Folklorisztikus érdekesség, hogy néhányközépkori ábrázoláshoz hasonlóan abábu nagyságát társadalmi rangja határozzameg. Vagyis Merész Károly fejjelkimagaslik lovagtársai közül, míg azördögfiókák fürtökben csüngnek egyet-lenmozgatózsinóron. Az előadás né-hányrészletét a szemlélet naivitása vonzóváteszi, de egészében rekonstrukció marad,nincs mit kezdenünk vele, különösen ha alubliniak emlékezetes Ólengyeltriptichonjával állítjuk párhuzamba. Ha abelga produkció a kultúrtörté<strong>net</strong>i örökségcímén, a ruszei bolgár bábszínház éppenidőszerűségével igényli a felnőttekfigyelmét. A bolgárok is szívesen támaszkodnakirodalmi anyagra, háziszerzőjükközött találjuk a mai bolgár drámairodalomjeleseit, például Radicskovot is. Előadásukmégsem szövegközpontú, mint afentebb elemzett liége-ieké. Egy majakovszkijosindulatú közéleti bábkabarétmutattak be - halak főszereplésével. Ahatás természetesen ezopuszi: mert van-esűrítettebb képe a demagóg melldöngetésnek,mint ha egy rák vallja magát azelőrehaladás bajnokának, vagy ha egypolip értekezik a karok hasznáról a sápokbezsebelésekor? A műsor nemcsak a halakköztudott némaságához képest elismerésreméltóan szókimondó, dehatásmechanizmusa is erőteljes. A mélytengerivilág sikamló szépsége minduntalanelandalít, hogy aztán a keményenintellektuális csattanókkal pofozzon józaneszméletre.E produkciók színházi jellegét erősítiaz illúzió teljességére való törekvés : amozgatók éppen úgy rejtve maradtak aközönség elől, ahogy az élő színész semmutatkozik civilben a kulisszák között.Ugyanakkor feltűnt, hogy az előadásoktöbbsége éppen az ellenkező-jével kívántabizonyítani „nagykorúságát " . A bábszínészmaga is kilépett a világot jelentődeszkákra, és elperelte a hatás egy részétönnön teremtményétől. Hogy vajon ez ajelenség attributuma-e a modern felnőttbábjátszásnak, arról megoszlanak avélemények. Elképzelhető, hogy ez agesztus az olcsó illúzió-keltésről valólemondást jelenti. (Elvégre tudjuk abábtörté<strong>net</strong>ből, hogy az indonéz vayangotcsak a gyermekek és a nők nézik elölről, aférfiaknak mint beavatottaknak a paravánmögött van kijelölt helyük.) De lehet ez azélő színház piran-dellói paradoxonánakbábos megfelelője, amely éppen amegkettőződés mozzanatát tartja , aművészi hatás velejének. És azt semszabad elfelejteni, hogy a mozgatóravetődő rivaldafény a bábun is tükröződik!Ahogy a színpadon a királykilétét alattvalóinak kell eljátszani, ugyanígya bábművész önkéntes alázata, tettenérhető figyelme, gyöngédsége megsokszorozhatjaa bábu életerejét.Színész és bábA fesztiválon az ember-báb konfrontációszámos válfajával találkozhattunk. Az elsőstáció a takaróparaván mellőzése, amintazt a budapesti asztrásoktól láthattuk. Amozgatók önleleplezésének nincshatározott funkciója, de nem is zavaró. Anagy hírű amatőregyüttes egyébkéntkorábbi útján halad tovább: új zenésmario<strong>net</strong>t-pantomimjük Liszt: Haláltánccímű zongoraversenyét választja programjának.A rendező, Vízvári Lászlóelképzeléseinek uralkodó vonása az allegóriaszerűség,aminek érdekében a közkeletűtörté<strong>net</strong>eket is átértelmezi, továbbsűríti.(Így lett legutóbb Don Quijote azAsztra színpadán egyben Ádám is.) AHaláltánc érezhetően ellenállt e törekvésnek.(Bár már itt meg kell jegyeznünk: azamatőrprodukciók - talán a kecskemétiekjátékától eltekintve - egytől egyigkidolgozatlannak tűntek, jelezve, hogyamíg a hivatásosokat legsikeresebb, márszériák hosszú során beolajozódottelőadásaikkal hívják meg Pécsre, azamatőrök itt kapnak lehetőséget az elsőbemutatkozásra!) Pedig az alapgondolatmost is érdekes: a Halál maga az Idő,amelyet az ember csak alkotásaival tudkordában tartani. De hogy az idő végzetétlegyőzze, kész elpusztítani társait, vagyisegyszerre ellenfele és cinkosa a halálnak.Ez a valódi ellentmondás jelenítődik mega Holbein metszeteitől támogatottvízióban. Sajnos a produkció jelenlegiállapotában még tagolatlan, pontatlan,olykor még az alaptörté<strong>net</strong> szintjén semkövethető.A másik országos hírű amatőregyüttes, apécsi Bóbita műsora a konfrontáció egymásik lehetőségét példázza. A Csak egy kisember című groteszkben a bábu nyíltszínimozgatása hordozza a mondanivalót,lévén a manipuláció képi szinonimája.Kár, hogy a jó ötletet Koós Lajosékmeglehetősen közhelyszerűen bontják ki.Nem az a legfőbb baj, hogy a csecsemőbőlágyútöltelékké nevelt emberkekálváriájának láttán meglehetős déjá vuérzésünktámad (Pécsett tavaly játszottákkirobbanó sikerrel Déry Azóriáscsecsemőjét), de lehangoló, hogy a jele<strong>net</strong>eknem mélyülnek túl a plakátszerűségen,monotonan ismételgetik az alaphelyzetet.És rejtély, miért történik mindezMuszorgszkij Egy kiállítás képei címűzongoraművének egyes, mindenféle tematikaiképzettársításra alkalmatlan tételeire.A megkettőződés varázslataAz élő színészi beavatkozás talán legizgalmasabblehetőségeivel a wroclawi PTLbábszínház élt. A Pécsett másodszor vendégeskedőtársulat ugyancsak irodalmielkötelezettségű, amint ezt több korábbireprezentáns előadás, a Ghelderode darabjábólkészült misztériumjáték, illetveWyspiański Legendája világszerte bizonyította.A rendező, Wieslav Heino választásamost Brecht Koldusoperájáraesett.A felnőtt bábművészet egyik útjakétségkívül a modern drámák adaptációja,tekintve, hogy a báb olykor alkalmasabbfilozofikumuk érzékletes megjelenítésére,mint az élő színház. Milyen vonásaiterősíti fel a Koldusoperának az,hogy Bicska Maxit és társait most fábafaragva látjuk viszont? Mindenek-előttpitavalszerűségét. Az előjátékban aszázadforduló utcai bábautomatáit tekergetika színészek, alamizsnát kéregetveaz ösztövér műélvezetért. Majdkezdetét veszi az előadás. Szembetűnő,hogy e mario<strong>net</strong>tek közel sem olyankikupáltak, mint Obrazcov vayangjai, sőtinkább nehézkesek, alig valamivel tudnaktöbbet liége-i kollégáiknál. Épp ezértindokolt, hogy a mozgató színészekgesztusaikkal, mimikájukkal segítségükresiessenek. A wroclawiak színpadáncsakugyan létrejön a megkettőződésvarázslata, méghozzá Brecht szellemében:a demonstrátor és a demonstrációszétválik, a színészben illetve a bábubantárgyiasul. Különösen termékenynek bizonyulez a módszer a songokban, amelyeketnem a bábok, hanem a mozgatókénekelnek, megteremtve ezzel a látottakautonóm véleményezősíkját.Végül ember és báb (pontosabban:tárgy) teljes egymás mellé rendeltségenyilvánul meg a Népszínház Orfeoegyüttesének Előadás után című mozgás-éslátványkompozíciójában. Az Orfeo idéndebütált hivatásos társulatként. Azunderground együttest soha nembéklyózta az üzemszerű színház kötelezőenkommerciális szemlélete, és szerencse,hogy kísérletező kedvükből,avantgarde elkötelezettségükből hivatásosokkéntsem veszítettek jottányit sem.Malgot István „totális színháza " minthaMarcel Marceau felismerésén
alapulna. Ő hangoztatja, hogy a pantomimesművészete rokon a báboséval.Mindkettő stilizál, minthogy kénytelenelrugaszkodni a valóságtól. „A bábu önmagábanvéve mint figurális műtárgysohasem naturális, mozdulatai szükségképpenmerevek, ami olykor gépiesnek,elidegenítettnek tűnik. Ugyanígy távolodikel a valóságtól a pantomimes is, aki azalakításban idegeníti el magát, közeledve eponton a bábművészethez. " Az Orfeoközös nevezőre vonja e két művészetiágat, megtetézve a zene és világításrafinált hatáseszközeivel. Az így felkeltettv í z i ó megdöbbentően alkalmasnakbizonyul a legkorszerűbb tartalmakszuggesztív közvetítésére.Családi társulatokEgy XVI. századbeli latin-angol szótárekként definiálja a gesticulator kifejezést:„akrobata, avagy mimus, az, aki a bábukkaljátszik " . Azt hiszem, keresve semtalálhatnánk beszédesebb bizonyítékotarra, hogy hányféle jártasságot kívánthajdanán a hevenyében összeverbuválódottnagyérdemű a szórakoztatás vándorcéheseitől.Egykorú leírásokból azt istudjuk, hogy ezek az „egyszemélyes"truppok két főből álltak: úgy mint a játékos,ennek szolgája (untermanja), valaminta kutyájuk. Nincs semmi különösabban, hogy a pécsi fesztivál eminensena z efféle stagione, tehát állandó színházzalnem rendelkező, többnyire családi vállalkozásokragyakorolja a legnagyobb vonzerőt.Mozgékonyságuk, az intézményesszínház kereteinek védelmét nélkülözőtalpraesettségük, a legharmonikusabb élvezetforrása, elég talán a fesztivál közelmúltjábólYves Jolie vagy Ted Miltonsikerére hivatkozni.Idén is három tarkára pingált kempingbuszparkolt a színház előtt: egyfrancia, egy angol és egy nyugatnémetminitársulaté. A francia Monestier házaspárBrunoy városkából érkezett. Előadásaikzömét művelődési házakbantartják. Mario<strong>net</strong>tszínházként indultak, demintegy tíz éve kísérleteznek műfajiskatulyákba nem sorolható animációskreatívjátékokkal. Így dolgozták teltöbbek között Sztravinszkij : E g y katonatörté<strong>net</strong>ét és a Kerekasztal Lovagjainakmondakörét. A Pécsett bemutatott A kisGargantua mintha e műfajváltás ars poeticájátfogalmazná meg - gyönyörűen.y keretjátékban Monestier úr hagyományosmario<strong>net</strong>telőadásra készül, de feleség-kisinasánakmár nem fűlik az efféléheza foga. Egy irdatlan hullámpapírt- igen: közönséges papundeklit - cipel aszínpadra, hogy ugyanazon játékkedvvelgyűrjön óriást belőle, amivel a gyerekekbehemót méretű hóembereiket fabrikálják.Hihetetlen, hogy mit tud ez a böhömpapírbála: látjuk Gargantua gigászi felmenőinekteomachiájaként, elénk varázsoljaaz óriásszüléi a n ya vajúdását, majdaz emeletnyi apróságot, amint a tej után atehénnel csillapítja étvágyát. Milyenkifejező mimikára képes ez az esernyővázzalmozgatott papírléggömb-kobak !Szemei magától értetődő biztonsággalsugározzák: az óriás is ember, ha extraméretű is. Hisz épp ezért peregnek le rólaaz incifinci hősködők packázásai! Ésamikor Monestier úr egy óvatlangesztusával szétoszlatja az igézetet, mi,felnőttek semmivel sem könnyebbenvigasztalódunk, mint a gyerekek.A bevezetőben említett nyugatnémetSteinmann házaspár húsz éve alapítottaDie Bühne irodalmi bábszínházát Ők is -noha rendelkeznek egy ötvenszemélyesszobaszínházzal - többnyire művelődésiközpontokban, ifjúsági klubokban,kiállítótermekben, de ha úgy adódik, azutcán ütik fel paravánjukat. Szórakoztatóvegyes műsoruknak a Kezek, bábuk. é szene címet adták, őszintén utalva arra,hogy a kínálat egységét csak a bábtechnikasokoldalúságának demonstrálásabiztosítja. Steinmannék csakugyan mindenreképzett gesztikulátorok. Fölényesszakmai tudással kezelik a pálcás, botos,kesztyűs, sík- és fejbáb megannyi válfaA kis Gargantua (Théâtre sur le fil)ját, de a puszta kezükkel is képesek Egykis dráma - ez a kézetűd címe - megjelenítésére.Színes bábesztrádműsorukból aFélelmetes találkozás a negyedik fajjal címűbábhorror tetszett legjobban. Az a bizonyosnegyedik faj a szörnyetegek Brehmnélnem jegyzett osztálya, de ez nem akadályozzaegyik ifjonc példányát, hogymegismerkedjen az emberfaj egy elmagányosodottképviselőjével, és kölcsönösenfel ne fedezzék a szeretetmegnyilvánulásokszőrbizseregtető gyönyörűségeit.Az idillnek az Atyaszörny vet véget, akinem tartja illendőnek, hogy ebadtájabratyizik az elfogyasztandó eleséggel.Shakespeare és BeckettA luganói Poletti házaspár színháza ahangzatos Antonin Artaud névvel fémjelziprodukcióit. A Romeo é r Júlia ' 8ocímű Shakespeare-iáda szellemes alaphelyzettelindul. A halhatatlan szerelmesekkorunk hátrányos helyzetű fiataljai. Aszülők elváltak. Montague Capuletnétveszi el, Capulet pedig Montague-né fejétköti be: magától értetődik, hogygyermekeik csak tengenek-lengenek ezűrzavarós világban. Ráadásul Romeótáruházi csokoládélopáson érik, így indulnakel a nagyvárosi alvilág felé vezetőlejtőn. A sztoriba mindent beleszuszakoltak,ami gengszternek, hippinek ingere,az előadás mégsem tud lekötni. Atotális színház artaud-i követelményéneka svájciak túlságosan is gépesítve tesz-nekeleget. A játékot elnyeli a technika: a