Pixel Magazin

Havonta megjelenő számítástechnikai magazin 001. évfolyam, 02. szám. 2016. augusztus 990 Ft 

Deus Ex: Mankind Divided Fifa 17 Killing Floor 2 Sonic Mania Hard Reset Redux Tokyo Mirage Sessions FE 

Elgato Game Capture HD60 Oneplus 3 Ulefone Power Szellemirtók Star Trek: Mindenen túl 

Trials of the Blood Dragon Valentino Rossi - The Game Pokemon Go Caslevania III SNES gépbemutató

Informatikai hálózat 

kivitelezése és üzemeltetése 

Hajdú-Bihar megye területén 

Tel.: (06-20) 778-2191

PIXEL MAGAZIN 01/02. 

I. ÉVF. 2. SZÁM, 2016. AUGUSZTUS 

BEKÖSZÖNŐ 

Kiadó: 

Kiadóigazgató: 

Főszerkesztő: 

Lapdesign: 

MMM Media 

Reklámügynökség Kft. 

Árva Ferenc 

Ragács András 

Szokolay Zsolt 

KEDVES PIXEL MAGAZIN OLVASÓ! 

Tördelőszerkesztő: Aczél Dániel 

Korrektor: 

Munkatársak: 

Terjesztés: 

Előfizetés: 

Lukácsné dr. Kardos Ildikó 

R4bbit - Korek Péter 

Mike - Gruber Miklós 

BelsoValtozas - Peremicki Béla 

Dr. Zaius - Szokolai Zoli 

Komédiás - Felkai Ádám 

FutuRetrO - Szabó Péter 

Wazko - Egyed Viktor 

Kenny - Kern Péter 

Vivien - Budai Vivien 

Fanni – Szathmáry Fanni 

Onimusha - Márton Attila 

SQR - Nagy Csaba 

Bandit - Bándi Tamás 

V - Hagane Shizuka 

Előfizetésben terjeszti 

a Magyar Posta Zrt. 

Hírlap Üzletága 

Egy lapszám ára: 990 Ft 

Éves előfizetés: 9990 Ft 

e-mail: iroda@mmmonline.hu 

Hirdetés: +36 20 242 2131 

Kiadó 

és szerkesztőség: 

E-mail: 

2120 Dunakeszi, 

Bajnok Géza tér 5/A 

pixel@mmmonline.hu 

Az újságban megjelent hirdetések 

minősége és tartalma nem a kiadó felelőssége. 

A Pixel Magazinban megjelenő cikkek és rovatok szerzői 

jogvédelem alatt állnak fordításban is, bármilyen 

felhasználása csak a kiadó engedélyével lehetséges. 

Bő egy hónapja, hogy elkészítettük 

a Pixel Magazin első bemutatkozó 

számát, amivel egy igazán 

egyedi videojátékos médium 

megszületésének kezdtünk el 

megágyazni. A Pixel Magazin külső 

megjelenésével és belső tartamával 

is a minőséget igyekszünk képviselni, 

amivel reméljük elnyerjük az 

Olvasók kegyeit. 

A most megjelent második, ingyenes 

számunkkal is az a célunk, hogy 

megmutassuk mire számíthatnak 

majd Olvasóink/előfizetőink a 

szeptembertől már nyomtatásban 

is megjelenő, nem csak kockáknak 

szóló havilaptól. A Pixel Magazinunk 

tartalmát igyekszünk majd az olvasók 

visszajelzései szerint alakítani, 

így várjuk az értékes észrevételeket. 

A hűséges Olvasókat, a magazinon 

felül, exkluzív videos tartalmakkal 

fogjuk szórakoztatni GameTeVe 

csatornánkon keresztül, ahol hamarosan 

új műsorokkal jelentkezünk. A 

háttérben már folyik egy saját készítésű 

mobiljáték fejlesztése, amivel 

remélhetőleg minden játékost a Pixel 

Magazin rabjává tehetünk. 

Hamarosan újabb részletekkel szolgálunk, 

így kövessetek minket Facebook 

oldalunkon, és rendeljétek elő 

a Pixel Magazin első, nyomtatásban 

is megjelenő szeptemberi számát a 

gamespace.hu oldalunkon. 

Ragács András, 2016. augusztus 

1


havi kockulás 

T A R T A L O M 

JÖVŐBETEKINTŐ 

Watch Dogs 2 . . . . . . . . . . . . . . . 4 

Fifa 17 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 

08 

Deus Ex: 

Mankind 

Divided 

No Man’s Sky . . . . . . . . . . . . . . 12 

No Truce with the Furies . . . . 16 

Civilization VI . . . . . . . . . . . . . . . 18 

Killing Floor 2 . . . . . . . . . . . . . . 20 

GÓRCSŐ ALATT 

The Technomancer . . . . . . . . . 22 

Carmageddon Max Damage . . 24 

The Witcher 3 

Blood and Wine. . . . . . . . . . . . . 26 

Hard Reset Redux . . . . . . . . . . 30 

The Detail . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32 

Dead Island 

Definitive Edition . . . . . . . . . . . 34 

Resident Evil 5 . . . . . . . . . . . . . 37 

Valentino Rossi The Game 

. . 38 

Mighty No. 9 

. . . . . . . . . . . . . . . 40 

Goat Simulator 

Waste of Space 

. . . . . . . . . . 43 

Lego Star Wars 

The Force Awakens 

. . . . . . . . 44 

Adr1ft 

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46 

Sherlock Holmes: 

. . . . . . . . . . . 48 

The Devil’s Daughter 

Tokyo Mirage Sessions FE. . . 50 

54 

Deadlight: Director’s Cut . . . . 57 

Kirby Planet Robobot . . . . . . . 58 

Atari Vault . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60 

Umbrella Corps . . . . . . . . . . . . . 62 

Dead Effect 2 . . . . . . . . . . . . . . 64 

Mario & Sonic at the 

Rio 2016 Olympic Games . . . 66 

8-bit Armies . . . . . . . . . . . . . . . 68 

Shadwen . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70 

Stellaris . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 72 

The Solus Project . . . . . . . . . . . 74 

The Banner Saga 2 . . . . . . . . . 76 

Trials of the Blood Dragon . . 78 

Fire Emblem: Fates . . . . . . . . . 80 

Ducati – 90th Anniversary: 

The Official Videogame . . . . . 82 

Teenage Mutant 

Ninja Turtles: 

Mutants in Manhattan . . . . . 84 

INSIDE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86 

Call of Duty: Black Ops 3 

Descent DLC . . . . . . . . . . . . . . . 88 

Postal Redux . . . . . . . . . . . . . . . 91 

Final Fantasy X/X-2 HD 

Remaster . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92 

2


J E G Y Z É K 

Disney Art Academy . . . . . . . . 95 

Ghostbusters . . . . . . . . . . . . . . 96 

Stories: The Path 

of Destinies . . . . . . . . . . . . . . . . 98 

Garázsmenet . . . . . . . . . . . . . 101 

PIXEL PERCEK 

Sonic Mania . . . . . . . . . . . . . . .104 

Sonic Project 2017 . . . . . . . .105 

Xbox Play Anywhere . . . . . . .106 

A Super Mario 

sötét és kegyetlen világa . . 107 

Öljünk meg 

minden rohadékot!. . . . . . . . 108 

110 

The Witcher – 

A trilógiáról 

más szemmel 

RETROID 

GORO . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 114 

NES Classic Edition . . . . . . . . 115 

Insert Coin . . . . . . . . . . . . . . . . 116 

Castlevania III . . . . . . . . . . . . . 118 

Retrókonzol bemutató – 

SNES. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 120 

Luigi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 122 

MOBILZÓNA 

Oneplus 3 . . . . . . . . . . . . . . . . . 124 

Ulefone Power . . . . . . . . . . . . 126 

BlazBlue 

Revolution Reburning . . . . . . 128 

Kingdom Hearts 

Unchained X . . . . . . . . . . . . . .130 

Pokemon Go . . . . . . . . . . . . . . 132 

Crypt of the 

NecroDancer . . . . . . . . . . . . . . 133 

Pocket Edition 

A Pokemon Go 

használatának kockázatai 

és mellékhatásai . . . . . . . . . .134 

FILMAJÁNLÓ 

Szellemirtók . . . . . . . . . . . . . . 136 

Csontok és skalpok . . . . . . . .138 

Függetlenség Napja 2 . . . . .140 

Star Trek – Mindenen túl . . . 142 

HARDVEREK ÉS KÜTYÜK 

Hardverhírek . . . . . . . . . . . . . .144 

146 

Asus Zenbook Flip UX360CA 

Dell XPS 15 . . . . . . . . . . . . . . .148 

Be quiet! 

Pure Power 9 600W CM . . . 149 

Elgato Game Capture 

HD 60 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .150 

havi kockulás 

3


jövőbetekintő 

A 2012-es E3 

konferencián a Ubisoft 

megmutatta, hogyan 

is fognak kinézni a 

játékok a következő 

konzolgeneráción. Az 

áll-leejtős grafikát és a 

reformokat végül elfújta 

a szél, a Watch Dogs így 

is értékes márkanévvé 

vált. A második rész 

bejelentését már 

nem kapkodta el a 

Ubi, és nem ígérte le 

a csillagokat sem. Az 

óvatosság mögött 

azonban elképzelhető, 

hogy egy elődjénél 

sokkal jobb mű lapul. 

A 

Watch Dogs 2 

fejlesztését a francia 

kiadó nem véletlenül kezelte fű 

alatt; újabban a cégnek több dér- 

rel-dúrral beharangozott nagy dobást 

ígérő megjelenések után magyarázkodnia 

kellett, a „Ubisoft graphics downg- 

rade” pedig fogalommá vált. A Watch 

Dogs 2 célja nem is lehet más, mint helyreállítani 

a vállalat és a kicsit elbaltázott 

első rész renoméját, és idén novemberben 

egy olyan kiváló folytatásként bevonulni 

a játéktörténelembe, mely legalább 

akkora minőségi javulást hoz, mint tette 

azt 2009-ben az Assassin’s Creed 2. 

Első lépésként búcsút inthetünk a komor 

Aidan Pearce-nek és a szürke Chicagónak, 

hogy egy élénkebb hőst, Marcus 

Holloway-t, illetve fényesebb várost, 

San Franciscót üdvözölhessük. A fiatal 

afro-amerikai srác története első blikkre 

könnyedebb: ismét vendetta-alapú 

hátteret kapunk, ezúttal viszont egy 

szeretett személy elvesztése helyett 

– Különvélemény ihletésű – koholt vádak 

adják majd a motivációt. A környék 

felügyeletét ellátó ctOS2.0. rendszer al- 

goritmusa 

Marcust 

leendő 

törvénysértőnek 

kiáltja ki, a srác azonban a 

DedSec hackerszervezet segítségével 

szembeszáll a hatalommal, hogy 

ne csak saját igazát bizonyítsa, de egyúttal 

San Francisco lakosságát is megszabadítsa 

a Nagy Testvértől. Az ifjú 

férfi személye nem aratott osztatlan si- 

kert, de ha egy Ezio Auditore da Firenze 

fejlődéstörténetéhez hasonló drámát, 

és szemünk előtt változó hőst kapunk, 

úgy hamar mosolyra görbülhet a szánk. 

Ha viszont a cselekmény nem szakad el 

a kliséktől, még mindig bízhatunk a metropolisz 

felfedezése okozta élményben. 

A Ubisoft nyílt világú címeiben előszeretettel 

(orrba-szájba) alkalmazott 

(újrahasznosított), 

eleinte 

igencsak 

élvezetes 

(idővel 

megfáradt) 

tornyos 

mechanizmus 

ezúttal 

(sokunk örömére) 

kimarad. Így a Watch 

Dogs 2-ben már nem kell 

4

írta: 

BelsoValtozas 


KEVESEBB HATALMAS ÍGÉRET, 

TÖBB PARÁNYI BIZONYÍTÉK 

magaslatokat megmászni, hogy a környéken 

új missziók és egyéb foglalatosságok 

nyíljanak meg. Ugyanígy eltűnnek 

az első rész szabadidős minijátékai, az 

ilyen töltelék-tennivalók helyett a fejlesztők 

az interaktivitásra és San Francisco 

felfedezésére helyezik a hangsúlyt. 

Egyfajta GRID 2-höz hasonló rendszert 

kap a program, vagyis minél több hacker 

követőt szerzünk, annál durvább és több 

elintéznivaló nyílik meg előttünk. Követőket 

küldetések végrehajtásával, eszközök 

manipulálásával és egyéb menő 

dolgok elvégzésével nyerünk, a folyamat 

pedig öngerjesztő módon működik: miszsziók 

teljesítésével személyek csatlakoznak, 

ami új feladatok feltűnését eredményezi, 

és így tovább. A ténykedéseink 

helyszínéül szolgáló napsütötte város 

utcái szinte vibrálnak, a készítők kiemelték, 

hogy a tervezéskor különös figyelmet 

fordítottak arra, hogy a helyi nevezetességeket 

is minél autentikusabban 

jelenítsék meg a virtuális San Franciscóban. 

Dicsérendő, hogy a játéktér teljes 

egésze az első perctől szabadon bejárható 

lesz, és a javított mozgás-animációknak, 

valamint a dinamikus 

parkour-trükköknek 

köszönhetően maga a 

mászkálás is szórakoztatóbbnak 

ígérkezik. 

Számos egyéb apróság 

igyekszik még színesíteni 

az összképet. 

Az előd nyögvenyelős 

5



Infobox 

Fejlesztő: Ubisoft Montreal 

Kiadó: Ubisoft 

Megjelenés: 2016. 11. 15. 

Platform: PC, PS4, XOne 

vezetési modelljét a fejlesztők állítólag 

a nulláról írták újra, de a hackelés is sokoldalúbb 

lesz: nagyon jópofa, hogy a járműveket 

távolról is irányíthatjuk, figyelem 

elterelés vagy épp gázolás céljára. 

Szintén vicces, hogy több dolgot is befolyásolhatunk 

egyszerre, így például egy 

egész csoport koncentrációját is megzavarhatjuk, 

például egy azonos pillanatban 

elküldött üzenettel. Telefonunk mellé 

hű társként változatos módon használható 

repülő drón, illetve távirányítós autó 

csatlakozik. A kibővült eszköztárnak köszönhetően 

a Watch Dogs 2 akár pisztolylövés 

nélkül, pusztán hackeléssel, 

lopakodással és különböző szerkentyűk 

bevetésével is teljesíthető lesz, de a küldetéseket 

akár többen is lenyomhatjuk. 

Ez a fajta coop ugyan az Assassin’s Creed 

Unity-ben elég langyos volt, de a 

modern környezetben sokkal nagyobb 

az esélye annak, 

hogy ez az opció 

igazi 

pluszt 

A Watch Dogs 

és a „Ubisoft Downgrade” 

A Watch Dogs első részét a 2012-es 

E3 konferencián mutatta be a Ubisoft, 

az érdekes hackelés és a fantasztikus 

látvány pedig a show egyik legjobbjává 

tették a programot. A 2013 őszére 

ígért szoftver elsősorban már a következő 

– még be sem jelentett – konzolgenerációra 

készült, végül azonban 

csak azok megjelenése után fél évvel, 

2014 májusában látta meg a napvilágot. 

A GTA-verőként aposztrofált mű 

csak mérsékelten tudta bitekre váltani 

a hangzatos szavakat, és leginkább 

az előzetes videókhoz képest látványosan 

lebutított grafikájával vonult 

be a köztudatba. A megjelenés előtti 

címek kozmetikázása korábban is bevett 

szokás volt, de a francia kiadó 

úgy kimaszkolta ezt a húzást, hogy az 

eljárást nem túl hízelgő módon csak 

„Ubisoft Downgrade” néven emlegetik. 

nyújt. A Ubisoft hat kiadásban küldi a boltokba 

a programot: a nagyobb dobozok 

évadbérletet, extra küldetést, 

térképet, matricákat, 

szobrot, sapkát és sálat rejtenek 

majd. Hogy ezek mellett 

a legfontosabb értéket, 

vagyis magát a nagybetűs 

játékélményt is megtaláljuk-e 

a csomagolás alatt, az idén november 

15-én kiderül. 

6

MEGINT NYÜSTÖLHETJÜK A BŐRT 

FIFA 17 

A legszembetűnőbb változás az 

Engine ben, azaz a játékot hajtó motorban 

fedezhető fel, amely az eddigi Ignite 

Engine helyett a legújabb Battlefieldek 

meghajtásáért felelő Frostbite Engine 

lesz. Ez a tény azért érdekes, mert csupán 

néhány éve készült el a most lecserélésre 

kerülő Ignite motor, azonban ha a 

bejelentett story módot nézzük, jó döntésnek 

tűnik a váltás. A story, pontosabban 

a „The Journey” módban egy játékos 

karrierjét, név szerint a BPL feltörekvő 

csillagának, Alex Hunternek követhetjük 

végig, azonban nemcsak a pályán, hanem 

a pályán kívül is. Itt jön képbe a Frostbite 

motor, amellyel könnyebb megoldani a 

Infobox 

Fejlesztő: EA Canada 

Kiadó: EA Sports 


Platform: PC, PS3, PS4, X360, X1 

pályán kívüli történések leprogramozását. 

A motorcsere azonban nem minden, 

a kiadó szerint javítottak a játékosokat 

irányító mesterséges intelligencián, az 

úgynevezett „deadball” helyzeteket is 

csiszolták, amely a szögleteket, bedobásokat, 

szabadrúgásokat jelenti. A fejlesztők 

csiszoltak a fizikán is, elmondásuk 

szerint: „Az irányítás mostantól a kezedben 

van a pozícióért és a labdáért vívott 

harcban”. Végül, de nem utolsó sorban új 

támadási opciókat is kapunk, hogy még 

színesebb legyen a játék. De mit is várhatunk 

ezektől a változásoktól? A Frostbite 

miatt valószínűleg teljesen megújul a fizika 

és a játékosok mozgása. Mivel a női 

válogatottakról nem esett szó, és valljuk 

be, nem hozott nagy áttörést, szerintünk 

eltűnhet a funkció. Az Ultimate Teamben 

viszont megmaradhat a Draft mód, de 

túl sok változás valószínűleg nem érkezik, 

annak ellenére, hogy minden 

évben pletykálják az elmúlt évek 

FUT lapjainak feltűnését. A Journey 

mód mindenesetre egy üde 

színfoltja lehet a Fifa 17-nek, így 

kíváncsian várjuk mit hoz össze 

idén az Electronic Arts a labdarúgás 

kapcsán. 

Wazko 


Az EA Sports focis 

játékának következő 

része szeptember 

29-én fut be a boltok 

polcaira, de már 

most sok újdonságról 

tudunk, amely alapján a 

tavalyinál tartalmasabb 

újításokra számíthatunk. 


7



Egy régi klasszikust 

újrakeverni mindig 

kockázatos dolog, ez 

még akkor is igaz, ha a 

megfiatalítani kívánt 

darab népszerűsége 

a mai napig 

megkérdőjelezhetetlen. 

A videojáték-iparnak vannak megkerülhetetlen 

alakjai, akik nélkül szegényebbek 

lennénk néhány emlékezetes 

címmel; ezek közé tartozik Warren Spector, 

aki a legjobb pillanatban csatlakozott 

redfordulón bemutatott Deus Ex ügyesen 

csempészte a különböző műfajok 

jellemzőit a nyomasztó cyberpunk világba, 

miközben a fontosabb döntéseket a 

játékosokra bízta. Sajnos a második rész 

a John Romero és Tom Hall alapította 

képtelen volt megismételni az első sike- 

Ion Stormhoz. Az ez- 

rét, így a sorozat csak közel nyolc év hallgatás 

után térhetett vissza; szerencsére 

a Human Revolution elnyerte 

a rajongók tetszését, így 

8 

Tesztelt verzió: PC

írta: 

R4bbit 


KÉT TŰZ KÖZÖTT... 

az újabb felvonás zöld utat kaphatott. 

2029-et írunk. Két év telt el azóta, hogy 

Adam Jensen az Illuminati nevű szervezet 

után vetette magát, miközben egy világméretű 

összeesküvésbe keveredett, amiben 

jelentős szerep jutott a különleges képességeket 

biztosító implantátumoknak. 

Egy lassan kibontakozó, ördögi terv részeként 

az Illuminati aktivált egy olyan jelet, 

ami képes volt befolyásolni a beültetéssel 

rendelkezők viselkedését, s amely nyomán 

sosem látott erőszakhullám söpört végig 

a világon. A történtek után a társadalom 

korábbi berendezkedése megváltozott; a 

biológiai implantátumokkal rendelkezők 

számkivetettek lettek, és csak másodosztályú 

állampolgárként élhettek tovább. Bár 

az előző rész végére sikerült fényt deríteni 

a támadások mögött húzódó érdekcsoportok 

kilétére, az információ sosem került 

a nyilvánosság elé, ami végül erőszakos 

kitelepítésekhez, s a módosítottak ellen 

irányuló, féktelen gyűlölethez vezetett. 

Bár számos bizonyítékot sikerült gyűjteni, 

a felelős vezetők nem kerültek kézre, így 

Jensen csatlakozik a Task Force 29 akciócsoporthoz; 

a kormány által pénzelt szervezet 

cserébe vadonatúj beültetéseket, 

fegyvereket, orvosi ellátást, kiegészítőket 

és információkat kínál. Emberünk a korábbi 

tapasztalatok miatt mégis bizalmatlan, 

ezért titokban egy hackereket, aktivistákat 

és egykori eliteket tömörítő társaságnak 

is felajánlja szolgálatait, remélve, hogy 

a Juggernaut Collective olyan helyekre is 

be tudja juttatni, ahová hivatalos minőségben 

nem teheti be a lábát. Nyilván sejthető, 

hogy a történet során javarészt ez a 

két társaság lát el bennünket feladatokkal, 

ugyanakkor mellékküldetések sem maradnak 

el, amelyek szintén hatással lesznek 

a cselekményre. A készítők semmit nem 

erőltetnek, ránk bízzák, kinek hiszünk, s 

melyik küldetés szolgálja jobban pillanatnyi 

érdekünket, így minden döntésünk formálhatja 

az események menetét. A szövevényes 

időrend miatt (lásd a szövegdobozt) 

az újabb rész az eredeti Deus Ex közvetlen 

Időrend 

• Fallen Angel (20XX) 

• Icarus Effect (2027) 

• The Fall (2027) 

• Human Revolution (2027) 

• Mankind Divided (2029) 

• Deus Ex (2052) 

• Invisible War (2079) 

Tesztelt verzió: PC 

9



Infobox 

Fejlesztő: Eidos Montreal/ 

Nixxes Software BV 

Kiadó: Square Enix 


Platform: PC, PS4, Xbox One 

felvezetése, kár, hogy az előzmény mentéseit 

nem hozhattuk át, helyette a fejlesztők 

választották ki, milyen befejezés 

mentén gördítik tovább a cselekményt. 

A kormány szolgálatában számos új képességet 

kipróbálhatunk, ráadásul az ígéretek 

szerint lényegesen több kiegészítőt 

kapunk, mint az előző részben. Az új implantátumok 

megnyitásához továbbra is 

ún. praxis kitekre van szükségünk, ezeket 

később tapasztalati pontok segítségével 

tudjuk fejleszteni. Az implantátumok egységnyi 

energiát fogyasztanak, amelyek 

biocellák segítségével tölthetők vissza, de 

nyugisabb helyzetben kivárhatjuk, amíg 

maguktól telítődnek. A játékmenet ismét 

a vérmérsékletünkhöz idomul, bármikor 

beleállhatunk egy fedezékrendszert használó 

lövöldözésbe, de sokkal kifizetődőbb 

csendben tevékenykedni és a számtalan 

alternatív útvonal közül válogatni. A fejlesztők 

ígérete szerint kevesebb szkriptet 

látunk majd, ezért az összecsapások 

változatosabbak lesznek, a fegyvereket 

pedig már akció közben is módosíthatjuk. 

A dizájn az előző rész hagyatéka, ám a vadonatúj 

Dawn-motornak köszönhetően a 

korábbinál részletesebb, összetettebb játszóteret 

kapunk. Szinte minden városban 

található augmentáltak számára fenntartott 

terület, ahová azok kerülnek, akik 

nem rendelkeznek a megfelelő dokumentumokkal. 

Az utcákon tőlünk függetlenül 

zajlik az élet: árusok kínálják portékájukat; 

illegális cikkek cserélnek gazdát a sikátorok 

mélyén; koldusok hevernek az elektromos 

kábelek és csövek árnyékában, akik 

már csak a humanitárius szervezetekben 

bízhatnak. Számtalan alkalommal kerülünk 

morálisan megkérdőjelezhető helyzetekbe, 

hiszen lehet, csak a helyszínen 

derül ki, akiket megbízóink terroristának 

bélyegeztek, csupán a hétköznapi túlélésért 

küzdenek. Bár a karanténon belül is 

folyamatos a rendőri jelenlét, az erőszak 

nem marad távol ezektől a helyektől; a fejlesztők 

fejlettebb és keményebb mesterséges 

intelligenciát ígérnek, ezért jól meg 

kell gondolni, kiket haragítunk magunkra. 

Az eddig látottak alapján úgy tűnik, az 

Eidos Montreal rátalált a nyerő receptre, 

és méltó folytatást készít a patinás szériához. 

A történetben minden megtalálható, 

amit kedveltünk az előző részben, ráadásul 

a személyes motivációk még tovább 

árnyalják az eseményeket. A módosított 

kiber-katona visszatérése ütősnek ígérkezik, 

szerencsére már nem kell sokat aludni 

az újabb bevetésig. 

10 




MINDENEN TÚL... 

Kétségtelen, hogy a 

mainstream játékgyártás 

árnyékában meghúzódó 

független játékfejlesztők 

egyre nagyobb szeletet 

hasítanak a nagy, közös 

tortából, bár még mindig 

sokan vannak, akik csak 

a szájukat húzzák a 

garázsprojektek láttán. 

Fintorogni persze lehet, de az egyre 

komolyabb sikerek magukért beszélnek; 

nem véletlen, hogy egyre több szakember 

választja az agyonszabályozott, 

merev stúdiórendszer helyett ezt a rögösebb, 

de szabadabb utat. Az Egyesült 

Királyság délkeleti részén tevékenykedő, 

hét éve alapított Hello Games, már az 

első évben elhozta a Develop Awards 

legjobb új mikrostúdiójának járó díját, s 

felkerült a Tech Media Invest százas listájára, 

mint az adott év egyik leginnovatívabb 

és legkreatívabb csapata. A stúdió 

az elmúlt időszakot a Joe Danger-sorozat 

felfuttatásával töltötte, majd jött a 

VGX 2013, ahol egy rendkívül ambiciózus 

projektet jelentettek be, s kerültek vele a 

reflektorok kereszttüzébe... 

12

írta: 

R4bbit 


Aki figyelemmel kíséri a játékipar eseményeit, 

az jó eséllyel találkozhatott már a 

No Man’s Sky című alkotással, amely egy 

végtelenül változatos, procedurálisan 

generált világokat és környezetet ígérő 

űrkaland. A fejlesztők már a kezdetektől 

tudatosan sarokba állították a túlzó fantasztikumot, 

helyette igyekeztek hiteles 

képet festeni az általuk elképzelt világról, 

aminek bejárása közben egyetlen konkrét 

cél van, az univerzum közepén található 

fekete lyuk elérése. A játékot mindenki 

„in medias res” kezdi egy véletlen, egyedi 

ökoszisztémával rendelkező helyszínen. 

Könnyen lehet, hogy a sors szeszélye 

folytán egy olyan bolygón kezdünk, amin 

semmilyen élet vagy nyersanyag nem található; 

máshol a víz hiánya, vagy éppen 

jelenléte befolyásolja a légkör összetételét, 

s határozza meg a felszín növény- és 

állatvilágát. Egy gyors állapotfelmérés 

és ismerkedés után a program azonnal 

válaszút elé állít bennünket: me- 

gyünk vagy maradunk? Ha a kíváncsiság 

hajt minket, akkor hosszas felfedező út 

vár ránk, amely során minden begyűjtött 

kutatási eredményünk egy beépített 

enciklopédiába kerül, hogy az utánunk 

érkezőknek ne kelljen a nulláról indulniuk. 

Távozás esetén először a minitérképen 

jelölt űrhajónkat kell megkeresni, 

amelyben helyet foglalva kapjuk az első 

komolyabb gyomrost, ugyanis ekkor 

szembesülünk majd a játéktér elképesztő 

méretével. A hajón található csillagtérkép 

különböző léptékben ábrázolja a bejárható 

területet: elsőként az alattunk elterülő 

bolygó és a körülötte lévő naprendszer 

(csillagok, holdak és más planéták) látható, 

majd szép fokozatosan szemünk elé 

tárul az egész csillagrendszer... 

13



A játék nagy dobása, hogy minden 

égitest, ami a horizonton vagy a műszereken 

felbukkan, meglátogatható; 

nyilván egy gázóriást vagy magas hőfokon 

izzó képződményt értelmetlen 

piszkálni, de ezeken kívül, bármit felfedezhetünk. 

A program figyelemmel kíséri 

az adott rendszer jellemzőit, környezeti 

tényezőit és ennek megfelelő égitesteket 

generál, így nem fordulhat elő, hogy 

pl. egy sivár, kiégett naprendszerben zöldellő 

planétára találunk. Az űrhajón található 

csillagtérkép minden információt 

közvetít, így láthatjuk, hogy a felkeresni 

kívánt égitesten mennyi és milyen öszszetételű 

nyersanyag található; milyen 

lények lakják, illetve korábban járt-e már 

felszínén ember? Első felfedezőként le- 

hetőségünk lesz a felszínen található 

képződmények, élőlények elnevezésére, 

amelyek aztán az enciklopédiába új néven 

kerülnek be; egyes helyeken kereskedelmi 

útvonalakra és űrállomásokra 

bukkanhatunk, ezek létét azonban 

nem muszáj a közösbe dobni. A különböző 

felfedezésekért és tudományos 

eredményekért természetesen jutalom 

jár, javainkat ezen felül a nyersanyagok 

kereskedelmével is gyarapíthatjuk, amelyet 

űrhajónk, felszerelésünk és fegyverzetünk 

fejlesztésére fordíthatunk. A játék 

hatványozottan jutalmazza a békés egymás 

mellett élést, ami nem jelenti azt, 

hogy minden egyes helyzetet képesek 

leszünk humánus módon megoldani. A 

békés megoldásra mindenképp érdemes 

törekedni, ugyanis az univerzumot az ún. 

Malevolent Force őrzi, amely minden lépésünket 

figyeli, elemzi viselkedésünket 

és az agresszió legkisebb jelére közbelép. 

A különös, mesterséges intelligenciára 

hajazó egységek mindenhol ott vannak 

és kapcsolatban állnak egymással, 

ezért aki túl sokszor nyúlkál 

indokolatlanul a fegy- 

14


vere után, az könnyen megbélyegzett 

pária lehet. Ha legyőznek bennünket, jó 

esetben csak az adott bolygón gyűjtött 

javakról kell lemondanunk, rosszabb 

esetben a kemény munkával felszerelt 

űrhajónkat is elveszthetjük, ami különösen 

fájdalmas büntetés, mert egyes 

alkatrészek csak olyan távoli helyeken 

szerezhetők be, ahol nem biztos, hogy 

valaha újra megfordulunk... 

A játékkal kapcsolatos legnagyobb kérdés, 

hogyan sikerül érdemi tartalommal 

megtölteni ezt a hatalmas, végeláthatatlan 

világot? Miként lehet fenntartani 

az érdeklődést, kézzelfogható küldetések 

és morális tanulságokat tartogató 

missziók nélkül? Bár a játéktér teljesen 

egybefüggő, az elképesztő méretek mi- 

att a játékosok közvetlenül nem találkoznak; 

ez sokak szerint hosszú távon 

nem tesz majd jót a játékélménynek, 

ugyanakkor a játék működhet klasszikus 

MMO-jellemzők nélkül is. A No Man’s 

Sky fejlesztői elképesztő magasra tették 

a lécet, nem finomkodnak, nagyon 

sokat ígérnek. A sikert természetesen 

senki nem szavatolhatja, azonban sok 

kétkedővel ellentétben én bízom abban, 

hogy a kreativitás és az innovatív gondolkodás 

elnyeri jutalmát, s a játék új 

távlatokat nyit a nyílt világú játékok történetében... 

Infobox 

Fejlesztő: Hello Games 

Kiadó: Hello Games 

Megjelenés: 2016. Q3 (csúszik 

az eredeti megjelenés) 

Platform: PC, PS4 

15



A No Truce with the 

Furies első látásra... 

Nem, ez nem jó. Kezdjük 

újra! Első olvasásra 

a No Truce with the 

Furies egy kellemes kis 

nosztalgiavasutazásnak 

tűnhet. Mert mit 

is ígér nekünk a 

Fortress Occident, 

ez az ambiciózus, 

észt fejlesztő stúdió? 

Egy történetében 

hangsúlyos, izometrikus 

megjelenítésű 

szerepjátékot. 

Emlékezzünk: Baldur’s Gate, de még inkább 

Planscape Torment (ez utóbbi különben 

fel is van tüntetve az ihlető források 

közt) – nagy csaták és apró közjátékok, 

no és a kézzel festett hátterek, amelyek 

még csak gyújtóanyagot adtak a képzeletnek, 

és nem akartak erőnek erejével a 

helyébe tolakodni. Szuper hír lenne ez is, 

de azért nem akkora újdonság, hogy öszszetrombitáljuk 

a kedvéért a világsajtót. 

A Baldur’s Gate szellemi örököse, a Pillars 

of Eternity már kiegészítéssel együtt elérhető, 

míg a Planescape nem hivatalos 

utódja, a Torment: Tides of Numenera épp 

bent van a sütőben, de az ígéretek szerint 

hamarosan kihúzzák onnan. És akkor az 

ezer másik független játékról a témában 

még szó sem esett. 

Aztán haladunk tovább a sajtóanyag olvasásában. 

Megtudjuk, hogy az általunk 

majd alakítandó főhős egy vesztes. Egy 

igazi senki, két lábon járó szégyenfolt, akinek 

az eddigi élete egyetlen, borzalmas 

leszereplés mind emberi, mind pedig rendőri 

minőségét tekintve. Hát igen, nem az 

a tipikus fantasy protagonista; legalább 

amnéziás, ha lenne... És a dolgok csak itt 

kezdenek igazán bevadulni. 

A Fortress Occident ugyanis nem csak 

azt hajítja egy hajósládába, és ássa el az 

erdő közepén, amit eddig a cRPG-ékről 

tudni véltünk, de mellépakolja a fantasy- 

16

írta: 

Komédiás 


EGY ELMÉS FANTASZTIKUS REALIZMUS? 

val, illetve úgy általában, a világalkotással 

kapcsolatos berögződéseinket, és a 

tervek szerint egy egészen új zsánert fog 

életre hívni. Az pedig már csak a hab a tortán, 

hogy a fentieket sosem látott grafikai 

megoldásokkal tálalja majd. 

A No Truce-ban ugyan helyet kapnak a 

fegyverek, és el is lehet benne halálozni, 

ám nem a meztelen pengék összemérése 

lesz a konfliktuskezelés kizárólagos 

útja. Elsősorban beszélgetni fogunk, és a 

képességeink rendszere is a társalgás, a 

gondolatok csereberéje, ütköztetése köré 

épül. A Conceptual Thinking például az eredeti 

ideák kifejlesztését segíti. Az elektrokémia 

segítségével az idegrendszerünket 

finomhangolhatjuk. A Thought Cabinet 

pedig egy egzotikus inventory: itt tároljuk 

és dolgozzuk fel azokat a gondolatokat, 

amelyekkel kalandozásunk során találkozunk. 

Az ideák pedig e helyütt idővel hiedelmekké, 

meggyőződésekké csontosodnak, 

majd ezen formájukban rögzülnek, és 

akkor sem tudunk megszabadulni tőlük, 

ha szeretnénk. 

A háttérvilág az ígéretek szerint nem 

fantasy. Nem is alternatív történelem, és 

egyik punk irányzatba sem sorolható be. 

A No Truce with the Furies Robert Kurvitz 

észt szerző regényének a világában játszódik, 

amelynek műfaját az egyik kritikus 

fantasztikus realizmusnak nevezte 

el. Elvileg ez a fantasztikus realizmus 

írja le a játék sztorijának a zsánerét is. 

Egyébként a történetről, világépítésről 

pont mostanában került fel a játék oldalára 

egy fejlesztői blogbejegyzés, ajánlom 

mindenki figyelmébe, mert akár vitaindító 

esszé is lehet. 

A fentiek után a grafika lehetne talán a 

legkevésbé érdekes pont, ám a paintshadingnek 

nevezett eljárás segítségével 

forradalmi, egy mozgó olajfestményhez 

hasonló látványvilágot ígérnek 

a fejlesztők. A képek alapján valóban 

összetéveszthetetlen vizualitás 

tárul majd a szemünk elé, ezért is voltam 

kénytelen újrafogalmazni a cikk 

kezdő mondatát. 

Infobox 

Fejlesztő: Fortress Occident 

Kiadó: Fortress Occident 

Megjelenés: 2016. Q3 

Platform: PC 

17



A konzolok miatt az 

egyenesen PC-re 

készített címek egyre 

jobban háttérbe 

szorulnak, csak kevés 

maradt, amely talpon 

tudott maradni a 

változások közepette. A 

Sid Meier’s Civilizationsorozat 

a szerencsés 

túlélők közé tartozik, 

hiszen az egyes 

epizódok képesek voltak 

megújulni, miközben a 

jellemző alapvetések 

megmaradtak. 

Rajongóként régóta 

várom a széria 

folytatását, mert 

kíváncsi vagyok, hogyan 

tart lépést ez a lassú, sok 

gondolkodást igénylő 

műfaj a megváltozott 

igényekkel. 

Az egyik szembetűnő változás a városok 

rendszerét érinti, ugyanis a települések 

már nincsenek egyetlen mezőre 

beszorítva. Az egymás melletti területek 

a város kerületeként működhetnek, így 

elkülöníthető az ipar és a mezőgazdaság, 

más helyszínen folyhat pl. a tudományos- 

és kutatómunka, ráadásul az 

átszabott rendszer miatt, kihasználhatók 

az adott mező földrajzi-gazdasági 

előnyei. További előnynek tűnik, hogy a 

települések menedzselése könnyebbé, 

míg az egyes kerületek tevékenysége 

átláthatóbbá válik, ugyanakkor a változások 

a korábban evidens dolgokra is 

hatással vannak, mert pl. az ipari-, termelő-, 

tudományos-, kulturális-régiók 

elfoglalásával megbénítható a hozzájuk 

tartozó város élete. Miután az előző rész 

harcrendszere finoman szólva sem volt 

hibátlan, újfent lehetőséget kapunk az 

egységek csoportosítására, ám egyszerre 

csak két csoportot vonhatunk össze, 

így azok egymás tudását erősítve hatékonyabban 

tevékenykedhetnek anélkül, 

hogy felborítanák a játék kényes egyensúlyát. 

Nem vitás, hogy az elmúlt évtizedek 

során a felfedezések, kutatások 

rendszere kopott meg leginkább. Eddig 

az alkalmazott kutatók és tudományos 

épületek függvényében termelődtek a 

beváltható pontok, amiket szétdobálva 

fedezhettünk fel újabb készségeket. En- 

18

írta: 

R4bbit 


A KIRÁLY LEGÚJABB RUHÁJA... 

nek a szisztémának az egyik komoly negatívuma, 

hogy nem vette figyelembe a 

földrajzi jellemzőket, így olyan újításokra 

is költhettünk, amelyek birtokában nem 

lehetett tovább lépni. Nos, az új rendszer 

sem zárja ki az ilyesmit (pl. hiába nincs 

tengerpartunk, lehet gyúrni a hajózásra), 

azonban előnyhöz jutnak azok a civilizációk, 

amelyek fekvése kedvezően hat az 

adott tudományág kibontására. Ennek 

tükrében viszont már korántsem mindegy, 

milyen területen kezdjük a játékot, 

s később is jobban kell alkalmazkodnunk 

a választott helyszín domborzati viszonyaihoz. 

Az utolsó felvonás gépi agya 

meglehetősen hektikus volt; a diplomácia 

gyerekcipőben szaladgált, én pl. nem 

győztem rendre inteni a birodalmam határait 

semmibe vevő népeket. A készítők 

ígérete szerint az újabb vezetőknek végre 

jól körvonalazott stílusa és politikai törekvései 

lesznek, így elkerülhetők a korábbi 

részekre jellemző végletes reakciók. 

Bár a sorozat sosem hardver izzasztó 

grafikáról volt híres, a készítők a látványra 

is gyúrtak; a projekt művészeti vezetője 

elmondta, hogy tervezés előtt sokat 

tanulmányozták a játékosok szokásait. 

Brian Busatti szerint a felhasználók szeretik 

a világot tisztes távolból szemlélni, 

s csak időnként közelítenek rá egy-egy 

érdekesebb területre. A begyűjtött adatok 

elemzése után a látványtervezők arra 

jutottak, hogy a játéknak messziről is jól 

kell mutatnia, miközben a formák és körvonalak 

hangsúlyosak maradnak. A könynyebb 

irányíthatóság kedvéért a karakterek 

nagyobbak lesznek, de a közeli nézetet 

sem hanyagolják el: a kulturális különbözőségek 

az épületek mellett, az egységek 

szintjén is nyomon követhetők. Bár a kezelőfelület 

az előzmény öröksége, azért 

itt is lesznek változások: központi helyre 

kerülnek az iránytűk, asztrolábiumok, és 

a 15–16. századi utazókra és felfedezőkre 

jellemző, ikonikus tárgyak. Egyelőre 

ennyit sikerült egy méretesebb dióhéjba 

tömködni a civilizációk újabb nagy versenyéről, 

s bár maradtak bennem kérdések, 

azokra valószínűleg csak megjelenés után 

kapok választ. Annyi biztos, hogy a Firaxis, 

szemmel láthatóan számtalan, alaposan 

átgondolt újítással készül meggyőzni 

a régi rajongókat és az új kalandorokat. 

Infobox 

Fejlesztő: Firaxis Games 

Kiadó: 2K Games 


Platform: PC, Mac OSX, Linux 

19



Korunk egyik legnagyobb 

vívmánya a korai 

hozzáférésű játékok 

létesítménye, aminek 

hála idő előtt bizalmat 

szavazhatunk egyegy 

jobban várt és 

szívünknek kedves 

címnek. A rendszer 

alapötlete remek, de 

sajnos nem tökéletes, 

hiszen lépten-nyomon 

belefuthatunk lassú 

fejlesztésekbe, 

befuccsolt projektekbe, 

magára hagyott 

játékokra és csaló 

fejlesztőkre, akik csak 

a pénzcsörgésre 

figyelnek fel. 

Ezt a kicsit felemás bandát félig-meddig 

a Tripwire csapata is erősíti, akik a 

Killing Floor folytatása kapcsán vették a 

fejükbe, hogy kipróbálják ezt az agyonhasznált 

korai hozzáférést. 

A zedirtás legelső epizódja még egy Unreal 

Tournament modként indult, de aztán 

annyira sikeres lett, hogy egy teljesen 

önálló játékként ugrott be a hordamód 

kategóriába, méghozzá nem is rosszul. 

A srácok remekül toldozták-foltozták a 

meglehetősen egyszerű alapokat, így 

idővel már kasztokat választva és fejlődve 

szállhattunk szembe az egyre csak 

növekvő szörnyhadsereggel. A rengeteg 

frissítés és DLC után a Tripwire nekilátott 

a folytatásnak, ami a játékmeneten 

ugyan nem változtat, de a körítés már 

egy sokkal kiforrottabb játék megjelenését 

vetíti előre. 

A hordamód adta szabályok tehát maradtak, 

azaz egy lezárt pályán körről körre 

egyre több és keményebb ellenfelet 

lezúzva kell életben maradnunk, a gyil- 

kolásért kapott pénzből pedig felszereléseket 

vehetünk magunknak. A többszemélyes 

játékra felhúzott kaszabolásból 

mindenki kiveheti a részét, és mivel a 

kasztok rendszere szintúgy megmaradt, 

ezért érdemes a saját hősünknek a legmegfelelőbb 

flintát választani, hiszen 

azzal lesz a leghatékonyabb. A szintlépéses 

rendszer viszont megújult, hiszen az 

előd nyögvenyelős rendszerét egy 25-ös 

limitre cserélték, ráadásul új osztályok is 

bekerülnek a felhozatalba. Szintén újdonság, 

hogy 5 szintenként 

egy nagyobb bónuszt is 

választhatunk magunknak, 

mely akár az egész csapatra 

kiterjedhet, így könnyítve 

meg kicsit a túlélést. A 

kasztokkal együtt a 

közelharc 

rendszere 

is átesett egy 

nagygenerálon, 

aminek hála már 

nincs annyira meg- 

20

írta: 

Májkül 


TUNKOLJUNK SZAFTOT 

kötve a kezünk, a direkt erre szakosodó 

karakterek pedig jóval több kombóval 

operálhatják a tömegekben hullámzó zedeket. 

A fenti újdonságoknak nevezett finomítások 

azonban eltörpülnek a Killing Floor 2 

valódi nagy durranása mellett, ez pedig a 

tálalás. Az első rész még meglehetősen 

puritán volt a maga idejében, az animá- 

ciók darabosak voltak, és bár lehetett 

darabolni és ömlött a vér, mindent egybevetve 

kicsit gyengécskére sikeredett. 

Nos, a folytatásban attól már nem kell 

tartanunk, hogy vérhiányban szenvedő 

dögöket kell irtanunk, mert 

lesz szósz dögivel, 

sőt a MEAT (Massive 

Evisceration 

and 

Trauma) 

rendszernek 

hála még csonkolásban 

sem fogunk hiányt 

szenvedni. Szinte könny szökik 

az ember szemébe, ahogy a 

zedek egymás után hullanak 

darabokra, a fegyvereknek pedig 

érződik a súlya, egy-egy jól 

irányzott lövés vagy suhintás 

után már jöhetne is a takarítóbrigád. 

A korai hozzáférés viszont alaposan meglátszik 

a játékon, ráadásul a Tripwire csapata 

sem töri magát igazán azon, hogy a 

végleges megjelenés közeledjen. A tartalom 

nagyon kevéske, az érkező frissítések 

veszett lassan futnak be a vérfürdőbe, 

bár őszintén szólva, nem tartok attól, 

hogy a projekt befuccsol. Ja, igen és van 

mikrotranzakció is, bár ez a mai világban 

lassan már alapkövetelmény, csak kicsit 

furcsa, hogy a játék végleges változata 

még sehol, de a pénztárcánkat akár most 

is kinyithatjuk. 

A Killing Floor 2, mindent összevetve, 

akár majd egy jó játék is lehet, de ahhoz 

még jóval több kell, illetve az sem ártana, 

ha végre valóban megjelenne. Egyelőre a 

kicsit kopottasabb látvány és a tartalom 

az, amin fogást lehet találni, viszont az 

alaprendszerek, a játékmenet, illetve a 

korábban már emlegetett brutalitás remekül 

elviszi a hátán. Sajnos pár óra alatt 

így is megunható a párizsi zedirtás, de ha 

a fejlesztők végre aktivizálódnak, akkor 

akár naponta érdemes lesz visszatérni a 

mocsokkal teli pályákra, egy nagytakarítás 

céljából. 

Infobox 

Fejlesztő: Tripwire Interactive 

Kiadó: Tripwire Interactive 

Megjelenés: n/a – early access 

Platform: PC 

21


górcső alatt 

Ha fellapoznánk egy 

értelmező kézi szótárt, akkor 

a középszerű kifejezésnél 

tuti ott találnánk az olasz 

Milestone és a francia Spiders 

csapatát. Utóbbi leginkább 

RPG fronton igyekszik 

elismerésre szert tenni, 

de legutolsó munkájuk a 

Bound by Flame már visszalépésnek 

számított, 

így hagyták is a 

tüzes vonalat, 

és inkább 

visszanyúltak 

az eggyel 

korábbi 

játékuk, 

a Mars: 

War Logs 

nyomasztó 

világához, 

ahol ember 

embernek 

farkasa, a víz 

igazi kincs, a 

naptej pedig 

alaptartozék 

minden 

háztartásban. 

A The Technomancer tehát ugyanabban 

a szörnyű és meglehetősen kilátástalan 

világban játszódik, mint a 2013-ban 

megjelent marsi kaland, bár a helyszínen 

és az alaphelyzeten kívül semmi nem 

köti össze a két játékot. A Mars már nem 

a régi, a megmaradt emberek búrák alatti 

városokban igyekeznek túlélni, miközben 

a falakon belül az alvilág egyre jobban 

megszedi magát, és a felszínen 

fosztogatók és mutánsok 

várják a gyanútlan túrázókat. 

Ebben a világban próbálnak 

rendet tenni 

az úgynevezett 

Technomancerek, 

akikhez a főhős is tartozik. 

Ők abban különböznek 

a többiektől, 

hogy uralmuk alá 

hajtották az elektromosságot, 

képességüket 

pedig 

nem is félnek bevetni 

a harcokban. 

A játék világa remekül 

felépített, a 

helyszínek szinte 

lemásznak a monitorról, és öröm őket 

elsőre bebarangolni, felfedezni. Nem 

véletlen írtam az „elsőre” szót, mivel bejárható 

területből nincs igazán sok, ezt 

a problémát pedig úgy oldották meg a 

fejlesztők, hogy többször is be kell barangolnunk 

a meglévőket. Ez leginkább 

azért fájó pont, mert eközben a korábban 

már levert ellenfelek újratermelődnek, 

azaz minden egyes 

alkalommal újra fel kell venni 

velük szemben a harcot, ha tetszik, 

ha nem. Erre a frusztráltságra 

rátesz még egy 

lapáttal a harcrendszer 

sutasága, ami mostani 

szemmel nézve 

inkább nevetséges, 

elvégre is nem ehhez 

vagyunk szokva 

2016-ban. A mozgások 

darabosak, 

az ütések érzékelése 

hagy maga után némi 

kívánnivalót, és az 

irányítás sem éppen 

kézre álló, bár idővel 

azért megszokható. 

22 


írta: 

Májkül 


A VÖRÖS BOLYGÓ MUTÁNSAI 

A mesterséges intelligencia sincs a toppon, 

melyet megpróbáltak a mennyiséggel 

kompenzálni, ennek hála nagyobb 

tömeg esetén érdemesebb össze-vissza 

ugrálni. Ha mégsem jönne be ez a taktika, 

akkor csak szimplán fussunk el, mivel 

pár méter után megunják az egészet és 

visszamásznak a helyükre. 

A harcrendszer gyengeségét leginkább a 

fejlődési rendszerrel igyekeztek pótolni, 

ami jól is teszi a dolgát, mert rengeteg 

lehetőség közül választhatunk, habár az 

alapok nem igazán változnak. Harcolhatunk 

bottal, pisztollyal és tőrrel, de akár 

pajzzsal is, ezek mellett pedig bármikor 

bevethetjük a titkos fegyverünket, az 

elektromosságot, ami itt a varázslatnak 

felel meg. Sebezhetünk vele, de akár átkokat 

is szórhatunk, társainkra pedig 

erősítéseket aggathatunk. Barátaink 

egyébként küldetésekkel is megajándékozhatnak 

minket, sőt akár románcba is 

keveredhetünk velük, ami sokszor inkább 

röhejes, mint izgalmas, de hát manapság 

ez a divat, nem? 

Van még itt nekünk egy kellően bonyolult 

és kissé talán felesleges kraftrendszer is, 

amivel erősíthetjük tárgyainkat, de ennek 

nem feltétlenül érezzük szükségét, 

legalábbis könnyebb fokozatokon biztos, 

hogy nem. Morális döntésekből is kapunk 

egy adagot, melyek azonban nincsenek 

nagy hatással a jövőre nézve, szóval, aki 

ezért kezdené újra a több mint 20 órás 

kalandot, az csalódni fog. 

A The Technomancer a Spider eddigi 

felhozatalából mindenképpen a legjobb 

darab, de sajnos ez sem elég, hogy kiemelkedjen 

a középszerből. A világ remekül 

felépített, a fejlődési rendszer is 

működik, de újdonság nem igazán van, 

a megvalósítás pedig idejétmúlt. A látvány 

több évvel ezelőtti játékokat idéz 

fel bennünk, de a legrosszabb a szinkron, 

ráadásul az átvezetők alatt levágott 

tátogások inkább röhejesek, mintsem 

valóságosak, mintha csak egy akvárium 

ablakát kémlelnénk. 

A srácoknak tehát van még hova fejlődni, 

de legalább jó úton haladnak, és ki 

tudja, pár év múlva talán egy olyan játékot 

kapunk tőlük, ami már gond nélkül 

megéri az árát. Mi szurkolunk nekik, addig 

viszont csak óvatosan közelítsetek a 

Marsra, mert könnyedén megégethetitek 

magatokat. 

Értékelés 

Adott pontszám: 

5.8/10 

Fejlesztő: Spiders 

Kiadó: Focus Home Interactive 



A remekül felépített világban 

és a fejlődési rendszerben akad 

potenciál, amit végül kiaknázatlanul 

hagytak. Sajnos az egész 

játék egy több éves címnek 

érződik, ráadásul még az ellenfelek 

is a kelleténél ostobábbak. 


23


kritikája is egyben a Carmageddon: 

Max Damage-nek. Az irányításra rá 


Közel húsz esztendeje 

annak, hogy egy 

Carmageddon 

keresztséget 

magán viselő totális 

ámokfutás berobogott 

a köztudatba, és fél 

pillanat alatt kultusszá 

vált a játékosok 

körében. Lehetett 

imádni és lehetett 

csuklóból gyűlölni, 

de a Carmageddon 

egy hamisítatlan 

klasszikussá nőtte 

ki magát. Rengeteg 

év rohant el a fejünk 

felett, de a Stainless 

Games fejlesztői nem 

képesek elengedni 

egykori szüleményük 

kezét, ezért öltöztették 

a srácok tavaly új 

köntösbe évtizedes 

büszkeségüket. 

A kizárólag PC-re megjelent Carmageddon: 

Reincarnation jószerivel megszégyenítette 

az egykoron vakító 

fényességgel ragyogó címet. A Kickstarteren 

beharácsolt pénzekből fejlesztett 

felvonás megkésett mélyrepülése 

sem volt elég ahhoz, hogy a stúdió más 

irányba evezzen. Ehelyett kipofozva kidobták 

a PlayStation 4-es, valamint Xbox 

One-os konverziókat, amelyek minősége 

úgyszintén csapnivaló szintet képvisel. 

A képlet az első epizód óta változatlan 

maradt, így a gyalogosok elmaszatolásán, 

a versenyek megnyerésén és az 

egymás leamortizálásán kívül egyéb magasröptű 

szándék nem szorult a produkcióba. 

Egy Carmageddon cím láttán el se 

várná az egyszeri játékos, hogy különösebb 

erkölcsi értéket képviseljen, a minőség 

és a korrekt tartalom azonban kijárna 

a rajongóknak. Utóbbi kettőből legalább 

az egyik valóra vált, ami sajnos nem a 

minőség lett. A pusztításra kihegyezett 

verdák irányítása kritikán aluli, az autók 

viselkedése borzalmas, így a vezetési 

élmény élvezhetetlen. A produkció külleme 

valahol az előző generációs konzolok 

szintjén mozog, ami az egyik legélesebb 

lehet ugyan sütni, hogy szódával elmegy, 

mert ez erősen szubjektív, de a 

szemeinknek könyörtelen grafikai valósítás nem talál enyhítő mentségre. 

meg- 

Ez a játék nem szép, sőt átlag alatti egy 

új generációs konzol tudásához mérten. 

A kampány-módozat feladatai között 

szerepel a megadott számú körök megtétele, 

az ellenőrzési pontok érintése, a 

többiek hidegre vágása, illetve az öszszes 

gyalogos likvidálása. A megszerzett 

pénzeket tuningolásra, valós idejű 

javítgatásra fordíthatjuk, még gyorsabbá, 

védettebbé, vagy erősebbé tehetjük 

az alattunk gyilkolászó kilométerfalót. 

Groteszk küllemüket még félelmetesebbé 

tehetjük a power up-ok applikálásával, 

majd a játék előrehaladtával újabb 

sofőrök és autók válnak elérhetővé. Ha 

a vérlázítóan primitív mesterséges intelligencia 

csontra szivattyúzta volna 

türelmünket, harcba mehetünk online 

opponensek ellen, ám ezen a ponton 

újabb meghatározó momentum veszik el 

24 

Tesztelt verzió: PS4

írta: 

FutuRetrO 


BELSŐSÉGEKBEN TUNKOLÓ 

ABRONCSOK 

a játékból a gyalogosok asszimilálásával. 

Netes küzdelmek alatt ugyanis elnéptelenednek 

a pályák, így a szó legszorosabb 

értelmében is vérszegényebbé válik a 

játékélmény. Erre a recesszióra minden 

bizonnyal technikai megfontolásból volt 

szükség, különben a játék képfrissítése 

mélyen az elvárt szint alá redukálódott 

volna, ami egyébként sem olyan magas. 

A mélyponton való katarzist tetézi, hogy 

a Max Damage-be se szenvedély, se lélek, 

se fantázia nem szorult, így a középszerűség 

fokmérője alá érkezett meg a 

Stainless Games feltámasztási hadjárata. 

Hogy egy hollywoodi klasszikust idézzek: 

„Ami régen szar volt, most is az.” Hogy 

a szavatosság miként alakul, arra nehéz 

objektív választ adni, mert lesznek páran, 

akik tíz perc után cibálják ki a korongot, ha 

instant csalódást okoz náluk rövid távon 

ez a förtelmes rettenet. Lehet majd persze 

azzal vádaskodni, hogy stílusgyűlölő 

volt a tesztelő, vagy éppen a műfaj iránt 

utálattal viselő ragadott tollat, hogy beszámoljon 

élményeiről, de a helyzet az, 

hogy azt a kiadott tizenezret hiányolnánk 

a pénztárcáitokból, mert haszontalan 

költés lenne. Ha tele vagy a mindennapok 

fáradalmaival és frusztrációidat a tévé 

előtt szereted kiélni, válaszd a Carmageddon: 

Max Damage-t. Ha nagy rajongója 

voltál az eredeti epizódoknak és epekedve 

sóvárogsz egy kis Carmageddon-féle 

életérzés után, válaszd magadnak ezt a 

címet saját felelősségedre. Ám ha igényes 

szórakozásra vágynál, fordítsd el a 

fejed más irányba, mert ez a termék nem 

a Te játékod lesz. 

Értékelés 


4.8/10 

Fejlesztő: Stainless Games 

Kiadó: Stainless Games 


Platform: PS4, XOne 

Egy éven belül kétszer is csődöt 

mondott a Carmageddon 

feltámasztási kísérlete. Először 

PC-n lépett banánhéjra, majd 

konzolokon mutatott be újabb 

zakót. A régi tartalommal 

nincs probléma, a küllem, a 

játszhatóság és a fantáziátlanság 

azonban az első percben 

szárnyát szegi a Stainless 

Games favoritjának. 

25



Egy DLC, ami méltó 

lezárása Gerált 

kalandjainak, hiszen 

elérkezett Ríviai 

Gerált utolsó kalandja, 

a CD Projekt Red 

pedig méltó módon 

búcsúztatja a háborús 

hőst. A rajongókat 

mindenképpen kielégíti 

majd a Wild Hunt utolsó 

kiegészítője, de ez nem 

azt jelenti, hogy nem fog 

hiányozni a Fehér Farkas. 

Ideje elköszönni a csinosabbnál csinosabb 

hölgyek védelmezőjétől és becserkészőjétől, 

a félelmetes szörnyek legyőzőjétől, 

a kirekesztett, emlékeit vesztett 

witchertől. Láttuk, ahogy megvívja az 

emberek és a Scoia’tael csatáját, királyok 

ellen vagy oldalán küzd, és felveszi a harcot 

a Wild Huntal. Itt az idő, hogy Gerált 

megpihenjen. 

A Blood and Wine helyszíne a festői 

szépségű Toussaint, ami nagyban különbözik 

az eddigiektől, amik szürkék és 

baljósak voltak. Itt csak úgy szikráznak 

a színek, amik élénkebbek, mint valaha. 

Nem csoda, hiszen a készítők nem Lengyelországról, 

hanem Franciaországról 

mintázták őket. Nemes hölgyek lejtenek 

kibuggyanó keblekkel, az utcákat árusok 

népesítik be. Itt bárki szívesen lakna, 

annyi biztos. Vagy mégsem? 

A békét és nyugalmat vámpírok zavarják 

meg, de ők nem csillognak a napfényben. 

Maradjunk annyiban, hogy egy tini lány 

sem alél el a látványuktól, hacsak nincs 

valamiféle beteg perverziója, mondjuk a 

nagy fogak iránt. Mégis, ez a veszély nem 

olyan hatalmas, ami a világot fenyegetné, 

Gerált számára akár semmiségnek is 

nevezhető. Épp kinyír pár vérszívót, csak 

hogy nyugdíjas évei alatt ne unatkozzon. 

Ne értsetek félre, az ellenfelek legyőzése 

cseppet sem lett könnyebb, sőt. Nem kell 

nehéz fokozaton játszani, hogy minden 

potiont, bombát és jelet használj a csatában, 

ne csak az Ignit nyomogasd, mint 

egy őrült. Én megpróbáltam, hát nem jött 

26 


írta: 

Linda Eagle 


VÉR ÉS BOR, WITCHER 

RAJONGÓKNAK BÁRMIKOR 

össze. A nagyobb bossok kifejezetten 

ötletesek és szórakoztatóak. Azért Dark 

Souls-ra ne számítsunk, ha nem toljuk fel 

hardra a játékot, de meg tudnak izzasztani 

rendesen. 

Kellemeset a hasznossal. Ez is lehetne a 

mottója a DLC-nek, hiszen Gerált beszerez 

egy szőlőültetvényt, ahol gyógynövényeket 

termeszthetünk a varázsitalokhoz, 

ledőlhetünk az ágyra, és egyszerűen 

kényelembe helyezhetjük magunkat. Jó a 

dolga egy kiöregedett witchernek, az biztos, 

jobb mint amire az előző részek alapján 

számíthattunk volna. Ez talán kicsit 

ellentmondásos is, már várnánk, hogy 

mikor kezd el Gerált otthon kötögetni, de 

valahogy mégis megelégedéssel tölt el a 

jól megérdemelt pihenése szegény párának, 

a sok hányattatás után. 

27



Értékelés 


9.5/10 

Fejlesztő: CD Projekt Red 

Studio 

Kiadó: CD Projekt Red 



A Blood and Wine egy 

színesebb, vidámabb oldalát 

mutatja meg a The Witcher 

világának, az öreg Gerált megpihenését 

szimbolizálva. Ennek 

ellenére rengeteg új küldetés- 

sel, nagy területtel és remek 

karakterekkel találkozhatunk, 

úgy zárhatjuk le magunkban 

a trilógiát, hogy csak azért 

maradjon mögötte üresség, 

mert annyira fog 

hiányozni. 

Ha már a divatnál tartunk, a fejlesztők 

bevezették a különféle festékeket, amikkel 

követhetjük a legújabb trendeket. 

Azért a babarózsaszín páncél nagyon 

kemény tud lenni. Nem baj, ráfoghatják 

az öreg farkasra, hogy biztos már szenilis. 

Lesz mit színezni, ugyanis számos új 

öltözettel és fegyverrel találkozhatunk, 

amik nem csak a ruhatárunkhoz adnak 

hozzá, de a statjainkhoz is. 

Bár maga a történet nem olyan erős, mint 

az alapjátéké, de a karakterek és a hangulat 

bőségesen kárpótolnak. Elég csak 

a lehengerlő és nem utolsó sorban gyö- 

nyörű Anna Henrietta hercegnőre gondolni, 

aki pont annyira talpraesett, mint 

annyira gazdag. Bár a Witcher szériát 

sosem kellett félteni a buta, inkompetens 

női szereplők miatt, szinte 

mindegyik hölgyre van miért felnézni, 

csodálni. A CD Projekt Redes srácok anynyi 

tartalmat sűrítettek egyetlen DLC-be, 

amit sok önálló játék is megirigyelhetne. 

Mindenhonnan ezt hallani, és hihettek a 

fületeknek, mert igazat beszélnek. Annyi 

quest, point of interest és akkora terület 

áll rendelkezésünkre, hogy mire az 

ember végez mindennel, megőszül, mint 

Gerált. Már mehet is a cosplay. Lányok 

se csüggedjenek, Ciri haja is fehér. 

Mindezen felül a felhasználói felületen 

is javítottak, kaptunk új mutációkat, 

amik olyan képességeket unlockolhatnak, 

mint például, hogy az ellenség 

megölésével visszatöltődik maximumra 

a HP-nk. Persze ezek apróságok, mégis 

valamelyest felturbózzák a játékélményt. 

Ez idáig csak jókat olvashattatok a kiegészítőről, 

de akkor jöjjenek a hiányosságok. 

Nem tudok mondani. Sajnálom. Lehetséges, 

hogy elfogult vagyok, és a trilógia végig 

vitele úgy megszerettette velem Geráltot, 

hogy elnyomja a negatívumokat, 

de nem, nincs sem szívem, sem kedvem 

ahhoz, hogy a kákán csomót keressek. 

Ez a játék úgy jó, ahogy van. Tökéletesen 

illeszkedik a szériába, megnyugtató, de 

nem túl nyálas befejezése egy maradan- 

dó élményt nyújtó kalandnak. 

Ha végig is vittük a történetet, és már 

alig van mit tenni, akkor is kedve van az 

embernek még ezt, meg azt is megnézni, 

csak hogy ne kelljen még búcsúzni és 

könnyes szemmel kilépni, aztán uninstallálni 

a programot. Olyan dolog ez, 

mint egy jó könyv, vagy film után, amikor 

üresnek érzed magad legbelül. 

De miért olyan addiktív a Witcher, és úgy 

egészében a középkori háttértörténet? 

Milyen komoly társadalmi kérdéseket vet 

fel Andrzej Sapkowski regénysorozata és 

maga a játék? Érdemes kicsit más szemszögből 

is kivesézni a The Witcher világát, 

mert több kincsre bukkan az ember, 

mint az a felszínen látszik. Ha többet szeretnétek 

megtudni, olvassátok el „A The 

Witcher trilógiáról más szemmel” című 

cikkünket. 




„Nosztalgia: elveszett, 

elmúlt dolgok utáni 

vágyakozás, epekedés...” 

Nem tudom, hogy a 

lengyel csapat egyszerűen 

alkotói válságban van, 

vagy ennyire bejön nekik a 

múltidézés, mindenesetre 

a Shadow Warrior 

feltámasztása után saját 

játékuk felújítására 

Értékelés 

vállalkoztak. 


6.5/10 

Fejlesztő: Flying Wild Hog 

Kiadó: Gambitious Digital 

Entertainment 


Platform: PC 

A Hard Reset Redux-ban 

tényleg csúcsra járatták a retro 

hangulatot, amit villámgyors 

játékmenettel és ballanszírozott 

nehézségi módokkal 

támogattak meg. Azonban nem 

mehetünk el szó nélkül a kevés 

érdemi újítás, a követhetetlen 

sztori, az unalmas pályák és 

az idegesítő bugok mellett, 

így ezekkel minden érdeklődő 

számoljon. A platform pedig 

nemcsak PC, hanem még PS4 

és XOne is. 

HARD RESET REDUX 

ELŐRE A MÚLTBA... 

Kicsit szégyenkezem, mert az eredeti ligencia; emberekre vadászó robotok és 

címből csak nagyon kevés ragadt meg, robotokra vadászó emberek. Miután az 

holott pont az érintettség miatt nyertem első felvonás hőskort idéző játékmenete 

meg az újabb változat boncolgatásának teljesen a nosztalgia-faktorra támaszkodott, 

lehetőségét. Némi kutakodás után persze 

ezért a felújításnál vártam némi elő- 

gyorsan képbe kerültem, így semmi relépést, azonban lengyel barátaink úgy 

nem állhat az összevetés útjába. 

érezték, erre semmi szükség. A helyszínek 

Bocsássatok meg, de eltekintek a történet 

nem tanúskodnak különösebb fantáziáról, 

ismertetésétől, mert a heves ösz- 

üres díszletek között irtható az ellenfél; 

szecsapások közé szorított átvezetőkből fedezék mögé továbbra sem bújhatunk, 

kihámozható sztori továbbra is nehezen bár a promóciós anyagon morcosan pislogó 

értelmezhető. Ami biztos, hogy a 25. században 

hős legalább futni megtanult, s képes 

járunk, egy elvadult cyberpunk kitérni a hevesebb támadások elől. A játék 

világban, ahol vannak gonosz, profitéhes még mindig a pörgős, villámgyors akcióról 

nagyvállalatok; felelőtlenül magára hagyott 

szól, szerencsére a fejleszthető fegyve- 

és elszabaduló mesterséges intelrek 

maradtak, ráadásul még egy 

cyber- 

30 


írta: 

R4bbit 


katonával is megajándékoztak bennünket 

a készítők. Az ellenfelek többnyire a régiek, 

ráadásul ugyanolyan ostobák, mint 

korábban; leginkább csapatosan és több 

irányból támadnak; mindössze egyetlen, 

zombiféle teremtmény jelenti az újdonságot, 

aki valószínűleg eltévedt és nem 

talált vissza a haverokhoz. 

Ami a látványt illeti... nos, jelenleg ott 

tartunk, hogy a készítők és a régi felvonás 

rajongói heves szócsatákat vívnak 

egymással. Előbbiek kicsit duzzogva a 

változtatásokra igyekeznek felhívni a 

figyelmet, míg utóbbiak azok meglétét 

vonják kétségbe, miközben kellemetlen 

stílusban azt is feszegetik, miért tűnik 

rondábbnak a felújított változat az eredetinél? 

A látványért továbbra is a saját 

készítésű RoadHog motor felel, amely 

kétségtelen szebben kezeli a dinamikus 

fényeket, élethűbb a helyszínek bevilágítása, 

látványosabbak az effektek; nagy 

kár, hogy a textúrákat nem volt érkezésük 

feljavítani. A játékon néhány óra 

alatt kényelmesen végig lehet szaladni, 

multiplayer nincs; némi pluszt kínál, hogy 

a kampány mellé csapták az Exile című 

kiegészítőt, s az elszántabbak a Survivor 

játékmódban is tizedelhetik a hullámokban 

érkező robot-bestiákat. 

Szorult helyzetbe kerültem, mert a Hard 

Reset Redux még a tetten érhető fejlesztések 

ellenére sem tud többet nyújtani, 

mint az elődje, amely viszont öt éve is 

csupán a tisztes középszert képviselte. 

Persze az új változat nem játszhatatlanul 

rossz, de el kell fogadnunk a hibáit, hogy 

néhány órára jóban lehessünk vele. Akinek 

kimaradt az előző rész, nyugodtan 

szerezze be az újat, másoknak felesleges 

pénzkidobás... 


31



Az interaktív novellák 

mindig vékony jégen 

táncolnak, hiszen a 

szabadsággal alig 

rendelkező címek 

esetében szinte minden 

a történet minőségén 

múlik. A The Detail című 

bűnügyi dráma készítői 

a manapság annyira 

divatos, epizodikus 

történetmesélést 

választották, és egy 

droggal kapcsolatos 

gyilkossági ügyet 

állítottak alkotásuk 

középpontjába. A 

három részből álló első 

etapot a finn srácok 

április 21-én zárták le, 

így lehetőségünk nyílt 

azt teljes egészében 

megvizsgálni. 

A 

történet pillére tehát egy kábszeres 

gyilkosság, amelynek felderítésére, 

az elharapózó korrupció miatt, beépített 

embereket alkalmaznak. A sztori 

kulcsfigurája egy ötvenes éveiben járó, 

kiégett nyomozó, aki újra terepre küldi 

régi informátorát, holott az már rég elhagyta 

a bűnös utcákat. A bűnvadász 

csapat harmadik tagja „a nő”; fiatal és 

naiv; ugyanakkor ambiciózus és gyorsan 

tanul, amivel igyekszik kivívni partnere 

elismerését. Ahogy a noir-történetekben 

szokás, a mocsok nem sokáig marad az 

utcákon, hiszen a szálak az alvilág mélyéről 

a fehérgalléros bűnözők világába, 

majd az államigazgatásba vezetnek. A 

forgatókönyvírók az eredetiség helyett, 

érezhetően a klasszikus sikerfilmek és 

sorozatok fordulatait használták, ám a 

kölcsönvett elemek ellenére a narratíva 

remek, kifejezetten komor és a realitások 

talaján álló helyzeteket kapunk. 

A jól felépített alapok és markáns szereplők 

mellett, hatalmas pacsi jár az erős atmoszféráért 

és a sötét tónusokat használó, 

komor látványvilágért. Az alaposan 

kidolgozott, képregényes stílus alapvetően 

a XIII című alkotást idézi, annak hozzávetőleges 

szabadsága nélkül. Az évad 

végére láthatóvá válik, hogy az első epizód 

(bevezetés, karakterek és hátterek 

megrajzolása, különböző szálak kibontása) 

sikerült a legjobban; a második egy 

kicsit erőtlenebb, míg a harmadik rész 

kicsit összecsapott hatást kelt (el kell 

varrni a szálakat)... a végére tartogatott 

pesszimista gyomros azonban feledteti 

a hiányosságokat. A noir-műfaj kötelező, 

érdes antihősének szerepét vállaló 

Reggie figuráján nehéz fogást találni, 

azonban a többi karakterek kidolgozása 

32 


írta: 

R4bbit 


BEHÁLÓZVA... 

lehetett volna alaposabb. Joe, a jó útra 

tért bűnöző a harmadik részre teljesen 

érdektelenné válik, míg Kate egydimenziós 

alakításának kibontását érezhetően a 

következő évadra tartogatják. 

A The Detail csak nagy jóindulattal nevezhető 

játéknak, hiszen a kattintással 

lapozható képregényes mechanika nagyon 

kevés szabadságot kínál. Akadnak 

ugyan párbeszédek, illetve rövid szavakkal 

érzékeltetett, érzelmi reakciók, amivel 

befolyásolható a történet alakulása, 

ám ez csupán hamis illúzió. A készítők 

által meghatározott iránytól csak ritkán 

térhetünk el; helyenként egyes részletek 

felcserélésével változtathatunk az 

események kimenetelén; itt ha hibázunk, 

egy kollégánk készséggel a helyes útra 

terel bennünket. Az interakciós lehetőségek 

nagyon szűkösek, mindössze néhány 

alkalommal kutakodhatunk, kár, hogy a 

készítők minden bizonyítékot gondosan 

megjelöltek, így számunkra csak azok 

felcsipegetése marad. Ugyanez érvényes 

az „akciókra”, ahol a felkínált ellenlépések 

közül válogatva védekezhetünk, ám 

a főszereplőt úgysem veszíthetjük el, így 

ez csak kis adalék. Talán furcsa, de a The 

Detail minden „játékos ellenes” vonás 

ellenére kifejezetten szórakoztató, ami 

a jól eltalált atmoszférának, filmes történetvezetésnek, 

erős sztorinak és alternatív 

szálaknak köszönhető. Összességében 

nehezen tud versenyre kelni a 

Telltale-féle kalandokkal, ám egy hasonlóan 

erős sztori lazán elbír egy következő 

évadot... 

Értékelés 


7.5/10 

Fejlesztő: Rival Games Ltd. 

Kiadó: Rival Games Ltd. 


(I. évad/1–3. rész) 

Platform: PC 

Az audiovizuális élmény, 

köszönhetően a film noir hangulatának 

és az erős történetnek 

egy kellemes végeredményt 

szült. Azonban azzal is jó tisztában 

lenni, hogy a The Detail 

inkább egy interaktív novella, 

annak minden hátrányával. 


33



A zombis-öldöklős 

játékok száma lassan 

eléri a végtelent, így 

már nem sok újat lehet 

kihozni belőlük. Talán 

ez lehetett az egyik oka 

annak, hogy a Deep 

Silver és a Techland 

csapata úgy döntött, 

hogy kifizetődő lehet 

a kategória egyik 

koronázatlan királyát új 

köntösbe öltöztetni. 

Így születhetett meg a Dead Island 

Definitive Collection, amely minden 

részletben tökéletes mása a korábbi játék-sorozatnak 

egy kis optikai tuning 

hozzáadásával megfűszerezve. A három 

játékot magába foglaló kollekció a nyár 

elején jelent meg, és hideget-meleget 

kapott rajongóktól. Na de nézzük, mit 

veszünk meg potom 40 euróért, amikor 

ezt a pakkot emeljük le a virtuális polcról. 

Akinek még dereng, az eredeti játékban 

egy turistaparadicsom kellős közepén 

kezdünk. Egy átbulizott éjszaka után ébredünk 

a hotelszobánkban, és úgy látszik 

annyira jól sikerült a buli, hogy a nagytöbbség 

szó szerint zombiként ébred. 

Ezek után nincs más dolgunk, 

csak gyepálni a körülöttünk 

őgyelgő élőholtakat, 

és valahogy 

túlélni ezt az egész 

őrületet, miközben hol 

gyógyszert, hol ételt 

(vagy akár pezsgőt) 

gyűjtünk a túlélőtársa- 

inknak, vagy generátorokat kapcsolunk 

fel a zombi-barátaink körében. Ez most 

sincs másképp, szóval a készítők e téren 

nem erőltették meg magukat. A sztori 

teljesen ugyanaz, és a játékmenet is. 

Ugyanúgy minden szembejövő tárggyal 

elverhetünk egy-egy élőholt nénit vagy 

bácsit, mint ahogy átmehetünk rajtuk 

kocsival. Az energiaital még mindig életet 

tölt, és továbbra is tudjuk fejleszteni 

a fegyvereinket kukákból, szekrényekből, 

bőröndökből összeszedett alkatrészekkel. 

A pénz még mindig nagyon fontos 

szerepet játszik, a túlélőtáborokban fellelhető 

fegyverdílerektől tudunk venni 

fejlesztéshez használatos alkatrészeket, 

vagy kész fegyvereket. 

A karakterek terén 

se várjunk semmi újat, 

továbbra is Sam B, 

Logan, Purna és Xian 

bőrébe bújva pofozhatjuk 

a mozgó hullákat, 

attól függően, 

hogy milyen fegy- 

34 


írta: 

Vivien 


VISSZATÉRT A DÖGLÖTT 

TRÓPUSI PARADICSOM 

vernemet részesítünk előnyben, ugyanis, 

ahogy a játék elődjénél már megszokhattuk, 

a karakterek más-más fegyvernemekhez 

értenek igazán jól. 

Tehát az alapjáték lényegében maradt a 

régi, ahogyan a kiegészítője, a Riptide is. 

A katonaság megpróbálja kimenekíteni a 

túlélőket a pokollá változott paradicsomból, 

de kiderül, hogy ők mégsem csak 

tisztán humanitárius okokból szeretnék 

a túlélőket magukkal vinni. Még szerencse, 

hogy közben kitör az őrület, és a közeli 

mocsaras szigetnél hajótörést szenved 

a megmaradt csapat, és szó szerint 

ugyanott tartunk, ahol a part szakad. 

Táborkeresés, fegyvergyűjtés, küldetések-küldetések 

hátán, és a zombik fáradhatatlan 

aprítása. 

Egyszóval a játékmenetet illetően minden 

a szokott módon zajlik, ami régen 

működött, az 2016-ban is megállja a helyét. 

Még mindig vagány élőholtakon kocsival 

áthajtani vagy egy szöges baseball 

ütővel laposra verni őket. Sőt! Személyes 

tapasztalatom szerint a játékban picit 

egyszerűbb is lett a zombik elleni küzdelem, 

így a kevésbé gyakorlott gamerek is 

sokkal jobban fogják élvezni az egészet. 

Az online játék lehetőségét is meghagyták 

a fejlesztők, nem is csoda, hiszen ez 

a játék egyik legnagyobb húzóerővel bíró 

része. A csoportos zombiagyvelő locscsantásánál 

nincs is mámorítóbb. 

A Definitive Edition legnagyobb erénye, 

hogy egy alapos ráncfelvarrást kapott a 

készítőitől. De még milyet! 

A legtöbb hollywoodi 

híresség milliókat fizetne 

azért, hogy 

úgy nézzen ki egy 

plasztikai beavatkozás 

után, mint 

ahogy ez a játék 

a saját plasztikája 

után (persze 

ez leginkább 

a konzolos kiadások 

estében 

érhető 

tetten). 

Részletesen ki- 


35



Értékelés 


6.7/10 

Fejlesztő: Techland, Empty Clip 

Studios 

Kiadó: Deep Silver 



Összességében a játék teljesen 

ugyanazt az élményt nyújtja, 

mint az elődje. Akinek már az 

sem tetszett, az ebbe a verzióba 

se fog beleszeretni. Annak 

érdemes megvenni, aki újra 

át szeretné élni a Dead Island 

atmoszféráját, vagy most hall 

először a játékról. Egyet azért 

bátran kijelenthetünk: zombikat 

mészárolni továbbra is csudi jó 

móka. 

dolgozott környezet, festői tájak, gyönyörű 

tengerpart, az embernek szinte 

kedve támad ott nyaralni, csak hát 

az a sok zombi... akik mellesleg elég 

gusztustalanra sikerültek. Itt egy 

láb hiányzik, ott egy kis ízület lóg, 

és ezek a robbanós szuper-zombik 

talán még félelmetesebbeknek is 

mondhatók. A látvány felújítása mellett 

érezhetően próbálkoztak a technikai hibák 

orvoslásával is, de a végeredmény 

közelebb áll az eredeti verzió állapotához, 

mintsem kimagaslóan élvezetesebb 

lenne (megmaradtak a láthatatlan objektumok, 

beakadó animációk). Sajnos a készítők 

elfelejtették, hogy nem minden a 

külső, a belső tartalom is nagyon fontos 

ahhoz, hogy egy játék sikeres legyen. Ha 

pedig egy remake-ről van szó, elengedhetetlen, 

hogy a grafikai paraméterek 

megújítása után valami pluszt is adjon 

az alapjátékhoz (a korábbi letölthető tartalmakon 

felül), ezt a szerepet pedig egy 

apróka beat ’em up gyöngyszem igyekszik 

betölteni. Nagy dolgot senki se várjon 

a Retro Revenge-től, ahogy a Definitive 

Collectiontől se. 

A Dead Island Definitive Collection talmaz egy „harmadik epizódot” is, a 

tar- 

Dead Island Retro Revenge-et, amely 

a retró megszállottjainak lesz igazi csemege. 

Itt a '90-es évek játékélményét 

élheti újra a kedves felhasználó a 16 

bites korszak szellemiségében létrehozott 

oldalnézetes képernyőnek, és az 

játéktermi hangulatot idéző zenének 

köszönhetően. Főhősünkkel keresztülrobogunk 

Kalifornián, hogy megmentsük 

szeretett macskánkat. A félelmetesen 

hangulatosra sikerült endless 

runner végeredményben egy ritmusjáték 

is, hiszen a megfelelő időben kell 

bevinni az ütéseket, rúgásokat. A nagyobb 

ellenfelek gyors hatástalanítására 

még gombkombinációkat is kapunk, 

extra képességek és tömegpusztító 

fegyverek társaságában. Hihetetlenül 

addiktív, ámbár rendkívül rövid. 

36 


AFRIKAI FERTŐZÖTTEK 

A CÉLKERESZTBEN 

Az ötödik felvonás szebb mint újkorában? 

Ez maximum költői kérdésként állja 

meg a helyét, hiszen az újra piacra dobott 

PC-s Resident Evil 5 csak tartalomban adhat 

többet elődjénél, így igazán a konzolos 

játékosok szája görbülhet felfelé egy 

kisebb őszintétlen mosoly erejéig. A Resident 

Evil 5 2016-ban Full HD felbontás 

és idézőjeles 60 FPS mellett sem képes 

megközelíteni a jelenlegi színvonalat, ami 

pedig a játékmenet öregedését illeti, az 

valami siralmas képet fest. A mai játékosok 

többsége besír a darabos, minden dinamikát 

nélkülöző, ellenben taktikusságra 

ösztönző akciózástól. Igazán a múltidéző 

konzolos gamerek lesznek a potenciális 

vevők, akik valamivel szebb kivitel mellett 

szeretnék újraélni a Resident Evil 5 

eseményeit, és nem rökönyödnek meg 

a topogástól, a futás közbeni lövöldözés 

hiányától vagy a karakterek közötti pakolászástól. 

A BSAA ügynökké avanzsált 

Chris Redfield egy afrikai megbízatást 

kap, mivel olyan információkat szereztek, 

hogy bizonyos rosszfiúk valamilyen biológiai 

fegyverrel próbálnak meg ügyeskedni 

a feketepiacon. Hősünket egy szemrevaló 

helyi ügynök, Sheva Alomar kíséri el útján, 

akivel közösen próbálnak szembeszállni 

Albert Weskerrel és a nyomában feltűnő 

gusztustalan mutációs förmedvényekkel. 

Ezt pedig online és offline kooperatív 

módban újraélhetjük, azonban kár, hogy 

a lövöldözésen kívül más együttes öszszedolgozásra 

nincs nagyon lehetőség. 

Örülhetünk azért a tartalomnak, elvégre 

a feltuningolt verzió megkapott minden 

kiegészítést, legyen az a PC-s No Mercy 

vagy Desperate Escape és a Lost in Nightmares 

küldetések. A felejthető Versus 

mód mellett a The Mercenaries United 

egy értékelhetőbb tartalom. Egy addiktív 

kombó alapú daráló alternatív karakterekkel. 

Bandit 


Robog a Capcom 

gyorsvonata, a rakomány 

pedig olyan felújított 

programokat tartalmaz, 

melyek a maguk idejében 

sikeresek, de közel sem 

videojátékos remekművek 

voltak, viszont a közönség 

imádta az olykor 

sutácska túlélő horrorból 

akcióorgiává átvedlett 

Resident Evil szériát. 

Értékelés 


6.3/10 

Fejlesztő: Capcom 

Kiadó: Capcom 



Nem a játék menete és grafikai 

tündöklése miatt fogjuk szeretni 

az újrakiadást, pedig vannak 

még mai szemmel is értékelhető 

jelenetei. Ha nyitott vagy 

a modernnek semmiképpen 

sem nevezhető, de izgalmas 

és bőséges tartalommal 

megáldott old school stuffokra, 

akkor nem fogsz mellé nyúlni. 


37



Ahogy azt már a Ducati-s 

tesztben kifejtettem, a 

Milestone a középszer 

megfelelője, akik 

szinte nulla fejlődés 

mellett tolják ki 

magukból évenkénti pár 

címüket. Pár oldallal 

arrébb, a Ducati - 

90th Anniversary The 

Official Videogame-en 

szörnyülködtünk, ezúttal 

azonban már jóval szebb 

a leányzó fekvése. A 

Valentino Rossi The 

Game akár egy jó játék 

is lehetne, azonban 

az olasz fejlesztők 

gyermekbetegségei 

ezúttal is felütik a 

fejüket, és nem engedik, 

hogy a Doktor nevével 

fémjelzett motorosdi 

a címadó nyomába 

érhessen. 

VALENTINO ROSSI 

THE GAME 

Rögtön az elején tisztázzuk: a Valentino 

Rossi The Game nemcsak a címben 

is szereplő világbajnokra koncentrál, hanem 

mindenre, ami MotoGP, sőt. A Milestone 

csapata nem bízott semmit a véletlenre, 

és a Ducati-val szemben itt nem 

álltak meg a Doktor karrierjének lemodellezésén 

(ami egyébként kifejezetten 

jól van prezentálva, megspékelve videókkal 

és rengeteg extra információval), mivel 

küzdhetünk saját pilótával a ranglétra 

aljáról indulva, száguldhatunk egy Ford 

kormánykereke mögé ülve, rajthoz állhatunk 

több órás versenyeken, de még pár 

salakmotoros megmérettetésen is részt 

vehetünk. 

A címadó sztár motorjait egy idő megdöntős 

játékmódban oldhatjuk fel, előrehaladásunkat 

pedig pontok gyűjtögetésével 

segíthetjük elő egy-egy szezonon belül. 

Az elején még meglehetősen gyorsan lépdelünk 

felfelé azon a bizonyos szamárlétrán, 

idővel azonban ez belassul, és hamar 

unalomba fullad, ráadásul az interakciós 

lehetőségeinket teljesen kihagyták, azaz 

nézegethetünk a menüben jobbra-balra, 

de például válaszolni egy tweet-re már 

nem lehet. Az adott idények alatt persze 

mindig lesz majd valamiért küzdeni, sőt 

később akár Rossi csapattársai is lehetünk, 

és még a karakterünket is fejleszthetjük, 

de könnyen lelankad a lelkesedésünk, 

ami megint a körítésnek, illetve 

leginkább annak hiányának köszönhető. 

38 


írta: 

Májkül 


A Valentino Rossi The Game ugyanazt a 

grafikus engine-t használja, amit a Ride, 

vagy épp a Ducati - 90th Anniversary The 

Official Videogame, ezért azután hozza a 

szokásos formáját, azaz szörnyen ronda. 

Őszintén szólva, ha sasszemmel vizslatjuk, 

akkor találhatunk javulásra utaló 

jeleket, illetve ezúttal az optimalizáció is 

jól sikerült, de ez még így is kevés. A hangokat 

sem igyekeztek megújítani, zene 

ezúttal sincs, a motorbúgásnak csúfolt 

gyerekbőgéseket pedig már messziről 

fel fogjuk ismerni, és sajnos a program a 

füleinket sem kényezteti el az autós részek 

alatt. A fizika ezúttal sem nevezhető 

élethűnek, az irányítást erősen szokni 

kell, de legalább az ellenfelek nem akar- 

nak minket lépten-nyomon lezúzni, ami 

azért előrelépésnek számít. 

Itt jegyezném meg, hogy 

az egyes új lehetőségek 

előtt nincs oktatómód, 

azaz a driftelést és 

a 

salakmotorozást 

mindenképpen 

nulla 

tapasztalattal kell 

megkezdenünk, ami az elején 

frusztráló lehet. 

A Valentino Rossi The Game igyekszik, 

látszik, hogy a Milestone akar, és a tartalom 

terén történt is előrelépés, de a játékaik 

technikai részét még mindig nem 

tudják tökéletesen megoldani, ami azért 

ennyi próbálkozás után kicsit gáz. Ugyan 

verseny közben már nem esik le az fps, 

az online futamok még mindig élvezhetetlenek, 

és ha akad is pár szerencsétlen, 

akikkel kipróbálhatnánk a többjátékos 

lehetőségek egyikét, a lagg akkor is 

bezavar. 

A látvány pár évvel ezelőtti szinten sincs, 

a hangok kiábrándítóak, a fizika és az 

irányítás ugyancsak feledhető, egyedül 

tehát a fentebb már többször taglalt és 

egyúttal dicsért lehetőségek garmadája 

menti meg a programot a teljes enyészettől. 

Ha imádod a kétkerekű 

száguldást, kedvenc versenyződ 

Valentino Rossi, és nem érdekel 

a hang, a látvány, vagy épp a 

fizika, akkor ezt a játékot neked 

találták ki, ráadásul a Milestone 

mostani felhozatalából 

talán ez a leginkább 

használható motoros 

program. 

Értékelés 


5.9/10 

Fejlesztő: Milestone S.r.l. 

Kiadó: Milestone S.r.l. 


Platform(ok): PC, PS4, XOne 

A tartalom kifogástalan, 

ráadásul számos olyan 

dologba is belekóstolhatunk 

Rossi segítségével, amik eddig 

nem voltak benne a MotoGP 

játékokban. Sajnálatos, hogy 

az egészet elrontja a szörnyű 

látvány, a borzalmas hangok, 

a röhejes fizika, magyarán 

a szokásos Milestone 

minőség. 


39



Mega Man apukája, 

Keiji Inafune ismét 

gyermeket vállalt, de az 

új jövevény, Beck addig 

nem tudott cseperedni, 

míg financiálisan meg 

nem teremtette a 

designer zseni a kellő 

egzisztenciát. 

FÉLIG EMBER, FÉLIG ROBOT 

MIGHTY NO. 9 

A 2014-es Kickstarter bombasztikus 

eredményeit követően megkezdődött a 

Mighty No. 9 kálváriája, nem bírta Inafune 

csapata, a Comcept időre teljesíteni a 

vállalt célokat, így folyamatosan halasztgatták 

a megjelenést. Szomorú a lelkem. 

Sőt még csalódott is. Piciny gamer szívem 

lomhán és erőtlenül dobban a Mighty 

No. 9-tal eltöltött néhány óra után, hiszen 

azt kellett megtapasztalnia, hogy 

egy nagy múltú videojátékfejlesztő pápa 

képességei kimerültek egy erős Kickstarter 

kampányban. Komolyan felmerül 

bennem a kérdés, hogy bedőltünk neki? 

40

írta: 

Bandit 


Be, mert szerettünk volna hinni benne, de 

lehet, hogy már Inafune is megöregedett, 

belefásult a Mega Manes mítoszba, mert 

ez a végeredmény kicsit bizony lelketlenre 

sikerült. Hozta, amit megígértek, de 

semmi különlegeset nem tapasztaltunk 

azon felül, hogy ellövöldöztünk és ugrándoztunk 

néhány órát. A pályákat egyszer 

elég lenyomni, és már kiismertük őket 

(igen, még a különböző alternatív verziói 

sem kárpótolnak), de talán a legrosszabb, 

hogy nem sikerült megfelelő mélységgel 

ellátni, hiszen a számos képességet csak 

dísznek szerezzük meg, újrajátszáskor 

korábban lezárt helyekre juthatunk el, 

de első nekifutásra az alap Beck-kel is 

lenyomhatunk mindenkit, akármennyire 

is hasznosak a felszabadított társak 

képességei. Azért ha sok az ellenség, 

bizony jól tud jönni egy kis Cryosphere 

féle fagyasztás, egy Battalion 

féle rakéta vagy Pyrogen 

mindent feltüzelő 

képessége. 

Azért a régi ízek 

emlékei elöntik 

agyunk ízlelésért felelős 

központját, ahogy 

Beck szórja a lövedékeket 

és dashelve száguld elő- 

re, de olykor 

már a túlzott 

hasonlóságok 

okán 

húzni fogjuk 

a szánkat. A megsebzett 

ellenfeleket 

megérintve megtisztítjuk a vírustól és 

képességeiket a saját rendszerünk hasznosítja, 

így nem csak a kombórendszert 

táplálhatjuk az ügyes lövés és ugrás 

kombókkal, de rövid ideig még erősebb 

lövésre vagy gyorsaságra is szert tehe- 

A Mighty No. 9 története: A jövőben 

járunk 2099-ben, mikor az emberiség 

életét már túlzott mértékben robotizálták, 

Dr. White pedig készítet kilenc 

igazán kemény robotot a Battle Colosseum 

csatáihoz. Az emberiség végzete 

(Dr. Blackwell által) egy, a világot felemésztő 

számítógépes vírus képében 

jelent meg, mely minden robotot megfertőzött, 

kivéve főhősünket, aki nem 

100%-ig android. Az ő feladata, hogy 

megmentse a világot a megvadult szemeteskukáktól 

és háztartási robotoktól, 

valamint észhez térítse nyolc társát, 

és végére járjon a vírus eredetének. 

A Mighty No. 9 kapcsán egy animációs 

sorozatot is beterveztek. 


41



Értékelés 


5.9/10 

tünk. A játékmenet fájóan a pályák és 

főellenfelek betanulására épít, így eszméletlen 

rövid úton lesz kiismerhető, ezáltal 

pedig pillanatok alatt veszíthetjük el 

az érdeklődésünket iránta. Ahol egyszer 

rontunk, ott jó eséllyel később már nem 

fogunk, így a szemétkedések álmosító 

rutin feladatokká válnak, és ez minden 

ellenfél esetén elmondható. 

Ha mindössze 4–5 óra alatt fel is göngyölítettük 

a történetet, akkor nekieshetünk 

a többi játékmódnak. A legkegyetlenebb 

lehetősége a One hit death maniac mode, 

ahol nem hibázhatunk, így ebben 

csak a legelvetemültebb 

profik fogják örömüket lelni. 

A Boss Rush esetében 

egy lökettel kell lenyomni 

Red Ash: A Comcept csapata és Inafune 

még el sem készült a Mighty 

No. 9-cel, de egy másik Kickstarter 

kampányt is indítottak egy új projekt 

kapcsán. A Red Ash-el egy teljesen új 

univerzumot akartak teremteni, amire 

800 ezer dollárt kértek, de a rajongók 

már nem szavaztak bizalmat, ezért 

csak a kért összeg valamivel több mint 

fele jött össze. A 2017-re tervezett alkotásra 

közben lecsapott a kínai Fuze 

Entertainment, így PC-re, PlayStation 

4-re és Xbox One-ra várható az alkotás, 

amit egy animével is meg fognak 

támogatni. 

játszható karaktert és 

egy újabb helyszínt 

foglal 

magába. 

Fejlesztő: Comcept / Inti 

Creates 



Platform: PC, PS3, PS4, 

WiiU, XOne 

A Mighty No. 9 túl sokat akart 

fogni, de igazából nagyon 

keveset markolt, melynek legnagyobb 

vesztesei a Kickstarteres 

támogató játékosok, akik 

hittek az alkotókban és a játékban. 

Ez lehetett volna az első 

igazi Kickstarter sikertörténet, 

de a fejlesztés során hozott 

rossz döntések és a túlvállalás 

olyan mértékben rányomták 

bélyegüket a Mega Man klónra, 

hogy mindössze egy középkategóriás, 

eredetiséget felmutatni 

képtelen alkotás született. 

az összes főgonoszt, de 

nyomulhatunk Online Race 

Battle-ben is, ami egyfajta 

verseny, hogy ki a gyorsabb. 

EX mód pedig egy 

virtuális 

training 

lehetőség, 

ahol 

szólóban 

vagy 

kooperálva (ha a 

defektes 

netkód 

is úgy akarja) tolhatunk 

gyors kihívásokat. 

Az előrendelők egyébként 

megkapták még a Ray 

DLC-t is, ami egy újabb 

A 

többmilliós 

adomány eredményeképpen 

egy hosszú éveken 

keresztül fejlesztett 

átlagos platformer jött létre, 

ami sem grafikájával, sem 

a pálya designjával nem hagy 

mély nyomokat az emberben. 

Úgy fogunk emlékezni 

a Mighty No. 9-ra, hogy 

a Mega Man megreformálásában 

alul maradó 

ambíciózus klaszszikus. 

42 


E T TŐL 

MEKEGNI 

FOGSZ 

Kecskék az űrben. A Coffee Stain Studios 

csapata végre megcsinálta azt, amiről 

George Lucas csak álmodhatott, hiszen 

mint tudjuk, a Star Wars alapötlete is a 

négylábú mekegőkből született, de ezt végül 

dobták. Szerencsére ezt a piaci űrt (khm) 

hamar kitöltötték a srácok, hiszen a Goat 

Simulator legújabb DLC-jében, a Waste of 

Space-ben, a határtalan csillagok között 

kell megtalálnunk a jövőnket, a káposztát 

és persze a mekegés forrását. Manapság 

kevés olyan játék jelenik meg, ami jobban 

parodizálna ki egy-egy zsánert, mint a 

Goat Simulator. A kezdetben csak a bugjairól 

elhíresült címben volt már MMORPG 

beütés, zombis túlélés, bankrablás, most 

pedig a végtelen űrön van a sor. A Star Citizen 

elbújhat, az Elite Dangerous a kanyarban 

sincs, a Mass Effect pedig nyugodtan 

lehúzhatja magát a WC-n, hiszen a Waste 

of Space mindazt tálcán nyújtja elénk, amit 

a fenti címek csak ígérgetnek. Határtalan 

felfedeznivaló, rengeteg románc, akár fa- 

jok között is, megannyi választási lehetőség, 

ráadásul ez már készen van, nem úgy, 

mint a konkurencia. Sőt, ezt a tökéletes 

szórakozást a fejlesztők a valaha készült 

legnagyobb pályán tárják elénk, sandbox 

a köbön, csak aztán győzzük kecskével. 

Hogy őszinte legyek, imádom ezeket az 

állatokat. Napokig nézegetem őket, ahogy 

kint a kertben a káposztát rágcsálják, és 

mindig azon törtem a fejem, hogy bárcsak 

elrepülhetnék velük az űrbe, hogy 

ott aztán bármit megnyalhassanak. Nos, 

ha Neked hasonló álmaid vannak, éjszakánként 

kecskéket számolsz, reggel pedig 

mekegve ébreszt a mobilod, akkor ez a Te 

játékod. Bugok itt is vannak, a grafika ronda, 

az irányítás körülményes, az ára pedig 

kissé túlzó, de mindez csak másodlagos, 

hiszen ki ne akarna repülni egy kecskével 

a csillagok között. Erre még maga 

Matthew McConaughey se mondana 

nemet. 

Májkül 


„Játékunk szereplői 

kitalált kecskék, 

a cikkünkben csúnya 

mekegések hangzanak 

el, megtekintését 

semmilyen 

korosztálynak nem 

ajánljuk.” 

Értékelés 


12/10 

Fejlesztő: Gone North Games 

Kiadó: Coffee Stain Studios 


Platform: PC 

Kecskék mindenütt, ráadásul a 

romantika sem lett kispórolva, 

szóval tökéletes ajándék lehet a 

gyengébbik nem számára is. Jó, 

ha tudja mindenki, hogy csak a 

bárányok hallgatnak, a kecskék 

nem… 


Tesztelt verzió: PC 43



A TT Games már hosszú 

évek óta eláraszt minket 

LEGO-s videojáték 

adaptációkkal, évente 

akár több alkalommal 

is szerencsénk lehet 

egy-egy frencsájz 

ilyen formában 

történő átéléséhez, 

így könnyedén szemet 

szúrhat a játékosoknak, 

hogy nem igazán képes 

megújulni a széria. 

AZ ÉPÍTŐKOCKÁKBAN 

REJLŐ ERŐ 

Ezúttal azonban valami elkezdődött, klasszikus trilógia előtt, mint egy merész 

Az ébredő erő kapcsán készített Star és formabontó vállalkozás, de tekintsünk 

Wars-os LEGO játékkal kicsit felrázták a egy biztató kezdetként az ébredező erőre, 

és reménykedjünk abban, hogy tisz- 

sablonokból építkező alkotást, ízesítették 

a receptet. 

tességes alkotásokkal fogják kényeztetni 

a rajongókat minden évben. 

Star Wars rajongóként nem untatnék 

senkit a The Force Awakens mozival kapcsolatos 

véleményemmel, de az biztos, TT Games profikhoz méltó módon járt el, 

A videojátékos adaptáció estében a 

hogy a Disney közreműködésével egy új képes volt egyetlen filmből egy elfogadható 

és tartalmas alkotást produkálni, 

remény csillant fel a volt George Lucas-i 

univerzum kedvelői számára. A hetedik ami ezúttal is meg tudta tartani a humoros 

hangulatát, és egyszerre megszólíta- 

népi banzáj és tiszteletteljes főhajtás a 

ni több korosztályt. A kellő epizód sokkal inkább volt egy nagy össz- 

tartalomhoz 

44

írta: 

Bandit 


olyan megoldásokat alkalmazott, mint 

hogy a felvezetéshez A Jedi visszatér 

utolsó jeleneteinek alternatív verzióját 

élhetjük át, vagy Az ébredő erő cselekményét 

extra küldetésekkel bővítették 

ki. Az arany kockák gyűjtögetésével oldhatunk 

fel hat, a film eseményeit kibővítő 

küldetést, melyek magyarázatot adnak 

a film bizonyos jeleneteire, legyen az 

C-3PO pirosban pompázó karjának eredete, 

vagy miként is kerültek a Rathtarok 

az Ezeréves Sólyom fedélzetére. 

A játékmenet szintén kapott friss és ropogós 

újdonságokat, igaz, szerintem 

ezeknek nagyobb volt a füstje, mint a 

lángja. A multi-build rendszer már évek 

óta része kellene, hogy legyen a szériának, 

és nem most kéne ez a parasztvakítás. 

Az építkezés az új LEGO Star Wars 

játék esetében már több lépcsőben is 

végbemehet. Két-három alternatívából is 

választhatunk, hogy hogyan hidalunk át 

egy szituációt, vagy megfelelő sorrendben 

kell építkeznünk, hogy leküzdjük az 

akadályt. Egyébként ismét a megszerzett 

karaktereken múlik, össze tudunk-e 

gyűjteni mindent, így az egyébként átlagosan 

hosszúnak nevezhető (8–9 órás) 

végigjátszást újabbak fognak követni. A 

TT Games LEGO játékai kapcsán mindig 

szeretett óriási számokkal dobálózni, így 

a már korábban is soknak számító százas 

nagyságrendű karakter-felhozatalt 

megduplázták, amit csak úgy tudtak elérni, 

hogy tucatnyi alternatív és rengeteg 

ismeretlen, jelentéktelen lényt vagy 

karaktert rángattak elő a Star Wars univerzum 

szőnyege alól. Ez igaz a járművekre 

is, rengeteg különféle és ikonikus 

járgánnyal repeszthetünk. Itt pedig ki 

kell emelnünk az űrcsaták megjelenését, 

ugyanis ezek piszkosul élvezetesek 

lettek, a dogfightok valóban feldobják a 

korábbi videojátékos LEGO koncepciót. 

Ami a fedezékrendszeres harcokról szintén 

elmondható, igaz ezek a stílusteremtő 

társaiknál alkalmazott színvonaltól 

elmaradnak. Célzott lövéseket adhatunk 

le valami mögé behúzódva, és már nem 

csak közelharci pofozkodással kell az 

ellen sorai között rendet vágni. Sajnos 

még mindig nem büntet a rendszer, így 

kihívást még mindig nem nyújt a játék, 

a célközönség életkora elvégre továbbra 

is rendkívül alacsony, ezért a fedezékes 

harc sem fogja megnyomni az adrenalinszintünket. 

Az erő végre a fejlesztőknél 

is jelen volt, kisebb horderejű módosításokkal 

felpezsdítették a családbarát 

szériát, de azért túl sokat sem kell várni 

tőle, ez még mindig az a LEGO játék, amit 

évekkel ezelőtt megismerhettünk.. 

Értékelés 


7.6/10 

Fejlesztő: Traveller’s Tales 

Kiadó: Warner Bros. 


Platform: PC, PS3, PS4, Vita, 

X360, XOne, WiiU, 3DS 

2016-ra eljutott oda a 

TT Games, hogy a nyálcsorgatósan 

unalmas alapokat 

óvatosan, de megpróbálja kicsit 

újító elemekkel megtölteni. 

A légicsaták, a multi-build lehetőség 

vagy a fedezékrendszer 

nem a merészségük végett, 

sokkal inkább a hangulatuk 

miatt bizonyultak jó döntésnek. 

Sajnos a többjátékos online 

lehetőség továbbra sem része a 

LEGO játékoknak. 

Tesztelt verzió: Xbox One 

45



A kíváncsiság az 

emberiség egyik fő 

mozgatórugója, ami 

eljuttatta az embereket 

a tűz megismerésétől, 

számtalan felfedezésen 

át, a mai modern 

technológiáig. A 

kíváncsiság hajtotta 

Kolumbuszt az Újvilág 

felé, vagy ösztönözte 

a Wright testvéreket a 

levegő meghódítására. 

És szintén a kíváncsiság 

szemüvegén keresztül 

szemlélődve emelték 

tekintetüket a 

világűr felé az első 

csillagászok. Azonban 

itt szembesülnie kellett 

az embernek saját maga 

korlátaival. 

A világűr mércéjével mérten csak apró, 

végtelenül gyenge és rövid életű teremtmények 

vagyunk. Az asztronauták élete a 

világűrben megtett minden egyes lépésnél 

egy hajszálon függ. Nincs közvetlen 

segítség, bármi történik, magukra vannak 

utalva, csak a világűr sötétje nehezedik 

rájuk. Ez pedig borzasztóan 

ijesztő. A Three One Zero csapata által 

alkotott Adr1ft az első játékok egyike, 

amely szinte teljes mértékben a virtual 

reality (VR) technológiára támaszkodik. A 

játék első számú platformja ugyanis a vele 

egy időben forgalomba került Oculus Rift. 

Ez egyrészt áttörő újdonságnak számít, 

másrészt a játék legnagyobb buktatója is 

lett. Azért mondom ezt, mert a játék a VR 

technológia nélkül középszerűnek is alig 

mondható. 

A sztori egy űrállomás 

roncsain játszódik, 

amely 

valamiféle katasztrófa következtében 

darabokra robbant. Főhősünk a romok 

között ébred, mint a katasztrófa 

egyetlen túlélője. Érzésem szerint 

az első kihagyott ziccer, hogy a 

robbanás teljesen kimarad az ábrázolásból, 

pedig izgalmas kezdés lett 

volna, ha elsőként azt kellett volna túlélnünk. 

A szkafanderünkből folyamatosan 

szökik az oxigén, semmilyen funkció nem 

működik rajta, nem tudunk kommunikálni 

a Földdel, teljesen saját magunkra 

vagyunk utalva, egy idegen és veszélyes 

környezetben. A mozgáshoz is oxigént 

kell használni, így a folytonos szivárgással 

ott lebeg a fejünk fölött minden 

egyes másodpercben a 

fulladás veszélye. 

A levegővel 

46

írta: 

Vivien 


A LÁTVÁNY MINDENEK FELETT... 

történő gazdálkodás, ami talán a legnagyobb 

kihívást jelenti a játékban, egy 

fájdalmasan egyszerű megoldás. Csupán 

annyit kell tenni a játékosnak, hogy a kijelölt 

útvonalon halad, és sohasem fog elfogyni 

az oxigén, mert az oxigénpalackok 

annyira rendesek, hogy az asztronautánk 

haladási irányába lebegnek. Viszont ha 

másfelől próbálunk egy-egy roncsra feljutni, 

akkor csúnya fulladásos halál vár 

ránk. Nyilván játszhatóvá kellett tenni 

a játékot, de ez egy picit butára sikerült, 

tekintve, hogy csak egy lehetséges megoldás 

lehet az adott feladatra. 

Itt abba is hagyhatnám az írást, és elmehetnék 

megetetni a macskámat, mert ez 

a játék nagyjából ennyi. Az egész játék 

annyiból áll, hogy oxigénpalacktól oxigénpalackig 

lebegünk? Sajnos igen. Ahogy az 

elején mondtam, a játék első számú platformja 

az Oculus Rift, és ez minden mást 

háttérbe szorított. A készítők annyira arra 

koncentráltak, hogy a látvány 100%-ig 

valósághű és gyönyörű legyen, hogy fontos 

részletekre nem maradt kapacitás. A 

története egyenlő a nullával, nincs benne 

kihívás, a játékmenet vontatott és fájdalmasan 

unalmas. Néha-néha szembelebeg 

velünk egy-egy memóriakártya vagy 

digitális napló az 5–6 órás végigjátszás 

alatt. 

Aprólékos és látványos, sokszor félelmetes 

az Adr1ft világa, talán pontosan 

olyan, amilyen valóságban a világűr. 

Lélegzetelállító. A készítők tökéletes 

atmoszférát teremtettek, csak epikus 

tartalommal nem sikerült megtölteni, a 

lebegő tárgyak félrelökdösése minden, 

csak nem epikus (igaz tökéletesen ábrázolják 

a súlytalanság állapotát). Legtöbbször 

síri csend van, vagy csak minimális 

rádióadást hallunk, ezzel nagyobb hangsúlyt 

kap a magányosság érzése. Elég 

nehézkesen mozgunk, tekintve, hogy 

nulla gravitációnál kell lebegnünk, de legalább 

ezt a mozgást sikerült profin átültetnie 

az alkotóknak. Észre sem vesszük, 

és már fejjel lefelé közlekedünk, minden 

egyes gombnyomás hatással van a mozgásunkra, 

viszont még jobb lehetett volna 

az irányítás, ha kezeinket aktívabban 

is használhatnánk. VR belépőként ügyes 

kis alkotás az Adr1ft, de érezhetően több 

volt benne. 

Értékelés 


7.1/10 

Fejlesztő: Three One Zero 

Kiadó: 505 Games 


Platform: PC, PS4, XboxOne 

Vegyes érzésekkel fejeztem be 

az Adr1ft-et. Csodálatos élmény 

volt, remek atmoszférájú, 

élethű játék, viszont inkább volt 

ez valamiféle vizuális élmény, 

mintsem egy interakcióra épülő 

játék, mivel a készítők minden 

mást feláldoztak a szépség és a 

látványosság oltárán, és közben 

elhagyta valódi funkcióját: a 

szórakoztatást. Azt azonban 

el kell ismerni, hogy hiánypótló 

alkotás a virtual reality terén. 


47









a mai napig 


Halk hegedűszó szűrődik ki a Baker 

Street 221/B emeleti ablakán keresztül, 

és közben finomra vágott dohány illatát 

hordja a szél. Az apartman tulajdonosa 

éppen nyugodtabb időszakát éli a csen- 

des hétköznapoknak, mikor váratlan 

esemény zavarja meg. Az ízlésesen berendezett, 

ám kicsit zsúfolt lakosztály- 

ba egy elkeseredett fiút kísérnek be, aki 

elcsukló hangon kér segítséget. A szikár, 

intelligens tekintetű férfi figyelmesen 

hallgatja meg vendégét, majd ígéretet 

tesz, hogy kutatást indít az eltűnt édes- 

apa után. 

Az ezredfordulón alapított Frogwares 

neve teljesen összeforrott Sherlock 

Holmes alakjával, hiszen a csapat 

nyolc teljes értékű kalandjáték 

mellett, néhány kisebb címet is 

a briliáns detektív személyének 

szentelt. A kissé különc, arro- 

gáns és furcsa szokásokkal bíró, ám a 

tudományokban és harcművészetekben 

jártas férfi már számos szövevényes 

ügyet bogozott ki; az egyes felvonások 

minősége javuló tendenciát mutat, így 

nagy reményekkel vágtam bele az újabb 

rejtélyek megoldásába. 

A sorozat legkiforrottabb darabja a 

Crimes & Punishments című rész, így 

nem véletlen, hogy a készítők annak 

alapjaira igyekeztek építkezni. Az új epizódban 

ismét több (látszólag összefüggéstelen) 

ügy megoldását várják tőlünk, 

amelyek végül egyetlen nagy fináléba 

torkollnak. Számos játékelem az előző 

részből öröklődött, így ezek átértelmezve 

ismét felbukkannak: pl. egy kihallgatás 

során vagy helyszínen, emberünk képes 

rátalálni a fontosabb részletekre, ám a 

következtetéseket már magunknak kell 

levonni. Az egyes helyszínek között to- 

48 


írta: 

R4bbit 


vábbra is térkép alapján közlekedhetünk, 

és bár az ígéretek ellenére nincs teljes 

szabadság, a szövevényes utcák rengetegében 

könnyű eltévedni és a bejárható 

területek is nagyobbak. Kicsit féltem, 

hogy a megnövelt távolságok miatt sok 

üresjáratot kapunk, azonban mindez 

alaptalan volt; egy-egy helyszínt csak 

néhány alkalommal kell felkeresni, és az 

eseményeket rögzítő naplóból mindig 

kiderül, ha valamit nem vizsgáltunk meg 

elég alaposan. Szembetűnő, hogy a korábbi 

részekkel ellentétben sokkal több 

akció került a játékba: ezek némelyike kifejezetten 

szórakoztató, azonban akadnak 

olyan jelenetek, ahol a kalandjáték 

mechanika hátránya megmutatkozik. 

Kedvenc detektívünk az idők szavának 

engedve (és nem mellékesen a Guy Ritchie-féle 

mozik hatására) megváltozott; 

külleme és jelleme messze került 

a sokak által etalonnak tartott Jeremy 

Brett-imázstól, ami helyére egy lazább, 

lendületesebb, érzékenyebb figura került. 

Holmes mellett természetesen a segítőjét 

is átszabták, így a jó doktor Jude Law 

savanyú ábrázatát és barkóját kapta. 

A karakterek animációja elfogadható; 

a zenével és a szinkronnal is elégedett 

vagyok, s jó dolog, hogy a mellékszereplőket 

is jobban kidolgozták. A grafika 

alapvetően szép és látványos; az egyes 

helyszínek részletesek és autentikusak; 

ugyanakkor nagyon sajnálom, hogy alig 

látni fejlődést az előző részhez képest. 

Sajnos az ördög megint nem volt álmos; 

a játék nagyon sokat tölt, sűrűn szaggat; 

a kamera hajlamos beragadni, és egyes 

tereptárgyak még mindig leküzdhetetlen 

akadályt jelentenek emberünk számára. 

Az irányítással alaphelyzetben nincs 

bajom, minden utasítást jól hajt végre a 

rendszer, de akadnak olyan részek, ahol 

direktebb interakcióra lenne szükség. 

Nagyon kedvelem a jól felépített és csavaros 

történeteket, amit a játék képes 

megadni, ezzel szemben nagyon dühös 

vagyok, amiért egy feltupírozott kiegészítőt 

toltak elém. Az új felvonás, kis túlzással, 

csak újrahasznosított elemeket 

tartalmaz, ráadásul továbbra is triviális 

hibák rongálják az összképet. Akinek bejött 

az előző rész, annak tiszta szívből 

ajánlom az új epizódot is, aki viszont némi 

újdonságra is vágyik, vegye a kalapját és 

angolosan távozzon. 


Értékelés 


7/10 

Fejlesztő: Frogwares 

Kiadó: Bigben Interactive 



A jól felépített történet, a 

hamisítatlan hangulat és 

a szórakoztató akciók az 

új Sherlock Holmes legnagyobb 

erősségei. Megfelelő 

bogárirtást követően, és az 

indirekt vezérlést mellőzve, pár 

igazi újítással sokkal jobb is 

lehetett volna. 

49



A Shin Megami Tensei és 

a Fire Emblem sorozatok 

összeturmixolása 

merész ötlet. Nem is 

elsősorban azért, mert 

ezek a patinás franchiseok 

annyira különböznek 

egymástól, hanem inkább 

a potenciális 

célközönség szűk rétege 

miatt. 

Több mint valószínű, hogy a játékot 

főleg azok emelték le a polcról, akik 

mind a két szériában jártasak valamilyen 

szinten, és emellett rendelkeznek egy 

Wii U-val is. Ezekből a kitételekből talán 

látszik, hogy közel sem a bolygó teljes 

népességéről beszélünk. Sajnos ha az eladási 

adatokat nézzük, akkor a játék hozza 

a papírformát, és jelen sorok írásakor 

úgy tűnik, körülbelül százezer értékesített 

példányra számíthatunk világszinten. 

Ez pedig egy modern, asztali konzol 

esetén elég gyászos eredmény, még egy 

JRPG-hez képest is. Ez a lesújtó teljesítmény 

a kasszáknál már csak azért is szomorú, 

mert egyébként egy jó játékról van 

szó, amely a kritikusoknál majdnem pont 

úgy teljesített, mint az összehasonlíthatatlanul 

több lumenes rivaldafényt élvező, 

és egyébként több innovációt is felvonultató 

Xenoblade Chronicles. Magyarán 

az asztali konzolokra kiadott JRPG-k élmezőnyébe 

tartozik a program, legalábbis 

a hivatásos ítészek véleménye szerint. 

Igaz, a felhasználói átlagokat vizsgálva 

messze nem ilyen rózsás a helyzet. 

Utóbbinak az lehet az oka, hogy a Tokyo 

Mirage Sessions olyan, mint egy túl kicsi 

és nagyon lepukkant lakás, amit korlátozott 

tőkéből kell élhetővé varázsolnunk, 

és bár az eredmény meghaladja a 

legszebb reményeinket, ugyanakkor az 

adottságokból következő negatívumok 

hosszú távon közel úgy érződnek, mint 

a felújítás előtt. Magyarán jóval több 

volt az ötlet, mint a pénz. A Tokió utcáin 

hömpölygő tömeg színes sziluettekkel 

ábrázolása például érezhetően kompromisszum 

szülte megoldás, mégis annyira 

újszerű és olyan zseniálisan illeszkedik a 

játék könnyed, popzenés hangulatához, 

hogy akkor sem kellene másként csinálni, 

ha egy Grand Theft Auto fejlesztésére 

szánt erőforrások álltak volna a 

fejlesztők rendelkezésére. Viszont már 

50 

Tesztelt verzió: Wii U

írta: 

Komédiás 


ILYEN EZ A POPSZAKMA 

középtávon is „elfogynak” a helyszínek, 

a készítők rengetegszer végigzavarnak 

minket ugyanazon a pár utcán és ugyanazon 

a pár dungeonon, és emiatt ez a 

virtuális Tokió semennyivel sem érződik 

nagyobbnak, mint például a Persona 4 

álmos, vidéki városkája. A karakter animációk 

egészen profik, a mimika is ügyes 

(persze ezek közül nyilván egyik sem egy 

Uncharted 4-hez mérhető technikai bravúr), 

viszont a környezet részletessége, 

felbontása alig mutat túl egy jobb PS2 

játék szintjén. Helyenként alig sem. A 

grafika sokkal stílusosabb például a modern 

Tales of játékok kicsit steril látványvilágánál, 

ugyanakkor egészében kicsit 

aszimmetrikus, és a mélypontok olyan 

két-három generációs lemaradásban 

vannak. A Persona 4 Vita változata például 

ilyen szempontból egységesebb, és 

úgy általában is erősebb képet mutatott. 

A fejlesztők két főbb ponton nyúltak bele 

a hagyományos, Atlus-féle JRPG megközelítésbe. 

Egyrészt a sztori mesélés 

esetén tövig nyomták a gázpedált, másrészt 

kicsit átszabták a dungeonokat is, 

így azok már nem pusztán a harcok elkülönült 

tereiként működnek, hanem megoldandó 

feladatokká váltak. A történet 

tehát nagyon felgyorsult, amit mi sem 

bizonyít jobban, hogy míg az első tétova 

lépéseinket a szintén Atlus fejlesztette, 

és a már említett Persona 4 kezdő dungeonjében 

a játék elindítása után olyan 

öt-hat órával tehettük meg, addig a Tokióban 

ehhez talán negyedórára sincs 

szükség. Ez persze azt is jelenti, hogy 

pöttyös zsebkendővel integethetünk a 

móló széléről a tovahajózó, mélyebb karakterizáció 

után. Talán ezt orvosolandó, 

Tesztelt verzió: Wii U 

51



a szereplőgárda a japán popkultúra stock 

charactereiből épül fel. Akad itt minden: 

anyányi mellbőséggel, ám darázsderékkal 

megáldott naiva, jófej haver, hűvös 

csaj, cuki csaj, hűvös, de rohadt jó harcos, 

magányos srác, aki a nemezisünkből idővel 

a barátunkká válik... stb. Ezek az alaptípusok 

persze segítenek a kapcsolati 

háló minél gyorsabb feltérképezésében, 

ám mivel alig derül ki érdemi információ a 

hőseinkről, ezért végig kicsit közömbösek 

maradnak a számunkra. 

Ezen nem segít az sem, hogy a Persona 

játékokkal ellentétben, a csapattagok 

sokkal felszínesebb, nem egyszer 

kifejezetten mesterkélt problémákkal 

küszködnek. Ez persze részben abból 

következik, hogy jelen esetben a japán 

tinisztárok szivárványszínben csillogó, 

de szándékosan nem teljes mélységében 

ábrázolt világában járunk. 

Mindez még nem lenne baj, sőt általában 

önfeledt, még ha némileg kiszámítható 

hülyéskedés is kerekedik ki a dologból. 

A problémát az jelenti, hogy a Persona 

4-hez hasonlóan a sztori nagy részében 

a csapattagok ilyen-olyan életproblémáit 

fogjuk megoldani, és nem csak a 

mellékküldetésekben, hanem a dungeonnal 

ekvivalens Idolsphere-ekben is 

a főszálon. Utóbbiak a társainkat kínzó 

lelki nyűgök metaforikus leképezéseiként 

is felfoghatóak szintén a Persona 4-re 

emlékeztető módon, csak amíg ott olyan 

témák kerültek elő, mint kiközösítés, 

homoszexualitás, szülői elvárásoknak 

52 



történő megfelelés, addig itt a lámpaláz 

leküzdése egy divatfotózáson, és a saját 

(ének)hang megtalálása szerepelnek 

a palettán. Világmentéssel, a tényleges 

fenyegetés érzékeltetésével csak nagyon 

szőrmentén találkozunk a játéknak 

majdnem a végéig. A könnyű sztori, a 

felületes jellemrajzok, és a néhány 

kivételtől eltekintve kicsit statikus 

kapcsolatrendszer nem bírja táplálni 

a JRPG-hez képest amúgy nem túl 

hosszú, negyven-hatvan óra környéki 

végigjátszás idejét. 

A Persona játékok Achilles-ina a 

harcrendszerük. Ezt a Tokyo Mirage 

szinte egy az egyben átvette, 

és cseppet sem foglalkozik 

a zsáner olyan modern 

próbálkozásaival, mint amilyen 

például a nyitás a valósidejű 

csaták felé. Ilyen szempontból 

kifejezetten vaskalapos a 

program, bár az Atlusnál azért 

megpróbálták feldobni a dolgot. 

Helyesen éreztek rá arra, hogy a 

Persona 4-ben a csatangolás az 

ezerszintes, de lényegében bitang 

egyszerű felépítésű dungeonokban 

nem volt túl szórakoztató, ezért a 

Tokyo Mirage-ban az Idolsphere többlépcsős, 

térbeli puzzle-ként fogható fel. 

Mivel a harcrendszer is addig izgalmas, 

amíg ellenfeleink védettségét ki nem ismertük, 

és fel nem fejlesztettük hozzájuk 

a karaktereinket, így az Idolsphere 

első nekifutásra egyszerre nyújt 

friss, de mégis nosztalgikusan ismerős 

élményt. Ezek az órák a 

játék legkiemelkedőbb részei, 

méltán említhetőek egy lapon 

a műfaj legsikerültebb reformkísérleteivel. 

Viszont a mérnöki 

precizitással és művészi 

fokozatossággal egyre összetettebbé 

váló pályák diadalmenete 

a Chapter 3-ban megtörik, 

és ott bántóan egyszerű dizájnt 

kapunk, amit ultra ostoba fetch 

missionnal próbálnak feldobni. 

Utána nagyjából visszaáll a színvonal, 

de azért a rossz szájíz így 

is megmarad. Sajnos a program is 

egy kicsit túl lelkesen zavar minket 

vissza egy-egy Idolsphere-be, 

amely egy-egy miniboss szerű 

harctól eltekintve olyan, mint másodszorra-harmadszorra-végtelenszerre 

kirakni egy puzzle-t. 

Értékelés 


8.8/10 

Fejlesztő: Atlus 

Kiadó: Nintendo 


Platform: Nintendo Wii U 

Egészében a Tokyo Mirage 

Sessions bár nagyon sokszor 

sziporkázik, és telis-tele van 

jó ötletekkel, a benne lévő 

tartalom érezhetően feleennyi 

játékórára lenne elég. 


53



A Gearbox Software 

cégnek rá kellett 

döbbennie, hogy 

a videojátékok 

témakörét tekintve 

csak a Borderlands 

stílusú, rajzfilmes, 

nyílt világú kooperatív 

lövöldékhez értenek 

igazán és kifizetődően. 

A 17 éves múlttal 

bíró fejlesztőstúdió 

kezdetben Half- 

Life kiegészítőkkel, 

különböző portolásokkal 

és a Brother in Arms 

szériával szerzett 

hírnevet magának. 

2009-ben robbantottak 

a Borderlands-szel, de az 

ázsiójukat Duke Nukem 

Foreverrel és Aliens: 

Colonial Marines-szel 

már kockára tették. 

A 

fejlesztőstúdión belül valakinek 

leeshetett a tantusz. Ha igazán csak 

Bordelandsben vagyunk otthon, akkor 

a folytatások mellett csináljunk klónokat 

is. Így születhetett meg a humorra 

és színes rajzfilmszerű látványra építő 

lövölde, mely napjaink legnépszerűbb 

műfajából, a MOBA-kból is próbál átvenni 

néhány elemet, hogy biztos legyen 

a siker. A Battleborn tipikus esete 

annak, mikor a tökéletes recept és a jól 

kiválogatott hozzávalók esetén is lehet 

totálisan átlagosat kotyvasztani. 

A jól kiválogatott hozzávalókat esetünkben 

a széles és változatos karakterkínálat 

jelenti, eszméletlen stílusos és egyedi 

hősökkel szállhatunk harcba. Imádtam 

Tobyt, a mechet irányító apróka pingvint, 

de ötletesnek tűnt Miko, a gomba lény, aki 

szó szerint a mérgét veti be, kínzó spórafelhővel 

téve kellemetlenné a csatatéri 

jelenlétet. Orendi egy misztikus sámán, 

a sebző energia felszabadítás mesetere. 

Rath egy dupla energiakardos őrült, aki 

katalitikus csapással prezentálja erőfölényét 

és pengéivel turmixgép módjára 

képes gyilkos vihart kavarni. Thorn pedig 

egy méregkeverő íjász: nyílzáport, energiabombát 

vet be, ha nem sebző mezőt 

idéz vagy romlottságot áraszt. 

Na de milyen körülmények között játszhatunk 

a rengeteg harcossal? Kezdjük talán 

az egyedül is játszható öt fős kooperatív 

sztori móddal, melyben egy intergalaktikus 

gonosz ellen veszik fel a harcot az 

5 frakció legkeményebb hősei. A sorban 

pusztuló naprendszerek közül már csak 

a Solust maradt fent, így mindenki igyekszik 

gátat szabni pusztulásának. Négy 

társunkkal és az általunk választott 25, 

kifejezetten egyedi hősből választva 

nyolc pályán keresztül kell küldetéseket 

megoldanunk az egyébként jelentéktelen, 

kényszerből összeizzadt történet felgön- 

54 


írta: 

Bandit 


BORDERLANDS KLÓNT 

A NÉPNEK? 

gyölítése során, amit szerencsés esetben 

5–6 óra alatt le is tudhatunk. Azért 

van szükség a szerencsére, mivel nem mi, 

hanem a matchmaking által összeválogatott 

játékosok döntik el közös szavazással, 

hogy melyik küldetést csináljuk, 

így lehet órákba telik, mire sikerül elcsípnünk 

azt a missziót, amit mi szeretnénk. 

Sokan lesznek, akik hamar beleunnak, így 

megpróbálkoznak a PVP játékmódokkal. 

Az Incursion eléggé MOBA-sra sikerült, 

hiszen gép irányította egységek társaságában 

robogunk lenyomni az ellenfél 


55



Értékelés 


6.1/10 

Fejlesztő: Gearbox Software 

Kiadó: 2K Games 



A Battleborn esetében egy 

rossz szavunk sem lehet a 

hangulatra, ellenben a látvány, 

a kicsit döcögős koncepció, a 

bugos netkód és úgy összességében 

az elcsépelt Borderlands 

utánérzés már megszólható. 

Aki szereti a Gearbox játékait, 

és pár órát lövöldözne egy 

MOBA-FPS hibriddel, annak 

mindenképpen érdemes tennie 

egy próbát a Battleborne-nal. 

„bázisát”. A Capture-ben, ahogy a nevéből 

sejthető, energiaközpontokat kell a 

felügyeletünk alatt tartani (Domination), 

melyek ezalatt nekünk fogják termelni 

az értékes pontokat. A Meltdown esetében 

pedig egységeinket kell kísérnünk 

és megvédenünk, az ellenfelét lehetőleg 

megsemmisítve. Itt az épségben leszállított 

bakák után kapjuk a győzelem eléréséhez 

szükséges pontokat. A harcok közben 

többször kapunk olyan feladatokat, 

hogy egy bizonyos terepet vagy járművet 

meg kell védeni, ilyenkor vesszük hasznát 

a menetek alatt gyűjtögetett fizetőeszköznek, 

melyből különböző turretekre, 

gépágyúkra költhetünk, megkönnyítve a 

nagy létszámú ellenséges hordák felszámolását. 

A nem túl színes és változatos 

játékmódok mellett további fájó pont, 

hogy mindössze három különböző helyszínen 

zajlanak a küzdelmek, így hamar 

lanyhulhat az érdeklődésünk. 

A MOBA-k jellemzői közül leginkább a hősök 

fejlesztése dominál, ugyanis 10 szinten 

keresztül leszünk egyre tapasztaltabbak, 

és minden szinten kétféle opcióból 

választva tuningolhatjuk tovább kedvenc 

harcosunkat, aki újabb képességekre, 

újabb támadásokra tehet szert, vagy a 

már meglévők erősítésére van lehetőségünk. 

A DNS molekulaszerű HELIX rendszerben 

még mutálódásra is van mód. 

Szóval nem csak két tucatnyi karakterrel 

apríthatunk, de minden egyes hős esetében 

még különböző módokon is fejlődhetünk. 

A küldetések végén tapasztalati 

pontokkal jutalmazzák a játékost, és külön 

az adott hőst is (Character és Command 

Rank). A fejlődéssel újabb harcosokhoz, 

címkékhez, gúnyokhoz (taunt), skinekhez, 

kiegészítőkhöz juthatunk, azonban 

a sima XP farmolás mellett érdekes lehet 

a különböző Challange-ek teljesítésére is 

figyelmet fordítani, elvégre nem csak credit 

és fejlődés gyorsító pontok lehetnek a 

jutalmunk, de egyes hősöket az adott kritérium 

elvégzésével is meg tudunk nyitni. 

A gunplay, a harcok, a varázslatok a helyükön 

vannak, piszok élvezetes és látványos 

tud lenni egy-egy csata, sőt 

már-már túlzásokba estek, nem egyszer 

megy a játékélmény rovására az effektorgi, 

sokszor nehéz eldönteni, hogy a 

cikázó színes csíkok között kik az ellenfelek. 

Az audiovizuális megvalósítás nem 

kimagasló, a látvány nem képes túl mutatni 

a Bordelandsek szintjén, az egyes 

fegyverek hangjai erőtlenek, de legalább 

a szinkronokat sikerült eltalálni. Összességében 

a Battleborn nem több egy átlagos 

lövöldénél, amolyan biztonsági játék 

a Gearbox részéről. 

56 


A Deadlight 2012-ben jelent meg, és 

le sem tagadhatja az első számú inspirációs 

forrását. A játék főhőse ugyan Robert 

Kirkman poszt-apokaliptikus Rip Van 

Winkle áthallásával ellentétben inkább 

magányosan akciózik, de ez az egyetlen 

lényegi különbség. Illetve még a cselekmény 

hátterét tekintve is tapasztalható 

némi differencia: a pulzusszámemelésre 

egyre kevésbé alkalmas kataklizma a ké- 

LAPOS 

APOKALIPSZIS 

hogy a zombi szót snassznak találó trendnek 

megfelelően shadowként emlegetett 

ellenfeleink a tér mindhárom dimenzióját 

kihasználhatják, ám mi kénytelenek leszünk 

beérni a síkbeli koordináta rendszer 

négy lehetséges irányával. A puzzle 

feladatok nem fogják kisütni az agyunk, 

viszont a témából adódóan kellemes erőforrás 

menedzsment is helyet kapott. Egészében 

a mechanika időnként botladozik, 


A The Walking Dead 

váratlan tévésikere után 

elég sokan kitalálták, 

hogy addig kell ütni a 

zombit, amíg mozog, és 

csoszogó élőhalottak 

lepték el a teljes 

szórakoztatóipart. 


tezres évek helyett ugyanis a nyolcvanas 

évek világát csapta meg. Utóbbi módo- 

de a funkcióját azért betölti. A Director’ Cut 

nem lubickol az újdonságokban a négyéves 

Értékelés 

sítás elsőre akár jópofának is tűnhet, ám 

mindössze két percnyi játékidő szükséges 

a konklúzió megszületéséhez: teljesen 

alapjátékhoz képest. A szoftver a kötelező 

vizuális ráncfelvarrás mellett egy új, Survival 

Arenaként emlegetett játékmóddal 


7/10 

mindegy, hogy éppen egy Sony Walkman 

nem működik vagy a legújabb iPhone. A 

játékmenet hivatalosan két és fél dimen- 

gazdagodott. Pusztán ezek miatt azonban 

nem érdemes a hitelkártya után kapkodni, 

ha valaki az eredetit már végigvitte, az 

Fejlesztő: Tequila Works 




ziós akció platformer, puzzle elemekkel 

súlyosbítva. A két és felet úgy kell érteni, 

újoncok pedig nyugodtan megvárhatnak 

egy kiadósabb árcsökkentést. Komédiás 

A Deadlight még négy év 

távlatában is ugyan az a 

hangulatos poszt-apokaliptikus 

móka maradt, azonban nem 

kaptunk az újrakiadással annyi 

értékelhető friss tartalmat, 

amivel újra elcsábulhatnának a 

régi játékosok. 


57



Az tény, hogy a 

Nintendónál akadnak 

furcsa főhősök, elég 

csak a vízszerelő párosra 

vagy Mario kedves és 

cuki hátasára (Yoshie) 

gondolni. Ezúttal a 

rózsaszín lufi, avagy 

a rettenthetetlen és 

feneketlen bendőjű 

Kirby kapott újabb 

videojátékos szereplést. 

GÉPESÍTETT 

CUKISÁG 

Az z inverz üzemmódú 

lufi már sok 

mindent és jó pár ellenséget 

elnyelt, így 

a gonoszok a legkeményebb 

robotizált hordát próbálják 

bevetni ellene. Történt ugyanis, 

hogy Kirby jóízű szunyókálása közepette 

a Haltmann Works Company megszállta 

Dream landet, és mindent gépesítve 

uralma alá hajtotta az álomvilágot. A 

harcot már King Dedede és Meta Knight 

is felvette az idegenek ellen, de Kirby segítsége 

nélkül semmire sem mennek, így 

hősünk felébredve és szembesülve az 

eseményekkel egy percig sem teketóriázik, 

és a játékos irányítása alatt már út- 

nak is indul megfékezni a betolakodókat. 

A pályatervezők Kirby fronton már sokadjára 

tudtak villantani, hiszen szinte 

nulla kihívással (elvégre csak az életeket 

halmozzuk, rontani, meghalni 

csak az ősbénák 

lesznek 

képesek), 

mégis roppant mód 

szórakoztató 

tud 

lenni. A helyszínek 

nem csak, hogy 

gyönyörűek, színesek, 

kedvesek, 

de még ötletesek is, és nem 

csak a rétegek közötti váltásra 

kell gondolni. Azon felül, hogy 

sokszor a háttérben látható terepeket is 

meglátogathatjuk, bizony a város utcáin 

még a forgalomra is oda kell figyelni. Az 

új robotos irányzatnak köszönhetően, na 

meg persze Kirby tulajdonság lopós képességének 

hála, a lépegető dögök is képesek 

felvenni különböző vadabbnál-vadabb 

tulajdonságot. Az erdős terepeken 

egy körfűrészes mech testtel Kirby rendesen 

átrendezheti a pályát. 

Sajnos a legnagyobb probléma a Planet 

Robobottal azon felül, hogy amolyan Kirby-s 

módra vannak időhúzós üresjáratai, 

továbbra is maximálisan a gyerekeket 

próbálja megszólítani. Ezen a téren igaz 

jól csinálja, amit csinál, de az idősebb 

korosztályt, főleg a jópofa platformjátékokra 

vevő réteget teljesen kizárja a 

csecsemő szintű nehézségével. A kihívás 

hiányából fakadó problémákat (még 

a boss harcok is álmosító újgyakorlatok) 

igyekszik tartalommal ellensúlyozni, mivel 

a megváltozott meches játékmenet 

58 

Tesztelt verzió: 3DS

írta: 

András 


és az újabb képességek mellett (ezúttal 

tudunk méreggel marni, teleportálgatni 

vagy orvos módjára kárt 

okozó pirulákat eregetni), 

számos egyéb játékelemet 

is csatasorba állítottak. A 

gyűjtögethető matricákkal 

a lépegetőnket pimpelhetjük 

fel, de ennél sokkal 

izgalmasabb, mikor Jet módban egy kis 

oldalra scrollozós shooter szakaszt kell 

teljesítenünk. 

A Kirby: Planet Robobot nem próbálkozott 

letérni a kitaposott ösvényről, csak 

apróbb újításokkal egy szórakoztató kézikonzolos 

videójáték akart lenni, ami tökéletesen 

sikerült neki. A 6–8 órás játéki- 

dőt alaposan megtolják a gyűjtögetéses 

újrajátszhatósággal, és szokás szerint 

újabb játékmódokkal is kényeztetik 

a felhasználókat. Nyomulhatunk 

Meta Knightal, harcolhatunk a 

főellenfelek ellen a The 

Arena módban, ügyességünket 

tehetjük próbára 

a Kirby 3D Rumble-ben, és 

még RGP-szerűen fejlődhetünk is szinteket 

lépve a kooperatív módos Team 

Kirby Clash opciót választva. Aki szereti 

a rózsaszín gömböc kalandjait, az ezúttal 

is elégedett lesz, aki pedig most ismerkedne 

a furcsa, de imádni való figurával, 

az keresve sem találhatna jobbat a Kirby: 

Planet Robobotnal. 

Értékelés 


7.8/10 

Fejlesztő: HAL Laboratory 



Platform: Nintendo 3DS 

A Kirby: Planet Robobot egy 

szokásosan minőségi, 

de kihívásmentes ügyességi 

játék, pár üdítő megoldással, 

viszont kevés újdonsággal. 

A 3D hatás a javára válik, a 

zenei témák viszont olykor túl 

egyszerűek. 

59



B 

Bár a videojátékok általában mindenkihez 

szólnak, most mégis hozzátok fordulok, 

tisztességben meggyűrődött játékos 

barátaim, akik számára az Atari nem csupán 

egy múlt ködébe burkolózó név, hanem 

maga a nagybetűs SZÓRAKOZÁS. Az Atari 

játéktermi arcade-játékokkal indította 

MÚLTIDÉZŐ 

KLASSZIKUSOK... 

özönlötték el; különböző formájú szerkezetek 

(kutyaház alakú Puppy Pong vagy 

dohányzóasztalt formáló Table Tennis) 

születtek, majd az Atari újabb játékok 

fejlesztésébe fogott. A játéktermi kínálatot 

természetesen jócskán felülmúlják 

az Atari 2600 (1977) konzolokon elérhető 

pályafutását; a Pong! házilag barkácsolt, 

furnérból összetákolt tesztpéldányát egy 

út menti csehóban állították fel, ahol a betérő 

vendégek először gyanakodva méregették 

a furcsa szerkezetet. Egy év alatt a 

cég közel tízezer automatát értékesített, 

megjelentették a játék otthoni változatát, 

ami elképesztő lavinát indított el... 

A Pong! sikerét többen próbálták megfejteni, 

hiszen az egyre gyorsabban pattogó 

labda túlfélre juttatása nem látszott 

különösebben nehéz feladatnak. A játéktermeket 

és otthonokat Pong-klónok 

alkotások, amiket eddig csak különböző 

emulátorok segítségével lehetett működésre 

bírni, azonban a kaliforniai cég, egy 

gyűjteményes kiadás formájában, most 

újra közkincsé tette legismertebb játékait. 

Az Atari 2600 konzolból huszonhat 

millió példányt értékesítettek és mintegy 

kilencszáz játék készült rá, így nem véletlen, 

hogy a száz klasszikus játékot tartalmazó 

válogatás ezekből szemezget. A 

hetvenes évek elejétől a nyolcvanas évek 

végéig, különböző műfajokon keresztül 

robog velünk a nosztalgiavonat; gyakor- 

60 


írta: 

R4bbit 


latilag minden komolyabb cím megtalálható 

a csomagban, amelynek jogait nem 

herdálták el. Asteroids, Breakout, Canyon 

Bomber, Centipede, Football, Missile 

Command, Space War és még sorolhatnám 

azokat a klasszikusokat, amelyek 

újra játszhatók, ráadásul a korabeli reklámok, 

érdekességek, fényképek, leírások 

társaságában, amelyek tovább emelik a 

gyűjtemény értékét. 

A killer application (killer app) olyan programot 

jelöl, amelynek birtoklása/futtatása 

komolyabb fejlesztést vagy beruházást 

igényel a játékos részéről. Egy killer app 

rendszerint nagyot dob egy-egy hardver, 

illetve termék eladásán, hiszen mindenki 

ki szeretné próbálni. Az első killer app titulust 

birtokló játék az Atari 2600 konzolra 

készített Space Invaders átirat volt, sokak 

szerint a konzol ennek a programnak 

köszönheti elképesztő sikerét. A játékok 

természetesen eredeti minőségben, de 

modern felületen, régi kabineteket idéző 

környezetben futnak. Az egykori versengést 

felidézendő online- és lokális multiplayer 

csaták is vívhatók, majd az elért 

pontszámokkal a ranglistákon villoghatunk. 

A gyűjtemény Steam Controller támogatást 

is kapott, aminek érintőpadja az 

eredeti trackball hangulatát igyekszik viszszaadni; 

a játékok egyszerű, de nagyszerű 

hanganyaga pedig külön is meghallgatható. 

Bár érezhető, hogy az Atari Vault elsősorban 

a nosztalgiára fogékony rajongóknak 

készült, akik szívesen morzsolnak el egyegy 

könnycseppet múló ifjúságuk visszaidézése 

közben, de azok is bátran próbát 

tehetnek vele, akik nem rettennek meg a 

puritán tálalás láttán, s kíváncsiak ezekre a 

méltán sikeres mérföldkövekre... 

„Nem én találtam fel 

a videojátékot, 

én csak üzletté 

tettem...” 

Nolan Bushnell 

Értékelés 


8/10 

Fejlesztő: Code Mystics 

Kiadó: Atari 


Platform: PC, Linux 

Az Atari Vault arra született, 

hogy könnyeket csaljon a 

gamer családapák szemébe és 

közösen nosztalgiázhassanak 

egyet csemetéikkel, melyre ez 

a 100 játékot tartalmazó gyűjtemény 

egy kiváló választás. 

Vérpistikék kerüljék. 


61



sok helyszíneivel teremtsenek egy kis 

hangulatot, mert a korábbi Resident Evil 

játékok helyszínei nélkül csak agyvérzés 

lenne a játékosok jutalma. 

A játékmódok terén sem lelhető fel különösebb 

fantázia. A 3v3-as csapatok 

aktatáskákat vagy DNS-eket getnek, de rendre vérontásba tor- 

gyűjtöa 

lőfegyverek helyett a kollanak az összecsapások, mert 

közelhar- 

A Capcom nem egy 

hétköznapi fejlesztő- 

kiadó, az egyszer biztos. 

A bejáratott címet 

simán kockára teszi 

megkérdőjelezhető 

minőségű 

mellékágakkal. Igen, a 

Resident Evil szériáról 

van szó, ami sosem a 

tökéletesen dinamikus 

kezelhetőségéről volt 

híres, de mégis imádtuk 

a horror atmoszférával 

lebilincselő 

klasszikusokat, és a 

későbbi, akciódúsabb 

irányba elkanyarodott 

epizódokat is. 

Ha már lúd, legyen kövér alapon 

gondoltak egy merészet, és multiplayer 

lövöldét alkottak a Resident Evil alapjaira, 

ami Umbrella Corps néven igyekszik 

mindenkire a frászt hozni. Na, nem azért, 

mert annyira sikerült belőni a kezdeti túlélő-horroros, 

idegtépő légkört, hanem 

mert annyira fergetegesen rossz lett a 

legújabb fejlesztésük végeredménye. 

Amit lehetett, azt itt sikerült elrontaniuk. 

Már nem csak a rossz tervezésből fakadó 

irányítás, de a megvalósítás és a butácska, 

zombi szinten mozgó koncepció 

is félresiklott. Kezdem azt hinni, hogy a 

Capcom fejlesztőstúdióiban tényleg élőholtak 

dolgoznak. 

Gondolom, nem lepődik meg senki azon, 

hogy nem kapott egy többjátékos öszszecsapásokra 

kihegyezett kidolgozott 

történetet, így igazi egyjátékos sztori 

módot sem kell keresgélni a főmenüben. 

Azért kapunk egy egyszerű magyarázatot 

azzal kapcsolatosan, hogy miért is 

fogjuk egymás vérét ontani. Sikerült felszámolni 

az Umbrella Corporationt, ami 

rengeteg értékes információt hagyott 

hátra a világ minden táján, így a külön- 

böző érdekszervezetek azonnal mozgósítják 

csapataikat, hogy a lehető legtöbb 

értékes adatot megszerezzék maguknak. 

Ezzel a béna és átlátszó indokkal 

elérték, hogy legalább az összecsapá- 

62

írta: 

Bandit 


MIKOR MÁR TÉNYLEG NINCS REMÉNY! 

ci instant halálosztók kerülnek elő. Az 

Umbrella Corpsban nincs értelme fedezékrendszert 

használni és távolról lövöldözni, 

mivel pillanatok alatt beléd állítják a 

Brainert (nem félre olvasni...!). Ha ehhez 

még hozzávesszük, hogy kúszás módban 

is fürgén lehet közlekedni, amivel gyakran 

élnek is a résztvevők, akkor máris kirajzolódik 

előttünk egy fogócskázós kabaré, 

amiből jobb kimaradni. Totálisan elbagatelizálták 

a játékmenetet, pedig még élőholtakat 

is pakoltak bele (az ellenfelekre 

uszíthatjuk vagy pajzsként használhatjuk 

őket), de velük maximum az egyjátékos 

módban fogunk foglalkozni. Az audiovizuálisan 

is szörnyeteg Umbrella Corps 

rövid szóló küldetéseit az ötödik percben 

unja el még a legelvakultabb gamer arc is, 

így egy újabb felesleges menüpont virít 

a főképernyőn. Pozitívumként egyetlen 

dolgot lehet kiemelni, az pedig a pályák 

környezetét biztosító nosztalgikus hely- 

színek. Még véletlenül se gondoljon senki 

pályatervezésre, mert az csak jóindulattal 

éri el az átlagos kategória alsó fertáis 

ezer sebből vérző koncot. Ezt pedig 

a csalódott játékosok azzal honorállyát. 

Az ostoba kúszásos megoldás 

és a kiegyensúlyozatlan fegyverek 

totálisan hazavágták az amúgy 

ták, hogy hátat fordítottak az Umbrella 

Corpsnak, így már az első hetekben komoly 

kihívást jelentett a matchmakingnek 

játékosokat toborozni. 

Csak ajánlani tudom azoknak, akik szeretnének 

találkozni egy rossz videojátékkal. 

Nincs szinte egyetlen eleme sem, 

amit sikerült volna jól megalkotni. Lehetne 

mintapélda is a fejlesztőcsapatoknak 

az Umbrella Corps, hogy mit és hogyan 

ne csináljanak. A korábbi fantasztikus 

kooperatív lövölde, az Operation 

Raccoon City után, sikerült megmutatni, 

hogy a kompetitív multiplayer játékokhoz 

sem értenek igazán. A legszebb az 

egészben, hogy ezt a kiadó is érezhette, 

mivel még a Resident Evil előtagot sem 

merték rábiggyeszteni. 

Értékelés 


2.9/10 

Fejlesztő: Capcom 

Kiadó: Capcom 



Ez a totális mélypont, innen már 

a Capcom is csak felfelé jöhet 

(Resident Evil 7?). Az Umbrella 

Corps azonban beállhat a legnagyobb 

csalódások és legroszszabb 

videojáték zsúfolt sorába, 

ahol nyugodt szívvel tolakodhat 

az első helyek irányába. Az 

Umbrella Corpsszal egyedül 

játszani értelmetlen önostorozás, 

az online többjátékos 

lövöldözésre pedig szinte nincs 

is lehetőség, mivel senki nem 

olyan hülye, hogy pazarolja rá 

az idejét. 


63



Minden kornak 

megvannak a maga 

jellegzetes ellenfelei, 

amiket aztán boldog 

boldogtalan szerepeltet 

a készülő filmekbe, 

regényekbe, illetve 

játékokba. 

Volt, hogy ijesztgettek űrlényekkel 

vagy mutáns óriás dögökkel, majd a 

’60-as évek végétől, köszönhetően Az 

élőholtak éjszakája című kultikus mozinak, 

a zombik minden évtizedben erőteljesen 

jelen voltak, egészen napjainkig. A 

zombi reneszánsz minden médiumban 

ezerrel pörög, amit jelen tesztünk alanya, 

a Dead Effect 2 is bizonyít. Ezúttal egy kísérleti 

űrbázison kell rendet tennünk, miközben 

megfékezünk egy vírust, kiszabadítunk 

pár menő arcot és nem mellesleg 

megmentjük a Földet. 

A sztoriról ennél többet aligha érdemes 

tudni, lévén a fejlesztők sem vitték túlzásba, 

ami egy eredetileg mobiltelefonra 

megjelent játék esetében nem is csoda. 

Helyette inkább a játékmenetre fektették 

a hangsúlyt, ami rengeteget fejlődött 

az előző epizódhoz képest. Míg az első 

részben csak értelmetlenül lövöldöztünk, 

addig itt már szórja a rendszer a 

tapasztalati pontokat a halálba küldött 

agyzabálókért, ami üdítően hathat a 

nagy hentelések közepette. Természetesen 

a fejlődésért kapott jutalmunkat el 

is költhetjük, új képességeket vehetünk 

magunknak, vagy akár a meglévőket erősíthetjük, 

ráadásul mindhárom választható 

karakternél külön-külön. Egyikük a 

komolyabb gépfegyverekhez ért igazán, 

másikuk a közelharcban és az íjászatban 

64 


írta: Májkül 


ROTHADÓ DÖGÖK 

jeleskedik, míg a harmadik önjelölt „Bruce 

Willis” leginkább a shotgunnal ápol szorosabb 

barátságot. 

Az újonnan belépő RPG elemek mellett 

mindenképp érdemes még kiemelni a 

kooperatív játék lehetőségét, ami alaposan 

feltornászhatná az idővel monotonná 

váló feladatok teljesítését. Sajnos 

azonban az online játék közel sem lett 

tökéletes, ez pedig leginkább a folyamatosan 

szabotáló laggnak köszönhető. 

Szinte élvezhetetlen a többszemélyes 

játékmód, feltéve, ha egyáltalán találunk 

valakit, aki épp zombiöldöklésre adná a 

fejét, mert már magában ez is kihívást 

jelent. 

További komoly probléma, hogy a Dead 

Effect 2 a vetélytársaihoz képest meglehetősen 

ronda kivitelű. Sok más címhez 

hasonlóan a Dead Effect 2 is a Unity 

Engine-t használja, és ugyan ez a motor 

csodákra nem képes, azért láttunk már 

néhány emlékezetes próbálkozást a 

közreműködésével. A szemünk kényeztetése 

tehát elmarad, emellett azonban 

eltörpül az a borzalombomba, ami a hallójáratainkat 

károsítja. A játékban szereplő 

karakterek szinkronja egyenesen 

pocsék, cserébe legalább a fegyvereink 

kifejezetten hatásosan dördülnek. Hiába, 

egy ilyen kis cím esetében nem kell csodákat 

várni. 

A Dead Effect 2-t azonban nem lehet 

egyöntetűen egy rossz játéknak titulálni, 

főleg ha figyelembe vesszük a mobilos 

múltját. A folytatás sokat fejlődött az 

első részhez képest, kapott egy érdekes 

fejlődési rendszert, ráadásul a kooperatív 

aprítás is egészen élvezetes, feltéve, ha 

sikerül találunk valakit, aki csatlakozna 

hozzánk az űrbázis megtisztításához. 

Sajnos azonban a feledhető grafika, a 

borzalmas szinkronhangok és a rövidtávon 

unalmassá váló játékmenet idővel 

elveheti még a legelvakultabb zombiimádó 

játékosok kedvét is. Aki nagyon szereti 

a zsánert, és nem riad vissza a Killing 

Floorhoz hasonló zs-kategóriás alkotásoktól 

(persze az a bizonyos plusz itt 

annyira nem dominál, mint az említett 

darabban), az nyugodtan próbálkozhat 

vele, de jó tudni, hogy míg PC-re 20 eurót 

kérnek el érte Steam-en, addig a mobilos 

változatot ingyen tölthetjük le. 

Értékelés 


6.3/10 

Fejlesztő: BedFly Interactive 

Kiadó: BedFly Interactive 


Platform(ok): PC, iOS, Android 

Előnyei között említhető a 

kooperatív lehetőség és a 

bevezetésre került RPG elemek, 

viszont ezek kalciumban szegény 

zombi csontok mintájára 

roppannak össze az olyan 

negatívumok alatt, mint a ronda 

megvalósítás, az unalmassá, 

monotonná váló játékmenet 

vagy a katasztrófális audio 

munka. Lehet karanténban 

lenne a helye? 


65



A ’90-es évek a Sega 

és a Nintendo izgalmas 

harcáról szólt. A két 

cég akkori ütőkártyái 

Mario és Sonic 

kabalafigurái voltak. 

Elképzelhetetlenek 

tűnt, hogy valaha a 

két hős közös játékban 

szerepeljen, ez azonban 

napjainkban valósággá 

vált. A Mario & Sonic 

olimpiai játék sorozat 

is sokadik részét éli, 

melynek legújabb része a 

Rio 2016-os felvonás. 

A Super Nintendo-s Tiny Toons 

Wacky Sports játékok adták az ehhez hasonló 

cuki karakterekkel operáló, többjátékos 

parti gamek alapjait. Azóta a stílus 

szerencsére nem halt ki, bár a legtöbb 

próbálkozás az utóbbi időben rosszul sikerült. 

Bevallom, én az újkori Mario Party 

sorozatot sem kedvelem, sőt a Mario & 

Sonic olimpiai játékokért sem rajongtam 

gyengébb minőségük miatt. Lássuk, a 

legújabb rész veszi-e az akadályokat?! 

A program 14 olimpiai (?) sportágat vonultat 

fel, melyek között az úgynevezett 

Dual Event-ek 

nyerték el leg- 

jobban 

a 

tetszésemet. 

Ezek név szerint a 

futball, a rögbi és a 

tengerparti röplabda. A 

focis rész mélysége nem éri 

el a Super Mario Strikers-ben látottakat, 

de így is kiválóan sikerült. Jól adja viszsza 

a futballozás örömét, mindemellett 

hibáktól mentes, és izgalmas csatákat 

játszhatunk benne. Hasonlóan dicsérni 

tudom a rögbit is, sőt a röplabda rész 

tartalmilag kisebb túlzással a legújabb 

Mario Tennis játékot is lepipálja. Ezekben 

a csapatjátékokban különböző speciális 

tárgyak is felszedhetőek, melyeket bevetve 

megkeseríthetjük az ellenfél dolgát. 

Például teknőspáncéllal, 

vagy tűzlabdával béníthatjuk 

meg őket a 

legjobb pillanatukban. 

A csapatjátékon túl 

egyéni sportok is vannak, 

bár itt a minőség 

már vegyes képet mutat. 

A korábbi részekből 

66 


írta: 

Kenny 


CSŐGÖRÉNY ÉS KÖRFŰRÉSZ 

BRAZÍLIÁBAN SPORTOL 

számos játékot átvettek, például a távolugrást, 

a sík- és a váltó futást, a gerelyhajítást, 

a célba lövést, bokszot, az 

asztaliteniszt és az úszást is. A mozgásérzékelést 

teljes mértékben mellőzték, 

így a legtöbb sportág játékmenete szinte 

kifújt az őrült gombnyomogatásban. 

Ez most jó, vagy rossz döntés volt, mindenki 

döntse el maga. Elérhető benne 

Guitar Hero-szerű zenés minijáték is, ami 

a ritmikus gimnasztikában érhető tetten. 

Komplexebb feladatok között található a 

BMX verseny és a lóugratás, melyeknél 

már kiemelt figyelemre is szükség van. 

Számos játékmód adott, melyek között a 

legizgalmasabb az úgynevezett Heroes 

Showdown opció. Itt lehet legjobban megismerni, 

illetve elmélyülni a sportágakban. 

El kell döntenünk, hogy a két ikonikus hős 

közül kivel szimpatizálunk. Mindkét csapatban 

összesen 35 játékos közül 10-et 

kell kiválasztanunk az adott világból. Mario 

oldalán például Donkey Kong, Diddy 

Kong, Yoshi, Bowser, Peach vagy Wario 

található, még Sonic cinkosai Tails, Amy, 

Knuckles, Dr. Eggman, Metal Sonic, vagy 

Shadow. Minden szereplő eltérő képességekkel 

bír, így erőben, sebességben és 

technikában is mind-mind különböznek. 

Nem mindegy tehát, hogy kit bízunk meg 

az adott feladat elvégzésére. A meccsek 

után a nyertes játékos bent marad, míg 

a vesztes kiesik. A körök végén a győztes 

kártyákat is húz, melyekkel akár több ellenfél 

is likvidálható. Amikor a karakterek 

elfogynak, a vesztes csapatkapitányának 

kell megküzdenie. Elbukása esetén a másik 

csapat viszi a trófeát! Látványban platformon 

belül kimagasló a játék. Színes és 

tű éles a grafika. A karakterek és a helyszínek 

is részletesen kidolgozottak, ezekre 

egy szavunk sem lehet. A zenei aláfestés 

is jól sikerült. Igazi karneváli hangulata 

van a muzsikáknak, bár elég sok dallam 

a régi részekben hallottak remixei, így ez 

némi lustaságra enged következtetni. 

Értékelés 


7.4/10 

Fejlesztő: SEGA 



Platform: Nintendo Wii U 

Összességében el lehet 

szórakozni a játékkal, a korábbi 

részeknél talán jobban sikerült, 

illetve nem is biztos, hogy rossz 

döntés volt a mozgásérzékelés 

mellőzése. Egyedül játszva 

hamar unalomba fulladhat, 

többedmagaddal nyomva 

viszont jó szolgálatot tehet. 


67



„Azok a régi szép idők...” 

sóhajt fel a nagypapi egy 

zacskó, gyermekkorát 

idéző csemege láttán; 

s bár egyelőre nem 

hajlok különösebben 

a nosztalgiára, mégis 

valami hasonlót éreztem, 

amikor megpillantottam 

a Petroglyph Games 

legújabb alkotását. 

Akinek felcsillan a 

szeme a C&C, Dune, 

Total Annihilation 

vagy Starcraft címek 

hallatán, az jól tudja 

miről beszélek, mert 

kétségtelen, hogy azóta 

is készültek kiemelkedő 

játékok, ám a hőskor 

egyszerűsége láttán, 

még mindig elgyengülök. 

Az egykori Westwood-veteránokból 

álló csapat számtalan műfajban kipróbálta 

magát, de valahogy képtelen 

rátalálni az igaz útra. A stúdió néhány 

ígéretes cím, egy félrecsúszott Kickstarter-projekt 

(Victory Command) és a tavaly 

megjelent Grey Goo után egy minden 

sallangtól mentes alkotással jelentkezik, 

ami nem kíván reformokkal bajlódni, inkább 

a taktikus harcokra fókuszál. Nem 

kell az építkezéseket felügyelni, egyszerűen 

a bázisunkra bökünk, és máris láthatók 

az elérhető épületek; nincs erőforrás 

menedzsment, olaj birtokában pedig 

már gyárthatók is a harci felszerelések. 

A lecsupaszított rendszer miatt egy ütőképes 

hadsereg gyorsan összeállítható, 

s a megfelelő stratégia birtokában már 

vonulhatunk is a harcmezőkre. 

Vannak műfajok, ahol a történet mellékes, 

jelen esetben azonban hiányzik. 

Összefogó narratíva híján ugyanis nem 

derül ki, hogy a huszonöt egyszemélyes 

és tizenkét kooperatív kampány egyébként 

ötletes küldetései, milyen távlati célokat 

szolgálnak. A páros missziók során, 

amíg az egyik hadtest frontálisan támad, 

addig a szövetséges csapatok feladata 

68 


írta: 

R4bbit 


PIXEL KATONÁK 

ÉS VOXEL TANKOK... 

a hátország (bázis, ellátmány) gyengítése. 

Az alapjátékban sajnos mindössze 

egyetlen frakciót kapunk, újabbat csak 

egy ingyenes kiegészítő telepítése kínál, 

ráadásul nagy pofátlanság, hogy ennek 

kampánya bizony már fizetős... 

A játék erőssége és egyben legnagyobb 

hátránya a végletekig egyszerűsített dizájn, 

amivel a hangulat jelentős részét is 

kukázták. A voxel-art látvány stílusos, 

de az egységek és a környezet kidolgozása 

túlságosan egyhangú, hiányoznak a 

különleges fegyvernemek; jó hír viszont, 

hogy nincs olyan vas, aminek gondot 

okozna a játék futtatása. A kezelőfelület 

szívmelengető módon régimódi, nincsenek 

felesleges elemek; az erőviszonyok 

kiegyensúlyozottak, minden fegyvernem 

jól használható; mindenre van ellenszer. 

A mesterséges intelligencia csak közepes; 

a küldetések alatt az ellenség javarészt 

scriptek alapján támad, ennek ellenére képes 

meglepetéseket okozni. A kihívás változó, 

de némi tanulmányozás után minden 

összecsapás és küldetés nyerhető; ha 

egyszer láttuk, mire képes az ellenfelünk, 

az a továbbiakban már nem okozhat gondot. 

A játék zenéjét Frank Klepacki (C&C, 

Rocktronic, Emperor: Battle for Dune) 

szerezte; a különböző stílusban felcsendülő 

dallamok jól simulnak a koncepcióba... 

A 8-Bit Armies egy szórakoztató, de túlságosan 

egyszerű játék, amely ugyan 

hatásosan idézi meg a hőskor hangulatát, 

de komplexitásban képtelen felvenni 

a régi idők alkotásaival a versenyt. A 

fejlesztők szinte mindent beáldoztak 

a letisztult dizájn kedvéért, azonban a 

végeredmény inkább fapados lett, történet 

híján pedig még érdektelenebb az 

alkotást. Bár a játék nyomott áron került 

a boltokba, a tisztes középszertől mindössze 

a jól összerakott multi és az érdekes 

kooperatív mód menti meg. 

Értékelés 


7/10 

Fejlesztő: Petroglyph Games 

Kiadó: Petroglyph Games 


Platform: PC 

Az 8-bit Armies egy könnyen 

tanulható alkotás, amit ötletes 

küldetésekkel pakoltak meg, és 

még a zenei repertoárra sem 

lehet egy rossz szavunk se. 

Lehet viszont a kevés frakcióra, 

a gyatra történetre és a fapados 

megvalósításra. Tök jó, de 

mégsem az igazi. 


69



Az ezredfordulón 

alapított Frozenbyte 

Inc. a gyengécske 

Shadowgrounds 

után a varázslatos 

Trine-játékokkal 

lopta be magát a 

játékosok szívébe. A 

csapat az elmúlt évet 

egy lopakodós cím 

fejlesztésével töltötte, 

amely két főszereplő 

sorsán keresztül mutat 

be egy szomorkás, 

borongós hangulatú, 

ám szívmelengető 

történetet... 

Lily éhes. Egy esélyre, villanásnyi időre, 

óvatlan pillanatra vár. Feszülten figyeli 

környezetét, igyekszik feltűnés nélkül 

az ínycsiklandó ételek közelébe férkőzni. 

Amíg az éhező lány korgó gyomrával van 

elfoglalva, addig Shadwen a célpontját 

keresi; megbízója ugyanis az uralkodó 

elpusztítására bérelte fel. A kaland során 

(a bevezető kivételével) Shadwen kezét 

fogjuk: a középkori állapotokat tükröző 

Rivendon városában minden sarokra jut 

egy marcona őrszem, s az elnyomásról 

a folyamatos katonai jelenlét árulkodik. 

A játékmenet érdekessége, hogy csak 

akkor telik az idő, ha mozgunk, vagy lenyomva 

tartjuk a várakozás gombot, 

egyébként nyugodtan nézelődhetünk, 

törhetjük fejünket a következő lépésen. A 

játéktér szakaszokra osztott, ahol meghatározott 

minta szerint portyáznak az 

őrök: rejtőzködni bokrokban, szénakazalban 

vagy magaslatokon lehet, riadó 

esetén jobb, ha nem bambulunk az utcán, 

mert könnyen nyílvesszőt kaphatunk a 

hátunkba. Shadwen nem harcos, így a 

„Ha valaki 

keresztezi 

az utunkat, mindig 

hordoz valamilyen 

nekünk szóló 

üzenetet. Véletlen 

találkozások 

nincsenek.” 

James Redfield 

közvetlen összecsapást kerülni kell; hátulról 

ugyan legyűrhetők az őrök, de a 

holttestek elrejtése macerás, így okosabb 

elkerülni őket. A magaslatokat egy 

csáklya segítségével hódíthatjuk meg, 

ami minden szilárd felületen használható; 

lopakodás közben érdemes a felügyelet 

nélkül hagyott dobozokat, hordókat 

átnézni, mert rengeteg használható apróságot 

rejtenek, amiből újabb felszerelések 

gyárthatók. Útitársunkat a gép 

irányítja, de a kislány ránk is hallgat, 

így akár felül is bírálhatjuk a rendszer 

70 


írta: 

R4bbit 


AZ IDŐ URAI... 

meglepően hatékony és észszerű utasításait. 

Bár a játék koncepciója kifejezetten 

érdekes, a megvalósítás nem lett túl 

fényes. Az idő manipulálása jópofa dolog, 

azonban jócskán tördeli a kalandot; a 

csáklya használatához szükséges felületek 

pedig nehezen felismerhetők. Ha 

felfedeznek, vége 

a dalnak, szerencsére 

korlátlanul 

játszhatunk az idővel, ami viszont a 

kihívás rovására megy. A hangulat 

alapvetően jó; a két 

főszereplő kapcsolata hihető, ugyanakkor 

kettejük társalgását hiba volt a töltőképernyőkre 

száműzni. Lily karakterét 

jobban ki lehetett volna bontani, kevés 

lehetőséget kapott; másfelől nagyon tetszik, 

hogy figyelni kell a kislányra, ne lásson 

túl sok erőszakot. A játék alatt dohogó 

motor a Trine öröksége, ami sajnos meg 

is látszik rajta; egymásba csúszó textúrák, 

összeakadó modellek, a villódzás és 

a rángatózó kamera mellé minden pályán 

ugyanolyan ellenfeleket és környezeti 

elemeket kapunk. A grafika inkább stílusos 

és funkcionális; a sötét tónusok jól 

passzolnak a komor cselekményhez, de 

ezen felül semmi extrát nem kínál. 

Értékelés 


6/10 

Fejlesztő: Frozenbyte 

Kiadó: Frozenbyte 



Hangulatos, helyenként 

szórakoztató, mégis csalódást 

keltő alkotás lett a Shadwen, 

amelyben különböző elemeket 

igyekeztek elegyíteni, felemás 

sikerrel. Ha kicsit jobban átgondolják 

a koncepciót és alaposabban 

kidolgozzák az egyes 

részleteket, akkor ütősebb 

lehetett volna, így azonban marad 

a középszerűség. Kár érte. 


71









a mai napig 


Egyesek sikítófrászt kapnak, másokat 

a jeges borzongás kerülget, ha szóba 

kerülnek a „grand strategy” címek, pedig 

ezek a körültekintő tervezést és komplex 

gondolkodást igénylő játékok nagyon 

szórakoztatóak tudnak lenni. A Paradox 

csapata leginkább a különböző történelmi 

korokban játszódó, nagyszabású játékok 

(Europa Universalis, Hearts of Iron, 

Crusader Kings) kapcsán lehet ismerős, 

legújabb alkotásukkal azonban eddig ismeretlen 

területre merészkedtek, amiben 

a jól ismert környezet helyett a végtelen 

univerzumot választották játszótérnek. 

A nagy kaland egy civilizáció 

megválasztásával indul; a játék számos 

előre összeállított népet kínál. 

A jellemzők beállításakor szabad 

kezet kapunk, de a legfontosabb 

szempont mindig az államforma, 

politikai beállítottság és a 

kezdeti technológiai fejlettség 

kell legyen. Az anyabolygóról 

két kutató- és egy építőhajó, 

valamint három gyengécske 

harci jármű birtokában indulhatunk 

a galaxis felderítésére: 

a játéktér grandiózus; nem 

számoltam, de akár ezer csillagrendszer 

is lehet a hozzájuk tartozó planétákkal 

és a körülöttük keringő, esetenként több 

holddal. A bolygók jelentős része kopár és 

haszontalan, de bukkanhatunk erőforrásokra, 

ásványokra vagy energiára; mivel 

a játék elején ezek szolgálnak bevételi 

forrásként, érdemes kutatóállomások telepítésével 

kiaknázni őket. A szabad felfedezés 

mellett természetesen feladatok is 

érkeznek, folyamatosan zajlanak körülöttünk 

az események, ezek szabályozzák a 

céltalan csavargást. Miután 4X stratégiáról 

beszélünk, rendkívül fontos elem a terjeszkedés, 

s a hozzá szorosan kapcsolódó 

építkezés és tudományos munka. Csak 

úgy gyarapodhatunk, ha minél nagyobb 

részt hasítunk ki magunknak a galaxisból, 

amit persze lakhatóvá kell tenni. A kolonizált 

planétákon három erőforrással kell 

bűvészkedni: energiára minden bolygónak, 

hajónak és űrállomásnak szüksége 

van, a nyersanyagok új épületek, hajók 

készítésére fordíthatók, míg a politikai befolyás 

szövetségek megkötésénél használható. 

A tudományos munka három, 

egymástól független csoportban zajlik: a 

fizika, mérnöki- és társadalomtudomány 

72 


írta: 

R4bbit 


ZŰR AZ ŰRBEN... 

területén zajló fejlesztések végeztével 

a feldobott lehetőségek mentén gyarapodhatunk 

tovább. Előbb-utóbb mindenki 

összefut idegen fajokkal, akik a kapcsolatfelvétel 

során szívélyesek, de ez gyorsan 

változhat: a fegyveres konfliktusokban a 

fürge vadászok mellett erősebb rombolók, 

masszív cirkálók és nagy tűzerőt képviselő 

csatahajók vethetők be. A különböző hajótípusok 

számos fejleszthető technológiával 

(fegyverekkel, pajzsokkal, páncéllal) 

rendelkeznek; az összecsapások kő-papír-olló 

alapon működnek, némi látványos 

körítéssel. Mivel a bolygók egyedi menedzselése 

egy bizonyos szint felett képtelenség, 

a rendszer mindössze öt planéta 

kezelését engedi. A fölös rész szektorokba 

(egyfajta autonóm régiók) rendezhetők, 

amivel ugyan megszűnik a közvetlen 

irányítás, azonban kijelölhető számukra 

egy gazdasági irányvonal, és adók is kivethetők 

rájuk. Látvány tekintetében a 

Stellaris nem villant nagyot, azonban egy 

4X stratégiai játéknál a grafika funkcionális; 

feladata kiszolgálni a rendszer egészét. 

A gazdasági rész alapvetően jól teljesít, bár 

az egyszerűsített fejlődési rendszer miatt 

túlságosan nagy szerep jut a véletlennek. 

Ennél komolyabb probléma, hogy a csaták 

semmilyen szinten nem irányíthatók, 

mindent scriptek intéznek; a hadviselés 

taktikai és stratégiai mélysége nulla, kattintások 

és végeláthatatlan menedzselés 

az egész. Mindezek mellett a diplomácia 

is rendkívül egysíkú, mindössze kereskedhetünk 

az egyes népekkel, jó esetben követséget 

nyithatunk; ám ez nagyon kevés 

az idegengyűlölő fajok meggyőzéséhez. 

A kidolgozatlan elemek miatt a játék egy 

idő után veszít a lendületből; azonban a 

fejlett technológiát birtokló ún. „stagnáló 

birodalmak” és a kései „krízishelyzetek” 

behozása legalább a végjátéknak adnak 

újabb lökést. 

Értékelés 


7.5/10 

Fejlesztő: Paradox 

Develepoment Studios 

Kiadó: Paradox Interactive 


Platform: PC, Linux, Mac OSX 

A felsorolt negatívumok ellenére 

a Stellaris egész szórakoztató. 

Sajnos az erényekből egyelőre 

csak kevesebb látszik, de már 

elkezdődött a hiányosságok 

javítása, meg DLC-k is várhatóak, 

amik további tartalmakat és 

játékmechanikai újításokat 

jelentenek. Egy biztos, az 

űrstratégiák kedvelőinek hosszú 

időre meglehet a napi betevője... 


73



Tavasszal futott be 

a The Solus Project 

korai változata, mi 

azonban megvártuk a 

galaktikus számkivetett 

teljes kalandjának 

bemutatóját, amit 

gyorsan el is vittünk 

néhány körre. Mivel a 

túlélésre kihegyezett 

játékokkal lassan 

tele a padlás, a 

fejlesztők gondoltak 

egyet és kicsavart, 

idegen kreatúrák 

helyett a környezeti 

megpróbáltatásokra, 

valamint a kutatásra 

helyezték a hangsúlyt. 

A végeredmény egy 

szórakoztató űr- 

Robinson kaland lett. 

„EGYEDÜL... EGYEDÜL 

ÉLEK A MAGÁNNYAL...” 

A történet szerint küldetésünk van. A 

Föld haldoklik, ezért elindultunk egy távoli 

bolygó (Gliese-6143-C) felderítésére, 

azonban egy titokzatos erő a planéta 

felszínére kényszerítette hajónkat, így a 

landolás rázósabbra sikerült a tervezettnél. 

A zuhanást rajtunk kívül senki nem 

éli túl; a felszerelés jelentős része megsemmisül, 

ráadásul semmilyen kapcsolatunk 

nincs másokkal, így kénytelenek 

vagyunk hosszabb időre berendezkedni. 

A játék legnagyobb ütőkártyája, hogy hitelesen 

és plasztikusan képes ábrázolni 

a rendkívüli magányt, egy olyan helyen, 

ahol kizárólag magunkra és a képességeinkre 

hagyatkozhatunk. A helyszíneket 

összekötő barlangrendszer és a rejtélyes 

sírkamrák feltérképezése számtalan 

feladatot kínál, ráadásként a felszín 

nappal pokoli forrósággal kínoz, míg éjszaka 

sarkvidéki hideggel büntet. A szélsőséges 

hőmérsékleti jellemzők mellett 

74 


írta: 

R4bbit 


a saját szükségleteink is fontos szerepet 

kapnak, hiszen étlen-szomjan és kialvatlanul 

nem sokáig húzhatjuk. Persze 

egy idegen planétán nem mindegy hol 

hajtjuk álomra a fejünk, mert a felszínt 

földrengések szaggatják, heves viharok 

tépik vagy meteorzáporok bombázzák. 

A játék elsősorban a felfedezésre összpontosít, 

amihez az életben maradásért 

folytatott küzdelem biztosítja a keretet. 

A játék elején mindössze egy PDA lesz 

a társunk, ennek adatait érdemes rendszeresen 

ellenőrizni, hiszen az elégetett 

kalória mennyiségétől kezdve az ébren 

töltött órákon át, az időjárási körülményekig 

minden létfontosságú információt 

leolvashatunk róla. Ez a szerkezet lesz 

segítségünkre akkor is, amikor idegen 

írásjeleket kell értelmezni vagy hiányos 

jegyzeteket szeretnénk olvashatóvá tenni, 

s bár a készítők csak kevés támpontot 

biztosítanak, az alapvető tudnivalók 

birtokában, valamint némi logikával sok 

minden kikövetkeztethető. Amint jobban 

megismerjük a bolygót, tudni fogjuk, 

mennyi élelemre, vízre, milyen eszközökre 

van szükségünk egy nagyobb úthoz. 

Ha tartjuk magunkat a játékszabályokhoz, 

a túlélés egy idő után már nem jelent 

komolyabb kihívást, szerencsére a közepes 

fejtörők és a kezdetekben meghatározott 

célok jó motivációt biztosítanak 

a folytatáshoz. A The Solus Project egy 

hozzávetőleg tíz óra szórakozást biztosító 

alkotás, amely nagyszerű hangulatot 

és ügyesen felépített játékmenetet kínál. 

Bár a játék korántsem hibátlan (az inventory 

használata kényelmetlen; a tárgyak 

kombinálása macerás és logikátlan), ezek 

nagy része felett könnyedén át lehet siklani. 

A készítőknek grafika tekintetében 

sem kell szégyenkeznie, hiszen a helyszíneket 

dinamikus fények és effektek 

segítségével sikerült igazán látványossá 

tenni. A játék az idei független kínálat 

egyik legjobb darabja, amit mindenképp 

érdemes próbára tenni... 

Értékelés 


8/10 

Fejlesztő: Grip Digital/Teotl 

Studios 

Kiadó: Grip Digital 


Platform: PC, Xbox One 

Lenyűgöző atmoszférájú 

idegen világban kell túlélnünk, 

ahol az élményt erősen 

fokozzák a bámulatos grafikai 

megvalósítással. A The Souls 

Project olykor erősen csapong 

a veszélyek leküzdése és a 

nyugodtabb kalandozás között, 

de még így is lebilincselő és 

hiánypótló alkotás. 


75



A második Banner Saga Az z első Banner Saga eseményeit két 

is menekülnének valaki vagy valami elől. 

ott folytatja, ahol az 

első letette a lantot. 

Boersgard ostromát 

követően az emberek 

és varlok megtépázott 

csapata Arberrang, az 

emberek királyi városa 

felé hajózik, mert 

az elpusztíthatatlan 

obszidián falak 

védelmében remélnek 

menedékre lelni. A 

varlok számára a tét 

még a puszta életük 

megmentésénél is 

komolyabb, hiszen a 

klánuk zászlaja alatt 

összegyűlt pár száz 

óriás jelenti fajuk 

utolsó képviselőit. Így 

ők a kihalással néznek 

farkasszemet. 

nézőpontból ismerhettük meg, ezúttal a 

másodikat Bolverk, a varl zsoldosvezér 

képviseli, akit Juno, a rejtélyes mender (a 

varázsló helyi megfelelője) bíz meg egy 

titkos misszió végrehajtásával: Bolverknek 

egy ládát kell elsüllyesztenie egy folyó 

mélyére. 

A történet hozza az előző rész színvonalát, 

de ha lehet, még annál is kevésbé 

reményteli, elveszettebb hangulat árad 

belőle. A Tolkien nevéhez kötődő high 

fantasy beoltása a világvégének a jelenlegi 

popkultúrában oly népszerű narra- 

A titok pedig nem mitologikus messzeségben, 

hanem olyan megérthető, emberi 

okokban keresendő, mint a szerelem 

és a veszteség. 

A sorozat védjegye, hogy ügyesen hozza 

egyensúlyi helyzetbe a Gyűrűk Ura 

nosztalgikus magasztosságát és királyi 

méltóságát a The Walking Dead sárban 

dagonyázó rögvalójával és menthetetlen 

elkeseredettségével, a 2. részt is jellemzi. 

Persze a The Banner Saga trilógiának készül, 

ezért a történet lezárása, és a szálak 

végleges elvarrása csak a következő, 

tívájával egyedi, sosem látott gyümölcsöt 

hozott. A csodálatosan megfestett 

tájakon éppen csak nem reménytelenül 

botorkáló túlélők képe pedig vizuálisan 

is alátámasztja az előbbi 

kontrasztot. 

A második részben 

kezdenek kitisztulni a 

viszonyok, és már-már 

fellebben a fátyol a kataklizma 

okáról, hogy a Dredge, 

ez a kőlényekből álló horda miért 

özönlötte el az emberek és a varlok 

földjeit, és miért tűnik úgy, mintha ők 

76 


írta: 

Komédiás 


MÉG MINDIG HALOTTAK AZ ISTENEK 

3. részben fog sorra kerülni. A taktikai 

rész lényegében nem sokat változott. 

Továbbra sem fogunk dúskálni a javak- 

ban, sem makro-, sem mikroszinten. A 

Renown a tapasztalati pont és a pénz 

sajátos keveréke, amit használhatunk 

egységeink fejlesztésére, mágikus tárgyak 

vásárlására, illetve a klán túlélését 

jelentő élelmiszer megvásárlására is. Elköltése 

minden esetben kemény döntési 

helyzet elé állítja a játékost. A strength a 

Renown mikro-, taktikai szintű megfelelője. 

Egyszerre adja az életerőnket, 

és felelős a támadásunk nagyságáért. 

Magyarán, ahogy fogy, úgy csúszik be 

koporsónkba az utolsó pár szeg is, és ráadásul 

még egyre kisebbeket is sebzünk. 

A taktikai rész átesett némi finomhangoláson, 

a szintkorlát felszökött a hatról 

tizenkettőre, ezzel együtt az alaptulajdonságaink 

végső határát (ez fajonként, 

illetve karakterenként változik) elérve további 

pontokat oszthatunk szét, amelyek 

valamilyen passzív és nagyon hasznos 

képességet nyitnak meg. Új fajt is kaptunk 

a kentaurra emlékeztető horseborne 

nép képviseletében. 

Mivel egy-egy szintlépés adott számú ellenfél 

legyilkolásával nyitható csak meg, 

ezért támogató karaktereink fejlesztése 

továbbra is nehézkes. Elég kiszámíthatatlanul 

tűnnek el és jelennek meg karakterek 

a csapatainkban, ami pedig némileg 

aláaknázza a bölcs tervezést. 

Értékelés 


8.9/10 

Fejlesztő: Stoic 

Kiadó: Versus Evil 



Összességében továbbra is 

olyan anyaghoz van szerencsénk, 

amely egyszerre tükrözi 

a független fejlesztők kísérletezőkedvét 

és a szakma 

kipróbált veteránjainak (a három 

fős Stoic tagjai a Bioware-től 

jöttek át) a tapasztalatát és 

felhasználóbarát hozzáállását. 

Kár, hogy ez igen ritka konstelláció. 

Tesztelt verzió: PS4 

77



Az Ubisoft házon belül 

kezdett házasításba. 

A rokonságban 

való rosszalkodás, 

vérfertőzés nagy 

százalékban komoly 

következményeket von 

maga után, aminek 

meglett az eredménye. 

A korcs utódot esetünkben Trials of 

the Blood Dragonnak hívják. A gyermek 

nem tehet arról, hogy az őrült Blood Dragon 

apuci kicsit túl sok Pastist hajtott fel 

az ügyes és fürge Trials anyucival egy mámorítóan 

romantikus francia éjszakán, így 

ne taszítsa le senki azonnal a Tajgetoszról. 

Adni kell neki egy esélyt, hogy bizonyíthasson, 

bár nagy esély van rá, hogy 

sokaknál lesz életképtelen a gyermek, 

még annak ellenére is, hogy veszetten 

dögösen néz ki. Ha sikerült megemészteni, 

hogy az ügyességre épülő oldalnézetes 

triálozós motorozást keresztezték az 

áprilisi tréfának hitt, zseniális retró bomba 

Far Cry 3: Blood Dragon történetével 

és atmoszférájával, akkor nem árt arra 

sem felkészülni, hogy ezúttal egy hatalmas 

agyatlanságot töltöttek be gépeink, 

és ilyen szintű elvontságot nem sokan 

lesznek képesek megemészteni. Az én 

szívemhez ezzel mindenképpen megtalálták 

az egyenes utat, imádom a minőségi 

és szórakoztató időutazást, persze 

ez közel sem jelenti azt, hogy a Trials of 

the Blood Dragon egy jól sikerült műfaji 

keresztezés lenne. Sajnos maximális lelkesedésem 

ellenére hibái hatványozódottan 

kirajzolódtak előttem, és végig is 

kísérték az alig néhány órás eszeveszett 

kábszer gőzös elmebajt. A Trials of the 

Blood Dragonban egy kisebb családi dráma 

részesei lehetünk, világmegmentéssel 

fűszerezve. De nem akármilyenről van itt 

szó. Néhány évtizeddel járunk a Far Cry 3: 

Blood Dragon eseményei után, mikor is 

hősünk Rex “Power” Colt családi életet él. 

Egyszer csak feleségének, Dr. Elizabeth 

Darlingnak váratlanul nyoma veszett, és 

Rex hiába kereste égen és földön az arát, 

képtelen volt ráakadni. Ezt követően Rex 

is odavész a negyedik vietnami háborúban, 

így leszármazottai lesznek a hőseink. 

Bizony, nem véletlen a többes szám, 

felváltva irányítjuk majd Roxannet és 

Slaytert. A cyber-kommandó gyermekei 

rendkívül ügyesek, okosak és harciasak, 

köszönhetően a jó szülői géneknek, így 

78 


írta: 

Bandit 


A VÉRSÁRKÁNYOK 

VILÁGÁBAN KÉTKERÉKEN 

már megyünk is komcsi V-Kongokat irtani 

Vietnamba. 

Igazi kicsavart, elborult, infantilis jövő ez, 

a RedLynx nem volt rest, és a legarcátlanabb 

módon mixelt össze mindent, ami 

pop-kultúrálisan meghatározta az imádott 

’80-as és ’90-es éveinket. Nem elég, 

hogy a negyedik vietnami háború biztosítja 

az alapot, repesztünk a neonfénybe 

áztatott Miamiban, Indiana Jones módjára 

csillékkel száguldozunk a Szent Grál 

felkutatására, majd megvédjük a Földet 

a kommunista rovarszerű idegenektől, és 

versenyre kelünk a vörösökkel a Mars kolonizáló 

hadműveletben, de természetesen 

kap a Japán kultúra is (pontosabban 

az észak-vietnami szigetek). 

Hőseink motor és láb hajtotta kerékpáron 

robognak a cél felé (ha nem egy 

nyolckerekű tankkal döngetnek), de ha 

már csavartak és mixeltek egy jókorát 

a műfajokon, akkor gondolták, legyen 

az a lúd igazán kövér, és szálljunk le a 

járművekről. Egyes pályákon ugrándozós 

platformrészeket kell teljesítenünk, 

melyekkel mocsokmód szétszivatnak, 

hiszen az irányítás ezeknél a részeknél 

nem sikerült igazán felhasználóbarátnak. 

A lézersugarak és mozgó platformok közötti 

ugrálás jó sok hajszáltól szabadítja 

meg a játékost, de a jetpackezés sem lesz 

sokak kedvence, főleg mikor egy méretes 

bombát cipelünk magunkkal. Az alkalomadtán 

távirányított kisautós (turbó flip) 

feladatok legalább kellemesek, ahogy 

a csáklyás lengedezések is, viszont a 

mászkálós koncepció összességében 

már igencsak kilóg a képből. A lövöldözős 

részek azonban jópofák, még ha nem is 

emelik a játék összképét. 

A Trials of the Blood Dragon egy olyan 

zabálni való retró dagonya lett, hogy napokig 

képes voltam tocsogni benne. Oldschool 

VHS korszakot megidéző effektek, 

a korszakot idéző néhány másodperces 

reklám-bevágások (Blood Dragon energiaital), 

de az MTV-t koppintó WTF zenecsatorna 

is telitalálat. A rajzfilmes 

átvezetők könnyedek és humorosak, a 

pályatervezéssel egyetemben mérsékelten 

kárpótolnak az említett rosszul kivitelezett 

játékelemek miatt. Kár, hogy ezek 

ellenére sem nevezhető egy nyugodt szívvel 

ajánlható játékipari végterméknek. 

Értékelés 


5.2/10 

Fejlesztő: RedLynx 

Kiadó: Ubisoft 



A negatívumait káprázatos 

szituációkkal nyomja el a 

Trials of the Blood Dragon. 

Eszméletlen pályákat tudtak 

kitalálni, grandiózus jelenetekkel, 

lenyűgöző szituációkkal. 

Változik a gravitáció, forog, 

tekereg vagy egyszerűen csak 

előttünk építkezik a pálya, és a 

kilőtt rakéta meglovaglását már 

nem is említem. A retró bolondok 

meg fogják találni benne a 

szerethető értékeket. 


79


Emlékszem a 2000-es 

évek elején arra az 

időre, amikor először 

tette tiszteletét angol 

nyelvterületeken a 

japánban már számos 

részt megélt legendás 

Intelligent System 

sorozata, a Gameboy 

Advance-os Fire 

Emblem. Hihetetlen 

hangulata, mesés zenéi, 

csodálatos karakterei és 

remek játékmenetének 

köszönhetően engem 

is elvarázsolt. Az új 

3D-s résszel az eddig 

is magasra tett lécet 

sikerült még feljebb 

helyezni, ugyanis 

hihetetlen tartalommal 

bír az új Fates epizód. 

CSALÁDI DILEMMA, A HÁBORÚ IDEJÉN 

A játék központi elemét a Japánt idéző 

Hoshido, illetve a nyugati világ hangulatú 

Nohr királyság közötti háború adja. Fő karaktere 

Corrin, akit a Nohr birodalom nevelt 

fel. A Nohr tagjai jóval sötétebb, komorabb 

megjelenésűek, sőt egy gonosz 

király irányítása alatt élnek. Nem akarok 

spoilereket ellőni, de egy izgalmas és 

megrázó eseménysorozat után kiderül, 

hogy Hoshido az igazi családunk, és ekkor 

egy válaszút elé kerülünk. A játék két 

változatban jelent meg. Az egyik doboz 

(Birthright) a békésebb, látszólag a jobb 

úton haladó Hoshido klán szemszögéből 

mutatja be a történetet, míg a másik catridge 

(Conquest) a rosszabb döntésnek 

tűnő, de izgalmasabb és nehezebb feladatokat 

kínálja. A két rész közel 80 órás 

szórakozást ad, de amennyiben ez nem 

lenne elég, letölthető az E-shop kínálatából 

a semleges oldal választása, azaz a 

Revelations DLC is. Nagy titkot nem árulok 

el azzal, hogy ez a valaha volt legtartalmasabb 

japán stratégiai játék. 

A Hoshido történetét feldolgozó 

Birthright-ban könnyedebb hangvételű 

kihívásokat kapunk, míg a Nohr oldalát 

bemutató Conquest elsősorban a hardcore, 

a sorozatot korábbról ismerő veterán 

játékosokat célozza meg. Én az utóbbit 

választottam, ugyanis úgy éreztem, 

hogy akik felneveltek, és akikkel felnőttem, 

azokat nem szabad a vérvonal miatt 

elárulni. A király véres szándékait is 

meg akartam érteni, és a rossz szemléletet 

megváltoztatni. Véleményem szerint 

a Conquest jobban is sikerült, mivel 

érdekesebb hősöket és változatosabb 

pályákat ad. A játék nehézsége mindkét 

változatnál állítható. A régi részekben, ha 

valaki egyszer meghalt, az soha nem tért 

vissza. Szerencsére ez is kikapcsolható, 

így a következő küldetésben újraélednek 

a hősök. 

A játékmenet a korábbiakhoz képest lényegében 

nem változott. Továbbra is 

négyzethálós, madártávlatból játszódó, 

sakkszerű stratégiai játékról beszélünk. 

Először a saját, majd a gép egységei 

következnek. A karakterek lépéseinek 

száma, illetve azok sebzései mind-mind 

eltérőek. Továbbra is él a kő-papír-olló 

séma (itt a kard-balta-lándzsa szentháromság), 

avagy a kardos lovag üti a baltás 

harcost, míg ők a lándzsások ellen 

érzékenyek. Ugyanezen az elven működik 

számos egyéb egység támadása is. 

A karakterek kasztjai fejleszthetőek, és 

80 

Tesztelt verzió: Nintendo 3DS

írta: 

Kenny 


válthatóak is, melyek kötelezőek a későbbi 

stratégiák kidolgozásánál. 

Ugyancsak érdekes momentum a karaktereink 

egymáshoz való viszonyának 

alakítása is. A falunkban bárkit meginvitálhatunk 

otthonunkba, ahol barátságok, 

és akár családalapításig jutó szerelmek 

is szövődhetnek. A Fire Emblem-ben az 

egyre barátiabb viszonyba kerülő hősök 

támogatják egymást a harcoknál is. A 

csatában, ha valaki mellett állunk, akkor 

az éppen aktív támadó, vagy védekező 

karakterünk extra sebzési képességet, 

vagy védelmet kap. 

Újdonság, hogy egyes karakterekkel, a 

pálya bizonyos pontjain, aktiválva képességünket, 

segítségül hívhatjuk a Föld 

elemeit, így forgószelet indíthatunk, vagy 

a patak vizét száríthatjuk fel, ezekkel is 

megsebezve ellenfeleinket. 

Immáron fejleszthető városunk is van. 

Erőforrásainkat fegyverboltra, varázstárgyakat 

áruló üzletre, arénákra, vagy 

akár lottózóra is költhetjük. Szakácskodhatunk 

is, mellyel szintén képességeinket 

turbózhatjuk. A város védelmezése 

is célunk, melyet erődök és börtönök 

építésével is javíthatjuk. A Birthright még 

egy felfedező módot is tartalmaz, ahol 

zsákmányok mellett képességeink is tovább 

javíthatóak. Amiibo támogatás is 

van. A korábbi Fire Emblem tagok figuráinak 

másai megjelennek a városunkban. 

Extra ruházati elemeket és bónuszküldetéseket 

is adnak. A látvány továbbra is 

csodás, főleg a harcok alatt. Az átvezetőket 

gyönyörű, szinkronizált rajzfilmes jelenetekben 

ismerhetjük meg, 

ahol szépen használják 

a 3D által nyújtott 

térbeli hatásokat. A 

zenei részt is csak dicsérni 

tudom, ugyanis fülbemászó 

minden dallama. 

Értékelés 


9.5/10 

Fejlesztő: Intelligent System 




Minden 3D-s tulajnak, és stratégiai 

játékok kedvelőinek kihagyhatatlan 

alkotás. Én minden 

percét élveztem, még ha néhol 

még mindig nehéznek éreztem. 

Tesztelt verzió: Nintendo 3DS 

81



Gyakran van szerencsém 

a Milestone játékaihoz, 

aminek az a nagy előnye, 

hogy szinte már az 

olaszokkal fekszem 

és kelek. Nagyjából 

az összes játékukat 

próbáltam az elmúlt pár 

évből, és bár bizonyos 

fejlődés tapasztalható, 

általában egy 

tisztességes, tartalmas 

iparos munkában ki is 

merülnek. Nos, ez féligmeddig 

igaz a Ducati 

– 90th Anniversay The 

Official Videogame-re is. 

Gondolom nem nagy meglepetés, 

hogy a Ducati név nem dísznek szerepel 

a játék címében. Az olasz fejlesztőstúdió 

így próbál megemlékezni eme neves motorgyártó 

cégről, az aszfalt szaggatása 

közben pedig megannyi régi, illetve modern 

csodát kipróbálhatunk majd. Egészen 

pontosan 36 paripára pattanhatunk 

fel, kezdve az 1950-es évektől, egészen 

napjainkig, amiknek kidolgozása kellemes, 

semmi csicsa, de a célnak megfelel. 

Az újabb járgányokat a Historic Tour teljesítése 

közben oldhatjuk fel, ami a korábbi 

játékok karrier módjának felel meg. 

Sajnos testreszabási lehetőségekből 

jóval kevesebbet kapunk, például a versenyző 

ruhájának alakítgatása teljesen 

kimaradt, viszont legalább a motorokon 

bütykölhetünk ezt-azt. 

Ha pedig mindennel végeztünk, irány a 

ellenben a pilóták borzalmasan festenek, 

ráadásul szépségük hiányát ésszel sem 

igyekeznek pótolni, simán ránk húzzák a 

kormányt, ha arról van szó. A fizikai modellezés 

sincs a helyzet magaslatán, a 

járművek viselkedése még elmegy, de az 

ütközések egyenesen röhejesnek mondhatóak. 

Ez egyébként a hangokra is igaz, 

a menü zenéje lagymatag, versenyek 

közben viszont a moszkitóhadosztály 

éles zümmögésére halmozhatjuk a kilométereket, 

ami egy idő után könnyedén 

fejfájást okozhat az erre hajlamosabb 

virtuális pilótáknál. 

A megvalósítás tehát nem hozza a 

2016-os szintet, a nagyobb gond viszont 

az, hogy ezt nem kompenzálja a fejlesztőktől 

már megszokott tartalom. Egyébként, 

ha a képek alapján valakinek ismerős 

lenne a Ducati – 90th Anniversary 

8 pálya egyike, melyek néha megcsavart 

The Official videogame, az nem a véletlen 

vonalvezetéssel igyekeznek újnak hatni, 

műve, mivel a játék elég erőteljesen táp- 

de ez még bizony így is kevés. Szeren- 

lálkozik egy korábbi Milestone címből, a 

csére a látványban nem kell csalódnunk, 

Ride-ból. Viszont míg ott egy kellően bő 

azaz ronda, ahogy megszoktuk, de lega- 

karriermódban oldhattuk fel a motoro- 

lább a pályák környéke valamivel szebb, 

kat, addig itt egy kötött Historic Tour-ból 

mint a korábbi Milestone próbálkozá- 

nyithatunk ki mindent, a jutalmak száma 

sokban. A motorok egész jól mutatnak, 

pedig nem túl hívogató. Igaz, ezen felül 

82 


írta: 

Májkül 


KELLEMETLEN ÉVFORDULÓ… 

játszhatunk még gyors módban, húzhatjuk 

a gázt online, de még egy múzeumban 

is elüthetjük az időt, ahol a már megkapott 

paripákat fürkészhetjük, ez viszont 

kevés, ezen pedig a 20 eurós árcédula 

sem segít. Kicsit olyan érzésem volt a játék 

közben, mintha a Ride egy túlárazott 

és önállóan futtatható DLC-jével tolnám. 

És ha már összehasonlítás, akkor muszáj 

megemlíteni, hogy a két cím ugyanazt 

a motort használja, optimalizáció terén 

viszont hatalmas különbségek vannak, 

és nem a Ducati – 90th Anniversary The 

Official Videogame javára. A futamok 

közben össze-vissza ugrál az fps, hiába 

teszteltük egy, a minimum konfiguráció 

feletti géppel, a játékot nem különösebben 

érdekelte. Természetesen ez rányomja 

a bélyegét az online versenyekre 

is, amikből nekem csak egy jutott ki, de 

higgyétek el, abban sem 

volt köszönet. ger, fps ingadozások 

Laggtensikeresen. 

A Ducati és fiatal kaszkadőrök 

igyekeztek eltéríteni az 

internet meghódításától, 

és be kell valljam, 

– 

90th Anniversary The Official Videogame 

egy kissé túlárazott Ride DLC, ami 

ugyanolyan ronda, cserébe viszont nem 

tartalmas, akad, mint a bűn, és még az 

AI is gyenge. Őszintén szólva, a Ducati 

fanoknak sem ajánlanám szívesen, bár 

a szükség nagy úr, és ezt a Milestone is 

tudja. Reméljük, az olaszok hamarosan 

előrukkolnak valami elfogadhatóval 

is a kétkerekű szerelmeseinek, 

hiszen míg a rallynál 

játékról-játékra 

fejlődtek, 

addig itt pár rész óta csak 

egyhelyben húzzák a 

gázkart. 

Értékelés 


4.3/10 

Fejlesztő: Milestone S.r.l. 

Kiadó: Milestone S.r.l. 



A rengeteg Ducati örömkönnyeket 

csalhat a márka 

szerelmeseinek szemébe. 

Ezek a könnyek viszont hamar 

átcsaphatnak sírásba, főleg ha 

meglátják a grafikát, meghallják 

a zenét és keresik a tartalmat. 


83



Annak idején imádtam a 

Tini Nindzsa Teknőcöket, 

akik természetes 

páncéljaikban igyekeztek 

jobbá tenni a világot, 

vagy legalábbis az 

amerikai megfelelőjét. 

Az emlékek azonban 

megfakultak, a 

gyerekkor is elmúlt 

már, így gondoltam 

felelevenítem őket 

a Platinum Games 

legújabb játékával, a 

Teenage Mutant Ninja 

Turtles: Mutants in 

Manhattan-nel. Nem 

kellett volna. 

A 

Az Activision a Transformers licenc 

után egy másik régi klasszikust is rábízott 

a csapatra, akik azonban a verekedésen 

kívül sok mindenhez nem igazán 

értenek, ami ezúttal is meglátszik. Kétségkívül 

a püfölés a játék legjobban eltalált 

része, ugyan a kombók száma véges, 

kellő ügyességgel remek harcokat vezényelhetünk 

le a képernyőkön. Erre pedig 

rá is vagyunk kényszerítve, mivel a pályákon 

kapott feladataink csak ebből állnak, 

megspékelve olyan „klasszikus” részekkel, 

mint a bombák hatástalanítása. A 

harcok alatt egyébként fejlődhetünk is, a 

pontokat pedig egy egész korrekt talent 

fán oszthatjuk el. Ha mindent ki akarunk 

nyitni, akkor bizony egy végigjátszás nem 

lesz elég, de higgyétek el, ha egyszer végigértek 

ezen a borzalmon, többet nem 

lesz kedvetek elindítani. 

Krang és Zúzó a világ meghódításán törik 

a fejüket, ehhez pedig segítségül hívják a 

többi ismert gonosztevőt is. A kis bagázs 

tehát ezúttal sem viccel, a mi feladatunk 

pedig az lesz, hogy a játékban található 

9 (!!!) pályán megakadályozzuk őket 

az ördögi tervükben. Ehhez, ahogy már 

fentebb írtam, leginkább verekednünk 

kell, és ha megfelelő mennyiségű ellenfelet 

csaptunk le, vagy elegendő bombát 

hatástalanítottunk, akkor a játék megkegyelmez, 

és elénk dobja a szint aktuális 

főgonoszát. Ezeket a részeket akár még 

változatosnak is mondhatnánk, elvégre 

eltérő taktika kell a sikerhez, de érdemes 

felkészülni, mert az életüket nem egyszer, 

hanem hétszer kell leverni, ami simán el- 

84 


írta: 

Májkül 


MUTÁNS TINÉDZSER HARCOSOK 

MANHATTANBEN 

veheti az életkedvünket. A játék tehát 

repetitív, cserébe viszont legalább nem 

hosszú. Alapjáraton 4–5 óra alatt kijátszható, 

amiben persze nincsen benne az 

extra képregények gyűjtögetése, de akár 

többször is nekiállhatunk, feltéve, ha maximalisták, 

vagy mazochisták vagyunk. 

A teknőcök négyen küzdenek a gonosz 

ellen, azaz számíthatunk valamilyen coop 

játékmenetre, azonban ez a rész sem 

lett túl meggyőző. Először is, csak online 

játszhatunk egyszerre többen, tehát az 

offline lehetőséget mindenki felejtse el. 

Másodszor pedig, ha mégis összejönne 

valami a neten keresztül, akkor sem kapunk 

többet, mivel a repetitív, unalmas 

vagdalkozás változatlan marad, pár extra 

trükköt vethetünk csak be az ellenfelek 

ellen, de ezek nem mentik meg attól 

a játékot, hogy a teknősbéka feneke alatt 

fuldokoljon. Egyedül talán az élesztés 

miatt lenne érdemes elkezdeni többedmagunkkal 

ezt a borzalmat, de erre a feladatra 

a botok is remekül használhatók, 

másra viszont már nem igazán. Sajnos a 

játék a megvalósítás terén sem remekel. 

A látvány kellemes képregény hatást kelt, 

a karakterek felismerhetőek, de a pályák 

kongnak az ürességtől. Ezen lehetett 

volna még dolgozni, főleg úgy, hogy csak 

9 van belőlük. A zene felejthető, a szinkronhangok 

pedig hiába jók, elég könnyen 

válnak önismétlővé, ami szintén nem javít 

az összképen. Értem én, hogy szeretik 

a pizzát, de azért egy sikátorban ötször 

elmondani, az már talán túlzás egy kicsit. 

A Teenage Mutant Ninja Turtles: Mutants 

in Manhattan lehetett volna jó is, 

megvolt benne a lehetőség, ráadásul a 

Platinum Games remekül hozta a teknőc 

hangulatot. Ez azonban nem elég, mert 

hiába jó a körítés és a harcrendszer, ha a 

tartalom és a megvalósítás csak kullog a 

sötétben. A kampány elképesztően rövid, 

a játékmenet repetitív, az offline coop 

hiánya pedig szinte megbocsáthatatlan. 

Őszintén szólva, még a vérbeli rajongóknak 

sem ajánlanám, főleg nem annyiért, 

amennyibe kerül. Higgyétek el, ennél még 

egy valódi kisteknős is sokkal szórakoztatóbb, 

és az sem kell hozzá, hogy mutáns 

legyen. 

Értékelés 


4.3/10 

Fejlesztő: PlatinumGames 

Kiadó: Activision 


Platform: PC, PS3, PS4, X360, 

XOne 

A harcrendszer elfogadható, 

és remekül hozza a játék a Tini 

Nindzsa Teknőcök hangulatát. 

Ez azonban sovány vigasz, mert 

olyan unalomba fullad az egész 

10 perc után, hogy helyette 

inkább rendeljünk egy pizzát. 


85



A Playdead a LIMBO 

után újra itt van, és 

a legújabb játékuk 

nem akkora eltérés, 

mint az „árnyjáték”. 

Ez nem nagyon 

nevezhető gondnak, de 

harmadszorra elsütni azt 

a viccet a fejlesztőknek, 

már nem kellene. Persze 

ez még a jövő zenéje. 

A szavakon túl szól hozzánk az 

INSIDE. Benne vagyok. Miben vagyok 

benne? Mi történik itt? Miért történik 

minden? Rajtad múlik, kedves Játékos – a 

történet elemeit gondolatban neked kell 

összeraknod, mert a játék helyetted ezt 

nem teszi meg. Gondolkodásra késztet, 

és ez napjaink fogyasztói társadalmában 

(a YouTube-on is gyakran hallható a 

tartalom szó, amit én kifejezetten gyűlölök...) 

egy boldog, bár kinézetében sivár, 

halott és egyszerre gyönyörködtető lázadóvá 

teszi a játékot. 

– erre joggal mondható az in medias res 

kifejezés. Az INSIDE-ban egy kisfiút irányítunk 

(hasonlóan a LIMBO-hoz – a hagyaték 

érzékelhető már ebben a pontban 

is), aki nem tudni miért, de fut valahonnan. 

Nincs lehetősége támadni, s védekezésben 

sem áll helyt: egyetlen találat/ 

harapás/lövés, és a fiú feldobja a talpát. 

Mégis van neki valami erőssége: mi magunk. 

Igen, a mi képességeinken múlik 

az ő jövője, illetve a titkos befejezés is, 

ugyanis több achievementet (sőt, pontosabban 

mindegyiket) össze kell szed- 

Elindítjuk a játékot, és kapásból rajtot 

nünk, hogy a másik befejezés is feltárul- 

vesz a játékmenet. Nem, ez most nem 

jon a szemünk előtt. 

vicc: rögtön vagy a legelején, vagy ha már 

Itt nem egy shooterre, versenyzős játék- 

játszottunk, az utolsó checkpointon kez- 

ra, vagy JRPG-re kell számítani, hanem 

dődik/folytatódik a kaland. Semmilyen 

egy kétdimenziós fizikai platformerre. 

logó, semmi – legalábbis PC-n ezt láttam 

Milyen szögben kapcsoljuk be a dobozt, 

86 


írta: 

V 


NEM KELLENEK SZAVAK AZ EMLÉKEKHEZ 

hogy fel tudjon a létra fölé repülni? Mikor 

csapunk rá a piros színű – mindig tisztán 

kivehető – kapcsolóra, hogy ki tudjuk ütni 

a helyéről? Bár néhol el lehet pár percet 

tölteni a megoldással, nem egyszer magától 

adott a tovább vezető út, így a kihívásnak 

egy egészséges keverékével 

találkozhatunk: egy kicsi gondolkodás, 

egy logikusan rögtön kisilabizálható feladat, 

vagy épp egy ellenfél elkerülése (pl. 

három kutya) – az élmény garantáltan 

emlékezetes lesz. A játék hangjait (nem 

nagyon van olyan benne, hogy zene, sőt, 

szinkron sem!) érdemes figyelni. Számolni 

kell a játék egy pontján, hogy mikor 

lő az ágyú. Ehhez kell hozzáegyeztetni, 

hogy mikor tudunk a létrán biztonságban 

felmászni, és így tovább. Néhol már-már 

a boldogság hangján megszólaló hangszer 

jelzi, hogy jó úton járunk, igen, ezt 

kell megoldani a sikerért. 

Ennek ellenére az audio tekintetében talán 

gyengébbnek nevezhető az INSIDE. 

Ezt viszont ellensúlyozza az animációk 

minősége: nagyon folyékony, tiszta, 

élvezetes látvány, ahogy a karakterek 

mozognak (igen, több van, mint egy, de 

fontosabb szereplőnek... hm, kettőt 

mondanék). Ha a LIMBO-t kellene értékelnem, 

egy kilencest kapna: korszakalkotó, 

elvont, gyönyörű. És az INSIDE? 

Sajnos nem nagyon mutat fel többet 

elődjénél, így a korszakalkotó jelző kivehető 

a jellemzésből, és emiatt az értékelés 

9-es helyett csak 8,5-t édemel. 

3–4 órát így is lazán el lehet tölteni ezzel 

a játékkal, de aki ráharap, a 100%-os 

végigjátszásra rádobhat még körülbelül 

2 órát. Mivel az első teljesítés után szabadon 

válogathatunk a checkpointokból, 

legyen ez egy biztató lépés a maximalistákon 

kívül a többiek számára, a teljes 

élmény felé. 

Az INSIDE jó, de nem maradandó. Most 

már kinn vagyok; a stáblista forog fejem 

(?) fölött, megláttam a fényt. Szabad vagyok 

a fogságodból. 

Értékelés 


8.5/10 

Fejlesztő: Playdead 

Kiadó: Playdead 

Megjelenés: 2016. 06. 29. (Xbox 

One), július 7. (PC) 

Az INSIDE a Playdead második 

dobása, ami hozza a kötelezőt, 

de ennél talán valamivel 

több kellett volna a harmadik 

játékukhoz. Így sem esélyes, 

hogy évek múlva is sokan 

fognak úgy emlékezni rá, mint a 

LIMBO-ra, viszont ez nem von 

le a minőségéből. Jó lett, de nem 

kiváló. 


87



Descent néven újabb 

pályacsomag érkezett a 

Call of Duty: Black Ops 

3-hoz a már megszokott 

tartalommal, melyből 

ezúttal a zombis pálya 

az, ami valamelyest 

kiemelkedik a 

felhozatalból. Négy 

újabb térkép és egy 

alternatív sztálingrádi 

csata köti le újabb 

hónapokra a Black Ops 3 

játékosokat. 

CALL OF DUTY: 

BLACK OPS 3 

Kezdjük ezúttal is az élőholtas mókát 

kibővítő Gorod Krovi küldetéssel. Ezúttal 

a vér városa vár az Origins csapatra, 

de nem hétköznapi formában, ugyanis 

megérkezésünkkor éppen egy hatalmas 

gépesített lépegető és egy óriási repülő, 

tűzokádó sárkány harcának lehetünk 

szemtanúi. Nikolai végre kicsit otthon 

érezheti magát, bár az alternatív sztálingrádi 

világ 1940 környékén hétköznapinak 

semmiképpen sem nevezhető. 

Az Element 115 rendesen elrendezte a 

terepet, zombik grasszálnak mindenhol, 

a Group 935 tudományos kutatócsoport 

pedig még a sárkányok irányításával is 

megpróbálkozik. A romos épületek 

között ennek köszönhetően 

már nem csak egyszerű mechanikus 

csapdákat aktiválhatunk 

az élőholtak ellen, de a sárkány 

forró és perzselő leheletét is segítségül 

hívhatjuk, sőt a pálya későbbi szakaszában 

még meg is lovagolhatjuk, mivel 

átkerülhetünk a hátán a kampányban 

megismert Demon Within helyszínére. 

A Dragon Network Controllerek felügyelete 

mellett még három próbát is ki kell 

állnunk, az ügyesebbek pedig még Dragon 

Shieldet is szerezhetnek maguknak. 

A sárkánytojásra rábukkanva érdemes 

lesz azt kikelteni, mert egy ütős csodafegyvert, 

a Gauntlet of Siegfriedet vethetjük 

be. A fegyverek között ezen felül 

is találni pár érdekes darabot, feltűnik a 

dobtáras PPSh-41-es géppuska, 

az NX ShadowClaw különleges 

nyílpuska, az L4 Siege rakétavető 

vagy a GKZ-45 Mk3-as, a 

kétkezes csodapisztoly. Az ellenfelek 

között pedig nem csak 

sima, lángoló vagy elektromos 

88

írta: 

Bandit 


DESCENT DLC – A SÁRKÁNY TÜZE 

élőholtakkal kell megküzdenünk, de öszszefuthatunk 

egy-egy erősen felfegyverzett, 

páncélozott Russian Mangler 

Soldierrel, időközönként repkedő Valkyrie 

Drone-ok bosszantanak, míg végül egy 

Manticore-t is le kell állítanunk. 

több központi csatatere is van, és minden 

harcstílus kedvelője megtalálhatja a 

számítását. Létrehoztak egy kifejezetten 

autentikus római létesítményt a korábbi 

villából. Gyönyörű zöld növények, szobrok, 

virágok, szökőkutak, gyertyák, festmények 

színesítik, a változatosságért 

pedig a tömlöcös kiképzőterep, a kovácsműhely 

és a római fürdős hangulat felel 

(vízben is harcolhatunk). Egyedül a hightech 

járművek rondítanak bele az impozáns 

összképbe, amit azzal magyaráztak, 

hogy egy milliomos, római stílusban 

megépített villájában küzdhetünk. 

Empire: Kezdjük talán az egyik kevésbé 

újnak nevezhető térképpel, hiszen az 

Empire valójában a Black Ops 2-ből érkezett 

térkép, a Raid újra skinezett verziója. 

Alapból egy remek mapről beszélhetünk, 

Cryogen: Nagy kedvencem volt a kiszáradt 

Holt-tenger területén felépített és 

teljesen elszigetelt Cryo-börtön, ahol ha 

van az embernek egy kis ideje nézelődni, 

elmerülhet a részletekben, de egyébként 

egy igazi daráló ez a térkép. Láthatjuk, 

ahogy a rabok be vannak fagyasztva apró 

kapszulákba (gyűrűszerűen elrendezve), a 

falakat pedig a legveszélyesebb bűnözők 

képei díszítik. A Cryogen kör alakú kialakításából 

adódóan a nyílt terepre vezet a 

játékosok útja, ami mesterlövészek által is 

jól belátható. Bőségesen van lehetőség a 

Tesztelt verzió: PS4 

89



Értékelés 


7.8/10 

Fejlesztő: Treyarch 



(PS4) 

Platform(ok): PS4, PC, Xbox 

One 

A Descent DLC esetében is 

egyértelműen elmondható, 

hogy a fejlesztők beton stabilan 

hozzák a kötelező tartalmat 

és minőséget, amit kisebb 

ügyeskedésekkel hígítanak, 

elvégre az Empire közel sem 

nevezhető egy új térképnek. 

Ellenben a zombis móka 

folytatása kifejezetten ütősre 

sikerült, még ha a romos 

Sztálingrád nem nevezhető a 

leglátványosabb helyszínnek, de 

a sárkánnyal való ügyeskedés 

és a robotizált dögök megjelenése 

egy különlegesen perverz, 

azonban mégis szerethető 

mixtúrát eredményezett. 

falakon történő futkározásra, de ha nem 

vigyázunk, könnyen kizuhanhatunk, vagy 

a cellák feneketlen mélyére eshetünk. Kifejezetten 

részletesre sikerült a Cryogenic 

Detention Center, keresztül roboghatunk 

a leszállópályán, az orvosi és a robotizált 

biztonsági részlegen, sőt még a reaktormag 

környékén is szórhatjuk az ólmot. 

Rumble: A Rumble egy idézőjeles sportaréna, 

hiszen a jövőben már robotok harcáért 

szurkolnak a nézők. Az MLB, azaz 

Mech Battle League egyik helyszínén 

csaphatunk össze, ahol a sportlétesítmény 

minden részét bejárhatjuk a pénztáraktól, 

a mosdókon keresztül egészen 

a csaták helyét biztosító arénáig (hatalmas 

döglött robotok között cikázhatunk). 

Természetesen az aréna és a vele párhuzamosan 

futó hosszabb folyosó lesz a 

játékosok számára legnépszerűbb terep, 

hiszen itt lehet a legtöbb fraget összeszedni. 

A jól belátható nyílt részek a mesterlövészeknek 

is ideális, de a rövidtávú 

fegyverekkel harcolók sem érzik majd 

esélytelennek magukat a brazíliai, pontosabban 

Rio de Janeiro-i MLB stadionban. 

Berserk: Az utolsó pálya a négyes csomagból 

megint csak kifejezetten jól sikerült. 

A Berserk hangulata és felépítése is 

telitalálat. A skandináv hegyekben meghúzódó 

kis viking falut a hó és a jég uralja 

(süvít a dermesztő szél, vonyítanak a farkasok), 

ahol a kisebb viskók mellett gyönyörű 

fafaragásos monumentális épületek 

is akadnak, a rönkökből és kötélből 

készült ropogó hidak mellett. Autentikus 

kialakítású berendezést kaptak a házak, 

pajzsok, fejszék, nyilak, harci felszerelések 

díszítenek mindent. Egy hatalmas 

szakadék tátong a település közepén, 

melynek mélyén viking hajók ringatóznak 

a vízen, itt még falon futásra is nyílik 

lehetőségünk. A legnagyobb aprítás az 

összekötő hídnál alakul ki rendszerint, a 

füstgránátok effektjei mögött számos 

értékes pontot vadászhatunk le. 

90 


POSTAL REDUX 

ÚJRAKEVERT BRUTALITÁS 

A Running With Scissors videojátékos 

történelmet írt, mikor eszetlen digitális 

vérontásával mindenkire rálicitált. 1997 

szeptemberében már túl voltunk a DOOM 

zabolázatlan, démonirtós, bélkiontós mészárszékén, 

hüledeztek az erőszakos játékok 

ellen ágáló szervezetek képviselői 

a Mortal Kombat szív- vagy gerincoszlop 

kitépésén, fej és végtag lemetszésein, de 

a Carmageddonban elgázolt járókeretes 

nyugdíjasok élettelen, vérben ázott tetemei 

is jócskán okoztak megrökönyödést, 

mielőtt a Postal rárúgta volna az ajtót az 

emberiségre. 

A felsőnézetű izometrikus lövölde a kevesebb 

néha több elvén megmutatta, hogy 

milyen élvezetes lehet egy céltalan, elmebeteg 

gyilkolózás. Annyira leegyszerűsítették 

a koncepciót, hogy főhősünk Postal 

Dude néven ragad fegyvert, és egyetlen 

célja van: vérrel mázolni össze mindent 

a lehető legtöbb holttest árán. A rövid 

10–15 perces pályákon tucatnyi fegyveres 

és fegyvertelen civilt kell a halálba 

segíteni, és mikor elértük a megfelelő hullaszámot, 

már léphetünk is a következő 

mészárszék helyszínére. Kisebb taktikázásra 

adnak lehetőséget a robbanó hordók, 

benzinkutak, de a lángszórónk vagy 

Molotov-koktélunk alapból megizzasztja 

a lakosságot. A felülnézetes pályák változatosságot 

igyekeztek teremteni, de 

inkább elveszik a Postal báját. 

Pár szót pazarolnék a felújítás tartalmára 

is, elvégre alaposan megpiszkálták. 

Grafikailag részletesen kicsinosított terepeken 

öldökölhetünk, amihez a hangokat 

és a szövegeket újrakeverték, valamint az 

irányításon is csiszoltak. Hozzácsaptak 

a játékhoz új fegyverként egy revolvert, 

a komoly sebzésekhez, és megkaptuk a 

Carnival pályát is rosszalkodni. A szinteket 

Rampage módban újra vörösre festhetjük, 

ami egy pontrendszerre építő pörgős hentelés 

(a régi Gauntlet újraértelmezéséről 

van egyébként szó). Számos fegyvert balanszíroztak, 

ráadásul mindegyik kapott 

egyedi kivégzés animációkat, és hogy teljes 

legyen az örömünk, még egy új befejezéssel 

is ellátták a játékot. Bandit 


Értékelés 


7.9/10 

Fejlesztő: Running With 

Scissors 

Kiadó: Running With Scissors 


Platform(ok): PC, PS4 (2016 Q4) 

A Postal Redux egy klasszikus 

minőségi feltámasztása lett, ami 

nem igazán ad többet elődjénél, 

de azt, amire megszületett, majd 

20 év távlatában is hangulatosan 

prezentálja. Értelmetlenül agyatlan, 

öncélú és brutális, szóval a 

beteg lelkületű játékosok kiélhetik 

magukat, egy felvonuló tömeget 

lángba borítani számukra biztos 

felemelő élmény. Itt senki sincs 

biztonságban, még a struccfarm 

hosszú nyakú állatkái is úgy hullanak, 

mint a legyek. 



91



Félúton a fantasy 

és a sci-fi között 

található egy 

játékszéria, ami igazi 

JRPG, vérbeli japán 

történetmeséléssel 

és karakterekkel. 

A legtöbben, ha 

nem is játszottak a 

megszámlálhatatlanul 

sok részből 

egyikkel sem, 

hallani valószínűleg 

hallottak róla. Ha 

annyit mondok, hogy 

chocobo, sokaknak 

beugrik az a bizonyos 

sárga szárnyas állat, 

ami valahol egy 

csirke és egy strucc 

elveszett gyermeke 

lehetne. Íme, a 10. 

epizód, szebben, 

jobban, immár PC-re is 

elérhetően. 

A Steam mostanság egyre több japán 

klasszikust tesz megvásárolhatóvá azok 

számára is, akik nem rendelkeznek konzollal. 

Dicséretes ez a törekvés, hiszen 

ennek hála a Final Fantasy szinte összes 

megjelent címe letölthetővé vált. Nincs 

ez másként a X/X-2 bundle-vel sem, 

méghozzá a HD verziót kaparinthatjuk 

a kezeink közé. Bár a játék eredetileg 

2001-ben jelent meg PlayStation 2-re, 

amit nem sokkal később követett az európai 

debütálás, illetve a folytatás az X-2 

formájában, sokat segített rajta a szépítgetés, 

még mai szemmel is kielégítő a 

látvány. Bár azért nyilván nem várhatunk 

egy mostani AAA színvonalat, Lulu keblei 

pont megfelelően pixelmentesek és árnyékoltak. 

A történet szerint Tidus egy sztár blitzball 

játékos, ami egy futurisztikus víz 

alatti kézilabdaszerű játékot takar. Minden 

szép és jó, Tidust körülrajongják a 

lányok, élete meccsére készül, egészen 

addig, amíg el nem pusztítják a mérkőzésnek 

helyet adó csillogó nagyvárost, 

Zanarkandot. Főhősünk arra kényszerül, 

hogy harcoljon, bár a nagy keveredésben 

ő is pont annyira el van veszve, mint mi. 

Kell egy kis idő, mire kibontakozik a sztori, 

és igazán bele tudunk helyezkedni a mindig 

jókedvű szőkeség világába. 

Természetesen a feladatunk annak az 

entitásnak a kiiktatása lesz, aki az elején 

egy nagy vízgömböt hajított lakhelyünkre. 

Sin azonban nemcsak Tidusnál húzta 

ki a gyufát, hanem sok más pórul járt illetőnél 

is. Ennek okán mellénk szegődik 

Yuna, a fiatal és bájos idéző hölgyemény, 

Lulu, a kebelcsoda, Kimahri, avagy a kigyúrt 

kék Simba, a blitzball másik királya, 

Wakka, Rikku, Yuna bikinis unokatestvére, 

Auron, a leglazább harcos a vilá- 

92 


írta: 

Linda Eagle 


A VÉGSŐ FANTÁZIA 

SOKADIK FELVONÁSA 

gon, majd később találkozhatunk még a 

X-2-ben Paine-nel, aki egy igazi badass 

hölgyemény. Változatosak a szereplők, 

saját egyéniséggel, külsővel és persze 

képességekkel. Könnyen megszerethetőek, 

mindenki megtalálhatja a számára 

legszimpatikusabbat, így igazi öröm velük 

kalandozni, beszélni. 

A helyszínek változatosak, van itt sivatag, 

erdők és persze rengeteg víz alatti 

rom, terület. Némelyik jelenet kifejezetten 

grandiózusra sikerült, már amikor 

belevágunk a játékba, az első pár perc 

után megmutatják Zanarkandot, fényes 

épületeivel és az embertömeggel, majd 

Sin pusztításával. Ütős indítás. Sajnos a 

kameranézet sokszor nem lesz a barátunk, 

ezen nem változtattak a készítők. 

Néha olyan irányba mutat, esetleg felülről 

néz lefelé, ami igencsak megnehezíti 

a tájékozódást. Továbbá a szinkronszínészek 

is szörnyen gyatrák, akik valaha 

néztek angolul animét, tudják az érzést, 

amikor tehetségtelen emberek megpróbálják 

utánozni a jellegzetes japán női 


93



Értékelés 


8.1/10 

Fejlesztő: Square Enix 

Kiadó: Square Enix 


Platform: PC 

A látvány valóban sokat javult, 

de mivel a sorozatnak talán 

a történet a leglényegesebb, 

legmeghatározóbb pontja, ezért 

lehetséges, hogy a jobb grafika 

nem éri meg feltétlenül azt a 

pénzt, ha csak nem szeretnénk 

az extrákat (pl. The Last 

Mission), vagy gyűjtők vagyunk. 

Akik viszont még nem találkoztak 

vele, azoknak mindenképpen 

megér egy próbát így, 

látványosabban, felturbózva. 

visításokat. Csak attól kíméljenek meg. 

A harcrendszer a Final Fantasy szériánál 

már megszokott, körökre osztott csapat 

alapú támadás, védekezés, skillezés és 

eszközhasználat. Bár már jócskán idejétmúlt, 

mégis ez adja a báját a dolognak. 

El tudnátok képzelni egy FF-et e nélkül? 

Nos, a Squere Enix igen, ha az új tendenciát 

vesszük alapul. Valóban, a pörgős 

játékmenethez szokott modern gamerek 

számára könnyen monotonná, unalmassá 

válhat a „klikk-attack”, de ugyanakkor 

nagyobb tervezést, gondolkodást is igényel, 

mikor, mit éri meg csinálni és kivel. 

A korábbi részekben megszokott Limit 

Breakek helyét az úgynevezett Overdrive-ok 

veszik át, melyek során valamilyen 

különlegesen erős mozdulatot hajthatunk 

végre. Persze a skillt nem adják 

ingyen, különféle billentyűkombinációk 

lenyomásával maximalizálhatjuk sebzésünket. 

A skill tree hatalmas. Nem viccelek, 

ha ránéz az ember, egyszerre ámul 

el és riad meg. Az ellenfelekből gyűjtött 

zafírok segítségével fejleszthetjük magunkat 

és csapattársainkat, méghozzá 

úgy, ahogy csak akarjuk. A passzív és aktív 

képességek, traitek végtelen tárháza 

áll rendelkezésünkre, amihez hasonlóval 

azóta is alig találkoztam. 

A zene jó a fülnek, néhol kellemes, néhol 

meglepően zúzósra sikeredett. Az eredetihez 

képest találkozhatunk benne eltérésekkel, 

így amikor először elindítjuk 

a programot, fel is ajánlják nekünk, hogy 

az új, vagy a régi verzióval szeretnénk 

megspékelni a jeleneteket. Én per speciel 

az újat jobban preferálom, de aki több 

nosztalgiára vágyik, megvan rá a lehetősége. 

94 



Az Art Academy sorozat tiszteletét 

először DS-en tette, aztán több dobozos 

játékként is megjelent, mind 3D-sen, 

mind Wii U-n. A legújabb rész több mint 

80 Disney és Pixar figurát vonultat fel. 

Segítségével olyan Szimbát, vagy Némót 

A tananyagokat szépen adagolja a játék, 

ahogy a nehézség is egyre komolyabb 

lesz. Kezdésként a rétegek és eszközök 

használatát tanítja meg, később a komplexebb 

árnyékolás fortélyaiba vezet be. 

Az elején az általunk választott eredeti 

figura körvonalait látjuk, és mint kifestők 

tevékenykedünk. Minden egyes lépést 

megmutat a program, nekünk le kell másolnunk 

azt. Az alsó érintőképernyőn tevékenykedünk, 

míg a felső képernyő mutatja 

a másolandó vázat. Későbbiekben 

a segédvonalak mutatása kikapcsolható, 

a feladatok elvégzése után pedig további 

bónusz leckék is várják az alkotni vágyó- 

Az embereknek két 

csoportja ismert. Az 

elsőben azok vannak, 

akik mesésen rajzolnak, 

míg a másiknál még egy 

egyenes vonal húzásával 

is gondok adódnak. Én 

az utóbbiak társaságát 

erősítem. A Disney 

rajtunk, ügyetlenebb 

grafikai képességekkel 

bíró játékosokon próbál 

segíteni a legújabb 

rajzolós programjukkal, a 

Disney Art Academyvel. 


kat! Szabad rajzolás módban a paletta 

rajzolhatunk a hosszú gyakorlási folya- 

összes eszköze elérhető, sőt még extra 

színeket is kikeverhetünk. Eszközeink kö- 

Értékelés 

mat után, amire korábban álmunkban 

sem gondoltunk. A játék megjelenítése 

ellenére minden korcsoport megtalálja 

zött ceruzát, ecsetet, pasztellkrétát, radírt, 

filcet, tűfilcet, festékszórót találunk. 

Az aláírással ellátott műveinket megoszt- 


7/10 

benne a számítását. A Disney-féle mesés 

alap mindenkiből előhozza a szép 

emlékeket, a gyermeki énjüket, így még 

nagyobb lendületet ad a program nyüs- 

hatjuk a nagyközönséggel, feltölthetjük 

Miiverse-re vagy Facebookra, de a Disney 

Art Academy támogatja a Download 

Play-t is, így remek rajzversenyeket lehet 

Fejlesztő: Headstrong 

Games 




tölésére. 

rendezni barátaink között. 

Kenny 

A program remek lehetőség 

kézügyességünk fejlesztésére. 

Művészlelkűeknek, illetve 

gyermekeknek kiváló választás, 

de a vérre, erőszakra szomjazók 

csúnyán ki fognak tikkadni. 

Tesztelt verzió: 3DS 

95



Ettől a videojáték 

megnevezést ki 

nem érdemlő, 

kényszermunkából 

létrejött lélektelen 

bitmosléktól még Dan 

Aykroyd és Bill Murray 

is inkább összeérintené 

a sugarakat, 

hátha elpusztul a 

világegyetem. 

Az Activision folytatja azt a tendenciát, 

amit már évekkel ezelőtt megkezdett 

a filmes játékok adaptációja kapcsán. Ez 

az irányzat pedig a siralmas kategória 

ketrecének rozsdás reteszeit kapirgálja, 

képtelen szabadulni. Még az olyan jobb 

címek sem voltak igazán képesek feljebb 

tornázni a felhasználók elvárásait ebben 

a témakörben, mint a Deadpool, vagy 

némelyik Transformers, Spider-Man és 

X-Man játék. Ennek pedig egyetlen oka 

van, mégpedig a rengeteg pocsék adaptáció, 

és szerintem elég, ha csak a legnagyobb 

csalódásokat említem, mint a The 

Walking Dead, a Family Guy és a James 

Bond alkotások. A digitális pöcék mélyéről 

pedig olyan címek kalimpálnak, mint a 

Battleship, a Man in Black: Alien Crisis, 

de a Fast & Furious: Showdownt 

is szívesen nyomnánk viszsza 

a szmötyi alá. 

A felvezetőm nem volt 

véletlen. A 2016 nyarára 

igazított új Szellemirtók 

mozinak köszönhetően 

ugyanis a totálisan feminizált 

Ghostbuster moziból készült játék 

egy totális katasztrófa. A négyfős akció 

shooter semmitmondóbb már nem 

is lehetne. Különböző képességű karakterek 

megalkotásán túl másra már nem 

maradt spiritusz, egyedül a képregényszerű 

átvezetők és a hangok elfogadhatóak. 

Ennyire fantáziátlan pályatervezést 

és játékmenetet az ovis számtech 

szakkör résztvevői sem lennének képesek 

létrehozni, feltéve, ha lenne ilyen. A 

négy szellemvadászt felszerelték sorozatvetővel, 

shotgunnal, dupla pisztolylyal 

és minigunnal, de természetesen 

proton verzióban. Ezek mellé különböző 

hatásokat kifejtő gránátokat 

mellékeltek, és már mehet is az 

irtó jó szellemirtó. Hihetetlen, de 

értelmetlen a játékmenet, az első 

órában már legszívesebben eret 

vágtam volna, és itt tényleg nem segít 

az online többjátékos lehetőség sem. 

Detektáljuk a pszichokinetikus energiákat, 

majd az előmászó dögöket agyon 

protonoljuk, a nagyobbakat pedig ha 

leharcoltuk, akkor jöhet a sárga csóvát 

lövellő protonágyú, és egy kis béna szellempattogtatás 

után mehet is a csapdá- 

96 


írta: 

Bandit 


SZELLEMES SZÁNALOM? 

ba a rusnyaság egy ostoba gombpüfölés 

kíséretében. Ez a folyamat 

zajlik újra és újra a 30 perces pályákon, 

ami arra megy ki, hogy ki gyűjt több 

pontot. Komolyan mondom, hogy 

inkább habzsolnék ektoplazmát, 

mint erre a szörnyűségre pazaroljam 

az időm. Leleményesen 

szintlépéseket is írtak a 

fejlődő karaktereinknek, így 

erősíthetjük őket és fegyvereiket, 

de a lehető legérdemtelenebb 

módon. 

Létezik olyan produktum, 

melynek minden 

eleme gyűlölhető? 

A Ghostbusters 

szinte minden téren 

képes ennek a kitételnek 

megfelelni, a pályái 

egy kaptafára épülnek 

(kastély, szanatórium, temető, 

csatornarendszer), amiket megtöltöttek 

semmitmondó szellemekkel, ráadásul a 

legtöbbjüket újrahasznosítva, más színezettel 

és tulajdonsággal. A repkedő 

denevérkönyvek, az agresszív gyertyatartók 

felettébb kínosak, mint egy 

hangosra sikerült szellentés egy zsúfolt 

színházteremben. A zombik és koponyák 

pedig már annyira elcsépeltek, mint 

Adam Sandler poénjai, melyek az imént 

említett kényes szituáció kiváltójából 

táplálkoznak évek óta. Annyira „rémes” 

lett a Ghostbusters, hogy online partnereket 

alig találni, egymagunkban pedig 

inkább idézzünk szellemeket, mert a 

mesterséges intelligencia csak kísértetként 

van jelen. A néhány éves FireForge 

Games tapasztalatlanságának áldozata 

lett a Ghostbusters brand, de legalább az 

Activisionben nem csalódtunk. 

Értékelés 


3/10 

Fejlesztő: FireForge Games 




A katasztrófa nem a pszichokinetikus 

energiák túlburjánzása 

révén érkezik meg világunkba, 

hanem egyenesen a Ghostbusters 

videojátékkal szakad 

a nyakunkba. Amit a fejlesztők 

megalkottak, az felér egy 

kísértetjárással, boszorkány- és 

ördögűzéssel. 


97



Reynaldo, a csempész 

életbe belefáradt róka, 

egy időre szögre akasztja 

mestersége kellékeit, 

hogy némi nyugalmat 

találjon, azonban nem 

sokáig élvezheti a jóféle 

étkeket és italokat, 

mert hamarosan a 

császár ellen szervezett 

csetepaté közepén 

találja magát. A kanadai 

Spearhead Games 

harmadik játékának 

felütése ugyan elég 

szokványos, azonban 

a szövevényes 

történet kibontása 

határozottan megéri a 

fáradtságot, ugyanis a 

szerteágazó cselekmény 

felgöngyölítése közben 

nem nagyon lehet 

unatkozni... 

STORIES: THE PATH 

OF DESTINIES 

Adott tehát egy Birodalom, amelynek 

élére új uralkodó kerül, akivel eleinte 

nincs semmi baj, ám néhány esztendő 

elteltével szaporodó tömegsírok, lángokban 

álló városok és fegyveres holló katonák 

jelzik egy sötét, rémisztő kor kezdetét. 

Hősünk éppen kezd hozzászokni az 

édes semmittevéshez, amikor megkeresik 

a lázadók, s a lágyszívű ravaszdi egy 

könnyelmű ígéret nyomán a felkelés élé- 

re kerül, miközben régen látott barátok 

és szerelmek bukkannak fel körülötte. A 

helyzetet még tovább bonyolítja, hogy 

jártában-keltében különböző, varázslatos 

tárgyak akadnak az útjába, amelyek 

sok viszontagság forrásai lesznek. 

A játék érdekessége a szokatlan történetvezetés. 

A színpompás mesekönyv 

lapjain kibontakozó cselekmény során, 

egyetlen közös pontból indulva, magunk 

dönthetünk arról, hogy egy-egy fejezet 

végén merre indulunk tovább; a történet 

választásunk szerint formálódik, így 

különböző végpontokat kapunk. Az 

eltérő ösvények komoly erkölcsi 

és érzelmi válaszutak elé 

állítanak bennünket: 

szabadítsuk ki a 

fogságból régi barátunkat, vagy induljunk 

egy, a háborút eldönteni képes ősi 

fegyver után? Rontsunk be a várba, s 

hányjunk kardélre akit csak lehet, kockáztatva 

a várúr lányának megvetését, 

aki iránt gyengéd érzelmeket táplálunk? 

Hogy melyik utat választjuk, az kizárólag 

pillanatnyi érzelmi állapotunk, hangulatunk 

függvénye, s bizony könnyen 

előfordulhat, hogy egy könnyebbnek ítélt 

98 


írta: 

R4bbit 


ÚTTALAN UTAKON... 

döntés következtében a biztos halál vár 

ránk. Az egyes történetszálak különböző 

tanulsággal végződnek, amelyek megnyitják 

előttünk a fejlődés lehetőségét, 

így új tudás és tapasztalatok birtokában 

vághatunk neki ismét egy korábban már 

elhibázott szakasznak. Bármelyik irányba 

induljunk, a fegyveres konfliktusokat 

nem kerülhetjük el; kombó alapú harcrendszer 

segítségével vihetünk be csapásokat, 

miközben a védekezésről sem 

feledkezhetünk meg. Hősünket természetesen 

fejleszthetjük, amelyre kétféle 

lehetőség kínálkozik: a karaktert és annak 

ruházatát különválasztva, tapasztalati 

pontok szétosztásával szerezhetünk 

egyre erősebb képességeket. Kiszolgált 

kardunkat négyféle pengével láthatjuk el: 

az alaptípus kicsit elnyűtt, de éles akár a 

borotva; a tüzes penge bármit és bárkit 

lángra lobbant; a fagyos változat nyomán 

az ellenfelek szíve megdermed; míg 

a misztikus penge képes lassítani az időt, 

ami nagyon hasznos segítség a gyakori 

túlerővel szemben. Univerzális svájci 

bicska, akarom mondani kardunk mellett 


99



Értékelés 


7.9/10 

Fejlesztő: Spearhead Games 

Kiadó: Spearhead Games 



A történet szálait kiváló 

narratívával és egy alaposan 

megtervezett harcrendszerrel 

toldották meg. Látványos 

és stílusos, ellenben kár, 

hogy könnyen válik repetitív, 

önismétlővé. 

a vértezetünk alá rejthető drágakövek is 

hasznos apróságok, hiszen különböző, 

egymást is erősítő bónuszokkal járulnak 

hozzá a küzdelmek sikeréhez. A karakterek 

érdekesek és szerethetők, klónozott 

figurák csak az ellenfél soraiban találhatók; 

az eseményeket bemutató, magyarázó 

és kísérő narratíva pedig egészen 

kiváló. A helyenként könnyed, máskor 

keserédes és szívszorító, néha pedig 

csipetnyi humorral vegyített szövegelés 

szépen foglalja keretbe és teszi színesebbé 

a kalandot... 

A játék látványvilága a számtalan lebegő 

platform miatt engem kicsit a Bastionra 

emlékeztetett, de persze alaposabb 

vizsgálat után hamar feltűnnek a szépen 

felépített világ egyedi jellemzői. A különböző 

hangulatú és változatos helyszínek 

mesés kidolgozottságukkal varázsolnak 

el, talán lehetett volna kicsit 

több belőlük. A játék mozgatását 

a készítők az Unreal 

Engine negyedik változatára 

bízták, amely megbízhatóan 

teljesíti a feladatát, néhány apróságtól 

és az optimalizálás hiányosságaitól eltekintve, 

nem nagyon találkoztam bogarakkal. 

A hibák között mindenképp 

említést érdemel a fix kamera, amely 

időnként rossz szögben áll; a karakterek 

mozgásán is lehetett volna igazítani kicsit, 

és pár alkalommal sikerült talajszint 

alá keverednem, ami nem éppen ideális 

helyzet, ha többen rontanak ránk... 

Mindent nagyító alá téve azt kell mondanom, 

hogy a kanadai csapat egy kifejezetten 

szórakoztató és tartalmas alkotást 

rakott össze, amelyen ugyan látszik 

a visszafogott költségvetés, de ez csak 

néhány esetben feltűnő. Bár a folyto- 

nosan visszakanyarodó történet miatt a 

helyszínek egy idő után unalmassá válhatnak, 

s a történet sem tudja elkerülni 

az önismétlés csapdáját, egy viszonylag 

hosszú, szerethető fantasy kalandot kapunk, 

amit egyszer minden akció-platformer 

kedvelőnek érdemes 

kipróbálnia... 

100

írta: 

R4bbit 


Ezúttal is találtunk pár gyöngyszemet a független fejlesztők garázsait feltúrva, így néhány oldalon keresztül kedves 

olvasóinkat párhuzamos világokban zajló kalandozásra, álmodozásra, gótikus rettegésre, emlékek nélküli bolyongásra 

és egy kis társasjátékozásra invitáljuk. 

STATE OF MIND 

Fejlesztő / kiadó: Daedalic Entertainment 

Megjelenlés: 2017 Q1 (PC, Xbox One, PS4) 

garázsmenet 

Németország első számú kalandstúdiója százhúsz alkalmazottat 

foglalkoztat: a független csapat több ígéretes 

címen dolgozik; köztük van egy futurisztikus thriller, amely 

két párhuzamos világban játszódik. Az egyik helyszín a jelen, ami egy rémálomszerű, sötét és kiábrándító disztópia; mellette 

azonban létezik egy csodálatos, végletekig idealizált, mindenki által áhított virtuális valóság. Az egzisztenciális drámaként 

címkézett történet főhőse egy nap felfedezi, hogy felesége és fia egy szigorúan 

titkos, félrecsúszott kísérlet miatt a valóság és képzelet határán ragadt. A férfi nyomozni 

kezd és csakhamar kiderül, hogy nem csupán a család élete, hanem az emberiség 

jövője is a tét. A kaland során mindhárom főszereplőt irányíthatjuk, miközben folyamatosan 

váltogatni kell a kulisszák között. A történetet Martin Ganteföhr (Moment 

of Silence, 15 Days) jegyzi, a grafikát alacsony felbontású, mégis realisztikus poligonok 

művészi használata jellemzi. 

Fejlesztő / kiadó: Eagre Games 

Megjelenlés: TBA (PC) 

ZED 

Bár sokan úgy tartják, hogy felgyorsult világunkban nincs 

helyük a lassabb tempóra építkező játékoknak, az utóbbi 

időben számos olyan alkotás készült, ami szembe megy 

ezzel a vélekedéssel. A ZED a Myst hagyományaira építkezik, annak örökségét hasznosítva igyekszik 

megteremteni egy varázslatos, békés világot, amely csavaros fejtörőket és ősi titkokat kínál. A játék 

cselekménye egy Álmodó körül bonyolódik, aki generációk óta őrzi és álmodja tovább népe meseszép 

történetét, ám egy napon úgy érzi, közeleg az elmúlás, ezért segítségünket kéri emlékei felidézésében, 

hogy azok tovább öröklődhessenek. A játékot készítő csapat élén Chuck Carter (Myst, C&C, Babylon 5) 

áll, aki végtelen fantáziával és hatalmas alkotói szabadsággal irányítja a projektet. A közösség bevonásával 

az alkotók már a megcélzott támogatás többszörösét összegyűjtötték, így reménykedhetünk 

benne, hogy hamarosan kézbe vehetjük ezt az ígéretes alkotást. 

101

garázsmenet 

STYGIAN 

Fejlesztő / kiadó: Cultic Games 

Megjelenés: 2017 Q4 (PC) 

Úgy tűnik, H. P. Lovecraft műveit 

ismét kezdik felfedezni, mert a 

török Cultic Games, egy kézzel rajzolt, rendkívül borongós 

hangulatú kaland készítésébe fogott, amely 

nem csak körökre osztott, taktikus csatákat, de a gótikus horror és misztikum határán egyensúlyozó történetet is kínál. 

A szokatlan hangvételű alkotás nem csupán az ősi erők visszatérése után megborult világot mutatja meg, hanem a hozzá 

tartozó mítoszt is beleszövi a cselekménybe. A történet Arkham romjai között indul, és egészen az Abyss sötét bugyraiba 

vezet, miközben választott hőseink tiltott tanításokat és halálos képességeket sajátítanak el. Az egyedi jellemzőkkel felruházott, 

saját háttérrel bíró karakterünk mellé az utazás során többen is hozzá csapódhatnak; érdekesség, hogy az átélt 

események miatt megroppant mentális állapotunk a fizikai kondíciónkat is befolyásolja. A Lovecraft-i hagyományokat 

követő kaland hangulatos, kétdimenziós festményekre hajazó grafikával idézi meg ezt a szürreális, kifacsart világot. 

Fejlesztő / kiadó: Paper Unicorn Games 

Megjelenlés: 2017 Q1 (PC, PS4, Xbox One) 

TRANSMISSION 

Egy majdnem végzetes zuhanást követően, emlékek nélkül ébredni egy idegen bolygón nem különösebben eredeti felütés. 

A történet egy furcsa hangot kibocsátó, alaposan elrejtett obszidián tárgy köré építkezik; segítségével felderíthetjük 

a bolygó múltját és összerakhatjuk elveszett emlékeinket. A játék alapját a kutatás és rejtvények biztosítják, azonban 

egy idegen planétán nem veszélytelen kóborolni: minden utunkba kerülő kreatúra egyedi módon harcol, ezért érdemes 

tanulmányozni a viselkedésük. Az összecsapások során, az elhagyott munkaállomásokon barkácsolható fegyverek és 

eszközök mellett, komoly szerep jut a fejleszthető 

harci készségeknek. Lezuhant űrhajónk fedélzeti 

számítógépe segít az adatelemzésben, 

rejtvényfejtésben és a tudományos munkában, 

cserébe csak az atyáskodó szövegelését kell elviselni. 

A játékot teljesen kézzel rajzolták; hangulatos 

és érzelmes átvezetők szépen kötik össze a jelen 

és múlt eseményeit, melyet Jeremiah Pena (Ghost of a 

Tales) éteri muzsikája foglal keretbe. 

102


COLUMNAE – A PAST UNDER CONSTRUCTION 

Fejlesztő: Moonburnt Studios • Kiadó: Square 

Enix • Megjelenés: 2017 Q2 (PC, MacOSX, Linux) 

Három barát. Egy cél. Ez lehetne a mottója a belgrádi 

triónak, amely egy hangulatos kalandjáték fejlesztésébe 

fogott. A poszt-apokaliptikus steampunk világban játszódó 

történetben egy évszázada környezeti katasztrófa 

tette tönkre a Föld felszínét; a levegő mérgező, 

ezért a tehetős polgárok egy Deus nevezetű építménybe 

zárkóztak, melyet gigantikus oszlopok tartanak a magasban. Ebbe a zárt világba egy óriási gépezet szállítja a fennmaradáshoz 

szükséges erőforrásokat, még inkább csökkentve a felszín közelében ragadt szerencsétlenek esélyét, akik 

mindent képesek megtenni a túlélésért. A játék a hagyományos point & click sémát követi, azonban a fejezetek teljesítése 

nincs időrendhez kötve, ráadásul a kaland folyamán meghozott döntések oda-vissza hatással lehetnek a múltra és jövőre. 

A korrupciót, politikai manipulációt és hatalmi harcokat bemutató oldalnézetes alkotás rendkívül plasztikusan ábrázolja az 

elnyomó hatalom természetét és mutatja be a szétszakadt társadalom életét. 

THIS WAR OF MINE: THE BOARD GAME 

Fejlesztő: Awaken Realms 

Megjelenés: 2017. 02. 21. 

Egy rendhagyó alkotással zárjuk válogatásunk, ugyanis a konzolokra is kiadott háborús 

sikerből társasjátékot készítenek. A háború borzalmait a civilek szempontjából bemutató 

alkotás adaptációja szépen követi a videojáték koncepcióját, 

így a közel négyszázharminc kártyát, figurát és alkatrészt tartalmazó 

társasjáték biztosan tartogat majd emlékezetes pillanatokat. 

A maximum hat résztvevőre szabott partikban egy csapat civil életébe kóstolhatunk 

bele, akik egy háború sújtotta faluban próbálnak életben maradni. 

A játékmenet a digitális változatot idézi, ezért számtalan döntést kell 

meghoznunk; éjszakánként gyűjtögetéssel, míg nappal az összegyűjtött 

javak elosztásával és kereskedésével leszünk elfoglalva. 

A szabályok könnyen tanulhatók; a résztvevők nem egymás ellen 

játszanak, hanem egymást támogatva alakíthatják a karakterek 

sorsát. A táblás verzió mellé egy, a játékmenetet kibővítő mobilalkalmazás 

is várható, amely további szálakat illeszt az alapjátékhoz. 

103

pixel percek 


A SEGA már évek óta 

adósa rajongótáborának 

egy korabeli stílusban 

fogant SONIC játékkal. 

A negyedik számozott 

epizód ugyan próbált 

visszanyúlni a 

gyökerekhez, de a két 

darabra szedett felvonás 

nem lett elég karakteres. 

Infobox 

Fejlesztő: Headcannon / 

PagodaWest Games 

Kiadó: SEGA 

Megjelenés: 2017 Q1 


ÚJITÓAN EREDETI 

Ezt a csorbát kívánja kiküszöbölni egy Lehet, hogy a garázsfejlesztők lepipálták 

a SEGA-t játékkészítésben? Most itt 

lelkes amatőr, Christian Whitehead, aki két 

további stúdió, a Headcannon és a PagodaWest 

csapatainak közreműködésével násával adjanak életet egy új epizódnak. 

a lehetőség, hogy igazi rajongók bevo- 

hozza létre a sorozat újabb felvonását. A Christian Whitehead maga is készített 

Sonic Mania címet viselő epizód a retro már minőségi, fanmade Sonic játékokat, 

előtt tiszteleg, a fénykorában sziporkázó ráadásul az okostelefonokra kiadott Sonic 

The Hedgehog első és második része 

részek minden küllemi és tartalmi varázsával. 

A San Diego Comic-Con debütáló videóban 

Sonic az első részből ismert Green hivatalos projektek elkészítésében. A kék 

is a nevéhez fűződik, tehát vett már részt 

Hill pályán parádézott, de egy vadonatúj szélvész 25. évfordulójára készített Sonic 

zóna is bemutatkozott. Sonic nem lesz Mania jövő tavasszal érkezik PS4, XBOX 

egyedül a Mania-ban sem, Tails és Knuckles 

is csatlakoznak a játszható karakterek nagyobb volumenű projekt követ majd az 

ONE és PC platformokra, amelyet egy 

kompániájához. A grafika egy az egyben a ünnepi szezonban. 

SEGA Mega Drive-os időket idézi, se filter, 

se HD-s küllem, csak a nyers, sprite alapú 

ábrázolásmód húzta magára a tágra 

nyílt tekinteteket. Zenei fronton szintén 

hozzá illő melódiákra számíthatunk, nem 

mellesleg Sonic egy új, drop dash néven 

emlegetett rapid irányváltó mozdulatot 

is betanult legutóbbi 2D-s kalandjai óta. 

104

írta: 

FutuRetrO 


PROJECT SONIC 2017 

TÖBB GENERÁCIÓS 

ÖSSZEFOGÁS? 

Infobox 

Fejlesztő: Sonic Team 

Kiadó: SEGA 

Megjelenés: 2017 Q4 

Platform(ok): PC, PS4, 

XOne, NX 

Olyannyira keveset, hogy még a végső 

címe sem született meg a tervezők 

fejében. A Sonic Team gondoskodó kezei 

alatt formálódó projekt erősen hajaz a 

Sonic Generations felépítésére, amelyben 

két eltérő korszakból származó sündisznó 

parádézott a pályákon. A síkban és térben 

zajló játékmenet valószínűleg ezúttal 

is megmarad, hiszen így tudják leginkább 

kielégíteni a legszélesebb réteg igényeit. 

Az egyik karaktermodell a Mega Drive-os 

időket idézi meg, a másik viszont modernebb 

külsővel csavarja el a fiatalabb 

korosztály fejét. A történet szerint a világ 

éppen a legsötétebb óráit éli, így szükség 

van egy hősre, aki megmenti azt… vagy 

éppen kettőre. A bejelentés mellé CG animáció 

pörgött hangulatfokozás gyanánt, 

a gameplay-ből viszont egyelőre sajnos 

nem villantott semmit sem a SEGA. Any- 

nyit tudunk még, hogy jövő év 

végén érkezik a program PS4, 

XBOX ONE, PC és a továbbra is 

nagy titokban tartott Nintendo 

NX platformokra. 2017 tehát a 

Sonic-rajongók éve lesz. 

Szintén a San Diegóban 

megrendezett 

képregényes 

seregszemlén 

durrantotta el a SEGA 

másik, jóval nagyobb 

volumenű Sonic 

játékát, amelyről még 

kevesebbet tudunk, mint 

az idősebb generációt 

megcélzó fan-projektről. 

105

pixel percek 


A Microsoft üzleti 

stratégiájának 

középpontjában idén 

egyértelműen az 

Xbox konzolok és a 

Windows 10-et használó 

személyi számítógépek 

kapcsolatának 

szorosabbra húzása 

állt. A Gears of War 

Ultimate Edition váratlan 

portolása, a Quantum 

Break promóciós 

ajánlata és a Forza 

Motorsport 6: Apex 

free to play modellje jól 

láthatóan útkeresés volt 

az elmúlt hónapokban. 

106 

AZ XBOX PLAY 

ANYWHERE PROGRAM 

Az z Universal Windows Platform folyamatosan 

csiszolt keretrendszere időközben 

lefektette a szükséges alapokat, 

most pedig a Play Anywhere program az 

év végére közel egy tucat cím segítségével 

mutatja meg, miért érdemes továbbra 

is figyelni a redmondi óriás kínálatát – 

függetlenül attól, hogy kontrollert szo- 

rongatunk, vagy egeret. Miről is van szó? 

Az Xbox exkluzív címek innentől kezdve 

nemcsak, hogy egyidőben jelennek meg 

mindkét platformra, de elég lesz csupán 

egyszer megvennünk ahhoz, hogy PC-n 

és Xbox One-on is elérhessük őket – bármilyen 

plusz költség nélkül. Mentéseink, 

achievementjeink folyamatosan szinkronizálódnak 

a felhőben, így bárhol üljünk is 

le játszani, ott folytathatjuk, ahol abbahagytuk. 

Ugyanez vonatkozik a DLC tartalmakra, 

szezon bérletekre és a játékban 

feloldott extra tárgyakra is. A dolog 

egyetlen szépséghibája, hogy az ajánlat 

kizárólag a letölthető verziókra érvényes, 

a dobozos példányok továbbra is csak a 

dedikált platformjukon működnek. Újabb 

lökés a digitális disztribúció felé? Talán. 

De a legfontosabb kérdés: vajon sikerül 

a PC-s tábor bevonásával megborítani 

a jelenlegi erőviszonyokat? Szeptember 

13-án, a Windows 10 Anniversary update-je 

és az Xbox One nyári frissítése 

után kiderül. 

ísQr` 

Jelenleg a következő játékok alkotják az Xbox Play Anywhere program kínálatát: 

· Gears of War 4 · Forza Horizon 3 · ReCore · Sea of Thieves · Halo Wars 2 · Scalebound 

· Killer Instinct Season 3 · State of Decay 2 · Ark: Survival Evolved · Cuphead · We Happy 

Few · Crackdown 3

A SUPER MARIO SÖTÉT 

ÉS KEGYETLEN VILÁGA 

A NAGY TESTVÉR 

A Gomba Királyság egy demográfiai és 

politikai katasztrófa: eme rendkívül sok 

faj által benépesített Földön alig pár ember 

él, mégis egy saját személyes védelmét 

megszervezni is képtelen, folyton 

elrabolt lány, Peach Hercegnő a vezető. 

Egyeduralommal állunk tehát szemben, 

melyről tudjuk, hogy ritkán szolgálja 

egyformán minden társadalmi réteg és 

nemzetiség javát. Rendőrállam és kifejlett 

kémhálózat bújhat meg a sötétben, 

ahol minden tárgy él, és a cukiság álarca 

mögül figyel. Alaposan szétnézve élőként 

viselkedő felhőket, holdat és csillagokat 

láthatunk, de még a tornádók és 

a sziklák is fürkésznek. Ezek csak azok a 

dolgok, amikről tudunk, ebben a paranormális 

jelenségekben is gazdag országban 

bárhonnan – akár a szellemvilágból 

is – pásztázó tekintetek szegeződhetnek 

a polgárokra. Ennek elfedése érdekében 

Peach a lakosságot gomba, virág és 

egyéb formájú drogokkal manipulálhatja, 

mely szerek nem csak a tudatot, de a fizikumot 

is befolyásolják. 

MARIO, A SZÖRNYETEG 

A Hercegnő utáni hajsza során Mario 

rendre elsöpri az útjába kerülő ellenfeleket, 

történjen ez a hagyományos fejre ugrással, 

vagy más módon. Felmerül azonban 

a kérdés, hogy ezek a lények valóban 

erőszakosan lépnek-e fel vele szemben, 

szükséges-e őket eltörölni a föld színéről? 

Az igazság az, hogy az úton-útfélen bóklászó 

teremtmények túlnyomó része valójában 

békés, és hacsak a hős megmentő 

nem háborgatja nyugodt sétájukat, úgy 

magasról tesznek a jelenlétére. A pusztítás 

tehát sokszor nem szükségszerű, és 

elég szomorú, hogy az ártatlanok leölését 

a Gomba Királyság még jutalmazza is. 

Mariónak azonban az így bezsebelt vérdíj 

nem elég, gátlástalanul gyűjti össze és 

költi el az ország elszórt aranykészletét, 

és mindent hajlandó feltúrni azért, hogy 

vagyonát gyarapítsa. Fentiek ismeretében 

Peach birodalma korántsem olyan 

kellemes hely, a bajszos vízvezeték-szerelő 

pedig egy erőszakos tolvaj. A tényfeltárás 

okozta traumáért a cikkíró nem 

vállal felelősséget! BelsoValtozas 


A Super Mario sorozat 

sokak számára egyet 

jelent az aranyos 

szereplőkkel és a színes, 

családbarát környezettel. 

A mézesmázos felszín alatt 

azonban egy olyan sötét 

és kegyetlen valóság bújik 

meg, mely leleplezésére 

eddig kevesen vállalkoztak. 

Jelen cikkünket 

kizárólag erős idegzetű 

Olvasóinknak ajánljuk! 

pixel percek 

107

pixel percek 


Ha felidézzük a 

legkorábbi játékokat, 

olyan címeket, mint a 

Spacewar! vagy a Pong, 

akkor azt láthatjuk, hogy 

harci- és sportjátékok 

uralták a terepet már 

kedvenc hobbink 

hajnalán is. (Ami persze 

inkább úgy igaz, hogy 

ezek uralják a terepet 

még ma is, de erről 

később.) 

108 

ÖLJÜNK MEG 

MINDEN ROHADÉKOT! 

A sportok aránylag egyszerű, az öszszes 

versengő fél számára ismert szabályrendszereket 

használnak, a győzelem 

kondíciói pedig nagyon könnyen 

számszerűsíthetőek. Lemodellezésük 

ezért korlátozott számítási kapacitás 

mellett is megoldható. A csavar a dologban 

az, hogy az előbbi állítás igaz a 

harci játékokra is. A Spacewar! és a Pong 

közötti egyetlen különbség, hogy pontszerzés 

esetén az előbbiben felrobbant 

az ellenség (és ezért látványosabb volt), 

az utóbbiban pedig nem. Mindebből az is 

következik, hogy lényegében egyféle já- 

ték létezik (illetve ez az állítás a játékok 

túlnyomó részére igaz, mert ezek mellett 

marginálisan ismert például még a 

puzzle, az interaktív képregény 

stb.), a sportjáték: 

tehát a résztvevő felek 

számára egyaránt ismert, 

egyszerű 

szabályrendszert 

használó, az egyik 

fél számára vereséggel, a 

másik számára győzelem- 

mel, esetleg döntetlennel, de ezek közül 

valamelyikkel mindenképpen végződő 

meccsekre építkező címek. Játékelméleti 

alapfogalmakkal leírva, a tökéletes 

információjú, zéró összegű játék dominálja 

az ipart. Ami egyébként természetes 

körülmények között, vagyis a 

stadionok világán kívül. alig fordul elő. 

(Laboratóriumi formában a stadionok 

világán belül sem feltétlenül, ehhez 

elég csak a doppingra, biciklibe rejtett 

motorra, ilyesmikre gondolnunk.) 

A szoftvereket olyan adalékanyagokkal 

ütik fel, mint a történet, a környezet (SF, 

fantasy, horror), úgynevezett zsáner, és 

ezért annyira talán nem tűnik fel a mélyszerkezetet 

jellemző, rettenetes 

uniformizálás, de 

ha jobban belegondolunk, 

egy virtuális focista a legújabb 

FIFA-ban épp úgy 

nem léphet ki a pályáról, 

és ülhet be mondjuk egy 

mozifilmre, ahogy a Call 

of Duty-ban sem egyezhet meg az 

ellenféllel, hogy inkább 

mégsem lövik az avatárunk 

egymást

írta: 

Komédiás 


agyon, ami után 

mindketten továbbállhatnak, 

és mindkettejüknek 

megmarad 

az élete. Túl azon, 

hogy a harci konfliktusok 

kizárólag zéró 

összegű játszmaként 

tálalása káros üzenetet 

közvetít, tudniillik, hogy 

mindenképpen meg kell 

semmisítenem az ellenségemet (pontosabban 

azt, akit a program az ellenségemnek 

nevez ki), máskülönben én veszítem el 

az életem, mindez még satnya és egysíkú 

kínálatba is torkol. Holott ezt a szintű egyszerűsítést 

a számítási kapacitás limitje 

már nem indokolja. Persze elég 

valószínű (ismét a játékelméletet 

segítségül hívva), hogy a piacon 

beállt a Nash-egyensúly, vagyis a 

feleknek nem érdeke változtatni az 

eddigi stratégiájukon, hiszen a termékeiket 

így is vásárolják. Pedig nem 

ártana ehhez a megkövesedett képlethez 

tudatosan hozzányúlni. Képzeljünk 

el egy olyan játékot, amelyben 

nincs egyértelmű győzelem, ahol mi 

ismerjük meg a szabályokat, és mi jelöljük 

ki a célunkat, például egy válást feldolgozó 

címet. Nem ismerjük a pontos jogszabályokat, 

ezeket nekünk kellene kideríteni. 

Vagy akár fogadhatnánk ügyvédet, ha van 

rá elég pénzünk. Mi dönthetjük el, hogy a 

célunk az összes gyerek „megszerzése”, 

amely zéró összegű játszmát eredményez, 

vagy inkább azon ügyködünk, hogy 

az eseményből minden fél a lehető legkevesebb 

sérüléssel jöjjön ki, tehát nem zéró 

összegű játékot játszunk. Persze léteznek 

előremutató címek, például a nem tökéletes 

információs Soulsborne-ok, és remélhetőleg, 

az ebben a számban bemutatott 

No Truce with the Furies is egy lesz ezek 

közül. 

109


pixel percek 

Kijelenthetjük, hogy 

a dark fantasy műfaj 

napjainkban virágzik. A 

középkori hangulattal 

keveredett mágia ütős 

párost alkot, habár 

valószínűleg nem sokan 

vágyunk vissza abba 

a korba. Én biztosan 

nem élnék túl sokáig, 

ha nem is egy járvány, 

de egy épp arra tévedő 

erőszaktevő keze által 

hamar végem lenne. 

Mégis, ha megnézzük, 

mekkora sikere van 

a Trónok Harcának, 

rájövünk, van valami 

ebben az erőszakkal teli 

időszakban, ami vonz 

minket. Bizony 

a The Witcher széria is 

erre épít. 

Szeretném nektek kicsit más aspektusból 

megvilágítani ezt a nagyon is jó 

történettel, szereplőkkel és hangulattal 

operáló játéksorozatot. Sokat olvashattok 

játékmechanikáról, sztoriról, karakterekről, 

technikai háttérről, de hogy mi 

is zajlik le bennünk és miért, miközben 

beleképzeljük magunkat Ríviai Geralt, a 

fehér farkas bőrébe, arra kevesen keresik 

a választ. Ahogy előbb említettem, már 

egy ideje foglalkoztatott a kérdés, miért 

is olyan népszerű ez a történelmi korszak 

manapság, hogy mi benne a jó. Középkor? 

Akasztások, öldöklés, mocsok és pestis… 

Bárhonnan vizsgáljuk, alapvetően nem 

a legvonzóbb környezet. De ha jobban 

belegondolunk, van ott más is. Abraham 

Maslow, amerikai pszichológus szükségleteinkből 

hozott létre egy piramist, ahol 

felfelé haladva épülnek egymásra késztetéseink, 

míg el nem jutunk a csúcsélményig, 

és itt senki ne gondoljon semmi 

rosszra. A legalsó szinten az alapvető 

testi szükségleteink kapnak helyet, 

mint a szexualitás, vagy az evés, 

ezután jön a biztonság, majd a 

szeretet, az önbecsülés és végül 

az önmegvalósítás. Nos, 

én a spiritualitást valahova 

a legfelső szintre helyezném, 

az önmegvalósítás részeként. 

A mai világban a vallás 

és a különféle természetfeletti 

dolgokba vetett hit egyre 

inkább visszaszorul a tudomány 

árnyékába, pedig az ember alapvető 

szükségletének tekinthető. Hogy elégítsük 

hát ki? A bolondokházában kötnék 

ki, ha úgy rohangálnék az utcán, mintha 

tudnék varázsolni. A középkorban ez nem 

így volt. Ott még hittek az ilyesmiben. A 

110

írta: 

Linda Eagle 


A TRILÓGIÁRÓL MÁS SZEMMEL 

AVAGY MI VAN A FELSZÍN MÖGÖTT 

witcherek tudnak dolgokat felgyújtani, az 

Igni nevű spellel, vagy ellökni ellenfeleket 

az Aard-dal. Léteznek boszorkányok, alkimisták, 

és mi magunk is keverhetünk 

főzeteket. Ez lehet az egyik magyarázat, 

hogy mi a jó a középkorban. 

Ugyanakkor nem kell ennyire elrugaszkodnunk 

a valóságtól, hogy 

lássuk, a The Witcher sorozat ütős 

kombinációja a hétköznapi életben 

is felmerülő problémáknak, és a 

mindennapjainkból egyre inkább 

kivesző transzcendencia 

élménynek, vagyis, hogy többek 

vagyunk az átlagosnál, 

mi igenis tudunk varázsolni, 

sikerült elcsípnünk valami 

természetfelettit. 

Akkor 

elemezzük kicsit a mondat 

első felét. Mondjuk 

az biztos nem mindennapi 

probléma, hogy 

királyokat védjünk 

gyilkosoktól, de 

az sem, hogy 

megmentsük 

a 

világot egy horda túlvilági teremtménytől. 

Bár lehet, hogy van, akinek tetszene 

ez a nemes feladat, én nem vállalkoznék 

rá. Viszont a játék olyan etikai, erkölcsi 

problémákkal állít szembe minket, amit 

sokszor nem a legkönnyebb megoldani. 

A szörnyek valóban szörnyek? Vagy csak 

az emberek aggatták rájuk ezt a titulust, 

pedig ők sem jobbak náluk? Persze még 

emlékszem, a sorozat első szében eldönt- 

réhettük, 

hogy 

111


pixel percek 

megkíméljük a ledér vámpírhölgy életét 

és közelebbi kapcsolatba kerülünk vele, 

vagy megöljük. Nem tudom ez mennyire 

elgondolkodtató, szerintem elég egyértelmű 

a válasz, de persze fontos, hogy 

ki milyen késztetéseket óhajt a játékban 

kiélni. (Jó lenne belőle egy felújított kia- 

dás!) A lényeg, hogy bár sztereotípia, de 

ne ítéljünk elsőre. Sajnos a pletyka hamar 

terjed, és könnyen aggatunk bélyegeket 

másokra, amitől aztán nehéz megszabadulni. 

Ez igaz az osztályteremre, 

de munkahelyre és egyéb 

közösségekre 

is. 

A 

legtöbbetek 

biztos állt már az 

egyik oldalon. Szóval átérzitek, 

mit érezhet adott 

esetben egy vámpírhölgy, 

vagy saját életünkben egy kiközösített 

valaki. És akkor ott vannak 

a különleges helyzetben lévő embercsoportok 

is, mint a kisebbségek, 

lásd elfek és törpök. Hozzájuk 

hogyan viszonyuljunk? Ilyenkor persze 

sokaknak eszébe juthat kedves törp barátunk, 

az enyhén iszákos Zoltan, akit 

nem lehet nem szeretni, de mi van a többiekkel? 

A Scoia’tael fosztogat és rabol, 

de ha nem tenné, akkor is megvetett és 

lenézett lenne. Ha kicsit a helyükbe kép- 

zeljük magunkat, valószínűleg mi sem a 

legboldogabb, szent életet élnénk. Persze 

van, amire nincs mentség. A legtöbb 

országban ez a mai napig fontos 

kérdés, legyen szó bármilyen 

népcsoportról, vagy nemi különbségről, 

akármilyen helyzetről, amikor 

valakikből több van, és ezzel sikeresen 

többnek is érzik magukat másoknál. Persze 

ha mélyebb fejtegetésekbe akarnék 

menni, emlegethetnék itt nagy diktátorokat, 

de azt hiszem, ezt meghagyom 

egy másik cikkhez, hiszen ez a Witcher, 

nem a Wolfenstein. 

Ha kicsit visszanézünk a középkorra, 

még megemlíthetjük az agresszió kiélhetőségének 

lehetőségét, hiszen ha 

akkoriban elloptak tőlünk mondjuk egy 

olyan semmiségnek tűnő dolgot, mint 

112


egy csirke, nyugodtan megtorolhattuk 

azt akár gyilkossággal is, és senki nem 

furcsállta volna, vagy tartott volna minket 

brutálisnak, embertelennek, csak 

igazságosnak (l. Skyrim). Ez természetesen 

a mai világban már nem állja meg 

a helyét, ha csak nem akarjuk drága 

időnket, amit játékkal is tölthetnénk, a 

börtönben elpazarolni. A Witcherben is 

igazságot tehetünk a kardunkkal, ami 

valljuk be őszintén, jobb érzés, mint a sarokban 

meghúzódni, miközben a másik 

épp a lelkünkbe gázol, esetleg fizikailag 

bánt. Geralt nem haboz, ha pár idegesítő 

alak lekaszabolásáról van szó. És akkor 

a nyílt szexualitást még nem is soroltam 

fel, mint vonzó tényező, pedig az is megjelenik, 

különféle formákban, ami a záró 

epizódban, azaz a Wild Hunt-ban sincs 

másként. Nem is baj, ha a szükségletek 

piramisunk csúcsa is jelen van, miért maradna 

le a talapzat? Mint már említettem, 

sok mindent kiélhetünk a játékokban, de 

alapvetően a szexualitás, ahogy az élet, 

úgy egy korhű történet 

szerves része is. 

Mindezt koronázzuk 

meg a felfedezés 

örömével, és 

kész is a The Witcher tri- 

lógia, ami azért a Wild Huntot látva elég 

jó eyecandy is. A fejlesztők egyre többet, 

és többet szerettek volna letenni az 

asztalra, és ez sikerült is nekik. Ha csak 

megnézzük a harmadik, és egyben befejező 

epizód utolsó DLC-jének címét, az 

pontosan megragadja a középkori bájt: 

vér és bor, agresszió és hedonizmus, 

dolgok a maguk nyers valóságában. Érdemes 

belevágni a kalandba! 

113

karakterbemutató 


Név: 

A verekedős játékok egyik leghíresebb, 

GORO 

legszenyább sub-boss-a. 

Ismertebb nevén: 

„Majd holnap, kipihenten, biztos elsőre legyőzöm!” 

Első feltűnés: Mortal Kombat – 1992 Arcade 

További feltűnései a videojátékok világában: 

Mortal Kombat Trilogy – 1996; MK 4 – 1997; 

MK Gold – 1999; MK Tournament Edition – 2003; 

MK Deception – 2004; MK Shaolin Monks – 2005; 

MK Unchained – 2006; MK Armageddon – 2006; 

Mortal Kombat – 2011; MK X – 2015 

Látjuk még valaha?: Mivel ritka közkedvelt sub-boss-ról 

van szó, szinte biztos! 

Származás: Outworld 

Kora: 2000 év 

Harc stílusa: Shokan, Kuatan 

Fegyvere: Ész. Ja, nem: Erő 

Hobbija: Csocsó 

Amit nem tudtál róla: 

• Eredetileg kétkezű, humanoid karakternek tervezték, 

Rokuro névvel, aki a démon harcosok tagja, és azért 

jelentkezik a Mortal Kombat viadalra, hogy helyre állítsa 

büszkeségét és faja tiszteletét. Később, mikor megkapta 

a plusz két kezet, már Gongoro-nak nevezték. 

• Hét felesége van (Sheeva nincs közte). 

• A játékszéria első epizódjának kódjai között találtak pár 

sprite-ot, amik szerint Goro térdre rogy, kővé dermed, 

majd félig elporlad, ám a játékban ilyet sosem láthattunk. 

• A Mortal Kombat filmért Oscar-ra jelölték. 

• A világon ő az egyetlen, aki rendeltetésszerűen tudja 

használni a kétnyakú gitárt. 

Amit lehet, tudtál róla: 

• Az első Mortal Kombat játékban nem digitalizált ember 

alakította, hanem agyag volt, és stop motion animációval 

keltették életre. 

• Mivel a dizájnerek szabad kezet kaptak néhány későbbi 

Mortal Kombat játéknál, előfordulhatott, hogy négy 

mellizommal ábrázolták. 

Dr. Zaius 

114

NES CLASSIC EDITION 

BEMUTATÓ 

Az egyetemes konzoltörténelem egyik régmúlt idők legnagyobb klasszi- 

legismertebb szereplőjét kelti hamarosan kusait. A Nintendo számukra kínál 

életre a Nintendo. A semmiből jött bejelentés 

értelmében a nyolcvanas évek közepén alternatívát a NES összezsugorí- 

piacra vezetett Nintendo Entertainment tott változatával, a Classic Edition- 

System nyer új külsőt, méretet és pernel. 

A játékos tenyerén is könnyedén megsze 

értelmet. A retro láz egyre magasabb férő újragondolás kazettákat már nem 

hőfokon ég, melyet a kiotói konzolmogul képes fogadni, a memóriájába perzselt 30 

hamarosan egy megfizethető árú 

most elemi erővel kísérel meg minél jobban 

kihasználni. Az eredetileg 1983-ban retro életérzésre fogékony gamereket. A 

darab játékkal kívánja szórakozásra bírni a 

debütált masina több szempontból is innovációnak 

mondható. A Nintendo ezzel a lakozik a televíziókészülékekhez, az ehhez 

gépezet HDMI kimeneten keresztül csat- 

gépével hívta életre többek között a harmadik 

fél által gyártott program-licencet. eredeti méretű kontrollert pedig megtalál- 

szükséges kábelt, a tápot és egy darab, 

A 8 bites masina az akkori árkád-mániát hatjuk majd az alapcsomagban. Az itthoni 

lovagolta meg szép sikerekkel, így hozva forgalmazóknál cirka húsz darab ezresért 

el közel 62 millió háztartásba a konzolok lehet begyűjteni a november 11-én meg- 

harmadik generációjának játékélményét. 

jelenő készüléket. Nem maradt más hátra, 

Az eredeti gépezet egy cartridge-alapú, mint felsorolni a beépített kiválóságokat, 

„elöltöltős” masina, kettő darab joyporttal és persze kivárni az év végi premierjét. 

az előlapján. Ezen a platformon olyan hí- 

FutuRetrO 

rességek szaladgáltak, mint Super Mario, 

Contra, Castlevania, Ninja Gaiden, Kid 

Icarus, Duck Hunt és még sorolhatnánk. 

Ezek a címek már alsó kategóriás mobiltelefonok 

és számítógépek kijelzőin is remek 

minőségben emulálhatóak, ám aki szereti 

az autentikusabb élményeket, az eredeti 

közegében futtatva élvezi csak igazán a 


115 

vasmustra


insert coin 

Insert Coin rovatunkban a 

múlt történéseit idézzük 

fel meghatározott 

időközönként. Július 

a kiindulópont, és 

évtizedenként tekintjük át 

a videojáték történelem 

legfontosabb eseményeit. 

Mivel július mindig is 

igazi uborkaszezon volt a 

játékok világában, ezért 

most mozis premierekkel 

is dúsítottuk a rovatot. 

ÉRMÉKET BEDOBÁLNI AZ IDŐGÉPBE 

1976 JÚLIUS 

• ‘76 júliusában az emberkék valószínűleg 

sokat tettek azért, hogy Földünk népessége 

növekedjen, ugyanis videojátékos 

fronton semmi (leszámítva az Atari 

Flyballját vagy a Midway Tornado Baseballját, 

meg a négyszemélyes Cops and 

Robbers arcade gépét), filmes berkekben 

pedig az egyetlen említésre méltó dolog, 

az imdb-n 5,4 csillaggal rendelkező 

Flúgos Futam (Cannonball!) bemutatója, 

David Carradine főszereplésével. A film, 

melyben Sylvester Stallone, Martin Scorsese 

és Joe Dante is cameo-zik, ugyan 

nem váltotta meg a világot, de remekül 

megágyazott a már sokkal sikeresebb és 

népszerűbb Ágyúgolyó Futamnak (The 

Cannonball Run). 

1986 JÚLIUS 

• Amerikában bemutatják minden idők 

egyik legjobb sci-fi-horror-akciófilmjét 

A bolygó neve: Halál-t 

(Aliens), ami be is zsebel 

két Oscart (legjobb vizuális 

effektek és hangvágás), 

valamint James Cameron 

neve is felkerül a legnagyobb 

rendezők közé. 

• A videojáték rajongóknak 

meg kell elégedniük 

a Taito gondozásában készült Arkanoid 

játéktermi gép debütálásával. A stílus 

ugyan nem újdonság (1976-ban az Atari 

csinált hasonló játékot Breakout címen), 

de itt végre kapunk power-up-okat, van 

mélysége a képi megjelenítésnek, és 

többféle elrendezése is van a pályáknak. 

1996 JÚLIUS 

• A sci-fi-re, drámára, vígjátékra vagy 

családi filmre vágyók egyaránt megtalálták 

számításaikat az amerikai mozikban, 

hiszen olyan filmeket mutattak be, 

mint a kasszát robbantó A függetlenség 

napja (75 millió dolláros gyártási költség, 

817 millió dolláros összbevétel), a kritikai 

sikernek örvendő és azonnal kult filmmé 

avanzsáló Trainspotting, a Farrelly testvérek 

agymenését a Tökös Tekést, vagy 

az egyszerre négy szerepet játszó Mi- 

116

írta: 

Dr. Zaius 


chael Keaton szereplésével készült Közös 

többszöröst. 

• Japánban megjelenik a Sega égisze 

alatt az egyik legjobb (ha nem a legjobb) 

Sega Saturn játék, a NiGHTS Into 

Dreams..., korának legszebb grafikájával, 

nagyszerű játékmenettel és megkapó 

hangulattal. 

• A Nintendo piacra dobja Japánban a 

karcsúbb, könnyebb, kevesebb elemmel 

működő, újratervezett Game Boy 

Pocketet. 

• Még mindig Japán: Super Famicom-ra 

(SNES) megjelenik az azóta is futó (kisebb-nagyobb 

kihagyásokkal) rpg első 

része, a Star Ocean, briliáns audióvizualitás 

és remek játékmenet kíséretében. 

A szigetországon kívül egészen 2008-ig 

nem jelenik meg, ekkor adták ki a ráncfelvarrt 

verzióját PSP-re, angolul. 

2006 JÚLIUS 

• A mozikban Amerikában és Magyarországon 

is mindenki a Karib-tenger kalózai 

sorozat második részét, a Holtak kincsét 

(a szériából a kedvencemet) nézi. A film 

világszinten több mint 1 milliárd dollárt 

termelt, igaz rá is költöttek 225 milliót. 

• A márciusi PC-s megjelenést követően 

végre Xbox 360-ra is megjelenik 

a The Lord of the Rings: The Battle for 

Middle-Earth II című stratégiai játék, mely 

remekül visszaadja a filmek hangulatát és 

epikus csatáit. 

• Amerika- és Európa-szerte elérhetővé 

válik számítógépre és Xbox 360-ra az év 

egyik legjobb FPS-e, a Prey. A 2K Games 

egy igen hangulatos és nagyon szép játékot 

adott ki, és a kritikai siker sem maradt 

el. 

• Végre a PSP-sek is megkapják Tekken 

adagjukat a Tekken 5: Dark Resurrection 

személyében. A PSP erejét kifacsaró játékot 

akkoriban több média is a legjobb 

hordozható verekedős címként emlegette, 

nem ok nélkül. 

2016 JÚLIUS 

• És hogy mi várható 2016 júliusában: 

A magazin tartalma árulkodik róla. A 

mozikban nézhetjük A függetlenség 

napja 2-t, míg a játékiparban bejelentették, 

hogy újra kapható lesz a NES, és 

megőrjíti a világot a Pokemon GO, volt aki 

még az életét is adta érte. 

117

etroid 


Az első otthoni Nintendo 

gépre számos olyan, 

mára már klasszikus 

játékok jelentek meg, 

amik megreformálták a 

játékipart, új, követendő 

sztenderdeket állítottak 

fel. Nagyságukat mi sem 

bizonyítja jobban, mint, 

hogy némelyiküknek a 

mai napig jelennek meg 

új részeik. 

Gondolok itt olyan címekre, mint a 

Mario, Metroid, Contra, Metal Gear, The 

Legend of Zelda vagy a Castlevania. Nem 

mennék bele a Castlevania sorozat ismertetésébe, 

mert sok helyem sincs rá, 

meg már egyszer írtam is róla. A legendás 

sorozat utolsó NES-es epizódja viszszaállítja 

a széria renoméját, amit az előző 

résszel sikerült rendesen megtépázni. 

Elhagyva a második rész rpg beütéses 

open world jellegű katyvaszos mivoltát, 

visszakanyarodik a jól bevált formulához, 

és ismét akció-platformerként tündököl. 

Már ha van elég nyugtató kéznél... De 

kezdjük az elején. 

A Castlevania III: Dracula’s Curse játékot a 

Konami fejlesztette és adta is ki (Európában 

a Palcom) 1989 év végén. Európába 

1992 decemberében érkezett, aminek 

annyi a pikantériája, hogy már kapható 

volt a sorozat negyedik része a Nintendo 

új konzoljára, a SNES-re. A játékban az 

első rész egyik ősét irányíthatjuk, Trevor 

C. Belmont-ot, így ez egy előzmény rész. 

Már az is becsülendő, hogy az első rész 

irányelveit követik, de ráadásul még tele 

is tömték újabbnál-újabb játékelemekkel, 

amiknek köszönhetően az egyik legjobb, 

ha nem a legjobb NES-es játékot tették 

le az asztalra a fejlesztők. Kezdésnek 

ott vannak a választható utak, amik jól 

kitolják a szavatosságot, ha mindent be 

akarunk járni. Utunk során találkozhatunk 

más karakterekkel, összesen hárommal, 

akik csatlakozhatnak hozzánk, 

ha szeretnénk, bár egyszerre mindig 

csak egy. Mivel mindnyájuknak más és 

más képességeik vannak, ezért ki kell tapasztalni 

melyik helyszínt kivel érdemes 

végigtolni. Grant Danasty-val falakon 

tudunk megkapaszkodni, és gyorsabbak 

is vagyunk, mint a többiek, valamint irányítható 

az esésünk, igaz sérülékenyebbek 

vagyunk, és a támadásunk is rövidtávú. 

Sypha Belnades-el már varázsolni 

is tudunk, olyanokat, mint a tűz-, villám- 

118

írta: 

Dr. Zaius 


VÉRSZOPÓ A MÚLTBÓL 

vagy a jégtámadás. Alucard-dal, Drakula 

fiával tűzlabdákat lőhetünk, és akár még 

denevérré is válhatunk. Az így négy főre 

duzzadt kis csapatnak, és a választható 

útvonalaknak hála igazán változatos 

játékmenetben lehet részünk. Ráadásul 

négy befejezést is kapunk. Felvehető 

fegyvereink és az itemek nem változtak, 

de azok már az első részben is viszonylag 

jól használhatóak voltak, minden ellenségnek, 

bossnak megvan a gyengéje. Mi 

lehet, ami kitolhatja még a szavatosságot?! 

Hát persze, hogy a nehézség! Mivel 

megtartották az első rész gyermekbetegségeit, 

és telepakolták új elemekkel, 

hatványozódik a nehézség. Eddig is problémák 

voltak a lépcsőzéssel, könnyű átesni 

rajtuk és a mélybe zuhanni, valamint 

az ellenfelek támadását is nehéz kikerülni 

rajtuk, illetve ha használnánk az 

item-ünket, amihez a felfelé irányt is 

kell nyomni, előszeretettel mászik fel 

a lépcsőre akár méteres távolságból 

is, és ehhez még hozzájön az is, 

hogy ha eltalálnak, hátralökődünk, 

így könnyen a szakadékba zúgunk. 

Eddig semmi újdonság. De most 

már meghalunk, ha bizonyos pályákon 

arrébb scrolloz a kép és kikerülünk belőle, 

meghalunk, ha leesünk a himbálódzó tárgyakról, 

leszakadó platformelemekről, 

miközben természetesen özönlenek az 

ellenségek, lehetetlenné téve a továbbjutásunkat, 

meghalunk, ha elvétjük vagy 

későn ugrunk le a hatalmas fogaskerekekről. 

Minden méterén ott van a halál a 

játékban, csak szigorú bemagolással és 

halálpontos ugrásokkal, valamint kivételes 

reflexekkel tudjuk teljesíteni a játékot, 

és akkor a bossokról nem is beszéltem. 

Ennek ellenére egy csúcskategóriás NES 

játékról van szó, a TOP 5-ös listán bérelt 

helye van, ennél többet nem lehet kicsikarni 

a gépből. Csak ne lenne ilyen átkozott 

nehéz... 

119


Playstation 

retroid 

Az 1990-es évek igazán 

mesések voltak videojáték 

terén. Sokkal izgalmasabb 

volt egymáshoz mérni az 

adott konzolokat. Nem 

azzal foglalkoztunk, 

hogy melyik konzolnak 

mekkora a grafikus 

memóriája, milyen 

multimédiás képességeik 

vannak, hanem csak 

a mikroprocesszor bit 

számát hasonlítgattuk. 

Az első otthoni Nintendo 

konzol 8 bit-es volt, az 

új meg 16 bit-es? WOW! 

Akkor dupla olyan erős 

lehet! És nem NES 2 

a neve, hanem Super 

Nintendo?! Mekkora 

királyság már! 

A 

Nintendo 1990 novemberében 

lépett be a konzolok negyedik generációjába, 

a 16 bit-es SNES-el (hozzánk 

1992 nyarán érkezett), két éves előnyt 

adva az akkori legnagyobb riválisának, a 

SEGA-nak. A hosszú évek során szép 

lassan beérte, majd le is hagyta eladásokban 

a Mega Drive-ot, de a SEGA-nak 

sincs miért szégyenkeznie, az ő gépe is 

csodás volt, szuper játékokkal, szép eladásokkal. 

A versengésből mi, játékosok 

jöttünk ki jól, brutális minőségű és 

mennyiségű játékot termeltek, és velünk 

együtt egy új háborúfélét is létrehoztak, 

a konzolháborút, ami azóta is tart. 

Kicsit nagyképűnek tűnhet, hogy a játékaik 

címének nem kis hányadát ellátták 

a „Super” jelzővel (Super Metroid, Super 

Castlevania IV, Super Star Wars), de kétség 

nem férhet hozzá, hogy sok esetben 

tényleg megérdemelték a titulust. 

Minden, de minden sokkal jobb lett 

a NES-hez képest. Ha az előző 

gépen megalapoztak az új stílusoknak, 

játéktörténelmileg 

fontos mérföldköveket hoztak 

létre, akkor most rátettek egy 

jó nagy lapáttal, kibővítették, szeb- 

bé, tartalmasabbá tették a meglévő zsánereiket, 

és még ki is bővítették új instant 

klasszikusokkal. Akkoriban az sem 

számított, hogy a PC-k például sokkal 

erősebbek, játékaik sokkal látványosabbak 

voltak. A SNES-sel egyidőben tarolt 

a Wolfenstein, Doom, Alone in the Dark 

(ami a Resident Evil ősének tekinthető), 

vagy az FMW csoda a Star Wars: Rebel 

Assault, de estig sorolhatnám a PC-s címeket, 

amik röhögve a földbe tiporják 

technikailag szeretett Nintendo gépünket. 

Anno nem ez számított. Kit érdekel 

melyik a jobb, erősebb? Szórakoztass, 

varázsolj el, szakíts ki a szürke hétköznapokból! 

A SNES megtette és teszi mind a 

mai napig. Sajnos ma nem ilyen a többség 

szemlélete. Sokan már most temetik 

120

írta: 

Dr. Zaius 

A CSODÁS 16 BITES 

az új Nintendo gépet, de nyakon lesz öntve az utolérhetetlen, 

leutánozhatatlan nagy „N” esszenciával. A Super Nintendón 

három részt megélt Donkey Kong Country első része 

az idő tájt jelent meg, mikor Japánban befutott a Sony 

első otthoni konzolja, a Playstation. Megélt tehát még két 

részt a PS árnyékában, bámulatos eladásokat produkálva. 

A három részből összesen közel 18 millió darabot adtak 

el világszerte (ennek a felét az első 

rész teszi ki). De nem ragozom tovább 

a dolgot, szerintem már denki érti. 

Emlékszem, nem akartam hinni 

mina 

szememnek, a Mortal Kombat 

fotó realisztikus harcosai szinte 

lemásztak a képernyőről, a Toy 

Story karakterei egy animációs 

kisfilm közepébe repítettek, a Final Fantasy-k és a Super 

Metroid elkalauzoltak példátlanul mély, szerteágazó, izgalmas 

világokba, míg a Star Wars játékoknak a hangzása 

nyűgözött le. Ha pedig elérték a fejlesztők a limitet, megtoldották 

plusz chip-ekkel a játékkazettákat 3D-s hatások 

érdekében, vagy szebb fényeket produkáltak. A társas játék 

is tetőpontjára hágott, sosem volt még ennyire élvezetes 

ketten játszani egy-egy játékkal. Nem online, hanem 

szépen egymás mellett, egy TV-n. A játékok beszerzése is 

igen izgalmas volt a mai „letöltöm azt csá” világhoz képest, 

hiszen akadtak játékkölcsönzők, ahol ki lehetett venni egy 

adott időszakra a legjobb alkotásokat. A nagy címekre beruháztunk 

(megvetettük az ősökkel), és ha azokat is meguntuk, 

kimentünk a piacra és ott becseréltük őket valami 

másra a magukat kiskirályoknak képzelő üzletembereknél, 

és mikor hazamentünk két-három kazettával, miénk volt 

a Világ. Hosszú-hosszú éjszakákat játszottunk át, bújtuk a 

manu alokat, térképeket, magyar vagy külföldi magazinokat. 

Ha nem is tudta megismételni a NES sikerét eladásokban, 

többek között a már nagyon erős konkurenciának hála 

(49 milliót adtak el a SNES-ből szerte, míg a NES-ből 62 milliót, 

világ- 

Mega Drive-ból 31 milliót), azért 

ez is egy mérföldkő a videojá- 

ték-történelemben. A cikkíró kedvenc 

konzolja, amin szerinte nem 

fogott az idő (csak a gépházon, ami 

időközben besárgult...). 

121

karakterbemutató 


Név: 

LUIGI 

A Mario játékok örök 

másodhegedűse 

Ismertebb nevén: „Kettes játékos” vagy „Zöld Mario” 

Első feltűnés: Mario Bros. - 1983 Arcade 

További főbb feltűnései (a teljesség igénye nélkül): 

Mario Bros.; Super Mario Bros epizódok; Super Mario 

World; Luigi’s Mansion eoizódok; Super Mario Galaxy 

epizódok; New Super Mario Bros. epizódok; Super Mario 

3D Land; Mario Kart epizódok; Super Mario 3D World; 

Super Smash Bros. epizódok; Super Mario Strikers; 

Mario Strikers Charged; Paper Mario epizódok; Mario 

and Luigi: Superstar Saga; Mario and Luigi: Partners in 

Time; Mario and Luigi: Bowser’s Inside Story; Mario and 

Luigi: Dream Team; Mario Golf: World Tour; Super Mario 

Mash-Up Pack; Mario is Missing, Mario and Sonic epizódok; 

Látjuk még valaha?: 

Rövid időn belül van rá nagy esély. 

Rokonsága Marióval: 

Bizonyos játékok úgy emlegetik Luigit, mint Mario 

öccsét, míg mások ikrekként, de a Nintendo Power magazin 

címoldalán feszített már, mint „Mario bátyja”. 

A Super Smash Bros. Melee szerint mindketten 

26 évesek. 

Amit nem tudtál róla: 

• Tervezték, hogy szerepeltetik a Super Mario 64-ben, de 

végül kukázták (később a DS portba beletették). 

• Nevét egy, az amerikai Nintendo főhadiszállás 

közelében lévő pizzéria ihlette, nevezetesen 

a „Mario & Luigi’s”. 

• Japánul „Ruiji” a neve, ami „hasonló”-t jelent. Dr. Zaius 

122

Hogy Önnek is teremjen... 

OUTSOURCING 

BÉRSZÁMFEJTÉS 

• 

A BÉR- ÉS HU M Á N Ü G Y V I T E L F E J L E S Z T É S É É RT ! 

CAFETERIA 

ANNO 

1998 

MUNKAÜGY 

HR 

MUNKAIDŐ- 

NYILVÁNTARTÁS 

Az Ön cégére szabjuk a BaBért! 

- ügyféligényeket kiszolgáló egyedi megoldások - 

www.softc.hu


mobilzóna 

„Olcsó húsnak híg a 

leve” – tartja a mondás. 

De vajon tényleg így 

van ez a Oneplus 

legújabb „flagship killer” 

telefonja esetében? 

Határozottan nem, a 

legújabb csúcsmodell az 

eddigi legjobban eltalált 

színfolt lett a gyártó 

palettáján. Azokon a 

pontokon csiszoltak, 

ahol a modell rászorult. 

Csapjunk is a lovak közé, és nézzük, 

mi rejlik a Oneplus 3 burkolata alatt. A készülék 

a legerősebb Snapdragon 820-as 

Qualcomm chipsettel érkezik, amelynek 

jó dolga van, mivel csak egy 5,5 colos 

Full HD felbontású kijelzőt kell meghajtania, 

amely egy Gorilla Glass 4-es védelem 

mögött bújik meg. A kijelző az 

Optic Amoled megnevezést kapta, amely 

magában foglalja a szép színeket, illetve 

az energiatakarékosságot. A hardverek 

energiaellátását egy 3000 mAh-s akkumulátor 

végzi, amely nem a legnagyobb, 

de egy napot simán kibír vele a készülék 

folyamatos LTE kapcsolat mellett, erős 

használat esetén is. Ha nem lenne elég 

a szufla, akkor a Dash Charge gyorstöltésnek 

hála fél óra alatt nagyjából 60%-ra 

tölthetjük az akkumulátort, amely a 

gyártó szerint egy napi használatra is 

elég lehet. A hardvereket egy fém unibody 

ház tartja össze, amely remekül elvezeti 

a Snapdragon 820 által termelt hőt, 

ezáltal nincsenek melegedési problémák, 

csak nagyon komoly terhelés mellett tapasztalhatunk 

nagyobb hőt a készüléken. 

Az előlapon a kijelzőn kívül található 

még egy Home gomb, amely egyben 

az ujjlenyomat-olvasót is tartalmazza, 

mely az izzadó, kicsit vizes ujjal is megbirkózik. 

Ezt két érintődomb fogja közre, 

amelyek világítása ki-be kapcsolható, és 

a szoftveres gombok használatára 

is lehetőséget kapunk. Az 

előlap tetején található 

egy 8 megapixeles 

kamera, amely 

az alsó-közép kategóriában 

hátlapi 

kameraként is megállná 

a helyét. A hátlapi 

16 mega pixeles kamera 

ugyan nem a legerősebb 

Sony kamera, de szoftveresen 

sokat kihozott belőle a gyártó, 

a képek automatikus javítására 

sem panaszkodhatunk. Memória 

terén 64 gigabyte-os UFS 2.0 villám- 

124

írta: 

Wazko 


ONEPLUS 3 

BÜSZKÉN A NAGYOK KÖZÖTT 

gyors tárolóról, és 6 gigabyte RAM-ról 

beszélhetünk. A készülék bal oldalán 

helyt kapott még egy 3 állású csúszka, 

amellyel hangprofilok között válthatunk, 

akárcsak az almás gyártó készülékein. 

A telefonon a legújabb, 6.0-s Android 

fut, kezelését pedig a gyártó Oxygen OS 

felületén keresztül oldhatjuk meg. Ez lényegében 

egy stock kinézetet ad, anynyi 

különbséggel, hogy a 

Home képernyőtől balra a 

Shelf fantázianevű felületen 

találjuk magunkat, 

ahol widgeteket, gyorshívó 

ikonokat és egyéb fontos 

dolgokat helyezhetünk el. 

A Oneplus 3 esetében fontosnak 

tartom, hogy szót 

ejtsünk a garanciáról, mivel 

a készülék csak a gyártótól 

vásárolható meg jelenleg, 

és nincs hivatalos magyar 

márkaszervíz. Azonban ez 

nem okoz problémát, mivel 

a Oneplus, ha garanciális javítást igényelnénk, 

napokon belül futárt küld, így 

a javítás csak pár nappal tart tovább egy 

hazai garanciáztatásnál. A készülékhez 

elérhetők prémium tokok a gyártó honlapján 

bambusz, fekete barackfa, karbon, 

homokkő és rózsafa anyagból (7–8 ezer 

forint körüli áron). Ha már az anyagiaknál 

tartunk, beszéljünk a készülék áráról, 

amely nem több mint 124 990 forint. Ez 

az összeg lehet, hogy fele annyi, 

mint a nevesebb 

gyártók csúcsmodelljeinek 

árcéduláján 

olvasható öszszegek, 

azonban ez 

nem jelenti azt, hogy 

fele annyit érne a készülék. 

Az anyaghasználat 

igazi prémium, az üzemidő 

és a kamera pedig a felső kategóriára 

jellemző, így összességében 

csak ajánlani tudom a 

Oneplus újdonságát. 

125


ULEFONE POWER 

mobilzóna 

Az Ulefone egy 

feltörekvő kínai gyártó, 

amelynek már több 

termékéhez is volt 

szerencsém. Nagy 

általánosságban 

elmondható, hogy a 

készülékek nélkülözik 

a komolyabb 

negatívumokat, viszont 

apróbb hiányosságokkal 

könnyedén össze lehet 

futni, amit csípőből 

kompenzál árszabásával 

és üzemidejével, ami 

az Ulefone Powerről is 

elmondható. 

A 

készülék 

egy kellemes, prémium hatású 

dobozban érkezik, amelyben az alaptartozékokon 

felül extra kijelzővédő 

fóliát, headsetet és egy átlátszó tokot 

is csomagoltak. Az előlapot az 5,5 colos 

Full HD kijelző uralja, amely 2,5D-s, 

azaz lekerekített szélekkel rendelkezik. 

A sarkalatos pont a készülék esetében a 

hardver, amely ha nem tudja meghajtani 

a viszonylag nagy felbontású (gyönyörű 

színekkel operáló) kijelzőt, könnyedén 

okozhatná az Ulefone Power vesztét is. 

Papíron egyébként nem túl ígéretes a 

hardver, a sebességmérő alkalmazások 

is eléggé lebecsülik a MediaTek MTK6753 

8 magos SoC-t, azonban a gyakorlatban 

a hardver lazán megbirkózik a Full HD kijelzővel, 

böngészés, de még játék közben 

sincsenek döcögések. A készülék hátlapján 

található a 13 megapixeles Sony IMX 

214 típusú kamera, amely előlapi rokonával 

együtt a nagy átlagot hozza. A hátlapi 

képérzékelő alatt található az ujjlenyo- 

mat-olvasó, amely nem tökéletes, de ha 

egy ujjunkat többször visszük fel az adatbázisba, 

és szánunk némi időt a kalibrálásra, 

akkor kezes báránnyá idomíthatjuk. 

Elégedetlenek lehetünk a 3,5 milliméteres 

jack csatlakozó kialakításával, ami a standard 

méretnél 1 milliméterrel hosszabb, 

ezért a legtöbb fülhallgató könnyebben 

kicsúszik belőle (a gyárit természetesen 

méretre szabták). Még szerencse, hogy 

bluetoothos fülessel a hiba ki is küszöbölhető. 

A készüléket egy fém keret fog- 

ja közre, amelynek jobb oldali részén egy 

kameragomb is található. További különlegesség, 

hogy a telefon rendelkezik 

egy infraporttal, amellyel televíziókat, 

klímákat vezérelhetünk, a ZaZa Remote 

nevű applikáció segítségével. És el is érkeztünk 

ahhoz a ponthoz, amely miatt a 

hibák ellenére is nagyszerűnek nevezhető 

az Ulefone újdonsága: az akkumulátor. Az 

Ulefone Powerben lévő telep 6050 milliamperórás, 

amelyet a Sony gyárt, tehát 

vélhetően a minőséggel sem lesz gondunk. 

Ez ugyan kissé megdobja a készülék 

súlyát, ami 190 grammot nyom, azonban 

átlagos használattal 4–5 napos üzemidőt 

is lehetővé tesz. A hosszú üzemidőhöz 

126

írta: 

Wazko 


természetesen hozzájárul a viszonylag 

energiatakarékos központi egység is. Az 

energia-kapacitást micro USB porton 

keresztül 2 óra alatt teletölthetjük maximumra 

a gyári töltővel. A Power 16 gigabyte 

tárhellyel rendelkezik, amely micro 

SD kártyával tovább bővíthető, amenynyiben 

lemondunk az egyik micro SIM 

foglalatról, és micro SD-t helyezünk bele. 

A hangszóró nagyon hangos, azonban 

maximum hangerőn elég nagy a torzítás, 

viszont visszább tekerve a kakaóból árkategóriájában 

már csak átlagosnak nevezném. 

A kínai telefonoknál gondot szokott 

okozni, hogy nem ismerik az európai LTE 

frekvenciákat, de ennél a készüléknél ez 

nem probléma, a 4G hálózatokat is gond 

nélkül húzza. A tesztkészüléken az Android 

6.0 futott, amely egyelőre csak manuálisan 

flashelhető fel a készülékre, de a 

gyártó ígéretei szerint hamarosan OTA-n 

is érkezik. Összességében kijelenthetjük, 

hogy nem egy tökéletes készülék az Ulefon 

Power, a jack dugó indokolatlan elméretezése 

érthetetlen, a kamerák és a 

hangszóró minősége sem a legtökéletesebb, 

azonban elfeledteti velünk mindezt 

az a tény, hogy a 4 napos üzemidőt ígérő 

készülék kínai webshopok európai raktárából 

már valamivel 50 000 forint alatt 

megvásárolható. 

127

mobilzóna 

Az Arc System Works 

méltán híres verekedős 

brandje megannyi 

konzol és játékterem 

után mobiltelefonokon 

is lerakja névjegyét. 

A kézzel rajzolt stílus, 

valamint a pörgős 

játékmenet olyan 

kombinációt alkot, amely 

minden síkbeli beat ’em 

up rajongót azonnal 

levesz mind a két lábáról. 

F 

Fizikai gombok hiányában embert próbáló 

feladat egy side scrolling csépeldét 

érintőkijelzőkre optimalizálni, de a 

91Act-es srácoknak sikerült a bravúr. 

Ugyan nem emelkedik forradalmi magaslatokba, 

mint azt a marketing-masina 

szócsöve harsogja bele a játékosok 

füleibe, azért az átültetés mindenképp 

remekül sikerült. Kezdésnek egyetlen karaktert 

adnak a játékos keze alá, a többiek 

megnyitásáért már keményen meg kell 

harcolnunk. Ragna the Bloodedge harci 

felszerelésébe bújva vághatunk neki 

a történeti szálnak, aki egy kifejezetten 

erős karakter, hatékony támadási manőverekkel 

a tudástárában. Vele játszi 

könnyedséggel apríthatjuk fel az első 

néhányszáz ellenséget, majd pár órányi 

játék után bedurvulnak a gépi ellenfelek. 

A pályákon több sablonkarakter képezi a 

„csicskasereg” részét, melyek likvidálását 

követően boss-harcok zárják az adott 

szekciókat. Tapasztalati pontok, arany és 

mindenféle kincs üti a markunkat, melyekből 

karakterfejlesztésekre tudunk 

beruházni. A készítők a csihi-puhi mellé 

egy komoly szerepjátékos rendszert is 

felépítettek, ezért a BlazBlue képes kétélű 

pengével, kétféle stílusból is jókora 

szeletet hasítani. A játékmódok és egyéb 

multiplayer lehetőségek már-már zavarba 

ejtő bőséggel próbálnak hosszú időre 

128 


írta: 

FutuRetrO 


KIRÁLY MOBILOS CSÉPELDE 

magukhoz láncolni, és ezt végül el is érik. 

Frenetikus hangulatával, pazarul kivitelezett 

irányításával és az elképesztően tarka, 

részlet gazdag látványvilágával hódítja 

meg a stílus kedvelőit. A zenék és a 

hangok eszményi módon festik alá a nagy 

kaszabolásokat, minden eleméből árad a 

profizmus, a makulátlan tökéletesség. 

Hosszú idő után ez a cím az első olyan 

mobilos produkció, amely bármelyik kézi 

konzolon simán megállná a helyét. A so- 

rozatból jól ismert harcosainkat egy baloldalon 

elhelyezett kétirányú nyíllal 

bírjuk helyváltoztatásra, a harci 

manővereknek azonban 

nem készült dedikált akciógomb. 

Utóbbi esetben 

a képernyő jobb oldalán 

beadott elhúzások, illetve 

érintések kombinációja 

hívja életre az 

offenzív 

mozdulatsorokat. 

A „touch and swipe” 

rendszer kiválóan kiszolgálja 

az igényeket. 

Az egyetlen 

szépséghiba csupán 

annyi, hogy 

az ujjainkkal kitakarjuk a játéktér egy 

bizonyos hányadát. Ódákat éneklünk a 

BlazBlue RR-ről, de vajon sokba kerülhet 

a beszerzése? Jó hírünk van, ugyanis a 

cím free to play, tehát teljesen ingyenes. 

A játékon belül persze egész vagyonokat 

el lehet herdálni, ellenben költekezések 

nélkül is élvezhető, nincsenek a funkciók 

agyon limitálva. Egyedül az újabb harcosok 

megszerzése emészt fel irreálisan 

sok időt és energiát. Az arcpirítóan sok le- 

hetőség, almenü, opció, bigyó, meg funkció, 

a kézre álló harcrendszer, a komoly 

fejlődési szisztéma és a tömör 

gyönyör számba menő 

grafikai megvalósítás egy 

igazi favorittá varázsolja 

a BlazBlue-sorozat mobiltelefonos 

bemutatkozását. 

Nagy kár, hogy 

a nehézség hosszú ideig 

óvodás szinteken reked 

meg, majd egy huszáros vágással 

vált magasabb kihívási fokozatra. 

Hamisítatlan BlazBlue hangulat, 

parádés köntösbe öltöztetve. A 

játék Android és IOS platformokon 

is ingyenesen elérhető. 

Értékelés 


9/10 

Pazarul sikerült a BlazBlue 

mobilos bemutatkozása. Hibái 

ellenére is hosszú távú szórakozást 

ígér a jobbik fajtából. 

Side-scrolling fanatikusok 

legújabb k edvence lehet. 


129


mobilzóna 

Képzeljük el, hogy 

két olyan univerzum 

találkozik, amelyek 

korábban a lehető 

legtávolabb álltak 

egymástól. Sonic és 

Mario manapság már 

közös játékokban 

parádéznak, a Tekkenes 

figurák pedig Street 

Fighteres alakok száját 

kenik el pofonnal. 

A játékok világában 

minden és bárhol 

megtörténhet, így 

esett meg az a nagyon 

furcsa eset is még 

évekkel ezelőtt, hogy 

a Square Enix gárdája 

összeolvadhatott 

a Disney ikonikus 

brigádjával. 

A Kingdom Hearts brand azóta 

nagy ívet futott be, és meganynyi 

epizódon át hozta el számunkra 

a minőségi szórakozást. A japán brigád 

most úgy döntött, hogy bekóstolják az 

okos telefonok piacát egy prequel (előzmény) 

kiadással, melyben nemcsak a szereplők 

rendkívül fiatalok, hanem az elérni 

kívánt célközönség is, akiknek a játékot 

lényegében szánják. Ez a történet a fény 

és a sötétség ádáz küzdelméről szól, száz 

évvel megelőzve időben az első Kingdom 

Hearts epizódban látottakat, melyet a jók 

ezúttal is a legendás Keybladekkel vívnak 

nagy-nagy szorgalomban. A szívtelenek 

elleni csaták során ismerős arcok, és 

persze csőrök fognak ezúttal is hozzánk 

csatlakozni a Disney, valamint a Square-féle 

Final Fantasy grandiózus univerzumaiból. 

Az Unchained X megtartotta 

az akció/szerepjáték műfaját, csupán az 

irányítás változott számottevő módon. 

Mivel fizikai gombokkal nem rendelkeznek 

a mai okos mobilkészülékek, így mindent 

érintésekkel kell valamiképp a kijelzőkön 

kivitelezni. A mozgás rámutatással 

történik, ami hatalmas baklövés, hiszen 

vontatott és idegesítően kényelmetlen. 

130

írta: 

FutuRetrO 


KÉT HATALMAS UNIVERZUM 

ZSEBMÉRETŰRE ZSUGORÍTVA 

A harcok ezzel szemben koppintásokkal 

és húzogatásokkal vívhatóak, amit már 

megannyi alkotásban láthattunk/csinálhattunk 

korábban. Tapasztalati pontokkal 

fejlődünk, erősebbek és jobbak leszünk 

harcról harcra, a kezünkben szorongatott 

Keyblade pedig egyre nagyobb energiákkal 

csap le az ellenségre. A játék nehézségi 

szintje abszolút gyermeki szintre lett belőve, 

tápolni azonban itt sem árt, nehogy 

beleszaladjunk egy olyan főellenségbe, 

akit nem tudunk játszi könnyedséggel eltenni 

láb alól. Nincsenek egybefüggő pályarészek, 

ehelyett kisebb szakaszokra 

vannak bontva a helyszínek, a mozgástér 

tehát bosszantóan korlátozott. Amint egy 

szekcióval végeztünk, újabb küldetés címszóval 

adja a következőt, apró darabokra 

tördelve a folytonosságot. Ez a megvalósítás 

nyilván kedvez azoknak, akik rohanó 

világunkban csak pár perceket tudnak 

szánni egy-egy misszió abszolválására, 

viszont kifejezetten frusztráló azoknak, 

akik tudnak időt szánni a játékra, mégis a 

game time nagy része a pályák között átmenetekkel 

telik el. A gyermeki bájjal rajzolt 

grafika ellenben valódi Square/Disney 

minőség és a hangulat is teljesen rendben 

van, tudja hozni a konzolok nyújtotta atmoszférát, 

persze csak egészen kicsiben. 

A körökre osztott/valós idejű hibrid harcrendszer 

és a karakterek küzdelmi animációja 

kissé suta, ez a rész nincs kellően 

kidolgozva. Ezt a címet a fentebb emlegetett 

gyengeségek, hiányosságok és hibák 

miatt is jellemzően a tizenéveseknek 

tudnánk a figyelmébe ajánlani, mert nekik 

még ebben a formában is nagy favorit 

lehet. Húsz évesen már az igények ennél 

magasabban vernek tanyát. A játék ingyenesen 

beszerezhető és játszható, játékon 

belüli vásárlási lehetőségekkel. Csinos 

tündérmese, kellően összetett, szerethető 

karakterekkel a fedélzeten, ám ez 

a rész most nem az idősebb korosztály 

kegyeit keresi elsősorban, hanem a húsz 

év alattiakét. Nagy piros pont jár Tetsuya 

Nomurának és Yoko Shimomurának, az ismételt 

közreműködésért. 

Értékelés 


7.8/10 

Újra itt vannak Goofiék, 

Mickey-ék, Donaldék és a többiek, 

hogy fénnyel támadjanak a 

sötét oldal hordáira. A fiatalabb 

korosztálynak szánt Kingdom 

Hearts epizód szemrevaló 

küllemével, valamint gazdag lehetőségeivel 

toboroz magának 

régi és új rajongókat egyaránt. 

131


mobilzóna 

A birtoklási vágy az 

emberi természetünk 

része, és ha kordában 

tartjuk, úgy ártalmatlan. 

A sóvárgás akkor válik 

károssá, ha olyan dolgok 

után áhítozunk, melyek 

elérhetetlenek vagy 

feleslegesek. A Pokemon 

Go zsebszörnyei az 

utóbbi kategóriát 

képviselik, mégis a fél 

világ megőrül azért, 

hogy minél többet 

megszerezhessen 

belőlük. 

Értékelés 


6/10 

A dögök gyűjtögetését övező 

lelkesedést hamar dögunalom 

váltja. Szerencse, hogy 

állatkáinkat nem kell etetni, 

különben elképzelhető, hogy 

hamarosan tömérdek tündéri 

teremtmény teteme heverne 

szeretett telefonunkban elfeledve. 

A Pokemon Go, mint az érem két oldala: 

izgalmas beszélgetéseket szül, míg 

ingerszegény élményt nyújt. A játékmenet 

karaktergenerálással-csapatválasztással 

indul, mely után egy GPS-hez 

hasonló felületen találjuk magunkat. A 

grafika puritán: a kijelző csak hősünket, 

valós helyzetünket, a környező utcákat, 

illetve a nevezetességek, közösségi gócok 

mentén található különböző virtuális 

pontokat mutatja. A kisebb állomásokon 

hétköznapi cuccokat: pokélabdákat, tojásokat, 

elixíreket és hasonlókat találni, 

a nagyobb centrumokban harcolni vagy 

edzeni lehet attól függően, hogy a mi, 

avagy valamely másik csapat a góré a 

helyen. Mászkálás közben a mobilra meredve 

a pontok mellett rendre feltűnnek 

a csepp dögök is, és ekkor jön képbe a fő 

attrakciónak számító kiterjesztett valóság. 

Ez tök muris, mert például telefonunk 

kameráján át láthatunk a buszon velünk 

szemben ülő lány ölében egy cukiságot. 

Óriásit lehet így csajozni, de ha inkább a 

virtuális kis gyönyörűre hajtunk, úgy csak 

a kijelzőre suhintva rá kell küldenünk egy 

ZSEBRE TESZLEK TE 

SZEMERNYI SZERZET 

labdát, ami ha nagyjából eltalálja, akkor 

már a miénk is. Az igazi szépséget elkapni 

nehezebb. 

A játék sava-borsa ennyiben ki is merül: 

látogatjuk a pontokat, részt veszünk 

béna harcokban 

és gyűjtjük a 

pokémonokat. 

Ez azonban kevés, 

így miután 

meguntuk 

a keresgélést 

és kedvenceink 

nézegetését, a 

Go kidurran és 

teljesen érdektelenné 

válik. 

BelsoValtozas 

132

CRYPT OF THE NECRODANCER POCKET EDITION 

HALÁLTÁNC 

Napjainkban a roguelike stílus virágkorát 

éli, de a választék már inkább árad, 

mintsem mélyül – félő, hogy lassan elfogynak 

az ötletek és különlegességek. 

A Crypt of the NecroDancer egyike azon 

műveknek, melyek megmutatják, hogy 

úsznak még érdekes egyedek a műfaj 

duzzadó tengerében. A játék a szörnykaszabolás 

jól ismert és addiktív formuláját zasztóan egyszerű, utóbbi a telefon kis 

zenén alapuló harcrendszerrel fűszerezi. 

A küzdelmek négyzetrácsos pályászálás 

viszont könnyen görcsös csörgés- 

képernyőjén is kényelmes. A fesztelen rikon 

zajlanak, ahol a szomszédos mezőn be csaphat, a Crypt of the NecroDancer 

mocorgó mumust úgy tudjuk megsebezni, 

ha a megfelelő pillanatban szökellünk vagy kristály fejében vásárolható fegy- 

ugyanis nehéz. A felvehető, illetve arany 

felé. Az élőholt had képviselői ezen táblákon 

ugyancsak ütemre ügetnek, és ha szok ugyan megkönnyíthetik életünket, 

verek, páncélok, tárgyak és egyéb bónu- 

jobban kapják el a ritmust, úgy ők ütnek de a véletlengenerált szintek és a bossharcok 

végiglötyögése így is többtucat 

minket. Egyszerűbben szólva pogózunk, 

bízva abban, hogy mi leszünk azok, akik a órányi verejtékes felkészülést igényel. Az 

másik fejét zúzzuk be és nem fordítva. A ellenfelek mozgásának kiismerése és a 

betanulási folyamat és az irányítás bor- türelem kulcsfontosságú tényező, maga 

a játékmenet pedig meglepően taktikus. 

Az ugrabugra azonban csak ritkán válik 

frusztrálóvá, köszönhetően a kudarcokat 

is megédesítő zseniális hanganyagnak. 

A számok könnyen befogadhatóak és 

hosszú idő után sem válnak unalmassá – 

amennyiben mégis így érzünk, úgy saját 

zenéinkre is rophatjuk. BelsoValtozas 


PC, PS4 és PS Vita után 

nyáron Apple eszközökre is 

megjelent a Brace Yourself 

Games játéka, a Crypt 

of the NecroDancer. A 

ritmusérzékre építő program 

műfajának egyik ékköve, 

ezért különösen örvendetes, 

hogy a Pocket Edition 

révén egy újabb réteg is 

megismerkedhet a muzsikáló 

kazamatákkal. 

Értékelés 


9/10 

Nehézsége ellenére is bátran 

ajánlom mindenkinek a programot, 

váljatok Ti is a parkett 

ördögévé! 

mobilzóna 

133


mobilzóna 

Skynet. Ez jutott 

eszembe először, mikor 

az interneten a kedves 

teremtményekkel 

foglalkozó érdekes, 

képtelen, vidám, 

elszomorító vagy épp 

gondolatébresztő 

hírekbe szaladtam. 

Hihetetlennek tartottam, 

hogy egy telefonos 

cucc tőzsdehírekben, 

politikai beszédekben, 

bűntényekkel kapcsolatos 

értesítésekben és 

sporttudósításokban is 

helyet kap. De a valóság az, 

hogy Pikachu és társai már 

nem csak a zsebünkben, de 

a fejünkben is ott vannak, 

134 

kiszorítva egyesek 

józan eszét. 

A POKEMON GO HASZNÁLATÁNAK 

Az z elmúlt hetekben a 

vadásszanak, vagy 

Pokemon Go tömegeket 

vezetett veszélyes helyekre, 

vagy csak egyenesen 

bele az autós forgalom- 

épp ne ússzanak be a 

Temzébe vízilényeket 

keresgélni. A biztonságos 

városi közlekedés 

ba. Nagy-Britanniabán 

fokozása 

érdekében 

néhány fiatalt egy alagútrendszerből 

– nukleáris 

támadás esetére 

építették – bányamentők 

mentettek ki; Japánban 

egy gyalogost az autópályáról 

takarítottak le; 

Boszniában óva intet- 

egy ausztrál cég már javaslatot 

is tett arra, hogy 

a járdaszegélyre vetítse- 

nek ki jelzőfényeket, és 

ez a földre telepített 

villogó színek ötlete 

korántsem elrugasz- 

kodott. 

ték az embereket, hogy 

Bravúros, ahogy a 

ne tévedjenek akna- 

játék beszivárgott a 

mezőkre. Floridában 

sport világába is: Antoine 

csak a szerencsének 

köszönhető, hogy nem történt tragédia, 

mikor éjszaka egy férfi a kertjében játszó 

fiatalokat betörőnek vélte és rájuk lőtt. 

Több, kifejezetten a játékhoz köthető 

balesetet történt, az illetékes szervek 

mindent bevetve igyekeznek felhívni 

az lakosság figyelmét a 

biztonságos közlekedés 

Griezmann saját bevallása 

szerint örömmel 

űzi a kedves szerzeteket, míg a Rióban állomásozó 

olimpikonok szomorúan konstatálták, 

hogy ott nincsenek Pokemonok. 

Kesereghetnek a Manchester United 

tagjai is, akiknek a frissen kinevezett Jose 

Mourinho megtiltotta, hogy a meccsek 

előtt zsebszörnyekkel zsonglőrködjenek. 

olyan alapszabályaira, Az Egyesült Államokban sokkal megengedőbbek 

hogy nézzenek a lábuk 

voltak a programmal szem- 

elé, vezetés közben ne ben, egy futballcsapat például 

twitter-

írta: 

BelsoValtozas 


KOCKÁZATAI ÉS MELLÉKHATÁSAI 

sportolókat pokelabdával 

fogták volna. A politika is 

ráült a csepp lények hátára: 

Hillary Clinton még 

egy beszédében is megemlítette 

a játékot, sőt 

egy kampányeseményt kifejezetten a jószágokkal 

igyekezett népszerűsíteni. Az 

applikáció még az amerikai hadsereget 

is összezavarta: a US NAVY egy merész 

promóció közzétételével kívánta népszerűsíteni 

az egyenruhát, miszerint a 

jelentkezők a haditengerészettel körbeutazhatják 

a Földet, közben játszhatnak, 

sőt a szervezet támogatja őket abban, 

hogy Pokemon mesterek legyenek. Az 

izraeli hadsereg ennél jóval elővigyázatosabb 

volt, és betiltotta az alkalmazást 

a bázisokon, mivel a program földrajzi 

helyzethez és a telefon kamerájával való 

hozzáférése miatt kiváló eszköze lehet 

az információszerzésnek. 

Szomorú, de az applikáció természetünk 

sötét oldalát is mozgásba lendítette. Az 

Egyesült Államokban több, állatka után 

kajtató fiatalt csaltak elhagyatott he- 

csatornáján 

igazolásait 

lyekre és raboltak ki, történt 

úgy jelentette be, mintha a erőszakos 

bűncselekmény 

is, illetve észleltek már bejegyzett 

szexuális ragadozót 

is egy alkalmazáson belüli állomásnál. 

Az auschwitzi holokauszt 

emlékközpont is megélt 

sok technológiai őrülethullámot, 

júliusban mégis nyilatkozatot 

kellett kiadnia, melyben megkérte 

a látogatókat, hogy kegyeleti okokból 

legyenek szívesek és mellőzzék a zsebszörnyek 

gyűjtögetését. 

Hogy a társadalom tébolya 

egybevág-e a fejlesztők 

azon utópisztikus 

nyilatkozatával, 

miszerint 

mozgásra 

bátorító művük jobbá 

teheti a felhasználók 

életét, sőt magát a világot 

is, majd idővel kiderül. 

Mindenesetre ne lepődjünk meg, ha 

hamarosan a cuki lények álarca mögött 

öntudatra ébred a Skynet, hogy aztán 

labdák helyett rakétákkal vadásszon 

virtuális állatok helyett 

hús-vér emberekre. 

135

filmajánló 


Annak idején, 

1984-ben, a Szellemirtók 

hatalmas siker lett, 

aminek rengeteg 

összetevője volt. Az 

egyik a rendező, Ivan 

Reitman, a következő a 

zseniális forgatókönyv, 

végül pedig ott voltak 

a kor legnagyobb 

vígjátéksztárjai, élükön 

Bill Murrayvel. 

SZELLEMIRTÓK 

IRTÓ SZELLEMES CSAJOK? 

Végül az elég jelentősnek számító befektetés 

közel tízszeresét sikerült visz- 

Hiába, nem szeretjük, ha romba döntik 

zetes, az ellenállás tovább fokozódott. 

szahozni, és ezzel utat is nyitottak egy gyermekkori hőseink világát. No de tényleg 

ez történt? 

folytatás számára. Ugyan a második rész 

már nem lett átütő siker, de a rajongók Maradjunk annyiban, hogy az első trailer 

mégis hosszú évekig vártak egy esetleges 

harmadik fejezetre, ám ez sajnos az úgy éreztem, ez nem vicces. De nem sza- 

engem sem győzött meg, egyszerűen 

eredeti alkotók miatt nem jöhetett létre. bad előre ítélkezni, nézzük meg, mit tud 

De a Sony nem tágított, és mindenképpen 

szerette volna a szellemirtást foly- 

Először is, ne legyenek illúzióink: az ilyen 

a film. 

tatni. Több meghiúsult próbálkozás után remake-ek, rebootok csak a pénzről szólnak. 

Tegyük fel a kérdést: van az új film- 

jött a világmegváltó ötlet: rebootoljuk az 

egészet női gárdával. A rendezői székbe nek olyan pontja, ahol meg tudja szorítani 

Paul Feig került, aki akár veteránnak is az eredeti változatot? Legyünk pozitívak, 

mondható a lányos komédiák területén. és mondjuk azt, hogy akad. Az egyik 

Az internet népe viszont azonnal lázadni ilyen, a látványvilág. Nyilvánvaló, hogy 

kezdett, amikor pedig kijött az első elő- 

1984 óta technikailag sokat fejlődött a 

136

írta: 

Videodrom 


filmezés, ami látszik is az alkotáson. A 

következő pozitívuma a remake-nek a 

színészek, illetve a karakterek. Közülük 

Chris Hemsworth emelkedik ki, de egyéb 

filmjeihez képest Melissa McCarthy is 

meglepően visszafogott, ami jól áll neki. 

Ugyan a lányok tényleg nem rosszak, de, 

és itt már adott a probléma, azaz ha öszszehasonlítjuk 

őket az eredeti felállással, 

akkor sajnos alulmaradnak. És ez még a 

pozitívumok közé tartozik. 

Térjünk is át a sötét oldalra. Nekem, aki 

nagyon viccesnek tartja az eredetit, egyszerűen 

ez a film nem elég humoros. 

Ugyan nem indul rosszul, de a játékidő 

második felére teljesen kifogy a patron 

a forgatókönyvből, és elmegy a látvány 

irányába. Egyszerűen a szkript dialógusain 

dolgozni kellett volna még, arról nem 

is beszélve, hogy a poénvilág megpróbál 

nagyon trendinek látszani. Ezzel csak az 

a probléma, hogy míg a ’84-es eredeti 

még ma is vicces, addig ez a verzió már 

most is csak helyenként. Akik kedvelik a 

mostani vígjátékok humorvilágát, azok 

nem fogják ezt nagyon érzékelni, de kételkednék 

benne, hogy akár csak öt év 

múlva egyetlenegy poént is fel tudnának 

ebből a produkcióból idézni. Az eredetinél 

ez nem így van, ugyebár. 

Összességében a Szellemirtók újrázása 

nem sikerült annyira rosszul, mint 

ahogy a netes népharag próbálta eltörölni, 

de sajnos jól sem. Mindöszsze 

kaptunk egy mai vígjátékot, amire 

jó eséllyel egy év múlva sem fog senki 

emlékezni. Aki szereti Melissát, vagy 

odavolt a Női szervekért, annak ezzel 

sem lesz komoly problémája, aki viszont 

a kezeslábasban szellemeket üldöző Bill 

Murrayért van oda, az messziről kerülje 

el az új mozit. A filmben ugyan vannak 

cameók, de bár ne lennének, mert iszonyatosan 

cikik. 

Értékelés 


5/10 

Fejlesztő: Ghostbusters 

Rendező: Paul Feig 

Író: Dan Aykroyd, Katie Dippold 

Operator: Robert D. Yeoman 

Vágó: Brent White 

Főszereplők: Kate McKinnon, 

Melissa McCarthy, Kristen Wiig, 

Leslie Jones, Chris Hemsworth 

Gyártó stúdió: Columbia 

Pictures 

Magyar bemutató: 

2016. 07. 15. 

137

filmajánló 


Szinte már közhelynek 

számít a kritikusok 

állandó vesszőparipája: 

Hollywoodból kifogyott 

az ötlet. Évről évre 

egyre több remake-et, 

rebootot és folytatást 

találunk a mozik 

műsorán, és lassan 

a blockbusterek közt 

eredeti alkotásokkal már 

nem is futhatunk össze. 

138 

CSONTOK ÉS SKALPOK 

WESTERN-HORRORT A NÉPNEK 

A független filmesek azonban még 

mindig képesek meglepetést okozni. Mivel 

általában kevés pénzből dolgoznak, 

a producereknek nem jelent kockázatot, 

hogy mozgóképes látomásaikat finanszírozzák, 

és amennyiben szerencséjük van, 

akkor még egy-két ismert arcot is elcsábíthatnak. 

Pontosan ez figyelhető meg a 

Csontok és skalpok esetében is. 

Egy igazán különleges filmről van szó, 

amely kisebb csúszással ugyan, de még 

így is kapott – némileg meglepő módon 

– magyarországi premierdátumot. Különlegessége 

pedig a műfaji vegyítésben 

rejlik, ami nem is akárhogy valósult 

meg. 

A történet felvezetése azonnal megadja 

az alaphangulatot. Két gazember 

egy furcsa sírhely környékén embereket 

tesz hidegre és fosztja ki őket, amikor a 

semmiből megjelenik valami titokzatos, 

és egyiküket kivégzi. 

Társa egy kisvárosba menekül, 

ahol gyorsan lábon is lövi a seriff, 

majd letartóztatja, ám a sérültet 

másnapra elrabolják a fogdából, a 

seriffhelyettessel és a doktornővel 

együtt. A törvény őre így felkerekedik 

és néhány tárásával az emberrablók 

nyomába ered. 

A Csontok és skalpokhoz hasonlót eddig 

még nem láthattunk, ez biztos. Mivel 

tavalyi filmről van szó, ezért azt hiszem, 

nem árulok el túl nagy titkot azzal, hogy 

a háttérben kannibál indiánok keserítik 

meg szereplőink sorsát, akiknek szerepeltetésével 

sikerült elérnie a rendezőnek 

a fura műfaji kavalkádot. Ahol is 

a western műfaj keveredik e moziban a 

horrorral, de nem csak úgy ímmel-ám-

írta: 

Videodrome 


mal, hiszen a végére egészen az olasz 

kannibálfilmeket meghazudtoló módon 

megyünk bele a gore-os horrorba. 

Mintha csak a hatvanas évekbeli amerikai 

western elegyedne a Cannibal Holocausttal, 

igaz, csak úgy, hogy azért beleférjen 

a 18-as korhatárkarikába. Ugyan 

a Csontok és skalpok sem a westernek, 

sem a horrorok terén nem mutat nagy 

újdonságot, viszont a műfaji keveredés 

erősíti benne az egyes komponenseket. 

Noha a kezdet megadja az alaphangulatot, 

utána azonban teljesen visszavesz a 

direktor a tempóból, és a játékidő feléig 

egy sima vadnyugati filmet láthatunk. 

Sokat beszélnek a szereplők, miközben 

lovagolnak, de végül egy óra elteltével 

felbukkannak a horrorisztikus elemek, s 

az utolsó félórában már teljesen elszabadul 

a pokol. 

Ugyan a produkció nem mindenki számára 

könnyen befogadható, ez elsősorban 

a westernes felütés miatt van. Aki nem 

kedveli a műfajt, az az első egy órán viszonylag 

nehezen fog átlendülni, azonban 

mindenképpen érdemes kivárni a 

végét. Hiszen a rendező, S. Craig Zahler 

meglepően jól fogja össze az alkotást, 

ráadásul a forgatókönyvet is ő szállította, 

ami szintén egészen jól sikerült. A 

mozi több ismert színészt is felvonultat, 

de az igazi show-t Kurt Russellnek sikerül 

ellopnia (egyrészt a szakállával). 

A mai, némileg megfáradt filmes felhozatalban 

igazi üdítő darab a Csontok 

és skalpok, mely a világot ugyan nem 

váltja meg, és némileg bizony egy kicsit 

vontatott, de még mindig több ötletet 

tartalmaz, mint a blockbusterek kilencven 

százaléka. Aki az említett két műfajt 

különösen kedveli, annak kihagyhatatlan, 

de másnak is érdekes alkotás lehet. 

Értékelés 


6/10 

Eredeti cím: Bone Tomahawk 

Rendező: S. Craig Zahler 

Író: S. Craig Zahler 

Operatőr: Benji Bakshi 

Vágó: Greg D’Auria 

Főszereplők: Kurt Russell, 

Patrick Wilson, Matthew Fox, 

Richard Jenkins, Lili Simmons 

Gyártó stúdió: Caliber Media 

Company 

Magyar bemutató: 

2016. 06. 07. 

139


filmajánló 

Mikor Roland Emmerich 

bejelentette, hogy folytatja 

A függetlenség napját 

(1996), sokakban felmerült 

a kérdés, hogy ugyan kinek 

hiányzik ez. Köztük volt 

Will Smith is, aki annak 

ellenére sem szállt be a 

második részbe, hogy 

karrierjének felívelését 

az ufóbunyónak is 

köszönhette. A Feltámadás 

nélküle sem rosszabb, 

vele sem lenne jobb - 

pont olyan felejthetően 

szórakoztató, mint 

gondoltam. 

A történet szerint húsz év telt el az 

első invázió óta, ez idő alatt az emberiség 

mind összetartásban, mind technikai 

fejlettségben új szintre lépett. Az idegen 

technológiát felhasználva felkészültünk 

egy esetleges újabb támadásra, mindeközben 

megszűntek a földi fegyveres 

konfliktusok is. Azt hihetnénk, hogy az 

emberi hülyeség is feloldódott a világbékében, 

de ne reménykedjünk: a film az 

ostoba döntések és reakciók hullámvasútja, 

melyen logikai bukfencek és szükségtelen 

személyi szálak száguldoznak. 

Ha az így született ciki jelenetekre úgy 

sztori és a ragacsos megvalósítás nem 

jön be, az nem lesz ilyen elnéző. 

Will Smith kivételével minden komolyabb 

szereplő visszatér, így láthatjuk 

az egykori elnök Whitmore-t (Bill Pullman), 

a kábeltévé-szerelőből kutatóvá 

vált David-et (Jeff Goldblum), az ő apját, 

a botcsinálta írónak és haknibajnoknak 

ált Julius-t (Judd Hirsch) de még Okun 

professzort (Brent Spiner) is. A legjobb 

beszólásokat és pillanatokat nekik köszönhetjük, 

mindenki jól érzi a szerepét, 

és számomra is hihetetlen, de a mogorva 

David és a fellengzős Julius minden suta 

tekintünk, mint a Bravo magazin szex- 

perce ajándék a filmvásznon. A fiatal gár- 

tippjeire, akkor jól fogunk szórakozni. 

da ellenben szürke, a baráti és szerelmi 

Erősen nézőfüggő, de a Feltámadás még 

szálak alakulása kilométerekről látszik és 

éppen nem idegesítő, köszönhető annak, 

teljesen érdektelenek. Maguk a karakte- 

hogy a film több alkalommal 

rek is hiába vannak többen, így sem tud- 

is nosztalgikus és ironikus 

ják azt a szerethető lazaságot képviselni, 

módon idézi meg az első 

amit Will Smith húsz éve egymaga meg- 

részt, nem veszi magát 

testesített. A két generáció játéka közötti 

véresen 

komolyan 

különbség miatt kicsit széttörik a film, a 

és tudatosan (vagy 

korosztályok közötti egyensúly azonban 

tudat alatt) épít 

szerencsére nem borul fel. 

humorra. 

Akinek 

Legnagyobb meglepetésemre a Feltá- 

azonban a hab- 

madás korántsem kecsegtet elsöprő lát- 

csók könnyűségű 

ványú pusztítás panorámával. Az idegen 

140

írta: 

BelsoValtozas 


KÖNNYED KIKAPCSOLÓDÁS 

KATASZTRÓFAKÉJENCEKNEK 

Roland Emmerich munkássága Az 

idén novemberben 61. születésnapját 

ünneplő német származású Roland 

Emmerich első hollywoodi sikere a 

Csillagkapu (1994) volt, melyet A függetlenség 

napja (1996) követett. Utóbbi 

volt az első film, mely az USA-ban 

kevesebb, mint egy hét alatt százmillió 

dollárnál is több bevételt termelt. A két 

pozitív sci-fi meglepetést a katasztrofálisra 

értékelt Godzilla (1998) követte, 

mely mellényúlást később A hazafi 

(2000) javította. A sikeres szabadságharcos 

kitérő – ez a rendező máig legjobb 

kritikákat bezsebelő műve – után 

Emmerich visszatért a látványos mozikhoz: 

2004-ben a jégkorszak-víziót 

feldolgozó Holnapután, 2008-ban 

őskori I. e. 10 000, majd rá egy évre a 

pusztításpornót új szintre emelő 2012 

elégítette ki a szemet gyönyörködtető 

pusztításra éhezőket. Emmerich 

blockbuster filmjeit rendre leszólták 

a kritikusok, anyagilag azonban még 

egy projektje sem vallott kudarcot. A 

homoszexualitását nyíltan vállaló férfi 

kedvenceinek és fő ihletforrásainak a 

Poszeidon katasztrófát (1972), a Pokoli 

Tornyot (1974) és a Földrengést 

(1974) tartja. 

űrhajó leszállását kísérő rombolás eszméletlenül 

néz ki, összességében azonban a 

monumentalitás érzése és a káosz-katarzis 

számomra elmaradt. Kreativitás híján 

mindenből többet és nagyobbat kapunk, 

a felfújt méretek azonban inkább a film 

gyengeségeit, mintsem előnyeit hangsúlyozzák: 

kitágult és szebb lett ez a lufi, de 

üresebb is. Mindezek ellenére bízom a léggömb 

sikerében, mert ez esetben Emmerich 

elkészíthetné az intergalaktikus kalandként 

beharangozott harmadik részt. 

Én arra is beülnék, mert a Feltámadás két 

órája alatt is jól szórakoztam. 

Értékelés 


6/10 

Eredeti cím: Independence Day: 

Resurgence 

Rendező: Roland Emmerich 

Író: Nicolas Wright 

James A. Woods 

Operátor: Markus Förderer 

Vágó: Adam Wolfe 

Főszereplők: Liam Hemsworth, 

Joey King, Maika Monroe, Jeff 

Goldblum, Vivica A. Fox, Bill 

Pullman 

Gyártó stúdió: 20th Century Fox 

Magyar bemutató: 2016. 06. 23. 

141

filmajánló 


Először is leszögezném: 

nem vagyok Star 

Trek fan, sőt a 

tévésorozatot nem is 

bírom huzamosabb ideig 

elviselni. Ám amikor 

J. J. Abrams rebootolta 

az egész univerzumot, 

engem is megvett, 

legfőképpen azzal, hogy 

sikerült bebizonyítania: 

lehet élvezhető 

blockbustert készíteni e 

világból. 

142 

STAR TREK 

MINDENEN TÚL – EZ VAJON LOGIKUS? 

A második részt ugyan már sokkal 

többen szidták, de én még azzal is el 

voltam, így nyugodtan mondhatom, kíváncsi 

lettem, milyen lesz a harmadik 

epizód, még ha az előjelek nem is voltak 

túl pozitívak. Abrams lelépett a csillagokkal 

háborogni, és sokat lehetett arról is 

hallani, hogy át kellett írni a forgatókönyvet, 

s nem találnak megfelelő rendezőt 

sem. Aztán egy pillanat alatt kikötöttek 

a producerek a Halálos iramban filmeken 

edződött Justin Lin mellett, és még a rajongókat 

is megnyugtatták azzal, hogy 

a forgatókönyv végső változatát Simon 

Pegg fogja írni. 

A történet nem túl bonyolult, akár még 

azt is mondhatnánk: tipikusan Star Trekes. 

Érkezik egy idegen, aki hajójának legénysége 

egy bolygón ragadt, ő pedig 

segítséget szeretne kapni kiszabadításukhoz. 

Az Enterprise ugrik a hívásra, 

azonban amikor odaérkeznek, meglepetés 

éri őket: egy rajszerű idegen faj, 

akik két perc alatt kiiktatják Kirk kapitány 

hajóját. Így a legénységnek a légi jármű 

nélkül kell felvennie a harcot a támadás 

szervezőjével, Krall-lal és bandájával. 

Ez az alkotás kifejezetten rajongóknak 

készült rajongóktól, szinte minden szempontból 

nagy testvére a sorozatnak, így 

aki kedvelte a régebbi, tévés epizódokat 

vagy filmeket, biztos nem fog csalódni. 

Viszont ennek van egy hátulütője: aki teljesen 

elutasít mindent, ami Star Trek, az 

egy kicsit nehezen lesz képes befogadni 

az alkotást. 

Justin Lin remek érzékkel nyúlt a forgatókönyvhöz 

és a színészeihez, ráadásul 

a híres autós szériából sikerült átemelnie 

a tempót. A Star Trek: Mindenen túl 

folyamatosan pörög, egy pillanatra sem 

ül le, képes mindvégig fenntartani a figyelmet, 

a finálé pedig egészen elképesztő. 

Ebben persze nagy segítségre 

van a hihetetlenül profi látványvilág, 

ám jelen esetben nem feltétlenül csak a 

CGI-ra gondolok, hanem a hátterekre és 

a díszletekre. Mindenképpen érdemes 

a színészekről is szót ejtenünk. Amikor 

egy sorozat harmadik részéhez érkezünk, 

akkor sokszor úgy érezhetjük, 

az aktorok rutinból teszik a dolgukat, 

azonban itt nem így van. A forgatókönyv 

egészen új kihívások elé állítja őket, és a 

szereplők is sokkal egyenértékűbbé válnak 

annál, amit korábban megszokhat-

írta: 

Videodrome 


tunk. Például nem jelenthetjük ki egyértelműen, 

hogy Kirk és Spock lennének a 

központi figurák. 

Persze nem mehetünk el a film hibái 

mellett sem, melyek leginkább a forgatókönyvben 

vannak jelen. Ugyan Simon 

Peggnek köszönhetően a mozi meglepően 

vicces és szórakoztató, ám a történet 

sajnos faék egyszerűségű, bonyolultsága 

maximum ezen univerzum valamelyik tévésorozatának 

gyengébb epizódjaihoz 

mérhető. Jön valaki, aki 

bajban van, az Enterprise 

a segítségére siet, ám 

szétlövik, de utána a legénység 

teszi ezt a támadókkal. Ennyi. 

Sajnos a karakterek mélyítésével is 

vannak gondok, emellett a főgonosz 

nagyon egydimenziósra sikeredett, a 

film csavarja pedig egy óvodás számára 

is azonnal leesik. 

A Star Trek: Mindenen túl jól sikerült, aki 

kedvelte eddig a sorozatot, az ezt is fogja 

szeretni. Az egyetlen problémája, hogy 

kicsit több odafigyeléssel és jobb sztorival 

akár az eddigi legjobb Star Trek film is 

lehetett volna. Ugyan a csoda elmaradt, 

de soha rosszabb blockbustert. 

Értékelés 


7/10 

Eredeti cím: Star Trek Beyond 

Rendező: Justin Lin 

Író: Simon Pegg, Doug Jung 

Operatőr: Stephen F. Windon 

Vágó: Greg D’Auria 

Főszereplők: Chris Pine, 

Zachary Quinto, Zoe Saldana, 

Karl Urban, Anton Yelchin, 

Simon Pegg 

Gyártó stúdió: Paramount 

Pictures 

Magyar bemutató: 2016. 07. 21. 

143

Playstation 

hardverek és kütyük 


SHARK ZONE M50 

Jó hírünk van a balkezeseknek, ugyanis a Sharkoon bemutatta 

Shark Zone M50 típusú egerét, amely szimmetrikus 

felépítése miatt bal kézzel is jól kezelhető, igaz, a bal oldalon 

található két gomb inkább a jobbkezeseknek kedvez. 

A gyártó mellékel az egérhez két oldalsó panelkészletet, 

amelyekkel az ujjvégekkel, vagy a tenyérrel való megfogása 

tehető kényelmesebbé. A 

135 g-os ház anyaga alumínium, 

melybe egy Avargo 

ADNS-9800-as érzékelő 

került, amely 8200 dpi-s 

érzékenységgel rendelkezik, 

kábele pedig sárga 

szövet bevonatot kapott. A rágcsálón 

összesen hét gomb található, amelyeket a mellékelt szoftverrel 

személyre szabhatunk, és az egér saját belső memóriájában 

tárolhatunk. Az M50 hamarosan nálunk is elérhető 

lesz, valószínűleg 15 000 forint alatti áron. 

WALKERA VOYAGER 4 

Kihívója akadt a DJI-nak a zoommal rendelkező drónok piacán, 

ugyanis a Walkera bejelentette Voyager 4 típusú quadkopterét, 

melyhez egy 16-szoros optikai zoommal ellátott 

kamera is elérhető. Az új drón WiFi kapcsolaton 1,5 km-es 

hatótávolsággal rendelkezik, de 4G segítségével bárhonnan 

elérhető. Az új objektív 1080p felvételekre alkalmas modult 

kapott, ezért ha nagyobb felbontást szeretnénk, muszáj 

lesz a nagylátószögű kamerával beérnünk. A drónhoz tartozik 

egy gimbal is, amely stabilizálja a kamerát. Az árára 

egyelőre csak következtetni tudunk az előd modell alapján, 

így valahol kb. 2000 dollár állhat majd az árcimkén. 

SAMSUNG GEAR VR 2 

A Samsung az új Note 7 mellé előállt egy új mobilos VR headsettel, amit egyszerűen csak Gear 

VR 2 névre keresztelt. Az új headsetre a Note 7 méretei miatt van szükség, ugyanis az nem 

fér bele a korábbi headsetekbe. Ennek ellenére megoldják a visszafelé kompatibilitást, 

a Gear VR 2 csatlakozója cserélhető lesz, hogy a micro USB-s 

elődmodellekhez is használni tudjuk. Azért egy kicsit az élményen is 

fejlesztettek, az eddigi 96 fokos látószöget 110 fokosra terjesztették 

ki. A kezelőszervek sem maradtak érintetlenek, a gyártó állítása 

szerint az új tapipaddal és gombokkal könnyebb lesz irányítani a telefonunkat. 

Egyelőre itthon még nem előrendelhető a 100 dolláros 

kütyü. 

144

írta: 

Wazko 


XBOX ONE S ÉRDEKESSÉGEK 

A Halo sorozat és az Xbox márkanév már jó pár éve 

rokon kifejezések gamer körökben. Most az Xbox One 

S-sel ezt erősítette meg a Microsoft azáltal, hogy egy 

Halo-s Easter Egget rejtett el minden konzolban. Pontosabban 

egy viszonylag egyszerű Master Chief ábrát 

martak bele minden One S lemezolvasójának burkolatába. 

Emellett egy másik meglepetés is található a 

gép belsejében, ahol egy „Hello from Seattle” felirat is 

olvasható, de senkinek nem ajánlott ezek megcsodálása, 

ugyanis a gép szétbontása garanciavesztéssel jár. A 

Seagate is meglátta a piacot az Xbox One-ban, mivel az 

ősszel érkező Gears of War 4-es limitált konzol mellé 

kiadnak egy Gears of War 4 textúrájú Game Drive-ot, 

amely egy 2TB-os külső HDD, amire a Microsoft garanciát 

vállal, hogy működik az Xbox-szal, de az ára ennek 

ellenére 100 dollárnál megáll. 

NVIDIA GTX 1060-AS VGA-K 

Egyes gyártók már bejelentették a különböző nVidia GTX 1060-ra épülő megoldásaikat. A referencia Founders Edition továbbra 

is csak az nVidia webshopjából érhető el limitált példányszámban. Érdekes, hogy az Asus csupán egy fajta 1060-at 

jelentett be, méghozzá a ROG STRIX Geforce GTX 1060 névre keresztelt modellt, amely 

azonban kiemelkedő órajelekkel rendelkezik. Az MSI már 

kicsit bőkezűbb volt, rögtön 5 modell is érkezik tőlük, de 

amennyiben kicsinyített 1060-at keresünk, legalább a 

Zotac házáig kell mennünk a Geforce GTX 1060 Miniért. Érdekes 

lehet még a Gigabyte két 1060-asa is, mivel a gyártó általában 

alacsony árral párosítja a konkurenciától csak kissé elmaradó 

megoldásait, és az új hűtés is királyul néz ki a fekete-piros színkombinációval. 

145



ASUS ZENBOOK FLIP UX360CA 

ULTRAKÖNNYŰ 

LÉGTORNÁSZ... 

Az elmúlt évek során 

egyre nagyobb 

igény jelentkezett az 

ultrakönnyű készülékek 

iránt, hiszen a mobilitás 

manapság nagyon 

fontos, és csak kevesek 

szeretnek extra 

súlyokkal felszerelkezve 

megjelenni egy 

megbeszélésen. 

Az „ultrabook” fogalmát az Intel dobta 

be a köztudatba az olyan gyors, vékony 

felépítésű, hosszú akkumulátoros 

üzemidővel és alacsony fogyasztással 

rendelkező gépek meghatározására, 

amelyek képesek voltak az általuk támasztott 

követelményeknek megfelelni. 

A kategória a 14 nm-es processzorok 

megjelenésével kapott először nagyobb 

lendületet, majd a legfrissebb Core m5 

procik szolgáltattak újabb hátszelet, 

utóbbival érkezett az Asus Zenbook Flip 

jelen változata is. 

A billentyűzetről leválasztható vagy 

valami módon kifordítható, ún. hibrid 

(convertible) eszközök üde színfoltnak 

számítanak a palettán, bár sokan 

egyszerűen „úri huncutságnak” 

tartják az össze-vissza hajtogatható, 

szétválasztható 

modelleket. Az Asus legújabb 

készüléke igyekszik 

maximálisan 

megfelelni a 

kategória elvárásainak, 

ugyanis az alumínium borítású 

hibrid mindössze 14 mm vastag és 

1300 g súlyú. Sokan talán azt feltételezhetik, 

hogy egy ilyen „babaház” minden 

bizonnyal kompromisszumokra sarkallta 

a tervezőket, azonban néhány órás használat 

után kiderül, hogy a gép teljesítménye 

kategórián belül egészen kellemes, 

ráadásul a passzív hűtésnek köszönhetően 

még csendben is dolgozik. 

146

írta: 

R4bbit 


Kezeim között a Core m5 6Y54 szorral szerelt, középre pozicionált ké- 

proceszszülék 

fordult meg, amely 8 GB RAM, 

256 GB-os SSD és egy integrált Intel HD 

Graphics 515 grafikus chip társaságában 

szolgálja az igényeket. A 13,3 colos, 

led háttérvilágítással operáló IPS-kijelző 

a masszív zsanérok segítségével 360 

fokban kifordítható, ebben az esetben 

a készülék táblagép módba vált, s a képernyő 

érintéssel vezérelhető. A kijelző 

képminősége nagyszerű; a billentyűzet 

elrendezése hibátlan; a gombok felülete 

kényelmesen nagy, így vaskosabb ujjakkal 

sem lehet eltéveszteni őket. Sajnos 

háttérvilágítás nem jutott a billentyűzet 

alá, ugyanakkor a clickpad mérete és 

pontossága dícséretes. A készülék sebessége 

munkához és multimédiás tartalmak 

fogyasztásához bőven elegendő; 

a tiszta hangzásról az ASUS SonicMaster 

Technology gondoskodik. A gép két oldalára 

a hálózati aljzat, a mikrofon bemenet, 

az SD-kártya olvasó mellé két hagyományos 

USB 3.0, egy USB Type-C és 

egy HDMI csatlakozó is került. 

A vékony felépítésű gépek esetén a teljesítmény 

mellett az üzemidő a sarkalatos 

pont, azonban a Zenbook az alacsony 

fogyasztású központi egység 54 Wh-s 

három cellás, polimer akkumulátor miatt 

nagyjából hat órát bír folytonos használat 

mellett. Nem szaporítom tovább a 

szót... a tetszetős külsővel és jól átgondolt 

hardverrel rendelkező Zenbook Flip 

jó választás lehet azok számára, akik 

munkához vagy szórakozáshoz keresnek 

könnyű, de jól teljesítő készüléket. 

147



Letisztult forma, 

kompakt kivitel és 

minőségi anyagok 

használata jellemzi a 

Dell XPS készülékeit, 

amelyek mind 

forma, mind funkció 

tekintetében a lakossági 

laptopok prémium 

kategóriájába tartoznak. 

Ilyen pedigré mellett 

egyáltalán nem meglepő, 

hogy a család legújabb 

modellje is ezt az 

örökséget viszi tovább, s 

a teljesítmény, mobilitás 

és a tartósság tökéletes 

összhangját kínálva 

igyekszik a felhasználók 

kedvére tenni. 

148 

DELL XPS 15 

NAGYKÉPŰ TOPMODELL... 

A gép kellemesen hűvös, elegáns alumínium 

borítása nem csupán esztétikai 

célokat szolgál, hiszen az első pillantásra 

vékonyka burkolat lazán ellenáll a kíméletlen 

használatból eredő sérüléseknek. 

Az összeszerelés minősége a korábbi 

gyakorlatnak megfelelően kifogástalan, 

bár ebben a szegmensben ez alapvető 

elvárás; az illesztési hézagok minimálisak, 

s a zsanérok is a masszívabb 

fajtából kerültek ki. A készülék magassága 

mindössze 17 mm, ennek megfelelően 

az optikai meghajtó ugrott, ráadásul 

Ethernet aljzatot sem kapunk. A két USB 

3.0 csatlakozó, valamint Thunderbolt 3.0 

támogatású USB Type-C mellett csak az 

összevont hang ki- és bemenet és egy 

HDMI-port árválkodik. Érzésem szerint 

érdemesebb lett volna a Dellre jellemző 

ledek közé valahogy helyet szorítani egy 

DisplayPort számára. 

A keskeny burkolat alá sikerült egy Core i5- 

6300HQ processzort és egy GeForce GTX 

960M grafikus vezérlőt gyömöszölni, míg 

az izmos alapok mellé egy, hozzávetőleg 

170 fok betekintési szöget kínáló, matt 

felülettel rendelkező Full HD felbontású 

kijelzőt társítottak. A különleges (Gorilla 

üveggel védett) InfinityEdge panel először 

kerül ilyen méretű gépbe; a kijelző 

szinte teljesen kávamentes, így a megközelítőleg 

14”-os géphez 15,6” képátló 

tartozik. A megoldás kifejezetten letisztult, 

ugyanakkor a szélesvásznú HD webkamerát 

csak a panel alsó részére tudták 

elhelyezni. A készüléket 8 GB rendszermemóriával 

látták el; a rendszer 32 GB 

SSD-ről indul, ami mellett 1 TB tárhelyet 

biztosító 5400 rpm-es merevlemez teljesít 

szolgálatot: utóbbi sajnos érezhetően 

visszafogja a teljesítményt, ezért 

a gép gyenge 

pont jának

írta: 

R4bbit 


számít. A fedelet felnyitva szénszálas 

műanyagot találunk, amelyre kellemes 

tapintású bevonat került; a csuklótámasz 

kényelmes; a billentyűzet kiosztása 

jó; a háttérvilágítás kellemes; a touchpad 

üvegfelülete elsőre furcsa, de hamar 

hozzá lehet szokni. Numerikus billentyűzet 

a helyszűke miatt és a hagyományoknak 

megfelelően nincs, de gyorsan 

napirendre lehet térni a hiánya felett. Az 

izmos grafikus kártyának köszönhetően 

a készülék játékra is használható, azonban 

a gép komolyabb terhelés mellett 

hajlamos zajongani, ami a burkolat alatt 

dolgozó, dupla légkavaróknak köszönhető. 

A készüléket 56 és 84 Wh-s beépített 

akkumulátorokkal szerelik, amik 2–3 

órás vezeték nélküli használatot tesznek 

lehetővé; ezek az értékek sajnos csak 

közepesek, tehát egy hosszabb utazás 

során kénytelenek leszünk utána tölte- 

ni. Mindent egy kalapba dobálva, a Dell 

ismét egy bitang jó készüléket 

rakott össze, amin látszik, 

hogy értő kezek formálták. 

Az alumínium és szénszál keveréke 

gyönyörű külsőt kölcsönöz 

a gépnek, egyedül a 

hangos hűtés és szerényebb 

üzemidő róható fel hibaként. 

A készülék hazánkban kicsivel 

félmillió forint felett 

rajtol, ami meglehetősen 

borsos ár, így tömeges elterjedése 

egyelőre nem 

valószínű. 

149



BE QUIET! PURE POWER 9 600W CM 

CSAK CSENDBEN, CSAK HALKAN... 

A Listan GmbH & Co. 

2002-ben jegyeztette 

be a be quiet! 

márkanevet, amely 

alatt kezdetben 

zajcsökkentési 

technológiát, majd 

különböző PC-s hűtőés 

tápegységeket 

kezdett forgalmazni. 

A kifejezetten halk tápegységeiről 

híres cég az ATX szabványú Pure Power 

termékcsaláddal leginkább a középkategóriát 

célozta meg, azonban jelen tesztünk 

alanya a nagy hatékonyság, csendes 

működés és félmoduláris felépítés miatt 

már a felsőbb osztályok felé kacsingat. 

A termék és a különböző tartozékok 

egy szürke dobozban foglalnak helyet; 

minden alkatrész a divatos fekete színben 

pompázik, csupán a ventilátor köré 

aplikált narancsszín borítás töri meg a 

borongós hangulatot. A dobozban két 

moduláris, illetve két vegyes csatlakozóval 

ellátott perifériás kábel lapul; előbbi 

egyenként kettő 6+2 érintkezős PCIe 

csatlakozót kapott, így akár négy VGA-s 

SLI vagy CrossFireX rendszert is építhetünk. 

Teljesítmény tekintetében az egység 

nem különösebben izgalmas, műszaki 

felépítése azonban példás, s még egy 

közepes/nagy fogyasztású videokártyával 

ellátott rendszer kiszolgálását is 

csendben végzi. A névleges (600W) teljesítmény 

a folyamatos üzemre érvényes, 

azaz extrém esetben magasabb is lehet, 

de letiltástól nem kell tartani, hiszen az 

alapvető technológiák mellett, túlmelegedés 

ellen (OTP) is védett az eszköz. 

A Pure Power 9 méretét tekintve nem nagyobb 

elődjénél, ugyanakkor az áramköri 

lapra a modern kialakítás miatt kevesebb 

alkatrész került, így több hely maradt 

a levegő áramoltatására. A némiképp 

átalakított elektronika az FSP Raider 

öröksége; a termék egyenirányított hálózati 

feszültségből állít elő 12 V feszültséget, 

amit egy konverter alakít 5, illetve 

3.3 V-ra. A Silent Wings 3 névre keresztelt 

120 mm átmérőjű (csúszó csapágyazású) 

légkavaró fordulatszám-szabályozós. 

A Pure Power 9 érdekes szerzet, mert 

teljesítmény-ár tekintetében nem a legkedvezőbb 

választás, azonban gyengeségét 

kiemelkedő hatékonysággal palástolja. 

Aki éppen tápegység beszerzését 

fontolgatja, és szeretne egy megbízható, 

hatékony és nem mellesleg halk egységet 

a gépébe, az vessen egy pillantást 

erre a darabra. 

R4bbit 

150

ELGATO GAME CAPTURE HD 60 

VETTED? 

A videojátékokkal foglalkozó YouTube 

celeb palántáknak kínál egy újabb alternatívát 

az Elgato a Game Capture HD 60-as 

külső rögzítő eszközzel, ami egy kellemesen 

egyszerű csomagolást kapott. A 

dobozban a szürke capture „kártyán” kívül 

csak HDMI és USB kábel foglal helyet, 

minden szükséges szoftvert a termék 

hivatalos weboldaláról tudunk letölteni. 

Mivel az Elgato nem szerelte fel merevlemezzel 

a rögzítőjét, így szükségünk lesz 

egy számítógépre, ahol tárolódnak az 

anyagok játék közben. A HDMI-n keresztül 

csatlakoztatjuk konzolunkat (PS4, Xbox 

One, Wii U) a HD 60-ashoz, ami ugye USB-n 

keresztül csatlakozik egy számítógéphez, 

és van egy HDMI kimenete is a kellemes 

formavilággal rendelkező kis doboznak, 

amit egy megjelenítőhöz csatlakoztatunk. 

A HD 60-as kapcsán itt szembesültem 

egy problémával, mivel a számítógépen 

rögzítés közben túl nagy a csúszás, azaz 

a kiadott parancsok és a 

képernyőn megjelenő változások 

közben eltelt idő 

élvezhetetlen játékot eredményez, 

így mindenképpen 

rá kell kötnünk a HD 60-ast 

egy monitorra a folyamatosság érdeké- 

ben. Talán a legkényelmesebb megoldás, 

ha egy laptopot használunk rögzítésre, 

és közben a TV-n élvezzük a játékot. 

Az eszközön egy mini-jack mikrofon-csatlakozó 

is helyt kapott, melynek 

segítségével a stremelések során 

kommentárral tudjuk ellátni adásunkat, 

a Flashback Recording funkció révén pedig 

a váratlan pillanatokról sem fogunk 

lemaradni. A mellékelt szoftver egyébként 

rendkívül felhasználóbarát, szerkeszthetjük 

a rétegeket, logózhajuk az 

adásunkat, de számos látványos sablonból 

is válogathatunk, sőt egyszerűbb 

vágási műveleteket is elvégezhetünk. 

Az Elgato Game Capture HD 60 egy remek 

választás azok számára, akik nem 

túlságosan árérzékenyek, ugyanis a 

60 000 forintos árkategóriában foglal 

helyet. Az optimalizálatlan ár/érték arányát 

leszámítva gyönyörű felvételek készítésére 

képes (Full HD-ban, 

60 FPS-el, 40 Mbps bitrátával), 

rengeteg funkcióval és látványos, 

igényesen designolt felhasználói 

felülettel megáldott 

szoftverével. 

Bandit 


Manapság már boldogboldogtalan 

internetes 

videozásra adja a fejét, 

sokan megirigyelték 

az egyszerűen 

kivitelezhető, 

minden tehetséget 

nélkülöző modernkori 

népszerűséget, és 

csatlakoznak az 

önmagukat lejárató 

civilek egyre tágasabb 

táborához. Ezen 

YouTube-erek többsége 

a videojátékokat 

igyekszik felhasználni 

az elinduláshoz, 

gameplay felvételekkel 

bohóckodva. 

151 

hardverek és kütyük

Pixel Magazin | 2016. augusztus

Transform your PDFs into Flipbooks and boost your revenue!

Pixel Magazin | 2016. augusztus

Transform your PDFs into Flipbooks and boost your revenue!

Delete template?

Save as template ?