PDF 7697 kbyte - MEK

kollégákat, akik, ahogy a szokás diktálta, hozzáfogtak még szakmunkásképző nélkül is.Elvéreztek egy lábig mind. Leszálló ágazat ez. 89-ben, 90-ben meg tudtunk belőle élni, azótahanyatlik a mezőgazdaság, a juhászat még jobban. Tavaly a húsvéti embargó teljesen padlóratette a juhászatot. Ma 700–900 ezer anyajuh szerepel az országos nyilvántartásban, a hetvenesévek közepén három és fél millió volt.A bárányból van pénz, a gyapjúból szinte semmi. 90-ben tizenöt forintot kaptunk egy kilógyapjúért. Összehasonlításképpen mondom, hogy 66-ban, amikor harmadéves tanuló voltam,százötven forintért vették a gyapjú kilóját. Tessék összehasonlítani a két forint értékét, a 66-ost meg a 90-est. Most ugyan hatvan forint körül ment el az én gyapjúm, de akkor is óriási akülönbség. És remény sincs a következő öt évben a gyapjú árának emelkedésére, még valamicsoda folytán sem...Nekem a Heves megyei Gyapjú- és Juhkereskedelmi Kft.-vel van kapcsolatom, annak szállítokrendszeresen. A piacon sok most a csirkefogó, megkeresnek és ráígérnek öt forintot.Csábíthatnának is, mert anyagilag nem úgy áll az ember, hogy könnyen lemondhasson egy kispluszról, de a pillanatnyi öt forintok nekem nem érnek annyit, mint a kevesebb pénz hosszútávon.Kitartok a kapcsolataim mellett. Ezen a kft.-n kívül a Mezőbankhoz ragaszkodom, szinte nincsis más cég, amivel rendszeresen dolgom volna. A gyapjú és a bárány a kft.-nek megy, éstulajdonképpen ez a két eladnivaló termékem van. A merinó jól tejelő fajta, de igen fáradságosfizikai munkával jár a kézi fejés, villany amúgy nincs a tanyán. Meg aztán ennél a sűrítettelletésnél a fejés nem jön számításba, mert ahogy eléri a bárány azt a súlyt, hogy az olaszpiacra megfelel, elkerül az anyja alól, és kezdődik az újabb fedeztetés.A selejtet egy jászkiséri hentesnek szoktam eladni, előtte egy kicsit feljavítgatom. AJászságban nagy hagyománya van a birkapörköltnek. Nálunk a családban szinte mindenkiszereti, de így bent, asztal mellett nem szoktuk enni. Inkább ha valami nagyobb munka vagyünnep van, már csak a hagyomány végett is megfőzzük bográcsba odakinn. Akkor, ha sokanegyütt vagyunk, ez pedig nem ritka.Ha kitrágyázás, takarmánybeszerzés, fürösztés, körmölés van, és a közvetlen család márkevés hozzá, akkor összejön a rokonság, tízen-húszan, huszonöten, amennyi éppen kell, és ígycsinálgatjuk. Ha napszámost kellene fogadni, az kész katasztrófa volna. Egyszerűen nincsannyi pénz benne. Soha nem is fogadtunk napszámost, mert annyira nagy a rokonság meg abarátság, hogy közösen el tudjuk végezni a nagy munkákat is. A falunak a fele Kasza, anyairészről az Angyalok is vannak elegen. A feleségemék hárman vannak testvérek, a sógoromjuhász, ő mezőnagymihályi, segítenek, ha kell.Ma nekem, holnap a másiknak, holnapután meg a harmadiknak, ha nem munkával, akkormásképp visszasegítjük egymást. Olyanformán tartjuk csak számon, hogy valamiképpen adósane maradjak senkinek. De nincs ez kicentizve... A lányom is belénevelődött, a fiú is, szinteamióta a gumicsizmát fel tudta húzni, azóta mindig a tanya meg az állatok. Végül is ebből vanmindenünk. Az állatokból. Mert az biztos, hogy nekünk más pénzforrás nem volt. Velem együttnőtt ez a birka, illik tudni, hogy mire képes. Ha nem tudom kihozni ebből a nyájból azt, amibenne van, hát akkor kötél a nyakamra. Nagyon kemény munkával, de biztos, hogy meg lehetcsinálni.A jövő a gyerekeké, mert nekem már nemigen lesz időm, hogy a munkám gyümölcsitleszedjem. Ha akarja a fiam továbbvinni, korszerűsíteni szeretnénk. Ő először elkerültPétervásárára, mezőgazdasági gépszerelő iskolába, de nem bírta a kollégiumot megszokni.Aztán mégis, hogy ne két bolond legyen egy családban, jobban anyai unszolásra, Egerbenelvégezte az asztalos szakmunkásképző iskolát, jó eredménnyel. Aztán az egyik nap187