Költészet és valóság Gyulán - Színház.net

Dusa Gábor felvételeA legjobb szórakoztató/zenés elôadás: a Pintér Béla rendezte Parasztopera a Szkénében. Pintér Béla, Hámori Gabriella,Tóth József és Enyedi Éva■ A legjobb szórakoztató/zenés elôadás: Az Operaház fantomja(Madách Színház, rendezte Szirtes Tamás) – Mozart(Budapesti Operettszínház, rendezte: Kerényi Miklós Gábor) –Valahol Európában (Eger, rendezte: G. Béres Attila)■ A legjobb alternatív elôadás: A görény dala (Stúdió „K”, rendezte:Fodor Tamás) – Bolondok iskolája (Maladype TalálkozásokSzínháza, rendezte: Balázs Zoltán) – Hazámhazám(Krétakör Színház, rendezte: Schilling Árpád)■ A legjobb gyerekelôadás: Angyalok a tetôn (Új Színház,rendezte: Nagy Mari) – Szöktetés a szerájból (KolibriSzínház, rendezte: Szívós Károly) – Noé bárkája (BudapestBábszínház, rendezte: Kovács Géza)■ A legjobb nôi fôszereplô: Csomós Mari (Medea, Radnóti Színház)– Udvaros Dorottya (Jelenetek egy kivégzésbôl, MadáchKamara) – Börcsök Enikô (Nyaralók, Vígszínház)■ A legjobb férfi fôszereplô: Gálffi László (Borisz Godunov, MadáchKamara) – Fekete Ernô (Az idióta, Katona József Színház)– László Zsolt (Bánk bán, Nemzeti Színház)■ A legjobb nôi mellékszereplô: Karna Margit (Nem fáj!, Szabadka)– Béres Ilona (Borisz Godunov, Madách Kamara) –Széles Zita (Vízkereszt, Nyíregyháza)■ A legjobb férfi mellékszereplô: Gáspár Sándor (Úri muri, Zalaegerszeg)– Benkô Géza (Sirály, Komárom) – HaumannPéter (Az idióta, Katona József Színház)■ A legjobb díszlet: Kentaur (Az Operaház fantomja, MadáchSzínház) – Ambrus Mária (A törpe; Várakozás, Magyar ÁllamiOperaház) – Antal Csaba (Borisz Godunov, Madách Kamara)■ A legjobb jelmez: Vágó Nelly (Az Operaház fantomja, MadáchSzínház) – Füzér Anni (Jelenetek egy kivégzésbôl, Madách Kamara)– Labancz Klára (Két nô közt, Marosvásárhely)■ A legígéretesebb pályakezdô: Koltai M. Gábor (Romeo és Júlia,Tatabánya) – Járó Zsuzsa (Borisz Godunov, Madách Kamara)– Tompa Klára (Két nô közt, Marosvásárhely)■ Különdíj: János vitéz (Vajdasági Tanyaszínház, rendezteLászló Sándor) – Brestyánszki Boros Rozália (adaptáló,dramaturg, Szabadka) – Színházi Dramaturgok Céhe, aNyílt Fórum megrendezéséértA díjak megadásának egyik alapfeltétele határon belül és határontúl mintegy kétszáz elôadás megtekintése, lehetôleg a fontosabbakat,az értékhordozókat értve ezeken. Másik alapfeltétele akét válogató fórum – a POSZT és a Határon Túli Magyar SzínházakXV. Fesztiválja – válogatásának, programjának és lebonyolításánakmérlegelése. Az elsô az utóbbiak tekintetében a legellentétesebbvéleményekkel járt: egyesek szerint szolgálhatott volnaünneplésre, játékra, kollegiális találkozásokra, mások szerint alkalmatadhatott volna szakmai, mûvészi lelkiismeret-vizsgálatra,évadösszegzésre. Más vélemény szerint a pécsi találkozó cserkészösszejövetel.Az adófizetôk pénzébôl tíz napig nézik egymást, akiklátni sem bírják a másikat, s a magát szakmának tekintô mûvészeticsôcselék körülpöröli Németh Ákos döntéseit.Jelentékeny véleményként alakult ki, hogy a POSZT vitathatóválogatása, nagyon is vitatható körülményei, a szakma legkülönbözôbberôinek, csoportjainak, trendjeinek szembeállítása és összeveszítéseellenére összmûvészeti fesztivál volt, sok értéket is felmutatott,de végül is a hegemónná vált bohém teátrális tradíció komolytalanünnepévé vált. Mindennek ellenére most már világos, hogy aszámtalan pályázat, drámaírói verseny, fiatal vagy idôsebb drámaíróknakadott támogatás, a Nyílt Fórum 2003 vitái, bemutatói, darabjaimellett a kortárs magyar dráma helyzete, fejlôdése bizonytalan,motiválatlan. Elég gyakori a stúdiószínházakba, alternatívszínházakba való „leutalás”, kipipálás, jelentékenyebb közönségsikernélkül. A figyelemre méltó sikerek kis kézmûvesmûhelyekbenjöttek létre: Pécsi Harmadik Színház, Stúdió „K”, Szabadkai Népszínház,Magma Társaság, Krétakör Színház, Pintér Béla Társulat.A POSZT és a körülötte lezajlott viták, összecsapások azt jelezték,hogy a befejezett évad fáradt volt, kevesebb értéket teremtett,paradigmák, színházi formációk, struktúrák képviselôi közöttgazdasági érdekektôl is motivált harcok zajlottak le, miközbenmegtörtént a Nemzeti Színház birtokbavétele, s tovább lehetetlenülta legtehetségesebb alternatív színházi társulás (KrétakörSzínház) mûködése, jövôje, s más ilyenek (a Szkéné és társulatai,az Artus, a Közép-Európa Táncszínház) sem jártak jobban. Felmerülta kérdés, hogy olyan rossz volt-e az évad, mint a pécsi színházitalálkozó versenyprogramja.XXXVI. évfolyam 10. szám2003. OKTÓBER ■ 5

A legjobb alternatív elôadás: a Bolondok iskolája a Szkénében. Soltész Erzsébet,Kollár Erika, Bakos Éva és Fátyol Hermina a Maladype Társulat elôadásábanA dilemmát némiképpen feloldotta a másik válogató fórum, a szerencsére (?) ezúttal(a pécsihez képest) öt nappal késôbb indult Határon Túli Magyar Színházak XV. Fesztiválja.Itt a válogatás értékközpontú volt, nemzedékekre, stílustrendekre való tekintet nélkül.Jól mûködött a fesztiválmûhely: a válogatást Darvay Nagy Adrienne és Szûcs KatalinÁgnes végezték, akik jól ismerik a hazai és a határon túli magyar színjátszás mûhelyeit,irányzatait. Volt szigorúan szakmai zsûrijük (Fodor Tamás, Urbán Balázs, Kézdy György,Söptei Andrea, Schlanger András, Nánay István vezetésével, moderátori szerepkörével),továbbá szakmai ítélkezéstôl mentes közönségzsûrijük. Volt eleven szellemiségû fesztiválújságuk,a Kisvárdai Lapok, sok információval a színházakról, kritikával a produkciókról.Voltak gondosan, megfontolva lebonyolított produkcióviták, ostorozás, ledorongolás nélkül.Megállapíthatták több részrôl, hogy megerôsödött a határon túli magyar színházak jórésze, beleértve a képzést, utánpótlást, ráadásul új színházi formációk is létrejöttek. Az isigaz, hogy ezúttal kevesebb reveláció volt. Mindenesetre Kisvárda több tekintetben felülmúltaPécset.BUDAI KATALINNKÖM■ A legjobb új magyar dráma: Pintér Béla–Darvas Benedek: Parasztopera –Visky András: Júlia■ A legjobb elôadás: Nem fáj! (Szabadka, rendezte: Ilan Eldad)■ A legjobb rendezés: A csoda; Romeo és Júlia (Sepsiszentgyörgy, rendezte: BocsárdiLászló)Kovács Bence felvétele■ A legjobb szórakoztató/zenés elôadás:Parasztopera (Szkéné Színház, rendezte:Pintér Béla)■ A legjobb alternatív elôadás: A görénydala (Stúdió „K”, rendezte: Fodor Tamás)■ A legjobb gyerekelôadás: –■ A legjobb nôi fôszereplô: CsomósMari (Medea, Radnóti Színház)■ A legjobb férfi fôszereplô: Kovács Lajos(Holdfény, Bárka Színház) – BertókLajos (Egy ôrült naplója, BudapestiKamaraszínház)■ A legjobb nôi mellékszereplô: KarnaMargit (Nem fáj!, Szabadka) – BéresIlona (Borisz Godunov, Madách Kamara)– Takács Kati (Ilja próféta, BárkaSzínház)■ A legjobb férfi mellékszereplô: BodrogiGyula (Nyaralók, Vígszínház; Kabaré,Budapesti Operettszínház) – HaumannPéter (Az idióta, Katona JózsefSzínház)■ A legjobb díszlet: Adriana Grant(Hamlet, Temesvár) – Ambrus Mária(Medea, Radnóti Színház)■ A legjobb jelmez: Adriana Grant(Hamlet, Temesvár) – Füzér Anni (Azidióta, Katona József Színház)■ A legígéretesebb pályakezdô: CsányiSándor (Medea; A negyedik kapu, RadnótiSzínház) – Pálfi Ervin (Nem fáj!,Szabadka)■ Különdíj: Zsótér Sándor évadbelimunkáiért – Mátyás Irén a ZsámbékiNyári SzínházértCSÁKI JUDITSZÍNHÁZ■ A legjobb új magyar dráma: Kárpáti Péter:A negyedik kapu – ForgáchAndrás: A görény dala – Háy János:A Herner Ferike faterja■ A legjobb elôadás: Medea (RadnótiSzínház, rendezte: Zsótér Sándor) –Borisz Godunov (Madách Kamara,rendezte: Kovalik Balázs) – A csoda(Sepsiszentgyörgy, rendezte: BocsárdiLászló)■ A legjobb rendezés: A törpe (Magyar ÁllamiOperaház, rendezte: Zsótér Sándor)– Ôszi álom (Kamra, rendezte: AscherTamás) – Getting Horny (Katona JózsefSzínház, rendezte: Zsótér Sándor)■ A legjobb szórakoztató/zenés elôadás:Kabaré (Budapesti Operettszínház,rendezte: Alföldi Róbert) – Az Operaházfantomja (Madách Színház, rendezte:Szirtes Tamás) – Valahol Európában(Eger, rendezte: G. Béres Attila)■ A legjobb alternatív elôadás: A világfeleségei (Trafó, rendezte: ZsótérSándor) – Parasztopera (SzkénéSzínház, rendezte: Pintér Béla)■ A legjobb gyerekelôadás: –6 ■ 2003. OKTÓBER XXXVI. évfolyam 10. szám

KRITIKUSDÍJ■ A legjobb nôi fôszereplô: CsomósMari (Medea, Radnóti Színház) – FullajtárAndrea (Az idióta, Katona JózsefSzínház) – Vári Éva (Rose, BudapestiKamaraszínház)■ A legjobb férfi fôszereplô: GálffiLászló (Borisz Godunov, Madách Kamara)– Bertók Lajos (Egy ôrült naplója,Budapesti Kamaraszínház)■ A legjobb nôi mellékszereplô: BéresIlona (Borisz Godunov, Madách Kamara;A világ feleségei, Trafó) – TakácsKatalin (Ilja próféta, Bárka Színház) –Pap Vera (Nyaralók, Vígszínház)■ A legjobb férfi mellékszereplô: Szabó P.Szilveszter (Kabaré; Mozart, BudapestiOperettszínház)■ A legjobb díszlet: Kentaur (Az Operaházfantomja, Madách Színház) – AmbrusMária (A törpe; Várakozás, MagyarÁllami Operaház) – Gadus Erika (Iljapróféta, Bárka Színház)■ A legjobb jelmez: Benedek Mari(Medea, Radnóti Színház; A törpe, MagyarÁllami Operaház) – Szakács Györgyi(A bosszú, Katona József Színház)■ A legígéretesebb pályakezdô: SzandtnerAnna (Leskelôdôk, Színház- ésFilmmûvészeti Egyetem; A mi erdônk alján,Madách Kamara) – Sztankay Orsolya(Aranysárkány, Sopron)■ Különdíj: A Csend Színházának a„jelelt” Liliomért – Darvas IvánnakKertész Imre Sorstalanság címû regényénekfelolvasásáért – Mátyás Irén aZsámbéki Nyári SzínházértLadányi Andrea (Orfeusz, Közép-Európa Táncszínház) – Gubik Ági (Sirály, Komárom)■ A legjobb férfi fôszereplô: Bertók Lajos (Egy ôrült naplója, Budapesti Kamaraszínház)– Fekete Ernô (Az idióta, Katona József Színház) – Csányi Sándor (A negyedikkapu, Radnóti Színház)■ A legjobb nôi mellékszereplô: Karna Margit (Nem fáj!, Szabadka) – Béres Ilona (BoriszGodunov, Madách Kamara) – Fullajtár Andrea (Az idióta, Katona József Színház)■ A legjobb férfi mellékszereplô: Szervét Tibor (Három nôvér; Bástyasétány 77., RadnótiSzínház) – Cserhalmi György (A negyedik kapu, Radnóti Színház) – GyabronkaJózsef (Hazámhazám, Krétakör Színház)■ A legjobb díszlet: Gadus Erika (Ilja próféta, Bárka Színház) – Füzér Anni (Alhangya,Vígszínház; A negyedik kapu, Radnóti Színház) – Csanádi Judit (Jövedelmezôállás, Új Színház)DÖMÖTÖR ADRIENNE■ A legjobb új magyar dráma: KárpátiPéter: A negyedik kapu – PintérBéla–Darvas Benedek: Parasztopera– Forgách András: A görénydala■ A legjobb elôadás: Sirály (Komárom,rendezte: Telihay Péter) – Ilja próféta(Bárka Színház, rendezte: Czajlik József)– A negyedik kapu (Radnóti Színház,rendezte: Forgács Péter)■ A legjobb rendezés: Egy ôrült naplója(Budapesti Kamaraszínház, rendezte:Sopsits Árpád) – Ôszi álom(Kamra, rendezte: Ascher Tamás) – Tûzmadár;Bolero (Szegedi Kortárs Balett,rendezô-koreográfus: Juronics Tamás)■ A legjobb szórakoztató/zenés elôadás: –■ A legjobb alternatív elôadás: Parasztopera(Szkéné Színház, rendezte: PintérBéla) – A görény dala (Stúdió „K”,rendezte: Fodor Tamás) – A hideggyermek (Krétakör Színház, rendezte:Wulf Twiehaus)■ A legjobb gyerekelôadás: –■A legjobb nôi fôszereplô: CsomósMari (Medea, Radnóti Színház) –Koncz Zsuzsa felvételeA legjobb nôi fôszereplô: Csomós Mari a Medeában■ A legjobb jelmez: Zeke Edit (Sirály, Komárom) – Benedek Mari (Borisz Godunov,Madách Kamara) – Kovács Andrea (Ilja próféta, Bárka Színház)■ A legígéretesebb pályakezdô: Csányi Sándor (Medea; A negyedik kapu, Radnóti Színház)■ Különdíj: Darvas Benedek, a Parasztopera zenéjéértGABNAI KATALINSzínház- és Filmmûvészeti Egyetem■ A legjobb új magyar dráma: –■ Legjobb elôadás: Doktor faustus tragikus históriája (Kolozsvár, rendezte:Mihai Măniutiu) – Alhangya (Vígszínház, rendezte: Forgács Péter) – Íphigeneiaauliszban (Csíkszereda, rendezte: Parászka Miklós)XXXVI. évfolyam 10. szám2003. OKTÓBER ■ 7

KRITIKUSDÍJ■ A legjobb rendezés: MEDEA (RadnótiSzínház, rendezte: Zsótér Sándor) –A BOSSZÚ (Kamra, rendezte: AscherTamás) – VÍZKERESZT (Nyíregyháza,rendezte: Novák Eszter)■ A legjobb szórakoztató/zenés elôadás:PARASZTOPERA (Szkéné Színház, rendezte:Pintér Béla) – VALAHOL EURÓ-PÁBAN (Eger, rendezte: G. Béres Attila)– IBUSÁR (Honvéd Táncszínház, rendezte:Novák Eszter)■ A legjobb alternatív elôadás: BOLON-DOK ISKOLÁJA (Maladype TalálkozásokSzínháza, rendezte: Balázs Zoltán)■ A legjobb gyerekelôadás: –■ A legjobb nôi fôszereplô: B. FÜLÖP ER-ZSÉBET (Íphigenia Auliszban, Csíkszereda)– CSOMÓS MARI (Medea, RadnótiSzínház) – UDVAROS DOROTTYA(Jelenetek egy kivégzésbôl, Madách Kamara;Ibusár, Honvéd Táncszínház)■ A legjobb férfi fôszereplô: FEKETEERNÔ (Az idióta, Katona József Színház)– GÁLFFI LÁSZLÓ (Borisz Godunov, MadáchKamara) – BOGDÁN ZSOLT (DoktorFaustus tragikus históriája, Kolozsvár)■ A legjobb nôi mellékszereplô: BÉRESILONA (Rejtett játékok, Pesti Színház) –CSOMA JUDIT (Holdfény, Bárka Színház)– MOLNÁR ERIKA (Bolondok iskolája,Maladype Találkozások Színháza)■ A legjobb férfi mellékszereplô: HONTIGYÖRGY (Vízkereszt, Nyíregyháza) –MÁTÉ GÁBOR (A bosszú, Katona JózsefSzínház) – KULKA JÁNOS (Három nôvér,Radnóti Színház)■ A legjobb díszlet: KENTAUR (Az Operaházfantomja, Madách Színház) – É. KISSPIROSKA (Valahol Európában, Eger) –SZERGEJ MASZLOBOJSCSIKOV (Úrhatnámpolgár, Új Színház)A legjobb jelmez: VÁGÓ NELLY (AzOperaház fantomja, Madách Színház) –FÜZÉR ANNI (Borisz Godunov, MadáchKamara; Az idióta, Katona József Színház)■■ A legígéretesebb pályakezdô: MÉSZÁ-ROS BÉLA (A bosszú, Katona József Színház);Az idióta, Katona József Színház) –HAJDUK KÁROLY (Csehov-egyfelvonások,Színház- és Filmmûvészeti Egyetem) –LAJOS ANDRÁS (Csehov-egyfelvonások,Színház- és Filmmûvészeti Egyetem)■ Különdíj: A VILÁG FELESÉGEI (Trafó,rendezte: Zsótér Sándor) – CSÖNDSZÍNHÁZ (Liliom – süketnémáknak;Csányi Sándor, Pokorny Lia, PelsôczyRéka, Bakos Éva, Baksa Imre, DomokosLászló) – Mátyás Irén a ZsámbékiNyári SzínházértA legfontosabb mozzanatok: GosztonyiJános filozófiatanárként az Úrhatnám polgárban(Új Színház) varázslatos szakmaitudással kihímezett hosszú percben szavaknélkül mond el mindent a mai kor tanárairóls a tanítói lét keserveirôl. Megáll az idô.Schiller Kata felvételeA legjobb férfi fôszereplô: Bertók Lajos az Egy ôrült naplójábanS Gosztonyi szálkás, apró testû, démoni öregembere segítségével élô és lüktetô mai magyardráma játszódik le az amúgy Maszlobojscsikov által megbolondított színpadon.Rezes Judit a Kamrában A bosszú cselekményének egész ideje alatt szolgál eszementnagyurakat, ám van egy félpercnyi fölhorgadása, mikor mást nem tehetvén férje és sajátmaga érdekében, minden rejtett dühét szabadon eresztve, egy pillanat alatt fúriává változvamegzsarolja a megkergült várurat, s mintegy nyakára lép annak. Remek.Lázár Kati összeszorított szájú Anyuskája az Ibusárban, amikor a sparhelt mellett ülve,értô módon olvassa leánya, Sárbogárdi Jolán muszkadrámáját. S ugyanitt Udvaros Dorottya,amint vonítva, ököllel püföli gyermektelen, „üres” hasát. Hunyadkürti Györgyremegô hallgatása a kaposváriak Egerek és emberekjében, míg az öreg kutyáját kivégzô pisztolylövéshangját várja.S két ölelés: Wéber Kata és Szabó Zoltán shakespeare-i ikrei Novák Eszter nyíregyháziVízkeresztjében az utolsó pillanatokban elzárják maguktól a világot, mert meglelték azt azelveszettnek hitt másikban. Sólyom Kati és Jordán Tamás sokat próbált lengyel színészeinektalálkozása Az imposztor pécsi produkciójában szívet melengetôen igaz és többhéjú pillanat.A reménység maga, hogy még létezik ilyen ölelés.Ôrzöm Kocsó Gábor félrehajtott fejû „kisebbik fiú” figuráját, amint a Radnóti Zsótéráltal rendezett Medeájában nézi, csak nézi gyönyörû anyját, Csomós Marit.Trill Zsolt Samukája a beregszásziak áradó Karnyónéjában halott csókáját dajkálja, röptetnipróbálja, majd a játék végén röpteti is, a ringlispíl láncába szorítva, körbe, föllendítvea magasba. Fölszáll vele a grifftestû elôadás is. B. Fülöp Erzsébet bizarr, XXI. századi Klütaimnésztrájaa csíkszeredai elôadásban Íphigeneia feláldozása után, utoljára vet egyvészjósló tekintetet Fülöp Zoltán Agamemnónjára. Az évad egyik legsûrûbb pillanata voltez Kisvárdán.S a legfelemelôbb? Hihetetlen körülmények között állt elô: a viharokban gazdag VidámSzínpad egyik problémákban dúskáló bemutatója volt Az ördög nem alszik címû játék.8 ■ 2003. OKTÓBERXXXVI. évfolyam 10. szám

KRITIKUSDÍJEnnek fôszereplôje, Agárdy Gábor mint habókos, magát holtnak hitetô öregúr, helyrehozza,kibogozza a maga által keltett bonyodalmakat. Tapsrend. Ujjongás. Premierboldogság.S egyszer csak – honnan, honnan nem – Agárdy egy nyakba akaszthatós dobbaljelenik meg, s azt pergeti, ahogy kell, az ünneplô taps ritmusára. A fényben szinte úgy tûnik,nem is a dobverôket, hanem láthatatlan szárnyait mozgatja ütemre. S ez az a pillanat,amikor semmi más nem számít. Se a darab, se a díszlet, se a stílusát nehezen találó este.Egyedül ez az ôsz hajú ember, egyedül ô. Csak az fontos, hogy Agárdy Gábor ott masírozika sor elején, veri a dobot, s mind, akik látjuk, tudjuk: így, dobverôstül – halhatatlan.KOLTAI TAMÁSSZÍNHÁZ■ A legjobb új magyar dráma: Kárpáti Péter: A negyedik kapu – Kiss Csaba: HazatérésDániába – Forgách András: A görény dala■ A legjobb elôadás: A csoda (Sepsiszentgyörgy, rendezte: Bocsárdi László) – Hazámhazám(Krétakör Színház, rendezte: Schilling Árpád) – Ôszi álom (Kamra, rendezte:Ascher Tamás)■ A legjobb rendezés: A törpe (Magyar Állami Operaház); Medea (Radnóti Színház;rendezte: Zsótér Sándor) – Borisz Godunov (Madách Kamara, rendezte: KovalikBalázs) – A komédiaszínház (Veszprém, rendezte: Anca Bradu)■ A legjobb szórakoztató/zenés elôadás: Parasztopera (Szkéné Színház, rendezte:Pintér Béla) – Az Operaház fantomja (Madách Színház, rendezte: Szirtes Tamás)A legjobb férfi fôszereplô: Fekete Ernô Az idiótábanSchiller Kata felvétele– Mágnás Miska (Eger, rendezte: BagossyLászló jr.)■ A legjobb alternatív elôadás: Bolondokiskolája (Maladype TalálkozásokSzínháza, rendezte: Balázs Zoltán) –Osiris tudósítások (Artus Színház,rendezte: Goda Gábor)■ A legjobb gyerekelôadás: –■ A legjobb nôi fôszereplô: CsomósMari (Medea, Radnóti Színház) –Moldvai Kiss Andrea (Medea, RadnótiSzínház) – Kolti Helga (HazatérésDániába, Veszprém)■ A legjobb férfi fôszereplô: Bertók Lajos(Egy ôrült naplója, Budapesti Kamaraszínház)– Fekete Ernô (Az idióta,Katona József Színház) – GarasDezsô (Legenda a lóról, Vígszínház)■ A legjobb nôi mellékszereplô: ViceiNatália (Nem fáj!, Szabadka) – BékésItala (Borisz Godunov, Madách Kamara)– Karna Margit (Nem fáj!, Szabadka)■ A legjobb férfi mellékszereplô: HunyadkürtiGyörgy (Egerek és emberek, Kaposvár)– Lukáts Andor (Ôszi álom,Kamra) – Honti György (Vízkereszt,Nyíregyháza)■ A legjobb díszlet: Kentaur (Az Operaházfantomja, Madách Színház) – AntalCsaba (Borisz Godunov, Madách Kamara)– Ambrus Mária (Medea, RadnótiSzínház)■ A legjobb jelmez: Vágó Nelly (AzOperaház fantomja, Madách Színház) –Benedek Mari (A törpe, Magyar ÁllamiOperaház) – Florica Malureanu(A komédiaszínház, Veszprém)■ A legígéretesebb pályakezdô: BalázsZoltán, a Bolondok iskolája rendezéséért■ Különdíj: Horváth Károly, Az idióta,a Hazatérés Dániába és A komédiaszínházzenéjéért – Mátyás Irén a ZsámbékiNyári SzínházértKOVÁCS DEZSÔKritika■ A legjobb új magyar dráma: Háy János:A Herner Ferike faterja■ A legjobb elôadás: Medea (Radnóti Színház,rendezte: Zsótér Sándor) – Romeoés Júlia (Sepsiszentgyörgy, rendezte:Bocsárdi László) – Az idióta (KatonaJózsef Színház, rendezte: Máté Gábor)■ A legjobb rendezés: Hazámhazám(Krétakör Színház, rendezte: SchillingÁrpád) – King Kong lányai (Kamra–Eger, rendezte: Bagossy László)■ A legjobb szórakoztató/zenés elôadás:Valahol Európában (Eger, rendezte:G. Béres Attila) – Faust (Szegedi NemzetiSzínház, rendezte: Alföldi Róbert)■ A legjobb alternatív elôadás: –■ A legjobb gyerekelôadás: –XXXVI. évfolyam 10. szám2003. OKTÓBER ■ 9

KRITIKUSDÍJA legjobb nôi mellékszereplô:Béres Ilona a Borisz GodunovbanKoncz Zsuzsa felvétele■ A legjobb nôi fôszereplô: Csomós Mari (Medea, Radnóti Színház) – FullajtárAndrea (Az idióta, Katona József Színház)■ A legjobb férfi fôszereplô: Fekete Ernô (Az idióta, Katona József Színház) – BertókLajos (Egy ôrült naplója, Budapesti Kamaraszínház)■ A legjobb nôi mellékszereplô: Kovács Patrícia (Valahol Európában, Eger)■ A legjobb férfi mellékszereplô: Elek Ferenc (King Kong lányai, Kamra–Eger) – NagyErvin (Az idióta, Katona József Színház) – Egyed Attila (Vízkereszt, Nyíregyháza)■ A legjobb díszlet: Ambrus Mária (Medea, Radnóti Színház) – Kentaur (Az Operaházfantomja, Madách Színház)■ A legjobb jelmez: Füzér Anni (Az idióta, Katona József Színház)■ A legígéretesebb pályakezdô: –■ Különdíj: A csoda (Sepsiszentgyörgy, rendezte: Bocsárdi László)METZ KATALINMagyar Nemzet■ A legjobb új magyar dráma: –■ A legjobb elôadás: Lír király (Színház- és Filmmûvészeti Egyetem, rendezte: ZsótérSándor) – Medea (Radnóti Színház, rendezte: Zsótér Sándor) – Az idióta (KatonaJózsef Színház, rendezte: Máté Gábor)■ A legjobb rendezés: Lír király (Színház- és Filmmûvészeti Egyetem); Medea (RadnótiSzínház); A világ feleségei (Trafó, rendezte: Zsótér Sándor) – Az idióta(Katona József Színház, rendezte: Máté Gábor) – Godot-ra várva (Pesti Színház,rendezte: Tompa Gábor)■ A legjobb szórakoztató/zenés elôadás: Az Operaház fantomja (Madách Színház,rendezte: Szirtes Tamás)■ A legjobb alternatív elôadás: Éjfélután (Jel Színház, rendezte: Nagy József)■ A legjobb gyerekelôadás: Cigánymesék(R. S. 9. Stúdiószínház, rendezte:Lábán Katalin)■ A legjobb nôi fôszereplô: CsomósMari (Medea, Radnóti Színház) –Udvaros Dorottya (Anyám, Kleopátra,Nemzeti Színház)■ A legjobb férfi fôszereplô: FeketeErnô (Az idióta, Katona József Színház)– Bubik István (Úrhatnám polgár, ÚjSzínház) – Tordy Géza (Caligula helytartója,Nemzeti Színház)■ A legjobb nôi mellékszereplô: SztárekAndrea (Catullus, Szolnok) – BéresIlona (A világ feleségei, Trafó) – BörcsökEnikô (A világ feleségei, Trafó)■ A legjobb férfi mellékszereplô: HaumannPéter (Az idióta, Katona JózsefSzínház) – Hunyadkürti György(Egerek és emberek, Kaposvár) – RajhonaÁdám (Godot-ra várva, Pesti Színház)■ A legjobb díszlet: Both András(Godot-ra várva, Pesti Színház) – AlekszandrBelozub (Bánk bán, NemzetiSzínház) – Szergej Maszlobojscsikov(Úrhatnám polgár, Új Színház)■ A legjobb jelmez: Vágó Nelly (AzOperaház fantomja, Madách Színház) –Füzér Anni (Az idióta, Katona JózsefSzínház) – Balla Ildikó (Úrhatnámpolgár, Új Színház)■ A legígéretesebb pályakezdô: MahóAndrea (Az Operaház fantomja, MadáchSzínház)■ Különdíj: Horváth Csaba (Barbárokkoreográfia,Közép-Európa Táncszínház)NÁNAY ISTVÁN■ A legjobb új magyar dráma: Kárpáti Péter:A negyedik kapu – Háy János:A Herner Ferike faterja – ViskyAndrás: Júlia■ A legjobb elôadás: Borisz Godunov(Madách Kamara, rendezte: Kovalik Balázs)– Sirály (Komárom, rendezte: TelihayPéter) – Doktor Faustustragikus históriája (Kolozsvár,rendezte: Mihai Măniutiu)■ A legjobb rendezés: Medea (RadnótiSzínház, rendezte: Zsótér Sándor) –A csoda; Romeo és Júlia (Sepsiszentgyörgy,rendezte: Bocsárdi László)– Bánk Bán (Nemzeti Színház, rendezte:Vidnyánszky Attila)■ A legjobb szórakoztató/zenés elôadás:Parasztopera (Szkéné Színház, ren-1 0 ■ 2003. OKTÓBERXXXVI. évfolyam 10. szám

KRITIKUSDÍJA legjobb nôi mellékszereplô: KarnaMargit a Nem fáj! címû elôadásbanKoncz Zsuzsa felvételedezte: Pintér Béla) – A törpe; Várakozás(Magyar Állami Operaház, rendezte:Zsótér Sándor) – A megmentettváros (Magyar Állami Operaház, rendezte:Halász Péter)■ A legjobb alternatív elôadás: Osiristudósítások (Artus Színház, rendezte:Goda Gábor) – Bolondokiskolája (Maladype Találkozások Színháza,rendezte: Balázs Zoltán) – A görénydala (Stúdió „K”, rendezte: FodorTamás)■ A legjobb gyerekelôadás: Médea gyermekei(Kolibri Színház, rendezte: NovákJános) – Noé bárkája (BudapestBábszínház, rendezte: Kovács Géza) –Csipkerózsika (Stúdió „K”, rendezte:Fodor Tamás)■ A legjobb nôi fôszereplô: CsomósMari (Medea; A negyedik kapu, RadnótiSzínház) – Béres Ilona (Borisz Godunov,Madách Kamara; A világ feleségei,Trafó) – Takács Katalin (III. Richárd,Szegedi Szabadtéri Játékok; Ilja próféta,Bárka Színház; Jövedelmezô állás; Úrhatnámpolgár, Új Színház)■ A legjobb férfi fôszereplô: BogdánZsolt (Doktor Faustus tragikus históriája,Kolozsvár) – László Zsolt (Bánk bán,Nemzeti Színház; Ôszi álom, Kamra) –Honti György (Vízkereszt, Nyíregyháza)■ A legjobb nôi mellékszereplô: KarnaMargit (Nem fáj!, Szabadka) – BékésItala (Borisz Godunov, Madách Kamara)– Bandor Éva (Sirály, Komárom)A legjobb férfi mellékszereplô: TrillZsolt (Bánk bán, Nemzeti Színház;Karnyóné, Beregszász) – Benkô Géza(Sirály; Szentivánéji álom; Ibusár, Komárom)– Gosztonyi János (Úrhatnámpolgár, Új Színház)■■ A legjobb díszlet: Ambrus Mária(A törpe; Várakozás, Magyar ÁllamiOperaház; Medea, Radnóti Színház; GettingHorny, Katona József Színház) –Antal Csaba (Borisz Godunov, MadáchKamara; Ôszi álom, Kamra) – VereckeiRita (A tavasz ébredése, Zalaegerszeg)■ A legjobb jelmez: Benedek Mari (A törpe;Várakozás, Magyar Állami Operaház;Medea, Radnóti Színház; Getting Horny,Kamra) – Füzér Anni (Szentivánéjiálom, Komárom; A negyedik kapu, RadnótiSzínház) – Dobre-Kóthay Judit(Romeo és Júlia, Sepsiszentgyörgy)■ A legígéretesebb pályakezdô: Ollé Erik(Szentivánéji álom; Sirály, Komárom) –Márkó Eszter (Portugál, Szatmárnémeti)– Nagy Alfréd (A csoda; Romeoés Júlia; Partok, szirtek, hullámok, Sepsiszentgyörgy–Marosvásárhely)XXXVI. évfolyam 10. szám■ Különdíj: Darvas Bence a Parasztoperához és más elôadásokhoz készített zenéjéért –Barabás Olga a kollektív színházi forma következetes kimunkálásáért, különös tekintettela Partok, szirtek, hullámok címû elôadásban megformálódó eredményekért –A tatabányai Oroszlánkirály stábja a gyerekeknek gyerekekkel készített elôadástípusmeghonosításáértBár hatvanhárom fôvárosi, harmincöt vidéki, huszonhét határon túli, tizenkilenc külföldi,ötven alternatív és tánc-, valamint huszonnégy báb- és gyerekprodukciót láttam azévadban (harminchárom régebbi bemutatót pedig újra megnéztem), két-három fontospremierrôl lemaradtam, ez természetesen – mint hiány – szavazatomban is tükrözôdik.Voksaimhoz – indoklás és évadértékelés helyett – néhány kiegészítést szeretnék fûzni.A legjobb új magyar dráma rubrikámban Baráthy György Algebrája, Körösi Zoltán Galambokjaés Hamvai Kornél Kitty Flynnje mellett a Parasztopera, a Hazámhazám és A görény dalaszerepelt még.A szavazatot kapott rendezôk közül Zsótér Sándor sok jelentôs elôadást jegyzett, a kategóriákbanmegjelölteken kívül a Phaedra szerelmét vagy A világ feleségeit említem. VidnyánszkyAttila Bánk bán-rendezése megoldatlanságaival együtt is jelentôs értelmezési kísérlet.Az elôadások és rendezések nagy kategóriájából azonban sokan kimaradtak. Többek közöttNovák Eszter (Ibusár, Honvéd Mûvészegyüttes; Vízkereszt, Nyíregyháza), Czajlik József(Ilja próféta, Bárka Színház), Forgács Péter (Szentivánéji álom, Komárom; A negyedik kapu,Radnóti Színház), Barabás Olga (Partok, szirtek, hullámok), Parászka Miklós (ÍphigeneiaAuliszban, Csíkszereda), a Nem fáj! (Szabadka, rendezte: Ilan Eldad), a Két nô közt (Marosvásárhely,rendezte: Alexandru Colpacci), az Úrhatnám polgár (Új Színház, rendezte: SzergejMaszlobojscsikov), a Hazámhazám (Krétakör Színház, rendezte: Schilling Árpád).Nagyon fontos kezdeményezés a Bárka Színház Pál utcai fiúkja (rendezô: VidovszkyGyörgy) vagy a tatabányaiak gyerekekkel és Horváth Lajos Ottóval létrehozott Oroszlánkirálya(rendezô: Honti György). Az alternatívok közül kimaradt a díjazhatók sorából az2003. OKTÓBER ■ 1 1

KRITIKUSDÍJOrfeusz (Kelet-Európa Táncszínház, koreográfus: Horváth Csaba),A hetvenkedô katona (Teatro Capricco, rendezte: Józsa István),az El nem küldött levelek ([m]Színház, rendezte: Illés Edit) ésaz Algebra (Artéria Színházi Társaság, rendezte: Baráthy György).A színészek között csak hajszálnyi különbség döntött abban,hogy melyik három nevet írom a szavazólapra; további jelöltjeimközött szerepelt például Ráckevei Anna (Sirály), Tompa Klára(Két nô közt), Udvaros Dorottya (Ibusár; Anyám, Kleopátra), SchellJudit (Három nôvér), Panek Kati és Kézdi Imola (Doktor Faustus),Vicei Natália (Nem fáj!, Toll), Molnár Xénia (Ibusár), Csíky András(Doktor Faustus), Szélyes Ferenc (Két nô közt), Kulka János (III.Richárd, Három nôvér), Horváth Lajos Ottó (Oroszlánkirály, Azüvegcipô, Egy ôrült naplója), Bertók Lajos (Egy ôrült naplója), CzintosJózsef (Falstaff).A díszlet- és jelmeztervezôk közül Füzér Annit és Vereckei Ritátmindkét kategóriára javasolhattam volna – a praktikum diktálta,hogy melyiküket hol jelöltem. Szívesen díjaznám Gados Erika ésKovács Andrea munkáját a bárkabeli Ilja prófétában vagy BarthaJózsef sepsiszentgyörgyi Romeo és Júlia-díszletét, vagy Zeke Editmunkáit, mindenekelôtt a komáromi Sirály díszletét és a nyíregyháziVízkereszt jelmezeit.SÁNDOR L. ISTVÁNEllenfény■ A legjobb új magyar dráma: Kárpáti Péter: A negyedikkapu – Háy János: A Herner Ferike faterja■ A legjobb elôadás: Bánk bán (Nemzeti Színház, rendezte: VidnyánszkyAttila) – Vízkereszt (Nyíregyháza, rendezte: NovákEszter) – Partok, szirtek, hullámok (Sepsiszentgyörgy–Marosvásárhely,rendezte: Barabás Olga)■ A legjobb rendezés: A csoda; Romeo és Júlia (Sepsiszentgyörgy,rendezte: Bocsárdi László) – Getting Horny (KatonaJózsef Színház, rendezte: Zsótér Sándor) – Borisz Godunov(Madách Kamara, rendezte: Kovalik Balázs)■ A legjobb szórakoztató/zenés elôadás: –■ A legjobb alternatív elôadás: Bolondok iskolája (MaladypeTalálkozások Színháza, rendezte: Balázs Zoltán) – Ketten(Orfeusz I. rész, rendezô-koreográfus: Horváth Csaba, LadányiAndrea)■ A legjobb gyerekelôadás: Paprika Jancsi (Maskarás Céh, PályiJános) – Csipkerózsika (Stúdió „K”, rendezte: Fodor Tamás)– Az égigérô fa (Márkusszínház, rendezte: Pilári Gábor)■ A legjobb nôi fôszereplô: Fullajtár Andrea (Pokol, Játékszín)– Csoma Judit (Holdfény, Bárka Színház) – VarjúOlga (Oidipusz, Nyíregyháza)■ A legjobb férfi fôszereplô: Fodor Tamás (A görény dala,Stúdió „K”) – Szélyes Ferenc (Két nô közt, Marosvásárhely)– Kovács Lajos (Holdfény, Bárka Színház)■ A legjobb nôi mellékszereplô: Tóth Anita (King Kong lányai,Kamra–Eger) – Béres Ilona (Borisz Godunov, Madách Kamara)– Máhr Ági (Csontzene, Zsámbék)■ A legjobb férfi mellékszereplô: Bezerédi Zoltán (Az idióta;A bosszú, Kamra) – Hujber Ferenc (Shopping and fucking,Thália Színház) – Katona László (Nézômûvészeti Fôiskola,Krétakör Színház)■ A legjobb díszlet: Antal Csaba (Borisz Godunov, Madách Kamara)– Gombár Judit (Bolondok iskolája, Maladype TalálkozásokSzínháza) – Ambrus Mária (Medea, Radnóti Színház)■ A legjobb jelmez: Földi Andrea (King Kong lányai, Kamra–Eger)– Füzér Anni (A negyedik kapu, Radnóti Színház) –Zeke Edit (Vízkereszt, Nyíregyháza)■ A legígéretesebb pályakezdô: Balázs Zoltán (Bolondok iskolája,Maladype Találkozások Színháza)■ Különdíj: Bányai Tamás az Ôszi álom fényterveiért (Kamra)SZÛCS KATALIN ÁGNESCriticai Lapok■ A legjobb új magyar dráma: Háy János: A Herner Ferikefaterja – Pintér Béla–Darvas Benedek: Parasztopera■ A legjobb elôadás: A csoda (Sepsiszentgyörgy, rendezte:Bocsárdi László) – Doktor Faustus tragikus históriája(Kolozsvár, rendezte: Mihai Măniutiu) – Nem fáj! (Szabadka,rendezte: Ilan Eldad)■ A legjobb rendezés: A csoda (Sepsiszentgyörgy, rendezte: BocsárdiLászló) – Doktor Faustus tragikus históriája(Kolozsvár, rendezte: Mihai Măniutiu) – Partok, szirtek,hullámok (Sepsiszentgyörgy–Marosvásárhely, rendezte:Barabás Olga)■ A legjobb szórakoztató/zenés elôadás: Valahol Európában(Eger, rendezte: G. Béres Attila)■ A legjobb alternatív elôadás: Parasztopera (Szkéné Színház,rendezte: Pintér Béla)■ A legjobb gyerekelôadás: Csipkerózsika (Stúdió „K”, rendezte:Fodor Tamás) – Cigánymesék (R. S. 9. Stúdiószínház,rendezte: Lábán Kati)■ A legjobb nôi fôszereplô: Vári Éva (Rose, Budapesti Kamaraszínház)– Csomós Mari (Medea, Radnóti Színház)■ A legjobb férfi fôszereplô: Bertók Lajos (Egy ôrült naplója, BudapestiKamaraszínház) – Bogdán Zsolt (Doktor Faustustragikus históriája, Kolozsvár) – Fekete Ernô (Az idióta, KatonaJózsef Színház)■ A legjobb nôi mellékszereplô: Karna Margit (Nem fáj!, Szabadka)– Béres Ilona (Borisz Godunov, Madách Kamara) –Tóth Anita (King Kong lányai, Kamra–Eger)■ A legjobb férfi mellékszereplô: Hunyadkürti György (Egerekés emberek, Kaposvár) – Trill Zsolt (Karnyóné, Beregszász)– Pálffy Tibor–Váta Loránd (A csoda, Sepsiszentgyörgy)■ A legjobb díszlet: Cristian Rusu–Mihai Măniutiu(Doktor Faustus tragikus históriája, Kolozsvár) – Füzér Anni(Alhangya, Vígszínház) – Csanádi Judit (Jövedelmezô állás, ÚjSzínház)■ A legjobb jelmez: Nagy Fruzsina; SOSA (Állatfarm, KatonaJózsef Színház) – Zeke Edit (Sirály, Komárom)■ A legígéretesebb pályakezdô: Csányi Sándor (Medea; A negyedikkapu, Radnóti Színház) – G. Béres Attila (ValaholEurópában, Eger) – Pálfi Ervin (Nem fáj!, Szabadka; Jánosvitéz, Újvidék)■ Különdíj: Mátyás Irén a Zsámbéki Nyári Színházért –Darvas Bence a Parasztopera zenéjéértA szavazatok, úgy érzem, önmagukért beszélnek. Ezek magyarázatahelyett inkább felsorolom még azokat a mûvészi teljesítményeket,amelyek megnehezítették a döntést.Nagyon pontos, érzékeny produkció volt a kaposváriak KelemenJózsef rendezte Egerek és emberek-elôadása, amelynek két fôszereplôje,Gula Péter és Lecsô Péter felfedezés a számomra, demindenki végtelen odaadással, intenzitással, mûvészi hitellel voltjelen a színpadon. Ugyancsak az elôadás egésze, kitûnô színészialakítások tették emlékezetessé a kamrabéli King Kong lányait,abban is mindenekelôtt Elek Ferenc és Mészáros Máté játékát aszavazólapon már kiemelt Tóth Anitáé mellett. A most végzettMészáros Máté egyébként kitûnô volt a Valahol Európában egrielôadásában is – ezt a teljesítményét a produkcióra adott voksombabetudtam, mint ahogy osztálytársáét, Kovács Patríciáét is. Ésha már ennél az idén végzett, Máté Gábor vezette osztálynál tartunk,ugyancsak fel kellett figyelni a Madách Kamara JevgenyijSvarc-bemutatójában, A sárkányban Máthé Zsoltra (aki azért észrevehetôvolt persze már más elôadásokban is, az Attackban1 2 ■ 2003. OKTÓBERXXXVI. évfolyam 10. szám

KRITIKUSDÍJKülöndíj: Mátyás Irénnek a Zsámbéki Nyári SzínházértKoncz Zsuzsa felvétele■ A legjobb férfi fôszereplô: Bogdán Zsolt (Doktor Faustus tragikushistóriája, Kolozsvár) – Pálffy Tibor (A csoda, Sepsiszentgyörgy)– Fekete Ernô (Az idióta, Katona József Színház)■ A legjobb nôi mellékszereplô: Bandor Éva (Sirály, Komárom)– Karna Margit (Nem fáj!, Szabadka) – Béres Ilona(Borisz Godunov, Madách Kamara)■ A legjobb férfi mellékszereplô: Haumann Péter (Az idióta, KatonaJózsef Színház) – Benkô Géza (Sirály, Komárom) –Trill Zsolt (Karnyóné, Beregszász)■ A legjobb díszlet: Ambrus Mária (A törpe; Várakozás, MagyarÁllami Operaház; Medea, Radnóti Színház) – Cristian Rusués Mihai Măniutiu (Doktor Faustus tragikus históriája, Kolozsvár)– Bartha József (A csoda, Sepsiszentgyörgy)■ A legjobb jelmez: Zeke Edit (Sirály, Komárom) – BenedekMari (Borisz Godunov, Madách Kamara)■ A legígéretesebb pályakezdô: Kézdi Imola (Doktor Faustus tragikushistóriája; Dybbuk, Kolozsvár) – Márkó Eszter (Portugál,Szatmárnémeti)■ Különdíj: A komáromi Jókai Színház magas színvonalúmunkájáért – Ungár Júlia Medea-fordításáértURBÁN BALÁZSpéldául). Vagy a Katona József Színház elôadásaiban: Az idiótában,A bosszúban Mészáros Bélára. És még mindig a fiataloknál, apályakezdôknél maradva: elementáris erejû jelenség volt MolnárXénia a komáromi Ibusárban. S ha Komárom, akkor eszembe jutBenkô Géza tanítója a Sirályban vagy ugyanebben az elôadásbanRáckevei Anna Arkagyinája és Bandor Éva Másája. És most már kicsitcsapongva: komoly fájdalmam, hogy a legjobb férfi mellékszereplôkategóriájában nem fért már a listámra Gáspár Sándor remekCsörgheô Csulija, amely valójában fôszereppé lett a zalaegerszegiÚri muriban. És szép, finoman önironikus, szarkasztikus voltGaras Dezsô alakítása a Legenda a lóról vígszínházi elôadásában, éskitûnô karakter Hegedûs D. Gézáé ugyanebben a produkcióban.És van még némi hiányom a látottakban is: csak hallomásból ismeremsajnos a Maladype legújabb sikerét, a Bolondok iskolájátvagy Zsótér Sándor trafóbeli rendezését, A világ feleségeit. Úgyhogya szavazás utáni lelkiismeret-furdalás örök…TOMPA ANDREASzínházi Intézet, Világszínház■ A legjobb új magyar dráma: Kárpáti Péter: A negyedikkapu■ A legjobb elôadás: Borisz Godunov (Madách Kamara, rendezte:Kovalik Balázs) – Doktor Faustus tragikus históriája(Kolozsvár, rendezte: Mihai Măniutiu) – Medea(Radnóti Színház, rendezte: Zsótér Sándor)■ A legjobb rendezés: Medea (Radnóti Színház, rendezte:Zsótér Sándor) – A törpe; Várakozás (Magyar ÁllamiOperaház, rendezte: Zsótér Sándor) – Borisz Godunov(Madách Kamara, rendezte: Kovalik Balázs) – A csoda (Sepsiszentgyörgy,rendezte: Bocsárdi László)■ A legjobb szórakoztató/zenés elôadás: A törpe; Várakozás(Magyar Állami Operaház, rendezte: Zsótér Sándor) – Parasztopera(Szkéné Színház, rendezte: Pintér Béla) – Faust(Szegedi Nemzeti Színház, rendezte: Alföldi Róbert)■ A legjobb alternatív elôadás: Artfabric (Katona József Színház,rendezte: Bodó Viktor)■ A legjobb gyerekelôadás: –■ A legjobb nôi fôszereplô: Kézdi Imola (Doktor Faustus tragikushistóriája; Dybbuk, Kolozsvár) – Ráckevei Anna (Sirály,Komárom) – Csomós Mari (Medea, Radnóti Színház)XXXVI. évfolyam 10. szám■ A legjobb új magyar dráma: Kárpáti Péter: A negyedik kapu■ A legjobb elôadás: Doktor Faustus tragikus históriája(Kolozsvár, rendezte: Mihai Măniutiu) – A csoda (Sepsiszentgyörgy,rendezte: Bocsárdi László) – Sirály (Komárom, rendezte:Telihay Péter)■ A legjobb rendezés: Medea (Radnóti Színház, rendezte: ZsótérSándor); Getting Horny (Katona József Színház, rendezte:Zsótér Sándor) – Borisz Godunov, (Madách Kamara, rendezte:Kovalik Balázs) – Vízkereszt (Nyíregyháza, rendezte:Novák Eszter)■ A legjobb szórakoztató/zenés elôadás: –■ A legjobb alternatív elôadás: Bolondok iskolája (MaladypeTalálkozások Színháza, rendezte: Balázs Zoltán) – Osiristudósítások (Artus Színház, rendezte: Goda Gábor) –„N 16 473” (H.U.D.I, rendezte: Hudi László)■ A legjobb gyerekelôadás: –■ A legjobb nôi fôszereplô: Csomós Mari (Medea, Radnóti MiklósSzínház) – Molnár Piroska (Száz év magány, Eger) –Kézdi Imola (Doktor Faustus tragikus históriája, Kolozsvár)■ A legjobb férfi fôszereplô: Bertók Lajos (Egy ôrült naplója, BudapestiKamaraszínház) – Bogdán Zsolt (Doktor Faustus tragikushistóriája, Kolozsvár) – Fekete Ernô (Az idióta, Katona JózsefSzínház)■ A legjobb nôi mellékszereplô: Karna Margit (Nem fáj!, Szabadka)– Béres Ilona (Borisz Godunov, Madách Kamara) –Bandor Éva (Sirály, Komárom)■ A legjobb férfi mellékszereplô: Gáspár Sándor (Úri muri,Zalaegerszeg) – Cserhalmi György (A negyedik kapu, RadnótiSzínház) – Hegedûs D. Géza (Legenda a lóról; Nyaralók,Vígszínház)■ A legjobb díszlet: Cristian Rusu–Mihai Măniutiu (DoktorFaustus tragikus históriája, Kolozsvár) – Ambrus Mária(Getting Horny, Katona József Színház; Medea, Radnóti Színház)– Csanádi Judit (Jövedelmezô állás, Új Színház)■ A legjobb jelmez: Benedek Mari (Medea, Radnóti Színház;Getting Horny, Katona József Színház) – Zeke Edit (Sirály,Komárom) – Balla Ildikó (Úrhatnám polgár, Új Színház)■ A legígéretesebb pályakezdô: Csányi Sándor (Medea; A negyedikkapu, Radnóti Színház) – Nagy Alfréd (Partok, szirtek, hullámok,Sepsiszentgyörgy–Marosvásárhely) – Wéber Kata(Vízkereszt; Autótolvajok, Nyíregyháza)■ Különdíj: –2003. OKTÓBER ■ 1 3

A Fôvárosi Önkormányzat Különdíja: a Borisz Godunovért a Madách Kamaraszínháznak(rendezô: Kovalik Balázs)Koncz Zsuzsa felvételeAz utóbbi idôk leggyengébb évadján vagyunk túl; nem egy kategóriában gondot okozotta jelölés (s nem is feltétlenül azért, mert nem láttam színvonalas teljesítményeket,hanem mert kevés valóban kiemelkedô, revelatív eseményt jegyezhettem fel). Gyerekelôadást(sajnos) szokásomhoz híven, zenést a szokottól eltérôen keveset láttam, e kategóriákbanezért nem tudtam szavazni. A többi rubrikát igyekeztem kitölteni, ám hazudnék,ha azt állítanám, valamennyi jelöltemhez egyformán ragaszkodom. A negyedik kapupéldául egészen bizonyosan nem Kárpáti Péter legsikerültebb drámája, de ebben a mezônybenszámomra nem volt vetélytársa (Verebes Ernô Kioldása izgalmas, önálló irodalmiértékkel is bíró elôadásszöveg, de drámának azért aligha mondható).A listáról éppen csak leszorultak sora azért így sem rövid, bár az esetek többségében kimaradásukinkább azért okozott némi szívfájdalmat, mert csak nüánszokkal maradtak eljelöltjeimtôl. Az elôadások közül talán éppen a fent említett, beregszászi–zsámbéki Kioldás(rendezte: Vidnyánszky Attila) és a Barabás Olga rendezte sepsiszentgyörgyi–marosvásárhelyiPartok, szirtek, hullámok hiányzik leginkább, de számos problémája ellenérefontosnak tartottam a szintén Vidnyánszky által rendezett nemzeti színházi Bánk bánt is,Pintér Bélának pedig véleményem szerint eddigi legjelentôsebb produkciója a Parasztopera.Az Ascher Tamás által színre vitt Ôszi álomból szerzô és rendezô eltérô realizmusigényébôlfakadó jótékony feszültség hozott létre izgalmas elôadást, a Krétakör Színházbemutatója, A hideg gyermek pedig egy tôlem kétségtelenül távol álló szöveg és stílus magasszínvonalú megvalósítása. Szerethetô és színvonalas (csak talán a kelleténél kicsitkisebbet ütô) bemutató volt a Vígszínház Forgács Péter rendezte Alhangyája, színésziegyenetlenségei ellenére is szerettem a marosvásárhelyi Két nô közt-et (rendezte: AlexandruColpacci) és az új színházi Úrhatnám polgárt (rendezte: Szergej Maszlobojscsikov). Ugyanakkoridén a számos középszerû mellett minden korábbinál több elrettentôen alacsonyszínvonalú elôadást is abszolválnom kellett.Abban nem vagyok egészen bizonyos, hogy az évad rendezése Zsótér Sándoré volt, ám atöbb, másképpen jó vagy érdekes elôadást létrehozó alkotó egyértelmûen az évad rendezôjevolt számomra. E kategóriában szavaztam a nyíregyházi Vízkeresztre is, mert a bemutatótminden döccenôjével, egyenetlenségével együtt a társulatépítés és a mûhelymunka szempontjábólegyaránt fontosnak vélem. AzEgy ôrült naplója pedig elsôsorban BertókLajos kivételes alakítása révén marad ugyanmeg az emlékezetben, de színész és elôadáserejéhez, hatásához nagyban hozzájárulta rendezô, Sopsits Árpád invenciózusmunkája.Végezetül kommentár nélkül a listáróléppen csak lemaradt alakítások: GarasDezsô (Legenda a lóról), Csendes László(Száz év magány), Pálffy Tibor, Váta Loránd(Partok, szirtek, hullámok; A csoda), JordánTamás (Az imposztor), Gálffi László, HorváthVirgil (Borisz Godunov), Kulka János,Szervét Tibor (Három nôvér), HontiGyörgy, Szabó Zoltán (Vízkereszt), BezerédiZoltán (A bosszú), Ollé Erik, Tóth Tibor,Benkô Géza (Sirály), Hatházi András(Doktor Faustus tragikus históriája), TrillZsolt (Kioldás; Karnyóné), Tóth Attila,Csöre Gábor (Alhangya), Pokorny Lia (Azüvegcipô), Fullajtár Andrea (Az idióta),Moldvai Kiss Andrea (Medea), Gubik Ágnes,Ráckevei Anna (Sirály), Tompa Klára(Két nô közt), Hámori Gabriella (A bosszú),Udvaros Dorottya (Anyám, Kleopátra).ZALA SZILÁRD ZOLTÁNCriticai Lapok■ A legjobb új magyar dráma: GaracziLászló: Brahms és a macskák –Mikó Csaba: Apa, avagy – KárpátiPéter: A negyedik kapu■ A legjobb elôadás: Medea (RadnótiSzínház, rendezte: Zsótér Sándor) –A csoda (Sepsiszentgyörgy, rendezte:Bocsárdi László) – Egerek és emberek(Kaposvár, rendezte: Kelemen József)■ A legjobb rendezés: Bánk bán (NemzetiSzínház, rendezte: Vidnyánszky Attila) –A bosszú (Katona József Színház, rendezte:Ascher Tamás) – Cseresznyéskert(Debrecen, rendezte: Galgóczy Judit)■ A legjobb szórakoztató/zenés elôadás:A törpe; Várakozás (Magyar ÁllamiOperaház, rendezte: Zsótér Sándor) –Parasztopera (Szkéné Színház, rendezte:Pintér Béla) – Lohengrin (Debrecen,rendezte: Horváth Zoltán)■ A legjobb alternatív elôadás: BoriszGodunov (Madách Kamara, rendezte:Kovalik Balázs) – Phaedra szerelme(MU Színház, rendezte: Zsótér Sándor)– Rómeó és Júlia (Debrecen, rendezte:Jámbor József)■ A legjobb gyerekelôadás: –■ A legjobb nôi fôszereplô: Oláh Zsuzsa(Cseresznyéskert, Debrecen) – Vári Éva(Rose, Budapesti Kamaraszínház)■ A legjobb férfi fôszereplô: BogdánZsolt (Doktor Faustus tragikus históriája,Kolozsvár) – Vass Gábor (Paraszthamlet,Kecskemét) – Fillár István (Hamlet,Pécs)1 4 ■ 2003. OKTÓBER XXXVI. évfolyam 10. szám

KRITIKUSDÍJ■ A legjobb nôi mellékszereplô: MoldvaiKiss Andrea (Medea, Radnóti Színház)– Dobos Judit (Rómeó és Júlia, Debrecen)– Lapis Erika (Cseresznyéskert,Debrecen)■ A legjobb férfi mellékszereplô: HontiGyörgy (Vízkereszt, Nyíregyháza) –Gáspár Sándor (Úri muri, Zalaegerszeg)– Deme Róbert (Hazatérés Dániába,Veszprém)■ A legjobb díszlet: Ambrus Mária(Zsótér-összes) – Túri Erzsébet (Lohengrin,Debrecen) – Huszthy Edit(Hamlet, Pécs)■ A legjobb jelmez: Zeke Edit – minden,amihez hozzányúl – Benedek Mari –minden, amihez hozzányúl – GyarmathyÁgnes (Lohengrin, Debrecen)■ A legígéretesebb pályakezdô: WierdlEszter (A törpe, Magyar Állami Operaház)– Gula Péter (Egerek és emberek,Kaposvár) – Király Anna (A megmentettváros, Magyar Állami Operaház)■ Különdíj: „Színház haladóknak”(Borisz Godunov, Madách Kamara) –Beavató színház (Debrecen, JámborJózsef); a Rómeó és Júlia dramaturgiés átdolgozási munkájáért és színészneveléséértXXXVI. évfolyam 10. számVonzásaim és választásaim szükségképpenelfogultak, szubjektívak, igazságtalanok(véletlenszerûek is, hiszen nem láttamminden fontos és szóba jöhetô elôadást).Ez az én listám.Meg kell vallanom, kedvelem Garaczi ésToepler közös „filológiai és filozófiaidzsungelét”. Másrészt imponált az a vita,melyet Mikó Csaba Apa, avagy… címû darabjánakCserje Zsuzsa rendezte (debreceni,diptichon jellegû) elôadása váltott kia pécsi Nyílt Fórumon. A szöveg költôi erejérôltanúskodik, hogy sok színházi alkotómûvészérdeklôdését már ott felpiszkálta.Ez az év, akárki akármit mond, ZsótérSándor éve a magyar színházi életben. Sokatdolgozott az idén különbözô helyszíneken,különbözô társulatokkal, sokféle stílben.A nagy tekintélyû Koltai Tamás tavasszal aztírta az ÉS-ben: akárhová megy színházba,és ott jót lát, arról kiderül, hogy Zsótér rendezte.A kritikusok „benjáminja”, JászayTamás pedig generációs Zsótér-rajongásrólszámol be egyik kritikájában, melyet A világfeleségeinek trafóbeli elôadásáról írt.A Nemzetiben is született nagy elôadás:a Bánk bán. Vidnyánszky Attila a mítoszok,a mesék s a kollektív tudattalan termékenytalaján sikerrel értelmezi Katona történetét,és sajátos, ritmusteremtô idôgazdálkodásávalengem valósággal lenyûgözött.Ascher Tamás a Katonában mintha ki akarnabújni a bôrébôl: Kleist A bosszú címûdarabjához vendégmûvészt hoz, megkérdôjelezibevált módszereit, új utakra hívja aház nagyszerû színészeit. Gondolatébresztôés izgalmas elôadás születik. Szokatlan, ezért üdvözöljük örömmel! Galgóczy Judithoszszú évek után végre szuverén módon és sikerrel bizonyítja Debrecenben, hogy „nôiolvasatai” érvényes színházi elôadásokat (is) eredményeznek (Csehov: Cseresznyéskert).A legjobbak sorába emeli Bocsárdi László sepsiszentgyörgyi Tamási Áron-elôadását aradikális újraértelmezés. Az Énekes madárból lett A csoda! Kaposvári elôadásán KelemenJózsef színészbôl színész-rendezôvé érett. Az egykor kötelezô realizmus immár „szabadonválasztott” módszer, az Egerek és emberek Valcz Gábor díszletében véleményemszerint miniatûr remekmû.„Alternatív” elôadásként találtam nagyszerûnek Puskin Borisz Godunovját a MadáchKamarában. Véleményem szerint az alternativitás gondolkodásmód, hozzáállás kérdése,és nem a fenntartótól (vagy annak hiányától) függ. Debrecenben Jámbor József komolyanveszi a „beavató színház” elnevezést. A Romeo és Júlia négyszereplôs változata virtuozitást,igazi komédiásképességeket követel a színészektôl: Dobos Judit, Ruszina Szabolcs és„mindkét garnitúra szerelmespárja” kiváló teljesítményt nyújt.Wierdl Eszter kezdô operaénekesként remek színésznek és a színpad alázatos szolgálójánakbizonyul Zemlinsky A törpe címû, Zsótér rendezte operájában. Gula Péter kaposváriteljesítménye is reményekre jogosító, persze George-alakítását nehéz elválasztani a másikfôszereplô, Lecsô Péter Lennie-jétôl. Számomra ôk a legsikeresebb fiatalok. A pécsiHamlet díszlete (a kamaraszínházban, rendezô: Hargitai Iván), illetve Fekete Gyula A megmentettvárosának jelmezei (rendezô: Halász Péter) ugyancsak ismertté teszik az elôbbiesetben Huszthy Edit, az utóbbiban Király Anna nevét.ZAPPE LÁSZLÓNépszabadság■ A legjobb új magyar dráma: Forgách András: A görény dala■ A legjobb elôadás: Hazámhazám (Krétakör Színház, rendezte: Schilling Árpád)■ A legjobb rendezés: Egy ôrült naplója (Budapesti Kamaraszínház, rendezte:Sopsits Árpád) – A törpe (Magyar Állami Operaház, rendezte: Zsótér Sándor)■ A legjobb szórakoztató/zenés elôadás: Állatfarm (Katona József Színház, rendezôkoreográfus:Bozsik Yvette) – Bohóc biblia (Stúdió „K”, rendezte: Szôke Szabolcs)■ A legjobb alternatív elôadás: Parasztopera (Szkéné Színház, rendezte: Pintér Béla)– Bolondok iskolája (Maladype Találkozások Színháza, rendezte: Balázs Zoltán)■ A legjobb gyerekelôadás: –■ A legjobb nôi fôszereplô: Csomós Mari (Medea, Radnóti Színház)■ A legjobb férfi fôszereplô: Fekete Ernô (Az idióta, Katona József Színház)■ A legjobb nôi mellékszereplô: Martin Márta (Medea, Radnóti Színház) – BéresIlona (Borisz Godunov, Madách Kamara) – Márton Eszter (Nyaralás, Kaposvár)■ A legjobb férfi mellékszereplô: Spindler Béla; Jegercsik Csaba (Vízkereszt,Magyar Színház)■ A legjobb díszlet: Ambrus Mária (A törpe; Várakozás, Magyar Állami Operaház)■ A legjobb jelmez: Benedek Mari (A törpe, Magyar Állami Operaház)■ A legígéretesebb pályakezdô: Mészáros Béla (A bosszú, Katona József Színház)■ Különdíj: Bertók Lajos (Egy ôrült naplója, Budapesti Kamaraszínház)Hosszú töprengés eredménye a fenti lista, mégis meglehet, ha egy nappal késôbb vagyelôbb szánom rá magam, hogy írásba foglaljam, a felében más lenne. Ez részben talán azévad gyengeségének tudható be, másfelôl azonban a színházi élet és benne a kritikus elbizonytalanodásánakis. Úgy látom, rengeteg az esztétikailag értékelhetetlen elôadás,mert a többség beéri a publikum kiszolgálásával, s ezek a produkciók egyszerûen érdektelenek,nagyjából függetlenül a szakmai színvonaluktól, más részükön viszont nem a tehetségbôl,az eredeti szellembôl, az erôs egyéniségbôl, hanem a kényszeres igyekezetbôlfakadó újítási törekvés érzôdik. Van aztán néhány jelentékeny személyiség, akiket viszontéppen eredetiségük okán nehéz követni. Így aztán az elôadások nagy többsége vagy unalmas,vagy szétkergeti a közönséget. Szóval ritkán adatik meg igényesebb nézônek a színháziélvezet közösségi élménye. Ezért aztán nem könnyû legjobb teljesítményeket találni.Ami pedig vitathatatlanul az, azt nem könnyû besorolni. Például a szerep vagy a színészneme-e a meghatározó a férfi-nô besorolásnál? Vagy színészi díjjal kifejezhetô volna-eBertók Lajos teljesítménye? Egyáltalán: összevethetô-e az ilyen egyéni teljesítmény társulatbannyújtott produkcióval? S vajon a különdíj kifejezi-e az alakítás formátumát? Az Állatfarmés a Bohóc biblia vitán felül zenés is meg szórakoztató is, de vajon ha szó szerintveszem a kiírást, nem rugaszkodom-e egészen messze a kiírói szándéktól? Sôt, a Parasztoperais zenés is és szórakoztató is, viszont csöppet sem amatôr, amit pedig ugyancsakszoktak titkon az alternatívon érteni. Szóval, akiknek biztosan helyük van a listán, azoksem biztos, hogy a helyükön vannak.2003. OKTÓBER ■ 1 5

KRITIKAI TÜKÖRNÁNAY ISTVÁNKöltészet és valóság Gyulán■A SZARVASSÁ VÁLTOZOTT FIÚ; TITUS ANDRONICUS ■Minek a nyári színházra oly sok pénzt fecsérelni, hiszen egy-egy produkciót csupán néhányszor pár száz embernek játszanak el, aztán az ôsziévad kezdetére az egésznek még az emléke is elszáll. E vélemény a racionális gondolkodású lakosok körében is el-elhangzik, de leginkábbés elôszeretettel azok a fenntartók hangoztatják, akiknek a feladatuk (lenne) a színházkultúra finanszírozása. Holott a nyári színház ugyanúgy aszínházkultúra szerves része, mint a kôszínházi. Bár ilyenkor gyakran vidámabb, könnyedebb produkciók születnek, mint a téli szezonban, viszontszinte egyedülálló lehetôség adódik olyan mûvészek találkozására, akik a napi munkamenetben elkerülik egymást. S e találkozásokat az esetek nagyrészében a közönség is örömmel fogadja, hisz nemritkán revelatív mûvészi eredmények tanúja lehet.Trill Zsolt A szarvassá változott fiú elôadásábanNem mellékesen néhány nyári színház az évek során valóságos mûhellyé érett, ahol elmélyült,aprólékos, esetleg formákkal kísérletezô mûvészi munka folyik. Ilyen mûhely Zsámbék,és ilyen Gyula. Az elôbbi jobban szem elôtt van, hiszen a fôvároshoz közel esik, ámaz utóbbi is jeles eredményekkel büszkélkedhet, elég, ha a közelmúltból – távolról sem ateljesség igényével – Szász János Baaljára, Sopsits Árpád Falstaffjára, Novák Eszter Ibusárjára,Vidnyánszky Attila Karnyónéjára utalok.Ebben az évben két jelentôs bemutatóra került sor Gyulán. A beregszászi Illyés GyulaMagyar Nemzeti Színház társulata Juhász Ferenc A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkokkapujából címû mûvét adta elô, míg Shakespeare Titus Andronicusát különbözô színházakszínészeibôl összeállt társulat mutatta be. Az elsôt Vidnyánszky Attila, a másodikatBocsárdi László rendezte.E két alkotás aligha ígér könnyû szórakozást, de a résztvevôk, illetve a rendezôk ismeretébensem számíthat a nézô nyári haknira. Mégis öt-öt telt házas elôadást lehetett tartanie produkciókból. A nyári színházi mûhelyek ugyanis kinevelték a maguk érdeklôdô,érzékeny és igényes közönségét is.Ilovszky Béla felvételeA SZARVASSÁVÁLTOZOTT FIÚVidnyánszky Attilát évek óta foglalkoztatjaa szarvassá vált fiú története. JuhászFerenc 1955-ben született poémájánakmotívumaiból filmforgatókönyvet készített,együttesével hónapokig készült a mûdramatizált változatára, aztán egyik tervbôlsem lett semmi. Most a Gyulai Várszínházfelkérésére fogott hozzá ismét a költeményszínpadra állításához, s elhatározásábannyilván nagy súllyal esett latba, hogyaz Anya „szerepére” Törôcsik Marit sikerültmegnyernie.1 6 ■ 2003. OKTÓBERXXXVI. évfolyam 10. szám

KRITIKAI TÜKÖRÚjraolvasva Juhász Ferenc burjánzó-indázó,ismétlésekkel zsúfolt mondatait,kötôjelekkel szabdalt és összeforrasztottszóhalmazait, ugyanúgy hatalmába kerít anyelv mágikus varázsa, mint sok-sok évvelezelôtt, amikor e költôi hang és stílus revelatíverôvel robbant be a magyar irodalomba.A Juhász Ferenc-i szóáradat zsongítózsibbasztózeneisége szinte elfedi, de legalábbismegnehezíti a mondatokban s amondatok mögött megjelenô tartalom érzékelésétés kibontását. Pedig a költôi narrációban,az Anya és a Fiú párbeszédeibenújrafogalmazódik egy archetipikus, ugyanakkora XX. századra vonatkoztatott szituáció,amelyben régi és új, hagyományos ésmodern értékek konfliktusa sûrûsödik.A szarvassá vált fiú vagy fiúk története akelet-európai népek folklórjának legôsibbrétegébôl való. Legtisztább és legtragikusabbújkori mûvészi feldolgozása BartókBéla Cantata profanája, amely köztudottana történet egy román variációjára készült, se szöveg Bartók elôadásában alighanem sokunkszámára kitörölhetetlen, a zenévelegyenrangú élményt jelent. A családbólmint zárt, óvó közösségbôl törvényszerûenkiszakadó, a külsô és zord világ új törvényeivelmegismerkedô fiú sorsa tragikus,hiszen akár önként, akár kényszerûen fogadjael e törvényeket, mindenképpen magányoslesz, mert régi közösségébe nem térhetvissza, az már nem tudja visszafogadniôt, az új pedig idegen marad számára.Bartók a konfliktus lényegét érzékeltetizenéjében, Juhász Ferenc viszont versébenkonkrétabbá teszi a két ellentétes világot.Ez stilárisan is kifejezôdik, ugyanis a mûélesen két részre tagolódik; az elsô elvontabb,líraibb – ez az Anya és a Fiú téren ésidôn átívelô, a gyerekkort, az összetartozástfelidézô párbeszéde, amelyben az ôsi,anyaközpontú közösség rajzolódik ki –,míg a második epizodikus, már-már történettéösszeálló, epikusba hajló jelenetsor aXX. század közepét idézi meg. A kortalanromlatlanság áll szemben a korhoz kötöttértékvesztéssel, s a Fiú a már és még határánáll egyedül: számára sem ez a világ, sema másik nem nyújt reális életlehetôséget, illetveez is, az is magához láncolja.Ez a problematika különbözô mûfajokbanfolyamatosan fel-felbukkant az elmúltfél évszázadban; egyik legutóbbi feldolgozásaHorváth Csaba nevéhez fûzôdik, aki aKözép-Európa Táncszínházzal készítetteel táncszínházi variánsát, az Ôs K.-t. Ô akoreográfusa a beregszászi–gyulai produkciónakis, de talán találóbb, ha aztmondom: a rendezô társalkotója. Ez azelôadás ugyanis különös, szcenírozotthang- és mozgáskompozíció.A gyulai vár történelmi múltat idézô tere a maga puritánságában áll a nézô szeme elôtt,a reneszánsz lépcsôsort, a vaskos téglafalakat nem csúfítják el oda nem illô díszletelemek.A színpad bal oldalán, elöl alakították ki az Anya életterét, itt néhány, a népi kultúra szépségétés praktikumát ötvözô használati tárgy, kis asztalka, parányi szék és vaskályha található:a falusi élet jellegzetes, régi és új ízlést keverô közege. A színpad közepén emberkupac.Bejön Törôcsik Mari, elfoglalja helyét a „szoba-konyhában”, félrebillenti fejét,elmosolyodik, pillantása a távolba s a múltba réved – Anyává válik. Alig hallhatóan, minthaa föld alól jönne valami zaj, megszólal a színpad közepén fekvô kórus, amely elsôsorbana mû narratív részleteit tolmácsolja. Zenei kompozíció formálódik a szövegbôl: azegyszólamú megszólalás átúszik többszólamúba, szólók és kórusok váltják egymást. A félhomálybannehéz kivenni, ki mikor mozdul meg, csak azt érezni, hogy a térben valamiélô, lüktetô massza létezik, amelybôl egyre többen válnak ki, emelkednek fel. Lépnének,de lábukat hatalmas súly béklyózza: egymásra rakott könyvek kötege van a talpukraerôsítve, amely mint óriási koturnus megszabja a színészek mozgását. Ebbôl a közösségbôlválik ki a Fiú: Trill Zsolt. Olyan, mint a többiek.Bekapcsolódik a szó-zenébe Törôcsik Mari is:„...hallgassatok madarak, ágak,hallgassatok, mert fölkiáltok,hallgassatok halak, virágok,Szorcsik Kriszta (Tamora) ésBlaskó Péter (Titus)a Shakespeare-tragédiábanXXXVI. évfolyam 10. szám2003. OKTÓBER ■ 1 7

KRITIKAI TÜKÖRA dráma színre állításának alapproblémája: hogyan lehet ábrázolni az öldöklést, a borzalmat,a töméntelen vért. A szokásos két véglet az álnaturalista megmutatás és a pusztaszövegre hagyatkozás. Az elsô többnyire komikumba fullad, a második hatástalan. A kétszélsôség közötti stilizációs megoldások általában a rémségek esztétizálásának változataitmutatják. Bocsárdi elôadásának kulcsa a fôszereplôvé váló kamera, amely erre a stilizációs-esztétikaikérdésre is hatásos és érvényes megoldást ad.A világ színházaiban mostanság az egyik legelterjedtebb, de csak ritkán adekvátszínpadi eszköz a videó. Bocsárdi többféleképpen és különbözô céllal használja. A kezdôjelenet, a hatalom két megszállottjának, Saturninusnak és Bassianusnak a marakodásaolyan, mintha választási hadjárat élô közvetítése volna. A bemikrofonozottszónoki emelvényen kamera is van, így egyszerre látjuk a két ágáló színészt (AlföldiRóbert és Diószegi Attila), valamint a kivetítôn kinagyított, szuperközelibe hozottarcukat. A mozdulatok, a beszédmód önmagában is leleplezi a két „államférfit”, de aképen látható arcok minden rezdülése a mondatok hazugságáról, a szereplôk álnokságáróltanúskodik. A nézônek ismerôs a szituáció, hiszen a rendezô a televízió megszokottképi manipulációs hatására épít.Bocsárdi a videót többször alkalmazza ehhez hasonló módon, de nemcsak a leleplezésszándékával, hanem olyankor is, ha egy helyzet, egy viselkedés ambivalenciáját, groteszkségét,komikumát akarja érzékeltetni. Amikor Titus rádöbben arra, hogy Saturninus viszszaéltnagylelkûségével, lányát, Laviniát meggyalázták, fiát tragikus félreértés nyomán ômaga ölte meg, hosszas siránkozásba kezd. Blaskó Péter hallatlanul erôs alakításábanpontosan követhetô az a rendezôi-színészi szándék, hogy a Lear király viharjeleneténekezen ikerepizódjában ne csak a fôhôs tragikumát, de tragikus vétségének komikus oldalátis hangsúlyozzák. Ezt a szándékot erôsíti, hogy Blaskó a színpad szélére állított kamerábamondja el monológját, s míg az élô embert szánjuk, a kinagyított képet látva mûködésbelép a tévébôl ismerôs elidegenítés, azaz Titus fájdalma nem érint meg bennünket, úgyszemléljük, mint egy idegenét, sôt siralmain kicsit mosolygunk is.A videoképek az események elôrehaladtával egyre gyakoribbak, a második részben pedigdomináns szerepet játszanak. Az elôadás helyszíne természetesen a gyulai várbelsô,de Titus bosszújának elôkészítô jelenetei a videó jóvoltából a falakon kívülre kerülnek, sezáltal távlatot kapnak. A dráma csúcsjelenete, Tamora fiainak megölése, feldarabolása,pástétommá gyúrása, megsütése, valamint feltálalása, illetve Tamora és Saturninus lakomájaa legkényesebb rendezôi feladatok egyike. Bocsárdi mindezt filmen mutatja be. A lemeztelenítettkét fiút (Mátray László és Nagy Alfréd) levágásra szánt ökrökkét látjuk,amint egy vaskerekû targonca szállítja végig ôket egy steril vágóhíd különbözô munkahelyein.Majd a nagyüzemi feldolgozás fázisait szemlélhetjük: a darálást, a fûszerezést, a keverést,a tálalást. Olyan szenvtelen az egész, mint egy oktatófilm. Aztán a képek hosszan,kitartottan az evést mutatják, azt, hogy Szorcsik Kriszta mint Tamora eleinte az etikettnekmegfelelôen csipeget az eléje tett húsostálból, majd egyre mohóbban tömi magába,falja a gusztustalan, zsíros és nyers darált húst. Már öklendezik, de a férfiak tekinteténekkereszttüzében mindaddig zabál, míg a hús alól elô nem bukkan egy koponya, s Titusközli: a fiait ette meg.Az elbukó Titus haldoklása már ismét a színpadon zajlik, s helyreáll a virtuális és ténylegesvalóságnak az a mûvészi egyensúlya, amellyel Bocsárdi végig kísérletezik. A végsôpillanatban Blaskó Péter mellett csak egyvalaki marad: az unoka (Bocsárdi Magor), aki azelôadás kezdetétôl szemlélôje, figyelôje az eseményeknek. Ezzel a – Bergman A varázsfuvolájánakkislányához hasonló funkciójú – legifjabb, még kamasz Luciusszal mint át- éstúlélôvel azonosulva szemléljük a rémségeket. A fiú kezében bebugyolált tárgy; a hegedûjétszorongatja, amelyen csupán kétszer játszik: amikor Titus a tribunusok könyörtelenségérôlbeszél, s bánatát a köveknek mondja el, illetve Titus halálakor. A hegedûszólóvalzárul az elôadás, s ez a tiszta, éteri hang ellenpontozza Könczei Árpád dramaturgiailagfontos, nyugtalanító, a történéseket követô, aláfestô, elôrevetítô zenéjét.Shakespeare-nek ez a drámája talán a többinél is kevésbé engedi a folyamatos figuraépítkezést,itt epizódról epizódra változik a szereplôk motivációja, szóban és tettbenmegnyilvánuló akarata. A rendezôi megközelítés értelmében a színészeknek állandóanérzékeltetniük kell az alakok belsô ambivalenciáját. Ezt a bonyolult színészi létezést egységesenmagas színvonalon oldotta meg a három vendégmûvésszel kiegészült sepsiszentgyörgyitársulat, amelybôl néhány alakítást érdemes kiemelni.Váta Loránd Titus egyetlen életben maradt fiát, Luciust játssza, aki végül elfogadja a darabelején apjának felkínált titulust: császárrá koronázzák. Az ô Luciusa értelmiségi, akiugyan részt vesz az általános vérengzésben, de lényétôl idegen ez a világ. Mint ahogy a rárótt végsô kötelesség is. Amolyan elô-Fortinbras ô. Szabó Tibor Marcus Antoniusa a reálpolitikusmegtestesítôje, a játszmák minden fordulatához igazodni képes; az alakításbanigen erôsek a karikaturisztikus vonások. Pálffy Tibor az ôsgonoszt, a mór Aaront, Tamoraszeretôjét, minden aljas terv kiagyalójátadja, aki azonban fekete bôrû porontyáhozérzelmesen ragaszkodik. Pálffy kerüliaz intrikusi szerepkör buktatóit, játékos,könnyed, bravúrosan mozog. Attól igazánveszélyes, hogy az egyik pillanatban szeretetreméltó, a másikban szánni való, aharmadikban gyûlöletes. Ugyanilyen szélsôségeketmutat Alföldi Róbert Saturninusszerepében és Szorcsik Kriszta Tamoráéban.A címszerep Blaskó Péteré, aki régen látottbonyolult, érett, mély, tragikus és komikusvonásokkal árnyalt alakítást nyújt, sebbôl a véres rémtragédiából kibontja egyember igazi drámáját.Az írásom elején feltett álnaiv kérdésrekézenfekvô a felelet: nem azért kell nyáriszínház, hogy sok-sok pénzért kirakatvagyprotokoll-látványosságok szülessenek,hanem azért, hogy olyan elôadásokjöhessenek létre, mint például ez a kétgyulai bemutató. Abban viszont egyetérteka nyári színház ellenzôivel, hogy luxus,ha A szarvassá változott fiú, a Titus Andronicuss a hozzájuk hasonló kvalitású produkciókcsupán néhányszor láthatók. A feladat:szélesebb körben közkinccsé tenniôket.JUHÁSZ FERENC:A SZARVASSÁ VÁLTOZOTT FIÚ(Gyulai Várszínház és beregszásziIllyés Gyula Magyar NemzetiSzínház)KOREOGRÁFUS: Horváth Csaba. DÍSZLET- ÉSJELMEZTERVEZÔ: Alekszandr Belozub. DRAMA-TURG: Szász Zsolt. ASSZISZTENS: Kozma András.RENDEZTE: Vidnyánszky Attila.SZEREPLÔK: Törôcsik Mari, Trill Zsolt, KátyaAlikina, Szûcs Nelli, Varga József, Tóth László,Rácz József, Kristán Attila, Kacsur András,Kacsur Andrea, Ferenci Attila, Sôtér István,Orosz Ibolya, Orosz Melinda, Béres Ildikó,Vass Magdolna, Ivaskovics Viktor, Szabó Imre,Krémer Sándor.SHAKESPEARE:TITUS ANDRONICUS(Gyulai Várszínház)FORDÍTÓ: Vajda Endre. DRAMATURG: CzegôCsongor. DÍSZLET: Bartha József. JELMEZ:Dobre-Kóthay Judit. ZENE: Könczei Árpád.MOZGÁS: Liviu Matei. FILM: Sebesi Sándor.ASSZISZTENS: Török Viola. RENDEZTE: BocsárdiLászló.SZEREPLÔK: Alföldi Róbert, Blaskó Péter, DiószegiAttila, Váta Loránd, Kolcsár József,Márton Lóránt, Fazekas Misi, Péter Hilda,Bocsárdi Magor, Szabó Tibor, Szorcsik Kriszta,Mátray László, Nagy Alfréd, Pálffy Tibor,Sz. Benô Kinga.XXXVI. évfolyam 10. szám2003. OKTÓBER ■ 1 9

KRITIKAI TÜKÖRSándor L. IstvánSzáz év múlvaI■CSEHOV-FESZTIVÁL ZSÁMBÉKON ■mmár ötödik alkalommal került sor tematikus színházi fesztiválra Zsámbékon. A vállalkozáspontosan illeszkedik a nyári színjátszás kereteit makacsul feszegetô programsorozatba: miközbena saját bemutatók is a színjátszás eltérô nemzeti hagyományait, a különféle színházi nyelvektalálkozási lehetôségeit kutatják, a tematikus fesztiválok ugyanezt demonstrálják egy-egy drámaitéma eltérô megközelítéseivel. Szerencsésebb körülmények között (ha a helyi politika nemlenne ennyire ellenséges, ha a kultúra finanszírozása gazdagabb és értékorientált lenne, ha a színházikörülmények – minden látható erôfeszítés ellenére – nem lennének ennyire szerények) azsámbéki nyári színház már régen valamiféle regionális nagyfesztivállá nôhette volna ki magát.Olyan színházi dialógusokat kezdeményezô találkozóvá, amelyre nagy szükség lenne Magyarországon(feltéve, hogy a szakma is fontosnak érezné végre, hogy ablak nyíljon Kelet-Közép-Európára).A Csehov-fesztivál programja (legalábbisaz élô elôadásokat illetôen) finanszírozásiés egyéb okokból szûkösebbnek bizonyult akorábbi évek tematikus összeállításainál:mindössze három bemutatót láthattunk.Mindezért kárpótoltak azonban a szakmaibeszélgetések (amelyek tanulságaira azalábbiakban utalok is) és a videovetítések(amelyekre viszont – a maguk idejébenbôségesen elemzett elôadásokról lévén szó– külön nem térek ki). Összességében afesztivál azt a problémát vetette fel, hogymilyen utak nyílnak a Csehov-játszásban arealizmus után, vagyis milyen arcát mutatjaCsehov száz évvel a halála után.Az elsô bemutató – „Emberek, oroszlánok,sasok és foglyok” – a szentpéterváriFormalnij Tyeatr vendégjátéka volt. A többmint kilencéves produkció eredetileg fôiskoláselôadásnak készült, amelyet késôbbalternatív játszóhelyeken és nemzetközifesztiválokon adtak elô. A rendezô, AndrejMogucsij szerint a produkciónak még nemvolt két egyforma elôadása: mindig alkalmazkodnaka helyi körülményekhez, azadott játéktér maximális kihasználásáratörekednek. Zsámbékon is születtek új jelenetek:a Zárdakert apró mesterséges tavaalkalmas volt rá, hogy Trepljov – mintha aSirály taván közlekedne – csónakba szálljon,innen figyelje a körülötte kavargó játékot,késôbb Dunyasának és Jepihodovnaka Cseresznyéskertbôl átvett jelenete is a tókörül zajlik: a csalódott könyvelô végül derékigbelegázol a vízbe.A szentpéterváriak produkciójáról egyébkéntis nehéz eldönteni, hogy elôadásrólvagy inkább egy szabadon alakuló performance-rólvan-e szó, hisz sokkal többbenne a képeket teremtô akció, mint apontosan reprodukálható, folyamatosanépítkezô színházi elem. A játékteret is égôfáklyák jelölik ki, késôbb is gyakoriak a pirotechnikaihatások: robbannak a petárdák,lángolnak a fák. Eközben Csehov-motívumokkavarognak a kertben, többnyire aSirályt, de más darabokat is felidézô részletek:hol egy-egy konkrét jelenet elevenedikmeg, máskor csak a szereplôkre vagy a tárgyakraismerni. Ezekbôl az utalásokból sajátosakciók bomlanak ki. Középen a Sirályszínpada áll, amelyre nemcsak Nyina lépfel, hanem Arkagyina is, hogy a saját színházeszményénekmegfelelôen kezdjen szavalni.Nem messze a színpadtól egy szekrénylóg le egy fáról, amely elôtt Gajevnakgyökeredzik földbe a lába. A fa és a színpadközött a három nôvér kering: bôröndökethoznak, körtáncba kezdenek, késôbb egyhatalmas, több ember nagyságú labdát gurítanakmaguk elôtt, amely végül a tóbanúszik tova. Trepljov mindezt a partról figyeli,puskával a kezében. De végül nem aA szentpétervári Formalnij TyeatrCsehov-parafrázisa2 0 ■ 2003. OKTÓBERXXXVI. évfolyam 10. szám

KRITIKAI TÜKÖRVidnyánszky Attila – saját bevallása szerint – színészpedagógiai stúdiumként kezdettel társulatával a Három nôvérrel foglalkozni. A több mint három éve zajló próbák nem egyelképzelt elôadást céloztak, inkább a színészi fejlôdést szolgálták. Mivel a magyar nyelvûintézményes színészképzés Ukrajnában nincs megoldva, a társulatvezetônek magánakkell kiképeznie a társulat újabb és újabb generációit. Csehov ehhez rendkívül jó tananyagotkínál. Ugyanakkor a realista játékstílus elsajátítása is ösztönzi a beregszászi társulatot,amelynek nem ez az elsôdleges kifejezésmódja.A stúdiumok elôadássá formálására a zsámbéki felkérés késztette a beregszásziakat.A társulat mûhely jellegû mûködését ismerve azonban abban is biztosak lehetünk, hogyaz itt látott változat nem a végleges formája az elôadásuknak. Ez csak a produkció születésénekegyik fázisa, amelynek tanulságai beépülnek majd a késôbbi munkába. Ugyanakkoraz együttes hontalansága, kényszerû vándorlása (Beregszászon nincs véglegesA Vidnyánszky Attila rendezte Három nôvérravaszt húzza meg, hanem egy „égig érôfára” mászik fel, s innen veti le magát aföldre. Halála pillanatában egy sirály húzát a tó felett.A képek mellett hangok is áramlanak akertben: a csehovi mondatok és dialógusoktöbbnyire inkább csak akusztikai aláfestéskéntmûködnek, s nem jelenetfelidézô erejükkelhatnak. Olyan ez a víziósorozat,ahogy Trepljov olvasná Csehovot: az öszszefüggésekés a rejtett tartalmak kibontásahelyett az atmoszférát erôsíti meg, és hangulatfoszlányokbólújabb és újabb szabadasszociációk nyílnak. Andrej Mogucsij rendezôTrepljov bôrébe bújva száll vitába aCsehov-játszás orosz hagyományával,amelynek kötöttségei bizonyára oly nyomasztóakszámára, hogy csak az eredeti darabokszétszedésével érezhette magát újraszabadnak. Mindaz azonban, amit újraösszerakott belôlük, azért vitatható (legalábbisa zsámbéki, harmincpercesre sikeredettváltozat alapján), mert több benne alátványosság, mint az erôs belsô látomás.A zsámbéki második Csehov-est olyanvolt, mint egy antik görög színházielôadás: elôbb ugyanannak a mitológiai témánaka komoly (mondhatnánk, tragikus)változatát láttuk, majd – mint valamiféleszatírjátékban – mindennek a paródiájátis. A közös téma a Három nôvér, melynek amagyar Csehov-játszásban külön mitológiájavan. Ezzel szállt vitába VidnyánszkyAttila rendezése is, az ebbôl fakadó nézôielvárásokat bombázta végül teljesen szét asepsiszentgyörgyi román elôadás.XXXVI. évfolyam 10. számszínházépületük, elôadásaik döntô többségét turnékon játsszák) kialakította bennük akülönféle körülményekhez, eltérô helyszínekhez való alkalmazkodás hihetetlenülmagas fokát. Ennek egyik ragyogó példája a zsámbéki bemutató, amely a társulat kifejezéskészleténekgazdagodását is jelezte.Vidnyánszky Attila elôadásainak egyébként is egyik legfontosabb erényük a rendkívülplasztikus térhasználat, amely többnyire az elôadás motorjaként is hat: a térbeli mozgások,a térbe kifeszített akciók generálják a színpadi helyzeteket, megteremtik a karakterekés a kapcsolatok jellemzésének alapját. A régi rakétabázison talált környezet rendkívül izgalmasteret nyitott az elôadásnak. A nézôk egy kisebb fákkal benôtt térrészlet elôtt foglaltakhelyet, amely mellett egy lerobbant laktanyaépület áll; Vidnyászky Attila ennek ablakaités tetejét is belekomponálta a játékba. Úgy hatott mindez, mintha Prozorovék kertjébenülnénk, közvetlen közelrôl figyelve az eseményeket, idônként a házba is bekandikálva.De fontos szerephez jutott a háttér is, az emelt tér mögött elhelyezkedô több százméteres környezet. A közelben tisztást látni, eleinte itt lent áll a reggelizôasztal, amelyetaz elsô felvonás végére a kertbe hoznak. Mögötte száz-százötven méterre vörös drapériáskerti színpad áll, amelyen többnyire egy férfi- és egy nôalakot látunk. Talán az emlékekszínpada ez, ahol felidézôdik a halott apa és anya alakja. „Esik a hó” – mondja a másodikfelvonásban az egyik szereplô, és a színpadi nôalak hullatni is kezdi a fehér pelyheket. Azehhez hasonló gesztusok a valóságos eseményeket a háttérszínpadon teátrális metaforákkáalakítják. Késôbb Szoljonij és Tuzenbach párbaja alakul színpadi koreográfiává, láthatóvátéve a láthatatlanul fenyegetôt is. Jobbra a kert mellett út vezet a végtelenbe: innenjönnek a városból érkezô szereplôk. Natasa virágot szed, és koszorúba köti, hogy ezzelajándékozza meg Irinát, Kuligin az aktatáskájával lohol, ezzel is jelezve fáradhatatlan hivatalnokmentalitását.2003. OKTÓBER ■ 2 1

KRITIKAI TÜKÖRA sepsiszentgyörgyi Andrei Muresan Színház Három nôvéreKoncz Zsuzsa felvételeiDe Vidnyánszky Attilának nemcsak a tér felfedezése és berendezése az erénye, hanembelakása, megmozgatása is. A térbeli mozgások alapján szinte maradéktalanul leírhatókaz elôadásai. Így van ez a Három nôvér esetében is. Az elsô felvonás pulzáló terében a találkozások,az összetartó mozgások, az összekapaszkodások a meghatározóak. Mindez amásodik, harmadik felvonásban a szétesés irányába indul el: afféle emberszigetekké szakadszét a társaság, szétszórtan állnak, ülnek a figurák, ha el is indulnak egymás felé, nemérnek össze. A negyedik felvonásra már mindenki önkörében forog: egy-egy fába kapaszkodvaforog körbe a négy testvér a záróképben. Erre a bánatos emlékidézésre redukálódottaz elôadást indító mámoros öröm. (Többek között ezt a mozgásmotívumot is pontosanépíti fel a rendezô. Elôzményeként például az elsô és második felvonás „áttûnése”említhetô: Andrej a székét egy fa törzsére akasztva forog mámorosan körbe-körbe, miközbenNatasa egy másik fatörzset fogva sokkal lassabban forog. A mozgás aszimmetriája isjelzi kettejük kapcsolatának jellegét: míg a férfi a házasságot ünnepli, a nô a leendô birtokátveszi számba. Az eltérô mozgásdinamikából eltérô megszólalások következnek:ebben a kontrasztban – a második felvonás indító mondatait hallgatva – egy kapcsolatillúzióvesztésének hónapjai peregnek le néhány másodperc alatt.)Hasonlóan pontos kompozíció szervezi az elôadás akusztikai rétegét is. Ezúttal nemcsak a bejátszott zenerészletekrôl van szó, amelyek mindig erôs hangulatokat teremteneka Vidnyánszky-rendezésekben, s ugyanakkor a mozgásfolyamatok elindító, koordinálóerejeként is hatnak. (A Három nôvérben felidézett muzsika valami tétova idôntúliságotsejtet.) Most a színpadon megjelenô és megszólaló hangszerek is fontos szerepet kapnak.Az elsô felvonásban még messzirôl, a tér távoli pontjairól felelgetnek egymásnak a hangszerek,amelyeket a szereplôk a harmadik és negyedik felvonás áttûnésében hordanakegybe: a tûzvész után azonban már nem szólnak jól; van, amelyik elrepedt, van, amelyikneka húrja pattant szét, másból meg fals hangok jönnek ki. És a társaság sem tud már közösdallamot játszani, hiába kezdenek bele, csak a kakofónia születik meg. Így alakítja átaz elôadás a dráma tûzvész-motívumát zenei metaforává: a világ a szétesés állapotábajutott, amelyben már csak illúzió a kultúra megtartó ereje.Az elôadás értelmezése szerint ebben a világállapotban kell magát meghatároznia a társulatnakis. A zenélésre csoportképbe rendezôdött szereplôk kilépnek a szerepükbôl, sönmagukat is megmutatják, nem csak a figuráikat. „Nelli, ne menj el” – szólnak oda példáula Natasát játszó színésznônek. A Kuligint játszó színész köhögôrohamot kap, aminmindenki nevetni kezd. Az ebbôl fakadó bizarr derû szövi át a következô jelenetet: a negyedikfelvonás komor, boldogságtól, élettôlbúcsúzó mondatait szinte kacagva adjákelô a színészek, akik nem lépnek visszaa színpadi szituációkba, hanem csoportalakzatban,a nézôk felé fordulva beszélnek,egyszerre mutatva saját magukra és acivil személyiségeken átszûrt szerepekre.Az elôadás, amely hangulatilag a mámorosboldogságtól a fájdalmas líráig ível,azonban épp ezen a ponton tûnik még kidolgozatlannak:a személyiségek és szerepektalálkozása azoknál a szereplôknél igazánerôs, akik már nagy színészi rutinnalrendelkeznek, a Szoljonijt játszó Trill Zsoltnálés a Natasát alakító Szûcs Nellinél.A sepsiszentgyörgyi Andrei MuresanSzínház viszont afféle gigantikus farce-otkészített a Három nôvérbôl. (A társulathasonló szellemû García Lorca-elôadásáttavasszal lehetett a Bárkán látni.) RaduAfrim rendezôt – saját bevallása szerint –nem a klasszikusok bosszantják, nem törekszikarra, hogy leszámoljon velük. Ésnem is a nézôket kívánja provokálni. Ô egyszerûenígy olvassa a darabokat. Csehovnális sokkal lényegesebbnek tartja a bohózatiságot,mint a tragikus lírát. Ennek megfelelôenbohóctréfák, lazzók sorozatát bontjaki a történetbôl, amelyet talán túlságosanis pontosan követ, megkötve ezzel asaját fantáziáját is. Jelenetrôl jelenetre haladugyanis elôre a cselekmény, miközbennem a sztori a fontos, és a szereplôk sem a2 2 ■ 2003. OKTÓBERXXXVI. évfolyam 10. szám

KRITIKAI TÜKÖRtörténetben való viselkedésük alapján jellemezhetôk.A szituációk csak trambulintjelentenek a játékokhoz, a tréfákhoz, melyekbenkülönféle bohóctípusok ismerhetôkfel. Ez az elrajzoltság értelmezi a karaktereket,ezekben a szertelen játékokbannyer új dimenziót a történet is, amely mégtöbb ismeretlen dimenzióját mutathatnámeg, ha a rendezô valóban asszociatív módonkezelné. Mint például a negyedik felvonásbanteszi: nem mondja végig a mesét,csak felidézi a búcsúzás képeit, ahogy akatonák átmasíroznak egy új világba.Mint minden igazi jókedvû bohóctréfát,a sepsiszentgyörgyiek elôadását is átlengtevalamiféle szomorúság. A játékból összességébenegy infantilis világ képe rajzolódottki, amelyben merô abszurditás létezni.Ezt erôsítette meg az is, hogy a háromnôvér alakját megértôbben, kevesebb tiszteletlenséggelábrázolta a produkció. Bárôk maguk is komikusak, mégis maradtaktragikus színeik is. Ennyiben mégis behódolta rendezô Csehov összetett világábrázolásának.Zsámbékra mindig örömmel megy azember, mert mindig valami váratlan, izgalmas,meglepô élményben lehet része. Itt elôadást látni szellemi kalandot jelent. Így volt ezaz idei Csehov-fesztiválon is.„EMBEREK, OROSZLÁNOK, SASOK ÉS FOGLYOK”(Trepljov álma Csehov-motívumok alapján)(Formalnij Tyeatr, Szentpétervár)DÍSZLET: Alij Jarmaletdinov. HANG: Alekszandr Ligun. RENDEZÔ: Andrej Mogucsij.SZEREPLÔK: Szvetlana Mogucsaja, Natalja Zsugovszkaja, Viktorija Rotanova, Irina Kuznecsova,Daniela Sztojanovics, Kira Maszkalina, Denisz Sirko, Vagyim Volkov, Alekszandr Masanov.CSEHOV: HÁROM NÔVÉR (a beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színházés a Zsámbéki Nyári Színház közös bemutatója)DÍSZLET: Alekszandr Belozub. JELMEZ: Balla Ildikó. RENDEZÔ: Vidnyánszky Attila.SZEREPLÔK: Kristán Attila, Szûcs Nelli Olga, Kacsur Andrea, Orosz Ibolya, Vass Magdolna, KacsurAndrás, Tóth László, Ivaskovics Viktor, Trill Zsolt, Varga József, Rácz József, Szabó Imre,Sôtér István, Orosz Melinda, Béres Ildikó, Ferenczy Attila.CSEHOV: HÁROM NÔVÉR(sepsiszentgyörgyi Andrei Muresan Színház)KOREOGRÁFIA: Fatma Mohamed. RENDEZÔ: Radu Afrim.SZEREPLÔK: Daniel Rizea, Valentia Cazacu, Mona Condreanu, Inna Andriuca, Fatma Mohamed,Adrian Iuga, Florin Vidamski, Romulus Chiciuc, Liberto Tudoran, David Kozma, Stefan Lupu,Nica Ungureanu, Giena Popa, Camelia Paraschiv, valamint: Ada Balaban, Cosmina Cucu,Petra Pál, Nicholas Steiner.Hosszabb tanulmány tárgya lehetne az,hogy a klasszikus (félklasszikus) drámáksorából hogyan és miért válik ki néhány,mely egy adott idôszakban egy adott színháziközeg jelentôs és kevésbé jelentôs alkotóit ihletimeg, s készteti a mû színpadi újrafogalmazására.Annál is érdekesebb ez, mivel ezek a szövegeknem pusztán tematikusan és problémafelvetésükbentérnek el egymástól, hanem a felkínáltértelmezési lehetôségek számában ésebbôl adódóan a rendezôi szabadság lehetôségeibenis. Ez utóbbi jelentôsen befolyásolja abefogadói magatartást is: van e szövegek közöttnéhány olyan (különösen a félklasszikusabszurdok soraiban), mely a hivatásos vagygyakori színházba járók részérôl minden tiszteletellenére is erôs viszolygást vált ki – egyszerûenazért, mert a zárt szerkezetû, különösebbértelmezési szabadságot nem engedô mûvekmég igen magas szakmai színvonalú megvalósításesetén is a déjà vu érzésével töltik el anézôt.Az utóbbi néhány évben színpadjainkonigen gyakran játszott (sôt, Szász János általmég filmre is vitt) Woyzeck talán a legmarkánsabbellenpélda. A teljesen nyitott szerkezetû,töredékekbôl összeálló (nem csupánkonkrét értelemben, de lényegileg istöredékes), a naturalisztikusan ábrázoltvalóságot misztikummal, mesével vegyítô,számos értelmezési variációt megengedôremekmû szinte provokálja azt, hogy valamennyialkotó a szövegtôl többé-kevésbéelszakadva a saját változatát hozza létreUrbán BalázsNoé, vurstli, kés■ PULCINELLA KÖZLEGÉNY ■belôle. A közelmúlt egyik legfontosabb honi színházi elôadásában a szöveg „munkáscirkuszként”kelt életre; a Krétakör Színház radikálisan koncepciózus fizikai színháza nyers,sokkoló erôvel reflektált a szöveg szociológiai és ontológiai aspektusaira is, József Attilaversekkelteremtve párhuzamot múlt, félmúlt és jelen közt. Talán némiképp túlzás lenneazt mondani, hogy amit a Krétakör elôadásában József Attila jelent, azt a zsámbéki bemutatóna commedia dell’arte helyettesíti, de ez a körülmény önmagában is jelzi azt a markánsanmás irányt, melyen a zsámbéki produkció rendezôje, Simon Balázs és író-dramaturgmunkatársa, Kovács Kristóf elindult. A zsámbéki Woyzeck-változatban a történetetNoé mester, a mutatványos és állatsereglete kelti életre. Noé mester puszta színre lépése amû ontologikus jelentését erôsíti, ugyanakkor a „mutatvány” hangsúlyozásával, az emberjátszotta állat (illetve az állat játszotta ember) szerepparadoxonának felmutatásával s magánaka játéknak a középpontba állításával is elemeli a történetet a reálszituációktól.Ezt az elemelést persze eleve indokolttá teszi az, hogy az elôadás több nyelven szól: amagyar, román és olasz színészek németül, olaszul, magyarul játszanak, a szövegbe helyenkéntnémi angolt és egyéb tölteléket is vegyítve – a fordítást Noé mester végzi (hol akulcsmondatokat lefordítva, hol kommentárokat fûzve a történtekhez). Az elôadás tere(tervezô: Galambos Péter, Noszlopi Róbert) erôsen tagolt: Noé mester színpada anézôtértôl balra áll, jobbra maga a vurstli helyezkedik el (igazi körhintával, serglivel, céllövöldével),míg szemben alig néhány egyszerû kellékkel kialakítva teremtôdik meg aWoyzeck-történet jeleneteinek színhelye. A vurstli nemcsak atmoszferikusan teremt erôskeretet a játékhoz, hanem a Noé-szálhoz kapcsolódva jelentésszervezô erôvel is bír. Ez aza világ, melybôl a fôszereplô kivettetett, melyhez nem tud kapcsolódni, s itt csalja megszerelme is a Tamburmajorral.XXXVI. évfolyam 10. szám2003. OKTÓBER ■ 2 3

KRITIKAI TÜKÖRA közlegény ámulva nézi a mutatványokat, a Noé mesterék általprezentált jeleneteket, amelyek a színpadról lekerülve egyre inkábba valóságba is benyomulni látszanak. Lepereg elôtte Pulcinellánakaz övéhez kísértetiesen hasonlatos története is, mely természetesenteljesen más véget ér: a commedia dell’arte jeleneteknem valós, hanem görbe tükröt tartanak a világnak. A legnyersebb,legkegyetlenebb játék is valamelyest feloldó hatású, ezekbenha nem is boldog, de legalábbis nem kegyetlen a vég. Ám Pulcinelláékföldi másai maguk alakítják életüket, s bármennyit nézik is ajeleneteket, a mutatványokat, nem fordítják le azokat saját nyelvükre– létük így a saját törvényszerûségeik alapján halad tovább.A Simon Balázs rendezte elôadás nem csak a nyári bemutatókhozképest készült komoly mûgonddal: a mutatványvilág egyeselemei pontosan megfeleltethetôk benne a reális történet egyeselemeivel, a commedia dell’arte jelenetek jól körvonalazottan reflektálnaka történetcserepekre. A két világ nem pusztán elméletben,de a színen is tükrözi egymást, a kocsmajelenetek pedig akettô közti átmenetet képviselik, és elsôsorban nem szövegre, hanemmozgásra, gesztusokra, zenére épülnek, jelentôs hangulatierôvel bírnak. Nevetést megrendüléssel, beleélést felfedezéssel,lírát humorral ötvözhet így a játék, feltéve, ha két fontos feltételteljesül: ha az elôadást szervezô, meghatározó commedia dell’artejelenetek önmagukban is elég jók, és ha a színészek rugalmasan,virtuóz átalakulókészséggel és különleges koncentrációval tudnakközlekedni az elôadás megjelenítette világok közt.Ami a színészi koncentrációt illeti, ez jóval átlag feletti ugyan azelôadásban, de nem egészen egyenletes. Simon Balázs igen erôscsapattal dolgozhatott: még a legkisebb szerepekben is olyan színészek(Keresztes Tamás, Elena Popa, Edoardo Ribatto) láthatók,akik súlyt tudnak adni szavaiknak, gesztusaiknak. Két, akár egymástükörképeként is értelmezhetô színészi remeklés pedig szinte leképeziaz ontologikus, illetve a realisztikus világszeleteket: KômívesSándor réveteg butaságokat eredeti filozófiával turmixoló,saját szavait örökösen újraértelmezô, távolba révedô agg kocsmafilozófusamintha transzcendens üzenetek közvetítôje volna, akáprázatosan poentírozó Máhr Ági Margója pedig az elbutított, azértelem után kétségbeesetten kapálódzó tömegember nem prototipikus,hanem nagyon is hús-vér megtestesülése. A közepes súlyú(szövegmennyiségû) szerepekben mintha kicsit tétovábbak lennénekaz aktorok, ami valószínûleg nem az ô hibájuk: a Tamburmajor(Nicola Cavallari) vagy a színlapon Bajtársként jelölt Andres(Giorgio Branca) figurája kicsit elmosódik a hangulatteremtôerejû epizodisták és a fôszál meghatározó szereplôi közt. A fôszereplôkigen erôteljesek, ám náluk nem csupán a nyelv, de a játékmódis élesebben eltér egymástól. A Noé mestert játszó DióssiGábor már külsejével (ôsz szakállával) is érzékeltet némi transzcendensallúziót, az egyes jelenetekben inkább a játékosságra, a finomiróniára helyezi a súlyt. A Doktor és a Kapitány szerepébenClaudiu Bleont, illetve Gazsó György egyként, de másképpennyújt szuggesztív alakítást. Bleont szinte teljes értékû látleletet állítki virtuóz játékával a monomániás, az embert kutyába sem vevôtudósról, úgy, hogy leghátborzongatóbb szavainak is van valamiironikus, komikus árnyalatuk (mintha az egész figura egy önállóéletre kelt, elszabadult commedia dell’arte maskara lenne). GazsóGyörgy személyisége teljes súlyával, kivételes szuggesztivitássaljátssza a Kapitányt, alakításának intenzitását még a szerepet szükségképpenelemelô német szöveg sem igen befolyásolja – az ôjátéka kevésbé kapcsolódik a „mutatvány-világhoz”, annálerôsebb, gazdagabb viszont a kocsmajelenetekben. A Marie-t alakítóIoana-Cristina Gajdót tavaly frenetikus komikának láttamZsámbékon, most illúziókeltô naivának érzôdik, ám a tragikumfelé mutató, sötétebb árnyalatok mintha hiányoznának palettájáról,így az alakítás egésze az optimálisnál pasztellesebb, erôtlenebblesz. A fôszerepben Andrea Collavino egyszerû, sallang-Fatima Mohamed (Lilith) és Dióssi Gábor (Noé mester)2 4 ■ 2003. OKTÓBERXXXVI. évfolyam 10. szám

KRITIKAI TÜKÖRFatima Mohamed (Lilith), Dióssi Gábor (Noé), Elena Popa (Kathie),Kômíves Sándor (Borbélymester), Gazsó György (Kapitány) és Andrea Collavino (Közlegény)Koncz Zsuzsa felvételeimentes, magas intenzitású alakítást nyújt; sikerül neki az, ami aszerepben talán a legnehezebb: jelentékenyen ábrázolni a jelentéktelenséget.Erôsek, de nem egészen egyenletesek tehát a színészi alakítások,ám a késôbbiekben még módosíthatók, összecsiszolhatók.A katarzis elmaradása nem az aktorok számlájára írható; a fentebbleírt másik feltétel az, amely nem valósul meg az elôadásban. Azelôadást meghatározó, a játékidô jelentôs részét kitevô commediadell’arte jelenetek nem igazán sikerültek. Nem mintha ezek önmagukbannem volnának átgondoltak, kidolgozottak, megkonstruáltak.Igaz, nem mindig egyértelmû (számomra legalábbis), hol ésmiért válik el az aktuális érvénnyel, az imitáció útján újrateremtettszituáció az eleve idézôjelbe tett helyzettôl, de ez legfeljebb elméletiprobléma. A gond az, hogy e jelenetek kevéssé fantáziadúsak,szellemesek, invenciózusak. Alig van közöttük olyan, mely ne fulladnaki jóval a vége elôtt. A színészi játék pedig magától értetôdôen(és kikerülhetetlenül) e részekben a leginkább egynemû.A nagy lendülettel induló képek elfáradnak, leülnek (van, amelyikkorábban, van, amelyik késôbb), s ettôl kezdve igen lassan vánszorognaka percek. S ez megakasztja az egész elôadás lendületét,gyengíti erejét, a ráismerés, a mozaikok összeillesztésének örömétmeghagyja intellektuális játéknak, miközben a produkció emocionáliserejébôl sokat elvesz. S ami a legfôbb baj: feloldja a kohéziót,s meglehetôsen szétesôvé teszi az estet.Mindez nem elméleti kifogás, annál is kevésbé, mert ez az extenzív,a befogadó agytevékenységére is számító, mozaikokbólösszeálló, szándékoltan eklektikus színház igen közel áll hozzám– még akár a most látottnál gyengébb változatban is. Magyaránnem azt igénylem, hogy az alkotók fogják a kezemet, és saját intenciójukszerint rakassák össze velem a történet cserepeit, hanemazt, hogy e cserepek legyenek annyira színesek, hogy mindvégigkedvem legyen játszani velük. Úgy érzem, a valóban színes (sajátos,eredeti) cserepek hiánya tehet róla, hogy ez a vitathatatlanulformátumos, eredeti elgondolásra építô, magas szakmai színvonalúmunka nem vált valóban revelatív elôadássá. Ami azért is kár,mert az elsôsorban erôre, intenzitásra, érzékeket borzoló effektusokraés erôs, ambivalenciát nem tûrô alkotói közlendôre építôszínházi divat idején mutathatott volna egy másik, az elôbbiekkelegyenértékû, ám számomra rokonszenvesebb utat.PULCINELLA KÖZLEGÉNY(Zsámbéki Nyári Színház)A SZÖVEGKÖNYVET Georg Büchner Woyzeck címû drámájából SimonBalázs és Kovács Kristóf írta. ZENE: Pacsay Attila. KOREOGRÁFUS: KántorKata. DÍSZLET: Galambos Péter, Noszlopi Róbert. JELMEZ: KárpátiEnikô. VILÁGÍTÁS: Gibárti Tibor. RENDEZÔ: Simon Balázs.SZEREPLÔK: Dióssi Gábor, Fatma Mohamed, Andrea Collavino, GazsóGyörgy, Claudiu Bleont, Nicola Cavallari, Giorgio Branca, Edoardo Ribatto,Ioana-Cristina Gajdó, Máhr Ágnes, Elena Popa, David Kozma,Kômíves Sándor, Keresztes Tamás, Romulus Chiciuc, Florin Vidam,Harsányi Zoltán, Illyés Ákos.XXXVI. évfolyam 10. szám2003. OKTÓBER ■ 2 5

KRITIKAI TÜKÖRSzínházi berkekben Filó Vera nevének gyanúsfelhangja van. Úgy is mondhatnánk,hogy a posztmodern lilaság szinonimájakéntvonult be a magyar színházi köztudatba, pediga dramaturgok többsége a szerzôt már hatnyolcéve, elsô zsengéinek megszületésétôlkezdve kitartóan próbálja elfogadtatni a rendezôkkelés igazgatókkal. Igyekezetük mind ezidáig nem járt sikerrel, míg ugyanis a lelkespártolók a mûvek írói-dramaturgiai megoldásainakforradalmi újdonságát hangsúlyozták,a gyakorló színháziak a darabok elôadhatatlanságátbizonygatták. Most mintha közelednéneka frontvonalak: Filó Vera legutóbbi, SzobalánynakLondonban címû opusát tavaly aNyílt Fórum felolvasószínháza – a találóbbEgy szobalány Londonban címen – tûztemûsorára, az idén pedig Zsámbékon JámborJózsef vállalkozott e szöveg megrendezésére.■Nánay IstvánVideo-net úticomedyFILÓ VERA: SZOBALÁNYNAK LONDONBAN ■Mi az oka annak, hogy a szerzôt és mûveitilyen polárisan eltérô módon ítélikmeg, avagy változott-e – s ha igen, miben– az utolsó darab az elôzôekhez képest?A drámaíró Filó Vera gondolkodásmódjáraés kommunikációjára jól érzékelhetôen háromdolog hat: a kortárs próza írástechnikája,a televízió és a videó, illetve a számítógépés a reklám nyelve. Számára a szó ésa kép egyenrangú, sôt, talán a képi közlésmódbanotthonosabban mozog, mint aszövegesben. Ezt igazolja, hogy egyik természetesés leginkább kultivált közege aképregény, amelyet maga ír, rajzol. Az ô generációjaa valóság és a virtuális valóságközött jóval kevésbé tesz különbséget,mint azok, akik egyértelmûen a szó bûvöletébennôttek fel. Részben ez is magyarázza,hogy Filó Vera s kortársai a nyitott és interaktívformákat magától értetôdônektartják, nem úgy, mint azok, akik a zártmûalkotás ideálját szokták meg.Mindez szorosan összefügg azzal, hogymiként lehet érzékeltetni a drámában sfôleg a színpadon az idô- és térbeli bizonytalanságot.Ezzel a kérdéssel a modern(és/vagy a posztmodern) próza már többékevésbémegbirkózott. Annak ugyanis kialakulttechnikái vannak, hogy a prózaíróhogyan ábrázolja, netán csupán sejteti, havalamilyen esemény egy másikhoz képesttérben vagy idôben elôbb, illetve utóbb történik,esetleg képzeletben, álomban, drogosbefolyásoltság alatt játszódik, netáncsak fantázia.Ez a technika természetesen a drámábanis alkalmazható, csak éppen a színre állítássorán áthidalhatatlan nehézségeketokoz(hat). A színház ugyanis a helyzeteket– függetlenül attól, hogy azok valóságosakvagy virtuálisak – reálissá teszi. Természetesenszámos szcenikai és más rendezôieszköz áll rendelkezésre ahhoz, hogy a különbözôsíkokat éreztetni lehessen, ugyanakkorazonban a színész a képzeletbeli drámaialakot is ugyanolyan hús-vér személyiséggéteszi, mint a reálisan megírtat. A szóban forgó problémakörnek ez az egyik, de aszínháziak elutasítása szempontjából döntô aspektusa.Filó Vera viszont nem törôdik azzal, hogy darabjait hogyan lehet színpadra állítani, ezlegyen a színházak, a rendezôk gondja, ô konokul a saját szemlélete és meggyôzôdése szerintír. Darabjaiban gyakran ô maga a fôszereplô, de pontosabb, ha azt mondjuk: valamilyenalteregója, akinek alaptevékenysége az írás, a rajzolás, az alkotás, tehát a mûvek középpontjábaeleve kétszintes folyamat kerül: látjuk az alkotót, amint dolgozik, s egyben amunka végeredményét, a jelenetet, a születô darabot, a képzelt és megelevenedô darabbelialakokat. Ezek tökéletesen összekeverednek, s nem vagy alig lehet kibogozni, ki kicsoda,A Török kútnál (az elôtérben: Szoták Andrea)2 6 ■ 2003. OKTÓBERXXXVI. évfolyam 10. szám

Koncz Zsuzsa felvételeiA buszon: Szoták Andrea, Kelemen Tímea és Halmi Gábors milyen viszonyban van a többiekkel, a darab többi rétegével. Mindezt ráadásul megbolondítjaa tévé, amelyben a megjelenô képek ugyanolyan funkciójúak, mint a – jobb híján– reálisnak nevezhetô jelenetek. S a szereplôk természetesen szókészletében szegényes,szintaktikai szerkezeteiben hiányos, szubkulturális és zárt értelmiségi rétegnyelvi hatásokatkeverô, roncsolt nyelven – nem beszélnek – kommunikálnak egymással. A felvillantottjellemzôkön túl s mindenekfölött Filó Vera darabjai játékosak, a szerzô ugyanis sema témáit, sem az írói problémákat nem éli meg sorskérdésekként. A korábbi korok ironikus,groteszk, illetve abszurd hangütésével szemben e darabokban a nonszensz, a blôdli,a szójáték, a szóvicc, a helyzetek kifordítása uralkodik, ha úgy tetszik: valami kamaszospimaszság.Mindez persze a legújabb Filó-darabot is jellemzi, most mégis megtört a jég, s a felolvasásután valóságosan is megelevenedett a mû. Jámbor József nem elôször próbálkozikolyan szöveggel, amely elsô olvasásra színpadidegennek tûnik, aztán a színre állítás soránkiderül: valamilyen szinten színpadilag is mûködôképes. Zsámbékon a Szobalánynak Londonbanis mûködött „valamilyen szinten”, de a rendezô a dráma alapvetô megjeleníthetôségikérdéseit vagy megkerülte, vagy nem oldotta meg.A darab történetének elmondására aligha mernék vállalkozni, mert ahhoz, hogy ebbena virtuális utazássztoriban rendet tegyünk, el kellene döntenünk, hogy vajon Filó Veraképzeletében játszódik-e le mindaz, ami a szobalánnyal megesik Londonban, vagy a repülônegy néger útitársának meséli az egészet (mint ahogy az egyik jelenetsort valóbanilyen szituációban látjuk-halljuk), vagy ez egy írásának megelevenedése, esetleg tévéjáték.Netán ténylegesen lezajló eseménysor a londoni munkavállalás, a szerelemkeresés, a sokkaland? Az olvasó-nézô az egyik pillanatban ezt a szálat, a másikban egy másikat vagyharmadikat tart-tarthat reálisnak. A szerzô minduntalan visszavonja azt, amit állít, de aztánújabb állítását is visszavonja, ettôl totális a bizonytalanság: kivel, mikor, hol, mi történik.Ez roppant jó és szórakoztató befogadói játék – olvasva. Már-már becsapódunk,hiszen az író Filó Vera ezúttal hosszú összefüggô jelenetsorokat komponál – tehát beleélhetjükmagunkat a hôsnô, Filó Vera londoni mindennapjaiba –, hogy aztán egy-egycsavarral minden befogadói beidegzettségünket megkérdôjelezze.Jámbor József rendezôi koncepciójának lényege: a virtuális utazást valóságossá tette.Egy hiper-szuper Volán-buszon utaznak a nézôk, a szobalánynak álló fôszereplô s a szituációknakmegfelelôen hol ez, hol az a színész. Az elôadás ugyanis sok helyen játszódik:a Mûvelôdési Ház elôtti téren, a Török kútnál, a Deák-udvaron, a Zárdakertben s a végjátéka Mûvelôdési Ház udvarán, tehát azokon a helyeken, ahol az elmúlt években a ZsámbékiSzombatok rendezvényei zajlottak. S persze útközben, azaz a buszon. Narrátor-idegenvezetôigazítja el a közönséget a látnivalók s az események zûrzavarában, bennünketis a Filó Vera nevû hôsnô viszontagságos utazásának részesévé téve.A rendezônek az a döntése, hogy középkoriszínházi formákból eredezteti azelôadás formai keretét, logikusnak tûnik,ugyanakkor a mû lényegét lúgozza ki. Ha adarab a valóság és a fikció egyenértékûségét,ugyanakkor viszonylagosságát állítjaközéppontba, akkor ezt miért ne lehetneúgy értelmezni, hogy minden a reális szintenválik azonos értékûvé? Persze lehet,csak így az intellektuális játék vész el. Nemaz lesz érdekes, hogy mikor milyen idôbenés síkon vagyunk, hanem az, hogy felszállunka buszba, helyet keresünk, vagy ketten-hármanszorongunk egy ülésen, vagyálldogálunk, aztán leszállunk, odaterelôdünkegy látványossághoz, s alig vettüktudomásul, hogy mi zajlik a szemünk elôtt,már mehetünk vissza a buszba, s kezdôdhetminden elölrôl.Ezt a megoldást persze felfoghatjuk úgyis, hogy ilyen az élet, ilyenek vagyunk a hétköznapokban,hiszen így zötykölôdünkmunkába menet-jövet, így figyelünk a környezetünkre,így kapunk félinformációkat,félbenyomásokat, félélményeket, s körülbelülannyit értünk meg a körülöttünk zajlóeseményekbôl – legyenek azok politikaiak,családiak, személyesek vagy bármilyenek–, mint amennyit ebbôl az utazásból.Ha eltekintünk a rendezôi koncepcióalapproblémájától, a Szobalánynak Londonbankellemes esti kikapcsolódás. JámborJózsef egy-egy helyszínen jól megtaláljaazokat a lehetôségeket, amelyek a jelenetekteatralitását szolgálhatják. Természetes,hogy a börtönben játszódó epizódok helyszínéüla Török kút mélyét választja, s mi,XXXVI. évfolyam 10. szám2003. OKTÓBER ■ 2 7

KRITIKAI TÜKÖRnézôk fölülrôl figyelhetjük a játékos gyilkolódást. Azokat a szituációkat, amelyek a bárokbejáratai elôtt játszódnak, a rendezô a buszhoz szervezi, a kidobóemberek már a jármûajtajában elállják a kedvesét a mulatóban keresô hôsnô útját. A londoni szállodábanjátszódó jelenetek az ôsparkjellegét megôrzô Zárdakert kis tava mellé kerülnek, ahol különbözôszegletekben, házacskák mellett, bokrok tövében – tehát eredeti urbánus közegükbôlkiemelve – zajlik a hotelszemélyzet bemutatkozása, a különbözô vendégek és alkalmazottaknyílt vagy diszkrét szexuális ajánlkozása, a Szobalány telefonbeszélgetéseszerelmével stb. A fiú és a lány közötti magyarországi – egy lehetséges értelmezés szerinttényleg jelen idejû, tehát valóságos – epizódsor helyszíne pedig a Mûvelôdési Ház zártudvara, amely intimitásával valamiféle megnyugvást hoz a zaklatott utazás végén. A Kalaposfiú zongorázik (Keresztes Tamás), rátalál a Szobalány (Szoták Andrea), egy ütött-kopottasztalon csókolóznak, kedves szavakat suttognak egymás fülébe, de a háttér ablakaibanfeltûnnek a többiek – Kelemen Tímea, Hajdú Péter, Halmi Gábor, Jánosfalvi Péter,Révész Béla és Vásári József, akik a darab sok-sok szerepét eljátszották, rohantak egyikhelyszínrôl a másikra, mialatt a közönség a keskeny kis utcákban lépésben buszozott –, spár szavukkal, jelenlétükkel, keretbe foglalt sziluettjükkel széttörik az alig bimbózó idillt.A rendezô, akárcsak az író, visszavonta, amit felépített, még ha nem is egyformán tettékugyanazt. Az általam látott elôadáson a visszavonásban a természet is közremûködött:az utolsó jelenetre megjött az elôadás kezdete óta fenyegetô nyári zápor. A közösázás élményétôl – de ettôl függetlenül is – a zárórészben megszületett az, amiért a mû íródott:a szeretetéhség, a szerelemvágy, az érzelmi kiszolgáltatottság tragikomikus látlelete.Filó Verának tehát megvolt az elsô bemutatója, s ez mindenképpen áttörésnek számít.Ugyanakkor mindaz, amivel ô mint drámaíró próbálkozik, a színházak számára továbbrais megoldandó feladat marad.FILÓ VERA: SZOBALÁNYNAK LONDONBAN (Zsámbéki Szombatok)DÍSZLET: Daróczi Sándor. JELMEZ: Kovalcsik Anikó. FÉNY-HANG: Turjánszky Zoltán. RENDEZTE:Jámbor József.SZEREPLÔK: Szoták Andrea, Keresztes Tamás, Kelemen Tímea, Hajdú Péter, Halmi Gábor, RévészBéla, Vásári József, Jánosfalvi Péter.A Nemzeti KulturálisAlapprogrampályázati felhívásaSzeretnénk Önt is olvasóink táborában üdvözölni,egy viszonylag szûk, ám rangos szellemi kör tagjaiközött. Szerzôink, akikkel a lap olvasása révénmegismerkedhet, a kortárs irodalom, publicisztikaés grafika élvonalbeli képviselôi.Pénteken keresse az újságárusoknál, vagyfizessen elô az ÉS-re!Elôfizetési díj egy évre: 11 300 Ft, fél évre:6300 Ft, negyedévre: 3366 FtMegrendelem az ÉS-t.......................pld.-ban...................................................idôtartamra.Kérem, küldjenek részemre elôfizetési csekket.Név:………………..............................................................................................................Cím:…………….......................................................................................................................................................................................A megrendelôszelvényt kitöltve küldje visszacímünkre: 1089 Budapest, Rezsô tér 15.Tel.: 303–9211, Fax: 303–9241A Színházi Szakmai Kollégium2004. évi folyóirat-pályázataBeérkezési határnap:2003. október 27.A fenti pályázati felhívásrólrészletes információ az alábbihelyeken található:• az NKA honlapja: www.nka.huPályázatok menüpont/Aktuális pályázatok• az NKA Igazgatóságánakügyfélszolgálati irodája:Tel.: 06/1/351-5461Fax: 342-87032003. szeptember 27-tôlNKA Hírlevél(Magyar Hivatalos Közlönykiadó:1085 Bp., Somogyi Béla u. 6.)(Megjelenik az Oktatási és KulturálisKözlöny mellékleteként)várhatóan 2003. október 5-tôlAz NKA Igazgatósága2 8 ■ 2003. OKTÓBERXXXVI. évfolyam 10. szám

RENDEZÔPORTRÉJákfalvi MagdolnaZsótér in és offZsótér Sándor mesterkurzust tartott a 2002–2003-as évadban Magyarországon, és ismét lehetôséget kínált arra, hogy a szakmai paradigmábanlezárt mûalkotásnak tekintett elôadások mellett ráláthassunk színházépítô technikáira is. A Zsótér-recepció tizenéves története jól mutatja,hogy minden, más nyelvet, más játékot használó, más olvasatot kínáló alkotónak ki kell alakítania (nevelnie) saját értô játszó és nézô közösségét, saz utóbbi évtizedben – éppen a pszichológiai kisrealizmus vákuumába került gyakorlatból kilépve – Zsótérnak mintha sikerülne Magyarországonis elit kulturális eseménnyé emelni bemutatóit.Az elmúlt évadban a Radnóti Színház, a MU, a Trafó, a Színház- és Filmmûvészeti Egyetem és az Operaház terében a színház még lehetségesizgalmairól készített mestermunkákat tapasztalt és kezdô játékosok és nézôk számára. A köznyelv zsótérosnak nevezi elôadásait, elismerve ezzel,hogy ô az egyetlen rendezônk, aki erôs formakánon kialakításával radikálisan rákérdez újra meg újra a színházi paradigma értelmére. Az utóbbiévtized Zsótér-hatása leginkább (és legkevésbé elemzetten) éppen a színházértés és -élvezés helyzetén változtatott, s elôadásai a legnehezebb viszonylatokbanmódosították a normát: az írott és az elhangzó szöveg hierarchikus kapcsolatában, a színészi test térbe vetett megjelenítésében és a befogadásszabadságában.Az évad sztárrendezése a radnótis Medea Csomós Marival. Ez az az elôadás, melyet akritika az életmû nyugvópontjaként értékel, ahol mind a technikai, mind az értelmezésbelifogások letisztulva, lehiggadva kerülnek elénk. A következôkben éppen azt a folyamatkéntelgondolt színházi tanítói-tanulói viszonyt elemezném, mely ezt a Medeaelôadástvalóban a pesti évad legvonzóbb opusává érleli, de a figyelmet egyrészt az elmúltévek tanulási folyamataira, másrészt az elmúlt évad megnyitott elôadásaira irányítanám.Munkahipotézisem szerint a Medea „in” elôadás; lezárt, elismert, díjazott. Játszási és olvasásisikerének megértéséhez azonban ismernünk kell az „off” Lear (az elôadás „zsótéros”címe: Lír király – a Szerk.) és Phaedra és a Duffy-elôadások zsótérosságát.Zsótér Sándor Medea-elôadása a Stranger in the night melódiájának zenekari feldolgozásávalindulva legelôször is felismerhetôvé teszi a Zsótér-kánont, vagyis hagyja nézni az újalkotás új terét. Követhetetlen és lényegtelen, hogy a konvenció ellenében, mindig másszemszögbôl és perspektívából dolgozó díszlettervezô, Ambrus Mária színházképépítôitudása vagy maga a rendezô akarata hozza-e létre az elôadások markáns értelmezôi mátrixakéntfeszülô teret, mivel Ambrus Mária elementáris része a zsótérságnak. A RadnótiSzínház dobozszínpada helyén élôkép világosodik meg lassan, majd erôs, túlexponáltfény vetül a falhoz állított vajszínû lócán ülô Medeára, Jasonra és két fiúgyermekükre.Egymás mellett ülnek, akár a metrón, talán nem is nagyon érnek egymáshoz. JobbjukonCsomós Mari mint Medea (Radnóti Színház)XXXVI. évfolyam 10. számvilágoskék állólámpa, tôlük balra ugyanilyenszínû ajtó. A fehér háttérfal és azelôszínpad széle között félméternyi üressáv – járni nem lehet rajta. Az alakokra vetülôfény túl erôs, így nem látni azonnal anézôtér elsô sorai helyén szabadon hagyottteret, ahol szabályozott, geometrikus rendbenmég négyen ülnek (Kreon, a követe, aDajka és a nevelô). A négy lenti szék koordinátájaáltal kirajzolt tengely érinti a színpadiképet, s szabályos perspektivikusszögbe helyezi mindkettôt. Így rajzolódikki a trapéz alakú játéktér.A játéktér kiemelt geometrikussága aMU-s Kane- és a fôiskolás Shakespeareelôadásjelértékû adottsága: a szoba-tornateremgyakorlóterepén Kane figurái a négysarkot foglalják el négyszer hármas alakzatokban(Phaedra, Hippolütosz, Dajka), afôiskolás elôadás a (bármilyen adott) térközéppontját használja a mozgásvektorokkiindulásaként. Ez a fajta hangsúlyos geometrikussága térészlelés és -megélés alapgyakorlataitkínálja a színésznek, a nézôviszont az észlelt, a mondott és az elvártszínházi illúziórenden túllépve az emberikapcsolatok képezte erôviszonyokra nézhet.A fôiskolás Gonerilek, Reganok a térközepén egy Varia ágyon ülnek, Phaedra atér négyzetes alaprajzának befogóin járkörbe. A Trafóban a nézôtér rögzített széksoraikényszerítik a mozgás irányát merevalakzatokba. Ugyanez a geometrikusság figyelhetômeg az Operaházban megépítettPárizsi udvar járásaiban is: a zenekari árokelôtti párméteres sáv a vízszintes, a lift ésmögötte a lépcsôház a függôleges koordinátákatjelöli ki. Emlékezetes persze, hogyZsótér elôzô operarendezésében (SzegediNemzeti Színház, Britten: Szentivánéjiálom) szintén ilyen invenciózusan alakítottavonalakká az énekes-pöttyök tömegét,s ezzel a kar teremtette, egyébként2003. OKTÓBER ■ 2 9

RENDEZÔPORTRÉmindig természetesen amorf, vagyis a hagyományos, illúzióépítô alakzatot látható vektorokkáformázta. Vizuális olvasata Wilson és Marthaler operarendezéseihez fogható, akikmûfajspecifikus stilizációt megerôsítô koreográfiát alkalmaztak. Zsótér járáskoreográfiájalényeges eleme formarendszerének, A vágóhidak Szent Johannájában a traverzen futás, afôiskolás Paravánokban az aularelief-mintájú élôképbe állás vagy a Harmadik Birodalombana szônyegfalon való mászás legendás mozzanatai színháztörténetünknek; ezúttal atudatos mozgásvektorizálás húz újabb értelmezôi réteget az elôadások köré. Nem realistamûalkotási modellrôl lévén szó, Zsótér járáselemei és azoknak irányultsága kevésbé azegyéni karakterrajzokat erôsítik, sokkal inkább a közösségi hatalmi hierarchiamodelltmutatják (ki mozoghat egyáltalán, merre, meddig, kivel…). A Shakespeare Bolondját játszószínész parkettaköteget egyensúlyoz derékszögbe hajlított hátán, léptei mint kötéltáncoséiegyensúlyoznak egy meg nem rajzolt négyzet oldalain. Nyilvánvalóan mást lát ésél meg, mint a többiek. Edmund vastraverzre kapaszkodva lép fel apjára – túllép rajta,Edgarrá lesz, aki testét adja Gloster vak bolyongásához, s Szegény Tamásként a hátángördíti át az új életbe apját.A Medea-elôadás a mozgáskísérletek esszenciáját nyújtja, nem azért, mert a színészekmajdnem végig ülnek (akár a Phaedrában), hanem mert a mozgáshoz kapcsolódó látáskoordinátákjátékba emelésével Zsótér újabb színpadi elemre hívja fel figyelmünket. A Medeábana nézés és a látás (a ránézés és a meglátás) mozzanatának különválasztása a rendezésképi és textuális szintjén állandóan jelen van, s határozottan abba az irányba tereli az értelmezést,ahol a ráció technikáival nem lehetséges a látott és a nézett dolgok megfeleltetése.Hans Henny Jahnn alakjai rendre nem arra néznek, akihez szólnak, tekintetük anézôtéri messzeségbe fúródik, s ezzel a gesztikus elidegenítéssel Zsótér egyrészt elválasztjaa beszélôt megszólítottjától, másrészt feleleveníti a klasszikus kukucskáló színpadi félre játékhagyományát.Ez a félre bizony befogadási automatizmusoktól terhelt: ilyenkor a nézôérintettebb helyzetbe kerül, hiszen a játékos szövege hitelesebb, igazabb, informatívabblesz, ha a nézôi szemekbe nézve mondja el. Ráadásul Zsótér utóbbi rendezései úgy variáljákezt a nézôhöz való fordulást, hogy a megszólítás mozzanata egyáltalán nem verbalizált(brechtesen), következésképp folyamatos és teljes koncentrációt és állandó befogadóiHámori Gabriella és Molnár Erika a Medeában (Radnóti Színház)Koncz Zsuzsa felvételeimunkát követelnek. „Szavaidtól sírhatnékomtámad” – mondja a fiatalabb fiú azidôsebbnek, de elnéz mellette, ki a nézôkre.„Vér tolul a számba, de nem mutatom” –folytatja, és becsukja a szemét.Itt Medeát jellemzi leginkább, hogyhosszú jelenetekig nem néz senkire, pontosabbansenki megnevezhetôre. CsomósMari kifelé néz, el a beszélôtôl, tartása rezzenéstelen,akár egy vaké, mégis ô az, akilát. Ezt nemcsak az alakkal járó varázslósboszorkányosmitologikus poggyász hordozza,hanem a család Medeáról szólószövegelemei is lényegesnek tartják felemlegetni.A Lírben a vakság-metaforát hamarabbdekódoljuk, hiszen Shakespeare atényleges látás és a lelki ráérzés összekötésétbeleírta Gloster alakjába, tehát a zsótériszimbólumrend logikája szerint a fôiskolásLír-elôadásban Gloster csukott szemmeljár, míg lát, s kinyitja szemét, mikor megvakítják.Természetesen Zsótér a ránézésmeglátáserôs kommunikációs sémáját azoperában másként használja, hiszen azoperaéneklés hagyománya az áriatagolásúszerkezetben megôrizte a nézô felé fordulást,tehát a stilizáció más karakterológiátmutat. Zemlinsky A törpe címû mûvénekelôadásában a címszereplô nagysága és térbelipozíciója szabályozta a formanyelvzsótéri kereteit: ez a törpe ugyanis átlagosméretû férfi, sokat emlegetett púpjának ésegyéb romantikus ocsmányságainak nyomasincs. Látványbeli másságát mozgásánaklassúsága, a mozgáskoordináták beszûkültségeadja, s ennél is fontosabb,hogy ruhájának barokkos merevítése szertartásosankorlátozza mozgásszabadságát.A zsótéros formanyelv az operában fölerôsödik:szabadabban használhat ilyenszínházköltôi allegóriát a test és a társadalmibéklyók viszonyáról.A mozdulatlanság Zsótérnál kényelmetlen,nála nem nem-mozgásról van szó,nem a Csehovot játszó Firsz naturalista fotelbenfelejtkezésérôl, hanem egy karakterestartás kimerevítésérôl. Csomós Marikeresztbe tett, nejlonharisnyás lába a Medea-elôadáselsô húsz percében mozdulatlan,miként egész teste is az. Az elsô, zenebetétteljelzett gesztikus lazításnál cseréllábat, lassan, nôiesen. Vizuálisan igengyorsan hat a fekete nadrágszárak közöttfelbukkanó harisnyás nôi térd, még ha ezta kihívástól akár a magányig ívelô, jól ismertvizuális helyzetet nem is lehet pontosanverbalizálni. Medea újabb fél óramúlva fel is áll, s ô az egyetlen, aki a világoskékajtón át úgy hagyhatja el a színpadhátsó falára tapadó keskeny emelvény játéksávját,hogy azon (átöltözve) vissza istérhet. (A család tagjai közül Jason esikmég ki ebbôl a térbôl az elôadás végén, devissza nem léphet többé.) A látás és a nézésnem köznapi viszonyát értelmezi az a jólismert zsótérosság is, amikor a szereplôk3 0 ■ 2003. OKTÓBERXXXVI. évfolyam 10. szám

az elôadás szövegszintjén ugyan mozognak,elmennek, visszatérnek, de a rendezésa képi síkban ebbôl szinte semmit sem mutatmeg. Medea lejátszás helyett elmeséli ajelent – ahogyan a múltat is –, s a mesélésfázisait képpé formázva fotóalbumkéntrakja össze a történetet, így oldva egybe amítosz és a történelem mindig kérdésesmúlt-jelen problematikáját.De térjünk vissza a Medea gesztusrendjéhez.A radnótis tablóban négyük közülJason az, aki nemcsak gyakrabban, szinterendszeresen beszéde alanyához fordul,hanem az elsô nagyobb Medea-szemrehányásután hideg mechanikus csókkal tapasztjabe asszonya száját. Sôt, nagyobbikfia tarkóját erotikus mozdulatokkal megmasszírozza,mikor az szerelmérôl beszélveelválna tôle. Jason nézhet és érinthet,s ezzel a rendezés gesztikus skálájánaka családra vonatkozó másik szélsôségétmutatja fel. A két fiú Medea és Jason, azanya és az apa gesztusrendje között ingadozik,így jelenítve meg a szöveg hordoztacsaládi hierarchiát. A kisebbik fiú Medeáé:Kocsó Gábor alig mozdul, de egész testévelanyja felé fordul, alulról tekint fel rá, azalázat mozdulatait tartja ki végig; a nagyobbikfiú Jasoné: Moldvai Kiss Andreaülve marad ugyan, de rendkívül finom testsúlyáthelyezéseiés felsôtestének mozgásaibeszédesek, határozottságot, öntudatosságotfejeznek ki.Az értés és az érzékelés fázisainak ilyeténeltolására a Learben a szereplôsokszorozás,a Phaedrában ezenfelül még a jelenetismétlésébreszti rá a nézôt. Több Goneril,több Regan utasítja el apja befogadását,több nôi test áll tömegként egyetlenférfi ellenében. Phaedra és Hippolütoszpárbeszédei többször megismétlôdnekmás térszegletbôl, más Phaedrával és másHippolütosszal, más beszédhelyzetben.S Zsótér már számíthat arra, hogy feltûnik:az ilyen általános kommunikációsstratégia után óriási erejûvé válik, ha a beszédés a nézés, az értés és az észlelés irányamegegyezik.A legerôsebb példa erre a Kreon-dialógusa radnótis elôadásban. Kreon megjelenikMedea elôtt, hogy számon kérje megvakítottkövete sorsát. Látjuk, hogy Kreon,Korinthosz királya eleve megbontja azelôadás geometrikus vizuális rendjét azzal,hogy székét oldalról középre húzza, és anézôknek háttal ül le, Medeával szemben.Lényeges, hogy a Medeában ez az egyetlenszemtôl szemben lefolytatott dialógussor,hiszen a rendezés gesztusnyelvét tekintveKreon az, aki Medeával – legalábbis a rekonstruálttársadalmi hierarchiában –egyenrangú lehet. A szöveg is erre utal:„Kreon: Mit követtél el házam ellen? / Adjszámot róla! Medea: Mit követtél / el házamellen? Adj számot róla! / Én vagyok az,aki idehivatott.”Molnár Kata felvételeBaranyi Szilvia a Phaedra szerelmében (MU Színház)Zsótér formanyelvébôl következôen ennek a pillanatnak kell jeleznie a rend megváltozásánakmozzanatát. Medea itt válik meg régi státusától, s szenvedô, öreg, elhagyott,kövér fekete anyából – aki eddig Jasonnal együtt, és csak hozzá viszonyítva, csakis acsaládi koordinátákban fogalmazhatta meg helyét az élôk között (tehát a fiatal férfi öregfeleségeként, fiai anyjaként) – a társadalmi hierarchiába belépô potens királynô lesz.A rendezés a családi síkról a közösségire nem a testi erôszak (a megvakítás) elkövetésénekmozzanatával vált át, hanem a tett következményei által elôhívott hatalmi diszkurzussal.Medea innentôl kezdve az elôadásnak nemcsak címszereplôje, nemcsak fôszereplôje,vagyis nemcsak virtuális, hanem tényleges középpontja is. Tudjuk, hogy Kreon státusáttekintve király, a történeti régmúltban ô fogadta be a menekülô görög ifjút afrikai varázslónôszeretôjével, és most Medea ezzel a szemtôl szemben folytatott párbeszéddel nemcsak a kérdezés jogát ragadja magához; Zsótér a kimondott asszonyi szavaknak is tágabb,nyíltan közösségi-hatalmi diszkurzust kínál. „Medea: Mert (jogtipró) vagy. / Aki a törvénytkénye-kedvére használja. / Aki a saját becstelenségére / az én bôröm színét hozza felmentségül, az én koromat, / az én hazámat.”Medea ránéz Kreonra. Azután, hogy annak követét megvakíttatta. A rendezô eddig anézés-látás vektorokkal erre a képre készítette fel a nézôt, hiszen a szövegben innentôlmanifesztálódó szem-motívum (kocsonyás anyag, véres golyók…) nem tekinthetô a látás,csakis a nem látás jelölôjének, s Medea sem tekinthetô többé hájas, fekete öregasszonynak(eddigi reflektált énképe után), csakis a fabula és a hatalmi konstellációk irányítójának,leginkább azok mágikus fölöttes énjének. Medea bosszút áll azon, aki rajta kívül lát,pontosabban, aki azt látja, amit ô nem akart meglátni: férje hûtlenségét. A követ szemepedig látott: „Láttam Jason / felindultságát, elragadtatott pillantását, és azt is, ahogy a királyi/ gyermek ölelte és csókolta. Szerelmes lett a férjed.” Medea kiveteti ezeket a szemeket,melyek itt, a Kreon-dialógust megelôlegezve, kis, piros pöttyös labdaként pattognakelô az oldalkulisszák mögül. „Szemek, amelyek a hitves házasságtörését látták.”A Zsótér-kánon jellegzetessége ez a metaforikus alakátvitel (a Periklészben a fürdôkádhajó, Britten Szentivánéji álomjában a füves cigaretta varázsvirág, a Bakkhánsnôkben egyvekni kenyér a leölt gyermek stb.), ráadásul a labdák különbözô képi és szövegkörnyezet-XXXVI. évfolyam 10. szám2003. OKTÓBER ■ 3 1

RENDEZÔPORTRÉben az Euripidész-, valamint Zemlinsky-rendezésben is megjelennek,leválasztva a tárgyat látható jelentésérôl, és megszüntetve ezzela színpadi kellékként funkcionáló miliôrajzoló, csacsogó realistaszerepkörüket. A piros-fehér labdaként pattogó-szétgurulószemek drasztikus vizuális cezúrák. Az elôadás ritmikus egészétkialakító verbális és gesztikus szövegek vizuális megállításának eza technikája, ez a talán csak alaki hasonlóságon alapuló jelentésátvitelthordozó metaforikus tárgyhasználat a legerôsebb Zsótérnyelvjárás.A Lírben Gloster kiütött szemei csörgô hangot adóLajos András a Lír királyban (Színház- és Filmmûvészeti Egyetem)acélgolyócskák, amelyek kigurulnak a játék központi terébôl, hogyEdgar és Edmund párbajában térjenek vissza. A fivérek késôbb apjukkitolt szemeit jelölô golyókkal harcolnak: tekegolyóként gurítjákaz apró fémbogyót egymás felé, mígnem Edgar talpával megállítjaazt, Edmund elesik benne, és meghal. A tárgyak ilyen használata(a cezúraszerepen túl) olyan értelmezési kört is megnyit, aholelsôdlegesen a nyelven túli megértési sémák mûködésére számíthatunk:az élô és az élettelen viszonya emberi dimenziókon, idônkívüli összeilléseket feltételez.A Zsótér-iskola a látottakon kívüli, a nyelven túli mozzanatokatteatralizálja, jellegzetesen az off-produkciókban, ahol a puritánkörülmények más, technikailag eszközigényesebb megoldást nemkínálnak. A Radnótiban és az Operaházban mûködô fényrendszerviszont bôvíti a reflektorokra építhetô szókincset. Jahnn elôadásában,mondhatni, iskolásan emeli Medeát dramaturgiai és vizuálisközpontként a többiek, az emberek fölé. Míg Jahnn szövege érzelemteli,szenvedélyes nyelvi eszközökkel ábrázolja Medea transzformációját(„Olyan országban élek, ahol / árulás, házasságtörés,gyilkosság és gaztett / szentesített és jó cselekedetek.”), addigZsótér szikár színházi jelrendszerek (erôs fény, zéró gesztualitás)Simarafotómegtöbbszörözésével jelzi, hogy Medea kilépett a nyelv szükségszerûlinearitásából, s az emlékezet és a képzelet, a már bekövetkezettés az eljövendô között ingázik a térben. A Kreon-dialógus utánMedea Jasonhoz beszél. Emlékezteti esküjükre, házasságukra,majd visszaindul a múltba. Újabb fénykép: Zsótér fejgépet irányítMedeára, aki ókori dalnokként mesél véres, kegyetlen tetteirôl.A fénykör folyamatosan szûkül, lassan kizárja a térbôl elôbb a nevelôt,a Dajkát, majd a fiúkat, s végül Jasont is, elválasztva-elemelveaz emberektôl Medeát, aki elmondja, hogyan darabolta fel sajátszeretett öccsét, csak hogy szerelmével megmenekülhessenek.A rendezés Csomós Marira, alakjára, arcára, végül szájára fokuszál,ô pedig a teljes múltmonológ alatt feszes pupillával farkasszemetnéz a fénnyel, mintha Héliosszal, saját nagyapjával állnaszemben. A múlt idôdimenzióit a rendezés transzcendens dimenziókkalkapcsolja össze, s ezzel a (megszokottnál erôsebb) irányítássala recepciót Medea nem e világi karakterológiájára vezeti rá.Sarah Kane Phaedra-elôadásában a fény nem a sötétség-világosságellentétét teremti meg (tanulási szempontból másodlagos, hogya technikai lehetôségek miként hozzák létre a formákat), hanemtisztán kijelölô funkciója van. Teljes teremvilágításban vagy teljes teremsötétbenAmbrus Mária neoncsövei hol nyakláncként, hol képkeretként,hol tükörként mutatják a tárgyat mint fényforrást.El kell ismételnünk, hogy a tárgycezúrás fénydramaturgiának,mely a tekintet irányultságát is játékba hozza, szükségszerûen igenredukált a gesztikus skálája. A Medeában fényképalbumot nézegetünkegy családról. A színészi mozdulatlanság technikai bravúrja anézôre is mozdulatlanságot kényszerít, egyrészt mert sehol egy nagyobbrohanás, sehol egy üvöltés, amely legalább köhögésnyi megkönnyebbüléstkínálna, másrészt mert minden lazító távolodásvégleges történetvesztéssel járhat. Az „off” produkcióban a nézôka színjáték terében ülnek, nagyrészt teljes fényben – közös munkafolyik közös figyelemmel. Zsótér azonban az „in” színházakban iseléri, hogy a játékos és a nézô fizikailag is hasonló karakterû erôfeszítésseldolgozzon (vagy hagyja ott a munkát). A történetvesztésZsótérnál természetszerûleg nem szakítja meg a dramaturgiai eseményekláncolatát, hiszen iskolájának jellegzetessége, hogy éppena dramatikus olvasatok hagyományára épül. A zsótéros olvasás legkönnyebbena dramatikus és az elôadásszöveg strukturális változtatásainkövethetô nyomon és várható el, hiszen a kérdéseketfeltevô színpadi mûnek a hagyományos, zárt drámaformát kell kinyitnia.Így a feladat nemcsak a történet ok-okozati megismerésébenrejlik, hanem az állapotok, a karakterek, a figurák elemzésekorés elfogadásakor felismerhetô helyzet meglátásában is. Mivel aZsótér-világ hôsei az elôadás elején meghalnak (mint Cyrano vagyMarguerite Gautier), vagy próféciákkal tudatják a jövôt (Periklész),az már a formakánon része, hogy a Lírben a történet a harmadikfelvonással kezdôdik, mert nem oksági a létrejötte és lefolyása, haneméppen az adott helyzet az, ami színházilag érdekes: Lír elveszítvecsaládi és társadalmi szerepét egyedül marad a természet közegében.Edmund természetmonológját az elôadás nyitásaként,vagyis a felhúzódó függöny elôtti prológ szerepkörében halljuk,tehát nehéz nem észrevennünk azt az értelmezési filtert, mely (választottvagy kiosztott daraboktól függetlenül) rendre a természetesés a szociális közeg viszonyára kérdez rá. „Természet, istenemvagy. Hódolok törvényednek. Mért kéne magamat kifosztanomhagynom? Mért fattyú? Mért korcs? Mért bélyegeznek korcsnak,fattyúnak? Mért volnánk mi korcsok? Fattyú és korcs?” A shakespeare-izáltszöveg Gonerilektôl, Reganoktól, Kentektôl, Edmundoktólés Edgaroktól egyaránt elhangzik angolul, magyarul, cigányul,románul; relatívvá téve a tényleges történetet, viszonylagossáa kort, a múló idôt. A Zsótér és Ambrus formakánonját meghatározóelemek – mint a neonfény, a geometrikus térkijelölés, a mûanyagés a mûszínek tobzódása, a hatvanas évek formavilágátkibérlô design – megtörik a tér-idô koordináta hagyományos illúziótengelyét.S a Kane-sorozat után a képalkotás, a fényképezéstechnikájú jelenetezés mûködtetése is zsótérossá vált.3 2 ■ 2003. OKTÓBERXXXVI. évfolyam 10. szám

RENDEZÔPORTRÉXXXVI. évfolyam 10. számFekete Ernô a Bakkhánsnôkben (Kamra)A radnótis „in” darabban használt fényképtér igen nagy mértékbenaz idôérzékelést zavarja össze. A rendezés három idôsíkotmozgat: a történet idejét – mely Medea korinthoszi életének utolsókét napjáról szól –, a befogadás idejét – mely kétórányi kortársreflexiót hordoz – és a mitológia idejét, mely határozott és statikusformát ad a világészlelésnek. Olyan szöveg kerül elénk, melyépp a biztos világészlelést, tehát magát a mítoszt formálja át, seuripidészi mértékben alakít az ismertnek vélt, egyébként is többváltozatútörténeten.Tudjuk, hogy a mitológiatörténészek nem haboznak a görögdrámaírók (vagyis elôadás-létrehozók) morális ingatagságát éspénzéhségét hangoztatni, amikor a tragédiák cselekménymeneténekvalóságmotívumait keresik. Medea gyerekeit a korinthosziakölték meg, de Euripidészt olyan elôadás létrehozásáért fizettékmeg, amelyben Medea maga gyilkolja le magzatait. Tragédiatörténetilegez a mozzanat egyébként is autentikusabbnak tûnhet, hiszena decorum (rendszabály) és a vraisemblance (valószerûség)színházi elve így jobban érvényesül. Hans Henny Jahnn is újraolvassaa mítoszt: az ô Medea-sztorija öreg és ronda néger nôt mutatfiatal és szép görög ifjúval és két kamasz-felnôtt fiúval. Jahnnmitológiaértelmezésében a varázslatos nô örök fiatalságot bájolférje testének, vagyis a maga örömére, de a saját testérôl megfeledkezik.Jahnn-nál Medea és Jason elidegenedése elsôsorban a testekelidegenedésébôl fakad.Zsótér olvasatának ez a kiindulópontja, de a testekén kívül akultúrák, a társadalmi nemek elidegenedését is megmutatja.A Medeában ennek is metódusa ez a fénykép-élôkép technika,mely az idôvesztés szemantizálásával a várakozás motívumköréttárja elénk. A várakozás az elôadás képi és textuális szintjénekegyaránt központi kategóriája: „Medea: Háromszor öt napja nemvágytál látásomra.” A színházi antropológia elemzésköre a várakozásilyen mozzanatait az átmenet rítusával köti egybe. Medeaérintetlenül, tehát szeretetlenül ül együtt családjával a nyitó képben,a nézô felé fordulva. Az elôadás végén a gyilkosság utáni záróképhezsötét tüllvászon ereszkedik alá, mögötte Medea fordulfiai felé (Jason már kizuhant a térbôl), megölelik egymást, láthatóanbeszélgetnek. Fenségességében cezurális, ahogy a tüllfüggönnyelantik hatásúvá válik a látvány, mely a játék idôsíkjábanugyan utólagos mozzanatként áll, de a mitológiában és az elôadásjelenében az idôtlenség és a mítosz-mese penészes-foltos régiségévelés békéjével telített. A két kép, tehát az élesfehér mozdulatlanúj és a megkopott régi közti átmenet rituáléja, a változást bemutatóeseménysor az album képeibôl áll össze.A Lír-darabban az átmenet túlinterpretált jelenségének bemutatásáhozhasználja Zsótér ezt az idôsíkmegbontást, s ezzel olyanfelismerhetô mítoszkörbe lépteti az elôadást, ahol a rítus az életbôla halálba való átmenet fázisait ugyan lineáris rendben, de nemkezdettôl a vég felé játssza újra. Lír így persze nem halhat meg, ésCordelia sem. Az elôadás kétharmadánál elhangzik Lír siratója:„Mozdul a toll, még él! / Megöltem a szolgát, ki felkötött. / Gomboljatokki, kérlek. – Köszönöm.”, de hamarosan indul a Shakespeare-sztoriaz osztozkodó öreg királlyal és Cordeliával: „Mit szólszte, hogy szerezz egy harmadot, / Dúsabbat, mint testvéreidé?”Az élet rendjébôl kilépô király Hajdúk Károly, kigombolandó fehéringben, jogarként tartott ásóval a parkettadarabokból húzott játék-és varázskör közepén. Lassúnak koreografált beszéd- és mozgáselemei(kivéve a fiktív bírósági jelenetet) a tömegben meztelenülis a bölcsesség és a kor attribútumaiként mûködnek, tehátnem a „Melyiktek szeret leginkább”-bugyutaságot kérdezô apafiguraszociális és érzelmi vaksága az elôadás tematikus vezénylôje,hanem a természet rendjét észre nem vevô és ezért bûnhôdô emberé.Így lesz a vakság és a látás, az értés és a megérzés közötti természetbelieltérés gesztikus jelzése ennek az elôadásnak is lényegesmozzanata.Zsótér a két címszereplô színészt végigviszi a színházi expresszióformalista iskoláján: a magyar színházi közélet ritka kincse egyszerreláthatni a pályája sokadik csúcsára lépett Csomós Marit és azelsô felé induló, Lírt játszó Hajdúk Károlyt, amint egyazon formanyelvelemeivel birkóznak. A 2002–2003-as évad Zsótér-elôadásaina színészi tréningek és kurzusok eredménye is lemérhetô:Zsótér-színészként egész testük fegyelmével, hangjuk, izmaik ésidegeik összpontosított mûködésével, a színészi rutinra már és mégnem számítva az átélés megmutatására szakosodott színházi kommunikációselvárások ellenében kell ébren tartaniuk a figyelmet.2003. OKTÓBER ■ 3 3

RENDEZÔPORTRÉA MU Színház jelenetsokszorozó Phaedra-elôadásain oly erôs volt a közös tért kitöltôközönség elvárásrendje, hogy nem is mindig sikerül Keszég csapatának nem stílusgyakorlatoksorozatának mutatni a csak szituácionáltságukban eltérô képeket. Sarah Kane egyszerûen(már amennyire egyszerû ez) Phaedra és Hippolütosz testi kommunikációjáraredukálja a mítoszt, hogy a helyzet megnevezésével, a rámutatás verbális szintjének illetlenségévelkikerülje a hagyományos játéktechnikákat. Zsótér triplázza a zoknijába onanizálókirályfi és vele orális aktust folytató mostohája jelenetét, de még a MU próbatermébenis megesett, hogy az ironikus, vagyis az eltávolító idézés gesztusai kerülnek a játék fôvonalába.Azokon az estéken könnyebb és feleslegesebb volt nézni.A Zemlinsky-mûben Zsótér megmutatta, mire képes az operarendezés; miként lehet amûfaji szabályaiba belemerevedett mûformát szinte bármire, akár a testértelmezés kortársparadigmaváltásának megmutatására használni. Zsótér a zenei hangsúlyokat követve atesti elkülönbözés megismerésének fokozatain viszi végig nézôit: a törpe, aki átlagos méretûférfi, délceg lovagnak képzeli magát, míg környezete rút törpének látja, és derül azénkép és a külsô kép különbségén. A Velázquez-stílusú, állig begombolkozott infánsnôk éstörpék festett mozdulatlansága Zsótér útjának kiindulópontja; ebbôl emeli föl címszereplôjétegy lépcsôsor térbeli magasába, hogy a lent lábai elé heverô, ruháját megbontó, mezítelenmellû szerelmében mint tükörben lássa meg ocsmány önmagát. E kép vizuálisanGubás Gabi, Görög László, Debreczeny Csaba és Csankó Zoltán a Rettegés ésínségben (Radnóti Színház)megbomló harmóniája, a fekete ruhából kifehérlôtest ismét a látvány és a beszéd eltérôés változó rendjérôl szól.A mítoszkörök pusztán testorigójú újraértelmezésekora XX. századi jellegzetesség,Jahnn Medeája többször reflektál is rá.Ugyanakkor Zsótér nem az isteni-emberitestkommunikáció egyenrangúságáról beszél,hanem a változásról. Medea példáulaz egyedüli, aki érzi az elmúlást, akinekteste öregszik. Sem Jason, sem fiai –fôként a kisebbik – nem változnak. Az elôadásszövegszintjén a test a dominánselem. A test öregszik, a test vágyakozik, atest nem mûködik. „Átkozta fekete testét”– mondja a Dajka. „Mért lett testem, melyvalaha szép volt, öreg és / gyenge, kövér ésidomtalan” – kérdezi Medea, majd késôbbtárgyilagosan hozzáteszi: „Itt áll / a kövér,sötétszürke nô, / itt, mellem elhájasodottés löttyedt. / A dongaláb jól illik a hájhoz.”A többiek is reflektálnak szereptestükre:Jason büszke szépségére, miként rá hasonlítónagyobbik fia; a kisebbik viszont Medeáraütô gyerekként nem érti, miért nem nôteste úgy, mint a többieké. A szöveg jelentôshányada testleírások briliáns halmaza; acombok, ágyékok, arcok, szemek, fürtökmegannyi felsorolása, melyeket nem látunk,nem láthatunk, hiszen a rendezés vizuálisana testet semmilyen nemspecifikuselemmel nem jeleníti meg. Ahogy nem ismozgatja. Zsótér ráadásul a testábrázoláslegerôsebb vonását, a nemkarakterológiátis megkeveri. A nagyobbik fiút MoldvaiKiss Andrea játssza, Kreont Martin Márta,a nevelôt Molnár Erika. A testek, a velükjáró szerepek és az elvárt társadalmi nemekegymásba olvadnak. Vélhetôen mindezJahnn testorigójú kommunikációs rendjébôlkövetkezik, aki a mitológia ködébeburkolózva összekötötte apák és fiúk, fivérek,anyák és gyermekeik egymásra vágyótestét. Túlságosan egyszerû lenne a „mindenkimindenkivel hál” modell felvázolásávals kizárólag Erósz nyilának összevisszaröpködésével magyarázni a viszonyok bonyolultságát.Ha azonban elfogadjuk, hogyJahnn szövege ebbôl a szûk értelmezésiperspektívából is olvasható, akkor még fontosabbhangsúlyoznunk: a rendezés a nemiidentitások minden alakra kiterjedô elemzésévelis Medea és Jason viszonyát emeliki. Nincs más nô, csak Medea, nincs másférfi, csak Jason a színpadon.Az idôsebbik fiút színésznô játssza tejeskávébarnaöltönyben, fehér ingben nyakkendôvel,öltözéke olyan, mint az apjáé ésöccséé. Moldvai Kiss Andrea azonban nema tipikus férfivonásokat mutatja fel, ahogyezt a klasszikus nemcserés darabokban általábanteszik. Nem is szexuális identitáscseréveldolgozik, hanem ahogy Zsótérnálmindenki, egybemossa a biológiai és a szerepnemét.A fiatalabb fiú (Kocsó Gábor)éretlen gyermekségét (talán Benedek Mari3 4 ■ 2003. OKTÓBERXXXVI. évfolyam 10. szám

KRITIKAI TÜKÖRBörcsök Enikô és Béres Ilona A világ feleségei címû elôadásban (Trafó)Koncz Zsuzsa felvételeiXXXVI. évfolyam 10. számleleménye) a testvéréével egyezô öltöny, feketefélcipô együttesébôl kivilágló fehérzokni jelzi. A Dajka (Hámori Gabriella)nem nélküli, fehér butótáncos-arcfestéssel,földig érô ujjú és földet söprô aljú fehér ruhábanmozdulatlan ül, csak a tapsrendnélsejlik fel a kelme átlátszó-áttört finommintája alól a nôi test. Molnár Erika a baritonkéntzengô hangú nevelô, abszintszínûgyönyörûséges öltönyt visel, hosszúhaja szamurájkontyba fésülve a feje tetején.Kreon tûsarkú cipôben, revüflitteres, combrafeszülô nadrágban, vörös kontykölteményben,erôs, éjszakai bulifestéssel lépkirályként elénk. A rendezés tehát nemiszerepük helyett társadalmi szerepükbenmutatja ezeket a figurákat. Zsótér ismét ésmegint következetesen hívja fel figyelmünketa kettô eltérô voltára.Medea az egyetlen, akinek ruhája, mikéntszínpadi megnyilatkozásai is, szinkronbanvannak a szöveg és a mítosz hordozta jelentéssel.Négerbarna ruhája rávezet bôrefelemlegetett színére, de ezen a (kötésétszabásáttekintve koktél-) ruhán világosabbkötéscsíkok övezik ékszerként nyakátés két alkarját. Benedek Mari jelmeze és adecens arcbarnítás egyszerre teszi feldíszítettbarbár királynôvé és polgári szalonokasszonyává. S így megint Medeában illeszkednekegymásba explicit módon a megnevezettés a látott történelmi korok és helyzetek.Az itt használt fényképtechnika arra is rájátszik,hogy a nézô, a múltfeldolgozás mnemotechnikaisajátossága miatt, képszerkezetek szintjén rögzíti az eseményeket. Zsótér afényképszerû kétdimenziós sík és az albumszerûen egymást követô képek érzetét azzal éri el,hogy a fehér lapként megjelenô háttérfallal szemben egyszerre csak egy fényforrást mûködtet,s minden jelenethez kicsit más szögbôl-helyrôl exponál. Így az alakok árnyékosak, egyszersmindkontrasztosak lesznek, de minden jelenetváltás kicsit más szögbôl, kicsit másképben mutatja ôket. Zsótér és Ambrus formanyelve elismerten épít a fény kreatív dramaturgiaierejére, használja a neon és a reflektor eltérô felvillanó és megvilágosító technikáit,a Medeában így ismert fény-árnyék rajzokat von be az értelmezôi mezôbe. Csak egyetlen példátnézzünk: amikor a megvakított követ visszatér Medeához elmesélni Kreon lányának borzalmashalálát, teste helyett csak árnyéka jelenik meg emberi méretben Medea „fényképsíkján”.Áll a követ árnyéka Medea és fiai valós teste mellett, a falon, a vak követ nem láthat, éscsak testének képe érintheti Medea körét, hogy az így összemosott térészlelés a valós viszonyokattegye érzékelhetetlenné.A rituális színházi emlékezés parafrázisa ez az album, melyben a rendezés nemcsak a mitológiátjátssza újra, a bosszúálló és kegyetlen elhagyott isteni származék Medeáét, nemcsaka mindenkit körbeölelô vágyat tematizálja, hanem mozzanataira törve felmutatja a halálelôtti élet minden boldog és szomorú aspektusát. A tapasztalatok összessége e rendezésekbena látvány szintjén kínálja fel az olvasói szabadság végtelen, elemzô ráismerésekre nyitottterét. És így válik a magyar színházi paradigmában rendkívülivé, hogy Zsótér Sándorrendezése lezárt Medea-olvasat helyett egy, a színházi olvasatok sokszínûségére ráformázottszínházi nyelvet beszél. Íme egy formalista színház, amelyet Robert Wilsonéhoz hasonlítanaa kritika, hiszen ez a pszichológiai reakciókkal és egyértelmû interpretációkkal bevehetetlenformanyelv kiemelkedik abból a színházi közegbôl, amelyben még a színészképzéssem lép túl a lélektani realizmus fogásain, a viták pedig az olvasói-nézôi technikák taníthatóságahelyett a befogadói érzékenység szükségességérôl szólnak. Zsótér elôadásai mégisrendre nyerik a lehetséges díjakat, megidézve a kortárs színház paradigmáját: a radikális olvasatváltóelôadások elismerést váltanak ki a befogadó közösségbôl. Így vezet a 2003-banjátszott Phaedra, Lír és minden „off” produkció a 2002-es Medeához. Ezek az elôadások, demég az operák is (melyek még alapos elemzésre várnak) határozottan építenek azokra aszínháztörténetté szelídült értelmezési keretekre, mint amilyen az Arzén és levendula vagy afaust.doc, vagy a Csongor és Tünde képregény, sci-fi-mesejáték vizuális sablonjai voltak, vagyhasználják a Zsótér romantikus ciklusában bevezetett egyszerû testszimbolikát (Cyranoorrát a háttér Picasso-rajz, Triboulet púpját hátizsákja jelezte). Az idejétôl és terétôl megfosztottállapot, s benne az emberi test mint kommunikációs egység megmutatása Zsótérnyitott színházi iskolájának lényege. Ez a zsótérosság, mely minket újra olvasni tanít.2003. OKTÓBER ■ 3 5

FESZTIVÁLOKNKoltai TamásRégi és új■MISKOLC: BARTÓK + MOZART ■em tudom, elhatározott szándéka-e a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál (Bartók +….)vezetôinek, hogy képviseltessék az operajátszás létezô irányzatait, az ókonzervatívtól a neoavantgárdig– vagy a sokféleség „csak úgy” kialakul, a meghívható elôadások lehetséges választékából.Megalapozott, hiteles választ akkor kaphatnánk a kérdésre, ha a fesztivál nemcsak meghívna,hanem teremtene is, azaz minden évben létrehozna legalább egy-két önálló produkciót,amely szuverén operaeszményt reprezentálna. Ez az idén sem történt meg – az egyetlen ilyen típusúalkotás, A varázsfuvola egy korábbi, máshol létrejött bemutató felújított változata –, ígyMiskolc kihagyja azt az esélyt, hogy emblematikus operafesztivállá váljon, amely olyasmit is kínál,amit máshol nem látni. A dolgok paradoxona, hogy az idén mégiscsak volt egy ilyen elôadás,amely pedig éppen nem akart elôadás (a szó eredeti, „polgári” értelmében vett mise en scène)lenni, de az lett, a legeredetibb teátrális-muzikális élmény az általam látottak közül. A DonGiovanniról beszélek, amely koncertprodukcióban hangzott el, tehát eleve nem lépett föl a zenésszínház igényével, ennek ellenére (vagy épp ezért) a spontán, néhol kifejezetten esetleges játékösztönelementáris, meglepetésszerû frissességével szolgált. (Lásd e számunkban Márok Tamásrészletes beszámolóját.) Ez az, ami a többi, „konzervált” elôadásból hiányzott; még a hagyományostóligencsak eltérô, epatírozó rendezésekbôl is valamiféle rutin áradt. Márpedig nincs kiábrándítóbba fáradt posztmodernnél.A valószínûsíthetô ok az agyonjátszásbankeresendô. A vendégül látott Mozartelôadások– az idén Bartók mellett Mozartvolt a szükséges plusz – föltehetôen derékrepertoárdarabok, ki tudja, mióta vannakmûsoron, hányadik szereposztásban; menetközben (vagy állás közben, mert a repertoárbangyakoriak a nagy kihagyások)kiszáradhattak, elillant belôlük az elevenéleterô. A zágrábiak Idomeneójából és a rigaiakCosì fan tuttéjából kevésbe; a prágaiFigaro házasságából annál inkább.A cseh Nemzeti Opera Figarója a mainemzetközi szabvány szerint kiállított,unalmaska, invenciótlan elôadás. A díszlet(tervezôjét nem árulja el a mûsorfüzet, aszereplôk közül is csak ötöt sorol föl, ha ezkritika akar lenni, milyen alapon?) az olaszszínpadi építô- és fénymûvészek, Damianiés Frigerio szegény rokona, magas falakmögött különféleképpen világított háttérfüggöny,a kezdô jelenet kis szobája jelzésszerûenvan beépítve a térbe. Minden ahagyomány, pontosabban a konvenciószerint halad, ehhez képest meglepô, hogya rendezô Josef Průdek úgy nyitja meg amásodik részt, mintha új elôadás kezdôdne.Hosszú, kitartott csönd következik aA Così fan tutte a Rigai Állami Opera elôadásában3 6 ■ 2003. OKTÓBERXXXVI. évfolyam 10. szám

FESZTIVÁLOKAz Idomeneo a zágrábi Horvát Nemzeti Színház elôadásábanfüggöny fölmenetele után, a zöldben játszószínpad egy golfpálya szélét sejteti – a háttérbennapernyô és szódavíz –, a grófhosszan elbíbelôdik egy golfütôvel, és anézôk közé üti a láthatatlan labdát. Se elôtte,se utána nincs hasonló kihágás, hacsakaz nem, hogy Bartolo áriája közben egypiócákkal telt befôttesüveget vizsgál nagyítólencsealatt, amely olykor az ô arcát iseltorzítja. Az elôadás legjobbja a Susannáténeklô Zdena Kloubová, gúnyos mosollyal,felülrôl nézi az egész történetet (kicsit soka csípôre tett kézbôl), és szépen, stílusosanénekel. Pavla Vykopalová akár kitûnô Cherubinois lehetne, az adottságai megvannak,csak egy rendezôre és egy karmesterrelenne szüksége (Jan Chalupecky nem amegfelelô ember), hogy az alkatból és akottafejekbôl ihletett személyiség szülessen.A Gróf (Janal Roman) szöcskeszerûkiskakas, nem tudom, direkt ilyen-e,elônytelen pipaszárláb és pókhas, a jelmeztervezômindenesetre nem hízelgett neki(úgy van rendezve, hogy a Susanna-duettbengyáván hátrapillantgat, nem jön-e valaki),a hangjáért már maga felel, magasfekvésben kissé kiabálós, alul semmi, a középregisztermegvan. František Zahradničekmint Figaro javít a helyzeten, jó kiállásúfickó, legföljebb az éneklés olvadékonyfolytonossága hiányzik. Az egész éppolyan, amilyen egy Nemzeti Operától várható,nem akarok ujjal mutogatni egy hozzánkközel esô, úgyszólván velünk élôXXXVI. évfolyam 10. számintézményre, még a Marcellinát éneklô inkognitós – nyilván kegydíjas – énekesnônek isismerôsen lebeg a hangja.Szimpatikusabb a rigaiak Cosìját rendezô Kaspar Holten eljárása, aki – Állami Operaide, Állami Opera oda – az összes lehetséges konvenciót mellôzve alternatív diákszínházatcsinált a darabból. Minden szimplifikálást elkövet, amit csak el lehet követni. A történetegy mai szappanopera vagy valóság-show szintjén zajlik, az ennek megfelelô helyszínekkelés tárgyi világgal, garzonlakással, bisztróval, piros mûanyag székekkel és tálcákkal.A nôi hûtlenségrôl szóló fogadást valami házassági elôkészítô tanfolyamon vagypszichoszexuális kurzuson köti a két fiú – föl van írva krétával a táblára a napi téma: „Isthere real love?” –, a fiatal, szemüveges és cinikus tanfolyamvezetô, Don Alfonso biztatására.A csábítást szôrmók hippiknek maszkírozva foganatosítják – ha nem volna a háttérbenegy hatalmas óra, amely jelenetenként mutatja, hol tartunk az egy nap, egy éjszakajátszódó történetben, azt mondanám, hogy megállt, sôt visszafordult az idô –; bozontospofaszôrökbe burkolózva, fölnapszemüvegezve védekeznek a fölismerés ellen.A lányok szabódnak, ahogy kell, Dorabella az utolsó pillanatban mégsem hajlandó szeretkezniegy fa alatti padon (lásd fapados szex címszó alatt), miként meg van írva (jó,nem pontosan ez van megírva), de a törzshelybisztró – ahol Despina a fölszolgálókegyike –, majd egy éjszakai bár megteszi a magáét. A bepiált lányok nem tiltakoznak azesküvô ellen; a szertartás egyértelmûen kamu – rózsaszín giccs-vidámparkra van rendezve–, így könnyebb kihátrálni belôle a végén. A befejezés tartalmazza a kötelezô keserûsót:csak Dorabella és Ferrando találnak vissza az eredeti fölálláshoz, a másik párkapcsolata rámegy a tréfára. Alfonso azért ujjal mutat az eredményre az összecsapódófüggöny mögött.A produkció látva (és hallva) azért jobb, mint elmesélve. A fröccsöntött plasztikvilág vidámságaönmagában épp eléggé szomorú. A vulgarizált sztori a saját miliôjében mûködik,a bisztróban élet szervezôdik az afférok köré (egy ismeretlen lány például hisztis rohamotkap, hallván a magukra maradt menyasszonyok keservét, nyilván ôt is elhagyta valaki), abárban meg van szervezve a háttérlötyögés, és így tovább. A fapados szex korunk valóságélménye,és Holten igyekszik bebizonyítani, hogy amit Lorenzo da Ponte kitalált, az nemcsakszofisztikált polgári félintellektuelek világában játszódhat le – így már sokszor eljátszották–, hanem a munkásosztály gyermekeinek körében is.Zeneileg ugyanolyan egyszerûen van véve a dolog, mint színházilag. A szereplôk fiatalok,és nincsenek skrupulusaik. Sonora Vaice (Fiordiligi) és Viesturs Jansons (Ferrando)két üzem-, sôt csillogásképes hang, és a többiek is elmennek. Evita Zalite (Despina) szü-2003. OKTÓBER ■ 3 7

FESZTIVÁLOKletett operai szubrett, hatékony komikai képességekkel. Krisjanis Norvelis (Don Alfonso)vékony, magas, szemüveges és cinikus. Bírja a szólamot, mint afféle értelmiségi fiók-Mefisztó.A karmester Zbigniew Graca nem „az emberi teljesség életlehetôségeivel nem élô,a konvenciókba szorított emberek zenedrámáját” (Fodor Géza) vezényli el, de azért aztsem lehet mondani, hogy vulgarizálja Mozartot. Úgy tessék elképzelni, mintha egy KovalikBalázs vezette Magyar Állami Operaház kezdô stúdiósai egy frissen végzett rendezôirányításával eljátszanák a Cosìt – kamaratermünk nekünk nem lévén – a Bölcsészkartízes tantermében.Vadságát tekintve nem szelídebb, kissé szofisztikáltnak látszó, de inkább csak posztmoderna harmadik vendégprodukció, a horvátok Idomeneója. A rigai Così vulgarizáltan iskomolyan lett véve, az Idomeneo: pamflet. Semmi sem heroikus, patetikus vagy klasszikusanemelkedett benne, ellenben minden ironizált színházi önreflexió. A színpad (HerbertKapplmüller) tárgyakból és kulisszákból jelzésszerûen kitalált játéktér, hol fürdôszobastilizáció,hol szalon, hol – a forgó száznyolcvan fokos fordulatával – székek halmazábólösszerótt gigantikus hegy, neonokkal kivilágítva, konzumtárgyakkal (kerékpár, frizsiderstb.) tetszôlegesen díszítve, hidegen (értsd: tiszta aggyal) tálalva. Ebben a konglomerátumbantilos történetmesélést, összefüggést,értelmi vagy érzelmi kohéziót keresni.Itt gesztus, geg, akció kizárólag alkalomszerûönmagát jelenti. Ilia fürdôköpenybenjelenik meg, háta mögött fürdôszobafalonáltalvetett nejlonharisnya. Késôbbkottákat rak a zongoraszéke alá, hogy fölmagasítsaa billentyûzet eléréséhez, egymajdani duett kedvéért, melyben ô énekel,zongorán kíséri Idamante. Elektra farmerban,aktatáskával, vörös körömcipôben jár,utóbbi nyilván szorítja, ezért néhány idegesékítményt énekel, és dühösen aláír egyiratot. Idomeneo viszont úgy dühös, hogyszékeket dobál. Idamante matrózruhás kamasz,ária közben bukfencezik. A másodikfelvonásban (a helymegjelölésnek nincskülönösebb jelentôsége) Elektra kinyitja akivilágított, ferde frizsidert, süteménytvesz elô, villával péppé lapítja, kézzel tömimagába a pépet, s bár teli a szája, dalolnisem restell. Az áldozati kivégzésre készülôdvén,a férfikar körülállja a neonokkalfölülvilágított asztalt, majd megszûnik azene, és egy hang felolvassa Mozart levelétapjához (melyben az életrajz és az operaszituációmegfeleltetésének céljából a halálrólvan szó). A fináléra behozott büféasztaltvad almadobálás közepette megrohamozzákés lepusztítják a vendégek; ezmég csak nem is új, Marthaler salzburgiFigarójában és Donnellan Falstaff-zárófúgájábanugyanígy volt. A legvégén egy vetítôvásznonvégigfut az elôadás fôcíme,vagyis a szereplôlista.Kedély, neveltetés és ízlés dolga, ki hogyanviszonyul az ilyesmihez. Magam kevéslelkesedéssel, de viszonylag jól tûrtem,aznapi szórakozási igényemet kielégítveláttam, az elôadás értelmét viszont nem láttam.De azért voltak a produkcióban jómozzanatok, például a tömören, magvasanés összefogottan szóló kórus. Utóbbi erényannál meglepôbb, mivel éneklés elôtt,után, de leggyakrabban közben ki-be járkáltakaz elsô három sorban, fejükön papírkoronával,és hol csónakokat, hol zászlókkaldíszített elefántot adogattak egymásnak,fejük fölé emelt karral. Ezt a tevékenységüket,mármint a ki-be járást cirka tízpercenkéntmegismételték. Egyszer a színpadra isfölmentek, szépen fölsorakoztak frontálisan– és a karéneket tekintve rögvest szét isestek. Nem tudom, hogy sikerült, de tény.A díszletért-jelmezért felelôs Kapplmülleregyúttal a rendezô is; Josip Segovezényelt. A szólisták határozott nekifutással,különösebb cizelláltság nélkül ab-A Csarnok 21 TáncmûhelyDivertimento mortale címû táncjátéka(középen: Majoros István mint Salieri)Éder Vera felvételei3 8 ■ 2003. OKTÓBERXXXVI. évfolyam 10. szám

FESZTIVÁLOKszolválták szólamaikat, bár az utóbbi (azabszolválás) ezúttal nem tûnt lényeges célkitûzésnek.A legmeglepôbb, hogy a közönség teljesmértékben toleránsnak bizonyult. Nemcsakezen az elôadáson, az összes többinis. Az egész fesztiválon a nézôk teljesítetteka legegyenletesebben. Ôk voltak a legjobbformában, megtöltötték az auditóriumot, smindegy volt nekik, hogy konzervatív, alternatív,avantgárd, modern, ultramodern,posztmodern, neo-alternatív-ultra-posztmodern(in memoriam Polonius), mindegyiketsikerre vitték. Merje valaki azt állítani,hogy a magyar operanézô csak a hagyományosatszereti, és elutasítja az újat; mentenMiskolcra irányítom.Jutalom gyanánt az eminens közönségmegkapta a Don Giovanni sziporkázó színházikoncertjét, a nagy öreg Renato Brusonszeladonként csillogó tekintetét (aranykeretesszemüvege mögül), Gavanelli-Leporellokorpulens báját, az egész fiatal társaságelfogult fiatalosságát a zenekar mögésüllyesztett deszkapallón. És szembesülhetettegy ifjú titán, Nicola Luisotti hátával(így, ahogy mondom), ezzel a muzikális,daloló-nevetô háttal, amely még ebbôl anézôpontból is élénken uralta a helyzetet.A dirigens csúfondáros-drámai életet vitt arecitativókba, megjárta a mozarti szellembérceit, és ahogy föltartott ujjal figyelmeztettea zenekart a készenlét állapotára, azmár tele volt feszültséggel. Innentôlkezdve csak le kellett vezényelnie a DonGiovannit. Megtette. Másnapra még ottvolt a kivételes Kékszakállú, Marton Évávalés Robert Hale-lel, „koncertszerû elôadásban”,ahogy a mûsorfüzet írta. Pedigsemmi sem volt szerû, minden valódi volt,megtörtént. „Add a kulcsot, mert szeretlek”,közölte Marton Éva a nôi makacsságprofán hétköznapiságával. Ennyi elég isvolt magyarázatnak. Meg kell tenned (neked),mert én szeretlek. Ez nem cinizmus,nem kínzás, nem hatalomvágy, hanem anôi ösztön természetes kiáramlása, Juditnem gondolhatja másként, egyáltalánnem gondolkodhat, nem állhat meg az útján.Ahogy ezt Marton mondta (énekelte,persze, de hát ez több volt annál, amit általábanéneklésen értünk), az beteljesítetteaz operának nevezett mûfajt.A táncmûfajban is zajlik a régi és az újharca. A belgrádi Állami Opera Mandarinjaaz özönvíz – közelebbrôl a HarangozóGyula senior – elôtti ôsidôkre emlékeztetett,valahol az imitált realizmus és apantomim között, melyben a suhancok ötujjukkal jelzik a zsugát, ám eszükbe sem jutkizsebelni áldozataikat; továbbá nemcsakkörülményesen, hanem hatékonyság nélkülakasztanak (egy kezdettôl fogva,mondhatni, für alle Fälle odakészítetten várakozó)hurokkal. Érdekesebb volt A fábólXXXVI. évfolyam 10. számfaragott királyfi az ambiciózus fiatal debreceniek elôadásában – Földi Béla koreográfiája–, amelyben egyfajta panteisztikus világképet véltem fölfedezni, bár több mindenrôl,például a hosszú rudakon görgetett küllôs kerekekrôl, nem tudtam eldönteni, hogy micsoda.Szegény Wolfgang Amadeusból a táncszínház is kisajtolja, amit tud. A szerencsétlenmost már mindenki kapcarongya, és ez olyan ízlést megvetô sületlenséghez vezet, minta Mozart! címû (Miskolcra is elhozott) borzalmas, bár jól prezentált musical. Elég!, kiáltanámmagam is felkiáltójellel, meglehetôsen reménytelenül, hiszen sorjáznak a balettek,táncfantáziák, koreografált költemények. Miskolcra is jutott kettô.Az egyiket a nemrég még (az átlagból) kiváló mûvészként ismert Juronics Tamás követteel a Rekviemre (Requiem címmel, mert úgy elôkelôbb). Bevallott témája a gyermekhalál.Egy leányka (Varga Fanni) serken fel a kórházi ágyból, hogy kitágítva a végsô percet,végigélje rövid földi létének emlékeit, és elbúcsúzzon az élettôl, mielôtt a halál elragadja.Van itt minden, habos ruhás zsúremlékek, avarral fedett sírokból föltámadó sorstársnôk,sorozatosan elaléló, egymást a eksztatikus szenvedésbôl fölnyaláboló, gyászoló szülôk,vörös hieroglifák lezuhanó függönye mögött kolumbáriumszerû halálfal fémbôl, tüllök,gyertyák, fényfüggönyök. Idônként megjelenik a Halál (Pataki András), a lányka egy alkalommalleveszi a fekete figura fekete szemüvegét, kvázi szembenéz a Halállal, ekképpena metafora mintegy lefordul a kép nyelvére. A Halál és a lányka (copyright by Schubert) kettôsea csúcspontok egyike, melyben maga a nagy kaszás is megutálni látszik mesterségét.A végén persze nincs mentség, a leányok egymás után eltûnnek a túlvilág ajtaján, karjukata réseken kidugva hívogatják barátnôjüket, aki megy is, az angyalszárnyat növesztett ápolónôkíséretében.A tragikumot meghatóvá, pityeregtetôvé popularizáló munka afféle termelôi kommersz;beleillik az utóbbi idôben az eladhatóság célszerû szempontját követô, mélység nélküli Juronics-koreográfiáksorába.Sajátos vállalkozás a miskolci Csarnok 21 táncmûhely Divertimento mortale címû Mozart-fantáziája.A darab a Salieri-témát variálja, erôs Shaffer-hatással. Az alaptétel a középszerés a zseni, a hozzátartozó apa-fiú, illetve gyûlölet-csodálat motívumokkal. Salieriitt is az Istentôl való tehetséget várja el buzgó imádságai fejében, mialatt Mozart nôzik, éséli az életét. A profán, hétköznapi szint mögött azonban megjelenik egy allegorikus háttér,melyben moralitásfigurák küzdenek meg egymással. Mozart múzsái állnak szembena Salieri lelkében dúló démonokkal, a Hiúsággal (ez nyilván a hírnevet hajszolja) és az Éhséggel(amely az életet habzsolná). Van még a kötelezô nô, aki részint maga a harc tárgyavagy eszköze (Konstanze), és az Angyal, aki egy ideig közömbös távolságból figyeli a harcot,de aztán nekilát, hogy teljesítményre doppingolja az arra érdemes kiválasztottat, természetesenMozartot.Mindez egy erôsen barokkos vízióban realizálódik, amelynek szcenikai, koreográfusi ésrendezôi világát Kozma Attila teremti meg. (A díszlettervezésben Fodor Viola, a rendezésbenNovák Péter a partnere.) A viszonylag kis játékteret, melyet körülülik a nézôk, egyjókora ringlispíl uralja; ennek hintáiba kezdéskor egy rokokó vonósnégyes tagjai telepszenek,Mozartot kamaramuzsikálva. A ringlispíl is jelkép, alighanem a mutatványos hétköznapimûvész-robot szimbóluma, amit együttesen hoznak mozgásba a szereplôk. A játékelôrehaladtával azonban egyre inkább Mozart az, aki kénytelen egyedül nekiveselkedni aforgatásnak, nem kis fizikai erôkifejtésre kényszerítve a szerepet alakító Novák Pétert. Eza mûvészi leistung tehát maga az alkotás, amely körül az élet misztériuma zajlik – a valóságosfigurák és a moralitás szereplôinek részvételével –, test test elleni küzdelemben,vagy éppen egy medencében. Utóbbi maga is jelképes terület, a szex és a halál nedvesterepe. A Múzsák olykor a Mozart-operák alakjaiba bújnak, keveredik fikció és valóság,álom és transzcendencia. Az akusztikai háttér természetesen a Mozart-mûvekbôl szôttzenei montázs, melyben a legkülönbözôbb kamarazenei, zenekari, oratorikus és színpadimûvek szólalnak meg részint élô elôadásban, részint a hangkeverés manôverei által.(Utóbbi kényes mûvelet, amit Szakács Sára kiválóan old meg; elég, ha a Don Giovanniés a Rekviem veszélyes egymásba úsztatását említem.)A komplex kompozíció mint vizuális és akusztikus élmény az elemek egymásra halmozásábólfakad, és nincs híjával egyfajta zsúfoltságnak. Az egészet a teatralitás hivatottösszefogni, melyben a tánc, a látvány, a zene kiegészíti egymást, s maga a fizikalitás válikérzéki élménnyé. Mialatt Mozart haláltusája zajlik a vízben, Salieri és a többiek egybarokk oltár alakjaiként helyezkednek el a medence elôtt-fölött. Számtalan ehhez hasonlóálló- és mozgókép kísérel meg emblematikussá válni az elôadásban. Novák Pétererôs személyiség Mozart strapás szerepében. Majoros István filigrán, ôsz Salierije – a„tanár úr”, ahogy körülkiabálják – szinte meghatóan küszködik a reménytelen rivalizálásbelsô démonaival.A szakmai kapacitása talán nagyobb az elôadásnak, mint a szellemi, de így is több mintkuriózum: egy markáns Mozart-plusz.2003. OKTÓBER ■ 3 9

FESZTIVÁLOKÁMárok TamásMire kelleneka világsztárok?■ll Heller Ágnes az amfiteátrum közepén, és Don Giovanniról beszél. Körülötte félkörbenszázvalahány ember magasodik. Ha nem is éppen fizetett nézôk, de azért ingyen jöhettekaz elôadásra. Igaz, nem kôpadkán ücsörögnek (köztük a Krónikás), és felettük sem a csillagoskék ég ragyog, csupán a miskolci Játékszín mennyezete, de nem csak a tér idézi a színházat.A publikum vegyes, sok az unatkozó nyugdíjas, de akad érdeklôdô fiatal is. Akiknek nincs pénzükjegyet venni az esti opera-elôadásra, hát eljönnek a délelôtti, az operáról szóló elôadásra.De igazi színházat kapnak most is. Az idôs asszony élénken gesztikulál, nyakláncát babrálja, sközben föl-alá járkál a színen és a filozófiatörténetben. A lassú agyúak már az elején elvesznek,de az élénkebb szellemnek is résen kell lenni, mert az összefüggésre olykor csak futólag utal a tanárnô,a lényeg sokszor a sotto voce elmotyogott mellékmondatban lapul.Don Giovanni a Komturral vív, Heller pedig vele. „Don Giovanni-értelmezések” ezt a címetadja magának, de nem annyira a mûvet, inkább a fôhôst elemzi. Nem zseniális hódító,nem romantikus szuperférfi, rázza a fejét Heller, s csörög a nyaklánca. InkábbDeborah Warner értelmezésére hajlik: Don Giovanni gaz csábító, brutális ember. Annátnem meghódítani akarja, hanem megerôszakolni. Ezt maga a lány mondja el valamikoraz elsô felvonás kétharmadánál. Ezért is húzódozik késôbb Anna attól, hogy igentmondjon Ottaviónak: nem tud szabadulni a sokk hatása alól. Megkérdeztem férfiakat,példálózik Heller, s legtöbben azt mondták, a fôszereplô a csábítás mûvésze, ellenállhatatlanférfi. De aztán megkérdeztem nôket is, emeli föl a mutatóujját, s ôk azt mondták,Don Giovanni: Renato BrusonMOZART: DON GIOVANNI ■inkább Don Ottaviót választanák. (Minthabármi is következnék abból, amit a nôkmondanak, morog magában a Krónikás.)De a pompás matróna – akit naptárikora ellenére képtelenség öregnek látni –rácáfol e morgásra. Elragadtatottan hallgatjukôt. Don Giovanni princípium, atiszta szellem és a tiszta érzékiség princípiuma.Mindazonáltal Heller erôs túlzásnaktartja Kirkegaard jellemzését, aki„érzéki zsenialitásról” beszél. De a princípiummár vége felé jár erejének: a darabbankét napon keresztül nem sikerül nekisemmi. (A Krónikás itt magában ingatja afejét: az ô értelmezése szerint a kudarcokatinkább a balszerencse hozza, semminta végzet. Másrészt vannak sikerei is hôsünknek:Masettót átjátssza és elveri, Elviráthatástalanítja, Zerlinát lényegében,operai értelemben elcsábítja, Ottavio ésAnna támadásait pedig sikeresen kivédi.)Már nem övé a világ – hangzik el egyújabb értelmezés egy újabb dimenzióban,a történelem dimenziójában –, vége a középkornak,jön a felvilágosodás. Don Giovanniés a Komtur korszaka lejárt, az új világotOttavio képviseli, aki már nem magaakar bosszút állni, a törvényesség útját keresi,a megtorlást az erôszakszervezetekrehagyná. (Amely erôszakszervezeteknekebben a darabban nyomuk sincs, mosolyodikel kajánul a Krónikás, aki szerintOttavio mélyen komikus figura. MégMozartnak is kevés mulatságosabb pillanatavan, mint amikor e fiatalember a másodikfelvonás kétharmadánál öntudatosankijelenti: most már semmi kétség,Don Giovanni ölte meg Donna Anna apját!Amikor ezt már mindenki több mintegy felvonással ezelôtt biztosan tudja...)Don Giovanni démoni alak is, folytatjaaz értelmezéseket Heller, s mint mindendémon, teljesen magába zárt, nincs kapcsolataa többi emberrel. Ô az opera legmagányosabbfigurája. (Krónikás lelkesenbólogat.) Nincsen emlékezete, mondja afilozófusnô, ezért is kell Leporello regiszteremeg a Regiszterária, mert gazdájanem emlékszik a hódításaira. (Krónikástovább bólogat, buzgón jegyzetel, s elsiklika tény fölött, hogy Elvirát arcról nyombanfölismeri.) Nincsen fantáziája és nincsenakarata, csak stimulusra „mûködik”.(Krónikás a fejét vakarva gondolkodik.)Az elsô felvonás vége a modern világelsô nagy veresége, Don Giovanni lebukikZerlinával, de mégsem lehet felelôsségrevonni, mert Leporellóra keni a dolgot.Mindenki tudja, hogy ez hazugság, mégsemernek tenni semmit. Mindenki vereségetszenvedett. „Viva la libertà! – Éljen aszabadság!” – énekli a teljes szereplôgárda,s közben mindenki mást ért szabadságon.4 0 ■ 2003. OKTÓBERXXXVI. évfolyam 10. szám

FESZTIVÁLOKÉder Vera felvételeiDeyan R. Vatchkov (Masetto) és Paolo Gavanelli (Leporello)Ugorjunk most egy nagyot: a darab végére!Don Giovanni, a tiszta szellem éstiszta érzékiség embere folyamatosan kisiklikaz érzelmi és etikai világ karmai közül.Egy princípiumot csak egy másikprincípium tud elpusztítani, ez jelen esetbena Kormányzó szelleme, amely kôszoborformájában jön el érte, és lerántja magávala pokolba. (Vajh miért került a Kormányzóa pokolba? – mereng a Krónikás.)Minden normális operaszerzô itt zárná lea történetet, a hatalmas és hatásos finaleultimónál. Mozart azonban egy utolsóutáni fináléval toldja meg mûvét: az életbenmaradt szereplôk kedélyes szextettbenlatolgatják életesélyeiket. Tettleg, anyílt színen abszolválják a „kinek mi letta további sorsa?” játékot. Masetto maradéktalanulboldog, hogy visszakapta Zerlinát.A lány belenyugodott, hogy a fiúlesz a párja, de – figyelmeztet Heller –magatartásában lemondás van, mert mártudja, hogy mirôl mond le. (Ez a parti nincsmég lezárva, szögezi le magában Krónikás.)Ottavio szintén boldog, hisz nyert,csak épp Anna húzódozik még mindig: aházassággal várjuk meg a gyászév végét.Túl nagy volt a trauma, bólint együttérzônHeller. (Biztos, hogy nem érintettemeg ôt az igazi férfierô varázsa? – tamáskodika nôi szavak és érzések ismeretébena Krónikás.) Elvira visszamegy a kolostorba(és soha nem felejti el Don Giovannit),Leporello másik gazdát keres majdmagának, hasonlóan karizmatikus embert(de az soha nem állja majd ki azösszehasonlítást Don Giovannival, véliKrónikás). Mindezt Heller szerint kétféleképpenértékelhetjük: 1. Don Giovanniés a Kormányzó halálával a nagyság eltûnta világból, kicsinyes és unalmas korszakkövetkezik. 2. A Gonosz eltávozott avilágból, a tisztességes emberek nyugodtanélhetnek tovább.Krónikás néhány fiatallal, kimenôs kritikuskollégávalés nagyszámú nyugdíjassalegyetemben lenyûgözve lép ki a félhomályosamfiteátrumból a szikrázó déli napfénybe.Fodor Géza szavai motoszkálnak afülében: „Don Giovanni nagyon is gyökeres,szubsztanciális alakja az életnek, s egyutána jövô, ôt nélkülözô világ nagy kielégületlenségekkellesz kénytelen szembenézni.”S – megbontva a drámai idôt –egy másnapi fesztiváleseményt illeszt itt agondolatok sorába: Marton Éva Met-beliTurandotjának videofelvételét. Az egy folytathatatlantörténet. Kalaf Liu holttestefölött öleli magához Turandotot. S holvan Timur? Majd Kalafék magukhoz veszik,és öreg napjaiban eljátszik az unokákkal?Képtelenség. (Nota bene KovalikBalázsnál Timur egyenesen leköpte fiát,mielôtt kiment a színrôl.) Egy igazán jelentôsdrámai figura nem távozhat úgy a színrôl s az életbôl, hogy hiánya hatástalan maradjon.Nélküle, utána a többi szereplônek nem folytatódhat ugyanúgy az élete. Bár hajól meggondoljuk, ebben az értelemben Don Giovanni hiánya nem elementáris, még hahatása a többiek további sorsára vitathatatlan is. Meg hát olyan sokat énekelt két hosszúfelvonáson át, s az az utolsó kis szextett túl rövid távlat ahhoz, hogy elkezdjen nekünkhiányozni.Krónikás a maga részérôl minden ígéretes opera-elôadásra azzal a reménnyel ül be,hogy utána másképpen folytatódik az élete. Az azonban még sohasem fordult elô vele,hogy már az elôadás elôtt ilyen benyomása támadt. Márpedig most a Heller Ágnessel valóhosszas gondolati tereplovaglás után úgy érezte, merôben más szemmel, füllel, orral„nézi” a mûvet, vagy talán egy egészen más mûvet néz, mint amit eddig ismert.Minden érzékével a zseniális Renato Brusonra készült – vegyes elôérzetekkel. A nagybariton hatvanhét éves. Elgondolkodtató énekeskor, akkor is, ha a legutóbbi tévéközvetítésekszerint Bruson jól ôrzi hangját, amely maga az érzéki öröm. Bársonyos, végletekigkimûvelt, könnyed bariton – telve nemes fénnyel, nagyúri tónussal. Ám ez a fény teljesenegyenletes, a szín egyhangúan gyönyörû. És hát olasz bariton, Verdire, Bellinire,Donizettire fényezve, Krónikás egyetlen Mozart-felvételét sem ismerte. A karmester isismeretlen zenész, és hát a Don Giovanni nem opera, több annál, keservesebb, lehetetlenebbfeladat. Ha máshonnan nem, Hellertôl jól tudjuk immár.Aztán kiderült, hogy semmit sem tudunk. Kijött egy apró ember pálca nélkül (jóljegyezzük meg a nevét: Nicola Luisottinak hívják), odaült a csembaló mögé, és olyanmagától értetôdô indulattal csapott bele a dramma giocosóba, hogy minden elôítélet úgyomlott össze, mint rosszul épített ház földrengésben. A másik világnagyság, Paolo Gavanellibelépô dohogó-áriájában könnyû kézzel rántott be a történet kellôs közepébe.S amint Bruson is színre szökkent Annát üldözve, perceken belül kiderült, hogy sem ahang, sem a mûvész nincs megkopva, s a produkció pompás. Krónikáson egy csapásravégigfutott a bizsergô felismerés, miért is e mûfaj mellett kötelezte el magát. Mert ez aza színházi mûfaj, amelyben a papírforma a legkevesebbet éri. Ahol az elôadás legmeszszebbvan a benne szereplô mûvészi erôk összegétôl: jó esetben azok szorzata, esetlegtöbbedik hatványa.Mozart a Don Giovanniba négy azonos hangfekvésû férfiszólamot írt: a Kormányzó,Masetto, Leporello és a címszereplô egyaránt magas basszus – mély bariton. Így aztánkarmesterek, rendezôk, énekesek kedvük vagy fölfogásuk szerint cserélgethetik, oszthatjákbe ôket. A hagyomány a Komturt és Leporellót inkább basszusnak tekinti, a másikXXXVI. évfolyam 10. szám2003. OKTÓBER ■ 4 1

FESZTIVÁLOKkettôt baritonnak. De az irodalom több nagy basszus Don Giovannitis ismer: Ezio Pinzát, Cesare Siepit, Nyikolaj Gyaurovotvagy Ruggiero Raimondit. S olyan kitûnô bariton Leporellókat,mint Walter Berry, José van Dam vagy Giuseppe Taddei. MagyarhonbanSzékely Mihály több évtizeden át a basszusoknak sajátítottaki Leporellót, ezért mellette a baritonok – például Svéd Sándorés Losonczy György – donjuanoskodtak. Akkor még ezen acímen ment nálunk a darab. Újabb idôkben ugyanez a leosztásvalósult meg Polgár László és Melis György között Ljubimov emlékezetesprodukciójában.De nem a hangfaj a legfontosabb, hanem az alkat. Mármint atesti, a színészi és a hangi alkat. Miskolcon ebbôl a szempontbóltelibe találtak. Masettót a huszonhat esztendôs, magas, jóképûfiatal basszista, Deyan R. Vatchkov énekelte, egészséges, világostónussal, kicsit kevés színnel. De hát ez a parasztfiú valóbannem az élet nagy virtuóza. Merev, darabos, idegenül feszeng aDon Giovanni dominálta világban. Gavanelli és Bruson minthatükörképei volnának egymásnak: két ôszülô, kopaszodó, szakállasolasz bariton. Csakhogy Gavanelli piknikus, plebejus jelenség,tartalmas hangja erejével, egységével hat. Bruson viszontfémkeretes szemüvegével alkatban-hangszínben is nemesi jelenség:tartása van, az orgánuma pedig finom aranyfüsttel van befújva.Kováts Kolos (Kormányzó) ezzel szemben fényévekre vana princípiumtól, csak végtelen levegôjû, fogyó erejû érdektelenbasszus hang. A férfiszekcióban tökéletesen mûködött a hangokdramaturgiája. „Koncertszerû elôadás”, hirdette a színlap, ámhelyette elôadásszerû koncertet kaptunk. A fiúk fekete nadrágbaés ingbe öltöztek, Anna fekete, Elvira fehér, Zerlina kék estélyiruhát kapott. Az énekesek a zenekar háta mögött és fölötte álltak.Azaz nemigen álltak. Bruson és Gavanelli nagy kedvvel mozogtákbe a rendelkezésükre álló teret. Viszonyokat, erôvonalakatrajzoltak ki oda- és elfordulásaikkal, eltûnéseikkel és fölbukkanásaikkal.A többiek eleinte óvakodva, késôbb egyre nagyobbkedvvel követték ôket.Az operai színjátszás nagy lehetôsége, hogy az éneklés, a hangköveti a mozdulatot. A gesztust zenei hangsúly erôsíti meg, azigézô dallamívet, mondjuk, a kar szép mozdulata. A rossz operaénekesazért válik nevetségessé, mert amit játszik, azt nem képeshitelesíteni a hangjával. Még a legszínpadiasabb gesztus is hiteleslehet, ha hatalmas hangi effektus jár vele. Bruson és Gavanellipéldát adott jó operaéneklésbôl. Bruson, akit eddig Krónikása nemes egyhangúság mûvészeként tisztelt, váratlan sokszínûségévelnyûgözött le. Alig van a darabban néhány olyanpillanat, amikor saját, természet adta hangján szólal meg. Állandóanjátszik, színlel, hiteget. Fölvillanyozó meglepetés volt ezerfélehangszíne. A recitativókat hol megpörgeti, hol lelassítja, demint filmet vetíti elénk az olasz szöveg értelmét. Néhány „félre”mondott megjegyzést szinte zöngétlenül énekel. Persze mindenkiszámított rá, hogy a Zerlinával énekelt „La ci darem la mano”kettôs igézô tónusban fog megszólalni. Ám a varázslatot nem lehetmegszokni, nem lehet fölkészülni rá. Bruson mint drága, törékenyporcelánt, úgy érintette partnernôje kezét, s mint illatosteába a sötét erdei mézet, úgy csorgatta hangját Zerlina fülébe.Wierdl Eszter a férfikéz és a férfihang érintésétôl a szemünkelôtt virágzott ki, s vált pár perc alatt ügyes énekesnôbôl elbûvölôszopránná, csinos fruskából érett nôvé. (Pár nappal késôbbmeghallgathattuk ezt a duettet Paata Burcsuladzéval is. A grúzbasszus is vitathatatlanul világsztár, de hangja hanyatlóbanvan, bár ezt életkora még nem indokolná. A duett amúgy hangilagnem megerôltetô, prózai színész is el tudja énekelni, de aköltészet nagyon tud hiányozni belôle. Sarastro nevezetes F-dúráriájában nem volt egyenletes a tónusa, a neves vendég egyedüla Regiszteráriát énekelte élményszerûen. Persze ô nem Mozarténekes.No de Bruson és Gavanelli sem az, és ôk mégis a csillagokszintjére emeltek egy jó erôket fölvonultató elôadást. Burcsuladzétígy fölösleges volt meghívni. Brusont és Gavanellitsokszorosan megérte.)Ha olaszok énekelnek és dirigálnak német operát, minden leegyszerûsödik.Bizonyára nem olvasnak Kantot, Hegelt vagySchopenhauert, s amit a nagy német ideológia köteteken át elemezget,azt ôk az élet szemszögébôl egy könnyed mozdulattalmegoldják. Nincs itt semmiféle démon, sugározza Bruson, csakegy varázslatos férfi, akinek mindenkinél szebb a hangja, mindenkinéljobban énekel, s aki egy szédítô Pezsgôáriában világosanmegmondja: neki minden kell az életbôl. (Gavanelli elragadtatottrajongással hallgatta a nevezetes szólót: egyként elbûvölteura csillogó személyisége és a szólamtárs virtuóz technikája.) Aki– Ottlik szavával – a létezésszakmában dolgozik. S jól dolgozik,nagyon. Krónikás szégyenlôsen vallja be magának, hogy a DonGiovanni poklát soha nem tudta elég komolyan venni. Profánulszólva egy efféle életmûvész valószínûleg a purgatóriumban ismegtalálja majd az örömét, partikat szervez, és megôrjíti az ördögöket.Heller álláspontja az elôadás szemszögébôl szinte feministánaktûnt.A könnyed járkálásban apróbb hibák is becsúsztak, Bruson egyrecitativóban elfelejtette a szöveget, Gavanelli jó szolga módjárasúgta meg neki a folytatást. A hangok nem mindig ideális szögbenés helyrôl szólaltak meg, de épp ettôl lett az egész elôadáséletteli, pezsgô, ellenállhatatlan. Hol voltunk már akkor Hellerprincípiumaitól? Egy szenvedélyes társaság Mozart operáját dalolta,amely éppen itt és most született meg, a szemünk láttára, afülünk hallatára. Nem olyan nagy ügy, mi is nagyon élvezzük –ezt sugározta hôseink minden mozdulata. Éppen ezt sugározta amindössze huszonnégy esztendôs Ottavio, Blagoj Nacoski is.Már elsô, lírai áriája („Dalla sua pace”) alatt nyilvánvalóvá vált:kivételes tenorral van dolgunk. Mintha az ifjú Gulyás Dénest hallottukvolna legihletettebb pillanatában. Leheletszerû hangadás,fényes, lélekkel telt pianók. Aztán második szólója, az „Il miotesoro” után Krónikás kénytelen kicsit módosítani: nemcsak jótenor, hanem igazi hangfenomén. A nyaktörô futamok végtelenkönnyedséggel, sôt fiús bájjal peregtek. S amit csak kivételes énekesektudnak: értelmet adott a koloratúráknak. (Pár nappalkésôbb a zárókoncerten Zoran Todorovich igen derék „Il miotesoro”-t énekelt. Ám aki Nacoskit is hallotta, csak elnézôenmosolygott...)A nôi szekció unalmasabb volt. A Metbe készülôdô Svetla Vassilevánakszép és kimûvelt hangja van, fekete haja, vészesen fehérbôre ideális Annává teszi. A mûvész alkati sápatagsága, befeléfordulása találkozott a figurával – de egyben sablonossá is tetteazt. Hogy ez nem egyszeri benyomás volt mûvészi egyéniségérôl,arról a fesztivál zárókoncertjén megbizonyosodhattunk. Az örményKarine Babaian is magabiztosan szólaltatta meg Elviraszólamát, de azt a lehengerlô nôi elszánást, ami Elvirát megkülönbözteti,képtelen volt sugározni.Krónikás napokkal késôbb azon gondolkozott, vajon túl kevésidôt töltött-e az idén „Operamiban”, vagy valóban ilyen erôs volta Don Giovanni-élménye. Aztán fölötlik benne az alakulgató debrecenibalett ügyes A fából faragott királyfija, a megunhatatlan SzegediKortárs Balett, amely Juronics Tamás kitûnô koreográfiájáttáncolta Mozart Rekviemjére. Vagy Wolfgang Amadeus édes kissemmisége, A színigazgató, melyet Tóth János hangulatosan állítottszínre, s a két primadonna, Kertesi Ingrid és Keszei Bori igazánhatásosan rivalizálta végig.Szóval minden hiába ötlik föl benne, marad a Don Giovanni. Ittlétrejött produkció, helyi csillagállás. Meglehet, véletlen, de verhetetlen.4 2 ■ 2003. OKTÓBERXXXVI. évfolyam 10. szám

FESZTIVÁLOKMNÁNAY ISTVÁNJobb, mintitthon■KISVÁRDA ■íg a POSZT a válogatás körüli csatározásoktól volt hangos,Kisvárdán közmegelégedés kísérte Darvay Nagy Adrienneés Szûcs Katalin Ágnes munkáját. Persze a határon túli magyarszínházak tizenötödik fesztiválján is akadt gyenge produkció,de az összkép mindenképpen jónak mondható, és több kiemelkedôteljesítményt láthattunk. Ismételten bebizonyosodott, hogyMagyarországon évente születik ugyan néhány kiváló produkció,de szellemileg és mûvészileg Erdélyben, Felvidéken, a Vajdaságbanés Beregszászon sokkal erôteljesebb és felkavaróbb a színház.Természetesen a kisvárdai kínálat nem azonos a hétköznapokontapasztalhatóval, hisz a június végi tíz nap alatt a nézô válogatottkollekciót kap, de mindenképpen érzékelteti, hogy egy-egytársulat milyen állapotban van, s az egyes régiókban milyen trendekformálódnak.■A fesztivál egyik sikeregyüttese a komáromi Jókai Színház volt.Már az elôzô években az Amadeus és a Tartuffe jelezte: a társulatnáljótékony mûvészi változások kezdôdtek. Telihay Péter mûvészetivezetése alatt igen erôs évaddal ünnepelték a színház fennállásánakfélévszázados évfordulóját, de a jubileumot beárnyékoltáka társulaton belüli, robbanásig élezôdô feszültségek. Kisvárdára aszínház már a mûvészi megújulást elindító vezetése nélkül érkezett,az új igazgatót, Tóth Tibort pedig csupán pár nappal azelôttnevezték ki. Ezek a körülmények azonban egyáltalán nem rontottákTelihay Péter két rendezésének fesztiválszereplését. A Sirályvolt az ünnepi évad díszbemutatója, de a társulat idôsebb és fiataltagjai közt kirobbant válság idôszakában készült Ibusár is hasonlóigényes munkáról tanúskodott.A rendezô ezúttal nem törekedett különleges formai megoldásokra,a produkciók erôssége az aprólékosan kidolgozott színészijáték. Zeke Edit a Sirályhoz a kint és bent világát összemosó terettervezett, amelyben a darab szereplôin kívül idônként kendôs,nagykabátos, bôröndöt cipelô – görög kórust, párkákat, siratóasszonyokatidézô – nôk is megjelennek. Szerepük az elôadás végéntisztázódik: végtelenül lassan besétálnak, felpattintják táskájukat,amelyben egy-egy halott madár van, s egyikük a táskájábateszi a színpad közepén álló, Trepljov által lelôtt, Trigorinnakkitömött sirályt.Az Ibusárban is egymásba csúsznak a valós és képzeletbeli helyszínek(díszlet: Gráfel György), ugyanakkor élesen szétválik a mûnaturalista és operettrétege; utóbbit paródiává fokozzák le. Eznemcsak a látványvilág édeskésségének túlhangsúlyozásábannyilvánul meg, hanem mindenekelôtt abban, hogy Jolánt ésAmáliát külön szerepnek tekintik, s míg az elôbbi tenyeres-talpas,az ibusáriságot jelmezével, harsány viselkedésével hangsúlyozónô, a hercegkisasszony játékában a primadonnavonásokata végletekig felerôsítik. Ehhez a kettôsséghez igazodik a többiekalakítása, s az operett szándékolt olcsóságát és hamisságát többek,mindenekelôtt a kar tagjainak kínos zenei megszólalása akaratlanulis aláhúzza.A Parti Nagy-elôadásban Molnár Xénia palócos tájszólású, robusztus,energikus Jolánja, Fabó Tibor érzéketlen Gusztija,Holocsy Kati szépen éneklô és dekoratív Amáliája remek karakter.A darab stílusát a legpontosabban kettôs szerepében (Kleisermannés Bajkhállóy) Benkô Géza adja vissza.Ugyancsak ô az, aki a Sirály Medvegyenkójában a csehovi fájdalmaskomédiát megelevenítve az egyik legemlékezetesebb alakítástnyújtja. Ebben a rendezôileg érzékenyen és pontosan elemzettelôadásban az összjáték és az egyéni teljesítmények harmóniájaszületik meg. Bandor Éva (Mása), Ráckevei Anna (Arkagyina),Gubik Ági (Nyina), Tóth Tibor (Trigorin) és Ollé Erik (Trepljov)kvintettje szólaltatja meg legösszetettebben a Csehov-szöveget.Színészi-rendezôi szempontból kiemelkedô Mása és Trigorin, illetveTrigorin és Arkagyina harmadik felvonásbeli jelenete. Azelsôben a néhány szavas epizód a két szereplô valódi énjét kímélet-Ráckevei Anna (Arkagyina) és Ollé Erik (Trepljov)a komáromi SirálybanXXXVI. évfolyam 10. szám2003. OKTÓBER ■ 4 3

FESZTIVÁLOKB. Fülöp Erzsébet (Klütaimnésztra) az Iphigeneia Auliszban címû Euripidész-tragédia csíkszeredai elôadásábanlenül bemutató, jelentôségteljes felvonásexpozícióvá nô, a másodikbanpedig az írót magának visszaszerzô színésznô szcénája –a szituáción belül maradva – Ráckevei Anna színészi bravúráriája.Az elôadásokat látva csak remélni lehet, hogy az új direkció képeslesz azt a társulatépítô igényességet, friss szellemet megtartani,amely a megfiatalított komáromi társulat elmúlt pár éves munkájátjellemezte, s egységet tud teremteni a régi és új tagok között.■A fesztivál másik sikercsapata immár évek óta a vajdaságiaké.Nem külön az újvidékieké és/vagy a szabadkaiaké, ugyanis praktikusokokból, illetve a közös szellemiség miatt a két – illetve aKosztolányival együtt három – színház társulata gyakran összemosódik.Az idén nem született olyan kiemelkedô elôadás, mintpéldául tavaly az újvidéki Pác, viszont ezúttal is egységesen magasszínvonalat képviselt a vajdasági színjátszás.Az újvidékiek mûsora ebben a szezonban zömmel zenésre sikerült.A lovakat lelövik, ugye? címû adaptációról nehéz eldönteni,melyik kategóriába soroljuk. Aki ismeri a filmet, csalódik, ugyanisa rendezô, L’uboslav Majera a maratoni táncversenybôl nem sokatmutat meg, inkább az emberek közötti kapcsolatokra, a páros jelenetekrekoncentrál, ezek viszont az alapmûben igen szegényesek,s a színpadon sem képesek kibomlani. A középpontba az életuntGloria és a csellengô Robert találkozása kerül, leginkább az ô sorsukatrészletezik, de a vázlatból még Mezei Kinga és Balázs Áronsem képes teljes színpadi életet élô figurát varázsolni. Így a temperamentumosegyüttes játékon belül néhány egyéni alakítás marademlékezetes, mindenekelôtt Szorcsik Kriszta kényeskedô, magakelletô,rafináltan rámenôs Alice-a.Szabadkáról három produkció szerepelt a programban. A KosztolányiSzínház Szloboda Tibor rendezésében Danilo Kiš írásaibólszerkesztett, fôleg a vizualitásra és a zeneiségre épülô kollektívelôadást (Siratófal) hozott létre, tág teret engedve a nézôi asszociációnak.A Népszínház az újvidéki akadémia végzôs osztályával közösenjegyzi a Toll címû elôadást, amelyet Hernyák György vittszínre Doug Wright darabjából, a De Sade pennájából. Az eredeticím jobban érzékelteti e szerszám kettôs jelentését, aminek a mûbenjelentôsége van, hiszen a darab arról szól, hogy az elmegyógyintézetbezárt márki íráskényszerét semmivel nem lehet megtörni, mertha más nincs, a vérével s egyéb nedveivel ontja erotikus fantáziájánaktermékeit a többiek örömére s a felsôbbség bosszantására.A drámai helyzet groteszk abszurditása, hogy a pap, akinek harcbakell szállnia de Sade ellen, hiába semmisíti meg ellenfelének testét,szellemének hatása alá kerül, s ô folytatja azt, amit a kezétôl, lábától,fejétôl megfosztott élô halott már nem tehet meg. Vizsgaelôadása Toll, ennek megfelelôen a fôszerepeket végzôsök játsszák, s –a Vajdaságban tapasztalható közösségi színházi szellem újabbtanúságaként – a színház színészei alakítják a kisebb szerepeket, azelmegyógyintézet lakóit. Remek szereplehetôségek kínálkoznakarra, hogy a többségükben Szabadkát választó pályakezdôk (KôrösiIstván, Szôke Attila, Pálfi Ervin, Kovács Nemes Andor, Ferenc Judit)bemutatkozzanak, ugyanakkor a katasztrofális gondokkalküszködô társulat ezzel a produkcióval avatta fel a romba dôlt színházépülethajdani színészbüféjébôl kialakított stúdióját.4 4 ■ 2003. OKTÓBERXXXVI. évfolyam 10. szám

FESZTIVÁLOKA fesztivál egyik legszebb, legmegrázóbb elôadása volt az AgotaKristof Trilógiájából készült Nem fáj! Alcíme: ballada, s e mûfajmegjelölésa játék stílusát is meghatározza. A dramatizáció készítôivállalták a mû epizodikus és epikus jellegét, s mindenekelôtta szöveg, a történetmesélés erejében bíztak. A két árván maradó,egymástól is elszakadó fiú sorsában a XX. század második felénekminden borzalma kirajzolódik. Ahol Ilan Eldad rendezô hagyja aszöveget pódiumkeretek között mûködni, ott igen erôs jelenetekszületnek, amikor viszont – más rendezéseibôl is ismerôs –különbözô szcenikai effektusokkal igyekszik látványban megemelnia történetet, akkor néha hatásvadász megoldások születnek.A Tollban megismert fiatalok ebben is fôszerepeket játszanak;mindenekelôtt Pálfi Ervin és Ralbovszky Csaba teljesítménye emelendôki. Mellettük Vicei Natália, Mess Attila, G. Erdélyi Herminas – az elsô helyen – a színpadra hosszú idô után visszatérô KarnaMargit alakítása marad emlékezetes. Karna Margit olyan nagykendôs,feketébe öltözött, mezítlábas nagyanyát formál, aki többnyirecsak ül, mégis mindenen rajta tartja a szemét, katonásan parancsol;mindenkivel, a lányával is úgy bánik, mint a pokróccal,tudja, hogy ebben a világban tilos az érzelem megmutatása, erôsnekkell látszani. Csak az unokái elôtt fedi fel másik énjét, de aztis csak közvetlenül a halála elôtt. Ez a világ a Vajdaságban térbenés idôben túlzottan közelrôl ismerôs, ezért is szól olyan erôsenazon a vidéken ez az elôadás.S hogy teljes legyen a vajdasági körkép: éjszakai ráadásként afôiskolásokból, fiatal színészekbôl álló Tanyaszínház is bemutatkozott:a János vitéz vásárira, operettesre (a túlnyomóan helyi népzenébôlösszeállított muzsikában Kacsóh dallamai is felhangzanak),parodisztikusra hangolt feldolgozása fergeteges játékkedvrôl,energiáról, ötletességrôl tanúskodott. Mindarról, ami avajdasági magyar színjátszás erôssége.Nagy feladatra vállalkozott Parászka Miklós, amikor CsíkszeredánEuripidész Iphigeneia Auliszban címû tragédiáját mutattabe. A magyar színház általában ódzkodik a klasszikusoktól,Erdélyben hosszú évek óta egyáltalán nem játszottak görög drámát.Parászka és Budaházi Attila dramaturg viszont úgy vélte, azIphigeneia kiváló lehetôséget kínál annak kikísérletezésére: hogyanlehet ma érvényessé tenni az euripidészi szöveget, gondolatokat ésformát, hogyan lehet érvényre juttatni a drámáiban megjelenôgroteszket.Néhány deszkapalánkkal izgalmasan megtört teret hoz létreLenkefi-Deák Réka díszlettervezô, ebbe a térbe érkezik a háromtagúkórus, és az egyik palánkra – mint a dráma problematikájánakemblematikus jelzését – felakasztják Agamemnón vértjét,sisakját és kardját. Baloldalt nyüszítve kuporog Agamemnón,várja a Trója ellen induló hajóhadat segítô szelet, várja, hogy megérkezzenlánya, akit egy jóslat értelmében fel kellene áldoznia,ugyanakkor el is odázná Iphigeneia jöttét. A vezért Fülöp Zoltánjátssza, akit elsôsorban komikusként ismer és szeret a közönség,de nála az operettfigurákban is megfogalmazódik valami tragikusfelhang. Most e szerepében az alkat és a megfogalmazás között jótékonyfeszültség születik. A színész enyhén patetikus dikciójábanidônként egy-egy hangsúly, szó vagy szólam ironikus, sôt komikusszínezetet kap. Ez a kettôsség végletesen jelenik meg B. FülöpErzsébet Klütaimnésztrájában. A színésznô a tragikum és a bohócériahatárán egyensúlyoz, miközben királynôként bevonul, terelgetilányát, lassan felfogja férje áldozati tervét, harcol Iphigeneiáért,manipulálja a tábor harcosait, és veszekszik Agamemnónnal.Ôk ketten képviselik azt a korszerû stílust, amellyel jó értelembenaktuálissá és a szerzô szándékához nagyon közelivé, azaz groteszkkélehet tenni e tragédiát. Kár, hogy a szereplôk többségecsak részben képes megközelíteni a rendezôi elképzelést.■Az erdélyi színházak elôadásai igen heterogén képet mutattak.Az évek óta gyengélkedô temesvári színház nem jelent meg a fesztiválon(bár a hírek szerint Frunza Hamletet rendezett), jó pár társulatpedig közepes vagy annál is gyengébb produkcióval tudtacsak képviseltetni magát. Ezeket néhány kiemelkedô mûvészi teljesítményfeledtette.A marosvásárhelyi színház az elôzô esztendôk igen változószínvonalú szereplése után ez évben remekelt. Alexandru Colpaccirendezésében Marivaux Két nô közt címû darabja a pénz komédiájáváformálódott, amelyben a marivaudage, azaz a szerzôre jellemzôszellemes társalgás és a commedia dell’artéból táplálkozókomikum jól kiegészíti egymást. A sakktáblát imitáló, kockás alapszônyegnemcsak a színészek bábszerû mozgatását határozzameg, hanem az elôadás stílusát is. A szereplôk a pénz, a hozományutáni vak rohanás és cselvetéssorozat bábjaiként igyekeznek céljukatelérni. Álöltözetbe bújt szerelmes nô, két nô közt vergôdôfôhôs, valamint három szolga keveredik félreértésbôl félreértésbe,egyre gyorsabb tempóban. A bonyodalmak középpontjában amindenkinél okosabb, rafináltabb, érzelmeinek is kiszolgáltatottGrófnô áll, akit Tompa Klára játszik – elragadóan. Igazi együttesjáték születik, amelynek Tompa Klára mellett erôssége Szélyes Ferenc(Trivelin), valamint Nagy Dorottya (A lovag) és SebestyénAba (Lelio).Egy nôi alakítás emelkedett ki a szatmárnémetiek Portugálelôadásábólis, amelyet Lendvai Zoltán vitt színre. Ahogy a KamrábanSzirtes Ági, itt Márkó Eszter tette emlékezetessé a részegesAsszony figuráját. A nyakigláb fiatal színésznô minden megmozdulásavérbeli komikai készségrôl árulkodik, de szerepformálásábansoha nem válik öncélú nevettetôvé, sôt, a biciklivel való ügyetlenkedésében,sztereotip mondataiban az alak elesettségét,szánandóságát is érzékeltetni tudja.XXXVI. évfolyam 10. szám■Sepsiszentgyörgyrôl két nagyszerû elôadás érkezett. A csodárólmár beszámolt e lap, a másik koprodukció: a szentgyörgyi és a marosvásárhelyiAriel Színház együtt jegyzi a Partok, szirtek, hullámokcímû darabot, amelyet Barabás Olga írt és rendezett.A stúdió-elôadás színpada annak a Stella nevû hajónak a fedélzete,amellyel a kapitány (Szabó Tibor) hangszertudással rendelkezômatrózok (Márton Lóránt, Mátray László, Nagy Alfréd, PálffyTibor, Váta Loránd) kíséretében utolsó útjára indul. Flashback-játékotlátunk: a személyzet tagjainak partraszállási készülôdését ésbúcsúzkodását, majd innen ugrunk e társaság közös történeténekelejére. Hat szerencsétlenkedô ember próbál úrrá lenni az utazás viszontagságain,de leginkább muzsikál (zeneszerzô: Darvas Ferenc).Van köztük tenger-szerelmese, kleptomániás, mutatványos,gyanús múltú csavargó, van dobos, hegedûs, fuvolás, gitáros, triangulumos.Az elôadás epizódokból áll össze, amelyekben egy-egyszereplô elôélete villan föl, s az egyes részleteket a közös zenélésköti össze. A kapitány rendületlenül gyakoroltatja társait, mert azút végére igazi zenekari megszólalást szeretne elérni. Az utazás természetesenkudarcba fullad, egyik társuk viharban odavész, arrakényszerülnek, hogy visszaforduljanak – de lehet, hogy nemcsakaz utolsó, hanem minden tengeri vállalkozásnak ez a vége. Hat emberösszezártságából, az összecsiszolódásból adódó összekoccanásokés kibékülések hálója teremtôdik meg a fedélzeten, ahonnan etengerészek – ha nem is egy közösség tagjaként, de – régi önmagukhozképest mindenképpen megváltozva lépnek ismét partra.A színházról, a mûvészlétrôl, a közösségrôl szóló clowniádábanszívet melengetô emberi pillanatok születnek, Barabás Olga színészrefigyelô, színészbôl építkezô munkája nyomán mindenkinekmegadatik a megmutatkozás lehetôsége, ugyanakkor kiegyenlítettközösségi játék teremtôdik, amelynek emblematikus kifejezôdéseaz együttzenélés. Örömszínház ez.2003. OKTÓBER ■ 4 5

FESZTIVÁLOK■Alázatos közösségi színház a kolozsvári Marlowe-elôadás is.Mihai Mâniutiu vitte színre a Doktor Faustus tragikus históriáját,illetve annak egy radikálisan megrövidített, mégis teljesnek hatóváltozatát. Hátrafelé szûkülô, hófehér doboz a színpad, amelynekfalai mentén fehér lepedôvel letakart tolókocsis emberek ülnek.A középsô járáson – mintha a kórterem ápolói-felvigyázói lennének– három színes ruhás, köpenyes alak sétál fel-alá: Lucifer(Hatházi András), Mephistophilis (Kézdi Imola) és Belzebub(Panek Kati). Megtorpannak, összeölelkeznek, megcsókoljákegymást, majd Lucifer egyedül marad. Az egyik ápoltról (CsíkyAndrás) lehúzza a lepedôt, s ráosztja az idôs Faustus szerepét. Azöreg doktor az igézô nôi mivoltában visszatérô Mephistophilistlátva felvillanyozódik, vágyai életre kapnak. Csíky gyengédenmegérinti Kézdi Imolát, beleszagol a hajába – megteremtôdik aszínpadi pillanat, amely hitelesíti Faustus elhatározását: huszonnégyév fiatalságért eladja lelkét az ördögnek. Miután megköttetikaz alku, megjelenik a doktor ifjú énje (Bogdán Zsolt), egy pillanatraösszeér a két férfi teste, aztán az idôs az egyetlen ajtónLuciferrel távozik.Az ifjú Faustus kívánságait Mephistophilis elégíti ki. Attól,hogy az elôadásban ez az ördög nônemû, fantasztikusan erôs jelenetekszületnek. Amikor például az ifjú szerelemért, nôértesedezik, Mephistophilis levetkôzik, s egy kívánatos nô s egy férfihempergôzik a földön. Amikor viszont az aktus közeleg, a nô kikígyózika férfitest alól, így az a levegôben kénytelen kielégülni.A megközelítés bonyolultságát jelzi, hogy a fiatal Faustus és Mephistophilisközött finoman érzékeltetett kölcsönös szerelmi vonzalomalakul ki, de egy nô-ördög részérôl ez az érzelem természeteseneleve képtelen és perspektívátlan.A rendezés kiemelkedô részlete a hét fôbûnnel való ismerkedés.Panek Kati mint Belzebub a nézôknek háttal ül a színpadon, s bravúrosan,csak hanggal jeleníti meg a bûnöket, vele szemben BogdánZsolt pedig mozgásban mutatja be Faustus bûnözéseit.A világgal való ismerkedés során az ápoltak is szerephez jutnak,ôk testesítik meg azokat a történelmi és kitalált figurákat, akikkelFaustus vándorútja során találkozik, s akik aztán ismét fehér lepelmögé rejteznek.Amikor közeleg a kialkudott haladék vége, ismét megjelenik azidôs Faustus. A doktor két énje egyesül. Csíky András és BogdánZsolt összeölelkezik, a páros végtelenül lassan forogni kezd. Azidôs Faustus térde meg-megroggyan, ilyenkor a fiatal fogja fel,máskor a fiatal inog meg, s az öreg támogatja. Mint a filmes szuperközelik:hol Csíky, hol Bogdán arca kerül a nézôk elé, miközbenFaustus búcsúmonológja hallatszik.A nagyon szikár, néha már-már a sterilitást közelítôen tiszta,következetes és hallatlanul hatásos elôadás jól érzékelteti a románés a magyar színházi szemlélet gyümölcsözô összefonódását.A minden mozzanatot megtervezô, kompozíciókat alkotó éskoreografált (mozgás: Vava Stefânescu) forma önmagában is expresszív,de igazi mélységet a pszichológiai alapú színészi megközelítéstôlkap. Bogdán Zsolt alakítása azért egészen rendkívüli, mertaz az elképesztô (s többnyire becsülettel végrehajtott) fizikai teljesítmény,amit a rendezô megkíván tôle, érzékeny, belülrôl építkezôfiguraformálással párosul. Bár a fiatal doktor abszolút fôsze-Pálffy Tibor (Tom), Nagy Alfréd (Jim), Váta Loránd (Bert) és Mátray László (Bob) a Partok, szirtek, hullámok címû produkcióban4 6 ■ 2003. OKTÓBERXXXVI. évfolyam 10. szám

KRITIKAI TÜKÖRCsíky András (id. Faustus), Ambrus Emese (az anhalti hercegné), Laczkó Vass Róbert(az anhalti herceg), Bogdán Zsolt (ifj. Faustus)Ilovszky Béla felvételeirep, mégsem egyszemélyes elôadás a kolozsvári Faustus. Az idôsFaustus alakját átmelegíti Csíky András rezignált bölcsessége éskikezdhetetlen életkedve. Hatházi András a bohócság és a komolysághatárán egyensúlyozó fôördögöt játszik. Panek Kati szólójaszínészi remeklés. Kézdi Imola nemcsak szépségével, de színésziérettségével is fôszereppé teszi Mephistophilist. S a többiek, aszínház vezetô mûvészei és fiataljai, akiknek ezúttal csupán néhányszavas megszólalás jut, két órán át látható és láthatatlan jelenlétükerejével is segítik Bogdán Zsoltot.■A beregszászi elôadásban – Trill Zsoltnak hála – Karnyóné félnótásfiacskája, Samuka kerül a cselekmény középpontjába, az ô látószögénkeresztül szemléljük a többiek ôrült világát, amelyben aligvan rendszer. A papírdoboz falak, a portékákkal, zsákokkal, megnevezhetetlenkacatokkal zsúfolt tér, a jobb oldalra beszorított,zenekari dobogónak használt szekér, Lázár asztala s a centrálisanelhelyezett négykarú „ringlispíl” látványban is káoszt idéz. A padlónegerek, a lámpákról lecsüngô papírcsíkokon legyek s más apróállatokdöglenek bele a ragasztóba. Az elôadás elôtt és a szünetbena társulat Csokonai-mûvekbôl citál részleteket, s csak a záróképbenderül ki: ôk a deus ex machina szerepét betöltô tündérek.Vidnyánszky Attila a Karnyóné nem túl cselekményes jeleneteitzömmel magánszámok füzérére szûkíti, ami a két sztár, GáspárSándor és Eperjes Károly számára kínál szólózási lehetôséget,ugyanakkor áthidalni hivatott az összeforrott társulat és a vendégekjátékstílusa közötti – így is szembetûnô – különbségeket. Hajdaniközös sikerük, A hetvenkedô katona óta Eperjes színészete mitsem változott, míg Gáspár váltásai, spétjei, egyszóval humora önironikusés kesernyés felhangot kaptak. A címszerepben SzûcsXXXVI. évfolyam 10. számNelli is többnyire szólózásra kényszerül. A rendezô túl sokszor hagyatkozika színésznô alkatából fakadó direkt komikumforrásra,holott amikor Karnyóné búcsúzik az élettôl, kiderül: Szûcs Nelliellenállhatatlan komikumában micsoda tragikum sûrûsödik.Az epizódokra tördelt elôadást Trill Zsolt alakítása tartja össze.Az ô szólói bohócmutatványok, reflexív és önreflexív kommentárok,valamint bölcs vagy lírai vallomások. Felejthetetlen, ahogybeleragad az egerek elveszejtésére szolgáló ragasztós papírokba, slejön ülepérôl a nadrág; amikor ellentmondva a gravitáció törvényeinekleragadt lábú teste negyvenöt fokra leng ki; amikor Lipitlotty(Eperjes Károly) megleckézteti, s „fapénz, b...d meg, fapénz”kijelentéssel alázza meg Samut, de a kurafi póruljártakor Trillcsendesen, fanyar bölcsességgel s csepp kárörömmel a hangjábanismétli meg az ominózus mondatot; amikor és ahogy bebizonyítja:nem is olyan „tejes az a kukorica”.A meglehetôsen szélsôséges eszközökkel élô, a komikumnak avásári színjátéktól az abszurd humorig ívelô skáláján mozgóelôadás Trill Zsoltnak köszönhetôen egy ponton elemelkedik,poézissel telítôdik. Ez a hebehurgya fiú halott macskáját szeretgetiés püföli, bögréjébôl itatja, és boaként tekeri a nyaka köré, kopott,tépett madárkáját pedig vállára ülteti, inge alá rejti, anyjahalálakor ölébe veszi; a többiektôl elkülönülve, kettesben szomorkodnak.S amikor mindenki örül Karnyó (Varga József) hazatértének,a halottak feltámadásának s a boldog végnek, Trill aringlispíl egyik ágáról lelógó csengô láncába ülteti madarát, lassanmegmozdítja a forgó szerkezetet, egyre gyorsabban rohankörbe, s röpteti társát. Közben Samuka is egy kicsit elemelkedik aföldtôl, lélekben maga is száll, miközben lemegy róla a fény. A forgóleáll, s a láncba szorult csapzott állat képe mint metafora zárja aberegszászi produkciót.Ez a kép a tizenötödik kisvárdai fesztivál mottója lehetne.2003. OKTÓBER ■ 4 7

IN MEMORIAMÍBohóc-sámán■B. ANGI GABRIELLA 1961–2003 ■róasztalomon van egy színes, az ötvenforintosnálalig nagyobb, agyagbólkészült amulett. Tíz évvel ezelôtt GyergyószentmiklósonBocsárdi László vizsgarendezésénéltutorkodtam, akkor kaptam amolyanpremierajándékként. Irgalmatlanulhideg tél volt, a Figura Stúdió próbatermétvillanymelegítôkkel, szenes kályhákkal semlehetett tíz-tizenöt foknál melegebbre fûteni.Az Egy hónap falun címû Turgenyev-darabbalkínlódott az addig csak kísérletezôelôadásairól híres csoport. A nôi fôszerepetBocsárdi felesége, Angi Gabi játszotta, ô lepettmeg a kis ajándékkal, amit maga égetett,festett. Bohóc-sámánnak neveztem el,Az Ilja prófétában (Nemes Leventével)mert az agyagkorongocskán látható arcsamanisztikus és a velencei karneválról ismerôsvonásokat egyesített.B. Angi Gabi arcát, lényét és színészetét ise kettôsség jellemezte. Szeme nevetett, aszája sírásra görbült, vagy szomorkás tekintetétmosolya ellenpontozta. Az egyik pillanatbanclown, a másikban tragika volt. Sôt,egy alakításon belül egyidejûleg képes volt ekét ellentétes (?) érzelmet-állapotot felmutatni,megélni.Elôször a nyolcvanas–kilencvenes évekfordulóján egy budapesti vendégjátékon láttama Figura Stúdió híres-hírhedt Übü királyában.Temesváron mérnökhallgatók alapítottákazt az amatôr együttest, amely anyolcvanas évek közepétôl Gyergyószentmiklósonkibôvült, s egyre rendszeresebbenés komolyabban kezdett dolgozni. Elsô kiugrósikerük az Übü király volt, amelybenAngi Gabi Übü mamát játszotta. Fergetegestempójú, zömmel mozgásra épülô elôadásszületett, amely formailag megfelelt a jarryipamfletnek, de lényegében a Ceauşescurendszeréles kritikája lett. A vékony termetûszínésznôt erôsen kitömték, de nem ettôl,hanem az átlényegülés erejétôl vált robusztus,félelmetes, az urán és a népén zsarnokoskodódespotává.4 8 ■ 2003. OKTÓBERIlovszky Béla felvételeA kilencvenes évek közepén az elsô hivatalosanelismert romániai alternatív színháztársulata egyesült a közeli Sepsiszentgyörgyhivatásos színházával. Nehéz évek következtek,hiszen két szemléletnek, kétféle színházcsinálásigyakorlatnak kellett összecsiszolódnia.Bocsárdi László és Barabás Olga irányításávalez fokozatosan megtörtént. Ez idôalatt az újak sok olyan szerepet játszottak,amelyhez számos fortélyt meg kellett tanulniuk,tehát értelemszerûen sikeres és kevésbésikeres teljesítmények váltogatták egymást.Angi Gabi intelligenciájának, a társulatbanelfoglalt helyének, szorgalmának és felkészültségénekköszönhetôen az átalakulási folyamategyik meghatározó gerjesztôje éskatalizátora lett, miközben számos emlékezetesszerep fûzôdik nevéhez.Elsôsorban clown-énje érvényesült BarabásOlga Scapin furfangjai-rendezésében,amelyben sok-sok bôrönddel szerencsétlenkedô,akrobataszámokat bemutató, ormótlancipôjû, piros orrú szomorú bohócnakjátszotta Nérine-t, a szolgálólányt. WitkiewiczVízityúkjának címszerepében az Übübenmegcsillantott abszurd humorát érvényesíthette.Barabás Olga határon innen éstúl egyaránt nagysikerû Don Juan-rendezésébena rá jellemzô mûvészi fegyelem és alázatiskolapéldáját szolgáltatta egy dramaturgiailagfontos, ám kicsi, néma, csak mozgássaljellemzett figura eljátszásával. BocsárdiLeonce és Lénájában Ernát alakította; a színésznôezt a szerepet is erôs bohócvonásokkaljellemezte, de játékában egyre hangsúlyosabbávált a tragikum.Már amikor megismertem, gyakran panaszkodottfejfájásra. A kilencvenes évek végéreegyértelmû lett a diagnózis: agytumor.Ha valakire, rá érvényes az, hogy a színpadcsodát tesz, a betegség ellenszere a játék. Függetlenülattól, hogy állapota hol romlott, holstagnált, ô rendületlenül dolgozott: játszottarégi szerepeit, s új darabokban próbált.Utoljára egy éve a sepsiszentgyörgyi Iljaprófétában láttam. A vak apját támogatólányt játszotta. Fájdalmas paradoxon: valójábanaz apát alakító igazgató, Nemes Leventevezette az addigra már a látását csaknemteljesen elvesztett partnerét, Angi Gabit.Mindebbôl természetesen a közönségsemmit nem vett észre.A színház egyik legsikeresebb elôadásában,a Tamási Áron Énekes madarából készültA csodában még próbált, ám a turnékonmár nem tudott részt venni. Augusztuselején megmûtötték, de a kómából nem ébredtfel. Nem lehetett sem részese, semszemlélôje férje és társai újabb sikerének,amely operációja idején született, s amelybenfontos szerepet játszott kamasz fia is: agyulai Titus Andronicusnak.A bohóc-sámán helye íróasztalomonmegmarad.NÁNAY ISTVÁNSummarySimilar to all October issues, this one alsoopens with the result of theatre critics’ votesconcerning the top achievements of theseason 2002/2003. Seventeen critics presenttheir selection this time in the categoriesof best new Hungarian play, bestproduction, best directing, best musicalpresentation, best fringe production, bestactress, best actor, best actress in a supportingpart, best set design and best costumedesign. We publish the individualvotes of the participants and – whereoffered – also their general assessment ofthe last season.Critics of the month are István Nánay,István Sándor L., Balázs Urbán and IstvánNánay once more; they review FerencJuhász’s The Boy Who Turned a Deer andShakespeare’s Titus Andronicus (both seenat the Gyula Castle Festival), a series ofTchekhov’s plays, including two performancesof The Three Sisters, presented atthe Zsámbék Summer Theatre, and twosubsequent Zsámbék offerings: Private Pulcinella,a free adaptation of George Büchner’sWoyzeck and Vera Filó’s To Be a Maidin London.Since several top achievements of theseason were directed by Sándor Zsótérwhose Medea by Hans Henny Jahnn waschosen best production and best directingby the critics, Magdolna Jákfalvi devotes anessay to the highly specific vision and styleof the artist.Three of our contributors visited somesummer festivals and offer now their overallimpressions. Tamás Koltai went to Miskolc,where they choose each year a companionfor Béla Bartók; thus this time theprogram offered works by Bartók andMozart. Tamás Márok selected for detailedexamination the Don Giovanni as presentedat this festival, while István Nánay reviewsthe 15 th festival of Hungarian ethnicminority theatres to which Kisvárda playshost.István Nánay signs the obituary for GabriellaB. Angi (1961–2003), a fine leadingactress of the Hungarian-speaking theatrecompany in Sepsiszentgyörgy / SfintulGheorghe (Rumania).Playtext of the month is To Be a Maid inLondon by Vera Filó, a novelty reviewed inthe present issue.HELYESBÍTÉSSzeptemberi számunkban a színházfinanszírozásrólszóló összeállításba sajnálatos módon hibacsúszott; a Thália Színház igazgatójával, MegyeriLászlóval készült interjúnkban az szerepel, hogya színház az elmúlt évadban száznegyvenhét elôadásttartott. Örömmel közöljük: ötszáznegyvenhételôadást tartott. Az elírásért elnézést kérünk.Megyeri László idôközben magas kitüntetés, aMagyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjebirtokosa lett – szívbôl gratulálunk.A színházfinanszírozásról szóló interjúsorozatunkategyébként a következõ számunkban folytatjuk.XXXVI. évfolyam 10. szám