30.07.2015 Views

Új kor, megújuló szeretet - Magyar Schönstatt Család

Új kor, megújuló szeretet - Magyar Schönstatt Család

Új kor, megújuló szeretet - Magyar Schönstatt Család

SHOW MORE
SHOW LESS

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

Otthona világbanlánytábor18+A Kiadó és a Szerkesztő előszavaReméljük, hogy örömmel és várakozássalveszitek kezetekbe kisújságunkat! Megtapasztaltuk, hogyegy-egy cikk az Oázisból milyensokat tud adni, hogy például a nehézségekidején mennyi erőt lehet meríteniegy-egy család történetéből, az életükeseményein átsejlő isteni jelenlétről. Deazzal is szembesültünk már, hogy milyennehéz néha írni. Sok erő kell ahhoz, hogyleüljünk a számítógép elé, és mondatokkáformáljuk azt a bennünk hömpölygőbizonyosságot, hogy Mennyei Atyánkvelünk van életünk minden eseményében(még ha nem is mindig úgy, ahogyan miazt gondoljuk). De hát ez a schönstattiút: egy kis áldozatot hozunk.Ez a mostani szám így igazán schönstatti.Mivel szeptemberben jelenikmeg, ehhez nyáron kellett cikkeket írni.A nyár, nyaralások, programok és szabadságidején viszont különösen nehézcikket írni. Sokkal érdekesebb dolgokatlehet helyette csinálni. Lapzártáig nem isjöttek írások a házigazda régiótól, csakegyetlen egy. Ezért megkértük a soproniakatújra, hogy segítsenek, hisz nélkülüknincs Oázis. Írják meg, hogy azéletükben hol tapasztalták a Jóisten kezenyomát. És ők hősiesen segítettek. Bárnem volt éppen alkalmas az időpont anyaralások miatt, rövid volt a határidő,mégis nagyon értékes cikkeket küldtek,melyeket Ti is olvashattok az újságban.Talán ez is az új <strong>kor</strong> megújuló <strong>szeretet</strong>e.Hogy ak<strong>kor</strong> is írnak az életükről, ami<strong>kor</strong>az nem fakad belőlük maguktól, ami<strong>kor</strong>hétágra süt a nap, és gyönyörű nyárKedves Olvasók!van, ak<strong>kor</strong> is leülnek a számítógéphez.Köszönjük Nekik, hogy tettek értünk!Köszönjük a soproniaknak, hogy bepillantástengedtek életükbe, gondolataikba,hogy tettek azért, hogy az Oázisfeltöltsön bennünket.Köszönjük észrevételeiteket, javaslataitokat,amivel támogatjátok munkánkat!Az újság külső megújulásán mégdolgozunk, ennek részeként fényképpályázatotis hirdetünk a következő számban.Addigis gyűjtsétekössze jól sikerültképeiteket,mert alegjobb képeketdíjazzuk!(Részleteka téliOázisban).Jó ötleteitekeredményeképpensikerült egy olcsóbb nyomdátis találnunk, és még más módon csökkentenia kiadásokat. Sajnos azonbanmég sokan nem küldtétek el az előállításiköltségre szánt összeget. KérünkBenneteket, hogy utaljatok át 1500 Fttámogatást a kiadásokra az Egyesület(73200134-10000434) számlaszámára!Kívánunk Nektek jó olvasgatást,hogy az Oázis feltöltsön Benneteket,hogy segítsen megújulni ebben az új<strong>kor</strong>ban!3


T4 TartalomEsszé5EA Kiadó és a Szerkesztő előszava...........3Tartalom......................................................4Esszé............................................................5Mindennapjaink.........................................8Frissítő.......................................................20„Bak-elit”..................................................22Kentenich atya tanításából.....................25Tedd könnyűvé.........................................26Nyári emlékek I........................................29Őszidő.......................................................33Gyereknövelde.........................................34Életünk......................................................36Gólyahír....................................................40Atyaév........................................................41Kincsesláda...............................................43Filmajánló.................................................43Oázis konyha............................................46TartalomVan/Nincs boruk!...................................47Gyerekszáj.................................................48Hírek..........................................................49CSAK........................................................51Fiatalok Oázisa.........................................53Jelenlegi számunk házigazdájaa Soproni Régió volt,köszönjük a munkájukat!Őket a Pécsi Régió követi.A következő Oázis központi témája:Jó család – jó egyházLapzárta: 2011. november 15.Várjuk írásaitokat a következő címre:oazis@schoenstatt.huISSN 2063-0441OÁZIS 2011. október, XXI. évf. 3. (63.) szám, a Családok a Családért Egyesület(<strong>Magyar</strong> Schönstatt Családmozgalom) lapja. Megjelenik negyedévenként. Felelőskiadó: az Egyesület elnöke, 8272 Óbudavár, Kistelek u. 2. Tel.: 06-87/655-014, info@schoenstatt.hu, www.schoenstatt.hu/oazis• Főszerkesztő: Endrédy Pisti és Orsi• Készítették: Balogh-Palásthy Anna Mária, Bartal Miki, Billes Viktor, Bodó Mártonés Rita, Csermák Kálmán és Alice, Endrédy István és Cili, Endrédy Pisti és Orsi, FehérZoli és Marika, ifj. Fehér Zoli, dr. Gál László és Szilvi, Guld Beáta, Heiszer Csaba,Horváth Gergely, Jancsó Péter és Csilla, Kozma Judit, Kuslits Károly és Panka, KomáromiMari, Lőw Péter és Helga, Makó Csaba, Mészáros Zsuzsa, Nádudvari Rita, RadnaiIstván és Márti, Radnai Kinga, Radnai Petra, Rubovszky Marcsi, Sallainé Karikó Éva,Szelestei Rita, Oláh Éva, Oláh Gyöngyvér, Szatmári Zsolt és Anikó, Ther Tamás, TörökOrsi, Varga Erika, Varga Móni, Varga Réka, Vidra Zoli és Rita, Weeber Saci, ZajkásPéter• Szöveget gondozta: Schumicky Ildikó, Heiszer Erika• Képszerkesztő: Lőw Helga • Grafika: Laza Dominika, Ozsvári Imri• Címlap: Az Oázis szerkesztőségének csapata• Tipográfia: Heiszer Csaba és Erika• Nyomás: ofszetnyomda.huAz Oázis évente négyszer jelenik meg. Éves költsége (postaköltséggel) 1500 Ft.A költséget adományokból, illetve díjazás nélküli munkavégzés útján teremtjükelő. Kérjük, hogy ezzel az összeggel támogassátok az Egyesület 73200134-10000434 számlaszámát! Az óbudavári építkezéseket a Schönstatt szentélyt <strong>Magyar</strong>országnakAlapítványon keresztül tudjátok támogatni (73200031-11252201számlaszámon).Aközép<strong>kor</strong> Egyházában nagyonerős volt a szerzetesség eszménye.Olyannyira, hogy ezt tekintettékaz egyetlen tökéletes állapotnak.Mintha a házasság szentsége csakamolyan másodrangú szentség lett volna;mintegy engedmény a világ, a bűnöstest miatt. Még manapság is sokfelé találkozhatunkaz Egyházban ezzel a felfogással:„Ha Istennek igazán tetszeniakarsz, ak<strong>kor</strong> szüzességifogadalmat kelltenned! Aki megházasodik,annak „vége”!Jó, jó, ő is üdvözülhet,de a Mennyországnakcsak egy félreeső sarkábankaphat helyet.Isten közelében, aSzűzanya palástja alattEgy új, laikus vallásosságszükségességesemmi keresnivalójasincs annak, aki nemi életet él. Vagyis,aki szent akar lenni, annak a szerzetesieszményt, vallásosságot kell valahogykövetnie, megvalósítania.Ez a felfogás sajátos zavart magatartásteredményez a világ dolgaival szembenis. Hiszen a szerzetesi vallásosságeszménye magában foglalja a világtólvaló elfordulást is. Ha tehát mi, akik avilágban élünk, mégis szentek akarnánklenni, ak<strong>kor</strong> úgy kell élnünk, minthanem is a világban lennénk; csak mintegyféllábbal állva benne, a másikkal pedigmegpróbáljuk elrúgni magunktól a világot.Ez a vallásosság-eszmény az oka aUtat kell mutatni a laikuskeresztényeknek,hogy hogyan fogadjael a földi dolgokat…hogyan válhat általukszentté!laikus keresztények óriási belső bizonytalanságának.A világ ugyanis tele van új,csodálatos felfedezésekkel.A földi javak tömege egyre vonzóbbáteszi a világot. És ha mi, keresztények,abban látjuk a dicsőséget, a nagyságot,hogy ezt a világot megvessük,ak<strong>kor</strong> mindent átengedünk a pogányoknak.Őrájuk hagyunk minden felfedezést,engedjük, hogy ők aknázzanak kimindent, és legyeneknagyok vele. Mi pedigbehúzódunk egy félreesősarokba.Ma új életérzésköltözik az egész Egyházba:a mai emberiségéletérzése. Ennekeredményeképpen aföldi dolgok jobbanelőtérbe kerülnek.Utat kell mutatni a mai laikus kereszténynek,hogy hogyan fogadja el a földidolgokat, hogyan használja őket, hogyanértékelje azokat, és hogy hogyanválhat általuk szentté! Amodern <strong>kor</strong> eseményeiáltal Isten vezetiaz Egyházát. A<strong>kor</strong> szava Istenszava! De ha azEgyház csak önmagábanélt volnaa Földön, ak<strong>kor</strong>Isten legnagyobbsajnálatára sokfé-


E6 EsszéEsszé7Ele haladás egyáltalán nem következettvolna be.Figyeljük csak meg, hogy egész vallásosságunk,gondolatvilágunk és szokásainkvalamiképpen még a szerzetességjegyeit hordozzák magukon. Ezazonban ellentmondás! A szerzetesnekA létünkkel kell megmutatni,hogy a világdolgai által eljutunkIstenhez..lehetőleg el kell hagyniaa világot, nekünk,világi keresztényeknekpedig az a küldetésünk,hogy belépjünka világba. Meg kell tanulnunkújféleképpenkeresztény módon szeretni a világot ésbenne élni. A pénzt, a vagyont, az emberitermészet szépségét, a művészeteket,a tudományt Isten laikus szemévelnézni és szeretni! Vagyis ki kell alakítanunkegy sajátos laikus vallásosságot,mely meglátja Istent a földi, a világi, azemberi dolgokban, örül nekik és szolgáljavelük Isten terveit. Ha ezt nem tanuljukmeg, vége a katolicizmusnak!Az új vallásosság bölcsőjeAz új laikus vallásosság kimunkálását aházasságban, a családban kell és lehet kicsibenelkezdeni. Amitelőbb a világról, a világidolgokról mondtunk,elmondhatjuk aházasság sajátos körülményeiközt a testről.A „bűnös test”, amitsanyargatni, megtagadni kell… – eznem a családok útja! Mi örülünk a testünknek,a párunk, a gyermekeink testének!Szeretjük őket! Ez a szemléletváltásvalóságos forradalmat jelent!Ha a testet természetes valóságábannézzük, megállapíthatjuk, hogy az:– Isten alkotása,– a lélek társa,– a jövendő örök boldogságrészese.Ez az alapja a test iránti tiszteletünknek.Nemcsak a saját testem,hanem a társam teste irántis tisztelettel viseltetem. Ak<strong>kor</strong>is, ha a házasságban jogszerűenis nekem adta; sőt, annál inkábbfelelős vagyok érte.Mi tehát a családos világi keresztényeksajátos apostoli feladata?Nemcsak arról van szó,hogy gyakrabban kell áldozni ésjobban szeretni a Szűzanyát! Alétünkkel kell megmutatni, hogya világ dolgai, a család, a szerelem,a test <strong>szeretet</strong>e által eljutunkIstenhez. Vagyis nem helyes azt mondani,gondolni, érezni, hogy a családiélet zajossága, a gyerekek, a házastársállandó zavargásai miatt otthon nemtudok elmélkedni és imádkozni. Ezérttehát odahaza csak a legszükségesebbeketteszem meg, és aztán elmegyek atemplomba. Otthagyom őket és inkábba plébánián segítek, apostolkodok,hogy így megmentsem a lelkemet. Istenugyanis azt kívánja tőlem, a leglényegesebbfeladatomat abban láthatom, hogyjelen vagyok otthon a családomban.Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy résztveszek a gyerekek nevelésében; megbeszélésekettartok erről a társammal; olvasokróla; állandóan nevelem magamatis, hogy erőt adjak így a gyerekeknek.Tehát nem mondom, hogy már elfáradtam,hagyjatok pihenni!… Ez a másikMeghívóElőzetesen tájékoztatunk minden kedves érdeklődőt,hogy a Családakadémia 9. évfolyamának küldetésünnepére2011. december 3-án Sopronban 15 órai kezdettel kerül sor.A helyszín szervezése még folyamatban van.A diplomákat Dr. Pápai Lajos győri megyéspüspök úr fogja átadni.Küldetésünnepünkre mindenkit nagy <strong>szeretet</strong>tel várunk!Szilvi és Lacivéglet! Az egyik mindig menni akar, amásik mindig pihenni! Nehéz megtalálnia középutat. A létrend szerint, hacsaládos vagyok, ak<strong>kor</strong> a fő apostoli tevékenységema családomé! Itt van a főfelelősségem!Ha tehát családos emberként Istennektetsző életet akarok élni, ak<strong>kor</strong> a sajátoslaikus vallásosság elsősorban arraindít, hogy a családomért éljek. Ugyanezérvényes a nemi életre, a házastársakközötti szerelmi kapcsolatra is. Nemlehet ezt mintegy adalékként, mellékeskéntkezelni! A nemi élet hozzátartozika létrendhez, a lényem, a vallásosságomlényegéhez. A szerelmünk tehát út, melyIstenhez vezet.(Küldetésünk titkai 12.(Szerelem és <strong>szeretet</strong>)– szerkesztett változat)


M8 MindennapjainkMindennapjaink9MApát festek a szívemből,hogy megismerjem, s azzá váljakÉdesapámat csak fényképen láttam.Még csecsemő voltam,mi<strong>kor</strong> autóbalesetben meghalt.Nem maradt azonban ismeretlenszemély a számomra, hiszen édesanyám,nagymamám és a többi családtag sokatmesélt róla.Néhány örökölt tulajdonságomra isa család hívta fel a figyelmét. „Olyan ahajad, mint édesapádé volt. Ennyi idősenŐ is pont ezt csinálta. Ez a mozdulat!Mintha csak apádat látnám!”Később persze kiderült, hogy mintmindenkinek, neki is volt néhány kevésbéelőnyös tulajdonsága, s mindezt öszszevetvepróbáltam meg magamban egyképet festeni – ha kicsit impresszionistátis – édesapámról.Családom féltő <strong>szeretet</strong>tel vett körül,így sose éreztem magam árvának.Keresztapám, nagybátyám révén erősférfi mintát is kaptam. Később, mi<strong>kor</strong>édesanyám ismét férjhez ment, lett testvéremés nevelőapám is. Bár jó kapcsolatomalakult ki vele és minden nehézségnélkül szólítottam apának, soha nemmélyült el igazán a viszonyunk.Sokszor tört fel bennem a vágyédesapám után. Akivel megbeszélhetnéméletem kis és nagy kérdéseit. Akivelkirándulhatnék, focizhatnék, vagy csakúgy együtt lehetnénk. Boldog és közelteljes volt az életem, hisz’ annyian szerettek,de a vágy a szívemben csendesenmotozott a meg nem ismert szülő után.Az Atya <strong>szeretet</strong>e sokszor segítségemrevolt. Mindig küldött valakit, akiédesapám hiányát enyhíthette. Gondoskodotta Jóisten arról is, hogy igazipéldaképeket kapjak. Mert sok igaz, jóférfit ismertem meg. Nyitott szemmeljárva, sok kis apró mozaikból rakosgattamössze a jó apa modelljét. Van akitőla higgadtságot, valakitől a felhőtlenvidámságot tanultam meg. Azt akartam,hogy mindaz benne legyen a képben,amit jónak tartottam, amire vágytam,amit fájóbb hiánynak éreztem.A Jóisten humor nélkül nem nevel.Mi<strong>kor</strong> megházasodtam és összeköltöztemfeleségemmel, két hónapon belül újlakótársunk akadt. A családi nehézségekmiatt hozzánk költöző após jelenlétévelegészen közelről tapasztalhattam azapa-lánya kapcsolatot. Láthattam, hogya konfliktusok, nehézségek ellenére hogyanlehet mégis megtartani a <strong>szeretet</strong>kapcsolatot.Később, mi<strong>kor</strong> kislányunkmegszületett, nemcsakaz otthoni terhek átvételébenvolt nagy szerepea nagypapának,hanem az elsőszülöttunokát is remekül kezelte.Így, és hasonlómódokon vezetgetett az Atya az apáváválás útján.Azóta még két fiunk született. Hatalmasörömként élem meg a velük töltöttidőt. A közös legózásban, hancúrozásban,sportolásban remekül érzem magamapaként, igyekszem maximálisanjelen lenni, hiszen tudom milyen az, ami<strong>kor</strong>ez nincs. Nagyon szeretnék gyermekeinknekjó apja lenni, hatalmas kedvvelés erővel dolgozom ezen. A Gondvise-Nagyon szeretünk húgomékkal együttnyaralni. Mi, felnőttek és a gyerekeinkis szívesen vagyunk együtt.Azonban eltelt néhány év, hogy errenem került sor, így nagyon vágytunk rá,hogy idén végre sikerüljön a közös nyaralás.Már tavasszal elkezdtem a helykeresést,szervezést. Több egyeztetés utánvégül a Szigetközre esett a választás.Így formál a Jóisten ahiányból erényt, ígyfakaszt a sebeinkbőléletet.Tündérkertlés adott nekem egy olyan fiút, aki különösenfinoman érzékeli ezt az örömteliközeledést, és rengeteg kedvességgel,ragaszkodással hálálja meg. Igazi apa-fiakapcsolat alakult ki közöttük.Kedvenc időszakom a közös nyaralás,ami<strong>kor</strong> egész nap együtt lehet acsalád, ami<strong>kor</strong> van idő észrevenni a növekedésapró csodáit,ami<strong>kor</strong> van lehetőségfelfedezni a gyermekiértelem nyiladozását,ami<strong>kor</strong> igazán apánaklehet lenni. Mostanábanazon gondolkodom,hogyan tudom munkarendemetátalakítani, esetleg munkahelyet is változtatniannak érdekében, hogy év közbenis több szabadidőm jusson rájuk.Mert számomra az egyik legfontosabbszempont az, hogy többet lehessek acsaládommal, hogy ne csak este hétután, pizsamában találkozhassak gyermekeimmel.Így formál a Jóisten a hiánybólerényt, így fakaszt a sebeinkből életet.Az elmúlt néhány évben azonbanmegnőttek a gyerekeink. Aggódtam,hogy már alig fognak velünk jönni. Megpróbáltamúj típusú nyaralást szervezni.Nem sok közös programmal, hanemnagy szabadsággal (mindenki azt csinál,amit akar), este közös bográcsozással.Végül elküldtem mindenkinek a tervet,és a meghívást. Nem jött el mindenki,


M10 MindennapjainkMindennapjaink11Mde így is 2-től 20 évig terjedt gyerekeinkélet<strong>kor</strong>a.Engem viszont egyre több aggodalommaltöltött el, hogy, jó lesz-e eza nyaralás. (Mindenkinagyon le volt terhelve,így én voltam afőszervező, s enyémvolt a felelősség.) Áttudunk-e hidalni ilyen<strong>kor</strong>különbséget? Mégsoha nem kenuztunk,mesélték mások, hogynagyon borulékonya csónak. Veszélyeszubogók vannak aDuna-ágakon, amelyeketel kell kerülnünk.Nem sodródunk-e véletlenülbele valamelyikbe? Megülnek-e a kicsika csónakban, ha több órára elindulunk?„Megesznek benneteket a szúnyogok”– mondták többen is, akik hallották,hova készülünk.A Szűzanyára gondoltamnagy hálával,akinek a kezébe tettemezt a nyaralást.Mindent egészen alegapróbb részletekigkidolgozott.A feszültség csak nőtt bennem egyrejobban. Végül a Szűzanyára bíztammindent. Kértem, hogy szervezze meg anyaralásunkat, mert én nem tudom, és vigyázzonránk nagyon.Eljött az indulásideje. Délután egy órakörül értünk a sátorhelyre.Szakadt az eső.A sátorozóhely szinteteljesen üres. Kedvünkreválaszthattunk helyet,ahol a sok sátrunk elfér.Az esőben nekiálltunksátrat verni. Egy pillanatrafelmerült bennema kérdés, hogy nyaralásunkmegáldásához miértkell ez az eső, de volt bennem egy nagybizalom is, hogy a Szűzanya biztos tudja.Egész éjjel esett, de reggelre gyönyörűnapsütésre, tisztára mosdatott világraébredtünk. Összeismerkedtünk a rajtunkkívül még ott sátorozó egyetlen sátorlakójával. Kiderült,hogy ő nagy evezős,csoportokat szokottvezetni a Dunán, sőttanít is evezni. Mindjártelkezdtük faggatni a kenuzásfortélyairól. Nemérkezett meg a csoportoma rossz idő miatt– mondta – ma délelőttráérek, és szívesen tanítalakbenneteket.”Mindjárt ajánlotta,hogy a „Tündérkert”nevű helyen szálljunkelőször vízre, ő is odajön.A tanulás végülgyorsan ment. Két órás gya<strong>kor</strong>lás utánelindultunk egy hosszabb útra egy holtágon.Számunkra eddig ismeretlen csodálatosvízi világ tárult fel. Először a növényvilágejtett ámulatba. Tündérrózsák,vízitök, sulyom, s még ki tudja mi mindenvirágzott körülöttünk. Aztán a madárvilág.Récék, ludak, vöcskök, gémek. A jégmadársmaragdos villanása. Még sosemláttam ilyent. Egy vízen úszó farönkönmeg teknős napozott. Egyre bátrabbaklettünk. Néhány nap múlva kimerészkedtünka nagyobb vizekre is. Újabb és újabbcsodákra találtunk. Az aprónép sem ugrottki a csónakból, hanem boldoganpancsikolt a vízben. Közben, hogy jó időlett, megtelt a sátorozóhely is. Az újabbakalig találtak helyet maguknak. Egyikeste fiam kedvese, aki szintén velünk volt,elővette a gitárját, és gyönyörűen énekeltJézusról, Máriáról. Ez nekünk is meglepetésvolt, nem tudtuk, hogy ilyen széphangja van. Ahogy énekelt, egyre többenmegálltak a sátraink körül, és hallgatták azenét. Volt, aki megszólított minket, volt,aki elkérte az egyik ének szövegét.Lassan (vagyis inkább gyorsan) közeledetta hétvége. Utolsó este mi is éltünka szabadságunkkal (mindenki aztcsinál, amit akar – volt a jelszó), és férjemmelelindultunk kettesben biciklizni.Egy helyen annyira szép volt a vízpart,hogy megálltunk, leültünk egy kicsit, éscsak néztük a vizet. A lemenő nap sugaraezer apró csillogással táncot járt a vízen.A partról füzek hajoltak a víz fölé,odébb a réti füzény lilája, az aranyvesszősárgája. „Tündérkert” – mondtam. Ittminden tündérkert.A Szűzanyára gondoltam nagy hálával,akinek a kezébe tettem ezt a nyaralást.Mindent egészen a legapróbb részletekigkidolgozott. Az első nap esője,hogy legyen jó helyünk a táborban, éslegyen, aki tanít bennünket evezni. Averőfényes napsütés egész héten, denem kánikulával. Jó emberek, akik elláttakminket térképekkel, és sok jó tanácscsal.A gyerekek derűje, és a jó hangulategész héten. A szép ének este. A legjobbsátorozóhelyet választotta a környéken,és… – itt már szinte elállt a lélegzetema csodálkozástól –, mert nem volt egydarab szúnyog sem.Csak szívtuk magunkba a sok csodátférjemmel. A csodát, amit láttunk magunkelőtt, és a Szűzanya szervezésénekcsodáját. De végül csak elkanyarodtaka gondolataink a holnaphoz, az itthonváró sok, szinte megoldhatatlanul soknaklátszó feladatunkhoz. Ámbár, ha aSzűzanyának ennyire fontos volt a nyaralásunk,talán fontos neki a munkánk is,csak azt is Rá kell bízni, a kezébe tenni,meg az egész életünket, s Ő tündérkertévarázsolja azt is.„Istennek az ő népe – az emberek – iránti szenvedélyes <strong>szeretet</strong> (…) oly nagy, hogyIstent szinte szembefordítja önmagával, <strong>szeretet</strong>ével, igazságosságával.”(Deus caritas est – XVI. Benedek)


M12 MindennapjainkMindennapjaink13MNe ítélj!Isten karjaibanTöbbször is előfordult velem, hogymásokról csúnyát gondoltam. Aztáneljött az idő, ami<strong>kor</strong> én is belekerültemabba <strong>kor</strong>ba…Ami<strong>kor</strong> még nem volt gyerekem,sok anyát láttam fapofával rohanni, magukelőtt tolva a „szirénázó” babakocsit,vagy vonszolva egy síró kisgyereket:szívtelen anya! …aztán megtanultam,ha a baba éhes, legjobb ha minél előbb otthonvagyunk, vagy rohanni kell, hogy ne nyelje bea hideg levegőt, és a hisztis gyereket otthon alegegyszerűbb helyretenni.Ami<strong>kor</strong> játszótéren dolgoztam, láttamszülőket, akik nem foglalkoznak agyerekkel, csak beteszik a homokozóba,és egymással trécselnek …aztán egész napotthon voltam, bezárva a kicsikkel, és aligvártam, hogy végre ők is és én is a magunktársaságában legyünk.Elhatároztam, hogy a mi hálószobánkbanújszülött <strong>kor</strong>tól gyereknek helyenincs! …aztán negyedik gyerekünk mégisodakerült, mert nem voltam hajlandó az éjszakaivándorlásra.Ami<strong>kor</strong> esti csoporttalálkozón résztvett a 3 hónapos, mert nem akart aludni,azt gondoltam, micsoda gyenge szülők…aztán a mi kisbabánk is ott pihengetett akezünkben nem is egyszer a csoporton és másösszejöveteleken is!Ami<strong>kor</strong> iskolás gyerekről mesélték,hogy délután 5-ig ül a tanulnivaló felett,azt gondoltam, ez tehetetlenség, jobbanoda kellene figyelni …aztán második gyerekünkminden betű leírása után fél órát „pihent”,a számokról nem is beszélve.A nyári lelkigya<strong>kor</strong>laton volt egy nálunknem sokkal fiatalabb pár, háromkicsi gyerekkel. Az édesanyán éreznilehetett a feszültséget, sokszor idegesvolt a gyerekekkel, minden bosszantotta.Visszanéztem, és pontosan emlékszem,hogy pár éve ugyanilyen voltam.Az egész óbudavári hét alatt bosszankodtama gyerekek miatt, és irigykedvenéztem a még több gyerekes, sokkaltürelmesebb anyukákat. Lám, most egycsepp ítélet sem volt bennem, hogy miértis ilyen-olyan ez az édesanya. Látoma lehetőséget a fejlődésre, ahogy növekszünka Jóisten felé, és egyáltalán nemszámít, hogy ki mit gondol rólunk!Különösen nagy kihívás a nehézségekidején megújulni, növekednia <strong>szeretet</strong>ben ak<strong>kor</strong>, ami<strong>kor</strong>gondokkal küzdünk. A Szatmáricsalád az elmúlt években sok keresztetkapott. Az édesanyát, Anikót kérdeztükarról, hogy hogyan lehet megújulni a<strong>szeretet</strong>ben a próbatételek idején?Tizenöt éves házasok leszünk, ötgyermekünk van. Kezdetektől kisebbnagyobbnehézségeket kaptunk, az elsővetéléstől kezdve, majd két terhességetvégigfeküdtem. Nagyonörültünk két kislányunknak,de szülésután szorongásos depresszióslettem, amitgyógyszerrel, pszichiáterrelvaló feldolgozássalegyütt Isten gyógyítóerejével küzdöttemle. Ilyen<strong>kor</strong> sajnos úgybeszűkül az ember tudata, hogy Istenfelé nyúló antennái se működnek jól,ezért rendbe kell tenni. Végig könyörögtemIstenhez, és bíztam benne. Kihozotta mélyből, és nagyon jó volt, hogya férjem is biztatott, mellettem állt. Éjjelis beszélgetett velem, ha kellett. Az örömökmellett ez igen nehéz időszak volt,holott kívülről tökéletes volt az életünk.Új ház, gyerekek, a férjem elindította avállalkozását… Mindez eléggé megviselt,azt gondoltam elég is két gyerek.Ráadásul Anna sokat sírt, éjjel pár órátaludtunk, s közben féltettük is, merttudtuk, hogy a szívét majd műteni kell,Megkaptam a társam,aki néha nem tűniktökéletesnek, mintahogy én sem vagyokaz, mégis egymáshozillünk.ami két éves <strong>kor</strong>ában bekövetkezett, ésAnna maradéktalanul meggyógyult.De a Jóisten nem így gondolta, ésajándékként éltük meg további háromgyermekünk születését. Matyi neve aztjelenti: Isten ajándéka, Kincső igazikincs, Benedek jelentése pedig áldott.Házasságunkban is voltak problémák,férjem estig dolgozott, sokat voltamegyedül. A közös beszélgetésekmindig lendítettek a kapcsolatunkon,aminek eredménye, hogy most márévek óta hat felé hazaérkezik.A házas csoportunksokat segített,láttuk, hogyan élnekmás családok, hasonlócipőben járva. A<strong>szeretet</strong>ünk, hűségünkegymás iránt soha nemingott meg. Elfogadás,türelem, közös élményektáplálják a kapcsoltunkat. Házasságunkelőtt sokat kértem Istent, hogyolyan férjet kapjak, akit nagyon tudokszeretni. Megkaptam a társam, aki néhanem tűnik tökéletesnek, mint ahogy énsem vagyok az, mégis egymáshoz illünk.Az elmúlt időszakban több problémával,nehézséggel kerültünk szembe,amelyek közül egy baleset és az azt követőműtét volt a legrosszabb. A természeticsapás vagy anyagi nehézségszámomra könnyebben feldolgozható,ilyenekben is volt részünk, de ami<strong>kor</strong>pici babával kerültünk kórházba, az ret-


M14 MindennapjainkMindennapjaink15MTizennégy éven keresztül ábrándoztamróla, hogy majd eljön egyszeraz az idő, ami<strong>kor</strong> kicsit azzal isfoglalkozom, amit tanultam sokéven keresztül az egyetemen. Persze nemsürgős, semmi gond, ha később, mintelőbb… Közben négy gyermekünk született,és én valóban jól éreztem magamitthon. Az ember nem csak otthon van,és a háztartás kerekét forgatja, hanem ezzel-azzalkitölti az idejét. Én is így voltamvele, tengersok tennivaló akadt, sosemunatkoztam. Néha azért eszembe-jutott,hogy az idő közben telik, és még igazánelőttem a tanári pálya. Aztán 14 év után,ami<strong>kor</strong> a legkisebb gyermekünk is közeliskolás lett, lehetőség adódott egy közeliiskolában. „Csak” félállás. Hű, de pompás,éppen jó<strong>kor</strong>! – gondoltam magamban.Hiszen micsoda óriási lehetőség,hogy végre bedobhatom magam. Azigazgató megkért egy mintaóra megtartázösbeszélgetés és imádkozás. Sok biztatástkaptam az asszonykörös barátoktól.Valaki azt írta, hogy nagyon szeret aJóisten minket. Így is éreztük. Kaptamegy zsoltár idézetet, amit kiraktam otthon:„Sok baja van az igaznak, de valamenynyibőlkimenti az Úr.” (Zsoltár 34:20) Azsoltárokban sok biztatást olvasok, s azimanaplómban sok kedves Ige van bejegyezve,melyekből erőt merítek. Például:„Vesd az Úrra terhedet, és gondot visel rád.”( Zsoltár 55:23) „Akik az Úrban bíznak,olyanok, mint Sion hegye, amely nem inog, hanemörökre megáll. Jeruzsálemet hegyek fogjákÚj <strong>kor</strong>szak hajnalánkörül, népét pedig az Úr karolja át most ésmindörökké.” (Zsoltár125:2)Úgy érzem, Isten karjaiban vagyunk,a szorongatás ellenére. Mindig bíztam aszabadulásban, ha nem is következett beazonnal. Bőven van miért hálát adnom anehézségek mellett, hiszen annyi sok jótkaptunk. Tudatosan keresem is, miért lehetekhálás, s ma már könnyen megy, éssokkal örömtelibb lettem ezáltal. Sokszortapasztaltam meg Isten segítségét, szabadítását,közelségét a bajban is. A mindennapiörömökre, az imádság erejére próbálomirányítani a gyerekeim figyelmét is.tenetes volt, ugyanak<strong>kor</strong> megtapasztaltukIsten <strong>szeretet</strong>ét és szabadító erejét.Négy hónapos kicsi Bencénk leesett azágyról, és a bölcső tartórúdjától behorpadta feje. Másfél órás idegsebészetiműtétet végeztek rajta. Nagyon féltem,nehogy maradandó agysérülése legyen,közben lelkiismeret-furdalásom is volt atörténtek miatt.Az első sokkon túl rögvest Istenhezfordultam. Küldtem sms-t a barátainknak,hogy imádkozzanak értünk, hiszentöbbször megtapasztaltam a közös imaerejét. Olvastam a Bibliát, és annyi biztatóIgét kaptam szabadításról, gyógyulásról,s, hogy ne féljek. („Megsegíti azÚr az igazakat, oltalmazójuk a szorongatásidején. Megsegíti őket, mert Őbenne reméltek.”Zsoltár 37:4) Az aggodalom teljesen átjárt,alig tudtam mással foglalkozni, és atöbbi négy gyermek gondja is ott volt.Ráadásul Kincső és Bence baba köztkis <strong>kor</strong>különbség van, így őneki is hoszszúvolt az a tizenegy nap, amit különtöltöttünk. A rokonok segítettek Zsoltnak,aki dolgozott, járkált a kórházba,és gondozta a gyerekeket. Sokat beszéltünktelefonon is egymással. Tudtam,hogy minden rendben van otthon, ezmegnyugtatott. A gyerekekkel is imádkoztunkegyütt a kistestvér gyógyulásáért,és meghallgatta imáinkat a Jóisten.Jól sikerült a műtét, nem történt maradandóagysérülés, ráadásul a kórházatis nagyon jól viselte Bence. Első háromnap nem is emelhettem fel, nem szoptathattam,és csak napi 2x2 órát lehettemvele az intenzív osztályon. Ami<strong>kor</strong>már együtt lehettünk, nagyon örült neki,a fájdalmak ellenére sokat kacagott, kurjongatott,nagyon megszerették az orvosok,nővérek is.Az örömeink mellett a nehézségeknem hagytak el. Nemrég volt egy olyanhetünk, ami<strong>kor</strong> minden napra jutott valami„csapás”. Egy kicsit sok volt, de aJóisten ott állt mellettünk. A nagy viharbanvillámcsapás miatt kiégett pár készülékünk,de nem lett bajunk. Másnapáradás volt, mert egy cső szétcsúszott.Következő napon majd megfúlt Bence,piskótát evett, de sikerült kiszednem atorkából. Majd Kincső esett el, felhasadta tenyere csúnyán, telement kövekkel.Aztán darázstámadás ért. Egy raj rontottrám a kertben, mi<strong>kor</strong> elemeltem egyzsákot. Fürtökben lógtak rajtam a darazsak,száz meg száz, s megcsípett kb. tizenöt,a fejemtől a lábujjamig. Nem voltkellemes. Vénás injekciót kaptam, ígymegúsztam csupán fájdalommal.Ami a nehézségbenerőt ad, az az imádság, akedves bátorítás Isten ésZsolt részéről az Igén keresztül,a barátokkal valóbeszélgetés, a megtapasztalásokravaló emlékezés,a család segítsége. Jólesettminden együttérzés, kösára.Ez természetes, mint ahogyan az is,hogy ezt meg is tartottam.De, könyörgöm, hogy lehet ennyireizgulni? Három nap nem alvás, két naphasmenés, egy nap fejfájás… ki gondoltavolna, én biztos nem, hogy ennyire bírokstresszelni, és ennyire nem bízok magamban.Hirtelen arra gondoltam, talánel is tévedtem. Váratlanul mindenekfelettelhatalmasodott bennem az otthonos,meleg érzés: milyen rendben vagyok itthon.A mintatanítás utáni napokban egyszerűenvillámként teregettem a ruhát,sistergett kezem alatt a portörlő rongyvagy a porszívó. Igen, itt vagyok otthon.Ez való nekem. Három lépés jobbra:virágállvány, két lépés balra: mosogató.Ismerem, otthon vagyok, helyemen vagyok.De hát lehet-e eldobni évtizedesterveket, megfontolásokat, ábrándokat,ennyire könnyen, csak azért mert elsőrebiztonságosabbnak mutatkozik minden


M16 MindennapjainkMindennapjaink17Mmásnál a megszokott?Nem! Kalandra fel!Két hét múlvabefutott a telefonhívás,hogy a mintaóraalapján kiválasztottak.Nyomban nekemszegeződött a kérdés:kérem e valóban azállást, kötök-e szerződést?Reszketeg hangonmondtam: „persze,természetesen”.A következő beszélgetéshezkellettek már adiplomák, nyelvvizsgák,mindenféle papírok.Mivel váratlanvolt a telefon, őszintén bevallottam (nemúgy, mint egy vérprofi munkavállaló),hogy azt sem tudom, hol vannak ezeka papírok. Mivel tizennégy éve egyszersem volt egyik sem a kezemben. Ami<strong>kor</strong>a szerződéskötéshez megemlítették,hogy egy erkölcsi bizonyítvány is kell, ak<strong>kor</strong>zavar nélkül válaszoltam, hogy semmibaj, jóban vagyok a plébánossal, majdíratok vele egyet. Álmélkodva hallottam,hogy az erkölcsi bizonyítványt a postánkell megvenni és valami központi hivatalosztja, ha csekken befizettem3200 Ft-ot.Hát igen. Ténylegigazán, szívvel-lélekkelfőállású anya vagyok,alig kóstoltam bele eddigaz életnek ebbe afelébe. Vajon érdemesennyi izgalmat bevállalni?Vajon éppen úgyfogom tudni végeznia gyermekeim körüladódó millió teendőt,mint mi<strong>kor</strong> én magamnem dolgoztam? Aszédülés környékez,ha rágondolok, milyenúj ösvényre léptem,milyen meredeknek tűnik ez a magamálmodta új út. Lúdbőrös lesz a hátam, haarra gondolok, ezt én szerettem volna,erre én jelentkeztem, ez az én dédelgetettvágyam. „Csak” félállás – biztatommagam. De az új életforma félelemmeltölt el. Hű, a mindenit! Ezzel nem számoltam.Azt hittem, könnyebb lesz. Úgygondoltam, adja majd magát. Negyvenévesentotál pályakezdő vagyok, de szívembenott a remény, hogy pedagógusnakteremtett a Jóisten.Dzsungelmánia - avagy hogyankereszteltük meg a tömegemberségetUgye, hogy ismerősen cseng? Nemhallottatok róla? Ak<strong>kor</strong> ti a Marsonéltek! Na, nem…, azt nem hiszem,hogy titeket nem érint!Többször előfordult már, hogy azutcabeliek – látva, hogy milyen sok gyerekünkvan – megszólítottak, és ezt-aztajándékoztak nekünk, mondván, biztosörülnek neki a gyerekek. Így kezdődöttnálunk is a népbutítás… A „kék házasnéni” adott egy zöld csomagot, bennenéhány matricával. Nem hallottunk eddigilyesmiről. A gyerekek persze egybőltudták, mi ez és mire jó. Magukévá tettéka csomagot, majd nagyfiunk cserélgetnikezdett. Újabb csomagok érkeztek. Egycsomagot sem szereztünk „hivatalos”úton, nem szoktunk a Sparban vásárolni,ahol ezeket az állatos matricákat avásárlás mellé adták.A szomszéd néni, meg a kékházas,meg a régi tanítvány anyukája… meg acsereberék…Nem, mi nem leszünk függők! Segítség,nem akarunk tömegemberek lenni!!!Esti fektetés: hol az apa? Te jó ég!Matricákat nézeget!Ha már ilyen sok van, kellene nekikalbum, nem? Hát jó, apa elment aSparba. Sajnos az albumok már rég elfogytak,de nicsak, valakinek félretettek,és véletlenül eggyel többet, megvan azApa keresztalbum, HURRÁ! Gyűlnek a matricák,sodródunk az árral, elindultunk a lejtőn,nincs megállás, SEGÍTSÉG! Még egyalbum, legyen már a lányoknak is… –még tartjuk magunkat, nem vettünk egycsomagot sem – esténként a háromjegyűszámok tanulása.Esti mese: hol az anya? A dolgozószobábanrendszerezi növekvő sorrendbea matricákat (végre egy logikai játék,amiben tuti nyer).Lassan látszik a végkifejlet: két telialbum, és több mint száz maradék matrica…A Véletlent nálunk nagy I-vel írják:látjátok gyerekek, egyet sem vettünk, akisujjunkat sem mozdítottuk: MennyeiAtyánk gondoskodik rólunk! Fantasztikus,hány emberrel kerültünk kapcsolatba,milyen régi barátságok éledtek újjá, alevelezőlistákon hónapok múlva is folynaka cserék, a könyvtárban csereberedélelőttöt hirdetnek, reneszánszát éli apostai levél… Éljen a dzsungelmánia!Nem, apámat soha nem tudtam igazánszeretni. Alig-alig derengő gyerek<strong>kor</strong>ombanhébe-hóba tűnt csakfel. Hatéves voltam, mi<strong>kor</strong> elváltak,addig még csak-csak láttam. Bárennél talán a semmi is jobb lett volna.Az, ahogy részegen édesanyámat veri,ahogy hajnalban menekülünk előle aszomszédba, vagy a megfélemlítés pillanataimég most is sebek a lelkemen.Nem csoda hát, hogy nem tudtam szeretni.Ami<strong>kor</strong> kedves próbált lenni, aztis hamisnak, hazugnak éreztem. Hiszúgy tapasztaltam, semmi sincs mögötte.Nem igazán tudom, mi történt velepontosan. Volt másik felesége, meg számosélettársa, több vállalkozása csődbement, lassan felélte, amije volt. Időnkéntmegjelent nálunk, hol gyakrabban,hol ritkábban. Azt tudom, hogy gyerektartástnemigen fizetett, édesanyámegyedül nevelt fel bennünket. Kemény


M18 MindennapjainkMindennapjaink19Mhelyzetben kellettélnünk, ésapám nem segítettbenne.Aztán később,a nagymamámhalálaután hazaköltözötta szülőfalujábaédesapjához.Innenkaptuk a hírt,hogy verekedésbekeveredett,és lecsukták.Hogy pontosanmi történt, nemderült ki soha. Kés volt nála. Hét évetkapott. A segítségünket kérte. Csomagot,telefont, levelet, látogatást.Sokat lázadoztam: Uram, miért engeded,hogy ez az ember még most ismegkeserítse az életemet? Nem elég,hogy annyi fájdalmat okozott gyerek<strong>kor</strong>omban,hogy máig magamon hordomazoknak a nyomát? Igyekeztemőt az eszemmel, az akaratommal sze-Érdekes kísérlet alanyai voltunk többcsaláddal együtt idén augusztusban.Mi lesz abból, ha különböző nemzetekheztartozó, más nyelvet beszélő,más hagyományokkal, szokásokkalrendelkező családok vesznek együttrészt családnapokon?retni. Látogattam, küldtem a csomagokat,írtam a leveleket. Ami<strong>kor</strong> kijötta börtönből, testvéreimmel albérletetszereztünk, igyekeztünk támogatni,kapcsolatban maradni vele. Későbba munkakeresésben segítettem neki,naponta gyűjtöttem a hirdetéseket azinternetről, életrajzokat küldtem, néhamég az élettársának is. Vagy például bevásároltunk,ha szükség volt rá. Mindigazt, amit erővel bírtunk.Most megint előzetes letartóztatásbanvan. És én azt érzem, elfogyott azerőm, elég volt! Le akarom tenni ezt aterhet, mint egy hátizsákot, és jó messzireelfutni. És ak<strong>kor</strong> kapok egy üzenetetKentenich atyától: „Mindenki, házastársunk,gyerekeink, barátaink olyanok,mint egy szent fonal, melyet Isten <strong>szeretet</strong>eeresztett le a földre, hogy felemeljenminket az Õ szívébe.” Szép lassan próbálommegérteni, hogy mindez nem véletlen,hogy most a Jóisten nevel engem.Hisz lehetett volna másképp, (mert Istennélsemmi se lehetetlen), de ez mostígy van. És nagy nehezen kezdek megújulni.Elindulok vissza a keresztemhez.„A juhásznak jól van dolga…”Első közös nemzetközi (német-magyar) családnapok ÓbudaváronA végeredményen nem lepődtünkmeg, mégis szeretnénk összefoglalniazokat a tényezőket, amelyek ezt a hetetmindnyájunk számára széppé, lelkileggazdaggá tették.A hét a szokásostól eltérően márszombat este elkezdődött, tehát egynappal tovább tartott, mint a hagyományoshetek. Ez lehetővé tette, hogy a hétközepén egy úgynevezett pihenőnapotlehessen beiktatni, ami<strong>kor</strong> a délelőtti előadásokhelyett minden házaspár végigjárhattaa házaspárok útját, vagy annakegy részét, s az addig szerzett élményekkicsit leülepedhettek. Gya<strong>kor</strong>latilag azvolt a „program”, hogy a pároknak kettesbenkellett a nap jó részét eltölteniük.Sokszor nem is ismerjük fel ennek fontosságát.Akik ezt eddig még nem próbáltákki családnapokon, megízlelhettékennek gyümölcseit, és valószínűleg hagyományosheteken is be fogják iktatnia programba.A németek három családdal érkeztek.Sajnos a másik három családnak induláselőtt váratlan egészségügyi gondjaikakadtak, reméljük, hogy imáink meghallgatásrataláltak, és már minden családtagjukjól van. A német delegációtkét schönstatti atya és egy nővér tetteteljessé. Itt szeretnék külön írni pár szótaz atyákról és a nővérről. Nehéz dolguklehetett azzal a tudattal idejönni, hogy amagyarok szívében Tilmann atya emlékévelkell felvenniük a versenyt. Talán aschönstatti atya- és nővérképzést dicséri,hogy bár teljesen más és más egyéniségekvoltak, felnőttekkel és gyerekekkela nyelvi nehézségek ellenére azonnalmegtalálták a közös hangot, a „lélekhangját”. Azon, hogy egy nővér profimódon gitározik és énekel, vagyhogy a két atya előadóművészekrejellemző kommunikációval ésdinamikával vezette a záróestet,saját műsorszámokat is bemutatva,Schönstattot ismerve márszinte nem is csodálkozom. Kétdolog van azonban, ami ennél is jobbanmegérintett a velük való találkozás<strong>kor</strong>.Az egyik az, ahogy a német schönstattimozgalmat bemutató prezentációjukbanmegismertették velünk, hogyan foglalkoznakfiatalokkal és házaspárokkal(nem tőlük tudjuk, hogy hogyan sikerültegy válságban lévő házasságot megmenteniük,s gondolom, nem ez az egyetlen),a másik pedig az, amit a személyes beszélgetéseksorán tapasztalhattunk meg.A lelki mélység, a teljes odafigyelés, anyitottság, a pozitív, konstruktív hozzáállása problémákhoz. Nagy élmény volta velük való találkozás.Mint ismeretes, a németek és magyarokkicsit különböznek lelkületükben,habitusukban. Nagy kalandnakígérkezett, hogyan tudjuk ezt áthidalnia német házaspárokkal közösen végzettlelki és gya<strong>kor</strong>lati munkában. Szépvolt az egymásra gya<strong>kor</strong>olt hatás eredménye:ők néha magyarabbak lettek amagyaroknál, mi meg németebbek anémeteknél. Az első nap kicsit meg isijedtünk, ahogy a csapat német fele – azatyákat is beleértve – a magyarokra jellemzőspontaneitáshoz (ami nem ritkánkéséseket, pontatlanságot eredményez)minden lelki trauma nélkül azonnal alkalmazkodott.Szerencsére volt egy


M20 Mindennapjaink/FrissítőFrissítő21Fhatározott vezető házaspárunk, akikkellő hangerő és határozottság birtokában(néha még a nyájak egybegyűjtésérehasználatos kolomp is előkerült)mederben tudták tartani a programot.A közös imádságokat és a szentmiséketegy-egy német és magyar család közösszervezőmunkája olyan lélekemelő élménnyéalakította át, ahol a két, néhatöbb nyelv ellenére is mindenki értettmindent. A németek nagy hatást tettekránk magas szintű erős zenei dinamikájukkal,mi pedig talán őrájuk zenés-játékosprodukcióinkkal. A záró esten márők énekelték óriási lelkesedéssel, hogy„A juhásznak jól van dolga…”, mi pedigénekeltük és játszottuk az ő átdolgozottsanzonjaikat.Pár szó a hét érdemi részéről: talánaz első ilyen alkalom miatti rendkívülióvatosság vezette a szervezőket abban,Bizonyára mindenkinek ismerős,hogy a mindennapi események általfolyton változik körülöttünk avilág, és ezáltal bennünk is megváltoznakdolgok. Vannak apró aligészrevehető átalakulások, és vannak tudatos,saját döntéseinken alapuló változtatások.Én is átéltem az általam irányítottdöntések mellett sok apró, látszólagnem feltűnő változást az életemben.Ezekben az volt a legnehezebb számomra,hogy a bennem élő IstenképDávid király zsoltáraihogy válogatott előadói csapatot hallgathattunk(Varga Karcsi és Erika, GódányRóbert és Rita, Endrédy István és Cili,Pécsi Rita, a német atyák és nővér). Ezekután az előadásokhoz nincs mit hozzáfűzni,eddig is mindig el voltunk kényeztetvejobbnál jobb előadásokkal, ez mostis így volt. Az előadások és a magyar házaspárokesti beszámolói mély nyomothagytak német vendégeinkben, amiértnagyon hálásak voltak. Szeretném különkiemelni a tolmácsok munkáját, akiknemcsak igényes nyelviségükkel, de varázslatosszemélyiségükkel is maradandóélményt szereztek számunkra. Nevükszerénységük miatt maradjon titok.Összefoglalva az érzéseimet: a schönstattiközösség ak<strong>kor</strong> is közösség, hakülönböző a nemzetiségünk, nyelvünk,kultúránk, habitusunk. Jó volt ezt megtapasztalni.állandó maradt, és nem „idomult” abennem zajló változásokhoz, ezért ígyegyre nehezebben értettem Vele szót.Ezt a nehéz átmenetet főleg a középiskolaés egyetem közötti váltás okozta. Aközépiskolai éveim békés kiegyensúlyozottsággalteltek. Állandó volt bennük amindennapi iskolába járás, a szentmisék,Isten jelenléte, az otthon. Szüleim gondoskodtakrólam, így a tanuláson kívülsok dolgom nem volt.Ami<strong>kor</strong> elkezdődött az egyetem,megváltoztak a körülmények. Felkerül-tem a fővárosba, hozzá kellett szoknoma nyüzsgéshez, nekem kellett a napirendemetmeghatároznom, be kellett osztanoma pénzt, amit otthonról kaptam,meg kellett tanulnom helyesen bánni akedvesem és köztem való lecsökkent távolsággal,és még ezer dologgal meg kellettbirkóznom, és úgy éreztem, sosincsmegállás. Ráadásul Isten maradt a „régi”,de valahogy nem illett bele az addig rólaalkotott képem ebbe az új világba. Nemtudtam beilleszteni a mindennapok forgatagábaazt az addig jól ismert nyugodtIstent. Alapjában véve bíztam benne, ésabban, hogy az életem jó úton halad, deolyan lett a kapcsoltunk, mint egy megváltozottbarátság, amiben sajnos én változtam,és nem találtam meg a hangotVele. Volt néhány kisebb periódus, ami<strong>kor</strong>megtapasztalhattam régi közelségét,de ez éppen csak arra volt jó, hogy legyenerőm tovább keresni az „új” Istenemet.Ezzel a kereséssel telt el kb. háromév, amelyben nem voltam egyedül,mert kettesben kerestük – közben márférjemmel – Istent. Szerettünk volnaa kapcsolatunkba/házasságunkba egyolyan „új” Istenarcot kialakítani, aki aharmadik személy szerepét betölthetné.Közel egy év házasság után, az egyikvasárnapi hirdetésben Isten kinyújtottafelénk kezét. „Plébániánk lelkigya<strong>kor</strong>latajövő hét péntek délutántól szombatdélutánig tart. Még van két szabadhely, jelentkezni holnap estig lehet.”Úgy éreztük, Isten hozzánk szólt. Miseután azonnal jelentkeztünk, és nagy izgalommalkészülődtünk a hétvégére.Bíztunk abban, hogy Isten megadjanekünk, amire évek óta vágytunk: újramegtaláljuk Őt. Előadások hosszú soráthallgattuk meg, imádságokon vettünkrészt, és éreztük Isten karnyújtásnyi közelségét.A lelkigya<strong>kor</strong>lat végén az atyaazt kérte, hogy legkésőbb másnap estéremindenki határozzon el valamit, amittovábbvisz a mindennapjaiba. Mi összebeszélésnélkül ugyanazt döntöttük: esténkéntegy zsoltárt szeretnék közösenelmondani. Az ötlet a hétvégi imákbóljött: elolvastunk közösen egy zsoltárt, ésaztán hangosan ki lehetett mondani egyszót, egy mondatot, ami megragadottvalakit. Ez nagyon megtetszett nekünk.Hazamenve újra elővettük a <strong>kor</strong>ábbanvásárolt zsolozsmáskönyvünket, és azaznapra vonatkozó zsoltárt elolvastuk,kiemeltük belőle a minket megérintőgondolatot/gondolatokat, majd sajátszavainkkal is imádkoztunk. Eleintefurcsa volt és szokatlan ez az új forma,néha el is maradt, de szép lassan éreztük,hogy kibontakozik belőle az „új”Isten. Csöndesen belopta magát a hétköznapjainkbaa zsoltárokon keresztül.Olyannyira, hogy már a reggeli zsoltártis elolvassuk a zsolozsmáskönyvből, ésnapközbenre magunkkal viszünk belőleegy-egy gondolatot.


B22 Bak-elitBak-elit23B…aki <strong>szeretet</strong>ünket tökéletesítseHárom év van köztünk. Ennyivel fiatalabbaz öcsém; hívjuk Hubának.Ez a három év különbség gyerek<strong>kor</strong>unkbanigen soknak számított.Kevesebb mára sem lett, de negyven felémár igazán elhanyagolható. Sokáig nemtudtam mit kezdeni vele, hisz’ kistestvérneknagy volt, barátnak viszont kicsi.Ha társaságban együtt voltunk gyerekek,máig fülemben cseng az unalomig ismételtintelem: „Vigyázz Hubára!”, „Hubárakét szemed!”… Visszatekintve a feladatmár-már atyai volt. Ez a felelősség– valószínűleg – annyira belém ivódott,hogy felnőtté válva nem is ment olyansimán az elengedés, ami jellemzően nema báty osztályrésze (állapotbeli feladata),de nálam mégis olybá tűnt.Bár értékrendünk, ízlésünk sok térenegyezik, életünk jó tíz éve még meglehetősenmás nyomon futott. Feleségemmel– <strong>kor</strong>társainkhoz képest – hamar összeházasodtunk,gyerekeket vállaltunk, otthontteremtettünk. Éltük a kisgyerekes,keresztény családok sok feladattal járó,áldozatos, kissé befelé forduló életét.Hubának továbbra is sokkal fontosabbakvoltak a barátok, a szabad esték,hétvégék. Egynémely – általam lenézett– világi hívság tartósan megkapaszkodottfontossági listáján. Így bár a <strong>kor</strong>különbségegyre jelentéktelenebbé vált, azéletvitelünkben mutatkozó eltérés annálinkább növekedett. Egyetlen testvéremlévén (ráadásul ezekben az években elégmessze is éltünk egymástól) aggasztott,hogy nem láttam esélyét – adott körülményekközött – a vágyott jótestvéri viszonynak.Próbáltam erről beszélni vele(próféta a saját hazájában?!), de mivelnem vagyok ügyes agitátor, sok eredményenem volt. Egész biztos imádkoztamis a cél érdekében, bár valószínűleg nemtudtam még igazából, hogy mi a cél.Ma már nem kezdem el magyarázniszingli, gyermektelen ismerőseimnekmindennapjaink ügyeit-bajait. Tudom,fogalmuk sincs, miről beszélek, ha azedzések és zeneórák mátrix-szát megoldandó,logisztikai zsonglőrnek nevezemmagunkat, vagy mi<strong>kor</strong> megpróbálom átadniegy-egy hányós-hasmenős vírus idejénekpár éjszakás kalandját (elég, ha kétgyerek beleesik; na az már rock and roll).A helyzet – mint oly sok esetben– most sem máshogy kezdettváltozni, mint a saját magam hozzáállásánakmegváltoztatásával.Igyekeztem (a Jóisten kegyelméből)úgy elfogadni és szeretni Hubát,ahogy éppen ak<strong>kor</strong> és abbanaz életállapotában van. Ha kevesettalálkoztunk, örültem annak a kevésnek.Ha csak pár közös témánkvolt, örültem annak a párnak. Nem akartammindenáron megmagyarázni nekiaz élet „igazi” értelmét, nem akartammindenáron elfogadtatni vele semmita saját életvitelemből.Kalandnak fogtam fel,hogy megpróbáljamszeretni „annak ellenérevaló” <strong>szeretet</strong>tel.Ahogy ezt már anynyihollywoodi filmbenláthattuk, a helyzet innentőlelindult a magatuti biztos hepiendjefelé. Úgy látom, mi<strong>kor</strong> végre hajlandóvoltam lemondani a saját elképzeléseimről,modelljeimről, az élet is meghoztaa várt változásokat. Öcsémnek hamarosanállandó barátnője (azóta felesége ésAláng egészen hirtelen csaphatottfel – valójában persze ezt nemis tudhatom, mert nem látta senki,hiszen éppen senki sem volta konyhában. Feleségem alágyújtottaz olajos serpenyőnek, majd kiment akonyhából – talán a telefon csörrentmeg, ezért kiszaladt, hogy felvegye – ésegyszerre elfeledkezett róla. Mire eszébejutott a tűzhelyen hagyott olajos serpenyő,már méteres lángok csaptak ki belőle,és nehéz, zsíros, fojtogató füst lepteel a konyhát és étkezőt. Szerencsérea fiam által a kertből hamarjában behozottlapátnyi homok és a széles karimájúfedő, melyet feleségem végül sikerrelrádobott a tűzhelyre, eloltotta a tüzet.…mi<strong>kor</strong> végre hajlandóvoltam lemondania saját elképzeléseimről,modelljeimről,az élet is meghoztaa várt változásokat.„Újrafestés”két fiának édesanyja) és munkája lett. Azévek előrehaladtával nagyon jó volt látni,ahogy új feladataihoz felnőve – mármásodmagával – eleget tesz kötelességeinek,ahogy értékrendünkszép lassanújra közelíteni kezdettegymáshoz.Időközben nemcsak lélekben, de térbenis sokkal közelebbkerültünk. És miutánkülönösebb áldozatotnem kíván már azöcsém iránti <strong>szeretet</strong> megélése, észrekell vennem, hogy rajta kívül nagyonsok „Huba” van még a környezetemben,aki felé igencsak szükségem volnaaz új <strong>kor</strong> megújuló <strong>szeretet</strong>ére.A nagyobb bajt sikerült elkerülni:őszintén örültem, hogy csupán a konyhaés az étkező úszott a zsíros, lemoshatatlan<strong>kor</strong>omban, és sem személyi, semnagyobb dologi kár nem keletkezett.Aztán, bár rondák, büdösek voltak a falak,bő fél éven át húztuk-halasztottuka helyiségek kifestését, mert hát annyimás fontosabb dolog történik egy ilyennagycsalád életében, mint ez! Meg hátannyi macera van egy ilyen festéssel,mennyi leszerelni, felszerelni, pakolni éstakarítanivaló! Valahogy nehezen tudtukrávenni magunkat a kényszerű munkára.Aztán eljött a nyár – több gyerek itthon,de sokan távol –, és a feleségem elhatározta,most nekilátunk… De apát most


B24 Bak-elitKentenich atya tanításából25Khagyjuk ki ebből, hiszen annyi munkájavan – még nyáron is!Így aztán rám csak a nehezebb polcok,szekrények, asztalok meg a villanyszerelésimunkák jutottak, minden másta „lányok” végeztek, nagy lelkesedéssel!Ők szerezték be a festéket, az ecseteket,a tisztítószereket, és ők láttak neki a festésnek– volt is nagy pancsolás! Aztánmost, hogy oly sok mindent szét kellettszedni, át kellett pakolni, nem volt hiányújító ötletekben sem! Erre a falrészre,ide más szín kellene, ezt a boltívet kiemelhetnénkegy kis sárgás árnyalattal!Ha már az étkező megvan, miért nekennénk egy kicsit az előszobára is mega lépcsőházra! Anyu, én ki szeretnémfesteni a szobámat! Egy gitárt szeretnékfelpingálni az ágyam fölé! Mennyi nevetés,csapongó csivitelés, milyen vidám,alkotó jellegű és közösségteremtő munkakerekedett mindebből!Eljött a szombat, és a frissiben viszszarendezettkonyhában apa főzte azelső ebédet, míg a lányok még az étkezőbenserénykedtek. Este pedig, a közeligyorsétteremben vásárolt jutalomvacsoraután, ahogy hazafele ballagtunk, a feleségemmegjegyezte: Milyen szép, hogymost, ami<strong>kor</strong> már csak pár nap választel minket attól, hogy az utolsó hitelrészletetis kifizessük, és a ház teljesena miénk legyen; éppen most belülről ismegújult, megszépült a lakásunk!Ahogy átgondoltam ezeknek a napoknakaz eseményeit, a sok munkát,bosszúságot, a sok örömet és nevetést,feltettem magamnak a kérdést: mit üzenmindezzel a jó Isten az én életem számára?A családnapokon gyakran kapunkbuzdítást arra, hogy találjuk meg az újrakezdésünk,<strong>szeretet</strong>ünk felújításának,felizzításának motiváló szavait, mondatait.Azokat a személy szerint nekemszóló szavakat (hiszen minden embertmás és más tud lelkesíteni), amelyekerőt adnak a továbblépéshez. Mert hátaz életünk is be<strong>kor</strong>mozódhat ragacsos,zsíros, nehezen lekaparható <strong>kor</strong>ommal ahétköznapi életünk során! Ilyen<strong>kor</strong> pedigújra kell kezdenünk – tulajdonképpenminden nap, minden reggel újra kellkezdenünk a <strong>szeretet</strong>et. Tilmann atyaegyik e-mailen küldött heti válaszábanarról ír, hogy a rossz hangulatok esetébenjól jöhet a birkózónak mondottfigyelmeztetés: „Vigyázat, csípődobás!”Az irányt változtató, az élete váltóját újirányba igazító ember pedighasználhatja talán a GPS olysokszor bosszantó, ám sokakszámára talán motiváló szavát:„Újratervezés!” Nos, azén életemben most, ahogy afrissen fehérre festett konyhánkra,étkezőnkre, előszobánkratekintek, egy új motiválószó jelent meg, amelysegít, ha <strong>kor</strong>mosnak találoma szívemet: „Újrafestés”!Új <strong>kor</strong> – mélyebb <strong>szeretet</strong> 1„A mai <strong>kor</strong>t és a mai világot a „SzakítsIstennel!”-mozgalom jellemzi! Ha ez amozgalom jelen van egyházunkon kívül,az egyház pedig kitárja kapuit a világfelé, ez a „Szakíts Istennel!”-mozgaloma mi Schönstatt-családunkba is be akarhatolni – mindenhová, ahol a katolicizmusmég virágzik.Mit jelent ez a szakítás Istennel?Az értelmet oldd el Istentől! Az akaratotoldd el Istentől! A szívet oldd el Istentől!Mindenekelőtt a tudatalattidat olddel Istentől! Vágd el az ember gyökereit,ragadd ki a személyes Isten iránti mély,megbonthatatlan kapcsolataiból! Pontosabbanszólva oldd el az Atya-Istentől, azigazságos Istentől és a valóban mély ésátfogóan irgalmas <strong>szeretet</strong> Istenétől…Egyre világosabban és világosabbanáll előttünk, hogy a mai kötődés nélkülivagy a gyökereitől menekülő <strong>kor</strong>ban, aránk zúduló viharban csak az a lélek képesellenállni, és szilárdan, a gyökereihez hűenkitartani, aki Istenhez a lehető legmélyebbbenső kötődésre törekszik.Egy egyszerű képpel szemléltethetem,hogy mire gondolok. „Tölgyekakarunk lenni a Háromszor CsodálatosAnya kertjében!” A kicsi tölgyfa-csemeténeka gyökérzete háromszor nagyobbés hosszabb, mint maga a fa. Aki a <strong>kor</strong>viharában tölgyként időtálló és erős akarmaradni, annak arra van szüksége, hogylelke gyökereit a legmélyebb mélységekbenszinte eloldhatatlanul Istenhezkösse.Ez a kép találóan adja vissza azt anevelői és lelkivezetői eszményt, mely akezdetek óta a szemeim előtt lebegett.Nem elég az akaratot Istenhez kötni,nem elég a lélek világos öntudatát megtisztítani,fénnyel és kegyelemmel átjárni.Nagyon hamar világossá vált előttem,hogy az ember általában inkább azt teszi,ami után a szíve nyújtózkodik, és ami atudatalatti lelkiéletben megemésztetlenbenyomásként vagy előzetes beállítottságkéntél és hat…Ha sikerül, a Schönstatt-család Mária-tiszteletétmagunkban ajándékkéntelkönyvelnünk és továbbadnunk, ak<strong>kor</strong>biztosak lehetünk abban – ezt most nemteológusként mondom –, hogy a Jóistenmindannyiunknak és valamennyi követőnknekrendkívül mély és gyengéd, a vallásranyitott tudatalatti (lelkiéletet) ajándékoz. Ha alelkemben – a tudatalatti lelkiéletemben– nincs és nemápolok stabil nyitottságota vallás iránt, ak<strong>kor</strong>manapság attól kelltartani, hogy a hit gyökereitúlságosan csak afejben lógnak és nemhatolnak a szívbe, desemmiképpen sema tudatalattiba. Ésúgy látom, (enne<strong>kor</strong>voslására) nincskiválóbb eszköz aMária-tiszteletnél.”1Részletek Kentenich atya beszédeiből: 1967\1014ow04; „Erfassung menschlicherSeelentiefen in der Schönstatt-Erziehung” (1962); : Vorträge 1963, 6.; 2.; „Grundriss einerneuzeitlichen Pädagogik” (1950)


T26 Tedd könnyűvé…Tedd könnyűvé…27TReggel van. Bekapcsolom a számítógépet.Néhány percre hátradőlök,várom, míg betöltődnek aprogramok. Pittyenést hallok, azegyiknek frissítésre van szüksége. Kériaz engedélyemet, telepítse-e most, vagyhalassza el. Jó, essünk túl rajta! Isméthátradőlök, becsukom a szemem, hogykihasználjam a néhány percig tartó nyugalmat.Újabb pittyenés, figyelmeztetés,néhány tulajdonság módosul, egyesfunkciók másként működnek. Jaj, ne!Milyen sok idő volt, míg megszoktam,megszerettem a néhány héttel ezelőtttelepített verziót, ami máris elavult, ésnem értek annyira a programhoz, hogygyorsan ismét testreszabjam, hogy jóla kezemhez, az egeremhez simuljon akezelői felület! Inkább elhalasztom azupdate-telést, lépek tovább, de tudom,hogy minden nap nyaggatni fog, nemhagy nyugton, míg el nem gördítem azakadályokat a megújulás elől.A levelezőprogramra váltok. Milyenjó, hogy ma már egy levélre nem kellnapokat várni, a postafordulta sokszorcsak néhány percet jelent. Értesítést kapok,hogy a facebookon új ismerős jelentkezett.Évfolyamtársam a gimiből,évekig nagyon jóban voltunk, negyedikbenvolt köztünk egy összezördülés, ésérettségizetten is éretlen fejjel nem kerestükegymással a kapcsolatot huszonötévig. Milyen jó, hogy rám talált, hogyüzenetet küldött, hogy örül nekem!Fontos, hogy ezt megírjam neki. Dehol is kezdjem ennyi év után? NéhányFelpörögvemondattal nem lehet befoltozni a barátságunkatért szakadást.Érkezik néhány hírlevél fontos éshasznos helyekről, amelyek a munkámhozkellenek. Milyen jó, hogy szinte pillanatokalatt megtudok olyan adatokat,véleményeket, amelyeket hosszú könyvtárikutatómunka után sem biztos, hogymegtaláltam volna pár évtizeddel ezelőtt!Egyéb hírek jönnek, amelyekről illik tudni,jó programokról, előadásokról, hogytudjam a gyerekeinknek ajánlani, hogykikapcsolódásként férjemmel el tudjunkmenni, hogy tájékozottak legyünk. Feszültvagyok ak<strong>kor</strong> is, ha elolvasom őket,mert látszólag ezekkel nem haladok amunkámban, és nincs is mindig olyaninformáció, ami épp ak<strong>kor</strong> fontos számomra.De feszült vagyok ak<strong>kor</strong> is, hanem olvasom el őket, mert lehet, hogyvalami valóban fontosról lemaradok.És jönnek a levelek ismerősöktől is,örömhírek, nehézségek, ostoba lánclevelek,mulatságos, érdekes „állati jó”összeállítások. Sokuk nagyon tetszik,de ez megint idő, a sok kicsi idő összeadódik,míg lereagálom, befogadom azt,amit kell. És nem utolsósorban kopogtatnaka feladatok, amiket el kell végeznem,a gépem jelzi a határidőket, amelyeksokszor szinte fojtogatnak.Ebben a felpörgött világban élünk,nemcsak mi, sokan mások is. Nemmondhatom, hogy ez nincs rám vagya kapcsolatunkra hatással. Van, hogyengem is felpörget a több szálon futómunkamenet, és van, hogy szétszaggata rengeteg virtuális kapcsolat, hogy fulladozoma sok információtól, amiketbe kell fogadnom, és a géppel végzettszemélytelen munkától. És van, hogyegészen kifoszt, kiüresít, lebénít, és csakvonszolom magam egy-egy munkanapután. A virtuális világ attitűdje hat rám,és érzem a feszültséget, ami a vágyaimés a megélt események között vibrál.Agyamban, épp mint a processzorban,egyszerre több program fut, ésköztük ide-oda kattintgatok. Beszél hozzáma gyerek, közben az jár a fejemben,hogy már indulnom kellene, de előbbössze kellene írnom, mit vásároljak, ésmeg kellene keresnem az elveszett kulcsmásolási kódját, különben nem készítenekújat. Megszoktam, hogy ha a gépenhibázok, nyomok egy „Ctrl+Z”-t, ésminden visszaáll az eredeti állapotba. Havalami nem sikerül tökéletesen, nem baj,mert <strong>kor</strong>rigálhatom, sőt, még a ’Súgó’-tól is kapok segítséget, hogyan. Emiattkevésbé vagyok rászorítva arra, hogymegfontolt legyek. Viszont az életben a<strong>kor</strong>rekció, sajnos, nem így működik, hakimondok egy meggondolatlan szót, aztnem tudom visszahívni, ha elmulasztokmegtenni valamit, lehet hogy többé nemtudok visszatérni, hogy megismételjem,ha figyelmetlenül fogok meg valamit,kicsúszik a kezemből, és végérvényesenösszetörik, ha felületes, meggondolatlanvagyok, annak ára van.A felgyorsult tempó miatt a napjaimatsokszor úgy élem meg, mint egykönyvelő, aki kiadás-bevétel listát vezet:ezt megtettem, ezt pedig nem, holottkellett volna. Számolom a perceket,amelyek kézzelfoghatóan előre vittek azaznapi feladataimban, és hiányként élemmeg a mérhetetlen (nem mérhető) elintézendőket,amelyeknek nincs kipipálhatófunkciójuk.Érzem, hogy az istenképemre is kihatez az attitűd, ha nem figyelek rá, tudatalatt azt érzem, Ő csak ak<strong>kor</strong> elégedettvelem, ha tevékeny vagyok. A szemlélődés,a kapcsolattartás, a beszélgetéssemmittevős percei feszültséggel töltenekel, ha hagyom magam a gép diktáltavilág által vezetni.Hogyan tudok kilépni a hajszából,ha egyáltalán sikerül? Már sokszor az issegít, ha tudatosítom magamban, hogymi történik velem, velünk. Folyamatosanharcolok magammal, hogy úrrá legyek ahelyzeten, hogy ne engedjem sodortatnimagam, hogy hagyjam szóhoz jutni a lelkemet,a vágyaimat, az ösztöneimet, amelyekösszhangban vannak társam, gyermekeink,barátaink szükségleteivel is.A felgyorsult világban a mérleg ellenpólusakéntszükségünk van nyugalomra,stabilitásra, változatlanságra is.Nemhogy nem tudunk gya<strong>kor</strong>ta megújulni,jobbá válni, mint a számítógépes


T28 Tedd könnyűvé…Nyári emlékek I.29Nprogramok, de szembesülünk lassú hanyatlásunkkal,ami a <strong>kor</strong>osodásunkkaljár. Szép az, hogy folyamatosan érünk,gazdagabbak lehetünk sok tekintetben,de azért be kell vallanunk, hogy tetszik,nem tetszik, visszavonhatatlanul veszítünkel képességeket: gyorsaságot, rugalmasságot,szépséget… Bár figyelünkarra, hogy fejlődjünk, hogy előrelépjünkkapcsolatainkban, munkánkban, denem tudom, nem szeretném gya<strong>kor</strong>ta„update”-elni magam, társamtól semvárom el ezt, hogy hetente „frissítse azarcát”, sőt ha ezt tenné, inkább félelemmel,mint elégedettséggel töltene el.Mondják, a változatosság gyönyörködtet,de ez nem jelenti azt, hogy amegszokottság egyenlő az unalommal.Ha egy szép zenét hallgatok, újra és újra,örömmel tölt el, hogy ismerem mindentaktusát, tudom, mi<strong>kor</strong> csap át fortéba,mi<strong>kor</strong> ráz fel, és mi<strong>kor</strong> jön a pianissimo,a megnyugvás, a kisimulás, a feloldódás.Ugyanígy érzem a kapcsolatunkban is,szép ismerni egymás arcrezdüléseit,tudni a jelentőségét minden összehúzottszemöldöknek, tétova mozdulatnak. Kimondhatatlanérzés, ha a férjem hátátsimogatom, csukott szemmel is tudom,hol akad meg a kezem egy-egy anyajegyben.Ha fáj a vállam, mondanom semkell, melyik pontot kell masszíroznia,hogy megszűnjön a görcs. Ez nem jelenttespedtséget, a másikra való kíváncsiságmegszűnését, hiszen a stabilitásmellett jelen van a változás is, hogy nemvagyunk ma ugyanazok, mint tegnap, deez a folyamat nem olyan gyors, mint amai világunk rohamos fejlődése.Életünknek vannak területei, aholma is épp annyi időre van szükség, mintrégen: éppoly lassan lesz éjszaka, éppolylassan változnak az évszakok, mint évezredekkelezelőtt, és nemigen van olyannövény, amelynek növekedését pusztaszemmel követni tudnánk. A születendőgyermek az anyaméhben, a növekvőember a maga hosszú életútján csak nagyon-nagyonlassan halad önmaga igazimegszületése felé. És ami számunkra alegfontosabb: a <strong>szeretet</strong>hez, az emberikapcsolatokhoz idő kell, sok-sok idő. Időkell, amíg valaki feltárja előttünk lelkénekkincseit, míg el tudja mondani fájdalmait,félelmeit, örömeit. A türelmetlenségmegmérgezi a kapcsolatokat.Hogy lépést tudjunk tartani felpörgöttvilágunkkal, szükségünk van arra, hogylegyenek pillanatok, emberek, helyzetek,mi<strong>kor</strong> elcsitíthatjuk a bennünk tombolóhullámokat. Jó, ha egymás számára kikötőktudunk lenni, ha csendesen el tudunkidőzni vagy a „kemencepadkán”, vagysétálva, akár szavak nélkül is. Mostanábangyakran járok Erdélybe, és felszabadítóhatással van rám, hogy ott még lehetpercekig úgy ülni egymás mellett, hogynem szólunk egy szót sem, és ettől senkinem feszeng. A csend mélységgel bír,erőt ad, közel hoz egymáshoz az, hogytudunk együtt hallgatni.Sokan munkánk oroszlánrészét gépekközött töltjük, és vigyáznunk kell,hogy ettől ne váljunk gépiessé. Szeretnénkegyszerűen emberek lenni, hibákkal,tökéletlenségekkel, elrévedezésekkel,a több szálon futó programokmellett is képesnek lenni az úgymondüresjáratokra, mi<strong>kor</strong> semmi más nemlétezik, csak Ő és én, és szívünk mélyénakár szótlanul is, kimondjuk a kimondhatatlant.Idén végre egyedül mentem el Nagybakónakraa fiútáborba. Tavaly voltam előszöra nagytáborban, de ak<strong>kor</strong> a két bátyámis ott volt. Most már a magam uralehettem. Nem figyelmeztettek semmire.Most, hogy vége a tábornak és itthonvagyok, elmondhatom magamról, hogynem vagyok „puncs”.A „kistúrán” az Árpád-forrás menténsétáltunk az erdőben, és bár egy kicsitveszélyes volt az út, de nagyon szépkilátás volt.Puma, vagy Pula? Érthetetlen, hogymost ak<strong>kor</strong> egy nagymacskához, vagy egyhorvátországi helységhez kell mennem?– merülne fel a kérdés egy schönstatti fiúösszeráncolt homloka mögött, a fiútábor-Szép volt a táborKinizsi forrásA „nagytúrán” sok ideig sétáltunk azerdei tájon, ám ami<strong>kor</strong> egy településreértünk, mindenki fellélegzett: civilizáció!A lelki vezetők nagyon érthetően beszélteka felajánlásokról és a napi nehézségekről.Én is tettem oda egy kavicsota Szűzanyának.Vicces csapatnevek voltak:J Lecsöppenő ketchupcsöpp csapatJ Babi néni alattvalóinak csapataJ Csigahónalj csapatJ Chuck Norris-ok csapataJ Sportoló vízilovak csapataJ M.I. (Mária ígéretei) csapatTetszett az őrködés is, bár nehéz voltfelkelni. De megérte, mert láttunk erdeiállatokat. (Pl. sünit és denevért)Az akadályversenyen sokáig keveregtünk,majd visszamentünk a táborba,és kiderült, hogy a tévétorony másik oldalánvannak a levelek, amiből többetmegtaláltunk. Ezenkívül sokat sportoltunk(foci, méta).Minden résztvevő nagyon rendesvolt, beleértve a táborvezetőket is. Jövőreis elmegyek.ba hívó levelet olvasva. De a schönstattifiú okos és tudja, hogy csak <strong>Magyar</strong>országonlehet fiútábor. Gyorsan rákeres atérképen Pulára, megtalálja, majd fogja acókmókját (amit ugyebár nem az anyu-


30 Nyári emlékek I.Nyári emlékek I.31Nkája pakolt össze) és a bekapcsolt számítógéptőla nyitott kapuig csapot-papothátrahagyva elindul Pulára.A megérkezéstől számított nyolcnap eltelte után otthon fáradtan ébred,mintha még mindig álmodna: foszlányképek,nevetések, fáradt lihegések, kiszáradttorok érzése dereng emlékezetében.Még mindig sok idő, míg a kis agyafeldolgozza a történteket, aztán tisztul akép, rendeződnek a dolgok a nagyagyban,és csak ennyit mond suttogva acsöndes szobában, hogy: – Máris vége?Gyorsan eltelt az idei 21. Schönstattnagycsoportos fiútábor. De vajonhogyan? A vezetőséget Vajda, Gróf,Bendzsi, Hori képviselte.Mondják, uraim mit kellett tenniahhoz, hogy ez a tábor idén is megvalósuljon?Egy pohár üdítő és egy szendvicstársaságában kis időt rászánva pár sorose-mailt írni egymásnak. Meg persze rátermetthatározott emberek.Hogyan zajlott az idei tábor?Veszprémben július 1-jén béreltünkegy utánfutót, amibe Miki bácsipadlásáról bepakoltuk a szerszámokat,játékkészleteket, sporteszközöket, bográcsotstb., majd ezzel megérkeztünk aKinizsi-forráshoz. Másnap volt a gyülekező,csak egy anyuka kérdezte megtelefonon aggódva, hogy odaért-e a fia.Aztán felmentünk a forrásig kocsikkal,csak egy autónak szakadt le a kipufogója.Szülők elbúcsúztak a fiúktól, és kezdetétvette a szabadság.Már táborba érkezés<strong>kor</strong> csapatokbaosztottunk mindenkit, és egymástól különhelyen kellett felverniük a sátraikat.Nem óvodás ez a tábor végéig tartócsapatverseny?Mi<strong>kor</strong> mi voltunk táborozó gyerekek,nekünk mindig azt tanította a vezetőség(Miklós bá, János bá, vagy akára Ther testvérek), hogy küzdjünk mega céljainkért, álljunk ki a saját igazunkért,és ne hagyjuk, hogy kihasználjanakminket. Ha képesek vagyunk a saját talpunkraállni, ak<strong>kor</strong> kialakul az egyéniségünk.Ez pedig a legfontosabb, merta Schönstatt arra tanít minket, hogylegyünk külön egyéniségek. Ehhez barátokkellenek, akik segítenek, hogy hanéha megbotlunk az életben, vagy a túraalatt egy faágban, ak<strong>kor</strong> átkarolnak. Haösszetörtük a kocsinkat, kölcsönadjáka sajátjukat, vagy a túra folyamán elfogyotta vizünk, nem hagynak szomjazni.Csapatban kell megtalálni az egyéniségünketmegtartva a helyünket, nempedig szürke egérként élni, és elvesznia nagybetűs életben. Most pedig visszatérnéka táborra, ha megengedi.Kihegyezett fülekkel hallgatom.A tábor kialakítása után, este az estiimát már a szentélyben tartottuk. Meghitthangulat volt, ahogy a kolostor egyetlenfalát, ami még állt, megvilágította a tábortűzfénye, rávetítve a romos falra a fákágainak és a konyhássátornak az árnyékát.A sötét erdőben csak lelki vezetőnk,Bendzsi hangja hallatszott, majd Hori takarodótszólt, és lefeküdt mindenki.Volt nagytúra, a vasárnapi kürtszóután misére mentünk, majd megmásztuka Hegyestűt. Visszafelé az egyik falu határábanmegkergették a srácok a tyúkokat.Később egy mezőn felálltunk hajtó sorba,majd meghajtottuk azt, de valószínűa nyulak épp nyaralni voltak, mert egyetsem tudtunk kiugrasztani a bo<strong>kor</strong>ból.Este Vajda finom főztje mind elfogyott,majd mindenki fáradtan bedőlt a sátrába.Újabb kürtszó újabb napot követett,és az élmények már leírhatatlanul feltornyosultak.Vajda lőtt egy egeret, amittrófeának feltűztünk egy fára. Egy pontyotmi, vezetők vettünk a Tescoban,hogy majd ezzel ébresztünk mindenkitreggel, bedobva azt külön-külön mindegyiksátorba, de sajnos a ponty meghalt.Vajda szakácsunk nem volt hajlandó halászlevestcsinálni belőle, így maradt aspecialitása, a hideg tejszínes gyümölcsleves.Nem kell mondanom, hogy volt,aki a tíz lábujját is megnyalta utána.Egyik nap eljött Kondorosy Előd,és a „kistúrát” ő vezette. Megtanultuk,hogy a Katángkóró nappal kinyitja kékvirágjait, délután pedig becsukja azt. De arovarhálójával ak<strong>kor</strong>a szöcskéket is fogtunk,hogy az ujjából az egyik kiharapottegy jó <strong>kor</strong>a darabot. Meg tehenek közöttvezetett minket, és megismertetett velünkminden olyan élőlényt, ami mozgott. Jóllefárasztott bennünket, de Bendzsi helyreraktaa lelkünket. Elmondta, hogy elkell fáradni a jó dolgokért, fáradtan azember sokkal jobban érzi Vajda főztjét,és egy férfinél nem kell mondanom, milyensokat számít az étel íze.Aztán az akadályverseny is különélménynek bizonyult. Az erdőben elrejtünkleveleket, és a csapatok az elejéncsak az első levél helyéről tudnak. Ezekbena borítékokban feladatok találhatók,valamint a következő levél helyének leírása.Az idei akadályversenyt átneveztükkáosz versenynek, mert a vezetőségegész éjszaka fenn volt a levelek gyártásavégett, ezért aztán hajnalban összekevertea borítékokat, és összevissza letteklerakva. Volt olyan pillanat, mi<strong>kor</strong> alevélkihordása közben Gróf úr egyszercsak megszólalt: – Ez olyan, mintha ittse lennénk! Persze sikerült a csapatoknakmegtalálni az összes borítékot, éslelkesen tértek vissza a táborba.Mesélhetnénk még a vízibombákkalnehezített számháborúról, a sátornak gurultfatuskóról, a gyertyákkal kivilágítottfürdőhelyünkről, de kötve hiszem, hogyhamar vége lenne a mondandónknak.A tábor utolsó napja egy óriási máglyávalfejeződött be, ami az éjszakai túrázásunkközben meglepetésszerűenlobbant be az erdőből kanyarogva kijövőtűztől. A fiúk előadták a produkcióikat,utána hanyatt feküdtünk a rétre, ésa meglepően sok hullócsillag hullása közbenbeszélgettünk. Másnap megérkezteka szülők, szentmise után kiosztottuk acsapatok között a finomabbnál finomabbtortákat, és végleg véget ért az idei fiútábor.A srácokkal férfias kézfogással búcsúztunk.Jövőre ismét vár a fiútábor!!!


32 Nyári emlékek I.Őszidő33Ó ´Otthon a világban!Emlékezetes éjszakákAz idei, július közepén megtartott,18+-os lánytábor legnagyobb különlegességeaz volt, hogy 18 évnélfiatalabbak is részt vettek rajta. Habára <strong>kor</strong>különbség hol kisebb, hol nagyobbvolt, ez mégsem érződött, hiszenGertraud Maria nővér olyan témát választott,ami mindannyiunkat szervesenérintett: Otthon a világban.A délelőtti előadások közben megtanultuk,hogy az a fontos, hogy a szívünkbenés önmagunkban legyünk otthon.Ez úgy sikerülhet, ha keressük a Jóistentés ezzel párhuzamosan önmagunkat is,hiszen ennek a két dolognak a megtalálásagyakran összefügg. A keresést segítendő,nagyon jó és használható gya<strong>kor</strong>latokatadott nekünk a Nővér. Ilyenekpéldául: hol vagyunk otthon? Hol érezzükmagunkat otthon? Mi<strong>kor</strong> éreztükmagunkat Isten kedvenc gyermekének?Volt-e márolyan élményünk,ami<strong>kor</strong>éreztük,hogy valaminehéz éshogy nemfog sikerülninekünk,de a Jóistensegített? Akérdésekreválaszt advavalamennyienközelebbjutottunk amegoldáshoz. Ha megtaláljuk önmagunkat,otthon leszünk magunkban, otthonleszünk a világban, és megtaláljuk aJóistent is! Hogy a végleges válaszokhozmi<strong>kor</strong> érünk el, az kinek-kinek személyesügye.A tábor többi részében pedig mókáztunk.Voltunk Zánkán strandon, (akirándulás a zuhogó eső miatt sajnos elmaradt)barkácsoltunk, sütöttünk színespalacsintát, fotóztunk jó sokat, társasoztunk,énekeltünk, beszélgettünk és nevettünk.Rengeteget nevettünk. Olyanynyirasokat, hogy én már azon kezdtemgondolkozni, voltam-e valaha ilyen jóhangulatú lánytáborban. Olyan nagyokatés olyan őszintén tudtunk nevetni,hogy utolsó este a Nővér ragaszkodotthozzá, hogy játszunk, és ő is csatlakozotthozzánk. Mondanom sem kell, kacagottnagyokat.Sajnáltuk mindannyian, hogy a tábornakhamar vége szakadt (ugyaniscsak 4 napos volt). De hiszem, hogy arésztvevők lelkiekben feltöltve, nagyonboldogan, <strong>szeretet</strong>ben és élményekbengazdagon tértek haza.Végül álljon itt néhány szó, amelyjól jellemzi ezt a tábort: üzenőfal – like,fincsi-funcsi, színes palacsinta, PAD,barkácsolás, működés, „levelet kaptamlife”, kocka, Dixit, „Szép vagy és kedvesvagy!”(Következő számunkba folytatjuk a beszámolókat.Bepillantást nyerhetünk majd a nomádlánytábor, a kislánytábor és a gimnazistafiútábor életébe.)Féltem attól az időtől, ami<strong>kor</strong> agyerekeink serdülő<strong>kor</strong>ba jutnak.Úgy gondoltam, hogy azok azijesztő változások, nehézségek,amikkel riogatják a még serdülővel nemrendelkező családokat,azoknak mindenképpbe kell következnie,mert az törvényszerű.Ahogy múltak az évek,…lassan felderengett,hogy talán nem kellfeltétlenül elromolniaa kapcsolatnak szülőés gyerek közöttlassan felderengett,hogy talán nem kellfeltétlenül elromolniaa kapcsolatnak szülőés gyerek között. Nehézségek adódtak,de többnyire találtunk utat a megoldásra.Kiismertük a gyerekeink lelkivilágát ésúgy igyekeztünk velük kapcsolatot teremteni,ahogy nekik az a legkönnyebb, legkényelmesebb,legtermészetesebb volt.Ami<strong>kor</strong> eljött a zárkózottság ideje,soha nem kérdeztem meg tőlük: „mivolt az iskolában?”, meg hogy „miértnem mondasz nekünk semmit, a barátaiddalbezzeg órákat tudsz dumálni!”Ugyan mit lehet ilyesmire mondani?Semmit. Konkrét dolgokat kérdeztünk,olyat, ami nem személyes, s amire „következményeknélkül” lehet válaszolni.Pl., „az ofő ma kit dobott meg krétával?”– Ennyiből már valami kis beszélgetéskialakulhat.Na és a humor, az a „joker”, az sokmindent megold. Amúgy meg néha lehetcsendben is lenni, ak<strong>kor</strong> csak <strong>szeretet</strong>telszolgálunk. Éreztük, ha valamelyiknem akarta magát kiadni, vagy kifejezettenvédte a személyisége határait. Eztmindenképpen tiszteletben tartjuk.Egy időben kialakult, hogy a nagygyerekeink késő este oldalogtak lehozzánk, csak úgy „mellékesen” lefekvéselőtt egy szálboxerban, ami<strong>kor</strong> miis le akartunk feküdnimár. Levetették magukata kanapéra a nagyszobában,és elkezdtekvelünk cseverészni.Nem volt mit tenni, miis ledobtuk magunkat,és elindult valami. Először ez nagyonfárasztó volt, aztán rájöttünk, hogy ezaz a helyzet, az éjszakai jótékony félhomály,ami<strong>kor</strong> szívesebben beszélgetnek,megnyílnak, és felteszik az élet nagykérdéseit. Nem hajtottuk el őket sose ésnagyon sok szép esténk (éjszakánk) voltígy velük. Láttuk, milyen szép lehet aszemélyisége annak, aki egyébként mégolyan szögletes, kialakulatlan, éretlen.Azokat a más<strong>kor</strong> olyan undok tinédzsereketilyen<strong>kor</strong> annyira lehetett szeretni.Most megint a bezárkózás ideje van,úgy tűnik néha, semmire sem kellünkmár mi szülők, csak hogy jó kaja legyenitthon és tiszta ruha. Ez néha fájdalmas,de elfogadjuk, hogy a gyerekek felnövekedése,kirepülése ezzel jár.


34 GyereknöveldeGyereknövelde35GMegújuló <strong>szeretet</strong> felnőtt gyermekeink irántAz Oázis 2011/2. számának „Mindennapiörömünket add meg nekünkma!” című írása indított arra,hogy elgondolkodjak, hogyan isviselkedem felnőtt gyermekeimmel. Acikkben arról (is) szó van, hogy tudnikell, mi<strong>kor</strong> kell szólni, mi<strong>kor</strong> kell közbeavatkozni,melyik <strong>kor</strong>lát kapaszkodó ésmelyiket rúgják szét lázadva, mert azokfeleslegesen akadályozzák haladásukat.Ez a szülőknek komoly feladat.Gyermekeink közül kettő már nagy<strong>kor</strong>ú,a kisebb is a kamasz<strong>kor</strong>ában jármár jó ideje. Nehézség, ha ennyi szabad,erős akaratú ember él együtt. Szerencséremeg tudjuk oldani, hogy a házunkbanmindenkinek jusson hely a magánéletére.Az idei évben nyaralás<strong>kor</strong> azonbanmegtapasztaltuk, milyen is az, ha öszszezárvakell laknunk, igaz, csak 10 napig.Sok súrlódás, konfliktus volt abból,hogyha valamiért rájuk szóltam. Példáulami<strong>kor</strong> valaki a körömlakklemosó vattáta szemetesbe dobta, kértem, hogy akiilyet tesz, előbb csomagolja be valamibe,mert az erős szag nagyon kellemetlen.Nagylányunk közölte, hogy ez rigolya,ez nem normális kérés. A nyaralás utánbarátainktól, akiknek hasonló <strong>kor</strong>ú gyermekeikvannak, kérdeztük, hogy nekikhogyan működik az együttélés, hogyantudnak egymáshoz alkalmazkodni. Többkérdést is felvetettünk. Meddig gyermeka gyermek? Mit várhatunk el a velünkélő felnőtt gyermekünktől? Természetesennem a takarításra gondolunk, hanemaz alkalmazkodásra, mégpedig úgy, hogyaz ő személyisége is érvényesülni tudjon.Sok egyetemista, ha elvégez egyszakot, felvesz egy másikat.Többször hallottuk már, hogy a28 évesnél is idősebb gyermekekmég otthon laknak, hiszen mégtanulnak. Ha valamiért rászólokaz ilyen felnőtt gyermekünkre,ak<strong>kor</strong> ő már felnőtt, de ha gondoskodnikell róla, ak<strong>kor</strong> méggyermek. A modern <strong>kor</strong>ban,ami<strong>kor</strong> is a családalapítás, a pályaválasztáskérdése eltolódik, sokcsaládban jelent ez gondot. Hogylehet jól megvalósítani a részlegesönállóságot? Milyen szabályokmellett működik jól valamiféleegyezményes függőség? A megvalósításanem könnyű.Kedves Olvasó! Cikkemet egyfajtavitaindítónak szánom. Kérlek, írjátokmeg az Oázis szerkesztőségének címére(oazis@schoenstatt.hu) tapasztalataitokat!Szeretnénk, ha fiataljaink isFogarasi András és Virág Budapestenélnek, s 13 éve házasok. Hatgyermeket nevelnek nagy <strong>szeretet</strong>tel,akik 5 és 12 éves <strong>kor</strong> közöttvannak. Így öten már az iskola lépcsőitjárják, a legkisebb az oviba megy reggelente.Virág és András házában – mondhatni– katonás rend van, s ez meglátszik agyerekeken, ami<strong>kor</strong> a Családakadémiábanegyütt vagyunk, ők mindig nagyonönállóak, figyelmesek, tettre készek.Hogy értétek el ezt a gyerekekkel? –kérdezem őket.– Felkeléstől kezdve, öt dolog van,amit meg kell tenniük, ágyazás, öltözés,fésülködés, ruha levitele, villany lekapcsolása.Kétszintes házunkban fölül helyezkednekel a hálószobák, lent a közöshelyiségek. Amíg kicsik voltak, a piktogramokjó segítséget nyújtottak, látták,mi az az „akadályverseny”, amin keresztülkell menni, míg lejutnak a reggeli imaés a reggeli helyszínéhez.Aki „célba ért”, az a célállomáson, akonyhában kiszínezhette a pontot, s haösszegyűlt 5 pont, kapott egy Túró Rudit.Aztán ezt már el is hagytuk, mert ajutalmazásnak addig van értelme, amíghozzászólnának a témához. Ti hogyanlátjátok? A ti családotokban hogy megyaz együttélés? Nálatok milyen szabályoksegítik az életet? Hol van az a mezsgye,ami mindenkinek jó?Az önállóságra nevelésrőlA Mária Rádióban elhangzottÉletre növelő c. műsor szerkesztett változatabejáratódik egy rendszer. De nem azvolt a lényeg, hogy versenyezzenek, hanem,hogy az önállóságuk ezzel fejlődjön.– mondja András.– Stresszesnek éreztem, hogy mindenkineka sapkája, fürdőruhája, papucsa,törülközője meglegyen, ezért mindigvan egy felelős, aki ezekre figyel,ellenőrzi, minden rendben van-e. Hahiányzik is, az uszodába nem viszemutánuk a sapkát. Így a gyerekek jobbansegítik egymást, s belefért volna ugyanaz időmbe, de nem vittük oda, mert ak<strong>kor</strong>legközelebb jobban figyel – meséliVirág… és hozzáteszi:– S az uzsonnát sem szoktam utánukvinni…András így folytatja:– A feladatokat igyekszünk kiosztani,van imafelelős, teregetés-felelős, mása ruhaelrakásra figyel, piktogramokkaljelezzük, melyik nap kinek mi a dolga.Kiteregetés, mosogatás, szemétkivitelstb. S a ruhásszekrényben mindenkinekmagának kell rendet tartania. Vanegy táblázatunk, a feladatokat kis piktogramokkalábrázoljuk, minden hétenkicseréljük, s mindenki kíváncsian lesi,most mi lesz a feladat.


G36 Gyereknövelde/ÉletünkÉletünk37ÉUzsalyné dr Pécsi Rita, a Kentenichpedagógiaszakértője, az elhangzottakhozmég hozzáteszi:– Jelmondatként szokták ajánlanicsaládoknak: mihelyst valamit megtud csinálni a gyerek, azt tegye meg.Szép példa a szekrény rendben tartása.Megkapják a gyerekek a dicséretet is,nem baj, ha nem tökéletes, de segíti azerőfeszítésben. Értékelnünk kell a részeredményeketis. Felelősség adása fontosmomentuma az önállóságra nevelésnek.Nem beszélünk róla, hanem adjuk.Szép ennek a kifejeződése a magyarnyelvben. Egy helyzetre válaszolni, felelni.Ő feleljen erre a helyzetre. Nemmi együtt, vagy én, hanem ő felel. Nemvagyok rá mérges, ha nem tökéletesenfelel, nem mondom, hogy ugye megmondtam…2001 nyarán begördült egy piros kisbusza Gódány-ház kapuján. Az ajtóban sorbanmegjelenik egy kislány, még egy kislány,egy harmadik a babahordozóban, 1bőrönd, még egy bőrönd, 1 kosár, 1 utazótáska,egy csomag pelus, 1 vízforraló,1 ruhaszárító, 2 társasjáték, 5 mesekönyv,1 hegedű és számtalan azonosítatlan objektum.(Napjainkra ez további 3 gyermekkel,plusz egy hegedűvel, fuvolával,furulyával, néptáncruhákkal, röplabdávalesetleg dobfelszereléssel bővült.)Minden szülőnek nagy kísértése,hogy utána vigye gyermekének az elmaradtúszósapkát vagy tízórait.Nem vagyok mérges, nem haragszom,„igen, éhes voltál” – és kész.Cipőbefűzésnél nehéz önállóságotadni, hiszen mi milyen gyorsan megtennénk,meg milyen szép is, hogy úgy ránkvan szorulva…Utána jön egy kerekebb időszak, akisiskolás<strong>kor</strong>ban.Kamasz<strong>kor</strong>ban aztán nagyobb dolgokatis rájuk bízhatunk, még hibákkalegyütt is. Ott már nem az a tét, hogyesetleg éhesek maradnak, hanem megkell tanulniuk önállóan válaszolni helyzetekre.Még ha hibák csúsznak be, ak<strong>kor</strong>is többet ér, ha önállóan tesz megvalamit, erre ösztönözzük nagy gyerekeinket!– zárja beszélgetésünket Rita.(Varga Erika)Akik nem csupán elfogadják,hanem keresik a nehézségeketSzapora szóval követi őket egy fiatalanyuka és egy csendes, mosolygósapuka. Pillanatok alatt belakják a szobát,előteret, udvart, ismerkednek, kapcsolatokatteremtenek, kérdeznek és meghallgatnak.Így ismerkedtem meg azzala kedves házaspárral, akikről ez a kis írásszólni szeretne.Vajon igaz-e rájuk a címben megfogalmazottállítás?Kezdjük az elején. A feleség fiatallányként, ami<strong>kor</strong> még alig érettségizettle, hírt kapott egy icipici kisbabáról, akinekmeghalt az édesanyja, és a családnem tudta hazavinni a kórházból. Úgyérezte, tudna tenni a kislányért, ezérthazavitte Falatkát, és három éves <strong>kor</strong>áignevelte, amíg az édesapa magához tudtavenni. Azóta is szoros kapcsolatbanmaradtak, anyának szólítja az immár 18éves nagylány. A társával már így ismerkedettmeg, a plébánia hittanos csoportjában.Tagjai a nagycsaládos egyesületnek,tevékenyek a Hit és fény csoportban,jelenleg a Kentenich-kisegyetemet végzik,a második szombathelyi Schönstattcsoportvezetői. Néhány éve házigazdaifeladatokat is ellátnak a családnapokon,amelyeket éppen aktuális nehézségeik(várandósság alatti rosszullét stb.) ellenérekövetkezetességükkel, határozottságukkal,mindenre való odafigyelésükkelmindenki megelégedésére végeznek.Házuk ajtaja nyitva áll mindenkielőtt. Így ír erről egy ismerős család:„Egyik évben, van annak már vagy hétéve is, beszélgettünk róla, hogy a Savariakarneválra szeretnénk eljutni, csak nincsszállásunk. Erre a feleségnek felcsillanta szeme, hogy ők éppen ak<strong>kor</strong> nemlesznek otthon. A közelben laknak, ésa frissen elkészült házukat felajánlották,hogy ott töltsünk pár napot. Nekünk,budapestieknek ez a vidéki kis ház nagyélmény volt, és a kedves fogadtatás,hogy valamelyik nagyszülőtől megkaphattuka kulcsokat. Nagyon példaértékűés szívmelengető volt ennek a kedvesházaspárnak az önzetlensége, hisz ak<strong>kor</strong>még alig ismertük egymást, épp hogycsak egy hetet töltöttünk együtt a családnapokon.Azóta ez már hagyománynyákezd válni, s már ak<strong>kor</strong> is hívnak,ami<strong>kor</strong> otthon vannak. Ez azért izgalmas,mert mi hatan ők nyolcan vannak.Az öröm, hogy találkozhatunk velük, ésmeríthetünk egymás családi szokásaiból,felülírja a szervezéssel járó nyűgöket.Remélem, ők is így gondolják. Gyerekeinkis időközben megbarátkoztak, bár amieink jóval idősebbek.Mi, szülők már csak alibikénthasználjuk a nyári rendezvényt, hogyesténként jót beszélgethessünk ésmegmerítkezhessünk az újabb és újabbéletszakaszok adta örömök és nehézségekkitárgyalásában, és annak latolgatásában,mit csinálna ek<strong>kor</strong>, vagy ak<strong>kor</strong>egy schönstatti szülő, házastárs…”Nemcsak házuk, de balatoni nyaralójukis mindig szívesen várja a vendégeket.Vagy a háziakkal vagy nélkülük, demindig időzik ott valaki, akinek esetlegmásképp nem lenne lehetősége nyaralni,vagy éppen csak szívesen töltik velük apihenést.Már megszületett ötödik gyermekükis, ami<strong>kor</strong> hírt kaptak egy Downkóroskisfiúról, aki számos betegségbenis szenvedett, és elmondásuk szerintúgy érezték, hogy ez az üzenet, s velea feladat nekik szól. Magukhoz vettéktehát, majd örökbe fogadták. Vér szerintigyermekeikkel azonos mértékbenszerették, gya<strong>kor</strong>i kórházi kezeléseiben,betegségeiben mellette voltak, széppétették az utolsó éveit, ők is és környezetükis sokat gazdagodott általa.Ismét a fentiekben idézett családszavai: „Sokat tanultunk tőlük a kisbeteg testvér odaadó gondozásából.Az egész család apraja-nagyja átvette aszülők természetes, <strong>szeretet</strong>teljes oda-


38 ÉletünkÉletünk39Éfordulását a súlyosan beteg kicsi Csaniiránt. Szerették és tisztelték őt, a világlegtermészetesebb módján gondoztákés szórakoztatták.”E sorok írója úgy érzi, nem tud objektívennézni rájuk, annyit köszönhet ecsaládnak. Férjem betegsége alatt teljesszívvel mellettem álltak, hívhattam őketbármi<strong>kor</strong>, meghallgattak, támogattakanyagilag és lelkileg egyaránt. Soha elnem felejthető élmény, hogy mielőtt B.megtért a Teremtőhöz, az utolsó napokbanpici babájával hozzám költözötta feleség, ellátta a gyermekeimet ésa háztartást (további schönstatti család„…egy kánaáni asszony, aki arról a vidékről jött,így kiáltott hozzá: Könyörülj rajtam, Uram, DávidFia! A lányomat kegyetlenül gyötri egy démon. Őazonban egy szóval sem válaszolt neki. A tanítványaiodamentek hozzá és kérték: ,Küldd el őt,mert csak kiabál utánunk. Ek<strong>kor</strong> így szólt: ,Nemküldtek máshová, csak Izrael házának elveszettjuhaihoz. Az asszony mégis odament, leborult előtteés kérte: ,Uram, segíts rajtam! Erre így válaszolt:,Nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és odadobnia kutyáknak. De az asszony csak folytatta: ,Igen,Uram, de a kutyák is esznek a morzsákból, amelyeklehullanak uruk asztaláról. Erre Jézus ígyszólt hozzá: ,Asszony, nagy a te hited! Legyen neked,amint akarod.” (Mt 15, 22–28)Ez az asszony példakép számunkra.Mert bár Jézus nagyon keményenelutasítja, ő bátran és nagy hittelújra kér. Alázatát és hitét látva Jézusnem tud ellenállni kérésének.segítségével) hogy csak a búcsúval tudjakfoglalkozni. Együtt volt velünk azutolsó leheleténél, az öltöztetésénél. Eza pár nap örök kapocs köztünk.Pár napja megkérdeztem tőlük, igaznakérzik-e a címben megfogalmazottállítást. Végiggondolva arra jutottak,hogy ők nem keresik, hanem meghalljáka nekik címzett feladatokat, és felvállaljáka velük járó nehézségeket.Engedtessék meg egy újabb személyesmegjegyzés: felnézek rájuk, és hálásvagyok Jóistennek és a Schönstattmozgalomnak,hogy ilyen barátaimvannak.„Hiszek Uram, segíts hitetlenségemen!”Beszámoló GergőrőlEgy éve volt Gergő balesete. Többkilenceden és rengeteg imán vagyunk túl,és a csoda még nem történt meg.Nem ismerjük a Jóisten szándékát,lehet, hogy Petra (Gergő kedvese) és aző hivatása az, hogy egy lehetetlen helyzetbenhűségük jel legyen hűtlen világunkban.Ahogy már beszámoltunk róla,Gergővel történtek apróbb csodák, denem az, amire várunk, amiért Kentenichatyához fordultunk.Tilmann atya előre figyelmeztetettbennünket, hogy ez nagy harc lesz, amikitartást és sok erőt kíván. Mi nem adjukfel! Újrakezdtük a kilenc heti imát ésáldozatokat. Újra hívunk Benneteket is,hogy csatlakozzatok!Tudjuk, hogy sokan nagy, még nagyobbterheket cipeltek. Mégis ké-rünk Benneteket, mutassuk meg, hogyKentenich atyát, az ígéreteit komolyanvesszük, vele egységben kiesdekeljük acsodát Gergő számára, és megmutatjuka világnak és Egyházunknak Alapítónkszentségét.Valaki nemrég azt mesélte nekünk,hogy ami<strong>kor</strong> az ima elkezdődött, nagyonnehéz volt elhinnie, hogy csodatörténhet. Ezért Kentenich atyáhozfordult, és megkérdezte, lehetséges-eez? Majd húzott egyet az Atya-telefonból.Ez állt rajta: „Mindenre képesvagyok abban, aki nekem erőt ad.” Ígycsatlakozott a kilencedhez.Gergőnek jól sikerült a légcső műtétje,egy ún. T elemmel „sámfázták” ki alégcsövét, így a levegő újra a hangrésenát megy, ezért tud beszélni! A <strong>kor</strong>ábbimegbeszélés ellenére a Budakeszi OrszágosRehabilitációs Intézet nem fogadtaGergőt, a rezisztens kórházi baktériumaimiatt. A kisbéri rehabilitációsosztályra került, ahol sokat tornáztatják.Gyógytornásza a pannonhalmi Erdősytanár úr felesége, Krisztina, aki a Jóistenajándéka. Gergő maga hajtja a kerekeszszékét,és tud önállóan enni a nagybátyjaáltal faragott hajlított nyelű kanállal.GGergő augusztus 22. óta, többmint egy éve kórházban fekszik.Ezalatt az idő alatt nagyon sokatváltoztunk mindketten. Változottaz Istenkapcsolatunk, az élethezvaló hozzáállásunk.Gergő műtétei nekem mindig rengetegizgulással jártak, a félelem érzése pedigfolyamatosan bennem volt. A műtétekalatt (amikből volt jónéhány) csakPetra anyár nagyobbikfelébenmellette volt/van, és Kati(az édesanyja)is folyamatosan.Őnem adja fel,hogy fiánakolyan helyetés módszerttaláljon, amisegítheti afelépülését.25-30 családi m á d k o z i kfolyamatosan Gergőért. Megható, hogyfiatalok – ismeretlenül is – kisgyermekeketis bevonva fohászkodnak kitartóangyógyulásáért! Legalább annyian, mint afelnőttek. Nagy kincs ez az egész magyarSchönstatt Család számára!Köszönöm Istenem, hogy Kentenichatya közbenjárására meggyógyítod Gergőt!Rá tudtam gondolni, és csak imádkoztam,könyörögtem Istenhez. Próbáltamrögtön meg is köszönni Isten segítségét.És így az összes sikeres műtét egy Istentőlkapott óriási, meg nem érdemeltajándékká vált. Ez alatt az egy év alattrengeteget érezhettem Isten végtelen<strong>szeretet</strong>ét.Sokszor bennem volt az a gondolat,hogy ennél rosszabb már nem lehet. De


40 Életünk/GólyahírAtyaév41Amégis, mindig jött valami még rosszabb.Gergő kitartása és türelme adta a legtöbberőt nekem is ahhoz, hogy ne adjam fel.Egyik hosszabb beszélgetésünk alkalmávalfogalmazta meg, hogy neki milyen jó,nála rosszabb helyzetben élő emberek isvannak. Még így, kórházban bénán fekveis sikerült meglátnia a jót. Ez nekem óriásiélmény volt. Úgy tűnik, tényleg nemvéletlenül történt, ami történt, Istennekcélja van Gergővel és velem is.Isten <strong>szeretet</strong>ét nem csak Gergő javulásaáltal éreztem, hanem a rengetegérdeklődő ember <strong>szeretet</strong>e és imái általis. Azt megtapasztalni, hogy ennyi emberérted és a számodra legfontosabbemberért fohászkodik vagy hoz áldozatokat,az egyik legjobb érzés, amit eddigtapasztaltam. A tanáraim, szüleim türelme,a barátok áldozatkész segítsége, ésaz ismeretlen ismerősök biztató szavainemegyszer lendítettek át a kibírhatatlannaktűnő nehézségeken.Gergő nevében is köszönöm mindenkineka <strong>szeretet</strong>ét, imáját!Petra„Atyám szemefénye vagyok!”Schönstatt alapításának 2014-es centenáriumára készülünkA magyar atyajelkép zarándokútjaÓbudavár – Óbudavár *** augusztus 27 – október 22.GólyahírÖrömmel adjuk hírül, hogy 2011. június24-én megszületett második kislányunk,Zsófi. A boldog szülők és nővére, Orsinagy örömére.Antal Balázs & DorottyaÖrömmel tudatjuk, hogy megszületettcsaládunk legifjabb tagja, Andai RékaTeréz. :-) A hölgy 0,00055 km hosszúés 0,0041 t súlyos, és a tesók is majd’megzabálják.Zsolti, Ani és a BMKBBR (Bogi, Máté,Kata, Balázs, Botond + persze Réka)Örömmel adjuk hírül, hogy 2011. szeptember4-én 18 óra 25 perc<strong>kor</strong>, 3400grammal és 53 cm-rel megszületett elsőgyermekünk Balogh Sára Dorottya.Balogh Ákos és Balogh-Palásthy Anna MáriaElkészült a magyar atya-jelképZOLTÁN GYŐZŐ ötvösművészkeze nyomán,és elindult azon családokháziszentélyeibe, akik meghívták!Eljön hozzánk a jelkép, nézzük, és onnana tekintetünket, mint házaspár és családazokra irányítjuk, akiket jelképez: mindenekelőtta mennyei Atyára. MegnyílunkNeki, Aki néz ránk, és azt mondja:veletek vagyok,vezetlek benneteket –legyetek az eszközeim, munkatársaim,ami<strong>kor</strong> a házastársatoknak, gyermekeiteknek,testvéreiteknek vagy a többiembertársatoknak szüksége van rátok…2011 Az Atya éveMinden földi atyának az a hivatása,hogy a Mennyei Atya képmása legyen.Ezen a nyomon járva Kentenich atyanagyon sokak atyja lett, és így a lelkigyermekei számára az atya-jelkép nemcsaka mennyei Atya, hanem Kentenichatya jelképe is. Vagyis a hozzánk érkezőatya-jelképpel Kentenich atya is meglátogatbennünket.Ami<strong>kor</strong> gondolatban végigpásztázzukaz életét, láthatjuk, hogy számtalanalkalommal bizonyult a mennyei Atyatranszparensének: megtapasztalhatjuk azesemények felidézésével Kentenich atyánaka mennyei Atyához való közelségét,megtapasztalhatjuk, ahogy munkásságábanmegmutatkozott, hogy a Gondvi-


42 AtyaévKincsesláda/Filmajánló43K„Gyógyír északi szélre”selésbe vetett hite által mennyire rábíztamagát a mennyei Atya vezetésére.Meghívta 1914. október 18-án a kiskápolnába a Szűzanyát, akiről fél évszázaddalkésőbb azt mondhatta: „Sikerültneki – a <strong>szeretet</strong>szövetség erejével– mindazokat, akik magukat neki szentelték,bevezetni a Mennyei Atya irántigyermeki <strong>szeretet</strong> világába. Csaknem aztszeretnénk mondani: mi schönstattiakez idő alatt számtalan sokszor hozzáfordultunk, és fáradhatatlanul ismételtükFülöp apostol szavát, melyet annakidején az Üdvözítőhöz intézett: »Mutasdmeg nekünk az Atyát!« (Jn 14,18). Szűzanya,mutasd meg nekünk az Atyát! Máriameghallotta és válaszolt… Egyik bizonyítékaannak, hogy a Szűzanya azAtyához vezetett minket, ez a jelkép: azatyaszem.”P. H. Walter, a schönstatti általánoselnökség elnöke az atya-jelkép útnak indulásaalkalmából ezt írta:„…Az a vágyunk, hogy (Schönstatt)családunk ismét összegyűljön(Kentenich atya) személye körül, megtisztuljonés növekedjen az egységben,hogy így megerősödjünk az egyházat ésa társadalmat szolgáló küldetésünk számára.”„Segítsen ez a jelkép abban, hogy azisteni vezetés kegyelme újból megragadjonbennünket, hogy életszerű érintkezésbelépjünk egymással, és keletkezzenegy olyan élet-áramlat, melyet a jubileumiévben az egyházba vezethetünk.”Szeretettel aTECSENGÓ házaspárjaiés Gertrúd-Mária nővérEz a „blickfangos” cím a Gut gegenNordwind című könyv fordítójánakleleményét dicséri. DanielGlattauer regényét tavasszal kaptamajándékba egy kedves barátnőmtől.A mű többféle elemzési módot ismegérdemel, de most emeljük ki azt,ami a schönstatti olvasónak azonnal feltűnik:hogyan lép ki fokozatosan házasságábóla mű szép, fiatal főszereplője,Emmi.Házasságtörő regényekben nem szűkölködikaz irodalom, elég, ha Goethére,Tolsztojra vagy Móricz Zsigmondragondolunk. Ak<strong>kor</strong> mivel tűnik ki a németszerző alkotása? A „Gyógyír északiszélre” sikerének egyik forrása, hogyteljes egészében e-mailekből áll. Ennekmegfelelően stílusa rendkívül friss. Amásik pedig az, hogy lépésről-lépésrenyomon követhetjük, hogy a két gyermeketnevelő, zongoraművész férjéhezeleddig hűséges fiatalasszony hogyanlesz szerelmes egy ismeretlen férfiba,akivel sohasem találkozott. Mindezt úgy,Színes fátyol (The Painted Veil)Rendező: John CurranZene: Alexandre DesplatA feleség szerint: W. Somerset MaughamA színes fátyol című regényéből készültfilmadaptáció végre egy jó mozit ígér.hogy magát boldog házasságban élőnekhiszi, hogy a férjével külön szobábanalvást szabadságnak, a házastársi kommunikációhiányát bizalomnak titulálja.S ami energiát nem fektet a házasságába,azt mind a másik, robbanásszerűen fejlődőkapcsolatára fordítja.A cselekményből nem árulok el többet,hátha más is kedvet kap az elolvasásához.Budapesten színpadra is állítottáktehetséges színészekkel.Jing jang,avagy filmajánló négyszemköztNagy benne a hőség, így fagyival ajánlom.Amerikai-kínai közös munka, utóbbinakköszönhetően gyönyörű tájakonjátszódik, előbbinek viszont betudhatónéhány megszokott klisé – például, hogy


F44 FilmajánlóFilmajánló45Fmég a történet kibontása előtt biztosaklehetünk benne, melyik két színész lesza főszereplő. A jóképű és a csinos.Kitty (Naomi Watts) egy elkényeztetettúrilány Londonban, aki azért ugrikfejest egy ismeretlennel kötött házasságba,hogy függetlenedhessen anyjától,családjától. A férj – Walter Fane (EdwardNorton) középosztálybeli bakteriológus– maga választja szemrevaló feleségét,ám mély és közvetlen kapcsolatot nemápol vele, munkájának él. Kitty hamarosanmegcsalja férjét, amit Walter megtud,s bosszúból jelentkezik egy kolerasújtotta távoli kis kínai faluba orvosnak,ahová Kittyt is magával viszi.A film a Mei-tan-fu-ba való hosszúés nyomasztó utazással kezdődik. A tikkasztóhőség, a monoton gyaloglás, afullasztó hallgatásban a feleség visszaemlékezéseibőlismerjük meg az előzményeket.A zenei aláfestés kivételesenjó: ecsetszerűen összemossa a külsőbelsőérzéseket. Izzasztó a gyűlölet ésbüszkeség érzése, tikkasztó a feszültség,és ordító a hallgatás kettejük között.A falu is hűen tükrözi lélekállapotukat.Terjed a járvány megállíthatatlanul,betegek, halottak mindenfelé, s az idegenekjövetele csak ellenszenvet szül.Walter beleveti magát a kolera megfékezésébe,Kittyt pedig a magány fojtogatja.A borzalmak láttán, s az unalom ellenfelajánlja segítségét a faluban dolgozónővéreknek. Itt, a közös munkahelyenlátják egymást külső szemmel: a feleségWalter áldozatos küzdelmét a kolera ellen,a férj pedig Kitty gyengéd játékát azárván maradt gyerekekkel. Megindul agyógyulás mind a faluban, mind a házasságban.Egymást végre megismerve,elfogadva, megszeretve, csapatban dolgoznakimmár eredménnyel a járványellen s a helyiek elfogadásáért. Már azsem épít falat közéjük, hogy a Kitty méhébennövekvő gyermek idősebb, mintkibékülésük. S ek<strong>kor</strong> Waltert megtámadjaa kolera.Tetszik, hogy a film valódi problémávalfoglalkozik, s a megoldást házasságonbelül keresi. Lehet-e jó a házasság,mely átgondolatlanul vagy nemszabad akaratból köttetett? Mi számíthűtlenségnek? Mi a nagyobb bűn: amegcsalás vagy az irgalmatlanság? Afertőző betegség megtámadhatja a miházasságunkat is, védőoltásként szeressükegyre jobban, tegyük boldoggátársunkat, míg a halál el nem választbennünket.Milyen kár, hogy meghal a végén aférj – mondták nekem többen. A boldogvégkifejlet szempontjából valóbankár, ám dramaturgiailag zseniális. Sokkalelgondolkodtatóbb, ezáltal előrevivőbb.Jobb az élettel teli halál, mint a döghalálosélet.Aférj szerint: Ez a film felvet néhányalapvető kérdést a házassággalkapcsolatosan.Az első, hogy szükséges-e aházasságkötéshez egymás ismerete.Walter azt a lányt kéri meg, aki futóbenyomásai alapján megtetszik neki.Kittyt ugyan nem taszítja a merész fiatalember,de mély vonzalom sem ébredbenne iránta. Lehet ebből bármi jóhosszú távon? A józan ész rosszat sejt,hiszen felszínes ismeretségből lesz házasság,minden felkészülés nélkül.A második kérdés, hogy miként lehetegy házasság válságát kezelni. Mindenkapcsolatban vannak mélypontok,ami<strong>kor</strong> a kölcsönös tisztelet, <strong>szeretet</strong>,odaadás csökken. Hűtlenség is sokfélelehet, a munka, az önzés éppúgy lehetmegcsalás, mint a házasságtörés. A Színesfátyol című filmben Kitty kalandjaa sanghaji fiatal diplomatával a nő személyiségénekjellemzését szolgálja. Férjeidegen számára, egymás megismerésemindkettőjük részéről sekélyes. A kutatónakés az elkényeztetett úrilánynaknincs közös témája. Kitty számára unaloműzésrekiváló egy szerető, el is hagynáférjét, s nagy pofon számára, hogy aszeretője nem áll ki mellette.A film megmutatja, miként találhatjameg két szív egymást, a <strong>kor</strong>ábbinál sokkalmélyebb szinten. A közös tevékenység,az egymásra utaltság egész más alapokrahelyezi kapcsolatukat. Kiderül, hogyaz elkényeztetett lány kiváló pedagógiaiadottságokkal rendelkezik, aki zongorajátékávalelbűvöli a gyerekeket. Kittyszámára az is világos lesz, hogy férje atudásával életeket ment meg, önzetlenés kifogyhatatlan munkabírása tiszteletetés <strong>szeretet</strong> ébreszt benne. Valójábanebben a szorult helyzetben fedezik felegymás értékeit. Kiderül mindkettőjükszámára, hogy jól választottak, ami<strong>kor</strong>megházasodtak. Csak nem ismerték amásikat, s hirtelen rá kell döbbenniük,hogy szerethető a másik, s szenvedésük,magányuk orvosolható házasságukonkeresztül, a másik felé fordulással, a másikszemélyiségének elfogadásával.Végül kérdésként az is megfogalmazható,hogy egy házasság minőségéta jó házasságban eltöltött évek számaszabja-e meg vagy a végállapot. Hőseinkpéldája azt bizonyítja, hogy kapcsolatukemberileg formálta át, cserélte ki őket,ahogy egy jó kapcsolatnak hatással kelllennie a benne lévőkre. Ha házasságukegészét tekintjük, ak<strong>kor</strong> Walter halála miattannak csak egy töredéke lett minőségi,kölcsönös odaadáson, <strong>szeretet</strong>en alapulóviszony, mégis kétségtelenül teljeséletet éltek így is. Tanúságos az utolsójelenet, ahol Kitty és kisfia találkozik azutcán csábítójával, aki nem mellékesen afiú vér szerinti apja. Az anya mégis imponálómódon teszi egyértelművé, hogysemmi köze ehhez az emberhez, hogyfia és önmaga számára más utat választ,hogy gondolatkísérletként sem tér viszszamúltjához. Magatartása egyértelműhitvallás Walter emléke mellett, aki életétadta a járványban szenvedőkért, s akivelmegtapasztalta az igazi boldogságot.A film kérdésfeltevései alkalmasakarra, hogy jót beszélgessünk házastársunkkalsaját kapcsolatunkról. Mintminden jó mű, ez is túlmutat önmagána befogadás élményén. Saját magunk éskapcsolataink jobb megértésére késztet.


O46 Oázis konyhaVan/Nincs boruk!47VSzabad tűzön, szabadbanGrillezzünk!Lassan elköszön tőlünk a nyár, de talánmég tartogat egy- két napsütéses napot.Érdemes kihasználni és kiülni akertbe vagy teraszra és a családdalvagy a barátokkal grillezni.Pácajánlatok sertéshúshoz: A tarjaszeleteketegy mustárból, olívaolajból,egész zöldborsból és fokhagymából állópácba helyezzük. Karajszeletek pácolódásátegy finomra vágott hagyma, olaj,dijoni mustár, fűszerpaprika, kevés borecetalkotta elegyre bízzuk.Ha csirkehúst szeretnénk sütni, ak<strong>kor</strong>kétféle kipróbált pácot tudunk jószívvel ajánlani:– joghurt, fokhagyma tárkony (vagymajoranna), olaj vagy– paradicsompüré, bazsalikom, olaj,esetleg fokhagyma.Pácoljuk be a húsokat már fogyasztáselőtt fél nappal úgy, hogy egy nagyobbtálban keverjük össze a pácot, ésrakjuk bele a grillezésre szánt húsokatúgy, hogy a pác ellepje őket.A húsokhoz grillezhetünk zöldségeketis, pl. gombát, cukkinit, paprikát.Ezeket darabolva és egy kis grillfűszerrel,olívaolajjal megöntözve rakjuk agrillrácsra!A megsült húsok, zöldségek mellékínálhatunk: paradicsomsalátát, kapros,joghurtos uborkasalátát, káposztasalátát.Desszertnek ajánljuk a: „Körte szépHeléna módra” elnevezésű finomságot.Ez a vaníliás-csokis desszert Offenbachoperája után kapta a nevét, a 19.századi Franciaország egyik legnépszerűbbédessége volt, mert pillanatok alattelkészül, és a félig még ropogós körte, ameleg csokiöntet és a lágy, hideg fagylaltizgalmas kombináció, textúrák és ízekkavalkádja.Hozzávalók: fejenként 1 körte, vaníliafagylalt, csokoládé, mandulaforgács,babapiskótaA körtéket meghámozva, de a szárastul4 ek cu<strong>kor</strong>ral és 2 dl vízzel megpároljukés hagyjuk hűlni őket.A megmaradt szirupba tördeljünkmásfél tábla csokoládét, és vízfürdő felettolvasszuk meg. Egy-egy körtét tegyünkdesszertes tálkába, tegyünk melléfagyit, öntsük nyakon a még melegcsokiöntettel, szórjuk meg mandulaforgáccsal,és adjunk mellé babapiskótát.A bor sem maradhat ki:Konyári Jánoshegyi kékfrankos2009. Balatonlelle. Ez egy testesebbkékfrankos, tisztán lilás színnel. Összetettillatából árad az ibolya illata, feketeés piros gyümölcsök aromája. Érett tanninok,zamatos gyümölcsök és egy csipetnyikávéíz, hosszú fűszeres utóízzel.Van borukHálásan köszönjük a Jóistennek és aSzűzanyánakv a nyári családnapokat, a házigazdaés előadó házaspárok, valamintGertrúd-Mária nővér áldozatosmunkájátv a gyerekfoglalkoztatók és mindazoktevékenységét, akik a családnapokértdolgoztakv a fiú és leánytáborokat és azok szervezőit,vezetőitv a magyar Atya-jelképet, melyet ZoltánGyőző ötvösművészünk készítettv a Kentenich vetélkedőt, s hogy ezáltalközelebb kerülhetünk Kentenichatyáhozv azokat a testvéreinket, akik példátadnak nekünk türelemmel viseltszenvedéseikkel és nehézségeiknagylelkű felajánlásával a kegyelmitőkébev a családcsoportokatv a fiatalokatv a II. képzőház épülésétv a diós ház átadását, felszentelését.Nincs borukKérjük a Jóistent és a Szűzanyát,v Kentenich atya közbenjárására meggyógyuljonGergő – aki balesetbenlebénult – és ez a csodálatos gyógyulássegítsen Kentenich atya boldoggáavatásábanv betegeinkért és az őket ápoló családtagokértv testi, lelki és anyagi nehézségekkelküzdő családjainkért, hogy megélhesséka kánai menyegző csodájátv hogy a nyári családnapokon tanultakbóla házaspárok egy-egy számukrafontos dolgot életre tudjanakváltani, meg tudjanak valósítani ahétköznapjaikbanv hogy az óbudavári építkezéseket sikeresenfolytathassuk és befejezhessük.


48 GyerekszájHírek49HÓr iásiapróságok(gyerekszáj)Dani (4,5) alkudozott, hogy ne kelljenfürödnie.Én: – Mutasd a lábad, ha büdi, ak<strong>kor</strong>mész fürödni.Dani: – De anya, az mindig büdi, mertígy férfias.JApa mezítláb autót mos az udvaron.Berti (7): – Nekem nehogy megfázz,Apa!Apa: – Bocsánat, de ez nem az én szövegem??Berti: – De igen, de egyszer én is leszekapuka és gya<strong>kor</strong>olnom kell!!! :-)))J„A <strong>szeretet</strong> az, ami<strong>kor</strong> egy lány bekölnizimagát, a fiú pedig borotválkozó arcszesszelbekeni magát, aztán elindulnak,hogy szagolgassák egymást.”Karesz (5 éves)JNagymamával tanítgatjuk Petrát az„f ” betű kimondására, mert a cumizásmiatt minden „f ” helyett „h”-t mond(pl. fáj helyett háj). Kérdezzük tőle:– Milyen színű a cumid? (fehér karima,kék-fekete virágos gomb)Gondolkodik egy pillanatig, majd rávágja:– Kék is van benne! :-)A fiam (2,5) ma azt mondja nekem:– Anya, lefekszem egy kicsit, mert elfáradtam!– Jó! És miben fáradtál el? – kérdezem.Mire Ő: – Cipőben!!! :-))))JHajmosás közben mondom a fiamnak(3 éves), hogy fogja be a fülét. Erre ő:– Anya, fura(ura) vagyok a helyzetnek.JSéta közbenMáté (3): – Anya, Huni (10 hó) miteszik?Anya: – Babapiskótát.Máté: – Hmmm… finom lehet…kiszfiúpiszkótád isz van?JVirágnak (2 és fél éves) magyarázom,hogy melyik a bal és melyik a jobb keze,lába, füle… Pár hét múlva odabújikhozzám: – Szeretlek, anya.– Én is szeretlek, de én sokkal jobban!!– Én meg BALban!!!!JNagymama mesélni kezd háromévesMarci unokájának. Rövid idő múlvaMarci közbeszól:– Nagymama, a lényeget!JHét évesünk kérdezi:– Mit olvasol, mama?– Az a címe, hogy Menni vagy meghalni.Elgondolkozik. – Háááát, mama,szerintem inkább jobb menni…JMásfél évesünk szókincsén meglátszika vidéki életmód. Misén nézegettüka gyerekbibliát, ahol is a Jézus sírjaelől elhengerített kő látványánál a felismerésörömével kiáltja: – Bála!!Bizonyára számos nehézség ellenéredöntöttetek az óbudavári családnapokonvaló részvétel mellett,mert tapasztaltátok, hogy érdemesvolt! Kapunk valamit, ami értelmet,erőt és örömet ad küldetésünkhöz.Többen arról számoltak be, hogynagyobb gyermekeik, akik otthon maradtaka családnapok idején, azt mondtákszüleiknek hazatérésük után: „Óbudavárután mindig sokkal jobb itthon alégkör! Jobban szeretitek egymást!”Köszönet és hála mindezért aSzűzanyának!Köszönet és hála mindazoknak, akik– válság idején – anyagilag is hűségesenhozzájárultak közös otthonunk felépítéséhez!Amint láthattátok, bővül a rendelkezésünkreálló helyiségek, szálláshelyekszáma a II. Képzőház épülésével. A tervszerint a földszinten biztosítunk apartmantTilmann atyának vagy a Nővérnek,itt lesz az előadóterem a párhuzamosprogramokhoz, az emeleten pedig négySchönstatt hírekKedves Családok!szálláshely kerül kialakításra. Elkészült aDiós ház is – mely „A” kategóriás turistaháznakminősül – otthont adva a nyárilánytáboroknak, ifjúsági találkozóknak,fiúhétvégéknek. Fennmaradó szabadkapacitás esetén iskolai lelkigya<strong>kor</strong>lat,kirándulás színhelyéül is szolgálhat a30 fős szállás. A tervben szerepel méghárom személy részére kialakítandó kislakrész a kísérő tanárok számára.Mindez azonban kölcsönökkel valósulhatottmeg! Összesen 10 millió forintkölcsönre volt szükség, több helyről, eltérőkamattal, 2013 közepéig.Ezért kérjük, hogy – (akiknek lehetőségükvan még csatlakozni az adományozókhoz)lehetőség szerint – támogassátokrendszeresen anyagilagszervezeteinket, hogy gyermekeitek,unokáitok számára is biztosítva legyenmindaz, amit most Ti élveztetek!Tilmann atya: „Fizethetünk hetenteegy „sört” a Szűzanyának!” Vagyis mindenkis luxusból juttathatunk egy részt aSzűzanyának!A Családok a Családért Egyesület a működéstszolgálja:a 732000134-10000434 szlaszámon,A Schönstatt-szentélyt <strong>Magyar</strong>országnakAlapítvány pedig az építkezésta 73200031-11252201számlaszámon.Semmit Nélküled, semmit nélkülünk!Köszönettel és <strong>szeretet</strong>tel:a TECSENGÓ házaspárok


H50 HírekCSAK51CÓbudavári hírek2011. 08. 23.CSAKJúlius 10-től lánytábor volt az új Diósházban. Örülünk, hogy a schönstatti fiatalokvoltak az elsők, aki ott lakhattak.ghBöbe nővér hosszasabban időzöttÓbudaváron.ghJúliusban és augusztusban több zarándokcsoport is végigjárta a Házaspárokútját. Gyakran érkeznek ezért egyénilegis házaspárok, családok hozzánk.ghPályáztunk a Gyermekes családokközösségépítő üdülésének támogatására.ghElkészült a képzőház második épületénekföldszintje. Itt egy apartman,két mosdó, előtér és egy kisebb előadóteremtalálható. A szalagparkettát és lefektetésétadományba kaptuk. Hálásanköszönjük.Az apartmant az Aqilla nővér pilisszentlélekiházából – annak felújításraszoruló állapota miatt – kikerült bútorokkalrendeztük be, így mindig eszünkbejut a nővér, ami<strong>kor</strong> bemegyünk ahelyiségekbe. Az apartmannak LouiseSchulz nővér volt az első lakója, aki anemzetközi családnapokon vett résztkét német atyával, három német és kilencmagyar családdal együtt.ghA Diós háznál a tűzoltóság rendelkezésérevillámhárítót és tűzjelző berendezéstkell kiépítenünk, hogy megkaphassuka használatba vételi és azüzemeltetési engedélyt.ghTöbb helyről érkezett hír a„TÁMOP” – A családi közösségi kezdeményezésekés programok megerősítése– című pályázatról. Köszönjükszépen mindenkinek a figyelmet. Sajnosnem tudunk pályázni, mert a kiírásbanszereplő feltételeknek nem tudunk megfelelni.Ilyenek pl. az utófinanszírozásmiatti forgótőke meglétének hiánya, országosszintű tevékenységünk helyi szintenvaló adminisztrálása, három továbbialkalmazott foglalkoztatása.ghKöszönjük hűséges, állandó adományozóinktámogatását. Köszönjükszépen a rendszeres havi adományozásbamost kezdő házaspároknak atámogatást, és az egy millió forintosadományt is, amit augusztusban kaptunk.Mivel névtelenségben kívánnakmaradni, a megsegítettek nevében köszönömszépen azoknak a családoknakaz adományait is, akik más család családnapokonvaló részvételének költségeireadakoznak.Június 4-én a Családünnepen Joó Attila és Enikő tartott előadásta „Teher alatt nő a pálma” címmel. Egy Schönstatt szimpatizánsházaspár írásban is megosztotta velünk élményeit, érzéseit a Családünneppelkapcsolatosan, melyet ajánlunk mindenki figyelmébe.Szilvi és Laci1Mt 12,442Mt 6,63Mt 22A szívek ünnepeAzt mondják, a héber kaddis (szent)szó annyit tesz, hogy valami vagyvalaki Isten által lefoglalt, lényegilegŐhozzá tartozó, Neki fenntartott.A hétköznapokban sokféle dolog lefoglalbennünket. Igyekszünk avval a reménnyelbelevetni magunkat a mindennapokforgatagába és gondjaiba, hogyalámerülésünket Isten szerető tekintetekíséri. Ami<strong>kor</strong> már túlságosan mélyreszálltunk, kiáltunk: Uram, ments meg, különbenelmerülök! 1A szentek titka minden bizonnyal az,hogy a szívükben szüntelenül fenntartanakegy belső szobát 2 Istennek. Bármilyenmélyen gázoljanak is éppen a bajbanvagy a teendőkben, lényegük szerint Istennelidőznek, és szívük mélyén folytonosünnepet ülnek.Ami<strong>kor</strong> időnként kiszakítjuk magunkata hétköznapokból – ellene mondva azörvény kísérteties vonzásának –, a szentekhezcsatlakozunk. Ilyen<strong>kor</strong> mi is kitakarítjukés feldíszítjük 3 a belső szobát. A szívünkünneplőbe öltözik, szabaddá válunkmások befogadására, és a másik emberbenvendégként tér be hozzánk az Atya.A családünnepet követő vasárnapona templomból kilépve ismerős családotpillantottuk meg. A kis Aletta széles mosollyalkiáltott felénk. – Szia Kata, sziaPéter!Másfél évvel <strong>kor</strong>ábbról ismerjükőket. Közvetlenül házasságkötésünkelőtt jártunk náluk, hogy a házasságrólés a családról beszélgessünk. Az azótaeltelt időszakban csak futólag láttukegymást. Kissé szégyenkezve vallom beAlettának, hogy én már nem emlékszema nevére. A szülei kérdezik, hogyan éltükát a családünnepet, milyen volt. Jólesik,hogy mindannyian számon tartanakminket, érdeklődnek.Az első megfogalmazás, ami felvetődikbennünk, hogy nagyon összetettés tartalmas napot éltünk át. Később elgondolkodunk,miért is mondtuk pontezt, és folytatjuk. – Az igazat megvallva aztgondoltuk, hogy elsősorban a kikapcsolódásról


C52 CSAKFiatalok Oázisa53Fszól majd ez a nap. Könnyű beszélgetések azismerősökkel és egy előadás, amiről előre nemtudhatjuk, hogy a témája nekünk személyesenmond-e majd valamit.Az előadás várakozáson felüli élménytadott. Minden tanúságtétel eszszenciája,a személyesen átélt hitelességeaz, ami az előadó házaspár és a kis Ritatörténetében is kibillenti a hallgatót sajátmaga zárt problémaköréből, és felemeliőt abba a dimenzióba, ahol már hallhatjaa neki szánt üzenetet. 4Szeretjük Schönstatt csoport-módszerét.Az előadás utáni páronkéntimegosztásban kialakulnak a számunkralegmélyebb benyomások körvonalai. Mimit tettünk volna? Hogyan lehet meghozniegy ennyire súlyos döntést? Neminogtunk volna-e meg, ami<strong>kor</strong> az orvosokegyöntetű szakvéleményét halljuk?Képesek lettünk volna az emberi értelmentúlmutatóra figyelni?A számunkra fontosak előzetes tisztázásaazonban néha csak töredéke annak,amit meg kell hallanunk. Az ezt követőcsoportos megosztásban tárul ki azelhangzottak igazi gazdagsága, ahogyanaz egyes hallgatók más és más szemszögekbőlbontják ki az üzenetet.– Ha súlyos próbatételről hallunk, a sajátgondjaink hirtelen az őket megillető helyrerangsorolódnak vissza, veszítenek bűverejükből.– mondják többen. Közben sorrafelidéződnek az előadók által bejárt útállomásai. Az a figyelmes vezetés, ahogyanőket az Atya elkísérte a nagy döntésig.Mindig más és más jellegű fogódzóvaltanúsította számukra a jelenlétét,és annak megfelelően mutatta nekik azutat, ahogy felkészültségük foka – érzelmiállapotuk és a helyzetben valóérlelődésük – ezt megkívánta. Újra felelevenítjükSzent Rita imájának szavait,melyek az előadásban elhangzottak. 5Végül egymást kérdezgetjük, személyeséletpéldák bukkannak elő, és felsejlikegy újabb tanúságtétel, egy örökbefogadásnakindult kapcsolat szép története.Elidőzni a házasság szentségében –egyike azoknak a nagy mélységeknek éstitkoknak, melyekről Tillmann atyától olvastunk.Keressük a módjait mi is, mertjó meríteni a forrásból újra. Ezért örvendtünkLászló atya miséjének is, melyneksorán több más – „sok próbát kiállt”– párral együtt imádkozhattunk házasságunkértés barátaink családjaiért.Sosem gondoltuk, hogy fűben heverésznia napsütésben kézzelfoghatóhasznot hajthat. Pedig ez történt a Családünnepen.A kellemes délutáni időbenide-oda kun<strong>kor</strong>odott a beszélgetés fonala.Praktikus eljárások a háztartásban, agyermeknevelés szépségei és fortélyai,időhiány és munkadömping, kertek ésgyümölcsök.Kedves Barátaink! Bizonyos, hogyjó szívvel gondolunk majd ajándékozókedvetekre minden alkalommal, ami<strong>kor</strong>az időközben elkészült befőtteket éslekvárokat ízlelgetjük! Szép lenne a következőcsaládünnepen együtt bontanimajd meg egy üveget…Úgy legyen!4Történetükhöz lásd még: csodaritababa.blogspot.com5„Erőt kértem az Úrtól, és Ő nehézségeket adott, melyeken megedződtem.” – etc.Madridi Ifjúsági VilágtalálkozóHatalmas élmény volt eljutni Madridba.Egy régi álmom vált valóraazzal, hogy ott lehettem ennyihasonló gondolkodású fiatal között.Lehetne hosszan mesélni, de csaknéhány dolgot ragadnék ki.A schönstatti előtalálkozó adott alegtöbbet, nagy volt az egység, itt voltaka legmélyebb programok. A nagytalálkozón is történtek velünk „kisebbcsodák” – legalább is mi így éltük meg.Például mi<strong>kor</strong> már egész nap a várostnéztük, hulla fáradtak voltunk, iszonyúmeleg volt (min. 40 fok)… és ak<strong>kor</strong>az utunkba akadt egy Kis Szent Teréztemplom. Nem volt bent tömeg, hűvösvolt, és gyönyörű zenét játszottak fiatalok,pánsíppal, gitárral… Itt magunkratalálhattunk, megnyugodhattunk, és aligtudtuk kiszakadni onnan.A másik kis csoda ak<strong>kor</strong> volt, mi<strong>kor</strong>a Szentatya meglátogatott minket.Aznap este a hőség után jött a vihar, demi<strong>kor</strong> a Pápa kitette az Oltáriszentséget,elállt az eső és mi<strong>kor</strong> visszavitte, rögtönnekikezdett újra.Köszönöm, hogy ott lehettem!V. MónighAz Ifjúsági Világtalálkozó olyanesemény, ahol az embert léptennyomonmegajándékozzák. Ezekközül szeretnék néhányat megemlíteni,melyet az elmúlt két hétbenátéltem, tapasztaltam:• magyar fiatalok, akik kezükbe veszik aszervezést• egy összetartó csapat• egy édesanya, aki pályázatot ír a fiataloknak,hogy támogatást kapjanak azúthoz• a magyar schönstatti közösség adománya• családok, akik kölcsönadják autóikat• rengeteg ima• német csoporttal való közös utazás• egy teljes nap Schönstattban• ajándék vacsora és reggeli• körbevezetés a Kentenich-házban• nővérek és atyák, akik időt szánnakránk• önkéntesek, akik hónapok óta dolgoznakértünk• két madridi szentély, csodálatos környezetben• egy rég nem látott, távol élő baráttalvaló újra találkozás• „Viva Schönstatt” és „Esta es la ju ventuddel papa!” kiáltások Madrid utcáin• véletlenszerű találkozás a pápával egykereszteződésben• rengeteg mosoly• hivatalos fordítás híján spontán szinkrontolmácsolás• egy ismeretlen fiú, aki a nyakába vesz,hogy kilássak a tömegből• fiatal spanyol házaspár, aki segít helyispecialitást venni a boltban• egy spanyol édesapa, aki a csomagjainkatszállítja, hogy ne kelljen a melegben,dombon felfele cipekednünk• madridi lakosok, akik az emeletről vízzellocsolnak a zarándoklat közben aszinte elviselhetetlen hőségben


F54 Fiatalok OázisaFiatalok Oázisa55F• apró emléktárgyak újonnan megismertfiataloktól• egy zászló, ami védelmet nyújt a viharbana virrasztás alatt• a pápa elismerő szavai, amivel kifejezi,hogy büszke ránk…ghHosszas buszozás után, megérkeztünka várva várt helyre, Madridba!Nagy ovációval fogadtak minket,jó volt együtt lenni a spanyolokkalés a többi ország fiataljaival!Első három nap külön program volta lányoknak – fiúknak, a miénken végigiszonyat jó volt a légkör és a hangulat.Madridban, a nagy hőség (40 fok)ellenére, meg tudtuk nézni a várost, aPradot, pihentünk a parkokban, megcsodáltuka templomokat…az egyikbenegy aranyos bácsi pánsípozott valamiigazán szépet, mialatt kis Szt. Terézereklyéjénél imádkoztunk!!!Örültem, hogy tudtunk négyesbenlenni a tesóimmal és közösen programokatcsinálni!Lelkileg az utolsó esti szentségimádása Pápával adott a legtöbbet, meg aschönstatti előtalálkozó!Köszönöm a jó társaságot a zöldautó utasainak, meg az életmentő locsolásokata madridi tűzoltóknak!!Varga RékaghBelépek. Belemártom a kezem a szenteltvízbe,keresztet vetek, térdet hajtok,majd előremegyek és leülök. Mélyenbeszippantom a fából készült oltár és agyönyörű virágköltemények jellegzetesillatát. Becsukom a szemem és elmosolyodom.Otthon vagyok.És ez az érzés annyira mélyről jövő,hogy egyszerre válok nyugodttá és izgatottá.Ugyan tele vagyok még a nyomasztógondjaimmal, de hirtelen megállaz idő, és az idegesítő, önsajnáltató hangoka fejemben egyre halkabbá válnak,míg végre egészen elcsendesedek. Márcsak egyetlen érzés van bennem: „Jó nekemitt lenni!”Elidőzök ebben a gondtalanságbanegy ideig, de aztán egyszerre csak valamibelső késztetés fog el, hogy meséljek.Hagyom magam rávenni, ésmint otthon, családi körben a vacsoraasztalnál,elkezdek beszámolni égiÉdesanyámnak az élményeimről, örömeimrőlés a fájdalmaimról. Egészenkiürítem a szívem, aztán pedig csakhallgatok. És váratlanul egy apró részletmegvilágosodik számomra. Pontaz, ami hiányzott a teljes kép kirakásához.Szívemet megint hála tölti be.Hát ez az!Szeretném neki valamiképp viszonozniezt, és ek<strong>kor</strong> eszembe jut, hogyezeket mind neki adhatom kegyelmi tőkeformájában. Fogok egy cetlit, egy tollat,és nekilátok. Ahogy sorban leíromezeket, mintha lelkem hőlégballonjamegszabadulna pár súlytól, és elkezdeneemelkedni Fia felé. Ami<strong>kor</strong> befejeztem,Tamás: Azt kell, hogy mondjam,hogy a Vértező szinte maradéktalanulbeteljesítette azokat az elképzeléseimetés vágyaimat, amelyekkelnekiálltam… Kiváló emberekethallhattunk a másfél év alatt, akik egytőlegyigolyan hiteles példát adtak, hogy asaját eszményem mindezek fényébenszintén egyre jobban kibontakozhatott.Szép volt megtapasztalni alkalomról-alkalomraa közösség egységét, annak kisebb-nagyobbviharait és újbóli békéjét.Szép volt hordozni egymást imáinkban,és megtapasztalni az összetartozást anehezebb időszakokban.A Vértező gyümölcseiösszehajtom a cetlimet, felállok, odalépeka <strong>kor</strong>sóhoz és bedobom. Egészenfelszabadulttá válok.Visszaülök a helyemre, és búcsúzásképpmég egyszer megköszönöm neki,hogy részt vehettem az ifjúsági világtalálkozón,hogy amit ettől az úttól vártam,egy nagyon mély vágy, az Ő közbenjárásárabeteljesült, hogy közelebbkerültem hozzá, hogy az élő <strong>kor</strong>onájalehetek, és hogy most itt adhatok hálát aforrásnál, az Ősszentélyben.Még egy nagyot szippantok a levegőbe,vetek egy utolsó pillantást a képére,felállok, kilépek a padból, térdethajtok, keresztet vetek. A küszöbönnem tudom megállni, és még egyszervisszafordulok. Már csak egyetlenmondat járja át egész lényem:Semmit nélküled – semmit nélkülünk!A záró schönstattiút pedig egészencsodálatosmódon varrta el amég kusza szálakat.A lelki otthonosságnakolyanszép élményétadta, ami azótais sokat jelent. Aközös munkatársiszövetség megkötésepedig olyanmomentum voltszámomra – és ta-


F56 Fiatalok OázisaFiatalok Oázisa57lán valamennyiünk számára –, amiben újirányt találtunk keresztény küldetésünknek:a Szűzanya munkatársaiként jelenlenni, és dolgozni a hétköznapokban.Viktor: Nekem (igazából meglepőmódon) otthont, családot adott.Egy egymásról tudó, egymásraodafigyelő emberi közeget, egy nagyonsajátos másfél évben… Lehetettörülni és tanulni, többé válni a Vértezőközben és általa:hogy sokkal többa készség, mint azadottság, a készségekpedig fejleszthetők,vagyisén sem vagyok elveszve:-) …hogyzuhanó repülőnnincs ateista …hogy Jézus sem akeresztet szerette,hanem az embereket…hogy akudarc nem vég,hanem kezdet:-) …hogy egyférfinak is lehethivatása a családja…Szép abbabelegondolni, hogy a vértezősök menynyimindenben lehettek már eszközöka Fiúmozgalomban és „azon túl” is (pl.budapesti Kentenich pedagógiai előadások,Bence kórusa). És hogy lehet azthinni, hogy a szűk és tágabb környezetüknekfognak még jót és örömöt hozniMária vértben járó szövetségesei.Miki: Szép lassan megismertükegymást, közösséggé kovácsolódtunk.Meghallgattukegymás gondját-baját, figyelemmelkövettük, segítettük a másikatés imádkoztunk egymásért. Rengetegetsegített abban, hogy célokat és eszközökettaláljunk, amiért dolgozhatunk napmint nap. Ha nehézségekbe ütköztünk,ak<strong>kor</strong> egymást segítve túl tudtunk jutnirajta, ki tudtuk hozni egymásból a mégjobbat.…Az előadások és a magunkbanébredt gondolatok nyomán feladatokatkerestünk és személyes elhatározásokat.Ezekben a feladatokban tudtunk nevelődni,fejlődni. Persze sokszor elbuktunkés elkeseredtünk, de mindig továbbtudtunk menni, és ezáltal erősödtünk…Személyesen nekem az imaélet fejlődésevolt a legszebb gyümölcse, és az egyiklegnagyobb feladata. Jó volt látni, hogya többiek is hogyan változtak a közösséghatására.Ádám: A Vértező másfél éve alattrengeteget tanultam Schönstattról,egyrészt a meghívott előadóktól,másrészt a többi vértezőstől,legyen szó tárgyi tudásról, vagy arról,hogy hogyan lehet igazi schönstattikéntélni és dolgozni a hétköznapokban. Jóvolt megismerni azokat, akik rengetegettettek és tesznek a magyar mozgalomelőmozdításáért.Továbbá kaptam egy nagyon remek– kiváló emberekből álló – schönstattiközösségét, ahol mindenkinek célja volta másfél évvel, és ez rengeteg motivációtadott és sokszor mozdított ki egy-egymélypontból. A februári „igen” rengetegplusz feladatot is jelentett, már hacsak arra gondolok, hogy mindig megkellett szervezni, hogy ráérjek a havi alkalmakra,ami <strong>kor</strong>ántsem volt egyszerű,és a heti rendszerességgel írott heti levelekvagy az alkalmakon a következő hónapokravállalt plusz önmegtagadások,ill. személyes vállalások is sok energiábakerültek. De közben is éreztem, így utólagvisszanézve meg pláne látom, hogyrengeteg hasznom származott ezekből.A vállalt feladatok teljesítése – vagylegalábbis a próbálkozások – közbenpedig nagyon jól megismerhettem önmagam.Ráébredtem, hogy mik a gyengeségeim,mik azok a tulajdonságaim,amik igencsak hátráltatnak egy feladatvégrehajtásában, vagy mik azok a célok,amik motiválnak, amikért lelkesedni tudok.A havi alkalmak pedig rendszertvittek az életembe, ami nagyon-nagyonjó dolog, főleg most, rendszer hiányábanérzem ezt.Bálint: .A Vértezővel párhuzamosankészültem bérmálásomra,és lelkileg épp mélyponton voltam.A megváltozott kapcsolativiszonyok miatt átértékeltem a fontosdolgokat az életemben. Ebben a helyzetbenhívott Isten arra, hogy egészenRá figyeljek, és oda menjek, ahova küld.


58Az első félév remekül zajlott, mindenalkalom után lelkileg feltöltődve tértemvissza Pécsre, s ennek gyümölcseit abérmálásom<strong>kor</strong> is tapasztaltam. S mintegymeg<strong>kor</strong>onázva az első időszakot, ajúliusi lelkigya<strong>kor</strong>laton megkötöttem aSzeretet szövetséget. A Vér tező nagyonfontos sarokpontja lett az életemnek,nevelődtem általa. Bár voltak nehézségeka kezdeteknél, és nem volt könnyűfelismerni, hogy pont azzal folytatom avérteződést, ha elhagyom az országotegy időre. Összességében remek volt!Tomi: Kaptam egy olyan közösséget,ahol amellett, hogy olyan kérdésekrőllehetett együtt gondolkozni, amikmindenkit érdekeltek, egy ténylegesközösség is voltunk. A heti levelekkel ahavi egy találkozás ellenére szinte napikapcsolatban voltunk, hordoztuk egymástaz élet megpróbáltatásain át, amitényleg könnyebbé tette a gondok leküzdését.Fiatalok OázisaBence: Számomra a Vér tező súlypontjaaz a gondolat volt, hogyönmagunkat neveljük, de közöserővel, egymás segítségével, ésez által többremegyünk,mint egyedül.Adott találko z á s o k a thiteles emberekkel.Adottmegerősítést asejtéseimben,és láthattam,hogy nem csakén gondolomés teszem ígya dolgokat.Adott szervezettkereteketaz önmagamravaló figyelésre, tapasztalataim dokumentálásáraés megosztására, amely sokatsegített a konkrét megvalósításban.Terepet adott a gondok és örömök megosztására,és az egymás hordozására.És a végén a tapasztalatból bölcsességlett, a küzdelemből erő, a lelkesedésbőltett, a jó szóból barátság, az imádságbólistenkapcsolat, a munkából gyümölcs.Megtanultam jól használni azt, ami adatott.Madrid 2011„Verjetek benne gyökeret, épüljetek ráés erősödjetek meg a hitben.” (Kol 2,7)

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!