A két Rákóczi György ellenzéke
A két Rákóczi György ellenzéke
A két Rákóczi György ellenzéke
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Kornis Gáspár – alighanem közérdek értelemben – a köz igaz szókapcsolatot használja, s<br />
szintén pozitív, de politikai értelmet ad neki. Súlyos indulatokkal teli része önéletírásának a<br />
nagyapja kivégzéséről szóló beszámoló (KORNIS 335--336). Kornis Boldizsár azok közé<br />
tartozott, akiknek „ágyára erőszakos fertéztetéssel igyekezett” Báthory Gábor. A hasonló<br />
sérelmet szenvedett urak úgy érezték, a „hüti ellen” cselekvő fejedelemmel szemben őket sem<br />
köti a hűségeskü: „kötelességük felszabadult légyen”. Ezek „ős hazafiakul öszvebeszéllettek”,<br />
„akarván s kívánván édes nemzeteket olyan fajtalan pogány fejedelem directiója alól<br />
felszabadítani; de abban az időben, ez világba is lévén, akik nem a köz igazra, sem az istenes<br />
dolgokra s az unió szerént egyszer Istennek letött hitökre, hanem urok előtt való kedvességre”<br />
vigyáztak, „nemhogy igaz megbántódásokban az uniói kötelesség szerént egymás mellett<br />
fogtak volna”, inkább elárulták az igaz hazafiakat. Ebben az esetben a köz igaz a nemesi unió,<br />
az összefogás az eskü szerint, akár a tirannus ellen; megsértését Isten e világon is megtorolta<br />
(„kiknek is Isten megfizetett világ szerént is, mert sem maradékok, sem értékek nem maradt<br />
fenn, csak böcstelen emlékezetek”).<br />
II. <strong>Rákóczi</strong> <strong>György</strong>, majd Kemény János halálával, I. Apafi Mihály megválasztásával megszűnt<br />
az a bipolaritás, amely az erdélyi politikát előtte évtizedekig jellemezte; a <strong>két</strong> Apafi uralmának<br />
időszakát másféle érdekellentétek szabdalták. Az egykori „Bethlen-pártban” megszületett<br />
emlékíró hagyomány és politikai-etikai kódrendszer még artikulálni tudta a visszatekintő<br />
elégedetlenséget, és világra segítette a <strong>két</strong> utolsó művet (1668-ban Petrityvity-Horváth<br />
Kozmáét, 1678-ban pedig Kornis Gáspárét), de immár politikai célzatosság nélkül.<br />
Tulajdonképpen meglepő, de nagyjából az 1660-as években ez a gondolatrendszer befolyása<br />
alá kerített még valakit, akinek pedig semmi köze nem volt a hajdani Bethlen-párthoz, sem<br />
Kemény udvarához, aki még csak „ellenzéki” sem volt, lévén II. <strong>Rákóczi</strong> <strong>György</strong> halálakor<br />
még csak kamaszfiú: Rozsnyai Dávidot. Tudjuk persze, hogy II. <strong>Rákóczi</strong> <strong>György</strong> gyalui<br />
ütközete és halála oly megrendítő élmény volt számára, hogy amikor írni kezdte leendő<br />
naplókönyvét 1662 decemberében, először „emlékezetnek okáért” II. <strong>Rákóczi</strong> <strong>György</strong><br />
ütközetét, sebesülését és halálát írta be, s csak ezután az 1661 júliusában, valószínűleg apja<br />
halála után fölvett leltárt, amely szárnyára kelését jelzi. 11 Tudjuk, hogy történetírói ambíciók<br />
fűtötték, és olvasott történetírásokat vagy akként értelmezhető műveket, Kemény önéletírását<br />
biztosan, Szalárdit minden valószínűség szerint; egyéb olvasmányairól csak sejtéseink vannak. 12<br />
Tény azonban, hogy az erdélyi történelemről alkotott képét alapvetően besugározza a Bethlenpárt<br />
szemlélete, s azt mnd a Történt dolgok dokumentumait összekötő szövegekben, mind<br />
fejedelemverseiben meg is fogalmazta. Több helyütt kárhoztatta a privatum commodum<br />
űzését. 13 A Szalárdinál Várad vesztéről olvasható szöveget verssé alakította, és egész Erdélyre<br />
alkalmazta. 14 Bethlen Gábort a róla szóló versben mentesnek nyilvánítja ettől a hibától, de<br />
utalásában benne rejlik, hogy I. <strong>Rákóczi</strong> <strong>György</strong> nem volt tőle mentes, bár a róla írt versben ezt<br />
nem emlegette föl. 15<br />
Történelemfelfogásának uralkodó eleme Erdély sorsának Bethlen Gáborig fölfelé, attól lefelé<br />
ívelő jellege; tudjuk, hogy ezen ív kialakításáért átformálta, szépítette vagy torzította a<br />
forrásaiban talált fejedelemportrékat. 16 A <strong>két</strong> <strong>Rákóczi</strong> <strong>György</strong>ről mondott kritikájának<br />
kiindulópontja a <strong>két</strong> nagyhatalom közti egyensúly kockáztatása, ill. elvesztése, bár az<br />
egyensúly létrejöttéről a Bethlen Gáborról való versben nem beszél. Rozsnyai ábrázolásában I.<br />
<strong>Rákóczi</strong> <strong>György</strong> kockáztatta ugyan, de szerencse révén végül meg tudta őrizni a „szép s<br />
11 RMKT XVII/16. 534.<br />
12 S. SÁRDI 1996.<br />
13 Pl. „Privatum űzéstől elméd ha immunis, / Jó célod jó vége legyen a superis.’ RMKT XVII/16. 83.<br />
14 „Privatum commodum, / occultum secretum, / longum concilium / perdidit Regnum Hungarorum.” Naplója,<br />
3a; l. RMKT XVII/16. 541<br />
15 „De nem voltál te <strong>György</strong>, sem Lupuj e szerént”, RMKT XVII/16. 12.<br />
16 L. S. SÁRDI 1996.<br />
7