Views
6 months ago

Családi Kör, 2018. április 12.

UTAzÁS Rövid

UTAzÁS Rövid finnországi tartózkodásunk ideje alatt igyekeztünk minél több helyre eljutni. Turku környékén – mint általában egész Finnország területén – sok tó található. Az egyik ilyen tóra gyalogos sétánk alkalmával jutottunk el. Február lévén sok hó volt mindenfelé, de ennek ellenére az utak mindenhol járhatóak, pedig a külvárosból egy erdőcskén keresztül jutottunk a tóhoz. Minden utat időben tisztítanak, s ahol fennáll a veszélye, hogy csúszós az út, vagy nagyobb a forgalom, oda apró köveket szórnak. Mínusz tizennyolc körül lehetett nap közben a hőmérséklet, ennek ellenére a játszótereken játszottak a gyerekek, láthatólag egyáltalán nem zavarta őket a hideg. Ami elsőnek furcsának tűnt, hogy egy egyszerű hétköznapon ilyen sok embert találtunk a befagyott tavon. Síeltek, szánkóztak, sétáltak. Néhányan léket fúrtak a jégbe, és horgásztak, mások a tavacska szigetére pokrócot terítettek, s ott fogyasztották el az uzsonnájukat, vagy éppen tüzet raktak, és sütögettek valamit. Nálunk talán csak május elseje körül látni ennyi embert a városon kívül a szabadban kikapcsolódni. Később rájöttünk, hogy ez teljesen természetes és magától értetődő a finneknek, annál is inkább, hogy a hideg ellenére a nap ragyogóan sütött. Szaunázás után csobbannak a fagyos tengerben Finnország Játszósarok a templomban (2.) NAPOZNAK A FINNEK A MÍNUSZ TIZENNYOLC FOKBAN MINT A MESÉBEN: NAANTALI UTCARÉSZLET ugyanaz a buszbérlet érvényes erre a járatra is, mint amellyel a városon belül közlekedhettünk. Ez is csak arra enged következtetni, hogy a finnek gyakran járnak a természetbe, s mindez könnyen elérhető számukra. A naantali nyaralóközpontban most egy kicsit másféle tengerparti idillnek lehettünk szemtanúi. A mínusz tizenvalahány fok ellenére itt is tömeg volt. Korcsolyáztak, síeltek, szánkóztak, sétáltak, de itt-ott még a jégen kerékpározó emberrel is találkoztunk. A befagyott tengeren egy hosszú utat alakítottak ki, ahol gépekkel eltúrták a havat, így alakítva ki a téli sportokra alkalmas helyet. Ház magasságban állt a tengerparton az elhordott hó. Erre a nyaralóhelyre nyáron fürödni járnak. Minden bizonnyal mások a kritériumaik, mint nekünk, amikor a fürdésre alkalmas víz hőfokáról van szó. Az meg csak hab a tortán a bácskai hőmérséklethez szokott embernek, hogy egy másik, szintén befagyott tengerparton mesterségesen, pumpával tartják mozgásban a vizet, hogy az emberek a forró szaunából kilépve csobbanhassanak egyet a fagyos tengervízben. A lányunk ezt többször is kipróbálta ott-tartózkodása alatt, nekünk erre nem volt bátorságunk. Mivel Turkuhoz közel van a tenger, gondoltuk, hogy oda is ellátogatunk. Körülbelül egy óra hosszáig tartott autóbusszal az utunk az egyik ilyen tengerparti nyaralóközpontba. Ami számunkra furcsa volt, hogy EGYETEMI KÖNYVTÁR TURKUBAN 46 2018. április 12.

UTAZÁS egy könyvet, a közelében egy anyuka játszott egy féléves korú kisgyerekkel az asztalon, közben az asztal körül ülő többi emberrel csevegett, mellettük egy ultramodern gömb alakú függőszékben egy tizenéves fiúcska olvasott egy könyvet elmélyülten. Látszott, hogy nagyon otthonosan érzik magukat. A könyvtár másik részében rengeteg számítógép található, szinte mindegyik előtt ül valaki, máshol újságolvasásra kialakított rész, itt is szinte mindegyik szék foglalt. Az egyik helyen óvodáskorú gyerekeknek mutatták a felnőttek, hogy hogyan kell visszaadni az automatának a kikölcsönzött könyveket. Az egyik sarokban egy gyerek olvasás közben az uzsonnáját fogyasztotta, zokniban, otthonosan. Az egyik könyvtárban ráakadtunk Liszt Ferenc kottáira magyarul, s tettünk egy próbát: Petőfi Sándor művei is megtalálhatók voltak, igaz, itt csak digitális formában. A finnek gyermekközpontúságáról tanúskodik az is, amit az egyik templomban tapasztaltunk. Az ókori, rideg falak között egy játszósarkot alakítottak ki a gyerekeknek egy arra alkalmas helyen. Még arra is figyeltek, hogy ne műanyag játékokkal rakják tele, hanem fából készült, kézzel faragott hintalovakkal meg rongybabákkal és hasonló, a környezethez illő játékokkal. Kenyér, hal, pite A tanulás barátságosabbá tételére még az egyetemeken is gondolnak. Több kényelmes, párnákkal, heverőkkel, takarókkal ellátott tanulósarkot láttunk a jól felszerelt egyetemi könyvtárakban. Nem ritka, hogy a számítógép mellé csokoládé vagy cukorka van tálalva. Ami általában nem mellékes egy turistának, az az idegen ország gasztronómiája. A TURKUI VÁROSI KÖNYVTÁR Láttunk a jeges folyóvíz partján, padon napozó, pihenő embereket babakocsival, amikor mi pirosra fagyott orral kóboroltunk az utcákon a mínusz húsz közeli hőmérsékletben. Otthonosan a könyvtárban Közismert tény, hogy a finn diákok az utóbbi időkben huzamosabb ideje már a legjobb eredményeket érik el világviszonylatban a különböző tudásfelmérőkön. Alkalmunk adódott betekinteni néhány könyvtárba, és akármikor mentünk be, mindenhol ugyanazt láttuk: tele vannak emberekkel. Jellemző jelenetként írnám le, amit az egyik városi könyvtárban figyeltem meg: egy körülbelül ötéves korú gyerek a szőnyegpadlón fekve, zokniban nézegetett HA AZ EGYETEMISTÁK ELFÁRADTAK, ITT LEPIHENHETNEK A GYEREKEK A TEMPLOMBAN IS JÁTSZHATNAK Nekem elsőként erről a finom teljes kiőrlésű kenyereik és a hal jut eszembe. Meg a karéliai pite, amely több változatban készül, például a főtt rizzsel töltött, kakaós vagy lekváros. Egy vegetáriánus étterembe is ellátogattunk, itt családunk minden tagja megállapította, hogy nagyon finomat főztek, annak ellenére, hogy nem egészen tudtuk kinézni, hogy mit is eszünk, s látványra sem volt valami bizalomgerjesztő mindannyiunk számára. Alkalmunk volt egy diákétteremfélében is étkezni, s csak azt mondhatom róla, hogy egy három-négy csillagos étterem svédasztalához tudnám hasonlítani. Mindent összegezve: Finnországot nem lehet nem szeretni. De úgy látszik, ezzel nem csak én vagyok így, mert rengeteg külföldivel találkoztunk, akik láthatóan már nem turistaként éltek a városban. MAJOROS Zsuzsanna 2018. április 12. 47