetes ütéssel akarsz véget vetni végtelenküzdelmeimnek, de nem engedem.Én nem. Hanem úszom tovább.Végtelen egeken szárnyaltam, szárnyaltam,menekültem tőled. Azt hittem utolsóperceidet zenéli az óra, hisz már a Föld szellemefigyelmeztetett a visszatérésre.De nem engedtem. Én nem. De te mégislegyőztél.Mert a legsúlyosabb átkot szórtad rám.A gravitációt.Cím nélkülGörnyedt hátú cigaretták hevertek az asztalon.Egyenként állítottad őket sorba, mígarról kérdeztél mit is gondolok tulajdonképpaz örökös körforgásról. Közhelyes beszélgetésnekindult, mégsem vált azzá. Mámoroslevegőben úsztak a füstkarikák melyeket hozzádintéztem üzenetként. Értetted te, csaknekem nem szóltál. Drámai költeménykéntírhatnánk meg történetünket hisz a dramatikusjeleneteink tele vannak filozófikustartalommal. De mire leírnám a történetet,a toll mindig kiszárad. A szám is kiszáradtmár az örökös belemagyarázásokba. A tetolladnak hatalma van. És a te szádnak is. Ate tollad mindig fog, de te sosem használodmondván megtennéd csak rosszkor rossz helyenszólok mindig, hogy megtedd. Már sokcigarettányi ideje mondod ezt és én ezalatthétszer írtam volna már meg amit rég megkellett volna.Görnyedt hátú emberek feküdtek egymásmellett. Szám szerint kettő. Egyenként állítottamagában sorba az indokokat, hogymiért is fekszik ott mellette. Közhelyes éjnekindult, és talán azzá is vált. Mámoroslevegőben úsztak a hullámok, melyeket miformáltunk egy emberöltőnek tűnő idő alatt.A drámai költemény már íródik és hatalma isgigantikus magasságokra tör. Immár teljesenmindegy, hogy ki van, és milyen helyen. Sokcigarettába került ez az egész, mely körülövezminket. De még tart. És fog is. Újra meg újraismétlődik. Az örökös körforgás.Jókaiban tudósokNéhány hónappal ezelőtt a magyartanárokazzal a kérdéssel érkeztek az órákra,hogy érez-e valaki affinitást a Komárombanmegrendezésre kerülő XVIII. Jókai-emléknapJókai-versenyén való részvételhez.Mi – hárman az osztályból – éreztünk.Mikor mi is tudomást szereztünk erről a versenyfelhívásról,arra gondoltam, mit veszíthetek,csatlakoztam Dubravszky Blankához és GiczyCsengéhez. Összeállt a háromfős csapat, és ezutánéjt nappallá téve olvastunk. Fejenként egy-egy regényjutott: a Fekete gyémántok, az Egy magyarnábob és a Kárpáthy Zoltán szakértőivé kellettválnunk rövid idő alatt. Tájékozódnunk kellett továbbáJókai életrajzát illetően is Mikszáth könyvealapján. Először egy iskolai fordulón vettünk részt,itt tettünk tanúbizonyságot felkészültségünkrőlés rátermettségünkről. Az iskolában hat háromfőscsoport vetélkedett. Nem volt könnyű a szorosversenyt megnyerni, de sikerült a továbbjutás acsapatunknak. Örömmel és izgalommal vártuka nagy napot, amikor a megyei középiskoláibólérkező csapatokkal versenybe szállhatunk.A reggeli hacacáré után épphogy elértem abuszt, mely természetesen dugig tele volt alig élő,karikás szemű tinédzserekkel. Egy üdítő matekóraután végre elindultunk Komáromba csapattársaimmal,valamint a 9. c osztályos Aradi Balázzsal,aki velünk párhuzamosan készült a szintén ezena napon tartott szavalóversenyre. Dobrova Zitatanárnő kis Matizában gyorsan és tanulságosantelt az út. Nekem még kényelmes is volt, mertelöl ülhettem. Sok mindent megtudtam példáulHarry Potter izgalmas kalandjairól (egyedül énnem vagyok rajongó a kocsi utasai közül), és atanárnő által először vezetett Trabantról.Érkezésünkkor kedves, önkéntes diákok segítetteknekünk eljutni a verseny színhelyét adóteremhez, és megtaláltuk a büfét is, amit a tanárnőmár a felkészülésünk alatt sokat emlegetett, előredicsért. Időközben Balázs is megtalálta a könyvtárat,ahol a szavalóverseny folyt, és felkészülta versenyre. A második szendvics elfogyasztásaután elkezdődött a mi versenyünk is. Az iskolamagas, zord falai között körülbelül negyven diákkalmértük össze tudásunkat. A verseny kezdeteelőtt sorszámot húztunk, az egyest. (Érti a kedvesolvasó, az egyest!) Izgalommal kezdtük a megmérettetést.A kérdések összetettek és nehezekvoltak. Jókai életrajzát teljesen átfogta egy totó,minden apró részletre kitértek benne, de álltuka sarat. Közben néhány teremmel arrébb Balázsremek eredményt ért el. A megye legjobb szavalóiközött a harmadik helyezést szerezte meg.A verseny dél körül számunkra is véget ért.Fáradtan, összeszorult gyomorral vártuk az eredményhirdetést.Nem hiába. A sok olvasás, tanulás,átvirrasztott éjszaka meghozta gyümölcsét, és adobogó legfelső fokán végeztünk. NyereményünkCsontváry-album, oklevél, sok-sok gratuláció éselismerő tekintet volt. Büszkén húztuk ki magunkat,de azt is rögtön tervezni kezdtük, mit teszünkmajd, hogy két év múlva újra bekerülhessünk alegjobbak közé. Gulyás ReginaÀ La Bárdos • XX/2008. húsvéti szám 9


fotel, sör, mogyiEgyestés kalandKoltai Lajos Este című romantikusdrámája tavaly év végéna hazai filmszínházakba is megérkezett.A két idősíkon játszódó történetegyik fele a jelenben, Ann haláloságya körül zajlik, míg a másik viszszaröpítminket az ötvenes évekbe,ahol a fiatal Ann legkedvesebb barátnőjénekesküvőjére hivatalos. Ittismerkedik meg a jóképű orvossal,akivel rövid, ám annál jelentősebbviszonyba bonyolódik. Ez a férfi, eza szerelem adja meg Ann életénekértelmét, ami több ember, több generációéletére kihat, de egy tragédiaörökre elválasztja a szerelmeseket.Koltai Lajosnak ez a második rendezésea vegyes fogadtatású Sorstalanságután. A kamerát ezúttalis Pados Gyula kezeli, aki szinténszert tett már nemzetközi ismertségre.Az egy négyzetméterre jutósztárok száma igen magas a filmben;az illusztris szereplőgárdábankorunk legnevesebb színésznőitKoncert a tenger mélyénKatie Melua, akinek olyansikerdalokat köszönhetünk,mint a Nine Million Bicyclesvagy a Crawling Up A Hill, párhónapja jelentette meg legújabbalbumát. – Giczy CsengeA jelenleg mindössze huszonhároméves Melua Grúziában született,nyolcéves korában költözött szüleivelBelfastba, majd pár évvel későbbLondonba. Korán megmutatkozotttehetsége az éneklésben, emelletta gitár vált fő hangszerévé. A BritFilmzenéi:Just like heaven (2005)Miss Potter,Mia Sarah (2006)NANCY DREW (2007)School for Performing Arts-bantanult, ahol többek között olyanokvoltak nagy hatással rá, minta Queen, Bob Dylan és az ír népzene.Itt fedezte fel őt a zeneszerzőés producer Mike Batt, aki rögtönszerződést is ajánlott neki. Innenmár egyenes út vezetett a hírnévig;Call Off The Search című debütálóalbuma azonnal óriási siker lett. Abrit toplista élére került, többszörösplatinalemez lett, és világszerte3,5 millió példányban kelt el. Többízben is ő volt Nagy-Britanniábanláthatjuk. Itt van Claire Danes, akia fiatal főhősnő vérszegény karakterébepróbál életet lehelni, MamieGummer, akinek szerepe annál többalkalmat ad tehetségének csillogtatására,Glenn Close és Meryl Streep(Gummer anyuka – kísérteties akülső hasonlóság) picike szerepben,Vanessa Redgrave az idős, haldoklóAnn, lányaiként pedig Toni Colletteés (a valós életben is a lánya) NatashaRichardson nyújtanak visszafogottalakítást. Többek között ez utóbbikettő játéka miatt is érezheti a nézőa történet jelenben játszódó részétéletszerűbbnek, míg a múltat bemutatójelenetek csillogósak és meseszerűek,ezek sokkal átélhetőbbek.Susan Minot regényéből MichaelCunningham írta meg a forgatókönyvet,mely akár szívszorongatóis lehetne, de az esetenként túlzásbavitt édes máz néhol giccsbe hajlikát, elveszti bájosságát, és csak egygyakran közhelyekkel élő, nagyonamerikai kommerszfilmet kapunk;nem is érezni rajta az európai kezeknyomát. Helyenként szinte felfedeznivél az ember egy behajlómikrofont vagy egy illúzióromboló„Ennyit!”-t, a már zavarba ejtőensok filmcsillag jelenléte sem segítelvonatkoztatni attól, hogy ezYouTube-ajánlóIf you were a SailboatNine Million BicyclesI Cried for You; Shy Boya legtöbb lemezt eladott énekesnő,miközben ismertségét jótékonyságirendezvények tucatjain kamatoztatta.2005-ben jelent meg következőalbuma Piece By Piece címmel, melylyelnem okozott csalódást népes rajongótáborának.Ezen már több daltírt saját maga, és még az előző lemezsikerét is túlszárnyalta. Egy világrekordis fűződik a nevéhez; 2006-banegy norvég fúrótorony alján 303méterrel a tengerszint alatt adottkoncertet, mely Concert Under theSea címmel meg is jelent dvd-n.A főként blues, jazz, folk keveredésébőlösszeálló zenei stílus máravédjegyévé vált. Tiszta dallamok,egyszerű szöveg, varázslatos hangzás.Harmadik, Pictures címet viselőalbumán nem félt megújulni, olyanstílusokkal kísérletezett mint a rockés a country – megmaradva a lágydallamoknál.Terveiben szerepel egy világ körüliturné 2008-ban, és ahogy azt egyinterjúban említette, talán hazánkbais eljön koncertezni. Bízunk benne!képek forrása: internet„csak” egy film, ami mérföldekre vana valóságtól. A cselekmény felvetugyan néhány kérdést, de ahol nemkéne, ott ránk erőszakolja a választ,ahol magyarázatot várunk, ott egyelegáns mozdulattal továbbsiklik.Mindazonáltal a kellemes zene, agyönyörű jelmezek, a kifejező képekjól érzékeltetik az adott kor jellegzetességeit.Koltai operatőri múltjánakis köszönhetően harmóniában vanegymással a történet két része, kiegyensúlyozottváltás van a két világközött. Egy szép papírba csomagoltfilm ez, ami, ha többet nem is, egyestét azért megér.Giczy CsengeTatabányára látogatott aMusical CompanyA tatabányai Közművelődés Házbahozta el széles és színes repertoárjáta Musical Company. 2006-banalakult meg a társulatuk, főként fiatalszínészek alkotják a „bandát”,akik utazgatnak szerte az országban,hogy egy fantasztikus élménnyelajándékozzanak meg bennünket.Munkájukat ifjú, de nagyon tehetségesvendégművészek is segítik. Kétolyan fiatalember is benne van acsapatban, akiknek a karrierje innen,Tatabányáról, a Jászai Mari SzínházNépházból indult. Az egyik AradiImre, aki a televízióban is látható Társulatcímű tehetségkutató műsorbanis szerepel, és jelenleg a Magyar SzínházSzíniakadémiájának a hallgatója,a másik pedig Czeglédi Kornél, akimanapság hangtechnikusként keresia kenyerét. Énekléseikkel és táncaikkalők is emelték az est színvonalát.A közönség vastapssal köszönte megezt az időutazással egybekötött remekelőadást.Aradi Fruzsina10À La Bárdos • XX/2008. húsvéti szám


a bolygó neve: halál„Két gyermekem van, és nagyon szegény vagyok.”„Súlyos beteg vagyok, kitettek a lakásomból…”•De nem az! Itt, a XXI. század első évtizedébennem engedhetjük meg magunknak, hogy közömbösenelmenjünk egy olyan ember mellett, akicipő, takaró, pénz, család és egzisztencia nélkülül a járdán. Az nem megoldás, hogy odadobjukneki a boltban visszakapott tízest, vagy a maradékuzsonnánkat, amit a mi magasabb társadalmi szintenlévő gyomrunk már nem tud megemészteni.Nem is rúghatunk beléjük, és nem köphetjük leőket, miért is tennék?! Elvégre civilizált emberekvagyunk, és látjuk, hogy ezek a szerencsétlenekmár így is minden méltóságuktól megfosztva,fizikai valóságukig lecsupaszítva élnek. Megkéne őket érteni, vagy legalább meghallgatni.Két fajtájuk van, az egyik, amelyik saját hibájából,alkoholizmus, játékfüggőség miatt került ebbe ahelyzetbe, amiből kilábalni csak nagyon ritkán,vagy egyáltalán nem lehet. A másik oldalon viszontott vannak azok, akiket kisemmiztek, elküldtek,elvették az életüket. Nem ítélkezhetünk senkifölött úgy, hogy nem ismerhetjük a múltját.Épp ezért egy semmittevéssel töltött délutánomon,céltalan bóklászás során gondoltam egyet,és leültem egy padra.Egy padra, amin már ültek. A férfinak, aki ottült, szintén egy céltalanul bóklászós délutánja volt.Csakhogy neki mindegyik az…– Hány éves?– Ötvenkettő.– Mióta él így?– Régóta.– Nem szeret beszélgetni?– Nem szoktam. Csak néha…– Kivel?– Józsival. A Nyugati aluljáróban szokott megágyazni.– Maga is?– Legtöbbször. Ott sok az ember, sok a büfé ésa kocsma. Hideg sincs annyira.– Most mit csinál itt a parkban? Itt nincs sokember…– Szeretek itt lenni. Szép és csendes. EgyébkéntTörvényen kívülEzek nem társkereső hirdetések,nem is egy valóságshowjelentkezési lapjára írottszövegek. Nem, ez a valóság…A Ferenc körúti aluljáróés a Blaha Lujza térivalóság. A hajléktalanságaz egésztársadalmunkatérintő probléma,amire mindenkicsak legyint,és azt mondja,lerágott csont.az öregasszonyok szoktak kenyérdarabokat dobálnia kacsáknak. Néha nekem is jut.– Hogy került ide?– A parkba?– Nem, ide… a hajléktalanságba.– Te még fiatal vagy, nem értheted. Egyébkéntis, miért érdekel ez téged? Ki akarsz nevetni, mi?Mind azt akarjátok!– Nem! Dehogyis! Én csak kíváncsi vagyok… azthallottam, mindannyiuknak van egy „életmeséje”.A magáé mi?– 43 éves voltam, amikor elváltam. A válássokba került, a lakás az asszonyé lett. Ő tehetmindenről. Nehéz időszak volt, el akarta vennimindenemet. De a boromat nem vehette el. Azvolt az egyetlen, ami megmaradt. A főnököm nemértett meg. Egy szemét állat volt. Se munka, selakás, néhány ruha, és a borom. Azt mondta a voltfeleségem, hogy menjek a bátyámhoz. Ők viszontnem akartak befogadni, ők se éltek olyan jól…– Mi hiányzik legjobban az életéből?– Semmi. Nem tudom. Szeretek egyedül lenni,mindig van elég borom, néha enni is kapok. Nézd,itt ez a táska. Van benne ruha, ha hidegebb lesz.– Akkor most boldog?– Nem. Meg fogok halni. Mind meghalunk…Ez igaz. Biztos igaz. De erre már nem tudtammit mondani egy olyan embernek, aki elégedettaz életével, amit bezsúfolt egy koszos, szakadthátizsákba. Úgyhogy elköszöntem, felálltam éselballagtam. Ebből a beszélgetésből számomrakiderült, hogy nincs kétféle hajléktalan. Egy van;a gyenge ember. Egy válástól, egy létszámleépítéstől,vagy attól, hogy leég a lakásod, még nemáll meg az élet. A magam részéről nem vetem meg,„Gyerekkoromban a hullaszállítószörnyűségnek számított. Majuppik és plázacicák hordáiözönlenek a Nagykörútjéghideg kövezetén didergő,haldokló embertársaik felett.és nem is sajnálom őket. Egyszerűen szánalmatérzek az ilyen emberek iránt, akik nem tudnakfelállni és újra elindulni, de még csak meg sempróbálják.A hajléktalanok a világ folyamatának legpaszszívabbrésztvevői. Kiszolgáltatottan élnek, azemberi jóságtól függ minden napjuk. Talán így mégmindig elviselhetőbbek, mintha buzgón kéregetve,koszosan, alkoholbűzösen felénk közeledve kellemetlenhelyzetbe hoznak minket. Sietünk, nincsaprónk, félünk, és egyébként is, mi és szüleink iskeményen megdolgozunk a pénzért.Az utca embere minden napját azzal tölti, hogymenekül. Menekül ettől az állapottól, dolgozik,spórol, számolgat, rohan. Ezután pedig a rohanóélete elől menekül és próbál magának olyan légkörtteremteni, amiben azt érzi, hogy nyugalom van.Meggyújt egy aromaterápiás gyertyát, elégedettenbefészkeli magát a fotelbe a puha díszpárnákközé, és úgy érzi, hogy biztonságban van. Milyenjó is neki, ma már nem kell végigjárnia a környékkukáit, nem kell azon aggódnia, hol hajtsa álomraa fejét. De aztán jön egy hívás. Sajnálják, persze,megértik, hogyne! De tovább nincs szükségük asegítségére, nagyon szépen köszönik az eddigimunkáját az irodában, gyárban. A huzat kicsapjaaz ablakot, és elalszik az illatos gyertya…Lehet, hogy minden hajléktalan „új élete” ígykezdődött… Így azért már nem olyan visszataszító,ugye? Csakhogy nem szabad hagynunk,hogy így alakuljon; hogy a gondtalan élet alapjaiolyan gyengék legyenek, akár egy apró láng. Haez kialudna, mindig tudjuk, hogy van egy másodiklehetőség, van valahol egy kapaszkodó, egy gyufaszál,amivel megint meggyújthatjuk azt.Tálos ZsófiaAz utca társadalma –a mi problémánkRégebben csak titokban léteztek, ma pedigszemérmetlenül kisajátítják maguknak aközterületek bizonyos részeit. A hajléktalanságmindig is megoldhatatlan problémát jelentett– mikor szégyellnivaló, mikor erkölcsikérdést. Lapunk korábban már foglalkozottezzel a Tatabányát is érintő jelenséggel. Bára városban működik éjjeli menedékhely ésátmeneti szálló is, ezeket az emberek vonakodnakigénybe venni. Inkább egyedülküzdenek meg az életben maradásért, aházak közt, utak mellett megbúvó zugokbirtoklásáért. A hajdani Zsdánov az ő mulatójukkávált leégése után, de a híd alatt, aVértesszőlős felé vezető 1-es út mellett, azautópálya hosszában sorakoznak a hajléktalanlakásokgazdátlanul hagyott pinceszerűhelyiségekben, melyek bejáratát kövekkelleszorított pokrócok fedik el. Egy sajátostársadalom alatti társadalmat építettek ki,melynek élete a szemünk előtt zajlik, hangulatarátelepszik a közhangulatra, értékrendjekonfliktusokat vált ki. Mi lehet a megoldás?Erre ma nem válaszolni – ez az, ami mindannyiunkantiszociális felelőtlensége.Monostori AndreaÀ La Bárdos • XX/2008. húsvéti szám 11


zene+bónaÁra: 179 FtA zene az életem!Lassan nyolc éve koptatja iskolánk padjaita gitárok és dobok virtuóza, Laskay Péter.Bizonyára mindenki ismeri, hiszen aziskolai zenés rendezvények elképzelhetetleneknélküle. Jövőre sajnos már nemtalálkozhatunk vele, ezért arra kértem,hogy ossza meg velünk a tapasztalatait,hátha mi is megsejtünk valamit a művésszéválás nagy titkából.• Mikor kezdődött zenei pályafutásod?– Első osztályos koromban kértek a szüleim,hogy válasszak egy hangszert. Nekem a dob tetszettlegjobban, így először azt kezdtem tanulni,de később elkezdtem gitárórákra is járni, mert úgytűnt, hogy a dob nem elég önmagában. Mindeztermészetesen zeneiskolai keretek között zajlott.• Tehát csak a szüleid miatt kezdtél el hangszerenjátszani?– Ez így nem teljesen igaz, de nyilvánvalóanhatást gyakoroltak rám, mivel a családombannagy hagyománya van a zenének. Azt hiszem, anagypapámmal kezdődött minden, aki kántor volt,így már apukám is a zene világában nevelkedett.Az évek során pedig elsajátította a szintetizátor,zongora, klarinét és szaxofon alapjait, amit későbbtovább fejlesztett. Anyukámpedig a vonós hangszerekrespecializálódott, így ő brácsánés hegedűn játszik kiválóan.• Mikor derült ki, hogy aszüleidhez hasonló tehetséggelrendelkezel?– Kezdetben a zeneiskola javasolta, hogy menjekel városi és megyei versenyekre. Mivel mindiga dobogón végeztem, meghívást kaptam egyországos gitárversenyre, amin harmadik helyezéstértem el. Azt hiszem, ez volt az első jelentősebbelismerésem. Ez után döntöttem úgy, hogy zenészszeretnék lenni.• Mikor kezdtél el zenekarokban játszani?kis ember a nagy cinek mögöttA Tumbling Dice fergeteges bemutatkozókoncertjét a Petrolblues-klubban tartotta meg2008. február 29-én. A következőszámban erről is írunk.– Tizennégy éves koromban kerültem egy fúvószenekarhoz,ahol rögtön lehetőséget kaptam,mivel a korábbi dobos kezdett kiöregedni a bandából.Mindig is példaképként tekintettem rá, ígynagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy a helyébeléphettem. Az első fellépésünk a Bányásznapkeretei között zajlott, ahol a szüleim is hallottakdobolni. Tetszett nekik a játékom, ezért úgydöntöttek, hogy ajánlanak Pozsár Béla – elismertzongorista – zenekarába. A mai napig nagyonhálás vagyok neki, hogy meghallgatott azon abizonyos napon és a Dallam Zeneiskola dzsessszzenekarábakerülhettem. Pozsár Béla segítségévelmegtanultam zenélni, nem csak hangokat játszani.Miután mentorom úgy érezte, hogy tényleg tehetségesvagyok, elhívott a Black Diamond BigBandbe, aminek a mai napig tagja vagyok.• Akkor mondhatjuk, hogy kiforrott zenésszéváltál az évek során?– Erről szó sincs. Ebben a műfajban soha nem lehettökéletes az ember, ezért a gyakorlás rendkívülfontos. Kezdetben ebben Mike Zsolt dobtanáromvolt segítségemre, de amikor Szárligetre költöztünkkaptam egy saját dobszerkót, így bármikorgyakorolhatok, amikor csak időm engedi. Az önképzéspersze nem elegendő, így sokáig jártammég a Dallam Zeneiskolába,illetve Pozsár Béla zenekarába.Továbbá nyáron részt vettema Lamantin dzsessztábor rendezvényein,ahol nagyon soktapasztalatra tettem szert ésrengeteg zenészt ismertemmeg, akikkel azóta is tartom a kapcsolatot.• Mindig csak a dobról beszélsz. Mi a helyzeta gitárral?– Az az igazság, hogy a dob vált a főhangszeremmé,mivel gitárral általában klasszikus darabokatjátszottam, amire a mai világban nincsen igény.Másrészt a dzsesszhez közelebb áll a dob, mint agitár. Igaz, korábban jelentkeztem dzsesszgitárNagy Tamás felvételeoktatásra is, de nem tudtak felvenni. Így maradta dob, a feszített bőrök fölött érzem legjobbanmagamat.• Sosem gondolkoztál egy önálló dzsesszzenekaron?– Természetesen megfordult már a fejemben,ezért létrehoztam több együttest is, de ezeknem bizonyultak túl hosszú életűnek. A kudarcokellenére idén Szirmai Bence osztálytársammalszeretnénk elindítani a Tumbling Dice nevű RollingStones emlékzenekart, aminek remélem, nagyobbsikere lesz, mint az eddigi próbálkozásaimnak.• A jövődet is zenekarban képzeled el?– Nem feltétlenül, bár a zene az életem, ígymindenképpen ilyen téren szeretnék elhelyezkedni.Tulajdonképpen tizenegyedikes korom ótaa Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem dzsessztanszakára készülök, így egy ideje Nesztór Ivánhoz,egy ottani tanárhoz járok különórákra. Hasikerül elvégeznem ezt az egyetemet, akkor egyolyan diplomához jutok, amivel akár taníthatokis. Én azonban elsősorban külföldön szeretnékzenélni és tapasztalatokat gyűjteni. Persze az iselképzelhető, hogy itthon fogok elhelyezkedni,mint zeneiskolai tanár.• Sok sikert kívánok az egyetemhez, ésremélem, hogy hallani fogunk még rólad mintnemzetközileg elismert nagy zenészről.Kis GábrielViaszarcok, partigyöngyökPéntek és szombat esti bulik. A kikapcsolódásidőpontja mindenki számára. A diszkókteli tomboló fiatalokkal, akiknek egy része egyidő után görnyedt testhelyzetben hajol a vécék,mosdók föle. Végtére is buli van.Azonban vannak olyanok is, akik nemcsak azilyenfajta mámor után, hanem az ellenkező nemterepén is kutakodnak megfelelő, egyéjszakáskaland érdekében. A „szent célért” a bulizni vágyókminden tőlük telhetőt megtesznek. Akinekszerencséje van, az több lányt is kifoghat magának.Merthogy ez a hajtóvadászat főleg fiúkrajellemző, akik egész hetes feszültségüket ilyenmódon akarják kiadni. A hely kiválasztása megmár mellékes: az otthoni ágytól kezdve a vécésima padlójáig és még lehetne sorolni.Lazulás, felejtés, kábulat, fájós fejjel való ébredés,őrjöngés bele a vakvilágba gátlások nélkül…ezek a bulik erről szólnak.Talán ez a legjobb megoldás a szórakozásra.Vagy talán mégsem? Mindenesetre eléggé morbidlátványt tudnak nyújtani azok a tizenhatodikévüket éppen betöltött fiatalok, akik elvadultantombolnak a diszkókban. Ezekre a fiatalokra nemnagyon jellemző, hogy más elfoglaltságot is találnánakmaguknak, mint a vad éjszakai hancúrok ésa lerészegedés. Pedig a diszkózás nemcsak errőlszól, lehetőség ez az ismerkedésre, táncolásra,kikapcsolódásra.Szóval ez egy elgondolkodtató kérdés mindenkiszámára. Nem csak a „partyarcok”, hanema felnőttek, szülők, diszkótulajok számára is. Mertez biztosan jól van így? Kiss Bálint12 À La Bárdos • XX/2008. húsvéti szám

More magazines by this user
Similar magazines