Elhallgatott Történelem

VISSZAE ML ÉKEZÉSEK
Mennyi ideig laktak így?
Olyan két hónapot, de itt semmi baj nem volt. Karácsony előtt elmentek az oroszok,
akkor takarítottunk és előre költöztünk a házba.
Ekkor már nem kellett bujkálni.
Nem, akkor már más volt.
Mikor vitték el Önt?
Karácsonykor jött a tanácsházáról egy tisztviselőnő. Azt mondta, hogy „Jaj, itt úgy fog
sírni a falu, bömbölni, hogy jaj.” Miért mi lesz – kérdeztük. Nem tudott semmit, csak
annyit, hogy mindenkit összeírnak. Édesapámat és engem írtak fel.
Mi alapján történt az összeírás, hogy a családból csak Önt és az édesapját írták fel?
Név alapján történt. Sváb községben laktunk, német hangzású nevünk volt.
A testvéreit azért nem írták fel, mert kicsik voltak?
Persze, kicsik voltak. Én 18 éves voltam, a nagyobb testvérem 14, a másik meg 9 éves
volt. 16 éves kortól vitték el a gyerekeket. Jött egy helybéli ember, hozta a névsort,
hogy keressük meg a nevünket és írjuk alá. Utána kellett mennünk jelentkezni. Mindig
üzent az orvosunk, hogy mit csináljunk. Egyszer azt mondta nekem: „Bözsi ne jöjjön be
jelentkezni.”
Ekkor elmentem Kakucsra, hogy onnan szombaton Ócsára menjek, hátha onnan senkit
nem visznek el. Aztán jöttek futva az ismerősök, hogy menjek haza jelentkezni, mert
ha nem jelentkezem, a szüleimet kivégzik vagy elvisznek mindenkit. Haza mentem,
jelentkeztem, ott fogtak. Sokan voltunk a Tanácsházán. Az épületen volt három ablak,
én a középsőn kiugrottam, a nagynéném elkapott és haza mentünk a kertek alatt. Vasárnap
éjjel jöttek is értem. Elhajtottak bennünket a kocsmába. A táncteremben volt
szalma letéve. Férfiak, nők oda voltak lefektetve. Egy helybéli férfi jött, felállt a padra
és azt mondta: „Asszonyok, lányok menjetek a dabasi iskolába, ott be van fűtve.” De
senki nem ment. Kedden elvittek bennünket Ceglédbercelre.
Mivel vitték Önöket?
Lovas kocsival. Négyes sorban, géppisztolyos katonák kísértek. Édesapám adott nekem
egy címet Albertirsán, hogyha tudok, szökjek meg, ezek az emberek majd elbújtatnak.
18