HerpHungary 2018 július 1. szám
A HerpHungary magazin első száma. Jó olvasást kívánunk! :)
A HerpHungary magazin első száma.
Jó olvasást kívánunk! :)
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
<strong>2018</strong> <strong>július</strong><br />
<strong>1.</strong> <strong>szám</strong><br />
VÁLOGATÓS<br />
URALKODÓ<br />
MITIKUS<br />
KÍGYÓK<br />
K I T I N<br />
A R M O R S
<strong>HerpHungary</strong><br />
www.herphungary.hu<br />
06/70 940 95 29<br />
info@herphungary.hu<br />
Főszerkesztő Kobolák Márk<br />
DESIGN Ferenci Fruzsina<br />
Borító ILLUSZTRÁCIÓ<br />
J De Gier<br />
A képeket készítették<br />
Bujdosó Áron<br />
Enes Aktas<br />
Fehér Tamás<br />
Fodor Attila<br />
Frost Máté<br />
Hegedűs Gergő<br />
Kobolák Márk<br />
Nagy Gergő<br />
Philip Veater
2<br />
TARTALOM<br />
4 8<br />
Hegedűs Gergő:<br />
Válogatós uralkodó -<br />
Tippek és trükkök<br />
a királypiton etetéséhez<br />
Fodor Attila:<br />
A görög teknősök<br />
táplálkozása<br />
12 18<br />
Fehér Tamás:<br />
Szakállas, mégsem öreg<br />
Nagy Gergő:<br />
Egy nyugati vendég -<br />
Avagy a gabonasiklók<br />
tartásának alapjai<br />
22 28<br />
Bujdosó Áron:<br />
A nyílméregbékákról<br />
kezdőknek<br />
Fehér Tamás:<br />
Világítás, párásítás, fűtés<br />
a terráriumban<br />
30 32<br />
Frost Máté:<br />
Kitin Armors –<br />
Interjú Frost Mátéval<br />
Kobolák Márk:<br />
Mitikus kígyók -<br />
A hebik nyomában
6<br />
<strong>HerpHungary</strong><br />
Válogatós uralkodó 7<br />
Válogatós<br />
uralkodó<br />
Tippek és trükkök<br />
a királypiton etetéséhez<br />
A királypitonok iránti lelkesedés, ami több<br />
mint 20 évvel ezelőtt indult világhódító<br />
útjára az USA-ból, az utóbbi néhány évben<br />
hazánkat is elérte. Ez betudható a faj kis<br />
méretének, viszonylag egyszerű tartásának<br />
és könnyű kezelhetőségének. Valamint<br />
az alap és a tenyésztett, úgynevezett<br />
designer színváltozatok elképesztő, sokszor<br />
szemet gyönyörködtető sokszínűségének.<br />
Tartásuk során azonban kihívásokkal is<br />
szembe találhatjuk magunkat, aminek oka<br />
nem más, mint a sokszor híresen rossz<br />
étvágyuk. Ami nem is olyan rossz,<br />
ha kicsit jobban megértjük az állatainkat.<br />
De nem árt, ha mindenek előtt<br />
megismerjük, hogyan is élnek<br />
és táplálkoznak a természetben.<br />
A királypitonok Afrikában őshonosak,<br />
a nyílt szavannák és a fákkal ritkásan<br />
borított területek lakói. Rágcsálók<br />
üregeiben és elhagyott termeszvárakban<br />
vernek tanyát. Türelmesen várják az arra<br />
tévedő potenciális zsákmányállatokat.<br />
Van, hogy egy üregbe kettő-három<br />
„vacsoravendég” is betéved. Ez a kényelem<br />
azonban csak addig tart, amíg a levedlett<br />
bőrük vagy az ürülékük szaga el nem árulja<br />
őket. Ezért tapasztalhatjuk fogságban is,<br />
hogy sokszor a kettőt egy időre ütemezik.<br />
Ilyenkor kénytelenek az árulkodó<br />
nyomokat maguk mögött hagyni, és új<br />
rejtekhely után nézni. Most pedig nézzük,<br />
hogyan is tudjuk fogságban ezt a tudást<br />
kamatoztatni.<br />
Mindenek előtt fontosnak tartom<br />
megemlíteni, hogy a királypitonoknál<br />
teljesen normális, ha az év bizonyos<br />
szakaszaiban, valamint egyes élettani<br />
helyzetekben egyszerűen nem akarnak<br />
táplálékot magukhoz venni. Ilyen esetek<br />
például, ha az állat vedlés előtt áll, a hímek<br />
párzási időszakban sokszor leállnak az<br />
evéssel, szállítás után, ha új környezetbe<br />
kerülnek. Sokan túlaggódják, ha nem<br />
akar enni az állat. Egy egészséges adult<br />
egyed akkor sem szenved semmilyen<br />
károsodást, ha több mint fél évig felhagy a<br />
táplálkozással. Viszont van, hogy az ember<br />
színváltozatokkal dolgozik egy projekten,<br />
és a kulcsfontosságú állat makacsolja<br />
meg magát. Épp amikor már nem sok<br />
kellene, hogy elérje a megfelelő súlyt a<br />
tenyésztéshez. Ezért jó, hogyha az ember<br />
tarsolyában van néhány trükk, amivel<br />
beindíthatja a kedvencében szunnyadó<br />
ösztönt. Lássuk tehát, hogyan érdemes<br />
megközelíteni az etetés témáját egy ilyen<br />
téren problémás állatnál.<br />
Mikor?<br />
Tekintettel arra, hogy ez a faj éjszaka<br />
aktív, legjobb az etetést az esti, esetleg<br />
az éjszakai órákra időzíteni. Vannak<br />
egyedek, melyek szabályosan várják<br />
a táplálékot ilyenkor. Ezeket az alkalmakat<br />
amennyiben lehet, ki kell használni.<br />
Emellett a sötétebb környezet nagyobb<br />
biztonságérzetet ad a félénkebb állatoknak<br />
is.<br />
HOL?<br />
Itt válik hasznossá, hogy ismerjük<br />
a természetes szokásaikat. Célravezető<br />
lehet, ha a tervezett etetés előtti nap<br />
teljesen kitakarítjuk az állat helyét<br />
(az etetés napján kerüljük a kézbevételt<br />
és az ezzel járó stresszhelyzetet), lehetőleg<br />
minden szagot eltüntetve. Mintha<br />
új helyre költözött volna. Sőt, időnként<br />
Várakozó állásban
8<br />
<strong>HerpHungary</strong><br />
Válogatós uralkodó 9<br />
az a hatásos, ha új helyre költöztetjük.<br />
Ha rack rendszerben tartjuk a kígyóinkat,<br />
megér egy próbát, ha átrakjuk egy másik<br />
fiókba, másik szintre. De van, hogy még<br />
hatásosabb, ha a szoba másik oldalára<br />
rakjuk egy más méretű dobozba. Úgy tűnik,<br />
néha minél nagyobb a változás, annál jobb.<br />
Ennek előfordul a visszája is. Vannak<br />
állatok, melyeknek az ad biztonságérzetet,<br />
ha a saját szagukban vannak. Ettől<br />
érzik az „odút” magukénak és nagyobb<br />
önbizalommal vágnak rá a prédára.<br />
Az ilyen egyedeknél segítség lehet,<br />
ha vedlés után bent hagyjuk a levedlett bőrt<br />
és úgy kínáljuk meg őket.<br />
A királypiton tartásához elengedhetetlen<br />
kiegészítő a búvóhely. A rackes tartás egyik<br />
alapja, hogy a doboz, amiben az állat<br />
el van helyezve, maga a búvóhely. Viszont<br />
vannak állatok, melyeknek szükségük van<br />
egy kis plusz biztonságérzetre. Ilyenkor<br />
tegyünk be egy kisebb „barlangot”<br />
a férőhelyre. Akkorát, amibe az állat épp<br />
bele tudja préselni magát. Előfordul, hogy<br />
ennyi változtatás kell és a koplaló állatnak<br />
egy csapásra megjön az étvágya.<br />
MIT?<br />
A legjobb, ha olyan takarmánnyal etetjük<br />
kedvenceinket, ami amellett, hogy<br />
az egészségüknek megfelelő, <strong>szám</strong>unkra<br />
is könnyen és folyamatosan beszerezhető.<br />
A frissen kelt apróságokat pattogós<br />
méretű, élő labor egérrel célszerű először<br />
megkínálni. Az aktívan mozgó rágcsáló<br />
elindítja bennük a táplálék megragadó<br />
Bábozásra kész– szárazon, felmelegítve<br />
ösztönt. Egy-két sikeres etetés után<br />
válthatunk frissen leölt vagy fagyasztottkiolvasztott<br />
táplálékra, amennyiben<br />
a pitonunk is úgy dönt, hogy elfogadja.<br />
Vannak egyedek, melyek életük végéig<br />
csak élő takarmány állatot hajlandók<br />
megenni. Általános szabály, hogy<br />
a zsákmányállat ne legyen vastagabb<br />
mint a kígyó legszélesebb része. Ahogy<br />
kedvencünk nő áttérhetünk a kifejlett<br />
egérre, majd a választási, később<br />
a közepes méretű patkányra. Ha állatunk<br />
problémás evő, jó, ha kisebb zsákmánnyal<br />
kínáljuk, mint ami alaphelyzetben<br />
az ideális méret lenne. Az egér<br />
és a patkány mellett elterjedt eleségállat<br />
még a királypitonok <strong>szám</strong>ára a sokcsecsű<br />
egér (Mastomys natalensis) is. Vannak,<br />
akik elkeseredésükben gerbil, más<br />
néven futóegér (Meriones unguiculatus)<br />
etetésével próbálkoznak. Ami nem<br />
is jelent problémát, az állatok gond nélkül<br />
Ideális méretű eleségállat<br />
elfogyasztják. A gond ott kezdődik, hogy<br />
utána mást már nem szívesen fogadnak<br />
el. Ezért a gerbilt érdemes lehagyni<br />
az étlapról.<br />
Ha sem a leölt eleséggel való bábozással,<br />
sem az élő eleséggel nem járunk sikerrel,<br />
érdemes megpróbálni az otthagyós<br />
módszert. Vagyis a leölt zsákmányállatot<br />
egyszerűen bent hagyjuk az állat helyén<br />
éjszakára. Sokszor a legszégyenlősebbek<br />
is felbátorodnak, és a csendes<br />
nyugalomban elfogyasztják a felkínált<br />
táplálékot.<br />
A pároztatás is jó hatással lehet<br />
az állatok étvágyára. A nőstényben<br />
ilyenkor beindul a természetes ösztön,<br />
hogy fel kell készülnie a vemhességre.<br />
Ezért sokszor kitörő lelkesedéssel kezd<br />
bele újra a táplálkozásba. A módszer<br />
mindkét nemnél működhet. Azonban<br />
csak akkor ajánlott, ha tényleg szívesen<br />
fogadnánk egy esetleges szaporulatot<br />
a pártól.<br />
A folyamatos táplálék visszautasítás<br />
könnyen szokássá válhat. Ha sűrűn<br />
kínáljuk a takarmány állatot sikertelenül,<br />
azzal csak egyre jobban megerősítjük<br />
kedvencünket abban, hogy ne egyen.<br />
Két próbálkozás között egy hetet minimum<br />
ki kell hagyni, de ha pár alkalom után<br />
nem járunk eredménnyel, akkor ritkábban,<br />
két hetente kíséreljük meg az etetést.<br />
Végezetül a legzavaróbb tényező<br />
az etetés során mi magunk vagyunk.<br />
Ami érthető is, hiszen egy ekkora állatnak,<br />
ami a tápláléklánc közepén helyezkedik<br />
el, az evésnél ösztönösen fontosabb<br />
biztonságban lenni egy olyan hatalmas<br />
lénytől, mint az ember. Ezért<br />
amennyire lehet, vonjuk ki magunkat<br />
a folyamatból. Ha élővel etetünk,<br />
15 percre nyugodtan bent hagyhatjuk<br />
a kígyó mellett. Az egér vagy patkány<br />
ennyi idő alatt nem fogja összerágni,<br />
de ha mégis aggódunk emiatt, pár szem<br />
száraz kutyatápot tegyünk be melléjük.<br />
Az éhes rágcsáló előbb fanyalodik arra,<br />
mint a kígyóra. Ha negyed óra alatt nincs<br />
eredmény, vegyük ki az eleségállatot,<br />
ne stresszelje feleslegesen a pitonunkat.<br />
Amennyiben leölt takarmánnyal etetünk,<br />
egy hosszú csipesszel kínáljuk a táplálékot<br />
és lehetőleg maradjunk takarásban, hadd<br />
öszpontosítson a zsákmányra kedvencünk.<br />
Hatalmas siker, ha elérjük, hogy egy<br />
ilyen félénk állat teljesen kiszolgáltatott<br />
helyzetben egyen a jelenlétünkben.<br />
Miközben „bízik” bennünk annyira,<br />
hogy mi talán mégsem fogjuk megenni.<br />
Szerző: Hegedűs Gergő (GH Reptiles)
10<br />
<strong>HerpHungary</strong><br />
A görög<br />
teknősök<br />
táplálkozása<br />
Több ezren tartunk Magyarországon görög<br />
teknőst, és nagyon úgy fest,<br />
hogy a faj iránti érdeklődés továbbra<br />
is töretlen. Szemben sok-sok egzotikus<br />
állatfajjal, róluk nem mondhatni, hogy<br />
egy átmeneti divathóbort „áldozatai”,<br />
<strong>szám</strong>os jó tulajdonságuk miatt a távoli<br />
jövőben is várhatóan megmarad a nagy<br />
népszerűségük. Jó tulajdonságuk<br />
a szépségükön, a bennük rejlő rendkívül<br />
hosszú élettartamon túl az a vélt<br />
igénytelenségük, ami sokakat segít<br />
abban, hogy a görög teknőc mellett<br />
döntsön, ha házi kedvencet szeretnének<br />
otthonra. Sokan gondolják úgy, hogy<br />
némi konyhai hulladékon, egy kis<br />
salátalevélen, karalábélevélen, egy-egy<br />
szelet uborkán, paradicsomon gond<br />
nélkül, minimális ráfordítással tartható ez<br />
a faj. Valóban életben lehet tartani egy<br />
szárazföldi teknőst így is ideig-óráig, de<br />
ha valaki lelkiismeretes állattartó, akkor<br />
csak úgy fogad maga mellé egy ilyen<br />
jószágot, ha lehetőleg a benne rejlő sok<br />
évtizedes élettartamot biztosítja <strong>szám</strong>ára<br />
többek között azzal, hogy megfelelően<br />
takarmányozza az állatát. Tapasztalataim<br />
szerint a legtöbb hibát ezzel követik<br />
el a teknőc gazdik. Bár vannak jó példák,<br />
de sajnos még mindig nagyon sok<br />
állatkereskedés, és állatgyűjtemény mutat<br />
lesújtó példát a tartásukkal kapcsolatban,<br />
különösen a táplálás tekintetében.<br />
A görög teknős esetében (is) érdemes,<br />
és fontos utánanézni, hogy a természetes<br />
életkörülményei között miket<br />
fogyasztanak, hogyan táplálkoznak.<br />
Vannak irányelvek a táplálékuk<br />
összetételét illetően, amik segíthetnek<br />
a megfelelő takarmányozásban,<br />
ám ezek arányaiban gyakran túl sok<br />
gyümölcsfogyasztást ajánlanak, holott<br />
élőhelyi viszonyok között <strong>szám</strong>talan<br />
görög teknős szinte sose jut semmiféle<br />
gyümölcshöz, és láthatólag semmi<br />
szükségük nincs is rá. Magam se kínálom<br />
őket 1%-nyi aránynál többel, és amikor<br />
mégis kapnak gyümölcsöt, leginkább<br />
csak az élőhelyükön találhatóakat<br />
kínálom: szeder, minimális füge és – bár<br />
nem őshonos Európában – a fügekaktusz<br />
termése. A gyümölcsökkel ellentétben a<br />
virágokat méltatlanul kevesen favorizálják,<br />
holott szezonálisan minden görög<br />
teknőc <strong>szám</strong>ára korlátlan mennyiségben<br />
áll rendelkezésére, és fogyasztja<br />
is az élőhelyén. Állati fehérjét is vesznek<br />
magukhoz az élőhelyen, és ha kínáljuk<br />
vele, akkor az otthonainkban is szívesen<br />
esznek akár kutya, macskatápot is. Ez<br />
véleményem szerint kerülendő. A túlzott<br />
állati fehérje bevitele életveszélyes<br />
<strong>szám</strong>ukra a veseköszvény kialakulásának<br />
kockázata miatt. Sajnos, amikor a tünetek<br />
A görög teknősök táplálkozása 11<br />
megmutatkoznak, rendszerint már<br />
menthetetlen az állat. Az állati fehérjékkel<br />
kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy<br />
bizonyára az élőhelyükön többet vesznek<br />
magukhoz, mint a többek által javasolt<br />
maximum 1%. Azonban, mint<br />
az emberi táplálkozással kapcsolatban<br />
is ismeretes, a különböző húsféleségek<br />
eltérő módon hajlamosítanak például<br />
a köszvény kialakulására. Számos görög<br />
teknőcös élőhelyen találkoztunk<br />
korlátlan mennyiséggel apró házas<br />
csigákkal. Otthonainkban tartva<br />
is lelkesen eszegetik mindenestől,<br />
vélhetőleg az élőhelyükön is bőven vesznek<br />
belőlük magukhoz. Ennek ellenére javasolt<br />
megmaradni a nagyon alacsony aránynál<br />
csigaetetés esetén is, és a táplálékuk döntő<br />
hányadát a kétszikűek rostban gazdag<br />
leveleiből biztosítani <strong>szám</strong>ukra. Az efféle<br />
zöldekben a rendkívül értékes vegetációs<br />
vízen kívül <strong>szám</strong>talan vitaminféleség<br />
található, nélkülözhetetlen ásványi anyagok,<br />
nyomelemek. Ezeket a leveleket<br />
lehetőleg magunk gyűjtögessük,<br />
a lehető legtöbb félét. Mellényúlni<br />
nem lehet, ha egyszerre sok faj leveleit<br />
kínáljuk, mert ami <strong>szám</strong>ukra nem<br />
megfelelő, azt egyszerűen nem eszik meg.<br />
Alapigazság, hogy teknőceink <strong>szám</strong>ára<br />
igen kis mennyiségben semelyik faj, nagy<br />
mennyiségben bármelyik faj mérgező.<br />
Ha lehetőséget kapnak a választásra,<br />
ösztönösen a legmegfelelőbbet választják<br />
azon növényfajok köréből, amit<br />
az élőhelyükön is megtalálhatnak.<br />
Nagyon sokan aggodalmaskodnak<br />
a mérgező növények miatt. A legtöbben<br />
úgy gondolják az aggódó teknőc<br />
tulajdonosok közül, hogy a mérgező<br />
növény egy botanikai kategória.<br />
Ha mérgezőnek ismerünk növényfajokat,
12<br />
<strong>HerpHungary</strong><br />
az ránk, emberekre nézve lehet mérgező.<br />
Ennek megfelelően sokan tartózkodnak<br />
olyan remek tápnövények, mint<br />
az aprószulák, vagy a nagy kedvenc pipacs<br />
kínálásától. Pipacsszezonban az állataim<br />
legkevesebb 25%-os arányban jutnak<br />
pipacshoz a virágzás befejezéséig. Másfél<br />
évtized alatt nyoma sincs az állatokon,<br />
hogy bármiféle problémát okozna ez.<br />
Sok növényfajt viszont nem gondolnánk,<br />
hogy mérgező a <strong>szám</strong>ukra, például<br />
a libatop, vagy disznóparéj, holott ezekben<br />
a pozsgásnövényekre jellemző magas<br />
oxalát tartalom jellemző, ami a teknőc<br />
szervezetében lévő kalciumot kalcium<br />
oxaláttá köti, ami használhatatlan<br />
az állat <strong>szám</strong>mára. Teknőceink általában<br />
ösztönösen nem veszik magukhoz ezeket<br />
a növényeket, viszont az éhező jószágok<br />
inkább vállalják a mérgezést, mint<br />
az éhhalált, és ráfanyalodhatnak ezekre<br />
is. Az említett pozsgások köréből ismert<br />
jó néhány, melyek oxalát tartalma alacsony,<br />
természetes táplálékai a görög teknőcöknek<br />
(például egyes varjúháj fajok). A növények<br />
begyűjtésének vannak alapszabályai:<br />
forgalmas utak mellől, parkolókból<br />
nem gyűjtünk. Olyan mezőgazdasági<br />
művelés alatt álló területek környékéről,<br />
ahol nem tudható, hogy használtak-e<br />
növényvédő szereket, nem szabad gyűjteni.<br />
Természetvédelmi oltalom alatt álló<br />
területekről tilos gyűjteni akkor is,<br />
ha a gyűjtésre szánt növényfaj nem védett,<br />
és természetvédelmi oltalom alatt álló<br />
fajokat tilos gyűjteni, bármennyire<br />
is tökéletes takarmány (borzas szulák).<br />
A táplálékok körében kell említeni a vizet is.<br />
Fontos <strong>szám</strong>ukra az ivóvíz annak ellenére,<br />
hogy jelentős részben<br />
a növényekből nyerik a vizet,<br />
és annak ellenére, hogy a nyári balkáni<br />
kirándulásainkon forróságot, szárazságot,<br />
elszáradt, kiégett növényzetet<br />
tapasztalunk. A teknőcök többek között<br />
az orruk segítségével is vesznek magukhoz<br />
ivóvizet a hajnali harmatból. Adjuk meg<br />
<strong>szám</strong>ukra naponként<br />
a lehetőséget az ivóvízfogyasztásra,<br />
ha épp szükségét érzik. Az alábbiakban<br />
néhány fotó segítségével a teljesség<br />
igénye nélkül kerül bemutatásra néhány<br />
tápnövény faj, melyekkel kertjeinkben,<br />
közparkokban, kirándulásaink során<br />
rendszeresen találkozhatunk. A cikk<br />
terjedelme miatt <strong>szám</strong>talan igen fontos<br />
információ nem került megosztásra.<br />
Ezekről sokkal részletesebben lehet<br />
olvasni A jól nevelt görög teknős című<br />
könyvben.<br />
Szerző: Fodor Attila<br />
Mezei csorbóka Mogyorós lednek Szarvaskerep<br />
Keszegsaláta Eredi mályva Koronás csillagfürt<br />
Mezei árvácska Fehér here Pitypang
14<br />
<strong>HerpHungary</strong><br />
Szakállas, mégsem öreg 15<br />
Szakállas,<br />
mégsem öreg<br />
A terráriumi állatok iránt érdeklődők<br />
első <strong>szám</strong>ú kedvence a szakállas agáma.<br />
Amolyan „első” állatnak szoktuk ajánlani<br />
azoknak, akik gyíkokkal szeretnének<br />
foglalkozni. Ezek az állatok könnyen<br />
és viszonylag olcsón beszerezhetőek,<br />
terráriumi tartásuk nem túl költséges,<br />
táplálékuk egyszerűn megvásárolható,<br />
könnyen szaporodnak és nem utolsó<br />
sorban sokáig élnek.<br />
A Pogona nemzetséghez tartozó fajok<br />
elterjedési területe Ausztrália déli<br />
és délkeleti része. Elsősorban a száraz,<br />
köves, szórtan cserjés területek lakói.<br />
Fogságban a leggyakrabban a Pogona<br />
vitticeps faj példányait vásárolhatjuk,<br />
de egyes börzéken a P. pictus és a P.<br />
barbatus példányai is beszerezhetőek.<br />
A szakállas agáma 40-50 cm hosszúságú,<br />
így nem a legkisebb terráriumi gyíkfajok<br />
egyike. Színezetük nagyon változatos.<br />
A szürkés alapszíntől a narancsvörösig,<br />
a legváltozatosabb árnyalatokban<br />
pompáznak. A hát jellegzetes foltjai<br />
szembetűnőek, a has fehér. Mint<br />
a nevéből is kiderül a szakállt a torkon<br />
és a fej oldalán elhelyezkedő tüskés<br />
pikkelyképletek adják. Ezek a tüskék<br />
nem szúrnak, inkább a fej robosztusságát<br />
kiemelendő fokozzák az ellenség, vagy<br />
a rivális elijesztését. Ha ehhez még az<br />
állkapocs alsó részének fekete színre<br />
váltását is hozzátesszük, igazán félelmetes<br />
külsővel rendelkező gyíkkal találkozhatunk.<br />
A test két oldalvonalán szintén szarutüskék<br />
vannak. Hangsúlyt akkor kapnak, ha az<br />
állat felfújja magát, és a tüskék kimeredve<br />
optikailag növelik az állat felületét.<br />
A terráriumban<br />
Kifejezetten melegkedvelő faj, ezért<br />
a terráriumépítésnél figyelembe kell venni,<br />
hogy azt komoly technikai alapfunkcióval<br />
egészítsük ki. Így a talajfűtő – elsősorban<br />
ott szükséges, ahol hideg a lakás –,<br />
a lokális meleget biztosító izzó,<br />
valamint a nélkülözhetetlen UV fény<br />
az alapfelszereltség. Egy-két állat <strong>szám</strong>ára<br />
elegendő a 100x50x60cm nagyságú<br />
férőhely. Több állatnak, vagy akár egy<br />
tenyészcsapatnak, legalább 150-160 cm<br />
hosszúságú terráriummal kell <strong>szám</strong>olnunk.<br />
Talajnak megfelel a sóder, kókuszrost<br />
1/1 arányú keveréke, kiegészítve egy-egy<br />
nagyobb kővel. Bérmennyire is esztétikus,<br />
a sivatagi homok használatát kerüljük.<br />
Ezek a gyíkok nem sivatagi állatok,<br />
táplálkozásuk során a takarmány állattal<br />
sok, apró homokszemeket nyelhetnek be,<br />
ami rossz esetben akár bélelzáródást<br />
is okozhat! A talajt dekorálhatjuk kiszáradt<br />
fűcsomókkal, de élő növényt telepíthetünk.<br />
Így pl.: Sansaveria, Escheveria, Agave,<br />
Crassula fajokat. A talaj egy részét,<br />
a terrárium egyik sarkában tartsuk<br />
nedvesen. Különösen a vedlő állatok<br />
szívesen keresik fel, ásnak, túrnak ott,<br />
puhítva a bőrt.<br />
A száraz területek gyíkfajai – mivel nincs<br />
vízfelület - a bőrükön keresztül veszik<br />
fel a nedvességet, amikor élőhelyükön<br />
a talaj alsóbb rétegeibe vonulnak vissza.<br />
Egy nagyobb faágat, vagy fatuskót is<br />
felhasználhatunk dekorációs elemként,<br />
amire az állatok felmászva kihasználhatják<br />
a teljes teret. Napközben a hőmérséklet<br />
a napozóhely felett a 36-40, a terrárium<br />
egyéb részén 28-32 fok legyen, éjszaka<br />
pedig 18-20 fok elegendő. Ha van<br />
lehetőség egy nagyobb vizes tálat is<br />
elhelyezhetünk, de mivel nagytestűek az<br />
állataink, könnyen szennyeződhet, ezért<br />
naponta akár több alkalommal tisztítani<br />
kell. Több agáma tartó, hetente egykét<br />
alkalommal megfürdeti kedvencét,<br />
ekkor nem csak isznak a gyíkok, hanem<br />
az esetleg rászáradt, vedlett bőrüktől is<br />
megszabadulhatnak. A nyári hónapokban<br />
kitehetjük a gyíkokat napozni. Erre a célra<br />
megfelel egy jól záródó dróthálós ketrec,<br />
vagy a kereskedelemben vásárolható<br />
napoztató „terrárium”. Természetesen<br />
a legideálisabb egy kerti, szabadtéri<br />
terrárium megépítése, ahol az állatok akár<br />
a fagyokig is kint maradhatnak.<br />
Táplálkozás<br />
Nem meglepő kijelentés, amikor<br />
azt mondjuk: a szakállas agáma szinte<br />
mindenevő! Természetesen elsősorban<br />
a rovartáplálék az elsődleges. Különösen<br />
kedvelik a sáskát, tücsköt, csótányt.<br />
Igazi csemege a rózsabogár lárva,<br />
és a viaszmoly hernyó. Élő táplálékot<br />
soha nem hagyjunk az állatoknál!<br />
Az alvó gyíkokat a tücskök könnyen<br />
megrághatják, olykor súlyos sebet<br />
ejtve. Már a frissen kikelt kis agámák<br />
is előszeretettel fogyasztják a növényi<br />
táplálékot. Tavasztól őszig a tyúkhúr,<br />
pitypang, lándzsás útifű, egyéb kaszált<br />
fűfajok, télen pedig a sütőtök, alma, körte<br />
és más gyümölcsök etetése ajánlott. Azok<br />
a példányok, amelyek nem telelnek, a mi<br />
téli időjárásunkban gyakran szinte csak<br />
növényi táplálékon élnek. Nagyon fontos,<br />
hogy etetések alkalmával, akár rovar,<br />
akár növény, minden esetben a kalcium<br />
és a vitaminpor rákerüljön a takarmányra.<br />
A kalciumhiányos állat végtagjai<br />
remegnek, fejét koordinátlanul mozgatja.<br />
Az ilyen példányt nem mindig sikerül<br />
meggyógyítani. Egyszerűbb a megelőzés!
16 <strong>HerpHungary</strong><br />
17<br />
Szaporítás<br />
Eredményes szaporításhoz az ún.<br />
teleltetéshez van szükség. Elegendő 2-4<br />
hónap, 16-18-os hőmérsékleten egy<br />
nyugalmi periódus. Az egyéves állatok már<br />
képesek szaporodni. A téli időszakban nem,<br />
vagy csak alig kell etetni – az állataink jelzik,<br />
ha éhesek – viszont egy állandó vízivási<br />
lehetőség nélkülözhetetlen.<br />
A sikeres párzás után a tojással teli<br />
nőstény egyre kevesebbet táplálkozik, több<br />
alkalommál ássa a terrárium talaját.<br />
Ekkor már be kell helyezni az ún.<br />
tojatóedényt. Ez nem más, mint egy 1-2<br />
liter űrtartalmú műanyag edény nedves<br />
homok és kókuszrosttal, vagy perlittel<br />
feltöltve.<br />
A nőstény általában ebbe a mesterségesen<br />
kialakított fészekbe fogja lerakni 10-15<br />
tojását. Az idősebb nőstények akár 20<br />
db. fölött is raknak tojást. Amikor végzett,<br />
a tojásokat gondosan betemeti, majd<br />
a fejével tömöríti a talajt. A már előre<br />
előkészített keltetőbe, beállított 28-29 fok<br />
hőmérsékleten várhatóan 70-80 nap alatt<br />
ki is kelnek a kicsinyek. Egy párzási<br />
ciklus alatt a nőstény 4-5 alkalommal<br />
is képes termékeny tojásokat tojni. A kis<br />
agámák 7 – 10 cm hosszúságúak, a kelést<br />
követően néhány nap múlva már kergetik<br />
a tücsköket. Ha több kis példányt tartunk<br />
együtt, sajnos fennáll a másik példány<br />
harapdálása. Ilyenkor a láb újjak és a farok<br />
vég sérül, csonkolódik. Jól bevált módszer,<br />
ha a kis példányokat 2-3 fős csoportokban<br />
helyezzük el. A kicsinyek gyorsan nőnek.<br />
Már egész kis korban elkezdődik<br />
a rivalizálás. A kis agámák fegyverzete<br />
csupán a mellső végtagok körkörös<br />
mozgatása, a fej ütemes biccentése<br />
és a farok felkunkorítására szorítkozik.<br />
Színváltozatok<br />
A tömegével szaporított terráriumi<br />
fajoknál, így a szakállas agámánál is<br />
előbb-utóbb megjelenik a színváltozat.<br />
Az első példányok olykor csillagászati<br />
áron kelnek el, majd amikor már sokan<br />
szaporítják jelentősen csökken az áruk.<br />
Ma már az állatbörzéken elképzelhetetlen,<br />
hogy ne tudjunk valamilyen színváltozatot<br />
vásárolni leopárd gekkóból, király<br />
pitonból, gabona siklóból, tigris és<br />
kockás pitonból, és még sorolhatnánk<br />
azokat a fajokat, amelyekből<br />
választhatunk egy-egy morphot.<br />
Így van ez a szakállas agámáknál is.<br />
A red, a sandfire, a blood, a citrus,<br />
az orange, a leucistic, a silkback<br />
színváltozat – és még sorolhatnánk<br />
– kelendő portéka a vásárlók között.<br />
Természetesen ezek az állatok ugyan<br />
olyan terráriumi tartást kívánnak, mint<br />
a normál színváltozatok. Bőven akadnak,<br />
az ún. mix példányok is. Ezek az állatok<br />
a normál és egy extra színváltozat,<br />
vagy két extra színváltozat utódai<br />
lehetnek, pont annyi örömet jelentve<br />
gondózójuknak.<br />
Szerző: Fehér Tamás
18<br />
<strong>HerpHungary</strong><br />
Egy nyugati vendég 19<br />
Egy nyugati<br />
vendég<br />
avagy a gabonasikló<br />
tartásának alapjai<br />
A gabonasikló az Amerikai Egyesült<br />
Államok dél-keleti részéről származik.<br />
Teljesen otthon érzi magát elhagyatott<br />
épületek zugaiban, erdők és tisztások<br />
rejtekeiben. Alap színezetük vörösesbarna,<br />
narancsos színezetű. Méretét tekintve<br />
nem nőnek túl nagyra, átlagosan 100-120<br />
centire, de egyes példányok elérhetik<br />
a 150 centit is. Manapság rendkívül sok<br />
szín-, illetve mintavariáció létezik belőle,<br />
így kedvencünk színével kapcsolatban,<br />
szinte csak a pénztárcánk szab határt.<br />
Viselkedését tekintve rendkívül jól tűri<br />
az embert, emiatt kezdők <strong>szám</strong>ára<br />
is tökéletes választás lehet.<br />
Mielőtt gabonasikló tartásra adjuk<br />
a fejünk, érdemes a faj szükségleteinek<br />
és tartási körülményeinek mivoltáról<br />
tájékozódnunk. Ez a legfontosabb<br />
lépés ahhoz, hogy megpróbáljuk<br />
egy terráriumban létrehozni<br />
az életkörülményeinek megfelelő<br />
feltételeket, és ezzel biztosítsuk<br />
az állat jólétét.<br />
Terráriumválasztás<br />
és berendezés<br />
A terráriumot mindig a leendő állat<br />
méretéhez választunk. Frissen kelt, vagy<br />
fiatal egyedeket, nevelő terráriumba<br />
helyezzük (40cm×20cm×20cm).<br />
Ha észrevesszük, hogy kedvencünk<br />
kezdi kinőni, akkor lehet nagyobbra<br />
váltani szintén figyelembe véve a sikló<br />
méretét. Egy kifejlett állatnak körülbelül<br />
80cm×40cm×40cm-es terrárium ideális,<br />
természetesen nagyobb lehet.<br />
A terráriumot mászó ágakkal, növényekkel,<br />
búvóhellyel és egy itatótállal rendezzük<br />
be. Ha lehetőség van rá, olyan ágat<br />
válasszunk, aminek a felülete érdes, de<br />
semmiképp sem sima vagy háncsolt<br />
mert azon nehezebben kapaszkodik meg<br />
kedvencünk. Amennyiben a terrárium<br />
hátfala műszikla háttérrel van ellátva,<br />
az még több mászási felületet<br />
ad az állatnak, és nem utolsó sorban<br />
tökéletes napozóhelyet biztosít.<br />
Izzót a terrárium tetején helyezzük<br />
el, úgy hogy ne férjen hozzá az állat,<br />
ezzel kiküszöbölve az esetleges égési<br />
sérüléseket. Érdemes jobb minőségű fém<br />
armatúrát vásárolni, és ebbe megfelelő<br />
(25W, 45W, 60W) izzót választani.<br />
Nappal 26-28 C éjszaka 21-24 C körül<br />
legyen a terráriumban a hőmérséklet.<br />
Nagy nyári melegben, inkább<br />
ne kapcsoljuk fel a lámpát, nehogy<br />
túlmelegítsük a terrárium lakóját.<br />
A talaj többféle is lehet, talán a kókusz<br />
rost az, ami a természetes talajok közül<br />
a leginkább közkedvelt.<br />
Párásítani napi-két napi rendszerességgel<br />
lehet, de ne vigyük túlzásba. Néhány<br />
nyomás a kézi permetezővel és meg<br />
is vagyunk. Terráriumunkra szerelhetünk<br />
zárat, ezzel is szökésmentes helyet<br />
biztosítva kedvencünknek.<br />
Fakul az állatom, mit<br />
rontottam el?<br />
Nagy valószínűséggel semmit,<br />
csak vedleni készül az állat. Ebben<br />
a periódusban semmiféle plusz stressznek<br />
ne tegyük ki (fogdosás, takarítás, stb)<br />
Ilyenkor az etetést is próbáljuk meg<br />
elcsúsztatni a vedlés végeztére.<br />
Ebben az időszakban emeljük a párásítás<br />
mennyiségét, ezzel hozzásegítve az állatot<br />
a könnyebb vedléshez. A vedlésben<br />
szintén segítenek, a korábban már<br />
említett érdes felületű tereptárgyak<br />
(faágak, sziklák). A folyamat leforgása<br />
körülbelül egy-másfél hét. Szürküléssel<br />
kezdődik, majd a vedlés előtt visszanyeri<br />
az állatunk a színét, és rá néhány napra<br />
ledobja a bőrét. Ezután már nyugodtan<br />
megkínálhatjuk eleséggel, amit nagy<br />
valószínűséggel azonnal el is fog fogadni.<br />
Etetés<br />
A gabonasikló fő táplálékát kisebb<br />
rágcsálók teszik ki. Fogságban fehér<br />
egérrel találkozik a legtöbbet.<br />
A <strong>szám</strong>unkra megfelelő szaküzletek<br />
felkeresésével szert tehetünk mindenféle<br />
méretű eleség egérre, ami passzol<br />
a siklónk méretéhez.<br />
Állatunk testének legvastagabb pontjánál<br />
maximum másfélszerese legyen<br />
a választott eleség, nagyobb semmiképpen<br />
sem. De vigyázzunk arra is, hogy a<br />
már kicsi kinőtt eleségből ne adjuk neki<br />
indokolatlanul sokat, mert nem fog fejlődni<br />
az állat. Merjünk méretet növelni, ezzel<br />
is elősegítjük a megfelelő növekedést és<br />
fejlődést.<br />
Ha tehetjük, etessünk fagyasztott vagy<br />
frissen lecsapott egérrel. Ez akkor válik<br />
fontossá, mikor az eleség eléri azt<br />
a méretet, hogy esetleges harapásokat<br />
tud ejteni védekezésképp kedvencünkön.<br />
Ha mégis az élő állattal való etetés mellett<br />
döntünk, semmiképp se hagyjuk egyedül<br />
kedvencünket sokáig az eleségállattal,<br />
mert csúnya sebeket okozhat, vagy akár<br />
a ragadozó fölé is kerekedhet, aminek<br />
igen rossz vége lehet. Illetve figyeljünk oda<br />
arra, hogy ha a terráriumon belül etetünk,<br />
ne maradjon nagyobb ajzat darab az eleség<br />
lenyelésekor a szájban, mert<br />
bélelzáródást vagy egyéb problémákat<br />
okozhat!<br />
A terráriumon kívül való, dobozban való<br />
etetésének pedig fontos szabálya, hogy<br />
etetés után nem fogjuk meg az állatot,<br />
nehogy megnyomjuk és visszahányjon.
20 <strong>HerpHungary</strong><br />
Egy nyugati vendég 21<br />
Ilyenkor tegyük vissza etető dobozzal<br />
együtt a helyére, és majd ő kimászik<br />
magától. Fiatal, illetve növendék állatokat<br />
hetente etethetünk megfelelő eleséggel,<br />
kifejlett állatokat lehetőség szerint másfél<br />
vagy két hetente etessük, hogy az elhízást<br />
elkerüljük.<br />
Fiatal gabonasiklóknál előfordulhat, hogy<br />
nem hajlandóak enni. Ezt okozhatja<br />
stressz (búvóhely hiánya, nagy terrárium,<br />
sok piszkálás). Ha az említett stressz<br />
forrásokat kiküszöböltük és továbbra sem<br />
hajlandó eleséget elfogadni kedvencünk,<br />
zárjuk össze az eleséggel egy pici dobozba,<br />
amiben épp, hogy elfér (ne felejtsünk el<br />
szellőzőt csinálni a dobozra). Tegyük sötét<br />
helyre, vagy csináljuk este sötétedés után,<br />
és ez az esetek nagy részében megoldja<br />
a gondot.<br />
Néhány alkalom után az ilyen körülmények<br />
mellett való etetés meghozza a kedvét az<br />
állatnak az önálló evéshez.<br />
Nem meghatározás<br />
A siklók nemét már a kikelés pillanatától<br />
meg lehet állapítani, amit tenyésztő vagy<br />
hozzáértő szakember vagy szaküzlet<br />
tud megtenni. Ha nem vagyunk<br />
állataink nemében biztosak, keressünk<br />
egy hozzáértőt, aki segíthet nekünk<br />
a szexálásban. Ez általában nagyobb<br />
állatoknál úgynevezett szonda segítségével<br />
történik, kis siklók esetében a „kipattintás”<br />
is szóba jöhet. Ezen módszerek egyikét<br />
se próbálja ki senki otthon, mert nagyobb<br />
kárt csinálhat, mint hasznot.<br />
Együtttartási gondok<br />
Manapság egyre többen esnek abba<br />
a hibába, hogy több kedvencet tartanak<br />
egy terráriumban anélkül, hogy<br />
a nemekkel tisztában lennének. Ez azért<br />
okozhat problémát, mert ha különböző<br />
nemű állatokat tartunk együtt, akkor<br />
annak hamar párzás és tojásrakás lehet<br />
a vége. A nőstényeket szigorúan csak<br />
3 éves kortól és minimum 300 grammos<br />
súlytól lehet pároztatni. Ennél kisebb<br />
állatban kárt tehetnek a tojások, és akár<br />
el is pusztulhat a tojásrakásban.<br />
Házilag készített keltető<br />
Sokan járnak abban a cipőben, hogy<br />
mikor jönnek a tojások, nincs hirtelen<br />
hova tenni őket. A megoldás a<br />
problémára egy házilag elkészített keltető.<br />
Hozzávalók: hungarocell doboz,<br />
fűtőkábel, termosztát, hőmérő, fémrács,<br />
hővisszaverő fólia, gyorskötegelő, üveglap<br />
A hungarocell doboz aljába ragasszuk<br />
bele a hő visszaverő fóliát. Erre fogjuk<br />
rátenni a rácsot, amire körkörösen<br />
felfuttatjuk a fűtőkábelünket<br />
és gyorskötegelővel odafogatjuk<br />
a rácshoz. Erre üveglapot teszünk.<br />
A kábel kivezetésére nagyon apró lyukat<br />
használjunk, amin éppen hogy kifér<br />
a kábel, ezzel elkerülve<br />
a hőmérsékletvesztést. Ezután<br />
a termosztát érzékelőjét vezessük<br />
be a doboz tetején, ez fogja szabályozni<br />
mikor, kapcsoljon ki és be a kábelünk.<br />
A termosztát vezérlőjén állítsuk<br />
be a kívánt hőfokot, és várjunk. Mielőtt<br />
a tojásokat beleraknánk, mindenképp<br />
ellenőrizzük, hogy akkora a hőmérséklet<br />
bent, amekkorát beállítottunk. Ezt fogja<br />
segíteni a keltetőbe helyezett hőmérő.<br />
Próbáljuk 27-28 fokra állítani a keltetőt,<br />
és lehetőség szerint ez az érték<br />
ne ingadozzon. Ha sikerült beállítanunk,<br />
akkor mehetnek is be a tojások egy<br />
nedves keltető közeggel (vermiculite,<br />
perlit, stb) ellátott zárt dobozban<br />
a keltetőbe, és körülbelül 50-60 napon<br />
belül kikelnek a kis siklók. Etetésük<br />
a kikeléstől <strong>szám</strong>ítva az első vedlés után<br />
szükséges, napos egérrel.<br />
Színek és minták<br />
Napjainkra egyre több színés<br />
mintavariáció közül válogathat<br />
az ember, legyen az narancs foltos, szürke<br />
csíkos vagy egyszínű fehér. Mindenképp<br />
figyelembe kell venni, hogy a legtöbb<br />
színvariáns kifejlett korának eléréséig,<br />
valamilyen formában színváltozáson megy<br />
keresztül. Érdemes lehet az interneten<br />
vagy szakirodalmakban utána nézni, hogy<br />
a választani szeretett színváltozat milyen<br />
lesz a későbbiekben, hogy ne okozzon<br />
meglepetéseket.<br />
A szín sokban meghatározza az árat.<br />
Színválasztás előtt mindenképp érdemes<br />
kikérni tenyésztő vagy hozzáértő<br />
véleményét, hogy a mi árkategóriánkban<br />
milyen változatok jöhetnek szóba.<br />
A későbbiekben szaporítási szándékkal<br />
rendelkező személyeknek pedig ajánlatos<br />
utánaolvasni, milyen színt mivel érdemes<br />
párosítani, hogy szép színes almok<br />
jöhessenek létre.<br />
Szerző: Nagy Gergő
22<br />
<strong>HerpHungary</strong><br />
Nyílméregbékák kezdőknek 23<br />
Nyílméregbékák<br />
kezdőknek<br />
A nyílméregbékák egy trópusi növényes<br />
terrárium igazi kis „ékkövei”.<br />
Csak az élőhelyükön mérgezőek,<br />
az ott fogyasztott mérgező hangyákból<br />
és egyéb mérgező rovarokból származó<br />
mérgeket halmozzák fel a testükben,<br />
ettől válnak mérgezővé. Az élőhelyükről<br />
elkerülve a mérgező képességüket<br />
elveszítik. A „fogságban” nevelt példányok<br />
nem is jutnak hozzá azokhoz a rovarokhoz,<br />
amikből a mérgeket fel tudnák halmozni<br />
a testükben, így nem mérgezőek.<br />
fajválasztás<br />
Nagyon fontos, hogy kezdésnek olyan<br />
fajt válasszunk, amit viszonylag könnyű<br />
tartani. A könnyen tartható fajok is nagyon<br />
látványosak. Felsorolnám, melyekkel<br />
érdemes kezdeni a nyílméregbékázást:<br />
- Dendrobates leucomelas<br />
(Sárgaszalagos nyílméregbéka)<br />
- Dendrobates auratus (Arany fakúszó<br />
béka)<br />
- Dendrobates truncatus<br />
(Sárgacsíkos nyílméregbéka)<br />
- Phyllobates vittatus (Sávos<br />
nyílméregbéka)<br />
- Phyllobates bicolor<br />
(Feketelábú nyílméregbéka)<br />
- Adelphobates galactonotus<br />
(Festett hátú nyílméregbéka)<br />
- Epipedobates anthonyi<br />
A lista természetesen szubjektív<br />
és messze nem teljes, a fajokon<br />
belüli változatokra nem tértem<br />
ki, de kezdetnek egy jó támpont<br />
a fajválasztás megkönnyítésére.<br />
A nyílméregbékák a természetben<br />
nappal aktívak (ellentétben a hazai<br />
békákkal, akik éjszaka aktívak igazán).<br />
A nyílméregbékák brekegése<br />
is nappalra esik, pontosabban a napkelte<br />
és a napnyugta körüli időszakokban<br />
a legaktívabbak, éjjel alszanak. Sokan<br />
aggódnak a brekegés hangossága<br />
miatt. Vannak, akik meg éppen<br />
ellenkezőleg, nem csak a természet<br />
szépségét, hanem a hangjait is szeretnék<br />
az otthonukba. A hangjuk nagyon<br />
változatos, a brekegés gyakoriságában<br />
és hangerejében is nagyon eltérő.<br />
Vannak kimondottan hangos fajok, mint<br />
például a sárgaszalagos nyílméregbéka,<br />
a feketelábú nyílméregbéka, vagy<br />
az Epipedobates anthonyi. Vannak<br />
egészen halkak, mint például a festett<br />
hátú nyílméregbéka, a sárgacsíkos<br />
nyílméregbéka, vagy az arany fakúszó<br />
béka.<br />
Feketelábú nyílméregbéka<br />
Festett hátú nyílméregbéka<br />
Sárgacsíkos nyílméregbéka<br />
A nyílméregbékák apró kis békák,<br />
az általunk megszokott hazai békafajoknál<br />
sokkal kisebbek. A „kistestű fajok”<br />
kifejlett kori mérete 1,5-2,5 cm (ezek<br />
tartását kezdő nyílméregbékásoknak<br />
nem ajánlanám) A könnyebben tartható<br />
fajok jellemzően „közepes”, esetleg<br />
„nagytestűek” közül kerülnek ki.<br />
De itt is csak 3-5 cm-re kell gondolni,<br />
mint kifejlett kori maximális méret.<br />
lét<strong>szám</strong><br />
A nyílméregbékás terráriumot úgy kell<br />
kialakítani, hogy szép növényes terrárium<br />
legyen néhány békával, nem pedig egy<br />
békákkal telezsúfolt, néhány növénnyel.<br />
Kisebb csapatban érzik jól magukat (1-)<br />
2-5 darab az ideális lét<strong>szám</strong>. Minél<br />
nagyobb a terrárium, annál több békát<br />
„elbír” az a biológiai rendszer, ami benne<br />
működik, így akár 20-30 nyílméregbéka<br />
is tehető egy kellően nagy terráriumba.<br />
Sokan abban a tévhitben élnek, hogy<br />
egyedül bánatos lesz, vagy elpusztul,<br />
de ez nem igaz, egyedül is jól elvan.<br />
A könnyen tartható fajok között nincsenek<br />
erőszakosan territoriálisak, amik miatt<br />
a lét<strong>szám</strong>ot ehhez kéne igazítani.<br />
Terrárium<br />
méret<br />
Én mindenkinek azt javaslom, hogy<br />
olyan méretű terráriumot alakítson<br />
ki, ami jól illik a szobában arra a polcra,<br />
ahova a terráriumot tervezi. Maximális<br />
méret nincsen. Természetesen minimális<br />
méretnek meg kell lennie, de ez inkább<br />
a terrárium öntisztulásának a képessége<br />
miatt kritikus, mintsem a béka minimális
24<br />
<strong>HerpHungary</strong><br />
Nyílméregbékák kezdőknek 25<br />
helyigénye miatt. Akár egy 35x35x35<br />
centiméteres kocka is jól működhet 1-2<br />
darab nyílméregbéka <strong>szám</strong>ára.<br />
A tenyésztők jellemzően 45x45x45 vagy<br />
50x50x50 centiméteres terráriumban 2-5<br />
békát tartanak.<br />
A szabályos kocka formát sem kell tartani,<br />
mindenki úgy alakítja, ahogy tetszetősnek<br />
ítéli. Nekem az a tapasztalatom,<br />
ha a magasság 30 centi alá megy, akkor<br />
nagyon nehéz jól berendezni a terráriumot,<br />
mert a növények mindig benövik a tetejét.<br />
A mélységnél is érdemes legalább 30 centit<br />
tartani, mert különben nagyon nehéz lesz<br />
megfelelően berendezni.<br />
Mint mondtam, maximális méret nincs.<br />
Mindenki próbáljon a lehetőségeihez képest<br />
a lehető legnagyobb méret mellett dönteni.<br />
Minél nagyobb, annál könnyebb szépen<br />
berendezni, annál könnyebb megfelelően<br />
működő kis ökoszisztémát kialakítani,<br />
fenntartani.<br />
talaj<br />
Én talajnak agyaggolyót használok. Azt,<br />
amit a virágok alá tesznek (virágboltokban<br />
vagy kertészetekben lehet beszerezni).<br />
Legalább 8-10 centiméter vastagon félig<br />
vagy egyharmadig vízzel feltöltve.<br />
Az internet tele van mindenféle<br />
túlbonyolított talajokkal. Én ezeket<br />
nem javaslom senkinek. Az agyaggolyó<br />
egyszerű, és jól működik.<br />
háttér<br />
A legegyszerűbben berendezett<br />
nyílméregbékás terráriumokban nincs<br />
háttér. De bármely hátterezési technika<br />
alkalmazható, ami akvarisztikában.<br />
Vannak kimondottan nyílméregbékás<br />
(trópusi díszterráriumokhoz) kialakított<br />
hátterezési technikák, talán ezek közül<br />
a legegyszerűbb az expandált parafa<br />
lapok, szilikon ragasztóval az üvegre<br />
ragasztása. Nem is mélyednék bele<br />
jobban ebbe a témába, mivel ez a cikk<br />
kimondottan a kezdőknek íródik.<br />
növények<br />
A színes kis békák az egyszerű zöld<br />
növények között mutatnak a legszebben.<br />
A szobanövények jelentős része trópusi<br />
eredetű. Kezdő nyílméregbékásnak<br />
először ezekből a könnyen tartható<br />
egyszerű növényekből érdemes<br />
berendezni a terráriumot. A következő<br />
fajokat javasolnám kezdőknek:<br />
- Szobai futóka (Scindapsus aureus)<br />
- Kúszó filodendron (Philodendron<br />
scandens)<br />
- Kapaszkodó fikusz (Ficus pumila)<br />
- Pellionia repens<br />
- közönséges pletyka, zöld pletyka<br />
(Tradescantia fluminensis)<br />
- Nyíllevél (Syngonium podophyllum)<br />
Ha broméliát is szeretne valaki, akkor<br />
a Neoregelia Fireball (az egyszerű<br />
zöld, csak tűző napon lesz piros színe).<br />
Kertészetekben nagyon sokféle növényt<br />
szoktak ajánlani, az ember hajlamos<br />
is hinni a „szakembernek”. De én<br />
még egyetlen kertészeti eladóval sem<br />
találkoztam, aki nagyon tapasztalt lett<br />
volna nyílméregbékás terráriumok hosszú<br />
távú működtetésében. Így javasolnám<br />
a fenti listát szem előtt tartani kezdő<br />
nyílméregbékásoknak. A felsorolt<br />
növényekből van fodros, bodros, sávos,<br />
cakkos változat. Ezek nem szoktak sokáig<br />
Kúszó filodendron<br />
Nyíllevél és Neoregelia Fireball<br />
életben maradni. Mindig a legegyszerűbb<br />
zöld változatot kell keresni (olykor ez<br />
nehezebben beszerezhető, mint a fodrosbordos).<br />
A virágzó orchideák, és a<br />
virágzó broméliák nem fognak működni.<br />
Mivel kertészeti „trükkökkel” vannak<br />
virágzásra kényszerítve legtöbbször bele is<br />
pusztulnak, aztán egy rothadó növény lesz<br />
a terráriumban, ami a békák pusztulását<br />
okozza.<br />
Én a növények gyökerei közül kimosom<br />
a földet és úgy ültetem az agyaggolyók<br />
közé (hidrokultúrásan), vagy a hátteret<br />
alkotó parafalapra rögzítem dróttal, olyan<br />
részen, ami mindig nedves.<br />
párásítás<br />
Egyszerű növényspriccelővel napi egykét<br />
alkalommal jó alaposan mindent<br />
bepermetezni, megfelelő. Vannak<br />
mindenféle automatizált spriccelők,<br />
de kezdőknek ezeket nem ajánlanám.<br />
Van hideg ködöt képező kis ultrahangos<br />
masina, nagyon-nagyon látványos, ahogy<br />
a hideg köd folyik végig a növények között.<br />
Nekem nagyon sok rossz tapasztalatom<br />
van ezekkel, nem ajánlom kezdőknek.<br />
A párásításhoz a talajt alkotó agyaggolyók<br />
párolgása is hozzájárul, és nem utolsó<br />
sorban a növényzet leveleinek párolgása.<br />
szellőzés<br />
Az ideális szellőzés, ha át tud áramlani<br />
a levegő a terráriumon, ha a talajszint<br />
felett és a terrárium tetején is van<br />
szellőzőnyílás. De nem kell kétségbeesni,<br />
ha nem ilyen a terrárium. Láttam nagyon<br />
jól működő terráriumokat, amiknek csak a<br />
tetején volt szellőzőnyílás. Arra kell figyelni,<br />
hogy a terrárium nagyon ki ne száradjon,<br />
vagy nagyon be ne poshadjon. Inkább<br />
legyenek nagyobb szellőzőnyílások, amiket<br />
ha szükséges részben le lehet takarni.<br />
Arra érdemes odafigyelni, hogy<br />
a szellőzőnyílásokat olyan háló fedje, amin<br />
nem férnek ki a muslincák.
26<br />
<strong>HerpHungary</strong><br />
Nyílméregbékák kezdőknek 27<br />
világítás<br />
A békáknak minimális fény is elég.<br />
A világítás a növényeknek szükséges.<br />
Ha jól nőnek a növények, akkor jól fog<br />
működni a terrárium. Nem kell mindenféle<br />
speciális égőket drágán megvásárolni,<br />
a hétköznapi neon fénycsövek, vagy a led<br />
világítás is megfelelő. A békáknak nem<br />
kell UV megvilágítás, és nem kell nekik<br />
melegítő lámpa. Én 45X45 centiméter<br />
alapterületű terráriumoknál 30-40 wattnyi<br />
neon vagy led megvilágítást használok.<br />
Ekkora alapterületnél, ha 20 watt<br />
(energiatakarékos T5 neon, vagy kompakt<br />
izzó, vagy led reflektor) alá megy<br />
a megvilágítás, akkor már nem nőnek<br />
szépen a növények. 40 wattnyi fölött<br />
általában már annyi hőt termelnek,<br />
hogy az zavarja a békákat.<br />
fűtés-hűtés<br />
A nyílméregbékáknak az ideális<br />
hőmérséklet 24-26 fok. Napi ingadozásban<br />
1-5 foknyi az ideális. Nem kell ezeket<br />
az ideális értékeket nagyon precízen<br />
betartani, de arra figyelni kell, hogy este<br />
ne menjen 18 c’ alá, nappal meg ne menjen<br />
28 fok fölé a hőmérséklet a terráriumban.<br />
Azzal <strong>szám</strong>olni lehet, hogy a megvilágítás<br />
akár 3-6 c’-ot is emel a terrárium<br />
hőmérsékletén. Ha túl hűvös télen<br />
a szoba, ahol a terrárium van, akkor<br />
plusz világítással könnyen lehet emelni<br />
a hőmérsékletet, és még a növények is<br />
szebben fognak nőni. Nyáron arra kell<br />
ügyelni, hogy közvetlen napsütésnek ne<br />
tegyük ki a terráriumot, mert nagyon<br />
felmelegítheti. Ha a lakásunk nyáron<br />
nagyon meleg és tartósan 28 fok vagy<br />
fölötte szokott lenni a hőmérséklet, akkor<br />
le kell mondani a nyílméregbéka tartásról.<br />
A terrárium hűtése nem kezdőknek<br />
való, de a nyílméregbéka.hu weboldalon<br />
kitértem erre a témára<br />
is részletesen.<br />
tárgyak<br />
A terráriumban kell egy kis medence.<br />
Nem kell ezt „túlgondolni”, egy<br />
cserépalátét, amiben 0,5-1 centinyi víz<br />
van. A vizet ajánlatos naponta cserélni.<br />
Mindig tisztán kell tartani!<br />
Nem árt egy etetőtál. A békák nem<br />
ebből fognak enni, de ahogy beszórjuk<br />
az élelmet, mindig kis szemetet is<br />
szórunk be, ami ebben összegyűlik, így<br />
könnyen ki tudjuk takarítani. Valami kis<br />
búvóhely, ahova vissza tud vonulni a béka,<br />
ha nyugalomra vágyik, pl: félbevágott<br />
kókuszhéj. Ha nincsen ilyen, az sem<br />
gond, bebújik valahova a növény közé.<br />
Természetesen mindenféle fával, kővel,<br />
műanyaggal lehet dekorálni a terráriumot,<br />
csak az ember képzelete szabhat határt.<br />
Arra kell figyelni, hogy olyan dolgot ne<br />
tegyünk a terráriumba, amiből valami<br />
mérgező kioldódhat.<br />
takarítás<br />
Mint már említettem, a kis „medencét”<br />
naponta ajánlatos tisztítani és a vizet<br />
cserélni. Az etetőtálban is felgyűlik<br />
a törmelék, azt sem árt legalább<br />
havonta elmosni. A terrárium, ha jól<br />
működik, akkor évekig, vagy akár<br />
évtizedekig nem kell takarítani. Egy jól<br />
működő terráriumban a békák fekáliája<br />
természetes úton lebomlik, ezeket<br />
a bomlástermékeket a növények<br />
felszívják, ettől dúsan burjánzanak.<br />
Ha jól működik a terrárium, akkor<br />
a túlburjánzott növényeket kell időnként<br />
megnyírni. 4-5-10 év elteltével előfordul,<br />
hogy az agyaggolyók között sok föld<br />
keletkezett, akkor ki lehet szedni<br />
az agyaggolyót és átmosni.<br />
Ha a terráriumban vannak nagylevelű<br />
növények, időről-időre nedves szivaccsal<br />
le lehet törölgetni a nagy leveleket, ha<br />
valakit zavar, hogy a békák rápiszkítottak.<br />
biológiai egyensúly<br />
A terrárium akkor fog jól működni, ha egy<br />
kis ökoszisztéma ki tud alakulni benne.<br />
A békákat etetjük, azok piszkítanak,<br />
a piszkukat a baktériumok és gombák<br />
lebontják, lebontó-takarító rovarok<br />
(ugróvillás, trópusi ászka), esetleg férgek<br />
(pl.giliszta) segítségével, majd<br />
a bomlástermékeket a növények<br />
felszívják. Trópusi ugróvillás és trópusi<br />
ászka betelepítésével sokat segíthetünk<br />
a terrárium tisztaságának fenntartásában,<br />
a megfelelő biológiai egyensúly<br />
kialakításában. Trópusi ugróvillás<br />
és ászka is beszerezhető webshopokban,<br />
jól felszerelt díszállat boltokban,<br />
és természetesen terrarisztikai börzéken.<br />
Gyászos gekkó<br />
Etetés<br />
A nyílméregbékák apró mozgó rovarokat<br />
esznek, nem lehet őket mással etetni.<br />
A legkényelmesebb röpképtelen<br />
muslincával etetni. Ezt lehet otthon<br />
tenyészteni, de akár meg is lehet vásárolni<br />
webáruházakon keresztül, vagy jól<br />
felszerelt állatkereskedésekben. Lehet<br />
hangyaméretű tücsökkel is etetni, talán<br />
ez a legkönnyebben beszerezhető eledel.<br />
A hangyaméretű tücsöknek vannak<br />
hátrányai is, elbújhat a terráriumban és<br />
megnő. Ha egy bizonyos méretet elér,<br />
akkor már a békák nem eszik meg,<br />
és teljesen kifejlődik, ekkor ciripelni fog<br />
(főleg éjjel), odvakat rág a háttérbe, és<br />
a növényeket is megrágja. A tücskök<br />
nagyra növését úgy lehet megelőzni,<br />
hogy gyászos gekkót lehet tartani<br />
a nyílméregbékákkal együtt, akik szívesen<br />
levadásszák a nagyobbra nőtt tücsköket.<br />
Még van jó néhány eledel, de ezekre most<br />
nem térnék ki, mivel kezdő békásoknak<br />
a muslincát és a hangyaméretű tücsköt<br />
ajánlom. A békákat ajánlatos naponta<br />
megetetni, lehetőleg a reggeli órákban.<br />
Mindig annyit kell adni, hogy a szétmászó<br />
rovarokat egész nap tudják vadászni és<br />
olyan legyen a táplálékrovar sűrűség a<br />
terráriumban, hogy elég gyakran találjanak<br />
is valamit vadászat közben. Annyit kell<br />
adni, hogy a békák mindig pocakosak,<br />
kövérek legyenek. Túletetni nem lehet.<br />
Etetés előtt jó, ha be vannak szórva<br />
a rovarok valamiféle kalciumtartalmú<br />
hüllőknek adható vitaminporral.<br />
Akit sokkal részletesebben érdekelnek<br />
a nyílméregbékák, keresse fel<br />
a weboldalamat: http://nyilmeregbeka.hu/<br />
Szerző: Bujdosó Áron
28<br />
<strong>HerpHungary</strong><br />
Világítás, fűtés, párásítás a terráriumban 29<br />
Világítás,<br />
fűtés, párásítás<br />
a terráriumban<br />
Egyik műszaki megoldásra, használatára<br />
sem lehet pontos receptet adni, mivel<br />
másként kell működtetni egy sivatagos<br />
körülmények között élő terráriumot és<br />
megint másként egy trópusi, esőerdei állat<br />
terráriumát. Elsősorban meg kell ismerni<br />
annak a fajnak az életkörülményeit, amelyet<br />
tartani szeretnénk. Ma már<br />
a világhálón szinte minden információ<br />
megtalálható, akár lokális szinten<br />
is az adott élőhely hőmérsékleti, légköri,<br />
geológiai, vízrajzi viszonyairól. Mivel<br />
a terráriumok általában egy zárt,<br />
sík lapokkal körülhatárolt egységként<br />
funkcionálnak, ezért kiemelten fontos, hogy<br />
minden műszaki és kisegítő elem csak és<br />
kizárólag az adott, a természethez képest<br />
igen kicsiny mértékben üzemeljen. Azaz<br />
például ne fűthessük túl a légteret,<br />
ne használjunk nagy fényerejű izzókat,<br />
a trópusi és talajon élő békákhoz,<br />
ne locsoljuk túl a száraz biotópokon élő<br />
fajok terráriumát, stb.<br />
A napi életciklushoz igazodóan kell<br />
világítanunk. Fontos megjegyezni, hogy<br />
az éves fényciklust is követni kell.<br />
A napsütéses órák <strong>szám</strong>át is állítsuk<br />
be és kövessük a természetes élőhelynek<br />
megfelelően, évszakos szinten. Ma már<br />
a terráriumi technikákat gyártó cégek<br />
különös gonddal ügyelnek, hogy a terrarista<br />
minden fényforrást, minden nagyságban<br />
és teljesítményben megvásárolhasson. Így<br />
a sivatagi állatoknak külön gyártott UV<br />
izzóktól kezdve, az esőerdei fényszegény<br />
körülmények között élő állatoknak is<br />
készülnek fényforrások. Beépíthetünk<br />
éjszakai fényt utánzó fényforrást is.<br />
Elsősorban az éjszaka aktív fajoknál<br />
van ennek jelentősége. A nappali fény<br />
pótlására a fémhalogén fényforrások<br />
a legalkalmasabbak. Fényerőben és<br />
színhőmérsékletben ezek utánozzák<br />
a legjobban a természetes fényt.<br />
Napjainkban egyre több gyártó kínálja<br />
LED-es fényforrásait. Nem feltétlenül a<br />
legolcsóbb technika, de mivel a kevesebb<br />
fogyasztás mellett hatásfokában<br />
kitűnő, ezért az üzemelési költség is<br />
kisebb. A legkorszerűbb megoldásoknál<br />
pedig programozhatjuk a reggeli, déli,<br />
esti, éjszakai világítást erősségben és<br />
színhőmérsékletében is akár. Imitálhatjuk<br />
a borús időt, a vihart villámokkal, egyes<br />
típusoknál még az égdörgés is hallható.<br />
A legkorszerűbb technikát a tengeri<br />
akvaristák kedvére fejlesztették ki, ott<br />
ugyanis még az apály-dagály effektust is<br />
tudják imitálni.<br />
Ne gondoljuk, hogy ez felesleges, és csak<br />
a pénztárcánk megcsapolásáról szól.<br />
Minél természetesebb körülményt<br />
biztosítunk kedvencünknek, annál jobban<br />
fogja magát érezni.<br />
Hasonló technikai fejlődésen ment át<br />
a fűtés- és hűtéstechnika is. A csak<br />
hőt termelő izzóktól kezdve, talajfűtó<br />
lapok, kábelek, infra paneleken át széles<br />
technikai tárház állhat rendelkezésünkre.<br />
Természetesen ezek szabályozható<br />
teljesítménnyel készülnek, vagy egy<br />
külön szabályozó egység beiktatásával<br />
változtathatjuk a teljesítményt. Ha kell,<br />
akkor összekapcsolhatjuk a világítás<br />
vezérlésével is. Tehát reggel még nem<br />
működnek a fűtőpanelek, majd délben<br />
adják le a csúcsteljesítményt, estére pedig<br />
ismét kikapcsolható. A teljesítményt össze<br />
kell kapcsolni a vezérléssel, különösen a<br />
nagyon meleget igénylő fajok esetében,<br />
ügyelve a túlfűtésre. Vannak kifejezett<br />
hidegebb, hűvösebb körülmények között<br />
élő terráriumi állatok. Náluk<br />
a hűtéstechnika kerül előtérbe, különösen<br />
a meleg, lakótelepi lakásokban elhelyezett<br />
terráriumoknál. Az igazán komoly,<br />
ha tetszik mini hűtőszekrényként üzemelő<br />
berendezések még igen drágák.<br />
És ha már korszerű technikával<br />
működtetjük a világítást és a fűtést,<br />
nem maradhat ki a párásítás sem<br />
a sorból. Helyhiány miatt most nem<br />
tárgyaljuk a kifejezetten sivatagokban<br />
élő állatok itatását, talajnedvesítését.<br />
Ha nem elégszünk meg a kézi<br />
permetezők használatával, akkor<br />
a terrárium tervezésénél, majd építésénél<br />
nézzük meg a különböző technikai<br />
lehetőségeket, és válasszuk ki a megfelelő<br />
megoldást. Talán a legegyszerűbben<br />
kivitelezhető a kisebb vízesés, amit<br />
egy kisteljesítményű szivattyúval<br />
működtethetünk. Bonyolultabb megoldás,<br />
viszont a trópusi, szubtrópusi fajoknál<br />
előnyösen alkalmazható az esőztető<br />
egység. Egy külső puffertartályból egy<br />
nagyteljesítményű motorral juttatjuk<br />
el a vizet a szórófejekhez, amiket<br />
a terrárium felső részébe szerelünk.<br />
A szórófejek <strong>szám</strong>a tetszőleges, illetve<br />
igazodik a motorhoz. Igazán látványos<br />
megoldás, amikor az ún. ködgép<br />
működésbe lép. Egy piciny szerkezet, ami<br />
a terráriumban elhelyezett tartályban<br />
kerül elhelyezésre, tulajdonképpen köddé<br />
varázsolja a vizet. A ködpára, aztán<br />
belepi az egész légteret, majd vízcseppek<br />
formájában kicsapódik. Különösen<br />
a nagy páratartalmat igénylő fajoknál<br />
használható eredményesen. Mind<br />
a három megoldást működtethetjük<br />
egy időkapcsolóval.<br />
És a technikai hab a tortán, amikor<br />
minden üzemelő technikát <strong>szám</strong>ítógéppel<br />
üzemeltethetünk és ellenőrizhetünk, akár<br />
távvezérléssel is.<br />
Szerző: Fehér Tamás
30 <strong>HerpHungary</strong><br />
Interjú 31<br />
INTERJÚ<br />
KITIN ARMORS<br />
Az első <strong>szám</strong> alkalmából Frost<br />
Mátéval ültünk le egy kicsit<br />
beszélgetni, akit bizonyára sokan<br />
ismertek is. Ő és Kárpáthegyi Péter<br />
készíti a fantasztikus pólókat<br />
és pulcsikat, amiket TerraPlazan<br />
szoktatok látni.<br />
Mi volt az első meghatározó<br />
élményed, ami a terrarisztika<br />
útjára terelt?<br />
Általános iskolában osztálykiránduláson, az<br />
állatkertben találkoztam elsőnek hüllőkkel.<br />
Szerelem volt első látásra.<br />
Akkor még a szüleim nem engedték<br />
a koromból kifolyólag, illetve el se tudtam<br />
képzelni, hogy ezek az állatok a lakásban<br />
kényelmesen tarthatóak. Ekkortól kezdve<br />
kezdtem el érdeklődni irántuk. Mivel<br />
a környéken senkit sem ismertem, aki<br />
foglalkozott volna velük, így csak az<br />
ismeretterjesztő műsorokra, újságokra<br />
hagyatkozhattam.<br />
Mit szerettél volna nagyon<br />
és végül is mi lett az első hüllő,<br />
amit beszereztél?<br />
A zöld leguánokba szerettem bele<br />
a gyíkfélékből, kígyókból pedig<br />
a tigrispitonok voltak a kedvencek.<br />
Leguán helyett leopárd gekkóval kezdtem.<br />
Nyílt akkoriban egy új állatkereskedés<br />
a kisvárosomban, ahol megláttam<br />
és hosszas vacillálás után hazavittem.<br />
A felszerelésem ekkor már megvolt hozzá,<br />
ízeltlábúakat már tartottam.<br />
A hüllőszerelem ezzel<br />
megmagyarázva, hogy jött<br />
a ruházatos projekt gondolata?<br />
Kárpáthegyi Péter ötlete volt elsődlegesen,<br />
hogy szeretne a TerraPlaza börzére a<br />
látogatóknak úgymond szuveníreket<br />
készíteni. Mivel régóta barátok vagyunk,<br />
így természetesen véleményemet kikérve,<br />
segítettem benne. Én már akkoriban<br />
is rágtam a fülét, hogy ebben több<br />
lehetőséget látok, így egyik alkalommal<br />
felvetettem neki az ötletet, hogy mi<br />
lenne, ha csinálnánk egy olyan márkát,<br />
amivel magát a terrarisztikát tudnánk<br />
népszerűsíteni. Így a hobbistáknak is<br />
kedvezünk – hisz a kedvenceiket viselhetik<br />
büszkén magukon –, illetve<br />
a köztudatba is könnyebben beépülhet<br />
a terrarisztika ezáltal.<br />
Hogy működik nálatok az alkotói<br />
folyamat, munkamegosztás?<br />
Nagy szerencsének mondható, hogy<br />
Petivel grafikai stílus téren nagyon<br />
egyezünk. Ilyen szempontból<br />
könnyű a dolgunk. Kitaláljuk<br />
az aktuális grafikát. Ő megrajzolja,<br />
a ruházat megválasztása, illetve árusítása<br />
pedig már az én feladatom. Mindketten<br />
kivesszük a részünk a munkából egyaránt.<br />
Egyedi grafika készítését<br />
is vállaljátok?<br />
Természetesen egyedi grafikákat<br />
is vállalunk, persze csak a megfelelő<br />
egyeztetés után. De igyekszünk mindenki<br />
póló álmát valóra váltani.<br />
Volt már olyan, hogy egy pólótok<br />
szembejött veled az utcán?<br />
Igen! Debrecenben láttam viszont<br />
az egyik pólónkat. Illetve Olaszországban,<br />
valamint Németországban. Nem tudom<br />
elmondani milyen büszkeség töltött<br />
el ezeknél a pillanatoknál…<br />
Vannak nagyobb terveitek<br />
a jövőre nézve?<br />
Természetesen vannak. A weboldalunk<br />
jelenleg készül, szeretnénk többfajta<br />
ruházati termékkel, kiegészítőkkel<br />
bővíteni a kínálatot, valamint a távolabbi<br />
jövőben üzletet is nyitni. Szeretném a<br />
későbbiekben két részre bontani mindezt,<br />
egy expo illetve egy limitált – csak online,<br />
illetve üzletben elérhető – kiadásra.<br />
Utóbbira divattervező közreműködésével<br />
készítenénk az aktuális kollekciót.<br />
Ezügyben már folynak megbeszélések.<br />
Remek látni, hogy egy hobbiból<br />
indult kis vállalkozás, ilyen<br />
eredményeket ért és ér el, lenne<br />
valami tanácsod, azoknak, akik<br />
hasonló irányba indulnának el?<br />
Ha a hobbitokból szeretnétek megélni,<br />
csak a szokásos tanácsot tudom adni.<br />
Szeresd, amit csinálsz és vidd véghez,<br />
amit megálmodtál!
32<br />
<strong>HerpHungary</strong><br />
Mitikus kígyók 33<br />
mitikus<br />
kígyók<br />
hebik nyomában<br />
Az emberi természet alapvető része<br />
a kíváncsiság. Már hosszú évszázadokkal<br />
ezelőtt is feltettük magunknak az élet nagy<br />
kérdéseit, amelyre akkoriban tudomány<br />
híján a képzeletünk adott válaszokat.<br />
Így próbáltunk meg magyarázatot adni<br />
a természeti jelenségekre, a világ<br />
teremtésére és eközben születtek meg<br />
a ma ismert mítoszok és legendák.<br />
A mítoszokban gyakran találkozhatunk<br />
különböző mitikus lényekkel és állatokkal,<br />
ilyenek például a kígyók is. Szinte<br />
minden nép és kultúra történeteiben<br />
megtalálhatóak és megítélésük sokszor<br />
ellentmondó.<br />
A japán mitológiában is hasonló<br />
a helyzet. Megkülönböztettünk jóságos<br />
és gonosz hebiket (jelentése kígyó), akik<br />
legtöbbször női formában jelennek meg az<br />
elbeszélésekben. Az egyik monda szerint<br />
az óceán istenének lánya egy kígyóasszony,<br />
aki a tenger mélyén él. Ha egy férfi rálel,<br />
odaadó gondos feleség lesz belőle, és<br />
amikor visszatér a világába, különleges<br />
hatalmat és gazdagságot ad neki. Egy másik<br />
legenda, az Urasima Taro, ami világszerte<br />
ismert és még nálunk is megjelent a népek<br />
meséi sorozat keretében, szintén egy<br />
hasonló történetet mesél el, de ennek a<br />
tartalmát nem írnám le, mert, ha tovább<br />
olvastok, a teljes népmesét megtaláljátok.<br />
Vannak, azonban olyan hebik, akikkel nem<br />
jó dolog összefutni, ilyenek a Tsuchinoko<br />
elnevezésű lények, akik a leírás szerint<br />
úgy néztek ki, mint a kígyók, csak középen<br />
szélesebb volt a testük, mintha épp<br />
most fogyasztották volna el áldozatukat.<br />
Úgy gondolták, hogy mérgük hasonló<br />
a viperáéhoz és egyes történetek szerint<br />
képesek hatalmas ugrásokkal közlekedni.<br />
Mi is lehetne ijesztőbb egy mérges<br />
kígyónál, ami még ugrani is tud, nemde?<br />
A legendák azt állítják, hogy Tsuchinokok<br />
közül sokan képesek voltak beszélni is, bár<br />
közismert, hogy remekül hazudtak. Egyes<br />
ábrázolásokban megjelentek úgy is, hogy<br />
a saját farkukba harapva, mint egy kerék,<br />
gurulva közlekednek. Itt felfedezhetjük<br />
a hasonlóságot a japán és görög mitológia<br />
közt, ahol Uroborosz jelenik meg így,<br />
az örök körforgást és a folyamatos<br />
megújulást szimbolizálva.<br />
Napjainkban sajnos ezek a varázslatos<br />
lények és mítoszok kezdenek már kiveszni<br />
a köztudatból, de reméljük ezzel a rövid<br />
kis írással és a következő mesével mi is<br />
hozzájárulhatunk a fennmaradásukhoz.<br />
Urasima Taro<br />
(8. sz.-i japán legenda)<br />
Valamikor réges-régen, a tengerparti<br />
Settsu tartományban élt egy szegény<br />
halász a feleségével meg a fiával, akit<br />
Urasima Tarónak hívtak. Taro már egészen<br />
aprócska gyerekkorától eljárt az apjával<br />
halászni, s mire felnőtt, éppúgy értette ezt<br />
a nehéz és szép mesterséget, akár az öreg.<br />
Taro szerette és tisztelte a szüleit,<br />
könnyíteni akart nehéz sorsukon.<br />
Legénykorában már egyedül járta<br />
a tengert, s esténként csak a sötéttel<br />
vetődött haza, a kis bambuszkunyhóba.<br />
Egy napsütéses délelőtt Urasima Taro<br />
messze kievezett a tengerre. Kivetette<br />
Japán fametszet<br />
hálóját, s mikor felhúzta, apró teknősbékát<br />
pillantott meg a fickándozó, ezüst pikkelyű<br />
halak között. Már nyúlt is utána, hogy<br />
a halakkal együtt bedobja a bárkája<br />
végében álló dézsába, mikor váratlan<br />
megszólalt a kis teknős: - Olyan aprócska<br />
vagyok még! Szépen kérlek, ne ölj meg!<br />
Hidd el, meghálálom jóságodat, ha most<br />
megkegyelmezel az életemnek! Urasima<br />
Taro jó érzésű legény volt, megesett a szíve<br />
a kis teknősbékán, kivette a hálójából,<br />
s visszaeresztette a tengerbe. Nem várt<br />
ő ezért hálát, hogy is várhatott volna?<br />
Múltak az évek. Taro egyszer szokatlanul<br />
messzire kievezett. Az égbolt derűs,<br />
a tenger tükre nyugodt volt,<br />
a halászlegénynek eszébe sem jutott,<br />
hogy baj érheti. Csakhogy amint bevetette<br />
hálóját, az égbolt hirtelen elsötétedett,<br />
nehéz szürke felhők tornyosultak, dörgött,<br />
villámlott, s a tenger oly vadul hullámzott,<br />
hogy a gyenge bárka ropogott minden<br />
eresztékében. Taro, mikor látta, hogy<br />
bárkáját hamarosan elnyelik a haragos<br />
hullámok, a vízbe vetette magát, gondolta,<br />
talán ki tud úszni a partra.<br />
A part azonban nagyon messze volt,<br />
a vihar meg csak nem csillapodott.<br />
Urasima Taro már feladta a reményt,<br />
úgy érezte, nem tud megbirkózni a vad<br />
hullámokkal, soha többé nem láthatja<br />
otthonát és öreg szüleit. Várta<br />
az elkerülhetetlen halált.<br />
Ekkor a hullámok harsogásán át kedves<br />
hang ütötte meg a fülét: -Urasima Taro, ne<br />
félj! Én vagyok az a teknősbéka, aki neked<br />
köszönheti az életét. Jó tettért jót várj!<br />
Most én mentem meg a te életedet! Gyere,<br />
kapaszkodjál a hátamra!<br />
A kis teknősbéka ugyanis azóta hatalmas,<br />
erőteljes állattá fejlődött. Urasima Taro<br />
egy percig sem kérette magát, maradék<br />
erejével felkapaszkodott a hátára,<br />
megfogózott páncéljának szélében,
34<br />
<strong>HerpHungary</strong><br />
Mitikus kígyók 35<br />
a teknős meg gyors iramban szelte<br />
a vizet. Urasima Taro bizony még<br />
a szemét is behunyta, hogy ne kelljen látnia<br />
az acsarkodó, tarajos hullámokat. Nem<br />
tudta, milyen irányban mennek, arra sem<br />
figyelt, hogy meddig tart útjuk. Egyszerre<br />
csak elült a hullámok vad harsogása,<br />
s mikor Urasima Taro felnézett, látta,<br />
hogy gyönyörű sziget partjához<br />
értek. A sziget partján ékes palota,<br />
de olyan szépséges, hogy olyat emberi<br />
szem még nem látott. A teknősbéka<br />
egyenest a palotához vitte az ámuldozó<br />
Urasima Tarót; az a meglepetéstől egy<br />
darabig szóhoz sem jutott. Csak a palota<br />
kapujában kérdezte meg: - Kedves teknős,<br />
hova hoztál engem?<br />
- A Sárkány-isten palotájába – válaszolt<br />
a teknősbéka. – Ő lakik itt, meg a világszép<br />
leánya, O Hime hercegnő. A hercegnőnek<br />
elmeséltem, hogy te milyen jószívű, milyen<br />
derék ifjú vagy, s ő megparancsolta, hogy<br />
alkalomadtán hozzalak el hozzá. Most hát<br />
itt vagy a palotájában. A teknős ezután<br />
a hercegnő elé vezette Urasima Tarót,<br />
s a Sárkány-isten világszép leánya meg<br />
a szegény halászlegény megszerették<br />
egymást. Hamarosan megtartották<br />
a fényes esküvőt. A szépséges O Hime örök<br />
ifjúsággal ajándékozta meg a férjét, de úgy,<br />
hogy Urasima Tarónak erről sejtelme sem<br />
volt.<br />
Az ifjú pár boldogan élt a gyönyörű szigeten<br />
az ékes palotában, és Urasima<br />
Taro már-már megfeledkezett öreg szüleiről,<br />
a tengerparti kis bambuszkunyhóról,<br />
meg elhagyott hálóiról. Észre sem vette<br />
az idő múlását. Egyszer azonban mégis<br />
megkérdezte szépséges feleségét, hogy<br />
vajon mennyi idő telhetett el azóta, hogy ő<br />
a gyönyörű szigetre érkezett. - Talán három<br />
éve jöttél – válaszolt O Hime.<br />
Urasima Tarónak ekkor hirtelen<br />
megsajdult a szíve: eszébe jutottak<br />
öreg szülei meg otthona, a tengerparti<br />
bambuszkunyhó.<br />
- Nagyon szeretném látni öreg szüleimet<br />
– mondotta gyönyörű feleségének. –<br />
Elmennék hozzájuk, kis ideig náluk<br />
lennék, aztán megint visszajönnék hozzád.<br />
Kérlek, segíts nekem, hogy mielőbb útra<br />
kelhessek. A gyönyörű O Hime szomorú<br />
szívvel hallgatta ifjú férjét, majd kérlelni<br />
kezdte, hogy mondjon le az útról, ne<br />
kívánjon visszatérni az emberek világába.<br />
De Urasima Tarót sem szép szóval,<br />
sem könnyekkel nem tudta eltéríteni<br />
szándékától, s a hercegnő fájó szívvel<br />
ígérte meg, hogy a teknősbéka majd<br />
elviszi messzi otthonába.<br />
A szépséges O Hime a búcsú pillanatában<br />
drágakövekkel kirakott ládikát nyújtott át<br />
ifjú férjének, s ezt mondta neki:<br />
- Ha igazán szeretsz, ha vissza akarsz<br />
térni, kérlek, soha ne nyisd ki<br />
e ládikát! És vigyázz rá, mint ahogyan<br />
én vigyáztam; vigyázz rá, mint a szemed<br />
fényére!<br />
A tenger felé intett, s a zöld hullámok<br />
közül máris felbukkant Urasima Taro<br />
régi barátja, a teknősbéka. Az ifjú<br />
férj búcsúzóul még egyszer megölelte<br />
szépséges feleségét, s felült a teknős<br />
hátára. Egyik kezében a drágakövekkel<br />
kirakott ládikát szorongatta, a másikkal<br />
meg hosszan integetett O Hime<br />
hercegnőnek, aki könnyezve állt a parton,<br />
s hosszan nézett gyorsan távolodó<br />
férje után. A teknősbéka szélsebesen<br />
száguldott, s alig pár óra múlva<br />
feltünedeztek az ismerős hazai tájak.<br />
Mikor Urasima Taro partra szállt<br />
a kis öbölben, ahonnan bárkájával<br />
hajdan a tengerre indult, dobogó szívvel<br />
egyenesen otthona felé tartott.<br />
Csakhogy a bambuszkunyhónak nyomát<br />
sem találta. Bejárta az egész környéket,<br />
de csak idegen házakat, ismeretlen<br />
arcokat látott. Mintha három év alatt<br />
kicserélődtek volna a házak, az emberek,<br />
de még az emberek viselete is, mikor<br />
utoljára itt járt, egészen másképp<br />
öltözködtek. Útjában minden halászt<br />
megszólított, az apja, az anyja felől<br />
kérdezősködött, de nem akadt senki, aki<br />
ismerte volna Urasima Taro szüleit. Végre<br />
egy öreg-öreg halásszal találkozott,<br />
s az elmesélte, hogy gyerekkorában<br />
a dédapjától hallott egy öregemberről,<br />
meg a feleségéről, akik itt laktak, valahol<br />
az öböl tájékán, volt egy fiuk is, derék,<br />
szép legény, de egy viharos napon<br />
odaveszett a tengeren.<br />
- Csakhogy ez már régen, nagyon régen,<br />
vagy háromszáz éve történt. Urasima<br />
Taro döbbenten hallgatta az öreg halászt,<br />
s lassan-lassan mindent megértett.<br />
Leült a tengerpart fövenyére, arcát két<br />
kezébe temette, s izzó haraggal gondolt<br />
feleségére, a szépséges O Himére, aki<br />
varázshatalmával úgy elbűvölte, hogy<br />
ő még csak nem is sejtette az idő múlását.<br />
Nem három évet, háromszázat töltött<br />
a gyönyörű szigeten, az ékes palotában!<br />
Öreg szülei pedig szegénységben,<br />
elhagyatottan haltak meg a kis<br />
bambuszkunyhóban. Lehorgasztott fejjel<br />
tűnődött a parton.<br />
Egyszer csak eszébe jutott<br />
a drágakövekkel kirakott ládika. Vajon<br />
miért adta neki búcsúzóul a szépséges<br />
O Hime? Vajon miféle titkot rejt csillogó<br />
fedele? Keserűségében megfeledkezett<br />
ígéretéről, és felnyitotta. A ládikából<br />
fehér füst szállt az ég felé, s Urasima Taro<br />
ámulva nézett a könnyű füst után. Mire<br />
szertefoszlott a levegőben, Urasima Taro<br />
szép fekete fürtjei fehéren csillogtak, mint<br />
a rizsszalma, arcát deres szakáll verte<br />
ki, háta meggörnyedt, izmos karja, erős<br />
lába reszketni kezdett. Még nézett volna<br />
az eltűnt füst után, de tekintete megtört,<br />
feje lecsuklott. Fáradtan dőlt le a parti<br />
fövenyre, s a halál csendesen lezárta<br />
szemét.<br />
Mellette ott hevert a drágakövekkel<br />
kirakott ládika, melybe O Hime háromszáz<br />
évvel ezelőtt bezárta<br />
Urasima Taro halandóságát.<br />
Szerző: Kobolák Márk (<strong>HerpHungary</strong>)