Karsai György - Színház.net

szinhaz.net

Karsai György - Színház.net

OCTOPUSZsámbéki Gábor harmadszor ostromolja ezt a mûvet: az 1972-eskaposvári ôsbemutató is az ô munkája, egy 1994-es fôiskolai elôadásbanis színre vitte, és most, az ôsbemutató után majd' háromévtizeddel a Katona József Színház teljes társulatával hozott létrenagyszabású elôadást. (Rajta kívül csak Ascher Tamást érdekelteez a mû; az ô elôadása 1979-ben a Nemzetiben volt. A nem játszásbizonyára nem visz közelebb e bonyolult opushoz.)tér és dekorativitásZsámbéki két munkatársával – Khell Csörsz díszlet- és SzakácsGyörgyi jelmeztervezôvel – esztétikailag pontosan definiált, rendkívülkövetkezetesen felépített látványvilágot teremtett. Megkockáztatom:a mostani produkciónak erôssége a díszlet és a jelmez(valamint egy-két remek kellék). A kromatikus harmóniával létrehozottlátvány rendkívül dekoratív. Az ovális alakú arénaszínpadota nézôk két oldalról ülik körül (a Katona olasz színpadából mobiltér keletkezett – némi csalással, mert az eddigi nézôtér most istöbbszöröse a színpadon lévônek, a kettô közötti szintkülönbségetpedig nem sikerült eltünteti, mivel – mint majd késôbb kiderül– a süllyesztôre szükség volt). Az arénajelleget tovább hangsúlyozzaa két rövidebb tengelynél elhelyezett, még a színpadhoztartozó lépcsôsor, amely már az elsô jelenetben is lelátóként funkcionál.A színpadot türkizkék, csillogó, homokszerû mûanyag törmelékfedi, belôle elliptikus, végtelen spirális fém lépcsôsor vezetfölfelé. A díszlet ovális-spirál formájának ritmikus ismétlôdéseönmagában is esztétikus.Ez a spirális-spirituális díszlet szinte kijelöli a mû stilizált, szimbolikusvilágát. Az elôadás színeit pedig a díszlet türkizkék homokjaés Szakács Györgyi jelmezeinek szereplôcsoportokra osztotttónusai határozzák meg. A piac népe – hal- és perecárus,kereskedô – egyszerû anyagokból készült, pasztellszínû ruhákatvisel, míg az uralkodó Cannidas király kissé tépett palástja a pasztellta homok kékjével keveri; a Zöld Herceg pedig nevéhez illôenfinom zöld gyolcsba van öltözve. A fekete ruhás Inganga királynôudvarhölgyei vörös, lila, narancs árnyalatú selymeket hordanak; atürkizszínû homokban úgy szikráznak e színek, mint egy mediterránvagy kaukázusi festô képein. (Szent György jelmezérôl egyelôretudatosan nem ejtek szót.)A tér sokfelôl megközelíthetô: járható a két rövidebb tengelymentén, de az uralkodók, udvarhölgyek és Octopus tanácsosai aszínpad egyik hangsúlyos pontján, a „nagy" nézôtérrel szembenjönnek be. A két nézôi tér valóban nem azonos, a játék gyakran „a"nézôtér felé fordul; a látszólag mobil színpad, az aréna valójábanaz olasz színházi tér felôl van rendezve. Ez abból is látszik, hogyrendezôileg továbbra is érvényesül a „takarás" fogalma, az arénatérnem eredményezett változást a szereplômozgatás „olaszos"reflexeiben: a jelenetváltások – és Weöres írt belôlük bôven – nehézkesek,a ki-bejárások szinte civilek. Zsámbéki csak olykor él anem játszó szereplô benn tartásának lehetôségével, ez a ritkán alkalmazottmegoldás azonban mindannyiszor jól funkcionál: atanácsülés után például Inganga „alszik el" a színen, mialatt egymásik jelenet folyik a színpadon, és szinte csak Szent Györgynek(Fekete Ernô) sikerül úgy kimennie az utolsó jelenetében, hogy azszínészileg is hangsúlyos legyen; tétova távozásával párhuzamosanegy újabb jelenet folyik. A második felvonásban Zsámbéki egyregyakrabban él a jelenettagoló zene e térben kissé konvencionálisnaktûnô eszközével.A díszletötletet a tervezô és a rendezô együtt olvashatta ki a szövegbôl,fôként Inganga, a százéves anyakirálynô monológjából: afészek, melyet épített, „függ, mint szakadékon partifecske odva /két végtelenség kis keskeny határán / a tenger és a pusztaság között/ pálmája leng, olaja, szôlôje töpped / mit kéklô Sirtis öblebôve öntöz"; „jaj nekem, mi lesz / e félig-posvány félig-sivatag /parti homok-turásból" – kérdezi majd Inganga. A tengerpart, homok,kéklô öböl ugyanúgy e tér valós jelentései, mint a „két végtelenségkis keskeny határa", amely mintha a két nézôi térfél közészorítottság metaforája lenne.A színpad fölötti lépcsô használata a legizgalmasabb: ide csakkiemelt szereplôk merészkedhetnek. Ezen járnak az udvarhölgyek:csábosan nyúlnak el rajta, és fonják körül Szent Györgyöt; ezenjön le a vészjósló Uttaganga királykisasszony, a féleszû trónörökösnô;Batrach itt gyôzi meg Drinust, hogy vegye át a hatalmat; alépcsôk közötti réseken kikukucskálva ôk veszik észre a szerelmeskedôtestvérpárt; Drinus, az új önjelölt zsarnok innen intéz beszédeta néphez.A föveny-, homok-, tengerpart-jelentés számos jeleneten átbomlik ki; a türkizkék homokot folyton lapátolják, buckákat és dûnéketalakítanak ki belôle (a második felvonásban e jelentés kissétúl van magyarázva-használva), temetnek és temetkeznek bele,szórják és seprik, testükre és arcukra tapad.A legmeglepôbb – és az egyik legszebb – pillanat, amikor ez azegész díszlet egyetlen mozdulatra felbillen, és elnyeli a rémálmaivalküszködô Lauro herceget; a színpad kék homokja pedig lassan,surrogva lefolyik a nyílásba. A tér lecsupaszodik, a türkizkék szépségetkopár padlat váltja fel.színházi nyelvekE spirituális térben azonban realisztikus játék kezdôdik, amelybenjellemek és helyzetek bomlanak ki, annak ellenére, hogy a„történelmi dráma" konkrét történetiségére való hivatkozásokata szövegben megnyirbálták (így is maradt belôlük bôséggel, ámezeket nem kíséri igazi rendezôi figyelem). A Törôcsik Marival kiegészülttársulat e színházi nyelvet remekül beszéli – szó szerintis: e nehéz, verses szöveg élvezetesen, érvényesen, konvencióktólés versmondó maníroktól mentesen hangzik el. A teljes társulatotfelvonultató elôadás karakterekben gazdag, sok jó, humoros vagydrámai szituációval telített. Törôcsik jelenléte – igaz, övé a legjobbanmegírt szerep: Inganga a legárnyaltabb-legösszetettebb figura– mindvégig feszültséggel teli, még ha „alszik" is. Alakítása mindenpercében kiszámíthatatlan, önmaga ellentéte, és annak is acáfolata; ami ellentmondás egy emberben létezhet, azt ô mindképes életre kelteni.Ezt a játéknyelvet Zsámbéki elôadása sokáig megtartja, de minélbeljebb halad a nyolckarú, szerteágazó történetbe, a rendezô magais egyre kevésbé használja. Talán mert mind alkalmatlanabbnaktalálja mondandója megfogalmazására. Elôször a testvér szerelmespárvérfertôzô, gyönyörû jelenetében mond le a realizmusról:Horváth Csaba koreográfus segítségével a jelenet érzéki, ám metaforikusábrázolására vállalkozik, ez a metafora azonban realisztikusszituációból bomlik ki lassan, észrevétlenül és szépségesen.Lauro húga kezét fogva vetkôzteti le a lányt, mintha e mozdulatbankettejük akarata egyszerre érvényesülne, a szerelmi egyesülésvégül szinte anyagtalan levitálássá válik. E látomásban az erkölcsirosszhoz esztétikai szépség társul.Ám a tavaszünnep és az Octopus megjelenítésével az elôadásnak– érthetôen – nyelvet kell váltania; sem a rituálé, sem a Sárkány,Hydra vagy Dög (ki minek látja és nevezi) nem teatralizálhatóa realizmus eszközeivel. A rendezô meg akarja mutatni SzentGyörgy (illúziótlan) csodatevését, amikor a béna Drinust járnikényszeríti, és azt is láttatni akarja, ahogyan a szörny felfalja rituálisáldozatát. A színpad homokját feszes fehér lepellel fedik be; azáldozat, Isbel eltûnik a lepel egyik nyílásában, hogy aztán a színpadvégképp elnyelje ôt. Ugyanígy „falja fel" a színpad-Hydra alány megmentésén-megvásárlásán fáradozó Batrachot és Drinust.XXXV. évfolyam 2. szám2002. FEBRUÁR ■ 3


OCTOPUSségével szinte fülünkbe suttog: Zsámbékiebben az egyetlen pillanatban engedi közela nézôhöz a szereplôt. Nem az ô sorsa, hiábavalóheroizmusa érdekli a rendezôt.Nincs megváltáseszmény – nincsenek semmegváltók, sem eszmények. Romlott világvan, amelyben még a szépséges lányok isrészegen okádnak, mint a disznók. A bûn evilág minden zegzugát áthatja, szinte mindenszereplôjének tulajdonsága, még a legártatlanabbéis. Szent György tétovánmegy ki a színrôl, sorsa megoldatlan, elnagyolt.Nem ô, hanem a világ sorsát megpecsételôúj zsarnok a fontos: a féleszû királylányés a hatalmát biztosító ügynök,Barnades.Zsámbéki Barnades szerepét Rába Rolandraosztotta, ugyanarra a színészre, akivelhasonló politikai üzenetet közvetítôTartuffe-jét játszatta. Ez a szereposztás egyelôadás keretein túlmutató jelentést hordoz.Az octopusi tanácsosi palástot levetô Barnades egyszer csak ott áll a színpadon egészenmai, e térben szinte civilnek ható öltözetben, és a weöresi demagógiát – amely agyengeelméjûséget ártatlanságnak és égi bölcsességnek nevezi, a fizikai szükségletet (Uttagangánakpipilnie kell) a „kristály-keblû gyermekasszony" szûzi egyszerûségének titulálja– fenyegetô molière-i mondatokkal játszatja egybe. Nemcsak a szereposztás, de akét elôadás rokonítása is tudatos rendezôi „életmûvet" takar.Uttaganga (Csákányi Eszter) ma már nem babaarcú, ártatlan trónörökös-kisasszony,mint az 1972-es ôsbemutatón volt (Pogány Judit alakításában), hanem visszataszító, kiszámíthatatlanértelmi fogyatékos. Idióta, akit egy hazaszeretetet szajkózó zsarnok irányít.Harminc év után egy megváltozott világról Zsámbéki kegyetlenebbül, reményvesztettebben,illúziók nélkül és tárgyilagos cinizmussal fogalmaz – evilági nyelven.WEÖRES SÁNDOR: SZENT GYÖRGY ÉS A SÁRKÁNY(Katona József Színház)DRAMATURG: Fodor Géza, Ungár Júlia. DÍSZLET: Khell Csörsz. JELMEZ: Szakács Györgyi. MASZK:Szabó C. Mária. KOREOGRÁFUS: Horváth Csaba. RENDEZTE: Zsámbéki Gábor.SZEREPLÔK: Fullajtár Andrea, Lukáts Andor, Bodnár Erika, Kocsis Gergely, Szabó Gyôzô, ElekFerenc, Lengyel Ferenc, Nagy Ervin, Ujlaki Dénes, Rezes Judit, Törôcsik Mari, Pelsôczy Réka,Ónodi Eszter, Kiss Eszter, Bertalan Ágnes, Csákányi Eszter, Fekete Ernô, Kun Vilmos, BánJános, Varga Zoltán, Haumann Péter, Rába Roland, Dévai Balázs, Tóth Zoltán.Tóth Zoltán (Polgár), Ujlaki Dénes (Athanas) és Kun Vilmos (Mauritius)Koncz Zsuzsa felvételeiXXXV. évfolyam 2. szám2002. FEBRUÁR ■ 5


OCTOPUSTörök AndrásNagy szavakegy minimalistadíszletrôlNémi zavarral vetem papírra e sorokat. Úgy érzem, hogy amit megfigyeltem, és amit mostleírok Khell Csörsz díszletérôl, annyira kézenfekvô, hogy fontoskodás egyáltalán megfogalmazni.Mindez, mondanom sem kell, erénye a díszletnek: nyilvánvalóan, erôlködés nélkül vanjelen az elôadásban, mint a levegô. A Katona József Színház Szent György és a Sárkány címûelôadása sokak szerint több szempontból is korszakos jelentôségû: fordulat a társulat életében (hanem is az a fajta, amelyet Fodor Géza 2000 ôszi emlékezetes hírlevélbeli dolgozata helyezettkilátásba), s fordulat a magyar színjátszásban is.Koncz Zsuzsa felvételeE rövidke laudatio egy díszletet kíván ünnepelni,amely ritkán látott magasságokbaemelt egy tünékenynél is tünékenyebb mûfajt.Végtelenül eredeti formavilágával nempusztán szolgálja az elôadást: olyannyiraszerves része, hogy annak sikere elképzelhetetlenlenne nélküle.Khell Csörsz díszlete különös teljesítményeaz ezredvég magyar mûvészetének,párja alig van. Csak a vizuális mûvészeteknélmaradva: talán Jovánovics mártíremlékmûvea 301-es parcellában, Fehér Lászlóújabb képei vagy Nádas Péter új regénye,amely a Holmiban bontakozik ki lassanként,a szemünk láttára. Ám míg azok maradandóanyagból vannak, s meg is maradnak:ugyan mi a díszlet? Ráadásul egyolyan, amelynek anyagai is különösek:– az ülésrend;– a színpad két oldalán egy-egy emelvény;– spirálisan felfelé haladó „út", melyfelülnézetben önmagába záródó oválispályát ír le;– nagy mennyiségû kékesfehér kô(neklátszó) zúzalék;– maguk a szereplôk;– úri villák kertjébôl ismerôs, felakasztható,kagylószerû karosszék;– néhány, lombfûrésszel sután aszimmetrikusravágott hólapát;– lyuk a színpadon;– rugalmas fehér vászon, két hasítékkal;– billenô mechanizmus mint alkalmiszínpadgépezet;– végül, de nem utolsósorban: a függönyhiánya mint a matematikából ismert „értékesnulla".Különös anyagok különös egyvelege,melyek tucatnyi helyen kapcsolódnak a darabhoz,annak szavaihoz, életérzéséhez.Kibontják, értelmezik, megvilágítják, olykoréppenséggel ellenpontozzák az elhangzómondatokat.A darab sikerének egyik titka a természetes,prózai beszédmondás. Aki nem tudja, ki aszerzô, s hogy egy részben verses darabhozváltott jegyet, az a nézôtéren aligha tudjameg. (Ha valaki nem vette volna észre, aszöveg sokszor erôsen emlékeztet a Bánkbán laza jambizálására.) Ehhez a nagy mutatványhoza díszlet is hozzájárul, hiszenvers a legtöbb magyar ember számára mégmindig az, ami kötött, ami rímel, amelynekteátrális megfelelôje a hagyományos színház,melyben akkor látjuk a cselekményt,amikor a függöny engedi. A Szent Györgyelôadása kukucskaszínház ellentettje: anézôk kétfelôl ülik körül az elôadást. Amegszokott képszerû élmény helyett ez azelôadás plasztikus, azaz körbejárható, mintegy szobor. A nézô persze a helyén ül, de arendezés állandóan forgatja a színészek tekintetét:hol hátat fordítanak, hol nekünkKhell Csörsz díszlete6 ■ 2002. FEBRUÁRXXXV. évfolyam 2. szám


Fullajtár Andrea (Nella) és Törôcsik Mari (Inganga)inkább csak sejtjük, mint tudjuk. Kikacagja gyarlóságait, finom kis asszonyi, anyai ésuralkodói praktikáit, az elsatnyult madártest esendôségét és a lopakodó halált. Pusztulásábanis dörzsölt manipulátor: finom, apró szurkálások a lányok – „a libák" – felé, vehemensféltékenységi futamok szenilis zsörtölôdésnek álcázva, a test kínjai és megôrzött,töredékes gyönyöre az emlékezésben és az érintésekben, a tapintás élvezete, ahogykócos férfifürtök között matathat, a hideglelôs didergés csillapítása parázzsal telt tálkábólcsent meleggel – „élednek zsábás, pókos ujjaim" –, a pipafüst fanyar íze a szájbanés az éjszaka borzongató hûvöse a felhevült bôrön.Van egy jelenet, amelyben magasra függesztett hintácskában imbolyog, és síron túli,elhalóan vékony hangon beszél környezetéhez. Ha lehet, még a szokásosnál is jobbanösszekuporodik. Maga alá húzza tagjait, mint egy tört szárnyú madár. Szinte már nincsis teste, csak a hangja él, de az vidorul eleven. Mikor lefektetik, úgy hever az összelapátoltkék homokdombon, mint összegyûrt rongycsomó. Máskor furmányos öregasszony,népmesei hôs, mindannyiunk dédmamája, aki hihetetlen történeteket regél a múltból.Meséket sustorog szerelmetes dédunokájának, Laurónak meg a csacska libafalkának,miközben messzi távolról szemléli önmagát, azt, aki egykor volt, s aki mára gyerekké fogyatkozott.De a tört testben ép lélek lakozik: Törôcsik Ingangája megôrizte vidor derûjét,bensô tartását, vehemens érzékiségét és humorát. Pehelysúlyú, ölbe kapható kölyökkópé.Vásott gyerekként csimpaszkodik Lauróba, máskor pöfékelô törzsfônöknô vagyrebbenô tekintetû kendôs nénike Huszárik Szindbádjának búcsújáró szentjei közül. Öniróniábaburkolt sóvárgással éli újra egykori pompás és gazdag életének emlékképeit,a perzselô szerelmeket, a szexus kalandjait. Szereti magához közel tudni és megérintenia fiatal testeket. Végsôkig ki akarja élvezni az élet maradék érzéki adományait, valahogyúgy, ahogy azt Petri utolsó verseiben megírta: „ajándék minden reggel, délelôtt, / kiélvezema maradék idôt, / mint ínyenc a húsos cubákokat / – csontig lerágom végnapjaimat"(Búcsúzás).Koncz Zsuzsa felvételeA száz viharos évbôl szikár életbölcseletpárolódott: Törôcsik Ingangája pontosantudja, hogy az élet nevû valamit – még hakirályi is – nem kell olyan halálosan komolyanvenni. Komótosan sercint cseréppipájamellôl, és tárgyilagosan kommentál:szikár, érzelemmentes, kijelentô mondatokbanbeszél szenvedésekrôl, a test gyönyörérôl,a homokon várost építô szenvedélyrôl.Második felvonásbeli monológjamegrendítô: nem a test romlása,elhasználódása és megfogyatkozása azigazi veszteség számára, hanem az egykorinemes eszmények, a küzdelmes, teremtôévek, a cselekvô élet gyümölcseinek semmibehullása. A pokol külsô és bensô köreinekmegtapasztalása, amelyekrôl beszélnisem akar. Annak a tudása, hogy amit tett,az már az új világban fabatkát sem ér.Az érzéki vágyak emléke és a frivol,nyers szabadszájúság élteti Törôcsik Ingangáját.Becézô szavai gúnyosan, fájdalmasancsattannak. Öniróniája részvéttelteli és esendô. Kiszolgáltatottságában istekintélyt parancsoló: hol hamuszín arcúvénasszony, hol kipirultan dévaj, rajongónô. A cseréppipa füstjébe burkolózó ádázfigyelem, a szétzüllött udvar szeszélyes,türelmetlen, öreges egzecíroztatása, a haláltudatés az életbölcselet egyidejûleg rajzoljákki elôttünk Törôcsik bravúrosanmegformált királynéjának arcélét, akiegyedül „szívja az egész silenei gyehennát".Az öregség második gyerekség: angyaliankópés öröm villog az egykori vaskezûkirályasszony tigrisszemei mögül.Ez a villódzó, archetipikus nôalak, Törôcsikszázéves királynéja attól lesz olyantitokzatos, hogy megformálója látszólagnem csinál semmit. Egyszerûen csak jelenvan. Szöszmötöl, fészkelôdik, pöfékel,csettint, kaján mosoly dereng a szája szögletében,összeszûkült szemmel hunyorog.Néha meg az ószövetségi ôsanyák reszelôsszarkazmusába oltott kislányos bakfishangjánelejt egy keresetlenül frivol mondatot:„Ne kapkodj, kisfiam, jól célozok,melléd köpök, ne félj!" – Weöres drámaipoézise gyöngyözve zubog Törôcsik ajkán.Szikáran kattogó tômondatok és zsongítótirádák, ringatón elôzsolozsmázott titkokés rituális töredékek, érzelemmentes tónusmeg játékosan bujkáló, szenvtelen irónia,a dolgok kimondása, minden fakszninélküli megnevezése: Törôcsik Mari azúgynevezett eszköztelen színjátszás magasiskolájátmutatja be elôttünk.Akárcsak tíz éve, egy másik ôsanyaszerepben,a szolnoki Száz év magány Ursulájaként.A jeges konszolidáció évtizedébenWeöres megírta e pompás nôalakban azösszes pusztuló és elpusztított eszményt.Törôcsik most azt is eljátssza – csillogóalakítása átlibben évadokon, rezsimeken,gödrökön –, milyen az, amikor már majdnemminden elveszett.8 ■ 2002. FEBRUÁR XXXV. évfolyam 2. szám


LEAR KIRÁLYKoltai TamásÔrült vezet vakot■SHAKESPEARE-BEMUTATÓ A VÍGSZÍNHÁZBAN ■Egy vagy két nappal azután, hogy a Vígszínház Tompa Gábor rendezésében bemutatta Shakespeare Lear királyát, nyolcvanhét éves korábanelhunyt Jan Kott, akihez mérhetô színházi teoretikus nem volt a múlt század második felében. A szarrágó elméletírókkal szemben Kott a színházbólés az életbôl indult ki; Shakespeare-tanulmányai megkerülhetetlen, új társadalmi és esztétikai világképben foglalták össze a drámaíró mûveit.Elmélet és gyakorlat egymást kölcsönösen megtermékenyítô hatásának szép példája, hogy Kott Peter Brook Titus Andronicus-rendezése láttán írtameg elsô Shakespeare-esszéjét, késôbb pedig Brook volt az, akit Kott Lear király-tanulmánya inspirált a tragédia színpadra állítására. Sem azelôtt,sem azóta nem volt hasonlóan termékeny kapcsolat teória és teátrum között. Megkockáztatom, hogy belátható idôn belül nem is lesz. A ma (még)divatos csenevész elméletek és a gondolathiányos, ingerszegény elôadások egy siralmasan satnyuló kor szomorú dokumentumai.Eszenyi Enikô (Bolond) és Tordy Géza (Lear)Brook Lear-rendezése éppen negyvenéves;a Royal Shakespeare Company elôadásáta stratfordi premier után két évvelBudapesten is láthatták, akik elég koránszülettek, és elég korán keltek föl ahhoz,hogy jegyhez jussanak. A letaglózó élménymúltán jóval késôbb mertük csak beismerni,hogy ez a „kegyetlen és igaz Shakespeare"(Kott aposztrofálta így BrookTitusát) nem csupán a színházról alkotottfölfogásunkat rendítette meg, hanem öncsalómódon szilárdnak hitt világképünketis. A lengyel esztéta azáltal, hogy Beckettet,A játszma vége metafizikai bohóctréfáját kopíroztaa Lear királyra, kiemelte a darabot aXIX. századi eltorzított hagyományból, aszínpadon siránkozva kóborló vattaszakállú,ôrült agg melodramatikus meséjébôl,és fölfedezte Shakespeare-ben az illúziótlan reneszánsz létfilozófust. Brook pedig,megértve a fordulat lényegét, szuverén, a korábbitól merôben eltérô színházi nyelvet találtaz emberi véghelyzet, a bizonytalanná vált egzisztencia végigelemezéséhez és ábrázolásához.Kettôjük ujjlenyomata azóta ott van minden Lear-elôadáson.Tompa elsô áttekintésre is nagy formátumú rendezésének szembetûnô összetevôje afilozófiai igény és a szerepekben lévô tartalmak minél gazdagabb, bonyolultabb, sûrítettmegjelenítésére irányuló színészi kifejezés. Ezzel a lehetô legnehezebb feladatra vállalkozott,mint aki bízik benne, hogy gyógyírt talál a magyar színház két legsebezhetôbb pontjára.Az egyik a filozófiai gondolkodás teljes hiánya. Van nyersen, durván a hétköznapivalóságra utaló, groteszken, ironikusan, olykor költôien aktualizáló színházunk (hál' isten,hogy még van), van a hétköznapi valóságra való utalást zsigerbôl elutasító, expreszszív-érzéki,antiintellektuális fizikai színházunk (hál' isten, hogy már van), de nincs avalóság racionális és szenzuális tapasztalatait magasabb fokon teatralizáló és szublimáló,a gondolatot színészi és képi gesztusokká stilizáló színházunk (mint amilyen a közelmúltbannálunk járt vendégszínházak közül például a Nekrošiusé vagy a Barbáé). Ezzelfügg össze a másik, említett hiány, amely a színészi munka mibenlétére vonatkozik. A magyarszínész nem a szerep és saját tartalmainak fölfedezésén, összeszikráztatásán s eszikra által saját alkotóenergiáinak föllobbantásán dolgozik, hanem a „figurát" keresi.XXXV. évfolyam 2. szám2002. FEBRUÁR ■ 9


LEAR KIRÁLYNincs közös nyelv, amely közös nevezôre hozná az eltérô minôséget; egyszerûbben szólvaaz elôadás színészileg lyukacsos.Kétségtelen, hogy (Garas Dezsôn kívül) ma országosan Tordy Géza az egyetlen, akitôlformátumos Lear várható, s ez önmagában jellemzô a színészi állapotokra. Tordy egyszermár nagyszerû Lear volt egy egészen más, romantikusabb és érzelmi tónusokban gazdagabbelôadásban. Lényegében áthozta onnan az alakítását. Nem is tehetett mást, ô pontosanez az impulzív, szenvedélyes alkat, a maga emocionális szélsôségeivel, a katona szilajságával,az öregember mokányságával (amit egyébként Paul Scofield copyrightolt aBrook-rendezésben). Learje ereje teljében van, energiák feszítik, harsányan kacag sajátbon mot-ján, miszerint mászik a sír felé; a szereprôl vallott fölfogás egyezik azzal a szándékkal,amely Tordy tudósítását foglalja magában saját telivér színészetérôl. Ez a színésziösztön ma már igen ritka, a régi nagy „bölényeké", szerencsésen lefedve az alkati szikársággal,ami szükséges is a hagyomány modernizálásához. Tordy végsô fájdalomüvöltéseis hiteles, csak a meghasonlott lélek ábrázolásában nem elég árnyalt – erre kevés az „egyvégtében"színészet –, bár ez részint partnerei hibája is.Koncz Zsuzsa felvételeiBorbiczki Ferenc (Cornwall) és Lukács Sándor (Gloucester)XXXV. évfolyam 2. számAz elôadás másik színészi véglete Eszenyi Enikô, aki Cordeliát és a Bolondot játssza.Eszenyi maximálisan tudatos színésznô, aki minden helyzet, minden mondat mögötttartalmak sokaságát fedezi föl, s ezeket spontánnak ható eszközök segítségével a fölszínreis hozza. Cordeliaként stúdiószínházi intimitással munkálja ki a jelenlét nüanszait, minimálmimikávalreagálja le a történteket, mindvégig Learrel tart néma kapcsolatot, amikorapja áruba bocsátja a kérôk elôtt. Az adásvétel tárgyaként görcsbe rántja a megaláztatás ésa szégyen. Az elsô adandó alkalommal a Francia király (Kaszás Gergô) mögé menekül, aztánrémülten tiltakozik, amikor a férfi le akarja szüretelni önzetlen választásának gyümölcsét,és nagy boldogan a karjaiba kapná. Bolondként chaplini kellékekkel dolgozik: sétabot,csörgôs keménykalap, bô nadrág, nadrágtartó, kacska járás. A katonák között mutatványthajt végre, leül közéjük, botját elhajítja (valaki kezébe), lebukik az asztal mögé, nagy késseltojást vág ketté, a két fél tojást a mellette ülôk homlokára ragasztja – illusztrálja a szövegtojás-metaforáját. A vihar-jelenetben akrobatikus bukfenceket vet, sodródik a „szélben"a mozdulatlanul ülô Lear mellett. A cirkuszi attrakció mindvégig bölcselet, morálprédikáció,filozófiai kommentár: hátán cipelt székévelkajánul megismétli a kalodába zártKent helyzetét, vagy botjára tûzött kalapjánaksuttogva „közvetíti" a történteket.(A kalap majd „tovább él" Lear fején, miutána Bolond eltûnt.) Eszenyi úgy dolgozik aszerepen, mint szobrász a szobrán: anyagszerûen.Addig formálja minden kis részletét,amíg meg nem felel a kívánt belsô tartalomnak.Itt levesz belôle, ott hozzátesz,arányosít, figyeli a hatást, s mindezt úgy,hogy az eredmény spontán, természetes éskönnyed legyen. Eszenyi a szakma igaziformamûvésze – gondja van arra is, hogyamikor Lear kitisztult aggyal fölismeri Cordeliát,megkomponáltan és jól hallhatóanbelezokogjon Tordy vállhajlatába.Van néhány egyenes lefutású, erôsen intonált,önsúlyától markáns alakítás. MindenekelôttHegedûs D. Géza Kentje: egyintrovertált, csaknem mogorva, kevés beszédûjellem, aki svájcisapkát és pedellusköpenytölt, hogy szolgaként szolgáljon.Szinte az elôadás mottóját hordozza: egyolyan világban, amely a hízelgôknek, képmutatóknakés pofátlanoknak áll, a legelesettebbember álcája jár a hûségeseknek ésigazmondóknak. Ahogy póztalanul átöltözika háttérben, konok nyugalommal szenvedi2002. FEBRUÁR ■ 1 1


LEAR KIRÁLYel a kalodát, rituális eltökéltséggel lenyeli az ellenség kezébe jutvaáruló levelet, s a végén erejét megfeszítve kihúzza a színpadról azáldozatok ravatalát – hová vajon? saját magát is föld alá temetni ahalottakkal? –, az nemcsak kietlen képek sorozata, hanem egy embermakacs lázadása is a világ kietlensége ellen.Kontrapunktja Méhes László nyegle, alattomos Oswaldja, aszületett szolga, aki kellô távolságból folyton koncra les, legyen azpénzeszacskó vagy szexuális alamizsna. Utóbbit Igó Éva Reganjátólkapja. Igó és a Gonerilt játszó Börcsök Enikô nem genetikai gonoszok;ôk szintén csak kihasználják a helyzetet, de nem magukidézik elô. Két, egymással is rivalizáló fiók-Lady Macbeth: azölükbe hullott lehetôség hívja elô rosszabbik énjüket; a színésziintenzitás elsôsorban a plasztikus szövegmondásban és néhánygazdaságosan alkalmazott gesztusban érvényesül. Érdekes, báregészen más fogantatású Seress Zoltán alakítása. Akárha laza társalgásiszínmûben játszana, puhán, hangsúlytalanul, szobahangonintonálja Albany fejedelmet mint valami pipogya polgári férjet;ebbôl növeszti föl pusztán nagyobb verbális nyomatékkal, de továbbrais a jelenlét súlya nélkül az erôre kapott fôrendet.Az elôadás kényes egyensúlya a Gloucester–Edmund–Edgarháromszögben billen föl. Legkevésbé Lukács Sándor Gloucestereokolható miatta; ô egyfajta életidegen, sztoikus értelmiségi, akinekrendkívül csekély az érzelmi amplitúdója – ebben Lear ellentéte–, s a sorsba beletörôdôek fájdalmas nyugalmával fogadjaapai csalódását is, szeme világának elvesztését is. A baj az, hogy acsaládi dráma nem katartikus. Kamarás Iván Edmundja megmutatjaugyan kimunkált felsôtestét, látványosan cáfolva a fattyúk silányabbminôségérôl hírelt szóbeszédet, de meg is elégszik ennyivel,a saját karakterérôl való összes benyomását fizikumára bízza,ami kevés ehhez a formátumos machiavellistához. Egy könnyedbeszédû, csinos szofista; Edmund ennél valamivel több, s szellemiarca is van, nem csak teste. Szarvas József Edgarja igazi kudarc.Szemüvegben bukkan föl egy csapóajtóban, ami értelmiségire utal(Brook óta gyakran játsszák a valóságban rosszul tájékozódó filosznak),de ezt semmi sem igazolja, legföljebb az, ha rövidlátó. Egyáltalánnincs aurája, hadarásából kevés szót érteni (talán erre célozGloucester is, amikor egy idô után bátorítóan megjegyzi: „mostjobban beszélsz"). A zavarodott, ûzött fiú pszichofizikai- intellektuálisszenvedéstörténete tökéletesen idegen tôle; meg sem érintiaz ôrület és a nincstelenség kényszerû kettôs fedezékében (a fájdalmasanaluljátszott „tárgyalási jelenetben") kifejlôdô megfigyelôipozíció, amely Edgar sorsának lényege, s amely az élet megpróbáltatásaitólrémült vakvezetôbôl muszáj-Herkulest csinál.Ezt a fölismerést bontja ki – szerencsére a mûegész tágabb horizontján– az elôadás teljes apparátusa. A vakság metaforája –amelynek megtapasztalása a lét peremére, az ôrületbe és a semmibevezet – egyszerre jelenik meg mint kietlen metafizikai igazságés mindennapi életkényszer. „Ôrült vezet vakot" – mondjaLear Gloucesternek az önreflexió kivételesen világos pillanatában.És hozzáteszi: „ez korunk mételye". Shakespeare-nek megint egyszerigaza van.SHAKESPEARE: LEAR KIRÁLY(Vígszínház)FORDÍTOTTA: Visky András (Tompa Gábor szövegváltozatának, ForgáchAndrás és Vörösmarty Mihály fordításának felhasználásával). DÍSZLET:Both András. JELMEZ: Dobre-Kóthay Judit. ZENE: Josif Hertea. MOZ-GÁS: Gyöngyösi Tamás. MASZK: Varga-Járó Ilona. DRAMATURG: ViskyAndrás: RENDEZÔASSZISZTENS: Pozsgai Rita, Putnoki Ilona. RENDEZTE:Tompa Gábor.SZEREPLÔK: Tordy Géza, Kaszás Gergô, Oberfrank Pál, Borbiczki Ferenc,Seress Zoltán, Hegedûs D. Géza, Lukács Sándor, Szarvas József,Kamarás Iván, Lázár Balázs, Méhes László, Kenderesi Tibor, KômívesSándor, Eszenyi Enikô, Rajhona Ádám, Salinger Gábor, BörcsökEnikô, Igó Éva.Akolozsvári Állami Magyar Színház igazgató-fôrendezôje hatodszorrendez Magyarországon. A szolnoki Camus- és Beckettelôadások(Félreértés és Godot-ra várva), a gyulai Székely János-ôsbemutató(Mórok), valamint a mûvész és a pesti színházi reprízek (Molière:Tartuffe; Mroãek: Tangó) után most a Vígszínházban ShakespeareLear királyát vitte színre. Miközben itt, Pesten dolgozott, odahaza,Kolozsváron az általa vezetett színház körül heves, szélsôségesindulatoktól sem mentes viták zajlottak. Fárasztó, nehéz hetek után, kiélezetthelyzetben ültünk le tehát, hogy a próbákról, a darabról s természetesena kolozsvári fejleményekrôl beszéljünk.– Néhány jelenetet láttam már a Lear királyból, s ennek alapján aztérzem, hogy – ha szabad így fogalmaznom – kissé németes, kemény, hidegelôadás született, s a szürke, üres tér és a jelmezek láttán nehéz eldönteni:mikor játszódik. Peter Brook hajdani híres rendezését a kereszténységelôtti idôbe helyezte, te inkább a közelmúltba. Régóta készülszerre a darabra. Miért éppen a Vígszínházban állítottad színpadra?– 1984-ben kellett volna megrendeznem a Bulandra SzínházbanVictor Rebengiuckal. Az ottani Bulgakov-elôadásomat azonbana cenzúra ízekre szedte, ezért megfogadtam, hogy amíg az azigazgató ott van, be nem teszem oda a lábam. 1990-ig kellett várnom,amikor Ion Caramitru vette át a színházat, s megkérdezte,mit akarok rendezni. Mondtam: a Leart Rebengiuckal. Ebben maradtunk,de néhány nap múlva visszahívott, hogy jön Ciulei, ô isezt a darabot választotta, és neki nyilvánvalóan nem mondhatnaknemet. Liviu Ciulei azonban nem kezdett neki a Learnek. Ugyaneza szituáció lejátszódott két évvel késôbb, Silviu Purcărete igazgatóságaalatt, majd jött Virgil Ogăşanu, aki rávett, hogy a bukarestiuniófesztivál nyitó elôadásának megrendezzem a Woyzecket. Utólagörülök, hogy elvállaltam, mert úgy érzem, az volt a legsikerültebbWoyzeck-elôadásom. Más lett, mint a többi.– A vödörcipelô játék azért megmaradt?– Az elôcsarnokban felállított üvegvitrin, amelyben Woyzecketmint kiállítási tárgyat lehetett szemlélni, meg az értelmetlen tevékenységetkifejezô vödrös játék megmaradt, de más díszletet terveztünk,és nagyszerû színészek játszottak benne. Nem minthaVisky Árpád Sepsiszentgyörgyön vagy Bicskei István Újvidéken nelett volna remek. Végül Rebengiuc lett az igazgató, aki közölte: Ciuleivégleg lemondott a Learrôl, tehát szabad az út. Ekkor viszontCătălina Buzoianu bemutatója csúszott másfél hónapot, ezértnem kezdhettem el a próbákat, ugyanis Barcelonába szólított egyszerzôdés. Halasztottunk egy évet. Közben elvállaltam A kínaivédelem forgatását, de a vágás elhúzódott, ezért most én kértemhaladékot, Rebengiuc azonban ehhez nem járult hozzá. Végül adíszletemben, az általam tervezett szereposztással DragoşGalgoţiu készítette el az elôadást, amely megbukott. Durva, ízléstelenösszehasonlítgatásokkal teli kritikák jelentek meg, Rebengiuclemondott.– Így nem rendezted meg a Lear királyt Rebengiuckal.– Igen. Na már most Marton László nem tudta, hogy foglalkoztatotta Lear, de azt igen, hogy Belfastban nagy sikerû Godot-t rendeztem,s más Beckettet is színre vittem. Felajánlotta, hogy csináljammeg a Lear királyt, amely – mint Kott óta tudjuk – rokon aBeckettekkel, kiváltképp A játszma végével. Marton Lacival barátikapcsolatban vagyok, nagyon tisztelem benne, hogy üzemszerûenmûködô színházát megpróbálja nyitottá tenni, s olyan rendezôketis meghív, mint Zsótér Sanyi vagy Szász János. Ezzel együtt tudtam,hogy a Lear nagyon kockázatos vállalkozás, hiszen olyan repertoárszínházikörülmények között, amilyenekben a Víg dolgozik– több mint huszonöt darab van mûsoron, mindenki minden estejátszik vagy a saját színházában, vagy máshol –, a két hónap próbaidôirreálisan rövid, tehát nem lehet igazán elmélyülni e nehézdráma problematikájában. Ugyanakkor érdekes kihívásnak éreztem,hogy az eredeti elképzelésemtôl – amely a Brookéhoz hasonlóana kereszténység elôtti pogány világban játszódott volna –nagyon eltávolodtam.1 2 ■ 2002. FEBRUÁRXXXV. évfolyam 2. szám


LEAR KIRÁLYNánay IstvánHiányoznak a mesterek■BESZÉLGETÉS TOMPA GÁBORRAL ■Tompa Gábor– Azt nyilatkoztad, hogy apokaliptikus víziónak látod a mûvet.– A dráma annak a világnak a leképezése, amelyben élünk, tehátabban az értelemben apokaliptikus vízió, amennyiben a totálisszéthullást, a világvége-szindrómát foglalja magában. Ezt a víziótcsak felerôsítette bennem is, másokban is mindaz, ami szeptember11-én és utána történt. Ez az apokalipszis azonban a szenvedéstörténetvégét is jelenti, s ezt mint új jelentésréteget találtammeg a Learben. Mindezeken túl az is inspirált, hogy a Vígszínházbansok jó színész dolgozik.– E mû sikere azonban attól is függ, hogy ki játssza a címszerepet.– Tordy Gézának ismerem néhány munkáját, és legutóbb a Bûnés bûnhôdés rendezése közben láttam fölvillanni benne azt az érzelmigazdagságot, azt a lobbanékonyságot és indulatot, ami szerintemkell a Learhez.– Ez a dráma – a többi Shakespeare-mûhöz hasonlóan – különbözôstílusok együttese. Középkori egyházi színjáték keveredik a commediadell' artéval, rémdráma a pszichologizálással, nem beszélve a tragédiátátszövô sötét, már-már abszurd komikumról. Hogyan lehet ezeket egységgégyúrva megmutatni?– Nagyon nehéz. A Lear rendezése stiláris csaták sorozata. Nemaz a probléma, hogy miként jelenítjük meg a vihart, hanem az,hogy gondolatilag hogyan tudjuk egységessé ötvözni ezt a sokféleXXXV. évfolyam 2. számszínjátéktípust. Egyetlen más mûvel sem volt ilyen keserves a felkészülésifolyamat. Többször azt hittem, hogy kitaláltam az egészet,s minden részlet világos, aztán másnap ócskának, sablonosnakláttam a megoldást, és elvetettem. Ugyanez történt a díszlettervekkelis. Both Andrással elôször egy bonyolult díszletet alakítottunkki, amely nagyszerûen mûködött, de késôbb kiderült róla, hogy redukálnikell. Egyre több feleslegessé vált részletet hagytunk el, mígvégül olyan, tisztán teátrális megfogalmazáshoz jutottunk el,amely egyszerre monumentális és tágas, konkrét és elvont. Azolyan jelenetek elemzése vezetett el bennünket idáig, mint amilyenpéldául a világirodalom talán legtisztább színházi szituációja:Gloster és Edgar kettôse. Ebben minden – az, hogy hol vagyunk,és mi történik – azon múlik: elhiszi-e a két színész a helyzetet.Minden Shakespeare-mûben és minden stilisztikailag kényeselôadásban ugyanaz a forma lehet nagyszerû és – ha nem tesszükhitelessé – kínos.– A darab szövegét hallva az az érzésem, mintha új fordítást használnátok.– Visky Andrással, állandó dramaturg társammal a meglévômagyar szövegek fölhasználásával és Forgách András fordításaalapján – valamint az angol eredetivel állandóan összehasonlítva– új szövegváltozatot készítettünk. Úgy éreztük, hogy Shakespearenyers, kemény és korszerû szövegéhez képest a magyar fordításokzöme finomkodó. Shakespeare például azt írja, hogy degeneráltfattyú, de a magyar szövegekben mindenütt sokkal enyhébb jelzôttalálunk. Mi természetesen a degenerált szó mellett döntöttünk.Próbáltuk megôrizni a verset, a vers és próza keverékét, bár lehet,hogy a jambikusság itt-ott csorbul. Összevontunk jeleneteket,néhol jelentôsen rövidítettünk. Az olvasópróbára igyekeztünkvégleges változatot készíteni, de a próbák során tovább dolgoztunka szövegen is. A Lear királynak rendkívül gazdag a jelentéstartománya,amelybôl egy-egy elôadás csupán töredéket tud felmutatni.A történetet egy keresztény allegóriára próbáltam felfûzni,amely a hamis, hazug értékeket valló világ poklát, a szenvedés, azôrület és a bohócság purgatóriumát, valamint a megtisztulás ésmegbocsátás paradicsomát – egyben az élet utolsó stációjának, ahalál elôszobájának állomását – foglalja magában.– Elképzeléseidet hogyan tudtad elfogadtatni a társulattal, amely ahagyományosnak vélt vígszínházi stílustól eltérô színházi nyelvet többnyirenémi fenntartással szokta fogadni?– Izgalmas próbák voltak, ugyanakkor akadtak módszerbeli különbségek.Én például nem szeretem a markírozó próbát. Nálam arendelkezôpróbán a helyzeteket fejtjük meg, és ezeket a helyzeteketegy idô után élesben ki is próbáljuk. Azt a halogató próbát,amelyet Magyarországon tapasztalok, nem tartom jónak. Sokanazt mondják: ôk csak azt szeretnék tudni, hogy honnan hovamenjenek, aztán majd késôbb megcsinálják a jelenetet. De mikor?Hiába emlékszik valaki arra, hogy honnan hová megy, ha sohanem születik meg a helyzet. Ha viszont megvan a helyzet, akkormindegy, hogy valaki a térbeli helyzetén akár egy-két métert is változtat,a lényeget ez már nem érinti. Persze több iskola találkozott,volt, aki az elsô naptól kezdve teljes erôbedobással dolgozott, denagyon sokan hosszasan csak markíroztak.– A profizmus teljes félreértése, amikor a színész azt mondja: ha szükséglesz rá, majd hozom a figurát.2002. FEBRUÁR ■ 1 3


LEAR KIRÁLYEszenyi Enikô (Bolond) és Tordy Géza (Lear)– A világ számos színházában megfordultam,s állíthatom: ez a módszer a múlté,ilyen mentalitással már alig lehet találkozni.Ugyanakkor igaz, hogy a színészitehetség nagyon gyorsan képes az egyikmódszerrôl a másikra átállni. Emlékszem,hogy Csiky Bandi – amikor elôször kezdtünkegyütt próbálni – hihetetlenül gyorsanváltott. Nemrég jött Szatmárról, aholugyan évekkel azelôtt sokat dolgozott HaragGyurival, de késôbb kialakított magánakegy lejegyzôs módszert, amely nagyonhosszadalmassá – bár alapossá – tette afelkészülést. Az Iván, a rettentôben a feltalálótjátszotta, a próbákon mindig füzettel akezében járt. Egyszer azt kértem tôle, hogytegye le a füzetet, és próbáljunk ki valamit.Ettôl kezdve elfelejtettük a füzetet. Lehet,hogy rossz az, amit elsôre csinál az ember,de csak ebbôl a rosszból lehet kiindulni, eztlehet javítani, ebbôl lehet faragni. Akkorderülhet ki valamirôl, hogy nem jó, ha kipróbáljuk.Ezért oly gyönyörû szó a próba.Ilyen értelemben voltak feszültségek a vígszínházimunkában is, ugyanakkor úgy érzem,hogy többen jó irányba mozdultak el.Eszenyi Enikônek például kezdetben egészenmás elképzelése volt a figuráiról, mintnekem, de érveimet lassan megértette éselfogadta, s közösen jöttek létre a megoldások.Ô Cordeliát és a Bolondot egy személybenalakítja, ami nem új gondolat...– Miskolcon, Csiszár Imre rendezésébenelôadásod Reganja, Igó Éva játszotta ezt a kétszerepet – Major Tamás Learje mellett.– Shakespeare korában is így játszhatták.Dramaturgiailag logikus, hogy akkorlép a színre a Bolond, amikor Cordelianem szerepel, azaz a darab középsô részében.A Bolond nemcsak azért tûnik el,mert – nem éppen színházi szakkifejezésselélve – küldetése lejárt, hanem azért is,mert szerepe asszimilálódik Learében, azaza király az ô gondolkodásmódját vesziát. A Bolonddal megfogalmazódik az abûntudat vagy lelkiismeret-furdalás, amelyaztán Learben kezd mûködni. Összetartozásukatazzal is hangsúlyozni akartam,hogy amikor a Bolond kilép a darabból,beckettes, csörgôs keménykalapját átadjaLearnek, aki ettôl kezdve ezt viseli. Eszenyineka két szerepben különbözô jelmezevan ugyan, de nem próbáltam ôt elmaszkírozni.Remélem, nem fogják a nézôk aztgondolni, hogy Cordelia otthon maradt,és átöltözött Bolondnak, hiszen Eszenyijátékában szépen elkülönül a két alak.– A Kentet játszó Hegedûs D. Gézát a nyíltszínen öltözteted át, pontosabban egy svájcisapkafelvételével meg kabátjának kifordításávaljelzed a hûséges nemes álruhába bújását.– Nevetséges volna, ha álszakállt megparókát adnék rá, ezért amikor egy másikjelenettel szinkronban megmutatom az,úgymond, átöltözést, egy másik, azt hiszem,elfogadható színházi konvencióthasználok. Kent Lear környezetében a leghûségesebbember. A hûségnek azonbannincs motivációja, ha van, akkor érdekkéválik. Ezért a hûséget nagyon nehéz színészilegmegmutatni; Gézától végig azt kértem,hogy elsô megjelenésétôl kezdve mindigtermészetes maradjon, s ne „alakítson".Kent álruhában is ugyanaz marad,aki azelôtt volt, s Lear másodszor is felfogadja.Gyönyörû! Nem ismeri föl, de megintmegtetszik neki, mert különös, mertmás, mint a többiek, s titka van. Azért örülök,hogy elvállaltam a Leart, mert rendkívülsok minden megvilágosodott bennema mûvel kapcsolatban. És még mennyiminden van hátra! Hányszor beszélnek aszereplôk a legbestiálisabb, mégis a legemberibbmódon! Amikor például megvakítjákGlostert, azt kérdik tôle: „Látod már abosszút?" Ez szörnyû, ugyanakkor hétköznapianabszurd. Különben a látni ige rengetegetszerepel a szövegben, s ez is milyenzseniális. Vagy van Edgarnak egy gyönyörûmondata, amelynek értelmére csak a próbákvége felé lettünk figyelmesek. A megvakítottGloster azt mondja Edgarnak,hogy jobban beszél, amire a fiú azt feleli:„Ugyan, semmi nem változott meg, csak aruhám." Ekkor döbbentem rá, hogy nekinem szabad elváltoztatott hangon beszélnie,mert ô mindig Edgar. Ezek gyönyörûemberi dolgok. Remélem, sikerül ôketmegmutatni. E nélkül bármilyen forma ésstílus csak mutatvány.– Az, hogy Shakespeare-be egy kis Beckettetoltottál, elsôsorban nem a konkrét megoldásokbanérhetô tetten, inkább egy gondolkodásmódérvényesítésében.– A becketti abszurd színjáték egyik kulcsaa gondolati pontosság. Nem minthamásnál nem így lenne, de itt különösen. Ésaz éles gondolati váltás. Nem szabad folyamatokatépíteni, ami persze nem könnyû.Az a színész, aki sztanyiszlavszkiji iskolánnôtt fel, és érzelmi folyamatokat akar ábrázolni,ilyenkor bajban van. A próbákontöbbször kellett hangsúlyoznom: egy nagyonintenzív érzelmi hôfokra nem feltétlenülúgy jutunk el, hogy elôzetesen mindenlépéssel folyamatosan azt építjük. Ezaz életben sem így történik. Ôrjöngünk,veszekszünk a gyerekünkkel vagy a feleségünkkel,de cseng a telefon, és megkérdiegy OTP-alkalmazott, hogy hogyan akarjuklekötni a valutánkat – vele természetesennem ôrjöngök. Az az érzésem, hogy anaturalizmus éppen nem a valóság hûábrázolása. Annyi dolog van az életben is,amelyre nincs rögtön logikus válaszunk.A magyar színészek többsége azonbanmindent az agyával akar megérteni, aminem mindig sikerül persze. Az abszurdszínház titka, hogy nagyon éles váltásokvannak benne. A munka során felmerült,1 4 ■ 2002. FEBRUÁRXXXV. évfolyam 2. szám


LEAR KIRÁLYhogy a Bolond elmebeteg. Nem, mondtam,ô másképp, más logikával látja a világot, sépp ezért a váltásai fantasztikusak. Azasszociációi. Beckett is, Ionesco is zeneistruktúrát alkot, A kopasz énekesnôbôl példáulegyetlen mondatot sem tudtamhúzni. Shakespeare-bôl lehet, sôt kell ishúzni, bár Brook szerint az egész elszegényítésenélkül egyetlen szót sem lehetbelôle kihagyni.– A premier elôtti órákban tehát nyugodtanereszted útjára az elôadást.– Azt hiszem, az elôadásnak megvan aszínészi logikája, amelyért meg kellett küzdenünk,s nem tudom, mennyi marad megbelôle. Ha a színészek megnyugszanak, eztalán ki fog derülni. Jó lenne, ha a lazapontosság érvényesülne. Marowitz írja anaplójában, hogy Brook a Learbôl közvetlenüla premier elôtt tartott egy laza, szenzációsanmûködô összpróbát, ehhez képesta bemutató hihetetlenül görcsös volt.Elfedôdtek, egymásba folytak a részletek.Ha egybemossuk a gondolatokat, akkor azegész illusztratívvá válik, akkor Goneril ésRegan csupán gonosz és Cordelia csak jóságoslesz. Holott épp ezt nem akarjuk.Cordelia ugyanolyan makacs, mint az apja,a világért sem mondana mást, mint amitgondol, s a másik két lány is sok mindenbenhasonlít Learre, persze más-más módon.Nekik is sokban igazuk van, hiszenott randalírozik az öreg száz emberével,nem lehet ôket ellátni stb. Ilyen szempontbólis próbáltuk megközelíteni a darabot,hogy mindenki igazsága kiderüljön. Ettôlpersze a lányok még nagyon kegyetlenek ésszörnyetegek maradnak, de nem úgy, mintSzörnyella.– Gyakran hallani tôled, hogy a magyarországiszínház – brooki értelemben – halottszínház. Megállapításodat a vígszínházimunka után is fenntartod?– Általánosságban véve – noha rengetegelôadás születik – e véleményemet ma semtartom nagy túlzásnak. Régóta beszélgetünkmi ketten arról, hogy mi a különbséga magyarországi és a nem magyarországiszínházi látásmód meg stiláris fogalmazásmódközött. Továbbra is azt tapasztalom,hogy a magyar színészet leginkább a naturalistafogalmazáshoz szokott, és nehézmásfajta kifejezésmódot magáévá tennie.De nem is ez az igazi probléma, hanem azelôadások gondolatgazdagságának a hiánya.Ugyanakkor szomorúan állapítommeg, hogy a romániai színházi élet is kicsitelfásult. Persze hogy vannak jó elôadásokitt is meg ott is, de nagyon ritkák. Azértörülök, hogy például Sepsiszentgyörgyönaz utóbbi években Bocsárdi Laci és BarabásOlga rendezésében olyan elôadások születtek,mint az Alkésztisz, a Don Juan, a PeerGynt vagy a Vérnász, mert ezek gazdag tartalmúelôadások voltak. Lehet, hogy vitathatók,de megfogalmaztak valamit a világról.Én ebben az értelemben tartok egyelôadást szegénynek vagy gazdagnak. Egynagy bukás is lehet gazdag. A színház nemadhatja fel azt a szerepét, hogy „tükröttartson mintegy a természetnek".– Ezt akkor is így gondolod, ha divatos filozófiákszerint a valóság megismerhetetlen, legföljebbvéletlenszerûen tükrözôdô üvegcserepekléteznek, de tükör az nincs?– Olyan megkerülhetetlenül nagy kérdésekvannak, mint a halál, a vakság, a tisztánlátás,a tisztaság, a hûség, a kapzsiság...– Lehet ma tisztán látni?– Lear sem lát tisztán, csak miután megôrül.Gloster pedig akkor, amikor megvakul.Ugyanúgy, mint Pozzo. Ezért is nagyszínház Shakespeare-é meg Becketté. Nálukugyanis a nagy metafizikai kérdések alegintimebb emberi szinten is megjelennek.– Jan Kott vonta meg híres párhuzamát aLear király és A játszma vége között. Te nemcsakrendezted e Beckett-darabot, de játszottadis Hammot.– Szívesen megcsinálnám úgy, hogynem kell közben játszanom.– Miért?– Tulajdonképpen két próbával kellettbeugranom. A szöveg nem jelentett problémát,az a próbák alatt beült a fülembe. Azvolt a kérdés, hogy ha nem játszom elHamm szerepét, akkor elmarad a bemutató,ugyanis ha megváltozott szereposztásbanújrapróbálom a darabot, az többheteshalasztással jár, de egyrészt engem másmunkáim külföldre szólítottak, másrészt akövetkezô produkciótól sem vehettem elennyi próbaidôt. Az elsô elôadások alattdöbbentem rá, hogy a szerep szerint a kukábanmeghaló anyámat a saját anyámjátssza. Szörnyû érzés volt. És amikor üresenszálltak el mondatok, és rájöttem, mitis mondtam, de semmit sem lehetettvisszacsinálni... Aztán a felrémlô képek!Azt mondom például, hogy az éjjel belepillantottama mellembe, és egy nagy bibitláttam, ám ekkor csukott szemem elôtt –mert végig behunyt szemmel játszottam,azt hiszem, így becsületes – megjelent egyszál füstölt kolbász. Mit keresett ott ez ahülye kép? Különben imádom a darabot,tizenhatszor játszottuk.– Pesti rendezésedet ki sem tudod pihenni, skarácsony után nem sokkal már Freiburgbamész. Mit csinálsz ott?– A Három nôvért rendezem a Stadttheaterben,illetve a 2002–2003-as tanévbeninduló nemzetközi rendezôiskola szervezésétvégzem mint programigazgató.– Tudomásom szerint korábban arról voltszó, hogy Barcelonában indítasz rendezôosztályt.Miért nem így történt?– Valóban, az ottani egyetemen, miutánegy negyedéves osztálynak megrendeztema Kényeskedôket, felajánlották, hogy vezessekrendezôosztályt. Ez annyiban módosult,hogy kialakulóban van egy Freiburg–Limoges–Barcelona-tengely,amiazt jelenti, hogy ezekben a városokbanmûködne az az iskola, amit említettél. Barcelonakülönben nagyon szép város, ahol aszínház iránti hivatalos és pénzügyi lelkesedésprogresszióban van. 2001 ôszén ötúj színház nyílt meg a volt olimpiai falu területén,és oda költözött a Lliure és a fôiskolais. A Lliure – amelyben néhány éverendeztem, s amelynek Kvartett-produkciójátaz elsô uniófesztivál alkalmából Budapestenis lehetett látni – most két hatalmastermet kapott, ezzel azonban elvész a régihely kínálta variálható tér, annak egyedülállóvarázsa, saját közönsége. Még Írországbantapasztalható az, hogy a színházbólnem kivonják a pénzt, hanem új színházakattelepítenek. Freiburgban egy nagyszerûcsarnokból már kezdik kialakítani az iskolaközpontját. Ebbe a nemzetközi rendezôképzôbeolyan tehetséges hallgatókat vennénkfel, akik legalább két európai nyelvetbeszélnek. A szervezés elég hosszadalmasfolyamat, s ha tanítani is fogok, akkor odakell költöznöm. Eddig három-négy olyanembert kértem fel, akit rendkívül jó rendezôpedagógusnaktartok. ElsôsorbanRadu Penciulescut, aki Svédországban él,és noha már lemondott a színházról, ésvisszavonult – hetvenévesen egyedül nevelia tizenhárom éves kisfiát, de a nyarakata Pireneusokban lévô házában tölti –, nagyörömömre elvállalta, hogy egyfajta szellemimeghatározója legyen ezeknek az intenzívkurzusoknak. Az már biztos, hogy Marthaler,George Banu és Simone Barney is tartmajd mesterkurzusokat.– Ha 2002-ben elmész Freiburgba, emellettkülönbözô városokban eleget akarsz tenni rendezôikötelezettségeidnek is, hogyan fogodigazgatni a kolozsvári színházat?– Ez a probléma régóta foglalkoztat, smegoldását csak bonyolítják az utóbbi hetekotthoni eseményei. Ha személyes érdekeimetnézném, rég le kellett volna mondanomaz igazgatóságról, amelyben makevesebb örömöt lelek, mint néhány évvelezelôtt. Éppen ezért egy ideje próbálommegtalálni azokat a fiatalokat, akik elfogadjákés képesek képviselni, sôt továbbépíteni azt a hagyományt és szellemiséget,amelynek gyökere Harag György színházavolt, s amit igyekeztem életben tartani.Sajnos a nálam legalább egy évtizeddel fiatalabbgeneráció tagjait nem sikerül tartósanbevonni a vezetésbe. Bizonyos fokigmegértem, hogy nem szívesen vállalnakilyen feladatot és felelôsséget, mert a színházvezetésmég akkor is egyre hálátlanabbfeladat, ha a színház mûvészi szempontbóltökéletesen mûködik. Olyan adminisztratívterhet ró az emberre, amely gyakran kifullasztjaa mûvészi energiákat, elvonja azerôt és idôt a rendezéstôl. Az áldatlangazdasági helyzettel is nagyon nehéz megküzdeni.Az állam Romániában is kezd ki-XXXV. évfolyam 2. szám2002. FEBRUÁR ■ 1 5


Hegedûs D. Géza (Kent) és Eszenyi Enikôvonulni a színházakból. Az eddig tizenegyszínházát – tíz nemzetit és a miénket –szubvencionáló minisztérium most kettôt,a marosvásárhelyit és a craiovait átadja azönkormányzatoknak. Ez utóbbi döntésmeglepett, hiszen a Craiovai NemzetiSzínház Európa-szerte a legismertebb éslegsikeresebb román színház. Ebbôl a változásbólpersze nem biztos, hogy az illetôszínházaknak hátrányuk származik, hiszenBukarestben az új polgármester, avolt közlekedési miniszter jóvoltából azönkormányzati színházaknak nôtt a költségvetésük,a Bulandráé például ötven százalékkal.Ettôl függetlenül az állami színházakköltségvetése jelentôsen csökken.Nekünk például 2001-ben harminc százalékkalvolt kevesebb a szubvenciónk, mintegy évvel korábban. Ha a kolozsvári MagyarSzínházat a városi önkormányzat égiszealá utalnák, lehet, hogy be kellene zárni azintézményt. Amióta a legkitûnôbb erdélyigazdasági igazgató, Csulak Sándor nyugalombavonult, az ô feladatköre is lényegébenaz igazgatóra hárul. Szerencsérekialakult és megerôsödött az a mûvészetititkárságnak nevezhetô fiatal mag, amely aszínház mindennapi ügyeit ma már operatívanképes intézni.– Köztudott, hogy két intézmény dolgozikegy épületben, s a Magyar Opera és a MagyarSzínház között nem épp felhôtlen a viszony.– Ez igaz, de nem személyes szinten, hanema napi adminisztratív ügyek intézésében,például amikor össze kell hangolni apróbák és az elôadások rendjét. Ezek az ellentétekis felôrlik az embert. Úgy gondolom,tizenegy év a színházigazgatói székbenhosszú idô.– Minden színház életében vannak rövidebb-hosszabbkorszakok, amelyek egy-egyvezetô személyiséghez kötôdnek, s amelyek elmúltávalvagy csupán elfáradásával felmerüla kérdés: hogyan lehet e periódusokból továbblépni,hogyan tud a társulat megújulni.– Az elmúlt négy-öt évadot KolozsváronVlad Mugur rendezései határozták meg.A nagyszínpadi Lourcine utcai gyilkosság ésA velencei ikrek éppen úgy, mint a stúdiószínháziCseresznyéskert és a Székek megérteaz ötvenedik elôadást, utolsó munkájáról,Az így van (ha így tetszik) címû Pirandellodarabrólpedig rendszeresen kiszorulnakaz érdeklôdôk. Színházvezetôi sikeremnektartom, hogy meg tudtam gyôzni ôt arról,hogy hozzánk jöjjön, holott jóval kevesebbettudtunk neki fizetni, mint más romániaiszínházak. Megszerette a társulatot –amelynek megfiatalítására és építéséreszintén büszkén gondolhatok –, és örömmelvolt közöttünk. Halála után valóban átkell gondolnunk, hogy miként lehet az általameghatározott szintrôl továbblépni.– Az elmúlt hetekben példátlanul szélsôségestámadások indultak a színház ellen. JancsóMiklós színész – akinek szerzôdését 2001-bennem újítottad meg – ironikusan, Sebesi KarénAttila – aki régebben volt a színház tagja –indulatosan sorolta fel a Szabadság címû napilapbanazokat a kifogásokat, amelyek nemelôször hangzanak el a repertoár hiányosságairólés egyoldalúságáról, az igazgatói egyeduralomról,a társulat kiszolgáltatottságáról, astúdió-elôadások eluralkodásáról, végsô soronmindarról, ami elriasztja a kolozsvári nézôt aszínháztól. A cikkekhez pró és kontra többenhozzászóltak, s olyan állítások kaptak nyilvánosságot,miszerint a színház vezetése magyartalan,nemzetellenes és modernkedô mûsorttukmál a nézôkre, akik ezért nem látogatjákaz elôadásokat. Az is elhangzott, hogy az igazgatómondjon le.– 1991–92-ben már indult hasonlótámadás. Nagyjából ugyanazok a kultúrhóhérokállnak ezen akció mögött is, mintakik az elôzôt gerjesztették, csak mostösszefogottabbak s még radikálisabbak, ésszélsôséges RMDSZ-aktivisták is állnakmögöttük. Éppen ezért nehéz most a helyzetem,azaz nagyobb a felelôsségem a színházés a társulat iránt, hogysem egyszerûenlemondjak. Muszáj-herkulesi helyzetbekerültem. Ha a társulat magját képezô színészekúgy ítélik és igénylik, hogy együttfolytassuk a megkezdett közös utat, akkorott kell maradnom. Most, amikor sikerültmegfiatalítani a társulatot, bekapcsolódtunkaz európai vérkeringésbe, és bizonyoselôadásainkkal sorozatos hazai és nemzetközielismeréseket érünk el, nem szabadmegengedni, hogy a támadássorozat hangadóiés a hozzájuk hasonló szélsôséges1 6 ■ 2002. FEBRUÁR XXXV. évfolyam 2. szám


LEAR KIRÁLYerôk átvegyék a színház irányítását. Új korszaknakkell kezdôdnie, de nem a visszalépéskorszakának.– A társulat magja kiállt melletted, errôl tanúskodika november 24-én megjelent nyilatkozatais. Ugyanakkor Csomafay Ferenc, akihosszú évekig volt a színház fotósa, elég riasztóadatokat közölt: 1991-ben és az 1999–2000-es szezonban egyaránt 111 elôadásra került sor,de míg egy évtizede 37 100, addig az elmúltévadban csupán 11 074 nézôt regisztráltak.Egy másik forrás szerint a bérletesek számaegy évtized alatt 3099-rôl 571-re csökkent. Eza nézôfogyás – ha az adatok helytállóak –aligha indokolható az általános regresszióstendenciákkal.– Semmiképpen nem vitatom, hogy keresnünkkell a közönség megszólításánakmódjait, de ez a kampány nem a tényekrôlszól. Ha azokról szólna, akkor az elôadásésnézôszám, a bevétel és a szakmai eredményektekintetében mélyebb, legalább azerdélyi magyar színházakat átfogó elemzésrelenne szükség. Akkor lehetne komolydiagnózist felállítani, ha összehasonlítanádaz erdélyi társulatok mûködését, mertláthatnád, hogy alig akad együttes, amelytöbb évadon keresztül mûsoron tud tartaniprodukciókat; hogy egyre inkább sorozatbankezdenek játszani a színházak, s nemabban a repertoárrendben, amelyben mi;hogy egy Shakespeare-darabnál is csupánnyolc-tíz elôadásra telik meg a háromszázférôhelyes szatmárnémeti színház; vagyhogy tavaly nekünk jóval nagyobb bevételünkvolt, mint az operának, amelynek azelmúlt években egyre kevesebb a bemutatójaés a közönsége, ugyanakkor a mi színházunkattámadó körök az opera mûködésétnem kifogásolják, sôt, ezen intézményigazgatója ott van a bennünket elítélô nyilatkozataláírói között.A bérlôk számának csökkenése nem aggaszt,mert azt tapasztalom, hogy a nembérletes elôadások jobb házakkal mennek,noha ezek között – mint ahogy a bemutatókközött is – valóban több a stúdió-,mint a nagyszínpadi produkció. Az elmúltévadban – különösen a Harag Emléknapokután – a nagyszínházban éppen úgy,mint a stúdióban egyértelmûen nôtt anézôszámunk. (A Romeo és Júlia sorozatbantelt házzal megy, a stúdió-elôadásainkrapedig rendszeresen nem férnek be azérdeklôdôk.) Azt senki nem állítja, hogynincsenek gondjaink, nincs egyfajta válság,de az elôadásainkat leginkább látogatódiákság és fiatalság körében sokanabban vetélkednek, hogy ki hányszor nézimeg a Mugur-rendezéseket vagy régebbenA kopasz énekesnôt, a Csirkefejet, A képmutatókcselszövését és legutóbb Brian Friel Fordításokját.Kolozsváron is megcsappant azértelmiség létszáma, megváltozott az etnikaiösszetétele, ilyen körülmények közöttegy nyolcszázötven férôhelyes színházatmegtölteni sokkal nehezebb, mint néhányévvel vagy évtizeddel ezelôtt. Ma már nemKolozsvár a legnagyobb magyar város, Marosvásárhelyenpéldául több magyar él,mégis az ottani színház – de a többi erdélyiis – ugyanezekkel a gondokkal küzd.Azon is el lehet gondolkodni, hogy akikállandóan a közönség, közösség, nép ésnemzet nevében szónokolnak, milyen alaponnevezik azt a repertoárt nemzetellenesnek,amelyen rendszeresen szerepelMadách, Katona József, Molnár Ferenc,Füst Milán, Szép Ernô, de Spiró, Örkény,Parti Nagy Lajos is vagy Shakespeare, Molière,Goldoni, Pirandello, Beckett, Ionesco,Mroãek, Camus. 1991–92-ben azt is leírták,hogy Örkény és Spiró nem elég magyarszerzô. Ha valamire vagy valakire kimondják,hogy nemzetellenes, akkor tudnivélik, hogy mi a nemzeti, akkor a magyarságonbelül vannak fokozatok – magyar,Tordy Géza és Szarvas József (Edgar)bomlott, az olvasási szokások gyökeresenmegváltoztak, a színházba járás tétje ismódosult, nem annyira átpolitizált, minthajdan volt. Mûsorunkban változatosságratörekszünk, és repertoárunkból a kívántmûsorrétegek közül csupán a népszínmûhiányzik.– A vitában ezzel kapcsolatban is sokan hivatkoznakHaragra, hogy bezzeg ô megrendeztea Nem élhetek muzsikaszó nélkült.– De hogyan! Errôl és a kolozsvári közönségegy rétegérôl írta Gyuri, hogy azelôadás csupán egy picit különbözött a darabszokásos népszínmûves színreviteleitôl,s máris csak huszonöt elôadást értmeg, szemben a hagyományos marosvásárhelyivel,amely kétszázas sorozatban ment.Édesapám is mondta, hogy Kolozsvárnakvan egy iszonyúan konzervatív, fundamentalistamagja, amely az egyetem visszaállításátis csak úgy tudja elképzelni, ahogy az öt-Koncz Zsuzsa felvételeimagyarabb, legmagyarabb –, tehát vannakmagyarságmérô mûszerek. Ezek aggasztójelenségek. S azt még aggasztóbbnak tartom,hogy az úgy nevezett vitában megszólalókközül sokan eleve nem járnak színházba,tehát csak ilyen-olyan hírek, hallomásokalapján mondanak véleménytelôadásokról, a színház egészérôl, s olyanidôket próbálnak visszahozni – s ez nemcsak a színházra érvényes –, mint a JanovicsJenô-féle évi negyven bemutató korszakát.Ez egyszerre nevetséges és félelmetes. Énmûvészszínházi programot képzeltem el, smost is azt gondolom, hogy a színháznak amagas kultúrára való nevelés egyik eszközénekkell lennie. Az értékrendszer felvenévvel ezelôtt mûködött. Az idô azonbannem áll meg. Bárkinek a véleményét tiszteletbentartom, de amikor tényként állítanakbe valótlanságokat, s ebben egy napilappartner, és elkötelezi magát egy színházelleneskampány mellett, amelynek eredményea magyarok magyarok elleni uszítása,az Corneliu Vadim és a Nagy-Romániaszellemét idézi.– A „vádak" között az is szerepel, hogy azopera és a színház vezetôi kölcsönösen följelentgetikegymást a minisztériumban, illetvehogy te a kampány írásaira adott válaszodatnemcsak magyar, hanem román sajtótermékeknekis leadtad, s ezzel kivitted a vitát a románközvélemény elé.XXXV. évfolyam 2. szám2002. FEBRUÁR ■ 1 7


LEAR KIRÁLY– Ami a román sajtóban megjelent, az annak a közleménynekaz ismertetése, amelyet én a Szabadságban megjelentettem. Ami aszínház és az opera viszályát illeti, abban pedig van egy csúsztatás.A konfliktus lényege az, hogy az évek során az alkotási feltételekellehetetlenültek, mert a két intézmény nem hangolja össze a mindennapiprogramját, illetve a közös költségek vállalását. A zenekarés az énekesek a mi próbáink és elôadásaink alatt is gyakorolnakvagy korrepetálnak, gyakran elôfordul, hogy ugyanarra a területremindkét társulat igény tart, az épület mûködtetése, fenntartása,korszerûsítése viszont a mi színházunkat terheli, az opera természetesnekveszi, hogy mindennek csak haszonélvezôje, s nem járulhozzá a költségekhez. A legkirívóbb az volt, amikor a színpad padozatánakfelújítását kerek perec elutasították arra hivatkozva,hogy szerintük erre a munkára nincs szükség, s a költségvetésükbenkülönben sincs ilyen célra pénz – ami egyszerûen nem igaz.Eleinte barátilag, majd levelezés útján próbáltam elérni, hogyolyan írásos megállapodás szülessen, amely mind a két intézményrenézve kötelezô. Amikor saját hatáskörben nem tudtunkegymással dûlôre jutni, én Caramitru minisztersége idején valóbana minisztériumhoz fordultam, hogy mint felsô fórum írásbantegye kötelezôvé a közös szabályokat. Kelemen Hunor, az akkoriállamtitkár helyi egyeztetô megbeszélést kezdeményezett, de írásbelimegállapodás akkor sem született. Tehát semmi nem változott,holott a két intézmény csak szigorúan egyeztetett idôbeosztásszerint tud dolgozni. Egyeztetni azonban az opera láthatóannem akar, ehelyett egyesek ezt a nézetkülönbséget is megpróbáljákátpolitizálni.– December 8-án rendeztek egy színházbarát fórumot, amelyen felhívástfogalmaztak, ez 18-án jelent meg a Szabadságban. Ebben már fejeketis követelnek, mindenekelôtt persze a tiedet. Az aláírók között számos– eddigi megszólalásaik alapján feltételezhetôen idôsebb – tanár melletttöbb helyi RMDSZ-tisztségviselô, illetve egyházi személyiség neve szerepel.Ez erôsíti az átpolitizáltság gyanúját.– Középkori boszorkányüldözés zajlik 2001 decemberében. Éppenezért tartom szükségesnek, hogy megszólaljon az értelmiség.– Megjelent a lapban egy közlemény, amelyet olyan értelmiségiek írtakalá, akik kiállnak a színház jelenlegi mûvészi irányvonala mellett.– Becsületükre váljék, hogy megszólaltak, ha nem is olyan mértékben,ahogyan ebben a szituációban kellene, ugyanis ez a kampányazokat az idôket idézi, amikor ideológiai bizottságok a pártnevében elítélték például Pintilie A revizorát; megbélyegeztekelôadásokat vagy mûvészeket azzal, hogy népellenesek, pártellenesek,szocializmusellenesek, kozmopolita befolyás alá kerültek –vagyis a cenzúra visszaállításának veszélye fenyeget. Ezt a boszorkányégetésiceremóniát Bulgakov tökéletesen megírta A képmutatókcselszövésében. Szerencsére ez az „Oltáriszentség Társaság"csupán behatárolható kisebbséget jelent. Ilyen hangokat azonbanMagyarországon is hallok. Elképesztô, amikor jelentôs közszolgálatitévék vezetô emberei bin Ladent meleg szemû, szimpatikusférfinak aposztrofálják, akitôl most az amerikaik jól megkapták,vagy Göncz Árpádról kijelentik, hogy egyetlen önálló gondolatasem volt, s külföldi útjain nem tudom, kiknek a bábjaként röfögött.Franciaországban Le Pen pártja nem tud bekerülni a parlamentbe,Romániában pedig huszonhárom százalékot ért el aNagy-Románia Párt. Persze tudjuk, hogy a szavazók egy része nemfeltétlenül meggyôzôdésbôl, hanem csalódottságból, kétségbeesésbôlszavazott rájuk. A kelet-európai országok némelyikében bizonyoskörök valami furcsa nyájszellemet próbálnak meghonosítanivagy visszahozni, s úgy látom: legalábbis Kolozsváron fennállannak a veszélye, hogy ismét eluralkodjék a kiegyezés utáni provincializmus,amely végül is újra elszigeteli ezt a térséget Európától.Lehet, hogy ez a kampány ezt is célozza.– Mint rendezôt nagyra tartanak, de Tompa Gábort, a színházvezetôtbírálják. Mûsorpolitikádat, megkérdôjelezhetô rendezôidet,nem Mugurt...– De éppen ôt, például a Kolozsvári Nemzeti Színházban bemutatottHamletjét mint az elrettentô színház példáját említik,holott ez az utóbbi évek legkorszerûbb és legizgalmasabbelôadása. S az sem egészen igaz, hogy engem mint rendezôt nagyraértékelnének, hiszen az egyik vád ellenem éppen az, hogy igazgatókénta rendezôi álmaimat akarom megvalósítani. Az elmúltévtized bemutatóinak ha tizedét rendeztem én, volt évad, amikoregyetlen bemutatóm sem volt. S egyetlen szezon kivételével sohanem fordult elô, hogy csak három-négy premierünk születettvolna, ahogy állítják, hanem hatot-nyolcat, olykor tízet is tartottunk.Nagyon nehéz folyamatosan neves rendezôket hívni akárMagyarországról, akár Romániából, akár más országokból. Természetesenelôfordultak bukások, melléfogások, középszerûmunkák, de azért Árkosi Árpád legjobb elôadásai közül legalábbkettôt – Az imposztort és a Rendôrséget – Kolozsváron rendezte, jóvolt a Máli nénije is, és sokak által vitatott Bánk bánja szintén nagyonérdekes elképzelésen alapult. Mózes István Bab Bercije vagyCzeizel Gábor Leander és Lenszirom címû gyerekelôadása egy egészszínházszeretô generációt indított el, amely aztán az Operettnekmeg A képmutatók cselszövésének a törzsközönsége lett. Vlad Mugurolyan európai méretû mester volt, mint Ciulei, Penciulescu,Esrig és Harag. De említhetem Frunzát és érdekes Vízkeresztelôadásátvagy David Grantot, a belfasti Lyric Theatre volt mûvészetivezetôjét, aki Friel Fordításokját vitte színre, továbbá DavidZindert s másokat.– Két pered van. Jancsó Miklós és Sebesi Karén Attila rágalmazás ésbecsületsértés miatt jelentett fel.– Ez A mizantrópot juttatja eszembe: Oronte ír egy rossz szonettet,és beperli Alceste-et. Majd az ügyvédek egymás között elintézikaz ügyet. S nem biztos, hogy az igazság gyôzedelmeskedik.Ma is aktuális Philinte kérdése: „Egyetlen bírónál sem tetted tiszteletedet?"– Zárjuk le ezt a fájdalmas témát. Mindazonáltal megjegyezném,hogy bár Kolozsváron megtörtént a társulat fiatalítása, az új generációbanmégsem látom azt az átütôerôt, mely felhôtlen optimizmusraadna okot. Ez a társulat ugyanazokkal a gondokkal küszködik, minta többi.– Ezt nem egészen így látom, bár van benne igazság. Ez elsôsorbanoktatási probléma. Már a bukaresti fôiskola sem az, amelybenén végeztem. Nagyon sok minden szétesett, felhígult, Darie ótanincsenek igazi rendezôegyéniségek. Az erdélyi fôiskolákbólhosszú ideje nem került ki olyan erôteljes színésznô, mint amilyenpéldául Szorcsik Kriszta vagy Mezei Kinga Újvidéken, akiknekviláglátásuk is van. Bogdán Zsoltéké kivételesen tehetséges osztálynakszámított, de nálunk Dimény Áron, Orbán Attila évfolyamais jó volt, s a még fiatalabbak közül például Varga Csillától,ha technikáján dolgozik, nagyon sokat várok. Olyan nagy egyéniség,mint hajdanán Csiky Bandi vagy Keresztes Samu volt, mostvalóban nemigen található. Ez részben pedagógia, részben emberanyagkérdése, de az utóbbi években biztató munka folyik a fôiskolákon.S annak nagyon örülök, hogy hosszú évek húzódozásaután Bogdán Zsolt is tanítani kezdett.– Beszélgetésünk során hangodba némi kedvetlenség vegyült. Ez afáradtság jele, vagy mélyebb oka is van?– Liviu Ciulei, amikor életmûdíjat kapott, és Bukarest díszpolgáráváavatták, rövid beszédében feltette a kérdést: vajonérdemes-e egyáltalán ezt a tragikus, múlékony mûvészetet mûvelni?Emlékszel, amikor kolozsvári Tangó-elôdásomon találkoztunk,Harag Gyuri még élt, de már beteg volt? Bennünket tulajdonképpenGyuri szellemisége hozott össze. Aztán Vlad Mugur is elment,s rájöttem, hogy mennyire hiányoznak a mesterek. Nem szégyellem,hogy mindig voltak olyan eszményképeim, akik metafizikaivibrálást jelentettek a színházi levegôben. Lesznek még, kellenekegyáltalán ilyen mesterek?1 8 ■ 2002. FEBRUÁRXXXV. évfolyam 2. szám


KRITIKAI TÜKÖRTarján TamásKucséberekV■SHAKESPEARE: TÉLI REGE ■oltaképp csak egy kucséber – vándorló csecsebecse- és sorsjegyárus– szerepel a darabban: a csavargó Autolycus, fôállásbanhol szolga, hol tolvaj. Mészöly Dezsô ködös-deres levegôjû fordítása nevezikucsébernek, a munkájához kapcsolt margójegyzetben is élvezve azanakronisztikus szó használatát (hiszen a kifejezés csupán 1840 körülköltözött át hozzánk a németbôl, William Shakespeare a MagyarSzínház elôadásában szenvedélytörténetnek titulált mûve pedig 1611-ben keletkezett). Kosztolányi Dezsô vásárost ír átültetésében; az angoleredeti pedlart (házaló, kufár, pletykafuvarozó). Bede Fazekas Szabolcsjátéka az elvetemültséget és a kisipari bölcselkedést a gengszterarcú kedélyességmögé fogja, s a figurában szétszivárogtat valami mámort, amivégül is valamennyi Shakespeare-alkotásnak a sajátja. A keretjáték szerinttalán amolyan mesterember ô – nem Szent Iván éjén, hanem télinapfordulókor –, aki az elôcsarnokban már látott hatalmas kétágú létrávala színpadra hág, megdöngeti a vasfüggönyt: a kinyíló ajtóban fekete,arctalan csipkehölgy reflektor röntgenezte porfátylat perget; s ekkor, aközvetettség nyersebb, illetve líraibb tudatosítása után kezdôdhet az este.Reszkír kucsébernek a próba szerencse hazárdôrt mondják, ôrültkucsébernek az értékeit pojácáskodva, cirkuszolva eltékozló ostobát.S nem ôrült kucséber-e Leontes, Szicília királya, aki oknélkül támadt féltékenységében a saját áldott feleségének és a legjobbbarátjának a bujálkodását fantáziálja, életeket olt ki, sorsokattesz tönkre (a magáét is), országát zilálja szét, jó királyból tépettidegzetû zsarnokká szállva alá? Nem kucséber-e az indokolatlanulmegvádolt, menekülni kényszerülô testvéri barát, Polixenes, akitizenhat évvel késôbb, Bohémia királyaként álszakállt ragasztvasündörög a fia nyomában, s ádázul nekiront, amiért egy tehetôspásztor lányának merészel hevesen udvarolni? (A gyönyörû leánynem más, mint Perdita, Leontesnek a vaksorsra bízott, tengerpartrakitett, mára felserdült gyermeke.) Nem reszkír kucséber-eAntigonus, aki a megtébolyult uralkodó ellen egy emberként lázongószicíliai udvart képviselve a háborodott parancs végrehajtásátválasztja (erkölcsi büntetésül mindjárt elszenvedve a magahalálát egy medve karmai között)? Kaszás Attila az eltúlzott pszichologizálásokozta látleletszerûséggel, kissé darabosan éli meg,dolgozza ki a férj, az apa: a magánember közemberi minôségébenérdekesebb és súlyosabb morális megháborodását. Mozdulatlansága,ikonikus magára maradása beszédesebb, mint járkálása,tombolása: ahogy az asszony elárvult hímzôrámáján ügyetlenkedik…ahogy vezeklésül magát zárja nôje börtönébe… ahogy örökreszétharapja a mosolyát. Mihályi Gyôzô nem sok alakító érdeklôdéstmutat Polixenes iránt, gyér ötletei helyett a szavak utolsószótagjainak lenyelésével irányítja magára a figyelmet. CsurkaLászló a némajátékok kommentárjával ad súlyt annak a ténynek,hogy a megrohadó hierarchiában az Antigonus típusú megtestesültbecsület és józanság is köteles a nyilvánvalóan rosszat cselekedni.(E figura ellentettje – mert a Téli rege kompozíciójábanmindenestül a tükörelv kettôzve sokszorozó metódusa a domináló– a derék és jelentéktelen Archidamus, akinek monológszerû drámasummázatábanIzsóf Vilmos kivirul mint arisztokrata hírharang:még most is mesélne, ha el nem sodorják az események.)Vidnyánszky Attila nívós rendezése egyszerû képe és télies, félsötéttemperáltsága ellenére eklektikus és kissé rébuszos teljesítmény.Maga a létra is – bár sajátságos fel-le „tükörtárgy" – féligmeddigidegen elem a díszlet bizarrul elnagyolt asztala, székei, kerékcsillárja,a levegôbe vont szürreális ketrecei között. Mindenkellék megokolható egy másikkal – például a létra mint a szoborHermione piedesztálja rímel a korábbról tudatosan bent felejtettfestôállvány háromszögének ürességével –, ám a látvány artisztikumaés jelentésvilága diszperz. Jagoda Miroszláv díszletkollekciójábana kitárt (tükör)ajtajával szárnyas oltárként ható rácsos börtöncellaérvényesül a legjobban, viszont a szárnyak négy festményét– mindegyiknek van képzômûvészeti elôképe – nem könnyûMihályi Gyôzô (Polixenes), Ruttkay Laura (Perdita), Kállai Ferenc (Juhász) és Sipos Imre (Camillo)XXXV. évfolyam 2. szám2002. FEBRUÁR ■ 1 9


KRITIKAI TÜKÖRKaszás Attila (Leontes) és Kubik Anna (Hermione)értelmezni. Így azt sem, ha nôi nemi szerv és egy árva spermiumstilizált jelbeszédét egy ijesztô sarló vágja ketté. Ez a színes graffitikiállítási objektumként függetleníti magát. A csupa egészbôl álló,mégis fragmentumosan szétszórt látványterv, a tér több túltöltöttés számos hiátusos pontja arra készteti Vidnyánszkyt, hogy a gyakortaszimultán térkezelésben esetlegességeknek, kimódolt és haloványhatáselemeknek is engedjen, holott épp a sötét-szép világításieffektusokba olvadó, sokszor félálomi fényezésû impulzusokaz erôsségei. A forgószínpad sürgésének ösztökélése ezen éppenúgy nem segít, mint az infantilizáló játéktárgyak bevonása, behozása.Igaz azonban, hogy míg, mondjuk, a kis vitorlás körbehajókázásafölöslegesen, rosszkor ironizáló szépelgés, a darabban olyfontos bürgék falapokból és vattapamatokból való kiképzése remek(birkanyírásünnepkor a báva jószágokat víg megtépéssel, villámgyorsanfosztják kétdimenziós furnérrá).Mintha a díszlet a szereplôk különbözô köreire is kihatna. KállaiFerenc (Juhász, akit Perdita atyjának hisznek) és ifj. JászaiLászló (Mufurc, a fia) „bürgeközelben" játszanak, groteszk, csavarosmaflasággal léteznek, a szerepkörvonalakra rakják föl a testeshumor színeit. Ha Kállai ránt egyet a subáján, avval a közönségérezhetô szeretetét is szorosabbra húzza, és kitekintés nélkül ismindjárt visszapislantja a szeretetet a publikumnak. Kállai a közönségnek,Jászai Kállainak játszik. Kell is ez a vidító ikerülés –melybe Bede Fazekas Autolycusa is bele-belelopja magát –, mert amásodik rész nagyobbik felére, Perdita és Florizel turbékolásáranem sok jutott a rendezôi leleménybôl. Csoda, hogy Rancsó Dezsôfakó széptevôjét azonnal ki nem kosarazzák; Ruttkay Laura helyettis inkább a téli koloritból – a fehér, a fekete, a fáradtzöld, az avarbarnaszínvilágából – kiütô piros jelmez tündököl. Az elemeknekkitett csecsemô felnôttként történô megelevenedése felejthetetlen:a piros huzatú mózeskosár kelméje alól oly csodaszerûen emelkedik,kel ki e Vénusz, hogy csak hálával gondolhatunk a technikájávalsegítôkész süllyesztôre.Az udvari népek a közömbösebb díszletelemeknek alávetve elégérdektelenek, viselkedésük, reflexióik osztatlanok vagy érzelgôsek.Balla Ildikó festményektôl ihletett szerény jelmezei megfontoltankerülik a feltûnést. Egyedül Leontes tölgylevelesen cakkozott zekéjeemlékezetes, ha Kaszás megrázza magát, egy vadász ugrik, ésaz indulat erdeje hullámzik. A bohémiai helyett kaukázusi ruhatárszokatlanabb, ám ez sem reveláló. Amiként maga az elgondolássem: Vidnyánszky a darab tematikusan északi, zordon (szicíliai!)féltekéjéhez a derûsebb délit (eredetileg csehet!) ezzel a – fôleg azenében kamatozó – módosítással tapasztotta, lévén Hermione aFábián József felvételeicár leánya, tehát Perdita a cár unokája (hogy az elmozdítás dramaturgiailagily sima-e, az igencsak kérdéses).A Téli rege tudvalevôen hemzseg a kérdésektôl. Provokatív módonnincs magyarázat már a szicíliai király féltékenységének miértjéresem. Kaszás ugyan a rendezô intésére hitelesen és jól kitartottpillanatban játssza el, hogy ha a féltékenység be akar ütni,akkor beüt, és kész – de a késôbbiekben nem csupán féltékenységidrámát látunk, hanem a boldog élet és az uralkodáshoz való jog elszalasztásánakdrámáját, ehhez pedig érzelmi és erkölcsi kifejtésekkellenek, egészen addig, hogy a (talán) halálba küldött királyné tizenhatév utáni (valószínûsíthetô) „feltámadásakor" a rege átválthat-emesébe, azaz a kizökkent idôt visszatolhatja-e medrébe amegbocsátás. Shakespeare, már szinte letéve a lantot, stratfordinyugállományából – egy sorral alighanem utal is otthoni békülthorgászgatásaira – nem kíván válaszolni a dilemmákra, legfeljebbolyan magvakat hint el jambusaiban, amelyekbôl a színház mindigkisarjaszthat válaszokat. Mivel a Téli rege Shakespeare-je már lassacskánkifele ment a létbôl, e mû válasza, ura: az Idô. Ahol az Idôregnál (és hol, vagyis mikor nem…?), ott nem szükséges rajta kívülimegfontolás, érvelés. Vidnyánszky az egész mûvet az idôn belülreiktatta: nem az „Idô mint kórus" harminckét sora szólal megeseményáthidaló funkcióval a szenvedélytörténet keretében, a negyedikfelvonás elején, hanem az Idô nagy játékában tárul fel aszenvedélytörténet. Az átlényegítés színházi aranykulcsa az, hogya Hermionét játszó Kubik Anna játssza az Idôt is. A második részkezdetén fekete csipkéibôl sejtelmesen kivetkôzve, ében botját varázspálcakéntforgatva, fehérbohócként ragyogva Énekes Istvánpompás clown-koreográfiájára járja el az Idô táncát, majd ahogyaz egész játék megkezdésére is jelet adott, alkalomszerûen a színenmaradva dirigálja a folytatás egy részét is. A (néma)film és akabaré is bekéredzkedik a moralitás, a vásári színjátszás, a diákszínházés a modernizáltan hagyományos kôszínházi megjelenítéseszköztárát vegyítô produkcióba. Ahogy Kubik a haláltánc bohócériájátropja, az vissza- és elôrevetül az élô-holt Hermionefigurára.Az elôadás legelevenebb színfoltja amúgy is a királynévolt: a kelepcébe került asszony kelepcéket kerítô hangsúlyaival, azártatlan rab pantomimjével – és a legszebb jelenet az lesz, midônHermione és Leontes egymás elaszalódott arcát gyúrná fiatallá, haaz emberhús plasztilinje a kiszárító hosszú évek után megengednéezt. A passzív jelmez(ek) fölött Kubik arca premier plánban jönközel, hogy a madonnaorca békéje és a boldogtalan megöregedésbotránya is tökéletesen ráíródjék – idôk az Idôre. Kubik Annamegvesztegetôen gyôzi, hogy embert és jelet – és egyikbôl semcsak egyet – felváltva nyújtson.Egyenetlenségeivel, lanyhulásaival, tisztázatlanságaival is jómunka a Magyar Színház új Shakespeare-je. Itt különösen jó.A végén Kubik-Hermione-Idô csúfondárosan a nyelvét nyújtjalegyôzôje és legyôzöttje, Leontes felé. A létracipelés szimbolikusesetlegességével kezdett játék visszaér a kétértelmû, „tükrös" talányosságba.Pontból – pontba.Vidnyánszky bebizonyította, hogy az Idônek van nyelve. S a ridegés kacajos karneválban az Idô a legnagyobb kucséber.WILLIAM SHAKESPEARE: TÉLI REGE(Magyar Színház)FORDÍTOTTA: Mészöly Dezsô. DÍSZLET: Jagoda Miroszláv. JELMEZ: BallaIldikó. DRAMATURG: Gecsényi Györgyi, Vizy Éva. KOREOGRÁFUS: ÉnekesIstván. RENDEZÔASSZISZTENS: Trimmel Ákos. RENDEZÔ: VidnyánszkyAttila.SZEREPLÔK: Kaszás Attila, Mihályi Gyôzô, Sipos Imre, Csurka László,Rancsó Dezsô, Izsóf Vilmos, Kállai Ferenc, ifj. Jászai László, JegercsikCsaba, Bede Fazekas Szabolcs, Szatmári Attila, Szûcs Sándor, GyürkiIstván, Friedenthál Zoltán a. n., Kubik Anna, Ruttkay Laura, Varga Mária,Hegyesi Leo Zajzon/Laczó Péter/Penke Bence, Bíró Szilvia, TóthBernadett, Fornwald Andrea a. n., Sallai Nóra a. n.2 0 ■ 2002. FEBRUÁRXXXV. évfolyam 2. szám


KRITIKAI TÜKÖRMXXXV. évfolyam 2. szám■Szántó JuditTakarékonGERHART HAUPTMANN: PATKÁNYOK ■Schell Judit (Johnné) és Schneider Zoltán (Bruno)int az meglehetôsen ismert: a Patkányok, Hauptmann középsôpályaszakaszának reprezentatív alkotása, a mainémet színházak egyik kedvelt s visszatérô mûsordarabja 1911-esbemutatóján, Otto Brahm Lessing-Theaterjében megbukott; akor legnevesebb kritikusai, így Alfred Kerr és Franz Mehring szedtékízekre. Az egyik legfôbb kifogás a két cselekményvonal túlontúllaza, szervetlen illeszkedése volt, s bizony ez a kérdés mindmáigegyik fô nehézsége a színreviteleknek. A tragikomédia – ha arendezés össze nem forrasztja – érzékelhetôen tragédiára és komédiáraesik szét. Az összefüggés a felszínen logikusnak látszik,hiszen Harro Hassenreuter, a kvietált színidirektor és jelmezkölcsönzômint a cselekményben fontos szerepet játszó padlás tulajdonosaés Johnné munkaadója családjával egyetemben óhatatlanulis szemtanúja és kommentátora lesz a „lenti" tragédiának –de miért éppen ôk? A „fenn" és „lenn"-nek ezt a konfrontálásátbármilyen más munkaadóval meg lehetett volna oldani; sôt adráma totalitásának szempontjából a „fenn"-re tulajdonképpennincs is szükség – a Henschel fuvaros is megvan mellékcselekménynélkül. Túl szimpla és drámailag nem túl gyümölcsözô az a válasz,hogy a nyárspolgárian bohém Hassenreuter szerepeltetésévelHauptmann megcáfolhatta azt az éppen a színidirektor szájábaadott ókonzervatív tételt, miszerint egy egyszerû takarítónô nemalkalmas tragikus hôsnônek; ám ez a nézet 1911-ben többé nemvolt virulens, s a német dráma egy egész vonulata már a gyakorlatbanis megcáfolta. Egy másik, ezzel összefüggô lehetôség, hogyHassenreuter a maga sekélyes idealizmusával s ettôl nem idegenlapos pragmatizmusával a fennálló rend, adott esetben a magabiztosbismarcki Németország üdvözítô voltát hirdeti, s a status quónakezt a fellengzôs apológiáját ássa alá a dráma tragikus vonulata;ehhez képest azonban túl sok helyet foglal el a Hassenreuterhezlazán kapcsolódó intrika, Walburga lánya és Erich Spittameglehetôs konvencionálisan megoldott szerelmi története, megterhelveaz öreg Spitta közhelyes zsánerfigurájának – vidéki tiszteletesa bûnös nagyvárosban – felléptetésével (ez a szereplô aRadnóti Színház elôadásából szerencsésen kimaradt).Az aktuális elôadások választhatják azt a megoldást, hogy elevetúlteszik magukat a dilemmán, s fôleg a kitûnôen megírt Hassenreuter-figuránakés aurájának kiaknázására összpontosítanak; amindig hálás atelier-jelleget ez esetben alátámasztja Alice Rütterbusch,a kikapós szubrett, valamint az ugyancsak zamatos (ám ajelen elôadásból ugyancsak kihúzott) Nathanael Jettel udvari színészkerek epizódfigurája; ezt a szívének láthatóan kedves színházivonulatot stafírozta ki Hauptmann két további, itt meg nemjelenô figurával, Hassenreuter két színinövendékével is. Lehetnekmásfajta receptek is a probléma kezelhetôvé tételére; 1989-ben aBurgtheaterben például Peter Palitzsch a Hassenreuter famíliát aszó szoros – fehér-aranycirádás – értelmében páholyban ülôvoyeurökké degradálta. Ám a legtermékenyebb – és számos módonérvényesíthetô – színpadi megoldás valószínûleg az, amelyegy nagyon erôs drámai atmoszféra megteremtésével a teljes szereplôgárdát,a teljes cselekményt bevonja a „patkányokkal" jelzettés jelképezett általános bomlásba, széthullásba, rothadásba, amitermészetesen nem jelentheti a változatos színek és effektusoksemlegesítését. Annyi bizonyos, hogy a patkányokat, a hozzájukvaló viszonyt vagy inkább a patkányok viszonyát ôhozzájuk mindenszereplônek el kell játszania.Valló Péter rendezésében egy további, kevéssé szerencsés megoldástintonál. Furcsa hangsúlyeltolódásnak leszünk tanúi, amelykülönösen az elsô három felvonásban dominál: a húzások következtébena tragédia, a Johnné körüli események háttérbe szorulnak,s mintegy a John házaspár válik a Hassenreuter-történetepizódistájává (a pompás Johnné–Piperkarcka-, valamint aJohnné–Bruno-jelenetekben például benne reked a teátrálisszusz); ugyanakkor pedig az ekként önállósuló Hassenreuter-vonulata társalgási dráma könnyed, helyenként már-már semmitmondóhangnemében jelenik meg; Hauptmann erôs, akár poénnakis kijátszható megfogalmazásai, amelyek Hassenreuter ésSpitta ellentétes világnézetét tömörítik, belevesznek az általánosszövegmondásba. Hassenreuter alakítója, Szombathy Gyula –amint az már A kripliben is megfigyelhetô volt – eredményesenküzd önnön manírjai ellen, csak még nem találta meg azokat azeszközöket, amelyek tartalmasabban tehetnék jelentékennyé azáltala játszott alakokat. Mellékbolygói közül a villanásnyi idôremegjelenô Alice Rütterbuscht Parti Nóra élethûen skicceli fel, demár Walburga és Spitta sokkal súlyosabb szerepében az amúgyátütô tehetségû Hámori Gabriella és Lengyel Tamás a molière-iszerelmeseknél is jelentéktelenebb (bár az helyeslendô, hogy Vallóa sokak által Hauptmann szócsövének tekintett Spittát egyértelmûenkomikus-groteszknek, afféle Petya Trofimov-rokonnak2002. FEBRUÁR ■ 2 1


KRITIKAI TÜKÖRKoncz Zsuzsa felvételeiLengyel Tamás (Erich Spitta), Gubás Gabi (Paulina), Szombathy Gyula (Harro Hassenreuter), Széles Tamás (Schierke),Moldvai Kiss Andrea (Sidonia Knobbe) és Hámori Gabriella (Walburga)láttatja), Martin Márta Hassenreuternéjének pedig még arcasincs; ezt mintha a monstruózus terjedelemnek kellene pótolnia.Az elôadásból sajnálatos módon hiányoznak a patkányok, vagyisaz átütô atmoszféra. Ennek megteremtésében fontos szerep várhatnaa játéktérre, ám Menczel Róbert semleges padlásdíszletébôla rendezô – néhány nem túl eredeti geggel – csak a színpadi jelmezekethasználja ki (lásd például A messinai menyasszony helyébe iktatottTell Vilmos-részletet vagy Walburga és Spitta jegyespárrávaló átkosztümírozását); a titkokkal, rejtôzködésekkel terhes, kísértetekés patkányok járta helyszín nyomasztó hangulata hiányzik.A „lenti" világnak, Johnnénak és környezetének ilyen körülményekközött önmagáért kellene szólnia, ám úgy tetszik, Valló Péternekerrôl a deprimáló és felzaklató beltenyészetrôl sem volt igazánerôs, karakterisztikus víziója. Schell Judit (Johnné) és SzervétTibor (John) markáns jelenléte természetesen ilyen körülményekközött is érvényesül; szép pillanataik még azt is érzékeltetik, hogyszuggesztívebb rendezôi irányítás esetén a két szerep ideális gazdákralelhetett volna. Adott esetben azonban Schellnek nincsenekdémonai, s nem keríti hatalmába a hamis tudat sem, amelynek pedigJohnné alakja szinte archetípusos megtestesülése; szerepfelfogásatúl szenvtelen és józan, helyenként szinte intellektuális; amegszállott, beteges árnyalatok, az egzaltáció s bizonyos primitívségkezdettôl hiányoznak belôle, ezért a figura összetettsége nemérvényesül kellôen, és sorsa sem kellôen felkavaró; Szervét Tiborpedig – rá nem jellemzô módon – ebben a körüljárható, nagyszerûenjellemzett figurában inkább egyes helyzeteket játszik,semmint egységes képet adna errôl a derék, tulajdonképpen jóindulatú,de a konvenciókat, a kispolgári erkölcsi kódexet egészena könyörtelenségig tisztelô emberrôl. Igaz, hogy ezzel a két takaréklángraállított, már-már brechtiesen elidegenítô interpretációvalsikerül a témában adott melodráma veszélyét elkerülni; viszonta melodrámával együtt a tragikum is elsikkad.Johnék mellékbolygói közül a legnagyobb – rendezôi és színészi– mulasztás Schneider Zoltáné, aki Bruno Mechelke emblematikus,sötét és romboló patkányfiguráját bursikóz, kedélyes pernahajderrélényegteleníti. Pauline Piperkarcka ugyancsak elsôrendûjelentôségû epizódszerepét Gubás Gabi korrektül, de kétdimenziósanoldja meg, s ugyanez mondható el Moldvai Kiss Andreaüresen hisztériázó Sidonia Knobbéjáról, valamint StefanovicsAngéla túlkoros, a kis prolilány koraérett romlottságát csak jelezniképes Zelmájáról. Széles Tamás Schierke rendôrjének energiája rámegya kínosan eltúlzott brutalitásra. A maga szerényebb funkciójábantulajdonképpen egyedül Kocsó Gábor (Quaquaro) nyújtdestruktív sunyiságában hiteles, az elôadást egy fontos színnel árnyalóalakítást.A nem túl kedvezô csillagzat alatt született produkciónak a befejezéseis hiányérzetet kelt. A Johnné üldözését kísérô nagy zenebonábanelsikkad a mû egyik legtragikusabb, legmegrendítôbbmozzanata: a korábban annyi figyelemmel és gyengédséggel övezettkisgyermeknek, a patkányok legártatlanabb áldozatának magárahagyatottsága,a sorsa iránti teljes közöny.Bár az elôadás így is negyed tizenegyig tart (igaz, ezen amerôben fölösleges második szünet elhagyása segíthetne), mégsemközvetíti a dráma teljességét, amirôl a sokszor ártalmasanerôszakos húzások, valamint a megfelelô hangsúlyok hiánya egyaránttehetnek. Így az amúgy is bonyolult cselekmény nehezen követhetô,amit a premier estéjén jól mutatott egyes súlyos, a cselekménymélyrétegeibe világító célzások nézôtéri visszhangtalansága.(Gondolok például Hassenreuter megjegyzésére, miszerint irigyliJohnnét békés, nyugodt, minden tragikumtól mentes életéért,vagy John hátborzongatóan naiv kijelentésére, miszerint a gyereklopástinkább az ô „anyusáról" lehetne feltételezni.)Az alkalom elszalasztása annál sajnálatosabb, mivel a sikerhez– akár a rendezô, akár a fôszereplôk s néhány epizódszereplô személyéttekintjük – tulajdonképpen minden feltétel adva volt. Ámerre a színházi estére Jouvet Istene nem szállt le a közremûködôkhöz.GERHART HAUPTMANN: PATKÁNYOK(Radnóti Színház)FORDÍTOTTA: Parti Nagy Lajos. DÍSZLET: Menczel Róbert. JELMEZ: BenedekMari. DRAMATURG: Morcsányi Géza. ZENE: Melis László. RENDEZÔ:Valló Péter.SZEREPLÔK: Szombathy Gyula, Martin Márta, Hámori Gabriella, LengyelTamás, Parti Nóra, Szervét Tibor, Schell Judit, Schneider Zoltán, GubásGabi, Moldvai Kiss Andrea, Stefanovics Angéla f. h., Kocsó Gábor,Széles Tamás.2 2 ■ 2002. FEBRUÁRXXXV. évfolyam 2. szám


Zappe LászlóA lehetetlenmegkísértéseiKRITIKAI TÜKÖR■FÜST MILÁN: A FELESÉGEM TÖRTÉNETE; DARVASI LÁSZLÓ: STÖRR KAPITÁNY ■Szinte elképzelni sem tudom, hogy véletlen, ha egyszerre két helyen,két mûhelyben, két fejben ugyanaz az egészen abszurd eszme vergyökeret. Most, úgy látszik, mégis ez történt. Tatabányán és Kaposváronalig néhány hét különbséggel bemutattak valamit, amit Füst Milán A feleségemtörténete címû regénye ihletett. A vállalkozás nem azért képtelen,mert Füst Milán történetesen írt néhány darabot is mindarról,amit A feleségem történetében éppen regény formában dolgozott föl.És nyilván nem véletlenül, hanem nagyfokú poétikai tudatossággal.Noha Füst Milánnak egyetlen mûve sem került életében színpadra, azértô nagyon jól tudta, mi színpadra való, és mi nem. Azóta persze jelentôsenmegváltozott a színház, alaposan elmosódtak a mûfaji határok, sokkaltöbb van megengedve a színpadon, mint korábban, akár azokban azidôkben is, amikor Füst Milán mûveit írta.A feleségem története azonban nemcsak megformálását, de lényegéttekintve is színre alkalmatlan anyagnak tetszik. A történet sokágát-bogát le lehet nyesni, szereplôket el lehet hagyni, össze lehetvonni, szövegeket más szájába lehet adni. Azt azonban aligha leheta színpadon visszaadni, hogy ez mégiscsak egyetlen ember vallomása.A regényben úgy jön létre totális világábrázolás, hogy csakazt tudjuk, amit Störr kapitány, ez a holland eredetû világpolgártengerésztud. És a történet szempontjából tulajdonképpen az afontosabb, amit nem tud. És csak a legfontosabbakat nem tudja:milyen ember a felesége, és valóban megcsalja-e. Az asszony távozásautólag igazolni látszik minden korábbi gyanút, de az is feltételezhetô,hogy éppen a gyanakvás készteti menekülésre. Korábbanminden tény, ami a gyanút igazolná, kétértelmû, s csak agyanakvó lélek értelmezése teszi egyértelmû bizonyítékká. Störrkapitány a féltékenységi paranoia pontos kórképét adja, tulajdonképpenattól függetlenül, hogy csalja-e az asszony, függetlenülattól, hogy a felesége könnyelmû és könnyûvérû kis párizsinôcske-e, vagy nagy filozófiai mûveltségû kékharisnya, vagy éppene kettô bármilyen arányú keveréke. Lényegében mindegy, hogygyanakvásának van-e alapja, vagy nincs.A féltékenység, az önmagába forduló s aztán mindent a magabeteges képzelgései szerint magyarázó lélek remek rajza azonbancsak akkor tûnik a regény lényegének, ha hagyjuk magunkat beugratnia címtôl. Ha azért, mert a könyv fedelén az áll, hogy A feleségemtörténete, az asszonynak túlzott jelentôséget tulajdonítunkbenne. Holott a mû valójában még csak nem is Störr kapitány féltékenységéneka története. A lényeg bizonyára sokkal mélyebbenvan, és talán a lélek egzisztenciális megrendülésének nevezhetnénk.Störr kapitány, miközben folyvást magáról beszél, folytonmagával szeretne tisztába jönni, igazán lényegeset talán egyszermond magáról: „– Láttál már malacot? – kérdezte tôlem egyszerugyancsak az apám. – No? Puha kis jószág, s kézbe veszik idegenek,akik meg akarják enni, persze hogy visít akkor. És ez a te dolgodis a földön – biztatott engem nagyon barátságosan az öregúr.XXXV. évfolyam 2. számIgen, ez az én dolgom, és ez a lelkemnek a dolga. Mert hogy az emberneknem jó itt, abban sohase kételkedtem. Nemcsak a véleményemez, a véremben van ez a vélemény. Hogy keserves tréfa ez avilág, s hogy embernek lenni gyalázat. Mert visszaélés van itt azember lelkével, amely adatott néki, mert becsapták itt és hitegették,ígértek neki mindenfélét. Hogy is kell ezt kifejezni? A léte fontosságát,az örökkévalóság igényét hordja magában, s mi a sorsa?Félelem és futás, az életveszély rémülete s a lét elsô percétôl fogva– meg lehet ezt érteni valakinek? Hogy ezt a kölcsönkapott kis tüzetállandóan a kialvás fenyegesse? S mit tartsak a többirôl? Magambagyûjtöm az emlékeket, mint az akkumulátor, egy részétmégis elveszítem, a másik átalakul, átformálja a távolság és idô, saz egészrôl nem tud senki. Szóval ez az én történetem, amirôlsenki sem tud, és magam sem hiszem el a végén.”A feleségem története tehát, amely tulajdonképpen Störr kapitánytörténete, illetve még csak az sem, hanem az ô önmagáról valómeglehetôsen hézagos tudásának története, „amelyet maga semhisz el a végén”, lényegében tehát alighanem pusztán a léleknekerrôl a visító fájdalmáról, szorongásáról, a megsemmisüléstôl valófélelmérôl szól. S ez színpadon bizonyára lényegileg megjeleníthetetlen.A fizikai halálfélelmet persze meg lehet írni, el lehet játszani.De a lélek megsemmisülésétôl való rettegést? A megismerésbizonytalanságától való félelmet? Azt, hogy homályban tapogatózunk,keresünk valami bizonyosságot, s közben ez a különbensem sok reménnyel kecsegtetô matatás bármikor megszakadhat,anélkül, hogy bármire jutottunk volna? Störr kapitány önmagábóltáplálkozó, önmagát gerjesztô féltékenysége csak megjelenési formája,tárgyi szimbóluma az ember magábazártságának, annak,hogy nincs bizonyosság, hogy képtelenség önkörünkbôl kilépni, sa másikról, de éppígy saját magunkról is valami bizonyosat tudni.Störr kapitány meglehetôsen bizonytalan tudatán belül maradni,s ugyanakkor valami alapvetôt megfogalmazni a világról, alétezésrôl – ez az, ami a színpadon valószerûtlennek tetszik.E nélkül is lehet persze párbeszédeket, jeleneteket kiemelni, írni aregényben fellelhetô anyagból, szövegbôl, eseményekbôl. Lényegébenez is történt mindkét esetben. A tatabányai színlaponugyan az áll, hogy Füst Milán: A feleségem története, míg a kaposvárinaz, hogy Darvasi László: Störr kapitány, ám a regény lényegéhezmindkét földolgozás hûtlen. Igaz, nem egyforma mértékben.Furcsa, bár alighanem szerencsés választás, hogy egyik átdolgozósem kísérli meg a legnyilvánvalóbbat: a regényhez hasonlóanStörr kapitány elbeszéléseként megjeleníteni a történetet a valaharoppant formabontónak tetszô, de mára divatjamúlt narrátorosmegoldással. Ez ugyan demonstrálná, hogy amit látunk, hallunk,az egyetlen ember tudása az eseményekrôl, tehát azok korántsemaz objektív valóságot mutatják, továbbá több lehetôséget is nyújtanaahhoz, hogy a kapitány vélekedései, elmélkedései megszólaljanak,azt azonban így sem lehetne megoldani, hogy a tényszerûen2002. FEBRUÁR ■ 2 3


KRITIKAI TÜKÖRpontos leírások, elbeszélések lényegi bizonytalansága megjelenjék. Störr kapitány elbeszélésébenugyanis nem a tények bizonytalanok, esetleg álomszerûek vagy képzelgések,hanem az értelmezésük. S ahhoz, hogy ez kiderüljön, a kapitánynak színpadi szempontbólalighanem elviselhetetlenül sokat kellene beszélnie, ráadásul alig maradna idô az értelmezettekmegjelenítésére.Indokoltnak tetszik hát, hogy mindkét átirat megjelenített cselekménysort próbál kiválogatni,illetve alkotni a regény szövetébôl. Galambos Péter, a tatabányai elôadás rendezôjeFaragó Zsuzsa társaságában megpróbál a regénybôl színpadra menteni mindent,amit csak lehet. Az eredmény természetesen paradox. Többet tesznek színpadra a szükségesnél,de kevesebbet az elégségesnél. Módszerükkel ugyanis a történet mindenképpenegy szerelemi-féltékenységi drámává, egy se veled, se nélküled típusú szerelmi huzakodássáredukálódik. Két egymásnak rendelt, egymást szeretô ember képtelen kijönni egymással.A kapitány imádja az asszony élveteg, lusta könnyelmûségét, de ugyanez folyvástingerli is, és éppen ezért féltékeny rá, a féltékenység pedig riasztja, taszítja az asszonyt, ésvégül hûtlenséget generál. A Horváth Lajos Ottó és Tóth Ildikó által eljátszott házaspártörténetének nagyjából ez a lényege. A tehetetlen igyekezet egymás felé egyre nagyobbszakadékot támaszt közöttük. Minden sikertelen közeledési kísérlet csak fokozza a távolságot.A romló házasság egy, a hôsnek vélt kapitányba szerelmes rajongó kislány karjaibakergeti a férfit, csakhogy érzelmi bizonytalanságában vele sem jut semmire, a döntô pillanatbana leányzóból kitör a polgári erkölcs – késôbb férjhez is megy egy hozzá illô fiatalemberhez,akinek gyermekeket szül. Mellesleg a kapitányt elkapja egy fordulóra barátjánaka szeretôje is, bár feltehetôleg csak azért, hogy egy kétes gazdasági ügyletbe belerángassák.Mindez hosszú, bonyodalmas és megoldatlan ballasztokkal terheli meg akét ember kapcsolatáról szóló fôvonalat.A játéktér mindehhez a szecesszió tekervényes-cirkalmas világát keveri a szürreálisvalószerûtlenséggel. A különbözô helyszíneket egybekomponáló színpadon esztétikusangörbülô formákban a tenger hullámzása jelenik meg. Viszont simán átsétálnak egy ablakon,amelyen olykor kinéznek, és elmondják, mit látnak lenn a téren. A barát többször isa szekrénybôl jön ki, vagy oda távozik. A regényben egy alkalommal valóban szerepel egyHorváth Lajos Ottó (Störr kapitány) és Tóth Ildikó (Lizzy ) a tatabányai elôadásbanTamássy Andrea felvételeszekrényajtó mögötti gardrób vagy mosdó,csakhogy ami ott teljesen valószerû, legföljebbkissé komikus, az itt nemcsak szürreális,de értelmetlenül az. Kevés ahhoz,hogy a valóság megfoghatatlanságát, érthetetlenségétérzékeltesse.Az elôadás sok remek színészi megoldásnak,sok szép pillanatnak a temetôje. A bágyasztóunalomból olykor arra eszmél anézô, hogy – fôképp Tóth Ildikó és PokornyLia jóvoltából – gyönyörû dolgoktörténnek a színpadon. Mindketten színpompásan,érzelemgazdagon ábrázolnakszövevényes, belsô ellentmondásokkal,szeszélyekkel telt és terhelt asszonyi lelkeket.Részvéttel és iróniával, egyszerre belülrôlátélve és kívülrôl láttatva produkáljáka kapitányt szinte ôrületbe kergetô váltásokat.A jellem talányait hitelesítve, a logikátlanságokatelfogadtatva jelenítik meg ezeketa csodásan köznapi, mégis esztétikaiértékké formált figurákat. Horváth LajosOttó becsületére legyen mondva, hogygyôzi lereagálni ôket, tartja velük a tempót.Aligha ô tehet róla, hogy a kapitány figurájavégsô soron nem mutatkozik többnek egyféltékeny férj-baleknél, illetve egy átejtettüzlettárs-baleknél. Quintus Konrád becsülettelabszolválja az elegáns-könnyed házibarátsémáját, Safranek Károly viszont ismételôveszi régi modorosságát, amelyet minthamár levetkôzött volna: ismét zárt szájjalpréseli ki magából a szerepet, mintha az erôszakos,gazdag, erkölcstelen barát alapjábanvéve rettentôen szorongana valamitôl.Darvasi László nem csak a színlap szerintírt önálló mûvet A feleségem történetébôl.Ez valóban másik történet. Más acímszereplôvé elôléptetett Störr kapitány,más a jelenetek hangolása, és egészen mása kifejlet, sôt a lényeg, talán a mondandó is.Darvasi mindenekelôtt jól poentírozott,színházban élvezhetô jeleneteket írt. A századelô– merthogy a regény ugyan valamikora harmincas években íródhatott (1942-ben jelent meg), de világa korábbi, a századforduló,a szecesszió kora – érzelmespszichologizálását iróniával átitatva, a kaposváriszínház stílusára jellemzô leleplezô-lemeztelenítô-átvilágítómódon írjaszcénákká. Nem a kapitány önmagáról valótudását próbálja párbeszédekbe szedni,egységes, erôteljes színi cselekménnyé formálni,hanem megkísérli azt a fizikai-lelkivalóságot ábrázolni, megérzékíteni, ami alelkizô-lelkendezô önvallomás mögött van.A kapitány gyomorbaja sokkal fontosabbtényezô itt, mint a regényben, ráadásul nempusztán materiális motiváció bizonyos lelkifolyamatokhoz, hanem humorforrás is.A kapitány gyomorbaja komikus. Komikusa tûz a tengeren úszó hajón, groteszk azegyik utas (Szula László) nyílt színi öngyilkossága.Kodor, a barát fô vonásává a cinikus-humoroshalálvárás válik, nem nagygazdasági ügyletre, nem a részvényesek2 4 ■ 2002. FEBRUÁRXXXV. évfolyam 2. szám


KRITIKAI TÜKÖRátejtésére készül, hanem egy jelmezbálra,ami aztán a darab végén danse macabre-batorkollik. A nôkkel kevesebb a bonyodalom,nincs annyi szála, fordulata a kapitányhozzájuk fûzôdô viszonyának, az ábrázoláslényegre törôbb, egyszerûbb, a kapcsolatokkevésbé bonyodalmasan talányosak.A kaposvári elôadást nézve az az érzéseis támad az embernek, mintha nem annyiraa darabhoz választották volna a játszókat,hanem inkább a rendelkezésre álló színészeknekíródtak volna a szerepek. GyuriczaIstván kapitánya nem olyan komplikáltlélek, mint Füst Miláné vagy akár HorváthLajos Ottóé. Ô inkább csak ámul azélet bonyodalmain, egyszerû, kissé sprôdlelke számára megfoghatatlan fordulatain.Gyuricza régóta specialistája az erôteljes,baltával faragott férfi figuráknak, ha nem isolyan drabális, mint amilyennek a kapitányönmagát leírja. Most sem léptetik kiszerepkörébôl, olyan embert ábrázol, akidurván, erôbôl oldja meg problémáit – aregény cselekményébôl az itteni átiratbanezek a motívumok kapnak nagyobb szerepet–, és valósággal lebénul, ha olyan helyzetbekerül, ahol ököllel nem boldogul. Általábanpersze a nôkkel jár így. CsapóVirág a korai halál felôl fogalmazza megaz asszonyt, inkább jellemzi filozofikusbánat, mint könnyelmû kacérság, belsô,lelki törékenysége mintha inkább az elmúláselôérzetébôl, mintsem a nôiségrejtélyeibôl táplálkozna. Nyári Szilviamúló kamaszbetegségnek mutatja MissBorton rajongását, szerelmét a kapitányiránt. A jelmezbálon Kleopátrának öltözvemintha az igazibb, harapósabb lényétmutatná már. Hunyadkürti György agazdag rákbeteg barát szerepében erôteljesen,színesen, hátborzongató vidámsággalvetíti elôre a halál árnyékát. KelemenJózsef kissé túlkarikírozva jelenítimeg az elegáns-puhány Dedint.Varga Zsuzsa számára szinte fôszereppéíródott egy szobalány figurája, aki nem isszerepel a regényben. Ez a szobalány elôbbcsak vicces poénokat idéz volt barátaitól,akiknek szemlátomást minden helyzetrevolt odaillô citátumuk. Ezek a mind abszurdabbszövegek aztán egyre kísértetiesebbencsapnak le minden jelenetet, futtatnakgroteszk humorba minden akciót,minden érzelmi megnyilvánulást. A végénpersze az is kiderül, hogy ô is a kapitánytitkos imádója. Varga Zsuzsa ínyenceknekvaló finom, blazírt humorral adja elô acsattanókat, pontosan adagol azonosságotés változatosságot megfogalmazásukban.Némedi Árpád ugyancsak nyilvánvalóanneki írt szerepet kapott a záró haláltáncsorán: egy inast alakít, akire a végsô fölbomlás,a részeg szétmállás bohóckodómegfogalmazása hárul. Az utolsó jeleneteknekô lesz a fôszereplôje, ô foglalja összea kapitány történetének lényegét.SimarafotóGyuricza István (Störr) és Csapó Virág (Lizzy) a Darvasi-darabbanAz elôadás ugyanis, amelyet Bezerédi Zoltán sodró ritmusban, remekül poentírozvarendezett meg, Tóth Richárd koreográfusi közremûködésével kísérletet tesz arra, hogyszínházi módon túllépjen a kapitány elbeszélésén. Egy haláltánccá átlényegülô álarcosbálpersze mindenképpen egészen másfajta félelmeket jeleníthet csak meg, mint amelyek a regénytátszövik. Ahogyan pedig eljátssza a kaposvári együttes, inkább tetszik bravúros látványosságnak,pompás színmûvészeti bemutatónak, mintsem a halál rideg-tárgyilagos,borzongató ábrázolásának. Valójában ez is inkább röhejes paródia, mintsem az elmúlásfölötti megrendülés.Znamenák István díszlete lényegében megidézi a századforduló korát, de nem a tengerbôl,hanem a hajóból indul ki. Szögletes terek, szegecselt tartók jellemzik, az ipari szecesszióracionális-praktikus látványvilága ez. Az elôadás száz év távolából tekint vissza arraa korra.FÜST MILÁN: A FELESÉGEM TÖRTÉNETE(Jászai Mari Színház, Tatabánya)ÁTDOLGOZTA: Galambos Péter és Faragó Zsuzsa. JELMEZTERVEZÔ: Kárpáti Enikô. ZENESZERZÔ:Vedres Csaba. SZCENIKUS: Asztalos Adrienn. A RENDEZÔ MUNKATÁRSA: Bakos Éva. DÍSZLETTER-VEZÔ-RENDEZÔ: Galambos Péter.SZEREPLÔK: Horváth Lajos Ottó, Tóth Ildikó, Pokorny Lia, Safranek Károly, Quintus Konrád,Molnár Adrienn.DARVASI LÁSZLÓ: STÖRR KAPITÁNY(Csiky Gergely Színház, Kaposvár)DÍSZLET: Znamenák István. JELMEZ: Szûcs Edit. RENDEZTE: Bezerédi Zoltán.SZEREPLÔK: Gyuricza István, Csapó Virág, Varga Zsuzsa, Nyári Szilvia, Kelemen József, HunyadkürtiGyörgy, Ébl Helga, Szula László, Tóth Richárd, Tóth Béla, Végh Zsolt, Nagy Viktor,Karácsony Tamás, Némedi Árpád, Szvath Tamás, Kalmár Tamás, Sebesi Tamás.XXXV. évfolyam 2. szám2002. FEBRUÁR ■ 2 5


KRITIKAI TÜKÖRUrbán BalázsJáték■FORGÁCH ANDRÁS: VÁSOTT KÖLYKÖK ■Szamosi Zsófia(Elisabeth) ésBalázs Zoltán(Paul)Csabai IstvánfelvételeAz autonóm színdarab vagy adaptáció problematikája mindigerôsebben merül fel, ha drámaíró (vagy drámákat is alkotóíró) hoz létre közismert regénybôl színpadi szöveget. Elméletileg számosoldalról körüljárható a kérdés, s valószínûleg nem könnyû konszenzusttalálni az autonóm dráma létrejöttének feltételeit illetôen.Megjelölhetô ekként az egyéni szöveginterpretáció új kontextusba helyezése(ami persze csak a valóban közismert mûvek esetén járhatóút), egy kiragadott cselekményszál (akár alapmûtôl független) újraírása,a különbözô mûnemek eltérô nyelvének át- vagy éppen eggyéformálására (például a narráció dialógussá alakítására) tett kísérlet,de tulajdonképpen akár ezeknél „kevesebb" is, például egy történetmagvának biztos dramaturgiai érzékkel történô drámává formálása.Ám a teoretikus igyekezet, mely adott esetben az adaptáció autonómdrámává válását (vagy épp ennek ellenkezôjét) próbálja bizonyítani,még mindig nem számol a tényleges bemutató körüli gyakorlati problémákkal,melyek a kérdést gyakran minden elméleti okfejtést félresöpörveoldják meg: a szöveg megalkotását indokoló rendezôi ambícióval,az azt megvalósító társulati munkával vagy éppen – hogy a legprózaibbesetet nézzük – az alapmûvek még élô szerzôinek (esetleg aközelmúltban elhunytak örököseinek) a színház számára felettébb terhesjogdíjigényével.Forgách András néhány évaddal ezelôtt bemutatott GarcíaMárquez-adaptációja után most Cocteau leghíresebb (bár attóltartok, manapság kevésbé olvasott) regényét fogalmazta újra.Míg a García Márquez-szöveg elválaszthatatlannak tûnt az aztéletre hívó színpadi produkciótól, a Vásott kölykök bármikor, bárholelôadható, autonóm szövegnek érzôdik. Hogy autonómdráma vagy színpadi adaptáció-e, jelen esetben kevésbé érzemfontosnak: akár ennek, akár annak tekintjük, ugyanazon erényeketés problémákat mutatja.Ami az olvasónak és a nézônek egyaránt a legfeltûnôbb: a szövegnyelvi virtuozitása. A Forgách-darab hôsei hamisítatlan cocteau-inyelven beszélnek. Igaz, a Vásott kölykök nem párbeszédmentespróza, s maga Cocteau is többször feldolgozta dialogikusformában; hangjátékot is, forgatókönyvet is írt belôle, melyeketaz átdolgozók használhatnak és használnak is (és nem tudom,mit köszönhet Forgách a hivatkozásként feltüntetett ToeplerZoltán-féle verziónak), ám a források eggyé dolgozásával kialakítottnyelvezet megkonstruálásához azért nem kevés írói invenciószükségeltetik. Forgách – miközben (az említett szerzôi változatokhozhasonlóan) némileg egyszerûsíti a történetet, s a szereplôkközül csak a legfontosabbnak érzetteket tartja meg – finomanelemeli, ambivalenssé teszi a cselekményt. Nem alakítja dialógusrészekkéa szereplôkrôl a leírásokban adott információkat, snem választja el didaktikusan a valóság, az álom és a fantázia területét.A mindenkori rendezônek ezzel lehetôséget ad e szituációk(akár a szerzôi intenciótól független) értelmezésére éppúgy,mint a reális és szürreális, való és képzelet szülte világok el nemválasztására, tudatos összemosására. Vagyis miközben nagyonhitelesen kelt életre egy alkotói világot (fôként hangulatában,nyelvében illúziókeltôen megidézve azt), lehetôséget teremt akárigen különbözô stílusú, más és más rendezôi eszközökkel élôelôadások létrejöttére.Kevesebb támpontot ad azonban ahhoz, hogy miként ésmennyiben jeleníthetô meg hatásosan a színpadon ez a sajátosvarázsú, de nem minden írói modortól mentes, több elemével aszázad eleji francia irodalom közhelyeihez tapadó cocteau-i világ.Hogy azok számára, akik egyáltalán nem vagy kevésbé rajonganaka század sajátos, sokoldalú, a francia irodalomra és filmreazonban inkább személyiségének öntörvényûségével, mintsemmûveivel ható alkotójáért, tud-e mondani valami igazán megkapót,eredetit az önmaguk köré saját, fantasztikus világot költô,álmodó s e világ és egymás foglyaivá váló, minden kitörési kísérletükellenére széttéphetetlenül, mindörökké összetartozó testvérektörténete. Azok a támpontok, melyeket a szöveg mind tartalmi,mind formai tekintetben a hatásos színpadi megjelenítésheznyújt, szorosan kötôdnek az alapmû logikájához. Ilyenek például2 6 ■ 2002. FEBRUÁRXXXV. évfolyam 2. szám


KRITIKAI TÜKÖRa szerepösszevonások: a Mama-Mariette-Hölgy (a vonaton), valamintDargelos és Agathe szerepének összekapcsolása. Az utóbbia fontosabb, hatásosabb, egyben a problematikusabb: az a fajtakikerülhetetlen stilizálás, melyet a nô játszotta férfiszerep mindenképpenindukál, más irányú (s fôképp más befogadói reakciókatkiváltó), mint a költôi világ szövegben megjelenô (a fôszereplôkvilágálmodásában is tükrözôdô) stilizáltsága. Hasonlókérdést vetnek fel a hangsúlyos pontokon (a Michaellel való találkozásnál,illetve a végkifejletnél) repetitív variációkként megelevenedôjelenetek is: invenciózusan tágítják a kulcsjelenetek (s ezáltalaz egész szöveg) interpretációinak lehetôségét, elvben lehetôvétéve, hogy a befogadó valóságot és álmot akár többször isfelcseréljen. Azért csak elvben, mert valószínûleg kikerülhetetlen,hogy az elôadásban valamilyen erôteljes rendezôi gesztus ne értelmezzeezeket – ami pedig éppen az eredeti módon megteremtettambivalenciát fogja megsemmisíteni.Lehet persze úgy gondolni, hogy az író feladata „csupán" a cocteau-ivilág autentikus drámává transzformálása – a befogadórahatást gyakorolni már a mindenkori rendezô dolga (a mû létrejötténekkörülményeirôl mit sem tudó recenzensnek pedig nemillô boncolgatnia, hogy az író mennyiben könnyíti meg a rendezôfeladatát). A darabot Szolnokon színre állító Réczei Tamás leginkábba szituációk finom, (mindkét) szerzôhöz hû kibontásábanjeleskedik. Még a Forgách-szövegnél is erôteljesebben iktat ki aszövegbôl mindent, ami a realitáshoz tapad, gyengíti a tragikusvégkifejletre utaló dramaturgiai szálakat (így például elhagyjaPaul méregmániája explicit megnyilvánulásainak jelentôs részét),s az egész elsô részben (mely terjedelmileg több mint kétharmadaa másodiknak) a szituációk önfeledt játékosságát hangsúlyozza.A játék színeit fokozatosan komorítja el, mindvégig lebegtetveaz esetleges szerencsés feloldás illúzióját. Noha érezhetôenpontosan végigelemzi a szituációkat, igyekszik megôrizniazok ambivalenciáját: nem törekszik arra, hogy valóság, fantáziaés álom birodalmát élesen elválassza. (Különösen érezhetô ez aMama jeleneteinél, ahol e világ és túlvilág, való és képzelet kiváltsikeresen kapcsolódik össze.) Igaz, jól látható választóvonalathúz a szituációk vélt közérthetôsége érdekében, amelyen a repetitívjelenetvariációk megjelenítése valószínûleg már túl lenne,így ezeket egyszerûen elhagyja. Ezenkívül ügyesen kezeli a fényeket,tud határozott színpadi atmoszférát teremteni.Ám mintha inkább a játék egészérôl (illetve néhány kiemelt részérôl)volna határozottabb elképzelése, mint az egyes jelenetekrôl.Az elôadás néhány hatásos rész között gyakran döcög, leül,rendezôi bizonytalanság, néhol tanácstalanság érzôdik, legfeltûnôbbena realisztikus megjelenítés és a stilizálás arányain.Erre mutat a díszlet és a jelmez éles eltérése: Menczel Róbert terepersze nem is lehet konkrét, realisztikus, hiszen a szobaszínházpiciny terébôl igen nehéz lenne pályaudvart, vonatot, tengerpartotstb. varázsolni. Tervezô és rendezô mégis mintha kicsit kényszeredettenstilizálná a helyszíneket, az eltérô szintû és színvonalúötletek nemigen kapcsolódnak össze. Néhány szín (példáula vonat) amolyan „szegény színházi" módon, a legegyszerûbbszínpadi használati tárgyakból áll össze, máskor látványosabbanmûködik az alkotói fantázia. A tenger például plexi téglatestekbeeresztett, színes fényekkel megvilágított víz – ennek az absztrakciónakazonban késôbb nincs folytatása. A palota megjelenítéseugyanis újabb ötletre épül: a második részre színpad és nézôtérelhelyezkedése megfordul; a játéktér lépcsôzetesen (aréna alakban)emelkedik a nem emelkedô nézôtér felett. (Túl azon, hogy aszünetrôl késôbb visszaérkezô s a hátsó sorokba kényszerülônézôk helyzete aligha irigylésre méltó, színpad és nézôtér viszonyánaklátványos megfordítása azért sem igazán szerencsés, mertszimbolikusan olyan fordulatot sejtet a színpadi ábrázolásban,melyet az elôadás természetesen nem igazolhat.)Az eltérô módon, de szándékában következetesen absztrahálódíszlettel szemben Debreczeni Ilona illúziókeltô ruhákat tervezett:a tarkabarka, nyûtt pulcsik, csíkos és felemás zoknik vagyMichael híres, hosszú, lobogó sálja autentikus egyszerûséggelidézik meg nem pusztán a regény, de a harmincas évek egyik jellemzôfrancia filmtípusának (nem Cocteau filmjeinek) világát. Eza kettôsség érezhetô egyébként a tárgy- és kellékhasználaton is: astilizált térelemeket természetesen nem naturalista módon veszikbirtokba a szereplôk, az apróbb kellékek azonban néha igenerôsen elôtérbe tolakodnak, általában a direktebb komikus hatáskedvéért: Paul nagyon is valóságos ételt löttyint Elisabeth képébe,Gérard rövid burleszkjelenetet mutat be a bôröndökkel.Komolyabb problémát jelentenek a mindvégig érezhetô tempógondok.A bejöveteleket és távozásokat gyakran inkább pragmatikusokok határozzák meg, mint az adott szituációk súlya,ereje. Cocteau és Forgách szavai néha bôségesebben áradnak akelleténél; a darab néhány problematikusabb pontját pedig a rendezéssem tudja megoldani. (Ilyen például a nyitó jelenet, mely ahangjátékváltozatban a helyén lehetett, de színpadon aligha hatásos.)A második részben a megjeleníteni kívánt atmoszféra semigazán erôteljes; az alapszituáció kétségtelen mesterkéltségét fokozzaa színpadi mûviség.Az egyes jelenetek eltérô intenzitása mindezen túl a sok részértékkelbíró, de némiképp egyenetlen színészi alakításokból isered. Balázs Zoltán alkata szerencsésen fedi Paulét, könnyedsége,természetessége az elsô részben kivált kamatozik. Jól él azönreflexió mindig hálás eszközeivel, s egészen kitûnôek a váltásai:mind a „felébredései", mind tudatos, nôvérét és a többieketmegdöbbenteni szándékozó hangulat- és hangnemváltásai. A másodikrészben viszont mûvibb, manírosabb eszközökkel él, minekkövetkeztében az ôszinte szenvedés vészesen közel kerül aszenvelgéshez. Fordított a helyzet Szamosi Zsófia Elisabethjével:a színésznô alkata érettebb, „felnôttesebb" az optimálisnál, ígyaz elsô részben a szerep bizonyos hangsúlyai óhatatlanul kissé eltolódnak.A második részben viszont egészen kitûnôen jelenítimeg a pusztító szeretetvágy elhatalmasodását, s erôteljes szuggesztivitássalteljesíti be a tragédiát. Chován Gábor rokonszenveslendülettel formálja Gérard kevés lehetôséget kínáló szerepét.Huszárik Kata Dargelosszal keveset tud kezdeni: korrektül letudjaa szerepet. Agathe-ként azonban egészen szép, tiszta eszközökkeldolgozik, a második részben megindító pillanatai isakadnak. Császár Gyöngyi elsôsorban a Mama talányos alakjábanvan jelen erôteljesen: eszköztelenül, alig néhány gesztussaltud igen szuggesztív lenni. Mariette-et és a vonaton utazó Hölgyetkicsit konvencionálisabban játssza; igaz, maguk a szerepekis azok, de a három figura (mint archetípus) talán jelzésszerûenösszekapcsolható lenne. Dian Róbert Michael kis szerepébenfinom öniróniával adja a más világból (talán egy korabeli filmbôl)érkezett milliomost.A távolról sem érdektelen, de meglehetôsen egyenetlen elôadásaz adaptációhoz hasonlóan nem ad egyértelmûen pozitív választa cocteau-i világ színi megjelenítésének fontosságát és hatásosságátfirtató esetleges kérdésekre. De (miként a szöveg is) sejteti,hogy a feladat megoldható.FORGÁCH ANDRÁS: VÁSOTT KÖLYKÖK(Szolnoki Szigligeti Színház)JEAN COCTEAU AZONOS CÍMÛ REGÉNYE NYOMÁN, TOEPLER ZOLTÁN VÁLTO-ZATÁNAK FELHASZNÁLÁSÁVAL. DÍSZLET: Menczel Róbert m. v. JELMEZ:Debreczeni Ildikó. A RENDEZÔ MUNKATÁRSA: Kónya Gabriella. RENDEZÔ:Réczei Tamás.SZEREPLÔK: Balázs Zoltán e. h., Szamosi Zsófia, Chován Gábor e. h.,Huszárik Kata, Császár Gyöngyi, Dian Róbert/Réczei Tamás.XXXV. évfolyam 2. szám2002. FEBRUÁR ■ 2 7


KRITIKAI TÜKÖRBozzi: Verebes IstvánTumbász Hédi felvételeA■Csont AndrásÁllat azemberbenA KUTYA, AKIT BOZZI ÚRNAK HÍVTAK ■Bozzi úr egyike Békeffi István és Fényes Szabolcs legrosszabb darabjainak. A mûfajimegjelölés – „édes-bús családi musical" – némi kigúvadt szemû töprengésrekésztette Recenzenst, aki különösen a „családi" jelzôt találta értelmezhetetlennek. Perszedarabról alig beszélhetünk, a kiinduló szituáció – Bozzi, a gonosz ügyvéd és a neki kiszolgáltatottszegény honfitársak ellentéte – még csak elfogadható lenne, ám a többi szál, amellékszerepek kidolgozása elmaradt, a szövegkönyv a teljes trehányság jeleit mutatja,a dalszövegeken semmi sem látszik G. Dénes György egyébkénti zsenialitásából, és FényesSzabolcs mesés melodikus invencióját is csak egyetlen szám mutatja, a „Küldök nékedegy nápolyi dalt", de ezt eredetileg nem a Bozzihoz írta. Ha komolyabban a körmérenézünk a librettónak, akkor elôtûnik, hogy még az alaphelyzet is felületesen oda vankenve: dr. Eduardo Bozzi megátalkodott rosszaságát mintegy becsületszóra kell elhinniea nézônek, ebbôl ugyanis voltaképpen semmi sem jelenik meg. Hacsak azt nem tekintjükkorholandónak, hogy az ügyvéd ragaszkodika törvényekhez, és azon van, hogy érvénytszerezzen elvitathatatlan jogainak.A szentimentális, emberbaráti morál és alegitimitáshoz foggal-körömmel ragaszkodó„értelmes önzés" etikája kerül itt ellentétbe.Ami egy mûködôképes drámaalapjaként tökéletesen elfogadható lenne,ha egyrészt Bozzi, másrészt a vele ellenlábasoldal legalább a dadogásig jutna a színpadon.Nincs így: a többiek – Angelo, agengszter, akit csak egy dolog éltet, hogyfilmet forgasson a rablott pénzbôl (nemtiszta hülyeség vajon e motiváció?!), Julia,a csinosnak mondott drámai szende, Pietro,a darabban a rezonôr-narrátor szerepétellátó, alig rezonáló cégtáblafestô –mind papírmasé figurák, akik még az operettvilágbanmegkívánt életerôvel sem rendelkeznek.Ráadásul Bozzit meg is rágalmazzáka librettisták, amennyiben ráfogják,hogy makacsul vonakodik kiadni aszomszédban lakó Julia örökségét. Ez a darabbelsô logikája szerint hazugság: Bozzi,a törvényesség fanatikusa képtelen lenneegy ennyire illegitim lépésre. Marad tehát amese, de annak is a legrosszabb, hiszensemmiféle költészettel, szívmelengetô lírávalnem rendelkezô fajtája, no meg a megváltástörténet:a gyermeki szeretet érvénytelenítia Bozzit ért rontást. A kis Filippopuszija feloldja az átkot: a kíméletlen ügyvédnem csupán kutyaszôrét, de szôrös szívétis levedli egyidejûleg.A szentimentális-morális-filantróp értelmezésmellett azonban adódhat egy másféle,kissé nyersebb interpretáció is. A színpadfelett futó angol feliratokon egyszerrecsak megjelent egy szó: „homeless". Rec.megdermedt, aztán teoretikus képességeitigénybe véve fölolvasztotta magát, és arrajutott, hogy e kifejezés akaratlan kibeszélésea darab egyik lehetséges értelmezésének.Hiszen a megátkozott, egykor sikeresügyvédként regnáló, késôbb kivert kutyakénttengôdô Bozzi nem más, mint szerencsétlenüllecsúszott egzisztencia, egy hajléktalan,akibe mindenki belerúghat, haéppen arra szottyan kedve. Itt megnyílna alehetôség a szövegkönyv rejtettebb –mondjuk így –, mélyebb rétegeinek kibányászására.Ám ezt a ma színházilag igentermékenynek látszó értelmezést még csakjelzésszerûen sem ábrázolják a Bozzi megvalósítói.Igaz, ez meghaladná a dolog kereteit.A dolog pedig a felhôtlen szórakoztatás.A Bozzi kiötlôit és színpadra hurcolóit abemutatókor, 1976-ban feltehetôen egyetlendolog mozgatta, az ugyanis, hogy parádésszerepet kínáljanak Bozzi megformáló-2 8 ■ 2002. FEBRUÁRXXXV. évfolyam 2. szám


KRITIKAI TÜKÖRjának, akit akkor történetesen Latinovits Zoltánnak hívtak, és akiakkoriban súlyos színészi-emberi válságban tengette életét. MostVerebes Istvánt láthatjuk ugyanebben a szerepben. Kétségtelentény, hogy vannak úgynevezett egyszemélyes darabok, amikor afôszerep oly parádés, s az erre a fôszerepre felkért, a mintegy a testére-lelkéreírt szerepben föllépô színész oly jelentôs, vagy az adottpillanatban oly népszerû és karizmatikus, hogy minden recenzensifinnyáskodás kényeskedésnek és bárgyú okoskodásnak bizonyul.Ha a színész ragyogót alkot szerepében, akkor tökéletesenigazolja az egyébként talán problematikus vállalkozást, akkor atöbbi közremûködô – néha persze fogcsikorgatva – elfogadja,hogy pusztán statisztál a sztárnak, akkor a sztárt illetô siker sikeresséteszi a mellékszereplôket is, a darab hiányosságai érdektelennéválnak, és a felcsattanó tapsorkánban a produkció mindenrésztvevôje üdvözül.Ha azonban azt látjuk, hogy a darab egyszerûen nincs megrendezve,ha egyetlen poénon sem lehet nevetni, ha a táncosok nemkaptak megfelelôen koreografált mozgássorokat, ha az énekes számokbólsemmit sem lehet érteni – így egy magyar nyelvû elôadásbanelengedhetetlen segítségünk az angol nyelvû vetített feliratlesz –, ha a világítás értelmezhetetlen, ha a járások esetlegesek ésfunkciótlanok, ha az egész elôadás tempótlan és stílustalan, ha amégoly remek színészek is, mint Kézdy György vagy Rudolf Péter,rendezôi értelmezés híján folyvást a nézhetetlen határán imbolyognak– akkor ideáltipikus esetben mindez nem más, mint szükségszerûfogyatékossághalmaz, mely arra hivatott, hogy még jobbana fénybe tolja a csodás és mindenkit lenyûgözô fôszereplôt.Ám ha a feltétként asztalra pakolt fôsztár éppoly rossz, mint akörítés, akkor ez oly mértékben legyengíti a produkciót, hogy a végéna nézônek belekáprázik a szeme a hülyeség és a hányavetiségemez arcátlanul tálalt csimborasszójába. És persze nyegleség, aközönség bámulatos lebecsülése és lenézése van e jelenség hátterében;vagy nem, inkább beszédes elôterében. Amit Verebes Istvánfôszereplés címén mûvel, az egyszerûen gyalázat, ugyanakkor maimagyar szellemi állapotunk tökéletesen árulkodó tükre. Hiszen ittnem kevesebb történt, mint hogy egy valaha jelentékeny tehetségûszínházi ember leadta magát szellemi értelemben nem létezô,kereskedelmi nézettségû „sztárokhoz", „tévés személyiségekhez",és ezzel aztán végképp beadta a spirituális kulcsot. Hogy mennyirevégzetesen és – legalábbis feltehetôen – megreparálhatatlanul, azRec. számára a december 25-i elôadáson derült ki napnál világosabban.Hogy alig ismeri a szöveget, hogy énekelni-táncolni egyáltalánnem tud (a mûsorfüzetben hihetetlenül öntetszelgô-önsajnáló,de persze önironikusnak szánt szavakat mond a fárasztótáncpróbákról, melyeken nyilvánvalóan semmit sem sikerült elsajátítania),hogy sem mozgása, sem intonációja nem felel meg semmifélemércének – ez voltaképpen nem is meglepô ennek az immár„arccal a reklámbevételek felé" jelszó bûvöletében álló pályánaka végén. De mégis arcpirító az a laza színjátszás címen végigvittnyegleség, amit ez a nadrágrepedésig önelégült ember mûvel.És amikor látja, hogy nincs sikere, amikor tapasztalt színházinégylábúként (ezúttal nem kutya, hanem róka!) tökéletesen érzékeli,hogy megbukott, hogy nagyképû flegmáskodását, a bejárópróbánsem elfogadható markírozását látva alig verôdik össze néhánytenyér, akkor – a jól bevált magyar sértôdöttség szerint –durcáskodni kezd, felemelt féllábbal mintegy lepisili a közönségetés az egész nagy „gebaszt", aztán vállvonogatva hátramegy a kaszszához,miközben partnerei tanácstalanul találgathatják, hogy ezmost a tapsrend ironikus kifordítása vagy valami idióta improvizáció.A nézô pedig elfordítja fejét, és szégyelli magát; ám szégyenelassan dühbe csap át, amikor elolvassa a mûsorfüzetnek csúfoltszórólapon azt az információt, hogy a december 1-jei bemutatótszínpadra állították: ...és akkor egy nyolc (!) tagból álló névsor következik.Mi ez, valami ostoba vicc, az élenjáró szovjet kollektívvezetés dalszínházi formája?! – töpreng a ruhatári csata után Rec.,és nem talál választ, csak még egy tényt: e rendezôi konzíliumhozkét rendezôasszisztens is társult. De hát tudjuk: egy átütôen rosszprodukcióhoz sok átgondolt tehetségtelenség szükségeltetik.A Budapesti Operettszínház ezzel az elôadásszerû olvasópróbávaleljutott évadja eddigi mélypontjára. A Marica grófnô sok tekintetbenproblematikus, de helyenként mégis igazi színházat hozóelôadása, a Funny Girl még problematikusabb, de sok értéket is felmutató(Békés Pál fordítása, Margitai Ági és Molnár Piroska üdekomédiázása) bemutatója után a Rec.-nek a Bozzi úrtól elakadt alélegzete. Jobb helyeken az ilyen bukást egyszerûen leveszik a mûsorról,hiába hörögnek a szponzorok, persze csak pianissimo, hiszena fiaskó nekik sem érdekük. Na de akkor mi lesz a sikeresVerebessel?FÉNYES SZABOLCS–BÉKEFFI ISTVÁN–G. DÉNES GYÖRGY:A KUTYA, AKIT BOZZI ÚRNAK HÍVTAK(Budapesti Operettszínház)DÍSZLET: Kentaur. JELMEZ: Parádi Gabriella.A DECEMBER 1-JEI BEMUTATÓT SZÍNPADRA ÁLLÍTOTTÁK: Rogács László,Kerényi Miklós Gábor, Duda Éva, Kállai István, Silló István, BöhmGyörgy, Németh Zoltán, Makláry László.SZEREPLÔK: Verebes István, Rudolf Péter, Kékkovács Mara, KézdyGyörgy, Szabó P. Szilveszter, Kishonti Ildikó, Papadimitriu Athina, ArányiAdrienn, Balogh Bodor Attila, Erdôs Borcsa, Tallós Andrea.2002/2.Legendás alakok, mai játékokKárpáti Péter-bemutatók(Nick Carter, Pájinkás János, Harcsadal)Bozsik Yvette: DadaistákKritikák új előadásokrólwww.ellenfeny.huElôfizetés:Telefon/fax: 33-78-398e-mail: eseli@axelero.huELÔFIZETÔIFELHÍVÁSEgy évre 3000 forintért fizethetô elô a SZÍNHÁZ.Elôfizethetô a Budapesti Postaigazgatóság kerületiügyfélszolgálati irodáinál, a hírlapkézbesítôknél és aHírlap-elôfizetési Irodában (HELIR)Budapest, VIII., Orczy tér 1. Levélcím: HELIR 1900 Budapest,e-mail: hirlapelofizetes@posta.hu; vidéken a postáknál és a kézbesítôknél.Pénzforgalmi jelzôszám: 11991102–02102799–00000000,illetve a SZÍNHÁZ szerkesztôségében(1126 Budapest, Németvölgyi út 6. III. 2., tel.: 214–3770)személyesen, valamint telefononvagy átutalással (10402166–21624669–00000000)XXXV. évfolyam 2. szám2002. FEBRUÁR ■ 2 9


RÖVIDENKarsai GyörgyÉrtelmezésnélkül■ CARLO GOLDONI: MIRANDOLINA■A Mirandolina szélsôségesen kiélezett konfliktusra épül: Goldonia megrögzött nôgyûlölô lovag – a Férfi – és a tûzrôlpattant, mindenférfit magába bolondító fogadósnô – a Nô – örök harcánakvilágirodalmi toposzát öltözteti a komédia jelmezébe. A karakán,életét tiszteletet parancsolóan felépítô, önállóságára joggal büszkeNô a vagyok, aki vagyok alapállásából kiindulva leckézteti meg amacsó férfivilágot. Dehogy csak a lovagot! Minden körülötte forgolódóférfi megalázott pojácává silányul, s feltétel nélkül behódoleszének, amelyet szépsége mindössze bearanyoz, de nem helyettesít.Hiszen ha elegendô volna a hódításhoz a nôi szépség, a nyersszexuális vágy felkeltése – s ennek szájbarágására Goldoni nagyonkomolyan odafigyelt –, akkor az önmagukat nagyúri dámáknakhazudó színésznôcskék egy szinten lehetnének Mirandolinával.De hát errôl szó nincs, e két szélsôségesen közönséges,ribanc jellegû actrice tökéletesen ellenpontozza Mirandolina jellemét.Ami pedig igazán drámaivá teheti a Nô és a Férfi közötti harcot,az éppen ennek a ribanc=nô sablonnak a mirandolinai cáfolata.A megvetôen büszke, fölényétôl eltelt Férfit tökéletes pszichológiaiérzékkel forgatja ki önmagából a Nô. Mirandolina ugyanistudja, hogy a büszkeség megtöréséhez a büszkeség felkeltésén átvezet az út (lásd a kérdéshez Hermann István A komédia vége címûWalter Péter felvételeHegedûs Zoltán (Ripafratta), Danyi Judit (Mirandolina) ésBori Tamás (Fabrizio)Koltai TamásCover■ KEN LUDWIG: KÁPRÁZATOSHÖLGYEK VAGY AMIT AKARTOK ■Nehezen hihetô, hogy a kaposvári Csiky Gergely Színház KenLudwig-világpremiert tartott (a mûsorfüzet szíves közlése), éshogy – egyáltalán – szemenszedett bulvárdarabot tûzött mûsorára.A Káprázatos hölgyek vagy amit akartok vérkommersz, s nem alegjobb fajtából. Egy amerikai bulvárt nehezen vesz be a gyomor a legendákKaposvárán, kivált az enyém, minthogy nekem a kaposváriszínház elmúlt három évtizede nem legenda, hanem a magyarszínházi reneszánsz végignézett és végigírt, legszebb fejezete. (Éppena Ludwig-premier tájékán volt harminc éve, hogy az évfordulókra– helyeselhetôen – kevéssé érzékeny teátrum bemutatta korszakindítóelôadását, Zsámbéki Gábor Sirály-rendezését.)Belátom, változnak az idôk – de, ugye, nem kell, hogy el is legyektôle ragadtatva?! Ludwigra nyilván van mentség. Az egyikbizonyára az, hogy cselekményébe bele van fércelve egy gyöngeVízkereszt-fonál, s a Shakespeare-vígjáték a színház nemrég mégjátszott, amúgy az elôadás minôségéhez képest kevéssé méltányoltmûsordarabja volt. (Igaz is, miért nem rendez azóta a Vízkeresztszínpadra állításával debütált Kelemen József? Ha a nimbuszátféltik, közlöm, hogy nem lett nimbusza; ha ôt magát, miért nekaphatná meg a mûvészi siker után a mûvészi bukás lehetôségét?)Vízkeresztbôl maradt hideg sültbôl kiállt a Ken Ludwig-asztal. BabarczyLászló rendezte. Másnak kellett volna ugyan rendeznie, devégül Babarczy ugrott be. Nem elôször. Kaposváron ma Babarczya cover. Beugró rendezô.A Káprázatos hölgyek cselekménye elhanyagolható. Két színésznônek öltözve, a távolra került nôvéreknek adva ki magát próbáljamegkaparintani a család pénzét. Több ismert kasszadarab jár hasonlósrófra, ezek vissza-visszatérnek a nemzetközi bulvárrepertoárra.A magyar elôadások általában azzal tûnnek ki, hogy ízléshiányosak.Úgynevezett sztárok (többnyire gyönge iparosok) áruljákki bennük olcsó eszközeiket. A kaposvári produkciónak az a tétje– s az elfogadható mentsége –, hogy bebizonyítja: lehet másképpis. Ízlésesen. Szakmailag perfekten. Színészekkel.Anger Zsolt és Keszég László ugyanolyan választékosan játsszaa két nôimitátort, mint bármilyen más szerepet. Már a prológ is –Shakespeare-recitálás közönség elôtt – mentes a durva paródiától.A nôi szerepbe beleviszik férfikarakterük adottságait. Keszégelmélázó, késôn kapcsoló, halvérû Jackjébôl nyugodt, föltûnésmentes,kissé trampli fiatalasszony lesz, aki hanyagul kezeli nôiségét.Anger impulzívabb Leója eleve testesebb és teltebb „mûvésznô":ad magára, ügyel a tartására, de gesztusai továbbra isbelülrôl jönnek (például „kifelé" jár, ahogy maga a színész is).Mindkét alakítás azért mulatságos, mert komoly, még a leleplezôdésés az átöltözés pillanataiban is, amikor oda-vissza cserélikszemélyazonosságukat (és nemüket), hogy párhuzamosan feleljenekmeg fölvett szerepüknek és a frissen megismert lányok ellen3 0 ■ 2002. FEBRUÁRXXXV. évfolyam 2. szám


RÖVIDENszép tanulmányát Goldoniról). Mirandolina célja ebben az értelmezésbennem a Férfi megszerzése, hanem megleckéztetése.Egyetlen pillanatra meg nem érinti a lovag egyénisége, férfiassága;a már legyôzött, szépségének behódolt ellenfél csak arra jó, hogyközönyös mosoly kíséretében besorolja lepkegyûjteményébe, hódításainakképeskönyvébe.A kecskeméti Katona József Színház elôadását Kerényi Imrejegyzi. Van egy tûzrôlpattant(nak ható) Mirandolinája (Danyi Judit),egy teljesen fád, de idônként (színészi) indulatokat felvillantaniképes Ripafratta lovagja (Hegedûs Zoltán), és kész. Amintelôadás után mellettem ülô kiváló – elsôsorban vidéki színházakbanrendezô – barátom búsan elmélázva megjegyezte: hiába, no,színészek nélkül nem lehet színházat csinálni. Hát igen, itt akárbe is lehetne fejezni e színházi fiaskó ismertetését, ha nem éreznémszükségét, hogy legalább részlegesen vitába szálljak a fenti,egyébiránt a lényegre tapintó kritika megfogalmazójával. Ugyanisnem ilyen egyszerû a dolog. Miért van az, hogy a Gyôrben egykorontényleg remek Hamlet–Ophelia kettôs – Hegedûs Zoltán ésDanyi Judit – Goldoni vígjátékában inkább esetlenségeivel, modorosságaivaltüntet? Hiszen itt is vannak jó és nagyon jó pillanataik:például amikor Mirandolina hideg fejjel eldönti, hogy elcsábítjaa lovagot, vagy amikor a lovag blazírtságmáza szétpattogzik akét léhûtô (az ôrgróf és a gróf – Kiss Jenô és Vitéz László) szerelmivádaskodásainak hatására. Ám ezek csak pillanatok, elôadás, koherensszerep- vagy szituációértelmezés nincs. A baj ugyanis nema színészekkel, hanem a rendezôi koncepció hiányával van. Nemszól ez az elôadás sem Mirandolina önállóságáról, sem a nôi csáberôhatalmáról, de nem szól a lovagról – gôgjérôl, jellemváltozásáról– sem. Ugyanígy csak sablonközhelyek pufognak a mellékszereplôk– színészileg legtöbbször sajnos kínosan megoldatlan – fellépéseikor(Kiss Jenô manírjai és érthetetlen izgulása [!] a parányitérben hamar leleplezôdnek, Vitéz László egyszerûen pojácára vesziAlbafiorita gróf szerepét, Magyar Évának nincs egyetlen ôszintehangja, mozdulata, mindent játszik, de azt nagyon). Veress DóraOrtensia színésznôje és Bori Tamás Fabriziója valószínûleg egyjobb Mirandolina-elôadásban is megállná a helyét. Egyetlen igazáneltalált figuraalakítás van az elôadásban: a lovag mellett ôrzô-védôsmasszerré értelmezett Szolgáé – Szívós Gyôzônek a kínálkozó túlzásoktólóvakodó, távolságtartó játéka átgondolt, szép munka.A színpadkép zavaróan kaotikus (minimáldíszlet: Mira János),egyszerre Mirandolina fogadójának szobája, esetleg szobái, vagyéjszakai lokál – talán az utóbbira utalnak a nézôtér elsô sorátólmintegy harminc centiméterre elhelyezett bárszékek és a közéjüktett, ki tudja, milyen célú asztalka; derékig érô, kopott, pirospalánk veszi körül, amelyen háromoldalt (nehezen kezelhetô) kétszárnyúajtók nyílnak mindenféle lépcsôkhöz (vagy újabb helyiségekhez,hiszen például itt vasal Mirandolina). Mindvégig nincseldöntve, reális avagy stilizált térben játszódik-e a dráma. A jelmezekrôl(Velich Rita) – Mirandolina nagyon jól eltalált, egyszerrecsábító és ha kell, szigort tükrözô ruhájától eltekintve – mindvégignem tudtam eldönteni, vajon szándékoltan kopottak, némelyikitt-ott szakadt is, vagy ez is csak figyelmetlenség. Igaz is, figyelmetlenség(ne kerteljünk: trehányság): ha már ott van egyigazi sakktábla, igazi, rendesen felállított bábukkal, a pindurkatérben, ahol minden testközelben történik, miért nem lehet KissJenônek megmondani, hogy nyitó lépésként ne ugorjon királynôjévela parasztok feje fölött a tábla közepére, mert erre nem lehet értelmeslépéssel reagálni? Így Vitéz László válaszhúzása csak anynyitjelent, hogy még ô sem látott életében sakktáblát, ami perszenem baj, csak éppen Goldoni szövege ellentmond ennek. Hiába, arossz elôadás a részletekben is leleplezôdik.GOLDONI: MIRANDOLINA(Katona József Színház, Kecskemét)FORDÍTOTTA: Magyarósi Gizella. DRAMATURG: Gyergyádesz László. DÍSZ-LET: Mira János. JELMEZ: Velich Rita. A RENDEZÔ MUNKATÁRSA: SaádKatalin. RENDEZTE: Kerényi Imre.SZEREPLÔK: Kiss Jenô, Vitéz László, Danyi Judit, Veress Dóra, MagyarÉva, Bori Tamás, Szívós Gyôzô, Horváth FerencSimarafotóindított szerelmi ostromnak. A nôi gesztusok a nôi pszichét követik– ennyiben „sztanyiszlavszkiji" a két árnyalt karikatúra. És éppa kvázihitelesség miatt „shakespeare-i", amikor az egyik ostromoltfiatal lány (frivol Vízkereszt-párhuzam) beleszeret az „androgün"kényszertranszvesztita nôi énjébe.A kaposvári profizmus mûködik az olyan apróságokban, mint avonatjelenet videón vetített, szaladó tájképe és az elôadás gusztusoskiállítása. A színészi rutin elég Spindler Béla Malvolio-utánzatapafigurájához, Kocsis Pál mafla fiújához és Sarkadi Kiss Jánosálszent papjához. Lázár Katinak nem gond egy blikkfangos nagynéniepizód(valószínûleg Molnár Piroskának sem a másik szereposztásban).Német Mónika és Balla Eszter viszont még nem sajátítottael a szakma alapjait, ami a Vízkereszt-epilógot is lerontja; akaposvári mûhelyben a színésznevelés régen jobban ment. (NémetMónikát Gryllus Dorka kettôzi.)Mindamellett Kaposvár a kommerszet jobban tudja a kommerszszínháznál. Ezért a tanulságért egyszer érdemes beugrani abulvárba. Ha csak cover, akkor jó.KEN LUDWIG: KÁPRÁZATOS HÖLGYEKVAGY AMIT AKARTOK(Csiky Gergely Színház, Kaposvár)Keszég László (Jack Gable) és Anger Zsolt (Leo Clark)FORDÍTOTTA: Szôllôsy Judit. DÍSZLET: Paseczky Zsolt m. v. JELMEZ:Cselényi Nóra. ZENE: Hevesi András. RENDEZÔ: Babarczy László.SZEREPLÔK: Anger Zsolt, Keszég László, Balla Eszter, Spindler Béla,Kocsis Pál, Gryllus Dorka/Német Mónika, Sarkadi Kiss János, MolnárPiroska/Lázár Kati.XXXV. évfolyam 2. szám2002. FEBRUÁR ■ 3 1


RÖVIDEN■Csáki JuditSok a sokbólEGRESSY ZOLTÁN: PORTUGÁL ■Miskolczy Róbert felvételeAmikor Sátán a színpad jobb oldalán fekete bôrszerkóban, fejénbukósisakkal túlságosan részegen üldögél, és micimackós bögréjétmagasra nyújtva, dülöngélve követeli az utántöltést, az emberbenmegképzôdik a gyanú: ez itt sok lesz.Retek, a kirúgott rendôr karján óriási pálmafa-tetoválás virít –túl nagy pálmafa.Csipesz térdig érô virágos sortja, zoknija, papucsa, de még abaseball-sapkája is rendben van – a trikón a Michael Jackson, aztúl sok.Ez a „túl sok" sorvezetô Szerémy Zoltán rendezésében – a szegediPortugál nemcsak errôl szól, hanem ezáltal szólal meg, ez a legfôbbkifejezési eszköze. És nem mondhatni, hogy a koncepciózuselrajzolás, a stilizáció a rendezôi közelítés lényege. Megtörténik.A falusi életkép meglehetôs soványka cselekménnyel párosul –a betoppanó idegen, aki a maga (amúgy eléggé tétova) módjánfelkavarja az állóvizet, s távozása után már semmi sem ugyanolyan,mint volt korábban –, s ez is meglehetôsen archetipikus.Ráadásul kevés fordulatot, akciót tartalmaz; marad tehát elsôsorbanis az életkép mint olyan.Így volt ez a Kamra elôadásában is annak idején; tüchtig ésrészletezô tabló keletkezett számos remek alakítás révén, amelyekegyébként éppen nem egyenként, hanem együtt adták ki ezt afentebb említett „túl sokat". Szerémy Zoltán színész-rendezô is aszínészi alakításokat tolja elôtérbe – csak kevéssé bízik abban,hogy sok kicsi sokra megy. Ezért aztán vagy elengedi ôket, vagymennek maguktól is, sokfelé.Czirják Csilla (Masni) és Sarádi Zsolt (Bece)■A fanyar, kesernyés, mégis optimizmust,életigenlést árasztó cseh humor nempusztán az anyaországban népszerû; Hrabalszeretni való antihôseinek vagy Hašekderék katonájának csetlés-botlásai szívünkhöznôttek. De ez nem jelenti azt,hogy ami cseh és humor, feltétlenül remekés örök életû. Koenigsmark majd' két évtizedesdarabja méltán aratott nagy sikert anyolcvanas években; szellemesen, aligburkoltan allegorikus formában képezte lekorának – nem pusztán Csehszlovákiáravonatkoztatható – hatalmi struktúráját.A hangsúlyozottan jelen idejû parabolanálunk (ahol a parabola általában veretestörténelmi drámát jelentett) kivált üdítôenhathatott. Ám az évek teltek, más rendszerés más hatalmi konstrukciók jöttek, saz allegória érvényét vesztette.Kérdés, hogy kezdhet-e valamit a színházegy központi mondandóját elvesztett,így óhatatlanul kissé megkopott szöveggel.Ha vannak a darabnak önmagán túlnövô,mitikussá váló hôsei, nyilvánvalóanigen. Ha az allegórián túl semmi nincs,Urbán BalázsBúcsúALEX KOENIGSMARK: AGYÔ, KEDVESEM! ■bizonyosan nem. Az Agyô, kedvesem! alighanemhatáreset. Mitikus (vagy potenciálisanazzá váló) figurái bizonyosan nincsenek,s Koenigsmark humora távolrólsem oly friss, eleven, mint Hrabalé vagyHašeké. Mégsem mondható, hogy mindenkikopott volna belôle: részint maradtszámos eredeti, szeretetre vagy éppen utálatraméltó karakter, részint maga az allegóriais továbbgondolható, továbbvihetô,kisebb-nagyobb dramaturgiai változtatásokkalakár új tartalommal telíthetô. ZnamenákIstván rendezése fôként azért keltcsalódást, mert úgy tûnik, meg sem kísérlia parabola újragondolását. Leginkább azegyes szituációk kidolgozására koncentrál,de nem jelentésessé, csupán mulatságossáigyekszik tenni azokat; eredeti játékötletekhíján azonban ezt az erôfeszítéstsem koronázza igazi siker. Az egyes poénokonlehet ugyan derülni (például azon,hogy a zenekar tagjai mindent jókoraspéttel értenek meg, még azt is, hogy aszaunában azért van annyira melegük,mert nem vetkôztek le), de az ötletekszáma igen kevés a produkció (több mintháromórás) tiszta játékidejéhez képest.A szándékos komótossággal kibontottszituációk, a figurák visszatérô szóhasználatamellé kialakított gesztus- és mozgássorok,a precízen felépített többszereplôsszimultán jelenetek (a háttérben is mindigtörténik valami), minden, érezhetôen beléjükfektetett munka és energia ellenére,általában hosszadalmasnak, vontatottnak,gyakran meglehetôsen laposnak tûnnek.Mintha Znamenák túl sokat gondolnaa megkopott humorú szövegrôl;azt, hogy a színészi energiáktól megelevenedôkarakterek eredeti gondolatés rendezôi koncepció hiányában is lendületet,sodrást adhatnak a szövegnek.Ám az elôadás ezt a legkisebb mértékbensem igazolja.Igaz, az alkotói energiák sem látszanakizzani. Mindenki korrekten, pontosan elvégzia maga feladatát, de ennél többetnem nyújt. Valcz Gábor látványos, idillt ésmûviséget egyaránt sugárzó díszlete vizuálisantöbbet ígér a végül megvalósulószószínháznál. Cselényi Nóra választékosanízléstelen ruhái között akad néhányihletettebb darab (például Huleš rózsaszínöltönye). A színészek ugyan precízen kidolgozzákaz egyes figurákat, de sem aszerepkonvenciókhoz, sem önmaguk korábbialakításaihoz képest nem hoznakújat. Farkas Ignác dörzsölt, gátlástalan, ahatalom gyakorlásába már belefáradt, deahhoz mégis ragaszkodó Čulikja, Kiss3 2 ■ 2002. FEBRUÁRXXXV. évfolyam 2. szám


RÖVIDENA tér – Csík György tervezte – meglehetôsen egyszerû: a falusikocsma pultja a bal oldalon, középen a bejárat (a lengôajtó különis rengeteget játszik) és egy asztal, jobboldalt Sátán asztala, mögöttea WC. Kevés mozgatással átalakul tóparttá, és a végén még acéllövölde is kikerül a megfordított söntésbôl. Ez igen takarékos.Akárcsak a Kocsmárost alakító Kocsis György játéka; ô alighanemabból indult ki, hogy ez afféle moderátorszerep, közvetítô akülönféle felek között, ezért aztán elegendô, ha jelenléte pontos,korrekt, realisztikusan természetes. Némileg archaikus aurája –mármint a szerepformálásé – alaphangja lehetne az elôadás egészének,hiszen a dráma végsô soron erre buzdít leginkább: a naturalisztikusmegjelenítésre.A másik pasztellszerep maga a „portugál", a betoppanó városi,a Bece. Aki éppen közegidegenségével lökhetne egyet a darabon– ha Sarádi Zsolt a maga csendes módján nem illeszkedne túlgyorsan és simán a falusi mintavétel tagjai közé. De kis idô elteltévelmár otthonosan kiszolgálja magát a pultnál, rutinosan elegyedikszóba a többiekkel, és nem „másként", városiként" vagyakár kissé misztikus idegenként csábítja el Masnit, a kocsmároslányát, hanem egyszerû fiatalemberként – semmi varázs, semmivarázslat.Masni sem a furcsa fiút, az égbôl pottyant ajándékot szeretimeg benne, hanem a vágyott menekülés-szabadulás egyetlen lehetôségét.Czirják Csilla nagyjából egységes alakítása szinte eltûnika rengeteg harsányság mögött.Mert személyre szabott betétek, afféle jutalomjátékok akadnakszép számmal. Janik László például nemigen talál elég lehetôségetSátán többnyire néma és mozdulatlan, díszletszerû üldögélésében,ezért aztán rendre fejjel löki ki a lengôajtót, majd egy egészfazék bort magába dönt. Sokszor magára vonja a nézô figyelmét,éppen azzal, hogy nem néma, és nem mozdulatlan.Müller Júlia Jucika, az Asszony. (Szirtes Ági érkezését hatalmascsörömpölés és káromkodás elôzi meg a Kamra elôadásában,pár másodperc az egész, afféle refrénje az alakításnak.) Müller Júliaminden egyes belépést – keresztülesést a lengôajtón – ugyanúgynyújt el, pedig ez az asszony nem egyfolytában részeg, csakegyfolytában alkoholista. Minden megszólalás elôtt nagy lélegzetvétel,két oktávval magasabb intonáció – stilizálás is lehetne,ha nem fordulna karikatúrába. A férjét, Csipeszt játszó Jakab Tamáshozzá képest szolidan adja a türelmes és nyegle férjet, csak acsetlés-botlást játssza túl. Galkó Bence a kötött sálak és a fradijelmezkijátszása közben rendre elveszíti a Papot; az iszogatás poénjaitnemcsak ismétli, hanem fokozza, a nézôk örömére, a figurakárára.Korognai Károly a kirúgott rendôr. Valóságos diktátor, kápó –semmi más, csak harsány agresszivitás. Ô is „túl sok" – és társaivalegyütt elbillenti ezt az amúgy korrekt produkciót.EGRESSY ZOLTÁN: PORTUGÁL(Szegedi Nemzeti Színház)DÍSZLET: Csík György. JELMEZ: Tresz Zsuzsa. RENDEZÔASSZISZTENS:Lévai Ágnes. RENDEZTE: Szerémy Zoltán.SZEREPLÔK: Czirják Csilla, Sarádi Zsolt, Kocsis György, KorognaiKároly, Müller Júlia, Jakab Tamás, Janik László, Cseh Zsuzsa, GalkóBence.Pezzetta Umberto felvételeTánczos Adrienne (Elén) és Farkas Ignác (Čulik)XXXV. évfolyam 2. számErnô esetlenül ügyeskedô, alapjában vévetalán jó szándékú, de a hatalomért árulásrais képes, „trónkövetelô" Eduardja,Zalányi Gyula szervilis, de lefelé szívesentaposó Huleša, Balogh Tamás patkánylétetmegtestesítô Házmestere, Tallián Marianneönzô és csak látszólag gyámoltalanBlumovája, Szegezdi Róbert nonkonformista,tehetségét aprópénzre nem váltó,de azzal élni sem tudó Laškája, Pap Lujzareménytelenül kitörni próbáló Soňkája,Wellmann György gyermekeivel takarózó,gyermeklelkû Štěpánekje, Andics Tibor akörülötte történtekbôl keveset felfogóŠechtlje, György János ostobán gyáva Nebeskŷje,Mester Edit boldogtalanságát alkoholbafojtó, elhasznált Čulikovája,Tánczos Adrienne szókimondó, tartásátmég ôrzô, de az „anyai útra" már rálépettElénje egyaránt kidolgozott, korrekt, derelatíve szûk színészi skálán mozgó, azoptimálisnál fakóbb alakítás (eredetibb,színesebb pillanatai talán csak KissErnônek, Szegezdi Róbertnek és TánczosAdrienne-nek vannak).Így aztán lassan lepereg egy szakmailagvállalható, meglehetôsen érdektelen elôadás,melynek fô tanulsága nem az egykorsikeres szövegek múlékonysága, hanemaz, hogy e szövegeknek új jelentést, bemutatásuknakvalódi értelmet találni igazirendezôi-színészi invenció, kreatív alkotómunkanélkül aligha lehet.ALEX KOENIGSMARK:AGYÔ, KEDVESEM!(Hevesi Sándor Színház,Zalaegerszeg)FORDÍTOTTA: Varga György. DALSZÖVEG: EduardBass. ZENE: Hajdú Sándor. DÍSZLET: ValczGábor m. v. JELMEZ: Cselényi Nóra m. v. REN-DEZTE: Znamenák István m. v.SZEREPLÔK: Farkas Ignác, Mester Edit, TánczosAdrienne, Kiss Ernô, György János, AndicsTibor, Wellmann György, Tallián Marianne,Balogh Tamás, Pap Lujza, ZalányiGyula, Szegezdi Róbert, Köves Dóra.A kritika a zalaegerszegi színház 2001. december3-i Thália színházi elôadása alapján készült.2002. FEBRUÁR ■ 3 3


RÖVIDENTompa AndreaKároly-idôkA színpadon kopottas orvosiszoba-kellékek:nagyon ismerôs világa egy elmúltvagy elmúlóban lévô idônek. Az asztalonnéhány könyv (köztük felismerem a Bolsajaszovjetszkaja enciklopegyija tizenhetedikkötetét). Két kellék is van, amely valahogynem illik ebbe az SZTK-naturalizmusba.Az egyik furcsa tárgy a bejáratnál aközönséget fogadó óriás bábu. A másika hatalmas szemészeti betûtábla, amelyena világ legkülönbözôbb ábécéinek betûi■MROŻEK: KÁROLY ■Csíky András (Nagyapa), Dimény Áron (Unoka) és Bíró József (Szemorvos)sorakoznak: latin, arab, kínai, tibeti, héber,görög, cirill. A túlméretezett tábla elsô látásrakomikus ezekkel a betûkkel; ha ennekalapján kapnánk szemüveget, mindenkiszódásüveglencsékkel járna – találgatom.Valahogy így kezdôdik a kolozsváriakelôadása, Mroãek Károlya Tompa Gáborrendezésében.A hatvanas évek elsô felében bemutatottKárolyban – akkoriban illett két-háromMroãek-egyfelvonásost együtt színreállítani az est teljessége kedvéért – azerôszakot megtestesítô Unokát Hitler-formáramaszkírozták; bizonyára így, ilyenkonkrét utalásokkal, élô vagy friss halottdiktátornak álcázva játszották sokáigez(eke)t a színpadi mûv(ek)et – bár az ismeglehet, hogy a színészeknek maszkravagy felerôsített-teatralizált jelzésekresem volt szükségük ahhoz, hogy a nézôbeleértse, amit minden este bele akart érteni:saját és kollektív félelmeit. Késôbbalig játsszák (amatôr együttesek, fôiskolákviszik színre) ezt a kevés szereplôs, kisszínpadiigényû darabot. A Károly legutóbbÚjvidéken bukkant fel: ott minthanem a színház tûzte volna mûsorára e mûvet,hanem a véres délszláv történelem –„magától" aktuális lett.Ám mi van akkor, ha nincs egy ilyen –belátom: színházon kívüli – kontextus,amely „mûködtetné" e drámát: nincs diktatúra,amelyben csak úgy oda lehet érteni,és momentán háború sincs? Egyszerûbbenazt is kérdezhetném: mit kezdjennapjaink színháza ezzel a darabbal? Mostbizonyára nem a hatvanas évek történelmilegkonkretizáló helyzetei kínálják azértelmezést. A félelmek arctalanabbak lettek,a diktátorok kevésbé felismerhetôek.A kolozsváriak elôadásában az orvoscsúnya SZTK-szemüveget, rózsaszín inget,szürke nadrágot és papucscipôt hord,mint elôdei ezelôtt néhány évtizeddel ésakár kortársai is éppen most, egy k.-európairendelôben. Az érkezô Unoka sötét öltönyt,mellényt, tükörfényes cipôt visel,arcát simára borotválja, jól fésült és felnyírt– a yuppie-nemzedék képviselôje ô.Nagyapja pittoreszk vadászruhában hunyoroga színen.Tompa három remek színészre bízza azelôadást: a játékos, kedves, szûkszavú, deingerlékeny Csíky Andrásra (Nagyapa), ajeges tekintetû, kimért Dimény Áronra(Unoka) és Bíró Józsefre, az izgága, megalkuvó,bôrét mentô Szemorvosra. Ámépp vele, az orvossal kell megtörténnie azártatlan ember drámájának: ôt gyanúsítjákmeg azzal, hogy ô lenne Károly, a lepuffantandóellenség, mire ô ártatlan vádlottbólszinte észrevétlenül árulóvá válik.A rendezô az orvos lepaktálását azzal jelzi,hogy a realista rendelôbôl átlépteti a hatalmasbetûtábla mögött rejlô szimbolikustérbe, melynek tükörfalai vannak, és a közepénvörösre lakkozott fa nô. A Szemorvosmészároslegénnyé változva véres köpenybentelefonál; a színész az eddigiekhezképest új, édeskés, bizalmaskodóhangon ajánlja fel a hóhéroknak a soronlévô Károlyt. A metafora didaktikus, azegyik térbôl a másikba (egy rosszul záródóajtón keresztül) való átlépés pedig motiválatlanmarad. A kezdetben – legalábbisa jelmezek és a tér által – jelzett idôk, a darabúj, érvényes olvasata, a szoc. orvos és ayuppie konfliktusa, az egymást leváltó világok-attitûdök-nyelvek(nem én beszélekmindenáron ezen a realista-szociológiainyelven, hanem az elôadás) – mindez éppencsak hogy feldobott labda marad. Ésami e naturalista térben „idegen" elemvolt, alig nyer értelmezést: a betûtáblanem több végig nem vitt ötletnél, az óriásbáburól kiderül, hogy egy lepuffantott,jobb híján való Károly. Hogy miért jött elismét a Károlyok ideje – Tompa nemmondja el.MROŻEK: KÁROLY(Állami Magyar Színház,Kolozsvár)FORDÍTOTTA: Kerényi Grácia. DÍSZLET-JELMEZ-RENDEZÉS: Tompa Gábor.SZEREPLÔK: Csíky András, Dimény Áron, BíróJózsef.A kritika a kolozsvári színház november 7-i,Thália színházi elôadása alapján készült.3 4 ■ 2002. FEBRUÁRXXXV. évfolyam 2. szám


RÖVIDENStuber AndreaTársszerzô:a színész■HAŠEK—BURIAN: SVEJK ■A XX. századi irodalom egyik kedves találós kérdése, hogy vajonhülye volt-e Svejk, vagy csak úgy csinált. Efölött bárki vitát nyithatönmagában, aki elolvassa Jaroslav Hašek regényét. Mármostszínpadon leegyszerûsödik a helyzet. Ott Svejk, a derék katonaklasszikus kabaréfiguraként mûködik. A mûfaj egyik alaptípusáttestesíti meg: a jámbor balekot, aki szó szerint veszi, amit mondanakneki, s ebbôl következôen mindig mindent félreért. Az ôgrandiózus lükesége a bonyadalmak szervezôereje. Ez a hülyeségjóhiszemû, nyíltszívû és lefegyverzô, így jelenetrôl jelenetre boldogvéget garantál hôsünk számára annyi balszerencse közt.A színpadi Svejk el-eltávolodik az eredeti regényalaktól. Márcsak azért is, mert rendre újabb és újabb emberek szólnak beleabba, hogy milyen legyen. Hašeknak az elmúlt évtizedekben vagytucatnyi magyar társszerzôje akadt – írók, dramaturgok, komponistákés dalszövegfelelôsök –, akik mind újabb vonásokat rajzoltakfel a nagy, közös Svejk-képre. A legfôbb társszerzô maga aszínész, aki eljátssza a bezupált prágai kutyakereskedôt. A címszereplôcsak a legritkább esetben olyan tömzsi, kerek képû, borostás,tüsi hajú fickó, mint amilyennek Svejket ismerjük. (Notabene: talán egyáltalán nem kell olyannak lennie. Hašek ugyanis aregényben nem írja le hôse külsejét, Josef Lada híres rajzait pedignem láthatta – azok az ô halála után születtek.)Bakai László Svejkje – a veszprémi Petôfi Színház Svejkelôadásacakompakk a címszereplô Bakaié – valahogy átszûrtemagán a múlt század számos komikusának jellemzô vonását. Azalakításban mintha benne rejlene Chaplin ruganyos aktivitása,Fernandel bárgyú arckifejezése, Mr. Bean idétlen nyakatekertsége,vagy hogy itthon maradjunk: helyenként még Salamon Bélarafinált blazírtsága is. Figurálisan Bakai úgy állítja elô az alakot,hogy minden részletében groteszkre veszi. Sajátos testtartásbanjátszik: akárha vállfával együtt húzta volna fel az ingét. Talánennél is továbbmegy. Egy egész, képzeletbeli állófogast tart magána ruhája alatt. Két könyökét hátravonja, vállai közé befeszítia fejét, melyet mintha gumiból készült Hitler-maszk fedne.(Persze nincs álarc a színészen, csak olyan az arca, amilyet akar.)Kis bajuszt, lenyalt frizurát visel, visszatérô mozdulattal simítgatjaa haját. Az alakítás alaphangja olyan, mint amikor MikóIstván amerikai rajzfilmet szinkronizál. De százféle más hangotis használ Bakai, egymástól teljesen eltérôeket, például ahogyfelidéz egy-egy szereplôt Svejk múltjából. (Egyébként nagyonpontosan intonálva, kifogástalanul beszél, ami ritka manapság.Minden szavát tökéletesen érteni még akkor is, amikor tele aszája virslivel.)Svejk tehetsége abban áll, hogy elveszti a háborút azok számára,akik harcba küldik. Bakai Svejkje azonban nem vesztestípus. (Még ha egy pillanatra összeszorul is a torkunk, amikor azelôadás végén a hadba vonuló Lukášt és tisztiszolgáját csatazaj,robbanások döreje és villanása kíséri.) Bakai színészi diadalt ül.Lehengerlôen komédiázik: halmoz és herdál. Amikor kap egylavór vizet, abba zoknistól lép bele, majd lehúzza magáról, és kimossaa zoknit, hogy késôbb avval kezdjen csapkodni magakörül, és még ki tudja, hány bôrt húz le – tetszetôs képzavar! –Ilovszky Béla felvételeBakai László (Svejk) és Kôrösi Csaba (Lukáš)egy zokniról. Minden jelenetvéget nagy, feltûnôen kitett slusszpoénnalzár; a nyílt színi átdíszletezés alatt vidám indiánszökellésekkelközlekedik a sötétben. Bakai ugyanis fékezhetetlenül élveziaz elôadást. Játéköröme oly elsöprô, hogy mindannyian behódolunkneki. A csupán statisztának látszó partnerek – SzakácsLászló magas nyomású Katz lelkészként, Kôrösi Csaba pöffetegLukáš hadnagyként vagy a több nôalakot elegánsan megformálóBajcsay Mária – és a nézôk egyaránt.Alapjában véve késztermékkel állt elô a veszprémi színház biztosramenô új vezetése. A rendezô Tömöry Péter egyszer mármegcsinálta Bakai Lászlóval ezt a Svejket, 1989-ben Zalaegerszegen.Valószínûleg Bakai Svejkje az egyetlen, nyilvánosság elôttmutatkozó közszereplô, aki ugyanolyan maradt az elmúlt tizenkétévben.HAŠEK—BURIAN: SVEJK(Petôfi Színház, Veszprém)SZÍNPADRA ALKALMAZTA: Pándy Lajos. DÍSZLET: Perlaki Róbert. JELMEZ:Laczó Henriett. ZENE: Tucsni András. RENDEZÔ: Tömöry Péter.SZEREPLÔK: Bakai László, Szakács László, Kôrösi Csaba, PalásthyBea, Ferenczy Csongor, Bajcsay Mária, Benczédi Sándor, JoósLászló, Baj László, Kanda Pál, Tóth Loon, Keresztes János.XXXV. évfolyam 2. szám2002. FEBRUÁR ■ 3 5


TÁNCSZÍNHÁZOtthont adni atáncmûvészetnek■BESZÉLGETÉS TÖRÖK JOLÁNNAL ■2001 tavaszán hozták nyilvánosságra a döntést: megalakult a Nemzeti Táncszínház, a MagyarSzínház kamaraszínházaként mûködött Várszínházat a szükséges átalakítások után megkapjáka táncosok. Bár szakmai körökben tapasztalható volt némi fanyalgás is – tudniillik az amúgy isnehezen megszerezhetô támogatások rendszerében egy újabb játszóhely üzemben tartása csakrontja az anyagi gondokkal küzdô mûhelyek életesélyeit –, a december 1-jén és 2-án lezajlott„színházszentelô" táncgálákon felsorakozott a magyarországi táncmûvészet valamennyi jelentôsirányzatának színe-java, ékes bizonyságául annak, hogy a szakma valóban örömmel fogadja azintézmény megszületését.A Nemzeti Táncszínház ügyvezetô igazgatója, Török Jolán tizenöt évi hivatásos elôadómûvészimûködés után, 1980-ban lett a Magyar Táncmûvészek Szövetségének munkatársa. Ugyanebbenaz évben alakult meg Galambos Tibor mûvészeti vezetésével a Táncfórum, ahol ügyvezetôifeladatot kapott.Török Jolán– Mikor fogalmazódott meg elôször, hogyönálló táncszínházra van szükség?– Ha belelapoznánk a Táncszövetségrégi irataiba, azt tapasztalnánk, hogy amegalakulás, az ötvenes évek közepe ótanem telt el év, hogy valamilyen levélbenvagy dokumentumban ne szerepelt volna:a szakmának kôszínházra van szüksége.– Az elmúlt években többféle hír röppent felarról, melyik színházban találnak otthonra atáncmûvészet képviselôi. Melyek a közelmúltleginkább sikerrel kecsegtetô kísérletei?– Amikor a Thália Színház felújítása elkezdôdött,Megyeri Lászlóval közösen pályáztunkolyan koncepcióval, amelyben abefogadott produkciók nagyobb részetáncelôadás lett volna. Sajnos a szakmanem lépett fel egységesen, így a mindentáncos mûfajnak otthont biztosító elképzelésnem tudott megvalósulni.– Felmerült az is, hogy a Magyar SzínházHevesi Sándor téri épülete lesz a táncszínház...– Amikor egyértelmûvé vált, hogy aThália Színházzal az együttmûködés nemjön létre, egyre több fellépést szerveztünkaz akkori Nemzetiben, a mostani MagyarSzínházban. Tudni lehetett, hogy – haváltozó helyszíneken is – épül az új NemzetiSzínház, és kulturális körökben szóbakerült: ha felépül, a táncszakma megkapjaa Hevesi Sándor téri épületet. De – mintközismert – más döntés született. A kulturáliskormányzat illetékesei megkérdeztekbennünket: el tudnánk-e fogadni aVárszínházat. Szövetségünk vezetôségeúgy döntött, hogy el tudjuk fogadni, ha aszínházterem és a refektórium mellettnyári játszóhelynek megkapjuk a várudvartis. Itt 2002 júniusára egy tizenkétszertizenkét méteres színpadnak kell felépülnieúgy, hogy a nézôtér és a színpadszükség esetén befedhetô legyen, tehátesô miatt ne maradjon el elôadás. Nyáronezen a helyen tudjuk játszani a nagy teret,nagy díszletet igénylô darabokat.– Miért nem sikerült ilyen hosszú ideigmegfelelô megoldást találni?– Színházat senkitôl senki nem akartelvenni. Most a struktúrában változás történt:a Nemzetibôl Magyar Színház lett.A kamaraszínházukat elvették ugyan, de afôépületükön belül megcsinálhatták a stúdiójukat.– Július 6-a, a táncszínház hivatalos megalakulásaóta terjed az a hír, hogy a táncosokcsak átmenetileg kapták meg a Várszínházat,mert ha a Sándor-palota körül kormányzatinegyed alakul ki, visszaveszik. Van alapja ahíresztelésnek?– Természetesen én is hallottam errôl,és utána is jártam. Nincs errôl szó. A kulturálisminisztériumban megnyugtattak:nem fektettek volna a színházba ennyipénzt, ha késôbb el akarnák venni.– Ezt a színházat a valamikori ferences,majd karmelita kolostor templomából építtetteII. József azért, hogy a királyi vár és a közelikormányépületek hivatalnokai igényesszórakozást találjanak. Ezek szerint remélhetjük,hogy a hagyományok e tekintetben isújjászületnek? Milyen kínálattal várja majd aközönséget a Nemzeti Táncszínház?– A Táncszövetség hosszú évtizedekenát lobbizott ezért az épületért. Huszonegyhivatásos társulat tagja a szövetségnek,elsôsorban ôk fognak a színházban fellépni.A szövetségi tagság a szakmai színvonalgaranciája. Van mûvészeti tanácsunk,tagjai: Bozsik Yvette, Kiss János ésNovák Ferenc. Elôször az együttesek ismertrepertoárjáról kértünk ajánlatokat,de mindenki elôtt – szövetségi tagságtólfüggetlenül – nyitva az ajtó, legyen azmost alakuló együttes vagy önálló elôadó.Az egyetlen komoly követelmény egy új3 6 ■ 2002. FEBRUÁRXXXV. évfolyam 2. szám


KRITIKAI TÜKÖRvagy általunk nem ismert mûvel kapcsolatbanaz, hogy szinopszist, zenei anyagotés ha van, videofelvételt kell elôzetesenbeadni, hogy a mûvészeti tanács véleménytformálhasson. Ha a tanács elfogadja,a darab mûsorra kerül.– Kész darab játszásánál csak honoráriumotkell fizetni. Új mû bemutatása azonbantöbb pénzbe kerül. A Nemzeti Táncszínház képespremiereket is finanszírozni?– Igen. Pályázatokat írunk ki, és a jelentkezôkmûveibôl szeretnénk saját repertoárunkatkialakítani. Olyan darabokból,amelyeknek a technikai megoldásai, a díszleteiide készülnek. Már hónapokkalezelôtt kiírtuk az elsô pályázatot, a beadásihatárideje december 1-je volt. Két színházi,egy refektóriumi és egy gyerekeknek szólódarabot készülünk az évad során bemutatni.Ez azt jelenti, hogy márciustól júniusigmindegyik hónapra jut egy premier.– Az összes kiadást képes fedezni az államitámogatás?– Nem. Minden lehetséges bevételreszükségünk van. A színházterembe kétszázharmincanférnek be. A jegybevétel –a viszonylag olcsó jegyárak miatt – a fellépôegyüttesek költségeit sem tudja fedezni.Üzleti tervünkben külön keret vanarra, hogy a jegybevételt akkora összegreegészítsük ki, amennyibe az elkészült produkciókerült. Rendszeresen pályázunk.Központi költségvetési intézményként aNemzeti Kulturális Alapprogramhoz nemnyújthatunk be pályázatot, de pályázunk aFôvárosnál, turisztikai forrásokból, ésmegkeresünk cégeket is. Ha ez a Táncfórumkeretében sikerült, miért ne sikerülneilyen infrastrukturális háttérrel is?– Decemberben majdnem mindennap voltelôadás a színházban. Az új év viszont többmint kéthetes szünettel kezdôdik. Hogyan oszlanakmeg a játéknapok a továbbiakban?– Gyakorlatilag minden napra tervezünkelôadást, de már látjuk, ezt ekkoramûszaki személyzettel nem tudjuk megvalósítani.A befogadó színházba mindennapmás együttes érkezik, a munka reggelnyolctól este tízig megállás nélkül folyik.Vállaltuk, hogy teljesítjük a kötelezôelôadásszámot, de ehhez vagy a mûszakidolgozók létszámát, vagy a túlórakeretetnövelnünk kell.– Meddig van készen a mûsoruk?– Február végéig. Ha a mûvészeti tanácselbírálja a beérkezett pályázatokat és jelentkezéseket,összeállítjuk a mûsort júniusvégéig. Azt már tudjuk, hogy április21-e és 29-e között itt rendezzük meg amásodik táncvilágfesztivált, és júniusközepén Gyôrbe költözünk az országostánctalálkozóra.– A színházépületben több játszóhely ésegyéb mûvészeti esemény rendezésére alkalmashelyiség van. Gondolom, mindegyikhezvalamilyen elképzelés társul.XXXV. évfolyam 2. számSchiller Kata felvételeiA kiállítóterem– Az aulában mûködik a Premier Galéria.A táncelôadásokon mindig jelen van aképzômûvészet is, azt mondhatjuk: állandótársunk. Az a célunk, hogy a színházlátogatómár a belépéskor mûvészimiliôben érezze magát. A hely és a viszonylagtágas tér kínálja a lehetôséget: aképzômûvészeti kiállításokat rendszeresentáncprodukcióval lehetne megnyitni.A galéria melletti folyosón fotókiállításnyílt Mozgásban – Jelenkori fotógaléria aNemzeti Táncszínházban címmel. Azt tervezzük,hogy itt állandóan fotókiállításlesz mindig változó anyaggal. A büfénketcsaládias hangulatú találkozóhelykéntszeretnénk mûködtetni, ahol lehet könyvbemutatókat,beszélgetéseket szervezni. Aspontán eseményeket is szívesen fogadjuk,volt olyan elôadás, amikor éjjel egyóráig maradtak a vendégek – köztük természetesensok ismerôs, barát –, akik afellépô mûvészekkel beszélgettek. A refektóriumnyolcvan–száz férôhelyes kamaraterem,kitûnô helyük lesz itt az alternatívelôadásoknak. A várudvarban, a nyáriszínpadon az elsô elôadást július közepéretervezzük (ekkorra reméljük, hogy elkészüla nézôtér, a színpad és a technika), ésszeretnénk folyamatosan játszani augusztusvégéig. Természetesen számítunk a turistaforgalomra,de emiatt nem kell feltétlenüla szórakoztató mûfajnak vagy a folklórnakdominálnia. Régóta tapasztalom,hogy a klasszikus és a modern balett egyformánkelendô árucikk a szórakozásravágyó külföldiek körében. Turisztikaiszakemberek tanácsára a mûsorszerkesztésnélfigyelünk arra, hogy a hét azonosnapjain mindig hasonló mûfajú programotkínáljunk.– A tárgyi feltételek itt adottak, de nem kisfeladat a színházat egész évben majd' mindennapmegtölteni élettel. Jut emellett energia éskapacitás a külföldi kapcsolatok ápolására is?– Nagyon szeretnénk rendszeresen külföldiegyütteseket fogadni. Ezt a közönségés a szakma egyaránt igényli. De a legfontosabbaz, hogy minden magyar táncmûvészvalóban otthonának érezze ezt azépületet.AZ INTERJÚT KÉSZÍTETTE:KUTSZEGI CSABA2002. FEBRUÁR ■ 3 7


TÁNCSZÍNHÁZBeavatásFarkas Boglárkaacirkusz világába■PARALELLEPIPEDON ■Ajó cirkusz és a jó színház, bárhogyan is nézzük, eksztatikus élmény és sûrített léttapasztalat. Röviden errôl szól a Sámán Színház legújabbelôadása.A Millenáris Teátrum felkérésére készült Paralellepipedon címû elôadásban Magyar Éva rendezô-koreográfus újra a porondot hívja múzsájául.Mintha a cirkusz mint mûfaj megkönnyítené a világreprezentációt rendezôi részrôl és a nézô munkáját befogadói részrôl. Az elôadás egyromantika korabeli üveggömb, amelyben kellô távolságból szemlélve megjelenik a világ. Szereplôi színészek, bohócok, artisták és a sánta és kegyetlencirkuszigazgató.Margitai Ági és a „cirkuszi népség”A darabot Karinthy A cirkusz címû novellája ihlette. A szövegbenaz elbeszélô, az elôadásban a fôszereplô – Margitai Ági –járja végig a cirkusz világát a kulisszáktól a „bohóciskolán" át aporondig. „Szívszakadva vágytam a cirkuszba", hogy „végre eljátszhassama szívemben dédelgetett melódiát" – mondja MargitaiÁgi a kezdôképben. A „cirkuszigazgató" azonban nem adjaKoncz Zsuzsa felvételeolcsón a megnyilatkozás lehetôségét: „leereszkedô jóindulattalmondta, hogy a hegedülés így magában egészben véve paralellepipedon.Én rögtön értettem, hogy ez azt jelenti, hogy nem nagyonbízik a sikeremben." A hegedût elveszi, és hôsünket beavatja acirkusz világába: „hogy fogalmam legyen, mirôl van szó, mikell a közönségnek.” Hosszú, kegyetlen tréning után a fôhôs a3 8 ■ 2002. FEBRUÁRXXXV. évfolyam 2. szám


TÁNCSZÍNHÁZközönségnek hátsó felét mutogató, magából bolondot csináló,esetlen bohócként áll a porondon, és végre – bár a vágyottól eltérômódon – mégis megtörténik a csoda: „lassan és remegve játszanikezdtem a melódiát, amit régen, régen, régen hallottamegyszer zengeni és zokogni a szívemben.” A szimbolikus hegedûtöbbször elvétetik, Margitai Ági újra és újra egy másikat, mind kisebbethúz elô bohócruhája alól. „Aztán sokára, végre-végre ottálltam a színpadon – de már ekkor az arcom keskeny és ráncosvolt, és be volt festve, mint azoké, akiket elôször láttam."Az egyszerû, szentimentális történetben a rendezés mesterikézzel elegyíti a komikumot a tragikomikummal, az érzelmességeta szatírába hajló iróniával. Az elôadásmód virtuóz, a koreográfiaötletes és kidolgozott. Magyar Éva a fôhôssel együtt létezika színpadon, annak lelkét, belsô énjét vagy akár ôrangyalát alakítja.Csodálatosan érzékeny és érzéki kettôjük duója a darab elején,és hasonlóképpen emlékezetes pillanatokat szerez továbbimunkájuk az elôadás folyamán. A „cirkuszi népséget" fiatal táncosokalakítják: a balerinát vagy mûlovarnôt (Bata Rita), a naivátvagy éppen medvét (Hajós Eszter), a dámát, aki lehet bûvész vagymágusnô (Deák Varga Rita), az erômûvész-állatidomárt (BarnaGábor Botond) és a kalandor Don Juant (Lipka Péter). Táncban,mozgással és gesztusokkal mutatják be a cirkusz mindennapjait,a tanulást, a munkát, az elôadást és az elôadás utáni csendet.Szabó Réka igen jó alakítást nyújt cirkuszigazgatóként, technikájaés színészi jelenléte magával ragadó; virtuóz az átváltozómûvészszerepében is. Tölli Judit kellékei erôsítik az elôadás hangulatát.Velich Rita jelmeztervezô kitûnôen válogatott ruhái és adarabhoz készített jelmezei mellett gyönyörûséges „nagyszínházi"kosztümöket is felvonultat. A cirkuszi díszlet (HoresnyiBalázs) ajtóival, függönyeivel, „kirakat-pódiumaival" a célnakmegfelelôen funkcionál; a diszkréten festett és izzófüzérrel díszítettfaácsolat tetején – valódi cirkuszhoz illôn – ott a zenekar.Monori András zeneszerzônek és muzsikustársainak (FarkasZoltán, Kerek István) Balanescut idézô zenéje mintegy életrekelti a színpadot és a figurákat.Az elôadás nem akar több lenni annál, mint ami: cirkusz,vagyis élményeit szuggesztíven bemutató színház.SÁMÁN SZÍNHÁZ: PARALELLEPIPEDON(Millenáris Teátrum)ZENESZERZÔ: Monori András. ZENE: Farkas Zoltán, Kerek István,Monori András. JELMEZ: Velich Rita. DÍSZLET: Horesnyi Balázs. KELLÉK:Tölli Judit. FÉNY: Petô József/Szabó Péter. ASZSZISZTENS: Suhai Anna.DRAMATURG: Radnai Annamária. RENDEZÔ-KOREOGRÁFUS: MagyarÉva.SZEREPLÔK: Margitai Ági, Barna Gábor Botond, Bata Rita, DeákVarga Rita, Hajós Eszter, Lipka Péter, Magyar Éva, Szabó Réka.H. Orlóci EditA porondnégyszögesítése■TÁNCVARÁZSLATOK A CIRKUSZBAN ■Aharmadik évezred elsô tavaszán és ôszén Táncvarázslatok acirkuszban címen láthattuk a Nemzeti Táncszínház és aFôvárosi Nagycirkusz (FNC) közös produkcióját. Bár a szórólapolyan szenzációs élményt ígért, amelyet mindenkinek látnia kell, azalkotók egy nagyon is jól definiálható célcsoport igényeit vették figyelembe.Mint az olvasó bizonyára sejti: gyerekelôadásról van szó.Furcsa érzés kétezer gyerek közé csöppenni, különösen azFNC proxemikailag sajátlagos terében. Kezdés elôtt pár perccela római játékok atmoszféráját idézte az ütemes skandálás, hogy„kezdôdjön! kezdôdjön!" Az indulat és a hangerô érzékelésenyomán az ember elmélázhatott a gyermeki ártatlanság premisszájátmegkérdôjelezô Freudok (Sigmund és Anna) vagyGolding (A legyek ura) mély bölcsességén. Talán rettenetesek,talán angyalok, az biztos, hogy karácsony havának környékénszemünk fénye rendszerint a legszélesebb nyilvánosság érdeklôdésikörének középpontjába kerül. Az is biztos továbbá,hogy a gyereknek, a jövô társadalmi folyamatai letéteményeséneka szórakoztatása-mûvelôdése, vagyis „edutainment"-je amindenkorinál sokkal nagyobb és állandóbb odafigyelést igényelneés érdemelne.XXXV. évfolyam 2. számA gyerekkultúra egy szelete, a cirkusz olyan alapvetô viselkedésformákatmutat be és feltételez, olyan játékszabályok körvonalaitadja meg, amelyek az elsôdleges szocializációban meghatározófontosságúak. Képzeljünk el egy olyan világot, amelybôl kiveszetta cirkusz, majd néhány perc összpontosítással vegyükszámba azoknak a kifejezéseknek akár tucatjait, melyek okafogyottá,értelmezhetetlenné válnának. Olyan érzelmi intenzitású,átvitt értelmû szavak, szóképek válnának semmivé (a nekik megfelelôemóciókkal egyetemben), mint például a „kötéltánc" vagy a„zsonglôrködés" vagy a „(lepedô)akrobata", és ki-ki hosszasanfolytathatja a sort.Néhány szó erejéig talán érdemes kitérni a cirkusz társadalmipresztízsének kérdésére. Míg a klasszikus balett (követve és leegyszerûsítveNorbert Elias gondolatmenetét) a francia udvar ésa fényes arisztokrácia elkülönülésének demonstrálása céljábóljött létre, addig a körülbelül száz évvel késôbbi Philip Astley„Amphitheatre of Arts"-a, vagyis az elsô cirkusz a polgárság igényeinekkielégítésére szolgált, s eredetileg lovaglásoktatásbólfejlôdött ki, nagymértékben a sznobéria szolgálatában. Astleylondoni és párizsi épületének berendezése és díszítettsége felértaz operaházak gazdagságával, és csaknem egy évszázadon keresz-2002. FEBRUÁR ■ 3 9


TÁNCSZÍNHÁZPotor Kata, Novák Péter és Makovinyi TiborKorniss Péter felvételetül a cirkusz a nagyszínházakhoz hasonlóan elegáns és divatos helynek számított. Mamár nehéz elképzelnünk, hogy a XX. század elején Picasso és más avantgárd alkotóknagyon gyakran, hetente akár többször is elmentek a Cirque Medranóba, akárcsak atöbbi világváros mûvészei, arisztokráciájának és nagypolgárságának bohémabb tagjaia Renzbe (lásd Thomas Mann Buddenbrookját), a Carréba vagy Budapesten aWulffba, majd a Beketowba. Hogy Erzsébet királyné közismert ló- és cirkuszmániáját neis említsük.Nem lehet azonban elhallgatni azt sem, hogy a cirkusz társadalmi megítélése a baletthozviszonyítva mindig is nagyon ellentmondásos volt, nemcsak a kis vándorcirkuszkócerájoksilánysága, hanem a mûforma szublimálatlansága, partikularitása, vulgáristestközelisége, kiemelten pedig az állatidomítás és a bohóckodás miatt. Egy szó, mintszáz, a cirkusz végül az alsóbb néposztályok, a tömegszórakoztatás intézményeként szilárdultmeg, hogy aztán a XX. század utolsónegyedére a legkifejezettebb gyerekkulturálisintézménnyé alacsonyodjon (hahatalmi pozícióból nézzük) vagy lényegüljönát (ha a naivitást értékorientációnaktekintjük). A tradicionális cirkusz a romantikusés a groteszk konnotációival ma isváltozatlanul irritálja-vonzza mind az akadémikus,mind az avantgárd mûvészekegyes mértéktartó és mértékadó köreit.A „miért" kérdésére itt nem tudok megfelelni;azt hiszem, nagylélegzetû, diszciplináltvizsgálatokat érdemelne a témakör.A manézs az újkori cirkusz kialakulásábanmeghatározó lovasszámok miatt lettkör alaprajzú (és a szabvány szerinti tizenháromméter átmérôjû): a korai cirkuszmûsoroknakhozzávetôleg kétharmadalovas produkció volt, és ez az arány az1870-es évek után, a levegôszámok megjelenésévelegy idôben változott meg. A köralaprajzú játéktéren megszervezôdöttelôadás a legszembetûnôbben különbözikaz összes többi mûvészeti ágtól. Ez a térformaszinte automatikus természetességgeljön létre a megszokott hétköznapibólkizökkentô események, mondjuk, a balesetekköré csoportosuló bámészkodókalakzataként, sôt mintegy evolúciósan is:például a páviánok reggeli tanácskozásuksorán ezt a formát veszik fel. Hogy milyenérdemi befolyása van az átélt tapasztalatokkognitív és érzelmi minôségére a térfelhasználásbanbekövetkezô váltásnak, aztkiválóan mutatja a porosz utas oktatásirendszer osztálytermi elrendezésének átalakítása.A padsorokkal szemben elhelyezettkatedra a tanárból szinte törvényszerûenrigid, autoriter személyiséget farag,mert a kommunikáció csak rajta keresztülvalósulhat meg: akarja, nem akarja, ô az,aki irányít, fegyelmez, dönt. A körben elhelyezettasztalok viszont valamennyi résztvevôszámára biztosítják a kölcsönös figyelmet,illetve a beleélés lehetôségénekelemi feltételeit. A kerek asztal körül szükségszerûendemokratikus a légkör.A dobozszínház egyrészt elkülönült individuumokatfeltételez a nézôtéren, másrészta szereplôk izolációját a magasítottemelvényen. Az artistáknak nincs lehetôségüktiszta frontális megmutatkozásra,ritualizált pózokkal, a kiállások és komplementekívelt körbehúzásával, nagyobbmobilitással kell megakadályozniuk azt,hogy a hátsójuk kerüljön a látótér fókuszába,minden oldalról ki vannak téve azárgus tekinteteknek, nincs lehetôségükvisszahúzódni a kulisszába, a takarásba.Talán ezért is természetes, hogy oly gyakranmosolyognak, mely viselkedésformánakcsak egyik változata az úgynevezett„játékarc", a másik az alárendelôdés, a behódolásgesztusának kísérôje.4 0 ■ 2002. FEBRUÁRXXXV. évfolyam 2. szám


TÁNCSZÍNHÁZNincs persze itt mód a mozdulatok különbözôtípusainak szisztematikus számbavételére,de ehhez hasonló elemzéseklennének hivatottak kiépíteni egy olyantopológia fogalmi kereteit, amelyben amûvészeti kölcsönhatásokat és penetrációkatosztályozva meghaladhatóvá válhatnaaz akadémikus esztétika, illetve aposztmodern szövegorientáció uralta diskurzuskör.Ebbôl a szempontból a Táncvarázslatokatakár állatorvosi lónak is tekinthetjük.Mindenki, aki az analógiás (tehát nemdigitális) mûvészeti nyelvet vagy éppen atestnyelvet használja fel közvetítôként,észleli vagy érzékeli, hogy anakronisztikustevékenységet folytat, és ideálok utóvédharcaitvívja az uralkodó információsadás-vételi formák mindent magukba olvasztódiadalútjának ellenében. A néptáncnaksincs túl nagy perspektívája a globálisfaluban, legtekintélyesebb képviselôi isrákényszerülnek tehát arra, hogy jogosönvédelemként olyan segédeszközök éslehetôségek után kutassanak, amelyek atúlélési esélyeket növelik. A gyerekek a cirkusztélvezik, lehet vele próbálkozni. Nagyonjó helyen kereskednek, a cirkuszugyanis bô kétszáz évvel ezelôtt, már megszületésekora videoklip technikájánakmegfeleltethetô szerkesztési elvvel dolgozott,és az elsô pillanattól kezdve magáhozidomította és beolvasztotta a számáraemészthetô társmûvészeti formákat, atáncot, a némaképletet, megtalálta a legmegfelelôbbzenei formákat.Az autonóm mûvészetekkel szemben acirkusz óriási elônye, hogy nincs semmiféleetalon, amelynek alapján a hitelességetszámon lehetne kérni a produkciókon.Az egyes zsánerek (a mûfajok) azonbanalapvetôen meghatározzák annak a sztereotípiatárnaka körét, amelybôl ki lehetválasztani a megfelelô elôadásmódot: azóriáskígyóhoz szinte törvényszerûen egzotikuskosztüm-zene-tánc, a lasszóhoz„cowboyosság” dukál stb. Más esetekben,például a zsonglôrnél a választott rekvizitekhatározzák meg a stílust: a gentlemanzsonglôr szivardobozzal, keménykalapokkaldolgozik a húszas–harmincas évekhangulatát idézve, a tempózsonglôr általábanlatin-amerikai zenére, az erôzsonglôrcsupasz felsôtesttel, az esetek többségébenelôkerül az Aida Bevonulási indulója...És persze a komikum megjelenésimódjának típusai is jól osztályozhatók.Jól artikulált alapsémák ezek, melyeketa gyerek (és gyermeki énünk) élvezettelazonosít be, a cirkuszszámot szemiotikaimegközelítésben (P. Bouissac) a népmesékkelrokonítják. Az egyes mûsorokösszeállításánál évszázados hagyományokatalkalmaznak, ám a divatigényeketmaximálisan kiszolgálva. Kérdés, hogy ez a munkamódszer összeolvasztható-e szervesena néptáncnak egészen másfajta értékorientációjával. Kicsit az urbánus-népies ellentétetkellett a Táncvarázslatok címû elôadásnak feloldania, és a zenei anyagot illetôenegészen jól sikerült a kompiláció: a Radetzky-mars és a Fucik-féle Gladiátor-indulóharmonikusan olvadt be az archaikusabb dallamkincsbe.Érdemi részét tekintve színészek, táncosok, artisták produkcióiból állt össze a mûsor,éspedig így, külön-külön. Kitûnt ez akkor is, sôt akkor leginkább, amikor valamennyienegyszerre tartózkodtak a manézsban. A legtisztább munkát természetesen a néptáncosokhozták, két profi együttes, a Honvéd és a Budapest; a legtöbb szakmai és egyéb hibátpedig az artistaszámokban találtam. Nemcsak technikai hiányosságokra, igénytelenségregondolok, hanem olyasmikre, mint a világítástechnika kihasználatlansága, némelykosztüm rondasága (különösen a táncosok ízléses-szép ruháival egybevetve), meg mégolyan apróságokra is, hogy miért kell egy matinén a bûvésznek hosszú perceken keresztülcigaretta-variációkat elôadnia.A gyerekelôadáson fellépô színészeknek nagyon nehéz dolguk lehet, a Nagycirkuszbanpedig a kriminális hangtechnika mellett kiváltképp. Megoldhatatlan feladatnakbizonyult a kör belakása (hogy ne mondjam, négyszögesítése). A színpadon a fontosesemények a középpontban zajlanak, de a cirkuszban minden középen van. Én példáullemaradtam annak realizálásáról, hogy X idôponttól kezdôdôen álomról volt szó. A felvonultatottnépszokások értékeit, illetve hitelességét nem tudom megítélni. A szórólapszerint ugyanis itt megelevenedtek „a kárpát-medencei magyar népszokások legszebbés leglátványosabb változatai a decemberi regöléstôl a júniusi Szent Iván-éji tûzugrásig."A gyanúmat csak egyetlen mozzanat keltette fel: az, hogy túl sokan és túl hosszan, ráadásultúlságosan exponált helyeken, vagyis a mûsor legelején és legvégén jelentek mega tûznyelôk, pontosabban a tûz-hányók vagy -okádók. Ez a motívum a legtöbb cirkuszmûsorbanis elôkerül: a hirtelen beálló sötétséget óriási hangorkán, sikítás, fütty, lábdobogáskíséri, és a tûz a legatavisztikusabb borzongásokat kelti. De „népi" motívumkéntlehet-e vajon rekonstruálni? És szükség van-e rá? Nem ôszintébb-e a cirkuszi borzongásideológiamentes csupaszsága? A finálé után még – hab a tortán – tûzijáték iskövetkezett. Majdnem olyan olcsó, mint az augusztus 20-i.TÁNCVARÁZSLATOK A CIRKUSZBAN(Fôvárosi Nagycirkusz)FORGATÓKÖNYV: Foltin Jolán–Novák Ferenc. ZENE: Rossa László. DRAMATURG-SZÖVEGÍRÓ: KárpátiPéter. KOREOGRÁFUSOK: Zsuráfszki Zoltán, Stoller Antal, Szûcs Elemér.KÖZREMÛKÖDNEK: az Állami Artistaképzô Intézet növendékei, Budapest Táncegyüttes, GázsaZenekar, Bekecs együttes, Honvéd Táncszínház.SZEREPLÔK: Novák Péter, Makovinyi Tibor, Potor Kata.Szeretnénk Önt is olvasóink táborában üdvözölni, egy viszonylag szûk, ám rangos szellemi kör tagjaiközött. Szerzôink, akikkel a lap olvasása révén megismerkedhet, a kortárs irodalom, publicisztikaés grafika élvonalbeli képviselôi.Pénteken keresse az újságárusoknál, vagy fizessen elô az ÉS-re!Elôfizetési díj egy évre: 7894 Ft, fél évre: 4200 Ft, negyedévre: 2240 FtMegrendelem az ÉS-t…….......................pld.-ban..........................idôtartamra.Kérem, küldjenek részemre elôfizetési csekket.Név:……………………………….............................................................................................Cím:……………………………………...................................................................................................................................................................................................................................A megrendelô szelvényt kitöltve küldje vissza címünkre:1089 Budapest, Rezsô tér 15. Tel.: 303–9211, Fax: 303–9241XXXV. évfolyam 2. szám2002. FEBRUÁR ■ 4 1


VILÁGSZÍNHÁZKirály EditA teljesség: leltárÚ■PETER STEIN FAUST-RENDEZÉSE ■gy tûnik, a szöveghûség a legradikálisabb felforgató gesztus a kortárs színházban. Bizonyítékerre Peter Stein Faust-rendezése is, pontosabban annak fogadtatása. Hiába járt bea most elsô ízben teljes terjedelmében színre vitt Faust másfél év alatt három várost – az expószékhelyHannover után kilenc hónapig játszották Berlinben, majd szeptembertôl négy hónaponát Bécsben –, és hiába tölti meg hétvégérôl hétvégére a nézôteret, a sajtó egy része visszafogott, másrésze fanyalog: akinek nem nagyon muszáj látnia, maradjon inkább otthon.Christian Nickel (Plutosz) és Aom Flury (Kocsis)Más volna a helyzet, ha a rendezô alapjaiban forgatná fel a drámával kapcsolatos elképzeléseinket;ha – mondjuk – Faustot nô játszaná, esetleg hermafrodita, ha a szerepeketbábuk alakítanák vagy gyerekek, netán hajléktalanok, vagy ha a menny pirosra volna pingálva,és ráadásul elôadás közben az összes környékbeli gyár szirénája megszólalna, azazha a rendezô kellô eréllyel demonstrálná: valami eszébe jutott a darabbal kapcsolatban.Peter Stein mindezt nem tette, hanem a szövegegészet választotta rendezése vezérfonalául.S ezzel nehéz pályára állította saját vállalkozását. Hiszen a restaurátori gesztus mögöttóhatatlanul fölrémlik a tisztelt közönség legfôbb ellensége: a remekmû dögunalma.A Faust kétségkívül egyik jeles példája azon drámai emlékmûveknek, amelyeket – akárcsaka köztéri ércszobrokat – idôrôl idôre megkoszorúznak, hogy azután szépen, észrevétlentovább szürküljenek a mindennapokban. Erre predesztinálja nemcsak szerzôjénekszemélye, de az a mód is, ahogyan Goethe,aki jószerivel élete minden korszakábanlétrehozott egy-egy Faustot, a kész opusmagnumot egyenesen az utókorra hagyományozta,és néhány hónappal a halálaelôtt a nyomtatott elsô részt az épp befejezettkéziratos másodikkal együtt lepecsételvemég önmaga elôl is elzárta. De ami azirodalmi mûvet örökbecsûvé tette, korántsemöregbítette színpadi jó hírét. S bár adráma történetfilozófiai magja mélyen beépülta XIX. század irodalmi képzeletvilágába,laza dramaturgiája, furcsa figurái ésabsztrakt viszonyrendszere annál kevésbéillettek a XIX. századi színpadra. Pedig aFaust nem a magas kultúra gyermeke,ahogy nem volt az sem a XVI. századi népkönyv,sem Marlowe tragédiája. Goethe,meglehet, kora irodalmi és filozófiai magaslatairaemelte az ördöggel paktáló professzorkénszagú történetét, ám népszerûvébizonyosan nem tette.A nyomtatott papír és a színpad szükségleteiközötti megdöbbentô távolságotmi sem fejezi ki jobban, mint hogy még akor színházi konvencióihoz könnyebbenadaptálható elsô rész is több mint húszévet pihent, míg végre 1829-ben, Goethenyolcvanadik születésnapján a weimariszínház – az ünnepi kötelességnek engedve– megtartotta az ôsbemutatót.Majd ismét több mint húszéves pauza következettaz újabb premierig. A két résztegyütt 1876-ban mutatták be elôször, igaz,úgy meghúzva, hogy alig lehetett ráismerni.De miért lett volna az elôadás betûhû,amikor a vonatkozó közkeletû színházinézet szerint még a szerzô sem hittabban, hogy mûve elôadható? Hiába bizonygatjákalapos irodalomtörténészek,hogy valójában Goethe merészebben gondolkodotta weimari színháznál, a farsangifölvonulás kavalkádjába igazi elefántotképzelt, az Égei-tenger sziklás öbleibenjátszódó jelenet színteréül pedig valódiédesvizû tavat, továbbá hogy ha elôadhatatlantmondott is, úgy árnyalta: „szinte" –amikor szórakoztatásról van szó, kit érdekela filológia?Pedig a szöveghûség lehet akár a legradikálisabbértelmezési kísérlet motorja is.Nem ez volna az elsô eset a német színháztörténetében, amikor egy rendezô egy elhanyagoltvagy elfelejtett darabváltozatelôbányászásával újrateremt egy színházihagyományt. Ezt tette Peter Zadek például,amikor a nyolcvanas években elôszedteWedekind Lulujának ötfelvonásos „monstre"változatát, és ezzel hirtelen feledhetôvétette a Pandora-darabnak a századfordulószínpadi (és mindenekelôtt cenzori) igényeireszabott különféle változatait. Demonstre tragédia és monstre tragédia közöttis van azért különbség!A Faust minden tekintetben az emberpróbálódrámai szövegek sorába tartozik,4 2 ■ 2002. FEBRUÁRXXXV. évfolyam 2. szám


VILÁGSZÍNHÁZhiszen a több mint tizenkétezer soros drámátnehéz volna egy jól sikerült este részekéntelkönyvelni. S míg némely agyonidézettsorát jóformán lehetetlen újramondani,addig más szövegrészei mitológiaiszótár nélkül gyakorlatilag emészthetetlenek.Az egészet elôadni pedig valódi – spersze ennyiben is a Fausthoz méltó – istenkísértés.Aki pedig kísért, annak semmibe nemkerül mindjárt egy egész sor különbözôrendû és rangú mellékszenzációról gondoskodnia.S itt nem csak a sokat hangoztatottköltségekre, az elképesztôen bonyolultszínpadi masinériára gondolok, vagyarra, hogy Stein az elôadásra külön vándortársulatotverbuvált, amely fôként egészenfiatal színészekbôl és egy-két hírességbôláll; nem is a tizennégy óra tiszta játékidôre,amely szünetekkel együtt huszonkétóra; hanem legfôképpen arra, hogyugyan mikor volt a kedves nézônek módjamegtapasztalni az idô mértékeként a verssort,ráadásul mindjárt ezresekben számolva,szünetekben lapszélen böngészve,vajon a négyezredik sor táján járunk-e,vagy túl vagyunk a félidôn is? És ugyan mikorés hol nyílott ugyanennek a kedvesnézônek alkalma arra, hogy pult alól kapjonmaradék Faust II.-példányokat, mert ahelyszínen ingyen osztogatott narancssárgafüzetekbôl már a második nap nemlehet eleget kitenni az asztalra: nincs az amennyiség, ami el ne fogyna. Az emberek aszünetekben a Faust második részét bújják.Szögezzük le: van is miért.A drámai szöveg, amely itt másfél napalatt színné, hanggá, lendületté és színpadierôtérré lesz, képzeletbeli világok kapuitnyitogatja. Titokzatos gazdagsága furcsaösszevisszaságban tárul a nézô elé.Peter Stein nem próbálta e szövevényt belepréselnivalamely hagyományos drámaikeretbe, mindent színpadra állít; a darabzárványait, rejtélyes világszilánkjait, boszorkányszombatjait,kora némely túlbuzgóesztétáján gúnyolódó, a mai nézô számárajegyzet nélkül fölfejthetetlen tablóit éppúgy,mint Faust és Mefisztó örökzöldszópárbajait, s miközben láthatóvá teszi adráma szabálytalan körvonalait, tulajdonképpentizennégy órában újraírja egészhegy- és vízrajzát. Térképet rajzol, és nemmegvalósítási tervet. Kontinenseket építményekhelyett. Ami pedig kirajzolódik,nem a nagyszerû egész, hanem megannyijelentôségteljes töredék, rébusz, amely titokbanmegfejtésére utal, drága diribdarab.Ebben a drámában a történelem nem acselekményben elevenedik meg, hanembeleírja magát a színterekbe. Ennyiben valóbanhelytállónak tûnik Goethe diktuma,hogy tudniillik a Faust rom. A rom pedigWalter Benjamin megfogalmazásábanugyanazt a szerepet játssza a dolgok világában,mint az allegória a gondolatokéban:Ruth Walz felvételeiA második rész záróképemindkettô magán hordja az elmúlás kézjegyét. S e szignatúra éppúgy megkívánja az értelmezést,mint a megjelenítést.A figurák jelenetrôl jelenetre kénytelenek számukra ismeretlen alakok és alakzatok értelmétmegfejteni, miközben maguk is minduntalan új gúnyát öltenek. Jellemük azonbannem fejlôdik, lélektani realitásuk nincs. Archetípusok inkább, amelyek különbözô korokbanés összefüggésekben más és más alakban lépnek színre. A színen nem valóságos jellemekés helyzetek követik egymást, hanem allegorikus rejtvények. Stein sokféle lehetôséggelél, hogy kifejtse mondandójukat. Persze nem küld valódi elefántot a színpadra,és az Égei-tenger sem tó, csak egy mozgójárda, a kar pedig mozdulataival jelzi: ômost delfinraj benne. A Ferdinand Wögerbauer, Stefan Mayer és Moidele Bickel által tervezettlátvány fantasztikus, ámde takarékos, a képek rejtjelek, és a drámai szöveg révénárulják el értelmüket. Olykor egyenesen a színpadon, így például abban a jól ismert jelenetben,amikor Faust dolgozószobájában a pudliból, pontosabban a négylábú helyén felfúvódófekete göngyölegbôl kibújik, ami Faust szóhasználatában a pudli magvánakminôsül, vagyis az ördög. A magvas eb annak a világszemléletnek ideomatikus foglalata,amely még minden jelenséget valami maradandóhoz rendelt.Faust sem csupán valaki, egy egyetemi tanár, hanem „egész ember-lény". Azzá teszi,hogy az egész emberi világ megtapasztalásának vágya hajtja. A „Mutasd a fát, mely napontakizöldül!" kívánsága persze e tapasztalatéhség képtelen öncélúságára is utal. E vágya drámában ama teret és idôt átszelô mozgás formáját ölti, amelynek közkeletû neve utazás.Csakhogy ellentétben a XIX. század felfogásával, amely az utazást egyenlôvé tette atér horizontális meghódításával, Faust vándorlása egyszerre archaikusabb és modernebb;magában foglalja az alászállást-fölemelkedést és a képzeletbeli világokba helyezett kalandozástis. Hiszen Faust egyaránt leszáll az Anyákhoz és a görög mondavilágba.A fausti utazás ezért nem drámai egységet, hanem szériákat produkál, amelyeket legföljebbFaust személye fûz egésszé. Minden felvonás, minden szín csupán állomás e nagyszabásúútitervben. A teljesség itt leltár, a leltározás pedig a legköltôibb teendô. A leltárelemei Stein rendezésében a revü, az esztrád, illetve a látványszínház tradíciói menténszervezôdnek sorrá. A revü mint rendezôelv azonban nem rangsort, hanem változatosságotígér, és Stein valóban sokféle eszközzel dolgozik. Váltakoznak a színpadi technikák,stílusok, tradíciók. Drámai monológot revü követ, azt karnevál, a karnevált pedig párbeszédmontázs,majd kórusrész. Ami itt bizonyíttatik, nem több, és nem kevesebb, minthogy a Faust – talán éppen különös, nem klasszikus arányai miatt – pompásan elôadhatóa modern színház kínálta eszközökkel.Az elôadás két legszembetûnôbb sajátossága a tér és a társulat mozgatása. A színpaditér nem kínál egyetlen kitüntetett nézô- avagy középpontot, hanem folyamatosan osztódikés újraszervezôdik, hol kukucskáló színházra, hol arénára, hol pedig felvonulási útvonalraemlékeztet. Változik a szín, és ezzel párhuzamosan mozog a nézô is. Némelykor ajátéktér fokozatosan egymásba csúsztat két drámai helyszínt, máskor a nézô azon kapjamagát, hogy tömegjelenethez statisztál. Ezt a mozgalmasságot két nagy csarnok teszi lehetôvé,amelyek a nézôtribünök ide-oda tologatásával alakíthatóak. A tér és a nézô mozgásapedig mintegy leképezi a darab korokon és földrajzi távolságokon átívelô szerkezetét.Ugyanezt a problémát kell a szereplôk csoportosításában is megoldani. Mert mikéntmûködhet az a színpadi helyzet, amelyben bizonyos figurák tér- és idôbeli útjaik soránmindig ugyanazok maradnak, míg mások csupán jelzésekként tûnnek föl a színen? A FaustXXXV. évfolyam 2. szám2002. FEBRUÁR ■ 4 3


VILÁGSZÍNHÁZkét középponti figurája, Faust és Mefisztó például afféle antropológiai konstans; a világúgy vonul el elôttük – vagy fordítva: ôk rohannak úgy végig a világon –, hogy az alig változtatrajtuk; az ördög végül pontosan úgy foghatja szaván Faustot, ahogy az a paktumbanelôíratott. A kérdés Goethe számára nyilvánvalóan nem az volt, hogy miként teremthetômeg jellemüknek a polgári drámában elôírt egysége, hanem hogy milyen alakváltozatbanépíthetôk be a különféle játékszínek stílusközegébe. Ezért kell a germánMefisztónak rút Porkisszá változnia a görög mitológia világában.Nos, Peter Stein társulata éppoly gyorsan ölt új alakot, mint az a színházi tér, amelybenjátszik. A karból minduntalan kiválnak szereplôk, megnevesülnek, Margitot vagyMártát játszanak, majd betagozódnak a karba megint. Változik a képlet a darab két legfontosabbszerepénél: Faustot és Mefisztót két-két színész játssza. S minden jel szerintnem pusztán a darab hosszúsága okán. Az elv roppant egyszerû: az idôs Faust szerepébenBruno Ganz látható, a fiataléban Christian Nickel. Így a Margit-tragédiában nemegy idôsebb férfi okozza a fiatal nô tragédiáját, hanem egy vele egykorú. Csakhogy kettôjükszétválasztása a részletekben már nem megy ilyen könnyen. Christian Nickel isszínre lép ôsz fejjel, és Bruno Ganz is elmond egy monológot Margitról, ha a lány nemlép is fel e színben. De föltûnik e fausti páros másutt is, így az udvari farsangon BrunoGanz jeleníti meg Plutót, a gazdagság istenét, Christian Nickel pedig tékozló fiát, a költészetet.A Heléna-felvonásban Ganz megint csak Faustot, míg Nickel a fiát, Euforiontalakítja. Kár, hogy a két színész fajsúlya oly különbözô. Bruno Ganz szemmel látható fáradtságaellenére is nagy alakítást nyújt, míg mellette a tombolóan fiatal Nickel bizonysápadt.Nem így a két Mefisztó! Az ô viszonyuk semmiképp nem ragadható meg az idôs-fiatal,apa-fia dichotómiával. Robert Hunger-Bühler és Johann Adam Oest alkata merôben különbözô.Kettôjük egymás mellé rendelése azonban igazi nagy rendezôi húzás. Míg azelôbbi démoni és gépies, addig Oest csodálatos pojáca. Az ô puhány-ragacsos mozgékonyságahelyezi a komédiási trillákat arraa fantasztikus alap-alapra, amelyet Hunger-Bühlerrobusztus és rideg játéka teremtmeg. Kettôjük közül Hunger-Bühler az intellektuálisabb,ô tud úgy tagolni szavakat,hogy azok egyszeriben új jelentést nyernek,Oest viszont könnyedebb. A két Mefisztónem választható el egymástól, mert nincsegyetlen felvonás sem, amelyet bármelyikükegyedül játszana végig. Úgy lépnekszínre, mint egyazon princípium különfélealakváltozatai, s így végsô soron ugyanaztpéldázzák, amit a társulat többi szereplôje,csak még szembeötlôbben: a drámai figurákitt nem egyének és nem is alakok, hanemismétlôdô konstellációkban színrelépô alakzatok.A Faust 2001 végével feltehetôleg rövidebb-hosszabbidôre ismét a színpadi lomtárbakerül. Stein óriási seregszemléje,amely összehozta az Iffland-gyûrû jelenlegiviselôjét, Bruno Ganzot egy halomfôiskoláról frissen kikerült színésszel, talánlegendává lesz. Annyi azonban bizonyos,hogy a Faust-interpretációk ezentúlmáshonnan indulnak majd el.Kulturális szempontból San FranciscoAmerika egyik legeurópaibb városa, deitt is érvényes az amerikai színházra jellemzôkétarcúság: egyfelôl a kis pénzbôl összehozottavantgárd, kísérletezô kedvû, de gyakranamatôrnek ható elôadások, másfelôl a drága snem túlzottan magas színvonalú, általábanzenés-táncos szuperprodukciók. Az európaiszínjátszás (egyelôre még) valahol e két végletközött helyezkedik el, Amerikában viszont nagyonkevés produkció található a paletta közepén.Ez alól még San Francisco sem kivétel.Nánay BenceA pincér közbeszól■HAROLD PINTER: A SZOBA; AZ ÜNNEPLÉS ■A színházi élet polarizálódásának talánaz a legnyilvánvalóbb oka, hogy nagyonkevés színház rendelkezik állandó társulattal.Ez többé-kevésbé érthetô, hiszen kevésszínház engedheti meg magának azt aluxust, hogy egész évben fizessen egy társulatot.Másfelôl, ha minden egyes produkciónaknyereségesnek kell lennie, azgyakran a minôség rovására megy, de mindenképpena konzervatív játékstílus irányábaviszi el a színházakat, míg állandótársulatnál nem tragédia, ha évente egy-kétprodukció megbukik, ezért itt nagyobbtere van a kísérletezésnek.Az A. C. T. (American ConservatoryTheatre) a hatvanas években Amerika igenkevés állandó társulattal rendelkezô színházaiközé tartozott, de a nyolcvanas évekelején kénytelen volt feloszlatni csapatát.A befogadó színházzá alakult A. C. T. a városszívében, a Union Square mellett, a hírescable car útvonalától néhány lépésnyire,igen felkapott helyen található – ez is hozzájárult ahhoz, hogy a színház repertoárjakommercializálódott.Tavaly az A. C. T. újra társulati színház lett, igaz, egyelôre csak négy taggal. Az idôközbeneltelt két évtized alatt gyakorlatilag nem maradt professzionális társulati színházAmerikában, ott tehát ez a nálunk természetes formáció igazi különlegesség.Az A. C. T. szezonjának nyitó elôadása – Harold Pinter két egyfelvonásosa – egyértelmûüzenetet hordoz: nem a közvetlen profit, hanem a mûvészi színvonal számít.Persze nem kell önzetlen mûvészetpártolásra gondolni; mûvészi színvonal helyett talánhosszú távú profitot kellett volna írnom.A nyitó program – el kell ismerni – telitalálat. Az elsô és az utolsó Pinter-darab: A szobaés Az ünneplés. Az elôbbi kopár, szûk, klausztrofób, titokzatos világa és az utóbbi csillogó,ugyanakkor szánalmas rongyrázása ugyanazoknak a Pinter-alapképleteknek nyújt hátteret.E két egyfelvonásos így, együtt a Pinter-életmû keresztmetszetét adja, s éppen különbözôségükmiatt a drámaíróra jellemzô legfontosabb sajátosságokat emeli ki.Pinter számára A szoba 1957-ben a kiugrást jelentette, ma azonban már a késôbbi Pinter-drámákparódiájának hat: az író minden manírja megjelenik benne, méghozzá sûrített,kiélezett, eltúlzott formában. Pinter színmûveit gyakran olyan Hitchcock-filmhezszokták hasonlítani, amelynek utolsó tekercse elveszett. Ha ezt a véleményt elfogadjuk,akkor A szoba leginkább olyan filmhez hasonlít, amelybôl a tekercseknek több mint a felehiányzik, s még véletlenül sincs kettô, amely egymás után következne.A szoba szinte leplezetlenül parafrazeálja Beckett Murphy címû korai regényét: a fôhôsneka külvilágtól való félelmét s a szörnyû, de mégis védettséget nyújtó bezártságot. Ezekaz elemek Pinter egész életmûvén végigvonulnak, de soha olyan explicit formában nemérvényesültek, mint itt, ahol a külvilág, az ismeretlen a lehetô legkonkrétabban – mint aszobán kívüli tér – jelenik meg.4 4 ■ 2002. FEBRUÁRXXXV. évfolyam 2. szám


VILÁGSZÍNHÁZHasonlóan erôs, szinte eltúlzott az a mód, ahogy ebben a drámában Pinter az emberikapcsolatokat ábrázolja. Nála a kapcsolat mindig hatalmi játszmát jelent: uralkodást amásik személy felett, illetve totális kiszolgáltatottságot. Esetleg mindkettôt. Pinter figuráitvagy megalázzák, vagy ôk aláznak meg másokat. Gyönyörûen demonstrálja ezt Az eltûntidô nyomában pinteri átirata, amelyben a Proustnál szemlélôdô, a kapcsolatokonmindig félig kívül maradó Marcelt a hatalmi játszmák éltetik.A szobában is ezt az alapképletet látjuk. Bert hallgat, újságot olvas, tudomást sem veszRose-ról, aki viszont folyamatosan beszél, és kiszolgálja Bertet. Rose retteg a férfitól, ez arettegés hatja át szánalmas monológját. Bert viszont újra és újra megalázza a nôt. Szükségükvan egymásra: Rose-nak a rettegésre, Bertnek pedig arra, hogy valakit megalázhasson.Ez a pinteri alapképlet szinte mindegyik késôbbi drámájában visszaköszön, de sohanem ennyire lecsupaszított, vegytiszta formában.Az ünneplést – a londoni bemutató után – most elôször állították amerikai színpadra.Az A. C. T. még a hatvanas–hetvenes évek aranykorában jó kapcsolatokat épített kinéhány – leginkább brit – drámaíróval. Ez magyarázza, hogy például Tom Stoppard vagyPinter új darabjainak amerikai bemutatója rendszerint itt s nem a színház amerikaifôvárosában, New Yorkban látható.Jelenet Az ünneplésbôlAz ünneplés minden tekintetben ellentéte A szobának. Megkésett derû lengi be: illúziótlanvilágvégi nevetés. Két házaspár házassági évfordulót ünnepel egy elegáns vendéglôben;újgazdagok, s nagyon részegek. A szomszéd asztalnál egy harmadik párocska ül: a féltékeny,de hihetetlen érzelmi igényû Russell és a valaha férfifaló, mostanra kissé lehasználtSuki, akirôl kiderül, hogy régebben viszonya volt a mellettük dorbézoló Lamberttel.A párok ugyanúgy kínozzák egymást, mint a korábbi Pinter-drámákban: az író a legkisebbkétséget sem hagyja afelôl, hogy az ember és ember közötti kapcsolat nem lehet fájdalommentes.Míg azonban ezt a felismerést a korai mûvekben tragédiaként ábrázolta, itt illúzióvesztett,rezignált félmosollyal teszi ugyanezt. Persze, egymást kínozva is lehet néhányjó órája az embernek. Nincsenek igazi konfliktusok, konfliktuskezdemények vannak csak,melyek aztán maguktól elsimulnak. Russell bizonytalan és kissé kényszeredett féltékenységijelenete is hamar kollektív ivásba megy át. Suki bájai nem érnek meg egy összecsapást.Kézenfekvô a kései Pintert és a kései Jancsót párhuzamba állítani. Mindketten a komor,könyörtelen korai mûvektôl érkeztek el a csúfondáros, semmi reményt felmutatni nemtudó, de ugyanakkor ezen csak kacagni képes idôskori opusokig. Minden, ami a koraimûvekben tragikus volt, megmaradt, de ezeket a mozzanatokat valahogy már nemXXXV. évfolyam 2. számvesszük olyan komolyan. Van valami duchamp-iebben az attitûdben: „nincs megoldás,mivel nincs probléma.” Egyszerrelátjuk a figurák és a helyzetek reménytelenségét,s azt is, hogy ez a reménytelenségvégsô soron egészen élhetô.Az A. C. T. elôadásában ennek a kettôs,lebegtetett hatásnak nyoma sincs: kabarétlátunk, melyet néha megakasztanak odanem illô – pinteri – elemek. A rendezônô– Carey Perloff, aki a színház igazgatónôjeis – minden lehetséges eszközt megragadotta közönség szórakoztatására. EzAz ünneplés esetében kevésbé zavaró – legfeljebba mû bonyolultságából vesz el –,A szobát viszont súlytalanná tette. Ha máraz elsô percben azon nevetünk, hogy Rose(Diane Venora) fél Berttôl, akkor a kapcsolat– s a dráma – érdektelenné, tét nélkülivéválik. Ha Bert (Marco Barricelli) valóságosdúvadként jelenik meg, az szintén aRose–Bert-kapcsolat (vagy inkább játszma)lényegét trivializálja.Az ünneplés hálás alapanyag, nehéz elrontani.Egyaránt mûködik kabaréjelenetszerûnagy berúgásnak elôadva és hatbecketti figura minden reményen és fájdalmonréges-rég túl levô öntemetéseként.Vagy – s szerintem ez lenne a Pinterhezleginkább hû elôadásmód – akkor is, haötvözik e két megközelítést. Az A. C. T. akabaréverziót választotta.A díszlet a leghíresebb San Franciscó-iéttermek enteriôrjét idézi. Ez A szoba szûktere után jólesôen szellôsnek hat. Azelôadás legnagyobb értéke a színészi játék.Mindenekelôtt jól alkalmazzák a talán legjellemzôbbpinteri hatáselemet, a jelentôségteljeshallgatást. S ez nemcsak A szobaelfojtott, elharapott, szavak után kapkodócsendjeire igaz, hanem Az ünneplés hallgatásairais, amikor egyszerûen nincs mitmondani.Az ünneplés sok jó szerepe közül a leghálásabba Pincéré. Ô talán a darab legpinteribbfigurája. Mindig közbebeszél, gyönyörûmonológokat kerekít nagyapjáról,aki egyebek között T. S. Eliot, Al Capone ésFerenc József kebelbarátja volt. A monológokpersze senkit nem érdekelnek, senkinem is figyel rájuk, de ezek a hazugságbólés önámításból szôtt történetek kétségbeesettmenekülési kísérletek az egyedüllétbôl,s ennyiben a dráma többi szereplôjénekmagányát is visszatükrözik.Persze ezek a monológok ugyanakkorkomikusak is. S talán ez a dráma legfontosabbsajátossága, amely az A. C. T.elôadásában csak a Pincér (GregoryWallace) jeleneteiben vált érzékelhetôvé:a legkeserûbb jelenetek is mulatságosak.Egyszerre becketti komorságúak s bohózatszerûek.Egyszerre sírunk és nevetünk.És ez döntô változás a korai Pinterhezképest.2002. FEBRUÁR ■ 4 5


A 2001-es év (XXXIV. évfolyam)tartalomjegyzékeA Színikritikusok Díja 2000/2001 10/2CIKK, TANULMÁNY, ESSZÉ■ BÓKA B. LÁSZLÓZacc a kávéban 5/2(Helyzetkép a Színmûvészetin)■ CSÁKI JUDITVajúdnak a hegyek I. 1/2(A fôvárosi igazgatói pályázatok elsô fordulója)II.(A fôvárosi igazgatói pályázatok második fordulója) 2/2■ CSONT ANDRÁSAz értelem keresése 3/7(Botho Strauss: Kalldewey, Farce, Kamra)■ FÁBRI PÉTERIntézet, ami egyesület, avagy egyesület, 6/46ami nem intézet(Az ITI-rôl)■ FODOR GÉZAMég mindig a Kékszakállúról 9/7(Kovalik Balázs rendezése után)■ FORGÁCH ANDRÁSSzínházi típusú találkozások I. 6/2II. 7/2III. 8/2(A POSZT válogatójának naplója)■ JÁKFALVI MAGDOLNAKunst és haus 10/22(A Katona József Színház)■ KOLTAI TAMÁSMuzikális hibrid 9/20(A Miskolci Operafesztiválról)■ MEGYERI LÁSZLÓHa engem a fôpolgármester felkérne… 3/45(hogy legyek a Thália Színház igazgatója, akkor…)■ NAGY ANDRÁSMi és a teendôk 4/46(Az ITI-rôl két év múltán)■ NÁNAY ISTVÁNFesztiválról fesztiválra 9/25(Kisvárda – Pécs)■ STUBER ANDREAVíg esztendô 9/30(Évadtükör)■ SÜTÔ ANDRÁSRosszul játszik 2/30(Az átépített egri színházról)■ TARJÁN TAMÁSSzínház a maga helyén 8/15(A Radnótiról)■ TOMPA ANDREAA szövegalakítás módjai 11/8(Kortárs drámafesztivál Budapesten)KRITIKA■ BATTA ANDRÁSMa is remekmû 4/7(Petrovics Emil: C'est la guerre,Magyar Állami Operaház)■ CSÁKI JUDITA régi siker farvizén 1/26(Schwajda György: Himnusz, Új Színház)Tanult színház 2/21(Goldoni: Két úr szolgája, Szolnok)Kritikán aluli 3/20(Alan Bennett: Hölgy furgonban,Madách Kamaraszínház)Az öröm játéka 4/24(Anthony Shaffer: Mesterdetektív, Merlin Színház)Csak vagyunk 7/42(Peter Handke: Az óra, amikor semmit nem tudtunkegymásról, Katona József Színház)■ CSONT ANDRÁSKiskapu a Paradicsomba 2/8(Büchner: Leonce és Léna, Új Színház)Rendezô kerestetik 5/15(Puccini: Manon Lescaut, Erkel Színház)Mezítlábas lelkek 6/18(Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára,Magyar Állami Operaház)Marica és a furcsa lány 12/18(Kálmán Imre: Marica grófnô, Budapesti Operettszínházés Szolnok; Styne–Merill–Lennart: Funny Girl, BudapestiOperettszínház)■ FUCHS LÍVIALibikóka 3/29(Egyfelvonásosok, Budapest Táncszínház)A harmadik C. 5/42(Coda, TransDans)Mandarin – Bartók nélkül!? 7/35(A csodálatos Mandarin, Közép-Európa Táncszínház)■ HALÁSZ TAMÁSLeváltott szavak 1/29(Kocsák–Barbay: Az ember tragédiája,Magyar Állami Operaház)Porcukor a gépezetben 2/25(Prokofjev: Romeo és Júlia, Gyôri Balett)Hát igen, az életünk 3/31(Virtuális Édenkert, Dream Team Színház)Döntetlen 5/43(A párbaj, Andaxínház)Két együttes, hat koreográfia 6/36(Táncestek a MU-ban)Újak és újabbak 8/31(Fiatal koreográfusok estje)A rém álma 11/18(Nero, szerelmem, Nyíregyháza–Közép-Európa Táncszínház)Második nekifutás 12/32(Szarvasok háza, Sámán Színház)■ HEGYI RÉKAIsten kegyeltje 5/29(Peter Shaffer: Amadeus, Szatmárnémeti)■ HELMECZI HEDVIGNyugodtan, szomorúan, okosan 8/46(Márai Sándor: Kaland, Miskolc)■ HIZSNYAN GÉZADühöngô agresszivitás 11/24(Molière: Tartuffe, Komárom)■ KARSAI GYÖRGYMi lesz a kígyómarta hôssel? 1/14(Szophoklész: Philoktétész, Zalaegerszeg)■ KISS GABRIELLAKezdetben volt a kép 12/12(Bertolt Brecht: A szecsuani jóember, Vígszínház)■ KOLOZSI LÁSZLÓÍr krémlikôr 12/25(Marie Jones: Kövekkel a zsebében, Pesti Színház)■ KOLTAI TAMÁSNézd legott komédiának 1/27(Bozay Attila: Az öt utolsó szín,Magyar Állami Operaház)Izgi 2/16(Harold Pinter: A születésnap, Radnóti Színház)Kukorica Janus 3/23(János vitéz-variációk Kaposváron ésa Katona József Színházban)Agyagléggömb, avagy átok a divatra 4/27(Witoïd Gombrowicz: Operett, Kaposvár)Szentivánéji zene 5/23(Britten operája Szegeden és Shakespeare darabjaMarosvásárhelyen)Mab röpült át fölöttünk 6/30(Shakespeare: Romeo és Júlia, Atlantisz Társulat)Ne ölj! 7/17(Változatok a Bûn és bûnhôdésre, Vígszínház ésBudapesti Kamaraszínház)Ír út 8/44(Brian Friel: Philadelphia, nincs más út!, Kaposvár)„Szenvedsz, Ámen elvtárs?" 12/22(Jeles András: Szenvedéstörténet, Kaposvár)■ KOVÁCS DEZSÔA ripacs gyönyöre 1/12(Thomas Bernhard: A színházcsináló, Kamra)Sötét és vörös 3/16(John Webster: Amalfi hercegnô, Bárka Színház)Gyurikának még sokat kell tanulni 4/38(Pintér Béla: A sehova kapuja, Picaro–Szkéné Színház)Író a toronyban 5/38(Szomory Dezsô: Hermelin, Új Színház)Bébézés 10/36(Garaczi László: Csodálatos vadállatok, Zsámbék)Neonkeringô 11/22(Sarah Kane: Megtisztulva, Trafó,Kortárs Mûvészetek Háza)■ KÖRTVÉLYES GÉZAHagyományhû korszerûség 8/29(Csajkovszkij: A hattyúk tava, Magyar Állami Operaház)■ KUTSZEGI CSABACivil a pályán 12/28(62 nap – Halálútinapló, Természetes Vészek Kollektíva)■ LÔRINC KATALINMarguerite, Violetta és a többiek 2/24(Kaméliás hölgy, Pécsi Balett)A „királyi" balettbôl a MU-ba 4/34(Paradicsom?!, MU Színház)Csömör után 5/40(Lakoma, Compagnie Pal Frenak)E-tánc 7/44(e-motion, Mándy Ildikó és társulata)Csak vörös 11/20(Kék, vörös, KompMánia–Szkéné)Bartók-életrajz balettszínpadon 12/30(Concerto, Magyar Állami Operaház)■ MÁROK TAMÁSA kék nyakkendôs herceg kanapéja 10/37(Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára,Szegedi Szabadtéri Játékok)■ NÁNAY ISTVÁNAlantasok, gyász! 3/13(Heller–Mohácsi: Megbombáztuk Kaposvárt)És mégis, mégis… 4/31(Alkonyodó, Közép-Európa Táncszínház)Mroãek és Róãewicz 11/11(Özvegyek, Debrecen; Édenkert, Krakkó)Üldözöttek passiója 11/26(Visky András: Tanítványok, Debrecen)■ PÁLYI ANDRÁSHonnan a gonosz? 7/27(Mickiewicz: Ôsök, Beregszász)■ PERÉNYI BALÁZSHalott színház temetôben 12/19(1003 szív, avagy töredékek egy Don Juan-katalógusból,Mozgó Ház Társulás)■ SÁNDOR L. ISTVÁNA káoszba hullott világ terhe 1/23(Akutagava–Müller Péter: A vihar kapujában,Nyíregyháza–Thália Színház)Egyszerû emberek 2/11(Arthur Miller: Pillantás a hídról, Pécs)Lebovics átváltozásai 6/27(Kornis Mihály: Halleluja, Nyíregyháza)Eredeti másolat 7/30(Csíksomlyói passió, Madách Színház)Háromból egy 8/35(Gorkij: Éjjeli menedékhely, Új Színház, Gyôr, Pécs)„Halállal vemhes szigorúság" 10/30(Szophoklész: Antigoné;Janusz Gïowacki: Antigoné New Yorkban;Roman Sikora: Takarodj, Antigoné!, Zsámbék)■ STUBER ANDREAKilincs nincs 1/10(Békés Pál: Tévé–játék–, Debrecen)A halott asszony visszatér 3/25(Euripidész: Alkésztisz, Ódry Színpad)Fekete – igen, fehér – nem 4/18(Füst Milán: Boldogtalanok, Békéscsaba)Szegény gazdagok 5/36(Molnár Ferenc: Olympia, Játékszín;Márai Sándor: Kaland, Piccolo Színház)Ki nô ki? 6/25(Spiró György: Az imposztor, Sopron)4 6 ■ 2002. FEBRUÁRXXXV. évfolyam 2. szám


Vissza a természetbôl! 7/32(Michael Mackenzie: Elôhívás, Bárka Színház)Szürke 12/22(Szép Ernô: Vôlegény, Kaposvár)■ SZÁNTÓ JUDITEgy bolond nap Orgonéknál 1/8(Molière: Tartuffe, Katona József Színház)Habent sua fata 2/12(O'Neill: Amerikai Elektra, Budapesti Kamaraszínház)Tetten ért mókusmadár 3/18(Ibsen: Nóra, Vígszínház)Bolondok gondolája 4/12(Ben Jonson: Volpone, Radnóti és Thália Színház)Jasszok ég és föld között 5/33(Molnár Ferenc: Liliom, Ódry Színpad és Krétakör Színház)A tetszésen túli színház 6/28(Euripidész: Bakkhánsnôk, Kamra)Középszer 8/42(Ödön von Horváth: A Szépkilátás, R. S. 9)A francia Kean 11/28(Eric-Emmanuel Schmitt: Frédérick,Budapesti Kamaraszínház)Fókuszban a fordítás 12/6(Martin McDonagh: A kripli, Radnóti Színház)Alceste a senkiföldjén 12/27(Molière: A mizantróp, Új Színház)■ SZÛCS KATALINThália papjai a szószéken 1/22(Bornemisza Péter: Magyar Elektra, Eger)■ SZÛCS MÓNIKAA földre hullott angyal és a többiek 11/14(Éjféli maraton No. 1–7., Ladányi Andrea és együttese)Kutyák, istenek, emberek 12/5(Háy János: A Gézagyerek, Debrecen)■ TARJÁN TAMÁSRicsi 1/17(Shakespeare: Harmadik Richárd, Karinthy Színház)Öntemetés 4/15(Raymund Fitzsimons: Edmund Kean, Thália Színház)Mérgesgáz 4/25(Thomas Bernhard: Nyugállomány elôtt,Budapesti Kamaraszínház)Édesbú 6/32(Tennessee Williams: Üvegfigurák, Madách Kamaraszínház)A kommersz, ha csálé 7/33(Füst Milán: Máli néni, Radnóti Színház)Majd csak lesz valahogy 8/47(Bogusïaw Schaeffer: Kacsa, Thália Színház)Majd a moziban 11/29(Egressy Zoltán: Kék, kék, kék, Bárka Színház)Kis ibolyák, elsô követei a jó tavasznak 12/9(Mácsai Pál–Guelmino Sándor: Mi újság, múlt század?,Madách Kamara Színház)■ TOMPA ANDREAA birsalma szaga 2/20(Örkény István: Tóték, Pesti Színház)A régi és új igazgató esete a színházfenntartóval 3/21(David Hirson: La bête, Kecskemét)Horror poeticus 4/20(Zalán Tibor: Halvérfesték, Stúdió K.)Szó/kép 5/30(Peter Shaffer: Amadeus, Komárom)Összeforr-e? 7/20(Arthur Miller: A salemi boszorkányok, Zalaegerszeg,Krétakör Színház)Kívül, belül 7/42(Brjuszov: Tüzes angyal, Budapesti Kamaraszínház)Bizet a fülbe 10/26(Georges Feydeau: Bolha a fülbe, Új Színház)■ TÓTH ÁGNES VERONIKATündérvilág és rántotthús-szagú realizmus 10/40(Carl Orff: Carmina burana;Bartók Béla: A fából faragott királyfi,Szegedi Kortárs Balett)Álommásolatok 12/35(Díva; Álom, L. A. Dance Company)■ URBÁN BALÁZSA legenda és a konzerv 1/20(Csányi János: A játék, Bárka Színház)Gyûlöl, de szeret 2/15(Molière: A mizantróp, Kolozsvár)A másolat módosulásai 3/27(Jean Genet: Cselédek, Pesti Színház)Vállalkozók, maffiózók, áthallások 4/10(Brecht–Weill: Koldusopera, Katona József Színház)Jutalomjáték? 5/26(Peter Shaffer: Amadeus, Szolnok, Szatmárnémeti)Modern klasszikus? 6/23(Katona József: Bánk bán, Kecskemét)A nap és az árnyék 8/46(Molière: Don Juan, Kaposvár)Ír és más clownok 12/18(Szeredás András–Fodor Tamás: Marcello és Camillo,Stúdió K.)■ ZALA SZILÁRD ZOLTÁNKortársunk, Rigoletto 5/18(Verdi operája az Erkel Színházban, Pécsett és Miskolcon)■ ZAPPE LÁSZLÓCivilizációs kellékek erdejében 1/19(Shakespeare: Szentivánéji álom, Debrecen)Évfordulós bemutatók 2/18(Vörösmarty Mihály: A bujdosók, Térszínház;Csongor és Tünde, Magyar Színház)Leporolható? 4/17(Katona József: Bánk bán, Eger)Legenda a kitaszítottságról 6/34(Tolsztoj–Rozovszkij: Legenda a lóról, Veszprém)A tan és a mese 7/25(Lessing: Bölcs Náthán, Pesti Színház)Ki az erôsebb? 8/40(Goldoni: Mirandolina, Zalaegerszeg;Két úr szolgája, Nyíregyháza)Lényegében igénytelen 12/24(G. B. Shaw: Sosem lehet tudni, Madách Színház)INTERJÚ■ BÉRCZES LÁSZLÓBefejezetlenül K/27(Beszélgetés Johan Simonsszal)■ BÓTA GÁBORAz archaikus és a giccs elegye 4/40(Beszélgetés Pintér Bélával)■ DOROGI KATALINTánc és kenyér 2/27(Beszélgetés Robert Northszal)■ J. GYÔRI LÁSZLÓVerdi és a fémlétra 9/2(Beszélgetés Gyôriványi Ráth Györggyel)■ KOLTAI TAMÁSHagyományok és szélsôségek K/1(Beszélgetés Zsámbéki Gáborral)Kivonulás vagy bevonulás? 11/2(Beszélgetés Halász Péterrel és Jeles Andrással)■ KOVÁCS DEZSÔMost kedvezô a csillagok állása 8/12(Beszélgetés Eszenyi Enikôvel)■ KUTSZEGI CSABAApám és anyám is értse 8/24(Beszélgetés Seregi Lászlóval)Albérlôként az Operában 9/16(Beszélgetések a Magyar Nemzeti Balettrôl)■ LAKOS ANNAEgy autodidakta pályája K/12(Beszélgetés Roger Planchonnal)A források körül K/23(Beszélgetés Cătălina Buzoianuval)■ LÔRINC KATALINÜnnep sirámokkal 1/36(Beszélgetés a negyvenéves Pécsi Balettrôl)■ NÁNAY ISTVÁNSzületésnapodra 6/41(Beszélgetés Regôs Pállal)Író, tanár, rendezô, színész 7/12(Beszélgetés Gosztonyi Jánossal)A koreográfus-rendezô 7/38(Beszélgetés Horváth Csabával)■ PÁLYI ANDRÁSOperett-e az Operett? 4/29(Beszélgetés Rita Gombrowiczcsal)■ TOMPA ANDREAEgy amerikai (dráma) Kelet-Európában 3/33(Beszélgetés David Hirsonnal)A civil színész K/8(Beszélgetés Eimuntas Nekrošiusszal)Idôben K/43(Beszélgetés Lev Dogyin munkatársaival)Stílus és nagytakarítás 12/37(Beszélgetés Jorma Uotinennel)■ TÓTH ÁGNES VERONIKAMa más nyelvet beszélünk 9/12(Beszélgetés Kovalik Balázzsal)■ TÖRÖK TAMARA„Megjött a mozi" 3/35(Beszélgetés Stefano de Lucával)Szószínház, képekkel K/34(Beszélgetés James Macdonalddal)■ UNGÁR JÚLIAPermanens forradalom K/30(Beszélgetés Thomas Ostermeierrel ésMarius von Mayenburggal)■ VÁRADI JÚLIACentrumban a Nap K/38(Beszélgetés Klaus Emmerichhel)■ VARGA SÁNDOR MÁRTONHarapás nélkül nincs mûvészet 1/32(Beszélgetés Barbay Ferenccel)■ VIRÁG KATALINJáték volt az életem 4/2(Beszélgetés Avar Istvánnal)SZÍNÉSZEK, SZEREPEK■ HALÁSZ PÉTERÉvek Kari Györgyivel 3/40Vajdai Vilmos mennyországa 7/45(Techno-varieté a Trafóban)■ NÁNAY ISTVÁNSzínészi pillanatok 10/44(Stohl András, Murányi Tünde, Magyar Attila, Bandor Éva,Keresztes Sándor, Molnár Erika és Lázár Kati alakításairól)MAGYAR SZÍNHÁZTÖRTÉNET■ BÉKÉS FERENCMinden hígul 10/28(Beszélgetés Ruttkai Évával – 1985-ben)■ BÉRCZES LÁSZLÓHunyász 11/31(Hunyadi László [1951–2001])■ Egy barátság naplójegyzetei 1/40(Mensáros László levelei Heimann Ildikóhoz)■ GOTHÁR PÉTERT és H 8/22(Temessy Hédirôl, de inkább Neki magamról)■ NÁNAY ISTVÁNTöredékek egy színészemberrôl 2/33(Soltis Lajos [1950–2000])■ NOVÁK ESZTERAdd tovább… 2/32(Prókai Annamária [1963–2000])■ RAJK LÁSZLÓA megismételhetô csoda 9/46(Vayer Tamás emlékére)■ SAS GYÖRGYNyolcvan év 3/39(Bozóky István születésnapjára)■ TARJÁN TAMÁSA Nemzet plebejusa 3/2(Sinkovits Imre [1928–2001])■ TROKÁN PETERA horgászok temették el 2/35(Hankó Attila [1961–2000])VILÁGSZÍNHÁZ■ BÉKÉS PÁLLakoma után K/25(Hangok, Theatergroep Hollandia)■ CROYDEN, MARGARETAz a bizonyos ösvény 12/2(Beszélgetés Peter Brookkal)■ CSÁKI JUDITEnyém, tied, övé K/39(Csehov: Cím nélküli darab, Malij Tyeatr, Szentpétervár)■ EÖRSI ISTVÁNA színházról és a pálinkámról K/48(Az uniofesztiválról)■ FARKAS BOGLÁRKARobbanás 9/42(Greco–Scholten: Double Points, Trafó,Kortárs Mûvészetek Háza)■ FEKETE VALIZingaro, avagy a szabadság mítosza 5/45(Lovak, emberek, rítusok)■ FORGÁCH ANDRÁSLángoló trón, dermesztô hideglelés K/5(Shakespeare: Hamlet, Meno Fortas, Vilnius)Vérben fürdô Liliom 11/32(A 38. Theatertreffen)■ HALÁSZ TAMÁSFiat piscis 4/35(Repülô hal; A szentek fáradtsága, Vera Sander Art Connects)XXXV. évfolyam 2. szám2002. FEBRUÁR ■ 4 7


SummaryThe issue opens with two groups of contributions centred on two important new productions. The first is Saint Georgeand the Dragon, a poetic-philosophical play by the great poet Sándor Weöres, presented at the Katona József Theatre. Wepublish a review by Andrea Tompa, the analysis of Csörsz Khell’s set design by András Török and the appreciation ofactress Mari Törôcsik’s Queen Inganga by Dezsô Kovács. As for the second production, Shakespeare’s King Lear at theComedy Theatre, we offer a review by Tamás Koltai, while István Nánay talked to guest-director Gábor Tompa, artsmanager of the Kolozsvár/Cluj Hungarian State Theatre (Rumania).Other reviews of the month are by Tamás Tarján, Judit Szántó, László Zappe, Balázs Urbán and András Csont; theywrite on Shakespeare’s A Winter’s Tale (Hungarian Theatre of Pest), Gerhart Hauptmann’s Rats (Radnóti Theatre), twoadaptations of Milán Füst’s novel: The Story of My Wife, the first at Tatabánya’s Jászai Mari Theatre, the second – anautonomous version by László Darvasi – at Kaposvár, András Forgách’s play inspired by Jean Cocteau’s Les Enfants terribles(Szolnok) and Szabolcs Fényes’s musical comedy, The Dog Who Was Called Mr. Bozzi (Operetta Theatre).A group of short reviews follow: György Karsai, Tamás Koltai, Judit Csáki, Balázs Urbán, Andrea Tompa, and AndreaStuber saw for us Goldoni’s The Mistress of the Inn (Szolnok), Ken Ludwig’s Leading Ladies (Kaposvár), Zoltán Egressy’sThe Portuguese (Szeged), Alex Koenigsmark’s Good-Bye, My Darling (Zalaegerszeg), Sïawomir Mroãek’s Karol (HungarianState Theatre, Kolozsvár/Cluj) and Hašek’s Svejk as adapted by E.F. Burian (Veszprém).In our sections devoted to modern dance Csaba Kutszegi talks to Jolán Török, manager of the newly establishedNational Dance Theatre; Boglárka Farkas saw Parallelepiped, a production by the Shaman Company at the MillenaryTheatre, while Edit H. Orlóci reviews The Magic of Dance, a coproduction by the National Dance Theatre and theMunicipal Circus.In our column on world theatre, Edit Király reviews director Peter Stein’s famous version of Goethe’s Faust, whileBence Nánay saw two plays by Harold Pinter – The Room and Celebration – at San Francisco’s American ConservatoryTheatre.In a supplement we publish the complete index of our 2001 issues.Playtext of the month is one of the plays reviewed in this issue, i.e. Les Enfants Terribles by András Forgách, based onCocteau’s novel.HELYESBÍTÉSElôzô számunk Nagy ôszi mozgássorozat címû cikkének a Cyber gésákról szóló részében egy mondattévesen jelent meg. A helyes szöveg: Csabainál a tömzsi, apró termetû s mai szemmel esetlennek tûnôruhákat viselô Stein és Toklas sudár, modell alkatú bombázó.■ IRMER, THOMASA modernség múzeumában 4/43(Peter Stein Faustja Berlinben)■ JÁKFALVI MAGDOLNAAz én Planchonom K/10(Csehov: Hattyúdal, TNP, Villeurbanne)■ KOLTAI TAMÁSTermelési dráma K/32(Shakespeare: A vihar, RSC, London)Hang és kép 9/44(Taorminai villanások)Chips with everything 11/38(Salzburg 2001)Biciklik – és mennyi szerelem! 12/41(Dogyin Sirálya és a Tízparancsolat apalermói uniófesztiválon)■ KOZMA RYTOH GYÖRGYEgy tolmács jegyzetfüzetébôl K/17(A tel-avivi Kámeri Színházról)■ 90-es évek: illúziók és realitás 2/41(Andrea Valean–Goran Stefanovski–Nenad ProkićKelet-Európáról)■ KRÁL, KARELEgy rendezô emlékére 9/38(Petr Lébl)■ LELKES PÉTERGrazi jelentés 2/22(Esterházy Péter: Búcsúszímfónia)■ MÁRTON LÁSZLÓLevél a szerkesztônek K/28(Marius von Mayenburg: Paraziták, Schaubühne, Berlin)■ NAGY ANDRÁSA lencse K/19(Carlo Gozzi: Turandot, Bulandra Színház, Bukarest)■ NÁNAY ISTVÁNIdeje a békességnek 9/40(Izraeli Kibuc Együttes: Aide Memoire)■ NOVÁK JÁNOSSvéd út 12/44(Északi gyerekszínházak az ezredfordulón)■ REMBOWSKA, ALEKSANDRAHét nap Budapesten K/50(Az uniófesztiválról)■ SZÁNTÓ JUDITHaszon nélkül, élvezet nélkül K/14(Hanoch Levin: Rekviem, Kámeri Színház, Tel-Aviv)■ TARJÁN TAMÁSBrecht-filter K/35(Brecht: Galilei élete, Düsseldorfer Schauspielhaus)■ TOMPA ANDREASzemélyesen 11/45(Aranymaszk fesztivál, Moszkva)■ UPOR LÁSZLÓÉs mi, angolok hova álljunk? 2/37(Londoni esték)■ URBÁN BALÁZSA lét elviselhetetlen mindennapisága 9/35(Örkény István: Macskajáték; Csehov: Ivanov,Divadlo Na zábradlí)■ VISKY ANDRÁSA bölcsesség színháza 9/47(Vlad Mugur)■ GAJDÓ TAMÁSA meghallgatott ember 6/47(Bérczes László: Talált ember – Kovács Lajos)■ Vélemények a Katonáról K/46(Thorsten Mass, Ivica Borban, Eli Malka, Stefano de Luca ésHelga Stöhr-Strauch a Katona József Színház elôadásairól)■ ALBERT MÁRIAA Tavaszi Fesztivál programjáról 3/48(Beszélgetés Zimányi Zsófiával)■ BÉKÉS PÁLTévé–játék– I.■ BEREMÉNYI GÉZAShakespeare királynôje X.■ EGRESSY ZOLTÁNKék, kék, kékIII.■ GARACZI LÁSZLÓ–TOEPLER ZOLTÁNBrahms és a macskákXII.■ KÁRPÁTI PÉTERMr. Carter, avagy végsô leszámolás dr. Quartzcal II.■ LILLO, GEORGEElmerick, vagy az igazság diadalaIX.(Fordította: Mann Lajos)■ LITVAI NELLIA lovaggá ütött vándorIV.■ VARSA MÁTYÁSTin és Puttó Li-Potban V.■ VISKY ANDRÁSTanítványokSZEMLEINFORMÁCIÓ, VITADRÁMADRÁMABEVEZETÔXI.■ MANN LAJOSGeorge Lillo és az „Elmerick"IX.■ TOMPA GÁBORPontosság és reményXI.(Támpontok Visky András drámájának értelmezéséhez)4 8 ■ 2002. FEBRUÁR XXXV. évfolyam 2. szám

More magazines by this user
Similar magazines