Pethő László

Pethô László: 

A TANITÓK ÉS A TÁRSADALOM 

TÖRTÉNETI SZOCIOLOGIAI MEGKÖZELITÉS 

kandidátusi értekezés 

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

.

E L Ö S Z Ó 

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

Jelen munka egy sajátos helyzető, nagymúltú foglalkozás szociológiai nézôpontú 

megrajzolásához kíván hozzájárulni. 

Megközelítésemnek a hazai gyakorlatban viszonylag kevés példája van, ennél sokkal több a 

nemzetközi és különösen a német nyelvő szakirodalomban, ahol számos hasonló nézôpontú 

megközelítés látott napvilágot.1 

Mindezek elôrebocsájtása után feltétlenül szükséges körvonalaznom, hogy a munka során 

hogyan értelmeztem a tanítóság fogalmát. A tanító fogalmát, ismét a német gyakorlatot alapul 

véve a Volksschullehrer értelemében használom, ami hozzávetôleg azonos a mi egykor 

hivatalosan használt népiskolai tanító fogalmunkkal.2 Ennek megfelelôen következetesen 

elválasztottam egymástól a tanítói foglalkozást más oktatási-nevelési tevékenységektôl, így a 

tanárétól, az ovónôtól vagy éppen a felsôoktatásban oktatóktól. Annak a foglalkozásnak a 

mővelôit kerestem, akiknek tevékenysége végeredményben a törvény elôtti egyenlôség, illetve az 

egyetemes emberi jogok egyik fontos kellékeként vált általánossá. Ez a tanító nem egy 

kiválasztott kört, hanem elvileg mindenkit, sôt nemegyszer mindent tanítani köteles. 

Munkámban azt szándékozom bemutatni, hogy az utóbbi másfél-két évszázad hazai gyakorlata 

alapján hogyan viszonyultak e foglalkozás mővelôi a magyar társadalomhoz és azt is, hogy az 

hogyan viszonyult ezekhez a megnyilvánulásokhoz. Vizsgálataimban elsôsorban a pálya és az ôt 

körülvevô kőlsô társadalom elemzését tartottam szem elôtt, így a tanítók iskolán belüli 

helyzetének szociológiai vonatkozásait, képzésük társadalmilag determinált sajátosságait - 

bármennyire fontosnak tartom - jobbára csak érinthettem. 

Sorra véve be akarom mutatni a tanítói pálya elôtörténetének nézôpontunkból fontosnak ítélt 

momentumait, a hazai mővelôdéspolitika és társadalomtudományok mővelôinek különféle akcióit 

és reakcióit. A felekezeti sajátosságok és az iskolaügyi autonómia részletezésvel jelezni kívánom, 

hogy az utóbbi évtizedekben érvénysült uniformizáló tendenciákkal szemben mennyire sokszínő 

világot jelentett ez a foglalkozás. A közép-kelet-európai gyakorlat ismeretébôl kiindulva külön 

elemeztem az e téren is szinte egyedüli nyilvánosságot jelentô, tanítókat ábrázoló irodalmi és más 

mővészeti alkotások számottevô hányadát. Többszáz életút bemutatásával - mintegy 

elôtanulmányként - szeretném felvillantani, hogy egy széleskörő apparátus birtokában mennyi 

oldalról lehetne megközelíteni ezt a foglalkozást. Végül kitekintést adok arról, hogy mennyire 

sajátos helyzetbe kerültek és milyen feltételek közepette tevékenykednek a szomszédos 

országokban élô magyar tanítók. 

Vizsgálatom során sokféle munkamódszert alkalmaztam, ezek kombinálására törekedtem. 

Igyekeztem minél többet meríteni az oktatás- és egyháztörténet (felekezettörténet) 

szakirodalmából, különös tekintettel a hazai tanítóságra vonatkozó mővekre. Emellett arra 

1 Bunghardt, K: Die Odyssee der Lehrerschaft Frankfurt M 

1959. 

Daheim,K: Der Beruf in der modernen Gesellschaft Köln-Berlin 

1967. 

Soziologie der Berufe In Handbuch der empirischen 

Sozialforschung (Hrsg. König, R.) Suttgart 1969. 

2 Gahlings,I - Moering,E. Die Volkschullehrerin. 

Sozialgeschichte und Gegenwartslage - Beitrage zur 

Soziologie des Bildungswesens Heidelberg 1961. 

Krattzsch, E.H. - Vathke, W. - Bertlein H.: Studien zur 

Soziologie des Volksschullehrers Weinheim 1967. Julius 

Beltz Verlag 

Schuh, E: Der Volksschullehrer Berlin-Hannover-Darmstadt 

1962. Hermann Schroedel Verlag 

Volkschullehrerberuf und soziale Mobilitat In Soziologie der 

Schule Kölner Zeitschrift für Soziologie und 

Sozialpsychologie 1959. Sonderheft 4.

Hiba! 

A 

könyv 

törekedtem, hogy minél jobban elmélyüljek az oktatás- a szervezet és jogszociológia jelzı 

tanulmányozásában. 

nem 

Tizenhárom-tizennégy éve - kutatásaim kezdetén - készítettem elsô intejúimat, melyek létezik 

alanyaitól számos olyan tényrôl szereztem tudomást, melyek akkor hivatalos 

. 

nyilvánosságot nem kaptak. A késôbbiek során ezeket az oral history munkamódszerével 

kombinálva nagyszámú életút-felvételt készítettünk, melyek nyomán sokkal árnyaltabb lett a 

tanítók helyzetérôl alkotott képünk. Mindemellett számos levéltári, vagy annak minôsülô forrást 

vizsgáltam át, statisztikai elemzéseket tanulmányoztam, hogy ezzel is jobban megalapozzam 

mondanivalóm tényszerőségét. 

Munkám alapvetôen egy fontos foglalkozás mővelôinek alaposabb és tárgyilagosabb 

önismeretét akarja elôsegíteni. Az utóbbi évek során lehetôségem nyílott arra, hogy az itt 

közreadottak egy részét a képességfejlesztô tanítóképzés kisérlete keretében tantárggyá 

formáljam. Eddigi tapasztalataim méginkább meggyôztek arról, hogy az effajta vizsgálaton 

alapuló önismeretre szüksége van a tanítóságnak, de nemzetközi tapasztalatok alapján más 

foglalkozások mővelôinek is.

A NÉPOKTATĆS ÉS A TANITOK 

Az alapfokú oktatás szabályozásának néhány kérdése 

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

A társadalom széles rétegeire kiterjedô oktatás, illetve ahogy gyakorta nevezik a népoktatás 

eszméje végeredményben már a katolikusok plébániai iskoláiban megjelent. A késôbbiekben 

mindez felerôsödött a reformáció képviselôinek színrelépésével, akik elsôsorban a nemzeti 

nyelven való hitterjesztést tekintették feladatuknak, s ehhez lefordított bibliákon, nyomdákon 

kívül anyanyelvi iskolákra is szükségük volt. A protestáns iskolahálózat történetét jól ismerjük, s 

azt is tudjuk, hogy az ellenhatás sem volt jelentéktelen, a katolikusok is hamarosan rájöttek arra, 

komolyabban kell venniük, alaposabban meg kell szervezniük az alapfokú oktatást. Az európai 

fejlôdésben ezek a folyamatok a felvilágosodás idôszakáig, illetve a nagy polgári forradalmak 

idejéig álltak fenn, amelyek alapvetô célkitőzése lett a hőbéri társadalmak által gondosan 

kiépített privilégiumrendszer felszámolása. A korábbi rendszerben megkülönböztetett helyet 

foglalt el az oktatásügy, melynek irányítása és mőködtetése az egyházak elsô számú feladatai 

közé tartozott. Ez a szisztéma - fokozatosan szőkülô körrel ugyan - de fenntartotta magának azt a 

jogot, hogy igazodva a társadalomban kialakult rétegkülömbségekhez, szelektáljon az oktatásban 

részvevôk körébôl. Egy igen szők kör magasfokú végzettségre tett szert, jóval szélesebb kör 

iskolázottnak mondhatta magát, de a társadalom nagy tömegei nem részesültek iskolarendszerő 

oktatásban. 

A felvilágosodás eszméinek megfogalmazása során, majd a polgári berendezkedés 

kialakulásával az elôbbi szisztéma tarthatatlanná vált. Az új állam fokról-fokra, országonként 

változóan alakította, gondozta polgárai ügyeinek intézését és a róluk való gondoskodást.3 Ćtvette 

nyilvántartásukat, igazságot tett vitás ügyeikben, vigyázott vagyonukra és biztonságukra, 

megszervezte az orszság védelmét stb. Ebbe a sorba illeszkedik az újtipusú népoktatás 

megszervezése, melyre angolszász területeken a kialakult gyakorlat szentesítése volt jellemzô. 

Ezzel szemben a német megoldás felülrôl elrendelt, precizen végrehajtott, a feltételeket, anyagi 

eszközöket biztosító államosítást jelentett. A magyar gyakorlat eltért ezektôl a megoldásoktól, de 

sokkal közelebb állt az utóbbihoz, mint az elôbbihez. 

Milyen dilemákkal kellett szembenézni az állami rendezés megszervezése során? - Elsôsorban 

azzal, amit a jogok biztosításának és a kötelezettségek teljesítésének szokás nevezni. Az új 

államnak - polgárai kívánságára, követelésére, vagy éppen ellenkezésével találkozva - meg kellett 

szerveznie saját iskolaügyét. Ez a legtöbb országban igen különbözô módon és nem márólholnapra 

ment végbe. Ramirez,és Boli összehasonlító elemzésébôl kiderül, hogy Európa 

országainak egy részében valami rendkívüli esemény elôzte meg az oktatás állami kézbe vételét.4 

Több helyen csatavesztések és más nemzeti traumák nyomán került állami kézbe az oktatás. 

Ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy igen ritka esetben történt ez máról-holnapra, legtöbbször 

hosszú évekig, évtizedekig tartó alkufolyamat elôzte meg az iskolaállamosítás kinyilvánítását. A 

deklarálást megelôzô alku tárgyai között szerepelt az oktatáshoz szükséges források biztosítása, 

mely természetszerőleg együtt járt az adókivetéssel vagy az állami költségvetés újrafelosztásával. 

Meg kellett egyezni a "korábbi gazdával", az egyházzal, méghozzá úgy, hogy az egyfajta 

kölcsönösség jegyében történjen, minél kevésbé sértsék meg egymás érdekeit. 

Sajátos lendületet adott a népoktatási program kiterjesztésének a nemzetállam eszméjének 

megjelenése.5 A nemzetállam alapvetô célja lett, hogy a határain belül élô polgárokat a nemzeti 

szimbólumok követése jegyében egyesítse. Ehhez szükségük volt nemzeti zászlóra, címerre, 

3 Halász Gábor: Iskola és állam - Világosság 1981. 5-6. 

4 Francisco O. Ramirez - John Boli: A népoktatás politikai 

megteremtése: Európai kezdetek és világmérető 

intézményesülés - In Ćllam népoktatás tanítói hivatás - 

Iskolamester 7 - Oktatáskutató Intézet 1989. 

5 Jászi Oszkár: A nemzeti államok kialakulása és a 

nemzetiségi kérdés Bp. 1912. Grill Károly kiadóvállalata 

Julius Mende - Eva Staritz - Ingrid Tomschitz: Schule und 

Gesellschaft - Entwicklung und Probleme des Österreichischen 

Bildungssystems - Wien 1980. Facultas Verlag

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

himnuszra és más jelképekre, s ezek megismertetését, elsajátítását nem lehetett a korábbi 

szocializációs megoldásokkal és eszközökkel megoldani, hiszen ezt a nemzetállam minden 

polgárának ismernie illett. Erre a katonaság mellett az iskola látszott a leghatékonyabb 

eszköznek. A teoretikusok és a politikusok egyaránt remélhették, hogy az az állampolgár, 

aki birtokában van a legfontosabb kulcsoknak, jobb és hőségesebb elsajátítója lesz a nemzeti 

identitáshoz szükséges tudásnak. Analóg módon, aki viszont nincs birtokában ezeknek az 

ismeretkenk, analfabéta, azzal mindezt meg kell ismertetni, mert csak így válhat igazán polgárrá. 

A népoktatási programra tehát, mint a nemzeti kohézió szemponjtából is lényeges momentumra 

áldozni kellett. Változó mértékben, de Európa szerte gondot fordítottak az analfabetizmus 

visszaszorítására illetve felszámolására. 6 

Amikor a polgári állami beavatkozott az iskolaügybe, akkor amellett, hogy biztosította az 

iskolázáshoz való jogot, egyúttal kötelezte is állampolgárait, hogy részt vegyenek ebben. Egyik 

oldalról nézve a jogegyenlôség szellemében járt el, míg ezzel párhuzamosan a másikon 

regulázásra kényszerült, olyannyira, hogy az oktatásban való részvétel kérdése rendre 

összetőséeket eredményezett, idôrôl-idôre szükség volt újabb egyezségek megkötésére és ezek 

kinyilvánítására. A legvitatottabb kérdések egyikének az számított és számít, hogy a társadalom 

mely rétegeinek elônyös helyzetét erôsítette meg és fokozta az iskolarendszer.7 Ezzel egyidejüleg 

ismételten felmerült, hogy mit és mennyit tehet az iskola a hátrányok felszámolása érdekében. A 

kérdés szabályozása újabb és újabb kompromisszumokat eredményezett, abszolút értelemben vett 

igazságot sohasem hozott. Mindez elsôsorban az oktatás magasabb szintjein szembetőnô, hiszen a 

közép- és felsôoktatásban tanulók köre valamilyen módon mindig korlátozott volt, s további 

jelentôs külônbségek alakultak ki a résztvevôk körén belül. Kialakultak az elitképzô 

intézmények, míg a többiek más, gyengébb pozíciókat foglaltak el ebben a képzeletbeli 

rangsorban. 

Az alapfokú oktatás, a népoktatás helyzete eltér az elôbbiektôl, hiszen szinte mindenki számára 

ugyanazt a lehetôséget teremti meg. Ez azonban csak a látszat, s különösen az a kulcsszereplô, a 

tanító számára. Történetileg szemlélve, az egyenlôség deklarálásával felépített iskolarendszerben 

merôben új helyzetbe került a tanító. Mindebbôl az a legszembetőnôbb, hogy jóval nagyobb 

mennyiségő tankötelezett gyerekkel kellett foglalkoznia. S mig a hőbéri társadalom önmaga 

autamatikusan korlátozta és szelektálta résztvevôk körét, addig az új szisztémában az alapfokú 

oktatást irányító-vezetô tanítónak szinte válogatás nélkül, mindenkivel foglalkoznia kellett.8 A 

tanítói foglalkozás, amely korábban lényegében mindenfajta pedagógusi tevékenységet magába 

foglalt, e változás nyomán vesztett presztizsébôl. A tanító lett az oktatásügy mindenhez értô, 

konyító körorvosa, ezzel szemben a tanárok, professzorok specialistákká váltak. A tanítóség 

6 l865-ben Franciaországban a felnôtt lakosság körében 25 % 

volt az analfabéták aránya, ami l89O-re lO, l925-re 2 %-ra 

csökkent. Olaszországban l86l-tôl l9ll-ig 75 %-ról 37,6 %-ra 

mérséklôdött a 6 éven felüli analfabéták aránya. Angliában 

az l886-9O-es években még 9 % nem tudott írni és olvasni, s 

ez a szám l9O6-ban l,7, l9l9-ben O,6 % volt. Az l92O-as évek 

közepén a skandináv országokban már ismeretlen volt az 

analfabetizmus, ugyanakkor Spanyolországban 6O, 

Lengyelországban 5O %-os volt, a balkáni országokban pedig 

3O-6O % között mozgott. - In Magyar Népoktatás - Kiadja: A 

m. kir. Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium Budapest 

1928.45-46.o. (A továbbiakban M. Népoktatás) 

7 Néhány példa: 

Bourdieau, Pierre: A társdalmi egyenlôtlenségek 

újratermelôdése Bp. 1978. Gondolat 

Gazsó Ferenc: Az egyenlôtlen esélyek és az iskola - 

Valóság 1979. 9sz. 

Kozma Tamás: Kié az iskola ? - Bp. 1990. Edukáció 

8 Többek között a következô mővekben: 

Kiss Ćron: A magyar népiskolai tanítás története Bp. 1881. 

Péterffy Sándor: A magyar elemi iskolai népoktatás Bp. 1896. 

A magyar nevelés története I. (fôszerkesztô: Horváth Márton) 

Bp. 1988.(A továbbiakban A magyar nevelés)

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

különbözô módon reagált cselekvési körének beszőkítésére. Mivel máról holnapra képtelen 

volt váltani, az új kötelezettségek vállalása mellett, továbbra is ellátta azokat a 

szolgálatokat, melyeket egyháza rótt ki rá. Mindenemellet újabb megrendeléseket és 

feladatokat kapott alkalmazóitól és a helyi társadalomtól, melyek egy részét esetenként 

szivesebben teljesítette, illetve egyszerően nem térhetett ki ezek elöl. Mindenki megtanítása 

helyett elôtérbe helyezte saját érdekeit, s jóllehet oklevele a tanításra jogosította, másfajta 

tevékenységek esetenként fontosabbakká váltak számára. 

A jelzett folyamat csak részben értendô a népoktatásra, hiszen az oktatásban résztvevôk köre 

egyre terbélyesedett, tehát itt a tanító fogalma akár képletesen is érhetô, hiszen napjainkban a 

középfokú oktatás válik általánossá, s hovatovább kötelezô jellegővé. A kötelezô jelleg - hasson 

bármily demokratikusnak - megoldása, kivitelezése ugyancsak 

bonyolult kérdés, melynek érvényesítése korántsem volt egyszerő. Ennek egyik példája a hazi 

tanyai iskolázás históriája. Jóllehet ezt évtizedekkel korábban elrendelték, de csak a huszasharmincas 

években teremtették meg az iskolák mőködtetésének alapfeltételeit. 

Külön kell szólni a népoktatás szocialisztikus és kommunisztikus megoldásairól, melyek 

történetileg tekintve igen régi elképzelések, s Magyarországon az utóbbi évtizedekben uralkodó 

pozíciókra tettek szert. A kereszténység, az utópista szocialisták és a modernek tekinthetô 

nézetek képviselôi egyaránt az oktatási rendszerben fellelhetô egyenlôtlenség kritikájából 

indultak ki, azok felszámolását szorgalmazták, illetve annak érdekében hirdettek meg 

programokat. Lényegében szorosan ide csatlakoznak azok a nézetek, amelyek az oktatás 

jelentôségének kiemelését hirdették. "Bildung 

macht frei!" - hirdették a német munkásság szószólói a mult század 3O-as éveiben, amit a 

nemzetközi munkásmozgalom szinte mindenütt magáévá tett.9 Lenin egyik legtöbbet idézett 

mondata a "Tanulni, tanulni, tanulni!" volt, de még a brigádmozgalom jelszavai között is 

szerepelt ez a buzdító felszólítás. Ezeket az elképzeléseket számos politikai erô tőzte zászlajára, a 

szociáldemokrácia éppen úgy, mint a különféle szocialista irányzatok, de az alapelveket 

deklaráltan minden kommunista párt magáének vallotta és vallja. Kétségkívül lendületet adott 

ezen programoknak a nôi emancipáció meghirdetése, valamint a nemzetekfelettiség különbözô 

válfajainak térhódítása. Ezen mozgalmak megjelenése nagymértékben járult hozzá a nôk 

iskolázásának kiteljesítéséhez. 

Az azonosságok mellett jelentôs eltérésekkel találkozunk. A hazánkban is ható törekvések 

közül a 

kommunista-szocialista, a kresztényszocialista-demokrata és a szociáldemokrata elgondolások 

lényeges eltéréseket mutattak és mutatnak. 

Az un. létezô szocializmus országaiban központi kérdéssé tették az egyenlôség, az 

intrnacionalizmus és az antiklerikalizmus eszméit, s ezek kizárólagosságára törekedve hirdették 

és valósították meg programjukat. Minden ezzel ellentétes törekvést elfojtottak, kirekesztettek 

vagy nem tartottak lényegesnek. 

A nálunk kevéssé méltatott, de számunkra fontos olasz és nyugatnémet gyakorlatban igen 

sikeresen törtek utat a kereszténydemokrata és a keresztényszociális eszmék, melyek egy 

korszerősített, a szociális piacgazdaság elvén alapuló oktatási elképzelést állítottak elôtérbe.10 

Ök a polgárok lehetôségeinek szabad utat engedô, a nemzeti érdekeket szem elôtt tartó 

kereszténység-eszme jegyében fogalmazzák meg programjaikat, s ezt követik 

oktatáspolitikájukban is. 

A modern szociáldemokrata eszmeredszer forrásánál a szocialista, mai gyakorlatában viszont 

sokkal inkább a kereszténydemokrata elképzelésekkel rokonítható. A mai szociáldemokrácia 

rugalmasan tudott alkalmazkodni a polgári társadalom igényének megváltozásához, olyan jóléti 

programokat hirdetett és valósított meg, amlyek igen sokféle érdeket képesek integrálni, anélkül, 

hogy lényeges törekvéseket és tényezôket kirekesztenének.11 

9 Bausinger, Hermann: Verbürgerlichung - Folgen eines 

Interpretamens In. Kulrtureller Wandel im 19. Jahrhundert - 

Göttingen 1973. 

10 Tatsachen über Deutschland - Die Bundesrepublik 

Deutschland - Lexikothek Verlag Gütersloh 1980. 

11 Bessenyei István: Az SPD oktatáspolitikája a nyolcvanas 

években - Oktatáskutató Intézet 1990. (Kutatás közben 

sorozat)

A szóban forgó elképzelések és programok két fô irányára érdemes még emlékeztetni. A 

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

pluralizmuson alapuló demokráciákban jól kiépített társadalmi kontroll érvényesülhetett. A 

különféle pártok, politikai mozgalmak választók érdekében fellépve szót emelhettek és létezik 

emelnek az oktatás területén tapasztalható hátrányos megkülönböztetések visszaszorítása . 

és felszámolása érdekében. 

Ezzel szemben az un. kelet-európai szocialista országok iskolapolitikájából hiányzott ez a 

demokratikus kontroll, amit nem kevés demagógia és a látszatmegoldások tömkelege tetézett. 12 

A Kelet-Európában kialakult berendezkedések vezetôi felemás helyzetbe hozták a tanítókat. 

Elvárták tôlük, hogy tegyenek meg mindent az egyenlôtlenségek felszámolása érdekében, s a 

kitőzött célokkal akkor is azonosuljanak, ha a feltételek, felkészültségük alapján kevés esélyt 

látnak azok megvalósítására. A magatartás elôképei a Bibila prófétái között ugyanúgy fellelhetôk, 

mint a nemzetközi munkásmozgalom vezetô ideológusainak nézeteiben. Igy a lehetôségek és 

feltételek konflikutsából számos látszat- és félmegoldás született. A küldetés és annak teljes 

átérzése lett az elsôszámú feladat, s emögött felkészültségük másodlagossá vált. 

Az elemzések mővelôdéstörténeti vonatkozásai 

A foglalkozást a középkorban leginkább az iskolamester szóval jelölték, ami a középkori latin 

elnevezésbôl (magister scolae) került át a modern európai nyelvekbe. (Schulmeister, 

schoolmaster)13 Békefi Remig, népiskoláink történetének jeles historikusa megemlíti még a 

rector scolae, a scolasticus, és a rector scolarium elnevezéseket is, melyeket vezetô, igazgató 

értelemben használtak.14 Több szakírónál fordul elô még a ludi magister elnevezés, melyet 

szintén iskolamesternek vagy tanítónak fordítanak. 

További cím és rangbeli megkülömböztetések tükrözôdnek a praeceptor, conrector és collector 

elnevezésekben. Közülük a praeceptor volt a teljes jogú, állású tanító, míg az utóbbiak 

segédtanítóként mőködtek mellette. 15 

A középkori elnevezésbeli eltérések hátterében a foglalkozásbeli differenciálódáson kívül 

felekezeti különbségek húzódnak meg. 

A katolikus iskolamesterek elsôsorban a plébániák mellett szervezett kisiskolákban 

tevékenykedtek, melyeket esetenként plébániai iskoláknak neveztek. A falusi és mezôvárosi 

plébániákon az iskola a pap fennhatósága, irányítása és gondoskodása alá tartozott. 16 

A szertartásokat vezetô, az egyház ügyeit szervezô pap döntô tényezô volt az iskolamester 

kiválasztásában, az egyházat megilletô tizedbôl biztosította a tanító fizetését és más 

járandóságait. Az iskolamesterek sokféle feladatot láttak el. Kötelességük volt a liturgikus 

szertartásokon való részvétel, ott és a temetéseken kántori tevékenységet végeztek. Az 

iskolamester gyakorta jegyzôként is mőködött, de az sem volt ritka, amikor italmérést vezetett. 

Mindemellett segítette a plébánost a katekizmus oktatásában, az iskolában ô tanította a gyereketet 

írásra, olvasásra, számolásra, sôt latinra. 

A püspöki vagy az érseki hatóságok jogkörébe tartozott az iskolák ellenôrzése. Ezek 

dokumentumai a látogatási jegyzôkönyvek (visitatio canonica), melyek a tanítók tevékenységérôl, 

sôt életvitelükrôl tudósítanak. Egy l763-ból származó jegyzôkönyv szerint többségüket az 

iskolában szorgalmasnak ítéltek, néhányukról viszont megállapították, hogy "rest", 

"kimaradozik", "nem szorgalmas" ezen a téren. Ezzel összhangban életmódjukat rendesnek 

minôsítették, néhány adatlapra viszont a "részeges" minôsítést írták.17 Értékelték a tanulókkal 

szemben tapasztalt magatartásukat, melyrôl a következôk olvashatók a jegyzôkönyvekben: "nem 

kegyetlenkedik", "nem sanyargatja tanítványait". 

12 Feltételezhetôen a teljes jegyzetanyag többszörösét venné 

igénybe a bizonyító anyagok sorolása, igy csak néhány utalás 

megtételére szorítkozom. Ilyenek az oktatás ingyenessége, a 

látszatteljesítmények favorizálása, a Bibó István által 

gyorsdiplomásoknak nevezettek képzése. stb. 

13 A magyar nevelés id. mő 

14 Békefi Remig: A káptalani iskolák története Bp. 1910. 


16 Békefi id. mő 

17 Mészáros István: Az iskolaügy története Magyarországon 

996-1777 között Bp. 1981. Akadémiai kiadó

A protestáns iskolák fokozatai kevésbé különültek el egymástól.18 Számunkra az a 

legfontosabb, hogy a kisiskolások tanítását nem választották el az idôsebbekétôl, hanem 

egységesnek mondható hatosztályos középiskolákat mőködtettek. Az egész rendszert a 

partikuláris szisztéma tette mőködôképessé.19 A tradicionális iskolacentrumaik 

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

(Debrecen, Pápa, Sárospatak) körül hálószemekként elhelyezkedô tagiskolákban a tamítói, rektori 

feladatokat gimnáziumot végzett diákok, az un. tógátusok látták el. A tógátusok a tanítást 

legtöbbször már a kollégiumokban gyakorolták, ugyanis a központokban is az volt a szokás, hogy 

az alsóbb osytályokban nem felnôtt tanárok, hanem a tanítva tanulás elvét alkalmazva, a 

magasabb osztályokba járó, rátermettebbnek ítélt diákok tanítottak. A partikuláris iskolákban ez 

megismétlôdött, olyannyira, hogy a tógátus néhány évi tanítás után vissztért a kollégiumba 

tanulmányai folytatására. Más esetekben a rektórián eltöltött idô alatt, a tanításból összegyőjtött 

pénzbôl külföldi tanulára indulhattak a tegnapi tanító-diákok. 

Feudális viszonyok között elsôsorban a kivételezett helyzetőek tanulhattak a különféle 

iskolákban. Közöttük speciális helyet-rangot mondhatott magának legvagyonosabb, legjobban 

pozicionált rétegük, az arisztokrácia. Ez a csoport sajátos nevelési modellt és a nevelôi, illetve a 

házitanítói intézményt termelte ki. 

A nevelô, illetve a házitanító a szakma elitjét képezte, akiktôl igen színvonalas munkát vártak. 

A két világháború közötti idôszak neves mővelôdéspolitikusa és teoretikusa szerint az 

arisztokraták a gyermek 9-l4 éves korára helyezték a hangsúlyt, s azt tartották, ebben a korban 

kell megvetni mőveltségének alapjait.20 Nézôpontunkból azonban különös jelentôsége van 

annak, hogy egy arisztokrata ifjúnak 9 éves korára már magyarul, németül és franciául kellett 

beszélni, olvasni és helyesen írni. Ezen túl jártasságot szerzett a számolás tudományában. 

A leírásokból megtudjuk, hogy a házitanítókat - összhangban az említett követelményekkel - igen 

szigorú mércék szserint választották. Történelmünk, irodalmunk jeles alakjai közül sokan 

végeztek hosszabb-rövidebb ideig ilyen munkát. Számos egyházi személyiség akadt közöttük, és 

a fôurak különösen kedvelték a piaristákat. 21 

A házitanító megbecsült ember volt, családtagként, a család bizalmasaként kezelték, jól 

megfizették. Többen voltak, akik ebbôl a jövedelembôl külföldi tanulmányokat folytattak, vagy 

éppen ennek nyomán alapozták meg önálló egyisztenciájukat. - A házitanítói-nevelôi intézmény 

túlélte a feudális idôszakot. A gyors kapitalizálódás következtében meggazdagodott 

nagyburzsoázia - sok egyéb szokás mellett - átvette az arisztokratáktól ezt a gyakorlatot. A két 

világháború között - mivel munkahelye nem akadt - nagyon sok tanítónô vállalt nevelônôi állást, 

igaz már nem mindig arisztokrata vagy nagypolgári családoknál. Sôt még az ötvenes évekbôl is 

van interjú-adatom arra, hogy egy kezdô tanítónô a falusi orvos gyerekei mellett nevelôsködött. 

22 

A középkori gyakorlat törvényalkotása, annak szóhasználata is visszatükröz valamit a tanítók 

társadalmi helyzetbôl. Az l777-es Ratio Educationis alkotói messzemenôen figyelembe vették az 

ország településszociológiai adottságait és ennek alapján a következô iskolatipusokat különítették 

el:23 

- az egytanítós falusi iskolát, amelyben az olvasást, az írást, valamint a falusi életkörülményeket 

figyelembe vevô számtant kellett tanítani. 

- Kéttanítós iskolákat a nagyobb községekben kellett megszervezni, méghozzá úgy, hogy 

azokban két osztályra bízzák a tanulókat. Itt a tananyag is bôvebb volt, ezekben az iskolákban 

például a rajz tanítását is elôírták. 

18 Fináczy Ernô: A magyarországi közoktatás története Mária 

Terézia korában Bp. 1899. 

19 Ismerteti többek között Ködöböcz József: Tanítóképzés 

Sárospatakon Bp. 1986. Tankönyvkiadó 

20 Korniss Gyula: A magyar mővelôdés eszményei I-II. Bp. 

1927. 

21 Süle Sándor: Egy jakobinus pedagógus, Pruzsinszky József 

- Pedagógiai Szemle 1964. 

22 Az itt és a késôbbiekben hivatkozott interjúkat a 

Jászberényi Tanítóképzô Fôiskola közmővelôdési tanszékén 

ôrizzük. - a továbiakban Interjúk 

23 Ratio Educationis - Az 1777-i és az 1806-i kiadás magyar 

nyelvő fordítása (Ford. Mészáros István) Bp. 1981. Akadémiai 

kiadó 44-48.o.

Hiba! 

A 

könyv 

- A háromtanítós iskola a városok intézménye volt, amelyben három osztályt kellett jelzı 

szervezni, s tovább bôvült a tananyag. 

nem 

A mult század elejétôl fokozatosan új vagy megváltozott tartalmú elnevezések forogtak létezik 

közkézen. A foglalkozás megnevezéseinek most bemutatandó, de távolról sem teljes 

. 

variációja bizonyos mértékig jelzi, hogy milyen ellentmondásosan érvényesült a népoktatás 

fôszereplôinek társadalomhoz való viszonyulása. 

Az elsô és legszembetőnôbb változás a tanító és a tanár fogalmának szétválása.24 A tanár 

szavunk a nyelvújítás leleménye, amivel rögtön lényeges felkészültség- és presztizsbeli 

különbség vált kifejezhetôvé. A régebbi szavunk a tanító ettôl kezdve egyre inkább az elemi 

iskola oktatóját jelentette, tehát egy másirányú (szerényebb) felkészültséget igénylô feladat 

ellátóját. A tanár és a tanító megkülönböztetését, elkülönülését a mővelôdési kormányzat 

bizonyos mértékig szerette volna visszafogni. Amikor az l868-as törvénnyel életre hívták a 

népskolánál mindenképpen magasabb státusú polgári iskolát, akkor annak oktatóit még polgári 

iskolai tanítóknak nevezte a törvény. 25 A kultusztárca vezetése még a századvégén is 

ragaszkodott ehhez az elnevezéshez, hivatalos jelentéseiben változatlanul tanítónak nevezte a 

polgári iskolában dolgozókat. 

Ezzel szemben lényegében az intézmény létrehívásával egyidejőleg megindult a harc a polgári 

iskolai tanári cím elnyerésért. A vita odáig fajult, hogy Trefort Ćgoston maga lépett közbe, és 

megtiltotta a tanár elnevezés használatát számukra.26 Ez azonban nem bizonyult hatásosnak, 

mert l875-ben Polgári Iskolai Tanárok Országos Egyesülete névvel alapították meg 

egyesületüket. 

Visszatérve a népiskolai tanító megnevezésére, megállapítható, hogy az csak lassan és 

fokozatosan terjedt el. A mult század elsô felében még nagyon változatosak az elnevezések. Az 

esztergomi mesterképezdében l846-ig, a teljesítménytôl, vizsgaeredményektôl függôen a 

következô képesítéseket adták ki: 

mesteri és jegyzôi képesítést kaptak a tehetségesek és a szorgalmasak, 

tanítóit és jegyzôit a közepes deákok, 

tanítóit a gyengébbek és 

segédtanítóit a leggyengébbek.27 

Fontos adalékkal szolgál mindehhez egy ugyancsak Esztergomból származó adat. A mesterképzô 

l842. november 3-i megnyitóján Majer Istvánnak, a képzô híressé vált tanárának beszédében 

erôsen keveredett a népnevelô és a népoktató elnevezés.28 Ugyanezen alkalommal egy másik 

tanár, Rendek József azt kívánta a néptanítóktól, hogy népboldogítók legyenek.29 

24 U.o. mint 15.sz 

25 Magyar Törvénytár 1836-1868. 1868: XXXVIII. tc. 135. 

paragrafus 

26 Mann Miklós: Trefort Ćgoston élete és mőködése Budapest 

1982. Akadémiai kiadó 105. 

27 Kováts Kálmán: Az esztergomi királyi érseki Tanítóképzô 

Intézet múltja és jelen állapota (1842-1896) Esztergom 1896. 

28 Uo. mint 25. részlet a beszédbôl: 

"Ezekbôl ki-ki láthatja, mi népnevelôknél nem szorgalmazunk 

rousseaui nevelést, nem kanti philosophiát, hanem a 

keresztény mőveltséget, hogy e szerint mívelt, erkölcsös 

keresztény népoktató egyszerő, de jó falusi nevelést adhat 

népünknek, mely ôket istenfélô, engedelmes, becsülettudó, 

értelmes, szorgalmas és mi legfôbb, megelégedett konfiakká 

alakítván, nemhogy az ekétôl, földmíveslétôl elvoná, sôt 

azokat velök megkedveltesse, s virágoztassa, a így a magán- 

és közönséges, ideig-és örökké tartandó boldogságot 

elômozdítsa." Major Istvánról érdemes megjegyezni, hogy ô 

volt a múlt században igen népszerő naptárak egyikének 

írója. Az István bácsi naptára kiadásai részben a szülôknek 

adtak nevelési tanácsokat, másrészt a tanítók számára 

fogalmaztak meg útmutatókat iskolájuk, lskolaudvaruk, 

lakásuk berendezésére stb. 

29 Uo. mint 25. részlet a beszédbôl:

A népoktató, népnevelô, néptanító elnevezésektbôl, s a hozzájuk főzöttekbôl kiviláglik, 

itt nemcsak alapfokú ismeretek tanítására akarták felkészíteni a képezdék növendékeit, 

hanem annál jóval többre, a nép felemelésére. 

Ezzel szemben másfajta minôsítések is megjelentek ezekben az évtizedekben. A 

reformátusok éppenséggel úgy vélekednek, hogy a néptanító egyáltalán nem felemelkedést, 

hanem inkább visszaesést jelent a korábbi gyakorlathoz képest.30 

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

A század közepétôl, majd az l868-as törvény megjelenését követôen méginkább megszaprodnak 

a nép elôtagú megnevezések. Magát a törvényt is népoktatási törvényként szokás emlegetni, de a 

népiskolai tankönyvekrôl, népiskolai tanítókról beszéltek és útjára indult a Néptanítók Lapja. 

Mindezzel együtt meg kell állapítanunk, hogy a nép elôtagú elnevezések inkább a hivatalos 

nyelvhasználatban terjedtek el, mint a mindennapi gyakorlatban. 

A kettô közötti átmenet határterületein a tanító elnevezés mondható általánosnak, ami 

fennmaradt a legutóbbi idôkig. Igy a szakmát szervezô és kifelé is képviselô szervezetek zöme 

tanító-egyesület és nem néptanító egyesület volt.31 

Ugyancsak jellemzô a képzô intézmények elnevezése, melyeket inkább mesterképezdének, 

tanítóképezdének neveztek, de pl. néptanítóképezdének sohasem. A képzôk elnevezése l948-ig 

világosan kifejezte azt, hogy külön-külön folyt a nôk és a férfiak képzése. Az elnevezésekben, a 

nyilvántartásokban, a statisztikai jelentésekben és másutt mindig elkülönítették a tanító és a 

tanítóképezdéket. A képezde elnevezés a két világháború között kezdett rövidülni, s lett 

általánossá a rövid képzô elnevezés. Egynemő, koedukált intézménnyé az 5O-es, 6O-as években 

váltak. Az l959-ben létrehozott tanítóképzô intézetek nevében már semmiféle 

megkülönböztetéssel nem találkozunk. Az más kérdés, hogy éppen ettôl az idôtôl kezdve 

elsôsorban lányok tanultak ezekben az intézményekben. (Az óvónôképzôk elnevezése mindmáig 

hívebben tükrözi a hallgatóság körét.) 

A tanítóképzôkben - elsôsorban az l777. évi Ratio rendelkezéseit követve - erôteljes német hatás 

érvényesült. Ilyen hatásra jöttek létre a normaiskolák, melyek a hazai tanítóképzés elsô igazán 

szervezett megoldását jelentették. Lényegében ezekkel párhuzamosan honosodott meg a szintén 

német gyakorlatból átvett preparandia elnevezés. A szó igealakja a praparieren, elôkészíteni, 

felkészíteni jelentéső, melyet a tanítók felkészítésére is alkalmaztak. A preparandia növendékeit 

prepáknak nevezték, jelölteknek, akiket fel kell készíteni a pályára. Megjegyzésre kívánkozik, 

hogy a preparandia és a prepa elnevezést, mind "belülrôl", mind "kívülrôl" elfogadták, s 

lényegében mindmáig fennmaradt, igaz ma kiveszôfélben van. 

Külön érdemes elemezni a tanítók megszólításának gyakorlatát. Itt is találkozunk egy hivatalos 

változattal, melyet a múlt század végétôl kialakított fizetési osztályok bevezetésével egyidejőleg 

deklaráltak. A többségükben a IX. fizetési osztályba sorolt tanítóknek a tekintetes úr megszólítás 

dukált, melyet bizonyos társadalmi gyakorlat vissza is igazolt. S ha a teljes formát, a tekintetes 

urat nem is mindig használták, a tanító úr megszólítás a szakma legidôsebb képviselôinek falun 

mindmáig kijár. A századforduló táján és a két világháború között ez lényegében még a szakma 

minden képviselôjét megillette. Természetesen itt is akadtak különbségek. A vagyonosabbak, a 

magasabb fizetési osztályokba tartozók más felhanggal alkalmazták ezt a megszólítást, mint az 

alacsonyabb társadalmi státusu néprétegek kéviselôi. Emellett volt egy köztesnek tekinthetô 

gyakorlat is. Felkai László adatai szerint "mestram", "kánturam", "rektram" megszólítás, vagy 

egyszerő "kend" járt a tanítónak, ami a nevezett szerzô véleményével ellentétben nem feltétlenül 

"A néptanító népboldogító is legyen, emelje fel magához a 

népet, közölje ossza meg vele a szellemi kincseket, 

melyekkel bír, nevelje a népet, hogy gyarapodjék 

ismereteiben, ösztönözze munkára, emelje az ipart, s emelni 

fogja a nép jólétét is." 

30 "E korban tehát a régi rektorság és preceptorság 

általában már "néptanítóságot" jelent, mivel a legtöbb régi 

partikula - nem teljesítvén az Entwurf követelményeit - 

idôközben gimnáziumi fokról lehanyatlott, s továbbra már a 

népiskola feladatait teljesítette." 

Nagy Sándor: A debreceni kollégium mint egységes intézmény 

az egyetem kiválásáig Debrecen 1946-47. 93.o. 

31 Az Ćllami Tanítók és Ovónôk Országos Egyesületének 

alapszabályai Bp. 1933., A Budapesti Tanítóegyesület 

Alapszabályai Bp. 1936.

lenézést jelent, hanem a tanító presztizsének kifejezését.32 Falun - ezt ismét 

interjúadatokból tudom - még a hatvanas években is élt a tanító úr elnevezés, ami a 

pályakezdô férfiaknak kijárt.33 

A falusi környezetben részben a megnevezések archaizálódásával, másrészt különféle 

minôsítésekkel lehet találkozni. Az imént említett tanító úr megjelölés mellett katolikus 

településeken fennmaradt a kántor úr, reformátusokan a rektor úr elnevezés. A népi 

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

történetekben, közmondásokban, adomákban nagyon nagy variálódással lehet találkozni. Ezekben 

éppenúgy megtalálható a részeges, bôtorkú, menyecskéket hajkurászó mint az okos, a ravasz 

vagy a szegényes öltözető tanító. 34 

A múlt század utolsó harmadától terjedet el a tanítónôk alkalmazása, ami a nyelvi anyagban is 

megjelent. A kisasszony megszólítás terjedt el, amik részben az úri, idegen származást, másrészt 

a hajadoni állapotot ismerte el. Katolikus településeken, ahol apácák is tanitottak, nekik járt ki ez 

a megszólítás. Amikor az államosítás után ôk nem taníthattak, a helyükbe érkezô fiatal 

tanítónôket csak fruskáknak titulálták, amivel nemtetszésüket és fenntartásaikat egyaránt 

kifejezték a szülôk.35 Protestáns településeken elterjedt volt a tanítóné, a tanítóné asszony, ami 

nemcsak feleségi minôségüket jelentette, hanem számos esetben azt is, hogy a feleség teljes 

joggal helyettesíthette férjét a tanításban. 36 

A második világháborút követôen ezen a téren is nagy változások mentek végbe. Furcsa módon, 

ahogy egyre jobban elôtérbe került a népi demokrácia eszmevilága és sajátos gyakorlata, úgy 

szorult háttérbe a népoktatás, a népiskola és a néptanító. 

Az okok elsôsorban az új iskolaszervezési megoldásokkal magyarázhatók. A népiskolát, illetve 

az elemi iskolát a nyolcosztályos általános iskola váltotta fel. Ez mint elgondolás igen racionális 

volt, ami megvalósításáról viszont nem mondható el. Egyesítette magában a korábbi népiskolát, 

polgári iskolát és a gimnáziumok alsó tagozatát, ami az itt tanítók elnevezéseiben is tükrözôdöt. 

A sokféle irányban képzett tanító - nem máról-holnapra ugyan - csak a kisebb gyerekek tanítására 

lett alkalmas. A magasabb osztályokban oktatókat - a polgári iskola és a gimnázium örököseként 

- tanárokká kellett, illetve kellett volna minôsíteni. Ennek az volt a legfôbb akadálya, hogy 

közülük csak kevesen kerültek az általános iskolába, így aztán az ottani munka vitele zömmel a 

tanítókra hárult. Öket viszont az átképzések után sem "léptették elô", mert jóllehet a 

felsôtagozatban tanítottak, de nem tanárként, hanem szaktanítóként mőködtek.37 Ez az állapot 

csak az ötvenes évek végére változott meg, de tulajdonképpen csak a körzetesítéssel vált teljessé 

az alsótagozatos tanítói és a felsôtagozatos tanári foglalkozás egymástól való merevebb elválása. 

Természetesen ez egy-egy ember életében nagyon különbözô módon jelentkezett és jelentkezik. 

Nagyon kevesen voltak és vannak olyanok, akik csak tanítói oklevelük, végzettségük alapján 

végig alsótagozatban maradtak. Sokkal több az átmenet, melynek tipikus esete a tanítói 

pályakezdés, majd a munka mellett szerzett szaktanítói, majd tanári végzettség birtokában 

megvalósított szakosodás. Kivételes esetekben több fokozat teljesítése sem bizonyult 

lehetetlennek. Kevesen ugyan, de akadnak olyanok, akik tanítóként léptek munkába, majd 

tanárképzô fôiskolát, késôbb egyetemet végezve középiskolában vagy éppen tanítóképzô 

32 Felkai László: Neveléstörténeti dolgozatok a dualizmus 

korából Bp. 1983. Tankönyvkiadó 

33 Interjúk 

34 Kresz Mária: A gyermekkor és az ifjukor néprajza egy 

kalotaszegi faluban Doktori értekezés 1944. Kézirat Néprajzi 

Muzeum Etnológiai Adattár 

Részletek a tanítókkal kapcsolatos vélekedésekrôl: 

"A régi tanítóknak nagyon rossz hírük van, némelyek inkább 

elmennek szolgálni, csakhogy megszabaduljanak a tanítótól. 

"Én is csak azért mentem el cselédnek olyan hamar, mer olyan 

rossz vót a tanítónk. Gondoltam, engem mindíg így vernek, 

inkább elmegyek pesztrának."- emlékezett egy asszony." 38 o. 

" Mikor én iskolába jártam a pap csak bejött és megvert. A 

tanítónk olyan részeg volt, hogy az asztal mellett elaludt, 

zsebeit kikutattuk." 39.o. 

35 Interjúk 

36 Kormos László: Kunmadaras története 

37 Interjúk - alanyaink számos szaktanítói oklevelet 

mutattak be a kérdezôknek

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

fôiskolán tanítottak, illetve tanítanak. Lehet, hogy lelkük mélyén tanítónak vallják ugyan 

magukat, de szociológiai értelemben semmiképpen sem tekinthetôk annak. 

Az iskolaszervezési okok mellett integrálási és nivellálási törekvések hatottak l945 és 

l948 után. Jó példája ennek a pedagógus elnevezés jelentôs, de mindmáig nem egyértelmő 

térnyerése.38 A görögöktôl származó pedagógus-t természetesen l945 elôtt is ismerték és 

használták, de meglehetôsen korlátozott körben. A neveléstudomány szakfolyóiratát Magyar 

Pedagógiá-nak hívták, adtak ki Pedagógiai lexikont, tehát elsôsorban a szaktudományt foglalta 

magába a pedagógia. l945 után elôször viszont mozgalmi értelemben használták, amikor 

megalakult a Magyar Pedagógusok Szakszervezete, amely minden tanítással, neveléssel 

foglalkozót tömöríteni akart. Annyit azonban rögtön hozzá kell tennünk, hogy ez a szervezet igen 

közel állt a Magyar Kommunista Párthoz, s integrációs körekvései mellett kezdettôl fogva 

diszkriminációt alkalmazott a felekezeti oktatással szemben. A pedagógus szakszervezet 

létrehozásában nem kis mértékben vették alapul a szovjet mintát. 39 

Részben a szakszervezet törekvéseiben, de másutt sem kisebb mértékben, az egyenlôség-eszme 

jegyében, részben a korabeli demokrácia értelmezés szerint erôteljes támadás fogalmazódott meg 

a társadalmi egyenlôtlenség felszámolása érdekében (földosztás, államosítás, jövedelmek 

kiegyenlítése stb.). Ezekben a törekvésekben számos jogos követelés, igyekezet fogalmazódott 

meg, hiszen éppenséggel a néptanítók, falusi tanítók tevékenységét, de más foglalkozásokat sem 

becsültek jelentôségüknek megfelelôen. A tanítók között ezen egyenlôség jegyében vezették be a 

tanító pajtás elnevezést, melyet aztán a mindennapi gyakorlat kiiktatott.40 De akadtak más 

célpontok is. Ilyen volt az egyetemi tanár, aki kétségkívül a korábbi idôszak elitjéhez tartozott, s 

ez életfeltételeiben, életvitelében szintén megnyilvánult, amit nehezen lehetett összeegyeztetni a 

nivelláló törekvésekkel. 

l948-ban, majd azt követôen a demagóg egyenlôség-elképzelés került elôtérbe, s ennek 

következtében csaknem mindenki aki tanítással és neveléssel foglalkozott, pedagógussá vált. 

Ennek egyik megnyilvánulása az l952-tôl kezdve bevezetett Pedagógusnap, aminek a hatvanas 

években kiadott lexikon szerint a következô a célja: emlékeztesse a dolgozó népet a nevelési 

munka fontosságára és emlékeztesse a pedagógust az oktató-nevelô munka színvonalának 

emelésére.41 - A pedagógus fogalom bevezetésének "megszorításait" részben éppen a 

Pedagógusnappal lehet illusztrálni. Például csak a nyolcvanas évek végén kaphatott e napon 

elismerést egyházi iskolában tanító tanár, tehát ôket - különösen az ötvenes években - hivatalosan 

nem ismerték el pedagógusnak. Valószínőleg kevesen kísérelték meg, de ôk nem lehettek tagjai a 

Pedagógusok Szakszervezetének sem. De másirányban sem egyértelmőek a fogalom határai, mert 

az is kiderült, hogy a pártoktatásban, a szakszervezetek oktatási intézményeiben tanítók szintén 

nem számítottak pedagógusnak. 

A korábban meglevô különbségek felszámolása a nyilvánosság területén is észlelhetô. l945 és 

l948 után nemcsak a felekezeti tanítók lapjait szüntették meg, hanem olyan nagy multú 

periodikákat is mint a Néptanítók Lapját és a Magyar Tanítóképzôt, s a különféle tanárcsoportokat 

szintén érte ilyen veszteség. A nivellálás egyik megnyilvánulása a Köznevelés, amely 

elvileg minden pedagógus lapja, de egyetlen réteg sem mondhatja igazán sajátjának. Hasonlók 

történtek az érdekképviseleti nyilvánosság területén. l945 után a Pedagógus szakszervezet lapja 

volt a késôbb megszünt Embernevelés, majd az 56 utáni szilencium miatt csak a 6O-as évek 

végétôl újra induló Pedagógusok lapja. Néhány évvel elôbb jelenhetett meg ismét A tanító, amely 

a Néptanítók Lapjának örökébe lépett, de azt pótolni máig sem tudta, hiszen nagymultú elôdjével 

szemben szinte kizárólag módszertani kérdésekkel foglalkozik. 

Részben az utóbbi évtizedek gyakorlatában vált általánossá a tanító bácsi és a tanító néni 

elnevezés. Míg falun sokáig fennmaradt a tanító úr, addig urbanizáltabb környezetben inkább az 

elôbbiek terjedtek el. Falun hasonlóan új gyakorlat a tanítók keresztnéven, sôt becenéven való 

szólítása, mely kétségkívül kifejezi a bizalmat, a közvetlenséget. Ezzel szemben az orvos 

38 Más tényanyag elemzése nyomán jutott hasonló 

következtetésekre Nagy Mária: Politikai-szakmai elvárások és 

érdekvédelem a pedagóguspályán 1945 után In Pedagógusok, 

bérek, érdekek (Szerkesztette: Nagy Mária) Bp. 1990. 

Oktatáskutató Intézet 13-51. 

39 Horváth Márton: Közoktatáspolitika és általános iskola 

Bp. 1978. 

40 Interjúk 

41 Uj Magyar Lexikon 5. kötet Bp. 1962. 398.o

Hiba! 

A 

könyv 

megmaradt doktor úrnak, a pap tisztelendô úrnak, a polgármester és a jegyzô is effelé jelzı 

tendál. Korábban a tanácselnök vagy titkár elvtárs volt, s a téeszelnöknek is kijárt az nem 

utóbbi titulus, míg a tanítónak nem. 

létezik 

Ujabban a tanító fogalma szinte egyet jelent a tanítónôvel.42 A nôk foglalkoztatásának . 

kiterjesztése szintén hatott a pálya mővelôire. Az iskola szociális szerepe nagymértékben 

kibôvült a gyermekmegôrzés és felügyelet ellátásával. Mindez a tanítóságon belül új reszortokat 

eredményezett, amire elnevezéseket kellett kreálni. A tanyai tanítóból a tanyai diákotthon 

nevelôje lett vagy napközis. Hivatalosan és némi magasztossággal ugyan napközis nevelônek 

titulálják a gyerekekre felügyelô tanítónôt, de a köznapibb szóhasználatban elterjedt napközis, 

napközizni bizonyos értékig azt is érezteti, hogy ez a munka másodlagos fontosságú. Terjedôben 

van még egy hivatalos elnevezés, az osztálytanító, amely méginkább meg akarja erôsíteni, a 

tanítás az igazi munka, nem a felvigyázás. 

42 Egy jellemzô példa: Néhány éve egy ismert 

népdalénekesnônk, Faragó Laura járt a jászberényi fôiskolán, 

s affelôl érdeklôdött, járnak-e hozzánk fiúk. A továbbiakban 

kiderült, öccse szeretett volna tanító lenni, de úgy 

gondolták, a tanítóképzôbe csak lányokat vesznek fel, ezért 

nemigen biztatták.

MÜVELÖDÉSPOLITIKUSOK ÉS TĆRSADALOMTUDOSOK A 

TANITOKROL ÉS A NÉPOKTATĆSROL 

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

A társadalomirányítás eszközei közül kétségkívül a politikai eszközök képesek 

leghatékonyabban befolyásolni a társadalmi folyamatokat. A következôkben bizonyos történeti 

rendet követve - számos lényegtelennek egyáltalán nem minôsíthetô tényezôt azonban mellôzve, 

de mégis egyfajta áttekintésre törekedve - megkísérlem több politikai program és tudományos 

elemzés tükrében bemutatni a tanítóság helyzetének alakulását. Nem annyira a gyakorlati 

cselekvésre, megoldásokra koncentrálok, hanem a kérdések teoretikus megközelítését, az 

ideológiák kimunkálását kívánom vázolni. 

Eötvös József a tanítókról 

A magyar mővelôdéspolitika és társadalomtudomány történetében megkülönböztetett hely illeti 

meg Eötvös Józsefet. Róla ugyancsak elmondható, hogy teljesítményérôl megannyi értelmezés 

született, s minden kor megtalálta benne a maga igazolását. Hol mint polgári gondolkodót, hol 

mint haladó politikust, máskor mint az iskolaügy törvényalkotóját méltatták. Most választott 

nézôpontomból kívánom elemezni, s különösen azt a képet, amit ô alkotott meg a tanítókról. 

Nagy mővében, a röviden csak Uralkodó eszmék-ként emlegetett munkájában végiggondolta a 

polgári átalakulás szinte valamennyi részletét, s olyan reformprogrammal állt elô, amelyet sem 

kortársai, sem utódai nem méltettak és talán sohasem szívleltek meg igazán.43 Mind elméleti 

munkáiban, mind gyakorló politikusi mőködése során kulcskérdésnek tekintette a népoktatás 

ügyét, melynek széles körő megvalósítása nélkül az egész programot hiú ábrándnak tekintette. 

Nekünk "értelmes munkásokra" van szükségünk, akik népnevelésünk korabeli szintjén nem álltak 

rendelkezésünkre - szögezte le l846-ban.44 Azt már fôleg az Uralkodó eszmékben fejtette ki, 

hogy helyi önkormányzatokon alapuló társadalmat csak arra megfelelôen felkészült emberekkel 

lehet megvalósítani. Elképzeléseiben fontos szerepet szánt a tanítónak, s több írásában 

foglalkozott e foglalkozás mővelôivel. 

l846-ban közreadott cikksorozatában a népoktatás és a népnevelés dilemmájával foglalkozik, s 

ara a megállapításra jut, hogy a két terrénumot meg kell különböztetni, el kell határolni 

egymástól. A népnevelést nem lehet pártküzdelmek tárgyává tenni, nem lehet elvenni az 

egyházaktól, s nem lehet a tanítókra hárítani. A tanítónak, az iskolamesternek elsôdleges, éppen 

elegendô feladata a népoktatás, s nem kell magára vállani a vallásos nevelést. Javasolta, bízzák a 

tanítóra a nép tanítását, a hitoktatást pedig erre hivatott "egyházi férfiúk" lássák el. 

Az l85l-ben és l854-ben közreadott Uralkodó eszmék-ben külön fejezetet szentelt a 

központosított, állami oktatásügynek. Számunkra különös jelentôsége van annak, hogy ebben a 

fejezetben kitért a néptanítók helyzetének, lehetôségeinek elemzéséra. Eötvös kiindulópontja az, 

hogy az állam lehetôségei, abban a pillanatban, amikor lehetôvé, sôt kötelezôvé teszi a 

mővelôdést, korlátozottá is válnak, mivel "nem áll módjában meghatározni a következményeket". 

Továbbvíve e gondolatmenetet, kifejtette, hogy ebben az államban lehetetlen teljes mértékben 

szabályozni a tanítók tevékenységét, hiszen nem lehet ôket elszakítani társadalmi környezetüktôl. 

Erre a katolicizmus tett kisérletet, amikor a szerzetességgel olyan közösségeket alakitott ki, 

amelyek csknem teljes mértékben alávetették magukat az egyház érdekeinek. Polgári államban 

viszont erre gondolni merô ábrándozás, mert mint Franciaország példája bizonyította, a 

néptanítók minden ellenkezô törekvés ellenére szembekerültek az állammal. Az l848-as 

forradalmak idején éppen a néptanítók léptek fel legellenségesebben az államhatalommal 

szemben. 

Összegezve, Eötvös említett munkáiban olyan tanítót képzelt el, aki autonóm figura, akinek jól 

körülhatárolható feladata van a népoktatás területén. A néptanító nem izolált, állami parancsokat 

végrehajtó közkatona, hanem olyan ember, akinek bizonyos aurája van, aki rendkívüli esetekben 

akár ellenséges viszonyba is kerülhet megbízójával, az állammal. 

43 Eötvös Jázsef: A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása 

az államra I-II. Bp. 198l. 

44 Eötvös József: Kultúra és nevelés Bp. 1976.

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

Az iménti vélekedéssel, mint kényelmetlen, bizonyos idôszakban akár rebellisnek is 

értelmezhetô magyarázattal kevéssé lehet találkozni a közelmúlt hazai szakirodalmában. 

Sokkal nagyobb publicitást kapott Eötvös másik, tudományos szempontból sokkal 

jelentéktelenebb írása, mely a Néptanítók Lapjának elinditásakor, annak elsô számában 

jelent meg.45 Az akkor újra kultuszminiszteri funkciót ellátó Eötvös az alkalomhoz illôen 

agitatív, mondhatnánk propagandisztikus eszközökkel élt. Számolva a népoktatás adott mostoha 

helyzetével részben a néptanítók "akaratára" és áldozatkészségére apellált, melyre a 

késôbbiekben pro és kontra sokszor hivatkoztak. 

Nagy László, a kiváló pedagógiai szakértô - aki egyébként nagy tisztelôje volt Eötvösnek - 

meglehetôsen epés megjegyzéssel illette ezen megnyilvánulását.46 Az idézett szerzô elemzése 

illusztrálja, miként válik szét egymástól a tudós és a politikus vélekedése. Egyben azt is 

szemlélteti, hogy a századelô neves tudósa - az Eötvös halála után újra és újra elhangzó jobbitási 

ígéretekre reagálva - milyen kritikusan emelt szót a pusztán a tanító hivatásszeretetére építô 

oktatáspolitika ellen. 

Az eötvösi és az azt követô dualizmuskori mővelôdéspolitika között többféle vonatkozásban 

lehet összehasonlításokat tenni. Szinte egybehangzó a szakirodalom ítélete, hogy Eötvös utódait 

jóval kevésbé foglalkoztatta a népoktatás ügye, figyelmük sokkal inkább fordult a közép- és a 

felsôoktatás felé. 

Mindez nem jelenti azt, hogy abszolút közömbösek lettek volna e terület irányában. Trefort 

Ćgostont például sokat foglalkoztatta a tanítók jogviszonyának rendezése.47 Egyik 

legvitatottabb, sokak által félremagyarázott intézkedése az l879. évi XVIII. törvénycikk, melyben 

a tanítók alkalmazási feltételéül szabta a magyar nyelvtudást. Csak a szöveget tekintve, akár 

nacionalistának minósíthetô ez a törvény, melynek végrehajtását viszont meglehetôsen liberálisan 

kezelték, hiszen l89O-ben pl. még a görögkeleti vallású tanítók lO %-a nem tudott magyarul. 

A másik, gyakorta nacionalistának minôsített miniszter Apponyi Albert volt. Ezt az ítéletét 

elsôsorban az általa beterjesztett l9O7. évi XXVII. törvény alapján fogalmazták meg, mely a 

magyar nyelvet, illetve a gyerekek anyanyelvét tette kötelezôvé az iskolákban. A törvény ezentúl 

negymértékben kiterjesztette az oktatás ingyenességét, mely addig jelentôs társadalmi rétegeket 

tartott vissza az iskolától. Apponyinak további említésre méltó kezdeményezése a népoktatás 

terén a Jászberényi Tanítóképzô életrehívása. Évtizedekig volt a város képviselôje, s részben 

ezzel összefüggésben valósult meg ez az elgondolás. 

A két világháború között 

A népoktatás ügye igen intenzíven foglalkoztatta a korszak mővelôdéspolitikusait. Közülük is 

kiemelkedik Klebelsberg Kunó, akinek jelentôségét, kiemelkedô szerepét hosszú ideig elvitatták. 

Különösen a kultúrfölény-elképzelését támadták, nacionalistának, sôt esetenként fasisztának 

minôsítették.48 Ezekkel a minôsítésekkel nem kívánok foglalkozni, annál inkább az elgondolás 

népoktatáspolitikai elemeivel. Klebelsberg nemcsak azt hirdette, hogy a magyarság az 

utódállamok nemzeteivel szemben fejlettebb, "fölényben van", hanem újra és újra figyelmeztetett 

45 Eötvös 1976. 

46 Nagy László: Báró Eötvös József és a Népoktatási törvény 

- Magyar tanítóképzô 1894. 

"Eötvös a tanító képzettségét, buzgóságát, 

hivatásszeretetét, hatékoyságára nézve a népnevelésnek 

minden egyéb tényezôje fölé helyezte, meg volt gyôzôdve, 

hogy ha a népsikoa épülete rossz is, felszerelése hiányos, a 

tankönyvek rosszak, vagy éppen nincsenek is, a tanító 

egyénisége mindezen hiányok dacára is képes a népnevelés 

magas színvonalra emelni." 

47 Mann M. 1982. 108-111. 

48 Példaként: Balogh Sándor: Klebelsberg és a magyar 

"neonacionalizmus" Bp. Pedagógiai Szemle 1962. 5.sz. és 

Kerényi György: Adalékok a Horthy-fasizmus kulturális 

politikájához Szegeden 1919-1929. Tiszatáj 1956. 8.sz.

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

arra, mit kell tennünk lemaradásunk ellen. Ezzel a kultúrfölénnyel 

összeegyeztethetetlennek tartotta a korabeli Magyarország iskolázottsági állapotát, Kitőnô 

taktikai érzékkel politikai tôkét kovácsolt ebbôl a "nemzeti szégyenérzetbôl", s olyan 

összegeket szvaztatott meg a kultusztárca és ezen belül a népoktatás számára, melyet sem 

elôdeinek, sem utódainak nem sikerült elérni. 

Eszköztárából két dolgot tartok különösen figyelemreméltónak. Egyrészt kiváló 

szakemberekkel vette körül magát, akik olyan érvanyagot produkáltak számára, mellyel híveket 

tudott szerezni elképzelései megvalósításához. Ennek egyik példája a kultuszminisztérium 

gondozásában l928-ban megjelent Magyar népoktatás címő győjtemény, mely szakszerő és 

aprólékos összefoglalója a magyar alsófokú oktatás korabeli helyzetének.49 A minisztérium 

tisztviselôi és más rangos szakemberek elemzô tanulmányokban foglalták össze a hazai 

népoktatás múltját, az elemi népiskolák helyzetét, a tanítóképzés feladatait, s más a területtel 

összetartozó ismereteket. A kézikönyv mindmáig a legrészletesebb katasztere a magyar 

népoktatásnak, megtalálható benne minden fontosabb adat a legutolsó tanyai iskola fontosabb 

felszereltségi mutatójáig. Mindezt jól szerkesztett térképek és statisztikai táblák segítségével 

tették szemléletessé. A kézikönyv ebben a formájában kitőnô politikai érvanyagnak számitott, 

ennek alapján könnyebben meg lehetett gyôzni bárkit arról, hogy mely területek ellátatlanok, s 

hova kell fordítani az elkövetkezendôkben összegeket a hiányok felszámolása érdekében. 

Klebelsberg másik eszköze az emelkedettség, mellyel nemegyszer mesteri módon keverte a 

racionális az ideologikus elemeket. Szinte mesébe illôen az a néplélekként funkcionáló, népbarát 

tanító-image, melyet egy l925-ben elmondott beszédében vázolt.50 Másutt viszont sokat 

hangoztatott középosztály koncepcióját elegyítette a tanítói utánpótlás kérdéseivel.51 

A 2O-as évek nagyszabású népoktatási programjával párhuzamosan számos elméleti kérdés 

került elôtérbe, s nagynevő tudósok egész sora foglalt állást az alapfokú oktatás kérdéseiben. 

Nagy hatású, máig elgondolkoztató és vitára ingerlô állásfoglalást tett közzé Karácsony Sándor. 

Karácsony élesen birálta a Ratiok közreadása nyomán kialakult, akkor immár másfél évszázados 

gyakorlatot. Ugy látta - s ezt nehezen lehet elvitatni -, a protestáns, partikuláris rendszer 

fenntartása és továbbépítése helyett, behódolva a nyugati (katolikus-keresztény) gyakorlatnak 

feláldoztuk az önmagunk által kiépitett iskolarendszert.52 S, hogy mindez nem holmi multba 

révedezô nosztalgiázás, Karácsony tényekkel érvelt. A hatosztályos partikuláris iskolákban 

fôiskolát végzett tanítók (Karácsony szóhasználata szerint akadémikus rektorok) tanítottak, 

számuk a XVIII.sz. messze nagyobb volt a 2O-as években fennálló középiskolák számánál. Több 

olyan helyet említett, ahol egy évszázaddal azelôtt még hatosztályos középiskola volt, s ahol a 

dolgozat közzététele idején már csak elemi iskola mőködött. A szerzô összehasonlithatatlanul 

rosszabbnak tartotta az iskolák személyi feltételeit, szóvá tette az e területen megmutatkozott 

nagymértékő visszaesést. Az akadémikus rektorokhoz képest a korabeli tanítókat "szánalmas 

alakoknak" minôsítette. 

Ugy látta, hogy az elemi iskolákat nem alsóbb fokú, hanem alsóbb rendő iskoláknak szánták, 

melyek képtelenek arra, hogy a XX. századi kultúrát közvetitsék.53 

49 M. Népoktatás 

50 Klebelsberg Kuno: Beszédei, cikkei és törvényjavaslatai 

1916-26. Bp. 1927. 

"Olyan tanítói karra van szükségünk, amely szereti a falut: 

ha egy fiatal tanító élete párjául derék, házias lányt 

választ, aki szeretô szívvel osztja meg vele életét, akkor 

ez a tanító nem fogja magát elhagyatva érezni, mert a tanya 

népe, ha benne jóakaratú barátot fog találni, felkeresi és 

megbecsüli. Nem úgy képzelem, hogy csak a tankötelezetteket 

oktassa, hanem a népnek igazi barátja, lelke legyen a 

tanító". 

51 Klebelsberg Kunó: Tradiciók - Nemzeti Ujság 1924. 

augusztus 16. 

52 Karácsony Sándor: A magyar észjárás Bp.1985. Magvetô 189- 

195. 

53 Karácsony S. 1985.98-99.

A továbbiakban még élesebben kelt ki a tanítóság felkészületlensége ellen, s háborogva 

fakad ki ellenük.54 - Karácsony alapos helyzetismereten alapuló megállapításaiban 

mindmáig akad megszívlelni való. Igényessége, a modernizálás nemzeti hgyományokkal 

való összhangba hozása olyan értékek és megállapítások, melyek alig vesztettek 

aktualitásukból. 

Igen termékeny gondolatokkal járult hozzá a problémakör tisztázásához Imre Sándor, a 

nemzetnevelés programjának meghirdetôje.55 Vélekedése szerint az elemi iskola feladata: "a 

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

közmővelôdés egyetemes alapjainak mindenkiben azonos kifejlesztése, a közösség tagjaiban levô 

sokféle érzületi, ismereti, akarati irány békés kiegyenlitôdésének lehetôvé tétele..." 

Neveléstanában sokat foglalkozott a tanító alakjával. Elsôsorban győjtôfogalomként, mindenfajta 

pedagógusi tevékenység megjelölésére használta: "az életfeladatot jelölte nem a hivatali 

minôséget." 

A tanítók tevékenységében megkülönböztette egymástól a hivatás és a hivatal fogalmát. A 

tanító tevékenységének hivatali jellegén a munkahelyi rend fegyelem betartását, a kirótt 

munkafeladatok pontos végrehajtását értette. Ezt nagyon fontosnak tartotta, mert ha a tanító a 

hivatalos megkötöttséget nem tartja be akkor felborul az iskola normális mőködési rendje.56 

Nem kisebb jelentôséget tulajdonitott a hivatásérzésnek, mely nélkül a munka nem az 

örömszerzés és a kielégülés forrása. A hivatásérzés "bensô indíttatás", a munkavégzés erôforrása. 

Tudományos igénnyel megfogalmazott mővekben ritkán találkozni olyan líraian szívbemarkoló, 

de ugyancsak elgondolkodtató mondatokkal, mint a szóban forgó mőben.57 

Rokon gondolatokat feszeget az idôszak lassan immár feledésbe merülô, szociológiában és 

filozófiában egyaránt jelentôs tudósa, Dékány István. Pedagógiai koncepciójának egyik 

sarkalatos kérdése az iskolaszerőség elvének megfogalmazása.58 Dékány szerint az iskola egy 

"önjogú" világ, melynek törvényeire mind belülrôl, mind kivülrôl gondosan kell vigyázni. A 

törvények megsértése egyenlô az iskolaszerőség megsértésével. Befelé úgy lehet elôsegíteni az 

iskolaszerőség érvényesülését, ha mindent megteszünk az "iskola harmonikus életének 

meghagyása vagy elômozdítása érdekében." Ha bizonyos eljárások zavart keltenek, akkor fel kell 

váltani, helyettesíteni kell ôket, hogy azok elháruljanak. 

Az iskolaszerőség "kifelé" való érvényesítése sokkal bonyolultabb feladat, hiszen az iskolát 

megannyi kihivás éri. Elsô számú példája az, amikor a cserkészcsapatot kiállitják a magas vendég 

"A tanítóság nem reprezentálja a kultúrát, és nem ismeri - 

tudományos tisztánlátással és mővészi intuícióval legalább 

nem - úgy a közönségét, hogy feladatának megfelelhessen." 

54 Karácsony S.101-103. 

"A részeg kántort, a félmővelt mestert, az örökké éhes és 

urak asztalánál hő kutya módjára étvágygeresztônek elôevô 

kostát, a pálcázógépet, a Kolumbusz tojását fél kiló vajon 

is megmagyarázó panamistát, aki azzal védekezik a kétoldalt 

belapított földgömb mellett a tanfelügyelô elôt, hogy úgy 

kapta, a disznó-, malachizlalással, fôkorteskedéssel 

mellékfoglalkozó, bizonyitványgyáros, parasztkoma, nem író, 

nem olvasó, irodalmilag is agyonszatirált, megunatott 

figuráját? ....A köztudatban élô tanító alakja nem felel meg 

a mi magasabb céljainknak." 

55 Imre Sándor: Neveléstan Budapest 1942. Stusium kiadás 

56 Imre S. 1942. 163-165. "...semmibe sem venné, zabolátlan 

önkényeskedés állhatna be, az iskolai élet rendje 

felbomlanék, az iskola a rendeltetését nem tudná betölteni." 

57 Imre S. 1942. 163. 

"Az életet végigélni enélkül is lehet, de a munka akkor nem 

személyes munka, csak lélektelen iparőzés. Még jó asztalt 

vagy csizmát készíteni, idegen írást jól másolni sem igen 

lehet anélkül, hogy az ember lelke ott ne legyen: 

gyógyítani, lelkeket gondozni, igazságot szolgáltatni, 

emberek sorsát intézni, lélek nélkül csak rosszul lehet." 

58 Dékány István: Pedagógiai elvek Bp. 1936. Országos 

Közápiskolai Tanáregyesület 66-69.o.

Hiba! 

A 

könyv 

fogadására. Éles kritikával illette Dékány a szovjetunióbeli és a nyugati gyakorlatot. Az jelzı 

elôbbi "a szülôk politikai érzületének kipuhatolására", másrészt "politikai propagandára" nem 

törekedett az iskolába, amely ellenkezik a fenti alapelvekkl. Hozzáfőzte még, hogy "az létezik 

iskolában nem lehet politikai győléseket tartani, pártokat szervezni". Ovta, féltette az 

. 

iskolát a nyugati, fogyasztói társadalom diktálta reklámtól, mely szintén "zőrzavart" okozhat.59 

Nézôpontunkból különleges figyelmet érdemel Dékány munkásságának a küldetéstudattal 

foglalkozó része, melyet sokkal inkább szoktak gyakorlati elvárásként megfogalmazni, mintsem 

tudományos elemzéssel.60 Az egyházak a papoktól, a lelkészektôl és más közvetlen 

elárendeltjeiktôl elvárták azt, hogy tevékenységüket teljes odaadással, minden mást félretéve 

végezzék. Hasonló gyakorlatot követtek a munkásmozgalom egyes területein, amikor a jövô 

érdekében hozandó áldozatra hivatkozva, a küldetéstudatra appellálva birtak cselekvésre 

embereket. Ez a jelenség vissztérôen jelen volt és van a tanítói tevékenységben.61 

Hivatkozott dolgozatában Dékány szaktudományos alapokon közelítette meg a kérdést. Jung, 

Spranger és Wiese munkáit felhasználva a nevelôi tevékenység középpontjába állította a 

szeretetet, mely nélkül - szögezte le többekkl egyetértésben - nincs eredményes nevelés. A 

szeretet a nevelô számára "kôzponti erô és akaratpótlék, nem ellágyulás, nem romantikus 

fellelkesültség, majomszeretet, ...hanem harc az emberi sors hiányosságaival, szemben az emberi 

gyengeségek kiküszöböléséra." Az effajta tevékenységet végzô orvos, lelkipásztor szolgálatot 

teljesít, melyet minden körülmények között vállal. Az igazi orvosnak nem a honorárum jár a 

fejében, amikor betegein segít, de rendszerint kap bizonyos visszaigazolást áldozatvállalásért. Az 

iskolában viszont bonyolultabb mindez, mert "az eredmény sokszor láthatatlan, a tanító nem kap 

köavetlen visszajelzést." 

Az amerikai szociológusok tanulmányozása nyomán rámutatott, a modern élet mind több 

tevékenységet akar szilárd keretek között, intézményesülten látni, amely a missziós léleknek is 

korlátokat szab. Ez alól természetesen az iskola sem kivétel, elôtérbe a módszeresség és a 

kiszámitottság került, s ezzel párhuzamosan háttérbe szorult a missziós nevelôi lélek. 

Egy fontos, de meg nem valósult törvény születése 

A tanítók helyzete és a tanítóképzés meglehetôsen ritkán kapott igazán jelentôs nyilvánosságot, 

egyáltalán nem volt gyakori, hogy ez a téma döntôképes fórumok elé kerüljön. Különösen nem 

igy alakult ez l948 után, amikor a tanítóság és a tanítóképzés ügyeinek rendezésére sokkal inkább 

a rendeleti úton való szabályozás volt jellemzô, melyet legfeljebb egy szők szakmai kör vitatott 

meg a közrebocsájtás elôtt.62 A következôkben ismertetendô egykori parlamenti vita ezért is 

figyelmet érdemel. 

l938-ban két tárgyalási forduló után döntött a parlament a tanítóképzô akadémiák 

bevezetésérôl.63 A vita végeredményeképpen megszületett az l938.évi XIV. törvénycikk, mely 

kétfokozatúvá akarta tenni a tanítóképzést. 

59 Dékány 1936. u.o. 

60 Dékány István: A missziós lélek és a nevelôi lelki alkat 

Bp. 1939. 

61 Lásd. A tanítókép az irodalomban és más mőalkotásokban 

címő fejezetet 

62 Ladányi Andor: Egy fontos oktatáspolitikai döntés 

megszületése - Magyar Tudomány 1985. 5.sz. és Pethô László: 

A tanítóképzés fôiskolásításának oktatáspolitikai kérdései - 

Pedagógusképzés 1989. 1. sz. 

63 Képviselôházi napló 1938. 153-274. és Felsôházi napló 

1938. 130-158. - Március ll-2l között hat ülésnapon vitata a 

törvénytervezetet a képviselôház, mig április 7-8-án a 

felsôház foglalkozott a kérdéssel. A tanítóképzés 

fejlesztésével foglalkozó törvényjavaslatot - kissé jellemzô 

módon - a gyakorlati irányú (ipari, kereskedelmi) 

középiskolákra vonatkozóval együtt tárgyalta a képviselôház. 

Tehát elkülönítve a gimnáziumok ügyétôl, melyre l935-ben 

hoztak törvényt.

Ennek értelmében elôbb a négy éves liceumi szakaszt kellett volna teljesíteniük a 

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

növendékeknek, majd azután a legjobb tanulók szerezhettek volna két év múltán akadémiai 

végzettséget. A törvénybôl a területi átrendzôdések következtében úgyszólván semmi sem 

valósult meg, de a parlamenti vitából követketethetünk arra, hogy az ország akkori vezetô 

politikusai hogyan vélekedtek a tanítókról és a tanítóképzésrôl. 

A hosszabb ideig tartó képviselôházi vitában igen sok életközeli, valóságismeretrôl tanúskodó 

álláspont hangzott el, mig a felsôházi vitát távolságtartó, teoretikus megközelítések jellemezték. 

A képviselôházi ülésen elsôsorban az ellenzéki, s a pályát belülrôl látó, egykori tanár 

képviselôk vették védelmükbe a tanítókat. Voltak, akik üdvözölték azt, hogy a tanítók a jövôben 

magasabb szintő képzésben részesülnek, mert ez mindenképpen növeli majd a pálya 

létezik 

. 

presztizsét.64 Mások kifejezték kételyüket az akadémiával szemben, hiszen ez az iskolatipus még 

mindig nem fôiskola, tehát elismertetése nem lesz egyértelmő.65 

Mások az erkölcsi, megbecsülésbeni problémakát hangoztatták. Ebbe a körbe tartozik az 

hozzászólás, amelyben a tanítói munka közjogi és társadalmi elismertetése érdekében emelt szót 

a képviselô.66 

A tanítónôk érdekében többen szót emeltek, egyesek megállapitották, hogy az elsô-második 

osztályban jobban megállják a helyüket, mint a férfiak.67 Nagyon sok hozzászólás foglalkozott 

az évekig állásra váró tanítónôk sanyarú sorsával. Ezzel összhangban üdvözölték a 

törvénytervezet racionalizálási szándékát, amely a felveendôk számának korlátozásával akarta 

elérni azt, hogy újabb tanítónô-fölösleg ne teremtôdjön. Kiegészitésül ide kivánkozik annak a 

képviselônek a megjegyzése, aki elképzelhetetlennek tartotta, hogy tanítónôket tanyán 

alkalmazzanak. A tanyai tanítók nehéz sorsát több képviselô is ecsetelte, helyzetük javitása 

érdekében javaslat is született arra vonatkozóan, hogy a továbbiakban kapjanak mőködési 

pótlékot.68 

A képviselôházi vita egyik legnevesebb szónoka a Szociáldemokrata Párt képviselôje Kéthly 

Anna volt, aki talán a legpontosabban foglalta össze azt, hogy mit kell tenni a tanítók 

presztizsének növelése érdekében.69 Hozzászólásában végeredményben meglehetôsen 

64 Képv. n. 230. Krompaszky Miksa hozzászólása, aki 34 és 

fél évig tanított 

65 Képv. n. 202 Részlet Petrovácz István hozzászólásából: 

"Ne méltóztassék csak ellenzékieskedésnek venni, hanem 

komoly aggodalomnak, amit mondok: ez az akadémia nem lehet 

középiskola. (Drózdy Gyôzô: Legyen fôiskola !) Ugy van. nnek 

az akadémiának fôiskolának kell lennie. ...Megint a 

pénzügyminiszter úr a hibás benne. A kultuszminiszter úr 

igenis kívánja, akarja, hogy ez fôiskola legyen, azonban a 

pánzügyminiszter ór azt mondja, hogy egy kétesztendôs 

intézet számára nem lehet külön tanári kart kinevezni, ezért 

a tanári kar a liceuméval közös a liceum pedig középiskola, 

tehát a tanítóképzô akadémia sem lehet fôiskola." 

66 Képv. n. 238-39. Gróf Apponyi György hozzászólásából 

"Éppen ezért nagyon szomorúan vagyok kénytelen 

megállapítani, hogy a tanító néha nem örvend annak a 

megbecsülésnek és tiszteletnek, amely fontos nemzetnevelô 

hivatásának kijárna...Szeretném, ha legalább a választójog 

szempontjából fôiskolai jellege lenne a tanítóképzô 

akadémiának. " 

67 Képv. n. 167. Toperczer Ćkosné és Petrovácz István 

hozzászólása 

68 Képv. n. 268. 

69 Képv. n. 169-176. Részlet a beszédbôl: 

"Gyönyörő cím, az, hogy a tanító a falu vezetôje, de nekem 

az a meggyôzôdésem, hogy a tanítónak a szorgalmi idôn túl 

kell, hogy a maga számára is maradjon ideje, hogy ne legyen 

elfoglalva,... neki is szüksége van szabad idôre, amit az 

oktatáson kivül engedélyez a törvény... Adjanak elegendô 

fizetést, hogy szaklapokat járathassanak, hogy a fejlôdô

egyértelmően állt ki a szakember típusú tanítók mellett, mindenképpen e modell követését 

tartotta kivánatosnak. Mindez még akkor is igy van, ha a tanyai tanítók tevékenységérôl a 

következôképpen vélekedett. "Hôskölteményt kellene írni azokról, akik ott helytállanak". 

A képviselôházi vita szónokai között népesebb volt azok tábora, akik a faluvezetô-tanítót 

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

másként értelmezték.70 Eszerint a tanító legyen igazi falunevelô, legyen lelkész és a szövetkezeti 

eszme szervezôje és szószólója. Számára azonban az lett volna a legfontosabb, hogy jogértô 

legyen a tanító, mert "nagyon sok falusi embert lehetne vissztartani a pereskedéstôl, ha a falu 

tanítója tanácsot tudna adni". 

Más a "nemzet apostolának" nevezte a tanítót, aki szerint a tanító a család feje.71 Nem kevés 

emelkedettséggel megfogalmazott és helyenként komikusnak ható érvelése szerint a tanító 

lelkipásztor, kántor, orvos, patikus, postás, leventeoktató és tőzoltóparancsnok, s mindez egy 

személyben. 

A felsôházi fordulóben is akadt olyan képviselô, aki nem elégedett meg azzal, ha a tanító 

kizárólag tanít, illetve csak erre készül fel. Akadt aki feltétlenül szükségéesnek látta, hogy a 

kikerülô tanítók fejlett mezôgazdasági ismeretekkel rendelkezzenek, s az akadémiákon megfelelô 

képzettségő tanárok készitsék fel erre a növendékeket.72 

Teleki Pál - aki akkoriban se kormányfô, se miniszter nem volt - szintén szót kért a vitában. 

Olyan állsápontot képviselt és olyan tisztelettel beszélt a foglalkozás mővelôirôl, amellyel sem 

azelôtt, sem azóta nem gyakran találkoztam.73 

szaktudást figyelemmel kisérhessék,... mert az a tanító aki 

el van zárva a nagyvárostól, a könyvektôl, a szaklapoktól, a 

pedagógiai elôadásoktól visszamarad a szakmájában". 

70 Képv. n. 207. Schandl Károly vélekedése: 

"...a tanítók ügyének tárgyalásánál hangsúlyozom, hogy 

belôlük igazi falunevelôket képezzünk ki, hogy a magyar falu 

kultúráját velük támaszthassuk alá. Ha nem lesznek a 

falvakban kultúrházak, népházak, ahol a falu lelkésze és 

tanítója össze tudja hozni a népet, ha nem lesz minden 

faluban népkönyvtár, ahonnan a lakosság kiveheti az 

olvasnivalókat,..." 

71 Képv. n. 252. Martsekényi Imre hozzászólásából: 

"Ez a község úgy él, mint egy család, amelynek feje a 

tanító. Ha közelebbrôl megnézzük ennek a tanítónak életét, 

akkor - bármilyen furcsán vagy hangulatkeltôen hangzik is - 

meg kell, hogy állapítsam, éppen ezekbôl a tényekbôl 

kiindulva, hogy ô ott annak az 1200 lelket számláló 

községnek tanítója, ô a kántora, ô a lelkipásztora, ô az 

orvosa, ha valaki beteg, ô ad tanácsot, ô ad a 

kézigyôgyszertárbôl patikaszert, ô köti be a sebeket, ô 

tanítja a népet, ô imádkozik a néppel, és ô huzza meg a kis 

harangot az ünnepek alkalmával, ô teremt rendet a 

verekedéseknél hiszen nincs sem csendôr, sem rendôr messze 

határig, de ugyancsak ô ad tanácsot a gazdáknak minden néven 

nevezendô nehéz, akár gazdasági, akár másvonatkozású 

kérdésekben. A tanítô kerékpárja képviseli abban a faluban a 

modern postát, mert rendes postajárat nincs és a 

legközelebbi kis falu postája 11 kilométerre van 

légvonalban. Az ô rádiója a kapcsolat a külvilág, a 

kulturvilág és a község között." 

72 Felsôh. n. 144. Liptay László beszéde 

73 Felsôh. n. 137. Részlet a beszédbôl: 

"Én, mint egyetemi professzor kollégámnak tartom a 

népiskolai tanítót, mert az csak véletlen, hogy ô a 6-l2 év 

közötti gyermekekkel foglalkozik, amihez én nem értek 

speciálisan, én pedig a l8-2O-25 éves fiatalemberekkel, akik 

már bizonyos nagyobb tudásanyaggal jönnek az egyetemre,

Hiba! 

A 

könyv 

Hóman Bálint kultuszminiszter mind a képviselôházban, mind a felsôházban 

jelzı 

elhangzottakra reagált, mindekettôre meglehetôsen tartózkodóan.74 Nem foglalt állást a nem 

tanítók feladatainak körülhatárolásában, a tanyai tanítók mőködési pótlékának bevezetését létezik 

megfontolandóank tartotta, de azt elsôsorban pénzügyi kérdésként kezelte. Kifejezte 

. 

elismerését a tanítóképzôk tanárai irányában, akiket "az ország pedagógiai társadalmának egyik 

legértékesebb csoportjaként" minôsített. A felsôházi forduló összefoglalójában nemhogy 

azonosult volna Teleki Pál álláspontjával, hanem túl is licitálta azt. "A néptanítót fontosabbnak 

kell kijelentenem még az egyetemi tanárnál is, mert az egész nemzeti kultura alapszinezetét a 

néptanító adja meg." Ez a fordulat azonban inkább Hóman kitőnô reagáló és szónoki képességeit 

mutatja, mintsem a tényleges gyakorlatot. Jóllehet azt is meg kell jegyezni, hogy a háborús 

viszonyok közbejöttével kevés lehetôsége maradt elképzeléseinek megvalósitására. 

1945 után 

A jelzett idôponttól más utakat választott a magyar mővelôdéspolitika, melynek számos 

jellegzetessége volt. A kontinuitást jelentette, hogy l948-ig több párt mőködhetett és ennek 

jegyében mőködô parlamentarizmus viszonyai között alakították a mővelôdéspolitikát. 

Nagymértékben hasonlít az is a korábbi idôszakhoz, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi 

Minisztérium változatlanul egy szervezetet képezett. Ennek megfelelôen az egyházpolitika és az 

oktatáspolitika nem vált el egymástól, szerves egységet alkotott. A többnyire koalíciósnak 

nevezett idôszak további fontos jellegzetessége, hogy az államigazgatást, s benne a 

tanügyigazgatást a korábbiakat folytatva, a magyar (és európai) közigazgatási szisztémának 

megfelelôen mőködtették. Igy alakult ki az a gyakorlat, hogy a tankerületekben, a minisztérium 

apparátusában és annak élén jogi végzettségő szakemberek és politikusok tevékenykedtek. A 

felszabadulás utáni tanügyigazgatás ebben már hozott némi változást, mert a miniszterek - Teleki 

Gézát leszámítva - nem rendelkeztek jogi végzettséggel. A tanügyigazgatás további sajátossága 

volt az l948-ig hivatalba lépô miniszterek mindegyike katolikus volt, ami ugyancsak a korábbi 

hagyományok folytatását jelentette. 

Ezen idôszak egyik jellegzetes dokumentuma az a tervezet, melyet az MKP nevében foglamazott 

meg Ilku Pál.75 Róla érdemes megjegyezni, hogy tanítóképzôt végzett, a háború elôtt Kárpátalján 

tanítóskodott, majd 1945, illetve 1956 után ívelt magasra politikusi pályája. Hivatkozott 

tervezetében Ilku felidézte a tanítók sanyarú sorsát, emlékeztett arra, amikor az egytanítós 

iskolában 8O-lOO gyerekkel kellett foglalkozniuk. Ezeket az iskolákat "butaság és a 

készületlenség mőhelyeinek" nevezte, amelyek "tönkrreteszik" a tanítót. Éppen ezért javasolta a 

tanítók számának emelését. Ezzel párhuzamosan kifejtette azt is, hogy milyen politikai 

követelményeket kell támasztani a tanítókkal szemben.76 

Az l945-ben és azt követôen lezajlott igazoltatás nem kis izgalmat váltott ki a magyar értelmiség 

körében.77 Nemcsak a vezetô posztok jelöltjeinek, hanem a benyomuló szovjet hadsereg elöl 

elmenekülô, majd késôbb visszatérô, jelentéktelenebb pozíciókat betöltôknek is alá kellett vetni 

magukat ennek a procedurának. Akadt olyan eset, amikor ez az igazolás nem bizonyult tartós 

érvényőnek. Abaúj megyei kisközségben mőködött interjúalanyom mondta el ezzel kapcsolatos 

amihez ô nem ért speciálisan, de ezért egyikünknek a munkája 

sem kevesebb, fontosabb, vagy rangosabb a másikénál. Nem 

mindenki gondolkodik így, s a társadalom - sajnos - rangokat 

lát ott, ahol kötelességek hivatott teljesitését és munkát 

kellene látni és megbecsülni!" (Ugy van! Ugy van!) - 

rögzitette a képviselôtársak helyeslését a napló. 

74 Képv. n. 260-272 és Felsôh. n. 155-158. 

75 Ilku Pál: Korszerő mőveltség - szocialista ember Bp. 

1977. Tankönyvkiadó 11-21. 

76 Ilku 1977. ou. 

"A rendelkezésre álló tanítóság csak szigorú igazoltatás 

után állítható munkába. A népellenes, fasiszta tanítók nem 

tehetik be lábukat az iskolába, ahol az új emberideált 

formáljuk" - 

77 Interjúk

szomorú emlékét.78 Öt a frontról való visszatérése után a faluban igazolta a Kommunista 

Párt titkára, de három évvel késôbb ez már távolról sem volt elegendô, megkezdôdött az 

illetô kálváriája. 

A szóban forgó tervezet szociális vonatkozású programokat is megfogalmazott.79 

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

Ćltalában szorgalmazta a tanítók anyagi helyzetének rendezését, kilátásba helyezte, hogy a tanító 

3O éves szolgálat után legyen nyugdíjra jogosult. Ezzel valószínőleg a közszolgálat egyéb 

területeihez hasonló kedvezményt akart biztosítani a tanítók számára. Kevésbé lehetett népszerő 

viszont az, amikor a fiatal tanítóknak magasabb fizetést javasolt, mondván, hogy ne akkor 

kapjanak többet, amikor már "úgy-ahogy" megoldották életük kérdését." 

A szóban forgó idôszak fontos éve l948, melyet Rákosi Mátyás hirtelen született értékelése 

nyomán a "fordulat évének" neveznek. A magyar mővelôdéspolitika történetében is fontos ez a 

dátum, mert abban az évben foglalták törvénybe az iskolák államosítását. Ez a tény már 

önmagában is megkülönböztetett jelentôségő, de szorosan ide tartozik az, hogy innen datálható a 

szovjet típusú, újabban gyakorta sztalinistának minôsített oktatáspolitikai gyakorlat megjelenése. 

Ezután teljes mértékben állami, pártállami kézben összpontosult a mővelôdésügy irányítása. A 

korábbi tanügyigazgatási szervezetet feloszlatták, a minisztériumban és a tanácsokon politikailag 

megbízható laikusok, jobb esetben tanítók vették át a jogászoktól az ügyek vitelét, ami nem vált a 

szakterület elônyére. 

A fordulat egyik kulcsszereplôje Ortutay Gyula volt, aki egyben a Kisgazdapárt balszárnyát 

képviselte a kormányban. A nevével fémjelzett államosítási törvény, az utóbbi idôkig 

meglehetôsen egyoldalúan, szinte kizárólag pozitiv értékelést kapott, az oktatásügy fejlôdésében 

kiindulópontnak tekintették.80 

Ortutay Gyula több beszédében és írásában foglalkozott a tanitók helyzetével.81 A 

Kisgazdapárt l943-45 között megfogalmazott köznevelési programjában még külön kezelte a 6-lO 

és a lO-l4 évesek oktatását, az elôbbit egységes elemi fokú oktatásnak, az utóbbit középfokúnak 

tervezte. Több érdekes javaslatot tett, kezdeményezte, hogy tanyán és falun az iskolákat 

kultúrházzal együtt építsék fel. Példaként említette a Szovjetuniót, ahol az ilyen tervek "segítették 

a cári uralom elmaradottságából kiemelni a birodalom népeit."82 

Másutt kitért a tanári és tanítói pálya presztizsének romlására. Ilku Pálhoz hasonlóan ô is a 

közszolgálat más alkalmazottaihoz hasonló rangot adott volna a pályának. Ugyanitt 

szorgalmazta azt, hogy a nevelôk ügyeit nevelôk intézzék, mely a késôbbiekben a jogvégzett 

szakemberek szinte teljes kiszorítását eredméyezte a területrôl.83 

Több figyelemre méltó megjegyzés hangzott el l948 február 23-i parlamenti beszámolójában.84 

Jelentette a tanyai tanítók mőködési pótlék-tervezetének elkészültét, problematikusnak ítélte 

azoknak a törpeiskoláknak a helyzetét, melyek a felekezeti megosztottság miatt rossz 

ellátottságúak voltak. Kifejezte reményét, hogy az egyházakkal folytatott megbeszélés után "ez a 

kérdés is megnyugtató rendezésre találna." - Ebben az expozéban már türelmetlenebb hangvétel 

is fellelhetô. A tanítókkal nehezen ellátható 2O9 tanyai iskola ürügyén jelentette be, hogy a tárca 

nevében törvényjavaslatot fog beterjeszteni, melyben javasolja,hogy "minden tanító, tanár és 

orvos diplomájának megszerzése után két-három esztendôt köteles falun, tanyán eltölteni." Ez a 

kijelentése általános tapsot kapott a parlamentben. 

78 Csajka Imre egykori csenyétei tanító interjúja 

79 Ilku 1977. uo. 

80 Tanulmányok a magyar népi demokrácia neveléstörténetébôl 

(Szerk. Simon Gyula) Bp. 1965. Tankönyvkiadó 

Az államosítás közoktatásunkban (Szerk. Arató Ferenc) Bp. 

1976. 

81 Ortutay Gyula: Mővelôdés és politika Bp. 1949. Hungária 

kiadó 

82 Ortutay 1949. 30-38. 

83 Ortutay 1949. 47-48. 

" A tanítói, tanári állás a mai napig is sokak szemében 

társadalmi lecsúszást jelent: a tanári pálya nem pálya. A 

fizetési státust gyökeresen rendeznie kell 

törvényhozásunknak: a bírói státus szintjére kell hoznia." 

84 Ortutay 1949. 117-126.

Miniszteri mőködésének egyik legfontosabb beszédét az államositási törvényjavaslat 

benyújtásakor mondotta el.85 Sem ez, sem a másnapi pedagógus aktíván alhangzott 

szónoklat nem mentes demagóg ígéretektôl. Az elôbbiekben erôteljesen bírálta a korábbi 

idôszak tanítóképzését, melynek legfôbb hibáajként azt rótta fel, hogy "szinte teljes 

terjedelmében átcsúszott a felekezetek kezére." Ćlláspontja szerint a tanítóképzôkben elrontott, 

rossz nevelési szisztéma szerint tanítottak, a képzés színvonala leromlott és lezüllött. Kilátásba 

helyezte a színvonal emelését, a tanítók és a tanárok között meglevô különbségek 

felszámolását.86 Az utóbbiak példázzák a miniszter reális alapokat nélkülözô igérgetését. 

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

Akkoriban még közel 6O tanító és tanítóképzô volt az országban, s a két tanárképzô alig kezdte el 

mőködését. Az elôbbiek elsôsorban azért szúrtek szemet a miniszternek, mert 75 %-ban egyházi 

kezelésőek voltak, a kiépülôben lévô pedagógiai fôiskolák nem jelentettek reális alternativát az 

ország pedagógus-ellátása tekintetében. 

A mai olvasó számára méginkább visszatetszô és ízléstelen az a történet, mellyel az 

iskolaállamosítási törvény elfogadásának másnapján érvelt a miniszter. A Nemzeti 

Sportcsarnokban rendezett pedagógus aktíván egy a korra nagyon jellemzô demagóg történettel 

traktálta az ország minden tájáról összegyőlt pedagógusokat. 87 

A jelenkori mővelôdéspolitika és a tanítóság 

Az államosítást követôen uralkodóvá vált a centralizált, dogmatikus irányzat, mely egyre kisebb 

jelentôséget tulajdonított az alsótagozatos képzésnek. Ez részben indokolt volt, hiszen a 

felsôtagozatok megszervezése, a szaktanárok biztosítása sokkal összetettebb, bonyolultabb és 

idôszerőbb feladatot jelentett, mint a bejáratott alsó tagozat mőködtetése. 

A tanítóság ettôl kezdve a 6O-as évek elejéig nem annyira a mővelôdéspolitika, hanem inkább a 

nagypolitika eszközeként került elôtérbe. Nagyon sok alkalommal használták fel ôket agitatív 

célokra, ami számos esetben járt együtt azzal, hogy maga a tanítási tevékenység másodlagossá 

vált.88 

Mindez a mővelôdési kormányzat beletörôdése és jóváhagyása mellett zajlott le, ami nem menti 

felelôsségüket. Annál is inkább, mert például a korábban bemutatott liceum+akadémia megoldás 

érvényesítése helyett évekig húzták-halasztották a tanítóképzés magasabb színvonalra emelését, s 

l956-ig tehetetlenül szemlélték a tanítók életkörülményeinek megymértékő romlását. 

l956 októberében és az azt követô idôszakban a tanítók sem maradtak tétlenek. Sok helyen 

voltak a helyi megmozdulások fôszereplôi, ôk szavalták el a Nemzeti dalt, nemzetôrként 

tevékenykedtek, így aztán sokan lettek szenvedô részesei a megtorlásnak.89 Az új rezsim 

85 Ortutay 1949. 222-257. 

86 Ortutay 1949. 247-249. 

"Magasabbfokú fôiskolákat fogunk állítani, hogy a magyar 

pedagógustársadalom teljes öntudattal, jó képzettséggel 

állhasson oda a növendékek és az ország szine elé. Ezzel 

megszüntetjük a tanító és a tanár között is mesterségesen és 

szándékosan támasztott társadalmi különbségeket." 

87 Ortutay 1949. 257-161. 

"Nagyobb jutalmat én annál nem kaphatok, mint kaptam, amidôn 

a törvény megszavazása után kijöttem a parlamentbôl, és 

egyik felekezeti iskolai tanító ott várt rám a parlament 

kapujában és átölelt - feluról jött - és azt mondotta, hogy 

reggeltôl kezdve itt várt és el nem mozdult, hogy 

megölelhessen és az egész felekezeti tanítóság nevében a 

magyar kormány iránti háláját kifejezhesse, hogy végre a 

vágy megvalósulhatott, felszabadult emberekké válhattak." A 

jegyzôkönyv szerint ez a kijelentés éljenzést és nagy tapsot 

kapott. 

88 Lásd a Háromszáz tanító címő fejezetet 

89 A téma a közismert történeti okok miatt még jórészt 

feltáratlan. Adatgyőjtésünk idôszakának nagyobbik részében 

gondosan kerülték ezt a témát, így a felvett interjúk

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

feloszlatta a Pedagógusok Szakszervezetét, mely az Irószövetséggel egyetemben a 

vádlottak padjára került. A tanítók közül egyeseket megbízhatatlannak, másokat 

megtévedtnek, megint másokat megtértnek minôsítettek, így aztán annak sem lett 

különösebb akadálya, hogy az utóbbi kategóriák tagjai a termelôszövetkezeti agitáció aktív 

részeseivé váljanak. 

Ujabb fordulatot és változó viszonyulást jelentett a tanítóság megítélése szempontjából az l96l. 

évi oktatási törvény közreadása, amely végeredményben a középsikola általánossá tételét célozta 

meg, ami újabb leértékelôdést eredményezett.90 Hiszen ahol a l4-l8 évesek képzésének 

megoldása a feladat, ott háttérbe szorul a 6-lO évesek oktatása, s éppenhogy elindult a tanítók 

megváltozott formájú felkészítése. 

A jelzett idôszak mővelôdôspolitikájának karakteres vonása, hogy a cselekvések abszolút 

módon mellôzték a nyilvánosság kontrollját.91 Egy-egy döntést szők és szakmailag nem mindig 

kompetens kör vitatott meg, más döntôképes fórumok elé sem kerültek döntések. 

Jó példája ennek a körzetesítés ügye, amelyet sok más feladathoz hasonóan végre kellett 

hajtania a párt és tanácsi apparátusoknak. Ezzel szemben ezt a társadalom jelentôs rétegeit és a 

tanítóságot is érzékenyen érintô kérdést, a végrehajtás módozatait a nyilvánosság csaknem teljes 

kizárásával szabályozták. Szemrebbenés nélkül hagyták ebek harmincadjára az alig néhány 

évtizede felépült iskolaépületeket, bolygattak fel kiegyensúlyozott egyéni sorsokat. Az Ortutay 

által még mőködési pótlékban részesült tanyai tanító egyik napról a másikra értékelôdött le. 

Akárcsak a kis- és társközségi iskola központi községbe vezényelt tanítója, ô is egyszeriben 

másodlagos napközis figurává degradálódott. 

Az oktatáspolitika ítéleteihez hozzájárult a társadalomtudományok szerepének lebecsülése és 

megkérdôjelezése. Köztudott, hogy az ötvenes években Magyarországon tiltott tudománnyá vált a 

politlógia, a szociológia és rövidebb idôre ugyan, de a pszichológia is. A hatvanas évektôl újra 

megindultak a kutatások, de azok eredményeire fenntartásokkal és gyanakvóan tekintett a 

politika. Ferge Zsuzsa már a hatvanas évek közepén közreadott munkáiban felhívta a figyelmet a 

pedagógusok felkészültségének fogyatékosságaira, de erre alig reagált a politikai vezetés, 

mintegy bizonyítva ezzel, hogy a megbízhatóság elôbbre való a szakmai felkészültségnél.92 

Nemcsak a politikai vezetés tett így, hanem a szélesebb szakmai közvélemény is. Míg a 

politikai beavatkozásokat lényegében zokszó nélkül eltőrték, addig a kutatók tényfeltárására 

valósággal hiszterikusan reagáltak. Ennek egyik példája Tánczos Gábor vizsgálatának 

fogadtatása.93 Ö a pedagógusok olvasottságának (és nem olvasottságának) helyzetét tárta fel, s 

ennek tudomásulvétele vagy érdemi vitája helyett a "pedagógustársadalom" sértôdötten 

kontrázott. 

Valószínőleg ez az érzékenység is közrejátszott abban, hogy az ELTE Szociológiai Intézetének 

orvosoktól a jogászokig, mérnököktôl a színészekig, szinte minden értelmiségi csoportra 

kiterjedô vizsgálódásból éppen a a legnépesebb értelmiségi csoport szerepel a legkevésbé. Egy 

nemrégiben közreadott, az értelmiségiek helyzetét feltáró-bemutató tanulmánykötetben több mint 

szembetőnô, hogy milyen soványra sikerült az egyik legnépesebb értelmiségi csoport helyzetét 

taglaló fejezet.94 

A tudomány és a politika sajátos viszonyának eklatáns példája a hetvenes évek gyakorlata. A 

sokat emlegetett l972-es párthatározat elôkészítése során valamelyest szakitottak az elôbbiekben 

részletezett gyakorlattal, s a helyzet feltárásához a tudomány segítségét is igényelték. Részben 

ennek hatására készült el egy, alapos vizsgálatra támaszkodó, több igen neves szerzô által 

nevével fémjelzett tanulmánykótet.95 Szerzôik azóta különbözô pályákat jártak be, de 

többségébôl egyszerően kihagyták, olyannyira, mintha nem is 

éltek volna akkor. . 

90 Dokumentumok a magyar oktatáspolitika történetébôl I- II. 

Bp. 1990. Tankönyvkiadó. II. 401-408. 

91 Halász Gábor: Felügyelet és oktatásirányítás 1945-tôl 

napjainkig Bp. 1984. Oktatáskutató Intézet 

92 Ferge Zsuzsa: Társadalmunk rétegzôdése Bp. 1969. Gondolat 

93 Tánczos Gábor: Mit olvasnak a pedagógusok ? Valóság 1973. 

2.sz. 

94 A magyar értelmiség a nyolcvanas években Bp. 1986. 

Kossuth 

95 Ferge Zsuzsa-Gazsó Ferenc-Háber Judit-Tánczos Gábor- 

Várhegyi György: A pedagógusok helyzete és munkája Bp. 1972.

valószínőleg nem ôk akadályozták meg azt, hogy ez, a magyar pedagógusok helyzetét 

mindmáig legalaposabban feltáró munka szélesebb kör által ismertté váljon.96 A 

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

résztanulmányok ugyan több helyen megjelentek, de az l972-es párthatározat háttéranyagát létezik 

feltáró, a végrehajtását dokumnetáló győjteményekbôl kimaradt.97 Pedig a kötet néhány . 

megállapítását a politikusok is idézték. 98 Egyikük az osztályozást "talán a legkonzervatívabb 

eljárásnak" nevezte, majd néhány sorral lejjebb már "tudásra, tanulásra jobban ösztönzô 

osztályozási rendszer" megvalósítástát szorgalmazta. Az osztályozás, a buktatás nemcsak az 

idézett politikust foglalkoztatta, hanem az oktatásügy más vezetôit is. Ilku Pál már l96O 

szeptemberében elhangzott évnyitó beszédében szépen csomagolva ugyan, de meglehetôsen 

határozottan figyelmeztette a tanítókat ennek "helytelenségére".99 

Az imént említett tanulmánykötet eredményeit más vonatkozásban is falhasználta a politika. A 

tanítók és tanárok különféle problémáit szépen egybecsomagolta, s az említett határozatban 

jelszószerően rögzítette: "A köznevelés döntô tényezôje a pedagógus."100 Ezzel a sokféleképpen 

értelmezhetô mondattal intézték el a réteg megannyi gondját. A politika durva és szakszerőtlen 

beavatkozásairól szót sem ejtettek, még e gyakorlat korrigálást sem helyezték kilátásba. 

A mai magyar szociológia érintôlegesen foglalkozik a tanítókkal. Huszár Tibor, több 

értelmiségvizsgálat kezdeményezôje és összefogója az értelmiség rekrutációjának valamint a 

magyar felsôoktatás problémáinak elemzése során érintette e réteg problémáit.101 Felhívta a 

figyelmet a magyar felsôoktatásban a hatvanas évektôl érvényesülô felhígulási tendenciákra. 

Attól kezdve nagymértékő mennyiségi változás ment végbe, de a diplomásokat kibácsátó 

felsôoktatási intézmények jelentôs hányada rövid 3-4 éves képzési idejő, nem egyetemi jellegő 

intézmény. Természetesen ezek alól a tanítóképzô fôiskolák sem képeznek kivételt. 

Kolosi Tamás még élesebben fogalmazta meg ezt a kérdést.102 Felvetette, lehet-e értelmiséginek 

tekinteni azt, aki 2-3 éves képzési idô nyomán szerez oklevelet. Másutt "betanított értelmiségi"ként 

minôsítette ezt a tanítókat is magába foglaló csoportot (üzemmérnökök, technikusok stb.). 

Kifejezése kétségkívül tartalmaz pejoratív elemeket, de egyúttal azokat a problémákat is jelzi, 

melyre a hazai oktatáspolitika alig reagált. 

96 Ferge-Gazsó...1972. Annak idején Belsô használatra 

felirattal a Fôvárosi Pedagógiai Intézet és az MTA 

Szociológiai Intézete tette közzé. 

97 Az állami oktatás helyzete és fejlesztésének feladatai 

Kossuth 1981. 

98 Az állami...1981.49.Aczél György részben ennek alapján 

hangsúlyozta az MSZMP Központi Bizottságának az állami 

oktatás helyzetével foglalkozó ülésén az általános iskola 

eredménytelenségének problémáját:. 

"Nem mondható természetesnek, hogy az általános iskolát 

jelenleg a tanulók 20 %-a nem végzi el 8 év alatt és az sem, 

hogy a tanulók 11 %-val már az elsô osztályban 

ismételtetnek." 

99 Tanévnyitó beszéd - Köznevelés 1960. szetember 

"Azt szeretnénk, és a tanító bácsikat, néniket kérjük, 

segítsenek abban, hogy közületek egy se akadjon, aki nem 

végzi el az elsô osztályt." Ovári Miklós l977-ben úgy látta, 

hogy "a pedagógiai erôfeszítések eredményeként az általános 

iskola alsó tagozatán csökkent a bukások aránya. Az elsôsök 

között a tanévet vesztettek aránya az l97O-es ll,4 %-ról 6 

%-ra csökkent. 

100 Az állami...1981. 32. 

101 Huszár Tibor: Nem középiskolás fokon Magvetô 1981. 

102 Kolosi Tamás: Az értelmiségrôl vitatkozva In Struktúra 

és egyenlôtlenség Kossuth 1983. 127-143.

Egy térbeli elhelyezkedést és a származást összevetô vizsgálat a tanítóképzôk 

presztizsének alakulására hívja fel a figyelmet.103 Eszerint a szellemi és vezetô állásúak 

gyerekeinek alacsony részesedése arra utal, hogy ezen rétegek számára nem igazán számít 

vonzónak a tanítói pálya. 

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

A pályaválasztás motivációit elemzô vizsgálat megállapította, hogy a megkérdezett tanítóképzôs 

hallgatók többsége (88 %) erdetileg pedagógus pályára, a fennmaradó hányad viszont nem arra 

készült.104 Elsô felvételije elôtt csak a megkérdezettek fele készült tanítónak, a többiek csak 

másutt tett sikertelen vizsga után választották ezt a lehetôséget. A hallgatók egy része kifejezetten 

átmeneti megoldásnak tekintette ezt és úgy gondolta, annak elvégzése után tanárrá képezi magát. 

Hasonló eredményekhez jutottak a budapesti fiatal tanítók körében kutatók, akik szerint szintén 

megoszlanak a pályaválasztási motívumok.105 A szerzôk a pályaválasztási motívumok között 

megemlítették a pálya alacsony presztizsét és az ennek következtében érvényesülô 

kontraszelekciót. 

A mai helyzet elemzésének egyik legfigyelemre méltóbb darabja a 30 iskola tanítónôit tipizáló 

tanulmány.106 A szerzô három csoportot körvonalazott: azokat, akiknek hivatástudatuk van, a 

háziasszonyokat és az idegeneket. 

Hivatástudattal rendelkezôk tudatosan választották a pályát. Ök szerették a kisgyerekek közötti 

munkát, hivatásuknak tekintették a kisiskolások tanítását, gondosan készültek, komolyan vették 

munkájukat, a tanórán kívül is foglalkoztak a gyerekekkel. Életük egyik elgfontosabb részének 

tekintették munkájukat, érdeklôdésük középpontjában szakmai kérdések álltak, errôl beszélgettek 

a legszívesebben, ezzel foglalkoztak a legtöbbet. 

A következô tpusba sorolta azokat a tanítónôket, akik inkább háziasszonyok és családanyák. A 

tanítást nem hívatásként, ahenm pénzszerzô kötelességként végezték. Munkájukra jóval kevesebb 

figyelmet fordítottak, mint a családjukra, a háztartási munkájukra, személyi ellátásukra. 

Rutinszerően dolgoztak, nem volt különösebb szakmai érdeklôdésük, esetenként alacsony 

színvonalon végezték a tanítást. 

Az idegenek felvételi kudarcok után, kényszerőségbôl választották a tanítói pályát, átmenetinek 

tekintették itteni mőködésüket. Voltak olyanok, akik sikertelen és "lecsúszott" emberként, saját 

megaláztatásukat és sértôdöttségüket adták tovább a gyerekeknek. 

Többeket foglalkoztat a képesítésnélküliek problémája.107 A hivatkozott budapesti vizsgálat 

nem tartotta drámainak a helyzetet. Tapasztalatai szerint a képesítés nélküliek nem kis hányada 

pedagógusképzô intézményben tett sikertelen felvételi után vállalt munkát, másrészt, többségük 

munkája mellett készült a diploma megszerzésére. Magam sokkal problematikusabbnak tartom a 

jelenség folyamatos jelenlétét, nevezetesen azt, hogy a ma pályán levô, mőködô tanítók többsége 

képesítés nélkül kezdte pályáját. 108 

103 Nemes Nagy József: A különbözô felsôoktatási 

intézménytípusokba felvett hallgatók területi megoszlása Bp. 

1973. Felsôoktatási Pedagógiai Kutató Csoport 

104 Szeléndi Gábor: A pályaválasztás és a hivatástudat 

vizsgálata tanítóképzôs hallgatók körében - Pedagógiai 

Szemle 1979. 6.sz. 

105 Tánczos Gábor - Várhegyi György: Fiatal fôvárosi tanítók 

Pedagógiai Szemle 1979. 6.sz. " A fiatal tanítók nagy 

többsége eredeti terveinek, vagy realitásérzékének 

megfelelôen került a tanítóképzô fôiskolába... Többségük 

eddigi életútja nem tekinthetô - kortársaik közül - 

különösen eredményes tanulmányokkal kiemelkedô, a pedagógus 

pálya iránt kifejezetten szellemi indtékokból elhivatást 

érzô fiatalok töretlenül sikeres pályafutásának." 

106 Várhegyi György. A nyelvi kísérlet hatása - Bp. 1987. 

Oktatáskutató Intézet 

107 Háber Judit: Pedagógusok képesítés nélkül - Budapesti 

Nevelô 1977. 3. sz. 

108 

--------------------------------------------------------- 

É v Összes Nappali Levelezô és esti 

h a l l g a t ó k s z á m a

--------------------------------------------------------- 

1960 1687 1398 289 

1965 3445 2101 1344 

1970 3487 2202 1285 

1975 6153 3234 2919 

1980 8420 5170 3250 

1987 9548 5417 4131 

--------------------------------------------------------- 

Forrás: Garami László: Struktúra és szervezet - oktatók és 

hallgatók Bp. 1980., MM Statisztikai tájékoztató - 

Felsôoktatás 

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

.

A TANITOK REKRUTĆCIOJĆNAK, ÉLETFELTÉTELEINEK 

ALAKULĆSA 

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

Ebben a kérdéskörben különösen indokolt a történeti áttekintés, hiszen a tanítóság mai, 

közelmúltbeli és egykori összetétele között igen lényeges eltérések mutatkoznak. A tanítóság ma 

szinte egyértelmően nôi foglalkozásnak számít, olyannak, melynek javadalmazása szerényebb, 

mint más értelmiségi pályák honorálása.109 Sok félreértésre ad okot a népi származás kérdése, 

miszerint a tanítói pálya mindmáig az alacsonyabb presztizső rétegek gyerekei számára ad 

bemjutási lehetôséget az értelmiség soraiba. A félig paraszt, félig úr itélet mindmáig megmaradt, 

anélkül, hogy a tényleges gyakorlat mutatóit részletesen elemezték volna. 

A rekrutáció tendenciáinak változásai 

Legkorábbi tételes adataink az esztergomi Mesterképzô jegyzôkönyveibôl származnak, a múlt 

század közepérôl. Ebben a két évtized tanfolyami részvevôirôl közöltek adatokat, melyek 

bizonyos mértékig tükrözik az idôszak társadalmi változásait. A negyvenes években még a 

szabadságharc elôtti idôszakára jellemzô, a késôbbiekben egyre inkább a polgárosodás 

elôrenyomulását tükrözô foglalkozás- megjelölések találhatók a feljegyzésekben.110 

Az adatokból kitőnik, hogy a tanítóság körében meglehetôsen sokféle társadalmi csoport és 

réteg képviseltette magát.A legjelentôsebbeknek a középrétegek mutatkoztak: a mester és 

mesterember kategóriák. Közülük az utóbbi általában valamilyen iparüzô tevékenységet jelentett, 

hiszen a bejegyzések mellett legtöbbször ott szerepelt a szabó, szőcs, ács stb. megnevezése. A 

109 Ferge-Gazsó...1972. 

110 Mesterképzô jegyzôkönyve - Esztergomi Tanítóképzô 

Fôiskola könyvtára 

_________________________________________________________ 

Foglalkozás l842/43 l844/45 l847/48 l86l/62 

és l848/49 

_________________________________________________________ 

Mester,jegyzô 9 22 25 l 

Mesterember 3 l3 8 l3 

Iskolamester és 

iskolatanító l - - 9 

Földmőves 3 5 lO - 

Polgár 3 4 3 - 

Nemes 2 3 4 - 

Bíró,tanácsbeli 2 - - - 

Vásáros,kereskedô, 

kocsmáros - 2 l 3 

Káptalani karénekes, 

zenekarmester l l l - 

Tiszttartó,uradalmi 

ispán,gazdatiszt 2 l l 2 

Gazda - - l - 

Vadász,erdész 2 - 2 2 

Majoros - - l - 

Sótiszt - - l - 

Orvos - - - 2 

Plébános - - - 2 

Ügyvéd - - - l 

Hivatalnok - - - l 

Börtönôr - - - l 

Magánzó - - - 4 

_________________________________________________________

mester és jegyzô kategória többféle változatban fordult elô, az elsô három adatsorban 

együtt, ami annyit jelentett, hogy a két foglalkozást egyidejőleg őzhette az illetô apja. A 

negyedik esetben egyszerően csak mester, illetve jegyzô szerepelt. Igy a jegyzôkönyv nem 

ad egyrételmő útbaigazítást, de feltételezhetjük, hogy a mesterek egy részénél valószínőleg 

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

iskolamesterek voltak az apák. Ezt erôsíti meg az l86l/62-es adatsor, amelyben az iskolamesterek 

már elkülönítve szerepeltek. Mindez hozzávetôleg annyit jelentett, hogy a szakma már a múlt 

század közepén nem kis mértékben belülrôl szervezte utánpótlását. Náluk nagyobb számban 

szerepeltek a különbözô középrétegek, melyek korábban csak a nemesek és ipari foglakozást 

őzôk közül, a késôbbiekben az utóbbiakból és néhány értelmiségi foglalkozás képviselôibôl 

kerültek ki. Az esztergomi adatok meglehetôsen szerény paraszti képviseletet mutattak, s 

egyáltalán nem jeleztek olyat, hogy a legalacsonyabb presztizső rétegek gyerekei bekapcsolódtak 

volna a mesterképzô munkájába.111 

Az esztergomi adatokat megerôsítik a sárospataki és a debreceni református képzôk adati, ahol 

l85O és l9lO között a növendékek fele és negyede között ingadozott a paraszti származásúak 

aránya.112 Ezekbôl az adatsorokból a paraszti foglalkozásúak csökkenô tendenciájú jelenléte 

bontakozott ki. A paraszti foglalkozásúak között az önállóan gazdálkodó középparasztok 

képviselete volt az uralkodó, szegényparaszt, törpebirtokos gyereke a tanítóképzôbeli tanulást 

ritkán tudta vállalni. A csurgói tanítóképzô hasonló idôszakra vonatkozó adatai szerint a tanulók 

szüleinek 3O százaléka volt tanító, l5-l5 százaléka kisbirtokos, iparos, kereskedô, a fennmaradó 

rész un. egyéb foglalkozású (altiszt, napszámos stb.) gyereke volt.113 

Országos adatokat tartalmazó felvétel az l9O7/l9O8-as tanévben végzettekrôl áll 

rendelkezésünkre.114 A közölt táblázatból leolvasható, hogy a tanító és a tanítónôjelöltek 

származása között igen jelentôs eltérések alakultak ki. 

111 A nem részletezett l845/46. évi adatokban az 53 

beiratkozott között 6 jobbágyivadék szerepelt, de napszámos, 

cseléd, zsellér gyerekével nem találkoztam. 

112 Balog István: A paraszti mővelôdés In A parasztság 

Magyarországon a kapitalizmus korában 1848-1914. II. Bp. 

1965. Akadémiai kiadó 

113 A csurgói tanítóképzô intézet története Csurgó 1928. 

114 Magyar Statisztikai Közlemények 31. kötet Bp. 1913. 

A tanítóképzôk osztályvizsgát tett tanulóinak 

megoszlása l9O7/l9O8-ban 

_________________________________________________________ 

Szülô foglalkozása Tanítóképzôben Tanítónôképzôben 

%-ban %-ban 

________________________________________________________ 

Birtokos és bérlô 21,4 7,2 

Egyéb ôstermelô O,4 O,4 

Gazdasági tisztviselôk 1,8 2,l 

Napszámos, cseléd 3,8 O,5 

Iparos, bányavállalkozó 18,4 1O,9 

Bányászati ipari tisztviselô O,4 1,4 

Elômunkás,munkás 4,O 1,4 

Kereskedô, közlek.vállalkozó 3,5 4,O 

Kereskedô,közlek.tisztviselô 1,6 7,2 

Altiszt, szolga 4,6 3,2 

Köztisztviselôk 4,2 15,1 

Papok 2,8 3,5 

Tanár, tanító 16,9 15,2 

Más értelmiségi O,6 4,8 

Közhivatali altiszt 2,6 O,8 

Katonatiszt O,l l,O 

Katona-altiszt O,l O,4 

Napszámosok O,6 O,2 

Magánzó, nyugdíjas, 

háztulajdonos 9,5 15,8

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

A jelentôsebbnek mondható kategóriák közül csak a tanító és tanár, valamint a 

kereskedelmi és közlekedési vállakozók szülei képviseltették magukat közel azonos 

arányban mindkét nemnél. Ez a kimutatás is igazolja, hogy a szakmában a belsô utánpótlás 

számottevô tényezô volt. 

A foglalkozásokon belül igen jelentôs volt a különbözô paraszti kategóriák, vállalkozók, 

hivatalnokok képviselete. Az adatok arra vallanak, hogy a fiúk közül akkoriban elsôsorban a 

parasztok, ipari és bányavállakozók, munkások, altisztek gyerekei voltak jelen, legalábbis 

nagyobb arányban képviseltették magukat a pályán, mint a lányok esetében. 

A lányok szülei ezzel szemben elsôsorban köztisztviselôk, kereskedelmi és közlekedési 

tisztviselôk, magánzók és nyugdíjasok, valamint más értelmiségi kategóriák reprezentánsai 

voltak, körükben sokkal szerényebb volt a gazdálkodók és a munkások részesedése. 

Bizonyos kivételekkel ugyan, de megállapítható, hogy a napszámosok, altisztek, cselédek 

gyerekei igen szerény mértékben képviseltették magukat a pályán. Ez alól némi kivételt a fiúk 

esetében mutatkozik. 

Az adatok összevethetôk a gimnáziumba járók korabeli mutatóival.115 A gimnáziumok adatait 

összegzô 19l2/13. évi statisztika ugyan más kategóriákat tartalmaz, de bizonyos összevetésekre 

mégis alkalmat kínál. Esetünkben szerényebb a papok, tanárok, tanítók (ll %), a munkások (2 %), 

bánya és gyártulajdonosok (12,64 %) és a napszámosok (O,46 %) képviselete. Nagyobb viszont a 

más értelmiségiek (7,59 ), valamint a kis és nagykereskedôk jelenléte (1O,5 %). A két kategória 

között nincs lényeges eltérés a földbirtokosok és parasztgazdák (l7 %) és a hivatalnokok (6,O4 

%) terén. Az, hogy a tanítóképzô a szegények egyeteme lett volna, ebben az összefüggésben sem 

igazolható. 

A korábbiakhoz hasonló tendenciák érvényesültek a két világháború közötti idöszakban. A 

szegedi tanítóképzôben 1928/29-ben a tanulók összetételében az értelmiségiek gyerekei voltak 

többségben (34,l %). Öket az ôstermelôk (21 %), az altisztek és nyugdíjasok (16 %), az ipari, 

kereskedelmi tisztviselôk (15 %), majd a kereskedôk és iparosok gyerekei követték (12 %). 

Munkásgyerekek O,9 %-ban voltak jelen ebben a tanévben.116 

Az esztergomi tantóképzôbôl közölt adatok valószinüleg több vonatkozásban eltérnek az 

országostól.117 Az egyházi képzô magas tandíja minden bizonnyal sok olyan gyereket tartott 

Ismeretlen foglalkozású 2,8 3,1 

Ćrvaházi, zárdai növendékek O,1 O,7 

Saját keresettel bíró O,6 O,2 

_________________________________________________________ 

115 Magyar Statisztikai Közlemények 31. kötet Bp. 1913. 

116 Sárközi István: Az ellenforradalmi rendszer népiskolapolitikája 

Magyarországon Bp. 1980. Akadémiai kiadó 188. 

117 Gábris Jázsef: Mozaikok az esztergomi nevelôképzés 

történetébôl Esztergom 1988.51. 

-------------------------------------------------------- 

Szülô foglalkozása 1930-31 % 1941-42 % 

-------------------------------------------------------- 

Kisbirtokos, bérlô 10,7 6,7 

Egyéb önálló ôstermelô 1,9 0,5 

Ipari, gazdasági, közlekedési, 

kereskedelmi tisztviselô 14,5 15,6 

Köztisztviselô 7,0 13,4 

Napszámos 1,8 1,1 

Kisiparos 15,4 19,4 

Nagyiparos 0,5 - 

Segédmunkás 1,4 4,4 

Kiskereskedô 4,7 4,4 

Nagykereskedô 0,5 - 

Kereskedelmi alkalmazott 2,3 - 

Közlekedési segédmunkás 3,3 5,6 

Pap, tanár, tanító 14,0 12,3 

Más értelmiségi 2,8 7,8 

Altiszt, hivatalszolga 5,1 3,9 

Katonatiszt 2,8 1,1

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

távol, akinek szülei nem voltak képesek ennek megfizetésére. Ezzel együtt az esztergomi 

képzô nem egy szők elit, hanem mindenekelôtt a középrétegek gyerekeinek tanulására 

teremtett lehetôséget. Feltételezem, a korszak politikai törekvései is tükrözôdnek abban, 

hogy a tisztviselôk, kisiparosok és értelmiségiek gyerekei adták az ott tanuló lányok felét, 

sôt arányuk a két idôszak között emelekedett. Mindamellett megjegyzem, hogy a kisebb 

egzisztenciák is erôteljesebb képviselethez jutottak mint a korábbiakban (napszámosok, altisztek, 

kisbirtokosok). 

Ebben az intézményben - akárcsak országszerte - nagy változások történtek 1945 után. Elôtérbe 

került a korábban szinte kirekesztett gyerekek tanulása, sok olyan formát szerveztek, amelyek 

felnôttek bekapcsolódását tették lehetôvé (dolgozók tanítóképzôi, tájtanítóképzôk). Ugyancsak 

Esztergomból vannak adataink arra, hogy a változások üteme a kezdetben mérsékelt volt.118 Ez a 

tanulók szociális összetételében ennyit jelentett, hogy l946/47-ben a kisiparosok, az ipari, 

bányászati szakmunkások és az altisztek gyerekei tették ki a tanulók több mint felét. Szerényebb 

lett a papok, tanárok, tanítók (ll,l %) és az egyéb értelmiségiek (4,) %) képviselete. Szinte 

eltőntek a korábban vezetô szerepet betöltô különféle tisztviselôk gyerekei, elvétve viszont akadt 

még két 2O-lOOO holddal rendelkezô birtokos és egy nagykereskedô a szülôk között. 

A továbbiakban méginkább megváltozott a tanítóképzôk összetétele, bár a tényleges 

átalakulások lemérése meglehetôsen problematikus. A statisztikák mindinkább 

megbízhatatlanokká váltak, vagy olyan adatokat szerepeltettek, melyek nem vagy nehezen 

hasonlíthatók össze a korábbiakkal. Példa erre a munkás kategória alakulása. Az ötvenes években 

kátéesz taggá lett kisiparos gyereke automatikusan munkássá lépett elô, de ha nem tette ezt, akkor 

jobbik esetben egyéb kategóriájúvá minôsítették. Nem kevésbé problematikus a paraszti 

származás fogalma, ami a hatvanas évek elejétôl kezdve vált mindinkább megfoghatatlanná. A 

hetvenes évektôl kezdve elôtérbe került a fizikai dolgozók gyerekeinek kategóriája, amely nem 

kevésbé értelmezhetetlen fogalom. Például a budapesti tanítóképzôben l96O/6l-tôl l983/84-ig 

jegyzett adatok szerint e kategória aránya 52,4 százalékról 3l,5-re zsugorodott.119 

Végeredméyben csak a hatvanas évek elsô öt évében volt az 5O százalék közelében, utána 

fokozatosan 3O-35 százalék között mozgott. S mig a politika mindinkább a mutatószám 

"teljesítését" favorizálta, egyre kisebb jelentôségő lett az, hogy a tanítók, tanárok és más 

értelmiségiek gyerekei milyen képviseletet kaptak a képzôben. 

A jövedelmi viszonyok alakulása 

Nehéz lenne pontosan megmondani, hogy miféle meggondolások és érdekek nyomán, de 

meglehetôsen széles körben népszerő az az elôitéletektôl sem mentes nézet, miszerint a tanító a 

társdalom templomi egere. Az irodalom és a politika (és a tudományosság) által is táplált nézet 

szerint, nem sok túlzással, egy szegény, bérének emelését visszatérôen szorgalmazó tanító tárul 

elénk. Ez meglehetôsen eltúlzott és egyoldalú helyzetfeltárás. Nem a jövedelmeket, hanem a 

fizetéseket vették alapul, s elhanyagoltak, elhallgattak más lényeges differenciáló tényezôket. 

E téren is az 1868-as Népoktatási törvényt tekinthetjük kiindulási alapnak.120 Ebben 

renddezték, szabályozták a tanítók jövedelmi viszonyait, megállapították a tanítók minimális 

fizetését. Meghatározták, hogy a rendes tanítónak legalább 300, a segédtanítónak 200 forint évi 

illetmény járt. Az illetmény biztosítása az iskolaszék, majd a gondnokságok feladata volt. Ha 

ehhez saját erôforrásaik nem bizonyultak elegendônek, akkor a fizetési minimumok biztosítását 

államsegélybôl kérvényezhették, aminek mértéke a két világháború között már a fizetések 8O-9O 

százalékát is elérhette. Önmagában már ez is differenciáló tényezônek bizonyult. Az iskolaüggyel 

törôdô, a tanítókat megbecsülô szervezetek eljártak ebben a kérdésben. Igen sok helyen így 

bôvítették, javították az iskolák személyi feltételeit. (A nemtörôdöm a tanítókkal "hadilábon" álló 

testületek viszont jóval kevésébé foglalkoztak ezzel a problémával.) További differenciáló 

tényezônek bizonyult az alkalmazók anyagi helyzete. A tehetôsebb, gazdagabb községek, 

Nyugdíjas 8,4 2,2 

Tôkés, járadékos, háztulajdonos 0,5 1,1 

Egyéb foglalkozású 2,4 0,5 

------------------------------------------------------ 

118 Gábris J. 1988. 78. 

119 A Budapesti Tanítóképzô Fôiskola Évkönyve 1980-81. - 

1983-84. Bp. 1984. 127. 

120 Magyar Törvénytár Bp. 1896. 1. 465-466.

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

hitfelekezetek jobban, a szegényebb, kevésbé tehetôs szervezetek szerényebben tudták 

dotálni a tanítókat.121 Elsôsorban a falusi tanítók életében játszottak szerepet a kiegészítô 

jövedelemforrások. Jövedelmük jelentôs része még a két világháború között is részben 

természetben, terményben, termékekben biztosított jövedelem volt, aminek nagyságát 

befolyásolták a természeti körülmények. 

Hajósi vizsgálataim szerint a jövedelmek viszonylag magas szinten állandósultak a múlt század 

utolsó harmadában.122 Az ott megtelepedett 5-6 tanító 25O forint készpénzre és átlagosan 2O 

hold jövedelmére számíthatott. Ebben a természetbeni hányad volt a jelentôsebb, egy-egy hold 

lO-l2 forint illetve korona jövedelmet igért, ha haszonbérbe adta ki atanító. 

A helynévanyagban fennmaradt a "tanítók földje" elnevezés, ami a határ legjobb minôségő 

földjei közé tartozott. Emellett a tanítót lakás is megillette. A jövedelmek és a lakáshasználat 

terén jelentôs differenciálódás ment végbe, melyet az iskolaszék szentesített. A rangsor élére a 

nagyobb tapasztalatú, régóta itt élô tanító került, de befolyásolta az elfoglalt helyet a kántori 

teendôkért kapott jövedelem, s az sem volt mellékes, hogy az illetô férfi volt vagy nô, hiszen az 

utóbbiek jövedelme minidg elmaradt az elôbbiektôl. A század elejétôl további differnciálás ment 

végbe, melyet a mellékelt adatsor szemléltet.123 

A következô két év jelentéseiben már csak összevontan jelentek meg a jövedelmek, s 

valamelyest az is jelzi a tanítók rangját, hogy mely fizetési osztályokba sorolták ôket.124 A 

kimutatások igazolják azt, hogy a hajósi tanítóság többsége kiegyensúlyozott, tisztes létfeltételek 

közepette tevékenykedett. Igazán súlyos, kritikus anyagi helyzetbe kivételes esetekben kerültek a 

tanítók. Igy rendkívülinek számított az, akinek kilenc gyermekérôl kellett gondoskodnia, s ô az 

egyetlen, aki segélykéréssel fordult az iskolaszékhez. 

A falusi tanító jövedelemszerzési viszonyairól és ezzel kapcsolatos döntésekrôl ad pontos képet 

egy soproni tanító írásos visszaemlékezése, mely sok adattal bizonyítja, teszi hitelessé 

beszámolóját.125 

Nagyon figyelemre méltónak tartom, ahogy gazdálkodói tevékenységét értékelte 

feljegyzéseiben. Megállapította: "Legtöbbször a kántorságon volt a hangsúly. Csak a balkéz 

tanított. A legtöbb adót fizetôk (virilisták) között a kántor is bekerült a képviselôtestületbe." Ez a 

program azonban esetében - de tapasztalataim szerint más esetekben sem - nem hosszú távra, 

hanem csak bizonyos idôszakra szólt. A visszaemlékezô úgy gondolkozott, hogy 8-lO évi falusi 

mőködés nyomán olyan összeget győjthet, amely lehetôvé teszi városban való letelepedésüket. 

Esetében ez meg is valósult, mert l937-ben Buzsákról Sopronba mentek, ahol ötszobás lakásba 

költözött a család. A bekerülés további indítéka volt az egyre növekvô gyerekek taníttatási 

költségeinek elôteremtése, amely a városban elônyösebb feltételek mellett valósulhatott meg. 

A szóban forgó életpályája ismertetése kapcsán feltétlenül ki kell térni arra, hogy esetében nem 

valami haszonlesô, begyepesedett figuráról van szó, amit soproni évei is bizonyítottak. 

Megtalálta helyét a városi iskolában, sôt l945-ben a Kisgazdapárt tagjaként kéviselôvé 

választották, s csak l947-ben fosztották meg mandátumától. 

121 Lásd az Iskolaszékekrôl szóló fejezetet 

122 A hajósi iskolaszék irattára - Kalocsai Érseki Levéltár 

- Továbbiakban Hajósi iratok 

123 Hajósi iratok 

_________________________________________________________ 

Név l 9 O 7 

Készpénz Természet- Egyéb Összes 

beni lakáspénz jöved. 

_________________________________________________________ 

Gruber János 9OO l36 2OO l236 

Fiedler Géza 5OO l47 2OO 847 

Schwedinger Júlia 5OO lO3 2OO 803 

Elchlinger Márton 7OO 48 2OO 948 

Erhard Kálmán 6OO 96 2OO 896 

Trixler Mária 8OO - 2OO lOOO 

_________________________________________________________ 

124 Hajósi iratok 

125 Komlós Géza igazgató-tanító irásos visszaemlékezése - 

Országos Pedagógiai Múzeum 2243. sz.

Egy korábban említett alanyom 1936-ban helyettes tanítóként kezdte pályafutását. Havi 

8O pengôben állapították meg a tanítói illetményét. Az ezzel egyidejőleg aláírt kántori 

díjlevél értelmében viszont "húsz magyar hold szántóföld és rét haszna és temetési stóla" 

illette meg ebben a gazdagnak nem mondható faluban. 126 

A tanítói jövedelmek további befolyásoló tényezôje a települési helyzet. Zemplén megye 

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

székhelyén Sátoraljaújhelyen, a tanítók készpénzbeni és természetbeni fizetése évi 385-675 forint 

között alakult l897-ben. (Ott a legtöbben már csak pénzbeni fizetéssel számoltak.)127 

Ezzel szemben a megye l5 falujában évi 226,3 forint volt a kimutatott pénzbeli és természetbeli 

jövedelem értéke. A legkisebb jövedelmet - ll4 forintot - a görögkatolikus vallású Nagyidócon, 

illetve az ugyanilyen felekezeti többségő Agyagospatakon tartották számon. Ezzel szemben a 

római katolikus Bélyen (385 forint) és Barkócon (4OO forint) voltak a legmagasabbak a 

jövedelmek.128 

A városban tanítók bére egyébként más foglalkozásúakkal összevetve is, jelentôsnek 

mondhatók voltak. A tanítói jövedelmek kibirták más városi alkalmazottak jövedelmeivel való 

összehasonlítást, sôt több esetben az elôbbiek javára billent a mérleg.129 

A települések közötti összehasonlításban a fôvárosi tanítói fizetések mutatták a legjelentôsebb 

eltéréseket. A híres polgármester Bárczy István kezdeményezésére speciális képzô intéyményt, a 

Pedagógiai Szemináriumot hozták létre, s feltételként szabták, Budapesten csak olyan tanító 

taníthatott, aki a képzô elvégzése után kiegészítette ismereteit a Szeminárium anyagának 

elsajátitásával.130 E követelmény teljesítésével egyidejőleg magasabb jövedelemhez juthatott az 

érdekelt. Az ország tanítói részére megállapított és meglehetôsen gyakran nem teljesített 3OO 

forintos minimummal szemben a fôvárosban l873-ban már 5-6OO forintban állapították meg az 

illetményeket, amihez a késôbbiekben lOO-2OO forint lakáspénz társult. Az elsô világháborút 

megelôzô években az ország állami tanítói és a fôvárosi tanítók fizetése között jelentôs eltérések 

mutatkoztak.131 

A jelentôs eltérések mellett érdemes megjegyezni, hogy a fôvárosi tanítók fizetését l3O-6OO 

korona lakáspénz egészítette ki. 

126 Csajka Imre közlése alapján 

127 Zemplén vármegye tanfelügyelôségének iratai - 16. 

Javadalmi iratok Kazinczy Levéltár -Sátorlajúhely 

128 Zempléni Javadalmi iratok 

129 Sátoraljaújhely városának költségvetésében l897-ben a 

következô elôirányzatok szerepeltek: 

fôbíró llOO 

pénztárnok 65O 

mérnök 4OO 

rendôrtanácsos 8OO 

orvos 5OO 

szülésznô 3OO 

erdôôr 2OO 

Forrás: Zempléni javadalmi iratok 

130 Dausz Gyula: A székesfôvárosi oktatôk fizetésügye 1873- 

1933. Bp. 1934. 

131 Az állami tanítók fizetésének alakulása 1911-ben: 

_________________________________________________________ 

Szolgálati évek Ćllami Fôvárosi Eltérés a fôvá- 

fizetések koronában rosiak javára 

_________________________________________________________ 

5 szolgálati év után l4OO l5OO + 7 % 

lO szolgálati év után l8OO 26OO + 44 % 

2O szolgálati év után 22OO 3lOO + 4l % 

25 szolgálati év után 24OO 37OO + 54 % 

3O szolgálati év után 29OO 38OO + 3l % 

_________________________________________________________ 

Forrás Dausz 1934.

Hiba! 

A 

könyv 

Az elsô világháborút követôen, majd a világválság után újra helyreállt a korábbi rend, ami jelzı 

lényegében l948-ig maradt fenn.132 

nem 

A településbeli differenciálódás mellett hasonló különbségek alakultak ki a pedagógusi létezik 

foglalkozások között. Az l92O-as évek végének, 3O-as évek elejének kereseti viszonyait . 

szerint egy szakma akár a töbszörösét is elérhette a másiknak.133 Jóllehet a mellékelt 

kimutatásban nem szerepeltek a tanítókhoz legközelebb álló, polgári iskolai tanárok, az azonban 

mindenképpen rögzíthetô, hogy a szóban forgó csoport kereseti viszonyai messze elmaradtak a 

nálánál jobban értékelt, magasabb presztizső egyetemi és középiskolai tanárokkal szemben. 

A hasonló foglalkozásúakkal való összevetés után nem kevésbé érdemleges annak bemutatása, 

hogy a tanítói pálya milyen anyagi megbecsülést élvezett a jelzett idôszakban. Az bemutatott 

adatok jelzik, hogy a tanítók az értelmiségi foglalkozásúak között a legalacsonyabb keresetőek 

voltak, de ez korántsem terjeszthetô ki valamennyi foglalkozásra. A táblázat mutatja, hogy a 

tanítók - keresetük alapján - közelebb álltak az értelmiségiekhez, mint a munkások legkevésbé 

dotált, szakképzetlen csoportjához.134 

132 l933-ban a következôket mutatta a fizetési statisztika: 

_________________________________________________________ 

Szolgálati évek Ćllami Fôvárosi Eltérés a fô- 

fizetések pengô/év városiak jav. 

_________________________________________________________ 

5 szolgálati év után l5l2 2O88 37 % 

lO szolgálati év után l788 2286 27 % 

2O szolgálati év után 2O88 2736 3l % 

25 szolgálati év után 2448 2994 22 % 

3O szolgálati év után 2592 32O4 23 % 

_________________________________________________________ 

Forrás: Dausz 1934. 

Megjegyzendô, hogy ezek a különbségek 1948 után sem szüntek 

meg. Intejúadataim szerint a belsô kerületekben magasabb 

fizetések alakultak ki, a külsôk bizonyos idôszakokban 

viszont elôszeretettel fogadták a vidékrôl érkezett kezdô 

tanítónôket. 

133 Pedagógusok jövedelmének összehasonlító 

adatai 

(l927-l93l között pengô/hó) 

_________________________________________________________ 

Foglalkozás Illetmény Lakáspénz Össz.kereset 

_________________________________________________________ 

Egyetemi tanár maximum 9OO 2O2 llO2,0 

Egyetemi tanár minimum 528 l74,4l 7O2,4l 

Középiskolai tanár maximum 555 l58,O8 7l3,O8 

Középiskolai tanár minimum 2OO 73,4l 273,4l 

Ćllami elemi iskolai tanító 

maximum 29O lOl 39l 

Ćllami elemi iskolai tanító 

minimum l44 55,O8 l99,O8 

_________________________________________________________ 

Forrás: Kovács I. Gábor: Az értelmiségi keresetek változása 

1920-1975. In. Értelmiségiek, diplomások, szellemi munkások 

Bp. 1978. 248. 

134 Tanítói keresetek összevetése más foglalkozásokkal 

(l929) 

_________________________________________________________ 

Foglalkozás Ćtlagkereset Tanítói fize- 

tések %-ban 

_________________________________________________________ 

Ćllami elemi isk.tanító 278 lOO,O 

Minisztériumi fogalmazók 598 2l5,l 

Ćllami orvosok 4Ol l44,2

A pálya elnôiesedésének néhány kérdése 

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

Az elsô tanítónôk jelentkezésérôl, alkalmazásáról nincs megbízható adat. Több említés utal 

arra, hogy már az iskolamester megosztotta munkáját feleségével, vagy a feleség esetenként 

helyettesítette férjét.135 Ezt azonban hivatalosan alig vették figyelembe, nem ismerték el. 

A polgárosodás elôrehaladtával, az emancipáció terjedésével, valamint a nôk munkába 

állásával lépésrôl lépésre változtak a feltételek. 

A törvények alapján már a múlt század utolsó harmadában sem tettek lényeges 

megkülönböztetést a tanítónôkkel szemben. A népoktatási törvényben a tanítónôk helyzetét is 

szabályozták.136 

A rendelkezések és a mindennapi gyakorlat azonban nem voltak összhangban egymással. Még a 

fôvárosban is komoly vitát 

folytattak arról, hogy férjhezmenés után taníthat-e a tanítónô. A millennium évébôl származó 

tudósítás szerint egy esztergomi tanítónôt elbocsájtottak azért, mert férjhez ment és csak 

Wlassics Gyula kultuszminiszter közbenjárására helyezték vissza állásába.137 

Mindezek alapján nem véletlen, hogy meglehetôsen nehezen tört utat magának a nôk 

alkalmazása a pályán.138 Az adatok világosan mutatják, hogy a századfordulón még túlnyomó 

többségben voltak a tanítók. A millennium idején kiadott igen reprezentatív album lapjain 

zömmel szakállas, bajuszos férfiak reprezentálták a szakmát.139 

Iratlan szabály volt, hogy két pályázó közül a férfinak abszolút elônye volt.140 Nem véletlen, 

hogy a nôk tömegesebb alkalmazására rendkívüli, háborús körülmények adtak elôször alkalmat. 

Jellemzô azonban, hogy amikor a helyzet konszolidálódott, újra közeledtek a korábbi 

gyakorlathoz. A 3O-as években - a nyomasztó állásnélküliség idôszakában - a tanítónôk 

várakozási ideje jóval hosszabb volt férfi pályatársaikénál. Ehhez az is hozzájárult, hogy a 

tanítónôk közül többen voltak, akik középosztályból vagy felsô rétegbôl származtak, s közülük 

igen sokan csak rendelkeztek oklevéllel, de nem használták azt.141 Például még a nagy 

állásnélküliség idején is kevesen vállalkoztak arra, hogy tanyára vagy falura menjenek tanítani. 

Ćllami mérnökök 4l6 l49,6 

Ćllami középiskolai tanárok 454 l63,3 

Ćllami óvónôk 246 88,4 

Gyáripari segédmunkás 84,7 3O,5 

Gyáripari szakmunkás l46,4 52,6 

_________________________________________________________ 

Forrás: Kovács I. 1978. 252-253. 


136 Eötvös J. 1976. 

137 Millenium Bp. 1986. Magvetô 

138 A tanítóság nemek szerinti megoszlásának alakulása 

_________________________________________________________ 

Év Tanítók Tanítónôk Nôk részesedése %-ban 

_________________________________________________________ 

l869 l7Ol6 686 3,85 

l88l/82 2O2O7 2l89 9,78 

l89O/9l 2l695 3438 l3,68 

l9OO/Ol 22889 6l74 2l,24 

l9lO/ll 23O98 95ll 29,l7 

l92O/2l 9725 77O5 44,2O 

l927/28 lO2O2 7354 4l,88 

l935 lO892 867l 44,32 

________________________________________________________ 

Forrás: Kiss J. 1929. 

139 Magyar tanférfiak és tanítónôk ezredéves albuma (Szerk. 

Vaday József) Békéscsaba 1896. 

140 Interjúk 

141 Szakál J. id. mő

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

Ez nemcsak saját elhatározásuk volt, hanem szüleik és környezetük sem járult egykönnyen 

hozzá az effajta vállalkozáshoz. 142 

A nôi munka és a családszerkezet alakulásának sajátos összefüggésére irányítja rá a 

figyelmet egy alapos tanulmány.143 A század elsô felének adatait elemezve megállapitja, 

hogy egy sajátos nôi cölibátus alakult ki. Azokon a pályákon, ahol alkalmazásuk nagyobb mérvő 

lett, ott csökkent a férjhezmenés esélye. Elsô számú példája a tanítónôkre vonatkozik. Esetükben 

a századfordulón 24,2 százalék volt a férjezettek aránya ami l93O-ban már 36 százalékra 

emelkedett, s ezzel párhuzamosan megfigyelhetô a hajandonok arányának egyenletes csökkenése. 

Az l9OO-l93O közötti idôszakban megváltozott a tanítónôk korösszetétele. Míg a kezdetekben 

mindössze l4,6 százalékot tett ki a 4O éven felüliek aránya, addig l93O-ra 34,4 százalékra 

növekedett részesedésük. Tehát a foglalkozás fokozatosan emancipálódott. 

A városokban és különösen a fôvárosban erôteljesebben bontakozott ki az emancipáció 

folyamata. A hivatkozott országos adatokkal szemben Budapesten jôval nagyobb arányú volt a 

tanítónôk foglalkoztatása.144 

Az urbanizáción túl befolyásolta a nôk alkalmazását az adott társadalmi szokásrendszer, 

amelyben az egykeresôs családfô modellje uralkodott. Igy a férjhezmenés utáni tanítás tiltása 

nemcsak a nevelési, tanítási képesség kétségbevonásából származott, hanem egy fontos 

egzisztenciális ténybôl. Eszerint a tanítónôt aki férjhezment, azt férjének "illett" eltartania, s nem 

"illett" elvenni más elöl az esetleg egész család eltartására szolgáló keresetet. Ez a gyakorlat csak 

az 5O-as évektôl kezdve változott meg.145 

142 Interjúk 

143 Gyáni Gábor: nôi munka és család Magyarországon - 

Történelmi Szemle 1987-88. 3.sz. 

144 

_________________________________________________________ 

Év Tanító Tanítónô %-ban 

_________________________________________________________ 

l875/76 l69 l22 4l,9 

l879/8O l97 l62 45,l 

l884/85 247 228 48,O 

l9OO/Ol 6l8 578 48,3 

l9l4/l5 472 lO7O 69,4 

l9l7/l8 8OO l8OO 69,2 

l9l8/l9 699 l7O8 7O,95 

l922/23 673 l97l 74,6 

l923/24 662 l538 69,9 

l924/25 562 llO7 66,3 

l925/26 582 l245 68,35 

l926/27 595 l367 69,67 

l927/28 596 l5l9 72,O 

_________________________________________________________ 


145 Interjúk

A FELEKEZETI JELLEG MEGHATĆROZO ELEMEI 

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

A feudalizmus kori oktatástörténetben szinte elemi kérdés az iskolák felekezeti 

meghatározottsága.146 A konfliktusok hátterében nagyon gyakran álltak vallási motívumok, a 

szocializációban rendkívül fontos szerepet töltöttek be a külföldi egyházi személyek és 

intézmények. 

A modernizációval, a kapitalizálódással párhuzamusan szekularizálódási tendenciák kerültek 

elôtérbe, s ahogy erre már a beveztôben utaltam, megkezdôdött az egyházi funkciók változási 

folyamata, ami nálunk meglehetôsen speciális módon ment végbe. Bizonyos értékitéletek szerint 

az egyházak a korszerősítést célzó változások kerékkötôi voltak, amin gyakorta a római katolikus 

egyházat értették, másokat már kevésbé. Nem ritkán kapott teret az egyházak szerepét 

eljelentéktelenítô szemlélet, amely elôrehaladásunk, polgárosodásunk akadályai között a nemzetinemzetiségi 

problémát helyezte elôtérbe, olyannyira, hogy az e mögött meghúzódó felekezeti 

különbségeket szinte lényegtelennek minôsítette.147 Az alapfokú oktatás területén ez a 

történelmi tények figyelmen kívül hagyásával járt. Igy kevéssé hangsúlyozott adat, de tény, hogy 

az l868-as törvény elfogadása idején egyetlen népiskola és tanítóképzô sem volt állami kézben. A 

népoktatásban a felekezeti részesedés a századfordulón 8O % volt, s az államosítás küszöbén is 

meghaladta a 63 %-ot.148 A tanítóképzésben ugyanezen idôpontban 6O, illetve 75 %-os volt az 

egyházi képzôk részesedése. 

Hasonló egyoldalúságot eredményezett a nemzetiségi kérdés leegyszerősített, pusztán etnikai 

kérdésként való kezelése, amelybôl olyan következtetésekre jutottak, hogy az uralkodó magyar 

nemzet nacionalizmusa elnyomta, háttérbe szorította a nemzetiségiek törekvéseit, konzerválta 

elmaradottságukat.149 Arról, viszont, hogy e mögött milyen felekezeti érdekkülönbségek és 

konfliktusok húzódtak meg, kevésbé vagy egyáltalán nem szóltak. A következô l9lO-bôl 

származó adatsor jelzi a kérdés felekezeti és etnikai összefüggéseinek néhány vonatkozását. 


147 Példázzák ezt a Magyarország története kötetei. Az 1976ban 

megjelent 8. (Fôszerkesztô: Ránki György), és az 1979ben 

közreadott 6. (Fôszerkesztô: Kovács Endre) kötet tükrözi 

ezt a szemléletet. Részben az idôk, részben a szerkesztôi 

izlés változását jelzi, hogy az 1983-ban Hanák Péter 

szerkesztésében közreadott 7. kötet szemlélete lényegesen 

eltér az elôbbiektôl. 

148 Mészáros István: Mindszenty és Ortutay Bp. 1989. 35. 

149 Uo. mint 42.

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

Irni-olvasni tudók aránya felekezeti hova- 

tartozás és nemzetiség szerint150 

_________________________________________________________ 

Felekezet Irni-olvasni Magyar anya- 

tudók %-ban nyelvő %-ban 

Összlakosság 6 éven felüli 

_________________________________________________________ 

Római katolikus 63,85 75,88 

Görög katolikus 27,66 33,17 

Református 68,55 80,27 

Evangélikus 73,51 85,90 

Görögkeleti 35,44 41,39 

Unitárius 63,22 73,56 

Izraelita 74,71 86,73 

_________________________________________________________ 

Az adatok jól mutatják, hogy az iskolázottsági szint nem pusztán az illetôk nemzetiségétôl 

függött, hiszen evangélikusnak lenni legalább annyi elônyt jelentett, mint a németséghez 

tartozni.151 Ezzel szemben a románok, szerbek és kárpátukránok mővelôdési hátrányai erôsen 

kötôdtek a görögkeleti és a görög katolikus egyházak szemléletéhez. 

A probléma széles társadalmi beágyazódását jelzi, hogy a múlt század utolsó harmadától 

felgyorsuló és meg-meg újuló modernizációs kisérleteinket és nekirugaszkodásainkat elemzô 

kutatók számára egyre hangsúlyozottabbakká váltak a felekezeti meghatározottság kérdései.152 

A magyar városfejlôdés, az értelmiség szervezôdése, a tôkés berendezkedéshez elengedhetetlenül 

szükséges vállalkozások érthetetlenek, értelmezhetertlenek és megmagyarázhatatlanok a 

felekezeti okok figyelembe vétele nélkül. Említésre méltó, s erre már a szociológia klasszikusai is 

rámutattak, hogy a felekezeti hovatartozás nem csupán világnézeti vagy meggyôzôdésbeli kérdés, 

hanem magatartásformák kiindulópontja és a társadalmi cselekvés fontos mozgatórugója.153 

Itthon, ahol az utóbbi évtizedekben a vallás megszőnésének, elhalásának programja volt 

divatos, szinter mesterségesen próbálták meg eljelentékteleníteni ezeket a kérdéseket. Pedig 

1947. szeptemberében még a következô korhangulatot tükrözô levélben panaszkodtak a 

kommunista párt gombai szerveztének vezetôi ellenségükre, a gazdag református papra. Ezzel 

150 Karner Károly: A felkezetek Magyarországon a statisztika 

megvilágításában Debrecen 1931. 5. és 82., valamint Magyar 

Statisztikai Közlemények 64. kötet Bp. 1920. 88. 

A felekezeti megoszlás mutatói 1910-ben 

Felekezet Magyar anya- Történelmi Trianoni 

nyelvőek aránya Magyarországon 

Római kat. 54,22 49,3 62,8 

Gör. kat 15,04 11,0 2,2 

Református 98,19 14,3 21,4 

Evangélikus 31,22 7,1 6,4 

Görögkeleti 31,87 12,8 0,8 

Unitárius 98,6 0,4 0,1 

Izraelita 75,66 5,0 6,2 

151 Ezen elemzésnél is jól hasznosítottam Mende, J.- 

Dtaritz, E. - Tomschitz, I. 1980. munkáját 

152 Jól érzékelhetô ez Glatz Ferenc: Nemzeti kultúra 

- kulturált nemzet 1867-1987. Bp. 1988. Kossuth, Hanák 

Péter: Magyarország a Monarchiában Tanulmányok Bp. 1975. 

Akadémiai és Szőcs Jenô: Vázlat Európa háromtörténeti 

régiójáról Történelmi Szemle 1981. 3.sz. 

153 Durkheim, Emile: Öngyilkosság Bp. 1983. Gondolat , 

Weber, Max: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme 

Bp. 1982. Gondolat

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

szemben a velük rokonszenvezô, együttérzô katolikus papot védelmükbe vették, mert úgy 

érezték, hogy az mellettük áll.154 Lényegében ugyanilyen eljárást követett a jászberényi 

képviselôtestület, amikor a törványeknek megfelelôen 1945 áprilisa után is delegált 

tagokat a római katolikus iskolaszékbe. Ezt megelôzôen egyetemlegesen küldtek tagokat a 

testületbôl, akkor viszont a város elôljárósága 6, öt párt 3-3, a szakszervezet szintén 3 tagot 

delegált az iskolaszékbe. Az akkoriban természetes volt, hogy a katolikus többségő városban a 

kommunisták áppúgy részt vállaltak az iskolaszék munkájából, mint a szociáldemokraták vagy a 

kisgazdapártiak.155 

Hasonló jelenségekkel a bennünket közelebbrôl érintô oktatásügy területén is sőrőn lehet 

találkozni. Az l948-as államosítás sokak szemében végállomásnak minôsült, olyannak, ami elôtt 

minden a multba vész, elavult, s legfeljebb csak a kutatót érdekelheti. Igy változott például szinte 

tabutémává az, hogy a tanítónôk számottevô hányada rendházban készült fel pályájára, illetve 

apácaként végezte ezt a munkát. 

Mindezzel szemben tények egész sora bizonyítja, hogy az egyházak szerepe a modernizációval 

nem iktatódik ki, hanem komoly, meghatározó szereppel bír. Jóllehet a következôkben elsôsorban 

az l868 és l948 között történtekre szorítkozom, szükségesnek érzem, hogy a kérdés l948 utáni 

alakulásának néhány momentumára is felhívjam a figyelmet. Ez annál inkább indokolt, mert azt 

követôen nagymértékben csökkent a kérdés nyilvánossága. Utoljára az l94l-es népszámlálás 

során kérdezték ki a lakosságot felekezeti hovatartozásáról. Lényegében az l948-49-es volt az 

utolsó tanév, amikor még kötelezô volt a hitoktatás az iskolákban. Ezt követôen elôtérbe kerültek 

a tiltások, s a felekezeti vonatkozások többségét el kellett rejteni, takarni és felejteni. Mindent 

azonban nem lehetett. Például több vezetô politikusunk volt, aki elôzôleg magas egyházi 

méltóságot töltött be, vagy igen erôs szálakkal kötôdött valamelyik egyházhoz. (Péter János, Sík 

Endre, Ortutay Gyula) Voltak akik emlékirataikban tértek ki arra, hogy életükben milyen szerepet 

játszott az evangélikus (Hegedős András), illetve az izraelita egyház (Vas Zoltan).156 Rendkívüli 

módon sajátságos a zsidósághoz való viszonyulás, melyben a Rákosi-Gerô-Révai-Farkas csoport 

megnyilvánulásainak, elfojtásra irányuló törekvéseinek és ezek fogadtatásának elemzése még 

154 Az MKP Gomba községi szervezetének levele Rákosi 

Mátyáshoz: 

"Engedje meg, hogy pártunk választási gyôzelméért elsôsorban 

is szívbôl igazi örömünket fejezzük ki. A mi szervezetünk 

Pest vármegyének ama községében mőködik, ahol két vallás áll 

egymással szemben. Az egyik a dúsgazdag volt kisgazda-, most 

hirtelen Pfeiffer-párti reformátusok és a másik a volt 

cselédek, mostani új földhöz juttatottak, a katolikusok. A 

reformátusok papjának jelenleg is 6O hold földje van, a 

proletár katolikusok szegény lelkészének nincs földje és 

nincs fizetése...A katolikus pap, aki minden szempontból a 

mi pártunk támogatója, csak dolgozni tud, dolgozni 

egyházáért és a magyar demokráciáért a mi elgondolásunk 

alapján... Ennek ellenében a helybeli református lelkész aki 

meggyôzôdésünk szerint antidemokratikus felfogású - 

szavazeti jogot sem kapott - a gazdag egyházi birtokának 

jövedelmébôl valóságos régi nagyúri módszerrel tud élni, a 

gazdag hívei segítségével." - Közli: Dokumentumok a magyar 

közoktatás reformjáról 1945-48. p. 1979. Tankönyvkiadó 558- 

559. 

155 Jász-Nagykun-Szolnok megyei Levéltár, Jászberény város 

képviselôtestületi jegyzôkönyve 1945. 

Az 1945. augusztus 24-i ülésen 24 tagot delegáltak a római 

katolikus iskolaszékbe. A pártok közül a Magyar Kommunista 

Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt, a 

Független Kisgazdapárt és a Polgári Demokrata Párt egyaránt 

3-3 tagot és egy póttagot küldött a testületbe. 

156 Hegedős András: A történelem és a hatalom igézetében Bp. 

1988. Kossuth 30-32. 40-44. Vas Zoltán Viszontagságos életem 

1980. Magvetô 512-518.

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

nem történt meg. E vonatkozásban külön figyelemre méltónak tartom azt az l956. 

november elsô napjaiban szovjet és jugoszláv vezetôk részérôl megfogalmazott 

vélekedést, miszerint a kiszemelet magyar politikusok hatalomhoz juttatásának egyik 

lényeges szempontja és feltétele volt az, hogy nem voltak zsidó származásúak.157 

De nemcsak a politika területén nyilvánult meg mindez. A hosszú évek, évtizedek sôt 

évszázadok alatt kialakult felekezeti eredető különbségeket tiltani, korlátozni ugyan lehetett, de 

megszüntetni kevésbé. Az oktatás területén ugyan nagyon ostoba és durva beavatkozások 

történtek, de ennek ellenére sem lehetett kitörülni Pápa, Sárospatak, Debrecen, Eger és más 

iskolavárosaink felekezeti jellegét. Magam éppen Debrecenben tapasztaltam a következôt. A 

Kossuth Lajos Tudományegyetemen ugyan számítóközponttá alakították az egykori templomot, 

de ugyanakkor az egyetem vezetôinek, professzorainak jelentôs hányada a református gimnázium 

növendéke volt. Ezen - továbbá részletes kutatásokra váró - kérdések után visszatérek 

kiindulópontomhoz, s megkisérlem a felekezeti jellegzetességek történeti áttekintését. A 

felsoroltak alapján talán felesleges bizonygatni, itt nem valami múltba révedezés vezetett, hanem 

a közelmult, a tegnap társadalmi törekvéseinek alaposabb megvilágítása. 

A következôkben sorra véve a jelentôsebb felekezeteket, megkísérlem a fontosabb 

jellegzetességek vázolását. 

Katolikusok 

Az ország lakosságának legnagyobb hányadát a római katolikusok tették ki. Magyarország 

l92O elôtti területén arányuk megközelítette a lakosság felét, azt követôen viszont csaknem 

kétharmados lett a részesedésük. (62-64 %) A katolikus vallás mindemellett az elsô világháborút 

megelôzô idôszakban nem számított kizárólagosan magyar vallásnak, hiszen a szlovákok, 

horvátok és németek között is szép számmal akadtak híveik.158 

A számarányokon túl elsôsorban politikai jelentôségüket kell kiemelni. Az ország vezetésében 

kiemelkedô szerepet betöltô nagybirtokos arisztokrácia tagjai között is többségben voltak. A 

középkorból megmaradt szokás szerint a hercegprímás tette a király fejére a koronát, 

államigazgatási funkciók elnyerésénél, politikai karrierek szempontjából elônyt, sôt éppen a 

kultuszminiszteri tárcánál feltételt jelentett a katolikus egyházhoz való tartozás. Részben 

létszámbeli arányukból, részben tradicionális politikai szerepükbôl adódóan rivalizálás 

bontakozott ki a katolikusok és más vallásúak között bizonyos funkciók elnyeréséért, hiszen a 

legnagyobb ellenféllel szemben csak összefogással lehetett felvenni a versenyt.159 

Számos, életmódra, életvitelre kiható eleme volt a katolikusok közé tartozásnak.160 A 

foglalkozásokat tekintve a két világháború között a napszámosok és cselédek kétharmada, az 

iparban foglalkoztatottak hasonló aránya volt római katolikus. Még ennél is többen voltak a 

bányászok között, a kereskedelemben dolgozók kétötöde szintén közülük került ki. (39-4l %)161 

Területi elhelyezkedésük is mutatott némi specialitást. Jól lehet az egész ország területén 

megtalálhatók voltak, tulnyomó többséget csak az ország egyes területein mondhattak 

magukénak. Igy, a továbbiakban még többször említésre kerülô l9OO. évi népszámlálás szerint, a 

Duna jobb és bal partján és a Duna-Tisza közén voltak abszolút többségben, mig különösen a 

tiszántúli és erdélyi területeken sokkal szerényebb képviseletet mondhattak magukénak. Speciális 

vonásokat mutat az Alföld településhálózatában való elhelyezkedésük. Itt található 

mezôvárosaink többségének sajátossága a belterületen élô protestáns, s ezzel szemben a 

157 Tóbiás Ćron: In memoriam Nagy Imre Bp. 1989. 324. 

158 Karner, K. 1931. 5. 

159 Juhász Gyula: Uralkodó eszmék Magyarországon Bp. 1983. 

7-65., Gergely Jenô: A püspöki kar tanácskozásai Bp. 1984. 

20-23. 

160 Glatz Ferenc: Az újabbkori nemzeti kultúra és a 

református egyház Confessio 1988. 1.sz. 

161 Magyar Statisztikai Közlemények 64. kötet - 1900-as 

népszámlálás adatai - részletezô táblázatok - a továbbiakban 

1900-as népszámlálás

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

külterületen , tanyákon a római katolikus többség, ami jelentôs vagyoni különbségekkel 

párosult.162 

A katolikusok mővelôdése meglehetôsen összetett képlet. A középkori tradiciók alapján 

kiemelkedô szerepük volt az iskolahálózat kiépítésében, melybe a Pázmány Péter által 

alapított nagyszombati egyetem ugyanúgy beletartozott, mint a káptalani iskolák hálózata. A 

katolikus iskolaügy különösen sokat köszönhetett a tanítással foglalkozó rendeknek, pl. a 

jezsuitáknak és a piaristáknak. A katolikusok kezdeményezô szerepet töltöttek be a 

tanítóképzésben. Az l777-es Ratiot követôen az akkor életrehívott normaiskolákban útjára 

inditották a hazai tanítóképzést. Az elsô magyar nyelvő tanítóképzô elinditásában kiemelkedô 

szerepe volt Pyrker Lászlónak egri érseknek, aki elôbb Szepeskáptalanban, l828-ban Egerben 

alapított ilyen intézményt.163 Az l84O-es helytartó tanácsi rendelettel létrehozott 5 királyi képzô 

ugyancsak katolikus jellegő volt. Az l868-as népoktatási törvény közreadása idején l5 tanító- és 5 

tanítónôképzôt mondhatott magáénak az egyház.164 Sem a tanítóképzés, sem a népiskolák 

hálózata nem minôsithetô homogénnek, sôt éppen a katalikus iskolákról szóló beszámolók 

mutatták a legnagyobb szélsôségeket, ami összhangban volt az imént részletezett szociális és 

mentalistásbeli különbségekkel. Nem kizárólag katolikus specialitás, de levéltári és 

interjúadatokban egyaránt gyakran lehet találkozni az iskolázással kapcsolatos fenntartásokkal, 

nemtörôdömséggel és szőkkeblőséggel. A jászsági tanyás paraszt a tanító megvesztegetésére is 

hajlandó volt azért, hogy gyermeke ne járjon iskolába.165 A nádudvari svábok - a törvényekkel 

ellentétben - könnyen beletörôdtek abba, hogy gyerekük az l93O-as években hat helyett négy 

osztályt járjon. A szőkkeblőség példája pedig az iskola érdekében hozott anyagi áldozatra 

vonatkzik. Ha az iskolaszéknek saját zsebébe kellett nyúlni újabb tanítók alkalmazása érdekében, 

akkor rendre találtak elôbbre való feladatot. Ha az állam, vagy más biztositotta a költségeket, 

akkor könnyebben engedtek.166 

Az l9OO-as népszámlálás adatai szerint, globálisan tekintve az ô iskolázottsági mutatóik a 

legrosszabbak.167 (A következôkben ismertetendô református, evangélikus és izraelita adatokhoz 

képest.) Az irni-olvasni nem tudók aránya 3l,7 % és 49,6% között mozgott országrészektôl és 

nemektôl függôen. Akkoriban még lényegesen eltértek a két nem mutatói, s e szerint a férfiak 

3l,7-43,6 %-a volt analfabéta. Mig ez a nôk esetében 36,5-49,6 % között alakult, ami 

egyértelmően utal az utóbbiak alacsonyabb iskolázottsági szinvonalára. Az adatfelvételi körzetek 

szerint további eltérések mutatkoztak. A Duna jobb partjának számitó Dunántúlon 3l,7 % a férfi, 

36,5 % a nô analfabéták aránya, ami a legjobb mutatónak számitott. A Királyhágón túli, erdélyi 

részen viszont 42,5, illetve 49,6 % az arányuk. A nôk és férfiak iskolázottságában a Tisza jobb 

partjának számító felsômagyarországi részeken volt a legkisebb, s a Tisza-Maros szögében a 

legnagyobb a különbség. A katolikusok iskolázottsági mutatóit - más felekezetekhez hasonlóan - 

befolyásolta az urbanizált környezet. A késôbb még többször idézendô budapesti adatok alapján a 

férfiak 2O,3, és a nôk 26,5 %-a volt analfabéta, s ez szintén rosszabb a többi felekezeténél. 

Reformátusok, evangélikusok, unitáriusok 

162 Csalog Zsolt: Életforma és tudat a 20. századi magyar 

tanyavilágban In: Magyar tanyarendszer múltja Bp. 1980. 

Akadémiai kiadó 339-361. 

163 Szakál János: A magyar tanítóképzés története Bp. 1934. 

34. 

164 Kiss Jázsef: Nôk a tanítói pályán Bp. 1929. 26. 

165 Muhari János 77 éves jászberény lakossal készült interjú 

alapján 

166 Római katolikus iskolaszék jegyzôkönyve. Nemesnádudvar, 

Rk. plébánia. Az 1922. szeptember 21-i jegyzôkünyv szerint 

két tanítói álláshelyet tültüttek be, mert ha a hatodik 

tanítót is alkalmazták volna, akkor kevesen lettek volna az 

osztályokban a testület megítélése szerint. Egy másik tag 

azzal a félelemmel indokolta elutasító szavazatát, hogy az 

állam a községre hárítja a tanítók díjazását. 

167 1900-as népszámlás

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

Az egyes elnevezések szerint "magyar vallásnak" tekintett reformátusok részaránya 

megnôtt a két világháború között. (l89O-ben l4,6, l9OO-ban l4,4, l9l8-l945 között 2O-2l 

%-ban részesedtek.) Politikai szerepükben felfedezhetôk karakteres vonások. Az l848-49es 

forradalomban vezetô szerepet kaptak, Habsburg-ellenesek voltak, kulcspozíciókhoz 

jutottak a két világháború közötti idôszakban. (Horty Miklós, Bethlen István)168 

A reformátusok foglalkozás-szerkezetét tekintve az a legszembetőnôbb, hogy a kis és 

középbirtokosok közül minden harmadik e vallás híveihez tartozott.169 A tisztviselôk és 

értelmiségiek között is magasabb volt a részesedésük, mint a lakosságon belüli arányuk. 22 %-al 

képviselték magukat a hadseregben. A római katolikusokkal összevetve, sokkal kevesebb 

napszámos és cseléd került ki közülük (2O-2l %). Ugyancsak szerényebb volt az iparban, a 

bányászatban és a kereskedelemben foglalkoztatottak közötti részesedésük. (l6, 8,3-9 és lO-ll %) 

Területi elhelyezkedésükben szintén fellelhetôk speciális vonások.170 1918 elôtt központjuk a 

Tiszántúl, továbbá Erdélyben és az ország kózépsô részein (Duna-Tisza közén, a Tisza és a Duna 

jobb partján) éltek. A két világháború között minden tizedik budapesti volt református, de Pécsett 

vagy Gyôrött csak minden huszadik tartozott ehhez a felekezethez. Ezzel szemben Debrecenben 

vagy Hódmezôvásárhelyen a város kétharmada kálvinistának mondta magát. Az unitáriusok nagy 

számban Erdélyben éltek.171 

Több eltérô vonást mutat az evangélikus vallás, amely viszont a "városias" felekezetnek 

számitott nálunk. Jelentôsége az elsô világháború elôtt nagyobb volt, mint azt követôen. E 

felekezet hívei közé tartozó szlovákok és németek közül sokan kerültek az új országhatárokon 

túlra. 

Az evangélikusok magyarországi központjai Sopron, Pozsony, Eperjes, Szarvas és Nagyszeben 

voltak. Az evangélikus vallás polgárosultságának egyik jellemzôje, hogy más felekezetekhez 

képest toleráns magatartást tanúsított az izraelitákkal szemben. Egyik jellegzetes példája az 

egyház nagyhírő Fasori Gimnáziuma, mely a fôváros zsidók lakta övezetének tôszomszédságában 

helyezkedett el, s bizonyos idôszakokban tanítványainak nagyobb hányada volt izraelita vallású, 

mint evangélikus.172 Hasonlóan jellegzetes, hogy a keresztény és izraelita vallásúak 

összeházasodása terén legnagyobb gyakorisággal az evangélikus partnerek szerepeltek. 

A protestáns felekezetőek mindenkor nagy gondot fordítottak az oktatásra. Iskoláik 

szervezésében az önszervezés és az önkormányzat (presbiterium) dominált, ami kevésbé volt 

összeegyeztethetô a centralizált, aprólékosan megszervezett osztrák gyakorlattal. Részben ennek 

következtében nem fogadták el a Ratiokat, s sok iskolájuk esett áldozatul a Thun Leó nevével 

fémjelzett Organisationsentwurf-nak, mivel nem tudták a törvényben lefektetett követelményeket 

teljesíteni.173 A protestánsok kevésbé önállósították a tanítóképzést, hanem nagyon gyakran 

összekapcsolták a lelkészképzéssel. Ez részben azt jelentette, hogy a gyengébb elômenetelt 

tanúsító növendékekbôl lettek a tanítók, másrészt lelkészeik többsége szintén folytatott 

pedagógiai tanulmányokat.174 Sôt nem egy esetben hasznosította, gyakorolta tudását. 

A reformátusok és az evangélikusok iskolázottsági mutatói minden területen jobbak a 

katolikusokénál.175 Az l9OO-as adatfelvétel szerint l8,O-53,8 % jelenti a két szélsô értéket az 

analfabéták részesedése esetén. Az elôbbi adat a dunántúlon élô evangélikus férfiakra, az utóbbi 

az erdélyi református nôkre vonatkozik. 

Az iménti adatok egyben arra is utalnak, hogy az evangélikusok iskolázottsági mutatói 

elônyösebbek. Esetünkben az analfabéták részaránya minden országrészben és mindkét nemnél 

alatta maradt a 33,3 %-nak. A két nem iskolázottságában egyes országrészekben alig 

168 Bucsay Mihály: A protestantizmus türténete 

Magyarországon 1521 - 1945. Bp. 1985. 

169 Glatz F. 1988. 1.sz. 

170 1900-as népszámlálás 

171 Bucsay M. 1985. 

172 Zsidó identitás és asszimiláció Magyarországon. In: 

Mozgó világ 1988. 8-9.sz. Marjanucz László interjúja Karády 

Viktorral a magyar zsidó társadalomtörténet kutatásának 

kérdéseirôl. 41. o. 

173 Bucsay M. 1985. 224-225. 

174 Nagy Sándor: A debreceni kollégium, mint egységes 

intézmény az egyetem kiválásáig Debrecen 1946-47., A pápai 

kollégium története Bp. 1971. Tankönyvkiadó 

175 1900-as népszámlálás

Hiba! 

A 

könyv 

mutatkoznak különbségek, (a Duna bal, a Tisza jobb és bal partja) s a legnagyobb eltérés jelzı 

éppen a Dunántúlon mutatkozott, ahol l8 % volt a férfi, és 25,5 % a nô analfabéták nem 

részesedése. 

létezik 

A reformátusok adatainak szóródása sokkal egyenetlenebb képet mutatott. Az ország . 

nyugati részein megközelítették az evangélikusok eredményeit, mig Erdélyben (43,l és 39,6 %) 

jóval elmaradtak azokétól. A református férfiak és nôk iskolázottságának eltérései - Erdélyt nem 

számítva - a katolikusokéhoz hasonlóak. 

A protestáns vallásúaknak szintén a városokban voltak a legjobb mutatói. l9OO-ban az 

evangelikus központnak számító Sopron kicsekedhetett a legjobb eredménnyel, mert ott csak a 

lakosság 8,3 %-a tartozott az analfabéták sorába. Ugy tőnik a fôvárosban mindkét felekezet 

alkalmazkodott az urbanizáltabb körülményekhez, olyannyira, hogy az izrealitákkal azonos 

eredményeket mutattak fel. (Reformátusok l5-2O,3 %, evangélikusok l5-2O %, izraeliták l5,6- 

2l,5 %) 

Az izraeliták 

A felekezetek sorában meglehetôsen sok rendhagyó elem kisérte az e valláshoz tartozók 

helyzetét. A jelentôsebb felekezetek közül a feudalizmuskori üldöztetés és kirekesztettség után 

csak a múlt század második felében emancipálódott, s ezzel párhuzamosan igen jelentôs 

tényezôje lett az ország modernizálódásának. Látványosan tört be az átalakulásban kulcsszerepet 

játszó értelmiségi pályákra. Az ügyvédek, orovosok, állatorvosok, újságírók és színészek között 

részesedésük a század végén már megközelítette, sôt helyenként meghaladta az 5O %-ot, ami 

esetenként tizszerese lakosságon belüli hányaduknak.176 Ez az arány a két világháború között 

sem változott. 

A zsidó származás, illetve felekezethez tartozás másik jellemzôje a kisegzisztenciák, 

kisiparosok, kiskereskedôk magas részaránya, s bár létszámában nem jelentôs, de gazdasági 

erejénél fogva igen nagy befolyásra tett szert a zsidó negyburzsoázia. Politikai szerepük és 

jelentôségük meglehetôsen változatosan alakult. Gazdasági és kulturális életben megszerzett 

helyükkel nem voltak arányban a politikai életben elfoglalt pozícióik, hiszen az elsô világháború 

idôszakáig viszonylag szerény jelentôségő tisztségekhez jutottak. Annál nagyobb szerepük volt 

az l9l8-as és l9l9-es forradalmakban. A Károlyi kabinet számos minisztere, a tanácsköztársaság 

népbiztosainak túlnyomó többsége zsidó származású volt.177 Valószínőleg ez a tény is szerepet 

játszott abban, hogy ezt követôen háttérben maradva érvényesítették befolyásukat, s a nyílt 

zsidóüldözés kezdetéig e helyzetbôl politizáltak. 

Településviszonyaikra jellemzô, hogy zömük az ország középsô és északi részein helyezkedett 

el, s többségük a század végére valamelyik városunk lakója lett. Legnagyobb centrumuk a 

fôváros let, ahol l9lO--ben a lakosság 2,3l %át tették ki. A l92O- és l93O-as népszámlálás adatai 

szerint a hazai zsidóság 45,6 illetve 44,9 %-a lakott a fôvárosban.178 

A zsidóság tradiconálisan nagy gondot fordított a mővelôdésre, s azon belül mindenek elôtt a 

fiúk kimővelésére. A kapitalizálódás feltételei közepette affinitásuk méginkább megértésre talált, 

sôt az oktatást a boldogulás elôfeltételének tartották. Olyannak, hogy erre a kisegzisztenciák sem 

restelltek jelentôsebb anyagi eszközöket áldozni. 

A hazai zsidóság iskolázásának múltjában megkülönböztethetôk a konzervatív (ortodox) és a 

gyors asszimiklációt felvállaló kirányzatok (kongresszusi).179 Míg az elôbbiek semmiképpen 

sem akarták feladni nyelvüket, írásukat, vallásukat és más etnikai sajátosságaikat, addig a másik 

irányzat képviselôi éppen ellenkezôleg cselekedtek. A zsidóság utóbbi csoportjainak további 

jellegzetessége a szekularizáció hirdetése és vállalása. 

Bárminemő oktatási statisztikában elôkelô helyet foglaltak el, melynek eredôi éppen az 

elôbbiekben sorolt okok között kereshetôk. Az l9OO-as népszámlálás adatai szerint az 

176 Zsidóság az 1945 utáni Magyarországon Párizs 1984. 

(Karády Viktor, Kovács András, Sanders Iván és Várdy Péter 

tanulmányai.) 

177 Szárszó 1943 - Elôzményei, jegyzôkönyve és utóélete Bp. 

1983. 197-198. 

178 Venetianer Lajos: A magyar zsidóság története Bp. 1922. 

453-467. 

179 Venetianer 1922.

evangelikusokhoz hasonló poziciókat mondhatak magukénak, habár mutatóik eloszlása 

egyenetlenebb azokénál. Elsôsorban az említett konzervatív irányzatok jelenlétével 

magyarázható az, hogy a keleti országrész zsidóságában magas arányban fordult elô az 

analfabetizmus. Erdélyben 3O,3 és 43,2 %, a Tisza bal partján 42,l és 52,6 % és a Tisza 

jobb partján 32,5 és 42 %. Az elsô adatok mindig a férfiakra vonatkoznak, s egyben azt is 

mutatják, hogy a két nem mővelôdési mutatói erôteljesebb eltérést jeleznek mint a többi 

felekezetnél. A nyugati országrészek és a Duna-Tisza köze adatai sokkal jobbak voltak, 

olyannyira, hogy alig tértek el a korábbiakban részletezett fôvárosiaktól. 

A tanítóképzésben megmutatkozó felekezeti különbségek 

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

Ahogy erre már utalásokat tettem, a szervezett hazai tanítóképzés a Ratiokat követôen indult 

meg. A katolikusok magukévá tették, elfogadták ezeket a kezdeményezéseket, míg a protestánsok 

távolmaradtak, nem azonosultak a rendelkezések szellemével. Ez a megosztottság lényegében a 

mult század közepéig maradt fenn.180 

Az Entwurf, mjad a Népoktatási törvény életbelépésével alaposan megváltozott a helyzet. Az 

elôbbiekre nagyon élénken reagáltak a katolikusok, akik az l85O-es években jelentôs 

intézményalapításba kezdtek.181 A visszahívott, illetve lemondatott Hám János helyébe lépett 

Scitovszky János hercegprímás a szerzetesrendek felügyeletét is megkapta, s ezt követôen több 

nôi tanítórend újította fel vagy kezdte el magyarországi mőködését. 

l856-ban az Angolkisasszonyok megnyitották az elsô magyar tanítónôképzôjüket, amit l858ban 

Temesvárott, majd l86O-ban Kalocsán követett a Miasszonyunkról nevezett Szegény 

Iskolanôvérek rendjének letelepítése. A század második felében a tanítónôk képzése szinte 

kizárólag a katolikusok terrénuma maradt, a többi felekezet csak a századforduló táján indította el 

a nôk felkészitését erre a pályára.182 

A többi felekezet álláspontját jól jellemzi a budapesti izrealita tanítóképzô igazgatójának 

állásfoglalása. A tanítóképzô milleniumi évkönyvében nem kis önérzettel és büszkeséggel írta le, 

hogy szemben a pápistákkal, annál inkább összhangban a protestánsokkal, ôk még nem engedték 

be a nôket a pályára.183 

S ha mindezek után végigtekintünk a tanító és tanítónôképzôk statisztikáján, igazolva látjuk az 

igazgató által megfogalmazottakat.184 A felekezeti különbségek mellett kiolvasható a 

180 Kiss J. 1929. 26. 

181 Szakál J. 1934. 55. 

182 Szakál J. 1934. 74-76. 

183 Bánóczi József: Az Országos Izraelita Tanítóképzô 

Intézet törtánete 1867-1897. Bp. 1897. 134-139. 

184 

A tanítóképzôk számának alakulása 

_________________________________________________________ 

Év A tanítóképzôk száma 

áll. r.kat g.kat g.kel ref. ev izr össz. 

_________________________________________________________ 

l868 - l5 3 3 3 9 l 34 

l875 l6 l4 4 3 3 8 l 49 

l88O l7 l4 4 4 4 9 l 53 

l89O 17 l4 4 4 4 lO l 54 

l9OO l8 ll 5 4 3 6 l 48 

l9l4 l9 ll 5 4 3 6 l 49 

l9l8 22 ll 5 4 3 5 l 5l 

l929 9 6 - - 2 2 l 2O 

l947 9 6 l - 3 2 l 22 

Tanítónôképzôk számának alakulása 

_________________________________________________________ 

Év Tanítónôképzôk száma 

áll. r.kat g.kat g.kel ref ev izr. össz

táblázatokból, hogy a századfordulóig a katolikus egyház egyedüli riválisa az állam volt a 

tanítónôképzés terén. Az állam primátusa mellet sokkal többen voltak érdekeltek a férfiak 

felkészítésében. A felekezeti tanítónôképzés fellendülésének újabb hulláma a század elsô 

évtizedében nyilvánult meg, amikor a katolikusok lendületes intézménytelepítéséhez 

mások is csatlakoztak, ami kiegyenlítettebb felekezeti és nemenkénti megoszlást 

eredményezett.185 

A bemutatott adatok valamennyi tanítóképzôsre vonatkoznak, nemcsak a felekezetek 

intézeteiben tanulókra. Ebbôl még nem derül ki, hogy az izreaelita felekezet csak az l93O-ban 

Miskolcon felállított képzôben végezte tanítónôinek felkészítését. A zsidók szerényebb 

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

intézménytelepítési kedve részben asszimilációs törekvéseikkel magyarázható, miszerint szivesen 

adták gyerekeiket más felekezetek vagy az állam által fenntartott iskolákba, így tanítóképzôkbe 

is. Emellett pályaorientációjukban viszonylag szerény helyet foglalt el a tanítói pálya. A kedvelt 

értelmiségi foglalkozásokkal szemben ezt kb. számarányuknak megfelelôen választották. (l89Oben 

8,2, l9OO-ban 5,8, l9lO-ben 5,O, l920-ban 5,2 %-ban részesedtek a tanítóság között.)186 

Az elkülönülés mellett közös jegyek is felfedezhetôk a tanítóképzésben, nevezetesen az, hogy 

az intézetek nem voltak képesek igazán önállósulni. Az intézetek története megszakításokkal 

tőzdelt, alig van olyan, amely folyamatosan mőködött. Az intézmények teológiai akadémiák, 

hittudományi fôiskolák, kollégiumok és gimnáziumok árnyékában, azok mostohatestvéreiként 

tevékenykedtek. Esetenként mindössze egyetlen pedagógiában, illetôleg énekben-zenében járatos 

tanár jelentette az állandó oktatógárdát, a többi tantárgy oktatásába idôszakosan, egy-egy 

tanfolyam idejére kapcsolódtak be mások. A protestáns gyakorlatban sokáig fennmaradt, hogy a 

magasabb osztályok növendékei tanították a frissen bekerülteket. 

A gimnáziumokkal, fôiskolákkal, reáliskolákkal és más intézményekkel való együttlét elônyös 

oldalait komplexitásként is értékelhetjük. Az Angolkisasszonyok és más rendek zárdái többféle 

korosztályt és oktatási irányt foglaltak magukba.187 Növendékeik jelentôs része elemi iskolás 

_________________________________________________________ 

l868 - 5 - - - - - 5 

l875 4 7 - l - - - 12 

l88O 6 8 - l - - - l5 

l89O 5 9 - l - - - l5 

l9OO 6 7 - l l - - l5 

l9l4 8 2O 2 l 4 l - 36 

l9l8 8 22 2 l 5 2 - 4O 

l929 4 l9 - - 4 l - 28 

l947 4 25 - - 5 l - 35 

_________________________________________________________ 

Forrás: Szakál J. 1934. és Kiss J. 1929. 

185 Jól mutatják ezt az l9O7/8-as tanév adatai: 

_________________________________________________________ 

Felekezet Fiúk %-ban Lányok %-ban 

_________________________________________________________ 

Római katolikus 5O,9 65,7 

Görög katolikus 9,7 3,l 

Református l6,6 l4,7 

Evangélikus ll,O 6,8 

Görög keleti 7,O 2,7 

Izraelita 4,l 6,4 

________________________________________________________ 


186 Venetiáner L. 1922. 

187 Rittenbinder Mária: A Szent-Orsolya Rend leánynevelési 

rendszere Bp. 1936. M. Körtvélyesi Mária: Tiszteletreméltó 

Ward Mária B.M.V. Intézetének tanítási és nevelési rendszere 

Bp. 1937., Géczy Mária Immaculata: A Miasszonyunkról 

nevezett szegény iskolanôvérek rendjének története és 

nevelési rendszere Szeged 1941.

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

korától náluk tanult, internátusukban lakott. Igy rengeteg információ alapján dönthettek 

abban, hogy kiket irányitanak saját gimnáziumukba, polgári iskolájukba. Az utóbbiak 

esetében újabb irányokat kinálhattak fel a kereskedelmi iskolát vagy a tanítóképzôt, sôt, ha 

valaki a gimnázium alsó osztályainak befejeztével akart módosítani, arra szintén volt 

"házon belül" lehetôség. Mindehhez kapcsolódtak a rend zárdáinak iskolái, amelyekkel legalább 

kikerült tanítványain keresztül rendszeres kontaktust tartott fenn az anyaintézmény. 

Az egyházi intézetek további jellegzetessége volt a magas tandíj, amely a szegényebb 

néprétegek gyerekeit távol tartotta tôlük, másokat pedig éppen ez vonzott. Egy kitőnô dolgozata 

szerint az esztergomi tanítónôképzôben a 2O-as évek közepén 5OO pengô volt az éves tandíj 

azok számára, akik az internátusban laktak. További 96 pengôt kellett fizetni pótdijak cimén, 

melyek között a mosatás éppenúgy szerepelt, mint a német nyelv tanulása vagy az 

uszodahasználat. További 2lO pengôt kellett fizetni azokért a gyerekekért, akiket angolra, 

franciára, külön zenére járattak szüleik. A rendházi nevelés modernizálódását mutatta, hogy a 

növendékek rendszeresen sportoltak (leginkább tniszeztek és korcsolyáztak) és sokféle gyakorlati 

ismeret elsajátíttatására törekedtek, melyek között a kertápolás, a fôzés éppenúgy szerepelt, mint 

a virágápolás és a pázsitnyírás.188 

Ez a modell elsôsorban az apácarendek mőködésére jellemzô, de sok hasonló vonást 

fedezhetünk fel a többi felekezet tanítóképzôinek mőködésében is. 

A fenntartók csereberéje sem nevezhetô ritka jelenségnek. Éppen az egyik nagyhírő református 

központ, Sárospatak példázza a református egyház és az állami fenntartás idôszakonkénti 

váltogatását.189 

188 Gábris J. 1988. 50-53. és 78-82. 

189 Ködöböcz J 1986.

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

.

A gyakorló tanítók között kimutatható különbségek 

Az l948-as államosítás idôpontjáig tanítók túlnyomó tóbbsége számára egyszerően alkalmazási 

feltétel volt a felekezethez való tartozás. Az állami és községi iskolákat leszámítva nem szívesen 

láttak nem felekezetükhöz tartozó tanítót. A rendhagyó esetek gyakran foglalkoztatták az egyházi 

elöljárókat, a hívek sem nézték jó szemmel a "kakukktojást", de az elsôszámú érdekeltek számára 

szintén kényelmetlen volt ez a szituáció. 

A következôkben néhány konkrét példával szeretném alátámasztani állitásaimat. Elsôként a 

Dunántúli Református Egyházkerület l9l4-es Pápán közreadott szabályrendeleteibôl idézek. A 

33.paragrafus szerint "Tanítókul a református egyház iskoláiban csak feddhetetlen elôélető, 

református vallású, egyházias gondolkodású és viselkedéső, szakszerően képzett magyar 

állampolgárok alkalmazhatók." Néhány bekezdéssel arrébb a 37.paragrafusban már nemcsak 

alkalmazási feltételeket, hanem egyéb viselkedési normákat is elôirtak a tanítók számára. "Magán 

és családi életükben a vallásoság, egyháziasság és a jó erkölcsök ápolásában, az istentiszteleti 

cselekmények gyakorlásával is nemes példaadással tartoznak elöljárni, a politikai 

pártküzdelmekben elôfordulható tüntetésektôl óvakodni kötelesek. Feleségül csak református 

vagy ágostai hitvallású evangélikus nôt vehetnek el, a tanítónôk pedig csak református vagy 

ágostai hivallású evangelikus fériakkal léphetnek házasságra és kötelesek gyermekeiket 

református vallásukban neveltetni." 1 

A katolikusok szabályozó törekvései sem voltak enyhébbek, legalábbis ez tőnik ki abból az 

l9l2. április lO-én kelt levélbôl, melyben a jászberényi katolikus lelkész a következôképpen 

fogalmazta meg panaszát az érseki hatóságnak. 2 Ezzel szemben egy sátoraljaújhelyi református 

tanítónô lelkiismereti okokkal indokolta a vármegyei tanfelügyelôhöz eljuttatott áthelyezési 

kérelmét. 3 

A század elejérôl származó levéltári adatokat a harmincas negyvenes években pályára került 

tanítók is megerôsítették. 4 

Az eltérô felekezethez tartozás esetükben alkalmazásukat kizáró tényezônek számitott. A 

felekezet kötelékébe való tartozás, mint alkalmazási feltétel, illetve annak betartatása a 

körvonalazott idôszakban azonban némileg változott. 

1 Thury Etele: A Dunántúli Református Egyházkerület 

szabályrendeletei Pápa 1914. 384-385. 

2 Jászberényi plébániai iratok. Egri Érseki Levéltár 

2247(1912.) Részlet az 1912. április 10-i levélbôl: 

"A városi állami iskolában is van egy tanító, aki egy elvált 

református nôvel kötött házasságot, bár ô maga katolikus. 

Schultz Lajos, akinek az áthelyezése igen kivánatos volna. 

Növendékei mind katolikusok. Ezen indokból ugyan hiába 

kérném ezt a kir.tanfelügyelôtôl, aki református, minthogy 

elôdje is az volt." 

3 Zemplén vármegye tanfelügyelôségének iratai. 16. Javadalmi 

iratok. Sátoraljaújhelyi Levéltár. Részlet a tanfelügyelôhöz 

eljuttatott áthelyezési kérelembôl: Nagyságod parancsára 

megtettem, hogy katolikus imaformában mindennap 

elôimádkoztam, de azt az áldozatot nem hozhatom meg, hogy a 

saját hitem és meggyôzôdéesem ellen tegyek. Elhagyjam azt a 

hitet, amelyben születtem, mely az élet küzdelmeiben mindíg 

erôt és vigaszt nyújtott, s egy idegen vallásnak a 

kötelékébe lépjek. Tanítsak olyan vallást, amit nem hiszek, 

járjak idegen templomba stb. Ez ellen föllázad egész lényem, 

ezt nem tehetem. (1894. február 17.) 

4 Interjúk 

48

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

Hajósi adataim szerint a század utolsó évtizedeitôl már bizonyos engedmények 

mutatkoztak. 5 Akkortól kezdve már mind többen tanítottak az iskolában és ez bzonyos 

specializálódást eredményezett. Iskolaigazgatót bíztak meg, elkülönült a kántortanító 

tevékenysége, a lányok tanítását a kalocsai Szegény Iskolanôvérek apácáira bízták. Ez 

azért fontos, mert éppen a speciális, felekezeti liturgiához elengedhetetlenül szükséges 

énektudásra nem volt minden tanítónak szüksége. Mivel a kántori funikcó csak egy tanító 

feladata lett, s ez a többiek számára engedményeket eredményezhetett, esetükben már nem volt 

kritérium az iskola felekezetéhez való tartozás. (Erre némiképpen a képzés is reagált, a kántori 

végzettséget külön tanulmányok és vizsgák nyomán lehetett megszerezni.) 

További kivételt jelentettek a rendkívüli idôszakok és a nehezebb, ridegebb munkafeltételek. 

Háborúk után, a bécsi döntéseket követôen kevésbé számított a felekezeti hovatartozás, az volt a 

lényeg, hogy tanító legyen az iskolában. 6 Hasonlóan alakultak az elhelyezkedési viszonyok a 

hátrányosabb körülményeket biztosító településeken, tanyákon, eldugott kis falvakban, ahol 

szintén kevésbé válogathatott a gyülekezet. 7 

A felekezeti érdekekhez kötött alkalmazási kérdések a mővelôdésirányítás számára is feladatot 

jelentettek. A képviselôházban és más fórumokon gyakran került szóba ez a kérdés. Hóman 

Bálint kultuszminiszter l934. május l8-i parlamenti beszédében némi mentegetôzés közepette 

tudatta a honatyákkal, hogy mennyire ügyel a felkezeti arányok betartására. 8 

A felekezethez tartozás anyagi szempontból sem volt közömbös, hiszen anyagi helyzetük, 

híveik szegénysége vagy tehetôssége vonzóvá tette az adott iskolát. A tanítók jövedelmében és 

fizetésében számottevô különbségek mutatkoztak. Hamisnak kell minôsíteni azokat az állításokat, 

miszerint a felekezeti tanítókat általában rosszul fizették. Sokkal reálisabb úgy minôsíteni, hogy 

az egyes felekezetek között jelentôs különbségek alakultak ki. A rangsor élén országszerte az 

izraelita tanítók álltak, amit nagyon sok adat és feldolgozás erôsített meg. A keleti 

országrészekben a görögkeletiek kapták a legrosszabb fizetéseket. 9 

Egy l897-bôl származó jelentésbôl képet alkathatunk egy felekezetileg igen sokszínő 

megyeszékhely, Sátoraljaújhely iskoláinak differenciálódásáról. A városban 2ll6 tanköteles 

gyereket tartottak nyilván, s közülük l529-en jártak iskolába. A városban minden felekezetnek 

külön iskolája volt. A bemutatandókon kívül egy magániskola is mőködött, ahova 5l gyerek járt, 

de egyéb adat nem szerepelt róla a jelentésben. 10 

5 Hajósi tanítók - a szerzô dolgozata a hajósi mővelôdési 

házban (Kézirat) 

6 Interjúk és a tanulmányozott iskolaszéki jegyzôkönyvek 

alapján 

7 Nagy Júlia: A makói tanyai iskolák története Makó 1983. 

8 Hóman Bálint: Mővelôdéspolitika Bp. 1938. 238-240. Részlet 

a beszédbôl: "Szememre vetették legutóbb, hogy az állami 

iskolákban túlságos nagy arányban vannak katolikus tanítók a 

reformátusok rovására." Ezek után részletesen ismertette az 

adatokat, miszerint az állami iskolákban a gyerekek 7O %-val 

szemben a tanítók 69,5 %-a volt katolikus, s ugyanez a 

reformátusok esetében 24,9 illetve 26,3 % volt az elemi és 

középfokú iskolákban." 

9 Hebeny Zoltán: A tanítók helyzete Szabolcs megyében 1868- 

1914 között Pedagógiai Szemle 1982. 2.sz. 

10 Zempléni javadalmi iratok 16. Sátorlajaójhely 

_________________________________________________________ 

Iskola Tanítók Tanulók A tanítók fizetése 

(átlag, koronában) 

_________________________________________________________ 

Kat.fiú 4 257 5OO 

Kat.lány 7 3l8 45O* 

G.kat.fiú l 9O 32O term.beni 

G.kat.lány l 65 385 

Ref fiú 2 l3l 58O 

Ref.lány l 7O 58O 

Izr.fiú 3 l63 675 

Izr.lány 5 237 45O

A bemutatott fizetések összhangban vannak az imént említett tendenciákkal, megerôsítik a 

felekezetek közötti rangsort. Egyuttal azt is megmutatják, hogy a nemek között jelentôs eltérések 

mutatkoztak. A sátoraljaújhelyiek némileg megerôsítették az országos adatokat, másrészt eltértek 

attól. A lO izreelita tanító közül 6 volt férfi, a reformátusoknál viszont csak férfiak mőködtek. 

A különbözö egyházak iskoláztatási törekvéseinek különbözôségei a tanítók felkészültségében 

és munkafeltételeiben is megmutatkoztak. Péterfy Sándor reprezentatív áttekintése alapján képet 

alkothatunk a tanítók felkészültségében megmutatkozott eltérésekrôl. 11 l894-ben 26O4l tanító 

közül 27l2 nem rendelkezett képesítéssel. A képesítéssel rendelkezôk a következôképpen 

oszlottak meg az egyes iskolatípusokban: 

állami 99,5 % 

izraelita 98,8 % 

r.katolikus 9O,O % 

evangélikus 89,8 % 

református 86,7 % 

unitárius 82,2 % 

g.keleti 68,8 % 

g.katolikus 65,6 % 

A tanítók képesítettségével mutat rokonságot az a felvétel, amely az l927/28-as tanév adatai 

alapján készült, s az l tanítóra jutó gyerekek számának alakulását mutatta ki, s további tényekkel 

támasztja alá a felekezeti tényezôk hatását az iskolai munka eredményességére. 12 

állami 39,4 

községi 37,2 

katolikus 48,6 

g.katolikus 54,O 

református 47,7 

evangélikus 44,3 

izraelita 36,3 

Az ismertetett probléma a településszociológiai vetületek elemzésével tovább árnyalható. 

Magyarországon a múlt század utolsó évtizedeiben indult meg a nem felekezeti iskolák 

térnyerése, mely a késôbbiekben lelassult, s az l948-as államosítás idején az iskolák háromötöde 

egyházi kézen volt. A megtett intézkedések szempontjából egyáltalán nem közömbös, hogy ezek 

milyen módon oszlottak meg az országban. 13 Amint látható, a falu-város bontás adatai elsô 

Izr.ortodox 2 lO7 45O 

_________________________________________________________ 

A fizetési adatokban némileg torzít a katolikus leányiskola 

adata, mert az egyetlen világi tanítónôjük fizetését 

szerepeltettem. A további hat apáca-tanítónô nem fizetést 

kapott, hanem 24OO koronát fordítottak éves ellátásukra. A 

görög katolikusoknál l8 hold föld jelentette a természetbeni 

javadalmazást. (Az utóbbi két eltérést a táblázatban külön 

jeleztem.) 

11 Péterfy Sándor: A magyar elemi iskolai népoktatás Bp. 

1896. I. füzet 129. 

12 Közli Sárközi I. 1980. 191. 

13 

_________________________________________________________ 

Fenntartó F a l u s i V á r o s i Összesen 

Szám % Szám % 

_________________________________________________________ 

Ćllam 7O6 63,3 4O9 36,7 lll5 

Község 5l3 66,6 257 33,4 77O 

Katolikusok 2582 93,3 l84 6,7 2766 

Reformátusok lO2O 93,3 73 6,7 lO93 

Izraeliták 94 59,l 66 4O,9 l59 

Evangélikusok 358 88,l 48 ll,9 4O6 

Más felekezetek l83 93,3 l3 6,7 l96 

50

megközelítésben az egyházi iskolák túlsúlyát mutatják, mondhatni az állam és a községek a 

"könnyebbik" terepen telepítették iskoláikat. Ez alól lényegében egyetlen kivétel volt, az 

izraelita egyház, amely az erôteljes asszimiláció ellenére városokban is megtartotta 

jelenlétét, szinte mindegyikben volt iskoláji. A katolikusok elsôsorban az érseki, püspöki 

székhelyeken, a protestánsok hagyományos iskolacentrumaikban tartottak fenn több elemi 

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

iskolát. A jelzett idôszakban nagyon sok tanyai iskolát vettek kezelésbe, néhány helyen azonban a 

felekezetek sem vonultak ki errôl a területrôl. Kiskunfélegyházán például a katolikusok 26, 

Nyíregyházán az evangélikusok 7 tanyai iskolát üzemeltettek, s az állam vagy a község egyet 

sem. 14 

A városok kategóriáján belül további különbözôségek mutathatók ki. Budapesten például 

mindössze l6 %-os volt a felekezetek részesedése. Ez 26 iskolát jelentett, melybôl a katolikusok 

(l3) és az izraeliták (8) részesültek a legnagyobb arányban. A fôváros iskoláinka zöme egyébként 

községi fenntartásban mőködött. 

Lényegesen eltért a fôvárostól a törvényhatósági jogú városok kategóriája. Esetükben már 24 

%-os volt a felekezeti részesedés, 45 %-os az állami, 29 %-os a községi iskolák aránya. Ezekben 

a városokban a katolikusok (4O), a reformátusok (2O) és az izraeliták (l4) tartottak fenn 

jelentôsebb számú egyházi iskolát. 

A rendezett tanácsú városok esetében viszont már az egyházi (48 %), állami (43 %) és községi 

(7 %) fenntartás sorrendje alakult ki. Ezekben a kisebb városainkban a katolikusok kezében volt a 

legtöbb iskola (l3l), ôket a reformátusok (5l), az izraeliták (43) és az evangélikusok követték 

(4O). 

Egyéb ll2 73,2 4l 26,8 l53 

________________________________________________________ 

Összesen 5568 83,6 lO9O l6,4 6658 

-------------------------------------------------------- 

Forrás Magyar népoktatás 1928. 

14 Valamennyi adat a Magyar népoktatás 1928 -ból

A TANITOK ALKALMAZĆSA AZ ISKOLASZÉKEK 

FUNKCIOJA 

A tanítók joviszonyát részben központilag, részben pedig helyileg szagályozták. Az l868-as 

törvény hosszú évtizedekre irányadó szabályozást fogalmazott meg. Elôirta a tanítók szükséges 

képzettségét, meghatározta továbbá, hogy a tanító iskolai munkakörén túl - egyházi szolgálatokat, 

kántorkodást kivéve - egyéb munkakört nem tölthetett be. 15 

A központi elôírások mellett jelentôs szerepe volt a helyi szabályozásnak. Az l868-as törvény 

megfogalmazója sokat és igen behatóan foglakozott az állammal és különbözô szerveinek 

tevékenységével. Különleges figyelmet fordított arra, hogy milyen módon képzelhetô el, 

valósítható meg a polgárok ellenôrzése, az állam szerepét korlátozó tevékenysége, illetve ahogy 

Eötvös mogfogalmazta: "Az államhatalomnak gyakorlatilag szilárd korlátokat vessenek." 16 E 

törekvéseket a szóbanforgó törvény is magában foglalta, melyben a helyi oktatásirányítás 

szerveinek az iskolaszéknek a létrehívását. 17 

Ez a rendelkezés biztosítota, hogy az iskolák mőködése, mőködtetése érdekében helybeliekbôl 

választott, s különféle jogokkal felruházott szervezet felelôsséggel tartozzon, figyelemmel 

kisérje, ellenôrizze az ott folyó tevékenységet. 

Az iskolaszékek jogállása, tagjai és tisztségviselôi 

Az említett törvény szövegébôl kitőnik, hogy önkormányzati jellegő szervezet létrehozására 

teremtettek lehetôséget. A kilenctagú községi iskolaszéket a városokban és a képviselôtestülettel 

bíró községekben a képviselôtestületnek, egyéb községekben a lakosok közgyőlésének kellett 

választania. A tagok mandátuma három évre szólt. Kiválasztásuk során elôírták, hogy kebelbeli 

lakosok közül kerüljenek ki és jártasak legyenek az iskola1gyben. Elôirták még, hogy a választott 

tagokon kivül a helybeli lalkésznek(eknek) és a népiskola tanítójának (vagy a tanítók választott 

képviselôinek) is tanácskozási és szavazati joguk legyen. Hanyagság, mulasztás esetén 

átmenetileg el lehetett vesziteni az iskolaszéki taggá választhatóság jogát. Ha a hároméves 

mandátum lejárta után két hétig nem választották újjá a testületet, akkor a tankerület kapott jogot 

a tagok kinevezésére. A kinevezés azonban határozottan átmeneti, mondhatnám figyelmeztetô 

jellegő volt, hiszen maximum egy évre szólhatott. 

l876-ban új törvényt adtak ki a népiskolai hatóságokról 18 . Ennek fontos elôzménye volt a 

közigazgatási bizottságok létrehozása, amely a tanügy területén is szakszerőbb adminisztrációt 

igért. A népiskolai hatóságok szerepének új megfogalmazása szintén ennek szellemében fogant. 

Az új törvény egyik legfontosabb eleme az állami iskolák mellé rendelt gondnokságok felállítása 

volt, amelyek szerepe számos tekintetben eltért az iskolaszékétôl. 

A gondnokság tagjai nem választás útján kapták megbízatásukat. A királyi tanfelügyelô 

javaslatára a fôispán hat évre szólóan nevezte ki a tagokat. Ahol az egyház, vagy más politikai 

közösség hozzájárult az iskolafenntartáshoz, ott a képviselôtestület vagy az egyházközség 

választhatta a gondnokság tagjainak felét. A gondnokságnak szintén voltak hivatalbeli tagjai: a 

polgármester, a bíró, a lelkész, az igazgató, a tanító és késôbb az orvos. A szóban forgó 

törvényben - néhány évi mőködési tapasztalat birtokában több ponton módosították az 

iskolaszékra vonatkozó korábbi rendelkezéseket. Öt fôben minimalizálták a tagok számát, s 

rögzítették, hogy tagoknak csak olyanok választhatók, akik legalább írni-olvasni tudnak. Az 

iskolaszéket választó testületek közé felvették a hitközségek képviseletét, melyek különösen a 

felekezeti fenntartású iskolák esetén voltak lényegesek. Az újabb törvény - nyilván a korábban 

vitatott, nem egyértelmően alkalmazható paragrafusok miatt - pontosan rögzítette nagyobb 

15 Magyar törvénytár Bp. 1896. 1. 465-466. 

16 Eötvös J. 1981. 345. 

17 "Mindennemő községi népoktatási intézet közvetlenül a 

község hatósága alatt áll. A község hatóságát az általa 

választott iskolai szék által gyakorolja." 

Magyar törvénytár Bp. 1896. 1. 465-466. 

18 Magyar törvénytár Bp. 1896.2. 464-472. 

52

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

létszámú testületek képviseletének módozatait. Ezek szerint a tanító továbbra is tagja volt 

az iskolaszéknek. Abban az iskolában, ahol l5 tanító volt, ott két, ahol viszont 3O, ott a 

tantestület három képviselôje lehetett tagja az iskolaszéknek. 

További módosításokat tett a tagsági viszonyban az l9O2-ben kiadott rendelet. 19 Ennek 

legszembetőnôbb eleme a rokonsági viszonylatok szabályozása. Eszerint nem választhatták 

iskolaszéki taggá azt, akinek neje, testvére, vagy elsôfokú vérrokona, sógora, sógornôje azon 

községi iskola rendfes tanítója vagy tanítónôje volt. 

Ezt a választási kritériumot a késóbb kiadott útmutatók is megerôsítették, ami egyértelmően arra 

utal, hogy a sógorság-komaság összefonódása e testületet sem kimélte. Egyébként ez a rokonsági 

megszorítás nem vonatkozott a testület nem választott tagjaira, esetükben nem számitott kizáró 

tényezônek a rokoni kapcsolat. 

További újdonsága a századeleji rendelkezésnek, hogy felvette a hivatalból tagok sorába a 

helybeli orvost és a gazdasági szaktanítót. Ugyanez a rendelet rögzítette az iskolaszéken belüli 

tisztségeket. A testület tagjai sorába szótöbbséggel elnököt és a gazdasági ügyekben jártas 

gondnokot kellett választani. Nem választhatták meg iskolaszéki elnökké a tanítót, s nem tölthette 

be ezt a tisztséget nô. Ez utóbbit a két világháború közötti útmutatók már nem takintették kizáró 

tényezônek. 

A tisztségviselôkkel kapcsolatban különféle gyakorlatot követtek. A katolikus iskoláknál a 

püspöki kar l9ll. évi áprilisi tanácskozmánya szerint az egyházközség tagjaiból alakult iskolaszék 

elnöke a plébános vagy a helyettes plébános. A katolikus iskolaszéknek e direkció szerint 

legalább öt, legfeljebb viszont 36 tagja lehetett. Hasonló gyakorlatot követtek a protestáns 

felekezetek, s az izraeliták is csak annyiban tértek el, hogy ôk iskolai bizottságoknak nevezték 

ezeket a szervezeteket. 20 

Az iskolaszék jogkörének alakulása 

A testületek számára többirányú feladatot írt elô az l868-as törvény. A tagok fontos feladata 

volt a tankötelezettség teljesítésének elôsegítése és a megvalósulás ellenôrzése. Ennek lényeges 

és látványos eleme volt az év végi vizsgákon való megjelenés. 

A következô nagyobb feladatkörnek az anyagi-gazdasági kérdésekkel való foglalkozást 

tekintették. A testületnak gondoskodnia kellett az iskolaépületekrôl, felszerelésekrôl. A választott 

gondnokoknak kezelniük kellett az iskola vagyonát. Az iskolaszék fizette ki a tanítókat, amíg volt 

ilyen, megállapította a tandíj mértékét, illetve mintességet adott. A gazdasági tevékenységrôl 

beszámolási kötelezettségük volt. A testületek legfontosabb feladatköre a személyi kérdésekben 

való döntések meghozatala volt. Az iskolaszék jogosítványt kapott arra, hogy a tankerületi 

iskolatanács küldöttének elnöklete és vezetése alatt tanítót válasszon. Továbbá elsô fokon 

foglalkozniuk kellett a tanító és a tanulók, illetve gondviselôik között felmerülô panaszokkal és 

fegyelmi ügyekkel. 21 

A feladatkörök tekintetében is eszközölt módosításokat az l878-as szabályozás. Kimondta, 

hogy polgári és felekezeti iskolaszékek mőködnek. Az utóbbiak mőködését a felekezeti ügyeket 

vivô fôhatóság határozta meg. A tankötelezettséget nem teljesítôkkel szemben azonban 

felekezetre való tekintet nélkül kellett eljárniuk. A testületet továbbra is megillette a 

tanítóválasztás joga. A választáson az iskolaszék tagjai háromnegyedének kellett jelen lenni, s azt 

a korábban említett közigazgatási bizottság küldöttének elnökletével kellett lebonyolítani. A 

választás csak a közigazgatási bizottság jóváhagyása után vált véglegessé. 

A katolikusok szinte lemásolták ezt a gyakorlatot, mert esetükben csak a püspök jóváhagyása 

után alkalmazhatták a tanítót. A protestáns felekezeteknél ilyen megszorítás nem volt, ôk helyben 

teljes joggal döntöttek. 

Az új szabályozás még egy ponton tett említésre méltó módosítást. Ha az iskolaszék a 

megüresedett segédtanítói állás betöltését elmulasztotta vagy halogatta, akkor a tanfelügyelô a 

19 Utasítás a községi iskolaszékek valamint a községi elemi 

népiskolák tanítói, illetve igazgató-tanítói részére Bp. 

1911. 

20 Málnai Mihály: Báró Eötvös József és a tantóság - 

Izraelita Tanügyi Értesítô 1918. 10-16. 

21 Gauser Dezsô: A népoktatási közigazgatási jog kézikönyve 

Szekszárd 1918.

választási eljárás mellôzésével kinevezhette a tanítót. A század eleji szabályozás szerint nem 

vehették figyelembe annak a pályázatát, aki nem rendelkezett képesítéssel, nem volt feddhetetlen 

elôélető, és azét sem, aki nem tudott magyarul. Egy késôbbi kézikönyv szerint az iskolafenntartót 

nem kötelezhették arra, hogy férfi pályázó híján tanítónôt válasszon. Ilyen esetben jogosultak 

voltak új pályázat meghirdetésére. 22 

A szabályzatok szerint elônyöket az a pályázó élvezhetett, aki jobb elômenetelrôl tett 

tanúbizonyságot. A 2O-as években viszont a hadvislet, és a B listás tanítóknak kellett elônyt adni 

a jobb elômenetelőeken kívül. 

Az iskolaszékek mőködése, szervezôdése, összetétele 

A szakirodalom véleménye megoszlik a testület mőködésének eredményességét illetôen. 23 A 

legtöbben mint egyszerő tényt rögzítik létezését, s nem minôsítik azt. A kecskeméti népiskolák 

történetének feldolgozója szerint alapvetôen fontos intézmény volt a helyi iskolaügyben. Más 

szerzô a szombathelyi iskolaszék eredményességét kivételes példának tartja, mivel Vas 

megyében másutt a tagok felkészületlensége és hozzáállása folytán alacsony hatásfokkal 

mőködött a testület. A Szolnok megyei Kôtelken az iskolaszék létrehozása lendületet adott a 

helyi iskolaügynek, elôsegítette az azzal való fokozottabb törôdést. 24 A Vas megyérôl szóló 

feldolgozás a megosztott felelôsség alkalmazási problémáiról tudósít. E szerint lényegesen 

befolyásolta a szervezetek mőködését az, hogy számos tekintetben szembekerültek a 

tanfelügyelôséggel. Az utóbbi magához mérve, ugyancsak hivatalnak tekintette a választott 

tagokból álló testületet. 

Széles körben elterjedt, hogy az iskolaszékek irányítása kizárólag a plébánosok és lelkészek 

kezében volt. 25 Az áttekintett szakirodalom és a tanulmányozott jegyzôkönyvek inkább arra 

utalnak, hogy a testület élén a megosztott felelôsség dominált. Többnyire egyházi személyiség 

volt az irányító, de világi elnök vagy elnökhelyettes lehetett a polgármester, a bíró és a jegyzô. 

Fontos szerepe volt az elsôsorban gazdasági ügyekért felelôs gondnoknak, az igazgató-tanító 

vagy a tanító is lényegesen befolyásolni tudta a döntéseket. 26 

Az iskolaszékek hatáskörébe tartozott a tanulók segélyezése. A túrkevei iskolaszék 

jegzôkönyveiben rendre olvashattam, hogy kiket részesítettek ingyenes tankönyvellátásban. l877ben 

ll folyamodó közül 9-en kaptak térítésmentesen tankönyvet a tanító javaslatára. 27 

Visszatérô iskolaegészségügyi napirend volt a hatóságok által elôírt árnyékszék felállítása, amely 

a túrkevei testület jegyzôkönyvei szerint évekig elhúzódó vitatémának bizonylt. 28 

22 Utmutató 1911. 

23 Regôs János: Az elemi népoktatásügy Vas megyében 1867- 

1890. Szombathely 1966. Kelemen Elemér Somogy megye 

népoktatása közoktatásunk polgári átalakulásának idôszakában 

Bp. 1985. Tankönyvkiadó Sz. Kôrösi Ilona: Elemi népiskolai 

oktatás Kecskeméten a dualizmus korában In Bács -Kiskun 

megye múltjából Kecskemét 1983. Megyei Levéltár 

24 Boros Imre: Adalékok a kôtelki népoktatás történetéhez 

Szolnok 1986. Damjanich Múzeum 

25 Fôleg Gárdonyi és Bródy mővei nyomán terjedt el ez a 

nézet, hiszen más forrásból jószerivel alig lehetett 

értesülést szerezni ezekrôl a testületekrôl. 

26 A tanulmányozott hajósi, jászberényi, nemesnádudvari, 

törökszentmiklósi és túrkevei jegyzôkönyvek alapján. Ezeket 

a jegyzôkönyveket a szolnoki, az egri és kalocsai érseki 

levéltárban, valamint a plébániákon tanulmányoztam. 

27 Túrkeve 1877. május 6. 

28 Tárkeve 1879. március 15. "Elnök úr indítványozza, hogy 

egyházunk anyagi szegénysége végett a jelen tervezetben levô 

árnyékszékhez megkívántatott anyagokat téglát és fákat 

kiállítani nem képes és kerestessék meg a városi 

elôljáróság, hogy a szükséges anyagok kiállítása felôl a 

birtokossággal együtt intézkedjék annyival is inkább, mivel 

54

Több olyan eszközzel-megoldással próbálkoztak, amely közvetve segítette az 

iskolalátogatási kötelezettségek teljesítését. Túrkevén részletesen felmérték, kik azok a 

gyerekek, akik csizma, télikabát hiányában nem juthattak el iskolába. A megoldás 

érdekében segélyalapot létesítettek, továbbá ajánlatot kértek a helyi iparosoktól és 

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

kereskedôktôl az említett ruhadarabok elkészítésére. A legkedvezôbb ajánlatot tevô mesterember 

mellett döntöttek. Ezek után határozták el, hány gyereknek adnak effajta segítséget az 

iskolalátogatás teljesítése érdekében. 

Bizonyos esetekben a találékonysággal szemben a testület tehetetlensége nyilvánult meg. 

Hajóson lakonikus rövidséggel állapították meg, hogy az elsô világháború idôszakában gyerekek 

egyszerően elszoktak az iskolától. 29 Máskor felemás kompromisszumokba kényszerültek. Jóllehet 

évtizedek óta kötelezô volt a 6 osztály elvégzése, tanteremhiány miatt az 5-6-ban összevont 

osztályokat mőködtettek. Ha valaki nem végezte el ezeket, akkor az iskolaszék írásba foglalt 

egyezsége alapján csak abban az esetben szorgalmazták a felsôbb osztályok elvégzését, ha a 

szülôk kifejezetten ragaszkodtak ehhez. Egyéb esetekben tudomásul vették a kötelezô 

iskoláztatás idejének megkurtítását. 

Az iskolaszék sokirányú tevékenységére jó példa a fôváros VIII. kerületi l.sz. iskolaszékének 

kezdeményezése. 30 Feltehetôen lakossági igényre támaszkodva szorgalmazták a Napközi Otthoni 

Bizottság létrehozását, majd a gyerekek ilyen fajta foglalkoztatásának megteremtését. 

A következôkben a túrkevei, a hajósi és a nemesnádudvari iskolaszékek jegyzôkönyvei alapján 

kisérlem meg a testületek mőködésének, munkamenetének bemutatását. 

Mindhárom iskolaszék az elôbb ismertetett l876-os törvény közreadása után kezdte meg 

dokumentált mőködését, a túrkevei l876-tól, a hajósi és a nemesnádudvari l878-tól rögzítette 

üléseinek tartalmát. 

A jegyzôkönyvek szerint többé-kevésbé tartották magukat ahhoz a rendelkezéshez, miszerint 

három évenként újjá kell választani a testületet. A "többé-kevésbé" megjelölés arra vonatkozik, 

hogy e tekintetben nem mindig voltak következetesek. A túrkeveiek kevésbé dokumentálták ezt, a 

hajósiak a két világháború között részletesen felsorolták az iskolaszéki választások eredményeit, 

a nevek mellé a kapott szavazetok számával együtt. A testületek létszáma lO fô körül mozgott, 

Hajóson l2, Túrkevén l2-l5, Nemesnádudvaron 8-lO tagot választottak a testületbe. Speciális 

gyakorlat alakult ki az utóbbi helyen, ahol területi elvet érvényesítettek a választás során. A 

települést felosztották, utca illetve utcák szerint kaptak képviseletet a megválasztandó 

testületben. A választás alkalmával különféle módszereket alkalmaztak. A nyílt, a név szerinti 

vagy a szavazócédulával való szavazás váltakozva fordult elô. Arra nem találtam példát, hogy 

szavazási csalás, vagy manipuláció miatt szót emelt volna valaki, s ez jegyzôkönyvbe került 

volna. Az sem jellemzô, hogy túlzottan sok jelölt lett volna, de mégis megállapítható, hogy volt 

választási lehetôség, mert mindig akadtak olyanok, akik nem kaptak elég szavazatot, s igy 

kimaradtak a testületbôl, vagy csak póttagként szerepeltették ôket. A testületek tagjai - bár erre 

nem volt elôírás - kizárólag férfiak voltak. Megjegyzendô viszont, hogy a hajósi és 

nemesnádudvari testület kebelében óvodabizottság mőködött, melyben viszont csak nôk 

szerepeltek. Köztük számos esetben az iskolaszéki tagok feleségei. 

A testület élén álló elnök személyérôl nem szavaztak, hiszen a törvény alapján, hivatalból a 

plébános illetve a lelkész látta el ezt a feladatot. Ez a személy Túrkevén a református lelkész, a 

másik két helyen a katolikus plébános volt. Akadályoztatása, betegsége esetén személyesen 

megbízott képviselôje helyettesítette (káplán) az ülések vezetésében. Az elnök személye 

meghatározó jelentôségő volt, felkészültsége, befolyása az egész testület mőködésének jelleget 

adott. 

Fontos személyiség volt a világi elnök, aki tulajdonképpen szintén nem választott személy, 

hanem hivatalból a polgármester vagy a jegyzô töltötte be ezt a posztot. A testületen belül 

leginkább ô volt partnere, néha ellenfele az elnöknek. Szerepét megalapozta az, hogy az iskolák 

anyagi gazdasági feltételeinek biztosításában lényegesen befolyásolhatta a döntéseket. Az iskolai 

az iskola nem tulajdoképpen az egyházé, hanem mindnyájunk 

közérdeke. 

29 Hajós 1921. május 29. "A tanítás úgyszólván tejlesen pang, 

a tankötelesek alig negyedrésze sôt magasabb osztályokban 

még ennél is kevesebb látogatja az iskolát. Mintha a 

lakosságból kihalt volna minden kultúra iránti érzék." 

30 Elekes Pál: Napközi otthonaink története In Ismerkedjünk 

az iskolában folyó egésznapos neveléssel Bp. 1971.

pótadó kivetésénél, az iskolaépületek, felszerelések biztosításánál, a tanítói állások betöltéséhez 

biztosított államsegélynél tevékeny szerepet játszott. Egyébként a világi elnök puszta jelenléte is 

jelentôséget adott a testületnek. 

A századfordulón kiadott útmutatók nyomán lett még egy nem választott tajg a testületnek a 

helybeli orvos, akinek egészségügyi és iskolaegészségügyi kérdésekben volt szava. Ezt a 

gyakorlatot mindhárom helyen bevezették. 

Kettôs szerepkört töltöttek be az üléseken iskolaszéki jegyzôként szereplô tanítók, a 2O-as évek 

végétôl az igazgató-tanítók. A törvény szerint a tantestület által választott képviselôként vettek 

részt az iskolaszék munkájában. A jegyzôkönyvekbôl kiviláglik, hogy ez a funkció afféle "tőzhöz 

közeli" helyzetet jelentett. Ez a tanító olyan információkhoz jutott, amelyeket társai csak 

megszőrten, másodkézbôl kaphattak meg. Maga az a tény, hogy az elsôszámú helyi vezetôk 

döntéseinél asszisztált, önmagában is elônyt jelentett. A karrier, az elômenetel, a kisebb-nagyobb 

elônyök szempontjából sem volt közömbös, hogy valaki részese volt az iskolaszék 

tevékenységének. Reitzi Antal hajósi tanító kezdetben évekig jegyzô volt, majd fokozatosan 

haladt elôre a helyi elôléptetési ranglétrán, majd igazgató-tanító lett. 31 

Külön funkció volt a gondnok, mely posztot viszont mindig választással töltöttek be. Neki 

gazdasági ügyekben járatos személynek illett lennie, mert ô kezelte az iskolaszék pénzügyeit, 

neki kellet gondoskodni az épületekrôl, az iskolai felszerelésekrôl. 

Végül külön kell szólni a testületek tagságáról. Sajnos a jegyzôkönyvekbôl - az elôbbiekben 

ismertetett funkciók betöltését leszámítva - nem derül ki, hogy mi volt a foglalkozásuk, s így 

tulajdonképpen kiket képviseltek. Megnyilvánulásaik alapján feltételezhetô, hogy elsôsorban az 

adott település mőveltebb, vagyonosabb rétegét képviselték a testületben. 32 

A pályázatokról és a tanító választásáról 

A testületek egyik legnagyobb felelôsséget igénylô feladata a tanítói pályázatok meghirdetése 

és elbírálása volt. Az iskolaszék eredetileg úgy kapta jogosítványát, hogy a tankerület 

küldöttének elnöklete és vezetése alatt tanítót választhat. 

A tanítói állásokat a századfordulótól meg kellett hirdetni a Néptanítók Lapjában vagy más 

lapban. A jelentkezések anyaga igen tarka képet mutat. Az elônyösebb helyzető, jobb feltételeket 

biztosító helyeken 3O-4O pályázat is befutott, de a kisebb településekre, tanyákra nehezen akadt 

pályázó. A helyzet idôrôl idôre változott, a 3O-as években évekig álltak sorba az állásokért, a 

háború alatt és után már a nôk is könnyen el tudtak helyezkedni. 

A rendelkezések szerint az iskolaszéki elnök jogköre volt a pályázatok felbontása és 

ismertetése, s természetesen ô és tagtársai szavazati joggal rendelkezek. Nem így a közigazgatási 

bizottság küldötte, akinek csak jelölési joga volt, de szavazni csak akkor szavazhatott, ha tagja 

volt az iskolaszéknek. A szavazás kétféle módját írták elô. Ćltalában titkos szavazási eljárást 

követték, de ha 3 tag írásban kérte, hogy név szerinti szavazát tartsanak, akkor az elnöknek azt 

kellett elrendelnie. Megválasztottnak azt tekintették, aki a viszonylagos többséget elnyerte,. Ha 

31 Hajós az 1920-as, 30-as évek jegyzôkönyvei 

32 Hajóson a tájékozott helybeliek segítôkészségével sikerült 

azonosítani a tagokat, s eszerint plébános-elnökön kívül a 

következôkbôl állt össze a testület tagsága: 

_________________________________________________________ 

Foglalkozás l9l3 l922 l925 

_________________________________________________________ 

Jegyzô l l l 

Adóügyi jegyzô - - - 

Bíró l l - 

Jómódú gazdálkodó 4 5 3 

Pénztáros, közgyám l - - 

Takarékszöv.elnök,tag 2 l l 

Uradalmi jegyzô - l 2 

Mesterember (iparos) 2 l 2 

Orvos - - l 

Kocsmáros l - - 

Kántortanító - l - 

_________________________________________________________ 

56

két jelöltre azonos számban szavaztak, akkor újabb szavazást kellet elrendelni. Ha ez sem 

döntött, akkor sorshúzással választottak. A tanítóválasztó győlésen csak akkor hozhattak 

érvényes döntést, ha azon a tagok háromnegyede jelen volt. A tanító megválasztása 

községi iskoláknál a tankerület, katolikusok esetén a püspök jóváhagyásával vált 

véglegessé. A protestáns felekezeteknél a testület önállóan döntött. 

Megannyi fondorlat kisérte a tanítóválasztás elôzményeit. Több interjúalanyom mesélte el, 

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

hogy az eredményes pályázás érdekében illett levizitálni az iskolaszék tagjainál. Ilyenkor az sem 

ártott, ha a pártfogóval együtt tette tiszteletét a pályázó. A beszélgetés során nemcsak az illetô 

elômenetelérôl érdeklôdtek, hanem arról is, hogy mennyire jártas a kártyázás tudományában, ért- 

e a tarokkhoz. A férfi jelölteket ilyenkor megkinálták, s egyúttal azt is kipróbálták, mennyire 

"bírja a szeszt" az illetô. Néhány esetben nagyobb erôket vetettek be, "magasabb helyrôl" 

kerestek protektorokat. Volt akit országgyőlési képviselô, mást a 3O-as évek végén egykori, 

késôbb minisztériumba került cserkészbarátja protezsált. 33 

Nyilvánvalóan nem véletlen az, hogy több álláshirdetésben kikötötték, megiltották a korteskedést. 

Az iskolaszék végsô döntése elôtt számos esetben volt jelentôs esemény a templomi énekpróba, 

ahol az egybegyőlt hívôk elôtt adtak számot énektudásukról a jelöltek. Erre nem térnek ki 

rendszeresen a jegyzôkönyvek. Nemesnádudvaron ez még a 3O-as években is nagy esemény volt, 

s nemcsak az énekpróba, hanem a jelöltek korteskedése sem maradt el a választási eljárás mellôl. 

A jegyzôkönyvek és interjúadatok alapján képet alkothattunk a testületek döntési 

mechanizmusairól. A kôtelki iskolaszék a plébános és a tanító összefogásával a tanító fiának 

elkalmazása mellett döntött. Ez viszont egyenkénti szavazás ellenére, mindössze 6:5 arányban 

dôlt el. 34 Jászszentandráson a plébános és az igazgató-tanító szembenállása, az elôbbinek az 

iskolaszék tagjaira gyakorolt befolyása évekig megkadályozta azt, hogy az igazgató gyereke 

álláshoz jusson. 35 

A túrkevei iskolaszék l9OO-l93O között l9 pályázatot írt ki. Ezekben rögzítették a munkakört, a 

pénzbeni és természetbeni jövedelmeket, továbbá a várható egyéb feladatokat. Az utóbbiak 

különösen a két világháború között szaporodtak meg, amikor az iskolán kívüli népmővelés, az 

ismétlô iskola vezetése, tőzoltó-parancsnokság, és a leventeoktatás voltak a gyakorta megjelölt 

ellátandó feladatok. A pályázatokban többnyire konkrétan megírták, hogy tanító vagy tanítónô 

jelentkezését várják. A jelzett l9 alkalomból l2 esetben férfiak, 7 esetben nôk részére írták ki az 

álláshirdetést, egymással nem versenyeztették ôket. A pályázók érdeklôdése meglehetôsen negy 

szélsôsôgek között mozgott (3 és 36). Ugy tőnik, hogy a nôk érdeklôdése-jelentkezése nagyobb 

volt, egy-egy meghirdetésre csaknem 2O-an jelentkeztek (l9,5), még a férfiak csak l3-an 

jelentkeztek átlagosan egy-egy állásra. Sikertelen, jelentkezô nélküli álláshirdetés mindössze 

egyetlen alkalommal fordult elô. 

A beérkezett pályázatok alapján az iskolaszék szavazott és egyúttal rangsorolta a jelölteket. 

Számos esetben elôfordult, hogy az elsô számú jelölt visszalépett, akkor nem rendeztek újabb 

szavazást, hanem automatikusan a következô pályázó lépett a helyére. Akadt olyan eset, amikor a 

második, harmadik helyen rangsorolt is visszalépett, ilyenkor a rákövetkezôt alkalmazták. Az 

adatok elemzésébôl kiviláglik, hogy kiket és miért választottak meg elsô helyen. 

Jelentôs életérések tapasztalhatók a férfiak és a nôk jelölése esetén. Mindkét nemnél fontos 

szempont volt a tanulmányi elômenetel. A nôk esetén egy pályázatot kivéve ez bizonyult 

döntônek, míg a férfiaknál csak az esetek felében volt lényeges ez a kiválasztási-megerôsítési 

motívum. Sôt esetükben két alkalommal a gyengébb tanulmányi elômenetel ellenére döntöttek a 

jelölt mellett. A jegyzôkönyvek nyilvánossága kevéssé ismerte el a rokoni kapcsolatot. 

Mindössze egyetlen tanítónô esetében tartották elônynek azt, hogy nôvére is itt tanít, s ez a 

testvér jelentkezése alkalmával pozitívumnak számított. Az elômenetelen túl lényegesnek tőnik 

33 Interjúk 

34 Boros I. 1986. 

35 Interjúk

az, hogy a jelöltek hol végezték a képzôt. E tekintetben mindkét nemnél elônynek számított a 

debreceni képzôben szerzett végzettség: 5 tanító és 3 tanítónô esetében ez is a rangsor élére 

segítette ôket. A tanítók esetében hasonló rangja volt a nagyváradi intézetnek, míg a többi 

esetben Budapesten, Nagykôrösön, Sárospatakon és Kolozsvárott végzettek kerültek az élre. 

Sokkal kisebb gyakorisággal, de egyéb motívumok is közrejátszottak a döntésekben. Egy-két 

esetben elônyben részesült az, aki kántori vagy segédlelkészi oklevéllel is rendelkezett, vagy 

helybeli születéső volt. Képesítés nélküli tanító alkalmazására csak egészen kivételes esetben 

került sor. Ilyen engedményt olyan helybeli származású tanítóval szemben tettek, aki valakit 

helyettesítve került az iskolába. Méghozzá úgy, hogy képzôbe ugyan járt, de nem szerzett 

oklevelet. Ennek megszerzésére viszont ideiglenes alkalmazása feltételeként kötelezték az illetôt. 

Hajóson és Nemesnádudvaron kevesebb volt a pályázók száma, igen ritkán haladta meg a lO-et. 

Ugy tőnik, Hajós népszerőbb volt a pályázók körében mint az iskolaszék véleménye szerint is 

rossz iskolaépületekkel és tanítói lakással sem rendelkezô Nemesnádudvar. Erre utal az a tény is, 

hogy az utóbbi helyen többször akadt visszhang nélküli pélyázat. Helyi specialitás, hogy mindkét 

településen pályázati elôfeltételként szabták azt, hogy a jelöltek németül tudjanak és férfiak 

legyenek. Az utóbbi kitétel mellett a hajósiak még a negyvenes évek elejének pályázatai során is 

kitartottak. Epizódisztikus jelenség, de mégis jellemzô a testületek mőködésére, a következô eset 

és ennek következménye. 36 l878-ban valószínőleg érseki nyomásra - keresztül tudta vinni a hajósi 

plébános, hogy tanítónôt válasszanak meg férfival szemben(!) a meghirdetett állásra. Akkoriban 

hasonló eset Nemesnádudvaron szintén elôfordult. Feltehetôen ezzel is biztosítani akarta az 

érsekség az akkoriban megerôsödô kalocsai tanítóképzô mőködöképességét. A továbbiakban 

azonban az iskolaszék ragaszkodott saját értékitéletéhez, s mindenek elôtt a férfi tanítókat 

részesítette elônyben. 

Olyan eset is akadt, amikor éppen az érsekségnél fellebbezte meg a testület döntését az egyik 

tag. Sérelmezte, hogy 9 pályázó közöl a leggyengébb elômenetelő, de helybéli tanítót választották 

meg. Az érseki hatóság ebben az esetben a panaszttevônek adott igazat, s megsemmisítette a 

testület döntését. 37 

A tanítók személyes ügyeivel való foglalkozás 

Az összkép azt mutatja, hogy a testületek - lehetôségeikhez mérten - törôdtek a településen 

dolgozó tanítók munkájának elismerésével és ösztönzésével. - "A növendékek hithőségben 

nevelkedtek. A tanítók az ô munka-mezejükön híven munkálkodtak" - állapította meg az éves 

beszámoló bevezetôjében a túrkevei iskolaszék elé került jelentés. 38 Akadt példa arra is, hogy a 

több évtizede Túrkevén dolgozó, nyugdíjba menô tanítót meleg hangú beszéddel búcsúztatta az 

iskolaszék elnöke és jegyzôkönyvileg is rögzítették az illetô érdemeit. 

Gondot fordítottak a helyi anyagi lehetôségek kihasználására. Túrkevén évente visszatérô téma 

volt a Kalmár féle földjutalom odaitélése. Ezt a tekintélyes jövedelmet hozó földterületet az 

iskolaszékre hagyták örökül, s nekik kellett eldönteni, hogy ki felel meg legjobban az 

alapítványtevô szándékának, miszerint az "csakis a legjobb vizsgát adó tanítónak fog 

odaitéltetni". 39 Errôl évente visszatérôen döntött az iskolaszék. l9l4-ig mindig egy személy kapta, 

s volt aki többször is. Az I világháborút követôen változtak az odaitélési elvek. Igen gyakran 

került sor a jutalom megosztására, s ebbôl akkortól kezdve sohasem maradt ki az igazgató-tanító. 

Ez a megváltozott elv feltehetôen csökkentette az alapítvány ösztönzô jellegét, afféle 

jövedelemkiegészítés szerepet töltött be. Az alapítvány jövedelme-hozadéka nem kis összeg volt, 

számos olyan esztendô akadt, amikor 45 mázsa búza odaitélésérôl kellett dönteni. Végül 

megjegyzendô, hogy a Kalmár-féle jutalom az iskolaszék megszüntetésével felszámolódott, 

feledésbe merült. 

Az iskolaszék törvényileg biztosított joga volt, hogy elsô fokon állást foglaljon a tanítók 

fegyelmi ügyeiben, a szülôkkel és gyermekeikkel kialakult konfliktusokban. A tanulmányozott 

jegyzôkönyvek 9 esettel foglalkoznak részletekbe menôen, ezen túl több apró-cseprô ügyet 

tartalmaznak. A 9 eset fôszereplôi közül több olyan tanító akad, akinek ügye visszatérô téma az 

üléseken. A férfiakból álló testületek szigorúbb szemmel figyelték a tanítónôk mőködését, mint a 

36 Hajós 1878. augusztus 1-i jkv. 

37 Hajós 1924. október 24-i jkv. 

38 Túrkeve 1905. julius 2-i jkv. 

39 Túrkeve 1889. május 3-i jkv. 

58

férfiakét, hiszen 9 eset közül csak 4 alkalommal volt férfi az ügy alanya, pedig a 

tantestületekben ôk voltak többen. Esetenként érezhetô, hogy a megtárgyalandó fegyelmi 

ügy tulajdonképpen csak ürügy, inkább a kiélezôdô személyes ellentétek ilyen módon való 

kinyilvánítása-kinyilvánulása az elsô rangú célpont. A plébános és a tanító, szülô és tanító, 

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

tanító és tanító közötti személyes ellentétek fejezôdnek ki ebben a formában. A testület elé került 

ügyek egy részében a kegyetlenkedô, verekedôs tanító ellen emelt panaszt tárgyalta meg a 

testület. 40 Többször elôfordult, hogy valamlyik iskolaszéki tagot illetve gyermekét érte a sérelem, 

s akkor élve tagsági jogával, elôterjesztette panaszát. Sokszor emellé alátámasztásul mások 

kifogásait is elmondta az érdekelt és így érvényesítette akaratát. Az esetek túlnyomó többsége 

vétséget vagy egyéb morális panaszt takart. 41 Ilyenkor a tanító részegeskedése, kereskedelmi 

tevékenysége, munkájának elhanyagolása vagy valamilyen okból kifogásolható magatartása, 

kirívóbb esetben zavaros pénzügyek a fegyelmi ülés tárgyai. Hajóson az egyik iskolaszéki tag 

magából kikelve részletezte, miként verte el kegyetlenül fiát az illuminált állapotba került tanító. 

S mivel szerinte a faluban róla mintázzák a "részeg mint a tanító" mondást, a nevezett 

eltávolítását követelte az iskolából. Olyan eset is akadt, amikor igen kegyetlenül, sôt már-már a 

becsületsértés határáig elmenve fejezték ki elégedetlenségüket a gyengekező tanítóval szemben. 

A testület nyilvánossága elé került vádakkal szemben kevés védekezési lehetôség akadt. 

Esetenként a plébános, máskor az érsekség igyekezett elsimitani az ügyet, nem sok sikerrel, ezen 

tanítók többsége végül is távozni kényszerült. 

Az iskolaszék tevékenységének megitélése 

Elöljáróban külön kitérek arra, hogy mennyiben, milyen módon politizált az iskolaszék. Azzal, 

hogy egy adott település vezetô befolyásos embereit tömörítette, már önmagában is a helyi 

politika számottevô tényezôje volt. 

Az külön vizsgálat tárgya lehetne, hogy az iskolaszéknek milyen befolyása volt a helyi politikai 

életre, mennyiben tudta érdekeit érvényesíreni, s milyen hatása volt más döntésekre. 

40 Nemesnádudvar 1891. február 21. 

"Kirschner Gáspár panaszolja, hogy Magdolna nevő lányát 

Drach Ferenc tanító annyira megverte, hogy alfelén kék 

foltok voltak, miért is a lány iskolába menni nem akart. 

Anyja kérte a tanítót, hogy ne büntesse, az meg 

csakazértis." Nevezett tanító ellen a szülôk egész sora 

emelt panaszt Kezdetben a plébános védelmébe vette, de az 

iskolaszéki tagok felháborodása nyomán a tanító eltávolítása 

érdekében tett lépéseket a püspökségnél. 

41 Néhány példa: 

Túrkevei panasz Szabó Etelka tanítónô ellen (1901. jul. 1.) 

"Édesanyja cselédet nem tartván a növendékeket ide és oda 

küldözgeti, ha azok inye és kedve szerint nem cselekednek, 

szidja és ütlegeli, továbbá, hogy a növendékeknek az udvaron 

tartózkodni nem szabad, azokra ott lármáz, szidja, 

káromolja, sértô és gyalázó kifejezésekkel illeti ôket." 

Nemesnádudvar 1921. október 9.Panasz Uhlmann Mária tanítónô 

ellen, miszerint " a tankönyveket csak élelmiszerek (tojás, 

szilva, burgonya és hús) ellenében adja ki a tanulóknak, 

annak ellenére, hogy az 1921-22-es iskolai évben már kétszer 

lett figyelmeztetve, hogy tankönyvekért pénzt nem szedhet." 

Hajós 1910. február 21. 

Az egybehangzó panaszok és vádak szerint Schwedinger Júlia 

tanítónô mézesómázas rábeszélésekkel, folytonos 

zaklatásokkal és nagylelkő igéretekkel a károsultaktól és 

más szülôktôl is folytatólagosan 24-30 ezer koronát 

meghaladó kölcsönöket csikart ki olyan igéretekkel, hogy 

Bécsbôl 60 ezer korona örökség vár rá."

Bizonyos esetekben az országos jelentôségő politikai események-döntések helyi adaptálására 

vállalkoztak. Túrkevén 1894-ben megemlékeztek Kossuth Lajos haláláról, s alapítványt 

létesítettek ebbôl az alkalomból, ami viszont nem bizonyult hosszú életőnek. 42 Hajóson és 

Nemesnádudvaron a magyarosítási törekvésekkel szemben fogalmazták meg ellenérzéseket. A 

nemesnádudvariak l878 és l887 között még németül írták jegyzôkönyveiket, s csak utána 

váltottak magyarra. Miként a tanítók kiválasztása során, más megoldásokkal is próbálták 

megôrizni anyanyelvüket. Ezt az iskolázás útján is igyekeztek érvényesíteni, esetenként szót 

emleni az erôszakos megyarosítás ellenében. A 3O-as évek végén - élve a lehetôségekkel - meg 

akarták erôsíteni a német nyelvet, de szélsôséges, volksbundista, magyar nyelvet kizáró 

törekvéssel a jegyzôkönyvben nem találkoztunk. 

Részben politikai, részben egyházközi szinezető az a gyakorlat, amelyet a század elsô 

évtizedeiben követett a túrkevei iskolaszék. Évente hozzájárult ahhoz, hogy az izrelita hitközség 

egy rászorulónak minôsített gyereket év elején felruházzon és tankönnyvvel ellásson. 43 Ezt a 

tényt a I. világháború idôszakáig évente rögzítették, utána nem találkoztam ilyen bejegyzéssel. 

Több jel mutatja a politizáló hajlam felerôsödését l9l9-ben és ezt követôen. Mindhárom 

testületben elitélôleg emlékeztek meg a Kommün gyakorlatáról, s pozitive értékelték a testület 

újjáélesztését. Még egy tanítóválasztás alkalmával találkoztam l9l9 emlékével. Az egyik jelöltet - 

tekintettel arra, hogy vöröskatona volt - nem ajánlotta megválasztásra az iskolaszék egyik tagja. 44 

A túrkeveiek ellenzékiségének egyik megnyilvánulása mutatkozott meg l927-ben Horthy 

Miklós fényképének megvásárlásában és elhelyezésében. A megyei tanfelügyelôség ez irányú 

felhívását anyagi helyzetére és fontosabb feladatok megoldására hivatkozva utasította el a 

testület. 45 

Az l948-as államosítással és annak elôkészületeivel szemben Hajóson fejtették ki a legnagyobb 

ellenállást. A szükséges fejlesztésekkel, a nyolc osztály bevezetésével ugyan egyetértettek, de az 

iskola átadása ellen testületileg tiltakoztak. Mindezt megerôsítve történetük során elôször a 

miniszterelnökhöz küldtek távíratot tiltakozásuk kifejezéseként. 46 Egyébként ez volt a testület 

utolsó, iskolaszéki jelleggel megtartott ülése. 

A testületek "belsô" politikai szerepvállalása tehát meglehetôsen szerény, mondhatnám, 

periferikus jelentôségő volt. Ezzel szemben a külsô megitélés nagyobb hangsúlyt kapott, s ebbe a 

legutóbbi évtizedekben számos politikai megfontolás vegyült. 

Elôször arra szeretnék emlékeztetni, hogy az iskolaszékek mőködését meghirdetô, elrendelô 

Eötvös munkatársi gárdájában a liberális eszmevilágtól áthatva igen sokan támogatták 

elgondolásait. 47 A századforduló szakírói közül Finánczy Ernô az l868-as törvényt értékelô 

tanulmányában hívta fel a figyelmet a "teljes államosítás" veszélyeire. 48 Vélekedése szerint ez 

uniformizálódással járt, a tehetségek és képességek nivellálódásához, a kezdeményezés erejének 

elnyomásához vezetett. Jászi Oszkár az eötvösi életmő kiemelkedô jelentôségő elemének tartotta 

42 Túrkeve 1894. április 23. jkv. 

43 Túrkeve 1905. szeptember 15. jkv. 

44 Nemesnádudvar 1922. október 16-i jkv. 

45 Túrkeve 1927. szeptember 30-i jkv. 

46 Hajós 1946. május 26-i jkv. 

47 Környei János: Az iskola társadalmi jelentôségében Pest 

1868. 

48 Fináczy Ernô: Népoktatásunk alaptörvénye - Magyar 

Pedagógia 1918. 65-75. 

60

az önkormányzati elv kidolgozását. 49 Nagy László a megosztott felügyelet kidolgozását 

helyeselte, mellyel Eötvös a társadalmt igyekezett a népiskola életkörébe vonni. 50 

A két világháború között felerôsödtek a centralizációs törekvések, s ennek következtében 

a testületek jelentôsége csökkent, de mőködésük szükségességét hivatalosan senki sem 

vonta kétségbe. 

Annál inkább elôtérbe került ez a felszabadulás után. A kezdetekben ugyan még az 

iskolaszékek hirdették meg a tanítói pályázatokat a Köznevelésben, de l947-ben kiadott 

mővelôdésigazgatási kézikönyv már a következôket rögzítette: "Elôkészületben van a községi 

iskolaszékek megszüntetése." 51 Erre alkalmat adott a viharos gyorsasággal lefolytatott 

államosítás, melynek szervezôi és végrehajtói nem tudták tolerálni ezt az önigazgatási jellegő 

irányítási lépcsôfokot. Pedig az iskolák nagy többségének életéhez hozzá tartozott e testületek 

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

mőködése. 52 

A nagyarányú felekezeti részesedés gyanúba keverte az iskolaszékeket, azt egyesek szerint 

idejétmúlt jogintézménnyé tette. Pedig az iskolaszék bármelyik tipusa sokkal inkább önszervezô, 

önkormányzati jellegő intézmény volt, mint az állami iskolák mellett szervezett bármilyen 

testület, vagy a késôbbiekben kialakított szülôi munkaközösség. 

49 Jászi Oszkár: Báró Eötvös József állambölcselete és 

politikája - Huszadik Század 1913. 313-347. 

50 Nagy L. 1894. 

51 Kubinszky Lajos: A vallás- és közoktatási jog vázlata Bp. 

1947. 12. 

52 

Elemi iskolák száma és aránya 

_________________________________________________________ 

I s k o l a t í p u s o k 

Év Ćllami Községi Felekezeti Összesen 

________________________________________________________ 

l87O - 479 l3379 l3798 

% - 3,4 96,6 

l9OO l63l l774 l3643 l7O48 

% 9,6 lO,4 8O,) 

l92O lOl5 656 48OO 647l 

% l5,7 lO,l 74,2 

l935 l253 825 48l5 6893 

% l8,2 ll,8 7O,O 

l946 l78l 8O9 4278 6868 

% 26,O ll,8 62,2 

_________________________________________________________For 

rás: Magyar népoktatás és Mészáros 1989.

A NEM SZAKMAI NYILVĆNOSSĆG ĆLTAL KIALAKITOTT 

TANITO-IMAGE 

A magyar írásmővekben és más mőalkotások tanitó-ábrázolásai megannyi tanulságot és 

buktatót rejtenek magukban. Vizsgálódásunk szerint ez annyit jelent, hogy a tanítói foglalkozás 

nyilvánosságát a szakmai közélet helyett, történetileg változó mértékben más szféra vállalta 

magára. 53 Számos példa van arra, hogy ez a korlátozottnak minôsíthetô valóságtartalom 

jelentôsége megnövekszik, hiszen a szakma belsô nyilvánossága nem mőködött vagy nem 

mőködhetett megfelelôen. Elemi példánál maradva ez annyit jelent, hogy a tanítók 

tevékenységérôl, mindennapjairól, törekvéseikrôl kevés írásos dokumentummal rendelkezünk, s 

igy feltétlenül megnô az irodalmi mővek szociológiai forrásértéke. Mivel igen kevés életútat 

rögzítô-végigkisérô napló áll rendelkezésünkre, ezt a hiányt bizonyos mértékig helyettesíteni 

tudjuk az emlitett forrásokkal. A tanítókról szóló mőalkotások szerzôi esetén, a pályán töltött 

rövid idôtartamból bizonyos elôny is származik. Nevezetesen az, hogy jóllehet a szóban forgó 

írások szerzôi viszonylag kevés idôt töltöttek a pályán, de éppen emiatt kialakult bizonyos 

rálátásuk. Túlnyomó többségük nem elégedett meg a tanítóképzôs végzettséggel, különféle útonmódon 

képezte magát, s igy már nemcsak "belülrôl", hanem "kivülrôl", vagy "felülrôl" is képes 

volt látni és láttatni ezt a pályát. 

Külön kell szólni a nem szakmai nyilvánosság politikai jelentôségérôl, mivel a térségben 

egyféle helyettesítô funkciókat is ellátott. Esetenként a hivatalos, uralkodó rendszert támogatta, 

máskor annak ellenzékébôl nézve fogalmazta meg álláspontját. Ezt az immár gyakorta 

deklarációvá elôlépô nézetrendszert vagy ideológiát hol zászlajára tőzte, hol megtőrte, elvetette 

vagy éppen üldözte a politika. Igyekezett úgy hasznosítani, ahogy az konkrét céljainak a 

legjobban megfelelt. 

Ćttekintésem nem irodalomtörténeti, irodalomtudományi szempontokat követ, de nemcsak a 

mőveket, hanem olvasataikat, a rájuk reagáló, róluk szóló elemzéseket is megkisérli esetenként 

elemezni. Megpróbálom rekonstruálni, hogy az adott mővek miként hatottak a tanítóságra, 

hogyan használták ezeket a felkészítés során a képzô intézetekben, s természetesen annak is van 

jelentôsége, hogy miként reagáltak rájuk a kiadók, vagy a kritika. 

A nem szakmai nyilvánosség által megrajzolt tanítóképek áttekintését - igazodva munkám 

egyéb fejezeteihez - a múlt század közepétôl kezdem, azzal a megjegyzéssel, hogy távolról sem 

törekszem teljességre. Inkább több lényegesebbnek itélet tendenciát, néhány a tanítóközvélemény 

által számon tartott tipust szeretnék vázolni. 

A "nemzet napszámosának" értelmezési lehetôségeirôl 

Az irodalmi mővek is tükrözik, sejtetni engedik, hogy a hazai népoktatás kibontakozása 

megannyi ellentmondás közepette ment végbe. Ennek egyik példája az a széles körben elterjedt 

minôsítô szólás, mely a nemzet napszámosának tartja és tekinti a tanítókat. Ezt az 

áldozatkészséget, szerénységet és szegénységet egyaránt magában foglaló minôsítést tudomásom 

szerint elôször Vas Gereben használta l857-ben megjelent munkájában, olyannyira, hogy annak 

ciméül is megtette. Vas Gerebennek azonban jogi képzettsége folytán vajmi kevés köze volt a 

53 Például számos írónk, költônk tanult tanítóképzôkben, majd 

hosszabb vagy rövidebb ideig tanított, így végeredményben 

közelrôl ismerte, ismeri a pályát. Megjegyzendô azonban egy 

másik tény is, miszerint elvétve akad olyan írónk vagy 

költônk, aki huzamosabban, egész életpályája során 

tanítóként tevékenykedett volna. Mindez bizonyos mértékig 

csökkenti információik valóságtartalmát, hiszen néhány 

katedrán eltöltött esztendôkbôl levont következtetések, 

legyenek azok bármilyen fontosak és lényegesek, mégis inkább 

pillanatnyi, rövid távú élményanyagokon alapulnak, s nem 

összegezô áttakintéseken. 

62

tanítókhoz, s ez a mőve nem is róluk szól, hanem a reformkor áldozatokat vállaló 

vándorszinészeirôl. Nos a szinészek többsége a késôbbiekben jobbára kôszínházakban 

játszott, s a tömegszórakoztatás egyre növekvô konjuktúrájával párhuzamosan egyre 

messzebb került a nyomorúságos napszámos léttôl. De azt is feltételezem, hogy a tanító 

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

urak és tanítókisasszonyok számára bizonyos idôszakokban nem lett volna különösen hízelgô, ha 

a társadalom legszerényebb presztizső, szegény rétegeivel azonosítják ôket, s feltételezem azt is, 

hogy inkább tiltakoztak volna, mintsem magukévá tették volna ezt a megjelölést. 

Magának a tanítónak nemzet napszámosaként való említésével Féja Géza l94l-ben közzétett 

írásában találkoztam újra. 54 Ezzel mintegy valószínősítem, hogy az emlitett szókapcsolatot a népi 

írók egy csoportja, némi szociális demagógiától sem mentesen népszerősítette. Féja egyébként 

több írásában emelt szót a tanítók érdekében. Szóvá tette a felekezeti tanítók alacsony fizetését, 

az elôbb említett irásában bírálta azt a "dzsentri és dzsentriskedô szellemet", amely lenézte a 

tanítót, azt, aki a legfontosabb idôszakban foglalkozik a gyerekek nevelésével. Ugyanitt azt is 

megállapította, hogy az elemi iskola színvonala - saját iskolaélményeihez képest - nagymértékben 

javult. 

A múlt század másik kiemelekedô jelentôségő figurája Táncsics Mihály, aki viszonylag hosszú 

ideig mőködött falusi tanítóként. Életpályám címő munkájában emlékezett vissza tanítói 

mőködésére, melyben megállapította, hogy "igen kevés elômenetelt tettem, annyira keveset, hogy 

orgonán a legegyszerőbb egyházi éneket sem bírtam elverni." 55 Másik sokat idézett tanulsága 

segédtanítói mőködésének az, hogy négy iskolamester mellett egyetlen könyvet sem talált, s így 

ugyancsak meglepôdött, mikor ötödik mesterénél könyvtárra akadt. Megjegyzi még, úgy 

gondolkodott, hogy tanítói pályáját korábban őzött takácsmesterségét fenntartva végzi majd. 

Ebben nem sanyarú sorsának kompenzálására gondolt, hanem arra, hogy legényeinek munkája 

által boldogul. 

Nos ebbôl a figurából faragott Bölöni György l946-ban közreadott munkájában osztályharcos 

néptanítót. 56 Szerinte a tanítók - köztük Táncsics akkoriban "a szellemi proletárok legalsó 

lépcsôin tengôdnek, éppen csak kinôve az analfabétizmusból." 

Néhány évvel késôbb egy Táncsics pedagógiai nézeteirôl közreadott tanulmányában követendô 

példaként állították az író tanítói mőködését, azt azonban nem könnyő megállapitani, hogy kinek 

a véleményét képviselte igazán ez a demagóg munka. 57 

A két olvasat tipikus példája a bolhából való elefántgyártásnak, valamint a politikai 

megrendelés hőséges teljesítésének. Egy forradalmárrá (anarchistává?) lett segédtanító alakjából 

nem kevés hamisítással olyan hôst lehetett fabrikálni, aki messzemenôen megfelelt a kor 

ideológiájának, pontosan illeszkedett ahhoz a zsdanovista-révaista szemlélethez, mely diktálta a 

tempót. 

Az elhivatottság és a szakmaiság jelentkezése Gárdonyinál 

A magyar irodalom egyik legnépszerőbb, legolvasottabb szerzôje mindmáig igen sokat jelent a 

tanítóság számára. Ö sem töltött ugyan hosszú idôt a pályán, hiszen mindössze négy évig 

tanítóskodott. Ha ehhez hozzászámitjuk Egerben eltöltött, nem túzottan szép emlékő tanítóképzôs 

éveit, akkor sem nagy terjedelmő ez a pályaszakasz. Ide sorolható még az a rövid átmenetineg 

nevezhetô idôszak, amikor megválva a katedrától, a tanítók "nem hivatásos" lapját, a 

54 Féja Géza: A magyar tanító pokoljárása és feltámadása 

Magyarország 1934. május 20., A nemzet napszámosai - 

Magyarország 1941. november 9., A magyar tanító Magyar út 

1944. junius 22 és 25. 

55 Táncsics Mihály: Válogatott irásai 1957. 

56 Bölöni György: Hallja kend Táncsics Bp. 1946. 

57 Vincze László: Táncsics Mihály pedagógiai nézetei Bp. 

1953. Jellemzésül egy részlet:"A dolgozó népre nehezedô 

kulturális és anyagi nyomorúság súlyát egyre intenzívebben 

kezdi érzékelni. Egyre tágul a tanító látóköre, nô öntudata, 

annyira, hogy egyre inkább látja feladtát: egész népét kell 

tanítania, nemcsak azokat, akik írni-olvasni nem tudnak, 

akár iskolás korúak, akár felnôttek..."

Tanítóbarátot szerkesztette, s igy állandó kapcsolatban volt korábbi pályatársaival. Ezt a lapot 

azonban rövid idô múltán elhagyta, s a továbbiakban már inkább csak néhány visszautasítását 

kell megemlíteni. Például nem fogadta el a Néptanítók Lapja szerkesztôi állását, s a tanítóképzô 

intézeti tanári állásra való meghivást is elutasította. 58 Életútja alapján tehát Gárdonyinak 

meglehetôsen kevés köze van a pályához, ami semmiképpen sen növeli a foglkozásról-hivatásról 

alkotott véleménye hitelét. 

Merôben más a kép ha a mővek felöl közelítünk. A lámpásnak, Az én falumnak, Az öreg 

tekintetesnek és a több rövidebb lélegzető alakutásának központi alakja a tanító. A szőkebb 

értelemben vett irodalmi alkotásokon kivül Gárdonyi publicisztikájában is rengeteg pedagógiai 

elemmel, illetve a korabeli gyakorlat kritikájával lehet találkozni. Ezeken felül nézôpontunkból 

az sem mellékes, hogy Gárdonyi, mint meseíró is jelentôs hatást gyakorolt olvasóira, hiszen a 

Nagyapó meséin egész generációk nôttek fel. Ez a komplexnek tekinthetô hatásrendszer ôt az 

iskolai elmélet és gyakorlat számára egyaránt fontossá tette és teszi. 

Az irodalomtörténetírás különféle Gárdonyi képet formált. Sík Sándor szerint: "A néptanító 

misszióját, amelynek olyan mélységes átérzésérôl tanúskodik már A lámpás, méginkább 

tisztultabb fokon Az én falum, magával hozta az irodalomba is." 59 A monográfia megállapítja 

még, hogy Gárdonyi szeretettel, derősen de mégis "a messzirôl jött ember távolba veszô 

mosolyával" szemlélte a falut. Végeredményben Sík Sándor szimpatizált Gárdonyi törekvéseivel, 

de egyúttal tárgyilagosan közelített ezirányú munkásságához. 

Ezután valószinőleg kissé furcsának tőnik, hogy az 1945 utáni idôszak meghatározó jelentôségő 

irodalomtudósa Bóka László hogyan léptette elô forradalmárrá A lámpás szerzôjét. 60 Már Az egri 

csillagokat is meglehetôsen emelkedett hangvétellel, a "hazaszeretet regényének" minôsítette. 

Méginkább jellemzô ez A lámpás értékelésére,mely az ötvenes években egyfajta reneszánszát 

élte. 

Ezt a kisregényt elôször l894-ben tették közzé a Nemzeti iskolában, ezt követôen viszont l952-ig 

nem jelent meg újra. Ez egyértelmően jelzi, hogy a mő újbóli kiadására - mivel nagyon megfelelt 

az iskolaállamosítás igazolásának - politikai okokból került sor. S nemcsak az újrakiadás történt 

meg, hanem a mővet szinpadra vitték, a kor kulturális forradalmának egyik jelképe, a falujáró 

Déryné Színház is ezt választotta elsô bemutatójául. 61 

Gárdonyi tanítóskodását késôbbi monográfusai is kiemelték, újra és újra részletezték az író 

tanítói mőködésének fontosabb elemeit, kiemelték áldozatkészségét, gyermekszeretetét, a faluhoz 

való sajátoságos viszonyát és azt, hogy többször felemelte szavát a tanítók érdekében. 62 

E felsorolás végére kívánkozik Németh G.Béla álláspontjának rövid ismertetése, amely 

végeredményben leginkább tükrözi azt, ahogy ehhez az életmőhöz, s abból a bennünket most 

foglalkoztató vonatkozásokhoz ma közelíteni érdemes. l985-ben kiadott tanulmánykötetében Az 

én falum elemzéséra vállalkozott, s annak fôalakjáról a tanítóról a megállapította, hogy az 

58 Hegedős András: Gárdonyi a néptanító 

Z. Szalai Sándor: Gárdonyi mőhelyében Bp. 1970. 

59 Sík Sándor: Gárdonyi, Ady, Prohászka Bp. 1928. 

60 Bóka László: Gárdonyi Géza 1863-1922. Bp. 1952. (Elôszó A 

lámpáshoz) "Gárdonyi regényének úttörô érdeme, hogy a 

klerikalizmus elleni harcot egybeköti nemzeti 

függetlenségünk és népünk polgárosodásának, haladásának 

kérdéseivel." A szóben forgó elôszóban több helyütt 

megállapítja, hogy a kisregény ugyan nem hibatlan alkotás, 

de azt is kiemeli, hogy a tanító a nép igazi vazére. "Ezen a 

gyáva, hazafiatlan papon ver végig Gárdonyi gúnyja, ehelyett 

áll ki a nép elé Kovács Ćgoston. Most kitőnik, hogy ki a 

falu igazi vezetôje: a görnyedezô tanító fölegyenesedve 

mutatja az utat a falu népének." 

61 Pálmai Kálmán: A lámpás - Köznevelés 1955. 23. 

Részlet a kritikából: "Az áj tanító alakja köré egy megújuló 

ország körvonalai rajzolódnak ki. A nép, amelynek gerincét 

ki kell egyenesíteni, az "emberiségre javuló nyomorgó 

pórnép" ennek a drámának az igazi hôse." 

62 Hegedős A. 1962. Z. Szalai 1970 és Kispéter András: 

Gárdonyi Géza Bp. 1970. 

64

Hiba! 

A 

könyv 

közbülsô helyet foglal el a társadalomban. jelzı 

nem 

létezik 

. 

63 Ebben az elemzésben nyoma sincs a sokszor 

hangoztatott elesettségnek, hanem sokkal inkább egy emberséges figurát lát benne az 

elemzô. 

Érdemes külön ki térni arra, hogy mekkora hatása volt Gárdonyinak a tanítók körében. 

Rövid praktizálásáról legendák születtek, aki a közelébe került, szívesen, meleg szavakkal, talán 

kissé megszépítve a tényeket emlékezett rá. 

A legnagyobb hatást valószinüleg mégis egy rövid, Kezdô tanítónak címő versével érte el. Ezt 

az 1945 után, mindmáig ki nem adott verset érdemes szó szerint idézni. 

Mikor elôször lépsz az iskolába, 

legyen arcodon Jézus nyájassága. 

Szólítsd köréd a kis gyermekeket 

és símogasd meg kezecskéjüket. 

S ha látsz közöttük rútat, rongyosat, 

gyermeki arccal búbánatosat, 

ismerd meg benn a korán szenvedôt 

s öleld magadhoz és csókold meg ôt. 

A vers kifejezi Gárdonyi gyerekszeretetét, s egyúttal a megközelítéshez, ennek gyakorlásához is 

ad tanácsokat. 

A mő irodalmi értékén lehet vitatkozni, a két világháború között, illetve az államosításig 

oklevelet szerzett tanítók között hatása fremetikus volt. Az idôs tanítókkal készült interjúkban 

rendre visszatért, mint valami tanító-himnuszt idézték megannyian. S mivel meg is zenésitették, 

voltak akik énekelve adták elô a költeményt. A jászberényi tanítóképzôben - amely egyébként 

állami intézet volt - a bejáratnál elhelyezett trenszparensen ez a vers fogadta az ijfú prepákat. 

Gárdonyi munkásságának azon része, mely közvetlenebb mértékben pedagógiai jellegő, az 

újkelető neveléstudományi szakirodalomban meglehetôsen szerény helyet kapott, elsôsorban 

tanítóképzô intézeti tanárok elemezték ezirányú munkásságát (Kelemen Ferenc, Hegedős 

András). Magam úgy gondolom, hogy több figyelmet érdemelne, mert azzal, amit Gárdonyi az 

iskoláról, ahogy ô nevezte: a "modern embersatnyító intézetekrôl" megállapított, Ivan Illich-nek a 

társadalom iskolátalanításával foglalkozó munkájában találkoztam. 64 

A tényszerőséget felvállaló megjelnítések 

Idôben és hatásában mindenképpen Bródy Sándor híres drámája A tanítónô következik a 

sorban. 65 Az l9O8-ban írt darabhoz, egy akkori újsághír adott ötletet a szerzônek. Bródy kitőnô 

lélektani drámát írt, ami azóta állandóan jelen van a hazai színpadokon. Választott nézôpontom 

63 Németh G. Béla : Századutóról - századelôrôl Bp. 

1985."Helyzetnek sajátos, fonák közbülsô helyzet. A 

parasztnak úr, az úrnak alig több, mint falusi mesterember. 

Kényelme, jóléte ideje hasonlíthatatlanul több és jobb a 

parasztokénál, de még a papéval is csak össze nem 

hasonlíthatgó. Az uraságnál, ha véletlenül nincs ki a 

kártyaparti, utolsó helyre ültetik, a parasztok negy 

illendôséggel törlik le a széket, mielôtt néluk leül. Tanító 

úr, mester úr ô mindig: aulról megtiszteltetésül, fölülrôl 

distancírozással, s mindkét oldalról kikülönítésül. Ha 

azonban helyzete, még megbecsülésében is fonákját mutatja 

meg - állapota örök felmagasztosultság, szinte kegyelmi 

állapot, teljes kárpótlás helyzetéért. Értésre, erkölcsre, 

emberségre tanít, s így értésben, erkölcsben, emberségben 

gyakorolja, emeli, mőveli is magát egyre." 

64 Ivan Illich: A társadalom iskolátalanítása - Valóság 1975. 

11. sz. 

65 Bródy Sándor: A tanítónô Bp. 1960.

alapján viszont feltétlenül meg kell jegyeznem, hogy a darab szociológiai hitelessége 

mindenképpen hagy némi kivánnivalót maga után. Az emancipáció, az önálló, dolgozó nô, 

valamint e jelenség fogadtatása pontos és meggyôzô. Annál problematikusabb a Bródy által 

kevéssé ismert falusi környezet és különösen az iskolaszék bemutatása, amivel - ahogy errôl az 

elôzôekben írtam - ezek a testületek sok hasznos kezdeméyezô cselekedetet hajtottak végre az 

iskolaügy érdekében. Az ötvenes években A tanítónô mősorra tőzése - más okok mellett - éppen a 

klerikális reakció elleni harc jegyében történt, amirôl Bródy természetesen mit sem tehetett. 

Hasonló témában fogott tollat Juhász Gyula, aki az l912-ben írt Tanítónô a végeken címő 

versében szintén a falura került, városból elmenekült tanítónô figurájával foglalkozott, akit 

Hamupipôkének nevezett. 66 

Elsôsorban életrajzi élményeit fogalmazta meg irodalmi formában Kaffka Margit, aki a 

nagykárolyi Irgalmas Nôvérek zárdájában szerzett tanítói oklevelet, majd egy évig Miskolcon 

tanított. 67 Kaffka írásai azért is becsesek, mert a hazai nônevelés mőhelyeirôl, azok életérôl adnak 

tudósítást, melyre más alig vállalkozott. A levelek a zárdából, a Soror Annuncia címő nevellák és 

a Hangyaboly a zárdai nevelés merevségét, a tanárok egymás közti konfliktusait és a tanár diák 

összeüközéseket mutatják be - ahogy ezt többen megállapították - kissé egyoldalúan. Az írónô 

epébe mártott tollal közelített témájához, ezért aztán kevés jó szava van egykor megélt 

(elképzelt?) tapasztalatairól. 

Annál tárgyilagosabbbb filmet készített a Hangyaboly címő kisregény alapján Sándor Pál. A 

Szeressétek Odor Emiliát sokkal rokonszenvesebben mutatta be a századforduló leánynevelô 

intézetét. Nevelésszociológiai nézôpontból különösen figyelmet érdemel a történet középpontjába 

helyezett rivalizáció, amelyet végeredményben a jezsuiták honosítottak meg a katolikus 

iskolákban, s e sokélő probléma morális vonatkozásait pontosan tárta fel a rendezô. 

Az irodalmi alkotások közül röviden meg kell emlékezni Ady Endre sokszor elszavalt versérôl, 

amely a tanítóképzôk ünneplyeinek kedvelt darabja volt. 68 Ady a messianisztikus tanítót állította 

elôtérbe, akit a legrababb magyarnak nevezett, s aki majd "zárka-nyitó"-ként a változások élére 

áll: 

"Kapja meg végtén szegéy Magyarország 

A szabadító magyar tanítót." 

Nyilván nem véletlen, hogy Ady verse a negyvenes évek második felében, az ötvenes évek 

elején, a forradalminak tekintett nekibuzdulások idején volt különösen népszerő a 

tanítóképzôkben. 

Móricz Zsigmondot prózaíróink közül talán a legtöbbet foglalkoztatta ez a figura. Ezúttal két 

kisregényét emelem ki, a Sáraranyat és Az isten háta mögött-et. 69 

Az elôbbi egy alföldi református faluba visz el bennünket, ahol az egyik legmódosabb és 

legtörekvôbb gazda Túri Dani kisérli meg a birtokviszonyok megváltoztatását, ezt a témát az író 

Dani szerelmi kalandjaival főszerezi. A történet egyik mellékszereplôje Vásárhelyi Pál, a falu 

református tanítója, akit vagyona alapján nem sokra tartottak a faluban, mégis a helyi hatalom 

egyik kulcsfigurájává vált. Ezért maga is igyekezett tenni, ahogy az író fogalmazta: "Tegezôdött 

az elsô parasztgazdákkal, mert ez kölcsönös megtiszteltetés volt mindkettôjükre." Vásárhelyi 

egyfajta "mezei ügyvéd" szerepét is felvállalta, ô fogalmazta meg a grófhoz intézett beadványt, s 

a végzetes kártyaparti végén szintén neki kellett papírra vetni, rögzíteni a végeredményt. Sok 

tekintetben szánalmas figura ez a tanító, de semmiképpen sem jelentéktelen. 

Még inkább vonatkozik az utóbbi jelzô Az isten háta mögött egyik fôszereplôjére, Veres tanító 

úrra. Veres tanító úr ábrázolása azért is becses, mert egy igen ritkán szereplô figura, a kisvárosi 

tanító bemutatására vállalkozott az író. A tanító lakása a káplán, az albíró kedvenc találkozási és 

ivászati helye, s körülbelül ezekkel a kisegzisztenciákkal egy sorban helyezkedett el ô is a helyi 

hierarchiában. Móricz kijelölte a tanító helyét a kisvárosi pedagógusok sorában is, a nagy 

tekintéyő gimnáziumi igazgató és tanár mellett Veres tanítót raportra hívható, alacsony státusú 

figurának ábrázolta. 

Veres Péter önéletrajzi regényében emlékezett vissza egykori tanítóira, s érzékletes portrékat 

adott róluk. 70 Visszaemlékezéseinek lényeges eleme a félelmetes tanító alakjának 

66 Juhász Gyula: Válogatott mővei Bp. 1981. 

67 Kaffka Margit: Válogatott mővei Bp. 1974. 

68 Ady Endre: A magyar tantókhoz In. Ady Endre: Összes versei 

Bp. 1977. 

69 Móricz Zsigmond: Sárarany Bp. 1962. és Az isten háta 

mögött Bp. 1979. 

66

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

megelevenítése. "Nekem is, mint a többi parasztgyereknek, amíg iskolába nem jártam, a 

tanító olyan mumus volt, mint a picikéknek a tollas zsidó vagy a kéményseprô. Mindig 

avval ijesztgettek, ha nem jól viselkedem, hogy majd igy, meg majd úgy, a tanító miként 

ver meg, ha nem tanulok, vagy rosszalkodom." A félelmetesség mellett, a tanítók úr voltát 

hangsúlyozta még a szerzô. 

Saját tanítóit különbözôképpen minôsítette. Igaz Pál "magas, derék, csupa tekintély ember" volt. 

Szabó Márton viszont "magas, száraz, szigorú, epebajos forma és bogaras ember", akinek "semmi 

emberismerete nem volt". Öt a gyerekek félrevezették, igazságtalannak tartották. "Nem szerettük 

ezt az embert, pedig tele volt tanítói jóakarattal" - állapította meg az író. Molnár József "derék, 

komoly, csendes", Varga Antal "finom, fiatal és jó ember" volt. 

A népi írók és a szociográfusok meglehetôsen népszerőek voltak a tanítóság körében. A 

tanítóképzôk irodalomtanárai jól ismerték mőveiket, s elôszeretettel ajánlották ôket 

tanítványaiknak. 71 

A harmincas években indult szociográfusok közül Szabó Zoltán különösen sokat köszönhetett 

egy tardi tanítónak. Rózsa József maga is győjtött adatokat, valamint Szabó Zoltán helyszini 

tájékozódását segítette, amivel nagymértékben hozzájárult e ma már klasszikusnak számitó 

mővének elkészültéhez. 72 

Szabó Zoltán másik, nem kevésbé híres munkájában részletesen elemzi az értelmiség helyzetét, 

s mások mellett a tanítókról is rögzítette álláspontját: "Minél közelebb van egy szerepkör a régi 

nemesi úri hatalomhoz, annál méltóságosabb. A tanítók ebben a megegyezéseken, konvenciókon 

és elôitéleteken alapuló társasági rendben majdnemhogy olyan alacsonyan vannak, mint az ókori 

társadalomban." 73 

Kísérletek a tanítók státusának körvonalazására 

A következô szerzôt tulajdonképpen a tudósok között kellett volna idéznem, de részben 

szociolgráfiai munkássága miatt, részben pedig azért, mert igazi integráló személyiségnek érzem, 

ezért itt foglalkozom vele. Erdei Ferenc a mezôvárosokról és tanyákról írt munkáiban rendre 

foglalkozott a tanító alakjával. Igazán részletezô, szociológiai elemzésükre viszont egy átfogó 

dolgozatában vállalkozott. 74 Ö a korabeli magyar társadalomban fellelhetô ketôsségeket 

hangsúlyozta, a nemzeti és idegen, a modrn és tradicionális elemek keveredését. Ennek egyik 

tipikus példája volt az úri középosztály, amely elegyítette az értelmiségi szakszerőséget és az úri 

állapotot, s igy váltak hazai képviselôi doktor urakká, ügyvéd urakká, tanár és tanító urakká. 

A középosztály bemutatása során pontosan körvonalazta a tanárság helyét. 75 Ezzel a 

határozottnak minôsíthetô állásponttal szemben nagyobb gondot okozott számára a tanítóság 

helyének kijelölése, melynek sokak által megfogalmazott kettôsségérôl (úrnak paraszt, parasztnak 

úr) Erdei sajátosan vélekedett. 76 

70 Veres Péter: Számadás - In Válogatott mővei Bp. 1979. 

71 Interjúk 

72 Szabó Zoltán: A tardi helyzet Bp. 1986. 

73 Szabó Zoltán: A ciffra nyomorúság Bp. 1986. 

74 Erdei Ferenc: A magyar társadalom a két világháború között 

Valóság 1976. 4-5. sz. 

75 Erdei F. 1976. "közvetlen örököse az egyház mellett 

kialakult irástudó rétegnek és ezt a tárgyilagosabb 

értelmiségi szemléletét sohasem vesztette el egészen... 

Lassan azonban csak hozzátapadt ehhez a pályához is annyi 

úriság, hogy mint félig-meddig úri pálya állapodott meg az 

igazi úri pályák környékén." 

76 Erdei F. 1976. "Különleges és mostoha társadalmi sors a 

tanítóságé, amely soha nem vétetett be az úri pályák közé, 

hanem végig megmaradt néptanítónak, az egyetlen értelmiségi 

pályának, amely nevében is népinek neveztetett." - Néhány 

sorral odább azonban már valamelyest visszakozott a szerzô, 

hiszen a következôket írta: "Igy állapodott meg a tanítói 

pálya az úri köózéposztály legalsó szintjén, a legalsóbb

Hasonló dilemmák foglalkoztatták a kiskunfélegyházi tanítóképzô egykori növendékét Darvas 

Józsefet. 77 , aki a Kisgazdapárt lapjában, a Kis Ujságban több írást tett közzé errôl. Ö sem tudott 

egyértelmő álláspontot kialakitani a tanító társdadalmi státusáról: "a régi félparaszti rektorok és 

"iskolamesterek" világa kiveszett, a tanítók sokkal inkább "urak" lettek, de híd szerepük 

megmaradt... helyzetük mégis inkább a mélység felett bizonytalanul lebegôké, mint a szilárdan 

álló, partokat összekötô pilléreké." 

Az ideologikus és torz tanító ábárzolások 

Az un. ötvenes évek egyik kedvelt, sôt favorizált figurája volt a tanító, melynak számos 

példájával lehet találkozni. Most nem a történelmi "sorrend" betartása miatt, hanem egyéb okok 

folytán térek ki az ábrázolás néhány sajátos példájára. Az elemzendô szerzôk és mőveik 

bizonyítják, ebben a demagógiával telített, történelmi mélypontnak számító idôszakban újra 

elôtérbe kerültek a messianisztikus figurák. 

Az egyik mintapéldány egy novella, mely egy korabeli repezentatív kötetben látott napvilágot. 78 

Szerzôje a kiskopáncsi tanyára kikerült fiatal tanító házaspárt állította középpontba, akiknek 

természetesen egyetlen vágyuk volt a tanítás, a kulturális forradalom véghezvitele, mely minden 

egyébnél fontosabb volt számukra. Az ifjú tanítók azonban konfliktusba kerültek a 

gyapottermelést favorizáló tanácselnöknôvel. Végül Rákosi Mátyás személyes útmutatása 

nyomán az összeüközésbôl együttmőködés lett: a gyapottermelés és a kulturális forradalom 

egyaránt haladt elôre "diadalmas útján" a kiskopácsi tanyán. 

A kor egyik "költô-fejedelme" Kónya Lajos volt, aki a soproni evangélikus tanítóképzôben 

szerzett oklevelet, s több évig tanitott. Kónya elsôk között, l95O-ben részesült Kossuth-díjban, 

amihez nem kismértékben járultak hozzá a tanítóság megváltozott helyzetérôl és sorsáról tudósító 

"költeményei". 79 A bemutatott részlet vérbeli történelmhamisítás, nem igényel sok kommentárt. 

A poéma két fôhôsének egyike, Katona István a kezdetben kételkedô, volt egyházi tanító belátta, 

itt az államé a jövô, s annak szolgálatába lépett. 

Nevezett költô korabeli munkásságával méltán vált hirhedté. Nézôpontunkból viszont fontos 

szerepe van egy késôbbi, önéletrajzi munkájának, amely meggyôzô dokumentuma a tanítóság két 

világháború közötti állapotának. 80 Az olvasmányosan megírt napló feleleveníti a diákévek 

emlékeit, az elsôs diákok, a "szecskák" megfenekeléssel együtt járó avatását. Visszaemlékezett a 

képzóben tanultakra, s az énekre, zenére, humán tárgyakra való irányultságot, a következô 

szellemes - akkoriban közkézen forgó - mondással támasztotta alá: "Buta, mint a prepa a 

tisztviselôkkel egy fokon, azonban még itt sem érintetlenül 

az úri magatartás példáitól." 

77 Darvas József: Beszéljünk egyszer a tanítóról - Kis Ujság 

1943. január 24. 

78 Sôtér István: Októberi szivárvány In Magyar írók Rákosi 

Mátyársról Bp. 1952. 

79 Kónya Lajos: Öröm és gyülölet Bp. 1952. 

A Gyôzelmes napok címő poémájában hosszú oldalakon zengte 

az iskolák államosításának dicséretét, s ostorozta annak 

ellenôit a következô módon: 

"Az államosítási ünnepély 

tatôzte be látszólag itt a harcot, 

Turjáni Imre poárttitkár beszél 

s minduntalan felzengenek a tapsok. 

Az állami iskola kórusa 

úgy énekel, hogy szárnya van a dalnak - 

mint egy gyôztes, befejezett tusa 

után: örömkönny csillan, mint a harmat. 

Ott van az egész falu, csak a pap 

s a zsírosok maradtak éppen távol. 

Öszintén szólva, nem hiányoznak, 

elég a hitvány ellenség szavából! 

Megnyugszakan? Kevéssé ismered 

fajtájukat te, hogyha azt hiszed!" 

80 Kónya Lajos; Soproni évek Bp. 1973. 

68

logaritmushoz". Sorra vette a cserkészcsapat mozgalmas tevékenységét, táborozásait, a 

gödöllôi Jamboree hangulatát. 

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

Evangélikus képzôsök lévén a diákok a Turul Szövetséghez csatlakoztak, ami ellentétben 

állt a katolikusok ifjúsági szervezetével az Emericanával. Egyéb felekezeti vonatkozásokat 

is említett. Vélekedése szerint a protestánsok Habsburg-ellenesek, a szabadságmozgalmainkat, 

forradalmainkat becsben tartók, aminek egyik példája az evangélikus pap pincéjének falán látott 

Kossuth és Petôfi képmás. Megjegyezte viszont, hogy a török iránt itt-ott elnézôk voltak. Kónya 

rövid ideig tanítóskodott, de évfolyamtársai nyomán követve számos megfigyelést rögzített. A 

falusi tanító feladatát "apostolinak" minôsítette, olyannak melyre csak ép emberek voltak 

alkalmasak. Ezért például sánta tanítót egyetlen falu népe sem választott szivesen. 

A tényszerőség és az ideologikum ütközései Váci Mihálynál 

A költônek - akárcsak Gárdonyinak - valóságos legendája alakult ki, s különösen vonatkozik ez 

a tanítóképzés és a tanítóság berkeire. Munkásságának megitélése körül az utóbbi évtizedben 

sokasodtak a kritikai hangok, de ez senkit sem zavar abban, hogy évnyitókon, diplomaosztókon a 

Jegenyefényben legyen a sláger. Ezzel nézôpontunkból vitába szállni felesleges, inkább ezúttal is 

az életút és a munkásság valóságtartalmát elemzem. 

Váci Mihály a nyiregyházi állami tanítóképzô növendéke volt, s l943-tól 46-ig tanitott a 

Mandabokori tanyai iskolában. 81 Tanítói munkásságáról kötetet adtak ki, amely ha nem is 

mindenben hitelesen, de részletesen dokumentálja a költô pedagógusi-pedagógiai 

mőködését.Ennek alapján róla is elmondható, hogy rövid idôt, végeredményben mindössze 

három évet töltött a pályán. 82 

Tanyai tanítóskodásának számos emlékét idézte fel a kötet. Nagyon meggyôzô az a 

visszaemlékezés, amelyben a tanyára való kijutását idézte fel. Az érte küldött egylovas taligára 

csak a holmija fért fel, s maga gyalog baktatott ki a topolyafa tövében meghúzódó régi, 

mestergerendás iskolához. Megérkezése után kisérôje bemutatta az iskolát, majd felajánlotta, 

hogy elôdeihez hasonlóan írja fel nevét az iskolával egyidôs szekrényre. A költô minden 

világmegváltó fogadkozást mellôzve tett eleget a kérésnek. További irásában a sorkosztot idézte 

fel, amely a régi tanítóeltartás továbbélése volt. A szülôk sorra beosztották, melyik nap kihez 

hivatalos ebédre és vacsorára a tanító. 

A győjtemény Ének a kútból címő részében Váci vázolta a tanítók társadalmi helyzetét. 

Véleménye szerint a tanító nem volt úr, sôt a gimnáziumi tanárok "óvakodtak tôle, mint paraszt a 

cigánytól". Kórházi emlékeit felidézve megállapította, az orvosok "kedélyes, leereszkedô 

viccelôdéssel kezeltek, mint az öreg parasztokat szokás." Azt, hogy mennyire belülrôl látta e 

réteg helyzetét, azt a tanítók egymás közötti viszonyának bemutatásával igazolta: "Nem 

viselkedtek velünk másként, fiatal tanítókkal maguk a tanítók sem. Otromba gôggel, 

mesterkedéssel riasztották volna el bármelyikünk közeledését, nehogy úri lányoknak nevelt 

libuskáikat kompromitáljuk x lábú, Jávor Pál bajuszú karpaszományos udvarlóik elôtt. A tanítók 

is arra vágytak, hogy egy házasság gatyamadzagjával pucér szégyenletükre korcolják az úri 

osztály fehérnemőjét. - Eddig terjed, ami keveset szerepelt a Váci legendában. 

Annál nagyobb hangsúlyt kaptak messianisztikus versei, "a nép érdekében" megfogalmazott 

írásai és parlamenti felszólalásai. l963-ban lett képviselô, s ebben a minôségben emelt szót a 

tanyai gyermekek tanulási lehetôségének javítása érdekében. l963. március 26-i beszédében 

elmondta, egy tanyai gyerek a 8 osztály elvégzéséig az Egyenlítô távolságának a felét teszi meg 

gyalog. - Az adott pillanatban és szituációban Vácinak kétségkívül igaza volt, s valószínőleg 

keveset tehetett arról, hogy egy ésszerőtlen intézkedéssorozat, a körzetesítés elinditásához járult 

hozzá. 83 

81 Váci Mihály: Jegenye Bp. 1975. Tankönyvkiadó 

82 Váci 1975.Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert az 

életrajzok általában hosszabb, l95O-ig tartó periódusról 

szólnak és nagyvonalúan állítják, Váci mindvégig tanyai 

tanító volt. - Amikor az irodalmi és politikai élet ismert 

alakjává vált, nyilván ez jobban mutatott káderlapján, mint 

a kollégiumi nevelôtanári beosztás. 

83 Mindenesetre ebbôl és más megnyilvánulásaiból az tünik ki, 

hogy az egykor nagyon mélyen érzô és látó Váci - idôben és

A mai szociográfia és a filmek tanítóképe 

A Magyarország felfedezése új sorozatának elindításával megkezdôdött jelenkori állapotaink 

feltérképezése, ami újra felélénkítette a magyar szociolgáriai irodalmat. Az eredeti elképzelések 

szerint önálló kötetet akartak szentelni a hazai pedagógustársadalom problémáinak, mely egyesek 

szerint politikai akadályok, mások szerint a pedagógusok ellenkezése miatt meghiúsult. A 

legkülönbözôbb tájakat, társadalmi rétegeket bemutató sorozatban nem sok teret szenteltek a 

tanítóknak, inkább említésekben, utalásokban, egy-egy rövid portré erejéig foglalkoztak velük 

(Örszigethy Erzsébet, Végh Antal, Csák Gyula). 

Hosszabban mutatta be Bogár sárpilisi tanítót a sorozat egyik kötete, melynek szerzôje 

adatokkal biyonyította, mit vesztett Bogár István az államosítás következtében, vagyis hogyan 

csökkent tizedére a jövedelme. 84 Ebben a tanítóban egy olyan típust is bemutatott az író, amelyet 

sokan állitanak mintául. Bogár István a Sárköz népi kultúrájának hivatott ápolója lett, a sárpilisi 

leányokból és legényekbôl országos hírő népi együttest szervezett, egy régi parasztházban pedig 

értékes néprajzi győjteményt rendezett be. 

A szerzô beszámolt a falu aktív tanítóinak helyzetérôl, akiknek "gazdasági erejük mostanra a 

nullára csökkent, hivatali tekintélyük és hatalmi beflyásuk viszont határozottan nôtt. A szerzô 

úgy látta, hogy a korábbiakhoz képest egyértelmően megnôtt a tanulás becsülete, a szülôk 

számára fontosabb lett az iskola. "Sárpilisrôl nézve már a szakmunkássá levés is stabil tanulásnak 

számít" - ez annyit jelent, hogy legalább a nyolc osztály megszerzését minden szülô 

szorgalmazza. 

Többször jelenik meg a tanító figurája Végh Antal mőveiben. Egy szabolcsi község, Penészlek 

sok tekintetben megrázó rajzában éppen az iskolai állapotok feltárása miatt kavart vihart. 85 

Végh Antal azonban, e tekintetben inkább a múlt ábrázolásában jeleskedett, saját, megélt 

élményeire támaszkodva elevenítette meg falusi iskolája életét. 86 Részletezte az iskola 

mindennapjait, a régi március l5-i ünnepélyeket, azok hagnulatát. A Nyéky Imre tanító úrról 

megrajzolt portré nemcsak irodalmi remeklés, hanem egyben szociográfiai hitelességő ábrázolás. 

Az alacsony, hátrafésült hajú, nagy bajuszú, ellentmondást nem tőrô, gyerekek elôtt abszolút 

tekintélyő, de élcelôdô, gúnyolódó modora miatt a felnôttek körében nem volt igazán népszerő 

ember Nyéky tanító úr. Az író bemutatta a tanító gazdálkodását, s megemlékezett arról, milyen 

gyakran hívták be katonának. Ott zsidó munkaszolgálatosok parancsnokának tették meg, s végül 

ebbôl adódott a portré legfôbb tanulsága: "megmaradt abban az embertelen világban is 

embernek." 

Egészen más mőfaj, de mégis ezzel rokonítható Sára Sándor Néptanítók címő filmje, melynek 

forgatókönyvét Csoóri Sándor írta. A film megvalósulásában a véletlen is szerepet játszott. Az 

alkotók a doni katasztrófa túlélôirôl forgattak filmet, s a munka során egyre többször került a 

közvetlen parancsnok, a tanító alakja, aki a II. magyar hadseregben ugyanolyan köztes helyet 

foglalt el, mint a társadalomban. A közkatonánál több volt, de karpaszományosi címe amolyan 

"féltiszti" rangnak számított. 

A Néptanítók címő film, amelyet a televizió egyszer késô éjszaka mutatott be alig ismert, pedig 

az egyik leghitelesebb híradás a régi tanítók küzdelmes életérôl. A filmben a pécsi tanítóképzô 

egy harmincsas évek végén oklevelet szerzett osztálya mondta el a kamera elôtt sorsának 

alakulását. A kezdeti lelkesedéssel, lendülettel, katonáskodással, hadifogsággal, mozgalmi 

feladatvállalással, 56-os szerepléssel megtőzdelt életpályák végeredményben emberi tartást, 

különösebb megfontolás nélküli feladatvállalást és nem mindig meggyôzô visszaigazolást 

tükröztek. 

térben távolra kerülve egykori mőködési helyétôl - sokat 

vesztett valóságlátásából, s nemegyszer megmaradt a felszini 

jelenségeknél és azok kinyilvánításánál. Erre is gondolni 

kell, amikor Jegenye-fényben-t halljuk és tanítványainknak 

ajánljuk. 

84 Kunszabó Ferenc: Sárköz Bp. 1972. 

85 Végh Antal : Erdôháton Nyíren Bp. 1972. 

86 Végh Antal: Egy református elemi népiskola - In Kenyér és 

vászon Bp. 1986. 

70

Hiba! 

A 

könyv 

Filmrendezôink közül Rózsa Jánost foglalkoztatja legintenzívebben a pedagógusok és a jelzı 

nevelés problémája. A Pókfoci, a Vasárnapi szülôk és legújabban a Csók, anyu címő nem 

filmekben keritikusan és nem kevés iróniával fogalmazta meg álláspontját, melyet a létezik 

szakma képviselôinek jelentôs hányada meglehetôsen nagy ellenérzéssel fogadott. 

. 

Elsô filmjeinek egyike az l972-ben bemutatott Tanítókisasszonyok, mely hő tükörképe a 

korabeli iskolai állapotoknak. 87 Irázon a helyi vezetôk a frissen odakerült tanítónôk eltávolítása 

érdekében összefogtak, kihasználva védtelenségüket, erkölcsileg lehetetlenné tették, "rossz hírbe 

keverték" ôket. Ez azonban csak ürügy, a konfliktus elsô számú oka az volt, hogy a lányok a 

megszokottól eltérôen akartak élni és dolgozni, sôt saját ötletekkel, kezdeményezésekkel álltak 

elô, amit végképpen nem tudott elviselni az iskola igazgatója és fiacskája. A végeredmény 

egyáltalán nem szívderítô, amit az egyik lány eképpen fogalmazott meg:"Itt tanultam meg azt, 

hogy az embernek közömbossé kell válnia, egymással szemben is és a fônökével szemben is, és 

egyáltalán mindenféle problémával szemben, másképpen nem tud ittmaradni, mert csak 

piszkálják és sértegetik." 

A hatvanas-hetvenes évek jellegzetes társadalmi és oktatási problémái közül meglehetôsen 

agyonhallgatott - s mint Váci Mihály esetében láttuk, nem érzékelt - probléma volt a tanítóságot 

igen érzékenyen érintô körzetesítés. Az intézkedéssorozatnak szakmai visszhangja alig volt, az 

irodalom orgánumait sem lepte el a tiltakozó hadjárat. A kevés kétkedô, elítélô reagálás egyike is 

jóval a megtörténtek után látott napvilágot. 88 Nyilatkozott Nikowitz Oszkár a kisszálásnégyestelepi 

tanyai iskola volt igazgató tanítója, aki részletezte, hogy milyen módszerekkel 

számolták fel ezt az iskolát. A tanyaiak összefogása, tiltakozása hiábavalónak bizonyult, a helyi 

"szakemberek" az idôszak stilusának megfelelôen intézkedtek. "A feleségem volt itthon, amikor 

berobog egy nagy fekete autó, benne két ismeretlen féri és két nô a megyei, illetve a járási 

mővelôdési osztálytól. Senkihez nem szóltak, bementek az iskolába, mire a feleségem kiment 

hozzájuk, már ki is jöttek. Az egyik azt mondja: "két normálterem, rossz élületben", ugyanis 

éppen levitt két cserepet az augusztusi vihar. Közben lélekszakadva jön a helybeli tsz elnöke, aki 

a szülôi munkaközösség elnöke is volt, ugyanis meglátta a "miniszteri" kocsit, és kezdi mondani, 

hogy az itteni szülôk nem akarják, hogy... "Elôre kell nézni, elvtársam, nem ragadhatunk le a 

sárban", és puff, becsapták az ajtót, elhajtottak." 

A történetet Illyés Gyula és Sánta Ferenc kommentálta. Illyés a jövô példájául állított tanyai 

kollégiummal szembeni ellenérzését fejtette ki. Élete legboldogtalanabb idôszakának minôsítette 

azt az évet, amikor harmadik elemista kárában színtiszta német községbe küldték nyelvet tanulni. 

Második megjegyzése az iskola, közintéymények nélkül maradó falu létére vonatkozott. "Nem 

lehet olyan kis falut elképzelni, amelynek le legyen valamilyen központja." 

Sánta a peagógusképzést bírálta, ahol nem szabad és független emberek nevelnek, s képtelenek 

tanítványaik ilyen szellemő nevelésére. A továbbiakban a tanyaiak tehetetlenségén háborgott, 

akik pecsétes rendelkezések hiánya ellenére veszni hagyták ügyüket. "Ha sunyít a nép, ne 

követeljen gyerekének se több jogot" - mondta. 

A tanítók kétes értékő közéleti szerepvállalása került terítékre egy 

dokumentumszociográfiájában, majd az ennek nyomán forgatott dokumentumfilmben. 89 Mind az 

l956-ban gyorsan szerepet váltó, tanulóit felvonultató Szemerédi István, mind a nép bizalmából 

igazgatóvá emelt, majd rövid idô után menesztett Thikász István az eseményekkel sodródó, 

tartással nem rendelkezô, vezetôi, s a sokszor megrajzolt tanító-népvezéri szerepre alkalmatlan 

figurák voltak. 

Az a szakmai és nem szakmai nyilvánosság néhány további kérdésérôl 

Az utóbbi példák és a soron következôk részben annak bizonyítékai, hogy az elmúlt 

évtizedekben a szakmai nyilvánosság és érdekképviselet helyett a mővészek vállalták magukra 

mindezt, ami nem kevés megalkuvással és esetlegességgel járt. 

87 Tanítókisasszonyok - Rózsa János filmjének hangszalagja - 

Valóság 1972. 4.sz. 

88 Jakab Mária - Nikowitz O. István: Volt egy iskola a 

határon - Alföld 1981. 4.sz. 

89 Magyar Bálint; Hunaapáti 1944-1958. Bp. 1986. - Az ez 

alapján készült Dunánál címő filmet Schiffer Pál rendezte.

l948-ig Magyaroszágon a sajtó megjelenését csak igen kis mértékben korlátozták. Nem volt ez 

másként a tanítókat érintô, velük foglalkozó lapok területén sem. l869 óta folyamatosan 

megjelent a Néptanítók Lapja, a nagyobb felekezetek szitén adta ki tanügyi újságokat 

(Nemzetnevelés, Protestáns Tanügyi Lap, Izraelita Tanügyi Értesítô). Mindemellett megannyi 

megyei, helyi és diákújság látott napvilágot, ami ennyit jelentett, hogy e réteg szakmai és egyéb 

érdekei megnyilvánulhattak, kifejezôdhettek. 

l948-at követôen másként alakult a helyzet, a szakmai és egyéb érdekvédelem kérdéseivel való 

foglalkozás esetlegessé és függetlenné vált a foglalkozástól. Jó példája ennek a nyolcvanas évek 

elejének olvasástanitási vitája, mely éppenséggel a televízió Studió címő mősorában került 

elôször teritékre. 

Hasonló módon elsôsorban szakmai kérdéseket vetett fel Péterffy Sándor Iskolapélda címő 

alkotása. Az l98O-ban bemutatott dokumentumfilm fôhôse Winkler Márta budapesti tanítónô, 

akinek munkamódszere, egyénisége elütött a hivatalosan elfogadott normáktól. A filmbôl 

kiderült, nemcsak a szigorú tantervek alapján lehet tanítani, továbbá tanítónô abból sem csinált 

problémát ha gyerekei nem hátratett kézzel ültek, hanem a közösen kialakított megoldások 

alapján tevékenykedtek. Összességében a film egy autonóm, kezdeményezôkész egyéniséget 

mutatott be, aki még a hivatallal is képes volt egyezségre jutni, tehát nem azzal szemben fejtette 

ki tevékenységét. 

Több tanulsággal szolgál a film korabeli fogadtatása. A szakmai orgánum alig tudott mit 

kezdeni a filmmel, mig a napilapok és a mővészeti lapok a generális változtatások igényét is 

megfogalmazták. 90 

Hasonló jelenségeket tapasztaltunk a Kritika, az Élet és Irodalom valamint a Mozgó Világ 

hetvenes-nyolcvanas évtizedében megjelenô számait vizsgálva, keresve bennük azt, hogy hogyan 

jelentek meg a tanítók és helyzetük e lapokban. 91 Mándhárom sajtótermék meglehetôsen nagy 

terjedelmben foglalkozott az oktatási rendszer és a pedagógusok problémáival: megannyi 

álláspont, vitasorozat látott bennük napvilágot. Az összkép azonban azt mutatta, hogy a 

megnyilvánulások többsége a tanárságra vonatkozott, a tanítók problémái legfeljebb elszórtan, 

periférikusan jelentek meg. 92 A problémák arra utalnak, hogy az irodalmi lapok és a folyóiratok 

nem képesek helyettesíteni a szakmai nyilvánosságot, melynek megteremtése sokáig el nem 

odázható kérdés. 

90 A Köznevelés két számában külön is reklámozta a filmet, de 

ajánló, figyelemfelkeltô kritikát nem közölt. Mindössze egy, 

a Juhász Gyula Tanárképzô Fôiskolán lezajott hallgatói vita 

összefoglalást jelentette meg, emlyet a fôiskola egyik 

tanára írt. Ebbôl némi kétkedés és tanácstalanság érzôdik, 

az "alsótagozatos közegben vizsgáló" filmmel szemben. 

A Népszabadság filmkritikusa rendkívül óvatosan fogalmazott 

sem a kezdeményezôkész tanítónô mellé nem állt, sem az egyre 

jobban eluralkodó, elszürkülô gyakorlat fölött sem tört 

pálcát. Annál inkább üdvözölték a film szellmét a mővészeti 

és kritikai folyóíratok. Az Élet és Irodalom kritikusa úgy 

látta, hogy Winkler Márta "meghosszabbítja a gyerekek 

ôszinte, természetes és fogékony korszakát". A Filmkultúra a 

fôhôs kezdeméyezôkészségét, autonóm törekvéseit dicsérte, s 

megjegyezte: "Prófétáskodás helyett ön-és valóságismeretre 

nevel, arra, hogy a világ igenis otthonunká tehetô, csak 

ismerni kell törvényeit." A Kritika a film kapcsán egy 

átgondolt rugalmas, demokratikus és nyitott oktatási 

rendszer megteremtését sürgette és támogatta a rendezô, 

illetve a tanítónô törekvéseit. 

91 Dávid Eszter, Csintalan Márta és Kelemen Ildikó 

irányításommal készült szakdolgozatai a Jászberény 

Tanítóképzô Fôiskola könyvtárában 

92 A Mozgó Világban például mindössze néhány szerelmi 

történet szereplôjeként találkoztunkk a tanítónôvel. (A 

dolgozat az iskoláról címő vitasorozatban sem jelent meg 

önállóan ez a speciális problémakör.) 

72

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

.

HĆROMSZĆZ TANITO PĆLYAKÉPE 

A vizsgálat alanyairól 

l985 és l988 között többszáz végzôs tanítójelölt kapott olyan feladatot, hogy keressen meg egy 

idôsebb, lehetôleg nyugdíjas, vagy affelé közeledö tanítót. A megbízás mellé intrjúvázlatot 

kaptak a jelöltek, így több éves győjtômunka eredményeként háromszáz interjú adatait 

összegezhettem. 93 

A megkérdezettek életkor, nemek szerinti megoszlása a következôképpen alakult: 

_________________________________________________________ 

Életkor Szám % Nô Férfi 

_________________________________________________________ 

55 alattiak lO7 35,7 94 l3 

55 - 6O 78 26,O 66 l2 

6O - 65 5l l7,O 26 25 

65 fölött 64 2l,3 3l 33 

_________________________________________________________ 

Kitünt, hogy a válaszolók kétharmada már nyugdíjas volt, egyharmada még csak közel járt 

ehhez. A korösszetétel további tanulsága, hogy többséget képeztek a friss nyugdíjasok, s csak a 

megkérdezettek egyötöde adta fel aktív tevékenységét. De nem mindegyik fejezte be, mert akadt 

több olyan 7O éven felüli alanyunk, aki a felvétel idején rendszeresen dolgozott. 

A nemek aránya olyan, amelyet ma szíves-örömest elfogadnánk az iskolákban. A kérdezett 

férfiak közül fôleg az idôsebbek dogoztak életük során végig elemi népiskolában, illetve alsó 

tagozatban, a túlnyomó többség tanárként, sôt meglehetôsen gyakran igazgatóként fejezte be 

pályáját. Az a néhány kivételes eset, amikor a férfi tanító maradt, többnyire kényszer hatására 

történt. El kellett hagyni a nagyobb önállóságot jelentô iskolát, felbomlott az illetô családja, s 

emiatt nem lett tanár. 

Figyelemre méltó az életkor és a nemek összevetése. Mig a 6O alattiak esetében a nôk vannak 

többségben, addig e fölött kiegyenlítettebb a kép. Ez egyben utal arra a tényre, hogy a 

legidôsebbek pályakezdése idején még közel fele-fele arányban dolgoztak nôk és férfiak a 

pályán. 

Az életutak tanulságai 94 

93 A kérdezôk részére interjúvázlatot készítettem. Ennek 

birtokában kikérdezték a környezetükbôl választott alany 

életútját, munkaútját, lakáshelyzetének, utazásainak, 

egzisztenciális helyzetének alakulását. Külön firtatták a 

megkérdezett kitüntetéseinek, elismeréseinek alakulását, 

valamint a pályával kapcsolatos véleményeiket, valamint a 

pálya újrakezdéséhez való viszonulásukat.. Az útbaigazító 

utasítások közé tartozott, hogy a megkérdezetteknek tanítói 

képesítéssel kellett rendelkezniük, igy ha késôbb tanári 

végzettséget szereztek, még számoltunk velük. Ezen túl az 

sem számitott kizáró oknak, ha valaki tanítói oklevele 

birtokában nem tanított, hanem az igazgatásban, 

közmővelôdésben vagy egyéb területen dolgozott. 

94 Az elemzés során felhasználtam: 

Martin Kohli: Zur Teorie des biographischen Selbst- und 

Fremdethematisierung 1981. 502-520. In Lebeswelt und soziale 

74

1. A legidôsebbek a huszas években kezdték pályájukat, melyrôl kevés emlékük maradt. 

A területi átrendezések, a gazdasági viszonyok alakulása, nagymértékben befolyásolta 

sorsuk alakulását. Nagy tekintélyük volt, legalábbis ôk azok akiket - különösen falun - 

mindmáig "tanító úr"-nak tisztelnek. A megkérdezettek fontos élménye volt, a második 

világháború, amely sajátos módon érintette a tanítóságot. A 4O-es évtized az ô életükben 

összefonódott a háborúval, olyannyira, hogy a tanításra alig maradt idejük és lehetôségük. A 

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

fiatal tanítókra karpaszományos tiszthelyettesként számitott a hadsereg vezetése, amely a katonák 

követlen irányitását jelentette. A tanítókból lett karpaszományosok igy azután igen közel kerültek 

a tőzvonalhoz, ahol sokan vesztették életüket, megsebesültek vagy hadifogságba estek. Nagyon 

sok olyan tanító volt, aki l94l-42-ben került ki a keleti frontra, majd fogságba esett, s csak l947- 

48-ban, vagy még késôbb került haza. A katonáskodásra fogott tanítók helyét utolsó éves prepák 

vagy a hosszú évekig állásra váró kolleganôik foglalták el. Igy az évek óta és évekig elhúzódó 

alkalmazási problémáik megoldódtak. Helyzetük azonban igen nehéz volt, nyomasztotta ôket a 

háborús pszichózis, s a hátországi problémák elsôsorban ôket sújtották. Amikor pedig 

hadszintérré vált az ország, a háború valamennyi borzalmának részeseivé váltak. Jórészt az ô 

feladatuk volt a háborús károkat szenvedett iskolák újjáépitése és rendbehozatala. A háború alatt 

nagyon sok iskolánk kórházként, elsôsegélyhelyként funkcionált, igy azokban tanítani nem 

lehetett. Nem egy olyan tanító, tanítónô akadt, aki saját lakásán inditotta be akkoriban az iskolát. 

2. A megkérdezettek jelentôs hányada kezdte pályáját a Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben és 

az un. Délvidéken. E néhány év történései alig többek egy apró, de azért semmiképpen sem 

lényegtelen epizódnál. Az emlitett területeken újjá kellett szervezni a magyar közoktatást, ami 

több ezer tanító odavezénylését követelte. Ez az addig már-már krónikusan jelentkezô felesleget 

máról-holnapra felszippantotta, sôt nem egy helyen komoly hiányok jelentkeztek. 

A tanítók többsége, azonosulva a kor szellemével, misszióként fogta fel állását, s igyekezett 

ennek szellemében helytállni, ami korántsem volt mindig egyszerő. Például a felvidéki, 

kárpátaljai területeken odaérkezésük elôtt már általánossá vált a nyolc osztály, ami 

Magyarországon még csak a kezdeteknél tartott. 

3. A megkérdezettek l945 utáni helyzetét, körülményeit nagymértékben befolyásolta a 

nyolcosztályos iskola szervezetének átalakulása, illetve kiépülése. 95 Az l945 augusztusában 

Probleme. Verhandlungen de 20. Deutschen Soziologentages zu 

Bremen Frankfurt. M. 1981. (Hrsg. J. Matthes) 

95 A hivatalos állami szervek a 2O-as évek végén vetették fel 

komoly formában elôször a nyolcosztályos népiskola 

megvalósításának programját. Az l928-as parlamenti 

beszédében Klebesberg Kunó kultuszminiszter a feltételek 

kialakítása, megteremtése utáni, fokozatos bevezetés mellett 

kardoskodott. Ö mintegy másfél-két évtizedet tartott 

szükségesnek a teljes bevezetéshez, hiszen abban az idôben 

még a hat osztály feltételei sem voltak meg mindenütt! A 

kérdés ezek után lekerült a napirendrôl, s csak egy évtized 

múltával, a 3O-as évek végén került újra elô. A deklarált 

törvényszintő bevezetés elôtt több iskolában szerveztek 

hetedik és nyolcadik osztályt. l939-ben 462 népiskolában 

lehetett nyolc osztályos végzettséget szerezni, s ehhez 

járult még 395 polgári iskola, ahol szintén teljesíteni 

lehetett ezt a követelményt. További lehetôsége volt a nyolc 

osztályos végzettség megszerzésének a gimnázium elsô négy 

osztályának teljesítése, ami egy viszonylag szőkebb kört 

érintett. Mindent összevetve l93O-ban a hat éven felüli 

lakosság lO,8, l94l-ben l2 %-a rendelkezett legalább négy 

oszályos középiskolai végzettséggel. A továbbiakban 

lényegesen befolyásolta a tanítók helyzetét a nyolc 

osztályos iskola törvénybe iktatása - l94O. XX.törvénycikk - 

csak a népiskola felfejlesztésével számolt, s mind a 

polgári, mind a középiskola alsö tagozatát érintetlenül 

hagyta. Jóllehet akkor már erôsen hatottak a háborús

közreadott 665O/l945. számú rendelet újra elrendelte a nyolc osztályt, de már az általános iskola 

megvalósításának szellemében. Ez a rendelkezés - a korábbi törvénnyel szemben - merôben új 

iskolaformát hozott létre, ami a gimnáziumok alsó osztályainak fokozatos leépítése és a polgári 

iskolák megszüntetése mellett az hatosztályos elemi iskolák felszámolását is jelentette. 96 

Az új iskolaforma át- illetve megszervezése számos tekintetben érintette a tanítókat. A 

legnagyobb dilemma az volt, hogy miként alakuljon a tanítók sorsa, hiszen eddig tevékenységük 

szorosan összefonódott a népiskolával. Végzettségük, felkészültségük alapján annak 

követelményeit teljesítették, illetve teljesíttetni tudták, s részben innen származik késôbbi 

nimbuszuk. 97 

A kibôvített és képzési idejében megnyújtott népiskola, s késôbb az általános iskola viszont 

mindenféle változatában feltételezett valamilyen szakosodást. Mindez ennek területét, 

képviselôinek presztizsét megnövelte, hiszen jól tudjuk, hogy a felsôtagozatban tanító pedagógus 

az tanár. Az általános iskola feltételeinek teljesítésében a tanító fokról-fokra háttérbe szorult, a 

tanár ezzel párhuzamosan egyre fontosabb lett. A legfontosabb mutatóvá a szakrendszerő ellátás 

teljesítése vált, amely a hivatalosság számára perdöntô kérdésnek bizonyult. Fokozatosan 

szorultak vissza az osztatlan iskolák, majd következtek a többszáz kisiskola felszámolásával járó 

körzetesítések, mind-mind a szakrendszerőség fétise jegyében. Ebben a megközelitésben egyre 

kevésbé "számitott" az, hogy a gyerekek megtanulnak-e írni, olvasni, számolni, viselkedni, 

szeretnek-e énekelni, rajzolni vagy éppen mozogni. Ehelyett sokkal fontosabb lett, hogy a 

továbbtanulás formális feltételeinek mennyire képes megfelelni, erre mennyire képes felkészíteni 

a nyolc osztály. 

4. A megkérdezettek jelentôs hányadát igen érzékenyen érintette az iskolák l948-as 

államosítása. A korábban részletezett adatokból láttuk, hogy falun jóval magasabb volt az 

egyházi iskolák részesedése, s ezért az államosítás különösen az ott tanítók számára nem kis 

próbatételt jelentett. Számosan kerültek lelkiismereti válságba. Voltak, akik könnyebben túltették 

magukat ezen, másokat hosszabb ideig kisért. A többség úgy fogta fel, hogyha fenn akarja tartani 

egzisztenciáját, el akarja tartani családját, akkor állami iskolát kell választania és szolgálnia. 

Számos alanyunk elmondta, hogy nagyon sokszor okozott pályája során kellemetlenséget ezen 

döntésük. A hittanbeíratások nem mindig emberséges gyakorlata, az l956-os forradalom voltak a 

leggyakrabban emlegetett esetek. Nem kevesen nyugdíjas éveikig az államot, utána ismét az 

egyházat szolgálták. Akik igy döntöttek, újra kántorkodást vállaltak, s presbitériumban 

tevékenykedtek. 

Az államosítás ténye komoly egzisztenciális problémákat okozott. A nemegyszer szerény 

tanítói alapjavadalmazást jelentôs mértékben egészítette ki az egyházi teendôk ellátásáért kapott 

fizetség vagy illetményföld. Nagyon sok esetben ez mintegy megduplázta a tanítói jövedelmet. 

Amikor megkérdezték, hogy tanító, vagy kántor lesz-e a továbbiakban a megkérdezett, akkor ez 

nemcsak ideológiai-világnézeti kérdésként hangzott. S a válasz sem volt egyszerő, mert kántori 

illetmény helyébe akkoriban semmit sem helyeztek kilátásba bére pótlásául. A beszámolók arról 

körülmények, határozott lépések történtek a törvény 

megvalósításáram, amit jelzett, hogy az l942-43-as tanévben 

már a népiskolák több mint egyharmadában lehetett elvégezni 

a nyolc osztályt. Sokak által az általános iskola 

megteremtéseként számon tartott dátum csak ezután 

következett. 

96 Az újabb rendelkezések után is meglehetôsen lassan vált 

teljes körővé a kötelezô alapfokú oktatás. Az elsô években 

körülbelül hasonló mennyiségő iskolában tudták megszervezni 

a nyolc osztályt, mint néhány évvel azelôtt. Jelentôsebb 

elôrelépés csak a következôkben történt. l95O-ig 4l,7 %-al 

bôvült a tantermek száma, majd ismét lelassult az 

átszervezés. l95O-6O-ig 22 %-al, majd l96O és l97O között 

csak 4,5 %-al. Mindent egybevetve, fokról-fokra épült ki, 

valósult meg az általános iskola. Az l95O-6O közötti 

évtizedekben a tanulók 6O-66 %-a fejezte be l4 éves koráig 

az általánost, csak l97O-re emelkedett 8O %-ra ez az arány. 

97 Pl. az ô kezük alatt mindenki megtanult írni-olvasni, 

"fújta az egyszeregyet stb. 

76

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

is szóltak, hogy a kántorkodáshoz, az orgonához, mint hangszerhez erôs érzelmi szálak 

kötötték a tanítókat. A régi képzô vitatlahatlan erôssége a zenei képzés volt, s ezért az 

egyik kedvenc zeneszerszámtól való megválást nehéz szívvel döntötték el az érdekeltek. A 

tanítóságot érzékenyen érintette az illetményként kapott lakás, illetve a lakáspénz 

megvonása. Az idôs tanítók közül mindmáig sérelmesnek tartják, hogy az addig téritésmentesen 

kapott lakásért l948 után fizetni kellett. 

5.Igen mostoha körülmények között indult a fiatalabbak, az ötvenes években kezdôk pályája. A 

kor szellemének megfelelôen nem adtak számukra sok válogatási lehetôséget, minden végzôst 

tanyákra, és más pedagógusokkal nehezen ellátható helyekre vezényeltek. A beszámolók alapján 

úgy tünik: az egyik legfôbb szempont az volt, hogy senki se kerüljön lakóhelyére vagy annak 

közelébe. A Budapesten végzetteket például Borsodba vagy annak közelébe helyezték. A Pápán 

végzett tanítónô Nógrád megyébe vetôdött, az Alföldön szinte kizárólag tanyai iskolákba 

irányitották a kezdôket. 98 A gyakorló év igazi mélyvíznek számitott, de olyannak, ahol úszni 

(tanítani) tudó segítségére, támogatására kevéssé számithatott a frissen kikerült pályakezdô. 

Anyagi-szociális feltételeik is kritikán aluliak voltak. 99 A gyakorlóév beszámitása a 

nyugdíjazáskor sem volt egyértelmő. Annak ellenére, hogy ezek a tanítójelöltek a gyakorló évben 

már ténylegesen a katedrára álltak, nem munkaviszonynak, hanem tanulmányi idônek számolták 

el ezt az évet. Akadtak, akiknek ez az egy év kedvezôtlenebb kategória besorolást jelentett a 

nyugdíj szempontjából. 

Az idôszak nem volt mentes - most alanyaink szóhasználatával élek - megalázó feladatoktól. A 

sokféle agitáció: a békekölcsön jegyeztetése, a tsz-szervezés, a begyőjtés volt megrázó, hiszen a 

tanítónak ezzel az egyik leghálatlanabb szerepben, a végrehajtó szerepébena kellett 

megmutatkoznia. 100 A végeredmény - különösen falun - nagyon szomorú. A tanítók 

szembekerültek a falu társadalmával, számos esetben megutált figurává váltak, közérzetüket 

mindmáig befolyásolják ezak a történések. 

A megkérdezettek település szerinti megoszlása 

98 Ez az idôszak nemcsak a kezdôk számára jelentett 

rendkivüli helyzetet. A 4O-as és 5O-es évtizedfordulók körül 

alakult ki az a gyakorlat, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának 

tagjai bármikor ellenôrizhették a tanítók munkáját, s ha 

abban számukra kifogásolni valót találtak, érvényesíthették 

akaratukat. Nem volt sokkal ésszerőbb az elhelyezési 

szisztéma sem. A korabeli Köznevelés adatai szerint akadt 

olyan járás, ahol évvégén a pedagógusok 4O %-a került 

áthelyezéssel máshova, de a lO-2O %-os mozgás egyáltalán nem 

volt kivételes. Volt, amikor "népgazdasági érdekbôl" történt 

az áthelyezés, ami nem egyszer személyes ellentéteket, 

protekciót, vagy éppen a kiszemelt szolgálati lakás ezúton 

való megszerzésénak inkorrekt megoldását takarta. 

99 Az 5OO-6OO forintos fizetésbôl levonták a békekölcsönt, az 

agglegény-adót, ami maradt abból albérletet kellett fizeni, 

biztosítani kellett volna élelmezésüket. Nem egy beszámoló 

emlitette, hogy a jövedelembôl ez idô tájt nem tellett a 

mindennapi fôtt ételre, tüzelôre. A legtöbben a 

hazalátogatás költségeit sem voltak képesek fizetésükbôl 

fedezni. Volt, aki arról számolt be, hogy az iskolától 

kényszerült fát, tüzelôt lopni. Szülei jelezték 

látogatásukat, s nem akarta ôket a számára már megszokott 

főtetlen szobában fogadni, s igy próbált segiteni magán. 

100 Olyan is akadt, aki túlhajtotta szerepét. Ö képes volt 

csasztuskát fabrikálni a begyőjtést nem teljesítô 

kigúnyolására, majd csoportjábal a házhoz vonulva adatta ott 

elô "mősorát".

A megkérdezettek elôsorban Heves és Szolnok megye idôs tanítói közül kerültek ki, de szép 

számmal voltak közöttük Nógrád és Békés megyeiek is. Ezen túl nem elhanyagolható számú az 

ország keleti felének más térségein és a fôvárosban lakó alanyok száma. Elvétve került viszont a 

mintába dunántúli megkérdezett. Jóval szórtabb a merítési bázis a tanítóképzôs tanulmányok 

szempontjából. Jóllehet néhány tanítóképzô (Eger, Szarvas és Jászberény) "uralja" a terepet, 

mégis szinte a történelmi Magyarország valamennyi lényeges tanítóképzôs centruma helyet 

kapott a mintában: Soprontól Kolozsvárig, Eperjestôl Ujvidékig. E tekintetben a nyugati 

országrészek képviselete sem elhanyagolható. 

A tanítói pálya azon foglalkozások egyike, melyet a mőködési hely erôsen determinál. Igy a 

tanítóság sokak számára egyet jelent a falusi tanító, vagy a tanyasi tanító fogalmával. A kapott 

adatok alapján viszont 99 városi és 2Ol falusi tanítót különíthettünk el. 101 

Visszatérve a kapott adatokhoz, további információkhoz jutunk a nemek, korok és a települési 

helyzet összevetésével. Ennek összesített eredményei a következôk: 

101 A tipizálás érdekében le kellett mondani a teljes 

variálódás ábrázolásáról. Ez annyit jelent, hogy nem tudtam 

figyelembe venni azt az egyébként meglehetôsen gyakori 

jelenséget, hogy valaki tanyán, vagy falun kezdte a 

pályáját, s csak évek elteltével "került be" a faluba vagy a 

városba. Az életpálya ismerete alapján az abban dominánsnak, 

mennyiségileg hangsúlyosabbnak itélt idôszakot vettem 

alapul. Ha valaki például l5 évet töltött falun s 25-öt 

városban, akkor a városi kategórába soroltam. Ezzel szemben 

az olyan idôs kollegát, aki falun vagy tanyán dolgozott, de 

idôs korára vett egy városi lakást, azt falusi tanítónak 

minôsítettem. Ilyen megfontolásokból kellett feladni az 

egyébként e térségre ugyancsak jellemzô tanyai tanító 

kategóriáját, mert olyanok, akik életében csak ez dominált 

volna, elenyészô számban akadtak, szaknyelven szólva 

alacsony az elemszámuk, ezért értékelhetetlenek. Az adatok 

inkább arra utalnak, hogy a megkérdezettek életének 

többségéhez hozzátartozott a tanyai tanítás élménye. Közülük 

elvétve olyanok is akadtak, akik családi hagyományból, 

mintegy törvényt alkottak, miszerint "aki nem tanított 

tanyán, az nem lehet jó tanító". Sokkal többen voltak 

olyanok, akik az ötvenes években egyszerően tanyára 

kényszerültek. Egy részük emlékeiben ez az idôszak 

megszépült, de többen voltak olyanok, akik inkább a 

legminimálisabb feltételek hiányára emlékeztek. Másként 

látták ezt azok, akik megtelepedtek, s életük nagyobbik 

részét töltötték tanyán. Nem mindegyikük beszélt, s ha 

mégis, akkor sem szívesen arról, hogy milyen erôszakos 

módon számolták fel a hatvanas-hetvenes években fejük felôl 

az iskolát. 

78

____________________________________________________________ 

Életkor N ô k F é r f i a k Ö s s z e s en 

Falusi Városi Falusi Városi Falusi Városi 

____________________________________________________________ 

55 alat 63 3l l3 O 76 3l 

55 - 6O 38 28 9 3 47 3l 

6O - 65 l6 lO l8 7 34 l7 

65 felett 2O ll 24 9 44 2O 

____________________________________________________________ 

Összesen l37 8O 64 l9 2Ol 99 

____________________________________________________________ 

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

A tábla szemlélteti, hogy életkorok és települések összefüggésében kevésbé differenciálódtak a 

vizsgált tanítók, hiszen a településeken belüli arányuk csaknem megegyezik a mintában képviselt 

aránnyal. Lényegesebb különbséget látunk, ha az elemzésbe a nemeket is bekapcsoljuk, hiszen 

csaknem minden második férfi tanító falun él. Életkori megoszlásuk egyenletes, s ebben csak a 

legidôsebbek képviselete magasabb arányú. A csekély számú városi kollégáik esetén 

egyértelmően az idôsebbek felé billen a mérleg, olyannyira, hkogy az 55 év alattiak között itt 

nem találhatunk férfit. 

A nôk arányában a városi felülreprezentáltság az elsô megjegyzendô. Esetükben a település és 

az életkor összefüggése kevés újat mond, mindkét típusban jellemzô, hogy a 6O-on felüliek 

részaránya jóval szerényebb a fiatalabbakénál. Megerôsítik az adatok továbbá azt, hogy a 

fiatalabbak számára mindinkább vonzó lett a városi munkahely. 

A megkérdezettek egzisztenciális helyzetének alakulása 

A megkérdezettek anyagi helyzetének alakulása részben az illetôk életkorával, másrészt a 

megélt történelmi-gazdasági változásokkal mutat összefüggést. 102 

A legidôsebbek még a huszas években kezdték pályájukat, s életük alakulását nagymértékben 

befolyásolta az l929-l933-as gazdasági világválság hazai hatása. Sokan voltak - elsôsorban a nôk 

között -, akik hosszú évekig vártak arra, hogy álláshoz jussanak. Volt, aki nem akarta vállalni, 

hogy elzárt kis településen, tanyán tanítson. Olyan is akadt, aki azért nem, mert szülei nem 

engedték. A meglehetôsen nagyszámú okleveles tanítónô - ha nem akart elszakadni a tanítástól - 

minden ellenszolgáltatás nélkül vállalt helyettesítést, vagy gazdagabb családoknál 

házitanítóskodást, nevelôsködést. A helyettesítésnek sajátos kultúrája alakult ki, a 

próbaszolgálatos, ideiglenes helyettes tanító már némi biztonságban érezhette magát, hiszen 

okmányt kapott alkalmazásáról. Biztonságérzete a továbbiakban akkor nôtt, ha munkakörének 

megnevezése elôl fogytak az imént citált jelzôk. 

Egyesek magántanítóskodást, házitanítóskodást vállaltak, ami számos tekintetben megegyezett a 

feudalizmus-kori elôzményekkel. Aki állami, egyházi állás híján nevelônô lett, az külön szobát 

kapott, a háztartási alkalmazottakkal szemben megkülönböztetett bánásmódban részesült. 

102 Az interjúk során többféle módon érintettük ezt a 

problémakört. Szóba került az életút vázolásakor, a 

lakásviszonyok és az utazások firtatásakor. A közlékenyebbek 

- nem kevesen - szinte teljes anyagi helyzetükrôl és annak 

változásairól képet adtak. Több alanyunk elsô fizetésétôl a 

mai napig pontról pontra részletezte keresete 

alakulását.Természetesen ennek ellenkezôje sem volt ritka. 

Példaként említem, hogy az iskolán kívüli második 

gazdaságból származó jövedelmekrôl sokaktól nemleges választ 

vagy nem elég adatot kaptunk. Az adathiányhoz, a 

hallgatáshoz valószínőleg szomorú emlékek társultak. A 

tanítók közül például sokakat minôsítettek kulákoknak az 

ötvenes években, s errôl a felvételek idôszakában nem 

mindenki beszélt szivesen.

Minden tanító-csoport életében lényeges szerepet töltöttek be a különféle kiegészítô 

jövedelemforrások, melyek nemgyszer párosultak az illetôk érdeklôdésével. 103 

A legidôsebbek helyzete a harmincas évek végére konszolidálódott, majd ismét közbeszólt a 

háború, s az l945 utáni viszonyok sem javítottak a létfeltételeken. Végül mai helyzetük sem 

mondható megnyugatatónak, az igen szerény nyugdíjak mellett szőkösen, sôt nemegyszer 

nélkülözések közepette élnek. 

Szeréncsésebben indult a harmincas-negyvenes évek közepén kezdôk pályája. Jónéhányan 

viszonylagos jólétre tettek szert, közülük nem is kevesen, de már a háború elôtt vásároltak 

luxusszámba menô cikkeket (autót). Mindent egybevetve szolídan, de kiegyensúlyozottan éltek. 

Pótlólagos jövedelmeik l948 utáni megvonása (kántorság, illetményföld, térítésmentes szolgálati 

lakás) igen érzékenyen érintette ôket, életszínvonaluk visszaesett. Ezen túl a Rákosi-éra 

értelmiségpolitikája is hatott anyagi helyzetük alakulására. 104 

Másként alakult a "jobban alkalmazkodók" sorsa. Az igazgatói és egyéb pozíciókra szert tevôk 

élni tudtak a kádári konszolidáció adta lehetôségekkel, s viszonylag kiegyensúlyozott feltételek 

közepette éltek. Akik viszont "nem tudtak váltani", azok életfeltételei uygyancsak szerények, 

nemegyszer szegényesek. 

Igen nagy nélkülözések közepette indult a negyvenes és ötvenes években kezdô tanítók pályája. 

Számos beszámolóból arra következtethetünk, hogy a háborús nélkülözéseiket "felülmúlta" az 

ötvenes évek nyomorúsága. A hadifogsággal, központilag irányított elhelyezéssel nehezített, 

kulákká, megannyi kreált októl ellenséggé minôsítéssel megtőzdelt mindennapok esetenként 

kilátástalanná tették a helyzetet. Számukra megváltásként hatott a hatvanas évektôl kibonatkozó 

konszolidáció, sokuknak nyílott lehetôsége arra, hogy rendezzék anyagi viszonyaikat. 105 Az 

idézett példa a konszolidált életfeltételeket kialakítók-megteremtôk többségéhez tartozik. Vannak 

viszont nem kevesen olyanok, akiknek ez nem sikerült. 

103 A falun mőködôk közül sokan részletezték, hogy miféle 

mezôgazdasági jellegő tevékenységet folytattak. A cséplési 

ellenôrségtôl a nyúltenyésztésen, méhészkedésen, 

kertészkedésen át, az illetményföld saját kező megmőveléséig 

terjed a skála. A legnyíltabbak a falusi férfiak voltak 

ebben a tekintetben, a nôk kevésbé beszéltek errôl. A 

lakással szemben kevésbé sérelemezték az l948 után elvont 

illetményföldet. De nemcsak mezôgazdasági tevékenységbôl 

származott kiegészítô jövedelem, hanem ĆFÉSZ igazgatósági, 

takarékszövetkezet vezetôségi tagságból, népmővelési 

tevéknységbôl, egyéb irodai munkából. Az idôsebbek közül 

sokan adatak nyelvórát, elsôsorban német nyelvbôl, ami a 

fiatalabbakra egyáltalán nem jellemzô. A városi tanítók 

számára elsôsorban az utóbbi lehetôség kihasználásából 

származik mellékes. 

104 Interjuk "A felszabadulás után a jó forintból 36O-at 

kaptam, amikor egy cementgyári rakodómunkás l8OO forintot 

kapott. A pártba is ekkor akartak beszervezni, éppen egy 

volt tanítányom volt az agitátor. Megkérdeztem tôle, hogy 

dolgozna-e ô akkor, ha az inasa háromszor annyit keresne, 

mint ô. Ugyanis asztalosmester volt az illetô. - Hát, hogy 

lehet ilyet kérdezni - felelte - nem dolgoznék én! - No 

látod, akkor én se fogok pártba lépni, majd csak akkor, ha 

megfelelô lesz a pedagógusok erkölcsi elismerése." - mondta 

egy idôs Heves megyei falusi tanító. 

105 Interjúk - Egy apácáknál végzett tanítónô eképpen 

emlékezett vissza erre az idôszakra: "l963-ban kaphattam 

elôször feljebbsorolást. Ez volt az elsô, mert addig 

vezetôim nem kockáztattak, rossz fényt vetett volna rájuk a 

volt apáca ilyen természető elismerése. Egy élet munkájával, 

mértékletes életmód mellett egy kétszobás összkomfortos, 

kertes házat építettem." 

80

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

Az ötvenes évek közepén kezdôk már feltétlenül kiegyensúlyozottabb feltételek között 

indultak. Körükben jelentôs differenciálódás figyelhetô meg. Egyesek akár kisebb 

vagyonokra is szert tettek, többen nagyobb szorongással várták nyugdíjas éveiket. 

Külön elemeztük a kérdéskörbe tartozó mutatók közül két tényezô adatait: a lakásokét és 

az utazásokét. 106 A győjtött adatokból kitőnik, hogy a többség lakásviszonyai rendezettnek 

mondhatók, hiszen csaknem háromnegyed részük családi házban vagy öröklakásban lakik. 107 

Ehhez a kedvezônak mondható helyzethez feltétlenül hozzájárult a pedagógus kölcsön, amelyet 

az állami gondoskodás legfontosabb jeleként értékeltek a megkérdezettek. Sokan mondták el, 

hogy enélkül valószínőleg mindmáig szolgálati lakásban, másokkal osztozva kellene lakniuk. 

Ugyanakkor kedvezôtlennek, sérelmesnek tartották, hogy ez a lehetôség ma nem létezik. A 

családi házak jelentôs részesedését reálisan kell értékelni. Ezek zöme szolíd megoldás, esetleg 

régi épület átalakítása, Olyanról, hogy a tanítónak lett volna a legnagyobb háza a faluban, 

egyetlen interjúban sem olvastam. 108 

Mindenképpen alacsonyabb színvonalú lakásviszonyok között élt a megkérdezettek több, mint 

egynegyede, akik szolgálati lakásban vagy bérlakásban laktak. Sokkal problematikusabb az egyéb 

kategóriába soroltak helyzete, amit nyugodtan megtoldhatunk azzal a 4 szolgálati lakással, amely 

semmiféle komforttal nem rendelkezik. Ebben a kategóriában és az elôbbiekben is gyakori az, 

amikor az illetô egyedül, megözvegyülve, elváltan él. 

Adataink alapján jobbnak tőnnek a falusi lakásviszonyok, hiszen a családi házak 

háromnegyedét ott találjuk, s a válaszolók kétharmada él falun. Ha a két kedvezônek ítélt 

106 A kérdezés technikai fogyatékosságai közé tartozik, hogy 

egyik adatsor sem teljes, az elôbbiekbôl 35, az utóbbiakból 

ll2 esetben nem volt megbízható adatunk. Tehát ezek a 

mutatók, csak a megkérdezettek bizonyos hányadára 

vonatkoztathatók. 

107 

Lakásmegoszlás 

(265 megkérdezett adatai alapján) 

____________________________________________________________ 

Lakástípus Válaszolók száma %-ban 

____________________________________________________________ 

Szolgálati lakás 4O l5,2 

Családi ház l65 62,2 

Bérlakás 9 3,4 

Öröklakás 27 lO,2 

Egyéb 24 9,O 

____________________________________________________________ 

108 A megkérdezettek lakásvmutatóit a következôképpen 

különítettük el: a családi ház, a bérlakás, és a szolgálati 

lakás önmagáért beszél, ez esetben csak annyit kell 

megjegyeznünk, hogy a szolgálati lakások nem minden esetben 

pedagógus-lakások, hiszen a házastárs jogán és más úton is 

hozzájuthattak ehhez. (A férj fegyveres testület, MĆV 

alkalmazott volt, a megkérdezett özvegyi jogon jutott a 

lakáshoz.) Öröklakásnak a saját tulajdonú, tömbszerően 

elhelyezkedô lakásokat neveztük, függetlenül attól, hogy az 

OTP-lakás, szövetkezeti lakás, vagy megvásárolt bérlakás. Az 

egyéb kategória igen vegyes összetételő,legtöbbször nem 

rendelkezett önálló lakáshasználattal az illetô: albérletben 

lakott, gyerekeinél lakott stb. Megjegyzendô még, hogy a 

besorolásnál a jelenlegi vagy az elônyösebbnek tőnô 

lakásviszonyt vettük alapul. Voltak, akik mőködésük során 

falusi, tanyasi, szolgálati lakásban laktak, s a felvétel 

idején viszont már rendelkeztek sajáttal. Ilyen esetben 

akkor is ezekkel számoltunk, ha az illetôk nem lakták ezt a 

lakást.

lakásformát (családi ház+öröklakás) összevonjuk, feltétlenül mérsékeltebb a falusiak elônye, s 

akkor még nem kalkuláltunk lakásaik alacsonyabb komfortfokozatával. Tovább árnyalja a képet, 

hogy a városiak között - az arányokat alapul véve - nem élnek többen kedvezôbb feltételek 

között, mint falun. A falusi lakásviszoyok javára gyakran megfogalmazott egyértelmő elônyöket 

adataink nem igazolták. 

Életkorokat tekintve jónak tőnik az 55-6O és a 65 fölöttiek lakáshelyzete, rosszabb az 55 

alattiaké, a legkedvezôtlenebb viszont a 6O-65 közöttieké, ahol relatíve a leggyakoribb az egyéb, 

a bérlakás és a szolgálati lakás besorolásának jelenléte. 

Az anyagi helyzet érzékeltetésére a megkérdezettek utazásai is adnak némi támpontot. 

Megjegyzem, hogy a mutató ismertetésével nemcsak anyagi természető, hanem érdeklôdésbeli, 

felkészültségbeli kérdésekre is válaszokat kaphatunk. 109 

Sokat utazó kategóriába soroltam azokat, akik Ausztrián és az un. szocialista országokon kívül 

másutt is jártak. Nem kerültek viszont ide azok, akik hadifogolyként fordultak meg idegen 

országokban. Ebben a kategóriában a megkérdezettek több mint fele saját maga fedezte utazását. 

Szép számmal akadtak olyanok, akik külföldön élô rokonaik segítségével járták meg az Egyesült 

Ćllamokat, Kanadát is. A sokat utazók közül viszonylag kevesen utaztak jutalomból, de néhány 

ilyen is akadt. Gyakrabban fordult elô még, hogy kórus vagy más mővészegyüttes tagjaiként 

utaztak külföldre az illetôk. 

A keveset utazók kategóriája lényegében a szomszédos országokat jelenti. Ebben a körben 

jóval többen utaztak jutalomképpen külföldre. Például l5-en jártak a Szovjetunióban, néhányan 

pedig más szocialista országba mentek. A jutalomút többnyire mozgalmi munkáért járt, szakmai 

tevékenységet nemigen ismertek el ezzel az eszközzel. A keveset utazók körében érzékelhetô 

volt, hogy az utóbbi években növekvô megélhetési költségek miatt csökkenteni "röviditeni" 

kellett az utakat. Az ide soroltak esetén sem elhanyagolható a szomszéd országokba irányuló 

rokonlátogatások aránya. Számottevô az egykori, ma már határokon kívül esô munkahelyek 

felkeresése is. 

A semmit sem utazók körébe azok kerültek, aki nem jártak külföldön, de sokan még az országot 

is csak a gyerekekkel való táborozások alapján ismerik, más formában nemigen utaztak. Egy 

részük passzivitása anyagi helyzatükre vezethetô vissza, de vannak, akik teljes érdektelenséget 

mutattak ebben a tekintetben. 

Önbecsülés-megbecsülés 

Az egyik legsúlyosabb kérdés a pálya mérlegre tételét, eredményességének megítélését célozta. 

Ebben az esetben feltétlenül érdemes szót ejteni az adott kérdezés-szituációról. 110 Alanyaink 

közül 259-en adtak értékelhetô választ. Ezek megoszlása a következô képet mutatja: 

____________________________________________________________ 

Ujrakezdés megítélése Szám %-ban 

____________________________________________________________ 

109 E területen méginkább csak jelzésértékőek a mutatók, 

mivel csak l88 adatunk van. Az így kapott kép viszont 

szerencsére mind nem, mind település és kor szerint 

egyenletes eloszlású, s ezért kiegészíti, árnyaltabbá teszi 

egyéb ismereteinket. 

110 A kérdezôk többsége végzôs hallgató volt, aki néhány 

hónap mulva maga is katedrára lépett. Feltételezhetô, az 

interjúk átolvasása pedig igazolta, hogy a válaszolók 

megfontoltan, a kérdezô alanyt is tekintetbe véve, foglalták 

össze véleményüket. Érezhetô volt, nem akarták elvenni a 

pályakezdôk kedvét, de áltatni sem akarták ôket. A kérdezôk 

az interjúk egy részénél igyekeztek alaposabban körüljárni a 

problémakört. Ök azt is megkérdezték, hogy adná-e gyermekét 

tanítónak a megkérdezett, netalán folytatta-e valaki a 

családból ezt a pályát. Végül még a pályakezdôknek szóló 

tanácsok között is gyakran visszatértek erre a 

problémakörre. 

82

Igen 2O9 8O,7 

Nem l6 6,2 

Nem tudja 34 l3,l 

___________________________________________________________ 

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

Elsô látásra igen meggyôzônek tőnik az igennel válaszolók magas aránya. Érdemes azonban 

hozzátenni, hogy a megkérdezettek zöme egész életében a pályán dolgozott, tehát azok alig 

kaptak képviseletet, aki elhagyták a pályát, vagy kényszerőségbôl (politikai, vallási stb.) 

kiszorultak arról. Az utóbbi l948-as államosítás, vagy az l956-os események után egyáltalán nem 

volt ritka jelenség. 

Az igenlô válaszok távolról sem egybehangzóak, sôt jelentôs differenciálódás figyelhetô meg. 

Sokan akadtak, akik olyannyira ragaszkodtak a pályához, hogy csak ezt tudták maguknak 

elképzelni. A megkérdezettek nagy többsége jóval szerényebb, ôk egyszerően elégedettek 

választásukkal. Lehetôségeikkel, képességükkel számot vetve tartották reálisnak választásukat. 

Volt, aki az ingelô válaszát eképpen kommentálta: "Nagyon szép ez a pálya, de egyre 

nehezebb." 111 

Olyan is akadt, akinek igenjében nem kevés bizonytalanság volt. "Végiggondolva eddigi 

pályámat, nem tudom megmondani, hogy lennék-e újra pedagógus. De ha két hétig nem megyek 

be az iskolába, már nagyon hiányzik." - lamentált egyik alanyunk. 

A kédezésszituációt is figyelembe véve tekintélyesnek minôsíthetô a "nem tudja" és a nemmel 

válaszolók aránya, hiszen ha összevonjuk ezt a két kategóriát, csaknem minden ötödik alanyunk 

eképpen válaszolt. 

Ezen belül kétségtelenül szerényebb az egyértelmően elutasítók köre. Ök elsôsorban 

egzisztenciális helyzetükre, pályához főzôdô kudarcaikra hivatkozva válaszoltak nemmel. 

Többen említették az ötvenes évek megalázó helyzeteit, amelyeket "nem szeretnének megélni". 

A bizonytalanul válaszolók hasonló okokat emlegettek, úgy érezték, más pályán mind 

anyagilag, mind erkölcsileg többre vihették volna. 

A külsô és a felülrôl érkezô megbecsülést jelzô mutató a kitüntetések alakulása. 112 Az 

elismertek aránya igen magasnak mondható, hiszen több mint négyötödüknek van valamilyen 

111 A férfiak általában kevésbé tartották eredményesnek 

pályafutásukat, mint a nôk. Érdemes ehhez hozzátenni azokat 

a válaszokat, melyeket nemegyszer nôk fogalmaztak meg. Ök 

azt mondták, hogy lányaik esetén örültek, ha ezt a pályát 

választották, fiaik esetében pedig nem. Néhányan pedig 

igyekeztek lebeszélni fiaikat errôl a pályáról. Megjegyzendô 

még, hogy a falusiak körében valamivel alacsonyabb az 

ingelôk aránya, mint a városiaknál. 

112 A kapott adatok e tekintetben csak jelzésértékőek, mivel 

csak a válaszolók 6O %-ától kaptunk feldolgozható 

információt. A meglevô adatokat tovább torzítja, hogy csak 

az utóbbi 2O-3O év effajta elismeréseirôl szólnak, a 

korábbiak - ha egyáltalán voltak - feledésbe merültek. 

Feltételezhetôen kaphattak ilyeneket a háborúban, az 

újjáépítésben, a begyőjtésben és egyéb területeken szerzett 

érdemekért, de errôl nem adtak számot. Végülis l76 

alanyunktól kaptunk információt. Mivel a kitüntetés talán 

mégsem olyan amirôl a rákérdezések alkalmával hallgatni 

szoktak, nagyon valószinő, hogy az információhiányos 

válaszadók között magasabb a kitüntetéssel nem rendelkezôk 

aránya. Ezek elôrebocsátása után a válaszok megoszlása a 

következôképpen alakult: 

________________________________________ 

Kitüntetés Szám % 

________________________________________ 

Kiemelkedô 24 l3,6 

Közepes ll9 67,6 

Nincs 33 l8,8 

________________________________________

kitüntetése. Kiemelkedô elismerésnek a Kiváló Tanító, Kiváló Tanár, Kiváló Pedagógus címeket, 

a Muka Érdemrend valamelyik fokazatát, vagy más egyedibbnek mondható kitüntetést 

minôsítettük. Közepes, általános kitüntetésként a Kiváló Munkáért, az Oktatásügy Kiváló 

Dolgozója, a Szocialista Kulturáért és a Kiváló Uttörôvezetô címeket rangsoroltuk. Nem soroltuk 

a kitüntetések közé az okleveleket, a Gyémánt vagy Arany és Ezüstdiplomákat. Adataink 

értelmezése érdekében áttekintettem azt, hogy a tanítók milyen arányban részesültek 1948 után 

legkiemelkedôbbnek számító Kossuth, illetve Ćllami-díjakból. 113 A díjazottak közül a tanyai 

tanítók voltak a legtöbben, ôk az ötvenes években és a hetvens évek elején részesültek 

kitüntetésben. Az utóbbiba furcsa módon némi arrogancia vegyült, hiszen éppen akkor folyt, 

zárult le a tanyai iskolák zömét felszámoló körzetesítés. 

A díjak kiérdemlésének másik oka a pályához való hőség volt, az indoklás szerint olyanok 

kaptak elismerést, akik hosszú évtizedekig dolgoztak egy helyen. Az újabban kitüntettek a 

hátrányos helyzető gyerekek nevelése terén elért eredményeikért kapták a díjat. 

Szőkebben értelmezett szakmai tevékenység elismerésére ritkábban került sor. l952-ben egy 

módszertani kézikönyv tanító-szerzôi részesültek elismerésben, l95O-ben a szovjet pedagógia 

elveinek alkalmazásáért tüntettek ki egy tanítót. 114 

Az ideális tanítóról alkotott kép 

A vizsgálat egyik legösszetettebb kérdése az interjúalanyok összegzô véleményének kikérése 

volt. 115 A válaszokból kiderül, hogy nagyon sokan meghökkentek az elsô, direkt módon feltett 

kérdés kapcsán, s rávágták, hogy ideális tanító nincs. A továbbiakban azonban elkezdték 

részletezni azt, hogy melyek azok a képességek, tulajdonságok, melyekkel a pedagógusnak 

mégiscsak rendelkeznie kell. A feldoglozás során összegeztük az errôl megfogalmazottakat, s a 

tanácsként, útmutatóként elhangzott vélekedéseket. 116 

113 1948 és 1985 között 24 tanító kapta meg a díjat. Rajtuk 

kívül 113 más pedagógusnak minôsíthetô foglalkozásút 

részesítettek ilyen elismerésben. A tanítók számára a 

kiosztott díjak egyharmadát 8-at 1948-1954 között adták ki, 

majd 197073-g újabb 7, 1980-ban 4 elismerés átadására, 

illetve átvételére került sor. Forrás: Ćllami és Kossuth 

díjasok lexikona 1986. (Az adatokat Kôrôsfôi Flóra és Zvara 

Andrea fôiskolai hallgatók győjtötték ki.) 

114 A díjak és a szakmai elismertség disszonanciájára utal, 

hogy a kitüntetettek közül többen nem szerepelnek az l979-es 

Pedagógiai Lexikonban. 

115 Több oldalról próbáltuk meg körüljárni a problémát. 

Direkt módon tettük fel a kérdést, nevezetesen azt, hogy a 

megkérdezett véleménye szerint milyen az ideális pedagógus 

(tanító)? - Ezen túl a kérdezô hallgatók mintegy 

"tanácsokat", "útmutatásokat" kértek alanyaiktól hamarosan 

kezdôdô pályájukon való elinduláshoz. Feltétlenül 

megjegyzendô, hogy itt nehezen választható el a tanító és a 

pedagógus. Miként említettem, alanyaink jelentôs hányada nem 

tanítóként fejezte be pályáját, s ezért ebben az esetben 

összemosódik, egybeolvad a kétféle megközelítés. 

116 A számítógépre vitel alkalmával öt tulajdonság, képesség 

felvételét vettük alapul, és az alább részletezendô l5-féle 

változat valamelyikébe soroltuk be 3OO alanyunk lll2 válaszvariációját. 

Ez 3,7-es átlagot jelent, tehát a többség 3-4 

tulajdonságot jelölt. Számosan viszont csak l-et tartottak 

kivánatosnak vagy fontosnak. A válaszok abszolút 

gyakoriságának megoszlása a következôképpen fest: 

Az ideális tanító 

____________________________________________________________ 

84

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

A válaszok négy csoportba sorolhatók. Külön tárgyalásra érdemes az abszolút 

leggyakoribb kívánalom: a gyermekszeretetet, mely minden mást megelôz. Részletezôbb 

magyarázatra szorulnak az egyéb tényezôk, melyek összességében igen szórt 

tulajdonságokat jelölnek. Ezek után következnek a még mindíg magas ( 3-8.) és a közepes 

gyakoriságúak ( 9-l2.) melyek között nem lehet igazán éles határvonalat húzni. Meggyôzôbben 

mutatkozik ez a ritka elôfordulású változóknál. 

A gyermekszeretô tanítót rendre az elsônek említették, sokan a pályához való viszonyulás 

alapfeltételének tekintették, mondván, aki nem szereti a gyerekeket, ne jöjjön erre a pályára. Az 

elemzett adatsorból kitőnik, hogy a gyermekszeretetet a nôk fontosabbnak tartják, s valamelyest 

azt is érzékelhetjük, hogy a városiak elônyben részesítik a falusiakkal szemben. 117 A 

fiatalabbaktól a legidôsebbek felé haladva fokozatosan csökken a tulajdonság népszerősége. 

Rendkívül szórt és szerteágazó tulajdonságokat és képességeket soroltunk az egyéb tényezôk 

közé. Ezek egy nagyobb merítési bázisú vizsgálat esetén feltehetôen hangsúlyozottabban 

jelentkeznének. Puszta felsorolásunkból is kederül, hogy ezek egyáltalán nem lényegtelen, 

periferikus jelentôségő tényezôk. 

Egyik csoportjuk az, amely bizonyos adattságokat tart fontosnak a tanító pályáján. Ök kiemelik, 

hogy legyen hallása, tudjon indulatain uralkodni, nyugodt, békés legyen, legyen kitartó és 

Említések száma % 

____________________________________________________________ 

l. Gyermekszeretô l84 l6,5 

2. Egyéb válaszok l46 l3,l 

3. Hivatástudata van lOl 9,O 

4. Jó kapcsolata van a gyerekkel 89 8,O 

5-6. Türelmes, lekiismeretes 8l 7,3 

Lelkiismeretes 8l 7,3 

7. Következetes, igazságos 76 6,8 

8. Ćllandóan képezi magát 67 6,O 

9. Az iskolát magánélete elé helyezi6l 5,5 

lO-ll. Sokoldalú 52 4,8 

Mértéktartón szigorú 

l2. Jó kapcsolata van a szülôkkel 49 4,4 

l3. Játékos 3O 2,7 

l4. Nem anyagias 25 2,2 

l5. Kedves l8 l,6 

____________________________________________________________ 

117 

____________________________________________________________ 

Megoszlásuk Említések száma A nevezettek %-ban 

____________________________________________________________ 

Nôk l46 67,3 

Férfiak 38 45,8 

Falusiak l22 6O,7 

Városiak 62 63,3 

- 55 7l 66,4 

55 - 6O 48 6l,5 

6O - 65 3O 58,8 

65 - 7O 35 54,7 

Ujra kezdené l38 66,O 

Nem lenne újra ll 68,8 

Nem tudja l4 4l,2 

___________________________________________________________ 

Azt, hogy a pályát újra nem vállalók vezetô pozícióba 

kerültek, két dologgal magyzarázhatjuk. Igen csekély 

elemszámmal fordulnak elô, másrészt felehetôen nem ez az oka 

a pályával való szembefordulásnak. A másik két említés 

sokkal inkább összhangot mutat az elôbbiekkel.

alkalmazkodó képessége, e tulajdonságának említésével, melyekhez ilyenek társulnak mint az 

ötletesség, a teherbíróképesség, a megújulási képesség és a fegyelmezô képesség. 

Elsôsorban erkölcsi vonatkozásban érdemelnek figyelmet azok az említések, amelyek az 

ôszinteséget, a becsületességet, a gyerekek erre való nevelését hangsúlyozzák. Elsôsorban a falusi 

tanítók hívták fel a figyelmet a példamutatásra, melynek az élet legkülönfélébb területein kell 

megnyilvánulnia. Fôleg az idôsebbek tartották fontosnak a hazaszeretet. Néhány esetben az 

iskolához, a testülethez való hőséget, a jó kollegiális kapcsolatot emelték ki. A fiatalabb 

generáció újkelető szakmai érveket, az empatikus készséget, a motiválni tudást hozta szóba. 

A következô, nagy gyakorisággal említett tulajdonságok elkülönítése elsôsorban mennyiségi 

alapon történt. 118 

A hivatástudaton többnyire küldetéstudatot, elkötelezettséget értettek A nôk és falusiak 

számára ez fontosabbnak tőnt, míg az életkori tagolásnál nem mutatkoznak lényeges eltérések. A 

gyerekekkel való jó kapcsolaton a kiegyensúlyozott, egészséges, néha derős kontaktust értették, 

amit esetenként a gyerekszeretettel szinoním fogalomként említettek. Ez szintén a nôk számára 

volt fontosabb, feltőnô viszont, hogy az 55 alattiak vélekedéseiben szerényebb képviseletet 

kapott. 

A türelmesség és lelkiismeretesség szintén alaptulajdonságok, mégsem tekintették ôket kizáró 

tényezônek. Esetenként inkább olyannak, melynek hiánya "belülrôl" keseríti meg a tanító életét. 

A gyerekekkel való kapcsolatok alakítása, nevelési célkitőzések megvalósítása szempontjából 

tartották lényegesnek a következetességet és az ezzel párhuzamosan említett igazságosságot. Ha 

ezek íratlan szabályait nem sikerült megtartani - jegyezték meg -, oda lehet a gyerekek bizalma. 

Adataink szerint ez a fiatalabbak számára kevésbé hangsúlyos tényezô. Az állandó önképzés 

igénye sok mindenben megmutatkozott. Kifejezôdött az olvasottságban, könyv-, 

folyóíratvásárlásban és elôfizetésben, és természetesen az igény megfogalmazásában. 

A közepes gyakorisággal említett tulajdonságok az elôbbi csoporttól kevésbé, a ritka 

gyakoriságúaktól jobban elválnak. 119 Az iskola elôtérbe helyezése rokon a hivatástudattal, attól 

mégis megkülönböztethetô. Részben együttes említésük sem volt ritka, másrészt ebben az esetben 

a munka elôtérbe állításáról, s ezzel párhuzamosan a magánélet, az egyéb gondok 

"kinnfelejtésérôl" volt szó. Valószínőleg nem véletlen, hogy sokoldalú leterheltségük 

118 

____________________________________________________________ 

Megneveés Összes Nô Férfi Falu Város -55 55-6O 6O-65 65- 

____________________________________________________________ 

Hivatástu- 

dat (3) lOl 74 27 72 29 4O 23 l5 23 

Gyermekkap- 

csolat (4) 89 7l l8 6O 29 28 27 l6 l8 

Türelem (5) 8l 67 l4 55 26 32 l4 l5 2O 

Lelkiismere- 

tesség (6) 8l 62 l9 5l 3O 28 23 l3 l7 

Következetes- 

ség (7) 76 59 l7 53 23 28 2O ll l7 

Önképzés (8) 67 46 2l 45 22 25 l5 l4 l3 

____________________________________________________________ 

119 

___________________________________________________________ 

Megnevezés Összes Nô Férfi Falu Város -55 55-6O 6O-65 65- 

____________________________________________________________ 

Iskola elô- 

térben (9) 6l 48 l3 4l 2O 27 l2 ll ll 

Sokoldalú (lO) 52 28 24 36 l6 l5 lO lO l7 

Mértékkel szi- 

gorú (ll) 52 4O l2 33 l9 l7 l6 6 l3 

Szülô kap- 

csolat (l2) 49 37 l2 36 l3 l6 l7 ll 5 

____________________________________________________________ 

86

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

követeztében a nôk tartották ezt fontosabbnak, s még a városi említések gyakorisága is 

jelentôsebb. 

Egyértelmően férfi-tulajdonság a sokoldalúságként megfogalmazott igény, amely a sokat 

emlegetett néptanító figurára emlékeztet. Olyannyira, hogy a falusiak és az idôsebbek 

tartották még lényegesebbnek, a városiak jóval kevésbé. 

A mértéktartó szigorúság igénye a gyerekekkel kialakított munkakapcsolatra koncentrál. Az 

effajta követelménytámasztás sokak szerint a folyamatos tevékenység alapfeltétele. A nôk és az 

idôsebbek vannak e tekintetben valamelyest elônyben. A szülôkkel, mondhatnánk a családdal 

kialakított, fenntartott kapcsolatot a nôk és a falusiak tartották lényegesebbnek. Voltak, akik 

egész életük munkájának eredményeit mérték le ebben, mondván, hogy az egész falu a kezükben 

van, hiszen a nagyszülôktôl az unokákig sokmindenkit tanítottak. 

A ritkábban említett tulajdonságok a csekély elemszám miatt akár elhanyagolhatók lennének, 

de különösen a játékosság és a kedvesség feltétlenül figyelmet érdemelnek, hiszen olyan 

tényezôk, amelyekkel az egész iskola jó - vonzó vagy rossz - taszító, utálkodó légkörét 

befolyásolni képesek. S mivel a megkérdezettek munkája szorosan kötôdik az iskolával való elsô, 

esetenként mély nyomokat hagyó találkozásokhoz, semmiképpen sem elhanyagolható 

jelentôségőek. A vélekedôk példatára szerint ezt meg lehet teremteni a tanyai iskolában a 

gyerekek részére tea fôzéssel, közös gombaszedéssel, apróbb-nagyobb ajándékokkal, 

tréfálkozással. Voltak akik szerint a tanítónak "szinészi képességekkel kell rendelkezni". - 

Haonlóan kevés említést kapott a nem anyagias megjelölés, ami bizonyos esetekben rokon a 

hivatástudattal és az iskolai élet elôtérbe állításával. Ha valaki az anyagiakat nézi, annak nemigen 

érdemes vállalni a pályát - mondták.

A MAGYAR TANITOKÉPZÉS ÉS A TANITOK 

HELYZETE A SZOMSZÉDOS ORSZĆGOKBAN 

A téma megközelítése, hazai kezelése önmagában is indokoltá teszi áttekintését. A kérdés 

különösen hangsúlyossá vált a trianoni békeszerzôdés óta, melyre idôrôl-idôre másként reagált a 

politika. Jelen áttekintésünk az imént említett eseménytôl kezdve, az 1989-90-ben bekövetkezett 

un. rendszerváltás idôszakáig tekinti át a szomszédos országokban lezajlott változásokat, 

megoldásokat és a kialakult fejleményeket. 

A két világháború közötti idôszak félhivatalos orgánuma a Magyar Szemle egyik fô érdekének 

tartotta, hogy igen tartalmasan és sokoldalúan foglalkozzon a szomszédos országok népiskolapolitikájával 

és a magyar tanítók helyzetével. 120 

Lényegében ugyanez mondható el az l945-48 közötti idôszak Köznevelésének szerkesztôi 

gyakorlatáról, amely hasonlóképpen rendre visszatért ezekre a kérdésekre. 

A késôbbi idôszakokban azonban már az elhallgatás lett az irányadó. Több, az un. szocialista 

országok oktatásügyét összefoglaló kötetbôl vagy tanulmányból rendre kimaradtak a magyar 

népoktatást taglaló részek. 121 Az l979-es Pedagógiai Lexikon nem ismerte ezt a címszót, pedig 

egészen távoli népek és országok iskolázási gyakorlatáról is adott összefoglalókat. 

Hasonlóképpen jellemzônek tartom, hogy sem a Magyar Pedagógiai Információ, sem a Külföldi 

Pedagógiai Információ nem szemléz a környezô országok magyar nyelvő kiadványaiból. 

A szak- és más folyóíratok valamivel több figyelmet szenteltek a problémának. A Tiszatáj és 

más, elsôsorban vidéki orgánumok nemcsak irodalmi alkotásokat közöltek, hanem e kérdésnek is 

teret adtak. A Pedagógiai Szemle és a Köznevelés elsôsorban azokról az országokról közölt 

beszámolókat a rendszerváltás elôtti idôszakban, ahol nem, vagy kevésbé volt konfliktusos a 

helyzet. (Jugoszlávia, Csehszlovákia) 

A magyarság helyzetének alakulása a szomszédos országokban 

Az l92O. junius 4-én aláírt trianini békeszerzôdés következményeként mintegy 7 millió román, 

szlovák s délszláv csatlakozott államalkotó nemzetéhez. Ezzel szemben több mint 3,25 millió 

magyar került, s további 2 millió német és ukrán maradt nemzetiségi sorsban. A helyzet 

megítélésének bizonytalanságát jelzi, hogy még mértékadó szakkönyvek adatai is lényegesen 

eltérnek egymástól. Az l976-ban kiadott kézikönyv mintegy félmillióval nagyobbra taksálja a 

Magyarországtól leváló nemzetiségek létszámát, s több mint negyedmillióval kevesebbre az új 

helyzetbe került magyarokét. Eltérések még a legújabban közreadott szakkönyvekben is 

tapasztalhatók, például a Romániához került magyarok számában 4O ezres eltérés mutatkozik. 122 

Az elsô világháború után kialakult helyzethez két fontos adalékot érdemes még hozzátenni. Az 

egyik az, hogy a békekötések után jelentôs számú magyar s ezen belül értelmiségi menekült 

Magyarországra, ami feltétlenül kedvezôtlenül befolyásolta az új szituációba került magyarság 

helyzetét. A menekültek között jelentôs számban voltak tanárok és tanítók is. A másik említésre 

méltó tényezô, a felekezeti különbségekbôl adódott. Az új államok katolikus, református és 

unitárius magyarsága a görögkeleti délszlávokkal szemben kisebbségbe került, s ez az akkor még 

zömmel egyházi kézben lévô elemi népoktatás területén igen lényeges tényezônek bizonyult. 

A huszas évektôl kialakult helyzetet, ha el nem is fogadták, de tudomásul vették a politikai 

tényezôk és az új szituációba került népek. Az így létrejött együttélés folyamatosan jelenlevô 

tényezôje volt a különbözô formákban jelentkezô magyarellenesség, mely megannyi formában 

120 Juhász Lászlóné szakdolgozata a Jászberényi Tanítóképzô 

Fôiskola könyvtárában 

121 Példaként: Illés Lajosné: Az európai szocialista országok 

közoktatásügye a II. világháború után Tankönyvkiadó Bp. 

1985. 

122 Magyarország története 1918-19 - 1945. Bp. 1976. 

Akadémiai 363. (M. tört) és Erdély története 1830-tól 

napjainkig Bp. 1987. 1731. Akadémiai kiadó (Erdály tört) 

88

Hiba! 

A 

könyv 

nyilvánult meg. Ennek állandó jelenléte mellett, melyet különbözô nacionalista 

jelzı 

megoldások kísértek, meg kell állapítani, hogy igazi győlölködéssé csak a szélsôséges nem 

fasiszta erôk elôtérbe kerülésével fajult. A szembenállás mellett számos példája volt a létezik 

kiegyensúlyozottabb, toleránsabb megoldásoknak is. A polgári demokrácia térnyerésével . 

konszolidálódott a helyzet Csehszlovákiában. Ilyen elemeket is tartalmazott az erdélyi 

értelmiségeik körében megfogalmazott transzilvanizmus eszméje, mely kulturális területen 

mutatott fel bizonyos eredményeket. 

Mindezzel együtt a Kárpát-medencében élô népek szembenállása bizonyult dominánsnak, mely 

a 4O-es években megannyi szélsôséges formában nyilvánult meg. 

Etnikai szempontból felesleges tagadni, hogy a bécsi döntések után bekövetkezett 

határkiigazítások nyomán csaknem 2 millió magyar került vissza az anyaországhoz, 

mindenképpen igazságosabb megoldást eredményeztek. Nem véletlen, hogy ezeket a magyarság 

túlnyomó többsége elégedettséggel fogadta. A határkiigazítások a másik oldalon sem váltottak ki 

mindenhol abszolút ellenséges, vagy ellenkezô megoldásokat, sôt számos tekintetben 

kiindulópontját képezték a 4O-es évek végi toleránsabb román és a késôbbi egyenrangúság elvét 

követô jugoszláv nemzetiségi politikának. 

A második világháborút követô békekötések nyomán számos antihumánus, a térség népei 

között ellentéteket tovább fokozó megoldás került elôtérbe. A népeket kollektíve felelôsségre 

vonó sztalinista nemzetiségpolitika megannyi szenvedést okozott az itt élô embereknek, s több 

területen tovább szította a már amúgyis meglevô mély ellentéteket. Ennek egyik 

legembertelenebb megoldása az évszázadok óta itt élô németek, magyarok és szlovákok 

kitelepítése volt. Az így meghurcoltak között ugyanúgy ott találjuk a Csehszlovákia és a 

Magyarország területén élô németeket, illetve szlovákokat, mint a Felvidéken és a Kárpátalján 

élô magyarokat. 

A magyar nyelvő népoktatás helyzete országonként 

Meglehetôsen sajátosan alakult az ausztriai magyarság helyzete, melyet egyik szakírójuk igen 

találóan jellemzett. 123 Létszámában ez a legkisebb határokon túlra került népcsoport, de 

mindemellett összetétele meglehetôsen differenciált. Öshonosnak számítanak az Örség területén 

élôk, akik a többi ország magyarjaihoz hasonlóan a trianoni békeszerzôdés után kerültek a 

határokon túlra. 124 Ez a Burgenland tartomány területén élô csoport meglehetôsen nagy 

publicitást kapott, különösen azóta, mióta az osztrák-magyar kapcsolatokat általában 

rendezettnek szokás minôsíteni. 

E magyar nyelvsziget történései - maroknyi létszámuk ellenére - számos tanulásggal szolgálnak. 

A bemutatott adatok jól mutatják, hogy éppen ebben az országban csökkent leglátványosabban a 

magyar lakosság száma. Pedig itt az Anschluss idôszakát leszámítva az állam sohasem korlátozta 

a magyar nyelvő iskolázást, csak az akkori nemzetiszocialista berendezkedés idején zárták be a 

magyar iskolákat. 125 

123 Szépfalusi István: Lássátok, halljátok egymást ! - Bern 

1980. Európai Protestáns Szabadegyetem kiadása 

"Az ausztriai magyarok túlnyomó többsége nem tartja magát 

kisebbségnek avagy nemzetiségnek. Az osztrák társadalom 

szerves részeként éli hétköznapjait, magyarságával 

visszahúzódva családi otthonába, mini-közösségébe. Nem 

foglalkozik, sôt tudatosan nem is akar foglalkozni 

nemzetiségi kérdésekkel, de ezzel az egyes családok, vagy 

azok magyar tagjai még nem szüntek meg magyarnak lenni." 

124 Létszámuk a népszámlálási adatok szerint a 

következöképpen alakult: 

l9lO 26225 

l923 l5254 

l95l 525l 

l98l 4l87 

125 Szépfalusi id. mő

Igen figyelemre méltó változások történtek a második világháborút követôen. 126 l955-ig az 

ôrségi magyarság többsége magyar nyelvő iskolába járatta gyerekeit, s számos magyar népiskola 

mőködött. Ezt követôen viszont jelentôs fordulat következett, a magyar nyelv sokat vesztett 

használati értékébôl. A vasfüggöny felállítása korlátozta és ellehetetlenítette az anyaországiakkal 

fenntartott kapcsolatok (rokonsági, házasodási) ápolását, másrészt a kibonatkozó iparosodással a 

német nyelv használatát helyezte elôtérbe. Az addig zömmel mezôgazdasággal foglalkozó 

magyar lakosság egyre inkább úgy érezte gyerekei érvényesülésének útja a német nyelv 

elsajátítása, amit a megyar nyelv tanulása inkább gátol, mint segít. Ennek következtében a 

magyar nyelvő elemi iskolázás visszaszorult, népiskola csak mutatóba maradt, s alig néhány 

helyen lehet még magyarul tanulni. 

Az ausztriai magyarságról szóló helyzetképet mindenképpen ki kell egészíteni az l945 után ide 

emigráltak körével. Többszázezer azok száma akik különösen l945-49 és l956-57-ben átmenetileg 

Ausztriában telepedtek meg, de más években sem tekinthetôk elhanyagolható nagyságrendnek. 

Többségük rövid tartózkodás után távozott, nem jelentéktelen hányaduk viszont Ausztriában 

maradt. Az idézett szerzô szerint a hetvenes évek végén 8O-lOO ezer volt azok száma, akik 

többé-kevésbé értettek magyarul, s 7O ezren beszélték nyelvünket. 127 Ez az ôrségiek létszámát 

többszörösen meghaladó népesség igen szétszórtan élt az országban, egy részük éppen azért 

került l947/48-ban Ausztriába, mert nálunk németnek minôsítették, s nem kis hányaduk nem 

Magyarországon, hanem Jugoszláviában és más szomszédos országokban született. Anyanyelvük, 

magyar nyelvhasználatuk iskolai gondozása ezidôszerint megoldatlan. 

Csehszlovákiában l92O után l millió 72 ezer magyar került új szituációba, kiknek zöme 

Szlovákia déli részén az államhatárhoz közel esô területeken élt és él. 128 A magyarság helyzetét 

nagyban befolyásolták a második világháború idôszakának eseményei. Az elsô bécsi döntést 

követôen több mint öt évig magyar, ezt követôen l945-ben a Pozsonytól-Kassáig, illetve Csörgôig 

terjedô részen csehszlovák, a kárpátljai részen pedig szovjet fennhatóság alá kerültek az ott 

lakók. l945 és l948 között a magyarság az alapvetônek tekintett emberi jogokkal sem 

rendelkezett, ilyen nemzetiségő állampolgárt nem ismert a csehszlovák állam. l948-tól fokozatos 

konszolidáció bontakozott ki, mely a 6O-as évek második felében közelített a szlovákiai 

magyarok valódi, európai értelemben vett egyenrangúságának elismeréséhez. Mindezt súlyosan 

megzavarta az, hogy l968-ban magyar katonák is részesei voltak annak az "internacionalista 

segítségnyújtásnak", mely a csehszlovák demokrácia kialakitásának elfojtását s benne a 

magyarok helyzetének rosszabbodását eredményezte. 

Ezek a tények nagymértékben hatottak a magyar nyelvő népoktatás helyzetére, melynek 

statisztikai mutatói a hullámzást és csökkenést egyaránt érzékeltetnek. 129 Az ezekben jelentkezô 

126 Feltétlenül érdemes megemlíteni, hogy a korábbi 

idôszakban Ausztriában is érték a magyarokat hátrányos 

megkülönböztetések. Ennek egyik példája a sokat emlegetett 

l955-ös Osztrák Ćllamszerzôdés, mely garantálta a 

nemzetiségiek jogait (szlovénekét, horvátokét), de a 

magyarokét, mint háborúvesztes államét nem. Ez például 

hosszú idôre elodázta a nemzetiségi kulturális szövetség 

létrehozását, amely feltétlenül akadályozta egy hatásosabb 

érdekvédelem kialakulását. 

127 Szépfalusi I. id. mő 

128 Jelentések a határokon túli magyar kisebbségek 

helyzetérôl Medvetánc könyvek Bp. 1988. (Továbbiakban 

Jelentések) 

129 _________________________________________________________ 

Év Magyar elemi iskolák Magyar nemzetiségő tanu- 

száma tanulók száma lók szlovák iskolában 

____________________________________________________________ 

l92O/2l 72O 9O.OOO - 

l926/27 695 66.26O - 

l95O/5l 6O9 5O.463 - 

l96O/6l 6O9 72.l44 l7 % 

l97O/7l 49O 68.9O2 l9 % 

l977/78 376 55.8O5 2l % 

____________________________________________________________ 

90

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

tendenciákhoz kiegészítésül meg kell jegyezni, hogy a 2O-as évek adatai még Kárpátalját 

is magukban foglalják, a 7O-es években pedig Csehszlovákiában is alkalmazták az 

iskolakörzetesítés módszerét, ami nem mindig vette tekintetbe a magyarok érdekeit. 130 Az 

idézett eset - ismerve az iskolakörzetesítések egyébként sem mindig körültekintô 

tapasztalatait - ha nem is általánosítható, de jellemzônek tekinthetô. A 8O-as évek végén azon 

6OO településnek mintegy harmadában van magyar nyelvő alapiskola, melyben magyarok is 

laknak. Közülük l38 l-4 osztállyal, lll pedig felsôtagozattal együtt mőködött. 

A szlovákiai magyarság körében régóta vitatott kérdés, hogy a szülôk miként viszonyulnak az 

anyanyelvi oktatáshoz. Egy 7O-es évek közepén lefolytatott vizsgálat adati szerint a 

megkérdezettek egyharmada volt elégedett ezzel. 131 Másik harmaduk - fôként a fiatalabbak és 

magasbb mőveltségő alkalmazottak - szerint nincsen elegendô magyar nyelvő iskola 

Szlovákiában. Az elôzô két vélemény megfogalmazóin túl nagyon kevesen voltak olyanok, akik 

nem tartották célszerőnek az anyanyelven folyó oktatást. 

A hivatalos vélekedés sok tekintetben ellentmondott ennek. A prágai tavasz utáni egy-másfél 

évtized megújuló törekvése, hogy a természettudományos tárgyakat, részben a továbbtanulási 

esély növelése érdekében, ne anyanyelvükön, hanem szlovákul tanulják a diákok. Ezzel mutat 

rokonságot a következô vélekedés is, melyet az ügyben illetékes szlovák miniszterhelyettes 

meglehetôsen egyoldalúan és kategórikusan fogalmazott meg. 132 

A trianoni békeszerzôdés következtében alapvetôen megváltozott a tanítók helyzete. Ezt jól 

jelzi, hogy míg l9l8-ban a területen lévô iskolák 94,9 %-ban magyarul, s 5,l %-ban szlovákul 

tanítottak, addig l93l-re a magyar nyelven tanító iskolák részaránya l8,l %-ra zsugorodott. 133 A 

tanítóság számára igy az új körülményekhez való alkalmazkodás vagy a Magyarországra 

menekülés kínálkozott alternativaként. A magyar tanítók felkészítését biztosító intézmények egy 

részét felszámolták, más részük Magyarországon folytatta tovább munkáját (pl. az eperjesi képzô 

Miskolcon, a pozsonyi Cinkotán, az érsekújvári Kalocsán stb.). A két világháború közötti 

idôszakban végeredményben a pozsonyi és az ungvári tanítóképzô foglalkozott a magyar tanítók 

felkészítésével. 

A képzést is nagymértékben érintették az l945-48 között alkalmazott diszkriminatív 

intézkedések. Jóval többen menekültek el, mint az elsô világháborút követôen, olyannyira, hogy 

l949-ben a magyar iskolák újraindítása idején mindössze llO magyar tanítót sikerült 

alkalmazni. 134 Ezzel egyidejőleg indult újra a tanítóképzés Pozsonyban az egyetemen pedagógiai 

fakultásán, majd ezt az intézményt helyezték át Nyitrára, amely sokáig a szlovákiai magyarság 

egyetlen felsôfokú intézményének számított. 

A nyitrai fôiskola - államközi egyezmény alapján - rendszeres kapcsolatot épített ki elôbb a 

budapesti, majd az esztergomi tanítóképzô fôiskolával. Ennek eredményeként évente 5-5 hallgató 

féléves anyaországi gyakorlatára nyílik lehetôség, ami távolról sem jelenti azt, hogy minden 

130 Szlovákiai jelentés a magyar kisebbség állapotáról - 

Magyar füzetek 4. Párizs 1982. A kiadványban Duray Miklós 

érzékletes példával bizonyította a körzetesítés hátrányait: 

"Kelet-Szlovákiában a Laborc folyó jobb partján fekvô 

köszségek magyar általános iskoláinak felsô tagozatát - azaz 

az 5-9. osztályt - a folyó tulsó partjára körzetesítették, 

azonban a folyónak ezen a szakaszán sehol sem vezetett híd a 

tulsó partra. Emiatt naponta kb. 4O km-t kellett utazniok 

autóbuszon a lO-l5 éves gyerekeknek, ha magyar iskolába 

íratták ôket a szüleik. A szlovák iskola azonban a szomszéd 

faluban volt." 

131 Végh László: A magyar nemzetiségi kultúra szociológiai 

vizsgálata Szlovákiában - Tiszatáj 1977. 5. 

132 Jozef Mravik miniszterhelyetes beszédébôl - A nemzeti 

kultúra fejlôdése hazánkban Bratislava 198l. 

133 László Ernô: Magyar iskoláink Bratislava 1935. 

134 A szlovákiai magyar iskolák védelmében. Dokumentumok a 

csehszlovákiai magyar kisebbség önvédelmi harcáról. 1983. 

november - 1984. augusztus Hungarian Human Rights Fundation 

33.

szlovákiai magyar tanítójelölt részesülne ebbôl a lehetôségbôl. A nyitrai tanítóképzô helyzetérôl 

számos aggasztó tudósítás látott napvilágot. Felmerült a képzés visszaszorítása és megszüntetése, 

s l968 és l988 között 76-ról 36-ra csökkent a magyarul tanítani tudó oktatók száma. 135 

Jugoszláviában sok szempontból eltérô a magyarság helyzete. Ide 465 ezer magyar került a 

trianoni békekötés nyomán. Létszámuk a 4O-es 5O-es években 5OO ezer körül mozgott, azóta 

folyamatosan csökken, az l98O-as népszámlálás idején 427 ezren voltak. 136 A magyarok szintén 

az államhatár mentén élnek, legnagyobb tömbjük az egykori Bácskában, a Vajdasági Autonóm 

Területén él. A soknemzetiségő állam berendezkedésének megfelelôen egyenlô jogokat élveznek, 

amit törvények garantálnak. 

Az magyarok iskolázására adataink hiányosak, a kiindulópontot jelentô huszas évek idejébôl 

nem állnak rendelkezésünkre. A szórványos híradásokból arra következtethetünk, hogy a két 

háború között igen szerény feltételek közepette folyt a magyar népoktatás. 137 A magyar iskolák 

zöme mindössze négyosztályos volt, s mig az l-2.osztályba jutott magyar tanító, addig a 3-4. 

osztályt már szerb vagy más nemezetiségő pedagógus vezette. A 4O-es évek elején ide irányított 

magyar tanítók a front közeledtével szintén menekülni kényszerültek. Mindezek következtében az 

úrjakezdés feltételei ugyancsak mostohán alakultak, mindössze l5O magyar tanító maradt a 

Vajdaságban. 

A késôbbiekben fokozatosan javult a helyzet. Ujra megindult a tanítóképzés az l929-ben 

felszámolt, majd l94l-ben a kalocsai Miasszonyunk Iskolanôvérek által újjászervezett, majd ismét 

bezárt szabadkai tanítóképzôben. A városban l948 és l957 között külön folyt a szerb és a magyar 

tanítók képzése. 138 

Ezt követôen kétnyelvő képzés folyik, l97l-ben a tanulók kétharmada magyar, egyharmada 

szerbhorvát anyanyelvő volt. Azóta a magyarok csökkenô érdeklôdése miatt 5O-5O százalékos 

arányban képviseltették magukat a két nemzetiség növendékei. 

A kétnyelvő oktatást több helyen alkalmazzák az általános iskolákban. 139 A szlovéniai magyar 

nemzetiségő terület iskoláiban l-5 osztályig teljes a kétnyelvőség, 6-8 osztályokban a 

természettudományi tárgyakat szlovén nyelven tanulják, de ha van megfelelôen felkészült 

"kétnyelvő" tanár, magyarul is. A szlovén és a magyar nyelv óraszáma ezekben az iskolákban 

azonos, s a tanulók magyar történelmet és földrajzot is tanulnak. A Vajdaságban Szabadkán 

vezették be a kétnyelvő oktatást, ahol a tanulók "környezeti nyelvként" tanulják a magyart, illetve 

a szerbhorvátot. 

Az anyanyelvi oktatás fogadtatása Jugoszláviában sem egyértelmő. Jóllehet onnan nem 

érkeznek hírek korlátozó politiaki szándékról, a szülôk jelentôs része nem anyanyelvi iskolába 

küldi tanulni gyermekét. A vajdasági magyar gyerekek 25 %-a nem anyanyelvén tanul, s ez az 

arány Ujvidéken eléri az 5O, sôt egyes helyeken a 65-7O %^-ot is. 

A környezô országokban élô magyarok közül a Romániában élôk száma a legnagyobb, l92Oban 

l.7O4.85l magyar került román fennhatóság alá. Az itt is jelentkezô menekülési és 

elvándorlási tendenciák következtében számuk ma sem haladja meg lényegében a hetven évvel 

ezelôttit. Az ott élôk többsége nem az államhatár mentén, hanem attól távolabb, a Székelyföldön 

135 A csehszlovákiai magyar nemzetiségi oktatásról - Hitel 

1989. 2. sz. 

136 Jelent;sek 268. 

137 

____________________________________________________________ 

Év Iskolák Osztályok Tanulók Pedagógusok 

____________________________________________________________ 

l938/39 l83 452 27.9l5 374 

l949/5O 235 794 36.533 588 

l959/6O 273 l546 48.382 l767 

l969/7O 2l7 l567 4O.535 2295 

l976/77 l75 l454 34.O44 2238 

___________________________________________________________ 

Szeli István: A magyar kultúra útjai Jugoszláviában Bp. 

1983. Kossuth 116-117 és Jelentések 283-290. 

138 A tanítóképzés 100 éve Szabadkán Szabadka 1971. 

139 Székely András Bertalan: Nemzetiségi jogok és 

megvalósulásuk Szlovéniában - Világosság 1984. 3. sz. 

92

összpontosul. További településszociológiai sajátosság, hogy fokozatosan csökken a 

városok magyar anyanyelvő lakosainak száma. 

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

A romániai helyzet kiindulópontját az a békeszerzôdésben vállalt, majd az l923-as román létezik 

alkotmányban megerôsített tény képezi, miszerint az állam biztosítja a kisebbségiek 

. 

jogait. 140 A deklarációban rögzítettek be nem tartására számos példa volt, a két világháború 

között mégis fennállt annak a Népszövetség által garantált lehetôsége - amivel a sérelmezettek 

többször éltek -, hogy panaszaikkal nemzetközi fórumhoz forduljanak. Összességében a szóban 

forgó idôszakban számos tekintetben korlátozták a magyarok kulturális tevékenységét, annak 

ellenére az alap és középfokú oktatási intézményrendszer mőködôképes maradt, irodalmi és 

mővészeti téren autonom jellegő fejlôdés alakult ki. 

A második bécsi döntést követôen Észak-Erdélyben újra mőködhetett az egyetemekkel és 

színházakkal fémjelzett, teljes magyar intézményrendszer. Ennek mőködését az l945 után 

kibonatkozó, Petru Groza irányította, toleráns nemzetiségi politika sokkal inkább ösztönözte, 

mint korlátozta. Paradox helyzet, hogy a megváltozott szellemő politikának viszont nem született 

jogi dokumentuma. Az említett l9l9-es szerzôdés érvényét vesztette és az egyre sovinisztábbá 

váló román vezetést semmi jogi eszköz nem korlátozta önkényes intézkedéseiben, s különösen 

nem olyan, amely nemzetközi fórumokhoz való forduláshoz nyújthatott volna alapot. A kelet- 

európai konfliktushelyzetek közül eslôsorban l956 érintette a magyarság helyzetét, hiszen például 

Románia lett az l956 novemberében megbuktatott kormánytagok számőzetésének színhelye. Ezt 

követôen bontakozott ki a magyar kulturális intézmények korlátozásának egyik hulláma. (Bólyai 

Egyetem felszámolása stb) A 6O-as évek közepétôl kibonatkozó önálló arculatú külpolitika a 

magyarok számára is jelentett bizonyos elônyöket (utazás, tájékozódás). Mindenestre az utóbbi 

évek, évtizedek tragikus fejleményeihez képest a korábbi viszonyok még elfogadhatónak 

minôsíthetôk. 

Az erdélyi iskolaügyre igen jellemzô volt a felekezeti sokszínőség. 141 A felekezeti megoszlás 

különös jelentôséget kapott az impériumváltás nyomán. A román oktatásirányítás kisajátitotta az 

állami iskolákat, azokban román nyelvő tanítást vezettettek be. 142 Elvileg maradtak ugyan magyar 

állami iskolák, illetve magyar tagozatok, de l934-35-ben már csak ll2 volt belôlük, ahova ll.484 

tanuló járt. A kialakult helyzetben a magyar nyelvő iskoláztatás letéteményese az egyház lett. 

Ezeket az iskolákat az állam nem támogatta, az ingyenes oktatás megoldhatatlanná vált, 

tandíjakból kellett fenntartaniok magukat. Speciális probléma, hogy a földreform sokkal inkább 

sújtotta a magyar iskolaügyet, mint a románt, hiszen azt megelôzôen az iskolafenntartás elsô 

számú forrásai az egyházi birtokok jövedelmei voltak. Az iskoláztatás mindennapi gyakorlata 

mutatja, hogy mekkora teret vesztett a magyar nyelvő oktatás, s milyen súly nehezedett az 

egyházakra. l93O/3l-ben 483 református, 297 katolikus, 36 unitárius és 6 evangelikus iskolába 

76.255 tanuló járt, ami a magyar tankötelesek 57,6 %-át tette ki. 143 

Lényegében ez az állapot maradt fenn a 4O-es évekig, amikor e korábban részletezett hatalmi 

átrendezések következtében állt be lényeges változás. Ezek közül kiemelkedôek az l947-es 

kormányintézkedések, amelyek nyomán az akkor l2O ezres moldvai magyarság történetében 

140 Balázs András: Adatok az erdélyi kisebbség iskolavédelmi 

küzdelmeihez Kolozsvár 1929. 

141 l9l2-ben a következôképpen oszlott meg a népoktatás: 

Ćllami elemi iskola l369 

Községi iskola (magyar) 3ll 

Községi iskola (román) l65 

Görög katolikus lll9 

Görög keleti l536 

Római katolikus 474 

Evangélikus 276 

Református 5Ol 

Unitárius 29 

Izraelita 43 

Társulati 76 

Forrás: Jancsó Elemér: Az erdélyi magyarság életsorsa 

nevelésügyének tükrében 1914-1934. Bp. 1935. 

142 Jancsó E. 1935. 

143 Erdály tört. 1745.

elôször telepítettek lOO-nál több magyar iskolát, ahova ennek megszervezésére és mőködtetésére 

l5O tanítót küldtek. Az akkor létesítettek közül az utolsó moldvai iskola l958-ban szünt meg. 144 

Az elôbbi adatokhoz néhány kiegészítést kell tenni. l979/8O-ban a román általános iskolákban 

42.244 magyar gyerek tanult. Ez részben a 278/l973.sz. törvény rendelkezéseinek köszönhetô, 

mely diszkriminatív limiteket alkalmaz, nemzetiségi s így magyar nyelvő tanítás 25 anyanyelven 

tanulni kívánó esetén indítható, míg ilyen korlátozás románok esetében nincs. 145 Ez olyannyira 

így volt, hogy l986-ban szerzett helyszini tapasztalataim szerint már l-2 tanulói igény alapján is 

megszervezték a román nyelvő oktatást. 

A román iskolatörvények már a kezdetektôl fogva tele vannak nacionalista, soviniszta 

elemekkel. Az l924. július 24-en elfogadott törvény minden iskolában kötelezôvé tette a román 

nyelv tanítását, s a következô követelményeket állította a tanítókkal szemben: 146 

- legyen képesítésük 

- legyenek román állampolgárok 

- polgári jogokkal és jó hírnévvel bírjanak 

- bőnügyben, becsületsértésért vagy erkölcsi vétség 

miatt nem voltak büntetve 

- férfiak, ha eleget tettek katonai kötelezettségüknek 

- tudjanak románul 

- egészségesek legyenek 

Az idézett paragrafus kiköti, hogy a tanítót 2l éves koráig csak ideiglenesen nevezhették ki. A 

mindössze néháy évvel a békekötés után kihirdetett törvény meglehetôsen kegyetlenül bánt a 

magyar tanítókkal. Azt az elôírást, miszerint a tanítónak tudnia kellett románul, rendre 

betartották, az, aki nem beszélte a nyelvet, csak olyan helyre kerülhetett, ahova más jelentkezô 

nem akadt. 

A románul tudás feltétele szoros összhangban volt az államnyelv oktatásával, majd azzal, hogy 

az elemi iskolában kötelezôvé vált a román történelem és földrajz oktatása. A továbbiakban nem 

ennyire a jogszabályok szövegével, hanem végrehajtásukkal adódtak problémák. Például l945ben 

a Nemzetiségek statatuma, majd az l948-as, l952-es és az l965-ös alkotmányok deklarálták 

ugyan a nemzetiségek jogait, ennek betartása viszont távolról sem volt kielégítô, s különösen nem 

volt az a közelmúltban. 

Az erdélyi tanítóképzés helyzetének taglalásánál a következô adat képezi kiindulópontunkat: 

l9l8 elôtt 29 tanítóképzô mőködött a térségben. 147 Számuk l928-ra 6-ra csökkent, legalábbis azon 

egyházi képzôké, melyekben magyar tanítók felkészítése folyt. l945 után számos intézet 

mőködött, köztük a Sütô Andrást útjára bocsátó nagyenyedi tanítóképzô. A 8O-as évek elején 

román adatok szerint két, (Nagyvárad és Székelyudvarhely) más adatok szerint viszont csak egy, 

a székelyudvarhelyi Pedagógiai Líceum készítette fel pályájukra magyar növendékeit. 148 Ez a 

tény különösen elgondolkoztató, hiszen az l979/80-as tanévben 9439 tanító és tanár dolgozott a 

magyar nemzetiségi általános iskolákban. S méginkább problematikus ez akkor, ha azzal az 

144 Egyébiránt a háború utáni starthelyzet is biztatóan 

indult. l947 szeptemberében l79O magyar tannyelvő népiskola 

mőködött. l948-ban 2O89 volt az óvodákkal egyőtt közölt 

számuk, s bennük 5395 tanító tanított 2OO ezer gyereket. Ezt 

követôen a következôképpen alakult a helyzet: 

____________________________________________________________ 

Év Iskolák Tanulók 

____________________________________________________________ 

l955/56 lO22 négyosztályos 

493 hétosztályos - 

l97O/7l l337 nyolcosztályos l57.OOO 

l979/8O l276 nyolcosztályos l87.94l 

____________________________________________________________ 

Forrás: Erdély tört 1173. és Jelentések 87-93. 

145 Nemzetiségi oktatás a Román Szocialista Köztársaságban 

Bucuresti 1982. 

146 Ćllami elemi népoktatás törvénye 1924. jul 24. 

Dicsôszentmárton 1925. 

147 Jancsó E. 1935. 

148 Nemzetiségi oktatás...1982. 

94

adattal is összevetjük, miszerint az elôbbieken túl 765l nemzetiségi pedagógus dolgozik a 

román nyelvő általános és középiskolákban. Az utóbbi években egyre kevésbé vannak 

tekintettel a 6/l969.sz. törvényre, mely szerint az együttlakó nemzetiségeik iskoláiban csak 

a nemzetiségiek nyelvét ismerô pedagógus taníthat. 

A közelmúltig kevés információ jelent meg a Szovjetunióban élô magyarok helyzetérôl. A 

Hiba! 

A 

könyv 

jelzı 

nem 

létezik 

. 

szórványos híradásokból kiderül, hogy l959-ben l46.247, az l98l-es népszámlálás szerint l6O.5O9 

magyar élt a területen. Többségük a határmenti térségben, az un. Kárpátalján él, a három 

legnagyobb városban Ungváron, Beregszászon és Munkácson 47 ezren laknak. 149 

A többszöri hatalomváltást tetézte a sztálini politika, mely az itt élô magyarokat másokhoz 

hasonlóan bőnös népnek minôsítette. "l944 végén átmenetileg Ukrajna belsô területeire 

kényszerült az egész felnôtt férfilakosság, ahonnan csak évek multán térhetett haza. - Vagy 

egyáltalán nem tértek haza" - tette hozzá az elôbbi mondatot újraközlô és kommentáló kötet. 150 

l945 után igen nagy nehézségek közepette indult el a magyar nyelvő oktatás, amelynek 

legproblematikusabb eleme az volt, hogy alig akadt aki tanítson. A hivatkozott tudósításból 

megtudjuk, hogy l947-ben a huszti, l948-ban az ungvári és a munkácsi tanítóképzôben indult 

magyar tagozat. Az, hogy ezekkel a késôbbiekben mi lett, s ma hol folyik a tanítók felkészítése, 

nem tudni. A magyar nyelven is tanító iskolahálózat az ötvenes évek végére épült ki, az l969/7Oes 

tanévben 93 általános és középiskola mőködött, ahova 22.8O7 tanuló járt. A 8O-as évek 

végének adatai szerint számuk 86-ra csökkent, melybôl 57 az általános iskola. 

Vázlat a kisebbségben élô tanítók típusairól 

Ez a megközelítés kísérlet arra, hogy az interjúkból, olvasmányokból és alkalmi 

beszélgetésekbôl összeálló adalékok alapján felvázoljak néháy jellegzetes tipust. 151 A bemutatás 

bizonyos mértékig történeti sorrendet követ, de nem jelenti azt, hogy más idôszakban ne 

fordultak volna elô a körvonalazott tipusok. 

Hőségeseknek azokat nevezem, akik az imperiumváltozások ellenére, nem kis 

megpróbáltatások után, de a helyükön maradtak. Erdélyben l92O után nagyon gyakori eset volt, 

hogy az ottmaradt tanító nem volt hajlandó az eskü letételére. Meséltek nekem ilyen esetrôl, 

amikor az illetô inkább megpróbálkozott famunkával, fuvarozással, s csak ennek sikertelensége 

után tette le az esküt, s tért vissza a katedrára. Ennél is kritikusabb volt azoknak a vajdasági 

tanítóknak az esete, akik nemegyszer életüket kockáztatták azzal, hogy a helyükön maradtak. 

Nagyon kevés perspektívát láthatott maga elôtt az a felvidéki tanító, aki szinte "hatodik 

érzékszervének" jelzése alapján döntött a maradás mellett, hiszen az l945 utáni állapotok arra 

utaltak, itt többet magyarul nem fog tanítani. 

Még különösebb azoknak a sorsa, akik szülôföldjükhöz és az alma materhez egyaránt hőek 

maradtak. Több egykori egri és sárospataki képzôstôl hallottam, hogy a határok lezárása után 

lopva, bújkálva látogatta az iskolát, s végül is végzett, de utána otthon dolgozott. Az ilyen 

megpróbáltatások ellenére helyükön maradók közösségük központi emberei lettek, akik 

rengeteget tettek azért, hogy környezetük magyarságtudata fennmaradjon. Néprajzi győjtôk, 

mővészegyüttesek, csoportok vezetôi kerültek ki szép számmal soraik közül. 

Menekültek és kitelepítettek. Valamennyi országra jellemzô, hogy mindkét háborút követôen 

nagyszámú értelmiségi, s közte sok tanító hagyta el eredeti állomáshelyét. 

Bizonyos kényszerhelyzet mindkét esetben érvényesült, a menekültek kilátástalannak látták 

további tevékenységüket. A második világháborút követôen a menekülés indítékai bôvültek. A 

román, a jugoszláv és a csehszlovák éra hátrányos megkülönböztetései és a magyar fennhatóság 

149 Jelent;sek 324. 

150 Jelentések 323. és Kovács Vilmos - Benedek András: Magyar 

irodalom Kárpát Ukrajnában - Tiszatáj 1970. 10. sz. 

151 A típusok kialakításához részben a többször említett 

interjúk, valamint szépirodalmi olvasmányok adtak alkalmat. 

A szépirodalmi mővek közül ki kell emelnem: 

Sütô András: Gyermekkorom tükörcserepei Bp. 1982. Móra, 

Mács József: Adósságtörlesztés Bratislava 1968. Madách és 

Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz Kosice 1963. címő 

munkáját.

idején kialakult viszonyok feltételezhetô felszámolása, illetve a korábbi állapotok visszaállítása 

számos tanító döntését befolyásolta. 

A menekültek csoportjában külön altípust képeznek a Szlovákiából l945-48 között, valamint az 

l988-89-ben Romániából jöttek. 152 A Szlovákiából menekülôket a kilátástalanság vezérelte, 

riadalmukat fokozták a korabeli viszontagságos körülmények. Voltak, akiknek 25 kilogrammos 

csomaggal kellett máról-holnapra távozniok. Volt akiknek lakásában megjelent a szlovák tanító, s 

kijelentette, hogy ettôl kezdve itt minden az övé. Az újkelető, eredélyi menekülôk döntéseiben 

hasonló motívumok fedezhetôk fel. 

Az elmenekült tanítók mindenképpen őrt hagytak és hagynak maguk után, s ki nehezebben, ki 

pedig könnyebben tudja megemészteni döntését. 

A Zobor vidéki Zsérén mesélte nekem néhány éve egy 6O év körüli vasutas, hogy ô 

rendszeresen levelet vált l947-ben Békés megyébe került egykori tanítójával. Rendre megírja 

sorsuk alakulását, s az is elôfordul, hogy tanácsot kér felmerülô gondjai megoldásához. 

A Felvidékrôl kitelepített tanítók nemegyszer visszavágynak szülôföldjükre. A sváb faluba, 

Hajósra került ma már nyugdíjas tanítónô számolt be arról, hogy pályafutása nagy részét ott 

töltötte, de igazán máig sem érzi otthon magát. Elmerengett azon, hogy színmagyar környezetbôl 

svábok, szlovákok, délszlávok lakta területre került, s a sváb gyerekek is idegennek nézték, 

hiszen hosszú ideig tartott, amig valamit megértett beszédjükbôl. Fokozta elvágyódását, hogy a 

kitelepítettek nagy része - amint csak lehetôsége nyílott erre - távozott kijelölt lakhelyérôl, neki 

viszont maradnia kellett. 

Akadtak, akiket ez a felemés szituáció nemcsak menekülésre, hanem pályájuk elhagyására is 

késztetett. Egy Székelyudvarhelyrôl származó nyugdíjas nôi szabóról véletlenül tudtam meg, 

hogy tanítói oklevele van. Egy évig - még a román érában - református, magyar iskolában tanított, 

majd Észak-Erdély Magyarországhoz való visszacsatolása után egy román faluba, Budatelkére 

helyezték. Tevékenysége ebben a faluban értelmetlenné vált, olyannyira, hogy egy évi 

ottartózkodása után inkább varrni kezdett, mintsem ezt a kilátástalan munkát tovább folytassa. 

A legújabban menekülôk esetenként többszörösen furcsa helyzetbe kerülnek. Egyrészt örülnek, 

hogy megszabadulnak az értelmiségiek által különösen nehezen viselhetô állapotoktól, de 

döntésükbe nem kis bőntudat vegyül, hiszen gyakran elôfordul, hogy nincs, aki átvegye a helyi, 

magyar közösség életében betöltött szerepüket. Az pedig már a hazai oktatási rendszer és 

tájékoztatáspolitika kritikája, hogy magyarországi katedrára lépésük után rendre megkapják, hogy 

románok. (Ennek szelídebb változata az, ha a gyerekek lepôdnek meg azon, hogy a tanító néni 

tud magyarul, durvább változata, ha környezete "román kurvának" minôsíti az illetôt.) 

Csak vizsgálódásaim kezdetlegessége ad felmentést a következô típus elhatárolásához, annál is 

inkább, mert a szóban forgó tanítók többsége ide sorolható. Ök a félelemben, folyamatos 

rettegésben élôk. A kisebbségi sorsban élô tanítók - néhány szerencsésebb idôszakot leszámítva - 

folyamatosan kiszolgáltatott helyzetben voltak és vannak, melynek különbözô változatai 

alakultak ki. 

Azok, akik állami alkalmazottak, elsôsorban a hivatalos államrendet kötelesek szolgálni, hiszen 

onnan kapják fizetésüket. Jövedelmüket viszont azért kapják, mert magyarul tanítanak, tehát a 

"közvetlen megrendelô" kívánságaitól sem lehet eltekinteni. Ez önmagában olyan kétoldalú 

nyomást jelent, amibôl csak a korábban részletezett szerencsésebb idôszakokban lehetett és lehet 

kibújni, lélegzetet venni. Más esetekben viszont fokozódik a nyomás. Esetükben, különösen 

Erdélyben egészen másfajta szituációt jelentett az iskolák l945 utáni államosítása, mint másutt, 

hiszen itt éppen olyan iskolák kerültek állami kézbe, melyek korábban a magyar nyelvő iskolázás 

egyetlen megoldását jelentették. Mindez tovább fokozódott azzal az ideológiai nyomással, és 

nagyfokú türelmetlenséggel, mely egyoldalúan klerikálisnak és ellenségesnek minôsítette és 

minôsít minden felekezeti vonatkozású, iskolát érintô történést. Különösen falun - de nemegyszer 

városokban is - bonyolítja a helyzetet az a tény, hogy a kisebbségi magyarság számára a templom 

maradt az egyetlen hely, ahol korlátozások nélkül használhatta anyanyelvét. A más vilgánézet 

jegyében dolgozó tanító esetenként nemcsak az "ideológiai harcot" folytatta, hanem az anyanyelv 

e módon való gyakorlása ellen is fellépett. 

De nemcsak ilyen jellegő félelmek gyötrik a tanítókat. Van, aki a felügyelettôl való félelmében 

elônyben részesíti az államnyelv gondozását, s ezért feláldozza a gyerekekkel kialakítandó 

kontaktusát. Félelmében olyanokat követel a gyerekektôl, melyet normális viszonyok között 

sohasem tenne. Az így viselkedô tanító, azután nemcsak tanítványai utálatát váltja ki, hanem a 

szülôkét és a tágabb közösségét is. 

152 

96

Hiba! 

A 

könyv 

A félelmek további indítéka a szülôk viszonyulása a magyar iskolához. Az a folyamat, jelzı 

miszerint a szülôk bizonyos része nem anyanyelvén, hanem a hatalmi pozícióban levô nem 

nemzet nyelvén akarja tanítani gyerekét, már a két világháború között megindult, s létezik 

különbözô intenzitással, de mindmáig jelen van a szomszéd országok iskolázási 

. 

megoldásaiban. Ebben a szituációban a szülôk elfordulása egyenlô lehet az álláshely 

felszámolásával, illetve annak elvesztésével. 

Keveredik a félelem az óvatossággal, a különbözô politkai események, nézetek megitélése 

ügyében. Az elsô és második világháború utáni békekötéshez, l956-hoz, l968-hoz, a jelen 

romániai állapotaihoz másként viszonyulnka a tankönyvek és más a tanító álláspontja, amit 

többnyire nem tanácsos nyiltan vállalni. Baráti körökben, szőkebb társaságban, suttogva, 

enyhültebb idôszakban kevésbé rejtôzkódve megbeszélik, vitatják ezeket a történésket, de valódi 

nyilvánossága nem teremtôdött problémáiknak. 

T A R T A L O M 

Elôszó 2 

A népoktatás és a tanítók 4 

Mővelôdéspolitikusok és társadalomtudósok a 

tanítókról és a népoktatásról 18 

A tanítók rekrutációjának és életfeltételeinek 

alakulása 36 

A felekezeti jelleg meghatározó elemei 48 

A tanítók alkalmazása, az iskolaszékek funkciója 65 

A nem szakmai nyilvánosság által kialakított 

tanító-image 79

Háromszáz tanító pályaképe 95 

A magyar tanítóképzés és a tanítók helyzete a 

szomszédos országokban 113 

98

Pethő László

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?