Üzenet - április 1.

Csapások és járvány idején
Portré: Szegedi László
Imafelhívás
4.
7.
8.
AZ ERDÉLYI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJA
ÜZENETXXXI. ÉVF. • 7. SZÁM
2020. ÁPRILIS 1.
ÁRA 1,50 LEJ
Minden kedves olvasónknak áldott húsvéti ünnepet kívánunk!
Jézus él, és általa mi is élni fogunk
tanítványok húsvét reggelén a Jézus keresztre
feszítésének és halálának hatása alatt áll-
A
nak. A nagypénteki események után szombaton
semmi lényegeset nem tehetnek, de vasárnap
elindulnak hazafelé. Sokkos állapotban vannak.
Összecsomagoltak, és úgy gondolják, mindennek
vége. A halál közelsége mindenképpen
sokkol bennünket. Mert mi valami másra készültünk,
soha nem a halálra. A tanítványoknak
pedig Jézus előre megmondta, mi fog vele történni.
Kétszer is beszélt a halálról, de a tanítványok
úgy tettek, mintha nem is hallották volna.
Mi is kerüljük a halálról szóló beszédet, és
úgy gondoljuk, hogy az bárkivel megtörténhet,
csak velünk nem. Kerüljük a témát még a halálos
ágyon is, pedig érezzük, hogy életünknek
vége van. A régiek így figyelmeztették egymást:
memento mori, gondolj a halálra.
Ezen a húsvéton az egész világ halálfélelemben
és halálközelségben él. Arra nem számítottunk,
hogy ilyen közel jöhet hozzánk a
halál, és válogatás nélkül kerülünk veszélybe:
fiatalok, öregek, szegények és
gazdagok egyaránt.
Pünkösdig
minden törölve
3.
Kató Béla püspök sajtótájékoztatót
tartott a világjárvány kapcsán
Az egyház világjárvánnyal (pandémia) kapcsolatban
hozott megelőző intézkedéseiről, az istentiszteletek
megtartásáról, úrvacsoravételről és
imádkozásra való felhívásról tartott március 12-én
sajtótájékoztatót Kató Béla püspök a kolozsvári
központi hivatalban.
Ahogy az államnak és a hatósági szerveknek, úgy az egyháznak is kötelessége
tájékoztatni híveit arról, mi a teendő a kialakult helyzetben
– fogalmazott a sajtótájékoztatón Kató Béla.
A madárkalitka
és Krisztus áldozata
Mt 27,19–26
Nagypéntekről sokszor úgy nyilatkozunk, hogy a teljes gyász napja, hiszen
akkor halt meg a világ Megváltója. Krisztus akkor vitte fel testében
a keresztfára a világ bűnét. Nagypéntek valóban a gyász napja, de a
hálaadásé is, mert nagypéntek nélkül nincsen bűnbocsánat, húsvét, nincs
igazi közösség az Atyával.
Nagypénteken Jézus újra hallgat, ahogy Kajafás és a nagytanács előtt.
Hallgatásával igent mond a helyettes áldozatra, mert nagypéntek a helyettes
áldozat ünnepe, amely külön hangsúlyt kap. Mint ahogy a szelíd
intés és a szelíd minősítés is.
Pilátus felesége csendesen int és minősít. Inti a férjét: „ne avatkozz
ennek az igaz embernek a dolgába”. És minősíti a maga pogány hitével Jézust.
Pilátus próbálkozik, de nem tartja magát a szelíd intéshez. De jó lenne,
ha e szelíd intéseket meghallanánk, mert sokszor így kapjuk a helyes
útmutatást, néha ezen keresztül készíti elő Isten azt, ami igazából
jó lenne számunkra.
8. 3.

2
( Mannás kosár )
Tanulságos igék Jeremiásról15.
A jó hagyomány kötelez
Hányszor szoktuk mondani: nem így neveltek
a szüleim. Vagy azt: így láttam apámnál
és anyámnál, ezt én így szoktam meg gyermekkoromtól
fogva. Lehet, gyerekként sokszor
lázadoztunk, elutasítottuk a szüleink tanácsát,
de ahogy telik az idő, belátjuk, mennyire igazuk
volt, és jól neveltek, tanítottak minket. Ez
a hagyomány, amit egyik nemzedék átad a másiknak,
amit a szülő átad a gyermekének.
Mekkora veszteség az, hogy sok mindent
elhánytunk, amit atyáink még féltve őriztek.
Persze vannak, lehetnek rossz hagyományok
is. Néha a hagyomány összeütközik Isten parancsával.
De itt nem erről van szó, hanem jó
hagyományról. Ezt látjuk a rékábitáknál is.
Különös menet halad végig Jeruzsálem utcáin.
Mit is keresnek ők Jeruzsálemben? Jeremiás
vezetésével a templom felé haladnak. A
rékábiták Jónadábnak, Rékáb fiának a leszármazottai.
Ez régi család, származását Mózes
apósáig, Jetróig lehet visszavezetni. Jóllehet
ők nem tartoztak vér szerint Izráel népéhez,
mégis csatlakoztak hozzájuk, és végig velük
maradtak a pusztai vándorlás során. Sokszor jó
szolgálatot is tettek. Végig megmaradtak azért
olyan népnek, amelynek szokásai eltértek az
izráeliekétől. Sátorokban éltek, valamelyest
elszigetelődve a többiektől. Nem termesztettek
szőlőt, és nem ittak bort. Miért tették ezt? Ősapjuk,
Jónadáb hagyta ezt így rájuk. Nem ittak
bort, nem építettek házakat, nem vetettek és
nem arattak. Sátrakban laktak, nem vegyültek
a többi ember közé, jövevények maradtak egy
számukra idegen országban.
Miért volt ez így? Mert Jónadáb nagyon féltette
őket a bűntől. Féltette őket attól, nehogy
a nép bűneibe keveredjenek. Meg akarta előzni
azt, hogy ez megtörténjen, és ez sikerült is neki
nemzedékeken át. Lehet, sokan a rékábiták közül
is lázadoztak e szigorú életmód ellen, de
színből vagy szívből mégis megtartották azt,
amit Jónadáb rájuk hagyott.
Mit mond el e történet nekünk? Egyrészt
nyilván nem kell olyan terheket, parancsokat
Kórházlelkészek Erdélyben
• KOLOZSVÁR
Buzogány Emese, Megyei Sürgősségi Klinika
Elérhetőség: e-mail: buzoganyemese@gmail.com,
tel.: 0740-368663
Balogh Gyöngyi, Onkológia
Elérhetőség: e-mail: gybalogh@gmail.com,
tel.: 0740-295770
Erdélyi Tünde, III-as belgyógyászat
Elérhetőség: e-mail: erdelyitunde68@yahoo.com,
tel.: 0740-202151
• MAROSVÁSÁRHELY
Korodi Csaba, Megyei Kórház
Elérhetőség: e-mail: csabakorodi62@gmail.com,
tel.: 0723-331317
Lakatos Gabriella, Megyei Kórház
Elérhetőség: e-mail: lakatos.gabriella@gmail.com,
tel.: 0746-091941
magunkra vennünk, amiket nem az Úr adott.
Jónadáb szándéka mégis jó volt. Ő félt attól,
hogy utódai elidegenednek az Úrtól. Nem volt
az első, sem az utolsó, aki az elszigetelődésben
látta a bűntől való megőriztetés lehetőségét. A
kolostori, szerzetesi életmód teljességgel ezen
a gondolaton alapul. Jónadáb és a szerzetesek,
apácák egyetlen dolgot hagytak számításon kívül.
Azt, hogy a világ ott van benn a mi szívünkben.
Nemcsak kívülről fenyeget minket veszély,
hanem inkább belülről.
Micsoda kiváltság az,
hogy mi Isten népéhez tartozhatunk.
Ám ez kötelez
minket az Isten iránti engedelmességre...
Nekünk
Jézust kell követnünk, a
feltámadott Urat.
Mert egyszer eljött a rékábiták életében
is egy nehéz pillanat, a babiloni seregek már
Jeruzsálem felé közelítettek, és akkor életveszélyessé
vált a sátrakban maradni. S egyszer
csak megjelentek Jeruzsálem utcáin. Micsoda
szenzáció! Lehet, sokan kigúnyolták, kinevették
őket. Jeremiás nem ezt tette, hanem csatlakozott
hozzájuk. Nem mondta, hogy jól tették
azt, hogy kimenekültek a világból, de azt sem,
hogy rosszul.
Ebből mi is megtanulhatjuk, miként bánjunk
a hagyománnyal. Nem szabad azt túlértékelni,
mintha ez egyenlő lenne Isten szavával.
De nem szabad leértékelni sem, mondván: ez
csak emberi hagyomány. Jeremiás egyik hibába
sem esik bele, hanem példaképül állítja őket a
nép elé.
• BRASSÓ
Magyari János, Megyei Kórház
Elérhetőség: e-mail: magyariioan@yahoo.com,
tel.: 0721-564553
• SZÁSZRÉGEN
Szép Ildikó, Városi Kórház
Elérhetőség: e-mail: szep.eduard@yahoo.com,
tel.: 0726-529977
• BÁNFFYHUNYAD
Lukács Margit, Városi Kórház
Elérhetőség: e-mail: lukacsmanyika@yahoo.com,
tel.: 0724-056691
• SEPSISZENTGYÖRGY
Orbán Edit, Megyei Kórház
Elérhetőség: e-mail: edit.orban@yahoo.ca,
tel.: 0729-807973
A rékábiták háza népének
pedig ezt mondta Jeremiás:
mivel hallgattatok
Jónádábnak, atyátoknak
a parancsára, és megtartottátok
minden parancsát,
nem fogyatkozik el
Jónádábnak, a Rékáb fiainak
a maradéka.
Jer 35,18–19
Isten parancsára a próféta az egész családot
a templomba vezeti. Különös, hogy engedelmeskednek
neki, hiszen ők még sohasem voltak a
templomban. Tiltakozhattak volna, mégsem
tették. Talán Jeremiás iránti tiszteletből, mert
jól tudták, hogy ő az Úr prófétája.
A fogadtatás szívélyes, Jeremiás megtölti
a kancsókat borral, és megkínálja őket. Miért
teszi ezt? Kísértésbe akarja vinni őket, nevetségessé
akarja tenni meggyőződésüket? Egész
bizonyosan nem. Ő jól tudja, hogy a rékábiták
nem fognak inni a borból, és ezt meg is mondják
neki. Mit fog erre Jeremiás mondani? Ti buta
emberek, hát már szakítsatok végre ezzel az ostoba
felfogással, hiszen az Úr sehol sem tiltotta
meg a borivást.
Nem, a próféta ehelyett kimegy a templomtérre,
ahol nagy sokaság verődött össze,
és azt mondja: figyeljetek ide, benn vannak a
rékábiták, akik sátrakban laknak, és bort nem
isznak. Én odatettem eléjük a boroskancsókat,
de ők nem akarnak inni, mert egy távoli ősük,
akit ők csak hírből ismernek, meghagyta nekik.
És mit csináltok ti? Nektek is van Atyátok,
ő is hagyott rátok parancsolatokat. Azt, hogy őt
szeressétek és neki szolgáljatok. Mit tettetek e
parancsolattal?
Micsoda ellentét. Képzeljük el, mit tett
Jónadáb az utódaiért. Semmi különöset. Csak
hátrahagyott egy parancsolatot. De mit tett az
Úr? Mindent: kihozta az izráelieket Egyiptomból,
átvezette őket a pusztán, bevitte őket az
ígéret földjére. És amit Jeremiás még nem tudhatott,
csak sejthetett: elküldte az ő Fiát, aki
csak egyetlen parancsot fűzött az Atyjáéhoz,
mégpedig hogy higgyünk benne.
És most maga az Úr kérdezi: mit tettünk e
paranccsal? És Jézussal, akit elküldött az Atya?
Engedelmeskedtünk neki? Hittünk benne? Rábíztuk
magunkat, népünket, országunkat?
A rékábiták jutalmat nyernek azért, mert
engedelmesek voltak. Azt az ígéretet kapják,
hogy nemzetségük még sokáig fenn fog állni.
De még ennél is többet: felvétetnek Isten népe
tagjai közé. Részesülnek mindazon kiváltságban,
amelyek Isten népéé. Az ígéret pedig beteljesedett,
mert a nép visszatért a fogságból, s
Malkiját, a Rékáb fiát ott találjuk a Szemét-kapunál
a javítgatók között. Már nem lakik sátorban,
hanem ott van a többiek között teljes jogú
polgárként.
Micsoda kiváltság az, hogy mi Isten népéhez
tartozhatunk. Ám ez kötelez minket az Isten
iránti engedelmességre. És ez nem szabályoknak
való engedelmességet jelent. Nekünk Jézust
kell követnünk, a feltámadott Urat, benne
kell hinnünk, ő fog bennünk élni. Ez dicsőíti őt
és mások is látván dicsőítik mennyei Atyánkat.
| LŐRINCZ ISTVÁN |

Jézus él, és általa mi is élni fogunk
Üzenet
(Üzenet)
3
1.|
Ha eddig nem is gondoltunk rá, most,
hogy az emberiség van a halálos ágyon,
legalább most beszéljünk róla, legalább ilyenkor
legyen beszédtémánk. A megbocsátás, az
elengedés, a bűn kérdése eddig kiestek a szóhasználatunkból,
de most előtérbe kerülnek.
Miért?
Eddig határozott elképzeléseink voltak a
világról és benne az emberről. Arról, aki a tudományban
óriási eredményeket ért el. Annyira
elégedettek voltunk magunkkal, hogy még Istent
is fel akartuk használni a magunk céljaira.
Ezért volt tabutéma számunkra a halál, amely
a feltámadás hite nélkül mindenki számára rémisztő
és borzalmas.
Még abban az órában útra
keltek, és visszatértek
Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve
találták a tizenegyet
és a velük levőket.
Ők elmondták, hogy valóban
feltámadt az Úr, és
megjelent Simonnak.
Luk 24,33–34
E húsvét alkalmával azonban Isten lehetőséget
ad számunkra, hogy gondolkodásunk megváltozzon.
De ez csak úgy történhet meg, mint
az első húsvét idején, vagyis ha mi találkozunk
a feltámadott Jézus Krisztussal. Ő az, aki jön felénk,
ő az, aki bennünket megszólít, és közösséget
alkot velünk. Mi ettől lehetünk hívők, nem
más erő által. Ha nincs vele találkozás, akkor
marad a félelem. Jézus itt van köztünk, láthatatlanul,
de nem megtapasztalhatatlanul.
Eljön az idő mindannyiunk életében, amikor
pontot kell tenni a földi élet végére, el kell
engednünk azt. De ezzel nincs vége mindennek.
Hiszen Jézus él, és általa mi is élni fogunk – ezt
ígérte nekünk. És ez az igazi húsvéti üzenet.
A madárkalitka és Krisztus áldozata
Mt 27,19–26
1.|
Pilátus felesége megértett egy olyan egyszerű
és nyilvánvaló hittételt, amit nem
akartak látni a választott nép vezetői. Jézus az
igaz ember. Vigyük tovább ezt a gondolatot: az
igaz ember az, aki maga az igazság, aki szenved
a nem igazakért. Csodálatos hittétel fogalmazódik
meg Klaudiának a szelíd minősítésében:
igaz ember.
Az igaz ember és valóságos Isten szenved a
bűnös emberek keze által a bűnös emberekért.
Nem él vissza hatalmával, hiszen egyetlen
szavával elpusztíthatná ellenségeit. Mekkora
hatalommal bír, hiszen neki adatott minden hatalom
mennyen és földön, és mégsem tesz semmit
ereje szerint. Azért, hogy a helyettes áldozat
végbemehessen, hogy nekünk ajándékozhassa
igazságát és szentségét.
Egy történettel szeretném szemléltetni, mit
tett értünk Jézus nagypénteken. George Thomas
lelkipásztorról jegyezték fel, hogy egy alkalommal,
amikor a zsúfolt templomban felment a
szószékre, egy régi, rozoga madárkalitkát vitt
magával. Mindenki meglepődve várta, mi fog
történni. A prédikáció így kezdődött: „Tegnap
szembejött velem egy gyermek, kezében lóbálta
e madárkalitkát. Alján három veréb lapult reszketve
a hidegtől és a félelemtől. Megkérdeztem
a fiút:
– Mit viszel magaddal?
– Csak ezt a három szerencsétlen madarat.
– És mit teszel velük? – kérdezősködtem.
– Szórakozom. Kihúzom a tollaikat, hadd
verdessenek kétségbeesetten. Élvezni fogom.
– De előbb-utóbb beleunsz majd. Utána mi
lesz velük?
– Ó, van otthon két macskánk – mondta a fiú
–, azok szeretik a madárhúst. Megetetem őket
velük. Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam:
– Fiam, mennyit kérsz a madarakért?
– Nem kellenek magának e vacak, mezei
madarak. Még énekelni sem tudnak.
– Mennyit akarsz értük? – kérdeztem ismét.
A fiú végignézett rajtam, mintha megbolondultam
volna, aztán megmondta az árat. Kivettem
a pénzt, és odaadtam. A fiú letette a kalitkát,
és egy pillanat alatt eltűnt. A madarakat elvittem
a közeli parkba, és szabadon engedtem.”
Miután a prédikátor elmondta a történetet,
mindjárt egy másikba kezdett: „Egy nap Jézus
és a Sátán között párbeszéd folyt. A Sátán büszkén
dicsekedett: az egész emberiséget a kezem
közé kaparintottam. Csapdát állítottam nekik
olyan csalétekkel, amelynek nem tudnak ellenállni.
Mind az enyémek!
– Mi a terved velük? – kérdezte Jézus.
– Szórakozni fogok velük. Megtanítom őket
arra, hogy gyűlöljék és kínozzák egymást; hogy
részegeskedjenek és kábítószerezzenek; hogy
fegyvereket és bombákat találjanak fel, öljék
egymást. Nagyon fogom élvezni – mondta a
Sátán.
– Mit teszel majd velük akkor, ha eleged lesz
a játékból?
– Megölöm őket! – felelte a Sátán.
– Mennyit kérsz e tönkretett emberekért? –
érdeklődött tovább Jézus.
– Nem kellenek neked ezek! Nem jók semmire!
Megveszed őket, ők pedig csak gyűlölni
fognak. Leköpnek, megkínoznak és megölnek.
– Mennyit kérsz értük? – kérdezte újból Jézus.
A Sátán végignézett Jézuson, és megvető
gúnnyal mondta:
| KATÓ BÉLA püspök |
– A véredet, az összes könnyedet és az egész
életedet!
Jézus így szólt:
– Megegyeztünk. – Majd kifizette az árat...”
Ezzel George Thomas fogta a madárkalitkát,
és a döbbent csendben lement a szószékről.
Kedves testvéreim! Krisztus vérébe került a
megváltásunk. Ő nem aranyon és ezüstön váltott
meg, hanem az ő drága vérével. Nincs ennél
nagyobb áldozat, nincs ennél nagyobb érték földi
életünk során.
Barabás személyében az egész emberiség áll
előttünk. Szabadságot kap, noha büntetést érdemelne.
Helyette meghal az, aki szabadságot
érdemelne. Győzött a rosszindulat, az emberi
gonoszság – mondhatnánk. És mégis azt kell
mondanunk: Isten szemszögéből nézve győzött
a szeretet. Az irántunk való szeretete vitte és
tartotta a kereszten, amíg ki nem lehelte lelkét.
„Az egész nép így kiáltott: szálljon ránk és
gyermekeinkre az ő vére!” Hogyan értették ezt?
Egyszerűen a felelősséget akarták levenni Pilátus
vállairól. Ő csak mondja ki az ítéletet, és
ne törődjön a következményekkel. A gonoszság
mondatta velük, hogy szálljon rájuk és gyermekeikre
Krisztus vére. De Isten szeretetből adta
őt nekünk, hogy vére áldásként szálljon ránk,
hogy megtisztítson minket a bűntől. Nagypénteken
azért imádkozzunk, hogy bűneinktől
megszabadulva állhassunk a mennyei Atya elé.
| SZÉP EDUÁRD |

4 ( Üzenet )
Csapások és járvány idején
Hogyan cselekedett Isten népe a megpróbáltatások alkalmával?
Cikkünkben keressük a bibliai
válaszokat arra a kérdésre,
hogyan kezelte a Szentírás a
rendkívüli helyzeteket, illetve
miket tart annak, s mi ezekben
a helyes egyéni és közösségi
viselkedésmód.
görög nyelvű Újszövetségben két helyen
A fordul elő a loimosz szó, amelynek eredeti
értelme pestis, illetve (egészségügyi) csapás,
azaz járvány. Érdekes, hogy mindkettőt Jézus
evangélistája, az orvosi képzettségű Lukács
használja, biztosan nem véletlenül. Amikor
evangéliuma 21. részében a nagy megpróbáltatás
idejéről ír, pánikkezelő józansággal sorol
fel katasztrofális jelenségeket, s hozzáteszi: „ne
rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell
történniük, de ez még nem a vég” (21,9). S aztán
elkezdi sorolni a megpróbáló jelenségeket:
nemzet nemzet ellen, ország ország ellen támad,
mindenfelé nagy földrengések, járványok
és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek...
(21,10–11) Itt használja Lukács a loimosz
szót. Másodjára pedig az ugyancsak általa írt
Apostolok cselekedeteiről szóló könyvben, a 24.
fejezetben, ahol igencsak megdöbbentő módon
személyi alkalmazással Tertullusz ügyvéd Félix
helytartó előtt tartott vádbeszédében ezt mondja
Pálról: „mi ugyanis megállapítottuk, hogy ez az
ember valóságos pestis...” (24,5), ahol a képzett
ügyvéd a loimosz, járvány szót használta Pál tevékenysége
jellemzésére.
Hogyan viselkedjen Isten
népe a csapások, járványok
idején?
Igencsak tanulságos megnézni azt a pár
ószövetségi helyet, ahol a csapásról, járványról
szól a Szentírás, s arról a módról, ahogyan
Isten emberei a választott nép magatartását
szabályozták a veszedelem idején. Ahogyan a
pánikhangulat kialakulását éppen az Istenhez
fordulással előzték meg. Kiemelve ismét az Istenre
figyelés és az imádság járványügyi fontosságát,
a helyzet kezelésének sajátos, nélkülözhetetlen
módját. Vuhanban, a világjárvány
központjában nem véletlenül fogalmazták meg
a rohamos terjedés óráiban az ottani lelkészek
imakiáltványukat az egész világhoz (amire
valóban világméretű testvéri válasz is érkezett,
hála a világháló nyújtotta veszélytelen
lehetőségeknek), amit hitelesen és terapikus
módon lehet alkalmazni az Olaszországban és
nálunk is kialakult helyzetben. Nézzük meg,
hogyan!
Mózes, Isten embere, mielőtt népe bemegy
arra a földre, amit az Úr ígért és készített nekik,
kiemeli, mintegy besulykolja népe szívébe a
törvényadás hegyén kapott Tízparancsolat kapcsán
az annak betartásából következő pozitívumokat,
áldásokat. Az 5Mózes 7-ben olvashatjuk:
Az óvintézkedések ellenére a járvány több, mint 150 országban jelent meg, és egyre több áldozatot követel
„Ha tehát hallgattok ezekre a törvényekre, ha
megtartjátok és teljesítitek azokat, akkor az Úr,
a te Istened is hűségesen megtartja azt a szövetséget,
amelyre esküt tett atyáidnak. Szeretni
fog, megáld és megsokasít téged... Távol tart tőled
az Úr minden betegséget, mindazokat a súlyos
egyiptomi nyavalyákat, amelyeket ismersz.
Nem bocsátja rád...” (7,12–13.15) Mózes pedig
hitvalló énekében, az 5Mózes 32-ben így fogalmaz:
„az éhségtől elgyengülnek, láz emészti
őket és keserű halál… Lássátok be, hogy csak én
vagyok, nincsen Isten rajtam kívül! Én adok halált,
és én adok életet, összezúzok és gyógyítok,
nincs, aki kezemből kimentsen” (32,24.39–40).
Mi látszik e két igehelyből? Az, hogy ha a
törvényt, amit Isten adott, betartja az ő népe,
akkor a csapások, nyavalyák is távol maradnak
Izráeltől. Ezek lelki óvintézkedések voltak.
(Ahogyan a mostani helyzetben is megvannak
az óvintézkedések, s ha azokat betartjuk, akkor
a fertőzés vagy a járvány terjedésének valószínűsége
csökken.)
A lelki prevenció része az
ima is
Roppant helytelen, cinikus, sőt egyenesen
közveszélyes lett volna, lenne élesen elválasztani
egymástól a törvényi rendelkezéseket
(amiket Isten adott Izráel népének megmaradására)
és az imádságot. Salamon imádsága
erre a legszebb példa. Amikor odaállt az új
templomban felszentelési imájának elmondására,
mindannyiunk számára tanulságos módon
fogalmazott: „ha majd éhínség támad az
országban, ha dögvész, aszály, rozsda, sáska és
cserebogár pusztít, vagy ha ellenség ostromolja
az ország városait, vagy bármilyen csapás
és betegség támad, akkor minden imádságot
és könyörgést, amelyet akár egy ember, akár
egész néped, Izráel mond el, és ha valaki elismeri,
hogy miatta van a csapás, és kitárja kezét
e ház felé, te hallgasd meg lakóhelyedről,
a mennyből, bocsáss meg, cselekedj és bánj
mindenkivel tettei szerint, ahogyan megismerted
a szívét, hiszen egyedül te ismered minden
embernek a szívét, hogy féljenek téged egész
életükben, amíg csak azon a földön élnek,
amelyet őseinknek adtál.” (1Kir 8,37–40) Világos,
félreérthetetlen beszéd Salamoné. Vannak
helyeztek, amikor egyénileg és közösségileg,
népként is oda kell állni Isten elé, aki ismeri a
szívünket, hogy vegye el rólunk próbatevő kezét.
Ezt a mai koronavírus okozta világhelyzetben
sem lehet másként tenni! Jaj nekünk, ha
az óvintézkedések, védőruhák, majd a remélt
ellenvakcina megjelenéséig hallgatunk, s nem
nyújtjuk ki, nem tárjuk ki imában Isten felé
kezünket és szívünket!
Vuhanban, a világjárvány
központjában nem véletlenül
fogalmazták meg a
rohamos terjedés óráiban
az ottani lelkészek imakiáltványukat
az egész
világhoz
A 91. zsoltár nyomatékos
és himnikus biztatása
Ha mindez nem lenne elég annak érzékeltetésére,
milyen fontos szerepe van a járványhelyzetben
az imának, hogy valóban jól lássunk
a vészhelyzetben, és észrevegyük Isten minden
ködön, takaráson túli orcájának oltalmazó
ragyogását, Bibliánk a 91. zsoltárban mindnyájunkat
hangsúlyosan emlékeztet. Mégpedig
arra, hogy milyen védelmet jelent az, ha
valaki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható
árnyékában pihen. Annak nem kell félnie
a rémségektől éjjel, „sem a suhanó nyíltól nappal,
sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem
a délben pusztító ragálytól.” (Zsolt 91,1.5–6)
| B. L. |

Új állampolgárság
Húsvét. Pirosbetűs ünnep a
református naptárban. A feltámadást
ünnepli a keresztyénség
egy része. Ilyenkor megfogalmazódik
bennünk néhány kérdés.
Hol történik a feldámadás?
Mikor lesz? Milyen formában
támadnak fel a halottak?
Az első kérdésre a Biblia megadja számunka
a választ: ott, ahol a feltámadott Jézus él.
Krisztus a mennyországban van, a megváltottait
oda várja, hogy dicsőségben részesítse őket. Sok
szekta vagy akár történelmi egyház képviselője
szerint Jézus ismét eljön a Földre, és itt kelti
életre a halottakat. De akkor mi lesz az élőkkel?
Talán földi testben maradnak (ami romlandó)?
Ez a feltételezés nem állja meg a helyét. Gondoljunk
arra, maga Jézus mondja, hogy „az én országom
nem e világból való” (Jn 18,36).
A feltámadás tehát a menny időtlen, mérhetetlen
és anyagtalan világában történik. Így
a feltámadás a Földön meghalt ember tudatos
énjének megjelenése a mennyben – mennyei
testet öltve. Ez ajándék, amelyet el kell fogadni,
vagy el lehet fogadni ingyen kegyelemből. Ez
valahogy olyan, mint a kettős állampolgárság.
Egyik a földi, a másik a mennyei. A második
„állampolgárságot” már itt, e földi életben kezdeményezni
kell, különben lemaradunk róla, és
nem élhetünk az előnyeivel.
Sokan kérdezik: mikor lesz a feltámadás?
Halálunk pillanatában, vagy amikor Jézus viszszajön
a Földre? A Bibliában egy kettősség vonul
végig, viszont sehol nincs szó két feltámadásról.
Az ember halála és feltámadása ugyanabban a
pillanatban történik, átmeneti állapotra sem
idő, sem tér nincsen. Tehát a feltámadásnak
nincs „ideje”, a halál pillanatában kilép az ember
az időből, és a kiválasztott belép az örökkévalóságba.
Ezt tükrözi a kiválasztott ige is (Jn
11,25).
Ugyancsak nagy kérdése a keresztyén embernek
az, hogy milyen formában támadunk
fel. Van-e feltámadása a fizikai testnek? A fizikai
létforma jellemzői a változás, öregedés
és megsemmisülés. Az ember fizikai testének
nincs feltámadása. A mennyben a mennyei
lényekhez, az „angyalokhoz” hasonló lelki létformában
él az üdvözült ember. Ezt az állapotot
nem természet szerint kapjuk, hanem Krisztus
kegyelméből, Istennek személyre szóló döntése
folytán, azonnal a halál után, végérvényesen és
változhatatlanul. A feltámadott ember már nem
testi lény. Nem a test, hanem maga az ember a
legbelső valójában éli át a feltámadást, és él tovább
a mennyei létformájában.
Húsvétkor az új életet, az „új állampolgárságot”
ünnepeljük, hogy Isten új lehetőséget adott
( Húsvét)
„Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él,
és aki él és hisz énbennem, az nemhal meg soha” (Jn 11,25)
5
számunkra Krisztus kereszthalála által. Ez a
legnagyobb ajándék, amit kaphatunk a földi
létünk folyamán.
(A szerző a kolozsvár-alsóvárosi gyülekezet
presbitere)
Gyújtsunk lámpást tiszteletére
| dr. AVORNICULUI MIHÁLY |
„Napra sincs szüksége a városnak, sem holdra, hogy világítsanak neki,
mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány.” (Jel 21,23)
Van Dyck: Krisztus a kereszten
Ezen a húsvéton is sokan kérdeznék: vajon
az általunk hirdetett feltámadás mit hoz nekünk?
Jézus halálának és húsvéti győzelmének
története nem kerülhet be sok más feledésre ítélt
emlék közé, mert történelmet meghatározó jelentésével
eleveníteni akar, ébreszteni mély álomból,
hogy erőforrás legyen mindannyiunknak.
Isten az emmausi tanítványoknak eszébe
juttatta üdvözítő akaratát, amely szerint szenvednie
és megdicsőülnie kellett. A Heidelbergi
Káté 45. kérdése így szól: mit használ nekünk
Krisztus feltámadása? A felelet harmadik része
így hangzik: hogy „a mi boldog feltámadásunk
záloga” legyen. A régebbi fordítás szerint „dicsőséges
feltámadásunk biztos záloga”.
Isten dicsősége cselekszik a feltámadásban,
amely halált eltipró erő, sírgödör sötétjét átütő
fény és görcsösen bezárkózó világunk felszabadítása.
Isten Krisztuson át érkező dicsősége
a mi gyarló testünket magához hasonlóvá teszi
üdvözítő erejével (Fil 3,21). Az ő dicsőségét
erőforrásként kell látnunk. Azt olvassuk, hogy
„amint Krisztus feltámadt az Atya dicsősége
által, úgy mi is új életben járunk” (Róm 6,4).
Ehhez viszont el kellett temettetnünk vele a halálba
a keresztség által. Gazdag ez a dicsőség,
éppen az ige üzenetének számtalan titka nyomán,
amelyek kijelentett ígéretekké váltak az
egyházban annak feltámadt megalapítója nyomán.
Az Emberfia beül a dicsőség királyi székébe,
elérkezik az új világ, amely Krisztus követőinek
örök életet jelent.
A mennyei Jeruzsálemben Isten dicsőségének
teljessége árad szét, amelynek lámpása a
Bárány. Akiről Ézsaiás mint szenvedő bárányról
szól, Keresztelő János pedig így kiált fel: íme, az
Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét! Jézus
szenvedésén át a feltámadáson keresztül jut
az Atya jobbjára, hogy közben mindenütt lámpása
legyen a mindeneket átjáró dicsőségnek.
Ezért kell komolyan vennünk a figyelmeztetést
a magunk törékeny és földi lámpásunkra nézve:
„legyen derekatok felövezve, és lámpásotok
meggyújtva” (Luk 12,5).
Ünneplő testvéreim! Ne csak emlékezzünk
a feltámadás eseményére, hanem legyünk Isten
dicsőségének szorgalmas hirdetői, várjuk
éberen úgy a mennyei országot, hogy már itt
lent lámpást gyújtsunk az ő érkezésének tiszteletére.
Erősítsen lélekben és testben minket
a mindeneken áttörő égi fény, amely az örök
életet ajándékozó hatalmától indul és érkezik
hozzánk. Megtalál a halál árnyékában is, hogy
az életet felkínálja minden szépségével együtt.
| CSŰRY ISTVÁN |

6 ( Ünnep )
Milyen nagyhetet adunk megváltó Urunknak?
Szent nagyhét, Megváltó Urunk
értünk vállalt különös, megváltó
tetteinek szent hete. Ezen
a nagyhéten is lesznek majd a
világon, akik vérükkel, könnyükkel,
Krisztusért csendben vállalt,
soha meg nem tudott szenvedésükkel
bizonyítják: Jézus sebeiért
ők is vállalnak minden sebet.
Milyen nagyhetet viszünk a feltámadott
Jézus elé? Milyen nagyhetet
adunk vissza a Békesség
Fejedelmének? Milyen nagyhetet
ad neki a magyar keresztyénség,
egyházunk, gyülekezetünk?
Felettébb elgondolkodtató, hogy a virágvasárnapi
bevonulást a szent városba, Jeruzsálembe
nagy sokaság kísérte. Sokan önfeledten, valóban
hozsannásan ünnepeltek. A mezőn vágott
lombos ágakkal rohant a tömeg elébe. Egyesek
felsőruhájukat terítették az útra. Micsoda látványos
köszöntés! Pálmaágak a kezekben, így vonult
ki a tömeg a fogadására. Megrendezni sem
lehetett volna jobban. Elragadta őket a nemzeti
és vallási hevület, valóban Messiást láttak benne,
de nem Isten Fiát, hanem szabadságvágyuk
beteljesítőjét és megvalósítóját. Izráel álmainak
beteljesítőjét. Nincs ebben semmi megvetendő.
Miért ne tekintett volna rá így a tömeg? Hiszen
milliók várták a római iga lerázását, annyiszor
megalázott nemzeti büszkeségük rehabilitációját.
Idegen hatalom által zsarolt népük igazi
felszabadítását. Ki lett volna erre alkalmasabb,
mint akiről kiáltották az ősi jövendölést, minden
zsidó szív hallelujáját: áldott, aki jön az Úr
nevében, Izráel Királya! Alig észrevehető tapintattal
jelez valamit Lukács, amikor így fordítja
más irányba a születés éjszakájának nagy evangéliumát:
„Áldott a király, aki az Úr nevében
jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!”
(Lk 19,38)
Ugyanez a kitűnő orvos-tudósító Lukács
evangélista, a megfigyelések precíz tudósa
könyve elején még ezt írta az angyali üdvözletben:
dicsőség a magasságban Istennek, és a
földön békesség (Luk 2,14). Drámai előrelátás
érződik a fordulatban? Prófétai érzékenység?
Bepillantás az üdvösségszerzés, a világmegváltás
forgatókönyvébe? Mintha szavai átrendezésével
jelezni akarná: itt a földön, a bűn világában
Dávid fiának soha nem lesz békessége.
Római megszállói-katonai és zsidó főpapi pengeélváltásának
szégyent hozó pillanatai várnak
rá. Dicsőség nem adatik neki atyái földjén. Csak
köpés, korbács, köpenyére sorsvetés, töviskorona,
vér, szögek a kereszten, idegen sír...
Ez nem a dicsőség útja. A doxa neki a menynyekben
adatik, népe minden dicsőségtől megfosztja
őt. És akárhogy próbáljuk is értelmezni,
magyarázni a történteket, tény: a hallelujás tömeg
pár nap múlva már Feszítsd meg!-et kiáltó
tömeggé válik. Nem ad mást, csak mi lényege.
A Királyból lázadót, istenkáromlót csinálnak.
Akiben csak mennyei Atyja, néhány tanítványa,
egy vele együtt megfeszített bűnöző és az
idegen hatalom egyik katonája ismeri fel: ez
bizony Isten Fia volt. Ünneplő virágvasárnapi
tömeg helyett cirkuszi csőcselék, cinikus rómaiak
és önigazult farizeusok a kereszt alatt. Meg
a kivégzőosztag.
Mit tudunk mi ezek után nagyhetünkön odatenni
a kereszt elé? Mit tett oda Mária, János és
néhány tanítvány? A mély fájdalmat, a döbbenetet,
a csalódást? Majd három nap múlva az
élő Úr örömhírét vivő asszonyi lelkek öröméből
fogan-e meg lelkünkben húsvéti öröm, mindennapi
hála, életújító boldog bizonyosság? Él az
Úr, Feltámadott! Bizonnyal feltámadott! Zeng,
ugye, zeng, ugye, zeng a szíved? Ahogy erdélyi
Krisztus-dalnokunk, Áprily Lajos énekelte másról,
de ide illően is.
Tudunk-e úgy ünnepelni, hogy a magunk
Krisztussal megküzdött nagyheti ajándékait –
hálánkat, hitünk megújulását, reményünket,
az életút fáradalmainak gyümölcseként hitbeli
drága felismeréseinket – adjuk oda neki? Tudunk-e
a következőképpen imádkozni: Köszönöm,
Uram, hogy adtál, adsz nekem is kicsinyke
részt a te nagyheti utadból, s arra tekintve Lelkeddel
segítesz, hogy beléd vetett hittel járjam a
magam keresztútját. Segítsd népedet a gyönyörű
Kárpát-medencei tájon, hogy nagyheti utunk
idén is tökéletlenül bár, de neked szánt ajándék
lehessen!
Virágvasárnappal indul a megváltás nagyhete,
Jézus földi és mennyei szolgálatának egyetemessé
táguló nyitánya, amit az angolok találóan
szent hétnek neveznek. Harangszó jelzi
nagyhét beköszönését szerte a világon. Hozsannát
zúgnak a harangok Kárpát-medencénkben
is. És a te szívedben?
Érted is szólnak a harangok! Hívnak: jöjj te
is velünk, kísérjük el együtt Jézust a nagyheti
úton. Hív a harangszó, hogy győzelmének és
áldozatának szellemi-lelki javaiban te is részesülj,
s a képzeletbeli út végére boldogabb légy,
mint annak előtte. Érted szól a harang, a te
lelkedért. Hogy egészen tiéd legyen a nagyheti
út minden lelki, szellemi kincsével és tanulságával.
Hogy legyen mit odatenned az Élet
Fejedelme elé. Emlékeztet arra, hogy támaszt
találhatsz Jézusban, amikor elérkezel majd a te
Gecsemáné-kertedbe, amikor elhagynak, amikor
szembe kell nézned saját gondjaiddal, kis
és nagy haláloddal. Örök társra találhatsz Jézusban,
aki veled marad, amikor megaláznak,
kigúnyolnak, amikor sorsod golgotai keresztje
feltűnik előtted. Érted szól a harang, hogy magadévá
tedd az utat, amit neked éppen ő adott.
Mert érted történt minden a nagyhéten!
Jézus szenvedéstörténete, a megváltás nagyhete
virágvasárnappal kezdődik. A kovásztalan
kenyerek ünnepére, a pászkára Jeruzsálembe
zarándokló zsidók kísérik Jézust is. Az utcán
még hozsannás a hangulat, de bizonyos felsőbb
körökben már megszületett az elhatározás: öljük
meg őt!
Amikor az ünnepre érkező sokaság meghallotta,
hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat
fogtak, kivonultak a fogadására... Sokan felsőruhájukat
terítették az útra, mások a mezőn
vágott lombos ágakat. Ma sokan vannak, akik
csak a ruhájukat adják neki vagy pálmaágakat,
de a szívük távol marad tőle.
Akik előtte és utána mentek, ezt kiáltották:
Hozsánna! Áldott, aki jön az Úrnak nevében!
Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa!
Hozsánna a magasságban! (Lk 12,12–13;
Mk 11,8–10)
A nagy király jön: Hozsánna! Hozsánna!
Zeng e kiáltás előtte, utána; Zöld ágakat szeldelnek
útára, Békességet hoz népe javára. Áldott,
aki jött az Úrnak nevébe’ Általa léptünk az Isten
kedvébe; Békesség ott fenn a mennyországban,
Áldott az Isten a magasságban! – énekeljük
ilyentájt sokfele református népünkkel Pálóczi
Horváth Ádám szép énekét (1760–1820).
Képzeletben forduljunk most a Jeruzsálembe
bevonuló Jézus felé, aki Lélekben ma is közeledik
felénk.
| dr. BÉKEFY LAJOS |

( Portrésorozat – Igazgatótanács )
Magyar oktatás nélkül az igehirdetés is
érthetetlenné válik
Szegedi László missziói előadó a szórvány és diákok pártfogója
7
Szegedi László második mandátumát
tölti egyházkerületünk
generális direktoraként. 12 éven
át volt a brassói egyházmegye
esperese, előtte főjegyző,
katekétikai, missziói előadó is
volt. Amint mondja, szinte mindenféle
egyházi tisztséget kipróbált
már. Jelenleg a Brassói III-as
számú gyülekezet lelkipásztora.
generális direktor Magyarigenben született
A lelkészi családban, Bod Péter temploma körül
nőtt fel. „Nem volt egyszerű életünk, számtalan
zaklatáson át érkeztünk el a kilencvenes
évekig. Számunkra Dél-Erdély és a szórványvidék
meghatározó jelenség volt” – emlékszik
vissza. 1985-től a mezőségi Uzdiszentpéteren
szolgált, ahol az az egyházkerület „lovas papja”
lett, ugyanis lóval és szekérrel járta a szórványgyülekezeteket
50 km-es körzetben, a vidék román
és magyar emberei egyaránt megismerték.
Az 1989-es változások előtt hívták meg Kőhalomba.
Ott akkor nem volt sem parókia, sem
templom, csak egy kis ház. „De voltak lelkes,
templomba járó emberek, akik Székelyföldről
származtak, és fiatalok. Ez engem nagyon vonzott”
– idézi fel a történetét Szegedi László.
Közbenjárására a településen már 1990
januárjában elindult a magyar gimnáziumi
tagozat és óvoda is. Az új templomot 1993-ban
szentelték fel, a parókiát pedig 1994-től nyolc
diákkal osztották meg, és minden évben rendre
többen jelentkeztek a lassan bentlakássá
váló hajlékba. „A 2000-es évek elején olyan is
történt, hogy 80 gyermek iratkozott be, az épületnek
azonban nincs ekkora kapacitása, így
még az ablakpárkányon is aludtak” – vázolja az
intézmény alakulását a lelkipásztor. „A munka
sikere 51 százalékban a feleségemé, hiszen
matematikatanárként az iskolában biztatta a
gyerekeket, hogy járjanak bibliaórára, sok diákot
behozott, vonzóvá lett ez a hely számukra”
– hangzik el beszélgetésünkön.
Ez a sokszínűség, mozgalmas élet összekovácsolta
a gyerekeket, a házaspár élete napi
24 órás munkává, szolgálattá, lelkigondozássá
változott, édesapjává-édesanyjává váltak számtalan
fiatalnak. „A legboldogabb nagycsaládos
vagyok. 750 gyereket neveltem a 28 év alatt.
Olyan diák is van, akit kereszteltem, konfirmáltam,
eskettem, és már a gyerekét keresztelem”
– mondja Szegedi László. Hozzáteszi: „Ez a gyülekezetre
nézve is óriási hatással volt, nagy volt
a szolgálatban való élmény.”
„Megláttam, a lelkipásztornak mennyire
oda kell figyelnie mindenhol az iskolára, hiszen
ha nincs magyar oktatás, akkor érthetetlenné
válik az igehirdetés, éneklés, katekézis,
bármi. És különösen a kis településeken fontos,
hogy az egyház gyűjtőpont legyen az értelmiségiek
számára. Így épült fel a templom és a
bentlakási komplexum. Egyetlen szót nem ismerünk
az életünkben: az unalmat. Magánélet
szintén nincs, szabadidő inkább csak utazás
közben az autóban” – fejti ki a lelkipásztor, aki
jelenleg már az egyik brassói gyülekezetben
szolgál.
Szegedi László 2012-ben került a kerületi
vezetőségbe, előtte az Esperesek Kollégiumának
tagja volt. Nagy megtiszteltetésnek tartja,
hogy a közgyűlés újra megválasztotta a generális
direktori tisztségre. A Kőhalomban végzett
sokrétű szolgálat mellett az egyéb vállalásoknak
köszönhetően is gyűlt tapasztalata,
hiszen az évek során több száz gyülekezetet
látogatott.
„A nevelésnek és kitartó szolgálatnak megvan
az eredménye. És van egy titka: vasárnaptól
vasárnapig mozgósítani kell a gyülekezetet.
Fontos bibliaórákkal rétegenként megszólítani
az embereket, mindenkinek az érdeklődési köre
szerint. Ez jól bevált módszer” – mutat rá, majd
hozzáteszi: „a lelkészi szolgálat titka, hogy sose
add fel. Akkor sem, amikor egyvalaki van, vagy
ketten jönnek. Az Atya, Fiú, Szentlélekkel már
öten vagyunk.”
„A szolgálatomban sok jó élményem volt,
rengeteg pozitívumot kaptam a gyülekezettől,
hiszen ha bűnbánati hét volt, akár 40–50-en is
összegyűltünk. Nagy gyülekezetben is lehet elsorvadni,
és kis szolgálati helyen is lehet teljes
erőbedobással élni. A fejlődéshez ki kell használni
az egyházunk eszköztárát, köztük a sajtót
is” – mondja a lelkipásztor, aki külön odafigyel
arra, hogy a református kiadványokat ingyen
juttassa a gyülekezeti tagoknak. Fontosnak
tartja, hogy az írott szó bekerüljön a háztartásokba,
illetve a kiadványok a presbiterekhez is
eljussanak.
Szegedi László úgy véli, kerületi szinten az
egyik legfontosabb feladat továbbra is a gyülekezetek
átvilágítása, megismerése. Az intézményalapítás,
-építés, -javítás folyamatban van,
ezt be kell fejezni, de nem feledkezhetünk meg
a gyülekezetek és a lelkipásztorok belmissziós
tevékenységéről sem. „Az nem lehetséges, hogy
egy gyülekezetben ne legyen egy bibliaóra sem.
A nagyvárosok sokaságában nincs gyülekezeti
vallásóra az iskolai mellett, pedig éppen ez
lenne a kapcsolópont a fiatalok és gyülekezet
között” – szögezi le Szegedi László, aki szerint
vonzóvá kell tenni a lelkipásztori szolgálatot a
kis gyülekezetekben is.
A konfirmandusok kérdése szintén nagy
gond, véli a missziói előadó, hiszen főleg városokban
kiesik az első hat osztály, amikor meg
kellene alapozni a Heidelbergi Káté megértéséhez
szükséges információkat. „Az iskolai vallásoktatásból,
bármilyen jó legyen a tanár, nem
marad meg sok ismeret. Az alapok nélkül hiába
beszélünk hitelvekről. Az óvodától a konfirmációig
foglalkozni kell velük, hogy megszerettessük
és érthetővé tegyük számukra az anyagot.”
A missziói előadó a szórvány helyzetét és
problémáit is a szívén hordja. „A 90-es évek
után divatos fogalom lett, s ma már a közbeszédben
az egyház és politikum is úgy véli:
kell és muszáj beszélni róla. Az már kevésbé
biztos, hogy értik-e valóban a szórványt. Mert
élni kell benne, hogy valóban megértse az ember
– legyen az etnikai, nyelvi vagy nagyvárosi
szórvány. A mai társadalom helyzete miatt felszámolódóban
vannak gyülekezetek, teljesen
elszórványosodnak. Az aratnivaló sok, a munkás
kevés – ez ma is érvényes. Viszont mivel
nem juthat el mindenhova lelkipásztor, gondolkodnunk
kell azon, hogy az igét hogyan juttassuk
el oda.”
A lelkipásztor szerint az „egymás terhét hordozzátok”
elvén a nagy gyülekezeteknek fel kell
vállalniuk egy-egy kis gyülekezet támogatását.
Például közös legátust fogadhatnak, a presbitériumok
együtt kirándulhatnak, gyülekezeti
találkozókat, közös ünnepeket rendezhetnek.
„Ez lesz a jövő. Mindenki szeretne önálló lenni,
de nem jut mindenhova lelkipásztor. Ezen
még dolgoznia kell a közegyháznak, hogy jogi,
adminisztratív, gyakorlati szempontból hogyan
oldható meg, és a köztudatban hogyan fogják
megemészteni.”
Szegedi László
Magyarigenben született 1962-ben. A nagyenyedi
Bethlen Gábor Kollégium diákja volt,
az 1980-as években elvégezte a teológiát, és
a mezőségi Uzdiszentpéterre, majd Kőhalomba
került lelkipásztornak, ahol megalapította
a ma is működő diákotthont. Jelenleg
a brassói Reménység Háza gyülekezetében
szolgál. Házas, egy lány és egy fiú édesapja.
| BEREKMÉRI GABRIELLA |

8
( Üzenet)
Fotó: Kiss Gábor
Pünkösdig minden törölve
1.|
A püspök kijelentette: nekünk nem lehet
más támaszunk, csak Isten. Ez az alapja
annak a felhívásnak is, amit az Erdélyi Református
Egyházkerület tett közzé. Ennek első
részében történik utalás a Heidelbergi Kátéra:
„Minden sorsfordító időben a hitvallásunk a
Heidelbergi Káté első kérdésére adott válaszunk
kell hogy legyen, amikor arra a kérdésre, hogy
mi életedben és halálodban egyetlen vigasztalásod,
a válaszunk mindig ugyanaz: akár élünk,
akár halunk, nem önmagunké, hanem a Jézus
Krisztusnak a tulajdona vagyunk, ő vigyáz és
visel gondot rólunk” – áll az egyházkerület által
kiadott felhívásban.
Egyrészt ezt szem előtt kell tartanunk, másrészt
tudjuk, hogy az emberek szíve tele van
aggodalommal és félelemmel, ezért szükségük
van a lelki támaszra, tanácsadásra, ebben próbálunk
segíteni – mondta Kató Béla püspök, aki
szerint az egyház igyekszik mindenben segíteni
az államnak azáltal, hogy a hatóságok által hozott
óvintézkedéseket figyelembe veszi, és azokkal
összhangban hoz döntéseket.
Az egyház történetében az elmúlt kétezer
évben számtalan hasonló eset volt, ezekre az
A Püspöki Hivatalban tartott sajtótájékoztatót a kerület vezetősége
Felhívás közös imádságra
„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak
téged és te dicsőítesz engem.” Zsoltárok 50,15
Szükség idején fontos mindannyiunk számára, hogy tudjuk: imádságot
meghallgató Istenünk van, és van, aki értünk imádkozik! A magunk
csendességében, a családi közösségben vagy éppen munkahelyen szánjunk
rá pár pillanatot, és vigyük próbára tett világunk ügyét a mindenható
Isten elé!
Imádkozzunk a tudósok munkájáért, hogy ellenőrzésük alá tudják
vonni a járvány terjedését, s azért, hogy Isten kegyelme ösztönözze őket
arra, hogy kitartóan keressék azt a gyógyszert és kezelést, amely gyorsan
alkalmazható védekezésként, és megállíthatja a járványt.
Imádkozzunk azért, hogy legyen elég orvosság és védekezési képesség
a kórházakban. Kérjük Isten erejét az orvosi csoportok, ápolói személyzet
számára fizikailag és szellemileg is, hogy elkerüljék gyógyítás közben a
vírusos megfertőződést, családjaik maradjanak egészségesek, és legyen
békességük ezekben a nehéz napokban.
ÜZENET
ISSN 1223–8848
Az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeti lapja
A szerkesztőség címe: 400158 Kolozsvár, Eötvös utca (str. Constanţa) 1–3. sz.
Telefon: 0731-019404 • Drótposta: uzenet@reformatus.ro
http://www.reformatus.ro/uzenet.html • Főszerkesztő: Somogyi Botond
alkalmakra pedig katekéziseinkben megvan a
megfelelő válasz, vagyis az, hogy a keresztyén
embernek hogyan kell viselkednie. Ezért aki
beteg, annak tartózkodnia kell a közösségtől és
az úrvacsoravételtől is. Aki pedig mégis óhajtja
azt, annak megvan a lehetősége úgy, ahogy eddig
is: a betegnek a lelkipásztor külön kérésre
hazaviszi az úrvacsorát. Húsvét idején az úrvacsoraosztás
is elmaradhat, ezt ugyanis lehet pótolni
más alkalommal – hangzott el.
A református egyházban az istentiszteletek
megtartásának időpontját az egyházközségek
presbitériumai határozzák meg, figyelembe
véve a hatóságok által hozott rendeleteket is
– fogalmazott a püspök. A tájékoztatón részt
vevő Kántor Csaba püspökhelyettes hozzátette:
„azt természetesen nem lehet megtenni, hogy
ne tartsunk istentiszteletet, hiszen Isten igéjét
alkalmas és alkalmatlan időben egyaránt kell
hirdetni”.
Istentiszteleteket lehet szabadtéren vagy kisebb
közösségekben, otthon tartani. A döntést a
helyi gyülekezetek hozzák meg, mi ajánlásokat
fogalmazunk meg – mondta a püspök. Tekintettel
arra, hogy a református egyházban sok helyen
virágvasárnap tartják a konfirmációt, ez
pedig azt jelenti, hogy összegyűlnek a rokonok
akár távolabbi vidékekről is, jelentős számú
gyülekezet jelenne meg a templomban. Ezért az
egyházkerület vezetősége javasolja a konfirmáció
más időpontra való halasztását. Tekintettel
arra, hogy a gyermekek nem mennek iskolába,
ezért nem ajánlott sem a vallásórák, sem pedig
kátéórák megtartása.
A református egyház pünkösdig minden
alkalmat leállított: esperesi és püspöki vizitációkat,
különböző események – mint például
anyák napjának – megünneplését, templomszenteléseket,
valamint a Generális Konvent
keretében Marosvásárhelyre, május 23–24-re
tervezett Egység Napját.
Az előttünk álló nehéz időszakban az embereknek
fokozottabban van igényük lelki támaszra,
ezért az egyházkerület külön felkérte
a sajtót, hogy biztosítsa az igei táplálékot a híveknek
– fogalmazott a püspök, aki arra buzdít,
hogy egyénileg, családon belül hordozzuk imáinkban
közösségeinket.
A sajtóval való partnerségről Ballai Zoltán
gazdasági előadó-tanácsos beszélt, aki elmondta:
az egyház nem szeretné, hogy amennyiben
valaki otthon marad, ne hallja Isten igéjét. A kerület
vezetősége ugyanis fontosnak tartja, hogy
az evangélium és az üzenet hirdetése ne maradjon
el a jelenlegi helyzetben sem. A Kolozsvári
Rádió, a Marosvásárhelyi Rádió, a Friss Fm, a
Prima Rádió, a Mix Fm, az Agnus Rádió, illetve
a szekelyhon.ro oldal közvetít istentiszteleteket,
igehirdetéseket. Több gyülekezetben pedig a
lelkipásztor az egyházközség Facebook-oldalán
jelentkezik majd élőben az alkalmakról.
Kántor Csaba püspökhelyettes a sajtótájékoztatón
elmondta: igazodnunk kell hitünk
alapelveihez, vagyis feladatunk az igehirdetés,
de ugyanúgy a diakónia, a betegek gondozása
és az egyházfegyelem is. A püspökhelyettes
szerint a jelenlegi helyzetben újraéledhetnek
a családi bibliaórák és istentiszteletek, amelyeket
az egyetemes papság elve alapján bárki
megtarthat a családban. A közös bibliaolvasás
és imádság által is fenntartható az igehirdetés –
hangzott el a sajtótájékoztató alkalmával.
| SOMOGYI BOTOND |
Imádkozzunk az éjjel-nappal szolgálatban lévőkért, akik küzdenek
a járvány ellen, adjon Isten nekik erős szívet, és tartsa meg testüket is
egészségben és erőben.
Imádkozzunk egymásért, hogy az egyházak erősen és rendíthetetlenül
álljanak a járvány idején is.
Imádkozzunk az igehirdetőkért is, hogy még nagyobb lelki erővel hirdessék
az evangéliumot, vezessenek az Úrhoz embereket, s hogy szolgálataik
az Úr dicsőségére legyenek.
Imádkozzunk a karanténba helyezett embertársainkért és családjaikért.
Azokért, akik egészségügyi megfigyelés alatt vannak, s azokért,
akiknél már felfedezték a vírus jelenlétét. Imádkozzunk azokért is, akiknek
ebben a fertőzéses időszakban más betegségek miatt kell kórházi ellátásban
részesülniük.
Imádkozzunk az egyházaink vezetőiért, az egyháztagok és családjaik
fizikai, érzelmi, lelki egészségéért: adjon ebben a helyzetben is az Úr bölcsességet,
erőt, hogy most is felelősen tudják kormányozni, pásztorolni
gyülekezeteiket, közösségeiket.
Imádkozzunk az országok vezetőiért, hogy legyen elég bölcsességük a
vészhelyzet kezelésében.
Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. • A lapban megjelent
cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik.
Tipográfia: IDEA PLUS
Készült az Erdélyi Református Egyházkerület Misztótfalusi Kis Miklós
Sajtóközpontjának nyomdájában • Felelős vezető: Dávid Zoltán