08.12.2012 Views

Régi ízek - Szár és Újbarok Községek Körjegyzőségének honlapja

Régi ízek - Szár és Újbarok Községek Körjegyzőségének honlapja

Régi ízek - Szár és Újbarok Községek Körjegyzőségének honlapja

SHOW MORE
SHOW LESS

Transform your PDFs into Flipbooks and boost your revenue!

Leverage SEO-optimized Flipbooks, powerful backlinks, and multimedia content to professionally showcase your products and significantly increase your reach.

Kisbíró<br />

2066<br />

Szár és Újbarok önkormányzatának lapja XIII. évfolyam • 7. szám • 2009. augusztus<br />

A Saarer Tanzgruppe Litvániában (képes beszámoló a 6. oldalon)<br />

A Conchorito foglya<br />

– Tóásó Előd története<br />

Megdöbbentő hír járta be 2009 tavaszán a<br />

világsajtót: Bolíviában a Santa Cruz-i Las<br />

Américas szállodában április 16-án kommandós<br />

akció során lelőtték Eduardo<br />

Rózsa-Florest, Magyarosi Árpádot és az ír<br />

Michael Martin Dwyert, Tóásót Elődöt és<br />

a horvát Mario Tadicot pedig elfogták. A<br />

hihetetlennek hangzó eset kapcsán készült<br />

felvételek aztán azonnal uralták a témát<br />

felkapó hazai sajtót is. Jó néhányunknak<br />

azonban – így e sorok írójának is – többet<br />

jelentett a téma puszta szenzációnál. Az<br />

elfogott Tóásó Előd ugyanis Száron lakott<br />

nővére családjával (2006-ban képviselő-jelöltként<br />

ismerhették meg sokan). Mindezeken<br />

túl jó ismerős, kolléga is, akinek sorsa<br />

semmiképp nem lehet közömbös számunkra.<br />

A szenzáció csitultával érdemes öszszegezni,<br />

hogyan is jutott Előd Bolíviába!<br />

(folytatás a 9. oldalon)<br />

Régi ízek<br />

Egyre többen vagyunk, akikben<br />

alábbhagyott a nyugati-európai<br />

termékek iránti lelkesedés. Rájöttünk,<br />

mi magyarok is képesek<br />

vagyunk minőségi termékeket<br />

létrehozni, s ezzel saját munkahelyünket,<br />

megélhetésünket védeni.<br />

Így gondolkodik Gólya János<br />

is, aki feleségével, Dr. Szendrák<br />

Andreával együtt nemrégen<br />

élelmiszer manufaktúra üzemet<br />

létesített falunkban. A létesítményben<br />

csak szári lakosok dolgoznak.<br />

Folytatódik sorozatunk,<br />

amely a nagyobb szári vállalkozókat<br />

mutatja be. (folytatás a 4.<br />

oldalon)<br />

Szár Községért Díjat vehetett át augusztus 20-án<br />

a Német Nemzetiségi Népdalkör


Kisbíró<br />

2<br />

• XIII. évfolyam • 7. szám • 2009. augusztus<br />

Újbarok Megtörtént annak a fűkaszának a beszerzése,<br />

melyre pályázaton nyert az Önkormányzat 270.000 Ft-ot.<br />

A nyár folyamán több pályázat került beadásra: a Barok<br />

utca burkolatának felújítására, a temető felé vezető út aszfaltozására,<br />

és a ravatalozó és környékének felújítására.<br />

Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács értesítése<br />

alapján mindhárom pályázatot befogadták, elbírálásuk rövid<br />

időn belül várható.<br />

A falubejárás során észlelt problémákról – főként parlagfű<br />

miatt – felszólítást kellett kiküldeni néhány ingatlan tulajdonosának.<br />

A felszólításra elvégzett munkák ellenőrzése<br />

is megtörtént. A parlagfű folyamatos irtása mindenkinek<br />

kötelessége saját területén. Kérjük a lakosságot, hogy közterületeken<br />

ne tárolják sem az építési törmeléket, sem a<br />

zöldhulladékot, erre saját telküket használják. Felhívjuk a<br />

figyelmet, hogy országos tűzgyújtási tilalom van érvényben!<br />

Körkérdés:<br />

Szerepet vállana-e egy új polgárőrség<br />

munkájában?<br />

Nitti Ferenc (vállalkozó):<br />

Valószínűleg javítaná a közbiztonságot, ha<br />

újraalakulna a polgárőrség Száron. Biztosan<br />

segíteném a működésüket pénzzel, hogy<br />

tudjanak venni azt, ami szükséges. De nem<br />

szívesen járnám éjszaka a falut. Régebben,<br />

amikor a falunak saját rendőre volt, akinek<br />

mindennapos kapcsolata volt az emberekkel, mintha kevesebb<br />

lett volna a bűncselekmény.<br />

Mayer László (üzletkötő):<br />

A saját rendőrünk figyelte az árusokat is, akik<br />

a házakhoz becsöngettek. Bár azt gondolom,<br />

a mostani lopások elkövetőinek valaki súg,<br />

aki jól ismeri a száriakat. Honnan tudnának<br />

különben a kertek alatt belopózni? A polgárőrséget<br />

jó dolognak tartom, bár inkább az<br />

embereknek kellene hármas-négyes csoportokban kiülni a<br />

kertekben éjszaka néhány héten keresztül, és figyelni. A polgárőrségben<br />

sajnos nem tudnék részt venni, mert egész nap<br />

vezetek, estére fáradt vagyok.<br />

Önkormányzati hírek<br />

Juhász István (gipszkartonszerelő):<br />

Jó, ha van egy faluban polgárőrség, de<br />

én nem szeretnék részt venni a tevékenységükben.<br />

Kern András (vállalkozó):<br />

Jó ötletnek tartom, hogy legyen polgárőrség,<br />

főleg, hogy az utóbbi időben sok a betörés.<br />

Sajnos nekem elég kevés a szabadidőm, későn<br />

érek haza, hétvégén is legtöbbször dolgozom.<br />

Nehezen tudnék ilyen feladatokat is<br />

vállalni, de szívesen csinálnám.<br />

A kőbányában több ellenőrzött robbantást végeztek. Ezekben<br />

az esetekben nem volt észlelhető hatás egyik ellenőrzött<br />

ingatlannál sem. Volt azonban egyéb esetekben panasz a<br />

Vajda János utcából, ezért igyekszünk minden robbantásnál<br />

megfigyelőkkel részt venni. A Kitermelőt ismételten felszólította<br />

írásban az Önkormányzat, hogy az április 29-i lakossági<br />

fórumon bejelentett panaszokat haladéktalanul vizsgálja<br />

ki, a kárbejelentőkkel vegye fel a kapcsolatot.<br />

A gazdálkodás az első félévben a költségvetésben terezettnek<br />

megfelelően alakult.<br />

Két képviselő-testületi tag teljes tiszteletdíjáról, egy pedig díjának<br />

feléről mondott le az első félévben közösségi célokra:<br />

civil szervezetek támogatására, és a falu fásítási programjának<br />

megvalósítására, a Tájház karbantartására.<br />

Szár – Óvodaépítés<br />

A projekt kapcsán a következő előrehaladás történt a nyár<br />

folyamán. 2009. július 23-án került sor Veszprémben a támogatási<br />

szerződés aláírására. A képviselő-testület augusztus<br />

3-i ülésén a törvényi előírásoknak megfelelően tervellenőri és<br />

műszaki ellenőri feladatok ellátására több pályázó közül választott.<br />

Műszaki ellenőrnek a Várkapu Bt.-t (Székesfehérvár)<br />

2 175 000 Ft-ért (áfával), tervellenőrnek a T3 Mérnökiroda<br />

Kft-t (Székesfehérvár) 1 725 000 Ft-ért (áfával).<br />

A kivitelező kiválasztása érdekében lebonyolított közbeszerzési<br />

eljárás keretében augusztus 10-én zárult le az ajánlattételi<br />

időszak, és a bíráló bizottság javaslatára a képviselőtestület<br />

a budapesti Lasancz-Bau Kft. bruttó 185 333 775<br />

millió (eszközbeszerzés nélkül) forintos ajánlatát fogadta el.<br />

A szerződéskötést követően szeptemberben megindulhat az<br />

építkezés.<br />

Gólyahír 2009<br />

Nagy Laura Hanna 2009.05.06.<br />

Anyja neve: Wachter Viktória, Apja neve: Nagy Olivér<br />

Bédeg Ramóna 2009.05.12.<br />

Anyja neve: Pinczel Andrea, Apja neve: Bédeg Rajmund<br />

Egervári Mátyás András 2009.06.01.<br />

Anyja neve: Szabó Helga, Apja neve: Egervári Zoltán<br />

Nagy Dániel 2009.07.10.<br />

Anyja neve: Freész Diána, Apja neve: Nagy György<br />

Németh Márton 2009.07.24.<br />

Anyja neve: Nagy Szilvia, Apja neve: Németh Norbert<br />

Zsobrák Zsófi a 2009.07.27.<br />

Anyja neve: Misutka Annamária, Apja neve: Zsobrák György<br />

Hermann Lara Ildikó 2009.07.29.<br />

Anyja neve: Laurencsik Ildikó, Apja neve: Hermann Antal<br />

Kelemen Hans Jürgen 2009.07.25.<br />

Anyja neve: Némedi Zsuzsanna, Apja neve: Kelemen Maik<br />

Pötördi Bence 2009.08.04.<br />

Anyja neve: Szabó Ildikó, Apja neve: Pötördi Péter<br />

Rónai Ágnes 2009.08.09.<br />

Anyja neve: Szentpály-Juhász Orsolya, Apja neve: Rónai Gergely<br />

Torma Réka 2009.08.17.<br />

Anyja neve: Klébert Andrea, Apja neve: Torma Gyula<br />

Ezúton szeretnénk gratulálni a kedves szülőknek gyermekük születéséhez,<br />

valamint kívánunk sok boldogságot és jó egészséget<br />

felneveléséhez!


XIII. évfolyam • 7. szám • 2009. augusztus •<br />

Kisbíró<br />

Szár, a Vértes kapuja – de éjjel lakat kéne rá!?<br />

Az idén nyáron soha nem látott betörési hullám vonult végig<br />

Száron. Két éjszaka alatt kb. 15 háztartásban jártak betörők, és<br />

csaknem ugyanennyi olyan kertben, udvarban fordultak meg<br />

a tettesek, ahonnan végülis nem tulajdonítottak el semmit.<br />

Pontos adat a betörések mértékéről nincs, mert tudomásunk<br />

szerint csak kettőt jelentettek be a rendőrségen. A július közepén<br />

történt első hullámból például senki. „Miért tennék<br />

feljelentést? Kinek van kedve, ahhoz a nagy procedúrához és<br />

hivataloskodáshoz, akkor, amikor tudom, hogy semmit sem kap<br />

a betörő!?” – mondta az egyik károsult. Hogy mire alapozza ezt<br />

a kijelentést, arra elég annyi, hogy bármilyen húszezer forinton<br />

aluli lopás Magyarországon csak a szabálysértés kategóriájába<br />

tartozik, aminek elévülési ideje 6 hónap, maximális büntetése<br />

150 000 forint vagy 60 napi elzárás. De általában csak a lopott<br />

tárgy értékét fizettetik vissza a tolvajjal. Ezért pedig joggal gondolják<br />

sokan, hogy felesleges a rendőrséghez fordulni.<br />

Ebbe a kategóriába tartozik a szári (és újbarki) betörések<br />

zöme. Ennek is a legenyhébb ún. „dolog elleni erőszak nélküli”<br />

lopás csoportjába. Azaz a tolvajok általában nem okoztak<br />

kárt a lakásban, hanem egyszerűen besétáltak oda, és a<br />

legkülönbözőbb tárgyakat vitték el: párezer forintot, mélyhűtött<br />

húst, fűkaszát, lézeres szintmérőt stb. A két utóbbi<br />

haladta csak meg az említett húszezer forintos határt, amely<br />

így már a bűncselekmény kategóriájába tartozik. Ráadásul<br />

a szintmérőért az udvarban álló autót is feltörték. „Nálam<br />

a saját csákányommal verték le a kamra lakatját, de nem<br />

vittek el semmit.” – adta hírül egy másik károsult. Bizony<br />

csak találgatni lehet, miért viselkednek ennyire különbözően.<br />

Merthogy ugyanazokról van szó, az biztos:<br />

„Még ha a lopott tárgyak különbözősége nem is, a betörés<br />

módszere, helye és ideje arra enged következtetni, hogy<br />

egy elkövetői körről van szó.” – tudtuk meg a rendőrségtől.<br />

További információt a nyomozás részleteiről persze nem<br />

hozhatnak nyilvánosságra, és találgatni lehet afelől is, hogy<br />

van-e helyi tippadó, esetleg elkövető a bandában.<br />

A két hullámot földrajzilag is el lehet különíteni. A július közepi<br />

az Arany János utca eleje és a vele párhuzamos Rákóczi<br />

utcai rész házaira esett, míg a július végi betörések az alsó<br />

Rákóczi eleje – Móricz Zsigmond utca szögletben történtek.<br />

Mindkét nagyobb értékű lopás az utóbbihoz kötődik.<br />

A módszerek hasonlóságáról már esett szó: a legtöbb helyen<br />

a kertből mennek a tolvajok a ház felé, és a nyitott melléképületek<br />

kapuin hatolnak be. Ezért a rendőrség és a polgárőrség<br />

arra kér mindenkit, hogy a nyári melegben is zárják a kapukat<br />

és az ajtókat még nappal is. Előfordult ugyanis olyan,<br />

hogy egy család a kertben piknikezett, míg a tolvajok elölről<br />

bementek a nyitott lakásba. Mindezek mellett ne engedjenek<br />

a közelükbe utcai árusokat, ne tartsanak otthon sok pénzt, és<br />

járjanak éber szemekkel. Ha bármi szokatlant látnak, hívják<br />

nyugodtan a rendőrséget, írják fel a gyanús autók rendszámát<br />

és bármi zajra, kutyák ugatására figyeljenek jobban oda.<br />

Mit vetettek partra a betörési hullámok?<br />

Sokan sokféléről beszélnek, több megelőzési terv is napvilágot<br />

látott a falu utcáin. Itt van például a Szári Polgárőrség.<br />

Vagy nincs itt? Kútvölgyi István vezető elmondta, hogy bizony<br />

vannak gondok a civil szervezet működésében, de az elhíresztelt<br />

megszűnés még nem következett be. Ezt elkerülendő<br />

igyekszik a meglévő tíz mellé új tagokat is felvenni, fiatalokat<br />

és időseket egyaránt, így a jövőben a Nyugdíjas Klubot is<br />

külön megkeresi toborzási céllal. Az akciónak már két új tagot<br />

köszönhet a polgárőrség, köztük Garán Éva polgármestert.<br />

Kútvölgyi István a nehézségek között említette a lakosság<br />

közömbösségét, és az önkormányzat csekély mértékű –<br />

110 000 forintos – támogatását, amely, mint mondta, „kevesebb,<br />

mint egy gyerek éves zsebpénze”.<br />

Új alternatíva lehet két helyi rendőr, Éles András és Stock Szabolcs,<br />

kezdeményezése, akik a betörések hatására helyi fiatalokat<br />

szerveztek be járőrözés céljából. „A csapatban még van hely!” –<br />

üzenik a száriaknak. Emellett járják a falut, benéznek egy-egy<br />

portára, hogy jelenlétükkel megnyugtassák az idősebbeket.<br />

Bizony egy erős polgárőrségnek nagy elrettentő hatása lehetne.<br />

Többen mondták már, hogy miért nem fog össze a két falu, Szár<br />

és Újbarok, ilyen téren. Ez is járható útnak tűnik, ha Gyermely<br />

és Szomor példáját nézzük. Ott két faluból több mint negyvenen<br />

tartoznak a polgárőrséghez. A két önkormányzat woki-tokikkal,<br />

egy telefonnal és egy lámpával támogatta őket, a benzinpénzt<br />

saját zsebből állják. A tagok között nagyvállalkozók és képviselők<br />

is találhatók szép számmal. Mindennap délután öt órától este<br />

tizenegyig járőrözik két ember saját kocsival, és a polgárőri kötelék<br />

ott többeknél első számú barátsággá erősödött.<br />

Persze nem ez az egyetlen megoldás. Térfigyelő kamerák kihelyezésével<br />

is sokan példálóznak, hiszen a faluba lényegében<br />

három úton lehet kocsival behajtani, ezt könnyű lenne<br />

egy-egy kamerával ellenőrizni – vélik az „ötletadók”.<br />

Mindezek mellett az elsődleges védelemért mindenki maga<br />

felel. Ezek közül pedig a legalapvetőbb: zárni kell az ajtókat.<br />

schp<br />

A tisztifőorvos közleménye<br />

Magyarországon is folyamatosan emelkedik az influenza<br />

A(H1N1) vírus által okozott megbetegedések száma. A laboratóriumi<br />

vizsgálatok 2009. július 28-ig 70 esetben erősítették<br />

meg az influenza A(H1N1) vírus kóroki szerepét.<br />

Felhívjuk a lakosság figyelmét az ilyenkor javasolt higiénés<br />

szabályokra, amelyek a következők:<br />

• Köhögéskor vagy tüsszentéskor tartson papírzsebkendőt<br />

a szája és az orra elé (ha épp nincs kéznél, akkor is<br />

inkább a könyökhajlatába, és ne a tenyerébe köhög-<br />

jön/tüsszentsen).<br />

• Használat után a zsebkendőt dobja a szemétgyűjtőbe.<br />

• Gyakran mosson kezet meleg vízzel és szappannal, kü-<br />

lönösen köhögés, tüsszentés, orrfújás és a zsebkendő<br />

kidobása után. Ezzel megakadályozhatja, hogy a kezé-<br />

ről a szabad szemmel nem látható kórokozók tárgyak-<br />

ra, felületekre, onnan mások kezére, nyálkahártyájára<br />

kerüljenek. Ne érintse a szemét, orrát vagy száját a pisz-<br />

kos kezével.<br />

Amennyiben kérdése merül fel az influenza A (H1N1)<br />

vírus tüneteivel, a megbetegedésekkel kapcsolatosan,<br />

munkanapokon 8 és 16, munkaszüneti napokon 9 és 13<br />

óra között hívja a 06-80-204-217-es telefonszámot.<br />

Tisztelettel: Dr. Gömöri Gábor<br />

kistérségi tisztifőorvos<br />

3


Kisbíró<br />

• XIII. évfolyam • 7. szám • 2009. augusztus<br />

Régi ízek<br />

(folytatás a címlapról)<br />

– Nyírségi születésű vagyok, mai napig ott él az édesanyám,<br />

és a nagymamám – kezdi Gólya János. – Édesapám sajnos<br />

már nincs közöttünk. Egyszerű, hagyománytisztelő katolikus<br />

családból származom, nagyszüleim gazdálkodtak,<br />

nagyapám kisbíró volt, mellette méhészkedett. Szüleim<br />

képzett emberek, akik engem is a tanulásra ösztökéltek. A<br />

gyermekkoromból táplálkozom, ahol a nagymama szava<br />

szent, vasárnaponként húsleves gőzölög az asztalon, a töltött<br />

káposztát legjobban édesanyám ma már kilencven éves<br />

anyukája tudja a elkészíteni. A húst pici családi gazdaságban<br />

termeljük meg úgy, mint régen. Mindenféle baromfink<br />

van, s kevés nyúl. A kedvencem a gyöngytyúk. Néha órákig<br />

bámulom őket, gyönyörűek, amint hullámozva repülnek.<br />

Szeretjük a tiszta ízeket, otthon hagyományos konyhát viszünk.<br />

A tizenhárom éves Friderika lányunk is nagyon<br />

ügyes, sokat segít édesanyjának.<br />

Ha hazamegyek, nagymamámmal a mai napig együtt vágjuk<br />

le a nyulat, vagy végigsétálunk a méhesben, amely hajdan<br />

több száz családból állt. Már csak néhány méhcsalád<br />

maradt, nagymamám épp elbír vele. Ilyenkor rengeteget<br />

beszélgetünk. Egy csomó mindent szeretnék megtanulni<br />

tőle. Hihetetlen nagy életbölcsességgel rendelkezik, amit jó<br />

lenne megfogadni, továbbvinni, átadni. Talán nem mindent<br />

kell megőriznünk a múltból, mert az idő halad, és fejlődni is<br />

kell, de vannak dolgok, amit nem szabad elhagyni. „Akinek<br />

nincs múltja, nincs jövője sem”.<br />

A miskolci egyetem gépészmérnöki karára jártam, ott ismerkedtem<br />

meg jogász feleségemmel, Andreával. Az egyetem<br />

utolsó évében kezdtem érdeklődni az élelmiszergyártás<br />

iránt. Ez közvetlenül a rendszerváltás után történt, amikor<br />

mindenki kereste a helyét. Több cégnél dolgoztam, tanultam<br />

a szakmát, míg elindítottuk saját vállalkozásunkat. Citromlevet,<br />

majd szénsavas üdítőket kezdtünk el gyártani majd’<br />

húsz évvel ezelőtt. Kis költséggel dolgoztunk, sok mindent<br />

magunk csináltunk. Három műszakban folyt a munka közel<br />

80 emberrel. Meghatározó forgalmat értünk el 15 év alatt.<br />

Amikor az unióba belépett Magyarország, kiléptem a cégből,<br />

üzlettársamnak adva át a tevékenységet. Azt gondoltam,<br />

a beáramló olcsó szlovák és lengyel termékekkel nem<br />

biztos, hogy fel tudjuk venni a versenyt. Éreztem, hogy eljött<br />

az idő, hogy teljesen más céget alapítsunk, olyat, amit mindig<br />

szerettem volna: magas minőségű terméket, amelyben<br />

sem adalék, sem tartósítószer nincs, s a külseje szép, ter-<br />

4<br />

mészetes. Emlékszem, amikor Andreával bementünk egy<br />

üzletbe, s nézegettük a magyar szörpöket. Rájöttünk, hogy<br />

eltűnt a jó minőségű magyar szörp. A saját készítésű szörp a<br />

háziasszony büszkesége volt sokáig, a magyar gasztronómia<br />

része. Szerencsére Száron mai napig készítenek szörpöt.<br />

Mi olyan terméket szerettünk volna csinálni, amelyen ránézésre<br />

érződik, hogy ezt a terméket szívből készítik, kézműves<br />

munkával. Kívül, belül.<br />

Ezért, ha lehet, ragaszkodunk a szári dolgozókhoz. Családias<br />

körülményeket szeretnénk, olyan közvetlen viszonyt,<br />

amelyben bármelyik kollégánk bármikor fordulhat hozzánk.<br />

A címkéket feleségemmel és egy művésznő barátunkkal közösen<br />

terveztük.<br />

Hat fajta szörppel kezdtünk, ma már 23 fajta van. Év végére<br />

várhatóan 30-féle lesz. Aztán mézet is szeretnénk kiszerelni,<br />

és jó lenne elindítani a minőségi magyar dzsemgyártást<br />

mézzel, bár addig még sok munka van hátra. A nevünk is<br />

átalakult: STORK Élelmiszer Manufaktúra lettünk.<br />

S hogy miért éppen Szár?<br />

A feleségemmel keresni kezdtünk egy telephelyet, ahol méltó<br />

környezetben készíthetjük a mézes termékcsaládot.<br />

Több települést megkerestünk, de Szár községbe egyszerűen<br />

beleszerettünk. A táj fantasztikus, a település: a képviselőtestület<br />

és a polgármester asszony is nagyon kedvesen<br />

fogadtak bennünket.<br />

Nyitottak voltak irányunkba, tetszettek a termékeink is.<br />

Szeretnénk egy kifejezetten szári szörpöt is készíteni, mert<br />

szeretnénk kötődni a településhez: ott lenni a fontosabb<br />

rendezvényeken, amelyeket erőnkhöz mérten támogatni is<br />

szeretnénk.<br />

Szívesen megmutatnánk a szári óvodásoknak, hogyan készül<br />

a kézműves szörp, s a méz.<br />

Nagy öröm és bíztatás számunkra az is, ha a vásárlók gratulálnak,<br />

bíztatnak bennünket. Sokan azt kérdezik, hol vásárolhatnak<br />

tőlünk közvetlenül.<br />

Mindig a helyi, a Rákóczi úti pékség mintaboltjába irányítjuk<br />

őket, ahol jóval olcsóbban lehet megvásárolni a termékeinket,<br />

mint máshol, mert szeretnénk, ha a szári lakosok<br />

kevesebb pénzért juthatnának az itt készített kézműves<br />

termékekhez.<br />

Konkoly Edit


A Lustige Buamnak ebben a hónapban<br />

annyi fellépése van, hogy alig<br />

tudtunk időpontot egyeztetni a zenekar<br />

vezetőjével, Hollósy Zsolttal. Játszanak<br />

bálokat, esküvőket, de egyéb<br />

rendezvényeken is szerepelnek.<br />

– Mikor alakult a zenekar?<br />

2005-ben, és azóta Lustige Buam a<br />

nevünk. Azért választottuk ezt a nevet,<br />

hogy tükrözze vidámságunkat,<br />

jókedvüket.<br />

Az alapítók közül hárman vagyunk ma<br />

is tagok: Czencz Balázs, Fáczán Zoltán<br />

és jómagam. Az évek során zenét tanuló<br />

fiatalok kerültek közénk, akik több<br />

hangszeren is játszanak. Juhász Péter<br />

trombitál és szaxofonozik. Riffel Tibor<br />

trombitál, Zeke Péter tubázik, basszusgitározik.<br />

Ő egyébként zenetanár, a<br />

bicskei zeneiskola igazgatóhelyettese.<br />

Tibi és Peti csákváriak. De mi, „régiek”<br />

sem maradunk le: Balázs trombitálni,<br />

szintetizátorozni és gitározni is tud, én<br />

trombitálok és harmonikázok.<br />

– Milyen fellépéseitek voltak mostanában?<br />

– Mi rendeztük az újbarki búcsúbált.<br />

Ez sok szervezést, utánajárást<br />

XIII. évfolyam • 7. szám • 2009. augusztus •<br />

Civil szféra: Az újbarki zenekar, a Lustige Buam<br />

igényelt, de nagyon jól sikerült. Reméljük,<br />

mindenki jól érezte magát!<br />

Itt ragadom meg az alkalmat, hogy<br />

köszönetet mondjak azoknak, akik<br />

segítettek a szervezésben, a sátor felállításában,<br />

díszítésében. Az Önkormányzat<br />

is támogatta a rendezvényt,<br />

nekik is köszönjük.<br />

Fellépéseink minden hónapban vannak.<br />

Játszottunk már Zsámbékon,<br />

Bicskén, Tatabányán, Móron,<br />

Mányon, Száron, Vértesbogláron.<br />

Repertoárunk is sokat gazdagodott.<br />

Játszunk magyar és külföldi slágereket,<br />

sváb és cseh polkákat, keringőket.<br />

Fellépéseink zenei anyagát<br />

természetesen mindig az igényeknek<br />

megfelelően állítjuk össze.<br />

– Ehhez biztos sokat kell gyakorolnotok.<br />

– Hetente próbálunk Balázséknál.<br />

Egyik héten a sváb darabokat, másik<br />

héten a magyar számokat tanuljuk. Balázs<br />

a „kottafelelős”. Ő készíti és sokszorosítja<br />

őket számítógépen. Ebben segít<br />

nekünk Farkas Tamás is, aki zenetanár,<br />

Száron is tanította a gyerekeket. A szervezési<br />

feladatokat jórészt én végzem.<br />

– A búcsúbálban szép számmal voltak<br />

Kisbíró<br />

a környező településekről is. Van már<br />

„törzsközönségetek”?<br />

– Mondhatjuk, hogy van 30–40 ember,<br />

aki mindig eljön azokba a bálokba,<br />

ahol mi játszunk. Újbarkon kevesen<br />

járnak bálba, kár, hogy nekünk<br />

nincs olyan vidám, összeszokott faitalságunk,<br />

mint például Szárnak. Jó<br />

lenne, ha itt helyben össze tudnánk<br />

fogni a gyerekeket, velük pedig talán<br />

a szüleiket is. Igyekszünk a falu életében<br />

részt venni. Ünnepi alkalmakkor<br />

zenélünk a templomban, május elsején<br />

zenés ébresztőt játszottunk, és én<br />

az énekkar tagja is vagyok, harmonikán<br />

kísérem őket. Vannak támogatóink<br />

is, nekik köszönhetően megjelent<br />

egy cd-nk. Honlapunkon pedig bárki<br />

meghallgathatja számainkat. (www.<br />

lustigebuam.mlap.hu)<br />

Már jön Balázs, pakolni kell, hamarosan<br />

indulnak Mórra egy lakodalomba<br />

zenélni.<br />

– Köszönöm az interjút, sok sikert kívánok!<br />

msk<br />

5


Kisbíró<br />

6<br />

• XIII. évfolyam • 7. szám • 2009. augusztus<br />

Élményeink emlékei<br />

Beszámoló Saarer Tanzgruppe nyári külföldi utazásairól<br />

Tizenegy fellépés és három külföldi út után nehéz pár mondatban<br />

összefoglalni a Saarer Tanzgruppe idei nyarát. Címszavakban<br />

talán könnyebb lenne: Erdély a tájaival, Litvánia<br />

a báljaival, Németország a vendéglátó családjaival bűvölt<br />

el bennünket.<br />

Nehéz ez a pár mondat, mert az ízek, a színek még ma is<br />

összefolynak, és színes mozaikképként vésődnek emlékeink<br />

közé. Fülünkben halljuk a möckenlohei fúvósok indulóját,<br />

ami rögtön a székely himnusz dallamával keveredik bennünk.<br />

Behunyt szemmel is látjuk a tapsoló-tomboló litván<br />

népáradatot, a literes korsókat asztalhoz verő münchenieket,<br />

a Tordai-hasadék rettentő szikláit. Orrunkban még terjeng<br />

a Mária-napi ünnepi mise tömjénfüstje, és szédülünk<br />

a fogatlan lengyel szertáros néni vegyespálinka-bukéjától.<br />

Egyszerűbb tehát a számoknál maradni: a 55 kistáncost<br />

és szülőt táboroztattunk július 6. és 10. között az erdélyi<br />

Gyergyó-medencében, a hagyományos utánpótlás tánctáborában.<br />

Újra meghívást kaptunk az Europeade fesztiválra<br />

a litvániai Klaipeda városába, ahol az 51 fős szári delegáció<br />

július 23-án nagy sikert aratott a nyolcezer néző előtt<br />

megrendezett nyitógálán. Augusztus harmadik hétvégéjét<br />

pedig a németországi testvéregyüttesnél, Möckenloheban<br />

töltöttük azokkal a táncosokkal, akik februárban fogadtak<br />

német vendéget. A Gaudi Buam zenekarral kiegészült 27<br />

fős csapat lélekemelő napokat élt át a bajor kisfaluban.<br />

Mert Szárt, a falunkat, büszkén képviselve érezhettük át,<br />

amit az ottani polgármester mondott nekünk: „a zene és a<br />

tánc a mennyei javakból valók.”<br />

schp


Augusztus 20.<br />

A hagyományokhoz híven zajlott az<br />

augusztus 20-i ünnepség Száron. Államalapító<br />

királyunk Szent István, ill. az új<br />

kenyér ünnepét idén nem zavarta meg<br />

rendkívüli időjárás. Garán Éva polgármester<br />

asszony ünnepi beszédében a<br />

közösséget szolgáló tettekről és felelősségvállalásról<br />

szólt. Ezt követte a felszentelt<br />

új kenyér megszegése. A Petőfi<br />

Sándor Művelődési Ház színjátszói az<br />

István, a király c. darabot idézték meg.<br />

Fellépett a Német Nemzetiségi Népdalkör,<br />

az Ezüst Évek Nyugdíjasklub, ill. Német<br />

Nemzetiségi Tánccsoport.<br />

Ezután a Szár Községért Díj átadása<br />

következett. Csoport kategóriában a<br />

Német Nemzetiségi Népdalkör, míg<br />

az egyéniben a tavaly ősszel elhunyt<br />

főszerkesztőnk, Freész Károly lett posztumusz<br />

a jutalmazott. Végül a Szár<br />

Községért Baráti Kör képviselői átadták<br />

a Szép, tiszta Szárért emléktáblákat<br />

a legszebb porták tulajdonosainak. nj<br />

Garán Éva polgármester asszony<br />

beszéde<br />

A Szép, tiszta Szárért elismerés átadása<br />

XIII. évfolyam • 7. szám • 2009. augusztus •<br />

A Szár Községért díj<br />

átvétele<br />

A nyugdíjasklub énekkara<br />

Fellép a tánccsoport<br />

Kisbíró<br />

A színjátszók előadása Az új kenyér megszegése<br />

7


Kisbíró<br />

8<br />

• XIII. évfolyam • 7. szám • 2009. augusztus<br />

Genzwein Ferenctől búcsúzunk<br />

Megrendülve értesültünk a halálhírről, hiszen a legutolsó pillanatig<br />

nem akartuk elhinni, hogy Feri bácsi elhagy minket.<br />

Szár gyászol.<br />

Ki-ki gyászolja a maga Genzwein Ferencét, a tanár urat, a Feri<br />

bácsit, a Francit. Azt az embert, aki bebizonyította Szárnak, hogy<br />

egy kis falu osztatlan iskolájából is eljuthat egy kis parasztfiú a<br />

csúcsra. Mert mi az, ha nem egy hivatás csúcsa, hogy falusi fiúból<br />

lett középiskolai tanárként a tatabányai az Árpád Gimnáziumban,<br />

majd a Közgazdaságtudományi Egyetemen és a Trefort<br />

utcai Gimnáziumban töltött évek után valaki az ország első gimnáziumának,<br />

a „Fazekasnak” az igazgatója lehet, és nemzetközi,<br />

országos hírű tudósokat, szakembereket bocsáthat útjára.<br />

Azt az embert gyászoljuk, aki szakmai karrierje legfénylőbb<br />

éveiben is mindig gondolt a szári emberekre, segítette őket,<br />

ahol csak tudta. Soha nem felejtette el, honnan indult, és<br />

mindig vissza akart juttatni valami abból, amit ő kapott.<br />

Soha nem felejtette el, hogy egy jó szemű szári tanító és<br />

pap ösztönözte a tanulásra. A családján és a munkáján kívül<br />

mindig Szár volt számára a legfontosabb.<br />

Gyászoljuk azt az embert, akinek csodáltuk tudását, felkészültségét.<br />

Ő volt az első szári, aki közismertté vált, és az<br />

első, akit tudományos műsorokban a televízió képernyőjén<br />

láttunk viszont, és csodálva néztük, hallgattuk, amint számunkra<br />

sokszor érthetetlen, de csodálatra méltó dolgokról<br />

beszélt, hiszen diákok ezreit tanított az Iskola Televízió jóvoltából.<br />

Becsültük és tiszteltük.<br />

Gyászoljuk azt az embert, aki a matematika világából és a<br />

tanári hivatástól visszavonulva, visszaköltözött szülőfalujába,<br />

hogy nyugdíjas éveiben is javára legyen szülőfalujának.<br />

Mert Genzwein Ferenc szolgálta és segítette a települést.<br />

Azzal is, hogy múltját meg akarta őrizni a jövőnek. Büszke<br />

volt sváb származására. Összegyűjtötte emlékeit a régi<br />

szári életről, és igyekezett minél szélesebb körben továbbadni<br />

mindazt, amit ő saját maga átélt, tapasztalt. Számára<br />

a hagyományok felelevenítése a saját gyermekkori életformájának<br />

felidézése volt. Számunkra pedig, akik már nem<br />

tapasztalhattuk meg a sváb élet mindennapjait, Feri bácsi<br />

volt a lexikon, a szabadegyetem. Zarándokhellyé vált a ház,<br />

ahol élt. Összegyűjtötte és leírta a dalokat, a szári recepteket,<br />

és a szári hagyományokat. Sajnos, már nem volt ideje<br />

arra, hogy mindezt publikálhassa is.<br />

Mindenre figyelt, ami Száron történt: akár oktatásról, akár<br />

településfejlesztésről, akár a település a gazdálkodásáról,<br />

Villámkérdés<br />

Kisbíró: A járdafelújítás kapcsán miért nem szedik<br />

fel a régi járdát mindenhol a Rákóczi úton?<br />

Önkormányzat: A kivitelező dönti el, hol szükséges felszedni<br />

a járdát és hol nem. Több tényezőt vesznek figyelembe:<br />

például milyen a régi járdaszakasz állapota, hogyan lehet<br />

illeszteni hozzá az új burkolatot, milyen az esetlegesen így<br />

kialakuló szintkülönbség, öreg házak esetében sérülhet-e<br />

a ház a munkafolyamat során, hogyan lesz a legstabilabb<br />

a lerakott új járdaszakasz stb. Természetesen a költséghatékonyság<br />

is fontos tényező.<br />

sportról volt is szó. Volt véleménye mindenről, amit érdemes<br />

volt meghallgatni és megszívlelni. Sok jó tanácsot adott<br />

és sokszor figyelmeztetett – amiért különösen hálásak vagyunk<br />

– az esetleges hibákra. Bárki számíthatott rá; a képviselő-testület<br />

tagjai, a pedagógusok és mindenki, aki hozzá<br />

fordult. És bizony sokan fordultunk hozzá.<br />

Genzwein Ferenc volt a megálmodója és később a motorja<br />

a település hírét messzire vivő Romhányi orvos találkozónak.<br />

Ezzel példát mutatott nekünk abból, hogyan kell alázattal<br />

tisztelni a tudást, az emberi nagyságot. Egy másik tudomány<br />

művelőjeként tudta, hogy milyen tisztelet jár – járna<br />

– egy tudósnak.<br />

Mindent latba vetett Szár előbbre juttatásáért. Levelezett,<br />

telefonált, ha úgy vélte, segíthet Szárnak. Nagyon sok embernek,<br />

nagyon sokat adott. A település Szár Díszpolgára<br />

címmel ismerte el a tevékenységét.<br />

Genzwein Ferenc fontos szári intézmény volt. Ahogyan minap<br />

valaki megjegyezte: Feri bácsi halálával lezárult egy<br />

korszak a település életében. Emlékét szívünkben őrizzük<br />

tovább.<br />

Garán Éva polgármester


XIII. évfolyam • 7. szám • 2009. augusztus •<br />

A Conchorito foglya – Tóásó Előd története<br />

(folytatás a címlapról)<br />

A 29 éves Tóásó Előd<br />

Szovátán végezte általános<br />

és középfokú tanulmányait.<br />

Ezt követően<br />

Magyarországon, a Berzsenyi<br />

Dániel Főiskolán<br />

informatika tanári végzettséget<br />

szerzett. Tatabányán<br />

tanított a Mikes Kelemen<br />

Középiskolában.<br />

Ezzel párhuzamosan a<br />

Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi<br />

Egyetem had- és<br />

biztonságtechnikai mérnöki szakának levelező hallgatója<br />

volt (bár korábban szívbetegsége miatt katonai szolgálatot<br />

nem teljesíthetett). Tanári állását feladta, illetve a 2008-<br />

2009-es félévben felfüggesztette egyetemi tanulmányait.<br />

November elején előbb Írországba ment munkát keresni,<br />

onnan utazott Bolíviába Eduardo Rózsa-Flores hívására. Az<br />

ígéret szerint megismerhette volna Dél-Amerikát, és informatikai<br />

munkával jó fizetésre tehetett volna szert.<br />

Előd Bolíviába való visszatérésének részletei még nem<br />

tisztázottak teljesen. Viszont felvetődik a kérdés: miért épp<br />

Santa Cruz városa volt a cél?<br />

A csoport vezetője, Rózsa Flores Eduardo televíziós interjújában<br />

azt közölte: szülőhelyéről, Santa Cruzból kérték fel<br />

hogy segítsen megszervezni az országrész védelmét. Bolíviában<br />

kelet és nyugat között régóta nagy a feszültség, és a<br />

keleti tartomány, Santa Cruz már egy ideje fontolgatja a különválást.<br />

A probléma gyökere, hogy bolíviai viszonylatban<br />

gazdagnak számít Santa Cruz tartomány, ahol az exportképes<br />

földgázmezők és nagybirtokok találhatók. Ez a vidék, melyen<br />

az egykori európai gyarmatosítók leszármazottai élnek,<br />

kulturálisan is különbözik a magashegyvidéki indiánok által<br />

lakott nyugati országrésztől. Morales elnök elkezdte a kelet<br />

viszonylagos gazdagságának országos szétosztását, amit keleten<br />

viszont kifosztásként értékelnek. Ezért válhat Santa Cruz a<br />

bolíviai ellenzék fő bázisává.<br />

Ezek után tekintsük át, mi is történt április 16-án! A hivatalos<br />

verzió szerint a terroristacsoport „az állam biztonsága elleni<br />

támadásra” készült. Részt vettek Saúl Ávalos autonómiaügyi<br />

miniszterhelyettes és Julio Terrazas bíboros elleni merényletben,<br />

Morales elnök meggyilkolását készítették elő, valamint<br />

Santa Cruz elszakítására törekedtek. Emiatt egy rajtaütés<br />

keretében tűzharc során megölték a csoport 3 tagját, kettőt<br />

elfogtak és a La Paz-i San Pedro börtönben előzetes letartóztatásba<br />

helyeztek. A csoport elleni legfőbb bizonyíték egy<br />

három és fél perces nagyon rossz minőségű videofelvétel a<br />

merénylet tervezéséről, ami valószínűleg mobiltelefonnal készült,<br />

és a hang nem is kivehető.<br />

A hivatalos verzió azonban sok ponton megkérdőjelezhető,<br />

koncepciós jellegű. „Tóásó Előd úgy emlékszik erre az éjszakára,<br />

hogy hajnali négy körül lövések zajára riadt fel, és azonnal<br />

kiugrott az ágyából. Ezzel volt szerencséje és azzal, hogy az ő<br />

ajtaja előtt valamiért késtek egy ütemet a lövéssel a katonák. A<br />

golyók elsüvítettek mellette és bevágódtak az ágyba – a magyar<br />

fiú három golyóra emlékszik, a jegyzőkönyv tizenhárom lyukat<br />

említ a szoba ajtaján. A katonák a lövések után berúgták az<br />

Kisbíró<br />

ajtót, és meglepődtek a velük szemben felemelt kezekkel álló,<br />

majd a padlóra lefekvő fiú láttán. A reptér fele vezető úton, a<br />

repülőben, majd a fővárosban a börtönig folyamatosan verték,<br />

egyszer még egy kibiztosított revolvert is a fejéhez szorítottak<br />

azzal, hogy most meghal.” (Magyar Nemzet – 2009.07. 21.)<br />

Kiderült, hogy mielőtt a kommandósok megérkezett volna a<br />

szállodába, valaki a világhálóról betört a hotel számítógépes<br />

rendszerébe és lekapcsolta az ipari kamerákat – a személyzet<br />

csak reggel kilenc után tudta a rendszert újra üzembe állítani. A<br />

fegyveresek pontosan tudták, kit keresnek és hova kell menniük<br />

(Bolíviai lapok szerint beépített ember lehetett a csoportban). A<br />

negyedik emeleten a katonák az ajtó felé fordulva vártak a tűzparancsra,<br />

szobaalaprajzokkal a kezükben, az ágyakra célozva.<br />

Szabályos kivégzés volt a szemtanúk szerint, a kommandósok<br />

kísérletet sem tettek a letartóztatásukra, hanem felszólítás nélkül<br />

lőttek (ezt a verziót igazolják a világhálón látható képek a<br />

holttestekről is). Az emelet felújítását végző munkások sehol<br />

nem találtak a szobákból kifele irányuló lövésnyomokat, szó<br />

sem volt tehát tűzharcról. A személyzet arról is beszélt az újságírónak,<br />

hogy a magyar csoport visszahúzódó, csendes életet<br />

folytatott a szállodában, és a takarítók sem láttak náluk soha<br />

semmi gyanúsat.<br />

A magyar kormány megbízásából Józsa Mátyás Buenos<br />

Aires-i nagykövet meglátogatta Tóásót a börtönben. Józsa<br />

szerint a férfi nem terrorista, és nehezményezte, hogy bántalmazták<br />

az őrizetbe vételkor, ezért orvosi vizsgálatot kértek<br />

(ez meg is történt). A nagykövet szerint koncepciós perként<br />

kezelik az ügyét, egész teóriát építettek fel nem létező bizonyítékokra,<br />

és „hozzáírtak egy történetet”. Tóásó a kihallgatása<br />

során semmilyen bűncselekményt sem ismert el, visszautasította<br />

a kirendelt ügyvédet, de azóta már az egyik legnevesebb<br />

bolíviai iroda látja el védelmét. Május 13-án hallgatta meg<br />

az öt kormánypárti és három ellenzéki képviselőből álló parlamenti<br />

vizsgálóbizottság, ahol kitartott ártatlansága mellett.<br />

Két nappal később Elődöt áthelyezték a politikai foglyok részére<br />

fenntartott részlegbe, a Conchocoritóba. Szerencséjére<br />

„megörökölte” egy akkor szabaduló fogoly celláját. Emellett<br />

sikerült viszonylagos megbecsülést elérnie a rabok közt, akik<br />

kisegítették ruházattal, élelemmel. Viszonzásul például írniolvasni<br />

tanítja egyik rabtársát. A Baptista Szeretetszolgálat<br />

munkatársa többször is meglátogatta, a börtön vezetőségének<br />

engedélyével élelmiszereket, ruhákat juttatott be neki,<br />

és a férfi azt mondta neki, a körülményekhez képest jól van.<br />

Bár a vezető hírek mögé szorult vissza az ügy mostanság, a<br />

felhajtás nem sokat csillapodott – nyilatkozta az [origo]-nak<br />

Józsa Mátyás, magyar nagykövet. A bűnügy szerinte az Evo<br />

Morales elnökkel szembe álló tartományok és az ellenzék<br />

megfélemlítésének eszközévé vált. Miközben vádismertetés<br />

még nem is volt, a sajtóhoz folyamatosan szivárognak ki hírek<br />

az állítólagos összeesküvésről. Mivel decemberben lesz az<br />

elnökválasztás, addig a nyomozást sem fogják valószínűleg<br />

lezárni.. Józsa szerint Elődnek akkor van esélye, „ha a személye<br />

nem lesz fontos a belpolitikában”.<br />

Ebben bízunk mi is. De segítségre addig is szükség van, hiszen<br />

a tetemes (15 000 $-os ) ügyvédi költségek miatt a család<br />

számít minden jó szándékú adományra. További információ:<br />

http://www.toasoelod.com/adomany-toaso-elod.html<br />

Nagy János<br />

9


Kisbíró<br />

10<br />

• XIII. évfolyam • 7. szám • 2009. augusztus<br />

A felfedezés öröme<br />

„Az élet vagy bátor kaland, vagy semmi.”<br />

Helen Keller<br />

A Himalája keleti szélén fekvő egyik hegytömb főcsúcsának<br />

magassága ismert ugyan, ám fehér folt Földünk térképén;<br />

hisz ember eddig nem járt ott. Idén ősszel négy fős expedíció<br />

vállalkozik arra, hogy utat találjon a csúcsra. A csapat<br />

tagja Tolnay Katalin geológus Száron él, Budapesten fordításmenedzserként<br />

keresi a kenyerét. A fiatal nő több nyelven<br />

beszél, szabadidejében a Mars bolygóról írja doktoriját.<br />

– Beszéljünk először a kutatásodról. Honnan jött a Mars?<br />

– Kezdetben a Földet kutattam távérzékelési módszerekkel,<br />

de az túl kemény diónak bizonyult, átnyergeltem a Marsra.<br />

A Mars az egyik szomszéd bolygó, fél év alatt tudjuk elérni.<br />

Éppen ezért nagyon valószínű, hogy a Marson még ebben a<br />

században ember jár.<br />

– Fél év unalom után hirtelen elég sok lesz a tennivalója az<br />

asztronautáknak. Vállalkoznál az utazásra?<br />

– Nem lenne könnyű, hiszen kicsi térben együtt kellene lenni<br />

nagyon hosszú ideig, de mindenképp. Igazi kaland lenne.<br />

Eszembe jut erről a korzikai terepgyakorlatunk, ahol alig hat<br />

napig tengeri méréseket végeztünk. Nagy várakozással készültünk<br />

rá, de néhány óra múlva kiütközött mindenkin a<br />

tengeri betegség. Éjszaka láttuk Korzika fényeit, és nagyon<br />

vágytunk oda. Valahogy így képzelem a Mars oda-visszát<br />

is. Valószínűleg eufórikus hangulat kíséri majd az elindulást,<br />

amit néhány nap múlva monotónia követ.<br />

– Nem tudsz kilépni, friss levegőt venni, nem látsz napfelkeltét...<br />

Találtak vizet a Marson végül?<br />

– Igen, és a fagyási jelenségek kísértetiesen hasonló formákat<br />

hoznak létre a Föld hideg égövében megfigyelhetőkhöz. A földi<br />

típusú élethez folyékony vízre és légkörre is szükség lenne,<br />

és minimum négyféle anyagra. De talán volt élet a Marson,<br />

mindenesetre az élet kialakulásához alkalmas körülmények<br />

valaha megvoltak. A földi élet egy nagy csoda, amely nem<br />

fog a végtelenségig tartani. Elég sokat tudunk arról, hogy mi<br />

minden kell ahhoz, hogy lehessen élet. Érdekes az is, hogy<br />

egy galaxison belül milyen kevés pozícióban élhetőek egyáltalán<br />

a körülmények. A Nap erős mágneses a tere pajzsként<br />

óvja a Naprendszer belsejét, a Napszél ellen meg a Föld saját<br />

mágneses tere véd. Pengeélen táncol az egész.<br />

– Egy geológus hihet Istenben?<br />

– Hogyne hihetne. A Bibliában leírt teremtéstörténetről ma már<br />

tudjuk, hogy jelkép. Ez a csodálatos rendszer lehet teremtett<br />

világ. A kutatók feladata a rendszer logikájának megismerése.<br />

– Magyar utazók nevéhez csak csekély számú felfedezés kötődik,<br />

még ennél is kevesebb érinti a magashegységek világát.<br />

Déchy Mór a XIX. század második felében elsők között mászta<br />

meg a Kaukázus legmagasabb pontját; az Elbruszt. Nevéhez fűződnek<br />

a magyarok által eddig véghezvitt legmagasabb csúcshódítások.<br />

Célotok, ha jól tudom, Déchy 125 éves rekordjánál<br />

másfél kilométerrel magasabb.<br />

– Kínába készülünk, Szecsuán tartományba, annak is egy<br />

viszonylag elmaradott részére. Több olyan hegycsúcs is van,<br />

amely teljesen érintetlen.<br />

– Ez azt jelenti, nincs térképetek sem?<br />

– Semmink sincs. Pontosabban egy fényképünk van, és a<br />

Google Earth, és néhány satelit adat. Még azt sem tudjuk,<br />

melyik irányból vágjunk neki. Inkább északról, vagy inkább<br />

délről? A magassága hatezer méter körül van, a huszonkilencedik<br />

szélességi fokon, amely a trópusok határa, de ilyen<br />

magasságban már gleccserek találhatók. Klasszikus himalájai<br />

hegycsúcs.<br />

– Párkapcsolat élhető ezekkel az utazásokkal?<br />

– Most az egyik útitársam a párom lesz. Komoly próbatétel<br />

lesz számunkra. Az útitársak megválasztása egyébként az<br />

egyik legnehezebb feladat.<br />

– Lehet valaki rossz útitárs?<br />

– Ha nem reagál az eseményekre, ha nem lelkesedik, ha nem<br />

beszélget sohasem, ha nem gondoskodik magáról, az nem jó.<br />

De ha valaki túl félős, vagy ha túl okoskodó, az sem jó.<br />

– Van olyan dolog, amitől félsz?<br />

– A lavináktól. Állatoktól és az emberektől alapvetően nem<br />

félek. A fertőzésektől sem igazán tartok, bár tudom, hogy a lakott<br />

területeken elővigyázatosnak kell lennünk. Oltásokat sem<br />

biztos, hogy felveszünk, mert magas hegyen leszünk, ahol<br />

nincsenek szúnyogok, amelyek maláriát terjesztik, és vizek<br />

sem fertőzöttek. A lavina sem hirtelen csap le, vannak jelei.<br />

– Mennyibe kerül egy ilyen út?<br />

– Fejenként durván hatszázezer forint. A repülőjegyünk<br />

már megvan. Szükségünk lesz dzsipekre, hogy a városból<br />

eljussunk az utolsó lakott területig. Levelezünk ottani hegymászókkal,<br />

tőlük tudjuk, mire lesz szükségünk. Valószínűleg<br />

kellenek majd teherhordók, lovak és tolmácsok is.<br />

– Megvan már a pénzetek az úthoz?<br />

– Még nincs, a csodában reménykedem... Csak az utazás<br />

időpontját ismerjük, október 7-én indulunk, és november<br />

7-én érkezünk vissza. Egy hónap alatt kell megcsinálnunk<br />

az egészet. Érdekes, hogy egy dán expedíció is ezt a hegyet<br />

választotta idén ősszel.<br />

– Verseny lesz?<br />

– Az, hiszen valahová először odaérni csak egyszer lehet.<br />

– Mi hajt?<br />

– A felfedezés, a kaland öröme. Tudom, hogy minden megtörténhet,<br />

de van bennem egy mély bizalom a természet és<br />

Isten iránt.<br />

Konkoly Edit


Vélemény<br />

Otthonod: a Vértes<br />

„Most megérted, te is az erdőé vagy. Amíg csak élsz.<br />

Hogy aztán mi lesz, azt csak te tudod, Ember.<br />

Te mindent tudsz, ami az élet és az átalakulás<br />

között van, mi nem tudunk semmit…Bizony, semmit…<br />

De mi csináljuk.”<br />

(Fekete István: Az erdő ébredése)<br />

Sokat töprengtem a cikk megírásáról, hogy van-e egyáltalán<br />

értelme. De meggyőzött az a sok jóérzésű természetbarát ember,<br />

aki támogatott benne. Mindig a természetet járó és tisztelő<br />

ember voltam. Hosszú útjaim során sok mindennel találkoztam,<br />

sokfelé jártam. De minden utam végén a kisfalum és az<br />

őt körülvevő táj szépsége tudatosította bennem, hogy Itthon<br />

vagyok, Szári vagyok. Itt éltek a nagyszüleim, és ha kint a határban<br />

megsimogatom az öreg diófát, tudom, azt az én nagyapám<br />

ültette egykor. Nekidőlt, és nézte a Széna-hegy kopasz<br />

„homlokát”. Ahogy a te nagyszüleid is ültették a fákat és részt<br />

vettek abban, ami most a tiéd. Tiéd, mert te is Szári vagy, és a<br />

Vértes a te kincsed is! Őrizned kell! Rajtad is múlik, mi lesz vele!<br />

Itt a tájvédelmi körzetek, és a fokozott tájvédelmi körzetek<br />

védik a területeinket. Mert a mészkő és dolomit hegyeken,<br />

löszös pusztákon rengeteg védett növény talál otthont. Úgy,<br />

mint a lila ökörfarkkóró, pusztai meténg, törpe nőszirom,<br />

nagy ezerjófű, hegyi árvalányhaj, bíboros kosbor, tavaszi hérics<br />

és még sorolhatnám. Büszkén mondhatom, hogy megfigyeléseim<br />

és jegyzeteim szerint egyre nagyobb példányszámban.<br />

Nekik a Vértes ad otthont. Ahogy a vörös listán lévő<br />

madaraknak. Magyarországon szinte ez az egyetlen olyan<br />

erdő, amelyik természetes közeget biztosít a fajfennmaradáshoz.<br />

Emellett szívet–lelket gyönyörködtető, értékes, kincset<br />

rejtő tájakat, várakat, kolostorok romjait, szelíd hegyekben,<br />

kis völgyekben gazdag vidéket is érinthet a szabad természetjáró.<br />

Ezt látjuk és tudjuk mindannyian, akik ismerjük, értékeljük.<br />

Hiszen ebben nőttünk fel. Nekünk ezt kell óvnunk és<br />

védenünk. De mi van azokkal az emberekkel, akik nem érzik<br />

át, hogy mi fáj a száriaknak, amikor orvul kilőtt vadat vagy<br />

szeméthegyeket találnak a határban, ahol már alig látni egy<br />

szép agancsú szarvast!? És ezeknek a száriaknak fáj az elkerített,<br />

magánkézbe került erdők látványa is. Úgy jön vissza a<br />

védett madár a hosszú útjáról, hogy nincs otthona.<br />

Sajnos az utóbbi pár hónapban azt tapasztaltam, hogy a földet<br />

felvásárló idegenek nem értékelik a tájat, ahová jönnek vagy<br />

ahol élnek. Én, ha becsukom a szemem, a mezőket, erdőt a<br />

madarak énekét hallom. Ha kinyitom a szemem, akkor csak<br />

a kerítéseket látom. Ahová egykor a világ elől menekültem,<br />

ahol sírtam és örültem már nem az „enyém”. Barátom szavaival<br />

élve: ha a Vértesnél pöttyel jelölném azokat a helyeket,<br />

ahol emlékeim vannak, az egész rengeteg pötty lenne. Az egyik<br />

legmagasztosabb emberi érzés és erény: mert a hazaszeretet<br />

valójában a szülőhely és közvetlen környékének a szeretetével,<br />

illetve e szeretet kézzelfogható kinyilvánításával, a valódi értékek<br />

megismerésével és megbecsülésével kezdődik.<br />

Vannak, akiknek ez a táj ad emléket, megnyugvást, boldogságot,<br />

értelmet. De egyet biztosan: az Otthont.<br />

Földi Magdolna<br />

XIII. évfolyam • 7. szám • 2009. augusztus •<br />

MEGHÍVÓ<br />

Kisbíró<br />

A Saarer Tanzgruppe szeretettel meghív<br />

mindenkit a 2009. szeptember 19-én 20<br />

órakor kezdődő szüreti bálba a szári Kultúrházba.<br />

Zene: Bravi Buam / Pilisvörösvár<br />

Jegy: 1500.-<br />

Tisztelt Szári Lakosok/Kedves<br />

Sportbarátok!<br />

Örömmel tájékoztatom Önöket, hogy a SZÁR KSE Labdarúgó<br />

Szakosztályának egyéni <strong>honlapja</strong> elkészült.<br />

A honlap elérhetősége: www.szarkse-labdarugas.eoldal.hu<br />

Az oldalt folyamatos frissítés és fejlesztés alatt áll. A honlappal<br />

kapcsolatban szívesen vesszük véleményüket és<br />

javaslataikat. Elérhetőségeinket az oldalon megtalálják.<br />

Kellemes böngészést és időtöltést kívánunk!<br />

Kovács Tibor<br />

SZÁR KSE labdarúgóutánpótlás-szakágvezető<br />

IX. Romhányi Orvostalálkozó<br />

Szár, 2009. augusztus 29.<br />

9.00 Szentmise<br />

10.00 Üdvözlések<br />

10.30 Hofher József SJ<br />

„Isten országa, mint valóságos politikai<br />

struktúra”<br />

11.00 Szűcs Ferenc<br />

„Egyéni, strukrúrális, korszakos bűnök és<br />

gyógyulások”<br />

11.30 Berkesi Sándor<br />

„A kodályi életmű vigasztaló üzenete”<br />

12.00 Csorba-Simon László festő- és szobrászművész<br />

„Romhányi professzor úr”<br />

12.30 Ebédszünet<br />

14.00 Ádány Róza<br />

„A magyar lakosság egészségi állapota, különös<br />

tekintettel az ezredforduló utáni időszakra”<br />

14.30 Hetesi Zsolt<br />

„Felelősséggel a teremtett világért”<br />

15.00 Rácz Péter<br />

„A szem és a látás a Bibliában”<br />

15.30 Szepesi János<br />

„Az én útravalóm Romhányi professzor úrtól”<br />

16.00 Zárszó<br />

11


Kisbíró<br />

• XIII. évfolyam • 7. szám • 2009. augusztus<br />

Boldog születésnapot!<br />

Barabás Péterné Hogy tetszik lenni?<br />

Farkas Ferenc<br />

Fehér Sándor<br />

Boldog születésnapot!<br />

Genzwein Ferencné<br />

Gyalogh Márton<br />

Kálna Magdolna 1937. augusztus 23án<br />

született Ungváron. Édesapja egy<br />

Harmath Ferenc<br />

köztisztasági vállalat vezetője volt, de<br />

Hasenfratz Józsefné<br />

sajnos igen fiatalon, 41 évesen meg-<br />

Hollósy Gyuláné<br />

halt. Édesanyja Ungváron a szülésze-<br />

Igricz Antalné<br />

Juhász Mihályné<br />

Katona Szilveszterné<br />

ti kórház konyháján volt szakács, ma<br />

már ő sincs az élők sorában.<br />

Magdi néniék hatan voltak testvérek,<br />

mind közül ő a legidősebb. Hár-<br />

Kálna Magdolna<br />

man ma is Ungváron laknak, egyikük<br />

Kiss Józsefné<br />

Oroszországban él, egy másik testvére<br />

Laub János<br />

pedig már meghalt.<br />

Lehovicz Tibor<br />

Lukács Tibor<br />

Márhoffer Józsefné<br />

Szülővárosában járt iskolába, ahol<br />

ukránul tanultak. Otthon magyarul<br />

beszéltek, de ez nem okozott gondot,<br />

mert a gyerekek mindkét nyelvet köny-<br />

Müller Jánosné<br />

nyedén elsajátították, mire iskolába<br />

Ozsváth Istvánné<br />

kezdtek járni.<br />

Pats Mihályné<br />

Első munkahelye egy könyvtárellátó<br />

Springó László<br />

Szabó Antalné<br />

Szentesi Józsefné<br />

volt. A nyomdában elkészült új könyvek<br />

egy-egy példányát összegyűjtötték,<br />

becsomagolták, és elküldték a könyvtárak<br />

részére.<br />

Szilágyi István<br />

1957-ben férjhez ment, majd megszüban, egy Kijevben született. Mindegyik<br />

Tóth Ferencné<br />

lettek fiai. Amikor újra dolgozni kez- unoka több nyelven beszél, egy Angli-<br />

Tóth Imréné<br />

dett, egy moziban volt jegyárus, majd ában, egy másik Németországban ta-<br />

Tóth Károly<br />

Tóth Sándorné<br />

Végh János Istvánné<br />

egy műszergyárba került. Innen ment<br />

nyugdíjba 1992-ben.<br />

A fia családja után jött Magyarországra<br />

1993-ban. Eleinte egy hónapot itt tölnul.<br />

Büszke is rájuk!<br />

Élete legnagyobb öröme is hozzájuk<br />

kapcsolódik: mikor első unokája született,<br />

kiszaladt az erkélyre, hogy az egész<br />

Zbiskó Ernő<br />

tött, egyet Ungváron. Hosszabb ideig világ tudtára adja a nagy hírt. „Uno-<br />

A júliusi születésnaposok listájából<br />

kimaradt Böcs Isvánné.<br />

Ezért elnézését kérem és utólag kívánunk<br />

boldog születésnapot.<br />

Balázs Sándorné<br />

egyszerre nem maradhatott, meg párja<br />

is várta otthon. Férje 1996-ban meghalt,<br />

Magdi néni akkor költözött végleg<br />

Magyarországra. 2001-ben kapta meg<br />

a magyar állampolgárságot, az esküt<br />

Újbarkon tette le az akkori polgármeskám<br />

van!” – kiáltozta, aztán a nagy izgalomtól<br />

összeesett. A család meg úgy<br />

megijedt, hogy kihívták a mentőt. Szerencsére<br />

nem volt nagy a baj.<br />

Újbarkot úgy megszerette, hogy nem<br />

menne el innen már sehová. Ha né-<br />

Kiadja:<br />

ter előtt.<br />

hány napot Érden tölt, már vágyik<br />

Szár és Újbarok önkormányzata<br />

Felelős kiadó: Szabó Gábor<br />

– De minden évben visszamegyek<br />

mindenszentekre. Ott van a szüleim<br />

vissza. Olyan jó barátnői vannak itt,<br />

hogy szinte már testvéreinek érzi őket.<br />

Szerkeszti:<br />

Konkoly Edit, May Katalin, Metzgerné<br />

Speier Katalin, Nagy János,<br />

Schweininger Péter<br />

sírja, meg sok rokon is vár – mondja.<br />

– Hogyan kerültek éppen Újbarokra? –<br />

kérdezem tőle.<br />

Tagja a Nyugdíjas klubnak, szeret az<br />

összejöveteleken beszélgetni.<br />

70 éves koráig kutya baja sem volt,<br />

Cím: Polgármesteri Hivatal<br />

2066 Szár,<br />

Rákóczi út 68.<br />

– A fiamék Budapesten laktak, és egy<br />

ismerősük kínálta a telket nekik. Eljöt-<br />

mára sajnos beteg a dereka, fájnak a<br />

lábai. Dolgozni már nemigen tud, meg<br />

Telefon: 22/591-031<br />

Készül: 850 példányban<br />

Terjeszti: az önkormányzat<br />

Olvasható a www.saar-ujb.hu címen is.<br />

tek, megnézték, megtetszett, hát megvették.<br />

Az alap és a pince már készen<br />

is volt, arra építették fel a házat – vá-<br />

nem is engedi a családja.<br />

Aki 70 évig ilyen aktív volt, az meg<br />

is érdemli, hogy a pihenés töltse ki<br />

ISSN 1789-8242<br />

laszolja.<br />

napjait.<br />

Lapzárta: minden hónap 15-én,<br />

Aztán másik fia is eladta otthon a la- Remélem még sok öröme lesz a csa-<br />

megjelenés minden hónap 25. körül.<br />

Kérjük a Kisbíróba szánt cikkeket floppyn<br />

(esetleg olvasható kézírással) a szerkesztőknek vagy a<br />

polgármesteri hivatalban adják le.<br />

A szerkesztők fenntartják a rövidítés jogát.<br />

kását, és Érden vettek házat, ott telepedtek<br />

le.<br />

Magdi néni családja igazán „nemzetládjában,<br />

barátaiban, idős éveiben.<br />

Boldog születésnapot, Magdi néni!<br />

A lapban leírt vélemények nem feltétlenül tükrözik a<br />

szerkesztők álláspontját.<br />

közi”. Négy unokája (3 fiú és 1 lány)<br />

közül a véletlen folytán egy Szlovákiá-<br />

msk<br />

12

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!