Családi Kör, 2017. október 5.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Bródy János<br />
Ezek ugyanazok<br />
Ahogy 40 évvel ezelőtt is voltak nehéz idők<br />
De a Kondratyev-féle ciklusokkal sohasem törődtek ők<br />
Mer’ az erősek mindig úgy érzik, hogy csalhatatlanok<br />
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok<br />
Mikor az entrópia emelkedik és mindent felkavar<br />
A szolgálatok beindulnak, hogy ne legyen túl nagy a zaj<br />
S kitüntetett szerephez jutnak megint a seggnyalók<br />
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok<br />
Itt szép lehetsz, de okos nem, mert kötelező a hit<br />
És ellenség lesz mindenki, aki kételkedik<br />
És erkölcsről papolnak álszent köpönyegforgatók<br />
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok<br />
Lassan kihull a memóriákból az egyéni tapasztalat<br />
És átírja a központból kiküldött új adat<br />
S jönnek a minden rendszerhez alkalmazkodók<br />
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok<br />
Ahogy mindig újra kezdődik a bálvány körül a tánc<br />
Megint befonja életünk egy láthatatlan lánc<br />
És jönnek a lelkes ostobák s a gyáván megalkuvók<br />
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok<br />
S ha végül rájuk dől a ház és nincs már több hitel<br />
Majd mást vádolnak azzal, amit ők követtek el<br />
És engedelmes szolgáló a törvény és a jog<br />
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok<br />
Hát kedves fiam, édes lányom, véssétek be jól<br />
E szép országban pusztít más is, nemcsak az alkohol<br />
Jönnek majd és hirdetik, hogy milyen nagy magyarok<br />
De tudjátok, hogy ezek bizony mindig ugyanazok<br />
Édesapám, te megmondtad: ezek ugyanazok<br />
A borítón Ricz Géza Jugoszlávia halála (2) című festményét látják.<br />
Ezen az oldalon Kószó Attila felvétele szerepel.<br />
Szerbia<br />
csendes<br />
Az elmúlt 17 év során gyakran esett rám az épp<br />
aktuális szerkesztő választása, írjak 2000. <strong>október</strong><br />
5-ről. Nem esett nehezemre, hiszen ott voltam<br />
azokban a napokban a szabadkai utcákon, sőt,<br />
ötödikén délután a Subotica-trans garázsa előtt<br />
vonultam el, amikor végül kiengedték a Belgrádba<br />
induló buszokat. Csak azért nem jutottam el<br />
Belgrádba, mert apám visszatartott. Nem bánom,<br />
mert hatalmas élmény volt 50 ezer szabadkai polgártársammal<br />
együtt követelni a kerületi börtönben<br />
lévő Robertino szabadon bocsátását, majd a<br />
fővárosból érkező hírekről értesülve a főtéren felállított<br />
színpadon álló Németh Jánostól, a forradalom<br />
szabadkai hangjától, együtt örülni és ugrálni<br />
Lajkó Félix és barátai zenéjére. Évről évre szomorúbb<br />
élmény volt erről az évfordulóról írni, hiszen<br />
Zoran Đinđić meggyilkolása után csak arról lehetett<br />
hírt adni, hogy lépésenként minden viszszarendeződik,<br />
az akkori főbb szereplők elárulják<br />
az <strong>október</strong> 5-ei eszméket, a kivívott szabadságot<br />
megcsúfolják, a népet pedig semmibe veszik.<br />
Mára már odáig jutottunk, hogy az akkori történéseket<br />
ildomos utcai huliganizmusnak, vandalizmusnak<br />
minősíteni, sőt olyan ötlet is volt, hogy felelősségre<br />
kellene vonni a résztvevőket.<br />
Arra pedig kár is szót vesztegetni, hogy visszajöttek.<br />
Azok, akikről azt hittük, a történelem szemétdombjára<br />
kerültek mindazért, amit saját népük<br />
ellen az előző évtizedben elkövettek, ma élet<br />
és halál urai.<br />
Megtiszteltetésnek érzem, hogy a <strong>Családi</strong> <strong>Kör</strong><br />
mai számában az az ember osztja meg velünk<br />
visszaemlékezéseit az eltékozolt forradalomról,<br />
aki a szabadkai események egyik fontos szereplője<br />
volt. Ahogyan fentebb neveztem, a forradalom<br />
szabadkai hangja, aki sok mindent elmesél,<br />
viszont legalább ennyi mindent csupán sejtetni<br />
enged.<br />
Az évforduló kapcsán engedjék meg, hogy Petőfit<br />
parafrazáljam. Miként ő Európáról írta, úgy<br />
ma Szerbiáról mondható el, hogy csendes. Lecsendesült,<br />
szabadságát nem vívta ki. Népe lehajtott<br />
fejjel tűri, hogy megalázzák, kirabolják,<br />
tapossanak rajta. Úgy tűnik, semmivé foszlott az<br />
az energia, amely 17 évvel ezelőtt még reményt<br />
adott az embereknek, és mosolyt csalt az arcukra.<br />
Ma Szerbiára a csendes belenyugvás jellemző.<br />
De mivel az idő kereke forog, a történelem pedig<br />
ismétli önmagát, biztosan eljön a pillanat,<br />
amikor újra megjelennek az „otporosokhoz” hasonló<br />
vagány fiatalok, és felrázzák majd az országot.<br />
Addig pedig éljünk úgy, ahogy a szívünk és<br />
lelkünk diktálja, és ne hagyjuk, hogy elfeledtessék<br />
velünk, mit éreztünk és követeltünk az utcákon<br />
2000 <strong>október</strong>ében.<br />
BAJTAI Kornél<br />
<strong>2017.</strong> <strong>október</strong> <strong>5.</strong> 3
Change language