Sz&P3/Az erőszak játszótere

Színház és Pedagógia ◆ 3
„Ez az osztály, ha akar,
bárki ellen össze tud fogni”
A bűnbakképzés
Az egyik foglalkozás befejező momentumánál meglepő dolog történik. A „levezető”
fázisban a résztvevőknek az áldozati helyzetben lévő szereplőre vonatkozóan
kell állításokat megfogalmazniuk. 1 Be kell fejezniük azt a nyitott mondatot, hogy
Áron [a történet áldozat-figurája] egy olyan ember, aki / akit…
Ez alkalommal a jelenlévő ötödikesek a feladatot meglepő módon oldják meg:
…akivel bármi rosszat meg lehet csinálni.
…aki nagyon bátortalan.
…akit irányítani lehet.
…akivel lehet beszélgetni, de ha eljön a zsarolás ideje…
…aki befolyásolható.
…akit lehet csicskáztatni.
…aki visszahúzódik.
Válaszaikkal tehát arra utalnak, hogy szerintük az áldozat a kulcsa saját áldozati
szerepének. A foglalkozásvezető kétszer rá is kérdez erre:
–
–
–
–
Akkor szerintetek Ároné a felelősség?
Mivel fél.
Az, hogy áldozat lesz valaki, az kinek a felelőssége?
Az övé is.
Az osztályfőnök a vele készített interjúban szóba hozza, hogy őt ez a befejezés
nyugtalanítja:
„Ami engem így nyugtalanított, mint osztályfőnököt, a végén, ahogy a foglalkozásvezető
a körben kérte a gyerekeknek a gondolatait, és kérte, hogy fejezzék be
a nyitott mondatot, és hogy ott, az gondolkodtatott el, hogy nagyon az csengett
össze, hogy itt valójában a felelősség az áldozaté. Az, hogy a végén ennyire az
áldozatot tették felelőssé, hogy a környezet felelőssége fel se villant nekik. (…)
Ez pedagógiai szempontból természetesen engem, mint osztályfőnököt nagyon
elgondolkodtatott, hogy ez nem jó zárása ennek, semmiképpen sem, ez az áldozat
felelőssé tétel. (…) Ez nagyon tükrözte ezt az osztályt, és nagyon elgondolkodtató,
hogy nem volt meg ez a hatás.”
1. Lásd a mellékletben szereplő programvázlat 12. pontját.
48
Paper-03.indb 48 2009. 05. 26. 4:39:02