Régi Ãzek - Szár és Újbarok Községek KörjegyzÅ‘ségének honlapja
Régi Ãzek - Szár és Újbarok Községek KörjegyzÅ‘ségének honlapja
Régi Ãzek - Szár és Újbarok Községek KörjegyzÅ‘ségének honlapja
Transform your PDFs into Flipbooks and boost your revenue!
Leverage SEO-optimized Flipbooks, powerful backlinks, and multimedia content to professionally showcase your products and significantly increase your reach.
Kisbíró<br />
2066<br />
Szár és Újbarok önkormányzatának lapja XIII. évfolyam • 7. szám • 2009. augusztus<br />
A Saarer Tanzgruppe Litvániában (képes beszámoló a 6. oldalon)<br />
A Conchorito foglya<br />
– Tóásó Előd története<br />
Megdöbbentő hír járta be 2009 tavaszán a<br />
világsajtót: Bolíviában a Santa Cruz-i Las<br />
Américas szállodában április 16-án kommandós<br />
akció során lelőtték Eduardo<br />
Rózsa-Florest, Magyarosi Árpádot és az ír<br />
Michael Martin Dwyert, Tóásót Elődöt és<br />
a horvát Mario Tadicot pedig elfogták. A<br />
hihetetlennek hangzó eset kapcsán készült<br />
felvételek aztán azonnal uralták a témát<br />
felkapó hazai sajtót is. Jó néhányunknak<br />
azonban – így e sorok írójának is – többet<br />
jelentett a téma puszta szenzációnál. Az<br />
elfogott Tóásó Előd ugyanis Száron lakott<br />
nővére családjával (2006-ban képviselő-jelöltként<br />
ismerhették meg sokan). Mindezeken<br />
túl jó ismerős, kolléga is, akinek sorsa<br />
semmiképp nem lehet közömbös számunkra.<br />
A szenzáció csitultával érdemes öszszegezni,<br />
hogyan is jutott Előd Bolíviába!<br />
(folytatás a 9. oldalon)<br />
Régi ízek<br />
Egyre többen vagyunk, akikben<br />
alábbhagyott a nyugati-európai<br />
termékek iránti lelkesedés. Rájöttünk,<br />
mi magyarok is képesek<br />
vagyunk minőségi termékeket<br />
létrehozni, s ezzel saját munkahelyünket,<br />
megélhetésünket védeni.<br />
Így gondolkodik Gólya János<br />
is, aki feleségével, Dr. Szendrák<br />
Andreával együtt nemrégen<br />
élelmiszer manufaktúra üzemet<br />
létesített falunkban. A létesítményben<br />
csak szári lakosok dolgoznak.<br />
Folytatódik sorozatunk,<br />
amely a nagyobb szári vállalkozókat<br />
mutatja be. (folytatás a 4.<br />
oldalon)<br />
Szár Községért Díjat vehetett át augusztus 20-án<br />
a Német Nemzetiségi Népdalkör
Kisbíró<br />
2<br />
• XIII. évfolyam • 7. szám • 2009. augusztus<br />
Újbarok Megtörtént annak a fűkaszának a beszerzése,<br />
melyre pályázaton nyert az Önkormányzat 270.000 Ft-ot.<br />
A nyár folyamán több pályázat került beadásra: a Barok<br />
utca burkolatának felújítására, a temető felé vezető út aszfaltozására,<br />
és a ravatalozó és környékének felújítására.<br />
Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács értesítése<br />
alapján mindhárom pályázatot befogadták, elbírálásuk rövid<br />
időn belül várható.<br />
A falubejárás során észlelt problémákról – főként parlagfű<br />
miatt – felszólítást kellett kiküldeni néhány ingatlan tulajdonosának.<br />
A felszólításra elvégzett munkák ellenőrzése<br />
is megtörtént. A parlagfű folyamatos irtása mindenkinek<br />
kötelessége saját területén. Kérjük a lakosságot, hogy közterületeken<br />
ne tárolják sem az építési törmeléket, sem a<br />
zöldhulladékot, erre saját telküket használják. Felhívjuk a<br />
figyelmet, hogy országos tűzgyújtási tilalom van érvényben!<br />
Körkérdés:<br />
Szerepet vállana-e egy új polgárőrség<br />
munkájában?<br />
Nitti Ferenc (vállalkozó):<br />
Valószínűleg javítaná a közbiztonságot, ha<br />
újraalakulna a polgárőrség Száron. Biztosan<br />
segíteném a működésüket pénzzel, hogy<br />
tudjanak venni azt, ami szükséges. De nem<br />
szívesen járnám éjszaka a falut. Régebben,<br />
amikor a falunak saját rendőre volt, akinek<br />
mindennapos kapcsolata volt az emberekkel, mintha kevesebb<br />
lett volna a bűncselekmény.<br />
Mayer László (üzletkötő):<br />
A saját rendőrünk figyelte az árusokat is, akik<br />
a házakhoz becsöngettek. Bár azt gondolom,<br />
a mostani lopások elkövetőinek valaki súg,<br />
aki jól ismeri a száriakat. Honnan tudnának<br />
különben a kertek alatt belopózni? A polgárőrséget<br />
jó dolognak tartom, bár inkább az<br />
embereknek kellene hármas-négyes csoportokban kiülni a<br />
kertekben éjszaka néhány héten keresztül, és figyelni. A polgárőrségben<br />
sajnos nem tudnék részt venni, mert egész nap<br />
vezetek, estére fáradt vagyok.<br />
Önkormányzati hírek<br />
Juhász István (gipszkartonszerelő):<br />
Jó, ha van egy faluban polgárőrség, de<br />
én nem szeretnék részt venni a tevékenységükben.<br />
Kern András (vállalkozó):<br />
Jó ötletnek tartom, hogy legyen polgárőrség,<br />
főleg, hogy az utóbbi időben sok a betörés.<br />
Sajnos nekem elég kevés a szabadidőm, későn<br />
érek haza, hétvégén is legtöbbször dolgozom.<br />
Nehezen tudnék ilyen feladatokat is<br />
vállalni, de szívesen csinálnám.<br />
A kőbányában több ellenőrzött robbantást végeztek. Ezekben<br />
az esetekben nem volt észlelhető hatás egyik ellenőrzött<br />
ingatlannál sem. Volt azonban egyéb esetekben panasz a<br />
Vajda János utcából, ezért igyekszünk minden robbantásnál<br />
megfigyelőkkel részt venni. A Kitermelőt ismételten felszólította<br />
írásban az Önkormányzat, hogy az április 29-i lakossági<br />
fórumon bejelentett panaszokat haladéktalanul vizsgálja<br />
ki, a kárbejelentőkkel vegye fel a kapcsolatot.<br />
A gazdálkodás az első félévben a költségvetésben terezettnek<br />
megfelelően alakult.<br />
Két képviselő-testületi tag teljes tiszteletdíjáról, egy pedig díjának<br />
feléről mondott le az első félévben közösségi célokra:<br />
civil szervezetek támogatására, és a falu fásítási programjának<br />
megvalósítására, a Tájház karbantartására.<br />
Szár – Óvodaépítés<br />
A projekt kapcsán a következő előrehaladás történt a nyár<br />
folyamán. 2009. július 23-án került sor Veszprémben a támogatási<br />
szerződés aláírására. A képviselő-testület augusztus<br />
3-i ülésén a törvényi előírásoknak megfelelően tervellenőri és<br />
műszaki ellenőri feladatok ellátására több pályázó közül választott.<br />
Műszaki ellenőrnek a Várkapu Bt.-t (Székesfehérvár)<br />
2 175 000 Ft-ért (áfával), tervellenőrnek a T3 Mérnökiroda<br />
Kft-t (Székesfehérvár) 1 725 000 Ft-ért (áfával).<br />
A kivitelező kiválasztása érdekében lebonyolított közbeszerzési<br />
eljárás keretében augusztus 10-én zárult le az ajánlattételi<br />
időszak, és a bíráló bizottság javaslatára a képviselőtestület<br />
a budapesti Lasancz-Bau Kft. bruttó 185 333 775<br />
millió (eszközbeszerzés nélkül) forintos ajánlatát fogadta el.<br />
A szerződéskötést követően szeptemberben megindulhat az<br />
építkezés.<br />
Gólyahír 2009<br />
Nagy Laura Hanna 2009.05.06.<br />
Anyja neve: Wachter Viktória, Apja neve: Nagy Olivér<br />
Bédeg Ramóna 2009.05.12.<br />
Anyja neve: Pinczel Andrea, Apja neve: Bédeg Rajmund<br />
Egervári Mátyás András 2009.06.01.<br />
Anyja neve: Szabó Helga, Apja neve: Egervári Zoltán<br />
Nagy Dániel 2009.07.10.<br />
Anyja neve: Freész Diána, Apja neve: Nagy György<br />
Németh Márton 2009.07.24.<br />
Anyja neve: Nagy Szilvia, Apja neve: Németh Norbert<br />
Zsobrák Zsófi a 2009.07.27.<br />
Anyja neve: Misutka Annamária, Apja neve: Zsobrák György<br />
Hermann Lara Ildikó 2009.07.29.<br />
Anyja neve: Laurencsik Ildikó, Apja neve: Hermann Antal<br />
Kelemen Hans Jürgen 2009.07.25.<br />
Anyja neve: Némedi Zsuzsanna, Apja neve: Kelemen Maik<br />
Pötördi Bence 2009.08.04.<br />
Anyja neve: Szabó Ildikó, Apja neve: Pötördi Péter<br />
Rónai Ágnes 2009.08.09.<br />
Anyja neve: Szentpály-Juhász Orsolya, Apja neve: Rónai Gergely<br />
Torma Réka 2009.08.17.<br />
Anyja neve: Klébert Andrea, Apja neve: Torma Gyula<br />
Ezúton szeretnénk gratulálni a kedves szülőknek gyermekük születéséhez,<br />
valamint kívánunk sok boldogságot és jó egészséget<br />
felneveléséhez!
XIII. évfolyam • 7. szám • 2009. augusztus •<br />
Kisbíró<br />
Szár, a Vértes kapuja – de éjjel lakat kéne rá!?<br />
Az idén nyáron soha nem látott betörési hullám vonult végig<br />
Száron. Két éjszaka alatt kb. 15 háztartásban jártak betörők, és<br />
csaknem ugyanennyi olyan kertben, udvarban fordultak meg<br />
a tettesek, ahonnan végülis nem tulajdonítottak el semmit.<br />
Pontos adat a betörések mértékéről nincs, mert tudomásunk<br />
szerint csak kettőt jelentettek be a rendőrségen. A július közepén<br />
történt első hullámból például senki. „Miért tennék<br />
feljelentést? Kinek van kedve, ahhoz a nagy procedúrához és<br />
hivataloskodáshoz, akkor, amikor tudom, hogy semmit sem kap<br />
a betörő!?” – mondta az egyik károsult. Hogy mire alapozza ezt<br />
a kijelentést, arra elég annyi, hogy bármilyen húszezer forinton<br />
aluli lopás Magyarországon csak a szabálysértés kategóriájába<br />
tartozik, aminek elévülési ideje 6 hónap, maximális büntetése<br />
150 000 forint vagy 60 napi elzárás. De általában csak a lopott<br />
tárgy értékét fizettetik vissza a tolvajjal. Ezért pedig joggal gondolják<br />
sokan, hogy felesleges a rendőrséghez fordulni.<br />
Ebbe a kategóriába tartozik a szári (és újbarki) betörések<br />
zöme. Ennek is a legenyhébb ún. „dolog elleni erőszak nélküli”<br />
lopás csoportjába. Azaz a tolvajok általában nem okoztak<br />
kárt a lakásban, hanem egyszerűen besétáltak oda, és a<br />
legkülönbözőbb tárgyakat vitték el: párezer forintot, mélyhűtött<br />
húst, fűkaszát, lézeres szintmérőt stb. A két utóbbi<br />
haladta csak meg az említett húszezer forintos határt, amely<br />
így már a bűncselekmény kategóriájába tartozik. Ráadásul<br />
a szintmérőért az udvarban álló autót is feltörték. „Nálam<br />
a saját csákányommal verték le a kamra lakatját, de nem<br />
vittek el semmit.” – adta hírül egy másik károsult. Bizony<br />
csak találgatni lehet, miért viselkednek ennyire különbözően.<br />
Merthogy ugyanazokról van szó, az biztos:<br />
„Még ha a lopott tárgyak különbözősége nem is, a betörés<br />
módszere, helye és ideje arra enged következtetni, hogy<br />
egy elkövetői körről van szó.” – tudtuk meg a rendőrségtől.<br />
További információt a nyomozás részleteiről persze nem<br />
hozhatnak nyilvánosságra, és találgatni lehet afelől is, hogy<br />
van-e helyi tippadó, esetleg elkövető a bandában.<br />
A két hullámot földrajzilag is el lehet különíteni. A július közepi<br />
az Arany János utca eleje és a vele párhuzamos Rákóczi<br />
utcai rész házaira esett, míg a július végi betörések az alsó<br />
Rákóczi eleje – Móricz Zsigmond utca szögletben történtek.<br />
Mindkét nagyobb értékű lopás az utóbbihoz kötődik.<br />
A módszerek hasonlóságáról már esett szó: a legtöbb helyen<br />
a kertből mennek a tolvajok a ház felé, és a nyitott melléképületek<br />
kapuin hatolnak be. Ezért a rendőrség és a polgárőrség<br />
arra kér mindenkit, hogy a nyári melegben is zárják a kapukat<br />
és az ajtókat még nappal is. Előfordult ugyanis olyan,<br />
hogy egy család a kertben piknikezett, míg a tolvajok elölről<br />
bementek a nyitott lakásba. Mindezek mellett ne engedjenek<br />
a közelükbe utcai árusokat, ne tartsanak otthon sok pénzt, és<br />
járjanak éber szemekkel. Ha bármi szokatlant látnak, hívják<br />
nyugodtan a rendőrséget, írják fel a gyanús autók rendszámát<br />
és bármi zajra, kutyák ugatására figyeljenek jobban oda.<br />
Mit vetettek partra a betörési hullámok?<br />
Sokan sokféléről beszélnek, több megelőzési terv is napvilágot<br />
látott a falu utcáin. Itt van például a Szári Polgárőrség.<br />
Vagy nincs itt? Kútvölgyi István vezető elmondta, hogy bizony<br />
vannak gondok a civil szervezet működésében, de az elhíresztelt<br />
megszűnés még nem következett be. Ezt elkerülendő<br />
igyekszik a meglévő tíz mellé új tagokat is felvenni, fiatalokat<br />
és időseket egyaránt, így a jövőben a Nyugdíjas Klubot is<br />
külön megkeresi toborzási céllal. Az akciónak már két új tagot<br />
köszönhet a polgárőrség, köztük Garán Éva polgármestert.<br />
Kútvölgyi István a nehézségek között említette a lakosság<br />
közömbösségét, és az önkormányzat csekély mértékű –<br />
110 000 forintos – támogatását, amely, mint mondta, „kevesebb,<br />
mint egy gyerek éves zsebpénze”.<br />
Új alternatíva lehet két helyi rendőr, Éles András és Stock Szabolcs,<br />
kezdeményezése, akik a betörések hatására helyi fiatalokat<br />
szerveztek be járőrözés céljából. „A csapatban még van hely!” –<br />
üzenik a száriaknak. Emellett járják a falut, benéznek egy-egy<br />
portára, hogy jelenlétükkel megnyugtassák az idősebbeket.<br />
Bizony egy erős polgárőrségnek nagy elrettentő hatása lehetne.<br />
Többen mondták már, hogy miért nem fog össze a két falu, Szár<br />
és Újbarok, ilyen téren. Ez is járható útnak tűnik, ha Gyermely<br />
és Szomor példáját nézzük. Ott két faluból több mint negyvenen<br />
tartoznak a polgárőrséghez. A két önkormányzat woki-tokikkal,<br />
egy telefonnal és egy lámpával támogatta őket, a benzinpénzt<br />
saját zsebből állják. A tagok között nagyvállalkozók és képviselők<br />
is találhatók szép számmal. Mindennap délután öt órától este<br />
tizenegyig járőrözik két ember saját kocsival, és a polgárőri kötelék<br />
ott többeknél első számú barátsággá erősödött.<br />
Persze nem ez az egyetlen megoldás. Térfigyelő kamerák kihelyezésével<br />
is sokan példálóznak, hiszen a faluba lényegében<br />
három úton lehet kocsival behajtani, ezt könnyű lenne<br />
egy-egy kamerával ellenőrizni – vélik az „ötletadók”.<br />
Mindezek mellett az elsődleges védelemért mindenki maga<br />
felel. Ezek közül pedig a legalapvetőbb: zárni kell az ajtókat.<br />
schp<br />
A tisztifőorvos közleménye<br />
Magyarországon is folyamatosan emelkedik az influenza<br />
A(H1N1) vírus által okozott megbetegedések száma. A laboratóriumi<br />
vizsgálatok 2009. július 28-ig 70 esetben erősítették<br />
meg az influenza A(H1N1) vírus kóroki szerepét.<br />
Felhívjuk a lakosság figyelmét az ilyenkor javasolt higiénés<br />
szabályokra, amelyek a következők:<br />
• Köhögéskor vagy tüsszentéskor tartson papírzsebkendőt<br />
a szája és az orra elé (ha épp nincs kéznél, akkor is<br />
inkább a könyökhajlatába, és ne a tenyerébe köhög-<br />
jön/tüsszentsen).<br />
• Használat után a zsebkendőt dobja a szemétgyűjtőbe.<br />
• Gyakran mosson kezet meleg vízzel és szappannal, kü-<br />
lönösen köhögés, tüsszentés, orrfújás és a zsebkendő<br />
kidobása után. Ezzel megakadályozhatja, hogy a kezé-<br />
ről a szabad szemmel nem látható kórokozók tárgyak-<br />
ra, felületekre, onnan mások kezére, nyálkahártyájára<br />
kerüljenek. Ne érintse a szemét, orrát vagy száját a pisz-<br />
kos kezével.<br />
Amennyiben kérdése merül fel az influenza A (H1N1)<br />
vírus tüneteivel, a megbetegedésekkel kapcsolatosan,<br />
munkanapokon 8 és 16, munkaszüneti napokon 9 és 13<br />
óra között hívja a 06-80-204-217-es telefonszámot.<br />
Tisztelettel: Dr. Gömöri Gábor<br />
kistérségi tisztifőorvos<br />
3
Kisbíró<br />
• XIII. évfolyam • 7. szám • 2009. augusztus<br />
Régi ízek<br />
(folytatás a címlapról)<br />
– Nyírségi születésű vagyok, mai napig ott él az édesanyám,<br />
és a nagymamám – kezdi Gólya János. – Édesapám sajnos<br />
már nincs közöttünk. Egyszerű, hagyománytisztelő katolikus<br />
családból származom, nagyszüleim gazdálkodtak,<br />
nagyapám kisbíró volt, mellette méhészkedett. Szüleim<br />
képzett emberek, akik engem is a tanulásra ösztökéltek. A<br />
gyermekkoromból táplálkozom, ahol a nagymama szava<br />
szent, vasárnaponként húsleves gőzölög az asztalon, a töltött<br />
káposztát legjobban édesanyám ma már kilencven éves<br />
anyukája tudja a elkészíteni. A húst pici családi gazdaságban<br />
termeljük meg úgy, mint régen. Mindenféle baromfink<br />
van, s kevés nyúl. A kedvencem a gyöngytyúk. Néha órákig<br />
bámulom őket, gyönyörűek, amint hullámozva repülnek.<br />
Szeretjük a tiszta ízeket, otthon hagyományos konyhát viszünk.<br />
A tizenhárom éves Friderika lányunk is nagyon<br />
ügyes, sokat segít édesanyjának.<br />
Ha hazamegyek, nagymamámmal a mai napig együtt vágjuk<br />
le a nyulat, vagy végigsétálunk a méhesben, amely hajdan<br />
több száz családból állt. Már csak néhány méhcsalád<br />
maradt, nagymamám épp elbír vele. Ilyenkor rengeteget<br />
beszélgetünk. Egy csomó mindent szeretnék megtanulni<br />
tőle. Hihetetlen nagy életbölcsességgel rendelkezik, amit jó<br />
lenne megfogadni, továbbvinni, átadni. Talán nem mindent<br />
kell megőriznünk a múltból, mert az idő halad, és fejlődni is<br />
kell, de vannak dolgok, amit nem szabad elhagyni. „Akinek<br />
nincs múltja, nincs jövője sem”.<br />
A miskolci egyetem gépészmérnöki karára jártam, ott ismerkedtem<br />
meg jogász feleségemmel, Andreával. Az egyetem<br />
utolsó évében kezdtem érdeklődni az élelmiszergyártás<br />
iránt. Ez közvetlenül a rendszerváltás után történt, amikor<br />
mindenki kereste a helyét. Több cégnél dolgoztam, tanultam<br />
a szakmát, míg elindítottuk saját vállalkozásunkat. Citromlevet,<br />
majd szénsavas üdítőket kezdtünk el gyártani majd’<br />
húsz évvel ezelőtt. Kis költséggel dolgoztunk, sok mindent<br />
magunk csináltunk. Három műszakban folyt a munka közel<br />
80 emberrel. Meghatározó forgalmat értünk el 15 év alatt.<br />
Amikor az unióba belépett Magyarország, kiléptem a cégből,<br />
üzlettársamnak adva át a tevékenységet. Azt gondoltam,<br />
a beáramló olcsó szlovák és lengyel termékekkel nem<br />
biztos, hogy fel tudjuk venni a versenyt. Éreztem, hogy eljött<br />
az idő, hogy teljesen más céget alapítsunk, olyat, amit mindig<br />
szerettem volna: magas minőségű terméket, amelyben<br />
sem adalék, sem tartósítószer nincs, s a külseje szép, ter-<br />
4<br />
mészetes. Emlékszem, amikor Andreával bementünk egy<br />
üzletbe, s nézegettük a magyar szörpöket. Rájöttünk, hogy<br />
eltűnt a jó minőségű magyar szörp. A saját készítésű szörp a<br />
háziasszony büszkesége volt sokáig, a magyar gasztronómia<br />
része. Szerencsére Száron mai napig készítenek szörpöt.<br />
Mi olyan terméket szerettünk volna csinálni, amelyen ránézésre<br />
érződik, hogy ezt a terméket szívből készítik, kézműves<br />
munkával. Kívül, belül.<br />
Ezért, ha lehet, ragaszkodunk a szári dolgozókhoz. Családias<br />
körülményeket szeretnénk, olyan közvetlen viszonyt,<br />
amelyben bármelyik kollégánk bármikor fordulhat hozzánk.<br />
A címkéket feleségemmel és egy művésznő barátunkkal közösen<br />
terveztük.<br />
Hat fajta szörppel kezdtünk, ma már 23 fajta van. Év végére<br />
várhatóan 30-féle lesz. Aztán mézet is szeretnénk kiszerelni,<br />
és jó lenne elindítani a minőségi magyar dzsemgyártást<br />
mézzel, bár addig még sok munka van hátra. A nevünk is<br />
átalakult: STORK Élelmiszer Manufaktúra lettünk.<br />
S hogy miért éppen Szár?<br />
A feleségemmel keresni kezdtünk egy telephelyet, ahol méltó<br />
környezetben készíthetjük a mézes termékcsaládot.<br />
Több települést megkerestünk, de Szár községbe egyszerűen<br />
beleszerettünk. A táj fantasztikus, a település: a képviselőtestület<br />
és a polgármester asszony is nagyon kedvesen<br />
fogadtak bennünket.<br />
Nyitottak voltak irányunkba, tetszettek a termékeink is.<br />
Szeretnénk egy kifejezetten szári szörpöt is készíteni, mert<br />
szeretnénk kötődni a településhez: ott lenni a fontosabb<br />
rendezvényeken, amelyeket erőnkhöz mérten támogatni is<br />
szeretnénk.<br />
Szívesen megmutatnánk a szári óvodásoknak, hogyan készül<br />
a kézműves szörp, s a méz.<br />
Nagy öröm és bíztatás számunkra az is, ha a vásárlók gratulálnak,<br />
bíztatnak bennünket. Sokan azt kérdezik, hol vásárolhatnak<br />
tőlünk közvetlenül.<br />
Mindig a helyi, a Rákóczi úti pékség mintaboltjába irányítjuk<br />
őket, ahol jóval olcsóbban lehet megvásárolni a termékeinket,<br />
mint máshol, mert szeretnénk, ha a szári lakosok<br />
kevesebb pénzért juthatnának az itt készített kézműves<br />
termékekhez.<br />
Konkoly Edit
A Lustige Buamnak ebben a hónapban<br />
annyi fellépése van, hogy alig<br />
tudtunk időpontot egyeztetni a zenekar<br />
vezetőjével, Hollósy Zsolttal. Játszanak<br />
bálokat, esküvőket, de egyéb<br />
rendezvényeken is szerepelnek.<br />
– Mikor alakult a zenekar?<br />
2005-ben, és azóta Lustige Buam a<br />
nevünk. Azért választottuk ezt a nevet,<br />
hogy tükrözze vidámságunkat,<br />
jókedvüket.<br />
Az alapítók közül hárman vagyunk ma<br />
is tagok: Czencz Balázs, Fáczán Zoltán<br />
és jómagam. Az évek során zenét tanuló<br />
fiatalok kerültek közénk, akik több<br />
hangszeren is játszanak. Juhász Péter<br />
trombitál és szaxofonozik. Riffel Tibor<br />
trombitál, Zeke Péter tubázik, basszusgitározik.<br />
Ő egyébként zenetanár, a<br />
bicskei zeneiskola igazgatóhelyettese.<br />
Tibi és Peti csákváriak. De mi, „régiek”<br />
sem maradunk le: Balázs trombitálni,<br />
szintetizátorozni és gitározni is tud, én<br />
trombitálok és harmonikázok.<br />
– Milyen fellépéseitek voltak mostanában?<br />
– Mi rendeztük az újbarki búcsúbált.<br />
Ez sok szervezést, utánajárást<br />
XIII. évfolyam • 7. szám • 2009. augusztus •<br />
Civil szféra: Az újbarki zenekar, a Lustige Buam<br />
igényelt, de nagyon jól sikerült. Reméljük,<br />
mindenki jól érezte magát!<br />
Itt ragadom meg az alkalmat, hogy<br />
köszönetet mondjak azoknak, akik<br />
segítettek a szervezésben, a sátor felállításában,<br />
díszítésében. Az Önkormányzat<br />
is támogatta a rendezvényt,<br />
nekik is köszönjük.<br />
Fellépéseink minden hónapban vannak.<br />
Játszottunk már Zsámbékon,<br />
Bicskén, Tatabányán, Móron,<br />
Mányon, Száron, Vértesbogláron.<br />
Repertoárunk is sokat gazdagodott.<br />
Játszunk magyar és külföldi slágereket,<br />
sváb és cseh polkákat, keringőket.<br />
Fellépéseink zenei anyagát<br />
természetesen mindig az igényeknek<br />
megfelelően állítjuk össze.<br />
– Ehhez biztos sokat kell gyakorolnotok.<br />
– Hetente próbálunk Balázséknál.<br />
Egyik héten a sváb darabokat, másik<br />
héten a magyar számokat tanuljuk. Balázs<br />
a „kottafelelős”. Ő készíti és sokszorosítja<br />
őket számítógépen. Ebben segít<br />
nekünk Farkas Tamás is, aki zenetanár,<br />
Száron is tanította a gyerekeket. A szervezési<br />
feladatokat jórészt én végzem.<br />
– A búcsúbálban szép számmal voltak<br />
Kisbíró<br />
a környező településekről is. Van már<br />
„törzsközönségetek”?<br />
– Mondhatjuk, hogy van 30–40 ember,<br />
aki mindig eljön azokba a bálokba,<br />
ahol mi játszunk. Újbarkon kevesen<br />
járnak bálba, kár, hogy nekünk<br />
nincs olyan vidám, összeszokott faitalságunk,<br />
mint például Szárnak. Jó<br />
lenne, ha itt helyben össze tudnánk<br />
fogni a gyerekeket, velük pedig talán<br />
a szüleiket is. Igyekszünk a falu életében<br />
részt venni. Ünnepi alkalmakkor<br />
zenélünk a templomban, május elsején<br />
zenés ébresztőt játszottunk, és én<br />
az énekkar tagja is vagyok, harmonikán<br />
kísérem őket. Vannak támogatóink<br />
is, nekik köszönhetően megjelent<br />
egy cd-nk. Honlapunkon pedig bárki<br />
meghallgathatja számainkat. (www.<br />
lustigebuam.mlap.hu)<br />
Már jön Balázs, pakolni kell, hamarosan<br />
indulnak Mórra egy lakodalomba<br />
zenélni.<br />
– Köszönöm az interjút, sok sikert kívánok!<br />
msk<br />
5
Kisbíró<br />
6<br />
• XIII. évfolyam • 7. szám • 2009. augusztus<br />
Élményeink emlékei<br />
Beszámoló Saarer Tanzgruppe nyári külföldi utazásairól<br />
Tizenegy fellépés és három külföldi út után nehéz pár mondatban<br />
összefoglalni a Saarer Tanzgruppe idei nyarát. Címszavakban<br />
talán könnyebb lenne: Erdély a tájaival, Litvánia<br />
a báljaival, Németország a vendéglátó családjaival bűvölt<br />
el bennünket.<br />
Nehéz ez a pár mondat, mert az ízek, a színek még ma is<br />
összefolynak, és színes mozaikképként vésődnek emlékeink<br />
közé. Fülünkben halljuk a möckenlohei fúvósok indulóját,<br />
ami rögtön a székely himnusz dallamával keveredik bennünk.<br />
Behunyt szemmel is látjuk a tapsoló-tomboló litván<br />
népáradatot, a literes korsókat asztalhoz verő münchenieket,<br />
a Tordai-hasadék rettentő szikláit. Orrunkban még terjeng<br />
a Mária-napi ünnepi mise tömjénfüstje, és szédülünk<br />
a fogatlan lengyel szertáros néni vegyespálinka-bukéjától.<br />
Egyszerűbb tehát a számoknál maradni: a 55 kistáncost<br />
és szülőt táboroztattunk július 6. és 10. között az erdélyi<br />
Gyergyó-medencében, a hagyományos utánpótlás tánctáborában.<br />
Újra meghívást kaptunk az Europeade fesztiválra<br />
a litvániai Klaipeda városába, ahol az 51 fős szári delegáció<br />
július 23-án nagy sikert aratott a nyolcezer néző előtt<br />
megrendezett nyitógálán. Augusztus harmadik hétvégéjét<br />
pedig a németországi testvéregyüttesnél, Möckenloheban<br />
töltöttük azokkal a táncosokkal, akik februárban fogadtak<br />
német vendéget. A Gaudi Buam zenekarral kiegészült 27<br />
fős csapat lélekemelő napokat élt át a bajor kisfaluban.<br />
Mert Szárt, a falunkat, büszkén képviselve érezhettük át,<br />
amit az ottani polgármester mondott nekünk: „a zene és a<br />
tánc a mennyei javakból valók.”<br />
schp
Augusztus 20.<br />
A hagyományokhoz híven zajlott az<br />
augusztus 20-i ünnepség Száron. Államalapító<br />
királyunk Szent István, ill. az új<br />
kenyér ünnepét idén nem zavarta meg<br />
rendkívüli időjárás. Garán Éva polgármester<br />
asszony ünnepi beszédében a<br />
közösséget szolgáló tettekről és felelősségvállalásról<br />
szólt. Ezt követte a felszentelt<br />
új kenyér megszegése. A Petőfi<br />
Sándor Művelődési Ház színjátszói az<br />
István, a király c. darabot idézték meg.<br />
Fellépett a Német Nemzetiségi Népdalkör,<br />
az Ezüst Évek Nyugdíjasklub, ill. Német<br />
Nemzetiségi Tánccsoport.<br />
Ezután a Szár Községért Díj átadása<br />
következett. Csoport kategóriában a<br />
Német Nemzetiségi Népdalkör, míg<br />
az egyéniben a tavaly ősszel elhunyt<br />
főszerkesztőnk, Freész Károly lett posztumusz<br />
a jutalmazott. Végül a Szár<br />
Községért Baráti Kör képviselői átadták<br />
a Szép, tiszta Szárért emléktáblákat<br />
a legszebb porták tulajdonosainak. nj<br />
Garán Éva polgármester asszony<br />
beszéde<br />
A Szép, tiszta Szárért elismerés átadása<br />
XIII. évfolyam • 7. szám • 2009. augusztus •<br />
A Szár Községért díj<br />
átvétele<br />
A nyugdíjasklub énekkara<br />
Fellép a tánccsoport<br />
Kisbíró<br />
A színjátszók előadása Az új kenyér megszegése<br />
7
Kisbíró<br />
8<br />
• XIII. évfolyam • 7. szám • 2009. augusztus<br />
Genzwein Ferenctől búcsúzunk<br />
Megrendülve értesültünk a halálhírről, hiszen a legutolsó pillanatig<br />
nem akartuk elhinni, hogy Feri bácsi elhagy minket.<br />
Szár gyászol.<br />
Ki-ki gyászolja a maga Genzwein Ferencét, a tanár urat, a Feri<br />
bácsit, a Francit. Azt az embert, aki bebizonyította Szárnak, hogy<br />
egy kis falu osztatlan iskolájából is eljuthat egy kis parasztfiú a<br />
csúcsra. Mert mi az, ha nem egy hivatás csúcsa, hogy falusi fiúból<br />
lett középiskolai tanárként a tatabányai az Árpád Gimnáziumban,<br />
majd a Közgazdaságtudományi Egyetemen és a Trefort<br />
utcai Gimnáziumban töltött évek után valaki az ország első gimnáziumának,<br />
a „Fazekasnak” az igazgatója lehet, és nemzetközi,<br />
országos hírű tudósokat, szakembereket bocsáthat útjára.<br />
Azt az embert gyászoljuk, aki szakmai karrierje legfénylőbb<br />
éveiben is mindig gondolt a szári emberekre, segítette őket,<br />
ahol csak tudta. Soha nem felejtette el, honnan indult, és<br />
mindig vissza akart juttatni valami abból, amit ő kapott.<br />
Soha nem felejtette el, hogy egy jó szemű szári tanító és<br />
pap ösztönözte a tanulásra. A családján és a munkáján kívül<br />
mindig Szár volt számára a legfontosabb.<br />
Gyászoljuk azt az embert, akinek csodáltuk tudását, felkészültségét.<br />
Ő volt az első szári, aki közismertté vált, és az<br />
első, akit tudományos műsorokban a televízió képernyőjén<br />
láttunk viszont, és csodálva néztük, hallgattuk, amint számunkra<br />
sokszor érthetetlen, de csodálatra méltó dolgokról<br />
beszélt, hiszen diákok ezreit tanított az Iskola Televízió jóvoltából.<br />
Becsültük és tiszteltük.<br />
Gyászoljuk azt az embert, aki a matematika világából és a<br />
tanári hivatástól visszavonulva, visszaköltözött szülőfalujába,<br />
hogy nyugdíjas éveiben is javára legyen szülőfalujának.<br />
Mert Genzwein Ferenc szolgálta és segítette a települést.<br />
Azzal is, hogy múltját meg akarta őrizni a jövőnek. Büszke<br />
volt sváb származására. Összegyűjtötte emlékeit a régi<br />
szári életről, és igyekezett minél szélesebb körben továbbadni<br />
mindazt, amit ő saját maga átélt, tapasztalt. Számára<br />
a hagyományok felelevenítése a saját gyermekkori életformájának<br />
felidézése volt. Számunkra pedig, akik már nem<br />
tapasztalhattuk meg a sváb élet mindennapjait, Feri bácsi<br />
volt a lexikon, a szabadegyetem. Zarándokhellyé vált a ház,<br />
ahol élt. Összegyűjtötte és leírta a dalokat, a szári recepteket,<br />
és a szári hagyományokat. Sajnos, már nem volt ideje<br />
arra, hogy mindezt publikálhassa is.<br />
Mindenre figyelt, ami Száron történt: akár oktatásról, akár<br />
településfejlesztésről, akár a település a gazdálkodásáról,<br />
Villámkérdés<br />
Kisbíró: A járdafelújítás kapcsán miért nem szedik<br />
fel a régi járdát mindenhol a Rákóczi úton?<br />
Önkormányzat: A kivitelező dönti el, hol szükséges felszedni<br />
a járdát és hol nem. Több tényezőt vesznek figyelembe:<br />
például milyen a régi járdaszakasz állapota, hogyan lehet<br />
illeszteni hozzá az új burkolatot, milyen az esetlegesen így<br />
kialakuló szintkülönbség, öreg házak esetében sérülhet-e<br />
a ház a munkafolyamat során, hogyan lesz a legstabilabb<br />
a lerakott új járdaszakasz stb. Természetesen a költséghatékonyság<br />
is fontos tényező.<br />
sportról volt is szó. Volt véleménye mindenről, amit érdemes<br />
volt meghallgatni és megszívlelni. Sok jó tanácsot adott<br />
és sokszor figyelmeztetett – amiért különösen hálásak vagyunk<br />
– az esetleges hibákra. Bárki számíthatott rá; a képviselő-testület<br />
tagjai, a pedagógusok és mindenki, aki hozzá<br />
fordult. És bizony sokan fordultunk hozzá.<br />
Genzwein Ferenc volt a megálmodója és később a motorja<br />
a település hírét messzire vivő Romhányi orvos találkozónak.<br />
Ezzel példát mutatott nekünk abból, hogyan kell alázattal<br />
tisztelni a tudást, az emberi nagyságot. Egy másik tudomány<br />
művelőjeként tudta, hogy milyen tisztelet jár – járna<br />
– egy tudósnak.<br />
Mindent latba vetett Szár előbbre juttatásáért. Levelezett,<br />
telefonált, ha úgy vélte, segíthet Szárnak. Nagyon sok embernek,<br />
nagyon sokat adott. A település Szár Díszpolgára<br />
címmel ismerte el a tevékenységét.<br />
Genzwein Ferenc fontos szári intézmény volt. Ahogyan minap<br />
valaki megjegyezte: Feri bácsi halálával lezárult egy<br />
korszak a település életében. Emlékét szívünkben őrizzük<br />
tovább.<br />
Garán Éva polgármester
XIII. évfolyam • 7. szám • 2009. augusztus •<br />
A Conchorito foglya – Tóásó Előd története<br />
(folytatás a címlapról)<br />
A 29 éves Tóásó Előd<br />
Szovátán végezte általános<br />
és középfokú tanulmányait.<br />
Ezt követően<br />
Magyarországon, a Berzsenyi<br />
Dániel Főiskolán<br />
informatika tanári végzettséget<br />
szerzett. Tatabányán<br />
tanított a Mikes Kelemen<br />
Középiskolában.<br />
Ezzel párhuzamosan a<br />
Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi<br />
Egyetem had- és<br />
biztonságtechnikai mérnöki szakának levelező hallgatója<br />
volt (bár korábban szívbetegsége miatt katonai szolgálatot<br />
nem teljesíthetett). Tanári állását feladta, illetve a 2008-<br />
2009-es félévben felfüggesztette egyetemi tanulmányait.<br />
November elején előbb Írországba ment munkát keresni,<br />
onnan utazott Bolíviába Eduardo Rózsa-Flores hívására. Az<br />
ígéret szerint megismerhette volna Dél-Amerikát, és informatikai<br />
munkával jó fizetésre tehetett volna szert.<br />
Előd Bolíviába való visszatérésének részletei még nem<br />
tisztázottak teljesen. Viszont felvetődik a kérdés: miért épp<br />
Santa Cruz városa volt a cél?<br />
A csoport vezetője, Rózsa Flores Eduardo televíziós interjújában<br />
azt közölte: szülőhelyéről, Santa Cruzból kérték fel<br />
hogy segítsen megszervezni az országrész védelmét. Bolíviában<br />
kelet és nyugat között régóta nagy a feszültség, és a<br />
keleti tartomány, Santa Cruz már egy ideje fontolgatja a különválást.<br />
A probléma gyökere, hogy bolíviai viszonylatban<br />
gazdagnak számít Santa Cruz tartomány, ahol az exportképes<br />
földgázmezők és nagybirtokok találhatók. Ez a vidék, melyen<br />
az egykori európai gyarmatosítók leszármazottai élnek,<br />
kulturálisan is különbözik a magashegyvidéki indiánok által<br />
lakott nyugati országrésztől. Morales elnök elkezdte a kelet<br />
viszonylagos gazdagságának országos szétosztását, amit keleten<br />
viszont kifosztásként értékelnek. Ezért válhat Santa Cruz a<br />
bolíviai ellenzék fő bázisává.<br />
Ezek után tekintsük át, mi is történt április 16-án! A hivatalos<br />
verzió szerint a terroristacsoport „az állam biztonsága elleni<br />
támadásra” készült. Részt vettek Saúl Ávalos autonómiaügyi<br />
miniszterhelyettes és Julio Terrazas bíboros elleni merényletben,<br />
Morales elnök meggyilkolását készítették elő, valamint<br />
Santa Cruz elszakítására törekedtek. Emiatt egy rajtaütés<br />
keretében tűzharc során megölték a csoport 3 tagját, kettőt<br />
elfogtak és a La Paz-i San Pedro börtönben előzetes letartóztatásba<br />
helyeztek. A csoport elleni legfőbb bizonyíték egy<br />
három és fél perces nagyon rossz minőségű videofelvétel a<br />
merénylet tervezéséről, ami valószínűleg mobiltelefonnal készült,<br />
és a hang nem is kivehető.<br />
A hivatalos verzió azonban sok ponton megkérdőjelezhető,<br />
koncepciós jellegű. „Tóásó Előd úgy emlékszik erre az éjszakára,<br />
hogy hajnali négy körül lövések zajára riadt fel, és azonnal<br />
kiugrott az ágyából. Ezzel volt szerencséje és azzal, hogy az ő<br />
ajtaja előtt valamiért késtek egy ütemet a lövéssel a katonák. A<br />
golyók elsüvítettek mellette és bevágódtak az ágyba – a magyar<br />
fiú három golyóra emlékszik, a jegyzőkönyv tizenhárom lyukat<br />
említ a szoba ajtaján. A katonák a lövések után berúgták az<br />
Kisbíró<br />
ajtót, és meglepődtek a velük szemben felemelt kezekkel álló,<br />
majd a padlóra lefekvő fiú láttán. A reptér fele vezető úton, a<br />
repülőben, majd a fővárosban a börtönig folyamatosan verték,<br />
egyszer még egy kibiztosított revolvert is a fejéhez szorítottak<br />
azzal, hogy most meghal.” (Magyar Nemzet – 2009.07. 21.)<br />
Kiderült, hogy mielőtt a kommandósok megérkezett volna a<br />
szállodába, valaki a világhálóról betört a hotel számítógépes<br />
rendszerébe és lekapcsolta az ipari kamerákat – a személyzet<br />
csak reggel kilenc után tudta a rendszert újra üzembe állítani. A<br />
fegyveresek pontosan tudták, kit keresnek és hova kell menniük<br />
(Bolíviai lapok szerint beépített ember lehetett a csoportban). A<br />
negyedik emeleten a katonák az ajtó felé fordulva vártak a tűzparancsra,<br />
szobaalaprajzokkal a kezükben, az ágyakra célozva.<br />
Szabályos kivégzés volt a szemtanúk szerint, a kommandósok<br />
kísérletet sem tettek a letartóztatásukra, hanem felszólítás nélkül<br />
lőttek (ezt a verziót igazolják a világhálón látható képek a<br />
holttestekről is). Az emelet felújítását végző munkások sehol<br />
nem találtak a szobákból kifele irányuló lövésnyomokat, szó<br />
sem volt tehát tűzharcról. A személyzet arról is beszélt az újságírónak,<br />
hogy a magyar csoport visszahúzódó, csendes életet<br />
folytatott a szállodában, és a takarítók sem láttak náluk soha<br />
semmi gyanúsat.<br />
A magyar kormány megbízásából Józsa Mátyás Buenos<br />
Aires-i nagykövet meglátogatta Tóásót a börtönben. Józsa<br />
szerint a férfi nem terrorista, és nehezményezte, hogy bántalmazták<br />
az őrizetbe vételkor, ezért orvosi vizsgálatot kértek<br />
(ez meg is történt). A nagykövet szerint koncepciós perként<br />
kezelik az ügyét, egész teóriát építettek fel nem létező bizonyítékokra,<br />
és „hozzáírtak egy történetet”. Tóásó a kihallgatása<br />
során semmilyen bűncselekményt sem ismert el, visszautasította<br />
a kirendelt ügyvédet, de azóta már az egyik legnevesebb<br />
bolíviai iroda látja el védelmét. Május 13-án hallgatta meg<br />
az öt kormánypárti és három ellenzéki képviselőből álló parlamenti<br />
vizsgálóbizottság, ahol kitartott ártatlansága mellett.<br />
Két nappal később Elődöt áthelyezték a politikai foglyok részére<br />
fenntartott részlegbe, a Conchocoritóba. Szerencséjére<br />
„megörökölte” egy akkor szabaduló fogoly celláját. Emellett<br />
sikerült viszonylagos megbecsülést elérnie a rabok közt, akik<br />
kisegítették ruházattal, élelemmel. Viszonzásul például írniolvasni<br />
tanítja egyik rabtársát. A Baptista Szeretetszolgálat<br />
munkatársa többször is meglátogatta, a börtön vezetőségének<br />
engedélyével élelmiszereket, ruhákat juttatott be neki,<br />
és a férfi azt mondta neki, a körülményekhez képest jól van.<br />
Bár a vezető hírek mögé szorult vissza az ügy mostanság, a<br />
felhajtás nem sokat csillapodott – nyilatkozta az [origo]-nak<br />
Józsa Mátyás, magyar nagykövet. A bűnügy szerinte az Evo<br />
Morales elnökkel szembe álló tartományok és az ellenzék<br />
megfélemlítésének eszközévé vált. Miközben vádismertetés<br />
még nem is volt, a sajtóhoz folyamatosan szivárognak ki hírek<br />
az állítólagos összeesküvésről. Mivel decemberben lesz az<br />
elnökválasztás, addig a nyomozást sem fogják valószínűleg<br />
lezárni.. Józsa szerint Elődnek akkor van esélye, „ha a személye<br />
nem lesz fontos a belpolitikában”.<br />
Ebben bízunk mi is. De segítségre addig is szükség van, hiszen<br />
a tetemes (15 000 $-os ) ügyvédi költségek miatt a család<br />
számít minden jó szándékú adományra. További információ:<br />
http://www.toasoelod.com/adomany-toaso-elod.html<br />
Nagy János<br />
9
Kisbíró<br />
10<br />
• XIII. évfolyam • 7. szám • 2009. augusztus<br />
A felfedezés öröme<br />
„Az élet vagy bátor kaland, vagy semmi.”<br />
Helen Keller<br />
A Himalája keleti szélén fekvő egyik hegytömb főcsúcsának<br />
magassága ismert ugyan, ám fehér folt Földünk térképén;<br />
hisz ember eddig nem járt ott. Idén ősszel négy fős expedíció<br />
vállalkozik arra, hogy utat találjon a csúcsra. A csapat<br />
tagja Tolnay Katalin geológus Száron él, Budapesten fordításmenedzserként<br />
keresi a kenyerét. A fiatal nő több nyelven<br />
beszél, szabadidejében a Mars bolygóról írja doktoriját.<br />
– Beszéljünk először a kutatásodról. Honnan jött a Mars?<br />
– Kezdetben a Földet kutattam távérzékelési módszerekkel,<br />
de az túl kemény diónak bizonyult, átnyergeltem a Marsra.<br />
A Mars az egyik szomszéd bolygó, fél év alatt tudjuk elérni.<br />
Éppen ezért nagyon valószínű, hogy a Marson még ebben a<br />
században ember jár.<br />
– Fél év unalom után hirtelen elég sok lesz a tennivalója az<br />
asztronautáknak. Vállalkoznál az utazásra?<br />
– Nem lenne könnyű, hiszen kicsi térben együtt kellene lenni<br />
nagyon hosszú ideig, de mindenképp. Igazi kaland lenne.<br />
Eszembe jut erről a korzikai terepgyakorlatunk, ahol alig hat<br />
napig tengeri méréseket végeztünk. Nagy várakozással készültünk<br />
rá, de néhány óra múlva kiütközött mindenkin a<br />
tengeri betegség. Éjszaka láttuk Korzika fényeit, és nagyon<br />
vágytunk oda. Valahogy így képzelem a Mars oda-visszát<br />
is. Valószínűleg eufórikus hangulat kíséri majd az elindulást,<br />
amit néhány nap múlva monotónia követ.<br />
– Nem tudsz kilépni, friss levegőt venni, nem látsz napfelkeltét...<br />
Találtak vizet a Marson végül?<br />
– Igen, és a fagyási jelenségek kísértetiesen hasonló formákat<br />
hoznak létre a Föld hideg égövében megfigyelhetőkhöz. A földi<br />
típusú élethez folyékony vízre és légkörre is szükség lenne,<br />
és minimum négyféle anyagra. De talán volt élet a Marson,<br />
mindenesetre az élet kialakulásához alkalmas körülmények<br />
valaha megvoltak. A földi élet egy nagy csoda, amely nem<br />
fog a végtelenségig tartani. Elég sokat tudunk arról, hogy mi<br />
minden kell ahhoz, hogy lehessen élet. Érdekes az is, hogy<br />
egy galaxison belül milyen kevés pozícióban élhetőek egyáltalán<br />
a körülmények. A Nap erős mágneses a tere pajzsként<br />
óvja a Naprendszer belsejét, a Napszél ellen meg a Föld saját<br />
mágneses tere véd. Pengeélen táncol az egész.<br />
– Egy geológus hihet Istenben?<br />
– Hogyne hihetne. A Bibliában leírt teremtéstörténetről ma már<br />
tudjuk, hogy jelkép. Ez a csodálatos rendszer lehet teremtett<br />
világ. A kutatók feladata a rendszer logikájának megismerése.<br />
– Magyar utazók nevéhez csak csekély számú felfedezés kötődik,<br />
még ennél is kevesebb érinti a magashegységek világát.<br />
Déchy Mór a XIX. század második felében elsők között mászta<br />
meg a Kaukázus legmagasabb pontját; az Elbruszt. Nevéhez fűződnek<br />
a magyarok által eddig véghezvitt legmagasabb csúcshódítások.<br />
Célotok, ha jól tudom, Déchy 125 éves rekordjánál<br />
másfél kilométerrel magasabb.<br />
– Kínába készülünk, Szecsuán tartományba, annak is egy<br />
viszonylag elmaradott részére. Több olyan hegycsúcs is van,<br />
amely teljesen érintetlen.<br />
– Ez azt jelenti, nincs térképetek sem?<br />
– Semmink sincs. Pontosabban egy fényképünk van, és a<br />
Google Earth, és néhány satelit adat. Még azt sem tudjuk,<br />
melyik irányból vágjunk neki. Inkább északról, vagy inkább<br />
délről? A magassága hatezer méter körül van, a huszonkilencedik<br />
szélességi fokon, amely a trópusok határa, de ilyen<br />
magasságban már gleccserek találhatók. Klasszikus himalájai<br />
hegycsúcs.<br />
– Párkapcsolat élhető ezekkel az utazásokkal?<br />
– Most az egyik útitársam a párom lesz. Komoly próbatétel<br />
lesz számunkra. Az útitársak megválasztása egyébként az<br />
egyik legnehezebb feladat.<br />
– Lehet valaki rossz útitárs?<br />
– Ha nem reagál az eseményekre, ha nem lelkesedik, ha nem<br />
beszélget sohasem, ha nem gondoskodik magáról, az nem jó.<br />
De ha valaki túl félős, vagy ha túl okoskodó, az sem jó.<br />
– Van olyan dolog, amitől félsz?<br />
– A lavináktól. Állatoktól és az emberektől alapvetően nem<br />
félek. A fertőzésektől sem igazán tartok, bár tudom, hogy a lakott<br />
területeken elővigyázatosnak kell lennünk. Oltásokat sem<br />
biztos, hogy felveszünk, mert magas hegyen leszünk, ahol<br />
nincsenek szúnyogok, amelyek maláriát terjesztik, és vizek<br />
sem fertőzöttek. A lavina sem hirtelen csap le, vannak jelei.<br />
– Mennyibe kerül egy ilyen út?<br />
– Fejenként durván hatszázezer forint. A repülőjegyünk<br />
már megvan. Szükségünk lesz dzsipekre, hogy a városból<br />
eljussunk az utolsó lakott területig. Levelezünk ottani hegymászókkal,<br />
tőlük tudjuk, mire lesz szükségünk. Valószínűleg<br />
kellenek majd teherhordók, lovak és tolmácsok is.<br />
– Megvan már a pénzetek az úthoz?<br />
– Még nincs, a csodában reménykedem... Csak az utazás<br />
időpontját ismerjük, október 7-én indulunk, és november<br />
7-én érkezünk vissza. Egy hónap alatt kell megcsinálnunk<br />
az egészet. Érdekes, hogy egy dán expedíció is ezt a hegyet<br />
választotta idén ősszel.<br />
– Verseny lesz?<br />
– Az, hiszen valahová először odaérni csak egyszer lehet.<br />
– Mi hajt?<br />
– A felfedezés, a kaland öröme. Tudom, hogy minden megtörténhet,<br />
de van bennem egy mély bizalom a természet és<br />
Isten iránt.<br />
Konkoly Edit
Vélemény<br />
Otthonod: a Vértes<br />
„Most megérted, te is az erdőé vagy. Amíg csak élsz.<br />
Hogy aztán mi lesz, azt csak te tudod, Ember.<br />
Te mindent tudsz, ami az élet és az átalakulás<br />
között van, mi nem tudunk semmit…Bizony, semmit…<br />
De mi csináljuk.”<br />
(Fekete István: Az erdő ébredése)<br />
Sokat töprengtem a cikk megírásáról, hogy van-e egyáltalán<br />
értelme. De meggyőzött az a sok jóérzésű természetbarát ember,<br />
aki támogatott benne. Mindig a természetet járó és tisztelő<br />
ember voltam. Hosszú útjaim során sok mindennel találkoztam,<br />
sokfelé jártam. De minden utam végén a kisfalum és az<br />
őt körülvevő táj szépsége tudatosította bennem, hogy Itthon<br />
vagyok, Szári vagyok. Itt éltek a nagyszüleim, és ha kint a határban<br />
megsimogatom az öreg diófát, tudom, azt az én nagyapám<br />
ültette egykor. Nekidőlt, és nézte a Széna-hegy kopasz<br />
„homlokát”. Ahogy a te nagyszüleid is ültették a fákat és részt<br />
vettek abban, ami most a tiéd. Tiéd, mert te is Szári vagy, és a<br />
Vértes a te kincsed is! Őrizned kell! Rajtad is múlik, mi lesz vele!<br />
Itt a tájvédelmi körzetek, és a fokozott tájvédelmi körzetek<br />
védik a területeinket. Mert a mészkő és dolomit hegyeken,<br />
löszös pusztákon rengeteg védett növény talál otthont. Úgy,<br />
mint a lila ökörfarkkóró, pusztai meténg, törpe nőszirom,<br />
nagy ezerjófű, hegyi árvalányhaj, bíboros kosbor, tavaszi hérics<br />
és még sorolhatnám. Büszkén mondhatom, hogy megfigyeléseim<br />
és jegyzeteim szerint egyre nagyobb példányszámban.<br />
Nekik a Vértes ad otthont. Ahogy a vörös listán lévő<br />
madaraknak. Magyarországon szinte ez az egyetlen olyan<br />
erdő, amelyik természetes közeget biztosít a fajfennmaradáshoz.<br />
Emellett szívet–lelket gyönyörködtető, értékes, kincset<br />
rejtő tájakat, várakat, kolostorok romjait, szelíd hegyekben,<br />
kis völgyekben gazdag vidéket is érinthet a szabad természetjáró.<br />
Ezt látjuk és tudjuk mindannyian, akik ismerjük, értékeljük.<br />
Hiszen ebben nőttünk fel. Nekünk ezt kell óvnunk és<br />
védenünk. De mi van azokkal az emberekkel, akik nem érzik<br />
át, hogy mi fáj a száriaknak, amikor orvul kilőtt vadat vagy<br />
szeméthegyeket találnak a határban, ahol már alig látni egy<br />
szép agancsú szarvast!? És ezeknek a száriaknak fáj az elkerített,<br />
magánkézbe került erdők látványa is. Úgy jön vissza a<br />
védett madár a hosszú útjáról, hogy nincs otthona.<br />
Sajnos az utóbbi pár hónapban azt tapasztaltam, hogy a földet<br />
felvásárló idegenek nem értékelik a tájat, ahová jönnek vagy<br />
ahol élnek. Én, ha becsukom a szemem, a mezőket, erdőt a<br />
madarak énekét hallom. Ha kinyitom a szemem, akkor csak<br />
a kerítéseket látom. Ahová egykor a világ elől menekültem,<br />
ahol sírtam és örültem már nem az „enyém”. Barátom szavaival<br />
élve: ha a Vértesnél pöttyel jelölném azokat a helyeket,<br />
ahol emlékeim vannak, az egész rengeteg pötty lenne. Az egyik<br />
legmagasztosabb emberi érzés és erény: mert a hazaszeretet<br />
valójában a szülőhely és közvetlen környékének a szeretetével,<br />
illetve e szeretet kézzelfogható kinyilvánításával, a valódi értékek<br />
megismerésével és megbecsülésével kezdődik.<br />
Vannak, akiknek ez a táj ad emléket, megnyugvást, boldogságot,<br />
értelmet. De egyet biztosan: az Otthont.<br />
Földi Magdolna<br />
XIII. évfolyam • 7. szám • 2009. augusztus •<br />
MEGHÍVÓ<br />
Kisbíró<br />
A Saarer Tanzgruppe szeretettel meghív<br />
mindenkit a 2009. szeptember 19-én 20<br />
órakor kezdődő szüreti bálba a szári Kultúrházba.<br />
Zene: Bravi Buam / Pilisvörösvár<br />
Jegy: 1500.-<br />
Tisztelt Szári Lakosok/Kedves<br />
Sportbarátok!<br />
Örömmel tájékoztatom Önöket, hogy a SZÁR KSE Labdarúgó<br />
Szakosztályának egyéni <strong>honlapja</strong> elkészült.<br />
A honlap elérhetősége: www.szarkse-labdarugas.eoldal.hu<br />
Az oldalt folyamatos frissítés és fejlesztés alatt áll. A honlappal<br />
kapcsolatban szívesen vesszük véleményüket és<br />
javaslataikat. Elérhetőségeinket az oldalon megtalálják.<br />
Kellemes böngészést és időtöltést kívánunk!<br />
Kovács Tibor<br />
SZÁR KSE labdarúgóutánpótlás-szakágvezető<br />
IX. Romhányi Orvostalálkozó<br />
Szár, 2009. augusztus 29.<br />
9.00 Szentmise<br />
10.00 Üdvözlések<br />
10.30 Hofher József SJ<br />
„Isten országa, mint valóságos politikai<br />
struktúra”<br />
11.00 Szűcs Ferenc<br />
„Egyéni, strukrúrális, korszakos bűnök és<br />
gyógyulások”<br />
11.30 Berkesi Sándor<br />
„A kodályi életmű vigasztaló üzenete”<br />
12.00 Csorba-Simon László festő- és szobrászművész<br />
„Romhányi professzor úr”<br />
12.30 Ebédszünet<br />
14.00 Ádány Róza<br />
„A magyar lakosság egészségi állapota, különös<br />
tekintettel az ezredforduló utáni időszakra”<br />
14.30 Hetesi Zsolt<br />
„Felelősséggel a teremtett világért”<br />
15.00 Rácz Péter<br />
„A szem és a látás a Bibliában”<br />
15.30 Szepesi János<br />
„Az én útravalóm Romhányi professzor úrtól”<br />
16.00 Zárszó<br />
11
Kisbíró<br />
• XIII. évfolyam • 7. szám • 2009. augusztus<br />
Boldog születésnapot!<br />
Barabás Péterné Hogy tetszik lenni?<br />
Farkas Ferenc<br />
Fehér Sándor<br />
Boldog születésnapot!<br />
Genzwein Ferencné<br />
Gyalogh Márton<br />
Kálna Magdolna 1937. augusztus 23án<br />
született Ungváron. Édesapja egy<br />
Harmath Ferenc<br />
köztisztasági vállalat vezetője volt, de<br />
Hasenfratz Józsefné<br />
sajnos igen fiatalon, 41 évesen meg-<br />
Hollósy Gyuláné<br />
halt. Édesanyja Ungváron a szülésze-<br />
Igricz Antalné<br />
Juhász Mihályné<br />
Katona Szilveszterné<br />
ti kórház konyháján volt szakács, ma<br />
már ő sincs az élők sorában.<br />
Magdi néniék hatan voltak testvérek,<br />
mind közül ő a legidősebb. Hár-<br />
Kálna Magdolna<br />
man ma is Ungváron laknak, egyikük<br />
Kiss Józsefné<br />
Oroszországban él, egy másik testvére<br />
Laub János<br />
pedig már meghalt.<br />
Lehovicz Tibor<br />
Lukács Tibor<br />
Márhoffer Józsefné<br />
Szülővárosában járt iskolába, ahol<br />
ukránul tanultak. Otthon magyarul<br />
beszéltek, de ez nem okozott gondot,<br />
mert a gyerekek mindkét nyelvet köny-<br />
Müller Jánosné<br />
nyedén elsajátították, mire iskolába<br />
Ozsváth Istvánné<br />
kezdtek járni.<br />
Pats Mihályné<br />
Első munkahelye egy könyvtárellátó<br />
Springó László<br />
Szabó Antalné<br />
Szentesi Józsefné<br />
volt. A nyomdában elkészült új könyvek<br />
egy-egy példányát összegyűjtötték,<br />
becsomagolták, és elküldték a könyvtárak<br />
részére.<br />
Szilágyi István<br />
1957-ben férjhez ment, majd megszüban, egy Kijevben született. Mindegyik<br />
Tóth Ferencné<br />
lettek fiai. Amikor újra dolgozni kez- unoka több nyelven beszél, egy Angli-<br />
Tóth Imréné<br />
dett, egy moziban volt jegyárus, majd ában, egy másik Németországban ta-<br />
Tóth Károly<br />
Tóth Sándorné<br />
Végh János Istvánné<br />
egy műszergyárba került. Innen ment<br />
nyugdíjba 1992-ben.<br />
A fia családja után jött Magyarországra<br />
1993-ban. Eleinte egy hónapot itt tölnul.<br />
Büszke is rájuk!<br />
Élete legnagyobb öröme is hozzájuk<br />
kapcsolódik: mikor első unokája született,<br />
kiszaladt az erkélyre, hogy az egész<br />
Zbiskó Ernő<br />
tött, egyet Ungváron. Hosszabb ideig világ tudtára adja a nagy hírt. „Uno-<br />
A júliusi születésnaposok listájából<br />
kimaradt Böcs Isvánné.<br />
Ezért elnézését kérem és utólag kívánunk<br />
boldog születésnapot.<br />
Balázs Sándorné<br />
egyszerre nem maradhatott, meg párja<br />
is várta otthon. Férje 1996-ban meghalt,<br />
Magdi néni akkor költözött végleg<br />
Magyarországra. 2001-ben kapta meg<br />
a magyar állampolgárságot, az esküt<br />
Újbarkon tette le az akkori polgármeskám<br />
van!” – kiáltozta, aztán a nagy izgalomtól<br />
összeesett. A család meg úgy<br />
megijedt, hogy kihívták a mentőt. Szerencsére<br />
nem volt nagy a baj.<br />
Újbarkot úgy megszerette, hogy nem<br />
menne el innen már sehová. Ha né-<br />
Kiadja:<br />
ter előtt.<br />
hány napot Érden tölt, már vágyik<br />
Szár és Újbarok önkormányzata<br />
Felelős kiadó: Szabó Gábor<br />
– De minden évben visszamegyek<br />
mindenszentekre. Ott van a szüleim<br />
vissza. Olyan jó barátnői vannak itt,<br />
hogy szinte már testvéreinek érzi őket.<br />
Szerkeszti:<br />
Konkoly Edit, May Katalin, Metzgerné<br />
Speier Katalin, Nagy János,<br />
Schweininger Péter<br />
sírja, meg sok rokon is vár – mondja.<br />
– Hogyan kerültek éppen Újbarokra? –<br />
kérdezem tőle.<br />
Tagja a Nyugdíjas klubnak, szeret az<br />
összejöveteleken beszélgetni.<br />
70 éves koráig kutya baja sem volt,<br />
Cím: Polgármesteri Hivatal<br />
2066 Szár,<br />
Rákóczi út 68.<br />
– A fiamék Budapesten laktak, és egy<br />
ismerősük kínálta a telket nekik. Eljöt-<br />
mára sajnos beteg a dereka, fájnak a<br />
lábai. Dolgozni már nemigen tud, meg<br />
Telefon: 22/591-031<br />
Készül: 850 példányban<br />
Terjeszti: az önkormányzat<br />
Olvasható a www.saar-ujb.hu címen is.<br />
tek, megnézték, megtetszett, hát megvették.<br />
Az alap és a pince már készen<br />
is volt, arra építették fel a házat – vá-<br />
nem is engedi a családja.<br />
Aki 70 évig ilyen aktív volt, az meg<br />
is érdemli, hogy a pihenés töltse ki<br />
ISSN 1789-8242<br />
laszolja.<br />
napjait.<br />
Lapzárta: minden hónap 15-én,<br />
Aztán másik fia is eladta otthon a la- Remélem még sok öröme lesz a csa-<br />
megjelenés minden hónap 25. körül.<br />
Kérjük a Kisbíróba szánt cikkeket floppyn<br />
(esetleg olvasható kézírással) a szerkesztőknek vagy a<br />
polgármesteri hivatalban adják le.<br />
A szerkesztők fenntartják a rövidítés jogát.<br />
kását, és Érden vettek házat, ott telepedtek<br />
le.<br />
Magdi néni családja igazán „nemzetládjában,<br />
barátaiban, idős éveiben.<br />
Boldog születésnapot, Magdi néni!<br />
A lapban leírt vélemények nem feltétlenül tükrözik a<br />
szerkesztők álláspontját.<br />
közi”. Négy unokája (3 fiú és 1 lány)<br />
közül a véletlen folytán egy Szlovákiá-<br />
msk<br />
12