Lélekápolás - Magyar Schönstatt Család

csaladok.schoenstatt.hu

Lélekápolás - Magyar Schönstatt Család

OázisA Magyar Schönstatt Család lapjaLélekápolásTenni egymásértEgyetlen biztos pontElső lépésem Isten feléA szenvedés meghívásA hitelesség új példaképei2012/3.


ÖrömvadászatÖrömeinkAz örömvadászat négyalapszabályaNéhány évvel ezelőtt hallottuk a makilencvenes éveiben járó Placidatyát, az idős bencés szerzetest, akiderűs arccal mesélt a Gulagon töltöttéveiről, arról, hogyan lehetett túlélnia szibériai munkatáborok borzalmait.Elmondta, hogy az ott összekovácsolódottközösségüknek négy szabálya volt,és minden nap törekedtek ezeknek a maradéktalanbetartására. Erre a négy szabályrafűzte fel a mondandóját, és biztatottbennünket, hogy próbáljuk ki ezeketmi is bátran a hétköznapjainkban.1. Ne dramatizáljuk a szenvedést, hanembagatellizáljuk!2. Mindennap keressük az örömöket!3. Ne gondoljuk magunkat tökéletesnek!4. Keressünk magunknál valami nagyobbat,erősebbet, kapaszkodjunkIstenbe.Bagatellizáljuk a szenvedést. Ha eztmeg tudjuk tenni, akkor kilépünk a sajátszűk világunkból. Ha a Jóisten egynehézséget küld és én elkezdek nyavalyogni,akkor saját magam körül keringek:jaj, megint itt a hétvége és főznömkell. De mit főzzek?… Összecsapnak afejünk felett a hullámok, annyi a munka,és nyakunkon a határidő! Aztánmegállok egy pillanatra, és egy betegbarátomra gondolok, aki most kapjaa második sorozat kemoterápiát, vagykét mostanában megözvegyül feleségre,akik hirtelen veszítették el társukat, éselszégyellem magam. Mi ez az ő problémájukhozképest?Placid atyának a Gulagon, Kentenichatyának Dachauban egyaránt lett volnamit dramatizálni. Isten nagy embereinem szenvedésük okát, hanem a szenvedésértelmét keresték. Placid atya elmondta,hogy kezdetben őt is gyötörtékolyan gondolatok, hogy miért kerültbörtönbe. Úgy érezte, hogy zátonyra futottaz élete, hisz a hivatása, hogy fiatalokattanítson, semmivé foszlott. Aztánnéhány hét után úgy hozta a sors, hogy ahalálraítéltek folyosójára került felmosni.Az orosz őr fütyörészett, s amikorabbahagyta, az atya úgy gondolta, hogyénekelnie talán neki is szabad. Aztán egynépdal dallamára elénekelte, hogy katolikuspap vagyok, és aki bűnbánatot tart,azt feloldozom. Ekkor nagyot fordult azélete. Megértette, mi a Jóisten szándékaővele, s ahogy írja: „Én voltam a legboldogabbember az egész Szovjetunióban,mert rámtalált az életfeladatom.”(folytatjuk)


4Örömvadászat................................................3Tartalom .........................................................4Esszé................................................................5Életünkből......................................................9Emlékezzünk...............................................28Kentenich atya tanításából........................35Pápára figyelünk..........................................37Otthonra találtunk......................................38Adjátok tovább.............................................41Kincsesláda..................................................43Tedd könnyűvé........................................... 44Nyári emlékek............................................. 46Férfi szemmel...............................................49Oázis konyha................................................53Van/Nincs boruk! / Gólyahír..................54Gyerekszáj....................................................55TartalomJelenlegi számunk házigazdájaa Soproni Régió volt,köszönjük a munkájukat!Őket a Pécsi Régió követi.A következő Oázis központi témája:Követ kőreLapzárta: 2012. november 15.Várjuk írásaitokat a következő címre:oazis@schoenstatt.huISSN 2063-0441OÁZIS 2012. június, XXII. évf. 3. (67.) szám, a Családok a Családért Egyesület (MagyarSchönstatt Családmozgalom) lapja. Megjelenik negyedévenként. Felelős kiadó: az Egyesületelnöke, 8272 Óbudavár, Kistelek u. 2. Tel.: 06-87/655-014, info@schoenstatt.hu,www.schoenstatt.hu/oazis• Főszerkesztő: Endrédy Pisti és Orsi• Készítették: Alföldi Zoltán, Andai Anikó, Balogh Peti és Judit, Csabai Márti, CsermákKálmán és Alice, Csermák Péter, Dalmadi Anna, Dormán Gyuri, Endrédy Gábor, EndrédyPisti és Orsi, Fehér Zoli és Marika, Horváth Zoli és Rita, Kaposi László és Andi, Kiss Ádám,Komáromi Mari, Könnyid István és Andi, Lázár Sonja, Nádudvari Rita, Lantos Péter ésEnikő, Litkei Zoltán, Lőw Péter és Helga, Mészáros Zsuzsa, Sallainé Karikó Éva, OláhGyöngyvér, Oláh István és Éva, Oroszi Feri és Juli, Palásthy Imre, Rábai Szilárd, StégerAndrea, Szelestei Péter, Ther Antal és Ágnes, Török Péter és Orsolya, Varga Károly, VértesaljaiJános, Vidra Zoli és Rita, Wangler Ottó és Kati, Weeber Saci, Zajkás Péter, a Szűzanyaegy miskolci családja• Szöveget gondozta: Schumicky Ildikó, Heiszer Erika• Képszerkesztő: Lőw Helga • Grafika: Laza Dominika, Ozsvári Imri• Címlap: Koffler Zsuzsanna• Fotók: Jelencsik Mátyás, Kuslits Levente, közösségünk tagjai• Tipográfia: Heiszer Csaba és Erika• Nyomás: ofszetnyomda.huAz Oázis évente négyszer jelenik meg. Éves költsége (postaköltséggel) 1500 Ft.A költséget adományokból, illetve díjazás nélküli munkavégzés útján teremtjükelő. Kérjük, hogy ezzel az összeggel támogassátok az Egyesület 73200134-10000434számlaszámát! Az óbudavári építkezéseket a Schönstatt szentélyt MagyarországnakAlapítványon keresztül tudjátok támogatni (73200031-11252201 számlaszámon).TTartalomHírek..............................................................56Fiatalok Oázisa............................................60EEsszé„A Szíriusz van tőlem távolabbVagy egy-egy társam,jaj, ki mondja meg?”(Tóth Árpád)Sok nehéz feladattal kell napontamegbirkóznunk, de talán alegnehezebb a társunkkal, gyermekünkkel,családunkkal és akörnyezetünkben élő emberekkel kapcsolatbakerülni. Mikor, hogyan tudjukmegérinteni egymás lelkét?A mai kor emberére a rohanó, gyorséletritmus, és az ehhez kapcsolódó felületesemberi kapcsolatok már hozzátartoznak.Lakótelepeken, utcákban élnek úgya családok, hogy éppen hogy csak köszönnekegymásnak. Talán nem is keresünkmély kapcsolatokat, megelégszünk apár szavas kommunikációval, ezt is csakazért, hogy ne mondják, hogy nem vagyunkérdeklődők. Pár éve még a falvakbansokan üldögéltek a házak előtti kispadon.Mára már üresek a padok. Nembeszélgetnek egymással az emberek.Karácsonykor az utcánkban közösfenyőfát állítottunk. A környéken élőcsaládok díszeket hoztak rá. Megterítettünkegy asztalt, és mindenki süteménytés innivalót hozott. Nagyon szép délutánttöltöttünk együtt, pedig nagyonhideg volt.Életünk három dimenzióban zajlik.Az egyik az egyedi dimenzió. Ez az, amita mai ember a legerőteljesebben érzékel.Valósítsd meg önmagadat! De nem csakebben élünk, hanem az együttességSzemélyes kapcsolatlélektől lélekigvilágában is. Mindenféle csoportnak,családnak, közösségnek, intézménynek,nemzetnek vagyunk a tagjai. A harmadikdimenzió az egyetemesség, mindaz,ami az emberi létezésben közös sorsunk.A személyes életünk tehát az egyedi, azegyüttes és az egyetemes dimenzióbanáll, és mind a háromban szeretne kibontakozni.Ha feltesszük valakinek a kérdést,hogy „ki vagy te?”, akkor a legtöbbenolyanokat felelnek, hogy pl. feleség– de ahhoz kell egy férj! Vagy édesapavagyok. Ahhoz meg gyerekek kellenek!Ha pedig azt mondjuk, hogy magyar vagyok,ahhoz kell egy nemzet. A kérdésretehát általában a társas kapcsolatainkatszoktuk megnevezni. Kölcsönösen részeivagyunk egymás életének. Egy nevesszociálpszichológus azt mondja, hogy haegy ember lelkét ábrázolni szeretnénk,akkor egy korallzátonyhoz kellene hasonlítanunk.Mindannyian egy-egy csodálatoskorallzátony vagyunk, amelynekegy kis része a víz fölött van, nagyobbrésze rejtve, de gyönyörű a színe, árnyalt,élő összefüggésrendszer és fantasztikusszépséget jelenít meg. Nem lenne csodálatosfelfedezni egy ilyen korallzátonyt?A schönstatti lelkiség apostoli lelkületű.Azt kívánja a Jóisten tőlünk,hogy személyes kapcsolatba kerüljünkaz emberekkel. A fontossági sorrendetazonban be kell tartanunk. Elsősorbanházastársunk lelkét kell megértenünk,utána következik a családunk. Majd haküldetést érzünk, akkor kereshetjük a


6 EsszéEsszé7környezetünkben lévő emberekkel is akapcsolatot. Ha közelebbi kapcsolatbakerülünk valakivel, akkor felelősek vagyunka kapcsolat minőségéért. Egyszeregy házaspár egy közös szilveszterezésrehívott egy másik házaspárt. Nem tudták,hogy azok már mindent megszerveztek,gyerekvigyázást, utazást, ígynem is tartották fontosnak közölni,hogy az asszony betegsége miatt nemtudnak együtt elutazni a megbeszélthelyszínre. Mire tisztázták a helyzetet,komoly sérüléseket szenvedett a kapcsolatuk.Tehát ha közelebb kerülünkvalakihez, felelősekvagyunk a kapcsolatfolyamatos ápolásáért.Nem felületes, hanemminőségi kapcsolatokravan szükségünk.Nem kell, nem is tudunksok emberrelszoros, baráti kapcsolatbakerülni. Ez nem is a feladatunk.Az igazi, mély kapcsolatokra a családunkbankell törekednünk, elsősorbana házastársunkkal. A baj az, haa társunkkal, gyermekeinkkel is csakfelületes kapcsolatunk van. Gyermekeinknekis jó példa, ha nem azt látjáktőlünk, hogy egyszerre négy emberrelchatelünk a neten.A mai embernek hiányzik az a képessége,hogy ráhangolódjon a másikember lelkiállapotára. Ez azért van,mert túl sok erős, hangos benyomás érminket. Folytonos zajban, sietségbenélünk. A TV-ből ömlenek ránk a hírek.Így érzéketlenebbek lettek az emberek.Mit tehetünk? Amikor házastársammal,gyermekemmel beszélgetek, akkorAz igazi, mély kapcsolatokraa családunkbankell tö rekednünk,elsősorbana házastársunkkal.teljesen felé fordulok. Ránézek, ezzel isjelzem számára, hogy fontos nekem,amit mondani szeretne. A pillantása,a hanghordozása is sokat elárul a lelkiállapotáról. Ma a metakommunikációsjelekre nem, vagy csak alig fi gyelünk.Egy házaspár mesélte, hogy nekik sokatsegített, hogy kitalálták az anya-, illetveapanapot. Ilyenkor egy-egy gyermekkelelmentek sétálni. Ha kettesben voltak, agyerekek jobban megnyíltak. De olyanis volt, hogy nem beszéltek semmiről,mégis közelebb került a lelkük egymáshoz.Mai rohanó világunkban, amikora beszélgetésekre aligszánunk időt, és úgyérezzük, hogy beszélgetésközben isténykednünk kell (pl.mosogatni), akkor egyilyen kettesben töltöttnap nagyon meg tuderősíteni bennünket.Jó átélni azt, hogy fontos vagyok valakinek,figyelnek rám. Ha ezt megtapasztaljaegy gyermek, akkor később őis ilyen odafordulással tud az emberekkelkapcsolatot teremteni.A megismerésünk nem csak attól függ,hogy meg akarom ismerni a társamat,hanem attól is, hogy ő engedi-e, hogymegismerjem. Van, amikor nem engedmagához közel. Nem képes arra, hogyelmondja az érzéseit. Ilyenkor nem segít,ha szemrehányást teszünk neki, hogynem mondja el azt, ami foglalkoztatja.Szép, ha időt tudunk adni neki. Odamegyünka háziszentélyünkhöz. Leülünk,és kérjük a Szűzanyát, hogy nézzen ránkés ajándékozzon meg bennünket a kölcsönösmegértés ajándékával.A személyes kapcsolatbanlehet egyveszélyes terület is.Pl. amikor nagyon jólmegértem magamat azegyik munkatársammal.Olyan jó vele beszélgetni!Szinte szavaknélkül tudunk együttdolgozni!Pillanatok alatt kialakulhategy olyankapcsolat, ami márkáros. Hazamegyek, ésazt tapasztalom, hogya házastársam nem értmeg. Bezzeg a munkatársammal egyhúron pendülünk! Ezért az ilyen jellegűkapcsolatokat az elején el kell vágni.Tudatosan kell törekedni arra, hogy csaka munkáról legyen szó, ne csapjon át személyeshangvételbe. Ártatlan dolognakindul, de veszélyes lehet. Ezért kell szabályozniaz ilyen kapcsolatainkat.Néhányan közülünk az asszonykörökbenkeressük a lélektől lélekig kapcsolatot.Ez néha veszélyes lehet. Elsősorbana házastársammal kell megbeszélnem aproblémáimat. A női körben nem a panaszkodásaz alaphangulat. A feladatunkaz, hogy az események mögött meglássuk,hogy mit üzen nekünk a Jóistenezek által. Nem panaszkodunk, hanemkeressük a Jóisten szándékát. Nem kellmegoldani a problémáim, hanem a Jóistenkezébe kell letenni.Kentenich atya azt mondja a nevelésről,hogy az nem más, mint eleven érzékelésbenlenni a gyermek lelki világával.Sokat tanult Don Boscotól, a nagy nevelőtől.Az alábbi példát az ő életéből idézi.Az 1848-as évet Torinoháborús őrületben éltemeg. A függetlenségértvívott első világméretűháború forró napjaivoltak ezek. …Akkoribansemmi másranem gondoltunk, csaka háborúra. A háborúrólfolyt a beszélgetés,a háborúról írtak, aháborúról énekeltekotthon, a színházakbanés a tereken, és aztis mondhatom, hogy aháborúról álmodtunk.Sőt még a gyerekeket is derék katonánaknézték, akik egyetlen kardcsapássalminden bizonnyal két osztrákot is leszúrtakvolna. És láttátok volna, amintaz iskola, vagy munka után pálcákkalfelszerelkezve különböző helyeken gyülekeznek,vezetőket választanak, katonaicsapatokat alakítanak, kiképzésnek vetikalá magukat, csörömpölnek a fegyvereikkel,néha összecsapnak és tapasztalatlanságból,vagy túlzott harci hévtőlhajtva összeverekednek, és kék foltokkaltávoznak. Ez a harcias lelkület nem nagyonegyezett meg a Don Bosco általmegkövetelt békés barátság légkörével.A csavargók csapatostól rohantak el azoratóriumból, hogy háborúsdit játszhassanak:ez a vérveszteség Don Boscotnagy aggodalommal töltötte el.Don Bosco mindenben alkalmazkodottaz idők követelményeihez, amenynyibenazok nem ellenkeztek a vallássalés az erkölccsel. Most sem habozottmegengedni a fiúknak, hogy az oratóriumudvarán háborúsdit játszanak,


8 EsszéÉletünkbőlsőt még kellő mennyiségű fapuskáról isgondoskodott cső nélkül. Azonban aztszabta feltételül, hogy nem úgy fognakverekedni, mint a „piemontiak” és az„osztrákok”, és hogyha megszólal a katekizmusrahívó csengőszó, mindenkileteszi a fegyvert, és szó nélkül átvonula templomba. Eleget kell tennünk a fiúknakabban, amiben kedvüket lelik, haazt akarjuk, hogy szót fogadjanak abbanis, ami meggyorsítja a formálódásukat.Kedvükben kell járni egészen a lehetőségekhatáráig. Az említett eset meglehetősenszélsőséges. Don Bosco teljesenmegbízott fiaiban; a szintjükre ereszkedett,hogy a saját szintjére emelje őket.Don Bosco teljesen megbízott a fiúkban,elfogadta őket olyanoknak, amilyenek,és nem követelte, hogy azonnal olyanoklegyenek, amilyeneknek lenniük kellene.Az említett esetben a fiúkat elkábította aháborús őrület, és Don Bosco szent türelmevolt szükséges ahhoz, hogy éppena kábítószert alkalmazva mentse megőket a mérgezéstől.Kentenich atya is ezt tartotta a nevelésbena legfontosabbnak. Eleven érzékelésbenlenni a másik lelki állapotával.Mi mozgatja, mi él benne? Egyszer egykamasz gyermek így fakadt ki: állandóantiltjátok a számítógépes játékokat,de még egyszer sem ültetek ide mellém,hogy mivel játszom! Természetesen nemjó, ha túl sok időt tölt a gyermekem aszámítógép előtt. De jó, ha ismerem, hatudom, hogy mivel játszik, miért játszikazzal a játékkal. Önmagában a tiltásnem ér semmit. Többet ér, ha követelményeketis támasztunk a játék kapcsán.Így megérintjük a lelkét, és még lépéseketis tehetünk előre.Kentenich atya életében is óriási lelkifejlődésnek vagyunk tanúi. Ifjúkorát szeretetnélküli, barátságok és emberi kapcsolatoknélküli rideg, hideg vallásosságjellemzi. A hittel szemben egyoldalúanaz értelemre támaszkodik. Egy későbbibeszélgetés során bevallja: „Oly erősen azeszmékre és feladatokra voltam beállítva,hogy nem tudtam elfogadni, ha valaki aszívét nyújtotta felém. …Mindannyianéhezőművészek vagyunk a szeretet területén.Eszméket szeretünk, a mély személyeskötődést pedig általában kétségbeejtőenkevéssé ismerjük.” (Feldmann: Istenszelíd forradalmára 23. o.)1910. július 8-án szentelték pappá. Azújmisés szentképre ezt az imát írta:„Add, Istenem, hogy minden szellemaz igazságban és minden szív a szeretetbenegyesüljön!” Kentenich atya 80évesen lelkigyakorlatokat és továbbképzésekettartott. Felkereste a Schönstattközpontokategész Németországban és aköztársaság majdnem összes püspökét,a Mária-nővérek közül négy titkárnőrevan szüksége ahhoz, hogy győzze a levelezést,az előadásokat, az új publikációkat.A Schönstatt műnek azt a feladatotszánja, hogy az egyházban a „szív funkcióját”lássa el. (Feldmann: Isten szelídforradalmára 129. o.)Kentenich atyát lelki fejlődésének útjánelkísérte a Szűzanya. A lelki fejlődésébena nehézségeken keresztül talált ela teljes szeretethez. Mindenkivel képesvolt lelki kapcsolatba kerülni, beleéreztemagát a problémájukba. Személyeskapcsolatunkban lélektől lélekig segítminket a Szűzanya és Kentenich atya.Nem könnyű a feladat, de nem vagyunkegyedül az utunkon.Görbe utakon is egyenesenZoli és Rita történeteZoli megtéréseHuszonhét évesen lettem hívő,addig tagadtam Isten létezését.Marxszal együtt vallottam, hogya vallás csak ópium a népnek. Negyedévesegyetemista koromban voltegy lány, akivel majdnem hogy együttéltünk, s akire várt egy komoly örökség.Ez fényes jövőt festett elénk, nagyon jókilátásaink voltak a közelgő diplomávalegyütt. Mégis valahol úgy éreztem,hogy valami alapvetően nincs rendbenaz életemben. Mindenem megvolt, ésmégsem voltam boldog. Nem tudtamazt sem, hogy milyen értékrend menténrendezzem be az életemet. Gondoltam,ha pénzügyi vonalon helyezkedem el ésbecsületes leszek, akkor nem vesznek besemmilyen buliba, s megmaradok utolsószegény csótánynak. Ha beszállok asvindlikbe, akkor jobban fog menni aszekerem. Ha utóbbi mellett döntök,akkor hol van az a határ, ameddig mégelmehetek a csalásban, de tovább márnem, mert nyilván nem akarok börtönbekerülni. Irigyeltem a vallásosembereket, hogy milyen jó nekik, vanegy letisztult értékrendjük, bármi felmerülaz életükben, van hova forduljanakválaszért, mi a helyes, mi nem.A másik dolog az volt, hogy azttapasztaltam, hogy az emberi kapcsolataimbanugyanazokat a dolgokatteszem, mint amiket édesapám tett,éreztem, hogy ugyanazok a génekvannak bennem. Minden egyes embernek,akikkel ő kapcsolatba került,sajnos tönkrement az élete. Egyszerűparasztgyerek volt, aki tizenhét évesenbányász lett Komlón. Ott bekeveredetta hamiskártyások közé. Anyám élete ettőlteljesen tönkre ment, aztán apám amásodik feleségével alapított családbanis nagy károkat okozott. Szegény nagyanyámés húgom is áldozata lett ennek,és még sorolhatnám. Olyan természetevan apámnak, hogy pusztított maga körül.S azt tapasztaltam, hogy bennem isez működik. Ha a természetem szerintviselkedem, akkor várhatóan tönkre teszemén is a majdani családomat. Eztnem akartam. Megpróbáltam változni,hogy ne a génjeim határozzák meg azéletemet. De nem volt előttem példakép.Hogyan viselkedjek megfelelően, honnanvegyek mintát? És hogyan vegyekfel egy idegen mintát, ami nem biztos,hogy rám adaptálható? Megpróbáltamsok mindent, hogy elfogadhatóbb emberlegyek, de éreztem, hogy nem megy.


É10 ÉletünkbőlÉletünkből11ÉNem megy! Nem tudok kivetkőzni abőrömből, a saját erőmből biztos nem.Akkor azt mondtam: „Istenem, ha vagy,akkor segíts!” Ez volt az első lépésem Istenfelé.Kezdtem keresni vallásos embereket,faggattam őket, kértem tőlük könyveket.Megfelelő válaszokat akkor mégnem kaptam. Egyszer aztán megszólította HÉV-megállóban egy fura ember– mint később megtudtam, szabadkeresztyénvolt – szúrós szemekkel rámnézett, s azt kérdezte, hallottam-e mára Mennyei Atyáról és Jézus Krisztusról.Mondtam neki, hogy persze, de igenfurcsálltam ezt a megszólítást, s magaaz alak is elég groteszk volt. Odahajolthozzám és tagoltan mondta: „Tuddmeg, hogy Jézus Krisztus nagyon szerettéged!” Láttam, hogy a HÉV-en utazikő is, gondoltam, ha már itt van, akárbeszélgethetünk is. Így megszólítottam.Nagyon készséges volt, s én elkezdtemsorolni neki a racionális érveimet, amelyekmiatt nem tudtam elfogadni Istenlétét. Az illető szédületesen jól ismertea Szentírást. Nem racionális válaszokatadott, hanem mindig egy éppen odavágószentírási passzust idézett nekem.Lehet, hogy ez teljesen nem fedte le azén kérdésemet, de ahogy maga a Bibliaszólalt meg a szájából, annak óriási súlyavolt. Mire a Vágóhídhoz értünk, addigraátéltem a megtérés élményét. Frenetikusérzés volt, hogy van Isten! Szárnyalnitudtam volna! Kiabálni, hogy: „Emberek,van Isten és szeret bennünket!” Sosefogom elfelejteni. Hívott ez az ember,hogy menjek el a gyülekezetükbe, s ottmég többet is megtudhatok. Érdekes,valahol mélyen tudtam, hogy oda nemfogok elmenni. Sokat merengtem, vajonmiért gondoltam így, s arra jutottam,hogy kiskoromban megkereszteltek,bár apám nem akarta. Talán a keresztségkegyelme hozta ez, hogy ha vallásosleszek, akkor katolikus. Ez az új örömtelihit sajnos elsorvadt pár hónap alatt,mivel egyedül voltam, s tudjuk, hogy ahit az közösségi természetű. Sajnáltam.Ezért embereket kezdtem keresni, hogyújra megtaláljam a hitet és Isten közelségét.Fél évig jártam egy atyához hetikétszer beszélgetésre. Előhoztam az öszszesnehézségemet a hittel kapcsolatban.Ő legtöbbször Sziénai Szent Katalintidézte. Ezek nem olyan válaszok voltak,amelyek elütik a kérdést, hanem pontarra felelt meg, amit tudni akartam,amire a kérdés vonatkozott. Ha továbbkérdeztem, akkor tovább kaptam a válaszokat.Ha elfogyott a kérdés, akkor azatya megtörölte a homlokát, s rendbenvoltunk egy darabig. Élvezte ő is ezeketa beszélgetéseket, de azért neki is kihívásvolt.Az első nagy kanyarMiután az egyetemet bejeztem, egy évigdolgoztam. Akkor – már hívőként –olyan gondolatom támadt, hogy nekempapnak kell mennem. A családi hátteremmeglehetősen egyszerű. Szüleim munkásokvoltak, négy éves koromban elváltak,semmiféle neveltetésem nem volt, jó modor,erkölcs, ilyesmi. Ez elég hátrányoshelyzet. Az volt a tapasztalatom, hogy azéletben mindennek nagyon komoly áravan, semmi sincs ingyen. Valamit valamiért.Ez teljesen a zsigereimig hatolt, olyannyira, hogy még tegnap is rám szólt afeleségem, hogy „ez még a régi gondolkodásod”.Tényleg, igaza volt. Azt mártudtam, hogy mennyi mindent ajándékbakaptam a Jóistentől. És láttam, hogymennyi mindenre van még szükségem,amit kértem Tőle szüntelen. Miközbenegyik este jöttem ki a munkából és vártama villamost, a Nyúl utcai megállóban,hirtelen fölmerült bennem egykérdés: „Uram mit adok én mindezértcserébe?” De az is eszembe jutott, hogymicsoda ostoba felvetés ez, hiszen Istennekmindene megvan, ugyan mit adhatnékén Neki? „Uram, papjaid viszontnincsenek elegen” – mondtam Neki.Gondoltam, ez az egyetlen, amit tudokadni az Istennek, hogy elmegyek papnak.A hittanközösség és a bérmaanyámis azt mondta, hogy ilyenkor az a legjobb,ha az ember az összes addigi barátságátleépíti, mert azok visszahúzzák, ésnem engedik a lelki úton kellő ütembenhaladni. Ezt komolyan vettem, és ténylegelhagytam a régi barátaimat, s ígyegy elég magányos helyzetbe kerültem,amely igen nehéz volt, de bevált. Új barátaimmég nem voltak. Úgy gondoltam,hogy csak úgy tudok szembenézni sajátmagammal és csak akkorállhatok az Úr elé, ha ezt anehézséget vállalom. Megvagyok keresztelve, nőtlenvagyok, a teológia amúgyis érdekelt, hát akkor nincsmás út, elmegyek papnak.Úgy gondoltam, ez a „fairplay”az Istennel szemben.Esztergomba jelentkeztem aPapnevelő Intézetbe, egy évután felküldtek a KözpontiSzemináriumba. Az ötödikév végén, ahogy kell, a társaimmalmegírtuk a pappá szentelési kérelmet.Akkor eszembe sem jutott, hogybármi nehézség adódhat ezzel. Másnaphivatott a prefektus atya, hogy sajnos azelöljárók szavazása alapján nem javasoljáka felszentelésemet. Nagyon felháborodtam,hogy miért és milyen alapon.Volt a szemináriumban egy csomó fegyelmiés tanulmányi probléma, velemegyik sem esett meg. Egyszerűen nemvoltak benne biztosak, hogy nekem papihivatásom van. Mi negyvenen a szemináriumbannagyon szorosan összezárvaéltünk reggeltől estig együtt töltöttüka napjainkat, nem ment senki sehova.Nagyon ismertük egymást. Szerencséreaz elöljáróknak volt olyan jó szeme,hogy észrevegyék, nálam valami nemstimmel. A többi társam egyre jobbankivirágzott, egyre jobban várták a felszentelést,mint a vőlegény és a menyasszonyaz esküvőt, én egyre jobbanbegubóztam, szorongani kezdtem, s nagyonkomoly félelmek leptek el. Ahogyelképzeltem magam különféle papi szerepekben,éreztem, hogy egyikben semlennék boldog. Lassan jöttem rá, hogy


É14 ÉletünkbőlÉletünkből15É(Úgy is fogalmazhatnék, hogy valójábankettéosztott lettem: gondolatiakaratiénem továbbra is játszaná a hősvértanú szerepét, Isten bátor katonáját,míg gyermeki-ösztönös-érzelmi énemeszeveszetten rúgkapál ez ellen.)Ő, a mindenek látója és tudója, viszontrendületlenül – talán már-már naivan –továbbra is bízik bennem: mindezek ellenére!„Nézd, itt van még ez a kis hasmenés.Hidd el, kibírod! Mondj erre is igent!Szüksége van valakinek az áldozatodra.Menni fog.” És tulajdonképpen megy is,ha nem is az „ide nekem azt a keresztet!”bátor tanítvány szerepében, hanem inkábbnyögvenyelősen, ahogy mostanábanamúgy minden. De megy: a csecsemő él,vegetál, fejlődik…, és ez a csecsemő – eztviszont határozottan érzem – ott gubbaszta mennyei Atya ölében!Talán ezt, az Atya ölében gubbasztáslelkületét kellene elsajátítanom, talánezért is van ez az egész: hogy megtanuljakbelesimulni a mennyei Atya szeretőIstvánnal és Andival az előző Oázisbanismerkedhettünk meg. Kérésünkre elmesélték,hogyan találtak rá egymásraés a Jóistenre. Amikor a vallástól eltávolodottIstván megismerkedett a kisfiátegyedül nevelő Andival, még nem tudták,hogy mekkora kincset találtak. Hétév együttélés sem volt elég ahhoz, hogyez világossá váljon, ezért szakítottak.Csak amikor a városmisszión, majd acursillos lelkigyakorlaton István vissza-Áldott állapotölelésébe, abbahagyjam az erőlködést, agörcsölést, a rugdalózást, a kapálózást…Egyszerűen csak hagyjam, hogy Ő ringasson…Talán a mennyei Atya nem isazt akarja, hogy méltóvá váljak a bizalmára.Egyszerűen csak szeretni akar,megéreztetni velem, hogy valójábanmindenben csak tőle függök. Megéreztetnivelem, hogy az Isten csecsemőjevagyok!Nincs is más dolgom tehát, mintszeretetteljesen, bizalommal fenékigkiélvezni az Isten ölelését. Megtanulniteljesen, (nem jó még, talán így:) TEL-JESEN, (na, még mindig nem elég, szóval:)T E L J E S E N rábízni magam azIstenre, mint az egyetlen biztos pontraaz életemben! Hogy kardcsörtető, ámhitében csökevényes tanítványból ismétgyermek lehessek: a mennyei Atya szeretettgyermeke.Hát talán ezért!Igen, Atyám! Itt vagyok. Most ölelj átmég egyszer!tért az Egyházba, akkor kezdett világossáválni, hogy ennek a kapcsolatnak vanjövője. Andi életében is döntő változásthozott a városmisszió: megtapasztalta aJóisten szeretetét. Ez volt megtérésénekelső pillanata. István példája nyománcursillos lelkigyakorlatra ment, aholpont került sok bizonytalansága és kételyevégére. De ezzel még nem ért véget atörténet. A lelkigyakorlat végén még egymeglepetés várta Andit.Andi: A lelkigyakorlat végén, amikormegláttam Istvánt a Tihanyi Apátságközösségi termében, már nehezen láttamát az örömkönnyeken keresztül.És akkor elérzékenyülten mondottvalamit, a szentségi házassággal kapcsolatban,amit nem értettem, inkább csakéreztem, majd elővett egy szál rózsát, éskérdezett valamit. Erre én igent motyogtam,mert nagyon távolról olyasmit gondoltam,hogy megkéri a kezemet.István: Én azt értettem, hogy „igen”,és egy gyűrűt húztam az ujjára. Akkorkérdezett vissza, hogy én most akkormegkértem a kezét? Azt mondtam, hogyŐ már igent is mondott… . úgy éreztem,(és hála Istennek Ő is úgy érezte :)),hogy a megújulásunk és jövőnk a szentségiházasságban lehet.Andi: De ez mind olyan volt a számomra,mint egy álom, és úgy is éltemát. A mai napig nem emlékszem a konkrétfizikai jelenlétre, csak a bennem lévőérzésekre. Az biztos, hogy a boldogságkönnyekben és zokogásban tört fel bennem,és utána már együtt sírtunk Istvánnal.István: Jó előre készültem a lelkigyakorlatvégére: már egy héttel előtteegyeztettem a szervezőkkel, hogy legyenott lehetőségem Andival beszélni. Sőt,mivel Andi édesapja akkor már nem élt,az akkor 17 éves nagyfiától megkértema kezét. Elmentem az anyukájához ésnagymamájához is, és tőlük is engedélytkértem. Nagy örömnek élték ezt meg.Bár először azt hitték, arról van szó,hogy Andi elsőáldozó lesz. Így érkeztemmeg a lelkigyakorlat végére a TihanyiApátságba.Mindig is azt szerettem volna, hogya házasságom az életem végéig tartson.Egy jó barátom, akinek az újbóli egymásratalálásunkat is köszönhetjük, ésaki később az esküvőn a tanúm lett, aztmondta, hogy ha ezt szeretnéd, akkorvárj, és a halálod előtt egy nappal házasodjcsak meg. Ez a mai ember döntésképtelensége,hogy biztosra akar menni.Csakhogy így nem lehet fejlődni. Adöntésnek van egy pillanata, ami ugrása szakadékba, amit meg kell tenni, mertmár nem lehet még nagyobb szerelmet,még több élményt összeszedni. Az Istenrevaló ráhagyatkozás nálunk itt tudottmegtörténni, így tudtunk más szintrelépni.Andi: Én már megéreztem korábban,hogy István lehet az igazi, egyfajta belsődöntést hoztam mellette. István hitemegragadott. Az, hogy rajta keresztülbizalmat éreztem. Tudtam, hogy bennemegbízhatok, ha hozzá kötöm azéletemet. Bár a környezetünkben, kö-


É16 ÉletünkbőlÉletünkből17Érülöttünk sok a rossz kapcsolat, a válás,tudtam, hogy István mellett nemfogok ilyen helyzetbe kerülni: ő nemfog elhagyni, nem lesz hozzám hűtlen,hisz Istenhez is hűséges. Rábízhatom azéletem és a születendő gyermekeink életétis majd. Akkor ezt a biztonságot énmég nem tudtam visszaadni, mert nemvoltam hívő. De az Istenre találásommalminden a helyére került: ha Ő velünkvan, az alapja lehet a házasságunknak.Istennel működik, működni fog végig.Persze ez így utólag lett ennyire tiszta,nem fogalmazódott meg akkor ennyireegzakt módon. Inkábbcsak érzés volt, hogyszámomra István Istentközvetíti.István: Azóta is áldáskíséri életünket.Először a jegyességszép időszakában éltükezt meg. Majd az esküvőnkön, amia Szűzanya havában, májusban volt.Különösen a nászmise egy valóban életreszóló élményt jelentett számunkra,elmondhatatlan boldogsággal. Ahogy akánai menyegzőn, Jézus a mi esküvőnkönis ott volt.Isten részévé vált a házasságunknak.Andi: Nap mint nap döntünk a társunkmellett. A házassággal egyfajtacölibátusba lépsz, a társadra kimondottigennel az összes többi férfira/nőrenemet mondasz. Sokszor elsodorja azembert a hétköznapok forgataga, de havan időnk kicsit leülni beszélgetni, énminden alkalommal csak ezt az „igent”tudom neki kimondani. Nagyon jó ezaz érzés. Sokszor nincs meg a tudatosság,letisztultság, de nagy ajándék, hogyA döntésnek van egypillanata, ami ugrása szakadékba, amitmeg kell tenni…tanulhatjuk Schönstattban, hogyan kellezt csinálni.István: Küzdünk a heti egy estés beszélgetésmegvalósításáért. Tapasztaljukazt is, hogy minél közelebb kerülünkIstenhez, annál közelebb kerülünk egymáshoz.Új életünk mindennapjaibannagy újdonság volt, hogy étkezés előttés után imádkozunk. Az esti imádkozás,a közös vasárnapi szentmisék, lelkigyakorlatokmind az Istennel való kapcsolatunkaterősítik. Az óbudavári családinyaralásnál én jobbat nem tudnék kitalálni:az előadások, a meghitt házastársibeszélgetések a szülőknekmély lelki tartalmatjelentenek, amíga kicsikre a nagyobbgyerekek vigyáznak.Nagyon megerősítminket a közös emlékekgyűjtése, az emlékekmegélése. Például rengeteg emberthívtunk az esküvőnkre, ami életünkegyik legfontosabb napja volt, és aztakartuk, hogy igazi nagy ünnep legyen,amit sok emberrel tudunk megosztani.Nagyon jó szívvel emlékezünk vissza rá.Azóta is folyamatosan gyűjtjük a közösemlékeket, az élményeket, amit immárongyermekeinkkel élünk át.Andi: Fontosak számunkra azok azemberek, akik megerősítenek a hitben,akikkel igazán mély lelki élmény köt öszsze.Jobban vágyunk rájuk, mint a régebbibarátokra, pedig azokkal több a közösélményünk. De az nem ilyen mély lelkiélmény. Nem szándékosan, de megritkultakazokkal az ismerőseinkkel a kapcsolataink,akiknek más a világnézete. Agyermekeink keresztszüleit sem a családbólválasztottuk, hanem olyan barátokatkerestünk, akiknek erős a hite, akik őketa keresztény hit felé tudják segíteni.István: Jól el van osztva az évben,hogy mindig van lelki töltődés: tavasszala nagyböjt és a húsvét, nyáron a Családnapok.Mert az is ünnep számunkra,hogy ott lehetünk. Ősszel több Cursillolelkigyakorlatot kísérünk imával, amiminket is feltölt lelkileg, télen pedig azadvent, és a karácsony ünnepköre teljesítiki az évünket. Ezek az eseményekolyan szépen végigvonulnak az egészéven a mindennapok mellett.Andi: Rengeteg lelki töltést kapok aMária Rádiós önkéntes munkám során,ahol a Szent Mónika Baba-mama Közösséggela kéthetente hétfő délelőtt élőadásban jelentkező Kismamaklubotszerkesztjük, és vezetjük. Nagyon sokattanulok keresztény édesanya- éskismamatársaimtól, és a hallgatóktól.Nem úgy éljük meg ezt a feladatot,hogy adunk, hanem folyamatosankapunk általa: a közösségünket, éshitünk megerősítését. Inkább gyerekeinkhozzák sokszor az áldozatot,amikor alvás időben kell menni astúdióba.István: Andi lelki életében bekövetkezőfordulat nagy hatással volt a hivatására,szakmai életére is. Gyökeresenmegújult: embertelen, és lelketlen kereskedelembendolgozott az értékesítésterületén, most pedig óvodapedagógiáttanul az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán.Én a Sapientia HittudományiFőiskolán a „Keresztény TársadalmiElvek a Gazdaságban” c. képzésen veszekrészt, a Mária Rádióban a csütörtökigazdasági híreket szerkesztem.Andi: Azt, hogy szentségi házasságbanélünk, ténylegesen úgy éljük meg, mintegy áldást az életünkön, szemben azzala hét év áldatlan állapottal, míg csakélettársak voltunk. Ennek a barátaink isa tanúi, hiszen ők is saját szemükkel látjáka változást rajtunk. Nagyon bízunkbenne, hogy ez majd rájuk is hatással lehet.Esküvőnk után sokat imádkoztunk,hogy szerelmünknek, házasságunknaklegyen gyümölcse.István: Isten munkatársai lehetünk ateremtésben, az Ő legnagyobb ajándékainaktarjuk gyermekeinket a házasságunkban.És az Ő áldása most a szólegszorosabb értelmében is rajtunk van,hiszen Andi harmadik gyermekünkkelvan áldott állapotban.


É18 ÉletünkbőlÉletünkből19ÉTöbb mint tíz évvel Apám halálaután férjemmel a Delhi repülőtérenülök és várjuk a csatlakozást pesti gépünkre.Még csak kora estére jár, és gépünkvalamikor jóval éjfél után indulmajd. Éhesek, szomjasak, kimerültekvagyunk.Miután úgy osztottuk be az aprónkat,hogy csak néhány rúpiát hagytunkvalami kis harapnivalóra, váratlanulérintett bennünket, hogy fizetnünk kellazért, hogy bemehessünk a váróterembe.Miután kifi zetjük a belépőt, olyankevés aprónk marad, hogy talán mégegy csésze teára sem lenne elegendő. Aváróterem tömve van emberekkel. Néhányanmegpróbálják nyugtatni, csitítgatnikisgyermeküket vagy gyermekeiket.Miután az olvasáshoz is túl fáradtakvagyunk, így csak ülünk, és figyeljük ajövő-menő embereket. A váróterembe,hatalmas csomagot cipelve jön be egyidősebb, magas férfi. Körülnéz, azutánrögtön odajön hozzánk. Megkérdezi,hogy vigyáznánk-e a csomagjára,amíg ő elmegy zuhanyozni.Anélkül, hogy különösenátgondolnánk kérését, aztcsodáljuk, milyen energikus.Az ő hatalmas zsákja a micsomaghegyünk mellé kerül.Mind a ketten félájultan elelszunnyadunk,amikor, mintegy varázsütésre, egyszerrefelülünk és egymásra nézünk.Egész utunk alatt mindenüttazt sulykolták belénk, hogy fi-Isten békéjegyeljük, nem látunk-e valahol utas nélkülicsomagot, és minden repülőtéren,amelyen megfordultunk, megkérdezték,hogy mi saját magunk csomagoltuk-e acsomagjainkat. Szeptember 11-ének ahatását világszerte érezni lehetett. A férfinagyon hosszú ideje elment, s még mindignem jött vissza. Vissza fog egyáltalánjönni? Ha ennek a férfinak a csomagjábanbomba van, neki sikerült két olyanőrültet találnia, akik biztosították, hogya csomag nem utas nélküli. A helyzetannyira komikus, hogy nevetnünk kell,amikor arra gondolunk, hogy lehet,hogy egy bombán ülünk. És ezt a helyzetetsaját magunk választottuk. Mostpersze sehol nem látunk biztonsági őrt.Egész este tele volt velük a reptér, köröztek,mint a keselyűk, most felszívódtak.Miután végiggondoltuk az elképzelhetőmegoldásokat, azt kizártuk, hogymi magunk nézzük át a férfi csomagját.Arról nem beszélve, hogy fogalmunksincs, hogy néz ki egy bomba, furcsánéreznénk magunkat egy idegen csomagjánakátkutatásánál. Kimehetnénka várócsarnokból, de az nem lenne tisztességesmegoldás. Feltéve, hogy a csomagbannincs bomba, és közben valakipedig ellopná. Abban sem tudunk megegyezni,melyikünknek kellene vigyáznia csomagra, amíg a másik elmegy egybiztonsági őrt felhajtani. Mindkettenkészen állunk a csomag őrzésére, és amásikat küldjük, hogy hozzon egy őrt.Végül megegyezünk. Együtt fogunk acsomagra vigyázni. Azért imádkozunk,hogy az Úr ne engedje, hogy valaki megsérüljön,és hogy gyerekeink ne legyenekárvák, csak azért mert gondolkodás nélkülbeleegyeztünk, hogy segítünk. Demindig ezt tesszük.Újabb, végeérhetetlenül hosszúnaklátszó idő után a csomag tulajdonosavisszaérkezik. Mosolyog, most mégmagasabbnak és fiatalabbnak látszik, ésremek illata van. Közben kiderül, hogyneki is, nekünk is körülbelül ugyananynyiideig kell még várnunk a csatlakozásra.Felajánlja, hogy teázzunk együtt.Új barátunk ragaszkodik ahhoz, hogy őfi zessen. Ez azután újabb bizonyíték agondviselésre – gondoljuk magunkban.Megtudjuk, hogy asztaltársunk és mecénásunkazért járja a világot, hogy Istenigéjét hirdesse. Dél-afrikai, és egy szívrohambólcsodálatos módon épült fel.Ezután úgy érezte, hogy a hivatása Istennagyságának a hirdetése. A szívrohamután orvosai megtiltották neki, hogyrepüljön, mert a magasban bármelyikpillanatban megállhat a szíve. Ez már15 éve történt. Most éppen a Himalájaegyik kis falvába utazik, mert oda hívták.„A Halál valamikor mind annyi unkértel fog jönni, bármit is csinálunk”– mondja nevetve. „De nem jobb úgymeghalni, hogy közben valami Istennektetszőt teszünk, mint hogy a Haláltólfélve éljük le egész életünket?” „Dehogyan lehetsz abban biztos, hogy Istenakaratát teszed?” – teszem fel a kérdést.Gyorsan megadja a választ: „FelismeredIsten akaratát abból a békéből, ami a szívedbeömlik. Amikor megérzed az Istenbékéjét, meg tudod különböztetni a világbékéjétől.”Úgy látszik, találkoztam valakivel,akinek még biztosabb segítsége van adöntéshozatalban, mint nekem.Lélekápolás, kicsit másképpFurcsa helyzetbe kerültem. Egészéletemben pocsék levélíró voltam,már akkor is, amikor még tényleg aposta hozta-vitte a leveleket. A helyzetnem javult azóta sem, amióta tollhelyett már billentyűzetet lehet ragadni,és gombnyomással küldözgetni azilyen-olyan üzenni valóimat. Egyszerűenzavar, hogy nem kapok azonnali viszszajelzéseket,nem látom a reakciókat, amásik mimikáját, vagy egyéb testbeszédét(vagy telefonon legalább a hangjáthallom, annak árnyalatait, hangsúlyait).A gyerekeimnek is azt tanítom, hogy


É20 ÉletünkbőlÉletünkből21Éakikkel csak levelezel, azok az ismerőseid.A barátaival az ember találkozik, élményeketgyűjt, sokat beszélget, és pontezek gyakoriságából kifolyólag szintetudja, mit gondol, mit érez a másik. Egyilyen baráthoz lehet fordulni, ha baj van,és ő is bármikor kereshet engem.Ezzel a háttérgondolkodással kerültembele abba a helyzetbe, hogy legrégebbi,még általános iskolai barátnőm családostulelköltözött a közeli Új-Zélandra.Évek óta követjük nyomon egymás életét,mindkét gyermeküknek mi vagyunk akeresztszülei is. Volt ugyan pár hónapomfelkészülni a teljes fi zikai elszakadásra,de az utolsó napot, amit nálunk töltöttek,nem kívánom senkinek. Fel kelletttennem magamnak a kérdést, hogy mittehetek azért, hogy a lelki kapocs megmaradjonközöttünk, úgy, hogy a levelezésenkívül nincs más lehetőségünk?(Persze, tudom, ott van skype, de ezt mégnem tudom elképzelni…)Az első, amit meg kellett tennem márakkor, amikor még itthon voltak, hogytudatosan leszámoljak magamban azelutazásukkal kapcsolatos negatív érzéseimmel.Sokáig küzdöttem a döntésükellen, a barátnőm is tudta, hogy nem értekvelük egyet, nem tudok azonosulni agondolkodásmódjukkal. Dühös voltamés haragudtam rájuk, de nyilván egy időután beláttam, hogy ez már nem leszhatással a döntésükre. (Előtte reménykedtemegy darabig…)Azokat a fohászokat, amit eddig a találkozásaink,vagy a telefonbeszélgetések„ihlettek”, most magától értetődően átkerülneka levélváltások idejére. Emellettaz érkező leveleket sosem lenne szabadcsak úgy kutyafuttában elolvasnom –ehhez szükségem lesz némi akaraterőre–, hanem időt szánva rá, nyugodt körülményekközött, hogy a sorok közt is tudjakolvasni. Én mit, vagy inkább hogyanfogok elmesélni arról, ami a mi életünkbentörténik? Meg kell tanulnom megfogalmazniés le is írni olyan érzéseimet,amiket élőszóban nem tennék meg, mertúgyis látja rajtam. És nem halasztgathatoma levélírást, három (na jó, maximumöt) napot adok magamnak válaszolni,vagy ha nagy a csönd még évek múlvais, úgy akarok érdeklődni, hogy érezzék,nekem fontosak. Ettől félek a legjobban,hogy ahogy telik az idő, elsikkad, ellaposodik,kiüresedik a barátságunk.Szeretném még, hogy konkrét tárgyiajándékok nélkül is emlékezetessé tudjamtenni az ünnepeket. Ehhez szükségemlesz némi kreativitásra, egy-kétkezdő ötletem már akad. Csak a Jóistentudja, mi a szándéka ezzel az egésszel.Rövidtávon, már annyit „nyertünk” ezzel,hogy a gyerekekkel beszélgettünka hazaszeretetről, kötődésről, családról,amit egyébként nem tudom, mikor tettünkvolna meg. Érzem, hogy ez nekikfontos volt, megmaradt bennük. Hoszszútávonpedig marad a bizalom!ApanapAz év során rendszeresen felmerül akérdés: a három gyermekünk utánjáró, a család által nagy becsbentartott hét szabadnap közül mikorhasználjuk fel egyet-egyet. A mi esetünkben„apanapokról” beszélhetünk,mert anya az egyéves kislányunk mellettállandó szolgálatban van.Többször volt már rá példa, hogy egyegykülön munka miatt kellett szabadnapotkivenni. A legutóbbi esetben viszont– Isten segítségével – sikerült valóban acsalád számára legideálisabban kiválasztaniés eltölteni az oly értékes apanapot.Az általában is kicentizett, sokszortúlzsúfolt mindennapjainkhoz képestaz egyik hétre még az átlagosnál is többprogram jutott. A legfőbb nehézséget azenetanítás és a koncertidőpontok öszszehangolásajelentette, ami miatt erősenfontolgattuk, hogy már azon a héten éljünkaz egyik szabadnap lehetőségével.Végül hosszas gondolkodás és szervezkedésután, valamint némi kockázatvállalásárán sikerült jóformán minden munkát ésteendőt bepasszírozni a rendelkezésre állóidőbe. Cserébe inkább a következő hét elsőnapjára esett a választás, amely a hétena leghosszabb munkaidejű nap lett volna,egy kötelezően végigülendő esti hangversennyelkiegészülve. Az előzményekbőlsejthető, hogy az elmúlt hét fáradalmaitis szerettük volna kipihenni, a döntő érvviszont legnagyobb gyermekünk aznapizeneiskolai felvételije volt, amit egy zenetanárapa nem szívesen hagy ki. Nagyonpozitív és megnyugtató élmény volt a jónevű, erős kezű, mégis kedves csellótanárnénivel való személyes találkozás, amibiztosított minket arról, hogy kisfiunk alehető legjobb kezekben lesz nála, mertnagy örömünkre rögtön elvállalta tanításátszeptembertől. A jó hírrel hazaérvénkövetkezhetett a várva várt közös legózás,amely során a kistestvér haditámadásaimiatt régóta romokban heverő várkastélytsikerült rekonstruálni. A délutánfolyamán arra is jutott idő, hogy apa anagyobbakkal biciklizzen egy nagyot:felfedezőútra indultak, aminek célja egyvadiúj játszótér volt. Az expedíció sikerrelzárult, a gyerekek nagyon élvezték az otttöltött idő minden percét. Érződött rajtuk,mennyire ki voltak már éhezve arra,hogy apa is velük töltsön egy délutánt. Aráérős vacsora mellett örömmel nyugtáztuk,hogy végre kiszakadhattunk kicsit ahajszolt hétköznapokból.Évente hét alkalom a „lassításra” és acsaládi töltekezésre. Érdemes élnünk alehetőséggel.


É22 ÉletünkbőlÉletünkből23ÉA szeretet fénye életünkbenAmikor összeházasodtunk, szerettünkvolna mindent a lehető legjobban csinálni.Volt, aki azt mondta, beszélgessünktöbbet; mások szerint főzzekfi nomakat, vigyek gyakran virágotaz asszonynak; a harmadik meg, hogyjárjunk sokat templomba… Hogyan leheteligazodni a sok jó ötlet között? Holvan az aranyfonál, amire felfűzhetjükéletünk törekvéseit, tetteit?Egyik ilyen fonalnak a szivárványttaláltuk. Az ötlet Chiara Lubichtól, aFocoláre mozgalom alapítójától származik:„A szeretet fény, olyan, mint a fénysugár,amely ha vízcseppekre esik, hétszínben tündöklő szivárvánnyá bomlik.Mind a hét szín a fény színe, és mindegyikvégtelen sok árnyalatra oszlik.”Úgy gondoltuk, akkor lesz a szeretetélete teljes közöttünk, ha minden színnekhelyet találunk az életünkben. Aztmondják, hogy ami fontos az embernek,arra elegendő pénzt és időt szán…Tehát először a kis pénzünk beosztástkezdtük el ebben a fényben átgondolni,számon tartani, majd évekkel későbbaz időbeosztásunkban is megjelentek aszínek.Vettünk egy nagy lélegzetet és egynagy füzetet, majd minden hónapbanhét részre osztottuk a pénzünket. Hóelején terveztünk, majd folyamatosanírtunk, és végül összesítettünk. Későbbpersze finomodott, változott, hogy mi éshogyan kerüljön még a füzetbe, de ennéla felosztásnál jobbat 20 év távlatábansem találtunk. Chiara után szabadon, ahét szín tartalma életünkre, időnkre éspénzünkre vetítve.Piros: a javak közössége („A szeretetközösséget teremt.”) Ide nemcsak amunkáért kapott bevételek, hanem aGondviseléstől váratlanul érkező ajándékokis beírásra kerültek. Itt tartjukszámon az összes állandó kiadást, a rezsit,beleértve a családtagok személyeszsebpénzét is. Ugyanakkor ez a szín jelenikmeg az életünkben, amikor bátranmegosztjuk egymással a családban nemcsak tudásunkat, tapasztalatainkat, hanemaz átélt élményeket, a nehézségeket,töprengéseket is.Narancs: apostolkodás. A család kifelévaló élete. („A szeretet kisugárzik.”) Ajándékok;közösségért, másokért végzettmunka ideje és költsége; látogatások; rokoni,baráti kapcsolatok ápolása; levelek,vagy egy cikk írása az Oázisba Sárga: a Jóistennel való kapcsolat. („Aszeretet felemel.”) Ide került a perselypénz,lelkigyakorlatok (családnapok),imafüzetek költsége stb. és itt jelenikmeg pl. a háziszentélyben töltött idő; azegymásért végzett ima.Zöld: az egészség színe. („A szeretetmeggyógyít.”) Mi ennél a színnél könyveljükaz élelmiszer vásárlásokat, a sportolásés az orvos kiadásait. Megjelenhetez az egészséges életmódra való törekvésünkben,a közös biciklizésben, vagysétában, a fi nom és tápláló házi kosztelkészítésében, de az időben való estilefekvésben is, hisz a fáradt ember nemtud eléggé szeretni.Kék: a harmóniáé. Otthonunknak,környezetünknek, és megjelenésünknekIsten szépségéről kellene beszélnie.(„A szeretet otthont teremt.”) Tehát itta tisztálkodásra, takarításra, a lakberendezéshezszükséges tárgyakon túl aszépítkezésre fordított összegek is megjelenhetnek.A feleség szépsége kerülhetannyiba, mint az autó (Tilmann atyaután szabadon). Csak olyan tárgyakatengedünk be otthonunkba, ami mindkettőnknektetszik. De lehet szeretetünkkifejezése az is, ha nem veszünk fel olyanruhát, ami a társunk szerint nem áll jólnekünk, vagy nem illik az adott alkalomhoz.Indigó: a tanulás, művelődés. („Aszeretet bölcsességet szül.”) Fontos, hogyaz iskolai költségeken túl legyen egy picipénz és idő a művelődésre, olvasásra(könyvtári beiratkozás pl.). Életutunkfontos döntéseihez pedig leginkább atársunk szívében lakó Istentől kaphatunksegítséget. Ezt meg is tapasztaltukakkor, amikor egy munkahely-váltásmiatt költözni is kellett volna a családnak.Addig-addig beszélgettünk (és eznem kevés idő volt!),amíg teljesen megnem értettük egymást,és a végső döntésbékéje meg nemszületett mindkettőnkszívében.Ibolya: a családonbelüli kapcsolatokápolása. („A szereteteggyé tesz”) A családbenső életének ápolása,pl. cukrászdaibeszélgetés kettesben,vagy egyik-másik kamasz gyerekünkkel;egy jó társasjáték vagy egy közös kirándulás,de a közös étkezés hangulatánaka megteremtése, vagy a születésnapokmegünneplése.Most egy újabb élethelyzetben, és újrakezdéssorán jutottunk arra a felismerésre,hogy az időbeosztásunkat is megnézzükebben a fényben. Felismertük aztis, hogy a hetünk hét napjából tudatosanis szánjunk időt minden fontos területre:a kamasz gyerekeinkkel való tartalmasegyüttlétre a napi rutinon túl (ibolya),a házaspáros kis közösségünk ápolására(sárga), anyagi dolgainkról való beszélgetésreés a számlák rendezésére (piros)…Szívesen olvasnánk egyszer a ti tapasztalataitokatis az Oázisban! Ti hogyanosztjátok el és be időtöket, pénzeteket?Mert ahogy a szivárványban végtelensok árnyalat van, úgy minden családegyediségét is felfedezhetjük a csak rájukjellemző színvilágban. Ti mit gondoltok?A ti életetekben milyen színeket látnakaz emberek? Mi jellemző rátok?(Az idézetek Chira Lubich: Új útonaz egység lelkiségében c. könyvéből valók)


É24 ÉletünkbőlÉletünkből25ÉMit jelentenek nekünk a családnapok?Családnapok előadói szemmelmár hét éve, hogy először Óbudaváronvoltunk, mint először résztvevők.Frenetikus hatással volt ránk,annyira, hogy már ott eldöntöttük, hogyezentúl minden nyári programunkkalszemben elsőbbséget fog élvezni a családnapok.Akkor már több mint hétéve voltunk házasok, sorban születteka gyerekeink, akikkel nem lehetettsemmilyen többnapos lelkigyakorlatramenni, még pár órára is nehezen tudtukmegoldani, hogy kettesben maradjunka férjemmel. Minden időnket és energiánkat„leszívta” a kisgyermekes lét.A vasárnapi misék sem jelentettek elégfeltöltődést, hiszen oda is gyerekekkelmentünk. Ebben a kiéhezett állapotbanérkeztünk meg életünkben előszörÓbudavárra. Hatalmas élmény volt, aztéreztük, ezt nekünk találták ki. Újrafelfedeztük a beszélgetés örömét, felmerülhettekolyan problémák, amikrőlnem is tudtuk, hogy léteznek, értékesgondolatokat kaptunk, amiknek feldolgozásátmég itthon is folytattuk. Nagyonjó volt a gyerekeket jó kezekbentudni, felszabadulni, kettesben sétálgatni.Öröm volt csupa olyan házaspárraltalálkozni, akik tenni akarnak egymásért,a családjukért, belőlükis erőt merítettünk amagunk számára. Olyanalapdolgokat tanultunkmeg, amik nélkül mamár nem tudnám elképzelnia mindennapjainkat.Ehhez jöttek mégolyan „apróságok”, minta mindennapi szentmise,a béke, a csend, a táj…És mindez azóta is,évről évre igaz, a tanulásazóta is tart. Úgy érzem,hogy szép lassan, kisebbnagyobbmegtorpanásokkal,de fejlődünk.Ehhez a segítséget Istentől és a SzűzanyátólSchönstatton keresztül kapjuk:a könyvek, az előadások évközben, a havonkénticsaládcsoport… de az egészneka csúcsa a nyári családnapok Óbudaváron.Az az a hét a nyárban (helyesebbenegész évben), ahol egyszerre veszek résztegy lelkigyakorlaton, vagyok együtt acsaládommal és élek társasági életet –nem is akármilyet! Mikor is mehetünklegközelebb?Amikor már csak egy hét volt hátraa családnapokig, nagyon megijedtem.Sehol sem állunk még akészüléssel. És egyébként is, hogydönthettünk úgy, hogy vállaljuk az előadóifeladatot?! Ezen a héten rengetegolyan házaspár lesz, akik életszentségbenmessze előttünk járnak, mit is mondhatnánknekik? Tudom, az aratnivaló sok, amunkás kevés, és mi csak eszközök vagyunka Jóisten kezében, nem rajtunkmúlik a hét sikere. Mégis, megrémisztetta saját kicsiségem.Sok nehézség várt ránk még azon azegy héten is, ami megelőzte Óbudavárt.Azokra a napokra terveztük, hogy megírjukaz előadásokat. De hirtelen jött egybetegség, ami az egész családot leterítette,így az utolsó esélyünket is aláaknázta,hogy alaposan felkészüljünk. Még azis kérdéses volt, hogy meggyógyulunk-ea családnapokig. Próbáltuk a küzdelmeinkettudatosan felajánlani az óbudavárihétért, és közben bizakodni, hogy valahogymajd csak elrendeződnek a dolgok.Amennyit tudtunk, annyit készültünk.Az indulás is jól szimbolizálta, hogymennyire ránk járt a rúd: mikor végrebepakoltunk az autóba (remélve, hogymár senki sem fog hányni), nem tudtunkkiállni a kertből, mert a kocsibeállóbanparkolt egy ismerősünk autója. A kulcsugyan nálunk volt, de a frissen beszereltindításgátló trükkjét nem ismertük:nem tudtunk arrébb állni vele, s így asaját autónkkal sem elindulni… A gyerekekkeltoltuk fel nagy nehezen az ut-cára, közben arra gondoltam: mi várhatmég ránk?!Döbbenetes élmény volt megtapasztalnia családnapokon újból a csodát,hogy az ismeretlen házaspárokból párnap alatt közösség kovácsolódik, hogy aSzentlélek felébreszti a szívekben a növekedésiránti vágyat, hogy a házastársaknagy örömmel beszélgetnek egymással.Hihetetlen, hogy mekkora erőforrás tudlenni egy családnapos hét Óbudaváron!És bár előadóként voltunk ott a héten,megint csak többet kaptunk, mintamennyit mi adni tudtunk. Megtapasztaltuka közös munkában az egységünket,azt, hogy együtt erősek vagyunk.Azt, hogy milyen jó eszköznek lenni azÚr kezében, hogy a mi gyenge kis próbálkozásainkatmilyen mérhetetlen gazdagsággalegészíti ki. A fáradtság melletta hét végére az volt a meghatározó érzés aszívemben: most még jobban szeretem atársamat. Rengeteg új barátot kaptunk.Reményt, hogy érdemes így élni, erőt asok életszentségre törekvő családtól. Hálásakvagyunk, hogy bepillantást nyerhettünkaz esti beszélgetésekben egy-egyházaspár életébe, hogy megosztottákvelünk a sorsukat vezető Gondviselést.Nap nap után eszembe jutnak ezek a tanúságtételek,és lendületet adnak a hétköznapokhoz.


É26 ÉletünkbőlÉletünkből27ÉEmlékezni, és egyben a jövő felé tekintenigyűltünk össze Óbudaváronjúlius 7-én. Három évvel ezelőtta III. szövetségi évfolyam önfelajánlószentelési szentmiséje után, az agapén jókedvűenkoccintottunk, amikor OzsváriCsaba hirtelen rosszul lett, és egyóráséletmentő próbálkozások után elhunyt.A jelenlévőket szinte sokkolta ez az esemény.Azóta sokszor és egyre többenkutatjuk, mit akart ezzel a Jóisten üzennia számunkra. Egy haláleset mindigfájdalmas a családtagok, barátok, azegész közösség számára, de úgy érezzük,ennek a halálesetnek ahelyszíne (a kápolnánkközvetlen közelében),és az időpontja különösüzenetet hordoz.Az emléknaponegybegyűlt közösségeta családtagokon ésschönstatti barátokonkívül Csaba egyházközségitestvérei, művésztársai,régi barátai alkották. Csabahalálának helyét megjelöltük, és ottegy emlékhelyet hoztunk létre. E körülgyülekeztünk, és először Csaba „portréját”idéztük fel egy-egy felelevenítetttulajdonságával, róla szóló történettel.A későbbi előadók között hallhattukKisléghi Nagy Ádám festőművészt,Krähling Jánost, Csaba szívbéli jó barátját,és Kovács Gergely történészt.Számomra nagyon érdekes volt, hogyKovács Gergely nem találkozott sohaDeo gratias!Beszámoló az Ozsvári Csaba emléknapról…a mindannyiunkáltal megélhető Istenközelséget tetteaz életszentséglegfontosabb fokmérőjévé…személyesen Csabával, csak a temetésénvett részt. Az ott elhangzottak, és azott megtapasztalt légkör keltette fel azérdeklődését, és ezután kezdett el foglalkozniOzsvári Csaba művészetével éséletével. Az emléknapon tartott előadásasok fontos, megfontolni való gondolatottartalmazott. Például:„A boldogokra és a szentekre Magyarországontalán még ma is úgy tekintünk,mint nagy hősökre. Nálunk aszent, egyben honalapító, főpap vagy lovagkirály.Még az újabbak is valamiképpenilleszkednek a megszokott sorozatba:királyok, hercegek,püspökök, vértanúk.Ez történelmi okokbólérthető, de közel semmagától értetődő. A világegyháza hitelességúj példaképeit állítjaelénk, közelieket, hétköznapiakat,olyanokat,akikkel nem nehézazonosulni. A szentségmodern teológiája nem elsősorban azerénygyakorlás hősiességét, hanem amindannyiunk által megélhető Istenközelségettette az életszentség legfontosabbfokmérőjévé, és azt, hogy ez milyenhatást gyakorol közösségeinkre.Csaba életművét ilyen megközelítésbenlenne jó minél jobban megismerniés megismertetni. Hivatásait: Istent dicsérőés az ő Egyházát szolgáló ötvösművészetét,családapaságát, az aratásraérlelődő személyiségét, mély lelki életét,önazonosságát és a mindezekben megnyilvánulóhitvallását. A mai világ és amai egyház hozzá hasonló hiteles példaképeketkíván.”Ez a gondolat kijelölte számunkra,hogy merrefelé vezet tovább a Jóisten,elsősorban a saját életünk céljait és lehetőségeitilletően. A Jóistenmindannyiunkat azéletszentségre hív. Nemaz az életszentség ismérve,hogy valaki országosanvagy nemzetközileghíres lesz. Az életszentségretörekvésünk terepea hétköznapjaink.Erőfeszítéseink mértéke,eredményei, kudarcai aJóisten előtt ismertek. Őaz, aki üdvözít, és sajátszentségéből részesít.Azonban éberen figyeljüka GondviselőJóisten jelzéseit, ha esetleg Csaba életétés életművét szélesebb nyilvánosság elészeretné állítani. A magyar schönstattiközösségnek már most iránymutató az őszerető férjként, családapaként, szolgálókeresztényként, és nem utolsósorban hatalmasművészként felmutatott életműve.Ebből az okból neveztük el az alsó előadótermetróla, amelyben a nyár folyamánegy kis kiállítás is megtekinthető.Egy másik üzenete Csaba emlékhelyének,hogy nagyon „közel van a menynyekországa”. Ez a több jelentésű idézetmost Nyitrai Tamás és Vértesaljai Jánoshalálával még hangsúlyosabbá vált. AJóisten áttette őket egyik tenyeréből amásikba. Ez számunkra, itt maradókszámára igen fájdalmas, de a Jóistenüzenete mégis az, hogy nagyon-nagyonközel van hozzánk.Nyitrai Tamás keze nyoma két helyenis fellelhető Óbudaváron. A kápolna mögötti,nagy póznára erősített tábla, amelyena házastársi szövetség jelképe, a kétkarikagyűrű látható. A másik, Mencshelyfelől érkezve a falu elején álló napelemes„LASSÍTS!” kijelzős figyelmeztetőtábla. Vajon hány életet mentett megeddig?… Ettől a nyártól kezdve, ha ezt atáblát meglátom, Tamás is eszembe jut,és az üzenete: Óbudavárra érkezve lassítsdle rohanó életritmusodat, gondjaidközött ugráló gondolataidat, és figyelj alényegre, a Lényegre!Tamás temetése napja július 3-a, SzentTamás apostol ünnepe volt. Nem tudom,hogy ő volt-e Tamás védőszentje, de azjutott eszembe, hogy a mi Tamásunkat azÚrjézus biztosan tárt karokkal fogadta,magához ölelte, és azt mondta: „Boldogvagy, Tamás, mert nem láttál tisztán engem,sokat szenvedtél a betegségtől, nemláttad értelmét, mégis hittél bennem!”


28 EmlékezzünkEmlékezzünk29Nyitrai Tamás (1964 –2012)„Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek,minden a javukra válik.”(Róm 8, 28)Kedves Tamás!Személyesen tudlak csak megszólítani,mert mindig érzem és tudom, hogy ittvagy köztünk.Mikor először megismerkedtünk,feltűnt, hogy van köztünk egy fiú, akiinkább megteszi szinte észrevétlenül azt,amire szükség van, és nem sokat beszél.Mielőtt felmerülne egy nehézség, ő márfelfedezi azt, ami hiányzik, és pillanatokalatt megoldja. Egyszer az iskolai felújításnálfelmerült tereléssel kapcsolatoskérdéssel fordultam hozzá. Mivel nem aszakterületem, alig tudtam elmondani,hogy miről van szó. Délutánra ott volt atökéletes kivitelezési terv, engedélyekkelegyütt minden.Köszönöm Neked, kedves Tamás,hogy Katiról úgy beszéltél mindig, minthaegészen friss házasok lennétek. Mintahogy azok is voltatok. Az izzó Szeretet,a Jóisten jelenléte a házasság szentségeáltal napnál világosabban érzékelhetővolt Nálatok. Biztos volt Nálatok isnehézség, de Te erős voltál, és nem azszámított, nem az kerekedett felül, hanema szeretet. Erőt adsz nekem is ezzelminden nehézségben.Köszönöm azt, ahogy a gyerekeidetszeretted. Itt is egy-egy esemény, villanásáltal pillanthattam bele önátadásodba.Jó volt a Péterért hozott végtelen sok áldozathozatalbólkicsit részesülni az imaáltal. A Te nagy hited és Katié, s talánkicsit a mi hitünk gyógyította meg.A Te erős szereteted segít legyőznilustaságomat, amikor az éjszaka közepénkell valamelyik gyerekemet elhoznivalahonnan Budapest másik végéből.Oly sokszor találkoztunk, amikor ahajnal óta tartó intenzív munkád utánlelkesen, örömmel hoztad-vitted gyermekeidet(pedig Érd még messzebb vanPesttől).Köszönöm a nagyon vidám együttléteketa Bakelit összejöveteleken, amiegyszer Nálad volt, a sportcsarnokban.Fociztunk, imádkoztunk, és arról beszélgettünk,hogyan lehetnénk jobb,szeretőbb férjek.Kedves Tamás!Ma a keresztény embernek – szerintem– a Szentlélek adományai közül leginkábbaz erő adományára van szüksége.Mindenki, aki ismert Téged, erőt kapottTőled. Erőt a szenvedés nagylelkű,vidám elviseléséhez. Egyszer részletesenelmondtad, hogy betegségeid milyenmellékhatásokkal járnak, ami után méginkább csodáltam állandó jókedvedet, vidámságodat.Adj a Te Erődből – ami sokkellemetlenséget, szenvedést legyőzött –nekünk is, hogy ne nyafogó keresztények,hanem a nehézségeken mindig úrrá levő,vidám emberek lehessünk, akik másokatbátorítanak akkor is, ha azoknak tizedvagyszázadannyi nehézségük van!Kedves Tamás!Köszönöm azt a kegyelmi órát, amikoraz utolsó napokban együtt lehettünk.Köszönöm, hogy akkor is a reményt,az erőt, a hitet sugároztad. Köszönöm,hogy oly nagyon jó volt Veled együttimádkozni a szentélyetekben.Hiszem, és érzem is, hogy köztünkvagy. Erőd most is erőt ad nekem – éssokaknak.Kedves Tamás!Imádkozz értünk, hogy „Hozzád hasonlóváváljunk”!Barátsággal KarcsiNyitrai Tamással és Katival 1996-bana liga-csoportban ismerkedtünk meg.Tamás akkor kezdett bele a vállalkozásába,amit szorgalmasan, lépésről lépésreépített fel. Tehetsége, szorgalma és munkabírásaaz Isten áldásával hamar meghoztaeredményét. Örömmel hallottunka folyamatos fejlődésről.Közben családja is gyarapodott, Kativalboldogan nevelték gyermekeiket.Azonban a Jóisten más feladatokat isbízott a Nyitrai családra. Legnagyobbgyermekük betegsége komoly próbatételelé állította őket. Hatalmas hitük éskitartó bizalmuk csodákra volt képes.Közben Tamás is nagy műtéten esettát. Betegségét hősiesen viselte, miközbencsaládjáról gondoskodott, vállalkozásátpedig magas színvonalon vitte tovább.Emellett még a Családakadémia szervezésébenis aktívan részt vettek.Rá emlékezünk Óbudavárra érkezvén,amikor felvillan a sebességmérőtábla kijelzője. Tamás megvalósította azúj embertípust, aki független, erős, szabadszemélyiség.Bár imáinkkal kísértükbetegségében,állapotának súlyosrafordulása és hirtelenhalálának híre mélyfájdalommal és szomorúsággaltöltött elbennünket. Temetésemegmutatta, hogynem csak családjábanés az egyházban végzettnagy munkát,hanem a vállalkozásiszférában is komolyelismerést szerzett.Büszkék vagyunk arra, hogy ilyenek aschön statti édesapák! Biztosak vagyunkabban, hogy a többi schönstattivalegyütt, akik előttünk járnak, kiimádkozzacsaládjaink növekedését.A Jóisten kegyelmébe ajánljuk őt ésegész családját!


30 EmlékezzünkEmlékezzünk31Kedves barátunk, Tamás!Tizennégy éve már annak, hogy a schönstatticsoportunk megalakult. Ez idő alattszinte minden találkozón ott voltatok Katival.Számunkra a hűség és elkötelezettségmintaképei vagytok. Embert próbálónehézségeitekben hősies erőről és szolgálatkészségrőltettetek bizonyságot. Sohasempanaszkodtál, pedig ez alatt a tizennégyév alatt annyi szenvedés jutott osztályrészedül,amennyi tíz embernek is soklett volna! Emlékszem, amikor mesélted,hogy azt „miért?”, már régóta nem kérdezeda Jóistentől, csak azt, hogy „hogyantovább?”. Amikor hogylétedről kérdeztünk,mindig azt mondtad: „jól vagyok”.Csak feleséged pillantásából sejthettük,hogy mit is éltetek át. Betegségedről olyantárgyilagosan meséltél, mintha egy orvosbeszélt volna a betegéről, mintha nem isveled történt volna mindez.Egyik szilveszterkor, amikor társasoztunkVeled, láttuk, hogy halálosankomolyan veszed a játékot, amit természetesenmegnyertél.Az életet – a nehézségekközepette is – ugyanígyjátszottad. Játék közbenláthattuk, hogy mindentulajdonsággal rendelkezel,melyekre egy vállalkozónakszüksége van.Úgy építettél fel egy sikeresvállalkozást, hogy azezzel járó küzdelem nemtett tönkre téged és a körülöttedélőket sem, sőt– úgy láttuk – örömödetlelted benne.Mindig gyors voltál,ha tenni kellett valamit,amikor nem beszédre, hanem cselekvésrevolt szükség. Katival együtt mindigtaláltatok célt és feladatot magatoknak,ez utóbbiból oly bőséggel, hogy aki nemismerte a helyzeteteket, az nem is gondolta,hogy ez az erős, sportos férfi betegséggelküzd.Amikor legutoljára találkoztunk,mesélted, hogy éjszakánként már nemtudsz aludni, de milyen jó, hogy mostvan a VB, mert így nézheted a mecscseket.Minden rosszban megtaláltad ajót is. A búcsúzásnál még fel is keltél,és kikísértél minket. Sosem felejtem ela mosolyod, a kezed szorítását, és ahogymondtad: „Örülök, hogy eljöttetek,gyertek máskor is!”Köszönjük, hogy megismerhettünk,és továbbra is kapcsolatban maradhatunkVeled. Kérünk, hogy használd kiaz új lehetőségeidet, és továbbra is segítsminket!Közösségben maradunk veled:CsoporttársaidNyitrai Tamás emlékezeteTamással és családjával a 90-es évek közepénismerkedtünk meg családnapokon.Sokat beszélgettünk, és szerénysége,közvetlen egyszerűsége rögtön nagyonszimpatikus volt. Hite, családja és a gyermekeiiránti elkötelezettsége ugyancsaksokak számára tette rokonszenvessé. Későbbkisfia betegsége komoly próbatételtjelentett számára, számukra. Biztosan asok áldozat és a közösség imái is hozzájárultakahhoz, hogy Péter meggyógyult.A Bakelit összejövetelein a közvetlen beszélgetéseklehetőséget nyújtottak hiténekmélyebb megismerésére, és további részletekettudtunk meg arról a céltudatosmunkáról, ahogy vállalkozását kiépítette.Egy alkalommal vendégül látta a Bakelitférfikört az érdi sporttelepen, amit hoszszúévek szorgalmas és sikeres tevékenységévelhozott létre. Szerény büszkeséggelmutatta meg nekünk a termeket, a sportcsarnokotés környező létesítményeket,valamint beszélt az általa alapított sportegyesületről.Tele volt mindig új tervekkel,fáradtságot nem ismerő aktivitássaldolgozott a közösségért, a sport utánpótlás-neveléssela fiatalok értelmes időtöltésétkívánta elősegíteni. Csodáltamenergiáját és azt, ahogy a vállalkozásaibannem ismert lehetetlent, az újra megújra felmerülő nehézségek ellenére nem asaját, hanem a közösség hasznát tartottamindig szem előtt. Sokaknak meséltemróla, mindig példaként említettem, haa keresztény vállalkozókról került szó.Betegségéről csak néhányan tudtak, háttérbenkívánt maradni vele, csak a közeliismerősök küldték körbe a híreket, s aztis, hogy állapota komolyra fordult. Személyébenegy mélyen hívő családapát, ésJóisten tervén buzgón dolgozó alkotótársatveszítettük el.Őrizzük meg emlékét, és példájátbátran állítsuk a mai fi atal családapákés vállalkozók elé.D. Gy.Vértesaljai János (1957–2012)„Úgy vagyok köztetek,mint aki szolgál”(Lk 22, 27)„Vigyázunk rá, de rendeltetésszerűenhasználjuk!”Többször is mentünk együtt Óbudavárradolgozni pl.: a munka-szombatokon.A férfiak így élik meg és építik a közösségüket,barátságukat. Közben Jánossalmég jókat is lehetett beszélgetni.Ő mindig felkészülten jött: tudta, mités hogyan kell csinálni, és még hozotttartalék szerszámokat is. De többnyire aháttérben maradt, nem „főnökösködött”.Csak akkor vette kézbe az irányítást, haszükség volt rá, ha nyilvánvaló lett tájékozatlanságunk.Egy alkalommal a már majdnem készkápolna körletét tettük rendbe. Jánosodahozta új kisplatós terepjáróját, és erre


32 EmlékezzünkEmlékezzünk33dobáltuk fel és szállítottuk el a sittet, afelesleges maradék tégla- és kőtörmeléket.Én bizony sajnáltam az új kocsit, ésezt szóvá is tettem. Mire János ezt válaszolta:„Nem kell sajnálni! Vigyázunkrá, de rendeltetésszerűen használjuk.”Más dolgaival is így volt. Nem féltette,amije volt, szívesen felajánlotta a közösségnek.„A Jóisten tenyerén élünk”Jánossal a plébániai ifjúsági közösségbentalálkoztam először. Az első benyomásaimjellemzőnek bizonyultak egész továbbibarátságunkra.Sugárzó vidámsággal fogott kezet velem,és teljes, fenntartás nélküli elfogadássalfordult felém. Jó érzés volt, erőtadott, beburkolt baráti szeretete.Benne éreztem meg igazán a mélyenmegélt ökumenét, mely nekem mint aközösség egyetlen protestáns tagjánakfontos volt.Megfogott továbbá őszinte kitartóigaz ságkeresése. Kérdezett, vitatkozott,de mindig tisztelettel.Fiatal életereje később sem fogyatkozottmeg. Bátor, kiegyensúlyozott életörömetsugárzott maga körül. Aggodalmaskodásainkranem egyszer mondta: „Nemkell annyit aggódni! Minden megoldódikmajd a maga idejében. A Jóisten tenyerénélünk.”A fiúk atyjaMég általános iskolába jártak fi aink,amikor a Bakonyban a nyári fiútábortszinte elmosta az eső. Siralmas kép fogadottbennünket, a táborzárásra érkezőszülőket. Mindenütt sár, beázott sátrak,átázott gyerekek. Egyedül János, a táborlelki vezetője volt nyugodt és nyugalmatsugárzó. Minden fiúval apaként törődött,lelket öntött beléjük, és követelménytállított eléjük.Kis delfin-lányunk vágyaA Sümegprága közelében levő Sarvalyforrásnálvolt az idén a schönstatti fiútábor,melyen hétéves fiunk első alkalommalvett részt. Nagy várakozással és izgalommalmentünk érte a táborzárásra július21-én, melyre kilencéves kislányunkis elkísért. A bensőséges záró ünnepen,melyet Vértesaljai János vezetett, több fiúis szeretetszövetséget kötött a Szűzanyával.János is főleg erről beszélt a fiúknak.A szövött öv hasonlattal példázta, hogyegyütt szövetségben erősek vagyunk. Lányunkis figyelmesen hallgatta.A táborzárás után a nyári hőségben,a Balatonban találtunk felüdülést. Lányunk,mint egy kis delfin fickándozotta hullámokban. Lebukott és feljött, lebukottés feljött, megállás nélkül. Aztánaz egyik feljövetelkor odaszólt:„Milyen kár, hogy a lányok nem lehetnekpapok!”És már folytatta is a lebukást.János ilyen hatást tudott gyakorolnia gyerekekre.Azért jöttem, hogy lánya jobbanmegismerje a JóistentEgy nyári délután jött először el hozzánkJános a piros robogóján. Pontosan emlékszemmég most is rá. 26 évvel ezelőtttörtént. Barátnőm beszélt már róla, mega szerveződő ifjúsági csoportról. Ő szóltJánosnak, ő küldte el hozzánk.Apám nyitott ajtót. Hitetlen családbannőttem fel. Apám, anyám teljesena munkájának élt. Így aztán el tudjátokképzelni apám elképedését, amikor aköszönés után a magas, hosszú hajú fiúígy szólt: „Azért jöttem, hogy beszéljek alányával, hogy jobban megismerje a Jóistent!”A megrökönyödéstől apám nem istudta hirtelen, hogy mit szóljon. Csakértem kiáltott, és befordult a konyhába.Egyébként a későbbiekben jó barátságbakerült Jánossal, aki sokszor eljött őhozzáis, és az éjszakába nyúlóan nagy sakkcsatákatfolytattak. Én meg attól a naptólkezdve eljártam a hétfői csoportba.János készített fel az elsőáldozásra,gyónásra, amire Székesfehérváron kerültsor a kerek templomban Szakos püspökúrnál. János figyelmeztetett, hogy jobb,ha egy cédulára összeírom a bűneimet,nehogy izgalmamban elfelejtsem. Így istettem, de aztán izgalmamban a céduláta padban felejtettem, anélkül mentema gyóntatószékbe. János észrevetteaz ottfelejtett cédulát, és utánam hozta.Résnyire benyitott, bedugta a cédulát ésbecsukta az ajtót. Véletlenül azonbanodacsukta a szoknyámat is, úgyhogyvégig meg se bírtam mozdulni. Miután férjhez mentem, amikor építkeztünk,amikor férjem beszakadt a Balatonjegébe, és más alkalmakkor is, ami-kor segítségre volt szükségünk, Jánosramindig számíthattunk. Nagyon tudottdolgozni, nagy szíve volt! Köszönöm!Az alábbiakban János egy korábbi levelétolvashatjátok, amit 2011. decemberébena Radnai házaspárnak írt, és most, hogyemlékeket gyűjtöttünk Róla, előkerült.Nagyon jól tükröződik benne János lénye,mentalitása, személyisége, mélységre valótörekvését. És talán ez egy kis üzenet is nekünkOdaátról.„Kedves Márti és István!Kérlek Benneteket, adjátok át köszönetemetGergőnek. Talán nem is tudja,hogy milyen nagy segítség számomra.Sokszor gondolok Rá és majdnemmindennap sikerül Érte imádkozni,


34EmlékezzünkKentenich atya tanításábóla háziszentélyben Őt a betegágyábannézni, és értelmezni a sorsán át az Istenrendelkezéseit. Persze, nem értem azIstent, nem is tetszik nekem ez a rendelkezése,de tudom, amit Ő csinál ésmegenged, azt azért teszi és engedi meg,hogy valami nagyobb jó jöjjön ki belőle.Szinte nem telik el nap, hogy Gergőne kopogtatna a szívemen, értelmemen,minden nap egy nagyon erős hatástgyakorol rám, és kényszerít, hogy újrameg újra átértékeljem a kapcsolatomataz Istennel. Gyakorlatban ez azt jelenti,hogy feleségemmel, gyerekeimmel,munkámmal, hívatásommal stb. kapcsolatbankerülnek a dolgok mérlegre.Nem könnyű elviselni Gergő üzenetét.Van úgy hogy Rá sem nézek a képérea háziszentélyben, mert ez a totális kiszolgáltatottság,ami süt felém, alig viselhetőel számomra. De Gergő kitol velem,mert akkor is megjelenik a szememelőtt, amikor nem is számítok rá. LátomŐt a totális kiszolgáltatottságában éspontosan tudom, hogy ez az én sorsomis, csak némi fokozatnyi különbség van.(A Jóisten, úgy látszik Gergőt sokkalteherbíróbbnak gondolja, mint engem.Nekem kisebb a kiszolgáltatottságom éslátszólag nagyobb a mozgásterem, de akiszolgáltatottság kicsiben és nagyban isugyanaz, legfeljebb a nagyból nagyobbjó jöhet ki, a kicsiből meg kisebb.) Mareggel jutott eszembe, hogy láttam Gergőénélnagyobb kiszolgáltatottságot, deezt eddig csak néztem és most valamitmeg is láttam belőle. A Jézus Krisztusét.Ő legtotálisabban volt kiszolgáltatva,pedig ha akarta volna, egy sóhajáramindent megváltoztathatott volna. Deezt végképp nem akarta. Azt akarta,hogy abból a helyzetből amibe belejutott,belekényszerítették, és a MennyeiAtya bele engedte menni, sőt ezt a helyzeteta Mennyei Atya akarta, szóval ebbőla helyzetből hozza ki a maximumot.Kihozta. Megváltott minket. Perszeelőtte belehalt. Az én pici kiszolgáltatottságaimnakugyanez a célja és értelme.Mondjátok meg a Gergőnek, hogyköszönöm, és kérem Őt imádkozzonértem, hogy ne csak az értelmem szépbugyrába élvezkedjek ennek az „okos”gondolatnak, hanem valamit tegyek is.Hogy legalább egy tizedmilliméterrelmegemeljem a lábamat. Az az érzésem,Gergő már lekörözött, de nem bánom,talán sikerül utána indulnom. Lehet,hogy a magyar Schönstatt nem is tudja(vagy csak kevesen), hogy Gergő nélkülnem juthatunk előbbre. Remélem, Gergőtudja, hogy amibe Ő belekeveredett,az sokkal több mint az Ő magánügye.Például, most már az én ügyem is.Szeretettel: János”Bevezetés(schönstatti) szabadság programjaúj erőegyensúlyt és kölcsönhatásthoz létre a szabadság és akötöttségek között. Kentenichatya minimalizálja az intézményesítettkötelező kötöttségeket (kötődést lefelé).„A legkevesebb kötöttséget kötelezővétenni” – mondja. De annál jobbanhangsúlyozza az eszményekhez való szabadkötődést (kötődést felfelé), amelylétrehozza az új embert: az „eszményeihezkötődő embert”. Ez azonban nemjön létre magától. Dolgozni, gyakorolnikell. A szellemet és lelket rendszeresenápolni kell! Innen ered Kentenichatya sajátos kifejezése:A„lélekápolás”. De ez alélekápolás nem lehetegyoldalúan külsődleges,kívülről magunkravett gyakorlat. Ahangsúly a lélek saját(eredeti) vonzódásának,jóra való törekvésének kibontakoztatásánvan. Minden külső gyakorlatennek szolgálatára van rendelve, eztkell, hogy segítse. Kentenich atya az eszményhezvaló szabad kötődésnél ezértelsősorban a belső lelki kötődést hangsúlyozza.De ezt nem szabad teljesen azegyéni hangulatokra bízni. Szükség vanbizonyos szervezett külső biztosításra is.Természetesen itt nem mindig könnyűmeghúzni a határt a lélekápolás mint aszabadság ápolása és mint erkölcsi kötelességközött.LélekápolásVagyis nem elég aminimum, az előírtkötelező minimumteljesítése!Kentenich atya tanításaSchönstatt építkezési törvénye így hangzik:kötöttség csakis annyi és éppen annyi,amennyi szükséges. Másodszor: szabadság,amennyi lehetséges! És harmadszor: lélekápolásminden területen a lehető legmagasabbfokon!Természetesen ha csak az első két pontottartom szem előtt: „kötöttség csak annyiés éppen annyi, amennyi szükséges, valamintszabadság, amennyi lehetséges!” – akkor eztámadást jelent a régi gondolkodásmódszerinti tekintély és engedelmesség ellen.Ekkor ugyanis a leglényegesebb még hiányzik:a lélekápolás.Itt azonban egy korok feletti elvrőlvan szó. Elsődleges aszabadság, a kötöttségcsak másodlagos. Eznem jelenti azt, hogy abensőleg meghasadt ésösszetört modern emberkötöttségek nélkülképes volna létezni.Ez természetesen lehetetlen. Léteznekkötöttségek felfelé (lelki kötődések), ésléteznek kötöttségek lefelé (jogi, erkölcsikötelességek). Ha csak kötöttségről beszélünk,akkor ez alatt általában a lefelévaló kötöttséget értjük. Ha lefelé csökkena kötöttség, akkor erősíteni kell a felfelé valókötöttséget (kötődést).Még jól emlékszem arra, amikor előszörvoltam odaát, Amerikában. Mégszabad ember voltam, 1948-ban történt.Ott láttam először függőhidat. A függőhídolyan híd, ami lóg. Ha lógok, akkor


36 Kentenich atya tanításábólPápára figyelünknincs annyira szükségem alsó támaszra.(Magától értetődő Kentenich atyának,hogy a korviszonyok miatt a mai embertfelülről, a lélekápolás által kell éslehet megtartani.) Látják, minél kevesebbaz alulról való kötöttség, annál erősebb ésbiztosabb kötöttség kell föntről. Családi közösségeinknekszüksége van megfelelő számbanbiztosított alkalmakra, hogy a felfelé,az eszményeikhez való kötődést ápolják(lélekápolás).E törvény szerint jött létre Schönstattvalamennyi ágazata.Ott, ahol ezt az elvünket kristálytisztánalkalmaztuk – mindenekelőtta Mária-nővéreknél –, úgy kimértük(minimalizáltuk) a kötöttségeket, hogyhosszú távon ezek a közösségek neméletképesek és nem termékenyek a rendkívülerős, szervezetileg biztosított lélekápolásnélkül (lélekápolás mindenmennyiségben). Ilyen komolyan vesszüka lélekápolás által átlelkesített ember eszményét,és ilyen komolyan törekszünkannak kiformálására. Korábban gyakranmondtuk: úgy akarjuk átszerveznimagunkat, hogy lélek nélkül hosszú távonne létezhessünk.De nem vagyunk utópisták. Biztosanjönnek majd nehéz, lelketlen idők is.Azonban a kötöttségeink/kötődéseink remélhetőlegoly számosak és erősek, hogy acsaládot a lélek, a szellem és az élet hanyatlásaesetén is képesek vagyunk hosszabbideig a víz felett tartani, hogy alkalmat adjunkneki a hamuból mintegy megújulni,vagy a félig összedőlt állapotból feltámadniés ismét teljes épületté növekedni.Alkalmazás a családi életreA családok történelmére, tapasztalatairavaló visszatekintés nagy segítséget jelenta törvényszerűségek és a belső összefüggésekmegértéséhez. Minél gyengébb acsalád és a gyerekek külső (vallási, jogi,társadalmi, erkölcsi) biztosítása és védelme,annál nagyobb szükség van a felfelétartó kötődésekre, a gondos lélekápolásra.Enélkül a családok nem tudják megőrizniönazonosságukat, önállóságukat,egységüket és nem tudnak erős, szabad,felelős gyermekeket sem nevelni. Vagyisnem elég a minimum, az előírt kötelezőminimum teljesítése! Nemelég a súlyos bűnök kerülése! Mertcsak az állandó és biztosított belsőlélekápolás által lesznek képeseka családok az új korra irányulóhivatásuk és nagy céljaik megvalósítására.Ezért kap nálunk anynyiranagy teret a lélekre és életrevonatkozó nevelés és az önnevelés:a házastársi egység és szeretet folyamatosfejlesztése, a gyermekekkelvaló személyes törődés, a személyreszabott nevelés és vezetés, aszemélyes élő Isten-kapcsolat.„XVI. Benedek pápa 2011. október 11-én Porta fidei kezdetű apostoli levelévelmeghirdette a Hit évét, mely 2012. október11-én, a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának50. évfordulóján kezdődik,és 2013. november 21-én, Krisztus Királyünnepén ér véget.”„A Hit évének kezdete egybeesikkét olyan eseményre való tiszteletteljesmegemlékezéssel, amelyek meghatároztáknapjaink Egyházának arculatát:a XXIII. János pápa által összehívottII. Vatikáni Zsinat megnyitásának 50.és a Boldog II. János Pál pápa által azEgyháznak ajándékozott „A KatolikusEgyház Katekizmusa” közzétételének20. évfordulója.”„A hit tartalmának rendszerezettmeg ismeréséhez mindenkinek rendelkezéséreáll A Katolikus Egyház Katekizmusamint értékes és nélkülözhetetlensegítség. E Katekizmus a II. VatikániZsinat egyik legfontosabb gyümölcse.A hit kapujaA Hittani Kongregáció javaslata erreaz évre:„Az év folyamán biztatni kell a híveket,hogy nagy tisztelettel forduljanakMária, az Egyház példaképe felé, aki„magában foglalja és sugározza a hit főigazságait”. Bátorítani kell tehát mindenkezdeményezést, amely segíti a híveketMária különleges üdvtörténeti szerepénekfölfedezésében, gyermeki szeretetében,s hite és erényei követésében. Ezértnagyon hasznos lesz zarándoklatokatés találkozókat, liturgikus ünnepeketés összejöveteleket szervezni a nagyobbMária-kegyhelyeken.”„Ebben az évben jobban figyelhetünka Szentatya homíliáira, katekéziseire,beszédeire és más megnyilatkozásaira.A papok, szerzetesek és hívők fokozottfigyelemmel és ragaszkodással forduljanakPéter utódának tanítása felé.”(Idézetek a Porta fidei – A Hit kapujacímű apostoli levélből, amellyela pápa meghirdeti a hit évét)Gondolatok a gyermeknevelésről– Mi az, hogy nevelés? – kérdezi Anyaegy olvasmány kapcsán.– A madáranyuka felneveli a fiókáit –válaszolja Johanna.– Hogyan neveli őket?– Hát eteti. És azok felnőnek.– És az embergyerekeket hogyannevelik? – kérdezi Anya kíváncsian Johannát.– Az anyukájuk eteti őket, és nagyoklesznek.– Akkor milyen egy neveletlen gyerek?Nem nő meg? Kicsi marad?– Igen… – válaszol Johanna, és közbenmosolyog.– De megnő, csak a lelke marad kicsi– szólal meg Domonkos, aki eddigcsendben figyelt.


38 Otthonra találtunk OOtthonra találtunk39„Ne félj, csak higgy”Feleség: Férjemnek régi vágya volt,hogy családi házba költözzünk, aholvan udvar és kert.Nem sokkal azután, hogy a lakásunkhitelét végre kifizettük (tíz évig tartott),férjem váratlan ötlettel állt elő: ezt a lakásteladjuk, és az árából veszünk falunegy családi házat, mert a város közepénaz emeletes házban ő már nem érzi jólmagát, és a gyerekeknek is nagyobb térrevan szükségük.Férj: Úgy gondoltam, hogy most vanlehetőségünk arra, hogy a lakásból családiházba költözzünk. Pénzügyileg simánaklátszott az ügy, mert a városi lakására plusz a megtakarított pénzünk fedezhetiegy családi ház árát. A feleségemlassabban dönt, én meg hamarabb beleélemmagam az új tervekbe. Így én márházakat néztem volna, hirdettem volnalakásunkat stb. De azt is láttam, hogyő igen ragaszkodik még a lakásunkhoz.Még nem tudta elengedni.Feleség: Sokat beszélgettünk erről,mert az én szívemben még nem érlelődöttmeg ez a vágy, meg voltam elégedveazzal a lakással, amink volt.De lassan-lassan elkezdtünk házakatnézegetni, és álmodoztunk. A barátainkis biztattak bennünket. Aztán elmondtunknagy tervünket a gyerekeknek is,akik szintén lelkesedtek az ötletért. Elkezdtünkimádkozni Kentenich atyáhozegy kilencedet, kértük a Szűzanyát, mutassonutat nekünk ebben a kérdésben.Fél év múlva találtunk egy házat, egyközeli kis faluban, amelyik mindkettőnknektetszett, és árban is elérhetőnektűnt.Férj: Nem akartuk addig eladni a lakásunkat,míg nem tudjuk, hová megyünk.Tehát mi először házat kerestünk. A keresgélésis eltartott öt-hat hónapig különbözőszempontokat mérlegelve. Jó időszakvolt ez, megismertük egymásnak azúj otthonunkkal kapcsolatos gondolatait.Mikor a feleségem által említett házba kimentünk,ő azt mondta: „ez szinte olyan,mint a lakásunk, csak házban”, hasonlóaz elrendezés, az ízlésvilág. Végre egyolyan, ami mindkettőnknek tetszik!Lefoglalóztuk a házat és előszerződéstkötöttünk, melyben vállaltuk, hogy hathónap múlva megkötjük a végleges adásvételiszerződést, és annak aláírását követőhárom hónap alatt kifizetjük a teljesvételárat. Tehát úgy nézett ki, hogy vanidőnk eladni a lakást.Feleség: Izgalmas időszak következett.Sok érdeklődőt fogadtunk. Többségüknektetszett a lakásunk, de senki nemtért vissza komoly vételi szándékkal. Énúgy gondoltam, ha eladjuk a lakást, akkormeg tudjuk venni a házat, ha nem,akkor, valószínű nem ez a Jóisten akarata.A férjemnek azonban az volt a véleménye,hogy bele kell vágni, ha kell,megint felveszünk egy nagyobb hiteltaddig, míg eladjuk a lakást. Mindig aztmondta, hogy valamit kell hagyni a Jóistennekis, nem igaz? Én viszont a biztoslakhatásunkat nem szerettem volna feladnia családunkat bizonytalan anyagihelyzetbe hozó családi ház vásárlásért.Férj: A lakást több hónaponkeresztül nem tudtuk eladni. Ezta helyzetet nehéz volt elfogadni.Mi a Jóisten akarata? Kerestük, denemigen találtuk. Végül én úgygondoltam, hogy a hitelfelvételsem lehetetlen, anyagi áldozattaljár, de kivitelezhető. A feleségemviszont azt gondolta, hogy legyeninkább veszteség a foglaló, és maradjunka lakásban.Ez feszült helyeztet teremtettközöttünk. Többször vitatkoztunkezen, ami nem volt megszokott.Próbáltunk bízni a Gondviselésben,próbáltuk odaadni a Szűzanyánaka gondjainkat, többször is a korsóba tettükaz ezzel kapcsolatos nehézségeinket,hol együtt, hol külön-külön. Megintmondtunk egy kilencedet Kentenichatyához.Feleség: Mivel sokat imádkoztunk aházunkért, ez a vágy már nekem is kezdetta szívemhez nőni. Megfogalmazódottbennünk, hogy ez ne csak az otthonunklegyen, hanem ott a Szűzanyaszolgálatára állhassunk, más családokatis fogadhassunk. De a hitelfelvétel nemtetszett. Még mindig túl sok kockázatotláttam benne.A szerződéskötési határidő, február28-a, azonban vészesen közeledett.Január végére nyilvánvalóvá vált, hogyaddig nem tudjuk eladni a lakásunkat.A Jóisten valamiért még nem látta elérkezettnekaz időt, hogy jöjjön egy vevő.Teljes volt a bizonytalanság bennem,nem tudtam, mi a helyes, mit kell mosttennem. Néha úgy éreztem, menni fogminden, néha meg féltem. Féltettem acsaládunkat ettől a merész lépésétől. Aférjem is azt mondta: „úgy érzem, ebbena kérdésben nem állsz mellettem”, és eznagyon bántott. Természetesen szerettemvolna mellette állni, de nem láttama megoldást.Egyik nap a Jairus lányának feltámasztásárólszóló evangéliumi részt olvastam.(Mk. 5,21–43) Amikor a főpap kéri Jézust,hogy gyógyítsa meg a lányát, és elindulnakketten Jairushoz, az úton eléjükjönnek a szolgák és mondják az apának,hogy a lány már meghalt. Ekkor Jairusnakdöntenie kellett, hogy menjenek-e továbbJézussal a lányhoz, vagy most már fölöslegesodahívni Jézust. Ekkor Jézus így szólaz apához: „Ne félj, csak higgy!”És Jairus úgy dönt, hogy Jézust arossz hír ellenére is elhívja a lányához.Aztán megtörténik a csoda, Jézus a lánytfeltámasztja.Ez a történet nekem is szólt. Úgy éreztem,hogy nekem mennem kell tovább,bíznom kell a férjemben, és kettőnknekbíznunk kell Jézusban. Azóta, ez lett akedvenc mondatom, és gyakran ismételgetemmagamban: „Ne félj, csak higgy!”


40 Otthonra találtunkAdjátok tovább…Tehát igazán szívemből igent kellmondanom. Rá kell bíznom a döntéstebben a kérdésben a Jóistenre.Férj: Egyedül nem szerettem volnadönteni ebben a kérdésben. Azt szerettemvolna, hogy a feleségem is a házvásárlásmellett döntsön. Ne csak elfogadjaaz én véleményem.Ezután lett megoldás. A családból ésbaráti körünkből többen felajánlották,hogy kölcsönöznek nekünk egy-egy nagyobbösszeget, amíg mi eladjuk a lakásunkat,csak vegyük meg a házat. Senkitőlnem kértünk segítséget, mindenkimagától jelentkezett, és ily módon lettelég pénz, hogy banki hitel nélkül vegyükmeg a házat. Ezt a nagy bizalmat ésszeretetet nemtapasztalhattukvolna meg, haa mi elgondolásunkszerintgyorsan eladjuka lakást, azcsak egy emberimegoldás lettvolna. De mostezt a házat a Jóistentőlkaptukajándékba. Ahat hónap végüleredménytelenültelt el,abban az értelemben,hogynem jött vevő.De megtapasztaltuk,hogy sokan imádkoztak velünk,ill. barátaink, rokonaink nagylelkűségétis. Így meg tudtuk kötni az adás-vételiszerződést.Áprilisban aztán megérkeztek a vevőink.Elmesélték, hogy télen voltak nálunkmegnézni a lakást, akkor egy másiklakás megvásárlása mellett döntöttek, deott nem jött létre az üzlet. Ekkor jutotteszükbe a mi lakásunk. Arra emlékeztek,hogy nálunk volt egy szép szentképa falon (a házi szentélyben lévő Máriaképet láthatták), ezért a tulajdonosokbiztos megbízható emberek lehetnek.Említették, hogy ők is vallásos emberek,volt egy pap is a családban. Május 3-ánmegkötöttük a lakáseladási szerződést,ami így összhangba került a másik szerződéssel.A lakást készpénzben kifizették,így az összes kölcsönkapott pénztvissza tudtuk adni.A háziszentélyünkben a korsónkbana víz borrá vált, megtörtént a csoda, és alakásunkat nem a négy ingatlanügynökségvalamelyike, hanem végül is a Szűzanyaadta el. És addig bent lakhattunka lakásban, amíg a ház nem került beköltözhetőállapotba. Ezt ennél jobbanmegtervezni sem tudtuk volna.Most már egy hónapja ott élünk a családiházba, ahol kényelmesen elférünkhárom gyermekünkkel. Igazán gyorsanmegszoktunk ott. A régi lakásunkbantíz évig éltünk, és kötődtünk hozzá,mert saját ízlésünk szerint volt építve, ésberendezve, ezért úgy gondoltuk, hogymég egy ideig honvágyunk lesz.Azonban amint a háziszentélyünketkialakítottuk az új házunkban, otthonéreztük magunkat, mivel rájöttünk,hogy a szívünkben Máriánál van a miigazi otthonuk. Megtapasztaltuk, hogyahol a háziszentélyünk van, ott van acsaládunk otthona.Hálásak vagyunk a Szűzanyának!A következő lépésHa valakiben él egy vágy, és azt komolyan veszi,akkor meg fogja találni az utat, a következő lépéstInterjú Wangler Katival és Ottóval,a soproni családok vezetőivelMutassátok be a családotokat! Hogyan kerültetekSchönstatt közelébe?Wangler Ottó és Kati vagyunk. Ottóhegesztőmérnök, Kati gyógypedagógus.22 éve vagyunk házasok.Sebestyén, a legnagyobbfiunk 20 éves, Budapesten egyetemista,Bettina 15 éves, Domonkos 12 és fél,ők a Szent Orsolya Gimnáziumba járnak.1995 óta élünk Sopronban. 1996-ban jutottunk el családnapokra először,2001 óta tartozunk a második szövetségiévfolyamhoz.Mi 2000 óta tartozunk a közösséghez,azóta ismerünk benneteket. Azt láttuk,hogy a régiófelelős házaspár mellett egyreaktívabbá váltatok, többször ti képviseltéteka soproni családokat…Így volt. Elkezdtünk járni a zsinatokra.Akkoriban több házaspárt bevontaka munkába, sokan megtalálták a nekikszóló elköteleződési formát. A régió egyrejobban növekedett, ugyanúgy, ahogyaz országban is egyre több család csatlakozott.Megkértek minket, hogy „szervezzük”a zsinatot, moderátor-házigazdaféléklettünk.Meséljetek egy kicsit a zsinatról! Izgalmaslehet az éves jelmondat kialakulása…Jól rátapintottatok: a jelmondatkeresésvalóban a zsinat legintenzívebb része.Ott van egy „kis harc…”. Nagyon fontosaz a rész, amikor elmondjuk, ki mitgyűjtött össze a régiójában. Csak hallgatjuk,hallgatjuk a gondolatokat, 50-60is felkerül a táblára. Ebből aztán szűkítünk.Közben sokat énekelünk, imádkozunk,hogy ne csak harc legyen, hanemmindenki számára bensővé váljon, amikialakul. A „maradék” főbb gondolatokpedig a jelmondatra fókuszálva kerülneka családnapok témái közé.Hogyan épül fel ma a régió? Milyen aschönstatti élet Sopronban?A régió egészét a régiófelelősök látják,ide tartozik Győr és Szombathely is. Tulajdonképpena családmozgalom mindenága megtalálható Sopronban. Az érdeklődő,lazán kötődő családokkal a szentmiséken,levelezőlistán tartjuk a kapcsolatot.A városban és környékén hét csoportműködik. Hat szövetségi családunk van.A Családakadémia két évfolyama „soproni”.Az apostolképzőre is járnak családok.Ez nem egy végérvényes állapot, hanemdinamikus, fejlődő folyamat. A tartalomugyanaz, de a formák változnak. Tavalysok új család csatlakozott, nekünk ez nagyonfontos. Érezhetjük, hogy mi mártelítődtünk az élményekkel, befelé fordulnánk.De akkor észrevesszük, hogymásoknak ugyanolyan új és fontos leszaz, ami nekünk is az volt. Folyamatosanmegújulunk. Próbáljuk minden évben újraátgondolni, mi minden fér bele a családokéletébe (közös szentmisék, előadássorozat,Családünnep, kirándulás…)


42 Adjátok tovább…KincsesládaMik a feladataitok? Vannak vágyaitok,céljaitok?Gyakorlati szempontból összeköttetésszeretnénk lenni a soproni közösség és aközpont között. A sok aktualitás mellettmásik vágyunk: töltekező helyet biztosítani,lehetőségeket teremteni a csoportvezetőkszámára. Ezt úgy próbáljukmegvalósítani, hogy a kb. negyedéventeösszehívott vezetőkör számára igyekszünkmindig kis lelki olvasmánnyalkészülni Kentenich atyától. Szeretnénk,ha a csoportok a szövetségi házaspárokáltal tudnának töltekezni, például meglehetne hívni egy-egy ilyen házaspárt acsoport-összejövetelre. Szép feladatunkvolt, amikor összegyűjtöttük az érdeklődőcsaládokat, ismerkedő estet szerveztünknekik. Ha nem is „holnap”, denagyon szeretnénk egy soproni zarándoklatotSchönstattba.Mit tehetünk a szürkeség ellen? Hogyantarthatjuk meg a házaspárokat a mozgalomban?A schönstatti mozgalomban mindenkielőtt minden nyitva áll. És/de nincsenekkijelölt utak. Lehet, hogy könnyebblenne, ha valaki mindig megmondaná akövetkező lépést: „Öt éve idejársz, háttedd ezt!”. A schönstatti szabadságbanez nem így van. Először keletkezik egyvágy, egy belső mozgolódás – aztán errejön a meghívás. Ha valakiben van egyvágy, és azt komolyan veszi, meg fogjatalálni az utat, a következő lépést.Térjünk vissza kicsit hozzátok! Szoktatokveszekedni?Többször vitatkozunk, és néha veszekszünkis. De nem ez a kérdés, hogymennyit és hogyan, hanem az, hogy miezeknek a végkimenetele. Az egyikünkgyorsabban lecsengő típus, a másik lassúbb(„az egyik meg se bántódott még,a másik már bocsánatot kér”,) de előbbutóbbutolérjük egymást. Nem őrizgetjüksokáig magunkban a sérelmeket. Egyrejobban tudjuk értékelni a boldogságunkat,a szeretetünket, az egészségünket, akapcsolatunkat. Nap mint nap átéljük akörülöttünk zajló eseményekben, hogymindez olyan törékeny! Érezzük, hogya házasságunkban sokkal több a kegyelem,mint a mi erőfeszítésünk. Mindenalkalommal, amikor tudatára ébredünkennek, máris tettünk valamit a házasságunkért.Többször hallunk az életkori krízisekről,a házasság sérülékeny szakaszairól.Hogyan viszonyultok ezekhez? Voltak kríziseitek?(Ottó): Amikor munkahelyi gondokkalküzdöttem, a család húzott felfelé.Szerencsére a nehézségek csak rövid ideigtartottak.A válságok megélésében és kezelésébennagy ajándék a közösség. Erőt ad.Már előre hallunk dolgokról, amelyeketha megtapasztalunk, ismerősként fogadhatunk.Így könnyebb küzdeni, deminden küzdelem, erőfeszítés mellettazt mondjuk, hogy nem menne sajáterőből. Sokszor elég, ha felidézzük egyegycsalád példáját, megélt élethelyzetét,már erősebbnek érezzük magunkat is.Ha érzem a szorítást, áldozatot kellvállalni. Minél nagyobb a nehézség,minél több gond nyomaszt, annál inkábbtámaszkodunk a Jóisten irgalmára,és igyekszünk gyarapítani a kegyelmitőkét.Köszönjük, hogy válaszoltatok! Istenáldása kísérje munkátokat!Kimentek a törökök az országból. Budánegy építőmester kincseket talál…Házát ismeretlenek fel akarjákgyújtani. Elrabolják menyasszonyátaz eljegyzéskor… Vajon ki volt a tettes,és miért rabolta el?Mi az indítéka? A kincsekre fáj a fogaa rablóknak? Fordulatokban gazdag,izgalmas cselekményű regény, melybenaz építőmester mindig a becsületességet,igazmondást választja küzdelmeisorán…Nyáronpár napot együtt töltöttünkhétéves keresztlányunkkal,és az egy évvelidősebb testvérével. Úgygondoltuk, szép napokat adhatunk nekik.De mire véget ért a nyaralás, rájöttünk,hogy többet kaptunk tőlük, mintamennyit mi adtunk. Más szemmel,nyitottabban látták a világot, sok dolografelnyitották a szemünket. Egyik estepéldául a DIXIT nevű játékkal játszottunk.A hazugság szót kellett kitalálnirajzolt képekből. Klári, a kis keresztlányunk,rögtön tudta, hogy én az álarcosképre gondoltam. Kérdeztem tőle, hogyJános mesterDerűs lélekápolás300 oldalas, izgalmas, fordulatokbanbővelkedő, ifjúsági regény, mely a törökmegszállás után, Buda visszafoglalásátkövető években játszódik. A szerző műveelőször 1939-ben jelent meg, azótanem adták ki, így hiánypótló a mostanikiadás, melyet a Családakadémia Kiadójelentetett meg.Remek ajándék születésnapra, névnapra,vagy akár a közelgő karácsonyra.Kiadó: Családakadémia-ÓbudavárEgyesület, 2012. Ára: 1400 Ftmiért pont ezt a képet választotta. Aztválaszolta, hogy az embereknek más azarcuk, amikor hazudnak. Mi, felnőttek,ezt már észre sem vesszük.Sokat tanultunk tőlük ez alatt azegyütt töltött idő alatt. Megmutattáknekünk, hogy hogyan lehet az apróörömöket észrevenni, hogy a dolgokatfordítva is lehet szemlélni, hogyan lehetvidámnak maradni, ha kevés okunk vanis rá.Végül a lélekápolás pont fordítva történtezen a pár nyári napon, mint gondoltuk:a kislányok tették derűssé a milelkünket.


44 Tedd könnyűvé…Tedd könnyűvé…45Légy bombanő! Trendspion. Stílusleckék.Rafináltan szexi. Csúcsformábanleszel. Tündökölj, mint egy sztár!Reggeli ágycsata, délutáni összebújásvagy esti hancúr? Randi mámor.6 szextény, amit eddig nem tudtál. 4orgazmusbiztos szexpóz.Jegyzeteltem. Ezek női magazinokszalagcímei az újságos bódéban. A legszolidabbak.Ezek segítségével – a készítőkhite és szóhasználata szerint – partnerünkkelvagy még inkább pasinkkal(véletlenül sem házastársunkkal) egekberöpítő élményekben lesz részünk.Ilyen egyszerű ez? Elég, ha szépek,ápoltak, fittek, stílusosak vagyunk, járatosaka lepedőakrobatikában, és márisboldog lesz a szexuális életünk? Csakazt nem értem, hogy akkor az emberektöbbsége, aki ezen tanácsokat követi,miért nem él boldog párkapcsolatban? Amédiában ünnepelt tökéletes (vagy tökéletesnekretusált) testű „álompárok”,akik lángoló szerelméről izzott a sajtó,miért válnak el viszonylag rövid időIgazi vágyfokozóután, miért jelenik meg előbb-utóbbegy titokzatos harmadik, miért hűl ki atomboló szenvedély?Manapság ha a szexről beszélnek, csaka testi ösztönre fókuszálnak. A test nemmaga az ember. Csak része, de nem ezaz egész lénye, hanem ennél sokkal több.A tudás, hogy hogyan lehet felizzítania szenvedélyt, fontos, de kevés. A lélekláthatatlanul, kevésbé megragadhatóanmegbújik a testben, sóvárog, éhezik, ésarra vár, hogy megkapja azt, amire szükségevan: a gondoskodást, az ápolást, amegértést, az elfogadást, a megbocsátást,az élményeket, a szeretetet. Kentenichatya mondta: „éhezőművészek vagyunka szeretet területén”.A kötél annál erősebb, minél többszálból sodorták – tartja a mondás.Mindkét nemnek nagyon fontos a testápolása (hiszen az Úr temploma, és nemhagyhatjuk gondozatlanul), és mellette alélekápolás. A férfiaknak is, de a nőknekkülönösen. Befogadni egy olyan embertestét, eggyé válni vele, meghittséget ésörömöt adni annak, aki lélekben messzejár, aki csupán megkönnyebbülni akaráltala, egy gyötrő szükségletet letudni,komoly megpróbáltatás, szinte lehetetlen.Kell a sok közös kapcsolódás, beszélgetés,megértés, gyöngédség, tapintat,figyelmesség, élmények ahhoz, hogya házastársi egyesülés boldog legyen.Különben kialakul egy ördögi kör: anő elutasítja a férfit, a férfinak ez fáj, távolságottart, elhidegül, munkába vagymáshoz menekül, közben a nőben erősödik,hogy ő csak „arra” kell, a férfibanpedig az, hogy ő csak egy pénzkeresőautomata…A boldog párkapcsolatban az előjátékmár napokkal korábban elkezdődik, hola nő, hol a férfi mondja: „Megfőztem akávédat.”, „Látom, fáradt vagy, dőlj leegy kicsit.”, „Nincs kedved lebicikliznia parkba? Aztán fagyiznánk egyet.”,„Jó fi lmet vetítenek, megszerveztem agyerekvigyázást, menjünk el!”, „Látom,nem vagy jól. Mi bánt?”, „Menj nyugod-tan focizni!”, „De jó volt közösenrendbe tenni a virágágyást!”, „Mikorezt mondod nekem, az fáj, merteszembe juttat valamit.”, „Nem baj,mással is előfordul, hogy hibázik.”,„Gyere, már nem is haragszom.”Ezeknek látszólag semmi közüka szexhez, mégis a legjobb vágyfokozók.Milyen jó magunkhoz ölelniazt az embert, aki törődik velünk!Milyen jó a vállára hajtani afejünket annak, aki támaszt nyújt,aki megért! Milyen jó a fenekérecsapni annak, aki viccelődik velünk!Milyen jó a kezét megfogniannak, aki velünk járja az utat!Milyen jó megcsókolni azt, akineka szavai erőt adnak nekünk! Milyenjó eggyé válni azzal, aki részea mindennapjainknak, örömben,bánatban, nem csak ma, hanemmindhalálig! Megajándékozni atesti, lelki összeolvadással, és megajándékozottáválni!A magazinok szalagcímei, azóriásplakátok döntik ránk: szex mindenmennyiségben. A test véges, a lélek végtelen.A test által nyújtott örömök behatároltak.Aki mértéktelenül habzsol,annak egyre újabb, extrémebb gyönyörkell, míg végül megcsömörlik, kiégettéválik. A lélek örömei viszont határtalanok,ráadásul a testünkre is boldogítóanhatnak. Igényesek vagyunk, nem érjükbe kevesebbel, csak az egésszel. A mituti vágyfokozónk a házasságunkbanKentenich atya gondolata kicsit átírva:testápolás, amennyi lehetséges, lélekápolásminden mennyiségben!


46 Nyári emlékekNyári emlékek47A2012-es 18+-os lánytábor idei témájaa hit és az imádság volt. Délelőttönkénta Nővér előadásait hallgattuk.Ezek nagyon gazdaggá tettéka napjainkat. Volt szó a Miatyánkról, aSzűzanya meghívásáról, a szeretetszövetségről,az Istennel való kapcsolatról. Ezcsak néhány a sok jó témából. Nekemleginkább az tetszett, hogy megláttam,mennyire sokat lehet gazdagodni egymástapasztalatai által. Nagyon fontossáváltak nekem ezek a megosztások.Délutánonként barkácsoltunk és métáztunk,de előfordult az is, hogy kecskéketkellett terelnünk. A tábort egyébként a jó hangulat és18+-os lánytábora nagyon szoros közösségi élmény jellemezteleginkább. Viszonylag sokan voltunk,más-más életkorúak, és különbözőélethelyzetekből jöttünk. Volt, aki nemismert mindenkit, és volt olyan is, akirégóta nem járt lánytáborban, ám mostújra jött. Ez azonban nem okozott gondot,sőt! Mindenkivel lehetett beszélgetni,mindenki meg mert nyílni a másikelőtt és nem volt klikkesedés sem. Szupervolt a hangulat. Éppen ezért jó sokatlehetett beszélgetni, és esténként nagyokatjátszani. Rengeteget nevettünk.Azt hiszem, nem túlzok ha azt mondom:ez volt mindnyájunk nyaránakegyik csúcspontja. szú volt az út, ezért visszafele is. Egynap pedig elsétáltunk egy patakmentirészre, ahol szintén partizánoztunk.Láttunk békát és vízibogarat. Cukivalcsináltunk neki mohából és fából egykis házat. Nagyon sokat játszottunk,kéz mű ves ked tünk. Jutka néni tanítottminket Salkaházi Sáráról. Sok jó dologtörtént velem, és nagyon tetszettez a tábor!Jázmin: Az idei tábort nagyon élveztem.Új kirándulások, új barátságok,új élmények vártak, de elsősorbana Szűzanya. Nagyon jók voltak akirándulások és a fürdések a Dunában(többször is lent voltunk).Ui: különösen jó volt hajózni.Középiskolás tábor – vezetői szemmelKislánytáborban jártunkSára: Az volt a legjobb, hogy a Dunaközelében voltunk, fürödtünk éskagylókat gyűjtöttünk.Zita: A legjobb a partizánozás volt.Ella: Nekem azért tetszett a kislánytábor,mert sokat játszottunk. A legjobb azvolt, hogy nagyon sokat partizánoztunk.Nagyon jó volt agyag-csúszdázni is, mega Dunában fürdeni. Az egész kislánytábornagyon tetszett, ezért jövőre is szeretnékelmenni.Ágota: Az volt a legjobb a táborban,amikor a Duna hullámai majdnem elsodortáka dolgainkat.Beatrix: Az volt a legjobb a lánytáborban,hogy sokat partizánoztunk, éshogy lementünk a Dunához. Meg az isjó volt, hogy készíthettünk nyakláncotés karkötőt is. Meg tanultunk SalkaháziSáráról is. Remélem, jövőre a „nagyobblány”-tábor is jó lesz.Emi: Most beszámolok röviden atáborról. A hét elején felmásztunk aRemete-barlanghoz. Csodálatos voltonnan a kilátás. Többször is lementünka Dunára, és ott fürödtünk és kagylótgyűjtöttünk. Elmentünk arra a helyre,ahol nagyon sok szeder volt. Ott partizánoztunk,rágcsáltunk egy kis kekszet,és pihentünk. Odafelé nagyon hosz-Évek óta nem voltam schönstatti állótáborban.Sőt – nem schönstatticsaládból érkezvén – a fiúk többségénekmeghatározó „tábori élmény”nekem úgy általában kimaradt. Gimnazistakéntbesegítettem egy alsós táborba,aztán jöttek a „döglesztők” és egy vagykét gimnazista-egyetemista közös tábor,amelyek pár éve indultak. Semmi több.Nincsenek nosztalgikus emlékeim akadályversenyekről,nagytúrákról és zárónapokról.Szóval mondhatjuk, hogytiszta lappal indultunk. Én és a tábor.Most pedig – jó egy hónappal később –megpróbálok mérleget vonni: mit adottnekem ez az egy hét.Egyrészt nagyon jó volt működés közbenlátni azt a gyakorlatias szemléletet,amelyről mindig beszélünk Schönstattkapcsán. Mivel a tábor szinte teljesen nomád,ezért a srácoknak számtalan dolgotsaját kezűleg kell előállítani, és közbenpersze megtanulnak fát vágni, fűrészelni,faragni, tábori zuhanyt készíteni, ésmég sok mást. Abszolút érezhető volt amunka tisztelete, senki nem akarta kihúznimagát a feladatok alól, ez pedigolyan hozzáállás, amelyet szerintem managyon kevés helyen él meg ez a korosztály.Ebből én is sokat épültem, megpersze csodálattal adóztam egy csomómegoldásnak, amelyet a rutinos táborozókmaguktól értetődőkként kezeltek.Nagyon mély és elgondolkoztató tapasztalatvolt számomra az is, hogy asrácok mennyire mozgósíthatóak, nemcsak hülyülésre, hanem értelmes célokrais. Rengeteg kihasználatlan energia van


48Nyári emlékekFérfiszemmelOknyomozó töprengésa szenvedésről…bennük, és a tábor végére az fogalmazódottmeg bennem, hogy ez hatalmasérték és lehetőség, amelyet ha jó iránybaterelünk, akkor nagy eredményeket érhetünkel. Megfelelő motiválással, nyelvezettelés egy kevés segítséggel lehetnégyméteres keresztet állítani a semmiből,vagy egyórás szentségimádást tartania közeli falu lakóinak, ahova házról-házrajárva, kopogtatva a táborlakókhívják meg a helyieket. Így pedig valódijelet hagyunk magunk után.És ha már lélekápolás: szép élményvolt, hogy – újfent megfelelő körülményekközött és bevezetés után – menynyirenyitottak a srácok, elmondják agondolataikat, személyes problémáikat.Persze náluk még inkább szem előtt kelltartani, hogy gyakorlatiasan, a valódiéletről és élethelyzetekről beszéljünk,elméleti okoskodás nélkül. Jó volt megtapasztalniCsermák Péter vezetésével,hogy egy ilyen nomád tábornak is nagyonkomoly lelki tartalom adható,ráadásul úgy, hogy a résztvevőket is alehető legjobban bevonjuk. Nekem pedigaz is sokat jelentett, hogy egy-egy fiúkülön is megkeresett, személyes nehézségekkel,kérdésekkel. Ez olyasvalami,ami az egyetemista vezetőket is nagyonnövelheti, érlelheti.Számomra ezek voltak a legmeghatározóbbpontjai az idei középiskolás tábornak.De rengeteg élmény, kép maradtmeg: a közös keresztállítás, ahol az egésztábor nekifeszült a köteleknek, a szentségimádás,és ahogy a helyiek pillanatokalatt feloldódtak, egy korhadt fa közöskidöntése, az éjszakai gyertyás játék,ahol csak mi világítottunk a vaksötéterdőben, a fürdés és a balatoni éjszaka azánkai szabad strandon, de leginkább asrácok hihetetlen lendülete, lelkesedéseés önállósága, amely minket, vezetőketis sokszor továbblendített. Feladat volt ahét, de számtalan élménnyel és tapasztalattaltöltekezhettünk mindannyian.MPHC!Kiss ÁdámHangos szóval az Úrhoz kiáltok,Istenhez kiáltok, és ő figyel reám.Keresem az Urat a szorongatás napján,egész éjjel felé tárom kezemet,és el nem lankadok.Lelkem nem tud megvigasztalódni;Istenre gondolok, és sóhajtozom,róla elmélkedem, és elcsügged a lelkem.Te tartod ébren szempilláimat,zavart vagyok, szólni sem tudok.Emlékezem a régi napokról,gondolkodom a rég letűnt esztendőkről.Egész éjjel elmélkedik szívem,kutatok, és fürkészi a lelkem:Vajon mindörökre eltaszít az Úr,sosem lesz már megbékéltebb?Vagy szeretete végleg elfogyott,és ígérete nem valósul meg soha?Könyörülni is elfelejt talán az Isten,és haragjában irgalmasságát szívébe zárja?És azt mondtam:„Onnét van sajgó sebem,hogy az Úr keze most másként érint!”76. zsoltár (részlet)Keresztényként tudom, hogy mindennekoka és célja van: a mindenhatóIsten irányítja az eseményeket ezen avilágon. Természetes tehát számomra,hogy amikor meglátogat a szenvedés,bejárjam a magam útját az okok és célok,az események teológiai értelménekfelkutatásában. Kérem a kedves olvasót,tartson velem ezen az úton, ha van hozzákedve! Nem kell természetesen egyetértenivelem. Itt alapvetően az én sajátbelső utamról van szó…Bár elsősorban a szenvedés teológiaiértelmének feltárása a célom, az oknyomozása természetes okmagyarázatokkalkell, hogy kezdődjék.„Csak magamat hibáztathatom…”Sok szenvedést személyek okoznak egymásnakvagy maguknak. Kezdjük ezutóbbival. Ezen magyarázat szerint betegségem,szenvedésem okozója kizárólagén volnék: helytelenül táplálkoztam,stresszben éltem, túlhajtottam magam,elfojtottam az érzelmeimet, ittam stb.Betegségem megállapításakor az orvosoksorra kérdezték például, hogy dohányoztam-e.Nem, soha életemben…Persze a többi tényező esetében márnem ilyen egyszerű a nemleges válasz,de az egyértelmű igent sem tudnám kimondani.Ahogy sorra veszem betegségemezen „kockázati tényezőit”, el kellismernem, hogy bizony előfordultak azéletemben, de mindegyikhez nyombanodatolakszik egy „na, de hát”, nyomábanszámtalan ellenérvvel: hogy „na,de hát” azért nem mindig táplálkoztamhelytelenül, „na, de hát” sokszor tudtamkezelni a stresszt, „na, de hát” többszörkiengedtem a gőzt stb. Mint saját magampilátusa, nem tudom kimondania halálos ítéletet, mert igazságtalannaktartanám, hogy egyedül én lennék a felelősezért a betegségért. Igazságtalan


50 FérfiszemmelFé r fi s ze m m e l51és túlságosan súlyos teher volna ez…Tudom, ez meglehetősen szubjektív így,de végül is én ismerem magamat legjobban…,és így megszületik hát a felmentőítélet!Mások, a sátánKönnyen adódik a folytatás, hogy ha énnem vagyok a hibás, akkor mások azok:a házastársam, a gyerekeim, a szüleim,a munkatársak, az ügyfelek… De szívemigazságos ítélőbírája mindegyiküketsorra felmenti! Marad hát az örökkötekedő, a nagy keresztbetevő, a sátán!Gyakran hallható magyarázat ez: mindenrossz, minden szenvedés okozója asátán! És ebben sokan megnyugszanak– csak én nem… Hiszen amilyen igazságtalanmindent magamra vállalnom,ugyanilyen igazságtalan lenne mindentegyetlen másikra rátukmálni, különösenannak fényében, hogy az a másik nemis mindenható, nem tehet meg bármit!Egyedül Isten a mindenható. Ez pedigazt jelenti, hogy semmi, legyen akár jóvagy rossz, semmi sem történhet anélkül,hogy azt a Mindenható akarná,megengedné, hogy azt tervének részévétenné! Ha a sátánt teszem meg fő bajkeverőnek,akkor ezzel megkérdőjelezemaz élő Isten mindenhatóságát! A sátánlegföljebb eszköz, egyfajta köztes ok lehetegy nagy isteni tervben. Én pedigmost a végső teológiai magyarázatot, azisteni értelmet keresem mindabban, amivelem megesett. Eszerint tehát végső soronIsten áll a szenvedésem mögött!BüntetésHa Isten áll minden esemény mögött,akkor egy másik közkeletű vélekedés tűnikfel, mégpedig az, hogy a szenvedésemIsten büntetése. Valami rosszat tettem (demég mennyit, ha így visszatekintek!), ésIsten, aki igazságos és nem tűri a bűnt,most megbüntet érte. Így vélekedtek azÓszövetség írástudói, de Jézus cáfoltaennek a vélekedésnek az igazságát! „Az atizennyolc ember, akire rádőlt Siloámbana torony, és agyonzúzta őket, azt hiszitek,hogy bűnösebbek voltak, mint Jeruzsálemlakói közül bárki? Mondom nektek: nem!”– érvel tanítványainak. Továbbá, hogyszavai hatására ne vegyük könnyen abűn valóságát, hozzáteszi: – „De ha nemtartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek tiis mindnyájan.” (Lk 13,4–5) Egy másikalkalommal, Jeruzsálemben járva pedig,amikor egy vakon született emberrel találkozott,„tanítványai megkérdezték tőle:’Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogyvakon született?’ ’Sem ez nem vétkezett –felelte Jézus –, sem a szülei, hanem az Istentetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk.’”(Jn 9,2–3) Jézus ezen szavai továbbvezetnekoknyomozásomban: arra indítanak,hogy az okok helyett inkább a szenvedéscélját, az isteni szándékot, az értelmetnyomozzam! Hiszen a valódi okok csaknagyon nehezen és ritkán deríthetők ki.Jézus fenti szavai alapján viszont a szenvedőnIsten tetteinek kell nyilvánvalóváválnia! Mi a célja hát Istennek a szenvedésemmel?Hogyan fognak megnyilvánulnirajtam (is) Isten tettei? Ez most a kérdés,amelynek utána kell járnom.PróbatételIsten a szenvedéssel próbára teszi azembert, megvizsgálja, hogy valójábanmiféle fából faragták – vélik sokan, éselsősorban Jób könyvére utalnak. PedigJób könyvének csak történeti kerete apróbatétel-történet, Isten fogadása a sátánnal,hogy Jób a rá rótt mérhetetlenszenvedés hatására sem fogja átkozniIstenét, amiért a könyv végén jutalmulvissza is kapja mindazt,amit elvesztett. Haviszont figyelmesen olvassuk,akkor Jób nemis biztos, hogy kiálljaaz átkozódás-próbát!Mert hogyan értelmezhetnénkmásként, mintegyfajta istenátokkéntaz olyan sorokat, mintpl.: „Miért hoztál előanyámnak méhéből? Haltam volna meg,mielőtt szem látott! Úgy volnék csak,mintha sose lettem volna, vittek volna sírbaanyámnak méhéből!” (Jób 10,18–19)?Bármennyire érthető is ez a fajta kifakadása szenvedéstől sújtott Jóbtól, az életUrától kapott emberlét ilyetén elutasításalegalábbis súrolja az istenátok határát.Nem véletlen, hogy az Úr alaposan kiis oktatja Jóbot, mielőtt visszahelyezné…szenvedésem értelme:Jézust kell követnema szenvedésenát, hogy méghasonlóbbá válhassakHozzá….egészségébe és jólétébe. Ha figyelmesenolvassuk, rájövünk, hogy Jób könyve elsősorbannem a próbatételről szól, hanemfi lozófiai elmélkedések sorozataként értelmezhető,ezek fő kérdése pedig: miértlehet az, hogy a jók sokszor szenvednek,a gonoszok pedig gyakran minden jóbanlubickolnak a földi életben. Fogas kérdés!A könyv szerzője sem tud épkézlábmagyarázatot adni, csak arra hivatkozik,hogy Isten bármit megtehet, mindenhezjoga van… De térjünk vissza a próbatétel-elméletre.Úgy vélem, Isten tudja,milyen fából faragtak, hiszen Ő magafaragott engem. Ő „a vesék és a szívekvizsgálója” (Jer 20,12), és Ő az is, akirőla zsoltáros e fenséges sorokat írta: „amikora homályban keletkeztem, és a földmélyén elindult életem, szemed már láttatetteimet, s könyvedben mind felírta őket.Meghatároztad napjaimat,mielőtt még egyis megjelent belőlük”(Zsolt 139,15–16). Akérdés tehát úgy merülmost fel bennem, hogya mindent látó, mindenttudó Úr, a vesékés szívek ismerője miértfolyamodna ilyenkicsinyes eszközhöz,mint a próbatétel, hogy megtudja azt,amit úgyis tud rólam…!?Itt jut aztán az oknyomozás zsákutcába!Abba is hagynám, ha nem vinnetovább a felismerés, hogy az okok keresésénélsokkal fontosabb a szenvedésértelmének és céljának a megtalálása.Hiszen végső soron minden eseményIsten mindenhatóságából eredeztethető:Ő áll az eszközokok sorának végén! A


52FérfiszemmelOázis konyhavalójában felderíthetetlen okok gyötrelmes,és gyakran lehetetlen kinyomozásahelyett sokkal fontosabb tehát felismernema célt, mert ha látom a célt, akkorabba én is közreműködőként beállhatok,hozzájárulhatok az isteni cél megvalósulásához!A szenvedés értelme(eukarisztikus értelmezés)Mostanában ébredtem rá, hogy a szenvedésértelme valójában ugyanaz, mintaz egész emberi élet értelme. Isten aztakarja, hogy minden ember minél jobbanhasonlóvá váljon Őhozzá (a teremtőAtyához, a megváltó Fiúhoz,a Szeretet Lelkéhez).A szenvedés pedig arrólszól, hogy minél inkább azértünk szenvedést vállalóFiút ismerje fel bennünka Mennyei Atya. Erre egyszentmisén ébredtem rá,amelyet egy közeli ismerősünkmondatott értem éscsaládomért, és amelyre olysok nehézség árán jutottunkel hitvesemmel (lavórral akezemben). Az átváltoztatáskorlelki szemeim előttképek jelentek meg. Először egy kórháziműtőt láttam, egy homályosan ismerősalak feküdt az asztalon, hasa felvágva éséppen egy gyomrot emeltek ki belőle:„Ez az én testem, mely értetek adatik”.Nem sokkal ez után magamat láttamaz ambulancián, a karomat nyújtottamengedelmesen, egy tűt szúrtak (sokadszorra)belé, és már folyt is a piros élet:„Ez az én vérem, mely sokakért kiontatik”.Jézus a testét és a vérét adta az embereküdvösségéért. Az Ő szenvedése áldozattávált mások javáért, életéért. Az én szenvedésempedig meghívás, hogy ebben azáldozatban részt vegyek. Ez tehát a szenvedésemértelme: Jézust kell követnema szenvedésen át, hogy még hasonlóbbáválhassak Hozzá, áldozatot hozva sokakért,és a mennyei Atya örömmel fedezzefel szeretett Fiát bennem. Ez egybenminden keresztény ember létének a lényegeis. Ezt kell cselekednem, ezt kellcselekednünk mind annyiunknak, az Őemlékezetére!A szenvedés rossz, és kötelességünk,hogy a rendelkezésre álló eszközökkelmegpróbáljunk enyhíteni rajta, ugyanakkornem céltalan, és nem értelmetlen.Része Isten személyre szabott tervének.Valójában nem más, mint meghívás Istentőlaz Ő életébe. A szenvedésre adottmegfelelő emberi válasz az, ha egyesítjükJézus megváltó szenvedésével, és így sokakjavát szolgáljuk, s közben hasonlóváválunk Krisztushoz…Z. P.Olcsó, de tápláló ételekSok nagycsalád ismeri a szűkös napokat,amikor kevés pénzből kellokosan gazdálkodni. Különösenaktuálisnak gondoljuk ezt a tanévelején, amikor extra kiadások is terhelika családi kasszát. Szerencsére olcsó alapanyagokbólis készülhet kiadós és ízletesétel, ha ügyesen zsonglőrködünk! Atakarékos konyha nem jelenti azt, hogyvacak minőségű, rossz ízű, gyenge alapanyagokbólkészített ételek kerülnek azasztalra. A gazdaságos háztartás inkábbazt jelenti, hogy olcsóbb árszintű, de jóminőségű alapanyagokból készülnek finomés laktató ételek.A szezonális zöldségek és gyümölcsökára ilyenkor a legelérhetőbb, arrólnem beszélve, hogy ezek a zöldségek ésgyümölcsök igen egészségesek. Remek,és igen kiadós leveseket készíthetünkbelőlük. A karfiol, brokkolit csőben issüthetjük, ehhez csupán egy kis tojássalelhabart tejfölre, némi sajtra és egy maréknyimorzsára van szükségünk.Kedvelt és bevált a rakott krumpli,a paprikás krumpli, krumplis tésztamellett készíthetünk rőstit is. A 75 dkg(előző napról megmaradt) héjában főttkrumplit meghámozzuk, durva reszelőnlereszeljük. Egy nagy serpenyőbenkevés olajat felforrósítunk, majd belerakjuka megsózott, esetleg megborsozottkrumplit, kicsit lelapítjuk. Amikoraz alja aranybarnára sült, egy tányérsegítségével megfordítjuk, és megsütjüka másik oldalát is. Pirított hagymával,vagy húsos szalonnával gazdagítjuk.A tócsnitól az különbözteti meg, hogyebbe nem rakunk kötőanyagot (liszt,tojás).Rizsből is változatos dolgok készíthetők.A rizottókat a rizses húshoz hasonlóanfőzzük. A kevés olajon megforrósítottrizst együtt hevítjük a jelleget adóanyaggal pl. gomba, csirkemáj, zöldségstb., majd felengedjük a megfelelő menynyiségűvízzel, és ízesítve addig főzzük,amíg kásás nem lesz, akkor lefedve állnihagyjuk kb. 1 órát, majd tálalhatjuk reszeltsajttal megszórva.Ha megsavanyodik a tej, akkor semkell kiönteni, hanem felfőzve, búzadarávalbesűrítve, pici sóval, citromhéjjalizésítve kihűteni, gombócokká formálni,pirított zsemlemorzsában megforgatni,s már kész is a svájci gombóc. Tejföllel,porcukorral tálalva nagyon laktató.Ha pedig egy kis borral szívesen koccintanánk,akkor a legújabb felfedezésünketajánlanám jó szívvel, azEtyeki Kúria Chardonnay-t.Még őrzi magában a nyár frissességét,de kissé almás íze miatt már az őszremosolyog.


54Van/Nincs boruk! / GólyahírGyerekszájVan borukHálásan köszönjük a Jóistennek és aSzűzanyának: Tilmann atya aranymiséjét és az ottkapott kegyelmeket a nyári családnapokat, a fiú- és lánytáborokat,és mindazokat, akik áldozatosmunkájukkal hozzájárultakezek megvalósulásához azokat a testvéreinket, akik példát adnaknekünk türelemmel viselt szenvedéseikkelés nehézségeik nagylelkűfelajánlásával a kegyelmi tőkébe mindazok áldozatkész munkáját, akikelősegítik mozgalmunk működését égi édesanyánkat! – köszönjük, hogyminden gondunkkal fordulhatunkhozzá, és Ő segít Jézus elé vinni Ozsvári Csaba emléknapját azokat az édesanyákat és édesapákat,akik már az örökkévalóságban vannak,hogy Isten fényét sugároztákránk földi életükben.Nincs borukKérjük a Jóistent és a Szűzanyát: hogy áldja meg Tilmann atyát azért asok jóért, amit a magyar családokérttett hogy áldja meg Gertrud-Mária nővéráldozatos munkáját, kérjük számáraa Szentlélek ajándékait és Kentenichatya karizmáját hogy Kentenich atya közbenjárásárameggyógyuljon Gergő – aki balesetbenlebénult –, és ez a csodálatosgyógyulás segítsen Kentenich atyaboldoggá avatásában betegeinkért és az őket ápoló családtagokért testi, lelki és anyagi nehézségekkelküzdő családjainkért, hogy megélhesséka kánai menyegző csodáját hogy a családakadémia 10. évfolyamátbőséges áldás kísérje, hogy segítse az egyedül maradt házastársakatés gyermekeiket hogy az új tanévben a Szentlélek vezessea diákokat, hogy gyarapodjanaktudásban és a hitüket erősítő közösségretaláljanak hogy a fi atalok budapesti közösségihelye élővé váljon.GólyahírNagy örömmel és hálatelt szívvel adjukhírül, hogy hetedik gyermekünk: TörökBernát Péter megszületett (3350g,58cm).Istennek legyen hála!Török Péter és OrsiÓR IÁS I apróságok(gyerekszáj)Tomi (4 éves) nagy lelkesen magyarázzate sójának, hogy mi is az a tűzijáték.Szóval a tűzijáték definíciója: amikorkitüsszentik az eget!Bazsi élvezettel rohangál mezítláb ajátszótéren a csúszda alatti homokban,közben lihegve odaszól:– Nézd, anya, futóhomok!Bence (5) tegnap a templomban megláttaa szentképes zászlót, amit körmeneteknélszoktak vinni, és megszólalt: „Na,vitorlát bontottunk, indulhatunk!!!!!”Domi (4) ma reggel korábban kelt, mivelstrandra mentünk. Én sürgettem őt,hogy keljen ki az ágyból, mert nemsokáraindulunk. Mire ő:„Anya, én fenn vagyok, csak a szemeimnem bírnak felkelni.”Görögországi nyaraláson a görög istenekrőlbeszélgettünk. Mondtam, hogyZeusz a főisten. Erre barátnőm kislánya,Fédra (9) „Zeusz nem lehetett a főisten,mert Jézus volt a főisten. Ő tudott a vízenjárni!!”Marika esti imája:„… és hogy ne féljek este – ezt ténylegkomolyan mondom Istenem! Amen.”Ovikezdés előtt 5 nappal:„Én már unom az óvodát!”Kirándulni indultunk, miközben a GPSnavigált bennünket. Egyszer csak megszólala hat és fél éves Lili:– Apa, ez a bácsi már mindenhol járt?– Miből gondolod?– Mert mindig tudja, merre kell menni!Koppány már a sokadik párizsis kenyereteszi, majd megszólal: „Anya! Nemértem én a vegetáriánusokat, hogy bírjákhús nélkül, hisz olyan az élet hús nélkül,mint a karácsony ajándék nélkül!”Szabolcs papa kérdezgeti Marikát az iskoláról.Marika egy idő után megunja:„Majd megtudod, ha te is iskolás leszel!”Marika lelkesen hozza az iskolából aszórólapot: „Én szeretnék citromúszásrajárni!” (szinkronúszás)Józsi a parancsokat tanulja hittanórán:„Házastársadat és gyermekeidet katolikusmódon neveld!Tiszteld apádat és anyádat, és csaknekik szolgálj!”Esti beszélgetés:– Kit ismerünk, aki nyugdíjas?– Szabolcs papa, nagyika…– És a Feri (egyéves)! Mert ő csak itthonvan, és nem csinál semmit… – szólalmeg Terka.


56 HírekHírek57Nyár elején a TECSENGÓ levelet írt acsaládnapok résztvevőinek – és természetesenaz összes Magyar SchönstattCsaládhoz tartozó családnak –, melybenvázolták az óbudavári Schönstattközpont fenntartásának költségeit és arendelkezésre álló fedezetet.Többen kérdezték, hogy miből áll öszszea magas rezsi költség, és mit fedezneka családnapok befizetései. A családnapokbefi zetései fedezik a résztvevő házaspá-Schönstatt hírekA2012. év nyarán 11 családnapos hetet tartottunk, 166 résztvevő családdal (878 fő),16 előadó házaspár, 11 házigazda házaspár, 22 élelmező és 141 gyerekfoglalkoztatóönkéntes munkájával. Köszönjük a közreműködésüket az egész SchönstattCsalád nevében.13 család jelentkezett hivatalosan várakozó listára. Közülük 8 család résztvevőkéntbekerült a lemondások miatt, 5 családnak nem sikerült megfelelő időpontot találni.A szentmiséket idén is a tihanyi bencés atyák, Baladincz József plébános úr és ahidegkúti Piusz atya ünnepelték velünk. Köszönjük szépen fáradozásukat.Június 24-én Tilmann atya aranymiséjén 327 regisztrált résztvevő és legalább 50nem regisztrált résztvevő ünnepelt együtt. Felajánláskor 72.965 Ft adomány került aperselyekbe, mely összeget a képzőház II. tetőterének befejezésére fordítottunk.A nyári hónapokban sokan érkeztek a házaspárok útjára. Legnagyobb létszámmaljúlius 12-én egy autós zarándokcsoport érkezett.Július 25-én elhunyt Vértesaljai János, augusztus 1-én volt a temetése Gyenesdiáson.Felesége Vali úgy intézkedett, hogy a koszorúra és a család támogatására szánt adományokata Családok a Családért Egyesület számlájára utalják az adományozók,hogy János utolsó óbudavári projektje, a csatornázás, megvalósulhasson. A mai napig1 000 000Ft adomány érkezett. Köszönjük szépen Valinak és az adakozóknak is.rok és azok két legidősebb gyermekénekétkezési és szállásköltségét, az összesrésztvevő család harmadik és többedikgyermekének költségeit, az önkéntes előadók,házigazdák, gyerekfoglalkoztatókés konyhai kisegítők szállásának és ellátásánakköltségeit.Jelenleg az Óbudavár Schönstatt Központhárom szállásépületből és egy közösségicélú épületből áll. 89 saját férőhelyünkvan, pótágyak nélkül. Ezenkívülévi 120 000 Ft-ért béreljük a kultúrházatjátszóházul a gyerekeknek. Van játszóterünk,sportpályánk, Házaspárok útja, erdeiszentély, melyek a közösség földterületein,vagy olyan idegen területeken helyezkednekel, amelyekre nem kell bérletidíjat fizetni. A felsoroltak karbantartását,takarítását, az étkeztetést, a szervezési, adminisztrációs,pályázatírási és elszámolásimunkákat, kapcsolattartást stb. négy főállandó munkavállaló végzi.Nagyszámú önkéntes segíti meghatározottfeladatok ellátását: pl. könyvelés,területek rendben tartása, családnapoklebonyolítása, programszervezés, Oázisújság írása, szerkesztése stb.A rezsiköltségeket az alábbiakbanrészletezzük. Ezenkívül vannak karbantartásiköltségek: a fűnyírás, virágosítás,külső, belső festés, szükséges javítások,pótlások költségei.Állandó havi kiadások:Bérköltség és munkáltatóijárulék600 000 FtRezsiköltségek az összesingatlanra386 700 FtGázdíj 122 000Vízdíj 24 700Villany 39 000Szemétszállítás 7 000Szennyvízszállítás 90 000Kéményseprés 2 500Rovarirtás 2 500Tűzvédelem 16 000Üzemorvos 5 000Karbantartás 78 000Összes rendszereshavi kiadás986 700 FtÉves összege: 11 840 400 FtA bevételi oldalon rendszeres adománykéntaugusztus hónapban 364 000 Ft éseseti adományként 100 000 Ft érkezett.További várható bevételek: A 2011. éviadó 1% felajánlásokból 736 496 Ft, (eztavaly 1 625 000Ft volt). Elbírálásra várkét beadott pályázatunk. A legkedvezőbbesetben ez 2 000 000 Ft támogatástjelent. Ezen összegeket a Diós házfelújítása és felszerelése, és a képzőházkettes épületének felszerelése miatt felgyűltadósság törlesztésére fordítjuk(11 360 000 Ft).A kiadási és bevételi oldal egymáshozközelítésére a schönstatt családokrendszeres és alkalmi adományainaknövelése, a szálláshelyeink családnapokonkívüli időben történő kihasználtságánaknövelése áll lehetséges forráskéntrendelkezésünkre.Költségcsökkentésre a szennyvízszállításterületén, és a gázfűtés korszerűsítéseterületén lenne módunk, de ezekköltségigényes beruházásokat jelentenekismét, melyekre forrás nem áll rendelkezésünkre.A karbantartási költségekcsökkenthetők lennének a gondosabbhasználattal.A Szűzanya eddig is gondoskodott aműködésünkről a sok nagylelkű adományrévén, melyet a családok adtak,és hisszük, hogy ezután is fog segíteni.Ezzel együtt mi is tegyünk meg mindent,hogy működhessen a központunka magyar családok érdekében! AhogyVértesaljai János barátunk írta:„Persze, nem a pénz a lényeg. Azcsak eszköz. Még csak a méretek semszámítanak. Hiszen a legnagyobb birodalomkincstára áll rendelkezésére,nincs szüksége a mi pénzünkre. Hát


58 HírekHírek59akkor miért kell neki a pénz? Lassankezdem érteni. Az fontos Neki, hogyén valamit adjak. Valamit, ami nembóvli, amiben van egy kicsi lemondás.Ebből alkot Ő tőkét. Olyan kegyelmiTavasszal 22 csapat részvételével megkezdődötta III. Kentenich-vetélkedő. Acsapatok kitartása és lelkesedése példaértékű,hiszen valamennyien játékban maradtak.Köszönjük!tőkeformát. Képes arra, hogy a kapotttőkét megtöbbszörözze. Ez példátlan azüzleti életben.”Családok a Családért Egyesület73200134-10000434-00000000Kentenich-nap Óbudaváron„Jöjj és láss” a címe azoknak a hétvégéknek,melyeket a Schönstatt Atyák Közösségeszervez azon fiúk számára, akikjobban meg szeretnék ismerni őket. Egyrésztvevő így ír az egyik találkozóról: „Ahétvége nagyon értékes volt számomra.Jöjj, és láss!A vetélkedő fináléja november 24-én,Óbudaváron kerül megrendezésre.Program:10 óra: Kentenich-vetélkedő fináléja12–14 óra: ebéd. Aki szeretne ebédet kérni,attól kérjük, hogy szándékát időbenjelezze a szervezőknek: vetelkedo.szervezok@schoenstatt.huDélután Raúl Espina schönstatti atya,a Schönstatti-atyák Általános Tanácsánaktagja tart előadást „Schönstattiiskola – Kentenich pedagógia” címmel.Raúl atya éveken keresztül aChilében működő schönstatti iskolákkoordinátoraként tevékenykedett.16 óra: Záró szentmise ünnepélyes díjátadással.Minden családtagot, barátot, „szurkolót”és érdeklődőt szeretettel hívunkés várunk!Szeretettel: a Szervezők CsapataA találkozó egyszerűsége és a köztünklevő családias légkör arra ösztönzött,hogy elgondolkodjunk: hol és hogyanmutatkozik meg Isten számunkra, ésmilyen különbözőképpen szól ő mindegyikünkhöz.”„Papként közösségben élni”– ez volt a legutolsó találkozótémája. Összesen hét fi atal(kettő magyar) érkezett júniuselején Münchenbe, hogy egyhétvégét töltsön el együtt. Busseés Wilson atyával, valamintJirkával készítettük elő a programokat.Az egyik legszebb eseménya szombat esti nagy közösvacsora volt, melyen a Schönstattatyák európai papnövendékei ésTilmann atya is részt vettek. Azest jó hangulata, a közös éneklések ésbeszélgetések lehetővé tették a résztvevőkszámára, hogy megéljék, milyen közösségbenélnek az atyák és a kispapok,akik a végén szóltak pár mondatot arrólis, hogy mi a legértékesebb számukra aSchönstatt Atyák Közösségében.Október 27-én lesz Münchenben akövetkező találkozó, melynek témája:szabad, szilárd papi személyiséggé válni.A résztvevők bepillantást nyerhetnek aSchönstatt Atyák képzésébe, és elbeszélgethetnekatyákkal, kispapokkal és más2012.szeptember 8-án Schönsattban anemzetközi Zarándokszentély-mozgalommegkoronázta a Szűzanyát, hogylegyen Európa újraevangelizációjánakKirálynője.Szerettünk volna írni egy cikket, deannyi élmény ért, hogy nem tudtukrendszerbe foglalni a gondolatainkat,így visszatértünk a jól bevált „mi érintettmeg” kérdéshez. Ne úgy olvassátok,mint egy fogalmazást, hanem mint aZarándokszentélyérdeklődőkkel… Szeretettel várunk mindenérdeklődőt! Jelentkezés és további információ:peter@schoenstatt-patres.orgMindazok pedig, akik szívükön viselika Schönstatt család sorsát, szép lenne,ha bekapcsolódnának az imádságba éskegyelmi tőke gyűjtésébe, melyet közösségünka következő európai noviciátusért,új hivatásokért végez. Ezeket egyinternetes „virtuális korsóba” is bele lehetdobni: http://schoenstatt.hu/atyak/imaHálásan köszönjük!Csermák Pétercsaládnapok végén felolvasott gondolathalmot!Tehát mi érintett meg minket ezen azünnepen?Érkezéskor:– a 11órás utazás után megérkezvén anővérek fogadtatása: Ismerjük magukat,már vártuk önöket!– az információs pultnál több nyelvenegyszerre telefonáló nővérek, és a kezükalá dolgozó társaik, örömük


60 Fiatalok OázisaFiatalok Oázisa61ASzűzanya kegyelméből a schön stattiifjúsági mozgalmak végre otthonrataláltak immár Budapesten is. Akilenced lezárása előtt pár nappal,egy nagylelkű felajánlásnak hála, megállapodástkötöttünk egy – a Szent Gellérttér közelében található – lakás bérlésére.Így végül megtaláltuk a keresetthelyet, ahol otthon lehetünk és otthontteremthetünk – a magunk és a Szűzanyaszámára. Komoly mérföldkő ez, amelynekközösségteremtő ereje már most isérződik, mi pedig igyekszünk felnőnia további feladatokhoz. Már a nyáronis igyekeztünk tenni új otthonunkért,elvégeztük a legszükségesebb munkálatokat,kifestettük és kitakarítottuk a lakást,így reményeink szerint szeptemberelején csoportjaink, ifjúsági hittanunk ésegyéb programjaink már itt kezdhetikaz új tanévet.Közösségi helyElső este:– Kentenich atya szarkofágjának gyönyörűegyszerűsége, a bazalt szépségeés ereje (a szarkofág két oldalán szintemindig két nővér imádkozik egymástváltva, mint a gótikus képeken)– a gyertyák fénye az erdőben– a nemzetközi rózsafüzér frissessége– az öt percig magasban tartott oltáriszentségtöbb ezer ember jelenlétében– az őskápolna nyugalma.A cikk folytatását megtaláljátok acsaladmozgalom.hu-n.Képek, fi lm, cikk: schoenstatt.org.A közösségi hely fenntartása természetesenanyagi áldozatot is jelent.Így keressük azokat az embereket,akik egy éven keresztül havonta legalább1000 forinttal tudnák támogatniotthonunk fenntartását. Ezt az Új Nyilatkozatotszintén szeptember 17-én amegnyitón, illetve ezt követően onlinea közösségi hely honlapján lehet majdaláírni. A befizetés történhet bankiátutalással, készpénzben, egy összegbenvagy részletekben, támogatóinktólcsak azt kérnénk, hogy az adott havitámogatást folyó hó 10. napjáig juttassákel hozzánk. (Ennek adminisztratívokai vannak.)Ezt az új közösségi helyet mi hatalmaslehetőségnek látjuk. Egy helynek,amelyből a Szűzanya segítségével valamisokkal nagyobbat, többet hozhatunklétre.Biztos jövőAz egyik egyetemi tanárom minden évelején az első óráját úgy kezdi, hogymegkérdezi: ki hogy látja magát ötés tíz év múlva. A csoport több minta fele nem tud válaszolni. Nem tudják,mi lesz velük, és nem is érdekli őket.Egyik egyetemi tárgyam kapcsán agimnazisták érettségi utáni elképzeléseitvizsgáltam. Az egyik iskola egy katolikusiskola volt, a másik pedig egy állami.Érdekes különbség adódott. A katolikusiskolába járók külföldön látják magukat,diplomásan. A másik intézményben pedigannyi az „igényük”, hogy már ne aszüleikkel éljenek. Más eszükbe se jutott.De nem szeretnék általánosítani.A Barátaimnak körülbelül a 60%-akatolikus. Így van elég rálátásom a korombelifiatalok gondolkodására. Sokatgondolkoztam azon, miért is KELLhasonló értékrendű párt választanunk.Idén nyáron jöttem rá. Nem csak azért,hogy együtt járjunk misére és olvassuka Bibliát. :) Az átlagos korombeli fiataloknaknincs jövőképük, nem bíznak ajövőben, félnek tőle. Az egyik nem olyanközeli ismerősömről kiderült, hogy figyelemfelhívóöngyilkossága volt, felvágta akarján az ereket. Nem történt nagyobbbaja szerencsére. Az indoka pedig az volttöbbek között, hogy fél a jövőtől és attól,hogy nem lesz munkája, párja. 23 éves.Nincs még meg a diplomája se, de előrefél a jövőjétől, pánikol. Ám a keresztényfiatalokkal lehet olyanról beszélni, hogymi lesz 10 év múlva. Nem félünk, mibízunk a jövőnkben. Mindegy, mi lesz,biztosan lesz, aki mellettünk áll. Sokanazt sem értik, miért nem pánikolok attól,hogy nincs még párom. Azért sepánikolok, mert bízom benne és tudom,hogy lesz, vagy kell, hogy legyen valaki.Ezért se adjuk le úgymond az „igényeinket”.Nekünk csak az Ő kell.Hogyan segítem a barátnőmet át azon,hogy huszonévesen nincs párunk az életben?Erre sajnos pontosan nem tudom aválaszt, de mindig biztatjuk egymást ésbátorítjuk, hogy nehogy lejjebb adjuk azelvárásainkat. Itt nem óriási nagy igényekrőlvan szó, hanem olyan dolgokról,amikről azt hinnénk, nem is kérdés. Pedigsajnos már azzá váltak. Ilyenek például,hogy ne kezeljen tárgyként, lássa ajövőjét bennünk, és lehessen vele elképzelniegy családot. Persze sokszor fontosaka külső dolgok is, de úgy vélem, max.negyedrészben. Az csak az első „rosta”.De abban biztos vagyok, hogy mindenkatolikus, schönstatti barátom teljesenboldog és vidám. Ha mégse, és lenne egykis csüggedés, számíthatunk egymásra,egymás bátorítására és felvidítására.


62 Fiatalok OázisaÉp testben ép lélek?Hm, régi közhely, de rám sok esetbenigaz. Például ha veszem a fáradtságot,és lemegyek edzeni a konditerembe,utána büszkébben, persze egy kicsiterősebben és nyugodtabban jövök ki(hogy legalább nem lazsáltam). Bár azedzőteremben lévő emberek nem tűnteknekem túl kiegyensúlyozottnak, éplelkűnek. Tetkók, aranylánc, amit mégedzés közben is fontos hordani persze,természetellenesen nagy izmok, epresízű tömegnövelőtől illatozó palackok,három telefon és természetesen a slusszkulcs,hogy mindenki lássa, ma épp melyikkeljött.Ép a testük (látszólag), na de a lelkük?Aligha, gondoltam magamban. Hazaindultamtehát edzés végeztével, felpattantama bringámra, jól esett, hogy gyors,jól megy és nem kell gyalogolnom, vagyvárakoznom a kánikulában a buszra,lestem is az irigy arcokat a megállóban.Otthon aztán egy jóleső zuhany, frissenvasalt ruha, anyu-főzte fi nom vacsora,aztán egy hideg sör a barátokkal. Úgyéreztem, kerek a világ: jó társaság, nevetések,kellemes fáradtság, szép ing, telehas és egy jó sör. Eszembe is jutott, hogyérdemes volna mindezekért hálát adni aJóistennek, hogy így kényeztet engem. Anapom minden pontja kiegyensúlyozottátett, jólesett, nemcsak a testemnek, alelkemnek is. Azt éreztem, hogy rendbenvan a szénám.A legközelebbi alkalommal, amikorújra erőt vettem egy konditermezéshez,megint csak összetalálkoztam a hústo-rony szteroidtitánnal.Gondo l k o d ó b aes tem, vajonő mitől lesz kiegyensúlyozott,hogyan ápolja a lelkét?Nyilván keresi Istent az életében, ahogyén is, csak más módszerekkel, más szinten.Talán, azt is megkockáztatom, nemolyan mértékben, mint én, ahogyan nálamis vannak még aktívabb, igazabbIsten-kereső, hívő emberek. A vasárnapimise, esti ima nekem alap, ezt a szüleimtőlkaptam készen, nem az én érdemem.Ő nem kapott ilyet, tehát ha csak éventeegyszer elmond egy gyors imát két szoláriumközött, hogy összejöjjön a fi zetésemelése,ugyanott tartunk, sőt, aztő magától teszi, senki nem tanította rá.Keresi Istent a saját eszköztárával, és kényeztetia testét-lelkét, ahogy tudja. Megis szólított egy váratlan pillanatban: „Neharagudj, használhatnám egy kicsit asúlyzóidat, csak amíg pihensz?” Meglepettaz udvariassága, a stílusa, és be kellvallanom, ezeket nem néztem volna kibelőle. Beszélgettünk pár percet, aztánki-ki ment a saját útján tovább, és töltődötta maga módján. Egy csúnya szó,egy rosszindulatú mondat nem hagyta ela száját. Úgy tűnt, neki is rendben van aszénája. Egy ápolt lélek szólt belőle. Legalábbisezt éreztem. Valószínűleg teljesenmás világban élünk, de egy kis időreugyanakkora terhet emelgettünk. Mindenesetrelegközelebb nem ítélkezemilyen gyorsan, csak a látottakat alapján.lánytábor 18+hit és imádság

More magazines by this user
Similar magazines