PDF 7697 kbyte - MEK

Virág kocsmáros taníttatta a gyerekeit. Miklósról felesége mondta el, hogy katonai akadémiát,„ludovikát” végzett.A háború után megfosztották hadnagyi rangjától, apja kocsmáját bezáratták. Miklós a front utánhol itt, hol ott dolgozott (1951-ben például a helyi tanácson vb-előadó), de mikor utolértehorthysta tiszti priusza, mindig „kihajították”. 1949-ben nősült: apósa és nagyapósa egykétszáz holdas birtok tulajdonosa, 1951-ben már csak huszonhét holdas a birtok. Talán azértválasztották szószólójuknak a forradalmárok, mert „rendes úriember, aki sose kapzsiskodott.”Igaz, hogy „szerette az életet, az italt, a nőket”, de őt is üldözte a proletárdiktatúra.Éppen a dohányt csomóztuk – mesélte Virágné –, amikor jöttek érte, hogy menjen be. Ő nemment, azt mondta, hogy nem vállalja. Válasszanak olyan parasztembert, mint amilyenvalamikor a bíró volt. A nép viszont csak kiabálta, hogy vállalja el, még a párttitkár iskönyörgött neki. Nagyon népszerű ember volt. Nem engedett senkit sem bántani, azt mondta,hogy majd a bíróság dönti el, ki a bűnös.A forradalom kezdeményezői hívtak a munkástanácsba tekintélyes gazdaembereket is. Atanács titkárának a háború előtti jegyzőgyakornokot tették meg.A forradalom nevében nem bántottak senkit, a foglyok egy napot sem raboskodtak. Néhányrészeg fiatalember beverte egy-két státusba jutott kommunista ablakát, leszedték a kapuját ésrandalíroztak. Az éppen kinevezett „jöttment” tisztségviselők elmenekültek, mint például az acsepeli munkás, akit 1956-ban téeszelnöknek delegáltak a faluba. Őt nem pártolta senki, atanácselnök családját viszont a szomszéd kamasz fia vitte éjszaka a füzesabonyi állomásra.A forradalmat elbeszélő történetekben olykor nehéz megkülönböztetni a valós és a legendáselemeket. Az a veterán, aki szerint a kommunizmus 1956-ban végleg megbukott, azt állítja(és terjeszti), hogy a forradalom idején közkézen forgott egy halállista, amin az ő neve isszerepelt. Aztán ezt a listát az „ellenforradalmárok” alá akarták íratni a régi nagygazdákkal,de ez nem sikerült. Az ötszáz holdas Csathó János „fasza gyerek” volt, mert azt mondta, hogy„ezek az emberek nem bűnösek, csak azok, akik a kezükbe adták a törvényt”. A veterán szilárdmeggyőződése, hogy a gazdák ellenállása miatt maradt el az akasztás. Ez az elbeszélő koránmellőzött káder volt, 1952-ben kapta az utolsó politikai jellegű megbízatását: néhány hónapraaz állami gazdaság szakszervezeti bizottságának elnöke. Egy hetvenes években kibukott káderötvenhatos hőstettként mesélte, hogy fegyverrel a kezében ő szabadította ki a foglyul ejtettelvtársakat.A forradalmat Besenyőtelken is megtorlás követte. A székébe visszabillent elit főkénthánykolódó régi elvtársain állt bosszút. A forradalmi tanács tagjait – akik jobbára réginagygazdák (klánbeliek) voltak – nem zaklatták. Az elégedetlen szegényekkel, „kis proliemberekkel” nem a füzesabonyi „kádárkatonák” foglalkoztak, hanem a besenyőtelki„körzetes”, a rendőr. Lépten-nyomon behívatta őket a tanácsházára, úgy is volt, hogy hetenteháromszor. Ha csak meglátott egyet az utcán, már terelte is befelé. Egy hónapig tartott arendszeres fenyítés... – mesélte egy másodvonalbeli káder. Ez rendőrségi ügy volt –mentegetőzött a tanácselnök –, én nem is tudtam róla.A tanácselnök, akinek az az ideája, hogy az ő elnöksége idején senkit nem bántottak a faluban,azt állította, hogy itt ötvenhat után sem büntettek meg senkit. Még a forradalmi tanácselnökét, Virág Miklóst sem. Az interjú során hiába hivatkoztam Virág Miklósné és másokelbeszélésre, miszerint Virágot többször elvitte az ávó, s folyamatosan egy hetet töltöttverések és vallatások között a börtönben, a tanácselnök konzekvensen ragaszkodott ahhoz,hogy Virág szabadlábon maradt.102