prókai annamária (1963-2000) - Színház.net

R I P O R TA FŐ VÁROSI SZÍNIGAZGATÓIPÁLYÁZAT MÁSODIK FORDULÓJAVAJÚDNAK A HEGYEK II.Ahhoz képest, ami végül történt és nemtörtént, felfokozott izgatottság, szóbeszédekés taktikázások előzték meg a FővárosiÖnkormányzat Kulturális Bizottságánakülését, ahol végül az úgynevezett „másodikkörről", öt budapesti színház igazgatóipályázatáról döntöttek. A Bábszínház, aKolibri, a Mikroszkóp Színpad, az Operettszínház,valamint a Thália Színház vezetőiposztja közül csak az utóbbi kettő ébresztettnémi kíváncsiságot, és keltett tömegesnekmondható érdeklődést a szakmában.A Bábszínházat senki nem akarja „elorozni"Meczner Jánostól - és senkineknincsen új, revelatív koncepciója sem a műfajjal,sem a színházzal kapcsolatban. A KolibriSzínházra Novák Jánoson kívül SchäferAndrea is beadta pályázatát, de azt formaihibák miatt már a szakmai tanácsadótestület figyelmen kívül hagyta. A Kolibritamúgy Novák „gründolta" annak idején -nem mintha ez a tény adott esetben bármitszámítana. A Mikroszkóp Színpad az országés a főváros egyetlen politikai kabarészínháza,melynek profilján a tulajdonos egyelőrenem óhajt változtatni. (Egyébként ez azintézmény már úgynevezett „kht. " -közhasznú társasági - formában működik;abban a formában, melytől, legalábbis gazdaságiszempontból, a Fővárosi Önkormányzatnáloly sokan oly sokat várnak, hogyhamarosan még több színházat fognakátállítani erre a formára. Az egyes pályázatokkiírásában - és az igazgatókkal megkötendőszerződésekben is - benne foglaltatik a kht.-ra való átállás előkészítése. Anélkül, hogy aformáció jogi és gazdasági részleteibebelemennék, itt és most legyen elég...négy évre nyertem el a színház igazgatói posztját, 1997-ben. Nekiláttunk a munkának anyertes pályázat szellemében. Alig egy év elteltével jött a hír: az Operettszínház megkaptaa teljes rekonstrukcióhoz szükséges címzett állami támogatást, legkésőbb '99 februárjábanmeg kell nyitni az „építési naplót " . A korábbi terveket félre kellett tenni (remélem,ideiglenesen), s nekilátni az átépítés előkészületeinek. „Túlélő"-programot kellettfelépíteni.Az operett és az egyéb zenés játékok aránya arra kötelez bennünket, hogy minden zenésszínházi műfajban magas művészi és technikai szintet követeljünk meg művészeinktől.Ezt követelik meg tőlünk nem utolsósorban a színház bel- és külföldi sikerei is.Zenés előadásokon túl tervezzük, hogy a balettegyüttes önálló program megvalósításárais alkalmas legyen. Nagy szükség lenne olyan táncest létrehozására, mely azOperában látható klasszikus balett és az ún. kortárs balett között helyezkedik el, gazdagítvaa repertoárt, s mivel a táncművészet „nyelve" is nemzetközi, így rögtön gazdagodhat-nakülföldnek szóló kínálatunk is.A színház zenekarával kapcsolatosan foglalkoztat az önálló vasárnapi koncert elképzelése.Visszahozzuk az épületbe az Operett-bál rendezvényeit. Két éve indult útjára hagyományteremtőszándékkal az Operett-bál intézménye, 2002-től állandó helyszíne aBudapesti Operettszínház lesz.A színház programját a nyitás évét követően is hasonló szellemben kívánom összeállítani,melyben a klasszikus értékek összetalálkoznak a modern zenés színpad kihívásaival,ugyanakkor új musicalek is születnek, melyek - szerencsés csillagzat esetén - innenindulhatnak hódító útjukra.Itt újra meg kell jegyeznem, hogy én a „Broadway", „Broadway-produkció " fogalmakemlegetésével egyelőre óvatosan bánnék. Mindamellett, hogy a Broadway-musicaleknagy része engem is többször elbűvölt, s számunkra is rengeteg tekintetben feltétlenülirányadónak kell lenniük, de a realitások talaján maradva ki kell jelentenünk, hogy ennekeléréséhez még sok tennivalónk vanRészletek Halasi Imre pályázatábólannyi, hogy a főváros változatlanul többségitulajdonnal bír majd ezeknél a színházak-nál,de megváltozik a támogatás rendszere ésremélhetőleg aránya is. A kht. ma a fővárositulajdonú „szegény színház" szinonimája -más kérdés, hogy ha már a politikai kabarétsem lehet erősebb üzleti talapzatra állítani,akkor ugyan mit?)Az Operettszínház alighanem részint azértkeltette fel többek érdeklődését, mert - nohaéppen átépítik a színházat - a köz-vélemény(nézők, szakma, fenntartó) meg-lehetősenelégedetlen volt az intézménnyel, részintazért, mert sokaknak még mindig „csípte aszemét" Halasi Imre politikailagmegtámogatott kinevezése annak idején, ésugyanők tudni vélték, hogy az MSZPidőközben „elengedte a kezét". Tehát: szabada pálya.A Thália más ügy. Noha itt is volt „ősbűn"annak idején - a szakmában és azonkívül is sokan tiltakoztak, amikor a főváros„szétverte " a Csiszár Imre vezette társulatot,és az átépítés után befogadó színházzá tette aTháliát -, ez mégsem szállt vissza MegyeriLászló igazgató fejére. Egyrészt azért, mert őmaga ártatlan volt a dologban (nemkérdezték, nem is múlott rajta a döntés),másrészt mert ez az elképzelés mégsembizonyult annyira rossznak, mint sokan hitték.Mára nagyjából mindenki elfogadja,hogy a Tháliában nincs társulat (leszámítvaazokat - őket nagy hahotával és széles körbenidézgetik a Városháza folyosóin -, akik„társulatos befogadó színházról" beszélnek,úgy is mint fából vaskarikáról).A Tháliában relatíve nagyobb az igazgatószabadsága - tán ezért is vonzott sokakat azigazgatói szék. De meg azért is, mertMegyeri Lászlót - aki harmonikusan működikegyütt Meczner Jánossal, másod-állásban eszínház művészeti vezetőjével (hangsúlyoszárójel: akad, aki ezt is abszurdnak tartja -ami jelzi, hogy lehetne beszélni róla egyszer)- nem és nem fogad-ja be igazán a szakmaiestablishment, és nemcsak azért, mertközgazdászdiplomával a zsebében mégegyszer sem állt neki rendezni, mert nemigenmutatkozik hajlandó-nak szekértáborokhozcsatlakozni, hanem mert bizonyos értelembenoutsider - gazdasági ember. Az őszemélyének ürügyén lehet jókat ésértelmetleneket vitatkozni a menedzser típusúigazgató kontra művész igazgató témakörben- és elsétálni az evidencia mellett: egész jólcsinálja, amit csinál.

R I P C) R TSumma summarum: az Operettre heten, aTháliára nyolcan pályáztak. Az Operettpályázói: Félix László, Kalmár Péter, KerényiMiklós Gábor, Koltay Gábor, SelmecziGyörgy, Vas-Zoltán Iván és a jelenlegiigazgató, Halasi Imre. A Tháliáéi: BalikóTamás, Görgey Gábor, Harsányi Gábor,Kováts Kriszta, Rudolf Péter, dr. SződySzilárd, Vass Péter és a jelenlegi igazgató,Megyeri László.A Tháliára Rudolf Péter megkésve adta bea pályázatát, ezért a törvények értelmé-ben azérvénytelennek minősült. Mégis, mind aSchiffer János véleménykialakítását segítőinformális tanácsadó testület, mind pedig ahivatalos szakmai kuratórium tagjai a többivelegyütt Rudolf dolgozatát is kézhez kaptákvéleményezésre. Amikor Schiffer Jánosalpolgármestert ennek okáról kérdeztem, aztfelelte, hogy ezek a testületek „nem apályázatok jogi aspektusait, hanem a tartalmáthivatottak véleményezni. Ha érvénytelen egypályázat, majd a kulturális bizottságmegállapítja róla. De ha a kulturális bizottságúgy dönt, hogy mégis érvényesnek tekinti, neakadályozza a meg-tárgyalását az, hogy aszakmai testület nem foglalkozott vele."Ámbátor fogalmam sem volt arról, mimódon tekinthet egy törvénytisztelő testületérvényesnek egy evidenter érvénytelenpályázatot, megkérdeztem Körmendy Ferencet,a bizottság elnökét is. 0 - miutántőlem tudta meg, hogy a szakmai kuratóriumtagjai mégis megkapták Rudolf pályázatát -hajlíthatatlannak mutatkozott: „a pályázategyértelműen érvénytelen. Csak nem képzelibárki, hogy a kulturális bizottságtörvénytelenséget fog művelni?"Ha valakiben a fentieket olvasván netánfelébredt a gyanú, hogy ez a kis bizonytalanságesetleg egy, Megyeri László újabbkinevezése elleni tétova kísérlet lett volna,megmondhatom: ez a gondolat bennem isfelébredt. Látván a többi pályázó nevét (ez isrengeteg információval bír!), majd olvasvánpályázatukat, lehetségesnek tartom, hogyMegyerivel szemben nem tűnt eléggé erősriválisnak például Görgey Gábor, akinek azérdekében többek közt maga Bálint gazdafordult levélben a főpolgármesterhez. Mielőttbárki azt hinné, vala-mi kivételes dologrólvan szó, el kell mondani: a lehető leginkábbbevett gyakorlat a lobbizás, mindenvalamirevaló, ambiciózus jelölt végigjárja abizottság tagjait. Ha vala-ki mégsem teszi -mert most ilyen is akadtaz nem akar igazgató lenni.DÉLUTÁNI ASZTALTÁNCOLTATÁSEgy némileg lestrapált kulturális bizottságlátott neki az igazgatói pályázatok megtárgyalásánakezen a délutánon. Délelőtt ugyanisegyéb személyi döntések hárulnak rá - s aMIÉP-nek hála, a dolog kissé elhúzódott. Ajelöltek és csapataik a folyosón álldogáltaklődörögtek,s ha netán valamelyik rendezőnekeszébe jutott volna érdemi munkávalfoglalkozni, remek kis előadást állíthatottvolna ki az ott várakozókból.Ezalatt odabent a Petőfi Csarnok igazgatóipályázatát tárgyalták - később eredménytelennekminősítették, tehát újra kiHuszonkét éve vagyok a pályán. Az utóbbi években tudatosan készültem színházvezetőitevékenységre; arra, hogy azt a rengeteg tapasztalatot, amit a nagy, zenés darabok színpadraállítása során szereztem, úgy adhassam tovább, hogy helyzetbe hozzak egy színházat,sok tehetséges művészt, minél több fiatal alkotótársat.A Budapesti Operettszínház felújítás utáni, modernizált épülete lehetőséget nyújt arra,hogy magas művészeti színvonalat képviselő, önálló arculattal rendelkező. szélesebbprofilú, operettet, musicalt, esetleg vígoperákat is játszó, a magyar és a nemzetközi kulturálispiacon számottevő és értékes „áruval " megjelenő, igazi korszerű zenes színházjöjjön létre.Úgy gondolom, a Budapesti Operettszínház élére most olyan személyi és szakmaihitellel rendelkező vezetőre van szükség, aki képes életre kelteni, artikulálni és esetlegmeg is védeni e kicsit különböző zenés műfajok értékeit és igényeit.Olyan színházat ígérek, amely másfél évre előre tervezett műsor- és játékrendjével,biztos gazdálkodásával, kivívott művészi rangjával nyugodt és kiszámítható értéketképvisel a magyar és nemzetközi művészeti palettán.A Budapesti Operettszínházban olyan társulatot kell szervezni, amely képes a hagyományosnagyoperetteket magas színvonalon, látványosan, komoly tánc- és énekkarral,igényes zenei színvonalon játszani, valamint képes korszerű musicalek és rockoperákbemutatására is. Ez az általam két lábon „állónak " nevezett színházi koncepció lényege.Operett-előadások1. Kálmán- és Lehár-nagyoperettekKálmán Imre: Csárdáskirálynő, Marica grófnő, Cirkuszhercegnő. A cigányprímás, Abajadér; Lehár Ferenc: A mosoly országa, A víg özvegy, Luxemburg grófja,Cigányszerelem, Cárevics.2. Operai igényű, klasszikus nagyoperettekOffenbach: A párizsi élet, Kékszakáll, Orfeusz az alvilágban; Suppé: Boccaccio, A szépGalathea; J. Strauss: Egy éj Velencében, Cigánybáró, Denevér; Millöcker: Gasparone;Sullivan: Mikádó.3. Népszerű magyar szerzők zeneileg igényes operettjeiHuszka Jenő: Gül baba, Mária főhadnagy, Bob herceg; Fényes Szabolcs: Maya;Ábrahám Pál: Bál a Savoyban, Hawai rózsája; Jacobi Viktor: Leányvásár, Sybill.Musical-előadások1. Klasszikus „musical-comedy " típusú darabokMy fair lady, Kiss me Kate! (Csókolj meg Katám!), West Side Story, Hello, Dolly, Dr.Jekyll & Mr. Hyde, Show Boat, Guys and Dolls, Hegedűs a háztetőn, La Mancha lovagja.2. RockoperákEvita, Sakk, Mozart (Lévay Szilveszter legújabb bécsi darabja), Miss Saigon, Whistle Downthe Wind (Webber utolsó előtti musicalje), Sunset Boulevard, Martin Guerra, Hair.3. Új magyar musicalek, rockoperákSzemélyes elkötelezettséget érzek kortárs magyar művek színpadra segítése ügyében,legyen az opera, rockopera vagy balettzene. Úgy hiszem, a Budapesti Operett színház etéren újra jó lehetőséget biztosíthat majd a magyar szerzőknek. Az új darabok íratásánakfontossága megkérdőjelezhetetlen. Ez részét kell hogy képezze a magyar szellemi és kulturáliséletnek. Dés László, Presser Gábor, Szörényi Levente, Lévay Szilveszter, KocsákTibor, Várkonyi Mátyás....bővíteni szeretném a játékhelyek számát. Hiszek a „hely szelleme" elvben, vagyis abban,bogy minden térnek más és más lehetőségei, üzenetei vannak, amelyeket döntőenfigyelembe kell venni a műsorpolitika kialakításánál. Ezért tartom fontosnak, hogy aMozsár u. 9-ben zenés stúdiószínházat alakítsunk ki, amely egész más profillal, demegtermékenyítő erővel működhet. Budapesti együttműködést elsősorban a TháliaSzínházzal, az Új Színházzal, a Moulin Rouge-zsal és valamilyen cirkuszi formációvallátok.A színház jelenlegi helyzetében a társulat újraszervezése elengedhetetlen...A szólisták nagy részét a színházhoz szorosan kötve, de mindenképp a produkciósszemléletnek megfelelően szabadabb formák közt szerződtetném.Alapvetően számítok a színház jelenlegi szólistáira, akinek többsége magas szintenbizonyította felkészültségét az operett vagy a musical területén, de be kell látnunk, hogy eza gárda is jelentős frissítésre szorul.Úgy gondolom, igen jó kapcsolatokkal rendelkezem az ország zenés színészeivel,kiváló énekeseivel ahhoz, hogy a Budapesti Operettszínházhoz tudjak csábítanikiemelkedő szólistákat, sztárokat és sztárjelölteket...Fontos, hogy legyenek új bonviván és primadonna sztárok! Nem létezik operett átütőnépszerűségű táncoskomikus és szubrett nélkül. Igazi musicalsiker akkor születik, ha aközönség tombolva ünnepli az előadókat.Részletek Kerényi Miklós Gábor pályázatából

R I P O R TAz operett nem igazán egyetlen műfaj, hanem voltaképpen több műfaj paródiája, illetveszintézise. Hogy mikor melyik, az általában a zeneszerző zsenijén múlik. Fércműveknél -mert azért ilyen is van - csak gyenge paródia; a jobb daraboknál szintézis; remekműnélszintézis és paródia egyszerre.A fentieknek nem mond ellent, hogy ugyanakkor úgy gondolom, hogy egyetlenoperett színre állításánál sem lehet figyelmen kívül hagyni a zenés színházban végbementváltozásokat. Gershwin, Cole Porter, Bernstein, Kander-Ebb vagy Gene Kelly, Bob Fosse,Jerome Robbins, pláne Lloyd Webber, Sondheim és Schönberg, Mackintosh után - hogy amusic videoklipekről már ne is beszéljek - nem lehet ugyanúgy operettet játszani, ahogynegyven-ötven évvel ezelőtt!...a Budapesti Operettszínháznak az első számú kötelessége és feladata, hogy a legszakszerűbbenállítsa színre ezeket a műveket. Bár ezt a fogalmat nemigen szokás erre aműfajra ráhúzni, mégis az operett a magyar „gesamtkunstwerk". A zene, a szöveg, ahangzás, a színészet, a tánc, a látvány mind-mind oly fontos összetevője a műfajnak,hogy egyre sem szabad legyinteni...A művészeti tanács - a tizenkét dühös ember - a következő művészekből állna: BenedekMiklós színész-rendező, Bezerédi Zoltán színész-rendező, Fábri Péter dalszövegíró-dramaturg,Kállai István dramaturg, Kováts Tibor koreográfus, Makláry László karmester,Méhes László színész-rendező, Németh Sándor színész, Szolnoki Tibor színész-producer,Valló Péter rendező, Verebes István színész-rendező, Wolf Péter zenei konzultáns.Nem venném át a színház jelenlegi repertoárjának nagy részét, mert leendő alkotótársaimmalközösen úgy gondoljuk, hogy - a Cirkuszhercegnő, A Muzsika hangja és aValahol Európában kivételével - ezek a produkciók nem ütik meg azt a szakmai ésközönségelvárási mércét, amelyért érdemes lenne időt, energiát és pénzt vesztegetni afelújító próbákra....szeretném bevezetni, hogy német nyelven mutassuk be és játsszuk azokat a klasszikusoperetteket, amelyeket külföldi megrendelő kíván bemutatni az Operettszínház társulatával.Ezek a művek - amellett, hogy a bemutatásukra így is, úgy is sor kerülne, hiszen akülföldi turnékra általában magyar operett az igény - a fővárosban színesíthetik az idegenforgalmikínálatot, ha eredeti nyelven játsszuk őket.Végül, de nem utolsósorban olyan stúdium-előadások felkarolását tervezem a nagyszínpadon,amelyek - á la „Ruszt-féle beavató színház" - zenés sorozatokban vonultatnák felazoknak a szerzőknek a műveit, amelyeknek bemutatására már sem pénz, sem energia,sem idő nem lenne, viszont, véleményem szerint, érdemes megismertetni őket a fiatalokkal....csak azokkal a művészekkel szerződne a színház (akár közalkalmazottként, akár évesszerződésre, illetve darabszerződésre), akik az adott évadban biztosan színpadra lépnek.Megbízatásom esetén tehát szándékom egy olyan húsz-harminc fős társulatot összegyúrni- részben a meglévő ének- és tánckarból, részben az Operettszínház stúdiósaiból,részben pedig új emberekkel -, akik, műfajra való tekintet nélkül, az alaptársulatátképezhetik a színház produkcióinak. Ezekkel az emberekkel tehát egy „Broadway " -típusú ének-tánckar-magot szeretnék létrehozni, akik ellátják a pár mondatos szerepeket is- megadva nekik a lehetőséget a sztárokat helyettesítő „cover" szerepekre is.A Budapesti Operettszínházba meggyőződésem szerint a magyar színházi élet legjelentősebb,legnépszerűbb - énekelni és táncolni tudó! - művészeit kell megnyerni ahhoz,hogy az előadások minősége, ezáltal a látogatottság, illetve a jegybevétel elérje azt aszintet, hogy ezeket a művészeket meg is lehessen fizetni!fogják írni -, és a MIÉP hozzáfogott, hogykipróbálja: lehet-e operettszínházi igazgatótfaragni Koltay Gáborból, akinek pályázatáta szakmai zsűri nem javasolta megtárgyalásraa kulturális bizottságnak. Afféle„próbaper" volt ez; más helyszínnel és másnevekkel - de mindenki tudta, miről vanszó. A MIÉP ezt a csatát elveszítette, kétképviselője elhagyta a termet. Szembe kellettnéznünk a valószínűséggel: a délutániigazgatói kinevezések a MIÉP pecsétjenélkül fognak megtörténni.Hanem amiről a vita kipattant, azért érRészletek Kalmár Péter pályázatábóldemes kitérőt tenni. A szakmai tanácsadótestület működése volt az az ürügy, amelybebelekapaszkodva a - délutánra jogászokkalfelvértezett-megerősített - MIÉP-frakciómegkísérelte Koltay „belobbizását " azOperett igazgatói székébe. A kísérlet részleteirőlmajd alább lesz szó, de az idekívánkozik, amit igen indulatosan RitternéVajta Mária, az MDF szorgalmas és alaposképviselője a folyosón elmondott. „Tűrhetetlenés elfogadhatatlan, hogy a szakmaitestület nem tárgyal minden egyes pályázatról.Még ha vannak köztük olyanok, ame-lyek első látásra is esélytelenek és alkalmatlanok,akkor is beszélni kell róluk, és megalapozottvéleményt szállítani a kulturálisbizottságnak. Igaz ugyan, hogy a bizottságcsak azokról a jelöltekről tárgyal, akiket aszakmai testület meghallgatni javasolt, de azösszes pályázatról ismernie kell a szakmavéleményét. Hiszen adott esetben dönthet úgyis, hogy eltér a kuratórium listájától, ésmásokat is meghallgat."Ezzel voltaképpen egyetértett Szűcs Katalinkritikus is, aki a szakmai kuratórium tagjavolt, és annak véleményét a bizottság előttismertette. „Természetesen a kuratóriumminden tagja olvasta az összes pályázatot.Igaz, akadt köztük olyan, amelynek kapcsánkonszenzus volt abban, hogy az írójaesélytelen és alkalmatlan az igazgatói posztra.Jobb lett volna, ez kétségtelen, ezt ismegfogalmazni néhány mondatban, hiszenígy formailag támadhatók lettünk. De,hangsúlyozom még egyszer, mindenkimindent elolvasott, tehát az, hogy valakinek apályázatáról nem tárgyaltunk részletesen, aztjelenti, hogy szakmailag nem tartottukérdemesnek a javaslatra. Tehát tartalmilagmégiscsak rendben volt az egész."Körmendy Ferenc azzal kezdte a színigazgatóipályázatok felvezetését, hogy beszámolta beérkezett pályázatokról.Elmondta, hogy Schäfer Andrea pályázataformai okok, Rudolf Péteré pedig akésedelmes beadás miatt érvénytelen.Elmondta azt is, hogy a szakmai kuratóriumjavaslata alapján az Operett és a Tháliaigazgatói posztjára három-három jelölt kerüla bizottság elé meghallgatásra: Halasi Imre,Kerényi Miklós Gábor és Kalmár Péter,illetve Megyeri László, Balikó Tamás ésGörgey Gábor.Ekkor tört ki az ügyrendi vita első fordulója.A MIÉP ugyanis visszatért. Főlegarról folyt a szó, hogy a szakmai tanácsadótestület vajon döntést is hoz-e azáltal, hogybizonyos embereket javasol, másokat megnem; valamint arról, hogy ilyenformán nemvindikálja-e magának - legalább részben - akulturális bizottság jogait és kötelességeit.Mivel a bizottság tagjait alighanem kivételnélkül sértené a feltételezés, hogy ismereteiknem elégségesek egy ilyen döntésmeghozatalához, és a szakmai kuratóriumsegítsége nélkül részint egy pályázatíróversenygyőztesét, részint a legerősebb lobbistátültetnék az igazgatói székbe - a vitateljes egészében elzúgott az érdemi kérdésekmellett. Mert Ritternének igaza van: aszakmai zsűrinek minden egyes pályázatotértékelnie kell; de akkor a bizottságnak elkell fogadnia, hogy a szak-mai zsűri valóbanszakmai, és holmi látszatok fenntartása éshiúsági érzékenységek okán nem kellenesaját döntéséről leválasztani a szakmai zsűrijavaslatát. Azaz saját döntése részének ésnem valamely konkurens testületnek kellenetekintenie a szak-mai zsűrit. Igaz, eztnagyrészt lehetetlenné tette már évekkelezelőtt Körmendy Ferenc egykompromisszumosnak gondolt, valójábanképtelen javaslata, amelyet még annak idejénsikerült átvernie az akkori szak-maitestületen, azóta mindenki úgy tekinti, mintkőbe vésett törvényt: a zsűri legalább kétembert javasoljon a bizottság elé, hogy annaklegyen döntési lehetősége. Azaz a

R I P O R Tsón téblábolt. Legtöbben - Benedek Miklós,Verebes István, Fábri Péter és mások -Kalmár Pétert jöttek személyiségük súlyávalmegtámogatni, noha néhányan - példáulVerebes - mások pályázatában is szerepeltek.Nincsen ebben semmi furcsa: mindegyikpályázónak hasonló műsorterv éshasonló rendezők jutnak eszébe - itt aztánigazán a személyiség hitele dönthet.Beszélték, hogy Schiffer tanácsadói közülvolt, aki továbbra is Halasit támogatta volna- például Tarján Tamás, mondván, ővezényli az átépítést, megérdemel még némiidőt, tekintve, hogy „normális" évadból aligjutott ki neki. De többen - például SzinetárMiklós - nagy erővel Kerényi Miklós Gábormögé álltak, s érveikben az Operett szakmaiszínvonalának renyheségét sorolták előre,valamint a zenés előadásokban méltánszakmai tekintélyt szerzett Kerényi érdemeitsorolták.A szakmai kuratórium első helyen HalasiImrét javasolta, a fentebb már idézett okból,de nyomatékkal.Ekkor már teljes létszámban felvonult ateremben a MIÉP - sőt. A „sőt": dr. BánovichTamás és Zsinka László, akik nemtagjai ugyan a bizottságnak, ezért aztánszavazati joguk sincsen, de hozzászólásijoguk az van. Váratlan adu kijátszásávalkezdték: a szakmai kuratórium egyik tagjának,Wettstein Tibornak a pártatlanságátkérdőjelezték meg, mondván: Wettstein ésHalasi valami közös cégben érdekelt. Hamarkiderült, hogy ez vagy nincsen így, vagybizonyíthatatlan - tehát mint aduhasználhatatlan -; és az is kiderült, hogy erreaz érvre a hátsó, újságírói traktustleszámítva a legtöbben föl voltak készülve.Egy ilyen „összefonódás" - amely adottesetben országos szinten csak még magasabbsarzsikra és még arcátlanabb karrierekrejogosít - ezen a terepenmindenképpen ahhoz is elég lett volna, hogya szakmai testület teljes döntéshozatalánakhitelét megkérdőjelezze S ha ez sikerülhetett volna elölről az egész - mindez csakazért, hogy Koltay megkapja az Operettet.Bánovich doktor ügyesen világossá tettemindenki előtt, hogy a szakmai testület nemtárgyalta részletesen mindenki (azaz Koltay)pályázatát, s bár Szűcs Katalin, majdKörmendy Ferenc is hasonlóképp taktikusnakés politikusnak bizonyult - egy találatotitt mégis a MIÉP-nek illik jóváírni.Körmendy azzal vélte lezárni a vitát, hogyismét és sokadszor felhívta a MIÉP,különösen Schuster Lóránt figyelmét arra,hogy titkos szavazásnál a jelöltek bármelyikéneka nevét ráírhatja a papírra,függetlenül attól, hogy foglalkozott-e abizottság az illető pályázatával, avagy nem.Zsinka László jobban szerette volna, ha azösszes jelölt nevét felírják egy papírra, éshatot mindenkinek ki kell húznia, de - ígyKörmendy - ebben a bizottságban nem ez aszokás: itt mindenki csak egy nevet ír apapírjára. Zsinka erre azt felelte, hogy azelőbbi verzió felel meg a főjegyzőajánlásának, Moór Marianna pedig megpróbáltaigazán egyszerűen a sarkára állítania kérdést: tán csak nem arra számítanak,hogy ha ki kell húzkodni a neveket alistáról, többen véletlenül „félrehúznak",hiszen amúgy igazán egyszerűbb egyetlennevet felírni - és ekkor már öt óra múlt.Zsinka zárszava annyi volt, bogy az a demokrácia,amikor sok név kerül a papírra, sezzel a jól sikerült mondattal mintegy megfogalmaztaa nálunk dívó módi lényegét, deminthogy senki nem adózott kellő figyelemmelennek az apróságnak, a MIÉP szakértőikivonultak a teremből, miután még egyszerelmesélték Schusternek, hogy ráírhatjaKoltay nevét a papírra. De ő megsértődött,és ő is inkább kivonult.ERŐFOGYATKOZÁSAmikor végre Halasi Imrére került a sor,Szűcs Katalin a szakmai testület véleményétAz önkormányzat által rendelkezésemre bocsátott kimutatások, diagramok ésparaméterek szerint meglepő sikerességgel működik a színház, kiemelkedő gazdaságimutatókkal. Ezen sikeres működés nyilván annak köszönhető, hogy a színház jelenlegiigazgatója az ország egyik legjobb, magasan kvalifikált gazdasági, illetve színházszervezőszakembere.Amennyiben - a pályázat nyerteseként - mint művészember irányíthatom a színházat,feltétlenül strukturális változtatásokat kezdeményeznék. Ennek lényeges indíttatásaéppen abból fakad, hogy esetemben művészigazgató vezetné a színházat, nempedig gazdasági szakember.Célom az, hogy a Nagymező utcában a Thália Színház újra egy olyan fogalom legyen -akár Kht. formában is -, mely méltó múltjához, amikor éveken, évtizedeken keresztül afőváros és az ország négy meghatározó színházának egyike volt. (...) Álláspontom szerintolyasfajta - jó értelemben vett - népszínházat kell létrehozni, amely népszínházi jellegű,több műfajú, népszerű műsorpolitikát alakít ki mind a nagyszínházban, mind a stúdióban,s amely műsorpolitika a közönséget beszoktatja a színház valamennyi előadására.Elképzeléseimben nyilvánvalóan vannak nyitott kérdések, azonban nem vagyok híve apályázatokban általam is sokszor olvasott ígérgetéseknek, a magasröptű, illuzórikuselképzelések hosszas kifejtésének, melyekből - tapasztalataim szerint legalábbis - vajmikevés valósul meg a gyakorlatban.Részletek Balikó Tamás pályázatábóltolmácsolva elsősorban azt hangsúlyozta:arra keresték a választ, vajon le kell-e váltaniHalasi Imrét. Hont András megosztottaa többiekkel azt az egyébként nem alaptalanbalsejtelmét, hogy a leváltás már „el vandöntve" - el volt -, de ez nem akadályoztameg abban, hogy hosszan és részletesenáttekintse a pályázatokat, és megállapítsa,hogy a profilra vonatkozóan sok bennük ahasonlóság, meg amúgy is sok köztük azátfedés.A szakmai zsűri Kerényi Miklós Gáborpályázatának szakmai erényeit és hitelességétméltatta, de a bizottsági ülésenkitértek emberi jellemvonásaira is. „A szakmaitestület minden nagyrabecsüléseKerényi rendező úré", mondta Szűcs Katalin.Miután Moór Marianna beszámoltarról, hogy neki milyen remek tapasztalataivannak Kerényivel mint rendezővel, márcsak a vak és süket nem tudta, mi fog itttörténni. De volt azért még egy kör. Valakimegkérdezte Kerényit, hogy ő tényleg olyanvadember-e, mint mondják, és bár Körmendy„visszakézből" elutasította ennekmegtárgyalását, mégiscsak mulatságos volta mindent belengő óvodai légkör. Végül isKerényi nem ígérte meg, hogy jó lesz.Kalmár Péter ígért, garantált, felvázolt.Káprázatos névsort mellékelt pályázatához -de hát a Moulin Rouge körüli, nagyon dicséretesténykedését leszámítva (persze nemmuszáj leszámítani, lehet beszámítani is!)rendezőként és igazgatóként senki nemtartja őt számon.A végszavazásnál heten szavaztak KerényiMiklós Gáborra, ketten Halasi Imrére,egy ember Kalmár Péterre, és a szegényárva bennmaradt MIÉP-es hűségesen apapírra véste Koltay Gábor nevét.(Ezen a hét szavazaton ütköztek később anézetek. Körmendy és Schiffer makacsulállítja, hogy a többségi frakció egyhangúanszavazott. Mások tudni vélik, hogy egyember igenis „kiszavazott " Halasi Imrére[már csak a régi becsületből is!], viszont azellenzékiek közül talán Hont András mégisKerényire szavazott volna. Akárhogy is van -ez banánhéj volt, szerencsére nem lépett rásenki.)Negyed hatkor látott neki a bizottság aThália Színháznak. Ezért aztán gyakorlatilagegész nap nyomon lehetett követni azügyek állását. Azt ugyanis, hogy bármegszűnt a Megyeri eltávolítására irányulóerőteljes felső szándék, mégis akadnak, akiknem őt, hanem inkább Balikót látnák győztesnek.Azt a Balikó Tamást, aki a hírekszerint remekül érzi magát a pécsi színházigazgatói székében, nincsen terhére az ingázás,de azért mégis megpróbálta - rosszindulatúpletykák szerint erős családinyomásra. Valaki a folyosón felvázolta azt apályaívet, amelyen az első állomás Balikónaka Thália Színház, amelyet négy évmúlva majd a végcél, a Vígszínház követ.Végül is az ilyesmire csak vállat von az ember- nem is olyan nagyon abszurd.Szóval ment a győzködés egész nap, aváltakozó ritmusban elrendelt hosszabbrövidebb(ezúttal inkább rövidebb) szünetekbenállítólag csak arról folyt a szó:meglesz-e Megyerinek a hét szavazat, azazhogy hajlandó-e a frakció minden tagja rá

R I P O R Tmeg arról: nem lehetetlen, hogy az ellenzékiekközül lesz, aki a szakmára tekint, ésMegyerire szavaz.Megyeri egyébként higgadtan beszélt.Elmondta, hogy Mecznerrel együtt keresikmég az új formációnak, a befogadó színháznaka további lehetőségeit; hogy ismerik aproblémákat, de látják az erényeit is. SzűcsKatalin elmondta, hogy a szakmai testületegyhangúan és elsősorban Megyeri mellettvoksolt - biztatónak látják a Thália eddigitörténetét. Horváth László bizottsági tagpedig önvallomás keretében számolt be arról,hogy noha annak idején ellenezte a Tháliabefogadó színházzá alakítását, mostbeismeri, hogy bár a profil még nineskialakulva, vannak biztató elemek - például ahatáron túli színházak sűrű jelenléte -, éslegfeljebb a táncszínházi profil túl erősparányit.Moór Marianna a produkciók, illetve arésztvevők kiválasztásának szempontjairavolt kíváncsi: Megyeri „felmondta" a választ,az összes lehetőséget.Aztán Balikó Tamás jött. Ötperces összefoglalójábóltalán ha hármat vett igénybe,akkor viszont igen határozottan és hatásosanbeszélt. Azt mondta, ő a művész-igazgatóideájában hisz, azaz úgy gondolja, bogy egyszínházat művésznek kell igazgatnia, ezért ispályázott. Ámbátor hozzá kell tennie, hogyezt a színházat, a Tháliát alig-hanem azország egyik legjobb gazdasági igazgatójavezeti, tehát tulajdonképpen nagyon rendbenvan a dolog.Akik már akkor olvasták, váltig állították,hogy Balikó rövid és vázlatos pályázatábólcsak az analfabéta nem értette: ez az embernem akar nyerni. Beszéde is ezt támasztottaalá. Es hajlamos vagyok azt hinni, hogyőszintén azt gondolta, amit mondott:felszólította a bizottságot, hogy nevezze kiújra Megyeri Lászlót. Meg kell mondanom,nekem imponált. Eltekintve attól, hogyfogalmam sincsen, miért pályázott (aszóbeszédekre most ne adjunk), remekül,imponálóan viselkedett.Görgey Gábor az arculatért szállt síkra;szerinte ez hibádzik elsősorban a jelenlegiTháliánál. Valamint egy aprócska társulatotis szeretne - de hát a befogadói színházistruktúra ezt úgysem engedi. Figyelmünklohadt, amúgy globálisan, meg még egy kicsitkényelmetlenül is éreztük magunkat.Nem volt ez jó fellépés.Szavazás. Döbbenet. Megyeri egyhangú,tizenegy igen szavazattal elnyeri a Tháliaigazgatói posztját. A többségi frakció végülmeggyőzte kételkedőit, az ellenzék meg -talán őt látta legjobbnak.SUMMA...Körmendy Ferenc elégedett volt. A bizottságév végi szokásos vacsorájának kezdésiidőpontját nem késték le, bár majdnem sikerült.„Meglepett, hogy mindenki Megyerireszavazott - mondja. - Biztosakvoltunk benne, hogy Balikóra is, Görgeyre isszavazni fognak. Ezért aztán a frakciómegállapodott, hogy behozzuk Megyerit."Schiffer János is meglepődött. Hiszenmég saját tanácsadói közül sem támogattamindenki Megyerit. „Én a Balikóragondoltam - mondja. - De a bizottság előttA Thália Színháznak passzív befogadó edényből befogadó műhellyé kell alakulnia.Ehhez művészi koncepció és színházcsináló személyiség szükségeltetik. Márpedig ez azalkotó vízió és alkotó személyiség nem fog megjelenni mindaddig, amíg a passzív befogadójelleg megdönthetetlen dogma marad. Ez a munka ugyanis egy elkötelezett színházcsinálóművész számára érdektelen! A passzív befogadáshoz elég egy ügyes hivatalnok,lebonyolító koordinátor.Kijelenthetem, hogy egy ilyen Thália Színház engem sem érdekelne. Ellenben érdekelneegy olyan színház, melynek karaktert, arculatot tudok adni választott munkatársaimmal.Ez azt jelenti, hogy felerészben befogadó színházat működtetek ugyan, deolyan befogadó színházat, mely magán viseli az én elképzelésemet a világról és a színházművészetről.1. A megyei színházak (nem szeretem a „vidéki" megjelölést) jelenlétét előre megszervezniés tervezetten műsorrendbe iktatni. Tehát az adott évadban a Thália vezetőikiválasztják azokat a produkciókat, melyeket a következő évadra meghívnak. ily módonnem esetlegesen jönnek a nem is látott vagy épp frissiben bemutatott, még nem kiforrottprodukciók, hanem pontosan tudjuk, mi az, amit megveszünk.2. A megyei színházakkal koprodukciókat hozunk létre. Úgy tekintjük őket, mintprodukciós műhelyeket, ahol kiviteleznek Thália színházbeli előadásokat.Új fesztivál: a Nyári Színházak FesztiváljaTulajdonképpen ez is a befogadó színház funkciójához sorolható. Magyarországonminden nyáron számos szabadtéri előadás születik. Ezek megérnek néhány előadást, aztánfeledésbe merülnek, holott gyakran nagy előkészítést, megvalósult értékeket, kiaknázatlansikerlehetőséget temetnek el velük. Ezért az új Thália vezetése kezdeményezné, hogylétrehozza augusztus végén a Nyári Színházak Fesztiválját. Végiglátogatjuk az országnyári előadásait, és a fővárosi közönség és a szakma részére átnyújtunk egy öt-hatelőadásból álló sorozatot.A színháztípust, amit az alakuló pesti Broadwayre képzeltem, és igazán oda való: multiplexszínháznak nevezem. Ez azt jelenti, hogy programjában minden szerepel, ami színházzal,kis- és nagyszínpaddal, pódiummal kapcsolatba hozható. A színházművészetlegkülönbözőbb formái egyazon rendszerben működtetve: ez a multiplex színház. A lehetőlegszélesebb műfaji spektrummal.A stúdiókban indulna egy Szatíra Színház... Éjszaka Színház, tizennyolc éven felülieknek.Műsoros könyv- és lemezbemutatók, valamint kortárs képzőművészek kiállításai,műsoros verniszázs kíséretében.A multiplex színház - igényes népszínház (Volkstheater).egyértelmű volt, hogy ezt ő nem akarjakomolyan. Az is meglepett, hogy a szakmaizsűri az Operett ügyében Halasit támogatta.Aztán az is, hogy végül bejött a Kerényi."Különféle nyomulásokat, lobbizásokatmindketten „el tudnak képzelni". Márminthogy voltak ilyenek. Halasit állítólag példáulZalaegerszeg irányából támogatták - talán -,még a szakmai zsűri egy-egy tagjánál is.„A MIÉP viselkedésének nincs koncepcionálisoka. Ha csak az nem, hogy - mintmindannyian tudjuk - a »másságot« nemállják. Amúgy az ellenzékkel sokszor együttlehet működni -például könyvtárügyekben.Múzeumban például nem." Ezt Schiffermondta.Színházban sem, gondolom hozzá. Bármennyireleplezem ugyanis - mégis politikaikérdés minden egyes igazgatói kinevezés. Kikit pártfogol, ki kit nyom el - ha valaholfelmerül a szakmai szempont, az ellenkezőoldalról biztosan megkontrázzák.Kivéve azt az egyetlen esetet, amikortizenegy órája zajlik az ülés, és még aznapeste az év vége örömére együtt, egymássalfehér asztalhoz kellene ülni.CSÁKI JUDITRészletek Görgey Gábor pályázatábólA SZÍNHÁZ hivatalos honlapja awww.lap.szinhaz.hucímen található. Honlapunkon megtalálhatóa SZÍNHÁZ aktuálisszámának tartalma,és nemsokára elérhetővé válikat lap archívuma is!Folytassa az olvasást az interneten!

K R I T I K A I T Ü K Ö RBÜCHNER: LEONCE ÉS LENAKISKAPU A PARADICSOMBAA Leonce és Léna a hasonlatok és metaforák darabja. Itt mintha azelszavalt hasonlatok mennyisége és minősége döntene egy embervoltaképpeni értékéről. Arról, hogy valaki mennyire ember egyáltalán,nem puszta papundekli, akár a Valerio által cselesen prezentált automatáka dráma fináléjában. „Telt a szív, üres a világ" - írta Novalis nagyjábólharminc évvel Büchner darabja előtt, és e híres sorokat a megkésettLeonce ekként variálhatná: üres a szív, akár a világ. Hogy teltebb legyen,hasonlatokkal kell benépesíteni. Es valóban, Leonce szájából csak úgydőlnek a metaforák: „Úgy ásít rám az életem, akár egy nagy ív fehérpapír, tele kéne írnom, de egy árva betűre sem telik tőlem. A fejem üresbálterem, néhány hervadt rózsa, gyűrt szalag a földön, meg-pattant húrúhegedűk a sarokban, az utolsó táncosok levetik álarcukat, és holtfáradtannéznek egymásra." (A szöveget mindvégig Thurzó Gábor klasszikusfordításában idézem.) Ebben a replikában majdnem az egész darabproblematikája benne foglaltatik. Ott az üres könyv mint Leonce üreséletének hasonlata (erre rímel később Valerio harapós hasonlata: „Önpedig, herceg, egy könyv betűk nélkül, csak gondolatjelekkel teli"), és ottaz életnek mint maszkabálnak képe, amely majd a záróképben nyeri eljelentőségét. A hasonlatokkal telített világ hirtelen értelmes vagy legalábbisátélhető lesz. Ez a szerelmi jelenetben válik nyilvánvalóvá.Ebben a szcénában a főhősénél jóval kisebb és kontúrtalanabbszerepet játszó Léna (megjegyzendő: a kettejük közti aránytalanság adarab egyik gyengéje) alig marad alul a hasonlatmondási versenyben.Tirádájának központi gondolata a halál, valamint az árvaság: „Alvó gyermeka hold, arany fürtjei álmában kedves arcára buknak. 0, álma a halál.Halott angyal sötét párnáin, és akár gyertyák, égnek körülötte a csillagok.Szegény gyermek, mindjárt jönnek a fekete emberek, hogy elvigyenek.Hol az anyád? Nem akar még egyszer megcsókolni? Olyan szomorúhalott és olyan magányos."A szerelmesek első párbeszéde ezt a monológhangot szövi tovább.Leonce - akárha egy Mozart-operában lennénk - azonnal átveszi és a magáéváteszi Léna sűrű, fűszeres és, mondhatni, kromatikus intonációját. Avégletekig koncentrált dialógusban egymás felé araszoló fiatalokmásodpercek alatt jutnak el a csúcspontig: " Léna: Ki szólt? Leonce: Egyálom. Léna: Boldogok az álmok. Leonce: Álmodd hát boldognak magad, shadd legyek én a boldog álmod. Léna: A legboldogabb álom - a halál.Leonce: Akkor hadd legyek halálangyalod! Hadd hulljon ajkam, akár aző szárnyai, a szemedre. Szép tetem, oly édesen pihensz az éjszaka bakacsinján,hogy a természet meggyűlöli az életet, és beleszeret a halálba."Ez a hatalmas hasonlat-zene Leonce öngyilkosság-monológjábantovább árad: „A föld sűrű aranyedény: hogy habzik benne a fény, pezseg kiperemén, és vakítva gyöngyöznek fel belőle a csillagok. Ajkam mohónszürcsöli. Ez az egyetlen csepp boldogság pompás serleggé bűvöl engem.Merülj hát el, szent serleg!"Almási Sándor (Leonce) és Kecskés Karina (Léna)

K R I T I K A I T Ü K Ö RÉs hasonlatteremtő munkája befejeztével, mint aki jól végezte dolgát,úgy dönt, hogy a folyóba veti magát. Am éppen ez bizonyul lehetetlennek.Az irodalom, hogy divatosan szóljak, visszavág, és komédiábafordítja a lárvából éppen kibújni készülő tragédiát. Kiderül: Leonce amolyanmegkésett Werther, aki komoly önélvezettel grasszál elődje álarcában,melyet korántsem idegen testként ékítnek a nagy dán királyfitól kölcsönzöttvonások - olvassuk csak el idevágó szemmel a darab elsőjelenetét, mely nyilvánvaló paródiája Polonius és Hamlet dadaistapárbeszédeinek. Persze hősünk reflektált széplélek, aki azonnal átlátja,miféle literatúrai szenvelgésbe bonyolódott. Az irodalom szerepet kínált,maszkot, mondhatni, de amikor Leonce átlátja ezt, azonnal elmegy akedve az öngyilkosságtól: „Az a fickó sárga mellényében és égkéknadrágjában mindent elrontott." A sárga mellényes Werther, továbbá azőrült Lenz, a Sturm und Drang egyik jeles szerzője találkozik ekkor Leonceagyában; az utóbbi Goethe barátja és képzelt vetélytársa, aki önismereticsődjében azt vizionálta, szegény, hogy akár szerelmi, akár szellemi térenriválisa lehet a frankfurti zseninek. A figyelmes olvasó Leonce idézettmonológjában ráismerhet a Lenz című Büchner-novellatöredék egyikpasszusára: „...a föld olyan volt, mint aranyserleg, melybe habzóncsordultak a hold aranyhullámai." Ez az élmény itt is mintegy felszólításaz öngyilkosságra: „[Lenz] akkor ismét több kísérletet tett rá, hogymegölje magát, de éberen vigyáztak rá. " (Thurzó Gábor fordítása.) Aprózatöredék tragikus alapérzületű, a darab komikus, hiszen a lenzi"-wertheri „szívömlenyek" - hogy ezúttal Wackenrodert, egy újabb németvadromatikust idézzek - egyrészt már a múlt rekvizitumai Büchnerkorában, másrészt senki sem vitathatná, hogy emberi mélység-ben,bölcseleti elszántságban Leonce nem említhető egy lapon a férges, deazért tagadhatatlanul zseniális történeti Lenzcel. A történeti (ésnovellabeli) Lenz komolyan átéli a világ semmisségét, megőrülésekomoly munka végeredménye; Leonce csak divatosan szenveleg.Láttuk Leonce ürességét, most lássuk semmittevő hajlamát. Hogy akettő összefügg, nem vitás - és ki tudná megmondani: melyikük nemzé amásikat? A semmittevésnek, ha komoly, filozófiája van, az nem más, mintaz unalom bölcselete. Ha a szív és a világ egyként üres, akkor nin-csenértelmes tevékenység, marad a semmittevés. Es Leonce roppantképzeletgazdag, ha a semmittevés szótárát kell forgatnia. „Mind a kétkezem teli tennivalóval, annyi a munkám, hogy azt sem tudom., hol áll afejem. Ide figyeljen, először is egymás után háromszázhatvanötször le kellköpnöm azt a követ." Az unalom a világ titkos ura: „Mit meg nem tesznekaz emberek unalmukban! Tanulnak unalomból, imádkoznak unalomból,szeretnek, házasodnak, szaporodnak unalomból, és végül belehalnak azunalomba, és - ez a dolog humora - mindezt fontoskodó képpel, maguk setudják, miért, s tudja isten, mit gondolnak közben. Mindez a sok hős,zseni, tökfej, szent, bűnös, családapa velejében nem más, mint rafináltnaplopó." Ez önigazolás persze, mindamellett nem állítható, hogy Leoncene szenvedne önnön unalmától, ürességétől. Vagyis ő nem önelégült,„rafinált naplopó", sokkal inkább reflektált lusta, aki mintegy filozófiábólnem csinál semmit, hiszen azt kellett tapasztalnia, hogy a világból immárkiveszett az értelem. A darab egyik tétje éppen az, hogyan lehetségesértelmessé változtatni a semmittevést, hogyan lehetséges, hogy -mondhatni - előremutató legyen a naplopás. Egyszóval, hogyanlehetséges, hogy Leonce mégis tagja legyen a világ-nak vagy más néven atársadalomnak, anélkül, hogy puszta unatkozó automata válnék belőle.Hogyan lehetséges a megbékélés az üres világgal, anélkül, hogy ez azonoslenne a beletörődéssel a brutális nyárspolgáriasság világába.Irodalmiasabban szólva: a Werther-problematika mellé egy másikGoethe-alak, Wilhelm Meister életproblémájának köre társul. Akérdésekre majd a darab zárlata ad választ.Úgy tűnik, Leonce az udvarban, ebben a liliputi méretű királyságbanegyedül van unalmával és ebből fakadó semmittevésével. Am ezlátszólagosnak bizonyul. Éppenséggel akad egy jelentős elődje, ez pedignem más, mint az apja, akit - számomra kissé talányos módonPéternek nevezett el Büchner. Mivel egyetlen közös jelenetük sincsen,minden jel arra vall, hogy apa és fiú között nem létezik semmiféle kapcsolat.Mintha nem is lehetne köztük semmi közösség, hiszen Leonceszemében az apja feltehetően egyik reprezentánsa az automatákból állóudvari világnak. De ez tévedés. Péter király szenvedélye a gondolkodás -jelszava: „az embernek gondolkodnia kell" -, e gondolat jegyében kívánélni, ennek szeretné szentelni minden pillanatát, és ebben zavarja meg akormányzás kényszere. Ezért adja át trónját fiának, nem valami-félegyakorlati vagy ideológiai meggondolásból. Letéve az uralkodás kínját,Péternek lehetősége nyílik, hogy minden percét kedves szenvedélyének, agondolkodásnak szentelje. Péter - a megelőző korszak, a felvilágosultabszolutizmus oly divatos filozófus király alakjának e maró epével, desajnos csak vázlatosan megírt paródiája - legalább annyiraPéter király: Helyey Lászlórühelli a kormányzást, mint Leonce. Mindkettőjüket átjárja az unalom.(Ezért amikor Acs János, a rendező a dráma végén pingpongütőket adat akezébe, akkor bizonyos fokig megrágalmazza a királyt.) Hiszen a drámabelső logikája szerint Péter immár igazolt semmittevő lehet a jövő-ben; akormányzás gondját legitim módon ruházta át fiára, így nagy ravaszulmegoldja azt, ami Leonce legnagyobb problémája lesz a trónra lépésután: mit tegyen az ember, ha semmi kedve uralkodni, de mégisuralkodnia kell?Am a semmittevés valódi hérosza nem Leonce vagy Péter, hanemValerio. Ő, mondhatni, radikális naplopó, számára tökéletesen értelmetlenbármiféle kibékülés a polgári világgal. Önnön semmittevésérőlvalóságos bemutatkozó költeményt szaval, mely semmiben sem marad elLeonce felvonásnyitó áriájától: „Uram, nagy az én elfoglalltságom, semmitsem csinálok, felette hatalmas képességem van a semmittevésre;iszonyú kitartásom a lustaságban. Nem gyalázza kéreg a tenyeremet, aföld még egyetlen csöppet sem ivott arcom verejtékéből, szűz lányvagyok még a munkától; és ha nem kerülne túl sok fáradságba, akkorazon fáradoznék, hogy önnek bővebben kifejtsem érdemeimet." Leonceezt hallván úgy érzi, emberére talált; és valóban, míg meg nem jelenik aNagy 0, vagyis a Szerelem, addig Leonce-nak és Valeriónak, azaz dramaturgiaiszempontból a főhősnek és rezonőrjének töretlen a szövetsége.Es mégis Leonce az, aki elárulja Valeriót, ami bizonyos fokig szükségszerű,hiszen az ő nihilizmusa inkább csak a bon ton része, korántsemoly mély, mint Valerio unalma. Valerio joggal fogadja a legnagyobbmegrökönyödéssel a herceg házasulási szándékát; kicsit úgy érzi, becsapták.Es joggal, mert Valerio világképében a herceg elárulta önmagát,megtagadta eszményeit egy buta pofika kedvéért. A házasság alegtökéletesebben prózai élettény, Valeriónak semmi dolga vele; kérdésefekete epével fröcsköl: „Házasodni? Mióta határozta el magát fenséged,hogy a nyárspolgárok naptárához szabja az életét? " Es Leonce nyilvánvalóangyengén érvelő, bibliai ízű szónoki kérdésére („Tudod-e, Valerio,hogy az emberek közt a legkisebb is oly nagy, bogy egy élet is kevésszeretni őt?") a keserű rezonőr csak megvetően felelhet: „Szerfeletthumánus és filobestiális gondolkodás." Ettől kezdve Valerio számáraLeonce és Léna nem emberi lény; a szerelmesek automatává válnak. Igy,túl a bravúrstiklin, a cselen, mely kicsikarja a királyi apa áldását, ez amagyarázata, hogy Valerio mechanikai szerkezetként mutatja be a házasulnikészülő párt az udvarnak: „Oly tökéletes mestermunka mindkettő,

K R I T I K A I T Ü K Ö Rhogy a többi embertől - persze ha nem tudnánk, hogy csupán papundeklibőlvannak - meg sem különböztethetnénk őket; jószerivel akár azemberi társadalom tagjaivá lehetnének." Valerio emberképe világos: azemberi társadalom hasznos tagjai csupán automaták, nem emberek.Es Valerio éli át legmélyebben a hasonlatok világteremtő erejét. Azálarc hasonlat, azaz életlehetőség; és ebben az antropológiában az emberiélet egyrészt automatizmus, másrészt ha többre tör, álarcok sorozata,vagyis életlehetőségek, kiélésre való életesélyek halmaza. Péter királykérdésére („Kik vagytok?") hangzik fel Valerio idevágó életfilozófiája:„Hát tudom én? (Lassan több álarcot vesz le magáról egymás után) Ezlennék? Vagy emez? Szavamra, elfog a félelem, egészen széthánthatnám,széthámozhatnám magamat." Nincs En, csak hasonlatok, álarcok,inkognitók kavalkádja. Az En menthetetlen - hangzik majd fel sokkalkésőbb Ernst Machnak a századvég Bécsében alapvető jelentőségűnekérzékelt aforizmája. (Es aligha véletlen, hogy a Leonce és Léna csak aszázadfordulón nyerte el méltó helyét a repertoárban: az 1836-ban írtdarab ősbemutatója 1895-ben [!] volt.)Mit lehet ekkor kezdeni a boldogsággal, mit a megnyert királysággal,hatalommal? Leonce és Léna azt kapja, amitől menekült. A zárlat most„menekülés a Paradicsomba", és egészen Kleist jó harminc évvel korábbanírt esszéjének szellemében fogant: „a Paradicsom kapuját lelakatolták,és körbe kell kerülnünk a Földet, remélve, hogy hátul még találunkegy kiskaput." Leonce - megtalálva e kiskaput - végre hozzá-foghat aboldogság semmittevéséhez; az Idő megáll; ez a paradicsomi állapotnyilvánvalóan utópia, már kívül esik a dráma világán, és csak óhajkéntábrázolható: „betiltok minden órát és minden kalendáriumot, a virágóránmérjük az órákat, hónapokat, virágzás és gyümölcsérés lesz azóramutató." Valerio elgondolása persze megint mélyebb és következetesebb,zárómonológja az államrezonból levezetett idilli naplopás himnusza:„Én pedig államminiszter leszek, és dekrétumot bocsátok ki;akinek kéreg nő a tenyerén, az vétessék gondnokság alá; aki betegre dolgozzamagát, az bíróságilag büntettessék...".. Aztán árnyékba fekszünk szépen, Istentől makarónit, dinnyét ésfügét, muzikális gégét, klasszikus testet kérünk, és egy komótos religiót."Az Új Színház általam 2000. december 18-án látott előadásábanelhagyják Leonce idézett, utópikus szavait. Szövege ebben a verzióban ottér véget, ahol tanácstalanul kérdezgeti újdonsült feleségét, mit iskezdjenek most magukkal. Es a hölgy szeméből olvasva ki a választ,lendületesen vonja le a konzekvenciát: „de én jobban tudom, mitakarsz..." A három pont és a vele járó metakommunikáció kétséget semhagy afelől, hogy Leonce szerint a friss asszonyka ettől kezdve bizonyállandóan koitálni akar. Felőlem, mondhatná a recenzens; hiszen ez is egylehetséges értelmezés, ráadásul eléggé konzekvens, mert a Lénát ját-szóKecskés Karina a szerelmi jelenet tüzes csókpárbajában már korábbanérzékeltette, hogy alakformálásában a szexnek jut a legnagyobb vivőerő.Egyebekben amolyan kilúgozott spice girlre hasonlít; olykor mintha nemegészen értené, amit mond; ha ez szándékolt része az alakításnak - ígyérzékeltetve, hogy Léna még éretlen kamasz, aki nincs teljesen tisztában aszavak jelentésével -, akkor helyes. Ha szándéktalan, akkor színésziügyetlenséggel, valamint rendezői tanácstalansággal kell számolnunk.Egyébként is zavarban lenne a néző, ha megkérdenék, miféle rendezőikoncepciót látott az előadásban. Recenzens e folyóirat által meg-kérdezettnézőként nem látott semmilyet, és ez bántotta, hiszen többet várt attól azAcs Jánostól, akiről korábbi előadásai (például Gombrowicz: Esküvő)alapján úgy vélte, hogy otthonosan mozog a maszkok és tükrökvilágában. Fölöttébb unalmas és ritmustalan előadás; színtelen, szagtalan,illanó gáz. Helyey László talán semmiféle rendezői instrukciót nemkapott; mindenesetre eléggé tanácstalanul imbolyog folyton leesnikészülő aranyruhájában. Ugyanez érvényes Ráckevei Annára a Nevelőnőszerepében. Néha németül szólal meg (nota bene: nem Büchner németmondatait mondja). Hogy miért, számomra titok maradt. Miként az is,hogy az udvar urai miért beszélnek az egyik jelenetben franciául ésoroszul. Talán azt akarta jelezni a rendező, hogy Péter udvara amolyanáltalános udvar, bárhol lehet. Lehet. Mindamellett Ácsnak semmifélekonkrét mondandója nem volt erről az udvarról. Az előadás egyébként isbántóan absztrakt, itt minden (beleértve a díszletet) az általánosság szürkevizében lebeg. A legérzékenyebb alakformálást talán Almási Sándornyújtotta; különösen a második rész elején lehetett érzékelni, hogy lennenémileg több elgondolása Leonce remek szerepéről. De aztán ő iselkedvetlenedett. Valerio kulcsszerepében Vass György amolyanbursikóz fickó, az intellektualitásnak nyomát sem láttam alakításában, demég a tenyeres-talpas népi aufklérizmusnak is alig. Többnyire izombóljátszik, közhelytára fiatal kora ellenére figyelemreAlmási Sándor és Gosztonyi János (Az államtanács elnöke)(Koncz Zsuzsa felvételei)méltó. Az előadás leggyengébb pontja a Rosetta kicsiny és kétségkívülhálátlan szerepét adó Pálfi Katalin. O ráadásul kénytelen „elénekelni"Kamondy Agnes prozódiai abszurdumokkal telerakott dalát is.Meghökkentő, hogy e dilettáns hölgy zenét írhatott egy olyan színházszámára, ahol egy diplomás zeneszerző az igazgató.A zárójelenetben még egy jelentős változtatást eszközöltek a rendezőés a dramaturgok: Leonce eredetileg az udvar jelen lévő tagjainak elmondottszövegét a darab legvégére helyezték. A tiráda így most nem azudvarnak, hanem nekünk, a nézőknek szól: „Menjenek szépen haza, de nefelejtsék el a szónoklatokat, prédikációkat és verseket, mert holnap alegnagyobb nyugalomban és jó hangulatban kezdjük elölről a komédiát.A viszontlátásra!" Aha, bólint ekkor a bestiálisan tapasztalt recenzens ésnéző, miközben a ruhatári jegye felé kotor, szóval színház a színházban...Akkor hát ez volt a koncepció, jóllehet a korábbiakban szinte nyomát semlátta erre utaló jeleknek. Mindegy, a végére csak sikerült összekaparnivalamiféle üzenetet; és a lépcsőn lefelé billegve fásultan konstatálja, hogyaz „ahogy-esik-úgy-puffanizmus" sajnos ismét diadalmaskodott.CSONT ANDRÁSGeorg Büchner: Leonce és Léna(Új Színház)Fordította: Thurzó Gábor. A verseket fordította: Rónay György.Dramaturg: Lőkös Ildikó, Vörös Róbert. Díszlet: Menczel Róbert. Jelmez:Gyarmathy Ágnes. Koreográfus: Egerházi Attila. Zene: Kamondy Agnes.Rendezte: Acs János.Szereplők: Helyey László, Almási Sándor, Kecskés Karina, Vass György,Ráckevei Anna, Gosztonyi János, Galkó Balázs, Kisfalussy Bálint, PálfiKatalin.

K R I T I K A IT Ü K Ö RARTHUR MILLER:PILLANTÁS A HÍDRÓLEGYSZERŰ EMBEREKA Pillantás a hídról vissza-visszatérő repertoárdarabjaa magyar színházaknak. Bemutatásáhoznincs szükség különösebb apropóra,hisz a darabban megjelenített történetmindig mindenhol aktuális lehet: egy érettférfi az épp felnőtté érő nevelt lánya irántérzett bevallatlan szerelme miatt árulóváválik, féltékenységében feladja a hatóságoknakillegálisan bevándorolt rokonait, akiketeddig maga rejtegetett a lakásában. Miller azeseményeket az ötvenes évek Brooklynjábahelyezi, főszereplője egy olasz származásúdokkmunkás, de a szerző maga is arra törekszik,hogy a konkrét helyzetnél általánosabbérvényűvé tegye a sztorit. Ezért a darab gerincétadó életképeket kommentárok szakítjákmeg: egy ügyvéd idézi vissza az eseményeket,rossz előérzeteiről számol be, rövidenjellemzi a főszereplőket, értelmezi magatartásukat,a történések végzetszerűségét hangsúlyozza,s közben az írott és íratlan törvényekközti ellentmondásokat is felveti. A történetáltalánosításának szándéka indokolja tehátAlfieri, az ügyvéd szerepeltetését, narrátorraugyanis valójában nincs szüksége a darabnak:az események lineárisan haladnak, az egymástkövető jelenetekből lényegébenegy zárt drámai történetbontakozik ki, amely idő-benés térben is körülhatárolt, delegfőképpen problematikájábanpontosan szerkesztett.Tehát sem az eseményekidőrendje, sem széles epikushömpölygése nem indokoljakülső eligazító elbeszélő szerepeltetését.A darabban betöltöttkulcspozíciója valójában a felhasználtszínházi konvenciókbővítésének igényét jelzi: miközbenMiller alapvetően arealista hagyományra épített,felhasználta az epikus színházeszközeit is, de a fordulatokkommentálásával nem a történetpéldázatjellegét erősítimeg, hanem egy még archaikusabbszínházi forma emlékétidézi. Alfieri afféle modern korikórust személyesít meg, akikommentárjaival óvatosan atörténet mitikus magjára irányítjaa befogadók figyelmét. Arealizmus mindent motiválóracionális világértelmezésévelszemben Miller így akartaóvatosan visszahelyezni tragédiszenvedély t tő j mélyébe ib burkolózó b ivak végzetet.Szikora János pécsi rendezése ezekből adarab mélyén rejtőző feszültségekből indultki. Egyrészt maximálisan tiszteletben tartotta aszöveget, ezért az előadás nagyobb része amagyar színjátszásban szinte egyeduralkodó,realista játékmódra épít, ugyanakkor fontosnakérezte azt is, hogy az életképek mögöttestartalmait is kibontsa. Ebben elsősorbana zenei hatások és a képi megoldásokmegerősítésére épített, s ezáltal a realistaszínház kifejezőeszközeit is tágította.Sajátos zenei dramaturgiát követ azelőadás, ennek kialakításában Szikora méltóalkotótársra talált Weber Kristóf zeneszerzőben.Még a történet realista szintjéheztartozik a folyton vissza-visszatérő régi olaszsláger, amely hol a lemezjátszóról hallható,hol a szereplők maguk éneklik. (Eddie CarboneRodolpho iránti ellenszenvének egyikfő oka, hogy a fiú más, mint ő: lemezeketvásárol, ahelyett, hogy félrerakná a pénzt;folyton énekelget, ahelyett, hogy csak amunkájával törődne.) Amikor Catherine(Melkvi Bea) bosszantani akarja a nevelőapját,felrakja a lemezjátszóra az olaszslágert, és táncolni hívja Rodolphót (VidáEddie Carbone: Bubik István (Simarafoto)kovics Szláven). Eddie (Bubik istván) - márcsak a feleségére és Rodolpho testvérére,Marcóra való tekintettel is - nem vághatnyIltan vissza. Ezért nem töri össze a lemezt,hanem ravaszabb megoldást választ: bokszolnikezdi tanítani Rodolphót. Miközben azalkalmi ringben méregeti az ellenfelét, ironikusanmaga is az olasz sláger refrénjétdúdolja. Így keresi azt a pillanatot, amikor -afféle visszavágásként - egy ártatlannak szántütéssel földre terítheti a szőke fiút. A zenemás rétegei azonban el is távolítják atörténetet a realista szinttől. A jelenetekhangsúlyos pillanataiban üstdob szólal meg, aritmikusan ismétlődő kongások, majd apergéssé erősödő dobütések komor előérzeteketsejtetnek, a lélek mélyén dúlóviharokról tudósítanak. Máskor meg gyönyörűpolifonikus kórusok szólalnak meg: azegyszólamú szicíliai énekekből szerkesztettmuzsika szorongással-reménnyel teli szertartászenekénthat: az egyszeri ember botlásánaktörténetében az ember eredendő esendőségétméltatja.A zenei mellett legalább ilyen hangsúlyosaz előadás vizuális rétege: Szikora az élet-

K R I T I K A I T Ü K Ö Rképek hangsúlyos pillanatait víziókká tágítja.Ilyen rögtön a nyitó kép: Miller instrukciójávalszemben nem egy realista szituációt látunk,amelyben a dokkmunkások zavartanköszöntik az ügyvédet, hanem egy kavargóvíziót, amelyben a történet háttérszereplőivillannak fel egy-egy pillanatra. Millerszerzői instrukcióját bontja ki, erősíti megSzikora az első felvonás záróképében. Azalkalmi bokszmérkőzés folytatásaként Marco(Balikó Tamás) és Eddie kerül szembe egymással.Marco sem a nyílt konfrontációt választja,hanem sajátos párbajra hívja ki vendéglátóját:a lábánál fogva, kézzel kellfelemelniük egy széket. Szikora kinagyítja,zenével erősíti fel, feszültséggel telíti ezeketa pillanatokat. Nemcsak két férfi erőpróbájátlátjuk, hanem a köztük felgyülemlő feszültségeketis, amelyeknek előbb-utóbb robbanniukkell. És ahogy minden erejüket beleadjákebbe a párbajba, azt sejteti, hogy az egészéletüket kínálják fel majd tétül, amikor végülegymással szembefordulnak. Erre az összecsapásrakerül sor az előadás záróképében,amikor Marco bosszút áll Eddie-n árulásáért.Miller instrukcióival ellentétben Szikora agyilkosságot is vízióvá tágítja. Ennek előkészítésekéntzaklatott, expresszív hatásokkaltelíti az ezt megelőző jelenetet is: állandóanútban van egy felmosóvödör, folyton belebotlanaka szereplők, az egyikük fel is dönti,és a mocskos víz szétfolyik a szobában.Catherine hányni kezd a döbbenet hatására,amikor nagynénje szavaiból („Eddie, ő sohasemlehet a tied") megérti, hogy mit is akartőle a nevelőapja. A gyilkosság magaazonban alig látható, inkább a hatása erősödikfel. Az a pillanat, ahogy Eddie megérzi, hogytestébe hatol a penge. Az a képzelgés, ahogyaz élettől búcsúzik: egy pillanatnyi sötét utánhatalmas fényesség támad, Eddie-t körbetáncoljaa mennyasszonyi ruhába öltözött Catherine,majd valamennyi szereplő elindul arivalda felé, mint hogyha ismeretlen világokhatárát kívánnák átszakítani energikus mozdulataikkal.Rendkívül erős ez a zárókép, felnagyítottteatralitásával a tragédiaérzet újrateremtéséretörekszik.Mindennek szellemében Szikora máshol isáthelyezi a hangsúlyt a képekre (példáulEddie és Catherine kapcsolatának rejtettszexuális tartalmairól árulkodik az a jelenet,amikor a lány gyújtja meg a férfi szivarját),de az előadás nagyobb részében mégiscsakrealista játék folyik. Szikora pontosan végigmesélegy történetet, de ennek nemminden mozzanatát teszi egyformánérdekessé. Követ egy kisrealistaépítkezésmódot, amellyel maga száll vitába,amikor igazi teátrális hatásokat teremt.Ugyanakkor - a korábbi években látottmunkáival ellentétben - nagy gondot fordít aszínészvezetésre, az alakok belsőmotiválására. Mégsem teszi a figurákatteljesen egyértelművé, mindannyiuknak maradnaktitkaik, nem minden késztetést, elhatározásttárnak fel a színészi gesztusok. De eza „visszafojtott" realizmus illik is a darabvilágához, hisz olyan emberekről szól, akikmaguk is alig vannak tisztában azzal, hogymi miért történik velük.Több emlékezetes alakítás is látható a pécsielőadásban. Bubik István Eddie Carbonéjátegyszerű érzések és elemi indulatok mozgatják.Nem ad nevet vonzódásának, s nem keres indokotharagjának. Ezért fordul át szelídsége olykönnyen nyerseségbe, durvaságba. Közbenmaga is tehetetlenül birkózik azokkal aszenvedélyekkel, amelyeknek nem tud uralenni. Megbűvölten nézi a telefont, amikorAlfieri azt mondja neki, hogy törvényeseszközökkel nem akadályozhatja megCatherine Rodolphóval tervezett esküvőjét.Aligha tud róla, amikor a tehetetlenségbebeleszédülve a bevándorlási hivatalnak telefonál(Szikora jó érzékkel montírozza egybea két jelenetet, a feljelentés mintegyAlfierinek adott önkéntelen válasz, Eddie-neknincs ideje gondolkodni azon, hogy mit istesz). De amit kimondott, nem szívhatjavissza, hiába gyűri Eddie kétségbeesetten aszájába a sálját az áruló mondatok után.Balikó Tamás visszafogott, takarékos eszközökkelteszi erőteljessé Marco figuráját:olyan embert alakít, aki szelídbelenyugvással viseli a sorsát, de amikorcselekedni kénytelen, százados törvényekvezérlik. FüstiO'NEILL: AMERIKAI ELEKTRAHabent sua fata...Molnár Éva Beatricéje mindent tud a férjéről,látja pontosan, hogy mi történik Eddie-vel, deazt is tudja, hogy feleségként mi a dolga,tudja, hogy meddig szállhat vitába vele, tudja,hogy mikor kell feltétel nélkül mellé állnia.Melkvi Bea Catherine-je nyughatatlan,életteli, szélsőséges érzelmek közt hányódófiatal lány: az Eddie iránt érzett feltétlengyermeki rajongása elemi gyűlöletté fordulát, amikor kiderül, hogy mit tett a férfiRodolphóék ellen. Közben mindvégig érezzüka lány bizonytalanságát a fiúval szemben:inkább csak játéknak indult ez a kapcsolat,s nem biztos, hogy olyan szenvedélyesszerelemmé válhat, amelyre érdemes feltenniaz egész életet. Vidákovics Szláven inkábbcsak alkatilag felel meg a szerepnek, de adósmarad Rodolpho alakjának mélyebb jellemzésével.Nem tudjuk meg róla például aztsem, hogy valóban szerelmes-e Catherine-be,vagy (Eddie feltételezésének megfelelően)csak az állampolgárság miatt akarja feleségülvenni a lányt. Márton András Alfierije személyesdilemmájaként éli át a történteket, smindebben a viharzó élet feltartóztathatatlanerőit véli feltárulni, amit maga csak kívülállóként,lelkiismeret-furdalástól gyötört jogosulatlantanácsadóként figyelhet.Az egyre szürkébb és egyre szakmaiatlanabbmagyar színházi átlagból kiemelkedik apécsi Pillantás a hídról. De a lehetséges és avágyott színház között születő kényszerűkompromisszum némileg be is határoljaértékeitSÁNDOR L. ISTVÁNArthur Miller: Pillantás a hídról(Pécsi Nemzeti Színház)Fordította: Vajda Miklós. Zene: WeberKristóf. Díszlettervező: Szikora János.Jelmeztervező: Tresz Zsuzsa. Mozgás: PintérTamás. Dramaturg: Blastik Noémi. Rendező:Szikora János.Szereplők: Bubik István, Füsti Molnár Eva,Melkvi Bea, Balikó Tamás, VidákovicsSzláven, Márton András, Németh János.„Az Amerikai Elektra (...) úgy idézi a görögsorstragédiát, hogy közben az egészet feloldjavalamely vulgárfreudista lelki szószban, sígy a tragikumot polgári középfajú nyavalygássázülleszti."Tizenhét évvel ezelőtt a vígszínházi reprízkapcsán írta le egy kritikus ezeket az akkorbálványromboló merészségűnek ható sorokat.Hiszen még húsz évvel korábban, a vígszínházi„nagy előadás", a Ruttkai-Latinovits-Sulyok-félekapcsán a kritika a kötelestisztelettudással közelített a műhöz, s a kedvéért még azt is kitalálta, hogy O'Neillnek apolgárháborúban győztes északi kapitalizmusprotestáns-puritán elitjéről volt lesújtótársadalmi mondanivalója.Ma rezignáltan, enyhe nosztalgikus fájdalommal,de illúziók nélkül közelítünk amonumentális drámához, amelyben O'Neillnekvalóban volt eszmei célja, ha nem is aWASP-kapitalizmus leleplezése. Az irodalmiértékű s mint ilyen lényegében előzménynélküli amerikai drámaírás atyja a kurta történelműamerikai társadalmat akarta meg-emelni azzal, hogy reprezentatív képviselőit agörögök fémjelezte drámai magaslatokbaröpteti: igenis léteznek az amerikai közelmúltnakolyan alakjai, akik Agamemnón,Aigiszthosz, Klütaimnésztra, Oresztész ésElektra mércéjével mérhetők (ha nem is túlerőltetve,de az új nevekben - Mannonéban,Christine-ében, Orinéban - visszajárnak a régiek).Még a színen meg nem jelenő Mannonnagyapa is felstilizálódik: munkanaplójábanO'Neill Atreus görög templomhoz hasonlóNew England-i házáról ír.

K R I T I K A I T Ü K Ö RO'Neill természetesen a különbségekkel istisztában volt, s tudta, hogy az eleve adott-kéntmegjelenő ókori jellemábrázolást, a királyirangból eredő nagyszabású dimenziót,valamint a görög sorsfelfogást valamivel helyettesítenikell. Alkalmas gondolat volt, hogyez a valami a modern lélekrajz legyen, s a korszellemének akart tisztelegni az író azzal, hogya kor modern lélekrajzának akkoriban uralkodófreudista tanait adaptálja modern mítoszáhozelvégre Freud is görög tragédiahősről,Oidipuszról nevezte el egyik legkedvesebbkomplexusát, amelyet az amerikai drámaírónálOrin visel, mint ahogy Laviniának egyszerrevan apa- és anyakomplexusa.Mára mindez ha nem is elavultnak, deerősen kimódoltnak hat; az O'Neill-i hagyatékbólmár kicsúszott az ugyancsak freudistatételdráma, a Különös közjáték, átértékelődikaz Amerikai Elektra, s időtállónak a tételnélküli, drámai költészettől áthatott, mélyen ésmegrázóan emberi drámák látszanak: aBoldogtalan hold, az Eljő a jeges, a Hosszú útaz éjszakába vagy akár az Éjszakai portás. AzAmerikai Elektra elkerülhetetlennek lát-szóelhasználódását azonban két tényező lassítja: acselekmény lélektani krimire hajazóizgalmassága és a konvencionális értelembenhálás, népszerűségre ma is bizton számot tartónégy, esetleg öt főszerep. Visszájáról azonbanaz is jelzi a dráma érték-csökkenését, hogysenkinek sem jutna eszébe igazodni a szerzőelképzeléséhez, s a teljes terjedelmében tízórán át tartó szövegmonstrumot háromkomplett estére elosztani; az Amerikai Elektrátmindenütt egyestés változatban játsszák, éssenki nem tesz szemre-hányást az ehhezszükséges brutális húzásokért. Ezek a húzásoktermészetesen - így azok is, amelyeket amostani előadás rendezője, Tordy Gézakülönösen radikálisan alkalmazott ebben aszűk háromórás előadás-ban (a vígszínházi„nagy előadás" még négy és fél órás volt) -leginkább a cselekmény nélkülözhetetlen, deígy lecsupaszítva még inkább krimiszerűfővonalát hagyják érintetlenül, s így lesz mégerősebb a krimiszerű benyomás, amely egyoperai melodrámáéval keveredik. Acselekmény jól tagolhatóan oszlik belépőkre,duettekre, tercettekre és kvartettekre (micsodahatásos kvartett például a Brant hajójánjátszódó leselkedős kép), és a szereplőketdicséri, ha ennyi csábítás ellenére ismegtartóztatják magukat a külsőségeshatásvadászattól.Mert - a várható közönségsiker mellett - ajátékban megnyilvánuló modern (?) lélek-tanirealizmus teremtheti meg egy mai AmerikaiElektra-előadás létjogosultságát. Rendkívülkínos lehet ugyanis, ha a végzet-tragédiáhozméretezett komor hangvétel nevetségességbefordul, ami könnyen bekövetkezhet, ha túlkiáltó az ellentét a banális környezet és adémonivá stilizált pszichoanalitikaiesettanulmányok, valamint a két gyilkosságplusz két öngyilkosság között. Az optimálisAmerikai Elektra-változat ma az, amely alélektani hitelesség látszatát tudja kelteni,ehhez pedig az öt főszerepben mindenekelőttprésence, a színészi személyiségnekforszírozott hatáseszközökre nem szoruló,eleve adott autonóm ereje szükséges.Ha a rendező ilyen színészekre oszthatja aszerepeket, nyert ügye van, és annál könynyebb a dolga, minél több esetben áll rendelkezésérea legalkalmasabb jelölt. Ellentétbenazokkal az O'Neill-darabokkal, melyeket fentebba legmaradandóbbak között említettem,az Amerikai Elektra kevéssé alkalmas rendezőiszínház tárgyának; a lélektani krimi zárt műfaj,a rendező nem teremthet benne új, saját világot.Ennek a darabnak jó rendezője az, aki jószínészeiből előcsalogatja a szerepek kifejezésérealkalmas adottságaikat, és érzékenyenhangszereli, illeszti egymáshoz a jelentősegyéniségek partitúráit. Es visszájáról: itt optimálisesetben is csak a legjobb előadás díjátlehetne kiadni, a legjobb rendezését semmiképpen,mert ha a rendező nem számíthatminden szerepben karizmatikus színészre,fogyatkoznak az esélyei; arra ugyanis, hogy aszínészektől többé-kevésbé függetlenül is csillogtathassasaját rendezői erényeit, a darabnem ad módot. Mindebből következően azAmerikai Elektra eszményi lehetőség egy jószínész-rendező számára, és ebben az értelembenTordy Géza avatottan él a darabbólmagából és a szerencsés szereposztásból eredőlehetőségeivel. Pontosan dolgozza ki azt agazdag viszonyrendszert, amely a főszereplőketlegtöbb partnerükhöz fűzi, és biztosösztönnel érez rá, mikor van itt a sikoly, azüvöltés és mikor a reflexió, a lágyabb, líraibbhangok pillanata.A két kimagasló alakítást Kováts Adél(Christine) és Alföldi Róbert (Orin) nyújtja.Ezt egyébként már a papírformából remélnilehetett, hiszen mindkét színészt telibe találja aszerep. Kováts Adél maga a szenvedélyesnőiesség vagy inkább asszonyiság a boldogtalanszépasszony alakjában: „Vénus ezmaga, ki zsákmányát tépve tombol", ahogyPhaedra panaszkodik. Gondolatai, váltásai,kitörései csakúgy, mint reménytelen fifikái,szánalmas ravaszkodásai folyamatos színpadijelenlétben, a néző szeme előtt születnek meg;kiteljesedik az asszonyi diadal avagy az anyaiellágyulás rövid perceiben, és a szégyen, amegaláztatás, a rettegés, majd a kétségbeeséspoklaiba zuhan alá. Teljes, érett, szép játék,Bozsó Péter (Peter), Kováts Adél (Christine), Alföldi Róbert (Orin) és Juhász Réka (Hazel)

K R I T I K A I T Ü K Ö R(a finoman, mégis szuggesztíven megoldottszeretkezési jelenet is inkább csak megtörténikvele), és tehetetlenül sodródik pusztulásafelé.Horváth Lili Laviniája kissé problematikusabb.A fiatal színésznő régebbi szerepeibenis modern tragikának ígérkezett, amelytípusból igazán nem sok szaladgálszínpadainkon; ez azonban most az alakításnaknémiképp tehertételévé válik. Erről aLaviniáról nem lehet elképzelni, hogy valahaegyütt hancúrozott öccsével és a Nilesgyerekekkel, mint ahogy a szerelemre gyúlófiatal lány sem sejlik fel benne, az, aki azon abizonyos holdvilágos éjszakán együttandalgott a kapitánnyal; és ami már nemképzelet dolga: apjával szembeni ellágyulása,anyjára való női féltékenysége és a harmadikrészbeli, rövid ideig tartó női kiteljesedésesem hiteles. Kétségtelen, hogy így afenyegető, a félelmetes, a bosszúját hidegenkiszámító amerikai Elektra Nemezis-szobra amaga embertelenségében monolitikusabb, deegy árnyaltabb alakítás szerencsésebben illeszkednékaz összképbe.A Niles testvérpár alakítóit nem kellirigyelni; Moliére szerelmespárjai hozzájukképest bővérű drámai figurák. Időnkénti szigorúanutilitárius előrángatásuk (nyilván a húzásokmiatt is) már-már groteszkké teszi fellépéseiket,akárcsak az a naiv, mondhatni, butuskagyanútlanság, amellyel nem hajlandók észrevenni,hogy az örök vőlegény, illetve az örökmenyasszony álságos szerepében falánk ifjútigrisek pofozgatják őket mancsaikkal. Tordyigyekszik fogódzókkal ellátni Bozsó Pétert ésJuhász Rékát: így lesz Hazel - nem túl meggyőzően- ugribugri, lelkesülten csacsogó bakfis,így lesz Peter érzékenyebb, reagálóképesebb,mint szövege sejteti, de alapvetően változtatniazon, hogy O'Neillnek csak funkciójukravolt szüksége, sem a rendező, sem aszínészek nem tudhatnak. (Funkciójuk viszontolyannyira szükséges, hogy kiiktatni sem lehetőket a mű szövetéből.)Az előadásra - ha van igazság - közönségsikervár. Ha így lesz, megérdemli: nemmutatja többnek O'Neill nagy igényű drámáját,mint amivé mára lett, de közönségvonzóerényeit nemes eszközökkel juttat-ja érvényre.Kováts Adél és Tordy Géza (Ezra Mannon) (Koncz Zsuzsa felvételei)SZÁNTÓ JUDIThibátlan partnerkapcsolatok fiával, lányával,férjével, szeretőjével, de még az eszközülkiszemelt kis szomszédlánnyal is; az alakításméltán sorolható az elmúlt évadok KovátsAdél-féle csúcsteljesítményei, Jelena Andrejevnaés a zsidó feleség mellé. Hasonlókmondhatók el Alföldi Róbert immár sokadik,de egyelőre megunhatatlan neuraszténiás fiatalemberéről,aki már első, reménykedő kérdésével- „Anya...?" - előre tudja vetíteni, hogyha Orinnak várakozásában csalódnia kell, kiszámíthatatlannáfog válni. Orin idegroncskénttér haza a háborúból, s Lavinia nem tudja, milyenpoklokat szabadít fel benne a maga célszerűnekszánt felvilágosításaival; Alföldi puha, ragadozószerűmozdulataival, agresszív kis pofonjaival,öngyötrő tépelődés, alattomos felkészülésés eszelős kitörés lágy, mégis pontosanérzékelhető váltogatásával hibátlan kórképetad. Most kellene eljátszania a KísértetekOswaldját, mielőtt higany nyugtalanságúművészénje át nem lép egy újabb fázisba.Tordy önzetlen keménységgel húzta megsaját szerepét, Ezra Mannonét is, odáig, hogyúgyszólván csak érett jelenlétével van mód-jajellemet vázolni, mégis módját ejti, hogy arideg, zsarnoki férj portréjába néhány energikusgesztussal hitelesen ojtsa be a magányos,csalódott, szeretetre éhes férfi fájdalmát- két rövid jelenetéből közvetetten, deegyértelműen kiérződik, miféle szerepet játszhatott-játszhatez az ember felesége, fia éslánya tragédiájában.Horváth Lajos Ottó Brant szerepébenhitelesen teszi a hangsúlyt a hajóskapitánypuha, már-már lírai alkatára; ha csábításitervét először a bosszú vezérelte, s haLaviniát kezdetben szándékosan tévesztettemeg udvarlásával, a cselekmény idejéreimmár vak eszköz a szerelmes ChristinekezébenEugene O'Neill: Amerikai Elektra(Budapesti Kamaraszínház a Tivoliban)Díszlet: Menczel Róbert. Jelmez: KemenesFanny. Dramaturg: Magyar Fruzsina.Rendező: Tordy Géza.Szereplők: Tordy Géza, Kováts Adél m. v.,Horváth Lajos Ottó, Alföldi Róbert, HorváthLili, Bozsó Péter, Juhász Réka, KölgyesiGyörgy.

K R I T I K A I T Ü K Ö RMOLIÉRE: A MIZANTRÓPGYŰLÖL, DE SZERETA kolozsvári előadás - legalábbis a Tháliában -a színpadon játszódik. Mi, nézők is ott ülünkCéliméne szalonjában, félig-meddigrészvevőjeként a kárhoztatott társasági életnek.Petri György fordítását valószínűlegnehéz is lenne a közönségtől távol, korhűruhákban és térben előadni. A szöveg ugyan arégebbi fordításokban is megkapóan modernnekhatott (persze nem örök érvényűnek tűnőproblematikája, inkább bonyolult lélektanamiatt), de Petri, ahol tehette, nyelvileg is teljesenmaivá formálta a szöveget. (Ahol nemtehette, ahol Moliére is konvencionálisabb, ottnem erőltette, s így keletkeztek az előadásmódszempontjából problematikusabb pontok,melyek okoznak némi zavart a kolozsvárielőadásban is, de erről majd később.) Anéhány évvel ezelőtti kaposvári bemutatótnézve magam is meglepődtem, hogy más,nemritkán erőszakoltnak érzett„korszerűsítésekkel " ellentétben A mizantrópmennyire természetesen, magától értetődőensimul a kortárs közegbe. Ez persze csupán akiindulópont, az már a mindenkori rendezőn ésalkotótársain múlik, hogy mennyire tud élni azígy adódó lehetőségekkel, s mennyiretudja megoldani az ebből adódó kisebb-nagyobbproblémákat. Tompa Gábor rendezésénekjelentőségét az adja, bogy színészeisegítségével szuverén kortársi hangot tudmegütni, még akkor is, ha nem tud felülkerekedniaz olvasatából adódó problémákmindegyikén.Tompa rendezésében A mizantróp nemannyira a konfliktusokról, mint ezek feldolgozásárólszól. Kevéssé ismerjük meg azt aközeget, amelytől Alceste annyira undorodik.A szalonok világa inkább fájóan jelentéktelenés súlytalan, mint veszedelmesen immorális.Nem kérdés, Alceste létezhet-e ebben aközegben, nyilvánvaló ugyanis, bogy semmikeresnivalója itt. A tét nem a társadalmibeilleszkedés, hanem Céliméne. A hős nem azigazáért harcol, hanem szerelméért. Atitokzatos, kiismerhetetlen, ellenállhatatlanulvonzó nőért, akit mind kétségbeesettebbenigyekszik kiismerni s környezetéből kiragadni.Amennyire egyértelmű Alceste viszonyatársadalmi környezetéhez, s amennyiremegkérdőjelezhetetlen - Tompa és a szerepetjátszó Bogdán Zsolt értelmezésében -- azigazsága, annyira ambivalens és gyötrelmeskapcsolata szerelmével és reflexiója sajátérzelmeire.Moliére mizantrópja minden igazságaellenére is néha idegesítő pozőr, aki nemcsakszenved, hanem gyakran szenveleg is, scsaknem oly mértékben komikus, mintTragikus figura. Bogdán Alceste-jétől ellenbenidegen minden manír, póz, szenvelgés.Mindent őszintén él át, nem tetszeleg az„igazság bajnokának " szerepében, s mivel nemkívánja, hogy a társadalom befogadja, nemszenved a kitaszítottságtól. S noha a dramaturg,Visky András konzekvensen és igenerőteljesen húzta meg a darabot, azért ez aszerepértelmezés több ponton is ellentmond aszövegnek; Bogdán nem kis bravúrja, hogymégis magától értetődő természetességgelhitelesíti. Segítségére van ebben Tompa is, aki akörnyezet ábrázolásában nem a külsőségekrehelyezi a hangsúlyt, hanem érzékletesatmoszférát teremt. Dobre -Kóthay Juditdíszlete és jelmezei nem hivalkodóan maiak,nem a tárgyak és a ruhák mondják el azt, amita színészeknek kell eljátszaniuk. A szalonvilágának minősítésére elegendő az aranyifjaknémileg, Céliméne inasának erősen hiányosElőtérben: Gajzágó Zsuzsa (Céliméne) és Bogdán Zsolt (Alceste) (Ilovszky Béla felvétele)

K R I T I K A I T Ü K Ö Röltözete, Arsinoé mértékkel ízléstelen ruhája.Alceste, Philinte, Céliméne öltözete pedigtöbbnyire kortalannak tűnik. A tágas szaloneklektikusan van berendezve, de a figyelmetnem ez, hanem a diszkrét félhomály, a tükrök saz akkurátusan meggyújtott, majd lassan leégőgyertyák vonják magukra. Nincs, ami eltereljefigyelmünket Alceste-ről, az atmoszféra az őlelkiállapotára (is) reflektál. Bogdán látszólagszűk skálán játszik, mégis sokszínűnek mutatjaAlceste-et. Lényéből baljós nyugalom, fásultrezignáció árad, ám képes kikelni magából, smég mindig érik meglepetések, amikorkénytelen rádöbbenni, milyen naiv. Akar, denem tud hinni Céliméne-nek; kételyek gyötrik,de igyekszik uralkodni magán. Szenvedélyfűti, amit mind-untalan hűteni igyekszik.Nonkonformista, de nem eltökélten,szándékosan az, hanem helyzetéből adódóan;szeretetre, megértésre vágyna, mint a többiember - de nem hajlandó ezért túl nagy áratfizetni. Bogdán szuggesztíven ábrázolja egyértelmiségi maga-tartásforma kudarcát,amelyet persze nem a per elvesztése, atársadalmi kirekesztettség, hanem Céliménevégső „nem"-je jelent.Ez a „nem" ebben az előadásban méghangsúlyosabb, mint máskor. Nemcsak Alcesteérzelmei okán, hanem azért is, mert Tompaértelmezésében a hős érzelmei nem teljesenviszonzatlanok. Gajzágó Zsuzsa nagyonfinoman és konzekvensen játssza el, hogy ez anő a maga módján szereti Alceste-et. Csaképpen nem tud és nem is akar olyan lenni, mintő; élvezi női vonzerejének hatalmát, szívesenjátszadozik a férfiakkal. Gajzágó Céliméne-jetalán kevésbé színes a megszokottnál, dekárpótol ezért az, hogy a színésznő ritkatermészetességgel képes megéreztetni valamitaz ésszel nem, csupán szívvel érzékelhetőtitokzatos női erő hatalmából. Játékánaktovábbi erénye, hogy egyszerre tudja eljátszaniaz Alceste-be szerelmes, belül gyötrődő, némilelkifurdalássalküszködő nőt kifelé és a szeszélyes, kiismerhetetlen,igazat s hamist percenként váltogató,örök intrikus bestiát Alceste (s a többi szereplő)felé.Bogdán és Gajzágó minden jelenete feszültséggelteli, összecsapásaiknak, kibéküléseiknek igazi tétje van. Visky húzásai sokatsegítenek e jelenetek abszolút központba emelésében,de mindent nem oldhatnak meg.Tompának pedig talán nem maradt kedve vagyideje a szuverén értelmezés miatt problematikussávált részek megoldására. Alcesteetebben az előadásban csak Céliméne-hez fűziösszetett, ellentmondásos viszony. A többiekkelvaló kapcsolata a kelleténél egyneműbb,de ezt Bogdán játékának intenzitásaáltalában feledteti. Am Philinte-tel való kapcsolatateljesen tisztázatlan. Azáltal, hogy afőszereplő igazsága nemigen kérdőjelezhetőmeg, barátja többé-kevésbé elveszti eredetifunkcióját; elszánt filantrópiájának vagyálszent opportunizmusnak kellene tűnnie, vagyegyszerűen nevetségesnek. Tompa azonbanegyiket sem vállalja, s ennek némiképp aszerepet játszó Kardos M. Róbert issza meg alevét, aki ugyan néhány jól eltalált gesztussaligyekszik Philinte félszeg jóindulatát hangsúlyozni,ám ez kevés ahhoz, hogy markánssátegye, s értékpreferenciáit illetően elhelyezzevalahol a figurát. S mivel a szerep még a húzottváltozatban sem rövid, ez nem csak Kardosbaja: a játék is lépten-nyomon megakad, lelassul(a pesti vendégjátékon amúgy is tapasztalhatóhelyenkénti tempógondok mellett valószínűlegez az oka annak, hogy az előadás feltűnőenvontatottan indul).S hasonlóan megoldatlan marad az a márjelzett probléma, amely az előadásmódhozkapcsolódik: a szöveg bizonyos pontokonellenáll a mai szituációba helyezett realisztikusmegközelítésnek. Arsinoé és a márkik szereperészint, Oronte-é csaknem egészében reflektívszöveg, nagyon nehéz nem kívülről, „leleplezve"elmondani. Ezért nem válik valóbanélessé Alceste és Oronte konfliktusa; BácsMiklós színesen, hatásosan karikírozza Oronteképmutató gőgjét, miközben Bogdán Zsoltellenlábasa szavait komolyan véve replikázik.A két teljesen eltérő szerepfelfogás csaknemhitelteleníti a szituációt, ami valószínűleg nemBács hibája; a disszonanciát Tompának kellettvolna kiiktatnia. (Némiképp a fordítottja ennekaz Éliante-ot precízen és természetesen játszóKali Andrea esete a szerelem erejéről szólólírai monológban; a színésznő gondosan ügyelarra, hogy a versek lírája ne váljon el a realistaalaptónustól - ami sikerül is neki, csak közben asorok költői ereje is kiiktatódik.)Nem egészen egységes és erőteljes tehát akolozsvári előadás, de részértékei egyértelműek.A kidolgozott, értelmezett jelenetek,motívumok erőteljesen szólalnak meg,ami nem lebecsülendő eredmény, még akkorsem, ha talán épp e részek minősége erősíti amegoldatlan jelenetek miatti hiányérzetet.URBÁN BALÁZSMoliére: A mizantróp(Kolozsvári Állami Magyar Színház)Fordította: Petri György. Dramaturg: ViskyAndrás. Díszlet-jelmez: Dobre-Kóthay Judit.Rendezte: Tompa Gábor.Szereplők: Bogdán Zsolt, Kardos M. Róbert,Bács Miklós/Keresztes Attila, Gajzágó Zsolt,Kali Andrea, Varga Csilla, Dimény Aron,Orbán Attila, Bandi András Zsolt, Salat Lehel,Nagy Dezső.A kritika a kolozsvári színház 2000. november 30-iThália színházi vendégjátéka alapján készült.HAROLD PINTER: A SZÜLETÉSNAPIZGIBundás kenyeret süt Csomós Mari a Radnóti Színház előadásán - a szagszétterül a nézőtéren. Ez volna a pinteri naturalizmus? Miért ne?Hozzáértők figyelmeztemek, hogy Pinter abszurdja - ha egyáltalánabszurd - a dokumentumszerűen hiteles angol hétköznapiságból indul el.A londoni East End nyelvi és környezeti helyrajzából. Ebből az ismerősközegből kúszik elő az ismeretlen. A bizonytalan. A megnevezetlen.Ami annyi gondot okozott a negyven évvel ezelőtti premier nézőinek.A korai Pinter-darabokban lappangó fenyegetésről van szó.Nevezhetjük akár kafkainak, maga a szerző is annak nevezi. Mi eztulajdonképpen? Ki az a Goldberg és MacCann, akik A születésnap-banismeretlen helyre viszik a tengerparti panzióból Stanleyt? Es ki-csodaStanley? Mit tudunk meg róla, ami megmagyarázhatná a veletörténteket? Miért és milyen minőségben lakik ezen a bizonytalanrendeltetésű helyen, se nem bérlőként, se nem családtagként? Mi az afelszínen nehezen azonosítható atrocitás, ami születésnapi muri gyanántfolyik, és kiszolgáltatott roncsot csinál az „ünnepeltből"? Kik azeset tanúi - a fiatal lány , és az idős tulajdonos házaspár - , akik részeseiaz eseményeknek? Áldozatok vagy bűnsegédek? Van-e bűn egyáltalán,és ha igen, ki a bűnös?A színház nem köteles teoretikus magyarázatot adni, elég, hateátrális magyarázatot ad. A magyarázat a mindenkori jelenben rejlik.A pillanatnyi helyzetben, amelyben a Pinter-darabot - bármelyikdarabot - előadják. A rezonanciában. Az előadók és a befogadókérzékenységében. A valóság és a művészet kölcsönhatásának elevenségében.Húsz évvel ezelőtt, amikor Paál István Szolnokon megrendezte,A születésnap a tehetetlen kiszolgáltatottságról szólt. Arról, hogybármikor érted jöhetnek, megvádolhatnak és elvihetnek. Nem is biztos,hogy bántanak - de neked annyi. Azt írtam akkor, óvatosan és az olvasófantáziájára számítva, hogy a fenyegetés belülről jön, a viszonyokból.Kovács Lajos színpadra lépése pillanatában maga volt az eleven rosszközérzet, az elgyötört, takarékra csavart, belső emigrációba kergetettember. Akinek még itt is utánanyúlnak. Eljönnek

K R I T I K A I T Ü K Ö Rérte a hatalom hivatalnokai. Személytelen pribékek. Könyökvédőshóhérok. Erőszak és nyom nélkül tüntetik el. Ostoba tanúk szeme láttára,akik semmit sem akarnak észrevenni az egészből.Gothár Péter rendezéséből eltűnt a helyrajz. A bundás kenyér illatanem naturalizmus, hanem geg. A kenyeret Csomós Mari süti, MiklósyGyörgy meg kidobja. Egy ülőpuffba rejtett szemétkosárba. Nyilvánminden reggel. Ez is geg. Szertartásgeg. Jópofa. Meg szerepe - ahogyCsomós játssza - maga is geg. Elhúzza, fölkunkorítja a szavakat,kérdő módba teszi a kijelentőt, minden evidenciát bárgyú hangsúllyalmegismétel. Az idétlenségig buta. A karikatúráig. Bevásárlószatyrábólfolyton csöpög valami. Rádiót visel a hátán, a vállánátvetett spirálzsinóron, mintha egy kisebb fajta porszívóval fölszerelkezvejárkálna. Mulatságos. Miklósy időnként odanyúl, hogy elzárja.Szekundál neki. Összeszokott pár valamely konyhai vígjátékból. Aférj újságot olvas. A feleség reggelit készít, és megkérdezi: „Izgi?" Aférj megígéri, hogy ha izgi lesz, elmondja.Ez még nem minősítés. Egyetlen darab előadási hagyománya semetalon. Ha nincs Shakespeare-stílus, miért volna Pinter-stílus? Most arealizmus szétcincálását éljük meg. Lélektan? Ócska kacat. BelsőA megmaradt tér ellenségesen működik a két fogdmeg irányításaalatt: egy kis asztalka körül mindig odébb kell rakni a széket, hogy azinzultált Stanley elférjen a szűk helyen. Ez is a koreográfia része,miközben a „gengszterek" szintén koreografáltan jelennek meg,például egymás háta mögött, lépést tartva haladnak el jobbról balra ésvissza. Becketti bohócok, Szervét Tibor MacCannjének: piros az orra,ritkásan szétszálazott, hosszú a haja, Bálint András fapofa-clownGoldbergje még a kalaptrükköt is megcsinálja.Mindez - a bohóctréfa, a gegparádé - a nyúlós slágerek music hallszínházához közelíti a darabot; mintegy annak a korabeli kritikusnaka cáfolatául, aki az ősbemutatóról azt írta, hogy Pinter még csak nem ismulatságos. Gothár rendezésében A születésnap nagyon is mulatságos.Varró Dániel új fordítása hatásosan használja az épp aktuáliskifacsart szlenget, amely nyelvileg természetesen ugyanúgy nem tudja„pinteri módon" lokalizálni a játékot, ahogy a megelőző fordítás semtudta. A közönség jókat nevet Csomós Mari játékán - ő az előadásfőszereplője, ami azért gondolkodóba ejthet -, minden hang-súlya,mozdulata, affektációja, alufóliából fölkent pirosítója felhőtlenvígjátéki elem, amikor pedig megjelenik a Dőry Virág tervezteGubás Gabi (Lulu), Tóth József (Stanley), Csomós Mari (Meg) és Bálint András (Goldberg) (Koncz Zsuzsa felvétele)folyamatok? Szemétre velük. Bonyolultság? Titkok? Árnyalás?Többrétegűség? Csupa fölösleg. Hangos, mozgalmas és lehetőlegrövid. Ez a klipkorszak színháza.Gothár sohasem volt divatember, a kaposvári nagyrealizmus idejénis csinált „elfajult" Gogol/Revizort, és a dekonstrukció őrületesem téríti el a formattált színpadtól. Az előadás a kvázirealizmusbanfogant. A születésnaphoz tervezett díszlete csaknem olyan, mint akármilyenpanzió fogadószintje. Egy idő után érzékeljük, hogy a nézőivelszemben szélesen terpeszkedő emeleti lépcső, amely majdnem arivaldánál indul, otrombán elfoglalja szinte az egész teret. Alig hagyjárást, előtte és mögötte oldalazni kell, s kalodába tudja zárni vagyráccsal elkeríteni a megfélemlített Stanleyt. A lépcső egy mechanizmusrésze, karfáin - mint valami csúszdán - whiskysüveget lehet lecsúsztatni,de Stanley kettétört szemüvege is a két korláton siklatvalandol, ő maga pedig nagyokat zökkenve bukdácsol lefelé a fokokon.ünneplőben, egy bakfisruhában, vertikális darázsdíszítéssel a hátán (adísz majd' egy méter hosszú), akkor parttalan komédiában érezzükmagunkat. A komikus stilizáció további részletekkel gazdagodik,amikor Szervét írül énekel, Bálinttal folytatott párbeszéde pedignéhány mondat erejéig angolra vált. A szembekötősdi játék - ennekmetaforikus jelentését a darab ismeretében talán nem Kell részletezni -a leszakított tüllfüggöny igénybevételével folyik, ami megint csakérdekes rendezői ötlet. Hasonlókban mindvégig nincs hiány, anélkül,hogy közelebb jutnánk bármiféle magyarázathoz.A kérdés: honnan jön a fenyegetés? Jön. Hirtelen. Bálint és Szervétjól temperált párbeszédéből. Előbbi beszédtechnikailag elsöprő, hideghivatalnoki fölényéből, utóbbi sunyi alattvalói szekundálásából.Gubás Gabi Lulujának gyors váltásából, ahogyan az ártatlan kislányszempillantás alatt párzó mozdulatokkal helyezkedik el Goldbergölében. Mindez nélkülözi a realisztikus átmenetet, egyszerűen át-

K R I T I K A I T Ü K Ö Rkerülünk - a szereplővel együtt - az egyik állapotból a másikba. Ezzelszemben Tóth József Stanleyje folyamatos amorf állapotban leledzik. Aszereplőválasztás telitalálatnak tűnik, Tóth József színpadi lényé-benvan valami puha, formátlan nyegleség, bizonytalanság, ugyan-akkorvalami kezelhetetlen, pimasz ellenállás. Tartása egyszerre sugározközömbösséget, védtelenséget és elutasítást, egyik válla följebb amásiknál, keze a zsebében, elhanyagoltsága életfilozófia, léte a semmilyenségveszélyes közelségében egyensúlyoz, mosolya elesett éskihívó. A figura önmagában érdekes, de nem találja meg dramaturgiaihelyét az előadásban, fokozatosan eljelentéktelenedik, szinte eltűnik a„születésnapi" rumliban. Egyre inkább kiderül, hogy a „történet" nemróla szól, sőt - fájdalom - nem szól semmiről. A dolgok két felvonásközött, a szünetben történnek. Off stage. Gubás Gabi Luluja a nemierőszak hangsúlyos jeleivel, fizikailag brutalizáltan vánszorog le alépcsőn, Tóth József pedig kataton állapotban mutatja Stanleyt:rászáradt nyállal a szája szélén és a garbóján, összecsuklottan, merevtekintettel, félájultan. Mint akit rettenetesen helybenhagytak.Bárkit ok nélkül meg lehet erőszakolni és félholtra lehet verni -erről szól az előadás. Ez igaz, sőt aktuális, mégsem hiszem, hogyPinter erről írt volna darabot, vagy hogy azt ebben az értelmezésbenérdemes eljátszani. Ez csak újsághírszerűen „izgi". Csomós Mari föltehetőenegy széthányt szobát találna odafönt, ha az előadás végénMiklósy nem zárná el aggodalmasan a lépcsőhöz vezető utat a pirosműbőr kanapéval.A metafizikai terror láthatatlan. Azt kellett volna fölfedezni.KOLTAI TAMÁSHarold Pinter: A születésnap(Radnóti Színház)Fordította: Varró Dániel. Dramaturg: Morcsányi Géza. Jelmez: DőryVirág. Díszlet és rendezés: Gothár Péter.Szereplők: Miklósy György, Csomós Mari, Tóth József, Gubás Gabi,Bálint András, Szervét Tibor.VÖRÖSMARTY MIHÁLY:A BUJDOSÓK; CSONGOR ÉS TÜNDEÉVFORDULÓS BEMUTATÓKVörösmarty Mihály születésének kétszázadikévfordulója alkalmából néhány színháznakeszébe jutott, hogy a nagy költő drámaíró isvolt. Igaz, ez eddig se sokakat érdekelt - aszámtalanszor színre állított Csongor ésTündét sem drámának, hanem mesejátéknakszokták játszani. Most Bucz Hunor elővette ashakespeare-i igényű vállalkozást, a történelmidrámák sorozatát, s ennek egyik darabjából,A bujdosókból tartott ősbemutatótÓbudán, a Fő téren, a Zichy-kastélybelimúzeumban lévő stúdiónyi teremben. A Térszínházvállalkozásának nagy előnye, hogynincs se pénz, se tér semmiféle színi faksznira,agyalmányra, a megértést és a játékothelyettesítő keservesen kiizzadt ötletre. Nincsdíszlet, mindössze néhány fekete drapériaszolgál háttérül, az is csak azért, hogy akiéppen nem játszik, ne is látsszék, merthogyhátul kimenni nem lehet a színről.A darab persze inkább jelenetek epikusfüzére, mintsem dráma - ahhoz túl egyszerű areformkori köznemesi szemléletben gyökerezőtörténelmi képlet. Királydrámák helyettnemesdrámák születtek a magyarreformkorban. Magyar urak folyamatosanlázadnak az önkényeskedő, kissé szeszélyesZsigmond ellen. A király közepesen formátumoszsarnok, míg ellenlábasa, Kont igazinagy jellem: jó apa, szerető férj, de leginkábblánglelkű hazafi. Az olykor fölbukkanóvívódás a nemzethez, illetve a királyhoz valóhűség között nem lehet komoly, hiszen eleveel van döntve, hogy első a haza, s csak utánajöhet az uralkodó. A történelmi igazsággal -vagy amit ma annak gondolunk - értelmetlenvolna összevetni Vörösmarty szemléletét.Fölösleges volna szemére vetnünk, hogy maesetleg szívesebben látnánk a később németrómaicsászárrá koronázott Zsigmondbanigazi européert, míg lázongó ellenfeleibeninkább a szűk látókörű önérdek képviselőit, aBalogh László (Őr), Halmágyi Sándor (Kont) és Benedek Gyula (Zsigmond) A bujdosókban(Kovács J. István felvétele)feudális anarchia rablólovagjait, akik a hazagyakori emlegetésével csak fedezik alantascéljaikat. Az előadás különben sem ad okotarra, hogy az EU-hoz való csatlakozás szemszögébőlvizsgáljuk a benne megidézetttörténelmet. Még a globalizáció elleni dacotis legföljebb közvetve olvashatjuk ki belőle,ha nagyon akarjuk. Csak annyiban vanbenne, amennyiben a hagyomány mindenaggodalmas fölemlegetésében szükségképpenmeghúzódik a nagy egységesüléstől valófélelem. Bucz Hunor ennek jegyében tradicionálismagyar drámát és színjátszást idéza kicsiny üres térbe. Korhűnek tetsző jelmezekbenmár-már modernné egyszerűsödöttromantikus jellemeket mozgat.A siker titka egyébként a Kontot adóHalmágyi Sándor arcára van írva. Megviseltvonások, hosszú ősz haj, kicsit megtört tekintet- de mindezen túl olyan belső tisztaság,tekintély, emberi nagyság, amilyenretalán csak a Bánk bánt éneklő SimándyJózsef volt képes. Benedek Gyula viszontnem egyszerűen rossz embernek ábrázoljaZsigmondot. Kicsinyes jellemnek mutatja,aki tudja, hogy az uralkodáshoz erő és erély

K R I T I K A I T Ü K Ö Rkell, de tőle csak erőszakoskodásratelik. Egyszerre szánalmasés tekintélyes királyhoz hűöregembert alakít Kovács J.István (Vajdafi); Kassai-KaszásImre mulatságosan részegeskedikKorcsolya szerepében. Abosszúálló és többször isszerencsétlenül járó KorpáditBalázsi István igazi vicsorgó,szemmeresztő romantikus dühvelhozza színre; Zanotta Veronikasugárzó hittel formázza megKont asszonyát; Kaszás Villővitathatatlanul törékenyártatlanságot mutat. Az egyszerű,célratörő játéknak az amatőrtúlzások és ügyetlenségek semártanak.Az elvben még a Nemzetifunkcióját betöltő, de már átkereszteltPesti Magyar Színházbanviszont pénz és profizmusbirtokában teszik tönkre aCsongor és Tündét. Van minden,ami nem föltétlen szükséges egyfilozofikus mese-játékhoz, deelengedhetetlen az előadásához.Szergej Maszlabojscsikov díszleteravaszul egyszerű. Üres tér,ahol korlátlanul száguldozhatnaa gondolat, a képzelet. Bármikorott teremhetünk, ahol éppen a költő kívánja.Középen lógó kötelekből mintázott törzsű favilágító almákat terem; amikor Ilma megfogjaaz egyiket, és férgesnek találja, minthaforró villanykörtétől kapná el a kezét. A fehérgumilabda termések viszont végig aszínpadon gurulgatnak, aki arra jár, beléjükrúg. Szükség esetén fölhúzható a lombok közéa törzs, sőt akár az egész növény eltüntethetőa zsinórpadláson. Lyuggatott fekete drapériamögül világítanak a csillagok, igen esztétikusformákban, s az Ej monológja alatt e fénylőfátyol követi a színpad mélyéből előrejövőBéres Ilonát. Mirigy házát furcsa gépezettelhajtott függöny jelzi. Az ipari forradalomkorát idéző kerekes szerkezet bizonyára nemtechnikai okokból ormótlan, ha-nem mertjelenteni akar valamit. Talán hogy a költő isaz ipari forradalom idején született? Azugyancsak Maszlabojscsikov terveztejelmezekben viszont semmiféle rend-szer fölnem fedezhető, ha csak az a kínos igyekezetnem, hogy semmi semmire se emlékeztessenigazán, minden a tervezői képzelethatártalanságáról tanúskodjék.Az igazi baj azonban a játékkal s főképp abeszéddel van. Kaszás Attilát olykor bizonyáraazért nem érteni, mert szokatlan számáraa ház, a helyi akusztika, s föltehetőlegsenki sem mondta meg neki, hogy bármilyszép is az igyekezet, hogy Csongor költőiszövegét egyszerűen, értelmesen mondja, demit sem ér, ha így nem ér el a nézők füléig - alelkükről már nem is beszélve. Auksz Evameg végképp semmit sem tud kezdeni Tündeszerepével. Az ő szövegmondása valószínűlegazért sem érthető, mert maga sem érti, mitbeszél. A két címszereplőről némi nehézségárán nagyjából annyi hüvelyezhető ki, hogyegy kedves fiatalember és egy ostobaszéplány egymásé szeretne lenni. De hogyennek mi az akadálya, hogy az egyik földilény, a másik meg égi, s hogy a kettő közeSoltész Erzsébet (Duzzog), Szarvas József (Balga), Pavletits Béla (Berreh) ésBede Fazekas Szabolcs (Kurrah) a Csongor és Tündében (Fábián József felvétele)lítése milyen alapvető filozófiai kérdés,annak nemigen van nyoma az előadásban.Más kérdés persze, hogy földhözragadt: korunkbanegyáltalán föl lehet-e kelteni azérdeklődést ilyen elvont probléma iránt.Enélkül viszont a szerelmi sztorihoz a legbutábbvígjáték is elégséges volna, Mirigyugyancsak fölfoghatatlan indítékú ármánykodásávalegyetemben. Szükségtelen hozzá azengő nyelvű bölcseleti színjáték. S az nem isbukkan föl egy percre sem az előadásban.Innentől kezdve pedig természetes, hogy dominókéntdől minden, még az is, ami magábanmegállna a. lábán. Az első részt a jobbomonülő hölgy végigalussza, a másodikbanmár a balomon ülő is szundikál a bemutatón.Alvó néző pedig, akit nem tudott ébrentartani sem a főhősök sorsa iránti érdeklődés,sem a szövegben burjánzó kérdések sora, sema költői nyelv színi irodalmunkban példátlangyönyörűsége, aligha veheti észre, hogyVarga Mária Ilmája szinte eleven lény, hogya három ördögfi közül a lánnyá lett DuzzogotSoltész Erzsébet ismerős humorával egyéníti,de egy érdekes előadásban Bede FazekasCsaba és Torma Zsolt is megfelelne. Az sehozhatja lázba, bogy a három vándort és azEjt a színház nagy nevei (Kállai Ferenc,Kozák András, Sinkovits lmre, Béres Ilona)adják a maguk modora szerint, de talán mégaz sem, hogy Szarvas József Balgájamindennek ellenére pompás alakítás, igazikarakter, amelynek lényege a személyiségeredetisége, a játékos kedv és akörülményektől függetlenedni képesmagabiztos technika. Csernus MariannMirigy mondatait értelmesen mondja, deértelmezetlenül játssza, Benkő Nóra Ledérjérőlpedig főleg az nem tudható, hogyankerül egyáltalán színpadra.Kedves és sokértelmű figyelem a színháztól,hogy a bemutató nézői mind találtak aszékükön egy példányt a darab születésénekszázéves évfordulójára, 1930-ban megjelentkiadás új, a gyomai Kner Nyomdában készültfakszimiléjéből, amelyet a Magyar MillenniumKormánybiztosi Hivatala támogatott, samelyben a kormánybiztos NemeskürtyIstván eligazító tanulmánya is olvasható.Hogy tudjuk, erre is telik a szubvencióból, stalán hogy megértsük: a színház, no meg azelőadást rendező igazgatója Iglódi Istváninkább olvasnivalónak véli a Csongor ésTündét.ZAPPE LÁSZLÓVörösmarty Mihály: A bujdosók(Térszínház)Díszlet: Kovács J. István. Jelmez: ZanottaVeronika. Zene: Jánosi András. Táncoskoreográfus:Bakonyi Ernő. Rendezőaszszisztens:Szamosvári Gyöngyvér. Rendező:Bucz Hunor.Szereplők: Benedek Gyula, Rajner Tibor,Varga András, Takács János. Monzák Péter,Halmágyi Sándor, Nagy Zsolt, BalázsiIstván, Kovács J. István, Strauss J. A.,Csuka János, Kassai-Kaszás lmre, ZanottaVeronika, Kaszás Villő, Bucz MagorSoma/Kovács Bálint, Balogh László, NagyPéter.Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde(Magyar Színház)Díszlet-jelmez: Szergej Maszlabojscsikov.Zene: Orbán György. Dramaturg: BereczkyErzsébet, Gecsényi Györgyi. Rendező: IglódiIstván.Szereplők: Kaszás Attila, Kállai Ferenc,Kozák András, Sinkovits Imre, Szarvas Józsefm. v., Raksányi Gellért, Bede FazekasSzabolcs, Torma Zsolt/Pavletits Béla, SoltészErzsébet, Auksz Eva, Béres Ilona, VargaMária, Csernus Mariann, Benkő Nóra.

K R I T I K A IT Ü K Ö RÖRKÉNY ISTVÁN: TÓTÉKA birsalma szagaRéthly Attilát nem érdekli a háború, amikor aTótékat rendezi a Pesti Színházban. MárÖrkény is szóvá tette, hogy a Tóték első bemutatójaóta a hangsúlyok kezdtek eltolódni, avilág egyre messzebb került a háborútól, a forradalomtól- a konkrét háborúk felejtődnek, éslassan érettségi tétellé válnak. Réthly sem akaremlékeztetni: sem külső jegyekkel, díszlettel,jelmezzel, kellékekkel, sem a szereplők játékaáltal. A darab dramaturgiai húzásai is ezt üzenik(dramaturg: Ruttkay Zsófia); kimarad kétfigura, Cipriani professzor és fia, azzal ajelenettel együtt, amelyben Tótnak alkalma vanmegfogalmazni az Őrnagytól elszenvedettsérelmeit, a professzor pedig előadja Tót, egybena kor, a háború diagnózisát, megjósolja azŐrnagy akasztását, hogy aztán kényszerzubbonybantávozzon. Cipriani az igazság bajnoka,Tótnak viszont csak ebben a jelenetben nyíliklehetősége „nem tűrni tovább". Ez a ma márhagyományos dramaturgiai húzás okoztaŐrkény szerint a filmváltozat elvérzését. De amostani előadás nem ezen vérzik el.Ha nem a háború, a kívül lévő, mindannyiukraránehezedő szörnyeteg, akkor egy belüllévő, emberben lakozó szörny válik, válhat adráma főszereplőjévé. Ilyen démon lehetettLatinovits Kazimir Károly rendezésében. APesti Színház előadása azonban erről a démonrólis lemond.A csomagolópapír-színű díszletre egy kisfalu látképét festették: házakkal, templommal,fenyőkkel (díszlet: Bartos András). Stilizációez? Önmagában megítélhetetlen. Egy porosJános vitéz-előadás festett díszletéhez képesttalán igen. Vagy talán éppen ennek astilizációja? De amint a színpad megtelikélettel: torzon-borz Postással, sápítozó anyával,izgága lány-nyal, tűzoltókomoly apával - azaz ajáték realizmust hoz a színpadra -, a stilizációdíszletbeli kezdeményei elhalnak. A színészialakítások, Ágika (Hámori Gabriella), GiziGézáné (Pápai Erika), Tomaji plébános (BajkaPál) realisztikus figurákat mutatnak meg; nembillentik ki a színpadi alakot, nem állnak mögé,nem nagyítják fel. Azaz nem stilizálják sem afigurát, sem a játékmódot. A Postás (VallaiPéter) is realizálja saját figuráját, bár szerepe ésfunkciója miatt - elvégre ő (is) az eseményeki á ítój ki több él l kilé ivalóság másolásából. Tótné szerepében BörcsökEnikőnek sikerül olykor megcsillantanisaját lényének kifordított változatát is, ahogymindig ugyanúgy, ugyanazon az együttérző-szemrehányó hangonismétli az „Édes, jó Lajosom" replikát; de ennél többet neki sem szán arendező. Fiáért való állandó aggodalmaskodása viszont lassan elsúlytalanodik,kiürül. Nem „támogatja" ezt az aggodalmat senki sem; aPostás bejelentése a fiú haláláról pehelykönnyű, és éppannyira nincsköze a drámához, mint a többi levélnek. Szűcs Edit jelmezei szintén astilizáció hiányát erősítik.Blaskó Péter sem törekszik stilizálni Tót-alakítását. Bár mindig ő ahumor forrása, hiszen ő billenti fel az Őrnagy által kitalált rendet,megszeg valamilyen szabályt, mert ásít, nyújtózkodik vagy álmos,Börcsök Enikő (Mariska) és Gyuriska Janos (Őrnagy) (Koncz Zsuzsa felvétele)ezzel a humorral párhuzamosan nem látni az ő megtörését, betörését,megalázását, egy szóval: drámáját. Ez a Tót gyakran olcsó komédiákszínpadi poénjait ismétli; tudatosan-e vagy sem, szándékosan-e vagysem, és ha igen, kinek a szándékaként, megfejthetetlen. E figurákrealizmusából éppen csak az ábrázolás mélysége, a dráma lehetőségehiányzik. Mintha a rendező minden stilizációt (és ezzel együtt groteszketis, elvégre az is a stilizáció egyik nyelve, formája, eszköze)Gyuriska János Őrnagyára akarna bízni. Ő kezdetben szögletesenmozgó, harsány, fel-felnyerítő figurát alakít, és főként a stilizáláseszközével él. Olykor mulatságos is tud lenni, ahogy szélsebesen

K R I T I K A I T Ü K Ö Rösszehajt egy dobozt. A kettősséget, a vonzót és taszítót, az emberités démonit, az őrültet és a mindennapit vagy a mindennapi őrültet viszontnem játssza el.De akárcsak a többi alakítás, a szándék ismerete nélkül ez ismegítélhetetlen. Mit akar a rendező, miről szóljon ez a Tóték? Mertha ez a cél jól ki van jelölve, akkor elemezhetővé, mérlegelhetővéválik a megvalósítás minden eleme.Ez az értelmezés vagy a szándék viszont sem az alakításokból, semegyébből nem rajzolódik ki. Van kiválóan sikerült jelenet, mintpéldául Tót és az Őrnagy duettje a kert végi budin, amikor a kétönfeledten söröző és a Gaudeamust éneklő férfi valamennyi addigikülönbsége ellenére hirtelen ijesztően hasonlítani kezd egymásra; ajelenetbe humor és fenyegető jelentés sűrűsödik. Az Őrnagy és Tótvad dominózása, a kockák csapkodása egy pillanatra a fanatikusŐrnagyot képes megmutatni. A rendező azonban láthatóan a humortfavorizálja, és kerüli a drámát. Értelmezésében a Postás inkább jópofaalak, aki megtréfálja a falu lakóit azzal, hogy összetépi a neki nemtetsző leveleket. A démoniságától, erejétől megfosztott Őrnagy, ajóformán semmi ellenállást nem tanúsító Tót, a fiáért gépiesen aggódóTótné együttese egyre súlytalanabb történetet bontakoztat ki,melynek az a humoros kimenetele, hogy Tót felnégyeli az Őrnagyot.A díszlet jószerével a szerzői utasítások szerint készült. A díszletbenegy félkörívet leíró ajtó forog, küszöbén állva a Tót család tagjai„beforognak" az Őrnagy szobájába. Ilyenkor a színész szembekerül anézőtérrel, mintha az Őrnagy szobája maga a nézőtér lenne. Ennek anézőtér-Őrnagy-párhuzamnak azonban a továbbiakban nincs semfolytatása, sem következménye; máskor az Őrnagy szobája másuttvan. Ugyanígy forog három elem a díszlet három falán: mindre egyegycsaládtag kapaszkodik fel az előadás végén, ki állva, ki fekve; afüggöny úgy megy le, hogy ők, miközben ki-be forognak, megígérik,hogy folytatják az Őrnagy érkezése előtti létet. Az előadás folyamánaz Őrnagy egyszer használja az egyik ilyen forgóajtót: amikor leszálla vonatról, és előbb „egyik" Őrnagyként vadászatra jön, „másikként"pedig a Tóték vendége; a szerepösszevonás kissé zavarba ejtő, s tréfáskedvű félőrült Őrnagyot sejtet. A dobozolás sem ölt gigantikus méreteket;dobozolós jelenetekben sötétekre van szükség, hogy a háttérbenújabb dobozoszlopok jelenjenek meg, melyek, akárcsak a díszletfalai, csomagolópapír-színűek. Mintha Tóték maguk is egy nagy dobozbanlennének (bár ez alig több felelőtlen és a színpadról kevéssévisszaigazolt nézői asszociációnál). A dobozapokalipszis elmarad.A realizmus és stilizáció határán való egyensúlyozásból széttagolt,egymásból nem következő nyelvek lesznek. A stilizácios eszközök: aszínészek játékában olykor - ritkán - megcsillanó realizmusból valókilépések, az állóképek vagy a csupán koreográfiával jelzett dobozolósjelenet, nem beszélve a forgó díszletelemekről, idegenek maradnak.Az előadás nem képes magába olvasztani azt az absztrakciót,amelyben például a Postás lába között egy kis vonat megy át, miközbenő egy újabb megsemmisített levélről mesél. Elvégre az absztrakcióa színpadon nem más, mint stilizáció. Az előadás azonban nemhoz létre új valóságot, amelyben a szemünk előtt megszületne és lejátszódnaTóték története, hanem utánozza azt. Olyan, mint az a birsalma,amelyet Tóttal szagoltatnak, bogy jusson már végre eszébevalami: nem birs, hanem zöldalma. Egy növénytani átverés.Csak Melis László katonaindulókat, keringőket idéző nagyszerűzenéje reflektálja, kommentálja az előadást.TOMPA ANDREAÖrkény István: Tóték(Pesti Színház)Díszlet: Bartos András. Jelmez: Szűcs Edit. Zene. Melis László.Dramaturg: Ruttkay Zsófia. Rendezte: Réthly Attila.Szereplők: Gyuriska János, Blaskó Péter, Börcsök Enikő, PápaiErika, Bajka Pál, Hámori Gabriella f. h., Vallai Péter.GOLDONI: KÉT ÚR SZOLGÁJATanult színházMiközben Goldoni többnyire az obligát„könnyű komédiázás" terepe, a magukravalamit is adó rendezők mindig megpróbáljáka felszín mögé vezetni a nézőt, ésTruffaldino bravúrjelenete mellé és köréfeltálalni némi sors-potpourrit. Sorsból ugyanisbőven akad ebben a darabban: a szegényBeatrice kálváriája mellé szépen felnőFlorindo hányattatása; az egymást keresőkergetőszerelmespár mellett pompás kismellékszál a majdnem férjhez kényszerített:Clarice előfeminista küzdelme a szabadválasztás jogáért; és hát lehet az egész mögéodacsempészni némi szociális kontúrt avagyplebejus indulatot - mint tette például AcsJános egy réges-régi kaposvári előadásban, hajól emlékszem. De hát valószínűleg jólemlékszem, mert Koltai Róbert kifakadásaijutnak eszembe, ahogy felénk, nézők feléhányta az alig-vígjátéki keserűséget.Szolnokon kissé nehezen indul az előadás.Az információktól túlzsúfolt, beszélgetős elsőjelenet némileg statikus, és ebben jelen-tősszerepe van a ferdén elhelyezett,túlméretezett hosszú asztalnak (amely NagyViktória egyébként szellemes és sejtelmesmegoldásainak, jelzéseinek egyetlen elhibázottdarabja). Ekkor tűnik szembe az is, hogyKoltai M. Gábor rendező Sediánszky Nóradramaturg segítségével új szöveget játszat -az újdonság főleg a mai köznyelv, némiszlenggel megsegítve. Olykor zavaró, máskora rögtönzésekkel összesimulni látszik eza frissítés, mindösszesen azonban nem gondolom,hogy egy revelatív, új fordítás kerültvolna ki a fiatalok kezéből.A játék akkor pörög fel, amikor megjelenika színen Truffaldino - és ez rendben isvolna, azazhogy így szokott lenni, akkor is,ha e szolnokinál kedvezőbb csillagzat alattszületik meg egy előadás. Merthogy dramaturgiaiértelemben is Truffaldino az eseményekcentruma - az ő konstans éhsége az aszál, amely egymásra fűzi a jeleneteket.Koltai tisztán mutatja ezt a dramaturgiai vezérfonalat- egyáltalán: átláthatóság jellemzirendezését, amit hajlamos vagyok értéknektekinteni az össznépi művészi maszatolásdelelőjén.Truffaldino nemcsak „kibeszél " a darabból,amint ez hagyományos, hanem meg isszólítja a nézőket, választ is vár tőlük, amitaztán beépít saját szövegébe. Ez a játék isősrégi - és igen kockázatos, hiszen a színházmégsem interaktív művészet. Ha sikerül ez amégoly felületes párbeszéd, azt eredményezheti,hogy a közönség Truffaldino„drukkerévé" válik, az ő nézőpontját teszimagáévá, vele azonosul. S ha ez is megvan,némiképp más fénytörésben mutatkozik aszerelmesek kálváriája - az üres gyomor és aszüntelen, praktikus konfliktushelyzet nemcsakszembekerül a fennkölt és alapvetősorskérdésekkel, hanem fölébük is kerekedik.Truffaldinót ugyanis a szükség, azaz sajátüres gyomra készteti ar r a, hogy két úrszolgájának szegődjék. Ettől kezdve pedigmintegy automatikusan követi el a többi stiklitis: hazugságok hálójába keveredik, a bőrétmentvén valójában ő generálja a majdnemvégzetes konfliktust, amelybe majdnem belehalnakazok, akiket egymásnak rendelt a sors,de elszakított a barbár valóság és az értetlenvilág. A szolnoki előadásban tisztán látszik akonfliktusok hierarchiája: mi is ez a kalamajkaholmi elkavart fénykép és levél körül, mikoréhes az ember fia? Mi meg, a közönség azértdrukkolunk, hogy ez a mi

K R I T I K A I T Ü K Ö Remberünk végre telitömhessea hasát.Ezen a ponton pedigrendezői értelmezésrőlkell beszélni, még akkoris, ha a szolnoki előadásszámos ponton - főként aszínészi alakítások terén -nem erősíti ezt az értelmezést.Mindazonáltalkirajzolódik, akár egyszínházi tanulmányban.Kicsit sterilen méghozzá.Szerényebb regiszterűfigurákkal. FlorindoSzirtes Balázs játékábanelsősorban a nyalkatartás. Szávai ViktóriaBeatricéje egy mélyítettintonáció és „lefelé" hadarás,szögletes (férfiasnakvélt?) mozdulatokkalkísérve. Claricéből valamelyrejtélyes okból csaka csitris dac maradt. Atöbbieket pedig alig lehetészrevenni. Mintha a rendezőcsak a domináns jellemvonásrafigyelt volnaTruffaldino: Szabados Mihály (Csabai István felvétele)odaafőbb szereplőknélakik - és társaik - azutánelmulasztották figuráváépíteni ezt a jellemvonást.Még jó, hogy Truffaldinót SzabadosMihály játssza, szerep, színész és helyzetszerencsés találkozását hozva létre. Igaz, abravúrstiklit, a két úr szimultán kiszolgálásátláttuk már frenetikusabbnak, bohócosabbnak,ügyesebbnek - a pánikot is mélyebbnek,elementárisabbnak. De Truffaldino mégiscsakismerős kisember, igazi drive-val éshiteles csetlés-botlással.Koltai M. Gábor (aki számos okból jóltenné, ha a nevét alaposabban megkülönböztetnéegy M nélküli kollégáétól) jó színházonnevelkedett, pontosabban megtanulta,milyen a jó színház. Ismer sok fogást,eszközt és hatáselemet; látta és már tudja aszínházi tér horizontális és vertikális kezelését;magabiztos a ritmus megkomponálásában.A színészvezetésben látszik erőtlennek,a megtanult, „tudott" anyag színpadimegformálásában rutintalannak.Az este Szabados Mihályé volt. Köszöntükszépen, mikor szóba elegyedett velünk.CSÁKI JUDITGoldoni: Két úr szolgája(Szigligeti Színház, Szolnok)Fordította: Sediánszky Nóra és Koltai M.Gábor. Díszlet-jelmez: Nagy Viktória.Dramaturg: Sediánszky Nóra. A rendezőmunkatársa: Kónya Gabriella. Rendezte:Koltai M. Gábor.Szereplők: Szávai Viktória, Szirtes Balázs,Szabados Mihály, Ujlaky László, CzibulásPéter, Verebes Linda, Petridisz Hrisztosz,Mészáros István, Széles Zita, Tárnai Attila,Horváth Gábor.ESTERHÁZY PÉTER: BÚCSÚSZIMFÓNIAGrazi jelentésTIK a beceneve a Mürzgrabenstrassén immár huszonöt éve működőTheater im Keller elnevezésű pinceszínháznak. Prototípusa ez a kultúraföld alatti menedékeinek.A tompa fényű előtérben maga a rendező tölti be a ruhatárosszerepét, sőt az igazgató, a bozontos hajzatú Norbert Hainschek semátall (utál? - kérdezhetné Esterházy) beülni a pénztárba, ha a helyzetúgy kívánja. Szinte földöntúli elhivatottságtól fűtve magyaráz küldetésérőla szomszédos, Emil nevű törzspresszóban. „Az életemet tettemrá, hogy magyar, szlovén és más déli és keleti szomszédaink színpadiszerzőit bemutassam az osztrák közönségnek. Pokolian nehéz becsalogatnia színházba a graziakat számukra ismeretlen írók darabjaihoz.Polgáraink eléggé sznobok: ha ismeretlen az író, legalább jöjjönPárizsból, származzon Angliából, vagy legyen amerikai. A keleti árucikknekstichje van; cseh, lengyel és magyar szerzők bemutatásánálműködésbe lépnek az előítéletek. De azért kétszázötvenezer lakosbólmindig akad néhány, aki eljön előadásainkra, és ez nekem nagyelégtétel."Mindezt egy Giordano Bruno lelkesültségével mondja NorbertHainschek. Csak éppen őt nem fenyegeti máglyahalál, ellenkezőleg, aváros és a tartomány finanszírozza apostoli küldetését. A kultúráraszomjazó nézők inkább a Schauspielhausba járnak. Ott most éppenDario Fo a szerzősztár. Ha pedig magyar, akkor Molnár Ferencnekhívják.Grazi utazásunk előtt Esterházy Péter elmesélte, hogy mialatt1991-től 1999-ig a Harmonia Caelestis című családregényén dolgozott,a mű „melléktermékén", a téma kínálta vizeken evezve születettmeg Búcsúszimfónia című darabja, amellyel megnyerte a Vígszínházdrámapályázatát. 1996-ban aztán annak rendje-módja szerint a monológdrámátbe is mutatta a nagykörúti teátrum.A grazi tehát a színmű második bemutatója. A függönyt maguk aszereplők húzzák szét. Díszlet alig van, azt kispórolták az előadásból.

K R I T I K A I T Ü K Ö RA látvány mindössze egy fehér háttér, amely előtt lejátszódik az egészmagyar sors, egy hetven éven felüli, feje felett esernyőt tartó,tolószékben ülő honpolgár vallomásai alapján. Amint tudjuk, hafegyver kerül a színpadra, annak el is kell sülnie. Arra azonban hiábavárunk, hogy ennek az esernyőnek bármilyen dramaturgiai funkciójalegyen a későbbiekben. Tino Sekay, aki a szerepet játssza - és vállántartja az előadást -, időnként teljesen váratlanul felpattan kényszerűülő helyzetéből, hogy egészséges sétákat tegyen a színpadon... Egykis abszurd - Esterházy módra.MAGYAR FÜLEK - OSZTRÁK FÜLEKReinhold Ulrich modern szemléletű rendezése a kellő percekben oldjafel a monológok monotóniáját. Ebben nagy segítségére van a négytagúkórus, amelynek négy, magyaros, harcsabajuszos tagja kicsit a régiK. und K. időket idézi, a „csikós-fokos-magyarosch" osztrák elképzelésnekmegfelelően, vagyis hogy a magyarok ilyen bajuszt viselnek.Ha Tino Sekay morfondírozásai megtörnék a feszültséget, a kórustevőlegesen beavatkozik a cselekménybe. A négy deli legény mozgásais koreografálva vagyon. A csendes filozofálgatásba szinte puskalövésszerűenüvölt bele unisono a négy ifjú torok. (A gladiátorok -mondaná Esterházy.) Dalolni sem restellnek. Elhangzik itt mindenfélezene, mintha csak valamilyen muzsika-szénakazalból huzigáltákvolna elő a kottákat. Kezdve a Szép város Kolozsvár kezdetűtől(Komm mit nach Varaždin), folytatva a lírai Time goes byjal(Casablanca), hogy végül a Tea for two is felhangozzék. Ha pedigmár semmi nem segít, akkor elsötétül a színpad, és munkába áll avetítő. Pereg a híradófelvétel: egymájus elsejei felvonulás. A LeninMűvek feliratú transzparens alatt,ajkukon a szocializmusba vetett hit földöntúlimosolyával lépegetnek ifjú dolgozók.Korábbi híradókép: Horthy látogatásaHitlernél. Kicsit későbbi korból:1956-ban éppen ledöntik Sztálin szobrát.Nevek röpködnek a levegőben: KunBéláé, Rákosié, Szakasitsé, RajkLászlóé... s mindez osztrák füleknek.Vajon mit hallanak ki belőle?Esterházy hangja is átjön a rivaldán:„Királyság korona és király nélkül?Tipikusan magyar és röhejes." Amikorpedig a főhős egy telefonkészülékkelbabrál: „Jellegzetesen kelet-európaigyártmány. " De szó esik itt a „NagyFelszabadulásról" is, amikor a „NagyFelszabadítók" a pesti polgárok csuklójáról„zabrálták " el a karórákat.Mert aki hetvenéves elmúlt, és amúltról filozofál, az mindent megélt:katona volt a Horthy-hadseregben(„Horthy Miklós táborában két szálmajoranna"), elítéltette és rehabilitáltattaRajk Lászlót, majd ugyaneztvégigzongorázta Nagy Imre emlékével,s 1990 után új vizekre tört új dalokkal,de ezek az új vizek és új dalok semvoltak olyanok, ahogy elvárható lettl Magyar fülnek mindez sokat mond.De a nézőtéren úgyszólván csak osztrákfülek „ülnek" (bocsánat a képzavarért).„NEHÉZ AZ OSZTRÁK GYOMORNAK"A médiák („médiákok" - ahogy Esterházy mondja) kesztyűs kézzelbánnak a Búcsúszimfóniával. A kritikusoknak jó a fülük, megértik amondanivalót, amit Esterházy üzen a világnak a magyar sorsról. AKleine Zeitung kritikusa azért tesz egy objektív megjegyzést: ez aszíndarab kicsit nehéz az osztrák gyomornak...A színház történetében, amikor a színmű és közönsége nem tudegymásra találni, mindig felmerül a kérdés: melyik a hibás? Melyik a„hibásabb"? Megértené-e az osztrák néző a Bánk bánt vagy Az embertragédiáját? (Az utóbbi operaváltozatának bemutatásáról folynak tárgyalásoka Steirischer Herbst elnevezésű őszi rendezvénysorozatJelenet a Búcsúszimfóniából (Lohr Oliver Thomas felvétele)vezetőivel.) Annyit azonban jegyezzünk meg: a plakátokon mégháromfelvonásosnak hirdetett Búcsúszimfónia egyetlen szünete előtt,amikor a függönyt összehúzzák, a közönség önkéntelenül is hosszabbtapssal honorálja a látottakat.A szünetben maga a rendező árulja az üdítőitalokat a ruhatárpultmögött. Es érdekes mendemondák jutnak a fülünkbe további előadásokról.Nemsokára Pozsgai Zsolt Prófétavalcerét is műsorra tűzik,mégpedig magyar rendezővel, Frigyesi Andrással, akit a magyarországinémet színház igazgatójaként ismerünk. Egressy Zoltánvalamelyik színművét ugyancsak ebben a szezonban kívánja bemutatnia TIK.Az operaház a Marica grófnővel csalogatja a nézőket... Ragyogókiállítás, drága díszletek, nagy felhajtás... Fecseg a felszín... Lent amélyben (de profundis) ezek a kis TIK-szerűségek: a Q. Q. Theater, aTheater Stuhlgang, a Theatercafe és a Theo Bühne előadásai.Megannyi katalizátor ahhoz, hogy Graz elérje célját: Európa hivataloskultúrvárosa legyen. A város és a tartomány anyagi támogatásával.Magánszponzorok ritkán szállnak be színházi „bulikba". Az effajtapénztárcák az elmúlt szezonban nyíltak meg, amikor az operaházbemutatta Gershwin Porgy és Bessét, a haiderizmus tetőzésével egyidőben. Egy opera, mely a néger sorsról, az emberi szabadságvágyrólszól. (Kubai együttes mutatta be az operát, „színes" egyéniségekkel.Ne feledjük, Gershwin végrendeletszerű utasításában meghagyta,hogy ezt a művét csak színes bőrűek adhatják elő. Persze később nemsokat törődtek Gershwin kívánságával. Például Radnai György isfehér Porgy volt...)A föld alatti színházak működtetéséhez is hárem dolog kell:money, money, money... De ha nemes a cél, nívós a kivitel, akkor aváros és a tartomány örömmel nyúl a pénztárcájába. E sorokat nemcélzásként írjuk. Majd akkor... ha bejutunk a nagy-nagy európaióceánba.Ahol letérünk az autópályáról Graz felé, ki van írva: GrazKulturstadt. A jogosultságot e felirathoz nemcsak a turistáknak szólóMarica grófnő jelenti, hanem a föld alatti kulturális szféra is. NorbertHainschek megvalósított álmai visznek közelebb a Paradicsomhoz.Értékes, az osztrák nézők előtt ismeretlen színdarabok bemutatásasegíti Grazot kultúrvárossá nemesedni. Ilyen Esterházy Búcsúszimfóniájánakszínrevitele is.LELKES PÉTER

T Á N C S Z Í N H Á ZPÉCSI BALETT: KAMÉLIÁS HÖLGYMarguerite, Violetta és atöbbiekTóth Sándor (Grammont herceg) és Czebe Tünde (Marguerite) (Körtvélyesi László felvétele)Herczog István folytatja híres történeteketelbeszélő balettjeinek sorozatát: a Noszferatués a Zorba után most a Kaméliás hölgy kerülta Pécsi Balett színpadára, ezúttal is BöhmGyörgy librettója alapján.Dumas regényhőse, Marguerite Gautier, anemes lelkű és önfeláldozó „félvilági nő"története másokat is megihletett: VerdiTraviatájának alapjául szolgált, filmen pedigGreta Garbo tette felejthetetlenné e nőalakot.A soha el nem évülő kérdés - „ki a romlott ittvalójában?" - éppúgy mozgatórugója a pécsiműnek, mint az eredeti regénynek.Dicsérendő, hogy a Herczog-Böhm párossosem a legkönnyebb megoldást választja,mindig célul tűz maga elé jó adag szellemipluszt. Egy dolgot azonban hajlamosakfigyelmen kívül hagyni: nem minden verbálisalkotás ültethető át a tánc nyelvére.Itt van például az az információ, hogy kikinek a testvére, apja, lánya stb. (Az, hogy kikinek a szerelme, már természetesen ábrázol-ható tánccal, ennek kifejezésére mindenkiszámára érthető metakommunikációs mozdulatjelekvannak.) A pécsi változat úgykezdődik, hogy mindezt máris pontosan tudnunkkellene, különben nem könnyű követniaz ágas-bogas történetet, melyben nemcsakDumas szereplői, de a Verdi-alakok is megjelennek.S mivel a tánc nyelvére a személyneveksem ültethetők át, ha valaki nemböngészte végig, magolta be előzetesen aszínlapot, nehéz eligazodnia. A táncmű viszontnem olvasóknak, hanem nézőknekkészül, s jó esetben akkor is tud szólni hozzájuk,ha elmulasztották tanulmányozni aműsorfüzetet, és az alaptörténetről sem hallottaksoha.Herczog műve szerencsére meg tudjaszólítani a nézőt. Azt a nézőt, aki vállalja,hogy lemond az agyonírt szövegkönyv megértéséről,lemond a családtagok azonosításáról,s hagyja magára hatni a különlegeshangulatú és teljesen világosan ábrázolószólókat, kettősöket, hármasokat, négyeseket,sőt ötösöket.A mű tehát dramaturgiailag két egységreszakad: a sztorit erőltető, epikus részekre,melyekben jobb híján gesztikulálásra, illusztratívklisémozdulatokra szoritkoznak a táncosok,valamint azokra a lírai részekre,melyek az emberi kapcsolódásokat, viszonylatokat,azok emocionális ingadozásait ábrázolják.Az utóbbi értelmezhető, mert a táncnyelvén szól olyasmiről, amiről táncműnekszólnia lehet és kell.A lírai táncköltemények sora AlfredGermont és Violetta Valéry szép kettősévelkezdődik: óriási megkönnyebbülést okoz ezaz első tizenöt-húsz perc után. A mű nyitóképe - a patinás pécsi színház páholyaibanelhelyezkedő művészek, amint Verdi Traviatájánakelőadását várják, s közben egymástméregetik - remek ötlet. (Kár, hogyamikor felmegy a függöny, a színpadon azopera utolsó nagy jelenetét statisztaszinten

T Á N C S Z Í N H Á Zjelzi le néhány táncos, rosszul tátogva a playbackhez;ez az ötlet akkor ért volna el hatást,ha valódi, formátumos operaénekesek játszották-énekeltékvolna.) Azt ugyan csak adarab legvégén értjük meg, miért kellett ez abevezetés: ott keretszerűen visszatér a haldoklásnagyáriája; immár a „táncos" Margueritehaldoklása ismétlődik ugyanarra aVerdi-zenére, mintegy a figura halhatatlanságátsugallva.Az indítóképet sematikus csoportjelenetekkövetik (utcakép, sok-sok üres mozdulattal;bordély, melyben klisépózok váltogatjákegymást, szintén üresen), ezeket váltja fel -megkönnyebbülésünkre - az első kettős,egyben az első koreográfia, amelyet szerencséreegyre több követ, a darab során egyresűrűbben, ahogyan a szenvedélyek bonyolódnak,s ahogyan Herczog István nyilvánmindinkább ráérzett, merre lehet, merre kellmennie. Marguerite és Armand első találkozásagyönyörű, valódi pillanatokkalajándékozza meg a nézőt, itt valóban történikvalami, aminek éteri és mégis hús-vér megfogalmazásaez a kettős, melyben férfi és nővégig egymás érintése nélkül kerülgetiegymás bűvkörét. A veszéllyel fenyegetőszenvedély ellenpontja Alphonsine és Julian,a két ártatlan fiatal lendületes, friss duettje.Tiszta, világos kép Alphonsine apjának ésfivérének, a két Duvalnak kettőse s négyőjükötletes kvartettje. Szépek Marguerite ésArmand magányos szólói is, de valódi izgalommalmindig azok a koreográfiák szolgálnak,melyekben több szereplő érzelmei csapnakössze. Ilyen az a hármas, melyben Violetta ésAlfréd, valamint a bordélyt uraló Madamefeszül „egymásnak": a Madame mindenáronszét akarja választani a párt, mindezt közvetett,erősen kifejező koreográfiával. Amikorpedig Duval papa, lánya és szerelmesehármasához Armand Duval és Margueritetársul, igen izgalmas ötös kompozíciót láthatunk.Hasonló koreográfiai csemege aDuval apa és fiú, valamint Marguerite hármasavagy a két barát, Alfréd és Armand kettőse,amely a hozzájuk kapcsolódó Madamemalés Violettával négyesre bővül. Sorolhatnánkmég az érdekes hármas vagy ötöskapcsolódásokat: a darab valójában belőlükáll és róluk szól, mégpedig azért, mert a műnem csupán dramaturgiai szempontból szakadkét egységre, amint ezt már említettük,hanem az előadók szempontjából is. Vagyisvan a pécsi tánckar (az igen kis létszámúhelyi erők a pécsi balettiskola növendékeivelkiegészítve), és van egy hat-hét tagú szólistamag.Ennyi táncossal kell Pécsettmostanában balettet kiállítani, de Herczogszerint ez a pécsi nézőknek nem elég, mertigénylik a sokszereplős, cselekményes nagybalettet.A mű készítése közben félúton ő isrájöhetett, hogy ezt az adott körülményekközött lehetetlen megvalósítani, s kamaraváltozatbanfolytatta, kiaknázva szólistáinaktehetségét.Czebe Tünde Marguerite Gautier-kéntpályája eddig legérettebb alakítását nyújtja:szenvedélye őszinte, szenvedése valódi.Armand Duval szerepében Lencsés Károly islegjobb formáját hozza: kerüli a rá néhajellemző patetikus hangvételt; tisztán fogalmaz,erőteljes és férfias. Kéri Nagy Béla -Alfréd megformálója - mára a Pécsi Baletttalán legjobb táncosává érett. Tánctechnikaitudása, hajlékonysága erővel párosul, s mégebben a veszélyes közegben is elkerüli a sallangokat,a kliséket. Lovas Pál szinténmegkapóan hiteles, puszta háta, keze is kifejező:még mindig jelenség a színpadon. Rajtakívül nagy visszatérő a színen Tóth Sándor, atársulat nyugalmazott igazgatója s az azUhrik Dóra, aki tavaly a Zorbát tetteemlékezetessé Igaz az idén olyan figurátkapott, mellyel nehezebb boldogulni: adarabbeli Madame szimpla alakjával ésklisészerű környezetével még ő sem mindigboldogult. Három Edina Violettája akkor alegjobb, amikor Marguerite halálos ágyánálvirraszt; úgy vélem, a művésznő még mindignem kapta meg az alkatához leginkább illőszerepet. Külsőséges szempontok alapjánlegtöbbször a pikáns, szubrett jellegű szerepeketosztják rá Pécsett, holott született tragika,tele izzással, tartalommal.A jelmezek - Hammer Edith tervei alapján- nem tolakodnak előtérbe. Kerülik akorszakmegjelölést, nem aktualizálnak, denem is jellemeznek, színviláguk semlegesenvisszafogott. Annál markánsabb Tresz Zsuzsapusztán néhány tükörhasábból álló díszleténekvállalt puritánsága.Végezetül álljon itt még egy fontos tényező:a zene. Rahmanyinov-, Szkrjabin- ésegy kevéske Verdi-idézetből áll a montázs:jól kiválasztott, ideillő zenék. Érthetetlen viszont,hogy egy zenei tagozattal is rendelkezőszínházban hogyan készülhetett ilyenrossz minőségű hangfelvétel, elképesztővágásokkal. Nyilván megvan a maga„színházbelügyi " magyarázata, mint ahogyana lecsökkent művészállománynak ésvalószínűleg a puritán látványnak is.LŐRINC KATALINKaméliás hölgy(Pécsi Balett)Zene: Rahmanyinov-Szkrjabin-herdi. Librettó:Böhm György. Koreográfia és rendezés:Herezog István. Díszlet: Tresz Zsuzsa.Jelmez: Hammer Edith.Főszereplők: Czehe Tünde, Lencsés Károly,Lovas Pál, Uhrik Dóra, Kéri Nagy Béla,Daczó Eszter, Rudenko Jevgenyij, HáromEdina, Tóth Sándor.GYŐRI BALETT: PROKOFJEV/ROMEO ÉS JÚLIAPorcukor a gépezetbenShakespeare szívszorító tragédiájából szép és színes mesejátékot formálóújdonságot tűzött műsorára a Győri Balett. Romeo és Júliatörténetének e látványos, színpompás táncadaptációját, Robert Northkoreográfiáját mindössze két évvel ezelőtt mutatták be éppenVeronában; a Glasgow-ba, a Skót Nemzeti Balett élére kerülő North1999-ben ott is színre állította alkotását, majd hamarosan a GyőriBalett számára is betanította azt. A koreográfus Prokofjev 1936-osRomeo és Júliáját használja, az „egyik leggyönyörűbb zenét, amelyetbalett számára írtak". Egyetértve a színlap megállapításával, hozzátehetjük:az orosz zeneszerző alkotása nem csupán csodálatos, dekivételesen hajlékony is; a legellentétesebb koncepciók is szilárdanmegállnak „talaján". A zeneművet a Párizsból egyre gyakrabban hazalátogatókomponista a Mariinszkij Színház megrendelésére alkotta: amind eszelősebb közhangulatban már nem is volt igazán meglepő,hogy a felkérő fél az alkotást és magát a színrevitelt végül mégsemtartotta „aktuálisnak", és visszadobta. Nem volt elég boldog a vég:Shakespeare-rel már nem lehetett szórakozni, alkudozni, ellenben ottvolt Prokofjev. A mű elsőként tehát 1938-ban Sztálingrád helyettBrno (Brünn) városában csendült fel teljes egészében balettzeneként.Az akkor éppen létező Csehszlovákiában elért átütő siker nyomán aKirov Balett 1940-ben végül mégis elszánta magát a mű bemutatására;Leonyid Lavrovszkij koreográfiájával, majd a kultuszfilmvariánssalhatalmas sikert aratott a zenemű. Azóta sokakat ihletettalkotásra e három tétel: táncolt rá Romeóként Rudolf Nurejev, koreografálthozzá többek között Angelin Preljocaj, majd 1998-banRobert North.A győri előadás hűen követi a koreográfus koncepcióját, hiszen ő,majd asszisztense, Julian Moss összesen három hónapig felügyelte apróbafolyamatot; az előadás díszletei és jelmezei is megegyeznekAndrew Storer eredeti munkáival. Bár sem a veronai, sem a glasgow-ielőadáshoz nem volt szerencsém, de úgy hiszem, North az előadóktudásával és interpretációs pontosságával egyaránt meg lehetettelégedve. A kiváló győri társulat elegánsan, lelkiismeretesen,képességei legjavát nyújtva felelt meg a formabontó kihívásnak.Érdekes a koncepció, amellyel North kísérletezik: bizonyostónusértékeket egyszerűen vagy elhalványít a műben, vagy kérlel-

T Á N C S Z Í N H Á Zhetetlenül átfest, átszínez. Hangvétele befogadásához már a rajzfilmhangulatúnyitó képben segítséget nyújt: a győri színház hatalmasfém állkapcsai mögül naiv, szinte gyerekesen megfestett látványbukkan fel, hogy percekig mutatkozzék táncosok nélkül a köz előtt.North feltáruló mesedobozában ki-be tolt, színes festményekrőlmegidézett épületek állnak - mögöttük a tájjal festettek a vásznon.Kanyargós patak kék szalagja, hidacska, a távolban sűrűn beépítettváros erődített magas falak között. A látványt a nyitó képben, majd adarab egésze során uralja a különös, pepita mintázat, amely a padló és amennyezet felől fut egyre halványodva a képre. A késő trecento -kora quattrocento-tájképet (is) idéző hatalmas, tüllanyagra készítettfestmény (amely egyébként az előadás elég sikerületlen plakátján isuralkodó elem) bizonyos naiv bájjal, az említett művészettörténetikorszakra konkrétan utalva pontosan jelzi, mi következik. Mesejátékotsejtet a látványvilág kialakításának koncepciója, hiszen Storernapfényes Itália-esszenciájában tudatosan keveri a korokat. A táj és adíszletek vállaltan, vallottan Giotto és Simone Martini alkotásait idézik,a jelmezkészlet ezeknél száz, az eredeti dráma pedig százötvenévvel fiatalabb. (Természetesen ez nem lehetne önmagában probléma:nem tudok elképzelni olyan viseletet, amelyben a föld valamelypontján ne játszottak volna már Shakespeare-t.)North alkotásából hiányzik a komorság, a nyugtalanító atmoszféra:ha már mindenképpen meg kell jelennie, akkor röviden és súlytalanulvendégeskedik Tybalt és Mercutio halálakor, valamint megkerülhetetlenül,az utolsó színben. A főszerep az idillé, az életvidámságé,Pátkay Balázs (Romeo) és Cserpák Szabina (Júlia)a temperamentumé, a sodró northi lendületé. Természetesen mindenneka megjelenítése a táncosokon múlik, az azonban már nem annyi-ramagától értetődő, hogy a darab hangulatát előadói olyan változatoseszközökkel alakítsák, mint ebben az esetben. Jó technikával formálódnakmeg a rendhagyó helyzetek. Játszanak az arcok, a gesztusok,uralkodik a természetesség, aminek egyedül a túlcukrozottságvethet gátat. Az édesítőszerek túlzott alkalmazása pedig már komolykérdést vet fel: mit is látunk valójában?Az, hogy North a drámát, a drámaiságot (és végső soron magát akonfliktust), ahol csak lehetséges, tompítja, már-már kilúgozza azalkotásból, a működőképességet veszélyezteti. A színmű rendíthetetlenszépsége a kontrasztokban rejlik: szemben áll, egymásnakfeszül itt a lehető és a tilalmas, az első szerelem elpusztíthatatlanlobogása és a beteljesülés lehetetlenségének könyörtelensége, ártatlanságés romlottság. A gyerekkort éppen csak maguk mögött hagyottszerelmes fiatalok elpusztulnak a konvenciókkal folytatottküzdelemben. Megöli őket a „hagyomány" és a „rend". North szerelmespárjánakazonban a Capulet-kriptabeli, utolsó színt leszámítvanem jut ki az igazi tragédiából. Az égkék, napsárga és terrakotta térben,a hangulatos mignonházak között addig működik minden, amígaz eredetihez igazodó vidámságé a főszerep. Addig logikus éshelyén-való, követhető és szívmelengető Sóthy Virág kedves ésfesztelen Júliája, Velekey László félénk és szeretetre méltó Romeója.William Fomin Mercutiójának kópéságai, visszafogottan altestihumora, szellemessége is jóleső. Am a hű barát hosszadalmaskiszenvedésenem képes előrevetíteni a balvégzetet Tybalt (Mülleresemény: a gonosz unokaöcs különös gyászmozdulatokkalelsirattatik, de nem érezni, mi következik eztán. Acselszövő veszte és siratása amúgy is különös jelenet: akiváló táncos ugyan „holtan" hever, de megelőző szólójanyomán természetes, hogy mellkasa fel-le jár: a zihálótetem eltüntetésére egyszerű fekete lepel elegendő lenne.North erősen megnyomja a romantikus hangsúlyt: aszerelmespár meglehetősen hosszú kettőseiben nincsnyoma az őket körülvevő hangulatváltozásoknak, aszorongattatásnak. Lobognak, visszafogottan szenvedélyesek,de mintha nem is éreznék, mekkora veszélyleselkedik rájuk. Az utolsó szín előtti végső percekig -hiába ismerjük a drámát - nem érezzük, hogy hamarosanmindent lezáró tragédia következik be. A felbukkanóPáris (Horváth István) sem kapkodó, könyörtelen kérő, akettős öngyilkosság két lábon járó előjele, inkább suta ésmohó kakukktojás.A cifra városban érthetetlenek a konfliktusok, ígyaztán eljelentéktelenednek, hogy ne bontsák fel a koncepciót:„Ki akartuk emelni a történetet abból a sötét ésborongós középkorból, amelybe gyakorta helyezik, és afriss, vibráló színekkel ragyogó Veronába tettük - ahogyaz Giotto és Simone Martini freskóin látható -, mert eztűnik olyannak, amely visszatükrözi azt a vitalitást ésártatlanságot, amely az ifjú szerelmesek sajátja, és azé atársadalomé, amelyből érkeztek" - olvashatjuk az alkotóihitvallást.Nos, hátulról előre: a társadalom, amelyből az ifjúszerelmesek érkeztek, könyörtelenségével a halálba kergettesaját fiát és lányát. A dráma legalább annyira ábrázoljaszorongatónak és szorongatottnak Verona kettősöngyilkosságba hajszoló társadalmát, mint vitálisnak ésártatlannak; vitális és ártatlan környezetbe Shakespeareviszonylag ritkán helyezett tragédiát, hiszen abbanáltalában ritkán öli meg magát két megnyomorított lelkű,szerelmes fiatal. A két itáliai festő rejtelmes képeire afény és árny, komor fenség és „jókedv" egyarántjellemző: nem valószínű, hogy North alkotásából bármelyiküka maga világára ismert volna. Végezetül: a Romeoés Júliát azért helyezik gyakran sötét és borongós középkorimiliőbe, mivel egyrészt onnan vétetett, másrésztpedig tragédia a műfaja. A nem sötét és nem borongósközépkor olvasható, illetve megtekinthető Shakespearekilenc vígjátékában.Az átigazítás művelete (a kijelölt, saját célhoz viszonyítva)önmagában sikerült az eredeti színműtőlelrugaszkodott végeredmény önmagában színvonalas,tetszetős; a táncanyag visszafogott, de nem mentes az

T Á NCSZÍ NHÁ Zizgalmaktól és érdekességektől. A koncepcióátalakítás közepetteazonban eltűntek a drámában működő mozgatórugók.Robert North olasz reneszánsz dolce vitája a Győri Balett társulatánakelőadásában emlékezetes élmény, amennyiben sikerülnem annak nézni, aminek a koreográfus szánta: Shakespeareadaptációnak.North hiába írja: „azt a megoldást választottam,hogy visszatérek Shakespeare szövegéhez, és egy bensőségesbalettművet alkotok »valódi emberekről«, ahelyett, hogylátványos darabot készítettem volna." Lehetséges, hogy aprólékosanalakította mozdulatokká a textust, ám maga az alap,amelyre művét „kasírozta " , hűtlen lett a drámához. Népszerű,csak a legszorongatóbb helyzetben tragikusra forduló munkája aDiótörő ünnepi meghittsége felé visz. A Győri Balett kiváló társulatamagas színvonalon jelenítette meg ezt a „színesre festett"átdolgozást, amelyhez képest a négy évszázados tragédia progresszívés radikális. Az adaptációban az annak idején a KirovBalett által mégis visszautasított Prokofjev (és tulajdonképpenShakespeare) címére megfogalmazott, a szomorú véget kárhoztatókritika kísért. Furcsán szép ez a megvidámított Romeo ésJúlia-verzió, egy valóban nagyszerű és korszakos jelentőségűkoreográfus alkotása, de ahogy egyre közelít a tragikus végkifejletfelé, és elfogy a merész s meg nem indokolt döntésselmeghonosított derű, úgy válik mindinkább érzékelhetővé azalapvető instabilitás.HALÁSZ TAMÁSSzergej Prokofjev: Romeo és Júlia(Győri Balett)Koreográfia: Robert North. Díszlet-jelmez: Andrew Storer.Asszisztens: Julian Moss, Horváth Gizella.Szereplők: Pátkai Balázs/Velekey László, Cserpák Szabina/SóthyVirág, Sándor Zoltán, William Fomin, Miller Ervin/BeckerSzabolcs, Demcsák Ottó, Afonyi Eva, Tárnoki Tamás, HorváthGizella, Horváth István, Szigeti Gábor, Zádorvölgyi László,Ábrahám Zoltán, Horváth Krisztián, Kovács Szilárd, BeckerSzabolcs/Müller Ervin, Gestattner-Gergő, Szántai Kis Hajnalka,Ströck Barbara, Eva Hotova, Svidró Viktor, Szalai Judit, FuchsRenáta, Horváth M. Lilla, Hegyi Réka, Bombicz Barbara,Szirmai Irén, Ócsag Anna.Velekey László (Romeo) és Sóthy Virág (Júlia) (Laibl Balázs felvételei)BESZÉLGETÉS ROBERT NORTHKOREOGRÁFUSSALTánc és kenyérRobert North Dél-Karolinában született.Táncművészeti diplomát az Angol KirályiBalettiskolában kapott. 1966-ban a LondonContemporary Dance Theater-hez kerül,majd New Yorkba, Marta Graham társulatához.1969-ben visszatér az LCDT-hez.Számukra készítette például Beszélgető darab,Trójai játékok, Találkozás és elválás,Szkrjabin-prelűdök és tanulmányok, Almokés hallgatások, Reflexiók, A halál és a lányka,Énekek és táncok című koreográfiáit.1981-től a LCDT művészeti társigazgatója,majd a Rambert Balett művészeti igazgatója.Ebben a korszakban készítette példáulMagányos város magányos utcái,Pribaoutki, Színes mozdulatok, Fény ésárnyék, Entre dos Aguas című műveit.1985-től a Harlemi Táncszínháznál, aStuttgarti Balettnél, a San FranciscoBalletnél, a Római Balettnél, a BatshevaTánctársulatnál, az LCDT-nél, a ZürichiBalettnél, a Dán Királyi Balettnél és a SkótNemzeti Balettnél tanított és készített koreográfiákat.1990-ben Torinóban, '91-benGothenburgban, '96-ban Veronában balettigazgató.Jelenleg a Skót Nemzeti Balettigazgatója.Magyarországon bemutatott művei: Entredos Aguas, Miniatűrök, Fanfár, Trójai játékok,A halál és a lányka, Carmen, Romeo és Júlia.- Charlestonban, abban a dél-karolinaivárosban született, ahonnan az azonos nevűtánc ered, de ez semmiféle harással nem volta pályájára. Annál inkább az édesapja.Mondhatjuk úgy is, hogy a szobrok megmozdultakés táncra keltek.Művészcsaládban nőttem fel. Szobrászédesapám - bárhová költöztünk a világban,Spanyolországba, Mexikóba, Kubába vagyAngliába - állandóan múzeumba vitt. Igaz, éninkább fociztam volna, akár a többi gyerek,és állandóan hazavágytam Amerikába.Érdekes, hogy bár változatlanul Amerikáttartom hazámnak, most már jobban szeretemEurópát, különösen Olaszországot.

T Á N C S Z Í N H Á ZDe visszatérve a kezdetekhez: a múzeumjáráshatása később, tizenöt-tizenhat éveskoromban mutatkozott meg. Angliában éltünkakkor, ott jártam középiskolába, amikorrádöbbentem: nemcsak szeretem aművészetet, de foglalkozni is akarok vele.Persze akkor még szó sem volt táncról.Tizennyolc évesen láttam először balettelőadást,méghozzá az Angol Királyi Balettét,amely abban az időben nemcsakklasszikusokat adott elő, hanem érdekesmodern darabokat is. Mivel rajzot és díszlettervezésttanultam éppen, remekül elvoltamazzal, hogy az előadások alatt az AngolKirályi Balett kitűnő díszlettervezőinekmunkáit csodáltam. Aztán egyszer csak azegyik barátom meghívott: Gyere, nézd meg,hogyan táncolok! Elmentem, és ott, akkordöbbentem rá: ez való nekem. A forrongóhatvanas években, amikor minden és mindenkiállandóan változott, természetes volt,hogy valaki egyik pillanatról a másikrafoglalkozást vált. Tizenkilenc évesennekiláttam klasszikus balettet tanulni aKirályi Balettiskolában. Akkoriban egy férfikönnyen bejutott a tánc világába, hiszenhiány-cikknek számított a férfi táncos. Amagasságom ideális volt, és atletikusalkatommal könnyedén emelgettem alányokat, úgyhogy szívesen láttak. Aztánátmentem az akkor induló LondonContemporary Dance Theatre-hez (atovábbiakban LCDT), itt találkoztam aGraham-technikával, amely megkapott aplasztikusságával és fizikalitásával. Finomanszólva még kissé mackósan mozogtam, de jómagasakat ugrottam, és továbbra is derekesanemelgettem a balerinákat a pas de deux-kben.Szerettem, amit csináltam, komolyaniparkodtam, így ha-marosan csakugyanmegtanultam táncolni.Az LCDT akkori vezetője, Robert Cohenegyben Martha Graham együttesének igazgatóhelyettesevolt, általa kerültem ki háromévre New Yorkba. Még magával Marthával istáncoltam együtt, pontosabban fogalmazvaegy színpadon. Erről felvétel is készült.− Nem azért lett felnőtt fejjel táncos, merta lelke mélyén a koreografálás vonzotta?− Nem. Meglátnom és megszeretnem atáncot egy pillanat műve volt. Imádtam táncolni.Inkább arról lehetett szó, hogy féltem,nem válik belőlem elég jó előadóművész, ésszerettem volna táncközelben maradni bármiáron, tanárként vagy koreográfusként.− A Győri Balettnek készített Carment,gondolom, gyerekkori emlékek hívták életre,hiszen a szüleivel több spanyol nyelvűországban is élt.− Akárcsak az Entre dos Aguast. Ez adarabom annyira ,jól állt" a győrieknek, hogymindenképpen valami spanyol témát akartammegint. - Carmen? - kérdeztem Kiss Jánosigazgatót. - Legyen - felelte. Visszatértem azeredeti Mérimée-féle változathoz, mert úgyéreztem, az közelebb áll a mai emberhez.Bizet operája nagyon eltávolodott az eredetielbeszéléstől, ezért a zenéjét sem akartamfelhasználni. Hiába gyönyörű, úgy éreztem, amúlt századot, sőt− így 2001-ben már azt kell mondanom,hogy− az az előttit idézte volna fel.Christopher Beanstedet kértem felzeneszerzőnek. Mai művet akartam készíteni,de olyan muzsikára, amire táncolni lehet,nem pedig valami modern zenére, amelykiveszi az erőt a tánc alól.− Nem szereti a modern zenét?− Nem erről van szó. Szeretem a modernzenét, de nem feltétlenül koreografálásra. Sokkortárs mű kitűnően hangzik példáulfilmzeneként, de táncot nem tudnékrá írni, mert nem találom benne alépések, a test mozgásának a ritmusát.Dramatikus daraboknál is jólműködhet a modern zene, de én csakakkor tudom használni, ha számomrais ZENE, vagyis lehet rá táncolni,van benne ritmus.− Leghíresebb művét, A halál és alánykát Schubert d-moll vonósnégyesérekészítette 1980-ban a LCDTszámára.− Schubert művei valami extrémmódon táncra ihletőek. Olyannyira,hogy be mertem lépni a d-moll vonósnégyesszent és sérthetetlen világába.Schubert zenéje „talp alá való",hiszen a zeneszerző ott ült azongoránál, és azt játszotta, amit aszórakozó, táncoló barátai rendeltektőle. Egyes ritmusai, mint például atarantella, bizonyos tekintetbennagyon modernek. Amikor A halálés a lánykát koreografáltam, éppenBourneville-technikát tanultam, éssok lépést vettem át ebből a számomraelbűvölő mozgásvilágból.Mindenki meglepődött, mennyiremodern a kész mű, pedig számtalanBourneville-lépést tartalmaz. Schubertés Bourneville egyébként kortársakvoltak.− On különösen jól érzi magátOlaszországban, pedig Itália nemjeleskedik a moderntánc-műfajban, azolasz koreográfusok többsége pedig külföldreköltözött.- Többször és több helyen dolgoztamOlaszországban, legutóbb a Veronai Operahívott meg balettigazgatónak, de voltamelőtte a torinói Teatro Regióban, Milánóban,Firenzében, Rómában, Nápolyban. Azértmentem, mert munkát kínáltak, de mindig jóléreztem magam ott, még ha számtalan problémamerült is fel. A táncosok ugyanis kitűnőek- a színpadon, de a kulisszák mögöttszakszervezeti harcok dúlnak. Azért vannakkisebb együttesek. De hát hol van tere a moderntáncnak? Talán Franciaországban, időnkéntNémetországban és Izraelben. MégAmerikában, a hazájában sincs nagy közönsége.Talán túlzottan engedékeny volt a műfaja hatvanas-hetvenes években. Pedig akkormég Angliában - emlékszem - nagyközönsége volt.- Önmagával szemben volt engedékeny aműfaj? Hiányzott az önkritika? Felhígult atechnika?- Bizony, ez is mind oka, hogy elvesztettüka közönséget. Jó táncosok még vannak, sokana klasszikusból nyergelnek át. De kevés anagy társulat, kis csoportok gyűlnek akoreográfusok köré. Fiatal koromban táncoltunkegész évben a Martha Graham Társulatnál,és csak egyetlen darabot koreografáltunk.Robert Cohen is egyetlen koreográfiátalkotott egész évadban - szó sem lehetettarról, hogy hoci nekem rögtön egy társulatot.Most mindenki azonnal saját gárdátakar, de előtte nem dolgozik együtt másokkal,nem ismer meg semmiféle hagyományt.Hiányzik a kontroll, a tradíció, a művészet ésa másik iránti alázat. De ez nem csak az őhibájuk. Hiszen több országban ezt támogatjaa kulturális kormányzat. Megszűnt

TÁNC SZÍ N H Á Zaz LCDT és a Martha Graham-táncegyüttes,súlyos gondokkal küzd a Rambert Balett?Sebaj! Szeleteljük fel a tortát, és osszuk széthúsz kis társulat között, kapjon mindegyik párfityinget. Négy-öt fős csoporttal viszontnehéz ébren tartani a közönség figyelmét.− Amikor két éve bemutatták Győrben aTrójai játékok című darabját, az est másikegyfelvonásosa mesterének, Robert Cohenneka Stabat materja volt. Ott ültek egymásmellett a nézőtéren, mint apa és fiú, szintemegjelent felettük a nagymama, MarthaGraham szelleme. Robert Cohen szigorú,puritán mesternek tűnt.− Bob most készített egy darabot, azAladdint az általam vezetett Skót NemzetiBalett számára. Csakugyan szigorú gurunaklátszik, de valójában nagyon szelíd ésnagylelkű. Nem csak őt tartom mesteremnek.Meg kell említenem Merce Cunninghamet,Paul Taylort, Alvin Aileyt és a jazztánc nagyöregjét, Matt Mattoxot is.- A Romeo és Júlia háromfelvonásos, cselekményesbalett. Nem idejétmúlt ez a harmadikévezred elején?− Megvághattam volna a zenét, bár nehezen,mert Prokofjev - ha lehet így mondani -szó szerint a Shakespeare-darabra írta. Tehátegyrészről sajnáltam megrövidíteni ezt agyönyörű művet, másrészről a Romeo ésJúliát a Genfi Balett számára készítettem aholaz idő és a pénz nem okozott gondot. Ez moderntársulat, a történet viszont a hagyományokhozkötődik, tehát a koreográfiával is kikell fejeznem ezt a kettősséget - gondoltamakkor. Olyan táncnyelvet próbáltam kitalálni,amely a korszak festészetét tükrözi. Es bár akor stílusa elegáns, a klasszikára visszautaló,figuráiban is van valami éteri, mégis mellőztema spicctechnikát, mert a spiccelés számomraegyértelműen a romantikát idézi.Hogy van-e létjogosultsága a cselekményesbalettnek ma? Persze, elég táncolni arra, amita zene nyújt. Ha nincs is történet, a táncosokhús-vér emberek. A nézők egy elvontForsythe-művet is értelmeznek. De én kedvelema történeteket is, szeretek dramatikusdolgokat csinálni. A Romeo és Júliával nemaz epikus orosz nagybalettet akartam másolni.Az én olvasatomban a Romeo és Júlia nemepikus mű, hanem tragédiába torkolló komédia.A tragédia Shakespeare-nél egy-egy nagyszemélyiség, egy-egy hős halála, ennek atörténetnek a szereplői viszont tizenévesek. Azviszont a görög tragédiákra emlékeztetbenne, bogy valakinek meg kell halnia azért,hogy a dolgok megváltozzanak. Számomra aRomeo és Júlia arról is szól, hogy az elsőszerelem valami különös, egyszeri érzés,amelytől nem idegen az őrület sem.- Gondolkodott már azon, hogy milyenlenne álmai társulata?Saját zeneszerző, körülbelül száz előadásévente, sok turné, hogy tudjanak rólunka világban. A táncosoknak nagyon fontos,hogy elegendő fellépésük legyen. A gond az,hogy a balettegyüttesek általában szín-házivagy operai tagozatként működnek, és a többitagozat elviszi a pénz javát. Az orosz balettfénykorában a Bolsoj vagy a MariinszkijSzínház nemcsak azért működött úgy, ahogyműködött, mert Petipa zseni volt, hanemazért is, mert nem spóroltak az elő-adásokon.− On nagyon zenefüggő koreográfus?− Igen, zenefüggő vagyok, búrelismerem, hogy időnként még a csöndre islehet táncol-ni. Ma túl tágan értelmezik atánc szót, használják akkor is, amikor jobblenne szín-padi mozgásról beszélni, amiszintén lehet csodálatos, de nem tánc, mert atánc más érzéseket kelt, az emberben. l-latúlzottan kitágítjuk a definíciót, elveszítjükaz igazságot. Ha valaki azt mondja, hogyhiszen ez régi, ez avítt, akkor azt felelem,hogy maga a tánc régi. Olyan, mint a kenyér.Ősidők óta ismerjük, számtalan változatátelkészíthetjük: sós, sótlan, kovászos,kovásztalan, búza, rozs, kukorica, barna,fehér, hosszúdad, kerek, de a lényege nemtűnhet el: ehetőnek és tápláló-nak kell lennie,DOROGI KATALINSchiller Kata felvételei

S Z Í N H Á Z É P Í T É S Z E TAZ ÁTÉPÍTETT EGRI SZÍNHÁZRÓLROSSZUL JÁTSZIKA terv az volt, hogy hazai színházépítészetimustránkat pozitív példával kezdjük, ám azaktualitása okán ide, az első kritikábakívánkozó felújítás, az egri Gárdonyi GézaSzínházé nem könnyíti meg a terv valóraváltását. Ha udvarias szeretnék lenni, akkora következő sorok helyét az Ybl-díjasBodonyi Csaba tervezte rekonstrukcióvalkapcsolatban érzett csalódott, helyenkéntmentegetőző hezitálás foglalná el, ám ezsajnos lehetetlen: a látvány, amely Egerbenfogadott, az idő múlásával - jó két hónapjajártam a városban - változatlanul inkább elkeserítőnekhat, semmint toleranciára késztetőenyhe tévedésnek. Most sajnálom igazán,hogy nem diplomatának készültem; akkormost gond nélkül fűzném egymásba azárnyalt fogalmakat. Ennek híján nehezebb adolgom.Summázva a hely történetét, az első,1904-es klasszicista kőszínházat követte amásodik: a hatvanas évek végének szocialista-modernistabetonkolosszusa, majd aharmadik, azaz a mostani: az előbbinek,úgymond, „humanizálása". Valószínű, hogyaz egymásnak igencsak ellentmondó korokmunkái csupán időszakosan adtak választ akérdésre: milyen szerepet töltsön be a színháza város életében, illetve hogyan feleljenAz egri színház az átépítés előtt...meg a közönség elvárásainak; a mostaniépület pedig, minden jó szándéka ellenére,még annyira sem teljesíti majd ilyen jellegűfeladatait, mint elődei. Mert valljuk meg:lehet egy épület az építészet elemzőinekszemszögéből bármilyen jelentős,képviselhet akármilyen kimunkálttá cizelláltteóriákat, ha alapvetései gyökeresenellenkeznek az épületet használó közösségelvárásaival és önkifejezési igényével, akkorvalódi értékről nem beszélhetünk. Amiszámomra e színház kapcsán most igazánfontosnak tűnik - és ezért elnézést kérekmindenkitől, aki akár a kulisszák mögöttilázban, akár csupán az auditóriumbanelfoglalt helye szerint éli meg ezt a világot -, az az épület képe, vagyis az, hogy milyenarcot mutat a város felé; ehhez képestsokkal kevésbé foglalkoztat, hogy milyenmódon sikerült az egyes részeket kifesteni,áthúzni, kivakarni avíttságukból - ez utóbbiugyanis kozmetikai munka és nemépítészeti, míg viszont a színháznak avároson belül elfoglalt helye nagybetűsépítészetet kíván. Es éppen ez az a feladat,amely hazai körökben az egyik legnehezebbmegmérettetésnek számít; állítom ezt nemcsupán a szóban forgó épület, hanem számoshazai példa alapján.n i - hangozzék bár közhelyszerűen - elsődlegesenreprezentációs kihívás; az esetektöbbségében minden egyéb funkció csupánfeladat. A hely arra hivatott, hogy méltónjelképezze magát a várost. Különös, devaló: ahogy a színház szerencsés esetbenújságcikkek, képeslapok és filmforgatásokszereplőjévé válik, úgy lesz egyfajta médiummáis - olyan hordozóvá, amely a történelmiépületeken, városrészeken és múzeumokonkívül szinte egyetlenként képes egyváros iránt kulturális érdeklődést gerjeszteni.Ilyenkor sikk lesz ellátogatni az újszínházba; az éjjel autózó sofőr pedig hirtelenötlettől vezérelve elfordítja a kormányt,és útban hazafelé még rákacsint a kivilágítottházra - az ő színházára. A múlt mellettígy válhat értékké a jelen, s a város élőrészesévé, értékteremtővé a ma embere. Afeladatban tehát a hely öröme és üzenete párosul;építész ennél nagyszerűbb vállalkozástalig álmodhat magának.Egerben azonban a múlt aránytalanulnagy súllyal nehezedett az építész értékítéletére.Ha gondolatban felidézzük a hajdanvoltépületeket - ahogyan azt minden bizonynyala tervező is tette -, akkor a kép leginkábba vágyott nosztalgikus múltba vezetnebennünket, abba a világba, amely az emlékekbőllassan kikopnikényszerül, és az épületekbenjárva tisztaeklektika és eltökéltmodernizmus egymásnakellentmondó, ámkövetkezetes jegyeitészlelnénk. Ugyanakkorazonban nem maradnánkmeg a színháziidőutazásnál, hiszen amúlt még befogható távolságbanvan, az ifjúkor,anyánk, nagyapáinkvilága alig karnyújtásnyira.Csupánvérmérséklet kérdéseelrontani a kirándulást:az eddigiekhez máriskönnyen, noha hívatlanulvegyül némi politika,és a stiláris nyelv,még mielőtt bármi kiviláglanabelőle, zavarosanátértelmeződik.Egy színház építésevégtére is hatalmi kérdés,és így az eredménytöbbnyire nem valamiféletiszta filozófiaivégkifejletként, hanemzérelve id ló ijön i tölt létre. ttől Napjainkbanaz eklektiká-

S Z Í N H Á Z É P Í T É S Z E T...és után (Bánhalmi János felvétele)hoz a boldog békeidők, némi túlzással amikszáthi világ és a dicső történelmi múlt, azutolsó színtisztán trikolór generációs örökségvélt vagy valós fogalmai társulnak, ami pediga hosszú nevű „átkoshoz" kapcsolódik, azmind elfedni, elhazudni, de leginkábbkiigazítani való. Hiába, az egymást követőidők és azok stílusai gyűlölik egymást.A felújított és 2000 őszén átadott, eleddigutolsó egri színház ugyanígy álcázni kívánjamúltját. Bodonyi Csaba az épület szigorúbetonraszterébe kívánt életet lehelni olymódon, hogy történelminek ható formákkal ésa régi színház bejárati homlokzatánakújjáépítésével, úgymond, esztétizálja,egyúttal pedig jellé, jelképpé formálja aszemében minden bizonnyal értékét vesztettépületet. Kőburkolat, tetősíkok összjátéka,rotundák és szoborfülkék alkotják azt a historikuseszköztárat, amely szerencsés fogadtatásbanreménykedve az utcai homlokzatonmagabiztosan elburjánzik. A tendenciánakmegvoltak az előképei: már az 1997-eslegendás nemzeti színházi pályázatrabeérkezett tervek archetípusai között is tettenérhető volt egyfajta eklektikus nosztalgia,amely a jelen építészeti eszközeit alkalmatlannaktartotta a színházi s még inkább anemzeti színházi funkció kifejezésére, s azígy adódó paradoxont egy jelképszerű idézettel,amolyan dekoratív fóliával a régiNemzeti homlokzatának vagy egy fiktívszimbolikának, például a négyoszlopos timpanonnaka megjelenítése révén vélte áthidalni.Gyenge építészeti válasz ez, a zsűriszinte kivétel nélkül el is vetette a szóbanforgó elképzeléseket, hiszen ezek kommunikációjamár a felszínen kimerül, s bátorsághíján legföljebb az ösztönökre hat; azeredmény pedig olyasfajta giccstárgy lesz,mint azok a fogyaszthatatlan cukrászatiremekművek, amelyeket nemrég egy párizsimúzeumban láttam: a kastélyt formázó hatalmastorta magja fából készült, azt pedigvékony marcipánlapokkal, kemény habbólformázott párkányokkal borították. A dekoratív,ínycsiklandó remekmű hasznavehetetlenmaradt. Mit üzen hasonló tematikájú főhomlokzatávalaz egri színház? A régmúltetikai győzelmét a közelmúlt fölött; ha jólmeggondolom, saját nagyapám világának, asaját múltam torzójának győzelmét a magamjövője fölött. Az építész a jelek szerint nembecsüli sem saját múltját, sem egykori kollégáinakmunkáját.Pedig akadtak volna más lehetőségek is. Aszínházat övező városi tér, ahol a környezetszinte kivétel nélkül az elmúlt ötven évbenépült, tág mozgásteret kínál a formaalkotáshoz.Figyelmes, léptékhelyes házak -szocializmus ide vagy oda, itt élhető helyiközeg létesült. Merthogy tanulni, dolgozni,létezni akkor is kellett, innen nézve lehetettis. Maga a színház pedig bevált, amit mi sembizonyít jobban, mint hogy a mostani átalakítása belső struktúrák jó részét érintetlenülhagyta. Ami az évtizedeshasználatban hibásnak bizonyult, azorvosolható lett volna ésszerű szétszerelésselés néhány egyszerű ötlettel. Es mégis: nohaaz itt élő építészek évtizedes rehabilitációsségét számos építészeti díjjal ismerte már el aszakma, a megfontolt döntés ezúttal mégiselmaradt. Egerben nagy esélyt mulasztottakel. A régió fejlődő városaként mutathattavolna magát hosszú éveken át, ahogy azausztriai Sankt Pölten barokkos kisvárosa ismodern színházával hirdeti magát egészAlsó-Ausztria-szerte. Nem így történt.Félve mondom ki, de érzésem szerint atörténelmi igazságtétel túlzó igénye az alkotókvilágát sem hagyja érintetlenül. Ismétmegjelent, vagy még mindig tartja magát -akár ellenség nélkül is - az az építészetetetikai szinten megélő - helyesbítek: az építészetetetikai érvek és kizárólagos értékképzetekszerint gyakorló - eljárás, amelymost a közelmúlt egyik, az átlagosnál lényegesensikerültebb középületét tette áldozatává.Ahogy a színház tömbjére kölcsönösenméltatlanul került az azt megelőző épülethomlokzata, úgy tolakodott kéretlenül a tervérvrendszerébe a megalapozatlan, csak épptörténelmi vonatkozásai okán tiszteletetkövetelő ideológia - és így vált a színházépülete méltó helyszín helyett szánalmascirkusszá, együgyű vásári mulatsággá.SÜTŐ ANDRÁS(A szerző építészeti publicista az OCTOGONépítészetkritikai közösség tagja, a lap európaiszínházi szemléjének szerkesztője)

I N M E M O R I A MPRÓKAI ANNAMÁRIA ( 1963-2000)Add tovább...1963. január 24-én született, Budapesten.1973-tól öt évig az Állami Balettintézet növendéke.Tanulmányait az Artistaképző Intézetbenfolytatja.1981-87-ig a Rock Színház tagja. Fontosabbszerepei: Akárkié (West Side Story);Lány (Farkasok - 1982-ben a helsinki tévéfesztiválona legjobb női alakítás díja, NewYorkban Ezüstrózsa-díj); Saragina (Musical,musical); Utcanő (A krónikás); Servetta,Rozi (A bábjátékos); Tündi (Café Rock);Crissy (Hair); Asszony a tűznél (Jézus KrisztusSzupersztár); Guildenstern (Nagy FeróHamletje); Széppatakyné, Agnese (CsillagNápoly egén).1987-ben felvételt nyer a Színház- ésFilmművészeti Főiskola musical szakánakmásodik évfolyamára.1989-91-ig a Vígszínház tagja. Fontosabbszerepei: Mária (Roger Vitrac: Viktor); Csöcsös(Vargas Llosa: Pantaleón és a hölgyvendégek);Betty (Koldusopera); Chagrinné(Fekete Péter); Ida (Szomory: Györgyike,drága gyermek).19991-93-ig a Budapesti Kamaraszínháztagja. Fontosabb szerepei: Rosetta (Büchner:Leonce és Léna); Feleség, Ápolónő (Burgess:Mechanikus narancs); Judit (Cigány-kerék).1994-98-ig az Új Színház tagja. Fontosabbszerepei: Ilma (Vörösmarty: Csongorés Tünde); Sógornő (Brecht: Jó embert keresünk);Szolgálólány, Carmen (Szép Ernő:Patika); Hanne, az óriásnő (Tankred Dorst:Merlin); Nyoszolyólány, Szomszédasszony(García Lorca: Vérnász); Szofrona (Radicskov:Január), Grófnő (Beaumarc-hais: Figaroházassága); Lucy (Brecht-Weill: Koldusopera).Egyéb szerepei: Bonacieux-né (A háromtestőr, Székesfehérvár); Magenta (RockyHorror Picture Show, Odry Színpad ésVidám Színpad); Marie-Claire (Foster: Színezüstcsehó, Pécsi Nyári Színház), Rosita(García Lorca: Don Cristobal és Donna Rositatragikomédiája, Odry Színpad); Beatrixkirályné (Erdők, szép virága, tévéjáték).1998-ban megalakítja a Dívákat.1999. Bárka Színház. Végh Annamária(Kárpáti Péter: Világvevő).ségesek. Üresen konganak. E világi ismereteinkvajmi keveset segítenek amegnyugvásban, titkos reményeinkről mégmagunknak sem beszélünk. A fájdalomragyógyszernek a felejtés és az idő kevercsétírták fel recept-nek. Marhaság. Az ajövünk: eltelt egy nap anélkül, hogy eszünkbejutna az, akit elveszítettünk. Mert mi más dolgunkmaradt volna, mint emlékezni.Egy ember addig él velünk, amíg mi élünk,és amíg minél pontosabb emlékeket őrzünkróla. Ha jól végezzük a dolgunkat, nyitvaAz Országos Színháztörténeti Múzeum ésIntézetben körülbelül ennyit lehet összeszedniPrókai Annamáriáról. Még egypár interjúés cikkek, kritikák, szereposztások, fényképek,dossziék, fiók mélye, számítógépesadatfeldolgozás. Kész a leltár.Ez elfogadhatatlan, felháborító, lehetetlen,dühítő. Felfoghatatlanul fekete a keret apapíron és az ezzel szemben álló közhelyek(sokoldalú tehetség, gazdag pálya, fiatalon isteljes élet) még sovány vigasznak is nevet-Schlanger András (Balga) és Prókai Annamária (Ilma) az Új Színház Csongor és Tündéjében(Korniss Péter felvétele)

I N MEMORIAMhagyjuk magunkban a kaput, hogy újabb ésújabb dolgok eszünkbe jussanak, nem állítunktabukat, mesélünk másoknak is; a fényképetnem a fiókba, hanem a falra tesszük.Tavaly nyáron az óbudai Fő téren, HorváthVirgillel könyörögtünk Ancsikának, hogyénekelje kedvenc skálázásunkat, amit aKoldusopera szünetében hallgattunk a folyosón,és amit énektanárától, Holczer Irmától tanult.Az ablakokban mint képkeretben megjelenteka három fejek, egy értetlenkedő, egydühös és egy, aki azt mondta, hogy mi is voltunkfiatalok, és kérte Ancsikát, hogy folytassa.Ma Marosvásárhelyen zenés darabra készülvehúsz fiatal színész és főiskolás éneklireggelenként, hogy Maria Callas vagyok.Egy ember addig él, amíg tudjuk, hogy miaz, amit tőle tanultunk, illetve tanulhatunk, haeszünkbe jut. Nem ismertem Major Tamást, detanultam tőle, mert ismerem Székely Gábort;nem ismertem dédnagyanyámat, de főzöm alevest, amit ő főzött. Add tovább, szamár avégállomás!„...és Balga itt talál az ágon, / aztgondoljasom vagyok..."A som fanyar gyümölcs. Kicsit édes, aztánösszehúzza a szájpadlásunkat, könnybe lábadtőle a szemünk, megborzongunk, elnevetjükmagunkat, és újabb marékért nyúlunk. Mohón.Ancsikáról bármikor könnyedén el tudtamhinni, hogy som. Vagy hús, vagy hal, vagycsodahal, vagy medve, vagy pillangó, vagymarkotányosnő, vagy balerina, vagy MariaCallas, vagy mindez együtt. Túl az emberihiányon a hideg agyú rendező azt kérdezi, kirefogja osztani ezeket a szerepeket. Érzelmesenazt állítjuk: minden ember pótolhatatlan, világosabbpillanatainkban tudjuk, hogy mindenmegtörténik nélkülünk is. Megpróbáltam tehátszárazon - érzelemmentesen! - végiggondol-ni, kivel helyettesíthetném Ancsikát a somszerepekben:...nagyonjól eljátssza, csak nemteszi könnyedén spárgából a nyakába a lábát;...meg-nevettet, de nem tudja elénekelni;...elénekli, de azt a nehéz jelenetet nem biztos,hogy „elbírja"; ...bohócmaszkot fest, de nembohóc; ...bohóc, csak nem ríkat meg;...eljátssza, elénekli, eltáncolja, bohóc is, akkormeg hiányzik a bokorról a tüske. Ennyit apótolhatóságról. Akit megbántottam volna, aztbiztos nem ismerem.Ismerem azonban Donna Rositát, aki arrólálmodozott, hogy esküvőjén majd hosszúrózsaszín fátylat húz maga után, és aki hajnalbanegy átdolgozott vagy átmulatott éjszakaután mindannyiunkat lenyűgözve hazafelé iskisminkelte magát. Ismerem Almaviva grófnődús és gazdag nőiességét, amivel nemcsakCherubint, de a nézőtéren ülő férfiakat iselcsábította. (Vö. Simon Balázs befogadóiélményével.) A Postamesterné némaszolgálólányát, aki ijedtében faltól faligverődve a biliárdasztal alá menekült, olyanleleménnyel, hogy azt még a neves kritikus isdicsérettel említette. Persze ezt - mint annyimást - sem én találtam ki. Hanem a színész.„Hogyisne, majd Franciaországból hozatjuk agyereket, hogy úgy beszéljen zsözsözsö!"(Donna Rosita) Ismerem a hangját, de nemmindig ismerem fel, amikor hallom, hogynagyszerű színészeket nagyszerűen szinkronizál.A nevetésnél mindig lebukik, az világraszólóés eltéveszthetetlen. Ismerem Lucyt,aki hússzor is újrakezdte a nehéz Weill-operaparódiát,és halálra szekírozott, mert önmagávalvolt elégedetlen.Akaraterő, akaraterő, akaraterő. A miénkmindig kevesebbnek bizonyul az övénél. Napikét óra callanetics-torna, egymás után!, teljesátalakulás. Maga után vonzotta az ÚjSOLTIS LAJOS (1950-2000)Színház női gárdáját, de mi nem alakultunkcsak lemorzsolódtunk. Akaraterő. Bár jutnaeszünkbe akkor is, amikor csúfosannyavalygunk egy fogfájás miatt. „A próbátsikerrel csak az állja ki, aki egész életén átkészül rá." Ez a nagybátyám füzetéből van, őis kiállta. Ilma is, aki nemcsak jókedvről,egészségről, földi szerelemről és életről tudottsokat, de arról a mindent elfogadó szeretetrőlis, ami örökre összefűz, és ami miatt visszakell futni a kúthoz, hogy pogácsát dobjunkannak, akit szeretünk. Hátha éhes.„... Balga lelkem, egy pogácsa, / Nesze, ittvan, nézd galambom, / Ezt itt hagyomneked... "Decemberben a Bárka Színházban egypróbán marháskodtunk, és egy éjszakai repüléshangulatát próbáltuk megteremteni. Egyszercsak elment az összes fény, és ami-korhozzászokott szemem a sötétséghez,megláttam, hogy Ancsika rózsaszín masnisruhában, nevettető és meghökkentő energiávalzümmög, mint egy méhecske, és repdes, mintegy lepke, fittyet hányva arra, hogy vaksötétvan, és nem látja senki. Éppolyan tehetséggelés részletező pontossággal, mint ahogyegyszer egy nyári kertben, játék köz-benhárom mozdulattal elmutogatta Garfieldkalandjait az Alpokban.Ezek emlékek, finoman szól' a, a teljességigénye nélkül. Lényegesek vagy lényegtelenek,mindegy. Fontosak. Na. Gyűjtsük azemlékeket, adjuk tovább, ne legyünk szamarak,ne legyen végállomás, nincs kész a lel-tár,mondogassunk sok ilyen történetet, hogy soksokszín legyen a név körül: PrókaiAnnamária.NOVÁK ESZTERTöredékek egy színészemberrőlHepehupás, süppedő, fehér színpad, a nézőktől alig karnyújtásnyiraenyhén megdöntött asztal, rajta karos gyertyatartó, a pislákoló fényben,pokrócba bugyolálva mogorva szakállas férfi olvas: Andrej aHarag György rendezte Három nővérben. Natasa (Ábrahám Irén) fecseg,korholja férjét, hogy pazarolja a gyertyát, rongálja a szemét,végül a könyvet is elveszi tőle - Andrej szótlanul tűr, s egyremélyebben burkolózik takarójába. Nem sokkal később robban a lefojtottfeszültség: a Prozorov fiú ordítva, magából kifordulva a süketFerapontnak panaszolja el csalódottságát, keserűségét. Soltis Lajosszínészi lényének két szélsőséges jellemzőjét, szelídségét és vadságátnéhány perc leforgása alatt mutatta fel 1978-ban Újvidéken.Ebben a szerepében láttam őt először színpadon.1972-ben Vámos László osztályában végzett, játszott Szabadkán,Újvidéken, s amikor Harag Andrej szerepére hívta, épp az ÚjvidékiRádió együttesének tagja volt. Ha éppen nem próbált és nem játszott,böllérkedett, s egy kisvendéglőben szakácskodott. Vagy otthon, Kavillóbana családnak segített a gazdaságban.Soha nem szakadt el a földtől, a falutól, a tanyavilágtól. Beszédébenis megőrizte szűkebb környezetének hangzóit, diftongusait; szekálták isérte pesti főiskolás társai, de pályatársai is.Az otthonhoz, az övéihez való hűség indíthatta arra, hogy HernyákGyörggyel, Kovács Frigyessel, Földi Lászlóval és Csipak Andreávalközösen megalapítsa a Tanyaszínházat, amelynek másfél évtizeden átjátékosa, rendezője, vezetője, lelke, motorja, mindenese volt. Fiatalszínészekből, főiskolásokból, amatőrökből évente más-más produkcióratoborozták az alkalmi társulatot, amely csacsifogaton járta a bácskaitanyavilágot, ellátogatott a horvátországi és szlovéniaiszórványtelepülésekre, sőt Magyarországra is. Vásári komédiák váltakoztakShakespeare- és Moliére-feldolgozásokkal, és az évek soránkialakított sajátos tanyaszínházi stílusban egyaránt meg tudott szólal-nia Csapodár madárka és a Csongor és Tünde, A holdbéli csónakos ésa Falstaff.Magától értetődő, hogy a kavillói bemutatóra Soltis főzte a híresbirkapörköltet. Ezek a bemutatók s vidékjárások éve ken keresztül

I N M E M O R I A MFejes György (Gajev), Romhányi Ibi (Arkagyina) és Soltis Lajos (Lopahin) az újvidéki Cseresznyéskertbena vajdasági magyar értelmiségiek szabad és kötetlen találkozásáraadtak alkalmat.1979. Újabb Harag-rendezés, a Cseresznyéskert, amelyben SoltisLopahint játszotta. Második felvonás: a szereplők bevonulnak, elölRanyevszkaja és Gajev, utánuk Lopahin, őket követik a többiek.Többször megkerülik a színpadot, majd kezdetét veszi a piknik.Gajev és Ranyevszkaja egy gazdátlan, kétkerekű homokfutóra ül fel,velük szemben világos öltönyben, fehér mellényben, nagy csokornyakkendőveláll Lopahin. Hosszú csend után Soltis kiveszi mellényzsebébőlaranyóráját, felkattintja, megnézi, komótosan visszateszi,s hirtelen mozdulattal elkapja a kocsi rúdját, mint egy ringlispílhajtó,megforgatja a két agg gyereket, s nyugodtan, csendesen felszólítjaőket: a birtokvásárlás ügyében most már igazán határoznikell. Alázat és büszkeség, erő és gyengédség ötvöződött e mozdulatsorban.Egy másik felejthetetlen pillanat a harmadik felvonásból: SoltisLopahinja, amikor visszatér az árverésről, enyhén kapatos.Szomorúság és elégedettség bujkál a hangjában, amikor bejelenti,hogy övé a birtok. S amikor mindenki otthagyja, egyetlen rántással,lábánál fogva felkap egy széket, s azzal kezd táncolni. Egyedül.Két Harag-előadás között a Godot-ra várva. Szabó István szabadkairendező 1980-ban vitte színre Újvidéken Beckett drámáját, amelybenVladimirt Bicskei István, Estragont Soltis Lajos játszotta (Pozzo:Venczel Valentin, Lucky: Pásthy Mátyás). Színhely: manézs, műfaj:clowniáda. Bicskei és Soltis addig is, azután is gyakran voltak partnerek,de talán a Godot-ban lehetett leginkább érezni: mindenrezdülésükben egyek. Kivételes kettőst alkottak. Hatalmas, ormótlancipőben, szokványos bohócmezben csetlettek-botlottak, arcukkifestve, Beckett szövegének interpretálása közben pontosankigyakorolt akrobata- és bohócszámokat adtak elő. Mégsem veszett el adráma filozófiája, tragikuma, mélysége és fájdalma.A harmadik Csehov-produkció: a Ványa bácsi. Húsz év után nemrégKolozsváron, a Harag-emléknapok alkalmából újra láttam az előadástvideón. Ma is gyönyörű. Benne az a kettősség, ami szinte mindenSoltis-alakítást jellemzett. Az első felvonásban mint Asztrov felszabadultan,viháncolva bolondozott, ugratták egymást Bicskeivel(Ványa) és Pásthyval (Tyelegin). Haraggal kitaláltak egy jellegzetesmozdulatot: Soltis úgy vitte az orvosi táskát, mintha zsákot cipelne:vállára vetve. S amikor a negyedik felvonásban Asztrov távozik,Soltis búcsúja - vállán a táskával - egy álomvilágtól való véglegeselszakadás fájdalmát fejezte ki.A világ egyre kevésbé volt arrafelé (is) álomvilág. Soltis sokat játszottés sokat rendezett. Számos vajdasági drámaíró művét segítette színpadraszínészként is, rendezőként is. Születtek szép munkái, de akadtakkevésbé sikeresek is. Feszültséggel terhes évek voltak ezek, s1989-ben valami eltörött: Soltis otthagyta a színházat, autószerelő lett.1990-ben véletlenül (?) találkoztunk: a taxisblokád napjaiban családomtól,barátaimtól elvágva az egri kórház traumatológiájánfeküdtem, amikor felbukkant ágyamnál Bakody Józseffel (az egriVízkereszt Böffenje és Keszege). 0 lett a leghűségesebb látogatóm.

I N M E M O R I A MVisszatért persze a színházhoz, nemcsak Egerben, hanem otthon is, sa legnehezebb időkben akadémiai növendékeivel tartotta a lelket aszínházban és a színházlátogatókban. Ekkortájt egy interjúban ígyvallott: „olyan a viszonyom a közönséggel, mint egy jó szeretővel;minél többet adok neki, annál többet kapok tőle."Aztán a politika és a háború őt is Magyarországra hajtotta, snéhány évig csak a helyét kereste. Fontos szerepeket játszottVeszprémben - ahol a leghosszabb időt töltötte -, de aki ismerte vajdaságimunkásságát, tudta: alakításaiból valami hiányzik.Csak sokára kezdett magára találni. Amatőrrendező-tanfolyamokontanított, ismerős közegben, hiszen majdnem azt csinálhatta, amit aTanyaszínházban. Többször megfigyeltem: nem elsősorban a színházialkotás fortélyait oktatta, sokkal inkább emberségből adott leckét.Próbálkozott a Bakony fennsíkján is vándorszínházat létre-hozni, devagy a homokhoz szokott ember mozgott idegenül a hegyek között,vagy a levegőben volt valami, ami meggátolta, hogy kísérlete beérjen.még csak regény formában létezett, amikor Lengyel Pál rendezővelmár biztosak voltunk benne: ha a prózából végül darab lesz, MiholkátSoltisnak kell játszania. Hamvai Kornél Amerikából e-mailezte akészülő jeleneteket, hónapokon át folyt a szövegegyeztetés és ezzelpárhuzamosan a szereplőkeresés, többször változott a teljes szereposztás,beleértve Soltist is, de az ő személyéhez mindig vissza-viszszatértünk.Megszületett az előadás. Jordán Tamás fantasztikus alakítása. S afelfedezés: Soltis Lajos Miholkája. Sokan akkor ismerkedtek a színésznevével, mások örömmel nyugtázták: helyére került egy tehetségesember. A produkció második éve volt műsoron, egyre érettebbé vált,egyre több színe lett, s az alkotók azt tervezték: ha évente csaknéhányszor, de ezt az előadást nagyon sokáig akarják míg játszani.A terv teljesíthetetlen marad: Soltis Lajos három sitkei társával életétvesztette egy autóbalesetben. Vétlenek voltak. Az Isten - érthetetlenül- a vétleneket bünteti.Találkozott azonban egy ambiciózus társasággal, a Sitkei Színkör tagjaivals vezetőjükkel, Nagy Gáborral. Velük egy csapásra szót értett, saz egyik legeredményesebb, legeredetibb alternatív színházatteremtették meg. Munkáikban egészségesen ötvöződtek a falusi színjátszáshagyománytisztelete és az avantgárd színházi formák.Bekövetkezett szerep és színész nagy találkozása is: Miholka és Soltiseggyé vált a Merlin Színház előadásában. A Márton partjelző fázikMiholka egy helyen azt mondja: „Márton kartárs, hogyha meghalok,talán a lányom is hazajön Kanadából. A temetésemre hazajön. Esnagyon szép temetést akarok a kedvéért. Es én magát kérem fel, hogymondja meg neki akkor, felismeri majd a pici kezéről, ilyen pici kezevan neki... hogy... az istenfáját... hogy ismert engem, és nem voltamén rossz ember mindent összevéve. "Márton kartárssal állíthatom: Soltis Lajos nem volt rossz ember,mindent összevéveNÁNAY ISTVÁNHANK() ATTILA (1961-2000)A horgászok temették elNem volt országosan ismert művész. Színészvolt. A barátom. Még a Nemzeti Színházbanismertem meg, amikor végzős főiskoláskéntott töltötte a gyakorló éveit. Nemrégibenelőkerült egy fénykép abból az időből, amikora Nemzetiben negyvennél is több ifjú színészjött össze - hála Vámos László fiatalítóbuzgalmának. Ezen a fotón még egycérnavékony srác nevet teli szájjal; kérdeztemis később Attilától: hogyan lett a szép alakúkölyökből kövér férfi?Ő meg, amikor ezekre az évekre visszaemlékeztünk,azt ismételgette, hogy akkorszerette igazán a színházat, amikor ott mégcsapatszellem volt. Úgy érezte, hogy hasonlóangondolkodó, érző fiatalemberek között,velük együtt lehet színházat csinálni. Jólérezte magát köztünk, de érdekes, hogy márakkor sem akart vezető színész lenni. Tudta,hogy nem képes egyetlen dologért - még haaz a színház is - akkora áldozatot hozni, mintpéldául a kaposváriak vagy mi RuszttalKecskeméten, amikor hónapszám nem jöttünkhaza Pestre, mert a színházban éltünk.Visszantekintve azt látom, hogy Attila nemakart - s nem is lett volna képes - olyanszívósan és szisztematikusan felépített pályátbejárni, mint amilyet például az akkor szinténa Nemzetiben gyakorlatozó s kétévtized alatt a topra érkező Kováts Adél.A főiskola elvégzése után másfelé sodródott.Rövid ideig a Vígszínházhoz kötötteszerződés, és néhány évet az Arany JánosSzínházban is eltöltött. Emlékszem rá a PestiSzínház Ahogy tetszik-jében mint birkózóCharlesra, illetve az Ács János rendezte Learkirály Cornwalljára.Amikor Meczner János színháza összeomlott,szabadúszó lett. Meggyőződésem,hogy Attila akkor is váltott volna, ha az AranyJános Színház nem szűnik meg. Nem minthanem szerette volna a színpadi munkát, de aszínházat túl kötött, túl szabályozott intézménynekérezte. Kivonta magát a színházi életből,s olyan életformát keresett, amelyben alehető legkevésbé van kiszolgáltatva egymechanizmusnak, olyat, amelyben saját magatudja irányítani az időbeosztását, az életét.Kitalálta magának a szinkronszínészetet.Ha létezik olyan kategória, hogy szinkronszínész,akkor ő az volt. Jellegzetes rezes,testes hangja sokféle karakter megjelenítéséretette alkalmassá. A színes bőrű szereplőketpéldául legtöbbször ő meg Kertész Péter ésGesztesi Karcsi szólaltatta meg. Győzte aszinkronmunka iszonyatos tempóját. Gyakrankell teljes műszakot végigdolgozni, akár abányában. Annak a híresen jómagyar szinkronnak, amelynek ma már anyomait is alig látni - mert a struktúrájátszétverték, s a jó szakemberek eltűntek apályáról -, ő volt az egyik utolsó mohikánja.Egy harminctagú színházi társulatban vannyolc vezető színész, tizenkét középkategóriájú,úgynevezett karakterszínész, a többinekmeg kell köszönnie, hogy ott lehet. Attilaa szinkronszíntársulat megbízható derékhadáhoztartozott, amelynek tagjai bármikorpontosan, professzionális szinten és gyorsanmeg tudják oldani feladatukat.Amikor bekövetkezett a tragédia, az egyikkereskedelmi televízió tudósításában azszerepelt, hogy meghalt HankÓ Attila szinkronszínész.Civil barátaim furcsállták, s kérdezték,nem ciki-e a szakmában a szinkronszínészmegnevezés. Kapásból aztválaszoltam, hogy ilyen kategória nemlétezik. Pedig ő felvállalta aszinkronszínészetet, mert e munka mellettlehetősége nyílt arra, hogy visszataláljon atermészethez, a vízparthoz.Márpedig az ő gyökerei a Tisza-parthozkötődtek. Édesanyja a gyászjelentésbe aztírta, hogy Attila a Tisza szerelmese. S ez ígyis volt. Van valami fantasztikus és sorsszerűabban, hogy a baleset is Tisza-hídon történt.Reviczky Gabi a temetésre egy üveg Tiszavizethozott, amit betettünk a koporsó mellé,

I N M E M O R I A MHankó Attila, Albert Péter és Csankó Zoltán az Arany János Színház Gergő király című előadásábanhiszen mindennél jobban szerette a szőke folyót.Nem tudott meglenni a természet nélkül.Egyformán fontos volt számára a színészetés a természet. Mindkettő szeretetét otthonról,Szentesről hozta. A szentesi gimnáziumból,abból a nevelő műhelyből, amelyoly sok színházi embert adott a szakmának. Ső minden tekintetben hű maradt szülővárosához.Gyakran járt haza. Az utóbbi időbenkülönösen sokszor: súlyosan beteg apjához.Édesanyja egy éven belül két férfit temetettel. A fia sírja mellett egy szálfaegyenes, csodálatosasszony állt, aki azzal vigasztalt bennünket,hogy Attila szép és teljes életet élt.Barátságunk régi keletű, igazán méllyéakkor vált, amikor a horgászat összehozottbennünket, őt, Reviczky Gábort meg engem.Ő szervezte a programjainkat, a versenyekenvaló részvételünket, ő volt a barátságunk lelke,összetartója. Szinkront is úgy vállalt, hogymaradjon ideje a versenyhorgászatra. Ha nemis könnyen, de a mi kötöttségeinket akceptálta,és sokszor helyettünk is mindent előkészített,csak utaznunk kellett. Fantasztikus szervezőkészségevolt. Ebben a színházikáder-ínségesidőkben jó igazgató válhatott volna belőle,csak ne szerette volna annyira a Tiszát.Amikor tavaly az ominózus szennyeződéstönkretette a folyót, elsők között szerveztemeg a segélyakciókat, létrehozta és szinteegyedül működtette a Tisza Alapítványt,halat telepített, Gönczy János kormánybiztosegyik legfontosabb segítője lett. S mindezértegy fillér ellenszolgáltatást sem fogadott el.Még a tizennyolc éves Mazda kocsijávalmegtett sok ezer kilométeres utakért járóbenzinpénzt sem vette fel.A kívülálló számára szinte felfoghatatlannaktetszett, ahogy az utolsó öt-hat évbenmásokért élt. Elintézte, hogy a portugáliaihorgász-világbajnokságra kijussona magyar gyerekválogatott,hiszen utánpótlás nélkül nincsversenysport. S milyen büszkevolt arra, amikor ezek agyerekek harmadikok, egy évmúlva pedig másodikok lettek aversenyen. Naiv mackós hitévelazt tervezgette, miként lehet aversenyhorgászatot olimpiaisporttá nyilváníttatni. Másoknaktálcán hozta a lehetőségeket,magáért nem tett semmit.Magának még egy másfélszobás lakást sem bírt kijárni.Attilának magától értetődővolt, hogy a világ úgy kerek, ha aszínház mellett más is helyetkap az életében. Úgy gondolkodotttehát, mint legtöbb nyugateurópaitársa. Ők, ha nem játszanak,csinálnak valami mást.Nem kerülnek padlóra. Nemcsak vagy nem elsősorban aszínházból élnek meg. Csaknálunk, Közép-Európában érziúgy a színész, hogy vége avilágnak, ha azt mondják neki:itt és most nincs rád szükség.Attila takarékoskodott azenergiáival, márpedig abbólneki rettenetesen sok volt. Nemakarta, hogy mások gazdálkodjanakvele. Nem akart a sorvégére állni, pedig néha mindannyiunkéletében bekövetkezik,hogy a sor végére kényszerülünk.Igyekezett több lábonállni. Más egyéb mellett azttanultam meg tőle, hogysohasem szabad egyvalamirerátenni az életünket. Még aszínházra sem. Nem kellsajnálni azt, ami elmúlt, vagyami nem jött össze, azt kellcsinálni, ami adódik, de aztörömmel. Attila addig dolgozottszínházban vagy stúdióban,amíg a munka szórakoztatta.Mindenütt igyekezett jól éreznimagát, s mindentjól érezzék magukat. Semmi é hsimlisség nem volt benne.Aztán bekövetkezett az abizonyos hajnali utazás Szentesről Szegedre.Beült egy fiatalember kocsijába, hogy elkísérjea barátnőjét. Az egyetlen életben maradt utasvallomása szerint Attila hiába kérte a sofőrt,hogy vezessen lassabban, az száznegyvenkilométeres átlagsebességgel száguldott akanyargós országúton, s bele-rohant egypótkocsis teherautóba, amely leborotválta aszemélyautó tetejét. Három halott.Szentesen rendőri készültséget kellettkivezényelni, annyian tolongtak a temetésén.Városbeliek meg horgászok. Színészek négyen-ötenvoltunk: néhány szentesi pálya-társ,meg mi, horgászbarátai.Jó ember volt. Ritka az ilyen a színházvilágában. A színházon kívül is.TROKÁN PÉTER

V I L Á G S Z Í N H Á ZLONDONI ESTÉKÉs mi, angolok hovaFÜST A VÍZ FELETTValamikor réges-rég egy Guy Fawkes nevűkamikaze megpróbálta fölrobbantani az angolparlamentet és a királyt („lőpor-összeesküvés").Nem sikerült neki. Ezért ma a britekközismert higgadtságukat sutba dobvaminden év november elején őrült mód telelövöldözikrakétákkal az eget. Görögtűzgörögtüzet, petárdapukkanás petárdapukkanástér. A szüntelen fülsiketítő robaj, az egy-másbaérő színpompás tűzijátékok látványaelgondolkodtatja az idegent: vajon aztünneplik-e, hogy e vakmerő fickó (angolul:guy) kudarcot vallott képtelen tervével, vagyazt, hogy legalább megpróbálta?Mindehhez általában az időjárásnak is vanálljunk?néhány szava. Az idén például csak a megszámlálhatatlan„spontán" magántűzijáték recsegése-ropogásaverte fel a csendet, a hivatalosnagy tűzijátékok rendre elmaradtak az esőés a viharos szél miatt (vagy ugyanolyanláthatatlanok voltak, mint Budapesten az1999-ről 2000-re virradó éjszakán). Talán csaka Nemzeti Színház saját kis parádéja sikerültigazán látványosra. Ott azonban szükség isvan mostanában ilyesmire, mert az épületbelsejében, a színpadon mintha elmaradna abeígért tűzijáték. Jobb híján a színház előttitéren táncolnak lelkes ezrek, míg további (irigyebb)ezrek a Waterloo hídról nézik, ahogy atűzeső és petárdazuhatag elmúltával gomolyoga füst a víz felett.Amúgy, ha az ember lassan körbefordulennek a nevezetes hídnak a közepén, azt érzi,kedvenc Londonja alaposan megváltozott azezredfordulóhoz közeledvén. Néhány év leforgásaalatt nagyvonalú új építményeket húztakföl, s ha csak a déli Temze-parton tekintünkvégig - a gigantikus szobaventilátortformázó óriáskeréktől („London szeme"mindent lát) a ronda, ám élénk kultúrközpontsoronát (Hayward Gallery, Queen ElizabethHall, National Film Theatre, Royal NationalTheatre) egészen a Tate Galery új épületéig(és a hozzá ívelő kecses gyaloghídig), s azontúl a rekonstruált Globe Színházig -, máris aztlátjuk, hogy ezt a várost tervezik. Ha aszemközti part jól ismert - és az előbbieknéljóval patinásabb - épületeit nézzük, nemcsakaz tűnik föl, hogy többségüket megtisztítot-A LAMDA előadása: Tripper mama

V I L Á G S Z Í N H Á Zták, de az is, hogy a korábbinál szebb ésnagyvonalúbb esti kivilágítást kaptak. Ésmégis: az egész valahogy sikeresen megőriztea lényegét. Talán azt mondhatnánk: Londonugyan megváltozott, de inkább „párizsiasabb" -nyüzsgőbb, szórakoztatóbb, mondénabb - lett,nem „amerikanizálódott". Vagy mégis?AMERIKA VISSZAVÁGHa New Yorkban a mániákus színházba járóalapélménye az, hogy minden érdekes újdarab, előadás, rendező Londonból „repültát", akkor a londoni műsorújságot lapozgatvameglepetten fedezheti föl, hogy az amerikánusokvisszalopóznak a hajófenéken.Villognak a West Enden az olyan megafranchiseprodukciók, mint a Disney-féleOroszlánkirály-musical (részletesen lásdSZÍNHÁZ, 1998. szeptember), egymásnakadják a művészbejárók kilincsét a nagyamerikai (film)sztárok (például JessicaLange). Nemrégiben átsuhant a városon aNew Yorkot térdre kényszeritő (eredetilegargentin) De La Guarda lenyűgöző „repülő"színháza (Pesti Est Súgó, 1999. március). Sőtmég egy afféle fringe-sikernek számító, polgárideg-borzoló(egyébként igen bájos éslendületes) punk-transzvesztita performanszkoncert,a Hedwig and the Angry Inch(Hedwig és a „dühös hüvelyk") is betelepedettegy jól szituált londoni színházba,másutt pedig a Szentivánéji álom New York-idiszkóklubra készült verzióját (DonkeyShow) honosítják éppen.Vagyis (a némi Anglia-komplexussalküzdő) Amerika nem hagyja magát. Hódításrahódítással felel. Es hogy a színházfogyasztókmellett a kávéfogyasztókat is meggyőzze,gyorsan teleszórta LondontStarbucks üzletekkel (ez nagyjából akávézók McDonald'sának felel meg),egyébként sokak örömére, mert az aligfogyasztható híg barnás lötty helyettáltalánosan elterjesztette a valódi (szinteeurópaiasan ártalmas) kávét. Amelynekpersze ártalmatlan, koffeinmente-sítettverzióját is árusítják.Attól szerencsére nem kell tartanunk, hogyegyszer majd a kávéfekete és kávékeserű írsörből, a Guinnessből is kivonják a lényeget,a bódító alkoholt. Az írek nem olyanok. Nemhígítanak. Es nem tágítanak. Mármint attól,hogy uralják a színpadot. Ha azt mondanánk,Írország, az ír kultúra egy ideje „divatbanvan", a színházban most ez talán mégérezhetőbb, mint korábban. A Londonban„futó" figyelemre méltó darabok között mostsem kevés az ír import, de még a NemzetiSzínház új Peer Gyntjét is ír szerző (FrankMcGuinness) új fordításában, ír rendezővezényletével tűzték műsor r a. Most azonbannem csupán az ír (vagy ír kötődésű) darabok,előadások száma feltűnő, hanem az is, hogyezekben némi téma- és hangnemváltásérzékelhető a megszokott, „bevált" típu-VALAHOL ÍRORSZÁGBANMarie Jones ismert belfasti drámaíró a jelesCharabanc Színház belső köréhez tartozik, dekomolyabb áttörést eddig nem ért el. A KőSharlene Whyte (Prokné) és Mitchell Zhangazha (Itisz)a zsebben (Stones in His Pockets) című, kétszemélyesjátéka azonban zajos siker azegyik legjobb West End-színházban. Ez anagy népszerűség azonban elsősorban nem aleírt és elhangzó mondatoknak, hanem a kétszínész játékának köszönhető, akik néhányjellemző gesztussal számtalan figurát életrekeltve mesélik el az amúgy nem túl bonyolulttörténetet.Valahol, Írországban egy amerikai stábnagyszabású filmet forgat, amelynek főszerepétvilághírű (természetesen amerikai)színésznő alakítja, míg a „valódi" ír hátteret ahelybéliekből verbuvált statisztacsapathivatott megteremteni. Két szerencsétlenfiatalember csetlik-botlik a tömegben, mígnemegyiküket - lássatok csodát! - kiszemelimagának a Nagy Sztár. Aki nem is annyirabuta és érzéketlen, mint amennyire annakszeretnénk (és szeretnék hőseink is) látni. Azönérzetes férfi ugyanakkor önmaga - éshazája - integritását hősiesen védve, nemigenenged a csábításnak, amennyiben nemegyenrangú felek kapcsolatáról van szó. Atörténet akkor kap tragikus felhangot, amikoregy statisztatárs, akit a helybeliek mindismertek, öngyilkos lesz: zsebét kövekkeltelepakolva begyalogol a tengerbe. Lázadásfenyeget, mert a korlátolt rendező nem akarjaelengedni a statisztahadat kollégájukhonfitársuk-barátjuktemetésére. Végül afilm-csillag amúgy „amerikaiasan",„sztárosan" segít megoldani a helyzetet:kijárja a rendezőnél az engedélyt, hogyméltóképp búcsúztathassák az elhunytat,ugyanakkor a maga javára is fordítja ahelyzetet. Teljes pompázatban, arcánfenséges gyásszal meg-jelenik a temetésen,

V I L Á G S Z Í N H Á Zrajongják. A két szomorú nímandnak viszontzseniális ötlete támad: nem asszisztálnaktovább a kulturális gyarmatosításhoz - őkmaguk fognak filmet írni és forgatni sajátéletükről és népükről, öngyilkossá lett társukrólKő a zsebben címmel.Sean Campion és Conleth Hill valóbanbravúrosan váltogatja a szerepeket, villámgyorsanbújik bele a két esendő fickó, aszínésznő, a rendező, a többi statiszta, a kocsmáros- és megannyi más figura - bőrébe, deennek a sebességnek és hatékonyságnak áravan. A feltehetőleg LeCoq-iskolán nevelkedettszínészek karakteres jellemzéshelyett könnyen dekódolható, ám felszínes,leegyszerűsítő (mondjuk ki: közhelyes)sztereotípiákkal karikaturizálják a szereplőket.Az előadás humora és hamvassága ettőlolykor másodlagos frissességű paródiává,olykor kifejezetten olcsó viccelődéssé válik.Máskor persze igazán bájos és telített. Alegnagyobb baj azonban, hogy amint a szerzőés a színészek közös erőfeszítése révén„komolyra fordul" - mondanivalóval leszterhes - az előadás, óhatatlanul elsekélyesedik,szentimentális bulvárocska válikbelőle. (Jellemző mozzanat: a nézőtéren nagyszámban helyet foglaló amerikai turisták -akik egyébként jókat kacagnak „magukon" -viharos tapsban törnek ki, amikor egy röpke„táncbetétet", afféle Riverdanceparafrázistlátnak. Hálásak, mert könnyen felismerhetőkulturális „csemegét" szolgáltak föl nekiknehezebben emészthető falat helyett.) Akritikát és a közönséget egyéb-ként egyarántlenyűgözte a produkció, magam azonbancsalódottan hagytam el a szín-házat. Ami nemjelenti azt, hogy egyáltalán nincsenekmulattató vagy megkapó jelenetek ekétszemélyes jutalomjátékban. Maradandó,szép pillanat, amikor a két jó barát a leendőközös filmről álmodozván a távolba mered, éselképzeli, mit is szeretne megmutatni. Hogymi legyen a vásznon, ha azt szeretnék, hogyez az „igazi ír film" valóban róluk, az őéletükről szóljon. „Hát sok szép tehenet azöld legelőn..."Amúgy feltűnő, hogy ezek az ír színműveknem az utóbbi években jól bevált „népi"környezetben játszódó megható-mulatságos,többnyire realista-költői darabok. A Kő azsebben játékossága is kissé másfelé tart, azalanti két produkció pedig a nagyvárosokcsöppet sem idilli sűrűjében játszódik.DUBLINI RONDAA csöppnyi, de jelentős Bush Színház ideisikere, a Howie the Rookie két fiatalemberlendületes monológja, két egymást követőeste érzékletes leírása, bevezetés a dublini„balhés" huligánok - vagy piti fiatalkorúbűnözők - világába. Egy Rookie nevű fiúelmeséli, hogyan verte a kocsmában félholtra(brahiból? bosszúból?) Howie nevű ellenlábasát,aztán hogyan vitte el „a nőjét" - ahelyett,hogy hazament vagy saját barátnőjévelmaradt volna. Az „elrabolt" lány - akinekéletét különben mozgásképtelen testvéregondozása tölti ki - végül ájultra itta magát,hősünk tehát „dolgavégezetlen" ért haza. Desajnos túl későn: a babysitter, akit föl kellettvolna váltania, elaludt; Rookie kisöccsét - akióvatlanul kiszaladt az utcára - agyongá-zolta egy autó. Rookie nem érti, hol ebben az őfelelőssége.Másnap a pórul járt Howie - ahogy ezmonológjából kiderül - még nagyobb bajbakerült (véletlenül elpusztította az egyik bandavezérrettentő értékes díszhalát, és helyettesürgősen be kell szereznie egy másikat). Barátnője- igen, az a bizonyos - nem tudta kisegíteni,minden félretett pénze testvére ellátásárakell. Meglepő módon épp az előző estitámadó., Rookie állt a pártjára: kihívta „párbajra"a néhai hal „tulajdonosát". Rémségesutcai verekedés kezdődött, majd reflektorokéles fénye hasított az éjszakába: barátaikszáguldottak be, de már nem tudták időbenlefékezni a kocsit: Rookie-t nekipaszíroztákegy vaskerítésnek. Howie vitte meg a halálhírtRookie családjának. A néma házban aszülők épp egy régi családi videót néztek: aképen rövidnadrágos kisfiú szaladgált.(Rookie? Vagy előző este meghalt kisöccse?)Az író, a pályája elején járó Mark O'Roweerős figurákat fest, förtelmesen hű leírást adegy barátságtalan világról. Dublin „sötétarca " : húgyszagú kocsmavécék, mocskosutcák, vedelés, érzéketlen-értelmetlen szex,véres erőszak, taszító figurák. A szerző és arendező (Mike Bradwell) nem képzelcselekvést a színpadra, szinte mindent amondatokra hagy, arra épít, hogy a kétszínész (Aiden Kelly, Karl Shiels) képes lesz alehető legplasztikusabb szövegformálássalbevonni a közönséget a történetbe. Számításabeválik. A szleng, a szociális-kulturális közegnyelvét szublimáló drámai szöveg, a teljesmegéltséggel hitelesített akcentus (segítség!alig érteni, amit mondanak!) ön-magában iserős és hatásos gesztus. A két színész (á,dehogy színészek, mintha két valóságosdublini suhanc dumálna!) hol aprólékosanrészletez egy-egy jelentéktelen mozzanatot,hol nagyobb sebességre kapcsol, demindvégig szuggesztíven, elsöprő hévvelmesél nekünk, ott van velünk.A nemrégiben felújított, tenyérnyi BushSzínház (nézőterestül beférne a RadnótiSzínház színpadára) tálcán kínálja az intenzívintimitás lehetőségét a játszók és a közönségközött. Épp ezért paradox módon még élvezniis lehet az elbeszélést. Kár, hogy a valóditehetség ről árulkodó írás mindkét részeszentimentális „vörös farokkal " zárul. Aközhely-drámaian „szomorú " befejezés,ahelyett, hogy „ütne", éppen hogy némiképphomályosítja a zavarba ejtőn, nyugtalanítónéles képet. Majdnem jó színház ez (annakellenére, hogy a monológforma eleve erősenbehatárolja a lehetőségeket), de mégsem azigazi. Nagy-Britanniában ennek ellenérerengeteg díjat nyert, 2001 elején pedig - úgytűnik - beveszi majd Amerikát is.BELFASTBAN A HELYZET...Ha a fenti két előadás némi csalódást okozott,a méltán híres Royal Court színház ügyeletesír produkciója valósággal lesújtott, pedigdrukkerként: ültem be a nézőtérre. GaryMitchell kényes témát választott, jó konfliktusttalált (sajnos nem volt nehéz dolga), de amegvalósult dráma - The Forces of Change(körülbelül: Ki van a változások mögött?) -csupa banális színpadi helyzet, rémesenközhelyes párbeszédekkel.Belfastban vagyunk, egy rendőrségi ügy-osztályon. Az előítéletekből és a mindennaposszakmai nézeteltérésekből táplálkozó feszültségnőttön-nő az osztály nemrégiben kinevezettfőnöke (egy nő!) és beosztottjai -mind férfiak! - között. Ráadásul sorozatoskihallgatások után sem sikerül terhelő adatokatszerezniük az elfogott - és nyilvánvalóanvétkes - unionista terroristáról. A kétkonfliktus akkor érik eggyé, amikor kiderül,hogy az egyik idős rendőr elárulja főnöknőjéta letartóztatott terroristának, sőt mi több,régóta összejátszik az illegális unionistaszervezettel. A többiek nem ítélik elegyértelmű szigorral kollégájukat, illetvekövetkezmények nélkül hagynák az esetet.Egyre hevesebb vitákat folytatnak asemmiről, miközben többször is elmennek alényeg mellett.Szinte csodálatra méltóan üres és kiszámítottmindaz, ami a darabban és a színpadonzajlik. Főleg, ha látjuk, hány és hány - valódikonfliktust rejtő - aspektusa van a kibontakozóhelyzetnek. Bajtársiasság, szolidaritás,egyéni tisztesség, a rendőri munka eltérőfelfogása; politikai nézetek, erkölcsi normákösszeütközése; „férfiközpontú " világképkontra emancipált nő. Úgy tűnik, az alkotóknem vették észre, hogy komoly lehetőségekmellett megy el a darab. Érdekes: az előadás aszínház pöttömnyi padlásstúdiójábólköltözött le - a kritikai és közönségsikerhatására - a földszinti nagyterembe, teljesenmegváltozott térszerkezettel (ami itt a színpadondíszletben történik, az ott a nézőkközött zajlott). Mértékadó véleményekszerint „odafönt " kitűnő előadás volt. Bár alátottak alapján ezt a véleményt mindenképpfenntartásokkal fogadom, valami biztos vanbenne. A „néző közeli" helyzet talán azőszinteség olyan fokára röpítette aszínészeket, hogy az teljesen elfedte a hibákat,vagy éppen mindenestül átlényegítetteaz előadást?Az igazi persze az, ha van mit „átlényegíteni".Két valóban izgalmas produkciótis sikerült kifognom az ezredvég londonikínálatából, és ez nem rossz eredmény.Mindkettő új dráma bemutatója, mindkettőtlelkes fiatalok adják elő, (még) nem ünnepeltsztárok.KÖZELSZÍNHÁZA LAMDA (The London Academy of Music,Drama and Art) színvonalas, nyitottszíniiskola, ahol többféle képzés folyik.Egyedülálló kezdeményezés, hogy rendszeresenkiemelkedő, sikeres drámaírókkalíratnak új darabot a színészhallgatók számára.A diákok elsőrangú - és még „be nem járatott "- szövegeken élesíthetik oroszlánkörmeiket, aszerzők ugyanakkor az ifjú színészekkelfolytatott intenzív műhelymunka sorántökéletesíthetik a készülő művet. NemrégibenTimberlake Wertenbakerrel, korábban -többek között - Caryl Churchill-leldolgozhattak így együtt a diákok, most pediga botrányos sztárszerző, Mark Ravenhillvadonatúj „musicaljével" vizsgáztak,parádésan.A Gate Színház kis mérete (körülbelülszázszemélyes a nézőtere) és minimális költségvetéseellenére a londoni színházi élet

V I L Á G S Z Í N H Á Zegyik meghatározó eleme. Kutató, felfedező,úttörő színház, ahol új műveket újfelfogásban igyekeznek színre állítani. Aművészeti vezető és két főmunkatársaminimálbért kap, a színészeknek nem járhonorárium, csak a csekélyke bevételtosztják el. Bár elismerést elismerésrehalmoznak, furcsamód egy fillérnyitámogatást sem kapnak állami forrásból.Többnyire kisebb alapítványok, illetve egynagyvonalú magánszponzor adományaibólállítják ki a produkciókat. Az utóbbi fizettenemrégiben a csöppnyi színház teljesfelújításának költségeit is (de nem kéri, hogycserében üzleti vacsorát vagy igazgatótanácsiülést rendezhessen itt). A Gate-ben dolgozniha anyagi biztonságot nem is, művészi rangotfeltétlenül jelent. Az épp leköszönőművészeti vezető, Mick Gordon - a hírekszerint - Peter Brook munkatársa lesz.Elődje, Stephen Daldry éveken át a RoyalCourt művészeti vezetője volt, nemrégibenpedig óriási sikerrel leforgatta első játékfilmjét.Az őt megelőző Giles Croft (nevétnálunk a Holdfény című drámakötet társszerkesztőjekéntis ismerhetik) a Gate-bőlegyenest a Nemzeti Színház vezető dramaturgiszékébe repült (később a watfordi,még később a nottinghami színház vezetőjelett). A Gate Színház kapuján tehát, úgyvalaki feljelenti a házat - természetesen nem alányok, hanem a „pederaszták" miatt. Rajtuküt a rendőrség, mindenkit letartóztat-nak. Abiszexuális fiú megvédené szerelmét arendőrök durvaságától, erre habozás nélkülagyonlövik. A többi fiút másnap felakasztják.elborzasztóak, hol képtelenül komikusak(olykor egyszerre). A szövegben rengeteg a„trágárság", a jelenetekben a kendőzetlenszexualitás.A pályára készülő fiatal színészek bátran,természetesen, prüdéria nélkül és pontosanjátszanak, a kiváló - olykor kissé SondheimTESTKÖZELBŐLA Mother Clap (Tripper mama) című zenésdrámát (komponista: Matthew Scott) aLAMDA növendékei a szerző (MarkRavenhill) és az intézmény vezetője (PeterJames) rendezésében adták elő, mind-összekétszer.Ravenhill a világszerte nagy port felvertShopping and Fucking írója. Ez az új drámájanem kevésbé szókimondó, és semmivel semfinomkodóbb amannál, viszont -megítélésem szerint - sokkal jobb.A cselekmény két idősíkon játszódik. Egykórházban kezelt súlyos AIDS-betegfiatalember képzeletében megjelenik aXVIII. századi London bordélyainak és aköréjük szerveződő homoszexuális szubkultúránaka világa, s közben föl-fölidéződneksaját elmúlt életének képei is. A két száltermészetesen szorosan összefonódik (bár a„mai" a kevésbé szövevényes történet), ésmindkettő szomorú véget ér.A (képzelt) múlt: egy hányatott sorsúasszony azt a tanácsot kapja halott férjeszellemétől, hogy készséges ifjú hölgyismerőseivelnyisson bordélyt. O némi vonakodásután így is tesz. A „ház" egyre sikeresebbenműködik, de közben az egyikfiatal férfi alkalmazott homoszexuális barátaikörében is mind nagyobb népszerűségre teszszert. A fiúk előbb félve, majd felbátorodvaafféle transzvesztita-partikat tartanak itt.Idővel népes „nővériség" csoportosul azegyre híresebb intézmény köré. Az érzőszívű tulajdonosnő (aki „valódi" lány alkalmazottaitsem tudja olyan szőrösszívűenkizsákmányolni, ahogyan „kellene") egyrejobban elfogadja a „furcsa" fiúkat. Egyikük -egy szemérmes „bentlakó" biszexuális transzvesztita- udvarolni kezd neki, végülkomolyan egymásba szeretnek. Minden alegszebben alakul tehát. Égy nap azonbanSean Campion és Conleth Hill a Kő a zsebben című előadásbanA XX. századi történet AIDS-es hőse (abiszexuális fiú mai „alteregója") elkeseredvekommentálja a történteket, mondván: a mivilágunk olyan szörnyű, hogy ő azt kívánja,bárcsak úgy történt volna-történne minden,ahogy (álmában) annak idején. Mennyivelszebb - és könnyebb - lehet elmenni a barátokkalegyütt, mint elsiratni őket szépensorban, végignézni, ahogy fokozatosanleépül-nek. A halálra készülő fiúnak ez afájdalmas-keserű - nem érzelgős! - monológjaa dráma egyik igazi csúcspontja. A „maiszál" másik emlékezetes jelenete egyhomoszexuális orgia: különféle „perverziók"karakteres bemutatása és egyben asztereotípiák képtelenül mulatságosparódiája.Ravenhill egy pillanatra sem okozcsalódást ismerőinek (sem azoknak, akikcsak hírből ismerik). Az egymást követőszélsőséges hatású jelenetek hol mélységesenzenéjére emlékeztető - dalokat remeküladják elő. Az egész darabra jellemző mindkétfelvonás nagyszabású záróképe. A rokokónői ruhába öltözött fiúk és lányok fenségestablóba fejlődnek, miközben a finálé motívumaiegyre magasztosabb kórussá érnekössze, s végül a teljes szereplőgárda többszólamban, nemes egyszerűséggel és gyönyörűintonációval zengi: „Ki a fasszalbasszak?" („Who the fuck's gonna fuckme?")MÉG KÖZELEBBSzerencsénk, hogy a Gate Színház rátalált ahuszonkét éves Joanna Laurensre és TheThree Birds (Három madár) című első (akkormég egyetlen) drámájára. Szerencsénk, hogya szintén huszonéves Rebecca Gatwardnagyszerűen megrendezte, és a fiatal

V I L Á G S Z Í N H ÁZszínészek ritka átéléssel eljátszották. (Az márcsak a krónikás külön szerencséje, hogyláthatta az előadást.)Az írónő „újraírta " Szophoklész egyikelveszett tragédiáját, amelynek cselekményét afennmaradt töredékeken kívül Ovidius feldolgozásábólis ismerhetjük. A Három madárazonban nem rekonstrukció, nem archaizálóujjgyakorlat vagy a klasszikusnak állítottemlékmű, de nem is mitológiai motívumokraépülő „posztmodern" katyvasz, hanemmegrázó és éretten poétikus modern dráma,modernkedés nélkül, klasszikus tragédiaisúllyal. Jelenetei feszesek; mondataikorszerűek és veretesek egy-szerre,költőiségük magától értetődő. Szépmetaforák, hol robusztus, hol játékosankönnyed verselés. A mai szavak használata, anyelvi sokszínűség sehol nem hatásrombolóananakronisztikus.A történet röviden: Téreusz trák királyszerelmes Pandion athéni uralkodó lányába,Philomélába. Legtitkosabb álmát érzi beteljesülni,amikor Pandion - hálából, amiértvárosát megmentette - neki ajánlja lányakezét. Csakhogy félreértés történt: az imádottlány nővéréről, Proknéról van szó. Téreuszbecsülettel magába fojtja vágyait, és évekenát zokszó nélkül él azzal, akit nem szeret(fiuk is születik, Itisz), mígnem egyszer - éppProkné kérésére - kénytelen útra kelni, hogyelhozza Philomélát a nővéréhez. A hazaútonnem tudja türtőztetni magát, megvall-ja szerelmét a lánynak, majd leteperi,megerőszakolja. Ezután félelmében kivágjaPhiloméla nyelvét, őt magát sziklabörtönbezárja, aztán halálhírét költi, de titokban eleljárhozzá, és megpróbálja kiengesztelni.Philoméla levelet küld a nővérének; az,mikor rátalál meggyalázott, megcsonkítotttestvérére, hazaviszi, és szörnyű bosszúteszel ki. Megöli fiát, az ötéves Itiszt, és ahúsából készült pástétomot megeteti férjével,a gyermek apjával. A bűnös és a kétbosszúálló nővér madárrá változik; a lányaitaggódva kereső ősz Pandion tanácstalanulnézi az eget.A rendezőnő londoni színházakbanszokatlan precizitással és invencióval állítottaszínre, a „vegyes " (fekete és fehér bőrűszínészekből álló) társulat érzékenyen,szépen, erőteljes jelenléttel játssza a darabot.A tragédia a lelkekben zajlik, sem külsőségesszínészi eszközök, sem naturálisan ábrázoltborzalmak nem „segítik" a hatást. Nagyobbszínházban nem működne az a fegyelmezett,lefojtott, szinte teljesen gesztus nélkülimikroexpresszivitás, amely a rezzenéstelenarc, a meg sem rebbenő tekintet mögött hurrikánokatérzékeltet anélkül, hogy a színészfolyton „megmutatná" az érzéseit, „kifeléfordítaná" a lelkét.A kórus a négy főszereplőétől eltérőstílusban játszik: néhol együttérzőn csipognak,többnyire azonban kajánul kárognak afekete ruhás alakok, akik az előadáslegnagyobb részében csak afféle polcokongubbasztanak.A felfokozott intimitás szinte elviselhetetlennéválik, amikor Téreusz az elé tálaltpástétomot (saját fia húsát!) előbb lassankóstolgatja, majd egyre jóízűbbenmohóbbanfalja. Egy-egy kis falat a szája szélén marad,vagy ruhájára pottyan, olyankor azttakarékos-falánk módon ujjával fölcsippenti.Egyszer-egyszer megroppan valami a fogaalatt. Végül még a tányért is gondosankitörli. Es - igen - ebben a csöpp kis térben aszagok elől sem lehet elmenekülni; hiábatudjuk, hogy a színész nem azt eszi, amitodaképzelünk, hanem a kellékes előkészítetteélelmiszert fogyaszt, azért azorrunkban mégiscsak hús szagát érezzük (ésnem számít, hogy ez itt marha, sertés vagyborjú).Ez volt az egyik leghatásosabb - legfájdalmasabb- pillanat, amit színházban valahaátéltem. De csakis azért működhetett így,mert a lenyűgöző erejű játék kezdettől fogvatartott, mert a színészek jelenléte eltéphetetlennétette a néző és a drámai eseményekközti kapcsot.Sokat panaszkodunk, hogy a „komoly"színház kis stúdiókba szorul. Hátha nem is eza legnagyobb veszély, amely művészetünketfenyegeti?UPOR LÁSZLÓANDREA VALEAN-GORAN STEFANOVSKI-NENAD PROKICKELET-EURÓPÁRÓL90-es évek: illúziók és realitásAz összeállítás - amely a Theater heute 2000. júniusi számábanjelent meg - három kelet-európai színházi embert szólaltat meg azelmúlt évtized általános, illetve kulturális-színházi benyomásairól.Hármójuk közül Andrea Valean fiatal román drámaírónő, akinek Hafütyülni akarok, fütyülök című színdarabját a MarosvásárhelyiNemzeti Színház román tagozata mutatta be; ez az előadás került aBonni Biennale műsorára. Goran Stefanovski ismert jugoszláv drámaíró,akinek Hotel Európa című nagy sikerű művét 2000-ben aBécsi Ünnepi Hetekkel közös vállalkozásban mutatták be; NenadProkić pedig drámaíró, és a belgrádi BITEF fesztivál vezetője.KÉRLEK, NYELJ EL!Amikor még egészen kicsi voltam, Európa titokzatos ország voltszámomra, ahol Tobleronét kapni, és rágógumit minden lehetőszínben, még olyat is, amelyik elolvad a szájban. Mindezt egyszomszédunktól tudtam, aki évente egyszer kis csomagot kapott„odaátról", gyönyörűen csomagoltat, jó szagút. És mialatt mi öten,gyerekek megosztoztunk egy darab Tobleronén - azt hiszik, ezlehetetlen?, én egyszer hat részre osztottam egy darabkát -, terveketkovácsoltunk Európának, a csokoládé és a rágógumi királyságánakmeghódítására. Számunkra kissé homályos volt, miért nem tartozunkmi is ehhez az Európához, holott az iskolában azt tanultuk, hogyföldrajzi szempontból mi is a részei vagyunk.Később, amikor a rágógumi helyébe a farmernadrág lépett - ame-lyen sajnos nem lehetett megosztozni -, az iskolában azt tanultam,hogy az én országom volt a keresztény világ utolsó bástyája, amelyegész Európát védte a török inváziótól. Erre nagyon büszke voltam.Az iskolában ezenkívül azt is megtanultam, hogy abban a „másik"Európában a burzsoázia uralkodik. A burzsoáziánál semmi sem voltveszélyesebb és romlottabb - ezért nekünk ott semmi keresnivalónk,mint ahogy nekik sincs keresnivalójuk nálunk. Ha mégis eljönnekhozzánk, csak azért teszik, hogy kémkedjenek. Ennélfogva ébernekkell lennünk. És a farmernadrág, a rágógumi és a csokoládé sem nemegészséges, sem nem hasznos - nálunk semmi szükség az ilyesmire.Hódítási terveink ennek ellenére megmaradtak; hiszen talán éppen ezaz Európa tehet üres hűtőszekrényeinkről, hideg lakásainkról...Még később, a gimnázium első évében néhány barátommal aszünidőben európai utazást tettünk. Hogy hogyan? Könyvekkel.Művészeti és képeskönyvekkel, térképekkel és szótárokkal. Maelmondhatom, hogy életem legizgalmasabb utazása volt. Képzelőerőbennem szenvedtünk hiányt, és jobb programunk amúgy semakadt. A tévéműsor naponta másfél óráig tartott, s abból is egy órátCeauşescu vett igénybe. Es ha a könyvesboltban egy jó könyvet akartunkvenni, meg kellett vesztegetni az eladókat.Azután jött '89 decembere. Kimentem az utcára, hogyfelszabadítsam magunkat. Tizenhét éves voltam, nem tudtampontosan, hogy ez mit jelent, de akár a sok ezer fiatal az utcákon, én iskészen voltam rá, hogy meghaljak a szabadságért. Ezekben anapokban hősök lettek belőlünk, Európa csodálattal nézett ránk.Mindenhonnan jöttek a segélyszállítmányok, gyógyszerrel, ruhákkal,

V I L Á G S Z Í N H Á ZAndrea Valean: Ha fütyülni akarok, fütyülökvoltunk. A harcok előtti Románia képe még nagyon élénken élt bennünk.Többet szenvedtünk, mint a többi ország, kegyetlen forradalomállt mögöttünk, most aztán gazdag. jutalomban lesz részünk, nemigaz? Európa magához ölel bennünket, bekötözi sebeinket, és gondoskodikrólunk. Így gondolkodtunk akkoriban. Megszoktuk, hogy valakigondoskodjék rólunk. Ha nem Sztálin, akkor Ceauşescu. Es aminekik sikerült, Európának is sikerülni fog.Aztán fokozatosan csökkent ez az eufória. Erőszakos összeütközésekrekerült sor románok és magyarok között. Es aztán megérkeztekBukarestbe a bányászok.Európa pedig már nem ölelt magához. Már nem érdemeltük meg.Más volt az értékrendszerünk, zavarodottak voltunk, és nem tudtuk,mi a demokrácia. „Hogy felejthettétek el mindössze negyvenöt évagymosás után, hogyan kell demokratikusan viselkedni! - pöröltvelünk Európa. - Es ez a forradalom sem volt egészen hiteles... különbenis loptok az üzletekben, megeszitek a hattyúkat. Lassan felhagyhatnátokvele, hogy vízumokat kérjetek tőlünk."A sorban, amelyben románok százaival álltam vízumért az egyiknyugati követség előtt, a vakító napfényben egy csodálatos kék bálnátláttam. Behunytam a szemem, és arra gondoltam: a fáradtság teszi.Már negyvenöt órája álltam ott. Amikor kinyitottam a szemem, abálna még mindig ott úszott, nyugodtan, fenségesen. Mellette egymeghatározhatatlan színű kis hal iparkodott, hogy ne maradjon lemellőle, és felkeltse a figyelmét.A hal: Kérlek, bálna, nyelj el engem!A bálna: Azt te nem érdemled meg.A hal: Nagyon kérlek... meg fogom emberelni magam.A bálna: Jaj, hagyd már abba! Már lenyeltem néhányotokat, éslátod (csuklik egyet), hogy megfeküdték a gyomromat.A párbeszéd azzal ért véget, hogy kijött egy követségi alkalmazott,és közölte, hogy ezen a napon már nem adnak ki több vízumot. Avégén mégis sikerült hozzájutnom, és végre ott voltam Nyugat-Európában. Az első sokkot a repülőtéri mosdókbanéltem meg. Fogalmam sem volt, hogyan kell a vizetmegereszteni. A második sokk akkor ért, amikor egyfiatal holland megkérdezte, veszélyesek vagyunk-e,elvégre Kelet-Európából jövünk. A fogalmazásismerősnek tetszett.Egy francia barátom beszélgetés közben aztmondta: irigyel, amiért odahaza van miért harcolnom,amiért új világot építhetünk, és megváltoztathatjuk azemberek gondolkodását. Nos, a legtöbb román, akivelegyütt utaztam, többé nem tért vissza az országba.Sajnos nem voltak képesek úgy lelkesedni, mint azemlített francia barátom.A helyzet úgy fest, hogy az emberek gondolkodásánakmegváltoztatása hosszú és fájdalmasfolyamat. A románok többsége szerencsére integrálódniakar az Európai Unióba. A legtöbbjük számáraEurópa jómódot, technológiai és gazdasági haladástjelent, úgy, ahogy nekem is ilyesmit jelentett a szomszédcsomagjából való rágógumi. A legfontosabbazonban talán az, hogy ez az Európába való kívánkozásvalójában az önismeret utáni vágyódás.Hiszem-e, hogy van összefüggés az Európáhozvaló viszony és a színház között? Természetesen van.Véleményem szerint az európai integráció szemszögébőla kultúra még fontosabb tényező, mint agazdaság. Tudom, hogy naivnak néznek majd, vagyazt vetik a szememre, hogy a gazdasághoz mit semkonyítok. Én azonban hiábavaló kísérletnek érzem,hogy egy gazdasági struktúrát, bármily sikeresnekbizonyult, át akarjanak ültetni, anélkül, hogymegértenék a keleti kultúrát, anélkül, hogy tudnák,mennyire megváltoztak és szétestek az erkölcsiértékek, anélkül, hogy sejtenék, mekkora a nosztalgiaa kommunizmus ideje iránt, és hogy milyen kockázatosnakérzik az emberek a közös piacot. A színház,mint minden más művészeti forma, lehetővé teheti akét világ közötti kölcsönös megértést; módot adhat rá,hogy kibontakoztassuk a közös emlékeket ésvonatkozásokatHamarosan ismét sort kell állnom, hogy vízumotkapjak a Bonni Biennáléra, amelyre a színdarabomottani előadása alkalmából meghívtak. A darab aromán fiatalok álmairól szól. Csak azt remélem, hogy mialatt sorbanállok, ismét felbukkan a kék bálna, és ezúttal azt mondja majd ahalacskának: „Maradj a közelben, hamarosan mégis elnyellek."VADKELETI TÖRTÉNETEKANDREA VALEANGoran Stefanovski vagyok. Élettörténetem néhány mondatban akövetkező. Az akkor még a Jugoszláv Szövetségi Köztársasághoz tartozóMacedóniában születtem. Apám színházi rendező volt, anyámszínésznő. Negyvenéves koromig Skopjében éltem mint drámaíró ésszínháztudományi docens. Angol nőt vettem feleségül. Patnek ésnekem két gyermekünk született, és boldogok voltunk. Jó történet volta miénk.1991-ben kezdődtek a jugoszláv polgárháborúk. Pat úgy határozott,hogy a Balkán jövője nem lehet a gyermekeink jövője. Angliábaköltöztek, én pedig ingáztam Skopje és Macedónia, illetve Canterburyközött. Skopjében és Macedóniában volt a biztos múltam és a tágabbcsaládom; Canterburyben, ahol a szűkebb családom élt, bizonytalanjövő várt rám. Két történelem között kezdtem élni. „Elvesztettük atörténelmünket" - mondtam Patnek. „Nem - felelte ő -, a történelemveszített el bennünket."Amikor Angliába érkeztem, és Szarajevó égett, találkoztam egy jószándékú producernővel, aki pénzt akart csinálni a történetemből, ésezt nem is titkolta. „Goran, most piaci értéked van - mondta. - De ezcsak fél évig tart. Sietned kell."A fél év letelt, nem tettem gazdaggá a producernőmet. Ma azzaltöltöm napjaimat, hogy mint ember és mint művész összefüggésbehozzam a két elbeszélésszálamat. Türelmesen próbálom magyarázniskopjei barátaimnak és rokonaimnak, hogy nem örökre hagytam el

V I LÁ G S Z Í N H Á Zőket, és nem is élek fényűző életet az annyit dicsért Nyugaton.Türelmesen próbálom elmagyarázni az angoloknak, hogy nem vagyokrészvétért kolduló menekült drámaíró, aki poszttraumatikus stresszszindrómábanszenved. Egyik oldalt sem sikerül igazán meg-győznöm.Mindkettőnek világos elképzelése van róla, hogy milyen-nek kelllennem.Most hát Canterburyben élek, egy giccsesen festői, a turisták általszívesen látogatott kisvárosban, amelynek katedrálisa is van. A főutcánvan egy comics-bolt, amely amerikai szórakoztatási cikkeket árul. Akirakatban egy életnagyságú kartonpapír figura áll, a Babilon 5. címűközkedvelt televíziós science fiction-sorozatból. A lénynek, akitábrázol, nagy, glóriaszerű kinövése van a feje körül. Ismerem aszínésznőt, aki ezt a szerepet játssza. Jó barátok vagyunk. MiraFurlannak hívják. Egyike volt a korábbi Jugoszlávia legjobb színházi,film- és televíziós színésznőinek. Ő volt a mi drámánk főszereplője,közös történetünk hősnője. Most „alien" lett belőle. Eggyé vált Kelet-Európa sztereotípiájával. Exhősnő a virtuális valóságban, aki kívül áll asaját történelmén és a saját földrajzán.Már hallom a posztmodern sorokból az ásítást. „Történelem,kontinuitás, sors, élet, halál. Csak tudnánk, miért vagytok ti, kelet-európaiakolyan mélabúsak, patetikusak és paranoidok? Miért nem vagy-tokkicsit jobb kedvűek? Ébredjetek már fel! A világ posztmodern játék."Na igen, talán valóban az. Vagy talán azzá lehetne. Ha ugyan nempremodern tömegsír.Minden történet elbeszélés. Jelentés. Eseménysorozat. Megmondja,kik vagyunk, kik voltunk, kikké lehetnénk. A történet interpretáció, akáraz identitás, amely szintén történet - tudniillik maguktól értetődődolgok folyamatos tárgyalása és újratárgyalása. Mint a színház.Hadd fűzzek néhány személyes megjegyzést ahhoz: miben látom éna különbségeket Kelet- és Nyugat-Európa alaptörténete, a kétőselbeszélés között. Ezek az elbeszélések teremtik meg azt a társadalmikontextust és azt az intellektuális diskurzust, amelyben a művészműködik. Ők a társadalom és a kultúra centrifugális erői. A művészvagy használja őket, vagy sem, de a kontextus akkor is ott van. Mint anehézségi erő.En ezt a két, olyannyira eltérő eredeti elbeszélést a maga legrútabb,legvulgárisabb formájában akarom megvizsgálni. Nevezzük a keletivilágot „Bizáncnak". Zárt, vertikális társadalom; patriarchális, macho,vidékies. Csak egyetlen élen álló figura tudja, miről van szó. Atársadalom tagjai szorosan kapcsolódnak egymáshoz, soha senki nincsegyedül, de soha senkit nem is hagynak békén. A társadalmi állásszilárdan rögzített, mindenkinek bece- vagy gúnyneve van. A múltadat,a jövődet és a jelenedet ismertnek tételezik. Nincs demokrácia, nincstolerancia, nincs hely a homoszexuálisok és a nők számára. Az egyénifejlődésnek gyilkos ára van. Ez a világ az etnikai fundamentalizmusvilága. Az egyik oldalon a testvérek, örök ölelés-ben összeforrva, amásikon az árulók és a kívülállók. Ez az elbeszélés fekete-fehér, éscsak a kollektív törzsi témákkal foglalkozik. Erre mindenekelőtt egynagyszabású nemzeti színház alkalmas; a nagyjeleneteivel, azoperaszerű leszámolásaival. A kelet-európai elbeszélés olyan történet,amely csak egyetlen várról és egyetlen kulcsról szól.E világhoz képest a másik végleten Donald kacsa áll. Donaldnagyvárosias, gyors, globális, fogyasztási irányultságú, posztindusztriálisvilágban él. Nincs se anyja, se apja, se felesége, se gyerekei.Három unokaöccséről gondoskodik - csak az Isten tudja, kinek agyerekei. Időnként találkozik a barátnőjével, de utána saját autóján kikivisszamegy a saját házába. Donald kacsa nem tartozik semmilyennagyobb összefüggésbe. Ő a par excellence individuum, akimagányosan keresi a boldogságot. Olyan, mint cowboy a kocsmában,ahol az a fő kérdés, hogy ki rántja elő gyorsabban a pisztolyt. Donaldkacsa elbeszélésének nincs se földrajza, se történetírása. Szétszórt,darabokra hasadt, töredékes. Donald kacsa a politikai sterilitás és ametafizikai csőd bástyája.Kelet-Európa az elmúlt tíz év során megélte Donald kacsa fellépésétBizáncban. Fennhéjázón, peckes léptekkel vonul ide-oda, ésmagával hozta a saját világmodelljét. Ennek a modellnek semmi köze anyugat-európai szociáldemokráciához. Egyfajta cowboy-kapitalizmus,füstölgő coltokkal. Vagy talán csak itt válik ilyenné, amikor földet ér ami területünkön.De mi különböztette meg az exjugoszláv történelmet a maga bizáncikliséjétől? Melyek voltak különleges ismertetőjeleink? A hatvanasévekben, amikor fiatalok voltunk, éppúgy hatottak ránk a sajátnépmeséink, mint Kafka és Sergeant Pepper Lonely Heart ClubBandje. Korlátozás nélkül utazhattunk külföldre. Együtt nőttünk felGoran Stefanovski: Hotel Europa (Thilo Beu felvétele)

V I L Á G S Z Í N H Á Za Belgrádi Nemzetközi Színházi Fesztivállal - a BITEF-fel. 1968-banmár vendégszerepelt nálunk a Living Theatre, akkor, amikor NewYorkon kívül még alig ismerte őket valaki. Grotowski, Brook, BobWilson közismert nevek voltak Jugoszláviában. Közelről láttuk őket.Azt hittük, mi küldjük őket Nyugatra; azt hittük, először nálunkmutatják meg, mit tudnak, és csak utána, a mi jóváhagyásunkkal lépnekfel vele másutt. Felfuvalkodottak voltunk, és nagyon pökhendiek.Talán éppen ezért várt ilyen szégyenletes és erőszakos vég az egykorpéldaszerű Jugoszláviára. Mert Belgrád igazából soha nem tettemagáévá saját BITEF-jének újdonságait. Figyelmesen megszemlélteőket, de nagyon keveset vett át. A proeurópai zománc alatt érintetlenmaradt a bizánci elbeszélés.Milyen volt hát exhazám ábrázolóművészeteinek elveszetttörténete? 1990-ben a zágrábi Eurokaz Színházi Fesztivál elhatározta,hogy látleletet mutat be a jugoszláviai színházművészet történetéről.A fesztiválon belül ülésezett az Informal Theatre Meeting (IETM).Ezalatt fiatal jugoszláv rendezők egy merőben új nemzedékét mutattákbe a szabad nyugati producereknek. Dragan Živadinov, Vitotalán - nem kerül sor a háborúra, amely ezt a történetet is eltörölte.Es most, miután annyi vér folyt el, ismét felvetődik a kérdés: „Hol vanKelet?" Hja, volt idő, amikor a Kelet (legalábbis az a sarka, amelyikaz enyém) így kiáltott: „Itt vagyunk!" A Nyugat pedig így válaszolt:„Nem látunk benneteket. Nem ott vagytok, ahol számítunk a megjelenésetekre.Legyetek végre másutt, hogy láthassunk benneteket."De most mindez már történelem. Ami történt, megtörtént. Éstudom én, amigos, hogy nem akartatok megbántani. Mindez merőbenüzleti célokat szolgált.A kelet-európai színház a politikai forrongás gőzfazekábanpárolódik. Kelet-Európa színjátszó művészeinek régimódi ésmagányos házi feladatokat kell megoldaniuk: meg kell találniuk ahangjukat, emlékezniük kell a saját nevükre, vissza kell szerezniükmagabiztosságukat, vissza kell foglalniuk a maguk terét. Ki kell hogyérdemeljék a maguk történeteit, és el kell őket sajátítaniuk -függetlenül attól, hogy ki mire tartja ezeket a történeteket.GORAN STEFANOVSKIBiljana Szbljanović: Családi történetekTaufer, Haris Pasović, Branko Brezoveć volt a nevük. Ezek azemberek minden aggály nélkül beszélték el a maguk történetét, éppúgy,mint a többiek, a valamivel idősebb rendezők, SlobodanUnkovski, Ljubiša Ristić, Dušan Jovanovic ' ... A mi korunk, a miországunk, a mi összefüggésrendszerünk története volt ez; kollázs,tragikomikus elbeszélés egy világról, amely két hatalmas politikaimalomkő között őrlődik. De a történet nem talált vevőkre. A nyugatiproducerek szerint nehéz volt követni, még nehezebb besorolni. Aztmondták, a történetek nem érik el a nyugati elvárások horizontját.Így hát a történet - elbeszélőivel együtt - ebek harmincadjárajutott. Egyesekből politikai ideológus, másokból kultuszminiszter lett.Valamennyit felszippantotta őstörténeteik huzata. A nyugati producerek(és itt nemcsak a színház, hanem a politika producereire is utalok) talánmegkísérelhették volna, hogy létrehozzák a kontextust, hogy ők alkalmazzákvárakozásaikat a történethez, és ne megfordítva. Ha felismertékés támogatták volna ezt a történetet, akkor talán - persze csakAZ IMPÉRIUM NYUGALMAHa az elmúlt tíz évben - a berlini fal leomlásától számítva - valamitfelismertem, az az, hogy a társadalmi elkötelezettséggel egyelőresemmire sem megyünk. Ma nincs alap a komoly beszélgetéshez.Körülöttünk akkora a káosz, hogy azt sem hallani, ami elhangzik. Aszavak ma csak arra valók, hogy propagandát űzzenek, és szenvedélyeketszítsanak. Érvekre senki sem gondol. Nézzük csak meg a politikusainkat.Beszédeiket mások írják; nem tudjuk, mire gondolnak, éshogyan gondolkodnak. Ilyen légkörben nehéz bárkitől egyetlenszemélyhez szóló mondatot is várni.Mindebben a szabad demokrácia elterjedése és a Kelet villámszerűönfelszámolása után mai Nyugatunk és mai Keletünk között legföljebbcsak fokozati a különbség. A nemzetközi politikában, de azemberek közötti kapcsolatokban, így a színházi fesztiválokon is csakaz a fontos, hogy a résztvevők előállítsák a legfontosabb művi emó-

V I L Á G S Z Í N H Á Zciókat: álcáznunk kell magunkat, szelídnek és toleránsnak, rokonszenvesnek,kellemesnek és kedvesnek kell lennünk, és semmiképpensem merevnek és komolynak. Mindezt abszolút szigorral hajtjákvégre, és azokat, akik az új szabályokra nincsenek tekintettel, óhatatlanulszankciókkal sújtják.A boldogtalan Jugoszlávia tegnapelőttig, a hidegháború idején, hídvolt az Európát megosztó szakadék fölött. A művészet, az esztétikavagy a filozófia nyelvére lefordítva ez annyit jelent, hogy mindkét félköveteléseit egyidejűleg elfogadtuk és el is utasítottuk. Túl későn fogtukfel, milyen mámorító pozíció ez: az ember - Carl Schmittszavaival megbűvölten mozog a szakadék peremén, és közbentisztán láthatja mindkét felet. De ezt nem is foghattuk fel, mivel ez aszerep - amelyet még Thomas Woodrow Wilson és az általa képviseltnagyhatalmak osztottak ránk - minden tekintetben meghaladta erőnketés képességeinket.A berlini fal leomlása után ugyanezek a hatalmak, néhány másországgal közösen, szétszerelték a fölöslegessé vált Jugoszláviát.Ezenközben éppen nem kesztyűs kézzel jártak el: úgy viselkedtek,mint elefántok a porcelánboltban. Képviselőik tíz éven át főleg azzalvoltak elfoglalva, hogy whiskyt igyanak a mi egyik képviselőnkkel -köztudott, hogy melyikkel -, és az egyetlen, ezalatt elért eredmény azvolt, hogy a kör alakú berlini betonfal virtuális fallá alakult, és párszáz kilométerrel keletebbre tolódott. Őszintén remélem, hogy ez afolyamat felgyorsul, és szenvedésünk legalább megrövidül. A tízévesközös whiskyvedelés vége ígéretes ebből a szempontból, mert talánolyasmit jelent, mint a híres mondat, amelyet Kennedy Berlin lakóihozintézett. Remélhetőleg erre nem kell újabb harminc év, és remélhetőlegez egyszer a macskajaj azt is sújtja, aki részt vett az ivászaton,és nem csak a többieket. Ez valóban szép példája lenne az igazságérvényesülésének.Másfelől valaminek a falon belül is történnie kell. Már a rómaicsászároknak is gondjuk volt rá, hogy a peremvidékek ne éhezzenek,mert ez volt a biztosíték az egész impérium nyugalmára. Hogy mégJugoszláviát, a legbetegebb pácienst is kizárják, nyilvánvalóvá teszi,hogy az európai közösség elsáncolja magát. (Ha ma egy jugoszlávOlaszországba akar utazni, a belgrádi olasz követség még azutazáshoz szánt bankjegyekről is fotokópiát kér, hogy az aranyimpériumhatárán össze lehessen hasonlítani a pénzek számozását.) Esmialatt e közösség lakói saját életszínvonaluk árnyalataival vannakelfoglalva, az ember már az első határnál beleütközik az emberi életelemi fenyegetettségébe, és az alapvető emberi jogok, így a szabadhelyváltoztatás jogának a semmibevételébe.Jóllehet a nyugati társadalom az igazságtalanságok kvintesszenciája,még mindig a legjobb társadalom, amelyet civilizációnk létrehozott,mert benne a legtöbb ember - ha ilyesmit ki szabad mondani -boldogan él. Ha azonban a közvetlen szomszédság éretlen társadalmairólvan szó, felelőtlenség azon az alapon reagálni: beavatkozunk,ha érdekeinket veszélyeztetve látjuk; barátságosan ledobjuk a bombáinkat,és utána, ha önző érdekeink így kívánják, visszavonulunk,mintha mi sem történt volna. A részleges beavatkozás mint afelelősségteljes cselekvés példája elfogadhatatlan.Jugoszlávia, e hajdan nagy európai ország széthullása után eltűntaz ország egységes kulturális tere is, amely minden érintettre pozitívkölcsönös hatásokat gyakorolt. A színházban ez világosan kifejeződött.Az ország szétesése helyi és általános xenofóbiát váltott ki,és az eredmény: a mindent átható provincializálódás nagyon hamarmegnyilvánult. Most, tíz évvel később a színház a legtöbb egykorijugoszláv köztársaságban romokban hever. Egyes vidékeken egyáltalánnem működik színház, és ha mégis, akkor jobb volna nélküle.A BITEF, a Belgrádi Nemzetközi Színházi Fesztivál, amelynek azigazgatója vagyok, az embargó és a pénzhiány miatt stagnál, és csak aneve meg világszerte megtalálható barátainak segítőkészsége tartjaéletben. Igaz, mindent megnehezít a holnapi nap megtervezésénekképtelensége, mégis e tájék kevés sikeres intézményének egyikérőlvan szó; talán éppen azért, mert soha nem kapaszkodott a lokálisérdekűbe és a hagyományosba.Egyes embereknek a jövőben is naivaknak és őrülteknek kellmaradniuk, hogy mások okosan, sőt bölcsen kormányozhassanak.NENAD PROKICFordította: Szántó JuditKÜLÖNS Z ÁMA SZÍNHÁZ történetének soránelőször jelentetett meg tematikuskülönszámot, amelyben a XX.század egyik legjelentősebbszínházújítója, „a nagy mágus".Jerzy GrotoWski munkásságáróligyekeztünk sokoldalú képet adni.A számban eddig magyarul mégnem publikált Grotowskitanulmányok,levelek.dokumentumok mellett a nevesamerikai színházteoretikus,Richard Schechner alapműnekszámító elemzése éppúgymint az olyan rendezők írásai(Eugenio Barba, Ruszt József és Halász Péter), akikre nagyhatással volt a lengyel színházalkotó.A különszám kapható az Írók Könyvesboltjában, az Atlantiszés az Osiris Könyvesboltban, a Fókusz Könyváruházban és aszerkesztőségben (1126 Bp., Németvölgyi út 6.), aholegyébként régebbi SZÍNHÁZ-számok is kedvező áronmegvásárolhatók.ELŐFIZETŐI FELHÍVÁSKellemetlen bejelentést kell tennünk: 2001. január elsejétől a lappéldányonkénti ára 192 forint helyett 292 forintra nőtt.Az áremelés okairól ugyanazt mondhatjuk, mint eddig: papírárak,nyomdaköltségek, infláció. A szerkesztőség azonban mindentmegtesz azért, hogy olvasóit megtartsa, sőt, hogy olvasótáborátnövelje. Január 1-jétől változik az előfizetési díj is: egy évre 3000 forintértfizethetnek majd elő. Ezért olvasóink tizenkét számot,valamint egy különszámot kapnak, vagyiskörülbelül tíz szám áráért tizenhárom számhoz juthatnak hozzá.Lapunk előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál és aLevél- és Hírlapüzletági Igazgatóságnál (LHI, 1900 Budapest,Orczy tér 1.) közvetlenül vagy postautalványon,valamint átutalással az LHI 11991102-02102799-00000000pénzforgalmi jelzőszámra, illetve a SZÍNHÁZ szerkesztőségében(1126 Budapest, Németvölgyi út 6. III. 2., telefon: 214-3770)személyesen, valamint telefonon vagy átutalással(10402166-21624669-00000000).

A 2000-ES ÉV (XXXIII. ÉVFOLYAMTARTALOMJEGYZÉKEA Színikritikusok Díja 1999/2000 10/2 P. MÜLLER PÉTERHALÁSZ TAMÁSFotóművészet és színház 3/34 Korunk hőse: Carmen? 6/39Cikk, tanulmány, esszé(Egy kiállítás elé)(A bosszú, Magyar Fesztivál Balett)RADICS VIKTÓRIA Szakreál 7/39Összeáll-e? 1/8 (Homo non est, KOMPmÁNIA)Akasztják a hóhért 7/12 (Bárka-mozaik)Mintha tempóváltás 8/31(Beszélgetés Hamvai Kornél színművéről) BÁN RADNÓTI SÁNDOR(Manen-koreográfiák,ZOLTÁN ANDRÁSSzerény haza 8/2 Magyar Állami Operaház)Három nővér - négy testvér 6/2 (Pina Bausch együttesének vendégjátéka)Okos dafke 12/37(Eötvös Péter operája Budapesten) BÉRCZESLÁSZLÓSTUBER ANDREAMihez képest? 9/2(Postscriptum, Szegedi Kortárs Balett)JÁKFALVI MAGDOLNATalált ember 2/37 (Beszámoló a miskolci fesztiválról)Artaud megérkezik 5/20(Kovács Lajosról. Részlet egySZABÓ ISTVÁN(Genet: Para[vánok], Főiskola)készülő könyvből) Az igazgatóváltástól Az idegen szép 6/30BODOLAY GÉZA a struktúraváltásig 6/45 (Caryl Churchill: Az Iglic, Vígszínház) KAPOSIGiling-galang, szól a harang 11/32 SZÁNTÓ JUDITVIKTÓRIA(A kecskeméti színházról) Színházváros Barcelonában 8/8 In memoriam Dienes Valéria 5/41BÓKA B. LÁSZLÓKísérlet a struktúra leírására 7/47SZEGŐ GYÖRGYÚ , j Nemzeti Színház 4/2(A Még 1 Mozdulatszínház előadása) KARSAIGYÖRGY(Válasz Szabó Istvánnak)(Építészek nyilatkoznak) Fiúk ébredése 2/14BÓTA GÁBOR A Teatro Garibaldi rekonstrukciója 6/47 (Frank Wedekind: A tavasz ébredése,Új Nemzeti Színház 3/2 TOMPA ANDREAPesti Színház)(Beszélgetés a Színházi Társaság vezetőivel) A hallott szöveg öröme 8/37 A szauna hőse 3/19CSÁKI JUDIT(Morcsányi Géza fordításairól)(Moliére: Tartuffe, Nyíregyháza)Cirill betűs ciklus 5/24 UPOR LÁSZLÓ Kevés az ötlet 12/27(Beszélgetés a Radnóti Színház Sirályáról) Titkos találkozó 8/11 (Alan Ayckbourn: Időzavar,Ház - ház 7/2 (Az Országos Színházi Találkozóról) VARGHA Budapesti Kamaraszínház)(Új Nemzeti, új pályázat)MIHALYKISS GABRIELLAHatékony bábszínház 12/2 Vajúdnak a hegyek 5/35 Hatás...tanítás...hatás 4/21(Igazgatóválasztás Veszprémben)Fesztiválelőzetes 6/13(Színházépítészet - ma)WILHElM ANDRÁS(Brecht: Kurázsi mama és gyermekei,Vígszínház)(Találkozó Kisvárdán, BudapestenA boldog sziget 4/6 KOLTAI TAMÁSés Miskolcon) (A Stúdió K. előadásairól)A vágy édes madara 2/16FORGÁCH ANDRÁSVihariel 9/24 Kritika(Tennessee Williams: A vágy villamosa, TivoliSzínház;(Tandori és Shakespeare)Az ifjúság édes madara, Várszínház)GEROLD LÁSZLÓBÁN ZOLTÁN ANDRÁSTörténelmi lecke fiúknak 3/10Újvidék és Szabadka 1/29 Ember a vetőhálóban 1/14 (Madách Imre: Az ember tragédiája,(Egy évtized a vajdasági színházakban)(Benjamin Britten: Peter Grimes,Kecskemét)HALÁSZ PETERMagyar Állami Operaház) Ami történt 4/27Jegyzetek Az aknaszedőhöz 2/33 CSÁKI JUDIT(Szomory Dezső: Hagyd a nagypapát!, Madách(„Egy őrült naplója", avagyFekete-fehérben 2/23 Színház)Az aknaszedő feljegyzései)(Schiller: Ármány és szerelem, A hagymahéj és a lényeg 5/22Grotowski csuhájából léptünk elő K/41 Nemzeti Színház)(Shakespeare: Szeget szeggel;Útszéli jegyzetek 11/35 Klipszínház 5/14 Ibsen: Peer Gynt, Sepsiszentgyörgy)JÁKFALVI MAGDOLNA(Brontē-Schwajda: Üvöltő szelek, Szolnok) Az emberi kedély méhe 6/25Nincsen neve 8/3 Ripafratta gépel 12/15 (Kleist: Heilbronni Katica, Kaposvár(A Wuppertali Táncszínház vendégjátéka)(Goldoni: Mirandolina, Győr)és Düsseldorf)KÁLLAY GÉZADOROGI KATALIN Don José 7/22„Szelídebbnek szeretnél?" 9/11 Borsódzik a hát 9/46 (Bizet: Carmen, Magyar Állami Operaház)(Eörsi István Shakespeare-fordításai) KIRÁLY (Fiatal koreográfusok estje) Kizökkent az idő 12/20NINAFARKAS BOGLÁRKA(Fejes Endre: Vonó Ignác,Tanítványból mester K/33Eltáncolt szeretet 3/45 József Attila Színház)(Grotowski és Barba)(Zorba, Erkel Színház és Pécs)KOVÁCS DEZSŐKISÉRY ANDRÁSFORGÁCH ANDRÁSMi van a fejben? 3/13Között 9/20Tamás és Sándor, Marius és Franz 1/3 (David Harrower: Kés a tyúkban, Kamra)(Nádasdy Ádám Hamlet-fordításáról) KOLTAI(Marius von Mayenburg: Lángarc, Panasznap 4/30TAMÁSRadnóti Színház; Franz Xaver(Viktor Szlavkin: Karikajáték, Kamra)Új év, második évtized 1/2Kroetz: A vágy, Thália Színház)Dracula könnyei 5/8A Grotowski-különszám elé K/1FUCHS LÍVIA(Müller Péter: Lugosi, Madách Színház)Kitekintés Európára 11/2Kortársunk, Sztravinszkij 1/34 Galopp britt mezőn 6/32(Az Uniófesztivál elé)(Tavaszünnepek)(Gyalog galopp, Pesti Színház)LŐRINC KATALINTeatralitás és látványosság 6/38 „Bocs, bocs, a szerelem ilyen" 7/26Irány a jelen 4/38(Szegedi Sztravinszkij-est)(Beaumarchais: Figaro házassága,(Frenák Pálról és munkáiról)Identitást keresve 12/34 Budapesti Kamaraszínház)Négy téma táncra 9/5(Orfeo, Győri Balett)Posztmodern hálósipka 12/16(Győri vitafórum)GEROLD LÁSZLÓ(Moliére: Képzelt beteg, Pesti Színház) LŐRINCNÁNAY ISTVÁNMint a valóság 2/28 KATALINFiatalok 8/13(Pirandello: Hat szerep szerzőt keres, Újvidék) A szenvedély vége 1/37(A kisvárdai fesztiválról)Isten lába és özv. Varsányiné 8/23 (Anna Karenina pályaudvar,PÁLYI ANDRÁS(Örkény István: Pisti a vérzivatarban, Újvidék) Közép-Európa Táncszínház)A nagy mágus K/1Vége az ezredévnek 7/41

(Táguló pupillák, Andaxínház)(Goldoni: Mirandolina, Radnóti Színház) Interjú _________________________________MARGITHÁZI BEJAKenőcsszag 8/17Egyszerű a világ 8/18 (Egressy Zoltán: Sóska, sültkrumpli, Budapesti BÉRCZES LÁSZLÓ(Egressy Zoltán: Sóska, sültkrumpli,Kamaraszínház)Füttyszó a szőlőben 1/25Szatmárnémeti)Milflőr 12/28 (Beszélgetés Szirtes Ágival)NAGY ANDRÁS(Nestroy: A talizmán,BÓTA GÁBORKlinikai esték 2/7 Katona József Színház)Lesz MU? Nem lesz MU? 4/36(Az aknaszedő, Új Színház; Maszkok, R. S. 9.) TOMPA ANDREA(Beszélgetés Kovács Gerzson Péterrel)NÁNAY ISTVÁNGyerek a színházban 2/11 Sokarcú Trafó 6/42Fontolva haladón 5/43 (Diótörők)(Beszélgetés Szabó Györggyel)(2000 mozdulat, Magyar Állami Operaház) Száz éve és ma 3/22 CSÁKI JUDITZuhog a víz 7/36 (Csehov: Sirály, Radnóti Színház)„Az elmúlt tíz évet(Horváth Csaba és Ladányi AndreaMédialovagok 4/24 nem lehet letagadni" 1/41koreográfiái)(Tasnádi István: Világjobbítók, Kaposvár)(Beszélgetés Szűcs Miklóssal)Reb Kulka 8/28 A történet visszaperlése 5/4 „Kezd összeállni a csapat" 3/26(Hegedűs a háztetőn, Zalaegerszeg)(Forgách András: A Szűz,(Beszélgetés Márta IstvánnalPÁLYI ANDRÁSa Hulla, a Püspök és a Kések, Stúdió K.) Nem és Kiss Csabával)Az értelem diadala? 7/18 csak szó 6/36 Színházak komputeren 4/34(Márai Sándor: A kassai polgárok,(Sztravinszkij--Ramuz:(Beszélgetés Pécsi Júliával)Thália Színház)A katona története, Merlin Színház)GERVAI ANDRÁSSÁNDOR L. ISTVÁN Színes, színtelen 7/30 A színház az életformám 7/31Hajháló grízgaluskával 1/21 (Barta Lajas: Szerelem, Szolnok)(Beszélgetés Máthé Erzsivel)(Örkény István: Macskajáték, Győr)Együtt, egymás ellen 9/44 A nadrágtól a szoknyáig 8/33Ellenmoralitás 2/25 (Vérnász, Sepsiszentgyörgy)(Beszélgetés Dunai Ferenccel)(Darvasi László: Argentína, Debrecen)A doboz és környéke 12/21 JUHÁSZ MELINDAA túlélés esélyei 3/20 (Halász Péter: Gyerekünk, Új Színház)„Holland opera" 6/11(Bulgakov: Moliére, Debrecen)Emberek és emberkék,(Beszélgetés Eötvös Péterrel)Színházi provokációk? 5/16 állatok és állatkák 12/32 KAPOSI VIKTÓRIA(Genet: A Balkon, Kaposvár;(Raymond Cousse monodrámái, Temesvár)Cie? In? 4/41Cselédek, Nyíregyháza;TÖRÖK TAMARA(Beszélgetések egy workshop után)Para[vánok], Főiskola)(Ál)arcok, testvérharcok 3/15 LŐRINC KATALINEs a csoda megtörténik 6/18 (Shakespeare: York napsütése, Pécs;A Tata 2/30(Kárpáti Péter: Világvevő, Bárka Színház;III. Richárd, Miskolc)(Beszélgetés Novák Ferenccel)Tótferi, Bárka Színház és Debrecen)Víziók a valóságról 8/19 NÁNAY ISTVÁNBoldog boldogtalanok 9/39 (Thuróczy Katalin: Cselédklozet;Harminc alternatív év 1/45(Gogol: Háztűznéző, Kaposvár)Csak a show 12/23Aluminofesztitron, Merlin Színház)Rémdráma zongoramuzsikával 12/13(Beszélgetés Bucz Hunorral)Fazekaskorong és Raffaello K/37(Tasnádi István: Nexxt, Krétakör Színház)STUBER ANDREA(Shakespeare: Cymbeline,Budapesti Kamaraszínház)(Beszélgetés Ruszt Józseffel)Tanulóterep 4x6 méteren 4/9Malachit I/19 URBÁN BALÁZS(Beszélgetés Fodor Tamással)(Enda Walsh: Diszkódisznók, Vígszínház)Elhagyatva 1/17 Kivégzés három felvonásban 10/19Semmi sincs úgy, ahogy van 2/20 (Bertolt Brecht: Egy nagyváros(Beszélgetés Duró Győzővel(Vízkeresztek)dzsungelében.. Új Színház)a veszprémi igazgató[le]váltásról)A velencei pór 3/24 Képtelenség 1/23 ORSÓS LÁSZLÓ JAKAB(Goldoni: A szégyentelenek, Új Színház)(Borbély Szilárd: [kamera.man], Debrecen) Tragédia és katasztrófa határán 8/5Ólomlábakon 4/25 Pite, pite, húsos pite 2/5 (Beszélgetés Nádas Péterrel a Zöld földről)(Molnár Ferenc: Az üvegcipő, Miskolc)(Sondheim-Wheeler:RÓNA KATALINAkiért a csengő szól 5/6 Sweeney Tod, Kaposvár)Magyar Színházak Fesztiválja 2000 6/13(Spiró György: Szappanopera,Kádár, az unalmas 4/23 (Beszélgetés Hegyi Árpád Jutocsával) SÁNDORPécsi Harmadik Színház)(Komis Mihály monológjai, Új Színház) ERZSIPortalanítás 7/20 Bohócok a vérzivatarban 5/9 Ők mindenben mások 12/44(Márai Sándor: A kassai polgárok,(Müller Péter: Búcsúelőadás, Zalaegerszeg) Beszélgetés a Baltazár Színházról)Thália Színház)Megfáradtan 6/29 SZÚDY ESZTERCsalárd 7/28 (Bulgakov-Nagy András: Táncszínház Közép-Európában 1/39(Giorgio Pianosa: A család játékai, Várszínház) A Mester és Margarita, Győr)(Beszélgetés Szögi CsabávalSZÁNTÓ JUDITÚj nemzedék 8/22 és Énekes Istvánnal)Nyomulnak a nyakatlanok 4/28 (Németh Ákos: Müller táncosai, Főiskola)Mindenkihez szólni 3/47(Tennessee Williams: Gyerek, kutya, musical 8/29 (Beszélgetés Herczog Istvánnal)Macska a forró tetőn, Pesti Színház)(Móricz-Kocsák-Miklós: Légy jó mindhalálig, TÖRÖK TAMARASzépasszonynak kurizálok 5/11 József Attila Színház)Szamárlétrán a Himalájára 5/28(Móricz Zsigmond: Rokonok,Egymás mellett 9/41 (Beszélgetés Mucsi Zoltánnal)Radnóti Színház)(García Lorca: Bernarda Alba háza,Turai és a hattyú 6/22 Katona József Színház)Magyar színháztörténet(Molnár Ferenc: Játék a kastélyban, Kamra) De hol a szahar? 12/25Ó, mért oly későn...? 8/25 (Alfred Jarry: Übü király, Új Színház) ZAPPE BEREGI OSZKÁR(Simon Gray: Butley, Pécs)LÁSZLÓReinhardt 10/36Zsótér Brecht-dúrban 12/11 Globalizálódó Balkán 2/27 BÓDIS MÁRIA(Shakespeare: Athéni Timon, (Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása,Hivatás-e a passzió? 12/42Radnóti Színház)TARJÁN TAMÁSVeszprém)A krampusz diadalmaskodik 4/32(Színházépületek képeslapon) BOLVÁRI-TAKÁCS GÁBORA megbocsátás undora 2/2 (Shakespeare: Tévedések [vígjátéka],„A Párthoz kell fordulnom(Shakespeare: A vihar, Nyíregyháza)igazságért" 4/45Katona József Színház)A halott főügyész öngyilkossága 5/13 (Rózsahegyi Kálmán levelei a KB-hoz, 1960)Miért nem szólt közbe, B. B.?! 4/19 (Móricz Zsigmond: Rokonok, Debrecen)DR. DIENES GEDEON(Brecht: Kurázsi mama és gyermekei,Iljics, a faljáró 8/26 Modern tánc - honnan? 5/39Vígszínház)(Nyikolaj Erdman: A mandátum, Nyíregyháza) (Dienes Valériáról)Nyaktilójáték 5/2 Születésnapi előadások 12/18 DIENES VALÉRIA(Hamvai Kornél: Hóhérok hava,(Németh László: Széchenyi, Debrecen;Levelek Duncanről 5/38Katona József Színház)Bodnárné, Szolnok)FELVIDÉKI JUDITÖrökabszurd 6/34 Küzdelem a legendával 12/30 Letelt az öt perc 7/43(Bergman-játék; Büchner:Leonce és Léna, Főiskola)(Arthur Miller: Az ügynök halála,Budapesti Kamaraszínház)(Pártos Erzsi posztumusz monológja) KOLTAITAMÁSHolnap Livomo 7/24Igazgató doyen 11/31(Both Béla kilencvenéves)

KUTSZEGI CSABATáncoló nő az élet 10/33LÉNER PÉTEREmlékképek 3/39(Kazimir Károlyról)MAKK KÁROLY„Hajrá, Iván, hajrá, Darvas Iván" 7/10(Liliomfi 75 éves)MOLNÁR GÁL PETERKállai Ferenc, a 75 éves Romeo 10/26NÁNAY ISTVÁNCsöge 9/10(Holl István 1938-2000)PÁRTOS ERZSIEgy „külső zaj" karrierje 7/45STUBER ANDREAMegőrződő pillantások 10/32(Kerekes László 1961-2000)SZÁNTÓ JUDITCsendben ment el 3/36(Kazimir Károly halálára)A tánc szobrásza 3/42(Eck Imre 1930-1999)VilágszínházALMÁSI-TÓTH ANDRÁSEgy politikai fesztivál 11/45(Recklinghauseni jegyzetek)BARBA, EUGENIOGrotowski elveszti a türelmét K/36BLAJET-WILNIEWCZYC, TERESA„A színházon át vizsgálja a világot" K/27(Beszélgetés Kazimierz Grotowskival)BRECHT, BERTOLTGiehse és Weigel Kurázsija 4/13CSÁKI JUDITSzivar és katafalk 6/24(Eörsi István: His Master's Voice, Bécs)A klasszikus új ruhája 11/38(A Holland Fesztiválról)GÁSPÁR MÁTÉValami ázik Dániában 11/3(A vilniusi Meno Fortas Hamletje)GROTOWSKI, JERZYAz ünnep K/2Kelet - Nyugat K/7Feljegyzés barátaimnak K/26Levelek Barbához K/34Grotowski-kalendárium K/17FARKAS BOGLÁRKAVégtelen történet 12/36(Az idő tánca, Ballet Atlantique)FORGÁCH ANDRÁSBondy, Sirály, Bécs 8/43JUHÁSZ MELINDABúgócsiga 6/8(Három nővér, Amszterdam)KELERA, JOZEFNéhány szó a színészről K/30(Ryszard Cieślak)KOLTAI TAMÁSTaormina top 8/40(Európa-díj 2000)„Eskü és jog ennyi?" 10/28(A Wagner-Ring Bayreuthban)„Ő maga a mester!" 11/6(Brecht: Galilei élete,düsseldorfi Schauspielhaus)Commedia della Bulandra 11/15(Bukaresti Turandot)MARCSENKO, TATJANAAz ismeretlen Csehov: a színház,a víz és a dzsessz mágiája 11/27(A Cím nélküli darab a szentpéterváriKis Színházban)NAGEL, IVANKlaus Michael Grüber 12/8(Beszéd a Konrad Wolf-díj átadásán) NÁNAYISTVÁNMi a (poszt)modern? 11/41(Fesztivál Nyitrán)OSTERMEIER, THOMAS-WALTZ, SASHAKiáltvány 11/11(A berlini Schaubühne programja)RAJK LÁSZLÓA modem színház 7/6(Beszélgetés Dietrich Kunckellal) SCHECHNER,RICHARDFormabontó, sámán, csaló,művész, igazgató, vezér K/13(Grotowski gyökerei)SCHIPOU, MADALINAA selyem útján 11/16(Beszélgetés Cátálina Buzoianuval)SIMON BALÁZSPuszta életösztön 11/23(Csehov: Cím nélküli darab,szentpétervári Kis Színház)TOMPA ANDREATárgy nélkül 8/46(A varsói Teatr Studio vendégjátéka)Uniófesztivál 2000 11/2(Shakespeare: Hamlet, vilniusi Meno Fortas;Brecht: Galilei élete, düsseldorfi Schauspielhaus;Pasolini: Hangok, TheatergroepHollandia; Marius von Mayenburg:Paraziták, berlini Schaubühne; Gozzi:Turandot, bukaresti Bulandra Színház;Hanoch Levin: Rekviem, tel-aviviCameri Színház; Csehov: Cím nélküli darab,szentpétervári Kis Színház; Shakespeare:Szeget szeggel, palermói Garibaldi Színház)SzemleGAJDÓ TAMÁSNézd meg az Enyediben - benne van! 5/46(Enyedi Sándor: Rivalda nélkül)DrámamellékletBORDOS ANNAMÁRIASzobadráma X.BULGAKOV, MIHAIL-NAGY ANDRÁSA Mester és MargaritaVII.DUNAI FERENCA napernyőVIII.EÖRSI ISVÁNStimming fogadójábanIX.FILÓ VERARob és Top pont még nevet egyet X.FORGÁCH ANDRÁSA Szűz, a Hulla, a Püspök és a Kések VI.GARACZI LÁSZLÓCsodálatos vadállatokIV.GOLDONI, CARLOBugrisokIII.(Fordította: Magyarósi Gizella)HALÁSZ PÉTER„Egy őrült naplója", avagyAz aknaszedő feljegyzéseiII.HAMVAI KORNÉLHóhérok hava V.HÁY JÁNOSA GézagyerekXI.VON MAYENBURG, MARIUSLángarc I.(Fordította: Rácz Erzsébet)SHAKESPEARE, WILLIAMA makrancos hölgy, avagy A hárpiamegzabolázása(Fordította: Nádasdy Ádám)DrámabevezetőXII.RADNÓTI ZSUZSAA kihívás X.(Filó Vera darabja elé)Egy magyar „népszínmű"XI.(Háy János darabja elé)SUMMARYThe issue opens with the second part of JuditCsáki's report on the competition for themanagerial posts of Budapest theatres. Thistime the municipal authorities decided on thenear future of four houses: the Operetta, theColibri, the Puppet and the Thália theatres.Three of them were adjudged to their formerleaders and only the Operetta Theatre got anew managing director.Reviews of the month are by András Csont,Judit Szántó, Balázs Urbán, István L. Sándor,Tamás Koltai, László Zappe, Andrea Tompa,Judit Csáki and Péter Lelkes, who saw for usGeorg Büchner's Leonce and Lena (NewTheatre), Eugene O'Neill's MourningBecomes Electra (Tivoli), Moliere's TheMisanthrope (the Hungarian State Theatre,Kolozsvár/Cluj at the Thália), Arthur Miller'sA View from the Bridge (Pécs), HaroldPinter's The Birthday Party (RadnótiTheatre), Mihály Vörösmarty's The Outlaws(Space Theatre) and Csongor and Tünde(Hungarian Theatre, the former National),István Örkény's The Tót Family (PestTheatre), Carlo Goldoni's The Servant of TwoMasters (Szolnok) and Péter Esterházy'sFarewell Symphony (Theatre in the Cellar,Graz, Austria). Two dance critics alsocontributed: Katalin Lőrinc went to Pécs to seeIstván Herczog's ballet version of La Dameaux camélias with music by Rachmaninov,Skriabin and Verdi, while Tamás Halász sawat Győr Prokofiev's Romeo and Juliet, with achoreography by Robert North. On thisoccasion we also publish an inter-view byKatalin Dorogi with the American guestchoreographerMr. North, present leader ofScotland's National Ballet.András Sütő shares with the reader hisexpert's opinion on the recently rebuilt theatreof Eger.Three obituaries follow, for a recentlydeceased actress and two actors. Eszter Novákevokes the personality of Annamária Prókai,István Nánay pays his tribute to Lajos Soltisand Péter Trokán says farewell to AttilaHankó.His account is followed by an article byLászló Upor who comments on some of hisrecent experiences in London's theatres.Finally we publish three short opinions ofRumanian playwright Andrea Valean andYugoslavian playwrights Goran Stefanovskiand Nenad Prokic (also manager of Belgrade'sBITEF festival) on the mixed feelings theyhave after ten years of the big changes inEastern Europe.The issue also contains the table of contentsof the previous year and publishes in itsplaytext supplement a new work by PéterKárpáti: Mr. Carter or the Final Showdownwith Dr. Quartz.Fotógaléria:Thilo Beu: Hotel EuropaGoran Stefanovski ismert jugoszláv drámaíró,akinek Hotel Europa című drámáját az elmúltévben hazájában és Bécsben, a Bécsi ÜnnepiJátékok keretében mutatták be.

F ő igazgatói vallomás- Elgondolkodtató és megtisztelőfeladat egy újonnan induló főiskolafőigazgatói posztjának elvállalása -mondja Dr. Lengyel Márton. - Ha kevésbészerénytelenül közeledek felé,akkor azt mondhatom, hogy eddigitudományos tevékenységem elismerése,ha a másik oldalról nézem, egyközel negyven éves aktív pályafutásnagy lehetősége, kihívás, amit el kellvállalni, és ezért döntöttem a megbízatáselfogadása mellett.Kérdezed, ki volt Heller Farkas? Aszázadelő kiemelkedő polgáriközgazdásza, aki az elsők között alapoztameg a hazai közgazdász-képzést.A név is kötelez. Személyes motivációimközé tartozott az is, hogy aKIT főigazgatója, dr. Asbóth Arthur1969-ben az egyik első tanítványomvolt, a kapcsolatunk már akkor többvolt, mint tanár-diák kapcsolat. Barátságunkazóta is tart, nem beszélvearról, hogy szakmailag is teljesenazonos nézeteket vallunk. Tetszett azaz elképzelése, hogy a KIT fedelealatt egy teljes oktatási rendszer épülki a szakképesítő tanfolyamoktól aszakközépiskolán át a Heller FarkasGazdasági és Turisztikai SzolgáltatásokFőiskolájáig, biztosítva a folyamatostovábbtanulási lehetőséget ésaz átjárhatóságot, garantálva az igényes,minőségi felsőfokú képzést.A képzést két szakon kezdjükszeptember 1-jén 100-100hallgatóval. Szakonként 3-3 szakiránylesz, ez biztosítja a szakosodásilehetőséget. Az idegenforgalom ésszálloda szakon lesz termékfejlesztés,hivatás-turizmus, rendezvényszervezés,rekreáció-animációszakirány. A gazdálkodási szakonlogisztika, külpiaci értékesítés, piac- ésközvélemény-kutatás képzéstindítunk.Amikor a KIT szakembereivel közösenkidolgoztuk a főiskola elsőkoncepcióját az lebegett a szemünkelőtt, hogy annak szervezetifelépítésével, a tananyagokösszeállításával, a tanárok felkérésévelolyan oktatási bá-zist hozzunk létre, amely tükrözi a vidékfejlesztésszükségességét, tudatosítjaa szolgáltatások GDP-n belüliarányának fontosságát - és ez mindkétszakra igaz. Ennek megfelelőenküldetésnek tekintjük a széles látókörű,magas szintű elméleti és gyakorlatitudással rendelkező, többidegen nyelven kommunikálni képesgazdasági szakemberek képzését.Ezért a felvételin kötelező lesz azidegen nyelvű elbeszélgetés, kétnyelvvizsga nélkül pedig nem kaphatjákmeg a végzősök a közgazdászdiplomát.A tanulmányi idő a gazdálkodásiszakon 6, a turisztikain 8 félév lesz.Elképzeléseink szerint az első kétfélév a két szakon a közös alapozásidőszaka lesz, általános közgazdaságiismeretekkel, mint pl: statisztika,matematika, könyvvitel, gazdaságtörténet,de olyanokra is gondolunk,mint média-kapcsolatok, retorika. Azegész képzés során mindkét szakraszámos külföldi vendégtanártszeretnénk meghívni, a tanári karbapedig oktatóként a hazai gyakorlatiélet kiválóságait is meg szeretnénknyerni. A turizmus szak hallgatóiszámára az utolsó két félévre kötelezőkülföldi gyakorlatot tervezünk.Nem titkoljuk, hogy a minőségiképzés során mi inkább a közép- ésfelsővezetői állások betöltésére alkalmasfiatalokat szeretnénk szárnyrabocsátani, akik az államigazgatástólaz utazási irodákig bárholmegállják a helyüket. Rövid idő alattszeretnénk Közép-Európa egyiklegrangosabb főiskolájává válni,hogy végzett hallgatóink majdbüszkén vallják, hogy a „HellerFarkason végeztem".Murányi PéterLejegyezte:A KIT Oktatási Struktúra új főiskolát alapítottA Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképző Kft - jogelődjein keresztül - közel 30 éve fontosszereplője az oktatási ágazatnak. Fő tevékenysége az iskolarendszeren kívüli közép- és felsőfokúszakképesítés, kiemelten a kereskedelem, vendéglátás és turizmus területén. A budapestiközpontjában és 19 megyei képviselete szervezésében évente több, mint 8000 hallgató tanul aszakmai- és nyelvtanfolyamokon. A társaság az Idegennyelvi Továbbképző Központ akkreditáltvizsgahelyeként működik, ahol az államilag elismert általános (ITK ORIGO) nyelvvizsga letételérenyílik lehetőség2000. tavaszán sikerrel zárult a KIT-nél azISO 9001 szerinti auditálás, mely átfogja atársaság tanfolyamszervezési, vizsgáztatási ésfejlesztési tevékenységét.Az egyre komplexebb oktatási szolgáltatásokiránti igények kielégítése érdekében acég tudatosan építkezve hozott létre egyvertikális oktatási integrációt, KIT OktatásiStruktúra néven.Dr. Asbóth Arthurt, a KIT főigazgatóját, aKIT Oktatási Struktúra Elnökét kérdeztük:- Mi a fő jellemzője ennek az új oktatási rendszernek?− Átfogja az összes szakképzési formát ésmódot. A KIT - az integrációban együttműködőpartnereivel - a képzés teljes választékátkínálja: a felnőtt szakképzést, vizsgáztatást,nyelvoktatást, általános és szakmainyelvvizsgáztatást, iskolarendszerű képzést,valamint különböző továbbképzéseket pedagógusok,cégek részére. Ezek, és az egyesképzési szintek kapcsolódása biztosítja ahallgatók számára az átjárhatóságot, a folyamatostanulás lehetőségét egy életen át. AzEU országaiban, de itthon is a turizmus, kereskedelem,vendéglátás a gazdaság motorja,s ez a tempó a legnagyobb elvárást azoktatással szemben támasztja. Ebből a rendszerbőlhiányzott az önálló, államilag elismertmagánfőiskola, amely teljes körűvé teszi aKIT Oktatási Struktúrát.− Kik a tagjai ennek a struktúrának?− Az alapító és szakmai, valamint módszertanifejlesztő bázis a 30 éves felnőttképzőKIT Kft. A társaság tankötelezettségüketteljesítő korosztálytól az aktív életkor végéigfogadja a szak- és továbbképzésre, illetveszakmai- és általános nyelvi képzésrejelentkező hallgatókat.A struktúra következő tagja a Vendég-látó, Idegenforgalmi és Kereskedelmi Középiskolaés Szakiskola, mint alapítványinappali iskola az érettségi megszerzését, valamintaz érettségihez kötött idegenforgalmi,vendéglátó szakképzést biztosítja.A struktúra fontos pillére a „FelsőkereskedelmiAlapítványi Technikum" Szakközépiskola,amely az érettségivel rendelkezőketfogadja be a 2 éves kereskedelmi,vendéglátó, idegenforgalmi technikusi nappaliszakképzésre.A KIT Oktatási Struktúra szerves része aKIT Képzőművészeti Kiadó és Nyomda Kftis, amely gondozza és kiadja a cég saját fejlesztésűtan-, nyelv- és szakkönyveit, amelyekközül tíznél többet már az Oktatási Minisztériumtankönyvként fogadott el.- A Heller Farkas Főiskola?- Igen. A KIT Oktatási Struktúra új tagja,és az integráció csúcsa a három évtizedesoktatási, szakképzési tapasztalat birtokábanmegalapított Heller Farkas Gazdasági ésTurisztikai Szolgáltatások Főiskolája. Az újfelsőoktatási intézmény tartalmi, tárgyi ésszervezeti feltételrendszerének fejlesztésébena KIT kiépített kapcsolatrendszerére támaszkodik,mely kiterjed az országoshatáskörű szakmai és felügyeleti szervekre,szak-mai szövetségekre és egyesületekre,kamarákra, valamint számos hazai ésnemzetközi oktatási intézményre,gazdálkodó szervezetre.Itt szeretném megköszönni a turizmusszakmának azt a több évtizedes támogatást,amelyet a KIT-nek nyújtott, és bízom abban,hogy a szakma és a szakmai szövetségek azúj magánfőiskolát is segítik. Szilárd meggyőződésem,hogy az oktatás-képzés csak aszakmával együttműködve lehet eredményes.