12.07.2015 Views

Radics Géza: A középkori magyar inkvizíció - Levente Vezér honlapja

Radics Géza: A középkori magyar inkvizíció - Levente Vezér honlapja

Radics Géza: A középkori magyar inkvizíció - Levente Vezér honlapja

SHOW MORE
SHOW LESS
  • No tags were found...

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

szerint semmi se jellemez jobban, mint az, hogy II. Andrást kétszer iskiközösítette IX. Gergely pápa. Valószínű, ezért egyezett bele 1231-ben a<strong>magyar</strong>szívű és józan gondolkodású főinkvizítor, Magyar Pál leváltásába, akit akemény, talán könyörtelen, német származású Teuton János követett. 1235.május 26-án, mikor II. András leányát, Erzsébetet szentté avatta az egyház, semaz apa, sem a fia, IV. Béla nem kapott meghívást az ünnepségre. A nyugatitörténetírásból pedig kimaradt a II. András vezette keresztes hadjárat méltatásais, mikor 20 000 könnyűlovassal bejárta a Szentföldet.IV. Béla királyunknak is meggyűlt a baja az egyházzal, amiért két lányátkijevi és lengyel hercegekhez adta feleségül. A gát viszont akkor szakad át,mikor fia, a későbbi V. István a kun király, Köttöny lányát, Erzsébetet vettefeleségül. Nem tetszett a pápának az se, hogy Béla szerzeteseket küldött keletrea visszamaradt rokonok felkeresésére. Tudjuk, hogy az 1236-ban hazatérőszerzetes, Julián barát hozta a hírt a tatárok közeledtéről, melyről rendfőnöke,Richardus írt jelentést a pápa részére. Elgondolkodtató azonban, hogy Bélakirály miért szerette volna betelepíteni a keleten maradt rokonokat. Az avélekedés, hogy velük kívánta megerősíteni katonaságát a tatárok ellen, nemállja meg a helyét, hiszen a visszatérő szerzetestől tudták meg a hírt aközeledtükről. Sokkal valószínűbb, hogy az Árpád-ágbeli őseinkből kialakulturalkodó és főúri osztályt az 1200-as években már erősen felhígult és aköznépbe való beolvadás fenyegette. A keleti rokonok betelepítése a vezetőrétegmegerősödését eredményezte volna. Így hát, Béla király is a kiközösítés szélénállt. Vatikán kiengesztelésére fel kellett áldoznia leányát, Margitot, aki a Nyulakszigetén, elképesztő szegénységben vezekelt. Szentté avatásának során egyetlenfőpap nem jelet meg a kihallgatásokon, írja Fehér. De vajon miért? A szentélerűleány nagyon keményen bírálta a kor társadalmi és egyházi igazságtalanságait,melyek a kolostor rideg falain is kiszivároghattak.Királyaink közül szólnunk kell még Kun Lászlóról is, akiből anyja, a kunszármazású Erzsébet, meggyőződéses kun-barátot nevelt, minek következtébenLászló két malomkő között őrlődött, mert gyermekkorában keresztény neveléstkapott. IV. Béla igyekezett meggátolni, hogy a kun nemesség és főurak fontostisztségekbe kerüljenek, ami fia, V. István feleségének, Kun Erzsébetnek sokkellemetlenséget és szomorúságot okozhatott. Amint tudjuk, Béla és fia közöttelég komoly viszály volt, mely mögött valószínű Erzsébet asszony állt. V. Istvánrövid uralkodása után fia, a gyermek László kerül a királyi székbe. Anyja,Erzsébet elérkezettnek látta az időt, hogy felemelje véreit, és az országkülönböző tisztségeit - a legmagasabbakat is - kunokkal töltse be. Mondhatjuk,hogy ő uralkodott a fia nevében. Miután a gyermek felcseperedett, házasságotkötött Nápolyi Erzsébettel, amely csupán névleges lehetett, mert kun ágyasokkalélt. Leginkább Edua, a kun nemes asszony rokonságával vette magát körűl.Anyja mind e fölött szemet hunyt, sőt valószínű nem is bánta, mert így ahatalom továbbra is az ő kezében maradt, de nem hunyt szemet az egyház. Apápa a fermói püspökör, Fülöpöt rendelte László mellé, hogy a kicsapongó életű


királyt megfékezze, ami többszöri dorgálás ellenére sem járt sok sikerrel. Azeredmény az lett, hogy a kunok nagyon megerősödtek az országban, s velükegyütt a körükben terjedő "cucurbitá' mozgalom is, mely melegágya a Keleti-Kárpátokon túli Kunország volt. Az egyház nagyobb veszélyt látott bennük,mint az egyház által pogánynak nevezett ősvallású kunokban, akik szintén nemjó szemmel nézték a "cucurbitákat': Erzsébet és László nyugat iránti bizalmátaláásta, hogy mindjárt az uralkodásuk kezdetén Habsburg Rudolfot -Magyarország nagy kárára - hatalomba segítették. akitől csak hálátlanságotkaptak cserében. Az idegenek ezt még megtetézték a veszprémi székeskáptalaniiskola és könyvtár felégetésével, ahol műveltségünk hatalmas értékei vesztek el,olyanok, melyek a tatárjárást is átvészelték. A személyzet 64 tagját mészároltákle. E cselekedetről írta Kun László: „Emberemlékezet óta ehhez hasonlógonoszság az országban nem történt.” László 1290-ben bekövetkezett halálaután elszabadult a pokol. Az új király és az egyház hozzálátott a könyörtelenkuntalanításhoz.Fehér leírja, hogy az egyháznak az idegen betelepülőkkel és a rokonnépekköréből a kunokkal volt a legtöbb gondja, akiket két főcsoportba lehet sorolni:az őspogányok és a keresztények, akik hajlottak a bogumil-paternus ok irányába.Az utóbbiak körében bontakozott ki a Kárpátokon túli Kunországban az a vallásimozgalom, melyet Fehér - a jegyzőkönyvek alapján -"cucurbitának';"tökfejűnek" nevez. E vallás nemcsak az egyszerű nép, hanem agazdag és tanult kunok körében is hódított. Előfordult olyan eset is, mikor evallás a család felbomlásához vezetett. Egy kun férfi, Arboz, panaszt emeltfelesége, Murza ellen, aki húsz éves házasság után - miután cucurbita lett - nemteljesítette házastársi kötelezettségét. Az egyház felbontotta a házasságot, azasszonyt kihallgatásnak vetette alá, a három kiskorú fiú nevelését adomonkosokra, míg a két nagyobb leányt az apácák gondjaira bízták. Acucurbiták - saját nyelvükön is - nagyon komoly könyvtárakat hoztak létre,melyet az egyház nem jó szemmel nézett, és ahol csak tehette, elégette.A kunok történetének van egy román vetülete is, melyről nem igen esik szó.Miután Árpád népe beköltözött a Kárpát-medencébe, a megüresedett térség egyrészét – Bukovinát, Moldvát és Beszarábiát, egészen az Al-Dunáíg - elfoglaltáka kunok. Igaz ugyan, hogy e térségben a besenyők már korábban megjelentek. AXII-XIII. században aztán egy rövid időre e vidéket Kunországnak nevezték. Akunok megtérítésére különösen nagy figyelmet szentelt Róma és az olaszvárosállamok, mint például Velence és Genova. Nem szerették volna ugyanis,ha e területek Magyarország fennhatósága alá kerülnek, mert nagyon fontosakvoltak a dunai és fekete-tengeri kereskedelem szempontjából. Latinpüspökségeket szerveztek, hogy ezzel megszilárdíthassák helyzetüket.Jászvásárban például a hittérítők nagyobb része <strong>magyar</strong> volt ugyan, de a vezetésta genovai domonkosok tartották kezükben. A lombard városok agyarmatvárosaikba telepítették a nemkívánatos polgáraikat, mint például abűnözőket és az eretnekeket. II. Hohenstaufen Frigyes véres eretnekirtása idején


pedig nagy számban menekültek Lombardiából e vidékekre, s mert efolyamatban Genova vitte a főszerepet, e népességet a „zsinoviz”, genovai névalatt tartják számon.Fehér Mátyás Jenő a Középkori <strong>magyar</strong> <strong>inkvizíció</strong>k című könyvelábjegyzetében a kövétkezőt írja a "zsinovizekről": .Román részről Brauana I.G. foglalkozott ezzel a »zsinoviz« kérdéssel hosszabban és alaposabban, anélkülazonban, hogy tanulmányainak igazi jelentőségét levonta volna .... A genovaiakkezébe került 1318-ban, akik hatalmas kolonizáló tervekkel egészenújjáélesztették a Fekete-tenger parti városok életét, megtöltve őket az olaszkikötővárosok rakodómunkásaival, száműzöttjeivel, rovott múltú egyénjeivel,akik itt új életet kezdhettek. Bratianu tanulmánya szerint Genovában talált 38eredeti okmányt, melyek e nagy »zsinoviz« államról beszélnek, és nagyobbnakállítják be, mint a bizánci vagy francia császárságot annak idején. Az olasz éskésőbb a dalmata tengerészek és kereskedő segédnépek, raktárosok, hajcsárokés árujelhajtók, sőt hajógyárak munkásai már 1358-ban saját metropolitájukkalés latin püspökségükkel rendelkeznek. Így érthető, hogy a kunokkal is voltakállandó kapcsolataik, akiknek anyaelvemlékeit javarészt ők írták össze. Nagyösszekötő városuk, Konstantinápoly elővárosaként szereplő Péra volt, aholszintén püspökségek és kezdődő egyetem állt rendelkezésre a balkáni olaszelemeknek.Mindezeket Bratianu tárta fel egy tudós elfogulatlan komolyságával. Arraazonban már nem volt ideje, vagy szándéka, hogy a 14. századi nagy olasztelepülések, a »zsinoviz« kolóniák jelentőségét felmérje, mint az oláh nyelv maialakjának »latin« szülőanyját és egyedül elfogadható <strong>magyar</strong>ázatát, haneminkább hagyta, hogy a dákóromán elmélet fantasztái, Trajanus császár»benősült« legionáriusainak adják azt a dicsőséget, hogy ők voltak a mairománság szülői. Pedig a »zsinovizek« számban többszörösen felülmúlták aromladozó Római Birodalom szedett-vedett légionáriusait és időben és térben issokkal közelebb álltak és állnak a románság eredetéhez. Bratianu egyébkéntegész sor tanulmánnyal járult ehhez az eredményhez: »Recherches sur Vicina etCetatea Alba«, Bucarest. 1935., »Priviléges et franchises municipales dansl'empire byzantin«. Paris, 1936. és a »Dacia« folyóirat sok számában megjelenttanulmányaival. 2E történet nem csak a románok részére lehetne tanulságos, hanem a<strong>magyar</strong>ságéra is. Kunország azért volt rövidéletű, mert az alaplakosság nagyobbrésze nem kun volt. Nálunk is görcsösen tartja magát ama téveszme, miszerintÁrpád apánk katonanépe adta volna a nyelvet a <strong>magyar</strong>ságnak. Velük ugyanaztörtént, mint a kunokkal, besenyőkkel, úzokkal. Az avarokkal és hunokkal.beolvadtak a népbe, melyet meghódítottak, függetlenül attól, hogy milyennyelvet beszéltek. A tanulság tehát az, hogy a Kárpát-medence alap népességevolt a nyelvadó, és nem a hódítók. Ettől a „honfoglalók” még beszélhették a<strong>magyar</strong> nyelv valamely változatát. A kun hódítók és a betelepített olaszok


viszont nem azonos nyelvet beszéltek, ezért nem a „gálya” hanem a „víz”győzött.Tudni kell, hogy Magyarországon a perbefogottak túlnyomó része nem <strong>magyar</strong>volt, valamint azt, hogy a <strong>magyar</strong>országi <strong>inkvizíció</strong>s viszonyok sokkalkedvezőbbek, az ítéletek enyhébbek voltak, mint a nyugati országokban. Ezvalószínű a már említett kialakult törvényeknek köszönhető, és annak, hogykihallgató testületben <strong>magyar</strong>ok is helyet kaptak, akik igyekeztek mérsékelni azítéleteket, noha a vezetők szinte kivétel nélkül idegenek voltak. Továbbá, azegyházi ítéleteket a világi hatalomnak kellet végrehajtani, amelyet királyainkcsak akkor hagytak jóvá, ha azok valóban megalapozottak voltak. Ezért történtaz, hogy a nyugati országokból az eretnekséggel vádlottak ezrével menekültekMagyarországra. E szempontból a flamand takácsok, szövők, kelmefestőkcsoportja érdemel kiemelt figyelmet, akik Belgiumból menekültekMagyarországra, és a Duna-menti városokat, főképp Győrt és Esztergomotlepték el, de eljutottak az Eger melletti Szent János völgybe is. Sőt, aminttudjuk, a Felvidékre és Erdélybe is, s mint cipszerek és szászok néven ismerjükőket.Az előzőekben említés esett az Egyház, a főpapok elanyagiasodásáról is,mely ellenhatásaként alakultak meg a „koldulórendek” Flamandföldön - deMagyarországon is – például a legtöbb „eretnek” perbefogása anyagi jellegűvolt. A takácsokat és kapcsolódó mesterségekben dolgozókat a munkáltatók alegmesszebbmenőkig kihasználták. Olyan rendeleteket is hoztak, melyekmegtiltották, hogy jobb munkaviszonyok lehetőségét keresve más városokbaköltözzenek. Az egyik legembertelenebb és társadalomellenes rendelkezés pedigaz volt, hogy a mesterségeket tanulók nem házasodhattak meg, amíg föl nemszabadultak. Ez a nők tömeges elvándorlásához vezetett, és eredményekéntjöttek létre, alakultak ki a női rendek. Az ilyenfajta elnyomás kitermelte akülönböző eszméket és mozgalmakat, melyeket a menekültek magukkal hoztakúj hazájukba. Megesett, hogy e rendekbe tömörült nőket erkölcstelenséggelvádolták meg és a vizsgálóbizottság elé rendelték őket. Az is előfordult, hogyeme női rend valamelyike a lovagrendek felügyelete alá került, melyekmesszemenően kihasználták őket. Ez történt Veresegyházán és környékén is,ahol a János-lovagoknak a „Jámbor női egyesületek” név alatt közel hatszázszövő-fonó asszony és lány dolgozott. E női rendek némelyike aztán nagyonmeggazdagodott, mert a kor szelleme a szegénységet emelte eszményimagaslatra és követendőnek hirdette, ezért sok gazdag család leánya vagyözvegye is beállt a rendbe, akik tekintélyes vagyont adományoztak a rendnek.Nos, ezek a nyugatról érkezett menekültek felismerték, hogy hogyan tudnákaz egyházat a maguk oldalára állítani, és az eretnekség vádjától megszabadulni.Az egyház az iparosok céhekbe tömörítésével igyekezett védekezni a beözönlőés eretneknek tartott idegenekkel szemben. Emezek viszont látták, hogy amegoldás, a jövő az, ha az egyház által pártfogolt céhekbe tömörülnek. Eztolyan eredményesen végezték, hogy rövid időn belül olyan ősi <strong>magyar</strong> iparágak


is az ő kezükbe kerültek, mint a prémkészítés, kovácsmesterség, nyeregkészítésstb. Ez jól jött az egyháznak is, és ebben az idegen főpapság is nagysegítségükre volt. Hatalmuk odáig nőtt, hogy szabályzattal tiltották, hogy„semmiféle idegent nem szabad céhünkbe beengedni’ Ebben az esetben az„idegenek” <strong>magyar</strong>ok voltak, akik nem beszélték a flamand nyelvet. E helyzeturalkodóvá vált az egész ország területén, Pozsony-tól Brassóig, SzerémségrólLőcséig, mindenütt, ahol nagy számban letelepedtek.Pál mester helyébe, IX. Gergely pápa 1231-ben Teuton Jánost nevezte kifőinkvizítornak, aki kemény ítéleteket várt el a vizsgálóbizottságoktól. Így kerültsor Magyarországon az első halálos ítélet végrehajtására 1237 -ben, mikor egynégy tagú - minden bizonnyal flamand származású - takács családot Brassópiacán megégettek. A kemény intézkedések következményeként egy domonkosrendi szerzetes is áldozatul esett, mikor 1236-ban az esztergomi flamandszövőmunkások felbőszültek, felgyújtották a kolostort, és halálra köveztek egyJános nevű papot.Mielőtt rátérnénk a táltos perek ismertetésére, röviden tekintsük át, kiklehettek, kik voltak, és mely tudás mesterei voltak a táltosok. Táltos az lehetett,aki hetedik gyermekként jött e világra, függetlenül attól, hogy fiú vagy leányvolt-e. Mai szóhasználattal orvos-papnak neveznénk őket. A tudást csak egytáltosról sajátíthatták el, mert nemhogy nem volt e tudománynak „bibliája”hanem annak leírása is tiltott volt. A táltosok a nép körében, szegénységbenéltek. Szolgáltatásaikért nem fogadtak el anyagi juttatást, legfeljebb élelmet, haéhesek voltak, akkor is inkább csak tejről és kenyérről esik szó. Ajegyzőkönyvek nem szólnak arról, hogy valamely kábítószer hatására estekvolna révületbe, hanem dobjuk monoton pergése segítségével. A kívánt lelki ésszellemi állapotban, létrán mentek föl a fára, ahol kapcsolatot teremtettek azIstennel és a szellemekkel. A jövőbenézés vagyis a jóslás is az Őmesterségükhöz tartozott, ugyanúgy, mint a természettudományok. A táltosokgyógyítottak is, méghozzá eredményesebben, mint a kor orvosai. Számtalanesetben előfordult, hogy olyanokat is meggyógyítottak, akikről az orvosoklemondtak. Magyar Pál szembetegségét is egy táltos gyógyította meg, amiért anagy tudású mester számtalanszor kiállt védelmükben. A gyógyításhozgyógyfüveket és különböző módszereket használtak, melynek a szertartás, agonosz vagy ártó szellem testből való kíűzése is szerves része volt. Agyógyfüvek nevei botjukra, rovásírással volt lejegyezve. A jegyzőkönyvekbentöbb gonosz szellem neve is szerepel - írja Fehér -, de ezek leghatalmasabbja:Hakit. A jótevő szellemek ranglétrája csúcsán pedig Yotengri - Fehér szerint hunszókincs - állt, mely eget, mennyet jelent, tehát „mennybélinek” lehetértelmezni. A nép nagyobb bizodalommal fordult hozzájuk, mint az orvosokhoz.Manapság ismert az orvostudományban, hogy a beteg bizodalma jelentősenelősegíti a gyógyulást.„Keresztelésnél” házasságkötésnél, temetésnél szintén megvolt a feladatuk.A táltosoknak segédjei is voltak, méghozzá feladatuk szerint többfajta. Például:


a halottat nem lehetett kivinni az ajtón, mert a lelke visszajönne. A madártollasöltözetben és madárkarmokkal ellátott lábbelit használó segédek lyukatbontottak a falban, és azon dugták ki a holttestet, majd eltemették. E munkáértegy felnyergelt ló illette meg őket. A táltosok részt vettek és szertartásokkalvezették be a hagyományos ünnepeket és eseményeket, mint például alóversenyeket vagy a sólyomereszrést. A sólyomeresztés kiváltképp nagy ünnep,esemény volt, mert ez egybeesett a téli napfordulóval. Vagyis a fényújjászületésével. A koranyár folyamán összeszedett kerecsen sólyomfiókákekkorra felnevelkedtek, és készek voltak az első próbatételre: a vadászatra.Amint tudjuk, Jézus Urunk születésnapja is erre az időre esik, melyet mi<strong>magyar</strong>ok karácsonynak nevezünk. A kerecsen-karácsony szavak párhuzamapedig őshitünk és keresztény hitünk átfedéséről tanúskodik.Amint Fehér írja, az <strong>inkvizíció</strong>s perek nagyobbrészt az idegen betelepülőketvagy menekülteket és a kunokat érintette, akik magukkal hozták az egyháznakgyanús „eretnekséget” és „pogányságot” Fehér 83 jegyzőkönyvet dolgozott fel,melyek a táltos perekről számolnak be. Nagyobb részük több perbefogottról adhírt. Továbbá, betekintést adnak a táltosok szerepéről a XIII - XlV. században,mely már sokat veszíthetett régi fényéből. Számos esetben e perek pontosidőpontját se lehet meghatározni, csak a kihallgatásokat vezető tisztségviselőknevei alapján lehet következtetni a körülbelüli időpontra. Sok jegyzőkönyvből avádlott felmentése vagy elítélése is kimaradt. A táltosok nemzetiségét illetőencsak neveikből lehet sejteni, hogy <strong>magyar</strong>ok, kunok vagy besenyők voltak-e, deakadt köztük néhány tatár is. A táltos perek hátterében - a jegyzőkönyvektanúsága szerint - gyakran az anyagi érdek húzódott meg. Az egyház részéről atized volt az ok, míg az orvosok féltékenyek voltak rájuk, mert nemcsak hogy atáltosok alkalmazta természetgyógyászat eredményesebb volt az orvosokénál,hanem ezt ingyen tették, népük iránti kötelességből és szeretetből. A 83jegyzőkönyvben egy esetben fordult elő, hogy Szentgyörgyfalván (Zalavármegye), mikor kihívták Degesd táltost a beteg szarvasmarhákhoz. melyeketmár nem tudott megmenteni, a gazda megkérdezte, hogy mivel tartozik, a táltosazt válaszolta, adja neki a döglött állatok szarvát. A táltost egyébként akövetkezőkkel vádolták: a kápolnát lerombolta, megszentségtelenítette, az abbanlévő szentek ábrázolását meggyalázta, betegeket gyógyított, magát csodatevőnekhagyta nevezni és püspök módjára szertartásokat végzett. Hat tanút hallgattak ki,akik mind azt vallották, hogy a vádakat másokról hallották, de nekik nincsenekszemélyes tapasztalataik, kivéve egy tanút, akinek a táltos a szemét gyógyítottameg. A táltosok tudása és gyógyításuk módja is különböző volt. Álljon ittmintának egy jegyzőkönyv lényegi összegzése Fehér könyvébőlr"Látód fia Hanis sámán és társai ellen a Győr melletti Csanak falubanfolytatott eljárásjegyzőkönyve 1272. október 23-án.Moys úr, Sopron ispánja, a kománok bírája, Simon mester a budai SzentMiklós kolostor Domonkos-rendi perjele, Magyarországon a hittisztaság védőjeés vizsgálóbiztosa szorgos vizsgálatából és <strong>inkvizíció</strong>jából leírt adatok,


amelyeket a király úr kegyes orvos doktorainak és fizikusainak, Albert ésMárkus uraknak jelenlétében Látód fia Hanis mágus és társai ellen felvettekCsanak faluban, a győri vár közelében, ahol a vádlottak laknak, és avádlottaknak elméjük hamissága miatt, amellyel visszaélnek, énekekkel,himnuszokkal akarják visszaadni a betegek testi erejét, a hiszékeny embereklelkeibe babonát terjesztve. Beszélik, hogy a vádlott a falvakban és az említettGyőr külvárosaiban és telepein, társaival együtt, sok súlyos betegséggelküszködőt meglátogat, azoknak vizeletét összegyűjtve, vagy külön-különmegvizsgálja, hasonlóképpen, a betegeknek testét és tagjait megtapogatja, majda betegeknek szirupokat ad inni, hogy a gonosz lelkek ellen gyakorolja azördögűzést, hasonlóképpen, hogy túllép a szeméremérzés határán, azzal, hogy anői betegeket ágyaiknál meglátogatja, testüket, melleiket, hasukat megérinti,hogy a betegeknek azt mondta és mondja: »Én téged meggyógyítalak Hakitnevében, ha hiszel nekem.. «, hasonlóképpen, hogy a betegek gyógyításáértpénzt fogad el. - Király megbízásából és kifejezett parancsból, ha a vádakvalónak bizonyulnának, és Látód fia Hanis, a vádak valódisága alapjánelmarasztaltatna, akkor.... örök hallgatásra kényszeríttetik, eszközei, jelvényei,írásai, ha ilyenek vannak, megégettetnek, nehogy a vádlott gyarlósága ésmerészsége büntetlenül maradjon."Nyolc tanút hallgattak ki, akik mind a táltos mellett tanúskodtak. Azonban akihallgatók Hakit szerepét rosszul érthették vagy jegyezték le, mert már szó esettróla, hogy Hakit a rossz, az ártószellemek legfőbbike. A csanaki Orsolyaasszony vallomásából az derült ki, hogy a táltos gyógyítás közben élénk szóvalénekelt a gonosz szellem ellen, mondván: „Hakit, Hakit, távozz ebből a házból,hogy sem föld felett, sem föld alatt ne legyen semmi hatalmad.”Ebből láthatjuk, hogy a táltos vizeletvizsgálatból és a test, a szervektapintásából derítette ki a betegség milyenségét. A mai orvosok is ezzel kezdik avizsgálatot. Hanis táltost nem találták vétkesnek a hit ellen, mégis fogházi őrizetalá helyezték, hogy szükség esetén „rendelkezésre” álljon. A vádlottaknak nemlehetett védőjük és a feljelentővel való szembesítést se kérhették, mert azoknaknevei titkosak voltak. Ebből arra lehet következtetni, hogy a feljelentőkrendszerint egyháziak és orvosok lehettek. Annak ellenére, hogy a vádlottakkizárólag a bizottság jóindulatában reménykedhettek, a legtöbb esetben a hitellen nem találták őket vétkesnek.1245-ben Csele fia Gogán táltos elleni vád esetében Hegun comes, Jánosszebeni prépost és Wolfgang hallgatták ki a tanúkat. Daruk Benedek azt vallotta,hogy Gogán az erdőben bujkáló pogányok papja, de a nagyobb ünnepekenmegjelenik a várban is. Aratás után pedig újkenyeret osztogat a szegényekközött. A tanú nem tudta, hogy ezért kér-e pénzt. A bizottság emberei azután isérdeklődtek, igaz-e, hogy a táltos mezítelen lányokkal gyűjtet gyógyfüveket azerdőben, mire a tanú azt válaszolta, hogy ilyet nem hallott. E vád egyébként többtáltossal szemben is felmerült, de a tanúk válasza mindig nemleges volt.Daruktól megkérdezték azt is, hogy a vádlott beszélt-e a kőteles papi tizedek


ellen, mire a tanú azt válaszolta, hallotta a táltostól, hogy a szebeni prépost, akerci apát és a fehérvári püspök is kér tizedet, ezért legjobb egynek se adni,nemhogy háromnak. Kérdezték, hogy kinek mondta ezt, mire a válasz az volt,hogy sokak előtt, akik küldöttséget menesztettek a gyulafehérvári püspökhöz,mert nem tudták, hogy kinek kell fizetniük. A bizottság érdeklődött azután is,hogy a vádlott használ-e írott varázsjeleket, mire a válasz az volt, hogy a táltosismeri a régiek írását, melyeket botokra ró és a tegezében a nyilai mellett tartjaőket.Ecel Márton tövisi plébánost is kihallgatták az ügyben, aki szintén látta arovásbotokat, sőt kezében is volt, de nem tudta elolvasni. A fiatal táltostgyermekkorában ő maga keresztelte, de húsz éves korában eltűnt, és mint táltosjelent meg újra. A botokat egy öreg táltostól kapta. A tizedek esetében az előzőtanúhoz hasonlóan vallott. Az emberek nem tudják, hogy kinek fizessenek.A harmadik tanú Balko várjobbágy volt, aki rokonának mondja Gogántáltost és kereszténynek. Az erdőbe azért megy a szegényekhez, mert ezzelkeresztény kötelességét teljesíti, akik azért menekültek az erdőbe, mert nemtudnak három helyre tizedet fizetni. Megkérdezték a tanút, hogy a nép kinekfizetne szívesebben, mire azt válaszolta, hogy a fehérvári püspöknek, mert az a<strong>magyar</strong>okat védi. Erre János prépost a tanú megvesszőzését kéri, mi ellen Heguncomes tiltakozik, miután a tanút elbocsátották. A vádlottat „pogány dolgai”elégetésére kötelezik, és homlokára kereszt égetésére ítélik. Az utóbbit azonbannem hajtják végre, mert Gogán felesküdött a keresztre és saját költségén beállt akeresztes hadba.Dala fia Undo táltos ügyét szintén az előbbi bizottság hallgatta ki 1245-ben.Az első tanú Cristianus szászrégeni plébános volt, aki ismerte Undót és tudtaróla, hogy istentelen szokásokat és pogány erkölcsöt terjeszt, melyet maga ishallott. Az egyházi dézsma ellen lázított és az előző évben, mikor Szerit Péterapostol napján befejezte a misét, nagy zajt hallott a téren, ahol a népmegtámadta a dézsmaszedőket. A veszekedés elindítója a táltos volt, mondta aplébános, aki azt is tudta, hogy a táltos istentelen káromlással illeti az egyházatés papságot. János prépost érdeklődésére, hogy a böjti halászatból a táltoskövetői adtak-e le neki tizedet, a válasz az volt, hogy nem. Hegun comestiltakozik a további kérdések ellen, amennyiben a tanú nincs eskü alatt. Ezviszont János prépostnak nem volt elfogadható, ezért a plébános továbbikihallgatását felfüggesztették. Ebből az tűnik ki, hogy a bizottság tagjaileginkább a saját anyagi érdekeiket tartották szem előtt.A harmadik tanú Folken Simon szebeni polgár volt, aki ismerte a vádlottat,és aki az összetűzést szervezte a szászrégeni templom előtt. Megkérdezték, hogymi volt az oka az összetűzésnek, mire a tanú azt mondta, hogy Jakab mester, aprokurátor mondta egy tövisi embernek: ugye, jobb itt lakni, mint az erdőben? -mire a tövisiek rátámadtak és betörték a fejét. A tanú azt vallotta, hogy a táltosnem gyalázta az egyházat, csak a plébánost, aki a dézsmaszedők segítségére


sietett. A dulakodás közben a táltos azt kiabálta Jakab mesternek: „ti háromgazda kutyái vagytok, és háromszor szeretnétek enni. "A vádlottat 28 társával együtt felmentették.Kincsör, népi nevén Korpás táltos perében négy tanút hallgattak ki, aki ellenaz egyik vád az volt, hogy egy torokgyíkban szenvedő gyermek a kezelése alattmegfulladt. A gyermek édesanyjától, Janka asszonytól kérdezték, hogy kívánjaea táltos megbüntetését, mire az anya nemmel válaszolt, mert a segesváriorvosok kezelése alatt is több gyermek meghalt ebben a betegségben.Berlag Rufust, a segesvári, szász nemzetiségű polgárt és kapuőrt iskihallgatták, akinek mindkét törött lábát a táltos gyógyította meg, miután asegesvári orvosok kezelése után nyomorék maradt és járni se tudott.Darlási Péter, tövisi várjobbágy azt vallotta, hogy Korpás táltos gyógyítottameg, amikor már felesége és gyermekei is feladták. Mind a négy tanútólérdeklődtek, igaz-e, hogy a táltos pogány istenekhez imádkozik, mire MusnaJakab azt válaszolta, hogy többször is látta, amikor a táltos egy fa alattimádkozott, és megkérdezte tőle, hogy a keresztény vagy a pogány Istenhezimádkozik-e, mire a táltos azt válaszolta: „nem ismerem a kettő közöttikülönbséget, és hogyan kell egyikhez vagy másikhoz imádkozni”A sümegi várban Baksa fia Badur, Ithe, Ágota és Mars táltosok ellenindítottak vizsgálatot. A Kalán nembéli Pós fia Nana, a királyi hálósok ispánja,Mathmer prépost, János orvos-fráter a ferencesek rendjéből, és Pál fráter adomonkos-rendiek perjele és inkvizítor vezették a kihallgatást. A vádlottakatistentelen, pogány erkölcs visszaállításával, több-nembéli kuruzslással éseretnekséggel vádolták, s mert kétszeri idézés ellenére se jelentek meg, ezértfogságban vannak. .Több mint húsz tanút hallgattak ki, melyekből kiderült, hogy a nő táltosokugyanolyan tiszteletnek örvendtek, mint a férfi táltosok. Ezt minden bizonnyaltudásukkal érdemelték ki. Tarkó Sámuel, a sümegi várkovács azt vallotta, hogyismeri a vádlottakat, mert ő rakta rájuk a bilincseket, amikor a börtönbenmegtámadták a tiszteletreméltó prépostot. A táltosok és a prépost között a tizedügyében alakult ki a nézeteltérés, mert az egyháziak szerint a táltosok annakmegtagadása mellett izgattak. A perbefogottak közül Ithe táltos emelkedik ki,kora és tudása szerint is. Ithe sokat beszélt a régiek dicsőségéről, és afiatalságnak énekeket tanított, melyről a tanú a következőket vallotta: "... amikoréjszakára szállást kért az istállóban, mindig sokan összejöttek a várkatonák ésjobbágyok, mert az említett nagyon szépen énekelte Jutas vezér hőstetteit, Lászlókirály harcait, és sok más legendát a régi időkből, amiket emlékezetből ismert,és mindenki szívesen hallgatta, sokszor hajnalig." Megkérdezték Tarkót, hogytudott-e erről a várnagy? Mire azt válaszolta, hogy nem, de a tisztek közülsokan, akik gyermekeiket is elhozták. Érdeklődtek aziránt is, hogy a táltosbiztatta-e a hallgatóságot, hogy térjenek vissza az ősök hitére, mire a tanú aztvallotta: „a táltos csak annyit mondott, hogy boldogabbak voltak akkor a<strong>magyar</strong>ok, és fényesebbek voltak az ég csillagai” Megkérdezték a tanút, hogy


kíván-e még valamit mondani - mire ő igennel válaszolt, ha beszélhetnebüntetlenül, mire rendreutasították. Ezután a következőt mondta: "... életéneklegszomorúbb cselekedete az volt, hogy a várnagy parancsára az öreg Ithekezeire és lábaira bilincset kellett vernie, sőt, életében először asszonyokra is,mert női foglya még nem volt a börtönnek, csak ez a két tisztességes nővér, akikoly sok jót tettek a beteg népnek” A bilincseket pedig azért verették a foglyokra,mert mikor az öreg Ithe táltost a tisztelendő prépost úr megverte botjával, akkora többiek segítségére siettek. Ettől függetlenül a tanú megdorgáltatott, és Nanacomes parancsára megbotozták.Fehér két olyan eseményről ír, melyet ő „sámánlázadásnak” nevez. 1268-bantörtént, mikor az 1230-as évekről kezdve a sárospataki domonkosrendiszerzetesek a kolostor előtti téren, Szent Domonkos napján vásárt rendeztek,melyre messze földről is eljöttek a kereskedők.A szokás az volt, hogy vásárbírót választottak, aki kijelölte a vásári tanácstagjait. Az ő feladatuk volt, hogy az esetleges vitás ügyekben ők döntsenek.Borkács fia Simont választották meg vásárbírónak, akit többen kifogásoltak,mert pogány táltosok családjából származott. Az általa kijelölt tanácstagokat sefogadták el, mert azok is az ő rokonságából valók voltak.A domonkosok is beavatkoztak a vitába, ami veszekedéssé fajult. Valaki, atáltosok táborából egy nyilat lőtt a tömegbe, ami halálosan megsebesítetteMiklós frátert, a kolostor perjelét. A megrémült tömeg meg akarta lincselni atettest, mire az övéi közé menekült. A két tábor íjakkal lőtte egymást, éshamarosan három halott és sok sebesül feküd a téren. A táltosok és az érintetttettesek közül többen elmenekültek, de mert a magukkal vitt fogoly háromhónap után meg tudott szökni, elmondta, hogy hol tanyáznak a menekültek.Ezután elfogták őket.IV. Béla király az ügy kivizsgálását fiának, Béla herceg erélyesudvarbírójára, Scela fia Miklósra, a kománok grófjára, Szakállas Lőrincre ésGellért királyi orvosokra, élükön fráter Sycardus főinkvizítorra, a domonkosrendiektartományfőnökére bízta.Mai szóhasználattal „koncepciós” pernek is lehetne nevezni, mert már nem atörténtek kivizsgálása volt a cél, hanem annak igazolása, hogy a táltosok egylázadást készítettek elő az ősi rend és hit visszaállítása érdekében. Ennekalátámasztására tanúkat nem találtak, ezért a <strong>középkori</strong>, kegyetlen kínzásokkalkívánták kicsikarni az elítéléshez szükséges vallomásokat.E per lehetőséget adott arra is, hogy olyan táltosokat is megvádoljanak, akikneksemmi közük nem volt a piac téri eseményekhez. A fővádlott Bodon fia Sámsonvolt, akinek nagy volt a híre Bodrog-közben és Tokaj-hegyalján. Összesentizenhatan kerültek a vádlottak padjára.Szederkérti Sámuel és Chank fia Janis belehaltak a kínzásokba. Topol táltossegédétegy éjszaka megfojtották rabtársai, mert úgy gondolták, hogy többetvallott a kelleténél, míg Böd fia Csöge felakasztotta magát. Azoknak, akik„őszintén” bevallották bűneiket, homlokukra kereszt jelet égettek, hajukat


levágták, és hétfalu határából kiűzték őket. A megátalkodottakat és agyilkosságért felelőseket, Bodon fia Sámsont, Tarkövi Demetert és Dankótáltosokat átadták a világi hatalomnak, hogy azok az ország törvénye és azeretnekeknek és gyilkosoknak kijáró büntetés szerint, az ítélethirdetést követőmásodik napkelte előtt megégettessenek. Vagyonukat is elkobozták, de azokatKun Erzsébet, fia halála után a még életben lévő rokonoknak visszaszolgáltatta.1269-ben pedig Kalocsán történt egy lázadás, amelyről a jegyzőkönyv abbankülönbözik a többitől, hogy nem voltak tanúkihallgatások, csak kínpadonkikényszerített vallomások, melyek valós értéke kétséges. A fővádlott Márkusfia Phylpes vallomása szerint, aki a kalocsai érsek katonája volt, de aki a sümegivárba volt száműzve, mert máglyahalálra ítélt rokonai és a táltosok védelmérekelt. Sümegről azonban megszökött, és a kalocsai érsek és kanonokai elrablásátszervezte, részben bosszúból, részben a még fogságban lévők kiszabadításaérdekében. Úgy gondolta, hogy az érsekért cserébe ki tudja szabadítanibörtönben lévő rokonait és barátait. A terv szerint Vízkereszt napján, a mise alattfelgyújtják az érsek istállóját és palotáját, s míg a nép az oltással lesz elfoglalva,addig ők elrabolják az érseket és kanonokokat.A tervbe azonban hiba csúszott. Phylpest még aznap elfogták, majd a későbbiekfolyamán a városon kívül fölakasztották. Ez lett a sorsa kb. 50 társának is, de azakasztások a jegyzőkönyv írásakor még nem fejezödtek be. Még egy évvelkésőbb is kihallgatásra idéztek embereket.A dalmát és boszniai részeken a patarén-bogumil eretnekeket az üldözésegyre északabbra szorított, akik csendesen meghúzódtak a Szerémségben. 1285-ben a pécsi püspökség felismerte a veszélyt, és Hontpázmány János püspökirányítása alatt a domonkosok hadjáratot indítottak ellenük. Kezdetbenigyekeztek békés szóval az egyház aklába terelni őket, ami nem nagy sikerreljárt. A szülők makacsul ellenezték, hogy gyermekeiket egyházi nevelésbenrészesítsék. A püspök elrendelte, hogy a gyermekeket szedjék össze és 17 éveskorukig az egyházi iskolákban tanítsák őket. Ez viszont olyan szenvedélyeketváltott ki, hogy 1287-ben már annak veszélye fenyegetett, hogy a püspökkatonái is az eretnekek oldalára állnak. Hontpázmány püspök úr kénytelen voltsegítséget kérni az esztergomi érsektől a lázadozó katonák ellen. A püspökkénytelen volt feladni az eretnekek üldözését, miután csend uralkodott e vidékena huszitizmus kibontakozásáig, s amint tudjuk, a reformáció okozta a kővetkezőnagy gondot az egyháznak.Szólni kell még néhány mondatban a török fogságból vagy rabságbólhazatértek helyzetéről is. Háború esetén az ellenséges felek minden időben alehető legrosszabb képet festették egymásról, így volt ez a török időkben is,hiszen a háború szerves része a szellemi hadviselés. Az ellenségtől rettegni kellés le is kell nézni. Így lettünk mi is, a törökök is „hitetlen kutyák”Nos, az elhurcoltak és fogságba esettek értelmesebbje, akiknek alkalmukadódott az iszlám vallás és társadalom tanulmányozására, rádöbbentek, hogy atörökök se „istentelenek” mi több, emberek, sőt felismertek olyan hittételeket is,


amelyeket egyenesen megcsodáltak. Ha szerencséjük volt és haza tudtak jönni,akkor <strong>inkvizíció</strong>s felügyelet alá kerültek, s ha netán makacsul ragaszkodtaktapasztalataikhoz, akkor nyelvük kitépése is megeshetett. 1419-ben 145 hazatértfoglyot - <strong>magyar</strong>t, székelyt, szászt - állítottak a vizsgálóbizottság elé,tizenhatnak tépték ki a nyelvét. A vezetők attól féltek, ha elterjedne a népkőrében az, hogy a törökök is emberek, akkor az ellenállás szenvedne kárt.Az itt felvázoltak némi betekintést adnak a <strong>középkori</strong> <strong>inkvizíció</strong>seseményekbe. A vizsgálatok alatt a vádlottak nem fogadhattak védőügyvédet, ésmég a feljelentővel való szembesítéshez se volt joguk. Ennek ellenére, a<strong>magyar</strong>országi <strong>inkvizíció</strong>k áldozatainak száma meg se közelítette azolaszországi, a spanyolországi, a franciaországi, a svájci és a németországiáldozatok számát - melyek több tízezerre rúgnak, egyesek szerint százezrekre,ahol még az 1600-as években is „boszorkányokat” égettek, de náluk a valóságospoklot az 1300-as évek elején beállt éghajlati változás indította el.Kr. u. 900 táján egy jelentős felmelegedés vette kezdetét. Azátlaghőmérséklet a mainál kb. két Celsius fokkal volt magasabb. Ezt követte1306-ban egy lehűlés, ami a mai átlagnál kb. két Celsius fokkal voltalacsonyabb. A rövid időn belül beállt változás tehát négy fok különbségeteredményezett. Ennek jelentőségét ma meg tudjuk érteni, mert Földünk éppenegy ilyen folyamaton esik át. Az éghajlat lehűlése az időjárás megváltozásáteredményezte, ami 1347 és 1352 között, öt éven keresztül, szinte megállásnélküli esőzésben teljesedett ki. A termények nagy része elrothadt. Az emberekrövid időn belül felélték tartalékaikat, s utána már csak az éhhalálkövetkezhetett. Ezt még megtetézte, hogy a Kínából kiinduló pestis járvány isekkorra ért Európába. E hatalmas, kettős csapást pedig csak „boszorkányok”okozhatták, akiknek tízezrével kellett a máglyán meghalni „bűneikért”. Azönpusztítás, a járvány és éhhalál, öt év leforgása alatt Európa népességénekegyharmadát, kb. 25 millió ember életét követelte. A <strong>magyar</strong> történelembenilyen méretű tobzódásról nem tudunk.Fehér azt írja, hogy a XIII. század legelején már <strong>magyar</strong>ul olvasták aPassiót, mely alapján fel kell tételezni, hogy <strong>magyar</strong> nyelvű Biblia is létezett. „A<strong>magyar</strong>országi <strong>inkvizíció</strong>s perekben egész sora szerepel a <strong>magyar</strong> Bibliáknak, az»istentelen mancheizmus« vádjával illetett írásoknak, szentek legendáinak,csillagászati és madárjós könyveknek, alkimista jegyzeteknek, amelyek nagyobbrésze - ha azokat nem égették el - ide került” (Firenzébe) - írja Fehér. A<strong>magyar</strong>ság részére e könyvek elégetése vagy hazánkból való elvitele soha nempótolható kár, az idegen és idegen lelkületű inkvizítorok számlájára írható.2010. 01. 23.

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!