A SZÉPSÉG RAGYOGÁSA - Magyar Schönstatt Család

csaladok.schoenstatt.hu

A SZÉPSÉG RAGYOGÁSA - Magyar Schönstatt Család

N. Stosiek – V. Riechel – G. EvanzinA SZÉPSÉGRAGYOGÁSAHarmóniában élni


N. Stosiek – V. Riechel – G. EvanzinA szépség ragyogása(Harmóniában élni)Nõi lelki nap, 2006


M. Nurit Stosiek, SchönstattM. Veronika Riechel, FriedrichrodaM. Gertraud Evanzin, BécsA SZÉPSÉGRAGYOGÁSAHarmóniában élniNõi lelki nap, 2006Családakadémia-Óbudavár EgyesületÓbudavár, 2007


A német eredeti mû:M. Nurit Stosiek, M. Veronika Riechel, M. Gertraud Evanzin:Der Glanz des Schönen. Stimmig leben. 2006Sekretariat Schönstattbewegung Frauen und MütterD-56179 Vallendar, Berg Schönstatt 8.Fon: 02 61 / 65 06 - 180, Fax: 02 61 / 65 06 - 168Mail: ml@schoenstattbewegung-frauen-und-muetter.deInternet: www.schoenstattbewegung-frauen-und-muetter.deFordította: Végesné Mészáros MártaLektorálta:Komáromi Ferencné és Mosoni IstvánnéISBN 978-963-87480-1-0Kiadja a Családakadémia-Óbudavár Egyesület8272 Óbudavár, Fõ u. 14. Tel.: 20/9892-759kiado@csaladakademia.hu • www.csaladakademia.huFelelõs kiadó: az Egyesület elnökeNyomdai elõkészítés: Palásthy Bt., BalatonfûzfõNyomás: OOK-Press Nyomda, VeszprémFelelõs vezetõ: Szathmáry Attila


I. BevezetésKülsõ megjelenésünkés vágyakozás a szépség ragyogása után ................. 7II. Az ország, ahol a szépség lakik............................... 111. Ismered az országot.................................................. 141.1 A bensõben elrejtett ragyogás ........................... 151.2 Látogatás az „Értékek Házában”....................... 17Mi az érték? .................................................... 17A két tábla: az értékek helyes megítélése....... 18Az értékek piramisa........................................ 19A szépség ceremóniája ................................... 21A hit szépsége................................................. 232. Meleget sugárzó, ragyogó szemek........................... 252.1 Nem Kirké, hanem kapu a fénybe ..................... 27Érzéki szépség, mint bevethetõ vonzerõ ........ 27Érzéki szépség, mint kapu a fénybe ............... 29Az emberi szépség varázsa, mint erõ ............. 29Tiszta szemek: átlátszóvá válni ..................... 31Szépség, ami átsegít az életen ........................ 33Teljesen átadni magam................................... 342.2 Tisztaság: a megváltott szenvedély ................... 35Ragyogó szemek............................................. 36Semmi, ami másoknak kísértést okozna ........ 38A szépség megváltja a világot........................ 393. Kínokat enyhítõ jóságos kezek ................................ 413.1 Nem „Zicke”, hanem gyógyító oázis................... 42Az „ego”-ra koncentrálás igyekezete ............. 43Mohó éhség a szeretet után ............................ 455


3.2 Gazdagság: „jószág” helyett jóság .................... 47A szeretetnek sokféle kifejezési formája van .... 47Szelíd fény, ami lelki szenvedést enyhít ........ 494. Az örök szépség visszatükrözõdése ......................... 524.1 A fény felé fordulok .......................................... 52A fény felé fordulok ....................................... 53Az átmeneti sötétséget leküzdjük................... 54Kerüljük az eltompulást................................... 55Megvalósítás itt és most ................................. 57A szebbé válásért imádkozunk....................... 574.2 A szépség kegyelem .......................................... 58III. Együtt szõjük az új emberiség ragyogó palástját... 606


Május 31 – június 2. Világkongresszus Rocca di Papaban.Szervezõje a laikusokkal foglalkozó pápai tanács.Téma: A keresztény lét szépsége és másokkal valóközlésének öröme.Az elmúlt évszázad (nõ)mozgalmai hatására nagyobbteret kaptak a nõk a közéletben. Ennek sok pozitívoldala van. Megnõtt a kibontakozási lehetõség az egyénszámára.De ennek ára van. A nõk manapság sokkal inkább anyilvánosság reflektorfényében állnak, mint régebben.„Az egyedi külsõ megjelenésen való munkálkodás, a testkarbantartása, az »image« és megjelenés kialakítása” sokunkszámára immár állandó kényszer – véli a politológusés újságíró Antje Schrupp.Hogy mindez milyen hatással van a nõk közérzetére,jól mutatja egy kis újságcikk, ami éppen azokban a napokbanjelent meg, míg ezen a kiadványon dolgoztunk:Argentínában, ahol a legmagasabb az anorexiábanszenvedõk aránya, a következõ törvényt hozták: a butikokkötelesek a divatos ruhákat nagy méretben is árulni,nem csak modell méretben. A megszegõk max. 500 000peso (150 000 euro) pénzbüntetéssel számolhatnak, visszaesõknéla bolt bezárását is kilátásba helyezik.Íme egy olyan társadalom szigorú intézkedése, ahola szépségápolásban egyre inkább elõtérbe kerül a modell-alak,a plasztikai sebészet, a fitness. A kormánymegpróbál így szembeszállni a növekvõ számú testi-lelki7


betegségekkel, amik egyre gyakoribbá válnak a nõknél,még a divattal lépést tartóknál is. Lehet vitatni egy ilyentörvény hatásosságát, ahogy ezt Argentínában meg is teszik.(Die Welt, 2006. jan. 18.)Argetína nem egyedi eset. Emberek milliói vetik alámagukat plasztikai mûtéteknek.Évente kb. 15%-kal emelkedik a számuk. Sok nõ,aki „teljesen normálisan” szép, nem találja magát elégszépnek. Gyakran az emberi válságaikat – pl. a házasságukét– is önkéntelenül arra vezetik vissza, hogy nemeléggé vonzók. Az utóbbi évtizedekben a külsõ szépítkezésszabályszerû kultusza indult meg. A plasztikai sebészetfelfutása csak egyik jele ennek a tendenciának.A mérce, amit sokan öntudatlanul megcéloznak,olyan szépség, ami nem létezik a természetben. Vegyükpéldául az emberi arcot: az attraktivitás-kutatók – fõkéntpszihológusok, antropológusok és magatartás-kutatók –meghatározták azokat a jellemzõket, ami egy arcot vonzóvátesz: szemnagyság, ajakforma, arcvonások.Ezen kritériumok szerint számítógépes animációvalelõállítják az „ideális arcot”.A sok egyedi arcból a mérce szerint elkészül egy „tökéletes”arc, amit a szemlélõ kellemesnek, vonzónak érezés legtöbbször valóban csinosabb is, mint az eredetiek.Az egyik kísérleti alany a számítógépes képmás láttánezt mondta: Nekem szinte túlságosan is sima, hogyszépnek találjam. Bár nem létezik ez a nõ, de nem hiszem,hogy feltûnne, ha elmenne mellettem.És mégis ezek az ideális méretek-arányok jobbanalakítják szépségérzetünket, mint amennyire tudatábanvagyunk. A média állandóan bombáz bennünket, akárakarjuk, akár nem: a filmekben, reklámokban, újságokban.Mindenhol olyan arcok jönnek velünk szembe, amelyeka lehetõ leginkább hasonlítanak az optimális archoz.8


Mindez érvényes az alakra, a ruházatra, egyre inkábbaz egész életre: öntudattalanul is olyan szépséghez mérjükmagunkat, amely nem létezik és tulajdonképpen nemis érdemes küzdeni érte.Az igazi szépségnek más a mércéje. Ragyogás indulki belõle, amit nem lehet megmérni és átlagértékekberögzíteni.A szépség utáni vágy, a vágy, hogy szépek legyünk,nagyon emberi. Míg csak ember lesz, feltesszük a szépséggelkapcsolatos kérdéseket is: honnan származik, hogyanlehet kibontakoztatni, mi az, amit szépnek találunk.A szép külsõ utáni törekvés mögött a mélyben valójábanaz a kívánság áll, hogy személyes értékeinket vegyékészre, egyedi mivoltunkra derüljön fény.Minden ember a külsõ és belsõ arcával szeretne szeretetreméltó lenni, szeretne lenni „valaki” és nem „akárki”.Ennek a füzetnek a célja megmutatni, hogy a valódiszépség mibõl, hogyan épül fel.XVI. Benedek pápa a füzet keletkezésének napjaibanadta ki az elsõ enciklikáját.A szeretetrõl szóló gondolatai sok esetben összecsengeneka mi tematikánkkal, ezért néhány helyen idézzük.Életünk a „szépség ragyogásában” kérdéséhez Kentenichatya, a nemzetközi Schönstatt mozgalom alapítójánakegy írását vesszük alapul. Ezt azért tesszük, mert sokkülönbözõ kultúrából származó, más élethelyzetû nõvelegyütt mindig újra és újra megállapítjuk, hogy Kentenichatya milyen pontosan tudja a nõ életét és érzéseit leírni.Mennyire összhangban lévõk a nõi lét elemzései és milyenjó segítséget nyújtanak a megoldásai, melyeket éppen nekünk,nõknek, életünk kis és nagy kérdéseire ad válaszul.Világszerte asszonyok ezrei tartoznak a Schönstattmozgalomnõi ágához. Ami nekünk segít az eligazodásban,szeretnénk minél többeknek továbbadni.9


Ebbõl a törekvésbõl keletkezett a „Nõi lelki nap” intézményeés ez a füzet is, ami minden évben a lelki naptematikájához kapcsolódik.Reméljük, hogy önmaguk és talán barátnõik, kolléganõikszámára is találnak néhány indíttatást, hogy sajátéletükben is a „szépség ragyogásának” nyomaira leljenek.És ha szeretnének többet megtudni a nõmozgalomról,vagy – aminek nagyon örülnénk –, kiegészítést és benyomásaikatszeretnék nekünk továbbadni, a füzet elejénmegtalálják a megfelelõ címeket.A szerzõk10


A „szépségfarm” fogalma sok nyelvben ismert (miitthon nem használjuk). Ha alaposabban megvizsgáljuk,sajátosnak találjuk ezt a szó-kombinációt:A „farm” tanya, paraszti gazdaság, mezõgazdaságiüzem. Egy farm és egy „szépségfarm” tevékenysége vajmikevés közös vonást tud felmutatni. De mégis ez a szómagában hordoz valamit, aminek sajátos vonzása van: azangol „farm” fogalom tartalmaz egy leheletnyit az érintetlentermészetbõl. A természetesség romantikáját közvetíti.Csoportokkal és egyes személyekkel való beszélgetésmegmutatta: éppen ez az „érintetlen természetesség”az, amit sok nõ összeköt a szép ember képzetével.A szépség – a megkérdezettek többsége szerint – valamiegyedi. A természetességgel kapcsolódik össze, bátorságotis jelent, hogy a kis szépséghibákat elfogadjuk,és azt, mint a „bizonyos pluszt”, kihangsúlyozzuk.A smink és hasonló eszközök kiemelhetik a szépséget,de nem tudják helyettesíteni.A szépség a személyes egyszeri mivoltom névjegye.Összecserélhetetlennek kell lennie.Néhány vélemény nõktõl:„Szép az, ami nem teljesen tökéletes. Csak egy kicsihibától vagy eltéréstõl válik valami széppé. Például a teljesentökéletes nõ nem vonzó. Szép az az ember, akinekmég a szépséghibája is kiemeli az egyéniségét.”„Smink segítségével vadító arcot is tudunk varázsolni,de az igazi szépség a természetesen hagyott arcban fedezhetõfel.”11


„Mindkettõ fontos: hogy a szépségem természetesmaradjon, és hogy úgy öltözködjem és sminkeljem magam,hogy a szép megerõsítést kapjon és a hiányosságokatháttérbe szorítsa. A smink is lehet természetes, nemkell mindjárt elmaszkírozni magam.”„Ami igazán elbûvölõ, az az egyediség, ha érvényrejut. Kár, hogy sokan hagyják magukat a divattól elbizonytalanodniés nem ismerik fel, milyen szépek is.”„Nekem az a szép, akinek kisugárzása van. Egy elbûvölõszemélyiség szép.”„A szépség mindenképpen több, mint a tökéletesenmegkomponált külsõ. Vannak olyan emberek, akik ténylegjól néznek ki, szép a bõrük, remek a hajuk stb.,összességében mégis semmitmondóak. Egyszerûen nincskisugárzásuk. Ezt bizony nem pótolhatja a legfantasztikusabbsmink, a legdúsabb ajak, a leghosszabb szempillasem. Vagy van, vagy nincs.”A legtöbb nõ természetes módon szeretne „hitelesen”szép lenni. A „szépségfarm” kifejezés a természetességneképpen ezt a kisugárzását közvetíti, még ha avalóságban az ottani kezelések nem mind a természetesszépséget szolgálják.A „farm” kifejezéssel társítjuk azt a képzetet – legalábbisa különbözõ filmek idealizált ábrázolása alapján–, hogy az egy külön világ, szabad teret ad a személyeskibontakozásra.Ez a mellékzönge is vonzóvá teszi ezt a szót: aki elmegyegy szépségfarmra, maga mögött hagyja a szürkehétköznapokat, hogy csak a szépnek és a saját szépségénekszentelje az idejét.A következõkben mi is teljesen arra fordítjuk a figyelmünket,hogy a szép ragyogását magunkban és életünkbenmegtaláljuk.12


Mary Spillane, a „Color me beautiful” szervezet európaiágának vezetõje a következõ felhívást intézte a nõkhöz:„Az élet túl rövid, hogy fejetlenül az utolérhetetlentüldözzük. Itt az ideje, hogy a »tökéletes test« eléréséretett meddõ tevékenységeket feladjuk és elfogadjuk azember egyediségét. Koncentráljanak személyiségük erejére...Mindenki tûzze ki célul egyedi szépségének érvényrejuttatását. Felejtsék el a nõi magazinok és a tv»szépségeit«, és nézzenek inkább a tükörbe.”Tekintsük egy ilyen „tükörnek” a szépség országárólszóló dalt:Ismered az országot, mely oly gazdag és tiszta,az örök szépség tükörképe,ahol ragyogó szemek meleget sugároznakés jóságos kezek kínokat enyhítenek...13


Johann Wolfgang Goethe egyik költeményébenmegénekli Itália szépségét:„Ismered azt az országot, ahol a citromok virágoznak.”Magával ragadta az ország és szépségei.A dachaui koncentrációs tábor sötét és embert lealacsonyítókörnyezetében írt Kentenich atya egy verset,aminek mind a hat versszaka ugyanazokkal a szavakkalkezdõdik:„Ismered az országot...”A koncentrációs tábor negatív tapasztalataival állítjaszembe egy olyan ország képét, amely a kereszténységalapértékei szerint formálódott meg: ez olyan ország,ahol a szeretet, a szépség, a szabadság, az öröm és azõszinteség alakítják ki az emberek együttélését. Olyan világ,amely tele van lehetõségekkel, és az élõ Isten gyõzedelmességehordozza.Amit Kentenich atya megénekel, több mint egy álom.Ez az a világ, amit megvalósulni lát Mária segítségével aschönstatti szentély körül. Ebbõl a megtapasztalásból él akoncentrációs táborban, ebben a fényben látja magát ésfogolytársait, és ebbõl származik az ereje, hogy ebben asötét légkörben a keresztény értékeket felmutassa.A második versszakban a szépségrõl ír. Többek közöttezt olvashatjuk:„Ismered az országot, mely oly gazdag és tiszta,az örök szépség tükörképe,ahol ragyogó szemek meleget sugároznakés jóságos kezek kínokat enyhítenek...”Egy Schönstatt-mozgalomhoz tartozó nõ, aki kommunistaországban élt, a hite miatt hosszú ideig börtön-14


ben volt. Hogy belsõleg felõröljék, a hatóságok különösenveszélyes bûnözõk közé zárták, akiket a sorsuk igenprimitívvé alakított. Arra a kérdésre, hogyan bírta kiilyen nõk között az életet hosszú hónapokig, azt válaszolta:„Mindig azokra a szép emberekre gondoltam, akiketSchönstattban megismertem. Ez mentett meg.” Mi az aszépség, ami ennek a nõnek még a kommunista nõi börtönprimitív körülményei között is erõt ad, hogy méltósággalmegõrizze életfelfogását és ezt a méltóságot ki issugározza?„Két kisgyerek vitatkozik egymással azon, hogy kineka mamája a legszebb. Amikor már nem tudják egymásttúllicitálni, az egyik azt mondja: »De az én mamámbelülrõl is szép!«” (Beata Neuberth)A kisgyerek „adu ásza” érvényes még sokkal mélyebbértelemben minden emberre, aki a keresztség általaz Isten jelenlétének helye lett.„Kereszténynek lenni – írja XVI. Benedek pápa azelsõ enciklikájában – válasz a szeretettség ajándékára,amellyel Isten elénk jön.” Õ szeret minden embert „titokzatosmódon és teljesen függetlenül minden elõzetes teljesítménytõl”.A keresztény ember legfontosabb éslegmegrendítõbb belsõ tapasztalata: Isten a keresztségóta az Õ határtalan szeretetével a bensõmben él. „Az Istenhatártalan szépsége a lélekben sugárteret kapott” –mondja Kentenich atya. Szent Ambrus mondását idézi:Ha valaki tényleg képes lenne ezt az isteni ragyogást amegkereszteltek szívében látni, „annyira megragadná eza szépség, hogy száz évig nem akarna se enni, se inni”.Ezzel a hatásos hasonlattal próbáljuk megérteni azt apáratlan felértékelõdést, ami a keresztség által az ember-15


ben végbemegy. Az ember önmagát minél inkább a fényhordozó eszközének tekinti és ajánlja fel, annál inkábbbefogadja Istent öröktõl való szépségében és ez a szépségaz egész személyiségét átitatja.„Mindig a szép emberekre emlékeztem, akikkel találkoztam”– mondja a felõrlõ börtönévek után azasszony. Emberek, akik az isteni ragyogást a szívükbenhordják és megpróbálnak abból élni…A szépség országán átvezetõ utunkat újra és újra bevilágítjaa felülrõl, az isteni perspektívából jövõ fény. Akövetkezõ példa segít megérteni, miért fontos ez.Nem titok: a filmsztárok, színészek, modellek szebbeka rivaldafényben. A tökéletes megvilágítás elûzi asztár arcáról az elõnytelen árnyékot és szinte észrevehetetlennéteszi a ráncokat.Egy újságírónõ elmesélte, hogy interjút készített egyszínésznõvel. Õ éppen egy hideg házban való filmforgatásróljött, tél közepén, kimerülve, sápadtan, átfázva ésfáradtan. De a sajtófotós felvételein, amik az interjú alattkészültek, nagyszerûen nézett ki. „A kamera csak aztrögzítette, ami szép rajta: a magas pofacsontokat, a dúsajkakat, a sûrû szemöldököt, az egyenes orrot. Alig hittema szememnek.” (Susan Kubelka) A színésznõ elmesélte,hogy filmrendezõ nagybátyja arra a kérdésére, lehet-ebelõle filmsztár, megvan-e benne az ehhezszükséges plusz, ezt válaszolta: „Ez a kamerától függ. Akamerának beléd kell szeretnie.” – Beszélünk „fotogén”emberekrõl, arcokról. De nem minden ember fotogén.De minden ember szép, ha Isten fényében és szemévellátjuk. „Ha az életembõl teljesen hiányzik az Istennelvaló kapcsolat, akkor a másik emberben mindig csak amásikat látom, és nem tudom felismerni benne az isteniképet.” (XVI. Benedek pápa)16


„Szépséget Isten dicsõsége nélkül nem lehet elgondolni.”(Hans Urs von Balthasar)De mi is a szépség? – A szépség az, ami az életünketértékessé és becsessé teszi.A szépségrõl beszélgetve az egyik résztvevõ eztmondja: „Minden ember olyan szép, mint az a világ, amitmagában hord. Minél több értéket rejt magában, annálszebb.” Ezzel eljutottunk az elsõ kulcsszavunkhoz: érték.Képzeljük el, hogy a szépség országán átvezetõutunkon elérkezünk egy szép házhoz, amelyre ez van írva:Értékek Háza. Lépjünk be!Elõször is tudjuk meg, mi is tulajdonképpen az érték?Az elõtérben észrevesszük a felülrõl beesõ fényt. Alágy nap ragyogó fénye beáramlik a terembe és fénybeborít mindannyiunkat. Az érték olyan, mint a ragyogófény, ami által valami kinyílik bennem.Érték a szépség, ami megszólít és általa az életem ragyogóbbés világosabb lesz.Az elõtérben kicsit arrébb egy tál található, amibõlkellemes illatok párolognak.Sajátos módon mindannyian kellemesnek találjuk,noha nagyon különbözõ ízlésûek vagyunk.Ebbõl a képbõl az derül ki számunkra: az érték valamiszép, ami közelrõl érint. Gazdagabbá tesz, ha befogadommagamba.Minden érték magában hordozza mindkét jellemzõt:szépség, ami által magamról vagy az életemrõl valamitmegtudok – tisztábban látok –, és olyan szépség, ami17


megérint, s gazdagabb leszek. Minél több értéket hordozunk,annál gazdagabb és világosabb lesz az életünk.„Ismered az országot, mely oly gazdag és tiszta…”Életemet széppé átalakítani: ebben segítenek az értékek.Lépjünk be az elsõ terembe!A szemünkbe ötlik két nagy tábla: éppen egymássalszemben függenek.Az egyiken ez a felirat van: „Minden csak egy ideigszép”. A másikon Kentenich atya mondását olvashatjuk:„Sosem szerethetsz túlságosan.”Ez a két tábla abban segít, hogy az értékeket, amikkelaz életünk során találkozunk, helyesen ítéljük meg.„Minden csak egy ideig szép.” Vannak szép dolgok,amikkel egyszercsak „jóllakunk”.Valamikor szükségünk van „környezetváltozásra”, akertben más virágokat akarunk látni, a lakást más színûrefestetjük át, vagy egy új ruhadarabot szerzünk be. Nemazért, mert nem tetszik az, ami eddig volt. De „a változatossággyönyörködtet”, és valamikor elegünk lesz bizonyosdolgokból, legyenek bármily szépek is.Ugyanez igaz a finom ételekre is: amikor eleget ettünk,jóllakottak leszünk. Aki mégis tovább eszik, elvesztiaz íz szépségét. Az élvezet csökken, és csömör keletkezik.Aztán van olyan szépség is, amibõl sosem lesz elegünk.Itt nincs „túl sok”, nem lehetséges csömör, ha jóltudunk bánni vele. „Sosem szerethetsz túlságosan”,mondja Kentenich atya. Ha nagyon szeretünk valakit,sosem érezzük, hogy túl sokat kaptunk belõle. A sajátszemélyiségünk szépségébõl se lesz elegünk soha, mégönmagunknak is egész életünkben titokzatos kert maradunk.Hitvilágunk szépségének sose érjük el a végét.18


Minél közelebb van Istenhez egy érték, annál gazdagabba szépsége és annál kevésbé tudunk belõle „eleget”kapni.A szépségnek van egy lépcsõzetes beosztása, érdemesközelebbrõl megismerni.Tehát lépjünk a következõ terembe!A terem közepén egy nagy piramis áll.Lentrõl felfelé a következõ szavak vannak ráírva:– túlélni,– emberi módon élni,– személyiségként élni,– örökké élni.Az elsõ szó a piramis alján:Túlélni – ezek az úgynevezett vitális értékek (vita =élet). Az érzékeinkkel összefüggõ élvezetek: finom étel,sport, masszázs, kényelmes fotel stb. szépek lehetnek.Annak, ami testi szépségünket, egészségünket, testi jóközérzetünket erõsíti, itt a helye. Ezekre az értékekregondolunk, amikor azt mondjuk: sportos szeretnék lenni,vagy: jó alakot akarok, vagy: szeretném, ha szép lenne abõröm, szeretek jókat enni, egészségesen akarok táplálkozni.Emberi módon élni – ez vonatkozik azokra az értékekre,amik minket embereket megkülönböztetnek az állatvilágtól.Az állat is jól érezheti magát, és az érzékei általélvezethez juthat, de nem tudja egy klasszikus zeneikoncert belsõ szépségét megérezni. Itt a szellemi értékekrõlvan szó: szép képek, szép szavak, szép zene, költészet,tanulás, tudomány.Személyiségként élni – e mögött a kifejezés mögöttazok az értékek bújnak meg, amelyek személyiségünket19


kibontakoztatják. Ezért még nélkülözhetetlenebbek emberimivoltunkhoz, mint a zongorázás képessége, vagy atudományhoz való tehetség. Ide tartozik pl. az õszinteség,hûség, szeretet.Ehhez a területhez lehet sorolni azokat a értékeket,amik engem, mint konkrét személyiséget különösen„széppé” tesznek: élénkség, higgadtság, kezdeményezõkészség,bátorság, eszesség, spontaneitás.Örökké élni – ez a kifejezés a vallási értékekre utal,amelyek közvetlenül Istennel kötnek össze: a hit, az ima,istenszeretet, hódolat az Isten elõtt.*Most mindenki kap egy piramisábrát és próbáljunk anégy szinthez számunkra különösen fontos értékeket beírni.Miután elegendõ idõnk volt, hogy személyes értékpiramisunkatkitöltsük, vizsgáljuk meg, hogy a piramismely szintjére írtam a legtöbb értéket. Kiegyensúlyozottaka különbözõ szintek, vagy valamelyik megrövidül?*Hogy milyen fontos a négy szint kiegyensúlyozottsága,azt mindjárt megértjük itt, az Értékek Házának termében.Megállapíthatjuk, hogy a piramis négy eleme négykülönálló rész. Egymás mellé vannak rakva, és az a feladatunk,hogy próbáljuk meg máshogy összerakni, mintahogy eddig volt. Ez persze nem sikerül, mert a legfelsõhegyes részt nem lehet máshova helyezni. Az egészösszedõl.Ez a kis próbálkozás valami fontosra világít rá: mindenszépségnek megvan a maga helye az életünkben ésnem lehet felcserélni a helyeiket.Akinek az izmai görcsösen megfeszülnek, nem fogjajól érezni magát attól, hogy egy könyvet olvas, s hogy az20


ellazult test szépségét visszanyerje, masszázsra, vagy valamihasonlóra van szüksége.Aki közel van az éhhalálhoz, azt nem menti meg alegszebb muzsika sem, táplálékra van szüksége.Viszont: aki szeretetre és megértésre vágyik vagyéppen „Isten-éhsége” van, azt nem lehet „lekenyerezni”valami érzékeinkhez szóló élvezettel, testi jó közérzettel.Mindennek megvan a maga helye, és nem lehet önkényeseneltologatni.De a piramis azt is megmutatja, hogy a különbözõszintek összetartoznak és hatnak egymásra.Lépjünk a következõ, nagyon szép terembe! Különbözõ,drága parfümmel töltött üvegcsék állnak az asztalon.Mindenki azt választja, amelyik leginkább illik hozzá,ki is próbáljuk. Azonnal érzõdik az illat. Arra kérnekbennünket, hogy néhány percig nyugodtan várjunk, hogyparfümünk jellegzetességét megérezzük. Bizonyos idõelteltével megváltozik az illat a bõrön, több mélység ésteltség társul hozzá. Amit itt észreveszünk, példa lehet akülönbözõ értékszintek személyiségünkre való hatására.A jó parfüm fokozatosan hat. Az elsõ benyomást afelvitelkor teszi ránk a parfüm, de ebbõl a futó illatbólmég nem lehet megismerni a parfüm karakterét. A következõszint csak néhány perc múlva érzõdik, amikor mélyebbéés teltebbé válik az illat és több óráig hat. Végülolyan illatok aktivizálódnak a parfümben, amik kiemelik,aláhúzzák a parfüm karakterét.Az értékszintekre vetítve:Az érzékeinkkel felfogható szépség (vitális érték:szép külsõ, jó közérzet...) hasonló a parfüm elsõ benyomására:közvetlenül a testünkre, érzékeinkre hat, és ezért21


abban a pillanatban, amikor találkozunk vele, szinte mindennélintenzívebben hat ránk.Az élet teljes szépsége ezzel még nem bontakozott ki.A parfüm a tulajdonképpeni erejét a következõ szintenfejti ki, s ehhez hasonlóak a belsõ értékek: szellemiértékek, még inkább a személyiségünk értékei, valaminta hittel kapcsolatos értékek. Sokkal halkabbak, idõre vanszükségük, amikorra érzõdik a hatásuk. De ez a hatássokkal hosszabban tart, vagyis intenzívebb kiteljesedésteredményeznek, mint a vitális szépség.Amit a parfüm-példa alapján megértettünk, aztSaint-Exupéry gondolata még aláhúzza. Arról beszél,hogy az élet csak akkor lesz szép, ha van benne „ceremónia”– szertartás –, ünnepélyesség.Az építészetnek a ceremóniája: egy katedrális akkorszép, ha minden egyes kõdarabja úgy van elrendezve,hogy szép összképet alkosson.A napnak is van ceremóniája: az élet szépsége abbanrejlik, hogy minden nap a „helyén” van, vannak böjtösnapok, vannak ünnepnapok; napok, amikor dolgozunk...stb.„Épp így van az arcvonásoknak is ceremóniája. És azarc többé vagy kevésbé szép... És én nem ismerek a földönsemmit, aminek ne lenne ceremóniája. Mert ne várjsemmit építészet nélküli katedrálistól, ünnep nélküli évtõl,arányosság nélküli arctól... Nem tudnád, mihez iskezdj a kõdaraboddal.”A „ceremónia” szó lelkesítõ. A szépnek is van ceremóniája.A szépség harmónia.Kentenich atya egy régi igére utal: a szépség az összhangbanlévõ rend ragyogása.22


Ami a valóságban lehetetlen, ebben a házban – ÉrtékekHáza – valóra válhat: idõutazással menjünk vissza2005. augusztus 14-15-re: Virrasztás a világifjúsági találkozón,helyszín: Marienfeld.Több százezer fiatallal találkozunk, akik a hideg,nedves földön órák hosszat várnak a Szentatyával virrasztásra.Besötétedik és számtalan gyertyafény gyúl. Aszéles mezõt betölti a nyugalom és az összeszedettség atmoszférája.„A fiatalok a földön térdelnek, imába mélyedve.Öröm, koncentrálás, boldogság olvasható le azarcukról. Hogy láthattam ezeket a belülrõl sugárzó embereketés megsejthettem, milyen sokat jelent nekik a hit.Ez volt a legmeghatóbb élményem az ifjúsági találkozón”– meséli egy fiatal nõ. Egy másik, aki ott lehetett a pápadombon,a következõ szavakkal foglalja össze az élményét:„Megszámlálhatatlan és leírhatatlanul szép pillanatoka virrasztás alatt, mély és intenzív imádság légköre adombon. A csúcspont: az Oltáriszentség kihelyezése.”A nagy mezõn éjszaka egy imasátor is áll. Bent semmikülönös pompa, monstrancia sincs, az eucharisztiaegy egyszerû kehelyben van imádásra kihelyezve. Elõttea fiatalok hosszú sora, akik egy órát is sorakoznak, hogyaztán néhány pillanatig a jelenlévõ Úr elõtt idõzzenek.De a fiatalok meghatottak, látszik rajtuk, mit jelent nekikez az éjszaka.Itt – a mi korunkban – valósággá vált a szépség országa.Ezen az éjszakán kézzel fogható: a kereszténységnem csupán egy valamilyen vallásos út. A szépség vallása,mert a szeretet vallása. Ez az élmény lelkesíti azt asok fiatalt, akik itt vannak a világtalálkozón. XVI. Benedekpápa olyan megragadóan mutatja be a hit szépségétnekik, hogy „szép” lesz kereszténynek lenni. Látni leheta fiatalok fénylõ szemén. És még felhívja a figyelmüket,23


hogy szükségük van Istenre, hogy az életük széppé váljon:„Ahonnan Isten eltûnik, az ember nem növekszik...,arcáról elvész az isteni ragyogás.”Azt a félelmet, hogy rövid életünkben nem jutunksemmire, legyõzi az olyan Isten megtapasztalása, aki aszeretet által egy pillanat alatt többet tud ajándékozni,mint nélküle eltöltött hosszú élet során kaphatnánk. Mert,folytatja a pápa, „ha Isten belép az idõnkbe (korunkba),az egész idõ nagyobb, tágasabb és gazdagabb lesz.”Hogy életünk teljességét és természetes értékeinketintenzíven megélhessük, szükségünk van erre a másik világbóljövõ ragyogásra.Istennek mindig újra be kell lépnie az életünkbe,hogy gazdagabb és ragyogóbb legyen...A marienfeldi idõutazás után véget ér az utunk az ÉrtékekHázában.Még egy fontos kérdés áll elõttünk: hogyan is történjen,hogy saját életem széppé váljon?A választ két szóban találjuk meg, amit Kentenichatya a szépségrõl szóló versében ír: a szép az életünkbe„ragyogó szemek” és „jóságos kezek” által érkezik.24


A szem tükrözi a lelki állapotot, a személyiség sajátosságait.Kentenich atya megkülönböztet mohó, keményszívû,kiszáradt, aszalódott, leselkedõ szemeket, defelsorol könyörületes, jóságos, figyelmes, hûséges, tisztaés világos szemeket is.A szem több az embernek, mint a látás fizikai szerve.Valaki leírt egy esetet, amikor az ünnepi misén a szemébeötlött egy vak asszony. „Amikor a kórus énekelt, azéneklõk felé fordította a fejét, kissé megemelve, és úgytûnt nekem, mintha az egész lénye ragyogna. Mindenhanggal együtt élt és az volt az érzésem, hogy többet lát,mint mi, többiek. Az arcvonásain tükrözõdött a belsõ kiteljesedés,amit a szép muzsika idézett elõ. A tekinteteélénk volt, sugárzott a sötét szemüveg ellenére. Láttamrajta, hogy mennyi szép vonul el a szeme elõtt, és ahogymindezt átéli. Utána nagy örömmel mondta nekem ez azasszony: »Csodálatos volt, ez olyan volt, mintha amennybe pillantottam volna.« Nagyon meghatott: egyasszony, aki születésétõl fogva vak, a mennybe tud pillantani!”Az emberi szemekben különleges ez a belsõ látás. Avak ember sajátosan „beesett” szemének is van üzenete.Számunkra ez példa lehet az átértékelõdésre: a vak nemlátja ugyan a láthatót, de annál inkább lát belülrõl.A belsõ látásnak ez a képessége jut kifejezésre bizonyosszófordulatokban: belátom, az a meglátásom, szembesülvea tényekkel, egy új szemszögbõl, szeretném úgyszemlélni, láthatóan egyszerû, ez úgy látszik, nem látom át.A szem a lélek tükre: a haldoklóról mondjuk, hogy„megtörik a szeme fénye”. És éppen ekkor következik bea teljes látás: csak ekkor látjuk az Istent színrõl színre.25


A „ragyogó, sugárzó szemek” visszatükrözik az embert,aki a belsõ szemeivel a ragyogást és a fényességetfelfogja. „Amit a szívedben látsz és szeretsz, az rávésõdikaz arcodra” – mondja egy német közmondás.Egy középkorú, nem hívõ asszony átköltözött egynyugat-német nagyvárosból az ország keleti felébe. „Hirtelencsupa olyan ember vett körül, aki – hozzám hasonlóan– nem volt megkeresztelve és nem tartozott semelyikegyházhoz. Észrevettem, milyen kihatása van enneka társadalomra, erkölcsi oldalról tekintve az emberekkapcsolatára, még az egymással folytatott beszélgetésmódjára is.Ritkán láttam ilyen tompa szemeket. Gyakran hihetetlenürességet éreztem magam körül. Világossá vált,milyen gazdagságot jelentett, hogy az osztályban mindenkimeg volt keresztelve. Hirtelen megértettem, mit jelentkeresztény környezetben felnõni.”„Fásult” szemek, ragyogás nélküli szemek, mert a léleküres marad, hiányoznak belõle a mély értékek. A „fásult”szemek tompa szemek is. Az ember éli az életét, dea lényeg hiányzik belõle. Fásult szemeket gyakran látunkolyan embereknél, akiknek látszólag mindenük megvan,amit az élet kínálhat, de mégis hiányzik nekik a lényeg.A fásult szemeken át nem tudunk bepillantani a lélekbe,egy másik világba pedig még kevésbé.A fásult szemek ugyanakkor csábítóan is tudnak hatni.Olyan ember tekintete is lehet, aki a másikat el akarjacsábítani, hogy õt és terveit szolgálja.„Ritkán láttam ilyen fásult szemeket... Hirtelen megértettemmit jelent keresztény környezetben felnõni és ragyogószemmel nézni a világot” – mondja az asszony,aki idõközben megtalálta a keresztény hitet.26


Az elmúlt évtizedekben egyre újabb nõi ideálok jöttekdivatba, melyek a nõk életérzésének átformálódásátfejezik ki. Néhány ezek közül megmaradt, több pedig eltûnt.Manapság – írja egy tanulmány – feljövõben van a„Kirké”. Egy interjúban a következõképp írja le SusanneWestphal a „Kirké”-típust: „Az asszonyoknak valakitKirké-módra elvarázsolni egy olyan erõsségük, amelyminden nõben megvan. Vannak nyerõstratégiák, amikegyszerûen hatásosabbak, mint mások. Ha ismerem magamés az ellenfelem, ha egy helyzetet a másik szemszögébõlis látok, tudom, hogy milyen erõsségemet kell kijátszanom,hogy a célom elérjem. Egy kis báj, empátia, amásikra ráhangolódás magában is fontos, hogy versenybenmaradhassak.A nõiségnek sok lehetséges eszköze van, hogy belülrõlbefolyásolja a másikat, akár pozitív, akár negatív módon.„Kirké”-módra megigézni azt jelenti, hogy ezeketaz eszközöket a saját érdekében veti be.Kirké – az a nõ, aki a kapcsolatokkal játszik, aki aszépségét beveti, aki szükség esetén a vonzerejét tudatosanarra használja, hogy a célt elérje.A „Kirké”, mint nõ-típus a görög mitológiából ismert.Homérosz Odüsszeiájában találkozunk vele: Odüszszeusz,Ithaka királya, a trójai háború után hazafelé tart.Egy nagy tengeri vihar eltéríti a hazájába vezetõ útról.Az istenek akaratából sok kalandot kell átélnie.Bolyongása során Kirké varázslónõ szigetén kötnekki. Míg Odüsszeusz még a hajón van, Kirké becsalogatjacsábító énekével és szépségével a tengerészeket a házá-27


ba. Meghívja õket vacsorázni, sült pecsenyével, szaftosgyümölccsel, édes borral kínálja vendégeit, csupa olyasmivel,amit hosszú bolyongásuk során nélkülözniük kellett.Amikor Odüsszeusz társainak fejébe száll a bor, vaddisznóváváltoztatja és egy ólba kergeti õket. Odüszszeusznakvégül sikerül Kirkét legyõznie és útitársait újraemberré változva visszakapni.Ebben az eposzban az ógörögök találóan leírják, milyenhatással van a nõ a férfira, ha magát és a többieket aszenvedély szintjére redukálja. Az eposz felsorol mindent,ami ennek szimbóluma lehet: a szép test, csábítóének, finom étel, bor...A játék hatása: az emberek átváltoznak állattá.A példa magáért beszél. Az állatok gyakran szépek,de a szépségük kizárólag a fajfenntartást szolgálja. Aszépség nem vált ki az állatból csodálatot, csupán egyszerûvonzást, ami a párosodásra ösztönzi õket. Ez ösztönösfolyamat, ami nem tartalmaz semmi közöset azember elragadtatásával, amit a másik szépsége vált ki belõle.Nem kérdéses: az a nõi ideál, amit a média még mindigfavorizál, azt sugallja a nõknek, hogy a külsõ vonzerõretegyék inkább a hangsúlyt és ne a belsõ értékekre,amelyek sokkal csendesebben és lassabban hatnak, és amásik embert nem olyan „mágikus” erõvel varázsoljákel, mint az érzéki szenvedély. A határ az érzékkel felfoghatóés a csak érzéki, vak szenvedélyesség közt könnyenelmosódik, átléphetõvé válik.Nagy árat kell érte fizetni: ezáltal a nõ elveszti a szeretnitudás képességét, és annak megtalálását, amit éppena határ átlépésével keresett. Mint személyiség, mint embertetsszen és feltétel nélkül elfogadják.A Szentatya, XVI. Benedek pápa, a szeretetrõl szólóenciklikájában nagyon világosan megmutatja, hogy ez az28


oka annak, hogy sok ember, fõképp nõk, miért vetik mega testüket.A „szexre degradált” szeretet „áruvá válik, pusztatárggyá... Igen, az ember maga is áruvá lesz... A testet ésa nemiséget úgy tekinti, mint csupán valami anyagi dolgot,amit számítóan bevethet és kihasználhat. Valamiolyasminek látszik, amit az ember a saját tetszésére tesz,egyszerre élvezetes és nem tûnik ártalmasnak. A test látszólagosimádata egészen gyorsan átcsaphat a testiséggyûlöletébe.A keresztény út nem csökkenti az érzéki szépségokozta elragadtatást. Az a bûvölet, amit a másik lehengerlõszépsége idéz elõ, alapvetõen jó dolog. A teremtõolyan boldogsággal ismertet meg bennünket, ami érzékeltetvalamit az „isteni” ízébõl.De a szeretet és a szépség utáni vágyat nem teljesíthetibe az ösztön elsöprõ ereje.A görög filozófusok a szeretetet, ami az embert legyõzi,erosznak nevezik.Ha sikerül ezt az erotikus szeretetet megtisztítani ésmegzabolázni, akkor nemcsak a „pillanat élvezetét” adja,hanem „valami elõízét annak a boldogságnak, amire azegész lényünk vár”. (XVI. Benedek pápa)Az erosz több, mint amit manapság röviden csak„szexnek” nevezünk.Benne foglaltatik minden szenvedély, amit a szépségmegtapasztalása ébreszt bennünk.Az állat nem ismeri az erotikát, mert a szépségetcsak mint párosodásra ösztönzõ vonzást érzékeli. Az erotikatöbb, mint vak vonzóerõ. Kicsit idõzzünk el itt!29


Egy amerikai tanulmányban egy jó ötvenes férfiszenvedélyesen idézi fel az elsõ találkozását egy 18 éveslánnyal, aki késõbb a felesége lett. „Titokzatos, könnyûcsillogás látszott a haján.” Sokan mások, akik akkor találkoztakezzel a fiatal lánnyal, észre se vették ezt a csillogást.De ennek a férfinak ez volt a találkozás. Még évtizedekmúltán is oly élénken élt a bensejében, hogymindig újra felébresztette benne a „beleszeretés csodáját”,mondja a tanulmány.Ez a példa lényeges dologra mutat rá: az ember szépségébõlerõ és varázs árad ki. Rajtunk áll, hogy hogyanbánunk vele.A nõ tudatosan ki tudja játszani az ehhez kapcsolódóvonzerõt: kacérkodhat, izgató lehet, flörtölni tud, forgatjaa szemét, és még sok más kifejezést felsorolhatnánk,mindarra, amit manapság a nõ normális fegyvertáránaktekintenek.De a varázs könnyen elszabadíthatja a szenvedélyt,amit aztán nehéz kordában tartani, mert az ember „magánkívül” van. Kirké varázsereje, ami az embert állattá változtatja,ennek a szimbóluma.De az erotikus szeretet varázsereje nyitott kapu is lehet.Mert ugyan a testileg észlelhetõ szépségre irányul,de a testet a személy értékeinek képeként tekinti.Kentenich atya például arra kérte a házaspárokat,hogy amit a másikon külsõleg vonzónak találnak, próbáljákmeg belsõ tulajdonságokkal párosítani. A szabályosarcvonások, ami vonzó a házastársnak, annak is lehet akifejezése, hogy a férj a feleség kiegyensúlyozottságátkeresi. A nevetéskor elõbukkanó gödröcskék az arcon,ami tetszik a férjnek, azt jelzi: szeretem a vidámságod.Az egyszerû elegancia az öltözködésben, ami tetszik atársnak, megfelelhet a hasonló lelki tartásnak. Így a külsõszépség vonzereje, ami a másikat megfogja, annak a bel-30


sõ értéknek a követévé válik, amit a másik keres benne,legtöbbször anélkül, hogy tudatában lenne. Ha ez a belsõérték kifejezésre jut, a szeretet növekszik, és a „kapu” kitárula lelki szépség nagyobb távlata felé. Ha a belsõ értéknem bontakozik ki, az ember a külsõben, a testbenkeresi azt, ami csak a lelki kapcsolatban található meg.Az „ígéret” beteljesületlen marad. A csalódott szenvedélykeserû szájízt hagy maga után. Mert „mindenvágy az örökkévalóságot keresi” (Nietzsche). Senki semcsak „egy kis szórakozást” keres a másiknál, még ha ez isa látszat. Az újbóli csalódások hatására gyakran olyanember alakul ki, aki szinte „kábultan” akarja egyre intenzívebbena szenvedélyeket kiélni, hogy legalábbis valamennyitmegtaláljon abból a beteljesülésbõl, amelyre olynagyon vágyik. Így alakul ki nem ritkán az, amit a Szentatyaa „test megvetésének” nevez. Az erotikus szeretet ittnem az „isteni felé vivõ extázis, hanem az ember bukásához”vezet. (XVI. Benedek pápa)A testet és egyáltalán minden láthatót nemcsak „magában”nézni, hanem „képként, a mögötte lévõ világszimbólumaként megélni”: ezt az utat nevezi Kentenichatya „minden teremtett (és nemzett) lény átláthatóvá tételének”.Átlátszóvá válni: a külsõ szépségtõl elragadtatvalángra lobbanni, és tovább, mélyebbre nézni a másik emberbelsõ szépségéig, és onnan még tovább elõretekinteniegészen az Isten szépségéig. És akkor az emberi szeretetteljesen szenvedélyes lehet, anélkül, hogy megkötözne,az embert „állattá” változtatná, ahogy ezt az Odüsszeiábanlátjuk leírva.Szükség van a tiszta, világos szemekre, hogy képeseklegyünk ilyen módon az „átlátásra”.31


Egy szerelmes dal nagyszerûen villantja fel az „átlátszóváválás” útját. Többek között ezeket olvashatjuk:„Hallom a lépteidet, kint a folyosón, ezt a ritmustúgy ismerem, mint a kézmozdulataidat, mint a hangodcsengését, mint a bõröd illatát. Látom, ahogy jársz,ahogy mozogsz, kívülrõl ismerlek ennyi idõ után. Ésmindig átfut rajtam, ha látlak, a gyengédség borzongása.Mindig Te vagy az egyetlenem, a mindenem, mintegy rész belõlem. Te vagy a vigaszom, a bátorságom, azéletem, hazatérek hozzád. Váll, amire támaszkodom, öl,ahol megnyugszom. Minden reményem, minden tervem,egyetlenem és mindenem vagy.” (Reinhard Mey)A „gyengédség borzongása”, amit a szeretett személykülseje vált ki, de a személyiséget, mint egészetkörbefogja. „A gyengédség az a mûvészet, hogy az egészembert érezzük, az egész személyt, a lélek minden rezdülését,még a legelrejtettebbet is, amennyiben mindig a jóságáragondolunk.” (II. János Pál pápa)Az „egész személyt” magába öleli: átpillantani a„váll”-tól, „amire támaszkodom”, a szeretett személy lelkierejére, az „öl”-tõl, „ahol megnyugszom” a jóságra, avédettségre, amit a másik adni tud, a lelki szépségére.És végül a másik szépsége keltette elragadtatásthagyjuk, hogy a végtelen elõszobájává váljon: az emberáltal az Isten szépségét megízleljük és megtapasztaljuk:„Váll, amire támaszkodom” – erõs vállak, amik tartástadnak – Isten egy szimbólumaként érthetjük. Izaiáspróféta által így szól Jahve a népéhez: A vállamon hordozlaktiteket, erõs vagyok, tartást adok nektek. „Váll,amire támaszkodom, öl, ahol megpihenek”.A héber – az Ószövetség nyelve – ugyanazt a szótõthasználja az anyaméhre, az elrejtettség, védettség helyére,mint az Isten irgalmasságára: az isteni irgalmasság ölekörbevesz, hordoz, ha csüggedt leszek, ha nyugalomra32


van szükségem, ha félek, ha bûnbe estem. Hordoz engema másik ember felém fordulásában is.Isten nemcsak a teljesen más, õ egészen közeli is. Istenszeretni akar bennünket érezhetõ módon. Ezért ajándékoztanekünk, hogy szeressük az embereket, és minketis szeressenek. Minden találkozás, minden gyengédség –beleértve a házaséletet is – még intenzívebb és szebb lehet,ha nemcsak úgy fogjuk fel, mint emberi kapcsolatot,hanem Istent is megtapasztaljuk mögötte.Az ilyen életfelfogás jobb minõséget ad az életnek: aszeretet, ami elsöprõ szenvedéllyel kezdõdik, olyan erõvéalakulhat, ami emberi életünk csúcsain és mélységeinátsegít bennünket.Egy tévéjáték középkorú házaspárról szól. Évek ótaélnek egymással és részben egymás mellett. A férfi megbetegszik,leukémiás lesz. Néhány hónap marad csak azéletébõl. Egy reggel az éjjeli szekrényen egy kék borítékbanlevelet talál, a felesége írta. Kinyitja és elkezdi olvasni.A felesége az elsõ találkozásukról mesél benne,mennyire csodálta õt. Emlékezik a férfi elsõ szavaira, azelsõ beszélgetésükre. Az elsõ levelet követi a második, aharmadik… Egyikük sem beszél errõl. Egyik utolsó levelébenösszefoglalja a feleség, mit jelent neki a férje:„Melletted formát és alakot nyertem..., te vagy a sziklám.”Ez a házaspár a külsõ szenvedélytõl – „erõs vállak” –indulva eljutott a lelki szépségig és ezt a szépséget õrzi afeleség a férj halála után is: „Melletted formát és alakotnyertem..., te vagy a sziklám.”33


Mit tehetünk mi nõk, hogy ezen az érési folyamatonvégigmenjünk és másokat is erre vezessünk?Kentenich atya egyszer a nõi nevetést elemezve eztmondta: A nõ nevetése lehet „hiú”, „intrikusan tetszenivágyó”, „csábító”. Ez a Kirké-típus. A nõ a nevetését isbeveti vonzerejét növelõ eszközként, a hódítás fegyvereként.A kísértés kétségtelenül fennáll. Kentenich atyamegmutatja, hogyan tud a nõ ebben a helyzetben fejlõdni:a „tetszeni akaró” nevetését át kell változtatni „Istennektetszeni akaró” nevetéssé: ha egy nõ megtapasztalja,hogy Isten szereti, akkor szeretne Istennek tetszeni. A„csábító” nevetés – folytatja Kentenich atya – váljon„felfelé vezetõ” nevetéssé, amennyiben a nõ arra törekszik,hogy mások az Isten szépségének a tükrét lássákbenne, ahogy az „átlátszóvá válásban” gondoljuk: örülöka magam és mások testi szépségének, de egyben azon isfáradozom, hogy ezt az „ígéretet” beváltsam, vagyis amegfelelõ bensõ értékeket lehetõleg teljesen kifejezzem.Erotikus szeretet és Istennek ajándékozottság egymástóltávol esõ világoknak tûnnek. De egyre inkább kellegymáshoz közelíteniük, ha belsõ lényünket érleljük, és aszépség ragyogását tükrözni akarjuk.Szent Pál ezt írja: „mi pedig mindnyájan, akik födetlenarccal tükrözzük vissza az Úr dicsõségét..., hozzá hasonlóváváltozunk át.” (2Kor 3,18)Mi, emberek, arra vagyunk meghívva, hogy sajátszemélyiségünk szépsége által ilyen „tükörré” váljunk.Azok a nõk, akik ezt az utat választják, nem fognakfélni külsõ attraktivitásuk elvesztésétõl.Egy 65 év körüli asszony elmeséli, amint a férjével atv elõtt ülve berzenkedve hallgatta az adásban elhangzómondatot, hogy a jó alak a nõnek elengedhetetlen.34


„Az alakomra gondoltam, ami már éppenséggel nemolyan, mint 20 éves koromban, és hallom a férjemet:»Mama, milyen jó alakod... (visszatartottam a lélegzetem,de máris folytatódott gyengéden és melegen)...volt«. Mintha azt akarta volna mondani: Nincs már rászükséged. Nekem szép vagy, amilyen most vagy.”Az a szépség, amiben a külsõ egyre „átlátszóbbá”válik. Keresztülpillantva rajta a belsõ szépség tágas országakitárul. Az ilyen szépség megõrzi a szeretetet, merta belsõ akkor is megmarad és növekszik, ha a külsõvonzerõ elvész.Az ilyen szépségnek ereje van. Olyan erõ, amely azemberre megváltásként hat.Egy fiatal nõ, aki gyakornok volt egy pénzügyi szolgáltatóvállalatnál, „Színvonalemelés” címmel készítettértekezést. Ebben olvashatjuk a következõ részletet:„Valahova megérkezem, a tekintetek rám irányulnak,mert nõ vagyok. Nem ez az, ami a légkört pozitívanváltoztatja meg. Nem hagyom magam ettõl befolyásolni.A légkör megváltozik, éppen akkor, ha nem akarokközvetlenül hatni rá.Van befolyásom rá a természetem által, a nevetésemmel,a következetességgel, a stílusommal, ahogy hozzáálloka kihívásokhoz, de az energiám által is, a teljesítményigényemmelés a hozzáértésemmel is.Érzem: erõ árad ki belõlem azáltal, hogy itt vagyok.Változom. Ha egy erõs asszony van a teremben, aki nemdõl be a fontoskodásnak, akkor máshogy kell beszélni,más a társas érintkezési forma. A színvonal emelkedik,nem csak a beszédben.35


De ez csak akkor lehetséges, ha én, mint nõ, magamtólmindig megkövetelem, hogy jobb legyek, ha igényemvan a minõségre.Egy kolléga nemrég a szobánkba jött és az egyikügyfél magatartása miatti dühén akart könnyíteni. Máréppen elkezdett szitkozódni, amikor hirtelen abbahagytaés így szólt: „Nem, most nem mondom el, mert Maierkisasszony itt van a szobában”.Ha egy nõ megváltoztatja a légkört, akkor valami kisugárzikbelõle, így a munkahelyen nemcsak hatékonylesz, hanem jól is érzi magát. És ez újra nagyobb teljesítményekreösztönöz. (...)Az a kolléga, aki velem egy szobában ül, ezt mondta:„Rég nem nevettem ennyit, mint veled, mióta itt vagy. Amunka újra örömet szerez.” Támogatnunk kell, hogy azemberek örüljenek egymásnak, kedveljék egymást, pozitívdolgokat mondjanak egymásnak, felfedezzék a jót amásikban, és ezt el is mondják. (...)A munkám során fontos, hogy a legrövidebb idõalatt sok, különbözõ embert megismerjek, akikkel együttkell dolgoznunk. Ebben segít a kollégáimért mondottima. Imádkozom a kollégáimért, és közben észreveszem,hogy megnyílik a szívem. Ez segít, hogy a munkatársaimatjobban megértsem. Érzem, hogy erõ árad ki, hogyegy másik dimenzió is jelen van.”Ennek az értekezésnek az is lehetne a címe: „Ahol aragyogó szemek meleget sugároznak...” Néhány idézetetújra végiggondolva engedjük, hogy hasson ránk, mint akövetkezõ szavak magyarázata:„A légkör megváltozik, épp akkor, ha nem akarombefolyásolni.” – A ragyogó szemek nem céltudatosak.36


Olyan személyiségrõl beszélnek, aki erõs, nem használjaki a befolyását, nem játszadozik a kapcsolatokkal.„Olyan nõ, aki nem dõl be a fontoskodásnak.” – Aragyogó szemek olyan nõ szemei, aki átlát az embereken,aki tisztán lát, és a tisztaságból indul ki.„...És akkor máshogy beszélnek, más a társas érintkezésiforma. A színvonal emelkedik... De ez csak akkorlehetséges, ha én magamtól mindig újra megkövetelem,hogy jobb legyek.” – A ragyogó szemek olyan nõ szemei,aki az egész személyiségével másokat magával viszegy magasabb színvonalra: a gondosan ápolt és elmélyítettszépsége szintjére.„És akkor valami kisugárzik belõle, és így... jól érzimagát. Ez újra nagyobb teljesítményekre ösztönöz.” – Aragyogó szemek olyan nõ szemei, aki vonzza a többieketanélkül, hogy beolvasztaná õket, aki szárnyakat ad, merta szabadságukat tiszteli.„Támogatnunk kell, hogy az emberek örüljenek egymásnak,kedveljék egymást, pozitív dolgokat mondjanakegymásnak, felfedezzék a jót a másikban, és ezt el ismondják.” – A ragyogó szemek olyan nõ szemei, aki azöröm által képes legyõzni bizonyos primitívséget, aki állandóanajtót nyit az élet szépségeinek.„Imádkozom a kollégáimért, és közben észreveszem,hogy megnyílik a szívem. Ez segít, hogy a munkatársaimatjobban megértsem. Érzem, hogy erõ árad ki.” – A ragyogószemek olyan nõ szemei, aki vonzó és titokzatosegyidejûleg, mert egy új dimenziót közvetít. Olyan nõ,aki abban a fényben lakik, ami nem a mienk, de magáhozvonz, mert végül is egy másik világból való.Az értekezés végén a fiatal nõ ezt a vallomást írja:„Az erõt, hogy egészen és szívesen legyek nõ, az Istenanyaadja nekem. Örömmel nézem, és úgy hiszem, hogyez a szemkapcsolat megváltoztat. Az Õ személyisége le-37


gyen az én személyiségem is. Mária ad nekünk az õegyedi mosolyából, királyi vonzerejébõl, sugárzásából,bûvöletébõl, karizmájából.”Mária karizmája egész személyiségének tisztaságábólés harmóniájából ered. Benne nincs semmi, ami másoknakkísértést okozna, semmi, ami által a szeretet szenvedélyességerombolóan hatna. Ez tiszta szeretet, károsmellékhatások nélkül, és ezért szokatlanul intenzív, erõsszeretet.Ez a kiteljesedett harmónia nem teremt elviselhetetlentávolságot közte és köztünk, mint ahogy sokan vélik.Hiszen érettünk olyan szép. A francia René Laurentin eztírja: Mivel Õ Krisztus anyja, de a mi anyánk is, Istennaggyá tette Mária szívét, a saját isteni szíve mintájára,hogy határtalanul tudjon szeretni. Mária tükrözi nekünk aszeretet ragyogását. Laurentin meséli, hogy Bernadetteaz egyik Lourdes-i gyereknek – akinek Mária megmutattamagát – késõbb ezt mondta: „Olyan szép volt, hogymeg akart halni az ember, hogy lássa Õt”. És egy másiklátnok, aki egyszer láthatta Máriát, megkérdezte õt: Hogylehet az, hogy ilyen szép vagy? Mária azt felelte: „Mertszeretek”.Mária szépsége megváltóan hat ránk, mert az Istenszépségének tökéletes tükrévé vált. Ezáltal a természetesvonzereje nem gyengébb, hanem intenzívebb, erõsebb lett.Ez a tisztaság mély értelme: a sajátos szépség, a szenvedélyesség,a vágyakozás, az ösztönök, minden érzés,minden kívánság mindig új módon összeköt Istennel azátlátszóvá válás konkrét felemelkedésében: a testitõl a lelkiszépségre, majd a lelki szépségtõl Isten szépségéhez.Mivel Mária mentes volt az áteredõ bûntõl, benne beteljesülez a felemelkedés állandóan és meggyengülés nélkül.38


Ez adja személyiségének az erejét. A külsõ és belsõszépség, valamint Isten szépségének a felvillantása mindenpillanatban gyengülés nélkül hatásos benne, tiszta ésvilágos.Ezen erõ által válik a vele való találkozás megváltóhatásúvá. A bensõjének töretlen harmóniája mindenkireátterjed, aki elõtte megnyílik. Ha a szépséget egy harmonikusszemélyiség ragyogásának nevezzük, akkor ez Máriárateljesen ráillik.Egy misszionárius elmesélte, hogy egy japán nagyvárosbanhaldokló keresztényhez hívták, aki a házassága40 éve alatt buddhista családban élt.Könnyekkel a szemében vallotta meg, hogy a hosszúévek alatt nem gyakorolta keresztény hitét, de végig elvolt rejtve egy Mária-kép a buddhista oltár mögött és napontaelimádkozta az Üdvözlégy Máriát. Ez õrizte meg õt.Ez az élmény, mondja a pap, Carl Gustav Jungra emlékeztetteõt, aki egyháztól elhatárolódó liberális protestánskéntMária testi valójában való mennybemenetelénekdogmáját úgy említi, mint a „legfontosabb vallási eseménya reformáció óta”. Mert Máriában a férfi lélekre ráragyoga nõiség megdicsõített, bálványozott képe, ami aférfi nõi részének kibontakozásához vezet. És a misszionáriusmég hozzáfûzte, hogy õ is számtalan férfinál megtapasztalta,hogy Mária „finom asszonyi vonásai” hatásáraõbennük is megnõtt a nõiség tisztelete és ez megváltóhatással volt rájuk.Kentenich atya hasonlóan magyarázza. Rámutat arra,hogy minden nõ ezt a befolyását a másik emberre –mindenekelõtt a férfira – gyakorolhatja. De csak úgy, halegyõzi annak kísértését, hogy szépségét eszközként vessebe céljai elérésére.39


Egy szójátékkal érzékelteti: „Sajátságos módon a nõnek– Isten szándéka szerint – óriási hatása van a férfira.Ha a nõ újra Ave (= Mária) (Üdvöz légy Mária) lesz, halegyõzi magában „Évá”-t (Kirkét), akkor a férfi gyorsabbanüdvözül.Dosztojevszkij szavai, hogy a szépség váltja meg avilágot, ennek a valóságnak a kommentárja lehet. Ha anõnek sikerül magában Máriának ebbõl a karizmájából,ebbõl a tisztaságából valamennyit kibontakoztatni, akkora szépség megváltó hatású lesz, mert nagyobb dimenziókbavezeti: a mély lelki szeretetbe, majd az isteni szeretetbe.Így az ember szenvedélyes vágya megváltást nyer,mert oda jut, ahova az utat keresi: Minden vágy az örökkévalóságotkeresi.40


Nemcsak a szemek, a kezek is tükrözik az emberszemélyiségét. A belsõ szépség kifejezõi lehetnek:– Hûsítõ kéz a lázas homlokon;– A kellemetlen munkát is elvégzõ kezek;– Gyengéd kezek, erõs kezek;– A zongorán vagy hárfán játszó kezek;– Apai vagy anyai kezek, melyek a gyermeket járnitanítják. Ozeásnál ezt találjuk: „Én tanítottam járni Efraimot,a karomon hordoztam.” (Oz 11,3)A kéz nem egyszerûen csak fogóeszköz, mint az állatoknál.A lelket is tükrözi.Nem alaptalanul írunk le szellemi folyamatokat ilyenkifejezésekkel: most fogtam csak föl, nagyon megérintettez az élmény, a film elragadó volt, ez megfogott engem,fogjunk hozzá a munkához, meg van kötve a kezem, ezjól kézre áll.Minden embernek összecserélhetetlen a keze: az ujjlenyomatteljesen egyedi.A szépség országába vezetõ egyik kaput Kentenichatya kínokat enyhítõ jóságos kezeknek nevezi. A magyarázatbanarra utal, hogy itt idegen kínokról, nem a sajátgondokról és szükségrõl van szó. „Ha csupán magunkrólgondoskodunk, akkor mindig kicsik maradunk éskicsi(nyes) életet élünk.”Jóságos kezek, melyek idegen kínokat enyhítenek.Az itt felvillantott élet nem feltétlen tartozik a mai nõ értékrendjéhez.A jóság még valóban vonzó tulajdonsága aXXI. századi nõnek? Kontrasztként mindenesetre álljonitt egy másfajta énkép, amely néhány éve már nevet iskapott (Németországban): Zicke, azaz kecske (a köznyelvben:kellemetlenkedõ nõszemély jelentése is van –a ford.).41


Nemrég történt: egy bridzsklubban a szabályok körülivita kapcsán egy férfi „Zicke”-nek (magyarul dacosnõstény kecskét jelent) nevezte a nõi vitapartnerét. A társaságbólvalaki ezért megkérdezte a Német Nyelv Egyesületét:A „Zicke” (kecske) szó tulajdonképpen szitok,vagy inkább kitüntetõ jelzõje az emancipált nõnek, aki aférfivilággal szemben sikeresen érvényesül, mint ahogymostanság olvastam?Körülbelül ez a válasz érkezett:A „Zicke” szó az általánosan használt szókincsben,amennyiben nõre (és nem az azonos szóval jelölt állatra)vonatkozik, negatív csengésû, mert rendszerint szitokszóként,illetve sértõ szándékkal használják. Újabban viszontészlelhetõ olyan tendencia is, ami a szót pozitív tartalommaltölti meg. Leginkább fiatal, emancipált nõkhasználják (dacos, harcos) önmeghatározásként.E kitérõ után, hogy a nyelvben mindig lehetséges aszidalom átváltozása megtisztelõ kifejezéssé, következika kért információ: „A Zicke szóra vonatkozóan megállapíthatjuk,hogy a szó pozitív használata még túl friss ahhoz(az elsõ példák 2000 elejérõl valók), hogy a köztudatbanelterjedjen”. A szakvélemény összegzése: „Azt atényt, hogy a „Zicke” szót bizonyos (leginkább fiatal)nõk pozitív töltettel és önmeghatározásként használják,nem tartjuk elegendõnek, hogy ebbõl következzen az ajog, hogy egy (vélhetõen idõsebb) nõt „Zickének” nevezzünk.”Az ítélet tehát magyarán mondva: csakúgy, mint korábban,sértõ, ha egy nõt „Zickének” nevezünk.És mégis: amit ez a szó kifejez, egyre gyakrabban tapasztalhatóa nõknél.42


Ide sorolhatjuk az olyan megnyilvánulásokat: nemhagyom magam besorolni, én nem vagyok egy szelíd,szende nõ. Ez az akaratos nõ álláspontja, aki kiköveteli magánaka jogot a szeszélyeire; olyan nõé, aki az igényei szerintél, akit változó érzései jellemeznek, és éppen olyanváltozóan reagál...Függetlenül attól, hogy milyen irányzatok szeretnékezt a kifejezést magukénak tudni, azt is érthetjük alatta:„éretlen nõ”, aki az egyik dackorszakból a másikba esik,és az a tény, hogy saját gyermekei érettebbek lesznek,nem készteti arra, hogy önmaga felnõtté váljon.A gyakran tudattalan életérzésrõl a kéz is árulkodik:vannak fogva tartó kezek, vannak az „én”-t biztosító kezek.Kezek, amelyek lehetõleg sokat akarnak maguknakmegkaparintani. Valaki a „Zicke” szót az „egománia”szóval magyarázta: mánia, törekvés az „ego”-ra, a saját„én”-emre koncentrálni.Gerhard Schulze szociológus rámutat arra, hogy atársadalom mentalitása arra ösztönöz bennünket, hogyéletünket úgy rendezzük be, hogy mi magunk lehetõlegoptimálisan éljük át. Figyelek arra, hogyan élek és megkísérlema körülményeket úgy elrendezni, hogy szépnektaláljam. Egy kissé beszûkülten figyelem magam.Elég sok mindent élek át? Szép az, amit átélek? Ígyakartam? Megpróbálom a szituációt úgy kialakítani,hogy a kívánt belsõ folyamatokat váltsa ki bennem.Ezáltal az egyén mindig csak önmagára figyel – akoncerten, istentiszteleten, tánc közben, étkezésnél, mindig–, egészen a szexualitásig. Sok ember számára, véliSchulze, valamely dolog sikerességének kritériumátilyen vélemények jelentik: ez örömet szerez nekem, jólérzem magam, elbûvöl, amit átélek.43


Schulze egyben rámutat: „Azt gondolják, hogy az élményreirányultság minden nehézség megoldását jelenti.Valójában a nehézségek egy másik szinten folytatódnak.Most már nem az élet fenyegetett, hanem az értelem.”A tulajdonképpeni problémára mutat Schulze: Azilyen ember is szép életet kíván, hiszen épp ez áll az élményekreés igényekre való koncentrált figyelés mögött.De az az élet szép, amelynek van értelme. A saját magunkrakoncentrálásban nem találunk elegendõ értelmet.Kentenich atya még világosabban írja le a problémát:minden külsõ kényelem megléte mellett is megtörhetiaz embereket az élet, mert a szeretet iránti vágyuknaknem találnak olyan személyt, aki elfogadja õket, ésakinek odaadhatják magukat.Nem csupán az teszi széppé az életet, ha szeretnekbennünket, hanem ha szerethetünk. Mivel hiányzik ez azegymás iránti kapcsolat, egyre több ember jut el oda,„hogy minden külsõ luxus és életszínvonal-emelkedésbelsõleg üressé, lélektelenné és mélyen boldogtalanná teszi”.Kentenich atya Saint-Exupéry: A kis herceg címûmûvébõl idézi fel a róka és a kis herceg beszélgetését. Akiteljesedett élethez vezet, ha az emberek egymást „aszeretetben megtapasztalják”: „Szeretve megismerni ésmegbízni a másikban viszont elfeledett dolog. Kapcsolatokteremtését jelenti. Te pillanatnyilag nem vagy számomramás, csak egy kisfiú, ugyanolyan, mint a többiszáz- és százezer. És nincs szükségem rád, és neked sincsszükséged rám. De ha te szeretettel megismersz, megszelídítesz,akkor szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszelszámomra a világon. És én is egyetlen leszek a számodra.Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit aszeretetben ismer meg. Az emberek nem érnek rá, hogybármit megismerjenek”, vagyis magukat szeretetben odaajándékozzák.„Csupa kész dolgokat vásárolnak a keres-44


kedõknél. De mivel barát- és szeretetbolt nincs, az emberekneknincsenek barátai és nincs szeretetük.”„Nincs szükségem rád és neked se rám.” Szebb életbontakozik ott, ahol az emberek – akiknek eddig nemvolt szüksége egymásra, vagyis nem voltak tudatában,hogy egymást megajándékozhatják – fontossá válnakegymásnak. „De ha a szeretetben megismersz, szükségünklesz egymásra.” Mivel mi, emberek, a kölcsönösegymáshoz fordulásból élünk, minden attól függ, hogyaz emberek újra egymásra találjanak, újra „szükségük”legyen egymásra, vagyis a szeretet által kötõdjünk egymáshoz.Különben csak használják egymást az emberek.Pontosan ezt mutatja a „Zicke”-kép: a többi embercsak annyira értékes számára, amennyire segíti õt, kielégítiaz igényeit, különben ellöki magától, és függetlenakar lenni.Az igazán szép élet fontos szabálya: megismerni azembereket, a másiknak a rendelkezésére állni, és az egymásnakadott jóságban megtapasztalni az örök beteljesedésízét.Ahol hiányzik ez a jóindulatú egymás felé fordulás,a „jóságos kezek”, ott az ember az anyagi javak felhalmozásávalpróbálja meg kitölteni a légüres teret. S mivelse anyagi javak tömege, se élmények, se birtoklás nemtudja azt adni, amit a szeretet az emberek közt közvetít,mohó éhség keletkezik.Kentenich atya rámutat: A valóságos szeretet-élményhiánya az emberben mohóságot eredményez: „Élvezz,élvezz, élvezz!” Ez a jelszó és a reklám kihasználjaezt az éhséget: még több igényt ébreszt, arra ösztönöz,hogy még több dolgot még olcsóbban vegyünk. Az már45


egyre kevésbé fontos, hogy az éppen beszerzett dolgokraszükségünk van-e egyáltalán? „Egyre több holmi kiabálutánunk: itt vagyok, én, én, én! Gondoskodj rólam!” –jegyzi meg Kentenich atya.A mai ember „mohó életvágya” mögött az állandófélelem áll, hogy valamivel megrövidülünk az életünkben.Minél inkább önmaga körül forog, annál inkább valóbanmegrövidül. Ez tesz boldogtalanná, agresszívvé.Hasonló a Kirkénél elszabadult szenvedélyekhez:csalódásában, hogy nem kapja meg azt, amit igazán keres,az ember egyre féktelenebb lesz. Megkísérel mindentmegkaparintani és semmit sem ér el a szép, kiteljesedettemberi élet utáni vágyakozásából.Kentenich atya ezzel szemben a szépség országát ígyírja le: „...ahol a jóságos kezek kínokat enyhítenek...”Jóságos kéz: olyan ember keze, aki maga is megtapasztaltaa jóságot... Az, aki bensejében szeretet-bõségetraktároz, mindig képes valamit ajándékozni, még akkoris, ha nincsenek anyagi javai.A „Zicke”-kép ellentéte az a nõ, aki a szeretetre támaszkodvagyógyító oázissá válik sokak számára. Akikaz élvezeti cikkekben úsznak, mégis éhezõk, mert szeretetszomjukatmindez nem tudja csillapítani…Az alapprobléma manapság nem ennek vagy annak ahiánya, hanem szeretet-probléma – véli Kentenich atya.Ezért tartotta fontosnak, hogy társadalmunkban és a világbanmindenhol ilyen oázisok keletkezzenek, amikbenaz emberek újra megtapasztalják az igazán fontosat:hogy az Isten szeret, és az õket szeretõ emberek megtapasztalhattákIsten jóságát és ezért „jóságos” a kezük.Emmanuel Levinas, a zsidó filozófus ezt írja egyszer:„Az Isten nem halmoz el „jószággal”, jóságra ösztönöz”.46


„Vannak olyan emberek, akik nem csak magukat tesziktönkre, hanem másokat is megrontanak, és a rombolásolyan erejét hagyják maguk után, ami az egész generációtnegatív irányba viszi el” – így ír XVI. Benedekmég pápává választása elõtt. És így folytatja: „De hála Istennek,ez nem csak a negatív irányra igaz. Vannak olyanemberek, akiknek – úgy mondhatnánk – fölöslegük van aszeretetbõl, az elviselt szenvedésbõl, a tisztességbõl, ésõk igazságot hagynak maguk után, ami a másikat megtartjaés hordozza.”A jóság különleges szépséget ad az embernek. Valamimagától értetõdõ, nem szándékosság van benne, hogymagát adja, és mindig elérhetõ legyen.Önzetlen, anélkül, hogy gyenge lenne; ajándékoz ésnem vár köszönetet, mert a cselekedet a „szeretet-fölöslegbõl”származik. És nem csak szétosztja magát, hanemminden adománytól, amit a „kezébõl kiad”, bensõleggazdagabb lesz.A jóságos kezek nem durva kezek. Mindig együttérzésselés tapintattal cselekednek.Kentenich atya mesélte, hogy a 30-as években egyhideg téli reggelen elindult a hegyrõl lefele, ahol lakott, aSchönstatt-kápolnába misét mondani. Menet közbentalálkozott egy emberrel, aki a lovas kocsijával házrólházra járt és kiürítette a szemetes vödröket. Váltott velenéhány szót, aztán gyorsan bement a házba, ahol a sekrestyevolt. Kivett a zsebébõl néhány pénzdarabot és odaadtaaz ott éppen szolgálatot teljesítõ nõvérnek azzal amegbízással, hogy siessen a szemetes ember után és adja47


oda neki a pénzt „egy pohár pálinkára a hideg ellen”. „Siessen,hogy utolérje az embert!”Számtalan ilyen kis gesztus volt Kentenich atya életében.Szóba állt a szemetes emberrel, s a rövid beszélgetésseltiszteletet, odafigyelést fejezett ki: értékes vagyszámomra, megállok a hidegben, érdekelsz, figyelek rád.Azon nyomban adhatott volna neki pénzt. De nem tette.Nyilvánvalóan megérezte, hogy megszégyenítette volnaaz embert, közvetlenül „alamizsnát” elfogadni tõle. Inkábbutána küldte, gyorsan, hogy még biztosan megkapja,és egy kis melengetõ pálinkát vehessen magának.Jóság, ami a jóságos kezek által, konkrét tettekbenfejezõdik ki.A jóságos kezek kinézhetnek egészen másképp is, pl.hangszeren játszanak, hogy az embereknek fényt, vigasztalástadjanak, egy szebb világot mutassanak be.Egy csellómûvésznõ, aki keresztény lett, elmesélte,hogy a Jézus jóságával, szeretetével, alázatával való találkozásarra ösztönözte, hogy elgondolkozzon az emberekhezvaló viszonyáról.„Ez az utánagondolás megváltoztatta a csellójátékomatis. Temperamentumos egyéniség vagyok, ami természetesena koncerteken is kifejezésre jut. Korábban játékközben inkább magamra reflektáltam. Játszottam a darabotés kizárólag a muzsikát szolgáltam ezzel. Ma már viszontugyanezt a zenét egészen tudatosan az emberekiránti szeretetbõl játszom. Szeretnék nekik örömet, erõt,vigaszt adni. Azt vettem észre, hogy így egészen máshogyérem el ez embereket.A templomi koncerteken mûsoromba vallásos témájúmûveket vettem fel.Világossá vált, milyen fontos az elõadás során a zeneiés lelki tartalom kifejezésének egyesítése.48


Egészen közvetlenül el tudom így érni az embereket.Érzem, hogy Isten vezet.”Jóságos kezek szebbé tehetik a testet és a lelket:Egy kozmetikusnõ a nõi lelki napon meséli: „A munkámáltal segíteni akarok a nõknek nem csak külsõlegmegszépülni, hanem az önbecsülésüket kibontakoztatniés a belsõ szépségüket felfedezni.” A kezelés alatt beszélgeta vendégeivel, nõi mivoltukban segíti õket, gondjaikatimájába is belefoglalja. „Nemrég odajött hozzámegy orvosnõ, aki pácienseket szokott hozzám küldeni ésazt mondta:– A pácienseim mindig magához akarnak jönni!Egyszer már magam is meg akarom ismerni, hogy lássam,mi a titka!”Minden nõ a saját módján megtapasztalhatóvá tehetiaz Isten jóságát. Ha egyszer elgondolkozunk ezen, biztosanegészen eredeti gondolatok ötlenek föl bennünk, a jóságmilyen tettével milyen „kínokat” tudunk enyhíteni.Ám ez a szépség csendesen, magától értetõdõen hatanélkül, hogy önmagát az elõtérbe állítaná.Jóságos az, aki inkább a másikkal foglakozik, mintmagával. Ha megfeledkezik magáról, lelki szenvedéstenyhítõ, lágy fényt sugároz a másikra. A szívében csendbenvan az „én”, ezért mások gyógyító oázisává válik,ahol felfrissülnek.Ebben az oázisban elhal a lélek harsánysága, az önfejûség,az élvezet habzsolása, a fontoskodás és bizonyosfajta érzékenység is, ami hangtalanul, de nagyon határozottankiköveteli mások állandó figyelmét. A jóságosember közelében elcsendesülnek a többiek, mert a jóságcsillapítja a szeretet utáni éhséget.49


Reinhard Mey egyik dalában megénekli az ilyen jóságosember hatását:„Te vagy a csend, amiben a gyûlölet és a gúny szavaielnémulnak, és ami újra hallóvá tesz, ha a veszekedés, alárma és a viszálykodás megsüketített. Ami elszomorít,elsimul benned, és még a hangos becsvágy is csendesenhallgat.Te vagy a hely, ahol menedéket találok, ha elvesztettema csatát és vele egy illúziót is, és megint kinevetvefélreértettek; te vagy a forrás, ami hûti a sebeimet, ha ahétköznapoktól meghorzsoltan hazatérek.Te vagy az, aki nem hagyja, hogy elveszítsem a bátorságom,a kétséget eloszlatja, ha kudarcot vallottam, ésami sikerül, általad sikerül. Te vagy, aki megkönnyíted agyászt, és minden örömet még mélyebbé teszel, te, akitsoha de soha nem tudok eléggé dalba foglalni.”A jóság nem egyfajta „gyenge én”, aki nem tud„nem”-et mondani, aki elveszíti a személyiségét és akarataellenére mások cselédje lesz.A jóság akkor növekszik a nõben, ha szeretetbenodaadja magát valami nagyobbnak, ahol biztos lehet benne:a javamat akarja. Végül is csak Isten adja nekünk ezta bizonyosságot. Ezért olyan fontos, hogy a kapcsolatainkbanIsten is jelen legyen, hogy mindig többet tanuljunk,szeretetét, szépségét megtapasztaljuk.Az a nõ, aki jóságból másokért tesz, nem cselédjük,hanem, mint Mária mondja magáról, „az Úr szolgáló leánya”.Mondhatjuk úgy is: Isten személyes követe, aki elhozzaaz Õ jóságát és emberszeretetét.Itt is láthatjuk Mária személyiségének sugárzó erejét,mert õ a szeretetében oly gazdag és töretlen.XVI. Benedek pápa az enciklikájában ezért mutatjabe õt úgy, mint a jóság különleges példaképét. Sok min-50


den, amit mond, szinte megmagyarázza az „ahol jóságoskezek kínokat enyhítenek” gondolatot. A Bibliában látjukMáriát „szeretet-szolgálatban rokonánál, Erzsébetnél,akinél 3 hónapot marad (Lk 1,56), hogy a segítségére legyena gyermekvárás utolsó idejében. »Magnificat animamea Dominum« – mondja a látogatás alatt. – »Magasztaljalelkem az Urat« (Lk 1, 46), s ezzel kifejezi egészéletének a programját: nem önmagát állítani a középpontba,hanem teret engedni az Úrnak, akivel az imádságbanés a felebarát szolgálatában találkozik s csak akkorválik a világ jóvá”. A Szentatya szerint „a Magnificatmintha Mária lelkének a portréja lenne” és folytatja Máriajóságos kezeinek a leírását: „halkan vigyázza gyermekét,tapintatosan veszi észre a násznép zavarát, amikorelfogy a boruk. Erõs a jósága. Amikor a tanítványok elmenekülnek,õ lesz az, aki a kereszt alatt áll.” (XVI. Benedekpápa)A jóságos kezek erõs kezek, kezek, amik a világotjóvá és széppé alakítják.A jóságos kezek Isten jóságát és emberszeretetét tükrözik,az örök szépséget tükrözik vissza.51


A szépség országán átvezetõ út egyben a bensõnkbevezetõ út is…Itt van a szépség központja: bensõnk az Isten képéhezhasonlónak lett teremtve.A keresztséget megkaptuk, belõle élünk, bennünk lakikIsten rejtett ragyogásában.Itt van az „Értékek Háza”, ahol gyûlnek a különbözõértékek és a megfelelõ sorrendbe kerülnek, hogy személyiségünksugározza ennek a rendnek a ragyogását.Ebbõl a középpontból sugárzik az a szépség, amiszemünket ragyogóvá, kezünket jóságossá teszi. Az emberikéz és a szem mindig is eszköze a személyiség kifejezésének.A személységünknek ezt a belsõ országát mindig készenlétbenkell tartanunk a szépség számára. Ez egyrésztsaját törekvésünk eredménye, de ajándék is.Saint-Exupéry Citadella c. mûvében találjuk a következõpéldát. A „Matematikus” szájába adja: „megjelentegy arc, amely csak az egyik oldalról ragyogott rám,a másikról nem, hiszen arra késztetett, hogy felé forduljak.De akkor még nem ismertem...” És Exupéry ígykommentálja: „Akkor történt, hogy az én matematikusomnakmegmutatta magát az Isten.”A sok érték között, ami bennünk szépséget hoz létre,van néhány, ami különösen megérint bennünket. Ezekkeltalálkozva megtapasztaljuk, ahogy a bensõnk tisztább ésvilágosabb lesz.52


Egy ilyen érték, ami különösen mélyen hat ránk, Istenfényes tekintete. Ebben az életben nem látjuk az arcát.De érezzük a tekintete ragyogását, ami megvilágítjaa szívünket. A szépségünk kibontakoztatása azt jelenti,hogy mindig újra odafordulunk a ragyogása felé, hogyegész személyiségünket egyre inkább meg tudja ragadni.Ez akkor történik meg, ha különösen törekszünk erre azértékre.Az elsõ kérdés tehát: Megvan már ez az érték bennem?Az utunkon idáig sok értékkel találkoztunk. Talánegyik vagy másik kiváltképpen megszólított: például agyengédség vagy az a szépség, amelyben nincs kísértés,vagy a tisztaság és átlátszóság, vagy a ragyogó szemek,vagy a sugárzó jóság, a gyógyító oázis...A szavakban egy-egy érték rejtõzik. Nem kell a részleteketismernünk, kifejti hatását a szavak által. Vagy talánaz „átlátszóvá válás” folyamatában (2.1 rész) újösszetartozó jelenségeket vettünk észre, milyen „értékek”rejlenek az egészen egyedi külsõ sugárzásunk mögött.Az arcon megjelenõ gödröcske a lelki élénkség külsõjele. Az arcon megjelenõ gondolkodás okozta redõbizonyos letisztult józanságnak a jele, amit mások becsülnekbennünk. Ez is kiinduló jel lehet, hogy mit tartunkkülönösen fontos értéknek, mi felé törekszünk.Tegyük fel magunknak a kérdést: Melyik érték, melyikkifejezés érint meg a többinél erõsebben? Melyiknélérzem a rejtett Isten-arc ragyogását magamon.Ettõl a ponttól kezdõdik az út az egészen személyesszépség országába. Mindig a ragyogás felé tartunk.Jó, ha a kiválasztott érték „hatáskörét” elsõ lépésbenkonkretizáljuk. Ha például valaki a „kínokat enyhíteni”53


értéket választja ki, ez így túlságosan általános, hogy hétköznapis eszünkbe jusson.Az elsõ feladat tehát: a „kínokat enyhíteni” értéktartománybólkiválasztunk egy konkrét jófeltételt: példáulmindennap egy embert bensõleg „felépítünk”; vagy a„szépség kísértés nélkül” értéket erõsíthetjük magunkban,ha arra figyelünk, hogy a beleérzõ képességünketsose használjuk fel arra, hogy X-t (egy konkrét személy,akinél hajlunk erre) az ujjunk köré csavarjuk.Elõnyös, ha ezt a „szépségápolási” pontot felírjuk ésnapjában legalább egyszer, röviden megvizsgáljuk vagyfeljegyezzük, hogyan is állunk ezzel a feladattal.Aki következetesen gyakorolja ezt, észre fogja venni,hogy az öröm növekszik, és a nehézség csökken ezena kiválasztott ponton (ha hosszabb idõ után se következikez be, akkor érdemes valamilyen más konkrét pontot kiválasztaniaz értékek közül). Ez lesz mintegy a „kegyelmipont”, ahol Isten elkezd ránk hatni és megajándékozni.Idõvel lehet, hogy a kiválasztott jófeltétel már magátólértetõdõvé válik, de az értékhez tartozó másik feladat„csábít”: engem is vigyél a fényre, ha fontosnak tartod.Így kapunk ösztönzést lépésrõl lépésre a továbbhaladáshoz.Amikor a kiválasztott „érték” útján haladunk, mindigelõfordulhat, hogy egy idõ után alábbhagy a lelkesedés.Más „értékek” érintenek meg bennünket, amik talánnem is azok: filmekben, újságokban, másokkal beszélgetve,akik teljesen máshogy élnek, mint mi, de szemmelláthatóan sokkal vonzóbbak vagy boldogabbak, mint mi.Vagy éppen olyan lelkiállapotba kerülünk, hogy mindenttúl soknak érzünk. Vagy valami felébreszt bennünk egyolyan szenvedélyt, ami ellent mond a kiválasztott értéknek.54


Sok módja van annak, hogy az értékünk elsötétüljön.És akkor egyszer csak olyan, mintha nem is lenne, minthaértelmetlen lenne törekedni rá.„Nem is tudom, hogy akarom-e a férjemet visszahódítani”– mondja egy középkorú hölgy, akinek éppenmás kezdett el udvarolni és azt a tanácsot kapta a helyzetmegoldására, hogy próbáljon meg újra beleszeretni a férjébe.„Persze, szeretem a férjem, és meg is akarom õrizni,hiszen nem vesztünk össze. De a másiknál még olyan,mint valaha régen volt, minden friss és eleven. Tudniakarom, mi volt ez, viszont akarom látni ezt az embert!”A társa hûségének szépsége, ami mindig fontos voltneki, ebben a szituációban nagyon messze a háta mögékerül annak a vágynak, hogy újra szenvedélyesen érezzen.Erõ kell, hogy most ne adja meg magát vakon a kalandvonzásának, hanem még idõben ellensúlyozza. Erõkell napról napra fáradozni az egyes pontokért, ha úgyérezzük, hogy minden túl soknak tûnik.De éppen ez az erõkifejtés szabadítja föl az érték drága„parfümjének” meghatározó jellegét: most ebben apillanatban nem érezzük az illatát. De újra és erõsebbenérezhetõ lesz, ha ragaszkodunk hozzá. Fontos, hogy nehagyjuk magunkat az érzéseinktõl elragadtatni, amitõlazután az érték elsötétül.Segíthet, ha a „Szépség országára” gondolunk: mindenországban van nappal és éjszaka, és a sötét éjszakábannem látunk semmit. De az ország szépsége azért méglétezik, még ha nem is látjuk.Korábban már volt szó „fásult”, „tompa” szemekrõl.A kiválasztott értékünk ragyogása „tompává” válhat.Ez legtöbbször lassú folyamat: kezdetben lelkesentörekszünk a pontok elérésére. Ám a hétköznapi rutin fel-55


õrli az erõnket, és akkor – az egyén típusától függõen lassabbanvagy gyorsabban – jön az az érzés, hogy nem kelltúlzásba vinni a dolgokat.Aztán következik: „az az érték, amit kiválasztottam,jó” hozzáállás helyett: a „nincs ellenemre” hozzáállás.Nem teszünk az értékünk ellen semmit, de nem is törekszünkrá. A kényelmesebb utat választjuk, másokkalösszehasonlítjuk magunkat, akik nem is rossz emberek,és fokozatosan elveszítjük a jobb iránti érzékünket. Ilyenmódon veszíti el az erejét az a szépség, ami felé fordultunk,amit kiválasztottunk.A legjobb módszer, hogy elkerüljük vagy legyõzzükaz ilyen eltompulást, ha olyan emberekkel vagyunk kapcsolatban,akik következetesen törekszenek az értékekre.Erich Fromm írja a klasszikusnak számító „A szeretetmûvészete” c. mûvében, hogy mindig meg kell kérdeznünkmagunktól, hogy kik azok az emberek, akikránk lelkileg nagy hatással vannak? Azt tanácsolja, hogy„kerüljük a rossz társaságot. A rossz társaság alatt nemcsak a bûnös és destruktív személyiségeket értem, õketjobb, ha kikerüljük, mert mérgezett és bomlasztó atmoszféraveszi õket körül. A lelkileg elsorvadt emberekregondolok, akiknek a lelke halott, noha a testük még él...”A lelkileg elsorvadt emberek, akik a számunkraszent értékek iránt érzéketlenek, hosszabb távon esetlegránk is eltompítóan hatnak.Természetesen nem arról van szó, hogy vonuljunkvissza egy szigetre, és csak azokat az embereket engedjükoda, akiknek a mienkkel azonos az értékrendjük.A lelki beállítottságról van szó: Milyen hatásoknakteszem ki magam tudatosan? Kit hagyok, hogy lelkilegbefolyásoljon? Kire hallgatok?Sokat segít, ha olyan emberek felé fordulok, akik aszépség ragyogását magukban hordozzák. Tanulmányo-56


zom híres emberek, szentek életét, vagy lelki kapcsolatbanállok hozzám hasonló értékrendû asszonyokkal...Végül az is fontos, hogy a kiválasztott pontot, amitfontosnak tartok, a mindennapjaimba beépítsem. Az aszempont, amit nem lehet mindennap valóra váltani, nemsokat ér. Aki mindig azt mondja: „tulajdonképpen énmindig igazat mondok, de ez most más. Most, hogy a telefonhozhívnak és letagadtatom magam, vagy most,hogy kicsit túlzok a beszélgetésben, és a dolgokat hamisanállítom be”, aki csak az érték „romantikáját” kedveli,de nem épül be az életébe, az elõbb-utóbb el is veszti azérzékét e szépség iránt.Nem az a fontos, hogy mindig sikerüljön az értéketmegvalósítani, hanem az, hogy akarjuk megvalósítani, ésbecsületesen bevalljuk: most nem sikerült, sajnálom.Nem baj, ha megint elesünk, az a rossz, ha fekve maradunkés bebeszéljük magunknak, hogy mindjárt fekvemaradni kétségtelenül kellemesebb, mint újra elesni... „Aszép himnuszok az elrontott himnuszokból lesznek – írjaSaint-Exupéry –, mert ha senki nem gyakorolja az éneklést,nem születnek szép énekek.”Épp a visszaesések mutatják meg, hogy a szépségvégül is ajándék. Mehetünk a fény felé, ahogy az elõbbleírtuk. De az igazit ajándékba kapjuk. „Isten kegyelmeképes az embert teljesen átalakítani” – írja egyszer Kentenichatya.Ezért a kegyelemért imádkoznunk kell és megnyílnunkfelé.57


Olivia Hussey-t, az argentin-brit színésznõt, mindenkifigyelemre méltó, természetes szépségnek tartja. Aztmesélik, hogy szinte semmi sminket nem használ. Ma,ötvenes éveinek közepén, sugárzó személyiségû ember.Kétéves, amikor a szülei elválnak, hétéves korában édesanyjávalés öccsével Angliába költöznek. Ott színésziskolábajár. 17 évesen világhíres lesz, amikor Zeffirelli„Rómeó és Júliá”-jában õ játssza Júliát. E szerepéért elnyeri„A legígéretesebb színésznõnek” járó GoldenGlobe Award-díjat. (Most Promising Newcomer-Female)Máról holnapra szinte „úszik” a pénzben. De az életévelnem tud mit kezdeni.„Nem értek a pénzhez, csak elköltöm” – nyilatkozza.19 évesen azt vallja magáról, hogy fél az emberektõl.., sezért dohányzik folyamatosan a nyilvánosság elõtt, példáulinterjúk alatt, és a partikon mindenfélét összeeszik:mexikóit, olaszt, kínait.Az élete leredukálódik a kamera elõtti szereplésre.Amikor vége a forgatásnak, ürességet, kilúgozottságotérez, és nem tudja elfogadni magát.Aztán 25 évesen, Zeffirelli felkéri Mária szerepére aJézus filmjébe. Olivia elfogadja, és elõször elkezd Máriaszemélyével foglalkozni. Mindent elolvas Máriáról, amicsak a keze ügyébe kerül. Lelkileg találkozik vele. Oliviamegérti – Mária által –, hogy õ maga is több, mintamennyi a vakító hollywoodi rivaldafényben látszik belõle.Valami más szépséggel találkozik, mint a filmvilágban.Zeffirelli „Názáreti Jézusa” világsiker lett, csak Németországban20 millióan látták, az USA-ban majdnem100 millióan, hatására sokan megtértek. De az igazi átalakulása színésznõben ment végbe. Késõbb mesélte: „Aforgatás alatt olyan érzés fogott el, ami megsejtette az58


örökkévalóságot. Azóta úgy érzem, nem egyedül járomaz életem.”Ez az életút bemutatja, hogy a nõknek mennyiremeghatározza az életét a szépség: lehet, hogy külsõlegnagyon szép, mégis az élete összetörik. A tulajdonképpenikegyelem a szépség megtapasztalása, ami az egész életünketaz örökkévalóságba vezeti. „Az örökkévalóságmegsejtése”, ez legyen az élet szépsége.„Felejtsék el a színes magazinok, tv-k »szépségeit«,nézzenek inkább helyette a tükörbe!” – ezt idéztük korábban,a füzet elején.Ezt a tükröt Szent Pál világosabban írja le:„Most csak tükör által, homályosan látunk, akkormajd színrõl színre... Addig megmarad a hit, remény,szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet.”(1Kor 13,12-13)Isten szépsége a végtelen szeretete. Oda tartunk, éséletünk minden szépsége csak ennek az elképzelhetetlenboldogságnak a tükrözõdése.59


A Jelenések könyvében Szent János két nõalakot rajzolmeg: a babiloni kéjnõt és a menyasszonyt. „Míg Babilonkéjnõje hivalkodó ékszerekkel és drága ruhákbanjelenik meg, a menyasszony csak egy egyszerû fehér ruhátvisel, természetesen ez különleges, ragyogó fehér patyolat,ami nagy kincs.” (Josef Ratzinger bíboros, azazXVI. Benedek pápa)A sugárzóan fehér, tiszta köntös szimbóluma a szentekcselekedeteinek, minden jónak, amit az emberek tettekmásokért az Egyház története során. Mária szimbólumais.„A hála bizonyságtételei, amit minden földrészen,minden kultúrában Máriának kifejeznek, annak a tisztaszeretetnek az elismerése, ami nem önmagát keresi, hanemegyszerûen a jót akarja. Mária megmutatja nekünk,hogy mi a szeretet” – írja az enciklika végén a Szentatya.„Mária megmutatja, mi a szeretet.” Ezzel megmutatjaminden szépség lényegi gyökerét. Isten a teljes szépség,mert Õ a szeretet.A kérdésre: „Ismered azt az országot, amely gazdagés tiszta, ami az örök szépséget tükrözi?”, Kentenich atyaa következõ választ adja: „Én ismerem ezt a csodálatosországot, liget a Táborhegy ragyogásában, ahol a HáromszorCsodálatos Szûz trónol szeretett gyermekei körében...”„A liget a Táborhegy ragyogásában” hasonlat az emberiségnekmegígért szépségre. Természetes szépség-„liget”:a természetben talált, érintetlen terület, ami azonbanbelesimul a ragyogó isteni fénybe: a táborhegyiragyogásba, az isteni nap fényébe.60


Az asszony, aki az ebbe a szépségbe nyíló kapu azemberiség számára, nem más, mint Mária, a „HáromszorCsodálatos Szûz” (Kentenich atya ezt a nevet használja,amivel Máriát Schönstattban tiszteljük).Õ, akit, mint a Bibliában, ragyogó fehér köntösbenlátunk, a közelségével, kisugárzásával, személyiségénekerejével, nevelése által segíti a szívekben és a népekbenaz új világ megteremtését a sötétség közepette, a háborúkés katasztrófák idején, az egyén és a népek drámai helyzetében.2000 éve segíti Fiával együtt az emberiség történelmét.A sötét hatalmak nem tudják megbénítani. FeltartóztathatatlanIsten erejében. Különbözõ rétegekbõl éskultúrákból származó embereket is megnyer, hogy veleegyüttmûködve teremtsen teret a szeretetnek. Ezt tapasztaltukmeg világszerte a Schönstatt-mozgalomban.Minden nõ képes Mária erejébõl valamennyit sugározniés ezzel a szépség ragyogását gyõzelemre segíteni.Mindenki meghívást kap, hogy „együtt szõjük az újemberiség fehér köntösét, ami éppen egyszerûségében azigazi szépség”. (XVI. Benedek pápa)61


A Családakadémia-Óbudavár Egyesületkönyvajánlója:Kentenich József,Schönstatt alapítója és atyjaA mû bevezet P. JosefKentenich atya életébe, aSchönstatt-mû megalapításába.A könyv részletesen ismerteti ekatolikus lelkiségi mozgalomkialakulását, fejlõdését, megpróbáltatásait.A könyv utolsófejezete a magyarországiSchönstatt-mozgalom történetét ismerteti meg azolvasóval.A könyvet mindenkinek ajánljuk, aki a Schönstatt-mozgalommalközelebbrõl is meg szeretne ismerkedni.Összeállította: dr. Csermák Kálmán és AliceISBN 963-00-8826-616×24 cm, ára: 600 FtMegrendelésételküldheti e-mailen (kiado@csaladakademia.hu),telefonon vagy SMS-ben is: 20/9892-759A megrendeléseket postai utánvéttel teljesítjük.10 példány feletti rendelés esetén árengedmény!62www.csaladakademia.huwww.schoenstatt.hu/olvass


P. Beller TilmannA családi élet:küldetés és munka(Családnapok elõadásai1983-1990)ISBN 963-86278-7-516×24 cm, 300 oldal,1500 FtA könyv anyaga élõszóban elhangzott elõadások,melyek a magyarországi Schönstatt-családmozgalomkezdeteitõl 1990-ig terjedõ idõszakot ölelik fel. Az elõadásokatmagnóra vettük fel. Ez képezte könyvünk anyagát.A könyvben tárgyalt témák közül:A tömegember • A megbocsátás • Az önmagát is nevelõnevelõ • A családok helye a múlt, a jelen és a jövõegyházában • Az örömhöz vezetõ utak a családban • Családiszokásrend • A házasság szakaszai • Egyéni szabadsága házasságban • A házastársi hûség • Szexualitás • Istenképünkalapjai • Ráhagyatkozás a Szûzanyára • Máriaa családok nevelõanyja • Szeretetszövetség Máriával •Gyermeknevelés • Schönstatti közösségek • Stb.A kötetet tárgymutató teszi teljessé.A könyvben felvetett témákról bõvebben is olvashategyéb kiadványainkban:www.schoenstatt.hu/olvass63


A HÁZASSÁG:ÖRÖM ÉS FELADATÚtravaló fiatal házasoknakP. Beller Tilmann atyaelõadásaiból összeállította:dr. Csermák Kálmán és Alice12×19 cm, ára: 500 FtISBN 963-86371-1-0A könyvet minden jegyesoktatást végzõ lelkipásztornakés családnak figyelmébe ajánljuk, ill.minden házasságra készülõ fiatalnak és már házasságbanélõnek egyaránt javasoljuk.A könyv az alábbi témákkal foglalkozik:Pozitív várakozásKözösségKommunikációA megértésA házasság és a család eredetiségeA názáreti szent család példájaA család szokásaiKözös imádságEgyházi ünnepekA Szentlélek adományaiA közös élet nehézségeiBûnösség és megbocsátásA szeretet próbatételei és növekedéseMit várok a házasságomtól?A gyengédség és a nemi életA házasság szentségeMunkaGyermeknevelés, önnevelés64

More magazines by this user
Similar magazines