HerpHungary 2018 július 1. szám

herphungary

A HerpHungary magazin első száma. Jó olvasást kívánunk! :)

2018 július

1. szám

VÁLOGATÓS

URALKODÓ

MITIKUS

KÍGYÓK

K I T I N

A R M O R S


HerpHungary

www.herphungary.hu

06/70 940 95 29

info@herphungary.hu

Főszerkesztő Kobolák Márk

DESIGN Ferenci Fruzsina

Borító ILLUSZTRÁCIÓ

J De Gier

A képeket készítették

Bujdosó Áron

Enes Aktas

Fehér Tamás

Fodor Attila

Frost Máté

Hegedűs Gergő

Kobolák Márk

Nagy Gergő

Philip Veater


2

TARTALOM

4 8

Hegedűs Gergő:

Válogatós uralkodó -

Tippek és trükkök

a királypiton etetéséhez

Fodor Attila:

A görög teknősök

táplálkozása

12 18

Fehér Tamás:

Szakállas, mégsem öreg

Nagy Gergő:

Egy nyugati vendég -

Avagy a gabonasiklók

tartásának alapjai

22 28

Bujdosó Áron:

A nyílméregbékákról

kezdőknek

Fehér Tamás:

Világítás, párásítás, fűtés

a terráriumban

30 32

Frost Máté:

Kitin Armors –

Interjú Frost Mátéval

Kobolák Márk:

Mitikus kígyók -

A hebik nyomában


6

HerpHungary

Válogatós uralkodó 7

Válogatós

uralkodó

Tippek és trükkök

a királypiton etetéséhez

A királypitonok iránti lelkesedés, ami több

mint 20 évvel ezelőtt indult világhódító

útjára az USA-ból, az utóbbi néhány évben

hazánkat is elérte. Ez betudható a faj kis

méretének, viszonylag egyszerű tartásának

és könnyű kezelhetőségének. Valamint

az alap és a tenyésztett, úgynevezett

designer színváltozatok elképesztő, sokszor

szemet gyönyörködtető sokszínűségének.

Tartásuk során azonban kihívásokkal is

szembe találhatjuk magunkat, aminek oka

nem más, mint a sokszor híresen rossz

étvágyuk. Ami nem is olyan rossz,

ha kicsit jobban megértjük az állatainkat.

De nem árt, ha mindenek előtt

megismerjük, hogyan is élnek

és táplálkoznak a természetben.

A királypitonok Afrikában őshonosak,

a nyílt szavannák és a fákkal ritkásan

borított területek lakói. Rágcsálók

üregeiben és elhagyott termeszvárakban

vernek tanyát. Türelmesen várják az arra

tévedő potenciális zsákmányállatokat.

Van, hogy egy üregbe kettő-három

„vacsoravendég” is betéved. Ez a kényelem

azonban csak addig tart, amíg a levedlett

bőrük vagy az ürülékük szaga el nem árulja

őket. Ezért tapasztalhatjuk fogságban is,

hogy sokszor a kettőt egy időre ütemezik.

Ilyenkor kénytelenek az árulkodó

nyomokat maguk mögött hagyni, és új

rejtekhely után nézni. Most pedig nézzük,

hogyan is tudjuk fogságban ezt a tudást

kamatoztatni.

Mindenek előtt fontosnak tartom

megemlíteni, hogy a királypitonoknál

teljesen normális, ha az év bizonyos

szakaszaiban, valamint egyes élettani

helyzetekben egyszerűen nem akarnak

táplálékot magukhoz venni. Ilyen esetek

például, ha az állat vedlés előtt áll, a hímek

párzási időszakban sokszor leállnak az

evéssel, szállítás után, ha új környezetbe

kerülnek. Sokan túlaggódják, ha nem

akar enni az állat. Egy egészséges adult

egyed akkor sem szenved semmilyen

károsodást, ha több mint fél évig felhagy a

táplálkozással. Viszont van, hogy az ember

színváltozatokkal dolgozik egy projekten,

és a kulcsfontosságú állat makacsolja

meg magát. Épp amikor már nem sok

kellene, hogy elérje a megfelelő súlyt a

tenyésztéshez. Ezért jó, hogyha az ember

tarsolyában van néhány trükk, amivel

beindíthatja a kedvencében szunnyadó

ösztönt. Lássuk tehát, hogyan érdemes

megközelíteni az etetés témáját egy ilyen

téren problémás állatnál.

Mikor?

Tekintettel arra, hogy ez a faj éjszaka

aktív, legjobb az etetést az esti, esetleg

az éjszakai órákra időzíteni. Vannak

egyedek, melyek szabályosan várják

a táplálékot ilyenkor. Ezeket az alkalmakat

amennyiben lehet, ki kell használni.

Emellett a sötétebb környezet nagyobb

biztonságérzetet ad a félénkebb állatoknak

is.

HOL?

Itt válik hasznossá, hogy ismerjük

a természetes szokásaikat. Célravezető

lehet, ha a tervezett etetés előtti nap

teljesen kitakarítjuk az állat helyét

(az etetés napján kerüljük a kézbevételt

és az ezzel járó stresszhelyzetet), lehetőleg

minden szagot eltüntetve. Mintha

új helyre költözött volna. Sőt, időnként

Várakozó állásban


8

HerpHungary

Válogatós uralkodó 9

az a hatásos, ha új helyre költöztetjük.

Ha rack rendszerben tartjuk a kígyóinkat,

megér egy próbát, ha átrakjuk egy másik

fiókba, másik szintre. De van, hogy még

hatásosabb, ha a szoba másik oldalára

rakjuk egy más méretű dobozba. Úgy tűnik,

néha minél nagyobb a változás, annál jobb.

Ennek előfordul a visszája is. Vannak

állatok, melyeknek az ad biztonságérzetet,

ha a saját szagukban vannak. Ettől

érzik az „odút” magukénak és nagyobb

önbizalommal vágnak rá a prédára.

Az ilyen egyedeknél segítség lehet,

ha vedlés után bent hagyjuk a levedlett bőrt

és úgy kínáljuk meg őket.

A királypiton tartásához elengedhetetlen

kiegészítő a búvóhely. A rackes tartás egyik

alapja, hogy a doboz, amiben az állat

el van helyezve, maga a búvóhely. Viszont

vannak állatok, melyeknek szükségük van

egy kis plusz biztonságérzetre. Ilyenkor

tegyünk be egy kisebb „barlangot”

a férőhelyre. Akkorát, amibe az állat épp

bele tudja préselni magát. Előfordul, hogy

ennyi változtatás kell és a koplaló állatnak

egy csapásra megjön az étvágya.

MIT?

A legjobb, ha olyan takarmánnyal etetjük

kedvenceinket, ami amellett, hogy

az egészségüknek megfelelő, számunkra

is könnyen és folyamatosan beszerezhető.

A frissen kelt apróságokat pattogós

méretű, élő labor egérrel célszerű először

megkínálni. Az aktívan mozgó rágcsáló

elindítja bennük a táplálék megragadó

Bábozásra kész– szárazon, felmelegítve

ösztönt. Egy-két sikeres etetés után

válthatunk frissen leölt vagy fagyasztottkiolvasztott

táplálékra, amennyiben

a pitonunk is úgy dönt, hogy elfogadja.

Vannak egyedek, melyek életük végéig

csak élő takarmány állatot hajlandók

megenni. Általános szabály, hogy

a zsákmányállat ne legyen vastagabb

mint a kígyó legszélesebb része. Ahogy

kedvencünk nő áttérhetünk a kifejlett

egérre, majd a választási, később

a közepes méretű patkányra. Ha állatunk

problémás evő, jó, ha kisebb zsákmánnyal

kínáljuk, mint ami alaphelyzetben

az ideális méret lenne. Az egér

és a patkány mellett elterjedt eleségállat

még a királypitonok számára a sokcsecsű

egér (Mastomys natalensis) is. Vannak,

akik elkeseredésükben gerbil, más

néven futóegér (Meriones unguiculatus)

etetésével próbálkoznak. Ami nem

is jelent problémát, az állatok gond nélkül

Ideális méretű eleségállat

elfogyasztják. A gond ott kezdődik, hogy

utána mást már nem szívesen fogadnak

el. Ezért a gerbilt érdemes lehagyni

az étlapról.

Ha sem a leölt eleséggel való bábozással,

sem az élő eleséggel nem járunk sikerrel,

érdemes megpróbálni az otthagyós

módszert. Vagyis a leölt zsákmányállatot

egyszerűen bent hagyjuk az állat helyén

éjszakára. Sokszor a legszégyenlősebbek

is felbátorodnak, és a csendes

nyugalomban elfogyasztják a felkínált

táplálékot.

A pároztatás is jó hatással lehet

az állatok étvágyára. A nőstényben

ilyenkor beindul a természetes ösztön,

hogy fel kell készülnie a vemhességre.

Ezért sokszor kitörő lelkesedéssel kezd

bele újra a táplálkozásba. A módszer

mindkét nemnél működhet. Azonban

csak akkor ajánlott, ha tényleg szívesen

fogadnánk egy esetleges szaporulatot

a pártól.

A folyamatos táplálék visszautasítás

könnyen szokássá válhat. Ha sűrűn

kínáljuk a takarmány állatot sikertelenül,

azzal csak egyre jobban megerősítjük

kedvencünket abban, hogy ne egyen.

Két próbálkozás között egy hetet minimum

ki kell hagyni, de ha pár alkalom után

nem járunk eredménnyel, akkor ritkábban,

két hetente kíséreljük meg az etetést.

Végezetül a legzavaróbb tényező

az etetés során mi magunk vagyunk.

Ami érthető is, hiszen egy ekkora állatnak,

ami a tápláléklánc közepén helyezkedik

el, az evésnél ösztönösen fontosabb

biztonságban lenni egy olyan hatalmas

lénytől, mint az ember. Ezért

amennyire lehet, vonjuk ki magunkat

a folyamatból. Ha élővel etetünk,

15 percre nyugodtan bent hagyhatjuk

a kígyó mellett. Az egér vagy patkány

ennyi idő alatt nem fogja összerágni,

de ha mégis aggódunk emiatt, pár szem

száraz kutyatápot tegyünk be melléjük.

Az éhes rágcsáló előbb fanyalodik arra,

mint a kígyóra. Ha negyed óra alatt nincs

eredmény, vegyük ki az eleségállatot,

ne stresszelje feleslegesen a pitonunkat.

Amennyiben leölt takarmánnyal etetünk,

egy hosszú csipesszel kínáljuk a táplálékot

és lehetőleg maradjunk takarásban, hadd

öszpontosítson a zsákmányra kedvencünk.

Hatalmas siker, ha elérjük, hogy egy

ilyen félénk állat teljesen kiszolgáltatott

helyzetben egyen a jelenlétünkben.

Miközben „bízik” bennünk annyira,

hogy mi talán mégsem fogjuk megenni.

Szerző: Hegedűs Gergő (GH Reptiles)


10

HerpHungary

A görög

teknősök

táplálkozása

Több ezren tartunk Magyarországon görög

teknőst, és nagyon úgy fest,

hogy a faj iránti érdeklődés továbbra

is töretlen. Szemben sok-sok egzotikus

állatfajjal, róluk nem mondhatni, hogy

egy átmeneti divathóbort „áldozatai”,

számos jó tulajdonságuk miatt a távoli

jövőben is várhatóan megmarad a nagy

népszerűségük. Jó tulajdonságuk

a szépségükön, a bennük rejlő rendkívül

hosszú élettartamon túl az a vélt

igénytelenségük, ami sokakat segít

abban, hogy a görög teknőc mellett

döntsön, ha házi kedvencet szeretnének

otthonra. Sokan gondolják úgy, hogy

némi konyhai hulladékon, egy kis

salátalevélen, karalábélevélen, egy-egy

szelet uborkán, paradicsomon gond

nélkül, minimális ráfordítással tartható ez

a faj. Valóban életben lehet tartani egy

szárazföldi teknőst így is ideig-óráig, de

ha valaki lelkiismeretes állattartó, akkor

csak úgy fogad maga mellé egy ilyen

jószágot, ha lehetőleg a benne rejlő sok

évtizedes élettartamot biztosítja számára

többek között azzal, hogy megfelelően

takarmányozza az állatát. Tapasztalataim

szerint a legtöbb hibát ezzel követik

el a teknőc gazdik. Bár vannak jó példák,

de sajnos még mindig nagyon sok

állatkereskedés, és állatgyűjtemény mutat

lesújtó példát a tartásukkal kapcsolatban,

különösen a táplálás tekintetében.

A görög teknős esetében (is) érdemes,

és fontos utánanézni, hogy a természetes

életkörülményei között miket

fogyasztanak, hogyan táplálkoznak.

Vannak irányelvek a táplálékuk

összetételét illetően, amik segíthetnek

a megfelelő takarmányozásban,

ám ezek arányaiban gyakran túl sok

gyümölcsfogyasztást ajánlanak, holott

élőhelyi viszonyok között számtalan

görög teknős szinte sose jut semmiféle

gyümölcshöz, és láthatólag semmi

szükségük nincs is rá. Magam se kínálom

őket 1%-nyi aránynál többel, és amikor

mégis kapnak gyümölcsöt, leginkább

csak az élőhelyükön találhatóakat

kínálom: szeder, minimális füge és – bár

nem őshonos Európában – a fügekaktusz

termése. A gyümölcsökkel ellentétben a

virágokat méltatlanul kevesen favorizálják,

holott szezonálisan minden görög

teknőc számára korlátlan mennyiségben

áll rendelkezésére, és fogyasztja

is az élőhelyén. Állati fehérjét is vesznek

magukhoz az élőhelyen, és ha kínáljuk

vele, akkor az otthonainkban is szívesen

esznek akár kutya, macskatápot is. Ez

véleményem szerint kerülendő. A túlzott

állati fehérje bevitele életveszélyes

számukra a veseköszvény kialakulásának

kockázata miatt. Sajnos, amikor a tünetek

A görög teknősök táplálkozása 11

megmutatkoznak, rendszerint már

menthetetlen az állat. Az állati fehérjékkel

kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy

bizonyára az élőhelyükön többet vesznek

magukhoz, mint a többek által javasolt

maximum 1%. Azonban, mint

az emberi táplálkozással kapcsolatban

is ismeretes, a különböző húsféleségek

eltérő módon hajlamosítanak például

a köszvény kialakulására. Számos görög

teknőcös élőhelyen találkoztunk

korlátlan mennyiséggel apró házas

csigákkal. Otthonainkban tartva

is lelkesen eszegetik mindenestől,

vélhetőleg az élőhelyükön is bőven vesznek

belőlük magukhoz. Ennek ellenére javasolt

megmaradni a nagyon alacsony aránynál

csigaetetés esetén is, és a táplálékuk döntő

hányadát a kétszikűek rostban gazdag

leveleiből biztosítani számukra. Az efféle

zöldekben a rendkívül értékes vegetációs

vízen kívül számtalan vitaminféleség

található, nélkülözhetetlen ásványi anyagok,

nyomelemek. Ezeket a leveleket

lehetőleg magunk gyűjtögessük,

a lehető legtöbb félét. Mellényúlni

nem lehet, ha egyszerre sok faj leveleit

kínáljuk, mert ami számukra nem

megfelelő, azt egyszerűen nem eszik meg.

Alapigazság, hogy teknőceink számára

igen kis mennyiségben semelyik faj, nagy

mennyiségben bármelyik faj mérgező.

Ha lehetőséget kapnak a választásra,

ösztönösen a legmegfelelőbbet választják

azon növényfajok köréből, amit

az élőhelyükön is megtalálhatnak.

Nagyon sokan aggodalmaskodnak

a mérgező növények miatt. A legtöbben

úgy gondolják az aggódó teknőc

tulajdonosok közül, hogy a mérgező

növény egy botanikai kategória.

Ha mérgezőnek ismerünk növényfajokat,


12

HerpHungary

az ránk, emberekre nézve lehet mérgező.

Ennek megfelelően sokan tartózkodnak

olyan remek tápnövények, mint

az aprószulák, vagy a nagy kedvenc pipacs

kínálásától. Pipacsszezonban az állataim

legkevesebb 25%-os arányban jutnak

pipacshoz a virágzás befejezéséig. Másfél

évtized alatt nyoma sincs az állatokon,

hogy bármiféle problémát okozna ez.

Sok növényfajt viszont nem gondolnánk,

hogy mérgező a számukra, például

a libatop, vagy disznóparéj, holott ezekben

a pozsgásnövényekre jellemző magas

oxalát tartalom jellemző, ami a teknőc

szervezetében lévő kalciumot kalcium

oxaláttá köti, ami használhatatlan

az állat számmára. Teknőceink általában

ösztönösen nem veszik magukhoz ezeket

a növényeket, viszont az éhező jószágok

inkább vállalják a mérgezést, mint

az éhhalált, és ráfanyalodhatnak ezekre

is. Az említett pozsgások köréből ismert

jó néhány, melyek oxalát tartalma alacsony,

természetes táplálékai a görög teknőcöknek

(például egyes varjúháj fajok). A növények

begyűjtésének vannak alapszabályai:

forgalmas utak mellől, parkolókból

nem gyűjtünk. Olyan mezőgazdasági

művelés alatt álló területek környékéről,

ahol nem tudható, hogy használtak-e

növényvédő szereket, nem szabad gyűjteni.

Természetvédelmi oltalom alatt álló

területekről tilos gyűjteni akkor is,

ha a gyűjtésre szánt növényfaj nem védett,

és természetvédelmi oltalom alatt álló

fajokat tilos gyűjteni, bármennyire

is tökéletes takarmány (borzas szulák).

A táplálékok körében kell említeni a vizet is.

Fontos számukra az ivóvíz annak ellenére,

hogy jelentős részben

a növényekből nyerik a vizet,

és annak ellenére, hogy a nyári balkáni

kirándulásainkon forróságot, szárazságot,

elszáradt, kiégett növényzetet

tapasztalunk. A teknőcök többek között

az orruk segítségével is vesznek magukhoz

ivóvizet a hajnali harmatból. Adjuk meg

számukra naponként

a lehetőséget az ivóvízfogyasztásra,

ha épp szükségét érzik. Az alábbiakban

néhány fotó segítségével a teljesség

igénye nélkül kerül bemutatásra néhány

tápnövény faj, melyekkel kertjeinkben,

közparkokban, kirándulásaink során

rendszeresen találkozhatunk. A cikk

terjedelme miatt számtalan igen fontos

információ nem került megosztásra.

Ezekről sokkal részletesebben lehet

olvasni A jól nevelt görög teknős című

könyvben.

Szerző: Fodor Attila

Mezei csorbóka Mogyorós lednek Szarvaskerep

Keszegsaláta Eredi mályva Koronás csillagfürt

Mezei árvácska Fehér here Pitypang


14

HerpHungary

Szakállas, mégsem öreg 15

Szakállas,

mégsem öreg

A terráriumi állatok iránt érdeklődők

első számú kedvence a szakállas agáma.

Amolyan „első” állatnak szoktuk ajánlani

azoknak, akik gyíkokkal szeretnének

foglalkozni. Ezek az állatok könnyen

és viszonylag olcsón beszerezhetőek,

terráriumi tartásuk nem túl költséges,

táplálékuk egyszerűn megvásárolható,

könnyen szaporodnak és nem utolsó

sorban sokáig élnek.

A Pogona nemzetséghez tartozó fajok

elterjedési területe Ausztrália déli

és délkeleti része. Elsősorban a száraz,

köves, szórtan cserjés területek lakói.

Fogságban a leggyakrabban a Pogona

vitticeps faj példányait vásárolhatjuk,

de egyes börzéken a P. pictus és a P.

barbatus példányai is beszerezhetőek.

A szakállas agáma 40-50 cm hosszúságú,

így nem a legkisebb terráriumi gyíkfajok

egyike. Színezetük nagyon változatos.

A szürkés alapszíntől a narancsvörösig,

a legváltozatosabb árnyalatokban

pompáznak. A hát jellegzetes foltjai

szembetűnőek, a has fehér. Mint

a nevéből is kiderül a szakállt a torkon

és a fej oldalán elhelyezkedő tüskés

pikkelyképletek adják. Ezek a tüskék

nem szúrnak, inkább a fej robosztusságát

kiemelendő fokozzák az ellenség, vagy

a rivális elijesztését. Ha ehhez még az

állkapocs alsó részének fekete színre

váltását is hozzátesszük, igazán félelmetes

külsővel rendelkező gyíkkal találkozhatunk.

A test két oldalvonalán szintén szarutüskék

vannak. Hangsúlyt akkor kapnak, ha az

állat felfújja magát, és a tüskék kimeredve

optikailag növelik az állat felületét.

A terráriumban

Kifejezetten melegkedvelő faj, ezért

a terráriumépítésnél figyelembe kell venni,

hogy azt komoly technikai alapfunkcióval

egészítsük ki. Így a talajfűtő – elsősorban

ott szükséges, ahol hideg a lakás –,

a lokális meleget biztosító izzó,

valamint a nélkülözhetetlen UV fény

az alapfelszereltség. Egy-két állat számára

elegendő a 100x50x60cm nagyságú

férőhely. Több állatnak, vagy akár egy

tenyészcsapatnak, legalább 150-160 cm

hosszúságú terráriummal kell számolnunk.

Talajnak megfelel a sóder, kókuszrost

1/1 arányú keveréke, kiegészítve egy-egy

nagyobb kővel. Bérmennyire is esztétikus,

a sivatagi homok használatát kerüljük.

Ezek a gyíkok nem sivatagi állatok,

táplálkozásuk során a takarmány állattal

sok, apró homokszemeket nyelhetnek be,

ami rossz esetben akár bélelzáródást

is okozhat! A talajt dekorálhatjuk kiszáradt

fűcsomókkal, de élő növényt telepíthetünk.

Így pl.: Sansaveria, Escheveria, Agave,

Crassula fajokat. A talaj egy részét,

a terrárium egyik sarkában tartsuk

nedvesen. Különösen a vedlő állatok

szívesen keresik fel, ásnak, túrnak ott,

puhítva a bőrt.

A száraz területek gyíkfajai – mivel nincs

vízfelület - a bőrükön keresztül veszik

fel a nedvességet, amikor élőhelyükön

a talaj alsóbb rétegeibe vonulnak vissza.

Egy nagyobb faágat, vagy fatuskót is

felhasználhatunk dekorációs elemként,

amire az állatok felmászva kihasználhatják

a teljes teret. Napközben a hőmérséklet

a napozóhely felett a 36-40, a terrárium

egyéb részén 28-32 fok legyen, éjszaka

pedig 18-20 fok elegendő. Ha van

lehetőség egy nagyobb vizes tálat is

elhelyezhetünk, de mivel nagytestűek az

állataink, könnyen szennyeződhet, ezért

naponta akár több alkalommal tisztítani

kell. Több agáma tartó, hetente egykét

alkalommal megfürdeti kedvencét,

ekkor nem csak isznak a gyíkok, hanem

az esetleg rászáradt, vedlett bőrüktől is

megszabadulhatnak. A nyári hónapokban

kitehetjük a gyíkokat napozni. Erre a célra

megfelel egy jól záródó dróthálós ketrec,

vagy a kereskedelemben vásárolható

napoztató „terrárium”. Természetesen

a legideálisabb egy kerti, szabadtéri

terrárium megépítése, ahol az állatok akár

a fagyokig is kint maradhatnak.

Táplálkozás

Nem meglepő kijelentés, amikor

azt mondjuk: a szakállas agáma szinte

mindenevő! Természetesen elsősorban

a rovartáplálék az elsődleges. Különösen

kedvelik a sáskát, tücsköt, csótányt.

Igazi csemege a rózsabogár lárva,

és a viaszmoly hernyó. Élő táplálékot

soha nem hagyjunk az állatoknál!

Az alvó gyíkokat a tücskök könnyen

megrághatják, olykor súlyos sebet

ejtve. Már a frissen kikelt kis agámák

is előszeretettel fogyasztják a növényi

táplálékot. Tavasztól őszig a tyúkhúr,

pitypang, lándzsás útifű, egyéb kaszált

fűfajok, télen pedig a sütőtök, alma, körte

és más gyümölcsök etetése ajánlott. Azok

a példányok, amelyek nem telelnek, a mi

téli időjárásunkban gyakran szinte csak

növényi táplálékon élnek. Nagyon fontos,

hogy etetések alkalmával, akár rovar,

akár növény, minden esetben a kalcium

és a vitaminpor rákerüljön a takarmányra.

A kalciumhiányos állat végtagjai

remegnek, fejét koordinátlanul mozgatja.

Az ilyen példányt nem mindig sikerül

meggyógyítani. Egyszerűbb a megelőzés!


16 HerpHungary

17

Szaporítás

Eredményes szaporításhoz az ún.

teleltetéshez van szükség. Elegendő 2-4

hónap, 16-18-os hőmérsékleten egy

nyugalmi periódus. Az egyéves állatok már

képesek szaporodni. A téli időszakban nem,

vagy csak alig kell etetni – az állataink jelzik,

ha éhesek – viszont egy állandó vízivási

lehetőség nélkülözhetetlen.

A sikeres párzás után a tojással teli

nőstény egyre kevesebbet táplálkozik, több

alkalommál ássa a terrárium talaját.

Ekkor már be kell helyezni az ún.

tojatóedényt. Ez nem más, mint egy 1-2

liter űrtartalmú műanyag edény nedves

homok és kókuszrosttal, vagy perlittel

feltöltve.

A nőstény általában ebbe a mesterségesen

kialakított fészekbe fogja lerakni 10-15

tojását. Az idősebb nőstények akár 20

db. fölött is raknak tojást. Amikor végzett,

a tojásokat gondosan betemeti, majd

a fejével tömöríti a talajt. A már előre

előkészített keltetőbe, beállított 28-29 fok

hőmérsékleten várhatóan 70-80 nap alatt

ki is kelnek a kicsinyek. Egy párzási

ciklus alatt a nőstény 4-5 alkalommal

is képes termékeny tojásokat tojni. A kis

agámák 7 – 10 cm hosszúságúak, a kelést

követően néhány nap múlva már kergetik

a tücsköket. Ha több kis példányt tartunk

együtt, sajnos fennáll a másik példány

harapdálása. Ilyenkor a láb újjak és a farok

vég sérül, csonkolódik. Jól bevált módszer,

ha a kis példányokat 2-3 fős csoportokban

helyezzük el. A kicsinyek gyorsan nőnek.

Már egész kis korban elkezdődik

a rivalizálás. A kis agámák fegyverzete

csupán a mellső végtagok körkörös

mozgatása, a fej ütemes biccentése

és a farok felkunkorítására szorítkozik.

Színváltozatok

A tömegével szaporított terráriumi

fajoknál, így a szakállas agámánál is

előbb-utóbb megjelenik a színváltozat.

Az első példányok olykor csillagászati

áron kelnek el, majd amikor már sokan

szaporítják jelentősen csökken az áruk.

Ma már az állatbörzéken elképzelhetetlen,

hogy ne tudjunk valamilyen színváltozatot

vásárolni leopárd gekkóból, király

pitonból, gabona siklóból, tigris és

kockás pitonból, és még sorolhatnánk

azokat a fajokat, amelyekből

választhatunk egy-egy morphot.

Így van ez a szakállas agámáknál is.

A red, a sandfire, a blood, a citrus,

az orange, a leucistic, a silkback

színváltozat – és még sorolhatnánk

– kelendő portéka a vásárlók között.

Természetesen ezek az állatok ugyan

olyan terráriumi tartást kívánnak, mint

a normál színváltozatok. Bőven akadnak,

az ún. mix példányok is. Ezek az állatok

a normál és egy extra színváltozat,

vagy két extra színváltozat utódai

lehetnek, pont annyi örömet jelentve

gondózójuknak.

Szerző: Fehér Tamás


18

HerpHungary

Egy nyugati vendég 19

Egy nyugati

vendég

avagy a gabonasikló

tartásának alapjai

A gabonasikló az Amerikai Egyesült

Államok dél-keleti részéről származik.

Teljesen otthon érzi magát elhagyatott

épületek zugaiban, erdők és tisztások

rejtekeiben. Alap színezetük vörösesbarna,

narancsos színezetű. Méretét tekintve

nem nőnek túl nagyra, átlagosan 100-120

centire, de egyes példányok elérhetik

a 150 centit is. Manapság rendkívül sok

szín-, illetve mintavariáció létezik belőle,

így kedvencünk színével kapcsolatban,

szinte csak a pénztárcánk szab határt.

Viselkedését tekintve rendkívül jól tűri

az embert, emiatt kezdők számára

is tökéletes választás lehet.

Mielőtt gabonasikló tartásra adjuk

a fejünk, érdemes a faj szükségleteinek

és tartási körülményeinek mivoltáról

tájékozódnunk. Ez a legfontosabb

lépés ahhoz, hogy megpróbáljuk

egy terráriumban létrehozni

az életkörülményeinek megfelelő

feltételeket, és ezzel biztosítsuk

az állat jólétét.

Terráriumválasztás

és berendezés

A terráriumot mindig a leendő állat

méretéhez választunk. Frissen kelt, vagy

fiatal egyedeket, nevelő terráriumba

helyezzük (40cm×20cm×20cm).

Ha észrevesszük, hogy kedvencünk

kezdi kinőni, akkor lehet nagyobbra

váltani szintén figyelembe véve a sikló

méretét. Egy kifejlett állatnak körülbelül

80cm×40cm×40cm-es terrárium ideális,

természetesen nagyobb lehet.

A terráriumot mászó ágakkal, növényekkel,

búvóhellyel és egy itatótállal rendezzük

be. Ha lehetőség van rá, olyan ágat

válasszunk, aminek a felülete érdes, de

semmiképp sem sima vagy háncsolt

mert azon nehezebben kapaszkodik meg

kedvencünk. Amennyiben a terrárium

hátfala műszikla háttérrel van ellátva,

az még több mászási felületet

ad az állatnak, és nem utolsó sorban

tökéletes napozóhelyet biztosít.

Izzót a terrárium tetején helyezzük

el, úgy hogy ne férjen hozzá az állat,

ezzel kiküszöbölve az esetleges égési

sérüléseket. Érdemes jobb minőségű fém

armatúrát vásárolni, és ebbe megfelelő

(25W, 45W, 60W) izzót választani.

Nappal 26-28 C éjszaka 21-24 C körül

legyen a terráriumban a hőmérséklet.

Nagy nyári melegben, inkább

ne kapcsoljuk fel a lámpát, nehogy

túlmelegítsük a terrárium lakóját.

A talaj többféle is lehet, talán a kókusz

rost az, ami a természetes talajok közül

a leginkább közkedvelt.

Párásítani napi-két napi rendszerességgel

lehet, de ne vigyük túlzásba. Néhány

nyomás a kézi permetezővel és meg

is vagyunk. Terráriumunkra szerelhetünk

zárat, ezzel is szökésmentes helyet

biztosítva kedvencünknek.

Fakul az állatom, mit

rontottam el?

Nagy valószínűséggel semmit,

csak vedleni készül az állat. Ebben

a periódusban semmiféle plusz stressznek

ne tegyük ki (fogdosás, takarítás, stb)

Ilyenkor az etetést is próbáljuk meg

elcsúsztatni a vedlés végeztére.

Ebben az időszakban emeljük a párásítás

mennyiségét, ezzel hozzásegítve az állatot

a könnyebb vedléshez. A vedlésben

szintén segítenek, a korábban már

említett érdes felületű tereptárgyak

(faágak, sziklák). A folyamat leforgása

körülbelül egy-másfél hét. Szürküléssel

kezdődik, majd a vedlés előtt visszanyeri

az állatunk a színét, és rá néhány napra

ledobja a bőrét. Ezután már nyugodtan

megkínálhatjuk eleséggel, amit nagy

valószínűséggel azonnal el is fog fogadni.

Etetés

A gabonasikló fő táplálékát kisebb

rágcsálók teszik ki. Fogságban fehér

egérrel találkozik a legtöbbet.

A számunkra megfelelő szaküzletek

felkeresésével szert tehetünk mindenféle

méretű eleség egérre, ami passzol

a siklónk méretéhez.

Állatunk testének legvastagabb pontjánál

maximum másfélszerese legyen

a választott eleség, nagyobb semmiképpen

sem. De vigyázzunk arra is, hogy a

már kicsi kinőtt eleségből ne adjuk neki

indokolatlanul sokat, mert nem fog fejlődni

az állat. Merjünk méretet növelni, ezzel

is elősegítjük a megfelelő növekedést és

fejlődést.

Ha tehetjük, etessünk fagyasztott vagy

frissen lecsapott egérrel. Ez akkor válik

fontossá, mikor az eleség eléri azt

a méretet, hogy esetleges harapásokat

tud ejteni védekezésképp kedvencünkön.

Ha mégis az élő állattal való etetés mellett

döntünk, semmiképp se hagyjuk egyedül

kedvencünket sokáig az eleségállattal,

mert csúnya sebeket okozhat, vagy akár

a ragadozó fölé is kerekedhet, aminek

igen rossz vége lehet. Illetve figyeljünk oda

arra, hogy ha a terráriumon belül etetünk,

ne maradjon nagyobb ajzat darab az eleség

lenyelésekor a szájban, mert

bélelzáródást vagy egyéb problémákat

okozhat!

A terráriumon kívül való, dobozban való

etetésének pedig fontos szabálya, hogy

etetés után nem fogjuk meg az állatot,

nehogy megnyomjuk és visszahányjon.


20 HerpHungary

Egy nyugati vendég 21

Ilyenkor tegyük vissza etető dobozzal

együtt a helyére, és majd ő kimászik

magától. Fiatal, illetve növendék állatokat

hetente etethetünk megfelelő eleséggel,

kifejlett állatokat lehetőség szerint másfél

vagy két hetente etessük, hogy az elhízást

elkerüljük.

Fiatal gabonasiklóknál előfordulhat, hogy

nem hajlandóak enni. Ezt okozhatja

stressz (búvóhely hiánya, nagy terrárium,

sok piszkálás). Ha az említett stressz

forrásokat kiküszöböltük és továbbra sem

hajlandó eleséget elfogadni kedvencünk,

zárjuk össze az eleséggel egy pici dobozba,

amiben épp, hogy elfér (ne felejtsünk el

szellőzőt csinálni a dobozra). Tegyük sötét

helyre, vagy csináljuk este sötétedés után,

és ez az esetek nagy részében megoldja

a gondot.

Néhány alkalom után az ilyen körülmények

mellett való etetés meghozza a kedvét az

állatnak az önálló evéshez.

Nem meghatározás

A siklók nemét már a kikelés pillanatától

meg lehet állapítani, amit tenyésztő vagy

hozzáértő szakember vagy szaküzlet

tud megtenni. Ha nem vagyunk

állataink nemében biztosak, keressünk

egy hozzáértőt, aki segíthet nekünk

a szexálásban. Ez általában nagyobb

állatoknál úgynevezett szonda segítségével

történik, kis siklók esetében a „kipattintás”

is szóba jöhet. Ezen módszerek egyikét

se próbálja ki senki otthon, mert nagyobb

kárt csinálhat, mint hasznot.

Együtttartási gondok

Manapság egyre többen esnek abba

a hibába, hogy több kedvencet tartanak

egy terráriumban anélkül, hogy

a nemekkel tisztában lennének. Ez azért

okozhat problémát, mert ha különböző

nemű állatokat tartunk együtt, akkor

annak hamar párzás és tojásrakás lehet

a vége. A nőstényeket szigorúan csak

3 éves kortól és minimum 300 grammos

súlytól lehet pároztatni. Ennél kisebb

állatban kárt tehetnek a tojások, és akár

el is pusztulhat a tojásrakásban.

Házilag készített keltető

Sokan járnak abban a cipőben, hogy

mikor jönnek a tojások, nincs hirtelen

hova tenni őket. A megoldás a

problémára egy házilag elkészített keltető.

Hozzávalók: hungarocell doboz,

fűtőkábel, termosztát, hőmérő, fémrács,

hővisszaverő fólia, gyorskötegelő, üveglap

A hungarocell doboz aljába ragasszuk

bele a hő visszaverő fóliát. Erre fogjuk

rátenni a rácsot, amire körkörösen

felfuttatjuk a fűtőkábelünket

és gyorskötegelővel odafogatjuk

a rácshoz. Erre üveglapot teszünk.

A kábel kivezetésére nagyon apró lyukat

használjunk, amin éppen hogy kifér

a kábel, ezzel elkerülve

a hőmérsékletvesztést. Ezután

a termosztát érzékelőjét vezessük

be a doboz tetején, ez fogja szabályozni

mikor, kapcsoljon ki és be a kábelünk.

A termosztát vezérlőjén állítsuk

be a kívánt hőfokot, és várjunk. Mielőtt

a tojásokat beleraknánk, mindenképp

ellenőrizzük, hogy akkora a hőmérséklet

bent, amekkorát beállítottunk. Ezt fogja

segíteni a keltetőbe helyezett hőmérő.

Próbáljuk 27-28 fokra állítani a keltetőt,

és lehetőség szerint ez az érték

ne ingadozzon. Ha sikerült beállítanunk,

akkor mehetnek is be a tojások egy

nedves keltető közeggel (vermiculite,

perlit, stb) ellátott zárt dobozban

a keltetőbe, és körülbelül 50-60 napon

belül kikelnek a kis siklók. Etetésük

a kikeléstől számítva az első vedlés után

szükséges, napos egérrel.

Színek és minták

Napjainkra egyre több színés

mintavariáció közül válogathat

az ember, legyen az narancs foltos, szürke

csíkos vagy egyszínű fehér. Mindenképp

figyelembe kell venni, hogy a legtöbb

színvariáns kifejlett korának eléréséig,

valamilyen formában színváltozáson megy

keresztül. Érdemes lehet az interneten

vagy szakirodalmakban utána nézni, hogy

a választani szeretett színváltozat milyen

lesz a későbbiekben, hogy ne okozzon

meglepetéseket.

A szín sokban meghatározza az árat.

Színválasztás előtt mindenképp érdemes

kikérni tenyésztő vagy hozzáértő

véleményét, hogy a mi árkategóriánkban

milyen változatok jöhetnek szóba.

A későbbiekben szaporítási szándékkal

rendelkező személyeknek pedig ajánlatos

utánaolvasni, milyen színt mivel érdemes

párosítani, hogy szép színes almok

jöhessenek létre.

Szerző: Nagy Gergő


22

HerpHungary

Nyílméregbékák kezdőknek 23

Nyílméregbékák

kezdőknek

A nyílméregbékák egy trópusi növényes

terrárium igazi kis „ékkövei”.

Csak az élőhelyükön mérgezőek,

az ott fogyasztott mérgező hangyákból

és egyéb mérgező rovarokból származó

mérgeket halmozzák fel a testükben,

ettől válnak mérgezővé. Az élőhelyükről

elkerülve a mérgező képességüket

elveszítik. A „fogságban” nevelt példányok

nem is jutnak hozzá azokhoz a rovarokhoz,

amikből a mérgeket fel tudnák halmozni

a testükben, így nem mérgezőek.

fajválasztás

Nagyon fontos, hogy kezdésnek olyan

fajt válasszunk, amit viszonylag könnyű

tartani. A könnyen tartható fajok is nagyon

látványosak. Felsorolnám, melyekkel

érdemes kezdeni a nyílméregbékázást:

- Dendrobates leucomelas

(Sárgaszalagos nyílméregbéka)

- Dendrobates auratus (Arany fakúszó

béka)

- Dendrobates truncatus

(Sárgacsíkos nyílméregbéka)

- Phyllobates vittatus (Sávos

nyílméregbéka)

- Phyllobates bicolor

(Feketelábú nyílméregbéka)

- Adelphobates galactonotus

(Festett hátú nyílméregbéka)

- Epipedobates anthonyi

A lista természetesen szubjektív

és messze nem teljes, a fajokon

belüli változatokra nem tértem

ki, de kezdetnek egy jó támpont

a fajválasztás megkönnyítésére.

A nyílméregbékák a természetben

nappal aktívak (ellentétben a hazai

békákkal, akik éjszaka aktívak igazán).

A nyílméregbékák brekegése

is nappalra esik, pontosabban a napkelte

és a napnyugta körüli időszakokban

a legaktívabbak, éjjel alszanak. Sokan

aggódnak a brekegés hangossága

miatt. Vannak, akik meg éppen

ellenkezőleg, nem csak a természet

szépségét, hanem a hangjait is szeretnék

az otthonukba. A hangjuk nagyon

változatos, a brekegés gyakoriságában

és hangerejében is nagyon eltérő.

Vannak kimondottan hangos fajok, mint

például a sárgaszalagos nyílméregbéka,

a feketelábú nyílméregbéka, vagy

az Epipedobates anthonyi. Vannak

egészen halkak, mint például a festett

hátú nyílméregbéka, a sárgacsíkos

nyílméregbéka, vagy az arany fakúszó

béka.

Feketelábú nyílméregbéka

Festett hátú nyílméregbéka

Sárgacsíkos nyílméregbéka

A nyílméregbékák apró kis békák,

az általunk megszokott hazai békafajoknál

sokkal kisebbek. A „kistestű fajok”

kifejlett kori mérete 1,5-2,5 cm (ezek

tartását kezdő nyílméregbékásoknak

nem ajánlanám) A könnyebben tartható

fajok jellemzően „közepes”, esetleg

„nagytestűek” közül kerülnek ki.

De itt is csak 3-5 cm-re kell gondolni,

mint kifejlett kori maximális méret.

létszám

A nyílméregbékás terráriumot úgy kell

kialakítani, hogy szép növényes terrárium

legyen néhány békával, nem pedig egy

békákkal telezsúfolt, néhány növénnyel.

Kisebb csapatban érzik jól magukat (1-)

2-5 darab az ideális létszám. Minél

nagyobb a terrárium, annál több békát

„elbír” az a biológiai rendszer, ami benne

működik, így akár 20-30 nyílméregbéka

is tehető egy kellően nagy terráriumba.

Sokan abban a tévhitben élnek, hogy

egyedül bánatos lesz, vagy elpusztul,

de ez nem igaz, egyedül is jól elvan.

A könnyen tartható fajok között nincsenek

erőszakosan territoriálisak, amik miatt

a létszámot ehhez kéne igazítani.

Terrárium

méret

Én mindenkinek azt javaslom, hogy

olyan méretű terráriumot alakítson

ki, ami jól illik a szobában arra a polcra,

ahova a terráriumot tervezi. Maximális

méret nincsen. Természetesen minimális

méretnek meg kell lennie, de ez inkább

a terrárium öntisztulásának a képessége

miatt kritikus, mintsem a béka minimális


24

HerpHungary

Nyílméregbékák kezdőknek 25

helyigénye miatt. Akár egy 35x35x35

centiméteres kocka is jól működhet 1-2

darab nyílméregbéka számára.

A tenyésztők jellemzően 45x45x45 vagy

50x50x50 centiméteres terráriumban 2-5

békát tartanak.

A szabályos kocka formát sem kell tartani,

mindenki úgy alakítja, ahogy tetszetősnek

ítéli. Nekem az a tapasztalatom,

ha a magasság 30 centi alá megy, akkor

nagyon nehéz jól berendezni a terráriumot,

mert a növények mindig benövik a tetejét.

A mélységnél is érdemes legalább 30 centit

tartani, mert különben nagyon nehéz lesz

megfelelően berendezni.

Mint mondtam, maximális méret nincs.

Mindenki próbáljon a lehetőségeihez képest

a lehető legnagyobb méret mellett dönteni.

Minél nagyobb, annál könnyebb szépen

berendezni, annál könnyebb megfelelően

működő kis ökoszisztémát kialakítani,

fenntartani.

talaj

Én talajnak agyaggolyót használok. Azt,

amit a virágok alá tesznek (virágboltokban

vagy kertészetekben lehet beszerezni).

Legalább 8-10 centiméter vastagon félig

vagy egyharmadig vízzel feltöltve.

Az internet tele van mindenféle

túlbonyolított talajokkal. Én ezeket

nem javaslom senkinek. Az agyaggolyó

egyszerű, és jól működik.

háttér

A legegyszerűbben berendezett

nyílméregbékás terráriumokban nincs

háttér. De bármely hátterezési technika

alkalmazható, ami akvarisztikában.

Vannak kimondottan nyílméregbékás

(trópusi díszterráriumokhoz) kialakított

hátterezési technikák, talán ezek közül

a legegyszerűbb az expandált parafa

lapok, szilikon ragasztóval az üvegre

ragasztása. Nem is mélyednék bele

jobban ebbe a témába, mivel ez a cikk

kimondottan a kezdőknek íródik.

növények

A színes kis békák az egyszerű zöld

növények között mutatnak a legszebben.

A szobanövények jelentős része trópusi

eredetű. Kezdő nyílméregbékásnak

először ezekből a könnyen tartható

egyszerű növényekből érdemes

berendezni a terráriumot. A következő

fajokat javasolnám kezdőknek:

- Szobai futóka (Scindapsus aureus)

- Kúszó filodendron (Philodendron

scandens)

- Kapaszkodó fikusz (Ficus pumila)

- Pellionia repens

- közönséges pletyka, zöld pletyka

(Tradescantia fluminensis)

- Nyíllevél (Syngonium podophyllum)

Ha broméliát is szeretne valaki, akkor

a Neoregelia Fireball (az egyszerű

zöld, csak tűző napon lesz piros színe).

Kertészetekben nagyon sokféle növényt

szoktak ajánlani, az ember hajlamos

is hinni a „szakembernek”. De én

még egyetlen kertészeti eladóval sem

találkoztam, aki nagyon tapasztalt lett

volna nyílméregbékás terráriumok hosszú

távú működtetésében. Így javasolnám

a fenti listát szem előtt tartani kezdő

nyílméregbékásoknak. A felsorolt

növényekből van fodros, bodros, sávos,

cakkos változat. Ezek nem szoktak sokáig

Kúszó filodendron

Nyíllevél és Neoregelia Fireball

életben maradni. Mindig a legegyszerűbb

zöld változatot kell keresni (olykor ez

nehezebben beszerezhető, mint a fodrosbordos).

A virágzó orchideák, és a

virágzó broméliák nem fognak működni.

Mivel kertészeti „trükkökkel” vannak

virágzásra kényszerítve legtöbbször bele is

pusztulnak, aztán egy rothadó növény lesz

a terráriumban, ami a békák pusztulását

okozza.

Én a növények gyökerei közül kimosom

a földet és úgy ültetem az agyaggolyók

közé (hidrokultúrásan), vagy a hátteret

alkotó parafalapra rögzítem dróttal, olyan

részen, ami mindig nedves.

párásítás

Egyszerű növényspriccelővel napi egykét

alkalommal jó alaposan mindent

bepermetezni, megfelelő. Vannak

mindenféle automatizált spriccelők,

de kezdőknek ezeket nem ajánlanám.

Van hideg ködöt képező kis ultrahangos

masina, nagyon-nagyon látványos, ahogy

a hideg köd folyik végig a növények között.

Nekem nagyon sok rossz tapasztalatom

van ezekkel, nem ajánlom kezdőknek.

A párásításhoz a talajt alkotó agyaggolyók

párolgása is hozzájárul, és nem utolsó

sorban a növényzet leveleinek párolgása.

szellőzés

Az ideális szellőzés, ha át tud áramlani

a levegő a terráriumon, ha a talajszint

felett és a terrárium tetején is van

szellőzőnyílás. De nem kell kétségbeesni,

ha nem ilyen a terrárium. Láttam nagyon

jól működő terráriumokat, amiknek csak a

tetején volt szellőzőnyílás. Arra kell figyelni,

hogy a terrárium nagyon ki ne száradjon,

vagy nagyon be ne poshadjon. Inkább

legyenek nagyobb szellőzőnyílások, amiket

ha szükséges részben le lehet takarni.

Arra érdemes odafigyelni, hogy

a szellőzőnyílásokat olyan háló fedje, amin

nem férnek ki a muslincák.


26

HerpHungary

Nyílméregbékák kezdőknek 27

világítás

A békáknak minimális fény is elég.

A világítás a növényeknek szükséges.

Ha jól nőnek a növények, akkor jól fog

működni a terrárium. Nem kell mindenféle

speciális égőket drágán megvásárolni,

a hétköznapi neon fénycsövek, vagy a led

világítás is megfelelő. A békáknak nem

kell UV megvilágítás, és nem kell nekik

melegítő lámpa. Én 45X45 centiméter

alapterületű terráriumoknál 30-40 wattnyi

neon vagy led megvilágítást használok.

Ekkora alapterületnél, ha 20 watt

(energiatakarékos T5 neon, vagy kompakt

izzó, vagy led reflektor) alá megy

a megvilágítás, akkor már nem nőnek

szépen a növények. 40 wattnyi fölött

általában már annyi hőt termelnek,

hogy az zavarja a békákat.

fűtés-hűtés

A nyílméregbékáknak az ideális

hőmérséklet 24-26 fok. Napi ingadozásban

1-5 foknyi az ideális. Nem kell ezeket

az ideális értékeket nagyon precízen

betartani, de arra figyelni kell, hogy este

ne menjen 18 c’ alá, nappal meg ne menjen

28 fok fölé a hőmérséklet a terráriumban.

Azzal számolni lehet, hogy a megvilágítás

akár 3-6 c’-ot is emel a terrárium

hőmérsékletén. Ha túl hűvös télen

a szoba, ahol a terrárium van, akkor

plusz világítással könnyen lehet emelni

a hőmérsékletet, és még a növények is

szebben fognak nőni. Nyáron arra kell

ügyelni, hogy közvetlen napsütésnek ne

tegyük ki a terráriumot, mert nagyon

felmelegítheti. Ha a lakásunk nyáron

nagyon meleg és tartósan 28 fok vagy

fölötte szokott lenni a hőmérséklet, akkor

le kell mondani a nyílméregbéka tartásról.

A terrárium hűtése nem kezdőknek

való, de a nyílméregbéka.hu weboldalon

kitértem erre a témára

is részletesen.

tárgyak

A terráriumban kell egy kis medence.

Nem kell ezt „túlgondolni”, egy

cserépalátét, amiben 0,5-1 centinyi víz

van. A vizet ajánlatos naponta cserélni.

Mindig tisztán kell tartani!

Nem árt egy etetőtál. A békák nem

ebből fognak enni, de ahogy beszórjuk

az élelmet, mindig kis szemetet is

szórunk be, ami ebben összegyűlik, így

könnyen ki tudjuk takarítani. Valami kis

búvóhely, ahova vissza tud vonulni a béka,

ha nyugalomra vágyik, pl: félbevágott

kókuszhéj. Ha nincsen ilyen, az sem

gond, bebújik valahova a növény közé.

Természetesen mindenféle fával, kővel,

műanyaggal lehet dekorálni a terráriumot,

csak az ember képzelete szabhat határt.

Arra kell figyelni, hogy olyan dolgot ne

tegyünk a terráriumba, amiből valami

mérgező kioldódhat.

takarítás

Mint már említettem, a kis „medencét”

naponta ajánlatos tisztítani és a vizet

cserélni. Az etetőtálban is felgyűlik

a törmelék, azt sem árt legalább

havonta elmosni. A terrárium, ha jól

működik, akkor évekig, vagy akár

évtizedekig nem kell takarítani. Egy jól

működő terráriumban a békák fekáliája

természetes úton lebomlik, ezeket

a bomlástermékeket a növények

felszívják, ettől dúsan burjánzanak.

Ha jól működik a terrárium, akkor

a túlburjánzott növényeket kell időnként

megnyírni. 4-5-10 év elteltével előfordul,

hogy az agyaggolyók között sok föld

keletkezett, akkor ki lehet szedni

az agyaggolyót és átmosni.

Ha a terráriumban vannak nagylevelű

növények, időről-időre nedves szivaccsal

le lehet törölgetni a nagy leveleket, ha

valakit zavar, hogy a békák rápiszkítottak.

biológiai egyensúly

A terrárium akkor fog jól működni, ha egy

kis ökoszisztéma ki tud alakulni benne.

A békákat etetjük, azok piszkítanak,

a piszkukat a baktériumok és gombák

lebontják, lebontó-takarító rovarok

(ugróvillás, trópusi ászka), esetleg férgek

(pl.giliszta) segítségével, majd

a bomlástermékeket a növények

felszívják. Trópusi ugróvillás és trópusi

ászka betelepítésével sokat segíthetünk

a terrárium tisztaságának fenntartásában,

a megfelelő biológiai egyensúly

kialakításában. Trópusi ugróvillás

és ászka is beszerezhető webshopokban,

jól felszerelt díszállat boltokban,

és természetesen terrarisztikai börzéken.

Gyászos gekkó

Etetés

A nyílméregbékák apró mozgó rovarokat

esznek, nem lehet őket mással etetni.

A legkényelmesebb röpképtelen

muslincával etetni. Ezt lehet otthon

tenyészteni, de akár meg is lehet vásárolni

webáruházakon keresztül, vagy jól

felszerelt állatkereskedésekben. Lehet

hangyaméretű tücsökkel is etetni, talán

ez a legkönnyebben beszerezhető eledel.

A hangyaméretű tücsöknek vannak

hátrányai is, elbújhat a terráriumban és

megnő. Ha egy bizonyos méretet elér,

akkor már a békák nem eszik meg,

és teljesen kifejlődik, ekkor ciripelni fog

(főleg éjjel), odvakat rág a háttérbe, és

a növényeket is megrágja. A tücskök

nagyra növését úgy lehet megelőzni,

hogy gyászos gekkót lehet tartani

a nyílméregbékákkal együtt, akik szívesen

levadásszák a nagyobbra nőtt tücsköket.

Még van jó néhány eledel, de ezekre most

nem térnék ki, mivel kezdő békásoknak

a muslincát és a hangyaméretű tücsköt

ajánlom. A békákat ajánlatos naponta

megetetni, lehetőleg a reggeli órákban.

Mindig annyit kell adni, hogy a szétmászó

rovarokat egész nap tudják vadászni és

olyan legyen a táplálékrovar sűrűség a

terráriumban, hogy elég gyakran találjanak

is valamit vadászat közben. Annyit kell

adni, hogy a békák mindig pocakosak,

kövérek legyenek. Túletetni nem lehet.

Etetés előtt jó, ha be vannak szórva

a rovarok valamiféle kalciumtartalmú

hüllőknek adható vitaminporral.

Akit sokkal részletesebben érdekelnek

a nyílméregbékák, keresse fel

a weboldalamat: http://nyilmeregbeka.hu/

Szerző: Bujdosó Áron


28

HerpHungary

Világítás, fűtés, párásítás a terráriumban 29

Világítás,

fűtés, párásítás

a terráriumban

Egyik műszaki megoldásra, használatára

sem lehet pontos receptet adni, mivel

másként kell működtetni egy sivatagos

körülmények között élő terráriumot és

megint másként egy trópusi, esőerdei állat

terráriumát. Elsősorban meg kell ismerni

annak a fajnak az életkörülményeit, amelyet

tartani szeretnénk. Ma már

a világhálón szinte minden információ

megtalálható, akár lokális szinten

is az adott élőhely hőmérsékleti, légköri,

geológiai, vízrajzi viszonyairól. Mivel

a terráriumok általában egy zárt,

sík lapokkal körülhatárolt egységként

funkcionálnak, ezért kiemelten fontos, hogy

minden műszaki és kisegítő elem csak és

kizárólag az adott, a természethez képest

igen kicsiny mértékben üzemeljen. Azaz

például ne fűthessük túl a légteret,

ne használjunk nagy fényerejű izzókat,

a trópusi és talajon élő békákhoz,

ne locsoljuk túl a száraz biotópokon élő

fajok terráriumát, stb.

A napi életciklushoz igazodóan kell

világítanunk. Fontos megjegyezni, hogy

az éves fényciklust is követni kell.

A napsütéses órák számát is állítsuk

be és kövessük a természetes élőhelynek

megfelelően, évszakos szinten. Ma már

a terráriumi technikákat gyártó cégek

különös gonddal ügyelnek, hogy a terrarista

minden fényforrást, minden nagyságban

és teljesítményben megvásárolhasson. Így

a sivatagi állatoknak külön gyártott UV

izzóktól kezdve, az esőerdei fényszegény

körülmények között élő állatoknak is

készülnek fényforrások. Beépíthetünk

éjszakai fényt utánzó fényforrást is.

Elsősorban az éjszaka aktív fajoknál

van ennek jelentősége. A nappali fény

pótlására a fémhalogén fényforrások

a legalkalmasabbak. Fényerőben és

színhőmérsékletben ezek utánozzák

a legjobban a természetes fényt.

Napjainkban egyre több gyártó kínálja

LED-es fényforrásait. Nem feltétlenül a

legolcsóbb technika, de mivel a kevesebb

fogyasztás mellett hatásfokában

kitűnő, ezért az üzemelési költség is

kisebb. A legkorszerűbb megoldásoknál

pedig programozhatjuk a reggeli, déli,

esti, éjszakai világítást erősségben és

színhőmérsékletében is akár. Imitálhatjuk

a borús időt, a vihart villámokkal, egyes

típusoknál még az égdörgés is hallható.

A legkorszerűbb technikát a tengeri

akvaristák kedvére fejlesztették ki, ott

ugyanis még az apály-dagály effektust is

tudják imitálni.

Ne gondoljuk, hogy ez felesleges, és csak

a pénztárcánk megcsapolásáról szól.

Minél természetesebb körülményt

biztosítunk kedvencünknek, annál jobban

fogja magát érezni.

Hasonló technikai fejlődésen ment át

a fűtés- és hűtéstechnika is. A csak

hőt termelő izzóktól kezdve, talajfűtó

lapok, kábelek, infra paneleken át széles

technikai tárház állhat rendelkezésünkre.

Természetesen ezek szabályozható

teljesítménnyel készülnek, vagy egy

külön szabályozó egység beiktatásával

változtathatjuk a teljesítményt. Ha kell,

akkor összekapcsolhatjuk a világítás

vezérlésével is. Tehát reggel még nem

működnek a fűtőpanelek, majd délben

adják le a csúcsteljesítményt, estére pedig

ismét kikapcsolható. A teljesítményt össze

kell kapcsolni a vezérléssel, különösen a

nagyon meleget igénylő fajok esetében,

ügyelve a túlfűtésre. Vannak kifejezett

hidegebb, hűvösebb körülmények között

élő terráriumi állatok. Náluk

a hűtéstechnika kerül előtérbe, különösen

a meleg, lakótelepi lakásokban elhelyezett

terráriumoknál. Az igazán komoly,

ha tetszik mini hűtőszekrényként üzemelő

berendezések még igen drágák.

És ha már korszerű technikával

működtetjük a világítást és a fűtést,

nem maradhat ki a párásítás sem

a sorból. Helyhiány miatt most nem

tárgyaljuk a kifejezetten sivatagokban

élő állatok itatását, talajnedvesítését.

Ha nem elégszünk meg a kézi

permetezők használatával, akkor

a terrárium tervezésénél, majd építésénél

nézzük meg a különböző technikai

lehetőségeket, és válasszuk ki a megfelelő

megoldást. Talán a legegyszerűbben

kivitelezhető a kisebb vízesés, amit

egy kisteljesítményű szivattyúval

működtethetünk. Bonyolultabb megoldás,

viszont a trópusi, szubtrópusi fajoknál

előnyösen alkalmazható az esőztető

egység. Egy külső puffertartályból egy

nagyteljesítményű motorral juttatjuk

el a vizet a szórófejekhez, amiket

a terrárium felső részébe szerelünk.

A szórófejek száma tetszőleges, illetve

igazodik a motorhoz. Igazán látványos

megoldás, amikor az ún. ködgép

működésbe lép. Egy piciny szerkezet, ami

a terráriumban elhelyezett tartályban

kerül elhelyezésre, tulajdonképpen köddé

varázsolja a vizet. A ködpára, aztán

belepi az egész légteret, majd vízcseppek

formájában kicsapódik. Különösen

a nagy páratartalmat igénylő fajoknál

használható eredményesen. Mind

a három megoldást működtethetjük

egy időkapcsolóval.

És a technikai hab a tortán, amikor

minden üzemelő technikát számítógéppel

üzemeltethetünk és ellenőrizhetünk, akár

távvezérléssel is.

Szerző: Fehér Tamás


30 HerpHungary

Interjú 31

INTERJÚ

KITIN ARMORS

Az első szám alkalmából Frost

Mátéval ültünk le egy kicsit

beszélgetni, akit bizonyára sokan

ismertek is. Ő és Kárpáthegyi Péter

készíti a fantasztikus pólókat

és pulcsikat, amiket TerraPlazan

szoktatok látni.

Mi volt az első meghatározó

élményed, ami a terrarisztika

útjára terelt?

Általános iskolában osztálykiránduláson, az

állatkertben találkoztam elsőnek hüllőkkel.

Szerelem volt első látásra.

Akkor még a szüleim nem engedték

a koromból kifolyólag, illetve el se tudtam

képzelni, hogy ezek az állatok a lakásban

kényelmesen tarthatóak. Ekkortól kezdve

kezdtem el érdeklődni irántuk. Mivel

a környéken senkit sem ismertem, aki

foglalkozott volna velük, így csak az

ismeretterjesztő műsorokra, újságokra

hagyatkozhattam.

Mit szerettél volna nagyon

és végül is mi lett az első hüllő,

amit beszereztél?

A zöld leguánokba szerettem bele

a gyíkfélékből, kígyókból pedig

a tigrispitonok voltak a kedvencek.

Leguán helyett leopárd gekkóval kezdtem.

Nyílt akkoriban egy új állatkereskedés

a kisvárosomban, ahol megláttam

és hosszas vacillálás után hazavittem.

A felszerelésem ekkor már megvolt hozzá,

ízeltlábúakat már tartottam.

A hüllőszerelem ezzel

megmagyarázva, hogy jött

a ruházatos projekt gondolata?

Kárpáthegyi Péter ötlete volt elsődlegesen,

hogy szeretne a TerraPlaza börzére a

látogatóknak úgymond szuveníreket

készíteni. Mivel régóta barátok vagyunk,

így természetesen véleményemet kikérve,

segítettem benne. Én már akkoriban

is rágtam a fülét, hogy ebben több

lehetőséget látok, így egyik alkalommal

felvetettem neki az ötletet, hogy mi

lenne, ha csinálnánk egy olyan márkát,

amivel magát a terrarisztikát tudnánk

népszerűsíteni. Így a hobbistáknak is

kedvezünk – hisz a kedvenceiket viselhetik

büszkén magukon –, illetve

a köztudatba is könnyebben beépülhet

a terrarisztika ezáltal.

Hogy működik nálatok az alkotói

folyamat, munkamegosztás?

Nagy szerencsének mondható, hogy

Petivel grafikai stílus téren nagyon

egyezünk. Ilyen szempontból

könnyű a dolgunk. Kitaláljuk

az aktuális grafikát. Ő megrajzolja,

a ruházat megválasztása, illetve árusítása

pedig már az én feladatom. Mindketten

kivesszük a részünk a munkából egyaránt.

Egyedi grafika készítését

is vállaljátok?

Természetesen egyedi grafikákat

is vállalunk, persze csak a megfelelő

egyeztetés után. De igyekszünk mindenki

póló álmát valóra váltani.

Volt már olyan, hogy egy pólótok

szembejött veled az utcán?

Igen! Debrecenben láttam viszont

az egyik pólónkat. Illetve Olaszországban,

valamint Németországban. Nem tudom

elmondani milyen büszkeség töltött

el ezeknél a pillanatoknál…

Vannak nagyobb terveitek

a jövőre nézve?

Természetesen vannak. A weboldalunk

jelenleg készül, szeretnénk többfajta

ruházati termékkel, kiegészítőkkel

bővíteni a kínálatot, valamint a távolabbi

jövőben üzletet is nyitni. Szeretném a

későbbiekben két részre bontani mindezt,

egy expo illetve egy limitált – csak online,

illetve üzletben elérhető – kiadásra.

Utóbbira divattervező közreműködésével

készítenénk az aktuális kollekciót.

Ezügyben már folynak megbeszélések.

Remek látni, hogy egy hobbiból

indult kis vállalkozás, ilyen

eredményeket ért és ér el, lenne

valami tanácsod, azoknak, akik

hasonló irányba indulnának el?

Ha a hobbitokból szeretnétek megélni,

csak a szokásos tanácsot tudom adni.

Szeresd, amit csinálsz és vidd véghez,

amit megálmodtál!


32

HerpHungary

Mitikus kígyók 33

mitikus

kígyók

hebik nyomában

Az emberi természet alapvető része

a kíváncsiság. Már hosszú évszázadokkal

ezelőtt is feltettük magunknak az élet nagy

kérdéseit, amelyre akkoriban tudomány

híján a képzeletünk adott válaszokat.

Így próbáltunk meg magyarázatot adni

a természeti jelenségekre, a világ

teremtésére és eközben születtek meg

a ma ismert mítoszok és legendák.

A mítoszokban gyakran találkozhatunk

különböző mitikus lényekkel és állatokkal,

ilyenek például a kígyók is. Szinte

minden nép és kultúra történeteiben

megtalálhatóak és megítélésük sokszor

ellentmondó.

A japán mitológiában is hasonló

a helyzet. Megkülönböztettünk jóságos

és gonosz hebiket (jelentése kígyó), akik

legtöbbször női formában jelennek meg az

elbeszélésekben. Az egyik monda szerint

az óceán istenének lánya egy kígyóasszony,

aki a tenger mélyén él. Ha egy férfi rálel,

odaadó gondos feleség lesz belőle, és

amikor visszatér a világába, különleges

hatalmat és gazdagságot ad neki. Egy másik

legenda, az Urasima Taro, ami világszerte

ismert és még nálunk is megjelent a népek

meséi sorozat keretében, szintén egy

hasonló történetet mesél el, de ennek a

tartalmát nem írnám le, mert, ha tovább

olvastok, a teljes népmesét megtaláljátok.

Vannak, azonban olyan hebik, akikkel nem

jó dolog összefutni, ilyenek a Tsuchinoko

elnevezésű lények, akik a leírás szerint

úgy néztek ki, mint a kígyók, csak középen

szélesebb volt a testük, mintha épp

most fogyasztották volna el áldozatukat.

Úgy gondolták, hogy mérgük hasonló

a viperáéhoz és egyes történetek szerint

képesek hatalmas ugrásokkal közlekedni.

Mi is lehetne ijesztőbb egy mérges

kígyónál, ami még ugrani is tud, nemde?

A legendák azt állítják, hogy Tsuchinokok

közül sokan képesek voltak beszélni is, bár

közismert, hogy remekül hazudtak. Egyes

ábrázolásokban megjelentek úgy is, hogy

a saját farkukba harapva, mint egy kerék,

gurulva közlekednek. Itt felfedezhetjük

a hasonlóságot a japán és görög mitológia

közt, ahol Uroborosz jelenik meg így,

az örök körforgást és a folyamatos

megújulást szimbolizálva.

Napjainkban sajnos ezek a varázslatos

lények és mítoszok kezdenek már kiveszni

a köztudatból, de reméljük ezzel a rövid

kis írással és a következő mesével mi is

hozzájárulhatunk a fennmaradásukhoz.

Urasima Taro

(8. sz.-i japán legenda)

Valamikor réges-régen, a tengerparti

Settsu tartományban élt egy szegény

halász a feleségével meg a fiával, akit

Urasima Tarónak hívtak. Taro már egészen

aprócska gyerekkorától eljárt az apjával

halászni, s mire felnőtt, éppúgy értette ezt

a nehéz és szép mesterséget, akár az öreg.

Taro szerette és tisztelte a szüleit,

könnyíteni akart nehéz sorsukon.

Legénykorában már egyedül járta

a tengert, s esténként csak a sötéttel

vetődött haza, a kis bambuszkunyhóba.

Egy napsütéses délelőtt Urasima Taro

messze kievezett a tengerre. Kivetette

Japán fametszet

hálóját, s mikor felhúzta, apró teknősbékát

pillantott meg a fickándozó, ezüst pikkelyű

halak között. Már nyúlt is utána, hogy

a halakkal együtt bedobja a bárkája

végében álló dézsába, mikor váratlan

megszólalt a kis teknős: - Olyan aprócska

vagyok még! Szépen kérlek, ne ölj meg!

Hidd el, meghálálom jóságodat, ha most

megkegyelmezel az életemnek! Urasima

Taro jó érzésű legény volt, megesett a szíve

a kis teknősbékán, kivette a hálójából,

s visszaeresztette a tengerbe. Nem várt

ő ezért hálát, hogy is várhatott volna?

Múltak az évek. Taro egyszer szokatlanul

messzire kievezett. Az égbolt derűs,

a tenger tükre nyugodt volt,

a halászlegénynek eszébe sem jutott,

hogy baj érheti. Csakhogy amint bevetette

hálóját, az égbolt hirtelen elsötétedett,

nehéz szürke felhők tornyosultak, dörgött,

villámlott, s a tenger oly vadul hullámzott,

hogy a gyenge bárka ropogott minden

eresztékében. Taro, mikor látta, hogy

bárkáját hamarosan elnyelik a haragos

hullámok, a vízbe vetette magát, gondolta,

talán ki tud úszni a partra.

A part azonban nagyon messze volt,

a vihar meg csak nem csillapodott.

Urasima Taro már feladta a reményt,

úgy érezte, nem tud megbirkózni a vad

hullámokkal, soha többé nem láthatja

otthonát és öreg szüleit. Várta

az elkerülhetetlen halált.

Ekkor a hullámok harsogásán át kedves

hang ütötte meg a fülét: -Urasima Taro, ne

félj! Én vagyok az a teknősbéka, aki neked

köszönheti az életét. Jó tettért jót várj!

Most én mentem meg a te életedet! Gyere,

kapaszkodjál a hátamra!

A kis teknősbéka ugyanis azóta hatalmas,

erőteljes állattá fejlődött. Urasima Taro

egy percig sem kérette magát, maradék

erejével felkapaszkodott a hátára,

megfogózott páncéljának szélében,


34

HerpHungary

Mitikus kígyók 35

a teknős meg gyors iramban szelte

a vizet. Urasima Taro bizony még

a szemét is behunyta, hogy ne kelljen látnia

az acsarkodó, tarajos hullámokat. Nem

tudta, milyen irányban mennek, arra sem

figyelt, hogy meddig tart útjuk. Egyszerre

csak elült a hullámok vad harsogása,

s mikor Urasima Taro felnézett, látta,

hogy gyönyörű sziget partjához

értek. A sziget partján ékes palota,

de olyan szépséges, hogy olyat emberi

szem még nem látott. A teknősbéka

egyenest a palotához vitte az ámuldozó

Urasima Tarót; az a meglepetéstől egy

darabig szóhoz sem jutott. Csak a palota

kapujában kérdezte meg: - Kedves teknős,

hova hoztál engem?

- A Sárkány-isten palotájába – válaszolt

a teknősbéka. – Ő lakik itt, meg a világszép

leánya, O Hime hercegnő. A hercegnőnek

elmeséltem, hogy te milyen jószívű, milyen

derék ifjú vagy, s ő megparancsolta, hogy

alkalomadtán hozzalak el hozzá. Most hát

itt vagy a palotájában. A teknős ezután

a hercegnő elé vezette Urasima Tarót,

s a Sárkány-isten világszép leánya meg

a szegény halászlegény megszerették

egymást. Hamarosan megtartották

a fényes esküvőt. A szépséges O Hime örök

ifjúsággal ajándékozta meg a férjét, de úgy,

hogy Urasima Tarónak erről sejtelme sem

volt.

Az ifjú pár boldogan élt a gyönyörű szigeten

az ékes palotában, és Urasima

Taro már-már megfeledkezett öreg szüleiről,

a tengerparti kis bambuszkunyhóról,

meg elhagyott hálóiról. Észre sem vette

az idő múlását. Egyszer azonban mégis

megkérdezte szépséges feleségét, hogy

vajon mennyi idő telhetett el azóta, hogy ő

a gyönyörű szigetre érkezett. - Talán három

éve jöttél – válaszolt O Hime.

Urasima Tarónak ekkor hirtelen

megsajdult a szíve: eszébe jutottak

öreg szülei meg otthona, a tengerparti

bambuszkunyhó.

- Nagyon szeretném látni öreg szüleimet

– mondotta gyönyörű feleségének. –

Elmennék hozzájuk, kis ideig náluk

lennék, aztán megint visszajönnék hozzád.

Kérlek, segíts nekem, hogy mielőbb útra

kelhessek. A gyönyörű O Hime szomorú

szívvel hallgatta ifjú férjét, majd kérlelni

kezdte, hogy mondjon le az útról, ne

kívánjon visszatérni az emberek világába.

De Urasima Tarót sem szép szóval,

sem könnyekkel nem tudta eltéríteni

szándékától, s a hercegnő fájó szívvel

ígérte meg, hogy a teknősbéka majd

elviszi messzi otthonába.

A szépséges O Hime a búcsú pillanatában

drágakövekkel kirakott ládikát nyújtott át

ifjú férjének, s ezt mondta neki:

- Ha igazán szeretsz, ha vissza akarsz

térni, kérlek, soha ne nyisd ki

e ládikát! És vigyázz rá, mint ahogyan

én vigyáztam; vigyázz rá, mint a szemed

fényére!

A tenger felé intett, s a zöld hullámok

közül máris felbukkant Urasima Taro

régi barátja, a teknősbéka. Az ifjú

férj búcsúzóul még egyszer megölelte

szépséges feleségét, s felült a teknős

hátára. Egyik kezében a drágakövekkel

kirakott ládikát szorongatta, a másikkal

meg hosszan integetett O Hime

hercegnőnek, aki könnyezve állt a parton,

s hosszan nézett gyorsan távolodó

férje után. A teknősbéka szélsebesen

száguldott, s alig pár óra múlva

feltünedeztek az ismerős hazai tájak.

Mikor Urasima Taro partra szállt

a kis öbölben, ahonnan bárkájával

hajdan a tengerre indult, dobogó szívvel

egyenesen otthona felé tartott.

Csakhogy a bambuszkunyhónak nyomát

sem találta. Bejárta az egész környéket,

de csak idegen házakat, ismeretlen

arcokat látott. Mintha három év alatt

kicserélődtek volna a házak, az emberek,

de még az emberek viselete is, mikor

utoljára itt járt, egészen másképp

öltözködtek. Útjában minden halászt

megszólított, az apja, az anyja felől

kérdezősködött, de nem akadt senki, aki

ismerte volna Urasima Taro szüleit. Végre

egy öreg-öreg halásszal találkozott,

s az elmesélte, hogy gyerekkorában

a dédapjától hallott egy öregemberről,

meg a feleségéről, akik itt laktak, valahol

az öböl tájékán, volt egy fiuk is, derék,

szép legény, de egy viharos napon

odaveszett a tengeren.

- Csakhogy ez már régen, nagyon régen,

vagy háromszáz éve történt. Urasima

Taro döbbenten hallgatta az öreg halászt,

s lassan-lassan mindent megértett.

Leült a tengerpart fövenyére, arcát két

kezébe temette, s izzó haraggal gondolt

feleségére, a szépséges O Himére, aki

varázshatalmával úgy elbűvölte, hogy

ő még csak nem is sejtette az idő múlását.

Nem három évet, háromszázat töltött

a gyönyörű szigeten, az ékes palotában!

Öreg szülei pedig szegénységben,

elhagyatottan haltak meg a kis

bambuszkunyhóban. Lehorgasztott fejjel

tűnődött a parton.

Egyszer csak eszébe jutott

a drágakövekkel kirakott ládika. Vajon

miért adta neki búcsúzóul a szépséges

O Hime? Vajon miféle titkot rejt csillogó

fedele? Keserűségében megfeledkezett

ígéretéről, és felnyitotta. A ládikából

fehér füst szállt az ég felé, s Urasima Taro

ámulva nézett a könnyű füst után. Mire

szertefoszlott a levegőben, Urasima Taro

szép fekete fürtjei fehéren csillogtak, mint

a rizsszalma, arcát deres szakáll verte

ki, háta meggörnyedt, izmos karja, erős

lába reszketni kezdett. Még nézett volna

az eltűnt füst után, de tekintete megtört,

feje lecsuklott. Fáradtan dőlt le a parti

fövenyre, s a halál csendesen lezárta

szemét.

Mellette ott hevert a drágakövekkel

kirakott ládika, melybe O Hime háromszáz

évvel ezelőtt bezárta

Urasima Taro halandóságát.

Szerző: Kobolák Márk (HerpHungary)

More magazines by this user
Similar magazines