Pixel Magazin | 2016. június

Havonta megjelenő számítástechnikai magazin 001. évfolyam, 01. szám. 2016. június 990 Ft 

Battlefield 1 Call of Duty: Infinity Warfare DOOM Dark Souls 3 Uncharted 4 Ratchet and Clank Star Fox Zero 

Xperia M5 Nonstop Knight Warcraft – A kezdetek Amerika kapitány - Polgárháború X-Men – Apokalipszis 

Forza Motorsport 6 APEX MXGP2 Quantum Break Alienation The Walking Dead: Michonn Game Boy bemutató Sony

MAGAZIN 

NEM CSAK KOCKÁKNAK!

PIXEL MAGAZIN 01/01. 

I. ÉVF. 1. SZÁM, 2016. JÚNIUS 

BEKÖSZÖNŐ 

Kiadó: 

Kiadóigazgató: 

Főszerkesztő: 

Lapdesign: 

MMM Media 

Reklámügynökség Kft. 

Árva Ferenc 

Ragács András 

Szokolay Zsolt 

KEDVES PIXEL MAGAZIN OLVASÓ! 

Tördelőszerkesztő: Aczél Dániel 

Korrektor: 

Munkatársak: 

Terjesztés: 

Előfizetés: 

Lukácsné dr. Kardos Ildikó 

R4bbit - Korek Péter 

Fanni - Szathmáry Fanni 

Májkül - Gruber Miklós 

BelsoValtozas - Peremicki Béla 

Dr. Zaius - Szokolai Zoli 

Komédiás - Felkai Ádám 

FutuRetrO - Szabó Péter 

Wazko - Egyed Viktor 

Kenny - Kern Péter 

Vivien - Budai Vivien 

the Sickness - Fodor Zsolt 

Onimusha - Márton Attila 

sQr’ - Nagy Csaba 

Cpt.Nihil - Tamási Gábor 

Előfizetésben terjeszti 

a Magyar Posta Zrt. 

Hírlap Üzletága 

Egy lapszám ára: 990 Ft 

Éves előfizetés: 9990 Ft 

e-mail: iroda@mmmonline.hu 

Hirdetés: +36 20 242 2131 

Kiadó 

és szerkesztőség: 

E-mail: 

Nyomtatás: 

2120 Dunakeszi, 

Bajnok Géza tér 5/A 

pixel@mmmonline.hu 

Pauker nyomda 

Az újságban megjelent hirdetések 

minősége és tartalma nem a kiadó felelőssége. 

A Pixel Magazinban megjelenő cikkek és rovatok szerzői 

jogvédelem alatt állnak fordításban is, bármilyen 

felhasználása csak a kiadó engedélyével lehetséges. 

Kishazánk videojátékos történelme 

egy újabb mérföldkőhöz érkezett 

2016 nyarára. Egy lelkes csapat 

elhatározta, hogy megalkotja minden 

idők egyik leginnovatívabb magazinját, 

mely nem csak tartalmával 

és mondanivalójával próbálja kielégíteni 

a nyomtatott magazin tapintására 

vágyó játékosok igényeit, 

hanem érdekes megoldásokkal férkőzik 

a rajongók kegyeibe. 

A nagy szavak szeptembertől fognak 

igazolást nyerni, mikor nyomtatva 

is megjelenik a Pixel Magazin 

első lapszáma. Addig azonban mindenki 

megismerkedhet a Pixel Magazin 

nyújtotta minőséggel és színvonallal, 

ugyanis weboldalunkon 

az első számokat bárki ingyenesen 

megtekintheti (ha szeretné, akár limitált 

számban nyomtatva is megvásárolhatja) 

egy gyors regisztráció 

fejében. 

A külcsín és a belbecs egyszerre 

képvisel kiemelkedő fontosságot 

szerkesztőségünkben, ezért az 

impozáns megjelenés mellett tartalmilag 

is igyekszünk minden korosztályhoz 

szólni. Az aktuális videojátékok, 

technikai részletek, mobil 

trendek, hardveres érdekességek 

és mozifilmek mellett a deresedő 

halántékú játékosokra is gondolunk, 

erős retró tartalommal csábítjuk 

őket múltidézésre. 

Ragács András, 2016. június 

1


havi kockulás 

T A R T A L O M 

JÖVŐBETEKINTŐ 

Battlefield 1 . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 

Baldur’s Gate - 

Siege of Dragonspear . . . . . . .30 

Deponia Doomsday . . . . . . . . .54 

Ratchet and Clank . . . . . . . . . .58 

Call of Duty: Infinity Warfare. . . 6 

10 

Umbrella Corps. 

Resident Evil 7 (Level Up) . . . . 13 

World of Warcraft: Legion . . . 14 

PIXEL PERCEK 

Érdekességek 

az E3 történetéből. . . . . . . . . .17 

2016-os E3-as összefoglaló . . 18 

GÓRCSŐ ALATT 

DOOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .22 

A DOOM 

förtelmes bugyrai. . . . . . . . . . .28 

Dark Souls 3. . . . . . . . . . . . . . . .34 Shadow Complex . . . . . . . . . . .60 

Day of the Tentacle 

Everybody’s Gone 

Remastered . . . . . . . . . . . . . . . .38 to the Rapture . . . . . . . . . . . . . .62 

Battlefleet Gothic Armada. . .42 Star Fox Zero . . . . . . . . . . . . . . .64 

Tíz éve (nem) készül 

Star Fox Guard. . . . . . . . . . . . . .68 

a Half-life 2: Episode 3 . . . . . .45 Star Fox történelem. . . . . . . . .70 

46 

Uncharted 

érdekességek. . . . . . . . . . . . . . .52 

Forza Motorsport 

6. APEX . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .74 

Call of Duty: 

Black Ops 3 – 

Eclips DLC . . . . . . . . . . . . . . . . . .78 

IS Defense. . . . . . . . . . . . . . . . . .82 

The Walking Dead: 

Michonne . . . . . . . . . . . . . . . . . .84 

MXGP2 – The Official 

Motocross Videogame . . . . . .86 

Pokkén Tournament . . . . . . . .90 

Quantum Break. . . . . . . . . . . . .92 

Xbox One S . . . . . . . . . . . . . . . . .95 

Alienation . . . . . . . . . . . . . . . . . .96 

WWE 2K16 . . . . . . . . . . . . . . . . .98 

2


J E G Y Z É K 

Project Scorpion 

101 

MOBILZÓNA 

Mobil hírek 

a nagyvilágból . . . . . . . . . . . . 124 

Sony XperiaM5 . . . . . . . . . . . 126 

Samsung Galaxy A5 6. . . . . 128 

Uncharted: 

Fortune Hunter . . . . . . . . . . . 130 

havi kockulás 

PIXEL PERCEK 

Nyakunkon a nyár . . . . . . . . 102 

Garázsmenet . . . . . . . . . . . . . 106 

PlayStation 4K alias NEO . . .110 

A PIXELEKEN TÚL 

DOOM EFFECT . . . . . . . . . . . .112 

138 

Cloverfield Lane 10 . . . . . . . 140 

Amerika kapitány – 

Polgárháború. . . . . . . . . . . . . 142 

X-Men – Apokalipszis . . . . . 143 

RETROID 

Armakuni (karakterbemutató) 115 

Insert Coin. . . . . . . . . . . . . . . . .116 

Justice League Task Force . .118 

Game Boy . . . . . . . . . . . . . . . . 120 

Crash Bandicoot 

(karakterbemutató) . . . . . . . 123 

132 

FILMAJÁNLÓ 

Angry Birds – A film. . . . . . . 134 

Warcraft – A kezdetek . . . . 136 

HARDVEREK ÉS KÜTYÜK 

Hardverhírek . . . . . . . . . . . . . 144 

Chuwi Vi10 Ultimate . . . . . . 146 

Lenovo Ideapad y700 . . . . . 148 

Samsung Portable 

SSD T3 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 150 

Dell Vostro 14’ . . . . . . . . . . . . .151 

3


jövőbetekintő 

A Battlefield és a Call 

of Duty-széria közötti 

rivalizálás mindig erős 

volt, az idei epizódok 

bejelentő videói 

nyomán azonban a 

A kérdésre viszonylag egyszerű a 

válasz: az I. világháború újszerű terep a 

kontrollert vagy egeret szorongató szobabakák 

számára. A témára van igény, 

ezt jól mutatja a Steam-en elérhető és 

sikeres Verdun is, a nagy kiadók azonban 

eddig úgy vélték, hogy a modern vagy 

állóháborúnak is voltak olyan izgalmas 

mozzanatai, melyek képernyőre vágynak. 

A fejlesztők elképzelései – és talán 

az, hogy nem árt egy kis történelemlecke 

– azonban meggyőzték a kiadót, hogy 

ez jó móka lehet, így a lámpa zöldre váltott, 

és a DICE komolyabban is beáshatta 

játékos kommentek 

sci-fi környezethez szoktatott tömeg 

magát a projektbe. Most, mikor a prog- 

úgy szaporodnak, mint 

szúnyogok egy gyönyörű 

nyári estén, és épp úgy 

csípnek is. Jelenleg az 

Infinite Warfare vérét 

szívja a közösség, míg a 

közömbös a téma iránt. Az Electronic 

Arts konkrétan eleinte azért nem támogatta 

a DICE világháborús tervét, mert 

kételkedett abban, hogy a fiatalabb korosztály 

egyáltalán tudja-e, mi is történt 

1914 és 1918 között. A döntéshozókat 

arról is nehéz volt meggyőzni, hogy az 

ram bemutatkozó videója szabályosan 

letarolta a YouTube-ot, ezek a részletek 

megmosolyogtatóak, és mindenesetre 

érdekes, hogy a játékipar nagyjai hogyan 

vélekednek azokról, akikből élnek… 

A Battlefield 1 tehát jött, látott és győzött, 

pedig a DICE utóbbi éveiben muta- 

Battlefield 1 mindenki 

kedvence. De miért 

látjuk a múltban a jövőt, 

és egy alapvetően 

statikus háborút 

feldolgozó 

tott formája alapján akár még szkeptikusak 

is lehetnénk: elég visszagondolni 

a bugos Battlefield 4-re, vagy a tartalom 

terén foghíjas Battlefront-ra, csak hogy 

néhány fájó emléket említsünk. Kenyeret 

és cirkuszt, vagyis jelen esetben szekercét 

és lángszórót a népnek, és az min- 

programban a 

dinamikus 

élményt? 

dent elfelejt. Idén októberben mindkét 

eszközt kezébe veheti a vásárló, sőt még 

sokkal több izgalmas 

dolgot, amivel 

a mesterséges intelligencia, 

vagy más 

4

írta: 

BelsoValtozas 


RÉGI IDŐK, ÚJ ÉLMÉNYEK 

játékos által irányított katonákat lehet 

elfektetni. A készítők sűrű és kegyetlen 

közelharcot ígérnek, amiket ásókkal, 

buzogányokkal, szuronyokkal kell megvívni. 

A DICE kiemelte, hogy a frontvonalak 

megmerevedésétől függetlenül az 

I. világháború haditechnikai szempontból 

változatos és izgalmas volt, és ez a 

sokrétű fegyverarzenál a programban is 

megjelenik. A sorozat szellemiségéhez 

híven a vízi, földi és légi járművek fontos 

szerephez jutnak majd, újdonságként 

pedig megjelennek a hátasok is. A DICE, 

elmondása szerint, maximális történelmi 

hűségre törekszik, és csak ott és úgy 

nyúl bele a múltba, ahol a játékmenet miatt 

elengedhetetlen. Ennek gyakorlati 

megvalósítását még 

homály fedi, de állítólag a 

csapat már megtalálta a 

megoldást. 

Az I. világháború földrajzi kiterjedéséből 

adódóan a helyszíneknek sem szükséges 

a lövészárkokra korlátozódni: a kampány 

során a DICE több történetet, több 

szemszögből mesél el, így megfordulhatunk 

majd Észak-Afrikában, az Alpokban, 

Franciaországban és Belgiumban is. A 

vizuális megvalósítás kapcsán a szoftver 

vezető tervezője azt nyilatkozta, hogy 

szeretnék, ha mindenki saját bőrén érezné 

háború fojtogató atmoszféráját, ennek 

megfelelően a Battlefield 1 tónusa 

sötétebb, komorabb lesz. A multiplayer 

módról egyelőre annyi biztos, hogy a 64 

fős csaták maradnak, illetve négy gyalogos 

(rohamosztagos, felcser, támogató 

és felderítő) és két járműves (pilóta, tankos) 

várható. 

Az eddigi jelek szerint a DICE nagyon 

szívén viseli a projektet, mely a csapat 

régóta dédelgetett álma. Minden jel arra 

mutat, hogy az októberi megjelenés nem 

a keserű felébredést, hanem a beteljesülést 

hozza majd magával. 

Infobox 

Fejlesztő: EA DICE 

Kiadó: Electronic Arts 

Megjelenés: 2016. október 21. 

Platform: PC, PS4, Xbox One 

5



2 670 665. A szám, ami 

jelenleg meghatározza a 

menetrendszerűen érkező 

Call of Duty sorozat idei 

darabját. Több mint 

két és fél millió negatív 

visszajelzés. Hátat fordító, 

csalódott, felháborodott 

rajongók. Hatásvadász 

címek a nemzetközi 

magazinokban. Az Infinite 

Warfare bemutatójának 

példátlanul pesszimista és 

negatív visszhangja után 

úgy tűnik, az Activison 

idén már hiába akarja a 

csillagok közé repíteni a 

szériát, ha mindenki más 

a föld alá temetné. De 

pontosan miért? 

EGYSZER BETELIK 

A POHÁR… 

A távoli jövőben a Föld természetes 

erőforrásainak elapadása, az ipari célokra 

használt területek pusztítása és a 

populáció fékezhetetlen növekedése miatt 

az emberiség kénytelen politikai uniót 

létrehozni. A bolygó egészére kiterjedő 

Egyesült Nemzetek Űrszövetsége természetesen 

kolonizációs célokat tűz ki 

maga elé, és néhány év alatt már több 

környező égitestet is sikeresen meghódít. 

A gyarmatok egy idő után viszont 

agresszíven próbálnak elszakadni az 

anyabolygó fennhatósága alól, ami máris 

megadja az alapot néhány órányi tűzharcnak. 

A rendkívül klisés kiindulópont 

önmagában nem lenne probléma, ha ez 

sorban nem az ötödik Call of Duty lenne 

a közelebbi vagy távolabbi jövőben elhelyezve. 

Az előzetes igényfelméréseket és 

piackutatást végző osztály részéről ért- 

6

írta: 

sQr` 


hetetlen, hogy egy 2012 végén hároméves 

fejlesztési ciklusra beálló sorozatnál 

ezt elfogadhatónak találták. Logikus 

döntés lett volna legalább egy csapat 

alkotását másik idősíkra tolni, akár újra a 

II. világháborúba, engedve az egyre hangosabb 

közösségi nyomásnak, akik pár nap 

alatt kalapoznak össze jelentős összegeket 

a Kickstarteren hasonló ötletekre. 

A játék központi része ezúttal az UNSA 

Retribution névre keresztelt anyahajó 

lesz a csillagok között – hasonlóan a 

Black Ops III bázisaihoz. Az ígéretek szerint 

innen indulhatunk töltőképernyők 

nélkül a továbbra is kötött sorrendű, de 

melléktevékenységekkel színesített küldetésekre 

Jackal vadászgépünkkel. 

Nagyobb területek. Picivel hosszabb pórázra 

engedve a továbbra is moziszerű 

hatást biztosító szkriptek között. A barátokat 

ezúttal nem vihetjük magunkkal az 

egyjátékos kampányra, a történet Nick 

Reyes kapitány szemszögéből egy sokkal 

személyesebb, karakterközpontú ívet 

fog kapni. Mivel a főhős a Speciális Légierő 

vezetője, ezért a sorozat történetében 

először valóban lehetőségünk adódhatna 

döntéseket hozni, és nem csak parancsokat 

teljesítve sodródni az eseményekkel. 

Az előzetes információk alapján 

azonban itt sem számíthatunk Brothers 

in Arms-szerű csapatirányításra, részletesebb 

erőforrás menedzselésre vagy 

egyéb újításra, ami kicsit megpiszkálná a 

már bejáratott formulát. 

A Call of Duty beleesett abba a hibába, 

hogy a hasonló kor és környezet, valamint 

a túlzó óvatossággal kezelt játékelemek 

miatt egyszerűen nem tűnik már 

önálló alkotásnak. Egy kevésbé tájékozott 

vásárló nem tud különbséget tenni 

a széria elmúlt öt évben kiadott darabjai 

között, ebben pedig a hosszú ideje elavult 

grafikus motor és a sablonos, szürke 

sci-fi dizájn sem segít. Mosott textúrák, 

plasztikus karakterek, erőtlen effektek. 

Egyre közelebb kerülünk a továbbfejlesztett 

konzolok kiadásához, miközben az 

egyik legnagyobb bevételt termelő címnek 

még a generációváltást sem sikerült 

elfogadhatóan meglépnie. 

Sokat elmond a jelenlegi helyzetről, hogy 

Infobox 

Fejlesztő: Infinity Ward 

Kiadó: Activision 

Megjelenés: 2016. november 4. 


7



az egyetlen pozitív visszajelzést és valódi 

lelkesedést egy közel tízéves epizód 

felújítása tudta kiváltani. A teljes kampány 

és tíz, zseniális többjátékos térkép 

a hagyományos, földhöz ragadt, régóta 

hiányolt játékmenettel kényezteti majd 

a rajongókat. A Modern Warfare Remastered 

a sorozat aranykorának apró 

darabja, picit kifényesítve – rendkívül 

agresszív és vásárlói oldalról felháborító 

módon a drágább új játék gyűjtői kiadásához 

kötik a nagyobb profit érdekében. 

Az Infinite Warfare mintapéldája a 

szériához kapcsolódó minden hibás fejlesztésnek 

és marketing döntésnek. Ez 

az a pont, amikor a játékosoknak végre 

nemet kell mondani, és észre kell venni, 

hogy a vásárlásunkkal mi engedjük meg 

ezt a hozzáállást. Változás kell. Változás, 

aminek az első lépését nekünk kell 

megtenni. A felháborodott internetes 

kirohanás, a negatív tetszési statisztika, 

de még az építő jellegű kritika is kevés. A 

kiadó csak az eladási adatokból ért! 

8


VAJON A CAPCOM 

A korosodó Resident Evil rajongók 

előtt sokadszorra húzták el a mézesmadzagot 

a 7. rész bejelentésével, ami 

megint csak visszatér a gyökerekhez. 

Mára felnőtt egy teljesen új generáció, 

akiknek a klasszikus széria befogadhatatlanná 

vált. Nekik az egykor patinás 

név egyet jelent az akció és kooperatív 

orientált, nyomokban túlélő elemeket 

rejtő 5. és 6. résszel. Talán eme játékosoknak 

lehet inkább izgalmas a június végén 

debütáló Umbrella Corps. 

Bár az UC a Resident világában játszódik, 

a megszokottól teljesen más stílust képvisel. 

Egyedül a külső nézet maradt meg, 

de egy csapatalapú kompetitív játékmenetbe 

ültették át az egészet, ahol a fertőzöttek 

egyfajta interaktív díszletként 

vannak jelen. Maguk 

az egymás ellen csatározó 

vállalkozások 

szeme előtt ugyanaz 

a cél lebeg: megszerezni 

a 12 éve megsemmisült 

Umbrella 

elveszett titkait. Egy-egy ilyen fertőzött 

területre kiküldött zsoldos bőrébe bújva 

10

írta: 

Onimushaman 


TUDJA, MI KELL A NÉPNEK? 

kell a riválisok által kiállított ellenségeket 

likvidálni. Játékmódokat terveztek bőségesen. 

A klasszikus Deathmatch mellett 

lesz, hogy egy élettel kell vagánykodnunk 

a néhány perces darálóban, vagy egy 

táska megszerzésért küzdünk, esetleg 

az ellenfelek adatainak eltulajdonításával 

érvényesülhetünk, míg a Multi-Missionben 

8-féle küldetéstípus fogja váltani 

egymást véletlenszerűen. A dolgokat 

tovább fűszerezik egy megvadult fertőzöttel, 

így a feladatok mellett rá is külön 

figyelmet kell majd fordítani. Hogy ne érhesse 

szó a ház elejét, egy egyszemélyes 

játékmódot is tető alá hoztak, ami nemes 

egyszerűséggel a „The Experience” címet 

kapta. Ebben a kísérletben feladatokat 

kell majd megoldani, miközben hordaként 

záporoznak a Resident Evil-ekből ismert 

lények. Kasztok lesznek, 

de csak a fegyverzetükben 

fognak eltérni 

egymástól, és a felszerelésünk 

optikailag 

tuningolható lesz. Kiemelt 

dolog- 

Infobox 

Fejlesztő: Capcom 

Kiadó: Capcom 

Megjelenés: 2016. június 21. 

Platform: PC, PS4 

11



nak szánták a fedezékharcot, ami Capcom 

mintára messziről „világít” – hogy a 

gyengén látók is észrevehessék. Szó szerint 

kéken van jelölve az összes fedezék, 

ami mögül manuálisan kukucskálhatnak 

ki a harcosok a pontosabb célzás érdekében. 

Egy brutális csákánnyal (Branier) 

lehetőség nyílik közelharcra is. A szerszámmal 

lehet csapásokat hárítani, kivégezni, 

valamint falmászásra is használható, 

amely több szintes taktikázást fog 

biztosítani, míg egy másik eszköz, a Terrain 

Spikes az alsó szintekre enged majd 

áttörést. További érdekes taktikai kütyünek 

ígérkezik a Zombie Jammer, mellyel az 

ellenségre lehet majd uszítani a szörnyeket. 

A fertőzötteket „emberi pajzsként” 

is lehetőségünk lesz használni, rothadó 

testük megállít pár sorozatot és egyfajta 

hordozható fedezékként szolgálnak. Az 

első kiadott anyagokon bizony a pályák 

nem voltak túl megnyerőek. Valahogy 

meg kellett fogni a rajongókat, és erre 

a célra végső megoldásként a Resident 

Evil epizódokból kiollózott helyszíneket 

választották. A RE4-es Village, avagy a 

spanyol falucska is a harcok színterévé 

válik (a pajkos, Las Plagasszal megfertőzött 

parasztokkal együtt). Egy másik 

ismerős helyszín a Code Veronica antarktiszi 

bázisa lesz, továbbá egy előzetesben 

a szemfülesek pár képkocka erejéig 

felfedezhetik a RE5 afrikai piacát is. Nem 

mehetek el szó nélkül a végtelenül komikus, 

már-már Benny Hill show-ba illő 

mozgás animációk mellett: a karakterek 

mintha görkorcsolyával közlekednének, 

a kúszásról meg már ne is beszéljünk. A 

nyomott áron és csak digitális verzióban 

megjelenő alkotás érkezése már nagyon 

közel van, és akár még jól is elsülhet! A 

Capcom megpróbál mindenkinek megfelelni, 

és ezért erőltetik megszállottan a 

remake-eket, illetve tolják az akciósabb, 

köztes termékeket (Revelation-ök). Az 

Umbrella Corps-ot pedig lehet, hogy egy 

teljesen új vásárlóközönségnek szánják, 

mivel a nagy öregeket előbb vonzanák 

be egy háromszoros áron kínált Resident 

Evil 2 HD „újrával”, vagy a fiatalabbakat 

egy Resi 5–6 HD-vel, mint ezzel a Multiplayerre 

kihegyezett lövöldével. 

12

A RESIDENT EVIL 7: 

BEGINNING HOUR SZINTUGRÁSA 


Mondják, hogy az internet korában 

nincsenek titkok. Pláne akkor, ha százezres-milliós 

tömeget mozgósítunk egyegy 

rejtély megoldására. Vagy mégsem? 

Történetünk a P.T. című (az angol playable 

teaser rövidítéséből) horrorral veszi 

kezdetét, amely egy játszható előzetes 

volt. A P.T.-vel az azóta törölt Silent Hillst 

promózta a különc, de hatásos reklámmegoldásairól 

is híres Hideo Kojima. Egy 

folyosó és egy fürdőszoba – ennyiből állt 

az egész játék. Ha pedig jó sorrendben 

mentünk végig a pályán, megnyithattuk 

a lezárást, ahol egy videón feltűnt 

a leghíresebb ír zombivadász: Norman 

Reedus (legalábbis a bedigitalizált változata), 

valamint a Silent Hills cím is ekkor 

jelent meg a képernyőn. Hatásosabb 

bejelentés egy videónál? Egyértelműen. 

Tekerjük az éveket 2014-ről 2016-ra, és 

tanúi lehetünk, hogy az idei E3 konferencián 

a Capcom nyomott egy Konamit, 

vagyis a Resident Evil 7 egy a P.T.-re kísértetiesen 

emlékeztető teasert kapott. 

A folyosó-fürdőszoba kombinációt ugyan 

egy egész redneck kalyiba váltotta fel, de 

a mögöttes mechanika hasonló. Feladatokat 

kell megoldanunk, és ki kell jutnunk 

a házból anélkül, hogy egy vérmes és 

véres úriember az arcunkba bokszolna, 

miközben üdvözöl minket a családban. A 

cikk írásának pillanatában már több mint 

két napja, hogy a teaser elérhető, de eddig 

még senkinek sem sikerült a mutatvány 

(vagy csak hallgat róla az illető, ami 

elég valószínűtlen). 

Az tehát már biztos, hogy a Beginning 

Hour szintet lépett a P.T.-hez képest, 

hiszen az utóbbi játéknál – igaz véletlenül 

–, de 24 órán belül eljutott valaki a 

megoldáshoz. Persze a P.T.-t valószínűleg 

eleve könnyebbnek szánták, hiszen a 

Silent Hills bejelentése a teaserből derült 

ki. Most viszont tudjuk, hogy januárban 

érkezik a Resident Evil 7, ezért a Capcom 

érdeke éppen ellenkező: nyilván azt szeretnék, 

ha minél tovább foglalkoznánk a 

készülődő játékukkal. Komédiás 

level up 

13



Bár sokan már évek óta 

temetik, illetve temetnék 

a World of Warcraft-ot, 

a Blizzard „fejőstehene” 

csak nem akar elapadni, 

sőt az új tartalmaknak 

hála mindig visszahízik 

régi állapotába. 

A kezdetben 10 millió fölé is felkúszó 

játékosszám azért mára bőven apadni 

kezdett, de a kiadó remekül észrevette, 

hogy egy-egy kiegészítőt követően 

ismét megugrik a játékosbázis, és mire 

kritikus szintig, újabb csomaggal lepik 

meg a nagyérdeműt. Legutóbb időt utaztunk, 

valamint mindenki kapott egy saját 

kis erődöt, ahol kénye-kedve szerint fejlesztgethetett, 

termelhetett. Lássuk hát, 

hogy a Blizzard-os fejlesztők mit találtak 

ki a légió eljövetelére. 

A World of Warcraft: Legion története 

közvetlen a Warlords of Draenor után játszódik: 

Gul’dan visszatér, ráadásul nem 

egyedül érkezik a csetepatéra, hanem 

egyenesen a The Burning Legionnel, amiről 

csak annyit kell tudni, hogy az egy méterre 

eső démonok száma meglehetősen 

magas, fő céljuk pedig a világ elpusztítása 

és a sötétség uralkodásának visszaállítása. 

A kiegészítő hozza az eddig már 

megszokott dolgokat, azaz a szintlimit 

megnövelését, rengeteg új dungeon-t, 

pár raid-et, egy kasztot, valamint a korábban 

bevezetett rendszerek finomabb, 

csiszoltabb kiadását, szóval tartalmas 

csomagocska van ezúttal is érkezőben. 

Kezdjük ott, hogy mostantól már 110-es 

szintig is felfejlődhetünk, amire bizony 

szükségünk is lesz, lévén a korábban a 

Warcraft 3-ban emlegetett The Broken 

Isles nem éppen paradicsomi hely, leginkább 

egy „kihalt” temetőre hasonlít, a szó 

legszorosabb értelmében. A hős tápolás 

mellett további segítséget fog jelenteni 

a frissiben bevezetett Artifact rendszer, 

aminek köszönhetően lehetőségünk lesz 

megszerezni az univerzum leghíresebb, 

ezáltal pedig legmenőbb fegyvereit, amik 

ráadásul velünk együtt fejlődnek. Maguk 

a gyilkoló eszközeink is gyűjtik tehát az 

XP-t, sőt még talenteket is osztogathatunk 

nekik, így téve teljesen személyessé 

a cséphadarónkat. A fegyver tehát már a 

zsebben, de egyedül semmit sem érnénk, 

ezért aztán magunk mellé szervezhetünk 

majd különféle bajnokokat is, akik köny- 

14

írta: 

Májkül 


DÉMONOK KÖZT 

SZÉP AZ ÉLET… 

nyedén megfordíthatnak egy-egy vesztesnek 

hitt csatát. Ez a rendszer egyébként 

már ismerős lehet a Warlords of 

Draenor-ból. Igaz, míg ott a mennyiségre 

mentünk, itt inkább a minőséget kell előtérbe 

helyeznünk, hiszen kisebb csapatból 

válogathatunk majd. 

Jó Blizzard hagyományokhoz igazodva a 

Legion egy teljesen új karakterosztályt is 

kínál azoknak, akiknek már a meglévők a 

könyökükön jönnek ki. A Demon Hunterek 

korábban többféle sötét mágiával és 

egyéb vérlázító dolgokkal foglalkoztak, 

így nem meglepő, hogy száműzve lettek 

a világból. A démoni horda fenyegetése 

miatt azonban minden ügyes, harcos 

kézre szükség van, így visszahívták őket, 

nehogy már nélkülük érkezzen el a nem 

is annyira boldog „happy end”. Az új kaszt 

leginkább a sötét mágiában, valamint a 

gyors közelharcban érzi magát otthon, 

de legvégső esetben akár egy démon 

15



Infobox 

Fejlesztő: Blizzard 


Megjelenés: 2016. augusztus 30. 

Platform: PC 

formáját is magára öltheti, hogy így bánjon 

el a sötét arcokkal, sőt még a repkedést 

sem veti meg, ha ezáltal megmenekülhet 

egy szorultabb helyzetből. Azt 

hiszem, ennyiből már világosan látszik, 

hogy gyógyítani nem nagyon fogunk 

vele, ellenben a sebzések osztásában, 

valamint a tankolásban bőven megállja 

majd a helyét. 

A fejlesztők korábban már többször hozzányúltak 

a játék gerincét adó PVP részhez, 

és ezt bizony ezúttal sem ússzuk 

meg. A Honor System 3-as verziója egy 

teljesen különálló fejlődési rendszert kínál, 

ahol szintet lépve különféle perkeket 

nyithatunk ki karakterünknek. Ezek kifejezetten 

a játékosok elleni küzdelemre 

koncentrálnak, azaz a PVE részben nem 

igazán vesszük hasznát, de aki az aréna 

szerelmese, az bizony komoly előnyökre 

tehet szert a többiekkel szemben. Ha 

pedig ideje korán elérnénk a maximális 

50-es szintet, akkor sincs miért csüggedni, 

hiszen presztízselhetünk, aminek 

következtében újra kezdhetjük az egészet, 

cserébe viszont különféle skineket, 

és a profilunkat csicsásabbá tevő cuccokat 

kaparinthatunk meg. A Blizzard ha 

akarná, akkor sem tudná letagadni a Call 

of Duty-s hatást, de azért reméljük, hogy 

ezen kívül már nem sok mindent emel 

át az Activision pénztermelőjéből, mert 

senki sem örülne igazán egy 4 órás kampánynak. 

A Blizzard tehát ezúttal sem bízza a véletlenre, 

és alaposan megtölti tartalommal 

az aktuálisan érkező World of Warcraft 

kiegészítőt. Az elvárások nagyok, 

hiszen a játékosbázis ismét apad, így egy 

szimpla bővítésnél többet kell majd nyújtania 

a Legionnak. Az biztos, a fejlesztők 

kitettek magukért, elvégre a szintlimit 

emelése, valamint a rengeteg új dungeon 

és raid mellett megkapjuk a világ leghíresebb 

fegyvereit, amiket aztán a moni seregeken lesz lehetőségünk 

déis 

könnyedén visszatérésre csábíthat 

minket, úgyhogy pénztárcát előkészíteni, 

hiszen augusztus végén befut a légió és 

itt bizony kő kövön nem tesztelni. A Demon Hunter kaszt 

sem egy elhanyagolható szempont, 

de a megújult PVP rendszer 

marad. 

16

ÉRDEKESSÉGEK AZ 

E3 TÖRTÉNETÉBŐL 

Az elmúlt napokban tartották a játékvilág legnagyobb 

eseményeként aposztrofált Electronic Enterta- 

inment Expo-t, ismertebb nevén az E3-at. A találkozó 

immár huszonegyedik alkalommal került 

megrendezésre, a nagy bejelentések 

árnyékában mégis viszonylag keveset 

tudunk a show történetéről. Jelen cikkünkben 

ezt a lyukat foltozzuk be. 

Az E3 előtt a játékipar résztvevői más 

elektronikai és szórakoztató rendezvényeken 

tűntek fel, de nem számítottak fajsúlyosnak. 

A ma is népszerű CES Expón 1991-ben 

például csak a parkolóban kaptak helyet, ahová 

a pornós kiállítókon keresztül vezetett az út. A 

nagyobb kiadók, mint a SEGA, a Nintendo, az Atari, 

a 3DO és az Electronic Arts a hányattatott bánásmódot 

megelégelve összefogtak és egyesületbe tömörültek. 

A szervezet céljaként a játékokkal kapcsolatos üzleti 

kommunikáció fejlesztését és az egységes korhatár-besorolás 

megteremtését tűzte ki. Az álló rendezvény szervezése nem volt zök- 

öna 

Nintendo Virtual Boy és a SEGA Saturn közel 

ötvenezer látogató előtt licitált egymásra. 

1996-ban már nem pusztán játékos kiadók, hanem 

perifériagyártók, sőt kenőmentes – eleinte például a Nintendo 

ellenezte –, végül azonban az első E3 

1995. május 11-én megnyitotta kapuit. 

Az akkor élesedő konzolháborúnak hála az 

esemény óriási siker volt, a Sony Playstation, 

oktatószoftverekkel 

foglalkozó cégek is ölték egymást, hogy ott nek a második expón. A show évről-évre tucatnyi vállalatot 

lehesse- 

és több tízezer érdeklődőt vonzott, 2006-ban a szervezők 

mégis bejelentették, hogy a következő esztendőben egy 

kisebb, kifejezetten szakmai jellegű rendezvényt hoznak 

tető alá. Az új formátum azonban rengeteg kritikát kapott, 

a látogatottság is drasztikusan csökkent, így 2009-ben 

az E3 ismét kibővült és visszanyerte fényét. Bár az elmúlt 

időszakban többen is hangot emeltek, hogy az esemény és 

maga a játékvilág is ellaposodott, azért mindig pár olyan 

cím, ami előtt megemelhettük a kalapunkat és idén sem 

volt másképp. 

BelsoValtozas 

pixel percek 

17

Playstation 

pixel percek 


E3 2016 – „ÍZEK, IMÁK, SZERELMEK” 

Néhány napja ért véget az idei E3, mely ugyan a vártnál kevesebb meglepetést hozott, de a színvonalból 

nem engedett. Jelen cikkünkben a show számunkra legkedvesebb játékaiból csemegézünk. 

ÍZEK – AMIK FINOMNAK ÍGÉRKEZNEK 

A We Happy Few nem az E3-mon mutatkozott be, de gyomorba vágó előzetesével 

megváltotta helyét a kedvenceink közé. Az alternatív 60-as években játszódó 

program atmoszférája a Bioshock sorozatra emlékeztet, az élénk látvány 

és komor hangulat közötti disszonancia azonban itt még hangsúlyosabb. A boldogság(drogban) 

úszó emberek elleni harc, a beilleszkedés színlelése, illetve a 

függőség rejtélyének felderítése igazi csemegének ígérkezik, ráadásul már nem 

is kell sokat aludnunk, hogy alámerülhessünk a cukormázas Angliában. 

A könnyed és szabad száguldásra hangoló Forza Horizon harmadik eljövetelében 

a névadó fesztivál ismét kontinenst vált, hogy Észak-Amerika 

és Európa után Ausztráliába navigálja az autósport szerelmeseit. 

A játékot nem a forradalmi látomásköltészet jegyében kódolták, ettől 

függetlenül a gyönyörű grafika, a sokszínű környezet, a változatos 

vágta és a rengeteg acélhátas elegendőek ahhoz, hogy várjuk a szeptemberi 

megjelenést. 

A Dishonored az elmúlt évek egyik meglepetéseként és legkiválóbb 

csendben gyilkolós címeként robbant be a köztudatba, s bár a folytatás 

kevesebb meglepetéssel kecsegtet, a minőségből nem ereszt. A második 

rész egy mediterrán ihletésű várossal, két, eltérő képességekkel 

bíró főhőssel és egy új összeesküvéssel igyekszik belopni magát a settenkedők 

szívébe. Revolúció helyett evolúció, de ami jó, azon nem is kell 

sokat változtatni. 

18

írta: 

BelsoValtozas 


IMÁK – AMIKBEN HISZÜNK, HOGY MENNYEIEK LESZNEK 

Az interaktív moziként is értékelhető játékok mesterének számító Quantic 

Dream (Heavy Rain, Beyond Two Souls) új projektje egy olyan jövőben játszódik, 

ahol a robotok jelenléte mindennaposnak mondható. A Detroit: Become Human 

az öntudatra ébredő androidokra fókuszál, több szemszögből és történeteken 

keresztül láthatjuk majd ennek előnyeit, illetve veszélyeit. Az alapötlet bárhogy 

elsülhet, mi bízunk benne, hogy a sztorit sikerül mély gondolatokkal és fajsúlyos 

választási lehetőségekkel feltölteni. 

Miután a Capcom harmadik személyű akcióra kihegyezett próbálkozásai 

elbuktak, a kiadó a Resident Evil hetedik részével nemcsak 

vérmérsékletet, de kamerát is vált. Az eddig látottak alapján nehéz 

megjósolni, hogy a belső nézet és a visszatérő horror irány hozza-e 

vissza a sorozat régi fényét, mindenesetre a próbálkozás dicséretes. 

A demó atmoszférája inkább egy másik klasszikusra, a Silent 

Hill-re hajaz, de reményteli, ezt pedig már rég mondhattuk el egy 

Resident Evil epizódról… 

A The Last Guardian azért „csak” hitet és nem szerelmet 

keltő mű, mert egyelőre a koncepción túl nincs igazán 

mibe belebolondulni. Az Isten tudja mióta készülő program 

mítoszát épp titokzatossága adja, a fejlesztő Team 

Ico előző munkáit (ICO, Shadow of the Colossus) ismerve 

viszont borítékolható, hogy a PS4 tulajdonosok hosszú 

évek várakozása után idén ősszel egy megható történettel 

és emlékezetes kalanddal lesznek gazdagabbak. 

19


Playstation 

pixel percek 

SZERELMEK – AMIKÉRT MÁR MOST RAJONGUNK 

Lehengerlő képsorokon tűnt fel a szakállas Kratos és vele 

együtt a számozás nélküli God of War. A sorozat a mediterrán 

éghajlatot elhagyva a hideg északra látogat, de a 

készítők nem csak a mitológián, hanem a játékmeneten 

is változtatnak. A rögzített kamerának és az eszelősebb 

harcoknak úgy néz ki, hogy búcsút inthetünk és a felvonás 

hangulata is sokkal személyesebbnek hat. Bátor reformok 

ezek, de mi imádjuk a megújult God of Wart, amire 

azonban valószínűleg még nagyon sokat kell várnunk. 

A The Legend of Zelda széria aktuális epizódja mindig is korának 

egyik legjobbja volt és úgy tűnik, hogy a Breath of The Wild sem 

lóg majd ki ebből a sorból. A játék központja egy óriási kiterjedésű 

és rengeteg titkot rejtő vadon lesz, melynek minden szegletét 

már a kezdetektől fogva szabadon bejárhatjuk. A megjelenítés a 

Wii U korlátai ellenére már-már igézően festői, a dallamok gyönyörűek, 

a hangulat mesébe illő. Könnyen lehet, hogy a hányattatott 

sorsú konzol a 2017-es esztendő egyik legjobb élményét 

varázsolja a képernyőkre. 

A PS4-exkluzív Horizon: Zero Dawn által nyújtott anyatermészet 

látványa és a behemót robot dinoszauruszokkal és 

egyéb mecha jószágokkal benépesített vadon elképesztően 

izgalmasnak ígérkezik. A programba a frissnek ható, hatalmas 

és szabadon bejárható környezet, az izgalmas harcok és 

az RPG-elemek hallatán azonnal beleszerettünk. Amennyiben 

mindezt egy érdekfeszítő történettel és sokrétű feladatokkal 

kötik össze, úgy a Zero Dawn személyében akár még 

új sandbox klasszikust is üdvözölhetünk. 

20


górcső alatt 

Az új Doom kudarcra volt 

kárhoztatva. Kezdjük 

azzal, hogy gyakorlatilag 

lehetetlen az eredeti, 

klasszikus részeket 

szövődménymentesen 

huszonegyedik század 

kompatibilisre operálni. 

Ha ez nem lenne elég, 

olyan címről beszélünk, 

amely vita nélkül 

vérvörös mérföldkőként 

magasodik nem csak a 

first person shooterek, 

de úgy általában a 

videojátékok egyetemes 

fejlődésének országútja 

mentén. 

Ráadásul a Doom még ennél sokkal 

többet jelent: egyike volt azon kevés korai 

címnek, amely kilépett az akkor még 

csak szubkultúraként létező játékosok 

zárt közösségének szűk falai közül, és 

világjelenséggé vált. Vitákat generált, 

megváltoztatta azt, ahogy a korszak 

embere a játékokról gondolkodott, ezen 

kívül új terjesztési csatornákat vezetett 

be, sosem látott üzleti modelleket hívott 

életre. A popkultúra huszadik századi 

történetében a könnyűzene vagy a mozi 

felmutathat ugyan a Doomhoz hasonló 

forradalmakat, de olyan, amely ennyire 

alaposan és minden létező ponton benyúlt 

az ipar addigi működésébe, talán 

egy sem akad. Ha ez nem lenne elég, a 

játék bekerült egy feneketlennek tetsző, 

fejlesztői pokolba (az új Doomot eredetileg 

2008-ban jelentették be), ami az 

esetek többségében nem szokott túl sok 

jót előrevetíteni. Ehhez elég csak a Duke 

Nukem Forever vagy az Aliens: Colonial 

Marines sorsát felidéznünk. A baljós felhők 

gyülekezéséhez az is hozzájárult, 

hogy 2013-ban John Carmack lelépett, 

hogy inkább az Oculus útját egyengesse, 

és ezzel az eredeti Doom csapat utolsó 

jelentős figurája is kikopott. Azt pedig 

inkább meg se említsük, hogy az előző 

próbálkozást, a Doom 3-at Carmackkal 

a fedélzeten sem lehetett megkérdő- 

22 

Tesztelt verzió: PS4

írta: Komédiás 


LETÖRJÜK A DÉMON SZARVÁT 

Tesztelt verzió: PS4 

23



jelezhetetlen sikerként aposztrofálni. 

A siker halvány reményét különös módon 

a kiadó, Bethesda Softworks jelentette, 

hiszen a Wolfenstein sorozat reanimálásával 

számomra bebizonyították, hogy 

nem adnak ki akármit a kezük közül, legalábbis 

ha shooterekről van szó. Mivel 

ezt a cikket laudációnak szánom, ezért 

jótékonyan hallgatok a szerepjátékos vonalról 

és a Rage-ről. 

Ha pedig az előbb már így ellőttem a 

meglepetést, rövidre is zárom a tisztelt 

Olvasó felcsigázását: bár józan ésszel a 

többség nem fogadott volna ennek a játéknak 

a sikerére, az új Doom, bár nem 

csont nélkül, de sikeres bombát vitt be 

a hálóba. Legalábbis ami az egyjátékos 

kampányt illeti, mert most erről lesz szó. 

A történet, a mechanika, illetve a vizuális 

világ területén egyaránt elmondható, 

hogy képes feloldani a paradoxont: négyszögesíti 

a kört, tehát a klasszikus, retro 

játékelemeket hiba nélkül ötvözi a modernebb 

játékmechanikai összetevőkkel. 

Az így nyert anyag páratlan, régóta nem 

látott: démoni, öntérvényű shooter, 

amely éppúgy nem tárgyal 

a terroristákkal, mint 

az elődei. Természetesen 

nem fogja a nagy öregekhez 

hasonlóan meghatározni 

az iparágat, nem lesz 

belőle úgymond jelenség, hiszen a video- 

24


játék a posztmodern korszakba lépett: az 

egymás mellett létező, nem kizárólagos 

igazságok korába. 

Kezdjük a történettel, hiszen amúgy is a 

legtöbbet firtatott téma még a fejlesztések 

alatt az volt, hogy az új Doom folytatás-e 

vagy reboot, esetleg remake... 

Magyarán hogyan viszonyul az eddigi 

részekhez. John Carmack ismert mondása, 

mely szerint (szabadon idézve) 

egy videojátékban csak annyira fontos a 

történet, mint egy pornófilmben, egyengette 

a klasszikus részeket (ez alatt most 

leginkább az első és második felvonást, 

valamint az N64-es változatot értem). A 

Doom 3 kicsit jobban belement a hogy és 

mintbe, és nyitásként inkább definiálta 

magát jellemzően narrácó-nehéz survival 

horrorként annak minden kellékével: 

jump scare-rel, a szörnyek lassú felvezetésével, 

mint keményvonalas daráldaként. 

A 2016-os Doom a kor elvárásait 

zseniálisan, mi több: önreflexíven hangolja 

össze a carmacki filozófiával. A játék 

nem erőlteti ránk a sztorit, ha valaki csak 

úgy nekiállna pufogtatni, megteheti. Sőt 

a játék már nyitásával is arra biztat, hogy 

hagyjuk csak nyugodtan a fegyver-leírások 

olvasgatását, a kódex bogarászást, 

és inkább lőjük véres halomra a démoni 

hordát. 

Ennek ellenére, még ha felületesen 

is viszonyulunk a 

történethez, a környezet 

vagy az általunk irányított 

karakter mozdulatai, reakciói 

is elárulják a lényeget. Ez pedig 

olyan történetmesélési eljárás, 

amelyhez nyugati fejlesztők 

nagyon-nagyon ritkán 

nyúlnak, és akkor is 

szerencsétlenül. 

és most nem az 

utóbbi a helyzet. 

A zöld páncélos 

Itt 

Doom 

Slayerről 

szinte semmit nem tudunk. 

Egy szarkofágszerűségben tér 

magához, körülötte térdelve hódoló 

szellemalakok – hologra- 


25



mok, akik a marsi tudósok jellegzetes öltözékét 

viselik. Kicsit arrébb gyertyákkal 

körülvéve a Doom Marine páncél, amit 

ha magunkra veszünk, a sisak vizorjában 

egy pillanatra láthatjuk, hogy hieroglif 

jelek alakulnak át angol szöveggé. Fogalmunk 

sincs, hogy az általunk irányított 

protagonista egyáltalán ember-e. Az viszont 

tisztán látszik rajta, hogy elég dühös, 

és ha úgy adódik, puszta kézzel zúzza 

majd ízzé-porrá az egész Poklot. Ezen 

a ponton nyilvánvaló, miért is volt oltári 

hiba a harmadik rész indítása: a Doom 

nem működik horrorként. Lubickol a horror 

elemekben, az igaz, de az általunk irányított 

karakter nem egy gyenge, esendő 

alak, aki nagy nehezen veszi csak fel a 

kesztyűt az alvilág légióival, de még csak 

nem is a démonok egyenrangú ellenfele, 

hanem sokkalta komiszabb náluk: a 

badass testet öltött esszenciája. Hősünk 

harcmodora alapból sem finom, konkrétan 

nem egyszer sajnáljuk meg a keze 

közt brutális kegyetlenséggel kimúló démonokat, 

de amit a Doom Slayer berserk 

módban művel, arra tényleg nincs szó. 

Ha pedig valaki mélyebben is alámerül 

a sztoriban, kincset lel. Rengeteg a direkt 

és indirekt utalás az eddigi részekre, 

illetve akár a videojátékok világán is 

túlnyúló Doom sztorikra. A kiindulópont 

egyszerű, mint a rajzszög: egy marsi 

kutatóbázison elromlottak a dolgok, és 

szó szerint elszabadult a pokol. Ha viszont 

elolvassuk az eszközök leírását, az 

egyes fájlokat, akkor elkezd kirajzolódni 

egy olyan nagyobb narratíva, amely nem 

csak keretbe foglalja a teljes Doom mitológiát, 

de közben tisztában van annak 

popkulturális szerepével és jellegével. 

Egy önreflexív, tragikus és mitikus hőstörténet 

bontakozik ki a szemünk előtt, 

amely végül sötét és aktuális metaforává 

teljesedik ki az emberiség sorsáról. 

Az alapból talán kicsit sűrű, éjfekete 

koktélt a játék kegyetlen 

humorral higítja. A pokol 

energiáit megregulázni 

és felhasználni próbáló 

UAC vállalat például 

rengeteg „jó” tanáccsal 

26 


szolgál dolgozói számára. Ezeket külön 

élvezet hallgatni. 

A vizualitást egy ponton már érintettem 

a narrációs technikák kapcsán, itt anynyival 

egészíteném ki, hogy ellenfeleink 

dizájnja remekül sikerült. Nem csak az 

eredeti játékokat idézik meg hitelesen, 

de a művészek nagyon jól megragadták, 

hogy a rusnyaságok stílusosak legyenek, 

érződjön rajtuk a démoni düh és 

erő, ugyanakkor ne váljanak félelmetessé, 

ijesztővé. A Dark Souls 3-hoz képest 

szembeötlő a különbség. Ott egy-egy főellenség 

megpillantásakor kifutott az erő 

az ember lábából, és felül kellett kerekednünk 

a félelmünkön, hogy kiismerjük 

a támadási mintákat. Itt pedig, ha öszszefutunk 

valami méretesebb ocsmánysággal, 

vigyorogva izzítjuk a BFG-t, vagy 

pörgetjük fel a láncfűrész motorját. Nem 

egy ellenfél pusztakezes kivégzése egyszerre 

brutális és komikus, és a sok képi 

nüansz, vizuális geg (helló, itt egy tripla 

A-s videojáték, amelyben vizuális gegek 

vannak!) miatt a játék hangulatában leginkább 

az Army of Darkness és az Aliens 

szerelemgyerekének tekinthető. 

A mechanika részben a boldog múltat 

idézi a látszólag korlátlanul magunkra aggatható 

fegyverekkel, ám az arze nálunk 

kiteljesedésének útjába kínzóan szűk 

keresztmetszetet gördít a különösen 

kezdetben szegényes muníció. Általában 

pedig ki kell tapasztalnunk, hogy melyik 

ellenfél ellen melyik eszköz a hatásos, 

mert ebben azért akadhatnak különbségek. 

A fejlesztési lehetőségek remekül 

belesimulnak az oldschool játékmenetbe: 

karakterünk, páncélzatunk, fegyvereink 

bizonyos értékeit magasabb szintre tornázhatjuk 

ilyen-olyan hozzávalókkal, sőt 

harci eszközeinket remek kiegészítőkkel 

bővíthetjük. Mindez nem változtat minket 

istenekké, de közép-hosszú távon jelentősen 

megkönnyíti a dolgunkat. 

Általában az összes elemhez társul pozitívum 

és negatívum is, így állandóan 

döntenünk kell. Mikorra tartalékoljuk a 

brutális láncfűrészt, amellyel a keményebb 

ellenfelek is feldarabolhatók, mivel 

a hullákból a szeletelés után rengeteg 

lőszer nyerhető ki. Vagy ott a glory kill 

elnevezésű megoldás, amely egyszerre 

lőszerspóroló, ráadásul rengeteg életerő 

kinyerésével jár, viszont közel kell érte 

menni a villogó ellenfélhez. 

Némi sirámként felhánytorgatnám, hogy 

nagyon kevés típusú ellenféllel találkozunk 

(ebben a Wolfenstein egyértelműen 

jobb), és ehhez még hozzájárul, hogy 

kevésbé változatos helyszíneken (kutatóbázis, 

Mars felszín, Pokol) bóklászhatunk, 

ami miatt hosszabb menetek 

alatt a játék hajlamos monotonná válni. 

Apróbb, pár órás adagokban fogyasztva 

viszont semmihez sem fogható élménynyel 

gazdagszik, aki bizalmat szavaz az új 

Doomnak. 


Értékelés 

Adott pontszám: 

9.1/10 

Fejlesztő: id Software 

Kiadó: Bethesda Softworks 

Megjelenés: 2016. május 13. 


Az év eddigi talán legnagyobb 

meglepetése. Az új DOOM 

nyugati stúdióktól szokatlan 

történetmesélési truváj, az fps 

műfaj állóvizébe robbantott 

Kilimandzsáró. Egyszerre hű a 

klasszikus részekhez, ugyanakkor 

kaput nyit egy játékosabb, 

önnön komolyságának súlya 

alatt kevésbé fuldokló jövő felé. 

Mindezt páratlan brutalitással 

és utánozhatatlan fekete 

humorral éri el. 


27


pixel percek 

Imádtuk a legújabb 

DOOM játékot, erről a 

tesztünk is tanúskodik, 

így összegyűjtöttünk 

pár érdekes tényt a 

szériát illetően, ami 

lehet, még a fanatikusok 

számára is megdöbbentő 

információkkal 

szolgálhat. 

A DOOM 

FÖRTELMES BUGYRAI 

1. HONNAN SZÁRMAZIK A DOOM 

ELNEVEZÉS? 

John Carmack egy interjúban elárulta, az 

ötletet a névhez egy film adta, a The Colour 

of Money (A pénz színe). A DOOM szó 

egy párbeszéd során hangzik el, és nem 

más száját hagyja el, mint Tom Cruise-ét. 

Egy ponton egyébként majdnem Attack 

of the Attackers-nek nevezték el a játékot, 

amit jó hogy nem tettek. 

2. NÉVTELENSÉGBE BURKOLÓZVA 

Az első DOOM főhősének, egészen 

1995-ig nem volt neve. Ekkor jelent meg 

ugyanis az első DOOM regény, a Knee- 

Deep in the Dead, és ebben Flynn „Fly” 

Taggartnak nevezték el a hős katonát. 

3. IKONIKUSSÁ VÁLT 

FEGYVERARZENÁL 

Az öklünkön, a láncfűrészen és a power-upokon 

felül hét gyilkolóeszköz állt 

rendelkezésre az első két DOOM játékban. 

Pisztoly, shotgun, duplacsövű shotgun, 

chaingun, rocket launcher, plasma 

rifle és a BFG9000 – Big Fucking Gun. 

4. UNIVERZÁLIS LŐSZERKÉSZLET 

A DOOM 2-ben a legtöbb fajta muníció 

több fegyverhez is használható, egyetlen 

kivétel a rakéta, ami csak a rocket 

launcherből lőhető ki, ami mással nem 

is működtethető. A DOOM 1-ben egyébként 

a shotgun shellt is csak a sörétes 

puskához használhattuk. 

28

írta: 

Komédiás 


5. ŐRÜLT GOLYÓZÁPOR, 

MINT TITKOS RECEPT? 

A klasszikus DOOM-ok sebes harcairól 

híresültek el, ami nagyrészt a fegyverek 

egyik közös tulajdonságából eredeztethető, 

miszerint nem kell őket újratölteni. 

Amíg a muníció ki nem fogy, folyamatosan 

lehet tüzelni velük. 

6. FILMTÖRTÉNETI INSPIRÁCIÓ 

Eredetileg James Cameron 

rendezésében készült Aliens 

hivatalos játékaként indult 

meg a DOOM fejlesztése, de 

egy másik alkotás is komoly 

ötletforrásként szolgált. Talán 

könnyű kitalálni, hiszen ha a játék legemblematikusabb 

fegyverei közül néhányat 

felidézünk, akkor tuti, hogy eljutunk 

a shotgun-láncfűrész duóhoz. Ezek pedig 

Ash jellegzetes harceszközei az Evil Dead 

2-ből. 

7. A REJTEKHELYEK 

JELENTŐSÉGE 

A DOOM mindig is híres volt a titkos szektorairól. 

Az Ultimate DOOM: 

Sever The Wicked (E4M3) nevű 

pályáján lehetett megtalálni a 

legtöbb titkos részt, melyekből 

nem kevesebb, mint huszonkettőt 

helyeztek el. 

29



BALDUR’S GATE 

Az elmúlt évtizedek a 

PC-s és a konzol játékok 

virágkorát hozta el, 

mely során a kiadók 

futószalagon szállították 

a gamereknek a 

különböző játékokat. 

Ennek az lett a következménye, hogy 

szinte mindenki, aki egy apró késztetést 

is érzett, hogy ilyen módon kapcsolódjon 

ki a mindennapok monotonitásából, 

talált magának való játékot. Számtalan 

lehetőség áll rendelkezésünkre, csak válogatni 

kell ízlés szerint. A tömeggyártásnak 

viszont nagy hátránya, hogy sokszor 

a mennyiség, a „termelési kényszer” 

a minőség rovására megy. Sokszor borzasztóan 

buta és egyszerű történeteket 

kapunk, amelyen látszik a kidolgozatlanság. 

Pedig a jó sztorik a jó játékok alapjai, 

amelyek bevonzzák a játékost, karakterei 

érdekesek és érdemesek arra, hogy az 

ember időt fordítson megismerésükre. 

Hasonló paraméterekkel rendelkező világot 

alkotott a BioWare a Baldur’s Gate 

legelső részével, amely 2016-tól akár 

már alkoholt is fogyaszthatna legálisan. 

Ennek örömére a játékhoz egy újabb DLC 

érkezett a Baldur’s Gate: Siege of Dragonspear. 

A Siege of Dragonspear a sorozat soron 

következő része, jobban mondva a Baldur’s 

Gate 1 és a Baldur’s Gate 2 történetszálának 

az összekötő kapcsa, így 

akár nevezhetnénk Baldur’s Gate 1,5-nek 

is. Az első rész, ahogy mondtam, idén lett 

nagykorú, vagyis 1998-ban kezdődött el 

a széria történelme. A játék sikerét bizonyítja, 

hogy sok olyan szabályt fektetett 

le, amely a későbbiekre nézve meghatározó 

volt az RPG-k fejlődésének tekintetében. 

Éppen ezért sokan szerették, máig 

hatalmas rajongótábornak örvend. 

Bevallom őszintén, nekem ez a játék kimaradt 

– tekintve, hogy a megjelenésénél 

még csak 5 éves voltam –, így teljesen 

új felhasználóként ültem le a számítógé- 

30 

Tesztelt verzió: PC

írta: 

Vivien 


pem elé. Meg kell mondanom, hogy nem 

lettem rajongó. Ez nem azt jelenti, hogy a 

játék nem lett jó, csak annyit, hogy nem 

fogott meg, ennek okát pedig abban látom, 

hogy nem azok az elvárásaim egy 

játékkal szemben, mint amit a Baldur’s 

Gate nyújtani tud. Én az újgenerációs 

RPG játékok 

világában kezdtem 

meg a játékos karrieremet, 

pontosan 

azokkal, amelynek 

alapjait a Baldur’s 

Gate lefektetett. A 

Baldur’s Gate pedig 

közelebb áll még az 

igazi könyves-táblás 

játékokhoz, és számomra 

ez már nagyon nehezen 

emészthető volt. Ezt a gon- 

dolatmenetet szeretném kicsit bővebben 

kifejteni. 

Először is kiemelném azt a részt, ami a 

játékban nagyon erős, az pedig a történet. 

Egy jó RPG-hez híven remekül meg 

van írva, a karakterek jelleme és háttere 

jól kidolgozott, és szerintem 

a transzszexuális 

karakter kimondottan jó 

és érdekes húzás volt a 

Beamdogtól. Nem minden 

fejlesztő csapat 

mer egy ilyen merész 

lépést megtenni. A rajongók 

között elég nagy 

felháborodást keltett 

ugyan, de a 21. században 

kedves gamerek ne 

legyetek ennyire karót nyeltek. 

Röviden annyi a történet, 

Tesztelt verzió: PC 

31



Értékelés 


8.1/10 

Fejlesztő: Beamdog 

Kiadó: Beamdog 

Megjelenés: 2016. március 31. 

Platform: PC, MacOSX, Linux 

Egy igazán tartalmas és lebilincselő 

történettel megáldott 

DLC, ami illeszkedik a korábbi 

cselekményhez a kidolgozott 

karaktereivel. Ez egy igazi rajongói 

anyag, amit nem hagyhatnak 

ki a fanatikusok, viszont 

újításoktól mentes, amivel nem 

árt tisztában lenni. 

hogy egy bizonyos Shining Lady hatalomra 

jutását kell megállítanunk, mint 

Baldur’s Gate hősei, amelyben számtalan 

karakter lesz a segítségünkre, de ugyanennyi 

szeretne minket eltenni láb alól 

is. Nagyon tetszett a történetvezetés, 

rengeteg apró mellékküldetés tarkítja a 

fő cselekmény vezérfonalát. Egy nyitott 

világ van, melynek minden egyes karakterével 

interakcióba léphetünk – még az 

utcán szaladgáló kutyákkal is! Az utóbbi 

időben több olyan játékkal is találkoztam, 

amelynek a sztori része a legnagyobb 

jóindulattal is csak érdektelennek nevezhető, 

de szerencsére a Baldur’s Gate igazi 

felüdülést hozott ebben a tekintetben. 

Nyilván ez abból is adódik, hogy a játék a 

régi hagyományokra épít, így a történetet 

semmiképp sem hanyagolhatták el a 

készítők. 

A második észrevételem szintén ahhoz 

kapcsolódik, hogy a játék a ’98-as hagyományokhoz 

nyúlik vissza. A technikai paraméterek 

a korábbi részek megoldásain 

alapszanak, ezeken semmit nem változtattak 

a készítők. A játék elindításánál úgy 

éreztem, hogy visszarepültem az évezred 

elejére, csak a CRT monitor képe helyett 

egy 80 cm-es full HD TV-n keresztül néztem 

a pixeles képet. Azt gondolom, hogy 

2016-ban elvárható egy játéktól, hogy 

egy kicsit nagyobb hangsúlyt fektessen 

a vizuális élményre, bőven ráfért volna 

egy ráncfelvarrás. Viszont azt is meg kell 

jegyezni, hogy mint minden hosszú életet 

megélt szériánál, itt is nagyon kényes 

téma minden egyes változtatás, hiszen 

nem tudni. miként reagálnak rá a rajongók. 

Így ez a döntés érthető lehet a készítők 

részéről. Ennek azonban az lett a 

32 



következménye, hogy aki eddig nem volt 

rajongó, az ezután sem lesz. A felülnézetes 

elrendezés, az évezred elejére hajazó 

látvány, a retró irányítás és harcrendszer 

már új híveket nem fog hozni, hacsak a 

történetbe nem lesz valaki szerelmes. 

Nosztalgiázni tökéletes a rajongók számára, 

viszont ahogy mondtam, 2016-ban 

már kevés az, ha van egy jó történet. Az 

sem teszi szerethetőbbé a játékot, hogy 

a fejlesztők minden olyan momentumot 

megtartottak a régi RPG játékok megoldásai 

közül, amelyeket pontosan azért 

hagytak el a későbbi sorozatok, mert a játék 

élvezhetőségét nehezítették meg. Így 

a Baldur’s Gate tényleg csak a hardcore 

RPG rajongóknak és fanoknak lett lefejlesztve, 

akik szívesen „kínlódják” át magukat 

a játék nehézségein. A Siege of Dragonspear 

nem hoz nagy újításokat. Azt 

gondolom, hogy a nosztalgia jegyében, 

és a széria történetének kiegészítéseként 

alkották meg a fejlesztők. Látszik rajta, 

hogy nem az a célja, hogy új emberekkel 

szerettesse meg a Baldur’s Gate világát, 

hanem a meglévőket szórakoztassa, 

hiszen ezt a részt csak az tudja igazán 

élvezni, aki az előzőekkel is játszott, és 

pont ez a darab hiányzott ahhoz, hogy a 

Baldur’s Gate kirakósa összeálljon. A jól 

bevált módszerekkel folytatja a megszokott 

hagyományokat. Fanoknak kötelező, 

a nosztalgiázni vágyóknak is tökéletes, 

aki pedig most kezd hozzá a szériához, 

az inkább az elején kezdje, úgy az igazi. 

Aki viszont nem ült fel a retró vonatra, 

és csak egy laza kikapcsolódásra vágyik, 

az keressen inkább valami könnyebben 

emészthetőt, mert ez meg tudja ülni az 

ember gyomrát. 


33



A narrációnak, a 

mechanikának és a 

játékvilág felépítésének 

azt az egymásra 

rétegződő képletét, 

amelyre ma már 

Soulsborne-ként 

szokás hivatkozni, 

elsőként a Demon’s 

Souls nyújtotta át teljes 

pompájában. Ebben a 

PS3 exkluzív címben már 

jelen van a türelemre, 

a támadási minták 

kiismerésére, illetve 

az állóképességünk 

beosztására építő 

harcrendszer. 

DARK SOULS 3 

Ám ellenfeleink nem pusztán életerőből 

és támadási értékből álló kódkupacok miatt oly könnyű ezeknek a címeknek 

össze azzá a harmonikus egésszé, amely 

voltak, hanem a minták mögött felsejlett a rajongójává válni. Nem túlzás tehát a 

az egyszeri lándzsás, a hajdanvolt, tapasztalt 

harcos vagy a büszke lovag – a mon’s Souls, a Dark Souls és a Bloodborne 

kijelentés, hogy Hidetaka Mijazaki, a De- 

küzdőstílusok a karakterek megjelenésével 

együtt a történetmesélés eszköziós 

videojátékokat. Akkor is így van ez, 

atyja, forradalmasította a háromdimenzévé 

is váltak. Ugyanígy a jellegzetes, a ha itt-ott felismerhető olyan klasszikusok 

hatása, mint a The Legend of Zelda 

környezetükből kiszakítva nem is értelmezhető 

ellenfelek keltették életre a játékteret, 

és egyben szolgálták a tájéko- 

esetleg történeti és művészeti szinten 

sorozat vagy a Shadow of the Colossus, 

zódást. Ez csak egyetlen példa arra, hogy a Berserk manga és anime. Valamint – 

a Soulsborne esetén az addig zömmel elsősorban a Bloodborne-t szem előtt 

külön kezelt szegmensek miként forrtak tartva – H. P. Lovecraft munkássága. 

34 


írta: 

Komédiás 


CSAK VÉGTELENSZER ÉLSZ 

A Soulsborne nem csak struktúrájában 

hoz újdonságot, de abban a módban is, 

ahogy a játékossal kommunikál. Új nyelvként, 

új formanyelvként is értelmezhető. 

Nem megtanít valamit, amit aztán 

szóról szóra elismételtet (vö. bemagolt 

anyag visszakérődzése), hanem a folyamatos, 

állandó megismerésre helyezi a 

hangsúlyt. Nem létezik a számára helyes 

vagy legjobb megoldás, hanem csak 

pillanatnyilag célravezető. Ráadásul egy 

Soulsborne cím adott esetben vígan az 

arcunkba hazudik, előfordul, hogy 

már a karakteralkotási képernyőn 

(vö. megbízhatatlan elbeszélő). 

Amikor a fent vázolt játékkészítési 

filozófia és a megalkuvást nem ismerő 

kivitelezés összeforr az újdonság 

varázsával, akkor megszületik valami 

ahhoz fogható, ami a hétköznapokba fullasztott 

ember számára a legközelebb áll 

a mágiához. Más és más okokból, de ezt 

nyújtotta a Demon’s Souls, a Dark Souls 

első része, vagy akár a Bloodborne. 

A Dark Souls 3 hoz néhány jelentős 

újítást, vagy pontosabban fogalmazva 

néhány korábbi elemből szemecskézve 

keveri újra a képletet. 


35



Értékelés 


9.1/10 

Fejlesztő: FromSoftware 

Kiadó: Bandai Namco 

Megjelenés: 2016. április 12. 


A Soulsborne formula még 

mindig a legjobb dolog, amely 

az utóbbi időkben videójátékfronton 

történt. Az újdonság 

ereje kétségkívül elillant, de 

a kőkemény jutalmazó-büntető 

játékmenet a nagybetűs 

STÍLUSSAL együtt a képernyők 

elé szegezi az elsőre reménytelennek 

látszó kihívások 

szerelmeseit. Méltó búcsú a 

sorozattól, amelyben sajnos 

nem körvonalazódik a jövő. 

A világ felépítése kicsit a Demon’s Soulst 

idézi egy nagy, központi hubbal, amit 

most Firelink Shrine-nak neveznek. Itt 

fejleszthetjük a karakterünket, a fegyvereinket, 

vásárolhatunk, vagy beszélgethetünk 

fontos npc-ékkel. A Dark Souls 

2-höz hasonlóan teleportálhatunk a 

bonfire-ok között, viszont az egyes alhelyszínek 

a fejlesztői ígéreteknek megfelelően 

kisebbek, de sűrűbbek, egyben 

jellegzetesebbek lettek, mint az előző 

részben voltak. Mondjuk nem mértem ki 

vonalzóval, de az tény, hogy kevesebb az 

üresjárat, és inkább az első rész minden 

centiméterért meg kell küzdeni felfogása 

köszön vissza. Ellenfeleink elhelyezése 

miatt sosem érezhetjük magunkat igazán 

biztonságban, és ebből a szempont- 

ból a második részhez képest keményebb 

lett a játék. Másik nehezítő tényező, hogy 

a rusnyaságok sokkal makacsabbak, és 

az üldözésünket sem adják fel túl könynyen. 

Ezért aztán a YOLO-runként elhíresült 

futamok hajlamosak csúf véget 

érni: amíg nem ismerjük a pályák minden 

szegletét, egy-egy zsákutcába rohanva 

azt fogjuk észrevenni, hogy irtó sok förmedvény 

liheg a nyomunkban, akiknek 

most mind beszéde lenne velünk. 

A harc is felgyorsult, kb. félúton van az 

első Dark Souls és a Bloodborne között. 

Ez két fő ok miatt van így. Először is igen 

gyakoriak azok az ellenfelek, akiknek 

csak pár (vagy annyi se) csapá- 

sát tudjuk pajzzsal védeni. Másodszor 

bizonyos fegyverek speciális támadási 

lehetőséggel rendelkeznek, de ezt sokszor 

csak pajzs nélkül tudjuk aktiválni. 

Láthatóan tehát a védekezős, fedezék 

mögött reszketős harctechnika felszámolására 

történik kísérlet. A gyakorlatban 

számomra ez úgy nézett ki, hogy a 

speciális támadási lehetőséget sosem 

használtam, a pajzzsal sokkal kevesebbet 

védtem (akkor viszont rengeteget 

segített), mint az eddigi részekben, viszont 

kitanultam a parry-t, amire eddig 

nem voltam rákényszerülve. Szubjektív 

véleményem szerint a küzdelmek kicsit 

nehezebbé, kevésbé megengedővé váltak. 

A speciális támadási technikáknál nem 

említettem, de ezek az újonnan megjelent, 

a Demon’s Soulsból esetleg ismerős 

„mana csíkot”, hivatalos nevén FP 

(Focus Point) csíkot fogyasztják. 

Varázslásra is ezt használhatjuk, 

és egy 

új, speciális Estus 

Flaskkal, 

36 



az Ashen Estus Flaskkal tölthetjük újra. 

A hagyományos, tehát gyógyító Estus 

Flaskot bármilyen mennyiségben és ingyen 

alakíthatjuk Ashen Estus Flaskká 

vagy fordítva a kovácsnál, ráadásul anynyiszor, 

ahányszor csak kedvünk tartja. 

Érdemes tehát ezek megoszlását a harci 

stílusunkhoz és az adott kihívás jellegéhez 

igazítanunk. Az újratölthető FP csík, 

valamint a kicsit talán hangsúlyosabbra 

vett mágia persze kísértésbe ejtheti 

az embert, hogy varázslóval büntesse 

végig a pályákat. Azonban a Dark Souls 

továbbra sem AD&D: varázslóval még 

mindig nehezebb boldogulni, mint egy 

hagyományos, erőre vagy ügyességre 

kihegyezett harcos karakterrel. 

Jó hír, hogy a bossok nagy általános- 

ságban sokkal jellegzetesebbek, mint az 

emiatt gyakran szidott második részben, 

ráadásul adott esetben úgy szétkapnak 

minket, hogy ihaj-csuhaj! Tipikusan 

Dark Souls húzás egyébként, 

hogy az egyik legszemetebb főgonit, 

aki miatt sokan adták fel a játékot, egy 

hiteles videón valamely kedves felhasználó 

lerendezi egyetlen ütéssel. 

Csalás nélkül. 

Üröm az örömben, hogy 

a konzolokon harminc 

képfrissítés/másodperccel 

ketyeg a játék, 

ami tragikusan kevés az 

ennek dupláját simán hozó második 

részhez képest. A pécés Dark Souls 3 pedig 

a nagyon elhibázott, elviekben a csalókat, 

gyakorlatilag sok mindenki mást is 

büntető kitiltási rendszer miatt nem tekinthető 

definitív változatnak. 

Számoljunk: az elmúlt két év alatt a nagy 

konzolokra ellátogatott a Dark Souls 2 

és minden DLC-je, PS4-re megjelent a 

Bloodborne, valamint a kiegészítője, és 

akkor a hivatalos két dimenziós játékot, 

valamint a rengeteg Soulsborne képletre 

építő független címet (Salt and Sanctuary 

legutóbb) még nem is említettem. A Dark 

Souls 3 megítélése ezért nem egyszerű. 

A sokat próbált Soulsborne rajongó azzal 

kénytelen szembesülni, hogy az emlegetett 

„újdonság varázsa” nagyrészt elpárolgott. 

Kevés a meglepetés, és túl sok 

minden ismerős korábbról. Félreértés 

ne essék, nem arról van szó, hogy élvezhetetlen 

vagy rossz játékról írtam volna 

ennyi karakteren át. Egy Soulsborne csak 

egy másik Soulsborne-hoz fogható és 

mérhető, és még talán a leggyengébb 

második rész is összehasonlíthatatlanul 

jobb, mint bármi, amit az ipar mostanság 

hajlamos megalkotni. Ám a trilógia zárása 

kicsit másképp sikerült, mint amiben 

vélhetően sokan reménykedtek: ez nem 

egy ágyromboló búcsúszex: a feledhetetlen 

közös pillanatok mesés zárlata; mindössze 

egy baráti kézfogás. Igaz, annak 

legalább határozott. 


37



Egy régi klasszikust 

újrakeverni mindig 

kockázatos dolog, ez 

még akkor is igaz, ha a 

megfiatalítani kívánt 

darab népszerűsége 

a mai napig 

megkérdőjelezhetetlen. 

FELRÁZVA ÉS 

ÚJRAKEVERVE... 

Ugyan a Maniac Mansion folytatásának 

veszt és világuralmi terveket kezd szövögetni. 

szánt Day of the Tentacle első megjelenése 

pont a kilencvenes évek elején 

Az egyre elhatalmasodó mániának 

csak az első részből ismerős Bernard 

kezdődő paradigmaváltás időszakára 

Bernoulli és hibbant haverjai tehetnek 

esett, mégis az egyik legkedveltebb, ré- 

keresztbe, akiknek egy hordozható rötyi- 

gimódi kalandjátékok közé tartozik. Bár 

Tim Schafer csapata sikeresen porolta le 

a Grim Fandangot, kicsit fáztam az újabb 

próbálkozástól, mert a kiszemelt alkotás, 

a kézzel rajzolt pixelgrafika miatt, keményebb 

feladatnak tűnt a mai igényekhez 

igazítani... 

Gyűröttebb homlokú veteránoknak valószínűleg 

nem kell bemutatni a játék 

történetét, azonban a 

fiatalabb korosztály 

be oltott időgép segítségével mindössze 

egy napot kellene visszautazniuk az időben. 

A szerkezet működését szavatoló 

drágakőről azonban kiderül, hogy hamis, 

így a botcsinálta időutazók nem várt bonyodalmakba 

ütköznek. A félnótás csapat 

háromfelé szakad: Bernard a jelenben 

kavarja tovább a szószt, míg a haspólót 

favorizáló rocker Hoagie kétszáz évet repül 

visszafelé; a furcsa orvostanhallgató 

Laverne, pedig kétszáz esztendőt utazik 

kedvéért ejtenék előre az időben. Mindhárom karakterrel 

néhány mondatot ugyanazokat a helyszíneket járjuk be, 

a sztoriról. Öt évvel 

járunk a Maniac Mansion után: 

az egészségügyi sétáját végző Lilacsáp 

testvére oldalán felfedezi, 

hogy a házuk mögött húzódó csatornából 

furcsa folyadék szivárog az egyébként 

kristályvizű patakba. A csápoló, 

csak más korokban, amelyek jellegzetességei 

adják a kaland esszenciáját. Minden 

korszakhoz egyedi rejtvények tartoznak, 

azonban a legérdekesebb fejtörők újfent 

azok, amelyeket a három karakter 

együttes használatával kell megoldani. 

A kooperatív feladványok megoldásá- 

természetéből fakadó kíváncsiságtól hoz szükséges tárgyakat az időgép-bu- 

hajtva, belekóstol az ellenőrizetlen lötytybe, 

minek következtében két kart nödin 

keresztül küldözgethetjük egymásnak, 

szerencsére a hírhedten agyament 

38 


írta: 

R4bbit 


humor mögül mindig kivillannak 

a rejtett összefüggések, így kevésbé 

frusztráló a megfejtések 

keresgélése. A készítők sosem 

hajszolják a játékosokat teljes telenségbe, azaz mindig rá lehet találni 

remény- 

a dolgok nyitjára, ráadásul a sikertelen 

próbálkozások nyomán hallható vitriolos 

megjegyzések is oldják a feszültséget... 

Ami működik, azt nem javítjuk, így a já- 

tékmenet maradt a régi, ami miatt a veteránok 

otthonosan érezhetik magukat. 

A megújított látványvilágot a csapat az 

eredeti vázlatok alapján készítette el, és 

sikeresen ellenálltak a kísértésnek, így 

semmi plusz nem került a játékba, csupán 

a „szálkás” külsőt cserélték letisztult 

rajzokra. A kezelőfelületet 

persze átszabták, így a cselekvést 

segítő szavak a jobb 

egérgomb alá kerültek, míg a 

tárgylista a bal sarokban szerénykedő 

fülre kattintva csalogatható elő. A nagytakarításnak 

köszönhetően az egyes 

helyszínek már az egész képernyőt kitöltik, 

de ha valaki csúcsra szeretné járatni 

a nosztalgia-faktort, az az eredeti elren- 

dezést is használhatja. A környezet mellett 

a karakterek animációja is érintetlen 

maradt, ami kellemesen bumfordi hatást 

kelt, bár hallottam olyan véleményeket, 

hogy a darabos mozgáson igazíthattak 

volna kicsit. Nagyon örültem ugyanakkor, 

hogy az eredeti szinkronhangokhoz nem 

Dr. Fred Edison, az őrült professzor 

második emeleti szobájában van egy 

C64-re nagyon hasonlító számítógép, 

amely mellé kuporodva végigjátszható 

az eredeti Maniac Mansion... 

39



Értékelés 


9/10 

nyúltak, csupán az elhasználódott felvételeket 

tisztították meg; a midi zenefájlokat 

azonban áthangszerelték és újra 

rögzítették, így a jól ismert dallamok már 

szimfonikus változatban csendülnek fel... 

Rajongóként nehéz elfogulatlan véleményt 

alkotnom, hiszen az eredeti változatot 

is az egyik legviccesebb és legszórakoztatóbb 

kalandnak tartom. 

Az elborult történet, nagyszerű fejtörők 

és szórakoztató szereplők húsz 

év elteltével sem koptak meg, ezért számomra 

instant vételnek számít a régi-új 

kaland. Nagyon remélem, hogy a megfiatalított 

verzió számos új játékost nyer 

meg magának, érdemes bizalmat szavazni 

neki, nem fogjátok megbánni... 

A LucasArts (illetve kezdetekben Lucasfilm 

Games) a Maniac Mansion 

(1987) című játékkal vált egycsapásra 

a kalandjátékosok kedvencévé. A játékot 

egy bizonyos Ron Gilbert írta, aki 

többed magával még egy saját motort 

is fejlesztett az alkotás kedvéért. A 

SCUMM (Script Creation Utility for Maniac 

Mansion) újítása az volt, hogy a 

karaktereket a játéktér alsó részén elhelyezett 

utasításokkal és a kép adott 

pontjára való kattintással lehetett irányítani. 

Ebben a játékban került előtérbe 

az ún. dialógusfa, aminek segítségével 

különböző kérdések és válaszok 

közül lehetett válogatni... 

Fejlesztő: Double Fine 

Productions 

Kiadó: Double Fine Productions 


Platform: PC, PS4, PS Vita 

Pro: szépen felújított látvány, 

eredeti hang, extrákkal 

megtámogatott kiadás 

Kontra: érintetlen animációk, 

újoncoknak hiányozhatnak a hot 

spotok 

40

NEM CSAK KOCKÁKNAK! 

MAGAZIN



KÁOSZ SZIMFÓNIA... 

Egy régi klasszikust 

újrakeverni mindig 

kockázatos dolog, ez 

még akkor is igaz, ha a 

megfiatalítani kívánt 

darab népszerűsége 

a mai napig 

megkérdőjelezhetetlen. 

A Warhammer világa hatalmas, szerteágazó 

és végtelen, ennek megfelelően 

számos feldolgozást megért; a visszafogottnak 

nem mondható, vérgőzős csatákat 

kínáló univerzum népszerűsége közel 

negyed évszázada töretlen. Amíg a legtöbb 

játékadaptáció az űrgárdisták tevékenységére 

és a felszíni csatákra fókuszál, 

addig a világűr sötétjében hatalmas 

flották vívják elkeseredett küzdelmüket; 

most ebben a méltatlanul mellőzött világban 

merülhetünk el. A Games Workshop 

táblás játékának mozgóképes átiratát 

a Tindalos Interactive készítette, s 

ugyan a csapat tavalyi Etherium című játéka 

csak közepesen sikerült, az előzetes 

sajtóanyagok alapján ezúttal ügyesen 

kerülgették a buktatókat. Vajon sikerülhet 

egy közel tizenöt éves, kiforrott szabályrendszerrel 

rendelkező táblajátékból, 

intenzív, szórakoztató és kellően látványos 

stratégiai címet fabrikálni? 

A történet a feltérképezett világegyetem 

legtávolabbi pontján játszódik, ahova a 

mindenható császár pillantása csak ritkán 

téved, s ahol a káosz és az erőszak 

uralkodik. A festőinek távolról sem nevezhető 

Gothic szektort járva parancsot 

kapunk, ugyan kerüljünk már egy szokatlanul 

csendes bázis felé, amikor hirtelen 

belefutunk az Abaddon vezette Káoszflottába, 

amely találkozás kis híján az 

életünkbe kerül. Abaddon egykor maga 

is a császár szolgálatában állt, azonban 

később uralkodója ellen fordult, így került 

most az Iszonyat Szeméből indított invá- 

42 


írta: 

R4bbit 


zió élére. Az ütközetet csodával határos 

módon egészben vészeljük át, mire újabb 

kihívás elé állítanak, ugyanis ránk bízzák 

a megtizedelt, maréknyi hajóból álló birodalmi 

flotta vezetését. A kerettörténet 

a rajongók és alkalmi játékosok számára 

egyaránt izgalmas; a középpontba tolt 

űrcsatákat főbb küldetések és kisebb 

feladatok fűzik össze. A missziók célja 

szerencsére nem csak a rombolás; számos 

olyan feladatot kapunk, amelyek 

elszakítanak a fősodortól. Sajnos szabadon 

bejárható területek nincsenek, minden 

pálya meghatározott méretű, egy fő 

térképen mérhetjük fel helyzetünk, ahol 

egy adott pontra bökve indulhat a csata. 

A játékban négy játszható faj kapott 

helyet (viszont egyelőre csak a birodalmi 

kampány van), amelyek természetesen 

eltérő jellemzőkkel és arzenállal 

bírnak; a kínálatban az apró fregattoktól 

a hatalmas rombolókig, minden osztály 

megtalálható. A hagyományoknak megfelelően 

a flotta minden egyes járműve 

testre szabható, mindössze dokkolni 

kell egy űrállomáson: a küldetések során 

szerzett hírnévpontok felhasználásával 

vásárolhatunk új hajókat, fejleszthetünk 

fegyverzetet és védelmi rendszereket, 

valamint képezhetjük legénységünk tagjait. 

A csillagtérképen követhető eseményeket 

körökre osztották, azonban az 

összecsapások már valós időben zajlanak; 

a környezeti tényezők ismerete, álcázó 

berendezések használata, valamint 

megfontolt taktika nélkül értelmetlen 

támadást kezdeményezni. Egy nagyobb 

csata általában kisebb fázisokból tevődik 

össze, ezért csak gondos tervezéssel 

és a járművek képességeit kihasználó, 

körültekintő irányítással lehet sikereket 

elérni. A diadalt nem mérik nagy kanállal, 


43



Értékelés 


7.5/10 

Fejlesztő: Tindalos Interactive 

Kiadó: Focus Home Interactive 


Platform: PC 

Komplex taktikai lehetőségek 

társulnak az egészséges 

játékidővel megáldott, 

kifejezetten szórakoztató 

Battlefleet Gothic Armadához. 

Kár, hogy értékét az egysíkú 

játéktér, a kicsit nehezen tanulható 

vezérlése és az egyetlen 

kampány megléte erősen 

lerontja. 

mindenért keményen meg kell dolgozni, 

egy fontosabb küldetés elbukása látszólag 

nem a világ vége, azonban a könnyelműen 

elveszített bolygók által biztosított 

utánpótlás biztos hiányozni fog... 

A játék komplexitása és a taktikai lehetőségek 

nagyon rendben vannak, azonban 

az irányítással időnként meggyűlt a bajom. 

A csillagködökkel és rejtőzködésre 

alkalmas tereptárgyakkal szabdalt, ám 

alapvetően ingerszegény világűr a táblajátékot 

idéző, sík felületen kapott helyet, 

ami behatárolja a hajók vertikális mozgatását, 

ráadásul a kamera látószögét 

is elég szűkre vették. Szerencsére az 

interfész alaposan átgondolt, informális 

és jól rendszerezett; a taktikai nézet 

nagyon hasznos, ekkor az idő lelassul, 

ami értékes előnyöket biztosít az átfogó 

támadó vagy védekező manőverekhez. 

A mesterséges intelligencia alapvetően 

jól teljesít, minden tévedésre és hibára 

gyorsan reagál, s képes meglepetéseket 

okozni, pozitív és negatív értelemben 

egyaránt. A rendszer időnként hajlamos 

elveszni a részletekben, sokszor éreztem, 

hogy túl sok az információ; egy rövid 

kezelési gyorstalpaló segítség lett volna. 

A látvány a stratégiai játékokhoz képest 

tetszetős: a dizájnerek és grafikusok 

láthatóan kitettek magukért. Az egyes 

frakciókhoz tartozó járművek részletesek 

és alaposan kidolgozottak; gótikus 

szépségek, roncsokból tákolt csatahajók, 

koponyákkal díszített káoszrombolók és 

törékeny, de halálos elda fregattok kerülgetik 

egymást szakadatlan. Hangok és 

effektek tekintetében a játék hozza az 

elvárható szintet, egyedül a soundtrack 

lett fapados, azonban a kifejezetten katonás 

szinkron jótékonyan elfedi a gyengébb 

muzsikákat... 

Mindent összevetve úgy érzem, a francia 

csapat ügyesen gazdálkodott a rendelkezésre 

álló hagyatékkal, s egy taktikus, 

élvezetes, ám könyörtelen játékot rakott 

össze. Bár a kétdimenziós játéktérből 

adódó korlátok némiképp zavartak, s a 

játék tempója is elég visszafogott, a változatos 

taktikai lehetőségek némiképp 

ellensúlyozták a hiányosságokat. A közel 

tízórás kampány mellett skirmish és 

online módokkal is készültek a fejlesztők, 

s az ígéretek szerint hamarosan újabb 

frakciókkal bővítik a tartalmat. A játékot 

minden Warhammer 40K rajongó számára 

ajánlom, de azok a stratégia kedvelők 

is tehetnek vele egy próbát, akik 

nem riadnak vissza a komolyabb kihívásoktól... 

44 



VALVE ÉS AZ EPIZODIKUS MODELL BUKÁSA 

TÍZ ÉVE (NEM) KÉSZÜL A HALF-LIFE 2 - EP3 

pixel percek 

Szomorú születésnapot ünnepelt nemrég a 

Half Life, ugyanis május 24-én volt tíz esztendeje 

annak, hogy Gabe Newell először tett említést 

az Episode Three-ről. 

Mikor a Half Life 2 megjelenését követően a Valve 

előállt az epizodikus modell ötletével, a csapat 

úgy érvelt, hogy mindenki nyerni fog: a rajongóknak 

nem kell hosszasan várniuk egy újabb Gordon 

Freeman kalandra, a fejlesztők pedig stabil alapokra építve 

és a játékosok visszajelzéseit figyelembe véve gyorsabban 

tudnak minőségi tartalmakat tető alá hozni. A Half Life 2 

kapcsán három epizódot terveztek, melyek 2006 közepén, 

2006 végén és 2007 végén látták volna meg a napvilágot. 

Aztán minden egészen máshogy alakult: az Episode One 

pontos megjelenése után az Episode Two már tíz hónapot 

késett, majd ahogy pörögtek az évek, úgy csökkentek a re- 

Gabe Newell 

mények arra, hogy a záróakkord valaha 

is elkészül. Gabe Newell 2008-ban 

váltott át élesen a „természetesen 

dolgozunk az Episode 

Three-n” nyilatkozatokról 

a „jelenleg nincs mondanivalónk 

a Half Life 

vagy az Episode 

Three kapcsán” közleményekre, 

és a vállalat jelenlegi üzleti modellje 

alapján könnyen lehet, hogy 

nem csak titkolózik. 

Az epizodikus modell bukásával 

egyidejűleg ugyanis a Valve 

sikeres megoldásokra is lelt: a 

Steam forgalma évről évre nő, mikrotranzakciós 

e-sport és közösségbarát 

programjai pedig töretlen 

népszerűségnek örvendenek. 

A hagyományos Team 

Fortress 2 például a szemünk 

láttára alakult át, az új trendeknek 

megfelelően készült 

Dota 2 is nagy tömegeket szólít meg. 

Bár a siker minden fronton megérdemelt, 

azt mégis sajnáljuk, hogy ezek hatására 

fokozatosan csökken az esély egy 

új Half Life születésére… BelsoValtozas 

45



Nem állítom, hogy 

az Uncharted széria 

egymagában és félkézzel 

rántotta ki a gödörből a 

PS3-at az előző generáció 

korai éveiben, de 

valószínűleg komoly része 

volt abban, hogy a fekete 

démon végre magához 

tért a szunyókálásból. 

Amíg a fejlesztő, Naughty 

Dog addigi címeit – a 

Crash Bandicoot szériát 

vagy a Jak and Daxter 

játékokat – a Playstation 

brand kiemelkedő 

exkluzívjaiként tartja 

számon a nagyérdemű, 

addig Nathan Drake 

kalandjai a Playstation 

3-at definiáló, immár 

a határozott névelőt 

méltán kiérdemlő, „az” 

exkluzív címekké tudtak 

válni. Ez persze magát a 

stúdiót is az addig sosem 

látott magasságokba 

repítette, és egyben 

a korábban talán nem 

tapasztalt elvárásokkal 

szembesítette. 

46 


írta: 

Komédiás 


Az előző generációs trilógia felvonásait 

rendező Amy Hennig egyre magabiztosabban 

tekerte a hajókormányt. Az 

első rész amolyan útkeresésként fogható 

fel, bár a cél már akkor is tisztán világlott 

a távoli horizonton: játékmenetében 

könnyed Tomb Raider klón (itt természetesen 

a klasszikus részeket értve), míg 

történetében Lara Croft kalandjaihoz képest 

komolyabb szólamok kerültek elő – 

mozivászonra kívánkozó sztori. A puzzle 

feladatok, az ugrálás, valamint a harcok 

viszonylag élesen elkülönült triumvirátusa 

szolgáltatta mindehhez az alapokat. 

Az előbbi két összetevő túlságosan is 

felhasználóbaráttá vált, de így is felismerhető 

rajtuk az ihlető forrás, viszont a 

fegyveres összecsapások esetén a stúdió 

a fedezékes rendszer mellett tette le 

a voksát. Érthető döntés, a konkurencia 

malacperselyét akkoriban degeszre tömő 

exkluzívok, a Gears of War vagy a Mass 

Effect éppen ezt a szisztémát használta. 

Mielőtt az infantilizmus feneketlen zsákjából 

előhúznánk a középső csoportos 

„utánozó majom” szólamot, azért nem 

árt felidézni, hogy a cover based system 

mai értelmezése a Namco (még Bandai 

nélkül) féle Kill Switch-hez köthető, 

amely játék – dobpergés – egyszerre érkezett 

Xbox-ra és PS2-re. 

Játékmechanikai szempontból éppen a 

harc volt az a pont, amelyben az Uncharted 

drasztikus és okos újításokat hozott. 

Bár ellenfeleink főleg emberi lények voltak, 

az ebből következő monotóniának az 

egyre magasabb tudású, jobb felszereltségű 

harcosok fokozatos ránk eresztésével, 

a remekül muzsikáló mesterséges 

intelligenciával, valamint a relatíve nagy 

és kidolgozott arénákkal ment elébe a 

program. Az Uncharted trilógia tűzharcai 

hevesek, kíméletlenek voltak. Repkedtek 

Nathan felé a gránátok, miközben az 

egymást fedező zsoldosok megpróbálták 

őt bekeríteni. Ennek és a pusztuló fe- 


47



dezékeknek köszönhetően tényleg csak 

szusszanásnyi időt tölthettünk egy-egy 

ókori oszlop védelmében, miközben 

kilőttük a tárunkat, utána kézitusába 

keveredtünk, és egy tigrisbukfencet követően 

újabb fegyvert markoltunk fel. A 

taktikus káosz látszólagos paradoxona 

írja le talán a legkifejezőbben a semmi 

máshoz sem fogható élményt. 

A Playstation 4 új és jelen állás szerint 

egyben utolsó Unchartedot kapott. Bár 

a fejlesztés korai szakaszában továbbra 

is Amy Hennig bábáskodott a játék felett, 

hamarosan leváltották őt a közönség 

és kritikai sikereket egymásra halmozó 

The Last of Us rendezőpárosára: Bruce 

Starley-ra és Neil Druckmannra. Más 

Unchartedot kaptunk, mint amilyet Amy 

Hennig tett volna le az asztalra? Meggyőződésem, 

hogy igen. Ha a PS3-as trilógia 

részei a fejlődés szempontjából egy 

koordináta rendszeren felfelé szálló 

egyenes különböző pontjainak 

foghatóak fel, akkor a negyedik 

Unchartedot nem is lehet ezen a vonalon 

ábrázolni. Az új rész bizonyos komponenseiben 

ugyanis radikálisan megváltozott 

az elődökhöz képest. A rendezők 

szinte minden összetevőhöz hozzányúltak: 

egyes részterületeket, a sorozatot 

régóta ért kritikákat értő füllel meghallva, 

próbálták több-kevesebb sikerrel kikalapálni, 

máshol pedig azok a szerzői 

megoldások köszönnek vissza, melyek 

ezt a játékot egyértelműen a The Last of 

Us rokonságába sorolják. 

Az ugrálást és a puzzle-t nyugodtan vehetjük 

egy kalap alá, hiszen mindkettő 

esetén igaz az állítás: néhány jópofa 

tünetmentesítés egyértelműen 

történt, ugyanakkor a régóta 

szükséges gyökérkezelés 

elmaradt. A híres kalóz, 

48 



Avery kapitány kincsét hajszoljuk kontinenseken, 

óceánokon keresztül, de a 

minden hájjal megkent tengeri rabló valószínűleg 

túl sok grogot vedelt, amikor 

a kincséhez vezető fejtörőket kiókumlálta, 

olyan egyszerű puzzle-kkel sikerült 

előrukkolnia. Az viszont üdvözlendő 

újítás, hogy a feladatok közül párat elemésztett 

az idő, és a leomlott termeken 

máshogy kell átverekednünk magunkat, 

mint ahogy azt Avery kapitány ere- 

detileg kieszelte. 

Az ugrálás kapcsán megfigyelhető a 

szándék a játéktér és a lehetőségek 

egyfajta nyitására. Kezdetben a 

klasszikus Uncharted feltűnően 

megjelölt haladási irányát 

kapjuk, később viszont alternatív 

útvonalakkal találkozunk, 

valamint a korábban 

az ugrálás és a harc közé húzott, 

viszonylag szigorúan vett 

határsáv felszámolása is megtörténik. 

Mindez szép és jó, de Nathan akrobatikus 

képességei még mindig nem következetesek. 

Hősünk csak ott, és csak akkor tud 

felmászni, el- és felugrani, ahol ezt neki 

a készítők megengedik. Néha egyedül is 

megbirkózunk egy adott magassággal, 

máskor partnerünk segít, megint máskor 

ládákat kell tologatnunk. Örökös bizonytalanságunkat 

Nate képességeivel 

kapcsolatban az olyan rendszeres 

elszólások hivatottak 

orvosolni, mint hogy „ez túl 

magas, meg kell várnom Samet”, 

vagy „ide még a partnerem 

segítségével sem tudok felmászni”. 

Nem a legelegánsabb megoldás, 

ugyanakkor mutatja, hogy a problémának 

(mely egyébként öröklött 


49



gyermekbetegsége 

a sorozatnak) a fejlesztők 

is tudatában vannak. 

A harc, ha csak önmagában, az 

egészből kiemelten vizsgálom, az elképzelhető 

legjobb irányba változott. Sokkal 

komplexebb helyszíneken, sokkal több 

rendelkezésre álló lehetőség közül választhatunk. 

Az ugrálás beleolvasztása a 

lövöldözésbe egészen új sebességfokozatot 

jelent: fedezékes harc nem pörgött 

még olyan magas fordulatszámon, mint 

az Uncharted 4-ben. Ráadásul a készítők 

átörökítették a The Last of Us hangsúlyos 

lopakodását, és akár egész területeket 

is megtisztíthatunk ezzel a módszerrel. 

Más kérdés, hogy a lopakodás technikája 

kicsit kezdetleges, ráadásul kizárólagos 

használata felesleges is, hiszen lassabb 

és vontatottabb élményt kapunk a sokkal 

erőteljesebben kidolgozott nyílt 

tűzpárbajokkal szemben. 

Az Uncharted narráció 

szempontjából 

mindig is az 

élen járt, sőt a kidolgozott 

karakterek, a maximális 

profizmussal összerakott 

forgatókönyv a sorozat védjegyeivé 

váltak. Ahogy a kimagasló 

színészi játék, valamint 

az ezt életre keltő, akut 

állkapocsizület ernyedést 

előidéző technika is. 

Most sincs ez másként. Jelen pillanatban 

tisztán a prezentáció minőségét, aprólékosságát 

tekintve az Uncharted messze 

a legszebb és a legkidolgozottabb szoftver, 

és tudom, hogy úgy kell mindjárt 

fedezékbe ugranom a paradicsomzápor 

elől, mint Nathennek egy automatafegyver 

sorozata elől, ezért csak félve teszem 

hozzá: nem csak konzolokon. 

A történetet tekintve az A Thief’s End egy 

éles balkanyarral letér a sorozat eddigi 

csapásirányáról. A hangszerelés a karakterek 

pszichológiájának a feltárásával 

és a motivációikba való mélyebb alámerüléssel 

gazdagodik. Ez néha nagyon jól 

működik. Az önfeledt eljátszadozás a 

kalandzsáner legrégebbi toposzával, a 

kalózkincs kereséssel rengeteg mosolygós, 

önreflexív jelenetnek ágyaz meg. 

Ugyanakkor a jellemzően komolyabb 

hangvételt nem bírja el 

Nathan karaktere, sem pedig 

a körülbelül egy évtizeddel 

korábbról örökölt mechanikai 

összetevőkből kikevert játékmenet. 

Nathan bátyja, Sam Drake, akinek 

az életét szeretnénk megváltani 

Avery kapitány kincsével, 

határozott célokkal rendelkező 

személyiség. Ugyanígy Elena, 

hősünk felesége is pontosan tudja 

mit csinál, mit akar, és motivációi miatt 

Sammel ellentétes pólust képvisel. 

50 


Nathan pedig sodródik az árral, hol Samre 

hallgat, és elindul a kincsvadászatra, 

és mesterkélt konfliktusba keveredik a 

feleségével, hol pedig Elena értékeli át 

addigi álláspontját, lép át a saját, mellesleg 

jogos sértettségén, és segít Nathannek, 

egyben utat mutat ezzel számára. 

Az a faramuci helyzet áll elő, hogy 

miközben jellemzően Nathan Drake-et 

irányítjuk, a karakterfejlődés miatt Elena, 

motivációjának erőssége miatt pedig 

Sam lenne a főszereplő. Ezek után pedig 

hiába az amerikai forgatókönyvíró iskola 

emlőin kinevelt, subtextben és egyéb 

rafinériákban lubickoló, vérprofi dialógok, 

ha a főhős a történet szempontjából fe- 

lesleges kolonc. 

Töréspont keletkezik még a játékmenet 

és a narráció találkozásakor is. Ez persze 

eddig is feloldhatatlan önellentmondása 

volt a sorozatnak, de a komolyabb hangvétel 

ezt is vastagabban 

aláhúzza. Az általam 

dicsért harci ré- 

szek nem harmonizálnak az elbeszélés 

módjával, hiszen miután főhősünk a videójátékok 

világán kívül nehezen hihető 

mutatványokkal és brutalitással lerendez 

egy csapat ellenséget, vidáman elcseveg 

nejével a házaséletük problémáiról. Ez 

pedig a valóságban, vagy egy valóságot 

nagy elánnal szimulálni próbáló történetben 

csak súlyos pszichopatáknak menne. 

Az Uncharted 4 sok problémát örökölt 

korábbról, és ezeket nem sikerült megoldania. 

Ugyanakkor megvalósításában, 

ambíciójában, kivitelezésében, megalkuvást 

nem ismerő maximalizmusában 

egyértelműen párját ritkító éke a 

Playstation 4-nek. 


Értékelés 


9.1/10 

Fejlesztő: Naughty Dog 

Kiadó: Sony CE 


Platform: Sony Playstation 4 

Nathan Drake jelen állás 

szerint utolsó kalandja 

bátran és okosan felpörgeti 

az akciórészt, de elődjeihez 

hasonlóan sem megbontani, 

sem tökösen átvágni nem 

tudja a mozi-játék megközelítésből 

adódó gordiuszi 

csomót. Az ugrálós részek 

továbbra is a mechanika 

legdöcögősebb 

összetevői, a 

látvány ellenben 

majdnem 

mindenért 

kárpótol. 

51


Playstation 

pixel percek 

5+1 ÉRDEKESSÉG AZ UNCHARTED SZÉRIA 

1./ ANYÁMASSZONY 

3./ UGYANAZ A HANG 

Nathan Drake édesanyja szóba 

Graham McTavish az egyetlen 

színész a sorozatban, aki 

kerül a negyedik részben. De 

pontosan hogyan halt meg az 

a hangját kölcsönözte két rakternek is. Az egyik Lazare- 

ka- 

asszony? A harmadik részben 

(Drake’s Deception) Marlowe 

vic, a másik Cutter. 

felolvas egy aktából, amit Nate-ről 

állítottak össze. Ennek 

tanulsága szerint Nate édesanyja 

öngyilkos lett, édesapja 

pedig lemondott a fiúról, akit 

azután az állam nevelt. 

2./ AZ EMBER, 

AKI KÉTSZER HALT MEG 

Victor „Sully” Sullivanről Nate 

kétszer is azt hiszi, hogy eltávozott 

ebből az árnyékvilágból. 

Az első részben Gabriel 

Roman lövi mellkason a 

vén lókötőt, de később kiderül, 

hogy Sir Francis Drake naplója 

felfogta a golyót. A harmadik 

részben pedig Nate hűséges 

társát Talbot lövi hátba. 

Utóbbi esetről szerencsére 

kiderül, hogy mindössze 

Nate hallucinációja volt. 

52

írta: 

Komédiás 


MESÉS VILÁGÁBÓL (SPOILER VESZÉLY) 

4./ SZÍNVÁLTÓS SZEMEK 

Nate szemszíne részről részre változik. Az elsőben mogyoróbarna, 

aztán barna, a harmadik felvonásban szürkéskék, 

végül a negyedikben ismét barna lett. Talán kontaktlencsét 

hord? Víz-, zuhanás és golyóálló kontaktlencsét. 

5./ IRODALOMÓRA 

Amy Hennighez köthető az 

első három Uncharted rész. 

Henniget az Edge a videojáték-ipar 

legbefolyásosabb 

asszonyának nevezte, de 

eredeti végzettsége szerint 

köze sincs a programozáshoz 

vagy játékelmélethez. Angol 

irodalomból szerzett BA diplomát. Hennig irodalom iránti 

elkötelezettsége több helyen is visszaköszön. A harmadik 

részben például szerepel egy T. E. Lawrence idézet, amire 

az egyik fejezetcím is utal, a „The Dreamers of the Day”. 

Szintén a harmadik részben hangzik el egy párbeszéd Cut- 

ter és Sully között, melyben Cutter az Egerek és 

emberek című Steinbeck regény végére utal, 

és így fenyegeti meg Sullyt. 

+1./ FÉLÉNK 

KALANDOROK 

A nagy kalandoroknak mind 

van valamilyen fóbiájuk. Indiana 

Jones például egy gyerekkori 

trauma miatt a kígyóktól 

rettegett. Nathan 

Drake pedig a bohócoktól 

(kuloulrofóbia). Persze Nate 

fóbiája kevésbé jelent problémát 

útban az ősi városok felderítésekor, hiszen a hasonló 

helyeken nyilván kevesebb bohóc lófrál, mint kígyó. 

53



Nem állítható, hogy a 

kalandjátékok kedvelői 

mostanában hanyagolva 

lennének, hiszen az 

elmúlt években számos 

minőségi alkotás 

érkezett. A Telltale 

Games által képviselt 

interaktív kalandok 

mellett a klasszikus 

vonalat képviselő címek 

is kezdenek visszatérni, 

ezek egyike a Deponia- 

széria negyedik 

felvonása. 

54 

DEPONIA DOOMSDAY 

VILÁG(I) VÉGE... 

A 2012-ben elindított sorozat a rekeszizmokat 

alaposan megdolgoztató 

sajátos humor és csetlő-botló hősök 

mellett, csavaros és helyenként megható 

történetével is maradandót tudott 

alkotni, nem véletlen, hogy a Daedalic 

Enterainment csapatát egy ideje a német 

„Lucas Artsként” emlegetik... 

Aki sikeresen végigjátszotta az eddigi 

részeket, tudja, hogy a könnyű pénzt 

hajtó Rufus barátunk a harmadik rész 

végén hatalmas áldozatot hozva jobblétre 

szenderül. Ezek után nagy volt a megdöbbenésem, 

amikor a játékot felvezető 

interaktív intróban összefutottam vele. A 

ránézésre ötvenes éveiben járó férfi egy 

apokaliptikus bolygó felszínén álló romos 

toronyba menekül, ahol egy iszonyatos 

erejű bombát élesít be, amely kis közjátékot 

követően apró darabokra szaggatja 

a balsorsú planétát... A kirobbanó kezdet 

szerencsére csak Rufus képzeletében 

játszódik le, aki izzadságban 

fürödve ébred ágyában: a rémálom 

szaggatta, nyugtalan éjszakát annak 

köszönheti, hogy egy saját kezűleg épített 

léghajóval Elysiumba készül, ahova 


hirtelen haragú szerelmét is magával 

kívánja vinni. Rufus, miután megzabolázza 

kalimpáló szívverését, egyre több 

intő jellel találja szembe magát. Már csak 

némi kristálynemű becsomagolása van 

hátra, amikor egy hívatlan vendég zavarja 

meg a készülődést. A nagy becsben 

tartott családi hozomány romjain helyet 

foglaló jármű tulajdonosáról kiderül, 

hogy egyetemi professzor, aki egy olyan 

időgépet épített meg, aminek segítségével 

a múltban elkövetett hibák eltörölhetők. 

A kalandor természetű Rufus 

nem sokat gondolkodik azon, belepiszkáljon-e 

a múltba; nem számol azonban 

egy, a kritikus pillanatokban felbukkanó 

lila(!) elefánttal, aki folyton belerondít a 

terveibe. Balfék hősünk helyzete az idő

írta: 

R4bbit 


múlásával egyre kilátástalanabb, ezért 

nem marad más választása, mint a tér 

és az idő szabályait végképp felrúgva elrendezni 

a saját, valamint a világ sorsát... 

Az új rész cselekménye szerencsére azok 

számára sem hottentotta, akik korábban 

nem szavaztak bizalmat a kalandnak, ez 

pedig nagyrészt a Jan Müller-Michaelis – 

Rene Anhaus forgatókönyvíró párosnak 

köszönhető. Már felvezetés után kiderül, 

hogy nem egy klasszikus időutazós 

sztorit kapunk, ugyanis hiába igazítunk 

folyton a múlton, minden változtatással 

a kézzel-lábbal elkerülni vágyott végzet 

irányába tartunk. A játékmenet alapvetően 

a klasszikus receptet követi: a helyszínek 

vizsgálata, tárgyak gyűjtögetése, 

használata, kombinálása és a cselek- 

ményt irányítgató párbeszédek mellett, 

átugorható minijátékok és időzített feladványok 

kaptak helyet. A fejtörők 

a sorozatra jellemző nehézséget 

képviselik, kicsavart logikával, 

sok próbálgatással és 

rengeteg mázlival minden 

rejtvény megoldható, egyes 

részeknél azonban bizony sűrűbben 

vettem számra az alkotók 

közvetlen hozzátartozóit. A 

korábbi részeket színesítő, 

kicsit fárasztó humor természetesen 

továbbra 

sem hiányzik, számos 

vicces utalás hang- 

55



Értékelés 


8.2/10 

Fejlesztő: Daedalic Entertainment 

Kiadó: Daedalic Entertainment 


Platform: PC 

Egy igazi kalandjátékos megoldásokkal 

operáló alkotás, ügyes 

sztorival, gyönyörű helyszínekkel 

és remek humorral. Meg tud 

szívatni a próbálgatáson alapuló 

rejtvényeivel és az időutazást is 

feleslegesen bonyolították. 

zik el a korábbi eseményeket megidézve, 

egyaránt találkozhatunk régi és új szereplőkkel, 

akik az éppen aktuális idősík 

miatt, különböző életszakaszukban vannak. 

A kézzel rajzolt környezet a visszatérő 

motívumok ellenére változatos tudott 

maradni, Deponia vagy Paradox City 

továbbra is remekül festenek; az egyes 

helyszínek szépen kidolgozottak, ezért 

azokra nem lehet panasz. A karakterek 

kivitelezése a korábbi részek minőségét 

idézi, egyedül a szereplők mozgása lett 

kicsit darabos, amit az animációs fázisok 

számának emelésével elkerülhettek 

volna. A környezeti zajok és a szinkronhangok 

jók, kár hogy néhány párbeszéd 

– érzésem szerint – csak az időhúzást 

szolgálja: szerencsére mindig találunk 

bennük annyi humort, hogy a végtelennek 

tűnő szóáradat ne legyen unalmas... 

Amikor a németek bejelentették az új 

felvonást, azonnal parázs vita alakult 

ki arról, hogy egy hibátlanul lezárt történetfolyamhoz 

kell-e újabb szálakat 

toldozgatni. Azt kell mondanom, hogy a 

készítők ügyesen ugrották meg az akadályt, 

mert az új rész igazából egy alternatív 

eseménycsokor, amely a kedvelt 

szereplőket helyezi ismerős, mégis újszerű 

szituációkba anélkül, hogy mindez 

kellemtelen „déja vu” érzést keltene. A 

játék korántsem hibátlan, sőt helyenként 

kifejezetten bosszantó tud lenni, ám a 

gondos tervezés és a jól eltalált megvalósítás 

képes feledtetni a kisebb bajokat. 

A Deponia Doomsday a becsúszott hibák 

ellenére még mindig az utóbbi idők egyik 

legjobb és legviccesebb kalandjátéka, 

amely a műfaj egykori nagyjait idézi, ráadásul 

tíz-tizenkét órás játékidejével a 

tartalmasabb kalandok közé tartozik, 

ami a manapság divatos nyúlfarknyi történetek 

ismeretében kifejezetten dicséretes... 

56

Hogy Önnek is teremjen... 

OUTSOURCING 

BÉRSZÁMFEJTÉS 

• 

A BÉR- ÉS HU M Á N Ü G Y V I T E L F E J L E S Z T É S É É RT ! 

CAFETERIA 

ANNO 

1998 

MUNKAÜGY 

HR 

MUNKAIDŐ- 

NYILVÁNTARTÁS 

Az Ön cégére szabjuk a BaBért! 

- ügyféligényeket kiszolgáló egyedi megoldások - 

www.softc.hu



Visszatért a nyerő páros, 

hogy újra elmeséljék, miként 

leltek egymásra és váltak 

az (játék)univerzum egyik 

legismertebb párosává. 

Értékelés 


8/10 

Fejlesztő: Insomniac Games 

Kiadó: Sony Interactive 

Entertainment 

Platform: PlayStation 4 

A régi ízek az új generációs 

konzolon is ugyan olyan 

zamatosak. Ratchet és Clank jó 

formában van. 

ŰRKALANDOR 

ÚJRATÖLTVE 

Valahol egy messzi-messzi csillagrendszer 

Veldin planétáján egy ifjú 

Lombax arról álmodozik, hogy egy szép 

napon Galaktikus Rangerré léptetik elő. 

A fizikai vizsgát játszi könnyedséggel 

teljesíti, ám múltbéli ügyes-bajos dolgai 

nem festenek jól az ajánlólevelén. Szerelőmesterünk 

így kezdetben lecsúszik a 

posztról. Eközben távol innen, a Quartu 

bolygó mechanikus harcirobot-gyárában 

egy selejt hadigépezet próbál meg nagy 

igyekezettel kereket oldani. Szökési kísérletét 

siker koronázza, meg is szökik 

annak rendje-módja szerint. Hogy miként 

találkozik a két elválaszthatatlan 

cimbora, Ratchet és Clank, azt újra átélhetjük 

az Insomniac Games és a SONY 

jóvoltából. 

A PlayStation 2-n indult akcióplatformer-sorozat 

első ízben mutatkozik 

be PlayStation 4 konzolokon, 

ezúttal azonban a nyitó epizód 

újragondolásaként. Se nem folytatás, 

se nem előzmény, sokkal 

58

írta: 

FutuRetrO 


inkább filmes feldolgozás, hiszen a játék 

megjelenésével egy időben debütált 

a legendás duó animációs mozi formájában 

a filmvásznon. A cselekmény 

alapjaihoz nem nyúltak a készítők, ám 

a sztori most másképp tekeredik-csavarodik. 

Több régi ismerős bukkan fel a 

különböző bonyodalmak során, valamint 

a játékmechanikai elemek zöme szintén 

visszaköszön a korábbi epizódok gazdag 

tárházából. A feladat továbbra sem 

magasztosabb annál, mint hogy megszámlálhatatlan 

mennyiségű rusnyaságot 

tegyünk takarékra hosszúra nyúlt 

küldetéseink során. A változatosságot 

a különféle planéták más és más körülményei 

biztosítják, a sokszínűségre tehát 

panasz ez alkalommal sem lehet. A 

történetvezetés nem teljesen lineáris, 

az abszolvált küldetések után újabbnál 

újabb bolygók felszínére utazhatunk, 

tetszőleges sorrendiséggel szelektálgatva 

a megnyitott lehetőségek között. 

Kütyük és bigyók egész arzenáljai akadnak 

kezünk ügyébe, miközben csavarok 

százezreit szedjük ki a körülöttünk lévő 

tereptárgyak és ránk szaladó ellenségek 

maradványaiból. Az univerzális Omni- 

Wrench szerszámunk mellé számtalan 

bolondéria fegyvertípus csatlakozik az 

interplanetáris tisztogatások alkalmával. 

Szerepjátékos elemek karakter- és eszközfejlődés 

frontján is jelen vannak, bizonyos 

elért XP mennyiségek után automatikus 

szintlépések acélosítják Ratchetet 

és hű eszközeit az izgalmas harcokban. 

Időnként újra elhatárolódnak egymástól 

az „összeragadt” felek, ilyenkor Clank bőrébe 

(helyesebben bádogjába) bújva kell 

puzzle és ökölharc jellegű küldetésekben 

helytállnia. Valójában azonban továbbra 

is együtt alkotnak parádés duettet. Clank 

újfent segít Ratchetnek a lebegésben, 

repülésben és a búvárkodásban, hátán 

lógva kéznél van, ha a szükség éppen 

úgy kívánja. A grafika magas szinten prezentálja 

a mesés látványvilágot, a platformelemekkel 

bőven feldúsított harcok 

pedig valóban izgalmassá és legfőképp 

magas oktánszámon pörgő akciójátékká 

varázsolják a bevált recepteket. Ratcheték 

visszatérése jól sikerült, és a mozivászon 

is jótékony hatással volt a népszerűsítésben. 

Ha minden mozis alkotás 

ilyen kiváló formában vetülne ki kedvenc 

gépeinken, csodálatos világ jönne, de erre 

sajnos szikrányi esély sem mutatkozik. 

Az „Álmatlanok” csapata újra megmutatta, 

hogy még mindig nagyon tudnak ebben 

a műfajban maradandót alkotni, még 

ha rongyosra is toltuk a korábbi részeket. 

Újoncoknak üde és friss, veteránoknak 

kiváló újrázási lehetőség. Késve érkezett 

bár, de törve egy cseppet sem. 


59



Még 2009-ben az Epic 

Games gondolt egyet, 

és tető alá hozott 

egy Metroidvania 

játékmenettel megáldott 

apró kis gyöngyszemet. 

A Shadow Complex 

ugyan nem rengette 

meg a világot, de egy 

ügyes kis alkotás 

lett, ami a műfaj 

szerelmeseinek talán 

még kötelező darabnak 

is számított. Nos, a 

srácok úgy érezték, 

itt az ideje leporolni 

csemetéjüket, elvégre 

is boldog-boldogtalan 

jelenteti meg a remaster 

kamukat. Ezúttal 

pedig valóban egy 

jobb, összerakottabb 

és szórakoztatóbb 

eredményt kaptunk. 

A Shadow Complex: Remastered 

alapjai tehát már nem frissek, ellenben 

rengeteg olyan elemmel találkozhatunk 

a játék során, amik akár a mai kor szellemében 

is készülhettek volna. A történet 

pont ilyen, hiszen egyszerű, mint 

egy faék: épp a barátnőnkkel túrázunk, 

amikor is hű oldalbordánk berohan egy 

barlangba. A Leót szétcsapó maci helyett 

azonban egy titkos szervezet földalatti 

bázisára lel a kisasszony, akik azon 

nyomban el is rabolják. Feladatunk 

tehát megmenteni szívünk választottját, 

visszaállítani a világbékét és 

közben felfedezni a bejárható pálya 

minden egyes zugát. 

Mivel a játék kísértetiesen hasonlít 

a Metroidra, ezért nem 

meglepő, hogy egy oldalnézetes 

akcióbombát kapunk, amiben a 

pályarészeket felfedezve kell 

előrehaladnunk. Bár útvonalunk 

kötött, rengeteg titkot és 

fejlesztést találhatunk a sar- 

60 


írta: 

Májkül 


A FÖLD MÉLYÉBEN 

kokban, amikkel korábban bevehetetlen 

helyekre küzdhetjük be magunkat. Idővel 

párkányokon kapaszkodhatunk meg, nagyobbakat 

ugorhatunk, de akár még a víz 

felszínén is szelhetjük a habokat, természetesen 

a talpunkkal. 

Mozgáskultúránk mellett felszerelésünk 

is gyarapodni fog, a kezdeti zseblámpa 

hamar kibővül pár pisztollyal, melyek 

használata viszont nem lett tökéletes. 

A játékról összességében elmondható, 

hogy a legproblémásabb része a célzás, 

mivel a rásegítés miatt folyton a közelebbi 

ellenfeleket lövöldözzük. Ez logikusnak 

tűnik, egészen addig, míg észre nem 

vesszük, hogy bár karakterünk csak egy 

bizonyos síkban mozoghat, az ellenségek 

akár a háttérben is feltűnhetnek, ez pedig 

könnyedén bezavarhat gyilkossági sorrendünkbe. 

Ennek köszönhetően számos 

problémával találjuk majd szembe magunkat, 

amin az egeres irányítás ugyan 

segít egy kicsit, de még ott sem az igazi. 

A célzást leszámítva azonban egy teljesen 

korrekt alkotással van dolgunk, aminek 

még a Remaster verziója is indokolt lenne, 

hiszen extra tartalom gyanánt még egy 

Proving Grounds névre keresztelt henteldét 

is kapunk, ahol aztán örökké darálhatjuk 

az ellenfeleket. Sajnos a grafika esetében 

már nem ennyire rózsás a helyzet: 

valamivel szebb lett, mint a régi, de azért 

megérezzük az eltelt évek súlyát. A textúrák 

nem a legélesebbek, a karakterek 

elég furcsán festenek, de összességében 

elfogadható a látvány, főleg úgy, hogy ennek 

hála akár egy gyengébb vason is vígan 

elfut. Külön öröm, hogy a játék nem teljes 

árú címként jelent meg, sőt tavaly év végén 

ingyen is bezsákolhattuk. Kellemes 

ajándék ez az Epic-től, ami ugyan ezúttal 

sem lett világmegváltó, de ha imádod 

a stílust, és nem zavar a kissé nehézkes 

célzás, valamint a gyengébb grafika, akkor 

bőven megérheti az árát. 

Értékelés 


7.8/10 

Fejlesztő: Chair Entertainment 

Kiadó: Epic Games 



Ha elvonatkoztatunk az elmaradott 

grafikai megvalósítástól, 

a lapos történettől és az olykor 

bosszantó irányítástól, akkor 

egy egészen üde kikapcsolódást 

okozhat a Metroidvania stílusú 

játékok kedvelőinek. 


61


A PARA 


NORMÁLIS... 

Sétaszimulátor. Ha 

valaki tíz évvel ezelőtt 

elém áll egy ilyen 

meghatározással, 

valószínűleg tágra 

nyílt szemmel bámulok 

vissza, azóta viszont 

sokat változott a világ, 

a műfaj megtalálta a 

célközönségét. 

ha követjük az úton izgő-mozgó fénygömböt, 

akár időrendi sorrendben is 

haladhatunk. A játékmenet 

leginkább a szemlélődésre 

és felfedezésre 

van ki- 

A sétaszimulátorok sokszor kerülnek 

a bírálatok kereszttüzébe; gyűlölik vagy 

kedvelik őket, sokan megkérdőjelezik, 

hogy játékok egyáltalán vagy elfuserált 

kísérleti médiumok? Be kell vallanom, 

magam a rajongók táborába sorolom; 

azok közé, akik megmagyarázhatatlan 

vonzalmat éreznek a szürreális, nehezen 

megfejthető világok iránt. Már a konzolos 

megjelenés óta várom a PC-változatot, 

így gyermeki kíváncsisággal mélyedtem 

el a Dear Esther és az Amnesia: A Machine 

for Pigs alkotóinak új játékában. 

A történet a nyolcvanas évek közepén játszódik, 

melynek helyszíne egy fiktív angol 

falucska, ahol a belterjes közösségekre 

jellemzően, mindenki ismer mindenkit. 

A festői település élete egyik-napról a 

másikra változik meg, amikor elszabadul 

a közeli obszervatóriumban felfedezett 

„valami”, és a völgyben megbúvó házak 

felé veszi az irányt. Az emberek eleinte 

semmi különöset nem éreznek, később 

is csupán könnyebb fertőzés jeleit mutatják, 

ám a helyzet gyorsan eszkalálódik, 

s hamarosan mindenki a végítéletről 

kezd suttogni. Amikor játékosként a 

környékre tévedünk, már minden kihalt, 

csupán furcsa lebegő fényeket látunk az 

üres utcákon és az elhagyott házakban. 

Az eseményeket az energiagömbök által 

megjelenített öt főszereplő elbeszélésén 

keresztül ismerhetjük meg; a nagyszerűen 

megalkotott karakterek egyedi múlttal 

és jelennel rendelkeznek, történetük 

érdekes, megindító és drámai. A különböző 

helyszínek természetesen szabadon 

bejárhatók; a kutakodás során meglelt 

emlékek, hangfelvételek, fotók segítenek 

rendszerezni a történetdarabkákat, de 

62 


írta: 

R4bbit 


hegyezve, beszélgetni, kapcsolatba lépni 

senkivel nem tudunk, csupán passzív 

szemlélőként élhetjük újra a közelmúlt 

eseményeit. Sokak számára talán vontatottnak 

és unalmasnak tűnhet mindez, 

azonban a hibátlan atmoszféra és a 

gyönyörű környezet képes feledtetni az 

interaktivitás teljes hiányát. 

Látvány tekintetében kifejezetten magasra 

került az a bizonyos léc; a kisváros 

szinte összes épületébe benézhetünk, 

mindenhol a korra jellemző, részletesen 

kidolgozott tereptárgyakat találunk. A 

különböző helyszínek autentikusak és 

változatosak, minden apróság a helyén 

van, s a történet szempontjából fontos 

fényeffektek is nagyszerűen sikerültek. 

Az audio- és szinkronmunka kitűnő, folyamatosan 

egyfajta érzelmi hullámvasúton 

érezzük magunkat; a szereplőkkel pedig 

könnyű azonosulni. A nyugtalanító han- 

gulatot Jessica Curry csodálatosan éteri 

muzsikája 

koronázza meg; a nagyzenekar 

és kórus találkozásából 

születő dallamok helyenként 

kellemes, máskor hidegrázásos hátteret 

biztosítanak az eseményeknek. Sajnos a 

játék PC-változata kicsit bogaras; még az 

izmosabb gépeken is jelentős teljesítményingadozás 

tapasztalható, és a beállított 

grafikai jellemzőket is hajlamos elfelejteni 

a program. A játék automatikus mentési 

pontokat használ, azonban ezek elég következetlenül 

vannak elszórva, így nem 

biztos, hogy ott kerülünk vissza a kalandba, 

ahol elhagytuk. A PC-változat természetesen 

támogatja a billentyűzettel és 

egérrel történő irányítást (a különböző 

kontrollerekkel is hibátlanul együttműködik), 

ha lehetőségünk van, akár 4K felbontáson 

is nyúzhatjuk, sőt, még egy célkeresztet 

is kapunk, hogy kényelmesebben 

érezzük magunkat a csodálatos környezetben. 

Ennyi. Talán nem sok, de nem is 

kevés. Ha eszeveszett tempóra, idegtépő 

izgalmakra vágytok, nem ez a megfelelő 

játék számotokra. A nulla interaktivitás, 

fejtörők és feladványok teljes hiánya miatt 

a kaland leginkább egy passzív, verbális és 

vizuális ingerek segítségével megrajzolt 

tablóra hajaz, ugyanakkor a megfontoltan 

kibontott alkotás elképesztő hangulatot 

áraszt. Ahogy a bevezetőben 

említettem: gyűlölöd 

vagy kedveled. Biztosan 

nem hagy hidegen... 

Értékelés 


7.5/10 

Fejlesztő: The Chinese Room 

Kiadó: Sony CE 


Platform: PS4, PC 

Elvarázsoló dallamok kíséretében 

élhetünk át egy nagyszerű 

történetet, amit érdekfeszítő 

dialógusok és látványos grafika 

tesz még tökéletesebbé. A nulla 

interaktivitásért, a döcögős 

tempóért és a kisebb technikai 

bogarakért viszont nagy kár. 


63



„A nevem Fox McCloud. 

Én vagyok a vezetője a 

Star Fox-nak, annak az elit 

vadászrepülő századnak, 

amit az apám, James 

McCloud, az ex-kornériai 

csúcspilóta alapított.” 

A Venom planétáról 5 évvel ezelőtt 

furcsa aktivitást észleltek (itt ténykedik 

az őrült száműzött tudós, Andross), aminek 

kivizsgálására Pepper tábornok – aki 

a kornériai hadsereg parancsnoka – önként 

jelentkezőket keresett. Elsők között 

jelentkezett az apám és legjobb barátja, 

valamint szárnysegédje Peppy Hare. A 

zsíros disznó Pigma Dengar felajánlkozása 

már akkor gyanús volt, de senki nem 

gondolta, hogy áruló a rohadék és csapdába 

csalja társait. Az öregem feláldozta 

magát, hogy Peppy megmeneküljön, aki 

így megvihette a rossz hírt Kornériára. 

Andross egy ijesztően hatalmas sereggel 

arra készül, hogy a teljes Lylat rendszert 

meghódítsa. Ezzel indult el a Lylat háború! 

Újabb 5 év telt el, így a harc Kornéria és 

Andross seregei között már az egész 

Lylat rendszerre kiterjedt. Azért, hogy 

apám örökségét megőrizzem, újraalapítottam 

a Star Fox egységet, amihez 

megszereztem a legújabb technikákat és 

a legjobb pilótákat. Slippy Toad egy közeli 

barát, és egy tehetséges technikus egy 

ETTŐL 

BERÓKÁZUNK… 

személyben. Falco Lombardi, a nagymenő 

pilóta, akire a legszorultabb helyzetben 

is számíthatunk. Végül, de nem utolsó 

sorban Peppy Hare (apám volt társa), 

a legtapasztaltabb pilóta, aki összetartja 

a csapatot. 

Most kaptunk egy vészjelzést Pepper-től, 

miszerint békés fővárosunkat, Kornériát 

megtámadták. Az offenzíva megállítása 

a legjobb alkalom arra, hogy a Star Fox 

név újra tündököljön. 

„Hallod Andross? Jövünk érted!” 

Hosszú, 10 éves várakozás után, a Platinum 

Games és a Nintendo felélesztette 

a legendás szériát, aminek mi, fanok, 

örvendeztünk a legjobban. Külön öröm, 

hogy a munkálatok oroszlánrészében a 

tervező zseni – a Mario és a Zelda játékok 

atyja –, Shigeru Miyamoto is részt 

vett. Ezúttal a sorozat hatodik epizódját 

ismerhetjük meg, ami részben a Nintendo 

64-es Lylat Wars újragondolása. Játékmenetben 

a régi űrhajós rail-shooter 

irányvonalat követi, de legjobban a Star 

Fox 64-re hajaz. A Gamecube-os Assault-ban 

megismert gyalogos részek tel- 

64 

Tesztelt verzió: Wii U

írta: 

Kenny 


jes mértékben ignorálva lettek, így a játék 

90%-ban az Arwing pilótafülkéjében zajlik. 

Az űrhajó kialakítása is a 64-es dizájnt 

követi, ami szintén nagyszerű döntés 

volt. Az első képkockák, sőt Kornéria pályája 

is szinte egy az egyben át lett emelve 

a Nintendo 64-es klasszikusból, ami 

biztosan megdobogtatja majd a rajongók 

szívét. Én közel extázisba kerültem akkor 

is, amikor a Fox McCloud amiibo figurát a 

gamepadhoz érintve megkaptam a Super 

Nintendo-s, háromszög grafikás retro 

Arwinget (a klasszikus muzsika társaságában). 

Továbbra is többnyire csőszerű 

útvonalon haladva kell legyőzni az ellenséges 

egységeket, és újfent manőverezni 

kell a tereptárgyak között. A pályák 

végén a korábbiaknál nehezebb hatalmas 

gépet vezető fő gonosz vár ránk, akinek 

legyűréséhez minden tudásunkra szükség 

van. Van, amihez akár 5–10 perces 

erős koncentrációra van szükség. A játék 

újrajátszási faktorát emeli a statisztikák 

javítása, amit a legyűrt ellenfelek számának 

növelésével, és a gondosan elrejtett 

kitűntetések felszedésével érhetünk el. 

Tesztelt verzió: Wii U 

65



Rengeteg alternatív útvonal van a játékban, 

sőt a cselekmények is a választott 

irányok függvényében alakulnak. Korábban 

nem volt lehetőség a mentésre, 

most azonban pályánként eltárolja a 

befejezett küldetést a gép, sőt végtelenszámú 

újrakezdési lehetőség is van. A 

teljes végigjátszás ennek köszönhetően 

jó esetben úgy 8–10 óra, de ez az a játék, 

amit bármikor szívesen előveszünk, még 

ha 1 pálya erejéig is. Később pedig megnyílik 

az Arcade mód, ami a régi kihívást 

és játékfelépítést követi, avagy első nekifutásra 

kell végigvinni a játékot. 

Az irányítás alapjai adottak. Sok embernek 

korábban is nehéz volt az inverzes 

megoldás, avagy a le- és felfelé irány 

felcserélése – ez az igazi repülőgép irányításnál 

is így van. Igaz, le lehet cserélni, 

de én inkább a megszokását ajánlom. 

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a 

pontos lövés segítésére a Wii U Gamepad 

giroszkópját kell használni. A TV képernyőjén 

gépünket kívülről, az irányítónk 

kijelzőjén pedig a belső pilótafülkét látjuk. 

Mozgásérzékeléssel, az irányba tartással 

a célzás jóval pontosabb, gyorsabb. 

Kézben tartva, jobbra-balra forgatva az 

irányítót kicsit gyermeki érzés szabadul 

fel az emberben, míg másokban a „mindjárt 

földbe taposom a kontrollert” gondolatok 

keringenek. Sajnos ez a kettőség 

megosztó, vagy imádják, vagy gyűlölik a 

játékosok, középút nem létezik. Nekem 

színesítette a játékmenetet ez a megközelítés, 

és néhol tényleg úgy éreztem, ott 

ülök a pici Arwing pilótafülkéjében. 

Rengeteg elem visszatért a játékba, mint 

a pályák előtti eligazítás a Good Luck 

felkiáltással; a csapattagok rádióbeszélgetései; 

az ellenséges lövegeket visszafordító 

forgótámadás a Barrel Roll, de az 

All-Range mód is jelen van. Az Arwing-es 

űrhajó mellett visszatért a Landmaster 

66 



tank, amit Grawmaster járművé is át lehet 

alakítani, így kisebb ideig repülni is 

tud. Újabb egység a Gyrowing, ami egy 

apró robottal (Direct-i) felszerelt helikopter. 

A NES-hez csomagolt R.O.B.-ra 

hasonlító droiddal kisebb helyekre is be 

lehet jutni, segítségével védelmi rendszereket 

kell meghackelni. Utolsó újdonság, 

hogy csata közben az Arwing át tud 

alakulni lépegetővé, ezt a megoldást a 

törölt Star Fox 2-ből emelték át, a hozzá 

kapcsolódó pályával és főellenféllel 

egyetemben. 

Többjátékos mód is van, így a kalandot 

egy baráttal közösen is végigjátszhatjuk. 

Ez azonban nem a megszokott módon 

zajlik, így a második játékos nem 

egy másik repülő irányítását veszi át, 

hanem csak besegít az elsőnek. A hagyományos 

kontrollert használó játékos 

vezeti a gépet, a Wii U Gamepadet használó 

pedig céloz és lő. Szórakoztató így 

is, de azért jó lett volna a két gépes kaland 

is. Látványban nem rossz, bár nem 

is kiemelkedő, valami hiányzik belőle. 

Látszik, hogy a dupla képernyős megjelenítés 

miatt kompromisszumot kellett 

kötni. Az 1080p-s és a 60 fps-es érték 

mellett picit közepes a kinézete. A zene 

és a hanghatások ellenben mesteriek. 

Továbbra is komolyzenei aláfestés megy 

a játék közben, sőt külön érdekesség, 

hogy a gamepad hangszórókból szólnak 

a csapattagok rádiós beszélgetései. Öszszességében 

Star Fox fanoknak kötelező 

darabról van szó, mivel felépítése és hangulata 

a régi fényében tündököl, újaknak 

azonban lehet, kicsit idejétmúlt lesz ez az 

arcade játékmenet. A nehézkes irányítás 

is megoszthatja az embereket, bár szerintem 

ez megszokás és gyakorlás kérdése. 

Én az értékelésben az előbbi csoport 

érdekeit néztem, míg mások akár 2 

pontot is levonhatnak belőle. 

Értékelés 


8.5/10 

Kiadó: Nintendo 

Fejlesztő: Platinum Games 

Megjelenés: 2016.április 22. 

Platform(ok): Nintendo Wii U 

Az egyébként kifejezetten 

élményszámba menő repkedést 

és lövöldözést totálisan hazavágja 

a kevés küldetés, az 

igencsak elmaradott vizuális 

megvalósítás és az idióta 

vezérlés. Idővel azért meg lehet 

szokni, de sok bosszúságot 

fog addig okozni, amire nagyon 

nem volt szüksége a Star Fox 

csapatnak. 


67



A Star Fox Zero gyűjtői 

doboza azon kívül, hogy 

az első Starwing-hez 

hasonló csodás bábos 

artokkal van díszítve, 

a Zero korongon kívül 

még egy Star Fox Guard 

lemezt is tartalmaz. Mit 

kapunk a kiegészítővel? 

STAR FOX GUARD 

Ha röviden kellene jellemezni, 

kamerák által mutatott kép látszik. 

akkor Star Fox szériába bújtatott 

A fő kamera képén folyik az akció, 

Tower Defense játékról beszélünk. 

azt tudjuk forgatni, azon a képen 

Bevallom, nem szeretem a stílust, sőt 

tudjuk likvidálni a robot sereget 

az ilyen mobiltelefonokra megjelent 

is. Amennyiben egy másik kamera 

programokat is gyűlölöm, így nem 

látóterében jelennek meg a támadók, 

akkor az érintőképernyőn az azo- 

sokat vártam tőle. Szerencsére pozitívan 

csalódtam, bár így sem váltam nos számozású kamerára bökve, annak 

rajongóvá. 

képén tevékenykedhetünk. A kamerák, 

A Star Fox szériához hűen, itt is a lövöldözésen 

van a legnagyobb hangsúly, hetőek, csak duplán kell koppintani rájuk 

a támadások során, szabadon áthelyez- 

stratégiai érzékre nem igazán van szükség. 

Fő összetevők a védekezés, az akció fejlődési rendszer is. A legyőzött ellen- 

a gamepad képernyőjén. A játékban van 

és a gyors reflexek. Slippy Toad nagybátyja, 

Grippy, egy fémeket kitermelő béka szedi össze a hasznosítható fémeségek 

roncsaiból a kör végén egy robot- 

bányavállalat tulajdonosa. A cég telepeit ket, melyekkel kiegészítők is feloldhatók, 

azonban mostanában egyre gyakoribb mint például a fagyasztás, vagy az ellenséget 

lassító támadás. Természetesen 

és erősebb robotok inváziója éri, amely a 

cég végét is jelentheti. Grippy Toadnak, a szinteket is tudunk lépni, ilyenkor pedig 

Corneria Precious Metals Zrt. alapító vezérigazgatójának 

nincs más választása, kihívás is egyre nagyobb. 

erősebb ellenfeleket is kapunk, mellyel a 

mint alkalmazni bennünket a támadások 

visszaverésére. Ha gonosz akarok lenni, 

akkor a biztonsági őr szimulátor nevet 

is rá lehet húzni a játékra, ugyanis végig 

csak a kamerák képét kell bámulnunk árgus 

szemekkel. A Wii U Gamepad-en 12 

kamera ikon van, míg a tv-képernyőn a 

68 


írta: 

Kenny 


A NAGY TESTVÉR MINDENT LÁT 

Az ellenünk érkező droidok több csoportba 

sorolhatók. Vannak a támadók, 

akiknek annyi a feladatuk, hogy megsemmisítsék 

a létesítmény adott szegmensének 

energiaközpontját, amellyel 

azonnal vesztünket okozzák. A másik 

típus, az úgynevezett Káosz robotok. Ez 

utóbbiak többfajta módon keserítik meg 

életünket. Például kamikazeként felrobbannak 

a kamerák közelében és likvidálják 

azokat, de volt olyan is, hogy füstfelhőt 

bocsájtottak ki, vagy egyéb szemét 

módon blokkolták a kamera képét. Míg 

ezekkel a bosszantó robotokkal foglalkozunk, 

a támadók rendszerint elérik céljukat. 

Később már óriási méretű, főellenfélként 

funkcionáló droidok is megjelennek, 

amelyeknek a főszériához hasonlóan 

meg kell találnunk a gyenge pontjait. Ha 

a vesztünket érezzük, lehetőség van Fox 

és Falco amiibo figurával légi támogatást 

kérni, igaz, érdemes megfontolni a dolgot, 

mivel naponta csak egyszer élhetünk 

a lehetőséggel. 

Később a főjátékon túl új módok is megnyílnak, 

amiből a My Squad a legérdekesebb. 

Itt átkerülünk a ló másik oldalára, és 

a támadási struktúrát kell megtervezni, 

azaz azt, hogy a robotok hol és mikor indítsanak 

offenzívát. Ezeket elmentve és 

megosztva, a világ Guard játékosait szívathatjuk 

kifulladásig. A legnépszerűbb 

kihívásokat a rendszer előtérbe helyezi, 

és azokon mi is kipróbálhatjuk magunkat. 

A Star Fox Guard csupán nevében, és nagyon 

halványan köthető a szóban forgó 

franchise-hoz. Nem rossz, de nem is egy 

kiemelkedő alkotás. Kisgyermekes családoknál 

mindenképpen ajánlott egyszerűsége 

miatt. Kedvező árának köszönhetően 

a stílus szerelmesei is nyugodtan 

tehetnek vele egy próbát. 

Értékelés 


7/10 


Fejlesztő: Platinum Games 



A tower defense műfajt Star 

Fox-os verzióban a Nintendo 

ügyesen tette magáévá, de nem 

kell túl misztifikálni a dolgot, 

ez csak egy túlgondolt, nehéz 

irányítású, alkalmi szórakozást 

nyújtó alkotás. 


69

a pixelektől napjainkig 


Az idén 23 éve futó Star 

Fox sorozatot a Nintendo 

leginnovatívabb címének 

is lehetne nevezni. Az 

1993-ban megjelent 

első rész (Európában 

Starwing néven, 

köszönhetően annak, 

hogy korábban az Atari 

2600-ra megjelent egy 

Star Fox nevű program) 

volt a Nintendo első 

olyan játéka, amiben 

poligonok voltak, illetve 

ez volt a Nintendo 

második 3D-s szoftvere 

is egyben. A másik 

forradalmi dolog, ami a 

szériával mutatkozott 

be, az a Rumbe Pak 

kiegészítő. A Star Fox 

64-ig soha semelyik 

játékban nem volt 

rezgés! Itt érezhettük 

a „bőrünkön” először a 

találatokat. 

70 

STAR FOX TÖRTÉNELEM 

Egy fiatal brit fejlesztőcsapat, az Argonaut 

Software, egy új 3D-s technológiát 

fejlesztett ki, amit a ’92-ben megjelent 

X nevű űrhajós Gameboy játékukban kamatoztattak. 

Shigeru Miyamoto éppen 

hogy befejezte a Pilotwings repülőiskolás 

programját, máris új kihívások után 

nézett. Zavarta, hogy az addig sprite-okkal 

dolgozó 3 D-s hatást keltő Mode 7 

grafika nem az ő elképzelése szerint muzsikált. 

Az említett X nevű progi aztán 

őt is elvarázsolta. Az Argonaut akkor 18 

éves fejlesztőivel azonnal leszerződtek 

egy új Nintendo franchise megalkotására! 

A teszteken a Super Nintendo gyenge 

hardverének hála, az első prototípus 

csupán 3 fps-el mocorgott. A Nintendo 

pénzt nem sajnálva 1 millió dollárt adott a 

cambridgei csapatnak, amivel egy új chip 

kifejlesztése volt a cél, nevén nevezve a 

híres Super FX chip. A cartridge-be épült 

modul extra löketet adott a masinának, 

amivel már komoly grafikai számításokat 

tudtak elvégezni. 

Elkezdődhetett az új IP fejlesztése, amit 

a britek tankos játékként álmodtak meg, 

ám Miyamoto sokkal szórakoztatóbb űrhajós 

programot akart, amiben nem em-

írta: 

Kenny 


23 ÉVE RÓKÁZUNK… 

berek, hanem állatok fognak szerepelni. 

A játék 70%-ban kész volt, de a száraz 

poligonok mellé még nem társult világ. A 

kreatív Nintendo-s zseni is ötletválságba 

került. Elkeseredésében elsétált a kiotói 

Nintendo székháztól 15 percre található 

legnagyobb sintó szentélyhez, a Fushimi 

Inari-nagyszentélyhez. Az imacsarnokhoz 

több mint 10 000 cinóbervörös 

kapu útvesztője vezet, valamint nagyon 

sok rókaszobor (kitsune) található benne. 

Angolul a Fox szó is tetszett neki, így 

nem volt vitás hogy Fox McCloud lesz a 

főszereplő. Társaira, így a Slippy Toad 

béka karakterére az egyik munkatársa 

kabalafigurája miatt esett választás, míg 

a mezei nyúl (Peppy Hare) és a madár 

(Falco Lombardi) a japán folklór elemei. 

A Corneria bolygó vezetője 

Pepper tábornok, egy 

kutya lett, míg az ellensége 

Andross egy majom – a 

japán festészetben gyakori 

motívum volt e két állatfaj 

harca. Az űrhajójuk, avagy 

az Arwing zseniális 

háromszög formája 

a Super Nintendo 

limitált képessége miatt lett ilyen. 

1993-ban jelent meg hatalmas 

sikerrel a Star Fox Super Nintendo-ra. 

Emlékszem, nekem is 

káprázott a szemem a zseniális 

3D-s third és first perspektívában 

tündöklő rail shooter programon. 

Számos bolygón, azok főellenfelein 

átküzdve magunkat, végül a Venom 

planétán Andross-szal kellett megküzdeni. 

A hangulata és nehézsége 

igazi unikumnak számított. Az ellenségek 

lelövésén túl a tereptárgyak 

közötti manőverezés nehezítette 

dolgunkat. Olyan érzésünk 

volt a kaland során, mint Luke 

Skywalker-nek a Halálcsillag el- 

leni küzdelemkor. A speciális tárgyakat 

felvéve a fejleszthető 

sima lézeres löveg mellett 

limitált számban torpedónk 

is lehetett. Sérülésekkor 

szárnyunkat, ezzel 

együtt extra lövőerőnket 

is elvesztettük. A gyorsítás, 

a lassítás és a forgással 

lövéseket visszaverő 

Barrel Roll ekkor váltak 

71

a pixelektől napjainkig 


a sorozat védjegyévé. Játék közben a 

karakterek gügyögve társalogtak egymással, 

sőt a kaland végén még egy pármondatos 

szinkron is elhangzott, ami 

akkor ritkaságszámba ment (briliáns zenei 

aláfestés mellett). Itthon legtöbbünk 

német kazettát birtokolt, köszönhetően 

A Star Fox népszerűsítése céljából 2000 

példányban kiadtak egy vetélkedős, 

úgynevezett Official Competiton verziót 

az alkotásból. Ebben időre kellett 

teljesíteni a módosított pályákat, illetve 

egy extra bónusz szinttel is ellátták. 

A gyűjtők körében igazi kincsnek számít. 

a magyarországi forgalmazónak. „Alles 

Okay Jungs?!!” Sajnos jelenleg csak Super 

se, és az erős konkurencia (PlayStation) 

Nintendo-n érhető el. 

miatt végül az utolsó pillanatban kihúz- 

A siker hatására 1995-ben nagy ütemben 

ták a szőnyeget alóla, így soha nem jelent 

készült Super Nintendora a második rész. 

meg, csak az internet emulációs bugyra- 

Argonaut még erősebb chippel állt elő, így 

iban érhető el. 

még gyorsabb, színesebb és látványo- 

Az új konzol, az erősebb hardverrel fel- 

sabb dolgokat lehetett elérni. A Star Fox 

vértezett Nintendo 64 megjelenésével 

csapat új tagokkal is kiegészült, Miyu-val 

új lehetőségek álltak rendelkezésre. Az 

a hiúzzal és Fay-el a kutyával, de a neme- 

1997-ben kiadott Star Fox 64 (nálunk 

zis csoportról, avagy a Star Wolf Team- 

Lylat Wars) egybecsomagolva érkezett 

ről sem szabad megfeletkezni. A játék 

az említett Rumble Pak kiegészítővel. 

linearitását is felváltotta a Lylat Galaxis 

A játék akkor hihetetlen látványvilág- 

világtérképén elérhető, taktikai RPG-ben 

gal rendelkezett, amihez folyamatosabb 

látott stratégiai mini játék. Megrajzolhat- 

mozgásábrázolás, illetve olyan finomsá- 

tuk az útvonalat amerre menni szeret- 

gok, mint a szinkron megjelenése társult. 

tünk volna, és ha ellenség keresztezte 

A játékmenetben újdonságnak számított 

azt, akkor a program a klasszikus lövöl- 

az All-Range mód (szabad repülés), vala- 

dözős játékmenetre váltott át. A változatosságot 

tovább fokozta, hogy nem csak 

Fox szerepébe, de a többiek bőrébe is bebújhattunk, 

akik mind egytől egyig egyedi 

űrhajókkal rendelkeztek. Az Arwing itt át 

tudott alakulni egy lépegető géppé, ami 

még tovább színesítette a játékmenetet, 

a két játékos osztott képernyős móddal 

egyetemben. A Nintendo 64 megjelené- 

72


mint az U alakú megfordulás manővere 

és a „lokkoló” célzással egyszerre még 

több ellenséget lehetett leszedni. Itt jelent 

meg a Landmaster tank, illetve itt 

találkoztunk ténylegesen a Star Wolf csapattal 

is. A játék történet szempontjából 

az első rész újragondolásának számított, 

míg a világok 30%-ban a törölt Star Fox 

2-ből lettek átemelve. 3DS-re 2011-ben 

jelent meg a felújított változat, de eredeti 

valójában a Nintendo Wii, és Wii U Virtual 

Console szolgáltatásában is elérhető. 

2002-ig nem hallatott magáról a sorozat, 

egészen a Rare Nintendo 64-es Dinosaur 

Planet bemutatásáig. A Gamecube megjelenése 

után ezt is törölték, illetve a Star 

Fox franchise hírneve miatt ráhúzták a 

Lylat világot. A Star Fox Adventures-t sok 

rajongó, köztük én is, egy picit árulásnak 

éreztem (Zelda klón kalandjáték mivolta 

miatt). 

2005-ben a Namco-ra, pontosabban 

az Ace Combat fejlesztőire bízták az új 

részt, ami a Star Fox: Assault nevet kapta, 

és szintén Nintendo Gamecube-ra 

jelent meg. Az Adventure-ből visszatért 

Krystal, aki a nyugdíjba vonult Peppert 

helyettesítette. Játékmenetben a régi 

lineáris vonalat követte, kivéve a gyalogos 

részeket, mert ott azért nagyobb 

szabadságot kaptunk. Az Arwing-es 

csaták nagyszerűen sikerültek, ellenben 

a földi 3D-s third-person nézetű run’n’ 

gun shooter részek, egy picit kaotikusak 

voltak. Ennek a résznek volt a legjobb zenéje 

a sorozatban, a régi Star Fox 64-ben 

hallott muzsikákat itt komolyzenével újrahangolták. 

Az utolsó rész, a Star Fox Command, 

2006-ban jelent meg Nintendo DS-re. 

Érdekesség, hogy a játékot az az Argonaut 

System (Q-Games) fejlesztette, aki 

az első két részért felelt. A programba átemelték 

a törölt Star Fox 2 térképes stratégiai 

részét, és többfajta űrhajót is. Itt 

jelent meg először az első online opció a 

sorozatban, így egymás elleni űrcsatákba 

is bonyolódhattunk. Szerintem nagy 

tévedés volt az érintőkijelzős irányítás és 

a rajzfilmesebb karakterábrázolás. 

A sorozat ezt követően teljes egészében 

jegelve lett. Karakterei és világa csak a 

Super Smash-ben és a WarioWare-ben 

jelentek meg. A rajongóknak napjainkig, 

egészen pontosan 10 évet kellett várniuk 

a folytatásra. Személy szerint nagyon 

örülök, hogy újraéledt a legenda, 

mivel a Nintendo egyik legnagyobbjáról 

beszélünk. 

73



UWP. Universal Windows 

Platform. Egységesített 

ökoszisztéma, ami 

a Microsoft mobil 

platformjaitól kezdve, 

az Xbox One konzolokon 

keresztül egészen 

a Widnows 10-et 

használó számítógépekig 

terjed. Egy rendkívül 

bátor lépés, amivel a 

redmondi óriás burkolt 

agresszivitással 

tovább terjesztheti 

operációs rendszerét, 

konkurenciát állíthat a 

régóta egyeduralkodó 

– és befolyása 

alól egyre inkább 

kilépő – Steamnek, 

valamint közel 150 

millió új potenciális 

vásárlóval bővítheti 

exkluzív játékainak 

célközönségét. 

Mindeközben mit kapunk mi? Mondjuk 

tíz év után egy olyan Forza Motorsport 

címet, ami PC-re készült és teljesen 

ingyenes. Ez pedig több szempontból is 

izgalmassá teszi. 

Ahogy azt az elnevezésből sejteni lehet, 

az Apex az Xbox One-ra megjelent 

hatodik rész ügyesen megvágott 

és átalakított verziója. Valamivel 

több mint 60 vezethető autót és 

megközelítőleg 20 pályaszakaszt 

kínál 6 helyszínen, amin egy rövid, mindössze 

12 versenyből álló Showcase Tour 

vezet végig. A tartalom okosan összeválogatott, 

szépen csomagolt és ügyesen 

zsonglőrködik a Free to Play modell velejáróival. 

Az aszfaltra gurulás előtt minden 

kategóriánál gyönyörűen animált és 

megrendezett felvezető film fogad, olyan 

szakértők narrálásával, mint James May 

vagy Richard Hammond – így az eltérő 

típusokhoz megfelelő háttértudást ad, 

és remek hangulatot teremt néhány pillanat 

alatt. Városi cirkálók, méregdrága 

sportkocsik, komoly versenymasinák. 

Nappali és éjszakai megmérettetések, 

esős futamok. Mindenből csupán egy kis 

ízelítő, de éppen elég ahhoz, hogy ne legyen 

komoly hiányérzetünk. A következő 

helyszín vagy autócsoda megnyitásához 

ráadásul nem szükséges a dobogós 

helyezés. A versenyeken három kihívást 

kapunk, aminek meg kell felelnünk a magasabb 

pontszám és az aranymedálok 

elnyeréséhez. A megoldás nem csak remekül 

illeszkedik a szűkös tartalomhoz, 

de finom eleganciával kényszeríti a játékost 

a különböző segítségek kikapcsolására. 

A folyamat a pénztárcánk kinyitásával 

természetesen gyorsítható, de 

semmi nincs a paywall mögé rejtve, amit 

74 


írta: 

sQr` 


OLCSÓ FORZA-NAK HÍG A LEVE? 

kis gyakorlással és észszerű időbefektetéssel 

ne érhetnénk el. A részletesebben 

beállítható szabad versenyen és a napi 

kihívásokon túl azonban ne keresünk 

más lehetőséget, az Apex nem tartalmaz 

többjátékos módot – barátainkkal csak a 

ranglistákon rivalizálhatunk. 

A rajtrácshoz állva viszont semmivel nem 

kapunk kevesebbet, mint a konzolos verziókban. 

A vezetési élmény, a sebességérzet, 

valamint az arcade és szimuláció 

között félúton egyensúlyozó fizikai modell 

érintetlen maradt – ez utóbbit pedig 

a különböző rásegítések és egyszerűsített 

autóbeállításoknak hála továbbra 

is könnyedén billenthetjük el egyik vagy 

másik irányba. Sajnos a tuningolás és az 

egyedi festések tervezése teljes egészében 

hiányzik, és nem árt megjegyezni, 

hogy a játékot érezhetően kontrollerre 

tervezték. Az optimális kezelhetőséghez 

és az impulzus ravaszok adta egyedi élményhez 

ajánlott egy Xbox One irányító 

beszerzése. Annál is inkább, az UWP 

gyermekbetegségeinek köszönhetően, 

mert a program jelen pillanatban semmilyen 

kormányszettet nem támogat. 

Próbálkozni természetesen billentyűzetről 

is lehet, a gamepad használat nem 

kötelező. De mint tudjuk, fürödni sem az. 


75



Érdemes ezen elgondolkodni. Az egyetlen 

terület, ahol az Apex kihasználhatja 

az új platform előnyeit, az a prezentáció. 

Az Xbox One 1080p/60 FPS kombinációja 

rengeteg apró trükknek és optimalizációs 

kiskapunak volt köszönhető, amit megfelelő 

hardverrel most könnyedén kiküszöbölhetünk. 

Nagyobb felbontású textúrák, 

élesebb tükröződések, finomabb 

élsimítások, egységes és stabil képfrissítés. 

Apróságok, amelyek összességében 

némileg tisztább képminőséget biztosítanak 

– a különbség azonban messze 

nem olyan látványos és kimondottan 

erőforrás igényes. A maximális beállítások 

használata és a 4K felbontás elérése 

még a komolyabb konfigurációkat 

is próbára teszi. Szerencsére a program 

kitűnően skálázható, a konzolokon már 

bevált dinamikus kezelés opciója pedig 

PC-n is remekül végzi a dolgát. Ennek 

lényege, hogy a folyamatos képfrissítés 

megtartása érdekében, a játékmenet 

közben automatikusan állítja a környezet 

elemeinek, az effektek és textúrák 

minőségének részletességét. A számítógépeken 

innovatívnak számító megoldás 

észrevehetetlenül és hibátlanul működik 

a háttérben, így mindenképpen ajánlott a 

bekapcsolása, ha ingadozó teljesítményt 

tapasztalunk versenyzés közben. Sajnos 

a Microsoft keretrendszerének megkö- 

76


tései itt is érezhetőek, jelenleg például a 

21:9-es monitorokat abszolút nem tudja 

kihasználni a játék. 

A Forza Motorsport 6: Apex egy rendkívül 

ígéretes kezdeményezés. Erős alapokra 

építkezik, okosan van formázva és 

méretre vágva, a F2P modellhez képest 

pedig meglepően barátian tudja adagolni 

a tartalmakat. Bár nagyobb bővítésre 

és komolyabb javításokra a BETA állapot 

ellenére sem biztos, hogy számíthatunk, 

a célját mindenképpen elérte. A következő, 

hivatalosan PC-re is bejelentett Forza 

felvonásnál már biztos, hogy nem csak 

az Xbox One tulajdonosok fogják izgatottan 

figyelni a startzászlót. 

Értékelés 

BETA teszt 

Fejlesztő: Turn 10 Studios 

Kiadó: Microsoft 


Platform: PC, Xbox One 

Kiváló alapokra építkező, 

gondosan formázott és jó 

érzékkel méretre vágott 

ízelítő az ingyenes Forza 

Motorsport 6: Apex. Természetesen 

akadnak hiányosságai, 

gyermekbetegségei, de ezek 

nagyobbrészt a keretrendszer 

gyengeségeiből fakadnak. Ami 

viszont itt van, az egy élvezetes, 

ígéretes kezdeményezés a 

PC-s tábor Xbox brand felé való 

csábítására. 

77



Minden évben dübörög 

a Call of Duty, és 

míg érkezik az „új” 

felvonás, addig az előző 

részt tartják életben 

borsos áron kínált 

pályacsomagokkal. Nincs 

ez másként a legújabb 

Eclipse DLC-vel sem. 

CALL OF DUTY: 

BLACK OPS 3 – ECLIPSE DLC 

A Zetsubou Nem Shima néven folytatjuk 

a Der Eisendrache eseményeit 

hőseinkkel („Tank” Dempsey, Nikolai Belinski, 

Takeo Masaki, Edward Richtofen), 

akik hajótörést követően egy titkos csendes-óceáni 

szigeten vetődnek partra, 

ahol rá kell döbbenniük, hogy korábban 

egy Element 115-ös biológiai kutatólaboratórium 

üzemelt. A kísérlet elfajulhatott, 

hiszen mindenhonnan élőholtak 

özönlenek elő, sőt még a környezetre 

is erős hatást gyakorolt a különleges 

anyag. Az óriási mutáns dögök mellett 

(Thrashers) még termetes pókokkal is le 

kell számolnunk, melyek a köpködésen 

túl, még az utakat is képesek behálózni. 

A lelőtt mocskok olykor misztikus magvakat 

hagynak hátra, melyeket az adott 

helyen elültetve valamilyen meglepetést 

köpnek ki magukból a következő körben 

kifejlődött növények. A gépeket aktivizálva 

csapdákat üzemelhetünk be, így 

a húsevő növények mellett a lezuhant 

repülőgép motorjait is aktiválhatjuk, 

komoly fejetlenséget okozva a propellerekkel. 

A vízalatti harcok és az ötletes 

gyorsutazási rendszerek mellett további 

érdekesség az összerakható Zombie 

Shield, a gázmaszk és a kegyetlen 

KT–4-es (Kusanagi-no-Tsurugi) fegyver. 

A Zetsubou Nem Shima élőholt mészárlás 

a korábbi részekhez képest most 

nem tud annyira lehengerlő lenni, ami 

a többjátékos csataterekről is elmondható, 

ezúttal talán mindösszesen csak 

két hangulatos új tereppel gazdagodhattunk. 

Kicsit talán kifulladóban van a 

széria, még egy új fegyvert sem 

csaptak a csomaghoz, így kifejezetten 

szívjuk a fogunkat az 

Eclipse ár/érték arányának 

mértékét fontolgatva. 

Remélhetőleg a későbbi 

csomagok 

komolyabbak 

lesznek. 

78 


írta: 

András 


ÚJABB TÚLÁRAZOTT CSOMAG? 

Knockout: Egy magántulajdonban lévő 

ismeretlen Polinéz szigeten vagyunk, 

ahol egy Shaolin templom előterében 

csaphatunk össze, ahol a kegyetlen Kung 

Fu tornát ezúttal fegyverekkel vívják. Az 

extra képességeket kamatoztathatjuk a 

templom előtti éles dárdákkal megpakolt 

verem felett, a tornának helyet biztosító 

téren pedig mindig óriási aprítás folyik, 

itt a hosszú és középtávú fegyverekkel 

harcolók is megtalálhatják a számításukat. 

Megvalósítása felettébb hangulatos; 

száll a cseresznyevirág, kis kerti 

patakban pocskolhatunk, háttérben harang 

szól, mindenhol keleti motívumok, 

sárkányok, óriási szobrok díszelegnek. 

A terep 

különlegességét az 

egyik sarokban 

elhelyezett eklektikus ’70-es éveket 

idéző retró diszkó adja, ami totális stílusidegenségével 

dobja fel a csatateret. 

Rift: Ez egy aktív vulkán fölé épített vasútrendszeren 

található izlandi katonai 

komplexum. Az állomás számos olyan 

ponttal rendelkezik, ahol az ügyetlenebb 

baka a forró láva martalékává válhatnak 

egy-egy rosszul kivitelezett falon futás 

eredményeként. A szűkebb tereket biztosító 

térképen a csaták előszeretettel 

összpontosulnak a nyílt, jól belátható 

placcra (mesterlövészek itt érvényesülhetnek). 

A futurisztikus környezet nem 

sikerült annyira egyedire a Rift esetében, 

kicsit szürkébb és fantáziátlanabb 

(haditechnikai objektumok mindenfelé), 

viszont kifejezetten intenzív öldöklésre 

biztosít lehetőséget. 


79



Értékelés 


7.3/10 

Fejlesztő: Treyarch 


Megjelenés: 2016. április 19. (PS4) 

Platform: PS4, PC, Xbox One 

A Call of Duty: Black Ops 3 – 

Eclips DLC-je hozta a kötelező 

tartalmakat, amit kicsit 

szürkébben, kevesebb sziporkával 

tálalt, de a szerepét betölti, még 

ha különösebb dicsérettel nem 

illethető. A Call of Duty játékok 

szerelmeseinek azért biztosra 

veszem, hogy meg fogja érni 

az árát. 

Spire: Mind kialakításában, mint designjában 

telitalálat lett. A New York-i felhők 

között húzódó hightech szuborbitális repülőtér-terminál 

egy igazi mészárszék. 

A civil környezetben lévő csatatér többszintes, 

és óriási nyílt helyszínei a távolsági 

csatákra berendezkedett harcosoknak 

biztosít frag szüretelési lehetőséget. 

Az ügyetlenebbeknek célszerű a terminál 

belsejében vadászgatni, elvégre a külső 

részek nem mindenhol zártak, így könynyedén 

bezuhanhatunk a sztratoszférába. 

A pályatervezést dicséret illeti, letisztult, 

modern megvalósítást kapott a 

Spire, mindenhol reklámtáblák, monitorok 

villognak, hatalmas informális kijelzők 

díszítik a tereket. A várótermekben 

széthagyott bőröndök hevernek szerteszét, 

a küzdelmek során pedig még ajándékboltba 

is betérhetünk vért ontani. 

Verge: A végére maradt a Verge, ami 

megint csak egy hihetetlenül karakteres 

térképre sikerült. A Call of Duty rajongóknak 

ismerős lehet, hiszen a Call of Duty: 

World at War kedvelt Banzai csataterének 

továbbgondolásáról van szó. A Verge 

a távoli poszt-apokaliptikus jövőbe kalauzolja 

a játékosokat, itt még Mad Max 

is otthon érezné magát. Őrült autószörnyek, 

romok, roncsból tákolt viskók, benzingőzös 

ivó és mindent csontok, falfirkák 

díszítenek. Rendszerint a két csapat 

az utolsó tiszta vízforrásnál vívja meg 

harcait, ami azt eredményezi, hogy még 

a víz alatt is szórjuk az ólmot és gyártjuk 

a holtesteket. A Verge területén található 

barlangrendszer révén a közelharcokra 

specializálódott katonák kifejezetten jól 

érvényesülhetnek. 

80 


Informatikai hálózat 

kivitelezése és üzemeltetése 

Hajdú-Bihar megye területén 

Tel.: (06-20) 778-2191


(az ISIS akkora büdzsével dolgozik, hogy 

félpercenként érkeznek a csapatszállítók). 


A Rambo: The Video Game 

után már semmin sem 

lepődik meg az ember. 

Az IS Defense esetében 

az említett golyóeregető 

mészárszékhez képest 

még arra sem vették a 

fáradságot a fejlesztők, 

hogy a módjával 

látványos pusztítások 

közepette beültessenek 

egy sínautóba és 

megutaztassák a 

játékost. Igen, az IS 

Defense még railshooternek 

sem 

mondható, maximum 

egy stand-shooternek. 

A Destructive Creations nem bonyolította 

túl a dolgokat, a videojátékuk 

alapjait a napjainkban komoly problémát 

jelentő terrortámadások témájára építette 

fel. 2020-ban járunk, mikor az Iszlám 

óriásira hízott agresszív hadseregével 

bekebelezte Észak-Afrikát, és hangos 

robbanások robajaival kísérve megindult 

Európa felé. Feladatunk hős katonaként 

megállítani a rohadékokat. A fejlesztők 

bevallották, nem azért vállalták fel a 

témát, hogy az életüket kockáztassák, 

mindössze próbáltak aktuálisak lenni és 

reménykednek, hogy nem haragítják magukra 

a terrorista szervezeteket és nem 

jutnak a franciák sorsára. 

Az első pályán megkapjuk egy szicíliai 

partszakasz felügyeletét és egy gépágyú 

markolatát, a feladatunk leírása pedig kimerül 

annyiban, hogy fékezzük meg az 

összes ellenséges partraszálló terroristát 

Nem egy bonyolult feladat, ezért ha csak 

ennyiből állna, az első fél órában megunnánk 

az összes pályát. Pedig pályából nincs 

sok, kezdetben mindösszesen három darabot 

kaptunk a pénzünkért, ráadásul még 

nem is szabadon választhatóakat. Adott 

számú halott katona és szétlyuggatott 

jármű függvénye, hogy más környezetben 

onthassunk belet és ólmot. Szerencsére a 

megjelenés óta a legújabb javítással egy 

újabb lőteret csatoltak a kínálathoz, amire 

(őszintén szólva) baromira szükség volt. 

Az új francia (Saint Tropez) helyszín mellett 

apríthatunk még egy spanyol kikötőben és 

egy horvátországi reptér térségében. Ha 

ezt a tendenciát folytatják a hullagyártásban 

jeleskedő fejlesztők, és megduplázzák 

a mostani mennyiséget, akkor az IS Defense 

talán beférkőzhet a közepes alkotások 

mezőnyébe. 

A negatív jelző természetesen az egyszerűségnek 

és a megvalósításnak szól, 

hiszen a fakocka bonyolultságú koncepcióban 

egyébként meg van az addikció. 

A rövid, 5–10 perc közötti intenzív mé- 

82 


írta: 

András 


TERRORISTA MÉSZÁRLÁS FELSŐFOKON 

A 18 fős lengyel brigád 2015-ben 

már a figyelem középpontjába került 

a mészárlós Hatred projektjükkel. Egy 

pszichopata bőrébe bújva módszeresen 

halomra kellett gyilkolásznunk, a 

legkülönfélébb fegyverekkel, a civileket, 

rendőröket, katonákat, ráadásul 

a sérültek kivégzését közeli kameraállásokból 

csodálhattuk. Mai napig 

érthetetlen, miért kavart akkora botrányt 

a játék feltűnése, úgy csináltak 

az emberek, mintha nem játszottak 

volna korábban már Postallal, Mortal 

Kombattal vagy Carmageddonnal. A 

Hatrednek mindenesetre jót tett a negatív 

reklám, felkeltette az érdeklődést 

és sokak számára ismerté vált. 

szárlások során komolyan kell stratégiáznunk 

a támogatások igénybevételével, 

mert a terroristák egy percig sem 

teketóriáznak. A gyalogság mellett egyszerűbb 

fegyveres terepjárókkal vagy 

páncélozott Humvee-kal kell felvennünk 

a harcot rakétavetőnkkel és golyószórónkkal, 

melyekhez a legyilkolt ellenség 

mértékétől függően rendelhetünk katonai 

osztagot, légicsapást, vagy helikopteres 

támogatást. A fejlődés sem 

maradt ki a lőállás szimulátorból, pusztításunk 

jutalma időközönként Skill point, 

amivel fejleszthetjük az utánpótlásokat 

vagy a fegyvereinket (robbanó töltények, 

gyorsabb rakéták, hosszabb légicsapás). 

Lehet, nem kérnek sokat a játékért a 

Steam Green Light rendszerében, de 

őszintén szólva többet nem is nagyon 

ér. Ha lesz hozzá elég tartalom, akkor 

sem fog erősödni ár/érték arány tekintetében, 

de rövidtávon gőzkieresztésre 

a fegyvermániásoknak örömöt okozhat. 

Alig pár perc leforgása alatt változik a 

környezet csatatérré, mindenhol romok, 

lángoló roncsok és bőséges vértenger. 

Nem egy grafikai etalon, de maximumra 

húzva még valahogy ki is néz. Az animáció, 

a mesterséges intelligencia kiskatona 

módjára elvégzi a dolgát, de azért közel 

sem bug mentes. Aki virtuális öldöklésre 

fogékony hajlamokkal rendelkezik, akkor 

az most húzhatja a ravaszt. 

Értékelés 


4.5/10 

Fejlesztő: Destructive Creations 

Kiadó: Destructive Creations 


Platform: PC 

Egy újabb remekmű 

Lengyelországból, ami megpróbálta 

kihasználni napjaink 

egyik legégetőbb problémáját, 

és ezzel újra reflektorfénybe 

kerülni. Ezúttal azonban remélhetőleg 

elmarad a felhajtás és 

csak annyi elismerést kap az 

IS Defense, amit egy nonstop 

mészárlós alkotás megérdemel. 

SEMMIT. Mondom ezt úgy, 

hogy lekaszáltam több ezer 

terroristát. 


83



A Telltale Games 

folytatta a sétáló holtak 

szériát, de ezúttal a 

rövid, három epizódot 

számláló kis mellékág 

Michonne történetére 

koncentrált. 

Értékelés 


6.6/10 

Fejlesztő: Telltale Games 

Kiadó: Telltale Games 

Megjelenés: 2016. február 13. 

– 2016. április 26. 

Platform(ok): PC, PS3, PS4, 

X360, XOne, Android, iOS 

Összességében egy közepesnél 

valamivel jobb szériát kaptunk, 

aminek jót tett Michonne elméjének 

kacifántos játéka, hiszen a 

szokásos frázisokkal játszadoztak, 

amellett, hogy a kegyetlen 

döntéseket rendre színesítették 

az emberi érzésekkel és a néha 

szívszorító pillanatokkal. A felróható 

sirámok közül leginkább 

a rövidség, a történet mélysége 

és a benne maradt lehetőségek 

kiaknázatlansága, valamit a 

klasszikus kalandjátékos elemek 

száműzése emelhető ki. 

Főhősnőnk hátrahagyva csapatát egy 

ideig külön utakon járt, és ezt használták 

ki egy kis történetmesélésre a fejlesztők. 

A cselekményt természetesen 

Robert Kirkman jóváhagyásával alkották 

meg, de még így sem sikerült különösebben 

egyedire. Bár Michonne karakterében 

nagyon sok lehetőség van, ezt csak 

mértékkel tudták kihasználni, és a szokásos 

zombik elleni túlélés mellett, ezúttal 

is az „ember embernek farkasa” kitétel 

hordozza magában a legtöbb veszélyt. 

Michonne a vadonban nem csak a zamatos 

husijára ácsingózó hullákkal harcol, de 

saját démonaival is, így egyszerre több 

szálon pörögnek az események (már az 

első In Too Deep fejezetben is). Látomásai 

betekintést engednek lelkivilágába, 

84 


írta: 

András 


A SZÓTLAN, DE KEGYETLEN GYILKOS 

a múltjába és az őt ért 

fájdalomba, ami oda vezetett, 

hogy egy női Terminátorrá 

változott. Hősnőnk 

éppen feladni készül 

a küzdelmet, mikor Pete 

megmenti és befogadják a The nion fedélzetére, ahonnan egy későbbi 

segélyhívás és erre reflektáló felderítő 

Compa- 

portya eredményeként kénytelenek 

lesznek megismerkedni 

Monroe városka vendégszeretetével 

és két baromarcú vezetőjével, 

Normával és Randallel. 

A második epizód (Give No 

Shelter) az átlagosnál laposabb 

bevezető után lendületesen 

kezd, amit végig meg tud tartani. 

Bőségesen kapunk a kemény 

szituációkból, vágdossuk a végtagokat, 

fejeket verünk szét, és még Michonne specialitását, 

a csonkított hullák pórázon vezetését 

is beleerőltették a cselekménybe. A középső felvonás 

eseménydús, de csak az akcióra éhes The Walking 

Dead rajongók találhatják meg benne a számításukat. 

A záró fejezet (What We Deserve) felfogható az első két 

rész keverékeként, hiszen mindenből kapunk egy keveset. 

Michonne és újdonsült barátai az egyik túlélő közelben lévő 

védett házában húzták meg magukat, de ahogy az lenni 

szokott, a bosszú előbb-utóbb utolér mindenkit, így 

apróka csapatunk is készülődhet az érkező vendettára. 

A valamivel több mint egy óra alatt lezavart 

végkifejlet adott lehetőséget egy kis 

szabad bóklászásra (egy egész házat 

járhatunk be), lelkizésre és bőséges 

quick time eventtökkel színesített 

akciózásra. Nagy bánatomra 

a meghozott döntések a rövidke 

szériában nem kapnak túlságosan 

nagy jelentőséget, egyfajta illúziót kapunk 

moralizációval fűszerezve, ami leginkább a 

végkifejletre igaz. Útközben azért dönthe- 

tünk úgy, hogy hátrahagyunk valakit, ami 

nüansznyit javítja az újrajátszhatóság 

béka segge alatt gubbasztó 

értékét. Viszont a játék megvalósítása 

technikailag még ennél is ralmasabban viselkedik. A grafikus 

sieredeti 

alapanyag miatt nehezen megkerülhető, 

motor felett már nagyon eljárt az 

idő, és bár a képregényes hatás az 

de ennél már jóval többet kellene felmutatni, mind látvány, 

mind animációk terén, arról már nem is beszélve, hogy a 

töltögetések és akadozások megengedhetetlenek egy kalandjátékban. 

Az audio részleg megüti az elvárható szintet, 

a szinkronmunka fogyasztható (Michonne-t Samira Wiley 

szólaltatja meg), ezért a The Walking Dead (köztük Michonne) 

rajongóinak érdemes lehet számolni vele. 


85



„A szükség nagy 

úr” – ez a mondás 

tökéletesen leírja az 

MXGP2 – The Official 

Motocross Videogameet 

fejlesztő Milestone 

üzletpolitikáját. Az 

olasz csapat általában 

elhanyagolt, már-már 

rétegműfajnak hívott 

versenyjátékokkal áll 

ki a nagyközönség elé, 

aminek bizony van 

árnyoldala. 

86 

MXGP2 


A konkurencia hiánya miatt nincs 

miért gyors ütemben fejlődni, azaz egy 

tisztességes iparos munkával is sikereket 

lehet elérni. Jó példa erre a WRC sorozat 

(ami csak az utóbbi években lett „minőségibb”), 

a Moto GP széria, vagy a sárdagasztás 

szerelmeseinek készült jelen 

tesztünk alanya. 

Mielőtt belevágnánk a dagonyába, egy 

gondolat erejéig meg kell említenünk a 

sorozat előző részét. Az MXGP – The 

Official Motocross Videogame annak idején 

tartalmas karriermóddal, ronda grafikával 

és borzalmas fizikával igyekezett 

hódítani – nem meglepő módon –, kevés 

sikerrel. A gyér fogadtatás azonban nem 

szegte a Milestone kedvét, ezért kétévre 

rá elhozták nekünk a folytatást, ami többet 

ígért, de szinte ugyanazt kapjuk. 

Miután végigverekedtük magunkat a 

borzasztóan ronda induló képernyőn, 

rögvest lehetőségünk nyílik megalkotni 

a saját kis motorosunkat. Sokat nem tudunk 

pepecselni, alap dolgokat kapunk, 

de legalább egy menedzsert is bérelhetünk 

magunk mellé. Eljutva a menübe, 

a szokásos opciók várják a játékosokat: 

sima versenyek, karrier mód és a többjátékos 

opció. Természetesen a reflektorfény 

a saját versenyzőnk pályafutására 

fókuszál, és el kell ismerni, a tartalomra 

nem lehet panasz. Rengeteg szponzorral 

vehetjük fel a kapcsolatot, akik aztán 

mást és mást kérnek tőlünk, ráadásul a 

motorunkat is kedvünkre cicomázhatjuk, 

tuningolhatjuk, így érve el egyre jobb 

időket a szabadtéri, valamint a stadionos 

pályákon. Természetesen az összes 

2015-ös licenccel rendelkezik a játék, 

azaz valós pályákon versenyezhetünk, 

valós gépekkel, valós versenyzők ellen. 

Az alapok tehát biztos lábakon állnak, 

azonban ahogy elindítjuk a versenyt, 

szertefoszlik az öröm, a helyét pedig sárral 

kevert könnyek fogják átvenni. 

Kezdjük ott, hogy a látvány és a hangok 

együttese elég kiábrándító, sokszor olyan 

érzésünk lehet, mintha egy több éves játékban 

húznánk a gázkart. Már a motorosok 

sem az igaziak, de ha kitekintünk a 

nézőtérre, akkor még az életkedvünk is 

elmegy ettől a sárkupactól. Ami viszont 

a legdurvább, hogy még így is képes fps 

csökkenésre, pedig a teszthez használt 

konfiguráció bőven az ajánlott gépigény 

felett volt. Az audio részleg hasonló cipő-

írta: 

Májkül 


THE OFFICIAL MOTOCROSS VIDEOGAME 

ben jár: zene nincs, bár ez talán annyira 

nem gond, azonban a motorok szimfóniája 

is erősen elmarad az elvárt szinttől, 

helyette inkább fűnyírókhoz hasonló zajnak 

örvendhet az egyszeri játékos. Sajnos 

hiába ismerjük a fizika törvényszerűségeit, 

a játékban az nem érvényesül, így 

nem éppen könnyű a motoron maradni, 

ezért sokszor csapódhatunk a susnyásba. 

Az irányítás klaviatúrával túlérzékeny, 

mindenképpen ajánlott egy kontroller, de 

ebben az esetben is szokni kell dolgot, 

mivel a gépet és a szerencsétlen versenyzőnket 

egyszerre kezeljük, azaz ha 

nem jó irányba dőlünk, akkor már repülünk 

is. Az előbb említett borzalmas fizika 

az eséseknél a legszembetűnőbb, hiszen 

hősünk könnyedén 

derékba tör, de az 

sem meglepő, ha 

keresztül vágódik egy 

reklámtáblán. Motoron 

maradni tehát 

nehéz, és ebben nem segédkeznek a 

többiek sem. A mesterséges intelligencia 

(akarom mondani unintelligencia) botrányos, 

ellenfeleink nem törődnek azzal, 

hogy mi is ott veretjük mellettük, simán 

belénk jönnek egy kanyarban, sőt sokszor 

a tehetetlenül vergődő testünket is 

meggyalázzák. Egyébként van visszatekerési 

opció, amit a betanulási fázisban 

sűrűn fogunk nyomkodni, pedig idővel 

szokható a kezelés, és a szenvedés átalakul 

egy meglehetősen mazochista 

szórakozássá. A pár órányi ismerkedést 

követően döntöttem úgy, hogy bepróbálkozom 

a multival, amihez egy Milestone 

accounttal összekapcsolt bejelentkezés 

társul. Nos, sokaknak már ezzel 

meggyűlhet a bajuk, de ha valahogy sikerül 

továbbjutni, az akkor sem a várt 

leányálom lesz. Az online részleg borzasztóan 

bugos, ráadásul laggol is, ami 

nem segíti a pályán, illetve a motoron 

maradást, de ha szerencsénk van, 


87



Értékelés 


5.5/10 

akkor kifoghatunk pár jobb versenyt, ahol 

nem feltétlenül akarnak a sárba tiporni a 

többiek. 

Az MXGP2 – The Official Motocross Videogame 

nem egy kifejezetten jó játék, 

de a minimális követelményt azért hozza, 

még ha kissé piszkosan és motorhibásan 

is. Audiovizuálisan elmaradott, 

a fizika kilométerekre van a valóságtól, 

az AI pedig csal és tönkreteszi a versenyünk, 

csakhogy érezzük a törődést. 

Mindezek ellenére egy idő után valahogy 

mégis élveztem a futamokat, a motorom 

cicomázását és fejlesztését, valamint az 

újabb és újabb helyszíneket. Azt nem állítom, 

hogy évek múltán is emlékezni fogunk 

rá, de a rajongók tehetnek vele egy 

próbát, lévén sok választásuk úgysincs. 

Végszóként adnék egy tippet: ha kikapcsolt 

hangfallal és monitorral közeledtek 

felé, akkor nem lesz olyan borzalmas az 

élmény. Kipróbáltam, nekem bevált. 

Fejlesztő: Milestone S.r.l. 

Kiadó: Milestone S.r.l. 



A Milestone elérte a maximumot 

a középszerű alkotások 

területén. Gyenge audiovizuális 

megvalósítással, pancser 

fizikával és mesterséges 

intelligenciával képtelen túlnőni 

magán, hivatalos licenszek, tartalmas 

karriermód ide vagy oda. 

88 


MENTSD EL 

A POSTALÁDÁDBA! 

MEGJELENIK SZEPTEMBERTŐL



A Pokkén Tournament-et 

legtöbben úgy 

azonosítjuk, hogy az a 

verekedős játék, amiben 

Katsuhiro Harada Tekken 

szériája fuzionálna a 

Pokkémon világgal. 

Kisebb ismerkedés 

után azonban már a 

szintén házon belüli 

(Bandai Namco) Dragon 

Ball szériában látott 

gyorsabb, akciódúsabb, 

bunyós címet látjuk 

inkább meg benne. 

POKKÉMONOK ARÉNÁBAN 

TEKKEN MÓDRA… 

A küzdelmek hatalmas arénában folynak. 

Kétfajta nézőpont adott a harcoknál. 

Az egyik a meccs kezdeténél alapértelmezett 

úgynevezett field phase. Ilyenkor 

a küzdőtéren, 3 D-s megjelenítés közben, 

szinte szabadon tudunk mozogni. Ekkor 

próbáljuk felmérni az ellenség támadási 

stratégiáját, és többnyire távoli lövésekkel 

közelítjük meg azt. Közelebb érve az 

akció hevében a kamera automatikusan a 

másik, 2 D-s dual phase nézetre vált. Ez 

a közelebbi nézőpont már egy kötöttebb, 

zártabb, de jóval pörgősebb, főleg közelharccal 

operáló játékmenetet ad. Ez a két 

nézőpont folyamatosan váltakozik, így a 

küzdelmek jóval izgalmasabbak és változatosabbak. 

Ezt a fajta változatosságot töri meg a karakterek 

limitált képessége. Csupán három 

gombot használunk a harcoknál, és 

a harcosok mozgása is töredéke a Tekken 

szériában megismertnek. Ezt próbálják 

színesíteni a kő-papír-olló sémára épülő 

támadási rendszerrel. Az adott offenzívát 

meglehet törni dobással, a dobást counter 

ellentámadással, míg a countert sima 

támadással. A játékmenet igen gyors, így 

ember legyen a talpán, aki ezzel a szisztémával 

„dolgozik”. A legtöbbször ugyanazokat 

a mozgásokat fogjuk ismételni, 

így ez is unalmassá tud válni. 

16 karakter választható, és azok nem 

csak külsőségekben, de játékmechanikájukban 

is jócskán eltérnek – a játszható 

90 


írta: 

Kenny 


Pokémonokat cserélve némileg javulhat 

az önismétlő játékmenet. Pikachu 

kezdőknek ajánlott, ugyanis ő gyors, és 

könnyen is használható. Profibbaknak 

Blaziken és Lucario lehet a jó választás. 

Ők a Street Fighter-es Ryu és Ken páros 

megfelelői. Közelharcban is nagyszerűek, 

de tűzlabdáik is pusztítóak. A legerősebb 

Pokémon Mewtwo, de ő csak 

később nyitható meg. A Dragon Ballból, 

illetve Naruto játékokból ismert speciális 

támadások is előhozhatóak. Ezek tényleg 

nagyon látványosak, bár sajnos elég 

rövidek, és csak egy van belőlük karakterenként. 

Ezeket elsütve még néhány 

percig erősebb támadásokat is tudunk 

bevinni. Társ Pokémonokat is behívhatunk 

a küzdőtérre, amennyiben szükséges 

a támogatás. A sima gyorsmeccs és 

a gyakorlás mód mellett a Liga a legérdekesebb 

mód a játékban, ahol számos 

küzdelem árán tudunk egyre nagyobb 

Pokémon mester lenni. A küzdelmeket 

dialógusokkal, RPG-szerű fejlődési rendszerrel, 

ajándék ruhákkal és kiegészítőkkel 

színesítik. Amiibokat használva 

véletlenszerűen oszt a gép tárgyakat, 

így érdemes naponta hozzáérintetni az 

NFC olvasóra azokat. A többjátékos mód 

ötletesen használja ki a plusz képernyőben 

rejlő lehetőségeket. Az egyik játékos 

a Gamepad kijelzőjén, míg a másik 

játékos a tv képernyőjén tudja nyomon 

követni a küzdelmet. Egyedüli hátrány, 

hogy ilyenkor a stabil 60 fpses képfrissítés 

annak felére csökken. Az offline mód 

mellett online (gyors és rang) meccsek is 

elérhetőek. Összességében elmondható, 

hogy a Street Fighter V-höz hasonlóan az 

offline mód elég rövid, a tartalom és a karakterek 

száma is szegényes. Amennyiben 

szereted az online kihívásokat, illetve 

állandó verekedős társad is van, akkor 

mindenképpen ajánlott, egyedül játszva 

azonban hamar kifullad a program. 

Értékelés 


7/10 

Fejlesztő: Bandai Namco 




Pokkémonok harca csakis a 

rajongóknak, elvégre nem egy 

Tekken. 


91



Az idő a legtökéletesebb 

gyilkos. Lassan mindent 

és mindenkit elpusztít. 

Mi pedig játszani 

akartunk vele. 

Uralmunk alá vonni. 

De meghasadt. 

A töréspont pedig 

csak nagyobb lesz, 

az anomáliák egyre 

gyakoribbak. Próbáltuk 

megtalálni a szerkezetet, 

ami helyrehozza. 

De elbuktunk. 

A szuperképességeink. 

Az időutazás. Nem lehet 

megváltoztatni. 

Az egész… tud még 

követni? Rendben. 

Lassabban. 

Mit akar hallani? 

IDÉTLEN IDŐKIG 

Sami Järvi egy kiváló író. Tizenöt évvel játék áldozatául esett figura, Jack Joyce 

ezelőtt New York rideg, sötét utcáinak 

noirjába rántott be először, majd Bright 

Falls kisvárosának és sűrű fenyveseinek 

rejtélyekkel teli thrillerjében nyűgözött 

le újra. Max Payne. Alan Wake. Beszédes 

nevek, remek karakterek, örökre 

(choice – választás). Őt irányíthatjuk öt interaktív 

[ ? ] fejezeten keresztül, miközben 

a gyakori narrálásával, valamint a játék 

motorjával készült, előre renderelt átvezetőkkel 

gördül tovább a történet. A csavar 

a dologban, hogy az epizódok végén 

emlékezetes történetekkel. Ha pedig az ellenség motivációjára és személyes 

a CERN tudósainak szakértői közreműködésével 

egyik gyenge pontomat, 

az időutazást állítja új írásának középpontjába, 

mégis mi sülhetne el rosszul? 

A Quantum Break erősen történet központú 

játék. Az eseményeket több szemszögből 

és eltérő eszközök segítségével 

ismerhetjük meg, aminek sajnos csupán 

egy töredékében fogjuk a kontrollert is 

használni. Főhősünk ismét egy angol szókonfliktusaira 

is rávilágít a program egy 

20–30 perces élőszereplős minisorozat 

formájában, valamint lehetőséget ad két 

opció közül választani a szálakat mozgató 

riválisunk, Paul Serene döntésének révén. 

A televízió és videojáték szimbiózisa 

azonban több ponton is elbukik. Hiába keltik 

életre a karaktereket olyan színészek, 

mint Shawn Ashmore, Dominic Monaghan 

vagy Aidan Gillen, ha a kulcsfontosságú 

92

írta: 

sQr` 


jeleneteknél egyáltalán nem működik közöttük 

a kémia, a drámájuk valódi mélységét 

pedig csak szétszórt jegyzetekből 

és levelezésekből ismerhetjük meg. Az 

élőszereplős betétek továbbá rendkívül 

lassú tempót diktálnak, a rendezés és vágás 

pedig a kisebb kereskedelmi csatornák 

produkcióit idézi – még csak a feliratot 

sem sikerült mindenhol megfelelően 

időzíteni. Ennek fényében szinte mellékes, 

hogy ha nincs stabil netkapcsolatunk, akkor 

hamar diafilmmé válhat a streamelés, 

mivel ezeknek már nem jutott hely a lemezen. 

Az elágazások szintén érdekes színt 

vihetnének az események láncolatába, a 

döntéseink azonban csupán néhány apróbb 

jelenetet érintenek, a fő irányvonalra 

és a befejezésre abszolút nincs hatásuk. 

Itt van egy csavaros, érdekes, izgalmas 

történet. Bukdácsolva, szétszabdalva, 

amatőr módon elénk tárva. Ennél pedig 

már csak egy dolog kiábrándítóbb: 

amikor néha engednek minket játszani. 

A Remedy nem egy kiváló fejlesztőstúdió. 

Bármennyire fáj kimondani, már nem 

a kétezres évek elején járunk, amikor az 

időlassító John Woo mozdulat elég volt 


93



Értékelés 


6/10 

Fejlesztő: Remedy Entertainment 

Kiadó: Microsoft 


Platform: PC, Xbox One 

Értékelés: Sorozatnak és játéknak 

is csupán közepes, de a történet 

miatt talán megéri beszerezni. 

Valamikor. A jövőben. 

ahhoz, hogy órákon keresztül szórakoztasson. 

Az Alan Wake rendkívül repetitív, 

fantáziátlan játékelemei után persze némileg 

előrelépés az, hogy az időnk több 

mint felét kitöltő átvezetők között legalább 

egy fájóan középszerű akciójátékot 

is kapunk. A Quantum Break az alap külső 

nézetű lövöldözést az idő manipulálásának 

képességeivel igyekszik feldobni. Kisebb 

időgócokat hozhatunk létre a térben, 

amiben minden lelassul, pajzsot vonhatunk 

magunk köré vagy az X-Men Quicksilveréhez 

hasonló sebességgel suhanhatunk 

el a Monarch katonái között. A harcok 

ennek köszönhetően kellően látványosak, 

de ahhoz, hogy ezeket a „szuper erőket” 

a játék végére folyamatosan egymásra 

tudjuk fűzni és valóban kihasználni, kénytelen 

leszünk a rejtett Chronon források 

gyűjtögetésével és a faék egyszerűségű 

fejlesztési rendszerrel foglalkozni. Az 

arénaharcok azonban még mindig jobban 

működnek, mint az arcpirítóan egyszerű, 

egy gombot igénylő logikai feladványok. 

Az idő visszatekerésére építő puzzlerészek 

rendkívül következetlenek, ritkák és 

egyértelműek. Pedig a téma remek táptalaja 

lehetett volna a környezet és a negyedik 

dimenzió kreatív felhasználásának. 

Ezeket ráadásul gyakran keverik platform 

elemekkel, ami egyértelműen a játékmechanika 

leggyengébb része. A karakter 

esetlenül reagál a környezetre, inkonzisztens 

módon ugrik és kapaszkodik fel 

a szükséges tereptárgyakra, míg máshol 

képtelen megbirkózni a szemmel láthatóan 

kisebb akadályokkal. Ezzel pedig elértünk 

oda, hogy hiába töri meg folyamatosan 

az immerziót egy újabb átvezető vagy 

sorozat epizód, unottan rakjuk le magunk 

mellé a kontrollert, hogy legalább a történet 

fenntartsa valamelyest az érdeklődésünket. 

Technológia szempontból szintén felemás 

képet mutat a program. Az időtörések, 

speciális effektek látványosak, a digitalizált 

karaktermodellek részletesek. A 

környezet viszont élettelen, szürke, a textúrák 

pedig gyakran feltűnően alacsony 

felbontásúak. Az Xbox One verzió csupán 

720p-ben renderel, míg PC-n erős optimalizációs 

gondok nehezítik a stabil és 

tiszta prezentáció elérését. Valamivel jobb 

a helyzet audio fronton. A zenék jó érzékkel 

vannak összeválogatva, és bár néhol 

kicsit erőtlenek a hangok, az időmanipuláló 

jeleneteknél a keverésük első osztályú 

és rengeteget ad hozzá az összecsapások 

átéléséhez. A Quantum Break egyesíteni 

akarta a televíziós sorozatok előnyeit a 

videojátékok lehetőségeivel. Sajnos azonban 

egyik téren sem tudott felnőni a mai 

színvonalhoz, a két médium összemosása 

pedig összességében egy fájóan közepes 

produkciót eredményezett. De semmi pánik! 

Az első időutazásom alkalmával rendbe 

hozom a dolgokat. Addig meg inkább 

várjunk a vásárlással. 

94 



FOGYÓKÚRA, REDMOND-MÓDRA 

XBOX ONE S 

relhető, függőleges pozícióban is használható, 

amely segít a helyspórolásban. 

A jobb térkihasználás érdekében a mérnökök 

40%-kal csökkentették a gépezet 

fizikai dimenzióit, így már valóban bárhová 

elhelyezhető lesz az Xbox One S 

névre keresztelt fáklyahordó. A külsőt 

érintő módosítások mellé hardveres változások 

Lezajlott a Microsoft E3-as sajtótájékoztatója, 

amelyen két új konzolt is lelepleztek. 

Az előzetes sajtóértesülésekből 

már lehetett sejteni, hogy hardverfronton 

is valami nagy dobásra készülnek, a 

végeredmény azonban sokakat meglepett. 

Mint az már konzol gyáros körökben 

is társulnak majd. Nevezetesen 

4K-s minőségben lesz képes videós tartalmakat 

megjeleníteni, támogatva ezzel 

az új sztenderdnek szánt felbontási értéket. 

Szintén üdvözlendő fejlesztés, hogy 

immáron 2TB-os háttértárral is felvértezhetjük, 

a beépített tápegységgel 

harcba küldendő 

zsugorított modellt. Kapunk 

a ’90-es évek óta bevett szokás, a még egy finomhangolá- 

Microsoft is új formába önti aktuális videojáték 

készülékét, az Xbox One-t. A 

frissített kiadás vertikális tartóval szeson 

átesett játékvezérlőt, 

IR Blaster-t, gazdagabb 

színtartománnyal dolgozó 

HDR (High Dynamic 

Range) támogatást, 

mindezt pedig augusztustól 

szólíthatják 

magukhoz a vásárlók, 

399 dollárért. 

FutuRetrO 

vasmustra 

95



A Housemarque már nem 

egyszer bizonyította, 

megbízhatóan 

produkálják azt amihez 

értenek, a shooter 

játékok koronázatlan 

királyai is lehetnének. 

Már két évtizede gyúrják 

a twin-stick lövöldék 

műfaját, a meteoraprítós 

Stardusttól a PlayStation 4 

rajtjára összerakott 

Resogunon keresztül, 

egészen a zombis 

Dead Nationig, a 

legaddiktívabban tudták 

prezentálni az egyszerű 

golyózáporos és 

puskaporos hangulatot. 

Ezúttal az Alienationnel 

nem erőltették meg 

magukat, mondhatjuk 

újragondolták a Dead 

Nation koncepcióját, 

és a zombikat idegen 

lényekre cserélték. 

HADD HULLJON 

A FÉRGESE 

A küldetések és úgy alle zusammen 

az Alienation cselekménye kapcsán baromira 

nem kell komoly dolgokra számítani. 

Földünkön átvették az uralmat 

a Xenok, és elérkezett az időnk, hogy 

hazai pályán most már rendesen fenékbe 

durrantsuk őket. Az idegen invázió 

nyomait kutatva járjuk a világot, így 

megfordulunk Brazíliában, Nebraskában, 

Ukrajnában vagy épp Alaszkában, 

sőt még egy idegen űrhajó fedélzetén is 

rendezhetünk egy kis csótányirtást. Küldetéseink 

nem torkollanak Pulitzer-díjas 

eseményláncolatokba, megyünk és 

egyszerű katonai feladatokat végzünk 

el. Átkutatunk, kitakarítunk 

egyes terepeket, eliminálunk valami 

nagyobb dögöt, vagy csak 

elpusztítunk valamilyen extraterrestrial 

objektumot. A játékmenet 

a kooperatív módra és az RPG elemekre 

épít. Utóbbi esetén XP alapú 

fejlődésről (szorzó mechanikával) 

és loot rendszerről, ebből kifolyó- 

lag pedig fejlesztésekről beszélhetünk. 

Kevésbé változatos fegyverzetünket 

(shootgun, minigun, revolver, lángszóró, 

rakétavető, gránátok, aknák) az ellenfelekből 

kinyert nyersanyagokból tovább 

erősíthetjük, ezzel pedig egy alapból 

erős fegyvert brutálisan feltápolhatunk. 

Egy komolyabb nehézségi szinten, a 

négyfős küzdelemnél mutatja meg igazi 

arcát az Alienation, hiszen ilyenkor érezzük 

át, hogy egy jól együttműködő 

csapat bármivel megbirkózik. Mivel 

a három különböző kaszt (Tank, 

Bio-Specialist, Saboteur) más 

tulajdonságokkal 

rendelkezik, 

ezért ezeket 

96 


írta: 

András 


összehangolva igazán hatékony lesz az 

aprítás. Egy nagyobb horda ellen pajzsot 

emelhetünk, míg a többiek a háttérből 

aktiválják a képességeiket. A 

többszemélyes kampány több kihívást 

tartogat, különböző véletlenszerű eseményeket 

teljesíthetünk, és nagyobb 

dögöket gyilkolhatunk le. Az összedolgozós 

küldetéseken felül PVP küzdelmekben 

is megmérkőzhetünk, azonban 

sokszor előfordult, hogy a matchmaking 

nem talált társakat, ha 

a barátaink nem értek rá. 

A Twin-stick harcrendszer ezúttal is tökéletesen 

működik, csak nem tudom, 

hogy jó ötlet volt-e az újratöltést a célzásért 

felelős analóg karra helyezni, hiszen 

egy-egy meredekebb helyzetben 

(mint mikor özönlik ránk a horda) a nagy 

kapkodás közepette pont akkor kezdünk 

tárazásba, mikor legjobban zabálnak a 

dögök (manuálisan növelhető kihívás?). 

Az Alienation pergő mészárszéke sajnos 

ritkán engedi szemünket elkalandozni 

a részleteken, pedig néha lenne 

rá okunk. Az Unreal Engine 4-ből többségében 

sikerült kellemes látványt előcsalni 

a PlayStation 4 burkolata alatt 

izzadó hardverekkel együttműködve, 

viszont számíthatunk kicsit kopárabb, 

fantáziátlanabb szakaszokra, melyek 

nem tükrözik a pályatervezők rendkívüli 

tehetségét. A helyszínek számától sem 

kényszerülünk egy hátast dobni, igaz, 

azt hozzá kell tenni, hogy impozáns méretekkel 

rendelkeznek. Sajnálatos, hogy 

nem futotta helyi többjátékos opcióra, 

lehet, beáldoztam volna a világra szóló 

ranglistát egy kis családi 

Alien irtásra. 

Értékelés 


8.1/10 

Fejlesztő: Housemarque 

Kiadó: Sony IE 


Platform: PlayStation 4 

A Housemarque még mindig 

tudja, hogyan lehet élvezetessé 

tenni a lövöldözést. Az Alienationre 

megint csak rá lehet 

kattanni, még ha olykor laposabb, 

monotonabb üzemmódba 

is kapcsol. A stílus szerelmesei 

jó pár fülledt éjszakát köszönhetnek 

majd neki. 

97



Még tavaly októberben 

jelent meg a 2K-féle 

WWE 2K16, de 

sajnos csak előző 

és jelengenerációs 

konzolokra. Mint 

vérbeli PC-s, csak az 

ablakon bambultam 

kifelé és közben arra 

gondoltam, bárcsak 

a számítógépemre 

is befutnának a hőn 

szeretett pankrátoraim, 

és akkor kezdődhetne 

a virtuális show. 

Szerencsére, 5 hónap 

várakozás után 

megjelent a WWE 2K16 

Steames változata, 

ami ráadásul az összes 

korábban megjelent 

DLC-t tartalmazza, 

természetesen 

valamivel szebb látvány 

kíséretében. 

A NAGY BUGYI SHOW 

Kezdésnek rögtön kiemelném, hogy 

rengeteg pankrátort kapunk kézhez, 

napjaink sztárjai mellett jól megférnek 

a régmúlt klasszikusai, ráadásul 

még díváknak is örvendhetünk. A WWE 

2K15-höz képest majdnem megkétszerezték 

a választható karakterek számát, 

ami mindenképp dicséretes, viszont a 

hölgyek közül csak páran képviseltetik 

magukat az izzadt hústömegek mellett. 

Sebaj, ezen is változtathatunk, hiszen a 

karrier módban akár a gyengébbik nemmel 

is nekiindulhatunk, hogy mindenkit 

szétcsapva felkapaszkodhassunk az áhított 

csúcsra. 

A karakterszerkesztő rendkívül részletes, 

szinte bármit megcsinálhatunk benne 

és úgy formálhatjuk újszülöttünket, 

ahogy csak nekünk tetszik. Arc, testfelépítés, 

ruházat, tetkók, szóval hosszú 

perceken keresztül lehet pepecselni. Természetesen 

az igazi móka csak ezután 

következik, hiszen miután bekerültünk 

az NXT-be, szépen, lassan kell felküzdenünk 

magunkat a ranglétrán. Eleinte csak 

egy ficsúrt látnak bennünk, sokszor válunk 

céltáblájává egy komolyabb névnek, 

de pár meccs után, ha már szereztünk 

98 


írta: 

Májkül 


egy menedzsert, kioldottunk pár képességet 

és a tulajdonságainkat is 

fejlesztettük, akkor már megváltozik 

a helyzet, mi is bárkinek 

az arcába beleugorhatunk. 

Bár sosem tudhatjuk, hogy ki fog 

belénk kötni, ami fordítva is igaz, 

akár meccsek közben is érhetnek minket 

meglepetések. Nem ritka, hogy ellenfelünk 

mellé áll valaki, de az acélszékek látványa 

is mindennapos. 

A karrier mód mellett megállja a helyét a 

„Stone Cold” Steve Austin korábbi mecscseit 

felelevenítő 2K Showcase is. Ebben 

a játékmódban a régi idők nagy rivalizálásait 

élhetjük át újra, rengeteg kinyitható 

extrával, megannyi emlékkel karöltve, 

de a szimpla meccseken túl itt különféle 

feladatokat és helyzeteket kell megoldanunk, 

ami nem mindig jár győzelemmel. 

A többi játékmód a szokásos mederben 

csordogál, azaz játszhatunk sima öszszecsapásokat, 

ketrecharcokat, de akár 

egy jóféle Royal Rumble-t is összedobhatunk 

a sufniban. Ha pedig már az alkotásnál 

tartunk, egy külön opcióval szinte 

mindent megváltoztathatunk, kezdve a 

pankrátoroktól, egészen a stadionokig. 


99



Értékelés 


6,7/10 

Fejlesztő: Yuke’s / Visual Concepts 

Kiadó: 2K Sports 


Platform: PC, PS3, PS4, X360, 

XOne 

A WWE 2K16 esetében a tartalom 

kapcsán nem érheti szó a ház 

elejét. Rengeteg játékmód, karrier - 

lehetőség, tonnányi pankrátor, 

viszont idegesítő a PC-s 

irányítás, rémesek az 

animációk, a grafika pedig 

egyenesen katasztrófális. 

Ideje lenne már 

előrelépést felmutatni. 

A körítés tehát megvan, a meccsek minősége 

azonban mégsem tökéletes, 

ami leginkább a látványnak és az irányításnak 

köszönhető. Ez utóbbi természetesen 

szokható, de kicsit furcsa lesz 

eleinte, hogy a gombok nem mindig reagálnak 

a lenyomásra, ráadásul egyes 

helyzetekben más és más funkciójuk 

lesz, amit muszáj betanulni. Ami mellett 

viszont nem mehetünk el szó nélkül, az a 

grafika. Ezen a téren már konzolon sem 

tett ki magáért a játék, és a PC-s változat 

sem mutat szinte semmivel jobban. A 

karakterek viaszos hatást keltenek, a közönség 

egyszerűen borzalmasan néz ki, 

ha pedig egy hosszabb hajú pankrátorra 

vágynánk, jobb, ha leteszünk erről az álmunkról, 

mivel a tincsek libbenése inkább 

röhejes, mintsem életszerű. Sajnos a 

mozgások is darabosak, ráadásul a bogarakról 

sem kell lemondanunk, ellenfeleink 

néha minden ok nélkül lefagynak, máskor 

meg a testrészek vesznek fel igencsak 

érdekes szögeket. A multiról egész idáig 

nem beszéltem, ami nem véletlen, hiszen 

a játék többjátékos módja meglehetősen 

kihalt, pedig fejlődhetnénk és érdekes kiegészítőket 

nyithatnánk meg. Nem lenne 

ez rossz, de játékosok nélkül nem az 

igazi. Másik fájó pont a bőséges tartalom 

ellenére, hogy Hulk Hogan nem szerepel 

a roster-ben. Történt ugyanis, hogy a 

drágalátos úriember különféle fajgyűlölő 

beszólásokkal hívta fel magára a figyelmet, 

aminek kitiltás lett a vége. 

Ezek a hibák azonban elnézhetőek egy 

rajongó számára, sőt, el is kell nézni őket, 

mivel ez egy olyan műfaj, ahol nincs igazán 

konkurencia, nem válogathatunk. Viszont 

a WWE 2K16 egy majdnem jó játék, 

rengeteg tartalommal és lehetőséggel, 

ami ugyan kicsit csúnyán fest, ráadásul 

az irányítást is szokni kell, de pár óra 

„szenvedés” után nagyra tárja köteleit a 

virtuális ring. Sőt, mint korábban említettem, 

PC-re az összes DLC-t megkapjuk, 

azaz tolhatjuk az öreg és a még öregebb 

Terminátorral is. Ha imádod a pankrációt 

és kívülről fújod a klasszikus 

meccsek menetét, akkor ennél a 

játéknál keresve sem találhatsz 

jobbat a műfajban. 

100


HEGYES FULLÁNKKAL FESZÜL A SONYNAK 

PROJECT SCORPIO 

A komolyabb dobást Project Scorpio 

kódnéven ismerhette meg az E3 során a 

nagyközönség, melyet a redmondi óriás 

az eddig valaha gyártott legerősebb konzolnak 

aposztrofált. Technikai részletekbe 

nem bocsátkoztak a porondon, mindössze 

annyit lehet tudni, hogy valamikor 

jövő karácsony tájékán lesz beszerezhető 

és kompatibilis lesz valamennyi Xbox 

One játékkal. Lesz továbbá natív 4K-s játéktámogatás, 

6 Terraflops-os számítási 

teljesítmény, 8 processzor mag, 320GB/ 

másodperces memória sávszélesség, hiend 

VR kompatibilitással nyakon öntve. 

Phil Spencer a Halo 5-tel demonstrálta 

az új hardver erejét, mondván: az Xbox 

One esetében az 1080p-s felbontás sokszor 

visszaesik a képfrissítés stabilan 

tartása végett, amely a Project Scorpióval 

nem fog majd megesni. Az alaposan 

feltuningolt Xbox konzol nem köt efféle 

kompromisszumokat, maximális felbontás 

mellett hozza majd az előirányzott 

képkocka/másodperces értékeket, las- 

vasmustra 

sulások nélkül. Pontos árat és megjelenési 

dátumot még nem árultak el a bejelentésnél, 

mindössze annyi ismeretes, 

hogy még a 2017-es ünnepi szezon előtt 

kosárba rakhatják az érdeklődők. Ez lesz 

tehát a SONY által meglobogtatott Play- 

Station 4 NEO valódi kihívója. A kérdés 

már csak az, a japánok készen állnak-e, 

hogy megjelenésben beelőzzék a keményen 

küzdő konkurenciát. FutuRetrO 

101


Playstation 

pixel percek 

JÁTÉKOS HELYSZÍNEK, AHOL SZÍVESEN KIKAPCSOLÓDNÁNK 

NYAKUNKON A NYÁR 

Megkezdődött az év legforróbb és sokak által leginkább kedvelt időszaka, a nyár. Véget ér az 

iskola és a legtöbb munkahelyen is nyugodtabb hetek következnek, mindenki szabadságra 

megy. Jelen cikkünkkel az üdülni vágyó játékosokat célozzuk meg néhány olyan virtuális helyszín 

bemutatásával, ahová érdemes ellátogatni. 

A MÉLYSÉG 

SZERELMESEINEK – 

RAPTURE (BIOSHOCK) 

A tengeri élővilág gyönyörű és mi 

sem csodásabb, mint testközelből 

csodálni. Ugyan Rapture víz alatti városát elsősorban 

az emberiség megváltása céljából építették, mivel azonban 

az a projekt besült, maradjunk a növények és állatok okozta 

vizuális élménynél. A látkép mellett a kiszolgálás is pazar: 

nagyon durva ADAM márkájú koktélokat kapni, melyek elfogyasztása 

után egészen új tulajdonságokat fedezhettek 

fel magatokban. Csak aztán vigyázni a többi ittas, vagy épp 

italra vágyó egyénnel, tudjátok, a pia sokakat megőrjít. 

A TUDOMÁNY BOLONDJAINAK – 

APERTURE SCIENCE ENRICHMENT 

CENTER (PORTAL 1–2) 

Napjainkban a szabadulós játékok elsöprő sikernek örvendenek, 

így nyaralási brosúránkba is becsempésztünk egy 

ilyen helyszínt. Az Aperture Központ ugyan kicsit rideg és a 

felügyeletét ellátó mesterséges intelligencia sem túl kedves, 

de olyan klassz rugós gólyalábakat és portálvető fegyvert 

lehet itt kipróbálni, ami miatt érdemes elgondolkodni 

a viziten. A komplexum fejtörői a fizika és a logika szerelemgyerekeként 

születtek, 

így elsősorban a reálosok 

lelhetik bennük örömüket. 

102

írta: 

BelsoValtozas 


KALANDOROKNAK – 

YAMATAI (TOMB RAIDER) 

Vakmerő Olvasóink számára ajánljuk Yamatai szigetét. 

A gyönyörű környezetet roncsok és romok, kifeszített 

emberek, valamint megannyi hátborzongató gyertya 

csorbítják; a pihenést vadállatok, fegyveres kultisták és 

páncélos szamurájok zavarják – a nem mindennapi és 

aktív vakáció szinte borítékolható. Felhívjuk a figyelmet 

a gyengébb nem fokozott felügyeletére, ugyanis könynyen 

elképzelhető, hogy míg a férfiak a Pixelt lapozgatják, 

a nőket rituális kellékként történő felhasználás céljából 

hipp-hopp elrabolják. 

BULIZÓSOKNAK – 

CITADEL (MASS EFFECT) 

A tevékeny üdülés könnyedebb formáját preferálóknak egy 

űrsétát javaslunk a Citadel állomáson. A Purgatórium Bárban 

a galaxis több italával és népével is közelebbi kapcsolatba 

lehet lépni, az „idegen kultúra megismerése” kifejezés 

itt nem földhözragadt frázis. Azok sem fognak unatkozni, 

akik inkább a szerencsejátékokra buknak, de a virtuális 

csatázás megszállottjai is ellőhetik szabadidejüket egy minőségi 

harci szimulátort nyüstölve. 

103


Playstation 

pixel percek 

PÁRBAJHŐSÖKNEK 

– VADNYUGAT 

Akiknek annyira nincs 

ínyükre a pörgés, és szívesen 

elbújnának kicsit 

a világ elől, azoknak a 

vadregényes amerikai prérit ajánljuk. A por- és lószőr allergiások 

messziről kerüljék, az állatbarátok és whisky rajongók 

számára viszont a verőfényes napsütésben úszó táj és 

a szalonok fülledt hangulata jó alapot nyújthat a kikapcsolódáshoz. 

Teljes nyugalomra itt se számítsatok, a legyek 

zümmögését kocsmai verekedések, száguldó postakocsik 

és elsülő hatlövetűk nyomhatják el. 

ÖRÖK GYEREKEKNEK – 

GOMBA KIRÁLYSÁG 

(AZ ÖSSZES SUPER MARIO) 

A fiatalabb, vagy fiatalos lelkű Olvasóink számára nyaralás 

gyanánt a Gomba Királyság az ideális úti cél. Az országot 

jól ismerjük, de az államnak van egy olyan csodálatos tulajdonsága, 

hogy az a sokadik látogatás után is képes egy új 

oldalát mutatni. A Monarchiában minden színes, mindenki 

boldog és minden tárgy él – ennél cukibb helyszínt keresni 

sem lehetne. Figyeljetek azonban arra, hogy ne egyetek 

meg minden gombát vagy virágot úton-útfélen, nem várt 

hatások is várhatók! 

MŰKEDVELŐKNEK – 

LOTHRIC (DARK SOULS 3) 

Sokan nem tudnak betelni az ódon épületek 

gótikus látványával és akár dulakodni is képesek, 

hogy minél több oldalról csodálhassák 

őket. Ha ti is odáig vagytok a letűnt korok létesítményeiért, 

úgy Lothric kastélyainak, templomainak 

láttán biztos padlót fogtok a gyönyörűségtől – 

akár szó szerint is, mert a nagy nézelődés közben könnyen 

rátok támadhat néhány 

szintén hajlott korú, de 

korántsem olyan elbűvölő 

helybéli. 

104


OTTHON, ÉDES OTTHON – 

HÁZ (GONE HOME) 

Aki messze él a családjától, annak a nyár tökéletes alkalom 

arra, hogy pár napra hazalátogasson, beszélgessen 

szüleivel, testvérével, testvéreivel. Szerencsétlenebb eset, 

ha mindezt olyankor teszi, mikor épp senki sincs otthon, 

ilyenkor marad a csendes magány, TV, konzol, könyv. Mi 

ugyan senkit nem buzdítunk kotnyeleskedésre, de érdekes 

dolgokra lehet ám bukkanni otthon is egy-egy fiók mélyén 

vagy a családi fotóalbumban. 

A DOLGOZÓ EMBEREKNEK – IRODA 

Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a nyár tetemes részét 

legtöbben mégis munkahelyünkön töltjük. A meló is 

lehet izgalmas, feldobják a rendes munkatársak és új kihívások, 

de ha egyszer csak egyedül találjátok magatokat, 

úgy sincs minden veszve. Ismerünk egy olyan irodaházat, 

ahol egy szellemes portás varázsolja érdekessé a mindennapokat 

azzal, hogy folyamatosan kommentálja a dolgozók 

cselekedeteit. Kicsit szarkasztikus humora van, de – 

vagy éppen ezért – imádnivaló. 

KATASZTRÓFATURISTÁKNAK – 

A ZÓNA (S.T.A.L.K.E.R.) 

A leharcolt épületeknek nem feltétlen kell monumentálisnak 

vagy festőinek lenniük, hogy ámulatba ejtsenek. A rejtélyvadászoknak, 

hátizsákos katasztrófaturistáknak, illetve 

azoknak, akik egyaránt szeretnének természetes és 

épített környezetben sétálni, ott a Zóna, ami a művészi 

táj egészen szomorú formájával kecsegtet. Az 

idegen turistákra, illetve a kiszámíthatatlan vadonra 

tekintettel túravezető alkalmazását ajánljuk. 

Mindenkinek 

kellemes nyarat és 

jó pihenést kívánunk! 

105


garázsmenet 

Az indie játékokat sokan még manapság is elintézik egy kézlegyintéssel, pedig a nagy kiadók árnyékában meghúzódó 

apró stúdiók egyre nagyobb szeletet követelnek maguknak a nagy közös tortából. Nem kérdés, hogy független 

alkotások kreativitásban és látványban egyaránt felzárkózni látszanak nagyobb társaik mellé, s a mainstream 

stúdiórendszerből kitörni vágyó fejlesztők is egyre gyakrabban állnak a garázs-projektek mellé. Sorozatunk ezekből a 

kisebb költségvetésű alkotásokból igyekszik rendszeresen bemutatni néhányat. 

FEAR EFFECT SEDNA 

Fejlesztő: Sushee Games • Kiadó: n/a 

Megjelenés: 2017 Q1 • PC, PS4 

A Fear Effect a PlayStation-korszak szülötte, amelyet az 

ezredfordulón a Kronos Digital indított útnak. A brand a 

Square Enix tulajdona, azonban a fejlesztő-kiadó a független 

csapatokat támogató Collective program keretében 

engedélyt adott a sorozat bővítésére. Az új felvonásban 

a régi csapat visszatér, hogy ismét szellemvadászatra induljon 

az inuit legendákkal átszőtt történetben, ami során 

megfordulhatunk Hongkongban, Párizsban, Kínában és 

Grönlandon is. Az egyedi hangulatot kínáló, valós idejű taktikai-akciójáték 

izometrikus nézetet használ, s az ígéretek 

szerint alaposan elmerül majd a szereplők múltjában, amiből 

megtudhatjuk mi történt velük az utolsó találkozás óta. 

A küldetések során mind az öt irányítható karakter terelgetése 

a mi feladatunk lesz; fontos az egyedi 

képességek ismerete és használata 

a körökre osztott akciózás közben. 

A fegyveres összecsapások mellett 

számos rejtvénnyel is szembekerülünk, ezek egy 

része valamilyen elektromos eszköz hatástalanítása, 

mások pedig ősi szimbólumok és faragványok jelentésének 

kibogozása. A játék első pillantásra a Shadowrun 

Returns jegyeit hordozza magán, reméljük annak minőségét 

is képes lesz visszaidézni... 

106

írta: 

R4bbit 


SHARDLIGHT 

Fejlesztő: Wadjet Eye Games • Kiadó: Wadjet Eye Games 

Megjelenés: 2016. március 8. • PC 

ADAM’S VENTURE: ORIGINS 

Fejlesztő: Vertigo Games • Kiadó: SOEDESCO Publishing 

Megjelenés: 2016. április 01. • PC, PS4, XboxOne 

Az embereket örök kíváncsiság hajtja az ősi titkok, legendák 

és kincsek nyomában, ezt sokan, sokféle módon feldolgozták 

már. A Vertigo Games hét esztendős, Chronicles 

alcím alatt egyesített sorozatát porolta le az újgenerációs 

konzolok kedvéért; a holland csapat egyedi módon közelített 

a témához, ugyanis az Adam’s Venture főhőse a fegyverekkel 

szemben inkább a szavak és gondolatok erejében 

bízik. A játék a klasszikus kalandjáték-elemeket, fejtörős 

minijátékokat és ügyességi platformelemeket igyekszik 

szórakoztató egységgé gyúrni, s bár fegyvert nem kell 

ragadnunk, ez nem jelenti azt, hogy nem leszünk életveszélynek 

kitéve. A The Search for the Lost Garden, Solomon’s 

Secret és a Revelations epizódokat tartalmazó új 

kiadás számos újdonsággal készült: a legnagyobb fejlődés 

a grafikát és a karakterek mozgását érinti, hiszen az Unreal 

motor harmadik változatát ötödik generációs Unity motorra 

cserélték. Bár az alkotás továbbra sem emlegethető egy 

lapon a komolyabb címekkel, a kalandos történetek kedvelői 

bátran tehetnek vele egy próbát... 

A Dave Gilbert által alapított Wadjet Eyes jellegzetes pixel-kalandjaikkal 

egyedi színt képviselnek a műfaj palettáján. 

A Shardlight főhőse egy Amy nevű fiatal lány, aki 

egy posztapokaliptikus, járvánnyal és éhínséggel sújtott 

világban próbál életben maradni, azonban rádöbben, hogy 

a mindent kezében tartó kormányzat szörnyű titkot rejteget. 

Amy rövid habozás után elhatározza, hogy egyesíti az 

elnyomottakat, így talán képes legyőzni az emberiség létét 

fenyegető ragályt, és felfedni a gátlástalan arisztokrácia 

mesterkedését. A karakterek kidolgozása ismét kitűnő, 

mindenki saját értékrendje és motivációja alapján cselekszik, 

csatlakozik a mozgalomhoz vagy válik árulóvá. Az 

alkotás a csapatától megszokott retró megjelenést kínálja, 

azonban ez senkit ne tántorítson el, mert a nagybetűs 

hangulat, kiváló zene, remek történet és nagyszerű szinkron 

ismét képes feledtetni a visszafogottabb látványt, ráadásul 

a sztori alternatív befejezéseket is kínál, ami további 

újrajátszásra ösztönöz... 

107


garázsmenet 

THE DESCENDANT 

Fejlesztő: Gaming Corps AB • Kiadó: Gaming Corps AB 

Megjelenés: 2016. március 24. • PC, PS4 

Kétségtelen, hogy a Quantic Dream és Telltale Games divatot 

teremtett az interaktív kalandjátékokkal, ezek után 

nem lehet véletlen, hogy a The Descendant című játék is 

a hagyományos kalandjátékok és a sztorivezérelt poligonfilmek 

stílusjegyeit hordozza. Az epizódokra bontott 

történetben a környezetszennyezés és a nyersanyagok 

hiánya katasztrófa szélére sodorja a világot, ahol eleinte 

csak lokális összecsapások tizedelik az emberiséget, majd 

egy globális háború végén a nagyhatalmak egymás ellen 

fordulnak. Egy közelebbről meg nem nevezett csoport 

az emberi faj megmentését tűzte ki célul, ezért földalatti 

bunkereket épít, amelynek gyomrában több ezer hibernáltat 

helyeznek el; az ő dolguk lesz a nukleáris holokauszt 

után a civilizáció újraépítése. Több évszázad telik el, mire 

az emberek a felszínre merészkednek, azonban az egyes 

számú menedék zárva marad, így az irányított karakterek 

dolga lesz kideríteni, mi történt az építménynyel. 

A játék két idősíkban bo- 

nyolódik: a múltban láthatjuk mi zajlott a kérdéses bunker 

belsejében, míg a jelenben a csapdába került túlélők kiszabadítása 

a feladat. A játékmenet a hagyományos felfedezést, 

rejtvényeket és döntéseken alapuló narratívát kínálja; 

a fejlesztők szerint minden választásunk befolyással van 

a túlélők életére. A Unity-motorral életre keltett kaland a 

kiadott sajtóképek alapján korrekt, hangulatos grafikát 

kapott, amelyben furcsán keverednek a fotorealisztikus 

és rajzfilmes elemek. Az ötrészesre tervezett, egyenként 

kétórás epizódokra bontott alkotás sikerét egyelőre nehéz 

megjósolni, egy dolog biztos; a készítőknek alaposan öszsze 

kell kapniuk magukat, ha az egyre változatosabb független 

címek között érvényesülni szeretnének.. 

108


GHOST THEORY 

Fejlesztő: Dreadlock • Kiadó: n/a 

Megjelenés: 2017 Q3 • PC, PS4, Xbox One 

GIBBOUS 

Fejlesztő: Stuck in the Attic • Kiadó: n/a 

Megjelenés: 2017 Q2 • PC 

Paranormális horror-FPS fejlesztésébe fogott a Rune Legends 

és a DEX című, cyberpunk RPG készítője: a játék egy 

komoly hangvételű, dokumentarista kaland, amelyben egy 

egyetemi kutatócsoport a halál utáni életet vizsgálja. A helyszíneket 

valódi helyekről mintázták a cselekményt pedig az 

ott élők beszámolói alapján rakták össze. A VR-eszközöket 

is támogató alkotás a nyílt küzdelem helyett a felfedezésre 

és paranormális tevékenységekre helyezi a hangsúlyt, 

számos kütyüre (UV-lámpa, EVP, infrakamera) és képességre 

lesz szükségünk a kapcsolatfelvételhez. A szellemek 

jelentlétére a megváltozott környezeti tényezők 

(pl. hőmérséklet-ingadozás) figyelmeztet, ráadásul 

egyes tárgyak érintése látomással jár, amiből 

további információk nyerhetők ki. A begyűjtött 

bizonyítékokat a kutatóknak értékelniük kell, 

de az eszközök fejlesztéséről sem szabad 

elfeledkezni. A karaktereket valódi színészek 

alakítják; a zöld háttér előtt, sztereoszkopikus 

3D kamerával felvett jeleneteket utólag 

illesztették a játékba, amely már most is 

kifejezetten szépen fest... 

Aki találkozott már a Cthulhu-mítosszal az sosem felejti 

el, mert a benne szereplő „végső borzalom és gonosz 

megtestesítőjeként” definiált, földönkívüli lény nem éppen 

barátságos természetéről híres. Egy háromfős marosvásárhelyi 

csapat egy a Cthulhu-mítoszon is alapuló 

kalandjátékot készít a LucasArts-kalandok szellemiségét 

idézve. A kézzel rajzolt és animált alkotásban három ka- 

raktert irányíthatunk, akik különböző furcsa események 

hatására a természetfeletti erők nyomába erednek. A játék 

nem csupán látvány tekintetében emlékeztet a klaszszikus 

kalandokra, hanem infantilis és fárasztó humorával 

is. A történet folyamán találkozhatunk okkultistákkal, 

voodoo-mágusokkal és egy a Necronomicon után kutató 

szektával. A Gibbous több, másik játékra kikacsintó poént, 

fejlett animációt valamint modern interfészt ígér; a készítőkre 

jellemző, hogy egy kérdésre 

azt válaszolták: „egy 

padláson dolgozunk, hogy 

eloszlassuk azt a tévhitet, 

miszerint minden indie-játék 

pincében készül”... 

109


vasmustra 

PLAYSTATION 4K ALIAS NEO 

AMIT EDDIG TUDNI LEHET… 

A PlayStation 4 

bejelentésének idején 

többen megkongatták 

a vészharangokat, 

hogy a felkonferált 

hardver bizony már 

akkor elavultnak 

számított. A masinát 

tervező mérnökök 

ezúttal gondosan 

ügyeltek arra, hogy egy 

könnyen programozható 

konzolgépet 

vezessenek piacra, arra 

azonban már 

nem jutott elég 

figyelem, hogy 

megfelelően erős 

izomgéppé gyúrják. 

A helyzet nyilván nem volt enynyire 

vészes, azonban az érezhető volt, 

hogy nem lesz képes maradéktalanul 

kiszolgálni egy olyan hosszú életciklust, 

mint a nagy elődé, a PlayStation 3-é 

volt. Két és fél esztendő elteltével úgy 

tűnik, hogy a kételkedőknek volt igazuk, 

és szükség mutatkozik valamiféle köztes 

megoldásra, hogy lépést tudjanak 

tartani az egyre növekvő hardveres igényekkel. 

Bár a PlayStation 4 architektúrájában 

rejlő lehetőségeket messze nem 

aknázták ki a fejlesztő stúdiók, a mostani 

hardver ereje nem biztos, hogy elegendőnek 

mutatkozik az októberben debütáló 

virtuális fejfedő kiszolgálásához. 

Számos kritika éri a lassan nyugdíjba vonuló 

Full HD-s felbontást is, a 4K pixelsűrűségű 

megjelenítéshez azonban ugyancsak 

vézna lábakon álldogál a SONY nagy 

sikerű zászlóshajója. 

Egyelőre csak pletyka szintjén, ám létezik 

egy feltupírozott PlayStation 4-es konzolgép 

is a köztudatban, amelyre korábban 

4K, majd későbbi sajtóértesülések 

szerint NEO néven hivatkozik a témával 

foglalkozó média. Egyre biztosabbnak 

és logikusabbnak látszik, hogy a japán 

óriás még idén bevezeti a forgalomba a 

több szinten megizmosított masináját. 

Amennyiben a plusz erőforrások valóban 

a PlayStation VR sisakhoz elengedhetetlenek, 

akkor a sokat pletykált NEO-t 

még októberben, a virtuális valóságot 

110

írta: 

FutuRetrO 


leszállító kiegészítő 

megjelenésekor vezetheti 

piacra a SONY. 

A kiszivárgó információk szerint a CPU 

magok száma és típusa nem változik 

majd, így azok továbbra is nyolcan lesznek, 

és együttes erővel dolgoznak majd 

a közel másfélszeresére növekedett 

számítási kapacitásért. Magonként tehát 

a most forgalomban lévő 1.6GHz-es 

teljesítményt 2.1GHz tudású Jaguar 

készlet váltja az alaplapon. A 18 GCN-es 

Radeon GPU szintén próbál majd felzárkózni 

a megnövekedett grafikus szükségletekhez, 

amely a szóbeszédek szerint 

36 GCN-es változattal, 800MHz-ről 

911MHz-re gyarapodna órajelek tekintetében, 

így érve el a majdnem két és 

félszeres FLOPS értéket. A RAM-ot is 

érintik majd a változások, bár nem olyan 

markánsak. A meglévő GDDR5-ös, 8GBos 

egység a 176GB/s sávszélességét 

turbózza majd 218GB/s értékűre, valamint 

512MB-tal többet engedne megmozgatni, 

a 24%-os teljesítménynövekedés 

mellett. Látható tehát, hogy közel 

sem egy új generáció készül 

kibontakozni, hiszen 

az egyrészt túl korai 

lenne, másrészt pedig a vásárlók arcul 

piszkítása. Ha igazak a megszellőztetett 

hírek, akkor a két masina egymás mellett 

futna a piacon, némi árazásbéli megkülönböztetéssel. 

Lényegében magasabb 

képkocka/másodpercenkénti gyorsaságot, 

felskálázott felbontást és VR támogatást 

lehet majd remélni tőle, mialatt az 

alap verzió és a NEO kódnéven futó, izmosabb 

kiadás játékai full kompatibilisek 

egymással. A tervek szerint valamennyi 

játék esetében választható lesz, hogy 

sima, vagy NEO módban kívánjuk futtatni, 

a fentebb tárgyalt előnyök kiaknázása 

érdekében. Hogy mindenből mennyi igaz, 

egyelőre nem tudjuk, a SONY azonban az 

E3 előtt pár nappal megerősítette, hogy 

valóban létezik egy erősebb PlayStation 4 

a tervezőasztalon, pontos információkat 

viszont egyelőre nem közöltek, csupán 

lehűtötték a kedélyeket, miszerint a Los 

Angeles-i játékexpóra nem hozzák magukkal. 

111


a pixeleken túl 

DOOM EFFECT 

AGRESSZIÓ FOKOZÁSA 

VAGY LEVEZETÉSE? 

Megjelent az új 

Doom, sok vérrel és 

lövöldözéssel, kiforduló 

belső szervekkel: 

mindez a közönség 

nagy örömére, hiszen 

pont ezt várták az első 

rész újragondolásától. 

Ezúttal viszont nem 

csupán gamer szemmel 

fogjuk kivesézni a 

játékot és magát a 

szériát, de közben az 

elme mélységeibe is 

turkálunk majd egy 

kicsit. Persze nem szó 

szerinti agyvelőről van 

szó, bármennyire is illene 

a Doom életérzéshez. 

Sokan boncolgatták már, tudósok és 

kevésbé hozzáértők egyaránt, a videojátékok 

és az agresszió kapcsolatát, de 

egyetemes megegyezésre azóta sem sikerült 

jutni az ügyben. Most akkor rossz 

az, hogy a Doomban az a lényeg, hogy 

minél több démont darálj le, minél brutálisabban? 

Ezáltal változik a hétköznapi 

életben a másokhoz való viszonyulásunk, 

vagy pont ezzel engedjük ki a felgyülemlett 

feszültséget? Mint említettem, a kérdést 

egyértelműen nem lehet megválaszolni. 

De milyen eredményeket kapnak 

az „okosok”, mire lehet következtetni? 

Voltak olyan kutatók, akik kifejezetten a 

Doom szériát használták fel feltevéseik 

teszteléséhez. Krcmar, Farrar és McGloin 

már 2011-ben úgy gondolták, a démonölés 

jó pszichológiai kísérletekhez is. Felkértek 

a kreditekért bármire képes egyetemistákat, 

és 15 percet játszatták őket 

a Doom első és harmadik részével, majd a 

teszt után a két csoportot összevetették 

agresszív reakcióik szempontjából. Hogyan 

tették ezt? Azt mondták nekik, az 

ígért krediteiknek csupán a felét kapják 

meg, ami igen sokkoló volt számukra. Ezután 

a kísérletvezetőt kellett értékelniük, 

hogy előléptessék-e feletteseik, vagy 

sem. Az eredmény az lett, hogy a Diablo 

3-mal játszók jobban felhúzták magukat, 

mind a Diablo 1-gyel játszók, és még az is 

elképzelhető, ha nem csak egy teszt lett 

volna az egész, el is búcsúzhatott volna a 

nagyobb fizetéstől a vélemények alapján. 

Aki nem tudná, az első Diablo 1993-ban 

jelent meg, nem egy mai gyerek. Inkább 

csak pixelkockákról beszélhetünk, mint 

valóban ijesztő szörnyekről. A Doom 3 

esetében már más a helyzet, hiszen 

2004-ben adták ki, így egyértelműen 

élethűbbek ellenfeleink, ahogy az atmoszféra 

is. Sőt, a legagresszívabb válaszokat 

azoktól kapták Farrarék, akik 

leginkább azonosulni tudtak a főhőssel. 

Ennyit számítana a realisztikus grafika? 

Most sok aggódó szülő, barátnő, esetleg 

barát csaphatná össze a tenyerét 

112

írta: 

Linda Eagle 


kétségbeesetten: hát ez volt a 2016-os 

Doom lényege? Szebben tálalni a 93-as 

játékot? 

Itt szeretném megjegyezni, mennyire ellent 

tudnak mondani egymásnak egyes 

vizsgálatok. Nem kell, sőt nem szabad 

egy eredmény alapján ítélni, sikoltozni, 

pánikolni a semmin. Felhozom tehát a 

saját kutatásomat, ami egyáltalán nem 

az előbbiekben leírtakról árulkodik. Még 

2013-ban egyszerű tesztkérdésekre 

adott válaszok alapján mértem az agressziót 

és a különféle játékműfajok iránti 

preferenciát. Arra következtethetnétek, 

hogy a sok CoD-os biztos baltával menne 

neki mindenkinek. Ki kell, hogy ábrándítsalak 

titeket, ugyanis az FPS-eket kedvelők 

alacsonyabb agresszió pontszámot 

értek el, mint a többiek. 

Mi lehet ennek az oka? Talán pont az, 

amivel Farrarék a Doomos eredményeiket 

magyarázzák, csak épp ellentétesen 

jelenik meg a hatás. Az FPS esetében, 

mivel belső nézetről beszélhetünk, 

könnyebben belehelyezkedünk a főhős 

szerepébe, úgymond „saját szemünkkel 

látunk”. Ezáltal áttételesen könnyebben 

kiélhetjük agressziónkat. 

De hogy visszatérjünk a Doomra: 

minél szebb a grafika, élethűbb a 

látványvilág, annál nagyobb hatást 

gyakorolnak ránk a képernyőn 

látottak. Ez fordítva is igaz. 

Minél realisztikusabb a virtuális 

környezet, annál 

inkább érezzük úgy, 

hogy mi befolyásoljuk 

a történéseket, a mi 

kezünkben van az irá- 

nyítás. A kontroll pedig rendkívül 

fontos az érzelmek szempontjából, 

főleg ha azok destruktívak. 

Kontroll és kontroller. A legjobb páros. 

Mit érzel, amikor az új Doomban 

teszem azt megragadod az 

egyik démon nyakát, aztán 

úgy szétvered a fejét, hogy 

113


a pixeleken túl 

az szétrobban a kezeid között? Ezután 

kimész a konyhába, megeteted a kiscicát, 

majd meglátogatod a nagymamádat, 

mert szegény nagyon egyedül van. Nem 

fogsz belerúgni a macskába csak azért, 

mert 5 perccel azelőtt még háborúban 

álltál az alvilággal. Nem fogod a nagymamádat 

is démonnak nézni és azt csinálni 

vele, mint imént az ellenséggel. Ha még 

is, akkor van egy rossz hírem: komoly 

pszichiátriai beteg vagy és sajnos valószínűleg 

ennek a Doomhoz van a legkevesebb 

köze. 

De mi van akkor, amikor huszadjára próbálod 

megölni azt a fránya mobot, és 

mindig ő terít le? Mikor a saját teljesítményed 

okán gurulsz be és vered szét a 

billentyűzeted? Ehhez nem kell realisztikus 

látvány, aki teszem azt LoLozik, vagy 

CS-zik, az valószínűleg tisztában van 

vele. Az énünket érő káros hatások tehát 

fontosabbnak tekinthetőek, mint az 

egyéb tényezők, például a kifolyó belek, 

bár nyilván a vizualitással összekötött 

tapasztalataink sem elhanyagolhatóak. 

Erre született talán az interneten terjedő 

népszerű mondás: „Nem a játék tesz agresszívvá, 

hanem a lag.” 

Miért lehet jó, amikor mész, ölsz, hentelsz 

és közben kaján mosoly terül szét 

az arcodon? Egyrészt még mindig jobb, 

ha mindezt a konzol, vagy a számítógép 

előtt teszed, mintha a való életben. Bár 

az is igaz, házon kívül aligha fogsz démonokkal 

találkozni. Ha mégis, bátran látogass 

meg, megpróbálunk kigyógyítani. 

Másrészt az önmagában jutalmazó tevékenység, 

a teljes kompetencia érzése, az, 

hogy jó vagy valamiben, élvezettel csinálod, 

könnyen belesodorhat az „áramlat”, 

vagy „flow” érzésébe. Csíkszentmihályi 

Mihály pedig pontosan azt mondja, hogy 

akik minél gyakrabban tesznek olyasmit, 

ami „flow” állapothoz vezet, azok annál 

egészségesebbek mentálisan. Na, ezért 

nem feltétlenül rossz, sőt akár jó is lehet, 

a „mész oszt lősz”. 

Az érzelmek felett gyakorolt kontroll fontos 

a társadalomba való beilleszkedéshez, 

a hétköznapi élethez. Ez egyaránt 

múlik öröklött tényezőkön és környezeti 

változókon is. Mégis, ha a modern pszichológia 

álláspontját nézzük, sok minden 

saját döntés kérdése. Gyakorlatilag azt 

akarom mondani ezzel, hogy legfőképpen 

rajtad áll, hogyan kezeled a különféle 

ingereket: például egy jó kis Doom maratont. 

Lehet, hogy pont ez fog kikapcsolni 

egy fárasztó iskolai nap után, esetleg a 

főnököd cseszeget, a barátnődnek meg 

épp „nehéz napjai” vannak. Doom, vér, 

gyilkolás: jó vagy rossz? Döntsétek el ti! 

114

Név: 

Armakuni 

Ismertebb nevén “Az a Ninja a Last Ninja-ból” 

Első feltűnés: 

The Last Ninja – 1987 Commodore 64 (később megjelent 

az összes akkori komoly számítógépre is) 

További feltűnései: 

Last Ninja 2 – 1988 C64 (mindenre portolták) 

Ninja Remix – 1990 Amiga, Atari ST (ez a The Last Ninja 

16 bites, felturbózott változata) 

Last Ninja Remix – 1990 C64 (ez a Last Ninja 2 bugmentesített, 

kiegészített, feljavított verziója) 

Last Ninja 3 – 1991 C64, Amiga, Atari ST.... (ZZzzzzz) 

Last Ninja 4 – 1993 C64 (Ja, nem. John Wells készített 

egy demót, amit megmutatott a kiadónak, de visszautasították. 

Az egyik újítás az lett volna (ülsz?!), hogy rá 

lehetett volna lépni a FŰRE!) 

Last Ninja: The Return – 2004 PS2, XBOX, NGC 

(ebből se lett semmi...) 


Mikor találkozhatunk vele legközelebb?: 

The Last Ninja HD – 2017 

Miről ismered fel?: 

Kétdimenziós és 32 pixel magas. 

A létező összes irányba tud menni (nyolc) és szaltózni. 

A harmadik részre pocakot eresztett, mert míg az első 

részben alma adott extra életet, addig a második részben 

már hamburger. 

Harci stílusa: 

Az, amelyikben csak ütés van és deréknál nem feljebb 

emelt láblendítés. 

Fegyverei: 

Nunchaku, kard, bot, shuriken, füstbomba (ásít). 

Speciális képessége: 

Hang nélküli harc és gyilkolás, ugyanis a játéknak csak 

zenéje volt, más hangok nem. 

Gyengéje: 

• Folyóban lévő köveken való átugrálás. Nem lehetetlen 

ugyan, de az első húsz próbálkozásig azt fogod hinni... 

(Legalább tudjuk mi történt a többi ninjával.) 

• Nem tud úszni. 

Dr. Zaius 

karakterbemutató 

tetris elem 

kardhüvely (mert nyilván a 

pályán kell felvenni az elszórt 

fegyvereket) 

könyök 

f*ck off 

már-már láthatatlanná 

tévő ruha 

46-os láb 

115


insert coin 

Insert Coin rovatunkban a 

múlt történéseit idézzük 

fel meghatározott 

időközönként. Aktuális 

hónapunk a kiindulópont, 

és évtizedenként tekintjük 

át a videojáték történelem 

legfontosabb eseményeit, 

mellyel számos érdekes 

információhoz juthat 

kedves Olvasónk, a 

hardcore játékosok pedig 

merenghetnek egyet a régi 

szép idők emlékén. 

ÉRMÉKET BEDOBÁLNI AZ IDŐGÉPBE 

1976 JÚNIUS 

• A Coleco kiadja 

Pong-klón 

gépét, a Telstar-t 

Amerikában. Három 

játékot (tenisz, hoki, kézilabda) és állítható 

nehézségi szintet tartalmaz. Az irányítógombok 

a géptesten kaptak helyet. Két 

év alatt még tizenhárom variánsát dobják 

piacra, így van színes, több játékot és 

fénypisztolyt, kormányt tartalmazó, valamint 

cartridge-el működő változata is. 

Remek ára miatt roppant népszerű volt. 

1986 JÚNIUS 

• A Nintendo Amerikában kiadja az első 

otthoni kazettás konzoljára, a Nintendo 

Entertainment System-re (NES) az 

1981-es játéktermi sikerjátékát (melyben 

először tűnt fel Mario mint Jumpman), a 

Donkey Kong-ot. A címszereplővel a mai 

napig találkozhatunk minőségi játékokban. 

• Japánban megjelenik 

a legendás Famitsu 

magazin első száma 

Famicom Tsūshin néven 

(a NES japán neve 

Famicom). Négyen ér- 

tékelnek egy játékot tízes skálán, 

majd ezeket összeadva születik 

meg a végső pont (40-et nem 

sokan kaptak eddig). Mára már 

multiplatform, MINDEN pénteken 

jelenik meg és heti 500 000 (!) példányban 

nyomják. Van több testvérlapja is, 

melyek platform specifikusak (Retro, Wii 

U+ 3DS, Online játék, Mobil játék). 

• A Nintendo megjelenteti 

a Super Mario 

Bros.: The Lost Levels-t 

Famicom-ra (NES), mint 

Super Mario Bros. folytatás, 

de csak Japánban, 

mert túlzott nehézsége miatt máshol 

nem adják ki. (Mi a japán Doki Doki Panic 

átszerkesztett verziójával játszhattunk, 

mint SMB 2). Később, a Super Nintendon 

mindenki számára elérhető lett a Super 

Mario All-Star válogatásban. 

1996 JÚNIUS 

• Japánban megjelenik a Nintendo 

64, amiből egy hét alatt 500 000 

db-ot adnak el. A gépet a Playstation 

riválisának szánják, dupla akkora CPU 

bit számmal (64). A gép nem lett a legsikeresebb, 

már ami az eladásokat ille- 

116

írta: 

Dr. Zaius 


eladott 

ti, a közel 

33 milliós 

darabszámmal 

csupán csak a nyolcadik helyen 

áll a többi Nintendo gép között. Viszont 

igazán remek, játéktörténelmileg megkerülhetetlen 

klasszikusokkal gazdagította 

a videojátékok palettáját. 

• Az N64 nyitókínálataként megjelenik 

az egy dimenzióval feljebb merészkedő 

Super Mario 64, mely, csak úgy mint az 

első NES-es epizód, történelmi mérföldkő, 

minden későbbi 3D-s platformjáték 

alapja. 

2006 JÚNIUS 

• A Nintendo piacra dobja az Európában 

és Amerikában minden idők legtöbbet 

eladott kézi konzoljának, a DS-nek az 

átdolgozott változatát, a DS Lite-ot. A 

nagyobb képernyő, jobb akku idő, az állítható 

erejű háttérvilágítás, és az átgondolt, 

karcsúsított külső mind hozzájárult 

ahhoz, hogy a Game Boy-nál is nagyobb 

sikertörténet szülessen. 

• A hatalmas kritikai sikernek örvendő 

2005-ben PSP-re megjelenő Grand Theft 

Auto: Liberty City Stories, mely a GTA III 

előzménye, megjelenik PS2-re, de hiába 

az extra tartalmak (vásárolható tárgyak, 

easter egg-ek, nagyobb memória stb.), 

nem tudja letagadni kézi konzolos 

múltját, de még így is bőven élvezhető 

lett. 

• Az amerikai számítógépes társadalom 

is úttörő játékhoz juthatott a Quake személyében, 

mely az első, teljes egészében 

és valós időben 3D-ben rendelt FPS játék 

volt, remek multiplayer támogatással és 

kritikai fogadtatással. 

2016 JÚNIUS 

És hogy mi várható 2016 júniusában: 

E3 show, 25 éves lesz a Sonic, valamint 

többek között jön a Mirror’s 

Edge Catalyst, a Kirby: Planet Robobot, 

az Umbrella Corps, valamint 

a Lego Star Wars: The Force 

Awakens. 

117

etroid 


Retró fiókomból a 

Batman Superman 

ellen mozi apropójából 

elhalásztam a Justice 

League Task Force-ot. 

118 

JUSTICE LEAGUE TASK FORCE 

RETRO BUGYIS SZUPERHŐSÖK 

Tini koromban, 1995-ben, nem tűnt 

fel, hogy mennyire bűn rossz is volt ez, 

csúnyán meg lettem vezetve. Azt mondjuk 

éreztem, hogy nem egy Street Fighter 

vagy Mortal Kombat, de viszonylag 

„ellötyögtünk” vele a tesómmal. Most 

mondhatnám azt, hogy az Injustice: Gods 

Among Us nem kicsit kitolta az ingerküszöbömet, 

meg érzékszerveimet, de 

míg egy MK X után is szívesen játszom 

az első vagy második Mortallal, addig a 

Justice League Task Force csak akkor 

fog maximum bekerülni ezentúl 

a SNES-embe, ha áramszünet 

lesz. Bocsi Sunsoft és Blizzard, 

de csúnyán átvertétek a népet, 

ugyanis jelen cikk tárgya, egy 

igazi lusta, trehány, és egyértelműen 

a népszerű szuperhősök nevét 

kihasználó lehúzás lett. 

Nem nagyon szeretném a játék 

cselekményét szapulni, hisz akkoriban 

nem volt divat túl nagy 

feneket keríteni neki, és ma is 

vannak bőven blőd történettel 

megáldott VS produktumok 

(Dead or Alive), de az mégis 

csak mellbevágó, hogy csak 

hat hős közül választhatunk (Superman, 

Batman, Aquaman, Green Arrow, Wonder 

Woman, The Flash) és mindegyikkel 

ugyan azt a történetszálat kell bejárnunk. 

Az átvezető képek (amin az adott 

karakterünk játékmenetbeli sprite-ja 

rugózik) minden hős esetében ugyanazt 

a szöveget tartalmazzák. Ráadásul úgy 

irányítják az eseményeket, hogy a Justice 

League hat tagjának (igen, saját magunknak 

is) az android verzióját kell elverni 

és utána a három ellenlábast (Cheetah, 

Despero és Darkseid). Mi ez, ha nem pofátlan 

lustaság?! Nem elég, hogy bő egy 

kezemen meg tudom számolni a választható 

fazonokat, de a saját csapatunkat 

kell szétverni... 

A Battle (arcade mód) és a Versus módokban 

már teljes a paletta (kac-kac... kilenc 

karakter a gonoszokkal együtt), de sokáig 

nem örülhetünk magunknak, mert itt is 

ugyanaz a hulladék fogad. Mielőtt tovább 

taposnám a játékot, az egyetlen egy pozitívumot 

megemlíteném: viszonylag jó 

a grafikája. A hátterek néha jól festenek, 

változatosak és legtöbb esetben élettel 

telik, mindig mozog valami rajtuk (Green 

Arrow erdei tisztása „lemászik a ké-

írta: 

Dr. Zaius 


pernyőről”). A harcosok kidolgozottak, 

és amíg meg nem mozdulnak minden 

szuper, ugyanis az animáció borzasztó 

darabos és lassú, alig pár képkockából 

állnak, sok esetben még idiótán is néznek 

ki. Sok speciális támadás emiatt könynyen 

kivédhető, bőven van rá időnk. És 

azok a támadások! Darkseid ugyan úgy 

ugrik fejre, mint Bison az SF sorozatban, 

Aquaman pedig szintén Bison becsúszós 

támadását használja. És ha már Street 

Fighter, akkor megemlíteném, hogy a 

karakterválasztó alatt hallható dallam is 

mintha onnan való lenne, csak remixelve. 

Talán egy jó zenét találni a felhozatalban, 

a többi mind botrányos csörömpölés. 

A hangeffektek semmitmondóak, 

A Mega Drive-os verzió (Condor fejlesztette) 

elsőre látványosabb a nagyobb 

és részletesebb harcosai végett, 

de a zenék, hangeffektek, animációk 

rémesebbek, ráadásul puritánabb is. 

A zeneszerző, Matt Uelmen, a későbbi 

években szerencsére már sokkal 

jobb zenéket produkált, hisz olyan 

játékokhoz komponált, mint a Diablo 

első két része, a Starcraft, a World of 

Warcraft vagy a Torchlight epizódok. 

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy 

a Super Nintendos verzió zenéiért 

felelős Glenn Stafford is ős Blizzard-os 

zeneszerző és szinkronhang. 

nem beszél senki, nincs felkonferálás 

sem (ohhh, Shao Kahn…). Na jó, még egy 

pozitívum: az easy mód tényleg könnyű 

és nem berserk-elnek be az ellenfelek 

a következő harcra, mint oly jellemzően 

akkoriban. Az irányítás a suta karakterek 

miatt nehézkes, és az egyszerű speciális 

támadásokat is komplikált bevinni, 

de ha be is visszük, van olyan figura, aki 

kettőt üt ennek hatására... Tyű... Ez aztán 

a speciális mozdulat! Nem akartam 

negatív hangvételű cikket írni a játékról, 

elvégre úgy rémlett, hogy jobb játék 

ennél. Akkoriban átverték gyermeteg 

elmém és most még jobban 

feldühítettek, mikor ra jutott, hogy az első hiva- 

tudomásomtalos 

promók 12 választható 

harcost ígértek, 

egy EGM magazinban 

meg is lehetett őket 

csodálni, de végül 

valamiért kihagyták 

Fire-t, Shrapnel-t 

és Martian 

Manhunter-t. 

Nem mintha sokat 

javítottak volna 

az összképen, csak így 

végképp csúnya lehúzás 

szaga van a dolognak. 

119


retroid 

Alapjában véve nem 

túl eredeti és eléggé 

közhelyes azzal jönni, 

hogy régen jobb és szebb 

volt minden, mert ezt 

valószínűleg csak a „vén 

rókák” hangoztatják, 

a mai ifjúságnak vajmi 

kevés fogalmuk van 

arról, milyen is volt az 

élet a ‚80-as vagy ‚90-es 

években. Ők majd 20- 

30 év múlva fogják azt 

mondani, hogy „Bezzeg 

az én időmben!”. 

120 

NINTENDO GAME BOY 

A SZÜRKE NÉGY ÁRNYALATA 

Az olyan Facebookos megosztásokkal 

is ki lehet kergetni a világból, amik arról 

szólnak, hogy „Az én gyerekkoromban 

nem a gép előtt görnyedtünk, hanem kint 

fociztunk a haverokkal; kergettük a lányokat/fiúkat; 

levegőn voltunk(!); lehorzsoltuk 

a térdünket; Anyu/Apu leszidott, 

hogy hol voltunk, meg...” Ááá, Jézusom, 

inkább hagyjuk is, mert felmegy a pumpa 

ettől a sok álszent, demagóg monológtól... 

El kell fogadni, nem csak azt, hogy változik 

a világ, hanem, hogy olyan gyors és 

bámulatos technikai fejlődésen megyünk 

keresztül, ami végérvényesen kihat társadalmunkra 

és soha, semmi sem lesz 

már olyan, mint régen, aki pedig nem 

száll fel erre a vonatra az pillanatok alatt 

őskövületnek fog számítani. Nem biztos, 

hogy jó irányba haladunk, én is sokszor 

elhajítanám a telefont, 

facebookostul, félkész 

vagy csak megkopasztás 

céljából készített 

Android játékostul, kihúznám 

a netkábelt, 

és élvezném a lelassult 

és minden feleslegest 

nélkülöző információ-áramlást. El kell fogadni, 

az irányon nem tudunk változtatni, 

de egy kis szünet néha nem árthat. 

Volt egy olyan korszak, amikor nem jöttek 

ki havonta újabb, okosabb és erősebb 

mobiltelefonok (sőt, nem is voltak), nem 

volt ennyire felgyorsulva az élet, nem 

voltunk rabjai (ilyen szinten) a használati 

tárgyainknak. Net híján, nem görcsöltünk 

rá a weboldalak állandó böngészésére 

(Facebookot említettem?), like-okra, 

megosztásokra, nem az számított, hogy 

hány inch, mennyi megapixel, hány mag 

vagy mennyire új. Ha kedvünk szottyant 

zenét hallgattunk, újságot olvastunk, 

játszottunk (de nem egyszerre vagy tíz 

alkalmazást futtatni, mint én buszon...). 

Ebben az időszakban bőven tudott érvényesülni 

egy kézi konzol, nem volt mi 

tönkre tegye (maximum egy másik kon-

írta: 

Dr. Zaius 

zol). Nyilván sokkal egyszerűbb letölteni ingyenes 

játékokat, mint elmenni a boltba és 

több ezerért venni egy kazettát, amin csak egy játék van. 

De míg az igazán szórakoztató JÁTÉKNAK nevezhető termékek 

száma mobilon száz játékonként egy, addig a hordozható 

konzolok esetében minden száz játékra csak egy 

ócska jut(ott), igaz lehet, hogy kicsit túlzok. 

Bár a Japánban 1989 áprilisában megjelent kézi konzol 

nem az első olyan rendszerű kütyünek számított, amiben 

kazettát cserélve más és más játékkal játszhattunk, hiszen 

ez a titulus az 1979-es Microvisionnek tulajdonítható 

(16*16-os kijelzővel, és a három aktív év alatt tizenkét 

játékkal), de az emberek tudatába ez robbant be kitörölhetetlenül 

az igazán remek és széles játékkínálatnak és az 

ízig-vérig Nintendo címeknek köszönhetően. Képernyője 

kemény 160*144 pixelből állt, valamint csak a szürke szín 

négy árnyalatát használta (igazából olívzöld volt), de tudta 

a 60fps-t (!). Ugye, így már kéne? A d-pad és a gombok 

száma, elrendezése nagyon hasonlatos volt az asztali 

Nintendoéhoz, így a programozók és a felhasználók életét 

is megkönnyítette. Súlyra ellenben brutálisnak számított, 

majdnem fél kilót nyomott. Az 1998-ban megjelent 

Game Boy Color már csak 140 g-ot kóstált. Hiába jelentek 

meg viszonylag hamar riválisai, melyeknek jobb, színesebb 

képernyőik voltak (Atari Lynx, Sega Game Gear), ha mind 

jóval magasabb árkategóriában szerepeltek és kevesebb, 

valamint közel sem annyira élvezetes játékok jöttek rájuk. 

A Game Boy gombamód terjedt, az évekkel később kiadott, 

újratervezett, könnyebb, színesebb, háttérvilágítással, fele 

annyi ceruzaelemmel működő (kettő) verzióknak köszönhetően 

sokáig köztudatban maradt, 2003-ban álltak le a 

gyártásukkal. Világszinten közel 120 millió darabot vásároltunk 

meg (csak összehasonlításképp a fent említett Atari 

Lynx-ből kb. 1 milliót, a Game Gear-ből kb. 11 milliót adtak 

el, de Playstation Vita-ból is még csak 4 milliót). A legnevesebb 

és a legtöbb valamire való NES játékot átportolták, 

valamint minden ismert és népszerű Nintendo karakter 

és sikerszéria tiszteletét tette Game Boy-on. Természetesen, 

mint sok más Nintendo géphez, ehhez is rengetek 

kiegészítő készült. Gépre erősíthető nagyító, képernyőt 

megvilágító lámpa, sztereó hangszóró, kamera, nyomtató 

(!), kazetta, mellyel Super Nintendón is élvezhetőek a kalandok, 

de talán a legmurisabb, legérdekesebb kiegészítő a 

Bandai-hoz kötődik, amivel 

20 méter mélységig, egy 

szonár segítségével meghatározhatjuk 

a halak hollétét. 

Bár szinte lehetetlen 

volt zsebbe bepréselni, nehéz 

volt, limitált képességű, 

de igazi, nagybetűs, kor- 

121


Playstation 

retroid 

szak meghatározó JÁTÉKOK jelentek meg rá, melyeknek 

a szórakoztatás, az élmények megteremtése volt a célja, 

nem pedig csak a runnerek és pénzhajhász, végletekig leegyszerűsített 

„játékok” tárháza volt. Az igazsághoz hozzá 

tartozik, hogy valóban vannak minőségi Androidos/iOS-os 

produktumok és gyenge Game Boy játékok is.A Game Boy 

nemcsak egy gép, hanem a technikai paraméterek és adatok 

felsorolásával vissza nem adható életérzés is. 

122

Név: 

CRASH BANDICOOT 

Faj: 

Sávos bandikut, nem pedig róka (Én nem tudom, hogy mi 

az a bandikut, úgyhogy nekem róka, oké?) 

Első feltűnés: 

Crash Bandicoot – 1996 PlayStation 

További feltűnései: 

Crash Bandicoot 2–3, Team Racing, Bash, Wrath of 

Cortex, Huge Adventure, N-Tranced, Nitro Kart, Purple: 

Ripto’s Rampage, Twinsanity, Tag Team Racing, Boom 

Bang!, Crash of the Titans, Mind over Mutant, 

Nitro Kart 3D, Mutant Island 

Mikor láttuk utoljára?: 

Nitro Cart 2 – 2010 iPod, iPhone 

Mikor látjuk legközelebb?: 

Egyes hírek szerint a Sony égisze alatt támadhat fel a 

bandikut. 


Képességei: 

• 100 wumpa gyümölcs elfogyasztása után extra életet 

kap vagy energiát tölt 

• tud vezetni 

• forog mint a szélkakas 

Érdekességei: 

• a tervezőasztalon még mint Willy the Wombat kelt életre 

• az első rész „Sonic’s ass game” kódnéven futott, mivel a 

karaktert hátulról követjük 

Dr. Zaius 

Hollywoodi 

mosoly 

Sumák fejtartás 

Nyak 

karakterbemutató 

Pedig róka 

Ideális és vagy 20 részen 

át hordott viselet 

123


mobilzóna 

MOBIL HÍREK 

A NAGYVILÁGBÓL 

KISZIVÁRGOTT, MAJD 

BEJELENTETTÉK AZ XPERIA E5 

MOBILTELEFONT 

Egy véletlennek köszönhetően került 

nyilvánosságra az Xperia sorozat legújabb, 

alsóbb kategóriás versenyzője, az 

E5-ös készülék. A SONY közösségi oldalán 

bukkantak fel első ízben a telefonról 

készült renderképek, majd ugyanilyen 

hirtelenséggel tűntek is el onnan, melyből 

gyanítható volt, hogy nem szándékosan 

lettek megszellőztetve. Nem 

sokkal később a gyártó hivatalosan is 

megerősítette, hogy valóban létezik az 

E-sorozat ötös számozással ellátott 

modellje, melynek tudása túlmutat a 

jelenleg definiálható belépő szintű besoroláson. 

A telefon 5”-os, 720p-s kijelzővel 

lesz felszerelve, hátul 13MP, elől 

pedig 5MP-es kamerán keresztül szemléli 

majd a világot. A tervezők a kínai MTK 

6735-ös jelzésű négymagos processzorait 

álmodták meg hozzá, a közép- és 

felsőkategóriákban 

rendszeresített 

Qualcomm gyártó tehát most nem 

rúgott labdába. Az LTE hálózatot Cat 

4-es gyorsasággal kezeli majd, illetve fedélzetre 

kerül egy NFC chip is, a könnyebb 

adatkommunikáció elősegítéséhez. Még 

két fontos momentum az E5-tel kapcsolatosan. 

Az egyik a RAM memória mérete, 

amely 1.5GB lesz, a másik a ROM, 

amely 16GB-ot nyújt, kártyás bővítési 

lehetőséggel. A gyártó ismét kétnapos 

üzemidőket ígér egy 2700mAh-ás akkumulátor 

szolgálatában. Az egésznek a 

lelke pedig természetesen egy Android M 

lesz. Pontos megjelenési dátumról, illetve 

árazásról lapzártánkig nem érkezett 

információ. 

KIMARADHAT A GALAXY NOTE 6? 

Szóbeszédek formájában terjed a hír, 

hogy a Samsung marketinges okok miatt 

kihagyhatja majd a Galaxy Note-szériájának 

hatos, soron következő számozását, 

és rögtön az S széria hetes kiadásaihoz 

zárkózik fel. Ilyen húzással már konzolos 

fronton is találkozhattunk korábban, 

hiszen a Microsoft is hasonló megfontolásból 

adott nevet az Xbox 360-nak, 

hogy számozásban felvegye a versenyt 

124

írta: 

FutuRetrO 


a rivális PlayStation 3-mal. A dél-koreai 

gyártó várhatóan a nyár második felében 

mutathatja be érintőceruzával felvértezett 

csúcs mobilját, melyről egyre 

több információ kezd kiszivárogni. Mivel 

a Note 5 nem tette tiszteletét hivatalos 

formában régiónkban, így sokaknak fel 

sem tűnik majd, hogy egy újabb számozás 

marad ki, és egyből a hetes jöhet. 

Hamarosan kiderülhet, hogy lesz-e ugrás 

a számozás tekintetében, bár ez a leglényegtelenebb 

dolog vele kapcsolatosan. 

SZEPTEMBERBEN MUTATJÁK BE 

AZ LG G FLEX 3-AT? 

Szintén pletykaértékű hír, hogy az LG a 

szeptemberi IFA rendezvényen rántja le 

a leplet a hajlított kijelzős mobilok királyaként 

számon tartott G Flex 3. generációjáról. 

A híresztelések 

szerint egy 

Snapdragon 820-as 

processzor adja majd 

az erőt alá, amely 

egy 5.5”-os QHD kijelzővel 

jeleníti meg a tartalmakat. 

A műveleti memória 

4GB, a ROM pedig 32, illetve 64GB-os 

méretekkel operálna, amelyek micro SD 

kártyával tovább bővíthetőek. A fő kamera 

16MP, míg az előlapi optika mögött 

8MP-es szenzor alkotná a képeket. 

Amennyiben igazak a szóbeszédek, 

akkor a G Flex 3 is moduláris felépítést 

kapna, amelyet a G5-től örökölne. Ha valóra 

válnak a híresztelések, akkor szeptember 

első hetében meg is történhet a 

bejelentés. 

125


mobilzóna 

SONY tavaly ősszel 

egy újabb nagyágyúval 

gazdagította 

termékpalettáját. 

A korábban 

középkategóriát 

képviselő M-sorozat 

szintet lépve az ötös 

kiadással már a 

nagypályás ragadozók 

közé váltott belépőt 

komoly hardveres 

felszereltségével. 

SONY XPERIA M5 BEMUTATÓ 

A tervezők ugyan nem a Qualcomm 

gyártó Snapdragon processzorait építették 

a víz- és porálló készülékház alá, 

hanem a kínai MediaTek lapkát, ám a 64 

bites, nyolcmagos architektúra megfelelően 

tartja a lépést az igényekkel. A magonkénti 

2GHz-es teljesítmény mellé a 

mérnökök egy 3GB-os RAM-ot társítottak, 

amely valóban kiváló rendszersebességet 

és remek multitasking képességet 

biztosít az Xperia M5 számára. Nagy sikerű 

elődmodelljéhez, az M4 Aqua-hoz 

hasonlóan a kijelző mérete 5”-os, ellenben 

a felbontás megduplázódott, így 

már Full HD-ben élvezhetjük a megjelenített 

tartalmakat. Képjavító 

algoritmusokból nem 

a legfejlettebb került 

bele, így a csúcsmodellekben 

szolgálatot 

teljesítő X-reality 

helyett a korábbi BRAVIA 

Engine 2 próbálkozik szebbé varázsolni 

a kijelzőn megjelenített képi 

anyagot. Sajnos az M5 kijelzőjét eleve 

nem kalibrálták vibrálóan színesre, ezért 

aki például Super AMOLED-es Samsung 

modellről vált erre a SONY készülékére, 

az kezdetben élettelennek és fakónak 

érezheti. Ám aki emellett a készülék mellett 

kötelezi el magát, az kénytelen lesz 

ezt a kompromisszumot megkötni. 

Optikai képalkotás terén komolyabb feladatokra 

is képes, ugyanis a hátlapi kamerája 

maximum 21.5 megapixeles felbontásban 

képes állóképeket rögzíteni, 

a portréfotózáshoz használatos előlapi 

kukkoló pedig a szintén bámulatos 13 

megapixelt produkálja. Hiányoltuk a komoly 

front kamera mellől a LED-es villanót, 

mivel azonban ez az önarcképfotózásban 

bajnok C-sorozat kiváltsága, az 

M-széria ezt az extrát továbbra is nélkülözni 

kénytelen. A készülék ergonómiája, 

köszönhetően a domború, lekerekített 

éleknek, kifejezetten kényelmes fogást 

nyújt, viszont ennek köszönhető az a kellemetlen 

mellékhatása, hogy meglehetősen 

nehéz felkapni sík felületről. Laikusok 

egyébként simán összetéveszthetik 

az M5-öst a Z3-assal, hiszen külső jegyeiben 

meglehetősen hasonlatos a két mobilkészülék. 

A prémium anyaghasználatot 

a SONY továbbra is a zászlóshajóinak tartogatja, 

igaz azonban, a tesztalanyunkba 

is került némi fém, csak pont fordított 

126 

Premier game: Uncharted 4

írta: FutuRetrO 


arányban a Z3-éval. Míg a Z-sorozat harmadik 

darabjának a kerete készült fémből 

és a sarkokra helyezett könyökelemek 

műanyagok, addig az M5 számozott kiadása 

plasztik peremmel érkezett, a különálló 

sarokelemek pedig fémből lettek 

legyártva. Adatkommunikációs szempontból 

is megfelel a követelményeknek, 

tehát az NFC, a GPS, a Bluetooth és az 

LTE szintén része a szolgáltatásoknak. 

Tanulva az M4 Aqua elméretezett belső 

tárhelyének hibájából, a készítők immáron 

dupla annyi, azaz 16GB ROM-ot 

pakoltak az üveglapok alá, amelyet további 

értékes gigabájtokkal növelhetünk 

a microSD foglalatba csúsztatott memóriakártyával. 

A gyári szoftver verzió 

5.1-es Android, amely hamarosan 

6.0-ásra frissülhet, újabb funkciókat és 

optimalizációkat hozva magával. Az akkumulátor 

komolyabb nyüstölések után 

sem adja fel egy nap után, de átlagos felhasználói 

szokások mellett két napig is 

megy egy feltöltés után. Összességében 

érdekes készülék lett, nagy tudással, 

kiváló képalkotási képességekkel, 

ám kissé élettelen kijelzővel és 

nem túl igényes, műanyag kerettel, 

pedig az ára a felső kategóriás 

modellek 

közé pozicionálja, 

amiért már kaphattunk 

volna 

több fémet és 

szebb színekkel 

dolgozó LCD panelt 

bele. 

127


mobilzóna 

A dél-koreai illetőségű 

elektronikai óriás 

tavaly indította útjára 

a Galaxy termékcsalád 

A-sorozatát, amelyből 

rögtön több méret is 

készült. A legkisebb és 

középső tagjai ugyan 

hardveresen nem voltak 

komolyabban kigyúrva, 

az árcédula mégis azt 

sejtette, hogy valami 

exkluzív masinát tart 

kezében a felhasználó. 

128 

SAMSUNG GALAXY A5 6 

Ha tudásban nem is ostromoltak új sabb értékeket produkálnak. A korábbi 

magasságokat, a közép- és felsőbb kategóriában 

vígan ellavírozgattak, a túlkapott 

árazási politikát pedig a teljes 

fémháznak és vékony kivitelének köszönhette. 

A vásárlók szerették, így az 

A-széria idén újabb tagokkal gyarapodott. 

A gyártó nem sokat gondolkodott 

az új modell névadásán, a már meglévő 

elnevezésekhez hozzátett egy 6-os (szélesebb 

körben 2016-os) utótagot. 

Az új A3 6 és A7 6 középső testvérének 

kinézete első pillantásra nem sokban 

módosult, és koránt sem annyira egyedi, 

mint úttörő elődei voltak ebben a 

sorozatban. A fémkeret és üveg hátlap 

kompozíciót a Galaxy S6-tal bevezetett 

formavilág ihlette számára, a prémiumérzés 

tehát, ha más módon is, de mindenképp 

megmarad. A formatervezés 

mellett jócskán történt módosítás az 

1.2GHz-ről 1.6GHz-re híztak az órajelek, 

és ezúttal már nyolcmagos architektúrával 

pörögnek az A5-ösök. A dupla vagy 

semmi elvét követve a kijelző felbontása 

is kétszeresére növekedett, sima HD-ről 

Full HD-re sokasodott a Super AMOLED 

panelen elterülő pixelek száma, a változatlanul 

5”-os képátlón gyönyörű látványt 

varázsolva a felületre. 

Az lett volna csúcs, ha a RAM is lekövette 

volna a „mindenből kétszer annyit” 

elgondolást, ám ezen a fronton nem történt 

változás, a tervezők megmaradtak 

2GB-nál. A tárhely és a kamerák felbontásai 

szintén változatlanul maradtak, 

13 megapixeles hátsó, illetve 5 megapixeles 

első leskelődőt visel magán a 

neves utód. Ezúttal is van mód a külső 

bővítésre, microSD kártya formájában, 

maximum 128GB mérethatárig, hogy kisegítse 

alaplapon szorgoskodó processzorok 

az alap 16GB-os beépített ROM 

terén is. A tervezők ezúttal házon belül 

oldották meg a SoC kérdését, és a tavalyi 

Snapdragon lapkák helyett a saját 

gyártású Exynos csipet építették be. A 

magok száma megduplázódott, illetve 

a magonkénti teljesítmények is maga- 

egységet. Az egyetlen komolyabb extra 

az ujjlenyomat-olvasó, ám annak hatásfoka 

sajnos nem makulátlan. 

Túl a technikai paramétereken, az A5 6 

egy csodaszép készülék, majdnem felső 

kategóriás áron. A Gorilla Glass első- és

írta: 

FutuRetrO 


hátsó üvegborítás elegáns, a fémkeret 

pedig masszív megjelenést kölcsönöz az 

új, minőségi középkategória felső szegmensében 

versenyző képviselőjének. Az 

egyetlen formatervbeli kifogás a hátlapból 

kiálló optikai egységet érinti, ami 

ugyan sokkal diszkrétebben emelkedik 

ki az akkufedél síkjából, mint mondjuk 

az S6-os kamerája, de még így is problémát 

jelenthet néhány felhasználó számára. 

Mindazonáltal, hogy nagyon szerethető 

darab lett a tesztelt készülék, 

a SAMSUNG árazásért felelősök ismét 

vastagon fogó tollat markoltak meg, 

amikor az A5 6 anyagi ellentételezését 

számszerűsítették. Egyszerűbben szólva 

drága jószág a maga százezer forint 

feletti árcímkéjével, különösen úgy, hogy 

a tudása nincs vele egyenes arányban. 

Fél év elteltével pedig már sokkal zóbb összegért is 

vonmegkaphatjuk. 

129


mobilzóna 

FORTUNE HUNTER 

Mint ahogy az lenni szokott, a telefonos 

adaptációk merőben más irányból szik magukat a rejtvényfejtők világában. 

az adrenalindús akciókkal, és próbára te- 

közelítik meg az adott alapműveket, és Az Uncharted: Fortune Hunter egy félig 

ezúttal sincs ez másképp. Nathan Drake, oldal, félig felülnézetes puzzle-játék, ahol 

valamint öreg barátja, Sullivan szakítanak Nathant megannyi pályaszakaszon át 

Nathan Drake, 

a PlayStation-éra egyik 

legnagyobb ikonja első ízben 

látogat el idegen színtérre, 

és egyből egyenes belépőt 

kér ezzel a zsebünkbe. 

Az Uncharted 4 által keltett 

marketinghullámok hátán 

próbál mobiljainkon töretlen 

népszerűségre szert tenni. 

Értékelés 


6/10 

Drake békésebb oldalával 

fordul a mobilon játszók felé, és 

háborúskodás helyett logikai 

feladványokkal próbálja szórakoztatni 

őket. Több-kevesebb 

sikerrel... 

130

írta: 

FutuRetrO 


irányítjuk a hőn áhított arany felé. Az adott pályák kockákra 

tagoltak, a kiadott irányt az ujjunk hegyével rajzolhatjuk 

fel Drake számára. Nem valós időben mozgatjuk a karaktert, 

előre kiadott parancsokat hajt végre, legyen az tüzelési 

utasítás, helyváltoztatás, vagy kapcsoló aktiválgatás. Sajnos 

hús-vér ellenfelekkel ebben a játékban nem csaphatunk 

össze, lőni csak bizonyos tárgyakra van lehetőség, melynek 

célja, hogy működésbe hozzunk vele különféle mechanizmusokat. 

Ha egy helyszínen megszereztük az aranyat, 

a főtérképen újabb lokáció felé vehetjük az irányt. Néhány 

szakasz teljesítése után kiismerhetjük a kapcsolók, illetve 

tereptárgyak közötti trükköket, csapdákat és összefüggéseket. 

Reflexeinkre itt nem igazán lesz szükség, a Fortune 

Hunter a logikai képességeinket fogja alaposan próbára tenni. 

Gyűjtögetni persze itt is lesz mit, csak most más formába 

öntve. A grafika félúton megrekedt a rajzfilmes képi világ és 

a karikaturista ábrázolásmód között. Drake pontosan úgy 

fest, mintha éppen a FIFA Street 3-ból szabadult volna el, 

hogy a labda helyett most kincseket kergessen. Az Uncharted: 

Fortune Hunter grafikája igazából inkább funkcionális, 

mintsem látványos, vajmi keveset merített a nagy gépes 

epizódok vizuális szellemiségéből. A játék alatt duruzsoló 

melódiák ellenben ugyanazt a hangulatot árasztják, mint a 

nagy testvérek, melynek végeredményeként úgy lesz hangulat 

hű a produkció, hogy lényegében alig emel át elemeket 

az alapanyagokból. Ezt a játékot bármilyen címmel kiadhatták 

volna, de mint említettem, az Uncharted 4 körül korbácsolt 

gigászi reklámhadjáratnak köszönhetően így sokkal 

nagyobb sikert fog elérni a népszerűségi listán. Aki a kirakósdit 

szereti, jól fog vele szórakozni, a hevesebb vérmérsékletű 

Uncharted-rajongók azonban nem fogják szeretni, 

lévén, hogy Drake-n és Sully-n kívül semmilyen szorosabb 

köteléket nem ápol a PlayStation-ös epizódokkal. Jómagam 

nagyjából a 20. pálya környékén, a progresszió cirka tíz százalékánál 

nyugdíjaztam a játékot, mert jószerivel beleuntam. 

Egy ponton túl nem hoz lényegi újításokat, ezért 

az élvezeti faktora is zuhanórepülésben ér földet egykét, 

esetleg három óra játékidő után. Ennél már egy 

Uncharted témavilágú, akciókkal fűszerezett Temple 

Run klón is jobban lekötötte volna az érdeklődők figyelmét, 

ám a készítők inkább a puzzle műfajában 

alkották meg a legendás sorozat mobilos bemutatkozását. 

Az egyetlen vonzó momentuma a díjmentességében 

rejlik, tehát ingyenes a letöltése mind IOS, 

mind pedig Android platformokra. 

Premier game: Uncharted 4 

131


mobilzóna 

A Flare Games a lustább A 

középkori stílusban prezentált 

játékos közönségnek 

csépelde gyakorlatilag átveszi saját 

maga felett az uralmat, és főszereplőnk 

szánja legújabb 

személyében elkezdi aprítani a dungeon-ökben 

nekirontó hordák csapatait. 

alkotását, amely az 

akció-szerepjáték A játékos feladata csupán annyi, hogy a 

műfajában fogant a képernyő alján elhelyezett skill-paneleket 

aktiválgatja az erősebb támadások 

világra. 

kivitelezéséhez. Ezek a speciális támadási 

képességek három fő csoportból és további 

megnyitható alcsoportokból állnak. 

Valamennyi panel lenyomása után néhány 

másodperc erejéig inaktívan tartja 

a hozzá tartozó offenzív mozzanatokat, 

majd annak lejártával a játékos újra mű- 

ködésbe hozhatja azokat. Ha csak enynyiből 

állna az aktív jelenlétünk, nem sok 

szórakozást nyújtana, szerencsére azonban 

a készítők a fejlesztési rendszert is a 

kezünk alá adják, így karakterünk és annak 

fegyverzete szintén általunk fejlődhet 

magasabb szintekre. A lényegi valóink itt azonban be is fejeződnek. 

Páncélos lovagunk önjáróként cirkál a labirintusokban, 

hogy nekiessen bárminek, 

ami az útjába kerül. Ha bele se nyúlunk a 

harcokba, emberünk akkor is játszi könynyedséggel 

győzedelmeskedik tennibármiféle 

csürhével szemben, tevékenységünk tehát 

korántsem nélkülözhetetlen. nyos létszámú lemészárolt ellenfél után 

Bizoa 

játék automatikusan felajánlja az aktuális 

boss-harcot, melyet, ha éppen kedvünk 

adja, instant megvívhatunk, szabad 

akarattal. A tapasztalati pontok, és 

legfőképp a fejlesztésekhez szükséges 

arany a két legértékesebb honorárium, 

melyet a portyázásaink alatt halálba küldött 

minionokért vághatunk bukszába. 

A Nonstop Knight mindenből bőkezűen 

mér, valódi pénzekért így szükségtelen 

bevásárolgatni. Olyannyira adakozó lett 

a rendszer, hogy egy suhintással agyon- 

üti az egészséges kihívási szintet, ezért 

legtöbbször úgy vagyunk „aktív” részesei 

a játéknak, hogy a képernyő bámulásán 

kívül nem is nagyon erőlködünk. Mindennek 

ellenére képes magával ragadni 

132

írta: 

FutuRetrO 


HA EZ EGYSZER ELINDUL... 

és hosszú órákon át szórakoztatni, ami 

nagy művészet a leírtak tükrében. 

A címadás valószínűleg direkt utalás 

azon lényegi momentumra, hogy a programból 

kilépve emberünk nonstop darálja 

tovább a labirintus monsztereit. A játékba 

visszatérve több tízezer aranypénz zúdul 

a nyakunkba, amiért gyakorlatilag még a 

kisujjunkat se kellett megmozdítanunk. A 

pénzéhes fejlesztők sokat tanulhatnak a 

Nonstop Knight fejlesztőinek üzleti modelljéből, 

hiszen nem erőszakolja ránk a 

pénzes tartalmakat, ehelyett mannával 

díjaznak minden egyes mozzanatot. Nagyon 

példás magatartás, azonban ez a 

cím nagy huzattal át is durrant a ló túloldalára. 

A kihívási szint egyenlő a nullával, 

a főnökök elleni küzdelmek pedig pár másodperc 

alatt lepörögnek. Nem tudunk 

sok jót elmondani a pályákról sem, hiszen 

azok 

kivitelezése 

monoton, 

egysíkú, 

amin látványban a 

pasztellszínek 

képesek 

dobni egy 

kategóriányit. A játéknak 

se eleje, se 

hossza, se kezdete, 

se vége, csak a 

harcok mennek, 

de azok töménytelen 

mennyiség- 

ben. Sok hízelgő momentum 

nem hangzott el vele kapcsolatban, 

mégis az egyik 

legtöbb órát felemésztő mobilos 

anyag volt az utóbbi 

hetekben. A végeláthatatlan 

tuningolásokba egy idő után 

viszont belefáradunk, és megy a 

Nonstop Knight is a levesbe. A program 

egyébként ingyenesen tölthető le Androidot, 

illetve IOS-t futtató készülékekre, 

ezért többeket fog majd gond nélkül elérni. 

Szélesebb körökben is ajánlott anyag, 

mert könnyű, stresszmentes, letisztult 

alkotás. 

Értékelés 


7/10 

Címéhez méltón lovagunk 

megállás nélkül darálja az 

ellenfelet. Valódi örökmozgó 

költözik vele a zsebünkbe, elhalászva 

ezzel a feladatok ránk 

eső részeit, és teszi mindezt a 

kihívás rovására. 

133

filmajánló 


Az agresszív tollas 

jószágok már letarolták 

a mobilkészülék piacot, 

a hatalmas sikernek 

köszönhetően elszaladt 

a ló a finn csapattal, 

mindenhonnan a dühös 

tekintetű madarak 

bámultak az emberre 

az elmúlt években. 

Star Wars-os kiadás, 

animációs sorozat, Lego 

verzió, üdítőitalok, plüssfigurák, 

ruhák, gyors 

kaják, most pedig itt az 

első egész estés mozi. 

134 

EZEK A TOJÓK NEM KOMPLETTEK 

ANGRY BIRDS – A FILM 

Az Angry Birds kapcsán bizony jó tudni, 

mielőtt betéved a néző családostul 

a moziba, hogy egy dühös madarakról 

szóló videojáték-adaptáció esetében ne 

várjon lelkizős, szentimentális délutáni 

kikapcsolódást, ahol Disney és Pixar 

módra humorral csomagolt értékekkel 

gazdagodhatnak. Ez kérem egy egészen 

jópofa állatság, így a tirpákabb humorú 

nézők simán ráéreznek majd az ízére, 

ahogy a terápiás szárnyasaink is a fanyar 

Sas vizeletre. 

Madárkáink szigetén csodásan idilli az 

élet, de nem mindenki számára. Még itt 

is akadnak mentálisan zavart, dühkezelési 

problémákkal küzdő egyedek, amire 

legjobb példa főszereplőnk, Piros. A kis 

méregzsák egy igazi tuskó, minden, számára 

bosszantó tényezőt tollas öklét 

harcba szólítva rendez el. Nem kell 

csodálkozni, hogy dühkezelési terápiára 

kárhoztatják, ahol megismerkedhetünk 

a hiperaktív 

Chuckkal, és a váratlan helyzeteket 

robbanással jutalmazó 

Bombbal. Madárkáink 

hétköznapjaiban aztán váratlanul 

belerondítanak a 

zöld moslékzabálók, akik egy elterelést 

követően annak rendje és módja szerint 

meg is pattannak repkedő állatkáink tojásaival. 

A fiókák visszaszerzéséhez tökéletesen 

jól jönnek a problémás, agreszszív 

példányok, ezzel pedig be is indul az 

adaptáció alapjait jelentő malacvadászat 

a csúzli feszülő gumijának kíséretében. 

A totálisan egyszerű alaptörténetből 

egészen ügyesen kihozták, amit ki lehetett, 

de semmi eget rengetőre ne számítsunk. 

Humorban gazdag, de minőségét 

tekintve kifejezetten vegyes, 

egyszerre akar megszólítani 

több korosztályt, ami végeredményben 

a vesztét is 

okozza. Szerencse, hogy a 

megvalósítása legalább fogyasztható 

formában lett 

kivitelezve, elvégre a rendezőpáros, 

Clay Kaytis és

írta: 

András 


Értékelés 


6.1/10 

Fergal Reilly komoly tapasztalatot szerzett 

már az animációs filmek világában, 

hiszen Rontó Ralph megalkotásában is 

közreműködtek, így a Sony Pictures égisze 

alatt várható volt, hogy technikailag 

rendben lesz az egész estés Angry Birds 

alkotás. A korábbi rövid animációs produktumokhoz 

képest a madárkáink és 

malackáink sokkal részletesebb kidolgozást 

kaptak, kinőtt a szárnyas karjuk, 

lábukon mozognak a pattogás helyett és 

megjött a hangjuk. Nem is akármilyen 

orgánumokat kaptak csiripelésre, hiszen 

Jason Sudeikis, Peter Dinklage, Bill Hader, 

Josh Gad, Danny McBride vagy Shawn 

Penn az ismertebb hollywoodi nevek közül 

valók. 

Nem tudom egyöntetűen kijelenteni, 

hogy ez a film tovább tudja-e lendíteni a 

Rovio szekerét, mindenesetre az biztos, 

hogy az értékesebb animációs filmek 

szűk társaságába még a csúzli erejével 

sem tud befurakodni. Azonban egy délutáni 

kikapcsolódásra tökéletes választás 

lehet. Mind a gyerekek, mind pedig a 

felnőttek meg fogják kapni a magukét (jó 

és rossz értelemben egyaránt), és a végére 

rendesen beindul a daráló. Totálisan 

kicsavarták a brandet, ezzel elérte csúcsát 

az Angry Birds, innen már úgy érzem 

nincs tovább. Eddig nem voltam, de 

én lassan ornitofóbiás leszek. Vajon a fogyasztói 

társadalom is így gondolja vagy 

csak már én csömörlöttem meg? A 

bevételeket nézve csak rám igaz 

az előbbi állítás, hiszen már 

az első hetekben 

többszörösen 

kitermelte a 

70 millió dolláros 

költségeit. 

Eredeti cím: Angry Birds 

Rendező: Clay Kaytis, 

Fergal Reilly 

Író: Jon Vitti 

Vágó: Kent Beyda 

Főszereplők: Peter Dinklage, 

Jason Sudeikis, Bill Hader, 

Josh Gad, Maya Rudolph, 

Keegan-Michael Key 

Gyártó stúdió: Rovio Mobile, 

Sony Pictures Animation 

Hazai bemutató: 

2016. május 12. 

135

filmajánló 


Új vitéz érkezett a 

játék-adaptációk eddig 

meglehetősen kietlen 

világába, mégpedig egy 

olyan darab, amivel 

eddig nem volt dolgunk. 

Számtalan eddigi filmes 

feldolgozásokban 

elkövetett hibát 

szeretett volna kijavítani 

a Blizzard és a Legendary 

Pictures házassága. 

136 

WARCRAFT: 

A KEZDETEK 

A történet valamikor tíz évvel ezelőtt 

kezdődött, valószínűleg A Gyűrűk Ura hihetetlen 

sikere adta az impulzust ahhoz, 

hogy film készüljön a Blizzard játékbirodalmának 

egyik csúcspontjából. A siker 

természetesen valamilyen szinten garantált 

volt, hiszen a Warcraft világával 

az évek során több mint tízmillióan ismerkedtek 

meg. A producerek viszont azt 

is tudták, csak akkor van értelme megvalósítani 

a mozit, ha egy stúdió komolyan 

mögé áll, és nem rontja el már az elején 

a tervet azzal, hogy aprópénzből akarja 

megvalósítani ennek a hihetetlenül szer- 

teágazó világnak a bemutatását. Amikor 

azután a Legendary Pictures összejött a 

Universallal, egyszerre összejött a szándék, 

a pénz és az akarat is. A játék készítői 

pedig részt vettek a filmkészítés minden 

területén. Azt pedig, hogy mindenki 

milyen komolyan gondolkodott erről a 

játékadaptációról, bizonyítja, hogy Duncan 

Jonest kérték fel rendezőnek (Hold 

2009, Forráskód 2011). Persze az akarat 

sokszor nem elég, ennél sokkal több kell 

ahhoz, hogy egy igazán élvezetes mozi 

szülessen. De már az elején mindenkit 

megnyugtatnék, a Warcraft film nem lett 

rossz, és minden rajongót ki fog elégíteni, 

ám közben elkövették a játékadaptációk 

egyik örök hibáját. Mégpedig azt, hogy 

nem képes megfelelni egyszerre a rajongóknak 

és az egyszerű mozikedvelőknek 

is. Szerencsére az alkotók 

a biztos közönséget választották: 

az Azeroth-világ szerelmeseit. 

Persze emiatt azok, akik

írta: 

Videodrome 


AZEROTH A VÁSZNAKRA KÖLTÖZÖTT 

soha nem hallottak még az orkok és az 

emberek harcáról, a film nagy részében 

csak keresik majd a történet egyébként 

nem túl bonyolult fonalát, és próbálnak a 

rengeteg név közül legalább párat megjegyezni. 

A történet a Warcraft-lore szakértőinek 

ismerősen fog csengeni. 

Az orkok világa pusztulásra 

ítéltetett. A faj fennmaradásának 

érdekében Gul’dan, a 

boszorkánymester portált 

nyit egy másik világra: 

Azerothra. Az itt élő emberek 

és egyéb fajok az 

első sokk után felveszik a 

harcot a horda ellen. Az 

utolsó pillanatban váratlan 

segítséget kapnak 

az orkok oldaláról 

Durotan képében, 

aki nem hisz a sötét 

mágus által népének 

kijelölt új útban. Az alkotás rendezője 

minden tiszteletet megérdemel azért – a 

producerek mellett –, hogy ilyen hatalmas 

anyagi befektetésnél is a rajongókért 

állt ki. Viszont a filmet nem tudta komplex 

egésszé varázsolni. Rengeteg jó pontja 

van a mozinak, rendkívül látványos, 

de a forgatókönyv és a történetvezetés 

részletesebb kidolgozást igényelt volna. 

Sajnos a szkript a karakterek megrajzolásában 

sem jeleskedik, bár elképzelhető, 

hogy rendkívül sokat kellett a végleges 

változatból kivágni, hogy beleférjenek a 

kétórás játékidőbe. A színészi játékok 

sajnos igen laposak, a legjobb alakítás 

Durotan karakteréhez fűződik, 

akit viszont számítógéppel 

alkottak meg, igaz, színészi 

segítséggel. Viszont a 

látványvilág egészen pazar. 

Az első trailerek még 

némi aggodalomra adtak 

okot, de a kész produkcióban 

minden hibát sikerült 

kijavítani. A CGI orkok szinte 

lejönnek a vászonról, és az 

emberek sem néznek ki idegenül 

mellettük. 

Értékelés 


7/10 

Eredeti cím: Warcraft 

Rendező: Duncan Jones 

Író: Duncan Jones, Charles 

Leavitt, Chris Metzen 

Operatőr: Simon Duggan 

Vágó: Paul Hirsch 

Főszereplők: Travis Fimmel, 

Toby Kebbell, Robert Kazinsky, 

Paula Patton, Ben Foster 

Gyártó stúdió: Legendary 

Pictures, Universal Pictures 

Hazai bemutató: 


137


filmajánló 

Kihagyott ziccer lenne 

nem azzal a fordulattal 

indítani a cikket, hogy 

a Rossz szomszédság 2 

értékelésével kapcsolatos 

minőségi jelzőt már 

tartalmazza maga a címe, 

de úgy alakult, hogy nem 

annyira rossz a helyzet, 

mint elsőre gondolnánk. 

ROSSZ SZOMSZÉDSÁG 2 

Seth Rogen rajongóként egyfelől hajlamos 

egzisztenciálisan elérkeznek a második 

vagyok sokkal kritikusabb szemmel 

nézni alkotásait, másfelől könnyen el is 

lágyul a szívem, hiszen alpári trágárkodásai 

az általa megformált karakterekkel 

valahogy mindig mosolyra tudnak deríteni. 

Pedig ezt a stílust mindig meg tudtam 

hagyni a társadalom más rétegének, a 

színvonalat, a minőséget és az értékeket 

keresve a filmtörténelem alkotásai között, 

de úgy néz ki, én is csak emberből vagyok. 

Szerencsére a Rossz szomszédság 2 nem 

a fogyaszthatatlan fajta hollywoodi produkció, 

igaz nem is tudott nagymértékben 

eltávolodni ettől a 

kategóriától. A felnőni képtelen, 

fűfogyasztó, ámbár a 

társadalom szerves részét 

képező házaspár, Mac és Kelly 

Radner fokozatosan tolják 

előre kicsiny életük 

gyermek vállalásának időszakához, és 

ezáltal a nagyobb, kényelmesebb kertvárosi 

kuckóba való költözéshez. Ekkor 

üt be a krach a Kappa Nu lányszövetség 

képében, akik a szomszédba költöznek, 

és csúnyán megnehezítik családunk ingatlanüzletét, 

amit a letét fogalmának 

felfogása is komolyan megnehezít. A színészi 

munkát akár ugorhatnánk is, elvégre 

Seth (Felkoppintva, Superbad, Ananász 

expressz) a szokásosat hozza, de neki ez 

annyira jól áll, hogy századjára is szerethető. 

Felesége, Rose Byrne (Trója, SW – 

A klónok támadása) követi őt a sorban, 

a család barátait megszemélyesítő Ike 

Barinholtz-al és Carla Galloval egyetemben, 

míg a sort a tini csajok (élükön Chloë 

Grace Moretz-el) és az izmos felsőtesten 

kívül más értékelhetővel szolgálni képtelen 

Zac Efron (Szerelmes hangjegyek, 

szekerét, melynek 

Megint 17) társaságában. A fiatal lányok 

következ- 

ménye, hogy 

mozi terembe csábításának eszközeként, 

a tini bugyik megbizseregtetésének tárgyaként 

Zac bátyó helyt áll, de a többi, 

kellemetlen feszengés részéről a kamera 

előtt, ahogy a meleg barátokkal (Dave 

Franco) való homoerotikus poénok is csak

írta: 

András 


akkorát durrannak, mint a közönség soraiban 

kéjelegve rágózó, magukat felnőttnek 

képzelő lánykák szájában a gumi. 

Túlságosan sok társadalomkritikát fogalmazok 

meg a film ismertetése helyett? 

Nem véletlenül, mivel a Rossz 

szomszédság 2 legértékelhetőbb elemei 

szintén ezekkel operálnak. Görbe 

tükröt tartanak az amerikai fiatalok viselkedést, 

trendjeit és szórakozásait illetően, 

de nem kímélik a rasszokat és 

fiatal családokat sem. Persze zsidózós 

viccekből már tele a padlás, de Seth saját 

hovatartozásának kifigurázása kapcsán 

még mindig tud újat mutatni és úgy 

fogalmazni, hogy az újszerűen hasson. 

A gyereknevelésre totálisan alkalmatlan 

szülők képe olykor groteszken humoros, 

az ártatlan gyermekeket használni mocskos 

viccek elsütéséhez pedig egyszerre 

pofátlan és hatásos megoldás, valószínűleg 

ritkaságuk miatt működnek és viszik 

el hátukon a mozit, amire Zac Efron képtelen 

lenne. Igazság szerint bárkit behívhattak 

volna az utcáról, aki tud vonaglani 

és kigyúrt, ezzel még spórolhattak volna 

is a költségvetésen, de az első részt követően 

nem maradhatott ki (igaz, tehetsége 

minden szikráját már ott is elpattogtatta). 

A Rossz szomszédság 2 technikailag próbál 

modern lenni, de érezhetően eltúlzott 

jelenetei a humornak vannak alárendelve, 

és ez a túlzás olykor az említett viccek 

esetében is tetten érhetők, azonban nem 

rontva le az összképet. Végérvényesen 

nem lehet egyöntetűen celluloid hulladéknak 

titulálni a mozit, lassan építkezik 

és nagy magaslatokba képtelen eljutni, 

de tartja az erős felső-középkategóriás 

szintet. Az átlag nézők 90%-a könnyed 

szórakozásként fogyasztja a sajtos popcorn 

és a cukros üdítők társaságában, 

ezzel biztosítva a másfél órás élményfaktort 

testüknek, s lelküknek. Az igényesebb 

közönségnek viszont semmiképpen sem 

ajánlott, hacsak nem perverz vágyaikat 

akarják kielégíteni és lebutulni a tolakodónak 

azért nem nevezhető fiatal szülők 

vibrátoros poénkodásaiban tocsogó alkotás 

fogyasztásával. 

6.5/10 

Eredeti cím: Bad Neighbours 2 

Rendező: Nicholas Stoller 

Író: Andrew Jay Cohen, 

Brendan O’Brien 

Operatőr: Brandon Trost 

Főszereplők: Seth Rogen, 

Zac Efron, Rose Byrne, Chloe 

Grace Moretz, Dave Franco, Ike 

Barinholtz, Carla Gallo 

Gyártó stúdió: Universal 

Pictures 

Magyar bemutató: 


139


filmajánló 

Már több mint nyolc 

éve, hogy J. J. Abrams a 

nyakunkra szabadította 

a Cloverfield 

idegen lényeit, 

világviszonylatban pedig 

közel meghétszerezte a 

25 milliós költségvetést. 

Büszkék is voltak rá a Paramountnál, 

így mikor a szériához egy porosodó 

scriptet (The Cellar) illesztve előállt az 

ötlettel, nyugodt szívvel kapott zöld utat 

a pénzemberektől. Az új Cloverfield mozi 

esszenciája több összetevőn alapul. Egy 

igazi elrablós pszicho-thriller, ami folyamatos 

feszültségteremtéssel láncolja az 

embert a moziszékbe, hogy végül valami 

nagyon különleges kifutással koronáz- 

badulása mellett vagy a kicsit zakkant, 

de tapasztalt ex-katona biztonságot 

teremtő apa karaktere mellett tegye 

le a voksát. A hangulatos, feszült légkört 

fokozatosan törik meg krimielemek 

za meg az érdekfeszítő játékidő végét. 

adagolásával, egyre több jel utal arra, 

Főhősnőnket Michelle-t (Mary Elizabeth 

hogy valami nem stimmel a kezdetben 

Winstead) baleset érte és egy cellában 

megmentői státuszban tündöklő háziúr 

tér magához. A kezdeti bezártság ér- 

története és lelkivilága kapcsán, majd 

zést, pánikot és menekülési kényszert 

az egész mozi egy hosszú, de élvezetes 

felváltja a misztikus világvége hangulat, 

felvezetéssel műfajokon keresztül vezet 

amivel nem csak Michelle-t, de a nézőt 

át egy igazi tudományos fantasztikus le- 

is kételyek között tartják. Howard (John 

zárásba. 

Goodman), a házigazda vajon az, akinek 

A film korábbi részét is- 

mondja magát, és tényleg az történt 

merők azonban tudják, 

odakint, amiről a harmadik menekült, 

hogy mi az igazság, vi- 

Emmett (John Gallagher Jr.) is meg 

szont még így is hatásos 

akarja győzni? 

a történetvezetés, elvégre 

A feszültséghez társított ké- 

epekedve várja az idege- 

telynek köszönhetően (ami 

nem enged oldalt választani) 

a néző nem tudja eldönteni, 

hogy most a főhősnő sza- 

140

írta: 

András 


MI VAN A BUNKEREN TÚL? 

nekkel való találkozást. A Cloverfield 

Lane 10 egy roppant okos mozi lett, sok 

vetélytársával ellentétben, nagyívben 

elkerüli a celluloidtemetők dohos sírkamráit, 

hiszen J. J. Abrams cégénél a Bad 

Robotnál a lehető legjobb kezekben van. 

Hollywood jelenlegi sci-fi fenegyereke 

olyan modernizáló, új szemléletű megoldásokkal 

képes felpezsdíteni a zsánert, 

amire már hosszú évek óta vártak 

a nézők. A Cloverfield frencsájz legújabb 

darabja az élő példája, hogy valamit úgy 

is be lehet mutatni másik szemszögből, 

hogy az eltér az eredeti recepttől, egy totálisan 

új ízvilággal előrukkolva, a nézők 

pedig jóllakottan, elégedetten, kellemes 

emlékekkel távoznak a másfél órás vizuális 

gasztrotúráról. 

Az alkotás minőségi megvalósításához 

minden résztvevőnek hoznia kellett a 

maximumot. Abrams legjobb képességét, 

a titkolózást vetette be, és jól válogatta 

össze a stábot, amit mind a színészi 

gárda, mind pedig az első filmes 

rendező meg is hálált. Dan Trachtenberg 

profikat megszégyenítően dirigálta a 

művészeket, amihez precízen teremtette 

meg a feszült atmoszférát, ráadásul 

folyamatosan meg tud újulni a végkifejletig. 

Bár mindhárom főszereplő hiteles 

és sziporkázik a vásznon, John Goodman 

azonban egy jókora lépcsőfokkal tornyosul 

társai fölé, méretes tartóoszlopa a 

filmnek. Elődjéhez hasonlóan már most 

borítékolható, hogy a 15 millió dolláros 

büdzsét többszörösen ki fogja termelni, 

elvégre rettegni, izgulni szeretnek a nézők, 

ha pedig azt J. J. Abrams-i minőségben 

prezentálják, akkor ott blockbuster 

van születőben. 

Értékelés 


8.6/10 

Eredeti cím: Cloverfield Lane 10 

Rendező: Dan Trachtenberg 

Író: Josh Campbell, 

Damien Chazelle, 

Matthew Stuecken 

Operatőr: Jeff Cutter 

Vágó: Stefan Grund 

Főszereplők: Mary Elizabeth 

Winstead, John Goodman, 

John Gallagher Jr. 

Gyártó stúdió: 

Bad Robot Productions 

Hazai bemutató: 2016. április 14. 

141


AMERIKA KAPITÁNY: POLGÁRHÁBORÚ 

filmajánló 

Értékelés 


7.5/10 

Eredeti cím: Captain America: 

Civil War 

Rendező: Anthony Russo, 

Joe Russo 

Író: Christopher Markus, 

Stephen McFeely 

Operatőr: Trent Opaloch 

Vágó: Jeffrey Ford 

Főszereplők: Chris Evans, Robert 

Downey Jr., Scarlett Johansson, 

Elizabeth Olsen, Jeremy Renner, 

Sebastian Stan, Don Cheadle, 

Anthony Mackie, Paul Bettany, 

Tom Holland, Daniel Brühl, Paul 

Rudd, Emily VanCamp 

Gyártó stúdió: Walt Disney 

Pictures, Marvel Studios 

Hazai bemutató: 2016. május 5. 

A Marvel mozik megállíthatatlanul robbantják 

a kasszákat, mára már ott tartunk, 

hogy minden másodvonalbeli szupergúnyás 

igazságosztó felkúszik a vászonra, 

mert igény van rá, főleg, hogy minőségileg 

és technikailag megtalálták az utat a fogyasztók 

szívéhez. Az elképzelés, miszerint 

összeugrasztják a Bosszúállókat egymással 

papíron, tökéletesen megállhatta 

a helyét, nézőként azonban számomra 

csak az lett egyértelmű, hogy a szériának 

tovább kellett lépnie valamilyen irányba. 

A moralizálás könnycseppjeitől átnedvesedett 

puha papírzsebkendőbe csomagolt 

szuperhősök egymás ellen vívott harcából 

én csak azt tudtam érzékelni, hogy itt bizony 

kilóg a lóláb. Egy túlságosan egyszerű 

megoldást választva elérték, hogy újabb 

hősöket állíthassanak csatasorba (Fekete 

Párduc), kedvelt arcokat pedig cserepadra 

ültethessenek, melynek az lett az eredménye, 

hogy alaposan felhígult az esszenciális 

Marvel koktél. Hangya és Pókember 

teljesen komolytalan viselkedése elbagatellizálta 

Vasember és Amerika Kapitány 

vérre menő összetűzését, ráadásul Hulk, 

valamint Thor távolmaradását sem tudták 

kárpótolni, arról nem is beszélve, hogy a 

hőstúltengés révén egyes karakterek erősen 

a háttérben ragadtak. Igazság szerint a 

részletek adják (fény derül Tony Stark szüleinek 

halálára, ami tovább szítja a konfliktust) 

a mozi értékelhető mélységét, melyek 

megmentik a kényszeredett akcióra ösztönző 

történetet, és a központi elemek elcsépelt 

ősbosszúra való alapozásának tényét. 

Az egyszerű, különös képességekkel 

nem rendelkező főgonosz példásan betölti 

a szerepét, a két főhős (Amerika Kapitány 

és Vasember) eltökélt küzdelme a saját 

eszméik oldalán, pedig magasan a film legjobb 

jeleneteit és leghitelesebb alakításait 

eredményezik. A sok civil áldozatot követelő 

világmegmentés révén kontroll alá 

kényszerített szuperhősök elképzeléseivel 

(amivel nem mindenki ért egyet, így szakad 

két részre a társaság), és a Tél katonájának 

szerepeltetésével elérték, hogy régi 

barátságok menjenek tönkre, és kegyetlen 

nézeteltérésekbe torkoljon a szuperhősök 

eddig megrendíthetetlennek hitt egysége. 

Ez pedig már elég ahhoz, hogy a mozi, ha 

nem is tökéletes, de egy értékelhető kikapcsolódás 

legyen. 

András 

142


A KÉK RÉMSÉG, KIBEN NINCS MÉLYSÉG 

X-MEN: APOKALIPSZIS 

Zavarba ejtő, hogy a 180 millió dollár 

körüli büdzséből készült produkció milyen 

sebességgel és kínos jelenetekkel 

karöltve darálja le az első mutánsként 

ismert Apokalipszis ókori bukásának 

és modern feltámadásának történetét. 

A szereplő karizmáját tovább rombolja, 

hogy motivációja és szónoklatai egy 

szépségversenyen elhangzó beszéd paródiájaként 

hatnak: világbéke helyett világvége, 

gyengék védelme helyett azok 

elpusztítása. A négy lovas, azaz az infernális 

inasok közül is egyedül Magneto 

(Michael Fassbender) kapott hátteret, 

az ő személyes tragédiáját bemutató 

percek pedig a film legjobbjai közé 

tartoznak. Az erkölcsös együttes több 

tagjával is elbántak az írók: a méltóságát 

megőrző Xavier professzor (James 

McAvoy) és Jean Gray (Sophie Turner) 

mellett Küklopsz, Árnyék, Bestia, 

de még a hősnő szerepkörbe 

szánt Mistique is anynyi 

komolysággal rendelkeznek, mint 

egy rendőrvicc. Higany viszont kellemes 

meglepetés, és mivel ő nem is próbál komoly 

lenni, jelenetei pörgősek és tényleg 

viccesek. Az egydimenziós karakterek 

megformálásért felelős színészgárda 

sem remekel: Fassbender, McAvoy és 

Turner szép teljesítményt nyújtanak, 

a többiek viszont különösebb beleélés 

nélkül beszélnek vagy ugrálnak a vásznon. 

A sztori, és a csapongó, a jelentéktelen 

momentumoknál túl sokat elidéző 

forgatókönyv csak kiemeli a szereplők 

érdektelenségét, a hosszú játékidő ellenére 

is nehezen áll össze a film. Az így 

keletkezett masszát a látványnak kellene 

megmenteni, ami többnyire sikerül is, 

az epikus jelenetek azonban nem csak 

fantáziátlanok, de giccsesek is. Sajnos 

az elvárásoknak még csak részben sem 

tudott megfelelni az Apokalipszis, ami 

bár anyagilag sikeres volt, könnyen 

lehet, sokat rontott az X-Men univerzum 

mozis hírnevén. BelsoValtozas 

Az elmúlt évtized 

képregény filmjei 

rendre képtelenek egy 

emlékezetes főgonoszt 

a vászonra varázsolni. 

A májusban bemutatott 

X-Men: Apokalipszisnek 

minden esélye megvolt 

arra, hogy ezen 

változtasson, de a rendező 

Brian Synger-nek sikerült 

a mutáns univerzum 

egyik legikonikusabb 

ellenfelét is egy botmixer 

komolyságával felvértezni. 

Értékelés 


4.1/10 

Eredeti cím: X-Men Apocalypse 

Rendező: Bryan Singer 

Író: Bryan Singer, Michael 

Dougherty, Dan Harris, 

Simon Kinberg 

Operatőr: Newton Thomas Sigel 

Vágó: John Ottman 

Főszereplők: Michael 

Fassbender, James McAvoy, 

Oscar Isaac, Sophie Turner, 

Jennifer Lawrence 

Gyártó stúdió: 20th Century Fox 

Hazai bemutató: 2016. május 19. 

143

hardverek és kütyük 


NVIDIA GTX 1070 VIDEOKÁRTYA 

Az nVidia bemutatta a GTX 1070-es videokártyáját. 

Hivatalosan csak az nVidia 

saját hűtőjével szerelt megoldás lesz 

megvásárolható, de nem hivatalosan 

a gyártók is terjeszthetik 

saját megoldásaikat. A referenciakártya 

a GP104-es GPU-ra épül, azonban 

a benne található 20 SMP-ből 5 darab 

letiltásra került, tehát 1920 shader feldolgozó egység és 120 textúrázó 

csatorna lesz elérhető. A memória 256 bites buszon csatlakozik a 

GPU-hoz, amelynek órajele 1506 MHz, azonban ez a GPU Boost bekapcsolásával 

1683-ra tornázható fel. A TPD fogyasztása kissé magas, 

150 W, és az áráról is ugyanez mondható el, 449 dollárt kérnek érte. Ne 

keseredjenek el azok sem, akik nem akarnak ennyit rákölteni, a gyártói 

megoldások kicsit mérsékelt árakkal is kecsegtethetnek. 

QUIETCOMFORT 35 

FEJHALLGATÓ 

Új fejhallgatót mutatott be a Bose, amely 

a QuietComfort 35 névre hallgat. A készülék 

350 dollárba kerül, fekete és szürke 

színekben érhető el. Jó vétel lehet azoknak, 

akik amellett, hogy remek hangzást 

akarnak elérni, ki akarnak tűnni a fekete 

eszközök egyhangúságából, ugyanis a 

szürke változat nagyon vagánynak néz ki. 

Az eszköz súlya 240 g, amelyben benne 

van a 20 óra folyamatos zenelejátszást 

lehetővé tevő akkumulátor. A készülék 

különlegessége, hogy nem csak vezetékes, 

de bluetoothos lejátszásra is képes, 

valamint megkapta a Bose saját fejlesztésű 

két mikrofonos zajszűrő technológiáját, 

amely remek hangminőséget eredményez 

rossz viszonyok között is. 

PLAYSTATION VR 

A Sony E3-mas bemutatója nagyon ütősre sikerült. Nem csak a God of 

War, Crash Bandicot, Call of Duty és Spiderman széria képviseltette 

magát, de végre kiderült a Playstation VR pontos megjelenési 

dátuma is. A bűvös időpont nem lesz más, mint október 

13-a. Az ár továbbra is 399 euró maradt, amely nem hangzik 

vészesnek a konkurens VR szemüvegekhez képest, illetve ha 

megnézzük a játékfelhozatalt, amelyet a gyártó ígér. Elmondásuk szerint a megjelenéskor már 50 játék 

lesz rá elérhető, és ez a szám csak bővülni fog. Véleményünk szerint ez a megoldás lehet az, amelyik 

leginkább elterjed a VR szemüvegek közül, ha a mobilos VR-t nem nézzük. Ezt támasztja alá az 

egyre növekvő számú eladott Playstation 4 is. 

144

írta: 

Wazko 


RX 460, 470 ÉS 480 

Három új VGA jelenik meg a hónap végén az AMD-től. A PC 

Gamer Shown rántották le a leplet az RX 460, 470 és 480 

típusszámú videokártyáikról. A termékek közös jellemzője, 

hogy mindhárman a Polaris architektúrára épülnek, a két 

nagyobbik modell a Polaris 10, az RX 460 pedig a Polaris 

11 kódnevű lapkát kapta. Remek hír, hogy nem csak az RX 

480, de a 470 is 256 bites memóriabusszal rendelkezik, 

amely a 149 dolláros árával jó ajánlatnak tűnik. Az RX 460 

109 dollárt kóstál, a 480-ból pedig két verzió is érkezik: a 4 

gigabytes modell 199, a 8 gigabytes 229 dollárba fog kerülni. 

A három VGA közül a legjobb ajánlatnak a 470-es tűnik, 

mivel a 256 bites memóriabuszon túl ugyanarra a lapkára 

épül, mint a 480, igaz kissé visszafogott teljesítménnyel, 

de olcsóbban. A 480 is tetszetős darab, ha a 8 gigabytes 

modellt tekintjük. 

RAZER HDK 2.0 

Újabb kihívó lép be a VR piacra, amely nem is teljesen 

új, mivel a Razer legújabb OSVR projektjének legújabb 

szüleménye érkezik júliusban. A HDK 2.0 az 1.4 Full 

HD paneljénél nagyobb, 2160 x 1200 pixel felbontású, 

OLED kijelzővel rendelkezik, amely 90 Hz-es képfrissítési 

frekvenciát tud. Egy új, IQE nevű technológia is 

debütált a masinában, amely a screen-door effektet, 

vagyis azt az érzetet mérsékeli, hogy a felhasználó 

egy szúnyoghálón keresztül nézi a képet anélkül, hogy 

növelné a pixelsűrűséget. A mozgás követéséért egy 

100 Hz-es infravörös kamera felel. A hardver 

mellett a szoftver is fejlődött, de ezt az 

1.4-es modellek is megkapják, annál is 

inkább, mivel az 1.4 továbbra is kapható 

lesz 299 dolláros áron a 

399 dollárt kóstáló HDK 

2.0 mellett. 

145



CHUWI VI10 ULTIMATE – 

KIS TELJESÍTMÉNY, KIS ÁRCÉDULA 

A Chuwi Vi10 Ultimate, 

mint a nevéből is látszik, 

nem előzmény nélküli 

készülék: Intel Atom 

Z3736F SoC-val szerelt 

elődje teljesítményét 

igyekeztek felturbózni. 

Amíg a korábbi modell Android és 

Windows 8.1 operációs rendszereket futtatott, 

addig jelen tesztalanyunk kizárólag 

Windows 10 környezettel érkezik. A 

dobozban semmi extra nem található: a 

táblagépen kívül csupán egy 8000 mAh 

akkumulátor feltöltéséhez használható 

2A töltőfej, egy gumírozott textúrával 

ellátott USB kábel árválkodik az ajándékként 

mellékelt EU-átalakító mellett. A 

tableten gyárilag elől és hátul fólia található, 

ami kellemes meglepetés egy ilyen 

árkategóriájú eszköz esetében. 

A készülék elsőként külsejével okoz meglepetést, 

ugyanis alacsony árfekvése ellenére, 

nem kelt gagyi hatást; nem csak 

az előlapot, de a hátlapot is üveg borítja, 

amely prémium érzetet kelt. A gép alsó 

és felső részén fémcsík húzódik, míg 

kétoldalt műanyag betétek díszítik, ami 

a matt felület miatt szintén nem tűnik 

olcsó megoldásnak. Az előlapot a 10,6” 

méretű 1366 x 768 pixeles kijelző uralja, 

amely IPS technológiát használ, s ugyan 

a felbontás kevésnek tűnhet, használata 

során semmi hátrányát nem tapasztaltam. 

A készülék tetején a be- és kikapcsolásra 

szolgáló gomb mellett csak egy 

hangerőszabályzó páros található; míg 

két oldalán egy-egy furathalmaz árul- 

146

írta: 

Wazko 


kodik, hogy sztereó hangszórópárral van 

dolgunk. A bal oldali hangszórórács felett 

található egy micro SD kártyaolvasó, 

két USB 2.0, egy 5V/2A áramerősségre 

hitelesített OTG-képes micro USB 2.0 

aljzat, egy mini HDMI és egy 3,5 mm-es 

jack csatlakozó. Az elő- és hátlapon egyegy 

2MP kamera kapott helyet, amitől 

csoda nem várható, de videótelefonáláshoz 

elég lehet. A készülék belsejében 

egy Intel Atom X5-Z8300 típusjelzésű, 

négy magos, egy szálon futó, 1.84 GHz 

órajelen teljesítő Cherry Trail processzor 

található, amely teljesítménye nagyjából 

az AMD Athlon64 X2 Black 6400 és az 

Intel Core 2 Extreme 6800 szintjén lehet, 

és pont elég az alapvető feladatok 

elvégzéséhez. A tesztkészülékben 64 GB 

Toshiba memóriachip lapul, amelynek 

olvasási sebessége kb. 140 MB/sec, írási 

sebessége pedig 30 MB/sec közelébe 

tehető. A grafikus teljesítményt két játék 

futtatásával (Need for Speed: Most 

Wanted 2013, Euro Truck Simulator 2) ellenőriztem. 

Az előbbi esetén 1280 x 720 

pixeles felbontást, míg a legalacsonyabb 

beállítások mellett 10–12 fps-t sikerült 

kisajtolni az eszközből; utóbbi pedig 1366 

x 768 pixelen teljesített hasonló értékek 

mellett. Azt hiszem, mondanom sem kell, 

hogy ezek az értékek messze vannak az 

élvezhető kategóriától, viszont 5–6 éves 

játékokkal már érdemes lehet kísérletezni. 

A gépben egy Bluetooth modult és egy 

Broadcom WiFi chipet is találunk, amely 

sajnos az 5 GHz tartományban lévő hálózatokat 

nem látja, ugyanakkor 2.4 GHz 

tartományban biztosan tartja a jelet. Az 

eszköz böngészési élménye korántsem 

tökéletes, mert a komplexebb oldalak 

esetén hajlamos akadozni, és a YouTube 

videók háttérben futtatását sem tűri jól. 

Videós képességeit több formátummal 

és kódolással teszteltem; Full HD felbontásig 

nem tapasztaltam fennakadást, de 

a 2K és 4K felbontással az eszköz már 

kevésbé volt toleráns. A gyártó szerint az 

akkumulátor, a kis fogyasztású központi 

egységgel, alacsony fényerőre állított 

kijelzővel akár nyolc-tíz órán át is képes 

üzemben tartani a gépet egyfolytában, 

ám a reális érték inkább négy-hat óra 

közé tehető. 

Összességében elmondható, hogy egy 

remek kis készüléket kapunk nagyjából 

150 euróért. A hardver ugyan nem 

a legerősebb, a multimédia és a böngészési 

képességek sem kiemelkedőek, de 

módjával videózásra is alkalmas lehet. 

Komoly pozitívum a nagy akkumulátor, a 

HDMI port és az árkategóriában szokatlan 

prémium anyaghasználat, így alapvető 

feladatokra és mindennapos használatra 

remekül használható. 

147



Vége az év eleji 

tespedésnek, sorra 

érkeznek az izmosabb 

notebookok: egy 

magára valamit adó 

gyártó már nemcsak 

az irodai elvárásoknak, 

hanem a játékosok 

igényeinek is próbál 

eleget tenni. Mivel a 

Lenovo korábban is 

jelentkezett már néhány 

masszívabb darabbal, 

ezért egyáltalán nem 

meglepő, hogy újabb 

gamer notebook került 

ki a kezeik közül, már 

csak az a kérdés, hogy a 

frissített Y700-as modell 

képes-e kiszolgálni 

az egyre nagyobb 

teljesítmény után 

áhítozó játékosokat? 

148 

LENOVO IDEAPAD 

Y700-15 REALSENSE 

Egy játékos géptől manapság elvárható, 

hogy a megfelelő teljesítmény mellett méretű, sima felületű, amely 

teszi a gépelést. A touchpad megfelelő 

támogatja 

jól is nézzen ki, ezért a gyártók egyre komolyabban 

veszik a formatervezést. Ez 

az Y700-as széria kisebbik darabja, egy 

ideális méretűnek tartott 15,6 colos kijelzőt 

kapott: a Full HD felbontású IPS panel 

képe egyenletes, minden irányból jól látható, 

a multitouch gesztusvezérlést; az érzékenysége 

rendben van, bár eleinte akad- 

tak műveletek, amiknek többször neki 

kellett futni. A gép összes portja az oldalára 

került, amelyek 

között a standard 

színei kellemesen teltek. A kijelzője 

videokimenetek 

és 

felett található webkamera nem egy ha- 

LAN csatlakozó mel- 

gyományos darab, hanem az Intel Real- 

Sense 3D kamerája, aminek különlegeslett 

két darab USB 

3.0 valamint egy USB 

sége, hogy képes térben „felismerni” az 

2.0 aljzatot találunk, 

arcunkat. A burkolat trendi piros-fekete 

de természetesen a 

színekben pompázik: a csiszolt fémborítás 

és a felhasznált műanyagok láthatóan 

jó minőségűek; a kicsit szoros, de masszív 

headset csatlakozóról 

és az SD kártyanyílásról 

sem feledkeztek 

zsanér kialakítása első ránézésre furcsa, 

meg a mérnökök. A 

mert a fedlapot felnyitva az alsó és felső 

gép súlya kiépítéstől 

rész között rés nyílik, ami szokatlan, ám 

függően 2,5–3 kg, ami 

egyedi külsőt kölcsönöz a gépnek. A tel- 

még éppen megfelelő 

jes méretű, normál kiosztású billentyűzet 

mobilitást biztosít... 

pirosan derengő háttérvilágítást kapott, 

Külső szemrevétele- 

ráadásul külön világító kerettel emelték 

zése után lessünk 

ki a WASD gombokat, amik szerencsére 

nem a mostanában annyira divatos, érintésérzékenyek, 

hanem van rendes leütési 

út, ami mindenképp komfortosabbá 

be a burkolat 

alá. A gépet 

hatodik 

generáci-

írta: 

R4bbit 


ós Intel processzorral szerelték: a négymagos 

Core i7-6700HQ pontosan elég 

ahhoz, hogy ne nagyon kényszerüljünk 

kompromisszumokra. Miután játékosok- 

nak szánt gépről beszélünk, a grafikus 

feladatokat egy GeForce GTX 960M-re 

bízták, amely kis 

trükközéssel és finomhangolással 

képes 

minden játékot 

Full HD felbontásban 

futtatni. A gépre telepített 

rendszerünket 

120 GB-os SSD-ről 

indíthatjuk, 

adatainkat 

512 GB vagy 1 TB kapacitású 

merevlemez 

őrzi, memóriából pedig 

8/16 GB közül választhatunk. 

Hangzás tekintetében 

is egyre komolyabb 

fejlődés figyelhető meg 

a multimédiás tartalmakra 

és játékra 

szánt 

gépeknél: 

esetünkben 

a 

2 x 2 W-os 

hangszórók 

mellé egy 3 W-os mélynyomó és egy JBL 

is került, ami megfelel a játékok megszólalásához. 

Az akkumulátor négy cellára 

osztott 60 Wh-s darab, amely filmnézés 

vagy böngészés mellett mintegy 5 órás 

üzemidőt biztosít: játékhoz a gépet érdemes 

hálózatra kötni, mert a rendszer 

alig vesz vissza a teljesítményből akkus 

üzemmódban... 

Mindent összevetve a Lenovo Y700 (15”) 

RealSense egy kifejezetten meggyőző 

masina, amely számos jó tulajdonsága 

mellett, csak kevés kompromisszumra 

kényszerít bennünket. A dizájn tetszetős; 

a teljesítmény és hangzás jó; a felhasznált 

anyagok és az összeszerelés minősége 

sem ostorozható. Portok tekintetében 

akad néhány hiányosság és igazából 

túl sok újdonságot sem villant, ennek ellenére 

SSD-vel és már 8 GB RAM-mal 

is gyors, jól használható eszköz, 

ami jó alternatívája lehet 

egyes asztali gépeknek 

is... 

149

Playstation 



SAMSUNG PORTABLE SSD T3 

AZ IZMOS ÚTITÁRS... 

Az elmúlt években az egyre nagyobb helyigényű 

programok miatt a hordozható merevlemezek mellett, 

mobil adattárolók új generációja jelent meg 

a piacon. A hordozható SSD a külső merevlemezek 

nagy tárhelyét kínálja, villámgyors 

adatátvitel és elérés mellett. 

A Samsung egy éve rukkolt elő a T1 

modellszámú külső meghajtóval, most 

pedig elérkezettnek látta az időt, hogy 

újabb változattal álljon elő. 

Az egyszerű, műanyag ablakkal ellátott papírdobozban 

az eszköz mellett mindössze egy USB C-csatlakozóval 

ellátott adatkábel és némi olvasnivaló lapul. A meghajtó 

kifejezetten tetszetős, ugyanis a korábbi műanyag burkolatot, 

csiszolt fémre cserélte a gyártó, amelynek egy 

része puha tapintású, csúszásgátló bevonatot kapott. 

Az eszköz meglepően kicsi, alig haladja meg egy átlagos 

okostelefon méretét, míg vastagsága hozzávetőleg egy 

hagyományos CD-toknak felel meg. A burkolat alá egy 

mSATA formátumú meghajtó került, amelyet gyárilag 

exFAT-ra formáztak, így USB-OTG szabványt támogató 

androidos (KitKat-tól felfelé) okostelefonnal és konzolokkal 

is használható. A V-NAND memóriával szerelt eszközre 

egy 256 bites AES kódolású titkosító szoftvert telepítettek, 

hogy elzárhatjuk adatainkat a kíváncsi szemek elől. 

A titkosítást azonban érdemes körültekintően használni, 

mert jelszóvesztés esetén az alapállapot visszaállítását 

csak szakszervízben tudják elvégezni. Az átlagos átviteli 

sebesség csak kevéssé marad el a gyártó által ígért 

450 MB/s-tól, azonban mindez csak USB 3.0 csatlakozóra 

kötve igaz. Fájlok mozgatásánál a sebesség ritkán kúszik 

350 MB/s fölé, így a meghajtó alig gyorsabb elődjénél, amiért 

valószínűleg az új mSATA-USB vezérlő a felelős. 

Nehéz eset a T3. Teljesítménye ellenére, tetszetős külseje 

és strapabíró burkolata miatt ajánlott azoknak, akik rendszeresen 

szeretnének nagyobb adatállományokat mozgatni. 

Komoly előnye, hogy már mobilokkal és hordozható 

eszközökkel is hajlandó együttműködni, a négyféle méret 

(250 GB–2TB) pedig minden igényt kielégít. Azonnali vásárlását 

azonban érdemes jól megfontolni a 60–70 ezer 

forintos fogyasztói ára miatt. 

150

írta: R4bbit 


A DELL Vostro új 

5X-sorozata kifejezetten 

üzleti felhasználók 

számára készült, így első 

körben a hordozhatóság, 

vékony kialakítás és 

maximális üzembiztonság 

vezette a mérnököket a 

tervezés folyamán. 

DELL VOSTRO 14’ (V5459) ULTRABOOK (TESZT) 

MEGBÍZHATÓ MUNKATÁRS... 

Az „era-szürke” és „jingle-arany” 

külsővel választható eszköz (nálam az 

előbbi landolt), láthatóan prémium 

anyagok felhasználásával készült, 

hiszen csiszolt alumínium fedlapot 

és masszív műanyag alsó borítást 

kapott. A gép fedlapja kifejezetten vékonyka, 

azonban ennek ellenére nem 

csavarodik és nyekereg; a billentyűzet 

tetszetős és jó elrendezésű, bár a gombok 

méretét, magasságát és 

elhelyezését kicsit szokni 

kell. A kijelző mindössze 

14 hüvelykes, HD (1366 

× 768 képpontos) felbontású, 

amely LED-es 

háttérvilágítást és tükröződéscsökkentő 

bevonatot kapott; 

itt érezhető némi kompromisszum, de 

alapvető használat mellett nem éreztem 

hátrányát a kisebb méretnek. A fém csuklótámaszba 

ágyazott touchpad pontos és 

kényelmes, extraként ujjlenyomat szkennert 

tartalmaz; a gép két oldalán elhelyezett 

csatlakozók között sajnos USB-C 

nem található és az optikai meghajtót 

se keressétek, adatok csak SD-kártyáról 

vagy külső meghajtóról olvashatók be. A 

burkolat alatt 4GB memória, egy kedvező 

fogyasztású Intel Core i5-6200U (Skylake) 

CPU található. A grafikus feladatokat az 

Intel HD Graphics mellett egy belépőszintű 

NVIDIA GeForce 930M GPU végzi, 

amely persze nem egy izomkolosszus, de 

az integrált megoldás támogatáshoz elég 

pluszt kínál. A gép leggyengébb komponense 

az alapból mindössze 500GB helyet 

kínáló 5400 rpm sebességű merevlemez, 

amely a lassú rendszerindulásért 

és a különböző programok 

vontatott betöltéséért felel. 

Természetesen némi plusz 

pénzért 256GB SSD-vel és 

dupla rendszermemóriával 

is kérhető a masina, ami jelentős 

gyorsulást eredményezhet. Az együtt 

töltött két-három hét tapasztalatait öszszegezve 

a DELL Vostro alapból és a kínált 

extrákkal is inkább az üzleti felhasználók 

kegyeit keresi, s néhány kisebb hiányosságtól 

eltekintve meg is felel a hétköznapi 

használatra. A lassú elérés, valamint a 

gyengébb kijelző böngészés a szöveges 

feladatok végzése közben egyáltalán nem 

zavaró, cserébe jó üzemidőt, masszív külsőt 

és jó hordozhatóságot kapunk. 


151

Pixel Magazin | 2016. június

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?