Views
6 days ago

Infokalauz - Kaposvár

8 nál is több

8 nál is több szenvedést tartogattak A 18. század közepén ez a a városka még gyér számú lakos- vásártartási joggal bíró kis mesága számára. A Habsburgok zőváros lett a megyeszékhely. 1702-ben leromboltatták a sok A beköltöző lakosság jó része már viszontagságot megért kaposi iparosokból és kereskedőkből állt, várat, a Rákóczi-szabadságharc akik igyekeztek kihasználni a idején pedig az is elpusztult, amit település megnövekedett jelena császári hadmérnökök meg- tőségéből adódó lehetőségeket. hagytak. Miután a város a kuru- Az 1767-es úrbérrendezés viszont cok mellé állt, a szemben álló növelte a városra nehezedő feudáhadak időről időre „meglátogatták”, minek következtében a te- még sokáig másodrendű központ lis terheket. A fejlődés ellenére lepülés utcai harcok színterévé volt Kaposvár, amely csak a 19. vált, és többször is leégett. Végül század közepére – utoljára Szigetcsaknem minden megmaradt la- várt is megelőzve – vált a megye kos elhagyta az üszkös romokat. legnépesebb településévé. Kaposvár pusztulása szerencsére nem bizonyult véglegesnek. egészségügyi, kulturális és köz- A 19. század elejétől fontos A városka újratelepülési engedé- művelődési intézményeket hoztak lyét 1712-ben bocsátotta ki az új létre Kaposváron. Csokonai Vitéz birtokos család feje, Esterházy Pál Mihály többször is felkereste a herceg. Ahogy a hely katonai je- várost a 18. század végén (vígepolentőségét a vár megépítése ala- sza, a Dorottya Kaposváron játpozta meg, úgy az Esterházyak szódik), Berzsenyi Dániel pedig 1715-ben felépült az első népiskola… A 18. század közepén ez a … kis mezőváros lett a megyeszékhely. befolyása révén Kaposvár gazda- rendszeresen látogatta a megyei sági és közigazgatási szerepe vált könyvtárat. 1806-ban megnyimind hangsúlyosabbá. Kaposvár totta kapuit az első gimnázium. élt és legfőképpen élni akart, amit A reformkor sodrásában már kétségtelenné tesz, hogy az itt la- valóban a polgárosodás útján hakóknak már nemcsak a jelenre volt ladt a mezőváros. Elkészült az új gondjuk, a létfenntartásra, hanem vármegyeháza, a közkórház, mega jövőre is. Már 1715-ben felépült az kezdte működését a posztógyár. első népiskola, s a túlnyomórészt Utcát köveztek, kaszinót és lókatolikus lakók a korábbi fatemp- tenyésztő társaságot szerveztek, lom helyébe hamarosan egy erős felállították az első kaposvári szerkezetű templomot építettek. nyomdát, és nem utolsósorban befejezték a Kapos szabályozását (bár a folyó árvizei még sokszor okoztak nagy károkat). S 1835- -ben a megyeszékhely díszpolgárává választották Széchenyi István grófot. Mivel a kaposváriak a pesti forradalom mellett tették le a garast, 1848–49-ben többször is megszállták a városkát a császári csapatok. A felszabadulást egy fiatal somogyi szolgabíró, Noszlopy Gáspár népfelkelői hozták el 1849 tavaszán; Noszlopy – Kossuth kormánybiztosaként – az összeomlásig innen irányította a megyét. A szabadságharc veresége után Kaposváron is berendezkedő abszolutizmusnak rá kellett döbbennie, hogy az eseményeket ugyan az irányítása alá vonhatja, de a lelkeken már nem tud uralkodni többé. A lakosság érzelmeiről a császár első kézből szerezhetett tapasztalatot, hiszen 1852-ben maga is felkereste Kaposvárt. A település egyébként az abszolutizmus éveiben is fejlődött: 1851-ben itt alapították meg az ország első szappangyárát, s 1857-től megkezdődött a Kapostól délre fekvő Donner városrész kiépítése, amely a területen először építkezni kezdő serfőzőmester után kapta a nevét. A város tehát nem várta tétlenül a hamarosan bekövetkező rendszerváltozást; dalárdája is volt már 1866-ban, s ugyanekkor indult éppen fél évszázados útjára a neves újságíró és irodalmár, Roboz István itt szerkesztett hetilapja, a Somogy.

9 A megyeszékhelyen a reform- kor óta felhalmozódott szellemi és anyagi energiákat végül az osztrák–magyar kiegyezés szabadította fel. Az 1867 után kiépülő liberális magyar jogállam keretei között addigi történetének legvirágzóbb korszakát élte át Kaposvár. 1872-ben a vasút is elérte a megyeszékhelyt, amelyet a következő évben véglegesen várossá nyilvánítottak. A kaposváriak ezután is bizonyságát adták függetlenségi elkötelezettségüknek: a kerület szavazópolgárai 1869-ben a száműzetésben élő Kossuth Lajost választották meg országgyű-lési képviselőjüknek – bár a „turini remete” természetesen nem fogadhatta el a mandátumot. 1889-ben díszpolgárrá választották Kossuthot, s 1911-ben a főtéren leplezték le a szobrát. Kaposvár közlekedés-földrajzi helyzete 1890-ben tovább javult, mert a MÁV Somogy megye székvárosán keresztül teremtette meg a vasúti összeköttetést Budapest és Fiume között. A vicinális vonalak megépítése pedig hamarosan a somogyi vasúthálózat fókuszába helyezte a várost. A közlekedés fejlődése alaposan felpörgette Kaposvár városiasodásának folyamatát. A szállítási lehetőségeket és az Esterházy-uradalom adottságait felhasználva 1894-ben termelni kezdett a cukorgyár. Sorra épültek a malmok, s nemcsak vágóhíd és sörfőzde, hanem vasöntöde is létesült. A századforduló városfejlesztő polgármestere, Németh István hivatali időszaka hozta el a megyeszékhely első aranykorát: Kaposvár északi irányban terjeszkedett, több szálloda és bankház nőtt ki A vicinális vonalak megépítése ... a somogyi vasúthálózat fókuszába helyezte a várost. a földből, új vasútállomás, városháza, számos iskola és templom épült. Ekkortájt alakult ki a mai belváros építészeti arculata, amelyet főleg a szecessziós és eklektikus középületek és lakóházak tesznek vonzóvá. A századelőn létrejött a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság, napilapok indultak, felépült a kőszínház is, s a város megerősítette pozícióját a megye kulturális, közlekedési, ipari, kereskedelmi és pénzügyi központjaként. 1910-re több mint 24 ezerre nőtt a lakosság száma. A városba visszaköltöző európai hírű festőművész, Rippl-Rónai József Róma-hegyi villája – amelyet 1909-ben Ady Endre is meglátogatott – a kulturális-művészeti élet egyik központjává vált. 1912-ben zászlót bontott a Kaposvári Szépítő Egyesület, amely rendkívül sokat tett a kulturált városkép kialakításáért, a parkosításért, a zöldterületek gyarapításáért. A dualizmus szabadabb, békebeli világának s egyben a várossá fejlődés legdinamikusabb szakaszának az első világháború vetett véget. Az a „nagy háború”, amelyből a somogyi fiúk s köztük a 44. számú kaposvári gyalogezred katonái – a hősiességükről és szavajárásukról egyaránt híres „rossebbakák” – alaposan kivették a részüket. A háború a megyeszékhelyen is nélkülözést szült, az emberveszteség elkeseredést, mindez pedig elégedetlenséghez, balratolódáshoz vezetett. 1919 márciusában – még a fővárosi hatalomávétel előtt – háromtagú direktórium ragadta magához a megye és a város vezetését. A proletárdiktatúra tömegbázisa azonban egyre fogyatkozott, a gondok pedig sokasodtak, s már nemcsak a parasztság elégedetlenkedett. A kommunisták június 22-én a diktatúra ellen fellépő kaposvári munkások ellen is bevetették a karhatalmat, de a kommün bukása után kibontakozó fehérterror is számos áldozatot szedett a városban. A háború alatti és utáni gazdasági válságból való kilábalás – amely voltaképpen csak a harmincas évek második felére sikerült – nagy energiákat kívánt a város története során már sokadszor az újrakezdés feladatával birkózó kaposváriaktól. A város legjelentősebb üzeme továbbra is a cukorgyár maradt, amely a templomépítés és az 1923-ban alakult Rákóczi sportklub támogatásával kulturális feladatokat is magára vállalt. A harmincas években