PDF 7697 kbyte - MEK

sárga hintón jöttek, tengelyig ért a sár, a zenészcigányok meg a hintó két oldalán, a hágcsónmuzsikáltak nekik. A sok szegény meg éhezett. A nemzetőrparancsnok is nagy kommunistavolt, meg a nemzetőrök mind. Nagy mellénnyel járkáltak mindenfele, a karjukon piros szalag.És mégis mikre vetemedtek! Nem pénz, hanem cserevilág volt akkor, és jöttek az Alföldről aparasztok, hogy viszik Pestre a tojást, tejet, csirkét... Ezek meg elszedték tőlük. Ezek a híresnemzetőrök, akik megvédtek minket. Éltek, dúslakodtak mindenbe. Szegény apám emlegette,mert neki egy lova volt, és valamit vittek Karácsondra, ezek a policárok kísérték őket. Aztmondta, hogy vastagabb volt a kenyerükön a vaj, mint amilyen a kenyér. Aztán a falu koldusaivoltak ezek ám. Mert azok mertek mindenbe belefogni.– Dormándiak voltak?– Majdnem mindegyik. Például a parancsnok annak előtte a csendőrök lovásza volt. A többiekolyan napszámosfélék, csavarogtak erre-arra, éppen úgy, mint én is. Nyáron napszámbamindig lehetett menni a Remenyikhez, az Engelhez is. Hát ilyen pártemberek voltak. Azértnem mentem oda. Ezekkel fogjak én össze? Az ő szekerüket toljam?– A községi bíró?– Hát ez aztán sokat változott. Úgy is volt, hogy minden héten másik ült a székbe, olyat isodatettek, amelyik még a nevét se tudta leírni. Ez a szomszédom tartott ki a legtovább abíróságba. Kulák volt, aztán mégis beiratkozott a pártba. Azért, hogy ne bolygassák.Meghagyták neki a harminckét hold földet. Nem bántották.– Hány kulák volt itt?– Rendes kulák itt egy se. Mert én még Remenyik Bandit se tartottam annak azzal aháromszáz hold földjivel, nem ő élvezte fel annak a termését, hanem az alkalmazottjai, megaki ment hozzá kölcsönkérni. Hát a Mlinkó Fausztnak volt száz hold földje, Sumiéknak talánnyolcvan meg hozzá az üzletek. Ezek is kulákok. De miért? Azért, hogy ellátta a községet?– Elvittek-e valakit?– Sokról nem tudunk. A két Nyizsnyánszkyt megverték... Nem él már egyik se. Nem csináltaksemmit, csak kuláknak minősítették őköt, mert két holdnál több volt a földjik, családjuk nemvolt, és nem akartak cukorrépát termelni, nem akartak dohányt termelni, beültették őket akocsiba, két falu közt megverték...– Maguk hogy boldogultak?– Nehezen, mert mink pártonkívüliek maradtunk, senki sincs benne a családunkból. Egy-kéttehénnel kezdtük a gazdaságot, hogy legyen a négy gyereknek tej meg a munkához igavonó.Mert azokkal műveltük a földet. A tehénhez vettem egy jó erős borjút, amikor az kifejlődött,másfél éves lett, jármot tettem a nyakába, oszt gyerünk. Öt kilométerre volt az a kiosztott föld,és a csinált úttól sokat kellett menni befele. Szegény feleségem naponta kettőt fordult, vezettea tehenet, azért lett beteg a lába is. Most az asszonyt úgy kikímélik, hogy még meg se terem agyerek, már veszélyes terhes.Kiss János gyermekei szakmát tanultak, érettségiztek. Három unokájuk eljutott az egyetemig.Az öreg Kissből nyugdíjas korára lett bizalmi ember. Miután a téeszből leszázalékolták,rokoni ajánlásra a járási pártbizottság kertésznek fogadta fel. Később (két fiát követve)munkásőr lett, s mint éjjeliőr, „fegyverrel és mundérban” vigyázta a munkásőrségfegyverraktárát.*52