Erdőváros meséi

– Juhé!!!! Évnyitó lesz! – futott végig Nyúl Lilla
a Keltike utcában. Bundája ünnepien csillogott.
Nemhiába: az elmúlt fél órában a kisasszony
csak azzal foglalatoskodott, hogy fényesre
kefélje halványbarna szőrzetét.
– Ugyan minek örülsz? – mérgelődött Róka
Miki. – Minden reggel felkelhetsz, naphosszat
tanulhatsz! Semmi lustálkodás, meg csavargások.
Hú, de unalmas!
Szomorúan araszolt az úton, jól megfontolva
minden lépését, hátha nem ér oda az ünnepély
kezdetére, és leülhet majd valahol az
árok szélén, de hirtelen Bagoly Boldizsár
igazgató tette a vállára szárnyát. – Gyere,
kis barátom, látom, nem fűlik a fogad már
az első napon az iskolához. Együtt könnyebb,
hamarosan odaérünk – vigasztalta. – Az idei
év sokkal izgalmasabb lesz! Van egy nagy bejelentésem!
– Mi bajod a tanulással, Miki? – kérdezte Nyúl
Lilla nyugodtan. – Hogyan veszel például valamit
a boltban, ha nem tudod, hogy mi annak az
értéke? Hogyan olvasol el bármit is, ha nem
ismered a betűket? Én szeretek iskolába járni.
Ahogy egyre több mindent tudok, egyre nagyobb
lesz a világ! – nevetett, majd Róka Miki
vállára csapott, és elszaladt az iskola felé.
– Persze, neked könnyű! Te jó tanuló vagy –
dünnyögte a rókafiú.
– Fél napig kell csak ott lenni, és nem lesz matekóra?
– villanyozódott fel Róka Miki.
– Majd meglátod! – mosolygott Bagoly Boldizsár.
– Látod, már itt is vagyunk! Állj csak be a
sorba! – mondta, majd az összegyűlt diákok és
szülők elé állt:
– Szeretettel köszöntelek benneteket az idei
tanév megnyitóján! Remélem, már mindannyian
velünk vagytok szívvel és lélekkel! Úgy gondol-
6