SZ&P2/Társadalmi performansz

Színház és Pedagógia ◆ 2
szövegek formáiban jelenítették meg. Ellenfeleikre pedig, a narratív ellenhős szerepét
osztották, őszintétlen, mesterséges színészként állítva be őket, akik csak szerepet
játszanak saját céljaik elérése érdekében.
Mindez természetesen erős általánosítás. A cél itt nem az empirikus magyarázat,
hanem egy elméleti alternatíva megfogalmazása, annak megmutatása, hogy a
klasszikus politikai és szociológiai szempontok közé a performativitás szempontját
is fel kell venni. Ugyanakkor, bár célom itt elsősorban elméleti, természetesen
alátámasztható empirikus érvekkel. A következőkben pár példát mutatok be arra,
hogyan lehet jól ismert társadalmi folyamatokat a performansz modelljének segítségével
rekonstruálni.
1.
2.
3.
Mikor Beckett Tamás ellenállt II. Henrik azon erőfeszítésének, hogy az angolszász
egyház fölött a politikai hatalmat megszerezze, szükségét érezte
egy olyan nagyméretű társadalmi dráma megalkotásának, amely küzdelmét
megszemélyesítette és jelentőségét megnövelte (Turner 1974:60–97). Háttérreprezentációként,
hogy igazolja szembenállását a királlyal, Krisztus mártíromságának
drámai paradigmáját használta. Míg Henrik instrumentális politikai
érvekkel szállt szembe Sir Thomasszal, addig Beckett drámája megragadta az
angolok képzeletét, és századokra egy új háttérszöveget biztosított a különféle
morális küzdelmek számára.
A reneszánsz városállamokban (Brucker 1969) az egyház és az állam konfliktusait
szó szerint a köztéren jelenítették meg, nemcsak átvitt értelemben, hanem
konkrétan, a választójoggal egyre szélesebb körben felruházott populo szeme
láttára. A hatalom megosztottsága nem volt sem puszta tanítás, sem intézményesedett
struktúra. Többek közt nyilvános előadás volt. Savanorola, a velencei
köztársaság megtisztításáért küzdő tömegmozgalmát egy drámai bejelentéssel
kezdte a Piazza della Signorián, ahol már korábban is voltak nyílt gyűlések.
Savanorola nyilvános akasztása és testének elégetése ugyanazon a téren zajlott.
A polgárok és félpolgárok tömege előtt, egyesekben félelmet, másokban kárörömöt
keltve (Brucker 1969:271) ment végbe Savanorola letartóztatásának, gyónásának
és kivégzésének performansza, leeresztve a függönyt lelki megújulási
mozgalma előtt. Nem véletlen, hogy Machiavelli tanácsa az olasz hercegeknek,
amely ugyanebben az időben íródott, nemcsak az adminisztratív hatalom kezeléséről
szól, hanem a hatalom szimbolikus bemutatásának művészetéről is. Arra
kívánta megtanítani a herceget, hogyan lépjen fel, jelenítse meg önmagát úgy,
mint egy hatalmas úr, aki a körülményektől függetlenül kegyetlen hatékonysággal
és felsőbbséges magabiztossággal tudja gyakorolni a hatalmát.
1776-ban, egy Anglia-ellenes amerikai csoport megtámadott egy kereskedőhajót
a bostoni kikötőben, és több tonna indiai teát dobott a tengerbe. A később
„bostoni teadélután” néven elhíresült eset instrumentális hatása elenyésző, de
kifejezőereje óriási volt (Labaree 1979:217–255). Ez a kollektív performansz az
46
Paper-02.indb 46 2009. 05. 20. 1:46:15