ENSZ Fenntartható Fejlődési Célok II. - Az éhezés megszűntetése Magyarországon
01.04.2019 • Views
Share Embed Flag

ENSZ Fenntartható Fejlődési Célok II. - Az éhezés megszűntetése Magyarországon

ePAPER READ
DOWNLOAD ePAPER
  • No tags were found...
okopoliszalapitvany

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

START NOW

ORSZÁGUNK-VILÁGUNK ÁTALAKÍTÁSA<br />

A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS<br />

TERÉN 2030-IG MEGOLDANDÓ FELADATAINK<br />

<strong>Az</strong> Ökopolisz Alapítvány Ökopódium sorozata<br />

SOROZATSZERKESZTŐ: ZLINSZKY JÁNOS

Sorozatszerkesztő: Zlinszky János<br />

Szerkesztette: Fülöp Sándor<br />

Közreműködők: Barsi Attila<br />

Szabadkai Andrea<br />

Gyulai Iván<br />

Szabó G. Gábor<br />

Rakonczai János<br />

Tóth Gergely<br />

Hufnagel Levente<br />

Molnár Zsolt<br />

Sallai Róbert Benedek<br />

© Ökopolisz Alapítvány, 2018<br />

A kiadó a kiadói jogot fenntartja. A kiadó írásbeli hozzájárulása nélkül sem a teljes mű,<br />

sem annak része semmilyen formában nem sokszorosítható.<br />

ISBN 978 963 89552 1 0<br />

Kiadó: Ökopolisz Alapítvány<br />

1068 Budapest, Felsőerdősor u. 12–14.<br />

Telefon: (+36) 30 542 4115<br />

Internet: www.okopoliszalapitvany.hu<br />

E-mail: info@okopoliszalapitvany.hu<br />

Felelős kiadók: Lengyel Szilvia, dr. Fülöp Sándor PhD kuratóriumi társelnökök<br />

1. kiadás, 2018<br />

Terjedelem: 10,5 (A/5) ív<br />

Látvány- és tipográfiai terv: Névery Tibor<br />

Nyomdai előkészítés: TypoStúdió Kkt.<br />

Nyomta és kötötte: Alföldi Nyomda Zrt., Debrecen<br />

Felelős vezető: György Géza vezérigazgató

BEVEZETÉS A SOROZAT EGÉSZÉHEZ<br />

<strong>Az</strong> Ökopolisz Alapítvány 2016 novemberében elkezdett egy 17 darabból álló<br />

Ökopódium sorozatot az <strong>ENSZ</strong> fenntartható fejlődés célkitűzéseiről, a 2015. szeptember<br />

15-én az <strong>ENSZ</strong> Közgyűlése által elfogadott A világunk átalakítása 2030-ig<br />

című dokumentumról (a továbbiakban: SDG). Mivel nem kötelező nem zetközi<br />

jogi normáról van szó, a végrehajtása attól függ, mekkora társadalmi figyelem<br />

és politikai akarat alakul ki körülötte. Erre tekintettel <strong>Magyarországon</strong> elindítunk<br />

egy konferenciasorozatot, amely során a fenntartható fejlődés célki tű zése<br />

ket neves szakemberekkel vitatjuk meg, a vita eredményét írásba foglaljuk és<br />

igyekszünk minél szélesebb körben terjeszteni úgy, hogy eközben további véleményeket<br />

gyűjtünk a témában érintett hatóságoktól, tudományos, egyházi és<br />

ci-vil szervezetektől, olyan szakértőktől, akiket nem tudtunk meghívni egy háromórás<br />

konferenciára. A véleményekkel és viszontvéleményekkel gazdagítjuk majd<br />

a ki ad ványt, és remélhetőleg elindítunk egy olyan szakmai, társadalmi-politikai<br />

párbeszédet, amely az SDG-t és annak megvalósítását segít napirenden tartani<br />

or szágunkban.<br />

Magyarországnak kiemelt szerepe volt az SDG megfogalmazásában, hiszen<br />

Kő rösi Csaba, magyar <strong>ENSZ</strong>-nagykövet társelnöke volt a célokat megszövegező<br />

bizottságnak. Ha a jelenlegi projekttel sikerül jó példát mutatnunk, ahhoz is<br />

hoz zájárulhatunk majd, hogy világszerte hasonló programok induljanak, és az<br />

ered ményeiket az egyes országok egymással összevessék, tanuljanak egymástól,<br />

ösztönözzék egymást.<br />

<strong>Az</strong> SDG megérdemli a szakma, a társadalom és a politikai, állami döntéshozók<br />

kiemelt figyelmét. A fenntartható fejlődéssel foglalkozó különböző szakmák művelői<br />

között ma már nem vitatott, hogy a világ az ökológiai katasztrófahelyzetek<br />

rendszerével néz szembe, amelyek közül legalább három, a klímaváltozás, a biodiverzitás<br />

csökkenése és a mezőgazdasági termelésre alkalmas földek pusztulása<br />

már visszafordíthatatlan. 1 A globális helyzetértékelésre és a megoldási lehetőségek<br />

fölvázolására több kiemelkedő magánkezdeményezés is vállalkozott, így a World<br />

1<br />

Rockström et al.: A safe operating space for Humanity, Nature, Vol. 461/24, September<br />

2009.<br />

5

Future Council GPACT (Globális Ágazati Politikai Akcióprogram) 2 és az Oxford<br />

Martin Commission Now for the Long Term 3 című kiadványai. Valamennyien<br />

egyetértenek azzal, hogy a rendszerszintű fenyegetéssel szemben a világnak öszszetett,<br />

rendszerszemléletű válaszokat kell megfogalmaznia és végrehajtania. <strong>Az</strong><br />

SDG is ebben a szellemben készült, több száz, különböző szakterületen vezető<br />

tudós közreműködésével. Mivel az <strong>ENSZ</strong> Közgyűlése is elfogadta mint a 2030-ig<br />

terjedő időszak társadalmi-gazdasági és környezetvédelmi fejlesztéseinek összehangolt<br />

vezérfonalát, az SDG tudományos megalapozottságához nemzetközi jogi<br />

tekintély, az <strong>ENSZ</strong> globális közösségének közösen kimunkált akarata is járul.<br />

2<br />

www.worldfuturecouncil.org/inc/uploads/2016/02/WFC_2014_Global_Policy_Action_<br />

Plan.pdf<br />

3<br />

www.oxfordmartin.ox.ac.uk/downloads/commission/Oxford_Martin_Now_for_the_<br />

Long_Term.pdf<br />

6

17 CÉ<br />

EGÉNYSÉG<br />

ZÁMOLÁSA<br />

AZ ÉHEZÉS<br />

MEGSZÜNTETÉSE<br />

EGÉSZSÉ<br />

JÓLLÉT<br />

FIZETHETŐ ÉS<br />

TA ENERGIA<br />

2. CÉLKITŰZÉS: VÉGET VETÜNK AZ ÉHEZÉSNEK,<br />

TISZTESSÉGES<br />

ÉLELMISZER-BIZTONSÁGOT ÉS JAVULÓ<br />

MUNKA ÉS GAZDASÁGI<br />

TÁPLÁLÉKELLÁTÁST<br />

NÖVEKEDÉS<br />

TEREMTÜNK, ÉS ELŐMOZDÍTJUK<br />

A FENNTARTHATÓ MEZŐGAZDASÁGOT<br />

SZERKESZTETTE: FÜLÖP SÁNDOR<br />

IPAR, INNO<br />

INFRASTRU<br />

LÉPÉS AZ<br />

AJLATVÁLTOZÁS<br />

EN<br />

ÓCEÁNOK ÉS<br />

TENGEREK VÉDELME<br />

SZÁRAZ<br />

ÖKOSZIS<br />

VÉDELM

TARTALOM<br />

BEVEZETÉS A 2. CÉLKITŰZÉS KÖTETÉHEZ 9<br />

VÉGET VETÜNK AZ ÉHEZÉSNEK, ÉLELMEZÉSBIZTONSÁGOT ÉS JAVULÓ TÁPLÁLÉKELLÁTÁST TEREMTÜNK, ÉS<br />

ELŐMOZDÍTJUK A FENNTARTHATÓ MEZŐGAZDASÁGOT 16<br />

ZLINSZKY JÁNOS:<br />

AZ SDG 2. CÉL ELHELYEZÉSE AZ SDG RENDSZERÉBEN, ÖSSZEFÜGGÉSEI MÁS CÉLOKKAL 18<br />

BARSI ATTILA:<br />

AZ IPARSZERŰ ÉLELMISZER-TERMELÉS FENNTARTHATÓSÁGA – A BIZTONSÁGOS JÖVŐ A MÚLT<br />

HAGYOMÁNYÁBÓL FAKAD 28<br />

SZABADKAI ANDREA:<br />

KISGAZDASÁGOK, KISTERMELŐK TEVÉKENYSÉGE ÉLELMISZER-BIZTONSÁGI, GAZDASÁGI, TÁRSADALMI<br />

ÉS FEJLESZTÉSPOLITIKAI MEGKÖZELÍTÉSBEN 36<br />

GYULAI IVÁN:<br />

A FENNTARTHATÓ MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS ÖKOLÓGIAI FELTÉTELEI 46<br />

SZABÓ G. GÁBOR:<br />

A SZÖVETKEZÉS, EGYÜTTMŰKÖDÉS JELENTŐSÉGE, AKADÁLYAI ÉS FELTÉTELEI A MEZŐGAZDASÁGBAN<br />

KÜLFÖLDI MINTÁK ÉS EGY MAGYARORSZÁGI ORSZÁGOS FELMÉRÉS TAPASZTALATAI ALAPJÁN 51<br />

RAKONCZAI JÁNOS:<br />

A KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSAI TÁJAINKON 64<br />

TÓTH GERGELY:<br />

TALAJMINŐSÉG ÉS ÉLELMISZER-BIZTONSÁG – HAZAI ÉS GLOBÁLIS HELYZET ÉS KIHÍVÁSOK 81<br />

HUFNAGEL LEVENTE:<br />

KLÍMAADAPTÁCIÓS KIHÍVÁSOK ÉS TEENDŐK A MEZŐGAZDASÁG FENNTARTHATÓSÁGÁNAK<br />

MEGTEREMTÉSÉBEN ÉS A BIODIVERZITÁS MEGŐRZÉSÉBEN 92<br />

MOLNÁR ZSOLT:<br />

A HAGYOMÁNYOS ÖKOLÓGIAI TUDÁS SZEREPE A FENNTARTHATÓSÁGI CÉLOK KAPCSÁN (KORREFERÁTUM) 103<br />

FÜLÖP SÁNDOR<br />

AZ ÉLELMISZER-BIZTONSÁG TÁRSADALMI HÁTTERE ÉS JOGI SZABÁLYOZÁSA 109<br />

SALLAI RÓBERT BENEDEK:<br />

ÖSSZEFOGLALÓ, ZÁRSZÓ 133<br />

9

BEVEZETÉS A 2. CÉLKITŰZÉS KÖTETÉHEZ<br />

<strong>Az</strong> SDG 2. cél egyszerű: elegendő és jó táplálékot kell biztosítanunk mindenkinek,<br />

az új generációk ne ismerjék meg az <strong>éhezés</strong> érzését, alkotó energiájukat, akaratukat,<br />

tehetségüket magasabb rendű célokra fordíthassák. A táplálék biztosítsa<br />

egész sé güket, és segítse elő szellemi és fizikai fejlődésüket minden életkorban és<br />

élethelyzetben (2.1. és 2.2. célok). <strong>Az</strong> SDG szerkesztői és aláírói jól látták, hogy<br />

ezeket a célokat az ún. iparszerű mezőgazdaság kizárólagos vagy akár túlnyomó<br />

elterjedtsége mellett nem fogjuk tudni megvalósítani. A kistermelők rugalmas<br />

és sokféle tevékenysége az élelmiszer-biztonság kulcskérdése, ezért a társadalmaknak<br />

támogatni kell őket, hatékony jogi és intézményi feltételeket kell teremteni<br />

a fejlődésükhöz, és biztosítani kell az erőforrásokhoz, termelőeszközökhöz<br />

való igazságos hozzáférésüket (2.3.). <strong>Az</strong> iparszerű mezőgazdaság gyakorlata nem<br />

ös szeegyeztethető a mezőgazdaságtól függő ökoszisztémák fenntarthatóságával<br />

és a talaj ökológiai szolgáltatásainak fennmaradásával sem, csökkenti vagy akár<br />

vissza is fordíthatja kedvező hatásait egyebek között a klímára, a vízvédelemre<br />

és az élővilágra (2.4.). A nagy összefonódott mezőgazdasági és vegyipari mul tinacionális<br />

cégek veszélyeztetik a mezőgazdaság genetikai erőforrásait is, az ál ta -<br />

luk kialakított fogyasztási gyakorlat a több ezer elérhető és fogyasztható növény -<br />

fajtából csupán néhány tucatnyira terjed ki (2.5.). <strong>Az</strong> élelmiszer-biz ton ságot<br />

támogató mezőgazdaság ezzel szemben egyaránt támaszkodik a hagyo má nyos<br />

tudásra és a fenti célokat is szem előtt tartó új kutatások, fejlesztések eredményeire<br />

(2.a.). Végül, hogy az élelmiszer-biztonság helyzete az egész világon egyformán<br />

javulni tudjon, le kell bontani a piaci torzulásokat, meg kell szüntetni az élelmiszer-alapanyagok<br />

árának veszélyes ingadozásait (2.b.).<br />

A 2. SDG-célról szervezett konferencia előadói és a jelen kötet szerzői között<br />

szerencsésen keveredtek a civil és az akadémiai szemléletű szakemberek. Holisztikus<br />

és analitikus elemzésekben egyaránt részünk volt és láthattuk, hogy az elkötelezett<br />

gyakorlati és az elmélyült, elméleti megközelítések nagyszerűen egybecsengenek.<br />

<strong>Az</strong> előadók ennek folytán tehát minden oldalról megvilágították az élelmiszer-biztonság<br />

makro- és mikroszintű feltételrendszerét, sőt szubjektív hátterét is.<br />

Zlinszky János – az első kötethez hasonlóan – áttekinti az adott SDG-cél kapcsolatrendszerét.<br />

Egyfelől a vízvédelemmel-vízgazdálkodással, a biodiver zi tás sal,<br />

11

a klímavédelemmel, másfelől a szegénység elleni harccal és az egész séggel egészen<br />

nyilvánvaló és szoros a kapcsolat, de számos egyéb SDG-cél is felmerül még<br />

a cikkben. Ezúttal a szerző az SDG-célok tágabb ökológiai és társadalmi összefüggésrendszerét<br />

is bemutatja az ismert „bagel” (amerikai fánk) ábra segít ségével,<br />

továbbá felhívja a figyelmet egy nemzetközi összehasonlító adatsorra, ahol<br />

34 fejlett ország SDG-teljesítményét értékelik. <strong>Az</strong> élelmiszer-biztonság terén szinte<br />

egyik országnak sem kitűnő a bizonyítványa, Magyarországé sem. A kötet cikkei<br />

nagyon sok adalékkal szolgálnak ahhoz, hogy milyen alapvető strukturális és<br />

szemléleti akadálya vanannak, hogy hosszú távú biztonságos élelmiszer-ellá tásról<br />

beszéljünk.<br />

Barsi Attila, a Krisna-völgyi közösség főagronómusa szerint az iparszerű mezőgazdaság<br />

letért erről az útról: az élelmiszer-termelés kőolajfüggővé vált, átalakult<br />

a birtokszerkezet és vele a tájhasználat, a természetes élőhelyek beszűkültek,<br />

el tűnt a táj egészséges mozaikossága, a profithajhászás pedig a természeti erőfor<br />

rások, a talaj és a vizek gátlástalan kizsákmányolásához vezetett. <strong>Az</strong> élel mi -<br />

szer termelésben „biztonságos jövőnk a múlt hagyományából fakad”, írja a szerző,<br />

és bemutatja, hogy közösségük a gyakorlatban is sikerrel tudta alkalmazni<br />

ezt az elvet. A vegetáriánus étrenddel, ami meggyőződésükből fakad, a húst is<br />

tartalmazó étrendhez képest a mezőgazdasági terület töredékére van csak szükségük<br />

a közösség biztonságos és egészséges ellátásához. Ehhez hozzájárul az is,<br />

hogy nagyon sokféle terményt termesztenek, komoly erőfeszítéseket tesznek,<br />

hogy a hagyományos mezőgazdasági gyakorlatokkal együtt a régen termesztett<br />

sokféle zöldség- és gyümölcsfajta is fennmaradhasson.<br />

Szabadkai Andrea kiemeli, hogy az IFFY 4 szerintis is a világon elfogyasztott élelmiszerek<br />

70%-ának termesztése a családi gazdaságokban folyik. <strong>Az</strong> élelmiszerbiztonság<br />

szempontjából a családi gazdaságok kiemelkedő értékekkel bírnak.<br />

A rövid ellátási lánc (közvetlen vagy egy köztes szereplős értékesítés) a termelőtől<br />

a vásárlóig biztosítja a nyomon követhető, bizalmi kereteket. A termelés ru galmas<br />

sága és diverzitása, a természetkímélő eljárások is mind a családi élelmiszerelőállítás<br />

mellett szólnak. Ezeknek a termelőknek önmagukban azonban kicsi<br />

a gazdasági erejük, nem hitelképesek, nem képesek érvényesíteni az érdekeiket<br />

a piacon. A helyi éttermek és vendéglátóhelyek például szívesen használnának<br />

friss, helyi áruból készült ételeket, azonban nehéz tartós, megbízható gazdasági<br />

4<br />

www.familyfarmingcampaign.net/en/home<br />

12

kapcsolatokat kiépíteni egyenként a kistermelőkkel: nem tudnak rendszeresen,<br />

pontosan és kellő mennyiségben szállítani a megrendelőknek. A kistermelőknek,<br />

családi gazdaságoknak tehát támogatásra lenne szüksége, egyfelől barátságos,<br />

a körülményeiket ismerő és azokhoz igazodó szabályozási környezetre, más -<br />

felől stabil vásárlóerővel rendelkező, egészség- és környezettudatos fogyasztók<br />

növek vő táborára. A kistermelőknek természetesen maguknak is változtatniuk<br />

kellene a szemléletükön ahhoz, hogy valóban sikeresek lehessenek.<br />

Gyulai Iván az élelmiszerbiztonság globális helyzetére nézve rossz hírt közöl –<br />

sajnos eléggé meggyőzően: a fenntartható mezőgazdaság elképzelése fából vaskarika,<br />

hiszen romló környezeti feltételek mellett egy növekvő népességet nem<br />

lehet fenntartható módon kielégíteni. <strong>Az</strong> iparszerű mezőgazdaság feléli saját<br />

ökológiai alapjait a talajpusztulás, a talajvíz szintjének süllyedése, a génkészlet<br />

beszűkítése, az éghajlatváltozás és a biogeokémiai ciklusok megzavarása révén.<br />

Három ökológiai feltételt kellene biztosítani: a talajtakarás biztosítása, a talajszer<br />

kezet megőrzése, és a talaj élővilágának a helyreállítása. A szerző amellett<br />

érvel, hogy meg kell szüntetni a talajforgatásos gazdálkodást (ásás és szántás), ki<br />

kell vezetni a műtrágyák és az összes növényvédő szer használatát is. A konferencián<br />

lezajlott eszmecserék közben többen megerősítették, hogy ezáltal ugyan valamennyire<br />

csökkennek a termésátlagok, de az élelmiszer beltartalma lénye ge sen<br />

gazdagabb lesz, a termelés pedig fenntartható.<br />

Mintha Szabadkai Andrea előadását kívánta volna alátámasztani, Szabó G. Gá bor<br />

mezőgazdasági szövetkezetekről szóló előadásában kifejtette, hogy elsősorban a<br />

helyi ellátásba való bekapcsolódás elősegítése végett van a szövetkezetekre szükség.<br />

Ez egy olyan vállalkozási forma, ahol a tulajdonosok egyben a vállalkozás<br />

leg fontosabb ügyfelei is, hiszen az ő gazdálkodásukat teszi hatékonyabbá, eredmé<br />

nyesebbé a piaci versenyben. Csökkenti a piaci és technológiai kockázatot,<br />

szorosabb, bizalmi kapcsolatot alakít ki a fogyasztók egy nagyobb csoportjával és<br />

a kölcsönös ellenőrzés, kommunikáció közösségi hatásai hozzájárulnak a környezet<br />

megóvásához is. Ahogy a szövetkezetek szervezettsége nő, gazdasági ereje<br />

szintén, a piaci árakhoz és egyéb körülményekhez történő alkalmazkodás olyan<br />

sikeres lehet, hogy azt egyre inkább felválthatja a piac befolyásolásának képessége.<br />

<strong>Magyarországon</strong> sajnos mindezek ellenére meglehetősen alacsony a szövetkezési<br />

kedv, a termelők kevesebb mint fele vett részt valaha is ilyen szer veződésben,<br />

és akkor is többnyire csak valamelyik kevésbé bonyolult, lazább kapcsolódást<br />

13

lehetővé tevő megoldásban. Mindenki maga szeretne boldogulni, nem bízik meg<br />

másokban, rosszak a tapasztalatai, igazából pedig nincsenek is tapasztalatai, és<br />

nem is nagyon jut hozzá megbízható információhoz a szö vet kezetek lehetséges<br />

formáiról és azok előnyeiről.<br />

Nagy szükség lenne pedig minden olyan megoldásra, amely a mezőgazdasági<br />

kis termelők biztonságát növeli, különösen, ha figyelembe vesszük a terme lés és ezzel<br />

együtt az élelmiszer-biztonság klimatikus – hőmérsékleti és csapa dék menynyiséggel/-eloszlással<br />

összefüggő feltételeinek alakulását Rakonczai János ta nul -<br />

mánya szerint. A környezetükhöz képest valamivel magasabban fekvő al földi<br />

régiók vannak a legnagyobb veszélyben, mert hiába következnek be olykor csa -<br />

padékosabb évek, a többletvíz elfolyik tőlük, a felszín alatti vízkészleteikben pedig<br />

óriási hiányok halmozódtak fel. Kiszáradnak a fák, gyümölcsösök, eltű nik<br />

a tájról a víz, adott esetben pedig eltűnik az ember is. Világszerte rend kívül<br />

súlyos és sürgető a helyzet, ugyanakkor egyelőre nem az emberiség léte, hanem<br />

az emberiség szegényebb rétegeinek a léte forog veszélyben. Ezzel visszakanyarodtunk<br />

a szegénység és a társadalmi igazságosság kérdésköréhez, amit főként<br />

az I. kötetben körüljárt SDG-cél határoz meg. <strong>Az</strong> új körülményekhez a gazdál -<br />

kodásnak alkalmazkodnia kell, ezzel a megszorítással kell kezelnünk a hagyományos<br />

gazdálkodás előmozdítását, amelynek még ilyen kihívásokkal nem kel -<br />

lett szembenéznie. A sokszor kárhoztatott vízgazdálkodás nélkül vi szont semmilyen<br />

mezőgazdaságról nem beszélhetünk. Feladata egyebek között a víz viszsza<br />

tartás, sok helyen már szűkebb szakmai körökben is megfogalmazták a nulla<br />

lefolyás lehetőségét, vagyis azt, hogy egyáltalán nem kellene elengedni bizonyos<br />

területekről a vizet.<br />

Tóth Gábor írása pedig Zlinszky János bevezető cikkéhez kapcsolható a te kintet<br />

ben, hogy összegzi a talaj funkcióit, számtalan ökológiai szolgáltatását a biomassza-termelésen<br />

kívül, a káros anyagok megszűrése, a vízgazdálkodás és vízvédelem<br />

terén nyújtott szolgáltatásait, így a szél megkötését, a klímaváltozás kap -<br />

csán pedig a szénraktározást. Ez a gazdag kapcsolatrendszer is hozzájárul ah hoz,<br />

hogy a 2. SDG-cél maga is annyira beágyazott a fenntartható fejlődés egé szé nek<br />

rendszerébe. A klímaváltozás és a talajdegradációs folyamatok azon ban fenyege<br />

tik talajkészleteinket és ezen keresztül az élelmiszer-ellátást is. A talajdeg radá<br />

ció jórészt emberi tevékenységeknek tudható be, a mezőgazdasági gya korlat<br />

helytelen alakulása, ahogyan a kötet több más tanulmányában is többször szóba<br />

került, jelentős mértékben felelős egyebek közt az erózió, a szervesanyag-tar-<br />

14

ta lom csökkenése, a talajszennyezés, a tömörödés hatásaiért és persze azért is,<br />

hogy válogatás nélkül beépítünk értékes termőtalaj-területeket. <strong>Az</strong> emberi tevékenységnek,<br />

rossz tervezésnek, helytelen gazdálkodásnak betudható talaj deg radációnak<br />

jórészt elejét vehetné, ha természeti alapú földminősítést vezetnénk be,<br />

és ezt vennék alapul a földhasználat tervezésében (pl. csak a gyengébb minőségű<br />

földeket építenék be), illetve a talajművelés tervezésében is.<br />

Hufnagel Levente tanulmánya a 2. célt a klímaváltozás segítségével kapcsolja öszsze<br />

a többi SDG-céllal, minthogy a klíma kérdése valóban szinte az összes célkitűzésben<br />

megjelenik valamilyen formában. Fontos tétele, hogy a klíma sza -<br />

bá lyozására csak ép bioszféra képes, a földtörténet utolsó alig több mint 10 ezer<br />

évének a korábbi történésekhez képest „természetellenes” klíma állan dó sága ennek<br />

volt betudható – azonban az emberiség a közvetlen klímahatású tevé kenységei<br />

mellett a bioszféra tönkretételével is csökkenti az esélyeit egy élhe tő klíma<br />

fenntartására. Ráadásul a túlnépesedés mellett egyre súlyosbodó szociális válságba<br />

is kerülünk a növekvő regionális és országon belüli jövedelmi egyen lőtlenségek<br />

miatt – ezekben a szociális válságtünetekben kell keresnünk azokat a<br />

té nyezőket, amelyek miatt az emberiség jelenleg nem, vagy csak rend kívül lassan<br />

és alacsony hatékonysággal tud válaszolni a jelenlegi civilizációját fenyegető klímaválság<br />

kihívásaira. Mindazonáltal kirajzolódnak már a lehetséges makroszintű<br />

válaszok a termelés, a társadalom, a jogszabályok és az adórendszer területén, a<br />

mikroszintűek pedig a fogyasztó, az egyén, a család, a ház tartás re ak cióiban.<br />

Molnár Zsolt ökológusként két vezérmotívumot emelt ki az elhangzott elő adásokból.<br />

<strong>Az</strong> egyik az volt, hogy a tájban tanult tudás, tehát a gazdálkodóknak,<br />

pásztoroknak hegyen-völgyön, ártéren dolgozó embereknek az ökológiai tu dá sa<br />

mit üzen a mának. A másik gondolat, ami szintén végigvezet a köteten, a közös<br />

tudásalkotás, amikor – Széchenyi István szavaival élve – a jó régi tudást a jó<br />

új tudással kombináljuk. A tudáserózió talán még pusztítóbb hatással van a tájra,<br />

a termőföldre és a túl élési lehetőségeinkre, mint a természetbeni erózió. Miközben<br />

tudást nyerünk, egyúttal tudást is vesztünk, azaz az új ismeretek, technológiák<br />

kiszorítják, eltör lik a régieket ahelyett, hogy integrálnák azokat. <strong>Az</strong> SDG-célkitűzések<br />

ezt az üze netet is hordozzák: a rendszerszemlélet elengedhetetlen voltát<br />

az előttünk álló problémák megoldásához, mint amilyen az <strong>éhezés</strong>, a következő<br />

nemzedékek meg felelő táplálékának a veszélybe kerülése. <strong>Az</strong> információs<br />

társadalommal pedig még annak is meg volna a lehetősége, hogy a régi magyar<br />

15

paraszti hagyományt a világ minden hasonló táján felhasználhassák, és persze<br />

fordítva is, a hasonló adottságú termőhelyek évszázados tapasztalatai nálunk is<br />

hasznosulhassanak.<br />

Milyen választ tud adni a jogpolitika, a tételes jog és a joggyakorlat ezekre a<br />

kihívásokra? A kötetszerkesztő által jegyzett jogi áttekintésben azt látjuk, hogy<br />

az európai és részben ehhez kapcsolódva a magyar élelmiszer-biztonsági jog<br />

rend kívül szerteágazó, százas nagyságrendű különböző dokumentumból, jogsza<br />

bályból áll. A fenntartható, az emberi egészség szempontjából elfogadható<br />

minőségű élelmiszer-termelés alapvető természeti, gazdasági-társadalmi és szakpolitikai-hatósági<br />

feltételeiről azonban ez a joganyag nem tud megfelelően gondoskodni.<br />

A Nemzeti Vidékfejlesztési Stratégia nagyon sok tekintetben jól látja<br />

a problémákat, és képes volt szintetizálni az élelmiszer-biztonság szempontjából<br />

alapvető számos tudomány eredményeit, azonban politikailag légüres térbe került.<br />

Hiába kapott a szakmától és a szakpolitikától egyöntetű támogatást, a stratégia<br />

nem vált meghatározóvá a tágabb értelemben vett magyar élelmiszer-biztonsági<br />

jog alakításában. A birtokpolitikai, a termőföld és a talaj védelmével kapcsolatos<br />

jogszabályok, továbbá az élelmiszer-biztonság szűkebb értelemben vett szabályai<br />

így aztán nem állnak össze egy hatékony rendszerré, nem biztosítják a megfelelő<br />

védelmet és a hosszabb távú fenntarthatóságot. <strong>Az</strong> elmúlt évtizedekben jelentős<br />

előrelépés történt ugyanakkor a kistermelőkre vonatkozó szabályozásban, a si ke -<br />

res és tömeges elterjedésüknek azonban még mindig nincs meg az összes birtokpolitikai<br />

és szakigazgatási feltétele.<br />

A konferenciát és a jelen kötetet is Sallai Róbert Benedek, az Országgyűlés <strong>Fenntartható</strong><br />

Fejlődés Bizottsága elnökének szakpolitikusi korreferátuma zár ja. Sar kított<br />

megfogalmazásai már a konferencián vitát generáltak, de hát er re kérték fel<br />

őt a szervezők. Vegyük például a „Szerintem <strong>Magyarországon</strong>, aki természetvédő,<br />

az húst eszik” kijelentést. Első látásra ez szöges ellentétben van az organikus gazdál<br />

kodás, a fenntartható élelmiszer-termelés alapvető el vei vel. Való jában inkább<br />

rámutat arra, hogy ez a dolog sem fehér vagy fekete, ugyanis a szerző az ország<br />

egy olyan részén él, ahol sok összefüggő 10 aranykorona alatti föld található, ami<br />

növénytermesztési célokra nem alkalmas, így nyilvánvaló, hogy a legeltető állat -<br />

tartásnak nemcsak élelmiszer-biztonsági, de természetvédelmi szempont ból is<br />

nagy jelentősége van. Ezzel együtt a „mindaddig, ameddig az ember gyo mor szer -<br />

ke zete evolúciósan nem alakul át a cellulóz emésztésére, addig nekünk kell a kö z-<br />

tes szereplő, a hagyományos állattartásban a legelő jószág, ami ezt megteszi” kijelentéssel<br />

már lehetséges, hogy kevesen értettek egyet. A mező gazdas ág víz el-<br />

16

látásának kérdéséhez a korreferátor hozzátette: Magyarországra je lenleg évente<br />

112 milliárd m³ víz érkezik és 117 milliárd m 3 hagyja el az orszá got. Ez azt<br />

jelenti, hogy nincs szó vízhiányról az országban, rossz vízgazdálkodásról és elég -<br />

telen vízmegtartó képességről van szó inkább. Ha mesterséges csatornák helyett<br />

esetleg a holtág-rehabilitációs tevékenység je len ne meg és az érrendszerekben elérhetnénk<br />

valamilyen szinten a vízmegtartó kapacitásuk fejlesztését, akkor talán<br />

egy természetesebb rendszerrel tudnánk elérni mind a talajvízkész let javulását,<br />

mind a táj vízellátottságát. Végül az élel miszerek általános for gal mi adójával kapcsolatos<br />

kérdést vette újra elő a kor re ferens, azok után, hogy több előadó/szerző is<br />

foglalkozott ezzel. A sertéshús áfájának a csökkentésére érdemben nem növekedett<br />

a sertéshús piaci részesedése, viszont fél éven belül visszaállt a kiskereskedelmi<br />

ára a korábbira és lenyelték a kereskedelmi láncok az áfát. Mi lenne, ha ehelyett<br />

megszüntetnénk az áfa visszaigényelhetőségét? – vetette fel. Mindenre rátennénk<br />

az 5% általános for galmi adót, viszont csökkentenénk a visszaigényelhetőség lehetőségét,<br />

hogy benn maradjon végleg a rendszerben. Ezáltal a termelőt mindig<br />

védenénk, mert bár milyen kereskedelmi láncon megy át az áru, hogyha minden<br />

alkalommal ráte vődik ez az összeg, akkor garantáltan mindig a termelőnél lesz<br />

a legolcsóbb termék.<br />

A kötet szerkesztői meg vannak győződve arról, hogy a szerzők által felvetett<br />

kérdések még ennél is szélesebb körben provokálnak majd szakmai vitákat, és<br />

alakító hatással lesznek a fenntartható mezőgazdasággal és az élelmi szer -biz ton -<br />

sággal kapcsolatos közvélekedésre.<br />

17

VÉGET VETÜNK AZ ÉHEZÉSNEK, ÉLELMEZÉSBIZTONSÁGOT ÉS JAVULÓ<br />

TÁPLÁLÉKELLÁTÁST TEREMTÜNK, ÉS ELŐMOZDÍTJUK A FENNTARTHATÓ<br />

MEZŐGAZDASÁGOT<br />

2.1. 2030-ra véget vetünk az <strong>éhezés</strong>nek és biztosítjuk mindenki, de különösen<br />

a szegények és a kiszolgáltatott helyzetben lévők, valamint a gyermekek számára<br />

az év minden napján elérhető biztonságos, tartalmas és elégséges táplálékot.<br />

2.2. 2030-ra megszüntetjük az alultápláltságot, 2025-ig elérve az öt éven aluli<br />

gyermekek növekedéslassulására és súlyelmaradására vonatkozó nemzetközileg<br />

elfogadott célértéket, és kielégítjük a serdülő lányok, a várandós és<br />

szoptató nők és az idősek táplálkozási szükségleteit.<br />

2.3. 2030-ra megkettőzzük az élelmiszer-kistermelők mezőgazdasági termelékeny<br />

ségét és bevételét, különös tekintettel a nőkre, őshonos lakosokra, családi<br />

gazdálkodókra, állattenyésztőkre és halászokra, többek között a ter mőföldekhez<br />

való egyenlő hozzájutás, más termelési erőforrások és be fek tetések,<br />

tudás, pénzügyi szolgáltatások, piacok nyitása, értéknövelő le hetőségek és<br />

a mezőgazdaságon kívüli munkahelyek biztosítása révén.<br />

2.4. 2030-ra megteremtjük a fenntartható élelmiszer termelő rendszereket, és<br />

olyan ellenálló és rugalmas mezőgazdasági módszereket valósítunk meg,<br />

ame lyek növelik a termelékenységet és a termelést, támogatják az ökoszisztémák<br />

fenn tartását, erősítik a klímaváltozáshoz, a szélsőséges időjáráshoz,<br />

a száraz sághoz, árvizekhez és egyéb katasztrófákhoz való alkalmazkodás képességét,<br />

és amelyek fokozatosan javítják a föld és a talaj minőségét.<br />

2.5. 2020-ig elérjük, hogy fennmaradjon a magvak, termesztett növények, haszon-<br />

és háziállatok, illetve vadon élő rokonfajaik genetikai sokfélesége, többek<br />

között nemzeti, regionális és nemzetközi szinten megfelelően irányított<br />

és diverzifikált vetőmag- és palántabankok révén, valamint elősegítjük, hogy<br />

a genetikai erőforrások és az azokhoz fűződő hagyományos tudás hasz nosításából<br />

származó előnyökhöz mindenki hozzáférjen, és azokból igazságos<br />

és méltányos módon részesüljön, a nemzetközi megállapodások szerint.<br />

18

2.a. Növeljük a vidéki infrastruktúrákba, mezőgazdasági kutatási és fejlesztési szol -<br />

gáltatásokba, technológiai fejlesztésbe, növénytermesztési és állat te nyész tési<br />

génbankokba történő beruházásokat a fejlődő, és főként a legke vés bé fejlett<br />

országok mezőgazdasági termelékenységi kapacitásának fejlesztése ér de ké ben.<br />

2.b. Kijavítjuk és megelőzzük a világ mezőgazdasági piacainak kereskedelmi kor -<br />

látozásait és torzulásait a mezőgazdasági exporttámogatások és minden azonos<br />

hatású exportintézkedés párhuzamos kiküszöbölése mellett, a Dohai Fej -<br />

lesztési Értekezlet felhatalmazásának megfelelően.<br />

2.c. <strong>Az</strong> élelmiszer- és a kapcsolódó piacok szabályos működését biztosító intézkedéseket<br />

hagyunk jóvá, és elősegítjük a piaci, különösen az élelmiszer-tartalékról<br />

szóló információkhoz való naprakész hozzájutást az élelmiszerárak<br />

szélsőséges ingadozásának korlátozása érdekében.<br />

19

5<br />

ZLINSZKY JÁNOS: 5 AZ SDG 2. CÉL ELHELYEZÉSE AZ SDG RENDSZERÉBEN,<br />

ÖSSZEFÜGGÉSEI MÁS CÉLOKKAL<br />

Előző konferenciánkon és kötetünkben a szegénység kérdéskörét tárgyaltuk,<br />

most pedig az <strong>éhezés</strong>sel és a fenntartható mezőgazdasággal kapcsolatos célkitűzések<br />

kerülnek sorra. A különösen gazdag kapcsolatrendszerrel rendelkező 2. Cél<br />

megvitatása igen alkalmas arra, hogy felelevenítsük a teljes SDG-célrendszerrel<br />

kapcsolatos alapvető tudnivalókat. Először is szeretnék rávilágítani arra, hogy<br />

az agrár- és élelmezési cél tekintetében milyen jól megmutatkozik az SDG-célok<br />

rendszerszemlélete, ti. az, hogy bár egyenként vesszük szemügyre a fejlesztési célokat,<br />

látnunk kell, hogy más célok alatt is szerepelnek olyan feladatok, amelyek<br />

támogatják a szorosabban vett célkitűzésünk megvalósítását. A 2. számú fenntartható<br />

fejlesztési cél alatt nyolc feladat található. A rendszer egészében, mint később<br />

részletesebben látni fogjuk, legalább 39-40 olyan más feladat van, amely mintegy<br />

„rásegít” a fenntartható mezőgazdaság létrehozására, az élelmezéssel kapcsolatos<br />

gondok megoldására.<br />

A világ élelmiszertermelési és -elosztási helyzete, gondjai, egy sok színű, kiterjedt<br />

„tünetegyüttes be” tartoznak. <strong>Az</strong>on öko-szociá lis problémahalmazt, amit a fenntart<br />

ható fejlesztési célok voltak hi va tottak megoldani, a Rio+20-as <strong>ENSZ</strong>-konferencián<br />

ez az angolul fánknak nevezett gyűrűlap foglal ta összes egy jelképes ábrába.<br />

(1. ábra) (Magyarul talán inkább mentőövnek hívhatnánk.) A külső tartomány,<br />

a zöld körön kívül lévő problematika a természet eltartóképességének különböző<br />

dimen zióiból áll össze.<br />

A reálgazdaságot tápláló természeti erőforrások fenntarthatóságát (ha az ábrán<br />

balra 11 órától elindulunk) a területhasználati változások, az éghajlat változása, az<br />

édesvizek (túl)használata, a nitrogén- és a foszforforgalom, a tenger savasodása,<br />

a vegyszerekkel való környezetszennyezés, a szálló porszennyezés, az ózonréteg<br />

ritkulása és a biodiverzitás csökkenése veszélyeztetik. Ezek közül a biodiverzitás,<br />

a nitrogénforgalom, és a klímaváltozás problémája már olyan súlyos és előrehaladott,<br />

hogy a tudomány „feltartja a kezét” mondván: „most már nem tudjuk<br />

garantálni, hogy visszafordítható a helyzet!”. Tehát még nem mondják azt, hogy<br />

5<br />

Biológus, ökológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karán a Környezetjogi<br />

Tanszék docense, az SDG javaslat szövegezéséért felelős <strong>ENSZ</strong> Nyílt Munkacsoport<br />

tudományos főtanácsadója.<br />

20

„most már biztosan tudjuk, hogy nem fordítható vissza a folyamat”, de azt már<br />

mondják, hogy “most már nem tudjuk garantálni, hogy visszafordítható”.<br />

1. ábra. <strong>Az</strong> emberiség fenntartható és igazságos mozgástere. (K. Raworth, 2012)<br />

<strong>Az</strong> 1. ábra belső körében elhelyezkedő követelményrendszer az emberi szükségletekből<br />

áll. <strong>Az</strong> ember életének és méltóságának megéléséhez szükséges feltételek<br />

az anyagi természe tű szükségleteken túl az oktatás, a jövedelem, a közösség<br />

állóképessége, az ál lam polgári részvétel lehető sé ge, az értelmes munka, a szociális<br />

biztonság és az egyenlőség, valamint a nemek közötti egyenlőség. Zöld „mentőövünk”<br />

belső határa, a belső kör tehát egy bizonyos küszöbértékként fogható fel: az<br />

a minimum, amit az embertársainknak biztosítanunk kell ahhoz, hogy emberhez<br />

méltó életet élhessenek; a külső kör pedig azt maximális igénybevételt, terhelést<br />

jelképezi, amit még megengedhetünk magunknak a természettel szemben. Valahol<br />

ezen az „úszóövön”, tutajon kellene elevickélnie az emberiségnek egyelőre nincs<br />

olyan ország a Földön amelyik, mindent tekintetbe véve, valamelyik cikkelyen le ne<br />

csúszna – befelé vagy kifelé – erről a biztonságos és igazságos középső képzeletbeli<br />

térről. A 17 <strong>Fenntartható</strong> Fejlesztési Cél ezt a helyzetet kívánja orvosolni: mindenkit,<br />

minden embert biztonságos és igazságos életkörülmények közé segíteni.<br />

A célrendszer tehát összességében teljeskörű. Ugyanakkor a célok külön-külön,<br />

önmagukban is komp lexek, „háromdimenzió sak”. Ez alatt azt értjük, hogy<br />

minden cél, és a legtöbb feladat is, környezeti, társadalmi, és gazdasági szempontból<br />

egyaránt előmozdítja a fenntarthatóságot – amint azt a 2. ábra látványosan<br />

érzékelteti.<br />

21

A fejlesztés<br />

3 “dimenziója”<br />

a fenntartható<br />

fejlődési célrendszerben<br />

(SDG-k)<br />

környezeti<br />

társadalmi<br />

gazdasági<br />

környezeti<br />

társadalmi<br />

UN OWG ábrája,<br />

gazdasági<br />

2014<br />

UN OWG ábrája, 2014<br />

2. ábra. A fejlesztés 3 „dimenziója” a fenntartható fejlődési cél-rendszerben (SDG-k)<br />

<strong>Az</strong> ábrán a függőleges oszlopok a célok (17 cél, ezek közül a 17-esnek van to vábbi<br />

belső tematizálása is), a sorok pedig a célok alatt levő egyes feladatok. A színek azt jelzik,<br />

hogy a három fenntarthatósági dimenzió – a társadalmi, gazda sági, illetve környezeti<br />

– hol, hogyan van jelen a feladatokban, melyik dimenziót szólítja meg vagy<br />

próbálja orvosolni az adott feladat adott cél alatt. A kék az inkább társadalmi, a narancssárga<br />

a gazdasági, a zöld pedig a környezetvédelmi, természetvédelmi természetű<br />

tartalmakat jelöli. Látható, hogy minden cél legalább kétféle dimenzióban<br />

jelen van, de a többségük mind a háromban. Ez szándékolt, tervezett tulajdonsága<br />

a rendszernek, minthogy az is, hogy az összes cél végrehajtását más célok<br />

alatti feladatok is táplálják, hozzájárulnak a megvalósításához; és ez a kapcsolat<br />

általában kölcsönös (3. ábra).<br />

A <strong>Fenntartható</strong> Fejlesztési <strong>Célok</strong> kölcsönhatásban vannak, és egymást erősítik<br />

3. ábra. A <strong>Fenntartható</strong> Fejlesztési <strong>Célok</strong> kölcsönhatásban vannak, és egymást erősítik<br />

22

A második célkitűzés feladatsora is beleillik eb be a rendbe. A 2-es cél ki tűzésnek<br />

– véget vetünk az éhínségnek, élel mezés-biztonságot és javuló táplálékellátást terem<br />

tünk, előmozdítjuk a fenntartható mezőgaz da ságot – van nyolc „saját” feladata<br />

– ezeket a saját feladatokat tárgyalja részle tesebben ez a konferencia és ez a<br />

kötet. De ne feledjük, hogy ehhez a célhoz kapcsolódik még támogatólag 39 másik<br />

feladat, más célkitűzések alatt, (amelyeket a jelen tanulmány végén, a Mellékletben<br />

sorolok fel).<br />

A számozott feladatok a „klasszikus” feladatok, teendők, a szám-betű kombinációval<br />

megjelölt feladatok pedig eszközt kívánnak teremteni a célok végrehajtásához.<br />

Amint már utaltam rá, a más célok alatt vannak olyan rokon feladatok, melyek<br />

végrehajtása szintén vagy a fenntartható mezőgazdaság vagy az élelmezésbiztonság<br />

oldaláról segíteni fogja a 2-es cél részcélkitűzéseinek az elérését. Fussunk végig<br />

ezeken, csak a kiragadott példák kedvéért! A szegénység célt (1.) már vizsgáltuk,<br />

ott is szerepel, hogy meg kell illesse az embereket a föld és más termelőeszközök<br />

tulajdona, az azok feletti rendelkezés joga, valamint a természeti erőforrásokhoz<br />

való hozzáférés. A női egyenjogúság célnál (5.) szintén előkerül egy hasonló részcél,<br />

de az inkább a fejlődő országokra vonatkozik, hogy még megoldandó feladat<br />

a nők számára is elérhetővé tenni a földhöz való hozzáférést akár tulajdoni alapon<br />

is. <strong>Az</strong> oktatási célban (4.) is szerepelnek olyan feladatok, amelyek a mezőgazdasági<br />

munkákra és a fenntartható mezőgazdaságra való felkészítést is célozzák,<br />

továbbá a köz- és magánszféra, civil társadalom szereplői közötti partnerség az<br />

agrárágazatban is döntő jelentőségű. Érdekes kezdeményezés ezzel kapcsolatban<br />

az ún. Beyond GDP folyamat (azaz az „összes nemzeti termék” mérőszámon túlmutató<br />

gazdasági fejlődés indikátorok elterjesztésére irányuló mozgalom), ami<br />

szerint úgy kellene, hogy fejlesszük, bővítsük a hazai indikátorrendszert, hogy az<br />

pl. a termőtalajok vagy a mezőgazdasági, természetes biodiverzitásnak a mértékét<br />

is úgy kezelje, mint a nemzeti vagyon részét. <strong>Az</strong> egészség cél (3.) alatt a mezőgazdasági<br />

eredetű, a vegyszerezésből, antibiotikumokból származó károsodásoknak<br />

a visszaszorítására vonatkozó részcélokat is úgy értelmezhetjük, mint az élelmiszerbiztonság<br />

egyik alapvető feltételét. A 6., ún. vizes célnak számos feladata van<br />

közvetlen hatással a mezőgazdaságra, például a vízforrások védelme vagy a vízellátás<br />

biztosítása terén. <strong>Az</strong> energiacél (7.) ugyancsak beletartozik a mezőgazdaság,<br />

víz energia háromszögébe. A munkahelyteremtés, továbbá a kis- és középvállalkozások<br />

segítése (8.) a mezőgazdaság területén is ide tartozik. A helyi kultúra,<br />

helyi termékek, fenntartható turizmus a jelenleg elterjedt mezőgazdasághoz nem<br />

kapcsolható szorosan, mégis a fenntartható mezőgazdaság értelmezésében már<br />

23

ide is sorolható feladat. Így az infrastruktúra részcél (9.) értelemszerűen a vidéki<br />

területek elérése, a vidék élhetősége szempontjából rendkívül fontos. A 10. cél<br />

a nemzetek közötti és nemzeteken belüli egyenlőség elérését szorgalmazó célkitűzés.<br />

Hallhatjuk a statisztikákat a magyarországi régiók átlagjövedelmével kapcsolatban,<br />

de kevésbé halljuk a statisztikát a magyarországi régiók vagy megyék<br />

jövedelemkülönbségeivel kapcsolatban. A 11. cél a lakhatás, az emberi települések<br />

vidéken, míg a 11.1. részcél a nyomortelepek felszámolására vonatkozik, és<br />

ugyanennél a célnál található a természeti csapásokkal szembeni ellenálló képesség<br />

növelése. A város és vidék kapcsolata – a kedvező gazdasági, társadalmi és<br />

környezeti kapcsolatok támogatása a városi, város környéki és vidéki területek<br />

között, a nemzeti és regionális fejlesztés erősítése révén a 11., ezen belül a 11.a.<br />

cél szintén összefügg a 2. céllal. A fenntartható fogyasztás és termelés a 12. cél, itt<br />

szerepel a lakonikus és majdnem a fél programot maga alatt tudó 12.2-es feladat:<br />

megvalósítjuk a fenntartható és hatékony gazdálkodást. (Itt adja magát az a megjegyzés,<br />

hogy az SDG-célok között van néhány olyan feladat, ahol azt lehet mondani,<br />

hogy „ezután már csak egy csésze kávét kérek…”. Valóban, szinte ki lehetne<br />

választani a 169 cél közül azt a 5-öt, amit ha igazán megcsinálnánk, akkor, hogy<br />

úgy mondjam, „meg is vagyunk”.)<br />

<strong>Az</strong> élelmezési problematikának, az élelmiszerláncnak a veszteség és hulladék<br />

oldala kerül elő nagymértékben a 12. cél különböző feladatai alatt. A klímacélban<br />

(13.) az éghajlatváltozás, a természeti csapásokkal és az éghajlati változás más<br />

hatásaival szembeni alkalmazkodóképesség természetszerűleg a mezőgazdaságra<br />

is vonatkozik. A 15. cél az ökoszisztémák és a természetes erőforrások védelme.<br />

A szárazföldek, az erdők, a talajok – pl. 15.3. feladat: „helyreállítjuk a leromlott<br />

talajokat, termőföldeket, leküzdjük a sivatagosodást” – védelméről szóló cél (15.)<br />

keretein belül arra törekszünk, hogy a világon a talajmérleg, azaz a helyreállítás<br />

és leromlás különbsége pozitív legyen. (Érdekes módon az SDG szövegének szerkesztése<br />

során késhegyre menő küzdelembe került ennek a félmondatnak a beiktatása,<br />

hogy legalább globális átlagban nettó ne pusztuljon a talajmennyiség.)<br />

A genetikai erőforrásokból származó hasznok igazságos és méltányos megosztása,<br />

a hozzáférés, a biológiai sokféleség mind az agrár biodiverzitás, mind a természetes<br />

biodiverzitás tekintetében szintén idetartozik – de ne soroljuk végig,<br />

a tanulmány Melléklete alapján még tovább lehet gondolni ezeket a kérdéseket.<br />

<strong>Az</strong> SDSN (Sustainable Development Solutions Network, <strong>Fenntartható</strong> Fejlő dést<br />

Szolgáló Megoldások Hálózata) egy olyan intézményi hálózat, amely az SDGcélrendszer<br />

végrehajtását hivatott szolgálni. Tavaly készített egy hozzávetőleges<br />

24

helyzetképet arról, hogy a különböző országok a különböző célok tekintetében<br />

Milyen pozícióból vágunk neki a célrendszer teljesítésének?<br />

hogyan állnak, ki mennyire áll jól (4. ábra).<br />

(Sustainable Development Solutions Network ábrája)<br />

Country SDG1 SDG2 SDG3 SDG4 SDG5 SDG6 SDG7 SDG8 SDG9 SDG10 SDG11 SDG12 SDG13 SDG14* SDG15 SDG16 SDG17<br />

Australia yellow red green green yellow red red yellow yellow green green green red yellow yellow yellow red<br />

Austria green yellow green yellow yellow green red yellow yellow green yellow yellow yellow n/a yellow green red<br />

Belgium green yellow green green yellow yellow yellow red yellow green yellow yellow red green yellow yellow yellow<br />

Canada yellow yellow green green yellow green yellow yellow yellow green yellow yellow red yellow yellow yellow red<br />

Chile red yellow yellow yellow red yellow red yellow red red yellow yellow yellow yellow yellow red<br />

Czech Republic green yellow green yellow yellow green yellow red red green yellow yellow red n/a green yellow red<br />

Denmark green yellow green green yellow green red red green green yellow yellow yellow yellow yellow green green<br />

Estonia yellow yellow yellow green yellow yellow red yellow yellow yellow yellow yellow red green green red red<br />

Finland green yellow green green yellow green yellow red green green green yellow red yellow yellow green yellow<br />

France green yellow green green yellow green green red yellow green yellow yellow yellow yellow yellow yellow yellow<br />

Germany green yellow green green yellow green red red yellow green yellow green red yellow yellow green yellow<br />

Greece yellow yellow yellow yellow yellow yellow red red red yellow yellow yellow red yellow yellow yellow red<br />

Hungary green yellow yellow yellow red green yellow red red yellow yellow yellow yellow n/a yellow yellow red<br />

Iceland green yellow green yellow green green green yellow yellow green yellow yellow yellow red yellow green red<br />

Ireland green yellow yellow green yellow yellow red red yellow yellow green yellow yellow yellow yellow green yellow<br />

Israel red yellow green yellow yellow red red yellow yellow yellow red green red yellow yellow yellow red<br />

Italy yellow yellow yellow yellow yellow yellow red red yellow yellow yellow yellow yellow yellow yellow yellow red<br />

Japan red green yellow green red yellow red yellow green yellow yellow red yellow yellow green red<br />

Korea, Rep. yellow green yellow green red red red green green green red green red red yellow yellow red<br />

Luxembourg green yellow yellow yellow yellow yellow red red green green yellow yellow red n/a green yellow green<br />

Mexico red yellow yellow yellow yellow red red green red red yellow red yellow yellow yellow red<br />

Netherlands green yellow green green yellow green red red yellow green yellow yellow red green green green yellow<br />

New Zealand green yellow green green yellow green green yellow yellow green green green yellow green yellow yellow red<br />

Norway green yellow green green yellow green green green green green green yellow red yellow yellow green green<br />

Poland yellow yellow yellow yellow yellow green red red red yellow yellow yellow red yellow yellow yellow red<br />

Portugal yellow yellow yellow yellow yellow yellow red red red yellow green yellow yellow yellow yellow yellow red<br />

Slovak Republic green yellow yellow yellow yellow green yellow red red yellow yellow yellow yellow n/a green yellow red<br />

Slovenia green yellow yellow green yellow green yellow red red green yellow green yellow yellow yellow green red<br />

Spain yellow yellow green yellow green red yellow red red yellow yellow yellow yellow yellow yellow yellow red<br />

Sweden green yellow green yellow yellow green green red green green green yellow yellow yellow yellow green green<br />

Switzerland green yellow green green yellow green green yellow yellow green yellow yellow yellow n/a yellow green yellow<br />

Turkey red yellow yellow red red yellow red yellow red yellow yellow red red red yellow yellow<br />

United Kingdom green yellow yellow green yellow yellow red red yellow yellow yellow yellow yellow green yellow yellow green<br />

United States red yellow yellow yellow red yellow red yellow green yellow yellow yellow red yellow yellow yellow red<br />

4<br />

3. ábra. Milyen pozícióból vágunk neki a célrendszer teljesítésének?<br />

(Sustainable Development Solutions Network ábrája)<br />

Megtalálhatjuk, végignézhetjük azt a sort, amely Magyarországra vonatko -<br />

zóan mutatja hogy a különböző célok tekintetében mi a kiinduló helyzet. A piros<br />

szín jelzi, ahol nagy baj (tehát sok tennivaló) van, a sárgánál kisebb-kevesebb,<br />

a zölddel jelölt követelmények, célok tekintetében – az SDSN véleménye szerint<br />

– jól állunk. Első kötetünk tanulságai alapján érdeklődéssel várhatjuk, hogyha<br />

kívülről úgy tűnik, hogy az 1. cél területén <strong>Magyarországon</strong> semmi baj nincs,<br />

noha konferenciakötetünk szakértői bőven találtak, akkor a 2. célnál, ahol – az<br />

ábra szerint – van némi baj, milyen vitára számíthatunk a jelen kötetben és azt<br />

követően szélesebb szakmai körökben. Meggyőződésem, hogy Magyarország is<br />

biztosan talál minden részfeladat alatt itthoni tennivalót, még akkor is, ha például<br />

az őshonos népesség vagy a bennszülött népekre vonatkozó kritériumok első látásra<br />

talán kevésbé vonatkoznak ránk…<br />

25

Melléklet<br />

Rokon feladatok más célok alatt:<br />

1.4. 2030-ra biztosítjuk azt, hogy valamennyi férfi és nő, főként a szegények és<br />

a sebezhető társadalmi csoportok egyenlő jogokkal rendelkezzenek a gazdasági<br />

erőforrások felett, elérhetők legyenek számukra az alapvető szolgáltatások,<br />

megillesse őket a föld- és más tulajdon és az azok feletti rendelkezés joga,<br />

valamint az örökléshez, a természeti erőforrásokhoz, a megfelelő új technológiákhoz<br />

és pénzügyi szolgáltatásokhoz, így a mik rofinanszírozáshoz való<br />

hozzáférés joga.<br />

3.9. 2030-ra jelentősen csökkentjük a veszélyes vegyi anyagok, a levegő-, víz- és<br />

talajszennyezés és -szennyezettség által okozott betegségek és elhalálozások<br />

számát.<br />

4.4. 2030-ra lényegesen megnöveljük azon fiatalok és felnőttek számát, akik<br />

olyan készségekkel, többek között technikusi és szakképzettséggel rendelkeznek,<br />

amelyek alkalmassá teszik őket a munkavállalásra, a tisztes mun kára<br />

és a vállalkozói létre.<br />

4.7. 2030-ra biztosítjuk azt, hogy minden tanuló megszerzi a fenntartható fejlesztés<br />

előmozdításához szükséges tudást és készségeket, többek kö zött azáltal,<br />

hogy oktatásban részesül a fenntartható fejlődésről és a fenntart ható<br />

életmódról, az emberi jogokról, a nemek egyenlőségéről, a békés és erőszakmentes<br />

kultúra jelentőségéről, a globális polgárságról, a kulturális sokszínűség<br />

megbecsüléséről és a kultúrának a fenntartható fejlődés hez történő hozzájárulásáról.<br />

5.a. Reformokat hajtunk végre a nemzeti szintű szabályozással összhangban,<br />

hogy a nőknek egyenlő jogokat biztosítsunk a gazdasági erőforrások felett,<br />

hogy elérhető legyen számukra a föld, a természeti erőforrások és más tulajdoni<br />

formák tulajdonjoga, illetve az azok feletti rendelkezés, valamint az<br />

öröklés.<br />

6.4. 2030-ra valamennyi ágazatban jelentősen javítjuk a vízfelhasználás hatékonyságát,<br />

továbbá biztosítjuk a fenntartható vízkivételt és ivóvízellátást<br />

a vízhiány kezelésére, hogy a vízhiányban szenvedő emberek száma is jelentősen<br />

csökkenjen.<br />

6.5. 2030-ra minden szinten megvalósítjuk az integrált vízgyűjtő gazdálkodást,<br />

adott esetben ideértve a határokon átnyúló együttműködést is.<br />

6.6. 2020-ra védelem alá helyezzük és helyreállítjuk a vízzel kap csolat os ökoszisztémákat,<br />

beleértve a hegyeket, erdőket, vizes élőhelye ket, folyókat, felszín<br />

alatti vizeket és tavakat is.<br />

26

6.b. Támogatjuk és megerősítjük a helyi közösségek részvételét a vízgazdálkodás<br />

és a szanitáció fejlesztésében és igazgatásában.<br />

7.1. 2030-ra biztosítjuk a teljes körű hozzáférést a megfizethető, megbízható és<br />

modern energiaszolgáltatásokhoz.<br />

8.3 Előmozdítjuk olyan fejlesztésorientált stratégiák végrehajtását, amelyek a ter -<br />

melési tevékenységet, a tisztességes munkahelyek teremtését, a vállalkozói<br />

létet, a kreativitást és az innovációt támogatják, továbbá ösztönözzük a mikro-,<br />

kis- és középvállalkozások létrejöttét és fejlődését, többek kö zött pénzügyi<br />

szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel.<br />

8.4. 2030-ig a fejlett országok irányításával fokozatosan javítjuk a globális erőforrás-hatékonyságot<br />

a fogyasztásban és a termelésben, továbbá arra tö rekszünk,<br />

hogy a gazdasági növekedés elkülönüljön a környezetpusztítástól,<br />

összhangban a <strong>Fenntartható</strong> Fogyasztásra és Termelésre Irányuló Tízéves<br />

Keretprogrammal.<br />

8.9. 2030-ra olyan fenntartható turizmust támogató intézkedéseket dolgozunk<br />

ki és hajtunk végre, amelyek munkahelyeket teremtenek és támogatják<br />

a he lyi kultúrát és a helyi termékeket.<br />

9.1. Minőségi, megbízható, fenntartható és állóképes, mindenki számára megfizethető<br />

és egyenlő esélyekkel elérhető infrastruktúrát építünk ki, ideértve<br />

a regionális, illetve határokon átnyúló létesítményeket, hogy hozzájáruljunk<br />

a gazdaság fejlődéséhez és az emberiség jólétéhez.<br />

10.1. 2030-ig fokozatosan elérjük és megtartjuk a népesség jövedelem szem pontjából<br />

alsó 40 százalékának olyan mértékű jövedelemnövekedését, amely<br />

meghaladja a nemzeti átlagjövedelem növekedési ütemét.<br />

10.2. 2030-ig mindenkinek lehetővé tesszük és támogatjuk a szociális, gazdasági<br />

és politikai felzárkózását, korra, nemre, fogyatékosságra, fajra, etnikai ho va -<br />

tartozásra, származásra, vallásra, gazdasági vagy egyéb helyzetre való tekintet<br />

nélkül.<br />

11.1. 2030-ig mindenkinek biztosítjuk a megfelelő, biztonságos és megfizethető<br />

lakhatást, és az alapvető szolgáltatásokat, és átépítjük a nyomortelepeket.<br />

11.4. Fokozzuk erőfeszítéseinket a világ kulturális és természeti örökségének<br />

meg óvására és megvédésére.<br />

11.5. 2030-ig jelentősen csökkentjük a természeti csapások, ezen belül a vízzel<br />

kapcsolatos katasztrófahelyzetek érintettjeinek, halálos áldozatainak számát,<br />

illetve az okozott gazdasági károk globális GDP-hez viszonyított arányát,<br />

intézkedéseinket a szegényekre és a kiszolgáltatott helyzetben lé vők re<br />

összpontosítva.<br />

27

11.a. Támogatjuk a kedvező gazdasági, társadalmi és környezeti kapcsolatokat<br />

a városi, város környéki és vidéki területek között a nemzeti és regionális<br />

fejlesztési tervezés erősítése révén.<br />

12.2 2030-ig megvalósítjuk a természeti erőforrásokkal való fenntartható és hatékony<br />

gazdálkodást.<br />

12.3 2030-ig felére csökkentjük az egy főre jutó globális élelmiszer-pazarlást<br />

a ke reskedelemben és a fogyasztóknál, valamint csökkentjük az élelmiszervesz<br />

teségeket az alapanyag-termelés során és az ellátási láncok mentén,<br />

ideért ve a betakarítási veszteséget.<br />

12.4 2020-ra elérjük, hogy a vegyszerek és hulladékok egész életciklusuk során<br />

való használata és kezelése környezetvédelmi szempontból megfelelően és<br />

az elfogadott nemzetközi keretmegállapodásokkal összhangban történjen,<br />

és jelentősen csökkentjük azok levegőbe, vízbe és talajba történő kibocsátását,<br />

hogy minimalizáljuk az emberi egészségre, illetve a környezetre gyakorolt<br />

kedvezőtlen hatásukat.<br />

12.5. 2030-ig jelentősen csökkentjük a hulladéktermelést megelőzés, csökkentés,<br />

újrahasznosítás és újrahasználat révén.<br />

12.7. Előmozdítjuk a fenntartható közbeszerzési gyakorlatokat, a nemzeti szabályokkal<br />

és szempontokkal összehangoltan.<br />

12.8. 2030-ig biztosítjuk, hogy az emberek mindenhol megfelelő ismeretekkel és<br />

tudatossággal rendelkezzenek a fenntartható fejlődéssel és a természettel<br />

való harmonikus együttélést lehetővé tévő életmóddal kapcsolatban.<br />

12.b. Olyan módszereket fejlesztünk ki és vezetünk be, amelyekkel megfigyelhetők<br />

a fenntartható fejlesztés – munkahelyteremtő és helyi termékeket, valamint<br />

kultúrát népszerűsítő – fenntartható turizmusra gyakorolt hatásai.<br />

13.1. Minden országban megerősítjük az éghajlatváltozás okozta veszélyekkel és<br />

a természeti csapásokkal szembeni ellenálló- és alkalmazkodóképességet.<br />

13.2. A nemzeti irányelvekbe, stratégiákba és tervekbe belefoglaljuk az éghajlatváltozással<br />

kapcsolatos intézkedéseket.<br />

13.3. Fejlesztjük és bővítjük egyéni és intézményi képességeinket az éghajlatváltozás<br />

enyhítésével, az alkalmazkodással és a korai előrejelzéssel kapcsolatos<br />

oktatás és tájékoztatás területén.<br />

15.1. A nemzetközi megállapodásokból fakadó kötelezettségeinknek megfelelően<br />

2020-ra biztosítjuk a szárazföldi és édesvízi ökoszisztémák és ökoszisztéma-szolgáltatásaik<br />

megőrzését, helyreállítását és fenntartható haszná<br />

latát, kü lönösen az erdők, vizes élőhelyek, hegyek és száraz területek<br />

esetében.<br />

28

15.3. 2030-ig leküzdjük a sivatagosodást, helyreállítjuk a leromlott talajokat<br />

és termőföldeket, ideértve a sivatagosodástól, aszálytól, illetve árvizektől<br />

sújtott területeket, és arra törekszünk, hogy a világon a talajmérleg (azaz<br />

a helyreállítás és leromlás különbsége) pozitív legyen.<br />

15.5. Sürgős és jelentős mértékben beavatkozunk a természetes élőhelyek le rom -<br />

lásának csökkentése érdekében, megállítjuk a biológiai sokféleség csök -<br />

kenését, és 2020-ra megvédjük a veszélyeztetett fajokat, megakadályoz zuk<br />

kipusztulásukat.<br />

15.6. A nemzetközi megállapodások alapján elősegítjük a genetikai erőforrásokból<br />

származó hasznok igazságos és méltányos megosztását, és elősegítjük<br />

a hozzájuk való megfelelő hozzáférést.<br />

15.8. 2020-ig intézkedéseket hozunk az invazív idegen fajok betelepítésének<br />

meg előzése, valamint a szárazföldi és vízi ökoszisztémákra való hatá suk<br />

csök kentése érdekében, és ellenőrzés alá vonjuk vagy kiirtjuk a legfon tosabb<br />

özönfajokat.<br />

15.9. <strong>Az</strong> ökoszisztémák és a biológiai sokféleség adatait 2020-ig beépítjük a nemzeti<br />

és helyi szintű tervezésbe, a fejlesztési folyamatokba, a szegénység eny -<br />

hítésére irányuló stratégiákba, valamint a nyilvántartásokba és elszá mo lásokba.<br />

15.a. Mozgósítunk és jelentősen megnövelünk minden lehetséges pénzforrást a<br />

biológiai sokféleség és az ökoszisztémák megőrzése és fenntartható hasz -<br />

nálata érdekében.<br />

17.17. Ösztönözzük és elősegítjük a közszféra, köz- és magánszféra, illetve civil<br />

társadalom szereplői között a hatékony partnerséget, az ilyen együtt működések<br />

tapasztalataira építve, stratégiáikból merítve.<br />

17.19. 2030-ig a meglévő kezdeményezésekre építve fejlesztünk ki olyan módsze<br />

reket a fejlesztés fenntarthatóságának mérésére, amelyek kiegészítik<br />

a bruttó hazai terméket (GDP-t), és a fejlődő országokban támogatják<br />

a statisztikai kapacitások bővítését.<br />

29

BARSI ATTILA: 6 AZ IPARSZERŰ ÉLELMISZER-TERMELÉS FENNTARTHATÓSÁGA<br />

– A BIZTONSÁGOS JÖVŐ A MÚLT HAGYOMÁNYÁBÓL FAKAD<br />

6<br />

AZ IPARSZERŰ ÉLELMISZER-TERMELÉS<br />

ÉLELMISZERTERMELÉS<br />

FENNTARTHATÓSÁGA<br />

A BIZTONSÁGOS JÖVŐ A MÚLT HAGYOMÁNYÁBÓL FAKAD<br />

<strong>Az</strong> élelmiszer-biztonság mezőgazdasági hátteréről szeretnék egy rövid áttekintést<br />

nyújtani. Arról, hogy a jelenlegi mezőgazdasági termelésnek, ami ma már egy<br />

iparszerű termelés, milyen hatásai lettek akár környezetünkre, társadalmunkra<br />

és így gazdaságunkra is. A biztonságos jövőnk ezzel szemben a múlt hagyományá<br />

ból fakad, tehát ahhoz, hogy a jövőnket jól és biztonságosan meg tudjuk tervezni,<br />

a múlt tapasztalatait figyelembe kell vennünk.<br />

6<br />

Agrármérnök, a Krisna-völgy Indiai Kulturális Központ és Biofarm mezőgazdasági igazgatója.<br />

30

<strong>Az</strong> első ábrán, amely Krisztusig visszamenőleg az emberiség létszámának növeke<br />

dését mutatja, van egy nagy ugrás az 1900-as évek után, ez a görbe és a foszszilis<br />

energiák alkalmazása együtt halad. A mai mezőgazdaságunk is javarészt<br />

a kő ola jon alapul, ami egy véges forrás. Látszik, hogy milyen ugrásszerűen nőtt<br />

a felhasználása, és ahogy nőttek a termelési mennyiségek, azzal együtt nőtt a populáció<br />

is, de ennek a forrásnak van éppen vége.<br />

A következőkben az iparszerű mezőgazdaság kialakulásának, mozgatórugóinak<br />

és hatásainak néhány elemét szeretném kiemelni:<br />

1. <strong>Az</strong> élelmiszer-termelés kőolajfüggővé vált.<br />

2. Átalakult a birtokszerkezet és vele a tájhasználat.<br />

3. A természetes élőhelyek beszűkültek.<br />

4. Eltűnt a táj egészséges mozaikossága.<br />

5. A valós cél, a profit reményében gátlástalanul – és gyakran helyre hoz hatat<br />

lanul – kizsákmányoljuk a természeti erőforrásokat, a talajt és a vizeket.<br />

Ezen a képen a sárga vonal Magyarország határa, mellette látható a Dráva, a kép<br />

bal oldalán pedig Horvátország. Ez az ábra azt mutatja be, hogy mennyire más<br />

birtokszerkezetek találhatók akár Európán belül is. Más eredménye van egy kis<br />

elemekből álló birtokszerkezetnek, ahol a biológiai diverzitás sokkal nagyobb,<br />

mint magyar részen, amely akár egy Mars-béli táj is lehetne. Ilyen nagy területe -<br />

31

ken a biológiai diverzitás gyakorlatilag nagyon alacsony. Ahhoz, hogy mezőgazdaságunkat<br />

egy kicsit előrébb tudjuk mozdítani, már a hor vát országi hoz hasonló<br />

nagyobb biológiai diverzitással is nagyot lépnénk előre. A bir tokszerkezetek<br />

átalakulásával együtt a tájhasználat, az élővilág is átalakul. Nagyon lecsökken<br />

a biológiai diverzitás, és ez nem jó, a természetes élőhelyek beszűkülnek. Adott<br />

egy gazdasági cél, hogy a profittermelés érdekében próbáljuk minél jobban kizsákmányolni<br />

a természeti erőforrásokat, a talajt és a vizeket. A talaj egy külön<br />

előadás-sorozatot igényelne. <strong>Az</strong> élelmiszer-termelés – ahogy említettem – kőolajon<br />

alapszik, ami hatékony, de vannak olyan módszerek, ame lyek szintén működtek<br />

régen, és ezek megújuló energiák. A magyarországi birtokszerkezetnek<br />

néhány fontos társadalmi hatása is van: vidékről eltűnik az ember, mivel nem<br />

tudnak a falvakban munkát találni, elvándorolnak a vá ro sokba és feloldódnak<br />

azok jóval homogénebb társadalmi szövetében. 1930-ban <strong>Magyarországon</strong> még<br />

a mezőgazdaságból élők aránya majdnem 80% volt, 1990-ben ez 17%, 2012-ben<br />

5%. Ez az 5% nem a teljes lakosságot, hanem az aktív korú lakosságot jelenti.<br />

A falvakban és ezekben a közösségekben több évszá zados, közvetve akár több<br />

ezer éves tapasztalat és tudás halmozódott fel, ami generációról generációra hagyományozódott<br />

át, de ez az örökségünk most hely rehozhatatlanul elveszhet.<br />

Somogyvámoson 20 éve próbálkozunk ezeknek a technológiáknak a visszaállításával<br />

és meg kell izzadnunk, hogy ezeket még fel tudjuk deríteni, próbáljuk<br />

alkalmazni, hogy ezt a diverzitást vissza tudjuk hoz ni az életünkbe. Ha ezek a tudások<br />

eltűnnek, nagyon nagy veszteség éri az emberiséget. Sérülni fog a biológiai<br />

sokféleség is. A következő képen érzékeltetni szeretném, hogy régebben hányféle<br />

kukoricafajtát használtak, jelenleg már nem tapasztalható ez a sokféleség.<br />

32

<strong>Az</strong> emberiség 3000-féle tápláléknövényt ismer, ebből mindössze 200 fajt termeszt,<br />

és 20 faj adja a növényi táplálék 80%-át (Rodics, 2008). A 100 évvel ezelőtt<br />

ismert mezőgazdasági fajták 75%-a elveszett, a maradék 25% is veszélyeztetett<br />

(Rodics, 2008). Ezen a területen nagyon sok fejlődési lehetőség volna, amit ki<br />

kellene használni. A mai magyar mezőgazdaságban jelenleg szinte csak a búza,<br />

kukorica, napraforgó, szója termelésével foglalkoznak. Sokkal több növényfajtát<br />

kellene termeszteni, van is rá igény, illetve megteremthető lenne, meg kellene<br />

ismertetni az emberekkel az olyan növényeket, amelyek az egészségre is jó hatással<br />

vannak, például az amarántot vagy a hajdinát, a köleseket. A cégek a mezőgazdaságban<br />

a hibrid vetőmagokkal, génmódosított vetőmagokkal, növényvédő<br />

szerekkel fokozzák a falun élők kiszolgáltatottságát.<br />

Ez egy termesztő berendezés, ahol paradicsomot termesztenek hatékonyan, akár<br />

egész városokat is el tudnak látni. Csakhogy ezeknek a mesterséges módszerek -<br />

nek hátránya is van, gondolok itt elsősorban a minőségi <strong>éhezés</strong>re. Jelentős mértékben<br />

csökken a termények beltartalmi értéke. Egyes termények mikroelem-tartalma<br />

a 40 évvel korábbiakhoz viszonyítva: burgonya 86,7%, répafélék 75%,<br />

búza 50%, árpa 37,7%, kukorica 18,6%. Hasonló módon a termények vitamintartalma<br />

is drámaian lecsökkent: sárgarépa 60%, borsó 46,7%, tej 5% (!), káposzta<br />

mindössze 5% (Márai). A másik súlyos probléma a szermaradványokkal,<br />

33

nö vényvédő szerekkel vagy a gyomirtókkal van, melyek ugyanúgy belekerülnek<br />

a zöldségekbe, gyümölcsökbe, mint az állati termékekbe. Egy európai kutatás<br />

során a zöldség-gyümölcs minták 80%-ában találnak szermaradványokat, 4%-<br />

ban határérték felett (EU 2007). A mennyiségi <strong>éhezés</strong>t tehát a fejlett országokban<br />

az <strong>éhezés</strong> minőségi formája képviseli. A táplálkozásnak ezek a hiányosságai komoly<br />

hatással bírnak az emberek egészségi állapotára, például egyértelmű, hogy<br />

miért van mostanában annyi vashiányos beteg. A nem megfelelő módszerrel<br />

előállított élelmiszerek esetén a negatív egészségügyi következmények elke rülhetetlenek.<br />

Jelenleg a világ zöldségtermelésének 49%-át Kína adja, 10%-ot India, ez együtt<br />

már majdnem 60%. Ami a nyugati országokban tiltott szer, az Keleten nem, pl.<br />

a DDT-t a 70-es években a mi régiónkban már betiltották, Indiában még mindig<br />

nem. Ez egészségi problémákat vet fel a saját fogyasztóik körében, de ők<br />

exportálják is az így megtermelt élelmiszereket. Vannak olyan földrészek persze,<br />

ahol nemcsak minőségi <strong>éhezés</strong> van, hanem mennyiségi <strong>éhezés</strong> is, ahol a gyarmatosítás<br />

és a későbbiekben a volt gyarmatosító országoktól való gazda sági függés<br />

következményeként a lakosságot lenevelték arról, hogy megoldja sa ját problémáját<br />

– az afrikai régiókra gondolok természetesen, de <strong>Magyarországon</strong> is előfordulnak<br />

ijesztő példák.<br />

34

Nemzetközi átlagban a termőterületek 70%-án (FAO) állati takarmányt termelünk<br />

a közvetlen növényi élelmiszer helyett vagy bioüzemanyag előállításához<br />

is kukoricát termelünk. Pedig a Föld a jelenlegi lakosságának többszörösét is el<br />

tudná látni a meglévő termőterületekről döntően növényi alapú élelmiszerek -<br />

kel való táplálkozás esetében (Pimentel – ASCN 2003). Ehhez ugyan jelentős<br />

élet módváltásra lenne szükség, de a termőterületeinknek ez a pazarló felhasználása<br />

nem lesz sokáig fenntartható.<br />

A Krisna-völgyben – ahol vegetáriánusan étkezünk – a 200 fős közösség élelmiszer-ellátását<br />

kb. 6-8 hektáron tudjuk biztosítani. Milyen megoldások lehetnek,<br />

ami segítené a vidéket, az élelmiszer-biztonság fejlesztését, mit jelent az<br />

élelmiszer-biztonság 2017-ben? Egészséges és változatos élelmiszert kell elő állítanunk,<br />

amely nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is megfelelő táplálék,<br />

a környezeti és társadalmi hatásokkal együtt fenntarthatóvá kell tenni a termelést<br />

és annak gazdasági szempontból is észszerűnek kell minősülnie. Ugyanakkor<br />

manapság csak a gazdasági szempontok határozzák meg az agrárszektort, az,<br />

hogy a társadalommal vagy a környezettel mi történik közben, másodlagosnak<br />

35

tűnik. Csakhogy eközben a fiataloktól is elvesszük a jövőt, mert feléljük azokat<br />

az erőforrásokat, kincseket, amelyeket számukra is meg kellene hagynunk. Egyrészt<br />

általában a felsorolt szemléleti kérdésekben, másrészt konkrétan a ter melési<br />

eszközökben és módszerekben is alapvető változtatást kell elérnünk és minderre<br />

meg kell tanítani a termelőket. A gazdasági-politikai döntésekben a lo kalitást,<br />

a helyben előállítást kellene jobban előtérbe helyezni ahhoz, hogy ezeket a kis<br />

közösségeket tudjuk fejleszteni, elsősorban a családi gazdasági mé reteket.<br />

Ha visszamegyünk a határpéldához, a horvát oldal egy olyan gazdasági táj -<br />

szer kezetet mutatott be, ami ezt a családi gazdasági modellt segíti. <strong>Magyarországon</strong><br />

a megelőző képen is látható nagybani művelés csak néhány embernek<br />

ad megélhetést. A környékünkön például, egy 800 fős településen három ember<br />

foglalkozik mezőgazdasággal, a vidék 2000 hektárját ők művelik. Ezt a dön -<br />

téshozói szemléletet, jogszabályi környezetet kellene megváltoztatni úgy, hogy<br />

teret engedünk a hagyományos kisközösségi, családi – elsősorban – ön el látó<br />

ökológiai gazdálkodásnak, korlátozott mértékű árutermeléssel. Ennek környe -<br />

zeti, gazdasági és társadalmi hatása is kimagasló volna, emellett más, fenn tartható<br />

területhasználattal, termelési szerkezettel, munkaerő-alkalmazással, feldolgozással,<br />

kereskedelemmel stb. járna. Egyebek között együttműködő termelői-fogyasztói<br />

hálózatok kialakítására lenne szükség minél kisebb körzetekben,<br />

az ezt támogató döntéshozói szemlélettel és jogszabályi környezettel.<br />

A másik fontos gondolat a „Kertmagyarország” víziója, amelyet Entz Ferenc<br />

vetett fel 200 éve, és azóta is számos agrárszakember támogatta. Magyarország<br />

adottságai nagyon kedvezőek kertészeti kultúrákhoz. Jelenleg a zöldség- és gyümölcskertészetünk<br />

az összterülethez képest 5% alatt van. Ebből, ha 10-15%-ot<br />

elérnénk, az nagyon sokat számítana a vidék fenntartó képességének, és már regionális,<br />

nemzetközi hatása is lenne. Alkalmazkodó gyümölcsfajokat, zöldségfajokat<br />

kell felkutatni és újra termelésben tartani. <strong>Magyarországon</strong> van egy élő<br />

faluhálózat, ahol ezeknek a fajtáknak a begyűjtése és megőrzése elindult, és remélhetőleg<br />

fenn is marad. <strong>Az</strong> ökológiai zöldség- és gyümölcstermelést ki kellene<br />

egészíteni hüvelyes és olajos magokkal, ez szintén gazdasági erőt és megbízhatóságot<br />

tudna teremteni a vidéknek. A méhészkedést, legelő- és erdő gazdálkodást<br />

is meg kell tanítani a közösségeknek, a természetes élőhelyek megőrzésével pedig<br />

meg kell előzni, hogy a különböző tevékenységek természeti feltételei eltűnjenek.<br />

Egy ilyen mezőgazdasági program alkalmazkodóképes változatossága a Kárpátmedence<br />

változó éghajlatában is nagyobb biztonságot jelentene.<br />

36

Brazíliában az esőerdő kivágása miatt hangos a világ. Brazil ismerőseim azt<br />

mondták, hogy Európában ezt a 16. században végezték el. Valamilyen kon centrált,<br />

jól átgondolt erőfeszítést kellene tenni arra, hogy ezeket a folyama tokat viszszafordítsuk.<br />

Utópisztikus? Sokkal kevésbé, mint amennyire szükségszerű…<br />

Hivatkozott irodalom<br />

Dr. Rodics Katalin: Biológiai sokféleség és hagyomány, Kertgazdaság, Corvinus<br />

Egyetem, Budapest, 2008/40.<br />

www.fao.org/ag/agp/agpc/doc/grass_stats/grass-stats.htm (FAO)<br />

Dr. Márai Géza: www.youtube.com/watch?v=qVBuNAuQ9JM<br />

Papp János: A kert és a kertészet az emberiség szolgálatában – Entz Ferenc munkásságának<br />

történelmi jelentősége, Corvinus Egyetem, Budapest, Kertgaz daság,<br />

2006/38.<br />

Pimentel, David – Pimentel, Marcia: Sustainability of meat-based and plantbased<br />

diets and the environment, American Society for Clinical Nutrition, 2003.<br />

37

SZABADKAI ANDREA: 7 KISGAZDASÁGOK, KISTERMELŐK TEVÉKENYSÉGE<br />

ÉLELMISZER-BIZTONSÁGI, GAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS FEJLESZTÉSPOLITIKAI<br />

MEGKÖZELÍTÉSBEN<br />

7<br />

<strong>Az</strong>zal kezdeném, hogyan függ össze a kistermelők, a kisgazdaságok témája az<br />

élelmiszer-biztonsággal és az élelmezésbiztonsággal. <strong>Az</strong> egyik kulcsmondat, hogy<br />

a világon elfogyasztott élelmiszerek 70%-ának termesztése a családi gaz da sá gokban<br />

folyik, illetve a családi gazdaságok megélhetése nagy arányban in nen származik<br />

(IYFF, 2013). Megkülönböztetünk minőségi <strong>éhezés</strong>t és mennyi ségi <strong>éhezés</strong>t.<br />

<strong>Az</strong> élelmiszer-biztonság inkább a minőségi biztonságra, az élel me zésbiztonság<br />

pedig a mennyiségre helyezi a hangsúlyt. Ezeket az értékeket, célo kat, feladatokat<br />

az Európai Parlament is megfogalmazta már a 2004-es időszaktól kezdődően<br />

a 2014-es időszakig (EP, 2003).<br />

<strong>Az</strong> EP-dokumentu mokból<br />

két mozzanatot sze ret -<br />

UNIÓS CÉLOK<br />

nék kiemelni, az egyik a ha -<br />

gyo mányos rugalmasság el ve,<br />

mint az élelmiszer-biz ton ság<br />

egyik lehetséges út ja és megoldása.<br />

<strong>Az</strong> unió is ki jelenti,<br />

hogy ami a ha gyo mány által<br />

már bi zo nyí tot ta biztonságát,<br />

az biz ton sá gos. Ezért van lehe<br />

tő ség ar ra, hogy a kis csalá<br />

di gaz daságoknak nem<br />

az ál talá nosan irányadó szabályok (HACCP – azaz ve szély analízis és kritikus<br />

pon tok megjelölése az élelmiszerláncban) szerint kell meg fe lelni az élelmiszerelőállí<br />

tásnak, hanem a rugalmas, hagyományos bizton sá gos módszer is elegendő<br />

a piac ra jutáshoz. A csatlakozás idején áttértünk egy túlszigorított megfelelési<br />

kény -szerrel növelt szabályozási körbe, és újrateremteni nem tudjuk azokat a kisüze<br />

mi termelési eljárásokat, amelyek annak idején meg szűntek. <strong>Az</strong> élelmiszer-<br />

7<br />

A Kisléptékű Termékelőállítók Érdekképviseletének elnöke<br />

38

iz ton ságot a családi gazdaságok oldaláról az EU és a nemzeti szabályozás is támogatni<br />

igyekszik. A helyi gazdaság fejlesztésén belül az élelmezésbiztonság is<br />

megjelenik mint cél. <strong>Az</strong> Európai Parlament tézise össze kapcsolja a két célt:<br />

• A helyi élelmiszerrendszerek, rövid ellátási láncok (REL) 8 a helyi termékek<br />

vo natkozásában:<br />

• támogatják a helyi gazdaságot,<br />

• bizalmi kapcsolat és nyomonkövethetőség jellemzi, ami segíti az élelmiszer-biztonságot,<br />

• alapvető szintű élelmiszer-önellátást jelent, ami az élelmezésbiztonság nélkü<br />

lözhetetlen eleme,<br />

• az önfoglalkoztatással a munkahelyteremtés eszköze,<br />

• hagyományai által erősíti a társadalmi kohéziót és a közösségi szellemet,<br />

környezetileg fenntarthatóbb.<br />

• <strong>Az</strong> Európai Parlament Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottsága 2014. évi<br />

jelentésében: 9<br />

• Felszólítja a tagállamokat és a bizottságot, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket<br />

amelyek figyelembe veszik a családi mezőgazdasági kisüzemek<br />

sa játos igényeit.<br />

• Szorgalmazza a helyi és regionális piacokon a hagyományos termékeket is<br />

fel ölelő közvetlen értékesítés fokozását.<br />

• Megállapítja, hogy a kisüzemek:<br />

1. egy szociális mezőgazdasági modellt testesítenek meg, rugalmasság<br />

(a kör nyezeti és gazdasági változásokra sokkal hamarabb tudnak reagálni)<br />

és mul tifuncionalitás jellemzi őket (közjavak, természeti értékek,<br />

foglal koz ta tás, turizmus, kulturális és hagyományőrző szerep),<br />

2. nehezen férnek hozzá az uniós forrásokhoz,<br />

3. nem hitelképesek, nem birtokolnak elég földet,<br />

4. nem rendelkeznek elég tudással, információval, kapacitással így nem<br />

tud ják leküzdeni a bürokratikus akadályokat,<br />

5. alacsonyabb hatékonyság, a foglalkoztatottak nagyobb száma és a terme<br />

lés diverzitása jellemzi,<br />

6. a tulajdonosok jórészt idősebb emberek, alacsonyabb képzettséggel.<br />

8<br />

Régiók Bizottságának közleménye (2011/C 104/01)<br />

9<br />

7-0029/2014; 15/01/2014 a mezőgazdasági kisüzemek jövőjéről /2013/2096(ini)<br />

39

7. A környezeti és gazdasági változásokra való gyors és hatékony reagálás<br />

– a ru galmasság – szintén az élelmezésbiztonságnak egy sarkalatos<br />

feltétele, mert ha probléma van, akkor akár a túlélés zálogai is<br />

a családi gazdaságok. A probléma viszont az, hogy nehezen férnek<br />

hozzá az uniós forrásokhoz. Tényként jelenti ki a jelentés, hogy a családi<br />

gazdaságok nem hitelképesek. Nem rendelkeznek elég tudással,<br />

információval és ka pa citással, így nem tudják leküzdeni a bürokratikus<br />

akadályokat. Ala cso nyabb a hatékonyságuk, viszont magasabb a<br />

foglalkoztatási arány a gaz da ságaikban, a termelés diverzitása is magasabb,<br />

főleg akkor, ha mozaikos gazdálkodást folytatnak. Végül, de<br />

nem utolsósorban a jelentés azt szögezi le, hogy a tulajdonosok ebben<br />

a körben jórészt idősek és ala csonyabb képzettséggel rendelkeznek.<br />

Ha ezeket a tényezőket összességükben vizsgáljuk és a versenyképesség vilá gá ba<br />

helyezzük el, akkor elég gé ellentmondásos ké pet látunk magunk előtt. Ettől függetlenül<br />

azonban a glo bális agárgazdasági tren dek re egy olyan tár sa dal mi reakció<br />

érkezik – ma már egyre erősebben –, ami miatt nyílnak és tá gulnak a réspiaci<br />

igények, azaz mi nőségi élelmiszert sze ret né nek az emberek.<br />

FOGYASZTÓI IGÉNYEK EGÉSZSÉG- ÉS<br />

KÖRNYEZETTUDATOSSÁG<br />

SZEMÉLYESSÉG,<br />

LOKALITÁS<br />

IDŐ,<br />

KÉNYELEM<br />

A fogyasztói igényeket ezen az ábrán három nagy halmazban jelenítettem meg:<br />

az egyik az egészség- és kör nyezettudatosság, ami az egész séges élel mi sze rek igényét<br />

erősíti. A különböző sta tisz ti kák ban a fogyasztók leg alább egyhar mada úgy<br />

vé le ke dik, hogy az élel mi szer iparban hasz nált vegy sze rek káro sak az egész ségre.<br />

Nem véletlen, hogy mul ti na cio nális élelmiszer-előállítók a termé kei ket már<br />

„E-men tes”, „termé szetes, íz fo ko zók nél kü li” szlogenekkel érté ke sí tik. A követ-<br />

40

kező halmaz, ami igényként jele nik meg, az a személyesség és a lokalitás ér téke.<br />

<strong>Az</strong> emberekben benne van, hogy aki közel van hozzánk, akit sokszor látunk,<br />

annak jobban hiszünk, és ez igaz az élel miszer-értékesítés so rán, de a po litikában<br />

is. A harmadik halmaz az idő és a kényelem trendje. Ez is a piaci igények között<br />

szerepel. Be kell látni, ha meg élhetést szeretnének a mai gazdák, akkor egyfelől<br />

a régi hagyományos tudást is el kell sajátítaniuk, másfelől pedig az új technológia<br />

adta lehetőségekkel fenntartható módon élni kell, és akkor kö zös nevezőre lehet<br />

hoz ni akár ezeket a sokrétű fogyasztói igé nyeket is.<br />

LOKALITÁS<br />

Magyar kutatások is fog lal koznak ezekkel a pia cok kal, trendekkel, így a Ka posvári<br />

Egyetem is, az áb rán a kutatás során meg kér de zettek válaszai láthatók. Két<br />

kér désre adott válaszok összesítése látható: az egyik kérdés az volt, hogy mit je lent<br />

a magyar élelmiszer fogalma a fogyasztók sze rint. A fogyasztók szerint a magyar<br />

élelmiszer azt jelenti 91,5%-ban, hogy magyar tulajdonú előállítótól származik.<br />

A fogyasztók 90,5%-a úgy véli, hogy ha a magyar alapanyag adott, az magyar<br />

élelmiszerként azonosítható. Ebből látható, hogy a magyar fogyasztók tudatossága<br />

ma már elég magas szintű. A tudatosság megvan, de amikor azt kérdezték,<br />

hogy vásárolna-e a külföldi termékkel szemben magyar árut, akkor a válaszadók<br />

76,8%-a szerint azonos ár mellett vásárolná ezeket a termékeket. Amikor viszont<br />

azt kérdezték, hogy ha drágább a magyar termék, mint a külföldi, melyiket választaná,<br />

akkor már csak 25,3% válaszolta, hogy akkor is a magyart. <strong>Az</strong> igény tehát<br />

megvan, de a cselekvési szint hiányzik, ennek ter mé sze tesen az egyik fő oka<br />

Ma gya rországon a vásárlóerő hiá nya. A fenntarthatósági té ma köröket emiatt, azt<br />

gon do lom, nem lehet mak ro gaz da sá gi szemüveg nélkül vizs gál ni.<br />

41

Ha a vendéglátás, a gaszt rot rendek területét vizs gál juk, egy 2016-os nem zet kö zi<br />

fel mé résből ki derül, hogy a szó ban forgó lo ká lis igé nyek még a magas hozzáadott<br />

értékű pia cokon is megjelennek. He lyi eredetű élelmiszerekre itt is igény van, ami<br />

a ter mé sze tes alapanyagok, a kör nye zeti fenntarthatóság, az egész sé ges termékek,<br />

ősi ter mék fé le ségek, friss, házi és kéz műves termékek iránti igények for má jában<br />

jelenik meg.<br />

Felkérésre végeztünk több térségben rövidellátásilánc-fel mé réseket a helyiek segítségével.<br />

Például az egyik tér ségben a ho telek, ven dég látók válaszai alap ján három<br />

fő akadály jelent meg, hogy miért nem szereznek be he lyi alapanyagokat: nincs<br />

in for mációjuk róla, mert a gaz dák leg többször kép te le nek na pi szin ten közölni,<br />

hogy mi lyen áru juk van és mennyiért. A má sik az időhiány, ez némileg össze függésben<br />

áll a vásárlóerővel is. A harmadik pedig az ár, magasabbak az árak, mint<br />

a multiknál beszerzett és még esetleg házhoz is szállított termékeké.<br />

Ma <strong>Magyarországon</strong> több az eszkimó, mint a fóka. Nagyobb az igény, mint<br />

a kínálat. Ráadásul a már meglévő kínálat sem biztos, hogy minden esetben tudja<br />

produkálni azokat az előnyöket, amelyeket ismertettem. Itt is vannak csalók,<br />

mint máshol. A mi feladatunk lenne – és a fogyasztóé is –, hogy ezt ki szűrjük.<br />

A 2010-es kistermelői ren de let könnyítéseiben is ak tív szerepet vállaltunk, lát juk<br />

az eredményeket. 2013-tól két év alatt is mintegy dup lá já ra nőtt a kistermelők<br />

szá ma Ma gyar országon. A he lyi ter melői piacokat sza bál yo zó 2012-es ren de let<br />

egyeztetésében is köz re működtünk, hatására szintén meg nö vekedett ezen pia cok<br />

42

A KÍNÁLAT<br />

szá ma, persze ehhez a növe ke déshez a támogatások is hozzátettek – így vagy úgy.<br />

A jogszabályi könnyítések megkezdődtek, kérdés, hogy van-e ezek mögött mo tiváló<br />

támogatási környezet. <strong>Az</strong> Agrárkutató Intézetnek vannak a témában kiad ványai,<br />

az egyik kedvencem most épp az osztrák élelmiszer-gazdaság mű ködése és<br />

sike rének elemzése (AKI 2016).<br />

<strong>Az</strong> adottságok mások, és tudjuk, hogy nem egy az egyben adaptálhatók az ered mé -<br />

nyek, de sok min den ta nul ha tó abból, amit Auszt riában csi nálnak. Ma gyar or szágon<br />

43

a két hek tár alatti gaz da sá goknak ará nya 76%, Auszt riá ban 11%. Belülről a má sodik<br />

kör azt mutatja, hogy az összes me zőgaz dasági te rü let ből ezek a gaz daságok<br />

mek kora részt mű vel nek. Lát juk, hogy a ma gyar részben a gazdaságok 76%-a (akik<br />

2 ha alatti területen gaz dál kod nak) az összes mezőgazdasági terület 3%-át művelik,<br />

míg az alig 2%-nyi 100 ha feletti gazdaság műveli a mezőgazdasági terület<br />

64%-át (sárgával jelölve). Auszt riában a 2% 100 ha feletti gazdaság, csak a mezőgazdasági<br />

területek 16%-át műveli. A standard termelési érték (STE) is nagyon fontos<br />

mérőszám ma a tá mo gatáspolitikában. A vidékfejlesztési források nagy része<br />

a 6000 STE feletti gazdaságokat támogatja (Magyarország 6000 STE felett állapította<br />

meg a versenyképesség határát – 2000 STE-től lehetne). A 6000 STE, ha szántó<br />

művelést veszünk alapul, akkor 10 hektárnyi szántó művelésű területnek számít.<br />

Belülről számolva a harmadik körben látható a magyarországi gazdaságok megoszlása<br />

az STE alapján. Nálunk a zöld körcikktől kezdődnek a támogatásra jogosultak<br />

(a kisgazdaságok támogatása 3000 STE-től). <strong>Az</strong> osztrákoknál úgy tudom,<br />

hogy 8000 STE a gazdasági küszöb, de a statisztikában nem nagyon van 8000 STE<br />

alatti gazdaság. Nem a birtokméret, a gaz dasági üzemméret.<br />

TÁMOGATÁSOK ÖSSZETÉTELE<br />

Nálunk az 1-2%-nyi nagy birtok viszi el a föld után igényelhető támo ga t á sok több<br />

mint felét, és a gaz da ságok 80%-át meg ha ladó 10 ha alat ti gaz daságok csak a közvet<br />

len kifizetések 10%-ához jut nak hozzá. <strong>Az</strong> oszt rá kok nál egyenletes arány ban<br />

jutnak a gazdák földhöz, így támogatáshoz is. Ausztriában a támogatás na gyobb<br />

hányadát vidék fejlesztési támogatás teszi ki a gazdaságokban.<br />

44

A következő ábrán egy boldogsági indexet hasonlítottam össze különböző makrogazdasági<br />

változókkal.<br />

A boldogsági indexet tekintve mi, magyarok nem vagyunk túl boldogok, de ha<br />

még melléteszem a jövedelemegyenlőtlenséget és az adóék magas terheit is, a piros<br />

nyílnál vagyunk, a megélhetési faktor és a boldogságfaktor legalján.<br />

MAKROGAZDASÁG<br />

45

Itt van pár makrogazdasági mutató. <strong>Az</strong> adókötelezettségre fordított idő Ma gyar -<br />

országon a 4. leghosszabb a 2015-ös adat szerint az EU-n belül, ami a kis vállalkozásoknál<br />

még 10-szeres szorzóval számolható. A bürokratikus költségek<br />

GDP-arányban számított mértéke 10%, míg az uniós átlagban ez 3%.<br />

ÁFA<br />

Innen szép nyerni, mondhatnánk. Láthatjuk, nálunk az áfa is a legmagasabb.<br />

A civil együttműködés 2009 óta bombázza a különböző jogalkotókat az áfa -<br />

csök kentés érdekében. A vásárlóerőre szükség lenne ahhoz, hogy növekedjünk.<br />

A bevezetett áfakedvezmények az alaptermékekre vonatkoztak. Csakhogy<br />

a hozzáadott érték motivációja nincs meg ebben a megoldásban. Kezdetnek jó, de<br />

sem a zöldség- és gyümölcstermékek, sem a húskészítmények nem szerepelnek<br />

ebben a kedvezőbb szabályozásban. (A legjobb az egységes 5%-os élelmiszer áfa<br />

lenne.)<br />

Láttunk és hoztunk Franciaországból, Olaszországból olyan mintákat, ami<br />

az átfutó bizonylatolás és közös értékesítési pont jogi megoldásait mutatja. Ezek<br />

lényege az, hogy olyan termelői pontok (nem bolt, mert az más jogszabály) jönnek<br />

létre, ahol a termelők együtt értékesítik a terméket, de nem áll ott az ös szes<br />

termelő. Amikor a fogyasztó fizet, nem a pont bevétele lesz a kapott összeg, hanem<br />

rögtön azoknak a számlájára íródik, akinek a termékét a fogyasztó összeválogatta.<br />

46

A kisléptékű, fenntartható termelés és a családi gazdaságok, a helyi termék-előállítás,<br />

az ilyen termékek iránti igény egyfelől, az ösztönző makrogazdasági feltételek<br />

másfelől kell segítsék a fenntartható fejlődés környezeti és társadalmi céljait.<br />

KÖZÖS TERMELŐI ÉRTÉKESÍTÉSI PONT -<br />

ÁTFUTÓ BIZONYLATOLÁS<br />

A Kislépték Egyesület munkáját<br />

a Nemzeti Együttműködési Alap<br />

(NEA-TF-17-M-1423 ) és<br />

a H2020 RUR15-2017 BOND<br />

projekt tá mo gatja.<br />

47

10<br />

GYULAI IVÁN: 10 A FENNTARTHATÓ MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS ÖKOLÓGIAI<br />

FELTÉTELEI<br />

A fenntartható mezőgazdaság ökológiai feltételeit vizsgálva először is fontos lenne<br />

tisztázni, mi az, hogy fenntartható mezőgazdaság. <strong>Az</strong> <strong>ENSZ</strong> céljai véleményem<br />

szerint eléggé keverik ezt a fogalmat. A fenntartható mezőgazdaság anélkül nem<br />

tud létezni – az az elsődleges alapja –, hogy azokat a természeti javakat, amelyeken<br />

alapszik, azaz a termelés ökológiai alapjait (talaj, gének, vízkészletek, éghajlat,<br />

biogeokémiai ciklusok) a megújulás mértékében használjuk. Jelenleg fordítva<br />

ülünk a lovon, nem azt nézzük, hogy mire képes, mekkora népesség eltartására<br />

képes a mezőgazdaság oly módon, hogy képes megújítani természeti alapjait,<br />

hanem benne vagyunk egy kényszerhelyzetben: romló környezeti feltételek<br />

mellett szeretnénk egyre több embert ellátni élelmiszerrel, rosttal, biomasszából<br />

származó energiával. Most 7,5 milliárd ember él a Földön, őket el kell látni. Egy<br />

növekvő népesség ellátása élelmiszerrel mindig a népesség növekedéséhez vezet.<br />

Ha növekedett a népesség, mert elláttuk élelmiszerrel, akkor attól kezdve nem<br />

mondhatjuk, hogy ti haljatok éhen. Ez egy ördögi kör, ebből ki kell lépni. <strong>Az</strong> emberiségre<br />

nézve ellátóképességről nem tudunk beszélni tekintettel arra, hogy az<br />

endoszomatikus energia- (azaz a szervezetünk fenntartására szolgáló) igényünknek<br />

100-szorosa az exoszomatikus (azaz az ezen kívüli) energiaigényünk. Sem<br />

a mezőgazdasági termeléssel, sem a gazdasággal nem az embert tartjuk életben,<br />

hanem azt a struktúrát, ami ezt a 100-szoros energiát igényli. Ez meghatározhatatlan,<br />

ezért az az állítás, hogy elvileg el lehetne tartani egy 10-szer, 100-<br />

szor ekkora népességet, valójában fából vaskarika. Összességében a fenntartható<br />

mezőgazdaság elképzelése is fából vaskarika, mert romló környezeti feltételek<br />

mellett egy növekvő népességet nem lehet fenntartható módon kielégíteni.<br />

Mit kellene tenni, mik azok az ökológiai szempontok, amelyek mentén újra<br />

kellene gondolni a mezőgazdaság technológiai feltételeit. Mindenki számára ismert,<br />

hogy a konvencionális mezőgazdaság feléli az ökológiai alapokat, egyre távolabbra<br />

visz a fenntartható élelmiszer-gazdaságtól, mert feléli annak ökológiai<br />

alapjait: a talajpusztulás, a talajvíz szintjének süllyedése, a génkészlet szűkítése,<br />

10<br />

ökológus<br />

48

az éghajlatváltozás és a biogeokémiai ciklusok megzavarása révén. Három olyan<br />

ökológiai feltételről, három olyan intézkedésről fogok beszélni, amit minimum<br />

meg kellene tenni a fenntartható mezőgazdaság érdekében. A három ökológiai<br />

feltétel: a talajtakarás biztosítása, a talajszerkezet megőrzése és a talaj élővilágának<br />

helyreállítása. <strong>Az</strong> ehhez kapcsolódó szükséges intézkedések mind a hárommal<br />

összefüggenek. Meg kell szüntetni a talajforgatásos gazdálkodást, nincs ásás<br />

és nincs szántás. Ki kell vezetni a műtrágyák használatát, és ki kell vezetni az<br />

összes növényvédő szer haszná<br />

la tát. Miért vagyok ilyen<br />

szi go rú? Kezdjük a talaj taka<br />

rás biz tosításával, miért<br />

szük sé ges ez? Bármilyen ábrát<br />

meg né zünk, a talaj szel vénye<br />

zett ségét vagy réte ge zettségét<br />

nagy jából így mu tat ják<br />

be.<br />

Ez tananyag szinten is vázlatos<br />

megközelítés, egy fontos<br />

dolog azonban van ben -<br />

ne, hogy mindig az ún. avarszint<br />

tel kezdő dik. Ezt ne vezzük O szintnek. Normális körülmények között egy<br />

er dőn vagy me zőn azt látjuk, hogy egész évben takarva van a talaj felszíne. <strong>Az</strong> er -<br />

dőben avarral, ezért mondjuk, hogy avarszint.<br />

Ez az avarszint azért nem<br />

korhad el, mert a korhadás<br />

egyik feltétele, a nedvesség<br />

hi ányzik. Ennek óriási jelen<br />

tősége van, ez a felszínt<br />

bo rító avarszint megmarad.<br />

Ahhoz képest, hogy ez a ter -<br />

mészet normális rendje, Magyarország<br />

48,4%-án a területeket<br />

kitakarjuk. Van tehát<br />

az O szint, az avarszint, a<br />

nyers humusz, ahol a le velek<br />

még felismerhetők, ez<br />

0<br />

A<br />

B<br />

C<br />

avarszint<br />

kilúgozódási szint<br />

felhalmozási szint<br />

talajképződési szint<br />

ANYAKŐZET<br />

49

nélkülözhetetlen takaró. Ez alatt van az ún. korhany (móder), ami nem humusz,<br />

mert a humusz az már, nevezzük nevén: televény (mull), amely úgy jön létre, hogy<br />

a korhany a talajban lévő élőlények segítségével összekeveredik a talajban lévő<br />

anyagásványokkal, ez a kilúgozódási zóna. <strong>Az</strong>, hogy ez a kilúgozódási zóna milyen<br />

és milyen a talaj kilúgozódása, attól függ, hogy a takaró megvan-e. Amenynyiben<br />

takaró nincs, mert folyamatosan eltávolítjuk a talajforgatással róla, akkor<br />

értelemszerűen a kilúgozódási zónából kikerül a tápanyag. Kapcsolódik hozzá a<br />

második ökológiai feltétel, a talaj szerkezetének megőrzése.<br />

<strong>Az</strong> a négy alapvető ok, amiért ma a mezőgazdaság tanítói elmondják, hogy<br />

miért kell mindenképpen a talajrétegeket megforgatni, a következő:<br />

„A kolloidokban elszegényedett, szerkezetében felszíni állapotában károsodott<br />

réteg kicserélése az ilyen hibákat nem tartalmazó réteggel.” Kérdésem, ki<br />

hozta létre ezeket a hibákat? Miközben a talajforgatás hozza létre ezeket a hibákat,<br />

ez nem fenntartható mezőgazdaság, hanem a hiba fenntartása.<br />

„A talaj javítása, a felhalmozódási zónából fel kell hozni a tápanyagokat a kimosódási<br />

zónába.” Semmi szükség nincs rá, azért, mert a talajban lévő élet<br />

– most jön egy fontos tényező, ha van élet – megteszi. Lentről felfelé és fordítva<br />

és összevissza megteszi. Külön tanulmányt tudnék írni erről.<br />

„A növényi maradványok, a trágyák a kémiai anyagok talajba juttatása.” Tel -<br />

jesen szükségtelen, a talajban minden tápelem rendelkezésre áll, de nincs felszívható<br />

állapotban azért, mert tönkretettük a talaj élővilágát.<br />

„A gyomok irtása érdekében.” A gyomok pionírok, ha minden évben felszántok,<br />

felások egy területet, én hozom magamra a gyomokat. Egynyári kul túrák,<br />

amelyek helyett értelemszerűen folytonos mezőgazdaságról kellene beszélni.<br />

Minden hibát mi követünk el, szükségtelen, hogy ezeket elkövessük és tönkretegyük<br />

a természet ingyen adott segítségét, szolgáltatását. A talajnak a szántás,<br />

ásás a felesleges mérték. A kellő mérték az, amit a talaj élővilága elvégez. Egy<br />

dolgot hozok fel: a talaj élővilága. Itt a mérsékelt éghajlati övünkön egy hektár<br />

tetszőleges mélységű területen 15–35 tonna életnek kell lenni természetes körülmények<br />

között. Mit gondolnak, mennyi van egy forgatott talajban? 2–4 tonna,<br />

kb. a szükséges mennyiség tizedrésze, ezt a számot fontos megjegyezni. <strong>Az</strong> élő<br />

anyag mennyisége a földigiliszta esetében 74 db/m² egyedsűrűségnél 1,35 tonna,<br />

tehát a 15–35 tonnából több mint egy tonnát csak a földben élő gyűrűsférgek<br />

képviselnek. Darwin utolsó könyve a földigilisztákról szólt, megállapította, hogy<br />

50 év alatt 1 láb, tehát 30 cm-nél magasabb ürülékkupacot hoz létre. Ez viszont<br />

megfelel a humusz definíciójának, hiszen a giliszta belében összekeveredik az<br />

50

anyagásványokkal a szerves anyag. A növények gyökere nő, összenyomja a ta lajt,<br />

elhal, gravitációsan betöltődik, fantasztikus mozgató, keverő hatások vannak,<br />

nem kell szántani, nem kell mozgatni a talajt. Viszont, ha szántunk, akkor tönkretesszük<br />

azt, gondoljunk a földigiliszta járataira, levágjuk ezeket a járatokat, egy<br />

ingyen szolgáltatást teszünk tönkre. A harmadik ökológiai feltétel a talaj élővilágának<br />

a helyreállítása. A talajban minden tápelem benne van, de csak akkor<br />

tudja a növény felvenni, ha valaki ezt oldott állapotba hozza számára. Erre épül<br />

a tápláléklánc, ami a baktériumokkal kezdődik, akik oldott állapotba hozzák, és<br />

folytatódik a gombákkal, amelyek segítenek felvenni stb. A szerves anyagok pótlását<br />

maga az élet biztosítja azáltal, hogy a falevél lehullik a talaj felszínére, az<br />

állatok elhalnak és a fehérjék a nitrogéncikluson keresztül bomlanak vagy felveszik<br />

a levegőből a nitrogént stb. Magát a szerves vegyületeket is előállítja az élet.<br />

Szeretném összefoglalni a talajforgatásos, ún. konvencionális mezőgazdaság<br />

kö vetkezményeit, a minőségi <strong>éhezés</strong>sel kapcsolatos összefüggésrendszert. Felszánt<br />

juk a talajt, nincs takaró és ezzel megakadályozzuk azt, hogy a talaj újrakép<br />

ződjön. Európában 17-szer gyorsabban pusztul a talaj, minthogy megújulna.<br />

Leg alább annyi talajnak kellene keletkeznie, mint amennyi elpusztul, de erről<br />

a vi lágon sehol sincs szó, ahol talajforgatásos gazdálkodást folytatnak. Ez a módszer<br />

kiszárítja, betömöríti a talajt, tönkreteszi a vízgazdálkodást, gyomosít, elpusz<br />

títja a parányi lényeket a talajban, ezért a tápanyagok nincsenek felvehető<br />

állapotban. Mit kell csinálni? Mesterségesen be kell vinni a műtrágyát. Beviszszük<br />

a műtrágyát, a növények tősejtjei megnyúlnak, a növény legyengül, képtelen<br />

ön magát megvédeni. Ekkor mit csinálunk? Látjuk, hogy szépen növekszik, de<br />

rosszul fejlődik. Ezért, hogy megvédjük, kemikáliákkal és vegyszerekkel pró bál -<br />

kozunk. Mind a kettő – ha nem is azonos környezeti hatással – oda vezet, hogy<br />

a növények nem fognak elegendő beltartalmat termelni számunkra azért, ugyan -<br />

is, ha mi védekezünk helyettük, megkíméljük őket attól, hogy ezeket az anyagokat<br />

megtermeljék. A kötet más szerzői Márai Géza munkájára hivatkotak,<br />

én egy francia metakutatást szoktam idézni, amely 2012-ben zárult. <strong>Az</strong> 50-es<br />

évektől tekintette végig a beltartalomérték-vizsgálatokat, és arra a következtetésre<br />

jutott, hogy nagyjából 10-szeres szorzókkal tudta megadni azt, hogy az 50-es<br />

években elfogyasztott növényekben mennyi volt a beltartalom a mostanihoz képest.<br />

Ennek nem az egyetlen oka, hogy mi vegyszerekkel védünk növényeket, a<br />

másik ok genetikai. Mire szelektálunk? – a szépségre és a nagyságra. Nem a beltartalmat<br />

fizeti meg a piac, hanem a nagyságot és a szépséget. A harmadik tényező,<br />

hogy a polcállékonyság miatt mindent éretlenül fogunk leszedni. A ku tatás<br />

51

legszélsőségesebb értéke az volt, hogy az 50-es években fogyasztott almá ban 100-<br />

szor több C-vitamin volt, mint egy maiban. Ez a minőségi <strong>éhezés</strong>, gya korlatilag<br />

nem tudok 10-szer annyi brokkolit, 7-szer annyi barackot megenni, hogy hozzájussak<br />

a szükséges beltartalmi értékekhez.<br />

Ez az élelmiszer-biztonság és az uralkodó mezőgazdasági gyakorlat össze füg -<br />

gésrendszere. Mi következik mindebből? Nem takarhatjuk ki a talajt, vagyis nem<br />

forgathatjuk fel, ebből következik a direkt vetés technológiája. A világon a termőterület<br />

7%-a no-till, <strong>Magyarországon</strong> mondhatjuk, hogy ez még egy általán nem<br />

terjedt el. Egynyári kultúrák helyett folytonosságra van szükség, gyakorlatilag ez<br />

jelenti a zöldmulcsot. Ez nem azt jelenti, hogy kitéptük a gyomot és levágtuk a<br />

gyepet és rátakarjuk buta módon a földre, hanem azt, hogy takaró növé nyeket ültetünk<br />

másodveteményként, nem tárcsázzuk be, egész télen meg hagyjuk és ezzel<br />

biztosítjuk a folytonosságot, a talaj felszínének folytonos bo rí tottságát. Felesleges<br />

a talajt szántani, keverni, az élőlények ezt megteszik. Fe les le ges a mes terséges tápoldatok<br />

bevitele, mert a talajélet mozgósítja a táp anya go kat, felesle ges a környezet,<br />

valamint a beltartalom szempontjából káros növény vé delem – a biológiai is<br />

–, mert a különböző folyamatok limitálják egymást, erről szól az ökológia, ezt<br />

el kellene hinni. Összefoglalva, a természet ingyen végzett munká ját lecseréltük<br />

a gépek, vegyszerek szolgáltatásaira, mivel azok növelik a gazdaság teljesítményét.<br />

A természet ingyen szolgáltatásaiért nem fizet senki, ezért az nem fogja a GDP-t<br />

növelni. A gazdasági növekedés igénye miatt az emberiség a problémagyártásban<br />

érdekelt (új technológiák, gyógyszerek), mi meg megyünk tönkre. Vissza kell térni<br />

a természet szol gál tatásaihoz, ha még lehet séges.<br />

52

11<br />

SZABÓ G. GÁBOR: 11 A SZÖVETKEZÉS, EGYÜTTMŰKÖDÉS JELENTŐSÉGE,<br />

AKADÁLYAI ÉS FELTÉTELEI A MEZŐGAZDASÁGBAN KÜLFÖLDI MINTÁK ÉS EGY<br />

MAGYARORSZÁGI ORSZÁGOS FELMÉRÉS TAPASZTALATAI ALAPJÁN<br />

Rövid tanulmányomhoz a következő mottót választottam, amely azt gondolom,<br />

illik az egész köteten végigvonuló felfogáshoz.<br />

„Ez a munka nem programot vagy propagandát fejt ki.<br />

Tényeket ír le és összefüggéseket keres a közgazda<br />

szemével. Lehet, hogy egyes megállapításai ábrándokat<br />

tépnek szét; ezzel szemben mások talán oly igazságokra<br />

mutatnak rá, melyek a szövetkezetek jelentőségének<br />

elismerését és érvényesülését annál is inkább<br />

előmozdíthatják, mert az elfogultságtól mentes<br />

közgazdasági igazság kutatása során kerültek<br />

napfényre.”<br />

Ihrig Károly: A szövetkezetek a közgazdaságban.<br />

A szerző magánkiadása, 1937: Előszó<br />

Mesterem, Ihrig Károly pé ldáját vettem, min den kép pen tudo má nyosan és minden<br />

fajta politikai, gaz da sági érdektől mentesen sze ret ném elvégezni a cím ben<br />

megjelölt témával kap cso latos kuta tá sokat. Figyelemreméltó, hogy szövetkezeti<br />

témájú fő műve 1937-ben a szerző magán kiadásában jelent meg. 2011-ben én is<br />

publikáltam egy könyvet hasonló címmel (Szövetkezetek az élelmiszer-gazdaságban,<br />

Agroinform Kiadó, 2011). Jelen tanul má nyomat a Magnet Ház ban elhangzott<br />

előadásom vázlata szerint építem fel.<br />

Előadásvázlat<br />

I. Bevezetés: előzmények, célkitűzés és módszerek<br />

<strong>II</strong>. <strong>Az</strong> ún. előmozdító típusú szövetkezet fogalma, lényege és<br />

„kettős természete”<br />

<strong>II</strong>I. A szövetkezetek gazdasági és nem-gazdasági előnyei<br />

IV. A marketing szövetkezetek főbb fajtái<br />

V.<br />

Horizontális koordinációra épülő vertikális integráció<br />

VI.<br />

Magyar mezőgazdasági termelők körében végzett online<br />

felmérés előzetes eredményei (2015)<br />

V<strong>II</strong>. A termelői szervezetek által megvalósított közös cselekvés<br />

sikerességének feltételei<br />

V<strong>II</strong>I. A bizalom és az emberi kapcsolatok szerepe a<br />

szövetkezetekben<br />

IX. Következtetések és javaslatok<br />

11<br />

<strong>Az</strong> MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi<br />

Intézet tudományos főmunkatársa.<br />

53

Ebből is látszik, hogy meg lehetősen zsúfolt a téma. Három témakörből áll, az<br />

egyik a szövetkezés, először is an nak az alapjaival szeretnék fog lalkozni. Mit jelent<br />

az a fajta ún. előmozdító szövet ke zés, ami a kis- és közepes gaz da ságok számára,<br />

sőt bi zo nyos feltételek esetén a nagy gazdaságok számára is egy megfelelő<br />

integrációs formát je lent het. Átte kin tem majd az ezzel járó gazdasági és nem<br />

gazdasági előnyöket, majd vázlatosan a mar ke ting szövetkezet-fajtákat. Beszámolok<br />

arról az online felmérésről, amelyben több ezer termelőt kérdeztünk meg<br />

az együttműködésről. Együttműködnek, nem mű ködnek együtt, ha igen, milyen<br />

formában, ha nem, miért nem. Ennek bizonyos rész eredményeit szeretném közölni.<br />

Ennek alapján le tudjuk majd vonni a követ keztetést, hogy vajon milyen<br />

mikrogazdasági feltételei vannak, illetve milyen mak rogazdasági intézkedések<br />

kellenek ahhoz, hogy a szövetkezés, együttműködés, mely nem feltétlenül csak<br />

szövetkezeti formában jelenhet meg, a lehető legeredményesebb legyen.<br />

Bevezetés: előzmények, célkitűzés és módszerek<br />

• Előzmények: korábbi és futó OTKA (K105730), SFC 2011-2012<br />

• Alapvető kérdés: Miért is aktuális a szövetkezés?<br />

– Változatosabb intézményi struktúra előnyei (Stiglitz, 2009)<br />

– Gazdasági előnyök<br />

– Társadalmi tőke erősítése (önkéntes, alulról szerveződő)<br />

• Kiinduló pont:<br />

– <strong>Az</strong> ún. előmozdító (üzemkiegészítő) típusú szövetkezés nem<br />

versenytársa, hanem kiegészítője a családi (egyéni)<br />

gazdálkodásnak<br />

– A szövetkezés két lehetséges útja:<br />

• nagyobb termelőket integrálja a meghatározó láncokba<br />

(szerződéses értékesítés kiskereskedelem felé), export,<br />

• kisebbeket bekapcsolja a helyi ellátási láncba (globalizációs<br />

ellentrend, etnocentrizmus), lokális, regionális értékesítés!<br />

• Módszerek: irodalom-feldolgozás, online kérdőív NAK-kal<br />

együttműködve (2015), mélyinterjúk, esettanulmányok,<br />

<strong>Az</strong> előzményekhez annyit mindenképpen hozzá szeretnék tenni, hogy mintegy<br />

25 éve foglal kozom ezzel a témával. Egyértelműen megálla pí tottuk, hogy a s zövet<br />

kezés, az együttműkö dés ben rejlő előnyök egyetlen EU-s országban sin csenek<br />

kihasználva. <strong>Az</strong> új tagállamok – különösen Magyarország – hátrányban vannak<br />

ebből a szempontból. Ezért adódott, hogy végezzünk egy olyan kutatást, amelyben<br />

megkérdeztük a ter melőket, nemcsak a szövetkezeti tag termelőket, hogy mik<br />

az akadályai az együtt működésüknek. A nemzetközi gyakorlat alapján egyértelmű,<br />

hogy a szö vet kezés meglehetősen aktuális jelenleg. Miért is aktuális, ezt<br />

vizsgálnánk meg az első blokkban. Gazdasági és társadalmi előnye is van. Kiindu-<br />

54

lópontként nagyon fontos, hogy <strong>Magyarországon</strong> politikai szempontból sokszor<br />

összehasonlítják az egyéni gazdálkodást és a szö vetke zeteket, és mint a versenytársakat<br />

szokták ezeket szembeállítani. Emiatt in kább un. előmozdító típusú<br />

szövetkezetekről beszélünk, annak kihangsúlyozása ér deké ben, hogy nem versenytársa,<br />

hanem kiegészítője, hatékonyságnövelő szervezete egy szövetkezet a<br />

családi gazdaságnak. Bizonyos esetekben természetesen verse nyez hetnek, de inkább<br />

egymás kiegészítői. Mind a kis, mind a nagyobb gaz da sá gok számára hasznos<br />

lehet a szövetkezet, a nagyobbak számára nagyobb hoz zá adottérték-termelés,<br />

export elősegítése révén, például a holland vagy a dán szövetkezetek esetében. A<br />

kisebbek szá mára pedig elsősorban a helyi ellátásba való be kap csolódás elő segí tése<br />

vé gett van a szövet keze teknek létjogo sult sága.<br />

A szövetkezet fogalma, lényege és kettős természete<br />

<strong>Az</strong> ún. előmozdító típusú szövetkezet meghatározása<br />

„A szövetkezet egy olyan vállalkozási forma, melynek<br />

igénybevevői egyben tulajdonosai is annak és egyben<br />

igazgatják is azt, valamint a haszonból az igénybevétel<br />

alapján részesednek.”<br />

Forrás:<br />

Barton, D.G. (1989). What is a Cooperative? Megjelent: Cobia, D. W.<br />

(szerk.): Cooperatives in Agriculture. Prentice-Hall, Inc. New Jersey.<br />

Chapter 1, 1989, pp. 1-20<br />

Elsősorban nem feltét le nül a formai és jogi ka te góriákban gondol ko dom, ami kor<br />

szövet ke zés ről beszélek. A fen ti áb rán szereplő definíció jól visszaadja nemcsak<br />

a mezőgazdasági szövetkezet lényegét. Ez az amerikai, nyugat-európai vállalkozási<br />

forma nem azt jelenti, hogy nincsenek személyi jellegű összetevői. Mivel egy vállalkozási<br />

formáról van szó elsősorban, nincsenek olyan értelemben társadalmi vagy<br />

pártpolitikai céljai, mint régen a ma gyar termelőszövetkezeteknek. A szövetkezeti<br />

formát igénybe vevők egyben tu laj donosok is, ők igazgatják azt. A haszonból nem<br />

a tőkével arányosan, hanem az igény bevétel arányában részesednek a termelők.<br />

Ezt a definíciót bontanám ki jobban, és három alapvető kapcsolatra hívnám fel<br />

a figyelmet.<br />

55

<strong>Az</strong> ún. előmozdító típusú szövetkezetek lényege<br />

• A Barton-féle (USDA) meghatározásnak megfelelően<br />

a szövetkezet és a tag között három alapvető kapcsolat<br />

(dimenzió) található:<br />

–a termék,<br />

–a tőke,<br />

–és az ellenőrzési-irányítási vonal.<br />

• Magyarország: munkavállalói dimenzió is a korábbi<br />

termelőszövetkezetekben – szétfeszíti a kereteket.<br />

• <strong>Az</strong> ún. előmozdító típusú szövetkezet lényege, hogy a<br />

farmer gazdálkodásának tevékenységét kiegészítse.<br />

• Hagyományosan a tag és a szövetkezet között csak<br />

látens piac létezik, a szükségleti elv érvényesül a piaci<br />

elv helyett – a szöv. elkötelezett (l. következő ábra).<br />

E kapcsolatok közül az első a termékvonal, nyil ván beleértve a szolgáltatást is,<br />

a másik kettő pedig a tőkevonal és az ellenőrzési, irányítási vonal. Ez utóbbit a<br />

szö vetkezeteknél az „egy tag egy szavazat” megol dás sal szokták érvényesíteni,<br />

bár Hollandiában már bizonyos feltételekkel a töb bes szavazati jog is megjelenik.<br />

<strong>Az</strong> az érdekes, hogy már ez a három dimenzió is frusztrációt okozhat egy<br />

emberben, hiszen mint tőketulajdonos abban érdekelt, hogy minél magasabb<br />

legyen a befektetett tőke jövedelme, ugyanakkor mint beszállító abban érdekelt,<br />

hogy a legmagasabb legyen a beszállítónak kifizetett termék ár. Ha ehhez még<br />

hozzájárul, hogy nemcsak tulajdonos és igénybe vevő vagyok, hanem saját szervezetemben<br />

munkavállalói érdekeltségem is van, akkor ez meglehetősen ellentmon<br />

dásos helyzetet teremthet. Lényeges, hogy a tag és a szövetkezet között csak<br />

ún. látens piac létezik, a szükségleti elv érvényesül Ihrig Gábor megfigyelései alapján.<br />

A piaci elv feltétlen érvényesülése helyett a szövetkezet elkötelezett a tagok<br />

felé. Ezt a követ kező ábrán szeretném bemutatni.<br />

56

<strong>Az</strong> igazgatóság, a me nedzser képviseli a szövet kezeteket kife lé, füg get len ez zel<br />

a tevékeny ségé vel kapcsolatosan. A piaci résztvevőkkel szem ben ugyan olyan<br />

verseny társként műkö dik a piac, mint egy nagyvállalat. Eb ben nyilván jö ve delmet<br />

akar termelni, annak meg felelő magas áron akar el adni és érte lem szerűen<br />

a költségeit minimalizálni. Ugyanakkor nem tudja min den szint felett minima -<br />

lizálni költségeit, hiszen a tagság felé elkötelezett. Nyilván ez az ellent mon dás<br />

csak szimbolikus. <strong>Az</strong> igazgatóság elkötelezett, hiszen ebben az esetben azért hoztak<br />

létre egy szövetkezetet, hogy a lehető legmagasabb árat kapják a termelők.<br />

En nek megfelelő en nincs szabad keze a me nedzs mentnek ebben a tekin tetben,<br />

hi szen a temelő saját szer ve zetéről van szó.<br />

A mezőgazdasági szövetkezetek gazdasági előnyei<br />

1. <strong>Az</strong> élelmiszer-gazdasági szövetkezetek jelentősége igen<br />

nagy az Európai Unióban, dinamikus és szerves<br />

szövetkezeti fejlődés a jellemző.<br />

2. Képesek megoldani a termelők piaci és technológiai<br />

kiszolgáltatottságával, kockázatával kapcsolatos<br />

problémákat és növelni piaci ellensúlyozó erejüket,<br />

jövedelmüket.<br />

3. A szövetkezetek egyik legfontosabb további indoka az ún.<br />

tranzakciós, pl. információs költségek csökkentése és<br />

4. a technológiai és piaci hatékonyság növelése.<br />

5. A termelők nagyobb alkuerejének, s magasabb piaci<br />

részesedének az egész marketingcsatorna számára pozitív<br />

üzenete van, beleértve a fogyasztókat, akik megbízhatóbb<br />

és gyakran jobb minőségű termékekhez jutnak hozzá.<br />

6. A termelői szervezetek vidékfejlesztésben és a<br />

foglalkoztatás növelésében játszott szerepe szintén nem<br />

elhanyagolható, a mezőgazdasági népesség megtartásához<br />

való hozzájárulásuk mellett.<br />

A mezőgazdasági szövetkezetek gazdasági elő nyeinek tárgyalására nem térek<br />

ki részletesen, csak arra szeretnék rámutatni, hogy az elő nyöket három fontos<br />

téma köré lehet csoportosítani. Egyrészt kockázatot csökkent a szövetkezet,<br />

piaci és technológiai kockázatot egyaránt. Technológiailag azért, mert minél inkább<br />

integrált lesz a termelés és minél inkább a szövetkezet mondja meg, hogy milyen<br />

típusú alapanyagot mikor használjanak fel annak érdekében, hogy egy séges,<br />

jó minőségű áru termelődjön, annál inkább át is veszi a technológiai kockázatot.<br />

A piaci kockázat esetében pedig egy klasszikus piacikockázat-meg osztásról van<br />

szó. Lényeges előny még az ún. tranzakciós költség, tehát a pia con való megjelenéssel<br />

kapcsolatos fajlagos, azaz egy tranzakcióra vagy egy ter me lőre jutó költség<br />

csökkentése, aminek egyik legnyilvánvalóbb formája az információs költségek<br />

csökkentése. Alapvetően a szövetkezet az egyenként kicsi, gyenge, gazdaságtalan<br />

57

alanyok számára a nagyobb szervezettség előnyeit biz to sítja. Ez mindenképpen<br />

fontos, mind az elméletben, mind a nyugat-európai, illetve amerikai gyakorlatban<br />

megjelenő előny. Rendkívül lényegesnek tartom, különösen kelet-európai<br />

vonatkozásban azt, hogy a vidékfejlesztés és a fog lalkoztatás körében is nagy<br />

szerepe van a szövetkezeteknek részben amiatt, hogy a szövetkezetekben hatékonyabb<br />

az egyéni termelő is, részben pedig amiatt, hogy a szövetkezet növekedése<br />

révén alkalmazottaknak is munkalehetőséget lehet biztosítani, mindez pedig<br />

a vidéki népesség megtartásához vezethet. Ez a kérdéskör már átvezet a szövetkezetek<br />

nem közvetlenül gazdasági jellegű előnyeihez.<br />

A mezőgazdasági szövetkezetek nem-gazdasági<br />

előnyei<br />

– Hozzájárulnak a környezet megóvásához, , valamint<br />

átlátható teszik a termékpályát, , részben a tagok és a<br />

fogyasztók közötti szoros társadalmi kapcsolatok<br />

által.<br />

– Természetükből adódóan hozzájárulnak a társadalmi<br />

hasznossághoz<br />

(értékek, alapelvek megőrzése stb. ).<br />

– A „demokrácia „<br />

iskolái”.<br />

– <strong>Az</strong> informális hálózatok/kapcsolatok erősítésében<br />

sítésében,<br />

illetve a bizalom és a társadalmi tőke növelésében is<br />

nagy szerepet játszanak<br />

– azonban a bizalom<br />

előfeltétele is a szövetkezésnek!!<br />

A nem-gazdasági elő nyök nél sok mindent fel tudnánk sorolni, ezek legalább<br />

annyira hozzátartoznak a szö vetkezet lényegéhez, mint a gazdaságiak. Hoz zájárul<br />

a környezet meg óvásához, átláthatóvá teszi a termékpályát, és hozzájá rul ahhoz,<br />

hogy a fogyasz tókkal egyfajta bizalmi kap csolat alakuljon ki. Na gyon lényeges,<br />

hogy a szövetkezet szo ros kapcsolatot épít ki adott esetben a termelők között is.<br />

Továbbá hoz zájárulnak a társadalmi hasznossághoz bizonyos szövetkezeti alapelvek,<br />

érté kek is, amelyek a szövetkezeti identitás részei; ez gyakorlatilag ezt a fajta<br />

közös értékrend megőrzését jelenti. Ami még nagyon lényeges, az informális hálózatok,<br />

kapcsolatok erősítése. Ezek valódi informális kapcsolatok, nem feltétlenül<br />

csak virtuális, pl. Facebookon keresztüli kapcsolatokat jelentenek. A bizalom<br />

és a tár sadalmi tőke növelésében is nagy szerepet játszik a szövetkezet, bár a bizalom<br />

trükkös ebből a szempontból, hiszen az egyszerre a kiindulópontja a szövet-<br />

58

kezésnek, tehát input, másrészt, ha jól működik ez az együttműködés, akkor<br />

értelemszerűen a bizalom, illetve az együttműködés szintje magasabb lesz, tehát<br />

a bizalom egyszerre elő feltétele és követ ke z ménye is a szövet kezetnek.<br />

A marketing szövetkezetek főbb fajtái<br />

a) Gyűjtőszövetkezetek<br />

– csak az árura vonatkozik a<br />

tevékenységük.<br />

b)<br />

Szövetkezeti árutőzsdék<br />

(aukciók) – teret adnak a kereslet<br />

és a kínálat találkozására, közvetett hatással vannak az<br />

árura és az árra egyaránt.<br />

c)<br />

Alkuszövetkezetek<br />

– csak az árral törődnek, az árut nem<br />

is látják.<br />

d)<br />

Értékesítő („árszabályozó”) szövetkezetek<br />

– feldolgozást<br />

nem igénylő termékeknél: árszabályozás, minőség<br />

biztosítása stb.<br />

e)<br />

Feldolgozó („átnemesítő”) szövetkezetek<br />

– feldolgozást<br />

igénylő termékek esetében:<br />

1)<br />

első szintű tevékenységet végző szövetkezetek –<br />

tömegáruk, márkázatlan termékek előállítása<br />

2)<br />

a tulajdonképpeni marketing szövetkezetek – második<br />

szintű tevékenységek kivitele: növelik a termék<br />

hozzáadott értékét, és piackutatást végeznek<br />

A marketing szövet kezet több fajtája lát ható vázlatosan ezen az ábrán. A leg inkább<br />

kezdet le ges a gyűjtőszö vet ke zet, amelyben csak összegyűjtik az árut, és<br />

gya korlatilag ár sza bá lyo zó szerepe egyál ta lán nincs. A fejlettebb for mák kö vetkez<br />

nek ez után, azonban ez a „rang sor” egyáltalán nem azt jelenti, hogy bizo nyos<br />

szektorban, bizonyos országban, bizonyos termelők számára valamelyik „alacsonyabb”<br />

szintű szövetkezés ne jár na előnnyel. Sőt, bizonyos esetekben talán nem<br />

annyira előnyös, ha eről te tik a szervezeti formák fejlődését. A legfejlettebbek tulajdonképpen<br />

a mar ke ting szövetkezetek (holland, dán) tipikus példái, amikor<br />

azt lehet mon dani, hogy fejtetőről a talpára állítják az egész rendszert. Piackutatást<br />

végeznek és a piaci igényeknek és trendeknek megfelelő terméket, s ehhez<br />

megfelelő alapanyagot állítanak elő, adott esetben ún. belső termelői csoportot<br />

alakítanak (ún. „business units”). Aki megfelelő típusú és minőségű alapanyagot<br />

szállít meghatározott szállítási rend sze rint, az jelentős prémiumot kap. <strong>Az</strong> ábra<br />

alsó része tehát tulajdonképpen a nyu gat-európai szövetkezeti modell fejlődésének<br />

a csúcsát jelenti. A jelenlegi helyzetben és a mi régiónkban messze vagyunk<br />

ugyan ettől, ennek ellenére fontos tudni, hogy merre halad a világ, e tekintetben<br />

a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége (SZNSZ) rendelkezik adatokkal.<br />

59

60<br />

Horizontális koordinációra épülő vertikális<br />

integráció<br />

• Egy bizonyos szint után, akár árelfogadó szerepből<br />

ármeghatározóvá<br />

is léphetnek előő ↔ Magyarország: kicsi piaci<br />

részesedés, alacsony koncentráció<br />

•<br />

A marketingfunkciók (pl. csomagolás, logó, közös márkanevek)<br />

alkalmazása révén pedig képesek<br />

differenciálni termékeiket is.<br />

•<br />

Külföldi példák:<br />

– a nagy hozzáadott értékű tevékenységeket eket (feldolgozás,<br />

márkázás, export stb.) folytató a dán és holland szövetkezeti<br />

gyakorlat.<br />

– Ezek a szervezetek gyakorlatilag a horizontális<br />

koordinációra épülő<br />

ő vertikális integrációt<br />

valósítják meg.<br />

– Természetesen utóbbi lehetőséget csak a legfejlettebb,<br />

fogyasztó központú marketing szemléletet<br />

alkalmazó<br />

(marketing) szövetkezetek tudják kiaknázni.<br />

Bizonyos szerveződési szint felett, illetőleg egy bizonyos értékhatár felett, ami -<br />

kor bizonyos mennyiségű és minősé gű termékről dönt a szövetkezet, a piaci árakhoz<br />

történő al kal maz ko dást fel vált hatja az árak egy re komo lyabb befo lyá so lá sá -<br />

nak képessége, leg alább is bizonyos gaz da sá gi szek torokban. Ma gyar or szágon nagyon<br />

kicsi a koncentráció és alacsony a má sodik szintű szövetkezetek szerve ző -<br />

dése is, ezért limitált hatása van ilyen szem pontból a szövetkeze tek nek. Kül földi<br />

pél dák azonban nagy hozzáadott értékű tevékenységekről szólnak, a fel dol go zás,<br />

márkázás és export, azt lehet mondani, hogy az igazán sikeres szö vet keze tek a<br />

horizontális koordinációra épülő verti ká lis integrációt valósít ják meg a leg fej let -<br />

tebb me zőgaz dasági szö vet ke zetek ese té ben. A kö vetkező lé pés le het, amiről Ihrig<br />

Károly már a 40-es években is írt, hogy a fogyasztóközpontú mar ke tingszem -<br />

léletet kell magukévá tenni és az után következhet, hogy a fogyasztókat vala mi lyen<br />

szinten összekapcsolják ezekkel a szövetke ze tek kel.<br />

Magyar mezőgazdasági termelők körében végzett<br />

online felmérés előzetes eredményei (2015)<br />

• Adatgyűjtés: anonim és önkéntes kérdőíves felmérés - online<br />

– Alanyok: NAK tagsági köre;<br />

– Adatgyűjtés időszaka: 2015 nyara;<br />

– Minta elemszáma 7.728 (végleges elemszám: 6.573).<br />

• <strong>Az</strong> alkalmazott kérdőív témakörei (5 modul):<br />

– Általános információk a gazdaságról és vezetőjéről;<br />

– Együttműködési aktvitás helyzete;<br />

– Bizalom és emberi/társadalmi kapcsolatok;<br />

– Jövőbeni tervek.<br />

• Minden szektorra vonatkozott<br />

• 32 személyes megkérdezésen alapuló mélyinterjú<br />

• Keret: OTKA 105730 sz. projekt<br />

• Résztvevők: MTA KRTK KTI & Nemzeti Agrárkamara

<strong>Az</strong> online felmérés technikai adataival nem untatnám az olvasókat, min den esetre<br />

nagyszabású kuta tás volt, köszönettel tartozom érte a Nemzeti Agrár ka marának,<br />

ahol technikailag megvalósították ezt az online kérdőívet, illetve a me gyei referenseknek,<br />

akik segítettek megszervezni a mélyinterjúkat. Sok témakörrel foglalkoztunk,<br />

öt modult soroltunk fel, ezek közül most csak az alapmodullal foglalkozunk.<br />

A következő hónapokban, években szeretnénk kibontani ennek az adatbázisnak<br />

a lehetőségét mind tudományosan, mind a gya korlati élet számára. <strong>Az</strong> egyik nagyon<br />

fontos kérdésünk volt, hogy a gaz dá lkodó részt vesz-e valamilyen együttműködésben.<br />

Nemcsak a formális, pl. szerződéses együtt mű ködésről van szó, hanem<br />

az in formálisról is.<br />

„Részt vesz-e Ön valamilyen együttműködésben?”<br />

kérdésre kapott válaszok megoszlási jellemzői<br />

13<br />

A teljes mintában a termelők 51%-a semmilyen e gyütt mű kö désben nem vesz<br />

részt. Akik va lami lyen együtt műkö dés ben részt vesznek, az általában informális,<br />

pél dául gépeszközök köl csön adása vagy kö zös értékesítés. Akik viszont part neri<br />

együtt műkö dés ben részt vesznek, több ilyen ben is benne van nak, 2,5 az átlag.<br />

<strong>Az</strong> együttműködéstől történő távolmaradás okai –<br />

<strong>Az</strong> 5 legtöbb megjelölést kapott ok a megjelölési gyakoriság<br />

sorrendjében<br />

Legfontosabb okok<br />

Nem akarok elköteleződni,<br />

függeni senkitől<br />

Nincsenek információim az<br />

együttműködési formákról, nem<br />

ismerem a lehetőségeimet<br />

Nincs rá szükségem, egyedül is<br />

boldogulok<br />

Nincs a környéken olyan<br />

együttműködés, amihez<br />

csatlakozni Forrás: saját szerkesztés tudnék<br />

Korábban rossz tapasztalatom<br />

volt<br />

Össze D-<br />

sen A<br />

É-<br />

A<br />

É-<br />

M<br />

K-<br />

M<br />

K-<br />

D<br />

NY-<br />

D D-D<br />

1 1 1 3 3 1 1 3<br />

2 3 3 1 1 2 2 2<br />

3 2 5 4 4 4 3 1<br />

4 5 2 2 2 2 4 4<br />

5 4 4 5 5 5 5 5<br />

61

<strong>Az</strong> együtt mű kö dés től való távol maradás okainál két fontos csoportot lehet megállapítani:<br />

az egyikbe tar to zók nem akarnak füg ge ni, elköteleződni sen kitőlsenkinek,<br />

„nincs rá szük ség, egyedül is boldogulok”. <strong>Az</strong> okok má sik fő csoportja<br />

az in for máció hi ány: „nem tudom, hogy milyen lehetőségeim vannak, nem tudom,<br />

hogy a kör nye zetemben milyen jól működő dolgok vannak, álta lá ban nem tudom,<br />

hogy milyen együttműködési modellek vannak”.<br />

<strong>Az</strong> 5 legtöbb megjelölést kapott formális<br />

együttműködési forma megjelölési gyakoriságai<br />

Total<br />

Formális együttműködési formák<br />

(1) Termelői tulajdonú szervezeti<br />

forma (TCS, TÉSZ, Szövetkezet,<br />

Gépkör stb.)<br />

Régiók<br />

D-A É-A É-M K-M K-D NY-<br />

D<br />

Relatív gyakoriságok - a kooperáció<br />

gazdaságok számának arányában (%)<br />

D-D<br />

41.0 48.2 47.2 34.8 36.4 34.3 35.5 37.9<br />

(2) Termelői tulajdonú gazdasági<br />

13.0<br />

társaság (Rt., Kft stb.)<br />

18.8 12.2 10.3 11.4 11.4 8.1 14.3<br />

(3) Terméktanács 12.8 12.0 11.1 10.6 12.5 11.4 17.4 15.7<br />

(4) Szakmai szervezet (pl.<br />

szaktanácsadás és egyéb 11.5 7.5 11.6 14.7 10.9 12.7 16.5 9.4<br />

szolgáltatások biztosítása)<br />

Forrás: saját szerkesztés<br />

(5) Hegyközség 10.0 9.5 0.7 23.9 9.2 14.0 7.7 13.9<br />

<strong>Az</strong>ok között, akik viszont for má lisan együttműködnek, a terme lői tulaj do nú<br />

szer vezet a leggyako ribb. Lehet látni, hogy ez a szervezeti forma három szor gyakoribb,<br />

mint az utána követ ke zők, sőt, ha az első két kategóriát össze von juk, az<br />

együttműkö dési formák több mint felét adják.<br />

A különféle együttműködésekbe történő belépés<br />

motivációi (TOP6)<br />

(1)Értékesítés biztonságának javítása (átlag 3,69),<br />

(2) Értékesítési árak kiszámíthatóságának javítása (3,37),<br />

(3) Alkuerő növelése (3.31),<br />

(4) Információhoz való hozzájutás könnyebb és gyorsabb (3,29)<br />

(5) Termelési kockázat csökkentésének lehetősége (3,19),<br />

(6) Bizonyos pályázatoknál plusz pont a termelői szervezeti tagság<br />

(3,14).<br />

Regionálisan lényeges különbségek nem rajzolódtak ki az egyes<br />

okokra adott válaszokban.<br />

62

A különféle együttmű kö désekbe történő be lé pés motivációi Ma gyaror szá gon<br />

nem fel tétle nül fedik le a nemzetközi ta pasz ta latok által meg ha tá rozott mintázatokat.<br />

<strong>Az</strong> értékesítés bizton sá ga idehaza nagyon fon tos dolog. <strong>Az</strong> alkuerő<br />

nö velése is lényeges, és az előző oldali ábra 6. pontját sze retném kiemelni, mint<br />

magyar sa játosságot, bár közép-kelet eu rópai is lehet: bizonyos pályázatoknál<br />

plusz pontot jelent a termelői, szervezeti tagság. Ez tehát nem is valódi gazdasági<br />

motiváció, például egy fiatal gazda formálisan belép egy szövetkezetbe, majd legfeljebb<br />

ki fizeti a bün tetést, amit levonnak azért, hogy mégsem szállít be.<br />

A termelői szervezetek által megvalósított közös<br />

cselekvés sikerességének feltételei<br />

• Valódi gazdasági igény<br />

megléte,<br />

•<br />

Együttműködési/szövetkezési képesség<br />

fejlesztése,<br />

mentális/pszichológiai akadályok lebontása,<br />

•<br />

A potenciális tagok megszűrése<br />

rése,<br />

•<br />

Beszállított termékekre vonatkozó szigorú minőségi<br />

és<br />

egyéb követelmények<br />

előírása (teljes nyomon-követhetőség),<br />

•<br />

Beszállítási kötelezettségek<br />

(mennyiségi + minőségi)<br />

következetes betartatása (egységes árualap),<br />

•<br />

Kereskedelmi-közgazdasági közgazdasági tudással<br />

és tapasztalatokkal,<br />

illetve kapcsolatokkal rendelkező ő menedzsment<br />

•<br />

Megfelelő<br />

ő logisztika, védjegyek (termékdifferenciálás),<br />

•<br />

Óvatos, a szervezet hosszabb távú pénzügyi lehetőségeivel<br />

összhangban álló fejlesztések,<br />

•<br />

Hatékony és többirányú kommunikáció,<br />

•<br />

Bizalom a tagok és a szövetkezet vezetése/menedzsment<br />

között.<br />

Ahogy már utaltam rá, a sikeres mű kö dés feltételei kö zött két fontos cso portot<br />

szeretnék megkülönböztetni. <strong>Az</strong> egyik csoportba tar toz nak az ún. mikro- vagy<br />

vál la lati, szövet ke zeti szin tű feltételek. Ezek hez nemcsak nyugat-európai példákat,<br />

hanem ma gyar negatív pél dákat (pl. Mórakert és más szövetkezetek<br />

megszűnése), illetve a problémák fel merülését próbáltam társítani. A leg fontosabb<br />

dolog, hogy amíg a támogatás a legfőbb indok, addig nagy baj van. Valódi<br />

gazdasági igény például holland, dán szövetkezeteknél jelent meg. Ez eldönti<br />

majd azt, hogy tényleg rá vannak-e szorulva a szövetkezők erre az együttműködési<br />

formára. A holland, dán szövetkezeteknél három láthatatlan biztosíték<br />

volt, amikor elindították a szövetkezést, mert nem voltak kedvezményes hitelek,<br />

szövetkezeti bankok. Három dolgot kellett aláírni minden termelőnek:<br />

1. beszállítási kötelezettség vállalása, ti. hogy minden terméket a szövetkezeten<br />

keresztül ad el, 2. késleltetett kilépési kötelezettség, azaz öt évvel a kilépés<br />

előtt be kell jelenteni a kilépési szándékot – ha nem veszi át a családból valaki,<br />

3. kor látlan és egyetemleges felelősség a szövetkezet minden tartozásáért. Hány<br />

63

em ber írná alá Ma gyarországon? Senki.Nem vagyunk eléggé rá szorulva, nem<br />

elég rossz a helyzet. Kiemelném továbbá a fel tételek kö zül az együtt mű ködési és<br />

szövet kezeti ké pes ség szempont jából a men tális, pszi chológiai aka dá lyok lebontá<br />

sát, ez na gyon lényeges mik ro szin ten is. A szövet ke zetek sikeres mű ködéséhez<br />

szük ségesek még a szervezet hosszabb távú pénzügyi lehetőségeivel összhangban<br />

álló fejlesztések.<br />

A bizalom és az emberi kapcsolatok szerepe a<br />

szövetkezetekben<br />

•TÉNY: a tagok elkötelezettsége alapvetően en anyagi<br />

motivációjú: a lehető legmagasabb termékár, ill.<br />

visszatérítés<br />

•DE: fontos előny lehet a szöv. tagok számára a köztük<br />

fennálló informális és esetenként szoros személyes kapcsolat.<br />

•A bizalom<br />

különösen az átalakuló gazdaságú országokban<br />

konkrét gazdasági tényezővé vált<br />

•A A termelői tulajdonú szervezetek<br />

sikerességének bukásának egyik oka, , hogy a tagok mennyire bíznak<br />

vagy<br />

a<br />

létrehozó alapítókban és/vagy a jelenlegi vezetőkben.<br />

A kommunikáció és a bizalom a másik két olyan emberi dolog, amit min denképpen<br />

kiemelnék az egyéb, már ismertetett feltételek mellett. A bizalom – a tagok<br />

elkötelezettsége nagyon fon tos. A szövetkezet felé, egymás felé, a szö vetkezet<br />

vezetése, illetve a szövetkezet mint társadalmi szerv iránt is, tehát a me nedzser,<br />

illetve az elnök iránt. A termelő tulajdoni szervezetek sikerességének európai<br />

szinten is az az egyik oka vagy feltétele, hogy mennyire bíznak a létrehozó alapítóban<br />

és a vezetőkben akkor is, ha nem jó idők járnak.<br />

Következtetések és javaslatok<br />

•<br />

Külföldi tapasztalatok adaptálásával figyelmet kell fordítanunk<br />

a gazdák és a fogyasztók felkészítésére.<br />

•<br />

A marketing szövetkezetek és más termelői szervezetek sok<br />

esetben képesek megoldani a termelők piaci<br />

kiszolgáltatottságával<br />

kapcsolatos problémákat.<br />

•<br />

A termelők nagyobb alkuerejének<br />

és magasabb piaci<br />

részesedének az<br />

egész marketingcsatorna számára pozitív<br />

üzenete van, , beleértve a fogyasztókat, akik<br />

megbízhatóbb és<br />

gyakran jobb minőségű ő<br />

ű<br />

termékekhez<br />

jutnak hozzá.<br />

•<br />

Elterjedésüket hátráltatja, , hogy a magyar társadalomban még<br />

mindig alacsony szintű a bizalom és a fogyasztói közösségtudat,<br />

ezért szükséges→<br />

– Szemléletformálás,<br />

– Együttműködési formák megismertetése,<br />

– Ösztönzési rendszer kiépítése.<br />

•<br />

Szövetkezés: alulról építkező, társadalmi önszerveződő folyam.<br />

• Távlati cél: Fogyasztási és értékesítő<br />

ő<br />

szervezetek<br />

(szövetkezetek)<br />

tevékenységének (akár informális) összekapcsolása.<br />

64

Végezetül az ábrán láthatók a kutatásunk alapján megfogalmazott makro gaz dasági<br />

vagy térsadalmi szintű javaslataim – az áfacsökkentés mellett, amit minden<br />

képpen fontos aláhúzni. Már vannak jó irányba tett lépések, de az áfát mindenképpen<br />

csökkenteni kell tovább, hiszen máskülönben a feketegazdaság fennmarad<br />

és a szereplők alapvetően ellenérdekeltek a szövetkezetek alapításában.<br />

Makroszinten a gazdaság kifehérítése egy fontos szövetkezeti előny, de amíg<br />

a termelők jó része úgy érzi, hogy ez valójában versenyhátrány számukra, mert<br />

átláthatóvá válik a gazdálkodásuk, akkor ez fontos akadálya annak, hogy összeálljanak.<br />

Lényeges, hogy a vertikális integráció kiépítése a fo gyasztók számára<br />

is előnyös lehet, hiszen ennek révén jobb minőségű ter mékekhez és megbízhatóbb<br />

módon jutnak hozzá. Ebből a szempontból ismét az emberi tényezőkhöz<br />

jutunk, a szemléletformálás, együttműködési formák meg ismertetése, ösztönzési<br />

rendszer kiépítése mind gazdaságilag, mind emberi szempontból nagyon fontos.<br />

A távlati cél a fogyasztási és értékesítő szervezetek akár informális összekapcsolása,<br />

ami a mai IT-világban talán nem lenne túlzottan nehéz dolog.<br />

65

12<br />

RAKONCZAI JÁNOS: 12 A KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSAI TÁJAINKON<br />

A kötet más tanulmányaiban főként a mezőgazdasági termelés társadalmi feltételei<br />

kerültek szóba, én a természeti feltételeket szeretném ebben az előadásban<br />

árnyalni. Mintegy húszéves kutatómunka (sajátom mellett több kollégának és<br />

külső közreműködők munkájának) eredménye az, amit bemutatok, így meg sem<br />

próbálok kimerítően, teljes részletességgel írni a témáról.<br />

Napjaink egyik ellentmondásosan megítélt kérdése a globális klímaváltozás,<br />

ami különösen annak fényében érdekes, ami az Egyesült Államok klímapolitikájában<br />

várható alapvető fordulattal történik (bár hasonlót már tapasztaltunk, amikor<br />

a Clinton-kormányzat után, Bush elnöksége idején ugyancsak visszaléptek<br />

a klímavédelem terén). Mindezek ellenére azt gondolom, hogy a reálisan gondol<br />

kodók számára nem az a kérdés, van-e klímaváltozás, hanem csak az, hogy<br />

abban mekkora az ember szerepe, és miként zajlik ez a folyamat.<br />

Tudjuk, az emberiség megjelenése előtt is voltak sokkal melegebb, illetve hidegebb<br />

időszakok. Sejthető az is, hogy ha a következő évtizedekben olyan jellegű<br />

változások lesznek, mint amilyen trendeket látunk, akkor nem az emberiség léte,<br />

hanem az emberiség szegényebb részeinek léte forog inkább veszélyben. Ez természetesen<br />

már a globális etika területére tartozik.<br />

Fontosnak tartom kiemelni, hogy előadásomban olyan tényekről van szó, amelyek<br />

mögött megfelelő mérések, kiértékelések, terepi tapasztalatok (azaz megtörtént<br />

folyamatok) vannak, és nem a különböző klímamodellekre épülő forga tóköny<br />

vek modelljeiből prognosztizált lehetséges változásokról. Ugyancsak lé nyeges<br />

nek tar tom, hogy a klímaváltozás következményeit ne érzelmi alapon vagy<br />

érdekeink alapján ítéljük meg, hanem a tények tudományos igényű értékelése<br />

alapján. A fenntartható mezőgazdaság (jelen kötet vezérgondolata) szempontjából<br />

pe dig arra szeretnék (legalább néhány gondolattal) válaszolni, hogy a változó<br />

klí ma hogyan érinti mezőgazdaságunk háttérfeltételeit, illetve tehet-e valamit az<br />

agrárium a káros klimatikus hatások mérséklésére?<br />

Bevezetőként két áttekintő ábrával mutatom be a két legfontosabb klímaelem<br />

(a hőmérséklet és a csapadék) alakulását hazánkban az elmúlt bő egy évszázad<br />

12<br />

<strong>Az</strong> MTA doktora, a Szegedi Tudományegyetem Természeti Földrajzi és Geoinformatikai<br />

Tanszékének egyetemi tanára<br />

66

során. Ezek alátámasztják a klímaértékelések térségünkre vonatkozó azon meg -<br />

állapításait, hogy a hőmérséklet (a globális tendenciáknak megfelelően) emelkedik<br />

(1. ábra), valamint azt, hogy a csapadék mennyisége szélsőségesebbé válik<br />

(2. ábra). A mezőgazdaságot különösen az utóbbi érinti hátrányosan – kü lö nösen<br />

úgy, hogy az éven belüli megoszlása is kedvezőtlenebbül alakul.<br />

1. ábra. Magyarország évi középhőmérsékletének alakulása 1901–2016 (OMSZ)<br />

2. ábra. Magyarország évi átlagos csapadéka 1901–2016 (OMSZ)<br />

<strong>Az</strong> ég hajlati prognózisok által jövendölt csapadékszélsőségek már az elmúlt más -<br />

fél évtizedben is kialakultak hazánkban. Jól mutatja ezt, hogy volt néhány olyan<br />

„ikerév”, amikor egymás után tapasztalhattuk meg a két szélsőséget (1999, 2000,<br />

majd 2010, 2011). Ez utóbbi két év a mérési időszak kezdete óta tapasztalt leg-<br />

67

nagyobb, illetve legkevesebb csapadékot produkálta. Ez a két szélsőség már önmagában<br />

is sújtja a mezőgazdaságot (belvíz, aszály – akár ugyanazon évben is).<br />

A szélsőséges évek halmozódása pedig akár egy összetettebb folyamat elin dulását<br />

is kiválthatja.<br />

<strong>Magyarországon</strong> a klímaváltozás első jeleinek felismerése – talán az idősebbek<br />

emlékeznek még rá – a Duna–Tisza közi talajvízszint süllyedéseként jelent<br />

meg az 1980-as évek második felében. Természetvédők figyeltek fel rá először<br />

(Ivá nyosi Szabó, 1994), majd a különböző szakterületek szakemberei többfajta<br />

meg kö zelítésben próbáltak magyarázatot találni arra, hogy mi lehet az oka<br />

(Pálfai, 1994). Több minden szóba került (vízkitermelés, erdősítés, vízrendezés,<br />

táj használat-változás, szénhidrogén-kitermelés stb.), azonban ekkor még<br />

nem klí ma változásról volt szó – csak időjárásról. (A szóhasználat jól mutatja,<br />

hogy a következményeket felismerték, de rövidebb időtávú válto zásra gyanakod<br />

tak.) A klimatikus hatások mellett a legfőbb „gyanúsított” a rétegvíz-ki terme<br />

lés volt, hiszen az előző 1-2 évtizedben vezették be majdnem minden településen<br />

a ve ze tékes vizet, ami a rétegvizekben számottevő nyugalmivízszintcsökke<br />

néssel járt.<br />

Talajvízváltozások<br />

Ha a mezőgazdaság egyik fontos háttérfeltételének, a talajvíz helyzetének vál tozását<br />

a hagyományos talajvíztérképeken vizsgáljuk, akkor a klimatikus ha tá sok<br />

nem egyértelműek. Például a 2003-as (aszályos) év során látszik ugyan egy jelentős<br />

csökkenés a Duna–Tisza közi hátságon az 1950-es évek második feléhez<br />

viszonyítva, viszont az Alföld középső részén (az ország legaszályosabb területén)<br />

ugyanakkor emelkedő vízszinteket látunk (3. ábra). A tájban végzett beavat kozásokat<br />

ismerve azonban ennek megvan a magyarázata: az időszak során kiépí tett<br />

öntözőrendszerek jelentős külső vízkészletet juttattak a területre, és egyes vidé -<br />

keken még árasztásos rizstermelést is folytattak. Egy nagyon csapadékos idő szak<br />

végén, 2010. decemberében pedig azt tapasztaljuk (4. ábra), hogy hiába a re kord<br />

mennyiségű csapadék, a Duna–Tisza közén még ekkor is jelentős talajvízszintsüllyedés<br />

van – igaz, az Alföld többi részén már számottevő vízszintnövekedés<br />

következett be.<br />

68

cm<br />

– -300<br />

-300 – -250<br />

-250 – -200<br />

-200 – -150<br />

-150 – -100<br />

-100 – -50<br />

50 – 0<br />

0 – 50<br />

50 – 100<br />

100 – 150<br />

150 – 200<br />

200 –<br />

3. ábra. A 2003-as év átlagos talajvízszintjének eltérése 1956–1960-tól (Forrás: VITUKI)<br />

4. ábra. A 2010. decemberi talajvízállások eltérése a 1971–2000<br />

közötti időszak decemberi átlagától hazánkban (Forrás: VITUKI)<br />

Színmagyarázat:<br />

(cm)<br />

-900 – -200<br />

-200 – -100<br />

-75 – -50<br />

-50 – -25<br />

-25 – 0<br />

0 – 25<br />

25 – 50<br />

50 – 75<br />

75 – 100<br />

100 – 200<br />

200 – 900<br />

Ami nekem mint geográfusnak felkeltette a figyelmemet, az volt, hogy bár a Nyír -<br />

ség teljesen hasonló földrajzi feltételekkel rendelkezik, mint a Duna–Tisza közi<br />

hátság (mindkettő kiemelkedik a környezetéből és így csak felülről kap víz pótlást),<br />

miért nem jelenik meg a hasonlóság ezeken a térképeken?<br />

Rá kellett jönnöm, hogy az ilyen térképeknél alapvető szerepe lehet a viszo nyí -<br />

tási időszaknak, ugyanis ezek a relatív változásokat mutató ábrák sok min dent<br />

69

elfedhetnek. Mit tudtunk tenni? Térinformatikai módszerrel először meg néz tük<br />

azt, hogy a különböző területeken hogyan változott a talajvízkészlet ab szo lút értéke,<br />

majd a mennyiségi változások magassággal való kapcsolatát is megvizsgáltuk.<br />

(Másfél évtized során több geostatisztikai megközelítést is ki pró báltunk,<br />

több részterületen végeztünk elemzéseket, és ezek tapasztalatait fel használva<br />

ké szítettük el a most bemutatott értékelésünket.) Miután a célunk az volt, hogy<br />

a kli matikus hatások szerepét értékeljük a talajvízkészletek változásában, az Alföld<br />

négy területét vontuk be a vizsgálatba (5. ábra). 13 A kiválasztott területeket<br />

térben úgy szűkítettük, hogy a folyók magas vízszintjei már ne befolyásolhassák<br />

a ta lajvízállást (azaz tényleg csak a csapadékból származó vízkészlet hatását vizsgáljuk).<br />

A vízkészletek változását nem egy szűkebb időszakhoz, hanem a teljes értékelt<br />

60 éves időszakhoz (1950–2010) viszonyítottuk (havi részletességgel). Ez az<br />

új megközelítésű – a mennyiségi változásokra alapozott – vizsgálatunk több korábban<br />

bizonytalanul megítélt kérdést a „helyére tett” (Rakonczai–Fehér, 2015).<br />

5. ábra. A talajvízváltozás értékelésébe bevont területek, és azok magassági szintjei<br />

13<br />

<strong>Az</strong> Alföld középső részéről is végeztünk vizsgálatokat, azonban a terület jelentős antro po -<br />

gén befolyásoltsága és a megbízható adatokat szolgáltató kevés talajvízkút miatt erről a területről<br />

megbízható értékelés nem végezhető.<br />

70

6. ábra. A talajvízkészlet mennyiségi változása a négy tájegységen,<br />

illetve az országos csapadék kétéves mozgóátlaga (1950–2010)<br />

A vizsgálatok feltárták, hogy a vízkészletváltozások fő oka klimatikus eredetű,<br />

hi szen egy-egy nedvesebb vagy szárazabb év 2–4 km 3 -rel képes az arra érzé kenyebb<br />

tájainkon változtatni a készleteket (6. ábra), miközben a Duna–Tisza közén<br />

a talajvízszint-csökkenésben az egyik „fő bűnösnek tartott” rétegvíz-ki ter melés<br />

összmennyisége 40 év alatt legfeljebb 2 km 3 volt. Kiderült az is, hogy a Nyírség<br />

vízkészlete hasonlóan viselkedik, mint a Duna–Tisza közén: 2010-re az 1960-as<br />

évek végéhez viszonyítva ott is meghaladja az 5 km 3 -t (ez az érték kb. Magyarország<br />

teljes évi vízfelhasználásával egyenértékű). <strong>Az</strong>az amikor egy-egy tájegységnél<br />

ennyi víz hiányzik, akkor az tényleg komoly gazdasági hátrányt jelent.<br />

A Duna–Tisza közén és a Nyírségben tapasztalt készletváltozások – a ki sebbnagyobb<br />

ingadozások mellett – az utóbbi 30-40 évben csökkenő trendet mutat<br />

nak. Feltűnő ugyanakkor, hogy a másik két tájegységen lényegesen kisebbek<br />

és kiegyensúlyozottabbak a változások. Ennek magyarázatát a ma gas sági szintek<br />

szerinti elemzés tárta fel. Ehhez az 5. ábrán bemutatott magassági szintenként<br />

vizsgáltuk a fajlagos (km 2 -enkénti) vízkészletváltozásokat. Ilyen mó don<br />

érzékelni tudjuk az egyes zónák klimatikus hatásokkal kapcsolatos érzé kenységét.<br />

(Referencia-időszakként a vizsgálatnál az 1961–1965 közötti évek át lagát vettük.)<br />

A fajlagos vízkészletek változása a Duna–Tisza közén és a Nyírségben a fő vo -<br />

násokat tekintve hasonlóan alakult (7. és 8. ábra): a tartósan csökkenő víz készletek<br />

esetén (aminek hátterében a kevesebb csapadék áll) a változások leg in kább<br />

71

a magasabban levő, illetve erősebben lejtő felszínű területeket érintik, míg az<br />

alacsonyabb (vagy közel egyenletes magasságú) területek készlet válto zása ki -<br />

egyenlítettebb. Ennek oka két tényezőre vezethető vissza: egyrészt a talajvíz szintje<br />

többé-kevésbé követi a felszíni domborzat alakulását, másrészt a talajvízre is<br />

hat a gravitáció, azaz a lejtés irányában lassan áramlik. Éppen ezért, ha felülről<br />

(a csapadékból) nincs megfelelő utánpótlás, akkor a magasabb részek felőli eláramlás<br />

ott készletcsökkenést eredményez, az alacsonyabb ré szeken pedig a csapadék<br />

hiányát némileg csökkentik a magasabb területek felől – a felszín alatt –<br />

odaérkező vizek. (Ez a hatás a Duna–Tisza közén látványosabb.) A két tájegység<br />

közötti különbség leginkább abban látszik, hogy a Nyírségben több mint tíz évvel<br />

később kezdődik a készletek látványos csökkenése. Ennek oka, hogy a Nyírséget<br />

még alig érintette az 1970-es évek második és az 1980-as évek első felének<br />

csapadékhiánya, és ez áll annak hátterében is, hogy a bemutatott hagyományos<br />

talajvíztérképeken másként viselkedik, mint a Duna–Tisza köze.<br />

7. ábra. Fajlagos talajvízkészlet-változások a Duna–Tisza közi hátságon magassági szintenként<br />

8. ábra. Fajlagos talajvízkészlet-változások a Nyírségben magassági szintenként<br />

72

<strong>Az</strong> előzőektől jelentősen eltérően alakul a másik két terület fajlagos vízkészletei<br />

nek alakulása (9. és 10. ábra). Mind a Dél-Tiszántúlon, mind az Alföld északi<br />

peremén a szárazabb években megfigyelhető egy lassú készletcsökkenés, viszont<br />

egy-egy nedvesebb év hatására gyorsan feltöltődnek, regenerálódnak a készletek.<br />

Ezeken a részeken ugyanis a külső, magasabb területek felől a jelentősebb reliefkülönbség<br />

miatt gyorsabb felszín alatti vízpótlódás valósul meg. A csökkenő szakaszban<br />

lassabb a változás és az alacsonyabb részeket kevésbé érinti.<br />

9. ábra. Fajlagos talajvízkészlet-változások a Dél-Tiszántúlon magassági szintenként<br />

10. ábra. Fajlagos talajvízkészlet-változások az Északi-középhegység<br />

előterében magassági szintenként<br />

<strong>Az</strong> elvégzett elemzések a fentiek alapján azt mutatják, hogy a Duna–Tisza közi<br />

hátság és a Nyírség talajvízkészletei már jelenleg is érzékenyek a klímaváltozásra,<br />

viszont a másik két tájegységen addig, amíg a csapadékellátottság szélsőségessége<br />

megmarad (azaz az aszályos éveket időnként csapadékban gazdagabb időszakok<br />

is követik), kevésbé kell a talajvíz-készletek hiányától tartani, azaz kevésbé klímaérzékenyek.<br />

73

<strong>Az</strong> utóbbi szárazabb évek egy újabb kedvezőtlen hatást látszanak elindítani<br />

a Duna–Tisza közén: mivel az utóbbi négy évben számottevő árvizek nem vonultak<br />

le az Alsó-Tiszán, a folyó tartósan alacsony vízszintje miatt (jól jelzi ezt,<br />

hogy Szegeden a rakparti utat legalább három éve nem öntötte el a víz) a folyó<br />

menti alacsonyabb területek talajvize is kimutathatóan csökkent (a folyó megcsapolja<br />

a talajvíz-készletet).<br />

A következőkben nagyon tömören azt szeretném bemutatni, hogy milyen következményei<br />

vannak, ha a talajvíz elkezd süllyedni a tájon.<br />

Talajváltozások<br />

Egy kutatás során időnként a szerencse is sokat segíthet az eredményességben.<br />

Sőt, akár – mint esetemben – egy teljesen új kutatást indíthat el!<br />

Fiatal kutatóként egy terület természetvédelmi védettségét megalapozó vizsgálatokban<br />

vettem részt a Békéscsabától délre fekvő Szabadkígyósi pusztán. Ennek<br />

részeként a geomorfológiai, mikroklimatológiai vizsgálatok mellett – bio -<br />

lógusokkal együttműködve – talajtani és botanikai felvételezéseket is végez tünk.<br />

A területre negyedszázad múlva visszatérve (ami ekkorra már a Körös–Maros<br />

Nemzeti Park egyik területegysége lett) olyan jelentős változásokat tapasztaltam,<br />

hogy szinte nem hittem a saját szememnek: az egykor vakszikes sziklaposok<br />

begyepesedtek, azaz a területen sztyeppesedési folyamat indult el. A jelentős változásokat<br />

a tájképi változás (11. és 12. ábra) mellett a talajtani adatok is látványosan<br />

alátámasztották. Bár az egykori talajvizsgálatok csak 30 cm mélységre terjedtek<br />

ki (hiszen akkor a jellegzetes vegetációs foltok talajtani különbségeit kerestük),<br />

a változások a talajtulajdonságokban is mérhetők. Lecsökkent a sótartalom (a ta -<br />

lajvízszint leszállásával együtt a sófelhalmozódási szint is mélyebbre került),<br />

a kationok között az egykori nátriumdominanciát a kalcium váltotta fel, és a szaporodó<br />

vegetáció nyomán számottevően megnőtt a humusztartalom (13. ábra).<br />

11. és 12. ábra. Sókivirágzás a Szabadkígyósi pusztán 1977-ben és a begyepesedő puszta 2005-ben<br />

74

13. ábra. A talajjellemzők változása az egyik szabadkígyósi mintaterületen 1979 és 2009 között<br />

Miután a vizsgált terület a kutatási időszakban természetvédelmi oltalom alatt állt,<br />

a változások hátterében természeti folyamatokat kellett keresni. A hidrológiai elemzések<br />

szerint mintegy 1,5–2 méteres talajvízszint-csökkenés alakult ki a vizsgált<br />

időszakban, s ez okozott már negyed évszázad alatt is látványos át ala ku lást.<br />

Általánosítható konklúzióként pedig megállapíthatjuk, hogy vannak olyan terü -<br />

letek hazánkban, ahol a tartós talajvízszint-változás napjainkban is gyors talajváltozásokat<br />

eredményezhet. Ez nem jelenti azt, hogy mindenhol érin te ni fog ja<br />

az ilyen változás a talajokat, de ez is lehet a klímaváltozás egyik követ kez ménye.<br />

A növényzet pedig reagál a környezeti feltételek ilyen változására is.<br />

A növényzet mint klímaváltozási indikátor<br />

A növényzet rövid távú klimatikus érzékenységére régóta ismerünk több példát<br />

is. Ilyen például a fák évgyűrűinek változásai vagy a mezőgazdasági haszon -<br />

növények aszály- vagy belvízérzékenysége. <strong>Az</strong> éghajlatváltozás következmé nyei<br />

nek kimutatásához azonban itt is újabb módszerek bevonása vált szükségessé.<br />

a) <strong>Az</strong> egyik ilyen lehetőség az űrfelvételekre alapozott biomassza-monitoring<br />

(Rakonczai 2011a, 2011b, Kovács 2012). Ennek során a vegetációs indexek<br />

évi alakulásából (14. ábra) meghatározott biomasszamennyiség (ez a zöld bio -<br />

massza és nem a betakarított termés mennyisége) kapcsolatát kerestük a csapadékkal.<br />

Vizsgálatainkban elsősorban erdők és gyepek kiértékelését végeztük,<br />

hiszen ezek esetében lehetett a területi állandóságot biztosítani (később<br />

75

mezőgazdasági területeken is történtek elemzések). Kutatásaink egyik fontos<br />

eredménye volt, hogy a Duna–Tisza közi hátság talajvízszint-csökke nés ben<br />

leginkább érintett területeinek erdőiben a biomassza mennyisége a tenyészidőszaki<br />

csapadékkal mutatott szoros kapcsolatot, a vízkészletcsökkenésben<br />

kevésbé érintett részeken viszont az egész évi csapadéknak volt meghatározó<br />

szerepe. Mit lehet ennek a hátterében? Mivel a talajvízkészlet leginkább<br />

a téli, kora tavaszi időszakban pótlódik (és ha ennek nincs szerepe a növény -<br />

zet fejlődésében), valószínűsíthető, hogy a fák gyökerei a kritikus területe -<br />

ken már nem érik el a talajvizet.<br />

A mezőgazdasági művelésbe vont területeken is a tenyészidőszaki csapadék<br />

volt a meghatározó a biomassza mennyiségének alakulásában, az viszont kissé<br />

meglepő volt, hogy ez a kapcsolat még azokon a területeken is jellemző volt,<br />

ahol öntöztek, vagy megvolt a lehetősége az öntözésnek. <strong>Az</strong> előbbi természetes<br />

(hiszen az évente változó kultúrák gyökérzete nem nyúlik túl mélyre),<br />

az utóbbi viszont már a klimatikus aszály növekvő szerepére hívja fel a figyelmet.<br />

2000 2000<br />

2001<br />

2002<br />

2003<br />

2004<br />

2005<br />

2006<br />

2007<br />

2008<br />

14. ábra. A vegetációs indexek éven belüli alakulása 2000 és 2008 között<br />

néhány erdőterületen (fenyő – zöld, lombos erdő – barna)<br />

76

) Egy másik vizsgálat során a természetes vegetáció klímaérzékenységi térképét<br />

készítettük el (Rakonczai et al 2012). Ennek készítése során a MÉTA 14 adatbázis<br />

információit használtuk kiindulásul, és az egyes területeken jellemző növényzet<br />

élőhelyi igényeit ismerve (ökológus kollégákkal egyeztetve) a Dél-Alföldről<br />

nagy részletességű minősítést végeztünk (15. ábra). Nagyon hasznos<br />

lenne ezen értékelés kiterjesztése a teljes országra. Amennyiben ennél is részletesebb<br />

vizsgálatot szeretnénk elvégezni, akkor azt vegetációtérképe zéssel te het -<br />

jük meg, ahogyan ezt egy kiszáradó szikes tó példáján szemlélte tem (16. ábra).<br />

0 10 20 kilóméter<br />

Vegetációtájak<br />

KLÍMAVÁLTOZÁS ÁLTALI VESZÉLYEZTETETTSÉG<br />

nincs adat<br />

nem veszélyeztetett<br />

mérsékelten veszélyeztetett<br />

több mérsékeleten veszélyeztetett mint veszélyeztetett<br />

mérsékeleten veszélyeztetett és veszélyeztetett közel azonos arányban<br />

több veszélyeztetett mint közepesen veszélyeztetett<br />

veszélyeztetett<br />

15. ábra. A Dél-Alföld természetes élőhelyeinek klímaváltozás általi veszélyeztetettsége<br />

(szerkesztette: Deák J. Á.)<br />

14<br />

Magyarország Élőhelyeinek Térképi Adatbázisa, melynek területi alapegységei 35 hektáros<br />

hatszögek.<br />

77

Klímaváltozás általi veszélyeztetettség<br />

veszélyeztetett (3)<br />

mérsékelten veszélyeztetett (2)<br />

nem veszélyeztetett (1)<br />

nincs értelmezve<br />

0 100 200 méter<br />

16. ábra. A Kancsal-tó (Röszke) élőhelyeinek klímaváltozás általi veszélyeztetettsége (szerkesztette: Deák J. Á.)<br />

c) A vegetáció reakciója a megváltozó vízellátottságra, átalakuló talajviszonyokra<br />

igen széles skálán alakulhat, melynek csak a legjellemzőbb eseteit sorolom fel.<br />

Először az egyedszámok csökkenése figyelhető meg. Ilyen jól megfogható<br />

következménye volt például a sókedvelő gyógynövény, a kamilla állományának<br />

a visszaesése az utóbbi két évtizedben. A begyűjtött mennyiség csökkenését<br />

először társadalmi okokkal magyarázták (mondván az adóhatóság gyakrabban<br />

ellenőrizte a gyűjtőket), és az érintetteknek eszébe sem jutott, hogy<br />

a klimatikus feltételek változása miatt bekövetkezett állománycsökkenés a valódi<br />

ok.<br />

Később a fajszámok változása/csökkenése következik, ami a talajok átala kulásával<br />

a vegetáció átalakulását is eredményezheti.<br />

Egy következő szakasz lehet az élőhelyzonáció-eltolódás (főként a ned vesség-<br />

vagy hőmérsékleti viszonyok változása miatt). Ennek jellemző példája<br />

a hazai bükkösök magasabbra tolódása (Mátyás et al 2010). A változások szélsőséges<br />

„eredményeként” akár az élőlények pusztulására is sor kerülhet (ha<br />

a növényzetnek már nincs hová „menekülnie”). Ilyen szomorú következmény<br />

volt a gyümölcsösök pusztulása a Duna–Tisza közén.<br />

Tájváltozás<br />

<strong>Az</strong> előadásomban bemutatott változások jól látható módon egy folyamatsorrá<br />

kapcsolódnak össze (17. ábra). A klimatikus tényezők tartós változása vagy közvetlenül,<br />

vagy a talajvízszintek változásán, vagy pedig akár az utóbbi által be fo -<br />

lyásolt talajváltozásokon keresztül hatnak a vegetáció átalakulására. A ter mé sze -<br />

tes folyamatok mellett az emberi hatások (amelyek sokszor szoros kap cso latban<br />

78

vannak a klimatikus változásokkal) tovább erősíthetik az éghajlati hatá sok következményeit.<br />

A tájalkotó tényezők többségének jelentős módosulása pe dig öszszességében<br />

tájváltozásokat eredményezhet.<br />

Klimatikus tényezők változása<br />

Növekvő vízhasználat<br />

A talajvíz tartós változása<br />

Új elemek az állatvilágban<br />

A talajok átalakulása<br />

A vegetáció átalakítása<br />

A vegetáció átalakulása<br />

Antropogén<br />

kényszerbeavatkozások<br />

Tájváltozás<br />

17. ábra. Napjaink klimatikus hátterű tájváltozásainak kapcsolatrendszere<br />

<strong>Az</strong> általam vázlatosan bemutatott folyamatok – területileg ugyan nagyon differenciáltan<br />

– már nem rövid távú éghajlati hatások következményei. Elmondható<br />

ez akkor is, ha egy-egy csapadékos év azt az érzetet keltheti bennünk, hogy<br />

a változások inkább az időjárási változékonyság következményei. Tapasztalataink<br />

azonban – a korábban bemutatottakon túl is – azt mutatják, hogy egy tartós<br />

változás részesei vagyunk. Jól példázza ezt a 2010-es év, amikor hosszú időn keresztül<br />

(egy 15 hónapos időszak során) gyakorlatilag minden hónapban a sok évi<br />

átlag feletti csapadék volt, és a Duna–Tisza közén sok helyen már a talajvíz is<br />

a felszínre tört (18. ábra), ugyanakkor a homokhátság magasabb részein még<br />

ekkor sem jutott víz az elvezető csatornákba (19. ábra).<br />

18. és 19. ábra. A 2010. június 3-án készült két kép jól érzékelteti a Duna–Tisza közi hátság<br />

vízellátottságának szélsőségességét: az alacsonyabb részeken a hátságból felszínre szivárgó<br />

belvíz elöntötte az 55-ös főutat, a magasabb részeken pedig még ekkor sincs a csatornákban víz<br />

(pedig a földes úton összegyűlt víz jelentős csapadékot jelez)<br />

79

A tájváltozási folyamatok értékeléséhez néhány fontos megjegyzés kívánkozik.<br />

• Ne kenjünk minden változást a klímaváltozásra! Így például az utóbbi két<br />

évtized hazai árvizei kevésbé a klímaváltozás következményei. (A Tisza vízrendszerében<br />

tapasztalt árvízi szintek növekedésében a folyómedrek vízszállító-képességének<br />

romlásának van inkább szerepe.)<br />

• A klímaváltozás a földtörténet természetes része, a múltban is volt és a jövőben<br />

is valószínű.<br />

• A változások következményei nagyon differenciáltan érintik/érintették tája<br />

inkat. (Például a nagyüzemi mezőgazdaság által intenzíven használt te rületeken<br />

a természetes hatások következményeit alig lehet felismerni, hiszen<br />

ott az emberi hatások dominálnak. De ugyanígy, a kedvező vízellátottságú<br />

tájrészeken sokkal kevésbé észlelhetjük a változásokat.)<br />

• Számtalan példa bizonyítja, hogy az antropogén hatások felerősíthetik, vagy<br />

gyengíthetik a klimatikus hatások következményeit. (Ennek ismertetése szin -<br />

te önálló tanulmányt érdemelne.)<br />

Összegző következtetések<br />

<strong>Az</strong> általam bemutatott változásoknak fontos gyakorlati következményei vannak<br />

a fenntartható mezőgazdaság szemszögéből.<br />

<strong>Az</strong> agráriumban a megváltozott feltételekhez alkalmazkodó technológiákra van<br />

szükség. Nem biztos, hogy egyetértek azokkal a korábbi előadásokban el hangzott<br />

megfogalmazásokkal (vagy sokkal árnyaltabban fogalmaznék), hogy a hagyo<br />

mányos gazdálkodásra kellene visszatérni. Nem hiszem, hogy a mai gazdálkodó<br />

eredményes tud lenni úgy, ha azt csinálja, amit apja vagy nagyapja, hiába<br />

működött az egykor eredményesen. (A nagyapám is vezetett „két lóerős kocsit”,<br />

és a mai körülmények között, ha én ugyanúgy közlekednék, mint ő, akkor igen<br />

nehéz dolgom lenne.) <strong>Az</strong> új körülményekhez a gazdálkodásnak alkalmazkodni<br />

kell, csak ezzel a megszorítással gondolom én a hagyományos gazdálkodást eredményesnek.<br />

Nagyon fontosnak tartom, hogy elhangzott a fórumon Kökény Attila neve.<br />

<strong>Az</strong> általa képviselt „újfajta mezőgazdaságnak” óriási szerepe lehetne a klímaváltozás<br />

káros hatásainak leküzdésében. A mezőgazdaságban óriási lehetőség<br />

van, ha ezt az „új” (minimális agrotechnikai beavatkozással járó) technológiát<br />

követi, hiszen rövid idő alatt javítja a talajok minőségét, miközben kedvezően<br />

alakítja át azok vízgazdálkodását, és emellett még a jelentős szénmegkötéssel<br />

80

csökkenti a légkör CO 2<br />

-tartalmát. Így gyakorlatilag elé tudunk menni egy kicsit<br />

a klímaváltozás hatásait csökkentő folyamatnak. (Más kérdés, hogy ez utóbbi hatás<br />

– nagyságrendje miatt – legfeljebb a kiotói jellegű elszámolásoknál érdekes.)<br />

A bemutatott tájváltozási folyamatoknak nagy jelentősége lehet a termé szet -<br />

védelemmel kapcsolatosan is. Láttuk a térképen (15. ábra), hogy sokfelé je len -<br />

tős a természetes élőhelyek veszélyeztetettsége. De a klímaváltozásnak olyan következménye<br />

is lehet, hogy sok helyen – főként egyes Natura 2000-es területeken<br />

– a védettség indoka fog eltűnni. Ez pedig akár azt is jelentheti, hogy adott esetben<br />

ezeket a ma még védett területeket később be lehet vonni a gaz dálkodásba.<br />

(A példaként bemutatott szikes puszta ilyen irányú változásokat mutat.)<br />

A vízgazdálkodásnál adódik a vízvisszatartás szükségessége. Többször megfogalmazódott<br />

már „vizes körökben” a „0 lefolyás” gondolata, azaz nem kellene<br />

elengedni mezőgazdasági területeinkről a vizet. A vízvisszatartás alkalmazásához<br />

azonban nagyon alapos ökológiai háttérvizsgálatok szükségesek, vagy a talajaink<br />

víztározó képességének jelentős javítását kell elérni (a korábban említett<br />

Kökény A. által szorgalmazott gazdálkodás ez utóbbihoz is adna segítséget).<br />

Egy másik kérdés a szennyvizek felhasználása. Csak egy rövid nemzetközi kitekintés.<br />

(Van egy jordán PhD-hallgatónk, így lehetőségünk nyílt országa nehéz<br />

helyzetébe bepillantanunk.) Jordániában tragikus a vízhelyzet, gyakorlatilag az<br />

ország nagy része sivatag, csapadék alig van (csak az ország kis részén). Hasznosítható<br />

vízkészlet gyakorlatilag nincs: a felszín alatti vizet oly mértékben ki zsi -<br />

gerelték, hogy tovább már nem nagyon lehet. Nincs más lehetőség, mint a Vöröstenger<br />

melletti rövid partszakaszon kiemelt nagyon sós tengervizet sóta lanítani.<br />

Viszont az összes szennyvizet felhasználja a mezőgazdaság.<br />

Be kell ismernem, időnként legalább részben felül kell vizsgálnom korábbi vé -<br />

leményem. Tíz évvel ezelőtt nagyon komoly fenntartásaim voltak a Duna–Tiszacsatornával<br />

szemben. Most is vannak (hiszen környezeti kára nagyobb lenne, mint<br />

a haszna), de hosszú távon látszik, hogy előbb-utóbb szükség lehet a víz pótlásra a<br />

Tisza-rendszerben (ami csak a Duna felől képzelhető el). Én három-négy Duna–<br />

Tisza-csatornácskában gondolkodnék, amelyek tájba illeszt hetők, és azok vízkészlete<br />

sokoldalúan lenne felhasználható.<br />

81

Hivatkozott irodalom<br />

Iványosi Szabó A.: A Duna–Tisza közi hátságon bekövetkezett talajvízszintsüllyedés<br />

hatása természetvédelmi területeinkre. In: Pálfai I. (szerk.): A Duna–<br />

Tisza közi hátság vízgazdálkodási problémái, Nagyalföld Alapítvány kötetei 3.<br />

Békéscsaba, 1994, 77–85.<br />

Kovács F.: MODIS műholdkép alapú vegetáció-monitoring 2000–2011 között.<br />

In: Lóki J. (szerk.): <strong>Az</strong> elmélet és a gyakorlat találkozása a térinformatikában,<br />

Debreceni Egyetemi Kiadó, 2012, 223–229.<br />

Pálfai I. (szerk.): A Duna–Tisza közi hátság vízgazdálkodási problémái, Nagyalföld<br />

Alapítvány Kötetei 3., Békéscsaba, 1994, 126.<br />

Mátyás, Cs. – Berki, I. – Czúcz, B. – Gálos, B. – Móricz, N. – Rasztovits,<br />

E.: Future Beech in Southeast Europe from the Perspective of Evalutionary Ecology,<br />

Acta Sylvatica&Lignaria Hungarica, 6., Sopron, 2010, 91–110.<br />

Rakonczai J. – Deák J. Á. – Ladányi Zs. – Fehér Zs.: A klímaváltozás és a táj -<br />

változás kapcsolata alföldi mintaterületeken. In: Rakonczai J. – Ladányi Zs.<br />

– Pál-Molnár E. (szerk.): Sokarcú klímaváltozás, Leolitera Kiadó, Szeged, 2012,<br />

37–62.<br />

Rakonczai, J. – Ladányi, Zs. – Deák, J. Á. – Fehér, Zs. 2012: Indicators of cli -<br />

mate change in the landscape: investigation of the soil – groundwater – vegeta tion<br />

connection system in the Great Hungarian Plain. In: Rakonczai, J. – Ladá nyi,<br />

Zs. (eds.): Review of climate change research program at the University of Szeged<br />

(2010–2012), Szeged, 41–58.<br />

Rakonczai, J.: Effects and consequences of global climate change in the Carpathian<br />

Basin. In: Blanco, J. A. – Kheradmand, H. (eds.): Climate Change – Geo -<br />

physical foundations and ecological effects. Intech Open Access Publisher, 2011a,<br />

297–322.<br />

Rakonczai J.: <strong>Az</strong> Alföld tájváltozásai és a klímaváltozás. In: Rakonczai J. (szerk.):<br />

Környezeti változások és az Alföld, Nagyalföld Alapítvány, Békéscsaba, 2011b,<br />

137–148.<br />

Rakonczai J. – Fehér Zs.: A klímaváltozás szerepe az Alföld talaj víz kész leteinek<br />

időbeli változásaiban, Hidrológiai Közlöny, 2015/1, 1–15.<br />

82

15<br />

TÓTH GERGELY: 15 TALAJMINŐSÉG ÉS ÉLELMISZER-BIZTONSÁG<br />

– HAZAI ÉS GLOBÁLIS HELYZET ÉS KIHÍVÁSOK<br />

Elsősorban a fenntartható fejlődési célok és a talaj készleteinek az összefüggésére<br />

szeretnék kitérni. A talajok több ponton kapcsolódnak a fenntartható fejlődési<br />

célokhoz, a 2., <strong>Fenntartható</strong> 3., és 15. célhoz, fejlődési ezekről fogok célok beszélni. és indikátorok<br />

2.4<br />

Élelmiszerbiztonság, <strong>Fenntartható</strong> fenntartható fejlődési mezőgazdaság célok és indikátorok és degradáció<br />

Élelmiszer-biztonság, fenntartható mezőgazdaság és degradáció<br />

2.4 By 2030, ensure sustainable food production<br />

systems and implement resilient agricultural practices<br />

that increase productivity and production, that help<br />

maintain ecosystems, that strengthen capacity for<br />

adaptation to climate change, extreme weather, drought,<br />

flooding and other disasters and that progressively<br />

improve land and soil quality.<br />

2.4.1 Proportion of agricultural area under<br />

productive and sustainable agriculture<br />

15.3<br />

15.3 By 2030, combat desertification, restore degraded<br />

land and soil, including land affected by desertification,<br />

drought and floods, and strive to achieve a land<br />

degradation-neutral world<br />

15.3.1 Proportion of land that is degraded<br />

over total land area<br />

Két cél van, ami a talajokkal közvetlenül összefüggésbe hozható. Több is van,<br />

ami áttételesen, de ez a kettő, ami kifejezetten a talajminőségnek, a talaj kész le -<br />

teknek a javítására vonatkozik. Egyrészt, hogy ezeknek a területi kiterjedése ne<br />

csökkenjen, illetve a minősége is javuljon. A másik célkitűzés, ami ehhez szorosan<br />

kapcsolódik, az a degradáció kérdésköre, ne romoljanak a talajok.<br />

<br />

A képen látható egy talaj növényhajtással, a kislányom rajza, a harmadik pedig<br />

a talaj a kínai írásban. A kínaiak, amikor a talajról gondolkodnak és leírják, annak<br />

a fizikai megjelenése és a funkciója együttesen jelenik<br />

képek<br />

meg.<br />

forrásai: galleryhip.com;<br />

A<br />

Tóth<br />

magyar<br />

júlia<br />

nyelv<br />

nem képírást használ, de látszik, hogy a talajokra úgy kell gondolni, hogy tekintettel<br />

vagyunk területi és fizikai jellegére.<br />

15<br />

<strong>Az</strong> MTA doktora, egyetemi tanár, Pannon Egyetem, tudományos tanácsadó, MTA-ATK.<br />

83

A talaj funkciója nemcsak az, hogy növény nő rajta, hanem ennél jóval több:<br />

megszűri a káros anyagokat, a szél megkötéséről a klímaváltozás kapcsán lehet<br />

beszélni és sok más egyéb funkciót is említhetnénk. A fenntarthatóság fejlődési<br />

célok közül különösen ebben a fejezetben a biomassza-termelés képessége az, ami<br />

kiemelendő. Miből gazdálkodhatunk világszerte?<br />

SDI 2.4.1<br />

Proportion SDI 2.4.1 of<br />

agricultural Proportion of<br />

area agricultural under<br />

productive area under and<br />

sustainable productive and<br />

agriculture sustainable<br />

agriculture<br />

Szántóföldek aránya (%) a föld országainak területén belül<br />

Szántóföldek aránya (%) a föld országainak területén belül<br />

Forrás: világbank 2014<br />

84

Talán ismerős ez a térkép, hogy mekkora az a szántóföldmennyiség, ami az egyes<br />

országokra lebontva rendelkezésre áll. Sajnos óriási kiterjedésűek a sivatagok,<br />

sok a magashegység, jeges területek, tundrák, stb., ahol nem nagyon tudunk<br />

élelmiszert termelni. Nem olyan rossz a helyzet, van elég sok talajkészlet, illetve<br />

termőföld.<br />

Vízbiztonság<br />

A talajok fontos szerepet játsza -<br />

nak a víz raktározásában és szolgáltatásában<br />

(2) valamint vízrendszerek<br />

szűrésében, a produktivitása és<br />

a biodiverzitás fenntartásában<br />

(1 & 3)<br />

Klímavédelem<br />

(3)<br />

(1)<br />

(2)<br />

(6) (1) (5) (4)<br />

A talaj és a talaj által táplált<br />

növények megkötik a szenet és<br />

más táp anyagokat, evvel csökkentik az<br />

üvegházhatású gázok mennyiségét<br />

(1 & 6). A talaj alapanyagként<br />

való felhasználása (4) szintén<br />

fontos szempont (5).<br />

Élelmiszerbiztonság<br />

<strong>Az</strong> élelmiszer mennyisége, minőségének<br />

elérhetősége a talajok<br />

termőképességének (1 és 2)<br />

szennyeződésmentes ségétől (2)<br />

függ<br />

(1)(2)<br />

TALAJBIZTONSÁG<br />

Szorosan kötődik a globális társadalmi<br />

kihíváshoz az alábbi hét talajfunkción<br />

keresztül<br />

1. biomassza-produkció<br />

2. víz, tápanyagok<br />

3. biológiai sokszínűség<br />

4. emberi tevékenység színhelye<br />

5. nyersanyagforrás<br />

6. szénraktározó és szénforrás<br />

7. geológiai és régészeti<br />

örökség hordozója<br />

(3)(1)(2)<br />

Biológiai sokféleség<br />

védelme<br />

(1) (2)<br />

A talaj a legtöbb különböző fajnak otthont adó<br />

élőhely (3), evvel a legnagyobb géntároló/őrző, ami<br />

lehetővé teszi a hulladékok újrahasznosítását,<br />

a tápanyag-szolgáltatást, evvel befolyásolva<br />

az élelmiszer- és vízbiztonságot.<br />

Energiabiztonság<br />

A növények energetikai hasznosítása<br />

nincs mindig kedvező<br />

kapcsolatban az élelmiszer-termeléssel<br />

és fenntartható vízhasználattal,<br />

mégis (sok helyen)<br />

létfontosságú<br />

Ökoszisztéma<br />

szolgáltatások<br />

A talaj az ökoszisztéma szolgáltatások<br />

széles körét nyújtja (1, 2, 3,<br />

6 & 7), amik a talaj erőforrás jellegéből<br />

adódnak (lásd még: természeti tőke;<br />

ökoszisztéma javak). Ezek alapján<br />

elkészíthető a talajok közgazdasági<br />

értékelése is.<br />

(7) (6)(3)<br />

(2)(1)<br />

Egy viszonylag új koncepció, amit gondoltam, hogy érdemes bemutatni, a talajbiztonság<br />

kérdése, ami szintén sokrétű. Ennek egyik komponense az, hogy az<br />

élel miszer-termeléshez kapcsolódik, más globális kihívásokhoz is feltétlenül kapcsolható,<br />

pl. a klímaváltozáshoz, biológiai sokféleséghez, az ökoszisztéma-szolgáltatásokhoz<br />

általában, de az energiabiztonsághoz is. Ezeknek az alapja az említett<br />

talajfunkciók, illetve az azok ellátására való képesség.<br />

85

Talajfunkciók és a „termőföld degradáció semlegesség”<br />

LDN indikátorok<br />

(UNCDD progress reporting indikators)<br />

Felszínbontás<br />

(felszínbontás változása)<br />

Termőföld produktivitása<br />

(elsődleges produkció)<br />

Szerves szénkészlet<br />

(talaj szerves széntartalma)<br />

+ más SDI és nemzetindikátorok<br />

Talajfunkciók<br />

1) Biomassza-produkció<br />

2) A víz, tápanyagok és egyéb anyagok tárolása, szűrése és transzformálása<br />

3) Biológiai sokféleség fenntartásának közege<br />

4) Emberi tevékenység színhelye, meghatározói<br />

5) Nyersanyag-szolgáltató<br />

6) Szénraktározó és szénforrás<br />

7) Geológiai és régészeti örökség hordozója<br />

A fenntartható fejlődési célok szempontjából a termőföld degradációs semlegesség<br />

szintén egy fontos célkitűzés, amit az <strong>ENSZ</strong> sivatagosodás elleni szervezete<br />

próbál a fenntarthatósági célokkal összefüggésben propagálni, ezeknek az in diká -<br />

torai között szerepel a termőföld-produktivitás, amelyet ők javasolnak. Ezeknek<br />

az indikátoroknak a talajfunkciókhoz való kapcsolatát próbáltam egy szerűen<br />

meg mutatni, amiből kiemelném, hogy a termőföld produktivitása egy olyan indikátor,<br />

amit az élelmiszer-biztonság kapcsán mindenképpen használ nunk kell, és<br />

ennek legfontosabb eleme a biomassza-produkciós képesség mér téke. Ez a produkciós<br />

képesség hogyan alakul a világban?<br />

Gabonatermesztésre való alkalmasság mértéke<br />

Gabonatermesztésre való alkalmasság mértéke<br />

(1961-1990 klímaviszonyok alapján modellezve)<br />

(1961–1990 klímaviszonyok alapján modellezve)<br />

„Crop suitability index (class) for high input level rain-fed cereals” - FAO/<strong>II</strong>ASA, 2010. Global Agro-ecological Zones (GAEZ v3.0)<br />

Ismét láthatjuk, hogy vannak sivatagos részek, hegyvidék stb. De hogyha csak<br />

azokat a területeket nézzük, ahol van termőtalaj, azok is nagyon változatosak, és<br />

86

ha hozzávesszük a népességet, akkor a termőtalaj kihasználtsága, a rá nehezedő<br />

nyomás ezt a sokszínűséget tovább árnyalja. Figyelmet kell fordítani a talaj nélküli<br />

termesztési megoldásokra (aquakultúra stb.), amit szintén nem szabad lebecsülni,<br />

mert azok főleg Kína és egyéb sűrűn lakott területeken az élelmezéshez nagyban<br />

hozzájárulnak, de ez az alap, amire építhetünk, amit meg kell védeni. Mi a még<br />

potenciálisan elérhető plusz élelmiszer?<br />

Aktuális vs. potenciális búzahozamok<br />

(2000-2005-ös Aktuális hozamstatisztikák vs. potenciális és az 1961-1990 klímaviszonyok búzahozamok alapján modellezve)<br />

(2000–2005-ös hozamstatisztikák és az 1961–1990 klímaviszonyok alapján modellezve)<br />

„Ratio of actual and potential yield for rain-fed & irrigated wheat” - FAO/<strong>II</strong>ASA, 2010. Global Agro-ecological Zones (GAEZ v3.0)<br />

A modell szerint <strong>Magyarországon</strong> 40%-nyi hozamnövekedés érhető el. A világ<br />

egyéb részein van, ahol még ennél is több. Ezek globális modellek, nyilván nem<br />

annyira pontosak, mint amit a helyi tudás alapján mi számíthatunk. Ez azt mutatja,<br />

hogy még van lehetőség az élelmiszer-termelésben. Más kutatások is azt<br />

mutatják, hogy a Föld népességének élelmiszer-ellátása nehézségek árán ugyan,<br />

de megoldható lehet hosszú távon. A nehézségeket a klímaváltozás jelenti.<br />

A klímaváltozás hatása a a hozamokra<br />

(5 globális (5 modell globális model és 11 és 11 főbb haszonnövény figeylembe figyelembevételével)<br />

Világbank 2010<br />

87

<strong>Az</strong> ábra a Világbank elemzése alapján a különböző modellek és különböző növénycsoportok<br />

termesztési eredményeinek jövőbeli lehetőségét mutatja. A világ<br />

nagy részén csökkenni fog ez a potenciál, amelyet az előző globális térképen<br />

mutattam. Ezzel a fenyegetéssel kapcsolatban a kötetben Rakonczai professzor is<br />

bemutatja, nem alaptalan, a klímaváltozás bizony erre nagy hatással lesz. Ma gyar -<br />

országon is cs ök kenő termékenységre van kilátás. Ezzel mindenképpen fog lal kozni<br />

kell, és a téma egy külön tanulmánykötetet is megérne.<br />

De most nem is annyira a klímaváltozással szeretnék foglalkozni, illetve ennek<br />

hatásával a termékenységre, hanem a talajdegradációs folyamatokkal, melyek<br />

szintén fenyegetik talajkészleteinket és ezen keresztül az élelmiszer-ellátást is.<br />

Legfontosabb talajdegradációs folyamatok<br />

Európai Bizottság. 2006. Com 231<br />

• erózió<br />

• szervesanyag-tartalom csökkenése<br />

• szennyezés<br />

• beépítés, tömörödés<br />

• biodiverzitás csökkenése<br />

• szikesedés<br />

• hidrogeológiai kockázat (árvizek, földcsuszamlások)<br />

<strong>Az</strong> Európai Bizottság kiadott egy talajvédelmi stratégiát és ezeket a degradációs<br />

veszélyeket emelte ki: erózió, szervesanyag-tartalom csökkenése, szennyezés, be -<br />

építés, tömörödés, ezek mind abba az irányba hatnak, hogy talajkészleteink romlanak,<br />

elpusztulnak. <strong>Az</strong> Európai Unióban a talajok termékenysége óriási vál tozatosságot<br />

mutat.<br />

<strong>Az</strong><br />

<strong>Az</strong><br />

Európai<br />

Európai<br />

Unió<br />

Unó<br />

szántóinak<br />

szántóinak földminősége<br />

földminősége<br />

88<br />

http://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Agri-environmental_indicator_-_soil_quality&oldid=260493<br />

Tóth et al. 2013. Ecological Processes 2. (32) 1-18

A tévhitekkel ellentétben a magyar föld nem kiemelkedően jó, hanem közepes.<br />

Talajkészleteink jó minőségűek – a sok savanyú talajt, homokot leszámítva –, de<br />

a klimatikus adottságok nem annyira kedvezőek, mint az atlanti klíma befolyása<br />

alatt lévő országokban vagy területeken.<br />

Szántóterületek nagysága és földminősége az EU főbb klímazónáiban<br />

klímazóna<br />

km 2<br />

terület<br />

az EU<br />

szántóinak<br />

%-ában<br />

produktivitási<br />

index (1–10)<br />

összes<br />

produktivitás<br />

átlaga (SD) (pont) (%)<br />

zóna<br />

produktivitási<br />

mutató*<br />

boreális és szubboreális 32 458 2,4 6,1 1,0 198 645 2,5 1,0<br />

óceáni 308 693 23,0 7,1 1,3 2 189 030 27,6 1,2<br />

szubóceáni 170 655 12,7 5,7 1,6 947 337 12,3 1,0<br />

szubkontinentális (északi) 397 121 25,1 6,2 1,1 2 099 960 26,5 1,1<br />

szubkontinentális (déli) 175 914 13,1 5,8 1,0 1 013 880 12,8 1,0<br />

mediterrán (szemiarád) 174 171 13,0 4,0 1,2 698 184 8,8 0,7<br />

mediterrán (mérsékelt<br />

szubtópusi hatással<br />

109 687 9,2 5,0 1,2 545 528 6,9 0,8<br />

mérsékelt hegyvidéki 35 101 2,6 5,7 1,3 198 537 2,5 1,0<br />

* zóna x produktivitási mutató = a klímazóna szántóinak területegységenkénti produktivitási indexének összege az EU<br />

szán tóinak összes produktivitási indexe %-ában,/ a klímazóna szántóinak területe az EU összes szántóterületének %-ában<br />

A magyar mezőgazdaság ilyen szempontú versenyképessége megfontolandó, és<br />

az is, vajon mennyire tartható, hogy ugyanazok a támogatások vannak ér vé nyben<br />

a különböző országokban mindenhol az unió területén. A mediterrán vi dékeken<br />

viszont ez a potenciál még alacsonyabb, mint <strong>Magyarországon</strong>. Világ vi szony lat -<br />

ban jó, európai viszonylatban közepes, tehát a támogatási rendszerek tovább generálják<br />

azoknak a területeknek a versenyelőnyét, ahol jobbak a ter mesztési fel tételek.<br />

Magyarország, vagy ahogyan az ábrában szerepel, a déli szub kon ti nentális<br />

zóna éppen átlagos az Európai Unión belül.<br />

89

SDI 2.4.1<br />

Proportion of<br />

agricultural<br />

area under<br />

productive and<br />

sustainable<br />

agriculture<br />

<strong>Az</strong> indikátorokhoz visszatérve vannak agrár-környezetvédelmi indikátorai az<br />

Európai Uniónak, többek között a talajminőségi indikátor. <strong>Az</strong> elmúlt 12 évben<br />

az Európai Bizottság közös kutatóintézetében a munkatársakkal elkezdtük vizsgálni,<br />

hogy ez a fajta potenciál és a degradációs veszélyek milyen jövőt rajzolnak<br />

nekünk. A degradációs folyamatoknál mindegyik óriási veszélyt jelent az élelmiszer-biztonságra,<br />

Proportion of de kiemelném Proportion<br />

SDI 2.4.1<br />

A talajfedés<br />

A talajfedés<br />

okozta<br />

okozta<br />

veszteségek<br />

SDI 2.4.1<br />

veszteségek<br />

Európa<br />

of a mezőgazdasági beépítést, illetve a potenciáljában<br />

talajfedést.<br />

agricultural<br />

area under<br />

productive and<br />

sustainable<br />

agriculture<br />

SDI 2.4.1<br />

Proportion of<br />

agricultural<br />

area under<br />

productive and<br />

sustainable<br />

agriculture<br />

Erről kevesebb szó esik, pedig fontos. <strong>Az</strong> <strong>ENSZ</strong> által javasolt indikátor alapján<br />

a mezőgazdasági területek aránya nagyon erősen csökkenő tendenciát mutat az<br />

Európai Unióban, Kínában pedig még nagyobb a csökkenés. Magyarország a kö -<br />

zépmezőny elején van, de akár az élbolyhoz is lehetne sorolni, fejenként 2,5 kg<br />

Egy főre jutó (kg/év) összesített (tonna/év) veszteségek az EU<br />

búza megtermelésének a képessége veszett el évente (a 2000–2006 közötti időszakban),<br />

tehát fejenként egy 5 kilós kenyér megtermelésére való területet épí-<br />

tagállamokban, búza egyenértékben kifejezve (2000-2006)<br />

tünk be min den évben. Ez óriási mennyiség, ebben mindenképpen megszorítás<br />

kellene, és éppen ez a degradációmentesség elképzelés egyik fő célja. Nemcsak az<br />

A talajfedéssel elvesztett termőföld<br />

számít, hogy átlagos beépítjük, minősége hanem az az is, hogy EU tagállamaiban<br />

mely talajokat építjük be.<br />

A talajfedéssel elvesztett termőföld átlagos minősége az EU tagállamaiban<br />

SDI 2.4.1<br />

Proportion of<br />

agricultural<br />

area under<br />

productive and<br />

sustainable<br />

agriculture<br />

A talajfedés okozta veszteségek<br />

Európa mezőgazdasági potenciáljáb<br />

agricultural<br />

area under<br />

productive and<br />

sustainable<br />

agriculture<br />

Európa mezőgazdasági potenciáljában<br />

A talajfedés okozta veszteségek Európa mezőgazdasági potenciáljában<br />

Egy főre jutó (kg/év) és összesített (tonna/év) veszteségek az EU<br />

tagállamokban, búza egyenértékben kifejezve (2000-2006)<br />

Dánia<br />

Dánia<br />

Ciprus,<br />

Hollandia,<br />

Ciprus,<br />

Hollandia,<br />

Írország,<br />

Spanyolország Ciprus,<br />

Hollandia,<br />

Magyarország,<br />

Magyarország, Írország,<br />

Franciaország, Csehország,<br />

Litvánia, Spanyolország<br />

Svédország<br />

Franciaország, Csehország,<br />

Litvánia, Svédország<br />

Szlovákia, Ausztria,<br />

Finnország, Lengyelország,<br />

Luxemburg, Románia,<br />

Szlovákia, Ausztria, Bulgária,<br />

Finnország, Magyarország,<br />

Lengyelország,<br />

Luxemburg, Románia, Belgium<br />

Franciaország, Csehország,<br />

Litvánia, Belgium Svédország<br />

Bulgária, Lettország, Szlovénia<br />

Bulgária, Lettország,<br />

Szlovénia<br />

Tóth 2012. Sci. T. Env. 435-436; 202–214<br />

Finnország, Lengyelország,<br />

Magyarország<br />

Luxemburg, Románia, Belgium<br />

Franciaország, Csehország<br />

Egy főre jutó (kg/év) és összesített (tonna/év) veszteségek az Egy főre jutó (kg/év) és összesített (tonna/év) veszteségek az EU-tagállamokban, búza egyenértékben Bulgária, Lettország, kifejezve (2000–2006) Litvánia, Svédorszá<br />

tagállamokban, búza egyenértékben kifejezve (2000-2006)<br />

Produkciós potenciál<br />

Produkciós Produkciós veszteség potenciál<br />

veszteség<br />

veszteség (kg búza/fő/év)<br />

Produkciós (kg búza/fő/év)<br />

potenciál<br />

veszteség<br />

(kg búza/fő/év)<br />

(kg búza/fő/év)<br />

jó minőségű jó minőségű<br />

termőföld termőföld<br />

gyengébb gyengébb minőségű minőségű<br />

termőföld termőföld<br />

Szlovákia, Ausztria, Bulgária,<br />

Szlovénia<br />

Dánia<br />

Ciprus,<br />

Hollandia,<br />

Írország,<br />

Spanyolország<br />

Tóth 2012. Sci. T. Env. 435-436; 202–214<br />

Szlovákia, Ausztria, Bulgári<br />

Finnország, Lengyelország<br />

Luxemburg, Románia, Belgium<br />

Bulgária, Lettorszá<br />

Szlovén<br />

Tóth 2012. Sci. T. Env. 435-436; 202–214<br />

90

Magyarország abban is a rossz tanulók közé tartozik, hogy a jobb területeket<br />

építi be. Válogatás nélkül építünk, betonozunk a jó és rossz talajokra, ahogy jön.<br />

Magyarország földminősége szintén változatos, talajaink között nagyon sok a jó,<br />

Hazánk földminősége<br />

de nem mindegyik, ezt figyelembe kell venni a tervezésnél a későbbiekben.<br />

a D-e-Meter rendszer alapján<br />

Hazánk földminősége a D-e-Meter rendszer alapján<br />

Talajdegradációs régiók <strong>Magyarországon</strong><br />

Nemzeti Atlasza (kézirat)<br />

A degradációs veszélyeztetettség az ország nagy részén jelen van.<br />

Talajdegradációs régiók <strong>Magyarországon</strong><br />

Ezeket a tényezőket nemcsak modellezni lehet, de figyelembe kellene venni a ter -<br />

vezésnél, döntéshozatalnál, hogy a különböző degradációs veszélyek, a deg ra dá-<br />

91<br />

Forrás: MTA

ció előrehaladása a talaj termékenységére hogyan hat. Így hosszú távon tisztában<br />

lehetnénk azzal, hogy milyen kilátásai vannak a különböző művelési módoknak<br />

az egyes talajokon. A talajok sokfélék, ennek megfelelően lehet földhasználati,<br />

talajhasználati, talajművelési A tartamos eljárásokat talajkondíció alkalmazni, és meghatározása<br />

ezt mo nitorozni is kell.<br />

A tartamos talajkondíció meghatározása<br />

talajértékszám<br />

talajértékszám<br />

100<br />

90<br />

80<br />

70<br />

60<br />

50<br />

40<br />

30<br />

A<br />

B<br />

C<br />

D<br />

Eróziós termékenységcsökkenés<br />

Eróziós termékenység-csökkenés<br />

A<br />

C<br />

D<br />

B<br />

kiváló minőségű /<br />

javuló<br />

..<br />

kiváló minőségű /<br />

romló<br />

..<br />

közepes minőség /<br />

fenntartható<br />

..<br />

Tartamos talajkondíció<br />

közepes minőség /<br />

romló<br />

20<br />

A) csernozjom löszön B) Ramann-féle B) Ramann-féle barnaföld barnaföld löszön löszön<br />

C) ABET löszön D) rendzina dolomiton<br />

C) ABET löszön D) rendzina dolomiton<br />

Ha például egy talaj, mint – a példában szereplő rendzina – gyorsan erodálódik<br />

azdálkodás<br />

és ezzel eleve<br />

tervezése<br />

gyenge termékenységét is elveszti, akkor a tartamos talajkondíciója<br />

a legrosszabb, így védelme különös figyelmet érdemel a földhasználat tervezése<br />

ási da: sége zónák (blokkonként)<br />

során szerint is.<br />

szélyeztetettsége<br />

egória-térképen<br />

A földminőség és a talajvagyon-gazdálkodás tervezése<br />

a mintaterületi a parcellák mintaterületi parcellái földminősége prioritási példa: zónák (blokkonként)<br />

szerint<br />

a mintaterületi a parcellái táblák prioritási eróziós zónák szerint veszélyeztetettsége<br />

a mintaterületi táblák lejtőkategória-térképen<br />

SDI 15.3-1.<br />

SDI 15.3-1.<br />

Lejtőkategóriák Trends in land degradation<br />

(%)<br />

Trends in land degradation<br />

SDI 15.3-2.<br />

Land/soil under sustainable<br />

SDI 15.3-2. management<br />

→ t<br />

gyenge minőség /<br />

javuló<br />

..<br />

gyenge minőség /<br />

romló<br />

Tóth et al. 2008., EUR 2272<br />

A földminőség és a talajvagyon-gazdálkodás tervezé<br />

Land/soil under sustainable<br />

management „Fenntartani vagy javítani a termőföld<br />

alapú természeti tőkét.”<br />

„Fenntartani vagy javítani a<br />

termőföld alapú természeti tőkét.”<br />

a<br />

Lejtőkategóriák<br />

(%)<br />

b<br />

É<br />

km<br />

É<br />

Tóth 2014. MTA doktori értekezés 176p<br />

92<br />

km<br />

Tóth 2014. MTA doktori érteke

A talajdegradáció trendje és az, hogy melyik milyen fenntartható művelés alatt<br />

áll, összeköthető lenne a földminőség és a degradációs kockázatok együttes elemzésével.<br />

Prioritási zónákat lehet kijelölni annak érdekében, hogy a talajminőség<br />

ne romoljon, miközben a potenciál a legnagyobb mértékben ki van használva.<br />

A termőföld és produktivitása<br />

monitorozásának alapfeltétele<br />

• Természettudományos alapú új földminősítés bevezetése a menynyiségi<br />

és minőségi változások követéséhez<br />

(térképi alapok már adottak)<br />

• Degradációs veszélyek, földhasználat és talajminőség kapcsolatainak<br />

számszerűsítése és térképi megjelenítése<br />

(térképi alapok adottak, talajmonitoringgal összeköthető modellek<br />

jórészt adottak)<br />

<strong>Az</strong> utolsó képen azt foglalom össze, hogy mi az, amit mindenképpen monito roz -<br />

ni kell, jóllehet jelenleg nem folyik ilyen tevékenység <strong>Magyarországon</strong>. Kis léptékű<br />

monitorozást végeznek, de a teljes talajkészletnek nincs monitorozása, pedig<br />

ehhez adottak a feltételek. Van egy 15 évvel ezelőtt kidolgozott talajtani alapú<br />

földminősítési rendszer, amivel ez megoldható lenne. Ezeket össze lehet kötni<br />

már meglévő modellekkel. <strong>Magyarországon</strong> adottak a feltételek, hogy az aranykorona<br />

helyett egy természeti alapú földminősítést vezessenek be, és ez valóban<br />

a földhasználat tervezésében, illetve a talajművelésnek a tervezésében is szerepet<br />

kapjon, így a fenntartható fejlődési célokat szolgálja.<br />

93

16<br />

HUFNAGEL LEVENTE: 16 KLÍMAADAPTÁCIÓS KIHÍVÁSOK ÉS TEENDŐK<br />

A MEZŐGAZDASÁG FENNTARTHATÓSÁGÁNAK MEGTEREMTÉSÉBEN<br />

ÉS A BIODIVERZITÁS MEGŐRZÉSÉBEN<br />

Cikkem lényegében a Magyar Tudományos Akadémia hajdani Alkalmazkodás<br />

a Klímaváltozáshoz Kutatócsoportjának, valamint néhány későbbi projektnek<br />

a konklúzióit tartalmazza összefűzve, és a klímaváltozással kapcsolatos bevezetővel<br />

kiegészítve.<br />

A projekt honlapja:<br />

www.klimatudatos.hu<br />

Nemzeti klímaadaptációs hálózat<br />

kialakítása<br />

(CLIM-NET/HUN)<br />

Nemzeti klímaadaptációs hálózat<br />

kialakítása<br />

(CLIM-NET/HUN)<br />

A konklúziók anyagának egy része tananyag formájában elérhető a honlapon.<br />

A projektek tudományos eredményei szintén megtalálhatók itt, és kiadtunk egy<br />

könyvet még az<br />

Ingyenes<br />

előző<br />

szakkönyv:<br />

projekt zárásakor, amely a Magyar Elektronikus Könyvtárban<br />

érhető el.<br />

http://mek.oszk.hu/10900/10956/index.phtml<br />

Ingyenes szakkönyv: http://mek.oszk.hu/10900/10956/index.phtml<br />

16<br />

SZIE, MKK, NTI Biometriai és Kvantitatív Ökológiai Kutatócsoport<br />

94

A klímaváltozással kapcsolatban néhány alapvető tényt szeretnék felidézni. A mindenkori<br />

klíma egyaránt alapvetően határozza meg az ökoszisztémát és a társadalom<br />

létfeltételeit is. A földtörténeti múltban bekövetkezett klíma változások mindig<br />

is jelentős ökológiai hatásokkal jártak, tömeges fajkihalásokat eredményeztek,<br />

a táj képe alapvetően megváltozott. A föld története jelen tős klímaváltozások sorozatát<br />

mutatja, így annak kell lenni az alapvető hozzá állá sunknak a dologhoz,<br />

hogy a klíma változik, változékony. A változások kö vet kezményei pedig mindig<br />

nagyon súlyosak. A klíma és a bioszféra kap cso latá nak jobb megértése az egyik<br />

legfontosabb kutatási feladatunk, mert az emberiség léte, boldogulása nyugszik<br />

azon, hogy értjük-e ezeket a folyamatokat. Mára két ségtelen ténnyé vált, hogy<br />

az emberiség kollektív tevékenysége bolygónk meg határozó környezetváltoztató<br />

tényezője, amely sok máson kívül a klímára is je lentős hatással van. A klímával<br />

akkor van bajunk,<br />

Túl kevés víz<br />

(Reuters: Balaton lake is in danger – a catastrophe is threatening)<br />

ha túl kevés a víz,<br />

Too little water…<br />

Túl sok víz…<br />

vagy ha túl sok a víz,<br />

Too much water…<br />

95

Túl meleg …<br />

Too hot …<br />

ha túl meleg van,<br />

vagy túl hideg van. Egy kicsit részletesebben: be szeretnék először is mutatni<br />

néhány Móricka-ábrát, amit a hallgatók számára az ember felrajzol a táblára, lesz<br />

majd tudományosabb is, de ezeken jobban lehet látni a folyamatok bizonyos részét.<br />

?!<br />

Túl hideg …<br />

Too cold …<br />

96

A globális átlaghőmérséklet alakulása<br />

<strong>Az</strong> utolsó<br />

600 millió évben<br />

<strong>Az</strong> utolsó<br />

100 ezer évben<br />

<strong>Az</strong> utolsó<br />

1000 évben<br />

Ha az utolsó 600 millió évet nézzük, tehát amióta többsejtű élőlények vannak,<br />

azt látjuk, hogy volt melegebb, hidegebb, de amikor jelentős lehűlésre, felmelegedésre<br />

került sor, ahhoz mindig tartozott egy-egy nagy kihalási esemény. <strong>Az</strong> a<br />

piros pont a jelenleg zajló klímaváltozást érzékelteti. Ha az utolsó 100 ezer évet<br />

nézzük csak, akkor más jellegű a mintázat, szűkebb a tartomány, azt lehet látni,<br />

hogy a mai klimatikus viszonyok egy alacsony hőmérsékletű földet jelentenek<br />

az előzőhöz képest. Ami ebben érdekes, az nem az, hogy a jégkorszakok és az<br />

interglaciálisok váltották egymást gyorsan és sűrűn, hanem az az utolsó 10 ezer<br />

év, amikor egy meglepően stabil klímát látunk.<br />

97

Olyan meglepően stabil, hogy ez nem is normális. Ez a stabil klíma gyakorlatilag<br />

az írott történelmünk korszaka. Ez az a bizonyos klimatikus stabilitás, ami miatt<br />

mi egyáltalán beszélgetünk. Ha ez nem lenne, akkor nem lenne emberiség.<br />

Utolsó 2000 év<br />

Utolsó 1000 év<br />

Ha ezt a stabil<br />

Mann et<br />

időszakot<br />

al 1999 sensu<br />

egy<br />

Pásztor<br />

kicsit<br />

és<br />

alaposabban<br />

Oborny szerk. 2007<br />

vizsgáljuk és az utolsó 1000 évet<br />

nézzük – megint szűkebb a tartomány –, azt látjuk, hogy ezen a stabil időszakon<br />

belül is vannak olyan változások, amelyekre emlékszik a történelem. Pl. Mátyás<br />

királyt a Duna jegén választottuk királlyá, próbáljunk valakit most a Duna jegén<br />

királlyá választani. Ez nem menne.<br />

Observed temperature trends 1989–2000<br />

10 éves időszeleten belül<br />

Továbblépve tudományosabb ábrákra, ennek szakaszos logaritmikus x tengelye<br />

van, ami kicsit megzavarja 10 éves az embert. időszeleten A lényeg belül az, hogyha az alsó ábrán megnézzük<br />

a stabil időszakot, az utána bekövetkező már megtörtént klímaváltozást<br />

és a jövőt, majd ezt rávetítjük az előző ábrára (piros pöttyök), akkor azt látjuk,<br />

98

hogy a századunk végére olyan állapotot érünk el a klímaváltozás területén, ami<br />

a miocén kori klímát jelenti, vagyis 250 év alatt megteszünk visszafelé az időben<br />

20 millió évet. Nagyjából 20 millió év alatt hűltünk le annyit, amit most ledolgozunk<br />

az ipari forradalom óta bekövetkezett antropogén jellegű klímaváltozással.<br />

Felmerült már, hogy a most zajló klímaváltozás mögött mennyi az antropogén,<br />

és mennyi a természeti folyamat. Mind a kettő közrejátszik, van egy jól megfigyelhető<br />

természetes okokból eredő klímaváltozás az utolsó 1000 évben. Ez gyakorlatilag<br />

egy hűlést jelent, tehát kis mértékben, de csökkenő hőmérsékletet. <strong>Az</strong><br />

ipari forradalom óta bekövetkező klímaváltozás radikális emelkedése valójában<br />

nagyobb mértékű, mint amit észlelünk. Nem egy sokéves átlag szintjéhez kell<br />

viszonyítanunk a hatásunkat, hanem egy csökkenő tendenciához képest látjuk<br />

azt, amit látunk. A helyzet sokkal rosszabb tehát, mint amilyennek gondoljuk.<br />

Amiről nem mindig esik szó, hogy az eddigi ábrákon globális átlagok voltak,<br />

ami azt jelenti, hogy ráborítottunk egy rácsot a földre, minden ponton méréseket<br />

végeztünk vagy átszámítottuk őket, és ezeket átlagoltuk. Nyilván nem az<br />

Egyenlítő mentén jelentős a klímaváltozás, hanem a tajga és a tundra övezetben a<br />

legerősebb mértékű. Bizonyos értelemben igaza van Putyinnak, amikor úgy nyilatkozik,<br />

hogy felesleges dolog foglalkozni ezzel a klímaváltozással, ez egy pozitív<br />

dolog, zöldülnek a tajgák.<br />

<strong>Az</strong> éghajlatot csak a természetes<br />

és ép bioszféra képes szabályozni.<br />

• A természetes ökoszisztémák széndioxid megkötő és raktározó funkcióik<br />

segítségével, visszacsatolási folyamataikkal, valamint számos<br />

közvetlen és közvetett módon biztosítják a klíma nagyléptékű szabályozását,<br />

a lehulló csapadékok visszatartását és adagolását, valamint<br />

kedvező mikro- és mezoklíma kialakulását is.<br />

• Újabban olyan adatokra is fény derült, hogy tengeri algák dimetil-szulfi<br />

d-ot, egyes fenyvesek pedig terpéneket bocsátanak ki magukból,<br />

a növekvő hőmérséklet és széndioxid szint hatására, melyek<br />

hatékonyan képesek elősegíteni a felhőképződést és így hűteni bolygónkat.<br />

• <strong>Az</strong> ökológiai klímaszabályozás nagy része még ismeretlen számunkra.<br />

A természetes és természetközeli ökoszisztémák ökológiai kutatása<br />

stratégiai jelentőségű a túlélésünkért folytatott harcban és egy<br />

fenntartható társadalom megteremtésének esélyét adja.<br />

Nagyon fontos tény, hogy az éghajlatot csak természetes és ép bioszféra képes<br />

szabályozni. <strong>Az</strong>t, hogy a klíma az emberi civilizáció fenntartására alkalmas legyen,<br />

a bioszféra szabályozza, nem megyek bele a részletekbe, hogy milyen módon,<br />

a fenti ábrán néhány tényezőt azért feltüntettem.<br />

99

Nature, 1997:<br />

Annak az ökoszisztéma-szolgáltatásnak az értéke, amelyet a bioszféra nyújt számunkra,<br />

kifejezhető már pénzben is. <strong>Az</strong> ökoszisztéma-szolgáltatások értékét<br />

USA dollár/hektár/évben szokták kifejezni a természeti tőkeszámítások kapcsán.<br />

A klímaváltozás a túlnépesedés következményee<br />

<strong>Az</strong> antropogén jellegű klímaváltozás alapvetően a túlnépesedés következménye,<br />

és ez a szociális válsággal is óhatatlanul együtt jár. Ezek a folyamatok ilyen módon<br />

függnek össze.<br />

100<br />

Bolygónk emberi populációjának népességnövekedése az emberiség<br />

írott történelmének hajnalától (Kr e. 10000) a XXI. századig (Kr. u 2000).<br />

[forrás: http://www.census.gov/population/international/, és https://en.wikipedia.org/wiki/Human_overpopulation<br />

]

A túlnépesedés szociális válsággal is együtt járe<br />

<strong>Az</strong> emberiség leggazdagabb 1%-ának és a maradék 99%-ának<br />

vagyona 2010-2020 közötti időszakban.<br />

[közvetlen forrás: http://oxfamblogs.org/fp2p/davos-new-briefi ng-on-global-wealth-inequalityand-an-update-of-that-85-richest-3-5-billion-poorest-killer-fact/#prettyPhoto]<br />

<strong>Magyarországon</strong> a század végére 3-4 fokos éves hőmérséklet-emelkedés és jelentős<br />

szárazodás lesz megfigyelhető.<br />

Hazai regionális klímadinamikai kutatások<br />

(forgatókönyvek és modellek)<br />

Magyarországi rácsponti adatok alapján várható éves és évszakos<br />

átlaghőmérséklet átlagos megváltozása<br />

Éves Tél Tavasz Nyár Ősz<br />

2021-2050 1,1–1,9 1,1–1,3 1,1–1,6 07–2,6 0,8–2,0<br />

2071-2100 3,1–4,0 2,5–3,9 2,3–3,1 3,5–6,0 3,0–3,9<br />

A mértékegység: ºC<br />

(A változás minden esetben emelkedést jelent, ezért egységesen nincsenek külön<br />

feltüntetve a + jelek az érték előtt. Horányi et al., 2010 alapján))<br />

A szárazodás elsősorban a vegetációs időszakra vonatkozik, a téli időszakban egy<br />

kicsit még nedvesebb is lehet a klíma. <strong>Az</strong>onban fontosabb néhány nem túl friss<br />

eredményünk, amelyek azt mutatják, hogy különböző indikátorcsoportok alapján<br />

ezek a klimatikus változások milyen ökológiai hatással járnak, a fauna hány százalékát<br />

érintik.<br />

Esettanulmányok a klímaváltozás ökológiai<br />

hatásairól <strong>Magyarországon</strong><br />

Magyarország faunáját érintő várható változások a XXI. század második felére,<br />

különböző szcenáriók és modellfuttatások adatai alapján készült intervallumok<br />

Taxa Nem érintett Veszteség Új fajok<br />

Lepke 55–81% 19–45% 19–36%<br />

Emlős 54–21% 36–48% 10–31%<br />

Madár 78–23% 15–59% 8–18%<br />

Hüllő 51–13% 18–21% 28–69%<br />

Kétéltű 75–50% 17–25% 8–25%<br />

A mértékegység: %<br />

(A százalékos érték alapja a mai fauna fajainak száma. <strong>Az</strong> új fajok<br />

döntően balkáni és más mediterrán eredetűek. Hufnagel és Sipkay, 2012)<br />

101

<strong>Az</strong> eddigi klímavédelmi és adaptációs<br />

erőfeszítések hatásai a világon és hazánkban<br />

• Van némi előrelépés a következő területeken, de egyikben sincs átütő siker:<br />

• Tudományos alapkutatások fellendítése<br />

• Tudományos szintézis modernizálása<br />

• Tudományos eredmények gyakorlati alkalmazása terén (alkalmazott kutatás, fejlesztés<br />

és innováció)<br />

• Stratégiafejlesztés<br />

• Ismeretterjesztés és szemléletformálás<br />

• A köz- és felsőoktatás fellendítése, mint az alkalmazkodás legfőbb eszköze<br />

• Természetvédelem<br />

• Környezetvédelem<br />

• Biológiai-ökológiai mezőgazdaság<br />

• Nemzetközi összefogás: adópolitika, népesedéspolitika, szociálpolitika, munkaügy,<br />

közegészségügy, járványügy, élelmiszerbiztonság, környezet-egészségügy,<br />

oktatásügy területén.<br />

• Energetika, ipar, közlekedés, építészet.<br />

Látjuk, hogy jelentős számú a veszteség, ezek rendre Magyarországról eltűnő fajokat<br />

jelentenek. Szintén jelentős ugyanakkor az új fajok megjelenésének aránya,<br />

és ez ráirányítja a figyelmet arra, hogy nemcsak arról van szó, hogy más klímában<br />

élünk, hanem más ökoszisztéma is az, amivel számolnunk kell. <strong>Az</strong> eddigi klímavédelmi<br />

és adaptációs erőfeszítések hatása a világon és hazánkban elenyésző.<br />

Gyakorlatilag mondhatnánk, hogy ennek semmiféle hatása nincs, de ez nem<br />

lenne teljesen igaz, mert bizonyos apró sikerek azért vannak. Például a klímaváltozással<br />

kapcsolatban megjelent elsőfajú tudományos közlemények száma drámaian<br />

növekedett.<br />

A klímaadaptációs kihívások és teendők a mezőgazdaság fenntarthatóságának<br />

megteremtésében a fő témája ennek a cikknek. Úgy gondolom, hogy alapvetően<br />

kétféle megközelítésre van szükség, egy makroszintűre – ez a kötet többi cikkében<br />

is tükröződik – és egy mikroszintűre. A makroszintű megközelítés a termelés,<br />

a társadalom, a jogszabályok, az adórendszer problematikája, a mikroszintű<br />

pedig a fogyasztó, az egyén, a család, a háztartás reakcióiról szól. A makroszintű<br />

megközelítésben három dolgot szeretnék kiemelni, a fenntartható mezőgazdaság<br />

megteremtését, ennek jogi feltételrendszerét, gazdasági helyzetbe hozását<br />

kell célul kitűzni. A második a klímaváltozásra reagálás a mezőgazdaságban,<br />

ami felkészülést, a klímaváltozás mérséklését és az ahhoz való alkalmazkodást is<br />

magában foglalja. Végezetül, mivel a mezőgazdasági termelés a természetes ökoszisztémák<br />

helyén történik, nyilvánvalóan nem lehet beszélni fenntartható mezőgazdaságról,<br />

ha eközben a biodiverzitás védelme a klímaváltozás kihívásainak<br />

tükrében nem alkalmazkodik a megváltozott helyzethez. <strong>Az</strong>zal kezdtük, hogy<br />

a klímaszabályozásra alapvetően az ép, természetes ökoszisztémák alkalmasak,<br />

nem az agrárrendszerek. Mindez tükröződik a jogszabályalkotásban és sok<br />

102

egyéb módon is a társadalomban. Ezek a törekvések azonban nem lesznek eredményesek,<br />

ha a mikroszintű megközelítésről elfeledkezünk, ez alkalmazkodóképes,<br />

fenntartható életmód kialakítását jelenti. Ezeken az elemeken végighaladva<br />

a fenntartható mezőgazdaság olyan termelési rendszert kellene, hogy jelentsen,<br />

ahol a termelési folyamatok során a mezőgazdasági terület termőképessége nem<br />

csökken, a termelés nem jár a környezetterhelés növekedésével, a talaj, a levegő<br />

és a természetes vizek nem szennyeződnek az öntisztulásukat meghaladó mértékben,<br />

a talaj nem erodálódik, a kibocsátott üvegházhatású gázok mennyisége<br />

nem haladja meg a termelés során megkötött, elnyelt mennyiséget, a társadalmi<br />

igények kielégítéséhez elegendő mennyiségű és minőségű, beltartalmi értékű<br />

és biztonságos terméket állít elő és biztosítja éppúgy a mezőgazdasági termelők<br />

családjának megfelelő színvonalú megélhetését, mint a nem mezőgazdasági élőhelyek<br />

és a globális biodiverzitás megőrzését. Jelenleg ezeknek a követelményeknek,<br />

ha mind egyszerre teljesíteni akarjuk, lényegében az ökológiai gazdálkodás<br />

képes megfelelni. Ebbe sok minden beleérthető, az ökogazdálkodás, biogazdálkodás,<br />

permakultúra, agroforestry és biodinamikus gazdálkodás, tehát egy gyűjtőfogalmat<br />

használtam. A jelenlegi mezőgazdaság környezetkárosodást okozva<br />

túltermel, erre jelenségszintű példa, hogy 800 millió éhező, viszont 1,6 milliárd<br />

elhízás miatt egészségkárosodott ember van.<br />

A klímaváltozásra való reagálás a mezőgazdaságban kérdéskörben első helyen<br />

az alkalmazkodásról beszélnek, ez pedig elsősorban a termesztett és tenyésztett<br />

fajták rövid távon, illetve a fajok közép- és hosszú távon való változtatását jelenti.<br />

Ez természetesen magával vonja a technológia megváltoztatását, és a gazdálkodási,<br />

piaci viszonyok átalakulását is. <strong>Az</strong> alkalmazkodás hasznában elsősorban a terme -<br />

lők érintettek közvetlenül, így ebben állami támogatás nem feltétlenül indo kolt,<br />

hiszen ha valaki nem visel kockázatot, akkor nem érdekelt a kockázatcsökke nés -<br />

ben. A klímaváltozás kedvezőtlen hatásainak mérséklése viszont a me zőgaz da ság<br />

területén az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését, a talajok szervesanyag-készletének<br />

növelését, a megtermelt biomassza növelését jelentheti. Ennek<br />

haszna azonban csak kisebb mértékben csapódik le a termelőknél, inkább a társadalom<br />

egésze élvezi. Így ennek a gazdasági kompenzációja feltétlenül szükséges<br />

a megfelelő érdekeltségi viszonyok kialakításához. Ebben már a termelő nem<br />

érdekelt közvetlenül, érdekeltté kell tennünk. A klímaváltozásra – mint minden<br />

egyéb változásra – való felkészülés és alkalmazkodóképesség elsősorban a tudáson,<br />

képzettségen, ismereteken múlik, beleértve az új ismeretek megszerzésének<br />

képességét és az információhoz jutást is. Továbbképzésre, átképzésre elsősorban<br />

103

magasan képzett, iskolázott, szakmailag művelt, eleve képzett emberek alkalmasak.<br />

<strong>Az</strong> új körülményekhez való alkalmazkodás új ismereteket igényel, amelyek<br />

elsődleges forrása a tudományos kutatás.<br />

A mezőgazdasági termelés a természetes ökoszisztémáktól (hajdani erdők, gye -<br />

pek, lápok) elfoglalt területen zajlik, így már önmagában is az ökoszisztémaszolgáltatások,<br />

köztük a klímaszabályozó kapacitás egy jelentős hányadának lefoglalásával,<br />

kiesésével jár. <strong>Fenntartható</strong> mezőgazdaságról akkor beszélhetünk,<br />

ha a megmaradt természetközeli élőhelyek hatékony védelme társul ehhez. A természetvédelemben<br />

a jelenleg uralkodó elv in situ konzerváció, tehát ahelyett,<br />

hogy a fennálló ökológiai állapotok jelenlegi élőhelyeken való megőrzésével foglalkoznánk,<br />

a természetvédelem célja csakis a bioszféra működőképességének és<br />

önszabályozó kapacitásának, valamint a biológiai sokféleségnek a megőrzése lehet.<br />

Olyan ökológiai mérnökösködés jellegű aktív természetvédelmi munka sem<br />

kerülhető el, amely a mezőgazdaságban ismert technológiák és tudás alkalmazását<br />

is jelentheti, például a megváltozó éghajlatnak megfelelő, ahhoz alkalmazkodni<br />

képes természetes vagy természetközeli élőlényközösségek létrejöttének<br />

az elősegítése, akár betelepítéssel is, továbbá a megváltozott körülményekhez alkalmazkodni<br />

képtelen élőlények számára „menekülési útvonal” biztosítása.<br />

Mit tartalmazhat az alkalmazkodóképes és fenntartható életmód? A tudatos<br />

és észszerű családtervezést, az anyagiak helyett a szellemi javak felhalmozását,<br />

magas iskolázottsági szint elérését, szakképzettség, idegen nyelvek ismerete, informatikai,<br />

ökológiai ismeretek, élethosszig tartó tanulás mint gyakorlat, a kapcso<br />

lati tőke fejlesztése, a társadalmi és földrajzi mobilitás fokozása, felelősségteljes<br />

fogyasztói magatartás árucikkek választásakor és felelős választópolgári<br />

magatartás, ezek valamennyien egymáshoz is szorosan kapcsolódnak.<br />

104

17<br />

MOLNÁR ZSOLT: 17 A HAGYOMÁNYOS ÖKOLÓGIAI TUDÁS SZEREPE<br />

A FENNTARTHATÓSÁGI CÉLOK KAPCSÁN (KORREFERÁTUM)<br />

A jelen kötetben tárgyalt témáknak ugyan közvetlenül nem vagyok szakértője,<br />

de amit kutatok, sok szempontból átmetszi az élelmiszer-biztonság témáját és a<br />

különböző fenntarthatósági célokat. <strong>Az</strong> alaptéma számomra az, hogy a tájban tanult<br />

tudás, tehát a gazdálkodóknak, pásztoroknak hegyen-völgyön, ártéren dolgozó<br />

embereknek az ökológiai tudása mit üzen a mának. Ez az egyik gondolat,<br />

amely végigvezet a köteten.<br />

A másik pedig a közös tudásalkotás, amikor – Széchenyi István szavaival élve –<br />

a jó régi tudást a jó új tudással kombináljuk. Erre a többi cikkben nem egy példát<br />

találunk, én is szeretnék felhozni néhányat az ökológia oldaláról.<br />

Egyes vélekedésekkel szemben úgy gondolom, hogy a magyar gazdálkodóra<br />

– aki évszázadok óta ott él a tájban és azt a tájat használja, abból él, arra igenis<br />

jogosan használhatjuk a bennszülött szót. <strong>Az</strong> ő tudása benne született a tájban,<br />

és azt a rossz európai gyakorlatot, hogy csak az számít tudásnak, amit az iskolában<br />

vagy az egyetemen (vö. egyetemes tudás) tanulunk, fel kell váltanunk egy<br />

olyannal, ahol minden hiteles tudás számít, és különösen a tájban élő emberé.<br />

17<br />

botanikus, etnoökológus, az MTA doktora<br />

105

Nagyon sokfélék ezek az emberek, a hagyományos<br />

pásztortól a somogyvámosi emberekig.<br />

Hogyan tanulnak a tájtól? Közvetlen<br />

megtapasztalással, illetve szüleik, nagyszüleik<br />

és a közösség más tagjai révén. Ez az<br />

egyik kedvenc fényképem. Aki így tanul a<br />

tájtól, az állatoktól (jelen esetben egy pász -<br />

torkutyától), az idővel nagy értékű tudásra tesz szert. A szellemi vagyon építése<br />

nem feltétlenül a magas iskolázottsággal függ össze, ez az előző írás kapcsán merült<br />

fel bennem.<br />

A másik példám egy roma család, akik<br />

a Kárpát-medence utolsó még fejt bivalygulyáját<br />

terelik. Nagyapa, apa és a 12 éves<br />

gyerek, mindegyik tud mind a 120 bivalyról<br />

2-3 percet beszélni. Olyan tudás van a<br />

birtokukban, amely eltűnőben van.<br />

Idekívánkozik egy megjegyzés a régi és<br />

a modern viszonyáról. Amikor megkérdezzük<br />

a helyi embert például arról, hogy a hód milyen károkat okoz a hagyományosan<br />

gazdálkodónak, előveszi a mobiltelefonját és megmutatja, hogy ez a tuskó<br />

nem így nézett ki három nappal ezelőtt.<br />

Mert ő monitoroz. Mivel monitoroz? Hát<br />

okostelefonnal. Ettől ő nem veszti el a hagyományos<br />

tudás építését, csak a hagyományos<br />

tudásépítés ma másként zajlik, mint<br />

nagyapáink idejében. Erről is volt már szó<br />

a kötetben.<br />

Amikor arról beszélünk, hogy sokféleség,<br />

diverzitás, akkor rendszeresen fajok, gé nek<br />

és ökoszisztémák sokféleségére gondolunk, és nem beszélünk a tájhasználat sokféleségéről.<br />

Amikor kaszálórétről beszélünk, az nemcsak abban különbözik a legeltetett<br />

területektől, hogy kaszálják, hanem további 26 olyan tevékenység zajlik<br />

egy kaszálón, amely befolyásolja az állapotát (a kaszálás időzítése, módjai, a szénagyűjtés<br />

jellege, gyomok mechanikus irtása, szénamurha szórása, sarjúlegeltetés<br />

stb.). Amikor ránézünk egy Kárpátok-beli hegyoldalra, az azért olyan sokféle,<br />

mert sokféle emberi döntés miatt sokféle a használati mód. Ez a gyakorlat nem<br />

106

avult el, a természetvédelem számára most is fontos. Gyimesben viszonylag jól<br />

fennmaradt a hagyományos gazdálkodás, az a bizonyos 26 elem. Ha megnézzük<br />

ugyanezt az Őrségben, ott már az elemek fele eltűnt, csökkent a használat sokfélesége,<br />

ettől a biológiai sokféleség is.<br />

A tudáserózió kapcsán – erre is többször hivatkoznak a szerzők – egy dolgot<br />

szeretnék mondani. Nemcsak tudást vesztünk, közben nyerünk is tudást. De itt<br />

most csak arra szeretnék rámutatni, hogy igenis számít az, hogy a tudást honnan<br />

szereztük. Van olyan tudás, amit csak valakitől tudunk megtanulni, ilyen<br />

egy növény neve, annak használati módja és folklórja. És van olyan tudás, amit<br />

magunk szerzünk magunknak, megfigyeléssel, a tájban járva, a tájban dolgozva.<br />

Ilyen például, hogy milyen élőhelyeken él egy növény, mikor virágzik, és mennyi<br />

van belőle a tájban, ahol élünk. Kalotaszegi kutatásaink során azt tapasztaltuk,<br />

hogy jobban pusztul az a tudás, amit csak valaki mástól lehet megtanulni. Ennek<br />

fontos következménye van például az oktatás kapcsán.<br />

Evezzünk nemzetközi vizekre. <strong>Az</strong> IPBES az a bizonyos program, aminek a neve<br />

egyre gyakrabban kerül elő <strong>Magyarországon</strong> az ilyen típusú társaságok körében.<br />

A médiában is gyakran emlegetett IPCC – tehát a klímaváltozással kapcsolatos<br />

kormányközi testület „rokona”. Mitterrand elnök javaslatára 2010-ben jött létre<br />

a biodiverzitás és ökoszisztéma-szolgáltatások globális értékelése céljából. Ami<br />

most fontos: a fenti ábrán van zöld betű és kék betű – ez a nagy újítás. A zöld be -<br />

tű a tudomány, a kék betű a helyi ember tudása, a hagyományos ökológiai tudás.<br />

107

Szinte egyenrangúak. Ez az első olyan világértékelés, ahol a helyi ember tudását<br />

a tudományos tudással egyenrangúan figyelembe vették. Nyilván lemaradásban<br />

van a helyi ember tudásának globális szintre emelése, de sokan dolgoznak azon,<br />

hogy ne így legyen. Miért tartják a kutatók is ennyire fontosnak a helyi ember tudását?<br />

<strong>Az</strong> ökoszisztéma-szolgáltatásokról azt szokták mondani, hogy ez az utóbbi<br />

20-30 évnek az egyik fontos tudományos fejleménye. Annyit tennék hozzá, hogy<br />

1786-ban, 100 évvel az első ismert explicit ökoszisztémaszolgáltatás-említés előtt<br />

Székelyföldön azt mondta valaki, hogy a „természet ingyen való jovaival” pedig<br />

visszaélnek a helyi lakosok.<br />

„Ezen, Természet ingyen való javaival pedig mely igen visszaéljenek a lakosok<br />

– a makktermő és épületnek való fáknak helytelenül, ideje előtt való leerdőlésekkel<br />

– a következő posteritásnak igen nagy praejudiciumára, nyilván<br />

vagyon.”<br />

A „természet ingyen való jova” az ökoszisztéma-szolgáltatás szinonimája; a régi<br />

ember ugyanazért védte a természetet, mint amiért mi is (hogy életben maradjunk,<br />

legyen mit ennünk), csak ő közvetlenebb kapcsolatban volt azokkal a folyamatokkal,<br />

amelyek romlását tapasztalta. És ezért jobban tudott tenni ellene,<br />

mint mi, akik sokkal áttételesebben éljük ezt meg. E közvetlenség miatt oly fontos<br />

a helyi, a tájban élő ember ökológiai tudása.<br />

Végül mondanék három példát arra, hogy a régi tudás hogyan talál új, meglepő<br />

felhasználási lehetőségekre. <strong>Az</strong> alábbi jelenséget Babai Dániel figyelte meg<br />

Gyimesben, úgy hívják: szénamurhaszórás.<br />

108

Bal fentről indulva láthatjuk a kaszálást, a kaszált szénát berakják a csűrbe, ott<br />

ide-oda rakják, kihullik belőle a mag, ezt a magot pedig összegyűjtik. A magot<br />

kiszórják a kaszálórétekre. Egy literben akár 12 ezer életképes mag is lehet, ennyi<br />

csírázott ki üvegházban 53 fajhoz tartozóan Debrecenben. Aki szereti a virágos<br />

réteket, gondoljon arra, hogy elődeink valószínűleg milliárd számra szórták a rétekre<br />

a magokat. Ez egyrészt trágyázza a földet, másrészt a biodiverzitást növeli.<br />

A murhaszórás paraszti találmánya egyelőre tilos a természetvédelmi területeken.<br />

Onnan tudjuk, hogy paraszti találmány, hogy az összes 19–20. századi gyephasználati<br />

könyv tiltja. Egy vetett műgyepben mit lehet visszaszórni? <strong>Az</strong> egyéves<br />

gyomok magjai érnek be egy intenzív gyep kaszálása idejére, mert akkor a füvek<br />

még csak virágoznak. Ezért tiltották a német és magyar szakkönyvek. A gyimesiek<br />

viszont ősgyepekből gyűjtik ezt a murhát, tehát nem gyommagokkal van tele.<br />

Egyes tájakon már gondolkodnak természetvédelmi használatáról. Ezzel egy<br />

régi paraszti találmány jelenhet meg a természetvédelemben. Hallottam, hogy<br />

Somogyvámoson is használják, már be van állítva két hordó az istállóban, és tele<br />

van magokkal. Babai Dániel könyvéből tanulták. Így is terjedhet a régi tudás.<br />

Egy másik tanulságos példa, hogy miért van kolomp a jószágon? <strong>Az</strong>ért, hogy<br />

több pénzt keressen a pásztor, ez a lényege. „Minden a pénzről szól”, ahogyan<br />

szintén kifejtették mások. Van olyan jószág, amelyik a nyájban elöl, valamelyik<br />

hátul, valamelyik középen, valamelyik oldalt szeret járni. Ha különböző hangmagasságú<br />

kolompokat teszek az elöl, hátul és oldalt járókra, akkor a jószág tudja<br />

azt, hogy ő hol van a nyájban, milyen irányba, milyen sebességgel halad a nyáj.<br />

Nyugodtan ehet, nem emeli fel a fejét, tehát többet eszik, többet hízik, több tejet<br />

ad. Ezenkívül kevesebbet tapos, ezért a legeltetésnél kisebb a taposási veszteség,<br />

ami egyben természetvédelmi szempontból is kedvező. A nemzeti parkoknak<br />

ezért az olyan képzett pásztorok alkalmazása, akik a kolompot is tudják használni,<br />

biodiverzitás-nyereséggel jár.<br />

<strong>Az</strong> utolsó példa az erdei legeltetés. <strong>Az</strong>ért tiltották ki az erdőből a legeltetést,<br />

mert visszarágta a kecske és a többi jószág a tölgyet és a bükköt. <strong>Az</strong> elmúlt 130 év -<br />

ben erősen korlátozták, 1961 óta már teljesen tiltott. Kiderült azonban, hogy a mai<br />

pásztoroknak is szüksége van az erdőben való legeltetésre, de a mai pásztorok nem<br />

ilyen helyen szeretnének legeltetni, hanem elsősorban akácosban. <strong>Az</strong>ért, mert<br />

az akácosban olyan egyéves növények nőnek, amelyek tavasszal hamarabb megindulnak<br />

a nitrogéndús talajon. Ha engedjük a pásztorokat, hogy ezt lelegeltessék,<br />

akkor ez megtakarítást jelent nekik, az akácosok alját pedig egy kicsit rendben tartják,<br />

lényegi természeti és erdészeti kárt közben nem okoznak. Amit a pásztorok -<br />

109

tól tanultunk, már bekerült a most elfogadott erdőtörvénybe. De nemcsak az akácosokban,<br />

hanem a hullámtéri erdőkben is javasoltuk a legeltetést, mert az árvízszintek<br />

többek között azért nőnek, mert cserjés az ártér. Ha szarvasmarha járná<br />

a nemes nyárasokat, akkor az inváziós fajokból kevesebb lenne, marhából több,<br />

gyepek lennének a gazos-bozótos aljnövényzet helyett. Ezt is pásztoroktól tanultuk,<br />

egy ökológusnak nem jutna eszébe, hogy az akácosok és nemes nyárasok<br />

legeltetése bárkinek fontos lenne. És még valami. Ha egy akácosban tud legeltetni<br />

egy pásztor, akkor a mellette levő gyepet már kevésbé terheli, és lehet vele „üzletelni”<br />

is a természetvédelmi kezelés kapcsán, hiszen mi is adtunk valamit, ami<br />

neki fontos. Ilyen szempontból is hasznos az erdei legeltetés.<br />

A globalizációnak alapvetően rengeteg káros hatása van, de van egy nagyon<br />

hasznos hatása. Messze földön élő, de hasonló érdeklődésű emberek találkozhatnak.<br />

Itt van például Fikret Berkes, a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás<br />

világhírű professzora. Amikor egy ilyen ember találkozik egy magyar pásztorral,<br />

akkor ők kölcsönösen tiszteletben tartják egymást, mert olyanokat mondanak<br />

egymásnak, amivel kölcsönösen gazdagítják egymás tudását. Olyan tudásalkotás<br />

indul be, ami precedens nélküli a korábbi történelem során. Egy világot ismerő<br />

professzor beszélget, vitatkozik nemzeti parkok kezelése kapcsán egy, a helyi tájat<br />

alaposan ismerő magyar pásztorral. Olyan dolgok jönnek elő, ami egyikük<br />

fejében sem volt meg előtte. Ez az a bizonyos közös tudásalkotás, amely szerintem<br />

a fenntarthatóság felé tudja mozgatni dolgainkat az élelmiszer-biztonság és<br />

a fenntartható mezőgazdálkodás témaköreiben is.<br />

110

18<br />

FÜLÖP SÁNDOR: 18 AZ ÉLELMISZER-BIZTONSÁG TÁRSADALMI HÁTTERE<br />

ÉS JOGI SZABÁLYOZÁSA<br />

<strong>Az</strong> élelmiszer-biztonság kapcsolatrendszere<br />

<strong>Az</strong> élelmiszer-biztonság témakörének kapcsolatrendszere kiterjedt: az élelmiszer-termelés<br />

érzékeny a szennyezett környezetre, de maga is intenzív szennyező<br />

lehet, hasonlóképpen vízigénye jelentős, és persze a vízhiány fokozódásának is az<br />

egyik legfontosabb tényezője. Hasonló kölcsönös kapcsolat áll fenn a klímaváltozással,<br />

a talajerózióval és a biológiai sokféleséggel. Tágabb társadalmi vonatkozásai<br />

között elsősorban a szegénységgel, illetőleg a vidéki munkahelyek megőrzésével,<br />

továbbá a vidéki táj és kultúra fennmaradásával is alapvető összefüggések mutathatók<br />

ki. Csak megerősíthetjük tehát az az élelmiszer-biztonság gazdag kapcsolatrendszerének<br />

kapcsán azt az összefüggésrendszert, amelyet Zlinszky János<br />

a kötet első tanulmányában az SDG rendszeréből vezetett le.<br />

<strong>Az</strong> élelmiszer-biztonság feltételrendszere<br />

<strong>Az</strong> élelmiszer-biztonság feltételrendszere ennek megfelelően hármas: természeti,<br />

gazdasági-termelői és szakpolitikai-hatósági jellegű:<br />

a) a szükséges természeti erőforrások rendelkezésre állása fenntartható módon,<br />

b) a megfelelő termelési kapacitások, ismeretek, a termelők és a fogyasztók<br />

közötti társadalmi kapcsolatok megléte és<br />

c) a fogyasztókhoz kerülő élelmiszerek ellenőrzése, nyomon követése.<br />

Ahogyan a kötet megelőző írásaiból láthattuk, a természeti feltételek biztosításához<br />

szükséges a változó klímához való sikeres alkalmazkodás, a termőföld/talaj<br />

és a víz takarékos és hatékony felhasználása, minőségük védelme, egyebek közt<br />

a műtrágyák és növényvédő szerek megfelelő használatával, ami a kémiai biztonság<br />

témaköréhez vezet, továbbá a természetvédelem, hiszen a tenyésztett állatok<br />

és a termesztett növények is ezer szállal kapcsolódnak a még meglévő természetes<br />

környezethez. A második feltétel a mezőgazdaság egészséges struktúrája,<br />

18<br />

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem <strong>Fenntartható</strong> Fejlődés Tanulmányok Intézetének<br />

oktatója, az Ökopolisz Alapítvány társelnöke.<br />

111

megfelelő társadalmi elismertsége és ismertsége, valamint az anyagi és szellemi<br />

erőforrások rendelkezésre állása. Ezzel a problémakörrel is foglalkozik a kötet legtöbb<br />

ezt megelőző írása, a termőföldtulajdonhoz és a támogatásokhoz való hozzáférés<br />

súlyos aránytalanságaitól kezdve a magyar gazdák kirívóan alacsony szövetkezési<br />

hajlandóságáig. Kevesebb szó esett róla, de szintén kulcskérdés a társadalmi<br />

gazdasági feltételek alakítása körében az élelmiszer-veszteség csökkentése a teljes<br />

spektrum során a termőföldtől az asztalig, a termékek hosszabb eltarthatósága,<br />

megfelelő csomagolása, illetőleg az élelmiszer-veszteség megmenthető részének<br />

a felhasználása akár jótékonysági szervezetek segítségével, ha pedig arra már<br />

nincs mód, akkor állati takarmányként vagy komposztként. 19<br />

Mielőtt a harmadik, ugyancsak rendkívül szerteágazó témakörre rátérnék,<br />

szeretnék röviden azzal is foglalkozni, hogy az élelmiszer-biztonság társadalmigazdasági<br />

feltételrendszerében a fogyasztói oldal is nagyon nagy szerepet játszik,<br />

bár kevésbé látványosan talán. <strong>Az</strong> élelmiszerek iránti igény rendkívül el térő<br />

a gazdag és a szegény országokban, és természetesen időben is változó a tartalma.<br />

Európa is megélte persze, hogy a múlt század közepéig az alapvető élelmiszerekkel<br />

való ellátás biztosítása volt a legfontosabb kérdés. Ezt követően a gabonatermelés<br />

növekedése lehetővé tette az állati termékek egyre bővülő fogyasztását.<br />

A hatvanas-hetvenes években ugyanakkor megjelent az egészséges táplálkozás<br />

iránti, sőt egy idő után a tudományos alapú táplálkozás iránti igény. 20 Ezek az<br />

igények kissé skizofrén módon együtt érvényesültek a fogyasztói társadalom<br />

megnyilvánulásaival az élelmiszeriparban, a divatok, a látszat kritikátlan elfogadásával,<br />

kényelmi szempontokkal és természetesen kinek-kinek a gazdasági<br />

lehetőségeivel.<br />

<strong>Az</strong>t, hogy az emberek általában mit esznek, végső soron makroszinten az ország<br />

szociálpolitikája, gazdaságpolitikája, ezeken belül egy esetlegesen kirajzolódó<br />

táplálkozási politika és a fogyasztóvédelem erőssége, a családok és az egyének<br />

szintjén az életforma, a tudatosság, illetőleg – és itt kapcsolódik az SDG 2. cél<br />

az 5. célhoz, amely összefüggésre viszonylag kevesen mutatnak rá – a nők szerepének<br />

a megváltozása határozzák meg. <strong>Magyarországon</strong> a népesség 30-40%-ára<br />

mind a mai napig jellemző, hogy a szegénységük határozza meg az étrendjüket,<br />

a jóllakottság szempontja felülírja az összes többit. 21 <strong>Az</strong> ország lakosságának ez<br />

19<br />

Godfrey, 131–145.<br />

20<br />

Buday–Sántha, 2.<br />

21<br />

Uo., 3–11.<br />

112

a jelentős hányada az elmúlt évtizedekben kétszer is (a rendszerváltás utáni években<br />

és a 2008-as válság után) megtapasztalta, hogy az élelmiszerekre fordítható<br />

forrásai abszolút értékben is csökkentek, az élelmiszer-fogyasztás átlagosan<br />

10-15%-kal visszaesett. 22 A harmadik feltételcsoport, a szűkebb értelemben vett<br />

élelmiszer-biztonság természetesen összefügg az első két feltételcsoporttal, tehát<br />

az élelmiszer-biztonság alapvetően a megfelelő termőtalaj huzamos rendelkezésre<br />

állásától, az alkalmazott növényfajtáktól, nyersanyagoktól, emberi tudástól<br />

és módszerektől függ, továbbá a termelési és a piaci struktúrák egészséges működésétől.<br />

A harmadik feltételrendszer egyik legnagyobb problémáját éppen abban<br />

látom, hogy a jogi-hatósági szabályozás nem tudott még alkalmazkodni ennek<br />

az előző két rendszernek a változásaihoz. Így például a globalizált tömegtermelés<br />

által felvetett kérdésekre a nemzeti szintű élelmiszer-biztonsági igazgatásnak<br />

és jognak nincsenek meg a válaszai. <strong>Az</strong> élelmiszer-biztonsági követelmények<br />

elvben a termőföldtől az asztalig végigkísérik az élelmiszer-előállítás minden fázisát.<br />

Ugyanakkor a kereskedelmi, üzleti érdekek kíméletlen érvényesítése, a fogyasztói<br />

értékrend torzulásai az élelmiszerek terén számos képtelen, irracionális<br />

helyzetet idéztek elő. A legnyilvánvalóbb példa erre talán az élelmiszer-adalékok<br />

kérdése. Több tucatnyi fajta, azon belül megbecsülhetetlen számú adalékanyag<br />

létezik, amelyeken a termelők és a kereskedők sem tudnak eligazodni, együttes,<br />

hosszú távú hatásaikat felmérni, semhogy a fogyasztók képesek lennének erre.<br />

<strong>Az</strong> adalékanyagok főbb csoportjai: színezékek (természetes, természetes eredetű<br />

és mesterséges), tartósítószerek, antioxidánsok, emulgeáló szerek, sűrítő anyagok,<br />

zselésítő anyagok, stabilizátorok, csomósodást és lesülést gátló anyagok, módosított<br />

keményítők, térfogatnövelő szerek, szilárdító anyagok, nedvesítő anyagok,<br />

kelátképző anyagok, enzimek, tömegnövelő szerek, hajtógázok és csomagológázok,<br />

fényesítő szerek, habzásgátlók, édesítőszerek, étkezési savak, savanyúságot<br />

szabályozó anyagok és ízfokozók. 23 Eléggé elborzasztó lista. A jelenleg hatályos<br />

Nemzeti Vidékstratégia nem túl elnéző ezzel a gyakorlattal szemben:<br />

„A tőkehatékonysággal mért versenyképesség, ennek érdekében az olcsó alap anyag<br />

fölhasználása miatt a technológiai fejlesztések nem a minőségjavulást eredményezték,<br />

s az eredetihez való hasonlatosságot csak pótanyagokkal, adalékanyagokkal lehet<br />

elérni, mely már kimeríti sok esetben a hamisítás, csalás, megtévesztés fogalmakat.” 24<br />

22<br />

Szöllősi, 8–9.<br />

23<br />

Sohár, 7–9.<br />

24<br />

Stratégia, 5.<br />

113

A kistermelő élelmiszer-biztonsági jelentősége elsősorban éppen abban állna,<br />

hogy az előállító és a fogyasztó között közvetlen kapcsolat, bizalom, felelősség<br />

a minimálisra csökkentheti az olyan élelmiszer-egészségügyi biztonsági kockázatokat,<br />

mint a vegyi szennyezettség (növényvédő, gyomirtó szerek, rovar- és<br />

rágcsálóirtó szerek, gyógyszerek maradványai, tisztító- és fertőtlenítőszerek, cso -<br />

magolóanyagokból beoldódó anyagok stb.), rovar- és parazitaszennyezettség,<br />

mikrobiológiai szennyezettség (patogénok és az általuk termelt toxinok), túl adagolt<br />

adalékanyagok (tartósítószerek, színezékek, aromák, állományjavítók stb.),<br />

továbbá fizikai szennyezők (pl. üvegszilánk, fémforgács, kő stb.). 25 <strong>Az</strong> élelmiszer<br />

minőségével kapcsolatos további követelmények, a tápérték (fehérje-, zsír-,<br />

szénhidrát-, vitamin-, mikroelem-tartalom, természetes aromák, hasznos mikoorganizmusok)<br />

és az élvezeti érték (íz, szín, forma, állag, frissesség stb.), miként<br />

többször utaltam rá, már ennél is mélyebb, természeti és gazdasági-társadalmi<br />

strukturális kérdésektől függ, elsősorban a fenntartható mezőgazdasági gyakorlattól,<br />

a termőföld minőségétől, a tájfajták megőrzésétől stb. <strong>Az</strong> élelmiszer-biztonság<br />

egy másik kiemelt kérdése a biotechnológia térhódítása. A szakemberek<br />

egyfelől elismerik, hogy az élelmiszer napjainkban az emberi egészséget fenyegető<br />

szennyező vagy fertőző anyagok forrásának 70%-át teszi ki (20% az ivóvízzel,<br />

10% pedig a levegővel jut be a szervezetünkbe), másfelől viszont elkerülhetetlennek<br />

tartják az élő szervezetekkel és azok alkotórészeivel végzett kísérle<br />

teket és azok felhasználását. <strong>Az</strong>zal érvelnek, hogy a biotechnológia egyidős<br />

az emberiséggel, a termelésben a növénynemesítés, az élelmiszer-előállításban<br />

a sütőélesztő, a tejsav, bizonyos penészgombafajták és különböző baktériumtörzsek<br />

felhasználása mindig is általános volt. Sokan igyekeznek összemosni<br />

ezeket az eljárásokat a géntechnológiával, 26 jóllehet a minőségi ugrás nyilvánvaló.<br />

Ezzel együtt tény, hogy a szója, a takarmánykukorica, a repce vagy a gyapot<br />

termelésében már a génmódosított fajták az uralkodók, és ezeket azokban az országokban<br />

is fogyasztják, felhasználják, ahol egyébként a génmódosított élelmiszereket<br />

kategorikusan elutasítják.<br />

<strong>Az</strong> élelmiszer-biztonság összetett problémahalmazát korántsem merítettük ki<br />

ezzel a rövid áttekintéssel. Külön fejezetet is érdemelne akár az a kérdés, hogy<br />

mekkora veszélyt jelent az ipari nyersanyagok és a bioüzemanyagok termelése az<br />

25<br />

Nyíregyházi Egyetem, 3.<br />

26<br />

Biacs, 6–7.<br />

114

élelmiszer-biztonságra (és az árakra). 27 Hasonlóan izgalmas lenne a lehetséges<br />

kreatív megoldások felől közelítve az a kérdés, hogy milyen jelentősége lehet a vá -<br />

rosi kertek mozgalomnak az élelmiszer-biztonság, elsősorban a minőségi <strong>éhezés</strong><br />

csökkentésének a felszámolása szempontjából.<br />

A nemzetközi, EU-s és hazai élelmiszer-biztonsági jog struktúrája<br />

A nemzetközi jogban mindebből a problémahalmazból csak egyes részkérdések<br />

jelennek meg, az élelmiszer-biztonság részletkérdései nehezen kezelhetők<br />

globális szinten. Ezzel szemben az európai élelmiszer-biztonsági jog rendkívül<br />

szerteágazó. Kitér egyebek között az élelmiszerjog általános elveire és követelményeire,<br />

az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságra és az élelmiszer-biztonságra<br />

vonatkozó eljárásokra, 28 a Bizottság szakértői által a tagállamokban végzett<br />

állategészségügyi helyszíni ellenőrzésekre, 29 a műtrágyákra, 30 az emberi,<br />

illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére<br />

és az Európai Gyógyszerügynökségre, 31 az élelmiszer-higiéniára, 32 az<br />

állati eredetű élelmiszerek különleges higiéniai szabályaira, 33 az emberi fogyasztásra<br />

szánt állati eredetű ter -mé kek hatósági ellenőrzésének megszerve zé sé re, 34<br />

az élelmiszerekkel rendeltetés szerűen érintkezésbe kerülő anyagokra és tárgyak<br />

ra, 35 a takarmányhigiénia köve tel ményeinek meghatározá sára, 36 az öko ló -<br />

giai termelésre és az ökológiai termékek címkézésére, 37 továbbá az élelmiszer-adalékanyagokra.<br />

38 A magyar jogban is rend -kívül kiter jedt a terület szabá<br />

lyo zása, azonban itt sem találhatunk az élelmiszer-biztonság komplex prob-<br />

27<br />

Böll Foundation, 30–31.<br />

28<br />

178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet<br />

29<br />

98/139/EK bizottsági határozat<br />

30<br />

2003/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet<br />

31<br />

726/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet<br />

32<br />

852/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet<br />

33<br />

853/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet<br />

34<br />

854/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet<br />

35<br />

1935/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet<br />

36<br />

183/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet<br />

37<br />

834/2007/EK tanácsi rendelet<br />

38<br />

1333/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet<br />

115

lémájára átfogó jogpolitikai választ. A jelen tanulmányban röviden áttekintjük<br />

majd a szűkebb értelemben vett élelmiszer-biztonsági jogot, amely tipikus csővégi<br />

megoldásként (teljesen nyilvánvaló, hogy reménytelenül) igyekszik a fentebb<br />

vázolt rendkívül szerteágazó problémahalmazt kezelni. Áttekintem a termőföld<br />

és talajvédelem jogát, amely a fenntartható élelmiszer-termelés alapvető<br />

természeti feltételeit volna hivatott biztosítani, ám sajnálatos módon nem tudjuk<br />

majd kimutatni benne a megtermelt élelmiszerekre és az emberi egészségre<br />

vonatkozó alapvető garanciák hosszú távú, fenntartható biztosítását, és végül<br />

az élelmiszer-biztonság személyi, helyi társadalmi feltételei körében a kistermelőkre<br />

vonatkozó joganyagot és néhány a joggyakorlattal kapcsolatos adatot<br />

tárgyalnék. Ily módon, bár élelmiszer-biztonsági jogi áttekintésem korántsem<br />

lesz teljes körű, legalább az alapul vett természeti, gazdasági-társadalmi, illetőleg<br />

élelmiszer-biztonsági szakpolitikai-hatósági feltételrendszer egy-egy kiemelt<br />

szabályozási elemét fel tudom villantani. <strong>Az</strong> élelmiszer-biztonság komplex jogi<br />

feltételrendszere azonban nem áll össze egy koherens rendszerré, ahol az egyes<br />

feltételekre vonatkozó szabályok egymásra épülnének, egymást erősítenék.<br />

Nemzeti Vidékstratégia<br />

<strong>Az</strong> élelmiszer-biztonság komplex megközelítéséhez – anélkül, hogy ez lenne<br />

a közvetlen célja – kétségtelenül a Nemzeti Vidékstratégia (a továbbiakban:<br />

Stratégia) áll még a legközelebb. A rendívül magas szakmai színvonalon készült<br />

munka a szakma szinte egyöntetű elismerését vívta ki, azonban a politikai-jogi-hatósági<br />

aprópénzre váltása még várat magára. Semmiképpen sem akarnám<br />

azt a látszatot kelteni, hogy beláttam a hazai agrárpolitika kulisszái mögé, az<br />

Ángyán József által jegyzett Nemzeti Vidékstratégia azonban a kívülállók számára<br />

is rendkívül különös utat járt be. <strong>Az</strong> előkészítést vezető nemzetközi hírű<br />

professzor, a stratégia előkészítésekor a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára<br />

2011–2012 során alapos és széles körű szakmai egyeztetést folytatott.<br />

Ennek lehetett az a következménye, hogy a végleges tervezetet bemutató politikai<br />

konferencián a Parlamentben az ellenzéki és kormánypártok képviselői egyként<br />

álltak fel és biztosították támogatásukról a stratégiát. A 2020-ig terjedő „magyar<br />

vidék alkotmányát” (a Stratégia alcíme) azonban semmilyen jogi norma nem<br />

erősítette meg és főként nem rendelkezett a végrehajtásáról. Egyes rokon ágazati<br />

tervek ugyan hivatkoznak rá, főként a benne szereplő adatokra, azonban<br />

116

talán csak a Földművelésügyi Minisztérium szervezeti és működési szabályairól<br />

szóló utasítás az, amelyben benne maradt a Stratégia végrehajtásával összefüggő<br />

néhány részfeladat. Ezzel szemben az európai uniós szabályok végrehajtására kiadott<br />

Nemzeti Vidékfejlesztési Program jelentős befolyást gyakorolt a vonatkozó<br />

jogszabályok tartalmára és a joggyakorlatra, azonban a program csupán az EU-s<br />

agrártámogatások odaítélésének feltételét teljesíti egy táblázat kitöltésével, részletes<br />

ismertetésének semmi értelmét nem látnám.<br />

A Stratégia bevezetőjében az előterjesztő miniszter kihangsúlyozta a terület<br />

komplexitását és – az SDG-szemlélettel összhangban – a szegénység és kirekesztettség<br />

elleni harc miatti kiemelt fontosságát, az emberi méltóság biztosítását is<br />

ideértve: „A vidék nem csupán profitérdekeket kiszolgáló termelési tér, hanem társadalmi,<br />

kulturális és természeti értékek összessége. Vidéki tájaink az emberi méltóság,<br />

életminőség biztosításához szükséges feltételek megteremtésének, a természet<br />

és a társadalom harmonikus együttélésének sajátos, történetileg kialakult színterei.<br />

E térségek egyrészt az ott élők számára biztosítják az életfeltételeket, másrészt<br />

mással nem helyettesíthető ökoszisztéma-szolgáltatásokat biztosítanak, amelyek<br />

az egész társadalom számára biztonságos élelmiszer-ellátást, jó környezetminőségi<br />

alapfeltételeket, természeti erőforrásokat és értékeket, regenerációs és rekreációs<br />

lehetőséget kínálnak.” 39 Ugyancsak a bevezetőben kritikus hangot is megüt<br />

a Stratégia, és a vidék mély válságáról beszél: „Különösen a kistelepülések, valamint<br />

a külső és belső »végeken« elhelyezkedő kistérségek kerültek szinte kilátástalan helyzetbe.<br />

Egyszerre van jelen a krónikussá vált munkanélküliség és egyes területeken,<br />

illetve szakmákban a munkaerőhiány. A vidéki, helyi közösségek sorra elveszítették<br />

szolgáltató és közösségmegtartó intézményeiket, iskoláikat, közösségi közlekedési lehetőségeiket,<br />

egészségügyi ellátó intézményeiket, hivatalaikat, postáikat, termé szet<br />

adta tevékenységüket, a környezethez alkalmazkodó mezőgazdálkodást, az élelmi -<br />

szer-termelést. Mindezek következtében az ország és a magyar társadalom – élelmezési,<br />

víz- és energiaellátási, foglalkoztatási, szociális – kiszolgáltatottsága egyre<br />

súlyosabbá vált. A vidéki élet a magyar közgondolkodásban mára egyenlő lett a hát -<br />

rányos helyzettel.” Konkrétabban: „Mezőgazdaságunkat csökkenő termőterület,<br />

szétesett üzemi és torz gazdálkodási szerkezet jellemzi. A tömegtermelő, iparszerű<br />

gazdálkodás emelkedő energia- és forgóeszközigénnyel jár, emiatt megnövekedett<br />

kiszolgáltatottságunk a bankok, az energetikai piacok és a beszállítói iparágak felé.<br />

39<br />

Stratégia, 1.<br />

117

<strong>Az</strong> alacsony hozzáadott érték, a csökkenő fajlagos nyereség következménye egyfelől<br />

a kényszeres birtokkoncentráció és a nagyobb élőmunka-igényű állattartás<br />

föladása, másfelől a családi gazdálkodás felszámolása és a föld eladása. Mindezek<br />

következtében rohamosan csökken a mezőgazdaság élőmunkaerő-igénye, és ezzel<br />

egyidejűleg a föld, a vidék népességeltartó és népességmegtartó képessége.” 40<br />

<strong>Az</strong> élelmiszer-termelés ilyen háttérrel szintén nem lehet sikerágazat, amit tovább<br />

ront az az elhibázott adópolitika, amelyre a kötetben Szabadkai Andrea<br />

és Sallai Róbert Benedek is rámutatnak: „A mezőgazdasági termékek legjelentősebb<br />

felvevőpiacát jelentő hazai élelmiszeripar a hazai piacról egyre inkább<br />

kiszorult, egyúttal a hazai termékek is kiszorulóban vannak a kiskereskedelmi<br />

láncok polcairól. A hazai élelmiszeripar belföldi értékesítése 2002–2009 között<br />

közel 30%-kal esett vissza, miközben már alapvető élelmiszerekből is részben<br />

importáló országgá váltunk. <strong>Az</strong> élelmiszerek nagy többségére alkalmazott<br />

25%-os, sőt újabban 27%-os áfa EU-összehasonlításban a legmagasabb. <strong>Az</strong> ebből<br />

fakadó versenyhátrány – különösen a német és lengyel termékek 4–7%-os adóterhelésével<br />

szemben – számottevő. Ezen különbség ellehetetleníti hazai agrárgazdaságunkat<br />

és élelmiszeriparunkat. 41<br />

A Stratégia rámutat az élelmiszer-biztonságnak a szegénységgel való sokoldalú<br />

összefüggésére: „<strong>Az</strong> élelmiszer a lakosság egészségét és életminőségét leginkább<br />

befolyásoló tényező, stratégiai cikk. (…) Magyarország jelenleg is mintegy 120%-os<br />

önellátásra képes az alapvető élelmiszerekből. Ez a szint (…) 150%-ra növelhető,<br />

ami a globális élelmiszerigény várható jelentős emelkedésével komoly nemzetgazdasági<br />

előnyt jelentene az ország számára. <strong>Az</strong> »élelmiszer« meglehetősen tág fogalma,<br />

az élelmiszereknek az »áruk szabad áramlása« kategóriába sorolása, valamint az<br />

eltérő szabályozások miatt is egyenlőtlenné tett verseny, és a tömeges vásárlói réteg<br />

gyenge fizetőképessége lehetőséget ad arra, hogy a feldolgozók nemcsak az olcsó,<br />

de a gyenge, esetenként kétes minőségű és eredetű alapanyagokat is »élelmiszerré«<br />

dol gozzák fel. (…) Eközben többek között az egészséget nem támogató élelmiszeralapanyagok<br />

használata és a nem megfelelő tápanyag-összetételű, egész ségtelen étrend<br />

miatt is romlik a népesség egészségi állapota.” 42 Ebben az okfejtésben benne<br />

rejlik az élelmiszer-biztonság és az egészségügy szorosabbra fűzésének az igénye,<br />

40<br />

Uo.<br />

41<br />

Stratégia, 33.<br />

42<br />

Stratégia, 34.<br />

118

sőt, ebből következően az élelmiszer különleges áruként való kezelésének szükségessége,<br />

amiből a tételes jog számára az ellenőrzések szigorítása, új szemlélettel<br />

való megtöltése következne, csakhogy: „A szakigazgatási és élelmiszerláncfelügyeleti<br />

szervek – beleértve az állat- és növényegészségügyi intézményeket –<br />

működését irányítási, forrás- és kapacitásproblémák nehezítik. Szükség van a falugazdász<br />

hálózat és a szaktanácsadói hálózatok működésének stabilizálására. (…)<br />

Egyre több civil szervezet kapcsolódik be a vidékfejlesztés feladataiba, erősítésük,<br />

működésük segítése fontos vidékpolitikai érdek. <strong>Az</strong> állami tulajdonban lévő földterületek<br />

vagyonkezelői (nemzeti park igazgatóságok, vízügyi igazgatóságok, állami<br />

tulajdonú erdészeti zrt-k) jelentős szerepet töltenek be a természeti értékmegőrzésben<br />

és a vidéki foglalkoztatottság növelésében. A hátrányos helyzetű térségekben<br />

sok esetben ezek a szervezetek a legmeghatározóbb munkaadók. Szerteágazó<br />

tevékenységi körük és feladataik (pl. az ökoturizmus előremozdítása, közfoglalkoztatottak<br />

alkalmazása, fejlesztési programok lebonyolítása) következtében mind<br />

az adott térség gazdasági életének, mind a vidékfejlesztés lehetőségeinek fontos<br />

alappillérei.” 43 <strong>Az</strong> élelmiszer-biztonság kétségtelenül fennálló közigazgatási szervezeti<br />

nehézségeire a Stratégia tehát előremutató választ ad: az egyetlen lehetőség<br />

az irányítás és ellenőrzés decentralizálása, részleges társadalmasítása, azon kívül<br />

pedig a szomszédos igazgatási ágazatok erőforrásainak, a megmaradt állami tulajdonnak<br />

a célirányos felhasználása. „A helyi gazdaság és társadalom megerősítése<br />

és azzal összefüggésben a hálózati gazdaság kialakítása a vázolt jövőkép elérésének<br />

kulcskérdése. A helyi adottságokat, erőforrásokat a helyi közösség által ellenőrzött<br />

módon, a helyi közösség javát szolgálva hasznosító, kis léptékű, nagy központok<br />

nélküli hálózati gazdaság csökkenti a társadalom kiszolgáltatottságát, működésének,<br />

élelmezésének – raktározási, hűtési, szállítási, kereskedelmi, hirdetési („tranzakciós”)<br />

– költségeit. <strong>Az</strong>zal, hogy közel hozza a termelőt a fogyasztóhoz, növeli a<br />

közösség élelmezési és élelmiszer-biztonságát, jelentősen csökkenti az energia-,<br />

a csomagolóanyag- és az adalékanyag-felhasználást, ezzel védi a környezetet.<br />

A globalizáció kiegyensúlyozására a kis területi egységek gazdasági önszerveződése,<br />

önrendelkezése és együttműködése, ennek feltételeként a helyi közösségek újjászerveződése<br />

jelentheti a járható utat. (…) Együttműködésre, partnerségre van<br />

szükség, amelynek keretében az állam, az önkormányzatok és a helyi lakosság,<br />

a tudomány és a gazdaság szereplői, a város és a vidék közösen, a kölcsönös<br />

43<br />

Uo., 49–50.<br />

119

érdekeltség és egyúttal a szolidaritás talaján segíti elő a vidék fejlesztését. Mindez<br />

a szubszidiaritás elvének következetes érvényesítését, a helyi kezdeményezések<br />

ösztönzését és felkarolását, az egyéni és közösségi felelősség, az öngondoskodásra<br />

való készség, ugyanakkor a rászorulók önkéntes támogatására való hajlandóság<br />

erősítését teszi szükségessé. Fontos a helyi közösségek együttműködése – határon<br />

innen és túl – egyrészt közös (pl. kistérségi, határ menti) fejlesztési programok,<br />

másrészt az információáramlás, kapcsolatrendszer, harmadrészt a jó példák megismertetése,<br />

tapasztalatcsere révén. 44<br />

A talaj- és termőföldvédelem terén a Stratégia a talajkészleteink termékenységének<br />

hosszú távú fenntartását, a talaj megfelelő megújulását elősegítő használat<br />

ösztönzését irányozza elő. Ebbe beletartozik a talajállapot folyamatos monitoringja,<br />

a termőföld- és talajvédelmi előírások betartásának ellenőrzése és természetesen<br />

az ezért felelős szakhatósági intézményrendszer megerősítése. Idetartozik<br />

„a talajerő-utánpótlás természetes anyagainak és módszereinek ösztönzése:<br />

a szervesanyag-gazdálkodás fejlesztése, zöldhulladékból készült komposztok, fer -<br />

mentátumok, szennyvíziszap elhelyezése minőségi kritériumainak felülvizsgálata,<br />

a talaj víztározó kapacitásának növelése és minél hatékonyabb kihasz nálása.” 45<br />

Még tágabb körben az állami földbirtok-politikát is úgy kell tekintenünk, mint<br />

a jelen és jövő idejű, közvetlen és közvetett élelmiszer-biztonság feltételrendszerét.<br />

„A földbirtok-politika az agrárpolitika kulcseleme, amely magában foglalja<br />

a földtulajdonnal, földhasználattal, földforgalommal, haszonbérlettel, elővásárlási<br />

jogosultsággal, az állami földterületekkel, továbbá az üzemszabályozással és<br />

a bir tokrendezéssel, örökléssel kapcsolatos tennivalókat. Aktív földbirtok-poli tiká<br />

val elő kell segíteni az életképes gazdaságok, középüzemek létrejöttét, az ön álló<br />

gaz dálkodást vállaló, a jövőjét falun, az agrár- és élelmiszer-gazdaságban elképzelő<br />

fiatalok elindulását, a kiegyensúlyozott földtulajdoni és földhasználati szerkezet<br />

kialakulását, az indokolatlan földkoncentráció elkerülését. A földbirtok-politikában<br />

is alapkövetelmény az átláthatóság biztosítása. (…) Mindehhez szükség<br />

van a föld birtok-politika szabályozási hátterének megújítására, a földtörvénynyel,<br />

a birtokrendezésről, valamint a mezőgazdasági üzemszabályozásról szóló<br />

törvényekkel.” 46<br />

44<br />

Uo., 57.<br />

45<br />

Uo., 65–66.<br />

46<br />

Uo., 72–73.<br />

120

A Stratégia megvalósításában kiemelt szerepe van a megfelelő pénzügyi eszközök<br />

(pl. támogatások, fejlesztési és beruházási hitelek) biztosításának és a vidékfejlesztést<br />

segítő, ösztönző szabályozási környezet kialakításának. A megfelelő<br />

pénzügyi háttér mellett szükséges az intézményrendszer hatékony működtetése<br />

és a vidékfejlesztési célkitűzések integrálása a vonatkozó állami tervezési és<br />

döntéshozatali eljárásokban. A decentralizáció, a szubszidiaritás elve értelmében<br />

a vidéki településeket, térségeket érintő ágazati és területfejlesztési programokban<br />

figyelembe kell venni a Stratégia szempontjait és feladatait. 47 A jogalkotási<br />

tevékenység során szintén figyelembe kell venni a vidékstratégiában megfogalmazott<br />

szakmai célokat és a vidékstratégiai nemzeti programok végrehajtásához<br />

szükséges feladatokat: az adópolitikában – például az élelmiszerek áfájának<br />

csökkentésével – a kistermelői, mikrovállalkozási és kézműves tevékenységekre<br />

adott kedvezményekkel; egyszerűsíteni kell a termelésre, feldolgozásra, értékesítésre,<br />

valamint a vidéki gazdaság működésére vonatkozó szabályozást, csökkenteni<br />

kell a bürokráciát, az élelmiszer-biztonsági és a környezeti célok csorbulása<br />

nélkül; minden idevonatkozó jogszabályban érvényesíteni kell a vidékstratégia<br />

szempontjából kulcsfontosságú általános alapértékek védelmét, így az egészséghez,<br />

az egészséges környezethez és élelmiszerekhez való jogot, a biológiai<br />

sokféleség megőrzését, a vidéki környezetben található természeti erőforrások,<br />

a föld, a vízbázisok, a nemzeti kulturális örökség részét képező tájak, gazdálkodási,<br />

települési értékek megőrzését, továbbá általában véve a fenntarthatóságot,<br />

ideértve a jövő nemzedékek jogait is. Szükségesnek tartja a stratégia konkrétan<br />

a földtörvény további módosítását a földvédelemre, a földvásárlási és földbérleti<br />

szabályokra, a zsebszerződések felszámolására, a birtokrendezésre, a mezőgazdasági<br />

termőterületeket veszélyeztető zöldmezős beruházások korlátozására tekintettel.<br />

Össze kell hangolni a különböző adójogi, agrárjogi és kereskedelmi jogi<br />

normákban szereplő családi gazdálkodó, őstermelő, kistermelő stb. kategóriá kat.<br />

A kereskedelmi törvényben támogatni kell az élelmiszerek helyi feldolgozását<br />

és kereskedelmét, a helyi piacokat, ezzel együtt pedig az áruk megfelelő jelö lését<br />

(eredet, összetétel, GMO-tartalom, CO 2<br />

-kibocsátási egyenérték stb.). Felül kell<br />

vizsgálni a magyar élelmiszerkönyvet az egészséges táplálkozás erősítése érdekében,<br />

továbbá a „magyar termékre” és a hungarikumokra vonatkozó szabályokat<br />

a hazai alapanyagok élelmiszeripari felhasználásának ösztönzése érdeké ben.<br />

47<br />

Uo., 112.<br />

121

Több jogágazatban összehangolt szabályokkal kell biztosítani, hogy a közétkeztetés<br />

helyi termékekre épüljön. A szövetkezetekre vonatkozó törvényt és egyéb<br />

joganyagot úgy kell átalakítani, hogy jobban ösztönözzön a szövetkezésre, ideértve<br />

a szociális szövetkezeteket is. Mindezen komplex joganyag végrehajtásának<br />

az intézményrendszerét, szervezeti kereteit a Stratégia szerint a hatékony, az<br />

emberekhez közelebb álló és az ügyintézési folyamatot leegyszerűsítő, kevésbé<br />

bürokratikus módon kell kialakítani az agrárigazgatásban, a vidékfejlesztésben,<br />

az élelmiszer-gazdaságra vonatkozó igazgatási rendszerben, valamint az ezzel<br />

kapcsolatos környezet-, természetvédelem és a vízgazdálkodás területén. 48<br />

Végezetül a Stratégia a benne lefektetett célok és feladatok megfelelő érvényesülésének,<br />

illetőleg végrehajtásának legfontosabb garanciájaként az átláthatóságot,<br />

a nyilvánosság, a helyi közösségek és társadalmi szervezetek részvételét jelöli<br />

meg a vidékstratégia megvalósításában. Idetartozik „az agrár- és vidékfejlesztési<br />

támogatások kedvezményezettjeinek nyilvánosságra hozása mindenki számára<br />

érthető és hozzáférhető formában (visszamenőlegesen is); az agrár- és vidékfejlesztési<br />

támogatások felhasználásával kapcsolatos jelentések, beszámolók, fontosabb<br />

adatok nyilvánosságának biztosítása; a támogatásoknál alkalmazott értékelési<br />

szempontrendszer nyilvánossá tétele, illetőleg magának a tervezésnek és<br />

a tervek megvalósítása nyilvánosságának biztosítása.” 49<br />

A jelen kötetben szereplő gyakorlati szempontú írásokból teljesen nyilvánvaló,<br />

hogy a Stratégia és a vonatkozó agrárjogi, kereskedelmi jogi, nem utolsósorban<br />

pénzügyi jogi eszközök, 50 illetőleg alkalmazásuk gyakorlata között folytonossághiány<br />

van: a birtokszerkezet eltolódott az árutermelő nagyüzemi gazdálkodók<br />

javára, akiknek a piaci helyzete természetesen összehasonlíthatatlanul<br />

erősebb, mint a kistermelőké, ráadásul a hozzáférhető uniós és hazai pénzügyi<br />

48<br />

Uo., 118.<br />

49<br />

Uo., 122.<br />

50<br />

A teljesség igénye nélkül, csupán a kapcsolódó jogterület gazdagságának érzékeltetése kedvéért<br />

(a jelen tanulmányban feldolgozott jogszabályok megismétlésétől eltekintve): a mezőés<br />

erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXX<strong>II</strong>. törvény, a Föld forgalmi törvény<br />

(2013. évi CXX<strong>II</strong>. tv.), a Szövetkezeti törvény (2006. évi X. tv.), a 16/2015. (IV. 9.) FM.<br />

a mezőgazdasági kistermelői támogatásról, valamint mögöttes szabálya, a 8/2015. (<strong>II</strong>I. 13.)<br />

FM rendelet, a Kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. tv., a felszín alatti vizek védelméről<br />

szóló 219/2004. (V<strong>II</strong>. 21.) Korm. rendelet, illetőleg a vizek mezőgazdasági eredetű nit rát -<br />

szennyezésével szembeni védelemről szóló 27/2006. (<strong>II</strong>. 7.) Korm. rendelet, továbbá a személyi<br />

jövedelemadóról szóló 1995. évi CXV<strong>II</strong>. tv. (az őstermelőre vonatkozó szabályai).<br />

122

forrásokból is oroszlánrész jut nekik. A makrogazdasági folyamatokban tehát<br />

a kistermelők nem kapják meg azt a jogi, intézményi és pénzügyi támogatást,<br />

amit a Stratégia előirányoz számukra, azonban – ahogyan majd látni fogjuk –<br />

a jogalkotás mikroszinten a helyi termelés és értékesítés körülményeit illetően<br />

tett bizonyos lépéseket az elmúlt két évtizedben.<br />

<strong>Az</strong> élelmiszerláncról szóló törvény<br />

<strong>Az</strong> élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló törvény 51 az élelmiszer-biztonsággal<br />

kapcsolatos állategészségügyi, növényvédelmi és fogyasztóvédelmi<br />

szabályokat a teljes élelmiszerláncra nézve határozza meg egyfajta rendszerszerű<br />

megközelítéssel (szándékosan nem írok rendszerszemléletet, mert az álláspontom<br />

szerint ez ma még hiányzik az élelmiszer-biztonsági jogunkból). A törvény céljai<br />

között szereplő fogyasztóvédelem elvileg kiterjed az élelmiszerek nemzetközi kereskedelméhez<br />

szükséges garanciák biztosítására is. A törvény deklarálja azt is,<br />

hogy „az élelmiszerláncban a lehetséges kockázati tényezők számának csökkentése<br />

érdekében – figyelemmel a lakosság egészséges és biztonságos élelmiszerrel<br />

való ellátására – a helyi, illetve regionális kistermelői élelmiszer-előállítást és értékesítést<br />

elő kell segíteni”. 52 <strong>Az</strong> élelmiszer-biztonsági jog járulékosan kiterjed az<br />

említett három fő témakörön belül minden az élelmiszerrel rendeltetésszerűen<br />

érintkezésbe kerülő anyagra, így az élelmiszer-, takarmány- és élőállat-szállító járművekre<br />

is. Sokadsorban ugyan, de kiterjed a jogágazat figyelme az ökológiai gazdálkodásra<br />

is, elsősorban annak az alapvető működési feltételnek a biztosítására,<br />

hogy a fogalommal ne éljenek vissza. Még ennél is kisebb figyelem jut a géntechnológiával<br />

módosított szervezetek előállítására és forgalomba hozatalára, valamint<br />

a géntechnológiával módosított összetevőt tartalmazó termékek ellenőrzésére.<br />

<strong>Az</strong> élelmiszerláncra vonatkozó jog nem terjed ki a termőföld védelméről szóló<br />

törvényben szabályozott, élelmiszer-biztonsággal összefüggő tevékenységekre,<br />

bár az elhatárolódás nem teljesen következetes, valójában nyilvánvalóan nem is<br />

lehet az. Például kimondja a törvény, hogy „élelmiszerként, illetve takarmányozási<br />

célra használt növény termesztése nem folytatható az e törvény végrehajtására<br />

kiadott jogszabály szerinti szennyezettségi határértéket meghaladó koncent-<br />

51<br />

2008. évi XLVI. törvény (a továbbiakban: Éltv.)<br />

52<br />

Éltv. 1. § b) pont<br />

123

ációban toxikus anyagot tartalmazó talajon és termesztő közegben. 53 Másutt<br />

arról rendelkezik, hogy a termelő, illetve a földhasználó köteles a földet a talaj<br />

szennyezését okozó anyagoktól megóvni, a földhasználat során környezetkímélő<br />

tápanyag-gazdálkodást folytatni, 54 bár a részletszabályokat az élelmiszer-biztonsági<br />

jog már valóban nem tartalmazza.<br />

<strong>Az</strong> élelmiszer-biztonsági jog rendkívül szerteágazó kazuisztikus szabályai, és az<br />

élelmiszer-biztonsági hatóságok sem tudnak megelőzni minden visszaélést, emberi<br />

egészséget érintő és egyéb káreseményt. Ezért a törvény általános érvénnyel<br />

kimondja, hogy „az élelmiszer biztonságosságáért és minőségéért az élelmiszer<br />

előállítója, nem hazai előállítású élelmiszer esetében pedig az első magyarországi<br />

forgalomba hozó – a fogyaszthatósági, illetve a minőségmegőrzési időtartam lejártáig<br />

– a felelős”. 55 Ez egyúttal annak az elismerését is jelenti, hogy az esetek egy<br />

részében csak a káresemény megtörténte utáni felelősségre vonásra van lehetőség,<br />

legyen az a felelősség közigazgatási jogi (maga a törvény is számtalan közigazgatási<br />

joghátrányfajtát ír le részletesen, a tevékenység korlátozásától, a tevékenységtől<br />

való eltiltáson keresztül a különböző bírságokig), polgári jogi szerződéses,<br />

illetőleg kártérítési felelősség vagy akár szabálysértési vagy büntetőjogi felelősség.<br />

Természetesen az előállító nem lehet felelős az ellenőrzése alól kikerült termékek<br />

hibás tárolásáért vagy felhasználásáért. A másik szigorú felelősségtípus a hamisított<br />

termék előállításához és forgalomba hozatalához kapcsolódik. A termékhamisítás<br />

fogalma szélesebb körű annál, mintsem hogy csak a különböző márkák<br />

jogtulajdonosainak az érdekeit védje, idetartozik nem megengedett összetevők,<br />

emberi fogyasztásra nem alkalmas anyagok felhasználása, egyes termékek minőségmegőrzési,<br />

fogyaszthatósági, illetve felhasználhatósági idejének átírása, termékek<br />

átcímkézése vagy átcsomagolása, sőt a termék rendeltetésszerű használatára<br />

vonatkozó tájékoztatás elmulasztása, félrevezető megjelölések. 56<br />

<strong>Az</strong> élelmiszer-előállító felelősségére és a termékhamisítás tilalmára vonatkozó<br />

szabályok mellett az élelmiszer-biztonsági közigazgatási jog harmadik, sokkal<br />

részletesebben szabályozott pillére az élelmiszer-előállítás, valamint -forgalmazás<br />

folyamatának nyomonkövethetősége. Ennek legfontosabb szabálya az, hogy<br />

„amennyiben az élelmiszer eredete kétséget kizáró módon nem állapítható meg,<br />

53<br />

Éltv. 5. § (1) bekezdés<br />

54<br />

Éltv. 17. § (3) bekezdés b) pont<br />

55<br />

Éltv. 14. § (2) bekezdés<br />

56<br />

Éltv. 14/A. §<br />

124

a nyomonkövethetőségre vonatkozó előírások megsértése az emberi életet és<br />

egészséget veszélyeztető helyzetnek minősül”. 57 <strong>Az</strong> élelmiszerlánc-felügyeleti hatóságok<br />

alapjában véve az élelmiszerlánc-felügyeleti szervek, de számos hatósági<br />

feladatot megbízási szerződés keretén belül (ún. jogosultként) a szolgáltató állatorvosok<br />

is ellátnak. 58 <strong>Az</strong> élelmiszerlánc-felügyeleti hatóság ellátja a növény-, talajés<br />

agrárkörnyezet-védelem élelmiszer-biztonságra vonatkozó részeit, a zöld ségés<br />

gyümölcsellenőrzési feladatokat, a takarmány-ellenőrzési feladatokat, továbbá<br />

az állat-egészségügyi, állatvédelmi, állattenyésztési, élelmiszer-biztonsági és élelmiszerminőség-ellenőrzési<br />

feladatokat. 59 Egyes speciális élelmiszer-biztonsági<br />

ha t ósági feladatokat az Élelmiszerlánc-biztonsági Centrum Nonprofit Korlátolt<br />

Felelősségű Társaság 60 és az Országos Járványvédelmi Központ is elláthat.<br />

<strong>Az</strong> élelmiszerlánc-felügyelet megalapozott irányítása, valamint az Európai<br />

Unió követelményeinek teljesítése érdekében az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv<br />

létrehozza és működteti az élelmiszerlánc-felügyeleti információs rendszert<br />

(FELIR), amely közhiteles hatósági nyilvántartás. <strong>Az</strong> adatbázis bemeneti oldalán<br />

szerepelnek az élelmiszer-biztonsági hatóságok által hatósági tevékenységük során<br />

gyűjtött, magánszemélyek (termelők) által kötelezően szolgáltatott adatok,<br />

továbbá társhatóságoktól átvett adatok: egyebek között az egyéni vállalkozók<br />

nyilvántartásából, a szőlőültetvény-kataszterből, a védett és védelemre tervezett<br />

természeti területek nyilvántartásából, az Országos Támogatási Monitoring<br />

Rendszer nyilvántartásából, az elismert ökológiai termelést ellenőrző tanúsító<br />

szervezet által vezetett, az ökológiai gazdálkodással összefüggő nyilvántartásból,<br />

a cégnyilvántartásból, az Országos Halászati Adattárból, az Országos Vadgazdálkodási<br />

Adattárból, a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv nyilvántartási<br />

rendszereiből. 61 A kimeneti oldalon szerepelnek egyebek között a Központi<br />

Statisztikai Hivatal, a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv,<br />

valamint az adó- és vámhatóság. 62 Nem szerepel viszont a kimeneti oldalon<br />

a lakosság, az élelmiszer-biztonsági adatbankhoz ugyanis csak tudományos kutatás<br />

céljából lehet, megfelelő engedélyek birtokában hozzáférni, az általános,<br />

57<br />

Éltv. 16. § (2a) bekezdés<br />

58<br />

Éltv. 27. § (2) bekezdés<br />

59<br />

Éltv. 26. § (1) bekezdés<br />

60<br />

Éltv. 38/D (5) bekezdés<br />

61<br />

Éltv. 38/A. § (1)–(4) bekezdés<br />

62<br />

Éltv. 38/A. § (5)–(8) bekezdés<br />

125

kérelemre történő hozzáférés (passzív adatszolgáltatás) legalábbis az élelmiszerbiztonsági<br />

jog szabályai alapján nem biztosított. Egyes adatokat viszont a nyilván<br />

tartásból aktívan közzétesznek a hatóság honlapján abban az esetben, ha azok<br />

az élelmiszerlánc nyomonkövethetőségét biztosítják. Ebben a körben a termelők<br />

személyes adatait is leközlik, annak érdekében, hogy a vevők csak a nyilvántartásba<br />

vett termelőktől vásároljanak, nyilvántartásba nem vett élelmiszerlánc-szereplőtől<br />

tilos terméket vásárolni, illetve átvenni értékesítésre, szállításra<br />

és tárolásra. 63 Jóllehet a törvény tartalmaz egy ígéretes „A lakosság tájékoztatása,<br />

közérdekű adatok” című alfejezetet, ez is csak a rendkívüli eseményekre terjed<br />

ki, amikor a tájékoztatás természetes módon minden lehetséges kommunikációs<br />

eszközzel meg kell történjen, hogy lehetőség szerint az összes érintettet (az<br />

esetek többségében: mindenkit) elérjen. <strong>Az</strong> élelmiszerlánc-felügyeleti szerv ezen<br />

felül, megelőzési céllal nyilvánosságra hozza a kockázatos vállalkozások listáját is<br />

a honlapján, az összes szükséges részletes adattal, a termékek nevével és a velük<br />

kapcsolatos szabálytalanságokkal együtt.<br />

A szűkebb értelemben vett élelmiszer-biztonsági jogba a törvényen kívül több<br />

száz alsóbb szintű jogszabály tartozik az egyes szakterületek, termékek, termékcsoportok<br />

lefedésére. Kiemelkedő jelentőségű, és számos előírásában kötelező<br />

normákat tartalmaz a Magyar Élelmiszerkönyv, valamint minden elemében követendő<br />

a Magyar Takarmánykódex. Néhány fontosabb, érdekes szabályozási<br />

terület ezen kívül:<br />

• a szolgáltató állatorvosok által ellátandó állategészségügyi állami feladatok<br />

végzésének szakmai szabályai,<br />

• az élelmiszer-rendészekre vonatkozó szabályok feladatellátásának és nyilvántartásba<br />

vételének részletes szabályai,<br />

• a parlagfű elleni közérdekű védekezés eljárási szabályai,<br />

• az egészségtudatos táplálkozást támogató élelmiszerekkel kapcsolatos szabályok,<br />

• a növényvédelmi tevékenységre, vizsgálatokra, intézkedésekre, képesítésre,<br />

járvány- és gradációelhárításra, növényvédő szerek felhasználására vonatkozó<br />

részletes szabályok,<br />

• a növényvédőszer-hatóanyagok, valamint növényvédő szerek engedélyezésének,<br />

növényvédő szerek forgalmi kategóriába sorolásának, tárolásának,<br />

63<br />

Éltv. 38/C. §<br />

126

szál lításának, csomagolásának, jelölésének, forgalomba hozatalának, felhasz -<br />

nálásának és ezek ellenőrzésének részletes szabályai,<br />

• a növényi és állati eredetű élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok<br />

felületén megengedhető növényvédőszer-maradék, illetőleg termésnövelő<br />

anyagból származó megengedett toxikus vegyianyag-tartalom mértéke,<br />

• a termésnövelő anyagok engedélyezésének, tárolásának, jelölésének, forgalomba<br />

hozatalának, felhasználásának és ezek ellenőrzésének részletes szabályai,<br />

• a takarmányok előállításának, tárolásának, szállításának, forgalomba hozatalának,<br />

felhasználásának, csomagolásának, jelölésének, a megengedettnél<br />

több nemkívánatos anyagot tartalmazó takarmány felhasználásának feltételei<br />

és rendje,<br />

• a bejelentendő állatbetegségek köre és azok leküzdésének részletes szabályai,<br />

• az állatok belföldi forgalmára és szállítására, belső piaci kereskedelmére, behozatalára<br />

vonatkozó feltételek,<br />

• az élelmiszer-előállítás, -tárolás, továbbá -szállítás szabályai,<br />

• az élelmiszer-adalékanyagok, enzimek, aromák felhasználásának egyes szabályai,<br />

• az élelmiszer-előállítás és forgalomba hozatal élelmiszer-higiéniai feltételei,<br />

• a kistermelői élelmiszer-előállítás és forgalmazás élelmiszer-higiéniai feltételei,<br />

• a vendéglátó-ipari termékek előállításának feltételei,<br />

• az ivóvíz, az ásványvíz, a forrásvíz és az ízesített víz palackozásának és forgalomba<br />

hozatalának szabályai,<br />

• az állat- és növényegészségügyi határállomásokra vonatkozó részletes szabályok,<br />

• a gyógy- és fűszernövények gyűjtésére, termesztésére, feldolgozására, gyógynövénytermékek<br />

és fűszernövények előállítására, forgalomba hozatalára, valamint<br />

ezen tevékenységek ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályok,<br />

• az étkezési célra kerülő vadon termett gombák gyűjtésére, feldolgozására, for -<br />

galomba hozatalára vonatkozó minőségi, élelmiszer-biztonsági és ellenőr zési<br />

szabályok<br />

• az élelmiszer-vállalkozás működéséhez szükséges szakképesítések,<br />

• az élelmiszerek ionizáló energiával való kezelésének feltételei és szabályai,<br />

• az élelmiszerek mikrobiológiai szennyezettségének megengedhető mértéke,<br />

valamint a radioaktív és vegyi szennyezettséggel kapcsolatos előírások,<br />

127

• az új élelmiszerek közösségi engedélyezésével kapcsolatos eljárási rendelkezések,<br />

• a vásári, a piaci és a vásárcsarnoki árusítás állategészségügyi és élelmiszerbiztonsági<br />

szabályai,<br />

• az állati melléktermékből készített komposztok mezőgazdasági területen<br />

történő felhasználásának feltételei,<br />

• az étrend-kiegészítők előállítása és forgalomba hozatala,<br />

• a vitaminok, ásványi anyagok és bizonyos egyéb anyagok élelmiszerekhez<br />

történő hozzáadása, az ilyen élelmiszerek bejelentésére, értékelésére vonatkozó<br />

előírások.<br />

A termőföld és a talaj védelmének joga<br />

A termőföld védelméről szóló törvény 64 a termőföldek mennyiségi védelméről és<br />

egyben a talajvédelemről, azaz a minőségvédelemről is szól. A törvény definíciói<br />

szerint a talaj természettudományos fogalom: feltételesen megújuló természeti<br />

erőforrás, amely egyben a mezőgazdasági termelés, az erdőgazdálkodás alapvető<br />

termelő eszköze, a Föld szilárd felszínének élő közege, amelynek a legfontosabb<br />

tulajdonsága a termékenység, a talajvédelem pedig a termőföld termékenységének<br />

és minőségének megóvása, javítása, fizikai, kémiai és biológiai romlásának<br />

megelőzése. Ezzel szemben a termőföld inkább jogi fogalom: az a földrészlet,<br />

amely a település külterületén fekszik, és az ingatlan-nyilvántartásban szántó,<br />

szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas vagy fásított terület művelési<br />

ágban van nyilvántartva. Nem terjed ki viszont a hatálya a föld mint környezeti<br />

elem védelmére. 65 A termőföldvédelem egyik legfontosabb terepe az önkormányzatok<br />

településrendezési eszközeinek véleményezése a termőföldvédelmi hatóságok<br />

által annak érdekében, hogy a beépítésre szánt területek kijelölése lehetőség szerint<br />

a gyengébb minőségű termőföldeken, a lehető legkisebb mértékű termőföld<br />

igénybevételével történjen. 66 Ennél erősebb jogi eszköze van a hatóságnak akkor,<br />

ha az adott képviselő-testület egy külterületi földrészlet belterületbe vonásáról<br />

64<br />

2007. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban Tftv.)<br />

65<br />

Tftv. 1. § (2) bekezdés<br />

66<br />

Tftv. 8. §<br />

128

szeretne rendelkezni, mert ehhez már kifejezetten engedély kell. Végül pedig<br />

a termőföld akár belterületen, akár külterületen való más célú hasznosítása, ami<br />

a belterületbe vonáson kívül a termőföld vagy fásítás igénybevétele, általában<br />

véve is csak engedéllyel lehetséges, és akkor is csak a rendelkezésre álló alternatívák<br />

közül a leggyengébb minőségű termőföldön és természetesen minél kisebb<br />

területre korlátozódva. 67 A termőföldvédelmi és talajvédelmi jogból ugyanakkor<br />

hiányzik az élelmiszer-biztonsági jogban meglévő általános mögöttes felelősség,<br />

a földtulajdonosok és használók általános felelőssége csupán a művelési kötelezettség<br />

teljesítésére terjed ki, a termőföld és a talaj mennyiségi és minőségi védelmére<br />

nem. Ehhez képest az állam méri fel és kíséri figyelemmel a termőföldre és<br />

a talajra vonatkozó adatokat és határozza meg ehhez képest az általános jogalkotási<br />

feladatokat, illetőleg a talajvédelmi hatóságok egyedi esetekben is intézkednek,<br />

ha a talaj minőségében jelentős romlást tapasztalnak.<br />

A talajvédelmi hatóság a talajvédelmi adatokat, a talajok minőségi változásaira,<br />

környezeti állapotára vonatkozó adatokat az élelmiszerlánc-felügyeleti információs<br />

rendszerben kezeli, az országos Talajvédelmi Információs és Monitoring<br />

(TIM) rendszerben. A TIM adatai viszont, szemben az élelmiszer-biztonsági jog<br />

hasonló szabályaival, kimondottan közérdekű adatnak minősülnek. 68<br />

<strong>Az</strong> állam gondoskodik a környezetkímélő és a termőföld minőségromlását<br />

megelőző, továbbá minőségét javító technológiák kidolgozásáról, ezek elterjesztéséről<br />

és a kapcsolódó kutatási, fejlesztési tevékenység támogatásáról, továbbá<br />

a földhasználók és beruházók rendszeres szakmai információkkal való ellátásáról<br />

a talajvédelmi kötelezettségek betartása, valamint a talajvédő és környezetkímélő<br />

gazdálkodás elősegítése, illetve a talajok minőségromlásának megelőzése,<br />

továbbá minőségjavítás céljából. 69 A talajvédő földhasználat szabályait részletesen<br />

tárgyalja a törvény. A földhasználó erózióval veszélyeztetett területen a vízés<br />

szélerózió megakadályozása érdekében köteles szántó művelési ágú földrészleten<br />

a talajfedettséget szolgáló növényeket termeszteni és olyan művelési módot<br />

alkalmazni, amely a talaj szerkezetességének megóvásával, a talajtömörödés<br />

megakadályozásával, megszüntetésével elősegíti a csapadékvizek talajba jutását<br />

és/vagy szintvonalas művelést folytatni. Hasonló szabályok szólnak az ültetvény<br />

67<br />

Tftv. 11. §<br />

68<br />

Tftv. 33. §<br />

69<br />

Tftv. 34. § (3) és (4) bekezdés<br />

129

területen, illetőleg rét, legelő (gyep) művelési ágú földrészleten való földhasználatról,<br />

utóbbi esetben a talajt kímélő legeltetésre is kitérve. 70 További általános<br />

szabályok találhatók a törvényben a savanyú vagy savanyodásra hajlamos talajokon,<br />

illetőleg a szikes talajokon való gazdálkodásra, utóbbi körben a szikesedés<br />

megelőzésére pedig az öntözés módjának a megválasztására is ügyelni kell. 71<br />

A talajok szervesanyag-tartalmának megőrzéséről a földhasználónak talajkímélő<br />

művelési módok alkalmazásával, vetésváltás alkalmazásával, másodvetésű vagy<br />

köztes növény termesztésével, a tarlómaradványok hasznosításával, szerves<br />

anyagok kijuttatásával, a humuszos termőréteg megőrzésével kell gondoskodnia.<br />

72 A talaj tömörödésének megelőzésével vagy megszüntetésével meg kell akadályozni<br />

a káros vízbőség vagy belvíz kialakulását. 73 Ezeknek a kötelezettségeknek<br />

a teljesítését a talajvédelmi hatóság (a megyeszékhely szerinti járási hivatal)<br />

a talajvédelmi felügyelő útján ellenőrzi. 74<br />

A kistermelőkre vonatkozó szabályok<br />

A kistermelőkre vonatkozó hazai szabályozás 75 érezhető törekvése, hogy elősegítse<br />

a termelők és a fogyasztók közötti közvetlen kapcsolatok megteremtését, megerősítését.<br />

A közvetlen kapcsolat garancia lehet a minőségre a közvetlen termékfelelősség<br />

jogi eszköze révén és egy sor jogon kívüli, szociális, közösségi tényező<br />

miatt. Emellett hasznos a helyi foglalkoztatottság, a vidéki életminőség és kultúra,<br />

hovatovább a nemzeti öntudat ápolásában, a környezetvédelem egy sajátos, de<br />

rendkívül fontos vonatkozásában, a kultúrtáj fenntartásában, illetőleg általában<br />

is a környezetvédelem szempontjából, például az ún. élelmiszer-kilométerek töredékére<br />

csökkentésében és végül, de nem utolsósorban az élelmiszer-biztonság<br />

70<br />

Tftv. 35–36. §§<br />

71<br />

Tftv. 37–38. §§<br />

72<br />

Tftv. 39. § (1) bekezdés<br />

73<br />

Tftv. 40. §<br />

74<br />

Tftv. 53. § (1) bekezdés<br />

75<br />

A kistermelőkre vonatkozó részt az irodalomjegyzékben szereplő három forrás, Sza badkai<br />

Andrea, Szöllősi Nagy Endre tanulmányai, illetőleg a minisztérium 2013-as tá jékoztató<br />

anyaga alapján állítottam össze. Ezek a források lényegében a hatályos jogra támaszkodva<br />

írják le a kistermelők helyzetét.<br />

130

miatt, a friss, adalékanyagtól mentes, teljes értékű, mindamellett ízletes élelmiszer<br />

biztosítása szempontjából.<br />

A kistermelő olyan természetes személy, aki a jogszabály 76 mellékletében felsorolt,<br />

általa előállított termékekből az ott meghatározott kis mennyiségeket közvetlenül<br />

a végső fogyasztóknak értékesíti. Kis mennyiségnek számít például heti<br />

6, évente legfeljebb 72 sertés, juh vagy kecske eladása, heti legfeljebb 200 tyúk,<br />

napi maximum 200 liter tej és hasonlóan, összesen 20-féle élelmiszer meghatározott<br />

időszakban meghatározott mennyisége, továbbá egy „egyéb élelmiszer”<br />

kategória heti 50 kg mennyiségig. A jogszabály nem zárja ki, hogy a sokféle termény<br />

közül valaki többet is, akár mindet értékesítse. <strong>Az</strong> előállításba nem csak<br />

a közvetlen mezőgazdasági termelés, gyűjtés, hanem az alapvető feldolgozás,<br />

például aszalás, őrlés, állat levágása, húsának feldolgozása, füstölés, egyszerűbb<br />

ételek (pl. kenyér, tészta, pogácsa, lekvár) készítése, olajütés stb. is beletartoznak.<br />

Nyilvánvaló, hogy a természetes személy termékei alatt ebből a szempontból<br />

a családja által megtermelt és értékesített terményeket is érteni kell, tehát itt inkább<br />

egy egyéni gazdaságról van szó, mindazonáltal a jogszabály szó szerinti<br />

értelmezése nem zárja ki, hogy akár a család összes tagja külön-külön is kimeríthesse<br />

az említett időbeli és mennyiségi kereteket. A jogszabály azt sem zárja ki,<br />

hogy másokkal összefogva, másokat alkalmazva is végezzék a szolgáltatásokat,<br />

egészen addig, amíg a teljes előállítási, feldolgozási, értékesítési folyamat áttekinthető.<br />

<strong>Az</strong> élelmiszer-biztonság és a közvetlen kapcsolat és felelősség érvényesíthetősége<br />

szempontjaiból kiindulva engedi meg a jog, hogy a gazdaság helyétől<br />

számított 40 km távolságon belül (és Budapesten) 77 minden piacon, vásáron és<br />

rendezvényen árusíthatnak (nem állati eredetű termékeket pedig bárhol), a helyi<br />

termelői piacokat pedig kifejezetten a kistermelők számára szervezik, és működtetésük<br />

nem jár különösebb engedélyezési eljárással. Ezenkívül a kistermelő<br />

saját gazdaságában vagy helyi rendezvényen is árulhat, vendégül láthat fogyasztókat,<br />

sőt az említett 40 km-es körön belül házhoz is szállíthat termékeket. Mindehhez<br />

minimális adminisztrációs (bejelentési kötelezettség) és állategészségügyi<br />

76<br />

52/2010. (IV. 30.) FVM rendelet a kistermelői élelmiszer-termelés és -előállítás feltételeiről<br />

77<br />

52/2010. (IV. 30.) FVM rendelet a kistermelői élelmiszer-termelés, -előállítás és -ér té ke sí tés<br />

feltételeiről, 2. § 11. pont: „Régión belüli: a kistermelő gazdaságának helye, illetve – a 3. § (3)<br />

bekezdésének rendelkezését figyelembe véve – a termék-előállítás he lye szerinti megyében<br />

lévő, valamint budapesti”.<br />

131

követelmények társulnak (hatósági állatorvosi bizonyítvány). A kistermelői intézmény<br />

megerősödéséhez természetesen nem elegendő a megfelelő jogszabályi<br />

háttér, ahhoz megfelelő termelői és fogyasztói kultúra is szükséges, előbbi körben<br />

például a felhasznált nyersanyagok és víz, a termelés higiéniája, a permetezéssel<br />

kapcsolatos szabályok pontos betartása, míg fogyasztói oldalról egészen egyszerűen<br />

az igény és adott esetben a megfelelő utánajárás szükségeltetik. A minisztérium<br />

Agrármarketing Centruma Hagyományok-Ízek-Régiók védjegyet<br />

adományoz, amelyben 2011-ben 300-nál több élelmiszeripari termék részesült.<br />

A NÉBIH nyilvántartása szerint 2015-ben 229 helyi termelői piac működött az<br />

országban. Egyes felmérések szerint az ország adottságaiból kiindulva csaknem<br />

1500 helyi piac létrehozására volna lehetőség.<br />

A kistermelők egységes területalapú támogatást is igényelhetnek, ha a meghatározott<br />

minimális területnél nagyobbat használnak (akár tulajdonosként, akár<br />

bérlőként vagy más jogcímen), továbbá az állatlétszámhoz kötött támogatásra is<br />

jogosultak lehetnek, azonban a két támogatási jogcím ütközhet. Ugyanakkor azt<br />

is el kell ismerni, hogy a kistermelői státusz sokféle hatósági díj- és költségköte<br />

lezettséggel jár, például az ivóvízvizsgálat, a különböző állategészségügyi eljárások<br />

költsége stb. Láthatjuk, hogy a kistermelők helyi, kisléptékű áruterme lésre<br />

berendezkedett gazdaságokat jelentenek, amihez nem biztos, hogy minden<br />

vi déken élő családnak megvannak az eszközei, földterülete, tudása. Felvetődött<br />

tehát, hogy szükség lenne a régi háztájinak megfelelő háztartási gazdaság fogalmára<br />

és lehetőleg még egyszerűbb szabályozására is, amely tevékenység, ha nem<br />

merül fel valamilyen probléma vele kapcsolatosan, már teljesen kívül esne az<br />

élelmiszer-biztonsági hatóságok látókörén és csak a falugazdász tartaná szem -<br />

mel a kis mennyiségű, kistérségi szintű forgalmat. Részben megoldást jelent<br />

a problémára, hogy legalább adójogi szempontból a személyi jövedelemadó -<br />

ról szóló törvény az őstermelő fogalom révén általánosan biztosít kedvezményezett<br />

helyzetet minden természetes személynek, aki kis mennyiségű (az szja<br />

tv-ben nem pontosan meghatározott) maga termelte alaptermékkel és abból<br />

előállított élelmiszerrel közvetlenül a végső fogyasztót látja el. Ez kiskereskedelmi,<br />

vendéglátó és közétkeztetési intézmény is lehet meghatározott területi<br />

körön belül.<br />

A NÉBIH 2013-ban 5424 ellenőrzést hajtott végre kistermelőknél, a több mint<br />

5000 tételből annak kicsit több mint 5%-át (259 tételt, 16,7 tonna élelmiszert)<br />

kellett kivonni a forgalomból. <strong>Az</strong> interneten az ilyen esetek természetesen nagy<br />

visszhangot keltenek, az élelmiszer-tudatos vásárlók felháborodottan számolnak<br />

132

e arról, hogy olykor a nagybani piacról származó áruval csapják be a termelői<br />

piac eladói. Ezzel együtt a kistermelők léte és gyarapodása a hosszabb távon is<br />

fenntartható élelmiszer-biztonság legfontosabb személyi, kulturális feltételeit jelentik.<br />

Rövid konklúzió<br />

<strong>Az</strong> élelmiszer-biztonság joga mindezek alapján, az SDG fogalomrendszerét is<br />

figyelembe véve a mennyiségi és minőségi <strong>éhezés</strong> elleni jelen idejű és jövő idejű<br />

harc folytatását jelenti állami-jogi eszközökkel. A jövő idejű élelmiszer-biztonság<br />

a fenntartható fejlődés egyik központi kérdése, ehhez képest a napi szakpolitikában<br />

és a jogban viszonylag kevéssé jelenik meg. A jelen idejű élelmiszer-biztonság<br />

joga természetesen jóval gazdagabb, kettéosztható közvetlen és közvetett<br />

szabályokra. Előbbiekbe az élelmiszer-biztonsági követelmények meghatározása<br />

és betartatása, a fogyasztók megfelelő tájékoztatása, utóbbiakba pedig a nagyüzemi,<br />

iparszerű mezőgazdaság átalakítására, a kistermelők és a fenntartható<br />

termelési körülmények biztosítására vonatkozó rendkívül szerteágazó szabályösszesség<br />

tartozik. <strong>Az</strong> élelmiszer-biztonságnak az élelmiszerpiac globalizációja<br />

miatt komoly nemzetközi jogi háttere is kialakult, minőségbiztonsági rendszerrel<br />

és az <strong>ENSZ</strong> Egészségügyi Világszervezete által kidolgozott irányelvekkel.<br />

Ezekkel összhangban számos európai uniós jogszabály és számtalan (több száz)<br />

hazai ágazati jogszabály próbál a közvetlen, jelen idejű élelmiszer-biztonságról<br />

gondoskodni. Tekintettel azonban azokra a jelen kötetben is gyakran hivatko -<br />

zott adatokra, miszerint egyre többen betegednek meg az egyre messzebbről,<br />

minden állami és gazdálkodói erőfeszítés ellenére egyre kevésbé ellenőrizhető<br />

élelmiszerektől, illetőleg, ahogyan a jelenlegi kötet több szerzője szintén rámutatott,<br />

a jelenleg fogyasztott élelmiszerek beltartalma a töredéke csupán a né -<br />

hány évtizeddel ezelőtt még hozzáférhető hasonló élelmiszereknek, a közvetlen,<br />

a jelen idejű élelmiszer-biztonsági szabályozás, mint afféle csővégi megoldás,<br />

elégtelen.<br />

133

Hivatkozott irodalom<br />

Antal Bálint – Borics Barbara: <strong>Az</strong> élelmiszerellátás biztonsága, http://ourfiniteworld.com/2013/11/15<br />

Biacs Péter Ákos – Dr. Naár Zoltán: Élelmiszerbiztonság és biotechnológia.<br />

Buday-Sántha Attila: Agrár- és vidékpolitika, SALDO Pénzügyi Tanácsadó és<br />

Informatikai Zrt., Budapest, 2011.<br />

Godfray, Charles at al.: Foresight. The Future of Food and Farming, The Government<br />

Office for Science, London, 2011. Tájékoztató a kistermelők élelmiszer-előállítással<br />

kapcsolatos lehetőségeiről. Vidékfejlesztési Minisztérium, Budapest,<br />

2013<br />

Dr. Sohár Pálné – Dr. Rácz Endre: Őszintén és érthetően az adalékanyagokról,<br />

Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (dátummegjelölés nélkül).<br />

Szabadkai Andrea: Kistermelők, helyi termékek és kis piacok a jog hálójában,<br />

A falu, 26. évf., 2011 ősz–tél, Agroinform Kiadó.<br />

Dr. Szőllősi Nagy Endre (szerk.): Agrárszabályozás, Keeper Kft. Budapest, 1995.<br />

SOIL ATLAS 2015, Heinrich Böll Foundation, Berlin és Institute for Advanced<br />

Sustainability Studies, Potsdam.<br />

Nyíregyházi Egyetem, oktatási anyag: <strong>Az</strong> élelmiszerek minőségének komplex<br />

értelmezése, http://mmfk.nyf.hu/min/mgmodul/21.htm<br />

134

78<br />

SALLAI RÓBERT BENEDEK: 78 ÖSSZEFOGLALÓ, ZÁRSZÓ<br />

Hálátlan feladat ennyi tudós ember után írni. Néhány olyan dologról szó volt<br />

azonban, amihez szeretnék én is egy-két megjegyzést tenni. Először kezdjük azzal,<br />

hogy véleményem szerint a hagyományos tudást sokan túlbecsülik. Hufnagel<br />

tanár úr is írja, Molnár Zsoltnál is felmerült, hogy kell-e ez a tudás nekünk?<br />

Bizonyára kell, de az a kérdés, hogy mi vezetett oda, hogy elveszítsük. Miért kell<br />

visszamenteni? Sokak számára ismerős a Richard B. Primack és Standovár Tibor<br />

által írt A természetvédelem biológiai alapjai c. könyve, amelyben az egyik iskolapélda<br />

a nagyfoltú hangyaboglárka (Maculinea arion) nevű lepkefaj Brit-szigetekről<br />

való kipusztulásának az esete. Mi történt? A hangyaboglárka állománya<br />

elkezd ritkulni, elkezdik csökkenteni a legeltetés mértékét a védett területen.<br />

Tovább ritkul az állomány, még tovább csökken az állomány, letiltják teljesen<br />

a legeltetést, kipusztul a szigetről teljesen a faj. Eltelik 30-40 év, és kimegy Magyarországról<br />

Varga Zoltán egyetemi tanár Debrecenből, és részben az ő kutatásaival<br />

bebizonyítják, hogy a kipusztult növény egy hangyafajjal szimbiózisban<br />

élt, viszont az a hangyafaj csak úgy élt meg, hogyha nem volt magas a vegetáció.<br />

A legeltetés csökkentése elkezdte a hangyafaj populációját visszahúzni, ebből<br />

csak a hangyaboglárkának a fogyatkozását észlelték. Ez a 35 év teljes lokális kipusztulást<br />

jelentett egy fajnak, míg rájöttek az okokra.<br />

Amikor gazdálkodóként elkezdtem tájgazdálkodási programmal foglalkozni<br />

Túrkevén, alapvetően beláttam, hogy olyan szintű a tudásmennyiség, amit tudni<br />

kellene, hogy meg sem éri megpróbálni megszerezni ezt a tudást. Egyszerűen<br />

elővettem Szűcs Sándor és Győrfi István könyveit és megnézem, hogyan legeltettek<br />

és mit csináltak. Ahhoz a tudáshoz, ami hagyományosan rendelkezésre állt,<br />

Túrkevén még számos specialitás tartozik. Egy szegedi oktató, Bellon Tibor ezek<br />

alapján írta meg a Nagykunság gazdálkodásának részleteit, azt is leírták, hogyan<br />

kell legeltetni konkrétan ezen a tájon. Nagyon sokszor az ember – bár jól képzett<br />

tudósok, MTA-doktorok foglalkoznak a kutatással – még mindig csak egy töredékét<br />

tudja leírni és felfedezni annak a tudásnak, amire szükségünk lenne ahhoz,<br />

hogy a tájak működését megértsük. Sokkal fontosabb az, hogy ebből a tudásból<br />

78<br />

<strong>Az</strong> Országgyűlés <strong>Fenntartható</strong> Fejlődés Bizottságának elnöke.<br />

135

megpróbáljunk néhány dologhoz alkalmazkodni, a korábbi ismeretek felhasználásával.<br />

Akivel először vitatkozni szerettem volna, az Barsi Attila. Szerintem <strong>Magyarországon</strong>,<br />

aki természetvédő, az húst eszik. Ugyanis az ország olyan részén<br />

élek, ahol 10 ezer hektárban vannak összefüggően 10 aranykorona alatti földek,<br />

melyek növénytermesztési célokra nem alkalmasak. Nem véletlen, hogy a hagyományos<br />

állattartásnak a térnyerése volt az, ami meghatározta a tájak létrejöttét,<br />

alakulását. <strong>Az</strong>t, amit nagyon árnyaltan Molnár Zsolt leírt, csak teljes mértékben<br />

megerősíteni tudom, sőt fokoznám is. Mindaddig, ameddig az ember gyomorszerkezete<br />

evolúciósan nem alakul át a cellulóz emésztésére, addig szükségünk<br />

van a köztes szereplőre, a hagyományos állattartásban a legelő jószágra, amely ezt<br />

megteszi. A legfontosabb annak a felismerése, hogy nem könyvelhetjük el, csak<br />

a növénytermesztés jó – cserébe nem könyvelem el azt, hogy csak az állattenyésztés<br />

jó. A tájhoz való alkalmazkodás képessége a jó, az az adaptációs képesség, ami<br />

megteremti annak a lehetőségét, hogy a tájak működését, annak földrajzi adottságait<br />

figyelembe véve megnézzük, mi az, ami a legkevesebb energiabefektetéssel<br />

hasznosítható. Ilyen kompromisszummal hajlandó vagyok elfogadni néhányuk<br />

vegetarianizmusát, a húsadagjukat majd elfogyasztom én. Ha megnézzük statisztikailag<br />

az elmúlt időszakban akár a magyar állattartás adatait (szarvasmarha,<br />

sertés, vágóállat), mindenhol drasztikus csökkenést látunk. Ugyanakkor<br />

az ökológiai állapot nem javult attól, hogy csökkent az állatállomány. Ezzel<br />

párhuzamosan az történt, hogy olyan területeket fogtak szántóföldi művelésbe,<br />

amelyek nem alkalmasak erre, teljes mértékben használhatatlanok. Ami történt<br />

a Trianon utáni Magyarország gyepterületeivel – kevesebb, mint fele van –,<br />

nagy probléma. Olyan jellegű szántóföldi művelést akarunk adott területeken,<br />

amit csak nagy energiabevitellel tudunk megvalósítani. Ezek olyan természetvédelmi<br />

problémák, amelyekkel foglalkoznunk kell. Hadd hozzam fel példának<br />

a saját területalapú kérelmemet. Aki figyelemmel kíséri a médiát, tudja, hogy<br />

nekem van a legtöbb ingatlanom a parlamentben. Vállalom, ennek egyetlen oka<br />

van, nekem már nem volt meg a lehetőségem arra, hogy 100 hektárokat vegyek,<br />

hanem 300, 600 és 900 négyszögöles (a legnagyobbak 1200 és 1600 négyszögöl)<br />

területeim vannak, ezeket zárt kertekként vásároltam meg. Ez mind önálló<br />

helyrajzi szám, ezért van 400 ingatlanom. Meg kell nézni a zárt kerteket körülvevő<br />

agrárszerkezetet és ugyanazt a tájszerkezeti különbséget látjuk, mint amit<br />

szerzőtársam bemutatott Horvátország és Magyarország példáján. A magyar<br />

tájban is megvannak azok a biológiai sokféleséget fenntartó diverzitásszerkezetek,<br />

amelyek megteremtenék a lehetőséget szinte mindenhol a többféle gazdál-<br />

136

kodási módra. A másik specialitás a földjeimet illetően, hogy ezek tájhasználata<br />

is más. 600 négyszögöl szántó után van 300 négyszögöl gyümölcsös, utána<br />

900 négyszögöl gyep és így tovább. Ha bármilyen biológiai sokféleséget mérünk<br />

– Szemethy Lászlóval és Heltai Miklóssal a Szent István Egyetemen néztünk<br />

meg apróvad hasznosítása szempontjából egyes területeket –, az ilyen jellegű<br />

produktum ezeken a területeken volt a legjobb. Ez egyértelmű adat arra nézve,<br />

amit Barsi Attila is bemutatott. Egy kolléga az egyetemen összehasonlította a<br />

100 hektár feletti területeket az unióban. Magyarországé az egyik legrosszabb<br />

eredmény, a birtokok 64%-a van e nagyság felett, és ez probléma. Ennek lesz<br />

majd hatása mind a vidékfejlesztésre, mind a biológiai sokféleségre, mind pedig<br />

a megélhetésre, továbbá az agrodiverzitásra is. A probléma azzal van, hogy<br />

ez az állapot az európai uniós csatlakozás óta drasztikusan romlott. Egy olyan<br />

speciális helyzet alakult ki <strong>Magyarországon</strong>, hogy 2 millió földtulajdonos van,<br />

abból már kevesebb, mint 200 ezer, aki gazdálkodással foglalkozik, és azok is<br />

ilyen módon oszlanak meg. <strong>Az</strong> 500 legjelentősebb gazdálkodó felsorolása azért<br />

érdekes, mert ennek hatása lesz a tájhasználatra. <strong>Az</strong>ért számít, hogy kik kapják<br />

a legtöbb támogatást, mert ha mindezt összeadjuk, akkor a 180 ezer kérelmezőből<br />

500 – ami nem teszi ki az összes gazdálkodó 0,3%-át – elviszi az összes pénznek<br />

a 21%-át. Ez azt jelenti, hogy az összes mezőgazdasági termelőből 500 fejenként<br />

270 millió Ft támogatást tesz zsebre minden évben, míg a maradék több mint<br />

170 ezer fejenként 3 millióból kell hogy gazdálkodjon. <strong>Az</strong> olyan tájszerkezetben,<br />

ahol én dolgozom (van juh, ló, marha, magyar tarka, magyar szürke bivaly),<br />

a magyar állattartási rendszerben nem elfogadott állattartó telep, amit művelek,<br />

a veszteséget nem tudja kompenzálni. Ezek a tényezők alapvetően meghatározzák<br />

a gazdálkodásom eredményességét és azt, hogy milyen tájat fogok létrehozni.<br />

Rakonczai tanár úr írására is szeretnék reagálni. Amiről beszélnünk kell,<br />

az a víz kérdése. Ez egy meghatározó dolog, Rakonczai tanár úr erre tért rá. Egy<br />

dologra szerettem volna reflektálni, a Duna–Tisza-csatorna kérdésére. Jelenleg is<br />

112 milliárd m³ víz érkezik és 117 milliárd hagyja el az országot. Ez azt jelenti,<br />

hogyha a mindenki által ismert térképet megnézzük akár a Duna–Tisza közére,<br />

akár az Alföldre vonatkozóan, szó sincs vízhiányról az országban. Rossz vízgazdálkodásról<br />

és vízmegtartó képességről van szó. Ha mesterséges csatornák helyett<br />

esetleg a holtág-rehabilitációs tevékenység jelenne meg és az érrendszerekben<br />

elérhetnénk valamilyen szinten a vízmegtartó kapacitásuk fejlesztését, akkor<br />

talán egy természetesebb rendszerrel tudnánk rekonstruálni mind a talajvízkészlet<br />

javulását, mind a táj vízellátottságát. Ezt egy előremutató lehetőségnek látom.<br />

137

Két további dologra reagálnék, amelyekkel szeretnék egy kicsit vitatkozni.<br />

<strong>Az</strong> egyik kérdés mind Szabó G. Gábor tanár úrnál, mind Szabadkai Andreánál<br />

felmerült, az élelmiszerek áfacsökkentése. Ez házon belül is vitákat vált ki. Sok<br />

példát tudnék mondani akár Európából, akár Magyarországról. <strong>Magyarországon</strong><br />

nem kell messzire visszamenni, csak az elmúlt egy évre, a sertéshús áfájának<br />

a csökkentésére. Érdemben nem növekedett a sertéshús piaci részesedése, viszont<br />

fél éven belül visszaállt a kiskereskedelmi ára a korábbira és lenyelték a kereskedelmi<br />

láncok az áfát. <strong>Az</strong> áfacsökkentés önmagában semmilyen eredményt nem<br />

hozott. Ugyanakkor alkalmas volt arra, hogy a különböző ágazatoknál differenciáltan<br />

valakiket versenyelőnybe vagy versenyhátrányba helyezzen. <strong>Az</strong> ágazati<br />

áfacsökkentéssel óvatosan bánnék. Inkább az teremtene kedvező feltételeket, ha<br />

az élelmiszerek áfáját úgy csökkentenénk, hogy egységes preferálás alakuljon ki.<br />

Mi lenne, ha megszüntetnénk az áfa visszaigényelhetőségét? Mindenre rátennénk<br />

az 5% általános forgalmi adót, viszont csökkentenénk a visszaigényelhetőség lehetőségét,<br />

hogy bennmaradjon a rendszerben végleg. Ezáltal a termelőt mindig<br />

védenénk, mert bármilyen kereskedelmi láncon megy át, hogyha minden alkalommal<br />

rátevődik ez az összeg, akkor garantáltan mindig a termelőnél lesz a legolcsóbb<br />

termék. Hogyha rendszeren kívül gondolkoznánk és nem a jelenlegi áfarendszerben,<br />

talán tudnánk egy kis eredményt elérni azáltal, hogy közelebb kerüljenek,<br />

rövidüljenek a kereskedelmi láncok. Nagy érdeklődéssel álltam mindig<br />

az <strong>ENSZ</strong> fenntarthatósági célokhoz. Ilyenkor automatikusan eszembe jut Balogh<br />

Péter, aki az <strong>ENSZ</strong> fenntarthatósági célokról azt szokta emlegetni, hogy pontosan<br />

olyan, mint amikor valaki felül a Nyíregyházáról Győrbe tartó gyorsvonatra.<br />

A vonat elejéből megindul hátra és azt mondja, hogy megyek Nyíregyháza felé.<br />

Ezek az <strong>ENSZ</strong> fenntarthatósági célok kb. ilyen érzést váltanak ki bennem, hogy<br />

minél többet fogalmazzuk, annál távolabb kerülünk tőlük. A probléma azzal van,<br />

hogy ameddig az Alaptörvénynél nem erősebb rendelkezésűek ezek a fenntarthatósági<br />

elvárások, addig semmit nem érnek. Ott vannak a keretstratégiák – a fenntartható<br />

fejlődés keretstratégiától kezdve a biológiai sokféleség megőrzésének az<br />

országgyűlési határozataiig –, és jogalkotóként azt látom, messze nem érdekelnek<br />

senkit. A mindennapi gyakorlatban ezeknek a stratégiáknak semmilyen hatásuk<br />

nincs sem a jogalkotásra, sem a joggyakorlatra. A mindennapi lopási szándék,<br />

a közvagyonhoz való hozzáférési szándék és a hatalomtechnika az, ami befolyásolja<br />

a jogalkotás szándékát és a joggyakorlatot, semmi más. Ehhez van egy jó<br />

és egy rossz hírem. Ezt lehet fokozni. Minden bizonnyal romlani fog a helyzet,<br />

és a konklúzió, hogy a mi feladatunk, hogy minél többen, minél hangosabban és<br />

138

minél több helyen kimondjuk, nagy baj van. Nagy baj van az emberiséggel, az<br />

országban, az agrárstruktúrában, nagy baj van az egészségünkkel és gyermekeink<br />

jövőjével. Mindaddig, ameddig nem választunk olyan vezetőket, akik ezen<br />

akarnak változtatni és mindaddig, amíg a saját sikerességi indikátoraikat el tudják<br />

adni azzal, hogyan minősített bennünket akármelyik intézet, hogyan alakult<br />

a GDP, olyan mérőszámokat használnak, amelyek a közvetlen életünkre nincsenek<br />

hatással, addig ez így marad. A jó hír viszont az, hogy nem félteném a biológiai<br />

sokféleséget a legkisebb mértékben sem. Amennyiben a földtörténeti korokat<br />

megnézzük, a földön van egy időszakos – pár 100, 1000, 10 ezer éves – kipusztulási<br />

hullám, ez nagyjából a Föld számára egy másodpercnyi, tized másodpercnyi<br />

kategória, és túl fogja élni. Mindenki nyugodjon meg, hogy tárogató kökörcsin és<br />

minden nélkül is van a Földnek jövője. <strong>Az</strong> a kérdés, hogy az emberiségnek van-e.<br />

A kérdés az, hogy fenn tudunk-e maradni azon körülmények között, amelyeket<br />

teremtünk magunknak. Leginkább erről kell beszélnünk. Amikor kivisz valaki<br />

a Szépművészeti Múzeumból egy Munkácsy-képet és elégeti rituális körülmények<br />

között a Hősök terén, néhány műkedvelő fog sajnálkozni, pár cikket írnak,<br />

utána megy a világ tovább. Eltűnik 2-3 faj Magyarországról, nagyjából néhány<br />

műkedvelő megszólal egy másik szakterületről. A kettő között van különbség.<br />

<strong>Az</strong> egyik egy olyan rendszernek a része, aminek a rendszerelemeit ha elkezdjük<br />

kihúzni, mint egy dominóból épített várat, nem tudjuk, mikor borul össze. Jelen<br />

pillanatban annak engedünk teret, hogy vezetőink ezeket a dominókat dobálják<br />

kifelé a házból, aminek ott vagyunk a tetején ország- és nemzetközi szinten.<br />

Köszönöm az Alapítványnak a szervezést, minden bizonnyal lehet ezekről<br />

a kérdésekről beszélgetni. Nagy küldetéstudatot és motivációt kérek mindenkitől<br />

ahhoz, hogy mindezeket a dolgokat a lehető legtöbb helyen mondják el. Többen<br />

egyetemi oktatóként gondolom nap mint nap megteszik, fontos lenne az, hogy<br />

még ezen is túllépjünk.<br />

Említettem, hogy nem kell mindig mindent tudni, hanem elég ismerni a mű -<br />

ködését, de lenne még egy dolog. Szabados Andreát provokálva egy kicsit, a szem -<br />

léletformálásba vetett hit gyengeségére is szeretnék rámutatni. Nem hiszek már<br />

abban, hogy a szemléletformálásra van időnk. A 90-es évek elején, amikor még<br />

nem volt szégyen Soros Györgytől pénz kapni, amikor sorba álltunk a pályázatokért,<br />

hátha kapunk 30 ezer forintot, hogy csináljunk egy tábort, akkor mindenki<br />

Kodály közismert hasonlatát említette. Mindig megkérdezték, hogy mikor<br />

kezdődik a gyermek zenei nevelése, Kodály elmondta, hogy a gyermek születésekor.<br />

Utána helyesbített, nem, 9 hónappal a születése előtt, gondolkozott, és<br />

139

azt mondta, nem, az édesanya születése előtt 9 hónappal kezdődik a gyermek<br />

zenei nevelése. Nem tudtam eddigi életemben 25 év alatt ezt a ciklust végigjárni,<br />

de nagyjából 20 évig érdekelt voltam egy oktatóközpont fenntartásában. Talán<br />

a pár ezer gyerek közül, aki megfordult a kezem között, ha ketten PhD-sok lettek<br />

ilyen témában, van egy pár biológus, de statisztikailag nem változtattam meg<br />

az arányt, ami előrevinné az országot. Ezért egyre kevésbé hiszek már a szemléletformálás<br />

erejében. Annak idején az István a királyban megénekelték, hogy<br />

„mást itt e nép meg nem ért, csak túlerőt”. <strong>Az</strong>t hiszem, hogy a lehető leggyorsabban<br />

jogalkotási szinten kell beavatkozni ahhoz, hogy a megfelelő tényezőkön<br />

tudjunk változtatni, és szabályozással kell rávenni mind a közgazdasági szereplőket,<br />

mind az üzleti szereplőket, hogy megteremtsék annak a hátterét, hogy<br />

egy jobb országban éljünk. Amikor majd piaci szempontból az embereket nem<br />

szimpátia alapján kérdezzük, hogy választana-e magyar terméket, hanem olcsóbban,<br />

jobban, szélesebb körben fér hozzá – és nem Coca-Colát tud választani,<br />

hanem bármi mást, ha a polcok sokaságából nem nagyítóval kell keresni, hova<br />

írták ki, hogy magyar termék, hanem alapvetően a polcok termékein 90%-ban<br />

magas élelmiszer-minőséget képviselő magyar termékek lesznek, amelyek nem<br />

pusztán magyar tulajdonban vannak, nem csak magyar nyersanyagból készültek,<br />

de minden előállítási folyamatuk magyar embereknek adott munkát és nemzetünket<br />

gazdagította –, akkor meglesz a mozgásterünk ahhoz, hogy tudjunk<br />

gondolkozni.<br />

140

A SOROZAT SZERKESZTŐI<br />

Dr. Zlinszky János biológus (1982, ELTE; dr. rer. nat. ELTE,<br />

1988; PhD University of Ulster, 1993). 1996 óta a PPKE Jog- és<br />

Állam tudományi Kara Környezet jogi Tan székén ok tat kör nyezettudományi<br />

és környe zetpoli tikai tárgyakat. A fenntart ható<br />

fej l ő dés témakörében tantárgyfejlesztő és ok tató tevé keny sé -<br />

get folytatott kül földi és hazai egye te meken. 2014-ben az <strong>ENSZ</strong><br />

Nyílt Munkacsoportja társ elnökének tudomá nyos fő t anácsadó<br />

ja, 2011-ben az EU Ta nácsa kör nyezetpoli tikai munkacso -<br />

portjai (WPIEI Global, WPIEI Horizontal) társ el nöke, 2009–<br />

2012 köz ött a JNOB Hivatalának főosz tály ve ze tője, 2006–2010 között a köztársasági<br />

elnök környezetpolitikai főtanácsadója, 1993–2017 közt a REC egyik vezető munka<br />

társa, 1982–1988 között az MTA BLKI kutatója volt. Több nemzet közi és hazai<br />

tudományos és társadalmi szervezet vezetőségi tagja. Nős, há rom csa lá dos gyermeke<br />

és hét unokája van.<br />

Dr. Fülöp Sándor jogász (1982, ELTE) pszicholó gus (1997,<br />

ELTE). PhD-fokozatát a Debreceni Egyetemen szerez te (2010).<br />

Köz érdekű környezetvédelmi ügyvéd, a Környe zeti Mana gement<br />

és Jog Egyesület (EMLA) igazgatója (1994) majd elnöke<br />

(2012–). 2008 és 2012 között a jövő nemzedékek or szág gyű lés i<br />

biztosa volt. Számos egye te men tart környe zetvé del mi kur zuso -<br />

kat, órá kat, jelenleg a Nemzeti Közszol gálati Egye tem Fenn tartható<br />

Fejlő dés kabinetjének tudo má nyos fő munkatársa (2016–).<br />

Tár sada lmi megbízatásai: a World Future Council ta nács noka (2009–), a londoni<br />

Fenn tart ható Fejlődés és Demokrácia Alapítvány ku rá tora (2016–), az Ökopo lisz<br />

Alapítvány társelnöke (2015–). 1957-ben szüle tett Montrealban, nős, Natasa lánya<br />

(31) bíró, Máté fia (29) építész.<br />

141

A KÖTET SZERZŐI<br />

142<br />

Barsi Attila 1975-ben született Miskolcon. Már gyermekként<br />

vonzotta a természet és a gazdálkodás. Szőlő- és gyümölcstermesztő<br />

szakközépiskolát végzett, majd agrármérnöki diplomát<br />

szerzett. <strong>Az</strong>óta is mezőgazdasággal foglalkozik, ezen<br />

belül is ökogazdálkodással. 20 éve vezeti Krisna-völgy mezőgazdaságát,<br />

ahol zöldség- és gyümölcstermesztéssel, szántóföldi<br />

növénytermesztéssel, tehéntartással, méhészettel és<br />

virágtermesztéssel foglalkoznak.<br />

Szabadkai Andrea a Kisléptékű Termékelőállítók és Szolgáltatók<br />

Országos Ér dekképvise lete Egyesületének (www.<br />

kisleptek.hu) elnöke, melynek működését a Nemzeti Együttműködési<br />

Alap is támogatja. 2012-től 2014-ig az MNVH vi -<br />

déki örökség szakosztály elnökségi tagja volt. Közreműkö dött<br />

2010-ben a kistermelői rendeletmódosításban, 2012-ben<br />

a helyi termelői piac jogi környezetének kialakításában, a<br />

NAK által kiadott Helyi Termék Kézikönyv (2016) létrehozásában,<br />

és a határon átnyúló helyitermék-értékesítéssel foglalkozó tanulmány<br />

létrejöttében. A „Kistermelői Jó Higiéniai Gyakorlat” elkészítését irányította,<br />

amelyet az FM és NÉBIH szakembereivel véglegesítve, 2017-ben elfogadtak hivatalosan<br />

is. Tagja volt a Szociális Farm Hálózat tanulmány szerzői csapatának.<br />

Kemény Bertalan Falufejlesztési Díj által elismert vidékfejlesztő, 2017-ben vidékfejlesztési<br />

agrármérnöki MSc végzettséget szerzett.<br />

Dr. Gyulai Iván az Ökológiai Intézet a <strong>Fenntartható</strong> Fejlődésért<br />

igazgatója.<br />

A Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett biológia–<br />

kémia tanári diplomát (1977), majd ökológiából doktorált.<br />

Pályáját két év tanárkodás után a Herman Ottó Múzeum-<br />

ban folytatta, ahol létrehozta a múzeum természettudományos<br />

gyűjteményét. 1992-ben kezdeményezte az Ökológiai<br />

Intézet megalakítását, amelynek azóta igazgatója. A Szent

István Egyetemen címzetes egyetemi docens, 11 éve tanítja a fenntartható fejlődés<br />

elméletét és gyakorlatát.<br />

Számos testület tagjaként képviselte a fenntarthatóság értékeit, mint pl. O r -<br />

szá gos Környezetvédelmi Tanács, Géntechnológiai Eljárásokat Véleményező<br />

Bizottság, Nemzeti <strong>Fenntartható</strong> <strong>Fejlődési</strong> Tanács. Nevéhez fűződik a „fenntartható<br />

falu” kezdeményezés. Sokan ismerik a Zsigerbeszéd című filmsorozatot,<br />

és jelentősebb publikációit, mint pl. a Kérdések és válaszok a fenntartható fejlődésről,<br />

vagy a Biomassza dilemma. Legismertebb, sokak által követett újítása<br />

a mélymulcsos, talajmegújító gazdálkodás.<br />

Dr. Szabó G. Gábor (50 éves) kandidátus, az MTA KRTK<br />

KTI tudományos főmunkatársa (http://www.econ.core.hu/<br />

intezet/szabogg.html). Főbb kutatási területei, projektjei: szövetkezetelmélet;<br />

koordinációs és integrációs mechanizmusok<br />

az élelmiszer-gazdaságban; termelői szervezetek interdiszciplináris<br />

elemzése, különös tekintettel az emberi tényezőre,<br />

illetve bizalomra. A Szövetkezetek az élelmiszer-gazdaság-<br />

ban c. könyv szerzője, illetve A szövetkezés–együttműködés<br />

gazdasági és társadalmi akadályai, makro- és mikrogazdasági feltételei, valamint<br />

fejlesztési lehetőségei a magyar élelmiszer-gazdaságban c. társfőszerkesztője (Agroinform<br />

Kiadó, Budapest, 2011 és 2017). Tagja több hazai és külföldi tudományos<br />

testületnek (pl. MTA AKB, MAKE, EAAE).<br />

Rakonczai János (1950) egyetemi tanár, az MTA doktora.<br />

Földrajz–földtan szakon végzett a szegedi József Attila Tudományegyetemen<br />

(1974), majd a Budapesti Műszaki Egyetemen<br />

szakmérnöki másoddiplomát szerzett (1983). Pályájának<br />

elején az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet Alföldi<br />

Csoportjánál (Békéscsaba) természeti földrajzi kutatásokat<br />

végzett (1974–1987), majd a Békés Megyei Tanács/Önkormányzat<br />

tudományos titkára volt. 1975-ben egyetemi doktori,<br />

majd 1989-ben kandidátusi címet szerzett. 1995-től a Szegedi tem Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék oktatója. Több cikluson át<br />

Tudományegye-<br />

az SZTE földtudományi szakterületének, illetve a Környezettudományi Intézetének<br />

vezetője. A Környezettudomány MSc szakfelelőse, a Környezettudományi<br />

doktori iskola törzstagja, a Szegedi Akadémiai Bizottság Föld- és Környezettu -<br />

143

dományi Szakbizottság elnöke, számos sikeres pályázat témavezetője. Számos társadalmi<br />

megbízatása közül kiemelhető a Nagyalföld Alapítványban betöltött szerepe,<br />

melynek kuratóriumi tagja és elnöke, majd másfél évtizeden át igazgatója volt.<br />

Kutatási területe elsősorban az emberi tevékenység tájra gyakorolt hatásainak<br />

vizsgálata, hidrogeográfia, illetve az elmúlt két évtizedben a klímaváltozás hazai<br />

következményeinek komplex vizsgálata.<br />

Több mint 20 könyv szerzője vagy szerkesztője, tudományos közleményeinek<br />

száma mintegy 200.<br />

Dr. Tóth Gergely a Pannon Egyetem tanára, az MTA ATK<br />

tudományos tanácsadója. 12 évig az Európai Bizottság Közös<br />

Kutatóintézetében tud. főmunkatárs, az EU Agrárkörnyezeti<br />

Indikátorok Állandó Bizottsága Talajindikátor Munkacsoport<br />

és az EU első egységes talajfelvételezésének vezetője. Korábban<br />

az MTA TAKI tud. főmunkatársa, és a Pannon Egyetem<br />

adjunktusa, a hazai földminősítési program tudományos<br />

koordinátora. Egy évet töltött az <strong>ENSZ</strong> Egyetem Felsőfokú<br />

Tanulmányok Intézetében (Japán) és a Tokiói Egyetemen, fél évet a Nemzetközi<br />

Alkalmazott Rendszerelemzési Intézetben (Ausztria).<br />

Talajtan és agrokémia szakon (Dél-kínai Agráregyetem) BSc, környezettudományokból<br />

(Manchesteri Egyetem) MSc és mezőgazdaság-tudományból (Veszprémi<br />

Egyetem) PhD-fokozatot szerzett. <strong>Az</strong> MTA doktora. Fő kutatási területe<br />

a földminőség és fenntartható talajvagyon-gazdálkodás.<br />

Dr. Hufnagel Levente, a Szent István Egyetem, Mezőgazdasági<br />

és Környettudományi Karának docense. Egyetemi tanulmányait<br />

az ELTE TTK okleveles biológus szakán kezdte,<br />

ahol ökológia és evolúcióbiológia szakirányon szerzett<br />

diplomát. Első PhD-fokozatát a SZIE-n szerezte kertészeti<br />

növényvédelemből, a másodikat pedig az ELTE-n hidrobiológiából,<br />

mindkettőt „summa cum laude” minősítéssel,<br />

majd agrárműszaki tudományokból habilitált a BCE-n.<br />

Később posztgraduális élelmiszer-biztonsági szakmérnöki, majd természet- és<br />

agrártudományi szakfordítói diplomákat szerzett a BCE-n, majd életmódtanácsadó-lelkigondozó<br />

szakirányú továbbképzési diplomát az ATF-n. Kuta -<br />

tási területe az ökológia, biomatematika és klímaváltozás területekre terjed ki,<br />

144

eddig több mint 160 tudományos közleménye jelent meg, melyekre 650 feletti<br />

független hivatkozás történt. A világ sok országában végzett terepi kutatásokat,<br />

rendszeresen oktat Kazahsztánban. Élővilág-védelem valamint „szántóföldi és<br />

kertészeti növényvédelem” területén bronzjelvényes igazságügyi szakértőként<br />

működik. <strong>Az</strong> Applied Ecology and Environmental Research című nemzetközi tudományos<br />

folyóirat főszerkesztője.<br />

Molnár Zsolt, botanikus, etnoökológus, az MTA Ökológiai<br />

Kutatóközpontjának Pro Natura-díjas tudományos tanácsadója,<br />

az MTA doktora. Fő kutatási területei: tájtörténet, tájökológia,<br />

hagyományos ökológiai tudás, természetvédelmi<br />

biológia, gyakorlati természetvédelem. <strong>Az</strong> IPBES globális<br />

értékelésének egyik vezető szerzője. Kedvenc foglalatossága<br />

a pásztorokkal való beszélgetés, együttgondolkodás, bekapcsolódás<br />

a legeltetésbe, kedvenc tája az Alföld síkja és Gyimes<br />

hegyei, ill. a mongol erdőssztyepp. <strong>Az</strong> utóbbi években elsősorban szágon, Erdélyben, a Szerémségben és Mongóliában kutatja pásztorok és gazdák<br />

Magyarorökológiai<br />

tudását. Házas, két gyermek apja.<br />

Sallai Róbert Benedek 1993-ban érettségizett a Ványai Ambrus<br />

Gimnáziumban. Sor katonai szolgálatának teljesítése után<br />

a túrkevei önkormányzatnál kezdett el dolgozni szociális<br />

előadóként, itt elsősorban gyámügyi és szociálpolitikai kérdésekkel<br />

foglalkozott. 1995-től a Nimfea Természetvédelmi<br />

Egyesület központi irodájának vezetője lett. Természetvédelmi<br />

mérnöki diplomát szerzett, ezt követően környezetvédelmi<br />

jogi tanulmányokat folytatott. 2005-ben a Nimfea Egyesület<br />

ügyvezetőjének választották, pozícióját 2014-ig viselte. Saját gazdaságot irányít<br />

mezőgazdasági vállalkozóként.<br />

Munkái mellett számos kormányzati környezetvédelmi szakértői testület tagja,<br />

valamint 2004 és 2005 között a Természeti Örökségünk Alapítvány kuratóriumának<br />

tagja, 2007 és 2009 között az Országos Környezetvédelmi Tanács, illetve 2009<br />

és 2010 között a Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsának tagja. 2002 és 2005 között<br />

a Magyar Természetvédők Szövetsége elnökségi tagja volt.<br />

Ezenkívül szerepet vállalt a közéletben is: a Herman Ottó Természetvédő Kör<br />

színeiben (amelynek 1992 és 1998 között elnöke volt) 1998-ban túrkevei önkor-<br />

145

mányzati képviselővé választották. Mandátumát 2002-ig viselte. 2010-ben újra<br />

önkormányzati képviselő lett. A Lehet Más a Politika alapító tagja, 2010-ig az<br />

országos választmány tagjaként és 2010-ben egyik szóvivőjeként tevékenykedett.<br />

A 2014-es országgyűlési választáson pártja országos listájának negyedik helyé -<br />

ről mandátumot szerzett, az Országgyűlés <strong>Fenntartható</strong> fejlődés bizottságának<br />

elnöke lett.<br />

146

logo

products

Resources

Company

Terms of service
Privacy policy
Cookie policy
Cookie settings
Imprint
Change language
Made with love in Switzerland
© 2024 Yumpu.com all rights reserved

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!