Családi Kör, 2017. július 6.

More documents

Recommendations

Info

BALKÁNI ÁLLATFARM Dögkeselyűk „Az Apel 100 kérje meg Saša Jankovićot, hogy vonuljon ki a politikából, mert bebizonyosodott róla, hogy tehetségtelen politikus.” Ezt az üzenetet a 160 karakternyi terjedelmet nyújtó Twitter nevű mikroblogon tette közzé Kenan Hajdarević. Abból, hogy nyilvánvalóan az olvasó is értetlenül mered a névre, és nem tudja őt hova tenni, kiolvasható az üzenet súlya is. Az üzengető a Liberális Demokrata Párt elnökségi tagja, az Apel 100 pedig az a száz értelmiségit tömörítő kezdeményezés, amely az év elején felkérte a volt ombudsmant, hogy induljon el az elnökválasztáson. Janković megjelenése a szerbiai politikai ringben már a választások előtti időszakban is a jelen lévő szereplők többségének nemtetszését váltotta ki, és itt nem a haladókra, illetve partnereikre gondolok, hanem az ellenzéki oldalra. Egy új, még nem kompromittálódott, mérsékelt politikus színre lépése ugyanis komoly zavart okozott azok körében, akik már régi játékosok voltak, hiszen ezzel az ő jól megszokott, beágyazott pozíciójukat sodorta veszélybe. A legtöbb, ellenzékben lévő kis párt számára ugyanis tökéletesen megfelel a mostani helyzet. Időről időre rutinszerűen bírálgatják a hatalmat, de a háttérben titkos alkukkal annyi pozícióhoz, előjoghoz jutnak hozzá, amenynyiből ezek a többnyire egyszemélyes pártok remekül tudnak prosperálni. Legjobb példa erre a tavalyi parlamenti választásra összeállt Boris–Čeda–Čanak hármas fogat egy-egy tagja. Nenad Čanak elnökválasztáson való indulásához szükséges aláírásgyűjtésében a szemtanúk szerint maga a haladó párt segédkezett, Boris Tadić finoman, a fenti üzenetet megfogalmazó LDP vezetője, Čedomir Jovanović pedig gátlásoktól mentesen, szinte újsághirdetésben ajánlkozott fel már több alkalommal is Vučićéknak koalíciós partnernek. Az, hogy ma is ellenzékben van, nem rajta múlott, hanem a haladókon, akiknek nyilván (még) nem volt rá szükségük. Persze, nem csak a régi szereplőket irritálta Saša Janković megjelenése, legalább akkora nemtetszést váltott ki a tavaly parlamenti párttá avanzsált Elég volt mozgalom vezetőjéből, Saša Radulovićból is, ő végül addig taktikázott, hogy egy megalázóan alacsony szavazatszámmal szerepelt le a választáson. Számára azért jelentett problémát az új szereplő, mert veszélybe sodorta ellenzéki vezéri ambícióit. A jegyzet elején lévő kis üzenettel kapcsolatban pedig érdemes követni azt az örökérvényűt, amely szerint nem azt kell nézni, hogy mit mondott, hanem, hogy ki mondta. A saját arcától, đinđići eszméjétől 4 2017. július 6. és bármiféle következetességétől sikeresen megszabadult Liberális Demokrata Pártnak semmilyen erkölcsi joga nincs arra, hogy bárkit is felszólítson bármire, kivéve talán a saját elnökét, akinek javasolhatná a visszavonulást is. Persze, nem csak az LDP az, amely talán a hatalomtól is hevesebben bírálja Jankovićot és mozgalmát. A választások utáni időszakban ebbe a csoportba csatlakozott az őt támogató Zoran Živković és az Új Párt, mint ahogy hátat fordított neki számos egyéni képviselő is, elsősorban azok, akik az év elején otthagyták pártjaikat, és maguk is Janković stábjához csatlakoztak. Az ilyen széles körű nemtetszésnek eléggé prózai okai vannak. A fent felsoroltak mindegyike saját feltételekkel és kívánságlistával állt Janković elé, ő viszont egyértelműen közölte például Čedomir Jovanovićtyal és Nenad Čanakkal, hogy ha feltételek nélkül támogatják őt, azt megköszöni, de olyan politikusokkal, akik egy pozícióért már holnap térfelet cserélnének, nem kíván tárgyalni, egyezkedni. A választások során odacsapódott személyek pedig már jó előre befolyásos tisztségeket akartak maguknak a formálódó mozgalomban, és a volt ombudsman velük is egyértelműen közölte: új szervezete valóban új alapokon és elvszerűen kíván politizálni, nem a múltból itt maradt és többszörösen is elhasználódott vagy kompromittálódott közszereplőknek kíván továbbélést biztosítani a politika színterén. Ilyen feltételek mellett pedig a „kicsi a folyó, túl sok a krokodil” elve lépett életbe. Miután ezek a túlélők azt látták, hogy itt egy új szereplő – aki hatszázezer szavazatot szerzett, és jó esélyei vannak a további erősödésre, de nem hajlandó elfogadni az eddigi játékszabályokat, és nem akar belesimulni a bejáródott rendszerbe –, dögkeselyűként rontottak neki Jankovićnak, hogy kiüldözzék a játéktérről, ellehetetlenítsék, és tovább játszhassák saját kis játékaikat, amelyek elvtelen alkuk mentén egyetlen célt szolgálnak: saját egzisztenciájuk biztosítását. A szerbiai politikai színtérnek az 1990- es többpártivá válása óta nem az a rákfenéje, hogy ki van hatalmon, hanem az, hogy minden egyes hatalomváltás kimerül a kádercserékben, de maga a rendszer érintetlen marad. 2000. október 5-nek talán ez volt a legnagyobb mulasztása, hogy az addigi „kéz kezet mos” rendszert, amelyet a háttérből ugyanazok az érdekkörök irányítanak, nem sikerült szétverni. Nyilván ez a törekvés is közrejátszott a kormányfő meggyilkolásában. Azóta azonban egészen mostanáig, vagyis Saša Janković megjelenéséig, még csak kísérletet sem tett senki a teljes körű megújításra. A cél nem volt más, mint beülni a pénzt és előjogokat biztosító bársonyszékbe és élvezni gyümölcseit. Jankovićra, ha sikeres akar lenni, az a nem kis feladat vár, hogy ilyen vadnyugati feltételek mellett, ahol a hatalom és az ellenzék is rá lövöldöz, állja a sarat, és ne menjen bele méltánytalan alkudozásokba. A neki bizalmat szavazó polgárok ezt várják el tőle, létjogosultsága és megmaradása ennek az elvárásnak a teljesítésén áll vagy bukik. BAJTAI Kornél
2017. június 26., hétfő Nemrégiben egy rangos egyházfővel cseréltem eszmét. Érdekelt, hogy a vajdasági katolikus egyházfők között felbukkannak-e azok az ellentétek, amelyek Ferenc pápa reformkísérletei miatt a magyarországi egyházfők között jelentkeznek. „Ezek nem menekültek, ez egy invázió” – hirdeti Kiss-Rigó László szeged–csanádi püspök. Szerinte Ferenc pápa nagyon téved, amikor a menekültek befogadására szólít fel. Beer Miklós váci megyés püspök ellenzi a menekültek és a terroristák egybemosását, szerinte katolikus pap nem fogadhatja el azt az érvelést, miszerint azért nem fogadunk be bevándorlókat, mert veszélybe kerül a vallásunk és a kultúránk, és különben is, az iszlám az eredeténél fogva uralkodni akar. Nem toleráns, nem integrálódik. A püspök Jézus tanítására hivatkozik, a vallási és politikai vezetők felelősségére apellál, és arra emlékeztet, hogy a valódi keresztény, mint mindent a Földön, a menekültkérdést is az örök élet távlatából, Jézus tanítása alapján nézi. Ezzel a mai hívők érzékeny pontját is érintette. Szerinte ugyanis létezik „adminisztratív keresztény”, aki „minden vasárnap ott van a templomban, tartja az első péntekeket, naponta ötször imádkozik, a külső formákat hibátlanul betartja, de valami egészen fontos, a hitből fakadó szeretet hiányzik belőle. Mai keresztény életünk nagy próbája, hogy eljutunk-e idáig.” Ugyanerre a következtetésre jutott Ferenc pápa a minapi reggeli miséjében: figyelmeztetett arra, hogy vannak, akik gyakran hangoztatják: „nagyon katolikus vagyok, mindig járok misére, ehhez és ehhez a szervezethez tartozom”, a valóság azonban egészen más, ezt kellene mondaniuk: „nem élek keresztényi életet, nem adok méltányos bért az alkalmazottaimnak, kizsákmányolom az embereket, feketén üzletelek, pénzt mosok, kettős életet élek”. Ezt Ferenc pápa botránynak nevezi. Az említett Putyini fordulat egyházfő udvariasan, de kitérően válaszolt a kérdésemre. Én is udvariasan bólintottam, ugyan miért mélyedjünk el ebben a kérdésben. Vajdaságban egyébként is minden válasz kitérő, hogy ne mondjam, filozofikus. Nem mondunk se igent, se nemet, hanem éppen az ellenkezőjét – de azt is nagyon metafizikusan –, parafrazeálnám egyik régi Magányos naplóíróként mégis kilépek a helyi kánonokból, s megkockáztatom a kérdést: vajon az „európai kultúrát” védi (állítólag a migránsoktól) az a munkaadó, aki nem jelenti be a munkavállalóját? Vajon igazi kereszténynek nevezhető-e a magyar adófizető polgárok adóforintjaival támogatott, a kisebbség megmaradásáért küzdő (milyen szépen hangzik!) vállalkozó, aki éhbért fizet a munkásának? Fragmentumok Végel László közéleti naplója vajdasági „bölcs” politikus intelmeit. Magányos naplóíróként mégis kilépek a helyi kánonokból, s megkockáztatom a kérdést: vajon az „európai kultúrát” védi (állítólag a migránsoktól) az a munkaadó, aki nem jelenti be a munkavállalóját? Vajon igazi kereszténynek nevezhető-e a magyar adófizető polgárok adóforintjaival támogatott, a kisebbség megmaradásáért küzdő (milyen szépen hangzik!) vállalkozó, aki éhbért fizet a munkásának? Ezen tépelődőm, miközben olvasom, hogy a pápa gondolatai a vádak („Ferenc pápa téved”) ellenére sok embert visszaterelnek a hívők táborába. Akkor sem szálltam szembe a hittel, amikor sok mai hívő zeuszi villámokat szórt feléje, tehát most is nyugodt lelkiismerettel gondolok arra, hogy milyen jó lenne, ha Vajdaságban is termékeny talajra találna Ferenc pápa új szolidaritásra hívó szava. Általános szolidaritásra gondolok, s ebben a migránsok csak egy szerény elemet képviselnek. Ugyanis ha lenne egy általános szolidaritás, akkor a migránsok sem okoznának akkora gondot. Ez főleg a vajdasági magyarok Habram Mária írja, hogy új fiatal csapatnak ajándékozta a Családi Kör kiadási jogát, reméli, sikerrel jár. Nem merek jósolni, de minden magyar intézmény megszűnését vagy sorvadását gyászolom. Azokét is, amelyeknek profilja távol áll tőlem. Ezekben a napokban kivonulásom esetleg olyan értelmet kapna, amelyet nem kívánok, így hát lassan és csendben fogok búcsúzni olvasóimtól. Ameddig lesznek még a vajdasági rónán. között volna fontos, hiszen a belviszályokat serkentő kisebbségi politika sokat vesztett vonzerejéből, az eszképizmusba menekülő, lobbiérdek zátonyán kikötő értelmiség pedig még a belső szolidaritásra se képes. Az eseteket nem nehéz felsorolni. (…) Minden tekintélyt lerombolt a napi politika, ezért nem marad más hátra, minthogy abban bízzak, hogy az egyház képes elhinteni az új szolidaritási kultúráját, amely maradásra készteti a gyorsan fogyatkozó kisebbségi közösséget. Soha sem gondoltam, hogy valaha leírok ilyen mondatot. (…) 2017. június 28., szerda E-mail. Habram Mária, a Családi Kör főszerkesztője levelében arról értesít, hogy nem bírja tovább tartani a lapot, nagyrészt a külső körülmények miatt. A „Nagy Magyar Kinti-Benti Politika” pedig úgy tett keresztbe – támogatásoknál is –, ahogyan akart és tudott, írja. Vagy egy hónapig távol voltam, nem tudtam a hírről, de nem számít meglepetésnek. (…) Többször is gondoltam arra, hogy ez a nap bekövetkezik. Talán ezért is tartottam ki mellette, nem akartam elhagyni a süllyedő hajót. Habram Mária egyszer talán megírja a külső körülmények történetét, nekem a hetilapok kínkeserves története jut eszembe. 1972: a brezsnyevi fordulat idején a Képes Ifjúság szétverése. Hornyik Miklós kálváriája. Rovatom, a Pásztázó. Erős antiliberális kampány, úgy látom, ugyanez történik napjainkban. Csakhogy manapság inkább putyini fordulatról beszélhetünk. A nyolcvanas évek naplójegyzeteit eddig még sehol sem közöltem, ideje, hogy az új naplójegyzetek is csigaházba vonuljanak. Esetleg életjelként fragmentumokat adok közre. Kipontozva… Eddig is sok bajom származott a naplójegyzetek miatt, a legjobb lesz abbahagyni. Amikor a villámok csapkodnak, a gyenge gyertya lángjával csak a kis mellékutcákban érdemes barangolni. Habram Mária írja, hogy új fiatal csapatnak ajándékozta 2017. július 6. 5
Page 1 and 2: Független hetilap, Szabadka, 2017.
Page 3: Babits mihály Nyár Esik a nap! Sz
Page 7 and 8: Vadnyugati állapotok Adán és Moh
Page 9 and 10: A közelmúlt eseményei Itthoni es
Page 11 and 12: Hol a határ? Még a legnagyobb kat
Page 13 and 14: FOGYATKOZÓ DIÁKSZÁM A KÖZÉPISK
Page 15 and 16: Farzseb(ből) Fogd a vándorbotot
Page 17 and 18: A topolyai Petőfi Sándor Cserkés
Page 19 and 20: vízimentő, volt ugyanis olyan ese
Page 21 and 22: 2017. 06. 16. - Szűkülve bővüln
Page 23 and 24: GYEREKSZOBA VII. KRUCZIFYX, A HÉTF
Page 25 and 26: Gondolnánk, hogy arra, szoptatni f
Page 27 and 28: Ma egy éve, hogy megtörtént. Ün
Page 29 and 30: SZENT LÁSZLÓ A BUDAI MÁTYÁS-TEM
Page 31 and 32: Így nehéz lesz kenőpénzt adni!
Page 33 and 34: A megfejtők között egy könyvet
Page 35 and 36: E rejtvény megfejtői között ké
Page 37 and 38: Miért öregszünk, és mit tehetü
Page 39 and 40: A Nemzetközi Labdarúgó-szövets
Page 41 and 42: Növénygondozás júliusban KERT S
Page 43 and 44: CSALÁDI HIRDETŐ APRÓHIRDETŐK FI
Page 45 and 46: Siker és elismerés Küzdeni érte
Page 47 and 48: gigantománnak hatott is az az adot
Page 49 and 50: CSILLAGOK HÁBORÚJA Székely bács
Page 51 and 52: Pár percig forraljuk, hogy besűr
Page 53 and 54: tv 9.10 Capri - sorozat 10.10 Dokum
Page 55 and 56:
tv 19.00 Híradó 20.00 Lottó 20.1
Page 57 and 58:
tv vasárnap, július 9. 12.55 Ház
Page 59 and 60:
tv hétfő, július 10. 8.00 Hírek
Page 61 and 62:
tv kedd, július 11. 17.30 Mad Fall
Page 63 and 64:
tv szerda, július 12. 20.30 Azok a
Page 65 and 66:
tv csütörtök, július 13. 12.45
Page 67 and 68:
MUNKALEHETŐSÉGEK KECSKEMÉTEN Dol
show all

Családi Kör, 2017. július 6.

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?