13.07.2015 Views

PDF 7697 kbyte - MEK

PDF 7697 kbyte - MEK

PDF 7697 kbyte - MEK

SHOW MORE
SHOW LESS
  • No tags were found...

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

kistályai kántor idejött tanítónak, és belépett a kommunista pártba, de jó ember volt. Mintilyen mondja nekem: – Panaszkodtak rád a pártba! – Ide figyelj – mondtam neki –, egyezzünkmeg! Ezentúl ha kommunista hal meg, majd eltemeted te, a becsületes magyar embert megeltemetem én.Nem titkoltam én, mit gondolok róluk. Egyszer egy öreg párttitkár kéredzkedett föl akocsimra. Mondom, te is bejöttél a csőbe. Nagyon szerettem cukkolódni az emberekkel,egyébként Besenyőtelekre ez a jellemző. Ha két ember találkozik, nem az az első, hogy jónapot vagy szervusz, hanem egy csípős megjegyzés oda-vissza, és csak azután következik a jónapot. Aztán megkérdeztem tőle, hogy érzi magát mint párttitkár. Tudta, hogy kivel van dolga.Mondom, nem fél? Azt mondja, mitől, fiam? Attól, hogy egyszer a kasza elsuhint, és akinekfeljebb áll a feje, rosszul jár. Hát így beszélgettem az öreggel. Voltak ilyen háborúellenesmegnyilvánulásai a kommunistáknak, és hozták az ívet, és figyelték, hogy aláírom-e. Engemilyesmivel nem lehet beetetni. Hozzad csak be, de még mennyire, hogy én békét akarok!A kommunista se volt egyforma. Volt egy besenyőteleki társaság, nincstelenekből, zsellérekből,nagyon szegény emberekből. Kubikosság közben összekerültek szervezett kommunistákkal,és az igazságérzetük nehezen tűrte, ami az ötvenes években falun is általános volt.Nem avatkoztak semmibe, és ellenzék voltak, de alulról és eredménytelenül. Csalóknak,megalkuvónak nevezték a hatalmon levőket. Fuvarosként ismertem én meg ezeket azembereket. A suhanckorból már kinőtt fiatal alsótelepi legények voltak, egytől egyigkubikosok. Sajátos stílusban beszélgettek, meg olyan csúnyán, hogy azt én nem merem mostmegismételni. Ha szidták is egymás apját, anyját, mindenét, nem volt abban semmi sértő, ez amodorukhoz tartozott. Sokat évődtek, civódtak, azt rettentőn értették, de sose lett belőleharag. Ezt a társaságot szállítottam én a kis lovammal meg a kocsimmal este a vasúthoz.Közeledett a füzesabonyi híd, jön Füzesabony felől valaki, talán dormándi volt, azt mondja: –Két besenyőtelekit vernek az egyik kocsmában. – Ezek összenéznek: – Ez a Jóska meg a Pistalehet, csak ők hiányoznak közülünk. Az anyjuk! – Leugráltak a kocsiról, futás a kocsmáig.Rögtön eldöntötték a csata sorsát. Én nagyon rendes embereknek ismertem meg őket, annakellenére, hogy kibírhatatlan volt a modoruk. Szívesen fuvaroztam őket. Hogy közben kántorvoltam, senkit sem érdekelt.A besenyőtelekiek élelmessége nem egyszerű pénzéhség. Úgy látnak neki minden dolognak;ha lehet jobban, ha lehet többet, akkor csináljuk azt. Bennem is ez élt. Nem volt semmifélemezőgazdasági képesítésem, gyakorlatom. A háború alatt a szüleim vettek négy hold földet,rossz, nem sokat érő földeket, egy tehenünk volt hozzá. Apám azt mondta, minek másik,szegény embernek elég egy tehén. – Édesapám, ha kettő van, már nem olyan szegény. – Ezmár a besenyőteleki hozzáállás... Hogy haladjunk valahogyan, meg kellett venni a másodiktehenet. – Édesapám, hogy legyen ez? – Hát elmégy a vásárra, és veszel egy tehenet. – Nemtudom, hogy mennyit ad. – Majd itthon megtudjuk, mikor anyád megfeji. – Apám, úgy nemlehet tehenet venni, azt előre kell tudni. – Elmentem ahhoz a gazdához, aki abban a bizonyosszervezkedésben is benne volt, és megkérdeztem, hogy kívülről meg lehet-e ismerni a jól tejelőtehenet. Azt mondta, hát persze, annak megvannak a maga jegyei. Én felírtam sorba, és jótehenet vettem, besenyőtelekitől. Az a család akkor tanyán lakott, azóta ide, Solymárraköltöztek, most tőlünk nem messze laknak. Aztán lovat is vettem... Tulajdonképpen abból, amitén kántorsággal meg fuvarral kerestem, a beszolgáltatásra szükséges kukoricát, búzát meg atöbbit megvettem, aztán fütyültem rá. Szóval engem ez a része nem vágott agyon.A beszolgáltatás elől sokan az állami gazdaságba menekültek. Az egész falu röhögött, amikora gazdaság dolgozói hét órakor biciklivel nyugodtan kerekeztek kifele, mert fél nyolckorkezdődött a munka. Mentek a megjegyzések: – A becsületes ember ilyenkor már régkidolgozta magát. Ti meg most mentek? – Hát mi urak vagyunk! – Azt beszélték, hogy az111

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!