Elhallgatott Történelem
Visszaemlékezések a Gulágról
Visszaemlékezések a Gulágról
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
VISSZAE ML ÉKEZÉSEK<br />
Egy hónap után szétosztottak bennünket. Jártunk a 21-es lágerbe, a kertészetbe. Húztuk<br />
az ekét, mi voltunk az ökrök befogva. Az egyik dűlő úttól a másikig mentünk. Egyszer<br />
erre ment egy idős bácsi, azt mondta: „Ti nem ehhez szoktatok magyar lányok.<br />
Majdcsak túl lesztek rajta, csak tűrjetek egy kicsit. Nagyon sajnállak titeket.” Az orosz<br />
katona elkergette végül a bácsit.<br />
Palántázni is kellett. Mindig csak káposztát. Ha nem néztek, elástuk a káposzta palántákat.<br />
A krumplit is mi ástuk, 180 négyszögöl volt mindegyik nőnek. De hol bírjuk mi<br />
ezt? Nagyon kemény volt a föld, mert ott állt 5 évig a front. Nagyon sok kemény csont,<br />
sisak került elő. Ásóval tudtunk csak ültetni. Az az igazság, hogy loptunk krumplit, aztán<br />
a mi kertészünk meg ellopta tőlünk.<br />
Egyszer volt, hogy elmentünk egy kis templomnál, bementünk, mindannyian letérdeltünk.<br />
A pópa meg az asszonyok csak néztek bennünket. De jött az orosz és mennünk is<br />
kellett.<br />
Ezután történt, hogy kiválogatták, hogy kik mennek a bányába dolgozni. Én is oda kerültem.<br />
A Tábori Nándor papnövendék is itt dolgozott. Ő megtanult oroszul írni és olvasni<br />
is. Végül bérszámfejtő lett. Az oroszok jobban megszerették, mint a saját<br />
testvérüket. A magyarok is jól jártak így. Ha valami nem volt mindig mentünk hozzá:<br />
„Nándiii…”.<br />
Én a szortírba kerültem. Ott válogattuk a salakot a szén közül. Ezután kiütött a táborban<br />
a tífusz. Alig lehetett megismerni az embereket a betegségek miatt. Sokan meghalt<br />
kint.<br />
A betegek kaptak valamiféle gyógyszert?<br />
Dehogy kaptak, nem volt ott semmi. Én is tífuszos lettem. Egy hétig jártam úgy, hogy<br />
már beteg voltam. Minden betegséget elkapok, de soha nem lázasodom be. Ott meg<br />
csak az számított betegnek, aki lázas volt. Az egyik hartyáni asszony mondta végül,<br />
hogy Bözsi – mármint én – beteg, nem megy ma dolgozni. Ez az asszony odakísért az<br />
orvoshoz, de közben összeestem. Soha nem volt lázam, de akkor 41 fokos lázam volt.<br />
Ez volt szombaton, vasárnap jött a bizottság, mondták, hogy kiütéses. Elvittek a 18-as<br />
lágerből egy német orvoshoz, ő nagyon ember volt. Túléltem a tífuszt.<br />
Sokan meghaltak, a betegeket pedig haza hozták. Volt egy külön erősítő tábor a betegek<br />
számára.<br />
20