1. évfolyam / 2. szám 2006. Szeptember - ÓD Ezoterikus-Teológiai ...

Recommendations

Info

Bevezetés a rituális mágia gyakorlatába 1. rész Elõszó Rituális mágia már az õskorban létezett, azonban csak a szûkebb környezetre hatottak a kezdetleges praktikák sikerrel. A nagyobb erõk felett az elsõ mágusoknak semmiféle befolyásuk nem volt, és ezeket a számukra oly pusztító hatalmakat csupán egyféle módszerrel lehetett megfékezni: áldozatok felajánlásával, azaz engesztelõ mágiával. Ez a szertartásforma késõbb kivált a mágikus gyakorlatokból és az alakulófélben lévõ vallások praktikái közé került. Mivel a kialakuló papság egyedüli feladata az istenekkel kapcsolatos különféle tennivalók elvégzése, lassan a termeléstõl, a mindennapok rohanó világától elkülönül. A külvilágtól való elszakadás és csakis az istenekkel való foglalkozás, az elmélkedés automatikusan a belsõ világ figyelése felé terelte a papokat. Olyannyira erõssé vált ez a szemlélõdés, hogy egyes vallási tanítók szerint az istenek közé emelkedés már csakis belsõ utakon érhetõ el, azaz misztikus formában. A technikai fejlõdés, az anyagi javak felhalmozódása és az ezekbõl megteremtõdött földi jólét és biztonság idõvel egyre jobban elfordította az ókori társadalmak egyes rétegeinek figyelmét az istenekrõl. Természetesen ez hatással volt a papi életre is. A tökéletességhez vezetõ belsõ szertartásokból, misztériumokból külsõ rituálék váltak. Az egyes vallások nagy prófétái, szentjei anyag felett alkotott gyõzelmét, misztikus élményeit elmondó tanító célzatú történetek (eposzok, mítoszok és késõbb ezekbõl kialakuló legendák és népmesék) egyre több külsõségben is helyet kapnak, mígnem bizonyos szent napokon (ünnepeken) elõ is adták õket. Így válik a nagy történetek tanító célzata jellegtelen külsõséggé. Azonban a külvilág felé fordulás nem minden esetben végzõdött eredménytelenül. Sok belsõ papi rituáléból hatásos külsõ szertartás keletkezett. A mágikus szertartásokkal szemben, amelyeket legmagasabb szinten még ekkor szintén egyes papi csoportok gyakoroltak, ezen szertartások lényegesen hatékonyabbak, hiszen nem mágikus, hanem misztikus erõkkel dolgoznak. A papok között egyre többen voltak olyanok, akik megszerzett tudásukat hatalmi törekvéseik elérésére kívánták felhasználni. Megindult a misztikus erõk, az univerzális energiák, mint például az elemi erõk mágikus felhasználása. Innentõl kezdve a rituális mágia három formájáról, ha úgy jobban tetszik, fokozatáról lehet beszélni, ám ezek nem választhatóak el élesen egymástól. Az elsõ formánál a mûveletek hatásosságát a mágikus eszközök (kard, pálca, kehely, lámpás, kör stb.) valós, ma még tudományos megközelítésbõl abszolút ismeretlen mûködése váltja ki. Az eszközök mûködésére vonatkozó okkult ismeretek mára már teljesen elvesztek vagy csupán töredékesen ismertek. Míg a pálca néhány konstrukciójának mágikus hatásmechanizmusáról viszonylag sokat tudunk, így például az úgynevezett kristályerõrudak mûködésére nézve vannak feltételezéseink, addig a kard mûködésérõl ismereteink igen hiányosak és csupán használatára vonatkozó adatok ismertek. Második fokon a rituális mágia körében alkalmazott eszközöknek az õket használóra nézve k ö z v e t l e n pszichikai hatása is van. H a r m a d i k fokon az eszközök csupán gondolati szinten vannak jelen, használatuk imaginatív úton létrehozott „belsõ mûhelyekben” történik. Ezen a szinten már nem beszélhetünk tisztán rituális mágiáról, hiszen az eszközök és a hozzá tartozó ceremóniák már nem fizikai, hanem szellemi szinten nyernek alkalmazást. A harmadik fokozat után már nincs is értelme rituális mágiáról beszélni, a mágusnak nincs többé szüksége eszközökre és ceremóniákra, hiszen a létrehozni kívánt hatásokat ezen mankók nélkül is meg tudja már valósítani. Jelen írás nem kívánja a rituális mágia egész területét bemutatni, a máig létrehozott szertartások óriási száma, fajtája és variációja mellett ez amúgy is lehetetlen próbálkozás volna. Nem tárgyalja külön-külön az elõbb ismertetett fokozatokat sem, egyrészt a meglévõ hiányosságok miatt (mint például az elsõ fokon), másrészt a fokozatonkénti tárgyalás a rituális mágia taglalásának értelmi szétesését eredményezné. Viszont tárgyal néhány könnyen megérthetõ és gyakorlati szinten hamar elsaj á t í t h a t ó d o l g o t , melyek a r i t u á l i s m á g i a alapjait képezik és el- sõdleges feladatuk a közvetlen k ö r n y e z e t feletti mágikus uralom megszerzése.Mindemellett megvilágításba kerül a rituális mágia eszközhasználata és a misztika közötti kapcsolat is. A mágia ugyanis néha sokkal többet nyújthat, mint egyszerû hatalmi törekvések kielégítését. Mûveleteit megfelelõ módon alkalmazva a tökéletesség elérésének alapzatát szolgáltatják. (folytatás következik) 14 Szakács Tibor 15
CSILLAGMITOLÓGIA, CSILLAGHIT 2. rész Magának a Napút téridõ-rendszerének a kialakulása viszont csak szinkronidõben, vagyis a Kos világhavában tételezhetõ fel, amikor a Kos havában a Kos csillagképben van a napfelkelte-pont. Ugyanis több ezer évvel ezelõtt nem onnan tudták meg az emberek, mikor van a tavaszi napéjegyenlõség, hogy fellapozták az azévi asztali vagy falinaptárukat, hanem az égitestek állásából. Ha feltételezzük, hogy a Napúton lévõ csillagképek elnevezései kapcsolatban vannak adott idõegységek elnevezéseivel (Kos csillagkép, Kos hava, Bika csillagkép, Bika hava stb.), akkor igen valószínûtlennek tûnik, hogy mondjuk az Oroszlán vagy a Bak világhónapban a tavaszi napéjegyenlõséggel induló 30 napos idõegységet Kosnak nevezzék el. Vagy mi indokolta volna, hogy a Kos havában a napfelkelte-pont hátterében lévõ csillagképet ne Kosnak, hanem Oroszlánnak, Baknak vagy bármi másnak nevezzék el. Ez csak akkor történhet meg, ha a csillagképek elnevezéseit már emberöltõk során megörökli egy népcsoport, miközben tanúja lesz a csillagképek folyamatos elmozdulásának. Ne felejtsük el, hogy a precessziós elmozdulás igen lassú, a napfelkelte-pont 72 év alatt tesz meg 1°-ot az égbolton. Ez egy emberi élet idõhossza. A világegyetemnek ez a mozgása csak emberöltõkön keresztül továbbadott, átmentett, megöröklött tapasztalat, tudás birtokában vehetõ észre, rögzíthetõ és kristályosítható rendszerré. Ez után a kitérõ után visszakanyarodva a kérdésünkhöz, hogy milyen idõs lehet maga a csillagászat, az asztrológia tudománya, az a válasz a legkézenfekvõbb, hogy legalább 28 000 éves. Ugyanis szinkronidõ utoljára kb. 2000 évvel ezelõtt volt, de a Napútról és egyéb csil- lagászati ismeretekrõl több mint 7000 éves adataink vannak, így logikusan következik, hogy egy 26 000 éves világévet már megjárt a rendszer. Csak így magyarázható, hogy Mezopotámiában már ilyen magas szinten mûvelték ezt a tudományt. Eddigi tudásom szerint nincs még egy olyan tudomány, amelyik ilyen nagy múlttal rendelkezne, melynek gyökerei ilyen messzire nyúlnának az idõben, s eredményei ennyi ideig megállnák helyüket a tudományos világban, mint a csillagászat, vagy nevezzük inkább csillagvizsgálatnak. Ez az elnevezés azért jobb, mert a modern természettudományok megjelenéséig az asztronómia és az asztrológia egyetlen tudománynak számított. Hiszen mind a kettõ a csillagokat, bolygókat vizsgálja, csak az egyik a fizikai vonatkozásukat, tömegüket, helyüket az égbolton, mozgásukat, pályájukat stb., a másik szempont pedig a földi életre irányuló hatásukat. A két vizsgálati szempontot egymástól elválasztani s egymással szembefordítani a modern tudományos felfogás nagy ballépése volt. Ugyanis csillagászati ismeretek nélkül nem lehet horoszkópot sem felállítani, sem értelmezni, de a csillagászati tények ok és cél nélkül való megfigyelése, összegyûjtése adatolása értelmetlen lenne. Az, hogy a Napnak, Holdnak hatása van a földi életre, tagadhatatlan, hiszen nap mint nap bõrünkön érezzük, szemünkkel láthatjuk, a tengerek mozgásán megtapasztalhatjuk. Ma már holdnaptárokat is kiadnak, mert bizonyos tevékenységeknél, fõleg a mezõgazdaságban vagy étkezési szokásaink egészségesebbé tételében, a gyógyításban segítséget nyújthat, ha felhasználjuk a Hold nedveket megmozgató hatását. Ugyanígy a többi bolygónak és a csillagoknak is van hatása Földünkre és ránk is, csak talán még mûszer nincs, ami ki tudná mutat- ni, mérni tudná ezeket a hatásokat. Ha pedig az egyénre szabott horoszkópokat vesszük, akkor meg kell állapítani, hogy a pszichológia által megadott személyiségtípusoknál jóval többrétû, árnyaltabb, pontosabb osztályozási rendszert ad, és nem személyiségzavaros, beteg embereken alapul a megfigyelési és osztályozási rendszere, hanem évezredek alatt csiszolódott, formálódott a tapasztalatok által. Úgyhogy mindennapi életünk során segítséget adhat különbözõ emberi kapcsolataink kialakításában, formálásában, elbírálásában. Segít a másik ember tulajdonságait megismerve elfogadni, megérteni õt. Azt azonban már ne higgyük el, amikor a magazinok rovataiban pl. az áll, hogy a Mérleg e heti szerencseszámai a 17, 25, 44, 48, 72, s ne rohanjunk gyorsan megtenni a lottón, mert ha bejönne is, számoljuk ki gyorsan, hány felé kellene a nyereményt elosztani, ha minden Mérleg jegyû ember megjátszaná ezeket a számokat. Az ókorban még csak a kóklereket, magukat asztrológusnak kiadó csalókat tiltották ki a városokból. A középkori egyház már tiltotta, üldözte magát az asztrológiát és hasonló sorsa volt a kéz- és íriszvizsgálatoknak, a füvek, gyógynövények s a belõlük készült fõzetek ismeretét. Az inkvizíció számtalan tudóst és gyógyítót küldött máglyára vagy kínzott halálra ilyen és hasonló tudásért, amivel ezek a nagy tudású mágusok a közösséget szolgálták. Ezen felül könyvtárak, feljegyzések sokasága lett a tûz martaléka az üldözések során. Ma újra virágzásukat élik ezek az õsi gyökerû tudományok, mert az emberek rájöttek, hogy a technika vívmányai nem pótolják az emberi tulajdonságokkal, az emberi lélekkel, a személyiséggel, képességekkel és tehetségekkel foglalkozó tudásanyagot. Munkahelyek gyakran kérnek a számítógép világában is kézzel írott jelentkezéseket – ilyenkor szinte biztos- ra vehetjük, hogy grafológust alkalmaznak, és nem azért, hogy az emberek hibájára rávilágítsanak, hanem azért, hogy az adott munkára a megfelelõ képességû egyént találják meg. Az asztrológiai elemzések eligazíthatnának bennünket abban is, hogy milyen ember lenne jó az ország élére, avagy különbözõ egyéb hivatalokba, azáltal, hogy az egyén tulajdonságait, képességeit feltárva kiderülne, alkalmase az illetõ a feladatra, a megbízatásra. Iskolákban, pályaválasztási tanácsadókban alkalmazva segítséget adna a diákoknak, hogy milyen irányba induljanak el kiteljesíteni a tehetségüket, mert azon a területen esetleg hamarabb és könnyebben érnének el sikereket, mint ott, ahová esetleg csak a szülõ álmodja és tereli jó szándékúan gyermekét. Mivel az õsi feljegyzések és tudás igen tetemes hányada elpusztult, elfelejtõdött az idõk folyamán, ezért akik ezek iránt a tudományok iránt érdeklõdnek, igen alaposan meg kell szûrniük a kapható könyveket, mert sok bennük a tapogatózás, ellentmondás. Sokszor egymástól átvesznek állításokat, melyeknek nincs magyarázata, holott az õsi tudás egyik jellegzetessége, hogy mindennek megvan benne az oka. Napjainkban azonban nemcsak az asztrológia gyakorlata virágzik, hanem a lejáratása is. Az ma már nem célravezetõ, mint a középkorban, hogy az ördög mûvének, a sátán praktikájának kiáltsák ki, de lehet tudománytalannak, hiteltelennek minõsíteni, kóklerségnek, becsapásnak tartani, és a bulvársajtóban heti gyakorisággal paródiaszerû horoszkópokat gyártani, amit mindenki elolvas, de senki nem hisz el, mert senkinek „nem jön be”. Hogy is „jöhetne be”, mikor két Ikrek vagy két Rák jegyû ember sem azonos. Hogy miért nem, arról majd legközelebb szólunk. (folytatás következik) Lõrincz Ibolya 16 17
Page 1 and 2: Köszönetet mondok mindazoknak, ak
Page 3 and 4: ÉGI HOZOMÁNYUNK Asztrografológia
Page 5 and 6: „Tetszik a maszkom? Csupaszin fes
Page 7: Gyógytea receptek 1. rész 1. TORO
Page 11 and 12: A testbõl való kilépés technik
Page 13 and 14: Avatárok és az avatára Ki az Ava
Page 15 and 16: Az Õsök Jussa Valamikor réges r
Page 17: 32 A mágus és APU A mágus képes

1. évfolyam / 2. szám 2006. Szeptember - ÓD Ezoterikus-Teológiai ...

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?