09.07.2018 Views

HerpHungary 2018 július 1. szám

A HerpHungary magazin első száma. Jó olvasást kívánunk! :)

A HerpHungary magazin első száma.
Jó olvasást kívánunk! :)

SHOW MORE
SHOW LESS

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

<strong>2018</strong> <strong>július</strong><br />

<strong>1.</strong> <strong>szám</strong><br />

VÁLOGATÓS<br />

URALKODÓ<br />

MITIKUS<br />

KÍGYÓK<br />

K I T I N<br />

A R M O R S


<strong>HerpHungary</strong><br />

www.herphungary.hu<br />

06/70 940 95 29<br />

info@herphungary.hu<br />

Főszerkesztő Kobolák Márk<br />

DESIGN Ferenci Fruzsina<br />

Borító ILLUSZTRÁCIÓ<br />

J De Gier<br />

A képeket készítették<br />

Bujdosó Áron<br />

Enes Aktas<br />

Fehér Tamás<br />

Fodor Attila<br />

Frost Máté<br />

Hegedűs Gergő<br />

Kobolák Márk<br />

Nagy Gergő<br />

Philip Veater


2<br />

TARTALOM<br />

4 8<br />

Hegedűs Gergő:<br />

Válogatós uralkodó -<br />

Tippek és trükkök<br />

a királypiton etetéséhez<br />

Fodor Attila:<br />

A görög teknősök<br />

táplálkozása<br />

12 18<br />

Fehér Tamás:<br />

Szakállas, mégsem öreg<br />

Nagy Gergő:<br />

Egy nyugati vendég -<br />

Avagy a gabonasiklók<br />

tartásának alapjai<br />

22 28<br />

Bujdosó Áron:<br />

A nyílméregbékákról<br />

kezdőknek<br />

Fehér Tamás:<br />

Világítás, párásítás, fűtés<br />

a terráriumban<br />

30 32<br />

Frost Máté:<br />

Kitin Armors –<br />

Interjú Frost Mátéval<br />

Kobolák Márk:<br />

Mitikus kígyók -<br />

A hebik nyomában


6<br />

<strong>HerpHungary</strong><br />

Válogatós uralkodó 7<br />

Válogatós<br />

uralkodó<br />

Tippek és trükkök<br />

a királypiton etetéséhez<br />

A királypitonok iránti lelkesedés, ami több<br />

mint 20 évvel ezelőtt indult világhódító<br />

útjára az USA-ból, az utóbbi néhány évben<br />

hazánkat is elérte. Ez betudható a faj kis<br />

méretének, viszonylag egyszerű tartásának<br />

és könnyű kezelhetőségének. Valamint<br />

az alap és a tenyésztett, úgynevezett<br />

designer színváltozatok elképesztő, sokszor<br />

szemet gyönyörködtető sokszínűségének.<br />

Tartásuk során azonban kihívásokkal is<br />

szembe találhatjuk magunkat, aminek oka<br />

nem más, mint a sokszor híresen rossz<br />

étvágyuk. Ami nem is olyan rossz,<br />

ha kicsit jobban megértjük az állatainkat.<br />

De nem árt, ha mindenek előtt<br />

megismerjük, hogyan is élnek<br />

és táplálkoznak a természetben.<br />

A királypitonok Afrikában őshonosak,<br />

a nyílt szavannák és a fákkal ritkásan<br />

borított területek lakói. Rágcsálók<br />

üregeiben és elhagyott termeszvárakban<br />

vernek tanyát. Türelmesen várják az arra<br />

tévedő potenciális zsákmányállatokat.<br />

Van, hogy egy üregbe kettő-három<br />

„vacsoravendég” is betéved. Ez a kényelem<br />

azonban csak addig tart, amíg a levedlett<br />

bőrük vagy az ürülékük szaga el nem árulja<br />

őket. Ezért tapasztalhatjuk fogságban is,<br />

hogy sokszor a kettőt egy időre ütemezik.<br />

Ilyenkor kénytelenek az árulkodó<br />

nyomokat maguk mögött hagyni, és új<br />

rejtekhely után nézni. Most pedig nézzük,<br />

hogyan is tudjuk fogságban ezt a tudást<br />

kamatoztatni.<br />

Mindenek előtt fontosnak tartom<br />

megemlíteni, hogy a királypitonoknál<br />

teljesen normális, ha az év bizonyos<br />

szakaszaiban, valamint egyes élettani<br />

helyzetekben egyszerűen nem akarnak<br />

táplálékot magukhoz venni. Ilyen esetek<br />

például, ha az állat vedlés előtt áll, a hímek<br />

párzási időszakban sokszor leállnak az<br />

evéssel, szállítás után, ha új környezetbe<br />

kerülnek. Sokan túlaggódják, ha nem<br />

akar enni az állat. Egy egészséges adult<br />

egyed akkor sem szenved semmilyen<br />

károsodást, ha több mint fél évig felhagy a<br />

táplálkozással. Viszont van, hogy az ember<br />

színváltozatokkal dolgozik egy projekten,<br />

és a kulcsfontosságú állat makacsolja<br />

meg magát. Épp amikor már nem sok<br />

kellene, hogy elérje a megfelelő súlyt a<br />

tenyésztéshez. Ezért jó, hogyha az ember<br />

tarsolyában van néhány trükk, amivel<br />

beindíthatja a kedvencében szunnyadó<br />

ösztönt. Lássuk tehát, hogyan érdemes<br />

megközelíteni az etetés témáját egy ilyen<br />

téren problémás állatnál.<br />

Mikor?<br />

Tekintettel arra, hogy ez a faj éjszaka<br />

aktív, legjobb az etetést az esti, esetleg<br />

az éjszakai órákra időzíteni. Vannak<br />

egyedek, melyek szabályosan várják<br />

a táplálékot ilyenkor. Ezeket az alkalmakat<br />

amennyiben lehet, ki kell használni.<br />

Emellett a sötétebb környezet nagyobb<br />

biztonságérzetet ad a félénkebb állatoknak<br />

is.<br />

HOL?<br />

Itt válik hasznossá, hogy ismerjük<br />

a természetes szokásaikat. Célravezető<br />

lehet, ha a tervezett etetés előtti nap<br />

teljesen kitakarítjuk az állat helyét<br />

(az etetés napján kerüljük a kézbevételt<br />

és az ezzel járó stresszhelyzetet), lehetőleg<br />

minden szagot eltüntetve. Mintha<br />

új helyre költözött volna. Sőt, időnként<br />

Várakozó állásban


8<br />

<strong>HerpHungary</strong><br />

Válogatós uralkodó 9<br />

az a hatásos, ha új helyre költöztetjük.<br />

Ha rack rendszerben tartjuk a kígyóinkat,<br />

megér egy próbát, ha átrakjuk egy másik<br />

fiókba, másik szintre. De van, hogy még<br />

hatásosabb, ha a szoba másik oldalára<br />

rakjuk egy más méretű dobozba. Úgy tűnik,<br />

néha minél nagyobb a változás, annál jobb.<br />

Ennek előfordul a visszája is. Vannak<br />

állatok, melyeknek az ad biztonságérzetet,<br />

ha a saját szagukban vannak. Ettől<br />

érzik az „odút” magukénak és nagyobb<br />

önbizalommal vágnak rá a prédára.<br />

Az ilyen egyedeknél segítség lehet,<br />

ha vedlés után bent hagyjuk a levedlett bőrt<br />

és úgy kínáljuk meg őket.<br />

A királypiton tartásához elengedhetetlen<br />

kiegészítő a búvóhely. A rackes tartás egyik<br />

alapja, hogy a doboz, amiben az állat<br />

el van helyezve, maga a búvóhely. Viszont<br />

vannak állatok, melyeknek szükségük van<br />

egy kis plusz biztonságérzetre. Ilyenkor<br />

tegyünk be egy kisebb „barlangot”<br />

a férőhelyre. Akkorát, amibe az állat épp<br />

bele tudja préselni magát. Előfordul, hogy<br />

ennyi változtatás kell és a koplaló állatnak<br />

egy csapásra megjön az étvágya.<br />

MIT?<br />

A legjobb, ha olyan takarmánnyal etetjük<br />

kedvenceinket, ami amellett, hogy<br />

az egészségüknek megfelelő, <strong>szám</strong>unkra<br />

is könnyen és folyamatosan beszerezhető.<br />

A frissen kelt apróságokat pattogós<br />

méretű, élő labor egérrel célszerű először<br />

megkínálni. Az aktívan mozgó rágcsáló<br />

elindítja bennük a táplálék megragadó<br />

Bábozásra kész– szárazon, felmelegítve<br />

ösztönt. Egy-két sikeres etetés után<br />

válthatunk frissen leölt vagy fagyasztottkiolvasztott<br />

táplálékra, amennyiben<br />

a pitonunk is úgy dönt, hogy elfogadja.<br />

Vannak egyedek, melyek életük végéig<br />

csak élő takarmány állatot hajlandók<br />

megenni. Általános szabály, hogy<br />

a zsákmányállat ne legyen vastagabb<br />

mint a kígyó legszélesebb része. Ahogy<br />

kedvencünk nő áttérhetünk a kifejlett<br />

egérre, majd a választási, később<br />

a közepes méretű patkányra. Ha állatunk<br />

problémás evő, jó, ha kisebb zsákmánnyal<br />

kínáljuk, mint ami alaphelyzetben<br />

az ideális méret lenne. Az egér<br />

és a patkány mellett elterjedt eleségállat<br />

még a királypitonok <strong>szám</strong>ára a sokcsecsű<br />

egér (Mastomys natalensis) is. Vannak,<br />

akik elkeseredésükben gerbil, más<br />

néven futóegér (Meriones unguiculatus)<br />

etetésével próbálkoznak. Ami nem<br />

is jelent problémát, az állatok gond nélkül<br />

Ideális méretű eleségállat<br />

elfogyasztják. A gond ott kezdődik, hogy<br />

utána mást már nem szívesen fogadnak<br />

el. Ezért a gerbilt érdemes lehagyni<br />

az étlapról.<br />

Ha sem a leölt eleséggel való bábozással,<br />

sem az élő eleséggel nem járunk sikerrel,<br />

érdemes megpróbálni az otthagyós<br />

módszert. Vagyis a leölt zsákmányállatot<br />

egyszerűen bent hagyjuk az állat helyén<br />

éjszakára. Sokszor a legszégyenlősebbek<br />

is felbátorodnak, és a csendes<br />

nyugalomban elfogyasztják a felkínált<br />

táplálékot.<br />

A pároztatás is jó hatással lehet<br />

az állatok étvágyára. A nőstényben<br />

ilyenkor beindul a természetes ösztön,<br />

hogy fel kell készülnie a vemhességre.<br />

Ezért sokszor kitörő lelkesedéssel kezd<br />

bele újra a táplálkozásba. A módszer<br />

mindkét nemnél működhet. Azonban<br />

csak akkor ajánlott, ha tényleg szívesen<br />

fogadnánk egy esetleges szaporulatot<br />

a pártól.<br />

A folyamatos táplálék visszautasítás<br />

könnyen szokássá válhat. Ha sűrűn<br />

kínáljuk a takarmány állatot sikertelenül,<br />

azzal csak egyre jobban megerősítjük<br />

kedvencünket abban, hogy ne egyen.<br />

Két próbálkozás között egy hetet minimum<br />

ki kell hagyni, de ha pár alkalom után<br />

nem járunk eredménnyel, akkor ritkábban,<br />

két hetente kíséreljük meg az etetést.<br />

Végezetül a legzavaróbb tényező<br />

az etetés során mi magunk vagyunk.<br />

Ami érthető is, hiszen egy ekkora állatnak,<br />

ami a tápláléklánc közepén helyezkedik<br />

el, az evésnél ösztönösen fontosabb<br />

biztonságban lenni egy olyan hatalmas<br />

lénytől, mint az ember. Ezért<br />

amennyire lehet, vonjuk ki magunkat<br />

a folyamatból. Ha élővel etetünk,<br />

15 percre nyugodtan bent hagyhatjuk<br />

a kígyó mellett. Az egér vagy patkány<br />

ennyi idő alatt nem fogja összerágni,<br />

de ha mégis aggódunk emiatt, pár szem<br />

száraz kutyatápot tegyünk be melléjük.<br />

Az éhes rágcsáló előbb fanyalodik arra,<br />

mint a kígyóra. Ha negyed óra alatt nincs<br />

eredmény, vegyük ki az eleségállatot,<br />

ne stresszelje feleslegesen a pitonunkat.<br />

Amennyiben leölt takarmánnyal etetünk,<br />

egy hosszú csipesszel kínáljuk a táplálékot<br />

és lehetőleg maradjunk takarásban, hadd<br />

öszpontosítson a zsákmányra kedvencünk.<br />

Hatalmas siker, ha elérjük, hogy egy<br />

ilyen félénk állat teljesen kiszolgáltatott<br />

helyzetben egyen a jelenlétünkben.<br />

Miközben „bízik” bennünk annyira,<br />

hogy mi talán mégsem fogjuk megenni.<br />

Szerző: Hegedűs Gergő (GH Reptiles)


10<br />

<strong>HerpHungary</strong><br />

A görög<br />

teknősök<br />

táplálkozása<br />

Több ezren tartunk Magyarországon görög<br />

teknőst, és nagyon úgy fest,<br />

hogy a faj iránti érdeklődés továbbra<br />

is töretlen. Szemben sok-sok egzotikus<br />

állatfajjal, róluk nem mondhatni, hogy<br />

egy átmeneti divathóbort „áldozatai”,<br />

<strong>szám</strong>os jó tulajdonságuk miatt a távoli<br />

jövőben is várhatóan megmarad a nagy<br />

népszerűségük. Jó tulajdonságuk<br />

a szépségükön, a bennük rejlő rendkívül<br />

hosszú élettartamon túl az a vélt<br />

igénytelenségük, ami sokakat segít<br />

abban, hogy a görög teknőc mellett<br />

döntsön, ha házi kedvencet szeretnének<br />

otthonra. Sokan gondolják úgy, hogy<br />

némi konyhai hulladékon, egy kis<br />

salátalevélen, karalábélevélen, egy-egy<br />

szelet uborkán, paradicsomon gond<br />

nélkül, minimális ráfordítással tartható ez<br />

a faj. Valóban életben lehet tartani egy<br />

szárazföldi teknőst így is ideig-óráig, de<br />

ha valaki lelkiismeretes állattartó, akkor<br />

csak úgy fogad maga mellé egy ilyen<br />

jószágot, ha lehetőleg a benne rejlő sok<br />

évtizedes élettartamot biztosítja <strong>szám</strong>ára<br />

többek között azzal, hogy megfelelően<br />

takarmányozza az állatát. Tapasztalataim<br />

szerint a legtöbb hibát ezzel követik<br />

el a teknőc gazdik. Bár vannak jó példák,<br />

de sajnos még mindig nagyon sok<br />

állatkereskedés, és állatgyűjtemény mutat<br />

lesújtó példát a tartásukkal kapcsolatban,<br />

különösen a táplálás tekintetében.<br />

A görög teknős esetében (is) érdemes,<br />

és fontos utánanézni, hogy a természetes<br />

életkörülményei között miket<br />

fogyasztanak, hogyan táplálkoznak.<br />

Vannak irányelvek a táplálékuk<br />

összetételét illetően, amik segíthetnek<br />

a megfelelő takarmányozásban,<br />

ám ezek arányaiban gyakran túl sok<br />

gyümölcsfogyasztást ajánlanak, holott<br />

élőhelyi viszonyok között <strong>szám</strong>talan<br />

görög teknős szinte sose jut semmiféle<br />

gyümölcshöz, és láthatólag semmi<br />

szükségük nincs is rá. Magam se kínálom<br />

őket 1%-nyi aránynál többel, és amikor<br />

mégis kapnak gyümölcsöt, leginkább<br />

csak az élőhelyükön találhatóakat<br />

kínálom: szeder, minimális füge és – bár<br />

nem őshonos Európában – a fügekaktusz<br />

termése. A gyümölcsökkel ellentétben a<br />

virágokat méltatlanul kevesen favorizálják,<br />

holott szezonálisan minden görög<br />

teknőc <strong>szám</strong>ára korlátlan mennyiségben<br />

áll rendelkezésére, és fogyasztja<br />

is az élőhelyén. Állati fehérjét is vesznek<br />

magukhoz az élőhelyen, és ha kínáljuk<br />

vele, akkor az otthonainkban is szívesen<br />

esznek akár kutya, macskatápot is. Ez<br />

véleményem szerint kerülendő. A túlzott<br />

állati fehérje bevitele életveszélyes<br />

<strong>szám</strong>ukra a veseköszvény kialakulásának<br />

kockázata miatt. Sajnos, amikor a tünetek<br />

A görög teknősök táplálkozása 11<br />

megmutatkoznak, rendszerint már<br />

menthetetlen az állat. Az állati fehérjékkel<br />

kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy<br />

bizonyára az élőhelyükön többet vesznek<br />

magukhoz, mint a többek által javasolt<br />

maximum 1%. Azonban, mint<br />

az emberi táplálkozással kapcsolatban<br />

is ismeretes, a különböző húsféleségek<br />

eltérő módon hajlamosítanak például<br />

a köszvény kialakulására. Számos görög<br />

teknőcös élőhelyen találkoztunk<br />

korlátlan mennyiséggel apró házas<br />

csigákkal. Otthonainkban tartva<br />

is lelkesen eszegetik mindenestől,<br />

vélhetőleg az élőhelyükön is bőven vesznek<br />

belőlük magukhoz. Ennek ellenére javasolt<br />

megmaradni a nagyon alacsony aránynál<br />

csigaetetés esetén is, és a táplálékuk döntő<br />

hányadát a kétszikűek rostban gazdag<br />

leveleiből biztosítani <strong>szám</strong>ukra. Az efféle<br />

zöldekben a rendkívül értékes vegetációs<br />

vízen kívül <strong>szám</strong>talan vitaminféleség<br />

található, nélkülözhetetlen ásványi anyagok,<br />

nyomelemek. Ezeket a leveleket<br />

lehetőleg magunk gyűjtögessük,<br />

a lehető legtöbb félét. Mellényúlni<br />

nem lehet, ha egyszerre sok faj leveleit<br />

kínáljuk, mert ami <strong>szám</strong>ukra nem<br />

megfelelő, azt egyszerűen nem eszik meg.<br />

Alapigazság, hogy teknőceink <strong>szám</strong>ára<br />

igen kis mennyiségben semelyik faj, nagy<br />

mennyiségben bármelyik faj mérgező.<br />

Ha lehetőséget kapnak a választásra,<br />

ösztönösen a legmegfelelőbbet választják<br />

azon növényfajok köréből, amit<br />

az élőhelyükön is megtalálhatnak.<br />

Nagyon sokan aggodalmaskodnak<br />

a mérgező növények miatt. A legtöbben<br />

úgy gondolják az aggódó teknőc<br />

tulajdonosok közül, hogy a mérgező<br />

növény egy botanikai kategória.<br />

Ha mérgezőnek ismerünk növényfajokat,


12<br />

<strong>HerpHungary</strong><br />

az ránk, emberekre nézve lehet mérgező.<br />

Ennek megfelelően sokan tartózkodnak<br />

olyan remek tápnövények, mint<br />

az aprószulák, vagy a nagy kedvenc pipacs<br />

kínálásától. Pipacsszezonban az állataim<br />

legkevesebb 25%-os arányban jutnak<br />

pipacshoz a virágzás befejezéséig. Másfél<br />

évtized alatt nyoma sincs az állatokon,<br />

hogy bármiféle problémát okozna ez.<br />

Sok növényfajt viszont nem gondolnánk,<br />

hogy mérgező a <strong>szám</strong>ukra, például<br />

a libatop, vagy disznóparéj, holott ezekben<br />

a pozsgásnövényekre jellemző magas<br />

oxalát tartalom jellemző, ami a teknőc<br />

szervezetében lévő kalciumot kalcium<br />

oxaláttá köti, ami használhatatlan<br />

az állat <strong>szám</strong>mára. Teknőceink általában<br />

ösztönösen nem veszik magukhoz ezeket<br />

a növényeket, viszont az éhező jószágok<br />

inkább vállalják a mérgezést, mint<br />

az éhhalált, és ráfanyalodhatnak ezekre<br />

is. Az említett pozsgások köréből ismert<br />

jó néhány, melyek oxalát tartalma alacsony,<br />

természetes táplálékai a görög teknőcöknek<br />

(például egyes varjúháj fajok). A növények<br />

begyűjtésének vannak alapszabályai:<br />

forgalmas utak mellől, parkolókból<br />

nem gyűjtünk. Olyan mezőgazdasági<br />

művelés alatt álló területek környékéről,<br />

ahol nem tudható, hogy használtak-e<br />

növényvédő szereket, nem szabad gyűjteni.<br />

Természetvédelmi oltalom alatt álló<br />

területekről tilos gyűjteni akkor is,<br />

ha a gyűjtésre szánt növényfaj nem védett,<br />

és természetvédelmi oltalom alatt álló<br />

fajokat tilos gyűjteni, bármennyire<br />

is tökéletes takarmány (borzas szulák).<br />

A táplálékok körében kell említeni a vizet is.<br />

Fontos <strong>szám</strong>ukra az ivóvíz annak ellenére,<br />

hogy jelentős részben<br />

a növényekből nyerik a vizet,<br />

és annak ellenére, hogy a nyári balkáni<br />

kirándulásainkon forróságot, szárazságot,<br />

elszáradt, kiégett növényzetet<br />

tapasztalunk. A teknőcök többek között<br />

az orruk segítségével is vesznek magukhoz<br />

ivóvizet a hajnali harmatból. Adjuk meg<br />

<strong>szám</strong>ukra naponként<br />

a lehetőséget az ivóvízfogyasztásra,<br />

ha épp szükségét érzik. Az alábbiakban<br />

néhány fotó segítségével a teljesség<br />

igénye nélkül kerül bemutatásra néhány<br />

tápnövény faj, melyekkel kertjeinkben,<br />

közparkokban, kirándulásaink során<br />

rendszeresen találkozhatunk. A cikk<br />

terjedelme miatt <strong>szám</strong>talan igen fontos<br />

információ nem került megosztásra.<br />

Ezekről sokkal részletesebben lehet<br />

olvasni A jól nevelt görög teknős című<br />

könyvben.<br />

Szerző: Fodor Attila<br />

Mezei csorbóka Mogyorós lednek Szarvaskerep<br />

Keszegsaláta Eredi mályva Koronás csillagfürt<br />

Mezei árvácska Fehér here Pitypang


14<br />

<strong>HerpHungary</strong><br />

Szakállas, mégsem öreg 15<br />

Szakállas,<br />

mégsem öreg<br />

A terráriumi állatok iránt érdeklődők<br />

első <strong>szám</strong>ú kedvence a szakállas agáma.<br />

Amolyan „első” állatnak szoktuk ajánlani<br />

azoknak, akik gyíkokkal szeretnének<br />

foglalkozni. Ezek az állatok könnyen<br />

és viszonylag olcsón beszerezhetőek,<br />

terráriumi tartásuk nem túl költséges,<br />

táplálékuk egyszerűn megvásárolható,<br />

könnyen szaporodnak és nem utolsó<br />

sorban sokáig élnek.<br />

A Pogona nemzetséghez tartozó fajok<br />

elterjedési területe Ausztrália déli<br />

és délkeleti része. Elsősorban a száraz,<br />

köves, szórtan cserjés területek lakói.<br />

Fogságban a leggyakrabban a Pogona<br />

vitticeps faj példányait vásárolhatjuk,<br />

de egyes börzéken a P. pictus és a P.<br />

barbatus példányai is beszerezhetőek.<br />

A szakállas agáma 40-50 cm hosszúságú,<br />

így nem a legkisebb terráriumi gyíkfajok<br />

egyike. Színezetük nagyon változatos.<br />

A szürkés alapszíntől a narancsvörösig,<br />

a legváltozatosabb árnyalatokban<br />

pompáznak. A hát jellegzetes foltjai<br />

szembetűnőek, a has fehér. Mint<br />

a nevéből is kiderül a szakállt a torkon<br />

és a fej oldalán elhelyezkedő tüskés<br />

pikkelyképletek adják. Ezek a tüskék<br />

nem szúrnak, inkább a fej robosztusságát<br />

kiemelendő fokozzák az ellenség, vagy<br />

a rivális elijesztését. Ha ehhez még az<br />

állkapocs alsó részének fekete színre<br />

váltását is hozzátesszük, igazán félelmetes<br />

külsővel rendelkező gyíkkal találkozhatunk.<br />

A test két oldalvonalán szintén szarutüskék<br />

vannak. Hangsúlyt akkor kapnak, ha az<br />

állat felfújja magát, és a tüskék kimeredve<br />

optikailag növelik az állat felületét.<br />

A terráriumban<br />

Kifejezetten melegkedvelő faj, ezért<br />

a terráriumépítésnél figyelembe kell venni,<br />

hogy azt komoly technikai alapfunkcióval<br />

egészítsük ki. Így a talajfűtő – elsősorban<br />

ott szükséges, ahol hideg a lakás –,<br />

a lokális meleget biztosító izzó,<br />

valamint a nélkülözhetetlen UV fény<br />

az alapfelszereltség. Egy-két állat <strong>szám</strong>ára<br />

elegendő a 100x50x60cm nagyságú<br />

férőhely. Több állatnak, vagy akár egy<br />

tenyészcsapatnak, legalább 150-160 cm<br />

hosszúságú terráriummal kell <strong>szám</strong>olnunk.<br />

Talajnak megfelel a sóder, kókuszrost<br />

1/1 arányú keveréke, kiegészítve egy-egy<br />

nagyobb kővel. Bérmennyire is esztétikus,<br />

a sivatagi homok használatát kerüljük.<br />

Ezek a gyíkok nem sivatagi állatok,<br />

táplálkozásuk során a takarmány állattal<br />

sok, apró homokszemeket nyelhetnek be,<br />

ami rossz esetben akár bélelzáródást<br />

is okozhat! A talajt dekorálhatjuk kiszáradt<br />

fűcsomókkal, de élő növényt telepíthetünk.<br />

Így pl.: Sansaveria, Escheveria, Agave,<br />

Crassula fajokat. A talaj egy részét,<br />

a terrárium egyik sarkában tartsuk<br />

nedvesen. Különösen a vedlő állatok<br />

szívesen keresik fel, ásnak, túrnak ott,<br />

puhítva a bőrt.<br />

A száraz területek gyíkfajai – mivel nincs<br />

vízfelület - a bőrükön keresztül veszik<br />

fel a nedvességet, amikor élőhelyükön<br />

a talaj alsóbb rétegeibe vonulnak vissza.<br />

Egy nagyobb faágat, vagy fatuskót is<br />

felhasználhatunk dekorációs elemként,<br />

amire az állatok felmászva kihasználhatják<br />

a teljes teret. Napközben a hőmérséklet<br />

a napozóhely felett a 36-40, a terrárium<br />

egyéb részén 28-32 fok legyen, éjszaka<br />

pedig 18-20 fok elegendő. Ha van<br />

lehetőség egy nagyobb vizes tálat is<br />

elhelyezhetünk, de mivel nagytestűek az<br />

állataink, könnyen szennyeződhet, ezért<br />

naponta akár több alkalommal tisztítani<br />

kell. Több agáma tartó, hetente egykét<br />

alkalommal megfürdeti kedvencét,<br />

ekkor nem csak isznak a gyíkok, hanem<br />

az esetleg rászáradt, vedlett bőrüktől is<br />

megszabadulhatnak. A nyári hónapokban<br />

kitehetjük a gyíkokat napozni. Erre a célra<br />

megfelel egy jól záródó dróthálós ketrec,<br />

vagy a kereskedelemben vásárolható<br />

napoztató „terrárium”. Természetesen<br />

a legideálisabb egy kerti, szabadtéri<br />

terrárium megépítése, ahol az állatok akár<br />

a fagyokig is kint maradhatnak.<br />

Táplálkozás<br />

Nem meglepő kijelentés, amikor<br />

azt mondjuk: a szakállas agáma szinte<br />

mindenevő! Természetesen elsősorban<br />

a rovartáplálék az elsődleges. Különösen<br />

kedvelik a sáskát, tücsköt, csótányt.<br />

Igazi csemege a rózsabogár lárva,<br />

és a viaszmoly hernyó. Élő táplálékot<br />

soha nem hagyjunk az állatoknál!<br />

Az alvó gyíkokat a tücskök könnyen<br />

megrághatják, olykor súlyos sebet<br />

ejtve. Már a frissen kikelt kis agámák<br />

is előszeretettel fogyasztják a növényi<br />

táplálékot. Tavasztól őszig a tyúkhúr,<br />

pitypang, lándzsás útifű, egyéb kaszált<br />

fűfajok, télen pedig a sütőtök, alma, körte<br />

és más gyümölcsök etetése ajánlott. Azok<br />

a példányok, amelyek nem telelnek, a mi<br />

téli időjárásunkban gyakran szinte csak<br />

növényi táplálékon élnek. Nagyon fontos,<br />

hogy etetések alkalmával, akár rovar,<br />

akár növény, minden esetben a kalcium<br />

és a vitaminpor rákerüljön a takarmányra.<br />

A kalciumhiányos állat végtagjai<br />

remegnek, fejét koordinátlanul mozgatja.<br />

Az ilyen példányt nem mindig sikerül<br />

meggyógyítani. Egyszerűbb a megelőzés!


16 <strong>HerpHungary</strong><br />

17<br />

Szaporítás<br />

Eredményes szaporításhoz az ún.<br />

teleltetéshez van szükség. Elegendő 2-4<br />

hónap, 16-18-os hőmérsékleten egy<br />

nyugalmi periódus. Az egyéves állatok már<br />

képesek szaporodni. A téli időszakban nem,<br />

vagy csak alig kell etetni – az állataink jelzik,<br />

ha éhesek – viszont egy állandó vízivási<br />

lehetőség nélkülözhetetlen.<br />

A sikeres párzás után a tojással teli<br />

nőstény egyre kevesebbet táplálkozik, több<br />

alkalommál ássa a terrárium talaját.<br />

Ekkor már be kell helyezni az ún.<br />

tojatóedényt. Ez nem más, mint egy 1-2<br />

liter űrtartalmú műanyag edény nedves<br />

homok és kókuszrosttal, vagy perlittel<br />

feltöltve.<br />

A nőstény általában ebbe a mesterségesen<br />

kialakított fészekbe fogja lerakni 10-15<br />

tojását. Az idősebb nőstények akár 20<br />

db. fölött is raknak tojást. Amikor végzett,<br />

a tojásokat gondosan betemeti, majd<br />

a fejével tömöríti a talajt. A már előre<br />

előkészített keltetőbe, beállított 28-29 fok<br />

hőmérsékleten várhatóan 70-80 nap alatt<br />

ki is kelnek a kicsinyek. Egy párzási<br />

ciklus alatt a nőstény 4-5 alkalommal<br />

is képes termékeny tojásokat tojni. A kis<br />

agámák 7 – 10 cm hosszúságúak, a kelést<br />

követően néhány nap múlva már kergetik<br />

a tücsköket. Ha több kis példányt tartunk<br />

együtt, sajnos fennáll a másik példány<br />

harapdálása. Ilyenkor a láb újjak és a farok<br />

vég sérül, csonkolódik. Jól bevált módszer,<br />

ha a kis példányokat 2-3 fős csoportokban<br />

helyezzük el. A kicsinyek gyorsan nőnek.<br />

Már egész kis korban elkezdődik<br />

a rivalizálás. A kis agámák fegyverzete<br />

csupán a mellső végtagok körkörös<br />

mozgatása, a fej ütemes biccentése<br />

és a farok felkunkorítására szorítkozik.<br />

Színváltozatok<br />

A tömegével szaporított terráriumi<br />

fajoknál, így a szakállas agámánál is<br />

előbb-utóbb megjelenik a színváltozat.<br />

Az első példányok olykor csillagászati<br />

áron kelnek el, majd amikor már sokan<br />

szaporítják jelentősen csökken az áruk.<br />

Ma már az állatbörzéken elképzelhetetlen,<br />

hogy ne tudjunk valamilyen színváltozatot<br />

vásárolni leopárd gekkóból, király<br />

pitonból, gabona siklóból, tigris és<br />

kockás pitonból, és még sorolhatnánk<br />

azokat a fajokat, amelyekből<br />

választhatunk egy-egy morphot.<br />

Így van ez a szakállas agámáknál is.<br />

A red, a sandfire, a blood, a citrus,<br />

az orange, a leucistic, a silkback<br />

színváltozat – és még sorolhatnánk<br />

– kelendő portéka a vásárlók között.<br />

Természetesen ezek az állatok ugyan<br />

olyan terráriumi tartást kívánnak, mint<br />

a normál színváltozatok. Bőven akadnak,<br />

az ún. mix példányok is. Ezek az állatok<br />

a normál és egy extra színváltozat,<br />

vagy két extra színváltozat utódai<br />

lehetnek, pont annyi örömet jelentve<br />

gondózójuknak.<br />

Szerző: Fehér Tamás


18<br />

<strong>HerpHungary</strong><br />

Egy nyugati vendég 19<br />

Egy nyugati<br />

vendég<br />

avagy a gabonasikló<br />

tartásának alapjai<br />

A gabonasikló az Amerikai Egyesült<br />

Államok dél-keleti részéről származik.<br />

Teljesen otthon érzi magát elhagyatott<br />

épületek zugaiban, erdők és tisztások<br />

rejtekeiben. Alap színezetük vörösesbarna,<br />

narancsos színezetű. Méretét tekintve<br />

nem nőnek túl nagyra, átlagosan 100-120<br />

centire, de egyes példányok elérhetik<br />

a 150 centit is. Manapság rendkívül sok<br />

szín-, illetve mintavariáció létezik belőle,<br />

így kedvencünk színével kapcsolatban,<br />

szinte csak a pénztárcánk szab határt.<br />

Viselkedését tekintve rendkívül jól tűri<br />

az embert, emiatt kezdők <strong>szám</strong>ára<br />

is tökéletes választás lehet.<br />

Mielőtt gabonasikló tartásra adjuk<br />

a fejünk, érdemes a faj szükségleteinek<br />

és tartási körülményeinek mivoltáról<br />

tájékozódnunk. Ez a legfontosabb<br />

lépés ahhoz, hogy megpróbáljuk<br />

egy terráriumban létrehozni<br />

az életkörülményeinek megfelelő<br />

feltételeket, és ezzel biztosítsuk<br />

az állat jólétét.<br />

Terráriumválasztás<br />

és berendezés<br />

A terráriumot mindig a leendő állat<br />

méretéhez választunk. Frissen kelt, vagy<br />

fiatal egyedeket, nevelő terráriumba<br />

helyezzük (40cm×20cm×20cm).<br />

Ha észrevesszük, hogy kedvencünk<br />

kezdi kinőni, akkor lehet nagyobbra<br />

váltani szintén figyelembe véve a sikló<br />

méretét. Egy kifejlett állatnak körülbelül<br />

80cm×40cm×40cm-es terrárium ideális,<br />

természetesen nagyobb lehet.<br />

A terráriumot mászó ágakkal, növényekkel,<br />

búvóhellyel és egy itatótállal rendezzük<br />

be. Ha lehetőség van rá, olyan ágat<br />

válasszunk, aminek a felülete érdes, de<br />

semmiképp sem sima vagy háncsolt<br />

mert azon nehezebben kapaszkodik meg<br />

kedvencünk. Amennyiben a terrárium<br />

hátfala műszikla háttérrel van ellátva,<br />

az még több mászási felületet<br />

ad az állatnak, és nem utolsó sorban<br />

tökéletes napozóhelyet biztosít.<br />

Izzót a terrárium tetején helyezzük<br />

el, úgy hogy ne férjen hozzá az állat,<br />

ezzel kiküszöbölve az esetleges égési<br />

sérüléseket. Érdemes jobb minőségű fém<br />

armatúrát vásárolni, és ebbe megfelelő<br />

(25W, 45W, 60W) izzót választani.<br />

Nappal 26-28 C éjszaka 21-24 C körül<br />

legyen a terráriumban a hőmérséklet.<br />

Nagy nyári melegben, inkább<br />

ne kapcsoljuk fel a lámpát, nehogy<br />

túlmelegítsük a terrárium lakóját.<br />

A talaj többféle is lehet, talán a kókusz<br />

rost az, ami a természetes talajok közül<br />

a leginkább közkedvelt.<br />

Párásítani napi-két napi rendszerességgel<br />

lehet, de ne vigyük túlzásba. Néhány<br />

nyomás a kézi permetezővel és meg<br />

is vagyunk. Terráriumunkra szerelhetünk<br />

zárat, ezzel is szökésmentes helyet<br />

biztosítva kedvencünknek.<br />

Fakul az állatom, mit<br />

rontottam el?<br />

Nagy valószínűséggel semmit,<br />

csak vedleni készül az állat. Ebben<br />

a periódusban semmiféle plusz stressznek<br />

ne tegyük ki (fogdosás, takarítás, stb)<br />

Ilyenkor az etetést is próbáljuk meg<br />

elcsúsztatni a vedlés végeztére.<br />

Ebben az időszakban emeljük a párásítás<br />

mennyiségét, ezzel hozzásegítve az állatot<br />

a könnyebb vedléshez. A vedlésben<br />

szintén segítenek, a korábban már<br />

említett érdes felületű tereptárgyak<br />

(faágak, sziklák). A folyamat leforgása<br />

körülbelül egy-másfél hét. Szürküléssel<br />

kezdődik, majd a vedlés előtt visszanyeri<br />

az állatunk a színét, és rá néhány napra<br />

ledobja a bőrét. Ezután már nyugodtan<br />

megkínálhatjuk eleséggel, amit nagy<br />

valószínűséggel azonnal el is fog fogadni.<br />

Etetés<br />

A gabonasikló fő táplálékát kisebb<br />

rágcsálók teszik ki. Fogságban fehér<br />

egérrel találkozik a legtöbbet.<br />

A <strong>szám</strong>unkra megfelelő szaküzletek<br />

felkeresésével szert tehetünk mindenféle<br />

méretű eleség egérre, ami passzol<br />

a siklónk méretéhez.<br />

Állatunk testének legvastagabb pontjánál<br />

maximum másfélszerese legyen<br />

a választott eleség, nagyobb semmiképpen<br />

sem. De vigyázzunk arra is, hogy a<br />

már kicsi kinőtt eleségből ne adjuk neki<br />

indokolatlanul sokat, mert nem fog fejlődni<br />

az állat. Merjünk méretet növelni, ezzel<br />

is elősegítjük a megfelelő növekedést és<br />

fejlődést.<br />

Ha tehetjük, etessünk fagyasztott vagy<br />

frissen lecsapott egérrel. Ez akkor válik<br />

fontossá, mikor az eleség eléri azt<br />

a méretet, hogy esetleges harapásokat<br />

tud ejteni védekezésképp kedvencünkön.<br />

Ha mégis az élő állattal való etetés mellett<br />

döntünk, semmiképp se hagyjuk egyedül<br />

kedvencünket sokáig az eleségállattal,<br />

mert csúnya sebeket okozhat, vagy akár<br />

a ragadozó fölé is kerekedhet, aminek<br />

igen rossz vége lehet. Illetve figyeljünk oda<br />

arra, hogy ha a terráriumon belül etetünk,<br />

ne maradjon nagyobb ajzat darab az eleség<br />

lenyelésekor a szájban, mert<br />

bélelzáródást vagy egyéb problémákat<br />

okozhat!<br />

A terráriumon kívül való, dobozban való<br />

etetésének pedig fontos szabálya, hogy<br />

etetés után nem fogjuk meg az állatot,<br />

nehogy megnyomjuk és visszahányjon.


20 <strong>HerpHungary</strong><br />

Egy nyugati vendég 21<br />

Ilyenkor tegyük vissza etető dobozzal<br />

együtt a helyére, és majd ő kimászik<br />

magától. Fiatal, illetve növendék állatokat<br />

hetente etethetünk megfelelő eleséggel,<br />

kifejlett állatokat lehetőség szerint másfél<br />

vagy két hetente etessük, hogy az elhízást<br />

elkerüljük.<br />

Fiatal gabonasiklóknál előfordulhat, hogy<br />

nem hajlandóak enni. Ezt okozhatja<br />

stressz (búvóhely hiánya, nagy terrárium,<br />

sok piszkálás). Ha az említett stressz<br />

forrásokat kiküszöböltük és továbbra sem<br />

hajlandó eleséget elfogadni kedvencünk,<br />

zárjuk össze az eleséggel egy pici dobozba,<br />

amiben épp, hogy elfér (ne felejtsünk el<br />

szellőzőt csinálni a dobozra). Tegyük sötét<br />

helyre, vagy csináljuk este sötétedés után,<br />

és ez az esetek nagy részében megoldja<br />

a gondot.<br />

Néhány alkalom után az ilyen körülmények<br />

mellett való etetés meghozza a kedvét az<br />

állatnak az önálló evéshez.<br />

Nem meghatározás<br />

A siklók nemét már a kikelés pillanatától<br />

meg lehet állapítani, amit tenyésztő vagy<br />

hozzáértő szakember vagy szaküzlet<br />

tud megtenni. Ha nem vagyunk<br />

állataink nemében biztosak, keressünk<br />

egy hozzáértőt, aki segíthet nekünk<br />

a szexálásban. Ez általában nagyobb<br />

állatoknál úgynevezett szonda segítségével<br />

történik, kis siklók esetében a „kipattintás”<br />

is szóba jöhet. Ezen módszerek egyikét<br />

se próbálja ki senki otthon, mert nagyobb<br />

kárt csinálhat, mint hasznot.<br />

Együtttartási gondok<br />

Manapság egyre többen esnek abba<br />

a hibába, hogy több kedvencet tartanak<br />

egy terráriumban anélkül, hogy<br />

a nemekkel tisztában lennének. Ez azért<br />

okozhat problémát, mert ha különböző<br />

nemű állatokat tartunk együtt, akkor<br />

annak hamar párzás és tojásrakás lehet<br />

a vége. A nőstényeket szigorúan csak<br />

3 éves kortól és minimum 300 grammos<br />

súlytól lehet pároztatni. Ennél kisebb<br />

állatban kárt tehetnek a tojások, és akár<br />

el is pusztulhat a tojásrakásban.<br />

Házilag készített keltető<br />

Sokan járnak abban a cipőben, hogy<br />

mikor jönnek a tojások, nincs hirtelen<br />

hova tenni őket. A megoldás a<br />

problémára egy házilag elkészített keltető.<br />

Hozzávalók: hungarocell doboz,<br />

fűtőkábel, termosztát, hőmérő, fémrács,<br />

hővisszaverő fólia, gyorskötegelő, üveglap<br />

A hungarocell doboz aljába ragasszuk<br />

bele a hő visszaverő fóliát. Erre fogjuk<br />

rátenni a rácsot, amire körkörösen<br />

felfuttatjuk a fűtőkábelünket<br />

és gyorskötegelővel odafogatjuk<br />

a rácshoz. Erre üveglapot teszünk.<br />

A kábel kivezetésére nagyon apró lyukat<br />

használjunk, amin éppen hogy kifér<br />

a kábel, ezzel elkerülve<br />

a hőmérsékletvesztést. Ezután<br />

a termosztát érzékelőjét vezessük<br />

be a doboz tetején, ez fogja szabályozni<br />

mikor, kapcsoljon ki és be a kábelünk.<br />

A termosztát vezérlőjén állítsuk<br />

be a kívánt hőfokot, és várjunk. Mielőtt<br />

a tojásokat beleraknánk, mindenképp<br />

ellenőrizzük, hogy akkora a hőmérséklet<br />

bent, amekkorát beállítottunk. Ezt fogja<br />

segíteni a keltetőbe helyezett hőmérő.<br />

Próbáljuk 27-28 fokra állítani a keltetőt,<br />

és lehetőség szerint ez az érték<br />

ne ingadozzon. Ha sikerült beállítanunk,<br />

akkor mehetnek is be a tojások egy<br />

nedves keltető közeggel (vermiculite,<br />

perlit, stb) ellátott zárt dobozban<br />

a keltetőbe, és körülbelül 50-60 napon<br />

belül kikelnek a kis siklók. Etetésük<br />

a kikeléstől <strong>szám</strong>ítva az első vedlés után<br />

szükséges, napos egérrel.<br />

Színek és minták<br />

Napjainkra egyre több színés<br />

mintavariáció közül válogathat<br />

az ember, legyen az narancs foltos, szürke<br />

csíkos vagy egyszínű fehér. Mindenképp<br />

figyelembe kell venni, hogy a legtöbb<br />

színvariáns kifejlett korának eléréséig,<br />

valamilyen formában színváltozáson megy<br />

keresztül. Érdemes lehet az interneten<br />

vagy szakirodalmakban utána nézni, hogy<br />

a választani szeretett színváltozat milyen<br />

lesz a későbbiekben, hogy ne okozzon<br />

meglepetéseket.<br />

A szín sokban meghatározza az árat.<br />

Színválasztás előtt mindenképp érdemes<br />

kikérni tenyésztő vagy hozzáértő<br />

véleményét, hogy a mi árkategóriánkban<br />

milyen változatok jöhetnek szóba.<br />

A későbbiekben szaporítási szándékkal<br />

rendelkező személyeknek pedig ajánlatos<br />

utánaolvasni, milyen színt mivel érdemes<br />

párosítani, hogy szép színes almok<br />

jöhessenek létre.<br />

Szerző: Nagy Gergő


22<br />

<strong>HerpHungary</strong><br />

Nyílméregbékák kezdőknek 23<br />

Nyílméregbékák<br />

kezdőknek<br />

A nyílméregbékák egy trópusi növényes<br />

terrárium igazi kis „ékkövei”.<br />

Csak az élőhelyükön mérgezőek,<br />

az ott fogyasztott mérgező hangyákból<br />

és egyéb mérgező rovarokból származó<br />

mérgeket halmozzák fel a testükben,<br />

ettől válnak mérgezővé. Az élőhelyükről<br />

elkerülve a mérgező képességüket<br />

elveszítik. A „fogságban” nevelt példányok<br />

nem is jutnak hozzá azokhoz a rovarokhoz,<br />

amikből a mérgeket fel tudnák halmozni<br />

a testükben, így nem mérgezőek.<br />

fajválasztás<br />

Nagyon fontos, hogy kezdésnek olyan<br />

fajt válasszunk, amit viszonylag könnyű<br />

tartani. A könnyen tartható fajok is nagyon<br />

látványosak. Felsorolnám, melyekkel<br />

érdemes kezdeni a nyílméregbékázást:<br />

- Dendrobates leucomelas<br />

(Sárgaszalagos nyílméregbéka)<br />

- Dendrobates auratus (Arany fakúszó<br />

béka)<br />

- Dendrobates truncatus<br />

(Sárgacsíkos nyílméregbéka)<br />

- Phyllobates vittatus (Sávos<br />

nyílméregbéka)<br />

- Phyllobates bicolor<br />

(Feketelábú nyílméregbéka)<br />

- Adelphobates galactonotus<br />

(Festett hátú nyílméregbéka)<br />

- Epipedobates anthonyi<br />

A lista természetesen szubjektív<br />

és messze nem teljes, a fajokon<br />

belüli változatokra nem tértem<br />

ki, de kezdetnek egy jó támpont<br />

a fajválasztás megkönnyítésére.<br />

A nyílméregbékák a természetben<br />

nappal aktívak (ellentétben a hazai<br />

békákkal, akik éjszaka aktívak igazán).<br />

A nyílméregbékák brekegése<br />

is nappalra esik, pontosabban a napkelte<br />

és a napnyugta körüli időszakokban<br />

a legaktívabbak, éjjel alszanak. Sokan<br />

aggódnak a brekegés hangossága<br />

miatt. Vannak, akik meg éppen<br />

ellenkezőleg, nem csak a természet<br />

szépségét, hanem a hangjait is szeretnék<br />

az otthonukba. A hangjuk nagyon<br />

változatos, a brekegés gyakoriságában<br />

és hangerejében is nagyon eltérő.<br />

Vannak kimondottan hangos fajok, mint<br />

például a sárgaszalagos nyílméregbéka,<br />

a feketelábú nyílméregbéka, vagy<br />

az Epipedobates anthonyi. Vannak<br />

egészen halkak, mint például a festett<br />

hátú nyílméregbéka, a sárgacsíkos<br />

nyílméregbéka, vagy az arany fakúszó<br />

béka.<br />

Feketelábú nyílméregbéka<br />

Festett hátú nyílméregbéka<br />

Sárgacsíkos nyílméregbéka<br />

A nyílméregbékák apró kis békák,<br />

az általunk megszokott hazai békafajoknál<br />

sokkal kisebbek. A „kistestű fajok”<br />

kifejlett kori mérete 1,5-2,5 cm (ezek<br />

tartását kezdő nyílméregbékásoknak<br />

nem ajánlanám) A könnyebben tartható<br />

fajok jellemzően „közepes”, esetleg<br />

„nagytestűek” közül kerülnek ki.<br />

De itt is csak 3-5 cm-re kell gondolni,<br />

mint kifejlett kori maximális méret.<br />

lét<strong>szám</strong><br />

A nyílméregbékás terráriumot úgy kell<br />

kialakítani, hogy szép növényes terrárium<br />

legyen néhány békával, nem pedig egy<br />

békákkal telezsúfolt, néhány növénnyel.<br />

Kisebb csapatban érzik jól magukat (1-)<br />

2-5 darab az ideális lét<strong>szám</strong>. Minél<br />

nagyobb a terrárium, annál több békát<br />

„elbír” az a biológiai rendszer, ami benne<br />

működik, így akár 20-30 nyílméregbéka<br />

is tehető egy kellően nagy terráriumba.<br />

Sokan abban a tévhitben élnek, hogy<br />

egyedül bánatos lesz, vagy elpusztul,<br />

de ez nem igaz, egyedül is jól elvan.<br />

A könnyen tartható fajok között nincsenek<br />

erőszakosan territoriálisak, amik miatt<br />

a lét<strong>szám</strong>ot ehhez kéne igazítani.<br />

Terrárium<br />

méret<br />

Én mindenkinek azt javaslom, hogy<br />

olyan méretű terráriumot alakítson<br />

ki, ami jól illik a szobában arra a polcra,<br />

ahova a terráriumot tervezi. Maximális<br />

méret nincsen. Természetesen minimális<br />

méretnek meg kell lennie, de ez inkább<br />

a terrárium öntisztulásának a képessége<br />

miatt kritikus, mintsem a béka minimális


24<br />

<strong>HerpHungary</strong><br />

Nyílméregbékák kezdőknek 25<br />

helyigénye miatt. Akár egy 35x35x35<br />

centiméteres kocka is jól működhet 1-2<br />

darab nyílméregbéka <strong>szám</strong>ára.<br />

A tenyésztők jellemzően 45x45x45 vagy<br />

50x50x50 centiméteres terráriumban 2-5<br />

békát tartanak.<br />

A szabályos kocka formát sem kell tartani,<br />

mindenki úgy alakítja, ahogy tetszetősnek<br />

ítéli. Nekem az a tapasztalatom,<br />

ha a magasság 30 centi alá megy, akkor<br />

nagyon nehéz jól berendezni a terráriumot,<br />

mert a növények mindig benövik a tetejét.<br />

A mélységnél is érdemes legalább 30 centit<br />

tartani, mert különben nagyon nehéz lesz<br />

megfelelően berendezni.<br />

Mint mondtam, maximális méret nincs.<br />

Mindenki próbáljon a lehetőségeihez képest<br />

a lehető legnagyobb méret mellett dönteni.<br />

Minél nagyobb, annál könnyebb szépen<br />

berendezni, annál könnyebb megfelelően<br />

működő kis ökoszisztémát kialakítani,<br />

fenntartani.<br />

talaj<br />

Én talajnak agyaggolyót használok. Azt,<br />

amit a virágok alá tesznek (virágboltokban<br />

vagy kertészetekben lehet beszerezni).<br />

Legalább 8-10 centiméter vastagon félig<br />

vagy egyharmadig vízzel feltöltve.<br />

Az internet tele van mindenféle<br />

túlbonyolított talajokkal. Én ezeket<br />

nem javaslom senkinek. Az agyaggolyó<br />

egyszerű, és jól működik.<br />

háttér<br />

A legegyszerűbben berendezett<br />

nyílméregbékás terráriumokban nincs<br />

háttér. De bármely hátterezési technika<br />

alkalmazható, ami akvarisztikában.<br />

Vannak kimondottan nyílméregbékás<br />

(trópusi díszterráriumokhoz) kialakított<br />

hátterezési technikák, talán ezek közül<br />

a legegyszerűbb az expandált parafa<br />

lapok, szilikon ragasztóval az üvegre<br />

ragasztása. Nem is mélyednék bele<br />

jobban ebbe a témába, mivel ez a cikk<br />

kimondottan a kezdőknek íródik.<br />

növények<br />

A színes kis békák az egyszerű zöld<br />

növények között mutatnak a legszebben.<br />

A szobanövények jelentős része trópusi<br />

eredetű. Kezdő nyílméregbékásnak<br />

először ezekből a könnyen tartható<br />

egyszerű növényekből érdemes<br />

berendezni a terráriumot. A következő<br />

fajokat javasolnám kezdőknek:<br />

- Szobai futóka (Scindapsus aureus)<br />

- Kúszó filodendron (Philodendron<br />

scandens)<br />

- Kapaszkodó fikusz (Ficus pumila)<br />

- Pellionia repens<br />

- közönséges pletyka, zöld pletyka<br />

(Tradescantia fluminensis)<br />

- Nyíllevél (Syngonium podophyllum)<br />

Ha broméliát is szeretne valaki, akkor<br />

a Neoregelia Fireball (az egyszerű<br />

zöld, csak tűző napon lesz piros színe).<br />

Kertészetekben nagyon sokféle növényt<br />

szoktak ajánlani, az ember hajlamos<br />

is hinni a „szakembernek”. De én<br />

még egyetlen kertészeti eladóval sem<br />

találkoztam, aki nagyon tapasztalt lett<br />

volna nyílméregbékás terráriumok hosszú<br />

távú működtetésében. Így javasolnám<br />

a fenti listát szem előtt tartani kezdő<br />

nyílméregbékásoknak. A felsorolt<br />

növényekből van fodros, bodros, sávos,<br />

cakkos változat. Ezek nem szoktak sokáig<br />

Kúszó filodendron<br />

Nyíllevél és Neoregelia Fireball<br />

életben maradni. Mindig a legegyszerűbb<br />

zöld változatot kell keresni (olykor ez<br />

nehezebben beszerezhető, mint a fodrosbordos).<br />

A virágzó orchideák, és a<br />

virágzó broméliák nem fognak működni.<br />

Mivel kertészeti „trükkökkel” vannak<br />

virágzásra kényszerítve legtöbbször bele is<br />

pusztulnak, aztán egy rothadó növény lesz<br />

a terráriumban, ami a békák pusztulását<br />

okozza.<br />

Én a növények gyökerei közül kimosom<br />

a földet és úgy ültetem az agyaggolyók<br />

közé (hidrokultúrásan), vagy a hátteret<br />

alkotó parafalapra rögzítem dróttal, olyan<br />

részen, ami mindig nedves.<br />

párásítás<br />

Egyszerű növényspriccelővel napi egykét<br />

alkalommal jó alaposan mindent<br />

bepermetezni, megfelelő. Vannak<br />

mindenféle automatizált spriccelők,<br />

de kezdőknek ezeket nem ajánlanám.<br />

Van hideg ködöt képező kis ultrahangos<br />

masina, nagyon-nagyon látványos, ahogy<br />

a hideg köd folyik végig a növények között.<br />

Nekem nagyon sok rossz tapasztalatom<br />

van ezekkel, nem ajánlom kezdőknek.<br />

A párásításhoz a talajt alkotó agyaggolyók<br />

párolgása is hozzájárul, és nem utolsó<br />

sorban a növényzet leveleinek párolgása.<br />

szellőzés<br />

Az ideális szellőzés, ha át tud áramlani<br />

a levegő a terráriumon, ha a talajszint<br />

felett és a terrárium tetején is van<br />

szellőzőnyílás. De nem kell kétségbeesni,<br />

ha nem ilyen a terrárium. Láttam nagyon<br />

jól működő terráriumokat, amiknek csak a<br />

tetején volt szellőzőnyílás. Arra kell figyelni,<br />

hogy a terrárium nagyon ki ne száradjon,<br />

vagy nagyon be ne poshadjon. Inkább<br />

legyenek nagyobb szellőzőnyílások, amiket<br />

ha szükséges részben le lehet takarni.<br />

Arra érdemes odafigyelni, hogy<br />

a szellőzőnyílásokat olyan háló fedje, amin<br />

nem férnek ki a muslincák.


26<br />

<strong>HerpHungary</strong><br />

Nyílméregbékák kezdőknek 27<br />

világítás<br />

A békáknak minimális fény is elég.<br />

A világítás a növényeknek szükséges.<br />

Ha jól nőnek a növények, akkor jól fog<br />

működni a terrárium. Nem kell mindenféle<br />

speciális égőket drágán megvásárolni,<br />

a hétköznapi neon fénycsövek, vagy a led<br />

világítás is megfelelő. A békáknak nem<br />

kell UV megvilágítás, és nem kell nekik<br />

melegítő lámpa. Én 45X45 centiméter<br />

alapterületű terráriumoknál 30-40 wattnyi<br />

neon vagy led megvilágítást használok.<br />

Ekkora alapterületnél, ha 20 watt<br />

(energiatakarékos T5 neon, vagy kompakt<br />

izzó, vagy led reflektor) alá megy<br />

a megvilágítás, akkor már nem nőnek<br />

szépen a növények. 40 wattnyi fölött<br />

általában már annyi hőt termelnek,<br />

hogy az zavarja a békákat.<br />

fűtés-hűtés<br />

A nyílméregbékáknak az ideális<br />

hőmérséklet 24-26 fok. Napi ingadozásban<br />

1-5 foknyi az ideális. Nem kell ezeket<br />

az ideális értékeket nagyon precízen<br />

betartani, de arra figyelni kell, hogy este<br />

ne menjen 18 c’ alá, nappal meg ne menjen<br />

28 fok fölé a hőmérséklet a terráriumban.<br />

Azzal <strong>szám</strong>olni lehet, hogy a megvilágítás<br />

akár 3-6 c’-ot is emel a terrárium<br />

hőmérsékletén. Ha túl hűvös télen<br />

a szoba, ahol a terrárium van, akkor<br />

plusz világítással könnyen lehet emelni<br />

a hőmérsékletet, és még a növények is<br />

szebben fognak nőni. Nyáron arra kell<br />

ügyelni, hogy közvetlen napsütésnek ne<br />

tegyük ki a terráriumot, mert nagyon<br />

felmelegítheti. Ha a lakásunk nyáron<br />

nagyon meleg és tartósan 28 fok vagy<br />

fölötte szokott lenni a hőmérséklet, akkor<br />

le kell mondani a nyílméregbéka tartásról.<br />

A terrárium hűtése nem kezdőknek<br />

való, de a nyílméregbéka.hu weboldalon<br />

kitértem erre a témára<br />

is részletesen.<br />

tárgyak<br />

A terráriumban kell egy kis medence.<br />

Nem kell ezt „túlgondolni”, egy<br />

cserépalátét, amiben 0,5-1 centinyi víz<br />

van. A vizet ajánlatos naponta cserélni.<br />

Mindig tisztán kell tartani!<br />

Nem árt egy etetőtál. A békák nem<br />

ebből fognak enni, de ahogy beszórjuk<br />

az élelmet, mindig kis szemetet is<br />

szórunk be, ami ebben összegyűlik, így<br />

könnyen ki tudjuk takarítani. Valami kis<br />

búvóhely, ahova vissza tud vonulni a béka,<br />

ha nyugalomra vágyik, pl: félbevágott<br />

kókuszhéj. Ha nincsen ilyen, az sem<br />

gond, bebújik valahova a növény közé.<br />

Természetesen mindenféle fával, kővel,<br />

műanyaggal lehet dekorálni a terráriumot,<br />

csak az ember képzelete szabhat határt.<br />

Arra kell figyelni, hogy olyan dolgot ne<br />

tegyünk a terráriumba, amiből valami<br />

mérgező kioldódhat.<br />

takarítás<br />

Mint már említettem, a kis „medencét”<br />

naponta ajánlatos tisztítani és a vizet<br />

cserélni. Az etetőtálban is felgyűlik<br />

a törmelék, azt sem árt legalább<br />

havonta elmosni. A terrárium, ha jól<br />

működik, akkor évekig, vagy akár<br />

évtizedekig nem kell takarítani. Egy jól<br />

működő terráriumban a békák fekáliája<br />

természetes úton lebomlik, ezeket<br />

a bomlástermékeket a növények<br />

felszívják, ettől dúsan burjánzanak.<br />

Ha jól működik a terrárium, akkor<br />

a túlburjánzott növényeket kell időnként<br />

megnyírni. 4-5-10 év elteltével előfordul,<br />

hogy az agyaggolyók között sok föld<br />

keletkezett, akkor ki lehet szedni<br />

az agyaggolyót és átmosni.<br />

Ha a terráriumban vannak nagylevelű<br />

növények, időről-időre nedves szivaccsal<br />

le lehet törölgetni a nagy leveleket, ha<br />

valakit zavar, hogy a békák rápiszkítottak.<br />

biológiai egyensúly<br />

A terrárium akkor fog jól működni, ha egy<br />

kis ökoszisztéma ki tud alakulni benne.<br />

A békákat etetjük, azok piszkítanak,<br />

a piszkukat a baktériumok és gombák<br />

lebontják, lebontó-takarító rovarok<br />

(ugróvillás, trópusi ászka), esetleg férgek<br />

(pl.giliszta) segítségével, majd<br />

a bomlástermékeket a növények<br />

felszívják. Trópusi ugróvillás és trópusi<br />

ászka betelepítésével sokat segíthetünk<br />

a terrárium tisztaságának fenntartásában,<br />

a megfelelő biológiai egyensúly<br />

kialakításában. Trópusi ugróvillás<br />

és ászka is beszerezhető webshopokban,<br />

jól felszerelt díszállat boltokban,<br />

és természetesen terrarisztikai börzéken.<br />

Gyászos gekkó<br />

Etetés<br />

A nyílméregbékák apró mozgó rovarokat<br />

esznek, nem lehet őket mással etetni.<br />

A legkényelmesebb röpképtelen<br />

muslincával etetni. Ezt lehet otthon<br />

tenyészteni, de akár meg is lehet vásárolni<br />

webáruházakon keresztül, vagy jól<br />

felszerelt állatkereskedésekben. Lehet<br />

hangyaméretű tücsökkel is etetni, talán<br />

ez a legkönnyebben beszerezhető eledel.<br />

A hangyaméretű tücsöknek vannak<br />

hátrányai is, elbújhat a terráriumban és<br />

megnő. Ha egy bizonyos méretet elér,<br />

akkor már a békák nem eszik meg,<br />

és teljesen kifejlődik, ekkor ciripelni fog<br />

(főleg éjjel), odvakat rág a háttérbe, és<br />

a növényeket is megrágja. A tücskök<br />

nagyra növését úgy lehet megelőzni,<br />

hogy gyászos gekkót lehet tartani<br />

a nyílméregbékákkal együtt, akik szívesen<br />

levadásszák a nagyobbra nőtt tücsköket.<br />

Még van jó néhány eledel, de ezekre most<br />

nem térnék ki, mivel kezdő békásoknak<br />

a muslincát és a hangyaméretű tücsköt<br />

ajánlom. A békákat ajánlatos naponta<br />

megetetni, lehetőleg a reggeli órákban.<br />

Mindig annyit kell adni, hogy a szétmászó<br />

rovarokat egész nap tudják vadászni és<br />

olyan legyen a táplálékrovar sűrűség a<br />

terráriumban, hogy elég gyakran találjanak<br />

is valamit vadászat közben. Annyit kell<br />

adni, hogy a békák mindig pocakosak,<br />

kövérek legyenek. Túletetni nem lehet.<br />

Etetés előtt jó, ha be vannak szórva<br />

a rovarok valamiféle kalciumtartalmú<br />

hüllőknek adható vitaminporral.<br />

Akit sokkal részletesebben érdekelnek<br />

a nyílméregbékák, keresse fel<br />

a weboldalamat: http://nyilmeregbeka.hu/<br />

Szerző: Bujdosó Áron


28<br />

<strong>HerpHungary</strong><br />

Világítás, fűtés, párásítás a terráriumban 29<br />

Világítás,<br />

fűtés, párásítás<br />

a terráriumban<br />

Egyik műszaki megoldásra, használatára<br />

sem lehet pontos receptet adni, mivel<br />

másként kell működtetni egy sivatagos<br />

körülmények között élő terráriumot és<br />

megint másként egy trópusi, esőerdei állat<br />

terráriumát. Elsősorban meg kell ismerni<br />

annak a fajnak az életkörülményeit, amelyet<br />

tartani szeretnénk. Ma már<br />

a világhálón szinte minden információ<br />

megtalálható, akár lokális szinten<br />

is az adott élőhely hőmérsékleti, légköri,<br />

geológiai, vízrajzi viszonyairól. Mivel<br />

a terráriumok általában egy zárt,<br />

sík lapokkal körülhatárolt egységként<br />

funkcionálnak, ezért kiemelten fontos, hogy<br />

minden műszaki és kisegítő elem csak és<br />

kizárólag az adott, a természethez képest<br />

igen kicsiny mértékben üzemeljen. Azaz<br />

például ne fűthessük túl a légteret,<br />

ne használjunk nagy fényerejű izzókat,<br />

a trópusi és talajon élő békákhoz,<br />

ne locsoljuk túl a száraz biotópokon élő<br />

fajok terráriumát, stb.<br />

A napi életciklushoz igazodóan kell<br />

világítanunk. Fontos megjegyezni, hogy<br />

az éves fényciklust is követni kell.<br />

A napsütéses órák <strong>szám</strong>át is állítsuk<br />

be és kövessük a természetes élőhelynek<br />

megfelelően, évszakos szinten. Ma már<br />

a terráriumi technikákat gyártó cégek<br />

különös gonddal ügyelnek, hogy a terrarista<br />

minden fényforrást, minden nagyságban<br />

és teljesítményben megvásárolhasson. Így<br />

a sivatagi állatoknak külön gyártott UV<br />

izzóktól kezdve, az esőerdei fényszegény<br />

körülmények között élő állatoknak is<br />

készülnek fényforrások. Beépíthetünk<br />

éjszakai fényt utánzó fényforrást is.<br />

Elsősorban az éjszaka aktív fajoknál<br />

van ennek jelentősége. A nappali fény<br />

pótlására a fémhalogén fényforrások<br />

a legalkalmasabbak. Fényerőben és<br />

színhőmérsékletben ezek utánozzák<br />

a legjobban a természetes fényt.<br />

Napjainkban egyre több gyártó kínálja<br />

LED-es fényforrásait. Nem feltétlenül a<br />

legolcsóbb technika, de mivel a kevesebb<br />

fogyasztás mellett hatásfokában<br />

kitűnő, ezért az üzemelési költség is<br />

kisebb. A legkorszerűbb megoldásoknál<br />

pedig programozhatjuk a reggeli, déli,<br />

esti, éjszakai világítást erősségben és<br />

színhőmérsékletében is akár. Imitálhatjuk<br />

a borús időt, a vihart villámokkal, egyes<br />

típusoknál még az égdörgés is hallható.<br />

A legkorszerűbb technikát a tengeri<br />

akvaristák kedvére fejlesztették ki, ott<br />

ugyanis még az apály-dagály effektust is<br />

tudják imitálni.<br />

Ne gondoljuk, hogy ez felesleges, és csak<br />

a pénztárcánk megcsapolásáról szól.<br />

Minél természetesebb körülményt<br />

biztosítunk kedvencünknek, annál jobban<br />

fogja magát érezni.<br />

Hasonló technikai fejlődésen ment át<br />

a fűtés- és hűtéstechnika is. A csak<br />

hőt termelő izzóktól kezdve, talajfűtó<br />

lapok, kábelek, infra paneleken át széles<br />

technikai tárház állhat rendelkezésünkre.<br />

Természetesen ezek szabályozható<br />

teljesítménnyel készülnek, vagy egy<br />

külön szabályozó egység beiktatásával<br />

változtathatjuk a teljesítményt. Ha kell,<br />

akkor összekapcsolhatjuk a világítás<br />

vezérlésével is. Tehát reggel még nem<br />

működnek a fűtőpanelek, majd délben<br />

adják le a csúcsteljesítményt, estére pedig<br />

ismét kikapcsolható. A teljesítményt össze<br />

kell kapcsolni a vezérléssel, különösen a<br />

nagyon meleget igénylő fajok esetében,<br />

ügyelve a túlfűtésre. Vannak kifejezett<br />

hidegebb, hűvösebb körülmények között<br />

élő terráriumi állatok. Náluk<br />

a hűtéstechnika kerül előtérbe, különösen<br />

a meleg, lakótelepi lakásokban elhelyezett<br />

terráriumoknál. Az igazán komoly,<br />

ha tetszik mini hűtőszekrényként üzemelő<br />

berendezések még igen drágák.<br />

És ha már korszerű technikával<br />

működtetjük a világítást és a fűtést,<br />

nem maradhat ki a párásítás sem<br />

a sorból. Helyhiány miatt most nem<br />

tárgyaljuk a kifejezetten sivatagokban<br />

élő állatok itatását, talajnedvesítését.<br />

Ha nem elégszünk meg a kézi<br />

permetezők használatával, akkor<br />

a terrárium tervezésénél, majd építésénél<br />

nézzük meg a különböző technikai<br />

lehetőségeket, és válasszuk ki a megfelelő<br />

megoldást. Talán a legegyszerűbben<br />

kivitelezhető a kisebb vízesés, amit<br />

egy kisteljesítményű szivattyúval<br />

működtethetünk. Bonyolultabb megoldás,<br />

viszont a trópusi, szubtrópusi fajoknál<br />

előnyösen alkalmazható az esőztető<br />

egység. Egy külső puffertartályból egy<br />

nagyteljesítményű motorral juttatjuk<br />

el a vizet a szórófejekhez, amiket<br />

a terrárium felső részébe szerelünk.<br />

A szórófejek <strong>szám</strong>a tetszőleges, illetve<br />

igazodik a motorhoz. Igazán látványos<br />

megoldás, amikor az ún. ködgép<br />

működésbe lép. Egy piciny szerkezet, ami<br />

a terráriumban elhelyezett tartályban<br />

kerül elhelyezésre, tulajdonképpen köddé<br />

varázsolja a vizet. A ködpára, aztán<br />

belepi az egész légteret, majd vízcseppek<br />

formájában kicsapódik. Különösen<br />

a nagy páratartalmat igénylő fajoknál<br />

használható eredményesen. Mind<br />

a három megoldást működtethetjük<br />

egy időkapcsolóval.<br />

És a technikai hab a tortán, amikor<br />

minden üzemelő technikát <strong>szám</strong>ítógéppel<br />

üzemeltethetünk és ellenőrizhetünk, akár<br />

távvezérléssel is.<br />

Szerző: Fehér Tamás


30 <strong>HerpHungary</strong><br />

Interjú 31<br />

INTERJÚ<br />

KITIN ARMORS<br />

Az első <strong>szám</strong> alkalmából Frost<br />

Mátéval ültünk le egy kicsit<br />

beszélgetni, akit bizonyára sokan<br />

ismertek is. Ő és Kárpáthegyi Péter<br />

készíti a fantasztikus pólókat<br />

és pulcsikat, amiket TerraPlazan<br />

szoktatok látni.<br />

Mi volt az első meghatározó<br />

élményed, ami a terrarisztika<br />

útjára terelt?<br />

Általános iskolában osztálykiránduláson, az<br />

állatkertben találkoztam elsőnek hüllőkkel.<br />

Szerelem volt első látásra.<br />

Akkor még a szüleim nem engedték<br />

a koromból kifolyólag, illetve el se tudtam<br />

képzelni, hogy ezek az állatok a lakásban<br />

kényelmesen tarthatóak. Ekkortól kezdve<br />

kezdtem el érdeklődni irántuk. Mivel<br />

a környéken senkit sem ismertem, aki<br />

foglalkozott volna velük, így csak az<br />

ismeretterjesztő műsorokra, újságokra<br />

hagyatkozhattam.<br />

Mit szerettél volna nagyon<br />

és végül is mi lett az első hüllő,<br />

amit beszereztél?<br />

A zöld leguánokba szerettem bele<br />

a gyíkfélékből, kígyókból pedig<br />

a tigrispitonok voltak a kedvencek.<br />

Leguán helyett leopárd gekkóval kezdtem.<br />

Nyílt akkoriban egy új állatkereskedés<br />

a kisvárosomban, ahol megláttam<br />

és hosszas vacillálás után hazavittem.<br />

A felszerelésem ekkor már megvolt hozzá,<br />

ízeltlábúakat már tartottam.<br />

A hüllőszerelem ezzel<br />

megmagyarázva, hogy jött<br />

a ruházatos projekt gondolata?<br />

Kárpáthegyi Péter ötlete volt elsődlegesen,<br />

hogy szeretne a TerraPlaza börzére a<br />

látogatóknak úgymond szuveníreket<br />

készíteni. Mivel régóta barátok vagyunk,<br />

így természetesen véleményemet kikérve,<br />

segítettem benne. Én már akkoriban<br />

is rágtam a fülét, hogy ebben több<br />

lehetőséget látok, így egyik alkalommal<br />

felvetettem neki az ötletet, hogy mi<br />

lenne, ha csinálnánk egy olyan márkát,<br />

amivel magát a terrarisztikát tudnánk<br />

népszerűsíteni. Így a hobbistáknak is<br />

kedvezünk – hisz a kedvenceiket viselhetik<br />

büszkén magukon –, illetve<br />

a köztudatba is könnyebben beépülhet<br />

a terrarisztika ezáltal.<br />

Hogy működik nálatok az alkotói<br />

folyamat, munkamegosztás?<br />

Nagy szerencsének mondható, hogy<br />

Petivel grafikai stílus téren nagyon<br />

egyezünk. Ilyen szempontból<br />

könnyű a dolgunk. Kitaláljuk<br />

az aktuális grafikát. Ő megrajzolja,<br />

a ruházat megválasztása, illetve árusítása<br />

pedig már az én feladatom. Mindketten<br />

kivesszük a részünk a munkából egyaránt.<br />

Egyedi grafika készítését<br />

is vállaljátok?<br />

Természetesen egyedi grafikákat<br />

is vállalunk, persze csak a megfelelő<br />

egyeztetés után. De igyekszünk mindenki<br />

póló álmát valóra váltani.<br />

Volt már olyan, hogy egy pólótok<br />

szembejött veled az utcán?<br />

Igen! Debrecenben láttam viszont<br />

az egyik pólónkat. Illetve Olaszországban,<br />

valamint Németországban. Nem tudom<br />

elmondani milyen büszkeség töltött<br />

el ezeknél a pillanatoknál…<br />

Vannak nagyobb terveitek<br />

a jövőre nézve?<br />

Természetesen vannak. A weboldalunk<br />

jelenleg készül, szeretnénk többfajta<br />

ruházati termékkel, kiegészítőkkel<br />

bővíteni a kínálatot, valamint a távolabbi<br />

jövőben üzletet is nyitni. Szeretném a<br />

későbbiekben két részre bontani mindezt,<br />

egy expo illetve egy limitált – csak online,<br />

illetve üzletben elérhető – kiadásra.<br />

Utóbbira divattervező közreműködésével<br />

készítenénk az aktuális kollekciót.<br />

Ezügyben már folynak megbeszélések.<br />

Remek látni, hogy egy hobbiból<br />

indult kis vállalkozás, ilyen<br />

eredményeket ért és ér el, lenne<br />

valami tanácsod, azoknak, akik<br />

hasonló irányba indulnának el?<br />

Ha a hobbitokból szeretnétek megélni,<br />

csak a szokásos tanácsot tudom adni.<br />

Szeresd, amit csinálsz és vidd véghez,<br />

amit megálmodtál!


32<br />

<strong>HerpHungary</strong><br />

Mitikus kígyók 33<br />

mitikus<br />

kígyók<br />

hebik nyomában<br />

Az emberi természet alapvető része<br />

a kíváncsiság. Már hosszú évszázadokkal<br />

ezelőtt is feltettük magunknak az élet nagy<br />

kérdéseit, amelyre akkoriban tudomány<br />

híján a képzeletünk adott válaszokat.<br />

Így próbáltunk meg magyarázatot adni<br />

a természeti jelenségekre, a világ<br />

teremtésére és eközben születtek meg<br />

a ma ismert mítoszok és legendák.<br />

A mítoszokban gyakran találkozhatunk<br />

különböző mitikus lényekkel és állatokkal,<br />

ilyenek például a kígyók is. Szinte<br />

minden nép és kultúra történeteiben<br />

megtalálhatóak és megítélésük sokszor<br />

ellentmondó.<br />

A japán mitológiában is hasonló<br />

a helyzet. Megkülönböztettünk jóságos<br />

és gonosz hebiket (jelentése kígyó), akik<br />

legtöbbször női formában jelennek meg az<br />

elbeszélésekben. Az egyik monda szerint<br />

az óceán istenének lánya egy kígyóasszony,<br />

aki a tenger mélyén él. Ha egy férfi rálel,<br />

odaadó gondos feleség lesz belőle, és<br />

amikor visszatér a világába, különleges<br />

hatalmat és gazdagságot ad neki. Egy másik<br />

legenda, az Urasima Taro, ami világszerte<br />

ismert és még nálunk is megjelent a népek<br />

meséi sorozat keretében, szintén egy<br />

hasonló történetet mesél el, de ennek a<br />

tartalmát nem írnám le, mert, ha tovább<br />

olvastok, a teljes népmesét megtaláljátok.<br />

Vannak, azonban olyan hebik, akikkel nem<br />

jó dolog összefutni, ilyenek a Tsuchinoko<br />

elnevezésű lények, akik a leírás szerint<br />

úgy néztek ki, mint a kígyók, csak középen<br />

szélesebb volt a testük, mintha épp<br />

most fogyasztották volna el áldozatukat.<br />

Úgy gondolták, hogy mérgük hasonló<br />

a viperáéhoz és egyes történetek szerint<br />

képesek hatalmas ugrásokkal közlekedni.<br />

Mi is lehetne ijesztőbb egy mérges<br />

kígyónál, ami még ugrani is tud, nemde?<br />

A legendák azt állítják, hogy Tsuchinokok<br />

közül sokan képesek voltak beszélni is, bár<br />

közismert, hogy remekül hazudtak. Egyes<br />

ábrázolásokban megjelentek úgy is, hogy<br />

a saját farkukba harapva, mint egy kerék,<br />

gurulva közlekednek. Itt felfedezhetjük<br />

a hasonlóságot a japán és görög mitológia<br />

közt, ahol Uroborosz jelenik meg így,<br />

az örök körforgást és a folyamatos<br />

megújulást szimbolizálva.<br />

Napjainkban sajnos ezek a varázslatos<br />

lények és mítoszok kezdenek már kiveszni<br />

a köztudatból, de reméljük ezzel a rövid<br />

kis írással és a következő mesével mi is<br />

hozzájárulhatunk a fennmaradásukhoz.<br />

Urasima Taro<br />

(8. sz.-i japán legenda)<br />

Valamikor réges-régen, a tengerparti<br />

Settsu tartományban élt egy szegény<br />

halász a feleségével meg a fiával, akit<br />

Urasima Tarónak hívtak. Taro már egészen<br />

aprócska gyerekkorától eljárt az apjával<br />

halászni, s mire felnőtt, éppúgy értette ezt<br />

a nehéz és szép mesterséget, akár az öreg.<br />

Taro szerette és tisztelte a szüleit,<br />

könnyíteni akart nehéz sorsukon.<br />

Legénykorában már egyedül járta<br />

a tengert, s esténként csak a sötéttel<br />

vetődött haza, a kis bambuszkunyhóba.<br />

Egy napsütéses délelőtt Urasima Taro<br />

messze kievezett a tengerre. Kivetette<br />

Japán fametszet<br />

hálóját, s mikor felhúzta, apró teknősbékát<br />

pillantott meg a fickándozó, ezüst pikkelyű<br />

halak között. Már nyúlt is utána, hogy<br />

a halakkal együtt bedobja a bárkája<br />

végében álló dézsába, mikor váratlan<br />

megszólalt a kis teknős: - Olyan aprócska<br />

vagyok még! Szépen kérlek, ne ölj meg!<br />

Hidd el, meghálálom jóságodat, ha most<br />

megkegyelmezel az életemnek! Urasima<br />

Taro jó érzésű legény volt, megesett a szíve<br />

a kis teknősbékán, kivette a hálójából,<br />

s visszaeresztette a tengerbe. Nem várt<br />

ő ezért hálát, hogy is várhatott volna?<br />

Múltak az évek. Taro egyszer szokatlanul<br />

messzire kievezett. Az égbolt derűs,<br />

a tenger tükre nyugodt volt,<br />

a halászlegénynek eszébe sem jutott,<br />

hogy baj érheti. Csakhogy amint bevetette<br />

hálóját, az égbolt hirtelen elsötétedett,<br />

nehéz szürke felhők tornyosultak, dörgött,<br />

villámlott, s a tenger oly vadul hullámzott,<br />

hogy a gyenge bárka ropogott minden<br />

eresztékében. Taro, mikor látta, hogy<br />

bárkáját hamarosan elnyelik a haragos<br />

hullámok, a vízbe vetette magát, gondolta,<br />

talán ki tud úszni a partra.<br />

A part azonban nagyon messze volt,<br />

a vihar meg csak nem csillapodott.<br />

Urasima Taro már feladta a reményt,<br />

úgy érezte, nem tud megbirkózni a vad<br />

hullámokkal, soha többé nem láthatja<br />

otthonát és öreg szüleit. Várta<br />

az elkerülhetetlen halált.<br />

Ekkor a hullámok harsogásán át kedves<br />

hang ütötte meg a fülét: -Urasima Taro, ne<br />

félj! Én vagyok az a teknősbéka, aki neked<br />

köszönheti az életét. Jó tettért jót várj!<br />

Most én mentem meg a te életedet! Gyere,<br />

kapaszkodjál a hátamra!<br />

A kis teknősbéka ugyanis azóta hatalmas,<br />

erőteljes állattá fejlődött. Urasima Taro<br />

egy percig sem kérette magát, maradék<br />

erejével felkapaszkodott a hátára,<br />

megfogózott páncéljának szélében,


34<br />

<strong>HerpHungary</strong><br />

Mitikus kígyók 35<br />

a teknős meg gyors iramban szelte<br />

a vizet. Urasima Taro bizony még<br />

a szemét is behunyta, hogy ne kelljen látnia<br />

az acsarkodó, tarajos hullámokat. Nem<br />

tudta, milyen irányban mennek, arra sem<br />

figyelt, hogy meddig tart útjuk. Egyszerre<br />

csak elült a hullámok vad harsogása,<br />

s mikor Urasima Taro felnézett, látta,<br />

hogy gyönyörű sziget partjához<br />

értek. A sziget partján ékes palota,<br />

de olyan szépséges, hogy olyat emberi<br />

szem még nem látott. A teknősbéka<br />

egyenest a palotához vitte az ámuldozó<br />

Urasima Tarót; az a meglepetéstől egy<br />

darabig szóhoz sem jutott. Csak a palota<br />

kapujában kérdezte meg: - Kedves teknős,<br />

hova hoztál engem?<br />

- A Sárkány-isten palotájába – válaszolt<br />

a teknősbéka. – Ő lakik itt, meg a világszép<br />

leánya, O Hime hercegnő. A hercegnőnek<br />

elmeséltem, hogy te milyen jószívű, milyen<br />

derék ifjú vagy, s ő megparancsolta, hogy<br />

alkalomadtán hozzalak el hozzá. Most hát<br />

itt vagy a palotájában. A teknős ezután<br />

a hercegnő elé vezette Urasima Tarót,<br />

s a Sárkány-isten világszép leánya meg<br />

a szegény halászlegény megszerették<br />

egymást. Hamarosan megtartották<br />

a fényes esküvőt. A szépséges O Hime örök<br />

ifjúsággal ajándékozta meg a férjét, de úgy,<br />

hogy Urasima Tarónak erről sejtelme sem<br />

volt.<br />

Az ifjú pár boldogan élt a gyönyörű szigeten<br />

az ékes palotában, és Urasima<br />

Taro már-már megfeledkezett öreg szüleiről,<br />

a tengerparti kis bambuszkunyhóról,<br />

meg elhagyott hálóiról. Észre sem vette<br />

az idő múlását. Egyszer azonban mégis<br />

megkérdezte szépséges feleségét, hogy<br />

vajon mennyi idő telhetett el azóta, hogy ő<br />

a gyönyörű szigetre érkezett. - Talán három<br />

éve jöttél – válaszolt O Hime.<br />

Urasima Tarónak ekkor hirtelen<br />

megsajdult a szíve: eszébe jutottak<br />

öreg szülei meg otthona, a tengerparti<br />

bambuszkunyhó.<br />

- Nagyon szeretném látni öreg szüleimet<br />

– mondotta gyönyörű feleségének. –<br />

Elmennék hozzájuk, kis ideig náluk<br />

lennék, aztán megint visszajönnék hozzád.<br />

Kérlek, segíts nekem, hogy mielőbb útra<br />

kelhessek. A gyönyörű O Hime szomorú<br />

szívvel hallgatta ifjú férjét, majd kérlelni<br />

kezdte, hogy mondjon le az útról, ne<br />

kívánjon visszatérni az emberek világába.<br />

De Urasima Tarót sem szép szóval,<br />

sem könnyekkel nem tudta eltéríteni<br />

szándékától, s a hercegnő fájó szívvel<br />

ígérte meg, hogy a teknősbéka majd<br />

elviszi messzi otthonába.<br />

A szépséges O Hime a búcsú pillanatában<br />

drágakövekkel kirakott ládikát nyújtott át<br />

ifjú férjének, s ezt mondta neki:<br />

- Ha igazán szeretsz, ha vissza akarsz<br />

térni, kérlek, soha ne nyisd ki<br />

e ládikát! És vigyázz rá, mint ahogyan<br />

én vigyáztam; vigyázz rá, mint a szemed<br />

fényére!<br />

A tenger felé intett, s a zöld hullámok<br />

közül máris felbukkant Urasima Taro<br />

régi barátja, a teknősbéka. Az ifjú<br />

férj búcsúzóul még egyszer megölelte<br />

szépséges feleségét, s felült a teknős<br />

hátára. Egyik kezében a drágakövekkel<br />

kirakott ládikát szorongatta, a másikkal<br />

meg hosszan integetett O Hime<br />

hercegnőnek, aki könnyezve állt a parton,<br />

s hosszan nézett gyorsan távolodó<br />

férje után. A teknősbéka szélsebesen<br />

száguldott, s alig pár óra múlva<br />

feltünedeztek az ismerős hazai tájak.<br />

Mikor Urasima Taro partra szállt<br />

a kis öbölben, ahonnan bárkájával<br />

hajdan a tengerre indult, dobogó szívvel<br />

egyenesen otthona felé tartott.<br />

Csakhogy a bambuszkunyhónak nyomát<br />

sem találta. Bejárta az egész környéket,<br />

de csak idegen házakat, ismeretlen<br />

arcokat látott. Mintha három év alatt<br />

kicserélődtek volna a házak, az emberek,<br />

de még az emberek viselete is, mikor<br />

utoljára itt járt, egészen másképp<br />

öltözködtek. Útjában minden halászt<br />

megszólított, az apja, az anyja felől<br />

kérdezősködött, de nem akadt senki, aki<br />

ismerte volna Urasima Taro szüleit. Végre<br />

egy öreg-öreg halásszal találkozott,<br />

s az elmesélte, hogy gyerekkorában<br />

a dédapjától hallott egy öregemberről,<br />

meg a feleségéről, akik itt laktak, valahol<br />

az öböl tájékán, volt egy fiuk is, derék,<br />

szép legény, de egy viharos napon<br />

odaveszett a tengeren.<br />

- Csakhogy ez már régen, nagyon régen,<br />

vagy háromszáz éve történt. Urasima<br />

Taro döbbenten hallgatta az öreg halászt,<br />

s lassan-lassan mindent megértett.<br />

Leült a tengerpart fövenyére, arcát két<br />

kezébe temette, s izzó haraggal gondolt<br />

feleségére, a szépséges O Himére, aki<br />

varázshatalmával úgy elbűvölte, hogy<br />

ő még csak nem is sejtette az idő múlását.<br />

Nem három évet, háromszázat töltött<br />

a gyönyörű szigeten, az ékes palotában!<br />

Öreg szülei pedig szegénységben,<br />

elhagyatottan haltak meg a kis<br />

bambuszkunyhóban. Lehorgasztott fejjel<br />

tűnődött a parton.<br />

Egyszer csak eszébe jutott<br />

a drágakövekkel kirakott ládika. Vajon<br />

miért adta neki búcsúzóul a szépséges<br />

O Hime? Vajon miféle titkot rejt csillogó<br />

fedele? Keserűségében megfeledkezett<br />

ígéretéről, és felnyitotta. A ládikából<br />

fehér füst szállt az ég felé, s Urasima Taro<br />

ámulva nézett a könnyű füst után. Mire<br />

szertefoszlott a levegőben, Urasima Taro<br />

szép fekete fürtjei fehéren csillogtak, mint<br />

a rizsszalma, arcát deres szakáll verte<br />

ki, háta meggörnyedt, izmos karja, erős<br />

lába reszketni kezdett. Még nézett volna<br />

az eltűnt füst után, de tekintete megtört,<br />

feje lecsuklott. Fáradtan dőlt le a parti<br />

fövenyre, s a halál csendesen lezárta<br />

szemét.<br />

Mellette ott hevert a drágakövekkel<br />

kirakott ládika, melybe O Hime háromszáz<br />

évvel ezelőtt bezárta<br />

Urasima Taro halandóságát.<br />

Szerző: Kobolák Márk (<strong>HerpHungary</strong>)

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!