Közjegyzők közlönye 2011. 4. szám - Magyar Országos Közjegyzői ...

mokk.hu
  • No tags were found...

Közjegyzők közlönye 2011. 4. szám - Magyar Országos Közjegyzői ...

2011. 15. ÉVFOLYAM • LVIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁMKÖZJEGYZŐKKÖZLÖNYETARTALOMJEGYZÉKMegkövetelhető-e az állampolgárság aközjegyzői szakma gyakorlásához?Dr. Imre Miklós, Korom Ágoston 1Öröklésjogi kérdések az Európai UnióbanDr. Kőfalusi Eszter 11Közjegyzői okiratok záradékolása a bíróságigyakorlatban Dr. Mikó Ádám 32A konzuli tisztviselő és a tiszteletbeli konzulitisztviselő konzuli okirat készítési és konzulitanúsítvány kiállítási tevékenységérőlDr. Horváth Szováti Kinga 60A közjegyzői gyakorlatot érintő jogiesetek 79Nemzetközi sajtószemle 86Szakmai sajtófigyelő 91MOKK A MAGYAR ORSZÁGOS KÖZJEGYZŐI KAMARA SZAKMAI FOLYÓIRATA


Megkövetelhető-e azállampolgárság a közjegyzőiszakma gyakorlásához?KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYE1Észrevételek Pedro Cruz Villalón FőtanácsnokC-47/08 ügyben készített indítványáhozBevezetésAz Európai Bizottság a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereseteivel annak kimondásátkérte az Európai Bíróságtól, hogy a néhány tagállamban a jelenlegi formában gyakoroltlatin típusú közjegyzői tevékenység a letelepedés szabadsága alá tartozzon. Ennekalapján és arra figyelemmel, hogy a közjegyzői feladatok nem tartoznak a közhatalom gyakorlásáhozkérte a Bizottság a Bíróságot, az előzőekben említett döntés meghozatalára.Az Európai Bíróság, a Belga Királyság, a Francia Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség,az Osztrák Köztársaság, és a Német Szövetségi Köztársaság, valamint a GörögKöztársaság ellen indított ügyeket egyesítette. Véleményünk szerint ebben az ügyben aBíróság az EK 43. és az EK 45. cikk első bekezdésével kapcsolatosan eddigi leglényegesebbértelmezésével néz szembe. Az eddigi bírósági gyakorlat alapján – mint ahogy arraaz ügyben készített indítványában a Főtanácsnok is felhívja a figyelmet – annak eldöntése,hogy egy tagállam megkövetelheti-e saját állampolgárságát egy szakma gyakorlásához,olyan állásokkal kapcsolatban merült fel, amelyekben a közhatalom gyakorlása csakmarginálisan jelent meg.Az európai jog autentikus értelmezésének monopóliumával az Európai Bíróság rendelkezik.A bíróság joggyakorlata – mint azt részletesen kifejtjük majd a következőkben –jelentős bizonytalanságokat mutat.Ez részben abból ered, hogy az Európai Bíróság eddigi joggyakorlata az európai érdekekethelyezte előtérbe. A Bíróság gyakorlatával kapcsolatban álláspontunk teljes mértékbenmegegyezik Étienne Pataut, az École de droit de la Sorbonne professzoránakvéleményével. 1 Ennek értelmében a diszkriminációmentes, és szabad munkavállaláshozvaló jog a közösségi jogrend egyik legstabilabb alapját képezi. Ennek ellenére az Európai1 Étienne Pataut: Citoyenneté de L´Union européenne et nationalité étatique, RDTE, 2010/3 P 624


2011. 4. SZÁM2Bíróság elismerte, hogy léteznek olyan állások, amelyek megkövetelhetnek egy bizonyosfajta, csak a tagállami állampolgárságban megtestesülő, a tagállam és polgára közöttfennálló szolidaritáson alapuló viszonyt.Louis Dubouis szerint azt az általános közigazgatási és nemzetközi jogi felfogásttették magukévá az alapító szerződések, miszerint a külföldi személyek azért nem tölthetnekbe közszolgálati állásokat, mert ezek a státuszok olyan fajta azonosulást és elkötelezettségetkövetelnek meg az adott államhoz, és annak törvényeihez, amelyek külföldiszemélyek részéről nem feltételezhetőek. 2 Úgy véljük, hogy az Európai Bíróság joggyakorlatais alátámasztja ezt az álláspontot.Bizonytalanságot okoz azonban az, hogy az Európai Bíróság ebben a körben is azeurópai érdekeket igyekezett érvényesíteni eddigi gyakorlata alapján. Első ítéleteibenmegállapította, hogy a közszolgálati munkakörök esetében nem lehet automatikusanmegkövetelni az állampolgárságot, hanem magát a munkakört is vizsgálni kell. Azazaz intézményi kritériumok helyett, a funkcionális feltételeket kell alkalmazni. Azonbanezek érvényesítése sem tekinthető konzisztensnek. Ugyanis bizonyos ítéletek alapján magánszemélyek,magánvállalatok esetében a munkahelyek nem köthetők állampolgársághoz.Nyilvánvalóan az Európai Bíróság ezekkel az elvekkel az állampolgársághoz köthetőmunkahelyeket kívánta korlátozni, megtartva azonban a hűséghez, és szolidaritáshozkapcsolódó követelményeket.A jogtudomány képviselői a közjegyzői szakma megítélésével kapcsolatban márkorábban hangot adtak kétségeiknek. Jacques Pertek, a Lyon III Egyetem professzoraszerint az Európai Bíróság eddigi joggyakorlata alapján nem dönthető el teljes bizonyossággal,hogy a tagállamok alkalmazhatják-e az állampolgársági megkötést a közjegyzőitevékenységgel összefüggésben. 3Pedro Cruz Villalón Főtanácsnok indítványában kifejtett véleményében arra a következtetésrejut, hogy a közjegyzők esetében az európai joggal nem egyeztethető összeaz állampolgárság megkövetelése. Az állampolgársághoz köthető szakmák eddigi indoklása,azaz a tagállami állampolgárságban megtestesülő, kölcsönös hűségen, és szolidaritásonalapuló viszony helyett a Főtanácsnok indítványában államelméleti aspektusbólvizsgálja a kérdést. Ennek alapján megkülönbözteti a közhatalom gyakorlásának közvetlen,és közvetett formáit. A Főtanácsnok álláspontja szerint az előző csoportosításalapján nem lehet objektív kritériumokat megfogalmazni. Ezzel a véleménnyel mi isegyetértünk.A Főtanácsnok indítványában az európai polgárságot, és az ahhoz kapcsolódó ítélkezésigyakorlatot úgy értelmezi, hogy azzal a bíróság az unió és a polgár között hoz létreegy kölcsönös hűségen alapuló kapcsolatot.2 Domat: Lois civiles in Louis Dubouis, Claude Blumann: Droit matériel de l`Union européenne, Montrestien, 2009, 5.édition, P 913 Jacques Pertek: Droit matériel de l`Union européenne, Thémis droit, puf, Paris, 2005, P 63


A főtanácsnok államelméleti megközelítésének kritikájaKÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYE3A Főtanácsnok szerint az eddigi bírósági gyakorlat annak vizsgálatára szorítkozott, hogy aadott tevékenység közvetlen, illetve tényleges részvételt jelent-e a közhatalom gyakorlásában.Véleménye szerint az Európai Bíróság a 45. cikk első bekezdésével kapcsolatos, általa vizsgáltügyeket a „közhatalom kategóriája” fogalmi felépítésének részletes elemzése nélkül is el tudtavégezni. 4 Ezzel a megállapításával nem értünk egyet. Ugyanis a bíróság joggyakorlatát végigkíséria közhatalom gyakorlásával kapcsolatban az adott szakma ellátásával összefüggő – azáltalunk sokat hivatkozott – szolidaritáson alapuló viszony szükségességének a vizsgálata.Az Európai Bíróság az Allué/Universita degli studi di Venezia 5 ügyben hozott ítélete alapjánazok a munkakörök, amelyek „nem vesznek részt közvetlenül, vagy közvetve a közhatalom gyakorlásában,vagy az adott munkakör célja nem az adott állam, vagy helyi közigazgatási egységalapvető érdekeinek előmozdítása, és e munkakörök betöltése nem feltételez a munkavállaló részérőlegy bizonyos szolidaritást, valamint az állam és az állampolgár között fennálló – a jogok,és kötelezettségek kölcsönös, az állampolgárságban megtestesülő – viszonyt, nem tekinthetőkolyan közszolgálati munkakörnek, amelyek megtilthatók más tagállam állampolgárai számára”.Amennyiben eltekintünk az eddig alkalmazott szempont – a tagállamhoz való hűség –vizsgálatától, úgy jogosnak tűnik a Főtanácsnok megállapítása, miszerint a Bíróság nemdolgozta ki az általa választott államelméleti megközelítés szerint a közvetett, közvetlen,vagy sajátságos közhatalom fogalmát. 6A Főtanácsnok véleménye szerint a közhatalom eszméjének megértéséhez, az államelméletáltalános kategóriájának előzetes elemzéséből kell kiindulni, amelybe szükségszerűenbeletartozik az Európai Unió, mint az államok közössége. Ebben az értelembenszerinte a „közhatalom” mindenekelőtt hatalom, vagyis egy leküzdhetetlen akaratnakmegfelelő magatartásra való kötelezés képessége. 7Államelméleti alapon csak olyan közhatalom által irányított kényszer létezik, ami vagyaz állam létezésének, és céljainak (közérdek) előmozdítására, vagy az egyes magánszemélyekmások magatartása tekintetében támasztott jogos elvárásait (magánérdek) tükrözi.Az állam által irányított, és kétségtelenül kisajátított kényszer napjainkban, – Európábanjellemzően – a szociális és demokratikus jogállam legitimációjának alapját képezi. 8Álláspontja értelmében a közhatalom meghatározása során, a hagyományosan alkalmazottfeltételek közül a legalapvetőbb, a közhatalom egyoldalú akaratérvényesítő képessége,amelyhez nincs szükség a kötelezett beleegyezésére. Ezzel szemben egy magánszemély egymásik magánszeméllyel akaratát, kizárólag annak hozzájárulásával fogadtathatja el. 94 C-47/08 ügyben hozott Főtanácsnoki indítvány 84. pont5 CJCE, 33/886 Főtanácsnoki Indítvány, 90. pont7 Főtanácsnoki Indítvány, 92. és 93. pontok8 Főtanácsnoki Indítvány, 93. és 94. pontok9 Főtanácsnoki Indítvány, 94. pont


2011. 4. SZÁM4Végső soron oda jut, hogy a közhatalom nem abszolút, hanem relatív fogalom. Ezekszerint hatalom minél inkább kikényszeríthető, annál inkább közelebb áll a közhatalomgyakorlásához. A Főtanácsnok által alkalmazott megközelítés bizonytalanságot rejt magábanmind a kitűzött célra (közérdek/magánérdek) mind pedig a kényszerrel biztosítottkötelezettség előírására (egyoldalú/kétoldalúan) vonatkozóan. Az előző kritériumokatalapul véve különösen pontatlan fogalmakba ütközünk, amely az objektivitás minimumátsem teszi lehetővé. A Főtanácsnok véleménye szerint e szempontok továbbra is alkalmazhatók,amennyiben a közhatalom gyakorlásának eseteivel állunk szemben (hadsereg,rendőrség, kormányzás). Azonban nehézséget okoz azon közfeladatok minősítése, amelyekkevésbé közvetlen módon kapcsolódnak a kényszer alkalmazásához, de nem minősülhetnekmagántevékenységeknek sem. 10A Hitelesítési tevékenység negatív hatályával kapcsolatos problémákA Főtanácsnok szerint egyes kiegészítő tevékenységekkel együtt, a közjegyzői szakmalegfontosabb eleme a hitelesítés. Ezért a közjegyzői hivatás állampolgársághoz köthetőségételsősorban a hitelesítéséi tevékenység alapján vizsgálja, és a következőeketállapítja meg. A közjegyzői okiratok bizonyító erejűek, és végrehajthatóak. A közjegyzőa felek kérelmére jár el, és elvégzi a hitelesítendő okirat törvényességi vizsgálatát. Közreműködéselehet választható, vagy kötelező. A közjegyzői közreműködéssel készültokiratok teljes bizonyító erővel rendelkeznek, megdöntésükre csak bírósági intézkedésalapján kerülhet sor. 11A közhatalom gyakorlásával összefüggő hitelesítési tevékenységgel kapcsolatos Főtanácsnokiálláspont a következő. Az állam akarata szerinte bírósági döntésekben nyilvánulmeg végleges hatállyal, amelyet megelőzően azonban készülhet olyan okirat, amely kiállítójánakszemélyétől függően végrehajtható. Ez a közvetlen végrehajthatóság a közhatalomazonosításának legmegbízhatóbb szempontja.A Főtanácsnok véleménye szerint egy tagállam dönthet úgy is, hogy elébe megy akonfliktusnak, azzal, hogy bizonyított jogi kötőerővel, és benne foglalt végrehajthatóminőséggel rendelkező közokiratnak minősít bizonyos okiratokat, amelyek önmagukbannem rendelkeznének több értékkel, mint a magánjellegű ügyletek. 12A magánszemélyek okirataival kapcsolatos közreműködése révén csökkenti az állam –többek között – a bíróságok ügyterhét. Ezért nevezik sokan – a Főtanácsnok szerint talántúlzott mértékben, de nem minden alap nélkül – a közjegyzők munkáját „megelőzőigazságszolgáltatásnak”. Ebből következően a Főtanácsnok úgy véli, hogy meglátása sze-10 Főtanácsnoki Indítvány, 97, és 98. pontok11 Főtanácsnoki Indítvány, 109-113. pontok12 Főtanácsnoki Indítvány, 116-117. pontok


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYErint a közjegyzők nyilvánvalóan közhatalmi tevékenységet végeznek. Azaz a közjegyzőifeladatok ellátásánál a közhatalom felmentést biztosít a hitelesnek minősített valóságelemgyakorlása során, amit csak bíróság előtt lehet vitatni. 13A Főtanácsnok azonban felhívja a figyelmet arra, hogy a hitelesítéssel a közjegyzőnem alkalmaz kényszert, és nem is ír elő egyoldalúan kötelezettséget. A hitelesítésnekazonban hivatalos jelleget kölcsönöz, hogy előzetesen jogi kötőerővel ruházza fel a magánszemélyekokiratait. Ebből következően szerinte a közjegyzőket a közhatalomhoz oldottabbviszony jellemzi, megfogalmazása szerint a közhatalom gyakorlásához a szuverénhatalomhoz fűződő – más hatóságokhoz képest – lazább kapcsolat révén. 145A közjegyzők jogállásaA Főtanácsnok véleménye szerint a funkció a jogálláshoz igazodik. Ennek értelmében aközjegyzők köztisztviselők, akik az államot képviselik, annak ellenére, hogy tevékenységükszabad foglalkozásnak minősül. A közjegyzők és az állam közötti kapcsolat hivatalosjellegét különösen hangsúlyozza a közhatalomhoz való kötődésük. Ezt fejezi ki a hivatalieskü, és a tisztviselői karhoz hasonló felvételi vizsga, a kinevezések állandó jellege, és a köztisztviselőkrevonatkozó fegyelmi szabályok közjegyzők esetében való alkalmazása is. 15A Főtanácsnok elemzi azt a kérdést is, hogy az állampolgársági kikötés mennyiben felelmeg az arányosság elvének is. Azaz megvizsgálja, hogy a vonatkozó cikkek értelmében igazolható-eaz említett két rendelkezés a megvalósítani kívánt célokkal. Úgy véli, hogy az EK 45.cikk első bekezdését eddig spontán értelmezték, mivel az nem utal az állampolgárság alapjántörténő megkülönböztetésre. Ez a társítás csupán az eddigi bírósági gyakorlatból következik. 16A Főtanácsnok rögzíti azt a véleményét is, hogy az állampolgárság alapján történőmegkülönböztetés nem egy egyszerű hátrányos különbségtétel, amelynek egyedüli következményea letelepedés szabadságának korlátozása. Ez a megkülönböztetés egyúttal az államiprotekcionizmus egyik legkézenfekvőbb megnyilvánulása, amely tagadja magának azintegrációnak a szellemiségét is. A Főtanácsnok álláspontja szerint sérti az Alapjogi Charta20. és 21. cikke által védett egyenlőség elvét. Ezt támasztja alá az EK 12. cikk is. 17Véleményünk szerint az előzőekben részletezett érvek nem fogadhatóak el.Az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés tilalma, és a személyek szabadmozgása valóban az európai integráció, és a közösségi jogrend egyik alapvető fundamentumátképezik. Azonban Étienne Pataut értelmében e jogelvek ellenére sem tudták az EurópaiBíróságot arról meggyőzni, hogy a tagállamok ne követelhessék meg a tagállam és a polgára13 Főtanácsnoki Indítvány, 118. pont14 Főtanácsnoki Indítvány, 119-120. pontok15 Főtanácsnoki Indítvány, 124-125. pontok16 Főtanácsnoki Indítvány, 128. pont17 Főtanácsnoki Indítvány, 129. pont


2011. 4. SZÁM6között fennálló, állampolgársági jogviszonyban megtestesülő, hűségen, és kölcsönös szolidaritásonalapuló viszonyt megkövetelő munkakörök esetében az állampolgársági kikötést. 18A Főtanácsnok által hivatkozott, az Európai Bíróság a Wood ügyben hozott ítéletében19 nem volt szó a tagállami állampolgárságban megtestesülő, kölcsönös szolidaritásonalapuló viszonyról.A Főtanácsnok úgy érvel, hogy az állampolgárság szerinti megkülönböztetést az EKSzerződés 12. cikke tiltja. Azonban az EK 43. cikk és a 45. cikk első bekezdésének kombináltalkalmazásával véleménye szerint is lehetséges, hogy egy tagállam a természetes személyektekintetében is szabályszerűen fogadjon el ilyen intézkedéseket. Ebben az esetben fel lehetnehozni az EK 18. cikkét, amely a szerződésekben megállapított korlátozásokkal és feltételekkelérvényesíthetők, abban esetben, ha a gazdasági szabadságjogok nem alkalmazhatók.Azonban a főtanácsnok is elismeri, hogy az EK 45. cikkének első bekezdését ide kell érteni.Az előzőek alapján a Főtanácsnok szerint megállapítható, hogy amennyiben elfogadjuk,hogy valamely állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetéshezvezető intézkedés az EK Szerződés 45. cikke első bekezdésének negatív hatálya alá tartozik,a tagállamok jogosultak lennének eltérni az uniós jogtól, anélkül, hogy a szerződésekegyéb rendelkezései alapján meg lehetne kérdőjelezni ezt az intézkedést. Álláspontjánakértelmében az a tény, hogy az EK 12. cikk alkalmazása feltételekhez kötött, még nemvonja maga után azt, hogy kisegítő szabályként kellene rá tekintenünk. Véleménye szerinte rendelkezést nem kell automatikusan figyelmen kívül hagyni, ha a szerződés máskülönös rendelkezéseivel ütközne. 20 Úgy véljük, hogy a Főtanácsnok állítása a következőkbenfoglalt indokok alapján nem fogadható el.Az európai polgárság és a közjegyzőségA Főtanácsnok az európai polgárság alapján is megvizsgálja a kérdést. Úgy véli, hogy azeurópai polgársággal létrejött egy közvetlen kapcsolat a polgár, és az Unió között. Érveléseszerint az Európai Bíróság a Janko Rottmann 21 ügyben hozott ítéletében megállapította,hogy a tagállamok nem jogosultak beavatkozni a polgár, és az Unió kapcsolatábaazáltal, hogy az előbbit megfosztják az államhoz kötődő állampolgárságtól. 22Egyetértünk a Főtanácsnokkal, hogy az Európai Bíróság kiszélesítette a jogosultságokataz európai polgárság viszonylatában. Azonban ez a megállapítás további elemzést igényel.Osztjuk Etienne Pataut azon álláspontját amely szerint 23 az Európai Bíróság kiszélesítette az18 RDTE, 2010/3, P 62419 CJCE, C-164/0720 Főtanácsnoki Indítvány, 132-133. pontok21 CJCE, C-135/0822 Főtanácsnoki Indítvány, 135-136. pontok23 RDTE, 2010/03, P 617-633


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEeurópai polgárság fogalmát, sokkal nagyobb mértékben, mint azt a szerződések vonatkozórendelkezései alapján feltételezhettük volna. Pataut úgy véli, hogy az európai polgárság mindenekelőtt egy jogtechnikai elem, amely a politikai koncepciót megelőzve bizonyos jogoknakmeghatározott személyekre való átruházására szolgál. Az európai polgár ebből a szempontbólnem tekinthető másnak, mint akinek bizonyos jogosultságokat garantál az európai jog,anélkül, hogy megkövetelne az Európai Unióhoz való bármilyen specifikus kötődést. Ez abizonyos speciális viszony jelenleg nem az uniós joggal, hanem a nemzeti joggal kapcsolatbanáll fenn. Az európai polgárság a tagállami állampolgárságok következménye, ezért a szerzőszerint mindenképpen védhető egy európai polgársággal kapcsolatos minimális álláspont.Véleményünk szerint az Európai Bíróság a Rottmann ügyben hozott ítélete ÉtiennePataut álláspontját támasztja alá. 24Az alapügyben egy osztrák állampolgár, bizonyos fontos adatokat elhallgatva megszereztea német állampolgárságot, ami az osztrák állampolgárság automatikus elveszítéséhezvezetett. Később a német hatóságok tudomást szereztek arról, hogy Rottmann úr anémet állampolgárság megszerzésekor elhallgatott egy ellene folyó büntetőeljárást. Ezérta német hatóságok a megszerzett német állampolgárságot utólagosan visszavonták.Az Európai Bíróság többek között abban foglalt állást, hogy ellentétes-e az európai polgársággalegy ilyen döntés ha az, az európai polgárság elveszítését is maga után vonja. AzEurópai Bíróság kifejtette, hogy az adott helyzetben megvonható a csalással megszerzett állampolgárság.Ugyanis „jogszerű az, hogy valamely tagállam védeni kívánja a közte, és állampolgáraiközött meglévő, szolidaritáson, és kölcsönös hűségen alapuló, különös kapcsolatot,valamint az állampolgársági jogviszonyt képező, jogok, és kötelezettségek kölcsönösségét”.Az ítéletben megfogalmazottak alapján jogosan következtethetünk arra, hogy báraz Európai Bíróság az európai polgársághoz kapcsolódó jogkövetkezményeket sokkalinkább kiszélesítette – az európai integráció a gazdasági közösségtől eltérő irányainakkialakítása céljából 25 –, mint ahogy ez a szerződés betűjéből következne. Az európai polgárságottovábbra is úgy kell értelmezni, hogy az nem alakít ki a polgár és az unió közötta tagállami állampolgársághoz hasonló, kölcsönös hűségen, és szolidaritáson alapulókapcsolatot, amit viszont az Európai Bíróság akár abban az esetben is igazolható közérdeknekismer el, ha az az európai polgárság elveszítéséhez vezet.7A lojalitás kritikájaA Főtanácsnok eddigi elméletét részben a lojalitás elhallgatására építette fel, azonban indítványaimplicite tartalmazza a lojalitás kritikáját általánosságban, és kifejezetten a közjegyzőitevékenységgel összefüggésben is. Kifejti, hogy a közjegyzői szakma közhatalmi24 CJCE, C-135/08, 51. pont25 Cathérine Pietro: Un gouvernement économique pour L`Europe RDTE, 2010/3 P 535


2011. 4. SZÁM8jellegű, de a közhatalomhoz való kötődésének viszonylag kisebb intenzitásából következően,a közjegyzői feladatok gazdasági tevékenységnek minősülnek. Így nem igazolhatóvéleménye szerint a közvetlen állampolgárságon alapuló megkülönböztetés. 26A Főtanácsnok véleménye szerint csak a közjegyzői eskü fejezi ki a közjegyző, és az őthatalmi jogosítvánnyal felruházó állam közötti lojalitáson alapuló kapcsolatot. Megemlítiazt is hogy a Luxemburgi Közjegyzői Kamara az állampolgársági feltételt az alkotmányosidentitás védelmével is összekapcsolja. 27A Főtanácsnok álláspontja szerint, egy politikai közösséghez való szolidaritást és lojalitástnem lehet csak a tagállami állampolgársággal kapcsolatban megkövetelni. Úgy véli,hogy tarthatatlan az a premissza, amelynek értelmében valamely tagállam állampolgáranem vállalhat elkötelezettséget egy másik tagállam irányába. Ez komolyan veszélyeztetnéaz állampolgárnak az európai polgárságból, az Európai Unió Alapjogi Chartájából, ésa Szerződésekből eredő politikai jogait. 28Álláspontunk szerint a Főtanácsnoknak az előzőekben kifejtett véleménye nem fogadhatóel. Ugyanis ebben az esetben a tagállamok nem csak a közjegyzőkre vonatkozóan,hanem semmilyen munkakört illetően nem követelhetnék meg saját állampolgárságukat.Úgy véljük, hogy egy ilyen „jogfejlődés” a szerződések módosítása nélkül nemkövetkezhetne be. Abban az esetben, ha egy tagállam állampolgára szeretné kifejezniegy másik politikai közösséghez való lojalitását és szolidaritását, kérelmezheti az adotttagállam állampolgárságának felvételét.A szerződések, különösen az EK 17. és 18. cikke az állampolgároknak nem juttat olyanpolitikai jogokat az európai polgárság alapján, amely a Főtanácsnok által kívánatosnaktartott jogfejlődést eredményezné. Általa e területen felhozott érvek elfogadásuk esetén atagállamok semmilyen munkakör esetén sem követelhetnék meg az állampolgárságot. Részünkrőlosztjuk Etienne Pataut álláspontját, amely szerint az európai polgárság egyrésztpolitikai szlogen, azaz az európai polgároknak bizonyos jogosultságokat garantál, mintmeghatározott körülmények között a diplomáciai védelemhez való jog, választhatóság, ésszavazati jog stb. Az európai polgárság másik vetülete a jogtechnikai elem, amelyben azEurópai Bíróság joggyakorlatában kitágította az európai polgárság jogkövetkezményeit,jóval tágabban, mint ahogy azt a szerződések betűi alapján következtethettük volna. 29Az európai polgárság e két vetülete közül egyik sem igazolhatja a Főtanácsnok álláspontját.Az Európai Bíróság a Rottmann ügyben hozott ítéletéből kitűnik 30 , hogy a bíróság közérdeknekismerte el, hogy a tagállamok védhetik a köztük, és állampolgáraik között fennálló, az állampolgárságijogviszonyban megtestesülő lojalitáson, és szolidaritáson alapuló jogviszonyt. 3126 Főtanácsnoki Indítvány, 140. pont27 Főtanácsnoki Indítvány, 141. pont28 Főtanácsnoki Indítvány, 142. pont29 Citoyenneté de L`Union, RDTE/2010/3, P 618-62030 CJCE, C-135/0831 CJCE, C-135/08, 51. pont


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEAz Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke értelmében valóban tilos minden,a szereződések alkalmazási körébe tartozó területen az állampolgárság alapján történőmegkülönböztetés. Azonban a Charta tartalmaz kivételeket, azaz az állampolgárság szerintimegkülönböztetés nem érinti a „Szerződések alkalmazási körét, és az azokban foglaltkülönös rendelkezéseket”.A Főtanácsnok kifejti, hogy büntető ügyekben való igazságügyi együttműködés sorána közjegyző az Unió hivatalos képviselőjévé is válik. 32 A fenti érv ellen szintén felhozható,hogy az igazságügyi együttműködés a bíróságokra is kiterjed, amiből logikusankövetkezik, hogy ezt az érvet sem lehet specifikusan a közjegyzőség ellen használni. 33Mint már kifejtettük, a közszolgálatban betöltött munkakörökkel kapcsolatos kivételekvégleges eltörlését a szerződések módosítása nélkül nem tartjuk elképzelhetőnek.Marion Ho Dac, a Montesquieu-Bordeaux IV Egyetem kutatója szerint a FranciaKözjegyzői Kamara például 34 kiválóan eredményeket ért el az európai igazságügyiegyüttműködés területén. Ebből következik, hogy az igazságügyi kooperáció célkitűzéseia jelen helyzetben is megvalósíthatók.9ÖsszegzésAz Európai Unió Bírósága ítéleteiben megállapította, hogy a szóban forgó tagállamokesetében – mivel e tagállamokban a közjegyzők által végzett tevékenységek nem minősülneka közhatalom gyakorlásában való közvetlen, és sajátos részvételnek 35 – a közjegyzőihivatás állampolgársághoz kötése az EK 43. cikkében tiltott, állampolgárságonalapuló hátrányos megkülönböztetésnek minősül.Úgy tűnik, hogy az ítéletekben az Európai Bíróság nem vette figyelembe a Főtanácsnokálláspontját a lojalitás – mint a közhatalomhoz való kötődés kritériumának – kritikájára,illetve az európai polgárság és az Alapjogi Charta rendelkezésének alkalmazása vonatkozásában.Véleményünk szerint a bíróság megfogalmazása szerint a közhatalomhozvaló sajátos kötődés egyértelműen a lojalitás szinonimájának tekinthető.Álláspontunk szerint ezen ítéletekből azonban semmi esetre nem következik, hogy amagyar szabályozás állampolgárság megkövetelésére vonatkozó rendelkezését megsemmisítettevolna az Európai Bíróság, illtetve, hogy nem lenne lehetőségük bizonyítani,hogy a magyar közjegyzők tevékenysége az EK 45. cikkének első bekezdése értelmébena közhatalom gyakorlásában sajátos, és közvetlen módon vesz részt, azaz az állampolgárságimegkötés az európai joggal összeegyeztethető.32 Főtanácsnoki Indítvány, 143. pont33 Olivier Dubos, , L´approfondissement du marché interieur, Paris, Pedone 2009, P 9434 Olivier Dubos, L`approfondissement du marché interieur, Paris, Pedone, 2009 P 9535 CJUE, C-50/08, 75. pont


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEtagállamai között 1972-ben jött létre a Bázeli Egyezmény, amely a végrendeleteknyilvántartásáról rendelkezik 14 . A végrendeletekkel kapcsolatos információ-cseremegkönnyítése céljából 2005-ben a Szlovén, Belga és Francia közjegyzői kamaráklétrehoztak egy hálózatot 15 , és valamennyi tagállamot felhívták a csatlakozásra. Magyarországezekhez a nemzetközi egyezményekhez, illetve a hálózathoz eddig nemcsatlakozott.Az Európai Emberi Jogi Bíróság joggyakorlatában az öröklési anyagi jog egységesítésétis elősegítették azok az ítéletek, amelyekben a bíróság a házasságon kívüli és aházasságból származó gyermekek közötti különbségtételt diszkriminációnak ítélte 16 .Az egységesítési törekvések ellenére a tagállamok jelenleg saját belső jogukbanszabályozzák az öröklési jog egész területét, így az örökössé válás feltételeit, a törvényesörökösök körét, az általuk megörökölhető vagyon mértékét, az örökösök védelmétszolgáló jogintézményeket, a végrendeletekre irányadó normákat, az eljárásjogiszabályokat és az eljáró hatóság feladat és hatáskörét. Ebből a sokféleségből számoskérdés adódik, amelyek közül dolgozatomban az alábbiakat fogom vizsgálni, különöstekintettel a tagállamok jogára és a hazai hatályos szabályozásra, illetve a jövőbenvárható változásokra is:• Melyik állam és annak mely hatósága rendelkezik joghatósággal az ügy elintézésére?• Mely állam joga alkalmazandó az eljárásban? Erre a kérdésre az adott állam belsőjoga által szabályozott kollíziós normák adhatnak választ. Ezek sokfélesége azonbangyakran eredményez összeütközést. Mint majd látjuk, ezt a kérdést az is nagymértékben befolyásolja, hogy az adott állam jogrendszere a hagyatékot egységesenkezeli-e (monista), vagy eltérő szabályokat enged az ingók és ingatlanok vonatkozásában(dualista).• Az adott tagállam megengedi-e az örökhagyó számára a jogválasztást?• Mi az örökössé válás feltétele az adott államban, az örökös közvetlenül válik-e örökössé,vagy szükséges egy hagyatéki ügyintéző/végrehajtó közreműködése?• Végrendelet hiányában az adott állam mely rokoni kört vonja be az öröklésbe, azörökösök milyen arányban részesülnek a hagyatékból?• Az államok mennyiben korlátozzák a végrendelkezés szabadságát a hozzátartozókvédelme érdekében?• Hogyan állapítható meg a végrendeletek alaki érvényessége és hogyan szerezhetnekaz örökösök tudomást arról, ha az elhunyt egy másik államban végrendeletethagyott hátra?1314 Belgium, Ciprus, Spanyolország, Észtország, Franciaország, Olaszország, Litvánia, Luxemburg, Hollandia és Portugália15 European Network of Registers of Wills Association (ENRWA)16 Marckx (1979.06.13.);Johnston (1986.12.18.);Inze (1987.10.29.);Vermeire (1991.11.29.) Mazurek (2000.02.01.) Camp andBourimi (2000.10.03.) Puncernau (2000.07.13.) ügyek


2011. 4. SZÁM14Nemzetközi környezetA joghatóság kérdése és az eljáró hatóság meghatározása a jelenleghatályos szabályozások alapján 17A nemzetközi elemet tartalmazó öröklés során elsőként azt kell meghatározni, mely állam hatóságajogosult eljárni az ügyben. A tagállamok jelenleg a joghatóság kérdését saját belső jogukbankülönböző kapcsoló elvekre alapozzák. Főszabályként az elhunyt állampolgárságát tekintia joghatóság alapjának Ausztria 18 , Németország, Spanyolország, Görögország, Magyarország,Olaszország, Lengyelország, Portugália, Szlovénia, Szlovákia 19 , Svédország, Csehország és Románia20 . Az utolsó szokásos tartózkodási hely alapozza meg a joghatóságot a dán, észt, finn,ír, litván, holland jog és az Egyesült Királyság jogrendszere 21 szerint. Kizárólag az ingóságokvonatkozásában szintén ez a kapcsolóelv érvényesül Belgium 22 , Bulgária, Ciprus, Franciaország,Luxemburg, és Skócia jogában. Ez a sokféleség eredményezhet pozitív összeütközést, tehát több államis megállapíthatja joghatóságát ugyanabban az ügyben, negatív összeütközés esetén azonbanelőállhat az is, hogy egyik állam sem rendelkezik joghatósággal.Az egyes államok az ügyben eljáró hatóságok körét is eltérően határozzák meg. A legtöbbállam bírósági szervezeten kívüli hatósághoz (általában közjegyzőhöz) telepíti a hatáskört, vanazonban ahol a bíróság jogosult az eljárás lefolytatására.Ausztriában a hagyatéki eljárást az elhunyt lakóhelye szerint illetékes helyi bírósághivatalból indítja meg, és a bíróság nevében, annak megbízottjaként a közjegyzőfolytatja le. Belgiumban nincs kötelező hagyatéki eljárás, de vitás hagyatéki osztály ésosztályos egyezségek megkötése során a bíróság jár el, vitás hagyaték, cselekvőképtelenörökös esetén, öröklési nyilatkozatnál kötelező a közjegyző közreműködése, akita felek szabadon választhatnak. Bulgáriában szintén nincs kötelező eljárás, az öröklésiügyben azonban tanácsadást a közjegyzők végeznek. Csehországban a lakóhely szerintibíróság nevében, bírósági megbízottként a közjegyző jár el a kötelezően lefolytatandóhagyatéki eljárás során. Szlovákiában az öröklési ügy a bíróság előtt indul meg, ésa bíróság megbízásából megbízottként a kijelölt közjegyző jár el. Lengyelországban17 A tagállamok jogára vonatkozó forrás: http://www.successions-europe.eu/hu/home18 Ausztria joghatósággal bír a külföldi állampolgárok Ausztriában található vagyontárgyai tekintetében is, feltéve, haingók esetében az elhunyt szokásos tartózkodási helye a halál időpontjában Ausztria volt. A külföldi ingatlanok vonatkozásábanAusztria kizárja joghatóságát.19 Ha a hagyatéki vagyon külföldön található, a szlovák hatóságok nem rendelkeznek hatáskörrel, kivéve, ha a vagyontszlovák hatóságok kezelésére bízták. Külföldi örökhagyó hagyatéka ügyében szlovák hatóság jár el, ha az örökhagyólakóhelye Szlovákiában volt és az eljárást ott kérik, illetve ha szlovákiai ingatlan a hagyaték tárgya.20 külföldi állampolgárok romániai ingatlana és társasági részesedése vonatkozásában kizárólagos a román hatóságokjoghatósága21 Anglia és Wales esetében22 külföldi ingatlan vonatkozásában kizárt a joghatóság


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEaz érdekelt az örökhagyó utolsó lakóhelye szerinti közjegyzőhöz, vagy bírósághozfordulhat a hagyatéki ügy elintézése céljából. Magyarországon a hagyatéki eljárásnemperes eljárás, amelyet hivatalból vagy kérelemre a közjegyző folytat le. Az eljáróközjegyző illetékességét elsősorban az örökhagyó utolsó lakóhelye, ennek hiányábantartózkodási helye, belföldi elhalálozásának helye, a vagyon fekvésének helye határozzameg. A közjegyző a hagyatéki eljárásban elsőfokú bíróságként jár el. Jogvitaesetén a bíróság dönt. Németországban az eljárásban az örökhagyó utolsó lakóhelyeszerinti bíróság jár el, de a hagyatékkal kapcsolatos kérelmeket közjegyzőnél lehetjegyzőkönyvbe foglaltatni. Nemzetközi hagyatéki ügyekben is a bíróság rendelkezikhatáskörrel, függetlenül attól, hogy a hagyaték hol található. Romániában a hagyatékieljárást az örökhagyó utolsó lakóhelye alapján meghatározott közjegyző folytatja le,jogvita esetén bíróság jár el. Szlovéniában korábban a hagyatéki eljárás lefolytatása abíróságok hatásköre volt, napjainkra változik a szabályozás és a közjegyzőkhöz telepítika hatáskört.Franciaországban kötelező közjegyzőhöz fordulni, ha ingatlan van a hagyatékban.A közjegyzőt az örökösök szabadon választhatják és ő jár el a hagyatékkal kapcsolatosanvalamennyi hatóság felé. Luxemburgban, ha végrendelet, vagy házassági szerződés maradfenn, a szabadon választott közjegyzőhöz lehet fordulni, jogvita esetén pedig a bíróságáltal kijelölt közjegyző dönt.Spanyolországban a bíróság rendelkezik hatáskörrel jogvita esetén, illetve ha az örökhagyótörvényes örökös hátrahagyása nélkül hunyt el, az örököst a bíróság jelöli ki. Haaz örökhagyó végrendelkezett, szabadon választott közjegyző jogosult eljárni. Szintén aközjegyző rendelkezik hatáskörrel az örökösi kör meghatározására, ha nem maradt hátravégrendelet. Portugáliában az öröklési jogvitákat a bíróságok rendezik, az egyéb öröklésieljárásokat pedig a közjegyzők és a személyeket nyilvántartó hatóság intézi. Görögországbaningatlanhagyatékkal kapcsolatosan a közjegyző, az ingóságok tekintetében pedig azadótanácsadók járnak el.Észtországban a közjegyző az eljárást az örökös, a hitelező vagy bárki más jogosultkérelmére folytatja le. Finnországban a hatóságok a bíróság kijelölése alapján járnak el, aleltárt az örökhagyó utolsó lakóhelye szerinti pénzügyi hatóságnak kell eljuttatni. Lettországbana hagyatéki eljárás lefolytatása céljából a közjegyzőhöz kell fordulni. Litvániábana hagyatéki ügyek intézése a közjegyzők és a bíróságok hatáskörébe tartozik. Svédországbana nemperes hagyatéki eljárás az örökhagyó utolsó lakóhelye szerinti bírósághatáskörébe tartozik.Az Egyesült Királyságban az elhunyt által kijelölt végrehajtó, vagy – ennek hiányában –a bíróság által kijelölt ügygondnok jár el. Cipruson a hagyatéki bíróság rendelkezik hatáskörrel.Hollandiában, ha végrendelet, vagy házassági szerződés marad az örökhagyóután, a közjegyző illetékes az eljárásra. A közjegyző kérelemre jár el, és az örökösökáltal szabadon választható. Jogvita esetén, vagy ha valamely örökös cselekvőképtelen,a bíróság jár el.15


2011. 4. SZÁM16Mi az alkalmazandó jog, van-e lehetőség a jogválasztásra? 23Külföldi elemet is tartalmazó ügyben a joghatóság megállapítását követően az eljáró hatóságnakazt kell tisztáznia, hogy mi az alkalmazandó jog. Ennek meghatározására a nemzeti jogokkülönböző kollíziós normákat alkottak. Az alkalmazandó jog megállapításánál figyelemmel kelllenni arra, hogy az adott tagállam a hagyatékot egységként, vagy az ingókat és ingatlan vagyontárgyakatszétválasztva kezeli-e. Az osztrák, cseh, észt, finn, görög, magyar, német, lengyel,olasz, portugál, spanyol, szlovák, szlovén, svéd jog és a hágai egyezmény monista elvre épül,tehát a teljes hagyatékra – függetlenül a vagyontárgyak elhelyezkedésétől – ugyanazon jog leszirányadó. Ezek az államok kapcsoló elvként az állampolgárságot, utolsó szokásos tartózkodásihelyet, vagy az un. „domicilét” alkalmazzák. Dualista a belga, bolgár, litván, román, francia,luxemburgi, angol kollíziós szabályozás. Ebben a rendszerben eltérhet az ingókra és ingatlanokraalkalmazandó jog, ha azok eltérő államokban találhatóak. Ingók esetében az örökhagyóhoz kapcsolódikaz alkalmazandó jog (állampolgárság, szokásos tartózkodási hely), ingatlanok esetébenviszont a vagyon fekvésének helye szerinti jog (lex rei sitae) az irányadó.Az alkalmazandó jog meghatározásánál valamennyi állam az örökhagyóhoz legközelebb állójogot keresi. Abban azonban eltérés van az egyes államok között, hogy mi is az a legszorosabbkapcsolat, ami alapján ezt meg lehet határozni. Mint majd látjuk, az államok egy része (köztükhazánk is) az állampolgárságot tekintik döntőnek az alkalmazandó jog meghatározásánál, másokaz örökhagyó utolsó tartózkodási helyét tekintik legfőbb kapcsoló elvnek a jog és az elhunyt között.A Hágai Egyezmény (és az azt alkalmazó finn, valamint holland jog) mindkét elvet alkalmazza,úgy, hogy az utolsó szokásos tartózkodási hely joga lesz alkalmazandó, ha az örökhagyó halálaelőtt 5 évet meghaladóan tartózkodott az állampolgárságától eltérő államban. Egyéb esetben azállampolgárság szerinti jogot kell felhívni.Az alkalmazandó jog meghatározását a fentieken túl befolyásolhatják még az egyes államoknemzetközi magánjogában található renvoi (visszautaló) szabályok is, amelyeket minden esetbenvizsgálni kell.Mint majd látjuk, az államok többsége nem ad lehetőséget az örökhagyó számára arra, hogymeghatározza azt a jogot, amit majdan a hagyaték átszállásakor alkalmazni kell. Vannak azonbanállamok, amelyek korlátozottan, különböző kapcsoló elvek mentén lehetővé teszik a jogválasztástvégrendelkezés során.Az osztrák hatóságok az elhunyt állampolgársága szerinti állam öröklésjogi szabályaitkötelesek alkalmazni, a jogválasztásra nincs lehetősége az örökhagyónak. Belgiumbanaz alkalmazandó jog az örökhagyónak a halála pillanatában szokásos tartózkodási helyeszerint kerül meghatározásra. E szabály alól a külföldön található ingatlanok kivételtképeznek, mert azokra az ingatlan fekvése szerinti jogot kell alkalmazni. A korlátozottjogválasztás megengedett az örökhagyó számára, aki az állampolgárság és a tartózkodási23 A tagállamok jogára vonatkozó forrás: http://www.successions-europe.eu/hu/home


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEhely szerinti jogok között választhat, ami azonban nem vezethet a kötelesrészből való kizáráshoz.Hasonlóan alakul a szabályozás Bulgáriában. A külföldön fellelhető ingatlanokkivételével itt is az elhunyt szokásos tartózkodási helye szerinti jogot kell alkalmazni,azzal, hogy az örökhagyó az állampolgársága szerinti jogot kijelölheti. A jogválasztásazonban itt sem vezethet a kötelesrészre jogosultak kizárásához. Csehországban, Szlovákiában24 , Lengyelországban, Magyarországon, Szlovéniában az alkalmazandó jogra szinténaz állampolgárság az irányadó és a jogválasztásra nincs lehetőség. Németországban főszabályszerint a kapcsolóelv szintén az állampolgárság, ez alól a külföldi ingatlanok kivételtképeznek. Külföldi állampolgárok számára a Németországban fekvő ingatlanaik vonatkozásábana német szabályok szerint lehetőség nyílik a német jog választására. Romániaingók vonatkozásában az állampolgárságot tekinti kapcsoló elvnek, ingatlanok és gazdaságirészesedéseknél pedig a vagyon fekvése szerinti jog érvényesül. Az örökhagyónakbizonyos keretek között végrendeletben lehetősége van jogot választani.Franciaországban, Luxemburgban a szokásos tartózkodási hely az elsődleges kapcsolóelv,ingatlanok vonatkozásában azonban a lex rei sitae elve érvényesül.Spanyolországban, Portugáliában, Görögországban az állampolgárság szerinti jogot kellalkalmazni, jogválasztásra nincs lehetőség. Olaszország szintén az állampolgárság szerintjogot tekinti elsődlegesnek, végrendeletben azonban lehetőség van a szokásos tartózkodásihely jogát is kijelölni. A kötelesrész itt is korlátja a jogválasztásnak.Észtországban a szokásos tartózkodási hely a kapcsoló elv, és érvényesül a hagyatékegységének elve. Az állampolgárság szerinti jog – az ingatlanok kivételével – választható.Finnországban öröklési ügyekben azt a jogot kell alkalmazni, ahol az elhunyt halálakor ötévnél hosszabb ideje lakott. Ennek hiányában az állampolgárság szerint jog az irányadó.Az öröklési ügyekben alkalmazandó jogról szóló Északi egyezmény tagállamaiközött szintén az utolsó szokásos tartózkodási hely joga az irányadó. Minden esetbena finn jogot kell alkalmazni, ha a házastárs számára ez biztosít használati jogot, vagyha ez biztosít több jogot a gyermekeknek és a házastársnak. A jogválasztás elve ittérvényesül a legszélesebb körben. Választható annak az államnak a joga, ahonnan azörökhagyó a választás idején, vagy a halál időpontjában származott, ahol ezekben azidőpontokban lakott, vagy a házassági vagyonjogára irányadó jog, ha a választás idejénis házas volt. Lettország öröklési kollíziós normái dualisták, itt az ingók és ingatlanokelhelyezkedése döntő. Ettől eltérni nem lehet. Litvániában a szokásos tartózkodási helya fő kapcsoló elv, ingatlanok esetében pedig a lex rei sitae elve érvényesül, a jog nemválasztható. Svédországban 25 az alkalmazandó jogot minden esetben az állampolgársághatározza meg.1724 Ha a szlovák mellett más állampolgársággal is rendelkezett az elhunyt, akkor a szlovák jog az irányadó, ha pedig szlovákállampolgársággal nem rendelkezett, de több külföldi állam állampolgára volt, akkor az utolsóként megszerzett állampolgárságjogát kell alkalmazni.25 Azzal, hogy az öröklési ügyekben alkalmazandó jogról szóló Északi Egyezmény tagállamai között a főszabálytól eltérőenaz utolsó szokásos tartózkodási hely elve érvényesül.


2011. 4. SZÁM18Az Egyesült Királyságban, Cipruson, Írországban, Máltán a jogválasztás nem megengedett.Az elhunyt common law szerinti lakóhelyének 26 (domicile) megfelelő jogot kellalkalmazni az öröklési ügyekben. Ez irányadó az ingóságokra is, függetlenül azok helyétőlés az elhunyt tényleges lakóhelyétől. Egyik államban sem alkalmazható a „domicile”szerinti jog a külföldön található ingatlanokra. Mint azt már említettem, Hollandiábanaz állampolgárság az irányadó, ha azonban az örökhagyó öt éve más államban élt, akkora szokásos tartózkodási hely jogát kell figyelembe venni ingók és ingatlanok esetébenegyaránt. A jogválasztás idején fennálló állampolgárság vagy szokásos tartózkodási helyjoga, ingatlanok estében pedig az annak fekvése szerinti jog is választható. A jogválasztása kötelesrész vonatkozásában is alkalmazható.Mi az örökössé válás feltétele az egyes államokban? Az örökös közvetlenülválik-e örökössé, vagy szükséges egy hagyatéki ügyintéző/végrehajtóközreműködése? 27Ezekben a kérdésekben szintén számos, különböző szabályozást találunk. Az örökség átszállhatipso iure, tehát a halál pillanatában azonnal, direkt, vagy indirekt késleltetett módon. Direktkésleltetett átszállást találunk pl.: Ausztriában és Romániában, az indirekt késleltetett átszálláspedig az angol jogra jellemző.Ipso iure átszállásnál az örökösök korlátozott, vagy korlátlan felelősséggel tartoznak a hagyatékiterhekért és a felelősség alól csupán a hagyaték teljes visszautasítása esetén mentesülhetnek.Direkt késleltetett, addícionális átszállás esetén a hagyaték elfogadása a leltár kedvezményével(ismeretében), vagy anélkül történhet. Előbbinél a felelősség korlátozott, míg utóbbi esetben korlátlan.Indirekt késleltetett átszállás során – az angolszász jogban ismert – mint majd látjuk,a rokoni kör tagjai nem öröklik meg közvetlenül a hagyaték egészét, így személyükben nem isválnak kötelezetté a tartozásokért. A hagyatéki ügyintéző vagy végrehajtó rendezi a hagyatékitartozásokat és az örökösök között csak a nettó vagyon kerül megosztásra. Látható tehát, hogytúlterhelt hagyaték esetén a különböző jogrendszerek védik az örökösöket az öröklés negatív következményeiellen, az által, hogy ilyenkor nem kötelesek megörökölni a hagyatékot. Az egyesállamok az alábbi módokon rendelkeznek a hagyaték átszállásáról.Ausztriában a hagyaték a halállal nyílik meg, annak örökösre történő átszállásáhozazonban szükséges az elfogadó nyilatkozat (Einantwortungsurkunde). Az örökös felelős ahagyatéki tartozásokért, ez a felelősség csak akkor korlátozott, ha az örökös a hagyatékotleltárfelvétel mellett fogadja el. Belgiumban a hagyaték a halál pillanatában háramlik át az26 Ez nem azonos a kontinentális jogrendszerek szerinti lakóhely fogalommal, sem az állampolgársággal. Az angolszászjog szerint a tényleges tartózkodási hely helyett az adott jogrendszerhez való kötődés az elsődleges szempont, ez viszontcsak több évi tartózkodás, illetve letelepedés után tud kialakulni.27 A tagállamok jogára vonatkozó forrás: http://www.successions-europe.eu/hu/home


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEörökösre, de lehetőség van annak visszautasítására. A felelősségi szabályok az osztrákhozhasonlóak, a felelősség korlátozásához szükséges hagyatéki leltárt a közjegyző veszi fel.Bulgáriában a hagyaték akkor száll át az örökösre, amikor ő (akár hallgatólagosan, akárráutaló magatartással, birtokbavétellel) elfogadja azt. Az örökös felelőssége bíróság előttkérelmezett leltárfelvétellel szintén korlátozható. Csehországban az örökössé válás feltételea közjegyző által bírósági megbízottként meghozott határozatának megszületése,ami azonban a jogokat a halál időpontjára visszamenőlegesen keletkezteti. Az örökösörökrésze erejéig felel a hagyatéki tartozásokért. Szlovákiában, Németországban a hagyatéka halál pillanatában száll át az örökösre. Visszautasítás hiányában azt elfogadottnakkell tekinteni. Lengyelországban a hagyaték az örökhagyó halálával megnyílik és átszállaz örökösökre, de az vissza is utasítható. A felelősség leltárral a hagyaték tiszta értékérekorlátozható. Magyarországon ipso iure öröklés érvényesül, az öröklés az örökhagyó halálávalnyílik meg. Az ember halálával a hagyaték mint egész száll az örökösre. Az örökös azöröklés megnyíltával a hagyatékot, illetőleg annak neki jutó részét vagy meghatározotttárgyát (örökség) – elfogadás vagy bármely más jogcselekmény nélkül – megszerzi. Azörökös a hagyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival felel a hitelezőknek.Romániában az örökössé válás feltétele a hagyaték megnyílása, az átszálláshozpedig elfogadó nyilatkozat szükséges. Az örökösi minőséget a közjegyző által kiállítottbizonyítvány, vagy határozat igazolja. A felelősség korlátozásának módja itt is megegyezika korábbiakkal. Szlovéniában a hagyaték a halál pillanatában száll az örökösökre.Franciaországban és Luxemburgban szintén a halál pillanatában száll át a hagyaték azörökösökre, akik azt vissza is utasíthatják. A felelősség ezekben az államokban is korlátozhatóleltárral.Spanyolország joga szerint a hagyaték külön eljárás nélkül száll át, ha azt az örökösökelfogadják, és nem mondanak le róla. Portugáliában a hagyaték a halállal megnyílik, azörökössé válásnak viszont feltétele a legalább hallgatólagos elfogadás, vagy a lemondásranyitva álló határidő letelte. Görögországban a hagyaték az örökhagyó halálával megnyílikés átszáll az örökösökre. Lehetőség van az örökség visszautasítására is. Olaszországban azörökössé válás feltétele szintén az elfogadás. A felelősség leltárfelvétel mellett ezekben azországokban is korlátozható.A finn jogszabályok szerint az örökössé válás feltétele a hagyatéki osztály. A halál időpontjátkövetően, ha az örökhagyó Finnországban élt, az örökösöknek hagyatéki leltártkell készíteniük. Ez után kerülnek rendezésre a tartozások és a fennmaradó vagyont azörökösök szétosztják. A hagyatékot külön elfogadni nem kell. Észtországban a hagyatéka halál pillanatában átszáll és az visszautasítás hiányában elfogadottnak kell tekinteni.Lettországban igen sajátos szabályok érvényesülnek: a hagyaték elfogadásáig a még nemigényelt örökség jogi személynek minősül, amit a kezelő képvisel. Az örökös felelősségea leltározás iránti kérelemmel szintén korlátozható. Litvániában a hagyaték külön eljárásnélkül átszáll, az elfogadás azonban itt is feltétel. A leltárfelvétel itt is korlátozza a felelősséget.Svédországban a hagyaték nem száll át automatikusan, az itt is jogi személyként vi-19


2011. 4. SZÁM20selkedik és a végrendeleti végrehajtó, egy kijelölt adminisztrátor, vagy az örökösök együttesenképviselik. Az örökösöknek hagyatéki leltárt kell készíteniük, a házassági vagyonjogiigényt ki kell elégíteni, a hagyatéki tartozásokat ki kell egyenlíteni és a fennmaradó részkerülhet az örökösök között felosztásra. Kifejezett elfogadó nyilatkozat nem szükséges.Az Egyesült Királyság, Ciprus, Írország öröklési szabályai szerint a hagyaték feletti rendelkezésijog az örökhagyó által végrendeletben, ennek hiányában a bíróság által kijelöltszemélyes képviselőre száll át, az őt illeti meg. A végrendeletben megnevezett képviselőtvégrehajtónak, a bíróság által kijelöltet ügygondnoknak 28 , kijelölt végrehajtónak nevezi ajog. A végrehajtó, illetve ügygondnok feladata, hogy rendezze a hagyatéki tartozásokat ésfelossza a tiszta hagyatékot az örökösök között. Ebből következik, hogy az örökösök márnem felelnek a tartozásokért. A hagyatékot nem kell külön elfogadni, de visszautasításravan lehetőség. Máltán a hagyaték a halál pillanatában száll át az örökösre. Visszautasításhiányában azt elfogadottnak kell tekinteni. Hollandia, joga szerint a hagyaték átszállásakülön eljárás nélkül megtörténik, feltéve, hogy azt az örökösök – nyilatkozatban vagy hallgatólagosan– elfogadták és nem mondtak le róla. A felelősség leltárral itt is korlátozható.Az örökössé válás módjának sokfélesége, illetve az, hogy a legtöbb esetben az egyes államoknem ismerik el automatikusan az egymás eljárásában hozott, az örökössé válást a másik állambanmegállapító végzést, az eljárás megtöbbszöröződéséhez vezethet, ha a hagyaték egyes vagyontárgyaikülönböző államokban találhatóak 29 . Könnyen belátható, hogy ez a nemzetközi öröklésbenérdekelt örökösöknek, más érdekelteknek jelentős nehézséget és többletköltséget okozhat.Végrendelet hiányában az adott állam mely rokoni kört vonja be azöröklésbe, és ők milyen arányban részesülnek a hagyatékból? 30Valamennyi nemzeti jog biztosítja a család meghatározott tagjainak törvényes öröklését. Általánosságbanelmondható, hogy – Svédország kivételével – a tagállamokban elsődlegesen az örökhagyógyermekei (ha ők korábban elhunytak, leszármazóik) egyenlő arányban részesednek a hagyatékból.A házastárs eltérő módon és hányadban örökölhet állagot, vagy haszonélvezetet a gyermekek öröklésemellett. A házastárs az egyes jogokban kettős védelemben részesül, hiszen őt a házassági vagyonjogés az öröklési jogi védelem is megilleti. Gyermek hiányában az államok joga elsősorban a házastársatvédi, kevés kivétellel ilyenkor ő örökli a teljes hagyatékot. Házastárs hiányában – kivételesen házastársmellett – mindenhol belépnek a szülők, a testvérek, távolabbi leszármazók és felmenők. Szinténeltérően alakul a de facto és a regisztrált élettársak öröklésjogi megítélése. Mint majd látjuk, előbbiek –28 Cipruson általában a túlélő házastárs.29 Ez akkor is gyakran felmerül, ha az érintett államok között az öröklési ügyek vonatkozásában nemzetközi szerződés állfenn. Ld.: Mag. Dr. Simonfay Géza és Dr. Schmidt Beatrix: Egy Osztrák-Magyar Egyezményeken alapuló „jogesetmegoldás”(Közjegyzők Közlönye 2010. 14. évf. 4. szám 39.old.)30 A tagállamok jogára vonatkozó forrás: http://www.successions-europe.eu/hu/home


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEnéhány kivétellel, ahol a lakhatásuk továbbra is biztosított – végrendelet útján válhatnak örökössé, mígutóbbiak általában házastársak módjára örökölnek, ha a jog elismeri ezt a fajta kapcsolatot.21Ausztriában, ha az örökhagyó házas volt és gyermekei is voltak, a házastárs megörökli ahagyaték ¹⁄ ³ -át, a fennmaradó rész pedig a gyermekek között oszlik szét. Gyermekek hiányábana házastárs örökli a teljes vagyont. Házastárs és gyermek hiányában a szülők, nagyszülőkés testvérek örökölnek. Az azonos nemű regisztrált élettársak egymás után a házastársakkalmegegyező módon örökölnek. A nem regisztrált élettárs ugyanakkor csak végrendelet útjánválhat örökössé. Az élettársak által közösen vásárolt lakásnak azonban az elhunyt tulajdonátképező részét az élettárs szerezheti meg. Belgiumban, ha van túlélő házastárs, a hagyatékállagát a gyermekek öröklik, a házastárs pedig a teljes hagyatékon haszonélvezetet szerez.Gyermek hiányában, a házastárs egyedüli örökös, ha negyedik fokig nem maradt leszármazó,felmenő, oldalági rokon. Ha maradt ebből a körből örökös, ők állagot, a házastárs pedighaszonélvezetet örököl. Házastárs és gyermekek hiányában elsősorban a szülők örökölnekfejenként ¼ részt, a fennmaradó vagyon pedig a testvérek között oszlik meg. Ezek hiányábana nagybácsik, nagynénik, unokatestvérek örökölnek. A regisztrált, „törvényes” élettárshaszonélvezetet örököl a közös családi lakóingatlanon és annak berendezési tárgyain. Ez ajog végintézkedéssel kizárható. A nem regisztrált élettárs csak végrendeleti úton örökölhet.Bulgáriában a házastárs a gyermekekkel együtt, fejenként egyenlő arányban örököl. Leszármazókhiányában a házastárs az egyedüli örökös. Ha házastársa sem volt az örökhagyónaka szülők, távolabbi felmenők és testvérek örökölnek. A bolgár jog nem ismeri a regisztráltélettársi kapcsolat intézményét, élettárs csak végrendeleti örökös lehet. Csehországban a hagyatékivagyon megosztását megelőzően a vagyon felét hagyatéki eljáráson kívül megszerzi aházastárs. A fennmaradó rész megosztásra kerül a gyermekek és a házastárs között. Gyermek,leszármazók és szülő hiányában a házastárs örökli a teljes vagyont. Ha az örökhagyónak semgyermeke, sem házastársa nem volt, akkor a szülei örökölnek, illetve az, aki az örökhagyóvallegalább egy évig gondozás céljából közös háztartásban élt. Az azonos nemű, regisztrált élettársakegymás után a házastársakkal egyező módon örökölhetnek. Szlovákiában a házastárs ésa gyermek egyenlő részt örököl. Gyermek hiányában a házastárs örököl, a szülőkkel és azokkalközösen, akik az örökhagyó halálát megelőzően egy évig vele közös háztartásban éltek,vagy tartásra jogosultak voltak. A házastárs a hagyaték felét örökli. Ha az örökhagyó nem voltházas és gyermeke sem volt, sorban a szülők, a testvérek, azok leszármazói, a nagyszülők ésaz ő leszármazóik örökölnek. Ezek mellett a fent említett együtt lakó, vagy eltartott személyis örököl. A lengyel jog alapján a házastárs és a gyermekek örököstársak. A házastárs örökrészefügg a házassági vagyonjogi viszonyoktól is. Vagyonközösség esetén a házastárs a vagyon felétmegszerzi, a másik fele a hagyatéki vagyon része. Ez a fennmaradó rész oszlik meg a házastársés a gyermek között (egy gyermeknél fele-fele arányban, ha több gyermeke volt az elhunytnak,akkor a házastárs ¹⁄ ³ -ot örököl). A házastárs az egyedüli örökös, ha nincs más hozzátartozó.Házastárs hiányában pedig a szülők örökölnek, az ő helyükön a testvérek, azok leszármazói,ezek hiányában a nagyszülők és az ő leszármazóik. A végső örökös a lakóhely szerinti


2011. 4. SZÁM22önkormányzat, illetve bizonyos esetekben az államkincstár. Élettárs törvényesen nem örököl.Magyarországon törvényes örökös elsősorban az örökhagyó gyermeke. Az öröklésből kiesettgyermek helyén egymás közt egyenlő részekben a kiesett gyermekei örökölnek. Ha leszármazónincs, a házastárs vagy a bejegyzett élettárs örököl. Leszármazók, házastárs és bejegyzettélettárs hiányában az örökhagyó szülői örökölnek fejenként egyenlő részben. A kiesett szülőhelyén az ő leszármazói örökölnek. Ha a kiesett szülőnek nincs leszármazója, egyedül a másikszülő, illetőleg annak leszármazói örökölnek. Leszármazóknak, házastársnak, bejegyzettélettársnak, szülőknek és szülők leszármazóinak hiányában törvényes örökösök egyenlő részekbenaz örökhagyó nagyszülői. A kiesett nagyszülő helyén az ő leszármazói örökölnek,ezek hiányában a kiesett nagyszülő nagyszülőpárja, ha pedig ez is kiesett, az ő leszármazóiörökölnek. Ha valamelyik nagyszülőpár kiesett, és helyükön leszármazójuk nem örökölhet, azegész hagyatékot a másik nagyszülőpár vagy ezek leszármazója örökli. Ha sem az örökhagyónagyszülője, sem a nagyszülőktől leszármazó nem örökölhet, törvényes örökösök fejenkéntegyenlő részekben az örökhagyó távolabbi felmenői. A bejegyzett élettársakon kívül más élettársikapcsolatban élők a jelenlegi szabályok szerint nem örökölhetnek egymás után. Németországbana gyermekek és a túlélő házastárs társörökösök. A házastárs örökrészének mértékefügg a házassági vagyonjogi rendszertől. Törvényes szerzeményi vagyonközösség esetén aházastársat ¼ rész törvényes öröklés jogcímén, ¼ rész pedig kompenzációs hányadként illetimeg. A regisztrált élettársak házastárs módjára örökölnek. Romániában a törvényes házasságivagyonközösség rendezését követően a házastárs ¼ részt örököl, a maradék rész a gyermekekközött oszlik meg. Ha nincs gyermek, sem házastárs, akkor a szülők és a további privilegizálthozzátartozók örökölnek ½-½ arányban. A további felmenők ebben a sorban 3. helyenörökölnek, negyedik fokon pedig a távolabbi oldalági rokonok lépnek be. Az azonos neműekélettársi kapcsolatát a román jog nem ismeri el. Szlovéniában a házastárs és a gyermekekegyenlő részben örökölnek. Leszármazók hiányában a hagyaték felét a házastárs, másik feléta szülők kapják. Ha házastársa sem volt az örökhagyónak, a szülők, testvérek és azok leszármazóörökölhetnek. A regisztrált azonos nemű élettárs úgy örököl, mint a túlélő házastárs.Franciaországban a házastárs a gyermekekkel közösen örököl, közös gyermekek eseténa teljes hagyaték haszonélvezetét, vagy annak ¼ részét. Ha az örökhagyónak nem voltakgyermekei, a házastárs a szülőkkel közösen örököl fele-fele arányban. Ha házastársonkívül csak oldalági rokonai voltak az elhunytnak, mindent a házastárs örököl. Házastárshiányában a szülők és a testvérek együtt örökölnek. Élettárs csak végrendelet útján örökölhet.Luxemburgban a házastárs saját választásától függően szerez haszonélvezetet a közöslakás és annak berendezési tárgyai felett, vagy egy gyermekrészt. A fennmaradó részta gyermekek öröklik. Ha az örökhagyó nem volt házas és gyermekei sem voltak, akkora szülők ¼-¼ részt kapnak, a fennmaradó rész a testvérek között oszlik meg. Regisztráltélettársi kapcsolat létrejöhet mind különnemű, mind azonos nemű párok között, azonbantörvényes öröklési jog nem fűződik ehhez a kapcsolathoz.Spanyolország öröklési joga alapján a házastárs a gyermekkel egyenlő arányban örököl,ezen felül a vagyon ¹⁄ ³ részén haszonélvezetet szerez. Házastárs és gyermek hiányában a


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEszülők, az ő kiesésük esetén a testvérek, azok leszármazói, az ő hiányukban pedig az unokatestvérek,végső soron pedig az állam örököl. A regisztrált élettársakra tartományonkénteltérő a szabályozás, a nem regisztrált élettársak viszont egységesen csak végrendeletiörökösök lehetnek. Portugáliában a házastárs a gyermekkel /gyermekekkel fejenkéntegyenlő arányban örököl, de legalább 25%-ban részesedik a hagyatékból. Házastárs ésgyermekek hiányában a szülők örökölnek. A de facto élettárs rászorultság esetén tartásijogot igényelhet, megilleti továbbá a közösen használt lakás bérlete. 2 év együttélés után 5év lakhatási jog biztosított. Görögországban a házastárs részt örököl, a hagyaték többi részea gyermekeket illeti. Ha nincs más hozzátartozó, a teljes hagyatékot a házastárs szerzimeg. Házastárs és gyermek hiányában a szülők és testvérek fejenként egyenlő aránybanörökölnek. A regisztrált élettárs örököl az elhunyt után. Olaszországban a házastárs egygyermek esetén fele részt, több gyermek esetén ¹⁄ ³ részt örököl. Ha nincs gyermek, a házastárs²⁄ ³ részt, a szülők ¹⁄ ³ részt örökölnek. Gyermek, szülők és házastárs hiányában atestvérek örökölnek. Az olasz jog nem ismeri el az élettársi kapcsolatot.Észtországban a házastárs a leszármazókkal közösen örököl, mégpedig legalább a hagyaték¼ részét. Nagyobb részben válik örökössé, ha gyermekek hiányában a szülőkkel,nagyszülőkkel, vagy ezek leszármazóival örököl közösen. Az említett rokoni kör hiányábana helyi önkormányzat az örökös. Ha a nemzetközi elemet tartalmazó hagyatéki eljárásbanaz észt jog alkalmazandó, más örökös hiányában az állam lesz az örökös. Élettárs öröklésecsak végrendelet útján megengedett. Finnországban a leszármazók öröklik a hagyatékot, deaz a túlélő házastárs használatában marad. Ha nincs gyermek, mindent a túlélő házastársörököl, az ő halálát követően örökölnek a szülők. Az azonos nemű regisztrált élettárs házastársmódjára örököl. Lettországban a lengyel joghoz hasonlóan alakul a házastárs és a gyermekeköröklése. A házastárs örökrésze függ a házassági vagyonközösségtől és a gyermekekszámától. Házastárs és gyermekek hiányában a szülők és a testvérek örökölnek. A lett jog aregisztrált élettársi kapcsolatot nem ismeri, az élettárs nem örököl. Litvániában a házastárs –három vagy kevesebb gyermek esetén – a vagyon ¼ részét kapja, több gyermekkel pedigfejenként egyenlő arányban örököl. Gyermekek hiányában a házastárs a szülőkkel közösenörököl fele-fele részben. Ha az örökhagyónak nem volt házastársa sem, akkor a szülők,nagyszülők, testvérek, dédszülők, testvér leszármazói, szülők testvérei és az ő gyermekeikörökölnek. Svédország elsősorban a házastársat tekinti örökösnek. A közös gyermekekkelszemben a teljes hagyatékot ő kapja, míg a más házasságból származó gyermekekmegszerzik saját örökrészüket. A házastárs az alapösszeg 31 legalább négyszeresét kell, hogymegkapja, ebbe beleértve a házassági vagyonközösség megszűntetésével szerzett tulajdonihányadot is. Gyermekek és házastárs hiányában a szülők, vagy leszármazóik, az ő helyüköna nagyszülők és azok leszármazói örökölnek. A regisztrált, azonos nemű élettárs házastársmódjára örököl, míg a nem regisztrált élettársak jogot szereznek a közös ingatlanban valóbennlakásra és az abban található berendezési tárgyak használatára.2331 ez 2010-ben 42.400 Svéd Korona volt


2011. 4. SZÁM24Az Egyesült Királyság szabályozása területenként eltér: Anglia és Wales területén, ha házastársés gyermek is maradt az elhunyt után, a házastárs örökli az ingóságokat és további250000Ł-t. A maradék vagyont a személyes képviselő célvagyon rendelésként (trust) kezelia házastárs (élethosszig tartó juttatás) és a gyermekek javára. A házastárs kérheti élethoszszigszóló juttatásának tőkeértékét, vagy megveheti a képviselőtől annak az ingatlannak azelhunytra jutó tulajdoni hányadát, amelyben ő lakik. Ugyanez érvényesül, ha gyermek nem,de szülő, testvér, vagy testvér gyermeke marad az örökhagyó után. Ha az elhunytnak csakházastársa volt, a hagyatékot célvagyonrendelésként (trust) kell kezelni teljes egészében aző javára. Skóciában a házastárs a gyermekekkel szemben az alábbi jogokat élvezi: skóciailakóház (300000Ł összeghatárig), a lakóház bútorzata (24000Ł-ig) és 42000Ł-ig terjedő fixösszeg, valamint az ingóságok ¹⁄ ³ -a. A fennmaradó vagyon a gyermekeket illeti. Gyermek hiányábanegyéb örökösök (szülők, testvér) mellett a házastársat illető fix összeg és az ingókbólvaló részesedés mértéke megnövekszik. Más hozzátartozó hiányában mindent a házastársörököl. Észak-Írországban a házastárs kapja az ingóságokat és egy meghatározott összeget.A fennmaradó vagyon közte és a gyermekek (ezek hiányában szülők, testvér) között egyenlőarányban kerül szétosztásra. Ezen túl a házastárs megveheti az elhunyt részesedését abbanaz ingatlanban, amelyben lakik. Az Egyesült Királyság elismeri az azonos neműek közöttiregisztrált élettársi kapcsolatot és öröklésjogi szempontból ez megegyezik a házassággal. Írországbana házastárs a gyermekek mellett ²⁄ ³ részt örököl, a fennmaradó rész a gyermekekés azok leszármazói között oszlik meg. Gyermekek hiányában a teljes hagyatékot a házastárskapja, ha házastárs sem volt, a szülők örökölnek. Élettársnak nincs törvényben biztosítottöröklési joga. Ciprus öröklési joga szerint a gyermekek – és ha volt – a házastárs egyenlőarányban örökölnek. Ha az örökhagyó után leszármazó nem maradt, a hagyaték felét a házastárs,a másik felét pedig a szülők és azok leszármazói kapják. Itt sincs regisztrált élettársikapcsolat. Máltán az örökség fele a gyermekeket, a másik fele a házastársat illeti meg, aki ezentúl használja az elhunyttal közös lakását és annak berendezési tárgyait. Ha ez a lakás közöstulajdon volt, a túlélő házastárs igényt tarthat az elhunyt tulajdoni hányadára. Házastárs ésleszármazók hiányában a szülők és a testvérek közösen örökölnek. Hollandiában a házastársa gyermekekkel közösen örököl, gyermekek hiányában teljes egészében ő válik örökössé. Haaz örökhagyónak nem volt házastársa, sem gyermeke, a szülők és a testvérek örökölnek, úgy,hogy a szülők legalább ¼-¼ részt szereznek. A regisztrált élettárs törvényes örökös.Mennyiben korlátozott a végrendelkezés szabadsága? 32A jogrendszerek védik a törvényes örökösök meghatározott körét az örökhagyó teljes végrendelkezésiszabadságával szemben is. Az európai államokban ismert kötelesrész a törvény erejénélfogva végrendelet ellenére is meghatározott örökrészt juttat a legközelebbi hozzátartozóknak.32 A tagállamok jogára vonatkozó forrás: http://www.successions-europe.eu/hu/home


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEAz egyes jogrendszerek eltérő módon értelmezik a kötelesrész iránti igényt. A latin típusú jogrendszerekbena kötelesrészre jogosult örökös, a germán hagyományok szerint ez az igény kötelmiigény. Az angolszász jogban nincs kötelesrész, de bírói rendezés útján az örökösök meghatározottköre, rászorultság alapján részesíthető a hagyatékból. A kötelesrész címén megszerzett hányadmértékét és a rokoni kört az államok belső anyagi joga határozza meg, eltérő módon. Láttuk,hogy Belgiumban, Bulgáriában és Olaszországban nem csak a végrendelkezés, de a jogválasztásis csak annyiban megengedett, amennyiben az nem sérti a kötelesrészt.Szintén a kötelesrészre jogosultak körének védelmét szolgálja az örökhagyó által megadományozottakfelelőssége (clawback 33 ) intézménye. Az államok egy része lehetővé teszi, hogy az örökhagyóáltal még életében, halála előtt meghatározott időn belül elajándékozott vagyontárgyakhagyatékhoz számítását kérjék az arra jogosultak. Ezt az államok öröklésjogi szabályai közötttaláljuk és nem az ajándékozási szerződésre vonatkozó normák között. A megajándékozott érdekeitvédi az az elmélet 34 , ami szerint az ő felelősségére az ajándékozás során irányadó jogot kellalkalmazni, az örökhagyó jogválasztására pedig csak akkor kerülhet sor, ha a megajándékozott ajogválasztásról tudomást szerzett már az ajándékozáskor.Az egyes államok jogában jelenleg az alábbi korlátozások érvényesülnek a teljes végrendelkezésiszabadsággal szemben.25Ausztriában a leszármazókat és a házastársat kötelesrész címén a törvényes örökrészükfele illeti meg, a szülőknek pedig a rájuk eső örökrész harmada jár. A kötelesrészrejogosult az örökhagyóval kötött közjegyzői okiratba foglalt szerződésben lemondhat aneki járó kötelesrészről. Belgiumban kötelesrész a gyermeknek, házastársnak és szülőnekjár. Ennek mértéke függ a gyermekek számától, a szülőket ¼ rész illeti meg. A házastárskötelesrész címén ¼ részt kaphat, ami magában foglalja az általa lakott ingatlant és annakberendezési tárgyait. Bulgáriában szintén a gyermek, a házastárs és a szülő érvényesíthetikötelesrészi igényét. Mértéke legfeljebb a hagyaték 5 ⁄6 része lehet. Csehországban kötelesrészcsak az elhunyt gyermekeinek, vagy unokáinak jár. Mértékét a jogosult életkora és az örökösökszáma határozza meg. Szlovákiában a leszármazók a törvényes örökrészük fele erejéigszükségörökösök. Kiskorúak esetében a kötelesrész megegyezik a törvényes örökrésszel.Kötelesrészre a végrendeletben kitagadott leszármazó nem jogosult. Lengyelországban agyermek, a házastárs és a szülő jogosult kötelesrészre. Ennek mértéke nem haladhatja mega hagyaték értékének ²⁄ ³ -át. Erre irányuló közjegyzői okiratba foglalt szerződéssel a jogrólle lehet mondani. Magyarországon kötelesrész illeti meg az örökhagyó leszármazóját,házastársát, bejegyzett élettársát, továbbá szülőjét. Kötelesrész címén a leszármazót és aszülőt annak fele illeti, ami neki mint törvényes örökösnek jutna. A házastárs kötelesrészea haszonélvezeti jognak olyan korlátozott mértéke, amely szükségleteit biztosítja, figye-33 az angolok a szerződéses viszonyok biztonsága miatt nem értenek egyet a megadományozottnak a kötelesrészért valófelelősségével34 ld.: Anatol Dutta: Succession and Wills in the conflict of Laws on the Eve of Europeanisation (RabelsZ Bd. 73 (2009)p. 547-606; p. 583.


2011. 4. SZÁM26lembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat, valamint saját vagyonát és munkájának eredményétis. Egyébként a házastársat kötelesrészül törvényes örökrészének fele illeti meg.A kötelesrész alapja a hagyaték tiszta értéke, valamint az örökhagyó által élők között bárkinekjuttatott adományok juttatáskori tiszta értéke. Németországban a kötelesrész kötelmiigény módjára pénzbeli követelésként, meghatározott határidőn belül érvényesíthető. Arraa leszármazók, hiányukban a szülők és a házastárs jogosult. Romániában a gyermekek (unokák),a házastárs és leszármazók hiányában a szülők alkotják a kedvezményezettek körét.A kötelesrész mértékét egyedileg határozzák meg, nincs törvényben rögzített összege.Szlovéniában a végrendelkezési szabadság szintén csak a hagyaték felére terjed ki.Franciaországban kötelesrészre jogosult a gyermek, további leszármazók és a házastárs.Mértéke ¾ rész. Luxemburgban csak a leszármazók jogosultak kötelesrészre, mértékea gyermekek, leszármazók számától függ. Lemondásra nincs lehetőség.Spanyolország öröklési jogában a szabályozás több rétű. Az általános szabályokon túlaz egyes autonóm területek külön is szabályozzák a kötelesrészt, eltérő módon meghatározvaannak mértékét. A jogosultak a leszármazók, a házastárs és a szülők és továbbifelmenők lehetnek. Portugáliában a gyermekeken, unokákon, házastárson és szülőkön túla testvérek, 4. fokig az unokatestvérek is kötelezően részesednek a hagyatékból. A végrendelkezésiszabadság a hagyaték ¹⁄ ³ részére korlátozódik. Olaszországban szintén a házastárs,a leszármazók és a felmenők jogosultak kötelesrészre. Mértéke a hozzátartozókszámától és körétől függ. A házastárs ezen túl jogosult a lakás és a berendezési tárgyakhasználatára. Lemondani csak az örökhagyó halála után lehet. Görögország joga szerintkötelesrész illeti meg a házastársat és a gyermeket. Leszármazó hiányában pedig a szülőket.Mértéke itt is a törvényes örökrész fele.Észtországban kötelesrész biztosított a házastársnak, a gyermeknek, vagy unokáknakés leszármazók hiányában a szülőknek. Mértéke a törvényes örökrész fele. Ha az elhunytután házastárs és gyermek is marad, a végrendelkezési szabadság a vagyon felére korlátozódik.A kötelesrészről közjegyzői okiratba foglalt szerződéssel le lehet mondani. Finnországöröklési szabályai szerint a kötelesrészre jogosult – a leszármazó – vagy örököstárs lesz,vagy igénye pénzben kerül kielégítésre. Mértéke a törvényes örökrész fele. Lettországbana jogosultak szintén a gyermekek, a házastárs és a szülő, lemondásra itt is a korábbiakkalazonos módon van lehetőség. Litvániában a jogosulti kör kibővül az egyéb eltartottakkal.A kötelesrész mértéke a törvényes örökrész fele, arról lemondani nem lehet.Anglia, Wales és Észak-Írország területén, ha az örökhagyó ott élt, a házastárs, a gyermekvagy más eltartott, bírósághoz fordulhat, ha a végrendeleti juttatás számukra nemmegfelelő mértékű. A bíróság ebben az esetben tulajdoni részt vagy egy meghatározottösszeget ítélhet meg. Írországban a házastárs a hagyaték felére jogosult, ha nincsenekgyermekek, ha gyermeke is volt az örökhagyónak a házastárs ¹⁄ ³ részt kap kötelezően.Gyermekek esetében a bíróság elrendelheti a gyermekek javára szóló megfelelő juttatást,ha az örökhagyó nem „erkölcsi kötelességének” és anyagi eszközeinek megfelelőengondoskodott róluk. Skóciában a túlélő házastárs és a gyermek csak az ingóságokból


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYErészesedhet kötelezően. Ha házastársa és gyermeke is volt az elhunytnak ¹⁄ ³ -¹⁄ ³ rész, hacsak gyermeke, vagy csak házastársa volt, akkor ½ rész esik a kötelező örökösökre. Máltakötelesrészt biztosít a gyermekeknek (leszármazóknak) és a házastársnak. Mértéke függa gyermekek számától, a házastárs leszármazó hiányában a hagyaték harmadát kapja. Ciprusjoga szerint, ha az elhunyt ciprusi állampolgár volt, a gyermek (vagy annak leszármazói)és a házastárs együtt a hagyaték ¾ részének, a szülők és a házastárs együtt a hagyatékfelének kötelező örökösei. A jogosultak között az őket illető örökség a törvényes öröklésszabályai szerint oszlik meg. Hollandiában csak a gyermekek és az ő helyükön a továbbileszármazók tarthatnak igényt kötelesrészre, a törvényes örökrész feléig.27A végrendelet alaki érvényességének kérdése; hogyan szerezhetnektudomást az örökösök arról, hogy az örökhagyó egy másik állambanvégrendeletet hagyott hátra? 35A Bevezetőben már utaltam arra, hogy a végrendeletek szabályozásával kapcsolatban több nemzetköziegyezmény született, ami az egyezményben részes államok számára kívánja egységesítenia végrendeletek alaki érvényességének szabályait és az alkalmazandó jog meghatározásának módját.Valamennyi egyezmény célja, hogy a végrendelkező akarata a lehető legteljesebb mértékbenérvényesüljön abban az esetben is, ha a hagyaték nemzetközi elemet hordoz. A tagállamok többségeáltal ratifikált, a végrendeleti intézkedések szabályaival kapcsolatos kollíziókról szóló, 1961. éviHágai Egyezmény 1. cikke rögzíti, hogy a végrendelet alaki érvényességének meghatározásáramely jogot kell alkalmazni 36 . A Washingtoni Egyezmény létrehozta a nemzetközi végrendeletintézményét, aminek alaki követelményeit 37 a 3. cikk rögzíti, függetlenül a végrendelettel kapcsolatbahozható nemzeti jogoktól. A Bázeli egyezmény célja pedig egy egységes nyilvántartáslétrehozása az unió területén, ami biztosítaná, hogy a külföldön elhelyezett végrendelet létéről azörökösök és az eljáró hatóságok tudomást szerezzenek 38 . Az egyes államok a végrendeletek alakiszabályait az alábbi módokon szabályozzák.Ausztria joga ismeri a közjegyző, vagy bíróság által készített közvégrendeletet, aholográf és a három tanú jelenlétében készített géppel, vagy más által írt végrendeletet.Nemzetközi vonatkozású ügyben a végrendelet készítésének helye szerinti jog az irány-35 A tagállamok jogára vonatkozó forrás: http://www.successions-europe.eu/hu/home36 a.) a végrendelkezés helye szerinti jog; b-c-d.) az örökhagyó végrendelkezés kori, vagy halál kori állampolgárságánakmegfelelő jog, vagy azon állam joga, ahol ő ezen időkben domicilével, vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett;e.) az ingatlan fekvése szerinti jog37 írásbeliség, örökhagyótól származónak kell lennie, bármilyen nyelven írható kézzel, vagy egyéb módon, tanúk előttialáírás. Kötött az aláírás helye (egy, ill. több lapból álló végrendelet esetén), dátumozás, a „felhatalmazott” személytanúsítása, melyre vonatkozó formanyomtatványt is tartalmazza az egyezmény.38 a végrendeletekkel kapcsolatos egyezményekhez hazánk eddig nem csatlakozott, a Bázeli egyezmény vonatkozásábanazonban csatlakozási szándékát már kifejezte.


2011. 4. SZÁM28adó. Közjegyzőnél, bíróságon, vagy ügyvédnél letétbe helyezhető a végrendelet, amibejegyezhető a közjegyzői kamara által vezetett végrendeleti nyilvántartásba. Belgiummegkülönbözteti a (közjegyzői) közvégrendeletet, a holográf és a nemzetközi végrendeletet.Határokon átívelő ügyben az érvényességet a végrendelet készítésének helyeszerinti jog határozza meg. A közjegyzők által készített, vagy letétbe vett végrendeletetbe kell jelenteni a közjegyzők által vezetett nyilvántartásba. Bulgáriában létezik a holográfvégrendelet és a közjegyző, valamint kettő tanú jelenlétében közokiratba foglaltközvégrendelet. Nemzetközi ügyben a végrendelet érvényes lehet a keltezés helye, azállampolgárság, a halálkori szokásos tartózkodási hely, ingatlan esetében annak fekvéseszerinti állam joga alapján. Csehországban végrendelkezni közjegyző által készített közvégrendeletben,holográf, vagy allográf végrendelettel lehet. Külföldön készített végrendeletrea végrendelkezés helye szerinti jog az irányadó. A Cseh Közjegyzői Kamaraelektronikus nyilvántartást vezet a végrendeletekről. Szlovákiában a közjegyzői kamaravezeti a végrendeletek nyilvántartását, ahová a közjegyző köteles bejelenteni az általa készített,vagy letétbe vett végrendeletet. A közjegyző a hagyatéki eljárás során a nyilvántartásadataiból köteles meggyőződni arról, hogy van-e végrendelete az örökhagyónak.Lengyelországban végrendelkezni közjegyző által készített közvégrendeletben, holográf,és két tanú jelenlétében tett szóbeli végrendelettel lehet. Határon átnyúló ügyekbenitt is a végrendelet kelte szerinti állam jogát kell alkalmazni. Magyarországon közvégrendeletközjegyző vagy bíróság előtt készíthető. Végrendelkezni lehet holográf vagyallográf írásbeli magánvégrendelettel is. Az utóbbit az örökhagyó két tanú jelenlétébenírja alá. Az írásbeli magánvégrendelet közjegyzőnél letétbe helyezhető, akár nyílt, akárzárt iratként. A magyar jog elismeri továbbá a szóbeli végrendeletet, ennek érvényrejutása azonban igen szűk körben történik. Szóbeli végrendeletet az tehet, aki életét fenyegetőrendkívüli helyzetben van, és írásbeli végrendeletet egyáltalán nem vagy csakjelentékeny nehézséggel tehetne. A szóbeli végrendelet érvényes, ha azt a végrendelkezőkét tanú együttes jelenlétében a tanúk által értett nyelven teszi meg. Érvényesnek kelltekinteni azt a végrendeletet, amely megfelel a keltezés helye szerinti jogszabályi követelményeknek.A Végrendeletek Országos Nyilvántartását a Magyar Országos KözjegyzőiKamara vezeti, és a végrendelet nyilvántartásba vételét a közjegyzőnél lehet kérni.Németországban végrendelet saját kezűleg, vagy közjegyző által közokiratba foglaltan készülhet.A német jog elismeri a házastársak és az azonos nemű élettársak közös végrendeletét,illetve öröklési szerződés megkötésére is van mód. Az olasz jogban végrendelkeznikét tanú jelenlétében közjegyző által készített közvégrendeletben, a végrendelkezőáltal fogalmazva, a közjegyző által okiratba foglalt titkos végrendelettel, holográf ésnemzetközi végrendelettel lehet. Ez utóbbi érvényességének feltétele, hogy megfeleljenazon állam jogának, ahol az keletkezett, vagy a végrendelkező állampolgársága, vagyutolsó lakóhelye szerinti jognak. A végrendeletek nyilvántartását az igazságügyért felelősminisztérium felügyelete alatt a közjegyzők vezetik. Romániában készülhet közjegyzőiközvégrendelet, a végrendelkező által készített és a bíróságon letétbe helyezett vég-


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYErendelet, valamint holográf végintézkedés. Nemzetközi ügyben érvényes a végrendelet,ha az megfelel a végrendelkező állampolgársága vagy lakóhelye szerinti jognak; a végrendeletkészítése, módosítása, visszavonása helye szerinti jognak; de az érvényességetmegalapozhatja az ingatlan fekvésének helye, vagy a vagyon átruházását végző hatóságjoga. A közvégrendeleteket és azok visszavonását a közjegyzők veszik nyilvántartásba.Szlovéniában érvényes a holográf és az allográf végrendelet. Ez utóbbi érvényességéhezszükséges, hogy azt két tanú aláírásával lássa el. A közjegyzői végrendeletet a közjegyzőkészíti és azt két tanú jelenlétében olvassa fel, majd a végrendelkező halálát követőenazt átadja a bíróságnak. A közjegyzők, ügyvédek, a bíróságok az általuk készített, vagyletétbe vett végrendelet adatait kötelesek megküldeni a közjegyzői kamarának nyilvántartásbavétel céljából. Határokon átnyúló ügyben érvényes a végrendelet, ha megfelelazon állam jogának, ahol az készült; az állampolgárság, a lakóhely, a tartózkodási hely,az ingatlan fekvése szerinti jognak; vagy szlovén jognak.Franciaországban közjegyzői végrendelet két közjegyző, vagy egy közjegyző és kéttanú jelenlétében készülhet. Ezen kívül létezik a holográf és az ún. titkos végrendelet. Ezutóbbit zárt borítékban, két tanú jelenlétében közjegyzői letétbe kell helyezni. A nemzetközivégrendeletre a Washingtoni Egyezményt kell alkalmazni. A közjegyzői végrendeletetkötelező bejegyezni a Végintézkedések Központi Nyilvántartásába. Luxemburgbana közvégrendeletet két közjegyző, vagy egy közjegyző két tanú jelenlétében foglalja közokiratba.Ezen kívül elismert a holográf végrendelet. A végrendeletek a központi nyilvántartásbaa közjegyző vagy a végrendelkező kérelmére kerülnek bejegyzésre. Külföldivégrendelet esetén itt a keltezés helyének joga irányadó.Spanyolországban az alábbi módokon lehet végrendelkezni: közjegyző által készített nyíltvégrendelettel; közjegyzőnél vagy bíróságon nyílt vagy borítékba zárt okiratként letétbe helyezettvégrendelettel; holográf, vagy a Washingtoni Egyezménynek megfelelő nemzetközivégrendelettel. Ezen kívül itt is létezik az un. privilegizált, azaz rendkívüli körülményekközött készült végrendelet (ennek érvényessége négy hónap). További lehetőség – a külföldöntartózkodó végrendelkező számára –, hogy konzuli tisztségviselő előtt, a közjegyzői végrendeletrevonatkozó alakiságoknak megfelelően készüljön végrendelet. A közjegyző köteles anyilvántartásba bejelenteni a végrendeletet. Portugáliában elismert a közjegyző által készítettközvégrendelet, a közjegyző által átvett zárt végrendelet, a Washingtoni Egyezmény szerintinemzetközi végrendelet és a privilegizált, különleges körülmények között készült végrendelet.A nyilvántartást a közjegyzők bejelentése alapján az Igazságügyi Minisztérium vezeti.Görögországban közvégrendelet jön létre egy közjegyző és három tanú, vagy két közjegyzőés egy tanú közreműködésével. A végrendelkező által készített magánvégrendelet közjegyzőiletétbe vehető, ezen kívül ismert még a holográf végrendelet. A közjegyzők által, vagy közreműködésévelkészített végrendeletet a másodfokú bíróságon kell nyilvántartásba vetetni.Külföldön készült végrendeletre a külföldi állam joga irányadó.Észtország elismeri a közjegyző által készített, vagy hitelesített végrendeletet, a végrendelkezőáltal készített és a közjegyző által zárt iratként letétbe helyezett végrendele-29


2011. 4. SZÁM30tet, a legalább két tanú jelenlétében aláírt magánvégrendeletet és a holográf végrendeletet.A magánvégrendelet érvénytelenné válik, ha elkészültét követő hat hónapon túl avégrendelkező életben marad. Ekkor új végrendeletet kell készíteni. A végrendelkező,vagy a végrendeletet őrző személy megküldheti, a közjegyző pedig köteles a végrendeletadatait megküldeni a nyilvántartó hatóságnak. Nemzetközi ügyben szintén a végrendeletkészítésének helye az irányadó, azzal, hogy a Hágai Egyezményt alkalmazni kell. Finnországbankét tanú jelenlétében, írásban jöhet létre érvényes végrendelet. A házastársakközösen is végrendelkezhetnek. Végrendeleti nyilvántartás nincs, a végrendelet a bíróságonletétbe helyezhető. Nemzetközi ügyben itt is a végrendelet kelte szerinti jogot kellalkalmazni. Lettország joga szerint érvényes a közjegyző által készített közvégrendelet,a holográf, a végrendelkező által írt és közjegyzői letétbe vett és a két tanú jelenlétébenkézzel vagy géppel írt végrendelet. A külföldön készített végrendeletet akkor lehet érvényesnekelismerni, ha az nem ütközik belső jogba. Litvániában a közvégrendelet kétpéldányban készül és közjegyző hitelesíti. A magánvégrendeletet a végrendelkező kézzelírja. Fel kell rajta tűntetni az örökhagyó teljes nevét, a keltezést és ki kell belőle tűnniea végakaratnak. A nemzetközi elemet hordozó végrendeletnek meg kell felelnie azonország jogának, ahol az készült, vagy amelynek a végrendelkező a végrendelet készítésénekvagy a halál időpontjában állampolgára volt, vagy ahol szokásos tartózkodási–,vagy lakóhelye volt, illetve az ingatlan fekvése szerinti jognak. Svédországban végintézkedéslétrejöhet írásban (kézzel, vagy géppel írva), az örökhagyó és két tanú által aláírva.A házastársak közösen is végrendelkezhetnek. Külföldi végrendelet érvényes a keltezéshelyének megfelelő módon. Nincs végrendeleti nyilvántartás.Anglia, Wales és Észak-Írország joga szerint a végrendeletet írásba kell foglalni és azta végrendelkezőnek, vagy az általa megbízott személynek kell aláírnia. Két vagy többtanú jelenléte szükséges és ki kell a végrendeletből tűnnie, hogy az aláírás hatályosítottaa végakaratot. Skóciában tanúk és hitelesítési záradék nem szükséges az érvényességhez.Az Egyesült-Királyságban nincs egységes nyilvántartás, különböző szervek regisztráljáka végrendeleteket. Írországban a szabályos végrendelet írásban, legalább két tanújelenlétében készül. A külföldi végrendeletnek meg kell felelnie azon ország jogának,ahol az készült. Cipruson végrendelet két tanú együttes jelenlétében, írásban készülhet.Ciprus részese a Washingtoni Egyezménynek, így annak nemzetközi végrendeletrevonatkozó szabályai érvényesülnek. A külföldön készített végrendelet továbbá akkorérvényes, ha az a ciprusi jognak megfelel. Végrendeleti nyilvántartás nincs. Máltán aközvégrendeletet két tanú jelenlétében a közjegyző készíti, aki azt közzéteszi. A titkosvégrendelet a közjegyzőnek, vagy a bírósági levéltárosnak kerül átadásra. Írásban készülés alá kell írni (a végrendelkező által utasított eljáró személy is aláírhatja). Végrendeletinyilvántartás nincs, de a végrendeleteket a közjegyzői irattár, vagy az első fokú bíróságőrzi. Határon átnyúló ügyben a végrendelet annak az államnak a joga szerint érvényes,ahol az készült. Hollandiában lehetőség van közjegyző által készített közvégrendeletben,privilegizált végrendeletben vagy közjegyzőnél letétbe helyezett végrendeletben


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYErendelkezni. A végrendeleteket Hágában, a Végrendeletek Központi Nyilvántartásábalehet bejegyeztetni. Nemzetközi vonatkozású ügyben a Hágai Egyezmény kötelezőenalkalmazandó.A fentiekből látható tehát, hogy valamennyi állam elismeri a külföldön készült végrendeletet,az erre vonatkozó kollíziós szabályok azonban eltérőek. Ami a legtöbb államnál elismertkapcsoló elv, az a keltezés helye. Látható, hogy azon túl, hogy egyelőre nincs az egész EU területérekiterjedő egységes, kötelező nyilvántartás, még az államok belső jogában sem mindenhol vanarra lehetőség, hogy egy végrendelet regisztrálásra kerüljön. Ez természetesen problémát okozhata nemzetközi elemet is tartalmazó hagyatéki ügyekben, így az egységes, valamennyi tagállamrakiterjedő nyilvántartás kívánalma célszerű.Dr. Kőfalusi Eszterközjegyzőhelyettes31Irodalomjegyzék:Anatol Dutta: Succession and Wills in the conflict of Laws on the Eve of Europeanisation (RabelsZ Bd. 73 (2009)S. 547-606; S. 551.Burián-Kecskés-Vörös: Magyar nemzetközi kollíziós magánjog egyetemi tankönyv Logod Bt. 2000 (3. kiadás)Christian Hertel, LL.M., Közjegyző, Weilheim: Grenzüberschreitende Erbfälle – Der neue Komissionvorschlag:Inhalt und weitere Entwicklung (ERA, Trier, 2010, február)Commission Staff Working Document Accompanying the Proposal for a Regulation of the European Parliament andof the Council on jurisdiction, applicable law, recognition and ont he introduction of a European Certificate ofInheritance Impact Assassment (COM2009 154 final – SEC2009 411) Brüsszel:2009.10.14.Cross-Border Successions The New Comission proposal: Contents and Way Forward 2010. február 18-19. ERAkonferencia előadásainak anyagaDr. Kőrös András (szerk.): A családjog kézikönyve (negyedik, átdolgozott kiadás) HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.Budapest, 2007. (II. kötet C.) Rész Nemzetközi családjog)Dr. Ingo Ludwig: Az öröklési kollíziós európai jog összehasonlító vizsgálata Közjegyzők Közlönye 8. évf.,LI. évf. 7-8. szám (3-18. old)Maria Puelinckx-Coene (Professor of Law University of Antwerp): The legal protection of the family in matters ofsuccession (General Report – 6th European Conference On Family Law; Strasbourg 2002.)Sjef van Erp: New Developments in Succession Law eleven international publishing /K. Boele Woelki & S. van Erp (EDS.)General Reports of the XVII th Congress of the International Academy of Comparative Law ©2007 Sjef van Erp.Printed in The NetherlandsDr. Sőth Lászlóné: A hagyatéki eljárás 1960-2001 Civilisztikai Döntvénytár HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.Budapest, 2002.Dr. Sőth Lászlóné: Öröklés a családban; A törvényes öröklés és a kötelesrész HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.Budapest, 2005.Dr. Sőth Lászlóné: A végintézkedések HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2001.Dr. Szeibert Orsolya: Házasság és házasságon kívüli partnerkapcsolatok: élettársak és bejegyzett élettársak(Családi Jog VIII. évfolyam 4. szám 2010. december 25-31. old. Külföldi Szemle)Dr. Szőcs Tibor: Európai öröklési jogi rendelet – a végrendeletek alakiságára vonatkozó szabályozás nélkül?(Közjegyzők Közlönye 2011. 15. évfolyam; LVIII. évfolyam 1. szám 11-17. old.)Mag. Dr. Simonfay Géza és Dr. Schmidt Beatrix: Egy Osztrák-Magyar Egyezményeken alapuló „jogesetmegoldás”(Közjegyzők Közlönye 2010. 14. évf. LVII. évfolyam 4. szám 39.old.)Prof. Dr. Kecskés László és munkaközössége: Öröklési és családjogi kérdések a magyar nemzetközi magánjogban –A közjegyzői jogalkalmazó tevékenység egyes elemeit érintő honi magánjogi nemzetközi magánjogi rendelkezésekvázlata – MOKK, Budapest, 2002.


2011. 4. SZÁM32Közjegyzői okiratokzáradékolása a bíróságigyakorlatbanBevezetésA Közjegyzők Közlönyének egy korábbi számában a közjegyzői okiratok alaki és tartalmikellékeit, az okiratszerkesztés folyamatát elemeztem a bírósági ítélkezés tükrében. Írásomelsődleges célja az volt, hogy az ítélkezési gyakorlat bemutatásán keresztül egy olyanpreventív, előremutató gondolkodásmódra hívjam fel a figyelmet, amely az okiratainkelkészítése során már előre feltételezi egy esetleges jogvita kialakulását, illetve a későbbiközvetlen bírósági végrehajtás szükségességét. Meggyőződésem, hogy ez a szemlélethozzáadott értéket jelent a hatósági jogszolgáltatás során, vagyis elősegíti a közjegyzőitevékenység permegelőző szerepének érvényesülését, ezáltal megelőzi a szükségtelenjogvitákat, egyúttal pedig tehermentesíti a bíróságok munkáját. Nem elhanyagolhatószempont az sem, hogy kellő előrelátással elkerülhető az okiratot készítő közjegyző esetlegeskártérítési felelősségének megállapítása is. Álláspontom szerint tehát sem az ügyfeleink,sem a magunk szempontjából nem elítélendő az a hozzáállás, miszerint a képletespoharat félig üresnek tekintjük. Persze az a bizonyos pohár túlnyomórészt mégis inkábbfélig telinek bizonyul, hiszen az elkészült közjegyzői okirat az esetek nagy többségében –akár a bíróság előtt is – kiállja a próbát, magas szakmai színvonalat képvisel, alakilag éstartalmilag is helytálló. A következő felmerülő kérdés – és egyben a jelen írás alapvetése –ugyanakkor az, hogy az elkészült, alakilag érvényes okirat kifejti-e a felek által célzottjoghatást. Röviden: Az érvényes okirat vajon érvényesül?Napjaink gazdasági életének egyik fő problémája éppen az, hogy a szerződő felek –nem szerződésszerű teljesítés vagy jogvita esetén – követeléseiket általában csak hoszszadalmasperes eljárások útján tudják érvényesíteni. A körbetartozások világában arrasincs garancia, hogy a jogerős ítélet alapján a kintlévőségek egyáltalán behajthatóaklennének, a bírósági szakaszt követően pedig hosszadalmas idő telik el a végrehajtásieljárással is. A tapasztalat az, hogy az egyszerűbb megítélésű jogviszonyokon alapulókövetelések érvényesítésére irányuló perek is évekig tarthatnak. Ugyanakkor a gazdaságmegfelelő működésének egyik alapvető feltétele éppenséggel az, hogy a követelésekgyorsan és egyszerűen behajthatóak legyenek. Meggyőződésem, hogy ezt acélt a közjegyző által készített okirat végrehajtási záradékkal történő ellátása, illetőleg


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEa közjegyzői okirat alapján indított közvetlen bírósági végrehajtási eljárás tölti be aleghatékonyabb módon.A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: végrehajtásitörvény vagy Vht.) korábbi rendelkezései szerint a végrehajtási záradék kiállításaa bíróság hatáskörébe tartozott. A tavalyi év azonban gyökeres változásokat hozotta közjegyzői kar életében, hiszen számtalan új hatáskörrel bővült a tevékenységünk.A témánk szempontjából kiemelkedő dátumot 2010. június 1. napja jelenti, amikoris – a fizetési meghagyásos eljárás mellett – az egyes közjegyző által elrendelt végrehajtásieljárások is közjegyzői hatáskörbe kerültek. A törvény által meghatározottesetekben tehát a végrehajtást elrendelő bíróságok szerepkörét a közjegyzők vettékát. Nehéz és felelősségteljes feladatot bízott ránk a jogalkotó, ráadásul mindezt egyolyan év során tette, amikor kihívásokban egyébként sem volt hiány. A nehézségekellenére meggyőződésem szerint kijelenthetjük, hogy a közjegyzői kar sikerrel vetteaz akadályokat. A tavalyi év törvényi változásainak egyik legfontosabb – a közjegyzőiokiratok szempontjából kiemelkedő jelentőségű – hozadéka tehát az volt, hogy egykézben egyesült a végrehajtható okirat elkészítése és az adott okirat végrehajtási záradékkaltörténő ellátása.Ennek köszönhetően pedig a közjegyzői okiratba foglalt követelések érvényesítésenagymértékben felgyorsult és hatékonyabbá vált, talán túlzás nélkül állítatjuk, hogy ajogkereső közönség legnagyobb megelégedésére.Természetesen az egyes végrehajtással kapcsolatos közjegyzői eljárások korántsemnélkülözik az előzményeket. Már csak azért sem, mert – az állami közjegyzők korábbitapasztalatain túlmenően – a közjegyzői okiratok záradékolásának évtizedes bíróságigyakorlata van. Persze a közjegyző nem bíró, még akkor sem, ha bizonyos esetekben avégrehajtást elrendelő bíróság helyébe lép. Mások a felelősségi viszonyok, az eljárási szabályok,eltérnek a díjak (hiszen immár eljárási díjról és nem illetékről beszélünk), és méghosszasan sorolhatnánk a különbségeket. Mindemellett még azt is kijelenthetjük, hogy avonatkozó bírósági gyakorlat legalábbis heterogénnek tekinthető.A tavalyi jogszabály módosításokat követően tehát egy új korszak kezdődött a közjegyzőiokiratok záradékolásának gyakorlatában. Véleményem szerint ez az új korszakazonban nem jelentheti azt, hogy a korábbi bírósági tapasztalatokat el kellene felejtenünk.Biztos vagyok abban, hogy a közjegyzői okiratok záradékolásával kapcsolatbanszületett bírósági ítéletek vizsgálata hasznos tanulsággal szolgálhat a közjegyző kollégákszámára is. Annál is inkább, hiszen vitás kérdések esetén a szóban forgó eljárásainkat azilletékes bíróságok a saját – sokszor igen változatos – ítélkezési gyakorlatuk alapján fogjákmegítélni. Nem állítom azt, hogy az elmúlt két évtized bírósági tapasztalatait változtatásoknélkül kellene felhasználnunk. Azt sem szorgalmazom, hogy az okiratok záradékolásasorán mindenben úgy járjunk el, ahogy ezt az eltérő hivatásrendbeli kollégáink tették.Ugyanakkor fontosnak tartom a vonatkozó bírósági gyakorlat alapos megismerését, azott szerzett tapasztalatok megfelelő hasznosítását.33


2011. 4. SZÁM34A régi bölcsesség szerint, aki nem ismeri a múltat, az nem érti meg a jelent, és elveszítia jövőt. Mindezt szem előtt tartva a jelen írásom elsődleges célja tehát az, hogy a bíróságiítélkezés tükrében elemezzem a közjegyzői okiratok záradékolásának gyakorlatát.A közjegyző okiratok záradékolásának törvényiszabályozásaA bíróságok és a jogvitát eldöntő más szervek határozatain túl egyes okiratokon alapulóköveteléseket is a törvényben meghatározott módon, vagyis bírósági végrehajtás útjánkell végrehajtani. Bírósági végrehajtásnak tehát úgynevezett végrehajtható okirat alapjánvan helye. A módosult végrehajtási törvény értelmében végrehajtható okiratnak minősüla bíróság, vagy közjegyző által kiállított végrehajtási lap, továbbá az olyan okirat is, amelyeta bíróság, vagy az okiratot készítő közjegyző végrehajtási záradékkal látott el. A Vht.természetesen a végrehajtható okiratok további típusait is nevesíti, ezek azonban nemtartoznak szorosan témánkhoz. Láthatjuk tehát, hogy a közjegyző az új törvényi szabályozáskövetkeztében – a jogszabály által nevesített esetekben – végrehajtást elrendelőhatóságként jelenik meg a bíróságok mellett. Fontos leszögeznünk, hogy a végrehajtás foganatosításatovábbra sem tartozik közjegyzői hatáskörbe, a törvény által meghatározottkörben a közjegyzőnek csak a végrehajtás elrendelésére nyílik tehát lehetősége.A végrehajtható okiratot a bíróság (illetőleg immár a közjegyző is) csak a végrehajtástkérő, vagyis annak a kérelmére állítja ki, akinek a javára szól a végrehajtás alapjául szolgálóhatározat. A végrehajtási kérelmet a kellő példányban, megfelelően kitöltött végrehajthatóokirat nyomtatványon kell előterjeszteni.A végrehajtáshoz elsődlegesen arra van szükség, hogy a végrehajtást kérő közölje azadós törvény által meghatározott adatait, azaz: az adós nevét (cégnevét) és az azonosításáhozszükséges adatokat (legalább a születési idejét vagy az anyja nevét, illetőleg a cégjegyzékszámát),továbbá az ügy körülményeitől függően: az adós lakóhelyét, munkahelyét, illetőlegszékhelyét, telephelyét, valamint a végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helyét.A felsorolt adatok közül legalább egyet mindenképpen közölni kell, ingatlanra vezetettvégrehajtásnál közölni kell továbbá az ingatlan-nyilvántartási adatokat is. Ezért is lényegesaz, hogy egy adott közjegyzői okirat elkészítése során az ügyfelekre vonatkozó lehető legtöbbadatot jelöljük meg (cégjegyzékszám, adószám, az adós bankszámlájának száma, stb.).A végrehajtási kérelmet tehát a kellő – legalább öt – példányban, megfelelően kitöltöttvégrehajtható okirat nyomtatványon kell előterjeszteni. Ha a végrehajtást kérőa kérelmét nem a nyomtatványon terjesztette elő, illetőleg a nyomtatványt nem a kellőpéldányban nyújtotta be, vagy nem megfelelően töltötte ki, az eljáró közjegyző választhat,hogy maga pótolja a hiányt, vagy felhívja erre a végrehajtást kérőt. 2011. január8-tól a közjegyzői ügyvitel szabályairól szóló 37/2003. (X. 29.) IM rendelet szerint a


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEvégrehajtás alapjául szolgáló okirat két hiteles kiadmányát és két (nem hiteles) másolatátkell csatolni a végrehajtás elrendelésére irányuló kérelemhez. Amennyiben az alapügyletmódosult, úgy a módosítást tartalmazó okiratot is ugyanennyi példányban kell benyújtaniaz eljáró közjegyzőnél. A MOKK vonatkozó, 29. számú iránymutatása szerint –módosítások esetén – az okiratot készítő közjegyzőn azt a közjegyzőt kell érteni, akiazon az álláshelyen működik, melyen az alapokiratot készítő közjegyző működött. Azokirat módosításai, a szerződés felmondása, valamint a végrehajtás egyes feltételeinek abizonyítására szolgáló ténytanúsítványok az illetékesség megalapozása szempontjábólfigyelmen kívül maradnak, ugyanis a végrehajtandó okirat az alapokirat. Továbbmenvén,a Vht. szerint a végrehajtás elrendeléséért a közjegyzőnek díjat kell fizetni, melya korábbi eljárási illetéket váltotta fel. Tekintettel arra, hogy a végrehajtás elrendelésea törvény szerint a végrehajtható okirat kiállításával történik, ezért jelenleg annyiszorilleti meg a közjegyzőt az eljárási díj, ahány adóssal szemben végrehajtható okiratot kiállít,függetlenül attól, hogy az adósokkal szemben érvényesített követelés adósonkénteltérő, vagy a követelés egyébként anyagi jogilag egyetlen, az adósokat egyetemlegesenterhelő követelés. Az esetlegesen szükséges, a végrehajtás feltételének bekövetkezésétigazoló okiratokat (felmondás, kézbesítési tanúsítvány, stb.) kérelmenként egy példánybankell becsatolni az eljáró közjegyzőhöz.A fenti alapvetéseket követően vizsgáljuk meg a közjegyzői okiratok záradékolásánakfeltételeit és folyamatát. Általánosságban úgy fogalmazhatunk, hogy végrehajthatóokirat kiállítására akkor van mód, ha a végrehajtandó határozat kötelezést, illetőlegmarasztalást tartalmaz, továbbá jogerős, vagy előzetesen végrehajtható, és a nyitva állóteljesítési határidő már letelt.A végrehajtási záradékra a jogalkotó a végrehajtási lapra vonatkozó szabályokat rendelialkalmazni. Röviden, a végrehajtási záradék annak feltüntetését jelenti valamely okiraton,hogy a benne foglalt kötelezettség végrehajtható, vagyis nincs szükség arra, hogy a jogosulta végrehajtást megelőzően peres úton kérje a jogalap megállapítását. A törvénybenmeghatározott okiratok végrehajtási záradékolására az adós lakóhelye, illetőleg székhelye,ezek hiányában pedig az adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helye szerinti helyibíróság jogosult. Ez a rendelkezés az új törvényi szabályozás alapján, a végrehajthatóközjegyzői okiratok vonatkozásában egészült ki azzal, hogy immár az adott közjegyzőiokiratot – módosítások esetén az alapokiratot – készítő közjegyző záradékolja azt.Magából a közjegyzői okiratból természetesen nem következik automatikusan azazonnali végrehajthatóság, illetőleg az a kötelezettség, hogy az illetékes közjegyzőnek azilyen okiratot végrehajtási záradékkal kell ellátnia. A jogalkotó ugyanis tételesen rögzíti,hogy a közjegyzői okirat milyen feltételek teljesülése esetén záradékolható.A Közjegyzői Törvény és a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvénnyel(a továbbiakban Végrehajtási Törvény vagy Vht.) egybehangzóan szabályoz: Az okiratotkészítő közjegyző végrehajtási záradékkal látja el a közjegyzői okiratot, ha az tartalmazzaa szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú kötelezettségvállalást, a35


2011. 4. SZÁM36jogosult és a kötelezett nevét, a kötelezettség tárgyát, mennyiségét (összegét) és jogcímét,valamint a teljesítés módját és határidejét.A végrehajtási záradékkal való ellátás szempontjából tehát elengedhetetlen kellék azokiratban foglalt kötelezettség tárgyának, mennyiségének (összegének) és jogcíménekpontos, félreérthetetlen megjelölése. A feleknek meg kell állapodniuk továbbá a teljesítésmódjában és határidejében, az okiratban tehát ezeket is pontosan rögzíteni kell.A fentieket az ügyfelek számára is közérthető módon úgy lehet összefoglalni: az okiratnaktartalmaznia kell, hogy kinek, mit, mennyit, milyen alapon, mikor és milyen módon kellmegfizetnie, illetve teljesítenie. Megjegyezném, hogy a közjegyzőhöz forduló felek általelőkészített szerződéstervezetekből a legtöbb esetben éppen a teljesítés módja hiányzik,tehát példának okáért az, hogy az esedékes követeléseket készpénzben vagy átutalássalteljesítik –e a szerződő felek. Az utóbbi esetén célszerű továbbá azt is megjelölni, hogyegy adott pénzintézetnél vezetett meghatározott bankszámlára történik az utalás.A polgári jogi jogviszonyok természetesen sokszínűbbek a fent meghatározott kritériumoknál,ezért a jogalkotónak rendelkeznie kellett az olyan esetekről is, amikor a felek szerződéseskötelezettségei az aláírás időpontjában valamilyen oknál fogva még függő hatályúak.Az ilyen esetekre nézve a Ktv. és a Vht. akként rendelkezik, hogyha a kötelezettség feltételnekvagy időpontnak a bekövetkezésétől függ, a végrehajthatósághoz az is szükséges, hogy afeltétel vagy időpont bekövetkezését közokirat tanúsítsa. Egyúttal valamennyi esetben igazaz, hogy általánosságban akkor van helye végrehajtásnak, ha a közjegyzői okiratba foglaltkövetelés bírósági végrehajtási útra tartozik, és ha a követelés teljesítési határideje letelt.Az utóbbi rendelkezésből eredő esetleges bizonytalanságot a joggyakorlat oldotta fel,ugyanis ha a közjegyzői okiratba foglalt szerződés kötelezettjének egy bizonyos határnapon,vagy meghatározott időpontig kell teljesítenie szolgáltatását, és a határidő eredménytelenültelik el, úgy nem szükséges a végrehajtást kérőnek közokirattal igazolniaaz időpont bekövetkezését, illetőleg bármely egyéb körülményt. A közjegyzői okirattalszemben támasztott elvárás tehát ilyen esetekben is csak annyi, hogy az megfeleljen abírósági végrehajtásról és közjegyzőkről szóló törvényben foglalt tartalmi követelményeknek.Ha tehát a kötelezett az okiratban elismerte, hogy egy adott szerződés alapjánpénztartozása áll fenn, amelyet egy meghatározott időpontig vállal teljesíteni – és ezaz időpont a kötelezett teljesítése nélkül telik el –, úgy ez esetben kötelezettsége egyébfeltétel vagy időpont bekövetkezésétől nem függ. Az, hogy fizetési kötelezettségét a kötelezettnekmely időpontig kellett volna teljesítenie, a bírói gyakorlat szerint olyan körülmény,amely külön okirati bizonyításra nem szorul. Az elemzett ítéletekből látni fogjuk,hogy az ilyen közjegyzői okiratban meghatározott teljesítési határidő elteltének, illetőlega kitűzött határnap elérkezésének ténye a bírósági gyakorlat jogértelmezése szerint elégségesahhoz, hogy a végrehajthatóság megállapítható legyen, feltéve hogy a végrehajtástkérő állítása szerint a kötelezett nem teljesített.A fentebb ismertetett szabályozás célja általánosságban az, hogy amikor a végrehajtáslehetősége megnyílik, ne férjen kétség a jogalaphoz, vagyis annak hiányzó mozzanatát –


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEamiből a függő hatály ered – a kötelezettség keletkezéséhez hasonlóan közokirat tanúsítsa.A határidő eredménytelen elteltét azonban nem kell közokiratilag igazolni. Ha tehát a felekközjegyzői okiratba foglaltan kötnek kölcsönszerződést, és megállapodásukban részletezikaz átvett összeg visszafizetésének módját, határidejét, akkor az okirat – feltéve hogy azegyéb tartalmi és alaki követelményeknek is megfelel – végrehajtási záradékkal látható el.A fentiekkel ellentétben, amennyiben a végrehajtás feltételének bekövetkezése nemköthető egy konkrét határnaphoz, vagy meghatározott határidő elteltéhez, úgy a feltételbekövetkezését egy külön közokiratnak kell tartalmaznia. Így amennyiben a felek aztiktatják be megállapodásukba, hogy a kölcsönt nyújtó fél az adós szerződésszegése eseténjogosult a szerződést felmondani, és a fennálló hiteltartozást, továbbá annak járulékaitmeghatározott határidőn belül egy összegben esedékessé tenni, akkor a bíróságok eltérőjogi megítélést alkalmaznak. Ezekben az esetekben a közjegyzői okirat a benne foglaltteljes tartozás tekintetében kizárólag akkor látható el végrehajtási záradékkal, ha a jogosultkülön közokiratba foglalt nyilatkozattal igazolja a szerződés felmondását. Ez agyakorlatban azt jelenti, hogy a felmondásnak is közjegyzői okiratba foglaltan kell megtörténnie,és nem elegendő a kötelezettek részére megfelelően kézbesített egyoldalú, nemközokirat formájú közlés. A jelen esetben tehát maga a felmondás az a feltétel, amelyetközokiratnak kell tanúsítania. Amennyiben ez ilyen módon megtörtént, úgy az adósok afelmondás jogosságát kizárólag végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti perbenvitathatják, vagyis a végrehajtást elrendelő közjegyzőnek nem feladata az adós magatartásánakértékelése, illetve annak eldöntése, hogy a követelés alapos-e. Nincs tehát szükségarra, hogy az adós a szerződésszegés tényét közokiratban ismerje el, az okirat végrehajtásizáradékkal való ellátásához elegendő a végrehajtást kérő egyoldalú előadása.Már itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozásairánti perben a kötelezett mindazokra a tényekre és körülményekre hivatkozhat,amelyekkel akkor védekezne, ha a végrehajtást kérő záradékolási kérelem helyett ellenepert indítana, vagyis a vonatkozó bírósági gyakorlatnak megfelelően a záradékolt közokirattalszemben is helye van ellenbizonyításnak.37A közjegyzői okiratok végrehajtásával kapcsolatosbírósági ítéletekA végrehajtási záradék kiállításának feltételeiA témakör aktualitását a vonatkozó ítéletek meglehetősen nagy száma is mutatja. Sajnos máramár nem csak az újságok címlapjain, hanem a saját gyakorlatunkban is láthatjuk: Egyre többa bírósági végrehajtással záruló ügy. Ezért is elengedhetetlen annak a vizsgálata, hogy a bírósága gyakorlatban milyen feltételeket vizsgált a végrehajtási záradék kiállításánál.


2011. 4. SZÁM38BH1997. 348.A Legfelsőbb Bíróság a jelen ügyben azt vizsgálta, hogy melyek a végrehajtás alapjául szolgálóközjegyzői okirat záradékolásánál vizsgálandó körülmények.Az ügy tényállása szerint a végrehajtást kérő az eljárásra illetékes elsőfokú bíróságtólkérte, hogy az általa becsatolt közjegyzői okiratot lássa el végrehajtási záradékkal.Az elsőfokú bíróság végzésével a végrehajtást kérőnek „a Vh. lap kibocsátása irántikérelmét” elutasította.A másodfokú bíróság a fellebbezéssel támadott végzést azzal hagyta helyben, hogy abíróság a végrehajtást kérőnek „a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal történő ellátásairánti kérelmét” utasítja el. A másodfokú bíróság határozata ellen a végrehajtást kérő terjesztettelő felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését kérte és az elsőfokú bíróságutasítását új eljárásra. A végrehajtást kérő a felülvizsgálati kérelme alapjaként a következőkrehivatkozott: A végrehajtás alapjául szolgáló közjegyzői okirat az 1994. évi LIII. törvény(Vht.) 21. §-ában és a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 112. §-ában foglalt követelményeknekmindenben megfelelt. Ezzel a megállapítással a másodfokú bíróság is egyetért.A jogszabályoknak megfelelő közokirat pedig záradékolásra alkalmas. A kérelem alapjáulszolgáló okirat pontosan tartalmazza a teljesítési határidőt, azt egy adott határnapban jelölimeg. Nem vitásan ezen határidő eredménytelenül telt el. A felülvizsgálati kérelemre a kötelezettészrevételt nem tett, ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az ügyben eddig rendelkezésreálló adatokra tekintettel a végrehajtást kérő felülvizsgálati kérelme alapos. A másodfokúbíróság azt jogszerűen állapította meg, hogy a végrehajtás alapjaként hivatkozott közjegyzőiokirat – szemben az elsőfokú bíróság álláspontjával – tartalmát tekintve megfelel a Vht. 21.§-a (1) bekezdésében foglalt feltételeknek. Tévedett viszont, amikor úgy ítélte, hogy a záradékoláshoz,illetve a végrehajthatósághoz az adott esetben is szükséges – a Vht. hivatkozottrendelkezésének (2) bekezdése szerint – az, hogy a végrehajtást kérő közokirattal igazolja a„feltétel vagy időpont bekövetkezését”. A kötelezettségvállalást tartalmazó közjegyzői okirathiteles kiadmánya szerint a hitelszerződés alapján fennálló tartozását a kötelezett elismerte,tehát a kötelezettsége nem függött egyéb feltétel és időpont bekövetkeztétől. Az, hogy afizetési kötelezettségét a kötelezettnek a határnapig kellett volna teljesítenie, olyan körülmény,amely külön okirati bizonyításra nem szorul. Az okiratban meghatározott teljesítésihatáridő, illetőleg határnap elteltének ténye elégséges ahhoz, hogy ebből a szempontból avégrehajthatóság megállapítható legyen, miután a végrehajtást kérő állítja, hogy a kötelezettnem teljesített. Az előzőekben kifejtettekre alapítottan a Legfelsőbb Bíróság a támadott jogerősmásodfokú határozatot hatályon kívül helyezte, és hatályon kívül helyezte az elsőfokúbíróság jogszabályt sértő végzését is azzal, hogy egyben ezt a bíróságot utasította új eljárásraés új határozat hozatalára. A végrehajtás elrendelésére, illetve a végrehajtási záradékolásrakizárólag az első fokon eljáró helyi bíróság jogosult (Vht. 20. § (1) bekezdés), feltéve: a végrehajtásalapjául szolgáló közokirat záradékolásának valamennyi törvényi feltétele megvalósul,a jelen ügy tárgyává tett feltételen túlmenően is.


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEBH1993. 511.Az esetek nagy többségében a záradékolandó közjegyzői okirat pénzkövetelés teljesítésére irányul.A bírósági gyakorlat ugyanakkor azt is megerősítette, hogy a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkalakkor is ellátható, ha a kötelezettség tárgya meghatározott magatartás. A jelen ítéletbenegyúttal a bíróság azt is megállapította, hogy a közjegyzői okiratban foglalt nyilatkozat semmisségétvagy hatálytalanságát nemperes eljárásban is észlelheti, és a záradékolást megtagadhatja.39Az elsőfokú bíróság végzésével – csupán a Vht.-re hivatkozással – a közjegyzői okiratzáradékolását megtagadta. A végzés ellen a végrehajtást kérő élt fellebbezéssel, a végzésmegváltoztatását, a záradék kiállítását kérte.A másodfokú bíróság szerint a végzés érdemi felülbírálatra alkalmatlan volt. Az elsőfokúbíróság határozatából és az eljárás adataiból ugyanis nem állapítható meg, hogy azelsőfokú bíróság döntését mire alapította.A másodfokú bíróság szerint a végrehajtást kérő a fellebbezésében helyesen utalt arra,hogy az 1991. évi XLI. törvény 112. §-a alapján a megfelelő kellékekkel rendelkező közjegyzőiokirat alapján a meghatározott cselekményre (helyiség birtokba adására) irányulóvégrehajtás elrendelésének helye van. A kérelem alapjául szolgáló okirat pedig ilyennektekinthető, vagyis ezt figyelembe véve a végrehajtás elrendelésének megtagadása nemtűnik alaposnak. Kétségesnek tűnt azonban a közjegyzői okiratba foglalt megállapodáshatályossága a tulajdonosi, illetve a helyiséggazdálkodási hatóság hozzájárulásának hiányában.A másodfokú bíróság álláspontja szerint a nem peres eljárás keretében is indokoltesetben sor kell, hogy kerüljön a szerződés érvényességének vizsgálatára, az érvényességhiánya ugyanis alapot adhat a záradékolás megtagadására. Ennek tisztázása azonban – afelek meghallgatásával, a szükséges hozzájárulás esetleges megadásának igazolásával –nem történt meg. A fent kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságvégzését hatályon kívül helyezte.BDT2008. 1854A fenti, BH1993. 511. számú ítéletben a bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a nemperes eljárásban eljáró bíróság indokolt esetben – a Vht. 21. §-án (immár 23/C. §) túlmenően –érdemi szempontból is vizsgálhatja a záradékolni kért közjegyzői okiratot. A jelen ügyben a bíróságmegállapította, hogy közjegyzői okirat záradékolásánál a bíróság kizárólag azt jogosult – ésegyben köteles – vizsgálni, hogy az okirat alakilag és tartalmilag megfelel-e a törvényi feltételeknek.Amennyiben igen, úgy az okiratot a bíróságnak záradékolnia kell. A végrehajtási eljárásezen szakaszában a teljesítés vizsgálat tárgyát nem képezi.A tényállás szerint a megyei bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Ítéleténekindokolásában rögzítette, hogy a felperest terhelte annak bizonyítása, miszerint azalperes eljárása jogellenes volt, ezzel okozati összefüggésben kárt okozott a felperesnek,mely rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható. Ezen túlmenően a felperest terhelte a kár


2011. 4. SZÁM40összegszerűségének bizonyítása is. Kiemelte, hogy amennyiben a közjegyzői okirat mindalakilag, mind tartalmilag megfelel a jogszabályoknak – azaz tartalmazza a kötelezettségvállalást,a felek nevét, a kötelezettség tárgyát és jogcímét, valamint a teljesítés módjátés határidejét –, alkalmas a záradékolásra. Tényként állapította meg, hogy a perbeli okiratkét különböző esedékességű tartozás elismeréséről és annak megfizetésére vonatkozókötelezettségvállalásról szól, a végrehajtást kérő a kérelmében pedig egy meghatározotttőkeösszegre kért végrehajtást, amely ekként bármelyik tartozásra vonatkozhatott volna.Jóllehet a végrehajtást kérő csak az egyik tartozást „biztosító” ingatlanok tulajdonilapját csatolta, ugyanakkor az inkasszó részleges sikerességéről csatolt banki igazolás amásik követelés érvényesítésére vonatkozik, ez pedig a közokirat vonatkozó pontjábanfoglalt tartozást jelöli. Az indokolás szerint a felperes által hivatkozott tulajdoni lapoknem bírnak relevanciával az alperesi eljárás jogszerűsége, illetve jogellenessége vizsgálatasorán, figyelemmel arra, hogy a végrehajtást kérő nem a tulajdoni lapok záradékolásairánt terjesztett elő kérelmet, hanem a szintén mellékelt közjegyzői okirat alapján, hiszenez tartalmazta igénye jogalapját. A záradék kiállításakor a bíróságnak nem feladata, hogybizonyítást vegyen fel és nyilatkoztassa a feleket az esetleges teljesítés megtörténtéről, hiszen ez azeljárás elhúzódásához és éppen a végrehajtási eljárás céljának meghiúsulásához vezetne. Amenynyibentehát az adott közokirat alkalmas a záradékolásra – mert rendelkezik a törvényi tartalmielemekkel – az eljárás ezen szakaszában nem akaszthatja meg a záradékolást az sem, ha az adóskétséget kizáróan igazolja a tartozás megfizetését.Ebben az esetben azonban az adós több jogorvoslati lehetőséggel is élhet: pert indíthat a végrehajtáskorlátozása és megszüntetése iránt, illetőleg a 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban:Vht.) 41. §-a szerint bejelentheti a végrehajtónál a tartozás megfizetését.Figyelemmel arra, hogy az okiratban megjelölt tartozás mind jogcím, mind az érvényesítettösszeg, mind a teljesítés módja és határideje szempontjából záradékra kétségetkizáróan alkalmas volt, az alperes helyesen járt el, amikor – az alkalmazott eltérésekkel –az okiratot végrehajtási záradékkal látta el. A végzés indokolása a késedelem kezdő időpontjánakmegjelölésével egyébként sem hagyott kétséget afelől, hogy az okiratban megjelölttartozás vonatkozásában került az okirat záradékolásra. Az ítélet ellen a felperesfellebbezett, annak megváltoztatása, keresetének történő helyt adás iránt. Megismételveaz első fokú eljárásban tett nyilatkozatait, előadta, hogy álláspontja szerint a záradéknem a közjegyzői okiratban foglalt kötelezettségre vonatkozott. Az, hogy a záradékolnikért okiratban több kötelezettség is szerepel, és hogy abból az egyiknek a naptár szerintmegjelölt teljesítési határideje letelt, még nem elegendő ok annak megállapításához,hogy a két tartozás közül melyikre kérte a jogosult a záradékolást. Álláspontja szerintjelentősége van annak, hogy a végrehajtást kérő meghatározott ingatlanokat jelölt mega záradék iránti kérelmében, és ezeknek az ingatlanoknak a tulajdoni lapját csatolta akérelemhez. Ennek alapján egyértelmű, hogy ezen ingatlanokkal kapcsolatos tartozásbehajtására kérték a záradékolást. A banki inkasszó a követelés részleges behajtásához vezetett,ebből következően a végrehajtási kérelem nem a közjegyzői okirat előbbi, hanem


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEaz utóbbi pontjában foglalt követelésre vonatkozott. Fel sem merült az a lehetőség, hogy ajogosult egy, már kifizetett tartozás végrehajtását kérné az adóssal szemben, így alaptalanaz elsőfokú bíróság ítéletének azon megállapítása, hogy a végrehajtás megszüntetése iránta felperesnek pert kellett volna indítania. Az Adós az okirat egyik pontja szerinti tartozásátkifizette, ezt követően indult végrehajtás ellene, amely során épp akkora összegethajtottak be tőle, amely a másik pont szerinti tartozásnak felel meg. Így a végrehajtás azutóbbi pontban írt követeléssel kapcsolatos. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az ítélethelybenhagyására irányult. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete megalapozott,a felperes a fellebbezésben nem jelölt meg olyan új tényt, vagy bizonyítékot, amely alkalmaslenne az első fokú ítélet megváltoztatására.Az Ítélőtábla szerint a fellebbezés alaptalan volt. Az Ítélőtábla álláspontja szerinta megyei bíróság a perben a szükséges, és egyben elégséges körben lefolytatott bizonyításieljárásban beszerzett bizonyítékokat, a Pp. szabályainak megfelelően, helyesen,okszerűen, összességükben értékelve helyes tényállást állapított meg, így az abból levontjogi következtetése is mindenben helytálló. A végrehajtási záradék kibocsátása irántikérelem adatait – a végrehajtani kért összeget – is figyelembe véve helyesen állapítottameg a megyei bíróság, hogy a záradékolás az okirat későbbi pontjában foglalt tartozásravonatkozott, az e körben kifejtett indokolását az ítélőtábla az alábbiak kiemelése mellettteljeskörűen osztotta. Az ítélőtábla szerint helyesen rögzítette a megyei bíróság, hogy a közjegyzőiokirat záradékolásánál a bíróság kizárólag azt jogosult – és egyben köteles – vizsgálni,hogy az okirat alakilag és tartalmilag megfelel a Vht. 13. §-ában, illetőleg 21. §-ában foglaltfeltételeknek. Amennyiben igen, úgy az okiratot a bíróságnak záradékolnia kell. A végrehajtásieljárás ezen szakaszában a teljesítés egyébkénti esetleges ténye vizsgálat tárgyát nem képezi,azonban az adósnak lehetősége van a végrehajtónál ezt bejelenteni, ha ezen eljárás eredményrenem vezetett, úgy e vonatkozásban végrehajtás megszüntetési-korlátozási pert indítani. Tévesaz a felperesi álláspont is, hogy a fellebbezésben is megjelölt ingatlanok tulajdoni lapjánakcsatolása azt igazolja, hogy a záradékolás az okirat későbbi pontjában megjelölttartozást érintette volna.Az ingatlanok tulajdoni lapjának csatolása nem a követelés azonosítása okán történt,hanem arra amiatt került sor, hogy a végrehajtást kérő egyszerűen megjelölt olyan vagyontárgyakat,amelyekből álláspontja szerint az igénye egyébként kielégíthető lenne,azaz ezekre a vagyontárgyakra adott esetben végrehajtó végrehajtást vezethetne. A fentiekrefigyelemmel az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét – tekintettel annak helyes indokaira– helybenhagyta.41BH2003. 326A gyakorlatban sokszor találkozhatunk atipikus hitelkeret szerződések létrehozására irányulójogügyletekkel, valamint az ezeket biztosító szerződéses mellékkötelezettségekkel. A jelen ítéletbena bíróság a hitelkeretet biztosító szerződés alapján a végrehajtási záradék kiállításánakfeltételeit vizsgálta.


2011. 4. SZÁM42Az ítéleti tényállás szerint a végrehajtást kérő közjegyzői okiratban kötelezettségetvállalt arra, hogy az adósnak egy adott naptól egy másik határnapig meghatározott öszszegűhitelkeretet biztosít, és ennek terhére – az adós külön rendelkezése nélkül – kölcsöntfolyósít, ha a fizetési megbízások teljesítéséhez az adós bankszámla-követelése nemnyújt fedezetet. A végrehajtást kérő előadása szerint a hitelkeretet az adós igénybe vette,azonban a szerződés végső lejártának napján a szerződés alapján fennálló fizetési kötelezettségéneknem tudott eleget tenni. Az azonnali beszedési megbízás eredményekéntaz adós tartozása részben csökkent. A végrehajtást kérő a közjegyzői okirat végrehajtásizáradékkal ellátását kérte a fennmaradó összeg és járulékai behajtása végett. A végrehajthatóokirat kiállítása iránti kérelmet elutasító (helyesen: az okirat végrehajtási záradékolásátmegtagadó) végzést a másodfokú bíróság végzésével helybenhagyta, osztva azelsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, amely szerint külön kölcsönszerződések kötésenélkül a folyószámlahitelkeret-szerződés csak a rendelkezésre állás jutalékát igazolja azadós kötelezettségvállalásaként. Az indokolás szerint önmagában a feleknek az 1959. éviIV. törvény Ptk. 522. §-ának (1) bekezdése szerint minősíthető szerződése nem igazoljaa kölcsönszerződések vagy egyéb hitelműveletek alapján keletkezett adósi kötelezettségvállalástényét, tárgyát, mennyiségét és jogcímét, azaz a Vht. 21. §-ának (1) bekezdésébenfoglalt, a közjegyzői okiratnak végrehajtási záradékkal való elláthatósága esetére előírtkonjunktív feltételek mindegyikét. A jogerős végzés ellen a végrehajtást kérő nyújtott befelülvizsgálati kérelmet, melyet arra alapított, hogy téves a jogerős végzésben kifejtett azaz álláspont, amely megköveteli megbízásonként közjegyző előtt kölcsönszerződés kötését.A végrehajtás alapjául szolgáló közokiratba foglalt szerződés úgynevezett „atipikus”szerződésnek minősül, amely nem csupán keretet nyújt ahhoz, hogy az adós egyoldalúnyilatkozattal, harmadik személy rendelkezésére – vagy más adósi kötelezettséget keletkeztető– jogviszonyt hozzon létre – mint amire a másodfokú bíróság hivatkozik –,hanem lehetőséget biztosít arra, hogy az adós kölcsönt vegyen igénybe. Az adósi kötelezettségtehát nem a folyószámlahitel-szerződés alapján kötendő kölcsönszerződésen alapul,hanem magán a folyószámlahitel-szerződésen. Az adós felülvizsgálati ellenkérelmetnem terjesztett elő.A Legfelsőbb Bíróság ítéletes szerint a végrehajtást kérő felülvizsgálati kérelme azalábbiak miatt alapos. Az indokolás szerint mindkét fokú bíróság tévedett, amikor a végrehajtáselrendelésének alapjaként megjelölt közjegyzői okiratban foglaltak végrehajthatóságamegítélésekor valójában kizárólag annak tulajdonítottak jelentőséget, hogy a felekszerződése a Ptk. 522. §-ának (1) bekezdése szerinti bankhitel-szerződés fogalmi körébevonható, így nem tartalmazza a kölcsönszerződések vagy egyéb hitelműveletek alapjánkeletkezett adósi kötelezettségvállalás tényét, tárgyát, mennyiségét és jogcímét.A felek sajátos – a Ptk. szerint nem nevesíthető szerződési elemeket is tartalmazó –„folyószámlahitel”-szerződésében foglalt kötelezettségvállalások léte és végrehajthatóságaszempontjából jelentős szerződési nyilatkozatokat a maguk összességében vizsgálva megál-


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYElapítható, hogy a közjegyzői okirat tartalmazza azokat a Vht. 21. §-ának (1) bekezdésébenelőírt együttes törvényi feltételeket, amelyek megvalósulásának megfelelő igazolása esetén azzáradékolható – a végrehajtást kérőnek a szerződésre alapított követelése behajtása végett.A másodfokú bíróság is helyesen állapította meg azt: „az adós kötelezettsége abban jelentkezik,hogy esedékességkor a kölcsön és járulékai megfizetéséhez szükséges fedezetet az elszámolásiszámláján a bank részére való rendelkezésre állásra biztosítsa”. Ez szerinte is azzala kötelezettséggel jár, hogy „a kölcsönöket és járulékokat a számla közvetítésével a banknakmegfizesse”. A „Bank” arra kötelezte magát, hogy az adósnak adott hitelkeretet biztosít,meghatározott időtartamra; ez utóbbiból kikövetkeztethető, hogy a szerződés szerinti teljesítéseklejárati ideje a hitelkeret rendelkezésre tartásának határnapja. A „Bank” köteleztemagát, hogy a hitelkeret terhére kölcsönt folyósít – az „ügyfél” külön rendelkezése nélkül –,ha a fizetési megbízások teljesítéséhez az „ügyfél” bankszámla-követelése nem nyújt fedezetet.Az adós maga is tudomásul vette, hogy a szerződés alapján visszafizetendő tartozásaikeletkezhetnek; ellenkező esetben szükségtelen lett volna „a Bankkal szemben e szerződésalapján fennálló tartozásai visszafizetésének biztosítékaként” készfizető kezeseket állítani,ingatlanokra jelzálogjogot alapíttatni. Jelentőséget kell tulajdonítani annak is: a szerződőfelek abban is megállapodtak, hogy a „Bank” által nyújtott kölcsön és járulékai mindenkoriösszegének megállapítására a „Bank” üzleti könyvei és nyilvántartásai az irányadók. Azelőzőekben kiemelt szerződési nyilatkozatokból tehát megállapítható az adós arra vonatkozókötelezettségvállalása: ha a hitelkeret igénybevétele folytán az elszámolási számláján nembiztosított a szerződéses viszony megszűnésekor olyan pénzösszeget, amelyből kiegyenlíthetőa szerződéses viszony tartama alatt keletkezett tartozása, azt köteles – az adott szerződésalapján – megfizetni a „Banknak”, illetőleg a végrehajtást kérőnek. A tartozása mennyiségeis megállapítható, feltéve: a „Bank” mint végrehajtást kérő igazolja azt a szerződésbenmeghatározott módon, az üzleti könyvei és nyilvántartásai alapján. Ez utóbbi megfelelőenigazoltnak akkor fogadható el, ha az üzleti könyvek és nyilvántartások vonatkozó adataitközokiratba foglaltan terjeszti elő a végrehajtást kérő, a Vht. 21. §-ának (2) bekezdésébenfoglaltak megfelelő értelmezéséből következően.A kifejtett indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést hatályon kívül helyezte,és az elsőfokú bíróságot utasította a fenti iránymutatásnak megfelelő új eljárásra,és új határozat hozatalára.43BDT2000. 259Mi a jogkövetkezménye a végrehajtási eljárás tekintetében annak, ha a közjegyzői okirat elkészítésétkövetően a felek személyében jogutódlás következik be? Ezt tárgyalja a jelen ítélet, egyúttalfontos kérdéseket világít meg a záradékolandó közjegyzői okiratok tartalmának vizsgálatávalkapcsolatban is. A Legfelsőbb Bíróság ugyanis megállapította: önmagában az a körülmény, hogy ajogutódlás tényét közokirat (pl. közjegyzői okirat, bírósági vagy hatósági határozat) tartalmazza,a Vht. 39. § (1) bekezdése szerinti végzés meghozatalát nem teszi szükségtelenné, minden esetbenaz szükséges, hogy a jogutódlás tényét a bíróság megállapítsa.


2011. 4. SZÁM44Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott és a felperes ellen indítottvégrehajtási eljárást megszüntette. Az elsőfokú bíróság azon indokból találta alaposnak avégrehajtás megszüntetése iránt előterjesztett keresetet, hogy a Ptk. 276. § (2) bekezdésealapján a felperes a kezesi helytállási kötelezettsége alól felszabadult, tekintettel arra,hogy az engedményezési szerződéssel, amely a végrehajtást kérő alperes anyagi jogi jogutódlásáta biztosított hiteljogviszonyban megalapozta, az alperes egy adott ingatlanróla jelzálogjogot törölte, a további biztosíték biankóváltót magához vette, és a követelésígy egyedül a felperes vonatkozásában lett végrehajtható. Az ítéletben kifejtett álláspontszerint az alperes azon védekezése, hogy a kezességvállalási szerződésben a kezesi jogviszonyalanyai kifejezetten eltértek a Ptk. 276. § (2) bekezdésétől és lehetővé tették ahitelező számára, hogy a hitelező minden biztosítékot felszabadítson, illetve értékesítsen,kezestársakat is felmentsen a szavatosságuk alól, anélkül, hogy ezáltal megváltozna a jelenkezességi kötelezettség terjedelme, azért nem volt figyelembe vehető a jelen perben,mert az a közjegyzői okirat, amely a végrehajtás elrendelésnek alapjául szolgált, nemtartalmazta a kezességi szerződés ezen lényeges tartalmi elemét. Az elsőfokú bíróságáltal elfoglalt álláspont szerint a közjegyzői okirat alapján a végrehajtás csak olyan tartalommalés terjedelemmel folyhat, ami a végrehajtási záradékkal ellátott okiratból megállapítható,márpedig jelen esetben a közjegyzői okiratból a kötelezettségvállalás tartalmacsak akként határozható meg, hogy az a Ptk.-ban szabályozott általános készfizetőkezességgel azonos terjedelmű. Utalt arra az elsőfokú bíróság, hogy a közjegyzői okiratvégrehajtási záradékkal nem is lett volna ellátható, hiszen az okiratban megnevezett jogosultszemélyében bekövetkezett jogutódlás esetén az okirat csak akkor záradékolható,ha a jogutódlás tényét közokirat tartalmazza, illetőleg ha a jogutódlás tényét a bíróságvégzéssel megállapítja.Az alperes fellebbezésében kérte az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását,továbbá a perköltség viselésére a felperes kötelezését. Álláspontja szerint a végrehajtástkérői pozícióját megalapozó engedményezési szerződés közokiratba foglalásának hiányanem akadálya a perbeli közjegyzői okirat záradékolásának. Ha mégis kötelező volna azengedményezés közokiratba foglalása, az utólagosan megtörtént, mert a megkeresett bíróságkénta perben eljárt bécsi bíróság jegyzőkönyve az engedményezés tényét rögzíti, sez a Pp. 195. § (1) bekezdésére figyelemmel közokiratnak tekintendő. Ezen túlmenőenugyanezen okirat rögzíti a jogutódlás tényét is a követelés jogosultja vonatkozásában.Vitatta továbbá az alperes az elsőfokú bíróság azon megállapítását, hogy alperes kezességénekterjedelme megvizsgálandó tény, mert szerinte a végrehajthatóságnak nem előfeltételea kötelezettség-vállalás terjedelme, ezért azt a közjegyzői okiratnak nem kelltartalmaznia. Nincs továbbá olyan jogszabály, amely szerint nem vehető figyelembe aza szerződés, melynek pontos szövegét a közjegyzői okirat nem tartalmazza, csak utal rá.Hivatkozott arra is – egyezően az elsőfokú bíróság ítéletével –, hogy szükségtelen azonfelperesi állítás vizsgálata, mely szerint egy másik gazdasági társaságot az alperes tettfizetésképtelenné jogellenes magatartásával.


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEA másodfokú bíróság az alperes fellebbezését az alábbiak szerint találta alaposnak.Osztotta a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság azon megállapítását, hogy a közjegyzőiokirat záradékolása nem a jogszabályi előírásoknak megfelelően történt. Nem helytállóazonban azon álláspontja az elsőfokú bíróságnak, hogy közjegyzői okiratban megjelöltjogosult személyében bekövetkezett jogutódlás esetén a végrehajtási záradékkal akkorlehet ellátni az okiratot, ha a jogutódlás tényét közokirat tartalmazza, avagy azt a bíróságállapítja meg végzésével. Ha ugyanis a jogosult személyében változás következett be, tehátnem az kéri az okirat záradékolását, aki az okiratban eredetileg jogosultként szerepel,akkor minden esetben az szükséges, hogy a jogutódlás tényét a bíróság a Vht. 39. § (1)bekezdése szerint megállapítsa.Önmagában tehát az a körülmény, hogy a jogutódlás tényét közokirat (pl. közjegyzői okirat,bírósági vagy hatósági határozat) tartalmazza a Vht. 39. § (1) bekezdése szerinti végzés meghozatalátnem teszi szükségtelenné. Ugyanakkor pontosan azért, mert a jogutódlás megállapításaa bíróság érdemi döntése alapján történik nem helytálló a perben a felperes által kifejtett azonálláspont sem, hogy a közjegyzői okirat végrehajtási záradékolására az okiratban megjelölt személyekbenbekövetkezett változást követően, csak akkor kerülhet sor, ha a jogügyleten alapulójogutódlást (jelen esetben az engedményezés tényét) szintén közjegyzői okirat tartalmazza.45Mindezek ellenére a másodfokú bíróság álláspontja szerint a végrehajtás megszüntetésére,a fentebb kifejtett szabálytalan záradékolás miatt, azért nem kellett hogy sorkerüljön, mert a végrehajtás megszüntetése iránti perben a felperes – tartalmilag erre vonatkozóanis értelmezendő – hivatkozására tekintettel a bíróságnak lehetősége volt arra,hogy érdemben elbírálja: a végrehajtást kérő alperes jogutódja-e a közjegyzői okiratbanmegjelölt hitelezőnek avagy sem? Ha és amennyiben ennek az érdemi vizsgálatnak eredményekénta bíróság arra a következtetésre jutott volna, hogy olyan személy kérelmealapján történt meg az okirat záradékolása és ennek következtében olyan személy javárafolyik a végrehajtás, aki valójában a közokiratban megjelölt jogosultnak nem jogutódja,akkor a végrehajtás megszüntetése felől kellett volna dönteni. Tekintettel azonban arra,hogy a fentebb kifejtett szempontok alapján a másodfokú bíróság egyértelműen arra akövetkeztetésre jutott, hogy az alperes olyan jogutódja az eredeti hitelezőnek, akinek ajavára a végrehajtás elrendelésére a Vht. 39. § (1) bekezdése szerinti eljárást követően sorkerülhetett volna, indokolatlan lett volna a végrehajtási eljárás megszüntetése.Osztotta a másodfokú bíróság azon alperesi álláspontot, hogy a végrehajtás alapjául szolgálóközjegyzői okiratnak kizárólag azokat az adatokat kell tartalmaznia, amelyeket a Vht. 21. § (1)és (2) bekezdése felsorol. Ezeknek ugyanis abból a szempontból van jelentőségük, hogy a végrehajtáselrendeléséhez szükséges legalapvetőbb körülményeknek, azazhogy a legalapvetőbb tartalmielemeknek a szigorú formában és eljárási rendben történő okiratba foglalása mellett indulhatvégrehajtás bírósági eljárás és bírósági döntés nélkül. Tekintettel arra, hogy egy a már megindultvégrehajtással szemben az adós a Pp. 369. §-ában meghatározott okok esetében végrehajtás


2011. 4. SZÁM46megszüntetését, illetőleg korlátozását kérheti, nem támasztható a végrehajtás alapjául szolgálóközokirattal szemben az a követelmény, hogy az magába foglalja az összes körülményt, amelyeka már megindult végrehajtási eljárásban jelentőséggel bírhatnak.Jelen esetben a végrehajtás alapjául szolgáló közjegyzői okirat éppen úgy nem tartalmazzaa felperes által hivatkozott, a kezesi kötelezettség-vállalás alóli felszabadulásalapjául szolgáló tényeket, mint ahogyan nem tartalmazza – az elsőfokú bíróság által kifogásoltmódon – azt a körülményt sem, hogy a felek a közjegyzői okiratban részletezett,a törvény által megkövetelt elemeken kívül a kezességvállalás tartalmára milyen továbbimegállapodást kötöttek. A felperes kérelme alapján a végrehajtás korlátozási perben a„közokiraton túli”, a végrehajtás szempontjából releváns körülményeket vizsgált meg abíróság. Ugyanígy lehetősége van a bíróságnak arra is, hogy a végrehajtás korlátozásiperben az alperes oldalán vizsgálja meg azoknak a végrehajtás megszüntetése szempontjábóljogi következménnyel bíró körülményeknek a fennálltát, illetőleg a fenn nem álltát,amelyekre tekintettel a felperes megszüntetés iránti igénye alapos, illetőleg alaptalan lehet.Ilyen megvizsgálandó körülmény volt az, hogy valójában mi a felperes kezességvállalásánaktartalma. A perben becsatolt hitelszerződések egyértelműen úgy rendelkeznek,hogy a felek tudatosan nem kívánják alkalmazni a Ptk. 276. § (2) bekezdését.A másodfokú bíróság álláspontja szerint ez a rendelkezés olyan ún. szubszidiáriusszabály, amelytől a felek eltérhetnek. Ebből következően a kezességi megállapodás ilyentartalommal sem érvénytelen, s az előzőekben kifejtettekre is figyelemmel ezzel a tartalommalkell figyelembe venni annak elbírálásakor, hogy a felperes végrehajtás megszüntetéseiránti igénye alapos-e. Mindezek után érdemben az állapítható meg, hogy afelperes mint kezes nem szabadult fel a biztosított alapjogviszonyhoz járuló egyéb biztosítékokmegszüntetése miatt. A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokúbíróság ítéletét megváltoztatta.A végrehajtás feltételének közokiratba foglalásaBDT2001. 548A végrehajtási záradék kiállításának, illetve a közjegyzői okirat záradékolásának vonatkozásábana jogszabály akként rendelkezik, hogy amennyiben a kötelezettség feltételnek vagy időpontnaka bekövetkezésétől függ, a végrehajthatósághoz az is szükséges, hogy a feltétel vagy időpontbekövetkezését közokirat tanúsítsa. Az előző pontban elemzett ítéletekből láthattuk, ha a kötelezettnekegy bizonyos határnapon, vagy meghatározott időpontig kell teljesítenie szolgáltatását –és a határidő eredménytelenül telik el –, úgy nem szükséges a végrehajtást kérőnek közokirattaligazolnia a határnap elteltét vagy az időpont bekövetkezését. Vizsgáljuk meg, hogy a közjegyzőiokirat végrehajtásának alapjául szolgáló egyéb feltételek vonatkozásában hogyan kell eljárni.A jelen ügyben a bíróság megállapította, hogy az azonnali hatályú felmondása a kölcsönszerződésnek– amelyen alapuló tartozását az adós a záradékolni kért közjegyzői okiratban elismerte –


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEaz adós tartozását a közléssel esedékessé tette ugyan, de a végrehajtási záradékkal való ellátásfeltételei nem teljesülnek. A záradékolás feltétele az is, hogy – adott esetben külön – közjegyzőiokirat tartalmazza a teljesítés módját és határidejét.47A végrehajtást kérő az ügyben megjelölt közjegyzői okiratnak a végrehajtási záradékkalvaló ellátását kérte. A közjegyzői okirat tartalma alapján végrehajtást kérő adósrészére adott futamidőre meghatározott összegű hitelt nyújtott. A tőke visszafizetésénektekintetében végrehajtást kérő türelmi időt engedélyezett, melynek időtartama a szerződésmegkötésének napjától számított hat hónap. Adós a kölcsön tőkeösszegét a türelmiidő leteltét követően havi részletekben köteles megfizetni. A közjegyzői okirat tartalmaalapján az elsőfokú bíróság a fentieknek megfelelően megállapította, hogy végrehajtástkérő az adós részére a tőke visszafizetésének tekintetében egy adott határnapig türelmiidőt engedélyezett. A türelmi idő még nem járt le, ezért adós a teljesítéssel nem esettkésedelembe, erre figyelemmel a végrehajtást kérő végrehajtási kérelme alaptalan. Amásodfokú bíróság a végrehajtást kérő megtagadást sérelmező fellebbezését nem találtaalaposnak. Az ítélet indokolása szerint nem sértett jogszabályt az elsőfokú bíróság azzal,hogy megtagadta a végrehajtást kérő által csatolt közjegyzői okirat végrehajtási záradékkalvaló ellátását. A végrehajtást kérő tőkére, ügyleti és késedelmi kamatra is kiterjedőenkérte a közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozat végrehajtási záradékkalvaló ellátását. Az okirat szerint meghatározott teljesítési határidő a tőkekövetelés tekintetébenazonban az elsőfokú végzés meghozatalának időpontjában nem járt még le. Egyébadat hiányában az elsőfokú bíróság ezért helytállóan tagadta meg a kérelem teljesítését.A végrehajtást kérő csak a fellebbezéséhez csatolta azt a nyilatkozatát, amellyel azonnalihatállyal felmondta azt a kölcsönszerződést, amelyen alapuló tartozását az adós a záradékolnikért közjegyzői okiratban elismerte. A felmondás az adós tartozását a közléssel esedékessétette ugyan, de a végrehajtási záradékkal való ellátás feltételei nem teljesültek.A Vht. 21. § (1) bekezdés d) pontja szerint a záradékolás feltétele az is, hogy a közjegyzőiokirat tartalmazza a teljesítés módját és határidejét. A végrehajtási záradékkal való ellátás kérdésébenvaló döntéskor a teljesítési határidő lejárta tekintetében a közjegyzői okiratban megjelöltidőpont irányadó. Ha ennek az időpontnak a módosulása valamely feltételnek vagy időpontnak abekövetkezésétől – például az ügyleti kamat törlesztésének elmulasztása miatti azonnali hatályúfelmondástól – függ, a határidő módosulását közokirattal kell tanúsítani a Vht. 21. § (2) bekezdéseszerint. A fellebbezéshez mellékelt felmondás nincs közokiratba foglalva, ezért az elsőfokúbíróság végzése érdemben továbbra is helytálló. A másodfokú bíróság ezért az elsőfokú bíróságvégzését helybenhagyta.BH2002. 491A fenti ügyben kialakított álláspontot osztotta a Legfelsőbb Bíróság is, amikor kimondta: Végrehajtásizáradékolásra a kölcsönszerződés felmondásának közokiratba foglalása esetén kerülhet sor.


2011. 4. SZÁM48A tényállás szerint az adós és házastársa teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalthitelszerződést, valamint – ennek alapján – közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerőnyilatkozatot írtak alá. A közjegyzői okiratban az adós és házastársa elismerték azt, hogya végrehajtást kérőtől – egyetemleges adóstársakként adott hitelt vettek fel, kötelezettségetvállaltak az összeg visszafizetésére, valamint részletezték ennek módját és határidejét.A közokirat szerint az adós szerződésszegése esetén az 1959. évi IV. törvény 525. §-a (1) és(2) bekezdésének megfelelően a végrehajtást kérő „a szerződést jogosult felmondani és afennálló hiteltartozást, továbbá járulékait a felmondásról szóló értesítés postára adásátólszámított 15 napon belül egy összegben lejárttá tenni”. Az adós és házastársa tudomásulvették, hogy „amennyiben” a szerződést megszegik, és „ennek folytán” a végrehajtástkérő felmondja a hitelszerződést, és a teljes követelés „lejárttá válik, a hitelezőnek módjábanáll a közjegyzői okiratot bírósági végrehajtási záradékoltatásra az illetékes helyibíróságnál benyújtani”. Az adós és házastársa szerződésszegésére alapítottan a végrehajtástkérő a kölcsönt felmondta, az elsőfokú bíróság azonban megtagadta az említett közjegyzőiokirat végrehajtási záradékkal történő ellátását. Végzésének indokolása szerint aközokirat nem tanúsítja a kötelezettség bekövetkezését, azaz a kölcsönszerződés felmondását,ezért hiányzik a záradék kibocsátásának az 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban:Vht.) 21. §-a (2) bekezdésében előírt feltétele.Nem vitás, hogy az adós szerződésszegése esetén a végrehajtást kérőt megilleti afelmondás joga, ha azonban követelését végrehajtás útján kívánja behajtani, e jogát csak ajogszabályban meghatározott alakiságok betartása esetén gyakorolhatja. A végzés ellen avégrehajtást kérő fellebbezett. Arra hivatkozott, hogy az adós fizetési kötelezettsége nemfüggött feltételtől vagy időpont bekövetkezésétől, erről sem a hitelszerződés, sem a tartozáselismerőnyilatkozat nem rendelkezett, így a jelen esetre nem vonatkozik a Vht. 21.§-ának (2) bekezdése. Az adós a tartozáselismerő nyilatkozatban vállalta, hogy felmondásesetén a fennálló tartozást egy összegben megfizeti. Felesleges, emellett indokolatlanköltségeket jelentene a felmondás közokiratba foglalása, amely egyébként sem igazolja,hogy a felmondás alapjául szolgáló körülmények bekövetkeztek-e. A másodfokú bíróságaz elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Utalt annak helyes indokaira, és rámutatott,hogy a törvényalkotó feltételezett szándékára figyelemmel nem lehet eltérni a jogszabályszövegétől, amelynek kiterjesztő értelmezésére sincs lehetőség.A jogerős végzés ellen a végrehajtást kérő nyújtott be felülvizsgálati kérelmet,amelyben mindkét végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság újabb eljárásra,újabb határozat meghozatalára utasítását kérte. Megismételte az előbbiekben márismertetett fellebbezésében foglaltakat, és hangsúlyozta, hogy az adósok fizetési kötelezettségebekövetkezett. Érvelése szerint nem arról van szó, hogy feltételhez kötöttékvolna az adósok fizetési kötelezettségét, hanem arról, hogy szerződésszegésük miatt avégrehajtást kérő élt a felmondás jogkövetkezményével: a végrehajtási záradék kibocsátásárairányuló jogával. A végrehajtási eljárás során nem lehet vizsgálni, hogy a felmondásjogszerű volt-e, ugyanezt azonban a felmondás közokiratba foglalása sem igazolja,


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEés az újabb közokirat beszerzése jelentős többletköltséget okoz. Az adós felülvizsgálatiellenkérelmet nem terjesztett elő.A Legfelsőbb Bíróság szerint a felülvizsgálati kérelem nem volt alapos, mert nemtörtént jogszabálysértés. Az indoklás szerint a Vht. 20. §-ának (1) bekezdése értelmébena Vht. 21-23. §-ai szerinti okiratokba foglalt kötelezettségek záradékolhatók, mégpedigcsak az e rendelkezésekben megjelölt tartalmi és alaki feltételek fennállása esetén. A korábbaneljárt bíróságokhoz hasonlóan a Legfelsőbb Bíróság is azt vizsgálta, hogy a közjegyzőiokiratba foglalt tartozás-elismerő nyilatkozat – azon felül, hogy megfelel a Vht.21. §-ának (1) bekezdésében felsorolt követelményeknek – tartalmaz-e „feltételt” és haigen, teljesül-e a Vht. 21. §-a (2) bekezdésének előírása.49A közjegyzői okirat előzőekben már idézett pontja szerint a végrehajtást kérő akkor kérhetia tartozás még fennálló teljes összegének a végrehajtását, „amennyiben” az adós és házastársasúlyosan megszegik kötelezettségüket, „ennek folytán” a végrehajtást kérő felmondja a hitelszerződéstés a teljes követelés lejárttá válik. A szerződés e pontjának szövegezéséből is kitűnik, hogya tartozás teljes összegével kapcsolatos záradék kibocsátáshoz két, magába a közokiratba is belefoglaltfeltételnek kell teljesülnie: egyrészt annak, hogy az adós megszegje a szerződésbe foglaltkötelezettségeit, másrészt annak, hogy emiatt a végrehajtást kérő felmondja a hitelszerződést.Amennyiben mindezek nem következnek be, a végrehajtást kérő csupán a már lejárt egyes részletekrekérheti a közjegyzői okirat záradékolását, de nem a tartozás még fennálló teljes összegére.Annak vizsgálata, hogy az elsőként említett feltétel teljesült-e, azaz az adós valóban megszegte-ea szerződést, a végrehajtási eljárás kereteit meghaladja. A végrehajtást elrendelő bíróságnaknem feladata az adós magatartásának értékelése, illetve annak eldöntése, hogy a követelésalapos-e, erre végrehajtás megszüntetése (korlátozása) iránti perben van lehetőség (BH1997.347. valamint BH1998. 200.). Így e ténnyel kapcsolatban elég és megfelelő a végrehajtást kérőegyoldalú előadása; a Vht. rendelkezéseiből nem vezethető le az a követelmény, hogy az adós aszerződésszegés tényét közokiratban ismerje el. A másik előfeltétel, azaz a felmondás teljesülésétviszont a végrehajtást kérőnek igazolnia kell, mégpedig a Vht. 21. §-ának (2) bekezdése előírásaszerint: közokiratba foglalt nyilatkozattal. E törvényi előírás folytán tehát a záradékolásra afelmondásnak (mint a fennálló teljes összeg végrehajtása feltételének) a közokiratba foglalásaesetén kerülhet sor.Az ítélet szerint nem tévedtek tehát a korábban eljárt bíróságok, amikor a felmondást avégrehajtás elrendelése feltételeként értelmezték, és a Vht. 21. §-a (2) bekezdésének megfelelőena felmondáshoz is közokirati formát követeltek meg. Mindezek szerint tehát ajogerős határozat nem jogszabálysértő, azt a Legfelsőbb Bíróság hatályában fenntartotta.EBH2008. 1786Az előző döntés szerint a végrehajtási záradékolásra a kölcsönszerződés felmondásának közokiratbafoglalása esetén kerülhet sor. Felmerül a kérdés, hogy mi a jogi megítélése annak ahelyzetnek, ha nem magát a felmondást, hanem a felmondás kézbesítésének tényét tartalmazza


2011. 4. SZÁM50közjegyzői okirat. A jelen ügyben – utalván a BH2002. 491 számú ítéletére – a LegfelsőbbBíróság megállapította: Ha a végrehajtást kérő a kölcsönszerződés felmondása közlését tanúsítóközokirat birtokában kérte a végrehajtás elrendelését, a közokirat végrehajtási záradékkal valóeltátásához nem követelhető meg a felmondás közokiratba foglalása, illetőleg ez utóbbi hiánya azelrendelt végrehajtás megszüntetése okaként a végrehajtás megszüntetése iránti perben hivatalbólnem vehető figyelembe.Az alperes az ügyben érintett „jelzálog kölcsönszerződés” elnevezésű szerződés alapjána felpereseknek adott összegű kölcsönt folyósított. A szerződés biztosítékaként a felperesekaz alperes javára jelzálogjogot alapítottak a tulajdonukban lévő ingatlanokra, éskészfizető kezességet is vállaltak egy másik felperessel együtt. Emellett a másik felperesaz általa felépítendő vásárcsarnokban kialakítandó üzlethelyiségek bérleti jogának értékesítéséből,valamint az azok bérbeadásából származó bevételeit az alperesre engedményezte.A felperesek közjegyzői okiratban is elismerték a fenti szerződések megkötését ésaz azokból fakadó kötelezettségeiket, vállalva annak teljesítését. E közjegyzői okiratbanrögzítették, hogy a kölcsönszerződés felmondását a kézbesítés második megkísérléséneknapját követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni, ha „a kézbesítés azértvolt eredménytelen, mert az Adósok a küldeményt nem vették át vagy az átvételt megtagadták...”. A szerződő felek a kölcsönszerződést és a biztosítására kötött szerződéseketa későbbiekben-ugyancsak közjegyzői okiratba foglaltan módosították. Az alperes –tekintettel a szerződő felek közötti elszámolási vitára – a felperesekhez írt levelében akölcsönszerződést azonnali hatállyal felmondta. Az ezt követően kelt közjegyzői okiratbanpedig arról nyilatkozott, hogy – „jelen közjegyző előtt eredetiben felmutatott, a közjegyzőiokirathoz másolatban csatolt” – tértivevények tartalma szerint a felmondólevélaz felperesektől „Nem kereste” jelzéssel érkezett vissza hozzá, a sikertelenül megkíséreltkézbesítéseket követően. A bíróság a közjegyzői okiratokat az alperes kérelmére végrehajtásizáradékkal látta el, melyek alapján a felperesekkel szemben végrehajtási eljárásindult. A felperesek keresetükben a fentiek szerint ellenük megindított végrehajtásmegszüntetését kérték. Keresetüket a per tárgyalásán véglegesített nyilatkozatuk szerintarra alapították, hogy az egyik felperes és az alperes között létrejött bérleti szerződésalapján a felperesnek járó bérleti díj és az alperes által megvásárolt bérleti jog ellenértékebeszámításával az alperes végrehajtandó követelése velük szemben megszűnt. Az alperesellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság a felperesekkel szembenelrendelt végrehajtást megszüntette és kötelezte az alperest, hogy az önálló bíróságivégrehajtók részére megállapított díjat fizesse meg a végrehajtók részére. Határozata indokolásaszerint a végrehajtás elrendelésének alapjául szolgáló közokiratok végrehajtásizáradékkal való ellátása feltételeit – a 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 21. §-ának (2) bekezdésére utalással hivatalból vizsgálva azt állapította meg, hogy az alperesmint végrehajtást kérő a kölcsönszerződés közokiratba foglalt felmondását nem igazolta,s ez a hiány a Pp. 366. §-a értelmében alapot ad a végrehajtás megszüntetésére. Az alperes


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEfellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – szerinte helyesindokai alapján – helybenhagyta. Nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy az alperesfelmondását tartalmazó küldemény kézbesítése szabályszerű volt-e, mert az elsőfokú bírósággalmegegyező jogi álláspontja értelmében az alperesi felmondás, mint ami „nemközokirati formában készült, a záradékolás alapját nem képezhette”.A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben –tartalma szerint – elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet megváltoztatásávala kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésétés az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasításátkérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet jogszabálysértő, mivel az első- és a másodfokúbíróság egyaránt tévesen értelmezte a Vht. 21. §-ának (2) bekezdését. A felülvizsgálatikérelem indokolásának lényege: a közjegyzői okirat megfelel a Vht. 21. §-ának (2) bekezdésébenfoglalt feltételeknek, ugyanis ... „a felperesekkel szembeni felmondás tényét”közokirat tanúsítja. A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatálybantartását kérték.A Legfelsőbb Bíróság szerint az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerintalapos volt. A közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal való ellátásának törvényi feltételeita Vht. 21. §-ának (1)-(2) bekezdései tételesen szabályozzák. Ha a feltételek bármelyikéta közokirat nem tartalmazza, a végrehajtás nem rendelhető el. Ha a kötelezettségfeltételnek vagy időpontnak a bekövetkezésétől függ, a végrehajthatósághoz az is szükséges,hogy a feltétel vagy időpont bekövetkezését – az adott esetben az alperes részéről az1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 321. §-ának (1) bekezdése szerint gyakoroltazonnali hatályú felmondás megtörténtét – közokirat tanúsítsa.51A Legfelsőbb Bíróság szerint a jelen ügy tárgyát képező jogvita nem azonosítható a jogerősítéletben hivatkozott bírói gyakorlat alapját képező eseti döntésben (BH2002. 491) foglaltakkal.Döntő jelentőséget kell ugyanis tulajdonítani annak a ténynek, hogy a felperesek sema keresetlevelükben, sem a per folyamán módosított keresetükben nem vitatták annakjogszerűségét, illetőleg nem sérelmezték, hogy az alperes a végrehajtás elrendelése irántikérelmében a kölcsönszerződés alapján szerinte még járó követelése egészének megfizetését,illetőleg végrehajtását igényelte. Ebből okszerűen következik: a felperesek maguksem állították azt, hogy a kölcsönszerződés azonnali hatályú felmondása nem történt meg.A felpereseknek – adósi minőségükben – rendelkezésükre állt az a jogorvoslati lehetőség,hogy a végrehajtási nemperes eljárás keretében kérjék a végrehajtási záradék törlését. Eztnem tették, ugyanakkor a kereseti kérelmük alapjaként előadottakból az a következtetésvonható le, hogy annak megállapítása áll érdekükben: van olyan összegű beszámíthatóellenkövetelésük, amely alkalmas az alperes által végrehajtani kért követelés egészénekkielégítésére, illetőleg arra, hogy a kötelezettségek kölcsönösen megszűnjenek. A felekmegállapodása hiányában a felperesek beszámítási igénye eredménnyel csak a jelen végrehajtásmegszüntetése iránti perben érvényesíthető.


2011. 4. SZÁM52Az indoklás szerint az előzőekből okszerűen következik, hogy mindkét fokú bíróság tévedett,amikor úgy ítélte, hogy hivatalból kell vizsgálnia azt: jogszerű volt-e a perbeli közokiratokvégrehajtási záradékkal való ellátása. Eljárásuknak azért sem volt alapja, mert tévesen ítéltékmeg azt, hogy az adott esetben is meg kell kívánni az alperesi jogosult felmondása közokiratbafoglalását. A Vht. 21. §-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében a közokiratnak tartalmazniakell a teljesítés határidejét. A felek közokiratba foglalták azt a szerződési kikötést, hogy a még lenem járt követelés is lejárttá tehető a szerződés megszüntetésével, ami a jogosult azonnali hatályúfelmondási joga gyakorlásával következik be. A jogosult a felmondás jogát a másik félhez intézettnyilatkozatával gyakorolhatja (Ptk. 321. § (1) bekezdés); a felmondás akkor hatályosul, ha azt amásik fél megkapja. A perbeli kölcsönszerződésben azt is szabályozták – ugyancsak közokiratbafoglaltan, a kölcsönszerződés vonatkozó pontjában –, hogy mi a következménye annak, ha a kötelezettfelperesek nekik felróható okból nem veszik át a felmondást tartalmazó küldeményt.A felmondás hatályosulásának és ezen alapulóan a követelés lejárttá válásának igazolásáhozelégséges annak közokiratba foglalt tanúsítása, hogy az alperes szerződésszerűen közölte a felperesekkela kölcsönszerződés felmondását. A későbbi közjegyzői okirat a Pp. 195. §-ának (1) bekezdéseértelmében teljesen bizonyítja, hogy a felmondólevelek kézbesítése, ennek folytán a felmondáshatályos közlése – a közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződésnek megfelelően – megtörtént.A Legfelsőbb Bíróság az alappal támadott első- és másodfokú ítéleteket hatályon kívül helyezte, ésaz elsőfokú bíróságot utasította új eljárásra és új határozat hozatalára.A közjegyzői okiratokkal szembeni ellenbizonyítás és jogorvoslatokA közjegyzői okiratok bírósági végrehajtási záradékkal való ellátását követően is sor kerülhet ajogorvoslatok igénybe vételére. A jelen pontban tárgyalt ítéletek a közjegyzői okiratok „életének”utolsó szakaszához köthetők, vagyis a megindult végrehajtások során felmerülő kérdésekkel foglalkoznak.BH2006. 255Az első és legfontosabb megállapításunk a Legfelsőbb Bíróság ítélete nyomán az lehet, hogy végrehajtásmegszüntetési perben a záradékolt közokirattal szemben is helye van ellenbizonyításnak.Az adott ügyben az első fokú bíróság – az alperes kérelmére – végrehajtást rendelt el afelperessel szemben közjegyzői okirat záradékolásával, az abban foglalt kölcsönszerződésalapján. A felperes keresetében az ellene folyamatban lévő végrehajtás megszüntetésétkérte arra hivatkozással, hogy – a közjegyzői okiratba foglaltaktól eltérően – nem kaptameg a kölcsönt az alperestől. Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasításárairányult. Állítása szerint a kölcsönszerződés teljesítéseként átadta a vitatott összeget afelperes részére. Előadta: a pénzátadásra nem a szerződéskötés napján került sor, hanemazt megelőzően. Kiegészített ítéletével az elsőfokú bíróság a felperessel szemben folya-


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEmatban lévő végrehajtást megszüntette, a következő tényekre alapítottan. A felperes ésaz alperes között közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés jött létre, amely szerint azalperes kölcsönt nyújtott a felperesnek a szerződés aláírásának napján. A kölcsön visszafizetésénekhatáridejét egy adott határnapban határozták meg azzal, hogy annak helyeegy ügyvéd irodája. Az alperesi képviselő a tárgyaláson úgy nyilatkozott: a pénz átadásáraa közjegyzői okirat kiállítása előtt került sor; annak pontos időpontját az alperesügyvezetője nem tudta megjelölni, de határozottan állította, hogy rajta és a felperesenkívül a pénzátadásnak más tanúja nem volt. Az elsőfokú bíróság döntése jogi indokakéntkifejtette: az alperes perbeli előadására tekintettel megdőlt a közjegyzői okirathoz fűzött„teljes bizonyító erő a vonatkozásban, hogy a szerződés napján kapta volna meg a felperesa végrehajtásban követelt összeget”. Az alperes által előterjesztett okiratok alapján a bíróságnem tudott egyértelműen arra következtetni, hogy pénzátadásra a felek között sorkerült volna. Önmagában az a tény, hogy a kérdéses időszakban az alperesi cég rendelkezettaz adott összeggel, nem bizonyítja, hogy ezt az összeget átadták a felperesnek. A cégkönyvelésében fel kellett volna tüntesse ezt a kintlévőségét. Mindezekre tekintettel azalperes nem tudta kétséget kizáróan bizonyítani követelése fennállását, ezért adott helyta bíróság a felperes keresetének.Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság általmegállapított tényállást annyiban egészítette ki, hogy a felperes – további négy taggalegyütt – egy Kft. tagja volt. A felperes tagtársaival adásvételi szerződést kötött, „mellyela felperes kívánta kivásárolni négy tagtársa üzletrészét meghatározott összegben. A kivásárláshozszükséges vételár egy részét a felperes az alperes által nyújtott kölcsönből kívántabiztosítani. Ennek a vételárrész összegének a kölcsönkénti felvételét és visszafizetésikötelezettségét ismerte el a végrehajtás alapjául szolgáló közjegyzői okiratban a felperes”.A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított – fentiekkel kiegészített –tényállást ítélkezése alapjául elfogadta, azonban az elsőfokú bíróság jogi következtetésétőleltérően úgy foglalt állást, hogy a közokiratban foglalt kölcsönszerződésben tett –a Ptk. 242. § (1) bekezdése szerint minősülő – a felperesi tartozást elismerő nyilatkozatfolytán „mindenképp” a felperest terheli annak bizonyítása, hogy tartozása nem áll fenn;e bizonyítási kötelezettségének azonban a felperes nem tett eleget. Önmagában az a körülmény,hogy a pénz átadására nem a szerződéskötéskor került sor, annak ellenére, hogyaz okirat ezt az időpontot tartalmazza, nem alkalmas a Pp. 195. § (1) bekezdése szerintiközokirat teljes bizonyító erejének a megdöntésére. A másodfokú bíróság ítélete ellen afelperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését, és azelsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Érvelése szerint téves a másodfokú bíróság jogi álláspontja,miszerint önmagában az a körülmény, hogy a pénz átadására nem a szerződéskötésnapján került sor, nem alkalmas a közokirat teljes bizonyító erejének megdöntésére.A Pp. 164. § (1) bekezdésében, valamint a Ptk. 242. § (1) bekezdésében foglaltak felhívásávaltévedett a másodfokú bíróság akkor is, amikor „a bizonyítási kötelezettséget teljesegészében a felperes érdekkörébe utalta”, annak ellenére, hogy az eljárás során igazolást53


2011. 4. SZÁM54nyert: a pénz átadása a szerződéskötéskor nem történt meg, továbbá az alperes írásbannyilatkozott arról: a kölcsön összege a könyvelésében meglévő készletként szerepel. Nemlett volna akadálya a közjegyzői okirat lekönyvelésének, ha ahhoz tényleges pénzmozgáskapcsolódik. Az alperes a saját könyvvitelében meghatározott adatokkal ellentétes tényeketbizonyítani köteles, mivel azokat ellenkező bizonyításig valónak kell elfogadni. Ebbőlkövetkezően az alperesnek kell bizonyítania, hogy „... a kölcsön összege a házipénztárbólfelvételre...” felperes részére kifizetésre került. Ezt az alperes nem bizonyította, viszont afelperes eleget tett a bizonyítási kötelezettségének, mert bizonyította: a közjegyzői okiratkeltének időpontjában nem kapott pénzt. Igazolta azt is, hogy az alperes részére kölcsöntnem fizetett, mivel annak összege szerepel az számviteli nyilvántartásában.A Legfelsőbb Bíróság szerint a felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos volt.A felperes felülvizsgálati kérelme folytán a felülvizsgálati eljárás tárgya annak elbírálása,van-e az alperesnek végrehajtható követelése, avagy ennek hiányában a felperes keresetealapján a végrehajtás megszüntetésének van helye. Az alperes hitelezőként a végrehajthatókövetelése fennálltát a felperessel, mint kötelezettel kötött közjegyzői okiratba foglaltkölcsönszerződésre alapította.A Pp. 195. § (1) bekezdésében foglaltak megfelelő értelmezése szerint a felek szerződését tartalmazóokirat olyan közokirat, amely teljesen bizonyítja a benne foglalt nyilatkozat megtételét,valamint annak idejét és módját. Egyben alkalmas arra, – megfelelve a Vht.-ban írt követelményeknekis – hogy annak végrehajtási záradékolását kérve a hitelező követelése végrehajtását igényelje.A Pp. 369. § a) pontjára alapítottan a végrehajtási záradékkal ellátott okirattal elrendeltvégrehatás megszüntetése iránt a kötelezett, illetőleg az adós pert indíthat, ha állítása szerint avégrehajtani kért követelés érvényesen nem jött létre, illetőleg létre sem jött. A Pp. 195. § (3)bekezdése szerint ellenbizonyításnak a közokirattal szemben is helye van.Mindezekből okszerűen következik az, hogy a felperes, mint adós vitathatja annak anyilatkozatának valóságát, miszerint a kölcsön összegét átvette az alperestől; figyelemmelarra is: a felperes – az adott per sajátossága, illetőleg rendeltetése folytán – mindazokra atényekre és körülményekre hivatkozhat, amelyekkel védekezhetne abban a perben, amita végrehajtást kérő záradékolási kérelem helyett ellene indítana. Az indoklás szerint a másodfokúbíróság azt helyesen állapította meg: az a körülmény, hogy a kölcsön átadására – azalperes beismerő nyilatkozatára is tekintettel – nem az okiratban foglalt időpontban kerültsor, csupán a pénzátadás időpontja tekintetében alkalmas a közokirat bizonyító erejénekmegdöntésére. Helyesen rögzítette a másodfokú bíróság az ítélete indokolásában – a rendelkezésreálló peradatok alapján – a kölcsönszerződés megkötésének körülményeire vonatkozótényeket is. Tévedett viszont, amikor figyelmen kívül hagyta a következő peradatokat.A felperes a keresetlevelében előadta: a kölcsönszerződésben foglaltakkal ellentétben a pénztnem kapta kézhez, mert abban állapodott meg az alperes képviselőjével, hogy a társaságbankszámlájáról, a szerződés szerinti határidőben, az adott összeg átutalásra kerül a Kft.


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEbankszámlájára. Ugyanakkor a perben a felek egybehangzóan úgy nyilatkoztak: az alperesrészéről a Kft. bankszámlájára átutalt összeg nem az üzletrész átruházás ellenértékeként lettfelhasználva, hanem egy ingatlan vételáraként fizette ki az alperesi cég mint vevő, annakellenére, hogy az átutalási megbízáson a megjegyzés rovatban feltüntetésre került a perbeliközjegyzői okirat ügyszáma, a közjegyző neve, a „váltóteljesítés” megjelölés mellett. Peradataz is, hogy a Kft. tagjai által a felperes ellen indított választottbírósági eljárásban hozott ítéletbőlkitűnően az összeg nem az üzletrészek vételáraként került kifizetésre, hanem az alperesicég mint vevő által a Kft.-től megvásárolt ingatlan vételáraként nyert elszámolást. A váltóletétbe helyezése ugyancsak az említett ingatlan vételárának fedezeteként került kiállításra.Mindezeknek a maguk összességében való értékelése eredményeként a felperes alappal tettekétségessé azt, hogy az alperes a kölcsönszerződés szerinti összeget a felperes rendelkezésérebocsátotta. Azt a tényt, hogy a kölcsönszerződést az alperes – kölcsönadói minőségében –megfelelően teljesítette, kétség esetében az alperesnek kell bizonyítania (Pp. 164. § (1)bekezdés). Az ítélet szerint a másodfokú bíróság eltérő jogi álláspontja folytán megalapozatlanulhozta meg megváltoztató döntését, mert nem derítette fel – módot adva azalperesnek esetleges további bizonyítékai megjelölésére – valós-e az alperesnek az az állítása,hogy a kölcsönt – a kölcsönszerződés aláírását megelőzően – a cég házipénztárábólfizették ki. Az alperes úgy nyilatkozott, hogy a pénz átadásakor más nem volt jelen,emiatt elsődleges bizonyítási eszköz a kölcsön szolgáltatásának okirati bizonyítása.A Legfelsőbb Bíróság az előzőekben kifejtettekre alapítottan a másodfokú bíróság ítéletéthatályon kívül helyezte, egyben a másodfokú bíróságot utasította – a fenti iránymutatásnakmegfelelő – új eljárásra és új határozat hozatalára. A bíróság egyúttal akként isrendelkezett, hogy amennyiben a megismételt eljárásban nem nyer bizonyítást, hogya bankszámlára átutalt összegen felül a kölcsönszerződés megkötését megelőzően –alperesi állításnak megfelelően – további összeget a felperes részére az alperes átadott, afelperes állítását kell valónak elfogadni, így azt: nem jött létre a záradékolt okiratba foglaltkövetelés, ezért a felperes keresete alapos.55BDT2007. 1541Sajnos gyakran előfordulnak olyan esetek is, hogy a közjegyzői okirat záradékolása alapján elrendeltvégrehajtás nem vezet eredményre, mert az adósnak nincs megfelelő vagyona. Ilyen esetekbenaz adós vitathatja a – sikertelen végrehajtását követően – ellene indult felszámolási eljárásban aközjegyzői okiratba foglalt követelés jogosságát?Az Ítélőtábla megállapította: Amennyiben a bíróság az adós fizetésképtelenségét közjegyzőiokiratba foglalt követelés eredménytelen végrehajtása miatt állapítja meg, nem vizsgálhatja azt,hogy az adós a követelést vitatta vagy sem.A tényállás szerint a hitelező kérelmével az adós fizetésképtelenségének megállapításátarra hivatkozással kérte, hogy az adós és a hitelező közjegyző előtti tartozás elismeréstés fizetési megállapodást kötött egymással. A hitelező a közjegyzői okirat alapján


2011. 4. SZÁM56beszedési megbízást kísérelt meg, amelynek eredményeként a követelés összege csökkent,az adós a követelésből egy részt megfizetett, az adós fennálló tartozása vonatkozásában azazonnali beszedési megbízás – fedezethiány miatt – eredményre nem vezetett.Adós a közjegyző előtt aláírt tartozást elismerő nyilatkozat megtörténtét nem vitatta,a részteljesítés tekintetében arra hivatkozott, hogy a követelést a tartozás elismeréstkövetően, szóban vezérigazgatója és igazgatósági tagja útján vitatta. Erre tekintettel azeljárás soron kívüli megszüntetését kérte. Az elsőfokú bíróság az 1991. évi XLIX. törvény(a továbbiakban: Csődtv.) 27. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti fizetésképtelenségi okvizsgálatánál megállapította, hogy nincs jelentősége annak, mely szerint a felszámolásiránti kérelem kézhezvételét megelőzően az adós a követelését vitatta. Ez alapján a bíróságaz adós által felajánlott bizonyítást mellőzte, illetve az adós védekezését elfogadninem tudta, mivel ennek a ténynek csak a Csődtv. 27. § (2) bekezdése a) pontján alapulófizetésképtelenségi ok fennállása esetén van jelentősége, és megállapítva az adós fizetésképtelenségét,elrendelte a cég felszámolását. Az első fokú határozattal szemben adósgazdálkodó szervezet nyújtott be fellebbezést, amelyben kérte, hogy a másodfokú bíróságaz elsőfokú bíróság végzését változtassa meg akként, hogy a hitelező felszámolás irántikérelmét utasítsa el, és az eljárási költségekben a hitelezőt marasztalja. Fellebbezésénekindokolásában előadta, hogy az ügyvédnő (azaz a hitelező) azzal az ígérettel keresete megadóst, hogy a cég számára befektetőket talál, amely megállapodás értelmében a hitelezőáltal megfizetni kért ügyvédi díjat adós fizeti ki, ha a megígért befektetőt a társaságnakközvetíti. A hitelező az adós számára egyetlen egy befektetőt sem közvetített. Ezt követőenhitelező felszámolást kezdeményezett adós gazdálkodó szervezet ellen az illetékesbíróság előtt. A hitelező kérelmét visszavonta, ezért a bíróság az eljárást megszüntette.Ezt követően a felek megbízási szerződést kötöttek, amely alapján újabb írásbeli megállapodásszületett a felek között. Később a hitelező újabb felszámolási eljárást indított adósgazdálkodó szervezet ellen, amely eljárásban az illetékes bíróság, mint elsőfokú bíróságmegállapította adós fizetésképtelenségét arra hivatkozással, hogy a felszámolási kérelemkézhezvételét megelőzően az adós részéről nem került sor a követelés vitatására. Adósgazdálkodó szervezet a fentieket követően tartozáselismerő nyilatkozatot tett közjegyzőelőtt. Adós álláspontja szerint ezen tartozáselismerő nyilatkozatot az ügyvédnő előzetes„rábírása” következtében tette meg, „mivel az ügyvédnő azt nyilatkozta, hogy az általabenyújtott felszámolási kérelmet csak így hajlandó visszavonni.” Adós a hitelező jogiképviselőjének megküldött levelében kifejtette, hogy a közjegyzői okirat kiállítása előttkifizetett összegek álláspontja szerint meghaladják a hitelező által nyújtott szolgáltatásokellenértékét, ezért adós hitelező követelését nem tartja jogosnak és nem ismeri el. A hitelezőeddig hat darab „mínuszos”, ún. helyesbítő számlát küldött adósnak, amelyeket azvisszaküldött, nem fogadott be, és a követelést nem ismerte el. A hitelező által kiállítottún. helyesbítő számlák a számviteli törvény előírásainak sem felelnek meg, ilyen számlátkorábbi teljesítésre nem is állíthatott volna ki, illetve a számlák alapján adós gazdálkodószervezet hitelezőnek nem tartozik. Adós az ún. helyesbítő számlákat az első fokú eljárás


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEsorán csatolta, azokat a hitelező nem vitatta, sérelmezi azonban, hogy ezen bizonyítékokataz elsőfokú bíróság nem értékelte a határozata meghozatala során.Adós jogi álláspontja szerint a becsatolt mínuszos, ún. helyesbítő számlákat az elsőfokúbíróságnak beszámítási kifogásként kellett volna elbírálnia még a fizetésképtelenségmegállapítása előtt. Adós fellebbezésében kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállásfelderítéséhez szükséges körülményeket nem derítette fel, nem vizsgálta, hogy az adósaddig teljesített kifizetései milyen összeget tesznek ki, ezek nélkül pedig nem állapíthatómeg az adós gazdálkodó szervezet tartozásának fennállása a hitelezővel szemben. Adóstehát fellebbezésében kérte, hogy a másodfokú bíróság az ügyben tárgyalást tartson.A Hitelező észrevételében kifejtette, hogy Adós tartozása öt év óta fennáll, a megbízásiszerződésből eredő díjfizetési kötelezettségének adós csak részben tett eleget, ezért hitelezőkorábban már két ízben is felszámolási eljárást kezdeményezett adós ellen. A benyújtottkérelmekre indult nemperes eljárásokban a hitelező az eljárás megszüntetését kértearra hivatkozással, hogy adós ígéretet tett – szóban, írásban, végül közokiratban – tartozásarendezésére, ennek ellenére azonban tartozását a mai napig nem rendezte. Adósazon hivatkozása, hogy a hitelező hat darab „mínuszos”, ún. helyesbítő számlát küldöttadósnak, amely a követelés vitatását jelentette volna, teljes mértékben téves és alaptalan.Ezen számlák kiállítására hitelező részéről nem azért került sor, mert követelése nemállt fenn adóssal szemben vagy a követelés összegszerűségét vagy jogalapját vitatta volna.A helyesbítő számlák kiállítására azért került sor, mert az Áfa-törvény értelmében a hitelezőnekaz általa kiállított számlák alapján annak áfatartalmát meg kellett volna fizetnie.A kiállított számlák teljesítésének hiányában a hitelezőnek indokolatlan befizetése keletkezettvolna, ezért a nem teljesített számlákat az Áfa-törvény alapján stornírozta, amiazonban nem érinti fennálló követelésének sem jogalapját, sem pedig összegszerűségét.Az Ítélőtábla ítélete szerint a fellebbezés nem volt alapos. Az elsőfokú bíróság a jogvitaelbírálásához szükséges tényeket helyesen állapította meg és abból helyes jogi következtetéstvont le a döntés meghozatala során. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságvégzését annak helyes indokaira utalással helybenhagyta. A fellebbezéssel összefüggésbena másodfokú bíróság a következőkre utal: Az elsőfokú bíróság helyesen állapítottameg, hogy a becsatolt közjegyzői tartozáselismerő okirat alapján a fizetésképtelenségmegállapításának a Csődtv. 27. § (2) bekezdés b) pontja alapján helye van. E jogszabályirendelkezést figyelembe véve nincs jelentősége annak, hogy a felszámolás iránti kérelemkézhezvételét megelőzően az adós vitatta-e a követelését vagy sem (EBH2001. 547.).57Az ítélet szerint ugyanis a közjegyző által az ügykörén belül, a törvényben előírt alakszerűségekmegtartásával készített okirat közokiratnak minősül. A közokirat bizonyító erejét a Pp. szabályozza.A közokirat az ellenkező bizonyításig teljes bizonyító erővel bizonyítja a benne foglalt intézkedéstvagy határozatot, az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, az okiratban foglalt nyilatkozatmegtételét, annak idejét és módját. A közjegyzői okirat alapján bírósági végrehajtásnak van helye,ha a közokirat tartalmazza a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 112. § (1) bekezdésében


2011. 4. SZÁM58foglaltakat. A közjegyző felel azért, hogy a közjegyzői okirat a valóságnak megfelelően tartalmazzaa közjegyző jelenlétében történt tényeket. A törvény nemcsak a közjegyzői okirat tartalmát és formájátírja elő, hanem az elkészítésének a módját is szabályozza. Az okirat elkészítésekor a közjegyzőkötelességévé teszi azt, hogy meggyőződjék a fél ügyleti képességéről és jogosultságáról, továbbá valódiszándékáról; tájékoztassa a felet a jogügylet lényegéről és jogi következményeiről; világosan és egyértelműenírásba foglalja a fél nyilatkozatait; felolvassa a közjegyzői okiratot a fél előtt; meggyőződjékarról, hogy a közjegyzői okiratban foglaltak megfelelnek a fél akaratának.A közjegyző előtt tett tartozáselismerő okirat elkészítésére vonatkozó közjegyzői gyakorlat szerintaz okirat elkészítésénél a tartozást elismerő fél és a közjegyző van jelen, az egyéb érdekeltek részvételét,jelenlétét a közjegyző nem engedélyezi. Adós képviselőjének lehetősége lett volna közjegyző előtt a hitelezőrészéről történt „előzetes rábírásra” vonatkozó tényeket feltárni, melyre hivatkozással a közjegyzőmegtagadhatja az okirat elkészítését. Az adós – utólag tett – arra történő hivatkozása, hogy kényszerhatására írta alá a tartozást elismerő okiratot, az okiratot magát nem teszi megtámadhatóvá. Az ítéletszerint az adós fellebbezésében foglalt beszámítási kifogásra vonatkozó megállapítása nemhelytálló, mivel a bíróságnak a Csődtv. 27. § (2) bekezdése alapján csak az ott felsorolt három fizetésképtelenségiok valamelyikének fennállását kell vizsgálnia, amennyiben valamelyiket valósnaktalálja, a bíróságnak meg kell állapítani a fizetésképtelenség tényét. A közjegyzői okiratkiállítása előtti kifizetések vizsgálata nem tartozik a felszámolási eljárás keretébe. Az elsőfokúbíróság a felszámolás elrendelését nem a kibocsátott számlák, a Csődtv. 27. § (2) bekezdéséneka) pontjára hivatkozással állapította meg, hanem a b) pont alapján a végrehajtás eredménytelenségérehivatkozással. Ezt figyelembe véve a közjegyző előtt tett tartozáselismerő nyilatkozattartalma és az alapján folytatott végrehajtás eredménytelensége volt a döntő tényező.A másodfokú bíróság a jelen ügyben nem tartotta szükségesnek az adós, illetve a hitelezőtovábbi írásbeli nyilatkozatra történő felszólítását: az adós a fellebbezésében, a hitelező azészrevételében részletesen kitért az elsőfokú határozattal szemben támasztott érvei, illetvea hitelező esetében az azt alátámasztó érvei felsorolására. A másodfokú bíróságnak az elsőfokú határozat felülbírálatához bizonyítási eljárást lefolytatni nem kell. Az ítélet szerint tehátaz elsőfokú bíróság végzése nem jogszabálysértő, a végzés meghozatalakor a Csődtv.27. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt minden törvényi feltétel megvalósult, és e feltételekjelenleg is fennállnak, így megalapozottan állapította meg az elsőfokú bíróság azt, hogy azadós fizetésképtelen.BH1999. 315A jelen ügyben a Legfelsőbb Bíróság kimondta a végrehajtási záradék kiállításával kapcsolatosjogorvoslatok vonatkozásában: Végrehajtási záradék törlése iránti kérelmet elutasító végzés felülvizsgálatikérelemmel nem támadható meg.A másodfokú bíróság végzésével – helyes indokai alapján – helybenhagyta az elsőfokúbíróság végzését, amelyben az adós végrehajtási záradék törlése iránti kérelmét elutasította.A másodfokú bíróság végzése ellen az adós felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEEbben – a másodfokú bíróság végzésének megváltoztatásával – közjegyzői okirat alapjánkiállított végrehajtási záradék törlése iránti kérelmének való helytadást kért, jogszabálymegsértését állítva. Másodlagosan a végzés hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróságúj eljárás lefolytatására történő utasítását kérte. A Legfelsőbb Bíróság kimondta,hogy a Pp. 271. §-a (1) bekezdésének e) pontja értelmében nincs helye felülvizsgálatnak,ha azt törvény kizárja. A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése – egyebek mellett – úgy rendelkezik,hogy a Pp. 270. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megfelelő alkalmazásával vanhelye felülvizsgálatnak – külön jogszabály rendelkezése alapján – más, az ügy érdemébenhozott jogerős végzés ellen. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény tételesenhatározza meg, hogy melyek azok a másodfokon jogerőre emelkedett, a végrehajtáselrendelésével és foganatosításával kapcsolatban hozott végzések, amelyek felülvizsgálatikérelemmel támadhatók. Az adósnak a végrehajtási záradék törlése iránti kérelmét elutasítóvégzés nem tartozik a felsoroltak közé. A felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálásáraezért nincs jogi lehetőség, így azt a Legfelsőbb Bíróság hivatalból elutasította.59Dr. Mikó Ádámközjegyzőhelyettes


2011. 4. SZÁM60A konzuli tisztviselő ésa tiszteletbeli konzulitisztviselő konzuli okiratkészítési és konzulitanúsítvány kiállításitevékenységérőlElőtörténetA konzuli intézmény története hosszú múltra tekint vissza, és kialakulása időben megelőzteaz állandó diplomáciai képviseletek létesítését. Az ókorban a külföldi kereskedelmikapcsolatok létesítésének elengedhetetlen feltétele volt, hogy a kereskedők az általukkiválasztott kereskedelmi székhelyen, az ország polgárai közül egy megbízható partnertkeressenek, akire rábízhattak érdekeik képviseletét. Ennek az igénynek a kielégítésérefejlődött ki az ókori Görögországban az ún. proxenia és a proxenos intézménye. A proxeniajelentése vendégjog, ennek gondolatából alakult ki a proxenos, mint jogintézmény. A külföldikereskedő által meglátogatott városállam befolyásos polgára volt, aki a vendégkereskedőketa különféle – elsősorban bírósági – ügyekben képviselte.A külföldi kereskedő halála esetén a proxenos vehette át az elhunytnak a proxenosműködési területén lévő hagyatékát és jogosult volt az általa képviselt állam pecsétjénekhasználatára is.A mai hivatásos konzulok szerepéhez a görög városállamok gyakorlatában a spártairendszer állt legközelebb. Spárta ugyanis az idegen államokba saját állampolgárait küldteproxenosként.Magyarországon önálló magyar konzuli szolgálatról a monarchia felbomlása utániidőszak óta beszélhetünk. Az önálló magyar konzuli szolgálat a Károlyi-kormány alattjött létre, amikor kihirdetésre került az 1918. évi V. néptörvény az „önálló magyar külügyiigazgatásról”. A mindössze 11 paragrafusból álló törvény többek között a külügyiigazgatás szervezeti felépítését, ezen belül a konzuli hivatalokat szabályozta, amelyekvalóságosak vagy tiszteletbeliek lehettek. A valóságos konzuli hivatalokat hivatásos kon-


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEzuli tisztviselő vezette, a tiszteletbelieket pedig a tiszteletbeli konzul. Ez utóbbiak a kétvilágháború között kiemelt szerepet játszottak a külügyi közigazgatásban. Nagy számukalapvetően az ország szűkös pénzügyi helyzetével volt magyarázható. 1933-ban Magyarország22 követséggel, 16 konzulátussal és 73 tiszteletbeli konzulátussal rendelkezett.A második világháborút követően a konzuli feladatok a perifériára kerületek olyannyira,hogy – Moszkva diktátumát elfogadva az adott intézményt burzsoá produktumnak titulálva– 1950-ben a tiszteletbeli konzuli intézményt megszüntették. A tiszteletbeli konzulitisztviselők intézményének újbóli bevezetésére 1988-ban került sor.61A konzuli kapcsolatok jogának forrásaiA konzuli kapcsolatok joga fogalom jelenti azoknak a két- és többoldalú nemzetközi szerződésekbenés a szokásjogban meghatározott nemzetközi jogi normák összességét, amelyeka konzulátusok létesítése, működése, illetve a konzuli tevékenység területén az államokközötti kapcsolatokat szabályozzák, ideértve a konzuli funkciókat, valamint a konzulátusokszemélyzetének kinevezését, kiváltságait és mentességeit.A konzuli kapcsolatok joga megteremti azokat a nemzetközi jogi keretfeltételeket,amelyek alapján a konzuli tisztviselő a fogadó államban meghatározott feladatokat végezhet.A nemzetközi jogi normákat a konzult küldő állam belső jogszabályai töltik megtényleges tartalommal, konkrét feladatokkal, amelyeket a nemzetközi jogi alapoktól – akonzuli kapcsolatok jogától – megkülönböztetve konzuli jognak nevezünk. Tehát a konzulijog fogalma alatt azokat a nemzetközi jogi és belső állami jogi szabályokat értik,amelyek a konzulok küldésével, fogadásával, valamint a konzulok jogaival és feladataivalfoglalkoznak.A konzuli jog kezdetben kétoldalú konzuli szerződéseken alapult. Az ENSZ NemzetköziJogi Bizottsága 1955-ben megkezdte a konzuli kapcsolatok jogáról szóló egyezmény(a továbbiakban: Bécsi Egyezmény) kidolgozását, amelyet az ENSZ közgyűléseBécsben 1963. április 24-én elfogadott. A közgyűlésen 92 állam vett részt, 1995-ig 150állam csatlakozott az Bécsi Egyezményhez. Magyarország 1987-ben csatlakozott (1987.évi 13 tvr.).A Bécsi Egyezmény 5. Cikke fogalmazza meg a) – tól m) pontig a konzuli feladatokat.A felsorolásban az f) pont szerint feladata: „eljárás közjegyzői és anyakönyvvezetői minőségbenés ezekhez hasonló, valamint egyéb közigazgatási feladatok elvégzése, amennyiben ezt afogadó állam törvényei és más jogszabályok nem tiltják”;a g) pont szerint pedig további feladata ”a küldő állam honosai, természetes és jogi személyekérdekeinek védelme a fogadó állam területén folyó hagyatéki ügyekben, a fogadó államtörvényeinek és más jogszabályainak megfelelően”;végül az m) pont szerint feladata a „a küldő állam általa konzuli képviseletre bízott bármelymás feladat elvégzése, amelyet a fogadó állam törvényei és más jogszabályai nem tiltanak,


2011. 4. SZÁM62illetve amelyeket a fogadó állam nem ellenez vagy amelyeket a küldő állam és a fogadó államközött hatályban lévő nemzetközi megállapodások tartalmaznak.”;A konzul f.) pont szerinti feladata, vagyis a konzul közjegyzői tevékenységéhez hasonlótevékenysége azért fejlődött ki, mert egyes államok nem ismerik a közjegyző intézményétvagy annak igénybevétele a fogadó államban a küldő állam ott tartózkodó állampolgárairészére nehézségeket okoz.A konzulok közjegyzői tevékenységéhez hasonló tevékenysége tekintetében háromterületet lehet egymástól elkülöníteni. Az okirat hitelesítési funkciót, amelyek általábanmajd minden esetben a konzuli feladatok közé tartoznak. A hitelesítések vagy– más néven – tanúsítványok kiállítása a közjegyzői funkcióhoz hasonlítható. A másodikfeladatkör az ún. bizonyítványok vagy más hiteles közokiratok kiállítása, amelyek közösjellemzője, hogy közokirati bizonyító erővel bírnak. Kiállításuk is általános konzulifeladatnak tekinthető. Az iratok körében kétféle típust különböztethetünk meg:az első csoport a hivatalos vagy hatósági bizonyítványok, mint az életbenléti igazolás,halottszállítási engedély, állampolgárságot igazoló okiratról szóló tanúsítvány, eredetbizonyítvány,vámigazolások, amelyek kiállítására a magyar hatóságok vagy a konzula belső jogrendszerben meghatározott elvek szerint egy közigazgatási norma alapjánjogosultak. Ezektől meg kell különböztetni a tanúsítványokat, amelyek kiállítása aközjegyzői feladatokhoz sorolható. A bizonyítványoknál vagy a tanúsítványoknál mindiga belső jogrendszer minősítő elvei alapján kell eldönteni, hogy azt a konzul közigazgatásifeladatkörében vagy közjegyzőként eljárva állítja-e ki. A harmadik területnyilatkozatok vagy kétoldalú jogügyletek közokiratba foglalása, amely már átvezet a klaszszikusértelemben felfogott közjegyzői feladatokhoz, az okirat készítési és szerkesztésifeladatokhoz. E területen a francia és az olasz gyakorlat számít kivételnek, ahol akonzulok ex lege közjegyzőknek is tekintendők és felhatalmazásuk, illetve jogállásuka hazai közjegyzőkkel minden tekintetben azonos.A konzulok okirat-szerkesztési feladatainak területén meglévő szabályozási dilemmakét alapvető területre koncentrálódik. Az első maga a fogadó ország belső jogrendjére amásik a konzulok ilyen irányú felkészültségére vezethető vissza. Ez utóbbi okirat-szerkesztésitevékenység olyan szakmai ismereteket követel meg, amelyek a konzuli szolgálatteljes személyi állományára nézve – különösen a diplomáciai szolgálattal szorosan öszszefonódottmodern konzuli szolgálatot alapul véve – általános érvénnyel nem biztosítható.E feladat elvégzésének szakmai színvonalát úgy biztosítják, hogy nem minden konzultjogosítnak fel okirat-szerkesztési tevékenységre. Ezt a konzuli védelemről szóló 2001. éviXLVI. törvény 14.§-a részletesen szabályozza, amelynek tárgyalására a későbbiekben térekki. Németországban a német konzuli törvény szerint bírói vizsgával rendelkező konzulitisztviselők jogosultak minden konzuli tevékenység végzésére. Más konzuli tisztviselőka végrendeletek készítésére, az esküpótnyilatkozatok (Eidestattliche Erklärung)felvételére és hasonló ügyek intézésére csak akkor jogosultak, ha erre a német KülügyiHivataltól külön felhatalmazással rendelkeznek. Az első akadály tekintetében megoldá-


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEsaként általában elmondható általánosnak, hogy a fogadó állam belső szabályainak korlátozójellegét e területen a belső jogban is általános megfogalmazásban megismétlik. Azösszehasonlító jogi vizsgálódásokat az nehezíti, hogy a kontinentális jogok latin típusúközjegyzői felfogása és az angolszász „common law” és a „notary public” között jelentőseltérések vannak. Mint ismeretes az Amerikai Egyesült Államok legtöbb államában anotary public feladatköre egyáltalán nem hasonlítható az európai közjegyzőkéhez, akikesetében az állás betöltéséhez még jogi végzettség sem szükséges. A legtöbb notary publicfedhetetlen személy, aki felhatalmazással rendelkezik különféle eskü alatti vagy anélkülinyilatkozatok felvételére, esetleg házasságkötésre, okmányok és aláírások hitelesítésére, aki mindezttöbbnyire mellékállásban végzi. A jogosultságok tartalma államonként változik, dealapvetően nem jelenti az okiratok szerkesztéséhez való jogosultságot, ami a latin típusúközjegyzők egyik fő feladata.A konzul anyakönyvvezetői feladatait a kétoldalú egyezmények szabályozzák részletesebben.Nem általános, hogy az egyes államok feljogosítják konzuljaikat konkrét anyakönyvvezetőifeladatok végzésére. A legelterjedtebb forma, hogy a konzuloknak nincskifejezetten anyakönyvvezetői jogosultsága, de egyes részfeladatokat a hatáskörükbeutalnak. A legáltalánosabbnak az mondható, hogy a konzul általában az anyakönyvi eljárásokbanvaló közreműködésre, illetve a hazai anyakönyvezés támogatására és az anyakönyviiratok beszerzésére kötelezett illetve jogosult.A konzul g.) pont szerinti feladata a legrégebbi konzuli feladatok közé tartozik, vagyisa hagyatéki ügyek intézésében való részvétel. Az egyik leggyakoribb nemzetközi magánjogitényállás, hogy az örökhagyó vagyona és a törvényes vagy a végrendeleti örökösöknem ugyanabban az államban találhatók. A Bécsi Egyezmény feltehetően ezért is kiemeltenemlíti a konzuli feladatok között a küldő állam honosai, természetes és jogi személyeiérdekeinek védelmét a fogadó állam törvényeinek megfelelően, a fogadó állam területénfolyó hagyatéki ügyekben. Kétoldalú konzuli egyezményeink szabályozzák részletesen ahagyatéki ügyekkel kapcsolatos konzuli feladatokat.A Bécsi Egyezmény külön nem rendelkezik egy tradicionálisan konzuli feladatról,a konzuli letétről. Ezért e feladatra az 5. Cikk m.) pontja vonatkozik, amely generálklauzulakéntteszi lehetővé e tevékenységet is. A kétoldalú konzuli szerződések a konzuliletét szabályait általában a közjegyzői feladatokhoz kapcsolódva tárgyalják. A belső jogminősítése dönti el, hogy a konzuli letétet közjegyzői feladatok közé soroljuk vagy önállóletéti fajtának tekintjük.A küldő állam polgárai meglehetősen gyakran fordulnak azzal a kéréssel a konzuliképviselethez, hogy elsősorban értéktárgyaikat, okirataikat vagy értékpapírokat részükreőrizze meg. A nemzetközi gyakorlat alapján ennek általában nincsen akadálya. Az eljárókonzulok e tevékenységért konzuli díjat szednek. A konzuli letétbe vételnek általábanelőfeltétele az, hogy a kérelmező az ahhoz fűződő különleges érdekét valószínűsítse ésa külképviseletnek legyen tárgyi lehetősége a letét őrzésére – amely az ún. tárgyi letétesetében nem minden esetben valószínű – továbbá az eljáró konzuli tisztviselő meggyő-63


2011. 4. SZÁM64ződhessen a letét tényleges tartalmáról. Magyarországon a konzuli letét kezelésére vonatkozószabályokat a konzuli védelemről szóló 2001. évi XLVI. törvény 14.§-a, valamintaz 1/2002. (I.23.) KüM-IM együttes rendelet 6.§-a szabályozza, amelyre bővebben méga későbbiekben kitérek.A magyar konzuli jogA konzuli jog forrásainál szó volt arról, hogy mit értünk a konzuli jog fogalma alatt, vagyisazokat a nemzetközi jogi és belső állami jogi szabályokat, amelyek a konzulok küldésével,fogadásával, valamint a konzulok jogaival és feladataival foglalkoznak. A konzuli védelemrőlszóló 2001. évi XLVI. törvény (továbbiakban: Kotv.), valamint a végrehajtásáról szóló17/2001. (XI.15.) KüM rendelet definiálja a konzuli szolgálatot ( mint intézményrendszert)és rendelkezéseiben meghatározza a konzul alapvető feladatait, a feladatok ellátására vonatkozóeljárási szabályokat. A konzuli szolgálat és a konzuli tisztviselő a magyar közigazgatásszervezetéhez tartozik, így kézenfekvő, hogy a konzuli szolgálat eljárására általában aközigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény 2004. éviCXL. törvény (Ket.) rendelkezéseit kell alkalmazni. Nem vonatkoznak azonban a közigazgatásieljárás szabályai a konzuli tisztviselők okirat-készítési és- kiállítási, valamint a diplomáciaifelülhitelesítési tevékenységére, mivel ezek nem közigazgatási tevékenységek.A Kotv. 2§-a definiálja a konzuli tisztviselő fogalmát. Eszerint a Magyar Köztársaságdiplomáciai vagy konzuli képviseletén a miniszter megbízása alapján konzuli feladatotellátó személy, ideértve a tiszteletbeli konzuli tisztviselőt is. Hatósági jogkört a konzulitisztviselő és a Külügyminisztérium gyakorol.A miniszter tiszteletbeli konzuli tisztviselőnek a fogadó vagy harmadik állam azon állampolgárátvagy a fogadó államban élő azt a magyar állampolgárt nevezheti ki, aki a magyarjog és a fogadó állam joga szerint is büntetlen előéletű, közmegbecsülést élvez és társadalmiállása,vagyoni helyzete büntetlen előélete és képzettsége alapján alkalmas a tisztséggeljáró feladatok ellátására. külön rendeletben meghatározott feltételek szerint alkalmas aze tisztséggel járó feladatok teljesítésére, és írásban vállalja azok ellátását. A tiszteletbelikonzuli tisztviselőt a miniszter – a konzuli tisztviselőhöz képest – jogszabályban meghatározottkorlátozásokkal és terjedelemben bízhatja meg konzuli feladatok ellátásával.A miniszter a diplomáciai vagy konzuli képviselet egyes konzuli feladatait az adottfeladat ellátására jogosult másik diplomáciai vagy konzuli képviselet egyidejű megjelölésévelkorlátozhatja. A miniszter a diplomáciai és konzuli képviseletek címjegyzékét ésa konzuli tisztviselők konzuli jogosítványait tartalmazó tájékoztatót évente teszi közzé aKülügyminisztérium honlapján. Nem minden konzuli tisztviselő jogosult konzuli okiratkészítésére, ugyanis felhatalmazásának előfeltétele, hogy a Külügyminisztériummal közszolgálatijogviszonyban álló magyar állampolgár legyen, jogi egyetemi végzettséggel,jogi szakvizsgával, valamint legalább hároméves bírói, ügyészi, ügyvédi, jogtanácsosi,


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEközjegyzői vagy közjegyző-helyettesi gyakorlattal vagy a Külügyminisztériumban jogielőadói vagy más jogi munkakörben legalább három éves gyakorlattal rendelkezzen éseredményes konzuli szakmai vizsgát tegyen. Amennyiben a konzuli tisztviselő konzuliokirat készítésére nem kapott felhatalmazást, tevékenysége a konzuli tanúsítvány kiállításárakorlátozódik. Ennek előfeltétele, hogy a Külügyminisztériummal közszolgálatijogviszonyban álló magyar állampolgár közigazgatási alapvizsgával és legalább kétéviközigazgatási gyakorlattal, valamint konzuli szakmai vizsgával rendelkezzen.A Kotv. 14. § (1) bekezdése szerint a miniszter által egyes közjegyzői feladatok végzésérefelhatalmazott konzuli tisztviselő a magyar állampolgárok érdekeihez közvetlenülkapcsolódó jognyilatkozatokról vagy jogügyletekről – beleértve a végintézkedést is –konzuli okiratot állíthat ki és a jogilag jelentős tényekről és körülményekről konzulitanúsítványt készíthet, okiratról hiteles fordítást készíthet, vagy a fordítás helyességéttanúsíthatja, továbbá okiratot, pénzt és egyéb értéket vehet át megőrzésre. A konzuli tisztviselőe jogkörében eljárva a közjegyzőkről szóló törvény rendelkezései szerint jár el. Az általakészített okirat közokiratA tiszteletbeli konzuli tisztviselő az alábbi konzuli tanúsítványok kiállítására jogosult:• a magyar állampolgár és jogi személy jognyilatkozatairól vagy jogügyleteiről külföldönkészült, továbbá a Magyarországon felhasználásra kerülő magánokiratonlévő névaláírás vagy kézjegy valódiságáról, amennyiben azt a tiszteletbeli konzulelőtt személyesen megjelent fél vagy a jogi személy felhatalmazott képviselője atiszteletbeli konzuli tisztviselő jelenlétében írja alá, vagy az okiraton szereplő aláírásáta sajátjának ismeri el;• arról, hogy a másolat az előtte felmutatott okirattal megegyező, valamint• magyar állampolgár életben létéről.Hiteles fordítás készítésére vagy fordítás helyességének tanúsítására és konzuli okiratkészítésére nem jogosult a tiszteletbeli konzul.A konzuli tisztviselő a konzuli okirat készítésével és konzuli tanúsítvány kiállításával kapcsolatoseljárása során a tiszteletbeli konzuli tisztviselő a konzuli tanúsítvány kiállításávalkapcsolatos eljárása során csak a törvénynek és az eljárásra vonatkozó nemzetközi jogi szabályoknakvan alávetve és nem utasítható. Tevékenysége során – hasonlóan a közjegyzőitevékenységhez – pártalan, független jogszolgáltató tevékenységet végez, az általa kiállítottokirat közhiteles. Közreműködését a közjegyzőkről szóló törvényben foglalt esetekben kötelesmegtagadni, 1 továbbá akkor, ha az eljárás nemzetközi jogszabályba vagy a fogadó államjogszabályába ütközne, vagy az eljárás nem kapcsolódik magyar állampolgár érdekeihez.651 Ktv. 3. § (1) A közjegyző köteles megtagadni a közreműködését, ha az kötelességeivel nem egyeztethető össze, ígykülönösen ha közreműködését olyan jogügylethez kérik, amely jogszabályba ütközik, vagy jogszabály megkerüléséreirányul, illetőleg amelynek célja tiltott vagy tisztességtelen.(2) Ha a közjegyző az eljárása során aggályos körülményt észlel, de a közreműködés megtagadására nincs ok, köteles ekörülményre a fél figyelmét felhívni és ezt az iratban feltüntetni. Ha a fél ez ellen tiltakozik, a közjegyző a közreműködésétmegtagadja.


2011. 4. SZÁM66E konzuli okirat készítésével és konzuli tanúsítvány kiállításával kapcsolatos tevékenységesorán tudomására jutott adatok tények vonatkozásában titoktartási kötelezettség terheli.Felvilágosítást az érintett okiratokról és tanúsítványokról, valamint az érintett magyar állampolgárjogi képviselőjétől származó, ügyvédi titoknak minősülő adatról kizárólag azérintett egyetértésével adhat. A konzuli tisztviselő tevékenysége átfogja a különféle egyoldalújognyilatkozatok és szerződések írásba foglalását, illetve közvégrendelet készítésétis. Konzuli okirat-szerkesztési eljárása során a közjegyzőkről szóló törvény rendelkezéseiszerint kell eljárnia (azaz konzuli okiratot rövidítések nélkül kell szövegezni; az üresen maradósorokat vízszintes vonallal kell kitölteni; a határidőt, határnapot, a pénzkötelezettségvégösszegét, az okirat keltét és más fontos számadatot számmal és betűvel is ki kell írni;törölni, átütni vagy a sorok közé írni nem szabad. Ha a szó törlése szükséges, a javítást úgykell elvégezni, hogy az áthúzott szó olvasható maradjon. A törölt szavak számát a lapszélenvagy az okirat végén fel kell tüntetni és a konzuli tisztviselő és a felek aláírásával kellellátni. Ha a konzuli okiratban más változtatás vagy kiegészítés szükséges, ezt az okiratmegfelelő sorában utaló jellel kell jelölni. A változtatást vagy kiegészítést- az érintett szavakfeltüntetésével – a lapszélen vagy az okirat végén kell elhelyezni). Az okiratot ügyszámmalés oldalait folyamatos sorszámozással kell ellátni. A konzuli tisztviselő a konzuli okiratot avégén aláírásával és konzuli tisztviselői minőségének feltüntetésével és a külképviselet bélyegzőjévellátja el. A fél és más érdekelt a konzuli okiratot a végén aláírja vagy kézjegyévellátja el. Ha erre nem képes, az aláírását a konzuli tisztviselő aláírása pótolja.Amennyiben a konzuli okirat több oldalból áll, úgy azokat zsinórral fűzi össze ésa külképviselet bélyegzőjével erősíti meg. A konzuli okiratokon használt bélyegző nemszámozott – általában egy darab van belőle – amelynek bélyegzőlenyomatán a MagyarKöztársaság Nagykövetségének konzulátusa és a város neve olvasható. Vannak olyan bélyegzők,ahol a konzuli bélyegző kétnyelvű (magyar és a fogadó állam nyelve) Egyes állomáshelyekenolyan gyakorlat is létezik, hogy két bélyegzőt használnak: az egyik bélyegzőlenyomatmagyar nyelvű, a másik bélyegzőlenyomat a fogadó állam nyelvén készül. Haa konzuli okirat mind Magyarországon mind a fogadó államban felhasználásra kerül –pl. egy apai elismerő nyilatkozat –, a konzuli okirat magyar nyelven a fogadó állam nyelvérehiteles fordítással készül. A magyar nyelvű konzuli okiratot a magyar nyelvű bélyegzőlenyomattal,míg a hiteles fordítást az idegen nyelvű bélyegzőlenyomattal látja ela konzuli tisztviselő. Amennyiben a konzuli okirat mellékletet tartalmaz, azt szintén azokirathoz kel fűzi. Ha a melléklet terjedelme ezt nem teszi lehetővé a konzuli okirat számávalellátva az okirathoz csatolva kell őrizni.A konzuli okiratot az a diplomáciai vagy konzuli képviselet őrzi, ahol azt készítették.Amennyiben a külképviselet megszűnik, úgy a konzuli okiratokat a fogadó államban működőmásik diplomáciai vagy hivatásos konzuli képviseletnek – azaz tiszteletbeli konzuliképviseletnek nem – kell átadni. Ha a fogadó államban másik külképviselet nincs, akkor alegközelebbi szomszédos államban működő külképviselet veszi át a konzuli okiratokat ésa konzuli letétet. Amennyiben váratlanul a külképviselet evakuálására kerül sor, a konzu-


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEli okiratokat és a konzuli letétbe helyezett okiratot, pénzt és értéket haladéktalanul el kelljuttatni a Külügyminisztériumba az egyéb iratokat pedig meg kell semmisíteni.A KüM–IM együttes rendelet 12.§- a szerint ha a konzuli tisztviselő konzuli okiratbafoglalt végrendeletet készít vagy nála végrendeletet helyeznek letétbe, arról azok nyilvántartásbavétel céljából értesíteni köteles a Végintézkedések Országos Nyilvántartását(továbbiakban: VONY). (A 2011. június közepén történt betekintésem alapján megállapítottam,hogy ezideig konzuli tisztviselő részéről ilyen kérelem alapján bejegyzés aVONY-ba nem történt.)Az ellátott konzuli ügyek mennyiségéről és típusáról a Külügyminisztérium és külképviseletei– 2005, 2006, 2007 és 2008 éveket vizsgálva – összeállított egy statisztikaikimutatást, amelyek jelen cikk 1. számú mellékletét képezik Eszerint a konzuli okiratokközül gyakrabban az apai elismerő nyilatkozat fordul elő, de azt a statisztika a konzuliközigazgatási ügyek közé sorolja, amely véleményem szerint konzuli okiratnak tekintendő.A statisztikai összeállítás a közjegyzői cselekmények között utolsóként említi a „másközjegyzői ügyeket”, amelyek száma magas, de sajnos nincs arra rálátás, hogy milyenjellegű konzuli okiratok vagy konzuli tanúsítványok tartoznak ide.A magyar jogban a konzuli letétről – nemzetközi szerződések kivételével – nincsenekközvetlen szabályok. Kétoldalú konzuli szerződések általában tartalmazzák a konzuli letétszabályait. Kiemelendő, hogy a letétbe helyezendő tárgyak köre a különböző konzuliegyezményekben különböző terjedelemben került meghatározásra. Például Ausztriávalkötött egyezményben „ingóságok és iratok”átvételéről találunk rendelkezéseket, míg amagyar –finn konzuli egyezmény „pénz, értékek és okiratok” letétbe vételének lehetőségétrögzíti . Egyesek szerint a konzuli letét a magyar jog szerint a közjegyzői letétkülönleges esete így levonható az a következtetés is, hogy az eljáró konzuli tisztviselőeljárás során nem hagyhatja figyelmen kívül a vonatkozó kétoldalú egyezményben foglaltrendelkezéseket, mikor a letét átvétele vagy annak megtagadása mellett dönt. A konzulitisztviselő konzuli okirat készítése és konzuli tanúsítvány kiállítási tevékenységénekrészletes szabályairól szóló 1/2002. (I.23.)KüM-IM együttes rendelet 6.§ (3) bekezdéseszerint okirat, pénz és érték megőrzésére történő átvételét a konzuli tisztviselő akkor tagadhatjameg, ha a biztonságos őrzés feltételei a diplomáciai vagy konzuli képviseleten nembiztosíthatók. Különbség a konzuli letét és a közjegyzői letét között, hogy a konzuli letétneknem feltétele, hogy a letéti megbízás okirat készítésével összefüggésben keletkezzen.Az okirat, pénz és érték megőrzésre történő átvétele esetén az átvételről kiállítottjegyzőkönyvet a konzuli okirattal azonos módon kell kezelni, nyilvántartására a konzuliokiratokra vonatkozó rendelkezések az irányadók. A konzuli letét kiadásához kapcsolódikaz a kényes kérdés, hogy a letét tárgyát – a letevő kérésére – a konzuli (diplomáciai)futár igénybevételével továbbíthatja-e a küldő államba. Elvileg diplomáciai futárral csaka külképviselet hivatalos iratait és tárgyait lehet a küldő államba továbbítani. A nemzetközigyakorlatban azonban az államok a diplomáciai kapcsolatokról Bécsben 1961. április18-án aláírt nemzetközi szerződés (1956.évi 22. törvényerejű rendelet) 27. Cikkében fog-67


2011. 4. SZÁM68laltakat kölcsönösen nagyvonalúan kezelik és azt pozitív irányba túllépik. Léteznek olyankétoldalú konzuli egyezmények amelyek rögzítik, hogy a konzuli tisztviselő a pénzt, okiratotés vagyontárgyat a fogadó államból csak a fogadó állam és a küldő állam közöttmegkötött ilyen kétoldalú konzuli egyezményben foglaltakat betartva továbbíthatja.A konzuli tisztviselő köteles nyilvántartást vezetni az általa készített konzuli okiratokrólkonzuli tanúsítványokról. A nyilvántartás tartalmazza az ügy számát, az érkezésidőpontját, a fél/felek nevét, állampolgárságát, a személyazonosság megállapításánakmódját, az ügy tárgyát, a konzuli díjat, a konzuli tisztviselő megjegyzéseit. Itt a megjegyzésrovatban kell feltüntetnie a konzuli tisztviselőnek a közreműködés megtagadását, annakokát, ha aggályos körülményt észlel, ha díjkedvezményt alkalmaz. A tanúsítvánnyalellátott okiratról, valamint a fél által bemutatott, személyazonosításra szolgáló okiratadatoldaláról másolatot készít, amelyet külön kell tárolnia.A konzuli okirat eredeti példányát a konzuli tisztviselő köteles őrizni, a felek a konzuliokirat hiteles kiadmányát kapják meg. Az eredeti konzuli okirat csak a bíróságnakadható ki. Ilyenkor az eredeti konzuli okirat helyére az erre a célra készített hiteles kiadmánytkell elhelyezni. Ha a bíróságtól az eredeti konzuli okirat visszaérkezik, a hiteleskiadmányt továbbra is a konzuli okirat mellett kell őrizni.A konzuli okirat készítés mellett lényegesen nagyobb mennyiségben fordul elő különféletanúsítványok kiállítása, amelyeket a magyar konzuli gyakorlatban régebben hitelesítésnekneveztek. A tanúsítvány a konzuli tisztviselő jelenlétében megtett tényeket,esetleg szóbeli nyilatkozatokat tanúsítja jegyzőkönyvi vagy záradéki formában. A törvénybenfelsorolt tanúsítványok közül a másolat eredetiségét, a fordítás helyességét, az aláírásvalódiságát igazoló tanúsítványok fordulnak elő leggyakrabban.A konzuli gyakorlatban is fontos, hogy az okiratokkal végzett különféle konzuli cselekményekegymás után a megfelelő logikai láncolat betartásával történjenek. Ha egy okiratmásolatrólfordítást kell készíteni, először az okiratmásolat eredetiségét kell tanúsítani, majdezt követően történik a fordítás hitelesítése. A konzuli tisztviselő az aláírás és a bélyegzővalódiságának tanúsításával segítheti a közjegyző munkáját hagyatéki ügyekben is. Példáulaz örökhagyó külföldön halt meg és olyan a külföldi hatóság által kiállított okiratot csatoltakMagyarországon folyamatban lévő hagyatéki ügyhöz, amely okiraton szereplő aláírás és pecséthiteles voltáról kell meggyőződnie a közjegyzőnek. Ilyen esetben a közjegyző igénybeveheti a külföldi hatóság által kiállított országban eljáró illetékes konzuli tisztviselő közreműködésétatekintetben, hogy tanúsítsa a külföldi hatóság által kiállított okiraton szereplőaláírás és pecsét eredeti, hiteles voltát. A konzuli tisztviselő rendelkezik a fogadó állambanműködő különböző hatóságok pecsétlenyomatával és a hatóság nevében eljáró személy aláírásmintájával, amelynek ellenőrzését követően konzuli tanúsítványt állíthat ki. Amennyibena szükséges pecsétlenyomattal és aláírás mintával a konzuli tisztviselő nem rendelkezik,jogában áll beszerezni azokat az érintett hatóságtól. Ennek konzuli díját azonban meg kellelőlegezni. Ehhez pedig az kell, hogy a hagyatéki eljárásban érdekelt ennek díját megelőlegezzea közjegyző részére. Az egyes konzuli díjakra vonatkozó részletes szabályokat a konzuli


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEköltségekről szóló 5/2010. (XII.31.) KüM rendelet szabályozza, amelynek 1. számú mellékletetételesen felsorolja a konzuli díjakat az egyes konzuli cselekmények vonatkozásában. Ígypéldául 12. pont alatt „Egyéb konzuli tanúsítvány kiállítása (tanúsítványonként)” 30 EUR.A konzuli díjak tipikusan valamely ország hivatalos valutanemében kerültek megállapításra.Az Európai Unió tagjaként konzuli díjaink euro pénznemben kerültek rögzítésre. A hagyatékiügyekben nehézséget a konzuli díj megelőlegezésének kérdése okozhatja.Az okiratmásolat hitelességének tanúsítása a konzuli tisztviselő részéről akkor történhetmeg, ha mind az eredeti okirat, mind a másolat jól olvasható. Az eredeti okirat és a másolatösszehasonlítása után a két irat megegyezését a hitelesítési záradék okiratmásolatratörténő rávezetésével kell tanúsítani. Ez formáját tekintve eltér a közjegyzői gyakorlattól.A hitelesítési záradék – mindössze – egy bélyegzőlenyomat, amit az iratmásolatra kellrányomni és értelemszerűen kitölteni. A hitelesítési záradékot a konzuli tisztviselő aláírásávalés a külképviselet konzuli pecsétlenyomatával látja el.A fordítás helyességének tanúsítása formálisan a fenti eljárással egyezik meg, amely akkortanúsítható az eljáró konzuli tisztviselő által, ha ő a fordítást ellenőrizte és annak helyességérőlmeggyőződött. Mivel a fordítás és az eredeti (vagy hiteles másolatban lévő) okiratáltalában külön lapra készül, ezért a két okiratot össze kell fűzni vagy csatolni. Lehetségesaz is, hogy a fordítást az eredeti okiratra vezették rá. A hitelesítési záradékot a konzulitisztviselőnek alá kell írnia és a külképviselet bélyegzőlenyomatával kell ellátni. A hitelesfordítás készítése abban különbözik a fordítás helyességének tanúsításától, hogy a fordítástmaga a konzuli tisztviselő készíti el. Ebben az esetben a hitelesítési záradék is ennek megfelelőenmódosul. Gyakran fordulnak a fogadó állam polgárai a konzuli tisztviselőhözazzal a kéréssel, hogy a magyar nyelvű okirataikról készítsen idegen nyelvre fordítást. Ennekjogi akadálya nincs, de a fordítás elvégzése előtt a kérelmezőnek meg kell győződniearról, hogy a fogadó állam hatóságai a konzuli fordítást elfogadják-e. A konzuli tisztviselőa hiteles fordítást megtagadhatja akkor, ha a konzuli tevékenységhez nem kapcsolódó, s a hitelesfordítás elvégzéséhez speciális szaknyelvi ismereteket megléte szükséges. A közjegyzőkrőlszóló törvény 138. § (1) úgy fogalmaz, hogy a közjegyző, aki idegen nyelven okiratkészítésére jogosult, ezen a nyelven a közjegyzői hatáskörbe tartozó ügyekben keletkezettokiratról hiteles fordítást készíthet, vagy a fordítás helyességét tanúsíthatja.Hiteles fordítás készítésére és fordítás helyességének tanúsítására a tiszteletbeli konzulitisztviselő nem jogosult. Jogosult azonban a konzuli tisztviselőhöz hasonlóan azaláírás helyességét igazoló tanúsítvány kiállítására a magyar állampolgár és jogi személy jognyilatkozatairólvagy jogügyleteiről külföldön készült, továbbá Magyarországon felhasználásrakerülő magánokiraton lévő névaláírás vagy kézjegy valódiságáról, amennyibenazt a konzuli tisztviselő előtt személyesen megjelent fél vagy a jogi személy felhatalmazottképviselője a (tiszteletbeli) konzuli tisztviselő jelenlétében írja alá, vagy az okiratonszereplő aláírást a sajátjának ismeri el. Az aláírás hitelesítését megelőzően a konzulnakmeg kell győződnie a fél személyazonosságáról. Az aláírás hitelesítésekor a konzuli tisztviselőaz aláírt okirat tartalmát vagy tartalmi helyességét nem vizsgálja.69


2011. 4. SZÁM70Az életbenléti tanúsítvány kiállítása ritkábban fordul elő, amelyre a tiszteletbeli konzulitisztviselő és a konzuli tisztviselő előtt csak akkor kerülhet sor, ha az állampolgár akonzuli tisztviselő vagy a tiszteletbeli konzuli tisztviselő előtt személyesen megjelenik ésszemélyazonosságát hitelt érdemlően igazolja.Az egyes konzuli díjakra vonatkozó részletes szabályokat a konzuli költségekről 5/2010.(XII.31.) KüM rendelet 1. számú melléklete szerint a Konzulnál felvett apai elismerő nyilatkozatés más hatósági jegyzőkönyv (okiratonként) díja 35 euro; Hiteles másolat készítése20 euro; Névaláírás valódiságának tanúsítása magánszemély esetében (aláírásonként/kézjegyenként)30 euro, cégjegyzés esetében ( cégjegyzésenként) 40 euro; Hiteles fordítás készítéseidegen nyelvről magyar nyelvre (oldalanként) 20 euro, magyar nyelvről idegen nyelvre30 euro; Konzuli okirat készítése a) ha az ügyérték nem állapítható meg (oldalanként) 60euro, ha b) megállapítható akkor az ügyérték 3%-a, de legalább az a) pontban meghatározottdíj és legfeljebb 1000 euro; Letét őrzése és kiszolgáltatása a) ha az okirat, tárgy értéke aletéti megbízásban nem szerepel vagy abból nem állapítható meg 60 euro, b) pénz, értékpapírés egyéb értékkel bíró okirat vagy tárgy után a letéti megbízásban meghatározott érték3%-a, de legalább az a) pontban meghatározott díj és legfeljebb 200 euro.Távlati célok az Európai Unió tagjakéntAz Európai Unió tagállamai már a külképviseleteik által nyújtott konzuli szolgáltatásokterületén is megkezdték egy közelítési, távlatilag pedig részleges egységesítési folyamatkidolgozását. Miközben a konzuli védelem nyújtása a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésétkövetően is tagállami hatáskörben megtartott kötelezettségük maradt, bizonyoskonzuli szolgáltatások esetében célszerűnek, sőt lehetségesnek látszik a közös munkatehercsökkentése, az azonos célú és joghatású párhuzamos tagállami eljárások redukálása.Az EU Tanácsának konzuli együttműködésért felelős munkacsoportja (COCON), a2010. második félévi belga elnökség alatt kezdeményezte egy olyan projekt megvalósítását,amely a tagállamok diplomáciai hitelesítési folyamatának jelenlegi gyakorlatát és jogihátterét térképezi fel. A projekt olyan harmadik országbeli okiratok hitelesítésére koncentrál,amelyek kibocsátói nem tagjai az Európai Uniónak, a bilaterális és multilaterálisegyezmények azonban rájuk is vonatkoznak.Ehhez elsősorban a tagállamok külföldi okiratokkal kapcsolatos aktuális hitelesítésifolyamatát kellett felmérni, majd összehasonlítóan elemezni, s végül a közös nevezőketazonosítani. E célból a most véget érő magyar elnökségi félévben összeállításra és mindentagállam részéről megválaszolásra került egy 20 kérdésből álló agenda, amelynek eredményétBrüsszelben, 2011. június 17-én mutatatta be a magyar konzuli projekt-felelős.A kérdéskör összeállításánál kiinduló pont volt, hogy a harmadik országokból származóokiratok eredetiségének ellenőrzésénél mit kell tételesen megvizsgálni ahhoz, hogyaz adott okirat a tagállamokban, vagy legalább azok többségében egyaránt elfogadható


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYElegyen. Ehhez azonban, többek között, tisztázni kellett a tagállamok jelenlegi hitelesítésieljárását, s azt is, hogy milyen típusú okiraton fogadnak el hitelesítést. Így például atagállamok többsége csak a közokiraton való hitelesítést fogadja el, amely közokirat leheteredeti vagy hiteles másolat. Továbbá a tagállamok többsége nem fogadja el a harmadikállamok okiratát a hazai eljárásban, ha azon hiányzik az adott külképviselet vagy az illetékeskülügyminisztérium hitelesítési záradéka. A hitelesítés során vizsgálni kell továbbáa bélyegző vagy pecsét és a kiállító személy aláírásának valódiságát is.Az összesítésen túl a szóban forgó projekt magyar hozzáadott értéke egy olyan újjavaslat megtétele volt, amely szerint az uniós tagállami képviseletek minden harmadikországban fokozatosan létrehozzák a helyi hitelesítési gyakorlat adatbázisát, regiszterbefoglalják a fogadó állam hitelesítő hivatalait, erre feljogosított tisztviselőit, azok bélyegző-és aláírás-mintáit, sőt, kicserélik a hitelesítési gyakorlattal kapcsolatos legjobb és legrosszabb(pl. visszaélés-szerű) tapasztalataikat is. Ez a közös erőfeszítés a továbbiakbanúj típusú és hatékony hozzájárulás lehet a külföldi okiratokkal kapcsolatos jogbiztonságjelenlegi szintjének emeléséhez, következésképpen elősegítheti az uniós polgárok jogainakmég teljesebb bel- és külföldi érvényesülését.71Konzuli statisztika, 2005.I.félév III. n. év IV. n. év összesenI. Konzuli ügyek1 Állampolgársági ügyek 3 660 1769 1546 6 9752 Útlevél ügyek 7 234 3099 2825 13 1583 Hazai anyakönyvezés 3 597 1592 1825 7 0144 Névváltoztatás és névviselés 421 200 218 8395Örökbefogadási kérelem benyújtása30 27 29 866 Bevándorlási kérelem 1 17 Okirat beszerzése M.o.-ról 119 138 130 387II.Közjegyzői cselekmények8 Hiteles másolat készítése 3 201 943 1 077 5 2219 Másolat felülhitelesítése 4 095 973 897 5 96510Hiteles fordítás és nyersfordításkészítése1 481 789 962 3 232


2011. 4. SZÁM7211 Fordítás felülhitelesítése 3663 1803 2 137 7 60312 Felülhitelesítés 3474 1489 1 474 6 43713 Aláíráshitelesítés 7463 3604 4 101 15 16814 Életbenlét igazolása 555 52 46 65315 Más közjegyzői ügyek 1003 227 481 1 71116 Letét 2 6 1 9III. Konzuli közigazgatási ügyek17 Hazatérési igazolvány 844 669 465 1 97818 Kézi útlevél kiállítása 72 28 39 13919 Vámigazolások kiállítása 251 165 144 56020 Halottszállítási engedély 286 134 96 51621 Házassági tanúsítvány 351 177 173 70122 Apai elismerő nyilatkozat 107 64 90 26123 Konzuli kölcsön 58 26 21 10524 Okiratbeszerzés külföldről 1 250 306 447 2 003IV. Érdekvédelmi ügyek25 Hagyatéki ügy 262 151 150 56326 Baleseti ügy 151 91 53 29527 Letartóztatott látogatása 121 34 42 19728 Őrizetbevétel és letartóztatás 649 270 241 116029 Büntető ügy 977 402 314 169330 Határon visszafordítás 912 445 329 1 68631Gyámsági és gondnokságiügyek83 61 54 198V. Jogsegélyforgalom32 Bírósági kézbesítés 681 438 281 1 40033Kézbesítés közigazgatásiügyben4 016 3320 2173 9 50934 Irattovábbítás 9 679 4401 4299 18 379


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYE73VI. Egyéb ügyek353637Panasz a konzuli tevékenységellenPanaszok a magyar hatóságokellenPanaszok a fogadó állam hatóságaiellen25 21 12 58175 89 51 31595 57 42 19438 Jogi és más tájékoztatás 22 204 11643 7570 41 41739 Egyéb 3 313 2507 2622 8 44240 Igazolás és konzuli nyilatkozat 23 65 66 154Összesen: 86 583 42275 37524 166 382Konzuli statisztika, 2006.I. félév II. félév összesenI. Konzuli ügyek1. Állampolgársági ügyek 1 830 1461 3 2912. Útlevél ügyek 5 666 4495 10 1613. Hazai anyakönyvezés 2 488 2329 4 8174. Névváltoztatás és névviselés 217 209 4265. Örökbefogadási kérelem benyújtása 3 7 106. Okirat beszerzése M.o.-ról 0 0 0II. Közjegyzői cselekmények7. Hiteles másolat készítése 1 290 1073 2 3638. Másolat felülhitelesítése 1 732 1659 3 3919. Hiteles fordítás és nyersfordítás készítése 1448 986 2 43410. Fordítás felülhitelesítése 2 541 2649 5 19011. Felülhitelesítés 11 265 12232 23 49712. Aláíráshitelesítés 6 108 5186 11 294


2011. 4. SZÁM7413. Életbenlét igazolása 318 25 34314. Más közjegyzői ügyek 18 11 2915. Letét 1 1 2III. Konzuli közigazgatási ügyek16. Hazatérési igazolvány 802 1025 1 82717. Kézi útlevél kiállítása 76 78 15418. Vámigazolások kiállítása 158 71 22919. Halottszállítási engedély 186 146 33220. Házassági tanúsítvány 333 254 58721. Apai elismerő nyilatkozat 144 111 25522. Konzuli kölcsön 3 11 1423. Okiratbeszerzés külföldről 69 170 239IV. Érdekvédelmi ügyek24. Hagyatéki ügy 79 132 21125. Baleseti ügy 60 108 16826. Letartóztatott látogatása 48 34 8227. Őrizetbevétel és letartóztatás 279 306 58528. Büntető ügy 186 184 37029. Határon visszafordítás 37 33 7030. Gyámsági és gondnoksági ügyek 30 26 56V. 5. Jogsegélyforgalom31. Bírósági kézbesítés 37 19 5632. Kézbesítés közigazgatási ügyben 127 106 23333. Irattovábbítás 2 508 1750 4 258VI. 6. Egyéb ügyek34. Panasz a konzuli tevékenység ellen 8 12 2035. Panaszok a magyar hatóságok ellen 49 93 14236. Panaszok a fogadó állam hatóságai ellen 39 52 91


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYE7537. Jogi és más tájékoztatás 961 680 1641Összesen: 41 144 37 724 78 868VII. Kiadott vízumok száma 311 382 307 272 618 654Konzuli statisztika, 2007.I. félév II. félév összesenI. Konzuli ügyek1 Állampolgársági ügyek 1 710 1485 3 1952 Útlevél ügyek 6 166 5379 11 5453 Hazai anyakönyvezés 2 813 2293 5 1064 Névváltoztatás és névviselés 264 169 4335 Örökbefogadási kérelem benyújtása 4 1 56 Okirat beszerzése M.o.-ról 0 0 0II. Közjegyzői cselekmények7 Hiteles másolat készítése 1 164 1021 2 1858 Másolat felülhitelesítése 2 371 2883 5 2549 Hiteles fordítás és nyersfordítás készítése 1242 1153 2 39510 Fordítás felülhitelesítése 4 505 4259 8 76411 Felülhitelesítés 13 349 12366 25 71512 Aláíráshitelesítés 8 676 8986 17 66213 Életbenlét igazolása 316 28 34414 Más közjegyzői ügyek 18 11 2915 Letét 4 2 6III. Konzuli közigazgatási ügyek16 Hazatérési igazolvány 217 0 21717 Kézi útlevél kiállítása 28 0 2818 Vámigazolások kiállítása 12 0 12


2011. 4. SZÁM7619 Halottszállítási engedély 125 143 26820 Házassági tanúsítvány 306 228 53421 Apai elismerő nyilatkozat 127 133 26022 Konzuli kölcsön 38 39 7723 Okiratbeszerzés külföldről 216 153 369IV. Érdekvédelmi ügyek24 Hagyatéki ügy 170 107 27725 Baleseti ügy 92 160 25226 Letartóztatott látogatása 65 38 10327 Őrizetbevétel és letartóztatás 357 392 74928 Büntető ügy 186 126 31229 Határon visszafordítás 8 13 2130 Gyámsági és gondnoksági ügyek 45 54 99V. Jogsegélyforgalom31 Bírósági kézbesítés 34 30 6432 Kézbesítés közigazgatási ügyben 184 199 38333 Irattovábbítás 2 410 1414 3 824VI. 6. Egyéb ügyek34 Panasz a konzuli tevékenység ellen 17 12 2935 Panaszok a magyar hatóságok ellen 69 90 15936 Panaszok a fogadó állam hatóságai ellen 120 79 19937 Jogi és más tájékoztatás 1 113 789 1902Összesen: 48 541 44 235 92 776VII. Kiadott vízumok száma 227 473 258 802 486 275


Konzuli statisztika, 2008.KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYE77I. félév II. félév összesenI. Konzuli ügyek1 Állampolgársági ügyek 1 710 1485 3 1952 Útlevél ügyek 6 166 5379 11 5453 Hazai anyakönyvezés 2 813 2293 5 1064 Névváltoztatás és névviselés 264 169 4335 Örökbefogadási kérelem benyújtása 4 1 56 Okirat beszerzése M.o.-ról 0 0 0II.Közjegyzői cselekmények7 Hiteles másolat készítése 1 164 1021 2 1858 Másolat felülhitelesítése 2 371 2883 5 2549 Hiteles fordítás és nyersfordítás készítése 1242 1153 2 39510 Fordítás felülhitelesítése 4 505 4259 8 76411 Felülhitelesítés 13 349 12366 25 71512 Aláíráshitelesítés 8 676 8986 17 66213 Életbenlét igazolása 316 28 34414 Más közjegyzői ügyek 18 11 2915 Letét 4 2 6III.Konzuli közigazgatási ügyek16 Hazatérési igazolvány 217 0 21717 Kézi útlevél kiállítása 28 0 2818 Vámigazolások kiállítása 12 0 1219 Halottszállítási engedély 125 143 26820 Házassági tanúsítvány 306 228 53421 Apai elismerő nyilatkozat 127 133 26022 Konzuli kölcsön 38 39 7723 Okiratbeszerzés külföldről 216 153 369


2011. 4. SZÁM78IV.Érdekvédelmi ügyek24 Hagyatéki ügy 170 107 27725 Baleseti ügy 92 160 25226 Letartóztatott látogatása 65 38 10327 Őrizetbevétel és letartóztatás 357 392 74928 Büntető ügy 186 126 31229 Határon visszafordítás 8 13 2130 Gyámsági és gondnoksági ügyek 45 54 99V. Jogsegélyforgalom31 Bírósági kézbesítés 34 30 6432 Kézbesítés közigazgatási ügyben 184 199 38333 Irattovábbítás 2 410 1414 3 824VI.Egyéb ügyek34 Panasz a konzuli tevékenység ellen 17 12 2935 Panaszok a magyar hatóságok ellen 69 90 15936 Panaszok a fogadó állam hatóságai ellen 120 79 19937 Jogi és más tájékoztatás 1 113 789 1902Összesen: 48 541 44 235 92 776VII. Kiadott vízumok száma 227 473 258 802 486 275Dr. Horváth Szováti KingaközjegyzőhelyettesIrodalomjegyzék:Hargitai József: A diplomáciai és a konzuli kapcsolatok joga, Aula Kiadó, Budapest, 2005. 696 p.Kincses László: Diplomáciatörténet, Hvgorac Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2005. 226 p.


A közjegyzői gyakorlatotérintő jogi esetekKÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYE79A hagyatéki eljárásban tett nyilatkozatok értékelése azöröklési perbenA hagyatéki eljárásban tett ajándékozási nyilatkozat joghatásaA felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy néhai H. J. örökhagyó hagyatékának1/2 részét törvényes öröklés jogcímén megszerezte. Kérte a hagyaték átadását,az alperes kötelezését a birtokbaadásra, továbbá a 2004-2008. gazdasági évekre 1.338.560forint többlethasználati díj megfizetésére.Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a hagyatéki eljárás során afelperes ajándékozási nyilatkozatot tett, amelyet az alperes a hagyatékátadó végzés értelmébenszóban elfogadott. A felperes szerződési ajánlatához kötve van, írásbeli elfogadónyilatkozatát az alperes az elsőfokú peres eljárásban megtette, ezzel az ajándékozási szerződésközöttük érvényesen létrejött.Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével a felperes keresetének – a jogalapot illetően –helytadott. Indokolásának jogi okfejtése szerint a felperes a hagyatéki tárgyaláson tett –hagyatéki jegyzőkönyvben foglalt – nyilatkozata az öröklésre vonatkozó ajándékozásiajánlat volt. A közjegyzőnek a felperes ajándékozásra irányuló ajánlatát és az alperes errevonatkozó elfogadó nyilatkozatát egyezségbe kellett volna foglalnia és döntenie kellettvolna annak jóváhagyásáról. A közjegyző ettől eltérően a felperes nyilatkozatát örökségvisszautasításának minősítve a hagyaték egészét átadta az alperesnek. Végzésének indokolásaszerint az alperes kérte a hagyaték részére történő átadását.Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ez a körülmény, valamint az, hogy a hagyatékátadóvégzést az alperes nem fellebbezte meg, arra utal, hogy az alperes a felperesajándékát elfogadta, e ráutaló magatartással közöttük az ajándékozási szerződés létrejött.A Ptk. 579. § (1) bekezdése, valamint a Ptk. 217. § (1) bekezdése értelmében azonban aszerződés semmis, mert a peres felek nem a jogszabály által meghatározott írásbeli formábantették meg szerződési nyilatkozatukat. A szerződéskötés előtt fennálló helyzetvisszaállítására azonban nem látott lehetőséget, mert az érvénytelenség orvoslása csak azegyik fél akaratának felelne meg.Az elsőfokú bíróság közbenső ítélete ellen az alperes élt fellebbezéssel, amelyben annakmegváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint a hagyatékátadó


2011. 4. SZÁM80végzés egyben írásbeli ajándékozási szerződésnek is minősül, tekintettel arra, hogy azeredeti példányt mindkét fél sajátkezűleg aláírta, ezzel az írásbafoglalás megtörtént, következésképpentévesen minősítette az elsőfokú bíróság a szerződést az alakiság megsértésemiatt semmisnek.A másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét – annakhelyes indokai alapján – helybenhagyta.A fellebbezés kapcsán rámutatott, hogy a hagyatékátadó végzés eredeti példányán„a végzést átvettem” feljegyzést követő aláírások nem minősíthetők joghatást kiváltó,az ajánlatot elfogadó szerződési akaratot kifejező írásbeli nyilatkozatnak, az aláírásokpusztán az okirat átvételét igazolják. Következésképpen nincs olyan okirat, amely az alperesírásbafoglalt szerződési nyilatkozatát tartalmazná. Abból azonban, hogy a felek afellebbezési jogukról lemondtak, alappal következtetett az elsőfokú bíróság arra, hogy avégzés tartalma a felek akaratának megfelelt, az alperes ráutaló magatartással az ajándékotelfogadta. Ebből pedig az is következik, hogy nincs olyan függő ajánlat, amelyet azalperes a jelen perben tett írásbeli nyilatkozatával elfogadhatna. A létrejött szerződés aPtk. 579. § (2) bekezdése és a 217. § (1) bekezdése értelmében semmis. A semmis szerződéspedig joghatás kiváltására nem alkalmas, a felek arra jogot nem alapíthatnak és abbólkötelezettségek sem keletkeznek.A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelybenannak hatályon kívül helyezését, és – tartalma szerint – az elsőfokú bíróság közbenső ítéleténekmegváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az eljáró bíróságokaz irányadó jogszabályokból téves jogi következtetést vontak le, tévesen állapítottákmeg, hogy az alperes írásbeli elfogadó nyilatkozatot nem tett. Megismételte továbbá jogiérvelését: a felperes az ajánlatához mindaddig kötve van, amíg az ajándékozási szerződésírásbafoglalása meg nem történik; abban az esetben tehát, amennyiben a részéről írásbelielfogadásra nem került volna sor, azt az előkészítő iratában, a jelen eljárás során pótolta.Az ajánlati kötöttség fennállásának alátámasztására hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság PK261. számú állásfoglalásában kifejtettekre, valamint a BH 2002.59. számú eseti döntésre.A felülvizsgálati kérelem alapján a Legfelsőbb Bíróságnak abban a jogkérdésben kellettállást foglalnia, hogy a másodfokú bíróság az irányadó jogszabályok értelmezésévelhelyesen jutott-e arra a következtetésre: a peres felek között néhai H. J. örökhagyó hagyatékának1/2 részére vonatkozóan érvényes ajándékozási szerződés nem jött létre.A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben írtak kapcsán a jogerős közbensőítélet érdemben helyes döntésének indokait csak részben találta helytállónak.Azt helyesen állapították meg az első- és másodfokon eljárt bíróságok, hogy a hagyatékieljárásról szóló 6/1958. (VII.4.) IM rendelet (He.) 58. § (3) bekezdése értelmébena felperes mint örökös a hagyatéki tárgyaláson az örökségét örököstársára kívántaátruházni, azonban a közjegyző elmulasztotta a jognyilatkozatokat egyezségbe foglalni.Tartalmilag ez a nyilatkozat az örökségre vonatkozó ajándékozási ajánlatnak minősül,amelynek feltétele az örökség elfogadása (BH 1982.94. eseti döntés).


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEA Ptk. 205. § (1) bekezdése szerint a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzókifejezésével jön létre. Jogszabályban előírt formakényszer hiányában a szerződésiakarat kifejezésének módja közömbös. Amennyiben a jogszabály formakényszertnem ír elő, úgy a Ptk. 216. § (1) bekezdése értelmében – eltérő jogszabályi rendelkezéshiányában – szerződést akár szóban, akár írásban lehet kötni és a szerződési akaratotráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni. A Ptk. 217. § (1) bekezdése azonbanmegengedi, hogy jogszabály a szerződésre meghatározott alakot szabjon. Az alakiságmegsértésével kötött szerződés – ha jogszabály másként nem rendelkezik – semmis.A Ptk. 579. § (2) bekezdésének rendelkezése szerint ingatlan ajándékozásának érvényességéheza szerződés írásbafoglalása szükséges. Ingatlan ajándékozása esetébenugyanis ingatlan tulajdonjogának átruházásáról van szó, ezért mindazok a szabályok,amelyek a szerződés alakszerűsége szempontjából irányadók ingatlan tulajdonjogánakátruházására, megfelelően figyelembe jönnek ingatlan ajándékozása esetében is. Alkalmaznikell tehát az ingatlan-átruházási szerződés érvényességéről szóló XXV. számúPolgári Elvi Döntésben írtakat.Erre figyelemmel az eljáró bíróságok tévesen jutottak arra a következtetésre: az alperesazzal, hogy a hagyatékátadó végzés elleni fellebbezési jogáról lemondott, lényegébenszóban elfogadta a felperes ajánlatát, s ezzel a ráutaló magatartással közöttük az ajándékozásiszerződés létrejött. Ingatlan tulajdonjogának ajándékozására vonatkozó szerződésráutaló magatartással érvényesen nem jöhet létre, ugyanis az ingatlan tulajdonjogánakátruházását célzó szerződés megkötésére csak írásban lehet ajánlatot tenni. Ugyanígycsak írásban lehet ilyen értelmű ajánlatot elfogadni azzal a joghatállyal, hogy az a szerződéslétrejöttét eredményezze. Továbbá a szerződés akkor tekinthető írásbafoglaltnak,ha a szerződési nyilatkozatot mindegyik szerződő fél aláírta. A hagyatékátadó végzéseredeti példányán „a végzést átvettem” feljegyzést követő aláírások nem minősíthetők aszerződési akaratot kifejező írásbeli nyilatkozatnak, joghatás kiváltására nem alkalmasak.Következésképpen nincs olyan okirat, amely az alperes írásbafoglalt szerződési nyilatkozatáttartalmazná.A Legfelsőbb Bíróság PK 261. számú állásfoglalása arra mutat rá, hogy a hagyatékieljárás során tett nyilatkozatok rendszerint a hagyatéki vagyon átruházására, bizonyosfeltételek kikötésére és más anyagi joghatás elérésére irányulnak, azokra a Ptk. 211-215.§-ai az irányadók. A Ptk. 211. § (2) bekezdése szerint azonban jelenlévők között tett ajánlatesetében az ajánlati kötöttség megszűnik, ha a másik fél az ajánlatot nyomban el nemfogadja. Az adott esetben – a He. 58. § (3) bekezdése alapján – az örökös az örökségét ahagyatéki eljárás során, a hagyatéki tárgyaláson ruházhatja át az örököstársára az ajándékozásszabályai szerint. Tekintettel arra, hogy az alperes örökséget elfogadó írásbelinyilatkozatot a hagyatéki eljárás során nem tett, a felperes ajánlati kötöttsége megszűnt.Minden alapot nélkülöz az alperesnek az az érvelése, hogy a felperes a szerződési ajánlatáhozkötve van és elegendő, hogy arra a jelen eljárásban írásbeli elfogadó nyilatkozatottett. Az alperes védekezésében hivatkozott eseti döntés más tényálláson alapul, amelyben81


2011. 4. SZÁM82a fél a végrendeletet érvényesnek ismerte el, ezért anyagi jogi nyilatkozata az általánosügyleti megtámadási alapon támadható meg.Mindezekre figyelemmel megalapozottan jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre,hogy a hagyatéki eljárás során az alperes írásbeli ajánlatot elfogadó jognyilatkozatotnem tett, s ennek hiányában a hagyaték átruházására – ajándékozására – nemkerült sor.A Legfelsőbb Bíróság – a fenti indokolásbeli módosítással – a másodfokú bíróság jogszabálysértésnélkül meghozott jogerős közbenső ítéletét hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Pfv.I.21.186/2009.)A végrendelet megtámadására vonatkozó jog az osztályos egyezségjóváhagyásának megtagadása eseténAz örökhagyó – akinek oldalági törvényes örökösei a felperesek – a B.-n 2000. augusztus27-én tett írásbeli magánvégrendeletében a tulajdonában volt ingatlan és az abban fellelhetőingóságok végrendeleti örököséül az alperes egyesületet nevezte meg. Az írásbeli magánvégrendeletkét különálló lapja közül csak a második tartalmaz számozást; az öt tanúe minősége feltüntetésével a második oldalt írta alá, az első oldalt – egy tanú kivételével –kézjegyükkel, szignóval láttak el. A hagyatéki eljárás során a felperesek nem ismertékel érvényesnek a végrendeletet, emiatt az érdekeltek között öröklési jogvita keletkezett.A végrendelettel nem érintett hagyatékot a közjegyző a jogerős részhagyatékátadó végzésévelteljes hatállyal a törvényes örökösök részére adta át. A végrendeleti és a törvényesörökösök között 2001. május 25-én „osztályos egyezség” elnevezésű megállapodás jöttlétre a hagyaték megosztására vonatkozóan.Ebben rögzítették, hogy az örökhagyó hagyatékára a törvényes és a végrendeleti örökösökis igényt támasztanak. A megállapodás szerint az örökösök a hagyatéki eljárásbanbiztosított lehetőséggel élve – egyébként jogi álláspontjuk fenntartásával – a hagyatékivagyon tárgyaira vonatkozóan osztályos egyezséget kötnek, mely szerint törvényes öröklésjogcímén a törvényes örökösök tulajdonába kerül az örökhagyó tulajdonát képezőingatlan, végrendeleti öröklés jogcímén a végrendeleti örökös tulajdonába kerülnek ahagyatéki leltárba felvett ingóságok. A törvényes örökösök vállalták, hogy az alperest3.500.000 forinttal támogatják, amennyiben a hagyaték tárgyát képező ingatlant kiürítve,a jogerős hagyatékátadó végzést követő 30 napon belül birtokba adja. Kijelentették,hogy ezzel a hagyatékkal kapcsolatos igényeiket véglegesen és visszavonhatatlanul rendezettnektekintik, közöttük a hagyatékra nézve vitás kérdés nem áll fenn. Az osztályosegyezséget az alperes egyesület tagjai nem fogadták el, köztük és a törvényes képviselő –az egyesület elnöke – között vita keletkezett: az egyesület elnökének nem volt felhatalmazásaaz egyezségkötésre. A bíróság az egyesület 2001. április 25-ei és szeptember 28-aihatározatait jogerős ítéletével megsemmisítette. Az eljáró közjegyző az osztályos egyez-


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEség jóváhagyását megtagadta, a végrendelettel szemben támasztott alaki kifogásokat nemtalálta megalapozottnak, ideiglenes hatályú részhagyatékátadó végzésével a hagyatékot azalperesnek mint végrendeleti örökösnek adta át. A bíróság jogerős ítéletével a felperesekáltal az osztályos egyezség érvényességének megállapítása iránt indított perben a keresetetelutasította. Indokolása szerint a megállapodás nem minősül osztályos egyezségnek,mivel az nemcsak a hagyatéki vagyontárgyak öröklését rendezi, hanem ajándékozássalvegyes visszterhes vagyonátruházási szerződés elemeit is tartalmazza, a hagyaték e megállapodásalapján nem adható át. A közjegyző 2006. június 26-án kelt jogerős végzésévelaz ideiglenes hatályú részhagyatékátadó végzés teljes hatályúvá vált.A felperesek keresetükben az örökhagyó 2000. augusztus 27-ei írásbeli magánvégrendeleteérvénytelenségének megállapítását kérték, mert az – egyebek között — alakilaghibás, a Ptk. 629. § (1) és (2) bekezdésébe ütközik. E kérelmük elutasítása esetére,másodlagosan, az alperest a hagyatéki vagyon átruházására vonatkozó ajándékkal vegyesvisszterhes szerződés teljesítésére kérték kötelezni.Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a hagyatéki eljárás során afelperesek a végrendeletet az osztályos egyezség megkötésével érvényesnek ismertékel, ezzel lemondtak annak megtámadási jogáról. Az elismerő nyilatkozatokat törvényeshatáridőn belül a Ptk. 236. § (1) bekezdése szerint – egy éven belül – megtámadhattákvolna, ennek hiányában a végrendelet érvénytelensége iránt keresettel utóbb nem élhetnek,a bíróság érdemben a végrendelet érvénytelenségét nem vizsgálhatja. A másodlagoskereseti kérelem kapcsán hivatkozott arra, hogy az osztályos egyezség érvénytelenségetárgyában jogerős bírósági ítélet született, amely szerint e megállapodás alapján a hagyatéknem adható át.Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az örökhagyó 2000. augusztus27-én kelt írásbeli magánvégrendelete a peres felek viszonyában érvénytelen, ennek folytána felperesek törvényes öröklés jogcímén megszerezték a b.-i ingatlan tulajdonjogát,továbbá a végrendeletben megjelölt, az ingatlanban az örökhagyó halálakor megtalálhatóingóságokat személyenként 1/4 arányban. Nem fogadta el az alperes érvelését, melyszerint a felperesek a végrendeletet érvényesnek elismerve annak megtámadási jogáróllemondtak volna. Az elsőfokú ítéletben kifejtettek szerint a felperesek a végrendeletetérvényesnek nem ismerték el, részükről ilyen kifejezett elismerő nyilatkozatra maga azalperes sem hivatkozott. Önmagában az a körülmény pedig, hogy az alperest a megállapodásbanvégrendeleti örökösként jelölik meg, nem tekinthető elismerésnek. A felek általkötött osztályos egyezség megtámadása független a végrendelet megtámadási jogától, ezutóbbi megtámadási jog érvényesítésének nem akadálya az sem, hogy a hagyatéki eljárásbanhozott hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedett, ugyanis annak a Ptk. 601. §-avalamint a 6/1958.(VII.4.) IM rendelet 60. §-a értelmében nincs anyagi jogereje. A jogosultezért a Ptk. 654. §-a alapján bármikor hivatkozhat a végrendelet érvénytelenségére.A keresetben megjelölt érvénytelenségi okok közül kizárólag az alaki okokra – Ptk. 629. §(1) bekezdés b) pont és (2) bekezdés – alapított megtámadást tekintette alaposnak. A Ptk.83


2011. 4. SZÁM84629. § (1) bekezdésében írt érvénytelenségi okkal összefüggésben kifejtette, hogy a tanúkrészéről az érvényességhez teljes névaláírás szükséges, az aláírás szokásos módja a családiés utónév együttes használata, a szignó vagy kézjegy az érvényességi kellékeknek nemfelel meg. Az elsődleges kereseti kérelem megalapozottságára tekintettel a másodlagoskereseti kérelem elbírálását mellőzte.Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapítotttényállást ítélkezése alapjául elfogadta és érdemben egyetértett az arra alapítottjogi következtetéseivel is, ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Helytállónaktekintette az elsőfokú bíróságnak azon megállapítását, hogy az írásbeli magánvégrendeleteta felperesek érvényesnek nem ismerték el, annak megtámadási jogáról nem mondtakle. A megállapodás tartalma szerint a felek jogi álláspontjuk fenntartásával kötöttekegyezséget a hagyatékból való részesedés tekintetében. A felperesek annak ellenére, hogyaz alperessel egyezséget kötöttek, a javára szóló végrendelet érvényességét továbbra is vitatták.Az öröklési jogvita kapcsán a hagyatéki eljárásban a felperesek törvényes örökösként,míg az alperes végrendeleti örökösként tartott igényt a hagyatékra, a szóhasználat – afelek megnevezése – önmagában nem jelenti a végrendelet érvényességének elismerését.Következésképpen a felperesek a végrendelet megtámadására a Ptk. 654. §-a alapján jogosultakvoltak. Az érvénytelenséget érdemben vizsgálva – az elsőfokú bíróság álláspontjátóleltérően – az írásbeli magánvégrendeletet kizárólag azon az alaki érvényességi kellékhiányonalapulóan tartotta megállapíthatónak, hogy az első lap nincs sorszámozással ellátva.A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben – annak tartalmaszerint – a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását,a kereset teljes elutasítását kérte. Álláspontja szerint tévedtek az eljáró bíróságok,amikor arra az álláspontra helyezkedtek: kizárólag formai megoldás az alperes végrendeletiörökösként történt megjelölése, mert az alperes is elismerte a hagyatékra a felperesektörvényes örökösi minőségét. Hivatkozott arra, hogy törvényes örökös elnevezés azonbannem jelentette annak általa történt elismerését, hogy a felperesek jogosultak a teljes hagyatékmegszerzésére, hiszen a részhagyatékátadó végzés értelmében a végrendelettel nem érintettvagyon tekintetében a felperesek ténylegesen törvényes örökösök. A törvényes örökösnek ahagyatéki eljárás során tett az a nyilatkozata, amely szerint a más által alkotott végrendeletetérvényesnek fogadja el, a végrendelet megtámadásának jogáról való lemondásnak minősül.E nyilatkozat visszavonására a Ptk. 211-215. §-ai, a megtámadására pedig az általános ügyletimegtámadásra vonatkozó rendelkezések az irányadók. Az előzőekre alapított álláspontja szerinta végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránti kereset csak akkor vizsgálható, haezt megelőzően a nyilatkozatot tevő fél a végrendelet érvényességének elismerésére vonatkozójognyilatkozatát eredményesen megtámadta és a végrendelet érvényességének elismerésérevonatkozó jognyilatkozat érvényességét a bíróság megállapította.A felülvizsgálati kérelem alapján a Legfelsőbb Bíróságnak abban a jogkérdésben kellettállástfoglalnia, hogy a másodfokú bíróság a jogszabályok értelmezésével helyesen jutott-earra a következtetésre: a felperesek a Ptk. 654. §-a alapján jogosultak a végrendelet


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEérvénytelenségének megállapítására irányuló igény érvényesítésére, mert a végrendeletmegtámadásának jogáról nem mondtak le.Az alperes felülvizsgálati kérelmében kizárólag a felperesek kereshetőségi jogát vitatta,érvelése szerint a végrendelet érvényes elfogadásának minősül az osztályos egyezség megkötése,az elfogadást a végrendelet megtámadási jogáról való lemondásnak kell tekinteni.Az adott ügyben eljáró első- és másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogya felperesek a hagyatéki eljárás során mindvégig következetesen a végrendelet érvénytelenségérehivatkoztak, az ún. osztályos egyezséget is korábbi álláspontjuk fenntartásamellett kötötték, kifejezetten az örökhagyó akaratának szem előtt tartásával. Nemhagyható figyelmen kívül továbbá az a tény sem, hogy a törvényes örökös felpereseka részhagyatékátadó végzés ellen 2003. április 16-án fellebbezéssel éltek, kifejezetten avégrendelet alaki érvénytelenségére hivatkozással. A 2001. május 29-ei hagyatéki tárgyalásijegyzőkönyv tartalma szerint, „ha az egyezséggel kapcsolatban kifogás merülne fel, atörvényes öröklés rendje szerint kérik a hagyaték átadását, ideiglenes hatállyal, a korábbikifogásaik alapján.” A hagyatéki eljárás során a törvényes örökösök több alkalommal határozottankijelentették, hogy a végrendeletet alaki hiba miatt érvénytelennek tekintik.Az eljáró bíróságoknak abból a nem vitás jogi helyzetből kellett kiindulniuk, hogy a törvényesörökösök és a végrendeleti örökös között megkötött osztályos egyezség érvényességénekmegállapítása iránti keresetet a bíróság 2006. június 26-ai jogerős ítéletével elutasította.Következésképpen az osztályos egyezség érvényesen nem jött létre, a hagyaték ez alapjánnem adható át: az abban foglalt nyilatkozatok, elnevezések, jogkövetkezményekkel nem járnak.Amennyiben a hagyatéki eljárásban a törvényes örökösök a végrendeletet érvényesnekelismerő kifejezett nyilatkozatot tettek volna, ez lett volna anyagi jogi jogkövetkezményekkeljáró jognyilatkozat, amely a Legfelsőbb Bíróság által irányított egységes bírói gyakorlat szerintvalóban a végrendelet megtámadásának jogáról való lemondásnak minősülne. A kifejezettelismerésre vonatkozó jognyilatkozatot lehet eredményesen megtámadni – Ptk. 210. §,PK 350. állásfoglalás –, az adott esetben azonban a felperesek a végrendelet érvényességénekelismerésére vonatkozó jognyilatkozatot a hagyatéki eljárás során nem tettek.A hagyatéki eljárásról szóló 6/1958(VII.4.) IM rendelet (a továbbiakban: He.) az eljárásbanrészvevő feleket érdekelteknek nevezi, akik – mások mellett – egyrészt a végrendeleti,másrészt a törvényes örökösök. Addig ugyanis, amíg a végrendelet érvénytelenségét abíróság jogerős ítéletével nem állapítja meg, az öröklés rendjét a Ptk. 599. § (2) bekezdéseszerint a végintézkedés határozza meg, ennek hiányában pedig az öröklés rendjére a törvényaz irányadó. Az öröklési jogvitában érdekeltek ezen megnevezései a jogi nyelvben elfogadottak,ezért a másodfokú bíróság által e körben kifejtettek mindenben helytállóak.A fentiek alapján a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokatnem sérti, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.I.20.054/2010. szám)Dr. Kőrös Andráslegfelsőbb bírósági tanácselnök85


2011. 4. SZÁM86Nemzetközi sajtószemleBeszélgetés Mme Viviane Reding-gel, az EurópaiBizottság alelnökévelStephan Matyk, CNUE News 12; 2011 áprilisEgy, a polgáraihoz közel álló Európai Unió számára milyen jelentőséggel bír a politika az igazságügyitémákban?Legelőször a Lisszaboni Szerződés hozott európai szemléletet az igazságügy területére.Számomra prioritást élvez egy olyan valódi, határokon átnyúló európai igazságügyi területlétrehozása, ahol a polgárok biztonságban, és jól érzik magukat. A polgároknak tudniukkell bízni az Európai Unióban. Ha például Önt egy közlekedési balesetet követően egymásik tagállamban letartóztatják, vagy bűncselekmény áldozatává válik, megbízható jogokkalkellene rendelkeznie. Ez az, amiért 2010-ben a büntető eljárás keretében biztosítotttolmácsoláshoz való polgári jogért, és a felhozott vádaknak a vádlott által érthető nyelvretörténő lefordításához való jog érdekében dolgoztam. Ezt követi majd idén a büntetőeljárássorán a védőhöz való jogról, és a családdal való kapcsolattartás jogáról szóló rendelet.Az EU tavalyi kezdeményezéseinek hála, a polgárok a más tagállamból származó személlyeltörténő házasságkötésük esetén szabadon megválaszthatják a válásukra alkalmazandójogot is. Ennek eredményeképpen, a nemzetközi pároknak nem kell többé idejüketés pénzüket pazarolni arra, hogy megtalálják a vagyonfelosztáskor eljáró igazságszolgáltatóhatóságot, vagy az alkalmazandó jogot.Az elkövetkező hónapokban kezdeményezni fogom továbbá az EU adatvédelmijogszabályainak modernizálását. Ezzel összefüggésben, szeretném nagy mértékbenmegerősíteni az adatvédelmet, amit 1995-ben, egy olyan korban szabályoztak legutoljára,amikor az internetet még kevéssé használták, és az olyan jelenségek, mint a közösségiháló vagy a „Cloud Computing” (felhő alapú szolgáltatások) még ismeretlenekvoltak. A személyes adatok felelősségteljes kezelése az átláthatóságon és az információnalapul. Elengedhetetlen, hogy azt a polgárt, aki személyes adatait felhasználni vagykorlátozni szeretné, mind a közjogi-, mind a magánjogi szervezetek megfelelőbbentájékoztassák. A legtöbben nincsenek tudatában annak, hogy a személyes adataik nyilvánossátételét követően azok törlése az internetről nem könnyű feladat. Híve vagyokannak a jognak, hogy bármelyikünk bármikor hozzáférhessen és törölhesse a közzétettszemélyes adatait. A magánszférához való jog magában kell foglalja azt a jogot is,hogy az interneten ne jelenjünk meg.Mindezen példák mutatják, hogy a „polgár-centrikus Európai Unió” nem csakegy jelszó. Az igazságügy területén olyan konkrét problémákra szeretne megoldásokat


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEtalálni, melyekkel az európaiak örökösként, házastársként, vállalkozóként vagy elítéltkéntnaponta találkoznak.87E cél érdekében a strukturális reformok mely területeket fogják érinteni? A tagállamok jogrendszereinekmilyen mértékben kell európaibb színeket ölteniük?Az európai határokon átnyúló jogi és igazságügyi terület létrehozásához szükségesreformok számtalan területet érintenek, kezdve a magán- és büntetőjoggal, azalapvető jogok védelmén keresztül az európai állampolgárság megerősítéséig. Nemvéletlen, hogy a Stockholm-programot elindító, a Bizottság által 2009 áprilisábanbemutatott akcióterv több, mint 300 olyan egyedi intézkedést tartalmaz, amit 2013végéig szeretnénk megvalósítani.A Lisszaboni Szerződés a büntetőjog területén új hatáskörökkel ruházta fel az Uniót.A Bizottság úgy döntött, hogy erre a lehetőségre alapozva ér el haladást a polgárokeljárási jogainak körében, mind a vádlottak, mind az áldozatok tekintetében. És ahogymér említettem, számos figyelemre méltó javaslat született a magánjog területére vonatkozóanis. Az uniós állampolgárságról szóló, 2010 októberében kelt jelentésünkben25 olyan, konkrét kezdeményezést sorolunk fel, ami segítheti az állampolgárokat abelső piacon nap mint nap eléjük kerülő akadályok lebontásában. Részét képezi enneka kettős adóztatás és a bürokrácia visszaszorítása arra az esetre, ha egy uniós állampolgára gépjárművét másik tagállamban szeretné regisztráltatni. Ugyanez a helyzeta közokiratok kölcsönös elismerését korlátozó adminisztratív és pénzügyi akadályoklebontásával is. Ugyancsak ide tartozik annak a fogyasztónak az esete is, aki azért nemtud elutazni az általa befizetett útra, mert az utaztató csődbe ment, vagy mert a járatáttörölték. Ezek az utazók azon egyszerű oknál fogva nem élveznek védelmet, hogy azutazást saját maguk foglalták le, az interneten keresztül. Meg fogom oldani ezeket aproblémákat, egytől egyig.A reformok legtöbbje, főként az olyan területeken, mint a családjog is, nem törekszika nemzeti jogok harmonizálására. Hidakat építünk a különböző nemzeti jogrendszerekközött. Példája ennek a büntetőjog, ahol európai minimum-szabályokat fektetünk le, ésmegerősítjük a kölcsönös bizalmat az európai jogrendszerek között.Beszéljünk az „európai állampolgárságról”. Mi a jelentősége az uniós polgári jogok határokonátnyúló gyakorlásának, például a magánjogban?Európai biztosi minőségemben arra törekszem, hogy a polgárok hétköznapi problémáiramegoldást találjak. Az elmúlt évben több mint 100.000 kérelmet kaptunk azállampolgároktól, konkrét jogi problémákkal kapcsolatban. Határokon átnyúló akadályokrólvan szó ezekben az esetekben, melyek a polgárok szabad mozgásakor kerülnekelőtérbe. Elemeztük ezeket a problémákat, és 2010 októberében egy, az európaiállampolgárságnak szentelt jelentésben összegeztük őket. Most az a feladatunk, hogyaz európai uniós polgári jogokat kézzelfoghatóvá tegyük. A jelentésünk azonosítja


2011. 4. SZÁM88azokat a főbb akadályokat, amivel az európai polgárok a hétköznapokban szembesülnek,és megjelöli azokat az intézkedéseket is, amik ezeket megszüntetik. Nap mintnap ezen dolgozunk.A polgárok jogainak határokon átnyúló gyakorlásával kapcsolatos akadályok lebontásaa magánjog területén számunkra elsőbbséget élvez. Példaként említhető anemzetközi párok vagyonára vonatkozó jogbiztonság helyreállítása, és a magánjogiszerződések szabad áramlásának megkönnyítése. Az eJustice európai honlappal nemcsaka polgárokat, de a jogi szakembereket is segíteni szeretnénk abban, hogy a jogiinformációkat könnyebben, több nyelven is megtalálják. Gratulálok a jogi szakmáknak– különösen a közjegyzőknek – ahhoz a jelentős erőfeszítéshez, amivel ennek aportálnak a fejlesztését támogatták.A „jogi szakmák tagjainak alapszintű és folyamatos képzése” témájú program vajon háttérbeszorult? Hogyan hívhatnánk fel az európai jogalkalmazók figyelmét erre?A bírák, ügyészek és más jogászok alapszintű és folyamatos képzése főként a tagállamoktólfügg, míg más jogi szakemberek továbbképzése a nemzeti szakmai szervezetekhatáskörébe tartozik. Ezekből Európában nagyon sokfajta létezik. Azonban sok közjegyzőiszervezet sem kötelezi tagjait a folyamatos továbbképzésen történő részvételre.Mind az Európai Bizottság, mind az Európai Parlament évek óta határozottabb fellépéstkér a bírák és más jogászok továbbképzésével kapcsolatban. Az utóbbi tíz évben azEurópai Bizottság társfinanszírozza a jogászok továbbképzését, mint ahogy azt a CNUE2003-as FormaNote programja során is tette. Szeretném bátorítani a közjegyzői szervezeteket,hogy a „justice civile” program keretében vegyenek részt magas színvonalú továbbképzésekenés szervezzenek ilyeneket.2011-ben a Bizottság egyeztetést fog kezdeményezni az európai jogászképzésről. Arésztvevők és a tevékenységek számának növelése, minőségének javítása érdekében ajánlásokatfogunk kiadni. Gondoltam arra is, hogy a bírák továbbképzése céljából lehetségeslenne egy új Erasmus program elindítása. Ez előnyt jelentene számunkra a tagállamokjoganyagával kapcsolatos kölcsönös bizalom erősítése terén is.Mit vár el az európai közjegyzőségtől az európai jogi és igazságügyi térség fejlesztésévelkapcsolatban?Remélem, hogy az európai közjegyzőség ugyanolyan aktív szerepet fog játszanitovábbra is, mint a múltban. A jövőre nézve, remélem, hogy az európai közjegyzőségaktívan, kritikusan és konstruktívan követni fogja azokat a fontos reformokat, melyekránk várnak úgy a magánjog, a házassági vagyonjog, mint a határokon átnyúlókövetelések témájában.Szeretném továbbá, ha az európai közjegyzők áttekintenének a tagállamuk határaintúlra, és elfogadnák az egységes belső piacot annak, ami: egyetlen lehetőség mindenegyes európai polgár és vállalkozás számára!


150 éves a spanyol közjegyzői törvény – 1862-201211. spanyol közjegyzői Konferencia – a spanyolmagánjog megújulásaA spanyol közjegyzőség Általános Tanácsa közleménye, CNUE News 12; 2011 áprilisKÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYE89„Idén, március 6. napján a spanyol közjegyzőség nagy fába vágta a fejszéjét: együttgondolkodnia jogtudománnyal a spanyol magánjogról és annak megújításáról. A 11. spanyolközjegyzői Konferencia első ülésére Sevillában került sor, mely esemény indítóülésevolt hat további, önálló alkalomnak, melyek során vizsgálat alá kerül a szabad akarat ésautonómia, mint a spanyol jogi normákat megalapozó épület homlokzata, és amelyeksorán mi, spanyol közjegyzők megemlékezünk törvényünk 150. évfordulójáról. A utolsómegemlékező ülésre Madridban, 2012. május 28. napján, a közjegyzői törvény 1862-esévfordulónapján kerül majd sor, amikor is az ugyanekkor Madridban megrendezésre kerülő15. Ibériai-amerikai Közjegyzői Nap alkalmával a spanyol közjegyzők együtt ünnepelhetneka külföldi kollégáikkal.A 11. spanyol közjegyzői Konferenciát alkotó hat ülés alkalmat fog adni országunkmagánjogának elmélyült tanulmányozására. Míg Sevillában az előadások és szekcióüléseka szabad akarat (szerződési szabadság) és a piac közötti viszony vizsgálatát, és ezek megjelenéséttaglalták az Alkotmányban, addig idén júniusban, La Toja-ban (Pontevedra), ahangsúly az emberi jogokkal, a családjoggal és az öröklési kérdésekkel kapcsolatos viszonyárahelyeződik át. Szeptemberben, Sitges-ben (Barcelona) a szabad akarat (szerződésiszabadság) és a spanyol kereskedelmi jog közötti viszonyt fogjuk elemezni; novemberbenBenidorm-ban (Alicante) a spanyol tulajdonjog szabályozása lesz terítéken, majd 2012januárjában Carthagénában (Murcie) az egyéb jogterületekkel való viszonya kerül górcsőalá; míg jövő márciusban Bilbao-ban (Baszkföld) a munka tengelyét a spanyol magánjog,valamint a nemzetközi és régióközi jogrendszerek – vagyis a spanyol autonóm közösségekjogrendszerei, kiknek saját magánjogi szabályaik és saját polgári törvénykönyvük isvan - közötti konfliktusok elemzése fogja adni.Ezen fórumok révén mi, spanyol közjegyzők örökséget szeretnénk hagyni a társadalomra.Jövőbeni perspektívánk: ahogyan mindig is tettük, alkalmazkodás a minketfolyamatosan érintő jogalkotás, szabályozás, valamint a megújuló technológiák és a társadalmiváltozások kihívásaihoz. Mint eddig is, létjogosultságunk alapja: a permegelőzésés a jogbiztonság védelme. A mindennapi közjegyzői munka során felhalmozódott tapasztalatainkés joggyakorlatunk széles skálájának átadása a jogalkalmazó közönség számáraolyan kihívást jelent, ami mutatja, hogy a spanyol magánjog folyamatos fejlődésenmegy keresztül, és ez időközönként – az örvénylő társadalmi-gazdasági változások miattielidegenedés elkerülése végett - reformok bevezetését teszi szükségessé.A Konferencia célja tehát, hogy a szabad akarat (szerződési szabadság) alapelv tükrébenolyan megoldásokat adjon, amelyekkel mi, a 3000 spanyol közjegyző mindennapi te-


2011. 4. SZÁM90vékenységeinket el tudjuk látni. Ahogyan a múltban is tettük. Nem véletlen, hogy a horizontálistulajdonjogra és a korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó spanyol törvényeketa spanyol közjegyzőség kezdeményezése alapján hozták meg. Ez mindkét esetben a jövőbeniperspektíváinkkal összhangban történt. Összhangban azzal, hogy a tudáshiány ésaz anakronizmus elkerülése érdekében gyors válaszokat szeretnénk adni mindannyiunkszámára, így a Konferencia vizsgálni fogja a multikulturális társadalom, az együttélés,az élettársi kapcsolatok sokszínűségét, a családi vagyonra, a kapcsolatok megszakadására,továbbá az örökbefogadásra és a leszármazói kapcsolatokra vonatkozó szerződések sokféleségét,a technológiai és biogenetika fejlődést, vagy a vállalkozói szerződéses kapcsolatokhosszú sorát, és – egyebek között – a spanyol magánjog specialitásait. A jogbiztonságrairányuló, és a napjainkban megélt válságperiódusban megerősödött társadalmi elvárásokigazolják, hogy a spanyol közjegyzőségnek fel kell vállalnia az országunk magánjogánakmodernizálására vonatkozó kihívást.”Szerkesztette:Dr. Varga KrisztinaMOKK ügyvezető


Szakmai SajtófigyelőKÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYE91Magyar Jog2011/5. szám„Tényszerűen itt az ún. «lakáshitelesek» csődjogi kezelésével kapcsolatban értekezünk, de ezzel aranda újmagyar szótákolmánnyal mégsem terhelhettem a címet”-szól az első lábjegyzete dr.Lőrinczi Gyula egyetemi docensnek Az adós lakásának csődjogi védelme az amerikai és afrancia jogrendszerben című írásában, ami a Magyar Jog 2011. évi 5. számában jelent meg.Bevezetőjében a szerző rövid történeti áttekintést nyújt a címbeli két jogrendszerszabályozásáról. Amerikában évszázados hagyománya van az adósok csődjogi eszközökkeltörténő megsegítésének, már a koloniális időszakban jelentős adósvédő jogi eszköztáratalakítottak ki; így megemlíthető a követelések érvényesítésének befagyasztása, azárveréseken minimálár érvényesítése, áruban való törlesztés, egyes vagyontárgyak végrehajtásalóli mentesítése, ki nem fizetett adósságok eltörlése. 1800-ban az alkotmány felhatalmazásaalapján megszületett az első csődtörvény, amit még további törvények követtek.A XIX. század közepén hozott jogszabálynak kiemelkedő szerepe volt a déli államokészakkal szemben felhalmozott adósságának eltörlésében (ami, mint a szerző megjegyzi,a polgárháború legfőbb – igazi – gazdasági oka volt). Az ilyen előzmények után 1898-banmegszületett Bankruptcy Act a mai napig a csődjogi törvényalkotás kimagasló eredménye.1938-ban módosították, majd megszületett az 1978-as Bankruptcy Code.A fizetési nehézségekkel küzdő kereskedők számára a franciák is elég korán kialakítottakkönnyítéseket. Előbb a vállalatok, majd a magánszemélyek tekintetében jött létrecsődjogi szabályozás, ez utóbbi a híressé vált Neiertz-törvény (1985). Az utóbbi húsz évbentovább finomodott a szabályozás, elsősorban a jogi eszköztár tekintetében. 1A társadalmi-gazdasági környezet jelentős átalakulása áll a szükségessé vált szabályozáshátterében. A múlt század hatvanas-hetvenes éveiben az addig jelentős mértékbenkorlátok közé szorított lakossági hitelezést fokozatosan felszabadították a jogi kötöttségekalól. Új típusú hitelek jelentek meg, amelyeket kombináltak korszerű fizetésieszközökkel. Fellazították a kamatplafont, csökkent az ö nerő hányada, bonyolulttáváltak a hitelkonstrukciók, elterjedtek a hitelkártyák. Megdöbbentő, hogy a kilencvenesévekben ha valaki a rendelkezésre álló kártyák mindegyikét birtokolta, több mintegymillió dollár automatikus folyószámlahitelt érhetett el. Mindehhez hozzájárult a1 Joggal merül fel bennünk a kérdés, hogy a magyar jogi tradíciókhoz közelebb álló német jog megoldásait miért nemismerteti a szerző. Egy lábjegyzet adja meg a választ, miszerint erre a jogi problémára a német jog nem tartalmazmegoldást. Vagy talán az ismert sztereotípia szerint fegyelmezettebb, rendszeretőbb németeknél a felelőtlen hitelezésgyakorlata kevéssé vált általánossá s nem okozott megoldásra váró társadalmi krízishelyzetet?


2011. 4. SZÁM92pénzügyi szektor promóciós tevékenysége, amely a tömegtájékoztatás frissen kifejlődöttlehetőségeit kihasználva olyan gazdaság-lélektani szituációt teremtett, amelyben egyszerűennem lehetett hitelt nem felvenni.A világszerte bekövetkezett, tömeges méretű eladósodást erősítették további tényezőkis. Itt említhető a kamatlábak lazább kezelése, ami évezredes hagyományt tört meg.A vallási normákkal is védett uzsoratilalom már a középkor emberének gondolkodásátés spirituális életét is átjárta, ezért „ha erősen megroggyanva is, de tartotta hadállásait.A teljes összeomlás csak a kilencvenes években következik be”. Az előtakarékosság szintjénekerőteljes, gyakran nullára való csökkentése további tényező. A befolyó jövedelmek egyrészének lakás-előtakarékossági számlán történő gyűjtése azért volt jó korábban, mertrászoktatta a lakásra vágyókat egy adott fogyasztási szintre, vagyis a jövedelmüknél alacsonyabbszintű fogyasztásra. Ebből következően számukra a lakás megvásárlása utána törlesztő részletek kigazdálkodása sokkal egyszerűbb feladat volt, mint azok számára,akik korábban takarékosságra nem lévén kényszerítve megszokták a standard jövedelmükhözpontosan igazodó kiadásokat és életszínvonalat. A hitelkonstrukciók bonyolulttáválása következtében a potenciális adósokat megfosztották attól, hogy megfelelően felmérhesséka ténylegesen rájuk váró pénzügyi kötelezettségeket. Nem szabad kifelejteni asajátos érdekeltségi rendszerrel ösztönzött ügynököket, akiket nem rázott meg, ha kedvezőtlenblankettát sóztak az ügyfélre. 2 A túlzott eladósodottság kialakulásához vezetett az urbanizációsközpontokban kialakuló gettósodás, szlömösödés is, ez ugyanis a középosztálytaz elitebb külső negyedek felé terelte, s ekkor már szemponttá vált a megfelelő minőségűiskola biztosítása is a gyermekek számára. Ez a törekvés végzetes pénzügyi versenyfutástindított el a jobb negyedekben lévő lakások iránt, ami soha nem látott mértékben növeltee lakások árait. Bár a hetvenes-nyolcvanas években bekövetkezett a kétkeresős családmodellretörténő átállás, az eladósodás folyamata a fentiek miatt tovább folytatódott. 3Mint Lőrinczi leszögezi, a „helyzet súlyosságát fokozta a pénzügyi szektor semmiféleerkölcsi normával alá nem támasztható üzletpolitikája”. Több pénzintézet a jelzáloghiteltmár eleve az ingatlan megszerzésének szándékával nyújtotta („loan to own”). A professzionálishitelnyújtók kifejezetten a nehéz helyzetbe került adósok „megpumpolásából” élnekkihasználva, hogy a hiteljogviszonyban egy összetett jogi-gazdasági területen a profiáll szemben az amatőrrel. A késedelem miatt felszámított büntető jellegű kamatok, alegkülönfélébb jogcímen igényelt költségek, díjak, térítések hatalmas méretűvé duzzaszthatnakegy akár csekélyebb mértékű tartozást is. Kijelenthető, hogy a pénzügyi szektorintézményei a szorult helyzetbe került adósok megizzasztásából nyerik profitjuk jelentősrészét. Ebből következik, hogy az ilyen hiteleket nyújtó pénzintézetek késhegyig menőharcot folytatnak a mentesítés lehetőségének szűkítéséért (a mentesítés nálunk ismeret-2 A szerző irodalmi példát is idéz ezen a ponton: Balzacot, aki César Birotteau c. művében már részletesen elemzi a pénzintézetipraktikákat és metsző szavakkal ítéli el a szándékos, adósellenes banki fondorlatokat.3 Megjegyezhető az is, hogy ezzel párhuzamosan a felsőoktatásban való részvétel általánossá vált, amivel a tágan értelmezettoktatási költségek növekedése is együtt járt.


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYElen jogintézményét a későbbiekben tárgyalja a szerző 4 ). A ki nem fizetett adósságok utánimentesítés után az amerikai csődjog szerint nyolc évig nem kérhető újabb mentesítés,ezért a frissen mentesítettek az Államokban kifejezetten jó adósnak számítanak, hiszena legjelentősebb menekülési útvonaluk le van zárva. Ők a szokásosnál is több ajánlatotkapnak nem biztosított, automatikus folyószámla-hitelkeret igénybevételére.A francia fogyasztói csődjog megszületésében is a lakáshiteleknek volt alapvető szerepe.A könnyű hitelhez jutás itt is megszédítette az embereket, 1990-ben másfél millióember volt a csőd szélén.A fentiekben ismertetett társadalmi-gazdasági környezeti átalakulás következtében a hitelektörlesztése mára teljesen leköti a családok korlátozott erőforrásait, és a tartalékképzéshelyett az eladósodottság lesz a követendő minta, a társadalmi szokás, az erkölcsi norma.Ezt követően tér át a szerző a helyzet megoldását célzó, elsőként az amerikai szabályozásismertetésére (kifejezetten a lakáshitelekre koncentrálva). Az amerikai felfogásbanéles különbség van az in rem és az in personam követelések között. Több szabállyaligyekeznek az adós helyzetét javítani a biztosított hitelezők jelentősebb sérelme nélkül.Az adós maga dönthet, hogy melyik végrehajtási mentességi csomagot alkalmazza két jelentőskorláttal. Az egyik korlát, hogy a Bankruptcy Code (BC) megadja az államoknak azta jogot, hogy rezidenseik számára a választást az állami kivételekre korlátozzák, a másik,hogy az adós nem szemezgethet az egyes mentességi szabályok között (ami kapcsán tudnikell, hogy az egyes államok nagyon eltérő szabályokat alkalmaznak).Az adós annyiban előnyben van, hogy előbb érzi a pénzügyi vég közeledtét, ezérta megfelelő államba költözéssel válogathat a végrehajtás-mentességi csomagok között,és meglévő vagyona végrehajtás alól mentes vagyontárgyakra csökkentésével elvonhatjaa hitelezői kielégítésre alkalmas pénzeszközöket. Ezért a szövetségi csődtörvény megpróbáljakorlátozni az egyes államok szabályozásainak eltérésére építő adósi „turpisságokat”.Nem érvényesítheti az adós az állami vagy helyi jogban foglalt végrehajtás alólikivételt, amennyiben a csődnyitás iránti kérelem benyújtása előtti 1215 napban szerzettlakásingatlana(i)nak összértéke a 125.000 dollárt meghaladja. Egy adott helyi (állami)mentesség csak akkor igényelhető az adós által, ha legalább 730 napig 5 a csődnyitás irántikérelme benyújtását közvetlenül megelőzően az adott helyen volt lakos.Mindez csak akkor jelent könnyebbséget az adósnak, ha a lakást nem terheli jelzálog.A jelzáloghitellel terhelt adós számára rendelkezésre álló csődjogi eszközöket a szerző kétcsoportra bontva ismerteti.Az egyik csoport azokat az adósokat képezi, akiknek nincs hátraléka. Ezek az adósokmegtehetik, hogy a csődeljárás alatt is fizetik tovább a részleteket elkerülve a végrehajtást.934 Mindezt olvasva azt hihetnénk, hogy a mai Magyarországról szól a leírás, pedig a cikk a nyolcvanas-kilencvenes évekbelinyugat-európai helyzetet ismerteti ebben a részében…5 E határidők lejárati napjának meghatározására a magunk részéről soha nem mernénk vállalkozni, s ezúton fejezzük kirészvétünket a tengerentúli jogalkalmazók felé; egyben hálát is adva a számunkra követendő magyar polgári perrendtartásbeli,lényegesen könnyebben kiszámolható eljárási határidőkért…


2011. 4. SZÁM94Ez a hitelezőnek is kedvezőbb, hiszen jobb egy bizonytalan, de folyamatos pénzáram,mint a gyakran jelentős veszteséggel járó birtokbavétel és értékesítés. A helyi bíróságoksem hajlanak arra, hogy egy törlesztő részleteket pontosan fizető adóst, amennyibenegyéb kötelezettségei okán csődöt jelent, kirakjanak a lakásából.Ha az adós hátralékban van, az alábbiakat teheti az amerikai csődkódex alapján.• Rövid távon megakadályozhatja a végrehajtást a csődnyitás iránti kérelem benyújtásával.Ezt a kérelmet bármikor benyújthatja, ameddig a lakás értékesítése nemtörtént meg, és kérheti a birtokba való visszahelyezését is.• A hiteltörlesztés elmaradása által kiváltott jogkövetkezmény, a teljes tartozás lejárttáválása is visszafordítható.• A törvény 13. fejezete lehetőséget nyújt arra, hogy az adós adósságrendezési tervkeretében ledolgozza korábbi hátralékait és fizesse az esedékessé váló részleteket.Amennyiben a ház értéke meghaladja a tartozást, a törvény által a biztosított hitelezőszámára megkövetelt megfelelő védelem megvan.• Ebben az esetben az adóstársak (pl. kezesek) elleni végrehajtás sem lesz lehetséges.• Amennyiben az adós bármely más vagyontárgya is a lakásra felvett hitel fedezetéülszolgál, lehetséges a hitelező biztosított követelésének a biztosíték értékére valóleszorítása.• Ha az adós a lakására további jelzáloghiteleket is felvett, és ezek közt van olyan,amelyikre az ingatlan értéke már egyáltalán nem biztosít fedezetet, ezen hitelek abírói gyakorlatban nem biztosított követelésnek minősülnek, és az adósságrendezésitervben módosíthatók, bizonyos esetekben az adós mentesíthető is e hitelekvisszafizetése alól.• Ha a hiteltörlesztés szerződés szerinti utolsó részletének fizetési dátuma az elfogadottadósságrendezési terv időszakának vége előtt esedékes, az adós kérheti afizetési feltételek módosítását. Ez a gyakorlatban hosszabb időre széthúzott, kisebbrészletekben történő visszafizetést jelent.• Az adós a jóhiszemű vevő jogállásával a törvény által felruházva hatálytalaníthatjaa nem megfelelően bejegyzett jelzálogot. Ha eljárása eredményes, a hitelező a biztosítatlanhitelezők csoportjába kerül.A szerző az amerikai rendszer kapcsán idéz egy kimutatást, amely szerint azokban azállamokban, ahol a lakóhely értékétől függetlenül mentes a végrehajtás alól, 35%-kal nagyobba valószínűsége annak, hogy egy lakástulajdonos vállalkozásba kezd. Az adósvédőszabályoknak általánosságban is nagy hatása van a vállalkozói kedvre.A biztosított lakáshitelek kezelésének szükségessége a francia csődjogban a lakáshitelekfolytán nehéz gazdasági helyzetbe került adósok problémái kapcsán merült fel.A megoldások egyszerűbbek és korlátozottabbak, mint az amerikai csődtörvényben, de aszerző szerint a francia szabályozás épp ezért lehet alkalmas minta egy olyan jogrend-


KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYEszer (Magyarország) számára, amely a fogyasztói csőd szabályozása területén tapasztalatokkalnem rendelkezik.A szerző rámutat, hogy a francia csődjog is átesett az adósvédelem gyermekbetegségein.Pl. jelentős mértékben támaszkodott eleinte a felek baráti megegyezésére, holottegyezkedni csak olyan felek tudnak, ahol mindkét oldal jelentős jogi nyomásgyakorlástképes kifejteni. Mivel az adós oldalán ilyen eszközök nincsenek, a megegyezésre valóhajlandóság a hitelezői oldalon valójában nem jelentkezett.A már említett Neiertz-törvény korszakos jelentőségű az adósvédelemben. A következőkönnyítéseket tette lehetővé az adós számára.• Az adós kérhette a bíróságtól polgári adósságrendezési eljárás keretében az ellene folyóvalamennyi végrehajtási eljárás legfeljebb két hónapra történő felfüggesztését,ez egy alkalommal megújítható volt. E moratórium együtt járt az adós pénzügyicselekvőképességének korlátozásával.• Amennyiben az adós ingatlanát már értékesítették, az értékesítést követő egy évenbelül kérhette az értékesítés után fennmaradó lakáshitel-törlesztési összegénekcsökkentését. A bíróság előírhatta a törlesztési összegnek elsődlegesen a tőkéretörténő fordítását és a kamatláb csökkentését akár a törvényes kamatláb alá.A törlesztőrészlet megállapításánál figyelemmel kellett lenni az adós forrásaira éskötelezettségeire. Az adós egyúttal kötelezhető volt minden olyan magatartástólvaló tartózkodásra, amely pénzügyi helyzete súlyosbodásához vezetne.951993-ban a törvényt módosították, jelentősen megnövelték az adósságrendezési eljárásbaneljáró bizottság szerepét, amely ezáltal az eljárás főszereplőjévé lépett elő. Ekkorrögzítették, hogy csak az adós kérheti az eljárás megindítását és csak a bizottság előtt.Így alakult a fogyasztói csőd intézménye igazi adósvédő eljárássá. A bíróság szerepe ugyanakkorsokrétűvé vált. A bizottság javaslatára immár elrendeli a végrehajtási moratóriumot,eljár a bizottság határozataival szembeni fellebbezések ügyében, végrehajthatóványilváníthatja a bizottság ajánlásait, felülvizsgálhatja a hitelezői követelések érvényességétés összegét, valamint minden olyan döntést meghozhat, amit hasznosnak ítél meg.A korábbi kétszer két hónap helyett legfeljebb egy évre lehet felfüggeszteni az adós ellenmegindított végrehajtási eljárásokat.1998-ban újra átdolgozták, kiegészítették a jogszabályt, többek között tovább növeltéka lehetséges moratórium időtartamát: a bizottság a korábbi egy év helyett már háromévre kérheti az adóssal szembeni végrehajtási eljárások felfüggesztését a bíróságtól,amennyiben az adós fizetésképtelensége forráshiány, vagy lefoglalható vagyontárgyakhiánya miatt nem teszi lehetővé az adósságok visszafizetését. A felfüggesztés immár akamatfizetésre is vonatkozik. A moratórium ideje alatt csak a tőke kamatozhat, és a kamatnem lehet magasabb, mint a törvényes kamat. További újdonság, hogy az eddigi ötrőlnyolc évre nőtt a részletfizetés lehetséges tartama. A lakás értékesítése esetén a befolytvételárat kizárólag a tőke törlesztésére lehet fordítani – eddig ez a bizottsági javaslat része


2011. 4. SZÁM96lehetett, de nem volt kötelező. Lehetővé vált az is, hogy a bizottság indítványa alapján abíró elhalassza a már elrendelt foglalást követő árverést.2003-ban új eljárásként megjelent a magánszemélyek helyzetének rendezésére irányulóeljárás, amely egyszerűsített keretek között lehetővé tette a magánszemélyekcsődeljárással nem rendezhető adósságainak eltörlését. Az adósságok visszafizetésérerendelkezésre álló időszak tíz évre nőtt, és a törvény lehetővé tette, hogy az adós lakhelyéülszolgáló ingatlanra felvett hitel visszafizetésére engedélyezett periódus túlnyúljonezen az időtartamon, amennyiben ez szükséges ahhoz, hogy elkerülhető legyen azadós lakásának lefoglalása.2007 óta ha a bizottság az adós helyzetének rendezésére irányuló eljárást kezdeményez,a kilakoltatást automatikusan felfüggesztik, 2010-től pedig a bizottság már magarendelhette el azokat az intézkedéseket, amelyeket eddig csak a bíróságnak javasolhatott.Kivételt képeznek ez alól azok az esetek, amelyek a tartozások eltörlésével járnak.2010. decemberében jelentős szemléletváltás következett be a francia szabályozásban:a fogyasztói csődeljárást a végrehajtási bírótól az általános hatáskörű bíróságokhozhelyezték át – ezáltal a csődeljárás kilép a végrehajtási jellegű eljárások köréből, és„átlagos” eljárássá válik.Lőrinczi Gyula tanulmányát az időközben Magyarországra is „begyűrűző” hasonlógazdasági-társadalmi körülmények, és a jelenleg nagyon aktuális, sürgős kezeléstigénylő problémák miatt, de lege ferenda éreztük e rovatban ismertetendőnek, s ezáltalis kihangsúlyozandónak.dr. Székely Erikaközjegyzőhelyettes

More magazines by this user
Similar magazines