Views
6 months ago

Családi Kör, 2018. április 12.

gyerekszoba Francia

gyerekszoba Francia népmese A nap és a szél versengése Többet ésszel, mint erővel: ez derül ki a nap meg a szél versengéséből is. Réges-régen történt, még amikor nem volt ritkaság, hogy a nap elbeszélgetett a fákkal, a csillagokkal, az erdő vadjaival. Egyszer, úgy mondják, a széllel ereszkedett szóba. Csakhogy a szél rettentően gőgös volt, amellett nagyon vad is, nem lehetett vele rendesen beszélgetni, azonnal elkezdett huzakodni, hetvenkedni, kötözködni. Így történt ez most is. A nap barátságosan köszöntötte, de a szél éppen csak mordult egyet feleletül, aztán nyomban hivalkodni kezdett. Bizony – mondta –, akármilyen fenn hordod is az orrodat ott az ég magasában, kettőnk közül azért mégis én vagyok az erősebb! A napnak ugyan semmi kedve nem volt hozzá, hogy vitatkozni kezdjen egy ilyen neveletlen süvölvénnyel, de azért mégiscsak megkérdezte tőle: – Miből gondolod, hogy erősebb vagy nálam? – Miből? – zúgott-morgott fölfuvalkodottan a szél. – Onnét, hogy te csak baktatsz odafönt, és mosolyogsz, de én idelent akárkit derékon kapok, és megpörgetem, amellett ha megharagszom, akármi akad az utamba, egyszerűen elfújom, mintha ott se volna. – Derék dolog – jegyezte meg a nap –, de azért nem ártana próbát tenni egyszer, mert régi igazság, hogy sok beszédnek sok az alja, és nem annak a legerősebb a karja, akinek a legharsogóbb a hangja. – No, hát álljunk ki versenyre! – hányta-vetette magát a szél. – Nem bánom – mondta a nap. – De miben versenyezzünk? – Látod ott azt a parasztembert? – kérdezte a szél, és a vándorra mutatott, aki az úton bandukolt. – Látod a vállán a subát? No, hát az nyeri a versenyt, aki le bírja húzni róla a subáját. – Rendben van – egyezett bele a nap. A szél nem sokat teketóriázott, hatalmasan fölfújta magát, azzal nekirontott a parasztembernek, és elkezdte tépdesni, ráncigálni a subáját. De hiába ráncigálta; nem sokra ment vele. A parasztember ugyanis fázott a vad szélben, fölhajtotta körben a suba gallérját, jól befészkelte magát a meleg birkabőrbe, aztán mert a szél egyre erősebb lett, s majd ledöntötte a lábáról, leült egy szikla tövébe, hátát nekivetette a sziklának, s úgy megbújt a subában, mintha többé ki se akarna bújni belőle. A szél dühöngött, morgott, huhogott, de nem ért el semmit. – Jól van – mondta a nap –, most én jövök. Megállt a kuporgó vándor fölött, és elkezdett mosolyogni. Mosolygott egyre szélesebben, csak úgy ontotta meleg mosolygását. A vándor már nem fázott; aztán már nemcsak hogy nem fázott, de kezdett melege lenni, aztán kezdett verejtékezni, s egyszer csak ledobta magáról a subát, s jókedvűen elhevert rajta a napsütésben. A szél, mit tehetett mást, morogva elkullogott; a nap meg csak mosolygott tovább a felsült hetvenkedőn. A gazdag szegénysége Volt egyszer egy szegény ember, annak folyton az járt a fejében, milyen jó lenne, ha egyik napról a másikra meggazdagodnék. Egyszer is ezen morfondírozott a házában, mikor váratlanul kinyílt azt ajtó, és beosont rajta egy öregember; csúcsos süveg volt a fején, ebből lehet gondolni, hogy varázsló volt. Azt mondja a varázsló a szegény embernek: – Tudom, min töröd a fejedet: szeretnél gazdag lenni. Itt ez az erszény, egy szem pénz van benne. Az a tulajdonsága az erszénynek, hogy ha kiveszed az aranyat, nyomban másik terem helyette. Tessék, vedd el; csak aztán ügyelj rá, hogy jól használd föl a gazdagságodat. Köszönte a szegény ember az ajándékot, de nem volt kinek köszönnie, mert a varázsló nyomban eltűnt. A szegény ember azt hitte volna, hogy csak álmodta az egészet, ha nincs ott a kezében az erszény. „No, jól van – gondolta –, mindjárt kipróbáljuk.” Kikattintotta az erszényt; ott mosolygott benne egy szép sárga aranypénz. Kivette az aranyat: nyomban egy másik termett a helyén. – No, most aztán már sebaj! – rikkantotta a szegény ember, és elkezdett töprengeni rajta, mit csináljon ezzel az ölébe hullott gazdagsággal. Töprengett, tűnődött, azt gondolta: „Először is, veszek magamnak kocsit, lovat, és többet egy lépést sem járok gyalog. Másodszor, pallérokat hozatok, és rendbe szedetem velük a házat, mert alaposan ráfér. Aztán veszek magamnak jóféle ruhát, szép asztali edényt, a kamrámat meg teletöltöm minden jóval, s hordókat is guríttatok a pincémbe, színig nemes borral.” Közben szedegette ki az aranyakat; amit már kiszedett, tornyokba rakta, s már torony torony mellett állt az asztalán. Elég lett volna kocsira, lóra, ház helyett akár palotára is. Hanem a szegényből lett gazdag így gondolkodott: „Csak nem fogom elherdálni ezt a szép vagyont mindenféle haszontalanságra? Tovább gyűjtök, amíg annyi nem lesz, hogy a fél országot megvehessem magamnak.” Lett aztán annyi, hogy megvehette volna a fél országot; de ő még mindig nem vett semmit, mert most már annyit akart, amennyiből az egész ország ára kitelik. Tele volt már arannyal a ház minden zuga, de ő még egy jó falatot nem evett, egy jó korty italt le nem nyelt, hanem csak gyűjtött, gyűjtött, már maga se tudta, mire. Eltelt közben az élete, haja megőszült, bőre összeaszott, teste megroggyant, szeme hályogos lett, s a nagy fukarságban úgy lesoványodott, hogy már inkább volt csontváz, mint ember. Ott lelték a szomszédok egy napon holtan az aranyain; és ahogy hozzáértek az aranyakhoz, egyszeriben porrá-füstté enyészett az egész. Akkor azt mondták: – Bizony jobban járt volna, ha eszik-iszik, s vígan éli világát, s a sokat, amije van, másokkal is megosztja, mint hogy itt gubbasztott az aranyain, s odalett öröm nélkül a zsugoriságban. 22 2018. április 12.

Hogyan nő ki a földből a tőke? Megtudod, ha ügyesen válaszolsz kérdéseinkre úgy, hogy minden következő szó csak egy betűvel tér el az előtte levőtől, de csakis a színes négyzetben. Bujkáló tárgyak Keresd meg azt a tizenhárom bujkáló tárgyat, amit a nagy kép mellett és alatt látsz. Jól figyelj, a tárgyak nem biztos, hogy ebben a helyzetben vannak! gyerekszoba Kezdj sudokuzni! (7.) Ezúttal másképp állnak a téglalapok, mint eddig, de ez semmit sem változtat a megoldás módszerén. Ismét három sudokut látsz, melyeket egymástól függetlenül, külön-külön kell megoldani. Töltsd ki az üres mezőket úgy, hogy az 1, 2, 3, 4, 5, 6 számok minden sorban, minden oszlopban és minden piros téglalapban egyszer szerepeljenek! Mindegyiknek csak egy lehetséges megoldása van. Továbbra se feledd, hogy csak azokat a számokat írd be, amelyekben egészen biztos vagy! 2018. április 12. 23