Palasovszky Ödön - Manifesztum

PALASOVSZKY ÖDÖN
MANIFESZTUM

PALASOVSZKY ÖDÖN
MANIFESZTUM

PALASOVSZKY ÖDÖN
MANIFESZTUM

MANIFESZTUM
1922

6
LE

a csendélettel
a dekorációval
a szép lelkek macskazenéjével
a művésszel mert eladta magát
a hedonizmus cifra penészvirágaival
7

KIÁLTVÁNY
A TÖMEGEK
UJ KULTÚRÁJÁÉRT
8

9

10
LE

A MŰVÉSSZEL,
mert eladta magát.
11

12
LE

a csendélettel
a dekorációval
a szép lelkek macskazenéjével
a művésszel mert eladta magát
a hedonizmus cifra penészvirágaival
13

Áhitatos
NAGY
14

MŰVÉSZETET
a millióknak.
15

A
felszabadult
ember
művészetét.
16

Ki az utcára a tömegek elé.
Manifesztum első kiadása.
Budapest, 1922
17

UJ
csodákat a piacokra,
mitoszokat a hirdetőtáblákra,
viziókat a falakra,
kórusokat és
tragédiát várunk a tereken.
A művészetet a tömegek áhitata teremtette,
de a művészet nem tud már semmi csodát.
18

A művészet
a kolbászgyárosok függőkerteinek ékessége.
déligyümölcs
művelt naccságák számára, kókuszdió,
örök szépség
és krinolin.
a rojtos nadrágu adótisztek vasárnapi szórakozása az orfeumokban.
a fogatlan akadémikusok liliomos kiskertje.
Uj mitoszok jövendőlését várjuk,
de a művészet nem tud semmi csodát,
a művészet már nem a tömegek egybeforrt áhitata,
A MŰVÉSZET ELROHADT.
19

A világ epilepsziáját hordjuk a csontjainkban,
a homlokunkon az őrültek bélyege,
de a művésznek nem fáj az ember pusztulása,
a művész nem sikoltja a tragédiát,
hanem fehér liliomokat szagolgat a dámák üvegházaiban
és szerenádokat okádik a holdvilág alá.
Mi a megváltókért imádkozunk,
de a művész nem kiáltja a tereken az ujisten nevét.
20

Uj mitoszok jövendőlését várjuk,
21

de a költő felült az elefántcsonttoronyba és cifra verset farag,
a próféta álarcában dicsőséget rikolt magának
és a buták tömjénjével illatositja magát.
A festő nem az uj mitoszokat jelenteti meg a házak falán,
hanem a dajkamesék puffadt mumiáit keni a tenyérnyi papirosokra,
a festő felveszi a fotográfusok kenyerét,
olyan élethűen ábrázolja a konflislovakat és a hentesek óraláncát.
A muzsikus mámort fütyöl a telehasu nagybátyámnak a karneválokon
és a világ üdvösségére macskazenét,
barkarollát andalog az orfeumokban,
a cirkuszban bukfencezik
a kopasz férjek hűtlenségének tréfás
és szomoru történetében
és a kokottok csalafintaságát hirszteli,
akik ebbe a kirakatba járnak magukat mutogatni.
22

De a nagyszakállúak mélyen meghajolva kiáltják:
a művészet az ember temploma!
És próféta a művész!
23

A művész elhülyült
az akadémiákon és az örömlányok ágyán.
A művész nem tud semmi csodát.
A művész fehér liliomot szagolgat a kokottok üvegházaiban
és saját képmásában kéjeleg.
A buták pedig így szólanak:
Íme, a művész szíve liliomos edény.
24

A művész eladta magát,
íme lampionokkal díszíti a halárusok függőkertjeit.
A művész eladta magát,
mert nem fáj neki az ember sorsa, hanem rózsalugast épít a félszűzeknek
és a szalámigyárosok dicsőségére csinál dekorációt.
A szalámigyárosok kara pedig így köszönti:
Üdvözlégy igaz művész!
25

Ez a művészet
NEM KELL,
mert elrohadt.
mert nem forrasztja egybe
nagy áhitatban a tömegek millióit,
hogy az élet új értelmére nevelje
és igazabb kultúrák stációja felé hajtsa.
26

mert nem a tömegeké,
de ne is legyen.
Ez a szalonok cifra penészvirága
és tisztátalan mámora.
De még ennek is ostoba,
mert más-más cafranggal ezerszer önmagát kérődzi meg,
pedig még az ökör is más füvet kérődzik minden este.
27

PUSZTULJON
A MŰVÉSZ,
ha elrohadt és eladta magát.
28

Az aki helyére lép,
nem bálvány
és nem lakik elefántcsonttoronyban,
nem holdkóros trubadúr
aki szeretője anyajegyéről énekel.
29

AZ ÚJ MŰVÉSZ
kilép a piacokra,
és a kultúra
új stációját hirdeti
a tömegeknek.
nem ír szép könyveket
a művelt családok asztalára, ez
30

falragaszokon kiáltja
az élet új értelmét:
a fölszabadult egyszerűséget
a fölszabadult tisztaságot,
a munkát
és az egybeforrt áhitat csodáit.
Az új művész nem festi
Pali bácsit szalmakalapban
és nem bosztonozó városatyát farag promenádon, ő
az új értelmű élet nagyszerű vízióit
mázolja a falakra a tereken.
...
Az új művész nem andalog a piszkos orfeumokban
és nem furulyáz mámort a félszűzeknek a koncertek ablaktalan szobáiban, hanem
31

az uj ember
vallásos kórusát vezeti
a szabad ég alatt
ezrek fülehallatára.
Az új művész nem a kokottok mutatványos bódéiban handabandázik,
hanem a függőkertes cicomás kultúrák ezerszer visszatérő tragédiáját kiáltja
és az új fajzatért vívódó ember sorsát
és a korlátlan, egyszerű ember őszinte mozdulataival
szuggerálja az anyák
és szeretők új mítoszát
és a megváltók új mítoszát
és még ezer új mítoszt
32

és amit hiszünk:
az új szűzebb
és teljesebb
stációk látomását.
A művészetet a tömegek
áhitata teremtette
és vissza kell adni
a tömegeknek.
33

Ha a művészet milliók szemeláttára
és fülehallatára sikolt a tereken,
akkor az új kultúra becsületes
és fanatikus ereje lesz.
Akkor nem lesz többet önmagáért való
hitvány gyönyörűség, mint a mandarinnak a vakbele.
Nem lesz puha dekoráció,
szép lelkek szájöblögetése félszűzek buta mámora.
Nem lesz ötpercentes léleknemesitőszer
olyanok számára, akik érettségit tettek.
Nem lesz öregurak sakkjátéka,
esztétikai bukfenc és penészvirág.
34

Nem lesznek többet finom szonettek,
otrombául kigyalult balladák és dohos regények.
Nem lesznek ostoba portrék, csendéletek,
nem lesznek cifra mázolmányok, amelyekből régen kisétált az áhitat.
Nem lesznek ostoba szobrok az urlovasok örök életéért
és nem lesznek nyavalyás szerenádok.
De lesz tömegáhitat s ez
az áhitat odaparancsolja az ...
35

UJ
igéket a hirdetőtáblákra,
viziokat a falakra:
mitoszokat az arénákra:
kórusokat a piacokra.
Az uj művész próféta lesz,
akinek nincs neve.
36

Az uj művészet neve áhitat.
Az uj művészet
a tömegek áhitatában
diktálja a szüzebb és igazabb élet értelmét,
hogy a tömegek eggyéforrt áhitatát
ujabb és teljesebb kulturák stációja felé hajtsa.
37

A MŰVÉSZETET
A TÖMEGEK ÁHITATA
TEREMTETTE
A művészet nem tud semmi csodát.
38

A művészet
a kolbászgyárosok függőkerteinek ékessége.
déligyümölcs
művelt naccságák számára, kókuszdió,
örök szépség
és krinolin.
a rojtos nadrágu adótisztek vasárnapi szórakozása az orfeumokban.
a fogatlan akadémikusok liliomos kiskertje.
Uj mitoszok jövendőlését várjuk.
39

PAMFLET IDEÁLJAITOK
ELLEN A JOBB ÉLETÉRT
40

41

Szívem szivecském elvtársaim!
Apánk hazudott
testvéreink hazudtak
mindnyájan betegek vagyunk!
Ti szeretitek Lizi nénit
aki virágot visz a temetőbe
Szeretitek a kocsisokat
ők egy káromkodásban megenyhülnek!
Szeretitek a jó szülét,
bizony könnyezve mondá: Klárikám édes
ne engedj a sátán csábításainak
mégha olyan szép volna is az ördög
mint maga Harry Liedtke,
gondolj anyádra aki tisztességel nevelt!
Szeretitek a mérnököket
akik elfelejtették a higiénikus városok tervét.
Szeretitek Médikét:
mikor forradalmi lendülettel
odaadta magát a bankfiúnak,
Rodin lebegett, a szeme előtt.
Szeretitek Bimbulát
aki elárasztotta a földet napsugárral,
ő és barátai nemes lelketekre apellálnak.
Szeretitek Fordot az elnökjelöltet,
mozgó munkapadjaival
és szívének páfrányaival.
Szeretitek a házassági szerződéseket,
melyek Jézuskával tartanak rokonságot: Mancika
gyöngyvirággal indul az esküvőre.
Szeretitek Pepi bácsit!
Neki bariton hangja van,
és ismeri a társadalom parancsait,
de igazad van Papi bácsi
mért ne járnál te automolilon!
42

Szeretitek a mozirendezőket
akik hatvan méter magasra építették
a Notre Dame-ot hirdették hogy
a szegény ember legszebb erénye
a béketűrés és Los Angeles környékén
fölvirágoztatták a kokaint.
Szeretitek a zseniket!
Ők próféták ők ihletükben
majd vizet majd tüzet kiáltottak
és akkor jött Napoleon
és mondá a hadsegédnek:
fogja föl utolsó sóhajomat
ez legyen jutalma szolgálataiért!
És ebben minden apokalipszis elszenderült.
Szeretitek a vastag Harkabuszt
aki negyven éves korában
fehér mellényben és gamáslisan
megindult a lépcsőházak
bárok és templomtornyok spirálisában,
a vastag Harkabuszt
aki virágot tépett a Rathaus-Parkban és felírta
a telefonfülkék falaira:
ő a legdrágább a legdrágább!
És mindenki segédkezett neki
aki törékeny volt, és közös pohárból ivott
a melankólikus csótányokkal.
Szeretitek az angora macskákat, ők májjal és
kaláccsal vigasztalják magukat
és tulipános ládák tetején megtalálták
az összes problémák megoldását.
Szeretitek a humanistákat:
„be szépen fütyül a kismadárka!
Ki ruházza a mezők liliomát?
Üdvözlégy ökör
üdvözlégy tehén
üdvözlégy elsőrendű marha,
tégedet énekellek romantikus lendületű
gumisarkaimon mikor pipacskoszorús fejeddel
a trösztök vágóhídjain megállsz
mint hajdan az áldozóhelyek fölött!”
43

A
PIROS
BOLYGÓ
LÁZAI
44

Ki tette lábát a piros bolygóra?
micsoda melegség közeledik!
Meggyulladt utakon megyünk
Ez már a piros bolygó láza.
45

46
SZERETTEK ENGEM?

Házaitok szétnyíltak
és lemaradtak az utak mentén,
látjátok a papírból kivágott betlehemek
már egészen megszenesedtek.
Érzitek milyen meleg van itt?
47

Hát persze
Bizony nagy volt a sírás
tegnap amikor útrakeltünk
Anyácskátok telezokogta zsebkendőjét
férjek sikongva túrták föl a hideg ágyat
munkaadók szörnyen kiáltoztak!
Csak nem szomorkodtok ti is?
Azt hittétek ez már itt a Kánaán,
ojjé hisz oda el se érünk:
A piros bolygó fájdalom!
Lehetett volna öröm is,
de apáitok így akarták.
48

Látjátok-e azt a fiút aki most a puskák elé áll?
AZ ÉN VAGYOK.
Látjátok-e azt a hullát aki ott a magasban ingáz?
AZ IS ÉN VAGYOK.
Halljátok az aggastyánokat?
a matrónák szörnyen átkozódnak:
49

Ez az aki az istent megharapta
ez az aki dicsérte a tolvajokat
ez az aki leköpte a mi méltóságunkat
ez az aki fölmetszette a pompás gyomrainkat
hogy a fürészport meggyújtsa bennünk
TIPORJÁTOK EL A FEJÉT!
Ez az aki nevette a törvényt,
ez az aki a karácsonyt elvette tőlünk
Ez az aki akarta
hogy dollárkirályok keble alatt
tigrisek becsukják torkukat
és mikor jön a szép tavasz
pirosan doromboljanak tifelétek,
TIPORJÁTOK EL A FEJÉT!
50

TÉPJÉTEK KI GONOSZ NYELVÉT
mellyel fiainkat megbabonázta,
FURJÁTOK KI A SZEMÉT
mellyel megrontotta a lányainkat.
ÁSSÁTOK KI A SZIVÉT
Tűz megégesse viz benyelje
mert még holtan is elveszejt minket!
51

52
NE FÉLJETEK HISZEN ITT VAGYOK!

Gyere kedves ha akarod az élet másik felét.
53

Istenem milyen nyomorultak voltunk,
ebből muszáj hogy egy nagyon jó legyen.
Meggyulladt utakon menjetek,
elétek melegítem a lábaimat.
Megmutatjuk a hegeinket,
ne sikoltsatok, ugye rémes?
Mit üvöltenek odaát a korgó gyomrok:
A munka szenny
a munka gyalázat
a munka piszok!
Nohát mostan majd meglátjátok
az igazi produkciót
Meglátjátok elszabadult testeitekből
micsoda erők kelnek útra!
54

Hisztériádban szenzációk,
neuraszténiádban energiák!
Mi viseljük a munka másik arcát:
Fiatal mechanizmusok mozdulnak bennünk
a piros bolygó lázaiban!
Drága fiúk
A cédák kiszopták belőlük az igazságot
a cédák mítoszokat csiklandoztak belénk,
Sokat fizettünk mégse volt ízük,
De most úgy kígyózunk egymás fölé
úgy taszítjuk széjjel derekunkat
ahogy azelőtt sose tudtuk.
55

56
Gyere kedves ha akarod az élet másik felét,
most én tanítlak szeretni benneteket.
Mert mi a ti bárgyú szerelmetek
mi ez ahhoz amit én tudok?

Gyere kedves
Papjaitok és költőitek
elmállanak izzó tenyereitekben,
ágyaitok lassan fölemelkednek
és elszabadulnak alólatok.
Nézz oda kedves
Valaki ide-oda jár
valami nagy fényességet cipel
Látod akivel találkozik
akinek a kezét megfogja,
mindenki megforrósodik,
Látjátok ez volt az én szeretőm
egyedül az enyém odaát
Mikor kitolták a szemeimet,
az ő szemei nőttek belém
Nézzétek hogy világít a lábanyoma.
57

Fiúk és lányok
én nektek adom ezt az asszonyt.
Mert az én asszonyom nem az enyém
az én asszonyom a tiétek
És én se vagyok az övé
Én is a tiétek vagyok.
Most én tanítlak szeretni benneteket.
Ugye azt mondtam nincs szeretet
Csak harc harc harc jégkorszaktól jégkorszakig,
Mű-szívek aszpik-szívek krisztálycukor-szívek
Most én tanítlak szeretni benneteket.
Közeledik felénk a piros bolygó
közeledik a másik reláció
a nomádok jó közössége.
58

Ne sírj édes.
Olyan nagyon fáj?
Bizony szeretni fájdalom!
Gyűlölni könnyű gyűlölni jó szörnyen megtanultunk
De jaj szeretni fájdalom
csonka véres kapcsainkkal,
míg az új relációkba eljutunk.
Gyere kedves
Odaát kifúrják a szemeinket
megnyúznak szépen és megégetnek elevenen,
Édesapánk áll a kemencénél!
Ne sikolts ne sikolts
Hiszen nem ez a tűz éget minket,
hanem a piros bolygó láza!
Gyere kedves
59

NÉHÁNY
KÉRDÉST
TETTEK FÖL
NEKEM.
EZEKRE
SZERETNÉK
VÁLASZOLNI.
60

61

Első kérdés:
Mi indított minket,
egykori fiatalokat
egy fél évszázaddal ezelőtt arra,
hogy versekkel, táncokkal,
színházakkal dúljuk föl a világot
– és kihívjuk magunk ellen
a sors haragját?
Mondhatnám azt,
hogy művészek voltunk,
és meg akartunk nyilatkozni.
De ez csak az igazság egyik fele.
62

Hanem: előadtunk mi egy drámát,
ahol a jelenetek során egy kilép a népből,
és így szól a hőshöz:
„a mi fájdalmunk parancsolt ide téged.
Teljesítsd, amit rendelt számodra a pillanat.”
Nos, mi, akkori fiatalok,
mindnyájan hallottuk ezt a szózatot,
mindannyian hallottuk ezt a hangot.
És ez az igazság másik fele.
63

Második kérdés:
Miről folyt a vita?
Miről is vitáztunk mi
akkori pápákkal,
cézárokkal,
színházigazgatókkal
és cenzorokkal?
Például, hogy mi a a fontosabb:
a kő vagy a malter.
Mi azt mondtuk, hogy a kő.
Ők: hogy a malter. a kő! a malter!
a malter! a kő! – erről folyt a vita. Erről is.
64

Azután: sokan azt mondották,
hogy a világ kész. Nem szabad hozzányúlni.
Mi úgy gondoltuk, hogy a világ még nincs lezárva.
Az ember állt színházunk érdeklődésének középpontjában.
De mi úgy tudtuk, hogy az ember változó valami.
Hogy az ember sincs még befejezve.
Még lehet új színekkel dúsítani.
Innen, a színpadról is. Színekkel, feszültségekkel.
A szemét is lehet még egy kicsit jobban kinyitni.
Hogy lehet még új fényt adni az emberi törekvéseknek.
Szóval: nem az ember és a világ érdekelt minket,
hanem a „változó ember” – a „ változó világ” dolgai közt.
Ezt nem szerették. Ezért haragudtak.
65

Harmadik kérdés:
Hogy a színpadtól,
az írótól,
a rendezőtől
mit is vártunk?
Erre tulajdonképpen válaszoltam.
Azt szerettük volna,
hogy a színház
amolyan erjesztő kovász legyen.
66

Az írótól azt vártuk,
hogy törje föl a keserű magokat.
A rendezőtől,
hogy zsilipeket tépjen föl
a publikumban.
A színésztől,
hogy szaggasson le magáról
minden sallangot
és fogja kézen az embereket,
segítsen nekik,
hogy kiléphessenek önmagukból.
67

Negyedik kérdés:
Mit hagyunk örökül az utókorra?
Azt nem tudom.
Az ember egyszer csak
azon veszi magát észre,
hogy nincs már semmije.
68

Hogy mit szerettünk volna örökül hagyni a fiatalokra?
Sok mindent.
A kísérlet elvét
és a kezdeményezés kivívott jogát.
A lényeg és a nagyság keresését.
Az egész dolgoknak,
az összetéveszthetetlen dolgoknak szeretetét.
A szembenézéseket.
A fantáziát.
A merészséget.
A meredekséget.
Ilyesmiket.
69

Utolsó kérdés:
Hogyan tudtuk
a Lényegretörő Színházat megvalósítani,
rendőrkardok és csendőrszuronyok ellen,
majd meg a dogmatizmus
és sematizmus hétfejű sárkányai ellen?
A felelet egyszerű.
70

Van a növénynek egy tulajdonsága,
a heliotropizmus.
Vagyis hogy a fény felé fordul.
Mi hittünk benne,
hogy ez a tulajdonság
megvan az emberben is.
Elhangzott a lényegretörő Színház Fészek Klub-beli emlékestjének bevezetőjeként.
Megjelent az élet és irodalom-ban, 1970.
71

72
OPÁL HIMNUSZ

73

Állj meg.
Állj meg és kiálts.
Kiáltsd ki ami benned lakik.
Ne félj.
Ami űz, ami hajt –
ami felé törtetsz,
ami fáj,
ami jó.
Kiáltsd ki szóval, jajjal,
kiáltsd ki kezeid gesztusával
arcod tekintetével,
tested táncával.
Kiáltsd ki az élet értelmét,
tetteid értelmét, szenvedéseid
és küzdelmeid ragyogó és
szörnyű értelmét. – –
74

Ember vagy. Az öröm játékai legyenek ezek.
A fájdalom játékai.
Teremtő kedved játékai
Teremtő fantáziád gazdag játékai.
A szenvedélyek játékai,
mert ezek paskolnak téged a sírig.
A harcok játékai,
mert küzdő ember vagy
és nem pihenhetsz.
Erők játékai
– melyek sorsodból fakadnak és megszabják sorsodat.
Ritmusok, energiák, formák játékai,
tiszta anyagok sugarak játékai, melyekbe két vállad ágyazva van.
Fények és hangok és moccanások,
– iramok – törvényszerűségek játékai
–Teremtő és romboló tested, szélfútta lelked játékai – –
75

Mert mind egy család, akit te szeretsz.
Keresd meg őket a te játékaidban.
Keresd meg magadat is.
Hol vagy te? hol vagy?
Mert mind egy család,
akinek a szemében ugyanaz a tűz villan.
Akivel egy pohárból iszol
aki szereti azt, akit te szeretsz
akivel egy kereket hajtasz
akivel egy tóba nézel.
Akivel egy a hited. Egy az örömöd.
Akivel egysorban raboskodsz, görnyedsz,
egysorban harcolsz és egy eszméért hullasz le némán.
Keresd meg őket a te játékaidban.
Kiálts nekik: a te vérszerinti rokonaidnak –
76

Üdvözöld velem a napot, és az áramokat melyek arcodat beragyogják.
Üdvözöld velem az eleveneket és holtakat.
Üdvözölj velem mindent ami moccan, ami harsan, ami tündöklik
ami száguld, ami gyújt
ami formál.
A föld erőit, a test erőit, a lélek erőit.
A dolgok másuló alakját, arcát.
A dolgok magvát. Gáttalan iramát.
Akarsz másféle házat? akarsz másféle munkát?
Akarsz másféle közösséget? akarsz másféle gondolatokat?
Úgy ahogyan a lelked kivánja?
a te szabad és bátor, nyugtalan lelked?
77

Tervezte:
VÁRKUTI TÜNDE KRISZTINA

METROPOLITAN
2016

LE
a csendélettel
a dekorációval
a szép lelkek macskazenéjével
a művésszel mert eladta magát
a hedonizmus cifra penészvirágaival