Holly Webb - Könyvmolyképző

konyvmolykepzo.hu

Holly Webb - Könyvmolyképző

HOLLY WEBBMaxelcsatangolSophy Williams rajzaivalKönyvmolyképző KiadóSzeged, 20113


Rosie-nak5


Elsô fejezetMolly kinyitotta a kaput, majd megállt, türelmetlenülvárva szüleit, hogy ők is odaérjenek a házhoz.– Ez az! – kiáltotta. – A negyvenkettes szám! – Egészenbiztos volt benne, hogy halk nyüszítést és ugatásthallott kiszűrődni odabentről, és már alig várta,hogy bemenjenek.Végre-valahára a szülei is megérkeztek a házhoz.– Akkor hát csengess csak be! – biztatta Mollyt azapukája.Molly hallotta, amint a házban megszólal a csengő,majd a csilingelést mély, csaholó hang követte.Azután mancsok dobogása és karmok csattogása7


hallatszott, és valami váratlanul az ajtónak csapódott.Molly meglepetten ugrott hátrébb.– Jackson, menj az útból! Hogy nyissam ki az ajtót,ha egyszer itt állsz előtte? – A hang nem tűntharagosnak, sőt mintha a kutya gazdája inkább a nevetésétigyekezett volna visszatartani. – És ti, többieksem igazán könnyítitek meg a dolgom!A mély ugatáshoz ekkorra vékony hangocskákzűrzavaros egyvelege is csatlakozott, amelyek egytőlegyig mind nagyon izgatottnak hallatszottak.Az ajtó feltárult, és a nyílásban egy barátságos arcúasszony jelent meg, aki minden igyekezetével azonvolt, hogy visszatartsa a lába körül nyüzsgő feketefehérkiskutyák nyughatatlan áradatát. Hatalmas,szürke bozontos kutya üldögélt mellette.– Ó, csodás! Becsukták a kaput! Sajnos a kölykökmeglehetősen élénkek, csak arra várnak, hogy kiszökhessenekés felfedezhessék a világot. Sally Hughesvagyok, telefonon beszéltünk. Jöjjenek beljebb!8


– Én James Martin vagyok – mutatkozott beMolly édesapja, és közben felemelt egy kiskutyát,akinek sikerült kiférkőznie Hughes asszony lábamellett. – A feleségemmel, Clarával beszéltek telefonon,ez pedig itt a lányunk, Molly. A kutyarajongó!Követték az izgága kiskutyákat a házba. Mollyámulva nézte őket. Hughes asszony korábban aztmondta Molly anyukájának, hogy összesen hat kiskutyájukvan, de hát itt egészen biztosan több vanhatnál! Mintha mindenfelé kutyusok nyüzsögnének!Hughes asszony a konyhába vezette őket, és bekapcsoltaa vízforralót. A sarokban egy másik óriásikutya feküdt elnyúlva egy kényelmesnek látszó párnán,és békésen szundikált. Molly meg volt győződvearról, hogy a kutya panaszosan felnyögött, amikora kiskutyák beözönlöttek a konyhába, és mindegyszerre vetették rá magukat.A háziasszony elmosolyodott. – Szegény Szöszi!Az igazat megvallva, szerintem már várja, hogy a10


kicsik végre elmenjenek. Csodálatos anya, de a kölykökrettenetesen kifárasztják! – Az asszony kávéttett Molly anyukája és apukája elé, Mollynak pedigtöltött egy pohár gyümölcslevet.A kislány kortyolt egyet az üdítőből. A szék szélénkuporgott, és csak arra vágyott, hogy végre elmehessenjátszani a kiskutyákkal, akik még mindiga mamájukon ugrándoztak.Hughes asszony észrevette Molly vágyakozó pillantását,és kedvesen rámosolygott. – Rajta! Menjoda, és játssz velük! Csak ügyelj Jacksonra, a kölykökapjára! Nagyon barátságos ugyan, de hatalmas, és habekapcsolódik a játékba, akaratlanul is könnyedénfelboríthat!Molly letérdelt a földre, mire a kiskutyák érdeklődvefeléje fordultak. A legbátrabb kölyök lassana kislány felé lopakodott, farkát szelíden csóválva.Molly reménykedve nyújtotta ki felé a kezét, a kiskutyapedig kedvesen megbökte puha kis fejével,11


majd gyorsan visszarohant a többiekhez. A kislánynakhirtelen az jutott eszébe, hogy a kutyus egészenúgy fest, mintha nevetne!– Kérdezhetek valamit? – szólalt meg Molly, miközbengyorsan végignézett a kiskutyákon. – Miértnem hasonlítanak a kölykök Jacksonra és Szöszire?A kicsiknek rövid a szőrük, és fekete-fehér foltos, aszülőknek viszont szürke.– Az óangol juhászkutyák mind ilyenek – magyaráztaHughes asszony. – Rövid, fekete-fehér szőrrelszületnek, de ahogyan nő a bundájuk, fokozatosanki is világosodik.Apa elgondolkodva nézett Szöszire. A kutya hoszszú,sima szőrén megcsillant a fény, ahogy egyenletesenszétterült a párnáján. – Sok munka lesz rendbentartani a bundáját.Hughes asszony komoly arccal bólintott. – Igen,valóban sok munkát igényel. Gondoskodni kell arról,hogy a szőrük mindig tiszta legyen, és hogy ne12


legyenek sebek vagy sérülések a vastag bunda alatt.És nagyon sok testmozgásra van szükségük. Az óangoljuhászkutya nagy felelősség, teljes elkötelezettségetigényel. Úgy értem, a kutyatartás sohasem könynyűfeladat, de egy ilyen állat gondozása néha ténylegkemény munkát jelent.Molly tekintete a szüleire vándorolt. Kicsit ijesztőnekhangzott az egész, de még mindig nagyon vágyottrá, hogy hazavihesse az egyik kiskutyát!Édesanyja arcán azonban kétség tükröződött. –Lehet, hogy mégsem olyan jó ötlet ekkora fába vágnia fejszénket. Még sosem volt kutyánk. Talán egy kisebbjószág megfelelőbb volna…A legbátrabb kölyök, akinek pofácskája csaknemteljesen fehér volt, fekete fülecskével és egy kalózokhozméltó sötét folttal a szemén, most ismét Mollyfelé settenkedett. Ezúttal fel is ágaskodott, két mancsávala kislány ölébe támaszkodott, és gyorsan megnyaltaaz arcát.13


Molly odáig van a boldogságtól,amikor megkapja Maxot,a gyönyörű óangol juhászkutyakölyköt.Amíg a kislány iskolában van,Max kétségbeesetten vágyakozik utána,alig várja, hogy Molly hazaérjen,és végre játszhassanak.Egyik nap azután a kiskutya észreveszegy nyitott ablakot, és kis gazdája keresésére indul.A világ azonban igencsak félelmetes helyegy kiskutya számára, főleg, ha teljesen egyedülrója az utcákat. Max hamarosan el is téved,és komoly bajba keveredik.Vajon viszontlátja-e még valaha Mollyt…?Sophy WilliamsillusztrációivalHatéves kortól ajánljuk!1 499 FtISBN 978 963 245 535 8Könyv moly kép ző Ki adó

More magazines by this user
Similar magazines