SZÁRNYALNAK

Megismerni a másikat, megismerni a világotKEPES ANDRÁS KULTÚRÁRÓL, MÉDIÁRÓL, SZAKEMBERKÉPZÉSRÔLSzó nélkül, kultúrák közti kommunikáció címmel tartott elôadást Kepes András,a Berzsenyi Dániel Fôiskola címzetes fôiskolai tanára a Kommunikáció ésMédiatudományi Tanszék nyílt napján. Ennek kapcsán beszélgettünk vele kultúrákról,kommunikációról, a média helyzetérôl és a kommunikációs oktatáslehetôségeirôl.– Gyermekkorát három kontinensentöltötte. Befolyásolta-e a szokásait,hogy ilyen sokféle kultúrával találkozott?– A nyolc általánost három országban,három nyelven végeztem. Szüleim, akikdiplomaták voltak, Libanonban és Szíriábanis dolgoztak, egy évet Bejrutbanjártam iskolába. Késôbb, mikor 8. osztályoslettem, Dél-Amerikába költöztünk,a középiskolás éveimet zömébenArgentínában töltöttem. Tulajdonképpenmár kiskoromban meg kellett tanulnom,hogy az ember miként kötkapcsolatot különbözô kultúrákkal.– A „kapcsolatkötés”gyermekkorbanaztán oly jól sikerült, hogy a munkájaegy részét is kultúrák kutatására fordítja.A Világfalu forgatása idején megfordultak– egyebek mellett – Peruban.Az ottani indián közösség egyáltalánmutatott-e hajlandóságot az európaigondolkodásmód megismerésére?Kölcsönös volt az érdeklôdés?– Nem nagyon, inkább mi próbáltunkmeg alkalmazkodni, mert mi voltunkkíváncsiak rájuk. Ha ôk jöttek volnaMagyarországra, akkor nyilván a mikultúránk is jobban hatott volna rájuk.Ugyanakkor azzal is tisztában kell lenni,hogy a forgatás során csak egy rövididôt töltöttünk valamennyi helyszínen,és ilyenkor, mivel mi voltunk akérdezôk, nem sokat mutattunk megaz európai gondolkodásmódból.– Azon népek közül, ahol jártak a forgatásidején, melyik kultúra volt a legbefogadóbb,és melyik a legelutasítóbb?– A legtávolságtartóbb – annak ellenére,hogy a szigetországiak sokkal közelebbengedtek magukhoz, mint ahogyazt gondoltuk volna – a japán kultúravolt. Természeti népeknél (Peru, Mongólia)is jártunk, ahol még élnek a régiszokások és hagyományok. Ezek a kultúrákelsôsorban azért tudták megôrizniévszázados hagyományaikat, mert „bezárkóztak”a külvilág elôl. Ugyan megmutattákmagukat nekünk, megengedték,hogy belekukkantsunk az életükbe,de azért kultúrájuk igazi mélyét mi semláthattuk. Nekünk azonban a felszín isérdekes volt, mert egy utazó ezekbôl atapasztalatokból tud – vagy legalább ispróbál meg – következtetni bizonyosmélyebb tradíciókra, kulturális sajátosságokra.– A kulturális sajátosságnál maradva.Ha külföldieknek készítené el a Világfalucímû sorozatot, hol kezdené azidegenvezetést Magyarországon?– Elôször valószínûleg megmutatnámnekik Budapesten az Andrássy utat, elmesélnéma történetét, mondjuk a Hôsökterétôl az Oktogonig. Ez azért érdekes,mert a Hôsök terén járva meg lehetnenézni a magyar királyokat és hôsöket,lehet beszélni a millenniumról ésa századforduló körüli fellendülésrôl.Elhaladnánk az Andrássy út 60. elôtt,ahol az ÁVH központja volt, amit a Gestapotólörökölt. Tehát már ezen a szakaszonrengeteg mindent meg lehetnemutatni a magyar történelembôl, a magyargondolkodásból és kultúrából.Ezen felül pedig nyilván megpróbálnékelmenni olyan helyekre, ahol még élneka magyar népszokások, és hagyományok,de felkeresném azokat a városokatvagy területeket is, ahol gazdaságifellendülés tapasztalható.– Elképzelhetônek tartja, hogy a Világfalutoleranciára nevelhetett? Vajona magyar társadalom a sorozat hatásárakönnyebben el tudja fogadni amásik embert?– Volt egy ilyen rejtett célja a mûsornak.Azt gondolom, hogy ha sikerülnepicit emberközelbe hozni és megértetni,hogy különbözô értékrendek léteznekegymás mellett a világban, és hogyezek nem feltétlenül értékesebbekvagy értéktelenebbek, legfeljebb másmilyenek,akkor talán megtanulnánktisztelni a másfajta kultúrákat is. Nemcsaka távoli kultúrákkal nem tudunkmit kezdeni, hanem azt sem értjük,hogy a szomszédban mi történik. A sajátkultúránkkal, a közvetlen környezetünkkelsem vagyunk tisztában. Nem ismerjüka hazai kisebbségek szokásait,és azt se értjük, mi a baja velünk a sze-FOTÓ: Mészáros Zsolt8