PDF 7697 kbyte - MEK

ezeket a gyümölcsfákat nemes gesztusból le is ápolta, mielőtt átmentek közös tulajdonba.Nem lett, mert az első évben kiszántották több mint a felét a fiatal fáknak. Egy hároméves fátötven lóerős traktorral vidáman ki lehet szántani. Mibe kerül? Minek van az ott, ki kínlódottvele, nem érdekes. Csak pusztulást hozott az új, barbár nemzedék. A rizstelepből se maradtsemmi, csak a gát, illetve a főcsatorna, a gyümölcsösből egy nyolcszáz méter hosszú diófasor.Gyönyörű jegenyéket is telepített, azóta öles fák lennének, már csak a gyökereik vannak meg.Más semmi.Arra nem emlékszek, hogy a földér a téeszelnök személy szerint nálunk ugrabugrált volna,csak az agitátorbrigádok jöttek... őszi alkonyatban odavergődtek, rajzottak befele... Felállás azasztaltól! Hiába, hogy vacsoráztunk. Már nem a natúrrizst ettük, akkor voltunk a rendesértékben, sokat dolgoztunk, de Csattos Laci, a hentes nem győzte mérni a húst, mert mimegettünk mindent. Ferenc meg én... Aztán fel kellett állni az asztaltól. Kifele! Csak Ferencmaradt benn. Mi vagy fél éjszaka kinn voltunk az ámbituson. Legtöbbet egy nagy kurmucember jött, nagykabátban, teleakasztgatva pisztolyokkal. Győzködte Ferencet, hogy milyen jólesz most a téesz. Főleg, hogyha ő belép. De milyen lényeges az, hogy ő belépjen! Mert őtöbbszörös iskolai végzettségű ember, a többiek elismerik. Ha ő téesztag, mindenki téesztaglesz. Egy csapásra! Minden kísérlete kudarcba fulladt, mert Ferenc mindig jobban tudta, hogymit akar a másik, mint az saját maga.Anyámmal hallgattuk a falon keresztül, hogy mi megy odabe. Volt egy rés a függönyön, hogybelássunk. Egyszer, emlékszem, anyám megmarkolta a vállamat és sírt. Az agitátor csudahegyesen kivágta a pisztolyt az asztalra: „Látja, most ketten vagyunk, agyonlőhetném! Denekem nem halott kell! Nekem téesztag kell! Írjon alá!”Aztán egyszer elvitték, és elvitték megint, valahol, valahogyan megszorították. Akkor nyúltakbele a szemébe, azután ő nem nagyon látott az egyik szemére. De szemüveggel tudott olvasni.A földjét, ugye, önszántából, masszírozásra odaadta a téesznek. Ő kívül maradt. Még az amegtiszteltetés sem érte, hogy megint kap egy szikes földet a másik helyett.A fennálló rendelkezések még a hetvenes években sem engedték, hogy a paraszt belterületiszántót vegyen, „minek az neki” jeligére. Tarthat hétvégi kertnek egy kicsit. Később megintvolt egy rendelkezés, hogy mindenki művelhet földet, csak a paraszt nem. Éppenséggel azmég értene is hozzá, meg felszerelése is van. Ne mosolyogj! Így van. Mikor ezt a földet 1975-ben megvettem, a feleségem állami cégnél volt műszaki rajzoló. Ő vállalhatott volnamezőgazdasági munkát vagy szállítást, másodállásban. De én, a született paraszt, mert annakvagyok összerakva, én nem szánthattam földet. Ettől függetlenül szántottam, mert nem vettemén a szívemre. Ezen a beltelki szántón egy családnak nem lehetett több 1600 négyszögölnél.Ha örököltem is, nem tarthattam meg. Ennyi föld külterjes műveléssel nem tart el egycsaládot. Az ember nem tud beruházni például egy hektár üvegházra, mert tizenöt éve ishuszonkétmillióba került. Azt nem bírja senki se. Nekem több föld kellett. Úgy lett öt holdam,hogy volt öreg dédimami, keresztanyám, a feleségem lánykori neve... Akinek a neve szabadvolt, arra vettem telket.– Különböző tulajdonosoké volt?– Persze. Kilenc gazdaságé. Volt ebbe mindenfajta cseprő föld, ahogyan rokonok közt osztódik.Összeszedtem azokét, akik kihalófélben voltak, meg utáltak dolgozni, vagy innen elkerültek.Egy szerencsés véletlen folytán a földek egymás mellett voltak. És mind rossz földvolt, és mind olcsó. A legrosszabb a faluban. Nem kellett senkinek. Elvittem három kocsikáposztát a piacra, megvettem egy darabot, elmentem újra. Három hét alatt enyém lett azegész. Nem tudott egyik a másikáról. Hogy összeszántottam, megtudták. Hű, a rohadék!231