Borostyánkonny - Könyvmolyképző

konyvmolykepzo.hu

Borostyánkonny - Könyvmolyképző

Szurovecz KittiBorostyánkonnyGyémántfiú 2.Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2012• 3 •


A Kutyák és lovak egyszemélyes szerkesztőségének,amiért ihletet adtál a regényem befejezéséhez……és hitet egy új kezdethez.„Maradjon is így.”• 5 •


“Virág nyílj ki márBimbód feszítsd szétHozd vissza nekemAmi enyém volt régSzórd az illatátSzórd csak szerte szétHagyd hogy láthassamAmi enyém volt rég…”(Aranyhaj és a nagy gubanc)• 6 •


PrológusIsmét kinyílt az ajtó. Minden ízemben remegtem, és még szorosabbanöleltem őt, akiről sosem hittem volna, hogy valaha is elsőhelyre kerül a szívemben.– Nem lesz semmi baj! – suttogtam, mire rám pillantott azokkala kifejező, hatalmas szemeivel. Két könnyektől csillogó, gyönyörűborostyánkő.Bólintott, majd szorosan összezárta a szemhéját, bársonyos kezecskéita füleire tapasztotta, körülötte ezer és ezer sötétszőke lokni…Sosem hagynám, hogy bántsanak. Nálad bölcsebb, elfogadóbb,szeretetteljesebb lényt nem ismertem soha. Te az én kislányom vagy.Az ölelésem védte életem kis csodáját, miközben bátran felnéztemarra az álnok arcra. Aztán megláttam a kezében a hatalmas kést.Pengeéles volt. Pont eléggé ahhoz, hogy mindkettőnk életét kioltsa.• 7 •


1. fejezetIsten hozott és isten hozzádApici lány rémülten pillantott körül a terminálban, miközbengörcsösen kapaszkodott a nörsz kezébe. Megejtően szép volt.Félhosszú, szőke haja tökéletes, sűrű csigákban kunkorodott a fülemögé, angyalian szép, két és fél éves arcocskájához egyáltalán nemillett a gondterhelt, komoly tekintet. Sandra Connor elérzékenyülvefigyelte, amint a kis szépség tétován közeledett felé. Hát elhoztakhozzám, itt vagy végre! Nem is tudod, mennyire vártalak. Istenem, a kisszemed! Pontosan olyan…A borostyánszín szemek gyanakodva méregették Sandrát, és a kislánya bébiszitter háta mögé húzódott. Úgy szorította, úgy ölelte anő lábait a Los Angeles-i reptér forgatagában, mintha mindkettejükethalálos veszély fenyegetné.– Nézze el neki…! – kérte a nörsz, amint hallótávolságon belülkerültek. – Az elmúlt néhány hétben idegenek vették körül, tudja,az a szörnyű intézet… De magának nem kell mondanom, milyennehéz volt onnét kihozni!Sandra bólintott, majd közelebb lépett, és bekukucskált az aszszonyháta mögé. A kicsi válaszul a nő szoknyájába fúrta az arcát.• 9 •


– Semmi baj, Katie – mosolygott az írónő. – Köszönöm, hogyelhozta.Sandra leguggolt, és gyöngéden megsimogatta a kislány haját.– Isten hozott Los Angelesben, Nikki! – mondta lágyan, mirea kicsi bizalmatlan, ám kíváncsi pillantással nézett a nőre, de nemszólalt meg.– Katie és te most egy ideig nálunk fogtok lakni – folytatta Sandratúl gyorsan, túl lelkesen. – Tudod, a férjem, Will, kinn vár bennünketa parkolóban, és hazamegyünk a meseszép házunkba! Képzeld,van egy kis medence és játszótér is a kertben, hatalmas csúszdával.Csak a tied! Jó lesz?Nikki elgondolkozva, tétován bólintott, de biztos, ami biztos,azért nem engedte el a dadus lábait.– Mama? Hol a mama? – tette fel hirtelen a kérdést, ami Sandraszívébe mart. Amit már valószínűleg mindenkitől megkérdezett ez acsöppség, a csilingelő hangocskáján, aki csak szembejött vele, miótaaz édesanyja…– Nikki! – szólalt meg Katie, mert megérezte, hogy Sandra nemtud mit kezdeni a helyzettel. Hiszen mit is mondhatna egy idegenkislánynak, aki soha többé nem láthatja a mamáját? Nincsenek erremegfelelő szavak.– Hagyja csak! – kérte Sandra, majd ismét a picihez fordult. –A mamád most az angyalokkal van…– Az angyalokkal? – kérdezte gyanakvó arccal Nikki, de minthamegenyhült volna egy kicsit. – Mit csinál ott? Mit csinál velük? Miértnem jön haza?Sandrát meglepte és meghatotta a kicsi lány tiszta, angol beszéde– hiszen ebben a korban nem gyakori a folyékony beszéd. Hát mégkét nyelven…!• 10 •


– Mesélek erről neked, ha hazaérünk – mosolygott biztatóanSandra, majd az egyik kezét Nikki felé nyújtotta. Ő azonban megráztaa fejét.– Katie kezét fogom – közölte ellentmondást nem tűrően, de legalábbvégre kibújt a nörsz mögül, és lassan elindultak a reptéri parkolóirányába.Sandra megigézve figyelte a szomorú szemű kis angyalt, aki szakasztottolyan volt, amilyennek Rebeka egyszer leírta: a kisujja körméig,mint az édesapja. Katie felkapta Nikkit a nagy tömegben,hogy mihamarabb odaérhessenek a fekete limuzinhoz, amiben a sofőrjükés Will várta őket.– Mióta vigyáz a kislányra? – kérdezte Sandra, csak hogy megtörjea szótlanságot.– Fél éve. Amikor a helyzet kezdett romlani… Rebeka belátta,hogy segítségre van szüksége.– Nikki gyönyörűen beszél – jegyezte meg Sandra.– Az utolsó három hónapban már csak angolul szólt hozzá…Sandra beharapta az alsó ajkát.– Megérezte, hogy nincs már remény…Katie bölcsen bólintott.Nocsak, Will Walker nem bírt a kíváncsiságával. Sandra szeretetteljesennézett a férjére, aki az autónak dőlve, cigarettázva várakozottrájuk. Amikor észrevette, hogy közelednek, azonnal eldobta a csikket.Évek óta nem dohányzott már, de a gyermek érkezésének híreannyira felzaklatta őt, hogy ismét rágyújtott. Sandra látta, hogy Willszemei a kicsi lány arcára szegeződnek, és az ő tudatában is gyökeretver a felismerés… Ha volt is kérdés valaha, hogy igaz-e Rebekatörténete, akkor most már nincs. Will előzékenyen segített beszállnia kocsiba a nörsznek és a gyereknek, de a pillantását képtelen volt• 11 •


levenni Nikki arcáról. Emiatt volt némi ügyetlenkedése a biztonságiövvel, csak harmadjára sikerült rögzíteni a megfelelő pontokon.Egyébként sem volt sok tapasztalata a gyerekülésekkel.– Basszus… Azt hittem, egyszerűbb lesz! – súgta oda Sandrának,mielőtt ők maguk is beszálltak volna a kocsiba.– Hell és Nick nem láthatja, ez már világos – bólintott Sandra,majd tanácstalan pillantással húzta félre az ajkát. – De most mitcsináljunk…?– Igen, ez felvet némi problémát… De bocs, drágám, nekemmost nincs erőm ezzel foglalkozni. Előbb meg kell szoknom, hogyapa lettem, vagy mi…– Inkább nagyapa – nevette el magát Sandra. – Mert az apjánakis félig az apja vagy, évek óta…– Ez az, amiről meg kell feledkeznünk, ha nem akarjuk újra tönkretenniNick életét, és fel szeretnénk nevelni ezt a kislányt! Menjünk,Sandy! Majd otthon megbeszélünk mindent. Nem szeretném,ha bárkinek is szemet szúrna…– Nos, azt hiszem, kár a gőzért, Nikkit nem lehet nem észrevenni.Az örökség, amit kapott… – sóhajtott Sandra, Will pedig az égnekemelte a tekintetét, miközben kinyitotta a limuzin ajtaját, és behuppanta hátsó ülésre. Épp szemben Nikkivel, aki kíváncsi tekintettelnézelődött a kocsiban. Egy ideig tökéletesen lefoglalta a kárpit színeinekfeltérképezése, a berendezések szemügyre vétele. Amikor végzett,Willre pillantott, és az autóban ülők legnagyobb meglepetéséreangyali mosolyra húzódott az ajka.– Más – közölte kacagva Katie-vel. – Más!Will csodálkozva nézett a kislányra, de azért szívet melengetőenvisszamosolygott. Nikki gyönyörű volt, és annyira ismerős, minthaeddig is az életük része lett volna.• 12 •


– Mi olyan vicces, kisasszony? – kérdezte kedvesen. – Bénán álla hajam?– Kérem, ne vegye rossz néven, de Nikki sosem látott még…hm… kreol embert.Will és Sandra egyszerre nevetett fel.– Katie, ne aggódjon! Will Walker nem csinál nagy ügyet abból,hogy fekete. Ha pedig Nikkinek tetszik, még jól is jön ez az adottság.– Will továbbra is a kislányra mosolygott, majd elkezdett játékosangrimaszolni neki.Sandra elragadtatottan figyelte. Mindig érezte, hogy Will ért a gyerekeknyelvén, és nem lesz semmi gond, ha végre sikerül az örökbefogadás.Noha azt egyikük sem gondolta, hogy éveken át tartó, küzdelmesprocedúra után éppen így jön majd össze a gyerek. Ilyen furcsánés fájdalmasan. Az angyalszerű kis teremtést alig néhány hete örökreelválasztotta a természet az édesanyjától, aki születése óta egyedül nevelte.Rebeka, a lány, akinek az élete megérne egy regényt – szólalt megSandrában az író, miközben elérzékenyülve figyelte, ahogy Will egyrejobb kedvre deríti Nikkit. A filmsztár gyermekét. Nick Richardsbalkézről született kislányát. A Walker házaspár eldöntötte, úgy őrzikmeg ezt a titkot, hogy a kicsinek boldog gyerekkora lehessen.Nikki Walker – nem is hangzik rosszul. Nem lesz nehéz téged szeretni.❖– Csak még egyszer! Gyere ide… jaj… mi lenne, ha a következő géppelmennék? – kérdezte Nick Richards, miközben pontosan tudta,hogy ennek a lehetőségnek semmi esélye. Indulnia kellett. Már ígyis a maximumig húzta az időt, és nem akart visszaélni a hatalmával.Még akkor sem, ha tudta, a Mirage Film stábja addig várja Oroszországban,amíg csak oda nem ér.• 13 •


– Nem akarom abbahagyni… – suttogta az enyhén rekedtes nőihang két csók között. – Édesem! Ez nem lehet normális. Hány éveis vagyunk együtt…? Ha belegondolok, milyen hosszú időre mégy,máris őrülten akarlak… már a gondolat is elég, hogy most hetekignem lehet… akkor… amikor én akarom…A nő keze már határozottan a cipzárján babrált, s Nicket egy hajszál,de tényleg csak egy hajszál választotta el attól, hogy mégis áttegyeaz útját másnapra. Menne is, ha nem csinálnám ezt már háromnapja. Elég. Némi önuralom. Nem vagy már tizennyolc.– Jaj, Hell… Ha hazajövök, ígérem, hogy elveszlek feleségül, csakhagyj most kimenni a reptérre… Hé, Heily! Megőrjítesz, hagyd eztabba!– Csak azt akarom, hogy tudd, Masenka… Tatjana… és Svetlanasem csinálja úgy, ahogyan én…– Jaj, te kis buta! – Nick szorosan magához ölelte szerelmét, és afülébe súgta: – Szeretlek! És két hónap múlva végre tényleg a feleségemleszel! Senki nem rúghat melletted labdába!Ha Heily kételkedett benne, az mindig rossz emlékeket ébresztetta lelkében, még akkor is, ha tudta, nem több ez a menyasszonya részérőlegyszerű évődésnél. A nő túl jól ismerte ahhoz, hogy ne vegyeészre az arcán átsuhanó keserű kifejezést.– Ne kezdd! – kérte szenvedélyesen. – Nem úgy gondoltam…csak nagyon-nagyon hiányozni fogsz. Eszemben sem volt rossz érzéseketébreszteni benned.– Tudom, drága – suttogta Nick, miközben megsimogatta Heilyhaját. – Csakhogy azok úgyis bennem vannak. Ez az első alkalom,hogy elválunk, azóta… Még akkor is így van, ha nem merjük kimondani.• 14 •


– Ezen is át kell esnünk, Csillagszem. – Heily erőt vett magán, ésrámosolygott élete legfontosabb férfijára. – Talán nem is normálisaz, ahogyan az elmúlt két évben össze voltunk nőve…– Lehet, hogy másoknak nem, de tudnod kell, hogy én egyetlenpercet sem bántam meg belőle. Miután megtapasztaltam, milyennélküled… Gondolni sem szeretek arra az időszakra.– Akkor talán ne most kezdjünk bele ebbe a témába, amikormenned kell, Nick! – mosolygott keserédesen Heily. – De azért netemessük el örökre. Tudod, mit szeretnék?– Mit?– Azt, hogyha hazajössz Oroszországból, annyi év után végre meséljel mindent arról az időszakról, töviről hegyire! Rendben?Nick megszorította Heily kezét, majd csókot nyomott a nő orrára.– De csak ha te is. És ha közben sütizünk – mosolygott a férfi, ésjátékosan megbökte szerelme oldalát.– Gonosz vagy, Nick Richards. Tudom, hogy híztam az utóbbiidőben. De ez csakis a te hibád. Túl jól tartasz. Biztos hallottad már,hogy a nők belekényelmesednek a boldog kapcsolatba…– Sokkal jobban tetszel így, mint amikor a bordáid csaknem átszúrtáka bőröd… – Nick beleborzongott az emlékbe, milyen állapotbanvolt Heily, amikor fél év kényszerű önszáműzetés után viszszatérta nő életébe.– Ugyan, hamar megindultam, mert épp csak nem tokaszalonnávaltömtél! – nevetett a nő, majd szorosan Nick karjaiba bújt.A férfi gyöngéden ölelte magához a törékeny kis testet. Még hogykövér! Maga a megtestesült nő. Az életem. S Nick tudta, nem csak azövé. A szerelme, Heily Anderson színésznő, napjaink egyik ideálja.• 15 •


Derékig érő, lángvörös, hullámos haj, smaragdzöld szemek, néhányszexi, aranyló szeplő, arányos, nőies vonalak… Nick és Heilymár nyolc éve egy párt alkotott, mint a filmszakma koronázatlankirálya és királynője, de a színész még mindig úgy érezte, amikormenyasszonya egy átszeretkezett éjszaka után, egy szál lepedőbenvégiglejtett a nappalin, hogy rajzolni nem lehetne tökéletesebb testetaz övénél. Noha akadtak volna jelentkezők szép számmal, sosemvolt Nick életében egyetlen nő sem, aki felvehette volna a versenytHeilyvel. Azaz csak egy… talán. A férfi gyorsan elhessegette magátóla kóbor gondolatot. Nem volt tiszta a lelkiismerete, még mindignem.– Indulj, szerelmem… mert ha most nem mégy, én megesküszömneked, hogy már nem is fogsz – nevetett a könnyein át Heily, Nickrepedig, hiperérzékeny ember lévén, azonnal átragadt a „női kórság”,s az ő szemeit is csípni kezdte valami. Mindkettejük életében többvolt ez most egy egyszerű búcsúnál.Csaknem három és fél év telt el a végzetes nap óta, amikor NickRichards, a szupersztár filmcsillag megpróbált véget vetni az életének.Nem bírta tovább a rajongók, a média, a filmstúdiók embertelenostromát – ezek a terhek tizenkilenc éves kora óta nehezedtekrá szakadatlanul.Nick remek színész volt, de bevallottan alkalmatlan mindenre,ami a sztársággal együtt jár. Végül ügynöke, Will, és annak felesége,a világhírű írónő, Sandra Connor mentette ki őt a halál torkából,s átmenetileg egy kis faluban rendeztek be neki új életet, a távoliMagyarországon. Nick esélyt kapott, és kis segítséggel ismét magáratalált… Amikor hónapokkal később ép lélekkel tért vissza Heilyhezés a régi életéhez, az felért egy csodával. Ráadásul a személyiségeerősebb volt, mint valaha.• 16 •


Azonban a külön töltött időszak fájdalmai bőven hagytak nyomokata lelkükön. Mindketten tettek olyat, amire nem voltak büszkék,olykor bűntudatos pillantásokat vetettek a másikra… Ez pedigtagadhatatlanul éket vert közéjük, még akkor is, ha önmaguknaksem merték bevallani. Voltak témák, amiket kínosan kerültek. Talánazért, mert féltek az újabb fájdalmaktól.Boldog kapcsolat volt az övék, olyan szövetség, amiben szerelemből,bajtársiasságból, barátságból, cinkosságból és hatalmas szenvedélybőláll össze a kerek egész. Közös mozisorozatuk, a Fényemberek,emelte őket hihetetlen magasságokba már tizenévesen, s ugyan időközbeneltelt nyolc év, ám ők nem voltak sem kevésbé nagy sztárok,sem kevésbé érdekesek az emberek számára. Mégis, kihunyt márbelőlük a megfelelési kényszer. Amikor épp nem egy forgatáson dolgoztak,csak egymásnak éltek, hiszen a legfontosabb az volt számukra,hogy elkerülhessék az újabb tragédiákat.De most ez az elválás, Nick európai munkája miatti búcsúzkodásfeltépte a régi sebeket…– Nagyon vigyázz magadra, Csillagszem! – suttogta Heily, miközbentágas, rusztikus bútorokkal berendezett fogadószobájukból azelőcsarnok felé tuszkolta Nicket. Ők ketten sose voltak a hollywoodipompa és csillogás elkötelezett hívei, de idővel belátták: ténylegszükség van egy biztonságos helyre, amit őrök és kutyák védenek.A ház és a hozzá tartozó kert akkora volt, hogy a kíváncsiskodótekintetek nem sok eséllyel indultak. Mióta pedig az egyik dobermannmegharapott egy túlságosan elszánt rajongót, nem is nagyonpróbálkoztak…– Te is, kincsem! – sóhajtotta Nick, majd még egyszer, utoljáramagához húzta Heilyt. – Mindennap beszélünk, oké? Többé sosemfordulhat elő, hogy szem elől tévesszük egymást, rendben?• 17 •


– Sosem – ismételte Heily. – Gyorsan el fog telni ez az idő, különbenis, el leszek havazva az esküvői ügyintézéssel… Sok dologbanegyedül kell majd döntenem, nélküled. Izgulok emiatt.– Egész biztos, hogy minden tökéletes lesz, Hell! Nem is lehetnemásként, amikor te állsz majd ott mellettem a templomban…– Szeretlek, Nick… Na, indulj már!– Drágám, ha bármi rosszat érzel… Gyere utánam Oroszországba,komolyan mondom!– Nem volna értelme. Amikor forgatsz, se látsz, se hallasz, te istudod – rázta meg a fejét Heily. – Különben is, tudnunk kell felnőttekhezméltóan viselkedni. Elvégre hamarosan házasok leszünk,vagy mi a szösz…– Légy jó kislány, Heily… Ne próbálkozz semmi ostobasággal,mert megkértem Stevent, hogy tartsa rajtad a szemét!– Azt mindjárt gondoltam… Ezek szerint nincs bőgés, mert adrága bátyám egy este sem hagy majd nekem nyugtot. Pedig már azthittem, újra megnézhetem az Elfújta a szelet…– Steven attól behányna… Én még csak-csak kibírom, de tudod,hogy kizárólag karácsonykor!– A férfiak szörnyű népség! Azt hiszem, ha végre sikerül kidobnomtéged, elmegyek Sandrához…– Nem biztos, hogy jó ötlet. Szombat van. Tudod, mára várták akisbabájukat…– Látod, ez most eszembe sem jutott! Mert teljesen elvetted azeszem! Tűnés az oroszokhoz, Nick Richards!– Szeretem, amikor ilyen kemény vagy, bébi…– Jaj, Nick… Nick, Nick, Nick, Nick, Nick… – Heily ismét akarjaiba fúrta magát, majd egész egyszerűen a háta mögé nyúlt, éskinyitotta a bejárati ajtót. Átnézett a férfi válla fölött, s látta, hogy• 18 •


Nick limuzinja már a kocsifeljárón várakozik. – Gyűlölök búcsúzkodni,mars!– Heily… ha összeházasodtunk, talán ideje volna valami olyasminek,mint Sandráéknál…– Fogadjunk örökbe egy gyereket?– Első körben nem erre gondoltam, te is tudod…– Én semmi jónak nem vagyok elrontója…– Tényleg? – Nick boldogan elmosolyodott, amikor Heily egyértelműbólintásának hála, eljutott a tudatáig, hogy végre talán megvalósulhatmindaz, amiről korábban olyan sokat álmodoztak. Házasság,gyerek… szép dolgok, csak épp a két éve őket ért sokk után nemvoltak annyira biztosak saját erejükben, hogy efféle felelősségteljesdolgokba bele merjenek vágni – még ha közösen is. Ezért váratottmagára olyan sokat az esküvő, amire a világsajtó már évek óta fentea fogát. Most végre megvolt a kitűzött nap, és Nick nagyon, de nagyonvárta. Sokkal jobban, mint bármelyik premiert.– Szeretnélek egész életemre magamhoz láncolni, te csodálatoscsaj… – súgta Heily fülébe, mielőtt beszállt volna a kocsiba.A limuzin motorja szelíden indult, a karcsú autó kecsesen siklotta hatalmas ház gondosan ápolt, meseszép kertjében a nehéz kőkerítésfelé. Nick látta, hogy Heily mosolyogva integetett utána, mígcsak ki nem kanyarodott az utcára. Fájt az elválás. Egyikük sem voltnyugodt. A lelkükben csaták dúltak – olyanok, amiket elfelejtettekmegnyerni vagy elveszteni valamikor, a történésekkel teli múltban.• 19 •


2. fejezetÛzött vadEric Avery a saját izzadságában fürödve ébredt. A lidércnyomáséjről éjre megtalálta, nem tudott ellene mit tenni. Noha hajnalnégykor kissé becsípve érkeztek meg egy filmes partiról, képtelenvolt tovább aludni. A mellette fekvő szépasszonyra pillantott. A nőegyenletesen lélegzett, ajka enyhén nyitva, rövid, fekete haja a homlokábahullott. A gyémánt fülbevalót elfelejtette kivenni.A férfi pár pillanatig utálkozva pillantott a kicsi, tündöklő kövekre.Megvan mindene. Nekem pedig nincs semmim, sőt! De ez nemtarthat soká. Elvégre ezért vagyok itt. Türelem! Lassú víz partot mos.Óvatosan felült az ágyban, majd tenyerét egy pillanatra sajgóhom lokára szorította. Halkan kikászálódott, mert nem akarta fölébreszteniLianne-t. A dúsgazdag producernőt, aki csaknem tizenkétévvel volt idősebb nála. A lánya, a dögös kis Heily, jobban illenehozzám. Röhej. Eric nagy sóhajjal indult el a fürdőszoba irányába,hogy némi hideg vizet löttyintsen fáradt arcába. Nap mint nap kifárasztottaa szerepjáték, a saját hazug bókjai, az álkedvessége. Nemakarta ezt az életet, mégsem volt más választása.• 20 •


– Filmes parti, fiam. Egy igazi filmes parti! – mondta áhítattal telihangon. – Apád nem lehet ott, de te igen! Azt ajánlom, kezdj el jókapcsolatokat építeni! Akkor talán van esélyed kimászni a slamasztikából…Aznap Eric reményvesztetten távozott a klinikáról. Az álmai, a jövőjétilletően, néhány hét alatt szertefoszlottak. Érezte, hogy az öregnapjai meg vannak számlálva, és már sosem lesz képes a cége éléreállni. Neki viszont halvány gőze sem volt arról, hogyan kell irányítaniegy filmstúdiót. Még hogy irányítani! Talpra állítani! Visszahoznia halál torkából! Lehetetlen küldetés. A befektetők már a pénzüketkövetelve tomboltak, a Shiny emberei pedig minden második naponőt zaklatták: ki kell fizetni a pénzembereket, különben nagy baj lesz.Ha csak a hatalmas adósság örökléséről és a családi vállalat hírnevérőllett volna szó, Eric magasról tett volna az egészre. Ha mindösszeennyi lett volna a probléma, az első géppel elhagyta volna azállamokat, hogy nyithasson egy magánpraxist valahol Európában,ezzel visszaküzdve magát az édes életbe. Itt azonban nem csak egzisztenciárólvolt szó, hanem életről is. Nem sokkal azután, hogy Ericszámára nyilvánvalóvá vált, apja filmes cége a csőd szélén áll, egy éjjelarra ébredt, hogy hideg fém nyomódik a halántékához.– Egy év, Avery! Ennyi időd van, hogy összeszedd a pénzt! – sziszegtea fülébe egy fojtott, kellemetlen hang. – Ha a megbízóim nemlátják, hogy igyekszel, esetleg meg kell válnod a golyóidtól!Ericet azóta is kínozták a rémálmok, bárhol talált is rá az éjszaka.Így hát apja tanácsára elment arra a filmes partira. Ott pillantottameg először a befolyásos, nagyvilági, reprezentatív, határozott, ámmagányos, középkorú producernőt, Lianne Andersont. A nőnek láthatóanimponált a kedvessége, az, hogy egy nála több mint tíz évvelfiatalabb férfi érdeklődést mutat iránta. Eric azonnal megérezte,• 22 •


hogy a megoldáshoz Lianne ágyán keresztül vezet az út. Még aznapeste mindent elolvasott a Diamond filmről, amit csak az internetentalált, és rájött, bizony beletrafált: a nő nem más, mint maga azaranytojást tojó tyúk. Számos filmcsillag befuttatása állt már mögötteés olyan kasszasiker produkciók, mint a Fényemberek sorozat,vagy az Álmok csapdájában. Ezeket még Eric is ismerte – a barátnőiórákon át képesek voltak az említett filmekről fecsegni.A Lianne Anderson meghódítása projekt pedig igen sikeresnekbizonyult. A parti után néhány nappal virágot küldött az asszonynak,az üdvözlőkártyán egy vacsorameghívással. A nő az étteremben– tekintélyes mennyiségű whisky elkortyolgatása közben – elmesélteneki az egész, meglehetősen viharos életét, és Eric nem csalódott amegérzésében. Szerelemre és odafigyelésre van szüksége. A volt férjesárba tiporta az önbecsülését. Hát, tőlem majd megkapja az áhítottvisszaigazolást. Csak alaposan fizessen is meg érte… Úgy, hogy ne isvegye észre.Eric most Lianne Anderson fényűző márvány fürdőszobájábanzselézte a haját, és legszívesebben szembeköpte volna a magas, sötéthajú, veszélyesen jóképű alakot, akit maga előtt látott. Gyűlölte,hogy átmenetileg selyemfiú státuszba került, mindössze azért, hogymegmentse haldokló apja cégét és a saját életét. De ahogyan más,úgy ez sem tart örökké – vigasztalta magát, miközben belebújt rövidujjú ingébe.Eric Averynek megvolt a maga terve, és már nem állt messze amegvalósítástól. Még egy kis idő, és Lianne vergődni fog a szerelemtől.Akkor pedig megteszi majd a szükséges lépéseket – s ha mindezbevégeztetett, visszakapja a régi életét. Remélhetőleg egy apró kiegészítéssel:az asszony lányát, a szupersztár filmcsillag Heily Andersontszívesen magával vinné – amolyan szuvenír gyanánt.• 23 •


❖Lana Richards szeretett korán kelni – mit sem számított, hogy szombatvan. Munkája megszállottjaként már hajnalban a híreket böngészte.Miután végzett, futott egy órát az óceánparton, majd egykiadós zuhanyzás után az asztalra varázsolta a reggelit. A kávét hétvégenkéntmindig ágyba vitte a szerelmének – mélyen gyökerezőszokás volt ez nála, hiszen az anyjától is ezt látta annak idején.Lana szeretett volna jó társ lenni, még akkor is, ha ez oknyomozóújságíróként nem volt egyszerű. Ahogy időnként fogalmazott: jóadag hivatástudattal és kegyetlen főnökkel verte meg a sors – RonaldChristensen keze alá dolgozott, aki több mint egy évtizede sikeresenirányította a város legfelkapottabb filmes lapját: a Screendreammagazint. Lana nagy megtiszteltetésnek érezte, hogy gyakornokkénthelyet kapott Christensen szárnyai alatt, de tudta, ha nem akaszt levalami félelmetesen nagy sztorit már az elején, a nagyfőnöknél hamarleírhatja magát.Lana elszánt volt és büszke. Főként arra, hogy nem használta ki akapcsolatait, amikor jelentkezett a Screendreamhez. Pedig jóval kevesebbizgulnivalója lett volna az állásinterjún, ha megmondja, hogyő Nick Richards, a világhírű színész nővére.A Gyémántfiúé – aki nem mellesleg sosem ad interjút, nem engedbepillantást a magánéletébe és magasról tesz az egész médiára. Lanagyakran hallotta, amikor a kollégái szidták Nicket, elkényeztetetthollywoodi bestiának titulálták, amiért olyan keveset mutat magából– a lány ilyenkor beharapta az alsó ajkát és hallgatott. Jól tudta,hogy az öccse miért menekül ennyire a nyilvánosságtól: néhány éveegy őrült rajongója csaknem megölte őt a menyasszonyával együtt.Lana büszke volt Nickre, amiért az őt ért traumák után képes volttalpra állni, és mély, igaz, testvéri szeretettel szerette. Főként ezért• 24 •


nem szerette volna, hogy a magazinnál fény derüljön az ő kilétére.Hiszen attól a pillanattól kezdve kétségkívül mindenki Nickkel kapcsolatosinformációkért nyaggatná.Lanát különben sem vonzották a sztárpletykák – frissen végzett oknyomozóújságíróként az igazán mély, tényfeltáró témák érdekelték.Ezt már az állásinterjún is kifejtette. Ronald akkor jól ki is nevette.– Kislány, akkor rossz helyen keres munkát! Értem én, hogy aPulitzerre nyomul, de ez Hollywood! A mi feladatunk az, hogy azegész világot ellássuk babarózsaszín, jázminillatú hírekkel a kedvencsztárjaikról!– Én azért megpróbálnék olyan témát találni, ami több mint ködszurkálás,ha már ilyen szép szóképekkel élünk – mondta akkor Lanahatározottan, de mosolyogva. – A nagy filmkészítő cégek háttérügyeipéldául ugyancsak érdekelnének…– Az emberek itt nem halásznak a zavarosban, hacsak nem akarnakmásnap kivérezve lebegni a medencéjük víztükrén. A lapomnállegtöbben beérik azzal, hogy Paris Hilton táskakollekciójáról firkálhatnak…– Én nem vagyok ijedős lány! – szegte fel a fejét Lana.– Azt veszem észre – vigyorgott Ronald. A középkorú férfi fogaivalódi hollywoodi-fehérben ragyogtak. – Hogy hívják magát?– Melanie May Richards.– Melanie… hm – ízlelgette a nevet magában elgondolkozva afőszerkesztő. Lehet, hogy ismerős vagyok neki? Szentséges ég, csak le nebukjak… Szegény Nick! A lány szerencséjére azonban a főszerkesztőmindig felületes volt a hírességek családfáját illetően.– Melanie… Lanie… Lana! Igen, ez lesz az, Lana Richards. Márne is haragudjon, de ezzel az angolosan kispolgári névvel sosem fogkarriert csinálni ebben a városban.• 25 •


– Ha ez az ára annak, hogy megkapjam a munkát, vállalom – felelteakkor Lana, aki ugyan nagyon sajnálta a szüleitől kapott nevet,de túlságosan szeretett volna az Államokban maradni ahhoz, hogyvisszautasítson egy ilyen lehetőséget.Minderre három oka volt: hogy közel lehessen imádott öccséhez ésannak menyasszonyához, Heilyhez. Hogy igazán kipróbálhassa magátaz újságíró szakmában, méghozzá a tűzközelben. De a legfontosabbkésztetése a maradásra mégiscsak a szerelem volt Steven Hill-lel, a sikeres,eszményien jóképű, napsugaras mosolyú rendezővel. Csaknemkét éve tartott már a kapcsolatuk, méghozzá zavartalan harmóniában,de Me lanie-nak mindig volt egy enyhe hiányérzete a kapcsolatukatilletően. Úgy érezte, ennek a távolság volt az oka, hiszen azelső időszakban, míg Melanie be nem fejezte az újságíró-iskolát, kétkülönböző kontinensen éltek. Ingáztak, ahogy csak tudtak, ám a távkapcsolatnem tette lehetővé, hogy a vibráló, szenvedélyes érzelemigazi, mély, lelki összetartozássá válhasson. Végül rászánták magukata nagy lépésre, ami azon a tényen alapul, hogy lakva ismerik meg igazánegymást az emberek. Melanie boldog volt, hogy Los Angelesbeköltözhetett, és ezzel elkezdődött az új élete. Nem úgy az édesanyja,aki ami att szipogott naphosszat, hogy már a második gyereke költözikegy másik kontinensre. May örökösen aggódott, és nem is alaptalanul– ami két éve Nickkel történt, az egész családot nagyon megviselte.Ezen a szombat reggelen, mire Lana végzett a zuhanyzással, mártízre járt az idő. Steven kávéscsészéjével a kezében indult el a hálószobairányába. A férfi a hátán aludt, a világos szatén ágynemű csakderékig takarta. Lana élvezettel vette szemügyre testének mindennégyzetcentiméterét. Csupán akkor fogta el rossz érzés, amikor apillantása a golyó ütötte hegre tévedt, ami a kedvese mellkasán éktelenkedett.• 26 •


Ez volt az, ami mindig Lana eszébe juttatta, hogy Hollywood, azálmok és vágyak különleges, varázslatos fellegvára, álnokul, elrejtveviseli eltorzult, gonosz vonásait. Lanát nem ejtették a fejére. Résenvolt minden pillanatban, és paprika spray-t hordott magánál, miótacsak először leszállt vele a gép az államokban.Steven megérezte a jelenlétét, majd a délelőtti, szobába áradónapfényben hunyorogva nyitotta ki a szemeit. Az ajka rögtön kedvesmosolyra húzódott.– Szombat van. Semmi kiskosztüm… – mondta, miközben nagyotásított. – Semmi smink… Semmi flanc… Elrontottad. Manem vagy Lana.– Akkor ki vagyok? – mosolygott Mel, és a csészét az éjjeliszekrényretette.– Mel. Az én Melanie-m… És itt az ideje, hogy visszabújj mellémaz ágyba!Noha Lana azt tervezte, hogy aznap délelőtt végez még egy kis kutatómunkát,ez volt az a pillanat, amikor eldőlt, ez nem így lesz. Steven,úgy kellesz, mintha minden nap, amit veled tölthetek, a legutolsónapunk volna. Melanie-t egyetlen dolog nyugtalanította csak. A férfiönszántából sosem mondta neki azt a szót, hogy szeretlek.• 27 •


3. fejezetMagányosok–Megyek már, asszonyom! Pár perc és viszem a reggelit! Kétszemélyre? Vagy az úr már elment? – érdeklődött JanuariaPerez épp eléggé mézesmázos hangon ahhoz, hogy munkaadója nevegye észre bosszankodását. Ennek a nőnek minden mindig azonnalkell! Utasítgat, de nem vesz emberszámba. Utálom. Ahogyan a selyemfiújátis.Januaria még tizenéves korában szökött meg Mexikóból az Államokba,hogy szerencsét próbáljon. Színésznő szeretett volna lenniLos Angelesben – mint nagyjából mindenki, aki valamilyen vadregényesmódon ideköltözik –, ám ez nem jött össze neki. Két választásilehetősége maradt: vagy beszáll dolgozni a callgirl-hálózatba, amita barátja, Carlos is menedzselt, vagy elmegy hollywoodi fejesekheztakarítani. Januariának fontos volt a becsülete, a méltósága, így azutóbbi mellett döntött. Persze Carlos – aki már tizenöt éve vele élt– mindig mondogatta, hogy bolond: hírességek mocskát takarítani,ahelyett, hogy pusztán a nőiességével jutna szép összegekhez, szintejátszva! Pazarlás – Carlos ezt így nevezte.• 28 •


Januaria azonban hajthatatlan maradt, különösen, hogy néhányév gyakorlat után házvezetőnői állást kapott egy igazán neves és befolyásoscsaládnál: Gilbert és Lianne Andersonnál. A munkáját szerette,a háziak modorát, viselkedését, személyiségét már nem annyira.Nem bírta elviselni, amint a folyamatos nőhiányban szenvedőcsaládfő olykor a szoknyája alá néz – a teremtőnek hála, néhányévvel ezelőtt végre lelépett a szeretőjével az ipse.A gyereket, Heilyt, sem szívlelte soha. Elkényeztetett kis bestiánaktartotta, és nem értette, hogy akinek ennyi mindent megadotta sors, az hogyan képes ilyen sok fájdalmat viselni az arcán. Idegesítette.Szerencsére már ő sem élt a házban, de gyakran megesett,hogy heteket az anyjánál töltött, amikor az élettársa, az ezerdollárosmosolyú angol színész forgatott valahol. Januaria mindig feszélyezveérezte magát, ha Heily a közelben volt. Állandóan a konyhábankotnyeleskedett, mintha szeretne főzni, de a házvezetőnőnek rögeszmésmeggyőződése volt, hogy valójában őt figyeli, mert azt hiszi,lop. Ő, Januaria Perez! Még ha vonzotta is az a sok finom holmi,bizony sosem nyúlt volna semmihez – a becsület mindennél előbbrevaló.Épp ez volt az, ami miatt rendkívül idegesítette, hogy épp az őpárja, Carlos az, aki örömlányokat futtat néhány gengszter barátjávalegyütt. Nem egy luxusprosti-hálózat volt ez, hanem sokkal kisebb,igazán amatőr vállalkozás, és Januaria több mint egy évtizederettegett, hogy Carlos egyszer le fog bukni. Azt a szégyent pedig nemélné túl! Az ilyen rajtaütések szoktak a lapok címoldalára kerülni, ésha Andersonék megneszelnék, hogy az ő barátjának bármi köze isvan ehhez, bizonyára azonnal lapátra tennék őt.Lianne Anderson, ez a Januaria szemében parancsolgató, lelketlenproducernő, pedig nagyon is adott a külsőségekre, a jó hírre. Aztán• 29 •


mire vág föl? Egy könyvet teleírhatnék azzal a sok szemétséggel, amitebben a házban láttam, hallottam. Ám sosem tett volna ilyet. Ahhoztúlságosan megbecsülte és féltette az állását, az életét – hiszen ezeknekaz embereknek nagyon messzire elér a keze.Épp ezért volt most igen mérges, amikor Carlos egyszer csak beállította hátsó cselédbejáraton két miniszoknyás, kiélt arcú utcalánnyal,méghozzá azzal a kéréssel, hogy főzzön nekik egy jó erősfeketét. A lányokkal ugyanis kicsit elszaladt a ló az éjjel, túl sokatszívtak, és így most képtelenek dolgozni.– Adj nekik egy kis koffeint, aranyom! – dörrent rá Carlos. – Mármost abban a motelban kellene lennünk! Az ügyfelek felfegyverkezvevárják őket…Carlos röhögött. Mindig nagyon jól mulatott a saját humorán, ésnem igazán érdekelte, hogy a dülöngélő kurvák hangzavart csapnakAndersonék konyhájában, akkor, amikor a háziak még javában azigazak álmát aludták. Januaria idegei pattanásig feszültek, amire aharsány társaság végül elhagyta az Anderson rezidencia alagsorát.Elképzelte a jelenetet, amint Lianne tűsarkú, hálószobai papucsábanés szaténköntösében, válogatott szitokszavak használatával repíti kiaz állásából, megígérve, hogy elintézi, soha többé ne kapjon munkátrendes háznál.Januaria a saját verejtékében úszott, mire Carlos végre elvitte a kétbedrogozott némbert, ezért úgy döntött, beáll a zuhany alá, mielőttfeltálalná a reggelit Lianne-nek és az új hapsijának. A tízpercnyi kiesésmiatt nem készült el időben, így most a tűzhely előtt kapkodott,hogy a ház úrnője ne legyen dühösebb, mint egyébként, reggelente.Ilyenkor a hangulata mindig is durva volt, akár egy lópokróc. PedigJanuaria sokért nem adta volna, ha Lianne legalább egyszer az életbenemberszámba veszi őt, és megköszöni a fáradozásait.• 30 •


A házi telefon ismét megcsörrent. A házvezetőnő összerezzent, éskilöttyintette a narancslét.– Igenis, asszonyom! – szólt a kagylóba a lehető legkedvesebbhangján.– Hol van már az a reggeli? Tizenegyre ki kell érnem a forgatásra.Ha maga miatt elkésem, én…– Azonnal viszem, Mrs. Anderson, ma reggel későn hozták mega péksüteményt…– Nem érdekelnek a kifogásai! – mondta sötéten Lianne. – Milyenvilágot élünk ma reggel? Az őrök most hajtottak el két rosszéletűnőt a kapu elől, a reggelim sehogyan sem akar megérkezni!Januaria, nagyon kérem, legalább maga kapja össze magát!– Már indulok is fölfelé, asszonyom!– Nagyon helyes!Januaria remegve emelte fel a finomságokkal megrakott tálcákat.Nem volt nehéz kitalálnia, kiket hajtottak el Andersonék testőrei akapu elől. A mexikói asszony rettegett, hogy barátja, Carlos Santuani,egy nap óriási bajba sodorja. Bárcsak elűzhetném valahogyan az életemből!Bárcsak ne tudna engem sakkban tartani! Januaria titka el voltásva a vegasi sivatag homokjának és Carlos lelkének mélyére – egészenaddig, míg az asszony úgy táncolt, ahogyan kerítő párja fütyült.❖Európa. Hm. Nicket önkéntelenül is elragadták a gondolatai, amikora filmstúdió kis magángépének kerekei távolodni kezdtek a talajtól.A szüleinél tett londoni látogatásokat kivéve évek óta nemtette ki a lábát Amerikából. Azonban ezt az orosz projektet nem halogathattatovább. Amikor aláírta a szerződést a Sirályok című filmre,úgy érezte, itt az ideje, hogy végre minden visszatérjen a rendes• 31 •


kerékvágásba. Elvégre nem láncolhatja magát örök időkre Heilyhez– az hosszú távon biztos, hogy kedvezőtlenül befolyásolná a kapcsolatukalakulását.De azt nem gondolta volna, hogy ennyire fájdalmas lesz az elválás.Hogy mindkettejükben felszakadnak bizonyos emlékek. Amikorutoljára hónapokat töltöttek egymás nélkül, az csaknem végzetesresikerült – Nick nagyon is jól emlékezett. Az öngyilkossági kísérleteés az azt követő igen különös rehabilitációja után nagyon megváltozott.Még jobban óvta a magánéletét, összeszedettebb lett, határozottabb,komolyabb és gyanakvóbb – Heily nem kis örömére, akitmindig is bántott Nick túlzott nyitottsága a rajongói és a sajtó felé.– Hogy vagy, szépfiú? Valahol azt olvastam rólad, nem bírod arepülést! – Tara Hawk, bájos filmbeli partnernője volt az, aki kizökkentettea gondolataiból. Nick elképzelte, hogy áll majd rajta a terepszínruha, amiben katonalányt alakít. De az igazság az volt, hogyTara akkor is gyönyörű lett volna, ha egy vödröt raknak a fejére.– Marhaság! – felelte Nick mosolyogva. – Nem kell mindent elhinni,amit a pletykalapok írnak.– Rendben – bólintott a lány. – De ha mégis problémáid adódnának,szólj majd, hogy időben hajoljak félre!Nick szerette a nevető szemű lányokat – Tara pedig ilyen volt.A nővérére, Melanie-ra emlékeztette, de ezt leszámítva semmit nemmozgatott meg benne. Számára Heily volt az örök nő…– Szereted Európát? – próbált csevegni Tara.– Jó hely – mondta Nick, és nagyot húzott az Evianból. – Ottnőttem fel, tudod…– Kelet-Európában is éltél, ha jól hallottam.– Mi az, elolvastad rólam a nem hivatalos életrajzot? – nevette elmagát a férfi.• 32 •


– Szerintem fontos, hogy az ember tudja, kivel dolgozik együtt.– Kis eminens – cukkolta Nick, majd rákacsintott, és látványosanelővette a fülhallgatóját. Talán felfogod, hogy egy kis csöndre vágyom,cukorfalat.Tara vette az adást, és nem próbálta tovább erőltetni a beszélgetést.Nick látta az arcán a csalódottságot, de megfogadta magának,hogy egyetlen filmbéli partnernőjével sem keveredik túlságosan bizalmaskapcsolatba. Más sem hiányzik, mint hogy a sajtó többet magyarázzona dologba, és Heilynek emiatt legyenek rossz pillanatai,amíg ő távol van. Nick óvatos volt. Jól ismerte már a dörgést. RáadásulTara nem olyannak tűnt, mint aki bánna egy kis egészségügyiszexet két jelenet között.Nick elmerült a gondolataiban. Naná, hogy éltem Közép-Európában.Micsoda furcsa, szenvedélyes, ellentmondásos idők voltak… Aztsem tudtam, ki vagyok én valójában. Aztán valaki ráébresztett… A színésznekmostanában gyakran eszébe jutott Rebeka. A magyar lány,akinek a felépülését köszönhette, és talán valami többet is. Becky,akinél önzetlenebb, kedvesebb embert nem ismertem soha. A lány beloptamagát Nick szívébe, még akkor is, ha az pontosan tisztábanvolt vele, hogy Heilyt szereti. A pszichológiai terápiája az eldugottkis magyar faluban olyan jól sikerült, hogy végül újra és újra az ágybankötöttek ki…Nicknek azóta is szörnyű lelkiismeret-furdalása volt, mert úgyérezte, kihasználta Becky érzéseit. Hónapokig élvezte a szeretetét,a kényeztetését, aztán amikor jobban lett, végleg otthagyta. Nemtervezte, hogy így lesz. Csakhogy az, hogy Heilyt elgázolták SanFranciscóban, olyan heves érzéseket váltott ki belőle, hogy az elsőgéppel visszarepült Amerikába. A lány mellett akart lenni – akkordöbbent rá a tényre: hiába erőszakoskodik a saját szívével, lelkével,• 33 •


megmásíthatatlanul Heilyt szereti. Ezt pedig Becky is tudta, érezte.Ahogyan pedig Nick azt, hogy micsoda lelkierőt tanúsított a magyarlány akkor, amikor elengedte őt. Szinte kilökte a ház ajtaján, ki azéletéből…Vajon mi lehet veled, kicsi Becky? Nem tudlak elfelejteni. Nem, mégakkor sem, ha önmagam előtt is tagadom, hogy nyomot hagytál bennem.Hogy vagy? Boldog vagy? Nyugtass meg, hogy igen! Hogy találtálmagadnak valakit, akivel ott éltek, nagyon boldogan, a kicsi házadban...Ha ezt tudnám, talán könnyebb volna a lelkem. Sajnálom, hogybántottalak.Azonban az órák teltek. S minél jobban közeledett a gép Európapartjai felé, Nicket annál jobban elragadták az emlékek. Egészfelnőtt korából az a bizonyos négy hónap volt az, amikor igazánszabad lehetett, amikor nem élt úgy, mint egy sztár. Meggyógyítottaa lelkét az a korszak és az imádni való lány. Az iránta érzett kíváncsiságpedig egyre nőtt benne. Végül is, mi baj származhat abból, hameglátogatom? Épp elég idő eltelt azóta, hogy képesek legyünk mindenthiggadtan tisztázni.Nick tudta, hogy Heily rosszul lenne ettől az ötlettől, de érezte, aző lelke megnyugodna, ha biztos lehetne afelől, hogy Rebeka jól van.Csak néhány órányi repülőút pluszban… Nem nagy ügy. Bekapcsoltaa mobiltelefonját, és bosszankodva nyugtázta, hogy egyáltalán nincstérerő. Emlékeztetnie kell magát, hogy amint földet érnek, hívja fölWillt – ügynöke és egyben legjobb barátja biztosan tudja, mennyireszoros a forgatási ütemterv. Egy-két napnyi lógás talán belefér. Csakisa lelki egyensúly érdekében. Persze. Hazudj csak magadnak, öreg!Látni akarod. Te is tudod, hogy ez az igazság.– Miért mérgelődsz? – kérdezte ártatlanul Tara. – A zene általábannem dühíti, hanem nyugtatja az embereket…• 34 •


Nick megpróbálta ismét ellazítani az arcizmait.– Csak a szerepen gondolkoztam – felelte, egy nagy ásítás kíséretében.– Nos, igen, a katonák néha szigorúak…– Heily sem szereti, ha ráncolom a homlokom. Atyaég, alig hagytukel a partokat, és máris úgy hiányzik! Mindketten nehezen viseltükaz elválást. Ki is találtam neki egy kis meglepetést, amit hamarabbmegkap, mint hogy mi földet érnénk Európában. Azt szeretném,ha érezné, hogy most is ott vagyok vele! – Ha ebből nem értesz,kisanyám, akkor semmiből.– Azt sejtem – felelte Tara kissé sértődötten.Nick pedig úgy tett, mintha nem vette volna észre. Szentséges ég,úgy látszik, nehéz hónapok elé nézek. Ráadásul van egy csókjelenetünkis. Ez csak ront a helyzeten. Egy dolog azonban igaz volt: a menyaszszonyamár most, alig néhány órányi különlét után, nagyon hiányzottneki. Maga elé képzelte azt a különleges kis arcát, és könnyekszöktek a szemébe. Lehunyt szemmel ült tovább – az érzelmei nemtartoznak Tarára. Remélte, hogy csak a lelkiismerete űzi őt Körösújfaluba,hogy ismét láthassa Rebekát. Nick Richards döntött. Méghozzáúgy, hogy elmegy Magyarországra. Csakhogy nyugodtan lezárhassamörökre a múltamnak ezt a részét. Csakis ezért. Mi másért? Mostkell ezt lerendeznem. Elvégre pár hónap, és házasember leszek.❖Heily Anderson egyedül maradt a Beverly hills-i villában. Hirtelentúl nagynak, már-már személytelennek tűnt az otthona. Hiszen alegfontosabbat vitte el belőle a reptérre néhány órája a taxi. A színésznőeredeti terve az volt, hogy az első hétvégét, amit Nick nélkülkell töltenie, szereptanulással üti el. Már csak egy hónap volt hátra• 35 •


új filmje forgatásáig, tudta, nem árt, ha alaposan tanulmányozza ésátgondolja a karakter jellemét. Ez a szombat ideálisnak tűnt. Kiülta kertbe, egy gigantikus pohár limonádé társaságában, és olvasgatnikezdte a forgatókönyvet, ám a gondolatai minduntalan elkalandoztakSarah Harrington ügyvédnő személyiségjegyeitől.Képtelen volt legyűrni magában a pánikot, amit Nick távozásakeltett benne. Ilyen múlttal, mint a miénk… Az a csoda, hogy nemkapok agyvérzést ettől a helyzettől. Heily igyekezett megnyugtatni önmagát:ezúttal másként lesz. Akkora gikszerek, mint náluk voltak,azért nem történnek mindennap. Immár világossá vált, hogy ezen anapon nem lesz képes érdemben dolgozni. A szája szélét rágcsálta.Régi, rossz szokás volt ez, ami a sok stressznek köszönhetően alakultki nála. Ha egyedül volt, még most is gyakran megfeledkezett magáról.Próbálta átgondolni, mi értelmeset kezdhetne az idejével, amiegy kicsit eltereli a gondolatait. Semmi kedve nem volt átmenni azanyjához, aki, mióta megjelent életében az új lovag, gyakorlatilagse nem látott, se nem hallott. Heily tudta, hogy szerelmes, és nagyonfélt, hogy mi lesz ennek az új kapcsolatnak a kimenetele. NohaLianne csaknem ötvenévesen is gyönyörű asszony volt, Heily egyszerűennem tudta elképzelni, hogy ez a talán ha harmincéves pasiőszintén közeledik hozzá. Amikor az anyja néhány hete bemutattaőket egymásnak, Eric nagyon kedves volt – de Heily látott valamita szemeiben, ami nem tetszett neki. Később félrevonta Lianne-t, ésóvatosan rákérdezett a dologra.– Mama, biztos vagy benne, hogy Eric őszinte?– Drágám, csak mert az apád disznó, még nem jelenti azt, hogyminden férfi ugyanebben a cipőben jár – mondta magabiztosan azanyja. – Heily, Eric szeret.• 36 •


– Ezt neked kell érezni… – vont vállat a lány, akit valójábanidegesített, hogy Avery a társaságában sem veszi le a kezét az anyjacombjáról.– Rajong értem. Megadja nekem mindazt a gyöngédséget, amitapád mellett olyan sok éven át nélkülöztem. Boldog vagyok!– Örülök, mama. – Mit mondhatnék neked, ha egyszer szemellenzőthordasz?Heily nem akart pálcát törni Eric fölött, de nem szívesen látogattameg az anyját, amikor tudta, hogy a barátja is ott van. Avery néhányhete a konyhában, a cselédek füle hallatára közölte vele, hogy mégsosem volt ilyen szexis mostohalánya. Méghozzá egy sokatmondókacsintás kíséretében. Ezt az ízléstelen barmot! Ez a megnyilvánulásHeilynél végképp betette a kaput.Ráadásul igaza volt Nicknek, ma Sandrához sem illene átmennie,ugyanakkor majd meghalt a kíváncsiságtól, annyira szerette volnalátni a kisbabát. A barátnője megígérte, hogy amint megnyugszik akicsi, és kissé megszokja az új környezetét, áthozza bemutatni. Heilynagyon várta a percet. Mint ahogy azt is, hogy Nick néhány hónapmúlva hazatérjen Oroszországból, és végre belevághassanak a sajátcsalád projektbe.A következő hetekben minden, az esküvővel kapcsolatos apróságotel kellett intéznie, hiszen ha ő is forgatni kezd, nem lesz rá ideje.Nick és ő jót nevettek, amikor kiderült, hogy szinte a kamera előlmennek majd örök hűséget fogadni egymásnak. Igazából mindkettenjobban szerettek volna csöndes kis esküvőt, de belátták, hogy ezlehetetlen – elég, ha csak egy fotós bejut, és már lőttek is az intimitásnak,csalódott lesz mindenki. Így úgy döntöttek, inkább a sajtóképviselőit is meghívják a ceremóniára, reprezentálnak egyet, majda legnagyobb titokban elutaznak nászútra. Heily imádott azokról a• 37 •


hamarosan eljövő, gondtalan napokról ábrándozni. Lustán szeretkezniNickkel a parton, a lemenő nap fényében… Jesszus, milyenhosszú lesz ez a három hónap!Heily összerezzent, amikor valaki megnyomta a kapucsengőt, hiszennem várt senkit. Szombat lévén elengedte a biztonsági őrt, ígymezítláb bevágtatott a házba, hogy megnézze, milyen autó áll a kocsifeljárón.Méregzöld Maserati. Nem ismerős. Maga sem értette, milyenmegérzés vezérli, amikor szokásától nagyon is eltérően fölvettea kaputelefont.– Igen.– Te vagy az, Hell?– Helló! – Heily szinte belevisított a látogató fülébe, aztán egyszerrecsapta le a kagylót és nyomta meg a kapunyitó távirányítóját.Úgy rohant ki a kertbe, mintha kergetnék, még arra sem fecsérelteaz időt, hogy fölvegye a papucsát. A két hűséges harci kutya, Alex ésNassar, követte őt. A dobermannok, Nickkel közös filmje, a Fényemberekszereplőiről kapták a nevüket.Heily velük együtt vágott át a kerten, és ugrott rá a férfi hátára,aki épp akkor kászálódott ki a sportautójából. Alex és Nassar a férfikezeit és cipőjét szagolgatta. Érezték, hogy barát, rendkívül jó ösztönnelmegáldott állatok voltak. Nem egy betolakodót csíptek márel a két filmsztár otthonában.– Ez nem ér, nehezebb lettél! – csipkelődött a férfi, miközben leráztamagáról Heilyt, és megölelte.– Istenien nézel ki!– Bárcsak a pasim mondaná! Már megint szakítottak velem…– Szegénykém! Gyógyulni jöttél? – kérdezte együtt érző hangonHeily.• 38 •


– Egy Nicholas Richards nevű pasas elültetett egy kis dallamot afülemben… – mosolygott. – Miszerint Heily Andersonnak igenisszüksége lesz a barátaira a következő hetekben.– Az a pasas alábecsül engem… – nevetett Heily zavartan, mertkicsit elérzékenyült. Nemcsak jó barátja, Patrik, váratlan megjelenésétől,hanem Nick gondoskodásától is.– A pasas tudja, hogy a gyémántot nem lehet őrizetlenül hagyni!– Meddig tudsz maradni? – kérdezte Heily, miközben belekaroltPatrikba. – És honnan szerezted ezt a király kocsit?– Béreltem. És mivel egy kicsit most magam alatt vagyok, addigmaradok, ameddig csak akarod. Mindig jó hatással voltál a hangulatomra.– Akkor először is kapsz egy hatalmas limonádét, és beszélgetünkegy nagyot! – bólintott Heily, majd elindultak a ház felé.Patrik. Drága Patrik! A meleg fodrász, akit Heily élete legzűrösebbidőszakában ismert meg egy magyarországi forgatáson. Mire asrác aranyszőkére festette a haját az Óz főszerepéhez, már a legjobbbarátok voltak. Különös, mély lelki kötelék volt köztük az első pillanattólkezdve. Heily nem is tudta, Patrik nélkül hogy élte volnatúl azt a néhány hónapot. Azóta csak elvétve tudtak találkozni, merta srác határozottan Európa-mániás volt, Los Angeles lüktetése nemvolt ínyére. Heily tudta, hogy valami nagyon komoly és nem túlvidám dolog történhetett Patrik életében, ha úgy döntött, hosszabbideig marad.– Nagy a baj? – kérdezte Heily minden bevezetés nélkül, miutánleültek a teraszon.– Pár hete született egy gyerekem.A lány csaknem belefulladt a limonádéjába.• 39 •


4. fejezetVívódásCsatt. Carlos Santuani pecsétgyűrűje úgy fölsértette a húsz évkörüli fiatal lány arcát, hogy abból azonnal csöpögni kezdett avér.– Canalla Puta! – üvöltötte spanyolul, mint mindig, amikor eldurrantaz agya. A szavak automatikusan az anyanyelvén jutottakeszébe ilyenkor. Mégis, mit várt ez a kis céda? Van képe idejönni azzala mesével, hogy meló után kirabolták! Őrület!Carlos egy csöppnyi szánalmat sem érzett a lány iránt, aki magábaroskadva zokogott a füstös kis iroda egyik sarkában. A férfi társa,Juan, úgy cigarettázott mellettük, mintha a verés a lehető legtermészetesebbdolog volna. Carlosszal mindketten azon a véleményenvoltak, hogy ezekkel a lányokkal keményen kell bánni, mert még avégén túl nagy lesz a szájuk. Mit sajnáljak rajta? Nem életem asszonya!Igaz, Carlos Januariának is odasózott néha, csak hogy az asszonyérezze a törődést.Juan halálos nyugalommal az arcán fölállt, majd fölrángatta apadlón zokogó lányt, aztán egyszerűen kitette a szűrét.• 40 •


– Natalie, legközelebb legyél okosabb! – szólt utána társalgási stílusban.– Ja, és kicsi lány, ha esetleg le akarnál lépni, megtalálunk!Miután hangos csattanással becsapódott az ajtó, Juan visszaült aszékére, és újabb cigarettára gyújtott, majd hozzávágta a dobozt Carloshoz.A két csavaros eszű, bajuszkás mexikói pár percig szótlanuldohányzott a helyiségben – szerintük jogos haragjuk lecsillapításánakokán.– Nem lesz ez így jó, cimbora! – szólalt meg végül Juan, majdégnek emelte a tekintetét. – Nem jó a portékánk! Egyre kevesebb akuncsaft, a csajok meg egyre jobban szét vannak csúszva.– Nathalie majd összekapja magát – csitította Carlos.– Nem erről a kis szerencsétlenségről beszélek, hanem úgy általában!Különben meg nem kellett volna szájon vágnod… Egy ilyenótvarral a fején napokig nem lesz rá kereslet. A francba, testvér, kella lé! Ideje lenne belevágnunk valami komolyabb dologba! Így csakaprópénz esik le!– Bővítenünk kellene a hálózatot… – töprengett Carlos. – Újlányokra volna szükség, csinosabbakra, fiatalabbakra… De a fenébeis, L. A.-ben óriási a konkurencia!– Ugyan, tudod jól, hogy akik hajlandóak lennének igazán sokatfizetni a húsért, azoknak mi nem jutunk a közelébe! – legyintettJuan. – Legjobb lenne belenyúlni valami új bizniszbe…– Nyissunk autómosót?– Jaj, ne legyél már ennyire kertvárosi! – kapott a fejéhez Juan. –Figyelj, haver, ott ülsz évek óta az aranytojást tojó tyúkon. Ja nuaria!Bejáratos abba a gazdag házba, az ő segítségével simán kirámolhatnánk.Gondolj bele, testvér, évekig nem lennének gondjaink!– Ugyan, Januaria sosem menne bele ebbe – sóhajtott Carlos,noha ő maga is eljátszott már a gondolattal. A rengeteg könnyen• 41 •


eladható kincs: ékszerek, értékpapírok, festmények, amiket ezüsttálcánkínált az Anderson rezidencia.– Csak kellő motivációra van szükség! – mutatott rá Juan. – Találjki valamit! Meg kell hogy mondjam, nagyon elegem van már ebbőlaz üzletből. Te is látod, hogy egy zsákutcában futkosunk évek ótafel és alá!– Ez igaz – hagyta rá Carlos, majd nagyot szippantott a méregerőscigarettájából. Lassan, elgondolkozva engedte ki a füstöt, akkurátuskarikákat fújva. – Most hogy mondod, talán van valami, amivel hajlandóvátehetném az én asszonykámat…– Na, ugye? – csapott a barátja térdére Juan. – Hidd el, cimbora,nem lesz nehéz dolgod. Nők! Viríts nekik egy rakás zsét, és máris alevegőben a lábuk!– Nem éppen erre gondoltam, de amit kitaláltam, az talán hatásoslesz… – mondta sokat sejtetően Carlos, aki már csak természetébőladódóan is imádott titkolózni. Azonban ezúttal más volt: az információaddig igazi kincs, amíg kevesen tudnak róla – s azt a bizonyosmotivációs erőt, ami Januaria kapcsán eszébe jutott, nem szerettevolna Juan tudomására hozni. – Gyerünk, haver, igyunk meg valamit!Igazad van, itt az ideje továbblépni!Carlos Santuani annak idején nagy álmokkal érkezett Los Angelesbe,és kezdett elege lenni az állóvízből. Unta már a lepukkant,külvárosi környéket, ahol Januariával osztotta meg a jobb napokatlátott kis lakást. Ráadásul az asszony egyre többet nyafogott, hogyközeledik a negyvenhez és gyereket akar! Ebbe a kulipintyóba? Eszénélvan ez?Carlos nem érzett magában nagy késztetést a gyermeknemzésre,de úgy gondolta, hogy ez is nyomós érv lehet, amikor arról vitáznak• 42 •


majd, miért érdemes elhozni egy-két jobb dolgot a filmes munkaadóinakvillájából. Több lóvé, nagyobb lakás, jöhet a gyerek. Ilyenegyszerű. Januaria be fogja kajálni.És ha nem, nos, akkor sajnos kénytelen lesz előhozakodni közöséletük legkínosabb történésével: egyszer Vegasban a nő embert ölt.Ha más nem is, a csontok még mindig képesek árulkodni a gyilkosságról.Igen. Carlos Santuani határozottan tudta, mi az, amivelképes lesz megfogni Januariát, aki kezes bárányként játszik majd akezükre a rablásban.❖Sandra Connor tanácstalanul nézegette az alvó kislányt. Vívódott,félt. Sok éve már, hogy őrülten vágyott megtapasztalni az anyaságérzését, és nagyon elszomorította, hogy az örökbe fogadott kislányánakő egyáltalán nem szimpatikus. Nikki már két napja volt náluk,de rá sem hederített. Az ennivalót kizárólag Katie-től, az angol bébiszitterétőlfogadta el, csakis ő fektethette le, csakis ő olvashatott estimesét. Sandra egyszer megpróbált énekelni a kislánynak, csak hogyfelvidítsa. Nikki befogta a fülét, és elsírta magát.– Kérem, Sandra, ne vegye magára! – próbálta vigasztalni Katie.– A napnál is világosabb, hogy kizárólag engem nem kedvel – sóhajtottSandra, és megpróbálta elfojtani a kitörni készülő könnyeket.– Nagyon rosszul kezdődik, igaz? De legalább a férjemre néharámosolyog…– Szerintem ez is jóval több, mint amire a kicsitől most számítanilehet – bólintott bölcsen Katie. – Legalábbis eleinte…– És mi lesz akkor, ha ez nem oldódik meg? – mondta ki Sandraa legnagyobb félelmét.• 43 •


– Meg kell oldódnia. Higgye el, ha három nap múlva visszautazomAngliába, Nikkinek nem marad választása, és barátkozni kezdmagukkal…!– Három nap múlva? – hökkent meg Sandra. – Ezt eddig nemmondta, Katie!– Sajnálom, de eddig nem találtam alkalmas időpontot arra, hogyelőhozakodjam ezzel. Egy családi keresztelő, tudja…– Oké. Értem. Menjen csak… – mondta megadóan az írónő,majd elszoruló szívvel indult el a gyerekszoba ajtaja felé – előtte mégmegsimogatta az alvó kislány haját. Mi lesz velünk, Nikki?– Mrs. Walker! – szólt utána halkan Katie.– Igen – fordult vissza fáradtan Sandra.– Ne akarja annyira átvenni az édesanyja helyét, ha tanácsolhatom.Nikki ezt érzi, és egyelőre érthetően nem tetszik neki az ötlet.Inkább próbáljon meg vele összebarátkozni…– Köszönöm, Katie – mosolyodott el halványan Sandra, noha őnem érezte a kétféle közeledés közötti különbséget. Egyszerűen csakszerette, imádta a gyereket, attól a pillanattól kezdve, hogy megpillantottaa reptéren. Rögtön közel érezte őt magához, már csak azértis, mert Nikki úgy hasonlított valakire, akit Willel mindketten nagyonszerettek.Férjét a nappali kanapéján találta, amint egy filmes magazint lapozgatott,de üres tekintete elárulta őt: egész máshol járt gondolatban.– Heily telefonált… – szólalt meg, amikor meghallotta a feleségelépteit, majd jelentőségteljesen a szemeibe nézett. – Ötször.– Hú… – Sandra kétségbeesett grimaszt vágott. – Más sem hiányzikmost, mint még több probléma.– Nem tudjuk sokáig halogatni, Sandy! Hacsak el nem tűnünka föld színéről… Tudod, hogy Heily mennyire odavan a kicsikért.• 44 •


– Akkor, attól tartok, el kell tűnnünk, ahogy mondtad – feleltefáradtan Sandra, miközben leült Will mellé.– Ugyan, ne légy nevetséges, drágám! Túlaggódod a helyzetet.– Csak rá kell nézni erre a kislányra, Will! Heily nem most jötta falvédőről! Elképesztően okos nő, és mindig jók a megérzései…Will magához ölelte Sandrát, ezzel beléfojtva a szót.– Nyugodj meg, kicsim! – kérte. – Persze, számodra és számomraegyértelmű a hasonlóság, de csak azért, mert tudjuk, hogy ő Nickkislánya, és az első pillanattól azt kerestük rajta, mi mindenben hasonlítaz apjához. Heily, Lianne és a többiek viszont ezt nem tudják,és szerintem az lesz az utolsó gondolatuk, hogy az ő vonásait keressékbenne. A barátaink szemében Nikki nem lesz más, mint a miörökbe fogadott kislányunk.– Hány évig kell még velem élned, hány zűrös helyzeten kell mégátverekednünk magunkat ahhoz, hogy végre igazán megbízz a megérzéseimben?– suttogta Sandra.– Én bízom benned, drágám, de azt is látom, amikor túldramatizálszhelyzeteket. Ez pedig most egy ilyen eset.– Gondolod, Will?– Nem gondolom, drága, hanem tudom. Én azt mondom, a következőhétvégén hívd át Heilyt ebédre – simogatta meg a nő vállát.– Szüksége van rád. Most különösen, hogy Nick Európában dolgozik.Tudod, mit jelent ez Heilynek…– Jaj, ne gyötörj, Will! Így is olyan borzalmas lelkifurdalásom van!– Ugyan már, semmi okod rá! Csak kezeld a helyzetet egy kicsittermészetesebben, és nem lesz gond.– Oké, megadom magam – húzta félre az ajkát a nő, de egy pillanattalkésőbb szinte már sírós volt az arca.Will elkomorodott.• 45 •


– Mondd, mi az, ami nyomaszt?– Nikki nem szeret engem.– Túl nagy elvárásokat támasztasz vele szemben.– Katie is ezt mondta az imént.– Tökéletesen igaza van – helyeselt a férfi. – Nikki egy kislány,akinek meghalt a mamája, és ő még nagyon is emlékszik rá! Nemtudja, hová tűnt Rebeka, és fogalma sincs arról, hogy mi kik vagyunk,és miért tartjuk itt…– Talán még mindig visszavárja Rebekát… – mondta töprengőhangon Sandra.– És ez így is lesz, míg csak el nem halványul az emléke. De mireez megtörténik, már szeretni fog téged, Sandy, hidd el...!– Igyekszem – bólintott a nő, majd kitörölt egy kis könnycseppeta szeméből.– Menj, vegyél egy forró fürdőt, és pihenj! Mióta Nikki itt van,gyakorlatilag nem is aludtál…– Félek, hogy nem leszek jó anya.– Nagyon jó anya vagy. Én tudom.Sandra nem vitatkozott – bár korántsem volt meggyőzve –, denem akarta túlzottan leterhelni a férjét a lelki nyavalyáival. Eddigazért bőgtem, mert nem volt gyerek, most meg azért, mert van. Szánalmasvagyok.– Sandy, ugye felhívod Heilyt?– Igen. Csak most… Szükségem van néhány napra, hogy megszokjamaz új helyzetet. Nikkinek sem tenne jót, ha újabb idegenekérkeznének az életébe… Pláne, hogy néhány nap múlva Katie iselmegy.– Említette – morogta Will. – Nem örülök. De így legalább kénytelenekleszünk fejest ugrani a mély vízbe, szívem!• 46 •


– Naná – mosolygott Sandra. – Jut eszembe, Nicholas szerencsésenlandolt?– Ez meg a másik! – felelt értetlen pillantással Will. – Miután megérkezettOroszországba, felhívott, hogy intézzek el neki két szabadnapot!Mondtam is neki, hogy hová dugja a kérését, de csak erősködött.– Miért kell neki szabadidő? – kérdezte meglepve a nő. – Tudtommalaz a célja, hogy olajozottan haladjon a munka, és mielőbbhazajöhessen Heilyhez.– Rég látta a szüleit – sóhajtott Will.– És akkor mit teszel, Mr. Vajszív?– Megpróbálok intézkedni, de csodák nincsenek. Azok a szerencsétlenekMoszkvában már így is napok óta rá vártak. Nicknek néhahúzósak az igényei…– Az ő státuszában lehetnek is. Szupersztár, Will. Élő legenda.Intézd el neki, szerelmem!Hát, persze. Elintézem. Willnek volt egy furcsa, rossz megérzése,de nem akarta tovább nyugtalanítani Sandrát, akit a szó mindenértelmében megviselt a kicsi lány érkezése.❖Miután földet ért Moszkvában, Nick már a reptérről felhívta Heilyt,akinek első dolga volt elújságolni, hogy Patrik megérkezett, és végigbeszélgettékaz egész éjszakát. A nő hangjára egyből belenyilallt lelkébea kínzó hiányérzet. Legszívesebben azonnal magához ölelte volna.– Tudod, hogy fizikailag fáj nem látni téged? – kérdezte tőle szomorkásan.– Fejezd be, Richards, mert felülök az első gépre! – sóhajtottHeily. – Hagyjuk ezt abba, Nick! Koncentrálj most a filmre! Minélhamarabb leforog, annál hamarabb találkozunk!• 47 •


A férfi csodálta Heilyt a tartásáért, mert pontosan tudta, hogy mimunkájába kerül ez a vidám tónus a hangjában. A fenébe! Mindjártszólok a pilótának, hogy menjünk haza. De tudta, hogy nem teheti.A forgatókönyv átkozottul jó volt: egy katonai, mélylélektani dráma,amit semmi esetre sem akart kihagyni a szakmai életéből. Heilyis botorságnak tartotta volna.A filmstúdió asszisztense a terminál bejáratánál egy limuzinbanvárta őt és Tarát. Volt néhány lézengő rajongó, akik autogramra vártak,de semmi különös – Nick és Tara gyorsan aláírtak mindegyiküknek,aztán beszálltak az elegáns autóba. A férfi konstatálta magában,hogy a helyiek igen hatékonyan óvták a sajtó elől az érkezésükidőpontját.Nick bocsánatkérő pillantást vetett az autóban ülő két nőre, majdgyorsan felhívta Willt, hogy intézzen el neki két szabadnapot. Az ügynökeenyhén szólva nem volt boldog. Nick tökéletesen megértette,és legalább hatszor elnézést kért a kérése miatt. Tudta, hogy a napokbanérkezett meg Will és Sandra örökbe fogadott kislánya, így kisebbgondjuk is nagyobb most az ő szeszélyeinél. Szeszély? Becky… Remélem,hogy csak szeszély. Ha látom, hogy minden oké vele, megnyugszom.– Jól hallom, hogy szeretne két nap forgatási szünetet? – érdeklődöttkedvesen a sajtófőnök, oroszos akcentussal. – EgyébkéntSvetlana vagyok…Hogy nevetnél, Hell, ha ezt hallanád!– Hello, Svetlana! – nyújtotta a kezét Nick. – Igen, nagyon örülnékegy kis szünetnek. A szüleimhez szeretnék elugrani Londonba.Hazudok, szemrebbenés nélkül hazudok. Gáz.– Semmi probléma nem lesz ezzel. Megoldjuk – legyintett a nő. –Gondolom, tanulmányozta az ütemtervet! Ezen a héten stúdióhelyszínenforgatunk, de aztán mindannyian kivonulunk a barlanghoz.• 48 •


A biztonságiaknak szükségük lesz két napra, hogy ott minden sínenlegyen!– Ezt örömmel hallom! – Nick a nőre villantott egy kápráztatómosolyt, mire az előbbre hajolt, és mélyebb bepillantást engedett adekoltázsába. Nem, Svetlana. Azt, köszi, de nem!Szerencsére, mielőtt a nő elkezdett volna nyomulni, bekapcsoltakTara Hawk mi az, hogy rám senki nem figyel típusú érzékelői, ésa színésznő azonnali csevejbe kezdett Svetlanával, aki kétségtelenüla kocsin kívülre kívánta magában Tarát, de azért udvariasan válaszolgatotta szállodával és az orosz konyhával kapcsolatos kérdéseire.Nick nem ment hotelba – egy csöndes, kedves lakást béreltetettmagának Moszkva egyik barátságos részén, viszonylag közel a stúdióhoz.Az évek során rájött, ezzel a módszerrel sokkal egyszerűbben eltud bújni, mintha csillivilli szállodákban töltené a forgatáson kívüliéletét, ahol nagyon hamar kiszúrnák őt – a rajongók és a sajtósokegyaránt. Nem voltak különleges igényei: sok növényt kért, jókoraplazmatévét – amin nézheti majd a napikat –, valamint sok gyorsfagyasztottpizzát. Hiába, a régi szokások…A pizzáról megint Heily jutott eszébe, és amikor jó egy órávalkésőbb végre megszabadult a slepptől, majd egyedül majszolta a formaggitátmeneti otthona nappalijában, már valósággal mardosta amenyasszonya hiánya. Nick az órájára pillantott. Fél három. Két óramúlva jönnek értem. Atyaég, a nyomorultsági indexem az egekbe szökött!Miután kicsomagolt, az első dolga volt lecserélni a nappali falánfüggő nonfiguratív festményt Heily portréjára.• 49 •


5. fejezetMegbízatásHa az ember lelkesedéssel végzi a munkáját, örül a hétfő reggelnek.Még akkor is, ha egy olyan nem mindennapi férfi melletttöltötte a hétvégét, mint Steven Hill. Melanie Lana Richardstökéletesen feltöltődve, azzal a határozott szándékkal sétált be aScreendream magazin kiadójának épületébe, hogy előző este támadtúj ötletét – szerelme minden ellenérzésének dacára – felveti a főnökének.Úgy érezte, ha Ronald ezért nem lesz oda, akkor már csak acsoda segíthet. De hiszen épp azt készült véghezvinni!– Nem jó ötlet, Mel – húzta félre az ajkát Steven előző este, amikora nő beavatta a terveibe. – Hollywood, bár babarózsaszínnektűnik, a felszín alatt, hidd el nekem, veszélyes hely.– Steve, nálam jobban senki nem tudja, hogy igazad van, de énoknyomozó újságíró szeretnék lenni! – dacolt vele Melanie.– Akkor talán valami gazdasági lapot kellett volna választanod!– Itt L. A.-ben? Ugye, viccelsz?– Szegény kis Napsugár, miattam vagy itt! – simogatta megSteven.• 50 •


– Eszedbe ne jusson bűntudatos lenni! Nekem ott a helyem, aholte vagy – torkolta le játékosan Mel, majd a férfi ölébe ült.– Drágám, nincs baj, ha úgy döntesz, átköltözöl a keleti partra…– Ha ezt tenném, megint ugyanott tartanánk, hogy nem lehetnénkannyit együtt, amennyit szeretnénk. Hagyd abba, Steven Hill!– Akkor ne akard ezt az ostobaságot!– Lana akarja! – a nő elmosolyodott, szemeinek formája, akár kétfogyó hold. Steven képtelen volt ellenállni neki.– Melanie… fontos vagy nekem, így Lana ötleteit nem kedvelem!Egyetlen hollywoodi stúdió sem örülne annak, ha a viselt ügyeik közöttturkálna egy újságíró, még akkor sem, ha olyan bájos, mint tevagy. Legalább gondolkozz el rajta, hogy leteszel erről az őrültségről!Mel, féltelek…– Oké-oké – hagyta rá, de esze ágában sem volt letenni a dologról.Nagy szerencse, hogy Steven és ő egyáltalán nem beszéltek napiszinten munkáról.Mel úgy döntött, ha Ronald bukik az ötletre, nyomozni kezd.Legfeljebb vakvágányra fut, de legalább megpróbálja. Céltudatos,határozott kopogással jelezte főnöke irodájának ajtaján, hogy szeretnevalamit. Ronald egyedül volt a főhadiszállásán, már a titkárnőjeelőtt beért a kiadóhoz, ami még kongott az ürességtől. Hollywoodnem volt az a „reggel nyolcas” város, de Melanie bizonyítani akart.Ronnak pedig a válása óta nem volt magánélete, és a munkájábamenekült – ez a tény nyílt titoknak számított a cégnél.– Szervusz, Lana! – üdvözölte őt fáradt, kialvatlan szemekkel. –Főznél nekem egy kávét?– Nem arra vettek fel – húzta fel az orrát Melanie, de rögtön megsajnáltaRont, és nagyot sóhajtott. – Mióta vagy benn?• 51 •


– Itt aludtam – hangzott a megdöbbentő válasz. Semmi komment.Szegény Ron!– Hány cukorral szeretnéd? – kérdezte Mel, miközben átment atitkárnő szobájába a kávégéphez.– Kettővel, köszi – szólt utána félhangosan a férfi, majd hozzátette:– Egyébként mit keresel bent ilyen korán?Melanie sokat sejtetően felnevetett.– Napközben mindig kidobsz, ha új ötletekkel akarok előhozakodni,arra hivatkozva, hogy dolgod van. Az e-mailekre pedig havontaegyszer válaszolsz – magyarázta. – Gondoltam, teszek veledegy kora reggeli próbát. Tejet kérsz bele?– Csak egy kicsit. Mondd! – kérte a férfi, majd az íróasztaláradobta a papírpaksamétát, és átment Lanához a titkárnői szobába.Nem szerette a közelében tudni ezt a lányt. Túlságosan szép volt.Túlságosan kedves. Ráadásul nagyon foglalt. Ha pedig ez nem lettvolna elég indok, Ronaldnak semmi szüksége nem volt holmi viszonzatlanérzelemre. Sőt, semmilyen érzelemre. Jóval egyszerűbbvolt csak a munkának élni. Lana szemkápráztató mosollyal fordulta férfi felé, és a kezébe nyomta a kávésbögrét. Fogalmad sincs róla,mennyire összezavarsz!– Még a szokottnál is morcosabb vagy ma reggel… Beszéljünkmáskor?– Mondd csak! – Ronald belekortyolt a kávéjába, és igyekezetteltüntetni az arcáról az érzéseit.– Szóval, az én nagy ötletem: amolyan álruhás riporterként beépülnéka különböző stúdiókhoz, mint lóti-futi asszisztens, vagy épptitkárnő, és ügyesen lerántanám a leplet a viselt dolgaikról. Olyansok minden kering a szakmáról ebben a városban, és szívesen kideríteném,mi az ügyek valóságalapja. Végre lenne valami mélyebb• 52 •


tartalom is a Screendreamben! Független lap vagyunk, Ron! Senkinem kényszeríthet bennünket arra, hogy a filmesek fenekét nyaljuk!Lana borostyánszín szemei szikrákat szórtak, miközben hevesengesztikulálva próbálta meggyőzni a főnökét. Ronaldban közbenmegfogalmazódott, ami eddig nem tudatosult benne: lenyűgözi őtaz a szenvedély, amivel ez az angol lány a munkájához viszonyul.– Nekem nem kell ezt bizonygatnod, Lana! – szólalt meg végül.– Jó ideje magam is úgy érzem, hogy a lap kissé egysíkúvá vált. Megújulásralenne szükség. – Ron letette a kávésbögrét, majd kénytelenkelletlenLanára pillantott. – Nem bánom. Próbálkozz! De fizetnicsak akkor tudok érte, ha összejön!– Megértettem – bólintott a lány, és mivel érezte, hogy Ronaldbefejezettnek tekinti a beszélgetést, úgy döntött, visszavonul a sajátkis három négyzetméternyi irodájába. Már a folyosón járt, amikormeghallotta maga mögött a férfi hangját.– Melyik stúdióval kezded?– A Shinyval – mosolygott rá vissza győzedelmes mosollyalMelanie.– A jó öreg Avery klán – mondta elgondolkodva Ron. – Te aztánnem viccelsz! Ha szükséged van parókára, esetleg álszakállra, nyújtsdbe a számlát Tessnek!– Igazán nagyvonalú vagy! – Lana játékosan szalutált, majd Ronrakacsintott. – Van nekem egy nagy előnyöm! Ebben a városbanengem senki nem ismer!Azt csak hiszed, kislány. De túlságosan elragadó vagy, úgyhogy meghagylakabban a hitedben, hogy igazad van. Ronald Christensen viszszatérta munkájához, és próbálta kiverni a fejéből azokat a formáslábakat.• 53 •


❖Patrik döntésképtelensége kezdett Heily idegeire menni, de perszea világért sem vallotta volna be neki. A barátja remekül elrendezteaz életét. Lássuk csak! Adott egy meleg fodrász, aki bizonyos görbe esténtúlságosan sokat beszélgetett egy Kyra nevű lánnyal, aztán valahogyanaz ágyban kötöttek ki. De hogyan? Heily nem értette, hogy ha valakia saját neméhez vonzódik, akkor miként tehet kivételt akár egyetlenestére is. És hogyan működhet a dolog?Patriknak persze megvolt erre a maga elmélete: elege lett a pasikszemétségéből, ahogyan fogalmazott, és szeretett volna kipróbálnivalami újat. Hát, sikerült, háromszoros hip-hip hurrá neked, két kapurajátszó barátom. Kyra – a német modell – ugyanis két hónap múlvabeállított a nagy hírrel, hogy terhes. Patrik pedig ettől olyan szintenomlott össze, hogy Nicknek nem kellett sokáig ösztökélnie az amerikaiútra – minél távolabb akarta tartani magát a várandós Kyrátólés az egész kialakult agyrém helyzettől.– Egy kisgyerek nem olyan rossz dolog, Pat! – próbálta Heily vigasztalnimár vagy századszor. – Attól, hogy megszületik, még nemkell okvetlen Kyrával leélned az életed!– Nincs is semmi kedvem hozzá – fintorgott a férfi. – Ez egy…Á, őrültség volt részemről ez az egész. Hell, engem egyedül neveltfel az anyám. Az apám évente kétszer, a születésnapomon és karácsonykormeglátogatott, a mami pedig azt követelte, hogy játsszakvele. S persze semmi kedvem nem volt jópofát vágni a dologhoz,mert számomra az apám nem volt több egy idegen bácsinál. Értedmár, Heily? Én nem akarok vasárnapi apuka lenni! Vagy igazi, vagysemmilyen!– Akkor döntened kell!– De nem tudok!• 54 •


– Akkor is döntened kell! – kántálta Heily, mint egy megakadtlemez. – Légy férfi!– Heily, az ég szerelmére!A színésznőt olyan szinten lekötötte a szereptanulás és Patrik lelkénekápolgatása, hogy csak nagyon kevés ideje maradt Nick távollétemiatt szomorkodni. A szerelme három napja utazott el, delegalább egy tucatszor hívta már telefonon, és az internetes csevegőprogramis sokat segített abban, hogy ne érezze olyan drasztikusnakaz átmeneti különélést. Úgy érezte, talán jót tenne Patriknak, hatestközelből látna egy hús-vér kisgyereket – megeshet, hogy segíteneleküzdenie a kicsikkel kapcsolatos aggályait.Így hát hétfőn délelőtt, miközben Patrik a kerti úszómedencébenrótta a hosszokat, felhívta Sandrát. Az írónő önmagához képestkevésbé összeszedetten szólt a telefonba, ami nem kerülte el Heilyfigyelmét, hiszen nagyon jól ismerte a Fényemberek szerzőjét. Épptizenhét éves kora óta dolgoztak együtt.– Ennyire kiborít az a kiskölyök? – kérdezte szeretetteljesen Heily.– Kislány – helyesbített Sandra. – Tudod, ma reggel hazautazotta nörsz, aki elhozta nekünk, és ez… hogy is mondjam… nagyonmegviseli Nikkit.A háttérből hangos, panaszos hüppögés hallatszott.– Ó! Szegényke! – bukott ki Heilyből. – Biztos nem lehet könynyűneki.– Kétségbe vagyok esve, Hell! Mióta csak Katie elment, simogatom,ölelgetem, de egyre csak sírdogál – mondta szomorúan Sandra.– Fogalmam sincs, mit tehetnék…– Ne sírd el magad, és ne ess pánikba, mert a kicsi még zaklatottabblesz! – tanácsolta Heily, mintha értene hozzá. – Hol van Will?– Tárgyal valahol – szipogta Sandra.• 55 •


– Segíthetek neked valamiben? Átmegyek!– Ne… Heily, kérlek, ne! Egyedül is boldogulok… majd talánpár nap múlva, ha egy kicsit rendezettebben leszünk, én viszem áthozzád Nikkit.– Nem tetszik nekem a hangod, Sandra.– Heily, kérlek, hagyj most! – azzal letette.A színésznő gondterhelt arckifejezéssel szorongatta a telefonját,amikor Patrik csuromvizesen megjelent mellette a teraszon.– Ha valamit szeretek Los Angelesben, akkor ez az – mosolygott,de azonnal észrevette Heily arcán a feszültséget. – Mi a baj? Eddigazt hittem, én vagyok magam alatt.– Sandra Connor – felelte Heily. – Tudod, a barátnőm, ő a Fényemberekszerzője. A férjével örökbe fogadtak egy kislányt, és úgytűnik, elsőre nagy falat neki az anyaság… Nem bánod, ha átugromhozzá pár órára?– Szívesen el is viszlek – ajánlkozott Patrik.– Nem hiszem, hogy jó ötlet – tiltakozott Heily. – Lehet, hogyengem is kidob. Legendásan kedves nő, de most nincs valami jópasszban. Megyek és megvigasztalom… De pár nap múlva igazánvelem jöhetnél megnézni azt a pici lányt!– Heily, ne spekulálj!– Patrik, tudod, hogy gyerekpárti vagyok! – kacsintott rá a nő,majd beviharzott a házba, és felkapta a slusszkulcsát meg a napszemüvegét.Heily Anderson már rég nem az az ember volt, akit sofőrök fuvaroznakés testőrök kísérgetnek. Az anyja szerint folyamatosan kihívtamaga ellen a sorsot ezzel a viselkedéssel, ám ő épp az ellenkezőjétérezte: amióta nem hurcolták ünnepélyes külsőségek között, mintvalami kiállítási tárgyat, sokkal inkább biztonságban érezte magát.• 56 •


Néhány perc múlva már sötétített ablakú Jaguarjában szelte BeverlyHills utcáit – persze, csak a megengedett sebességhatáron belül. Nelógj ki a sorból! Nem kell feltűnés. Akkor nem lesz gáz.Ebben a tempóban csupán néhány perc, és eléri Walkerék hófehércsaládi villáját. Amikor bekanyarodott az utcájukba, megcsörrent atelefonja. A Fényemberek filmzenéje csendült fel. Heily elmosolyodott.– Kisasszony, mondták már magának, hogy a világ egészen sivárés elviselhetetlen hely a jelenléte nélkül? – Nick szeretetteljes, de kissépanaszos hangja az égboltig növesztette Heily hiányérzetét.– Hogy halad a forgatás, Csillagszem? Mikor jössz már haza?– Szívem szerint az első géppel! Bár megtehetném, Hell! Csigalábonvánszorog az idő, húzgálom ki a forgatókönyvből a kész jeleneteket,de nagyon lassan fogynak. Hideg van itt, esik a hó, iszonyatosjeges szél fúj, Tara Hawk annyira feszélyezett a kamera előtt, hogymindent tízszer kell újraforgatnunk! Nagyon rosszul kezdődik, Hell!Na, jó, abbahagyom… Semmi baj az itteni körülményekkel. Az agond, hogy átkozottul nehéz nélküled…– Nick, hiányzik minden, ami te vagy!– Sietek haza hozzád, szerelmem! Ez a három nap elég volt arra,hogy rájöjjek, nem való már nekünk ez a külön forgatósdi…– Én is így érzem – felelte Heily lágyan.• 57 •

More magazines by this user
Similar magazines