Views
9 months ago

Családi Kör, 2018. február 15.

gyerekszoba Egyszer volt

gyerekszoba Egyszer volt egy gazdag leány, aki sohasem dolgozott, mert az anyja kényesen nevelte. Sokan kérték feleségül, de az anyja a kérőket mind lebeszélte, azt mondta: - Hagyd el, ne kérd, mert dologtalan, s nem élsz meg vele. Megint megkéri egy legény, s az anyja az is le akarja beszélni, de ez azt felelte: - Hát kigyelmed olyan anya, hogy a leányának nem akarja boldogságát? Jössz-e hozzám, húgom? - Igen biz én, jó szívvel! - feleli a leány. A legény azt mondja: - Gyere, menjünk s esküdjünk meg! Elmennek, megesküsznek, s a legény a leányt elveszi az anyja ellenére is. A leány csak ahhoz tartotta magát, ahogy az anyjánál szokva volt, ott üldögélt egy helyben, szép kényesen, pirimókosan, nem dolgozott semmit álló napestig, csak a lábát lógázta. Neki az is mindegy volt, ha az ura szidta is érte. Gondolta az ura: ,,Hagyd el csak, ifiasszony, mert majd SZÉKELY NÉPMESÉK A lusta leány megtanítalak én téged dolgozni, ha az anyád meg nem tanított is!” - mert amikor hazajött a mezőről, az anyja is örökké panaszolta, hogy a menyeasszony semmit sem dolgozik. S azt mondta reá: - Evvel, édes fiam, soha meg nem élsz, mert semmi dologhoz nem nyúl. Úgy ül örökké, mint egy nagy grófné! Jobb lesz, ha elválsz tőle. - Elválni nem válhatok el, anyámasszony, mert tudva úgy vettem el, mint dologtalant. Hanem bízza rám kigyelmed, majd megtanítom én őt dolgozni. Másnap reggel az ifjú gazda elment ki a mezőre, mikor hazajött, azt kérdezte: - Ma hányan dolgoztunk, anyámasszony? Az anyja azt felelte: - Ketten, édes fiam! - Akkor hát ketten is együnk! - mondotta a fia. Ettek ketten, s az ifiasszony étlen maradt, még este is, s reggel is. Reggel, mikor az ura elment, sírt egy jó nótát, azután sóhajtozni s gondolkozni kezdett. Egyszer azt kérdi az anyósától: - Anyámasszony, ha a tüzet megszítom, dolog-e? - Dolog, édes leányom, dolog! Megszította hát a tüzet. Azután kérdezte: - Hát ha a tűzre fát hozok be, dolog-e? - Dolog, édes leányom, dolog! - Hát ha kiseprem a házat? - Az is dolog! Vizet hozott, s házat sepert, s az öreg megörvendett, hogy jól kezdi majd viselni magát, s elmagyarázta neki, hogy miféle dolgok vannak a ház körül, s azokba beleindította, segítette, tanította. A gazda hazajött, s mikor asztalhoz kellett ülni, kérdi az anyját: - Ma hányan dolgoztunk, anyámasszony? - Hárman, édes fiam - mondta nagy örömmel az öreg. - Nahát, akkor hárman is együnk! - mondta a gazda is örömmel. Asztalhoz ültek hát, az ifiasszony még nagyobb örömmel, mert másfél nap alatt éppen eléggé megéhült. Aznaptól fogva mindig hárman dolgoztak, s hárman is ettek. Még ma is élnek, ha meg nem haltak. A szegény favágó az erdőben dolgozott. – Ideje megebédelnem – gondolta, s ezzel leült egy közeli farönkre, hogy pár falat kenyeret egyen. Falatozás után a patak fölé hajolt, hogy szomját oltsa. Baltája kicsúszott az övéből, és a mély vízbe esett. – Jaj! Mit tegyek? Úszni nem tudok. Ez a folyó meg feneketlen. Hogy dolgozzak balta nélkül?! Mitévő legyek? – jajveszékelt. Eszébe jutott beteg édesanyja, aki otthon várja őt, s ettől még jobban elcsüggedt. Annyira elkeseredett, hogy elsírta magát. Ekkor a víz bugyogni kezdett, és vakító fénnyel ragyogott. Egy vízi szellem emelkedett fel a mélyből, és barátságos hangon így szólt: – Favágó, miért sírsz ilyen keservesen? A megrémült favágó elmondta a szellemnek, mi történt. – Szegény favágó! Mivel ilyen jó vagy, és aggódsz az édesanyádért, megkeresem neked a baltát – mondta, és azzal eltűnt a vízben. Kisvártatva a szellem ismét megjelent, és csillogó aranybaltát mutatott a favágóra. – A tied–e ez a balta? – kérdezte. – Oh, dehogy! Az enyém közönséges favágó balta; nem aranyból öntötték, nincs rajta semmi csodálnivaló – válaszolta a favágó. Ezüstbalta, aranybalta A szellem ismét alámerült. Amint a víz buzogni kezdett, a szellem újra megjelent. Ezúttal ezüstbaltát tartott a kezében. – Ez–e a baltád? – kérdezte. A becsületes favágó megrázta a fejét, és így válaszolt: – Nem, uram! Az enyém nem csillogó ezüst! A szellem megint alámerült, és kis idő múlva egy kopott, kicsorbult baltával jelent meg. – Ez–e a baltád, favágó? – kérdezte a jóságos szellem. – Igen uram. Az enyém. Szépen köszönöm, és ígérem, szorgalmasan fogok dolgozni vele, hogy gondját viselhessem az édesanyámnak. A szellem rámosolyodott a favágóra: – Becsületes ember vagy. Jutalmul neked adom az arany- és az ezüstbaltát is. Kivette a másik két baltát is a tarisznyájából, és átadta a favágónak, aki remegő kezekkel nyúlt értük. A szellem eltűnt, a favágó pedig hazaindult. Másnap a favágó megmutatta az aranybaltát és az ezüstbaltát a társainak, és elmesélte nekik a különös dolgokat, amelyek az előző napon estek meg vele. Az egyik kapzsi favágó, miután végighallgatta a történetet, megkérdezte, merre van az a folyó, és azonnal odasietett. – Ez az a folyó, ahol aranybaltát szerezhetek? Nos, itt a baltám – mondta, és azzal bedobta a szerszámot a vízbe, és rázendített a sírásra. A víz buzogni kezdett, majd pedig megjelent a vízi szellem. – Miért sírsz ilyen keservesen? – kérdezte a kapzsi favágót a szellem, mire az így válaszolt: – A baltám a vízbe esett. Balta nélkül pedig nem tudok dolgozni, és szegény beteg édesanyámmal együtt éhen halok. A szellem szó nélkül a víz alá merült, és hamarosan egy csillogó aranybaltával tért vissza. – A tied–e ez a balta? – kérdezte. A mohó favágó kinyújtotta a kezét, és örömtől ragyogó arccal válaszolt: – Igen uram, az enyém! Amikor a szellem meghallotta a kapzsi favágó válaszát, hirtelen nagy haragra lobbant: – Hazudsz! Ez az ócska, kopott balta a tied! – mondta neki, és kezében a favágó baltájával eltűnt a szeme elől; soha többé nem tért vissza. A kapzsi favágónak odaveszett a baltája, s most már okkal jajveszékelt: nélküle nem tudja megkeresni még a napi betevő falatot sem. 22 2018. február 15.

gyerekszoba Dominórejtvény A játékszabályt biztosan ismered: a dominók csak úgy tehetők egymás mellé, ha a szomszédos oldalakon azonos számú pont van, vagy pedig teljesen üresek. Az ábrán látsz öt kirakott dominóképet, mindegyiken egy-egy hiba. Keresd meg hibákat! 2018. február 15. 23