31.07.2015 Views

A családok atyja - Magyar Schönstatt Család

A családok atyja - Magyar Schönstatt Család

A családok atyja - Magyar Schönstatt Család

SHOW MORE
SHOW LESS

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

A családok <strong>atyja</strong>Kilenc hétKentenich atyávalLelki útmutató házaspárok számára


P. Beller TilmannA CSALÁDOK ATYJAKilenc hét Kentenich atyávalLelki útmutató házaspárok számára


A könyv eredeti német címe:Vater der FamilienNeun Wochen mit Pater KentenichEin geistlicher Weg für EhepaareFordította: Dr. Csermák KálmánKiadó: Sekretariat Pater Josef Kentenich, SchönstattNyomdai el´ókészítés: Palásthy ImreNyomás: VE-Grafo nyomda, Veszprém


EL ´ÓSZÓKézbe vették ezt a kilencedet, mert fontosÖnöknek a házasságuk. Kézbe vették ezt a kilencedet,mert a családjuk sokat jelent Önöknek. Ez a kiskönyv szeretné Önöket egy kilenchetes útra meghívniés kalauzolni. Olyan útról van szó, amelyenIstennel és Kentenich atyával találkozunk.Egy ilyen korban, amikor a régi egyházi szerkezetekösszeomlanak, amikor új élet tölti el az egyházat— és az új élettel kapcsolatban természetesensok a kérdés és a probléma — egy megbízható vezet´ótkeresünk. Az egyházat a szentjei minden korbanmegbízhatóan vezették és utat mutattak. VagyisIsten belenyúlt egy ember életébe és áthatotta lelkével.Beleöntötte Szentlelkét, és így ez az ember útmutatóválehetett a saját korában sokak számára. Amostani szentatyánknak, II. János Pál pápának fontosszívügye, hogy az egyház ma is rámutassonezekre a megbízható vezet´ókre. Sok száz embertavatott szentté.Kentenich atya nem tartozik közéjük. De azegyházban egy nagy, világméret´ú megújulási mozgalmatalapított.Sok embert vezetett személyesen, és a tanfolyamain,lelkigyakorlatain sok embernek adott tartást,biztonságot és orientációt. Egy nagy m´úvet is alapított.Egy mozgalmat, mely sok közösséget foglalmagába: papokat, világiakat, férfiakat, n´óket éscsaládokat.3


Önök is meghívást kaptak, hogy ezt a sajátos kilencedetimádkozzák, hogy Kentenich atyávalegyütt haladjanak a lelki élet útján.Kilenced vagy más néven novéna alatt kilencnapon vagy héten át folytatott imádságot értünk.Kentenich atyához fordulunk, akir´ól hisszük, hogyki tudja eszközölni Istennél kéréseink meghallgatását.Kentenich atya nemcsak mély Isten-közelségbenélt, hanem jó pedagógus is volt, a lelki életmestere. Ezért hív bennünket ez a kilenced, hogykilenc héten át vele együtt újra átgondoljuk a sajátházasságunkat és családunkat. Kentenich atya iskolájábanválaszt fogunk találni házasságunk és családunkhétköznapi, gyakorlati életének kérdéseire.A novéna kilenc egységb´ól áll. Minden egységazonos szerkezeti felépítés´ú:Reggeli imával kezd´ódik. A kilenced alatt ez helyettesíthetivagy kiegészítheti a szokásos reggeliimánkat, hogy emlékeztessen minket arra, hogy elindultunka lelki élet ezen útján.Ezután pillantást vetünk Kentenich atya életére.Meglátjuk majd, hogy életének egyes helyzeteimennyire példamutatók, és arra indítanak bennünket,hogy életünket a gyakorlatban megújítsuk. Akövetkez´ó fejezetben Kentenich atya életét alkalmazzukházasságunk és a családunk életére. Ahangsúlyt er´ósebben hol a házastársi párkapcsolatratesszük, hol meg a gyerekeinkkel való közös életünkre.4


Végezetül egy imában összefoglaljuk és Istenelé visszük a megfontoltakat. A kilenced alatt ezesti imaként szolgálhat.— Mit csináljunk, hogyan bánjunk ezzel azanyaggal?— Bánjanak vele úgy, ahogy a szívük súgja!Ha a hét elején szeretnének rögtön egy áttekint´óképet kapni arról, hogy mir´ól is lesz szó, akkornyugodtan átolvashatják egyszerre az egész hétanyagát. Hasznos és értékes lehet eközben, ha aláhúzzákvagy színes jelöl´óvel kiemelik azokat agondolatokat, amelyek olvasás közben megérintettéklelküket. Ha házaspárként együtt vállalkoztakerre az útra, akkor a kilenced nagyon jó alkalom lehetarra is, hogy egymást jobban megismerjék. Olvassákegyütt a kilenced szövegeit, és mindegyikfél mondja el, ami megérintette, amit érdekesnektalált. Vagy olvassák külön és mindegyik fél emeljeki azt, ami tetszett neki, amit érdekesnek és fontosnaktalált. A házastársak ily módon megismerhetik,amit Isten Lelke a kilenced által bennük és társukbanébresztett.Az esti ima befejezéseképpen röviden Kentenichatya szentté avatásáért imádkozunk. Ezzel akövetkez´ó a szándékunk: A szentté avatással azegyházi tanítóhivatal ráirányítja az egész egyházfigyelmét egy emberre, aki a szívében m´úködött.Vagyis az egyházi tanítóhivatal gondosan megvizsgálja,hogy az illet´ó tanítása és élete alkalmas-e arra,hogy az egész egyház számára az élet és a hit iskolájáválegyen. Ha tehát Kentenich atya szentté5


avatását kérjük, akkor arra kérjük Istent, hogyemelje az oltárra Kentenich atyát, akit életébengyümölcsöz´ó apostoli hatással gazdagon megáldott,hogy így az egész egyház felfedezze Kentenichatyában a házasság és a család megújult életénekforrását.Természetesen nem kell egyszerre befogadni azegész heti szöveget. Ha kevés idejük van, akkor elgondolkozvaaddig olvassanak, amíg egy gondolat,vagy egy szó személyesen megérinti Önöket. Emeljékki aláhúzással vagy átszínezéssel ezt a szót, éshagyják abba. A következ´ó nap hoz majd megintegy új felismerést.Az a legfontosabb, hogy a Kentenich atya életéb´ólvagy az idézett tanításból jöv´ó indításokat személyesenbefogadják és elfogadják. Sok mindenttalálnak majd a kilencedben, ami megérinti Önöket.A többit nem találják olyan fontosnak. Azzal ne isfoglalkozzanak! Talán majd valaki másnak jó lesz.Isten beszél hozzánk. És nemcsak a Szentírásszavaival, nemcsak az egyház tanítása által. Szólhozzánk a saját szívünk indításaiban is. Kentenichatya ezt „lelki hangoknak” nevezi, ami által Istenszól hozzánk. Vagyis ott, ahol a lelkünk, az énünklegbenseje megindul, hív´ó emberként biztosak lehetünkabban, hogy ott a Jóisten szólt most hozzám.Lehetséges, hogy néha Isten olyan feladatra indítbennünket, amely a számunkra nagy kihívást jelent.Isten nemcsak egyszer´úen meger´ósíti a gondolatainkatés vágyainkat. Ha tehát olvasás közben6


néha majd azt gondolják: „Te jó ég, ez ugyan szépenhangzik, de én erre soha se leszek képes!” —akkor jó úton járnak. Akkor ez annak a jele, hogyIsten szeretné Önöket egy kicsit tovább segíteni aszemélyes növekedésükben.Természetesen lehet egyedül is imádkozni a kilencedet.Lehet, hogy a házastársának nincs kedvea lelki életnek ezt az útját Kentenich atyával és Önnelegyütt járni. Ebben az esetben — kérem — negondolja azt, hogy ha a társam megváltozna, mindenjó lenne! Változzon meg Ön! Akkor hosszú távonkedvez´ó hatást fog gyakorolni a társára. Attól apillanattól kezdve, ahogy elkezdi ezt a kilencedet,nincs egyedül. Sokan imádkoznak Önért itt ésmost. És vannak, akik a szenvedésüket és a munkájukatminden nap felajánlják a Jóistennek, hogy sikerüljöna vállalkozása. És számíthat rá az egészvonalon, hogy Kentenich atya nemcsak a házasságiés a családi élet tanítómestere — a kilenced alatt azÖn vezet´óje —, hanem hogy az égben beveti magátÖnért a Sz´úzanyánál és a nagy Istennél, és állandóközbenjárásával kíséri.Az egyház elvárja szentjeit´ól, hogy növeljék azoltár dics´óségét, hogy megmutassák hatalmukat Istennél:hogy közbenjárásukra csoda történjen. Acsodákat — f´óleg a súlyos betegségb´ól való gyógyulásokat— szigorúan megvizsgálja.Kentenich atya másfajta csodákat m´úvel. Azemberek szívében tesz csodát. Élete folyamán b´óventett sok ilyet. Sok ember a vele való találkozásután az élete teljes megújulásáért hálás neki. Neki7


köszönik az önmaguk és más emberek feletti újörömet.Ezért számíthatnak arra, hogy Kentenich atyabelenyúl az Önök életébe is. Ezért mondtuk, hogylehet remélni és bizakodni.Ma gyakran bizonyos szomorú felhanggal beszélnekaz egyház és a gyakorlati élet problémáiróla jó keresztények is. Természetesen nekünk keresztényeknekis szabad panaszkodnunk, de végül is areményé és a bizalomé az utolsó szó, ebben maradunk.Vagy másképp kifejezve: Kiesdekeljük azÖn számára a kilenced idejére a gyermeki bizalomlelkét.A Sz´úzanya, aki végigkísérte Kentenich atyaegész életét, és sok mindent lehet´óvé tett, ami kezdetbenlehetetlennek t´únt, Önt is kísérni fogja. Nemondja tehát: Szép lenne, ha... Hanem mondja egyszer´úen:Nem tudom elképzelni, hogyan valósulhatnameg, de a csoda lehetséges nálam is.8


ELS ´Ó HÉT1Teljesen a rendelkezésedre bocsátommagamReggeli ima (ill. a kilenceddel való foglalkozáskezd´ó imája)Nagy Istenünk! Te a házasságra hívtál meg minket.Egymás számára gondoltál ki bennünket. Vanvalakim ezen a világon, akiért élek és aki értem él.Taníts meg minket, hogyan válaszoljunk Neked.Taníts meg minket a szeretetre. Taníts meg minket,hogy jelen legyünk egymás számára. És ez nehéz!Az egység, amelyre vágyakozunk, boldoggá tesz,és sokat követel t´ólünk.Engedd, hogy Kentenich atya iskolájában megtanuljuk,mit jelent az: Teljesen a rendelkezésedrebocsátom magamat. Akkor gazdag lesz az életünk.Akkor nagy lesz az életünk. Akkor kitörünk a magunkkörül való örökös keringésb´ól. Akkor felfedezzük,hogy csak akkor leszünk igazán emberré,ha szeretünk. És ha ez sikerül — nagy Istenünk —egymás számára jelen lenni, akkor talán az is sikerül,hogy a Te számodra jelen legyünk, mert Tevagy a szeretet.Ha ránk tekintesz, ezt nem közömbösen teszed,hanem jóakarattal. Amikor ránk tekintesz, azt mondod:Értékes vagy nekem. Amikor ránk tekintesz,akkor jelen vagy a számunkra.9


Kentenich atya életéb´ól1912-t írunk. A palottínusok diákotthonában vagyunkSchönstattban. A tanulók közt forradalmiszellem uralkodik. Nem csoda! Az akkori nevelésirendszer mindenekel´ótt el´óírásokon, fegyelmen éskötelességtudaton alapult. A házirend 140 paragrafusanyomasztó teher volt. És a tanulók, az érésikorszakban lev´ó fiatalok bels´óleg védekeztek.Az akkori rendszerben a házf´ónök, a rektor és atanárok mellett volt még egy spirituálisi állás is. Aspirituálisnak kellett a tanulók bels´ó életér´ól gondoskodnia.Az akkori szaktekintélyek szerint els´ósorbana házirend jó betartásáról kellett gondoskodnia.A f´ónökök választása egy fiatal tanárra, KentenichJózsef atyára esett, aki két éve latint tanított aziskolában, és a tanulók között nagy kedveltségnekörvendett. Kentenich atya 28 éves volt akkor. Kinevezéseután az els´ó el´óadásában kifejtette a diákokel´ótt programját: Er´ós, szabad, papi jellemeket akarunknevelni magunkból Mária oltalma alatt (lásdKüldetésünk titkai 2. füzet, 11. oldal).Ez egy új hang volt. De még jobban felfigyelteka diákok, amikor Kentenich atya elkezdte számadásátaz eddigi és a jövend´ó kapcsolatukról. Eddigcsak az oktatásról gondoskodtam — magyarázta.— A személyes célom pedig a kollégiumon kívülilelkipásztorkodás volt. Ezért nem tör´ódtem a személyesérdekeitekkel. Ez most másképp lesz. Majdígy folytatta:10


„Ezennel állandó rendelkezésetekre bocsátommagamat mindazzal együtt, ami vagyok és amimcsak van: Tudásomat és tudatlanságomat, tehetségemetés tehetetlenségemet, de mindenekel´ótt is aszívemet.” (Lásd Küldetésünk titkai 2. füzet, 11. oldal.)Ezt mondja tehát a fiatalembereknek, akiknek azvolt az érzésük, hogy felülr´ól mindenekel´ótt a fegyelmetés a kötelességtudatot er´óltetik: A rendelkezéstekrebocsátom magamat, értetek vagyok itt,és hozzáteszi: A rendelkezéstekre bocsátom magamatteljesen.Egészítse ki a szót két kés´óbbi kép. A harmincasévekben Kentenich atya sok lelkigyakorlatot tartottpapok számára. Gyakran évente 2000 pap is jötthozzá. És sokukat nemcsak az el´óadások vonzották.Az el´óadások, melyekben a kor eseményeit értelmezte,amelyekben Isten úgy jelent meg, mint aki amai korunkban is az élet Istene. A papok mindenekel´ótta Kentenich atyával való személyes beszélgetéstkeresték. Ki lehet számolni, hogy mit jelentettgyakorlatilag, amikor száz pap vett részt egy lelkigyakorlaton,és ennek nagy része egy óra hosszatbeszélgetni akart a mesterrel. E beszélgetések számáragyakran már csak az éjszaka maradt. És Kentenichatya rendelkezésükre bocsátotta magát.Az éjszakai órák beosztása hasonlított az ´órségváltáshoz.A papok egymást költötték fel, amikorrájuk került a beszélgetés sora, utána pedig visszafeküdtekaludni. Csak egy valaki nem aludt: Kentenichatya. Ezekben az id´ókben egészen kevés alvás-111


sal be kellett érnie. Csak néhány óra jutott. Aztmondta: „Kifejlesztettem egy módszert, hogy azel´óadások alatt pihenjem ki magam.” Értjük?! —azokon az el´óadásokon, melyeket ´ó tartott!A másik példa életének utolsó idejéb´ól származik:A Milwaukeeból való hazatérése után, 1965-ben a közben nagyra n´ótt Schönstatt-mozgalommunkatársai Kentenich atyát szabályosan „ostromolták”.Egy szemtanú meséli: Kentenich atya mögöttmentem és hallottam, ahogy az egyik schönstattiintézmény f´ónökn´óje mondja Kentenichatyának: „Van itt még valaki, aki szeretne Önnelbeszélni!” — és tett egy javaslatot, hogy mikor beszélhetnének.Kentenich atya spontán indulattal eztválaszolta: „Nem bírok többet!” Aztán a beszélgetésmégis létrejött.Ösztönzések a kett´ós életünk számáraAz els´ó szerelem idején könny´ú mondani: Teljesena rendelkezésedre bocsátom magamat. És valaminagyszer´ú dolog, ezt a gondolatot a lélekbe befogadni:rendelkezhetsz velem. Azt teheted velem,amit akarsz. Bízom Benned. Mindent, amit majd teszelvelem, elfogadok, mert szeretlek. Az engedelmeskedésörömet okoz annak, aki szeret. A gondolat,hogy ezáltal a szerelmesének valami jót tehet,bens´óleg építi.Amikor az engedelmeskedés szeretetér´ól beszélünk,azt a lelkületet értjük alatta, mely a másikakaratában a saját boldogságának forrását látja. Ezéppúgy vonatkozik a hétköznapi viselkedésre, mint12


a házasságban való teljes testi odaadásra. Kentenichatya szerint a házassági aktus egy „tökéleteskölcsönös ön-elajándékozás és elfogadás”. Itt kétszemély cselekszik, nem két test. És az egyik személyígy szól a másikhoz: A Tied vagyok, teljesena rendelkezésedre bocsátom magamat, mert szeretnélekboldoggá tenni. És a másik személy elfogadjaezt. És jót tesz neki, hogy a társa elfogadja.Természetesen számolnunk kell azzal, hogy aházas találkozásban és együttlétben az önzés is jelentkezik.Az emberi természetünket terheli az eredetib´ún. De az eredeti b´únt a keresztség által a legbels´ólényegében legy´óztük. Maga Isten él a szívünkben,a szívünk szentélyében, és úgy mozgat,alakít bennünket, hogy hasonlóvá váljunk Hozzá,hogy szeretetté váljunk. Ez a Szentlélek egy hatása.Amikor a szívünkben a Szentléleknek átengedjükmagunkat, azt mondjuk a másiknak: Teljesen a rendelkezésedrebocsátom magamat, és éppen így leszünkboldogok. Hasonló életfolyamat zajlik aszentháromságos Isten legbensejében. Az örökAtya egészen odaajándékozza magát a Fiának; és aFiú egészen odaajándékozza magát az Atyának; ésez a kölcsönös ön-elajándékozás egy hatalmas impulzustvált ki, egy olyan er´ós impulzust, hogy aharmadik isteni személy, a Szentlélek származikbel´óle, mindkett´ójükb´ól. Ezért mondja Kentenichatya, hogy semmi sem hasonlít jobban Istenre mintegy házaspár, aki szerelmes szeretettel a házasságiaktus pillanatában egészen egymásnak ajándékozzamagát.113


Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy belemegyünkegymásba. A házas találkozásban is nem a saját élvezetünketkeressük, hanem a másik örömét. Hagyunkmagunknak id´ót, ha a társunknak id´ó kell.Sokáig elid´ózünk az egymás iránti gyengédségben,ha a társunknak úgy jó. A nemi egyesülést körülvesszükegész napon át gyengédségekkel. A társunkatmindig újra megszólítjuk a szeretet szavával.Gyakran egy kis „Te” elég arra, hogy ezt a szeretetetmagunkban újra fellobbantsuk. Teljesen a rendelkezésedrebocsátom magamat. Ez a szó használhatóazokban a helyzetekben is, ahol a házastársiszeretet a legnagyobb követelmények elé állít bennünket,ahol egyszer´úen nehézzé válik az együttesélet. Számolnunk kell azzal, hogy a közös életünkhosszú szakaszain át az együttlét nemcsak boldogságot,hanem terheket is hoz magával.Nos itt fontos, hogy ne kínozzuk magunkat állandóanazzal a gondolattal, hogy a másiknak mimindent másképp kellett volna csinálnia. Segíthet,ha egy kicsit eloldjuk magunkat (!) a társunktól,azaz nem várunk el t´óle állandóan ezt meg azt, hanemegyszer´úen arra az álláspontra helyezkedünk:A Te oldaladon vagyok. Akkor jöhet bármi. Ésegyébként meg az idegeimre mész. És ezt is túl fogomélni. A szeretet magára veheti éppen a bels´ótávolságtartás jellegét is.És magától értet´ód´ó, hogy az olyan követel´ószavaktól való búcsú, mint „tulajdonképpen nekedkellett volna” vagy „Miért nem teszed?” vagy „Miértteszed ezt és azt mindig újra meg újra, jóllehet14


tudod, hogy fájdalmat okozol nekem?” — nem szabad,hogy eltompítson bennünket.Nem primitíven, hanem naivan, oldottan reagálunk.És az ilyen elny´úhetetlen, oldott szeretet ígybeszél: Teljesen a rendelkezésedre bocsátom magamat.Akkor bármi jöhet.1Gyakorlati útmutatása házastársak beszélgetéséhezMegmondjuk egymásnak, hogy minek örülünk aházastársunkban. Megmondjuk egymásnak, hogymi tesz jót nekünk a viselkedésében. És kívánunkmagunknak valamit a házastársunktól. Egy ilyenkívánságra azzal a gondolattal válaszolunk: Ha nemis értem, hogy miért okoz Neked örömet ez és az,megteszem a kedvedért.Esti ima(ill. a kilenceddel való foglalkozás záró imádsága)Kedves Kentenich atya, elkezdtünk ma egy kilencedetHozzád. A Te iskoládba akarunk járni. ATe életedet akarjuk megszemlélni. Meg akarunkTéged nézni és olyanná válni mint te, hogy sikerüljöna házasságunk. Azt mondtad: „Ezennel az állandórendelkezéstekre bocsátom magamat..., tudásomatés tudatlanságomat, tehetségemet és tehetetlenségemet,de mindenekel´ótt a szívemet.” (LásdKüldetésünk titkai 2. füzet, 11. oldal.)Könyörögd ki Istenünkt´ól a kegyelmet, hogymondhassuk egymásnak: Teljesen a rendelkezésedrebocsátom magamat, a tehetségemet, a tudásomat15


és a tudatlanságomat, de mindenekel´ótt a szívemet.Könyörögd ki nekünk a kegyelmet, hogy boldogoklegyünk, amikor engedelmeskedünk egymásnak.Add, hogy házas érintkezésünk az egymás irántiteljes, személyes odaadásunk kifejezése legyen, ésadd, hogy a háromságos Isten képmása lehessünkabban, ahogy egymáshoz fordulunk és egymássalbánunk.16


MÁSODIK HÉTMi — nem énReggeli imaIstenünk! Te megközelíthetetlen fényben laksz.De adni akartál Magadból nekünk valamit. Önmagadatakartad nekünk adni. És elküldted hozzánk fiadat.Jézus köztünk élt az id´óben és köztünk él azegyházban. És általa tapasztaltuk meg, hogy TeAtya vagy, hogy Te Fiú vagy, hogy Te Szentlélekvagy: Szentháromság vagy. A szeret´ó személyekbens´óséges közössége, akik annyira egyek, hogyazt mondhatjuk: csak egy Isten van.Mi, mint házaspár, kett´ónek éljük meg magunkat.És mégis egyek lehetünk. Egyre jobban eggyéválhatunk. Egymás számára gondoltál ki bennünket.Azt akarod, hogy egyek legyünk. Azt akarod,hogy eggyé legyünk, amikor a házaséletben teljesenegymásnak ajándékozzuk magunkat. De szellemiegységnek is akarsz bennünket, akik együttgondolkodnak. Cselekv´ó egységnek akarsz bennünket,akik együtt vezetik vállalkozásukat. A szíveinkegységét akarod, akik együtt szenvednek. A szíveinkegységét akarod, akik együtt szeretnek. Egészlényünk egységét akarod, amelyben a szeretet folyamaáramlik közöttünk.Engedd, hogy Kentenich atya iskolájában megtanuljuk,hogyan valósíthatjuk meg ezt az egységeta hétköznapi életünkben. Amen.217


Kentenich atya életéb´ól:Abban az el´óadásban, amelyben a fiatal spirituális,Kentenich József atya kifejtette programját adiákotthon tanulói el´ótt, a végén hozzátette: „A f´ódologazonban még hiányzik: A viszonyainknakmegfelel´ó bels´ó szervezet. Egy olyan kongregációragondolok, amilyenek közismertek a különböz´ógimnáziumokban és egyetemeken. Mi akarjuk létrehozniezt a szervezetet. Mi — nem én. Mert énsemmit; tisztán, egyáltalán semmit sem fogok tennia Ti teljes egyetértésetek nélkül.” (Lásd Küldetésünktitkai 2. füzet, 18. oldal.)Mi, nem én. A fiatalembereknek ez is újszer´úenhangzott. Eddig ahhoz voltak szokva, hogy a felel´ósökdöntöttek, és nekik, a diákoknak pedig aztvégre kellett hajtaniuk.Tehát az új lelkiatyjuk most eléjük terjeszti aprogramját, de hozzáf´úzi, hogy az ´ó együttm´úködésükt´ólés egyetértésükt´ól akarja magát függ´óvé tenni.És aztán így is lett. Számos vita közepette el´ószöregy missziós egyesületet hoztak létre, amelykés´óbb Mária-kongregációvá alakult át.Az a tudat, hogy magunk intézzük a dolgainkat,nem pedig egy fels´ó utasítást hajtunk csak végre,id´óközben a fiatalemberek körében úgy elmélyült,hogy egy „forradalmat” is lehet´óvé tett. Összefogottegy kis csapat, hogy megakadályozza a Máriakongregációlétrehozását. És az eszméiket nyomatékosanés tehetséggel terjesztették. Általánoscsodálkozásra Kentenich atya támogatta ezt a kez-18


deményezést. Azt akarta, hogy az ügy szabad maradjonés mindenki nyíltan kifejtse érveit és ellenvetéseit.Mi, nem én. Ez az alapelv Kentenich atyátegész életén át elkísérte. A lelki munkájára is érvényesvolt: Állandóan érzékelés-kapcsolatban állt afiatalemberekkel, problémáikat és kérdéseiket befogadta,és az el´óadásai párbeszédek voltak. Azokra akérdésekre és szívügyekre adtak választ, amelyek ahallgatóságát foglalkoztatták. Amikor egy alkalommalKentenich atya el´óadásainak publikálhatóságárólvitatkoztak (az el´óadások nagyon is egy-egyadott helyzethez köt´ódtek és ezért idegenek könynyenfélreérthették), az egyik schönstatti vezet´ómegjegyezte: „Mit akar hát, hiszen mindent csakt´ólünk kapott!”Ez a „Mi, nem én” akkor is érvényes volt Kentenichatyának, amikor komolyra fordult a dolog:amikor vezet´ó munkatársaival konfliktusba került.Kétségtelenül Schönstattnak, egy ily átfogó m´úneka tervét csak évtizedek alatt lehet lépésr´ól lépésreátvinni az életbe. A második világháború után történt.A schönstatti papokról volt szó. Kentenichatya három különböz´ó közösséget akart alapítaninekik. Egy jobban szerzetesszer´ú „világi intézményt”,egy vezet´ó közösséget kevesebb kötelezettséggel,és egy harmadikat a tágabb kör számára.A vezet´ó munkatársai megvalósíthatatlannak tartottákezt a tervet. Úgy gondolták, hogy a schönstattipapoknak elég lesz egy közösség. Egyébként —vetették ellen — a püspökök nehezen fogják elfogadnia papok schönstatti közösségét. Ha rögtön219


három közösséggel jövünk, akkor az egésszelszemben még inkább elutasítóak lesznek.Odáig mélyült a bels´ó konfliktus ezekkel a vezet´ópapokkal, hogy felajánlották a lemondásukat.De Kentenich atya nem fogadta el. Könnyen lecserélhettevolna akkor az akadékoskodókat más, nekijobban tetsz´ókkel, akik a tervét könnyebben elfogadtákvolna. De mégsem fogadta el a papi közösségvezet´óségének lemondását, hanem hozzájárultaz elképzelésük kipróbálásához.Mi, nem én. Értékesnek tartotta a közös munkát.Elhatározott akarata volt, hogy a saját tervei megvalósulásárasokáig várjon.Mit jelent ez nekünk, házaspároknak?Mit jelent ez a gyermekeinkkel való bánásmódban?Nekünk, házaspároknak, ez azt jelenti, hogy beszélünkegymással. Célul t´úzzük ki, hogy mindigújra egymásra találjunk. Ehhez ki kell találnunk,hogy mi foglalkoztatja és mozgatja a házastársunkat.Fontos, hogy rátaláljunk a gondolatára. Fontosnekünk, hogy mindig újra befogadjuk, amit átélt,különben nem tudjuk megérteni. Ha házaspárkéntösszeülünk, hogy beszélgessünk, akkor jó, ha eleintenem kezdünk rögtön vitatkozni, hanem el´ószörcsak mesélünk és meghallgatjuk egymást. Ez egyarántvonatkozik a napi eseményekre és az egészéletünkre.Ha este, miután mindent elvégeztünk, amit elkell, ha a gyerekeket elláttuk és megnyugodtunk,még egyszer id´ót szakítunk egymás számára és me-20


sélünk az elmúlt napról. És gyakran ez az elbeszéléskitágul, és beszélünk arról is, amit a múltban átéltünk,ami fontos volt nekünk. Egyszer´úen beszélgetünkarról, ami volt, és próbáljuk megérteni egymást.A „Mi” akkor jön létre, amikor az egyikkomolyan veszi a másikat.Az „Igen, de...” szófordulat, mely nagyon gyakranegy hozzászólást vezet be, csak kevéssé használhatóa házaspári beszélgetésben. Sokkal jobb avisszakérdezés: „Jól értettelek? Ezt akartad mondani...?”És akkor egység jön létre. Létrejön a „Mi”.Az egyes házas felek élménye közös szellemikinccsé válik. És ez az egység növekszik. Úgy,ahogy egy házasság növekszik.Akkor majd abból, hogy a másikat megint jobbanmegismertük, öröm fakad, melyet gyengédséggelfejezünk ki. És akkor döntünk. És ugyanúgydöntünk, ahogy Kentenich atya szokott dönteni: Eztegyütt fogjuk megcsinálni. Mi, nem én. És általábanérvényes lehet: „A teljes egyetértésed nélkülnem teszek semmit.” Ez az elv nem alkalmas arra,hogy közvetlen cselekvési szabályként használjuk.Hanem egy helyes életfolyamatot ír le. Ez annyitjelent, hogy házaspárként normális esetben nemdöntünk azonnal, hanem egy hosszan elhúzódó folyamatban.Vagyis gyakorlatilag ha egy döntés elékerülünk (Milyen szín´úek legyenek a függönyeink?Vegyünk-e egy új sz´ónyeget? Milyen autót vásároljunk?),vagy a hétköznapi életben felmerül egy kérdés(Hogyan ünnepeljük a Karácsonyt, a születésnapot?Hogyan reagáljunk a gyerek viselkedésé-221


e? stb.), akkor jó, ha nem úgy beszélünk egymással,hogy már az els´ó beszélgetésben eredménytkell elérni. Jobb, ha el´óször csak kicseréljük a gondolatainkatés nyugodni hagyjuk a dolgot. Aztánmegint beszélünk róla és megint nyugodni hagyjuk.És akkor megérik a „Mi” a döntésünkben. Közelebbkerülünk egymáshoz, belemegyünk a másikelképzelésébe, és megtaláljuk, hogy mit kell tennünk.Hogyan jön létre a „Mi” Kentenich atya szerint?És annak példájára, ahogy a munkatársaivaldolgozni szokott? El´óször: Sok odafigyelés. Másodszor:Megnevezni a szívügyet és nyugodnihagyni. Harmadszor: A szívügyet mindig újra el´óhozniés együtt utat keresni.Különös figyelemmel kell lennünk a „Mi”-re,amikor egy harmadik személlyel beszélünk, tehátegy olyan valakivel, aki nem tartozik a mi kett´ósegységünkhöz. Egyszer´úen elképzelhetetlen, hogyKentenich atya egy harmadik személyhez így szóltvolna: X.Y. ezt és ezt szeretné, de nekem más a véleményem.A „Mi” a titok védelmében növekszik.Ha dolgozunk egy kérdésen, vagyis még nem születettdöntés, akkor err´ól valaki más el´ótt csak a társunkbeleegyezésével beszélünk. Ezen a területensok házaspár bels´ó kapcsolata súlyos kárt szenved.Viszonylag könnyen kiviszik a házastársukkal kapcsolatosproblémáikat és megbeszélik olyanokkal,akikhez bizalmuk van: egy pappal, rokonokkalvagy egyszer´úen a szomszéddal vagy a munkatárssalis. Természetesen ez nem b´ún — amíg ebben avonatkozásban össze nem ütközünk a tízparancso-22


lattal —, de kárt okoz. Eltekintve egy nagy lelki bajkivételes esetét´ól, összetartunk. És nem fecsegünka párkapcsolatunkról. Sok fiatal elköveti a hibát,hogy a szüleinek mesél a házastársáról, annak dolgairól,panaszkodik rá és befogad mindenféle jótanácsot.Aki, ha jószándékúlag is, ilyen jótanácsokkalbeleártja magát egy házasságba, kárt okoz benne.A lelki súlypont kérdésér´ól van itt szó. Havalaki a lelki súlypontját egy küls´ó tanácsadóhozköti, ha végs´ó soron nála keres megértést és elfogadást,akkor lehetetlenné teszi a házastársi közösségenövekedését. Ezért tapasztalt lelkivezet´ók házasemberekkelvagy hármasban beszélgetnek, vagysehogy. Hármasban — ez azt jelenti, hogy a házaspárral.És egyébként a házaspár teljesen képes arra,hogy segítsen magán. És mi van akkor, ha a házastársamnem ért meg? Mi van, ha a házastársam talánnem él olyan eleven keresztény életet mint én?A válasz talán szigorúnak t´únik, de fontos: Csak kivételesesetben (évente egyszer) szabad megkönynyebbüléstés tanácsot keresni a házasságon kívülegy harmadiknál. Egyébként is a „Mi” nem azáltalnövekszik, hogy a házastársammal kapcsolatbanegy harmadiktól kérek tanácsot, hanem éppen azáltal,hogy a házastársammal összetartok. Majd miketten együtt megoldjuk. A házasság zártsága hozzamagával, hogy a lelki súlypontomat a társam szívébehelyezem, nem pedig egy másik, a házasságonkívüli ember szívébe — legyen akármilyen bizalomkelt´óis.223


Gyakorlati útmutatásokId´ót szakítunk egymás számára, hogy elmeséljük,mit éltünk át egész nap, a héten vagy a régebbiid´ókben. Eközben az a legfontosabb, hogy megértsükegymást. Másodszor: Általában nem döntünkazonnal. Beszélünk a dologról, majd nyugodnihagyjuk, majd ismét el´óvesszük. Akkor van id´ónk,hogy lassanként a társunk szívügyével bizalmas viszonybakerüljünk, és így a döntésben egy közös„mi” létrejöhessen.A gyerekekkel való kapcsolatra is érvényes, id´ótbiztosítunk arra, hogy a „mi” létrejöhessen. Mi,mint család. Ezért már korán bevonjuk ´óket a döntésekbe.A gyerekeinknek szabad beleszólni a dolgokba.És mi pedig megpróbáljuk komolyan venni,amit mondanak. Bizonyos „tekintélyellenes” pedagógusokálláspontja nyilvánvalóan balgaság. Ésnyilvánvaló butaság. És nagyon gyakran a gyermekegy kis zsarnok. Az olyan szül´ók, akik nem mernekellentmondani a gyermeküknek; olyan gyerekek,akik hozzászoktak, hogy a kívánságaikat egyszer´úenkeresztülviszik, nem felelnek meg annak a„mi-képnek”, ami a szemünk el´ótt lebeg. Mert aszül´óknek is joguk van beleszólni a dolgokba. Ésrendszerint sok dologban összehasonlíthatatlanulkompetensebbek. És ennek meg is kell mutatkozniaa döntésekben. Erre is vonatkozik, hogy egy „mi”-nek kell létrejönni. Ha a gyerekemnek egy utasítástadok, és ´ó erre elkezd nyafogni és végül is keresztülvisziaz akaratát, akkor ez nem közös döntés, ha-24


nem egy egyoldalú dolog. Ezért utasítást csakakkor adunk, amikor azt valóban véghez akarjukvitetni. Ezért normális esetben el´óször érzékeléskapcsolatotkeresünk. Érzékelés-kapcsolatba lépünka gyermekünkkel: „Nem szeretnéd...; mitgondolsz...?” És itt hosszasan és türelmesen elid´ózünk.Nem baj, ha ez a „meggy´ózés-munka” sokáigelhúzódik, amíg végül döntünk: így és így fogjukcsinálni.Jól szemlélteti az elmondottakat a következ´ópélda: Az áruházainkban a pénztárak mellé gyakranodakészítenek ún. „nyafogó-árukat”. Azért nevezik„nyafogó-áruknak”, mert a gyermek, aki az anyjávalmegy bevásárolni, ott áll a pénztár mellett, amígaz anya a sorára vár, és észreveszi és megkívánjaezeket. Azaz „ráharap” az egyik kikészített „csalira”és nyafogni kezd az anyjának, hogy vegye megneki. Ha az anya nemet mond, akkor a gyerek harcolnikezd. És mivel az anya nem szeretné másokel´ótt blamálni magát egy neveletlen gyermekkel,gyorsan enged, és a gyermek megnyeri a harcot.Szó sincs itt a „mi”-r´ól, hanem egyértelm´úen a kiszsarnok gy´ózelmér´ól. Az anya belül elégedetlen.Mi a teend´ó? Megbeszélni a gyermekkel, hogy ekkorés ekkor kap majd valami finomságot. És ebbenmegegyezni. És abban is megegyezni, hogy az áruházbantöbbet nem nyafog! Akkor mindkét fél elégedettlehet a maga módján. Aztán ha a gyerekmégis újra nyafogni kezd, akkor megtámadja azanyával kötött egyezséget, azaz kitör a „mi”-b´ól. Aválasz erre egy szerény és egyszer´ú: nem! Talán a225


gyerek még néhányszor megpróbálja, de a végénmegérti, hogy ezt a háborút nem lehet megnyerni.A „mi” felépítése a gyermek közrem´úködésével nagyonfontos. Így a szül´ók majd nem riadnak visszaattól, hogy az illetékességüket, felel´ósségüket ésvezet´ó szerepüket érvényesítsék. Ez pedig azáltallehetséges, hogy kapcsolatban állunk mindazzal,ami a gyereket foglalkoztatja és mozgatja.Nem hajlunk meg a kis zsarnok el´ótt, hanem azaktuális helyzeten túl, a gyerekkel való beszélgetéseinkbenfelépítjük a „mi”-t. Vagyis megegyezünka gyerekkel abban, hogy mi a teend´ó.Esti imaKedves Kentenich atya, egész életedben mindigazon voltál, hogy egy „mi” jöjjön létre. Egy „mi”Közted és a sok ember között, akik Hozzád jöttekés a munkatársaid lettek. Egy nagy m´úvet építettélfel velük. A Jóisten vezetett minket egymáshoz,hogy házastársak legyünk. Egy nagy feladat állel´óttünk, hogy összejöjjünk és engedjük, hogy köztünkegy „mi” felépüljön. Ez alapozza meg a mélykölcsönös megértést és hogy a döntéseinkben mindigújra egymásra találjunk. Tégy minket Magadhozhasonlóvá! Adj nekünk a türelmedb´ól; adj nekünka beleérz´óképességedb´ól; adj nekünk szeretetederejéb´ól, mely képes még a megfoghatatlant iselfogadni. Alakíts kett´ónket olyan emberekké, akikegységre törekszenek a gyereknevelési folyamatbananélkül, hogy közben vonakodnának alkalmaznia tekintélyüket. Járj közben értünk a Jóistennél,26


hogy ajándékozzon kett´ónknek egy mély egységet,és részesítse a családunkat egy nagy és mély egység-élményben!Amen.Mindenható Isten! Házaspárként elkezdtük Kentenichatya iskoláját. Érezzük, hogy ez egy fanyariskola. De örömet is jelent, hogy nála tanulhatunkés érezhetjük hatalmas közelségét. Add, hogy ha ´óta Te szent akaratod szerint hamarosan az oltárraemelik, sokaknak segíthessen egységre jutni. Add,hogy sok házaspárnak közvetíthesse a kegyelmet,hogy egymással folytatott beszélgetéseikben a„mi”-t keressék, és hogy közrem´úködése által létrejöjjöna „mi” öröme sok családban! Amen.227


HARMADIK HÉT„Engedd, hogy megint jóba’ legyünk”Reggeli imaIrgalmas Isten! Emberek vagyunk, és gyakranfélreértjük egymást és összeveszünk. Olyankornem értjük meg már egymást, és mindegyikünk aztgondolja, hogy neki van igaza. Te nagy és irgalmasvagy. Irgalmas Istenként is ott laksz a szívünkben.És egy olyan Istenként is a szívünkben laksz, akisohasem veszíti el a türelmét, hanem mindig újrakezdi.Így tettél az üdvtörténetben. Mindig újra szövetségetajánlottál az embernek, és a b´ún és hibákután is lehet´óséget adtál, hogy újrakezdje Veled. Aszívünkben laksz. Tegyél minket Magadhoz hasonlóvá!Alakíts át minket! Szolgád, Kentenich atyaközbenjárására ajándékozd nekünk a kegyelmet,hogy egymással ismételten mindig újrakezdhessünk.Amen.Kentenich atya életéb´ólA dachaui koncentrációs táborban történt. Ezrekéltek itt embertelen körülmények között, félholtanaz éhségt´ól, állandó rettegésben. A Harmadik Birodalomurai már korán felfigyeltek a Schönstattmozgalomra,felismerték benne a céljaikkal szembeszegül´óer´ót. Ezért Kentenich atya sok munkatársátfigyeltették, néhányat közülük Dachauba, akoncentrációs táborba hurcoltak és végül Kentenich28


atya is odakerült. Ott raboskodott Fischer atya is,aki mély személyes kapcsolatban állt Kentenichatyával. Naponta vele ment a papok barakkjából agyülekez´óhelyre, és ott állt mellette. Így ment ezegészen addig, amíg egyszer konfliktus támadt közöttük.A konfliktus ugyan csak rövid ideig tartott,de Fischer atya élete és tapasztalata számára nagyjelent´óség´ú volt. Egy új oldaláról ismerte meg Kentenichatyát. A következ´ó történt:Egy alkalommal Fischer atya hevesen kritizáltaKentenich atya el´ótt egyik társukat, aki szintén Dachaubanraboskodott. Azt várta, hogy mint mindig,Kentenich atya most is türelmesen és jóságosan befogadjapanaszát és gondját. Már önmagában ez issegítséget jelentett, a probléma kisebb lett ezáltal.De ez alkalommal Kentenich atya másképp reagált.Határozottan és élesen megvédte említett társukat.És ami még rosszabb volt, tett néhány nagyon komolymegjegyzést is Fischer atyára vonatkozóan.Kentenich atya rávilágított, hogy az indítékai nemvoltak olyan egyenesek és tiszták, mint ahogy aztmagával elhitette. Fischer atya teljesen felháborodott.Így váltak el. Kis id´ó múltával Fischer atyakeresni kezdte Kentenich atya közelségét, hogy lehet´óségetadjon neki a bocsánatkérésre és így rendbehozzáka dolgot. Abban élt ugyanis, hogy Kentenichatya igazságtalan volt vele. De a várt bocsánatkéréshelyett Kentenich atya egy újabbmennyk´ócsapással jött. Meger´ósítette és elmélyítettekorábbi kijelentéseit. Erre aztán Fischer atya teljesenkiborult. „Semmi közöm többé hozzá!” —329


mondta magában. Mindenki, aki Fischer atyát ismerteés szerette, tudta, hogy nagyszív´ú ember, deegyúttal egy szenvedélyes természet is. (Pl.: azegyik társa kérdésére, hogy mir´ól fog prédikálni,azt válaszolta: „Még nem tudom, de már lángolok.”)Azon a napon tehát Fischer atya egyedülment a gyülekez´óhelyre azzal az elhatározással,hogy végzett Kentenich atyával. És csak a gyülekez´óhelyenvette észre, hogy Kentenich atya egészcsendben követte, mellé lépett és mellette áll, majdígy szólt:„József, csomagot kaptam, volt benne egy angolna.Neked szeretném ajándékozni az angolnát.”Fischer atya ezt válaszolta: „Atya, ilyen körülményekközött nem fogadhatom el az angolnát.” ErreKentenich atya könyörögni kezdett: „Engedd, hogyismét jóba’ legyünk, József!” — mondta. És így tovább.Egy id´ó után — így mesélte Fischer atya —már nem tudott ellenkezni, és elfogadta az angolnát,és kibékültek, és az életük végéig tartó, új,mély kapcsolat jött létre közöttük.A kett´ós életünk számáraJönnek félreértések, veszekedések. Nem kell,hogy b´ún legyen, amin összeveszünk. Két emberközött valóban megtörténhet, hogy jóhiszem´ú cselekedetekkelis megsebezhetik egymást és összevesznek.Nagyon is lehetséges, hogy mindketten jótakarnak, és az igazuk tudatában vitatkoznak egymással,és így összevesznek. Lehet, hogy egy ilyenbeszélgetésben úgy t´únik, hogy az éveken át lassan30


létrejött közösség egyszerre semmivé válik. Az abenyomása az embernek, hogy már nem számítanaktöbbé az egymással szerzett jó tapasztalatok. Alelki szemeim el´ótt a másik, aki megsebzett, megsértett,érthetetlenül és teljesen idegenül áll. És aztkérdi önmagától az ember, hogy egyáltalán hogyankerülhettem egy ilyen emberrel ily közeli kapcsolatba?!Tegyük most félre a kérdést, hogy hogyanfordulhat ilyesmi el´ó. Talán majd egyszer egy okospszichológus kideríti, hogy Fischer atya nem tudtaúgy kiélni Kentenich atyával szemben az önigazolásivágyát, ahogy az a kapcsolatukra nézve jó lettvolna. Talán majd egy okos pszichológus kideríti,hogy már el´óbb kellett volna veszekedniük egymással.Talán majd egy még okosabb pszichológuskideríti, hogy abban a pillanatban, amikor Kentenichatya komolyan megintette, rendreutasította,Fischer atyában felelevenedett egy gyermekkori élmény,amikor talán az apja hasonlóképp bánt vele,és felszakadt egy régi seb... Mindez most nem fontos,és nem sokat segít, ha bajban vagyunk. Akkoraz a fontosabb, hogy hogyan jutunk ki bel´óle, nempedig, hogy hogyan estünk bele. Kentenich atyaFischer atya mellé lépett és így szólt: „Engedd,hogy újra jóba’ legyünk!” És akkor, abban a pillanatban,amikor Kentenich atya a nála fiatalabbatkéri: Engedd, hogy újra jóba’ legyünk! — Fischeratyát személyiségének teljes nagyságában szólítjameg. Úgy fordul hozzá, mint a nagyhoz, aki engedélytad az újrakezdéshez.331


Foglalkozhatna az ember azzal is, hogy helyesencselekedett-e Kentenich atya, vagy sem. Nemismerjük a helyzetet. Fischer atya sohasem beszélttöbbet err´ól. Csak egyszer, az eset után kb. egy évtizeddelkés´óbb, egy személyes beszélgetésben említette.Úgy beszélt, mint aki meg van gy´óz´ódve,hogy Kentenich atyának igaza volt. Nem esett nehezéreezt kifejezni. De ez a kérdés: Kinek volt igaza?— sem fontos. Nekünk, házasoknak, az fontosés érdekes, hogy az újrakezdéshez az els´ó lépéstKentenich atya tette meg, aki nem érezte magátvétkesnek, hanem hitte, hogy neki van igaza. Kentenichatyának nem az volt a fontos, hogy er´ósítgesse:Nekem van igazam! — hanem az újrakezdésaz él´ó emberrel. És ez az a tanulság, amit mi, házasok,ebb´ól az esetb´ól levonhatunk.Újrakezdünk egymással akkor is, ha mindkettenúgy gondoljuk: nekem volt igazam. Egy „angolnát”ajándékozunk a másiknak. A dachaui táborban ezegy kincs volt. Ajándékozunk a másiknak valamit,és ezt mindenki mindenkivel megteheti. Újrakezdjükegymással. Engedd, hogy megint jóba legyünkegymással. És akkor a szeretetünk er´ósebb, mint aszóbanforgó konfliktus. Ebben valami isteni nyilvánulmeg, Isten válik láthatóvá, aki irgalmas az emberhez,jóllehet az Isten és az ember közti konfliktustegyértelm´úen az ember okozta. A mi Urunk JézusKrisztus meghalt értünk a kereszten, értünk,b´únösökért. Nem azokért halt meg, akik bocsánatotkérnek T´óle; nem azokért, akik belátják, hogy valamirosszat tettek; nem azért halt meg értünk a ke-32


eszten, mert helyt adtunk az igazságnak, a saját„igazságunknak”, a b´únünknek. Azért halt meg értünka kereszten, mert Isten irgalmas. És ezért a kérés:„Engedd, hogy újra jóba’ legyünk!” — arra isvonatkozik, aki valóban igazságtalan volt. A sért´ódöttduzzogás sohasem keresztényi magatartás,akár igazam van, akár nem. Házaspárként ismételtenmindig újrakezdünk egymással. Lehetséges dolog,hogy a szeretetben egymásra találjunk, miközbena régi ügynek még id´óre van szüksége, amígrendbe jön. Sejthet´ó, hogy a fájdalom, melyet Kentenichatya nevel´ói megnyilatkozása a fiatal papnakokozott, nem sz´únt meg egy csapásra a kibékülésselés az angolna elfogadásával. Minden bizonnyal aházasságban is tovább fájnak a sebek, amelyeketcsak id´óvel gyógyít majd be önmagunk kölcsönöselfogadása.Talán ez egy magasabbrend´ú igazság: annak azigazsága, hogy mi, emberek, b´únösök vagyunk ésazok is maradunk. Isten él a szívünkben a keresztségkegyelme által, és az irgalmasságban is hasonlóváalakít bennünket önmagához. „Nem értelek!Fáj, amit tettél velem, és még mindig fáj. De szeretlek,és továbbra is elfogadlak úgy, ahogy Isten szeretengem és mindig újra elfogad, akkor is, ha b´únösvagyok. Boldogok az irgalmasok, mert nekik isirgalmaznak. Bocsásd meg a vétkeinket, ahogyanmi is megbocsátunk az ellenünk vétkez´óknek.”Így egy új er´ó jön létre, az „engedd, hogy újrajóba’ legyünk” ereje, és ez egy gyógyító er´ó. Ezutánmár másképp látjuk mindazt, ami történt, ir-333


galmasabban, nagylelk´úbben; a bennünk lakó Istenerejének fényében.Gyakorlati útmutatásokVannak köztünk olyan dolgok, melyek megterhelika kapcsolatunkat és amelyek fájnak? Vannaktalán események vagy a társunk bizonyos viselkedése,mely még mindig fáj, és amelyet még nemdolgoztunk fel? Nevezzük meg ezeket, nem azért,hogy „megmagyarázzuk vagy magyarázatot kapjunkrá”, hanem hogy ezt mondhassuk: Te, ez akkorfájt. De engedd, hogy megint jóba’ legyünk,mindegy, mi történt! Kérem, figyelem: Ne kezdjünkel vitatkozni arról, hogy mi is történt; ne kapjunkrögtön bele a probléma feldolgozásába. Ezthalasszuk kicsit kés´óbbre! El´óször csak annyit,hogy néven nevezzük a dolgot és azt mondjuk atársunknak: Ez és ez fájdalmat okozott. De engedd,hogy újra jóba’ legyünk! És akkor ajándékozzunk atársunknak valamit, valami értékeset, valamit önmagunkból:egy „angolnát”.Esti imaIrgalmas Istenünk, jóságos mennyei Atyánk!Neked nem jelent akadályt, ha mi a viselkedésünkkel,tetteinkkel mindig újra visszautasítjuk jóságodatés szeretetedet; ha mindig újra rosszat cselekszünk,Téged nem akadályoz mindez abban, hogyjóságos és irgalmas mosollyal tekints ránk ésmondd: Engedd, hogy újra jóba’ legyünk! Te vagya legnagyobb, és mégis Te kezded a kibékülést.34


Emberré tetted Fiadat és hagytad, hogy meghaljonértünk a kereszten. Te újra elfogadsz minket és eltörlöda vétkünket Krisztus keresztjében. Te hatalmasvagy. Akaratod egyetlen mozdulatával legy´ózhetnélmindent, ami e világon ellened fordult.Megsemmisíthetnéd a Téged káromló és sérteget´óembereket. De nem teszed, hanem Krisztusra nézel,és Krisztusban gyógyulást találunk. Mivel ´Ó szenvedettértünk, nem vonod vissza soha többé az irgalmadatt´ólünk, b´únösökt´ól. Tekints le kett´ónkre!Köztönk is van vétek, az értetlenség szakadéka vanközöttünk, csalódtunk egymásban, talán meg is keseredtünk.Kentenich atya közbenjárására tégy csodát a szíveinkben!Add meg nekünk azt a kegyelmet, hogyelfogadjuk egymást úgy, ahogy vagyunk; egyszer´úenúgy, ahogy vagyunk. És engedd, hogy irgalmad,mely a szívünkön át a társunk felé áramlik, tartósgyógyulást eredményezzen; hogy úgy emlékezzünkmi is a régi sebekre, ahogy most Urunk JézusKrisztus emlékezik sebeire megdics´óülve az égben,Tenálad. Kentenich atya közbenjárására ajándékozzmeg minket ismételten egy új kezdet kegyelmével.De ne csak nekünk, hanem sok házasembernek addmeg ezt a kegyelmet! Add, hogy sok házasemberjárjon Kentenich atya iskolájába, és mutasd meg ´ótaz egész egyháznak, mint az újrakezdés szentjét,egy olyan szentet, akinek a szeretete soha sem fogyel.Kedves Kentenich atya! Volt olyan id´ó is, melynehezebb volt Neked, mint ez a kis konfliktus335


Fischer atyával. Ez volt az az id´ó, amikor az egyházpróbára tett Téged és m´úvedet, és Milwaukeebaküldött szám´úzetésbe. 14 évig súlyosan Rád nehezedettaz egyházi tekintély szava: Elválasztott am´úvedt´ól és 14 évig várakoztatott a visszatérésre.Nem az volt a f´ó kérdés számodra, hogy igazságtalanságtörtént Veled. A f´ókérdés az volt, hogy sikerül-eaz egyház-szeretetedet éppen az iránt az egyháziránt töretlenül meg´órizni, aki Téged szám´úzetésbeküldött.Amikor a rehabilitációd után 1965-ben hazatértél,mindenkinek világosan megmondtad: A síromonmajd egyszer ezek a szavak álljanak: DilexitEcclesiam (szerette az egyházat). Soha nem vontadvissza a szeretetedet azoktól, akik a szám´úzetésbeküldtek. A szívedben mindig újra így szóltál ehhezaz egyházadhoz: Engedd, hogy újra jóba’ legyünk!Kedves Kentenich atya, légy a mi lelkiatyánk,és add, hogy olyanok lehessünk, mint Te. Haddnyújtsunk mi is kezet a házastársunknak mindenhelyzetben és tudjuk mondani: Engedd, hogy újrajóba’ legyünk! Amen.36


NEGYEDIK HÉTHordozzuk egymástReggeli imaMennyei Atyánk, Te olyannak teremtettél bennünket,embereket, hogy szenvedésben és örömbenaz egyik a másikat hordozni tudja. Er´ót tudunk adniegymásnak, és ez az er´ó T´óled jön. Jézus Krisztusban,a mi Urunkban titokzatos egységbe illesztettélössze bennünket. Az ´Ó teste vagyunk, melybenegyik tag hordozhatja és segítheti a másikat. A miUrunk Jézus Krisztus lakik a keresztség által a szíveinkben,és részt vehetünk az ´Ó haláltusájában.Ha szenvedünk, összekapcsolhatjuk fájdalmainkatKrisztus szenvedésével.Te ránk tekintesz és rátekintesz a mi Urunk JézusKrisztusra, és Krisztus kedvéért újra felénk fordítodszeretetedet. Krisztussal és Krisztusban Elédjárulhatunk és fölajánlhatjuk imáinkat és szenvedéseinket,munkáinkat és fáradozásainkat egymásért.Te elfogadsz bennünket és tetszéssel nézel ránk, fivéreinkreés n´óvéreinkre, akikkel össze vagyunkkapcsolva Krisztus testében.Odaajándékozhatjuk Neked áldozatainkat egymásért.Ez mélyen összekapcsol minket Urunk JézusKrisztussal és megváltó szenvedésével. Mintházasokat Te vezettél egymáshoz minket, és aztakarod, hogy egymásért legyünk, egy „mi”-t képezzünk,hogy egymáshoz irgalmasak legyünk. És le-437


het´óvé teszed nekünk, hogy hordozzuk egymást. JóAtyánk, ha feláldozzuk Neked szívünk fájdalmát éstestünk fájdalmait Krisztusban, ezáltal lehívhatjukáldásodat magunkra és azokra az emberekre, akiketszeretünk; s´ót egész egyházadra. És hordozhatjukegymást. Így, amit Neked ajándékozunk, hasznáraválik a házastársunknak és az egész családunknak.Hordozzuk egymást. Hatalmas Mennyei Atyánk,jó tudni, hogy mindennek, ami csak történik velünk,értelme van; hogy egész életünk szeretettéválhat; hogy életünk sebei szeretetté válhatnak. Segítsmost nekünk ezt a titkot jól megértenünk, ésKentenich atya iskolájában a gyakorlati életünkrealkalmaznunk. Amen.Kentenich atya életéb´ólKentenich atya sok embernek er´ót adott azáltal,hogy egyszer´úen befogadta a szívébe és ott hordozta´óket. Mégis err´ól a mély életfolyamatról, amelyetbevezet´ó imánkkal is kifejeztünk, érthet´ómódon csak keveset beszélt. Ki beszél szívesen amásokért felajánlott áldozatairól, imáiról, szenvedéseir´ól?!Csak néhány megnyilatkozására támaszkodhatunk,amelyekb´ól visszakövetkeztetünk gondolkodásmódjára,érzületére, gyakorlati viselkedésére.Ezek a részben tárgyilagosan hangzómegnyilatkozások mégis lehet´óvé teszik, hogy óvatosantapogatózva körvonalazhassuk lelki magatartását.Egyik levelében megjegyzi Kentenich atya:„Számomra a kereszt és szenvedés, megvetés, szégyen,lebecsülés, semmibevevés, megtagadás a leg-38


nagyobb kincseket jelentik, az atyai szeretet legértékesebbszeretet-ajándékait, hogy általuk hasonlóváváljak az Üdvözít´óhöz, és Benne az Atya tetszésétkülönösen magamra vonjam.”Kereszt és szenvedés mint kincsek! Egyedülcsak akkor érthet´ó, ha a teljes szöveget olvassuk: akereszt és a szenvedés eszköz arra, hogy Krisztushozhasonlóvá váljunk, és így a Jóisten szeretetétmagunkra vonjuk.Kentenich atya ebben nemcsak azt a folyamatotlátta, melynek a saját számára Isten tetszését biztosítaniakell és biztosítja. Hanem ezen felül mindazokatis, akiknek az áldozatunk a javára válik.Dachauban írt egy imát, mely kétségtelenül személyiségénekmélyér´ól fakadt, vagyis amelyet egyönábrázolásnak tekinthetünk:4„Krisztus Jézusban szoros kapcsolatban vagyunk,mélyen egyek szent sebeiben — mi az O ´´ tagjai,O ´´ a nagy fej: Ez az üzenetünk, melyet t´ólünksenki el nem vesz.Tagjaiként érdemeket szerezhetünk, kegyelemres dics´óségre jogot nyerhetünk. Amíg igaz tagjai vagyunk,addig az Atya mindig jóindulattal van irántunk.Ha létünk és életünk Krisztusra hasonlít, akkorszabad kezet nyújtani egymásnak: Üdvözít´ónk véreáltal egyikünk jámborsága hasznára válik az összestöbbinek.”39


Kentenich atya abban a tudatban élt, hogy szenvedéseáltal, Krisztusban való élete által más emberekethordozhat. Ez er´ós motívum volt számára.Ugyanabban az imában kifejti, hogy mit jelent ezgyakorlatilag. Felsorol sok élethelyzetet, és mindetugyanazzal a refrénnel kommentálja:„A léted és életed visszahat rájuk, meghatározzasorsukat és növeli boldogságukat.”És az imának egy másik részében az is tudatosulbenne, hogy mások is hordozzák ´ót, hogy ´ó is másokimájából és áldozatából él. Ez az oka annak,hogy a sok nehéz helyzetben, melyeket aztánegyenként fel is sorol, mindig újra az ima refrénjétismételje:„Tekints, Atyánk, kegyelmesen csapatunkra,mutatkozz Magad miatt csodálatosnak!”Kentenich atya abban a tudatban élt, hogy hordozzaa hozzákapcsolódott embereket. És abban atudatban élt, hogy a hozzákapcsolódott emberek ishordozzák ´ót.Mit jelent ez nekünk, házaspároknak?Mit jelent ez a családunk számára?Hordozzuk egymást. A vallásosságunk nemcsak a mi személyes magánügyünk. A vallásosságunk,az Istennel való életünk mindig a házastársunkatis érinti. Sok házaspár számára ez egy magátólértet´ód´ó jó életérzés: a házastársam hordozengem. Isten el´ótt áll értem. Felajánlja Istennek fá-40


adozásait és szenvedéseit, munkáit, hogy Isten áldásátlevonja rám.S´ót ez még ott is érvényes, ahol a házastársaknem értik meg egymást. Még akkor is lehetséges,hogy Isten elé lépjenek és mondják: Nem találunkmost egymásra, de felajánlom Neked a szenvedést,amivel e feszültség és szakadás jár, a házastársamért,aki fájdalmat okozott. Jót tesz, ha tudjuk,hogy akkor is, amikor kett´ónk között nehézségekvannak, mindketten éppen kett´ónkért ajánljuk felIstennek a konfliktusban átélt szenvedéseket.Így bánunk a gyermekeinkkel is. A nagyobbgyermekeinkkel való együttélésben vannak olyanid´ószakok, amikor az áldozat és az ima az egyetleneszköz a gyermek kísérésére és hordozására. Ésnyugodtan elfogadhatjuk, hogy az emberek köre,akiket hordozhatunk, nagyobb a saját családunknál;hogy Isten ilyen módon sok embert bízott fáradozásainkraés gondjainkra.Mintegy nagy lelki családért, apa és anyakéntállunk Isten elé. Mint keresztények részt veszünkUrunk életében, szenvedésében és m´úködésében.Ez az alapbeállítottság: „Hordozzuk egymást”,nagyon praktikus következményt és eredményt hozmagával. A szívünkben helyet nyer egy nagy jóság.Negatíve kifejezve: Nem haragudhatunk meg arraaz emberre, akiért az el´óbb ajánlottuk fel szívünkfájdalmát Istennek.Létrejön a gondoskodás, a jóakarat és egyúttal abizalom magatartása, hogy Isten hatalma és jóságaer´ósebb az összes lehetséges emberi cselekedetnél441


— er´ósebb az összes lehetséges emberi pusztításnális.Aki másokért áldozatokat hoz és imádkozik, akitehát ilyen értelemben hordozza ´óket, az hisz bennük,hiszi, hogy Isten hatalma áttörést fog eredményeznibennük. Ebben az összefüggésben az id´ókevéssé fontos. Ahhoz a hosszú „id´óhöz” képest,amit majd az égben boldogan együtt fogunk tölteni,a földi életünk évtizedei rövidek.Lélektanilag szólva a „Hordozzuk egymást” bizonyosnyugalmat, szívélyes jóakaratot és nagy türelmetjelent a másokkal való bánásmódban. Ígyaztán a nyugtalanság, aggályos gond, szorongás éskeser´úség nem sokáig uralkodik a szívünkön. El´ófordulhatnak,de végül is egy megújult bizalombatorkollnak.Gyakorlati útmutatásokA hétköznapi életben keresünk olyan dolgokat,amiket a fenti módon a Jóistennek ajándékozhatunk.Magunkban néven nevezzük ezeket a dolgokat.Pl.: „Nehezen viselem, hogy a férjem mindig olykés´ón jön haza, jóllehet már többször is megbeszéltük.”Aztán fogjuk életünknek ezt a kis terhét és aJóistennek ajándékozzuk. Az említett példában tehátígy folytatom: „Istenem, mégis Neked ajándékozomaz így keletkezett fájdalmamat.” Akkor aztánmegeshet, hogy a „kés´ón hazajárót” mosolyogvaígy fogadjuk: „Megint feladatot adtál.” És42


mindketten tudjuk, hogy mit jelent ez, és örülünkegymásnak.Talán akkor a férj hasonló mosollyal így válaszol:„Majd visszafizetem, amikor indulás el´ótt azautóban ülve várok Rád, amikor nem készülsz elid´óre.”Esti imaKedves Kentenich atya, Te sok lelki és testi terhethordoztál az életedben. Mindezt KrisztusUrunkban a Jóistennek ajándékoztad. Ezáltal egynagy nyugalomra tettél szert, mely sokakra kisugárzott.Tégy minket is képessé arra, hogy életünk nagyés kis dolgait a Jóistennek ajándékozzuk, és így aházastársunkat hordozzuk, a gyerekeinket hordozzukés még sokakat, akiket Isten ránk bízott. Vesdbe befolyásodat, mellyel Istennél rendelkezel, éseszközöld ki nekünk azt a kegyelmet, mellyel IstenTéged itteni életedben megajándékozott: a másokhordozásának kegyelmét.Mennyei Atyánk, vezesd hamarosan Kentenichatyát az oltár dics´óségébe. Add, hogy iskolájábanaz egész egyház mélyebben megragadja Krisztustitkát, és mutasd meg általa els´ósorban a házasoknaka lehet´óséget, hogy egymást Krisztusban hordozhassák.Amen.443


Schönstatt Háromszor Csodálatos Anyjaés Királyn´óje, könyörögj érettünk!Családok Királyn´óje, könyörögj érettünk!


ÖTÖDIK HÉTKérjük a Sz´úzanyát, hogy lakjon velünkReggeli imaJóisten, Te Máriában anyát ajándékoztál nekünk.´Ó gondoskodik rólunk, közel van hozzánkéletünk minden ügyében. Kentenich atya által érthet´óenfelhívod a figyelmünket Mária hatalmára ésjóságára. Kentenich atya arra tanított bennünket,hogy egész életünket mindig újra rábízzuk a Sz´úzanyára.Abban a meggy´óz´ódésben élt, hogy Máriagondoskodik rólunk; egész különösen is gondoskodikarról, hogy az életünk a szeretet élete legyen.Ezért kérünk Téged, hadd értsük meg jól a feladatot,amit Mária a házasságunknak és a családunknakszán a Te terveid szerint. Add, hogy az ´ó közrem´úködéseáltal Krisztus közöttünk újra megszülessen!Add, hogy ´ó, mint a mi anyánk, közellegyen hozzánk! Segíts minket, hogy sok örömetszerezzünk neki! Segíts, hogy házas emberként,mint apa és anya, arra indíthassuk Máriát, hogyhozzánk költözzön, hogy így Krisztus újra szülessenközöttünk.5Kentenich atya életéb´ólGyermekként és fiatalként Kentenich atya nagyonmagányos volt. De volt valakije, akivel mindentmegbeszélhetett. Édesanyja kilencéves korá-47


an a Sz´úzanyának szentelte, és ez az esemény mélyenbevés´ódött a lelkébe.Kentenich atya magányos volt, mert valaminagynak kellett benne megszületnie. És ahogy fiatalpedagógusként hozzáfogott, hogy fiatalemberekközösségében megvalósítsa az új, szabad és er´ósember eszményét, érzékelte vállalkozása rendkívülinehézségét. Segítségért fordult Máriához, aki olysokat jelentett számára. És a fiatalembereket arravezette, hogy életüket a Sz´úzanya szolgálatáraajándékozzák. A királyn´óre vetett pillantás a fiatalokbanlovagias er´ót ébresztett. És amikor gyengénekérezték magukat, tudták, hogy anyánkhoz mindigmehetünk segítségért.Kicsit kés´óbb a fiatal közösség kapott egy kiskápolnát gyülekez´óhelyül a völgyben, a diákotthonközelében. És Kentenich atya követte a Szentléleknekbizonyos jelekben megmutatkozó ösztönzését:Bartolo Longo, egy olasz ügyvéd az általa alapítottárvaházak gyerekei számára Valle di Pompeibenegy kegyhelyet alapított. Egyszer´úen megkérte aSz´úzanyát: Gyere, a gyerekeknek szüksége vanRád! És a Sz´úzanya jött.Ez a gondolat nem hagyta Kentenich atyát nyugodni.De csak amikor kitört az els´ó világháború,akkor érezte Isten végérvényes útmutatását: Ebbena nehéz id´óben a Sz´úzanyának akarjuk ajándékozniaz önnevelésünket. Meg akarjuk neki mutatni, hogyszeretjük ´ót a katonaélet nehéz körülményei közepetteis. És arra akarjuk kérni: Gyere közénk! Telepedjle kegyelmi m´úködéseddel itt, a kis kápol-48


nánkban! Alapíts itt egy újfajta kegyhelyet, egyolyan kegyhelyet, ahol apostolokat nevelsz az egyházszámára!És a kis kápolna kegyhellyé lett, és a Sz´úzanyainnen egy nagy megújulási mozgalmat indított el.Kés´óbb az egész világon szerteszét e szentély leányszentélyeijöttek létre ugyanazon törvényszer´úségekszerint.És a Schönstatt-családok, akik 1948 tavaszán azels´ó Családnapokon vettek részt, levelet kaptakKentenich atyától (aki akkortájt Brazíliában id´ózött):„Vegyék a Sz´úzanya képét, és helyezzék a lakásukbanegy díszhelyre. Így azok maguk is kisszentélyekké válnak, ahol a kegykép kegyelmetközvetít, szent család-birodalmat hoz létre és szentcsaládtagokat formál.”Megszülettek a schönstatti kegyelmi anya „háziszentélyei”.Isten egy nagy tervét fedezte fel Kentenichatya: A Sz´úzanyának a házakba kell jönnie.Úgy, ahogy a múltban is a sok kegyhelyen kapcsolatbanállt az emberekkel és kész volt meghallgatnikéréseiket, megosztani gondjaikat, meger´ósíteni ésvigasztalni ´óket, ugyanígy kell most a házakba jönnieés létrehozni ott egy kis kegyhelyet.A schönstatti szentély azonban egy titkot rejtmagában. Ott a Sz´úzanya így szól az emberekhez:El´óször bizonyítsátok be, hogy valóban szerettek,akkor szívesen letelepszem köztetek. Vagyis aSz´úzanya szeme el´ótt egy új, szabad ember áll, akivénevelni akar minket. Azt szeretné, hogy a keresztényektegyenek valamit azért, hogy növekedje-549


nek a szeretetben, hogy helyet adjanak Krisztusnaka szívükben. Így van ez a háziszentélyek esetébenis. A díszhellyel, amit a Sz´úzanyának adunk, összekapcsoljuka neki ajándékozott imákat és áldozatokat.Neki ajándékozzuk azokat az áldozatokat, amelyeketa házasélet kíván t´ólünk. Ezáltal hasonlóváválunk Krisztushoz, és részt veszünk áldozatában,amelyben a Mennyei Atyának ajándékozta magát.És Krisztus megszületik közöttünk.Indítások a házastársi életünkés a gyerekekkel való életünk számáraRégebben szokás volt sok családnál, hogy otthonukegy sarkában kis szentélyt rendeztek be feszülettel,Madonna-képpel és a szentek, véd´ószentjeikképeivel. Itt gy´últ össze a család imádkozni. Ezeknekegyenes továbbfejl´ódését láthatjuk a schönstattiháziszentélyekben. A berendezés is hasonló: aschönstatti Sz´úzanya kegyképe, feszület, a szentekképei. Mindez azonban nemcsak az imádság helye,ahol az imában egymásra találunk, hanem az itt jelenvalóSz´úzanya mindig nevel is bennünket.Vagyis úgy van jelen, mint egy pedagógusn´ó, akiállandóan formál és alakít bennünket.A Sz´úzanya azt szeretné, hogy köztünk Krisztusújra megszülessen, hogy a szíveinkben újraszülessen.Amikor azt mondjuk, hogy Krisztusnak újrakell születnie, akkor ez nem azt jelenti, hogy korábbannem volt itt, hanem, hogy annak, ami megvolt,elevenné kell válnia. Ez vonatkozik a keresztség ál-50


tal a szívünkben lakó Úrra, és vonatkozik a házasságszentsége által köztünk él´ó Úrra is.Ez annyit jelent, hogy a Sz´úzanya mint nevel´ójön hozzánk, és így szól: Dolgozzatok azon, hogyházaspárként jó közösséget alkossatok. Szakítsatokid´ót egymás számára, viseljétek el egymást, fáradozzatokazért, hogy egymást nagynak lássátok, beszélgesseteksokat egymással, és így építsetek fölegy jó közösséget, és bocsássatok meg egymásnak,ha nehézségek adódnak. Közeledjetek egymáshoz,mondván: Gyere, megint jóba’ vagyunk! Nagyonkönny´ú ilyesmit mondani, de mégis egyszer´úenpróbálják ezt meg!Néhány éve történt <strong>Magyar</strong>országon. Egy családhallotta ezeket a gondolatokat, és anélkül, hogy egyszót is szóltak volna, hazatérve kipróbálták. Kitettékotthon a schönstatti kegyelmi anya képét, és fáradoztakegyütt a házasságukért. Id´ót szakítottakegymás számára és beszélgettek, id´ót szakítottak agyerekek számára. Abban az id´óben, még a kommunistauralom alatt, bizonyos szenvedéseket kelletta családnak elviselnie. Mindezeket felajánlottáka Sz´úzanyának egymásért, az egyházért, országukért.Eközben sajátos tapasztalatra tettek szert: átélhették,hogy a Sz´úzanya náluk lakik.Próbálják ki egyszer´úen! Vegyék a Sz´úzanyaképét és tegyék ki otthonuk egy díszhelyére, éskérjék a Sz´úzanyát, hogy jöjjön oda Önökhöz. Ésne felejtsék el, ajándékozzanak valamit neki. Valamita házasságukkal kapcsolatban. Ajándékozzák aSz´úzanyának egymás iránti szerelmüket; ajándé-551


kozzák a Sz´úzanyának az áldozatot, amit a házastársiszeretet megkíván Önökt´ól. Akkor odaköltözika Sz´úzanya, és Önök otthon érzik magukat nála. ASz´úzanya er´ót ad, és Önök által megáldja az egészcsaládot és mindenkit, akivel érintkezésbe kerülnek.Krisztus újraszületik a házainkban.Gyakorlati útmutatások1. Ebben a kilenced-füzetben találnak egy képeta schönstatti kegyelmi anyáról. Vegyék ki és egyszer´úenpróbálják ki!2. Ha már van háziszentélyük, akkor szakítsanakmaguknak újra és újra egy kis id´ót, hogy ott elid´ózzenekés találkozzanak a Sz´úzanyával! Ezt lehetegyedül is, kettesben is. Mondják a Sz´úzanyának,hogy örülnek, hogy velük lakik. Kérjenek t´ólevalamit, és ajándékozzanak neki valamit. Valamiolyasmit, ami megörvendezteti a házastársukat.Ajándékozzák neki szívük nagylelk´úségét, amikornehezükre esik elviselni a házastársukat. Ajándékozzákneki imáikat, szeretetüket és fájdalmaikat asaját szavaikkal vagy az alábbi imával.Esti imaÉdes Sz´úzanyánk, Schönstatt kegyelmi anyja!Te Betlehemben megszülted Krisztust, az Urat. Tevagy az anyja! Te kísérted ´ót egész életén át. A segít´ótársavoltál a megváltás nagy m´úvében. A Golgotánis újra igent mondtál és elkísérted az Üdvözít´ótAtyja iránti odaadásában. ´Ó testestül-lelkestülfelvitt Téged az égbe. Ott az angyalok és a szentek52


királyn´óje vagy. De ez Neked nem elég. És nemelég az Úrnak sem. ´Ó azt akarja, hogy az anyánklégy, hogy gondoskodj rólunk, hogy közel legyélhozzánk. Azt is akarja, hogy nevelj minket, hogynevelj minket a házastársunkkal és a gyerekeinkkelvaló helyes érintkezésre.Ezért arra kérünk, hogy gyere a házunkba. Mindennap újrakezdjük egymással és ezt Neked ajándékozzuk.Neked ajándékozzuk a munkánkat. Jólakarunk dolgozni, hogy örülj neki. Neked ajándékozzuka szerelmünket. Gondosan ügyelni akarunkarra, hogy ez a szerelem ne csak egy érzelem legyen,hanem egymásért való tettek és szolgálatokis. Neked ajándékozzuk a fájdalmat is, ami az egymásbanvaló csalódásokból származik. Neked ajándékozzuktestünk szenvedéseit és lelkünk mindenfájdalmát. Neked ajándékozzuk mindezt, els´ósorbanegymásért. Neked ajándékozzuk, mondván: Álddmeg a házastársamat, és könyörögd ki, hogy különösenis a Mennyei Atyának szentelje magát. Nekedajándékozzuk a konfliktusainkat is. FölajánljukNeked az ezzel kapcsolatos fájdalmainkat. És aztánrajta, újból közeledni akarunk egymás felé. Nekedajándékozzuk a gyermekeink gondját. Neked ajándékozzukmagunkat a házastársunk, a gyermekeinkszámára, minden ember számára, akikkel kapcsolatbanvagyunk, a szent egyház számára. Tudjuk,hogy Te örülsz ennek. Örülsz, mert ez az odaadásáltal helyet adunk magunk között a mi Urunknak,Jézusnak. Újrakezd´ódik az élete bennünk. És újranekilát, hogy a Mennyei Atyának ajándékozza ma-553


gát bennünk és velünk, ahogy a kereszten tette. HaNeked ajándékozzuk magunkat, akkor a Te kezeidáltal a Jóistennek, a mi jóságos Mennyei Atyánknakajándékozzuk magunkat. És ha az odaadásunkrakegyelmekkel válaszolsz, akkor ez a Jóisten szeretete,amelyet Te hívtál le ránk. Édes Sz´úzanya,Schönstatt kegyelmi anyja, gyere hozzánk, lakj velünk,légy a mi anyánk és királyn´ónk! Engedd,hogy otthon legyünk Nálad! Add, hogy a hatásodraer´ósek és jóságosak legyünk! És áldd meg az érintkezésünketminden emberrel. Add, hogy korunkbana Jóisten apostolaivá váljunk! Áldj meg minket,mint házaspárt, áldd meg a családunkat! Légy a mianyánk és királyn´ónk! Amen.Irgalmas Istenünk, Mennyei Atyánk, nagy ajándékotkaptunk Kentenich atyától, akit a Szentlélekvezetett. Engedd, hogy a szentté avatás által hamarosanaz egész egyház megismerhesse ´ót. Add,hogy az egész egyház felismerje benne a családokúj útját, amelyet most mi járhatunk. Add, hogyKentenich atya szentté avatása által az egész egyházmegismerje tervedet: A Sz´úzanyát anyaként ésnevel´óként elküldeni a házainkba, hogy ott gondoskodhassonKrisztus újraszületésér´ól. Amen.54


HATODIK HÉTTe felébreszted bennem a nagyotReggeli imaSzent Isten, ég és föld Teremt´óje, úgy alkottadmeg m´úvedet, hogy növekedjen. A növények n´ónek,a virágok virágoznak, a fák gyümölcsöt hoznak.Növekszenek az állatok és mi, emberek is növekszünk.És Te segíted ezt a növekedést bennünk.Te támogatod a személyiségünk és az egységünknövekedését. Mi, emberek, a bens´ónkben a másokkalvaló érintkezés által növekszünk. Kicsi gyermekkéntanyánk és apánk szeretete által, a gyerekkorbanazáltal, hogy valaki ránk néz, megszólít ésfelébreszti bennünk a nagyot. Teremtésednek ezt atitkát házastársként és nevel´óként is átélhetjük.Hogy mivé lettünk, a házastársunknak és a gyermekeinknekis köszönhetjük. És hogy mivé lesz aházastársunk, azt nekünk is köszönheti. Hogy agyermekeink kés´óbb mivé lesznek, abban nekünkis részünk van.Add nekünk ma is világosságodat! Engedd,hogy Kentenich atya iskolájában felfedezzük, mitjelentünk egymásnak, és mit jelentenek gyermekeinknekünk. Amen.655


Kentenich atya életéb´ólKentenich atya sokat köszönhetett a vele tartóembereknek. Kifejlesztették segít´ókészségét. Sokatvártak t´óle. És gyakran erejének végs´ó határáig bevetettemagát. De volt még egy másik folyamat is:Egy találkozás gyakran nagy gondolatokat ébresztettbenne; egy-egy kérés gyakran olyan fontosdöntéseket váltott ki, ami az egész alapítását el´óbbrevitte.Kentenich atya a Gestapo börtönében kapott egyszeregy levelet. Egy Mária-n´óvér — Mariengard(Mária-kert) volt a neve — karácsony el´ótt leveletírt a kis Jézusnak. A f´ónökn´ó ezt a levelet is elküldteKentenich atyának a „fekete postával”. (Az egyikbörtön´ór volt a postás.) A levélben az a kérés állt,hogy a kis Jézus minél el´óbb adja vissza a családatyjának, Kentenich atyának a szabadságot. És ekkorKentenich atyában létrejött egy kép: Mariengard— Mária-kertek, Paradicsom, új teremtés,Schönstatt mint Isten kertje, a Szentháromság napfényesligete. Talán eszébe jutott Marx Károly utópiájais: a földi Paradicsom. Vagy az atyák szava:az Egyház mint az Atya ültetvénye. A lelki szemeiel´ótt felt´únt egy közösség, melynek tagjai szentségretörekszenek, és a szeretetben nagylelk´úen egymásnakajándékozzák magukat. Egy olyan közösség,mely a Paradicsomra hasonlít. Amiben Krisztustestének egyes tagjai — éppen mivel a tagjai —részt vesznek Krisztus haláltusájában, és ezáltal lehívjákaz Atya szeretetét a közösségre és alapító-56


jukra és atyjukra is, ´órá, Kentenich atyára. Istenkertje, Mária-kert, aminek az alapításán fáradozhatott.A fogoly a cellájából válaszlevelet küld a Jézuskanevében a n´óvérnek. Töredékesen papírra veti abenne él´ó képet (ezt kés´óbbi szövegek bizonyítják),ami azonban mégis elég volt ahhoz, hogy egy teremt´ófolyamatot elindítson: Teljesítem a kívánságodat,ha a szíved és az egész család szíve egy virágzóMária-kert lesz. Ugyanaz a Lélek, aki itt akoblenzi börtönben m´úködött, megérintette a n´óvér-fíliátis, és beindult az „alsó egyház”, az életszentségre,a nagyobb szeretetre való szenvedélyestörekvés, hogy készek legyenek Krisztussal együttfelmenni a keresztre. És mindezt azért, hogy virágzóMária-kertté váljanak; hogy kiharcolják atyjukszabadságát, és lehet´óvé tegyék azt a nagy m´úvet,amit együtt szolgálnak.Mit jelent ez a párkapcsolatunk számára?Egy levél, egy kis kérés a Jézuskához, Kentenichatyából nagy dolgokat váltott ki. És hasonlókat tapasztaltunkmi is az egymással való érintkezésben.Egy párkapcsolatban gyakran nemcsak a fáradságoser´ólködés által növekszünk; nemcsak azáltal,hogy er´ófeszítéseket teszünk egymásért, egymáshordozásáért és elviseléséért. A növekedést gyakrana felismerés egy felvillanásának köszönhetjük.Ezen a héten erre a fényre kell eljutnunk. Egészegyszer´úen arról van szó, hogy a házastársammalvaló érintkezés következtében valami nagy dolog657


ébred fel bennem. Pl.: Egy költ´ói m´úben egy n´ó akövetkez´ó szerelmes levelet írja halálosan betegférjének: „Melletted formát és alakot nyertem. Asziklám és támaszom vagy.” A férj felébresztett afeleségében valamit, ami egyébként nem ébredtvolna fel. Sok férfinak akkor jött a legjobb ötlete,amikor a felesége egyszer´úen csak odafigyelt rá ésmeghallgatta.És itt van a mi feladatunk: Gondolkodjunk elazon, hogy hol éltünk át valami hasonlót? Mikorébresztett fel bennem a házastársammal való érintkezésvalami „nagyot”? Néha talán nem is lehet„valami” nagy dolog felébresztésér´ól beszélni, hanemegy tapasztalat átélésér´ól, amikor magamra találtam,amikor bens´óleg er´ósebb, értékesebb lettem,amikor „valaki” lettem. Ezen a héten tehát az a feladatunk,hogy felkutassuk a saját életünkben: Holéltem át, hogy a társam valami nagyot ébresztett felbennem? Talán lesz egyszer lehet´óségünk, hogy eztegymásnak el is mondjuk; hogy így szóljunk: Ekkorés ekkor az volt az élményem Veled, hogy bens´ólegfelébresztettél; hogy a közelséged, a szavad, akérdésed, a szemed, a tested által bennem valami„nagy dolog” megelevenedett.A gyerekeinkkel való érintkezésünkre vonatkozólagfontoljuk meg, hogy a nevel´ói befolyásunkkülönösen is akkor nagyon nagy, amikor felébresztünka gyerekeinkben valami „nagyot”. És éppenezt alig lehet befolyásolni. Ez csak úgy történik.Fontos tehát, hogy tudatában legyünk annak, hogya gyereknevelésben a legfontosabb esemény magá-58


an a gyerekben „történik”. És a gyerekünkkel valóközös életünkb´ól, abból a magától értet´ód´ó közelségb´ól,ami akkor jön létre, amikor a gyermekünkvelünk van, ebb´ól a gyerekünkkel való közös életb´ólgyakran kipattan egy szikra. A legjobban akkornevelünk, amikor nem akarunk nevelni.Gyakorlati útmutatásokÁtgondoljuk magunkban: Hol ébresztett fel atársam valami nagyot bennem? Történt-e köztünkis valami hasonló, mint ami Kentenich atya és Mariengardn´óvér között? Hol ébresztettek fel a gyerekeimvalami nagyot bennem? Történt-e köztünk isvalami ahhoz hasonló esemény, mint ami Kentenichatyával a koblenzi börtönben? Ha köztünk, férjés feleség között adódik egy jó beszélgetés, elmondhatjukezeket a tapasztalatokat a társunknak.Akkor érezni fogja, hogy értékes a számunkra.Esti imaKedves Kentenich atya, a Te szemeid éberekvoltak. Megérezted, ha valami nagy dolog megérintett,akkor is ha egészen halkan történt. És hagytad,hogy, ami megérintett, felébresszen. Követted azindítást és ezáltal növekedtél. A nagy alkotásodmögött sok ilyen indítás van, melyeket naponta felfogtál,követtél, melyeket szívügyeddé tettél. Tégyminket éberekké minden iránt, amit a házastársunktóla gyermekinkt´ól kapunk, amit mondanak, kérdeznekés ajándékoznak nekünk! Tégy éberekkémindaz iránt, amit ´Ók nekünk jelentenek! Add vilá-659


gosan a tudtunkra, hogy a nagy, szent Isten ígyakarja serkenteni a növekedésünket! Tisztítsd mega gondolkodásunkat, hogy ne keringjünk állandóancsak magunk körül, és ne vegyük olyan fontosnakmagunkat! Adj a szívünkbe bizonyos várakozást,hogy mindig számoljunk azzal, hogy kapunk olyanajándékokat, ami jót tesz nekünk, ami valami nagyotébreszt fel bennünk! Amen.Szent Isten, Kentenich atya iskolájában megtanultuk,hogy életünk kis és nagy dolgait a Te ajándékaidnaklássuk, amik által serkenteni és er´óssé,naggyá szeretnél tenni minket. Ajándékozz azegész egyháznak Kentenich atya szentté avatása általegy ilyen lelki vezetést. Add, hogy a keresztényekszerte a világon készek legyenek egymástólés mindenkit´ól indításokat elfogadni! Add, hogy aházastársak engedjék magukat a társuk által nagydolgokra ébreszteni! És így egyre jobban megtapasztalhassák,hogy milyen értékes számukra a házastársuk;és hogy ez a tapasztalat a h´úségüket biztosíthatja.Amen.60


HETEDIK HÉTA gyerekeink szakasztott képmásainkReggeli imaMindenható Isten, apa és anya vagyunk. Gyerekeinkvannak, akik t´ólünk származnak, akiket kísérünkaz életbe vezet´ó útjukon. Egy kicsit olyanoklehetünk, mint Te, aki a világ és az emberek teremt´ójevagy. Mint gyermekeink apja és anyja, résztvehetünk teremt´ó tevékenységedben. Néha azonbankérdésessé válik: Hogyan viszonyuljunk gyerekeinkhez?Mit és mennyit kell parancsolnunk és tiltanunk?Hol húzzuk meg a határt? Mit tehetünk annakérdekében, hogy a gyerekek kés´óbb majd megtudjanak birkózni az élettel? És gyakran gondot isokoznak nekünk a gyerekek. Nem olyanok, amilyennekakarjuk ´óket. Nem olyanok, mint ahogygondoljuk, hogy lenniük kellene. Kentenich atya általmutasd meg a gyerekeinkkel szembeni helyesalapmagatartást! Küldd el nekünk a Szentlelket,hogy ´Ó beszéljen bel´ólünk, amikor gyerekeinkhezszólunk, valamint vezesse és kísérje a gyerekeinketérint´ó tetteinket.Te minden ember nagy <strong>atyja</strong> vagy. A Fiad, a miUrunk Jézus Krisztus szakasztott olyan mint Te, ésmégis egészen önmaga. Egy önálló személyiség, ésmégis mindenben olyan mint Te. Ajándékozd nekünka gyereknevelés mesteri tudását, hogy olyangyerekeket neveljünk, akik egészen önmaguk, és761


mégis mindent megkaptak t´ólünk, amit csak adnitudtunk nekik. Amen.Kentenich atya életéb´ólKentenich atya találkozott egy családdal. Azanya mellett álltak a gyerekek, és felt´ún´óen hasonlítottakrá. Kentenich atya így szólt: „A gyerekekszakasztott az anyjuk.” És csöndesen hozzáf´úzte:„Bárcsak elmondhatnám ezt az ’én gyermekeimr´ól’is!”Valóban Kentenich atya sok embernek szellemilelki<strong>atyja</strong> volt. Sokan tájékozódtak nála, t´óle kaptakösztönzést és er´ót. Sokakat kísérhetett az életútjukonmint lelki kisér´ó. Az volt a célja, hogy segítségükrelegyen a személyiségük kialakításában.Kentenich atya számára a Sz´úzanya volt a keresztényekeszménye, s´ót az ideális ember maga. Ezértbiztatott oly gyakran a hozzá való imádkozásra:„Add, hogy az életutunkon úgy haladhassunk,hogy Hozzád hasonlóvá váljunk: Er´ósen és méltón,szerényen és szelíden, békét és örömet sugározva.”Bizonyos feszültség jelentkezik az elmondottakban.Kentenich atyának az emberekkel való érintkezésbenalapvet´ó meggy´óz´ódése volt, hogy mindenkiegyszeri, mindenki egészen eredeti. Mindenember el´ótt és fölött egy olyan Isten van, akinek ´óaz egyetlene és mindene. Mindenkinek van egyszemélyes eszménye, egy nekivaló eredeti elgondolás,ami ki akar benne bontakozni. Minden embervágyik arra, hogy nagyobb legyen, érettebb legyen,er´ósebb legyen, szebb legyen, jobban szeressen.62


Mindenki hordozza magában a választ a kérdésre:Milyen szeretnék lenni? Mi szeretnék lenni másokszámára? Mi szeretnék lenni Isten számára? Ez aválasz minden embernél más, mindenki eredeti.Ezt Kentenich atya nagyon nagyra értékelte. Havalakir´ól azt mondta: „Nagyon eredeti!”, akkor eznála a nagyon nagyra értékelés kifejezése volt. Hogyanfér ez össze azzal a kívánsággal, hogy a„gyermekei” a Sz´úzanya szakasztott másai legyenek?Könny´ú a válasz. Ha Kentenich atya valakitkísérhetett, az volt a célja, hogy az illet´ó teljes, bens´óeredetiségét befogadja és ösztönözze. Ha a„gyermek” befogadta a szívébe ezt a kívánságát,akkor teljesedett be Kentenich atya legmélyebb vágya:eredeti gyermekek nevelése.Kentenich atya „a gyermekeir´ól”, akik teljeseredetiségükben kibontakoztak az ´ó iskolájában, aztszerette volna mondani: Szakasztott másai anyjuknak.Egészen eredetiek, egészen önmaguk. Ha eztfeltételezhetjük, akkor létrejön egy nagyon szépéletfolyamat. És ezt szeretnénk most megszemlélniaz egymással ill. a gyermekeinkkel való érintkezésben.Mit jelent ez nekünk, házastársaknak?Ha szeretünk valakit, akkor szeretjük, mertolyan, amilyen. Örülünk a sajátosságának. És gyakrana másik lelki sajátossága egészen más, mint amiénk. És ez teszi az együttélést széppé. Az ellentétekvonzzák egymást. A gyakorlati életben ittnyilván hamarosan fellépnek nehézségek, melynek763


oka részben bennünk, részben az együttélésbenvan.A bennünk rejl´ó nehézség abban áll, hogy a másikrólbizonyos elképzeléseket alkotunk. Mindenférfi magában hordozza „álmai asszonyának” képét.És ugyanígy van ez a n´óknél is. ´Ók is álmodnaka férj-eszményr´ól. És így a hétköznapi életbenmegkezd´ódik egy sajátos folyamat. Megpróbáljuk aházastársunkat ehhez az álomképhez idomítani. Aszakemberek kivetítésnek nevezik ezt. Belevetítjüka másikba a képet, amit látni szeretnénk benne, éskizsákmányoljuk ezt a képet. Vagyis, ha a másikmegfelel e képnek, pozitívan reagálunk; ha nem felelmeg, akkor pedig elutasítással, kritikával, viszszahúzódással,elhallgatással reagálunk. És valóbanel´ófordulhat, hogy valaki a házastársa kedvéértmegpróbál megfelelni ennek az álomképnek. Akkorlassanként elveszíti a saját személyiségét, és amásik képére átformálódik, vagy még rosszabb: ´óalakítja át saját magát a másik képére.Természetesen az emberi természet egy bizonyoshatáron túl nem hagyja, hogy ilyesmit csináljanakvele. A lelkünk mélyén ellenállás ébred egyilyen visszaéléssel szemben. És a végén a szeretetb´ólgy´úlölet lesz.Mit kell tenni? Beállítjuk arra magunkat, hogy amásik egy önálló személyiség. Egy alapmagatartásrólvan itt szó. És ebben az alapállásban közeledünka másik felé és mondjuk: Elfogadlak olyannak,amilyen vagy. Vagy tréfásan így szólok a társamhoz:Nagyon eredeti vagy! Vagy az egymással64


való barátságos érintkezésben felhasználjuk ezt azigazságot: Ha az az érzésem, hogy a másik az álmaisablonjába akar kényszeríteni és kritizál, akkor mosolyogvaígy válaszolok: „Mit akarsz hát, éppen ittolyan eredeti vagyok, amilyennek Kentenich atyaszerint lennem kell.” „Hagyd már abba, éppen ez azén eredetiségem!” A gyakorlati életben aztán majdmegmutatkozik, hogy a társam ezáltal lassan átállés elkezd olyannak elfogadni, amilyen igazán vagyok.A második nehézség az együttélésb´ól származik.Az ellentétek vonzzák egymást. De az ellentéteknekegészen eltér´ó szokásaik vannak. Az egyikkelkora reggel már madarat lehet fogatni, lelki erejea felkelés után azonnal bevetésre kész; ezzelszemben a másikat este nem lehet lefekvésre bírni.Az egyik gyors, eleven, mindig új eszméi vannak, amásik pedig lassú. Az egyik sokat beszél és gátlástalanulállandóan panaszkodik a társának, lerohanja,majd gyorsan bocsánatot kér, még miel´ótt a másikigazán megharagudott volna. Az ellentétek vonzzákegymást, de az ellentéteknek nehéz az együttélés.Itt is arról van szó, hogy kimondom: „Olyanakarok lenni, mint Kentenich atya: egy ember, akieredeti módon szeret.” És ez fáradságba kerül. Fáradságbakerül megnyílni és ajándékot elfogadniolyantól, aki egészen más, mint én. De megéri a fáradságot.A beszélgetéseinkben ezért szívesen beszélünkaz érzéseinkr´ól. Arról, hogy bizonyos helyzetek hogyanhatnak ránk. Jó szokás, ha a közösen átélt dol-765


gokat utána megbeszéljük. Pl. megnézünk együttegy tv-filmet. Amikor véget ér, kikapcsoljuk. Vagyisnem várjuk meg, hogy mi jön ezután, hanem kikapcsoljuk.Egyszer´úen kikapcsoljuk. Nem a gondolkodásunkat,hanem a tv-készüléket. És aztán beszélgetünkarról, amit láttunk. És egy ilyenalkalommal sokat megtudunk a társunkról. Megtudjuk,hogy mi érdekli ´ót. Ezért az a legjobb, ha úgykezdjük a beszélgetést, hogy mi tetszett neki, mivolt érdekes. Azt is megmondjuk, ami nem tetszett,amit butaságnak tartunk. Így tanuljuk meg egymástmegismerni. Vigyázat: Itt igazán nem arról van szó,hogy kinek van igaza. Az ilyen beszélgetések arravalók, hogy figyeljünk, hogy a társunkat megismerjük,jobban megismerjük, még jobban megismerjük.Egy másik példa: Vendégek voltak nálunk, valakimeglátogatott minket. És utána beszélünk err´ól.Kicseréljük a benyomásainkat. Vagy ha együtt elmegyünksétálni, egyszer´úen arról beszélünk, hogymit látunk, mit figyelünk meg, mi t´únik fel, mi zavaró.És itt is fontos, hogy nem kezdünk el vitatkozni,hanem odafigyelünk, hogy a társunkat megismerjük.Mindig szép, ha a társunk érthetetlenné válik aszámunkra. Ezt a mondatot meg kell ismételni,mert olyan értékes. Tehát mégegyszer: Mindigszép, ha a társunk érthetetlenné válik a számunkra.Akkor valami újat tanulunk róla. És akkor valamiegészen sajátságos jön létre, valami csodaszép. Hanyitottak vagyunk a házastársunk másságára, sajá-66


tosságára, a rossz szokására is; ha helyet adunk nekia szívünkben, akkor a természete egyre nagyobbhelyet nyer bennünk, hasonlóvá válunk egymáshoz.Mondják, hogy a házaspárok, akik évtizedeken átszeretetben együtt éltek, egymáshoz hasonlóvá válnaka küls´ó viselkedésben, s´ót még kinézésre is.Ilyesmi lehetséges. A szeretet egyesít´ó hatalom, dehasonlóvá tev´ó hatalom is, mondja Kentenich atya.Akkor lassanként szakasztott másai leszünk egymásnak,éppen azáltal, hogy a társunk eredetiségételfogadjuk és állandóan magunkba fogadjuk.Hasonlóképp áll mindez a gyerekekkel valókapcsolatunkra is. Korunk tudósai sokféle jó módszertdolgoztak ki arra, hogy hogyan lehet együtthatékonyan alakítani az emberek közti kapcsolatokat.Pl. a pozitív gondolkodás kialakítása, aminélarról van szó, hogy a másikban mindig a nagyot ésa jót lássuk és támogassuk. Ez jó. Aztán a kommunikációkülönféle módozatai: fontos, hogy kimondjuka dolgokat és ne rejtsük el magunkban... stb.Aztán a tudatos, aktív megértés módszere: „Ez érdekes!Jól értelek? Ezt és ezt akartad mondani?”...Mindezek a módszerek, melyek a kölcsönös kapcsolatoter´ósítik és segítik, helyesek és jók.Valami azonban még fontosabb. Még fontosabba másikat az ´ó eredetiségében bens´óleg elfogadni.Megengedni egyszer végre, hogy olyan lehessen,amilyen. Nyíltan elismerni, hogy ´ó más, sajátságos,s´ót talán idegen. Az emberi együttélés és kommunikációvalamennyi említett módjánál fontosabb,hogy Kentenich atyával együtt másokról így gon-767


dolkozzunk és beszéljünk: ´Ó mégiscsak nagyoneredeti! Azok a gyerekek fejl´ódnek a legjobban,akik eredetiek lehetnek.Akkor a szül´ói szeretet els´ósorban nem annyitjelent: „Szeretlek, mert valami jó van Benned!”(pozitív gondolkodásmód); vagy „Szeretlek, mertmeg akarlak érteni!” (Aktív megértés: „Jól értelek?Ezt és ezt akartad mondani?”) Akkor a szül´ói szeretetjóval többet jelent annál, mint hogy megengedema gyereknek, hogy szabadon beszéljen velem.(A gyerek mindent mondhat nekem, amit csak akar,nyitottan meghallgatom.)Mindez jó és fontos, gyakorolni és ápolni isakarjuk mindezt, de a szeretet sokkal több ennél. Aszeretet azt jelenti, hogy elfogadlak úgy, ahogyvagy; ahogy egyetlen és eredeti vagy. Azok a szül´ók,akik képesek arra a m´úvészetre, hogy a gyermekeiketeredetieknek lássák, bizonyos örömmel,bizonyos büszkeséggel számolnak be gyermekeiksajátos fejl´ódésér´ól. A gyermekek, akiket eredetienszerettek, szakasztott másai lettek szüleiknek, merta szül´ókb´ól egy állandó er´ófolyam áramlott beléjük.Igen, valóban így van ez! És ezt megtapasztaltuka Kentenich atyával való kapcsolatban. Természetesena birtokában volt valamennyi említettmódszer, amelyek körül ma oly nagy felhajtást csinálnak,és melyeket fentebb vázoltam. De amikoraz ember együtt volt vele, az volt az érzése, hogyelfogad olyannak, amilyen vagyok.68


Szabadjon e sorok szerz´ójének egy pillanatra aháttérb´ól el´ólépnie és önmagáról beszélnie, hogyszemélyes tanúságtétellel megvilágítsa ezt az alapvet´ódolgot: „Nem találkoztam egész életembenegy olyan emberrel sem, aki oly komolyan vett volnaengem, a sajátosságomat, eredetiségemet, sajátmagamat, mint Kentenich atya. És nem találkoztamsenkivel, akinek ez a sajátosságom oly fontos lettvolna, mint neki.”És az a mód, ahogy Kentenich atya befogadottés megismert — az volt az érzésünk, hogy a vesénkbelát —, az az érzékelés-kapcsolat, amelybenelfogadott és komolyan vett minket, er´ót adott azembernek. Jót tett az embernek. Szívesen emlékszemvissza a beszélgetéseinkre.Gyakorlati útmutatásA házastársi életünk számára: Magunk elé képzeljüka házastársunkat, és egész csendesen a szívünkbenezt mondjuk: Szabad, hogy olyan légy,amilyen valóban vagy! Egy jó beszélgetés eseténígy szólunk a társunkhoz: Te, én örülök, hogyolyan vagy, amilyen vagy.A gyermekeinkkel való élet számára: Er´ófeszítéseketteszünk, hogy ugyanez legyen az alapállásunka gyermekeinkkel szemben is. Ezt be lehetgyakorolni. Magunk elé képzelünk egy gyereket, ésegy ideig engedjük, hogy a sajátossága hassonránk: ahogy mozog, ahogy megjelenik, ahogy viselkedik...Aztán csendben a szívünkben így szólunkhozzá: Örülök, hogy ilyen vagy!769


Esti imaKedves Kentenich atya, egyre jobban a lelkiatyánkká válsz. Szeretnénk, ha megnéznél minket,és szeretnénk érezni, ahogy örülsz annak, amitlátsz. És szeretnénk tanulni T´óled. Hozzád hasonlóanmi is szeretnénk egymást úgy elfogadni, amilyenekvagyunk. Szeretnénk a házastársunkat olyannakelfogadni, amilyen; amilyen valójában.Könyörögd ki Istent´ól nekünk azt a kegyelmet,azt a szívünkben bekövetkez´ó csodát, hogy elfogadjukegymást, hogy a házastársunk eredetiségétszívesen lássuk! Szabadíts meg bennünket az álombelipartner kivetítésének és keresésének önzését´ól!Szabadíts meg minket attól a neveletlenségt´ól, hogya házastársunkat mindig újra elutasítjuk, mert kényelmetlena számunkra! Ajándékozz meg minket,hogy örülni tudjunk egymásnak, Isten nagy embere,a családok nagy <strong>atyja</strong>! Amen.Mindenható Isten, szent Atyánk! Te teremtettedaz egész világot. És Te formáltad bele azt a vonást,mely különösen szeretetreméltóvá teszi. Eredeti lényeketteremtettél. Egy fán minden levél más, ésnincs két egyforma fa. És minden ember egyetlen.Itt az id´ó, hogy a keresztények megértsék alkotó tevékenységednekezt az üzenetét. Itt az id´ó, hogy azemberek örömet találjanak eredetiségükben, egyszeriségükben,megismételhetetlen voltukban. Itt azid´ó, hogy a házastársak megtanulják, hogy eredetivalóságában fogadják el társukat. Itt az id´ó —mondjuk a kérés értelmében —, hogy Kentenich70


atyát felemeld az oltár dics´óségére, és általa világossátedd az egész egyház számára, hogy milyenszép a keresztény élet: eredeti élet, a Te szeretetednekegyszeri, megismételhetetlen gondolata, amások miatti öröm élete, amelyben annak örülünk,hogy olyanok, amilyenek. Amen.771


NYOLCADIK HÉTA családi asztalReggeli imaÉdes Istenem! Az élet nehéz. Rosszak az emberek.Mindenki magára gondol, csak én gondolokmagamra. Édes Istenem, nehéz id´óket élünk. Mindenfeléháború. És a szomszédaink sem éppenkönny´ú esetek. Édes Istenem, a munkám is jobbanmehetne. És a gyerekek problémákat okoznak.Édes Istenem, ha az egyházadra gondolok, elmegymindent´ól a kedvem. Veszekedés és széthúzás mindenütt.Hogy mehet ez így tovább? És csak kevesekfogadják el a papi hivatást. És sokan kilépnek azegyházból. Ki kellene már egyszer végre ezt mondani,és még sok mást is. És mindig újra beszélnikellene róla.Édes Istenem, Te valóban az öröm Istene vagy?Te olyan Isten vagy valóban, aki mosolyogni tudsz,amikor látod, hogy milyenek az emberek? Te vagyvalóban az a szeretet, mely mindent átváltoztat?Édes Istenem, olyan szomorú vagyok. És ha szomorúvagyok, akkor a többieknek is szomorkodniukkell! Ezért határoztam el, hogy sokat és buzgónfogok beszélni a világ nyomorúságáról. Ez az énprogramom. Egy kicsit az az érzésem, hogy Temásképp képzeled el a viselkedésemet és beszédemet.Hallom, ahogy mondod: Ne tartsd olyan fontosnakmagadat, én is itt vagyok még. És hallom,72


hogy Kentenich atya környezetében nagyon sokatnevettek.Vajon meg tudnám ezt tanulni? S´ót, talán ezegészen egyszer´ú? Mindig újra összegy´úlünk a családiasztalunk körül, a házastársam, a gyerekek ésén. Olyankor sok a megbeszélnivalónk, sokszor komolydolgok is. Vannak dolgok, amiket végül isszóvá kell egyszer tenni. Ugyan az a tapasztalatom,hogy nem sokat segít. Ugye milyen rossz ez? Azember elmondja, hogy minden milyen rossz, figyelmeztetia gyerekeket a veszélyek tömegére, helyreteszia házastársát, és minden marad a régiben.Édes Istenem, persze azt is be kell már vallanom,hogy egy kicsit szerelmes vagyok. Egy kicsit a fejemretettem már a vértanúk koronáját. Beleszerettema szenvedéseimbe. Akkor mások is szeressenekbele szenvedéseimbe! Vagy Te másképp gondolod?Mondják, hogy Kentenich atya környezetében sokatnevettek. Valóban kíváncsi vagyok, hogy voltvalójában. Amen.Kentenich atya életéb´ólA dachaui koncentrációs táborban bizonyos fordulatkövetkezett be a foglyok életében, amikormegengedték, hogy csomagokat kapjanak. Nyilvánazt gondolta az SS, hogy amennyi élelmet otthonrólkapnak, annyival kevesebbe kerülnek. Kentenichatya sok csomagot kapott, és már a legels´ót is megosztottahárom társával. Kés´óbb kialakult egy kisétel-közösség. Minden csomagot közössé tettek, ésvolt egy felel´ós, aki ebb´ól minden nap összeállított873


egy étkezést. Ott ültek a papok blokkjában az asztalkörül, és elpusztították, ami eléjük került.Kentenich atya Dachauban a papoknak nagyonsok el´óadást tartott. Nagyon sokat beszélt az egyescsoportoknak is. Szünet nélkül apostolkodott. Körülötteegy nagy csapat embert ellátott lelki javakkal.Ez fontos volt a foglyoknak, fontos volt a túléléshez,de nemcsak a túlélésr´ól volt szó. Kentenichatya Dachauban is felépítette a mozgalmát. Ésszámos papot és világit megnyert a mozgalmának,külföldieket is. Fáradhatatlanul tevékenykedett am´úvéért. Mi sem lett volna kézenfekv´óbb, minthogy a létrejött asztalközösséget felhasználja továbbképzésreis. De mégis másképp történt.Egy beszélgetés alkalmával Dachauval kapcsolatbanmegkérdezték Fischer atyát: Mit csináltakevés közben, amikor naponta összeültek? A mélyérzés´úés szenvedélyes szív´ú Fischer atya egy pillanatraelnémult. Aztán felragyogtak a szemei éshuncut mosoly futott át az arcán. Majd kitört bel´óle:„Hülyéskedtünk!!” Világosan érthet´ó volt, miregondolt: tréfálkoztunk, nevettünk, megvicceltükegymást, „bolonddá tettük” egymást. Ezt nevezteFischer atya a maga módján „hülyéskedésnek”.Ez volt tehát. Egy megújulási mozgalom nagyalapítójának volt egy asztalközössége. És mit csináltak?Hülyéskedtek!Kétségtelenül Dachauban sok okuk volt a panaszra.Minden fogoly éhezett. Étkezés után ismind éhesek voltak. Mindenki félelemben élt. Napontaátélhették társaik halálát. Naponta átélhették,74


hogy összeverték társaikat. Átélhették a kínzásokatés végül ahogy „kimentek a kéményen”. Így neveztéka lágerben a halottak elégetését a krematóriumokban,melyek állandóan üzemeltek. Minden fogolykimondhatatlanul sok lelki fájdalmat is hordozottmagában. És Kentenich atya családi asztalánáltréfálkoztak egymással. Isten er´ósebb volt. Istennagy emberének a szívében fény volt. És ez a fénymaga Isten volt. És aki magában hordozza ezt afényt, az jókedv´ú.Kés´óbb Kentenich atya megfogalmazta egyimában ezt a magatartást: „Háromszor CsodálatosSchönstatti Anya és Királyn´ó, tégy engem a folytonosisteni mosolygás és emberi sírás gyermekévé!”Kentenich atya sohasem vonta kétségbe az emberisírást. Mindig távol állt t´óle az akasztófahumor,amikor a nehéz helyzetekben jókedv´ú maradt. A vidámságaabból a tudatból fakadt, hogy Isten hordozza,hogy Isten közel van, hogy a Sz´úzanya agondját viseli.Mit jelent ez nekünk, házaspároknak?A családi asztalunk egy olyan asztal, amelynélsokat nevetünk. Nem hagyjuk magunkat az általánospanaszkodástól megfert´ózni. Mert a Sz´úzanyanálunk lakik, a házunkban, és ez az asszony hatalmas.És Isten közel van hozzánk, köztünk lakik.Mit akarunk még?!Egy nagy gondolkodó mondta egyszer: a keresztényeknekmegváltottabbaknak kellene látsza- 875


niuk, akkor hinnék az Istenükben. Nyilván nem találkozottsoha Kentenich atyával.Ez a fegyelmezettség kérdése. Aki mindig elvakarjaa sebét, hátráltatja a gyógyulási folyamatot.És aki a másik sebét vakarja, nem segít vele. Apszichoterápia bizonyos felfedezéseit gyakran teljesenfélreértik. Természetesen nagyon fontos lehet,hogy a pszichológusomnak egyszer elpanaszoljama kínjaimat. És nagyon fontos lehet, hogy a házastársamnakelpanaszolhassam a bajaimat. És a jó házastársakmindig újra lehet´óséget is adnak erre.Csendben meghallgatják, ahogy a másik kiönti aszívét.De nagy különbség van aközött, amikor egy különlegeshelyzetben panaszkodom, és aközött, amikora családi asztalnál teret engedek a panasznak.Ez a fegyelmezettség kérdése. Nem engedjük megmagunknak ezt a siránkozást, hanem egymásra tekintünkés megtréfáljuk egymást. Ha valakit szeretettelugratunk, vagyis ha úgy tréfálkozunk vele,hogy ezzel a beszédmóddal szívünk teljes jóindulatátfejezzük ki, akkor ezzel lelkileg átöleljük.Pont két éve történt. M´úvelt emberek egy csoportjajött Schönstattba látogatóba. És csodálkozvaújságolták az átélt tapasztalataikat. Az ember gyakranlát ott nevet´ó Mária-n´óvéreket. Ha csoportosanegyütt vannak, majdnem mindig nevetnek —mondta egy jó megfigyel´ó. Ez Isten nagy emberénekaz iskolája. A családi asztalunk egy olyan asztal,amelynél szívb´ól nevetünk.76


Mindennek megvan a maga ideje. A gyerekekbuzdításának és figyelmeztetésének nem a családiasztalnál van a helye. A házastárs helyreigazítása,kritikája nem a családi asztalhoz való. Az az örömhelye. Most együtt vagyunk, most egymásnál vagyunk,most együtt eszünk, most megengedjük,hogy jól menjen a sorunk. Sokat foglalkoznak maaz egészséges konyhával. Ez helyes. De az ételegészségesebb, ha vidáman étkezünk.Gyakorlati útmutatásHülyéskedünk a családi asztalnál, vagyis gondoskodunka vidám hangulatról. Nevetünk, tréfálkozunk,átöleljük egymást. És ehhez mindenki hozzájárulvalamivel.Esti imaKedves Kentenich atya, kedves Lelkiatyánk!Tehát ezt Te így csináltad. A koncentrációs táborban,az asztalodnál öröm élt. Hülyéskedtetek. MertIsten köztetek volt, és mert magatokat egészen aSz´úzanyának ajándékoztátok, képesek voltatok nevetni.Mi néha túl komolyak vagyunk. Könyörögd kinekünk Istent´ól a kegyelmet, hogy örüljünk egymásnak;hogy igazán örüljünk a viszontlátásnak ésaz együttlétnek. Segíts, hogy örüljünk az ételnek.Adj nekünk jó ötleteket. Segíts, hogy a családi asztalunknálmindig újra szívb´ól nevethessünk.Nagy Isten, Mennyei Atyánk! Néha az egészenkicsi dolgok hoznak közelebb Hozzád. Szolgád,877


Kentenich atya, a családi asztalt az öröm asztalávátette. Ott, Dachauban, hülyéskedtek egymással.Szent egyházunkat a komolyság és a gond néha túlterheli.Oka van a komolyságra, oka van a gondra.Mégis ajándékozz neki szívbéli örömet!És emeld fel Kentenich atyát hamarosan az oltárdics´óségére! Akkor majd az egész egyház felfedezia tanítása és élete által, hogy Te szeretnél nekünkminden nap egy lélegzetvételnyi szünetet ajándékozni,amikor örülünk egymásnak és megvicceljükegymást. Amen.78


KILENCEDIK HÉTIsten köztünk lakikReggeli imaJóisten, Te jó vagy. Közel szeretnél lenni hozzánk.Szeretnéd, hogy érezzünk Téged. Te köztünklaksz. A házasság szentsége összeköt bennünket.És a házasság szentségében közel vagy hozzánk.Az emberek között laksz az Oltáriszentségben Fiad,Jézus Krisztus által, és közöttünk laksz a házasságszentségében. Mi ketten az emberek közti jelenlétedjele vagyunk. A hit fényénél látjuk, hogy azigéd által nálunk laksz. Krisztus összeköti magátvelünk, és a Szentlélekben összeköt minket Veled.Házasságunk szövetségében Te vagy a harmadik.Közel vagy hozzánk. Közöttünk laksz. Gondolkodásunkbannéha távol járunk T´óled. De ez nem zavarTéged. Te velünk vagy.Kentenich atya iskolájába járunk. És közeledünkaz utolsó üzenethez, amit mond nekünk: Aházasság egy él´ó szentély, egy olyan hely, aholmeg lehet találni Istent. A házasságunk egy olyanhely, ahol az emberek megtalálhatnak Téged. A házasságunkegy olyan hely, ahol megtalálhatunk Téged.Add, hogy igazán felfogjuk ezt. És add, hogymindig újra Téged keressünk, amikor egymást keressük.Amen.799


Kentenich atya életéb´ólEgymás mellett ültek a temet´óben egy padon,Kentenich atya lakásával szemben. Amerikában atemet´ók nagyon szépek. Nagy pázsittal borított területek.Elszórtan magas fák, melyek árnyékot adnak.És széles utak, melyeken a sírokig lehet hajtaniautóval. Kentenich atya szívesen ment ebbe a temet´óbesétálni látogatóival, és néha leültek azegyik padra.Kentenich atya látogatója akkor egy fiatal papvolt. És a beszélgetés folyamán elmondta gondjátKentenich atyának. Szeretne a Jóistennel állandóankapcsolatban maradni, de amikor dolgozik, amikorbeszélget valakivel, mindig újra elfeledkezik Istenr´ól.Erre Kentenich atya elgondolkozva, csendesenmegjegyezte: „Nézze, mialatt most Önnel beszélek,állandóan a Jóistennél vagyok.”Egy kis elvétett megjegyzés beszélgetés közben.Kentenich atyának nincs sok ilyen megnyilatkozása.Egészen ritkán beszélt látogatóinak az Istennelvaló egészen személyes kapcsolatáról. (Talán ahhozhasonlóan, ahogy a házastársak se beszélik ki alegbens´óbb kapcsolatukat.) A modern tömegembermásképp m´úködik. Szívesen kiviszi a legbens´óbbdolgait is, és részletekbe men´ó tapasztalatcserétfolytat másokkal az élményeir´ól, tapasztalatairól.Némelyek ezt csinálják a vallási élményeikkel is.Kentenich atya nagy jelent´óséget tulajdonított aszemélyiség zártságának. Hosszú élete folyamánazonban mégis mindig újra el´ófordult, hogy mint a80


k´ózet egy-egy repedésén átes´ó fény, egy pillanatrabevilágított és bepillantást engedett bels´ójébe.Ilyesmi történt a harmincas évek egyik lelkigyakorlatán.Valamivel több, mint ötvenéves volt akkor.Egyszercsak így szólt: „Az utóbbi id´ókbengyakran kérdezem magamtól, imádkoztál-e máregyáltalán egyszer igazán?” Egy mély Isten-élményjelentkezik itt elfojtottan. Egy alkalommal Kentenichatya arról a szenvedésr´ól beszélt az egyik látogatójának,melyet Isten bizonyos nagy embereinekki kellett állni, mert az egyház a legkomolyabbvizsgálat alá vetette. Err´ól volt szó akkor is, amikoregy akkoriban közismert pap esetét említették, aki,mid´ón az egyház elvette t´óle m´úvének további vezetését,lelkileg összeomlott. Kentenich atya akkoregész csendesen így szólt maga elé: „Tulajdonképpenkülönös, hogy nekem mindez nem jelentettsemmit.” És elhallgatott. A vendége tiszteletbentartva elcsendesedését, szintén hallgatott. Egy id´ómúlva Kentenich atya hozzátette: „Emögött azonbanegy mély Isten-élmény is áll.”Érthet´ó, hogy Kentenich atya a maga által szerzettimákban alapjában véve saját tapasztalatait írtale:„Istenem, Te felemeled a létünket, mint templombabeköltözöl a lélekbe, ahol a Fiúval és aSzentlélekkel együtt állandó vendégnek bizonyulsz.A test és a lélek a Szentháromság számára vanfelszentelve, aki bennünk mint az égben trónol, ésgazdagságával bennünk lakik.819


Így az egész világon az istenire vagyunk beállítva,többet érünk a szemedben, mint az egész világnélkülünk.A kettesben való életünk számáraHelyet adunk a bennünk él´ó Istennek. És akkormegtapasztaljuk, hogy Isten köztünk lakik. El´ószöris: Isten a keresztség által ott lakik a szívünkben. Akeresztség által Krisztussal eggyé lettünk, és ´óbenne,´óáltala Atyának szólíthatjuk Istent a Szentlélekben.Ez egészen egyszer´ú. Kis id´ót szakítunk és leülünkegy nyugodt helyre, talán a háziszentélyünkbe,ahol a Sz´úzanya velünk van.A Sz´úzanya többet lát mint mi a fáradt és félvakszemeinkkel. A Sz´úzanya látja, hogy a Szentlélek aszíveinkben lakik. És összekapcsoljuk a nézésünketa Sz´úzanya látásával, és felfedezzük Istent a sajátszíveinkben. ´Ó ott van, ott lakik, és elfogad minketolyannak, amilyenek vagyunk. Isten olyan nagy,hogy nem fontos neki a lakás min´ósége. Szeretneegyszer´úen nálunk lenni.És ha egy nyomorúságos lakást ajánlunk fel neki,nem tesz semmit. ´Ó nagy. Egyszer´úen hagyjuk,hogy visszaessünk a kezébe és kipihenjük magunkatnála. Egyszer´úen kipihenjük magunkat nála, ésbeszélünk err´ól vele: Te nálam laksz, kipihenemmagam Nálad.És Isten ott lakik a házastársunk szívében is. Ésott is imádhatjuk ´ót. Szép dolog Istent egy szeretettember szívében imádni. Ez egyszer´úen szép.82


Megkeressük Istent a házastársunk szívében éskipihenjük magunkat nála. Ez egészen egyszer´ú.Nem kell sokat beszélni. És mégis, ez egy rendkívüljelent´ós lelki folyamat.Abbahagyjuk a saját magunk körüli keringést,melyben oly fontosnak vesszük magunkat; ami miattolyan kényesek vagyunk; amelyben mindig másokathibáztatunk, és ami miatt hagyjuk magunkat afélelemérzést´ól agyonkínozni. Mindezt otthagyjuk,és odaengedjük magunkat a szívünkben lakozó Istenhez;odaengedjük magunkat a házastársunk szívébenlakó Istenhez.Természetesen mindig fellépnek zavaró körülmények.De nem zavartatjuk magunkat. Természetesena párkapcsolatunkban is zavarok vannak,de ez sem zavar meg bennünket, hiszen Istent sezavarja.Talán együtt beülünk a háziszentélybe, és kipihenjükmagunkat a Sz´úzanyánál. Néha elhangzikegy szó. Elmesélünk valamit abból, amit átéltünk.De mindig újra létrejön bennünk a hallgatás. És ebbena csendben óvatosan keressük a találkozást Istennel,aki a társunk szívében lakik.És aztán megtörténhet, hogy közelebb kerülünkegymáshoz. Akkor megindul közöttünk egy szeretetáramlás,és jóles´ó érzés fog el, hogy egymáséivagyunk. És ha azt érezzük, hogy szakadék van közöttünk,nem tesz semmit. Az Isten-élmény akkorolyan, mint egy mosoly a szakadék felett. Egymáséivagyunk. Végérvényesen az egymáséi vagyunk.Ezzel megújítjuk a házasság szentségét. Isten köz-839


tünk lakik. És megtart bennünket az egymás irántiszeretetünkben.Ez egészen egyszer´ú. Összeülünk és kipihenjükmagunkat a Sz´úzanyánál. És aztán odaajándékozzuka Sz´úzanyának a köztünk lev´ó fájdalmat, és ezáltalismét egymásra találunk. Krisztus újra megszületikközöttünk. Vagyis megújul a házasságunkszentsége. Vagy tudós szóval kifejezve: Ha áldozatothozunk a Sz´úzanyának, akkor részt veszünkKrisztus haláltusájában. Eggyé leszünk Krisztussalés levonjuk magunkra Isten szeretetét.A házasság szentsége — mint minden szentség— megújítja Jézus halálának és feltámadásának titkát.Jézus halálának és feltámadásának titka jelenvalóváválik közöttünk. De mindezt egyszer´úbbenis mondhatjuk. A Sz´úzanyának ajándékozzuk magunkat,mondván: Tégy velünk, amit akarsz. Ésegymásnak ajándékozzuk magunkat, és a házastársunknakegész csendesen mondjuk: érted vagyokitt, teljesen a rendelkezésedre bocsátom magamatúgy, amilyen éppen vagyok. Így szól az egyik amásikhoz egész csendesen a szívében. És egymásratalálnak. A házasság szentsége megelevenedik. Istenközöttünk lakik.Esti imaKedves Kentenich atya, ezalatt az id´ó alatt,amíg a kilencedet imádkoztuk, a lelki atyánk, életünktanítómestere lettél. Érezzük, hogy mindezmég csak a kezdet. Mégis arra kérünk, hogy légyközel hozzánk, és engedd, hogy részt vegyünk Is-84


ten-élményedben. Mégiscsak mondd a Jóistennekés mondd a Sz´úzanyával együtt, hogy mi, akik ezt akilencedet elimádkoztuk, hadd tapasztaljuk meg,hogy ´ó, a nagy Isten a szívünkben lakik, hogy a házastársunkszívében lakik, hogy köztünk él.Mindenható Isten, jóságos Mennyei Atyánk!T´óled kaptuk ajándékba Kentenich atyát, aki a lelkiatyánk lett. Legalább azt egy kicsit megtanulhattuknála, hogy mit jelent az, hogy közöttünk laksz.Mennyei Atyánk, ha Kentenich atyát boldoggáavatják, akkor ezt sokkal több ember fel fogja fedezni.Rátekint az egész egyház és megtanulja t´óle,amit Te adtál neki. Ezért arra kérünk MennyeiAtyánk az irántunk, emberek iránti szeretetedre és asok házastárs miatt, akik jót akarnak de gyakran eltévednekés a szent egyházad kedvéért és anyánk éskirályn´ónk: Mária kedvéért, hogy emeld hamarosanaz oltár dics´óségébe Kentenich atyát, mint a családoknagy atyját. Amen.859


Kentenich József atya sírjaa Szentháromság templomban, Schönstattban

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!