SZ&P2/Társadalmi performansz
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Színház és Pedagógia ◆ 2<br />
A társadalmi <strong>performansz</strong> kulturális<br />
pragmatikája: ritualitás és racionalitás között<br />
Jeffrey C. Alexander<br />
A rítusok a kulturális kommunikáció ismétlődő és leegyszerűsített epizódjai.<br />
Bennük a társadalmi interakció résztvevői és közönségük közös hitekkel rendelkeznek<br />
az adott kommunikáció szimbolikus tartalmának deskriptív és preskriptív<br />
érvényességéről, és autentikusnak fogadják el a többiek szándékait. A rítus hatása<br />
és érzelmi telítettsége a szándékok és tartalmak közös értelmezésére és az interakció<br />
saját, belső érvényességére épül. A rítus energiával tölti fel a résztvevőket,<br />
kötődéseket hoz létre köztük, növeli azonosulásukat a kommunikáció szimbolikus<br />
értelmével, illetve fokozza a kapcsolat intenzitását a résztvevők, a szimbolikus tartalmak<br />
és a közönség, vagyis általában a teljes „közösség” tagjai között.<br />
A rítus az emberi társadalmak legkorábbi formáiban is központi szerepet játszott.<br />
A születéstől a házasságig, az idegenekkel való békés kapcsolattartástól a<br />
háborús előkészületekig, a gyógyítástól a közös jólét ünnepléséig, a korhatárok<br />
átlépésétől a foglalkozási vagy politikai szerepekbe beavatásig, a vezetők felavatásától<br />
az évfordulók megünnepléséig a kiemelt társadalmi folyamatokat a társadalmak<br />
legkorábbi formáiban is ritualizált, szimbolikus kommunikáció kísérte.<br />
Ha van olyan kulturális minőség, amely megkülönbözteti a mai, nagyléptékű és<br />
komplex társadalmakat a korábbi társadalmi szerveződésektől, az a rítusok központi<br />
szerepének megváltozása. A kortárs társadalmak olyan konfliktusok körül<br />
forognak, amelyek kimenetele nyitott, résztvevőiknek nem feltétlenül azonosak a<br />
hiteik, gyakran nem fogadják el egymás szándékainak érvényességét, és sokszor<br />
nem értenek egyet cselekedeteik leírásában sem.<br />
A társadalomkutatók hol tudományosabb, hol inkább filozófiai megközelítésben,<br />
különféle módokon fogalmazzák meg ezt a történelmi változást: kezdve a mára már<br />
hitelét vesztett evolúciós különbségtételtől primitív és fejlett vagy barbár és civilizált<br />
társadalmak közt, eljutva a nagyobb legitimációnak örvendő, de még mindig<br />
bináris megkülönböztetésig hagyományos és modern, orális és írásbeli, egyszerű<br />
és komplex társadalmak között. Nem kell ahhoz evolucionistának lennünk vagy<br />
leegyszerűsítő metatörténelmi dichotómiákat elfogadnunk, hogy lássuk, mekkora<br />
változás történt. Max Weber mindig a részletes történeti megközelítés híve volt<br />
az evolucionizmussal szemben, és még ő is, éppen a rítus központi szerepének<br />
megváltozásáról beszél, amikor a karizmát a rutinnal, a hagyományos társadalmat<br />
az érték- és célracionális társadalommal állítja szembe. Ahelyett, hogy metafizikai,<br />
26<br />
Paper-02.indb 26 2009. 05. 20. 1:46:14
Change language