Családi Kör, 2018. április 12.

RIPORTPÁLYÁZAT
„PAVAROTTI MONDTA AZT, HOGY MINDIG LÁMPALÁZAS, MERT HIÁBA ÁLL KI A SZÍNPADRA, HOSSZÚ
ÉVTIZEDEK UTÁN SEM TUDJA, HOGY AZ A HANG MIT FOG CSINÁLNI, ÉS EZ TÉNYLEG ÍGY VAN”
A mostani beszélgetésünk különlegessége,
hogy az interjú készültekor egyikünk
sem tartózkodik otthon. A vajdasági létből
való kiszakadás egyben azt is jelenti, hogy
szélesebb lett a látóköröd? Összefügg azzal,
hogy elmentél, vagy az idő során ez akkor
is megvalósult volna, ha itt maradsz?
– Rengeteget gondolkodtam erről. Szeretek
utazni, és izgalmasnak találom a kérdéseket,
hogy mi lenne, ha pl. egy Bache lardkönyvet
vagy egy számomra teljesen idegen
nyelvű művet eredetiben olvasnék. Nyilvánvaló,
hogyha nyitottak vagyunk, új ismereteket
és tapasztalatokat szerzünk a székben
ülve is, de kézzel foghatóvá válik a változás,
ha személyesen éljük meg az élményeket.
Valamiképpen megtiszteltetésnek tartom,
hogy van kínai, hongkongi, spanyol, holland
barátom. Sok sztereotípia él velük szemben,
de csak akkor tudunk meg róluk dolgokat,
ha hosszú időt töltünk együtt. Van azonban
olyan is, aki külföldre költözik, és továbbra is
magyar és szerb légkörben mozog.
Hogyan illeszkedik ebbe a látó- és érdeklődési
körbe a zene és az éneklés?
– Azt hiszem, négyéves lehettem, amikor
először felléptem a tévében. Azóta
sem szakadt meg a sorozat. A családban
a nagyapám foglalkozott énekléssel,
ő szólista volt, és amikor utolsó éves egyetemistaként
felmerült a lehetőség, hogy
Belgrádban, a Hungarológia Tanszéken
asszisztensként dolgozhatok, válaszút elé
kerültem. Időközben megismerkedtem
mostani férjemmel, aki holland. Egy évig
utazgattunk egymáshoz, és hiába szeret
Vajdaságban, nem nagyon bíztattam, hogy
jöjjön Szerbiába. Akkor döntöttem úgy,
„BESZÉLEK MAGYARUL ÉS SZERBÜL,
MINDENNAP HASZNÁLOM AZ ANGOLT,
ÉS A HOLLANDOT IS ELSAJÁTÍTOTTAM”
hogy megpróbálom az ottani akadémiát,
és hála istennek sikerült, mindig vágytam
arra, hogy zenével foglalkozzak. Ha minden
terv szerint halad, az idén nyáron diplomázom
a mesterkurzuson.
Nem az utcazenészek világában mozogsz,
hanem mezzoszopránként lépsz fel
opera-előadásokban. Teljesen laikusként,
de a komolyzene kedvelőjeként kérdezem,
hogy mégis miképpen lehet készülni
egy-egy szereplésre?
– Pavarotti mondta azt, hogy mindig
lámpalázas, mert hiába áll ki a színpadra,
hosszú évtizedek után sem tudja, hogy az a
hang mit fog csinálni, és ez tényleg így van.
A többi zeneszerszámnál meg lehet figyelni
a történéseket, de az ember esetében nem
látjuk, milyen állapotban vannak a hangszálak.
Éppen ezért szükséges fejleszteni
a technikát, mert ha valami rosszul megy,
azzal lehet korrigálni. A mezzoszopránok és
a klasszikus énekek előadása ritkán történik
zenei kíséret nélkül, általában zongora vagy
(kamara)zenekar áll mögöttünk.
Úgy látom, továbbra is százfelé nézelődsz.
Tudsz ebben a rendszerezett világban
polihisztorként működni?
– Kezdetben úgy gondoltam, hogy ez lehetséges,
de az első három év az akadémián
megcáfolta a feltevéseimet. Elveszítettem a
fonalat, amit kicsit sajnálok, csak a főbb eseményekkel
vagyok tisztában. Szeretném,
ha jobban tudnám követni az otthoni dolgokat,
de egyszerűen nincs időm rá, valami
mindig leköti a figyelmem. Nemrég a mesterséges
intelligenciával kezdtem el foglalkozni,
egészen pontosan azzal, hogyan kell
a gépnek megtanítani azt, hogy mi, emberek
hogyan tanuljuk és értjük a nyelvet.
A mesterkurzus valószínűleg prioritást
élvez nálad még legalább fél évig, de a továbbiakban
szeretnél visszatérni a nyelvészethez,
vagy esetleg valahogyan ötvözni
az éneklést és a kutatásaidat?
– Mindenképpen jó lenne a kettőt párosítani.
Egyrészt a zenei karrierben nehéz állandó
keresetet találni, másrészt pedig nem
vagyok benne biztos, hogy jól érezném magam,
ha megállás nélkül a művészvilágban
léteznék. Úgy gondolom, az éneklés mellett
a nyelvészettel is érdemes foglalkozni,
a jövőben szimultán szeretném a két dolgot
művelni. Ha nekikezdek, kikristályosodik
előttem az út.
FEHÉR Miklós
A riportpályázat az Államigazgatási
és Helyi Önkormányzati Minisztérium
támogatásával valósul meg. Mivel
a határidő vége előtt több írás is
érkezett a pályázatunkra, így azokat,
amelyek most nem kerültek be a lapba,
az április 19-ei és a 26-ai számban
közöljük.
2018. április 12. 9