Az oroszok oda betörtek, és rögtön zabrálni kezdtek, nyilván anyám tiltakozott. Erre falhozállították, és puskatussal verték, a fal mellett tartották, míg a szekrényekből kihordtak mindent,meg ami mozgatható volt a házon belül. Aztán amikor a házat kifosztották, beszálltak az autóba,és elindultak Debrecen felé. Hát ilyesmi hírekkel fogadtak otthon.Az első besenyőteleki évemben csak egy apró bírósági ügyem lett. Egy-két napja, hogy titokbanotthon voltam, és apám behívott valakit, aki a tanácsházán dolgozott. Én megkértem, hogycsináljon nekem egy kijelentőlapot. Ezzel a kijelentőlappal bejelentkeztem Jászberénybe, ahola tanítóképző ötödik évét akartam befejezni, be is fejeztem. Kiderült, hogy a ki- ésbejelentkezés dátuma nem stimmelt, és dátumkiigazítás végett a kijelentőlapot elküldtékBesenyőtelekre. Itt meg a bírónak, a Nyuka Pestának a kezébe került, azt mondja: – Nézzétekmár, a Vizi János itthon van! – Feljelentettek okirat-hamisításért. A tárgyalás Szolnokonzajlott, a végén azt mondta a bíró: – Ugye, fiam, szükség volt rá? – Mondom: – Igen. –Elítéltek két évre, három évre felfüggesztve: – Menjél szépen haza, és végezd el atanulmányaidat! – Miután elvégeztem, elmentem Besenyőtelekre. Tanító nem akartam lenni,mert tudtam, hogy az én múltammal sehol sem tudom magamat megvédeni. Gazdálkodtamotthon.1949 vége felé lemondatták a kántortanítókat. A besenyőteleki nagyon rendes, becsületes,vallásos ember volt, de két gyerekről kellett gondoskodnia. Úgy gondolta, hogy ha vállalná akántorságot, a gyerekeik jövője meg lenne pecsételve. Az egyház semmi biztosat nem tudottígérni. Lemondott. Rögtön aznap jött hozzám az esperes, a Szikla Sándor bácsi: – János, aGyőzőt lemondatták. Megcsinálnád-e holnap a nagymisét? – Mondtam neki, hogy én nemvagyok kántor, soha nem is akartam az lenni, tudniillik nem tiszta a hallásom, azonkívül semvolt bennem semmi kántori ambíció. De ha már egyszer így áll a dolog, mutassuk meg akommunistáknak, hogy holnap is szól az orgona. És attól fogva négy évig orgonáltam. Közbenhivatalosan is kántor lettem, száznegyven forint fizetésért. De nem számítottam én abbólmegélni.Már kántor voltam, amikor 1949–50-ben katonának soroztak, Kaposvárra hívtak be májuselsejére. Második nap délelőtt bejön a politikai tiszt, bemutatkozik. Azt mondja, tartsák fel akezüket, akik hisznek Istenben. Kivágta a kezét mindenki. Hárman nem tartottuk fel a kezünket.Én éppen előtte ültem. Jó. Most tartsák fel a kezüket, akik nem hisznek Istenben. Két kézfelemelkedett, én nem mozdultam. Rám förmedt: – Maga miért nem tartotta fel a kezét egyikesetben sem? – Azért, mert olyat kérdez, amihez semmi köze nincs. – Nagy levegőt vett. Mégszólt egypár szót, és elment. Este kiszólítottak mint létszámfölöttit, hogy áthelyeznek egy másiklaktanyába. Amikor összecsomagoltam, kezembe nyomták a leszerelőlevelet: – Menjen afrancba! – Másnap délelőtt megyek végig a falun, itt is, ott is meglát valaki, tudták, hogytegnapelőtt vonultam be. – Mi van, János? Nem kellettél a saját kenyereden se? – Így voltamkét napig demokratikus katona. Folytathattam a kántorkodást.Az egyik gazda börtönben volt, és a fiát temettem. Valami olyasmit énekeltem, hogy búcsúzikattól, aki a börtönben bűntelen bűnhődik. Valamelyik hülye bolsi felesége onnan hazamenetelmondta, hogy a Vizi mit énekelt. Nekem ezt a fejemre olvasták: az a szerencséd, hogy nemazt mondtad, igazságtalanul bűnhődik. Meghalt az öreg Csiri, ő bontotta Vass Andráséknál apajtát, hogy átvigyék a téesz udvarára, a vállára esett a gerenda, és agyonütötte. Jött a jánya:– Jaj, Jánoskám, nagyon szépen énekeljék már az édesapámat! – Ne haragudj, nekem csakegyfajta képességem, hangom van, mindenkit egyformán temetek. Olyan temetése lesz, mintmindenki másnak. – Harminc forintot kértem egy temetésért. Ha én elmentem a kis lovammalfuvarba Füzesabonyig meg vissza, ugyanannyit kerestem, tehát a kántorságon nem akartammeggazdagodni. Nem voltam azon, hogy fizess, és majd írok verset. Eltemettük az öreget,hallom vissza, hogy a kántor, úgy látszik, haragudott rá, nem volt szép a búcsúztató. A110
kistályai kántor idejött tanítónak, és belépett a kommunista pártba, de jó ember volt. Mintilyen mondja nekem: – Panaszkodtak rád a pártba! – Ide figyelj – mondtam neki –, egyezzünkmeg! Ezentúl ha kommunista hal meg, majd eltemeted te, a becsületes magyar embert megeltemetem én.Nem titkoltam én, mit gondolok róluk. Egyszer egy öreg párttitkár kéredzkedett föl akocsimra. Mondom, te is bejöttél a csőbe. Nagyon szerettem cukkolódni az emberekkel,egyébként Besenyőtelekre ez a jellemző. Ha két ember találkozik, nem az az első, hogy jónapot vagy szervusz, hanem egy csípős megjegyzés oda-vissza, és csak azután következik a jónapot. Aztán megkérdeztem tőle, hogy érzi magát mint párttitkár. Tudta, hogy kivel van dolga.Mondom, nem fél? Azt mondja, mitől, fiam? Attól, hogy egyszer a kasza elsuhint, és akinekfeljebb áll a feje, rosszul jár. Hát így beszélgettem az öreggel. Voltak ilyen háborúellenesmegnyilvánulásai a kommunistáknak, és hozták az ívet, és figyelték, hogy aláírom-e. Engemilyesmivel nem lehet beetetni. Hozzad csak be, de még mennyire, hogy én békét akarok!A kommunista se volt egyforma. Volt egy besenyőteleki társaság, nincstelenekből, zsellérekből,nagyon szegény emberekből. Kubikosság közben összekerültek szervezett kommunistákkal,és az igazságérzetük nehezen tűrte, ami az ötvenes években falun is általános volt.Nem avatkoztak semmibe, és ellenzék voltak, de alulról és eredménytelenül. Csalóknak,megalkuvónak nevezték a hatalmon levőket. Fuvarosként ismertem én meg ezeket azembereket. A suhanckorból már kinőtt fiatal alsótelepi legények voltak, egytől egyigkubikosok. Sajátos stílusban beszélgettek, meg olyan csúnyán, hogy azt én nem merem mostmegismételni. Ha szidták is egymás apját, anyját, mindenét, nem volt abban semmi sértő, ez amodorukhoz tartozott. Sokat évődtek, civódtak, azt rettentőn értették, de sose lett belőleharag. Ezt a társaságot szállítottam én a kis lovammal meg a kocsimmal este a vasúthoz.Közeledett a füzesabonyi híd, jön Füzesabony felől valaki, talán dormándi volt, azt mondja: –Két besenyőtelekit vernek az egyik kocsmában. – Ezek összenéznek: – Ez a Jóska meg a Pistalehet, csak ők hiányoznak közülünk. Az anyjuk! – Leugráltak a kocsiról, futás a kocsmáig.Rögtön eldöntötték a csata sorsát. Én nagyon rendes embereknek ismertem meg őket, annakellenére, hogy kibírhatatlan volt a modoruk. Szívesen fuvaroztam őket. Hogy közben kántorvoltam, senkit sem érdekelt.A besenyőtelekiek élelmessége nem egyszerű pénzéhség. Úgy látnak neki minden dolognak;ha lehet jobban, ha lehet többet, akkor csináljuk azt. Bennem is ez élt. Nem volt semmifélemezőgazdasági képesítésem, gyakorlatom. A háború alatt a szüleim vettek négy hold földet,rossz, nem sokat érő földeket, egy tehenünk volt hozzá. Apám azt mondta, minek másik,szegény embernek elég egy tehén. – Édesapám, ha kettő van, már nem olyan szegény. – Ezmár a besenyőteleki hozzáállás... Hogy haladjunk valahogyan, meg kellett venni a másodiktehenet. – Édesapám, hogy legyen ez? – Hát elmégy a vásárra, és veszel egy tehenet. – Nemtudom, hogy mennyit ad. – Majd itthon megtudjuk, mikor anyád megfeji. – Apám, úgy nemlehet tehenet venni, azt előre kell tudni. – Elmentem ahhoz a gazdához, aki abban a bizonyosszervezkedésben is benne volt, és megkérdeztem, hogy kívülről meg lehet-e ismerni a jól tejelőtehenet. Azt mondta, hát persze, annak megvannak a maga jegyei. Én felírtam sorba, és jótehenet vettem, besenyőtelekitől. Az a család akkor tanyán lakott, azóta ide, Solymárraköltöztek, most tőlünk nem messze laknak. Aztán lovat is vettem... Tulajdonképpen abból, amitén kántorsággal meg fuvarral kerestem, a beszolgáltatásra szükséges kukoricát, búzát meg atöbbit megvettem, aztán fütyültem rá. Szóval engem ez a része nem vágott agyon.A beszolgáltatás elől sokan az állami gazdaságba menekültek. Az egész falu röhögött, amikora gazdaság dolgozói hét órakor biciklivel nyugodtan kerekeztek kifele, mert fél nyolckorkezdődött a munka. Mentek a megjegyzések: – A becsületes ember ilyenkor már régkidolgozta magát. Ti meg most mentek? – Hát mi urak vagyunk! – Azt beszélték, hogy az111
- Page 2:
MagyarországfelfedezéseŐrszigeth
- Page 5 and 6:
BEVEZETŐ„...az úr, ha a feje f
- Page 7 and 8:
csoportjának tagjaival csupán egy
- Page 9 and 10:
tekben rendezték be. Mindössze k
- Page 11 and 12:
megerősítésére. A lakás belső
- Page 13 and 14:
faluból, vagy a középső részbe
- Page 15 and 16:
pártsejt a falu közepének elfogl
- Page 17 and 18:
A gyakran tizenöt-húsz családnak
- Page 19 and 20:
zsidó volt, maguk zsidók maradtak
- Page 21 and 22:
- Csak a méltóságos asszony. Egy
- Page 23 and 24:
- Engel Pál engemet bevitt a konyh
- Page 25 and 26:
- Gömör megyében, 1905-ben. Megh
- Page 27 and 28:
munkásoknak féldecinként elmért
- Page 29 and 30:
különlegességként meséltek mé
- Page 31 and 32:
mindegyik Remenyik, igen szeretett
- Page 33 and 34:
III/ A BESENYŐTELKI RÉGMÚLT EML
- Page 35 and 36:
éreseket, cselédeket, napszámoso
- Page 37 and 38:
Márton négyéves korában került
- Page 39 and 40:
Az asszony vezetett mindent, a kocs
- Page 41 and 42:
nyőtelki családból származott.
- Page 43 and 44:
Az 1951-es összeírás szegény é
- Page 45 and 46:
sincs, neki nem kell látogató, ő
- Page 47 and 48:
A fiam az Egyesült Államokban él
- Page 49 and 50:
„veszedelmesen halmozó” Sumié
- Page 51 and 52:
igényt. Aztán elhordták az össz
- Page 53 and 54:
Míg Kiss János maradt az eke szar
- Page 55 and 56:
- És a nemzetőrség?- Az tulajdon
- Page 57 and 58:
köre, nekik biztosan nem tetszett.
- Page 59 and 60: Péter bemegy a Rákosihoz, és azt
- Page 61 and 62: - Csak egy kis időre. 42-ben kivit
- Page 63 and 64: Rám küldte egyszer a cséplési e
- Page 65 and 66: meg egész éjszaka nem jött ki, n
- Page 67 and 68: Iván bácsi, és akárhányszor is
- Page 69 and 70: Egy alkalommal lehajtottak Tepélyr
- Page 71 and 72: nem, hogy a háború előtt övé v
- Page 73 and 74: emlegetik, amikor fölnyittatott eg
- Page 75 and 76: Sok vándor cseléd állt kubikosna
- Page 77 and 78: eltelepülés egérút is volt azok
- Page 79 and 80: Az igazságosság újszerű privati
- Page 81 and 82: Rettentő durva voltam - mondta Sza
- Page 83 and 84: padra sem fért. Hogy répa legyen
- Page 85 and 86: Aztán visszajött a Mari, az az ö
- Page 87 and 88: a fiam. Mákonyt is adtam neki, akk
- Page 89 and 90: konyhát. Akkor jött az öregasszo
- Page 91 and 92: Egymás mellett volt a két épüle
- Page 93 and 94: idősebbek és betegesek hozott tar
- Page 95 and 96: „MI NEM KERÜLTÜNK OLYAN HELYZET
- Page 97 and 98: VI/ A BESENYŐTELKI TRIUMVIRÁTUS H
- Page 99 and 100: Sokadik pártiskolája után felvet
- Page 101 and 102: mi a szövetkezet feladata, aztán
- Page 103 and 104: Fő ellenségnek Vizi Jánost nevez
- Page 105 and 106: Besenyőtelek MSZMP Vezetösége é
- Page 107 and 108: Novák is felmérte a helyzetet, el
- Page 109: Éppen csak elindultam a körúton,
- Page 113 and 114: arról adhatok igazolást, amennyi
- Page 115 and 116: eljárást, és világszenzációt
- Page 117 and 118: Batthyányi grófok csinálták ann
- Page 119 and 120: VII/ DORMÁND A KÁDÁR-KORSZAK BÉ
- Page 121 and 122: A hatvanas években a téesz mint s
- Page 123 and 124: dolgozni az embernek... Kezit csók
- Page 125 and 126: Nem vagyok erős, de a hátamon kih
- Page 127 and 128: erőd nem törik meg, hol a szüks
- Page 129 and 130: A központi politikai akarat feler
- Page 131 and 132: eltüntessék. Elvették a földeke
- Page 133 and 134: KARRIER EGY DÉLIBÁB IGÉZETÉBENA
- Page 135 and 136: forintot termelt a téesznek. 1971-
- Page 137 and 138: családnak. Gyula bácsi, az oktat
- Page 139 and 140: soha nem volt bekapcsolva a biztons
- Page 141 and 142: munkáik más településekre szól
- Page 143 and 144: Nagy László (sz. 1942) sötétsz
- Page 145 and 146: mégse lett. Nem tudom, hogy ügyv
- Page 147 and 148: X/ KALANDOROK ÉS SZALMAÖZVEGYEKA
- Page 149 and 150: portékájú szatócsboltok, a rőf
- Page 151 and 152: Új termelési formát az eltelt ha
- Page 153 and 154: Tuza Jánosnak hét gyermeke szüle
- Page 155 and 156: 2/ AZ UNOKATESTVÉREKA csipegő jé
- Page 157 and 158: nemzedék. Az iskolázott és töre
- Page 159 and 160: E két csoport kapcsolata a generá
- Page 161 and 162:
alsóbb néposztálynak birkát tá
- Page 163 and 164:
hatalmasok, és csak idő kérdése
- Page 165 and 166:
A fal mellett, az iskolásan rendez
- Page 167 and 168:
indult ellene, elítélték, és á
- Page 169 and 170:
Megalakult a földosztó bizottság
- Page 171 and 172:
Nem telik el nap, hogy ne találkoz
- Page 173 and 174:
mást nem akartak volna, csak túl
- Page 175 and 176:
esély adódott az önkéntes társ
- Page 177 and 178:
ki a gazdaságba vizes gyereknek. A
- Page 179 and 180:
Van egy csoport, amelyik engem elis
- Page 181 and 182:
Meg is egyeztünk az ágazatvezető
- Page 183 and 184:
Az érdekli, magyarázta, hogy harm
- Page 185 and 186:
aranykoronákat, és ebbe van a tag
- Page 187 and 188:
kollégákat, akik, ahogy a szokás
- Page 189 and 190:
éppen aki akkor az értékesítés
- Page 191 and 192:
megnősült, s egy öltő ruhával
- Page 193 and 194:
„átmeneti” munkanélküli-seg
- Page 195 and 196:
távozókkal tartott, s felajánlot
- Page 197 and 198:
délceg lovasok kísérik. A minisz
- Page 199 and 200:
Az MSZP, illetve az MSZMP mellett k
- Page 201 and 202:
3/ A „KILENCEK”A választások
- Page 203 and 204:
jegyzővel együtt tizenegyen vanna
- Page 205 and 206:
Pár lépésnyire innen magában á
- Page 207 and 208:
(Deli István az 1994-es helyhatós
- Page 209 and 210:
eruházásban az önkormányzat sz
- Page 211 and 212:
Csak a maga szakmai tudásában és
- Page 213 and 214:
földhivatalban. Még nem tudta, mi
- Page 215 and 216:
paraszti ész” újfent kitalál v
- Page 217 and 218:
Vratarics fiú fölfogta a földet,
- Page 219 and 220:
az egyes gazdaságok határa. Ideá
- Page 221 and 222:
1991-ben a termelőszövetkezetnek
- Page 223 and 224:
elmenekült, és pályázat alapjá
- Page 225 and 226:
kombájntól a traktorig -, mindenb
- Page 227 and 228:
MÉRLEG HELYETTDormánd és Beseny
- Page 229 and 230:
LACÓMlinkó László (Lacó) ősei
- Page 231 and 232:
ezeket a gyümölcsfákat nemes ges
- Page 233 and 234:
- Én nem azért akarok földet, me
- Page 235 and 236:
őrlőkő volt, kereszt alakú lukk
- Page 237 and 238:
mindig. Vissza. Adjon isten, kalap!
- Page 239 and 240:
És Ferenc akkor rászokott a gyugi
- Page 241 and 242:
Az állatokkal könnyebb szót ért
- Page 243 and 244:
- Összeveszett két kanca. Mert mi
- Page 245 and 246:
A MECHANIKUSAz én gyerekkoromban o
- Page 247 and 248:
minimálisan 280-350 kiló. Ahogy e
- Page 249 and 250:
a’! Minek a’! Kiskomám, minek
- Page 251 and 252:
- És akkor jött a munka, a munka,
- Page 253 and 254:
- Mi elégít ki?- Ha a magam örö
- Page 255 and 256:
placcra néhány ufót, mutogatni.
- Page 257 and 258:
édesanyáméra is. Sajnos, apám 8
- Page 259 and 260:
más ügyben szívélyes volt. Ó,
- Page 261 and 262:
világ, az nem vállalkozás. Ha m
- Page 263 and 264:
aztán begyógyult szépen. Csak h
- Page 265 and 266:
- Hogy például mennyit nyersz.-
- Page 267 and 268:
kampányvezérek, s tán az éhség
- Page 269 and 270:
Felhívom a szíves figyelmét arra
- Page 271 and 272:
majd etetni a jóságos oroszokat,
- Page 273 and 274:
- És miért nem? Mit gondolsz?- Le
- Page 275 and 276:
álozni az urak. Tyúkól lesz ez.
- Page 277:
277