PDF 7697 kbyte - MEK

varrónő, jól megfizetett, egy hónapra hatszáz forintot adott. Sokszor éjfélig, egy óráig ottültem. Jó kézivarró voltam, mindig talált nekem munkát. 1942-től 1967-ig jártam hozzá,1968-ban meghalt. Dolgoztam én mindenfele, az uram engem nem tartott, én tartottam őtet.Pénzt mégse láttam sokat, mert én a summáspénzt is hazaadtam, nem volt külön kassza.Harminchét esztendeig laktam a szüleimmel. Elég volt. Férjhez kellett menni. Maradtamvolna otthon, hogy még tovább apámnak dolgozzak? Hogy sose legyen semmim? Mert haruhát vagy valamit akartam venni, mindég azt mondta, hagyjad csak, itt úgyis minden a tiedlesz. Aztán lássa, semmi se lett, mert a fiamra hagyták a házat.Apám nem akart férjhez adni. Nem tudom, miért. Ha szégyen is volt, ami velem esett, nemhagyott elmennem. Most nem szégyen, mert most már mindenki terhes, a tegnapi menyasszonytestvérhúga, az Erzsi is terhes volt, muszajból esküdtek. Táncolt úgy, mintha mi se lenne ahasába. Emlékszem, ahogy ott fűtöttem a kemencét, dorcó [tornacipő] volt a lábamon. Tettembele talpbélést, az meg felgyűrődött, nyomta a lábam ujját, és megkékült a körmöm. Na,amikorra ez a körmöm lenőtt, az Erzsi jánya már régen megszületett. Hát így vannak most. Azura meg elvált ember, de az Erzsi is csak a tanácsházán tudta meg, amikor esküdtek, és bekellett írni, hogy legényember vagy elvált. Ott derült ki. Mondtam is az esperes úrnak, amikorférjhöz mentem, hogy én sátorkoszorúba esküdök. Mert aki ötször-hatszor elmegy Egerbekapartatni, én attul különb vagyok. Megteheted fiam, mondta a Szikla esperes, mert az csakfejdísz.Voltam, amilyen voltam, apám azt akarta, hogy mellette maradjak. Hát tudja, hogy ehhez azemberhez hogy mentem el? Húú! Loppal!! Kommendálta egy besenyi asszony, hogy jó ember.A jósága nem is hibádzott, nem verekedett. Csak nem szeretett. Mindjárt megvakkant, haszólítottam. Dilis volt, hülye, de én nem féltem tőle. Engem nem bántott, én parancsoltam.Letöltöttem vele huszonnyolc évet. Nem szerettem akkor se, amikor hozzámentem.1952. október 17-én esküdtünk az urammal, andornaktályai volt, már aznap este odamentemvele. A lakást ki kellett takarítani, kifesteni, tapasztani, mert az anyja meghalt. Amostohaapjával laktunk. Az uram a bányában dolgozott, csilleszaggató volt így kível [külszínimunkás], én meg győzködtem a mostohaapjával. Főztem, mostam rá, de pénzt nem adott.Kiadta bérbe az uram házrészit, aztán a házbért eltette magának, elitta, tőlem kért pénztgyufára, cigarettára. A föld után én fizethettem az adót. 1600 kadrát földjük volt egy tagba,de mellette még sok kis darab is, aztán 1200 kadrát szőlőföld. Képzelje, milyen bolondvoltam! Apámtól kértem 1200 forintot lóra, és az uram mostohaapjának a nevire írattam.Apám adott kocsit, lószerszámot is én vittem. Mikor megbolondult az öreg, ugye ittas volt, beakarta fogni a lovat, csúszott a ló, mondom, nem fog vele menni. Ő befele fogott én megkifele. Mondom, a kocsi az enyém, a lovat meg vigye, ha a magáé. Felült a hátára, az urammeg kiállt, aztán mondta, hogy jaj, csak az isten adná, hogy lehajítaná a ló, és agyontaposná.Miután tőlünk elment, nem sokáig élt, csak két esztendeig. Mert addig volt pénz, amíg afizetés hazaért. Akkor háromfogásos étel kellett meg bor, tovább semmise jutott, még kenyérse.1954-ben visszajöttünk Besenyőre, eladtuk az andornaki földeket, jól tettük, a téesz amúgy iselvette volna. A föld árából vettünk egy kis házat a Honvéd utcában. Huszonnégyezer forintotkértek érte, kis nádas ház volt, de négyszáz kadrátos telekkel, benne harminc szép gyümölcsfa.A fiam miatt is akartam hazajönni, mert itthagytam apámmal. Alig járt iskolába, csak hatosztályt végzett. Azt mondta a tanítónak, hogy Andornakon van bejelentve, azért nem megy aziskolába. Nem volt igaz. Apámék nem törődtek az iskolájával.Mikor meghalt apám nyolcvanhét évesen, nem maradt utána semmi. A ház anyámé volt, őkketten voltak testvérek, és a nagyapám anyám bátyjára meg anyámra is hagyott házat.90