Napkor község a XVIII. században és a XIX - Szabolcs-Szatmár ...
11.12.2012 • Views
Share Embed Flag

Napkor község a XVIII. században és a XIX - Szabolcs-Szatmár ...

Napkor község a XVIII. században és a XIX - Szabolcs-Szatmár ...

Napkor község a XVIII. században és a XIX - Szabolcs-Szatmár ...

SHOW MORE
SHOW LESS
ePAPER READ
DOWNLOAD ePAPER
szabarchiv.hu

Transform your PDFs into Flipbooks and boost your revenue!

Leverage SEO-optimized Flipbooks, powerful backlinks, and multimedia content to professionally showcase your products and significantly increase your reach.

Start now

LEKLI BELA:<br />

<strong>Napkor</strong> <strong>község</strong><br />

a <strong>XVIII</strong>. <strong>században</strong> <strong>és</strong> a <strong>XIX</strong>. század elején<br />

(II. r<strong>és</strong>z)<br />

<strong>Napkor</strong> <strong>község</strong> betelepít<strong>és</strong>e az 1739/40. évi pestis után<br />

<strong>Napkor</strong> <strong>község</strong> a Rákóczi-szabadságharc, a jobbágy szök<strong>és</strong>ek, de még<br />

inkább az 1739/40. évi pestis következtében teljesen elnéptelenedett.<br />

Csupán a kulturáltabb körülmények között <strong>és</strong> elszigeteltebben lakó földesúri<br />

Kállay család, azok néhány szolgája, egy-két kereskedő, <strong>és</strong> egy<br />

pár jobbágy család maradt életben. A Kállay család a kitűnő fekv<strong>és</strong>ű, jó<br />

termő talajjal rendelkező, régi falvukat nem hagyhatta kiveszni, ezért<br />

engedélyt kért a vármegyétől a <strong>község</strong> kedvezményes betelepít<strong>és</strong>ére.<br />

Kállay István így folyamodik <strong>Szabolcs</strong> vármegyéhez 1744-ben :(1)<br />

„Tiszteletes Nemes Vármegyei<br />

Mélly alázatossággal installok a T. N. Vrgy-nél tudván a T. N. Vrgye<br />

<strong>Napkor</strong>nak romladozását épp voltarul az Ur Istennek sullyos ostora által<br />

pusztulásra való jutását, mind az T. N. Vrgy-nek mostani statusában kev<strong>és</strong><br />

hasznára letett, mind nekem kev<strong>és</strong> javamra, hogyazért mostani puszta<br />

voltárul épségre juthasson vala mint a T. N. Vrgye maga prémiumában<br />

levő egynéhány helységének szabadságára való nézve született kegyessége<br />

szerint egy aranyra meghosszanitani méltóztatta, úgy ezen nyomorult<br />

helységemnek is az egy aranyra szabadságot a T. N. Vrgye megmerhetettlen<br />

gratiajabul engedni méltóztassék mint eddig ugy ez után is<br />

alázatos engedelmességgel meghálálni el nem mulasztok, a mintis alázatosan<br />

implorallja ebeli gratiaját. Az T. N. Vrgynek alázatos engedelmes<br />

szolgája Kállay István."<br />

Kállay István tehát a benépesít<strong>és</strong> megkönnyít<strong>és</strong>e végett azt kéri a<br />

vármegyétől, hogy ún. „aranyos" jobbágyokat telepíthessen le a faluban,<br />

vagyis, hogy a betelepített jobbágyok adótartozásaikat az állam r<strong>és</strong>zére<br />

évi egy arany fizet<strong>és</strong>ével törleszthessék. A vármegye teljesíti Kállay István<br />

kér<strong>és</strong>ét :(2)<br />

„Nemes <strong>és</strong> nemzetes Nagykállay Kállay Istvánnak, az elnéptelenedett<br />

<strong>Napkor</strong> faluját betelepíteni kívánó földesúrnak kér<strong>és</strong>ére elhatároztatott

<strong>és</strong> eldöntetett, hogy amíg nevezett falu ezen biztosíték alatt áll, a vármegyétől<br />

senki se vessen ki adót, hogy eg<strong>és</strong>zen benépesíthesse <strong>és</strong> a betelepítetteket<br />

évi egy arany fizet<strong>és</strong>ére bocsássák."<br />

Az engedély <strong>és</strong> a betelepít<strong>és</strong>ek következtében 20 évvel k<strong>és</strong>őbb, egy<br />

1764. évi vármegyei összeírás(3) szerint a <strong>község</strong> aranyos jobbágyainak a<br />

száma már 19. Az egy aranyat fizető telepesek nevei („nomina colonorum<br />

aureos solventium"): Szabó, M<strong>és</strong>záros, Hirila, Cseki, Deli, Mursán, Bonas,<br />

Kozma, Erdély, Hugyai, Támba, Marisa, Domokos, Csordás, Szilágyi, Bonás,<br />

Isztrányi. E nevek felét a görög katolikus egyház 1814-ben kezdődő<br />

matrikulajában(4) is megtaláljuk. A <strong>XVIII</strong>. század közepén betelepített<br />

aranyos jobbágyoknak mind a neve mind a vallása azt mutatja, hogy<br />

kárpátukrajnai vagy erdélyi magyarok, elmagyarosodott rutének vagy<br />

oláhok, esetleg rutének <strong>és</strong> oláhok.<br />

A fenti jegyzék tehát tanúsítja, hogy <strong>Napkor</strong> <strong>község</strong> új nemzetiségi<br />

összetételében először jelentős helyet kaptak a rutén—román elemek, az<br />

ún. „oroszok." (Mint ismeretes, ez az elem a XVII. század végén, a<br />

<strong>XVIII</strong>. század első felében is meg volt már, de a pestis a magyar lakossággal<br />

együtt megsemmisítette!) Ez a tény a magyarázata annak, hogy<br />

egy igen neves települ<strong>és</strong>földrajzi műben, a Bél Mátyást kieg<strong>és</strong>zítő <strong>Szabolcs</strong><br />

megyei helységleírásokat tartalmazó kötetben a következő megjegyz<strong>és</strong>t<br />

találjuk <strong>Napkor</strong>ról 1784-ben: „<strong>Napkor</strong> vicus Kallayorum Ruthenis<br />

habitans, alioquin agro amplo, et faecundo."(5) („<strong>Napkor</strong> a Kállayak<br />

falva, amelyet ruthenek laknak, egyébként termékeny szántóföldben bővelkedik.")<br />

A megjegyz<strong>és</strong> 1784-re term<strong>és</strong>zetesen már nem áll, hiszen ekkor<br />

már a svábok teszik ki a lakosság nagyobb r<strong>és</strong>zét, de egy bizonyos<br />

időre, az 1740-es évek közepétől a 60-as évek közepéig, igaz magva van<br />

az adatnak. (És persze — mint már hangsúlyoztuk — a ruthéneken „oroszokon",<br />

a k<strong>és</strong>őbbi Kárpátukrajnából betelepített görög katolikus magyarokat,<br />

többé-kev<strong>és</strong>bé elmagyarosodott ruthének <strong>és</strong> oláhokat értve.)<br />

* * *<br />

A települ<strong>és</strong> azonban az 1760-as évek közepéig — mint láttuk — kis<br />

létszámú marad. A Kállayaknak Észak-Erdélyből vagy Kárpátukrajnából<br />

nem sikerült elegendő jobbágyot betelepíteni. így kerülhetett sor az<br />

1760-as évek közepén a svábok betelepít<strong>és</strong>ére is.<br />

De kik is ezek a svábok? Hogy kerülnek <strong>Szabolcs</strong> vármegyébe?<br />

Az Üj Magyar Lexikon szerint a svábok :(6)<br />

„1. Félnémet nyelvjárást beszélő, zömmel Baden <strong>és</strong> Württemberg területén<br />

élő németek. Nevük a svévek nevéből ered, akiknek egy r<strong>és</strong>ze az<br />

i. sz. 3. <strong>században</strong> telepedett le a Rajna, Neckar <strong>és</strong> Duna közére. 1806 óta<br />

Bajorországban, illetve Württembergben (NSZK) élnek.<br />

•

2. A <strong>XVIII</strong>. század folyamán Magyarországra betelepített németek<br />

neve. A Rákóczi-szabadságharc lever<strong>és</strong>e után a török hódoltság idején<br />

elnéptelenedett terület több r<strong>és</strong>zére a bécsi udvar D.-Németországból hozott<br />

katolikus vallású telepeseket a rebellis magyarok ellensúlyozására. A<br />

telepít<strong>és</strong> első ütemét a <strong>XVIII</strong>. század elején hajtották végre, majd az<br />

1770—80-as években került újból sor nagyobb méretű, tervszerű akció<br />

lebonyolítására. A svábok nagy r<strong>és</strong>zét a déli r<strong>és</strong>zekre (Bácska, Bánát, Torontál<br />

vármegye) telepítették újonnan épített falvakba, kisebb r<strong>és</strong>zük a<br />

Duna jobb partján, r<strong>és</strong>zben vagy eg<strong>és</strong>zen elnéptelenedett falvakban vagy<br />

városokban (pl. Pécs, Buda, Pest) kapott otthont a régi magyar jobbágyok<br />

által bírt jobbágy telkeknél nagyobb földdel s több évi adómentességgel. A<br />

több mint 400 helység új lakói között eleny<strong>és</strong>zően kev<strong>és</strong> volt a Svábországból<br />

telepítettek száma, többségük Szászországból, Pfalzból származott.<br />

Ennek ellenére a telepeseket s utódaikat sváboknak nevezték elsősorban<br />

a német irodalom alapján, amely a magyarországi németeket dunai<br />

vagy bánáti sváboknak nevezte."<br />

<strong>Szatmár</strong> vármegyében Károlyi Sándor, a szatmári béke létrehozója,<br />

telepít be a <strong>XVIII</strong>. század első felében nagy számban svábokat.(7) <strong>Szabolcs</strong><br />

vármegyében Rakamaz, Vencsellő szinte teljes eg<strong>és</strong>zében, <strong>Napkor</strong><br />

<strong>és</strong> Pócs-Petri pedig jelentős r<strong>és</strong>zben sváb lakosú lesz a <strong>XVIII</strong>. <strong>században</strong>.^)<br />

Miután ugyanis a Kállayaknak a szórványos betelepít<strong>és</strong>ekkel két<br />

évtized alatt sem sikerült <strong>Napkor</strong>t teljesen benépesíteni, sor került a<br />

„svábok" betelepít<strong>és</strong>ére. A <strong>Szabolcs</strong>-<strong>Szatmár</strong> megyei Levéltár <strong>Napkor</strong>ra<br />

vonatkozó, 1772-es úrbéri iratai között két 1765-ben keletkezett szerződ<strong>és</strong><br />

másolata(9) is megtalálható. Az egyiket N. Kállay Ferenc <strong>és</strong> László,<br />

valamint Nyiczky Magdolna köti a Rakamazról betelepített svábokkal, a<br />

másikat N. Kállay Ferenc a Fényről, egy Nagykároly melletti német ajkú<br />

faluból származó svábokkal. Mint az úrbéri iratok mutatják, a svábok<br />

is kedvezményekkel kerültek a faluba, valamennyien megtarthatták a<br />

szabad költözköd<strong>és</strong> jogát. A szerződ<strong>és</strong>sel betelepített <strong>és</strong> a k<strong>és</strong>őbb beszivárgott<br />

sváb családok száma — a napkori római katolikus anyakönyvek<br />

tanúsága szerint — a <strong>XVIII</strong>. század végére meghaladta a száz családot is,<br />

s így létszámuk — pár évtizedig — a nagy jobbágy vándorlás ellenére is<br />

— felülmúlta a lakosság többi elemeit. Csupán az 1772-es úrbéri iratokban<br />

több tucat sváb névvel találkozunk.<br />

A napkori svábok származására vonatkozóan korábban is voltak elképzel<strong>és</strong>ek.<br />

A <strong>XIX</strong>. század második felében Pesty Frigyes néprajztudós<br />

a délerdélyi szászoktól eredezteti őket, az 1805-ös canonica visitatio szerint<br />

Mária Terézia <strong>és</strong> II. József telepíti be őket. A magyar nép története<br />

számára valóságos kincsesbányát képező levéltárak segítségével viszont

— mint fentebb láttuk — pontosan is megállapítható a napkori svábok<br />

eredete: közvetlenül Rakamaz <strong>és</strong> Fény helységekből kerültek <strong>Napkor</strong>ra<br />

(közvetve Dél-Németországból!)<br />

Az egyik szerződ<strong>és</strong> (contractus) így szól:<br />

„Alább írtak agyuk tudtára mindeneknek az kiket illik ezen Levelünknek<br />

rendiben, hogy nálunk lévén Rakamazrul ezen Tettes Ns Zabolcs<br />

vrgye Helységebül becsületes N. N. Sváb Emberek akik ezen <strong>Napkor</strong><br />

nevű Helységünkben Lakóul ajánlották magokat, ily Contractusra,<br />

vagyis földünkön leendő lakásokért, egyez<strong>és</strong>re lépünk. Először: . . ." Ezután<br />

következik a szerződ<strong>és</strong>i feltételek leírása, majd Nyiczky Magdolna,<br />

<strong>és</strong> N. Kállay Ferenc <strong>és</strong> László aláírása.<br />

A másik, N. Kállay Ferenc által aláírt szerződ<strong>és</strong> is egyértelműen<br />

mutatja, hogy honnan történt közvetlenül a betelepít<strong>és</strong>:<br />

„Alább meg irt ezen Contractuális extradatált Levelem mellett, az<br />

<strong>Napkor</strong>i Taxas fundusaimra fogadtam be Taxasimnak, nállam lévő Finyi<br />

Tettes ris Szatthmar Vrgyében ingremiált Helységbül való becsületes lakos<br />

Svabb embereket, olly conditioval, hogy szolgálatot tartozzanak esztendő<br />

által Taxában tenni."<br />

A „taxasok" (taksások) azok a jobbágyok voltak, akiknek sikerült a<br />

robotot s többnyire a term<strong>és</strong>zetbeni járandóságokat is pénzen, taxával<br />

megváltani. A legtöbb előnyt az biztosította számukra, hogy nem az<br />

egyes jobbágyak szerződtek a földesúrral, hanem az eg<strong>és</strong>z <strong>község</strong>, vagy<br />

annak egy r<strong>és</strong>ze (mint adott esetben is!) együttesen. Ilyenkor ugyanis a<br />

népesed<strong>és</strong>ből, a technika fejlőd<strong>és</strong>éből, stb. adódó gyarapodás elsősorban a<br />

jobbágyoknak vált a javára mindaddig, amíg a földesúr a taxát meg nem.<br />

emelte.(10) Sajnos, nincs adatunk arról, hogy meddig maradhatott a napkori<br />

jobbágyok egy r<strong>és</strong>ze taxás. Az úrbéri összeírás szerint Kállay Ferenc<br />

jobbágyai már nem taksások. Ök bizonyára nagyon gyorsan (1772<br />

előtt) elvesztették kedvezményeiket.<br />

Hogy miért éppen Rakamazról <strong>és</strong> Fényről történt a betelepít<strong>és</strong>? Talán<br />

azért, mert ezekben a helységekben voltak legközelebb svábok. Lehetséges,<br />

hogy a <strong>XVIII</strong>. század eleji első betelepít<strong>és</strong>i hullámban nagyobb<br />

számban kerültek e helységekbe, mint amennyire ott szükség volt, vagy<br />

a majdnem két generációnyi idő alatt túlságosan megszaporodtak. Lehetséges,<br />

hogy a Kállayak a — valószínűleg hagyományosan — római katolikusok<br />

birtokában álló Szent István templomhoz kerestek katolikus hívőket.<br />

Legvalószínűbb azonban az, hogy az ugyancsak magyarkodó Kállay<br />

famíliát praktikus okok befolyásolták. Mivel birtokaik a szatmári<br />

Panyolától <strong>és</strong> Kértől, elszórtan a tiszamenti Lökig helyezkedtek el, volt<br />

lehetőségük meggyőződni a svád munkaerő megbízhatóságáról. A Nyírség<br />

legrégibb, legjelentősebb magyar földesúri famíliája, a Kállayak.,

egyik ága, a „napkori" ág — elveszítvén városukat, a megyeszékhely<br />

Nagy-Kállót —, annak közelében, az igen jó term<strong>és</strong>zeti adottságokkal <strong>és</strong><br />

nagy múlttal rendelkező <strong>Napkor</strong> kiépít<strong>és</strong>ével kívánta kárpótolni magát.<br />

A betelepít<strong>és</strong> idejére a napkori római katolikus matrikula is egyértelmű<br />

választ ad.(ll) 1762-től 1767-ig évente 2—3 személy keresztel<strong>és</strong>ét<br />

jegyzik be a matriculaba. 1767-ben viszont már 19, 1768-ban 20, 1769-ben<br />

27, 1770-ben 33 római katolikus gyereket keresztelnek meg. Ugyanúgy<br />

ugrik a fenti években 3-ról 15,27 <strong>és</strong> 12-re a halottak száma. A század<br />

utolsó három évtizedében a római katolikus keresztel<strong>és</strong>ek száma stabilan<br />

30 fölött, 40 <strong>és</strong> 50 között volt, melyből le kell vonni néhányat a fiókegyházak<br />

(Sényő, Apagy, Halász, Tura, Kemecse) r<strong>és</strong>zére, amelyeknek azonban<br />

nagyr<strong>és</strong>zt nem katolikus lakossága volt <strong>és</strong> így ritkán keresztelt számukra<br />

a napkori római katolikus plébános. Mivel a betelepített svábok<br />

római katolikusok voltak, a római katolikus keresztel<strong>és</strong>ek nagyr<strong>és</strong>zt rájuk<br />

vonatkoztak. Különösen áll ez az 1767 után közvetlenül következő<br />

évekre. Ha az évi szület<strong>és</strong>ek száma 30—40 körül van, akkor nyilvánvaló,<br />

hogy a betelepített, kizárólag római katolikus sváb családok száma ennek<br />

a többszöröse. És valóban, ha a különböző korabeli anyakönyvekben<br />

(szület<strong>és</strong>i, halotti, házassági) megnézzük az előforduló sváb neveket, számuk<br />

a 100-at jóval felülmúlja. De hadd álljanak itt maguk a nevek is:<br />

<strong>Napkor</strong>i sváb nevek (1770, 1771, 1772, 1773, 1774-ben)<br />

Som Tenfler Zumstech Man<br />

Schuler Schuler Raimner Reiner<br />

Tensler Filb Weber Grich<br />

Verber Schulterig Faul Gutman<br />

Fischer Gieberl Schmitzler Leus<br />

Fa j tier Miller Trivizcher Heb<br />

Faplaer Fibi Lamberg Petrus<br />

Schneider Hefling Vendel Veller<br />

Goth (Göt) Spinhir Pleichner Caiser<br />

Leid Majer Kreutz Schvelczer<br />

Mengr Veninger Kongrin Haik<br />

Gutter Lechler Messinger Kivein<br />

Rang Gut Kesern Stepler<br />

A. Jung Jung Akli Katrich<br />

Kesin Keniger Schretler Giger<br />

Ermberer Reich Fricz Ibiber<br />

Rangin z Zancher Spiniger Krub<br />

Gresz Gnand Hermann Sauer<br />

Enges Lechi Hibin Czobel

Rajnavin<br />

Pia jer<br />

Henz<br />

Sisperger<br />

Eberhard<br />

Filk<br />

Schirman<br />

Michlberger<br />

Zimmermann<br />

Mischemoser<br />

Köszler<br />

Köneger<br />

Halei<br />

Leopold<br />

Stell<br />

Czerner<br />

Hakl<br />

Lerner<br />

J. Jung<br />

V. Jung<br />

M. Heppl<br />

G. Sán<br />

Vajner<br />

Czvivinger<br />

Sulger<br />

Linsenbold<br />

Peck<br />

Keller<br />

Sváb<br />

Német<br />

Vekker<br />

Handzichover<br />

Hinczer<br />

Schmid<br />

Haán<br />

Schneuer<br />

Rigli<br />

Hoffman<br />

Sieber<br />

Hilbert<br />

Baucher<br />

Schuldeisz<br />

Fleischer<br />

Schleifer<br />

Tikl<br />

Prauger<br />

Heng<br />

Steg<br />

Hatterer<br />

Kiffer<br />

Pleicher<br />

Kingler<br />

Staub<br />

Tier<br />

Reisz<br />

Sa j ler<br />

Baumann<br />

Helm<br />

Seufieüth<br />

Rauss<br />

Scheerer<br />

Krich<br />

Dorf<br />

Putzscher<br />

Koch<br />

Az anyakönyvek k<strong>és</strong>őbbi éveinek <strong>és</strong> az 1806. évben bérmáltak szüleinek<br />

<strong>és</strong> bérmaszüleinek jegyzéke alapján a névsor még 20—30 névvel<br />

kieg<strong>és</strong>zíthető. Term<strong>és</strong>zetesen e sváb jobbágyok, zsellérek közül is sokan<br />

tovább vándorolnak, elköltöznek. A napkori római katolikus egyház História<br />

Domusából(12) viszont önmagukkal sem egyező állítások hámozhatok<br />

ki a svábok betelepít<strong>és</strong>ének idejére: 1762 is, az anyaegyház megalakításának,<br />

M. Megyeri első parochus kinevez<strong>és</strong>ének éve is, de 1767—68,<br />

az első számontartott napkori pap tevékenységének vége is. Most már<br />

tudjuk, hogy az igazság éppen a kettő között van (1765).<br />

Mindenképpen figyelemre méltó az a tény, hogy a betelepített svábok<br />

száma igen magas, többszöröse volt a <strong>község</strong> eredeti, pestis járvány<br />

előtti lakosságának. A falu középkori virágzására eső 30—40—50 családdal<br />

szemben több mint 100 család. Ugyanakkor, amikor a falu magyar,<br />

ruthén, oláh lakosságának a létszáma is szinte elérte a svábok betelepít<strong>és</strong>ekor<br />

a falu korábbi pestis előtti létszámát. Lehetséges, hogy — a Kállay<br />

família ambícióin túl — a bécsi udvar is támogatta a <strong>Szabolcs</strong> vármegyei<br />

székhely, Nagykálló tőszomszédságában, a zömmel magyarlakta vármegye<br />

szívében, egy jelentős német kolónia létrehozását, ha már egyszer a<br />

pestis által kiváltott betelepít<strong>és</strong>ek ezt lehetővé is tették?<br />

*<br />

A kárpátukrajnai <strong>és</strong> erdélyi magyar, rutén, román családok beszivárgása<br />

<strong>és</strong> — minden bizonnyal — apró csoportokban való betelepít<strong>és</strong>e a<br />

svábok betelepít<strong>és</strong>e mellett <strong>és</strong> után is erőteljesen folytatódik. Ebből adód-

hatott az az arány, amelyet az 1784/87-es népszámlálás(13) mutat. E<br />

statisztika szerint <strong>Napkor</strong> <strong>község</strong>ben a házak száma 125, a családok száma<br />

175, a tényleges népesség száma pedig 858. Ebből a lakosságból pár<br />

évvel korábban, 1779-ben a canónica visitatio(14) lélekszámadata szerint,<br />

római katolikus (túlnyomó r<strong>és</strong>zt sváb) 465, református 20 személy <strong>és</strong> —<br />

bár erre nem tartalmaz adatot a canónica visitatio —, a zsidók száma is<br />

legalább 10—20. A görög katolikusok számát sajnos nem tudja megadni<br />

(,,Graeci vitus Catholicorum non constat numerus"). Azt viszont tudja,<br />

hogy a lakosság zömmel katolikus, <strong>és</strong> köztük is többségben vannak a római<br />

katolikusok („Incolis demptis paucis populus Catholicus, et quidem<br />

Latini Ritus confessionis capaces . . ."). A fentiekből egyértelműen megállapítható,<br />

hogy a népszámlálás idején a lakosság 500 fölötti r<strong>és</strong>ze, tehát<br />

kb. 350 ember, görög katolikus, vagyis magyar, rutén <strong>és</strong> román.<br />

Igen fontos tény, hogy a görög katolikusok többsége magyar. Ezt bizonyítja<br />

az aranyos jobbágyok korábbi névsora <strong>és</strong> az 1814-től meglevő<br />

görög katolikus matrikula,(15) amelyben a nevek többsége magyar. De<br />

álljon itt <strong>Napkor</strong> görög katolikus lakóinak neve is a görög katolikus matricula<br />

alapján (1814, 1815, 1816, 1818):<br />

Szilágyi Urgán Csordás Nagy M<strong>és</strong>záros<br />

Nikita Mihály Kerékjártó Banka Kveszki<br />

Kelemen Szegedi Láptó Csomaközi Cérna<br />

Papp Brechovszky Viszkai Magyar Varga<br />

Palkó Orha Zajatz Tóth Bozopovics<br />

Leskó<br />

Orosz<br />

Veres<br />

Pál<br />

Lánczos<br />

Teodor (Fodor)<br />

Lengyel<br />

Simon<br />

Drágán<br />

Hornyák<br />

Komjáty<br />

Simkó<br />

Molnár<br />

Szőke<br />

Vásáros<br />

Rév<strong>és</strong>z<br />

Fekete<br />

Farkas i<br />

Német<br />

Deli<br />

Kert<strong>és</strong>z<br />

Támba Hajdú Kosztik Steridon Argyilán<br />

Sándor Kőműves Plajos Reszegi Zsíros<br />

Nagy Budai Megyer Kocsis Morfány<br />

Katona Majoros Erdélyi Karika Galgóczy<br />

Paál Demeter Oláh Gorzó Komjáty<br />

Gural Vaszka Vadász Köles Finta<br />

Az 1830-as, 1840-es években a következő nevekkel találkozunk a fentieken<br />

kívül:<br />

Feksu Szabó Czirka Szalás<br />

Dochan Kaba Tokár Kanász<br />

Ptecznitzki Muzán Bpjcz Hegyes<br />

Deme Czatoczki Vanula Moldován

Kerekes Bervik Pásztor Dutkai<br />

Tamás Farkas Brán Káposzta<br />

Szűcs Silomán Bokor Donka<br />

Pócsi Almási Szikora Suli<br />

Sepesi Plehes Kisfalugyi Jónás<br />

Kozák Péter Jolup<br />

Bogdányi Marján Drágos<br />

A <strong>XIX</strong>. század elején előforduló nagyszámú görög katolikus nevéből<br />

a következőkre lehet következtetni: a <strong>XVIII</strong>. század második felének <strong>és</strong><br />

a <strong>XIX</strong>. század elejének nem sváb beszivárgásai <strong>és</strong> betelepít<strong>és</strong>einek következtében<br />

zömmel magyarok, kisebb számban románok <strong>és</strong> szlávok kerültek<br />

a faluba. Az egyértelműen román <strong>és</strong> szláv nevek alig haladják meg<br />

az egy-egy tucatot. Román neveknek tekinthetők: Leskó, Támba, Urgán,<br />

Drágán, Gorzó, Steridon, Fesku, Muzán, Moldován, Argyilán, Silomán,<br />

Brán, Sikora, Jolup. Szláv nevek: Nikita, Zajatz, Kosztik, Hornyák, Guval,<br />

Bzopovics, Ptecznitzki, Czatoczki, Tokár, Bervik. A sűrűn előforduló<br />

Orosz név is szláv eredetre utal, de ekkorra már bizonyára elmagyarosodtak.<br />

Az előforduló román nevek igazolják, hogy kis számban románokat<br />

is betelepítettek a <strong>község</strong>be. De, amint a többi név is jelzi, sokkal nagyobb<br />

azoknak a száma (ruténeké <strong>és</strong> főleg magyaroké! akik „csupán a<br />

román liturgikus nyelvvel élő görög szertartású"-ak. Dr. Papp György(16)<br />

a szabolcsi görög katolikus parochiák történetével foglalkozva a román<br />

betelepít<strong>és</strong>ekről így ír: „Román telepít<strong>és</strong>ekkel a vármegye déli r<strong>és</strong>zein<br />

találkozunk. Túlnyomó r<strong>és</strong>zben román telepít<strong>és</strong> Nyíradony 1736-ból,<br />

Nyacsád 1740-ből <strong>és</strong> Nyábrány 1790-ből. R<strong>és</strong>zben román telepesek lakják<br />

Kislétát (1735), Birit (1762—67), Űjfehértót (1769), Kállósemjént (1780<br />

előtt) <strong>és</strong> <strong>Napkor</strong>t (1814) a leány egyházak közül Kiskállót. A román telepesek<br />

zöme tehát a <strong>XVIII</strong>. század derekára esik." Egyértelműen a fenti<br />

szerző is csak azt állítja, hogy a betelepítettek görög szertartásúak:<br />

„ ... vajon a jelzett helyeken betelepedett románok fajilag is románok<br />

voltak-e vagy csupán a román lithurgikus nyelvvel élő görög szertartású<br />

magyarok?" Mint a fenti nevek mutatják a kérd<strong>és</strong> teljesen jogos volt, a<br />

betelepített görög szertartásúak többsége nem volt román.<br />

összefoglalva a <strong>XVIII</strong>. századi <strong>és</strong> a <strong>XIX</strong>. század eleji betelepít<strong>és</strong>ek <strong>és</strong><br />

beszivárgások eredményét, <strong>Napkor</strong> nemzetiségi összetétele a következő<br />

arányokat mutatja: a római katolikus lakosság nagyobb r<strong>és</strong>ze (kb. kétharmada)<br />

sváb, kis r<strong>és</strong>ze magyar, a lakosságnak kb. 40 százalékát kitevő<br />

görög katolikusok nagyobb r<strong>és</strong>ze magyar, jóval kisebb r<strong>és</strong>ze rutén <strong>és</strong> román.<br />

Végül egy kis töredéket tesz ki a református magyar <strong>és</strong> az izraelita<br />

zsidó lakosság. A vallási összetételt figyelmen kívül hagyva tehát, a

<strong>XIX</strong>. század elején a lakosságnak majdnem vagy kb. a fele magyar, a<br />

másik fele pedig nagyobb r<strong>és</strong>zben sváb, kisebb r<strong>és</strong>zben ruszin (rutén) illetve<br />

román (valach). A magyaroknak ez az igen magas száma magyarázza<br />

meg azt a tényt, hogy egy évszázad leforgása alatt, a <strong>XIX</strong>. század végére<br />

a svábok is, de a rutének <strong>és</strong> valachok is elmagyarosodnak <strong>és</strong> megszűnik<br />

a települ<strong>és</strong> nemzetiségi összetétele. (Gyorsította ezt a fejlőd<strong>és</strong>t az<br />

a tény, hogy <strong>Napkor</strong>t többségében, szinte tisztán magyarlakta falvak vették<br />

körül (Oros, Pazony, Tura, Sényő, Tét, Apagy). Nagykálló megyeszékhely<br />

is (gyorsan magába olvasztva az idegen elemeket!) ebben az<br />

irányban hatott.<br />

A fentiek következménye az is, hogy a svábok vagy a rutének <strong>és</strong><br />

románok nem változtatják meg a települ<strong>és</strong> régi zömmel magyar földrajzi<br />

neveit (Töt, Tézsár, Ludastó, Nyilas, ötköblös, Tikos, Rókás, Aranyos<br />

hegy, Kásás hegy, Kenderáztató, Csikós lapos, Peczk<strong>és</strong>, stb.), hanem átveszik,<br />

megtartják azokat.<br />

A napkori jobbágyok („parasztok") helyzete a <strong>XVIII</strong>. század végén<br />

az úrbéri iratok szerint<br />

Számos értékes megjegyz<strong>és</strong>t találunk az úrbéri iratokban(17) <strong>Napkor</strong><br />

<strong>község</strong> — földrajzi, domborzati sajátosságai által erősen befolyásolt —<br />

gazdasági viszonyaira vonatkozóan is. Azt látjuk, hogy <strong>Napkor</strong> gazdasági<br />

adottságai a svábok betelepít<strong>és</strong>e után kedvezőek mind a növénytermeszt<strong>és</strong>,<br />

mind az állatteny<strong>és</strong>zt<strong>és</strong> számára. Sőt ipari növényeket (kender,<br />

dohány) is termesztenek! Mezőgazdasági termékeit Tokajba, Kereszturra,<br />

Kisvárdára, Kálióba viszik. (Nyíregyháza ekkor még nem jelentős megyei<br />

centrum.) Már háromnyomásos gazdálkodás folyik. (,,... három járás<br />

mezeje van.") Az úrbéri iratok szavaival a helység előnyös tulajdonságai<br />

(„beneficia"):<br />

..Ezen Helységnek három járás mezeje van. Rendszerint négy vonómarhával<br />

szántható, mind a három mezeje búzát, rost, zabot, lencsét,<br />

borsót, kendert, kukoricát megtermi. Kaszálló kerttye ezen Helységnek<br />

vagyon elegendő. Kétszer ugyan nem lehet kaszálni, de ha idejében feltakarják,<br />

marhatartásra alkalmatos nagyobb r<strong>és</strong>ziben a szénája. Mind<br />

járó, mind Csorda-béli marhájoknak az esztendőnek minden r<strong>és</strong>ziben elegendő<br />

<strong>és</strong> jó legelő fölgyök vagyon. Itatóvíz a Helység határaiban elég<br />

van. Tüzelő Cserjék <strong>és</strong> Gazzok is vagyon. Dohány termő fölgye van<br />

minden Gazdának a Helységben melynek term<strong>és</strong>ét el szokták adni. Kender<br />

áztató tó is elegendő <strong>és</strong> jó vagyon a határon. Száraz malom a Helységben<br />

kettő, vízimalmok pedig egy mérföldnyire vannak a Helység-

hez . .. lakossai Hegyallyai Vásárokra Tokajba <strong>és</strong> Kereszturba szoktak<br />

járni eladó Jószágoknak eladása végett többnyire, mely Vásáros Helységhez<br />

4 mérföldnire vannak, de Kis Várdába is, mely három mérföldnire.<br />

Kalló pedig fél mért földnire vannak, szoktak járni."<br />

A helység negatívumaiként („maleficia") az iratok csupán a következőket<br />

említik: „A szénásoknak némely r<strong>és</strong>zi sovány <strong>és</strong> vad. Mikor az<br />

Hegyallyai Vásárokra mennek, a Tokai hídon vámot fizetnek. Épületre<br />

való fájok nincsen." A jobbágyok helyzetét felmérő 1772-es iratok tehát<br />

azt mutatják, hogy a betelepítettek <strong>Napkor</strong>on eg<strong>és</strong>zében véve kedvező<br />

gazdasági feltételek mellett kezdték meg munkájukat.<br />

* * *<br />

Szabad költözköd<strong>és</strong>i jog, aranyos jobbágyság (évi 1 arany adó az államnak),<br />

egy évi mentesség mindennemű földesúri kötelezettség alól,<br />

házépít<strong>és</strong>hez faanyag biztosítása, kertjében kilencedmentes dohány termel<strong>és</strong>i<br />

lehetőség, majd egy év leteltével viszonylag mérsékelt robot (20<br />

nap) <strong>és</strong> term<strong>és</strong>zetbeni szolgáltatás, taksás adózás a jobbágyok egy r<strong>és</strong>zéről<br />

— ezek azok a főbb földesúri <strong>és</strong> állami kedvezmények, amelyekkel a<br />

svábokat 1765 tavaszán <strong>Napkor</strong>ra betelepítik. íme a szerződ<strong>és</strong> szavaival<br />

megfogalmazva: „Először: Idejövetelektül egy esztendeig való szabadság<br />

engedtetik az uraságtól, úgy, hogy az alatt semminemű robotot rajtok<br />

nem praetendalunk. 2o Tavaszkor vályogbul jó <strong>és</strong> alkalmatos házat építeni<br />

melynek fedelére engedünk az Bélteki erdőnkrül fedélt, szarufát,<br />

gerendát. 3o Esztendőnként fognak az uraságnak húsz napi szolgálatot<br />

tenni, hat napot az húsz közül ökreivel vagy lovaival <strong>és</strong> szekerével, amire<br />

parancsoltatik, s minden mezei munkája által termő élettjébül dézsmát<br />

adni. Hosszúforspontot minden esztendőbe egyet, rövidet pedig sorba<br />

fognak szolgálni. Karácson tyúkját <strong>és</strong> tíz tolyást ad minden Gazda,<br />

s a Bárány Dézsmát is meg fizetik. 4o A házi kertjében termő dohányok<br />

meg nem dézsmáltatik. 5o Ha fiók házasodnak <strong>és</strong> külön gazdaságra, ujj<br />

<strong>és</strong> jó házat építvén, szállanak, azok is esztendeigh a robotatul mentek<br />

legyenek. Mellynek nagyobb bizonyságára adtunk ezen kezünk írásával<br />

erősíttetett levelünket. Signum <strong>Napkor</strong> 27o Január. 1765. Nyiczky Magdolna<br />

m. p. L. s. Nkállay Ferenc m. p. L. s. Ps. Ezen Contractusunk<br />

semmi Jobbágyságot, semmi úton módon reájuk, sem most sem jövendőben<br />

nem téríthet, hanem e mellett is szabad emberek lesznek. Kállay<br />

László m. p. L. s. Ugyan e mellett, valamint az többi vármegyebéli aranyos<br />

Helységeink fogják az quantumot fizetni <strong>és</strong> meddig azok lesznek<br />

szabadságban, szintén úgy fogjuk őket oltalmazni. <strong>Napkor</strong> 765. 19o Mártii.<br />

Kállay László m. p. L. s."(18) (Persze, nem jobbágyfelszabadításról van<br />

itt szó, csupán szabad költözköd<strong>és</strong>i jogról!)

A svábok betelepít<strong>és</strong>e előtt pedig a napkori jobbágyok kötelezettségeit<br />

sem urbárium, sem szerződ<strong>és</strong> nem szabályozta, szokásjog alapján<br />

teljesítették szolgáltatásaikat. A szabad meneteld — többségében sváb<br />

— jobbágyok betelepít<strong>és</strong>e után e jobbágyok tartozásait Contractus (szerződ<strong>és</strong>)<br />

szabályozza, az örökös jobbágyok (három magyar) a zsellérek, az<br />

uraság szolgáinak kötelezettségeit pedig továbbra is a szokásjog.<br />

Az úrbéri viszonyok egységesít<strong>és</strong>e céljából k<strong>és</strong>zített 1772. évi előzetes<br />

felmér<strong>és</strong> (investigatio")(19) azonban azt mutatja, hogy Kállay György<br />

<strong>és</strong> Ferenc már 7 év leforgása alatt is erősen fokozta a betelepített sváb<br />

jobbágyok terheit, csupán Kállay László tartja magát viszonylag pontosan<br />

a szerződ<strong>és</strong>hez: „T. Kállay György <strong>és</strong> Ferenc Urak szabad menetelű<br />

jobbágyai esztendőn által a kinek négy marhája van annyival, a kinek<br />

kettő ugyan annyival 6 napi vonó marhás szolgálatot <strong>és</strong> 19 Napit gyalog<br />

szerrel tesznek, ezen kívül az uraság tengerijét tartoznak letörni, a Kállay<br />

György Űrét be is takarítani.<br />

Tettes Kállay László Űr örökös jobbágyai minden héten három napot<br />

marhával, annyival, amennyivel a munka kívánja, a szabad menetelű<br />

jobbágyok pedig, mint az említett Uraké, 6 napi marhás <strong>és</strong> 14 napi gyalogszeres<br />

szolgálatot tesznek. Ezenkívül a tengerit is letörni tartoznak,<br />

a járás-kel<strong>és</strong>nek ideje pedig minthogy a Helység határán dolgoznak bétudódott<br />

még eddig a napi számba mindenik uraság r<strong>és</strong>zirül.<br />

A szabad menetelű jobbágyok pedig forspontyokat contractus szerint<br />

teszik. ..<br />

Az örökös jobbágyokon kívül a Helység lakosai mindenféle term<strong>és</strong>ekbül<br />

kilencedet szoktak adni hét esztendőtül fogva az uraságnak . .,<br />

ezenkívül mindenik Uraság jobbágyai egy-egy tyúkot <strong>és</strong> tíz-tíz tojást<br />

szoktak adni esztendőnkint."<br />

Egyébként az „investigatio" szerint 48 telkes jobbágya van a Kállayaknak,<br />

akik különböző nagyságú (9, 10, 12, 15, 18, 21, 24, 28, 30 sőt<br />

a bíró 36 holdnyi) telekkel rendelkeznek. Közülük 3 az örökös jobbágy.<br />

Egy évvel k<strong>és</strong>őbb, a jobbágy terhek egységesít<strong>és</strong>e után pedig — mint<br />

alább r<strong>és</strong>zletesen látni fogjuk — csak 32 telkes jobbágy marad (12 jobbágyot<br />

megfosztanak a földtől!), a telek nagysága is egységesen kisebb<br />

(14 hold, vagyis fél telek), a robot viszont egységesen nagyobb lesz: 26<br />

nap igás marhával, vagy 52 nap gyalogosan.<br />

Bizonyára nem ekkor követték el a Kállayak a jobbágyokkal szemben<br />

az első szószeg<strong>és</strong>t <strong>és</strong> jogsért<strong>és</strong>t <strong>és</strong> nem is az utolsót.<br />

A Mária Terézia által 1767-ben kiadott úrbéri rendelet <strong>és</strong> Urbárium,<br />

(20) az eg<strong>és</strong>z országra egységesen szabályozta a jobbágy—földesúri

viszonyt. E rendelet végrehajtásaként az ország minden földesura <strong>és</strong><br />

jobbágya számára konkrétan <strong>és</strong> r<strong>és</strong>zletesen is megállapították a jobbágy<br />

haszonvételi jogait <strong>és</strong> földesúri tartozásait. A napkori urbárium(21) 1773<br />

decemberével, az úrbéri tabella pedig 1774. január 7-vel van datálva.<br />

Az úrbéri tabella szerint a Kállayak (György, Ferenc, László) a falu<br />

földesurai. Hármójuknak összesen 32 (fél) telkes jobbágya van, akik közül<br />

30 szabad költözköd<strong>és</strong>ű, 2 pedig örökös jobbágy. Házas zselléreik száma<br />

pedig 16. Telkes jobbágyok: Kőneger, Keniger, Halel, Fibi, Czanker,<br />

Likli, Czobli, Tenczler, Plaihner, Som, Mezinger, Spinher, Knand, Strepler,<br />

Eberham, Stell, Szirmán, Veniger, Czerner, Lajsh, Plainer, Jung, Sán,<br />

Heppl, Jung, Gutt, Kerékjártó, Pápai, Császár, Leopold, Károly, Kondás.<br />

Közülük 26 sváb, 6 magyar. Mint látjuk, a jobbágytelkek nagy r<strong>és</strong>zét a<br />

betelepített svábok kapták. Tehát a sváb nép gazdagságának, a „svábok"<br />

<strong>és</strong> „oroszok" szociális ellentétének forrása már a <strong>XVIII</strong>. századba<br />

nyúlik vissza, amikor is a betelepülő sváb jobbágyoknak kedvező feltételeket<br />

sikerült kialkudni. A házas zsellérek nevei: Hepp, Stek, Rajner,<br />

Hakl, Lerner, Kosprigh, Vajner, Jung, Erdély, Tóth, Csordás, Csordás,<br />

Deli, Bátyó, Amán, Matusán. A nevek között tehát 8 sváb, 5 magyar, 2<br />

román <strong>és</strong> 1 ruszin van. (A zsellérek száma az 1784/87-es népszámlálás<br />

szerint ugyan többszöröse a telkes jobbágyokénak, de az elsősorban abból<br />

adódhatott, hogy ott sokkal tágabb értelemben használták a zsellér<br />

fogalmát, míg itt csupán a megelőző felmér<strong>és</strong>nél az „investigátió"-ban<br />

még külső telekr<strong>és</strong>szel is rendelkező jobbágyok, házas zsellérek szerepelnek.)<br />

A zsellérek nemzetiségi összetétele tehát már színesebb képet mutat.<br />

A telkes jobbágyoknak egységesen fél telek (jobbágy hely) jár az új<br />

szabályozás szerint.<br />

A belső telek (házhely) nagysága 600-tól 1200 négyszögölig terjed. A<br />

külső telket 14 hold szántó <strong>és</strong> 6 „Ember Vágó" rét alkotja. A huszonnyolc<br />

holdnyi eg<strong>és</strong>z telek országos viszonylatban közepes nagyságú volt.<br />

Figyelembe kell azt is venni, hogy ekkor még háromnyomásos gazdálkodás<br />

folyik, vagyis a 14 hold szántónak az egyik r<strong>és</strong>ze mindig pihent. A<br />

14 hold szántó a korabeli termel<strong>és</strong>i szint, valamint a földesúri, egyházi<br />

<strong>és</strong> állami adók mellett csak szegényes megélhet<strong>és</strong>t biztosíthatott még a<br />

legvagyonosabb földműves rétegnek, a telkes jobbágynak is.<br />

A jobbágytelek bevételeit néhány más „haszonvétel" eg<strong>és</strong>zíti ki. A<br />

jobbágynak szabad bort árulni Szent Mihály naptól Karácsonyig. (A Várdi<br />

Szőllőhegyen a Rókásban már régóta folyik szőllőtermeszt<strong>és</strong>!) Ha irtásföldje<br />

van valamelyik jobbágynak, a földesúr csak a forgalmi ár megfizet<strong>és</strong>e<br />

ellenében veheti el. A földesúr erdejében bérért makkoltathat,<br />

valamint saját szükségletére tűzi- <strong>és</strong> épületfát vághat a jobbágy. Legelőhasználat<br />

is illeti.

A jobbágy földesúri tartozásai a fenti haszonvételi jogok fejében a<br />

következők: Különböző munkaszolgálatok: évi 26 nap „marhás robot"<br />

kétmarhás fogattal, vagy ehelyett heti egy nap kézi szolgálat. „Két marhával<br />

maga szekerével, szántáshoz mind az által négy marhával maga<br />

boronájával <strong>és</strong> ekéjével uraságnak dolgozni tartozik, hogy pedig valamely<br />

jobbágy négy igás marhának fogyatkozása miatt, meg írt mód szerént<br />

az szántást meg nem tehetné, az olyatén jobbágy mással összve<br />

fogván egy napi szántást két napi munkával végezzen, mind azon által<br />

ezen terhes munkát minden szántáskor csak egyszer tartozzék meg tenni,<br />

ha pedig négy marha mellé, egy személy elegendő nem volna, akkor a<br />

jobbágy ugyan egyet olyast melly minden munkára alkalmatos legyen,<br />

másikat pedig csak marha hajtására valót tartozék adni, ezen két személy<br />

mind azon által különös kézi munkára ne fordétassék." A robotot<br />

fenti módon „duplázni" azonban csak akkor szabad, „ha a jobbágy földes<br />

Urát tsalni akarná, maga gondatlansága miatt, vagy szántszándékkal kevesebb<br />

marhát tartana, avagy kevesebb számúval a munkára meg jelenne,<br />

<strong>és</strong> illyetén Marháinak fortélyos héjánossága miatt mással összvefogna."<br />

Nem csak szántáskor követelhet azonban dupla szolgáltatást a<br />

földesúr. „Kaszáláskor, Aratáskor, avagy Szüretkor akár kézi, akár Marhás<br />

szolgálatot duplán veheti az földes Uraság Jobbágyaitól, úgy mind<br />

azon-által, hogy ebéli duplán vett Szolgálatok az többi Hetekben számláltassanak"<br />

— írja a Jobbágyoknak Szolgálatairól, vagyis Robotyokról<br />

szóló Harmadik Punctom.<br />

A jobbágy termékszolgáltatásai a következők voltak: a kilenced (a<br />

szántóföldi term<strong>és</strong> után), <strong>és</strong> a konyhai ajándékok. (6 tojás, 1 csirke, 1<br />

kappany, 1/2 icze vaj), 3 funt fonyás, 1/2 öly tűzre való fa. Még 1 Frt<br />

pénzadót is kellett fizetni a földesúr r<strong>és</strong>zére.<br />

Mint látjuk a napkori jobbágyok helyzete — mind haszonvételeik,<br />

mind pedig a tartozásaik vonatkozásában — kis eltér<strong>és</strong>ekkel megfelel a<br />

központi követelményeknek. Figyelembe véve azonban az 1765-ben kötött<br />

szerződ<strong>és</strong> feltételeit, a jobbágyterhek igen nagymérvű növeked<strong>és</strong>ét<br />

tapasztaljuk.<br />

Hangsúlyozni kell azt is, hogy a jobbágyokénál sokkal nagyobb létszámú,<br />

de azoknál kevesebb földön termelő vagy eg<strong>és</strong>zen földnélküli<br />

zsellérek a jobbágyoknál sokkal rosszabb körülmények között, a létminimum<br />

alatt tengetik életüket.<br />

Foglalkozik az Urbárium a falu számára előírt igazságszolgáltatással<br />

is. Jegyzet a jobbágyok szabadon választhatnak, bírót azonban csak a<br />

földesúr jelöltjei közül a földesúri tiszt jelenlétében. Más jobbágy ellen a<br />

jobbágy az uradalmi tiszthez, ez utóbbi ellen pedig a földesúrhoz fordulhat<br />

jogorvoslatért. Ha a földesűri dönt<strong>és</strong>sel elégedetlen, vagy éppen-

seggel a földesúrral szemben van keresete, a vármegyéhez fordulhat.<br />

Büntet<strong>és</strong>i nemek: robot, ver<strong>és</strong>, börtön. A földesúr vagy a gazdatiszt kegyetlenked<strong>és</strong>ei,<br />

megtorlásai ellen hivatalból kell eljárni.<br />

Az úrbéri viszonyok rendez<strong>és</strong>ének, törvényes szabályozásának érdeme<br />

volt, hogy határt szabott a jobbágy terheknek, de a jobbágy- <strong>és</strong> földesúri<br />

földek merev <strong>és</strong> mint itt is láttuk, igazságtalan szétválasztásával<br />

<strong>és</strong> méreteik végleges rögzít<strong>és</strong>ével azonban a gyorsan szaporodó jobbágyság<br />

egyes tagjai egyre rosszabb helyzetbe, zsellérsorsra jutottak. A rendez<strong>és</strong><br />

erősen nivelláló jellege pedig nem egyszer (mint a napkori svábok<br />

esetében is!) az országos átlagnál kedvezőbb körülményeket elért jobbágyokat<br />

is az átlag színvonalára süllyesztette.<br />

A napkori jobbágyok a falu határának kb. egynegyed r<strong>és</strong>zét kitevő<br />

szántót, rétet, legelőt birtokolták, a szántót talán még ismételten felosztó<br />

földközösségben („Nyilas", „ötköblös"), míg a másik negyedr<strong>és</strong>zt alkotó<br />

szántót, rétet, legelőt a földesurak használták. A falu határának majdnem<br />

a felét pedig ugyancsak a földesurak tulajdonát képező mocsaras,<br />

tavas, erdős földek tették ki. Ez a földbirtok-megoszlás alig változott az<br />

1945-ös földreformig.<br />

<strong>Napkor</strong> <strong>község</strong> társadalmi rétegződ<strong>és</strong>e a XVIIL század végén<br />

A II. József kori első magyarországi népszámlálás alapján nem csak<br />

a települ<strong>és</strong> lélekszámát tudjuk meg (843), hanem képet alkothatunk arról<br />

is, hogy milyen volt <strong>Napkor</strong> <strong>község</strong> lakosságának társadalmi rétegződ<strong>és</strong>e<br />

<strong>és</strong> foglalkozási megoszlása a XVIIL század végén. Bár ennek az összeírásnak<br />

a fő célja „azon társadalmi osztályok létszámának a megállapítása<br />

volt, melyekből a hadsereg újoncait szedheti",(22) átfogó jellege miatt<br />

mégis sok értékes adatot tartalmaz. (Lásd az 1. számú mellékelt táblázatot<br />

!)(23)<br />

<strong>Napkor</strong> <strong>község</strong> ekkor is a Kállay famíliáé. Itt ugyancsak Kállay Ferenc<br />

van birtokosként megnevezve, a tíz évvel korábban keletkezett Urbárium<br />

szerint viszont három Kállay (György, Ferenc <strong>és</strong> László), a római<br />

katolikus egyház 20 évvel k<strong>és</strong>őbb írt História Domusa szerint pedig<br />

öt Kállay a birtokos (Miklós, László, Leó, Wolfgang, János). Itt azonban<br />

nem téved<strong>és</strong>ről van szó, az összeírás a birtokosok megnevez<strong>és</strong>énél nem<br />

törekszik teljességre. A nemesek száma 20, akiknek többségét a fent említett<br />

Kállay családok valamennyi férfi tagja alkotja, de van néhány kisbirtokkal<br />

<strong>és</strong> földdel nem rendelkező nemes család is. Az uralkodó osztály<br />

<strong>község</strong>i tagjaként kell jövedelme miatt — bár foglalkozása szerint értelmiségi<br />

— megemlíteni a papot is, akinek földből <strong>és</strong> egyházi adókból szár-

mázó bevételei bizonyára elérik a szegényebb Kállay családokét. Papja,<br />

mint tudjuk, a római katolikus anyaegyháznak van. A többi felekezetnek<br />

nincs még helybeli papja. Megjegyezzük, hogy az összeírás szerint<br />

az ország <strong>község</strong>einek legalább a felében nincs még pap.<br />

Az értelmiséget alkotó egy tisztviselő term<strong>és</strong>zetesen a falu jegyzője.<br />

Bár itt nincs kimutatva, de a História Domusból tudjuk, hogy a <strong>község</strong>nek<br />

iskolája <strong>és</strong> tanítója van már ekkor. Vagyis az értelmiség tagjai ebben<br />

az időben a pap, a jegyző <strong>és</strong> a kántortanító.<br />

A dolgozó osztályokat a polgárok, parasztok, zsellérek képezték. A<br />

„polgárok" rubrikában azonban egyetlen személy sem szerepel. Polgáron<br />

ugyanis a rendelet szerint azokat értették, akik városi háztulajdonnal<br />

rendelkeztek vagy kézi mesterségekből tartották fenn magukat. A „kézi<br />

mesterséget" azonban nem értelmezték olyan széles körűen, hogy azokat<br />

is idesorolták volna, akik mesterségüket alkalomszerűen űzték, vagy<br />

megfelelő képzettség nélkül (kontárok) végezték. Ilyen szempontoknak<br />

megfelelő polgár valóban nehezen akadt a faluban. Pedig a <strong>község</strong> szükségleteit<br />

kielégítő mesteremberek (8—10), kovács, ács, kőműves, kötélgyártó,<br />

stb. nyilvánvalóan voltak, hiszen nem mehettek mindenért a városba<br />

vagy a szomszéd faluba. Ezeket a kézműveseket azonban a zsellérek<br />

rubrikába kellett besorolni.<br />

Meglepő a „paraszt" szó használata is. A rendelet szerint „Ebbe a<br />

rubrikába valók mind azok, valakiknek vagy magok saját vagy pedig<br />

annyi Árendás Földjök vagyon, hogy ők egy eg<strong>és</strong>z, három fertály, fél<br />

avagy egy fertály Sessióju Parasztot, avagy jobbágyot tesznek, avagy némely<br />

Tartományok szokás szerint Szőlő Mívesek vagy Kapások." Tehát<br />

parasztnak csak a negyed teleknél nagyobb földterületen gazdálkodó<br />

földműves minősíthető. Ilyen „paraszt" valóban csak 30 körül lehetett,<br />

hiszen a tíz évvel korábban keletkezett úrbéri iratokban 32 féltelkes<br />

jobbágy szerepel. Két telek pedig 10 év alatt bizonyára elaprózódott.<br />

Mint az úrbéri iratok mutatják a telkes jobbágyok többsége (26) ekkor<br />

sváb nemzetiségű. Igen érdekes, hogy a polgárok <strong>és</strong> parasztok örökösei<br />

(férfiak) külön rovatba kerültek. Ezeket mint a termel<strong>és</strong> folytatóit tartották<br />

számon <strong>és</strong> ezért nem lehetett őket besorozni.<br />

A felnőtt férfiak legnépesebb csoportját a zsellérek alkotják (147).<br />

A létszámuk az országos átlagot (a parasztok kétszerese, háromszorosa!)<br />

is felülmúlja. Ez a szám akkor is meglepően magas, ha tudjuk, hogy a<br />

rendelet nem csak a negyed (1/4) teleknél (itt 7 holdnál!) kisebb földterületen<br />

termelő földműveseket tekinti zsellérnek. A rendelet szerint „A<br />

Földes Uraságoknak szolgálattyában levő minden Tisztek <strong>és</strong> Szolgák,<br />

akár ezek a Gazdaság mellett, akár az Uraság Udvaraiban legyenek" ide<br />

sorolandók. Legalább öt helyben élő földesúr háztartásával <strong>és</strong> terebélye-

sedő majorsági gazdaságával kell számolni! A szegényparasztokon, a földesurak<br />

gazdatisztjein, szolgáin, cselédein kívül mint már jeleztük a<br />

kézműves családok felnőtt férfi tagjai is idetartoznak. De zsellérek a 40<br />

évnél idősebb férfiak, a katonai szolgálatra alkalmatlan — bármely rétegbe<br />

tartozó — felnőtt férfiak is. Valószínű, hogy sok kapás <strong>és</strong> szőllőmíves<br />

is a zsellérek között szerepel (a burgonya, dohány, szőllő,(24) répa,<br />

káposzta termeszt<strong>és</strong>e gyorsan terjedt ebben az időben.)<br />

Az „egyéb" rovatban a Birodalom egyéb szükségleteire, vagyis katonai<br />

szolgálatra alkalmas férfiak találhatók (29). (Ez is magas szám, a<br />

parasztcsaládfők számát súrolja). A polgárok <strong>és</strong> parasztok örököseiként<br />

nem szereplő férfiak, de elsősorban a zsellérek 18—40 év közötti férfi<br />

tagjai alkotják e csoportot. Ez a magas szám is jelzi, hogy II. József számára<br />

sokkal fontosabb a föld népéből verbuvált állandó hadsereg, mint<br />

a nemesi felkelők hada.<br />

1. számú melléklet<br />

Az első magyarországi népszámlálás (1784—1787)<br />

<strong>Napkor</strong> <strong>község</strong> (<strong>Szabolcs</strong> megye)<br />

Helység neve Jogállás<br />

Birtokos<br />

neve<br />

Házak<br />

száma<br />

Családok<br />

száma<br />

<strong>Napkor</strong> <strong>község</strong> Kállay F. 125 175<br />

Jogi népesség ; Távollevők Idegenek<br />

Tényleges<br />

népesség<br />

843 11 26 858<br />

Nők Férfiak A férfiak közül<br />

összesen házas nőtlen összesen pap nemes tisztviselő polgár paraszt<br />

411 165 267 432 1 20 1 — 30<br />

A férfiak közül<br />

polgár, szabad- sarjadék<br />

paraszt zsellér egyéb ságolt 1—12 13—17 összesen<br />

örököse kat. éves éves<br />

21 147 29 1 121 36 407

2. számú melléklet<br />

Kállay Leopold szerződ<strong>és</strong>e taxásokkal szőllő telepít<strong>és</strong>ére 1797-ben<br />

„Alább irtt adom tudtára mindeneknek, a kiket ezen dolog most<br />

vagy jövendőben is akár mi módon illetne, vagy illethetne, hogy Én a<br />

<strong>Napkor</strong>i Taxásimnak Ludas Tó ódaion fekvő hegyet Szőllőknek ki osztottam<br />

következő rendtartás szerint. Ügy mint:<br />

l.o 1797dik esztendőben 25dik áprilisban ki osztatott Szőllők szabadok<br />

lesznek hat esztendőkig minden néven nevezendő adózásoktul, de<br />

már hetedikben, <strong>és</strong> ezután következendő esztendőkben minden Szőllős<br />

gazda tartozik a Tettes (Tekintetes) Földes Uraságnak, term<strong>és</strong>ibül származó<br />

mustbul, á Kilenczed r<strong>és</strong>zt ki adni.<br />

2.o Ha valamellik Szőllős gazda a néki jutott Szőllőt annak rendi<br />

szerint (amint szükséges <strong>és</strong> szokás:) nem mívelné, vagy míveltetné,<br />

ilyen esetben szabad l<strong>és</strong>zen a Ti (Tisztelt) Földesuraságnak azon Szőllőt<br />

meg böcsültetni, <strong>és</strong> böcsü szerint találtatott árát le tévén vagy magának<br />

tarthattya, vagy másnak el adhattya.<br />

3.o El telvén az első punctumban ki tett hat esztendők, a fellyebb<br />

meg nevezett Ttettes (Tekintetes) Földes Uraság engedelme nélkül szüretelni<br />

senkinek szabad nem l<strong>és</strong>zen, ehez értvén, s foglalván a term<strong>és</strong>nek<br />

el adását, vagy el rejt<strong>és</strong>ét, különben, aki itt ki tett meg határozás ellen<br />

vétkezne, azon esztendőbéli term<strong>és</strong>it el veszti, <strong>és</strong> az Uraság maga számára<br />

confiskáltatja.<br />

4.o Minden szőllős gazdának szabad l<strong>és</strong>zen a maga term<strong>és</strong>it vagy<br />

meg isznya, vagy pediglen hordó számra el adni, ellenben, aki icze vagy<br />

kanta számra mer<strong>és</strong>zelné világossan, vagy alattomban árulni, az ollyannak<br />

a szőlleje büntet<strong>és</strong>ül örökössen minden böcsü nélkül a Tettes (Tekintetes)<br />

Földes Uraság r<strong>és</strong>zire el foglaltatik.<br />

5.0 A szőllők körülletihez szükséges <strong>és</strong> osztály szerint kimért árkokat<br />

minden szőllős gazda tartozik egy holnap alatt hozzá való tövissel<br />

együtt el k<strong>és</strong>zítteni, nem különben az kapukat <strong>és</strong> ajtókat fel állítani közönségessen,<br />

jövendőbeli jó állapotban való meg tartására minden kívántató<br />

költségben reá esendő r<strong>és</strong>zel segítségül lenni, aki pedig ezekben<br />

ellenkező lenne, az Hegy törvénye szerint fog büntetcdni.<br />

6.o Szabad l<strong>és</strong>zen kinek kinek a maga szőlleit el adni, de az Tettes<br />

Uraság hirivel, mely adásrul, vagy vételyrül az többször emiitett Uraság<br />

fogja a Contractust ki adni, <strong>és</strong> attul az adó, vevővel együtt harmincz<br />

Kr-kat fizetni, melyeknek fele az Hegyi cassába, fele pedig az Uraságéban<br />

fog tétetődni.<br />

7.o Mind azon által, hogy az <strong>Napkor</strong>i határon szőllők lesznek, a<br />

Kántor csapszék ezután is csak úgy mint eddig, egy fertály esztendeig

fog meg engedődni az eg<strong>és</strong>z helységben. Melynek nagyobb valóságára<br />

attam ezen levelemet Saját kezem alá írásával <strong>és</strong> szokott pecsétemmel<br />

megerősítvén. Sig. <strong>Napkor</strong> 25o ápr. 1797.<br />

Coram me Joanne Csernyanszky<br />

Coram me Benedicto Lunczer<br />

Jur. Loci Not. N Kállay Leopold<br />

Mi is alább írottak Helységünk elől járói <strong>és</strong> lakosi, hogy az más<br />

ódaion ki tett punctumokat minden értelemben híven megtartjuk, Helységünk<br />

szokott pecsétjével <strong>és</strong> neveink után tett kezünk Kereszt vonásával<br />

megerősíttyük. Sig. <strong>Napkor</strong> Ao mense die ut a parte altéra.<br />

Fő Bíró: Gába György.<br />

Fő Esküt: Mézinger Mihály, Guraly András, Pek Jakabb,<br />

Ns Páll Ferenc, Turlik János.<br />

Coram me Jur. Loci Notario<br />

Benedicto Lunczer<br />

A napkori római katolikus anyaegyház<br />

a <strong>XVIII</strong>. század utolsó harmadában a Parochia História Domusa(25)<br />

<strong>és</strong> az 1805-ös Canonica Visitatio(26) adatai szerint<br />

A História Domus adatai között először azt olvashatjuk, hogy a svábok<br />

betelepít<strong>és</strong>e után, 1762-ben kapta a napkori egyház<strong>község</strong> első parochusát,<br />

Michael Megyerit, <strong>és</strong> egyúttal a <strong>község</strong> anyaegyház lett. Ugyanott<br />

találjuk, hogy ez a plébános alig tíz saját vallású házat számíthatott<br />

hozzátartozónak <strong>Napkor</strong>on („Parocho huic, qui vix decem in <strong>Napkor</strong> numeraverat<br />

Domos Catholicas sui Ritus"). E néhány római katolikus ház,<br />

illetve család azonban minden bizonnyal magyar lehetett. Mint az anyakönyvek<br />

jelzik, a sváb nevek tömegesen csak 1766-ban <strong>és</strong> 1767-ben jelennek<br />

meg — teljesen érthetően, hiszen a svábokat 1765-ben telepítik<br />

be. Ennek következménye, hogy az egyház<strong>község</strong> második ismert parochusa<br />

Bárdossy József (1768—69) már jobban tud németül elődjénél<br />

(,.Linquae Germanicae multo gnatior prioré"). A kiváló Bárdossyt azonban<br />

rövid időn belül a beregszászi, majd a munkácsi parochiára irányítják<br />

át, s így 1769-től 1772-ig Szabó András a <strong>község</strong> plébánosa. A Levelekre<br />

távozó Szabót rövid időre (1772—73) német nemzetiségű pap, Antonius<br />

Czivinger követi („Natione Germanus").<br />

Utána azonban — bizonyára <strong>Napkor</strong> törzsgyökeres magyar földesúri<br />

famíliája, a Kállayak, másr<strong>és</strong>zt a lassacskán növekvő magyar lakosság<br />

igényének megfelelően —, magyar papok következnek a római katolikus<br />

egyház<strong>község</strong> élén.

A theutonok <strong>és</strong> a többi római katolikus lelki üdvéről a <strong>XVIII</strong>. század<br />

végén Gedeon Márton (1773—83) majd testvére Mihály Gedeon<br />

(1783—1804) gondoskodik. Az ő idejében kezdik el a parochia épületének<br />

munkálatait. Répássy András rövid adminisztrátorsága után (1806) még<br />

Hasko Ferencet (1806—1811) is német nyelvismerete miatt helyezi az egri<br />

püspök a Borsod megyei Tibold-Daróczról <strong>Napkor</strong>ra („ ... ob Linquae<br />

Germanicae peritiam..."). Rummel József (1811—1820), Ribáry János<br />

(1820—1835), Vavrik János (1834—1840), Szinay Ferenc (1840—1858),<br />

Beiczig István (1858—1874), Dósa József (1874—1888), majd Kovács Mátyás<br />

követik őt a <strong>XIX</strong>. század folyamán a napkori római katolikus egyház<strong>község</strong><br />

élén.<br />

A can. visitatio után szolgáló plébánosnak (Hasko Ferencnek 1806—<br />

11) családja nem volt. Mindössze egy 45 éves szakácsnője, egy jó hírű<br />

úrhelyi magyar lány, Dobray Mária, aki már harmadik éve szolgált itt.<br />

Egy 40 éves, nős kassai férfi is dolgozott a parochián, Muszka János, aki<br />

foglalkozása szerint kovács volt, de itt a kert gondozása, favágás <strong>és</strong> mezei<br />

munka volt a feladata. Egyik sem falubeli. A különböző papi szolgáltatásokért<br />

(mise, házasságköt<strong>és</strong>, stb.), valamint a plébános földjének termékéből<br />

adódó jövedelem összesen 705 Rhenus forint, azaz 141 arany.<br />

Ennyi jövedelemmel még a falut ekkor birtokoló Kállay közül (László,<br />

Miklós, János, Wolfgang, Leo) sem biztos, hogy mindegyik rendelkezik.<br />

A papnak egyébként ekkor 38 lugerum (hold) szántója, fél hold falun<br />

kívüli kertje <strong>és</strong> 12 hold rétje van. (Nem feltétlenül szőllőskertre kell<br />

gondolni. A kapásokat is körül kellett keríteni, mivel a jószágokat a határban<br />

eg<strong>és</strong>z évben mindenütt lehetett legeltetni — a két „járás"-nyi,<br />

nyomásnyi élő vet<strong>és</strong>t <strong>és</strong> a kaszáló rétet — egy kaszálásig! — leszámítva.)<br />

Ez kereken három féltelkes jobbágy ingatlana (<strong>Napkor</strong>on fél telek a legnagyobb<br />

jobbágytelek!)<br />

A napkori egyház<strong>község</strong> templomőre (harangozó egyházfi), a sváb<br />

nemzetiségű Fischer József, jámbor életű, jó erkölcsű, aki tisztségét méltóképpen<br />

ellátja. Amiként a helybéli közösség <strong>és</strong> a pap veszi fel, ugyanúgy<br />

ők is bocsátják el tisztségéből.<br />

Az iskolamester vagy orgonista (kántor) a <strong>Szatmár</strong> megyei szület<strong>és</strong>ű<br />

Knant Jácob, nős, jámbor, rendezett életű. Öt is az egyház<strong>község</strong>, valamint<br />

a pap alkalmazza <strong>és</strong> mozdítja el. Összes évi jövedelme (a szolgáltatásokból,<br />

szántóból, rétből, kertből) 345 Ft, azaz 69 arany.<br />

A napkori anyaegyházban az egyház<strong>község</strong> által az 1810-ig felvett<br />

Margaritha Martin a szül<strong>és</strong>znő. Sváb nemzetiségű, római katolikus, 46<br />

éves. A fiókegyházakban helvét vallású szül<strong>és</strong>znők vannak, akik szükség<br />

esetén a katolikus gyereket is megkeresztelik.

Gedeon Márton (1773—83) idejében emelik az új templomot a régi<br />

alapépítményen, r<strong>és</strong>zint a <strong>község</strong> földesurainak támogatásával, r<strong>és</strong>zint a<br />

sváb közösség munkájával, szorgalmával, serénységével <strong>és</strong> költségével<br />

(„Sub hoc . . . viro DEI nova in <strong>Napkor</strong> Bisilica Honoribus divi Stephani<br />

Proto- Regis Pannóniáé inde e fundamentis exsurrexit dicata partim DD.<br />

Terrestribus . . ., partim vero Communitatis Svevicae opera, diligentia,<br />

sedulitate, atque impensis." „Nondum tamen ad integram perfectionem<br />

deducare potuit.") Befejezni azonban nem tudta. Ez a templom is Szent<br />

Istvánnak van szentelve, akárcsak az a középkor évszázadaiban fennálló<br />

kis templom, amelynek alapjaira épült. (A régi templom maradványait<br />

egyébként a szentéíyi r<strong>és</strong>zbe beépítették. Egy románkori ablakot ebből<br />

még az elmúlt években folytatott tatarozás foryamán is megtaláltak.(27)<br />

Az új templom a műv<strong>és</strong>zettörtén<strong>és</strong>zek szerint(28) 1800 körül épült fel<br />

eg<strong>és</strong>zen. Ez a réginél jóval nagyobb barokk kőépítmény (ezen kívül csupán<br />

két földesúri ház van kőből!) már jobban be tudta fogadni a falu<br />

gyorsan megduzzadt lakosságát. Bár <strong>Napkor</strong> népessége a <strong>XIX</strong>. <strong>és</strong> a XX.<br />

<strong>században</strong> rohamosan nőtt, a barokk templom bővít<strong>és</strong>ére mégis már csak<br />

a II. világháború után került sor. A Kállay család a földbirtokát e másfél<br />

év<strong>században</strong> eltékozolja, zsidó birtokosok kezébe kerül. A földdel rendelkező<br />

parasztság szegény, a cselédek <strong>és</strong> zsellérek száma igen nagy. A<br />

földosztás előtt nem telik a templom bővít<strong>és</strong>ére. A jelenlegi formát adó<br />

új templomr<strong>és</strong>z költségeinek fedez<strong>és</strong>ében ismét előljárnak a svábok<br />

(Tenczlerné minden vagyonát erre áldozza!) (Sváb voltukra persze már<br />

csak a név utal!)<br />

A megújult, megnagyobbodott napkori templom, akárcsak a régi, a<br />

Király utcában, a falu közepén állt, sem fallal, sem sánccal, sem sövénynyel<br />

nem volt körülvéve. A templom külsejének, belsejének felszerel<strong>és</strong>einek<br />

r<strong>és</strong>zletes leírását is adja a melléklet, de csupán a két védőszent<br />

képét említem meg: az egyik Szent Vendelé, az állatok védőszentjéé, a<br />

másik Szent Nepomuké, a hírbehozottak védőszentjéé.<br />

Az új temetőt, amely a falun kívül egy dombocskán, jó félórányira<br />

feküdt, 1775-ben alakították ki. Az egri püspök engedélyével eg<strong>és</strong>zen<br />

1881-ig megkülönböztet<strong>és</strong> nélkül temetkeztek itt a római <strong>és</strong> görög katolikusok<br />

a protestánsokkal. Mivel pedig a katolikusok hamarosan az eg<strong>és</strong>z<br />

területüket megtöltötték, szükséges volt a halottaikat oda temetni, ahol<br />

egykor a nem katolikusok temetkeztek. Még ma is a temető szélén temetkeznek<br />

a reformátusok. A korábbi temetők az Ilona-sor melletti<br />

dombon, a templom kertjében <strong>és</strong> máshol is voltak.<br />

A parochia épülete sárból volt, gondozása a közösség feladata. A<br />

parochia körül volt véve kerít<strong>és</strong>sel, melyet a közösség tartott fenn. Kapcsolódott<br />

hozzá gondosan megművelt kert is.

A napkori anyaegyházhoz tartozó hivők a <strong>XIX</strong>. század legelején<br />

nyelvük szerint inkább svábok <strong>és</strong> magyarok. Vannak tiszta magyarok is.<br />

Az a kev<strong>és</strong> szláv, aki a faluban megtalálható a ruthéneken <strong>és</strong> valachokon<br />

kívül, — ez utóbbiaknak saját parochusuk van Nagy-Kállóban — római<br />

katolikus. Ami az anya- <strong>és</strong> fiókegyházhoz tartozó hivők szokásait <strong>és</strong> életét<br />

illeti: valamennyien istentisztelő emberek, különösen a svábok jámbor<br />

erkölcsűek, az Isten <strong>és</strong> az egyház parancsait egyaránt betartják; megtartják<br />

az egyház által előírt böjtöket, megtartóztatásokat is.<br />

Fiókegyháza a napkori egyháznak 1805-ben Apagyon, Túrán, Sényőn<br />

van. A kemecseit <strong>és</strong> a halászit már elkapcsolták.<br />

A napkori egyház patrónusának jogát a nemes—nemzetes Kállay<br />

család vindikálja magának, de nem gyakorolja.<br />

Az iskola épületét a napkori egyház<strong>község</strong> 1770-ben(?) Antonius<br />

Czivinger parochus idején emelte, ez azonban csak sárból van, gondozni<br />

<strong>és</strong> újra építeni is a közösség tartozik.<br />

A parochia keretén belül működő iskola csak háromosztályos. Ide a<br />

szülők csak télen küldik a gyerekeiket, november 1-től Húsvétig. Tavasszal<br />

nagy számban vonják el őket az iskolától a mezei munkákhoz, a<br />

szántáshoz, vet<strong>és</strong>hez. A kisgyerekek előmenetele, amíg látogatják az iskolát<br />

elég jó. Megtanulják a betűket, az olvasást, némelyek még írni <strong>és</strong> számolni<br />

is tudnak. A hit alapjait pedig a német gyerekeknek a német Petrus<br />

Canisius-féle katekizmusból, a magyaroknak magyar katekizmusból tanítja<br />

az iskolamester. A pap minden hónapban kétszer meglátogatja az<br />

iskolát <strong>és</strong> ellenőrzi előmenetelüket, valamint vizsgáztatja őket. De nem<br />

szerezhet információkat csak télen a gyerekek előmeneteléről. Azokon a<br />

helyeken, — mint az apagyi <strong>és</strong> a kemecsei fiókegyházban, — ahol nincsenek<br />

katolikus iskolák, a katolikus gyerekek is — a parochus engedélyével<br />

<strong>és</strong> hozzájárulásával — a nem katolikus iskolába járnak, de azzal<br />

a megszorítással, hogy csupán olvasni <strong>és</strong> írni tanulnak meg, semmi mást.<br />

Mint látjuk — a német betelepít<strong>és</strong> következtében — <strong>Napkor</strong>on már<br />

pár évvel Mária Terézia nevel<strong>és</strong>ügyi rendeletének (Ratio educationis,<br />

1777) kiadása(29) előtt megjelenik a kat. egyház által irányított, egytanítós,<br />

3 osztályos elemi iskola.<br />

<strong>Napkor</strong> <strong>község</strong> báró Jósika Miklós emlékiratában<br />

Éppen a betelepít<strong>és</strong>ek <strong>és</strong> a szórványos beteleped<strong>és</strong>ek több mint félévszázados<br />

folyamata, a falu teljes újjászület<strong>és</strong>e után került <strong>Napkor</strong>ra, a<br />

<strong>XIX</strong>. század elején, a nagy magyar romantikus történelmi regényíró, báró<br />

Jósika Miklós. Az Abafi, a II. Rákóczi, A csehek Magyarországon, stb.

szerzője élete végén, 1864 <strong>és</strong> 1865-ben írt Emlékiratának(30) III. <strong>és</strong> IV.<br />

kötetében leírja a <strong>Napkor</strong>on töltött hat évét, első házasságának idejét.<br />

Egyúttal <strong>Szabolcs</strong>ról — s benne <strong>Napkor</strong>ról — <strong>és</strong> több erdélyi faluról,<br />

<strong>Szabolcs</strong> <strong>és</strong> Erdély nemesi társadalmáról is színes, szociografikus képet<br />

nyújt.<br />

Jósika Miklós szerencs<strong>és</strong> történelmi <strong>és</strong> egyéni körülmények eredményeként,<br />

haladó polgári <strong>és</strong> nemzeti eszmék birtokában érkezett <strong>Napkor</strong>ra.<br />

1794-ben gazdag erdélyi nemesi családban született. Apja ifjú korában<br />

„épp oly forradalmi eszmékkel foglalkozott, mint aminő bék<strong>és</strong> s az<br />

ügyek döcögő menetével kibékült úrrá vált k<strong>és</strong>őbb", de közel állt ahhoz<br />

is, hogy a Kosciuszko-féle forradalomban r<strong>és</strong>zt vegyen, „magánmulatságból"<br />

pedig a Marseillaise-t fordítja magyarra.<br />

Jósika Miklós tudását a Kolozsvári Líceum <strong>és</strong> Kollégium alapozza<br />

meg. A Napóleon elleni háborúk idején <strong>és</strong> után mint fiatal katonatiszt<br />

bejárja fél Európát, megismerkedik Párizzsal, Béccsel, nyugat-európai<br />

műveltségre tesz szert. Erdélyben is — ahol, bizonyára Erdély sajátos<br />

történelmi fejlőd<strong>és</strong>ének eredményeként, a magyar nemesség egy jelentős<br />

r<strong>és</strong>ze hajlamosabb a kultúra befogadására, — mindig friss szellemi élményben<br />

van r<strong>és</strong>ze.<br />

Amikor Jósika Miklós 1817-ben feleségül veszi a 16 éves, szép Kállay<br />

Erzsébetet <strong>és</strong> <strong>Napkor</strong>ra költözik, a napkori <strong>és</strong> szabolcsi földesurakat<br />

is nyugat-európai mércével méri. Azt hitte a „törzsökös magyar" Kállay<br />

családról, hogy kulturáltságuk, gazdaságuk hasonlít az Eszterházyakéhoz,<br />

Batthyányakéhoz, Hunyadiakéhoz, Károlyiakéhoz. Azonban súlyosan<br />

csalódnia kellett. Bár a napkori Kállay Leo családja a három leggazdagabb<br />

szabolcsi Kállay család egyike, az összehasonlítást még sem<br />

bírja ki. „Kállaynál a háztartás, bútorozás, cselédség, szóval minden oly<br />

dicséretes egyszerűséggel bírt, hogy egyiknél sem láttam egyetlen egy<br />

még az akkori fogalmak szerint is elegáns szalont. Műv<strong>és</strong>zi tárgyaknak,<br />

mint képek, szobrok, stb. sehol semmi nyoma. Magyar hírlapnak sem<br />

híre, sem hamva, a cselédség piszkos, az asztal középszerű, híres magyar<br />

borainkból egy csöpp sem."(31) Apósának kb. 6000 ezüst forint, anyósának<br />

pedig — aki <strong>Szatmár</strong>ban, főleg Csengerben rendelkezett birtokkal —<br />

1500—2000 Ft jövedelme lehetett évente. „Ebből nagy urat nem lehetett<br />

játszani." Kitűnik tehát, hogy ez a házasság Jósika számára „ ... aránylag<br />

jó parti volt, de a világért sem nagy parti."(32) Ennek ellenére a rátarti,<br />

gőgös Kállayak Jósikát „koldus bárónak" tekintették. (Pedig Jósika<br />

Miklós édesapja is legalább tucatnyi erdélyi kis falu tulajdonosa!) Érthető,<br />

hogy a sok „vendégszeretet <strong>és</strong> szívesség" ellenére sem tudott Jósika<br />

„abban a légben" felmelegedni, hiszen a Kállayak fő vonása mégiscsak<br />

a vagyonéhség volt.

Lehangoló volt Jósika apósának a személye is: bohóc-szerű öltözéke<br />

ugyanúgy, mint a család valamennyi tagján uralkodni vágyó term<strong>és</strong>zete.<br />

„Le nem írhatom, mennyire meglepett Kállay Leo toaletje, mikor őt<br />

<strong>Napkor</strong>on megpillantottam. Fején egy kissé lekonyuló zöld sapka volt,<br />

széles arany paszománttal. Egy igen rövid nanguin spencert viselt hasonló,<br />

kissé rövid pantalonnal <strong>és</strong> tarka mellényt. A legfurcsább az volt,<br />

hogy tarka zsebkendője vállán felül <strong>és</strong> hónalján áthúzva, valódi lódingot<br />

képezett, s kezében oly vénséges zacskó — sallangos, persze — hogy<br />

benne egy hétre elég dohány volt."(33) A hanyatló feudális társadalom —<br />

Gogol, Szaltikov-Scsedrin, Goncsarov vagy Mikszáth <strong>és</strong> Krúdy majd Móricz<br />

által olyan jól megrajzolt — jellegzetes figurája ő. Nevetséges, kajla<br />

voltát egy másik szabolcsi földesúrra alkalmazott kifejez<strong>és</strong> — a hiblihubliság<br />

— érzékelteti a legjobban. Legfőbb kötelességének Kállay Leo<br />

is „a haza védelmét" tekintette. Sokat tartott arról, hogy az insurrectional<br />

alezredes, miként maga nevezte, obeslajtnant volt, s minden lehető<br />

alkalommal insurgált.(34) Azonban, hogy a haza védelme, mint a nemesi<br />

lét fő igazolása is csak komédiázás, bohóckodás volt ekkor már a magyar<br />

nemesség r<strong>és</strong>zéről, azt az 1809-ki győri csata is kitűnően megmutatta,<br />

melyben az insurgált magyar csapatok szégyenletesen megfutamodtak<br />

Napóleon serege elől. Dehát a legmagyarabb vármegye (<strong>Szabolcs</strong>) legősibb<br />

magyar uraságával van itt dolgunk! Érdekes, milyen jól folytatja<br />

a család „harciasságát" az utolsó politikus Kállay is! Jósika Miklós eleinte,<br />

akárcsak a Kállayak, élte a megye nemes urainak léha, semmittevő<br />

•életét. Vendégeskedett, megyei bálokra járt, mulatozott, Erdélybe utazott,<br />

megyei tisztújításon „handabandázott." Nem akart idegenként élni<br />

„a szép, hazafias, magyaros <strong>Szabolcs</strong>ban." Azonban hiába! „öntelt igénytelenség<br />

<strong>és</strong> magabiztos kisszerűség fokozza le itt az életet."(35) A szabolcsi<br />

szürke, kulturálatlan, provinciális nemesi életmód nagy „csalódást"<br />

okoz neki. Illúziói szétfoszlanak. Elfordul a nemesség tartalmatlan, üres<br />

életétől. „<strong>Napkor</strong>on — hogy az unalmat kikerüljem, foglalatosságot teremtettem<br />

magamnak. Ujat, szokatlant, tehát olyat, mely mulattatott.<br />

Legelébb is a házat hoztam helyre, elől kissé csinosabb alakot adtam neki,<br />

meg is toldottam, úgy hogy a felső rend épületben nyolc szobám volt<br />

s ezek közt egy jókora ebédlő."(36) Majd kifestette a szobákat, „rokokó<br />

modorban."(37) De nem csak a Kállayak egyik nemesi udvarházát hozatta<br />

rendbe Jósika, hanem az úrilak elejét, környezetét is kicsinosította:<br />

„Az udvarház egy kis magaslaton állván, én ebből szép teraszt k<strong>és</strong>zítettem,<br />

faragottkő felülettel. Építtettem egy hosszú istállót, ezután néhány<br />

scharmitzli után szertehányattam a kertnek ódon, ribiszke-kerített káposztás<br />

négyszögeit, felszánttattam az eg<strong>és</strong>zet, s bevetettem fűmaggal" <strong>és</strong><br />

„... a borzasztó káposztás <strong>és</strong> répás helyett igen csinos angolkert állt

elő."(38) Jósika Miklós az egyik Kállay udvarház felújításával, kicsinosításával<br />

<strong>Napkor</strong> szépségét is növelte. „<strong>Napkor</strong>on — a szebb helységek<br />

egyike <strong>Szabolcs</strong>ban — az udvarház már akkor is jó volt, habár kissé hanyatlásnak<br />

indult, k<strong>és</strong>őbb azonban a legcsinosabb nemesi udvarok egyike<br />

a vidéken, miután azon sokat igazítottam s r<strong>és</strong>zint építettem."(39) Sokkal<br />

szebb így <strong>Napkor</strong> Jósika erdélyi Csetelke nevű falujánál is. „<strong>Napkor</strong> <strong>és</strong><br />

Csetelke közt ég <strong>és</strong> földnyi különbség volt — a falut <strong>és</strong> a lakást értve."(40)<br />

Jósika rövid gazdasági- építő tevékenységének eredményei is<br />

jelezték a <strong>Napkor</strong>ban rejlő nagy lehetőségeket. A Kállayak azonban Jósika<br />

példáját nem követték, ök nem tevékenykedtek, ők magyar nemesek<br />

voltak. Ennek is meglett az eredménye: rövid egy évszázad leforgása<br />

alatt a több ezer holdas birtok nagy r<strong>és</strong>ze (pár száz hold kivételével!)<br />

kicsúszott a Kállayak kezéből (nagy r<strong>és</strong>zét zsidók vásárolták meg vagy<br />

bérelték!)<br />

Jósika Miklóst azonban — mintha csak orosz kortársát, Puskin<br />

Anyeginjét látnánk — a hasznos, építő tevékenység sem tudja sokáig lekötni.<br />

Az orosznál kedvezőbb magyar történelmi feltételek között tartalmasabb<br />

életet is élhet. Előbb író, majd aktív forradalmár lehet. Hat<br />

évi sikertelen házasság után elválik Kállay Erzsébettől. Három fiúgyermek<br />

(Miklós, Géza <strong>és</strong> Leó) született e házasságban, akik számára egy<br />

rettenetes perben szerzi meg a napkori birtok egy r<strong>és</strong>zét a Kállayaktól.<br />

Erről a „valódi középkori históriáról" írja Jósika k<strong>és</strong>őbb. „Ami legtöbb<br />

pénzembe, bosszúságomba, fáradságomba került, az a Kállay család ellen<br />

folytatott perem."(41) Erdélyi birtokaira költözve Jósika csupán társadalmi<br />

tapasztalatokat <strong>és</strong> a „Zólyom" című regényének a vázlatát vitte magával<br />

<strong>Napkor</strong>ról. <strong>Szabolcs</strong>i negatív tapasztalatai bizonyára hozzájárultak<br />

haladó nézeteinek továbbfejlőd<strong>és</strong>éhez. Ezek a nézetek az 1848/49-es forradalom<br />

<strong>és</strong> szabadságharc idején Jósikát Petőfi <strong>és</strong> Kossuth oldalára állítják.<br />

Tagja lett a Honvédelmi Bizottmánynak, majd bírója a Kegyelmi<br />

Széknek. A szabadságharc bukása után emigrálnia kellett. Mivel halálos<br />

ítéletet szabtak ki rá, <strong>és</strong> mivel a neoabszolutizmus rendszerével sem ért<br />

egyet, többé nem is tér haza külföldről. Emigrációban írta memoárját is,<br />

egyetlen realista művét, melyben valósághű pillanatfelvételt kaptunk a<br />

napkori <strong>és</strong> nyírségi földesurak <strong>XIX</strong>. század eleji életéről.<br />

Furcsa <strong>és</strong> sajnálatos dolog, hogy Jósika Kállay Leó <strong>és</strong> a saját családján<br />

kívül a falu többi földbirtokosáról, dolgozó népéről, nemzetiségi<br />

jellegéről egyáltalán semmit sem ír. (Erre bizonyára a memoár irodalmi<br />

műfajról alkotott felfogása adhat magyarázatot, mely szerint az írónak a<br />

memoárban környezetéből csupán néhány jellegzetes, fontosabb típust<br />

kell bemutatni!) Pedig <strong>Napkor</strong> <strong>és</strong> Csetelke összehasonlításánál maga Jósika<br />

is megjegyzi, hogy abban az időben „<strong>Napkor</strong>on öt úr is volt." Más

forrásokból(42) tudjuk, hogy a <strong>XVIII</strong>. század második felében, a <strong>XIX</strong>.<br />

század első felében, a Kállayakon kívül már valóban több földbirtokos<br />

család van a faluban (Jósa, Récsey, Oroszy, Mattyasovszky). Nem tudjuk<br />

meg Jósikától azt sem, hogy <strong>Napkor</strong> ebben az időben soknemzetiségű<br />

települ<strong>és</strong>, ahol kb. a lakosság fele sváb, sok a magyar, de vannak ruszinok<br />

<strong>és</strong> oláhok is. Csupán egy-egy megjegyz<strong>és</strong> utal a falu soknemzetiségi<br />

jellegére. („Volt ezidőben egy vén német szakácsom, ki nagy vadász<br />

volt."(43) Récsy Gábor nevű panyolai ispánja „igen vakmerő oláh ember"(44)<br />

volt. A panyolai oláh ember napkori alkalmazása jól mutatja<br />

azt is, hogy a földesurak birtokain hogyan keveredik a lakosság!)<br />

Nem gondolhatjuk itt azt, hogy a soknemzetiségű Erdély szülötte<br />

Jósikának nem lehet feltűnő egy falu nemzetiségi jellege. Hiszen Jósika<br />

nem egy helyen — <strong>és</strong>pedig hazafias lelkesed<strong>és</strong>sel — beszél <strong>Szabolcs</strong><br />

„magyaros" voltáról. Bizonyára a mű tartalmára <strong>és</strong> szerkezetére vonatkozó<br />

tudatos írói elv alapján mellőzi az e tárgyra vonatkozó fejteget<strong>és</strong>eket<br />

is.<br />

Nem tudjuk meg azt sem, hogy <strong>Napkor</strong> lélekszáma ebben az időben<br />

már az ezret is felülmúlja. Nem tudunk meg semmit a falu nem nemes<br />

társadalmának leletéről sem. Pedig a kb. 40—50 túlnyomór<strong>és</strong>zt sváb telkesjobbágy<br />

család mellett a zsellér, nincstelen <strong>és</strong> egyéb családok száma<br />

a 200-at is meghaladja. Ez a dolog azért is sajnálatos, mert Jósika erdélyi<br />

birtokán élő jobbágyainak helyzetéről igen fontos dolgokat tudunk<br />

meg. Jósika már az 1820-as években jelentős földesúri terheket enged el,<br />

1847-ben pedig teljesen megszünteti az úrbéri tartozásokat.<br />

A konzervatív Kállay Leó <strong>és</strong> a haladó szemléletű Jósika Miklós közti<br />

nagy különbségre — a magyar arisztokrácia belső ellentéteire — egy furcsa<br />

esemény világít rá a legjobban. Jósika Miklós 1824-ben újjáépíti egy<br />

leégett erdélyi faluját, Branyicskát. A csinos falu megtetszik apósának <strong>és</strong><br />

arra kéri Jósikát, hogy cserélje el napkori birtokáért Branyicskát. Jósika<br />

azzal a feltétellel egyezik bele a cserébe, hogy amit a „népnek terheikből<br />

elengedett, az elengedve marad",(45) s ha megunja <strong>Napkor</strong>t, visszamehet<br />

Branyicskára. Azonban még egy év sem telt el, az öregúr „meg<br />

akarta szüntetni az engedményez<strong>és</strong>eket, s az embereket a régi tartozások<br />

teljesít<strong>és</strong>ére szorítani. Ebből aztán kérelemlevelek, panaszok, recriminációk<br />

keletkeztek, minek vége az volt, hogy az öregurat komolyan felszólítottam,<br />

hogy méltóztassék visszatérni <strong>Napkor</strong>ra."(46) A Kállayak azonban<br />

negyedszázaddal k<strong>és</strong>őbb sem hajlandók az önmagát túlélt, embertelen<br />

jobbágy földesúri viszonyon változtatni. Mint k<strong>és</strong>őbb látni fogjuk,<br />

még a jobbágyterhek törvényes megszüntet<strong>és</strong>e után 1850-ben is, katonai<br />

erőszakkal szeretnék az úrbéri tartozásokat behajtani <strong>Napkor</strong>on. Szerencsére,<br />

a társadalmi haladásra a Kállayaknál egy kicsivel nagyobb figyel-

met fordító elnyomó osztrák államapparátus ebben már nem nyújt segédkezet<br />

a Kállayaknak.<br />

B. Jósika Miklós kúriája a <strong>XIX</strong>. <strong>században</strong> Czukor Vilmos tulajdonába<br />

került, 1945 után iskola, majd gépállomás lett.<br />

Ma pedig már Báró Jósika Miklósra <strong>Napkor</strong>on csak a Báró-kertnek,<br />

nevezett szőllő-dűlő emlékeztet. De meddig?<br />

Jegyzetek<br />

1. SzSzmLt. fasc. 45. No. 155. 1744.<br />

2. SzSzmLt. prot. 20., fasc. 298. 1744.<br />

3. SzSzmLt. fasc. 68. No. 2185. 1764.<br />

4. OL. Filmtár. A 4648. Gr. kat. 56/1. <strong>Napkor</strong>.<br />

5. Matthiás Bel: Comitatus Szaboltsieusig 1720—1730, addenda ad opus<br />

Mathiae Belii 1784.<br />

6. Üj Magyar Lexikon. Bp. 1971. 5. k. 132. 1.<br />

7. Magyarország története. II. Bp. 1962. 396. 1.<br />

8. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi <strong>és</strong> városai. <strong>Szabolcs</strong> Vármegye.<br />

Bp. é. n. 160. 1.<br />

9. Investigatio ad novem puncta urbarialia Possesionis <strong>Napkor</strong>..<br />

SzSzmLt. fasc. 13. No. 85. 1772.<br />

10. Magyarország története. II. T. k. 1962. Bp. 459. 1.<br />

11. Matricula <strong>Napkor</strong>iensis. I. k. 1766—1806.<br />

12. Uo. História Domus.<br />

13. Az első magyarországi népszámlálás (1784—87). KSH Könyvtára,,<br />

MM. Levéltári Osztálya. Bp. 1960. 160. 1.<br />

14. Veres Miklós: <strong>Szabolcs</strong> megye népességi viszonyai a <strong>XVIII</strong>. <strong>században</strong>.<br />

Tört. stat. Évkönyv. Bp. 1961—62. 172. 1.<br />

15. OL. Filmtár. A 4648. Gr. kat. 56/1. <strong>Napkor</strong>.<br />

16. Dr. Papp György: <strong>Szabolcs</strong>i görög katolikus parochiák (é. n.) 5. 1.<br />

17. Investigatio . . . SzSzmLt. fasc. 13. No. 85. 1772.<br />

18. Uo.<br />

19. Uo.<br />

20. Magyarország története II. Bp. 1962. 512—520. 1.<br />

21. OL. Filmtár 4238. <strong>Szabolcs</strong> m. <strong>Napkor</strong> helysége, Urbáriuma 1—13. L<br />

22. Az első magyarországi népszámlálás (1784—87). KSH Könyvtára,<br />

MM. Levéltári Osztálya. Bp. 1960. 55. 1.<br />

23. Uo. 160. 1.<br />

24. Lásd a 2. számú mellékletet! OL. P 1605/32.<br />

25. Matricula <strong>Napkor</strong>iensis II. k. 1805—1832. História Domus.

26. Matricula <strong>Napkor</strong>iensis II. k. 1805—1832. Az 1805. can. vis. melléklete.<br />

27. Németh Péternek, a Jósa András Múzeum igazgatójának, szóbeli<br />

közl<strong>és</strong>e szerint.<br />

28. <strong>Szabolcs</strong>-szatmári Útikönyv. Nyíregyháza, 1965. 147. 1.<br />

29. Magyarország története 1526—1790. Tk. Bp. 1962. 524. 1.<br />

30. Jósika Miklós: Emlékirat. Magyar Helikon 1977. (Az első, 1865-ös<br />

Emlékirat változatlan kiadása!)<br />

31. Uo. III. k. 305—306. 1.<br />

32. Uo. III. k. 305. 1.<br />

33. Uo. III. k. 306. 1.<br />

34. Uo. III. k. 306. 1.<br />

35. Győri János: A tények hálája (Jósika Miklós emlékirata). Űj írás.<br />

1977. 6. évf. 81—86. 1.<br />

36. Jósika Miklós: Emlékirat. Magyar Helikon 1977. IV. k. 326. 1.<br />

37. Uo. IV.<br />

38. Uo. IV. k. 238. 1.<br />

39. Uo. IV. k. 320. 1.<br />

40. Uo. IV. k. 321. 1.<br />

41. Uo. IV. k. 350. 1.<br />

42. Matricula <strong>Napkor</strong>iensis II. k. <strong>és</strong> Borovszky 44. 1.<br />

43. Jósika M. Uo. IV. 329. 1.<br />

44. Uo. IV. k. 330. 1.<br />

45. Uo. IV. k. 343. 1.<br />

46. Uo. IV. k. 343. 1.<br />

Nyíregyháza adófizetői. 1833.

«net jelöltek fa. Ungvár, 1786. máj. 4.

logo

products

Resources

Company

Terms of service
Privacy policy
Cookie policy
Cookie settings
Imprint
Change language
Made with love in Switzerland
© 2025 Yumpu.com, all rights reserved

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!