Views
6 months ago

Családi Kör, 2018. február 15.

Ostorcsattogtatás és

Ostorcsattogtatás és kéményseprés Odakint tavaszias napsütés töri át a nehéz ködös téli fellegeket, kihalt a falu, alig egy-két személygépkocsi zaja veri fel a mély csendet. Nem is csoda, hiszen a télben járunk. Igaz, ilyen telünk is már régen volt, hogy hótakaró még nem lepte be a muzslyai utcákat, a termőföldeket. A családi házakat fűteni kell. Ilyenkor télidőben az emberek fával, szénnel, legkevésbé gázzal, esetleg villannyal melegítik az otthonaikat, hogy a ma már csak megsárgult fotókon látható banyakemencéket már ne is említsük. Ezek voltak a legelterjedtebb, meleget árasztó fűtőtestek a régi idők telén, de nemcsak meleget adtak, hanem még a legolcsóbbak is voltak a Béga folyó mentén élő parasztembereknek. „Ilyenkor, télidőben van a legtöbb tűzeset, különösen, amikor az emberek nem viselnek gondot a kémény tisztaságára” – vallja a muzslyai Pakai László, aki a kéményseprő mellett a karikás ostorral is jól tud bánni, hiszen Pancsován kiérdemelte a pásztorfejedelem titulust. Nem csoda, hiszen még gyerekkorában megtanulta az ostorpattogtatást szülőfalujában, Szentmihályon. Pakai László akármelyik családi házba ment be kéményt takarítani, a lakók mindenhol örültek, hiszen a hiedelem szerint a kéményseprő szerencsét hoz. Ha többször megfordult takarítani a kéményt, különösen ilyenkor, télen, akkor volt a családi ház igazán biztonságban, hiszen így elkerülhető volt a tűzeset, a szénmonoxid-mérgezés. „A kéményeket nyáron egyszer nézték át, ha szükség volt rá, ki kellett égetni. Késő ősszel már megkezdődhetett a tüzelés. Télidőben viszont legalábbis havonta egyszer be kellett járni a falut, és a kéményeket rendszeresen takarítani kellett” – mondja Pakai. Hozzáteszi, az utóbbi tíz-húsz év alatt nagyon sok változás történt a környezetünkben. Ezalól nem kivétel a kéményseprői szakma sem. „Megszűnt a kéményseprő közvállalat, kevés a szakosodott kéményseprő, emiatt könnyedén megeshet, hogy kéménytűz keletkezik. A múlt században ennek nagyobb figyelmet szenteltek az emberek. Városi szinten szervezetten gondoskodtak a tűzvédelemről, de szükség is volt rá, mivel sok nyitott kémény is volt, sőt a kémény körüli náddal fedett padlások is tüzet idézhettek elő.” Pakai László ma szabadidejét, nyugdíjas napjait családja körében tölti, vagy a Muzslyai Amatőr Szakácsok és Hagyományápolók Egyesületében. 2006 óta tagja az egyesületnek. Mint falusi gyereknek neki sem voltak különleges játékszerei. A nyári napokon, a forró napsütésben, bokáig érő porban egy bottal vagy szárizékkel játszottak a barátaival, azt nyergelték képzeletükben, mintha egy kiváló paripán ülnének. Az ostor szintén csak egy botra kötött madzag volt, vagy ha a családi ház előtti gang oszlopán ott lógott a szülei ostora, azt vették el. Esetleg az elszakadozott, elhasznált lóistrángokból készítettek maguknak kancsikát. Pancsován 2006 augusztusában a Pásztorfejedelem Művelődési Egyesület szervezésében megrendezték a már hagyományossá vált pásztorfejedelem-versenyt. Barátai és családja biztatására a muzslyai hagyományápoló egyesület tagjaival eldöntötték, beneveznek a rendezvényre. László tudta, hogy neki a kancsikapattogtatást, annak csínját-bínját nem kell tanulnia, csak gyakorolnia. Gyakorlás és erő kell ahhoz, hogy a csordás vagy a kanász is tudjon a kancsikával bánni. Mindössze egy hónapi gyakorlás után Pancsován a 18 részvevő közül gyorspattogtatásban (a résztvevők abban versenyeztek, hogy ki tud egy perc alatt több pattogtatást produkálni) László 118 telidurrogással első lett, így kiérdemelte a pásztorfejedelem titulust. A rekordját azóta sem tudta senki se megdönteni. Kép és szöveg: PRÉCZ István PAKAI LÁSZLÓ NYUGALMAZOTT KÉMÉNYSEPRŐ ÉS PROFI OSTORCSATTOGTATÓ 38 2018. február 15.

Olimpia, politika, szél… SPORT Lassan megtanuljuk most már nemcsak kimondani, hanem leírni is annak a dél-koreai városnak a nevét, ahol a 2018-as téli olimpiai játékokat rendezik. Pjongcsangot korábban Phjongcshangnak is írták a mi nyelvünkön, de aztán egyszerűsödött az írásmód. Az évtizedekkel ezelőtt kiadott, a távol-keleti nyelveken írt városés személynevek helyes magyar írásmódját és kiejtését taglaló szótárban nem is találtam ezt a várost. Ami – Koreáról, a térség leggyorsabban fejlődő országáról lévén szó – érthető. Lehet, hogy az utóbbi húsz év alatt nőtt ki a földből egy picinyke falu helyén. Hódeszka és társai Az angolul snowboardnak nevezett sporteszköz magyarul hódeszka. Nagyon helyes. Így lett a footballból labdarúgás, illetve foci, és a ritmikus sportgimnasztika elnevezése is magyar lelemény. Hála a nyelvészeknek és az anyanyelvüket igényesen használó riportereknek, egyre kevesebb idegenből átvett kifejezéssel találkozunk a tévéközvetítések során. A curling nálunk, baráti társaságban tilitoli – nyilván nem áll szándékunkban szabadalmaztatni. Megfelelő, a nyelv szelleméhez illő elnevezést azonban előbb-utóbb találnak majd rá. A hódeszkával kapcsolatos érdekesség egyébként annak kialakulása. A síelés különböző formában már évszázadok, sőt évezredek óta jelen van az emberiség történetében, de a snowboard története csupán mintegy fél évszázados. Egy amerikai apuka ugyanis kislánya számára először összekötött két sítalpat, majd pedig – a helyi sikert látva – megkezdte találmánya gyártását. Az új, sportolásra való eszköz aztán gyorsan népszerű lett, majd a világot is meghódította, mi több, a gördeszka is belőle fejlődött ki. Ahogy a szkeleton is a szánkóból. A svájci St. Moritzban ugyanis fiatalok egy csoportja megunta, hogy a szánkón háton fekve ereszkedjen le a jeges betoncsatornában, és kitalálták, hogy hasra fekve teszik meg a távot. Látni kétségtelenül többet láttak, nem meredt meg a nyakuk, de egyre nagyobb lett annak a veszélye, hogy a falnak ütközve vagy felborulva komolyabb sérülést szenvedhetnek. Át is alakították az apró, könnyű szerkezetű szánt, és a sportbarátok megfigyelhetik, hogy a szkeleton alacsonyabb, miközben azért sokan többször is meggondolnánk, hogy kipróbáljuk-e. Akár hason, akár háton fekve. A bob-, szánkó- és szkeletonversenyek számára épített betonteknő ugyanis nemcsak kanyargós, hanem lejtős is. Na meg szűk, így nem mindenkinek ajánlott. Egy hete azon morfondíroztam, hogy mi lehet az a félcső, hiszen a hódeszkások mezőnyében abban a versenyszámban indul magyar színekben egy amerikai lány. Elisabeth Swaney révén most majd ezzel a különleges, a fiatalok által kedvelt versenyszámmal is megismerkedhetünk. Eddig A HÓDESZKA ŐSE ugyanis a téli sportok közül jobbára csak a műkorcsolyát és a jégtáncot, a gyorskorcsolyázást és a jégkorongot, a síugrást és sírepülést, a lesiklást, műlesiklást és annak változatait, valamint a sífutást ismertük. Na meg a sílövészetet, amelynek angol neve: biatlon. Miért nincs? A mostani téli olimpia egyébként a politika jegyében zajlik, hiszen a két Korea sportolói közös (semleges) zászló alatt versenyeznek, magas rangú északi delegáció tartózkodik a helyszínen, vegyes hokicsapattal indultak, amelyet már sokan a Nobel-békedíjra is esélyesnek tartanak. Mások abban is politikát látnak, hogy sok orosz versenyzőnek csupán a NOB zászlaja alatti indulás lehetősége maradt, mivel a négy évvel ezelőtti, Szocsiban rendezett téli játékokon állami szinten doppingolták sportolóikat a házigazdák. Az illetékes miniszter lemondott, a nemzetközi döntőbíróság bizonyos számú versenyzőt felmentett a vádak alól, de a Nemzetközi Olimpiai Bizottság hajthatatlan maradt, így most ismét ott a fehér lobogó, ahogy már 1992-ben Barcelonában, a nyári olimpiai játékokon is ilyen jelképpel indulhattak az oroszok, mivel akkor éppen zajlott a Szovjetunió felbomlása… Az időjárási viszonyok a már említett Pjongcsangban és környékén nem túlságosan kedvezőek. Hidegnek hideg van, hóhiányra sem lehet panaszkodni, a versenyfeltételek kiválóak, de a szél akadályozza a síugrók és a műlesiklók versenyeit is. A szervezők halasztottak néhány futamot, és valószínűleg az égiekhez fohászkodnak kínjukban. Liu már pontot szerzett Magyarországnak Szerbia négytagú csapatát a megnyitón láttuk, azután pedig majd találkozunk velük valahol a „futottak még” kategóriában. Nincs esélyük az éremszerzésre, legfeljebb az első 20-30 induló közé juthatnak be. Más a helyzet a magyarokkal, akiknek a rövid távú gyorskorcsolyázás meghozta az első olimpiai pontot is. Liu Shaolin Sándor ugyanis ötödik lett 1500 méteren, és a rövidebb távokon is maradt még esélye. A lányok is jól szerepelnek, és előfordulhat, hogy még szebb eredményeknek lehetünk tanúi. A feltételekről egy hete már szóltunk, ahogy a hagyományok hiányát is említettük, de azért jó lenne a valósággal szembenézni. Magas hegyek nincsenek Magyarországon (Szerbiában annál inkább), de jégcsarnokot például lehetne építeni. Miért van például az, hogy az egykor szebb napokat látott, az egykori Jugoszláviában válogatott jégkorongozókat is nevelő szabadkai Spartacus fiatal korosztályai Szegeden, Kiskunhalason vagy Budapesten edzenek, miért nem tudtak eddig Szabadkán műjégpályát építeni? A cinikusok most nyilván azt válaszolnák, hogy azért, amiért gyógyfürdőt sem, mivel a szabadkaiak tömegesen járnak át Mórahalomra, a nemrég még tanyavilágként számon tartott magyarországi településre, ha éppen megmártózni szeretnének. Számos kérdést vet fel a síksági emberben még a Távol-Keleten megrendezett téli olimpiai is. Választ azonban nem kapunk, bár a legtöbb felmerülő kérdésre magunk is tudjuk – vagy legalább sejtjük – a feleletet. És nem igazán vagyunk boldogok tőle. Szurkoljunk tehát továbbra is a meleg szobában a képernyő előtt a holland vagy a koreai gyorskorcsolyázóknak, a német és francia sílövőknek vagy a kanadai hódeszkásoknak… NÉMETH János 2018. február 15. 39