Hatékony tanulás - MEK

1.1.6. Lehet-e a tanulás nem tudásátvétel? – Konstruktivista pedagógiaA három tanulásparadigma, vagyis az ismeretátadás, a szemléltetés és a cselekvés pedagógiái,bár jelentős mértékben különböznek is egymástól, de – mint láttuk – legfontosabbjellegzetességükben azonosak. Mindegyik a tudásközvetítés metaforának a kifejtése,megvalósítása, részletezése. Tudományos elképzelések rendszerei épültek ki e paradigmákköré, nagy gondolkodók formálták, kutatták a részleteket, és a gyakorlat is igyekezett követni,amit megfogalmaztak. E paradigmákat Jean Piaget munkatársa, Hans Aebli írta le magyarul ishozzáférhető munkájában (Aebli, 1955).De, mint mondtuk, a tudósok szeretnek kételkedni, és szeretnek lehetséges alternatívákatnyújtani. Felmerült bennük, vajon nem lehetséges-e, hogy túlságosan kötjük a tanulássalkapcsolatos magyarázatainkat a tudásközvetítés metaforájához? Hiszen ha a tanulás egyrendszer tartós és adaptív megváltozása, akkor itt szó sincs semminek a közvetítéséről, atanuló rendszer nem vesz át semmit. Megváltozik valamilyen módon, s ezzel egy új struktúraalakul ki benne. A rendszer mintegy önmaga változtatja meg magát, no persze – ahogy ez ameghatározásban is benne van – annak érdekében, hogy alkalmazkodhasson a környezetéhez,adaptívabb legyen. Keresni kellene olyan tanulásértelmezést, amely nem kötődik oly szorosana hétköznapi, tudásközvetítés metaforához, amely tehát ezt az önmagában való formálódást, astruktúra átalakulását és nem valaminek a bevitelét tekinti magyarázatra szorulónak.A 20. század utolsó harmadában létre is jött az a pedagógia (pszichológia ésismeretelmélet), amely ezt a célkitűzést tekintette a maga számára fontosnak. Ez akonstruktivista gondolkodásmód, vagy a mi tudományunkban elterjedt elnevezéssel élve: akonstruktivista pedagógia. Tekintve, hogy a hétköznapi tapasztalatok alapján mindenegyetemi hallgató számára jól ismertek lehetnek a fent bemutatott paradigmák, s tekintve,hogy a konstruktivista pedagógia még a szakmai körökben sem eléggé közismert, most ezt apedagógiát mutatjuk be kicsit részletesebben. Annál is inkább, mert a tanulás tanulásávalkapcsolatban a konstruktivista pedagógia legszélesebb körökben elfogadott tételei (amelyekazonban nem fedik le teljesen ezt az egész gondolkodásmódot) meglehetősen jó értelmezésikereteket biztosítanak, nagyon is alkalmasak lesznek számunkra sok következtetésmegfogalmazásához.1.1.6.1. A tudás formálódása mint konstrukcióA konstruktivista pedagógia alaptétele, hogy a tanuló ember nem átveszi a tudást, a tudásnem közvetítődik, hanem a tudást a tanuló ember maga hozza létre, maga konstruáljamagában (Glasersfeld, 1995, 1993; Nahalka, 2002). A tudásközvetítés metaforájánakmegfelelő tanulásértelmezések, vagyis a fenti három paradigma magát a változást elszenvedőrendszert passzívnak tekintette. Ez még a cselekvés pedagógiájában is így van, hiszen ott nemmaga a változó rendszer, vagyis az agy az aktív, hanem az ember egésze. A változást csakis akülső körülmények határozzák meg, hiszen valamilyen tartalmak beépülnek, közvetítődnek.„Ott bent” csak a fogadókészségnek kell meglenni, a bejövő tudás számára „meg kellágyazni” (ezek is mind metaforák egyébként). A konstruktivista pedagógia viszont abbanhisz, hogy a tanuló rendszer, specifikusan az emberi agy igenis aktív a folyamatban, nempusztán elszenvedi a külső hatásokat, hanem nagyon is kezdeményezően viszonyul az őt érőhatásokhoz. A konstruktivista pedagógia szerint a bennünket érő hatások nem pusztán„leülepednek” bennünk, nem vonulnak be változatlan formában, hogy ott aztánfelhalmozódjanak. A konstruktivista pedagógia azt tartja, hogy az ember minden őt ért hatástértelmez, az értelmezés alapján formálja az agy a saját rendszerét. Ebből világosan látható,hogy a tanulás alapja, meghatározó lényege ebben a képben nem a tapasztalat, hanem azértelmező rendszer, a már birtokolt, vagy szakszóval élve, az előzetes tudás. Itt azonban meg13