Háború kontra szerelem - Színház.net

szinhaz.net

Háború kontra szerelem - Színház.net

S Z Í N HÁZMŰVÉSZETI E L M É L E T I ÉSK R I T I K A I F O L Y Ó I R A TX I I I . É V F O L Y A M 4. S Z Á M1 9 8 0 . Á P R I L I STARTALOMF Ő S Z E R K E S Z T Ő :B O L D I Z S Á R I V Á NF Ő S Z E R K E S Z T Ő - H E L Y E T T E S :C S A B A I N É T Ö R Ö K M Á R I AjátékszínNÁNAY IST VÁNHáború kontra szerelem (1 )BAJOMI L ÁZÁR ENDRECamus-robbanás (6)Szerkesztőség:1054 Budapest V., Báthory u. 10.Telefon: 316-308,116-650BALOGH T IBORSchürzinger átgázol Schürzingeren (10)SZÁNT Ó PÉT ERÍtéletidő (14)DÉVÉNYI RÓBERTHogyan lett az óriás ember? (18)Megjelenik havontaA kéziratok megőrzésére és visszaküldésérenem vállalkozunkKiadja a Lapkiadó Vállalat,Budapest VII., Lenin körút 9-11.Levélcím: 1906, postafiók 223.A kiadásért felel:Siklósi Norbert igazgatóTerjeszti a Magyar PostaElőfizethető a hírlapkézbesitő postahivataloknálés a Posta Központi Hírlap Irodánál(postacím: Budapest V., József nádor tér 1. - 1900)közvetlenül vagy postautalványon valamint átutalássala KHI 215-96162pénzforgalmi jelzőszámláraEl őfizetési díj:1 évre 240,- Ft, fél évre 120,- FtPéldányonkénti ár: 2 0, - FtKülföldön terjeszti aKultúra Külkereskedelmi Vállalat,H - 1389 Budapest. Postafiók 149lndexszám: 25.797SZÁNT Ó ERIKAEquus a Pesti Színházban (22)KROÓ ANDRÁSEgy - kellemes - éj a kopár hegyen (25)BÁNYAI GÁBORMozart szellemében (26)négyszemköztFEUER MÁRIAOperaénekesnő a színpadon (30)FÖLDES ANNAA Deficit két változatban (33)80.0130 - Athenaeum Nyomda, BudapestIves magasnyomásFelelős vezető: Soproni Béla vezérigazgatóHU ISSN 0039-81361A borítón:Jelenet Ödön von H o r v á t h Kazi mi r ésKarolin című darabjának debreceni előadásából(Kalmár István felvétele)A hátsó borítón:Fehér Miklós díszlete Csurka Deficitjének„ s ö t é t " változatához (lklády László felv.)UNGVÁRI T AMÁSKortársak Örkény Istvánról (38)arcok és maszkokRÓNA KAT ALIN„Equust adom néked" (45)világszínházPÁLYI ANDRÁSMephisto a Nap Színházában (46)drámamellékletGYÁRFÁS M I K L Ó S : Játék a csillagokkal


játékszínNÁNAY ISTVÁNHáború kontra szerelemA Troilus és Cressida aNemzeti SzínházbanA másfél évvel ezelőtt munkához látottművészeti vezetésnek szembe kellett néznieazzal a ténnyel, hogy a Nemzeti Színházműsora az előző esztendőkben meglehetőseneklektikus, ötletszerű volt. Ezértolyan hosszú távú programot kel-lettkidolgoznia, amelyben a Nemzeti Színháznevéhez és hagyományaihoz méltó szélesskálájú repertoár kialakítása, a korszerű,mának szóló színházi fogalmazásmód és atársulatépítés egymást erősí-tő szorosegységbe fonódik. Érthető és elfogadhatóaz a koncepció, miszerint - függetlenül aprodukciók színvonalától - adottnaktekintendő a már meglevő s egy ideig mégműsoron tartható előadások egy része,mindenekelőtt a magyar klasszikusdrámairodalom darabjai, s ehhez kellkialakítani az új repertoárt.Ha végigtekintünk másfél év bemutatóin,látjuk, a fehér foltok határozottantünedezőben vannak. Moliére-, Ruzante-,Gorkij-, Büchner-, Mrożek-, Wesker-,Illyés-, Weöres-, Maróti-bemutatók után,valamint Németh László-, Gyurkó-ésOsztrovszkij-premierek előtt mostShakespeare kapott színpadot: SzékelyGábor rendezte meg a Troilus és Cressidát.amely Heine szerint olyan, „mintha Melpomenéegy grizett-bálon járna vad táncot,sápadt ajkán szemtelen mosoly s szívébena halál"? Alighanem e század történelmitapasztalatai tették „aktuálissá " aművet és annak keserű filozófiáját.A hét éve „egy bugyogóért" folyó görög-trójaiháború mint modell láttatja aháborúk értelmetlenségét, hiábavalóságát,erkölcs- és értékpusztító hatását,embertelenségét. Shakespeare darabjábana háború következtében minden eszményelárultatott, minden érték a visz-szájárafordult, nincs egyetlen tiszta, igaz ember aszereplők között, nincs senki, akihez netapadna árulás, gyávaság, önzés, hiúbecsvágy. Egy ilyen világban, ilyen„hősök " között még a legszebb szerelem istörvényszerűen meg-hal, hát még aszerelméért semmit nem tevő Troilusé ésa násza után nem sokkal már a görögDiomedesszel cicázó Cressidáé. Ez aszerelem olyan, amilyen a kor, amelybenszületett.A darabot általában a napi aktualitások,a közelmúlt háborús emlékei felől szoktákmegközelíteni a rendezők. Ám nálunkRuszt is, Babarczy is általános érvényűgondolatokat igyekezett kihámozni aműből. Más-más módon, de egykéntelidegenítették a figurákat, ki-véve arezonőrt, a mocskos szájú, nyomorékThersitest, aki mindkét előadásban - azáltalános színi gyakorlatnakmegfelelően - a nézők véleményét isképviselte kommentárjaiban.Székely Gábor nem engedett sem adarab komikus színeinek, sem a kínálkozóelidegenítő vagy aktualizáló csábításnak.Ő a darabot minden részletében komolyanvette, sőt tragédiának látta. Erre utalnak akitűnően szerkesztett műsorfüzet darabrólszóló elemzésrészletei, mindenekelőttHeine és jan Kott egymásnak némilegellentmondó, még-is egymást kiegészítőműmegközelítése. Kott a tragikusmünemen belül groteszk játéknak tekinti adarabot, azaz kegyetlenebbnek atragédiánál, amely-ben „meghalnak ahősök, de az erkölcsi rend megmenekül.Haláluk igazolja az abszolútum létezését " .De ebben a darabban „Troilus nem halmeg, s a hűtlen Cressidát sem öli meg.Nincs katarzis " . Ezzel szemben Heineszerint „a szó meg-szokott értelmében senem vígjáték, se nem szomorújáték " adráma, de elemzésének végén mégisleginkább „sajátos tragédiának " látja. Atragikus megközelítést támasztja alá aszöveggondozás és a dramaturgiaiváltoztatások módja és mélysége is.Szabó Lőrinc költői fordítását VáradySzabolcs közreműködésével sok helyenkeményebbé, maibbá, hétköznapian egyértelműbbétették. A darab szövegénekjelentős részét mintegy negyedét-harmadát- kihúzták. A hosszú monológo-A Troilus és Cressida címszereplői a nemzeti színházi előadásban: Balkay Géza és Csomós M a r iMiért éppen a Troilus...?A Nemzeti Színház rendezőinek nyilatkozataiés eddigi munkássága alapjántudjuk, az általános repertoár- és társulatépítőszempontokon túl egy-egy darabkiválasztásakor mindenekelőtt az aszempont vezérli őket, hogy ne protokollvagyfeladatletudó előadást készítsenek,hanem élő mondandójuk legyen aművekkel. Székely Gábort már régótafoglalkoztatja a Troilus és Cressida, ez aminden szempontból rendhagyó Shakespeare-mű,amelyet az elmúlt két évtizedbenegyre-másra mutattak be a világszínpadai. Nálunk a közelmúltban kétszínház tűzte műsorára, Kecskeméten1973-ban Ruszt József, 1977-ben KaposvárottBabarczy László vitte színre. (ASZÍNHÁZ 1974/1., illetve 1977/5. számábantalálható a méltatásuk.)Miért e nagy érdeklődés a se nem komédia,se nem tragédia darab iránt,


Dörner György (Patroclus), Cserhalmi György (Achilles)és Koltai Róbert (Thersites)Csomós Mari (Cressida), Oszter Sándor (Diomedes)és Velenczey István (Agamemnon)kat rendre megrövidítették, nyilvánvalóanazzal a szándékkal, hogy amennyire lehet,az akciók, a szituációk vegyék át a szöveghelyét. Duró Győző dramaturgiaisegítségével a rendező a jeleneteketnyitottá tette, azaz a jelenetek végén találhatószentenciaszerű lezárásokat elhagyta,a jelenetek úgy maradtak félbe,hogy egy másik „tolakszik " a helyükbe,tehát sodró cselekményfolyamat rajzolódikki. Ez a darab második felében fel isgyorsul. Ezt szolgálja többek között azötödik felvonás harci epizódjainakösszefogása: a széttördelt és egyazon szereplőkkeltörténő harci cselekményeketegy-egy koncentrált, jól illeszkedő, egymáshatását fokozó jelenetté szervezték.Így logikus és egyre vészterhesebb,komorabb s végzetszerűbb lett a háborúkimenetelének bemutatása. Ugyancsak adarab ötödik felvonásában villanásnyiepizód Thersitesnek, a görög fattyúnak ésa trójai Margarelonnak, Priamus királyegyik fattyú fiának csatatéri találkozása.Thersites ismételten kitér a harc elől(először Hectorral szemben tette),mondván „medve nem esik medvének,miért tenné a fattyú " . Ez a jelenet magyarázzameg Thersites háborúellenességét;míg Hectorral szembeni viselkedésébőlfőleg gyávaságára derül fény,itt magatartásának lényegét tárja fölérvelése: „Vigyázz, mireánk nagyon végzetesa háború, ha ringyóért harcol aringyó fia, kihívja maga ellen az igazságot."Ez a jelenet átalakul Székelyék koncepciójában.Nem egy epizód csupán aharcban, hanem jelképes erejű összefoglaló,amely sokkal inkább kötődik Hectorhoz,mint Thersiteshez. Összevontakkét szerepet, Margarelonét és a név telen,díszes fegyverzetben Hector előttmegjelenő görög harcosét. Ez a harcossejtelmes, titokzatos, már-már földön-túlilénynek tűnik az előadásban, olyan-nak,akinek nem csak a fegyverzete tetszikmeg Hectornak, de lénye kihívást jelent afelvonás elején elhangzó baljós-latújeleket (Andromache álma, Hekabélátomása, Cassandra jóslata) beteljesítőmegmérkőzésre. Ez a díszes harcos előszörmaga után csalja-vonzza a megpihenőHectort, majd találkozván Thersitesszel,kiderül róla, hogy ő maga a Háború.Tehát a Háborúnak szólnak Thersitesfattyúkról szóló szavai, ettől súlyosabbjelentést kap a szöveg is, a mocskosszájú is. Amikor Thersites távozik, aharcos leveti fegyverzetét, kitűnik: nemmás, mint Ulysses bújt meg a páncélzatban.A visszatérő Hector a titokzatosharcos helyett csak a levetett páncélttalálja meg, eközben megjelennek mögötteAchilles és Myrmidonjai, azazUlysses kelepcét állított neki.Ez a jelenet pontosan jelzi: SzékelyGábort a drámában nem elsősorban aháború borzalmai, szörnyűsége érdekel-te.Tehát szó sem lehet olyan direkt aktualizálásról,amelyet a világpolitika pillanatnyieseményei válthatnának ki.Természetesen aktuális asszociációkat iskeltenek a darab egyes mondatai,epizódjai - ezért remekmű Shakespearedarabja, s ezért is jó alapjaiban az előadás.De Székely Gábort - akárcsak máselőadásaiban is - az emberek és azéletüket meghatározó, befolyásoló körülményekviszonya, az emberi értékekpusztulása, az emberi kiteljesedést gátlóerők analízise érdekli. Az emberhez méltóélet lehetősége, ellehetetlenülése és csakazért is lehetővé tétele. Ezért nem lehetvéletlen, hogy az Athéni Timon után mostShakespeare legkeserűbb darabjával is eproblémákra keres választ, és hogy azelőadás egyértelműen tragikus színezetű,hiszen számára az emberi értékek - smunkásságából kitűnik, hogy a szerelemegyike a legszentebb értékek-nek -megsemmisítése és bepiszkolása alegnagyobb bűnök közé tartozik, s ezt


csak így lehet (vagy számára csak így kézenfekvő)ábrázolni. Ebből az is érthető,miért válik az előadásban a háborúvalegyenrangúan fontos szállá a szerelem.Cirkusz a világ .. .Ezzel az előadással sem lépett ki SzékelyGábor abból a művészi-gondolati körből,amely őt minduntalan foglalkoztat-ja.Bizonyság erre többek között az elő-adástere és díszlete. Székely László olyan teretkomponált, amely egyfelől manézs,másfelől vizuális reminiszcenciarendszer,amelyben az Athéni Timonra éppúgytalálunk utalást, mint a Danton halálára vagyaz Emigránsokra. Á szín-pad közepénelhelyezkedő nagy, kör alakú, emelt éshátrafelé emelkedő játék-tér porondképzetét kelti, és semlegességénél fogvaszinte minden jelenetnek megfelelőjátéklehetőséget kínál. Á kör középpontjakörül elforgatható és egy küllős kerékbenvégződő kocsirúd el-mozdulásakorkereplőszerű hangot ad, ez azátdíszletezéskor vagy a játék köz-benbaljóslatú, fenyegető hangulatot áraszt. Eza szerkezet lehet ülőhely, a párviadaloknálakadály, amit át kell ugrani, arrébb kelllökni, át lehet esni rajta, és Hectorlemészárlása után ez szolgál a holttestmeggyalázásának eszközé-ül: errehelyezik fel Hector testét, ezt forgatjákmeg jó sebesen, miközben a felerősödőkereplés közepette Achilles kiadja aparancsot: „Lovam farkához most atetemet! / Végigsöpröm vele a harcteret."A porond szélére a görög haditanácsjeleneteiben fekete padok kerül-nek,amelyek a kör kerülete mentén elcsúsztathatók,ezáltal más és más térformátkapunk. Á színpadot amfiteátrumotidéző háttérdíszlet veszi körül, amelyáltalában csak felsejlik, de bizonyos jeleneteknélfényt is kap - például Hector ésa fényes fegyverzetű vitéz találkozásakor.Ez a semleges tér alkalmas anagyjelenetek ábrázolására, valamint nemteszi szükségessé a konzekvens térbeliirányok kijelölését, azaz nem feltétlenül a„honnan jövök, hová megyek " elv szabjameg a szereplők be- és kilépését, hanem amanézs törvényszerűségei. Ám az intimjelenetek térbeli megoldása eb-ben akonstrukcióban kissé nehézkes. A teret kétoldalról behajló ajtókkal, illetve egyleereszkedő híddal igyekeznek azelőszínpadra szűkíteni. Az előszínpad hola poronddal azonos minőségű tér-rész,tehát a porond és az előszínpad egyetlenösszefüggő teret alkot, hol ettől eltérőminőségű. Ilyenkor a porondonés az előszínpadon folyó szimultán jelenetekkülönböző valós vagy irracionálistérben játszódnak. Így Cressida ésDiomedes enyelgése a porondon élesenmegvilágítva látható, míg Ulysses, Troilusés Thersites az előszínpad két oldalánhelyezkedik el részben szórt fénytől,részben fejgéppel megvilágítva; vagyTroilus és Cressida búcsúja előtt Troilusés Paris porondon lezajló párbeszédeközben Cressida az előszínpad jobb oldalánkuporog egy fejgéppel megvilágítva,ez a megoldás kiemeli azt az ellentétet,ahogyan tárgyalnak Cressidáról és ahogyanezt szótlanul átéli a lány.Zavar a színpadonAz előadás színészi megvalósítása zavartkeltőenellentmondásos. Mintha nemháromhónapos próbamunka előzte volnameg a bemutatót, olyan sokféle színészijelenléttel és jelen nem léttel, alázattal ésegyénieskedéssel, együttes játékra valótörekvéssel és áriázással találkozunk aszínpadon. A színészi játékbanmegmutatkozó ellentétek helyen-ként azelőadás egységét és értelmezését isveszélybe sodorják.A legélesebben ez a görög és a trójaitábor eltérő színészi jellemzésében érhetőtetten: a trójaiak csaknem pozitív hősök, agörögök nevetségesen elrajzolt figurák.Pedig Shakespeare szüntelenülhangsúlyozza, hogy mindkét fél egyformánnevetséges és felmenthetetlen eb-bena viszályban, ő magát a háborút teszi gúnytárgyává. Az viszont tény, hogy a trójaisereg vezérei kevésbé egyénítettek, mint agörögökéi, így eleve fenn-áll annak aveszélye, hogy felbillen a két tábor közöttiegyensúly.Székely tragédiának látja a darabot, stragikus hősöknek Troilust, Cressidát ésHectort. Bár Shakespeare ezeket ahősöket sem csak hősi jellemvonásokkalruházta fel, a rendező ezeket erősí-tetteföl. Bár Troilus félénk és gyámoltalan aszerelemben, de, ha kell, vitéz afegyverforgatásban, s bár kísérletet semtesz szerelmese megtartása érdekében, deCressida hűtlenségét látva, s főleg Hectorhalála után tragikus hősként száll harcba agörögök ellen. Cressida valóban és igazánszereti Troilust, tehát számára vesszőfutásaz, amikor a görög vezérek sorravégigcsókolják, s e trauma mindenmindegy következménye a Diomedeskaland.De még eközben is tisztaérzelmeket, hihető vívódást mutat, amikorTroilus kendőjéről szerelmese jut újrameg újra eszébe.Hector jelleme a legösszetettebb. Egyrésztmaga a megtestesült lovagi erény,aki az elbukót, a fegyvertelent, így a vertAjaxot és Achillest futni hagyja, másrészteszébe sem jut, hogy két tűz közé kerültöccsének, Troilusnak segítségére siessen.Mindenekelőtt vívódó hős Hector, akineka józan ész parancsa - Helenát ki kell adnia görögöknek, és nem szabad háborúzni -és meggyőződése - végig kell vívni aharcot, mert csak így tartható fenn Trója, smindaz, amiben a trójaiak hisznek - közöttkell választania; azaz Jan Kott szavaival:„Trója fizikai és erkölcsi pusztulása között."S Hector nem adja vissza Helenát.Tehát Hector annak ellenére, hogycsaládja nőtagjai baljós jeleket láttak, shogy ő maga is érzi-tudja, számára végzeteslesz ez a harc, kiáll a viadalra.E három szerep belső arányainak eltolásaegyértelműen áthangolja a trójai tábormegítélését is. Ehhez hozzájárul még az,hogy horatiusi becsületességű és jelleműAeneast állít színpadra Papp Zoltán is. Ezta belső szimpátiaeltolódást nem tudjaellensúlyozni sem Lázár Kati és HelyeyLászló színtelen, unalmas Helena-Pariskettőse, sem a többi trójai jobbárakörvonalazatlan szerepét játszók.Ezzel szemben a görögök tábora színészilegegyrészt hallatlanul súlytalan,másrészt könnyeden nevetséges. Ilyenformánnem egyenrangú ellenségek via-Pandarus mint Prológ: Kállai Ferenc(lklády László felvételei)


daláról van szó az előadásban, s szinteérthetetlen, hogyan folyhatott már hét éveez a háborúskodás két ilyen különbözőerkölcsi súlycsoportba tartozó ellenfélközött. A görög táborban ját-szódójelenetek szétesnek, s ahány szereplő,annyiféleképpen játszik.Ez a „stíluskülönbség" jóval nagyobb,mint ami a színészi egyéniségek eltérésébőlvagy a más-más színházi iskolázottságbólmegmagyarázható volna.Ez alapvetően színházetikai probléma. Denem speciálisan nemzeti színházi gond. Amagyar színházi élet egészére - talán csakazokat a színházi műhelyeket kivéve,ahonnan a Nemzeti Színház jelenlegirendezői jöttek - jellemzők azok ajelenségek, mint hogy egyes színészekvészes „indiszponáltsága" miatt előadásokkerülnek veszélybe, vagy hogy önkényesszínészi „improvizációk" vagyfegyelmezetlenségek sora miatt egy-egyprodukció a szériaelőadások közben nemkis mértékben megváltozik - nem érik,hanem fellazul.A Troilus és Cressidában is a munkaerkölcsi,munkafegyelmi gondok, a művészialázat hiánya, a nemzeti értéknekkezelt vagy kikiáltott színészek szuverenitásánakmindenáron való önvédelmemint művészetellenes jelek bukkannakelő. Mert mi másnak lehet tekinteni azt,hogy a színészek jó néhánya láthatóanlazsál, s jó esetben azokra a jelenetekreszedi össze magát, amelyekben nagyobbszövege van, hogy egyesek előadásrólelőadásra ötletszerűen változtatják alakításukat,hogy néhányan a közös produkcióhelyett önmaguk nagyjeleneté-nekérvényesítésével vannak elfoglalva. Ezeka jelenségek egy rossz „hagyomány"részét képezik, de ez a tarthatatlan helyzetnyilvánvalóan csak szívós és hosszúmunka során - s nem függet-lenül azáltalános magyar, illetve a szín-háziéletben tapasztalt munkamorál alakulásától- változhat meg.A színészi jelenlét formáiKálmán György szerepformálása feltűnőenegyenetlen. Kitűnő pillanatok megoldatlanepizódokkal váltakoznak. AhogyKálmán Ulyssese Achilles tudomásárahozza, hogy „Trójával minden kapcsolatodat/ oly pontosan tudjuk, mint te, uram",az félelmetes, összesűrűsödik a levegő, aszínész legjobb alakításaira emlékeztet. Akétsornyi szövegből úgy képes a göröghatalmi mechanizmus lényegét felfedni,hogy mai tartalmakra is asszociáltat.Ugyanakkor általában megelégszika rutinmegoldásokkal, adós maradUlysses figurájának összetettségével, azzala háttérből irányító szereppel, amelyet agörögök között betölt. Holott a rendezőláthatóan különösen fontosnak tekintetteUlysses szerepét, nem véletlen, hogy aháborút megtestesítő s Hectort tőrbe csalószerepet is vele játszatja. Ezt a fontosjelenetet Kálmán György jószerivel csaklejelzi.Ugyancsak az egyenetlenség jellemziCserhalmi György Achilles-alakítását.Érthetetlen, miért csak pillanatokra izzikfel Cserhalmi szerepformálása. Akkorkitűnő, amikor a sértett, megalázott, hiúAchillest mutatja meg, különösenemlékezetesek a filmes finomságú reagálásai(amikor a görög vezérek tüntetőensemmibe veszik, Hector megérkezésekorés kölcsönös bemutatkozásukkor, Ulyssesőt kioktató beszédekor stb.), illetvegesztusai. Például Hector meg-ölése előtta Myrmidonok a porond hátsó szélénélkörbeveszik a színpad elején le-ülőHectort, Achilles nesztelenül ellen-felemögé surran, majd leül melléje. Tagoltan,alig hallhatóan bejelenti: mire a naplemegy, „Hector élete lejár". Hiába próbálHector kitörni a gyűrűből, nincsmenekvés. Cserhalmi szenvtelen arccal,mereven előretekintve, egyik öklét puhána másik tenyerébe csapkodva vár, majd akellő lélektani pillanatban kiadja aparancsot:, „Rá, fiúk! Ot kerestük."Cserhalmi néhány másodpercbe sűrítvejátssza el a figura összetett tragédiáját: atrójai Polyxénának tett ígéretét megszegte,így szerelmesét elvesztette, barátja,Patroclus halott, őt, a hadsereg első harcosáta görögök éppen úgy megszégyenítették,mint Hector, aki párviadalukbanfutni hagyta. Mindez bosszúért kiált, s ez abosszú kíméletlen és cseppet sem fairplay. Feszültség, dac, kímélet-lenség éscseppnyi szégyen bujkál Cser-halmi aligrezzenő arckifejezéseiben. Viszontazokban a jelenetekben, amelyek-ben azerős, a tekintélyes, a harcias Achilles kerülelőtérbe, Cserhalmi - teljesenmegmagyarázhatatlanul - külsődlegeseszközökkel, illusztrált mozgással, feszítetthanghordozással stb. próbáljamegoldani feladatát, s ilyenkor többnyirecsak a figura vázát tudja felmutatni.A görög tábor egymástól alig megkülönböztethető,szürke szereplői közül akarikaturisztikus jellemzést következetesen- bár más-más eszközrendszerrel -végigvivő Sarlai Imre agg Nestora, akimaga a „jó öreg legenda " , és Vajda LászlóAjaxa, aki a hústoronyba zárt megtestesültbutaság, emelkedik ki. (Meg kellazonban jegyezni, hogy Vajda színészieszközei - talán a sok hasonló jellegű feladatbólis adódóan - kezdenek egysíkúváválni!)A legösszetettebb feladatot a Hectort és aszerelmeseket játszó színészeknek kellettmegoldaniuk. Ám az ő alakításaik azelőadás tragédiakoncepciójának bizonyoskorlátaira utalnak. Avar István mackósraformált, a pozitív hőst már-már sematikus,de nem túlzásig fokozó jegyekkeljellemzett Hectora nem tudja - nemtudhatja - hitelesíteni a figura lovagitisztaságát, becsületességét, mivel ehhezugyan a szövegben van némi fogódzója, deszituációban alig.Ahol feketén-fehéren kiderülhetne erkölcsifölénye a többiekkel és ellenfeleivelszemben, azok a vívójelenetek, amelyekazonban - annak ellenére, hogy különbetanítójuk volt a mozgásoknak - anevetségességig ügyetlenek. Ajax és Hectorpárbajában mindkét színész csak imitáljaa küzdelmet. Az Achilles-Hectorösszecsapásban pedig kifejezetten diszszonánsaz, hogy Cserhalmi esik, zuhan,bukfencezik és szaltózik, de Avar aligmozdul. A jelenet hazuggá válik, hiszen alátottak alapján nyilvánvaló, hogy ezt azAchillest nem győzheti le ez a Hector,tehát a trójai hős humánus elbocsátógesztusa sem lehet igaz. Annak a vívódásnakaz érzékeltetése, melynek eredményeképpena baljóslatú jelek és rosszsejtelmei ellenére Hector mégis vállalja agörögök elleni harcot, illetve a számáravégzetes vitézzel való találkozás jelentőségénekérzékeltetése, valamint a halálelfogadásának már-már belenyugvó gesztusajórészt kibontatlan marad Avar játékában.Troilus és Cressida szerepértelmezéseaz előadás kulcskérdése. A szerepeketBalkay Géza és Csomós Mari játssza.Annak ellenére - vagy talán éppen azért -hogy szinte maradéktalanul megoldják arendezői koncepcióból fakadó feladatukat,mindkét szerep egy-egy kritikus pontonmegtörik, illogikussá válik. Balkay Gézahamleti színeket kölcsönöz Troilusnak,mozgása, alkata, deklamálása egykéntsegíti abban, hogy ideális hőst rajzoljon.Ám éppen hős mivoltával nehezenösszeegyeztethető az a passzi-vitás,amellyel Cressida elvesztését, majdhűtlenségét fogadja. Ha Troilus olyszenvedélyesen érvel a harc folytatása ésa becsület parancsa mellett, ha olyvisszafoghatatlan lendülettel rohan szüntelen,ha oly igaz a szerelme, mint állítja


s mutatja, megfoghatatlan, mi tartja vissza,amikor meghallja, hogy a lány el-távozásaPriamus és az államtanács határozata.Egyrészt a trójaiakat nem olyanoknakismertük meg, mint akiket respektálniakellene, másrészt ami elfogad-ható egyfiatal kora miatt a hierarchikus rendalacsonyabb fokán álló Troilustól, nehezenhihető egy lobogó hősnek jellemzettTroilusnak. Balkay tehát csak a szerep adtakereteken belül maradhat, s ez a keretszüntelenül szűknek bizonyul számára.Megrendítő erejű, ahogy Diomedes ésCressida találkozásának tanúja lesz.Kezdetben az előszínpadon, a nézőnekháttal térdepelve nézi a porondon zajlóenyelgést, majd kifordul a közönség felé,és csupán a színész fejgéppel megvilágítottarca fejezi ki azt a lelki folyamatot,amelyet Cressida minden szava Troilusbankivált. Fájdalom, hitetlenség és reményváltakozik ezen az arcon, s amikorCressida és a görög el-távozik, Balkay aporondra rohan, és ahogy Troilusbantudatosodik Cressida hűtlensége, aszínésznek elborul a tekintete, két kezétfeje elé kapja, szemei kimerednek, azőrület szélére kerül; Troilust csak Aeneasjövetele zökkenti ki ebből az állapotból.Ezután logikus, hogy kérlel-hetetlen ésvakmerő harcossá nő, aki akkor semhagyhatja abba a harcot, amikor Hectormeghal.Ez az előadás elveti az eleve romlottCressida-koncepciót. Csomós Mari Cressidájasok mindent tud a világról, a szerelemről,de még tiszta, érintetlen nő,amikor Troilusszal találkozik. Igaz érzelemfűzi Troilushoz, ebből következik, hogyszámára alig felfogható szerelmesénekpasszivitása, amikor őt a görögökhözviszik. Csomós erőltetett nevetése,motorikus mozgása, hirtelen váltásaiburkot vonnak köréje, s ebből csak kivételesen,az őszinte érzelmek megmutatásánakritka pillanataiban bontakozik ki.Amikor a görög vezérek végigcsókolják,értetlenül, megrettenve, védekezőn éstámadón fogadja a megalázó tor-túrát. Deebből a riadt magatartásból nehezenkövetkezhet a Diomedesszel szembeniviselkedése, Csomós alakításának ittmegtörik az íve, még akkor is, ha a tettetéstés az érzelmek őszinteségét kifejezőeszközei továbbra is konzekvensenjelennek meg a Diomedesszel kacérkodóepizódokban, illetve a Troilus kendőjétsirató megtorpanásaiban.Külön kell szólnunk a darab rezonőrfiguráiról.Kállai Ferenc játssza Pandarust,a kerítőt. Székely vele mondatjael a prológot is, ezáltal Pandarus az, akimintegy keretezi az előadást, hiszen adarab az ő átkozódásaival fejeződik be. Eza megoldás arra enged következtetni, hogySzékely számára Pandarus figurája többmint szimbolikus erejű, erre utal az is,hogy Kállai mint prológ sisakban, pajzzsaljelenik meg, ezt a sisakot ölti fel Ulyssesmint a háború megtestesítője, majdPandarus az előadás végén ugyan-ebben asisakban masírozik ki a színpadról. TehátPandarus, a kerítő, az érzelmek kufáraéppoly ellensége az emberikiteljesedésnek, mint a háború; a pandarusipraktikák és a háború nyers valóságaédestestvérek. Kállai a maga nemé-benrendkívül hatásos és régebbi komikusszerepek emlékeiből kitűnően építkezőalakítása elsöprő erejű, de nem szervüleléggé az előadásba. Oly mértékben válikjeleneteinek komikus közép-pontjává,hogy egyrészt - főleg az első részben - atöbbitől stilárisan és hangulatában elütőjelenetei megtörik az elő-adás ívét, deanélkül, hogy a görög-trójai háborúsepizódok ellenpontjává válnának, másrésztez a szerepformálás megnehezíti azt, hogya szerelmesek el-szakításának hatására afigura keserűbbé, a valósággal reálisabbanszámot vetővé válhasson - bár mindentmegtesz ennek érdekében a színész --, sérthető legyen az átmenet a fiatalokatösszeboronáló, a kiábrándult epilógustelmondó s az új-ra munkához látóPandarus-ének között.A valódi rezonőr Thersites, a mocskosszájú és nyomorék görög, akit Őze Lajosés Koltai Róbert felváltva játszik. Székelyennek a szereplőnek sem bocsát meg,számára a thersitesi mentalitásamelynek lényege: túlélni bármi áron, méga megrugdosás, a megalázás, a leköpdösésárán is, de eközben fenntartani amocskolódás szólásszabadságát - elfogadhatatlan.Ugyanakkor a figura igazságáhoztartozik, hogy vannak helyzetek -s a háború ilyen -, amikor alig van máseshetőség a megmaradásra. Az, hogy azelőadás középpontjába nem elsősorban agörög-trójai háborúskodás került, némilegcsökkenti Thersites jelentőségét,ugyanakkor megnőtt a szerepe a mártöbbször felidézett jelenetben, a díszespáncélzatú vitéz és Thersites párbeszédében.A két színész közül Őze Lajos ahagyományosabb megközelítést választotta,az ő Thersitese valóban mocskosszájú, végletesen elkeseredett, süt belőle agyűlölet, a megvetés, dől belőle az átok.Az előadástól független jeles kabinetalakítás,kár, hogy a szövegéből aligérteni valamit. (S ez nála már kóros jelenség!)Koltai Róbert Thersitese jól érzimagát a felvett mocskolódó szerepben,csaknem vidám s mindenekelőtt cinikus.Éppen ezért nagyon erősek azok a megnyilvánulásai,amelyek elárulják Thersitesvalódi, keserű vagy rettegő énjét. S míg agörög tábor belső viszálykodását vagy aháborúskodást mint egy hivatásos szpíkerkommentálja, addig a Diomedes-Cressidajelenetetőszinte és tehetetlen dühvel kíséri,s így az ő szóbeli reagálása kiegészítiBalkay néma szenvedését. A háborúvalpörölő Thersites Koltai alakításában egyönmaga bátorságától meg-szeppenő, dehátrálni már nem tudó, hát egyre bátrabbáváló kisember, aki miközben a háborútpocskondiázza, önmagát is jellemzi. Ettől aparányi jelenet egy-szeriben nagyonjelentős lesz.Végezetül egy a Troilus és Cressidaelőadásontúlmutató gondolat. Tudjuk, atürelmetlenség - mint általában - ez esetbenis mindennél károsabb lehet. Éppen ezért,amikor bizonyos, a pillanatnyi helyzetrefigyelmeztetőszínházi-társulatiszimptómákat is felidéztünk az előadáskapcsán, változatlanul abban bízunk, hogymihamarább diadalmaskodik az a józanalkotó szellem, amely természetessé tesziazt az együttes játékot, ami nélkül aligképzelhető el valóban meg-érdemeltszínházi siker.Shakespeare: Troilus és Cressida (Nemzeti Színház)Fordította: Szabó Lőrinc. Rendezte: SzékelyGábor. Dramaturg: Duró Győző. Díszlet:Székely László. Jelmez: Schäffer Judit. Zeneszerző:Jency Zoltán. A mozgások tervezője:Dölle Zsolt. Zenei munkatárs: Simon Zoltán. Arendező munkatársa: Bodnár Sándor.Szereplők: Gáti József, Avar István, BalkayGéza, Helyey László, Somogyvári Pál,Papp Zoltán, Raksányi Gellért, Kállai Ferenc,Velenczey István, Gelley Kornél,Cserhalmi György, Vajda László, KálmánGyörgy, Sarlai Imre, Oszter Sándor, DörnerGyörgy, Őze Lajos, Koltai Róbert, FelföldyLászló, Tihanyi Péter f. h., BognárZsolt f. h., Lázár Kati, Kohut Magda, PogányJudit, Csomós Mari.


BAJOMI LÁZÁR ENDRECamus-robbanásVajon csak a véletlen műve volt, hogy 1979decemberében valóságos Camus-robbanáskövetkezett be nálunk azzal, hogy két vidékiszínházunk - az egyik harmincöt, a másikharmincéves késéssel - a francia irodalmiegzisztencializmus második számúnagyságának (Sartre lévén az első) egy-egytragédiájával - mindkettő hazai ősbemutató -„örvendeztette meg" honi színháziéletünket? Talán igen, de talán nem, s tánmaga a kérdés is éppoly képtelen, mint magaa camus-i abszurdum. Az azonban tény,hogy a két mű, mely magán viseli a háború,a megszállás és az Ellenállás többé-kevésbéközvetlen hatását, olyan világ-történelmipillanatban került hazai szín-re, midőn azegzisztencialisták bizonyos mértékig torzítótükrében felrémlő magán- és közárnyakbizony már-már az eredeti szülőlégkörszorongásos rémségének közepettekísértenek világszerte. Szóval, akár a véletlenjegyében történt ez az egybeesés, akár nem,való, hogy e sötét színpadi kísértetek lidércesfelbukkanásához nagyon is véres valóságszolgáltatja a fenyegető fegyverek kísérőzenéjét.. . Ennek látszólag ellentmond az,hogy a drámaíró Camus tulajdonképpen mára háború előtt, 1937-ben megszületett, ekkorírta ugyanis a Caligula első változatát. S máraz előző évben meg-alapította az algíriMunkásszínpadot, amely többek közt az1935-ös spanyol bányászlázadásról szóló(Lázadás Asturiában - ezt az EgyetemiSzínpad mutatta be 197o-ben) agitpropdarabotadta elő (a kollektív szerzőegyüttesegyik - vezető - tagja maga Camus volt, akimellesleg az algíri rádió színtársulatábantöbb klasszikus darab főszereplőjekéntaratott sikert, és drámát írt Malraux leggyengébbregényéből, A megvetés idejéből).Vagyis az az alapvető erkölcsi magatartás,amelyet Martin du Gard lapidáristömörséggel így határozott meg: „Á lázadókeserűség állandó állapota", már avilágháború előtt, a Nép-front kis ideigcsupa remény, de nem-sokára már vészesfelhőkkel árnyékolt légkörében kialakultlelkében. Ez a sűrű és keserű cocktail,amelybe Dosztojevszkij-,Nietzsche-, Malraux- és Gideízekkeveredtek, lett kedves itala annak az ifjansúlyos betegséggel (tüdőbajjal) viaskodófélárva fiatalembernek, akinekmezőgazdasági munkás apja még 1914-benelesett a marne-i csatában.Büszkén valljuk, hogy nagy világirodalom-fogyasztókvagyunk, s hogy mamár majdnem minden jelentős műolvasható vagy látható magyarul. Indokolttehát, hogy a Caligula után most a„négydrámás" Camus két másik tragédiájais színre került, s talán egyszer valaki azOstromállapotra is gondolni fog. Indokolt,mondom, még akkor is, ha a szerzőelsősorban az esszében és a szép-prózábanalkotott igazán nagyszerűt, nem pedig adrámában, amellyel gyorsan felhagyott, hogydramaturgiai képességeit Lope de Vega,Calderón, Dosztojevszkij, Faulkner ésBuzzati műveinek a szolgálatába állítsa.(Mellesleg: a szín-padi Camus-robbanástkövethetné a könyvkiadás is, hiszen eddigcsak a Caligula jelent meg, de ez is csakfolyóiratban.)A félreértés1944. július elsején, egy hónappal anormandiai partraszállás után, az éhezvereménykedő, szirénabúgásos, túszgyilkossortüzektől bosszúszomjas Párizsbanmutatták be az előző évben könyv alakbanmegjelent drámát. A Mathurins Színházbanvitte színre a Pitoëff-dinasztia nyomdokainjáró Marcel Herrand, aki 1917-ben, húszéveskorában debütált Apollinaire Teirésziaszemlői című szürrealista bohózatában, éskésőbb Copeau Vieux-ColombierSzínházában nőtt nagy színész-rendezővé, smost Jant alakította. Kitűnő partnert talált azakkor huszonkét éves Maria Casarésszemélyében, aki Martha szerepébenremekelt. A fasiszta kritikusok nyíltanhangoztatták: botrány, hogy amikor az „újEurópa" harcosai a bolsevistákkalszövetkezett plutokrácia végső rohama ellenontják vérüket, Párizsban ilyen„individualista, metafizikus és abszurd" műkerül be-mutatásra.A szerző a darabot, amelynek első címeBudejovice, avagy Isten nem felel volt,s amely - bár saját szavai szerint „aszáműzetés szomorúsága árad belőle" -mégis „a lázadás drámája", 1942/3 telén írtaegy napihírből, amelyről a Közönyben is szóesik: a fiatalon kivándorolt Jan húsz évmúlva gazdagon tér vissza egy cseh faluba.Hogy meglepetést szerezzen anyjának éshúgának, akiknek fogadójukvan a faluban, szobát bérel náluk, de nemfedi fel személyazonosságát. A két nő, mintáltalában a jómódú vendégek esetébentenni szokta, Jant is meggyilkolja, hogykifoszthassa. Jan feleségével tért haza, akikérleli, hogy ne játssza ezt a különösjátékot, mondja meg, kicsoda, de Janragaszkodik felderítő tervéhez, s titkonreméli: az anyai szív nem tévedhet, végül isfelismerik. A játékos ötlet azonban végzetestragédiába sodorja. 0 , aki azzal jön haza,hogy segít otthon-maradt anyján és húgán,szerettei áldozatává lesz. Elaltatják, a testéta folyóba lökik, kirabolják, s amikor azútlevélből kiderül, hogy ki volt, anyjaösszeroppan, követi fiát, és a folyóba ölimagát. Másnap reggel a fiú feleségejelentkezik, keresi a férjét, és a sógornőjétőltudja meg a tragédiát, aki aztán szinténöngyilkos lesz, miután rádöbbent, hogy aközös bűn sem teremtett igazi kapcsolatotanyjával, nem oldotta fel magányát: anyjamagára hagyta, mert a fiát jobban szerette.Martha, miután felismerte, hogy „sem azélet, sem a halál nem ad hazát és békét",szintén a halált választva tesz pontot enneka szinte antik tragédiának a végére.A miskolci műsorfüzet szerint a mű„izgalmas pszichológiai krimi". Vagyiselvben olyan kettősség feszül benne, mint aCamus csodálta Dosztojevszkij Bűn ésbűnhődésében, amelynek szintén vandetektívregény-olvasata. Sajnos, a párhuzamcsak felszínes. A nagy orosz íróregénye ugyanis „egyúttal olyan hű ésaprólékos elemzése a gyilkos lelkiállapotainak,a tett elhatározásától kezdve abüntetés megkezdéséig, amilyen bizonynyalnincs több a világirodalomban "(Babits). Ezzel szemben francia tanítványánáléppen az alaphelyzet lenyűgöződosztojevszkiji hitelessége hiányzik. Adrámának „nincs húsa" írja Maurois, „avázlatot mesterien tették helyére, de agondolatok csak elvont makettek".Robert de Luppé 1958-as monográfiájábanszintén leszögezi: „Cette piéce seprésente. . . comme une démonstration" -vagyis a darab egy tétel bizonyítása. ÉsJean-Claude Brisville 1959-es Camusbreviáriumais bevallja, hogy „egy bizonyossémaszerűség helyettesíti a jelenlévő erőkszabad játékát". A sors vakságát, a szeretetcsődjét illusztráló napihír mesterségesendagad iránydrámává, bizonyítva, hogy asematizmus nem csak szocreál sajátságlehet, hanem - bár lehet, hogy ifjabbolvasóimat ez meglepi - mindentantételnek, minden


irányzatnak megvan a maga sematizmusa.Az egzisztencializmusnak is. Az, hogy egyhasonló eset valóban megesett valaholKözép-Európában, nem javít a dolgon,hiszen a művészet örök ars poeticájaszerint - Aranyhoz híven - „Nem a való:annak égi mássa / lesz, amitől függ azének varázsa " .Ha ugyanis a fogadósné már a vendégérkezésekor egyetlen pillantást vet útlevelére,a tragédia nem következik be. Aszerző írta a Közönyben az alapkonfliktusthordozó napihírről: " Ezt az egész históriáttöbb ezerszer elolvastam. Egy-felőlvalószínűtlen volt. Másfelől egészentermészetes. De mindenképpen úgyéreztem, az utas megérdemelte sorsát,mert sohasem kell játszani. " Camusazonban mégis eljátszogatott ezzel az ötlettel,s bizony némiképp a hitelét is eljátszotta.Igy aztán ez a tulajdonképpeninépballadai motívum, amelyet több drámaírófeldolgozott (például a németZacharias Werner 18o7-es, Február 24.című romantikus sorstragédiájában, de vanlengyel feldolgozás is, és némi hasonlóságfedezhető fel Kesselring 1941-es remekbűnügyi bohózatában az Arzén éslevendulában is), nem természetes, ha-nemszándékos, sőt kiagyalt félreértésséváltozik.A klasszikus francia tragédia hármasszabályát, a cselekmény, az idő és a helyegységét megtartó dráma igazi hőse nem ahalványabban rajzolt fan, hanem azerőteljesebben ábrázolt Martha, bár sokszorő is csak a Szisziphost mítoszát mondjafel. Akárcsak Caligulára, őreá is - IllésEndre szavaival élve - „a boldogtalanságábrázolását" bízta a szerző, „elszakíthatatlanula boldogság vágyától".Talán egyetlen Camus-hős sem kiált ilyenpátosszal igazságért, nem gyűlöli ilymértékben önsorsát, egyiknek sem fordultszeretetvágya, illetve szerelem-szomjailyen meredek gyűlöletté, egyik semszeretne ilyen hévvel megszabadulni aszárazföldi sivárságtól, egyik sem vágyikilyen szenvedélyesen a szabadságotjelképező tengerpartra. Könyörtelenülkergeti vissza a gyilkolás szokványosgyakorlatába a kínos „kötelességtől"menekülni óhajtó anyát, akiben pedigdereng némi sejtelem, hogy a vendég talána fia. Martha Meursault alteregója, azé aleghíresebb camus-i hősé, aki „inkábbelrettentő példa, s a szabadulás szükségétsugallja" (Gyergyai). Jan a vetélytársa, s őirigyli a szürkeségből kitört fivérét, akiholtan is győz, mert elveszi a lány utolsókincsét: azanyja szeretetét. Már-már hihetetlenülembertelen hős, talán még Caligulán istúltesz, hiszen beismeri, hogy akkor ismegölte volna a testvérét, ha tudja, hogykicsoda.A tragédiává emelt napihír, Camus legkétségbeesettebbdrámája, olyan mű,melynek színpadi megvalósítása ritkatehetséggel párosult roppant erőfeszítéstigényel, ha az említett sémaszerűséget leakarjuk győzni. A miskolci Nemzeti Színházjátékszín nevű kis kamaratermétGergely István hitelesen képezte ki fagerendásegyszerűségében szürke fogadóvá.Ez a puritán játéktér valóban illika darab csupaszságához. Akár FeketeMária kopott jelmezei. Balázs Ádám f. h.rendezése tiszteletreméltóan tiszteli aművet, amelyre már-már vallásosrespektussal tekint, elutasítva minden -ma oly divatos - eredetieskedést. Azelőadást az anya szerepében a Jászai-díjasDemeter Hedvig dominálja, ami perszeellenkezik a szerző Marthát ki-emelőszándékával. Utóbbit tehetségesenképviseli Simon Éva, de a riadt gyűlölethúrjait csak finoman tépdesi. Maria, azaza vendég-áldozat feleségének aránylaghalványan felvázolt szerepében PévaIbolya nem tud kitűnni. Jan veszélyesjátékát Körtvélyessy Zsolt játssza, elégszíntelenül. A sötét Végzet papucsábancsoszogó s a néma istenség kegyetlenvégszavát, a „nem!"-et kimondó Öre gszolga egyébként néma szerepében SzabadosAmbrus remekel.A miskolci ősbemutató egyúttal egy ifjúszínpadi fordító bemutatkozása volt:Bognár Róbert, aki eddig inkább a bakafántosavantgarde szövegek átültetéséveItűnt ki (Ajar!), most megmutatta, hogyCamus klasszikusan kristályos stílusát ismagas szinten tudja tolmácsolni.Az igazak1949 decemberében, amikor már javábandúlt a hidegháború, mutatta be a párizsiHébertot Színház, a Caligula 1945-össikere és az Ostromállapot 1948-as bukásaután, Camus negyedik drámáját,amelynek a szerző először a Kötél címetakarta adni, de aztán inkább a biblikus„igazak" - nál kötött ki, talán arra az értelemregondolva, melyet Jób könyvében(17,8) olvashatunk: „Ám az igaz kitart aző útján, és a tiszta kezű ember mégerősebb lesz. " A női főszerepet ismétCasarés kapta, míg az eszeseket -- a többiközt - a nálunk is ismert Serge Reggianiés Michel Bouquet (Kaljajev és Fjodorov)alakította.Az orosz szociálforradalmárok látványosmerényletei, tragikus sorsa sokatfoglalkoztatta a francia értelmiségieket,akik személyes kapcsolatot is találhattakaz eszerekkel, hiszen többen közülükfrancia földre' menekültek a cár, illetvekésőbb a bolsevikok elől. Az 1901 végén,a különféle narodnyik csoportokbólalakult mozgalom felettébb eklektikusvolt, s tagjaira nagy hatást tett a századvégifrancia anarchista merényletsorozat.Ők is az egyéni terror útját választvahajtották végre az egész Európát izgalombahozó merényleteiket. A többfrakcióra bomló pártból került ki az 1917-es márciusi forradalom győzelme utánmaga Kerenszkij is (bukása után előbb őis Párizsba emigrált). Egyik legismertebbvezetőjük az a Borisz ViktorovicsSzavinkov volt, aki 1903 és 1905 közötttöbb merényletet szervezett a cári önkényellen, s 1917-ben a hadügy-miniszterhelyettese lett, de aki az októberiforradalom után emigrált, majd amikor1924-ben illegálisan visszatért, elfogták,1925-ben pedig a szovjet börtönbenöngyilkos lett. A baloldali eszerek, A. M.Szpiridonova vezetésével, még 1918nyarán is jelentős erőt képviseltek; IIl.pártkongresszusukat júliusban tartották,és 80000 taggal büszkélkedtek; aszovjetek V. összoroszországikongresszusán 1164 küldött közül 353került ki közülük, majdnem feleannyi,mint bolsevik (ők 773-an voltak). Dicsőndalolták a régi eszerdalt: „Terror, terror IReátok, zsarnokot! " Katonai pucscsotkíséreltek meg, még a Kremlbe isbehatoltak, elfogták magát Dzserzsinszkijt,a Cseka vezetőjét (leverésükben résztvettek Kun Béla internacionalistái is,egyikük - Horák Antal - el is esett).Később pártjuk egy része mégis beolvadta bolsevik pártba.Szavinkov Egy terrorista visszaemlékezéseicímmel megírta emlékeit. Ezekbőlmerített Camus, aki tevékenyen részt vettaz Ellenállásban, s akit már a háború alattsokat gyötört a cél és eszköz nagykérdése. Mindig húzódozott a vérontástól,irtózott az erőszaktól, de a sors úgy hozta,hogy neki is gyakorolnia kellett azt, amitelvben elítélt. A párizsi felkelés alatt írta:„Az igazságot ismét az emberek vérévelkell megváltani. " Amikor azonban aháború után szertefoszlott az igazifelszabadulás reménye, és az Ellenállásegysége is felbomlott, majd a belső bajokata hidegháború tetézte, Camus egyreborúlátóbb lett, és ismét kínozni kezdte eza nagy kérdés, amely sok más


Camus: A félreértés (miskolci Nemzeti Színház). Körtvélyessy Zsolt(Jan) és Demeter Hedvig (Az anya)Péva Ibolya (Maria) és Simon Éva (Martha) (Veres Attila felvételei)drámában is kikristályosodott. Ezt feszegettemár Romain Rolland is az 1897-esFarkasokban, ez izgatta Károlyit az 1927-esRavelszkiben, s erről írt Camus-nél kevésbéelvont drámákat egzisztencialista „kartársa " ,Sartre is (az 1948-as Piszkos ke zek, de főlega maradandó 1951-es Az ördög és a jóisten).Míg A félreértés csupán a magánszfératerületén játszódó metafizikus-morálistalapzatra emelt napihír, Az igazak mag-jatörténelmi esemény, éspedig az az 1905-ösmerénylet, amelyet Ivan Kaljajev szervezetteszer társaival Szergej nagy-herceg ellen, deamely először meghiúsult, mert Kaljajevmegpillantotta a hintóban ülő kétgyermeket, akiknek megölésétől visszariadt.Második merénylete azonban sikerül,meggyilkolja a cár nagybátyját, de elfogják,és ő „boldogan" várja a bitót.. .A cselekmény történelmi magja ellenére,s noha a szereplők - a „kemény" SztyepanFjodorov kivételével, akit a szerzőtulajdonképpen az eszerálarc alatt szektáskommunistának ábrázol - valóban éltek,Camus - saját vallomása szerint - nem akarttörténelmi drámát írni. Művét példázatnakszánta, erkölcsi leckének, bebizonyítandó,hogy „a cselekvésnek megvannak a magahatárai " , és hogy „nincs tisztességes és igazcselekvés, amely nem ismeri el ezeket a határokat,és ha ezeket át kellene lépnie,legalább ne vállalná ennek fejében a halált".Nyilván azért választotta az eszereket,ezeket a „kényes gyilkosokat" (ahogyan Alázadó ember című híres tanulmányábannevezte őket), mert - mint szintén ő magaírta - „a történelem kevés példáját nyújtja azolyan gyakorlatnak, amelyet ennyi belsőaggály kínozott volna " . A lázadó emberbenRousseau-t idézi, azt az írót, akineknevében Robespierre-ék a rémuralomhozfolyamodtak, de aki azt vallotta: „Semmisem érdemli meg itt a földön, hogyembervérrel váltsuk meg", sőt Marxot isidézi („Az olyan cél, amelynek igaztalaneszközökre van szüksége, nem igaz cél."), snyíltan hirdeti, hogy csodálja a „Költőnek "becézett Kaljajevet, aki tulajdonképpen önmagánaka feláldozásával „szentesíti" amerénylet véres eszközét, s mint leszögezi,olyan típusú forradalmár, akinek azesetében „végső soron a gyilkosságazonosul az öngyilkossággal " . Ezzelszemben a dráma egyetlen Camus teremtettealakja, Sztyepan, a szibériaiszáműzetés megpróbáltatásaiban és megaláztatásaibanacélkeményre edzett forradalmár,aki nem a költészettel, hanem abombával „kacérkodik " („csak a bombaforradalmár"), azt vallja, hogy az azeszme, melyért nem vállaljuk esetleg azártatlan gyermekek pusztulását, azt semérdemli meg, hogy egy nagyhercegetmegöljünk érte. Sztyepan - Camus elrettentőantihőse - nyíltan hirdeti, hogy aforradalom diadalrajuttatására mindeneszköz jó, hazugság, csalás, gyilkosság:(„Mindenki hazudik. Jól hazudni - erre vanszükségünk.") 'Tökéletes ellentéteKaljajevnek, Camus mintahősé-nek, aki azéletért harcol, úgymond, s azt vallja, hogy ha„a forradalom egyszer letér a tisztességútjáról, én elfordulok tőle". Sztyepanviszont „dőreségnek" tartja bajtársaaggályait, s azt hirdeti: „nincsenekkorlátok", „semmi sem tilos, ami ügyünketszolgálhatja".Kaljajev méltó társa a szintén valódiszemélyről mintázott Dora (Duljebova adarabban, Brilliant az életben), akitKaljajevhez hasonló aggályok mardos-nak,és akire - Szavinkov szerint - „a terror úgynehezedett, mint valami súlyos kereszt " ésaki - akár szerelme, Kaljajev „saját életétnyújtotta engesztelő áldozatnak, hogymegváltsa a gyilkolás szégyenét". A szerzőaz ő szájába adja az V. felvonásban alegnyíltabb célzást az 1917 utáni időkre:„Néha, Sztyepant hallgatva, elfog a félelem.Talán olyanok jönnek majd utánunk, akikreánk hivatkozva fognak ölni, de ők márnem fizet-


Camus: Az igazak (pécsi Nemzeti Színház). Koszta Gabriella(Dora Duljehova) és Dávid Kiss Ferenc (Borisz Anyenkov)Vallai Péter (Ivan Kaljajev) (Keleti Éva felvételei)nek életükkel." Dora nemcsak szerelmese(bár a szerelmi szál a darabban roppantvékony, s alig színezi imitt-amott azelvont sémákat), hanem minden tekintetbenhűséges eszmetársa is Kaljajevnek,s csak az a különbség köztük, hogy a lánymár túl van a kamaszkori rajongáson,tapasztaltabban tekint a terrorra. A lánytnagyon emberivé teszik kétségei. Ő azötödik - s mellesleg eléggé feles-legesneklátszó - felvonás „sztárja". Lírai lendülettelkívánja a halálba követni a „Költőt " azzal,hogy a legközelebbi bombavetést magáravállalja, de nem a győzelem, hanem afelakasztott Kaljajevvel való egyesülésreményében, híven ahhoz a mottóhoz,amelyet a szerző a Romeo és Júliábólválasztott a darabnak: O love ! O life ! Notlife but love in death.E három főhős köré kerekedik a dráma.A többiek eléggé vázlatos figurák.Anyenkov, a csoport vezetője emelkedikki közülük, a Szervezet embere, akiigyekszik -- amolyan centrista módon -elsimítani a „jobboldali elhajló " (Kaljajev)és a „balos" Fjodorov viszályát. Egyébkénterre a konfliktusra épül az egésztragédia, nem pedig a cári hatalom és aforradalom ellentétére. Ez csúcsosodik kia dráma legszebb, a cselekmény izgalmátés az eszmék összecsapását illetőenlegizzóbb részében, a II. felvonásban,amikor a „Költő" meg Sztyepan majdnemölre megy. Utóbbi így kiált fel:„Megesik, hogy hiába ölünk, ha nemölünk eleget! " Ám Anyenkov megállapítja:„Sztyepan, itt senki sincs veled egyvéleményen. " Sztyepan - fegyelmezettharcos! - meghajlik a többség akarataelőtt, de kimondja: „a terror nem a kényeseknekvaló " .Mint mondtuk, a három főhős mellett atöbbi szereplő vázlatosnak hat. Ígypéldául Alekszej Vojnov, a remegő kezűkis kamasz, aki bátran bevallja gyávaságát,és visszavonul a fegyveres akciócsoportból,hogy a neki inkább megfelelőpropagandamunkát végezze, deakiről az V. felvonásban hirtelen kiderül,hogy Tifliszben mégis bombát dobott, smost, miután tudomást szerzett a „Költő "helytállásáról a bíróság előtt, illetvehalálraítéléséről, ismét beáll a terroristáksorába.Az ellenség táborából csak két figurátlátunk. Szkuratov, a cinikus rendőr-főnöka börtönben kísérli meg árulásra bírni - akegyelem ellenében - a halálraítéltet, denehéz dolga van, hisz Kaljajevtisztességes harcos, sohasem árulná elbajtársait (bár, nem tudjuk, mit tenne akínpadon - e tekintetben érdekes, hogy akínvallatás kérdését Camus nem feszegeti,pedig három évvel korábbanSartre ezt oly remekül megtette a Temetetlenholtakban), arról nem is beszélve,hogy neki a halál a kegyelem ... Szkuratovkényszeríti az elítéltet a kínosszembesítésre a nagyherceg özvegyével,aki minden fájdalma ellenére nem boszszútlihegve, hanem a keresztényi megbocsátásjegyében közeledik a gyilkoshoz,sőt még azt is elárulja, hogy nem isnagyon szerette a nagyherceg hintójábanülő gyerekeket, akik miatt Kaljajev nemtudta elhajítani az első bombát. Még egyepizódszereplő tűnik fel a drámában: aDosztojevszkij-emlékeket hordozó Foka, abörtönben gyilkosból hóhérrá lett muzsik,aki azoknak a bárgyú bambaságátjelképezi, akikért a Kaljajevek életüketáldozzák, de akik, ha kell, némi előnyért(Fokának minden akasztásért egy évetengednek el a húsz-évi fegyházból, s a„Költő" már a harmadik áldozata)szívesen kötnek ilyen „jó üzletet" (Fokaszavai!).Köpeczi Béla így állítja fel a darabvégső mérlegét: „Filozofikus iránydráma... Az igazak, elvont és vitatható tételeketillusztrál, de ezeket a klasszikus franciatragédiára jellemző tömörséggel és erővelmutatja be." Hozzátehetjük talán, hogy azanarchista terror, a nihilista egyéni akcióés az eszerek mozgalmának ilyetén drámaikritikáját


kissé meghaladta az idő. Már akkor,amikor a Camus-darab született, tulajdonképpena nemzetközi forradalmi gyakorlatbanaz volt az izgalmas, hogy aSztyepanokat is pörbe fogták, s a cél és azeszköz valóban roppant kérdése, atörténelemnek talán legpatetikusabbproblémája immár, hatványozottabb erőveljelentkezett és tragikusabb tanulsággalszolgált.A pécsi Nemzeti Színház kamaratermébenelőadott drámát Katona Imre lelkeshódolattal rendezte meg. Munkája azimmár méltán klasszikusnak tekintettCamus előtt tisztelgő és az írót jellemzőpuritán egyszerűségre törekvőhűségnyilatkozat. Katona nem hódolt azoly divatos rendezői aktualizálásnak -pedig a darab szinte tálcán kínálta föl amai terrorizmusra történő kacsintásokat. Ásárgán derengő ablak, a csupasz és fehérfal akár egy Corneille-tragédia kerete islehetne, melyben a becsület és a kötelességnemes hősei mérkőznek, a feszeskonfliktus pengeéles kétségei közt. Sajnos,a rendező nem maradt következetesenklasszikus: megengedte, hogy adíszlettervező Csányi Árpád a kopárforradalmárszoba közepére ionescósszékhalmazt telepítsen, s ezek az ülőalkalmatosságokaztán fontos kellékekkéválnak: a hősök le-leemelnek egyet, aföldhöz vágják, ráülnek, majd megfordítvavisszarakják a kupacra.A rendező dicséretes hűségét említettemaz imént. Vagyis - A székektől el-tekintve -odaadóan állt Camus szolgálatába, jólütemezve a csöndet és izgalmat, helyesenkiemelve a darab drámai csomópontjait.Camus elképzeléseit a színészekkel együttazzal a „jókedvű alázattal " igyekezettmegvalósítani, mely-ről a szerző beszéltegy nyilatkozatában. Ez a mű azonbanelsősorban könyvdráma. Színpadon aszöveggel áll vagy bukik. S itt, sajnos, arendező nem mutatott elég erélyt. Aszínészek szöveg-mondása ugyanistökéletlen: nagy lendülettel elkezdettmondatok maradtak a torkukban, jelzőketnyeltek le, és elharapták az állítmányt(tisztelet a kivétel-nek!). Pedig Camuskristályos stílusa (Czímer Józseftolmácsolásában) igazán színpadra termett,könnyen mondható szöveg.A jól összeforrott együttesből (e sorokírója a kilencedik előadást látta) Vallai Péterizzó lelkű, az emberarcú forradalmiságlázában égő Kaljajevje emelkedik ki.Csíkos Gábor Sztyepanja nagyon erélyesés következetes, de, úgy érzem,Camus szektásabbra szabta. Koszta GabriellaDorája szép és vonzó, de inkábbCsehov, semmint a Camus imádta Dosztojevszkijhősnőit idézi. Dávid Kiss Ferencpontos, ámbár halvány Anyenkovalakításáérttalán inkább maga a szerepfelelős. Bán János - mint a szinte mégkamasz Vojnov - jól játssza a megtorpanóhőst, nem az ő hibája, hogy végsőhelytállása nem kellő hitelű. GalambosGyörgy rendőrfőnöke nem elég simaszájú,s csak sápadtan cinikus. Paál Lászlóremekelhetett volna Fokának, a parlagimuzsiknak, ennek a jámbor hóhérnak ahálás szerepében. Bókai Mária csinosoperett-nagyhercegnőjéről alig hihető,hogy valóban vallásos.Albert Camus: A félreértés (miskolci Nemzeti Színház)Fordította: Bognár Róbert. Zene: MárthaIstván. Rendező: Balázs Ádám f. h. Díszlet:Gergely István. Jelmez: Fekete Mária. Rendezőasszisztens:Kalapos László.Szereplők: Demeter Hedvig, KörtvélyessyZsolt, Simon Éva, Péva Ibolya, SzabadosAmbrus.Albert Camus: Az igazak (pécsi Nemzeti Színház)Fordította: Czímer József. Rendezte: KatonaImre. Díszlettervező: Csányi Árpád m.v.Jelmeztervező: Schäffer Judit m.v. A rendezőmunkatársa: Lizitzky Gizella.Szereplők: Koszta Gabriella, Bókai Mária,Vallai Péter, Csíkos Gábor, Bán János,Dávid Kiss Ferenc, Galambos György, PaálLászló, Szivler József.E számunk szerzői:BAJOMI LÁZÁR ENDRE író,műfordítóBALOGH TIBORa Színházművészeti Szövetség munkatársaBANYAI GÁBOR újságíró,a Magyar Televízió munkatársaDÉVÉNYI RÓBERTa Népművelési Propaganda Irodairodalmi szerkesztőjeFEUER MÁRIAa MUZSIKA főszerkesztőjeFÖLDES ANNA újságíró,a Nők Lapja rovatvezetőjeKROÓ ANDRÁS újságíróNÁNAY ISTVÁN újságíró,a SZÍNHÁZ munkatársaPÁLYI ANDRÁS újságíró,a SZÍNHÁZ munkatársa RÓNA KATALINújságíró,a Hungarian Travel Magazine munkatársaSZÁNTÓ ERIKAa Magyar Televízió dramaturgjaSZÁNTÓ PÉTER újságíró,a Népszava munkatársaUNGVÁRI TAMÁSegyetemi tanár,a Színház- és Filmművészeti FőiskolatanáraBALOGH TIBORSchürzinger átgázolSchürzingerenÖdön von Horváth színjátékaDebrecenbenKevés bizonytalanabb kimenetelűnek tetszővállalkozást tudok elképzelni hirtelen,mint Hegyi Árpád Jutocsáét, aki főiskolaivizsgaelőadás gyanánt megrendezteDebrecenben Ödön von Horváth hosszúegyfelvonásosát. A vállalkozás reménytelenségénekfő oka az, hogy aKazimir és Karolin - akár Horváth többidarabja - eredendően közönségellenesmű. Fönnáll a veszély, hogy a publikumelméje és szíve nem fogadja be (nemtudja vagy nem akarja befogadni) a produkciót.S ez nem véletlen. A Kazimir és Karolinalcíme szerint népszínjáték, a meghatározástazonban - félreérthetősége miatt -közönséges színjátékra változtatták a színpadraállítók, és ebben a kifejezésbencsakugyan pontosabban tükröződik adarabbal kapcsolatos írói nyilatkozatbanis megfogalmazott szándék: „Németországaz összes európai államhoz hasonlóankilencven százalékban tökéletes vagyszerencsétlen kispolgárból áll. Ha tehát anépet akarom ábrázolni, akkor nyilvánvalóannem a maradék tíz százalékotszabad ábrázolnom, hanem, korom hűkrónikásaként, a nagy tömeget ... Szememrehányják, hogy túl nyers vagyok,túl undorító, túl borzasztó, túl cinikus,meg még sok más derék tulajdonságot is -és közben nem veszik észre, hogy semmimást nem akarok, mint hogy a világotolyannak mutassam be, amilyen. " Akkortehát, ha a nézőtéren ülők társa-dalmitagozódás szerinti megoszlása semmibensem különböznék az Ödön von Horváthábrázolta világban érvényes voltarányoktól, a jelenlevők kilencvenszázaléka önmagára volna kénytelen ismernia darabban: s ha, azt látván, hogyközönségesnek, undorítónak és torznakmutatja őket az eléjük tartott tükör, bizonynem tapsikolnának örömükben.Feloldhatatlan térigény-paradoxon keletkeznékezáltal: míg egyfelől a színpadotegy müncheni sörfesztivál monstretömegjeleneteihez kellene kitágítani, addiga nézőteret a maradék tíz százalékszámára volna szükséges zsugorítani ahhoz,hogy viharos taps tölthesse be a termet.Vagyis - első látszatra - egy stúdió-


nézőteret kívánó, nagyszínpadot igénylőelőadás rendezésére vállalkozott HegyiÁrpád Jutocsa, alaposan föladva a leckétvizsgáztatóinak, közönségnek és tanár-nakegyaránt. A vizsga azonban sikeres. Azönkritikus, tárgyilagos önszemléletre késznéző tanulságokkal gazdagodva, sajátsatnya lénye ellen fölvértezve távozhat egya szerző eredeti szándékához hűséges,gazdag fantáziával, invenciózusanmegvalósított előadásról.A Kazimir és Karolin cselekménye banálisanegyszerű, a darabban zajló eseményekszinte lényegtelenek. Annál fontosabb aszínpadi látvány és a párbeszédekegymásra hatása következtében kibontakozóhárom gondolati réteg. Közülüka legfelszínibbnek a történelmi üzenet síkjamondható. A darab az 1928-1931 közöttimüncheni sörfesztiválok (népünnepségek)egyikén játszódik, vagyis a nagykonjunktúrát követő, a gazdasági válságotmegelőző esztendők valamelyikében. Acselekmény időpontjában a látványosságokmég nagy közönséget vonzanak, de aválság első áldozatai már ott téblábolnak amulatók között: Kazimir, az állástalannávált gépkocsi-vezető az ünnepforgatagában elveszíti szerelmesét, ahivatalviselők kasztjába tartozó, szilárdegzisztenciára vágyó Karolint. A lányelőször a feltörekvő Scbürzingerszabásszal ismerkedik meg, aki azonbanfelkínálja őt főnökének , Rauchkereskedelmi tanácsosnak. Karolin, miutáncsalódik Rauchban, Kazimir pedig márnem fogadja vissza, végül a szabászkarjaiban „lel oltalmat " . Á történelmiüzenet kulcsfigurája Schürzinger: a rafináltmegalázkodással hatalmát építő,érzelemtakarékos, sőt az érzelmeket áruvátenni kész, kegyetlenül logikus,gusztustalanul célszerű nyárs-polgártípusa; az a lény, aki majdan jellegzetesképviselője lesz a fasizmust ki-szolgálótámogatótársadalmi rétegnek. Szívóskitartással, lépteit aprózva, de pillanatnyimegtorpanás nélkül törtet célja felé.Amidőn átengedi Rauch kereskedelmitanácsosnak váratlan szerzett kincsét,Karolint, cinikus replikával idézi a XV.Lajos hadnagyáról szóló adomát:„RAUCH: (.. ) XV. Lajos egy este ahadnagyával és annak menyasszonyávalelment a lovardába, és ott az a had-nagynagyon gyorsan elköszönt, mert rendkívülimódon megtisztelve érezte magát, hogyuralkodója valahogyan érdeklődött amenyasszonya iránt ... meg-tisztelve éreztemagát, uram, megtisztelve!SCHÜRZINGER: Igen, ez az adomanem ismeretlen előttem. Aztán az illetőhadnagyból nemsokára főhadnagy lett."A második jelentéssík a jelenkori analógiák,a napjainkban sokasodó gazdaságitársadalmiválságtünetekre utaló képzettársításokrétege, amely réteg a kontextusonkívüli tényezőkkel való kölcsönhatásbólkeletkezik: a pillanatnyitársadalmi-politikai helyzet a darab színrevitelénekidőpontjában visszahat a szövegértelmezésére. A jelenkori analógiákszférájának előterében Kazimir, SzemesFranz és az ő Ernájának alakja áll. Valamennyiena válsághelyzettel szembenkialakítható egy-egy jellegzetes magatartásformátképviselnek. Kazimir akiúttalanság érzésétől pánikba zuhanó,magával bármit kezdeni képtelen, a törvényességjátékszabályait azonban mindvégigtiszteletben tartó áldozat. SzemesFranz, a besurranó tolvaj, egyszerű logikájaszerint viszont az a törvény, amelynem képes megélhetést biztosítani becsületesszándékú állampolgárának, bátranáthágható. A harmadik nézetetSzemes Franz Ernája képviseli, aki - egykőbányában agyonlőtt bátyját idézve -úgy véli, hogy az érvényben levő társadalmirend megváltoztatása jelenti aválságból kivezető utat.Egy sorsát elszenvedni kész kisember,egy köztörvényes bűnöző és egy politikaimártír képviseli tehát a létezés lehetőségeit1930 körül. Á jelenkorra utalómotívumok természetesen nem primeranalógiák, vagyis nem az akkori létesélyekettükröző társadalmi képletre szültallegorikus képzettársítások, hanem összhatásukbanidéznek valami vibráló szorongást,érzékeltetve az állampolgárönmaga erejébe és a társadalmi rendbevetett, addig feltétlen volt hitének megrendülését.A szerző figyelmét azonban a hőseihelyzetét meghatározó külső viszonylatoknálsokkalta inkább azok a gesztusokés reflexek vonják magukra, amelyekmindig benne rejtőznek az emberi magatartásban,de amelyek a válságpillanatokozta értelmi és érzelmielbizonytalanodás nyomán keletkezőkiélezett szituációkban tárulkozhatnak föla legkendőzetlenebbül.A darab harmadik gondolati rétegé-nekvégső célja, ennek megfelelően, a tudatleleplezése, a dialógusok révén. Az elhangzószavak felszíni jelentésének, a mögülükelősejlő titkolt szándékoknak együttesbemutatására törekszik; nem avval azelőfeltevéssel, hogy a két szintközül csak az egyik hordozhatja a közleményigazi tartalmát: ellenkezőleg, aköznapi emberi érintkezés során elhangzószavak s az azokat kísérő mozdulatok,metanyelvi eszközök jelentésambivalenciájátrögzíti drámájában.A dialógusok és a gesztusok jelentéskettősségea Kazimir és Karolinban elsősorbana kapcsolatteremtésekhez fűződőviselkedési paneleket vizsgálva fedezhetőfel. A dráma cselekményi felszínénjószerével egyéb sem történik, mint néhánykapcsolatátrendeződés. Karolin elhagyjaKazimirt, megismerkedik a szabászSchürzingerrel, aki át akarja adni őtfőnökének, Rauch kereskedelmi tanácsosnak.Karolin mindkettőjükben csalódik,szeretne visszatérni Kazimirhoz, őazonban akkorra már a börtönbe kerültSzemes Franz Ernájával bonyolódikszerelembe, s visszautasítja menyaszszonyaközeledését. Karolin így Schürzingeroldalán találja meg a boldogságot.E kapcsolatátrendeződések motívumai,mozgató rugói a tudat mélyén lappanganak.Úgy hozza felszínre őket az író,hogy a cselekvések indítékát nyombanszembesíti a cselekvésben kifejezésrejuttatni szándékozott gesztussal. Ezáltalrendre lelepleződik a szereplők magatartásánakhamissága, a számításból vagykényszerűségből létesített kapcsolatokvalamennyi változata.Erre a leleplezésre, a szerelem eszményénekszétrombolására irányul voltaképpena szerző igyekezete. Egyfelőlbemutatja a köztudatban aforisztikustételmondatokba, negédes slágerekbefoglaltan őrződő ideált, másfelől sejteniengedi a kapcsolatteremtések ténylegesindítékát. Az eszmény és a szándék ütközéseteremti a színpadi játékban föltárulkozó,ambivalens jelentéstartalmú valóságot.A valóság pedig - Ödön vonHorváth szerint - kiábrándító: „az emberekérzésmegnyilvánulásai giccsessé váltak,hamisak, édeskések és mazochista módonsóvárognak a részvétre " . Következésképpenilyenek az eszmények is,hiszen a cselekvés zsinórmértéke mindenkoraz eszmény. A darab szereplőiezért a legköznapibb érzelmi közhelyeketdeklamálják, az egzisztenciavesztéstautomatikusan követő érzelmi elhidegülésről,az első látásra lobbanó szerelemről,a Göncöl-szekérről vagy az emberimagányról.Horváthnál minden kapcsolatteremtésrögzített szabályok szerint folyó, kollektívtársasjáték: bizonyos automatizmusokirányítják az érintkezést. A jellemző


Ödön von Horváth: Kazimir és Karolin (debreceni Csokonai Színház). Korcsmáros Jenő(Rauch), Takács Katalin (Karolin) és Oláh György (Speer)magatartásformákat egyezményes szövegpanelek,beidegződött gesztusrendszerekközvetítik, amelyek egyarántlehetnek hitelesek vagy hamisak, aszerint,hogy milyen felszíni és milyen hátsószándékot takarnak. A Kazimir és Karalinbana gesztusok igazságtartalma mindigkettős fénytörésben mutatkozik meg. Alegőszintébbnek tetsző szavak is lelepleződneka rájuk következő tettek által,s a leghitványabb megnyilatkozás mögöttis fölsejlik valami, ami részvétetparancsol az esendő sorsú ember iránt. Ászereplők csak banális tételigazságokatolvasnak egymásra, amelyekről nyombankiderül, hogy az adott kontextusban nemérvényesek. A darab derekán példáulKazimir részvétet sóvárgó, keserűindulattal vágja a világ szemébe: „az embermeglehetősen egyedül van". Csak-hogy magányanem a szövegösszefüggésből kitetszőfelszíni viszonylatokból fakad (abból,hogy munkanélkülivé válik és elhagyjaKarolin), hanem eredendő önzéséből:csak a tulajdon érdekeivel képes törődni,környezetétől - első-sorban Karolintól -pedig elvárja, hogy a mulatság közepetteaz ő bajára figyel-jen. Az effajta, primeregoizmust azonban az állástalanság nemszüli, csupán láthatóvá teszi. Ugyanakkor atény - tény mi-voltában - mégis igaz :Kazimir az októberi sörfesztiválforgatagában egyedül van, s - ezért -vergődése, helyzetével szembenitehetetlensége részvétet kelt.Ödön von Horváth többi hőse, hasonlóanKazimirhoz, végtelen magánybanél a színpadon. Replikáikban nempartnerükkel, nem a rájuk zuhanó történelemmelcsatáznak: kizárólag önmagukkalvannak elfoglalva, a saját boldogságukatépítik. Párhuzamosan futó mono-lógjaik akkor válnak - csak pillanatokra -dialógusokká, amikor két (érzelmi vagyegzisztenciális) énérvényesítési érdek találkozik.A Kazimir és Karolin tehát nemegyszerűen egy szerelem ellobbanásánakszomorú története. Másról is szól. Az író azönzés legközönségesebb változatait leplezile az emberi kapcsolatteremtés gesztusaimögött. Ezáltal nagyrészt negligálja azábrázolt kapcsolatok érté-két, kérdésesséteszi az érzelmek hitelességét, de nemegészen! A két szférát ugyanis - azérzelemkifejezés toposzaiét és a mögöttesszándékokét - mindig együttesen jelenítimeg, így alkotja újra - a látszat és a lényegegységéből - a valóságot, az embertermészetrajzát, amely azonban nem a priorikiábrándító, hanem akkor csak, ha azeszménnyel egybe-vetjük.Márpedig az eszmény is humán produktum:megtörténhet tehát, hogy nem acselekedetek, hanem az ideálok ellenkeznekaz emberi természettel. Ez ad némiföloldást legvégül: talán nem az emberközönséges, hanem az eszményei gicscsesenszentimentálisak. Mert ha az embernem tehet arról, hogy képtelen az ideáljaiszerint élni, akkor csak abban vétkes, hogynem önnön hasonlóságára álmodja megeszményeit. Az író föloldozó gesztusa aztsugallja, az ember önmagában szemlélve senem jó, se nem rossz; olyan, amilyen; csakaz álmai megbocsáthatatlanok. Á debrecenielő-adás - sejtésem szerint - ezt az értelmezéstköveti.Hegyi Árpád Jutocsa arra törekszik, hogyérzelmileg mindvégig távoltartsa a nézőtKazimirtól és Karolintól, hogyelidegenítsen a melodrámától, amely aszöveg és a cselekmény felszíni rétegébenkísért, és leleplezze a kapcsolatteremtéskodifikált hazugságainak tudomásulvételénalapuló kollektív társasjátékot. Céljaelérése érdekében megváltoztatja az előtér-és háttéresemények eredeti arányát, azutóbbiak javára. A szerelmi történet helyettmonstre sörfesztivál játszódik a színpadon:mielőtt felgördülne az áttetsző vászonbólkészült függöny, archív filmfelvételtimitáló árnyjáték gyanánt, felnagyítottanvetül ki rá a háttérben mulatozóknyüzsgése, az előtérben pedig nagy hasúpolgár foglal helyet hokedlin, egysöröskorsóktól roskadozó asztal mellett, ésvirslit zabál, miközben a zenekar -ugyancsak a színpadon - a münchenihimnuszt játssza. Azután föl-emelkedik afüggöny, s láthatóvá válik a mulatság, akorabeli, „szívgyönyörködtető" szenzációkfesztiválja: a nap folyamán háromszor húzel a város fölött a Zeppelin, a technikacsodája, a szellem diadala, a földön, amutatványosbódék körül pedig, sínenmagasba lendíthető vaskecskénbizonyíthatja fizikai erejét az ember. Vanhullámvasút és lovarda, van csapszék ésfagylaltárus, van színtársulat, és vannakutcalányok: az érzéki örömökhöz segítőszolgáltatás teljes kel-léktára. Mindenadottnak látszik ahhoz, hogy a polgárnagynak, erősnek, gondtalannak ésboldognak hihesse magát e napon.Ebből az egyenletes lüktetésű kavalkádotalkotó háttérből emeli ki a rendezőolykor egy-egy szereplő szövegét, amondatok jelentése azonban mélyen aháttérbe ágyazódik. A háttér mindenesetben az elhangzó szó jelentésének egyikattitűdje, de rendszerint ellenpontja aszóban kifejeződő, valamely eszménykonvencióhozigazodó tartalomnak. Tömörebbenszólva: a látvány többnyireellentmond a verbális közlésnek. Amikorpéldául Kazimir és Karolin az érzelmektisztaságát, a lelki kötődést kéri számonegymástól, körülöttük a legleplezetlenebbformában dúl a szexualitás, fölvonultatvaszámtalan erotikus változatot, a szolidanszeméremsértő gesztusoktól kezdve avaskos perverzitásig. Á két szféra, azeseményeket deklamáló dialógusok szintjeés a megvalósulást tükröző látványjelentésegysége groteszk-tragikushelyzeteket teremt: a város fölött átröpülőZeppelin láttán egy törpe kiált felörömittasan: „Ha belegondolunk, milyen nagyra isvittük mi, emberek !" Utóbb tudja meg a néző,hogy a törpe az


igazgatója annak a színtársulatnak, amelyhol gnómok és emberszörnyek fölléptetésévelszolgálja ki az alantas ösztönökvezérelte publikum igényeit, hol az érzékiségetfölkorbácsoló erotikus látványosságokrévén csal ki nézőiből közönségesindulatokat. Hasonló kontrasztszületik Kazimir patetikus kinyilatkoztatásábólis: „Mindannyian csak emberekvagyunk. Főleg ma" -- mondja, majdnéhány jelenettel később - egy tömegverekedésnyomán -- már mészárszékbenyomását kelti a színpad.A rendezés fő érdeme egyfelől az, hogynagyobbrészt sikeresen építi be a háttérbe,s időnként jó érzékkel emeli ki onnan afőszereplők dialógusait, másfelől az, hogykitűnően komponálja meg a látványt. Akét dolog végeredményében egymásfüggvénye, egyaránt a játéktérmegszervezésén, beosztásán múlik. HegyiÁrpád Jutocsa úgy kerüli el a szövegközpontúelőadás veszélyét, hogy a tér„decentralizálásával" megosztja a nézőfigyelmét. A színpad legtávolabbizugaiban szimultán zajlanak az események;a párbeszédek énekszó, zenélés,vigadók kurjongatásának zajába fulladnak,vagy ellenkezőleg: a háttérhangokhirtelen elnémulása által kapnak különlegesnyomatékot. A több központú játéktérkialakítása nem funkciótlan: amegoldás kiválóan alkalmas arra, hogyegy népünnepély hangulatát, a közönségkegyeiért egymással versengő árusok ésmutatványosok bódéinak hadirendjét emlékezetbeidézze.Á szimultán események megkomponálásamellett, a csöndes folyású háttércselekménykövetkezetes végigvezetéséreis ügyel a rendező. A háttércselekményegyik ága a szereplők lassú lerészegedése,amely folyamat a századik jelenet nagytömegverekedésében éri el végpontját;másik ága a szemétképződés. A fesztiválrésztvevői attól a pillanattól fogva, hogykezdetét veszi a mulatság, szinte észrevétlenülszemetelnek: szétszórják a pattogatottkukoricát, kilötyögtetik a sört,papírokat hullatnak el, s az előadás végérea színpad szemétdombbá változik. Amiaddig föl sem tűnt, az az utolsó jelenet-benszimbolikussá válik. A szereplők, nagyjancsói vonulásokat idéző menet-ben -középen a diadalmaskodó Schürzinger -•keresztüllépnekSchürzingerszemétdombra került kosztüm-alteregóján,aki szintén Schürzinger volt valaha: agyőztes nyárspolgár átgázol vesztesönmagán, és a fölgyülemlett szennybenCseke Péter (Kazimir), Kóti Árpád (Szemes Franz) és Markovits Bori (Szemes Franz Ernája)(Kalmár István felvételei)állva kórusban énekli a szerelem himnuszát:„Ha már virulnak a rózsák,felzeng a szív szava,hisz a rózsavirágzása szerelem évada.Tavasz jő minden évben,s a tél tovasuhan,de az embernek csakegy májusa van."(A nyár utolsó rózsája)Az előtérarány csökkentése és a háttéreseményeksúlyának növelése, illetvenéhány kulcsmondat nyomatékosabbátétele érdekében egyik-másik szereplőszövegét a kórussal mondatja olykor arendező. A zárójelenetben például Ernánakegyedül kellene A z utolsó rózsáténekelnie: ez így - a börtönbe hurcolthitvest gyorsan feledő, a Kazimir oldalánhamar vigaszt találó asszony ajkárólhangoztatva - csupán egy volna a szerelmieszmény leleplezésére hivatott kontrasztszituációkközül, a kórussal énekeltetveazonban, az egész mű, mindháromjelentésréteg szimbolikus foglalatává válik:együtt menetelnek dalolva a fasisztoidlelkiség megtestesítői, a Schürzingerek,a kezdődő gazdasági válság elsőáldozatai, a Kazimirok és összességükben:a giccses eszményeikhez makacsulragaszkodó, önmagukat gyarló emberimivoltukban tudomásul venni képtelenpolgárok.A finálé nagy menetelése adja meg apublikumnak a végső döfést. A masírozásritmusa, az éneklés dinamikája ugyan-istapsot provokál, s a néző majd csak nagysokára döbben rá, hogy a szeméthalmokongázolás nem diadalmenet,hogy az a sörhasú polgár, aki ott lépkeda sorban: ő maga. A közönség egy része efölfedezéstől - hiszen végtére önmagávalkell szembenéznie - megriad, és -természetes önvédelmi reflexszel - rögvestmeggyűlöli az előadást.Az ilyen néző a kegyetlenül nyílt ésfölötte szarkasztikus bírálatért nem hajlandófájdalomdíjul elfogadni még a profisztriptízbári színvonalon előadottegzotikus szerelmi táncok, a fedetlenkeblek s a pajzánul perverz mozdulatokkiváltotta érzéki izgalmak örömét sem.Hegyi Árpád Jutocsa vizsgarendezéséheza Csokonai Színház társulatábankészséges partnerre talált. A színészeknagy odaadással teljesítik olykor nem isegészen az egyéniségükre szabott feladatukat.E megjegyzés különösképpen aKazimir szerepét formáló Cseke Péterrevonatkozik, aki minden szakmai tudásátlatba vetve, hatalmas erőfeszítések árántud csak megszabadulni rokonszenveskarakterek meglényegítésére predesztináltegyéniségétől: szögletes és agresszívmozdulatokkal, motiválatlan érzelemkitörésekkel,nyers hanghordozással igyekszikelidegeníteni magától a közönséget.Eltorzíthatatlan külső személyiségjegyei,illetve a korábbi debreceni szerepalakításaibólszublimált nézői előítélet nagyonmegnehezíti, hogy annyira közönségesnekhasson, amennyire azt Kazimiréletrekeltésének feladata megkövetelné,és hogy annyira intellektusa alatt játszszék,amennyire az szükséges volna ahelyzetével Szemben tehetetlen gépkocsivezetőostobaságának, lelki szegénységénekelhitetéséhez. Fegyelmezettsége,amivel a számára szinte megoldhatatlan


feladat terhét viseli, minden elismeréstmegérdemel.Takács Katalin helyzete, Karolin bőrében,kedvezőbb. Jóval életszerűbb,hitelesebb, munkanélküliségtől még nemfenyegetett eszünkkel is fölfogható, tehátáltalánosabban emberi szerepet kelleljátszania, s ezt óriási lelkesedéssel teszi.Három férfi között lavírozó, nemracionálisan, hanem ösztöneivel számító,ízig-vérig nőt alakít, a legapróbb részletekigkidolgozott, finom gesztusokkal.Vonzó böteségében, szoknyája esésé-ben,mimikájának visszafogott kacérságábanvalami örök felkínálkozás lappang,miközben öltözetének és viselkedésénekfelhámja korrekt polgári erkölcsöt mutat.Takács Katalin szerepében ölt a legszerencsésebbenés a legteljesebben testetaz írói-rendezői szándék: a szavak és agesztusok jelentésambivalenciájának kifejezése.Schürzinger alakját a történelmileghírhedtté vált német polgármodellből építiföl Csíkos Sándor, jó arányérzékkelelegyítve az ingerlően ésszerű gondolkodás,az erkölcsi gátlástalanság, az elvontérzelmek szférájában mutatkozó végtelenülbugyuta szentimentalizmus és az érzékikapcsolatteremtés során tanúsítottbalgaság jellemvonásait.Lassan közhelynek számít a megállapítás,hogy Kóti Árpád ebben az évadbanreneszánszát éli. Az Élő holttestben, aVolponéban nyújtott remeklések után, aKazimir és Karolin Szemes Franzánakéletrekeltésével szakmailag talán mégnehezebb feladatot old meg: egy kimunkálatlanjellemből maga alkot karakterszerepet:következetesen érvényesíti amegkérgesedett lelkű köztörvényes bűnözőéletbölcsességét, ugyanakkor annakdurvasága és eszménytelensége mögöttlátni engedi egy bizonyos, a termé-szettőlszármazó, ősi, alanyi jóság és szeretetmaradványait-csíráit.Markovits Bori Szemes Franz Ernájaszerepét játssza, az előadás kétharmadábana nevében kifejezett birtokviszony-hoz illőpasszivitással. Igazi alakítása akkorkezdődik, amikor - Szemes Franzletartóztatását követően - fölszabadul:egyetlen pillanat alatt lerúgja magárólelőző élete minden nyűgét, sőt, múltjátvisszamenőleg is átalakítja; telíti az újszerelmére előreutaló motívumokkal.Nagy hitető erővel jeleníti meg az érzelmeketönmagának és partnerének egyaránthazudó asszonyt, de kitűnően motiválja azegyéniség hifitelen színeváltozását,az elfojtott női agresszivitás vulkanikuskitörését.Rauch kereskedelmi tanácsos szerepébenKorcsmáros Jenő, Speer esküdtszékibíróéban Oláh György nyújt egyenletesenjó teljesítményt.Külön említést érdemel a tánckari tagokés a csoportos színészek munkája, akik acselekményi háttér jelentőségé-neknövelése következtében, gyakranfőszereplővé lépnek elő. A felszabadultjáték pillanataiban mozgáskultúrájuk ésmuzikális iskolázottságuk szinte meglepő.Nagy fegyelemmel valósítják meg azelőadás bonyolult koreográfiáját, szövegmondásukazonban nem kifogástalan.Khell Zsolt díszletei - híven a sátorosnépünnepélyek hangulatához - a dezorganizálttér illúzióját keltik. A puha,könnyű anyagból készült, gyorsan mozgatható,cserélhető drapériák aszimmetrikuselrendezése, a keréken gördülő árusésmutatványosbódék fölállítása nemholmi poroszos rendigényt sugall, hanema vásár alkalmiságához igazodó, oldottesetlegességet. Ebben azonban nyomasincs a szervezetlenségnek. A díszletekpontosan követik a több fókuszú játéktérkialakítására törekedő rendezőelképzeléseit, egyszersmind alkalmazkodnaka Művelődési Központ színpadánakszerény technikai adottságaihoz is.Szabó Ágnes korhű, a bajor couleurlocale-ból merített, a mai divattal quasiharmonizáló jelmezeket tervezett. Különösenjó ötletnek tetszik Cseke Péterdrabálisra szabott, taszító színű, a figuralelki sivárságát kiemelő kabátja, hatásosakKarolin frivol érzékiséget árasztóruhadarabjai, és pontosan jellemez Schürzingerellenszenves-barna, bajor bricsesze.Az előadás létrehozásával Hegyi ÁrpádJutocsa bizonyította kivételes látványteremtőtehetségét, megmutatta gazdagképzelőerejét, a társulat pedig egy szokatlanszínpadi stílus elsajátításával újfejezetet nyitott a debreceni színjátszástörténetében. Ez akkor is örömre ad okot,ha gyanítjuk - és természetesnek is tartjuk-, hogy az új fejezet további lapjailassabban telnek majd.Ödön von Horváth: Kazimir és Karolin (debreceniCsokonai Színház)Fordította: Gáli József. Rendező: HegyiÁrpád Jutocsa f. h. Díszlet: Khell Zsolt.Tanácsadó: Fehér Miklós. Jelmez: SzabóÁgnes.Szereplők: Cseke Péter, Takács Katalin,Csíkos Sándor, Kóti Árpád, Markovits Bori,Korcsmáros Jenő, Oláh György, HorváthKata, Boross Mari, Géczy József, Sz. KovácsGyula, Sárady Zoltán.SZÁNTÓ PETERÍtéletidőSzáraz György drámájaa József Attila SzínházbanSzáraz György Ítéletidője égető témáról jólszóló alkotás, amely torokszorítóanizgalmas ott, ahol a dermesztő tények, azévszázad múltán is dühítő szűklátókörűségsodorja magával a cselekményt - etényeket azonban drámai arcélt nem hordozópapírmasé figurák akcióiból-dikcióibólismerjük meg. A darab élvezetesszínházi élmény is ott, ahol jól megírt,élettel telt alakok ütköznek szóban éstettben - de a történelmi tények ellen, azesemények bekövetkeztét késleltetve,mintegy történelmi lábjegyzetként mozognaka színpadon.Kilenc bemutatott színdarab, számostévéfilm után jól láthatóan kialakult aszerző drámai arcéle. De mintha az esszéista,a gondolkodó és a színpadi embernem egy és ugyanazon személy lenne.Tartalmi különbség nincs, hisz gondolativérvonala következetes, mindig utolérhető.A különbség szerkesztésbeli.Színdarabírás közben épp azok a tulajdonságailátszanak elhagyni őt, amelyekegyébként erősségei: a lényeges és lényegtelenjelek megbízható szétválasztása,a könnyed szellemesség, a nem erőltetettcselekményvezetés, a nem kézen-fekvőpoénok és történések ábrázolása.Melyek Száraz György pályaképéneklegfontosabb elemei ? Egyrészt az, hogyírói tudata történelmi. A história élőtényeit, adatösszefüggéseit rendkívül világosanlátja, számára a történelem nemmúlt, hanem olyannyira élő valami,amelyből napi ihletet lehet meríteni.Érthető tehát, ha drámai invenciója efféletényen vagy fikción alapul, s hogy poroseseményekből, egykori, félrehajítottkellékekből képes élő drámai ütközéstlétrehozní.Másrészt a szerző sajátos közép-keleteurópai„jelenség". Olyan negyedkontinensnyiterületen szókimondó, aholezredéves események pusztán történésziértékelése országos ribilliót, előítéleteketébreszthet. Ilyen körülmények közepetteSzáraz György esszéiben, publicisztikájában,drámáiban csupa-csupaforró krumplit kapdos le a történelmielőítéletek tüzes kályhájáról, hogy azután


franciás eleganciával lehajazza ezeket aburgonyákat. Ez nagy érdem esszé-ben, deérdem-e a drámai műnemben? Ahol azérttöbbnek kell történnie a szín-padon, minthogy eldöntsünk egy históriai vitát.Végül is Száraz György sokféle módon,mégis kétféle drámát ír. Valós eseményekrőlszóló műveiben a tények naturalizmusaagyonnyomja a figurákat, ajellemek csak vázlatok, jellemnek is csakannyiban nevezhetők, amennyiben aszínpadi oknyomozást elősegítik. Ilyenvolt A vezérkari főnök, a III. Béla és aMegoldás. Más, történetiség nélküli műveibenviszont élő, igazi jellemek jó alaphelyzetbennem képesek cselekedni, mertaz írónak az alaphelyzet történéses kibontásáhoznem maradt elég ereje. Ez utóbbirapélda némileg a Királycsel, A z élet vize.Ezt a kettősséget csak máig legjobbdarabjában, A nagyszerű halálban sikerültfeloldania, ahol a történelem és a történetremekül harmonizálnak_Amennyiben az említett kétféle drámavalamelyikébe tartozik az Ítéletidő, kérdés:melyikbe?Történés, elmélkedni való eseményakad bőven: Ioan Dragos, Kossuth kormánybiztosaa kormányzó elvi támogatásával,de fegyverszüneti ígérete nélkültárgyal a móc fölkelőkkel. Vezérük,Avram Iancu hajlana az egyezségre, alvezérei,a pánromán Axente és a császárhűIoanovici azonban nem. KözbenHatvani őrnagy szabadcsapatai megszálljákAbrudot, Iancuék visszaverik őket.Noha mindenki mindenkit meg akartérteni, végül lemészárolják egymást.Boeriu bíróék, a vendéglátók, valamint análuk vendégeskedő (bujkáló), a románfölkelők zalatnai tömeggyilkosságát aligtúlélő Holló házaspár menekülnikénytelen.Már itt, a történet értékelésekor kettékell választani a drámát és az előadást,mert mindkettő másként közelíti meg azalapproblémát.A drámában minden valami sorsszerűkövetkezetességgel történik. Kossuthnem bízhatja meg Dragost úgy, hogyhivatalosan fegyverszünetet rendel el -rossz tapasztalatokat szerzett e tekintetbena délvidéken. Dragos ezt nem mondhatjameg tárgyalópartnereinek, hiszazok akkor azt a csöppnyi bizalmukat iselveszítik, ami még van. Hatvani őrnagynem teheti meg, hogy ne foglalja elAbrudot, melyet a fölkelők „érthetetlenül " védetlen hagytak, s amelyre a leendő- s szerinte elkerülhetetlen - csatábanokvetlenül szüksége van. Iancu -- és a nálavérgőzösebb Axente - nem teheti meg,hogy válaszul ne mészárolja le amagyarokat, akik hite szerint csellelakarták elejteni. Hatvani nem teheti meg,hogy ne gyilkolja meg az önkéntes túszt,Dobrát, hisz úgy gondolja, a románoknakkellett volna az első lépést, lépéseketmegtenniük a béke felé.Még csak rosszindulatot sem találunk afőbb szereplőkben, mindegyik jót akar amaga módján. Az évszázados, csontokbaivódott nacionalizmusok, gyanakvások ésgyűlöletek képezik azt a Sors-erőt, amelybennük cselekszik, s a rosszat cselekszi.Világos az üzenet: román, magyar év-Száraz György: ítéletidő (József Attila Színház).Horváth Sándor (loan Dragos) és Fülöp Zsigmond (Hatvani őrnagy)századokig nem értette egymást, s nem isfogja, ha azt keresi, ki, mikor botlott,mekkorát, s melyik botlás volt előbb,melyik követte?Szép, tiszta beszéd.A cselekmény valóságalapja már kérdésesebb.Nagyon nehéz persze ítélni,hisz maga a téma is olyan, hogy elég csaknem egyértelmű módon köhintenivalamelyik szónál, s az éber gyanakvásmáris az önnön fészkébe piszkító, mindigönmagát ostorozó Európa bűn-bakja vagya bigott nacionalista, a románfalóbélyegét süti a köhintőre.Jobb tehát, ha csak kérdezünk.Mekkora esélye volt annak, hogyKossuth a katonai helyzeten túl másszempontokat is figyelembe vegyen, mikorkelletlen békejobbot nyújtott a ro-


mánoknak? Mekkora esélye volt, hogy azidealista Iancu valaha is kompromiszszumrabírhatta volna az akkor már amagyarok ellen vadult népét? Miért van az,hogy ez a magyarokkal egyezni akaró hazafikésőbb meg nem értetten, el-feledve,elborult elmével kóborolt a havasokban,pusztulásáig? Miért lettek vezértársaibólcsászárhű- előkelőségek vagy pánrománnacionalisták, olyannyi-ra, hogy Axente - a„kisenyedi mészáros" - egyenesen magyarkirályi állam-nyugdíjat húzott mint „volt"magyar tisztviselő?Végül is az írónak joga van a tényeket úgyfölfogni, ahogy drámai koncepciójáhozazok a legjobban illenek, s valóban létezikegy olyan - elfogadható - koncepció, amelyazt mondja: a meg-egyezés szintekarnyújtásnyira volt.Az ítéletidő előadásának alapvető hibája,hogy nem fogadja el a történteksorsszerűségét. Helyette csak a magyarnacionalizmus vádbeszédét mondja el,kirúgva ezzel a dráma alól a széket.De maga a „szövegkönyv", a dráma nemtartalmazott-e olyan félreérthető, nemegyértelmű vagy téves elemeket, melyekeleve megbontották ezt a sors-szerű,nacionalizmusok közti erőegyensúlyt?Valószínűleg nem tudatos döntések,hanem dramaturgiai hibák eredménye-.Szabó Éva (Cornelia) és Solti Bertalan (Orlea)ként, de a súlypont elmozdult. Például azért,mert íráskor nem olyan nyilván-való, hogy aszínpadi történésnek nagyobb súlya van,mint a szónak, az el-mesélt történésnek.Mármost látjuk a zalatnai mészárlásreszketeg túlélőit, részvétünk is övék, mígelmondják a történteket. De színpadon vana zalatnai és kisenyedi „akció" románparancsnoka is - két européer úriember, akiszemély szerint és utólag mélyen sajnálja azelszabadult indulatokat - tehát az elmeséltZalatna hitelét veszti. Azt viszont nyíltszínen látjuk, hogyan gyalázzák, alázzák,hogyan végzik ki nevetségesen rögtönzött„koncepciós" per után a románokat amagyarok.Vagy itt van Vasvári Pál, kinek polgárineve Fejér Pál volt, s alkalmasint enapokban hányatta kardélre Avram Iancu.Egy bizonyos Fejér Pál szerepel adarabban. Annyit tudunk róla, hogy a Pilvaxköréből jött a világszabadság eszméivel, svégül mégis egy más nép szabadsága ellenharcol. Nyomorultul pusztul el, fújó paripák,acéli zörej nélkül .. .Hogy miféle okból nem akarta a szerzőFejért Vasvárinak nevezni, Vasvárinakábrázolni, erről majd később. Azonban merta román hazafiság, az erdélyi románforradalom vezérével, Iancuval szembennem a Március tizenötödikemásodik embere, igazi világforradalmár ésmagyar hazafi áll, hanem csak egy Fejérfőhadnagy, az egyensúly ismétkétségbeejtően megbomlik.A színházi előadás ezt a téves lehetőségetad absurdum bontja ki a darabból, BerényiGábor rendezésén a jellegzetes magyarértelmiségi betegség kórtünetei mutatkoznak:az ezredéves lelkiismeret-furdalásé, amely aKárpát-medence minden bajáértösszefüggéseiből kiragadva csak minketostoroz. Ezzel ellentétbe kerül a darab igaziüzenetével, a végzetszerűséggel - hogy mindegyformán nyúltunk jóhoz, rosszhoz, neméricskéljünk már, hanem próbáljunk tisztalappal kezdeni -, melyet mindössze a két részelején, a szoba fölött hullámzó, sikerületlen,piszkosszürke viharfelhők hordoznak. Igaz,ez viszont még az előadás koncepciójával isellentétbe kerül, hisz ha nincs végzet, minek avégzetszerűség?Itt ugyanis a történést a magyarok értetlensége,ostobasága, Hatvani eseté-bengazembersége viszi előre, s ha ez így van,Dragos képviselő sem más, mint kétes célú,piszkos kis hazudozó.Beszéljünk Hatvaniról, aki az előadáslegnagyobb tévedése. A szövegben utalásokhangzanak el arról, hogy ügyetlenörömkatona. A legsúlyosabb vita hevébenazzal is megvádolják, hogy sikkasztott, s eztakarja feledtetni hadi dicsőséggel. Arendezés mindezt készpénznek veszi, aszínpadon Hatvani rossz katona, s ha ezzelfroclizzák, bődülten rohan újabbostobaságokba.A történelmi tények : Hatvanira az utókorsütötte rá a sikkasztás bélyegét, noha azelmúlt százharmincegy évben igazán alapos,komoly bizonyíték erre nem merült föl. Egybiztos : ez a Hatvani Imre ugyanaz a HatvaniImre, aki Világos után New Yorkba megy,majd Kossuth kérésére zokszó nélkülhazajön fölkelést szervezni, s mikorNógrádban elfogják, a börtönben inkább ahalálig tartó éhségsztrájkot választja,mintsem társait kivallja.Fülöp Zsigmond Hatvanija - a rendezőielképzelés szerint - hiú, puhány jogász,őrnagyi zubbonyban. Mikor szemébemondják a sikkasztás tényét, amely a darabkéziratában még csak a düh hevébenelhangzott bizonyítatlan vád, az előadásbanviszont már tény, zavarba jön, majd mégmegveszekedettebben követ el őrültségeket,nem ki-zárva a gyanút, hogy Dragost, atanút akarja elveszejteni.


A színészek általában híven igazodnak arendezői felfogáshoz. Juhász Jácintmarkáns egyénisége Avram Iancukéntbetölti a színpadot; csak utólag döbbenünkrá, voltaképp milyen rövid ideig vanszínen, és milyen kevés szövege van -főszereplőnek érezzük. A megváltást acsászár kezéből váró, alapvetően nem ismagyar - hanem parasztellenes birtokost(Ioanovicit) és az irgalmatlan, nacionalistanépvezért (Axentét) szikár, tiszteletre méltóelvi keménységgel játszsza el Bánff yGyörgy, illetve lángoló, forradalmár hévvelGeréb Attila.Kránitz Lajos rezzenetlenül ül végigszinte egy egész felvonást Dobra alprefektusként,és kemény alakítása méghitelesebbé teszi az őt kivégzők hitványságát.Ezzel szemben Horváth Sándor Dragosképviselője madárcsontú öregember, akiszemlátomást maga sem bízik ügyesikerében, csak hinni szeretne. Egy idő utánaz alak csöndes szerénysége unalmasegyhangúsággá válik. S mikor ugyanezzel atolsztojánus alázattal fogadja a hazaárulásivádakat is, a néző-ben komoly gyanúébred: lehet, hogy ez a Dragos ténylegszimpla kis nemzet-áruló? A tolsztojánusjelző arra is utal, hogy Horváth Sándortóltúl sok ilyen bölcs öreget és túl sok ilyenbecsületes kisembert láttunk már.Tahi József éretlen, kissé beijedt ifjoncotformál Fejér főhadnagyból. Igy aszínpadra betörő román fölkelők egycsapdába esett, ijedt kamaszt lőnek agyon,a magyar-román közös sors által eltiport,meghasonlott, az események-re értetlenszemmel rácsodálkozó nagy forradalmár -Vasvári Pál - helyett.Naláczy nemzetőr százados szerepébenÚjréti László színpadilag hiteles alakotformái, de az előbb már említett, „magyaros" önvádtól gyötört formában, s így arendezés malmára hajtja a vizet. Mi-kormegjelenik a színpadon és „római-nak"titulálja Dobrát, a nézőtéren fojtott nevetésvibrál. Ezért, ez ellen is meg kel-lett írniezt a drámát. Aki soviniszta, annak tetszikez a „szellemes " Naláczy. Akit az„internacionalista " önvád gyötör, azigazolást talál Naláczyban: no lám, asovinizmus, nacionalizmus büntetése az,hogy ezt a jobb sorsra érdemes deréktisztet magának köszönhetően lepuffantjákaz erdő szélén.Pedig valójában a százados az, akisejtjeiben hordozza a végzetet, aki tudja,Vogt Károly (Liptay százados), Fülöp Zsigmond (Hatvani őrnagy),Borbás Gabi (Júlia) és Kaló Flórián (Holló Samu) (MTI-fotó - Benkő Imre fel vétel eiközelről ismeri a pusztulás, pusztítás ősokát,akarna is szabadulni tőle, de nemtud, érzelmei, végzete taszítják az önpusztítópusztítás felé. 0 hordozza igazánazt a közös sorsot, melynek gyilkos munkájátkellett volna Dragoséknak megakadályoznia.Minden, ami efölött van -jópofaság, melodráma a megesett kishúgról;s ez a szerző hibája is - nem volnaszabad lényeggé válnia.Visszatérve eredeti kérdésünkhöz: Szárazmelyik drámatípusába tartozik azÍtéletidő?Dokumentumdráma? Ahhoz egyrészt adokumentumok nem elég bizonyítottak,nem is elég lényegesek és pontosak.Másrészt akkor hogy kerülnek bele olyanfigurák, mint az idegbeteg Holló-né, aromán-magyar gyermekét váró Cornelia,Orlea apó vagy a gyűlöletet a sejtjeibenhordozó Marioara, akik ön-magukbanteljes értékűek ugyan, de melodramatikusak,gyakran a könnyzacskóinkatcélozgatják.(Marioarát Pálos Zsuzsa a darabba nemegészen illő naturalista eszközökkeljátssza; Solti Bertalan Orleaként kimagaslóanjó derék öreg Tiborc, románkiadásban. Igaz, Száraz drámáiból általábanhiányzik a nép, a cselekményeldöntenivalóit a színpadon mindig központialakok döntik el; ezúttal színpadrahozta a népet, nem sok sikerrel. SzabóÉva Corneliájának vannak nagyon hite-lespillanatai, kár, hogy nagy kirohanásamindenféle nacionalizmus ellen, vallomásaa szíve alatt hordott gyermekről,előre kiszámítható. Borbás Gabi az idegbetegJúlia jellemzése helyett a nyílt-színihisztizés kétségkívül hatásos mód-szerétválasztotta.)A mellékfigurák tehát nem szükségeseka darab dokumentációjához. Ha viszontmégsem eseménytörténeti darab azÍtéletidő, akkor nem egy forró pillanatbanmiért nyomja agyon az eseménytörténet,miért időzünk oly sokáig az akkori helyzetlehetséges rekonstrukciójánál, miértfigyelünk arra a múltbeli alakoknál, hogykinek van igaza közülük lexikálisan ma?!A magyarázat többek között abbankeresendő, amiért Vasvári nem lehetVasvári Száraz színpadán. Mert ott ésakkor nem volt, vagy nem bizonyíthatóanvolt jelen, s Száraz mindig ragaszkodik atörténelmi tények effajta couleur localejához.Márpedig ez általában darabjai rovásáraszokott menni.Talán túl sok ítélet hangzott el SzárazGyörgy darabjáról, s ez talán a közvéleményjóval pozitívabb álláspontjával semtalálkozik, hisz a szellemes esszéista, asziporkázó tévéjáték- és drámaíró rendkívülnépszerű.Ha elfogadnám, hogy Száraz Györgynem több, mint korunk úgynevezett hagyományosdrámáinak, magasszintű ismeretterjesztésének,jól megírt lektűrjeinekkiváló mestere - nem lennék ilyenszigorú. Úgy vélem azonban: kilencbemutatott darab, számtalan tévéjátékután eredeti, ígéretes drámaírói tehetségemég mindig csak ébredezik, még mindigcsak ígéri az igazi nagy drámát..Száraz György: Ítéletidő (József Attila Színház)Rendező: Berényi Gábor. A rendező munkatársa:Bodori Anna. Díszlet: Vata Emilm. v. Jelmez: Kemenes Fanny. Vívómester:Pintér Tamás.Szereplők: Láng József, Szabó Éva, KalóFlórián, Borbás Gabi, Solti Bertalan, PálosZsuzsa, Horváth Sándor, juhász jácint m.v., Kránitz Lajos, Geréb Attila, BánffyGyörgy, Fülöp Zsigmond, Vogt Károly,Újréti László, Tahi József, Németh Lászlóf. h.


DÉVÉNYI RÓBERTHogyan lettaz óriás ember?Nemzetközi felnőtt-bábfesztiválPécsettElőadás után (Orfeo együttes)- És meg lehet ebből élni?E kotnyeles kérdést egy éltes hölgy tettefel a közönség soraiból a nyugat-németDie Bühne társulat vezetőjének. Majdfelment a színpadra, jó félméteresszaglószervével körülszimatolta az indignálódottSteinmann úr haskerületét, éscsípősen állapította meg: - Úgy látszik,elég jól!A „mostohagyerek"E színpadi közjátékot - mert hiszen arrólvan szó - nem azért idéztem, mintha abábművészet anyagi helyzetét szándékoznámbolygatni. De csakugyan elgondolkoztató,milyen rendezetlen státusa vane művészeti ágnak az egyetemesszínházkultúrán belül. „Igazi " , színháziüzemeltetésű társulatok javarészt a szocialistaországokban működnek, de ezeksem érzik magukat egyenrangúaknak azélő színházakkal.Bizonyos, hogy az intézményes falakonkívül ragadtak azok a vándortruppok,amelyeknek csak a motorizáció biztosítnagyobb életteret, mint vásározóelődeiknek. És mellettük még az amatőrcsoportok: amelyektől korántsem különülnekel olyan kasztszerűen a hivatásosok,mint az élő színház területén,tekintve, hogy az átmenetek sokkal árnyaltabbak.Igy aztán, ami mondjuk afilmes vagy élő színházi berkekben képtelenségnektűnne: Pécsett egy gyékényenárulnak a bábművészek minden rendű ésbesorolású alkotói, és éppen ez adja afesztivál érdekességét. Mert talánmondani sem kell: az intézményességiskatulyák nem jelentenek értékítéletet.Egy hivatásos színház is lehet bosszantóanporos és dilettáns, és fordítva; ügyeskézzel az amatőrök is megfoghatják azisten lábát, ha a paravánjukra lép.Az összetartozás érzetét a felnőttproblematikamég inkább felerősíti. Kétségtelenugyanis, hogy a fellépő tizenkilencbábtársulatot gyermekközönsége tartja el.Még a legjobban menő bábszínházak semjelentenek kivételt: a felnőttprogram ateljes műsorrend töredéke, afféle melléküzemágitevékenység, így a bábművészeteta gyermekkultúra gettója fenyegeti,anélkül, hogy ezt - a felnőtt közönségértetlenségén túl - bármi is indokolná. Apécsi bemutatók izgalmához e közösemancipációs dinamizmus is hozzájárul.A nagyszínházas produkciók, mint máremlítettem, a szocialista országokbólérkeztek. Hármat kénytelenek vagyunkelemzésünk szempontjából félretolni, mert„bújtatott " gyermekelőadások, ígytémánkhoz legfeljebb azon indokkalkapcsolódhatnának, hogy módot teremteneka gyermekek és a kísérő felnőttekegyüttes élményére is. Ilyen volt a gyulafehérváriromán bábszínház, a PrichindelValahol a földön című, képi megfogalmazásábanis unalmasan konzervatív mesejátéka.Hasonlóan csak betévedt a fesztiválraa máskülönben tisztes Nagy Iváncímű mesedarab, amelyet Obrazcov repertoárjábólvett át az eszéki Ognien PricaGyermekszínház, és csak hellyel-közzelvolt idevaló a mi Állami Bábszín-házunkHáry Jánosa is, különösen annaktudatában, hogy a társulat tarsolyábannem egy izgalmas felnőttműsor van.Ami most már a kétségtelenül felnőttelőadásokat illeti: a moszkvai ÁllamiKözponti Bábszínház vendégjátéka nemvalamiféle protokolláris okból kívánkozika beszámoló élére. Igaz, a tisztelgés semlenne indokolatlan, elvégre Obraz-


cov ma is a bábos one man show varázslatosmestere, számtalan világsikerű játék rendezője,a legnagyobb és leglátogatottabbeurópai bábszínház igazgatója. De a miszemszögünkből most az a lényeges, hogyKarinthy szavaival élve - „beléjárt " aháború utáni szocialista bábművészet, ésstátusát, elismertetését nem kis részben azobrazcovi teremtő impulzusnak köszönheti.De vele kapta stiláris eszményeit,játékszabálykánonjait is. Ma már látjuk,hogy az obrazcovi iskola az egyik lehetségesút, aprólékos realizmusa szorosankötődik egy korszak élő színházi követelményrendszeréhez.Krédója, hogy abábszínház az élő színház kicsinyített,miniatürizált mása, a produkció színészcentrikus(értve ezen a bábot és mozgatójátegyaránt), és a vállalkozások is hasonlóak,minthogy drámairodalmi alkotásokatvisznek adaptálnak - színpadra.A Don Juan ' 79 - amelyet Obrazcov B.Kusovval közösen rendezett - ennek azirányzatnak reprezentatív képviselője. Azelőadás elragadóan szórakoztató, nemcsodáljuk, hogy immár harmadik éve töltimeg a színház nézőterét. (A bemutatóntermészetesen még 1976 díszelgett a pokolfortyogó serpenyőjén.) A revüdramaturgiavalóságos terül j asztalkámként tálalja apálcás bábozás, a vayang mindencsemegéjét.A történet csak ürügy: Don Juan napjainkbanmegszökik a földöntúli büntetésvégrehajtáskissé túltemperált helyszínéről,és végigszáguldván a földtekén,az újabb bejegyeznivalók garmadájávalgyarapítja azt a bizonyos regiszterkönyvet.Kalandjai során elvetődik Itáliábaéppen úgy, mint Amerikába, szédíti aszovjet fejőasszonybrigádot, de Hawaiirózsáját nemkülönben, hogy aztán a hölgyekhő imájától kísérve foglalja el helyéta mennyei szentek sorában. Minden képegy-egy telibetalált idegenforgalmiprospektusillusztráció, minden figura egy-Liszt: Haláltánc (Asztra együttes)egy karikaturisztikus „nemzeti " karakter.Es hozzá: zene, tánc, szex, pazar kiállítás!Talán ez az „élő színházi " elragadtatásis érzékelteti, hogy a tökéletes színházszerűségez esetben a színházi tökéletlenségektorztükre. A bravúros villámtréfafüzértösszetartó eszmei habarcs amusical, szélesebben a könnyű múzsaparódiája. Azoké, akik csinálják, és természetesenazoké is, akik beveszik. Ellenállhatatlanulmulatságos például egymikrofon, amely minduntalan a kottárahaldoklók keze ügyébe kerül. És nem-csakegy műfaj, hanem a színházi hatáskeltésmechanizmusa kuncogtat a sajtárbacsurgó kolhoztej valósághű zajain. ADon Juan mégis több, mint giccsparádé.A pluszt meglehetősen nehéz érzékeltetni.Obrazcovék iróniája - és öniróniájamélyebbre ás: tudják, hogy aszínház festett világa a néző hiszékenységétőllesz igaz. Ha nagy a feje, csakugyanmegrendítően búsulhat a ló -feltéve, hogy a magunk bánatát elegyítjükaz övéhez. Obrazcov sohasem csúfolódikkisszerűen bábuin, sőt igazi emberiméltóságot kölcsönöz nekik. Ezért lesz aszínház pamfletje, legalábbis emelkedettpillanataiban: például a már említettlójelenet mellett a kis gésa ön-gyilkosfájdalmának ábrázolásában, a színházapoteózisa is.Kicsinyített színházA miniatűrszínházi koncepciót a belgaLa Botroule társulat produkciója képviseltea maga vegytiszta eredetiségében.Az együttes a liége-i bábozás hagyományaitélesztgeti. A belga kisvárosban amarionettszínház nápolyi iskolája, azúgynevezett fejmozgatású marionett honosodottmeg szicíliai közvetítéssel aXIX. század elején, de középkori hagyományokratámaszkodva. A játékokbecse muzeális hitelességükben keresendő.A repertoár zömét az élő színházi vallásosmirákulumok és történelmi krónikákbábadaptációi alkotják, de bemutattákmár a Trisztán és Izoldát, Gay Koldusoperaját és A leláncolt Übüt is. Pécsett egy háromrészesciklust láthattunk a középkoridramaturgiának megfelelően. Az első résza Merész Károly halála című lovagtörténet.Ezt követi a liége-i tipi fissik: a szemtelenTchantches és házsártos feleségénekközjátéka (e két állandó figura rögtönzéseivelkötik az előadást olykor a jelenhez:Tchantches egy korábbi műsorukbanHitlerrel is találkozott). A zárójelenetbenSzent Antal megkísértetésén épülünk.


Folklorisztikus érdekesség, hogy néhányközépkori ábrázoláshoz hasonlóan abábu nagyságát társadalmi rangja határozzameg. Vagyis Merész Károly fejjelkimagaslik lovagtársai közül, míg azördögfiókák fürtökben csüngnek egyet-lenmozgatózsinóron. Az előadás né-hányrészletét a szemlélet naivitása vonzóváteszi, de egészében rekonstrukció marad,nincs mit kezdenünk vele, különösen ha alubliniak emlékezetes Ólengyeltriptichonjával állítjuk párhuzamba. Ha abelga produkció a kultúrtörténeti örökségcímén, a ruszei bolgár bábszínház éppenidőszerűségével igényli a felnőttekfigyelmét. A bolgárok is szívesen támaszkodnakirodalmi anyagra, háziszerzőjükközött találjuk a mai bolgár drámairodalomjeleseit, például Radicskovot is. Előadásukmégsem szövegközpontú, mint afentebb elemzett liége-ieké. Egy majakovszkijosindulatú közéleti bábkabarétmutattak be - halak főszereplésével. Ahatás természetesen ezopuszi: mert van-esűrítettebb képe a demagóg melldöngetésnek,mint ha egy rák vallja magát azelőrehaladás bajnokának, vagy ha egypolip értekezik a karok hasznáról a sápokbezsebelésekor? A műsor nemcsak a halakköztudott némaságához képest elismerésreméltóan szókimondó, dehatásmechanizmusa is erőteljes. A mélytengerivilág sikamló szépsége minduntalanelandalít, hogy aztán a keményenintellektuális csattanókkal pofozzon józaneszméletre.E produkciók színházi jellegét erősítiaz illúzió teljességére való törekvés : amozgatók éppen úgy rejtve maradtak aközönség elől, ahogy az élő színész semmutatkozik civilben a kulisszák között.Ugyanakkor feltűnt, hogy az előadásoktöbbsége éppen az ellenkező-jével kívántabizonyítani „nagykorúságát " . A bábszínészmaga is kilépett a világot jelentődeszkákra, és elperelte a hatás egy részétönnön teremtményétől. Hogy vajon ez ajelenség attributuma-e a modern felnőttbábjátszásnak, arról megoszlanak avélemények. Elképzelhető, hogy ez agesztus az olcsó illúzió-keltésről valólemondást jelenti. (Elvégre tudjuk abábtörténetből, hogy az indonéz vayangotcsak a gyermekek és a nők nézik elölről, aférfiaknak mint beavatottaknak a paravánmögött van kijelölt helyük.) De lehet ez azélő színház piran-dellói paradoxonánakbábos megfelelője, amely éppen amegkettőződés mozzanatát tartja , aművészi hatás velejének. És azt semszabad elfelejteni, hogy a mozgatóravetődő rivaldafény a bábun is tükröződik!Ahogy a színpadon a királykilétét alattvalóinak kell eljátszani, ugyanígya bábművész önkéntes alázata, tettenérhető figyelme, gyöngédsége megsokszorozhatjaa bábu életerejét.Színész és bábA fesztiválon az ember-báb konfrontációszámos válfajával találkozhattunk. Az elsőstáció a takaróparaván mellőzése, amintazt a budapesti asztrásoktól láthattuk. Amozgatók önleleplezésének nincshatározott funkciója, de nem is zavaró. Anagy hírű amatőregyüttes egyébkéntkorábbi útján halad tovább: új zenésmarionett-pantomimjük Liszt: Haláltánccímű zongoraversenyét választja programjának.A rendező, Vízvári Lászlóelképzeléseinek uralkodó vonása az allegóriaszerűség,aminek érdekében a közkeletűtörténeteket is átértelmezi, továbbsűríti.(Így lett legutóbb Don Quijote azAsztra színpadán egyben Ádám is.) AHaláltánc érezhetően ellenállt e törekvésnek.(Bár már itt meg kell jegyeznünk: azamatőrprodukciók - talán a kecskemétiekjátékától eltekintve - egytől egyigkidolgozatlannak tűntek, jelezve, hogyamíg a hivatásosokat legsikeresebb, márszériák hosszú során beolajozódottelőadásaikkal hívják meg Pécsre, azamatőrök itt kapnak lehetőséget az elsőbemutatkozásra!) Pedig az alapgondolatmost is érdekes: a Halál maga az Idő,amelyet az ember csak alkotásaival tudkordában tartani. De hogy az idő végzetétlegyőzze, kész elpusztítani társait, vagyisegyszerre ellenfele és cinkosa a halálnak.Ez a valódi ellentmondás jelenítődik mega Holbein metszeteitől támogatottvízióban. Sajnos a produkció jelenlegiállapotában még tagolatlan, pontatlan,olykor még az alaptörténet szintjén semkövethető.A másik országos hírű amatőregyüttes, apécsi Bóbita műsora a konfrontáció egymásik lehetőségét példázza. A Csak egy kisember című groteszkben a bábu nyíltszínimozgatása hordozza a mondanivalót,lévén a manipuláció képi szinonimája.Kár, hogy a jó ötletet Koós Lajosékmeglehetősen közhelyszerűen bontják ki.Nem az a legfőbb baj, hogy a csecsemőbőlágyútöltelékké nevelt emberkekálváriájának láttán meglehetős déjá vuérzésünktámad (Pécsett tavaly játszottákkirobbanó sikerrel Déry Azóriáscsecsemőjét), de lehangoló, hogy a jeleneteknem mélyülnek túl a plakátszerűségen,monotonan ismételgetik az alaphelyzetet.És rejtély, miért történik mindezMuszorgszkij Egy kiállítás képei címűzongoraművének egyes, mindenféle tematikaiképzettársításra alkalmatlan tételeire.A megkettőződés varázslataAz élő színészi beavatkozás talán legizgalmasabblehetőségeivel a wroclawi PTLbábszínház élt. A Pécsett másodszor vendégeskedőtársulat ugyancsak irodalmielkötelezettségű, amint ezt több korábbireprezentáns előadás, a Ghelderode darabjábólkészült misztériumjáték, illetveWyspiański Legendája világszerte bizonyította.A rendező, Wieslav Heino választásamost Brecht Koldusoperájáraesett.A felnőtt bábművészet egyik útjakétségkívül a modern drámák adaptációja,tekintve, hogy a báb olykor alkalmasabbfilozofikumuk érzékletes megjelenítésére,mint az élő színház. Milyen vonásaiterősíti fel a Koldusoperának az,hogy Bicska Maxit és társait most fábafaragva látjuk viszont? Mindenek-előttpitavalszerűségét. Az előjátékban aszázadforduló utcai bábautomatáit tekergetika színészek, alamizsnát kéregetveaz ösztövér műélvezetért. Majdkezdetét veszi az előadás. Szembetűnő,hogy e marionettek közel sem olyankikupáltak, mint Obrazcov vayangjai, sőtinkább nehézkesek, alig valamivel tudnaktöbbet liége-i kollégáiknál. Épp ezértindokolt, hogy a mozgató színészekgesztusaikkal, mimikájukkal segítségükresiessenek. A wroclawiak színpadáncsakugyan létrejön a megkettőződésvarázslata, méghozzá Brecht szellemében:a demonstrátor és a demonstrációszétválik, a színészben illetve a bábubantárgyiasul. Különösen termékenynek bizonyulez a módszer a songokban, amelyeketnem a bábok, hanem a mozgatókénekelnek, megteremtve ezzel a látottakautonóm véleményezősíkját.Végül ember és báb (pontosabban:tárgy) teljes egymás mellé rendeltségenyilvánul meg a Népszínház Orfeoegyüttesének Előadás után című mozgás-éslátványkompozíciójában. Az Orfeo idéndebütált hivatásos társulatként. Azunderground együttest soha nembéklyózta az üzemszerű színház kötelezőenkommerciális szemlélete, és szerencse,hogy kísérletező kedvükből,avantgarde elkötelezettségükből hivatásosokkéntsem veszítettek jottányit sem.Malgot István „totális színháza " minthaMarcel Marceau felismerésén


alapulna. Ő hangoztatja, hogy a pantomimesművészete rokon a báboséval.Mindkettő stilizál, minthogy kénytelenelrugaszkodni a valóságtól. „A bábu önmagábanvéve mint figurális műtárgysohasem naturális, mozdulatai szükségképpenmerevek, ami olykor gépiesnek,elidegenítettnek tűnik. Ugyanígy távolodikel a valóságtól a pantomimes is, aki azalakításban idegeníti el magát, közeledve eponton a bábművészethez. " Az Orfeoközös nevezőre vonja e két művészetiágat, megtetézve a zene és világításrafinált hatáseszközeivel. Az így felkeltettv í z i ó megdöbbentően alkalmasnakbizonyul a legkorszerűbb tartalmakszuggesztív közvetítésére.Családi társulatokEgy XVI. századbeli latin-angol szótárekként definiálja a gesticulator kifejezést:„akrobata, avagy mimus, az, aki a bábukkaljátszik " . Azt hiszem, keresve semtalálhatnánk beszédesebb bizonyítékotarra, hogy hányféle jártasságot kívánthajdanán a hevenyében összeverbuválódottnagyérdemű a szórakoztatás vándorcéheseitől.Egykorú leírásokból azt istudjuk, hogy ezek az „egyszemélyes"truppok két főből álltak: úgy mint a játékos,ennek szolgája (untermanja), valaminta kutyájuk. Nincs semmi különösabban, hogy a pécsi fesztivál eminensena z efféle stagione, tehát állandó színházzalnem rendelkező, többnyire családi vállalkozásokragyakorolja a legnagyobb vonzerőt.Mozgékonyságuk, az intézményesszínház kereteinek védelmét nélkülözőtalpraesettségük, a legharmonikusabb élvezetforrása, elég talán a fesztivál közelmúltjábólYves Jolie vagy Ted Miltonsikerére hivatkozni.Idén is három tarkára pingált kempingbuszparkolt a színház előtt: egyfrancia, egy angol és egy nyugatnémetminitársulaté. A francia Monestier házaspárBrunoy városkából érkezett. Előadásaikzömét művelődési házakbantartják. Marionettszínházként indultak, demintegy tíz éve kísérleteznek műfajiskatulyákba nem sorolható animációskreatívjátékokkal. Így dolgozták teltöbbek között Sztravinszkij : E g y katonatörténetét és a Kerekasztal Lovagjainakmondakörét. A Pécsett bemutatott A kisGargantua mintha e műfajváltás ars poeticájátfogalmazná meg - gyönyörűen.y keretjátékban Monestier úr hagyományosmarionettelőadásra készül, de feleség-kisinasánakmár nem fűlik az efféléheza foga. Egy irdatlan hullámpapírt- igen: közönséges papundeklit - cipel aszínpadra, hogy ugyanazon játékkedvvelgyűrjön óriást belőle, amivel a gyerekekbehemót méretű hóembereiket fabrikálják.Hihetetlen, hogy mit tud ez a böhömpapírbála: látjuk Gargantua gigászi felmenőinekteomachiájaként, elénk varázsoljaaz óriásszüléi a n ya vajúdását, majdaz emeletnyi apróságot, amint a tej után atehénnel csillapítja étvágyát. Milyenkifejező mimikára képes ez az esernyővázzalmozgatott papírléggömb-kobak !Szemei magától értetődő biztonsággalsugározzák: az óriás is ember, ha extraméretű is. Hisz épp ezért peregnek le rólaaz incifinci hősködők packázásai! Ésamikor Monestier úr egy óvatlangesztusával szétoszlatja az igézetet, mi,felnőttek semmivel sem könnyebbenvigasztalódunk, mint a gyerekek.A bevezetőben említett nyugatnémetSteinmann házaspár húsz éve alapítottaDie Bühne irodalmi bábszínházát Ők is -noha rendelkeznek egy ötvenszemélyesszobaszínházzal - többnyire művelődésiközpontokban, ifjúsági klubokban,kiállítótermekben, de ha úgy adódik, azutcán ütik fel paravánjukat. Szórakoztatóvegyes műsoruknak a Kezek, bábuk. é szene címet adták, őszintén utalva arra,hogy a kínálat egységét csak a bábtechnikasokoldalúságának demonstrálásabiztosítja. Steinmannék csakugyan mindenreképzett gesztikulátorok. Fölényesszakmai tudással kezelik a pálcás, botos,kesztyűs, sík- és fejbáb megannyi válfaA kis Gargantua (Théâtre sur le fil)ját, de a puszta kezükkel is képesek Egykis dráma - ez a kézetűd címe - megjelenítésére.Színes bábesztrádműsorukból aFélelmetes találkozás a negyedik fajjal címűbábhorror tetszett legjobban. Az a bizonyosnegyedik faj a szörnyetegek Brehmnélnem jegyzett osztálya, de ez nem akadályozzaegyik ifjonc példányát, hogymegismerkedjen az emberfaj egy elmagányosodottképviselőjével, és kölcsönösenfel ne fedezzék a szeretetmegnyilvánulásokszőrbizseregtető gyönyörűségeit.Az idillnek az Atyaszörny vet véget, akinem tartja illendőnek, hogy ebadtájabratyizik az elfogyasztandó eleséggel.Shakespeare és BeckettA luganói Poletti házaspár színháza ahangzatos Antonin Artaud névvel fémjelziprodukcióit. A Romeo é r Júlia ' 8ocímű Shakespeare-iáda szellemes alaphelyzettelindul. A halhatatlan szerelmesekkorunk hátrányos helyzetű fiataljai. Aszülők elváltak. Montague Capuletnétveszi el, Capulet pedig Montague-né fejétköti be: magától értetődik, hogygyermekeik csak tengenek-lengenek ezűrzavarós világban. Ráadásul Romeótáruházi csokoládélopáson érik, így indulnakel a nagyvárosi alvilág felé vezetőlejtőn. A sztoriba mindent beleszuszakoltak,ami gengszternek, hippinek ingere,az előadás mégsem tud lekötni. Atotális színház artaud-i követelményéneka svájciak túlságosan is gépesítve tesz-nekeleget. A játékot elnyeli a technika: a


diaporáma és filmbejátszás, a hang- ésfényeffektusok diszkószintű kavalkádja.Legfeljebb azon álmélkodhatunk, hogy aszűkös kiszolgáló személyzet ilyenvirtuózan kezeli a nyomógombokat. (Bár atechnika ördöge elég sűrűn öltögette anyelvét).Az idei fesztiválon a legosztatlanabbelismerést Barry Smith londoni társulataaratta. Ha a nyugatnémetek boszorkányosvirtuozitásukat a popularitás szolgálatábaállították, a londoniak impozánsmesterségbeli tudása hamisítatlan unikumot,ínyencszínházat hozott létre.Emberi változatok című műsoruk elsőrésze a japán bunraku stílus igézetébenkészült. A bunraku törvényei szerint abábot hárman mozgatják, közülük egy, afőmozgató - akinek legalább tíz évig kelltanulnia a mesterségét! - látható, segítőiviszont fátyolcsuklyás „fekete emberek".A ceremoniális regula azt is elő-írja, hogymelyikük mozgatja a bábu bal, illetve jobbvégtagjait, kinek tiszte a figurát a magasbavagy éppen a mélybe lendíteni. Denemcsak a technika, maga a Pierrot ötmaszkban című jelenet témája is abunrakuból merít: minthogy e műfaj egyikhatáspatronja az átváltozás, azelvarázsolás megjelenítése. Ezt a mesebelimotívumot telítették meg mai líraisággalés gondolatokkal az angolok. Afőszereplő Pierrot-nak nincs arca - üresábrázatán egymás után helyezik el az apród,a Jancsi bohóc, az egzotikus varázsló,a diszkótáncos és a bűvész maszk-ját. Ámaszk sorsszerűen határozza megegyéniségüket. Elindulnak hát felfedezniönmagukat, a személyiségükre szabottmozgás örömét. Talán ennyi elég annakérzékeltetésére, milyen szerencsés természetességgelkapcsolódik így egybe abábszerűség a filozofikummal.És ha úgy vélnénk, hogy egy bábu annálérdekesebb, minél többet mozog,azonnal ránkcáfol a Jöjj és menj címűBeckett-jelenet. Az öregség kínzó sztereotipiáitéppen a nyugvópontok, a háromnyanya tűréshatárig feszített mozdulatlanságateszi lebilincselően szuggesztívvé.És persze groteszkké is. Mert már ittfeltűnik, hogy Beckett végjátékfilozófiája,amely élő színházi előadásbangyakran lidércnyomásként nehezedik ránk,a bábuk tolmácsolásában izgalmas, költőitávlatot kap. Ez az érzésünk csakfokozódott a Némajáték I. című eredetilegpantomimszüzsé bábadaptációja lát-tán. Akis remekművet a budapesti ÁllamiBábszínház ugyancsak repertoárján tartja,és semmiképp sem marad alulaz összevetésben. De az angol változattalán kajánabb. Amíg Szőnyi Kató rendezésébenaz Ember az időtlenségetképviselő örök clown, brit sorstársa az időkezdetén tébláboló ősünk, aki le semtagadhatná származását, hiszen nehéztöprengéseiben tíz körömmel vakaródzik.Es ez így megy azóta is! - sugallja azelőadás. És mi megkönnyebbülünk.Miért? Alkalmasint fölényünk tudatában.Az apró báb reménytelenül vergődik avilág metafizikai talányainak hálójában,de mi csak játékból azonosulunk vele,nem vagyunk kényszerhelyzetben. AhogyMax Frisch írja: a bábu törpesége elejétveszi, hogy váll a vállhoz méregessükmagunkat. De éppen ezzel teszi lehetővé,hogy sorsunkat önmagunkon kívülhelyezve szemlélhessük.A program zárórésze már könnyedebb,így nem koronázza meg méltóan a briliánselőadást. De az élmény így is maradandóés elgondolkoztató, nem szorult-e agesztikulátori tevékenység kissé hát-térbenálunk, kihegyezetten fogalmazva: anagyszínházi formák egyeduralma miatt.Legalábbis Pécsett csak Bölöni KissIstván bábművész Saint-Saëns Állatokfarsangjára készült műsora „vet-te fel akesztyűt " , igaz, színvonalasan.Válságtünetek?E sorok , írója harmadízben tudósítja aSZÍNHÁZ olvasóit a pécsi felnőtt-bábfesztiváleseményeiről. A korábbiakkalösszehasonlítva örömmel mondhatjuk,hogy az idei program nem mutat hanyatlástsem az átlagszínvonal, sem a kiemelkedőprodukciók száma tekintetében.Mégis akadnak, akik válságtüneteketemlegetnek. Ha ez úgy értendő, hogy afelnőtt közönség meghódításának gyökerébenúj megközelítéséről nem számolhatunkbe - az állítás igaznak tűnik.SZÁNTÓ ERIKAEquus a Pesti SzínházbanPeter Shaffer darabjának gondolati eszszenciájamár jóval a mű születése előttbejárta a közhelyek ismert útját, s szociográfiaitapasztalatból édeskeser slágerszöveglett. A darab mélységei és magasságaiolyan könnyen megmászhatóváváltak, mint a hegyoldal meredélye, amelyetszerpentinekkel kocogópályává szelídítettek.A lovakban istenséget, a józan,praktikus élettel szembehelyezett, szenvedélyekkelés hittel teli, intenzívebbvilágot megsejtő, pontosabban megsejteniakaró kamaszfiú szenvedő alakja nagyonis alkalmas arra, hogy felmutassa ésátélhetővé tegye azt a „hiánybetegséget",amelynek pusztítását a deviancialegkülönbözőbb, a divat szerint is gyakortaváltozó formái olyan szembetűnővéés letagadhatatlanná tesznek. A „fotografálhatónyomor" helyett ez a „fotografálhatódeviancia" évtizedek óta témájaa művészetnek és a szórakoztató-iparnak,amely a maga különös, rafinált módjánegyszerre ábrázolja, szörnyülködik rajta,sokszorosítja, terjeszti is. Aszemkápráztató bőség „ölében " megtermetttoprongyosság, az ápoló- ésillatszerek sokasága mellett bűzlő ápolatlanságlegyintéssel elintézhető hóbortjamellett kikövetelték maguknak a figyelmeta bűnözés statisztikáinak felfelészökő görbéi, a kábítószer-tragédiák kőkeménytényei; persze hogy sikert hozottíró-teremtőjének az a szánandóan zavartfiú is, aki a való élettel találkozásánakpillanatában nem bírja ki maga teremtettelóistenségeinek szigorú, teljes odaadástkövetelő tekintetét, s ezért - elveszítve areális tájékozódás képességét, a valóságés irrealitás közti ide-oda közlekedésbiztonságát - bestiális módon megvakítjaisteneit.Az Equus színpadi világsiker, és azilyenkor elrendeltetésszerűen bekövetkezőfilmmegvalósítás után került a PestiSzínház színpadára. Esélyeit a világ-sikernem növelni, hanem csökkenteni látszott,hiszen a színpadjainkat körül-vevő s nemkörülölelő szakmai és nem szakmaiközvélemény amúgy is hajlamos amásodlagosság, az utánzás, a jól-rosszulmegemésztett szellemi eledelen való


izottság nyomaira gyanakodni. Nehezítettemég Kapás Dezső rendezői helyzetét és aszínház vállalkozását az is, hogy az írónagyon pontos színpadi-szcenikai elképzeléskíséretében bocsátotta útjára művét, s tény,hogy a londoni és párizsi bemutató hívenkövette is azt. Tudomásom szerint máshol ishasonlóképpen jártak el a rendezők, s ez atény már önmagában elég indíték lett volnavalamiféle görcsös igyekezetre, hogy aszcenika megújítása felől lehessen közelednia darabhoz.A darabhoz, amely mint ezt márpróbáltam bizonygatni - közhelyekbőlgyúródott. De a világban helyet, értelmetnem lelő kamaszfiú, a puritán, a saját magaáltal emelt kőtáblák közül csak nagy néha,sunyítva kiszökő, lelki süketségben szenvedőapa, a maga érzékenységére, sértettségére avallásban gyógyírt kereső és gyógyíthatatlanulsemmit sem értő anya általánosságait egydrasztikusan különös e s e t fogja egybe. Tény,hogy a Peter Shaffer teremtette kamaszfiúnemcsak az őt körülvevő társadalommalszemben tanúsít deviáns magatartást, hanemszínpadi ősei közt is devianciának minősüllázadásának k ü l ö n ö s s é g e . Milyen egyszerűnektűnik iszonyodva elzárkózni a vizsgálódáselől, ha egy hú bestiálisan megvakít egyistállónyi lovat, hiszen ez elmekórtani eset,kamaszkori szexuális zavar nyomában fellépőfelbomlás s akkor ez a műveltebb, aválasztékosabb variáció; ami a könnyebbenelérhető, kézenfekvőbbnek látszó, az atársadalmi és családi szigor hiánya miattkitörő értelmetlen gazemberség,rombolásvágv és szadizmus. Milyen egyszerűa. recept, amely rendteremtést követel,rendet, bár-milyet, amely megvédi a normálispolgárok virágoskertjeit, lóistállóit, könnyenmegkerülhető tilalomfáit a lázadássalszemben. A lázadással, amely n e m n o r m á l i s,amely beteges, sőt. maga az elme-betegség.Ha ezen a logikai soron haladunk végig,egyszerre más jelentést kap az alakokáltalános volta. Egyszerre össze-szikrázik akér pólus: a figurák langyos átlagossága és aze s e t szélsőséges és ki-hívó különössége.Szándékosan használom ismételten az „eset"szót, hiszen Peter Shaffer a drámaerővonalait meg-próbálja elterelni..Megkísérli a drámát nem a fiú és tetteviszonyában keresni, nem az erre késznektűnő eszközökből előcsiholni, hanemmegteremteni. Igy próbálja meg a pszichiáter,Dysart doktor vállát odafeszítem a színpadiépítPeter Shaffer: Equus (Pesti Színház). Darvas Iván (Dysart) és Gál f f i László (Alan Strang)mény alá, s ha ez nem is sikerül maradéktalanul,az építmény tartós stabilitása mégisnövekszik. A doktor számára ugyanis csakegy ideig az a legfontosabb kérdés, hogymiképpen lehet a meg-magyarázhatatlannaklátszó cselekedet magyarázatára rábukkanni.Amíg érdeklődése csak idáig terjed, inkábborvos, mint drámai hős. Tétje is orvosi tét,hiszen nem látszik kétségesnek, hogy aztteszi, amit tenni kell, s törekvéseinek végsőkimenetelét csak orvosi tudása és a betegállapota befolyásolja. Csakhogy Dysartdoktor kérdése hamarosan át-alakul, hiszenmegérti, hogy kamasza csak orvosiértelemben betegebb, mint ő, a kezelője.Megérti, hogy orvost és pácienst - s ez aviszony hirtelen olyan széles körűvé válik,hogy a társadalom, a maga sokaságávalnépesíti be a drámát --ugyanaz a kínzó„hiánybetegség " gyötör. Megérti, hogy hitek,eszmények, célok tőzsdekrachjában egykamasz saját vergődő személyiségébőlizzadta-kínlódta világra a maga lóistenségét,és ez a csődbe-rémtettbe vezető Equus-hitazt a szenvedélyt, értelmet hozta az életébe,amit egyébként összkomfortos világában,jólfésült, jóravaló szülei körében,megvehető, aztán elhajítliató tárgyakat ígérősorsában nem talált. A pszichiáter tehátszembesül a drámai kérdéssel: mit adhat avilág a kórosan torz hit és cél-képzethelyébe ? Ez a már egyáltalán nem orvosi,sőt orvosilag nem is helytállókérdés kizökkenti a művet a maga elemeiáltal vájt mederből. Messzire űzi aközhelyeset értelmezett társadalmi felelősséget,amelyben minden bűnözőrőlkiderül, hogy sivár gyerekkora volt, és őt isérték sérelmek. Nem lehet eléggé érté-kelni,hogy annyi sebzett lelkű gyilkos és meg nemértett gazember után az író megpróbálmásfelé kanyarodni. S ez annál is inkábberedmény, mivel a mű rész-elemei minthaehhez gyűjtődtek volna egybe: az apa és azanya vonásai mintha egy silányabb műhözlennének vázlatok.Peter Shaffer felismer és felfed egymélyebb, átfogóbb társadalmi felelősséget,ezért idejében visszakozik, mielőttvéglegesítené a bűnbakszerepkörben hőseszüleit. A Pesti Színház művészei - arendező, Kapás Dezső, s a kiváló színészek.- az Equusnak a kor lényegét érintő művészierejét erősítették fel.A színpad, a játéktér mértéktartóan látványoss józanul alkalmas. Látvány-beliizgalma addig terjedhet, ameddig nemakadályozza a színpadi cselekvést, a drámalényegének kibontakozását, alkalmasságapedig nem teszi tönkre a látványt. A sötétlőfakorlátok mögött fel-fénylő és átlátszólómaszkokkal a fejükön mindvégig éreztetikjelenlétüket a lovakat jelző s z ínészek. Aszínpadi tér egy-szerre nyújtja az istállóreális illúzióját,23


olcsó szemfényvesztés, megrendülésünkneka színész megadja az árát. Hit - s arendezővel való együttes hit - kellettahhoz, hogy ne egy hálás szerep hatásoskamaszklisékből való megfogalmazásávaltalálkozzunk a színpadon, hanem valódipokoljárással.Mi az a nagy értékű, de tagadhatatlan„másság " , amit Darvas Iván Dysart doktoraképvisel ? S miért igazolódhat ez a másegyetlen előadáson belül? A pszichiáterszerepet tölt be, ez a szerep védi, mert nemazonos teljes személyiségével. Haelbúcsúzik betegeitől, van számára egymásik, kevesebb vagy másfajtafeszültségekkel teli élet. Páciense lerakhatatlanulhordozza önmagát, nincs módjaegy pillanatra sem kilépni önmagából. Apszichiáter a darab elején kikezdhetetlenülmagabiztos, „normális" ember. Pont olyan,mint mi a nézőtéren. Vannak kész válaszaiés kész hangsúlyai, kipróbált gesztusai smindig sikeres mosolya, szemvillanásai,feszültség szülte pózai. Minden mozdulata,minden gesz-tusa egyúttal vissza isvonható, csak addig kötelez, amíg azorvosszerepkör tart. Minden igaz és nemigaz, állítás és tagadás, őszinte odaadás ésa „nem ér a nevem" menedéke.Darvas Iván pszichiátere abból a mindenkirejellemző felületességből indítja elönmagát, amely lehetségessé teszi, hogyolyan hasonlatosnak érezzük hozzánk.Valamennyiünkhöz, akiket külső vagybelső kényszerhelyzetek még nemszorítottak be a színvallás kelepcéjébe. Akamaszfiú pózain áttűz az igazság pillanatánakforrósága, a pszichiátert pózaimég átsegítik a nehéz perceken.De az előadás utolsó perceiben a színészszeméből már nem a rokonszenvesegyüttérzés, egy jelentős és humanistaművészegyéniség ismert kifejezése nézránk, hanem igazi, megszenvedett rémület.Mikor történik valami a színházban? Havalami történik velünk. Mit jelent ez?Valamit találnunk kell Equus-istenséghelyett. Mindnyájunknak. Egy estérefelismertük, hogy így kell lennie.Peter Shaffer: Equus (Pesti Színház) Fordította:Göncz Árpád. Rendező: Kapás Dezső. Arendező munkatársa: Bőhm György. Zeneiösszeállítás: Zsedényi Erzsébet. Dísz-let:Fehér Miklós. Jelmez: Jánoskúti Márta.Fémmarszkok: Stremeny Géza. Világítás:Éberwein Róbert. Mozgás: Szirmai Béla.Szereplők: Darvas Iván, Gálffi László,Benkő Gyula, Tábori Nóra, Tanay Bella,Kútvölgyi Erzsébet, Prókai István, KovácsNóra, Kelemen Csaba f. h,KROÓ ANDRÁSEgy - kellemes - éj akopár hegyenManapság mintha a színházi irányzatok ésfelfogások virágkorukat élnék. Világszertekiváló rendezők és színpadi teoretikusoksora bizonyítja saját felfogásánakigazát. A modern színházi elméleteknek,egy-egy klasszikusnak számító rendezőalkotóperiódusai szerint, már korszakai isvannak. Igen sokat beszélnek mostanábanaz úgynevezett látványszínház ésgondolati színház ellentétéről is. Vannak,akik esküsznek rá, hogy a revü és showelemekleválnak, szükségszerűen leválnakmajd a gondolatokat és érzelmeketelsődlegesen dialógusokon keresztül közvetítőszíni produkciókról; mások, éppenellenkezőleg, a vizualitás teljes győzelmére,a dráma képzőművészeti, társművészetimegnyilvánulásokban való feloldódásáravoksolnak. Mindeme vitákközben és alatt azonban idestova négyszázéve csendesen a színen haldoklik,illetve virul az opera, amely a maga számáramár réges-rég szintézisben oldottameg a prózai színház ezen ellentétét. Mertvégül is mi más az opera „zenei része", hanem a gondolatok és érzelmek egyspeciális nyelven, a zene nyelvén elő-adotturalkodó összessége. Elvégre abban, hogy- ragadjuk ki találomra mondjuk aTrisztánt-- egy férfi és egy nő közel egyfelvonáson keresztül egymással szembenáll és hevesen énekel, sok látványosságnincsen, hogy a zenekari árok mélyénláthatatlanul játszó hangszeres zenészekabszolút antilátványáról már ne isbeszéljünk. Ugyanakkor mindaz, ami azenei drámából lefordítható a gesztusok, amozgás, a mimika nyelvére, amikiegészíthető és fokozható a díszlettel,jelmezzel, a prózai színjátszás kifogyhatatlankellékeivel - az látvány, sőt, nyugodtanmondhatjuk: látványosság. Vagyis azopera, ha nem is tett vagy tesz mindenkoreleget a XIX. századi Gesamtkkunstwerkeszméjének, a gondolatok és a gondolatokképi megformálásának egységét tradicionálisanmegvalósította.Egy ilyen elméleti gondolatsornaklátszólag vajmi kevés köze van egy konkrétszínházi előadáshoz, mégis biztos vagyokbenne, hogy a Népszínház operatársulatánakvezetősége, kimondva vagykimondatlanul, mindenkor ebből a komplexművészi, operai igényből indul ki.Nem is lehet ez másképp olyan zeneiszínházicsoportosulás esetében, amelyneknem csak művészi vezérmotívumként,de sokkal kézzelfoghatóbban, fizikailétezését tekintve is követelménye a zeneés látvány egészséges egysége.Az a kis csapat, amelyet a plakátoknovember 30-án is hirdettek, ma mársikerekben gazdag múltra tekint vissza. ADéryné Szúház állandó operaegyüttesekénti 97o-béta alakult Nicolai : Windsorivíg nőkjének színrevitele idején. AzótaDonizetti-, Rossini-, Mozart-operákkal,féltucatnyi vígoperával, daljátékkal lépettfel országszerte. 1978 a színház életébenfordulópontot jelentett. Bele-olvadván aNépszínház konglomerátumába, azoperatagozat zenekarának lét-számaekkor emelkedett kilencről tizen-ötre,hogy aztán ebben az előadásbantizenhéttel el é rje eddigi maximumát.Muszorgszkij remek vígoperáját a társulatelőször 78 tavaszán mutatta be. Azelőadásnak kiemelkedő zenetörténeti érdekességeaz volt, hogy Magyarországonelőször vitte színre Muszorgszkij eredeti,utolsó elképzelései szerint a darabot.Az Esték egy Grikanykai tanyán című Gogol-ciklusnyitó elbeszélésének szövegenyomán komponált Szorocsinci vásár világszertejátszott vígopera volt Cserepnyinátdolgozásában. Az azonban márcsak az orosz Muszorgszkij-kutatásoklegutóbbi tíz 'évében derült ki, hogy azeneköltő önálló, szimfonikus művét, azEgy éj a kopár hegjent drámai cselekménnyellátta' el, s így az a meglevő vígoperávalés az eddigi gyakorlatban is befejezéskéntvele együtt játszott Gopákkalkomplett zenei szövetet ad, nem igénylimás zeneszerző kiegészítő munkáját.A zenei koncepció a mostani felújításnálsem változott. De lényegében fejlődötttovább a színpadi elképzelés, a díszlet,sok apró részletében is tovább érett aprodukció. A leglényegesebb változtatás amostani verzióban az, hogy, míg régen avásár első jelenetében, az ördög tűzpíroskaftánjának emlegetése közben lehullott abódék mögül a kulissza, és félelmetesenfelrémlett a kopár hegy árnya, most azárusok, kupecek jelenete végig teljesvédettségben, sűrű napra-forgódíszletelőtt játszódik. (Gogolnál: „Könnyűrovarok smaragdja, topáza, rubinja libeg adélceg napraforgókkal árnyékolt tarkavetemények felett.") Ez a módosítás azértnagyon fontos, mert így a Grickó álmajelenetben, az Egy éj a


BÁNYAI GÁBORMozart szellemébenAz Idomeneo az OperábanMuszorgszkij: Egy éj a kopár hegyen (Józsefvárosi Színház) (MTI-fotó)kopár hegyen boszorkányszombatja váratlanul,a baljósan komor csúcsoknyomasztó megjelenésével kezdődhet.Ezzel a fogással a forma szerkezetileg is,a látvány szempontjából is két részretagolódik, a finálé vásárjelenete pedigprózai reprízként elevenítheti fel a békésfalusi táj napraforgóit. Ezen kívül azördög szerepébe további apró játékokkerültek, aktívabb lett a pópafi figurája, aszerep színészi gesztusokkal bővült,megerősödött a kórus, az első és utolsószín hálódíszlete teljesen elmaradt.Vagyis, a vígopera előadásban leszűrtebb,ugyanakkor drámai pontjain feszültebblett. Ám abban, amiben a legjobb volt,nem változott. Ami a színpadon történik,az most is pergő, és leköti a nézőkfigyelmét. Noha a színháznak adottságainálfogva be kell érnie az egyszerűbb éskönnyen mozgatható díszletekkel, a látványszínpompás, a rendezés a kis színpadon,a kevés szereplővel is tud tumultuózusnakható jeleneteket komponálni.Továbbra is a darab „lelke" a címadódrámai jelenet, amelynek profi kivitelezésenemcsak hogy kisvárosi színpadokon,de az Állami Operaházban is megállnáa helyét. A felújításban ezt a résztfekete csuklyás színészek játsszák, a kezükbenvilágító fátylakkal, pörgettyűkkel,gyertyákkal, egészen bábszínházimegoldásokhoz közelítve. Az ősi bacchanáliátidéző balettszámban, amely az évszázadoksorán boszorkánytánccá, sátánimádattáváltozott, a táncelemek végigmeggyőzőek, sőt impresszívek.Kicsiny, szellemes ötletek egész rajábólépítkezik az opera második felvonása is.Szerencsés találat például, hogy a titokbana pópafival légyottra készülő Hivria,a darabhoz képest hosszú áriája alatt akisördög bohócos majomkodása tartegyensúlyt, kiváló az álmából lustán tápászkodóCserevik és a meglepődöttördögfi néma kontrasztjelenete, de talán alegjobb az, amikor az egyébként kevéstárggyal igen sokatmondó szobadíszletablakát Hivria kitárja, és mintegy képkeretbefoglalva - feltűnnek a sajátárnyékuktól is riadozó kozákok népizsánerfejei.Azt az élményt, amelyet az operai esténkapunk elsősorban Kertész László-nak ésLászló Endrének köszönhetjük. LászlóEndre a színház zenei vezetőjehangszerelte a művet kamarazenekarra,Kertész László főrendező pedig rendez-te.De ismerve valamelyest a színházkörülményeit, azt kell mondanunk, hogynem is egyszerűen csak rendezte, hanem arészbeni fordításon kívül és kamaraszínpadraalkalmazáson túl - színpadraképzelte. Végül is magas színvonalú rendezőimunkája, az általa megvalósítottegészséges és helyenként sziporkázóanszellemes látványosságok sora teszi lehetővé,hogy Muszorgszkij eme újonnanis fölfedezett színpadi remeke a zenei kivitelezésviszonylag szerényebb színvonalamellett is kellemes élményt nyújtson.Muszorgszkij: Egy éj a kopár hegyen (JózsefvárosiSzínház)Raics István fordítása alapján kamaraszínpadraalkalmazta: Csemer Géza és KertészLászló. Rendezte: Kertész László. A rendezőmunkatársai: Labádi Lajos és Jankó Ágnes.Kamarazenekarra hangszerelte: László Endre.Díszlettervező: Sostarics Zsuzsa és Tarr Béla.Jelmeztervező: Rimanóczy Yvonne. Tánctervező:Barta Judit. Zenei munkatárs: PataiKató és Mohai Mária. Vezényel: László Endreés Dömötör Zsuzsa.Szereplők: Kálny Zsuzsa, Zöld Ildikó, VajdaDezső, Bihari Tóth Zsuzsa, Szabó Zoltán,Keresztessy Pál, Iván József, NémethJózsef, Bordás Dezső, Toldi Nagy Miklós,Nagy János, Virágh Rezső, Nemes Lajos,Szele Margit, Bognár Éva, Oláh László,Bognár András, Bagó Gizi, Bakonyi Ilona,Jászter Mari, Szatmáry Olga, Török Sarolta,Sass Júlia, Kárpáti Magdolna.Részlet Leopold Mozart fiához írott leveléből:„Ajánlom, hogy munkádnál ne kizárólagés egyedül a muzikális közönségre,hanem az amuzikális publikumra is gondolj.Tudod, hogy száz tudatlan akad tíz igazi zeneértőellenében. Ne feledkezzél meg hát az úgynevezettnépszerűről sem, ami a hosszú fülűeket iscsiklandozza." (Salzburg, 1780. december ii . )Az Idomeneo szerzőjéhez intézett apaiintelem jogosultságát kétszáz év után isbizonyította a mű mostani bemutatója körülfellángolt vita. Részt vettek benne a maguksajátos lehetőségei és eszközei révén ahosszú fülűek csakúgy, mint a kritikaifegyverzet nélküli publikum. Az előbbiekjórészt az elutasítás, még inkább a kétséghangjait pedzegették. Az utóbbiak lassú, debizonyossággá növő folyamat során adtákle a mű és elő-adása mellett voksukat. Azelső tábor az operai hagyományokat kérteszámon. A második, leküzdve a kezdetimeglepődést és a szokatlantól való idegenkedést,a korszerű zenés színházpartnerévé vált.Opera vagy zenés színház: látszólagegymásnak ellentmondó fogalmak. Azutóbbi mintha fajsúlycsökkenést is jelentene.De a kettő szembeállítása lehetálvita is.Vitatkozhatunk azon, vajon szabad-c azénekesnek, mondjuk, hanyatt fekveénekelni recitativóját. (Hogy lehet, azt semaz énekesek, sem a vezető kar-mester nemvitatja.) Vagy jó-e például egy kvartettközben nemcsak szituációba, de akcióbahozni az előadókat? (Hogy hatásos, azt aközönség tanúsítja.) Ezek a fel-felparázslóviták érintik is, meg is kerülik a lényegét"nevezetesen azt, hogy van-e mondandója,üzenete a mai kor nézője számára azoperának mint színházi formának.Úgy vélem, az Operaház Idomeneobemutatójaéppen erre a kérdésre akarválaszolni azzal, hogy nem csupán magasszínvonalú zenei élményt nyújt, hanemkísérletet tesz az opera mint színházitotalitás jogainak visszaállítására. Érzésemszerint - sikeres kísérletet.A zenés színházban -- egy elterjedt


közhely szerint - akkor vált a prózazenébe, amikor a darab szövete olyanérzelmi hőfokot ér el, mely már szétfeszítia próza lehetőségeit. A nagyobbteherbírású zene, az expresszivitás ígysimulna egymásba zökkenőmentesen azakciókat és információkat hordozó prózával.Ez az amúgy is sántító okfejtés azoperai zenés színház esetében végképptarthatatlan. Hiszen ezek szerint itt csakisa kifejezés érzelemgazdagságáról lehetszó, legfeljebb kevésbé vagy jobbansikerült librettókban elmondott történetekről- ám az információk és azakciók szükségképpen kívül rekesztődnének.És a hagyományos operajátszásennek a téveszmének teljességében meg isfelel. Lehetővé tesz bizonyos érzelmiazonosulást, miközben kizárja a látvánnyalés az akcióval megteremthető világnézeti,társadalmi, mondjuk realista azonosságot.Azaz kiküszöböli azt a lényeget, melyérthetővé tenné, hogy a pódiumon,oratorikus formában előadott, s ígyzeneileg akár kifogástalan operaelőadásokmellett miért van mégis olynagy igény az operák színszerű előadására.Az operának ugyanis - és nem hiszem,hogy ezzel falrengető igazságot ismernékföl - elidegeníthetetlen része az, amit aszínháztól kap és annak viszszaad. Hiszenépp ez a műfaj hordozza magában szinte alegteljesebben a totális színház eszményét.Az operában minden eszköz együtt vanehhez a színházhoz: akciók, szituációk,végletes és köznapi helyzetek, mozgás,tánc, zene, dekorativitás - és egy absztrakt,mégis félreért-hetetlen jelrendszerrelközölt világnézet, realitás és túlfűtöttség,érzelem és expresszivitás.A mozarti opera ennek a totalitásigényneka jegyében született.Amiről a zene szól„Most pedig volna egy kérésem az abbé úrhoz.Ilia áriáját a második felvonás második jelenetébenszeretném, ha úgy változtatná meg,ahogy szükségem van rá. »Se il padre perdei, inte lo ritrovo« - ez a versszak nem is lehetne jobb! Utána azonban olyasmi következik, ami -legalábbis áriákban - mindigtermészetellenesnek tűnt előttem : tudniillik a»félre«-éneklés. Dialógusokban az ilyesmiegészen természetes (az ember gyorsan odavetnéhány szót félre), de áriában, ahol a szövegismétlődik, rossz hatást tesz." (München,1780. november 8.)„ A második felvonás utolsó jelenetében akórusok között egy áriája vagy inkább cavatinaféléje van Idomeneusnak. Itt jobb volnaegyszerűen csak egy recitativo, amely alatt akísérő hangszerek is derekasan tehetnék amagukét. Mert ebben a jelenetben, mely az egészoperában a legszebb lesz, olyan zavar éssürgölődés lesz a színpadon, hogy aria rosszulhatna ezen a hegyyen. S emellett itt van a viharis - s az csak nem fog szünetelni Raaff úr áriájakedvéért?'" (München, 1780. november15.)„Minél gyakrabban képzelem el a kvartettetszínpadon, annál hatásosabbnak tűnik előttem. Seddig mindenkinek tetszett, aki csak a szegényeshangzású zongorán hallotta is. A z egyetlenRaaff az, aki úgy vélekedik, hogy nem leszhatása. Négyszemközt meg is mondta nekem:»non c'e spianar la voce«, túl szűk fekvésű ...Mintha egy kvartettben nem inkább beszélni,mint énekelni kellene !" (München, 1780.december 27.)A fenti, találomra kiválasztott idézetekMozart Idomeneo-leveleiből nyilvánvalóanmutatják a zeneszerző törekvését avalószerűségre, arra, hogy az opera egészene csupán zenei autentitásában hasson.Minden megjegyzése, zenei meg-oldása aszínpadi helyzetek reálissá tételéreirányul. A színház, a színpad tör-vényeiéppúgy befolyásolják, mint a magahatározott zenei elképzelése.Az Operaház előadása ebben a szellembenkészült. Valamennyi most következőmegjegyzés tehát egyszerre érinti akarmesteri és a rendezői munkát, melyegyetlen pillanatra sem különül el egymástól.Sőt: úgy tűnik, Fischer IvánMozart-értelmezése volt az egyetlen kiindulásipont, ezt erősítették föl AschcrTamás megoldásai. Nem beszélhetünktehát önmagában vett rendezői elképzelésről.Csak egy a zenei megoldássaladekvát színreállításról.Fischer értelmezése hallatlanul intenzív,dinamizmusa nyomán az a meggyőződésalakul ki az előadás nézőjében éshallgatójában, hogy valójában ez azegyetlen lehetséges megközelítési mód.Hajlandó ugyanis követni a zene valamennyihangulatváltását, a teljességetfontosabbnak tartva az egyívű egyszerűsítésnél.Ebben a zenében, ebben a felfogásbanmegszólal az érseki hatalommalméltatlan harcot vívó, az apai tekintélyt azseni magabiztosságával tépdeső Mozartcsakúgy, mint a határozott világ-nézetű, ahumort vonzó természetességgel használó,önmagában végtelenül biztos zeneszerző.A kisszerű gondokkal küzdő, aszerelemben hivő, a bizakodó és akiábrándult. Fischer Mozart-zenéje nem ahumanista, klasszikus héroszé,Hanem a végletes és köznapi helyzeteketvégletesen vagy hétköznapian megélőemberé. Es a paradoxon: Fischer értelmezéseezzel egyetlen pillanatra sem deheroizáljaa zene tulajdonképpeni hősét,Mozartot, csak épp közelivé, tapinthatóvá,átélhetővé teszi a zseni szubjektumát.Minden jelenetben azt a hangulatot,lelkiállapotot, szituációt szólaltatja meg,mely annak zenei szövetében megnyilvánul.S éppen ezzel fogja egységbe a teljesoperát.Ascher rendezése ennek a zenei koncepciónakrendeli alá magát. S mertMozart zenéje a választott világ teljességétképes felmutatni, a rendező is kifejezhetivilágképét a maga teljességében.Ascher tehát Mozart szellemében rendezett:nem „bátornak " , hanem értőnekbizonyult első operaházi kiruccanásakor.A mitológiai fogantatású - bár nemmindig „hiteles " - operai történet szerintKréta szigetének uralkodója, Idomeneo,csak azzal a feltétellel menekül meg apusztító tengeri viharból, ha fel-áldozzaNeptunusnak az első embert, akivel aparton találkozik. Tragédiája: éppen a fiaaz. A király húzza-halasztja a döntést, azáldozást, de sok szörnyűség után mégsemtud kitérni előle. Ám az utolsópillanatban deus ex machina: égi szózatmenti föl az ígéret alól, igaz,egyszersmind lemondatva őt trónjáról,hogy oda fia, Idamante kerüljön. Ez atörténet még meg van fűszerezve egyszerelmi háromszöggel Idamante, a trójairablány Ilia és a viszonzatlan szerelműElektra között.A történet - értsd : a zene, az értelmezés,a karmesteri-rendezői elképzelés -nem allegóriaértékű, de szimbolikus jelentésűvéválik.Ennek az előadásnak Krétáján a teretegy hatalmas istenszobor uralja, jelezve,hogy állandó a felügyelet. (Forray Gábordíszlete alkalmazkodik a zenei és rendezőielképzeléshez, habár anyagának természeteszerint kissé szegényes-kopottasbenyomást kelt.) Ezt a felügyeletet sokféleképpenlehet nevezni - sors, végzet,isten -, de nem kell behelyettesíteni.Anélkül is hat és tragédiákat okoz.ldomeneo fáradt, megtört, sokat tapasztaltember, aki valójában tudja, hogy avégzettel nem lehet packázni, az istentmegtéveszteni lehetetlen. Lázadása (legalábbisezt sugallja a zene minden üteme)rezignált. Es ebben mindvégig következetesmarad. Akkor is, amikor azisteni szózat megmenti őt az áldozástól.Elénekli ugyan, hogy végre minden jó és


Mozart: Idomeneo (Operaház). Csengery Adrienne (Idamante) ésKukely Júlia (Elektra)Korondy György (Idomeneo), Pitti Katalin (Ilia) és Csengery Adrienne(Idamante)minden szép, és hogy a legjobb a béke - deérzi, hogy ezzel ő megbukott, neki is vége.Soha ennél rezignáltabb, kiábrándultabb,szomorúbb hála- és békedalt! Mozartfantasztikus zenei felismerése ez aszomorúság, egy valóságos érzésbeismerése azon a helyen, ahol hagyományosana rézfúvósoknak kellene ragyogniok.És ha Fischer ezt húzza alá,Ascher is ezt emeli ki: Idomeneo a kórusmellett elsompolyogva szinte a portálbanénekel, majd az utolsó „örömteli" szóvalegyszerűen kioldalog a színpadról. Azoperai konvenciók felrúgása? Az. És amozarti „konvenció " felvállalása.Utódját, fiát, Idamantét, bóklászószerelmesként, éretlen ifjúként ismerjükmeg, aki természetesen semmit nem ért akörülötte folyó dolgokból. Alig vesziészre, hogy Ilia viszonozza szerelmét,mindvégig nem észleli, hogy Elektra agyűlöletig szerelmes belé, úgy véli, papájaharagszik rá, természetes együgyűséggelindul el legyőzni az isteni büntetést hozósárkányszörnyet. Naiv, éretlen tisztaságbólés mamlaszságból szövődik ez a figura.Zeneileg ennek kifejezője az is, hogyMozart szoprán szólamként írta megszerepét, hiszen ez a hangfekvés remekülérzékelteti: Idamante - még? - nem férfi.Egykor a szerepet kasztráltak énekelték,ma általában tenor átvitelbenéneklik. Amennyiben nő énekli, olyanénekesnőre van szükség, aki hangjával ésalkatával éppen Idamante éretlen fiússágáttudja képviselni. Fischer és Ascher ezt amozarti zenei jellemzést követve osztottákénekesnőre a szerepet. (Az őket ezértelmarasztalók talán nem vették észre,hogy az opera zenei és drámaidramaturgiaiegyensúlya csak így érvényesülhet.)Idomeneo és Idamante szólamaéppen ezzel az éles zenei szembeállítássalképvisel egy általánosabb és pesszimistaálláspontot: hogy tudniillik sem azapa rezignáltsága, sem a fiú naivitása nemellenszer az embertelen „isteni " hatalomkisded játékaival szemben.Ez a mozarti - és értsd: ascheri ésfischeri - pesszimizmus olyankor érhetőmég inkább tetten, amikor a zenei humoris érvényesülhet. Amikor Idomeneoszerencsésen megérkezik, megmenekül, anép - nem tudva semmiről - boldog.Következik ennek kifejezése egy közjátékban.Mozart ezzel az intermezzóvaleleget tesz a kor konvencióinak, s mégörül is, hogy a szokással ellentétben abetét ugyanattól a mestertől származik.. .Ez a zene dramaturgiailag valójában nemtartozik az operához: öröme, játé-kossága,iróniája csak kötelező feloldás a tragédiaszünetében. A megszólaló Neptunuskórusis csak laza asszociációkat keltő zeneszerzői lelemény. Ésmégis: mai tudatunk szorosan összekapcsoljaa kétféle zenét, hangulatot - ígyteljes a tragédia. Ezért tűnik az egyiklegjobb rendezői ötletnek az intermezzojátékba kapcsolása, ironikus pantomimmáváltoztatása. Ascher és Fischer egyfelőlreális szituációt teremt, hiszen ekkormég nem történt tragédia, még jogos avigalom; ám e kissé kopottas, szegé-nyesceremónia jellemzi is a közeget. Aszemtelen látvány azt is sugallja: aki nemtudja, mi vár rá, az még könnyen mulat.De min? Gyerekek érkeznek a színpad-ra,kezükben tábla, melyről leolvasható, hogymely istent vagy félistent személyesítikmeg. S aztán a zene ütemeire el-játsszák amitológiai - operai - történetet - reálisanés mégis idézőjelbe is téve. Mondom, eznem mozarti ötlet - bár a közjátékbanesetlegesen gyerekek jelen-létére utal apartitúra szerint is a két kislányénekszólója: ez két mai fiatal művészpolitikusan szemtelén ötlete. De a zenenem áll ellen.Ugyanez a látvány és logika tér vissza aszerencsés végkifejletkor, az előadást záróhálaadó kórus, a finálé alatt. Ekkor isgyerekek játsszák el a színpadon a boldognászt, Ilia és Idamante végül is semmitsem megoldó egymásra találását, HaMozart zenéjében a deus ex


machinát szomorúság és kívülről szemléltnaivitás követi, melyet -- nem véletlen -csak a csalódott szerelem Elektra-áriája törát (a zenekarban éppen ekkor fénylenekföl legteljesebben a réz-fúvósok) -- akkorAscher a színpadi személyzet és látványiróniájával húzza alá a megoldatlanságérzését.A rendezői-karmesteri értelmezés teháta Mozart-zene szellemét szolgálja. Merészségeéppen hűségében van: hogy fölmeri vállalni e zene sokrétűségét. A küzdésta sorssal, az eleve elrendeltséggel, ahatalomnak való kiszolgáltatottsággal.(Csak két példa, megjegyzés. Gyakortavitatják Idomeneo tanácsadójának, Arbacenakdramaturgiai szerepét - habár lemezekenkülönösen második áriája gyakranfelhangzik. Ebben az előadásbanArbacenak sorsa van: annak az ember-neka sorsa, aki egy kiszolgáló hatalomkiszolgálójává szegődött, s így azzalegyütt bukik is. Remek szituáció, amikoraz isteni beavatkozás következtében lemondóIdomeneo után a bizalmas is kikulloga színpadról - zeneileg egyébkéntnem lenne jelen: eddigi szólamának színpadimeghosszabbításáról van szó. A másik:Ascher sárkánykomplexusa. Talánvéletlen, hogy egymás után kétszer viaskodottszínpadon elvont, isteni hatalmakkal,akik sárkány képében pusztítottak.Talán véletlen, hogy a Nemzetiben is és azOperában is ironikusan szemlélte azelavult sárkányhitet. Talán véletlen, hogy aszabadító mindkétszer puhány és nőiesvolt. Talán véletlen, hogy Weöres utánMozart következett. Talán nem véletlen,hogy nagyon szomorúan tudott nevettetnimindkétszer. Talán nem véletlen Aschersárkánykomplexusa.)És persze még nagyon sok mindenrőlszól a zene és az előadás. Sok olyan megoldásvan, mely külön elemzést igényelhetne- attól kezdve, hogy a tercettbenmiért hozza akcióba a rendező az énekeseket,miközben azok akciódús zenéténekelnek, s hogy a kvartettben miértbeszélteti őket egymás mellett, miközbenközös gondolatról énekelnek, egészenaddig, hogy a szerelmi bódulatát a hajnaliszellőnek megvalló Ilia miért fekszikelőször a földön, s nem a rivaldánál, afüggöny szélét fogva áriázik. De talán afelsorolt példák már így is szemléletesek.Ascher és Fischer megbotránkoztatóelőadást hozott létre. Megbotránkoztatóanhűségeset: csak nem a klasszikuskonvenciókhoz, hanem egy remekműzenei szövetéhez, gondolataihoz, szellemiségéhezhűségeset.És színészekre szükség vana két jelenetet illeti, amelyeket le kellrövidíteni, nem az én javaslatomra, csak az, énhozzájárulásommal történt. S amiért én isugyanezen a véleményen voltam, az, hogy Raaffés dal Prato a recitativókat teljesen lélektelenülés egyhangúan éneklik, és a legpocsékabbszínészek, akiket valaha színpad hordott a hátán." (München, 1780. december 27.)Szükség van-e az operában jó színészekre?Hiszen a zenének kell elsősorbanmegélnie. A lemezpiacokat elárasztó káprázatosoperafelvételeken is a zenei élményhat elsősorban, ott jóval kisebb aszínészi játék lehetősége-szerepe - mégisóriási a sikerük! És itt ismét visszakanyarodhatunkoda, amit a műfaj sajátosságaitemlítve érintettem már egyszer. Hogytudniillik e műfaj elidegeníthetetlen részeéppen színszerűsége. S korunkban azegyértelmű hatás érdekében még fokozottabbankell rá ügyelni, mint a zeneiértelmezés kibontásának egyik fontoskellékére. Ez a színszerűség csak valódi,bejátszható térben és színészi kvalitásúénekesekkel jöhet létre. Fischer és Aschermunkájának szellemiségét az is meghatározza,hogy az Állami Operaházban ritkánlátható intenzitású színészi játékba is betudták vonni az énekeseket. (Kevéstörlesztés Mozartnak Raaff és dal Pratourakért...)Többször láttam az Idomeneót, ígyIronikus közjáték az Idomeneóban (Pitti Katalin és Csengery Adrienne)(Moldován Domokos felvételei)megjegyzéseim talán túlmutathatnak apillanatnyi diszpozíció okozta teljesítményen.Az ldomeneót éneklő-játszóKorondy György telt, férfias hangjával,utolérhetetlen pianóival remekül teremtimeg a figura kettősségét: egyszerre utalarra, hogy ez a király valaha hősnek indult,ám az élettapasztalatok keserűségeután megcsendesedett, kiégett, megtörtté,rezignálttá vált. A fiával való elsőtalálkozás pillanatában még felragyog avalaha küzdő ember magabiztossága,hogy azután átadja helyét a megbölcsültmeghunyászkodásnak.Az opera legtalányosabb hőse IdamanteCsengery Adrienne alakítása is ennekmegfelelő indulatokat váltott ki. Ez azIdamante nem hős. Igaz ugyan, hogy akasztrált-szoprán szólam Mozart koránakkonvenciói szerint hősszerepet jelentett,de éppen Mozart és éppen az Idomeneávalmár oly merészen töri át az opera seriaműfajának kötöttségeit, korlátait, hogyminden belemagyarázás nélkülfölfedezhetjük Idamante szólamánaklágyságában a zeneszerző konvencióellenes,politikai véleményét is. Gondoljukcsak meg: Idamante ebben azoperában - zenében - szerelmes, apjátszerető, aggódó, elkeseredett, majd váratlanulörömteli és király. Hol van itthősiesség ? Megöli ugyan a büntető szörnyet,de zenében csak annyit tudunk


meg, hogy elindul, majd később, hogymegölte. Hősi zene tehát nincs. Csengeryazonban nemcsak azzal igazolja kvalitásait,hogy világossá teszi a karmester és arendező koncepcióját. AlakításábanIdamante fejlődő figura: először csak anaiv szerelmest látjuk - pantomimbetétkéntmegjelenítve, amivel Ascher azelső pillanatban eléri azt, hogy mindenkitismerjünk, s ne kelljen állandóan azoperaismertetőt böngészni -, majd későbbaz apját szerető és ebben majdnem fel isnövő fiút. Csengery kitűnő énekesi ésszínészi adottságokkal érzékelteti ennek afelnőtté válásnak az állomásait, majd aztis, hogyan zárul le ez a folyamatbefejezetlenül, egy hamis illúzióval.Az Iliát éneklő-játszó Pitti Katalin többszempontból is feltűnő alakítást produkált.Szépsége, színpadi hamvassága már nemmeglepő. De ahogy használni tudja: azIdamantéval való duettjében a boldog,gyermeki egymásratalálás önfeledt bájátolyan természetes játékossággal hiteti el -ez a beállítás és mozgássor egyébkéntszintén nagyon hatásosan konvenciórombolórendezői elképzelés -, mintha ezlenne a legtermészetesebb operai közeg.Hogy Pitti ilyen teljességgel tudja kibontaniszólamának szinte az olasz operákatmegelőlegező érzelmi túláradását - ezszituációteremtő készségének is bizonyítéka,nemcsak biztos énektudásának. (Bártöbb kritika kifogásolta szövegmondásánakérthetőségét, én - úgy látszik,rosszabbhoz lévén szokva - egyet-lenalkalommal sem éreztem e téren bajt: de atöbbiekre ez ugyanígy állt.) Pitti képesegyszerre vonzóvá és taszítóvá is tenni Iliaszerelmét: érzékeltetve annak elvontszépségét és puha-meleg álnyugalmátegyaránt.Kukely Júlia Elektrájának intenzitásalenyűgöző. Elszabadult szenvedély, fékevesztettindulatok, rikító színek: mai ésmitológiai értelemben együtt hiteles ésvonzó „fúria " . Színpadi megjelenéseivalódi jelenlétek, egy figura következetesépítésének állomásai. Mozgáskultúrája aleginkább mentes mindenfajta rosszkonvenciótól: macskaléptei, ruganyosszaladása, lépcsőn kúszása olyan természetességgelkövetkeznek szólamából,jelleméből, egyéniségéből, hogy nem isérünk rá azon gondolkodni, lehet-e ígyegyáltalán énekelni?! (Persze hogy lehet:hiszen halljuk, csak a beidegződésekmondatják a butaságot!) Elektra azegyetlen az operában, akinek érzelmeinem kérdőjeleztetnek meg. Ennek köszönhetőenövé a zeneileg is legrokonszenvesebb szólam - s ezért kerül végül isa pokolra. De valódi élet után 1Fülöp Attila mindössze két zenei megjelenésselis tökéletesen meg tudja teremtenia királyi bizalmas, Arbace jelentősfiguráját. Az ő megformálásában Arbace :egy tehetségesnek indult, félig-meddigkarriert csinált, mindent értő és semmitmeg nem értő, „kispolgárrá " váló fiatalember.„Túlságosan is szereti a metélt nudlit, ésnem törődik a kifejezéssel" - írta Mozartegyik énekeséről, a már sokat emlegetettRaaffról. Ezen a színpadon, ebben az előadásbana kifejezés vette át a főszerepet -s úgy tűnt, a színészek nem sajnálták ametélt nudlit (értsd: a koloratúrékesítéseket,a fülkápráztató bravúrokat). A közönség- meggyőződésem - így járt jobban.Es Mozart, feltétlenül.A Mihály András vezette új szelleműÁllami Operaház egyre több és egyremerészebb kísérletet tesz az opera újranépszerűvé és korszerűvé tételének érdekében.Pedig ennek a szándéknak rengetegkonvencióval, elutasítással, házonbelüli ellenzékkel kell megvívnia. Ezért isvolt merész és jó választás ezúttal kétvendéggel életre hívni egy ritkán játszottMozart-remekművet. Mert ennek révén -talán - Mozart szelleme nemcsak ezt azegy előadást lesz képes áthatni.Álljon hát itt befejezésül annak a levélnekegy részlete, melyet a cikk elejénidézett apai intelemre küldött válaszul azeneszerző Münchenből, 1780. december16-án: „ A z úgynevezett népszerű miattcseppet se aggódjék, mert operámban mindenfajtaember számára van zene - kivéve a hosszúfülűek számára ... "Az Idomeneo mostani bemutatója utánmesélték: jó néhányan - tanácstalanulvagy felháborodva - elmennek aszünetekben.Nem baj.Ahhoz, hogy az új közönség be tudjonjönni, a réginek ki kell mennie.Mozart: Idomeneo (Operaház)Szövegét Giambattista Varesco írta, FischerSándor fordította. Rendezte: Ascher Tamásm. v. Díszlet: Forray Gábor. Jelmez: MakaiPéter. Karigazgató: Nagy Ferenc. Rendezőasszisztens:Fehér András. Zenei asszisztens:Garam Zsuzsa. Vezényel: Fischer Iván m. v.Szereplők: Korondy György, CsengeryAdrienne, Pitti Katalin, Kukely Júlia, FülöpAttila, Rózsa Sándor, Polgár László, BékésJanka, Keszthelyi Margit, Galambos László,Szécsi József, Horváth Zsuzsa, Sütő Ildikó.FEUER MÁRIAOperaénekesnőa színpadonBeszélgetés Csengery Adrienne-nelAz Idomeneo egyik előadásán hallottam,amint a közönség külföldi vendégei közülvalaki Idamante alakítója után kérdezősködött.Amikor megtudta, hogyCsengery Adrienne énekli a szerepet, rábólintott:hát persze, a müncheni Operaházszínpadáról emlékszik rá, s mostanialakításának perfekt nagyvonalúságát amüncheni gyakorlatnak tulajdonította.Csengery Adrienne, az Állami Operaházfiatal lírai szopránja csakugyan pályájakezdete óta jelentős társulatoknál működhetett,jelentős muzsikusokkal és rendezőkkeldolgozhatott együtt, és rengetegettanulhatott tőlük. A Liszt FerencZeneművészeti Főiskolán 197o-ben diplomázott,utána azonnal az Operaházösztöndíjasa, majd szerződtetett tagja lett.1973-ban Hollandiában első díjat nyertegy énekversenyen, a rá következő évben,Párizsban pedig második lett. Külföldipályafutása ekkor indult meg;rendszeresen szerepelt Münchenben,Amszterdamban, Londonban és a glyndebourne-inyári operafesztiválokon. ElsősorbanMozart-alakokat kelt életre: Pamináta Varázsfuvolából, Susannát aFigaro házasságából, Fiordiligit a Cosí fantuttéból, Zerlinát a Don Giovanniból, denagy sikerű szerepei közé tartozik aTraviata és a Lulu főszerepe, GluckEuridikéje is. Itthon, operaházi tagságaelső éveiben - jó néhány ifjú pályatársávalellentétben - nem sorolták azonnal az„ügyeletes zsenik " közé, azt kell mondani:szerencséjére. Így ugyanis módja nyíltmegtanulni, kitapasztalni a világ vezetőszínházaiban folyó munkát, még-hozzánem alkalomszerű vendégszerep-lésekformájában, hanem rendszereskapcsolattal. Megismerkedett a hazairendezők: Békés András, Mikó András,Szinetár Miklós, Vámos László módszereinkívül többek között Götz Friedrich,Michael Geliot, Peter Hall, GüntherRennert inszcenálásaival.- Ilyen előzmények után került most egyújabb Mozart-szereppel Ascher Tamás színpadáraaz Idomeneóban. Igaznak tartja-e abevezetőmben idézett észrevételt: csak-ugyanelőtanulmánynak tekinthetők-e kül-


négyszemköztföldi szerződései, csakugyan ott tanulta-e meg aszínpadi mozgás perfekcióját- Az idézőjelbe tett előtanulmánylegalábbis ami a gyakorlatot illeti - igaz, de azoperai játékot, a színpadi mozgást itthontanultam meg Keleti Istvántól, aPinceszínház jelenlegi vezetőjétől. Gimnáziumiéveimben amatőr irodalmi színpadokrajártam, itt találkoztam Keletivel, s ővezetett rá arra, hogy nem azt kell tenni aszínpadon, amit tud az ember, hanem azt,amit akar: ekkor sajátítottam el a tudatosbeszédet, mozgást, sőt azt is, hogy hangomattudatosan használjam.-- Ezek szerint nem igaz, hogy az énekess zí nészi tehetsége külön istenadománya, ésnemigen lehet a hiányát számon kérni?Nem hiszek abban, hogy az eredetilegügyetlen színpadi mozgáson ne lehetnesegíteni. Igen kevés énekes büszkélkedhetvele született ]játékkészséggel, de többségüknagyon is nevelhető e téren. Ex' éppen azttanultam meg Keletitől, hogyan. fejleszthetőe képesség. Mert a cél az, hogy mindent megtudjak tenni a színpadon, amit csak kérnektőlem - prekoncepciók nélkül.Akkor is, ha ez ellenkezik saját szerepelképzelésével?- Igen. Az énekes nem arra való, hogy arendező helyett alakítsa ki a figurát, s nekemakkor is a kért alakot kell meg-formálnom,ha történetesen nem értek vele egyet. Sőt,annyira azonosulnom kell még az esetlegidegen elképzeléssel is, hogy mire a próbál;végére érünk, már el is hiszem az igazát.Ha ennyire át tudja adni magát a rendezőkívánságainak, akkor képes-e ugyanazt a szerepetesetleg egy másik szellemben is megoldani?- Szerintem ez természetes. Ha megtanultaaz ember, hogy valóban mindentmegtegyen, amit kérnek tőle, akkor olyan.nyitott lesz, hogy képessé válik egy szereptöbbféle rendezői befogadására, akárpárhuzamosan is. Igen jó példám van erre,ugyanis előfordult, hogy egyidőben négyféleSusannát alakítottam Friedrich, Rennert,Peter Hall és Békés rendezésében. Ez anégyféle rendezés összetéveszthetetlenszámomra ; az alakítások elemei nem iskeveredhetnek, hiszen tulajdonképpen eznégyféle szerep.Mi volt az alapvető különbség a négy/ élerendezés között ?Friedrich korhoz kötött rendezésé-benafféle plebejus Susannát játszottam. Erendezés lényege, hogy mindig mindenkijelen van, akkor is, amikor szerepe szerintkiment a színpadról. Susanna látható példáula bezárt szobában, ahováCherubin helyett lopódzott be, s amely előtta gróf féltékenységi jelenete zajlik. Susannaeljátssza tehát azt a szituációt, amelyet --elvben - a közönség nem lát-hat, amelyrőlsem a gróf, sem a grófnő nem tud. Arendezés egyébként úgy franciás, ahogyan afrancia szellemet egy német elképzeli. Amásik német rendező, Rennert viszont igazifrancia atmoszférát teremtett, az ő színpadraállítása könnyed, csípős, szellemes, desziporkázó ötletei elfedték a darabmélységeit, és senki nem vett komolyansemmit. Peter Hall ezzel szemben a zenéhezhíven, tértől és időtől függetlenül rendeztemeg a Figarót; itt minden az emberikapcsolatokról szólt, mindenkiélethalálharcot vívott - és én minden esteigazi könnyeket sírtam. Békés rendezésénekszelleme Halléhoz állt a legközelebb, dekevésbé konzekvensen valósította megelképzelését.Beszélgetésünk témája színházi jellegű,mégsem hagyhatom el a közbevetett kérdést:befolyásolja-e a rendezés a zenei formálás'?- Természetesen az alakítással az ének-lésis változik, változnia kell, hiszen az. ének, azenei kifejezés hozzátartozik a figurához,amely történetesen nem prózában, hanem azene nyelvén fejezi ki gondolatait. A zeneérzelmi többletet ad, s ez segít azábrázolásban, ugyanakkor - színésziszempontból - korlátok közé szorít, hiszen adinamika, a metrum kötött. A zenei formálásakkor ideális, ha a karmesterrel közösnevezőre jutunk. 1 add mondjak cl egynegatív példát ennek igazolására. Münchenibemutatkozásomkor a Fidelio látványosanmeg--bukott, mert Geliot nagyszerű színpadipróbái után valamennyien csak a fő-próbántalálkoztunk a vezénylő Sawallisch-sal, sakkor derült ki, hogy kettőjük elképzelésenem fedi egymást. Számomra tanulság isadódott ebből az esetből: a főszereplő olyanriasztó sztárallűröket produkált, hogyelhatároztam, én minden erőmmelnyitottságra, mások elképzeléseinekmegvalósítására törekszem.- Lehet-e a nyitottságot megtanulni?- A nyitottság igényével kell fellépni, smeg lehet tanulni az én feladását, sajátszerepelképzelésem, egyéniségem háttér--beszorítását. Erre is van negatív példám: azitthoni Koldusopera előadásában csak néhányinstrukciót kaptam, a figurát nekem kellettkitalálnom.Ha ennyire fontosnak tartja az én feladását,akkor hogyan bontakozik ki a színpadifigura? Mi a szerepfelépítés útja? Egyaltalánkialakult-e nálunk az effajta előkészítésmódszere?- Ideális esetben a szerep tanulása köz-bentisztában vagyok már a rendező igényeivel.(Persze ritkán fordul elő, hogy a szerep is új,a rendező is előre közli szándékait.) AzIdeomeneo előkészítése ebből a szempontbóloptimálisnak mondható. De akkor isismernem kellene jó előre a rendezőkívánságait, s azt, hogy milyen jel-leget,karaktert kíván adni, milyen funkciót szán afigurának, ha már tudom a szerepet, mert amozgást együttesen kell kialakítanunk. Apróba a lehetőségek kipróbálására való. Úgygondolom, hogy az előkészület elsőszakaszában számos improvizáció közül kellkiválasztani a megfelelőt, a második szakaszpedig a rögzítésre, minden mozdulat hajszálpontoskiszámítására való. (Improvizációratehát szükség van, a baj csak az, hogygyakran ennyiben is marad a dolog.) Atudatosság természetesen nem bábszerűenrutinos mozgást jelent, ha-nem tudatosanelőidézett lelkiállapotot és az érzelmekkialakítását. (Ezért volt törvényszerű, hogyegyfajta, következetesen felépítettrendezésben minden elő-adáson sírvafakadjak; az érzelmi hő-fokot nem lehetrögtönözni, csak tudatosan előidézni!)- Befolyásolhatja-e tudatosságát lámpaláz ?Nagyon lámpalázas alkat vagyok, de adrukk kétféle: én konstruktív és destruktívlámpaláznak nevezem. A konstruktív akkorjön létre, ha minden körülmény jólformálódott: sikerültek a próbák, egyetértésalakult ki a partnerek között, szeretem,tudom a művet. Ilyenkor úgy érzem, minthaegy picit ittam volna: minden felszabadulttáválik, és létre-jön a hőn óhajtott lazaság azagyamban is, a mozgásomban is. De ha csakvala-melyik tényező is zavarónak látszik,akkor fellép a rossz, a destruktív lámpa-láz,amelytől görcsös leszek. A zavaró körülményeket nyilván próbáktömegével lehet eloszlatni, s erre a legtöbboperaházban nincs mód. A színház munkájának lényege apróbákon zajlik. Szerencsére Mihály Andrásis ezt az elvet képviseli. Ha a premier sokkaljobb, mint azt az előkészületek után várnilehet, akkor baj van, mert azeredményességet egyfajta „felsrófolás " idézteelő. Az igazán jó produkció a harmincadikelőadáson is jó. (Persze természetes, hogyközben oly-kor kifárad, de egy kishullámvölgy után újra a felszínre kormányozzamagát.


Csengery Adrienne Susanna szerepében (Gáti Istvánnal)Békés András rendezésében .. .... és a müncheni Rennert-rendezésben (Lilian Sukissal)A glyndebourne-i fesztivál Peter Hall rendezteelőadásának SusannájaÍgy volt most Idomeneo-szériánkkal is.) Aprofi művészt egyébként éppen azkülönbözteti meg az amatőrtől, hogy mígaz amatőr csak egy-egy alkalomra képesátlagon felülit nyújtani, a profi mindigmegbízhatót produkál.- A z imént említette, hogy riasztónak találjaa sztárallűröket. Ezzel a véleményéve l nyilvánösszefügg az énekesek önálló szerep-alkotásátillető ellenszenve, mivel ez is, az is a produkciószétesését eredményezheti. Ezek szerint azensemble-kultúra híve. De - lévén az Operaházrepertoárszínház - a mi körülményeink közöttvajon megvalósítható-e ez?- A világ operaházai vagy együtteskultúráravagy sztárprodukciókra épülnek.Az utóbbiak is kétfélék lehetnek:jobbik esetben egy teljes (vagy majdnemteljes) szereplőgárdát szerződtetnek egyprodukcióra. Ilyenkor a társaság együttpróbál mindvégig, tehát nagyjából úgydolgoznak, mint az ensemble-munkáraépítő színházak. A sztárgyakorlat roszszabbik formája az, hogy egy-egy kiemelkedőművészt vendégjátékra hívnakmeg. Ez a felemelt helyárak ellenére semhozhat jó eredményt, mivel a vendégneknincs ideje, alkalma, módja valódikapcsolatot teremteni partnereivel. Azefféle előadásokat nyugodtan nevezhetjükantioperáknak akkor is, ha az opera-házaktöbbsége erre a módszerre rendezkedettbe. Kérdésére válaszolva: nálunk ismegvalósítható az összmunkán alapulóprodukció - legalábbis az Idomeneo sorozataezt bizonyította. Valójában azensemble-munka eredményessége azonmúlik, hogy sikerül-e a színpad és zeneteljes egyensúlyát megteremteni. Az Idomeneoesetében hazai erőkből kovácsoltegyüttest a karmester és a rendező - s azthiszem, hogy ezt máskor, más produkcióknális el lehetne érni. Számomraaz ensemble-gyakorlat ideális példájaGlyndebourne, ahol minden darabraegyenként szerződtetik a legalkalmasabb-Csengery Adrienne mint Zerlina (John Rawnsleyvel) Mozart DonGiovannijának Peter Hall rendezte előadásában a londoni NemzetiSzínház színpadán .. .... és a Royal Albert Hall pódiumán


nak vélt szereplőket. S bár ez nálunktermészetesen nem követhető, a munkamódszerazért elsajátítható. A karmester ésa rendező együttműködése alapfeltétel, ésugyanennyire fontos, hogy ne csak apremierig tartson a közös munka, hanemaz utolsó estéig. Glyndebourneben példáulminden előadáson megkaptam az előzőfellépés hibajegyzékét (tapintatból,pszichológiai érzékről téve tanúságot: nemrögtön, hanem a következő alkalommal).Ez a hibajegyzék mindenre kiterjedt:színpadi viselkedés-re, zenei, intonációs,sőt nyelvi botlásokra is, és rendkívülösztönzően hatott: mindenki boldog volt,ha az előadások előrehaladtával a hibákszáma csökkent.- A z éneklés felszabadultsága kapcsolatbahozható a laza színpadi mozgással?- Feltétlenül.- És a szövegejtés? Mert ez is igen fontoseleme az alakításnak.- A szövegejtés egyszerűen énektechnikakérdése. Sokan nem fordítanak rákellő figyelmet, mert egyszerűbb azt énekelni- Karinthyval szólva -, hogy„szaratnalak, da nam tadlak szaratna", mintvokálisokat formálni, s közben az éneklésszépségére is ügyelni. De a szövegejtéskapcsán meg kell mondanom, hogy azeredeti nyelvű előadások pártján állok,mert a legügyesebb fordítások is fontosrészletekben - éppen a jól énekelhetőségmiatt - eltérnek az eredeti mondanivalótól,s ezzel a zene gesztusainak, hangsúlyainakmondanak ellent. A közönség vagy ismeria dara-bot, és nem okoz számáranehézséget az idegen nyelv, vagykétnyelvű szöveg-könyvből tájékozódhat.A glyndebourne-i fesztivál Hall rendezte Zerlinája(Moldován Domokos felvételei)- Hosszan beszéltünk színpadi mozgásról,játékról, de nem kérdeztem meg: tapasztalataszerint mennyire fontos a költséges díszlet,jelmez, kellék? Nálunk ugyanis - s ezköztudomású - a megromlott technikaikörülmények miatt a szcenika okozza alegtöbb gondot.- Életem legnagyobb élménye volt,amikor Londonban az Albert Hall hatalmas,arénaszerű épületében díszlet,jelmez nélkül, mintegy pantomimikusanadtuk elő Peter Hall Don Giovannirendezését.Igaz, előtte tizenötször eljátszottukGlyndebourne-ben díszletekben,kosztümben, kellékekkel; idegeinkben élttehát minden mozdulat, mégis illúzióttudtunk kelteni hétezer ember előtt úgy,hogy mindössze egy sétabot, egy esernyőés egy zsámoly állt rendelkezésünkre.Mindenki szerepkarakterének megfelelőcivil ruhát viselt, csak a Kormányzó ésDon Giovanni énekelt frakkban.Magamban - a zsámoly miatt -sámliszínháznak nevezem ezt az előadást,amely bizonyítja, hogy ha van koncepciójaa rendezőnek, akkor színházat csinálhatmég a semmiből is. Őrzöm egyébként egymásik ilyen sajátságos előadás emlékét is:Matačić dirigálta Gluck Orpheusát, s akoncertpódiumon minden kellék nélkül,estélyi ruhában eljátszottuk az operátMatačić kívánalmai szerint. Díszlet ésjelmez mindig a rendező elképzeléseitszolgálja, és a legkülönbözőbbmegoldások, stílusok elfogadhatók (vagyelfogadhatatlanok) lehetnek, ha akoncepció igazolja (vagy cáfolja) őket. Afenti - elismerem, szélsőséges - példamindenesetre azt igazolja, hogy nem kellokvetlenül költséges kerethez ragaszkodni.Csengery Adrienne-nek hosszú idő után ezaz első évadja, amikor nem vállalt külföldiszerződést. Úgy érzi, elegendő gyakorlatotszerzett már?- Talán nem hangzik nagyképűen, ha aztmondom: életprogramom, hogy harcoljakaz ösztönösség és görcsösség ellen, sehhez mérhetetlenül sok munka és rutinkell. Eddig azért énekeltem annyitkülföldön, mert az itthoni feladatok nemálltak összhangban munkavágyammal.Most viszont vonzó lehetőségeket kaptam:részt vehettem az Idomeneóban, éskészülök a Rake's progressre. A FischerIvánnal és Ascher Tamással eltöltöttpróbák és előadások sok örömet adtak.Mihály András személye pedig garantálja,hogy a Sztravinszkij-opera is elmélyültmunkalehetőségeket nyújt majd.FÖLDES ANNAA Deficitkét változatbanBeszélgetés és vitaHorvai IstvánnalSzokatlan szenzáció vagy felújított hagyomány?Egész színházi életünk szempontjábóltermékeny kísérlet vagy feleslegeserőpazarlás? A Vígszínház évadeleji sajtótájékoztatója után a szakma és aközönség körében is megoszlottak avélemények: érdemes-e egy szezonban,egy színházban (egy rendező vezetésével),kétszer bemutatni egy drámát? A kétely,hogy vajon Csurka Deficitje elég gazdag,elég sokrétű-e ahhoz, hogy ilyenfajtapróbatétel anyaga, tárgya legyen, csak abemutató után fogalmazódott meg. Azok,akik elfogadták, sokra tartották SzilágyiTibor alakítását X. eredetileg LatinovitsZoltánra írott kulcsfigurájának szerepében,hirtelen félteni kezdték a színészt, aszerepet. A második premier, eredményeivel,fogyatékosságaival együtt, egydologról mindenkit meggyőzött. A különbségnem a megvalósítás színvonalában,hanem a koncepcióban, a két előadáshangvételében, ha úgy tetszik, a műlehetőségeinek feltérképezésében, értelmezésébenés kiaknázásában mutatkozik.Kiderült, hogy már ma is, 1980-ban (legalább) kétféle Deficit létezik, ésHorvai István az önismétlés csapdájátelkerülve mind a két Csurka-drámátszínpadra állította.Ezért tartotta a SZÍNHÁZ érdemes-nek,hogy a második bemutató után vállalkozásahátteréről, rendezői szándékárólés a megvalósítás gondjairól kérdezzükHorvai Istvánt.- A legelső, kézenfekvő kérdést akár egyetlenszóban sűríthetem: miért? Pontosabban :milyen rendezői szándék vezette, amikor márévad elején, a munka megkezdése előtt eldöntötte,hogy két különböző változatban állítjaszínpadra Csurka darabját?Elhatározásomnak megvolt az elvi ésa praktikus indoka is. Kezdeném a mamár szinte színháztörténetnek nevezhetőszemélyes tapasztalattal. Fiatal rendezőkoromban, az ötvenes években, afénykorát élő Madách Színházban egyidőben két szereposztásban mutattuk beOsztrovszkij Farkasok és bárányok címűdrámáját. Az ötletet akkor sem kizárólag alehetőség, a rendelkezésre álló kiválószínészek nagy száma adta, hanem az a


eális helyzet, hogy Osztrovszkij drámájátegyeztetnünk kellett egy Égő híd című,azóta már régen elfelejtett, sok-szereplősszovjet dráma ünnepi előadásával. Azelőkészületek majdnem egy időben folytak.Mivel kerülni akartuk akompromisszumokat, és a társulat mindenkiemelkedő tehetségének lehetőségetakartunk adni a neki való nagy szerepeljátszására, megszületett a két egyenrangúszereposztás. Bizonyítékul csak néhánynév : Dayka Margit Gombaszögi Ellávalosztozott a főszerepen. Az egykoriszínlapon egymás mellett szerepelt GregussZoltán és a vendégként meghívottTímár József, Sennyei Vera és TolnayKlári, Pécsi Sándor és Uray Tivadar, BánkiZsuzsa és Váradi Hédi neve. A két névsor,az előadások rangja és a mi szakmánkbansokszorosan kötelező tapintat elevelehetetlenné tette, hogy első és másodikszereposztásról essék szó. Ezért azutánmunka közben az egyik változatotSztanyiszlavszkijnak, a másikatNyemirovics-Dancsenkónak kereszteltük el.. .- Ha a történetet példabeszédnek szánja,fogadjuk el, hogy valami hasonló történt azidén a Vígszínházban is.- Tulajdonképpen igen. Mert VampilovVadkacsavadászatának előkészületei soránszabad kezet biztosítottunk avendégrendező Jefremovnak, hogy elképzeléseszerint válassza ki a szereplőketa társulat tagjai közül. Ezzel már csak azértis tartoztunk neki, mert Moszkvában én ishasonló körülmények között dolgoztam: aCsurka-darab rendezésekor a MűvészSzínház minden színésze rendelkezésemreállt. Persze, a szerző és műve is kedves voltszámomra, szerettem volna, ha a lehetőlegjobb előadás születik. Á Deficitrendezőjeként viszont számolnom kellettazzal, hogy Jefremov választása, aszínészek megterhelése és az egyeztetésigondok következtében né-hány színészről,aki egyébként számításba jött volna aszereposztásnál, a felsorolt okok miatt lekell mondanom.De a Madách színházi emlék ettőlfüggetlenül is élt bennem. Évek óta foglalkozomCsehov huszonkét éves korábanírott remekével, a Platonovval. A nagyszakmai visszhangot kiváltó fő-iskolaielőadás számomra legalább olyan izgalmasstúdiumot jelentett, mint a diákoknak. Aszínpadi Júliák tudvalevőleg idősebbekShakespeare hősénél. Ezúttal viszont azéletkorbeli differencia éppen fordított volt:az osztály húsz év körüli tagjainak felkellett nőniük a darabban34ábrázolt huszonhét-huszonnyolc éves értelmiségiekszintjére. De mi lenne a helyzeta Platonovval a Vígszínházban? Mivela közeljövőben szeretném itt is megrendeznia darabot, végiggondoltam, hogykét út áll előttem. Vagy a korábbi Csehovelőadásainkbanbevált, nagy tapasztalatú,érett művészekre bízom a fő-szerepeket,akik már mind túl vannak a harmincon,vagy olyan technikailag gyengébb,rutintalan színészekkel dolgozom, akiknekaz eszköztára valószínűleg nem olyangazdag, mint a „nagyoké " , viszont vérbőljátsszák, mert élik a szerepüket. Csak azértnem fogok még hozzá azelőkészületekhez, mert úgy érzem, jobbanhasznosíthatom a főiskolai előadástapasztalatait, ha valamennyire eltávolodoma magam munkájától, ha kontrollálnitudom mostani szöveghúzásaimat, és márnem fenyeget az önismétlés veszélye.Mindenesetre Borovszkij már dolgozik aPlatonov díszletein .. . Egy nyilatkozatában azt olvastam, hogyÖnt a Vígszínház tehetségekben gazdaggárdája, a lehetőség inspirálta a Deficitmegkettőzésére. De ezek szerint többről vanszó. Ez a fogalmazás is több egyszerű udvariasságnál.Valóban az a meggyőződésem,hogy ha mi most a VígszínházbanVárkonyi Zoltán halála után, az ő szellemében,demokratikusan és a tehetségekmegbecsülésének jegyében, jó alkotólégkörbenakarjuk folytatni a munkát, akkorgondolnunk kell arra, hogy mindenszínész folyamatosan kapjon tehetségéhezmért feladatot. De ez csak a kérdés egyikoldala. A másik az, hogy Csurka ezt adarabot eredetileg a mi színházunk-nak,nekem írta, és 1967-ben teljesen nyilvánvalóvolt, hogy X. Latinovits Zoltánszerepe. Az ő halála után a szerep sorsamár korántsem volt annyira egyértelmű.Tulajdonképpen hárman-négyen is szóbajöhettek volna. De mivel X. a kulcs-figura,eleve számoltam azzal, hogy az egészszereposztást, pontosan a másik három hősmegjelenítését, hozzá kell alkalmazni,alakítani.- Magyarul: két X. - két előadás...- Pontosan. Ez a lényeg, ezért kellettpárhuzamosan két gondolatkörben mozognom,és nem azért, mert a magamrendezői szkizofréniáját akarom így kiélni.- Ezzel senki sem vádolta.- Mégis, úgy érzem, felelnem kell a kinem mondott kételyekre is. Ezértszeretném elmondani, hogy munka közbenminden darabnál több variáns merül fel a rendezőben, amíg valamelyikmellé odaáll. És jó előadás csak akkorszületik, ha ez az odaállás, vállalás egyértelmű.Ha a rendező habozik, ha ebbőlis, abból is be akar csempészni vala-mit azelőadásba, akkor nyilvánvalóanbizonytalan, és ez a következetlenség aszínpadon többnyire megbosszulja ma-gát.Ezt saját tapasztalatomból is állít-hatom. ADeficit esetében feltétlenül, mindenkörülmények között el akartam kerülni ezta habozást. Amikor a két X.-etkiválasztottam, rögtön polarizálódtak agondolataim is. Magamban a kétváltozatot már a próbák megkezdése előttvilágos és sötét variációnak neveztem. Azpersze más kérdés, hogy sikerült-e ezt akét koncepciót a szín-padon egyértelművétenni.- Nemcsak az én véleményem - de az enyémis -, hogy igen. Megvallom, több a fenntartásoma második változat színpadi megvalósítása, azegyes szerepek megoldása kapcsán. De apolarizálódás - hangvételben, stílusban, sőt azalapszituáció értelmezésé-ben is - megtörtént.További kérdéseim éppen erre a differenciáltmegvalósításra, a variációk tartalmáravonatkoznak.- Kezdem azzal, hogy Szilágyi Tiborkorban nincs olyan nagyon távol Tordytól.Öt év a szó klasszikus értelmében nemjelent nemzedéki differenciát. Mégis,ebben az esetben lényeges, hogy TordyGéza többet élt meg a múltból, a történelemből,keserűbb az élményanyaga, ésmélyebb benne az X.-ével rokoníthatókiábrándulás. Szilágyi korosztálya számáratermészetesebb a megkapható dolgokigénye, a hamis csillogás és a gazdagodásvágya és az első telítődésbőleredő csömör. De mindennek következtébena harminchét évesek hajlamosabbakis az öniróniára, mint a negyvenen túliak.Végletesen fogalmazva: Tordyban több amúlt, Szilágyiban több a jelen.- Amikor másodszor láttam Csurkadrámáját, akkor éreztem rá X. szerepénekkulcsszavára: ,,Úgy döntöttem ..." Nem tudom,egyetért-e velem, de számomra egyszer csak eza korábban észre sem vett III. Richárd-iszófordulat jelentette a figura mi-nősítését. Deugyanakkor itt hasított belé m a kétely is: hiszenX.-nek mégiscsak több köze van OszloposSimeonhoz, mint III. Richárdhoz !- Egyetértünk. Ehhez csak azt tennémhozzá, hogy Szilágyi Tibortól OszloposSimeon magatartása, nemzedéke istávolabb van, semmint hogy értelme lettvolna ráerőltetni. Tordy, ha


Csurka Deficitjének „sötét" változata a Pesti Színházban. Y.:Hernádi Judit, Z.: Tahi Tóth LászlóW.: Szegedi Erika, X.: Tordy Géza (lklády László felvételei)nem is élte át személyesen az önpusztításdrámáját, mégis sokkal közelebbrőlismeri. Egyébként a kérdés szerintem adrámában valóban richárdi, azzal azalapvető különbséggel, hogy X. nemhatalomra tör. X. eldöntötte ugyan, hogyvalami szörnyű cselekedettel teszi próbáraönmagát, de ez a tett közelebb áll azönmegsemmisítéshez. A richárdi kérdésreSarkadi tézise, Oszlopos Simeonkétségbeesett elhatározása a válasz.- Mindebből következik, hogy a „sötét "előadásban, Tordy felfogásában, jóval fenyegetőbbenhangzik ez a mondat.- Nyilván azért, mert Szilágyi felfogásábanaz önpusztítás szándéka is feloldódikaz improvizációban. Az ő alakításaa rászakadó hiányérzetre, a felfedezettürességre épül, s ez a felismerés acselekmény menete során egyre mélyebbretaszítja, sodorja őt. Itt még a feleségcseretervében is több a biologikum, azerotika, mint a filozófia. Tordy viszontegyértelműen úgy építi fel a szerepet,hogy a néző érezze: egy ördögi módonkiagyalt, előre kitervelt tettvégrehajtásának lesz a tanúja. A mondat,az ige, amire az előbb utalt, az el-hogy meg-döntöttek nyomatékát, kellteremtse.-Ön szerint melyik elgondolás felel megjobban a dráma szellemiségének, az íróiszándéknak?- Őszinte leszek, ugyanezt magam ismegkérdeztem Csurkától...- És a válasz?- Kitérő. Végül is Csurka ránk bízta,hogy döntsük el mi a színpadon. Én amagam részéről egyformán elfogadhatónak,sőt hitelesnek érzem mind a kétváltozatot, Az viszont kétségtelen, hogy azeldöntött tettből minden másképpenkövetkezik, mint ha elfogadom, hogy azágyforradalom a rájuk szakadó ürességbőlszületett hirtelen ötlet, a menekülőkimprovizációja.- 71 másik kulcsmotívum, ami Tordynálérzésem szerint nagyobb hangsúlyt kap, az akérdés, hogy vajon lehet-e jó ügyért el-rohadni.- Az ok részben hasonló: Szilágyinemzedéke számára a kérdés nem ígyvetődik fel. De legalább olyan fontos-nakérzem ezen a ponton a két színész eltérőalkatát, pszichológiai beállítottságát. Arendező akkor dolgozik jól, ha nemnyomja el, inkább felhasználja a színészekszemélyes adottságait.Mostanáig gondolkodtam, hogy feltegyem-eönnek a kérdést a figurák pszichológiai felépítettségévelkapcsolatban. Mert mind a kettentudjuk, hogy Csurka mestere a figurateremtésnek.,a jellemrajznak, de mintha aDeficitben nagyobb gondot fordítana a szerepekre,mint a jellemekre. Ez modern drámaesetében nem feltétlenül ellentmondás. Tény,hogy a Deficit színpadán a modell a fontos,- Nyugodtan mondhatja, hogy a figurákalul vannak motiválva. Ebben egyetértünk,Világos, hogy Csurkát itt az adotthelyzet izgatja, hogy mit éreznek hőseiakkor, amikor a csalódottság és telítettségpillanatában felismerik a tett szükségességét,de tudják azt is, hogy képtelenekrá. Mi történik akkor, ha négyükközül a legerősebb egyéniségben megfogalmazódik,hogy a lehetséges tett, amozdulatlanságot mozgásba hozó találmány- csak az önpusztítás lehet. Adrámaépítésnek ezt a módját lehet helyeselni,szeretni vagy elutasítani, de mindenképpenszámolni kell vele. És mivel énalapvetően realista, motiváló rendező-típusvagyok, nem tagadom, hogy a dráma többpontján küzdöttem is a meg-jelenítéssel.Előfordult, hogy a színészekkel együtt megis kértem az írót, segítsen ki bennünketvalamiféle motivációval. Csurka nemzárkózott el; Z. szerepébe például be is írtegy-egy mondatot társadalmi,pszichológiai fogódzó-nak Tahi Tóth és anéző számára, de hangsúlyozta, hogy őt ezitt és most nem érdekli, Számára mellékes,hogy Z.


történetesen tanár, hogy mi a viszonya ahivatásához vagy a városhoz. Mi a próbáksorán - munkahipotézisként - viszont egyegyhomályban hagyott pontonkiegészítettük a portrékat. W.-hez példáulhozzáképzeltük, hogy keramikus vagybedolgozó iparművész lehet, tehátanyagilag nincs Z. tanári fizetésére utalva.Csurka számára azonban ez a színészijátékot segítő motiváció érdektelen. Őt aDeficitben kizárólag az izgatta, hogy X.hogyan tudja végrehajtani a maga tervét.Es mivel a mű ebben az értelembenvalóban modelljellegű, bizonyára nagyonérdekes lenne - számomra is -, hogyhogyan alakulna a dráma egy előadásaitmodellekre építő rendező kezében.- Paál István, tudtommal, foglalkozott adarab megrendezésének tervével.- Látja, ő is modellekben gondolkozórendező. Sajnálom, hogy ez az előadásnem született meg.- Akkor most nem két, hanem háromDeficitről beszélhetnénk. Pedig még a kétváltozatnak is több problémája nyitva maradt.Itt van mindjárt a legszembeötlőbb, a díszlet.- Első perctől evidens volt számomra,hogy a világos és a sötét drámaváltozatnem játszódhat azonos színpadon. Hogy alátványnak is alá kell támasztania azértelmezés, az atmoszféra különbségét. Ésezt úgy érzem, lényegében sikerült ismegvalósítanunk. Mégis az igazsághoztartozik, hogy éppen az előadás látványelemeinélsor került bizonyos kompromisszumokra.Szilágyi szobájába eredetilega hirtelen megkapott jólét igényét ésnyomait akartam bevinni, Tordy drámájánakhátteréül viszont egy bizarrgyertyafalat képzeltem. A könyvespolcon,a könyvek helyén, sok tucat gyertya égettvolna, mintegy metaforikus sirató-falatalkotva. Amikor a tűzoltóság ezt amegoldást nem engedélyezte, megalkudtunk.Társbérletbe kerültek a könyvek és agyertyák. Ezáltal a néző talán nem kapjameg azt az élményt, amit elképzeltem, delegalább a színészek tudatában bennemaradt az eredeti elgondolás hangulata.Persze nem biztos, hogy ez akompromisszum szerencsés volt: a rendezőa munka során gyakran kerül szembeazzal, hogy egy-egy formai gondolata amegvalósítás során nem válik be vagyellaposodik. A kompromisszum révénmegvalósított maradék viszont nem biztos,hogy még magában hordozza az eredetielképzelés tartalmát s így az elérni kívánthatást.Előfordult az is, hogy menet közbenkellett lemondani egy eredetileg jónak, sőttrouvaille-nak vélt részletről, rendezőiötletről. Nekem például nagyon tetszett aza gondolat, hogy a Deficit X.-e egy fel-lehúzható, fonott széken játssza a szerepegy részét, s így a színpad felett liftezve,libegve „leszól" a többiekhez. Meg iscsináltattam ezt a kosárfotelt, kipróbáltuk,de nem vált be. Hiteltelen volt,és valahogy ütötte is a valóságos színpadikörnyezetet. Egy ideig azzal áltattammagam, hogy majd a Deficit másikváltozatába becsempészhetem, és itt márstilárisan is igazolni véltem azextravaganciát. Azután kiderült, hogy alebegő trónus tartalmilag, hangulatilagkirívó, elvonja a figyelmet a lényegről. Anagy berger fotel - amelynek stílusatudatosan üti a szobában levő szuszékot -Tordy ötlete volt, és a próbákon bevált.Mert valószínűleg éppen a stílusok ésemlékek keveredése felel meg X. társadalmihátterének, és azon kívül egyekkora fotelbe nemcsak beleülni, debelemerülni is érdemes, Tordy szintebelesüllyed, amikor beszél. A sötétebb változat tehát eleve kevésbérealista. Ez nyilvánvalóan nemcsak a díszletre,de a játékra is vonatkozik. Érzékelhetőensokkal több az előadásban az abszurd elem.Gondolok például X.-nek és Z.-nek a cirkuszitréfák szélsőséges, tragikus humorátszínpadra idéző bohócjelenetére. A stilizáltmozgáselemekre. Akár arra is, ami a fotelmélyén, a fotel körül zajlik.- Az előadásnak ezekkel a stilizált mozzanataival,harsány színeivel azt szerettükvolna minél magasabb fokon kifejezni,hogy van egy szituáció, amikor az elkeseredésmár kifordítja az embert önmagából.Amikor a hülyéskedés valójában asírásnak csak egy neme, az elkeseredésproduktuma, amiből viszont elkerülhetetlenülkövetkezik valami véresen komolydolog: az öngúny.- Ha elfogadom, hogy Ön a sötét változatbantúllép az előző Deficit lélektani és színpadirealizmusán, akkor elkerülhetetlenülbeleütközöm a már említett szuszékba. Ahegedűtok szimbolikus motívuma ugyaniséppen ebben az előadásban kap konkrét ésrealista keretet. Sem a nyomtatott szövegben,sem az első változat színpadképében nemszerepel ez a látható, tapintható, a színpadicselekvésbe bekapcsolt bútordarab.- A szuszéktól mi azt vártuk, hogy amegőrzött múlt felhalmozódásának jele,jelképe legyen a színpadon. Vizuálisan érzékeltetett nosztalgia? -Több annál. A ládában együtt heveraz, amit X. elrejtett - az ősök által megőrzöttkegyeleti tárgyakkal. A gitár a 48-asmentével, a régi ekével... Ezzel sem válaszolt a kiinduló kérdésemre:miért ragaszkodott rendezőként azabsztraktabb előadásnak ebben a lényegesmotívumában a felfokozott realitáshoz ? Nemtartott attól, hogy ily módon stílustörés jönlétre a színpadon? Hadd emlékeztessem arra, amit máremlítettem, s amit úgyis tud, hogy énrendezőként „sültnaturalista" vagyok, és afilozófiai gondolatok reális színpadimegfogalmazására törekszem. Az elsőváltozat szimbolikus tetőpontja nemcsak akritikának, nekem is komoly problémákatokozott. Munka közben Szilágyi Tibortette fel a kérdést: hogy lehet az, hogy ezaz X. előkotorja, megtalálja, hazacipelvalahonnan a nagymamától ezt ahegedűtokot, és mindvégig nem vesziészre, hogy milyen könnyű, hogy az időkfolyamán szinte súlytalanná vált. Mert haezt észreveszi, akkor már korábban ki kellhogy nyissa, és akkor az egészvallomásjelenet motivációja megváltozik.Abban a pillanatban nem katartikus,hanem cinikus felhangot kap. Akkor ahegedűtok kinyitása, az üresség, már nemokozhat számára megrendülést. De egyszimbolikus hegedűtoknak sem tele, semüresen nincs súlya. Kérdés csak az, hogyvajon összeegyeztethető-e ez aszimbolikus megoldás, a szimbólum elfogadásaaz előzményekkel? Végül ismegtartottuk a jelenet pszichológiai motivációját:Szilágyi olyan erővel ragadjameg az üres tokot, mint akinek sejtelmesincs a történtekről. Úgy tűnik, hogy aközönség, amely az elmúlt években márrászokott a szimbólumra, nem akad fennezen a kettősségen. De meg kell vallanom,hogy a próbáknak az egyik legnehezebbmozzanata volt annak eldöntése, hogyankell X.-nek behozni a hegedűtokot.- Nem tartozik szorosan a kétféle előadásrendezői koncepciójához, de mégsem melléke s . . . A darabról szólva már leírtam, hogyszámomra a „gitár" és a Kiáltvány szimbiózisakorántsem olyan nyilvánvaló s talán nem isolyan elementáris, mint ahogy azt a szerző érzi.- Számomra ez az evidencia lefordítható:az elmélet és a gyakorlat egységé-rőlvan szó. Nem véletlenül szerepel aszövegben a kubai példa. 1967 és 79 között úgy látszik, túl hosszúidő telt e l . . . Éppen ezért helyes volt a darabot nemaktualizálni, a jelenhez kötni,


sem szövegben, sem látványban. Eleveeltökéltem, hogy szem előtt tartom amegírás időpontját, hogy korba helyezema cselekményt. Hiszen ha máskéntképzeltem volna az előadást, át kellettvolna írni a darabot! Ha a Deficit nem ahatvanas években játszódik, akkor sokminden másként van, de akkor az már egymásik darab. Joggal kérdezi, hogy mikövetkezik ebből. Szerintem ez attól függ,hogy alkalmi jellegű, szorosan korhozkötött darabbal vagy időálló, önmagántúlmutató művel állunk-e szem-ben.Rendelkezik-e a Deficit azokkal azerényekkel, amelyek révén a maga korábahelyezve is túlmutat a színpadi konkrétumokon?Ha nem bíznék benne, hogyigen, akkor talán egyszer sem rendeztemvolna meg. Vagy nem így rendeztemvolna. Hiszem, hogy a Deficit túlmutat ahatvanas éveken.- Ebbe a vitába már csak azért sem akarokbelemenni, mert az első változat bemutatásakorfelvetettem ezzel kapcsolatos aggályaimat a.SZÍ N H Á Z február; számában. Térjünk inkábbvissza az elő-adásra. Mostanáig jobbára a kétkulcsfiguráról, Szilágyi és Tordy X.-érőlbeszéltünk. Elfogadom, hogy itt valóban nem aszínészi játék színvonala, hanem a koncepcióaz, ami eltér. Hasonló benyomásom volt BéresIlona és Szegedi Erika W.-jéről.- Az ő alakításuk különbsége ugyan-úgya rendezői koncepció és a színészi alkateltéréséből ered. Béres Ilonában erősebbaz uralkodnivágyás, Szegedi Erikáravalószínűleg jobban hatnak a múltnyomok.- Szegedi Erika szerintem egyre érettebb,egyre jobb színész. A z ő W.-je is meggyőz éshiteles. De Hernádi Judit Y.-jával kapcsolatbansokkal több bennem a kétely.Őszintén szólva, egy pillanatra sem hittem elszerepének azt a kulcsmondatát, hogy Y.-nakmind ez ideig csak egyetlen férfi volt azéletében. Nem mondom, jól megcsinálta aszerepét, de minden gesztusában érződött,hogy igyekszik, hogy megjátssza. BánságiIldikó viszont még azt is elmondta, érzékeltetteY.-ról, amit Csurka nem írt meg. Bevallom,nem is egészen értem, hogy miért éppenHernádi Juditnak kellett ezt az alkatátólidegen figurát eljátszania.- A magam részéről nagyon sokat várokHernádi Judittól. Talán az egy-másrarímelő kurvaszerepek következtébennémileg beskatulyáztuk, a színház nemadott neki lehetőséget színészi skálájaszélesítésére. A Vadkacsavadászat volt azelső ilyen kísérlet, Y. most a második.Lehet, hogy még nem nyújtotta azt, amit Bánsági, aki ma már érettszínésznő és csodálatosan színesegyéniség. De én Hernádi őszinteségé-bensem kételkedem.- És milyen kulcsot tud adni nekem TahiTóth László Z.-jelhez ? Előrebocsátom, bárTahi Tóth Lászlót nagyon szeretem, szerintemez az alakítása túlságosan közel maradtVampilov hőséhez. A z t az alakítást pedig -nem is alaptalanul - a Házmestersiratóbanjátszott szerephez közelítette a kritika. ReviczkyZ.-jében meg-alázottan is több volt az erő, atartás, az emberi méltóság. Ez pontosan az ellenkezője annak,amire törekedtünk. A pluszmondatok,amikkel Csurka kiegészítette a szerepet ésa rendezői instrukciók a karakter erősítésétszolgálták, és azt a célt, hogy a néző X.partnerének fogadja el a tanárt. Ez a szándék a nézőtéren sajnos nemérvényesült. Meglehet, túlságosan mai volt ez afigura. Hiányzott az 1967-es hitele. Biztosan tudja, hogy nálam a színészekparóka nélkül játszanak. TahiTóthnak ez a bozontos frizurája-szakállapontosan beleillik az előbb említettdarabok világába, hiteles a Vadkacsavadászatés a Házmestersirató előadásában,itt viszont kénytelenek voltunkmegalkudni. Egy időben csak egyféle civilmaszkot viselhet a színész. Lehet, hogy ez volt a baj? Nem hinném,hogy ezen múlna az alakítás hitele. Demenjünk tovább. Mi a véleménye arról, hogy avilágos képben meglepő módon élesebbek, akontúrok, úgy tűnik, hogy jobban el-válikegymástól a két nő figurája is? Ez lényegében megfelel a rendezőiszándéknak. Mindkét házaspár esetébennagyobb hangsúlyt kapnak a belső hatalmiviszonyok, például a rabtartó asszony ésaz alárendelt férj kapcsolata. Mivel az elsőelőadásban kisebb a szerepe apszichológiai motívációnak, modellszerűbba figurák felállása. Az a tény,hogy a sötét változatban egy eldöntöttkérdés realizálása zajlik, nézetem szerintgazdagabb motivációt követel. Ha viszontezáltal csökkent volna a darabmodellértéke, mindenképpen sajnálom ... Nem hiszem, hogy létezik olyan kritikusihőmérő, amely ezt fokokban képes mérni. Tény,hogy az eltérő koncepció következtében azazonos szituációk is másként hatnak. Gondolokpéldául arra, amikor X. és W. együtt hallgatjáka színpadi ajtók mögött zajló szerelmi jelenet,a házasság-törés neszeit.- Az első változatban többet bíztam azenére. A másodikban először hiteleshangokat, zörejeket terveztem, de az-utánrájöttünk, hogy ezek könnyen félre-vihetika hangulatot. Elég egyetlen nézőtériröhögés és a szereplőkével rezonálósokkhatás megtörik. Ezért célszerűbbnekvéltük a néző fantáziájára bízni az ajtómögötti események akusztikus elemeit. Azajok valóságos, árulkodó ritmusánálhangosabbnak éreztük a színpadicselekvést. Bizonyára megfigyelte, hogyaz első döbbenet után W. kimegy aszobából, feltételezhetően, hogy ne ishallja, amit hall, hogy minél távolabblegyen megaláztatása színhelyétől, azutánpillanatok múlva tehetetlenül visszajön.Ahogy ezek után ők ketten X.-szel némánönmagukba süllyednek, az nézetem szerinttöbbet mond, mint a leghitelesebben kihallatszólihegés.- Az előbb a nem kívánt nevetésre utalt.Ugyanakkor nem hiszem, hogy az előadásbármelyik változatában lemondhatnak Csurkahumorának visszaigazolásáról.-- Az első változatban a vártnál is több anevetés. Hiába szerepel a szín-laponműfaji megjelölésként a dráma, aszínpadra állított tragikomédiát a nézőkegy része komédiának szeretné lát-ni.- Lehet, hogy a közönség a nevetésselvédekezik? Még ha így lenne, akkor semérezném megnyugtatónak. Mindenesetre aszínészek fegyelmén is múlik, hogy ne engedjékki kezükből a színpadi hatás gyeplőjét. Devajon fennáll-e ugyanez a veszély a sötétváltozatban?- A nézőtéri hatás itt is borotvaélenmozog, de talán más irányban. Ez akoncepció feltétlenül drámai hangvételtkövetel, inkább arra kell vigyáznunk,nehogy az előadás elszaladjon a melodrámairányába. Mert a csalódás, az illúzióvesztésszínpadi ábrázolásába könynyenbelecsúszik az önsajnálat. SzerencséreCsurka dialógusai eléggé szarkasztikusakahhoz, hogy ezt elkerüljük.- Szeretném, ha azzal fejeznénk be ezt abeszélgetést, hogy elmondhatom: mindkétegyüttessel öröm volt dolgozni. És akísérlet eredménye - ha van ilyen -, közösmunkánk gyümölcse.Csurka István: Deficit (Pesti Színház)Rendező: Horvai István. Díszlet: FehérMiklós. Jelmez: Jánoskúti Márta.Szereplők: Tordy Géza, Hernádi Judit,Tahi Tóth László, Szegedi Erika.


UNGVÁRI TAMÁSKortársak ÖrkényIstvánrólBeszélgetés a drámák születésérőlMásfél esztendővel a halála előtt egy-órástévéműsor tervével kopogtattam ÖrkényIstvánnál. Szerkesztője, Virág Katalinlelkesen támogatta azt az ötletet, hogyesztendőnként négy kortárs drámaírótmutassunk be a képernyő közönségének.Talán nem kell magyaráznom, miértválasztottam Örkényt első-ül. Írtamműveiről néhány kritikát, véleményemetezek őrzik. Sietni akartam a műsorral, ezis igaz. Már javában készülődtünk rá,éppen e tárgyban lett volnamegbeszélésünk. Az amerikai Macskajátékrólsikerült képmagnófelvételt szereznünk,ennek átírása filmre váratlannehézségekbe ütközött. Déli egykor nyitottambe Örkényhez. Hónom alatt afilmtekercsek, indulnunk kellett volna. Anyitott ajtó mögött azonban egy betegember várt. Összefüggéstelenül buktakelő száján a szavak. Mentőért telefonáltam,majd az orvosának, dr. HalmosTamásnak. Halmos nem vesztette elhidegvérét. Ne várjak a mentőre, úgy-semjön. Próbáljam meg óvatosan be-hozni akórházba. Mentő csakugyan nem érkezettvagy húsz percig, István egyre rosszabbullett, ki-kihagyott a szíve. Megpróbáltam ahátamra venni. A tehetetlenségtől voltsúlyos a teste. A cipője orrát lehorzsolta akövezet. Leért a lába. Azután: fél kézzelpróbáltam vezetni, a másikkaltámasztottam a testét. Halmos doktorszobájában infúzió térítette magához.Kisvártatva a felesége, Zsuzsa érkezettmeg. Tanácskozás az előszobában, mi ateendő. Örkény magához tért. Pillanatnyividámság futott át a szemén: - Nincsenekbent - mondta -, most adj egy cigarettát. -Majd utasított, hogy jelezzem azoknak,akik a tévéprodukció dolgában vártak,közbejött valami. A keze legyintésre indult,de az infúzió akadályozta. - Ebből aműsorból sem lesz semmi.Ekkor még volt rendezője a produkciónak.Dömölky János ajánlkozott, hogyvállalja. Tárgyalt nemegyszer ÖrkénnyelArról is szó volt, hogy élő riport színesítimajd az adást: egy Örkény-színmű utánVitray Tamás beszélget a színházbólkijövő nézőkkel.Dömölky több produkciót szervezettekkor, az Örkény-műsorra nem jutottideje.Örkény még maga javította ki a forgatókönyvet,ő jelölte ki, hogy kiketszólaltassunk meg drámaírói művészetéről.Várkonyi Zoltánhoz ragaszkodott.Várkonyi meghalt. Az eredeti gárdábólmaradt Kazimir Károly, a Tóték elsőrendezője, Törőcsik Mari, a Kulcskeresőkegyik főszereplője, Székely Gábor, aMacskajáték első rendezője és Berend T.Iván, akinek nyílt levele ÖrkényIstvánhoz a Pisti a vérzivatarban 1978-asbemutatója után jelentős biztatást sugárzott.A tévéműsor, melyet még Örkénygondozott, 1979 decemberében kerültforgatásra. Rendezője Radó Gyula. Azalábbi interjúkat természetesen teljesterjedelmükben nem fogadhatja magábaaz egyórás műsor. Szövegközlésüket ezis indokolja. Továbbá az a körülmény,hogy Örkény István művénekjelentőségét véglegesítette a halála. Fontos,hogy kortársak tükrében is felvillanthassukezt az életművet.Kazimir KárolyUngvári: Örkény István drámaírói pályájánakkapcsán nincs időnk másrólbeszélgetni, mint talán legnagyobb darabjáról,melynek létrejöttéhez hozzásegítette.A Tótékról van szó. Örkénynem volt drámaíró a Tóték előtt. Né-hánykísérlete emlékezetes ugyan: be-mutattákegy Gyárfás Miklóssal közös darabját,megírta a Voronyezst, a Sötét galambot, deez - talán nem sértem meg az emlékét -,nem jelentékeny darab. A Tótékat valakilétrehozta az írón kívül, és ez a valaki tevoltál. Most mi a részletekre vagyunkkíváncsiak, arra, amit nem ittál meg akönyveidben. Hogyan született a Tótékközös munkátokból?Kazimir: Nem tudnám ezt pontosanmegmondani. A Tóték nem egyszerre,egyik pillanatról a másikra jött létre.Örkény Istvánnal a kapcsolatom jóvalrégebbi keletű volt. t én mindig drámaírónaktartottam, ez furcsa dolog, tehátakkor is, amikor még a Tótékat nem írtameg. Dolgozott már a Thália Színháznak.Tersánszky darabját, a Kakukk. Marcit őfejezte be. Folyton arról beszéltünk, hogymikor hoz majd egy színdarabot, olyat,amit bemutatunk. Erről mindig szó voltköztünk. Egy-szer meghallottam azt,hogy filmetakarnak írni a kisregényéből, a Tótékból.U.: A Tóték először filmként, majdkisregényként született meg.K.: Amikor nem színdarabról van szó,bennem mindig feltámad egy furcsaérzés. Engem gyakran azért szoktaktámadni, hogy nem „kész" színdarabotviszek színpadra. A Tóték sem volt készszíndarab. Örkénnyel is ez került szóbaelőször. Most mit csináljunk? Hiszen eznem kész színdarab, ez kis-regény.Akkor az vetődött fel, hogy a színházunkstúdiójában mutassuk be a művet.Akkoriban kezdtük a stúdiót. Addigbeszéltünk hát a darabról, amíg egyszercsak ott volt előttem a kézirat.U.: Ez nem volt ilyen egyszerű. Örkény,amikor 1967-ben a Tótékat megírtaa Thália Színház számára, nem volt az azÖrkény István, akit ma ismerünk.Örkény akkor egy kevéssé becsült, többékevésbéfélreállított, novellistaként isalig közölt író volt. A Jeruzsálem Hercegnőjevolt az egyetlen novellás kötete,amelyik tízesztendei félreállítottságaután megjelent. Kihívás volt az, hogyéppen Örkénytől képzelted megújítani amagyar drámairodalmat. Ez bizonyosmerészségre vallott. Mi volt ez a merészség?Fölhívtad Örkényt, és mi történt,mit mondott?K.: Semmiféle „merészséget" neméreztem. Utólag hallok arról, hogy ezbátorság volt. Azt mondtam: Pista, írdmeg ezt a színdarabot. Azt felelte: jó,megírja. Aztán nem írta meg. Én folytonkérdezgettem, miért nem hozod már azta színdarabot? Azt felelte: előbbbeszéljünk róla. Mondom, pincs mit beszélni,ezt mi be akarjuk mutatni. Kérdezte:mikor? Mondom, ekkor és ekkor.Azt mondja, jó, akkor holnapra hozom.Erre hozott egy harmincoldalas változatot.És akkor erről kezdtünk beszélni.Aztán Latinovits Zoltán keresett fel,hogy hallja, mire készülődünk, és ennekő nagyon örül. A színészeim is mindolvasták a kisregényt. Aztán egyszerrecsak elkezdtük próbálni a darabot. Ezzelegyidőben kezdtünk veszekedni. Örkényazt sugallta, hogy fekete paraván előttjátsszuk el a művet. Szerinte marionettszerűenkell ezeket a figurákat életrekelteni. Az én álláspontom az volt, hogyezek valóságos helyzetek, miért kell másstílusban bemutatni őket? Jó, jó, felelte,de azért ő köti az ebet a karóhoz. Rólamelterjedt, hogy nem szeretem beengedniaz írókat a próbára. Valóban így van.Örkényt is lebeszéltem a próbalátogatás-


ól. Azt kértem tőle: „Most várj egy kicsit,aztán majd szólunk, amikor majdmegnézheted. " Aztán rájöttem, hogy eznem helyes így. Ezért esténként felhívtamtelefonon, és beszámoltam róla, hogy mitörténik a próbán. Ez tetszett neki. Vanpéldául a darabban egy jelenet.Megérkezik az Őrnagy. Itt kell az ideggyengeségétvalahogy kifejezni. A próbánkitaláltuk azt, hogy Latinovits be-jön ésmegijed. Víziója van, földre vágja magát,majd elalszik. Felhívtam Örkényt.Elmeséltem a színpadi megoldást. Aztmondta, remek, remek ötlet! Aztánelővettük a kisregényt. A színészek azilyen átdolgozásoknál mindig a hónuk alatthordják a regényt. Jöttek a kérések: enneka mondatnak is benne kell lennie, megannak a mondatnak is benne kell lennie.Végül is bekerültek a kisregény legjobbjelenetei, kiegészítve azzal, amit a színpadmindig hozzáad, és a színész mindighozzáad. Ez furcsa darab. Azok akonfliktusok, amelyek Örkény figuráiközött léteznek, egyszer csak a színészekközött is kialakultak, Tehát a színészekmegharagudtak az Őr-nagyra. Aztán azŐrnagy hatása alá került a család, azokmeg kezdtek haragudni Tótra. Ezekrőlmindig tájékoztattam Örkényt, Egyszercsak meghallottam, hogy bent járt apróbán. Később felhívott. Elmondta, hogybenézett a próbára, és nagyon tetszett neki.Ezután többször is bejött. Akkor már nembeszéltünk a stílusról. A darab érni kezdett.Nem törtük már a fejünket azon, hogymost mit csinálunk, vagy, hogy mostvalami olyan előadást akarunk létre-hozni,ami megváltoztatja a világot. Ilyesmi nemjutott eszünkbe. A stúdió-bemutatót iselfelejtettük.U.: Magától értetődött a nagyszínház?K.: Magától értetődően élte a darab azéletét.U.: Jó. Utólag minden olyan egy-szerű.Bemutatták a Tótékat, s innen mártermészetesnek rémlik, hogy Örkényvilághírű drámaíró. De én ott voltam aTóték premierjén. Világhírű drámaíró?Akkor még kételkedéssel fogadták azt,hogy ezt a darabot egyáltalán bemutatták.Igyekszem felidézni az akkori feszültséget.Pereg a darab, és egyszer csak megjelenika színpadon egy budi. Előtte bejött egyőrült, Latinovits remekül játszotta. Kezdett„dobozolni " . A darab végén négyfelévágnak egy embert. Ez azért nem lehetettolyan egy-szerű. Valakinek el kellettfogadnia, hogy ez a stílus egyáltalábanlétezik.Számodra olyan természetes volt? Akkoris már, vagy csak utólag?K.: Számomra természetes volt. Bármilyenfurcsa. A Tóték nekem munkafolyamatvolt, benne ugyanazok atörvényszerűségek érvényesültek, mintmás daraboknál, csak másként és másproblémák körül. Az, hogy a színpadraodakerült az a bizonyos budi, meg „dobozolni" kellett, ezek számomra szakmaiproblémák voltak. Utólag persze az is kiderült,hogy Örkénynek a stílus kérdésébensok mindenben igaza volt. Többszörrendeztem azóta ezt a darabot, Budapestenés Brüsszelben például, de figyelemmelkísértem a többi előadásokat is.Miben volt igaza Örkénynek ? Abban,hogy a Tótékat többféleképpen lehetelőadni. A bemutató idején ezt nem tudtam,akkor azt hittem, hogy csak egy-féle,adott stílusban lehet ezt előadni. PéldáulTovsztonogovék is bemutatták a darabot.Kimaradt belőle többek között a„budijelenet " . És arra számítottam, hogyÖrkény felháborodik ezen. Ő viszont aváltoztatást természetesnek tekintette.Játékstílusban talán még jobbanmegközelítették az eredeti Örkényelképzelést.Ez furcsa dolog. Ezt a darabotWashingtonban is nagyon jól megértették,pedig az elég távol van tőlünk. Viszontismertem olyan előadást is, ahol pontosanaz ellenkező mondanivalót hozták kibelőle, mint amit Örkény akart. Úgyhogyrendkívül tanulságos ennek a darabnak asorsa, és utólag látva, valóban új fejezetetnyitott Örkény életében, de hát ezt azirodalom-történészek már megállapították.Én úgy érzem, hogy ez szerencséstalálkozás volt író és rendező között.Nekem nagyon fájt a szívem, amikorÖrkény el-vált a Thália Színháztól.U.: Éppen azt akartam kérdezni: a te„kalitkádból " röppent ki az a madár,amelyik elrepült egészen Washingtonig.Milyen érzés volt: te mintegy „kitalál-tál "egy drámaírót, és aztán útjaitokszétválnak.K.: Ezt természetesnek tekintettem, determészetesen fájt a dolog. A színháztörténetáltalában azt bizonyítja, hogy azíró továbbmegy. Akkor már nem egyetlenszínházé volt Örkény, hanem azegyetemes magyar kultúráé, sőt, avilágszínházé. Ilyen helyzetben nem lehetkisszerűen nézni a hűséget vagy abarátságot. Örkénnyel való munkámkülönben is olyan időszak volt, amely aThália Színház életét is hosszú ideigmeghatározta. Amikor elment a Tháliától, nagyon szép levelet írt nekem ésmegindokolta döntését. Azt írta, hogyLatinovits átment a Vígszínházba, ahol aző felesége, Radnóti Zsuzsa a dramaturg.Azt is írta, hogy én hiányoznék onnan, deolyan nagyszerű rendező-igazgató voltakkor ott, mint Várkonyi Zoltán, tehát alevélnek ez a része inkább baráti gesztusvolt, és én annak is tekintettem. Közöttünka kapcsolat mindvégig megmaradt, mertÖrkény nemcsak drámaíró volt, hanemszín-házi ember is, sőt színházszervezőtípus. Megmarad az előadások emléke,megmarad a baráti kézfogások emléke,megmarad egy vicces, játékos album, amitnekem küldött a saját szél-jegyzeteivel, ésmegmarad annak az emléke, hogy volt egyperiódusa az életünknek, mikor a mi különutunk találkozott.Törőcsik MariU.: Maga nem szeret nyilatkozni. De eznem lesz nyilatkozat. Közös barátunkrólbeszélgetünk, a kortárs magyar drámanagy alakjáról, Örkény Istvánról. Azthiszem, maga tud valami olyat isÖrkényről, amit senki más nem tud.Törőcsík: Amikor először megkértek,hogy beszéljek róla, természetesen azonnaligent mondtam. Aztán egészen megrémültem.Rendkívül nehéznek érzem,hogy róla beszéljek. A mi kapcsolatunknagyon különleges volt. Ők Örkényékegyszer jártak nálunk, hogy úgy mondjamvendégségben, és mi egyszer voltunknáluk. Néha találkoztunk társaságban,nagyon ritkán, valójában alig láttukegymást. Es egyszer dolgoztam adarabjában.U.: Ez volt a Kulcskeresők?T.: Igen. De most nem rólam van szó.Azt kutattam magamban, hogy miért állt őhozzám olyan nagyon közel. Ahhoz, hogyróla beszéljek mint íróról, se szókincsem,se fogalmazási készségem nincsen. Annyittudok róla monda-ni, hogy nagyonszeretem és mindig nagyra becsültem.Ezért megpróbálok róla mint olyanemberről beszélni, aki engem megérintett,mert nagyon kevés ilyen ember van. Azelső találkozásunk, amikor megismertem,úgy huszonnégy évvel ezelőtt, egyfilmbemutatón történt. Legalább négy-ötíró társaságában volt, és én őrületeslelkesedéssel beszéltem, hogy annálnagyobb dolgot én nem tudok elképzelni,mint hogy író valaki. Olyan írók is jelenvoltak - köztük ő is -, akik még az általamnagyon tisz-


telt, de már halott írókról úgy beszéltekmint barátjukról, és ez elementárisanhatott rám. Ezért az írótiszteletért engemévekig kinevettek. Örkény volt azegyetlen, aki ebben valódi lelkesedést ésnem lelkendezést vélt fölfedezni. Bár ő isviccelődött olykor velem, de egyedül ővolt az, aki ezt olyan szeretet-tel tudtacsinálni, hogy soha nem alázott meg.U.: Örkény tudta, hogy az író nem halmeg soha. Az igazi író mindig él.T.: Ó, valami ennél többet is tudott,úgy érzem. Ő nem alázott meg sohasenkit. Á műveiben sem. Rendkívül tisztelteaz embert minden művében. Bárhogyanszemlélte és fogta föl, hogy milyenesendők vagyunk, néhol milyennevetségesek vagyunk, ő ezt mindigolyan belső látásból tette, hogy szerette ésmegbecsülte a minimális emberséget is azemberben.U.: Ezt az írót harminc évig mintcinikust rajzolták meg előttünk.T.: Sajnos, nem eléggé követjük egymáséletpályáját. Nem mintha neki arralett volna szüksége, hogy mondjuk énkövessem, de talán mindenre szükséglehet. Neki elég későn érkezett meg az amegbecsülés és tisztelet, ami kijárt neki.Innen is fakadt persze egy másik nagyképessége. Nem beszélt róla soha, debiztosan nagyon nehéz éveket élt át,biztosan konfliktusba került, még a sajáthitével, önmagával is. Egy alkotóembernél, bármilyen sokat ér, megőriz-nia hitét önmagában, nagyon nehéz.Nagyon sokan belekeserednek, és teljesenközömbösökké válnak, sőt gyűlölködővé.Ő azon kevesek közé tartozott, aki a sajátnehézségeit úgy tudta elviselni, hogyebből rendkívül tisztán került ki.U.: Mesélje el azt az alkalmat, amikorÖrkényék maguknál jártak. Valaminekott ki kellett csattannia, valaminekmeg kellett érnie. Tudom, hogy magátnagyon szerette.T.: Nézze, nem lehet egyetlen estérőlbeszélni. Az szép este volt. Mindigmelegséget éreztem az ő társaságában, ésmindig erőt kaptam az ő társaságában.Mindig valami finom öröm vette körül.Sose láttam őt olyan deprimáltállapotban, ami engem deprimált volna.Mindig kaptam tőle, az állapotátólkaptam, amilyen állapotban ő magát tartotta,még akkor is, ha valami éppenbántotta, vagy valami keserűsége volt,vagy én panaszkodtam neki. Az egészmagatartását átszőtte valami olyan, hogyérdemes, érdemes, és nem tudom, hogyhelyes-e, ha szóba hozom, mert ez alegsajátabb magánügyem. De én mostelég régóta messze élek Pesttől, és anyáron is lent töltöttük a heteket a vidékenlevő házunkban, semmiről nemtudtam semmit. Föl kellett utaznomPestre valamilyen ügyben egy fél napra.Be kellett mennem a Kútvölgyi kórházba,és ott véletlenül találkoztam Örkényfeleségével. Ott tudtam meg, hogy beteg.Ez, mint kiderült, három-négy nappal ahalála előtt történt. És én kérdeztemZsuzsát, hogy őszintén mondja meg:véletlenül járunk itt, tudakolja meg,egyáltalán akar-e látni minket vagyfárasztaná-e a jelenlétünk? Ab-szolútnem sértene és nem bántana, ha nem. Őlátni akart minket. Bementünk aférjemmel. Én nem láttam őt súlyosbetegnek, szóval valahogy úgy hatottrám, mint aki csak pihen. Egészen páratlandolognak tartom, hogy ilyen friss,szellemileg ilyen kristálytiszta maradhatottaz utolsó pillanatokig. Úgy lát-szik,mint kivételes ember, megérezte ezekneka napoknak és óráknak a jelentőségét.Megengedhette magának, hogypáratlanul őszintén megnyilatkozzék. Errőlén beszélni most nem is akarok, nemis tudok, arról viszont igen, hogy ez abeszélgetés is - ezt köszönöm neki -döntően befolyásolja az én mostani éshátralevő életemet.Székely GáborU.: Székely Gábor a Nemzeti Színházfőrendezője. Korántsem volt még az,amikor Örkény István a Macskajáték című,azóta az egész világot bejárt darabjátátadta neki, hogy rendezze meg. Örkénytehetségéhez tartozott, hogy fiatalokatfedezett fel. Hogyan történt?Székely: Mindenekelőtt azzal kezdeném,hogy én már jóval korábban, a MagyarTelevízió kérésére vagy meg-keresésére,kapcsolatban álltam a szín-házi rovatszerkesztőségével. Arról volt szó, hogyegy Örkény-műsorban vegyek részt, aholÖrkény is köztünk ül, és köztünk ültvolna még, riportalanyként, VárkonyiZoltán is, aki művészi pályáján sokszortalálkozott Örkénnyel. A találkozás.Hogy vannak sorsszerűségek vagynincsenek sorsszerűségek, ezt nem tudjaaz ember, de néha mégis úgy érzi, hogyegy-egy pillanatot az élet valamilyenkülönleges mértékben meg-ragad aszámára, fölnagyítja azt, amikor ajelentőségét, jóval később, megérzi.Nagyon szerettem Örkény István Tótékcímű darabját, és másodéves rendezőkoromban, tehát a főiskola utáni másodikévemben, megrendeztem Szolnokon.Nagyon szerettük a darabot mindanynyian,és valamit, azt hiszem, sikerült ismegoldanunk. Talán sikerült is közelkerülni Örkény eredeti szándékához.Örkény megnézte az előadást, nagyontetszett neki, és utána egy infernálisnakmondható hazautazás következett SzolnokrólBudapestre. Ő autóval szállítottengem, és beszélgetni kezdtünk. Talánaz ismeretségünk, és később - ha mondhatomígy, bár erről igazán ő vallhatottvolna - a barátságunk itt kezdődött.Koromsötét éjszaka volt, az autó defektetkapott, egyikünk sem értett a szereléshez.Végül nekem, aki azt hiszem, a legjelentősebbtechnikai antitalentumok közétartozom, tehát nekem kellett életembenelőször rájönni arra, hogy egy autókerekét négy csavar tartja, mindezt valaholéjszaka, egy terelőúton, mert balesetvolta főúton. Igy aztán óriási kerülővel,Jászberényt érintve, eltévedve, amagyar Alföldön át kerültünk visszaBudapestre. Beszélgettünk ebben a furcsaés nagyon sötét éjszakában a darabról.Örkény kérdezgetett. Azt próbáltakicsikarni belőlem, hogy miért szerettema darabot. Erre evidens válaszok isvoltak vagy lehettek volna a Tóték ismeretében.Ki-ki elmondhatja, hogymiért szereti ezt a darabot, és miért tartjafontosnak egy adott korban be-mutatni.Én azt hiszem, hogy erre a kérdésre nemis válaszoltam, mert tán nem is ez volt akérdés lényege. Inkább apróságokatpróbáltam idézni a darabból, ahol is ezekaz apróságok nagyon-nagyon„találkoztak " . Tehát nem lényegi,„átfogó", „koncepcionális" beszélgetésfolyt az autóban. Hanem a részleteketidéztük. Például azt a buta, butának hatókis szójátékot, amikor a kislány rosszulhall egy szót, rosszul interpretál; kelésessegegűnek mondja és nem keléses seggűnek,mert a szó eredeti értelmét még nemismeri pontosan. Azóta is állandóan afejemben jár ez a csodálatos szublimáció;miként lehet egy szóval vagy egymondattal egy tökéletes, pontos társadalmihátteret jellemezni. Párját ritkítja avilágirodalomban is például, hogy amikora Tót család találkozik az Ornagygyal,az már ismeri a környéket Tótékkatonafiának elbeszéléséből. Tehát azŐrnagy mutatja be, hol a Bartalaposivölgy. Majd hátranéz és megkérdezi,hogy az ott mi, mire Tót közli, hogy az avolt Klein-féle sörkert. Nincs is többre


szükség. Egy pillanat alatt megérezhetjükaz író totális, pontos, egyetlen eksztrémvariánssalbehelyettesített korrajzát,aminél nem is kell tovább időzni, ami-rőlnem is kell tovább beszélni, nem is kelltöbbet megjeleníteni. Ott vagyunk az adottkorban, az erőviszonyok már ebbőlkövetkeznek.U.: Mint másodéve végzett rendező,nagyon jól vizsgáztál Örkénynél. Kedvencmondása volt egy nagy német történésztől,hogy Der liebe Gott wohnt im Detail, tehát ajó Isten, az a részletekben lakik. Hogykerült hozzád a Macskajáték?Sz.: A barátságot az előbbi beszélgetésfonala szőtte. Otthon, ha a könyv-táramatnézem és azokat az értékeket, amelyekettőle kaptam, megjelenésük sorrendjében,vagy pedig korábbi köteteit, amiketkésőbb dedikált, mindig el-gondolkodom.Ezekben az években Örkény nagyon rosszállapotban volt. Fáradt volt, fásult volt, féltvalamitől, ami most nem olyan régenbekövetkezett. Óriási képességű ember,még ereje teljében, energiái birtokában.Abban kételkedett mégis, hogy vajon ezekaz erők, ezek az energiák tudatosan aműve szolgálatába állíthatók-e. A könyvekbe-jegyzései mind erről tanúskodnak.Csak azért mondom el, mert nemcsakazzal tisztelt meg, hogy sokszor beszélgethettünk,és hogy új darabjait mindigideadta elolvasni, hanem még abba isbeavatott, hogy hol tart az életével, hol tartsaját maga által megfogalmazottképességével, saját hangulatával, bizakodásávalvagy bizalmatlanságával. AMacskajáték nagyon-nagyon kerülő útonkerült hozzám. Először az igazat megvallvanem olvastam el megfelelő idő-bena megjelent kisregényt. Nekünk afőiskolán, bár színházrendezők vagyunk,volt egy olyan szemeszterünk is, ami-korfilmrendezést tanított Makk Károly. AHármashatár-hegyen, sörözés közben,elővette a Macskajáték forgató-könyvét, ésazt kérte, hogy olvassuk el, beszélgessünkróla. Akkor elkezdtünk vitatkozni arról aforgatókönyvről, mely jóval későbbkészült el, Tulajdonképpen itt találkoztamelőször a művel. Utána jött a kisregényelolvasása, és csak utána a darab egybizonyos változatának elolvasása. Én azthiszem, hogy minden a Tótékra vezethetővissza vagy talán még arra a bizonyoséjszakai autóútra. Azt mondtad abeszélgetés elején, hogy Örkény Istvánnagyszerűen értett fiatal partnereikiválasztásához, hasonlóképpen Várkonyi Zoltánhoz. Azt hiszem,hogy itt még motiválta valami a mi találkozásunkat,talán az is, hogy ő másuttbizonyos érdektelenségbe ütközött. Denem is ez volt talán a legdöntőbb, azthiszem, inkább arról volt szó, hogy eb-benaz állapotában igényelt egy olyan embert,a meglevő és valódi baráti körén kívül, akitalán más aspektusból, más keménységgels talán kevésbé bonyolult, áttételesmódon, mint ahogy ő látja, mégis egy máskorosztály szemével tudja magábanátértékelni vagy egyáltalán értékelni ésmagába olvasztani mindazt, amit ő írt.Különböző furcsa, bonyolult utakon jutottel hozzám a darab. Tudomásom szerint aHuszonötödik Színház próbálkozottelőször a bemutatásával, aztán ki tudja,miért, végül is elálltak ettől. Azt hiszem,Horváth Jenő rendezte volna. Így kerülthozzám a darab. A nagy megtiszteltetésentúl - ez természetes -- nagyon megdöbbentem:ez a darab öregekről szól.Akkor azt hiszem, huszonhat éves voltamvagy huszonöt, de lehet, hogy visszafiatalítommagam, lehet, hogy huszonhét isvoltam már, nem tudom, de mindeneset-renem éltem meg még azokat a fájdalmakat,azokat a kínokat, amelyekről ez a darabszól. Hogy Örkény furcsa választása miértesett rám, ezen lehet gondolkodni.Bizonyosan oka volt rá. Végül is azonbanaz életanyag problémája és egy nemcsakeszközeiben kezdő rendező fiatalságaközött óriási szakadék volt, rettenetesnagy szakadék.U.: Ezt a szakadékot mivel hidaltad át?Volt merszed például azt mondani aszerzőnek, hogy most ezt kihúzzuk, mostezt nem így csináljuk, most tessék kérem,író úr . . . Hogyan szólítottad? Nekinyilván, ahogy mondod, valami kontrollkellett. Volt merszed ezt a kontrolltérvényesíteni?Sz.: Ő tudta biztosan, hogy én mégmerem. Később, talán pár év múlva, majdcsínján bánok ezzel a kontrollal. Akkormég mertem érvényesíteni. Lehet, hogyerre volt éppen szüksége. Ne hagyjuk kipersze a történetből a darab létrehozóit,akik a dramatizáció - bár ez nagyoncsúnya szó - során végül is önálló darabotsegítettek életre. Megemlítem elsősorbanRadnóti Zsuzsát, másodsorban GeherIstvánt, aki akkor a szolnoki színházdramaturgja volt. Különbözőösszejöveteleken mi hárman konzultáltunka darabról, és az-tán, néha kicsit ijedten,közvetítők útján próbáltuk eljuttatnigondolatainkatPistához. Olykor pedig összeszedtük abátorságunkat és szemtől szembe elmondtuka véleményünket, hogy mi itt aprobléma szerintünk. Végül is aztán, hogykinek mennyire lett igaza, ez máreldönthetetlen. Azt sem lehet márvisszakeresni, hogy kinek a tanácsára vagyötletére mennyi született a darabba. Akisregényben már lenyűgöző az, hogyebből a monodrámától kezdve mindentlehet csinálni, mint ahogy hal-lom, hogy alegutóbbi szovjetunióbeli magyar drámákfesztiválján egy színésznő egyszemélyesmonodrámát készített belőle a magaszámára. A műben két ember irtózatostávolságból keresi egymást, furcsa módonvégigdialógusokban.Telefonbeszélgetésekben, levélváltásokbaníródott meg a mű. Ez az alapvolt a dramatikus vonal. A magyarszínpadi gyakorlatnak akkor talán még elnem fogadott formája volt az, hogykommunikálni lehet a közönség bevonásávalúgy, hogy én a közönségnek beszélek,és a közönségtől visszakapottválaszra felelek a színpad másik oldalán.Tehát, hogy a kommunikáció nemcsakszemtől szembe történhet, hanem akárbelső monológban, akár egy levélben, akárpárbeszéd formájában, sőt akár ellenkezőelőjelű cselekvések is lejátszódhatnak,mint amit az a bizonyos párbeszéd,telefonbeszélgetés kifejez.U.: Örkény minden bemutatója egyszersmindszínházi forradalom is volt, aTóték budijától kezdve a színpadi telefonbeszélgetésig.A Macskajáték máig is arendezésedben megy a Pesti Színházszínpadán. Milyen érzés kilenc évetmegélni egy darabbal? A darab mégmindig a tied, az előadás él.Sz.: Hogyan került a darab a PestiSzínház színpadára? Először is megintvissza kell utalni Várkonyi Zoltánra. Arraa Várkonyi Zoltánra, akit - lám-lám, mígélt - kevesebbet tudtunk szemtől szembedicsérni. Hogy ez szemérmesség kérdésevolt-e, azt én nem tudom. Várkonyi Zoltánmegjelent a Macska-játék szolnokibemutató előadásán. És még aznap esteközölte, hogy szeretné ezt a daraboteljátszani a Pesti Színházban, és szeretné,ha én rendezném. Egy második éve aszakmában dolgozó rendező számára ezóriási boldogság, óriási öröm. Én mégisazt válaszoltam, hogy természetesen nemfogom meg-rendezni a darabot a PestiSzínházban. Várkonyi elképedtenkérdezte: - Hát teljesen megőrültél?Mondtam, hogy nem. A baj az, hogy nemlehet tudni,


nem lehet „copyright-olni", hogyan jöttlétre ez az előadás. Itt kitűnő színészekdolgoztak. Nem tudjuk szétválasztani,mennyit talált ki, mennyit érzett megÖrkényből például Hegedűs Ágnes. Nemtudjuk, hogy Koós Olga mennyit érzettmeg Örkényből, és mi az a jogvédelem,ami tulajdonképpen kötelezően az őnevüket védené. Ezért én semmiképpensem rendezem meg Pesten az előadást.U.: Mi volt a megoldás?Sz.: A megoldás : a minden szilárdelhatározás utáni természetes pálfordulás.Hazamentem, és a feleségemmel megbeszéltük,hogy szerintünk ez így tisztességes.Nem lehet egy még ki sem hűltelőadást „eladni " . Az még mozog, ott élnekbenne a mozdulatok - a mai napig is élnek,a prágai Nemzeti Szín-ház Örkényelőadásában,a Pesti Szín-ház előadásábanis. Ott élnek a mozdulatok, amelyek másember testéből indultak meg. Újabbszínész is megérezte, milyen találó ez amozdulat, és szívesen átvette. Tehát végülez is, mint minden színház, nem egy embernevéhez, nem-csak és kizárólag az íróhozvagy rendezőhöz fűződött. Ezért álvita arendező-vagy színészcentrikus színházé.Emögött mindig idegen célok rejtőznek. Avita ostobaságát leleplezi, hogy a színészrátalálhat egy pillanatra, gesz-tusra, amitazután nemzedékek örököl-nek át.Pontosan emlékszem például, hogyHegedűs Ági találta ki a következőgesztust. A Macskajáték egyik legszebbjelenete született belőle. Ami-kor azöregasszony beleteszi a pohárba az általaelképzelt mérget, és megkavarja az ujjával,majd utána lehajtja az egészet, megtörli aruhájában a piszkos ujját, és valamirettentő torz fintort vág, hogy háttulajdonképpen ez a halál valami egészengusztustalan dolog, mert olyan keserű,vacak, hogy az rettenetes. És ez perszeÖrkény, máris Örkény, mert a halálpillanatáról mit lehet mondani? Hogyrohadt, keserű, vacak. Azt hiszem, szószerint idézem az Örkény-szöveget.Mindezt a „copyright" problémájáramondtam el. Bevezetőjeként annak, hogyvégül is miért mondtam a Macskajáték pestirendezésére nemet. Várkonyi azonbanismét fölhívott és azt mondta, hogy ostobavagy, fiam, itt most nem erről van szó, aszínész ad, ez a világ törvénye, és ezek aszínészek egy csöppet sem sértődnek meg,ha te másutt is megrendezed a művet.Ezután én ezt a gondomat megosztottam akollégáimmal. Á szolnoki színház olyanszínház volt, amelyben nagyon sokat beszélgettünkegymással. A színészektőlkezdtem hallani ugyanazokat a mondatokat,amelyeket Várkonyitól, hogy ez aztánigazán ostobaság, erről aztán szó nemlehet, gyerünk menni, csinálni. Mi isrészesei vagyunk a darabnak, épp ezértmajd együtt fogunk örülni a sikerének. Ésez így is lett. Ezt nem a pillanatlelkesedése mondatta velük, ha-nem eztmindvégig így is érezték.Hadd idézzem vissza most tanulságképpena Macskajáték szolnoki bemutatójánakfőpróbáit. Csak az utolsó előttifőpróbára érkezett le Pista, olyan bizalommalvolt hozzánk, hogy addig megsem tekintette az előadást. Ez nem érdektelenségvolt, hanem ő nagyon pontosantudta: egy előadás megszületésénekvannak olyan periódusai, amelyek nemárulhatják el az előadás végleges formáját.De akkor már nyilván ő is nagyon kíváncsivolt rá. Emlékszem, a Tisza szállóbanlaktak, onnan mentünk át megnézni afőpróbát. Ez már nyilvános főpróba volt, akollégák, színészek, műszakiak, gazdaságidolgozók hozzátartozói töltötték meg anézőteret. Köztük volt KaszabAnnuskának, a világ egyik legnagyszerűbbszínésznőjének egyik ismerőse.Kaszab Anna játszotta a darabbanCs. Bruckner Adelaidát, utolérhetetlennagyszerűséggel. Nos, ezúttal a házmesteréneknégyéves kislánya is ott ült anézőtéren, s áhítattal figyelte az elő-adást.Igen ám, de amikor az előadás elsőrészének közepe felé Giza egyikmonológja kissé tragikussá fordult, és márnémiképp erőteljesebb hangokat adott, ésegyre jobban kezdett aggódni Erzsisorsáért, akkor egyszerre csak a kislánymegszólalt a nézőtéren, és elkezdettbeszélgetni a színpaddal. Az addig„beinduló" hatás, ami egy darab, egyegyüttes, egy elképzelés egészét jelen-tettevolna, egyetlen másodperc alatt darabokratört, szilánkokká esett szét. A színészekmegzavarodtak a színpadon, a kislány nemértette, miért nem beszélhet ő is, aházmester néni történetesen nagyothallott,ezért nem fogta fel, hogy neki pisszegnek;meg is kérdezte, hogy mit tetszenekkérdezni. Egyre nagyobb hangzavartámadt a néző-téren, a főpróba mégmindig tartott, nem állt le, hosszashuzavona után végül is a néni a hangospárbeszédek során megértette, hogy nekiezzel a kisgyerek-kel el kell hagynia anézőteret. Az első rész így fejeződött be.A második részaztán borzasztó stressz állapotában, deelég jól sikerült. Pista, azt hiszem, akkornagyon boldog volt. És mégis képes voltebben az állapotban is okosan fogalmazni.Holott kétségbeesett volt éshalotthalovány, érthetően, mert végül is aző élete ott volt a színpadon. Azt mondtaekkor: ennél kiszolgáltatottabb műfaj, minta színház, azt hiszem, nem létezik. Íróként,az íróasztalnál, sosem tudtam átélni ezt akiszolgáltatottságot. A színház olyan, hogymint egy kis fiaverebet, úgy kell őrizni, ésúgy kell vigyázni rá, mert bármelyikpillanatban elrepülhet. A színház azemberi érzékenységgel dolgozik; ha ez azérzékenység bárhol megsérül, abban apillanatban fölrobban minden, és a színházelveszítheti hitét, hatását, önmagát.U.: Örkény minden darabját különbözőstílusokban írta. Hozzád került az egyik,azt mondhatnám, legrejtélyesebb műve; akulcsát azóta is keressük. A Kulcskeresők.A Kulcskeresőknek két változata van. Azegyiket te rendezted, a másik a NemzetiSzínház színpadán valósult meg. Mi akülönbség a két Kulcskeresők között?Sz.: A Nemzeti Színház előadását MajorTamás rendezte, nekem tanárom.Drukkerként ültem ott a többi főiskolással,akiket mind Major tanított, hogy kiválóelőadás legyen. Az első rész azonban másátiratban jelent meg a színpadon, amásodik rész nagyjából azonos volt akorábbival. Emlékszem rá, hogyan mesélteel a történetet először Örkény. Roppantabszurd történet volt, melyet a megírásszelídebbé csiszolt. Örkény azt mondta,olyan dara-bot akar írni, melyben szerepelegy pilóta, aki egy rendes, menetrendszerűMALÉV-gépet vezet, majd egyszerre csakúgy érzi, hogy ott fönn valami csodálatos,eszményi szabadság érzetét éli át, és bárkötné a légifolyosók szabálya, neki mosttovább kell repülnie. Különös vágy hajtja,ebben nem akadályoz-hatja meg senki.Később repülőgépével - amikor márleszállásra kényszerül - egy országútonlandol, a letarolt paradicsomokat vérnekvélik ... nos ettől egy csöppetelkanyarodott a darab. Nagyszerű történetvolt. Örkény, azt hiszem, az egyperceseitis néha úgy írta, hogy sztorikat mondott.Kitalált egy történetet, amelynek a magvatökéletesen igaz volt, de az őelmesélésében kezdett terebélyesedni. Azegyperces szűk kereteihez képest az„elterebélyesedés" látszatra ellentmondás.Én a


szót más értelemben használom. Elbeszélésközben az Örkény-történet mindigléptéket változtatott. Mindenből rend-kívülhumoros történetet tudott kibon-tani, teleképtelenséggel. Egy angol újságírómeglátogatta őt - mesélte például -, ésmegivott nála egy üveg whiskyt.Távozásakor taxit kellett hív-ni,besegítették a taxiba. A magas, nagy-darabújságírót azonban semmiképpen semtudták betenni a taxiba. Nyomták az egyikoldalról, igen ám, de a másik oldalonállandóan kiesett az újságíró. Ezt a kisviccet csak azért mesélem el, mert azegyütt dolgozásunkkor is, beszélgetésekközben is majdnem mindig tettenérhetővolt, hogy egyszer csak egy egészenkülönleges, nagyon szuverén és rendkívülizgalmas agyműködés váratlanul átértékelegy helyzetet a saját fantáziájában, éshirtelen más léptékben jelennek meg ezeka dolgok, némi távolságtartással. Amitelmesélt, azt rögtön már-már egy példázatszintjéig emelve tudta megjeleníteni.U . : A Kulcskeresők változatairól kezdtünkbeszélgetni. Hogyan alakult amunkafolyamat?Sz.: A Kulcskeresőkkel való munka sokkaltöbb fáradsággal és kevesebb örömmeljárt, mert pontosan tudtuk, hogy Örkény amásodik részben hatalmas dolgokat tudmegfogalmazni. Azt is tudtuk márkezdetben, hogy az első rész inkább különdarab, mintsem a második részelőkészítése. Örkény nagyon sokváltozatot készített hozzá. Azt hiszem, hatvagy hét változat készült el a darabból,míg végül is elnyerte azt a vég-legesformáját, amelyet mi mutattunk be.Örkény ezúttal is rendkívül türelmes ésmegértő volt az én konok, bulldogtermészetemmel,mert hisz én állandóanösztökéltem, hogy igen, ez nagyszerű,nagyszerű, csak még itt próbáljunk kivalamit. . .U.: De az, hogy a darab végén dörömbölnek,a szabadságukért. . . ?S7.: Az megvolt, a vége az megvolt, ésa leszállás is megvolt, és minden megvolt,az is, amikor együtt maradtak bezárva, deaz, hogy hogyan jutunk el odáig, gondmaradt. És akkor újabb konfliktus támadt:amikor Örkény a fő-próbát megnézte,kijelentette, hogy az egyik figurátalapvetően félreértettem, mégpedig aBolyongó alakját. Papp Zoli játszotta aBolyongót. Ő egy sokkal inkább idegenvilágból jövő fura alakot képzelt el. Nem ismerem visszaadni Örkény véleményét,mert talán torzítom,és úgy rémlene, mintha ő rossz érvek-kelválaszolt volna nekem. Az érvei nagyonpontosak voltak, vagy nagyon igazakvoltak, csak én akkor az ellenkezőjétéreztem. Vita, veszekedés ? Még ilyen isvolt. Én kifejtettem, hogy engem ezérdekelt a darabból, hogy ez a Bolyongónem egy idegen világból jött, ez közöttünkél, naponta találkozunk vele, vagy talánmagunkban is találkozhatunk ezzel aBolyongóval. Nem csodatevő ő, csakvalami különleges érzéke van ahhoz, hogyki mennyit bír el, és ezt az érzékét olyanfinoman próbálja eszközzé formálni ésgyakorolni, hogy ő az az ember, akinláthatatlanul is átgyalogolhatunk, akibebelerúghatunk, akit megpofozhatunk, settől még nem is lesz lelki-furdalásunk, ésmégis, ez az ember nagyon pontosan tudja,hogy bennünk mi történik. Bennem tehátígy élt ez a figura. Pista nagyon sokesetben kitűnő pedagógiával rendelkezettvelem szem-ben. S ezért nem éppen az„elégtétel" kedvéért említem meg, deÖrkény a premier után azt mondta, hogyrendben van, elfogadom ezt a Bolyongót.Nagyon boldogok voltunk Papp Zolivalegyütt, mert nagyon hittünk abban, hogycsak ilyen Bolyongó létezik. Egyébkéntmi a színházban abban hiszünk, hogy egydarabnak rengeteg értelmezési tartományavan, és nagyon sokféleképpen lehet aztmegrendezni, elkészíteni, helyzettől,színészektől, rendezőtől függően, de miakkor nagyon konokul azt éreztük, hogyez a Bolyongó ilyen, s azóta is úgy vélem,hogy ez a Bolyongó ilyen húsból és ilyenlélekből gyúrt ember.Berend T. IvánU.: Ezt a műsort Örkény Istvánnal együttkészítettük elő. Amikor megkérdeztemtőle, ki legyen az, aki az ő drámaírói művészetérőlbeszél, akkor azt kérte, hogyBerend T. Iván akadémikus működjönközre. Engem ez meglepett. Végiggondoltama kérés okát. Talán az, hogyÖrkény drámaírói pályáján kezdett elfoglalkozni azzal, ami az életműved közvetlentárgya. Mi a kelet-európai történelem,mi a magyar történelem sajátossága?- Örkény István élete vége felé, utolsódrámáiban, ezzel foglalkozott.Berend: Hadd kezdjem azzal, hogy utólagnagyon is megtisztelő hallani ÖrkényIstvánnak ezt a megjegyzését. Nagyoncsodáltam az ő művészetét, talán pontosanazért, mert éppen a legutóbbi évek vagy azévtized Örkény-alkotásaiban nagyon sokolyan kérdéssel, sőt - nyugodtan használhatom ezt a szót - olyanelemzéssel találtam szembe magam, amiengem is foglalkoztatott. Ez különös,katartikus, megrázó erővel a Pisti a vérzivatarbancímű darabja kapcsán tudatosodottbennem, hiszen ő itt végiggondoltaazt a történelmi korszakot, amellyelidestova negyedszázada magam is -különböző időmetszetekben - foglalkoztam.Engem két dolog ragadott meg ésragadott el Örkény szemléletében ésművészetében. Az egyik - talán furcsa,hogy ezzel kezdem - nem tartalmi, hanemformai jellegűnek tűnhet: a látásmódja.Az a groteszk forma, amelytulajdonképpen a történelem groteszk valóságátrealistán tükrözte, és az az ironikusszemlélet, amely annyira nem jellemzőa mi történelemírásunkra vagytörténelemszemléletünkre. Ezt mindig,kissé kötelezően, enyhe pátosz lengi körül,mintha ez lenne az elvárás, az igény atörténeti munkákkal szemben a közönségrészéről is. Úgy érzem, hogy Örkénylátásmódjában bizonyos nagyon mély ésnagyon magas kultúrpolitikai és történelemszemléletérvényesül. Egyfelőlemelkedettség, másfelől irónia. A jelenségekolyan visszájáról és színéről egyszerreláttatása és látása, ami bizonyosrokon szomszéd irodalmakban, főleg acsehben olykor megjelenik, de a miénkbenritkább. Ez önmagában is nagy jelentőségű.U.: A Pisti a vérzivatarban néhány esztendőt- ha nem is az íróasztalban - pihent.Nyomtatásban valamennyien olvashattuk.Talán Várkonyi Zoltán géniuszára várt az,hogy megkísérelje színpadimegvalósítását. Bizonyos támadások isérték a darabot. Az Élet és irodalombanépp a te cikked sietett Örkény művénekvédelmére.B . : Engem meglepett, megdöbbentett ésbizonyos értelemben felháborított akritikák hangvétele, hozzá nem értőmegállapításainak sora, értetlensége. Ezértéletemben először írtam színházi témában,egy dráma kapcsán újságcikket.U.: Ez nem volt pusztán színházi téma...B . : Történelmi, politikai téma volt aszínház ürügyén. Hangsúlyoztam is, hogynem értek a drámához, nem is akartamabban a látszatban feltűnni, hogy értekhozzá. Az az értetlenség azonbanbosszantó volt. A kritika jó része -megítélésem szerint - olyan elemi kérdéseketnem látott meg, nem értett meg adarabból, ami pedig a fő mondanivalójavolt. Azt vetették Örkény szemére,


hogy összebékít, hogy tulajdonképpennem sugall mást, mint hogy az embervádlott is meg vádló is egy személy-ben;gyilkos is és áldozat - hogy tulajdonképpenaz ember jó meg rossz. Te-hát,így egy nagy közhely marad a darabvégén, és ezt már jól ismerjük stb.Ilyeneket is jócskán mondtak. És még aztis felemlítették, amire már céloztál, hogy amegírástól, ha jól emlékszem, tíz év telt ela színpadra kerülésig, és egyes kritikák aztmondták, hogy elporosodott a darab, hogyannak idején ez mondanivalót hordozott,de ma már, a bemutatáskor - egy kritikamég ezt a fogalmat is használta, ha jólemlék-szem - kabarétréfákösszeillesztésének minősíthető, olyan lazaszerkezetű darabnak, ami nem hordoz sokújdonságot.U.: Mindezt arról a darabról írták le,amelyik a magyar történelem legfontosabbgondjait tárgyalja, ha jól értelmeztem acikkedet.B.: Megtévesztő ez a darab, sok szempontból.Ha csupán felületes pillantástvetünk rá, akkor a sok beillesztett egypercesnovella révén villámtréfák halmazánakis felfogható. Felfogható úgy is,mint mulatságos poénok sora, és elsikkaszthatóa történelmi mondanivalója. Sőt:történelmi mondanivalóját egyenesenkérdésessé is lehet tenni. Itt van például aza nagyon sokat vitatott Duna-parti jelenet,ez váltotta ki a legnagyobb viharokat.1944 telén játszódik. Á nyilas fegyveresekés a Duna-partra kivitt áldozatok, zsidók,egy katolikus pap és mások együttesenvitatják meg a teendőket. Még a nyilasokis „feszengenek" ebben a helyzetben.Ekkor a kivégző osztag parancsnoka beálla sorba, hogy őt is lőjék le. Erre mondta akritika, hogy a történelem nem ilyen volt.A ki-végző tisztek nem álltak be akivégzendők közé. Az áldozatok nemtárgyalhattak a végrehajtás módjáról apribékek-kel. Tehát nem ez a valóság.Nos, szerintem ebben a jelenetben igazimélység-re vall a groteszk, ironikus, furcsalátásmód.A mű szerkesztése is szokatlan. Mintha,mondjuk, az impresszionisztikus stílustkövette volna. Pontokat rajzolt fel,különböző színű pontokat, mint ahogy voltis annak idején ilyen kísérlet a festészetben.A színskálát fölborítva pontokbólrajzolták ki a képet. Örkény is egysor különböző színfoltot rajzolt fel, s ebbőlállt össze a történelmi valóság. Nekem mára darab figyelése közben is Picasso jutotteszembe. A Guernica, melyet Picasso szinte Guernica bombázásánakmásnapján kezdett festeni. Abban afestményben is rengeteg groteszk van. Avégtagok nem ott kezdődnek, aholanatómiai helyük lenne, másutt a fül, azorr. Örkény darabjában is a legkülönbözőbbhelyeken bukkannak fel a végtagok,az arc oldalából nőnek ki az orrok, deemögött mégis a nagyon mély analízisműködik, és pontosan ennek a furcsafölbontásnak, analízisnek a segítségéveljut el egy olyan történelemképhez, mely -s ezt hozzá kell tennem - a történelemírásbansem mindig fedezhető fel,mert a történelemírást is gyakran jellemeztea múltban is, még a jelenben is azolyan historizálás, mely bizonyoskoncepciók szerint fűz fel bizonyos történelmieseményeket, tehát: vagy úgy látjáka magyar történelem négyszáz évét,száz évét, ötven évét mint forradalmi,osztályharcos, nemzeti felszabadító küzdelmeksorozatát, vagy mint kudarcokét,árulásokét. Örkény viszont épp az együtteslátással tudja tulajdonképpen megfogalmaznia történeti folyamat lényegét.A történetírásra sem mindig jellemzőugyanis, hogy a folyamatok egységét látja,tehát nem azt a rossz ízű historizálástköveti, ami a magyar történelmet vagy aküzdelmek, függetlenségi harcok,osztályküzdelmek hősies sorozatánakállítva be, vagy fordítva, kudarcok,vereségek, árulások sorozataként. Az örkényimódszer azonban úgy látja a történelmet,ahogy az valóban megtörtént.Volt igenis forradalom, a külső hódítókelleni harc, de utána megbicsaklás, vereség,ellenhatás. Az egyes korszakban élőemberek eligazodása bizony nem lehetettkönnyű. Örkény ezt mutatja be annak ameggyötört falunak a népében,amelyiknek egyszer így kellett köszöntésrelendítenie a karját, hol pedig másként.A művészi kép ezzel is kifejezte,milyen bonyolult, nehéz viharokon mentát ez a nép az elmúlt fél évszázadban. Olyellentmondásos volt a folyamatok-nak azemberekre gyakorolt hatása, hogy atörténelem valójában közvetlenülprodukálta azt a dialektikus egységet,hogy áldozat és bűnös között nagyonbonyolult viszony alakult ki. Én úgy érzem,hogy a Pisti nagy értéke, hogy kimondta:maga az áldozat is válhat bűnsegédibűnrészessé, és bizonyos esetekbenazzá is vált.U.: Örkény darabjának tehát az az értéke,amit a hátrányának véltek. Kabarétréfáksorozata? Inkább döbbenetesleegyszerűsítés. Csontig, az igazságig.B.: Annyira, hogy éppen erről beszélgettünkÖrkénnyel a levélváltásunk kapcsán.Én elmondtam neki, hogy mibenlátom a darab értékeit. Azt válaszolta,hogy ő teljesen ösztönösen közelített atémához. Nem a történelem lapjairól,hanem saját élményein keresztül jutott elaz emberi magatartások vizsgálatához. Ápszichológiai reagálások megfigyelésévelahhoz, amihez a történeti vizsgálat a magamódszereivel. Örkény annak örült, hogy akét gondolatrendszer vagy néző-pont- atörténelmi és az írói - találkozott.Engem visszamenőleg is megráz, hogy őmár megírta azóta ismert búcsú-leveleit,ezekben elköszönt mindenkitől, amikorelkérte azt a néhány évvel ez-előttpublikált, Közép- és Kelet-Európagazdaságtörténetéről szóló, sok száz oldalas,Ránki Györggyel együtt írt könyvemetolvasni. Akkor még mindig dolgozottaz utolsó drámáján. Ez kapcsolódika Pistihez, hiszen annak egyik epizódja, az50-es évek konstruált pereinek problémájalett utolsó drámájának fő témája. VagyisÖrkényt az egész szélesebb történelmiösszefüggésrendszer izgatta, sokkalerősebben és jobban, mint saját egészségiállapota. A fizikai fájdalmat ezekben ahónapokban már nagyon-nagyon erősenérezte, de környezetének nem mutatta.U.: Említetted: a magyar történelmetegyoldalúan szokták látni, hol a győzelmek,hol a kudarcok sorozatának. ÖrkényIstván életművének jellemzéséből kiderül,hogy a győzelmek és kudarcok az őéletében is csodálatos egységet alkottak.Ez az egység az életmű.Következő számaink tartalmából:Koltai Tamás:A fiatal dráma esélyeiNánay István:Égy elrontott majálisAlmási Miklós:Fej nélküli lovagok tornájaPályi András:A vígszínházi KleistBajomi Lázár Endre:


arcok és maszkokRÓNA KATALIN„Equust adom néked"Alan Strang: Gálffi LászlóKosztolányi Dezső írta a színészről : „haképeslapokra kívánkozó cukros arca van,és harangszerűen cseng a hangja, ésistenien áll combján a bricsesz, akkorkönnyen primadonnává aljasul, és megvetiaz igazi művészek gyötrelmét " .Valóban, nem egy színész vérzett el, önfegyelemhíján, a jóképűség pályát módosítóútján. Ám ha a sima arc, a hódítókülső elcsábíthat, milyen önfegyelmetkíván egy túlságosan is karakterisztikusmegjelenés? A hórihorgas termet, a mármármeggörnyedő hát-- csak hogy ne magasodjékki a többiek közül; a nyakiglábakrajellemző hosszú karok, amelyekkelvajh' mit is lehet kezdeni; a fiatal, szintekamaszos arc. Mire predesztinálhatjákezek a külső tulajdonságok a színészt?Nem nehéz megtalálni alkatára a skatulyát.Ez önmagában persze még nem jelentenéazt, hogy az ilyen külsővel megáldottfiatal művész egy életre beszorul a vállvonogatónyeglék dobozába, és csak kíméletlengyötrelmek árán bizonyíthatjaszerepről szerepre, hogy többre képes,mint az alkatából egyenesen következtethetőfickó megformálására. Hacsak .. .Hacsak nem olyan szerencsés a színész,hogy már pályája kezdetén, néhány valóbantehetségesen megformált szerepután találkozik a nagy lehetőséggel. Aszereppel, amely feltételezi a jellegzetesalkatot, ugyanakkor olyan színészegyéniséget,olyan jellemformálást, olyanpszichológiai árnyaltságot kíván, s ezértcserébe olyan kiugró és egyértelmű sikertkínál, színész és szerep találkozásánakolyan nagyszerű pillanatát ígéri, amelyegy hosszú színészi pályán is ritkánadódik.Ilyen ritka találkozás jött létre az Equuselőadásán. Igy találkozott Alan Strangszerepe a színésszel, Gálffi Lászlóval.Alan Strang alakja, a fiú drámája magábanhordja egy érzékeny, fantáziagazdagkamaszfiú torzult személyiségfejlődésénekleggyakrabban felismert motívumait:a kispolgári család hazug egyikoldalon vallásos, a másikon vakon ateista -nevelését, a gyermekkori lelki sérülést, azérzelmi elfojtások sorozatát,s végül a szerencsétlenül sikerült elsőnemi élményt. Gálffi László kivételestehetséggel jeleníti meg ezt a képzelgéseivel,kudarcaival magára maradt AlanStranget. Nem kísérletezik valamifélelátványos őrület ábrázolásával, megérti, seszerint él a színpadon: ez a fiatalembernem tartozik az őrültek, az elmebetegeksorába. Szörnyű tettét azért követte el,hogy kiszabaduljon a világ - az általaismert szűk világ - zsarnoki szorításából.Alan Strang: Gálffi László (lklády László felvétele)Amint a reflektor először rávilágít,szemközt áll Vasgyúróval, a lóval, öszszeborulnak,szinte egymáshoz simul-nak.Keze a ló fejét simogatja. E némapillanatban Gálffi alakja csupa gyöngédség,szeretet. Összetartozik Vasgyúróval.Mindez egyetlen villanás. Amikor újralátjuk, Alan már Dysart, a pszichiáter előttáll, szótlanul, összeszorított fogakkal,makacsul fölvetett fejjel. Aztán egyszerrecsak, mintha ez lenne a világlegtermészetesebb dolga, reklámrigmu-


sokat kezd szavalni. Ütemesen, egyrehangosabban és egyre több ellenségességgela hangjában. Még nem tudni, mitleplez, milyen szorongást, félelmet ezzel akihívó hetykeséggel, de Gálffi úgy pörgetia kis verseket egyre följebb, följebb, hogyéreznünk kell, valami nagy sértettségkíméletlen büszkesége rejtőzik mögöttük.A pszichiátert tágra nyílt szemmel,mereven figyeli - és tekintetébőlkiolvasható : megértette, ez az ember tennifog érte valamit, mert más, mint a többiek,akiket eddigi élete során megismert.Alan furcsa játékot eszel ki: válaszolDysart kérdéseire, ha a pszichiáter is felelaz övéire. Keményen koppannak akérdések, de a fiú gúnyosan kuncogvamegpróbálja megkerülni az őszinte feleleteket.S amikor Dysart látszólag megunjaa játékot, Gálffi Alanje egy darabigcsalódottan toporog, majd vadul, ökölbeszorított kézzel támad a másikra, s csakmozgással, apró, ügyetlen, néhaügyefogyott, olykor erőt rejtő mozdulatokkaleljátssza a kamasz megdöbbenésétés haragját, amikor rájön: valójában őakar beszélni, neki fontos, hogy végreelmondhassa történetét. Ahogy kicsitmogorván, kicsit félszegen belekezd a régimesébe, már csak az a fontos számára,hogy végre meghallgassák. Gálffi Lászlófeloldódott, derűs mosolya megéli ahomokvárat építő kisfiú történetét, akifélénken, áhítattal nézi a fiatal lovast éslovát, aki féltő szeretettel simogatja meg alovat, s boldogan kapaszkodik föl a lovasnyakába. Talán ez Alan életének egyetlenfölszabadult mozzanata. Gálffi Alanje,miután elmesélte lovaskaland-ját, újramegmerevedik, már megint nem néz apszichiáter szemébe, és úgy veszi el afölajánlott magnetofont, hogy szintekikapva Dysart kezéből, ki is rohan ajátéktérből.Gálffi László pontosan találja meg azutat, ahogy érzékeltetni tudja a diadalmasságtóla bűntudatig eljutó gyerekérzelmeit, ahogyan magára veszi Equuskínjait, ahogy ostorozza magát, és ahogy afölfedezéstől való rémületben abba-hagyjaEquus imádását. Arcán furcsa zavart derűárad szét, amikor eljátssza a boldogságot:lovak közelébe kerülhet, s ezzel beteljesülminden vágya, bejut az istállóba.Elbűvölve figyeli a lányt. Előszörbizonytalanul, majd egyre bátrabban ésegyre nagyobb csodálattal utánozzamozdulatait, s amint magára marad,szerelmes áhítattal simogatja Vas-gyúrót.De ahogy magához tér az átélt emlékekből,újra támad: dühödten, föl s alárohangálva próbálja faggatni a pszichiátert.Kirobbanó haragja mintha csak palástolniakarná az őszinteséget, hogy kiadtamagát. Erőszakosan faggatja az orvost,mintha nyugalma, hite függne a válaszoktól.Gálffi László úgy játssza el az Equusszertartást,hogy mozdulataiban, tekintetébenbenne van Alan minden gyötrelme,fájdalma, kétségbeesése, ugyanakkora szertartás ünnepélyes áhítata a hitbűvölete.Ahogy a közlési vágy elhatalmasodik afiún, egyre izgatottabb, egyre sürgetőbblesz. A színész gesztusai fölgyorsulnak,hangja türelmetlen. Alan kínlódik, de ez akín már közelebb visz az igazságkiteljesedéséhez, s vele együtt afölszabaduláshoz. Sürgeti az orvost, ésérezzük: tudja már, hogy meg kell szabadulniaa tehertől, be kell avatnia apszichiátert történetébe. Alan levert, tétovázik,de mégis ott áll Dysart előtt azigazságszérumra várva. Aztán újra játszanikezd: megelevenedik suta, tapogatózóegyüttléte Jill-lel, megalázó találkozásaapjával a pornómoziban, s aztánaz őrült rohanás az istállóba a lánnyal,csúfos kudarca, az őrjöngő düh, ahisztérikus üvöltés és a föltámadóbűntudat.Ezekben az utolsó jelenetekben derül kiigazán, hogy a színész mennyire uramozgásának, hogyan használ fel mindengesztust, minden lépést, minden mozdulatotAlan Strang pontos ábrázolásához.Miközben valóban úgy tűnik, mestere aszínjátszás külső kellékeivel valójátéknak, úgy tud a tehetetlenség, amagány arcával nézni, hogy az már túlvan az egyszerű arcjáték külsődleges eszközén.Nemcsak egy pillantás, nemcsakegy színész tekintete. Több annál, a figuralényéből áradó ijesztő titokzatosság.Gálffi lépésről lépésre vezet el idáig, hajátékát figyeljük, megértjük, Alan Strangeta félelem víziója, a lázálom, a titokzatosságmítosza kergeti őrült kalandokba.Miközben a színész arcán különös mosolydereng, félelem torzítja el. Mindentől fél,emberektől, érzésektől, érzelmektől - futaz emberi világ elől, a lovak világábamenekül. A döbbenet tekintetével néz,figyel. Gálffi László úgy éli meg AlanStrang fékevesztett, őrjöngésbe torkollómagatartását, ahogy az csak színész ésszerep kivételes találkozásában teljesedhetki.PÁLYI ANDRÁSMephistoa Nap SzínházábanAriane Mnouchkine új előadásaA Théâtre du Soleil nemcsak a franciaszellemi élet egyik mindig vitát, érdeklődéstkeltő, művészi rangot jelentőszínházi műhelye, mely a Párizs mellettiCartoucherie-ban, egy hatalmas hangárbantartja előadásait, hanem világszín-házimércével mérve is a legjobbak közétartozik: Mnouchkine nagy előadásaiolyan színházat teremtettek, melyekreméltán illik a népszínház kifejezés, hiszkitágította a nézőteret (hangárban éscirkuszi sátorban szeret játszani), és kitágítottaa színpadot, előadásai a történelemrőlszólnak. A magyar sajtóban is többbeszámolót olvashattunk a NapSzínházáról, moziban láthattuk az 1789filmfelvételét, nem kell tehát bemutatnunk.Ariane Mnouchkine új előadásamégis meglepetés, úgy tűnik, a Nap Színházaa megújulás lehetőségét keresi. AMephisto Klaus Mann regényéből készült(mely magyar fordításban nem jelentmeg), s bár maga a mű többé-kevésbékulcsregény a harmincas évek Németországáról,ami később különféle jogibonyodalmakat okozott az írónak, de ez aMnouchkine-előadás szempontjábólkevéssé érdekes, mert a Théâtre du Soleilürügynek használja a regény-belitörténetet, ami kiderül az előadásalcíméből: Egy karrier regénye Klaus Mannnyomán (Le roman d'une carrriére d'aprésKlaus Mann). Egy német színész karrierjea Harmadik Birodalomban, egy színészé,aki a nagy ambíció és a nagy gyengeségközött hányódik, s aki-nek a művészisikerek a lassú morális hanyatlást hozzák:jó alkalom ez Mnouchkine-nak, hogyegyén és közösség történelmifelelősségén, a politikai aktivitástermészetén tűnődjék. Mégis meg-lepőenhat, hogy a Nap Színháza, mely az utóbbiévekben inkább a történelem-könyveklapjairól és az együttes improvizációsfantáziájából „írta" előadásait, mostregénydramatizálással jelentkezik.A hangár, a játéktér rendhagyóságaismerősnek tetszik. A jobb oldali falfelületethatalmas freskók borítják. Azelső: győzelmi jelenet - a német hódítás, ahősök erejének és bátorságának apo-


világszínházteózisa. A másik: ringó búzatábla képe,mely a szülőföld természeti szépségét, atermékenységet és a föld megművelésébőleredő bőséget jelképezheti. „Blut undBoden " a nemzet elválaszthatatlansága afajtól és a földtől - ez a náci ideológiaveleje. A terem túloldalán titokzatos noman' s land, üres tér, melyet rács választ eltőlünk, s a rácsot mintegy kapocsként zárjale a nézőket elölről-hátulról körülvevőkettős színpad: ez a térszerkezet majd ajáték végső értelmét világítja meg.Előttünk és mögöttünk - a színház. Vagyinkább két színház, melyek mint-egytükörben nézik egymást: a Művész Színház„hivatalos " , klasszicizáló színpada stukkókés kariatídák arany kereté-ben, bíborszínfüggönnyel és a forradalmi kabaré, a„Viharmadár " népi-vásári színpada. Ekettős színen a német színészek egycsoportjának „tudatdrámája " vagy inkábbmagatartásdrámája folyik, ám egyúttal aszínházi életet is átható társadalmi-politikaiés művészeti csoportosulások harca is: anémet történelem egy fejezete elevenedikmeg a müncheni puccstól az 1930-asválasztásokon át Hitler 1933-as hatalomrajutásáig és a Reichstag felgyújtásáig. DeMnouchkine korántsem avat be mind-járt apolitikai események folyásába. Előbbéletképeket kapunk a darabbeli vidékitársulat világából: egy hétköz-nap, melyetkitöltenek a próbák, a szak-mai intrikák,szerelmi konfliktusok, kulisszák mögöttipletykák, ambíciók, álmodozások, játékok -és egy ünnep, Caroli Martin, az elismertcsillag diadalmas vendégfellépése.Mindebben az a meglepő, hogy a Théâtredu Soleil új előadása egyelőre jobbanhasonlít egy hagyományos polgáridrámához, mint saját korábbi, commediadell ' arte hangütésű politikus előadásai-hoz.Csak később, talán túlságosan is lelassítvabontakozik előttünk az egyes figurákmagatartásának és eszmeiségé-nekáttekinthető térképe. Hendrik Höfgen az arutinos vidéki színész, aki nagy szerepekrőlés fővárosi hírnévről álmodik. Betegesenféltékeny a kollégák minden sikerére ésminden szerepre, könynyen sodródikszélsőséges érzelmi állapotokba, ahisztériától a jeges közönyig, a démonigúnyolódástól a gyermeki tanácstalanságig.Szívesen szerepel kommunistaszimpatizánsként,részben tekintettelkommunista barátjára, rész-ben hogykollégái előtt a forradalmi világnézetűavantgardistát alakítsa. De valójában gondosan elkerüli a politikai elkötelezettségminden lehetőségét. Erika,Klaus és Nicoletta - liberális fiatalok,akik síkraszállnak a szervezkedésiszabadságért és a világnézeti toleranciáért,ám eszméiket ifjúi naivitással sajátszükségleteikhez igazítják. A merev erkölcsinormák ellen lázadnak, és a színházatszép kalandnak s jó szórakozásnaktekintik. Mindössze két ember van azegyüttesben, aki konkrét politikai tevékenységetvállal. Hans Miklas és OttoUlrich nagy ideológiai ellenfelek, s bármindkettő vakon hisz az „ügyben " ésharcol érte, ez a szó mégis egészen mástjelent az előbbinek, aki a náci párt tag-ja,mint az utóbbinak, aki kommunista.Miklas a nemzetiszocialista ideológiakritikátlan rajongója. Teljes odaadássalhisz a Führerben és „szent " tanításában,mely a fajelméletre alapozza a kizsákmányolásfelszámolását és a németség elveszítettbecsületét, nemzeti egységét helyreállítóidealista forradalmát. Meggyőződése,hogy a színházat a zsidók és a kommunistákkaparintották hatalmukba, akikmegakadályozzák, hogy ő politikai nézeteimiatt szerepet kapjon. Igy aztán leginkábba színházi portás, Knurr és a súgónő,Madame Efeu társaságában érzi jólmagát, akikkel éjjel az elnéptelenedettépületben nyugodtan koccinthat a Führeregészségére és az új Németországra. OttoUlrich meggyőződéses antifasiszta, akihisz a kommunizmus németországigyőzelmében, s gyermeki boldogsággalörül az 1930-as választásiA „hivatalos" színház a Théâtre du Soleil a Mephisto című előadásábaneredményeknek, melyek pártja erősödésétmutatják. A színházat a politikai agitációés propaganda fontos eszközének tartja,ezért mintegy mellékesen tesz eleget aburzsoá, „hivatalos " színházban rá osztottfeladatoknak, energiáját inkább a politikaikabarénak szenteli.Amíg a Művész Színház színpadánegyre erősebb befolyásra tesz szert afasizmus, a terem túloldalán kivilágosodika kabarészínpad: a politikai ellenállás éstiltakozás dobogója. Ettől kezdve acselekmény a két színpadon felváltvafolyik. A „hivatalos " színen HendrikHöfgen uralkodik, s hatalma egyre nő,hisz ügyesen manőverezik, hogy mindenféleelkötelezettség, nyílt állásfoglaláselől kibújjon. Az a színész ő, akielsősorban és mindenáron játszani akar. Samikor a politikai erőviszonyok alakulásaúgy kívánja, egyből lemond korábbanhangoztatott forradalmi nézetei-ről,megszakítja barátságát Ottóval, ésfelszámolja viszonyát félvér szeretőjével.Színésztársai, akik mind tisztábban érzik afasizmus nyomasztó rémét, sor-raátpártolnak a kabaréhoz. Ragyogó kabarétréfákkövetkeznek, melyek valójábanmár nem tréfák, inkább egy álcázottpolitikai gyűlés jelszavai: politikai harc-raés ellenállásra buzdítanak.Az előadás második felében, mely 1930és 33 között játszódik, felgyorsul azesemények tempója. A „hivatalos "színházat ellepik a barna egyenruhás horogkeresztesek.Az új hatalom nem tűri akritikát. Ottót letartóztatják, a zsidó


Hitler-paródia a Viharmadár-kabaré színpadán a Mephisto-előadásbanszármazású színészeket kidobják a színházból,a kis Miklast, aki csalódik aFührerben, és ennek fennhangon kifejezéstis ad, megölik. A szakadék, mely akét színpadot elválasztja, egyre mélyül.Az egyik oldalon: Hendrik Höfgen győzelmetarat Mefisztofelesz szerepében; amásikon: a kabaré megtalálja valódi ellenségéta hitleri rendszerben, melyet acommedia dell'arte teljes eszköztárávaltámad (s a Théâtre du Soleil együttese ittelemében van, sok improvizációvalelőadott, ragyogó jeleneteket látunk).1933-at írunk azonban, Németországsorsa eldőlt. Semmi jó se születhet Hitlerés az őt támogató nagytőke kifigurázásából,hisz a náci gépezet már működésbenvan: a kabarét bezárják. Akik mégélnek, külföldre szöknek, hogy onnanfigyeljék a kitörni készülő vihart. Mások,mint Magnus, az öngyilkosságotválasztják. Hendrik Höfgen pedig a fasisztaNémetország első számú színészelesz, kinevezik az állami színházak intendánsának,miniszteri tanácsosnak, szerátoknak.Egyik diadalittas fellépéseután, kéretlenül is értesül róla, hogy egykoribarátját, Ottót a hitleristák megölték;tanácstalanul a közönséghez fordul: „Mitakarnak ezek tőlem? Miért üldöz-nek?Miért oly irgalmatlanok velem? Hisz éncsak egyszerű színész vagyok! " Höfgenutolsó szavai akár az előadás mottójául isszolgálhatnának: a következő pillanatbana no-man's land falat borító hatalmasvásznon dokumentumfel-vételekmutatják a koncentrációs tábort. Ez azepitáfium a fasizmus áldozatai-nak:művészeknek és minden gondolkodóembernek, aki a fanatizmussal szembeszegült.A szándék jól kiolvasható az újMnouchkine-előadásból. A Nap Színházaezúttal sem egyszerűen politizálni akar aszínpadon, számukra a politikai színházmindenekelőtt játék, a felfokozott teatralitáskeresése, s ahogy a forradalomrólszóló ragyogó produkcióikban acartoucherie-i hangárban felállított dobogóvalóban a történelem színpada lett,úgy most is a „hivatalos " színház és akabaré harcában, egymást tükröző-szembeállító-leleplezőkettősségében a történelmetformáló eszmék antagonisztikusháborúját kívánják megeleveníteni - aszínészek sorsában és a színház sorsában,egyén és kollektíva egymásra utaltságában.A Mephisto előadása egyúttal szín-háza színházról, s pontosan ez az áttétel adjameg Mnouchkine-nak a lehetőséget, hogymiközben megfogalmazza ars poeticáját,mely tagadja az apolitikus művészetet,beszélhessen az alkotói munka belsőgyötrelmeiről, ám egy percre semszakítva ki ezt a társadalmi összefüggésekből.Hendrik Höfgen ebben az értelmezésbenfélreérthetetlenül középszerűszínész és középszerű ember, eszmei„semlegessége", saját gyengesége és afasiszta hatalom növekvő politikai erejeközti hányódása pedig elsősorban aközépszerűséget, a sehova se tartozástvan hivatva leleplezni. Nem nehéz felfedezniebben a gondolatban a mának, amai francia valóságnak címzett művésziüzenetet, s nem véletlen, hogy Cartoucherie-bena zsúfolt nézőtér igen élén-kenreagál a harmincas évek Németországátidéző Mnouchkine-előadásra, nyilvánvalóanolyan allúziókat fedezve fel,melyeknek esetleges napi politikai összefüggéseibenitt most nincs értelme elmerülnünk,de amelyek a Théâtre du Soleilhitvallása szerint a színház lényegéheztartoznak.A Mephisto mégis egyenetlen előadás.gondolati-politikai összetettség, a konfliktusokpontos kibontása ellenére éppművészi eszköztárát tekintve vitatható azúj Mnouchkine-rendezés, s ez a stilárisbizonytalanság a Mephisto igazi meglepetése.Hisz eddig a társulat sikerszériáinyomán számtalanszor leírták róluk, hogyvirtuóz szakmai ismerettel rendelkeznek,dicsérték akrobatikus tudásukat,pantomimikus felkészültségüket, sziporkázórögtönzőképességüket stb., a Théâtredu Soleil úgy vonult be az újabbszínháztörténetbe, mint amely valóban újéletre támasztotta a commedia dell ' arteműfaját. De ezúttal mintha ők magukelégedetlenek lennének eddig elérteredményeikkel, kísérletet tesznek a „másik"színház, a korábban elhagyott, mármármegtagadott hagyomány, a polgáridráma kánonján felnőtt lélektani szín-játszáseszközeinek kamatoztatására. S aszínészek, akik ragyogó mutatvánnyalkápráztattak el a commedia dell'arteszellemében, most többnyire korrektülfeszengenek e „tradicionális" színpad kötöttségeiközt, és igazán csak a „Viharmadár"kabaré deszkáin szabadulnak fel,élnek igazi életet, ami aztán ugyan-úgymagával ragad bennünket, mint a korábbiMnouchkine-előadások. Gerard Hardyalakítását Höfgen szerepében mégiskiemelném, ő kapta a leghálásabb éslegérdekesebb feladatot, hisz a figura,melynek karrierje az előadás magva, csupaátalakulás : a kispolgári középszerűségmegannyi metamorfózisa az eseményekpergőtüzében.A kritikák többnyire szóvá teszik aMephisto ritmustalanságát is, s valóban úgytűnik, az alapos gonddal kidolgozottjelenetek feszes belső ritmusa nincsösszhangban a teljes előadással, mely fárasztóanhosszúra nyúlik. Magam részé-rőlelsősorban mégsem kompozíciós hibátfedeznék fel ebben, inkább úgy érzem, afélig-meddig sikerült stiláris meg-újulásikísérlet vet árnyat a produkció ritmusára is: ahogy múlnak az órák, a színészi jelenlétegyre kevésbé izzítja fel a színpadot, s aszuggesztív művészi látomásként indultelőadás lassan veszít feszültségéből. S ezmég az egyébként igen erőteljes utolsóképek hatásfokából is levesz.Mindazonáltal az előadás Párizslegrangosabb színházi estéi közé tartozik.A Nap Színháza ezúttal is igazi színháziműhelynek bizonyul, mely merkockáztatni is : semmiképp sem akar sajátjátékstílusának kánonjában megmerevedni.


T H E A T R ER EV UE M EN SU E LLED E L ' A RT THEAT RA LDirecteur: IV ÁN BOLDIZSÁR Rédacteur-enchef:MÁRIA CSABAI - TÖRŐKR é s u m éIstván Nánay:La guerre contre l'amourDepuis un certain temps déjá Shakespeare neparait que rarement sur la scéne du ThéâtreNational. La présentation de Troilus et Cressidadans la mise en scéne de Gábor Székely vientde rompre ce silence. Le spectacle, tout enbannissant plusieurs conventions périmées del ' interprétation de Shakespeare, ne réussitpourtant pas á trouver un nouveau langagescénique absolument convaincant.Endre Bajomi Lázár:L'Explosion CamusAprés avoir évoqué la vocation et la carriéredramatiques d ' Albert Camus, l ' autsur del'article analyse les deux piéces (Le Malentenduet Les Justes) présentée dans deux villes deprovince et aboutit á la conclusion que Camusdramaturge n ' égale point Camus conteur: sestragédies - comme l ' a constaté André Maurois-- manquent de chair et les idées y demeurentál'état de maquettes abstraites.Tibor Balogh:Schürzinger passe surle corps de SchürzingerA Debrecen on a pu voir Casimir et Caroline deÖdön von Horváth, dans la réalisationiritéressante et spirituelle du jeune Árpádjutocsa Hegyi, étudiant de mise en scéne.Péter Szántó:Le Temps de l'épouvanteLa nouvelle piéce de György Száraz, créée auThéâtre József Attila, cherche de nouveau ádégager d ' un sujet historique un message árésonance contemporaine. Pourtant, il s ' agitd ' un demí-succés assez typique: les faits sontpassionnants á vous couper le spufflemais les personnages qui en parlent sontfabriqués de carton-pâte.Róbert Dévényi:Comment le géant est-i/devenu homme?Le festival international des marionnettes áPécs a abondé en spcctacles curieux et intéressants.A porpos de quelques représentationshongroises et étrangéres Róbert Dévényiexamine la fonction des marionnettes dans lethéâtre contemporain.Erika Szántó:« Equus » au Théâtre de PestLa céléhre piéce de Peter Shaffer se composed ' autant de lieux communs et pourtant, il sepasse quelque chose dans ce spectacle mis enscéne par Dezső Kapás: dans les derniéresminutes c'est la terreur vécue et ressentie quinous regarde á travers les yeux du comédien.András Kroó:Une nuit agréable surla montagne peléeDans cetre critique il s ' agit de La unit sor lamontagne pelée, opéra comique de Moussorgskyque joue actuellement le Théâtre de Peupledans une représentation agréable et plaisante.Gábor Bányai:Dans l'esprit de MozartInvité par l ' Opéra d ' État, Tamás Ascher, undes personnages les plus intéressants de lagénération de nos jeunes metteurs en scéne, va réalisé un ldomeneo hors du commun. Procédantá une rupture radicale avec les traditionsdu théâtre lyrique il a suivi l'esprit deMozart en soulignant surtout le conflitdramatique et son interprétat ion sur la scéne.Mária Feuer:Une cantatrice d ' opérasur la scéneDans la carriére de la jeune cantatriceAdrienne Csengery son rôle dans l ' Idomeneo deMozart marque une étape importante. A cetteoccasion la cantatrice résume, dans cetinterview, ses expériences et ses projets.Anna Földes:Les deux versions du « Déficít»Quelques semaines aprés la création du Deficitde István Csurka, István Horvai a procédé áfaire une nouvelle mise en scéne de la mémepiéce, avec des acteurs nouveaux, pour aboutira un spectacle assez différent. Dans cetinterview notre collaboratrice interroge lemetteur en scéne au sujet de ce double travailextraordinaire et des leçons qu ' on peut entirer.Tamás Ungvári:István Örkényvu par quelques contemporainsIstván Örkény qui nous a quittés en 1979 estun des personnages les plus remarquables dela nouvelle littérature dramatique hongroise.Tamás Ungvári a voulu poursuivre uneconversation pour la télévision avec l ' auteur ausujet de ses expériences théâtrales mais lamaladie de Örkény a empęchę la réalisation dece projet. Ungvári, historien de littérature,rassemble maintenant quelques témoins: lesmetteurs en scéne Károly Kazimir et GáborSzékely, l ' actrice Mari Törőcsik et l' h istorienIván T. Berend pour évoquer, entre eux,quelques étapes marquantes de cette carriére.Katalin Róna:« Je te donne Equus ... »Au Théâtre de Pest c ' est le jeune László Gálffiqui interpréte Alan Strang, personnageprincipal de la piéce de Peter Shaffer. II s ' agitlá d ' une rencontre particuliérement heureuseentre rôle et acteur.András Pályi:Méphisto au Théâtre du SoleilLa nouvelle création du Théâtre du Soleil,Méphisto, adapté du roman de Klaus Manndémontre qu' Ariane :Mnouchkine ne veutnullement se faire emprisonner par le canonde son propre style et qu ' elle ne recule pasdevant les risques qui s ' imposent. Cette fois-cielle essaie de réaliser une synthése entre lestraditions de la commedia dell ' arte et de lapiéce de conversation.

More magazines by this user
Similar magazines